Beke György emlékezett a Maniu-gárdisták észak-erdélyi vérengzésének egyik állomására, amikor Gyantán gyilkoltak ártatlan magyarokat. /Beke György: Gyanta, 1944. szeptember 24. = Erdélyi Magyarság (Budapest), máj. - 2. sz./ Az emlékezés mellett megjegyzés olvasható: Lipcsey Ildikó a Kritika 1989/10-es számában felsorolt 18 helységet, ahol a román szabadcsapatok magyarokat gyilkoltak. A listából kimaradt Gyanta, ahol több mint negyven magyar embert öltek meg.

"Alexandru Todea görög katolikus bíboros nyilatkozott a bukaresti Cuvintul 95. számában, júniusban. Elmondta, hogy bíborossá kinevezése után nem változtat eddigi munkásságán, tovább fog harcolni a nacionalizmus eszméje ellen. A pápától jóváhagyó válasz érkezett Todea meghívására. A pápa Romániába látogatása akkor volna lehetséges, ha megjavulna a légkör a katolikus egyház szerepének megítélésében. Todea többször elmondta, hogy a görög katolikusoknak vissza kell kapniuk az 1948-ban elvett templomaikat. Nem voltak árulók, hangoztatta az érsek, visszautasítva a rágalmakat. Õt magát hétszer tartóztatták le, egyszer azért, mert nem volt hajlandó utasítani a papságot, hogy kérjék a templomokban Maniu halálra ítélését. Todea arra emlékezett, hogy 12 évig ült börtönben, közben többször magyar püspökökkel. "Kiszabadulva mi is, ők is a tolerancia szellemét próbáltuk ápolni". Az érsek az 1990-es marosvásárhelyi véres pogromról ezt mondta: "kihallgatáson voltam az elnöknél és még az első napon arra kértem, hogy avatkozzon közbe. Azt mondta, nem lép közbe, csak később, a végén. Ezt a kifejezést használta." Teoctist ortodox pátriárka II. János Pál pápával szemben ellenségesen nyilatkozott. Nyilatkozatától elhatárolta magát Corneanu Bánát ortodox mitropolitája. Todea érsek hozzátette, hogy Teoctist pátriárka a legkompromittáltabb főpap, kiszolgálta a Ceausescu-rendszert. Amikor 1989 decemberében Temesváron annyi fiatal meghalt, akkor Teoctist hűségét kifejező táviratot küldött Ceausescuhoz. /Alexandru Todea nyilatkozatának magyar fordítása: Szabadság (Kolozsvár), júl. 10./"

Szept. 26-án Szárazajtán harmadszor megemlékezhettek 1944. szept. 26-a tragikus napjáról, amikor Olteanu vezetésével román Maniu-gárdisták a helyi románokkal együtt megöltek tizenhárom magyar embert, közülük kettőt fejszével lefejeztek. Összesen 24 embert akartak kivégezni, de a tizenharmadiknál lövéseket hallottak és abbahagyták a vérengzést. /Benkő Levente: Szárazajta szomorú évfordulója. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 28., folyt.: szept. 29./

Októberben lesz ötven éve, hogy Kolozsvárra bevonultak a szovjet csapatok és elkezdődött kb. ötezer magyarnak az utcán összefogdosása, ezt a Maniu-gárdisták végezték. Az elfogottakat azután deportáltak a szovjet lágerekbe. A lágereket megjárt Ercsey Gyula több ember emlékezéséből idézett, hogy mit éltek át, milyen sokan meghaltak a szovjet táborokban. /Ercsey Gyula, Nagyenyed: Emlékezés 1944. októberére. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 2./

A földvári haláltáborról és a Maniu-gárdistákról többet írtak már, azonban a Targu Jiu-i lágerben is sok magyar volt. Mitegy kétezer dél-erdélyi magyar értelmiségit és sok ártatlan magyar lányt hurcoltak 1944 szeptemberében ebbe a lágerbe, kilenc hónap múlva, 1945 júniusában lerongyolódottan, betegen térhettek haza a túlélők. A láger parancsnoksága semmiféle igazolást nem adott a szabadulóknak. Nem voltak háborús bűnösök, a dél-erdélyi magyarságot szolgálták, emlékezik vissza az egyik volt lágerlakó, Vita Zsigmond. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 4./

"1944. október 8-án a "Maniu-gárdisták" Csíkszentdomokoson megöltek 11 ártatlan magyar embert. A román szabadcsapatok rémtettei a szárazajtai mészárlással kezdődtek, majd rablás és fosztogatás kíséretében tovább gyilkoltak, Csíkmadarason két, Csíkkarcfalván egy, Gyergyószentmiklóson három embert végeztek ki, utána érkeztek Csíkszentdomokosra. A magyar áldozatokra emlékezve okt. 8-án Csíkszentdomokoson emlékművet avattak, Bara Barnabás alkotását. Bálint Lajos nyugalmazott gyulafehérvári érsek celebrálta a misét, majd az emlékműnél többek között Magyari Lajos szenátor mondott beszédet. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 7./ "

"A Magyarok Világszövetsége okt. 21-22-i ülésén megszavazta az Erdélyi Magyar Kezdeményezés RMDSZ-platformnak a szóvivője által tett előterjesztését, hogy emlékezzenek meg a Maniu-gárdisták által ötven éve meggyilkolt többszáz magyarról. Ezt a "rommagyarok" által folyamatosan pokolra kívánt Katona Ádám terjesztette elő. Meggyászoljuk-e mi is "elpusztított ártatlan elődeinket, testvéreinket?" teszi fel a kérdést Dénes László. Megkondult-e a harang a Beszterce-Naszód megyei Bethlenben, Mezőerkeden, a Bihar megyei Gyantán, Magyarremetén, Tenkén, a Brassó megyei Négyfaluban, Földváron, a Fehér megyei Váralmáson, a Hargita megyei Csíkdánfalván, Csíkkarcfalván, Csíkszentdomokoson, Gyergyószentmiklóson, Maroshévízen, a Kolozs megyei Bánffyhunyadon, Egeresen, Fejérden, Gyéresszentkirályon, Kajántón, Kendilónán, Kolozsvárott, Magyarderzsén, Magyarpalatkán, Ördögkeresztúron, Ördöngösfüzesen, Péncélcsehen, a Kovászna megyei Szárazajtán, Hídvégen, a Maros megyei Dicsőszentmártonban, Kisnyulason, a Szilágy megyei Kispetriben, Magyarzsomboron? /Erdélyi Napló (Nagyvárad), nov. 30./"

"A Magyar Népi Szövetség /MNSZ/ történetére pillantott vissza, szerepét értékelve Beke György. Megalakulásától kezdve az MNSZ a Román Kommunista Párt függvénye volt. A létrehozására felhívó kiáltvány aláírója, Szemlér Ferenc évtizedek múlva tárta fel, hogy az események mögött Vincze János, a kommunista párt tartományi titkára állt. /Ugyanő később budapesti román nagykövet, majd Ion Vinte néven román helyettes belügyminiszter, majd megint Vincze Jánosként a Magyar Nemzetiségű Román Dolgozók Tanácsának alelnöke az 1989. dec. 22-i fordulatig./ Az MNSZ az igazán nagy történelmi próbák majdnem valamennyién elbukott. 1945 novemberében az MNSZ százas intézőbizottsága a "romániai magyarság nevében" a trianoni határok visszaállítása mellett foglalt állást. Márton Áron gyulafehérvári püspök ekkor erélyesen elítélte az MNSZ vezetőinek önfeladó politikáját. "Bukdácsolásai ellenére, a végig kiszolgáltatott helyzetben levő Magyar Népi Szövetség a magyar iskolahálózat kiépítésében, a művelődés szervezésében, még előbb, 1944 őszén a Maniu-gárda gyilkosságainak megfékezésében, a magyar népállomány megmentésében történelmi érdemeket szerzett." - állapítja meg Beke György. /Magyar Nemzet, nov. 30./"

Ferenczes István Székely apokalipszis /Kájoni Könyvkiadó, Csíkszereda/ című riportkönyvét mutatták be Budapesten, a Litea könyvesboltban. A szerző az 1944 őszén Székelyföldön megjelenő Maniu-gárdisták vérengzéséről írt, az akkor megkínzott és megölt áldozatoknak állított emléket. Az életben maradtak csak 1990 után kezdtek megnyílni, őket kereste fel Ferenczes István. A közelmúltban ötvenedik születésnapját ünneplő szerzőt Nagy Gáspár költő köszöntötte. /Magyar Nemzet, jan. 26./

Okt. 6-án Csíkszentdomokoson megemlékeztek a Maniu-gárdisták 1994. októberi vérengzéséről, amikor az Olteanu vezette szabadcsapat 11 helybeli magyar lakost ölt meg. 1994-ben emlékművet emeltek a kivégzés színhelyén, a Gábor kertben. A nyugdíjas Bálint Lajos érsek celebrálta a szentmisét. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 4., okt. 10./

"A Securitate Fehér Könyve dokumentumgyűjtemény ötödik kötetéhez ért. A megjelent kötetekből további részleteket közölt a hetilap. A II. kötetből egy 1950 augusztusában kelt összefoglaló több olyan falut említett, ahol a parasztok ellenálltak a kormány új utasításának, hogy az aratókat pénzben fizessék ki, ne kapjanak búzát. "Az elégedetlenség kiterjedt Bihar megye csaknem minden falujára..." "Július végén a mozgolódás felerősödött és agresszív formákat öltött." Biharon kétezer paraszt gyűlt össze, megverték a megyei kommunista vezetőket, a biztonsági szervek helyreállították a rendet. Árpád községben a milícia figyelmeztető lövéseket adott le, csak akkor oszlott fel a tömeg. Síter községben bujtogató asszonyokat tartóztattak le. Diószegen kövekkel megdobálták a milícia egységeit, akik egy embert, Péter Jánost lelőtték. "A legkiterjedtebb lázadás a Fekete-Kőrös menti falvakban történt", a falvakban több embert agyonlőttek, magyarokat és románokat is. - Az első kötet Gavrila Olteanu 1945. augusztusában kelt, Iuliu Maniu miniszterhez írt levelét is tartalmazza. /Olteanu vezette a gyilkos alakulatokat, akik Székelyföldön szörnyű mészárlást követtek el, Szárazajtán lefejeztek magyarokat./ A zászlóalj a "székely darázsfészekbe hatolt", hogy "irtsa ki a vidéken elszórtan hátrahagyott partizánokat. Valamint a székelyeket, akiknél legalább 30-40 ezer fegyver, illetve nagy fegyverraktárak voltak." Olteanu megállapította: "az általam végrehajtott felkoncolások jogosak" voltak. Amivel őt a brassói törvényszék vádolja. "merő kommunista és magyar kitalálás." Esküdözött, hogy nem rabolt. "Egyetlen vagyonom mindhalálig szeplőtelen becsületem és tiszta lelkiismeretem, amely fajtám lelkiismeretéből vétetett." "Életem fajtám felébresztésére kívánom áldozni." /Erdélyi Napló (Nagyvárad), okt. 18./"

Nov. 11-én, súlyos betegség után, 79 éves korában meghalt Corneliu Coposu, az ellenzék vezéralakja, a Nemzeti Kereszténydemokrata Párt elnöke. Iulius Maniu tanítványa és munkatársa volt, 1947 nyarán mesterével és pártjának egész vezérkarával együtt letartóztatták. Coposu 17 évet ült börtönben, ebből nyolcat magánzárkában. 1964-ben amnesztiával szabadult, utána még két évig kényszerlakhelyen élt. Meggyőződéses királypárti volt, ezért az új, 1989 utáni hatalom támadta. Kezdeményezésére jött létre a Demokratikus Konvenció. Coposu kiállt az 1918-as gyulafehérvári határozatokért. A politikust nov. 14-én temetik. /Népszabadság, Magyar Hírlap, nov. 13./

Okt. 29-én avatták fel Tordán a temetőben az 1944-ben elhurcolt magyar áldozatok emlékművét, ahol Csetri Elek emlékezett a tragédiára. 1944. okt. 6-án jelentek meg Tordán a Maniu-gárdisták és a román rendőrök. Házról házra járva szedték össze a 16 és 60 év közötti férfiakat, köztük a papokat is. Nagyenyedig kísérték gyalog az elfogottakat, majd internálótáborba zárták őket. Voltak falvak, ahol gyilkoltak is, így Szentmihályon agyonlőttek hat magyar férfit. /Csetri Elek: A tordai halálmenet. = Helikon (Kolozsvár), nov. 20., 22. sz./

1944-ben a Szovjetunió és Románia fegyverszünetet kötött, a szövetséges hatalmak belegyeztek abba, hogy a szovjet csapatokkal román egységek közös hadműveletekben vegyenek részt. Brassóban Malinovszkij marsall beleegyezésével megalakult a Iuliu Maniu gárda, amely azután rettegésben tartotta Észak-Erdély magyar lakosságát. Gavril Olteanu vezetésével az egyik Maniu-gárda megindult Szárazajta felé. Gálfi Melinda és Talán Csaba a Duna Televízió műhelyében elkészített félórás dokumentumfilmjében a megmaradt szemtanúkat faggatta a történtekről. Százajtán Oltenau emberei agyonlőttek, illetve lefejeztek magyarokat. /Új Magyarország, febr. 19./

"Dec. 1-je, Románia és Erdély egyesülésének ünnepe 1990 óta Románia nemzeti napja. Emil Constantinescu elnök Gyulafehérvárra utazott, részt vett az ünnepélyes hálaadó istentiszteleten, melyet Teoctist pátriárka, a román ortodox egyház feje celebrált, majd a hatalmas tömeg előtt fogadalmat tett választási programjának megvalósítására. Hangsúlyozta, hogy minden erővel az euroatlanti integrációra kell törekedni. /Gyulafehérvári ünnepség. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 3./ Constantinescu beszédében a nemzetről sok szó esett, a nemzeti kisebbségekről egy sem, állapította meg Szász János. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 3./ A szokásos dec. 1-jei ünnepségeken most először kerülték a nacionalista felhangokat. Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke rádiónyilatkozatában hangoztatta: reméli, hogy az új román hatalom végre valóra váltja a Iulius Maniu vezette erdélyi Román Nemzeti Párt 1918. dec. 1-jén tett ünnepi ígéreteit. Akkor ugyanis megígérte az erdélyi kisebbségeknek, hogy joguk lesz a teljes körű anyanyelvi oktatáshoz, s a közigazgatásban és igazságszolgáltatásban is használhatják nyelvüket. Emil Constantinescu a Népszabadságnak nyilatkozott: államfőként gondoskodik róla, hogy "a kisebbségekre vonatkozó elvek a gyakorlatban is érvényesülhessenek". /Népszabadság, dec. 2./"

"Febr. 28-án hatnapos látogatásra Romániába érkezett a volt román király. I. Mihály. Nagy tömeg köszöntötte, de most kevesebben voltak, mint 1992 húsvétján, első hazalátogatásakor. Romániát 1881-ben nyilvánították királysággá, a király török ágyúk acéljából készült koronát kapott. Mihály II. Károlynak Elena görög hercegnővel kötött házasságból született 1921. okt. 21-én., azonban az uralkodó elvált Elenától egy Elena Lupescu nevű szépasszony kedvéért. Ezért Ferdinánd király még életében Mihályra testálta a trónt, akit Ferdinánd halálakor, 1926-ban királlyá kiáltottak ki, az országot régenstanács irányította. 1930-ban azonban II. Károly Iuliu Maniu hívására mégis visszatért és trónra lépett. A király 1938-ban feloszlatta a pártokat és bevezette a "királyi diktatúrát". Antonescu marsall 1940-ben lemondásra és távozásra kényszerítette II. Károlyt, aki 1959-ben, Portugáliában halt meg. I. Mihály így 1940-ben másodszor is király lett, miközben Antonescu marsall irányította az országot. A fiatal uralkodó 1944. aug. 23-án kulcsszerepet játszott Antonescu letartóztatásában. A Moszkva által az országra kényszerített Groza-kormány működése ellen a király hat hónapon át a "királyi sztrájkkal" tiltakozott. 1947-ben le kellett mondania és el kellett hagynia az országot. 1956 óta Svájcban él. /Magyar Hírlap, márc. 1./"

"Öt évvel ezelőtt indult Nagykárolyban a Római Katolikus Teológiai Líceum, amely egyben folytatója az 1723-ban alapított régi piarista líceumban. Poszet Veronika igazgató elmondta, hogy nincs saját épületük, a Iulius Maniu Iskolaközpontban engedték meg működésüket. /Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), máj. 30./"

"A Vatra Romaneasca bukaresti fiókszervezete és az Avram Iancu Társaság minap elemezte az "erdélyi helyzetet". Azzal vádolják a kormányt, hogy nem veszi észre: "hungarista kezekbe" kerülnek az erdélyi föld kincsei. Arra kérték Emil Constantinescu államelnököt, hogy váltsa le a kormányt, amiért eltűri, hogy a "hungarista maffia" Erdélyt megvásárolva jobbágysorba taszítja a románokat. A Vatra Romaneasca ezért javasolta, hogy egész Erdélyben sürgősen alakítsanak ki "nemzeti gárdákat". /Benkő Levente: A századvég Maniu-gárdái?! = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 21./"

"Megtörte a hallgatást Emil Dumitru Steanta, a Fekete szokmányosok /Sumanele negre/ félkatonai szabadcsapatok parancsnokhelyettese, aki csapatával Észak-Erdélyben tisztogató akciókban vett részt 1944 és 1946 között. Csapata, akárcsak a többi csapat több kivégzést hajtott végre, majd visszavonult a hegyekbe, ahonnan csapásokat hajtott végre az új hatalom ellen. Végül a szovjetek kezére kerültek, Gavrila Olteanu parancsnokkal helyben végeztek, Steanta börtönbe került. Büntetéséből 18 évet töltött börtönben, 1964-ben szabadult. Éveken át hallgatott, most viszont a National bukaresti lapnak elmondta, hogyan is történt csapatának megalakulása. 1944. szept. 1-én Iuliu Maniu naszódi házában 11 román értelmiségi megalakította a Iuliu Maniu önkénteseinek századát azzal a céllal, hogy Észak-Erdélyt Romániához csatolják. 1944. szept. 14-én 800 felfegyverzett román fiatal indult el Brassóból Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Maroshévíz, Szászrégen irányába. Szárazajta és több hely vérfürdővé vált. A magyar lakosság a szovjetek segítségét kérték, akik megijedtek a "vasgárdista hordáktól". A szovjet hatóságok kiutasították Erdélyből ezeket a szabadcsapatokat. 1944. dec. 14-én Gavrila Olteanu, Paleancu és Steanta bejelentették, hogy a Fekete szokmányosok megkezdik harcukat a bolsevikok ellen. A Graiul sangelui, a Sinaiai Fegyveresek, a Vlad Tepes II. vasgárdista csoport és a Fekete szokmányosok oroszellenes merényleteket hajtottak végre. Steanta kijelentette: "Nem voltunk antiszemiták vagy magyarellenesek, csak a hazánkat védtük." A Fekete szokmányosok kérik rehabilitálásukat és azt, hogy állítsanak szobrot Gavrila Olteanu parancsnoknak. /Megszólal a "Fekete szokmányos". = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 24./ Rettenetes vérengzések fűződnek ezeknek a szabadcsapatoknak a tevékenységéhez. Szárazajtán lefejeztek ártatlan magyar lakosokat. "

A Legfelsőbb Törvényszék kimondta Iuliu Maniu és más 18 parasztpárti vezető ártatlanságát, adta hírül a Jurnalul National. /Távirati stílusban. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 14./

"Okt. 29-én a képviselőházban Kerekes Károly politikai nyilatkozatban reagált a Román Nemzeti Egységpárt /PUNR/ és a Nagy-Románia Párt /PRM/ Maros megyei szervezete által, sajtótájékoztatón tett kijelentésekre. Nem szokta kommentálni a politikai pártok magyarellenes kijelentéseit, provokációit, kezdte. A Maros megyei közvéleményt hetente bombázza sajtótájékoztatóval ez a két párt a magyar kérdéssel, az egyetemtől, egészen egy futballmeccsig. A múlt héten elhangzottakat azonban "nem lehet szó nélkül hagyni. Ott, ahol 1990 márciusában tragikus események, súlyos etnikumközi konfliktusok történtek," a PUNR megyei szervezete nyilvánosan kijelentette, hogy támogatja a PRM-nek a Nemzeti Gárdák erdélyi felállítására vonatkozó kezdeményezését," amelyek célja a PRM "az, hogy likvidálják az erdélyi magyarok vezetőit." Az "erdélyi magyaroknak volt alkalmuk megismerni az ilyenszerű nemzetőrségek terrorját, nevezzék azokat vasgárdának vagy Maniu- gárdának." Sajnálatos, "hogy az Elnöki Hivatal, a kormány és a politikusok nem foglalnak határozottan állást ebben a problémában." /Az elnök, a kormány közömbösen szemléli a magyarellenes uszítást. Kerekes Károly képviselőházi politikai nyilatkozata. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 31./"

Nagykárolyban a Római Katolikus Líceum ősztől egy osztállyal bővül. A tanintézmény 1993-ban indult be, akkor kapott helyet a Iuliu Maniu Iskolaközpontban, a volt vármegyeháza épületében, ahol annak idején Kölcsey Ferenc vármegyei főjegyzőként dolgozott. Ez év áprilisában megkapta a jóváhagyást a szatmári tanfelügyelőségtől a Kalazanczi Szent József Líceum név felvételére. Egyébként a név latinosított változatát kérték, hogy ez senkit se zavarjon: Josephus Calazantius. A felvételin hittani ismeretekből is kell vizsgázni, természetesen vallási hovatartozás szerint. Visnyai Csaba zenetanár, igazgató szerint a többi nagykárolyi középiskolában nem fordítanak megfelelő figyelmet a nevelésre, előnyben részesítve az oktatást. /Egy osztállyal bővül...= Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 26./

A IX. osztályosok hétvégén lezajlott felvételi vizsgáján nagyon kevés olyan jelentkező volt, aki valamelyik Szatmár megyei szakközépiskolában szeretett volna továbbtanulni. Az iskolaigazgatók a 7-es számú Élelmiszeripari Líceumban, jún. 26-án kezdődő átirányítástól várják legkorábban a magyar nyelvű osztályok beindításához szükséges, legalább 16 fős létszám elérését. - A Kölcsey Ferenc Kollégiumban /Szatmárnémeti/ 241-en felvételiztek a 150 meghirdetett helyre, így innen várhatóan 91 tanuló fog megjelenni az átirányításon. A Hám János Katolikus Iskolaközpont /Szatmárnémeti/ matematika-fizika osztálya 25 helyére végül a vizsgák után 24 jutott be. A teológia szak 25 helyére pedig 23 tanuló. A Református Gimnáziumban /Szatmárnémeti/ teológiára 18, filológiára 13, kémia-biológiára pedig 17 diák iratkozott be. A Zene- és Képzőművészeti Líceumban /Szatmárnémeti/ egy - 22 fős -, magyar nyelvű osztály indul. A Tasnádi Iskolaközpont egyetlen magyar nyelvű osztályába 24 bejutott. Az autószerelő-iskolába viszont nem volt magyar jelentkező. Ugyancsak nem volt magyar jelentkező a Sárközújlaki Mezőgazdasági Líceumban sem. Az Erdődi Líceumban meghirdetett 25 helyre összesen két magyar gyermek jelentkezett, ugyanennyien voltak a Nagykárolyi Agráripari Iskolaközpontban. Ugyanilyen rossz a magyar nyelvű szakoktatás helyzete a Nagykárolyban, a Iuliu Maniu Iskolaközpontban: a 25 meghirdetett helyre 11 diák iratkozott be, míg a készruhagyártó képzésben 3 tanuló szeretett volna részt venni. Más iskolákban is ilyen rossz volt a helyzet. /Veszélyben a magyar nyelvű szakközépiskolai osztályok indulása. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jún. 25./

"Iosif Constantin Dragan professzor saját napilapjában, a temesvári Renasterea Banateana aug. 21-i számában "A román népet nem lehet többé elítélni" című írásában Ion Antonescu marsall rehabilitálását követelte. Dragan ezzel a marsall tervezett lugosi szoborállítását kívánta erkölcsileg megindokolni. Dragan szerint Románia átállását a szövetségesek oldalára a második világháború idején Antonescu marsall készítette elő, de Iuliu Maniu és Mihály király aljas módon letartóztatták és átadták őt az oroszoknak, majd később kivégeztették. A cikk az egekig magasztalta a háborús bűnös Ion Antonescut. Dragan Antonescu marsall perét "a román nemzet becsülete elleni merényletnek" nevezte és követelte, hogy országszerte állítsanak szobrokat emlékére. /(Pataki Zoltán): Dragan professzor Antonescu marsall rehabilitálását követeli. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 23./"

A 105-ös számú kormányrendeletet módosítja és kiegészíti a kommunista rendszer politikai üldözöttei, a politikai foglyok, a deportáltak és a volt hadifoglyok kárpótlási jogait előíró 1990. évi 118-as számú törvényrendeletet. A kiegészítés szerint kárpótlásban részesülnek azok a személyek is, akiket 1940. szeptember 14. és 1944. augusztus 23. között az akkori rendszer etnikai és faji okokból üldözött vagy deportált. Kerekes Károly képviselő szerint szenzációszámba menő ez a történelmi igazságtételt nyújtó rendelkezés, hiszen köztudott, hogy Romániában utcákat neveznek el, szobrokat állítanak Antonescunak, a zsidóüldözésért felelős személynek. Valószínű, most már engedni kellett a külföldi nyomásnak. Tiltakoztak is parasztpárti körökben Sőt korábban olyan javaslat is született a 118/1990-es számú törvényrendelettel kapcsolatban, amelyet a szenátus április 19-én el is fogadott, hogy véget vetnek az újabb kárpótlási igényeknek. Ha a képviselőház is jóváhagyja az említett javaslatot, akkora 105-ös kormányrendelet nem ér semmit, a nagyon megcsappant számú romániai zsidóság nem részesülhet kárpótlásban. Kerekes emlékeztetett: az 1944. augusztus 23-át követő időszakban a romániai magyarságot több súlyos sérelem is érte: internálótáborokba hurcolás, Maniu-gárda terrorakciói, földvári haláltábor például. Minél több ilyen személyes vallomásra lenne szükség, hogy felvethessék a parlamentben a meghurcolt magyarok kárpótlását. /Kerekes Károly parlamenti képviselő: Lesz-e történelmi igazságtétel? = Szabadság (Kolozsvár), szept. 18./

Nagykárolyban az 1993-ban újraalakult, a Iuliu Maniu Ipari Iskolaközpontban helyet kapott, egy osztállyal induló Kalazanci Szent József Római Katolikus Líceum igazgatójának, Visnyai Csabának (aki egyben a Pietas Keresztény Kulturális Egyesület elnöke is) elmondása szerint az idei tanév megkezdése óta az immár hat osztállyal (két IX., két X., egy-egy XI.- XII.) rendelkező líceum teremhiánnyal küszködik. /Teremhiány. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 5./

Október elején az Antena1-en sugárzott Marius Tuca-Show témája az Aradon létesítendő emlékpark, illetve az ott felállítandó Szabadság-szobor volt. A beszélgetés meghívottjai: a kormány részéről Demeter János főtitkár-helyettes, valamint Kelemen Hunor művelődési államtitkár, egy aradi tanácsos és egy történész. A moderátor, Marius Tuca maga mellé vette segítségül Ion Cristoiu újságírót. A vita azonban már az elején elfajult. A két vitavezető szerint a szobor nem a szabadság, a 13 vértanú tábornok emlékére készült, hanem Nagy-Magyarországot jelképezi. A történész a szokott ferdítésekkel ecsetelte az 1848-49-es szabadságharc lefolyását, felemlegette a számtalanszor hallott vádat, a 40 ezer román legyilkolását. Később szóba került Szárazajta, mint Maniu önkénteseinek retorziója egy azelőtti magyar vérengzés nyomán. Itt az RMDSZ szobrot állított. Gúnyosan kérdezték, mikor fog szobrot állítani Horthynak is? - elemen Hunor többször is hangsúlyozta, hogy ő nem történész, a vitapartnerek csak fújták a magukét. Kifejtették: a román nép nem csak Mátyás királyt adta Magyarországnak, hanem Szent Istvánt is, akit megkeresztelése előtt Vajknak, azaz Voicunak hívtak. A két magyar kormánytag, főleg Kelemen Hunor igyekezett tartani a frontot, néha bátortalanul. Felelősek, hangzott el, a marosvásárhelyi RMDSZ-es polgármesterért is, aki nem engedélyezte egy Antonescu-szobor felállítását. A magyar kormánytagok lehettek volna dokumentáltabbak is. Ez a beszélgetés nem járult hozzá a már félénk sikereket elért, áhított román-magyar megbékéléshez. /Ménessy Erna, Brassó: Kormánytisztviselőink a vádlottak padján. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 21./

"Nov. 19-én Kolozsváron a városi tanács nem fogadta el Buchwald Péter volt ideiglenes prefektusnak azt a rendelkezését, hogy vonja vissza a Ion Antonescu marsall, Ferdinánd király, I. C. Bratianu és Iuliu Maniu köztéri szobrának felállítását célzó határozatát. Vasile Salcudean, Kolozs megye új prefektusa kifejtette: a lakosság szeretné Ion Antonescu marsall szobrának felállítását. /Kiss Olivér: Antonescu-szobor közkívánatra? Salcudean nem akar ujjat húzni a lakosság "nagy részével" = Szabadság (Kolozsvár), nov. 20./"

Bogdan Cerghizan Kolozs megyei prefektus rendeletet bocsátott ki, hogy Ion Antonescu marsall köztéri szobra Kolozsváron történő felállításának munkálatait azonnal állítsák le. Előzmények: tavaly október 28-án a kolozsvári városi tanács határozatot hozott Ferdinánd király, Ion I. C. Brateanu, Iuliu Maniu, illetve Ion Antonescu marsall köztéri szobrának felállítására. Vasile Salcudean akkori prefektus megtámadta a közigazgatási bíróságon a határozatot. A volt prefektus a per áthelyezését is kérte. 2000. február 21-én a Legfelsőbb Bíróság helyt adott Salcudean kérésének és Jászvásárra helyezte át a pert. Annak ellenére, hogy a prefektus megtámadta a tanácsi határozatot, a polgármesteri hivatal december 3-án megadta az építkezési engedélyt. Bogdan Cerghizan prefektus felvette a kapcsolatot Giurgiu Constantin ezredessel, a városi rendőrparancsnokkal annak érdekében, hogy hagyják abba a már elkezdett munkálatokat. /Cerghizan megtiltotta az Antonescu-szobor felállítását. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 1./

"Funar, Kolozsvár polgármestere közleményben tudatta: jan. 18-án a jászvásári ítélőtábla úgy döntött, hogy Ion Antonescu, Ion I.C. Bratianu, Iuliu Maniu és Ferdinand király szobra ügyében elfogadja a polgármester és a városi tanács fellebbezését és elutasítja Vasile Cerghizan volt prefektus rendeleteit. Mint ismeretes, a polgármester Ion Antonescu-szobor felépítését tervezte a Monostor negyedi ortodox templom mellett. A volt prefektus leállította az építkezési munkálatokat, perbe fogta a polgármestert és felfüggesztette a tanács szoborállítási határozatát. /Mégis lesz Antonescu-szobor Kolozsváron? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 19./"