Nyári Színházi Fesztivál a várban
A negyedik alkalommal a nagyváradi Várszínházban megrendezendő fesztiválon újból itt lesznek Magyarország legnagyobb színészei. Telitalálatnak tűnik az idei kínálata a negyedik alkalommal megszervezett Nyári Színházi Fesztiválnak.
Telitalálatnak tűnik az idei kínálata a negyedik alkalommal megszervezett Nyári Színházi Fesztiválnak. Pár évvel ezelőtt Szabó Ödön ötlete alapján összefogott a nyíregyházi Mandala Dalszínház, a Nagyváradi Magyar Diákszövetség (NMD) és az RMDSZ Bihar megyei szervezete, és igényes de könnyed műfajú, változatos színházi kínálattal töltötte ki a két évad közötti időszakot. Az idei esztendőben első az első előadás július 17-én 21 órától lesz, amikor oltan nagy nevek előadásában, mint Oszvald Marika, Bozsó József, Benkóczi Zoltán, Lukács Anita és Vadász Zsolt a legismertebb magyar operettmelódiák csendülnek fel.
–A Varadinum alkalmával, illetve a Szent László Napokon is egyértelművé vált, hogy Nagyvárad közönsége szereti az operettet. Biztosak vagyunk abban, mondta Nyíri Tamás, az NMD elnöke, hogy a kezdő előadáson is nagyon sokan lesznek kíváncsiak Oszvald Marikára és társaira. Idén egyébiránt hét előadás kerül megrendezésre: a kezdő előadás, mint már említettük, július 17-én, a záró előadás augusztus 30-án lesz. Az elmúlt négy év legváltozatosabb programját állították össze – mondják a szervezők. Júliusban hónapban 25-én lesz még előadás, ekkor az Oscar című kétrészes vígjátékot mutatják be Józsa Imre, Vándor Éva, Zakariás Éva, Laurinyecz Réka híres magyar színművészekkel, és fergeteges szórakozásnak nézhetünk elébe, hisz nagyon sokan az alaptörténetet már ismerhetik a Sylvester Stallone-féle filmvígjátékból. Egyébként a július hónap az, amikor bérleteket lehet váltani az előadásokra, amit a szervezők 70 lejben határoztak meg a hét előadásra. Dobos László, a Mandala Dalszínház igazgatója elmondta, hogy az ármeghatározásban mindig vita van a váradiakkal, ugyanis a helybéliek folyamatosan az alacsonyabb árak mellett kardoskodnak, nyilván Magyarországon egy hétszáz forint környéki bérletes jegy nevetséges ilyen minőségű előadásokért, de elfogadják az RMDSZ érvelését, hogy a cél az kell legyen, hogy minél többen megengedhessék maguknak a minőségi nyári szórakozást. Ahhoz, hogy a költségek meglegyenek, támogatókat is szükséges lesz szerezni a rendezvényhez – jegyezte meg a Mandala vezetője.
Augusztusi előadások
Az augusztusi hónap minden hetében lesz előadás. Már 1-jével folytatódik a Nyári Színházi Fesztivál, ekkor egy vidám népi válóper Kocsonya Mihály házassága dörgedelmes poénokkal kerül színpadra, Hajdu István (Steve) és Magyar Attila főszereplésével. Egy hétre rá Nagyváradra már visszajáró vendégként érkező Harsányi Gábor és Nyertes Zsuzsa mellett Esztergályos Cecília is fellép a várszínházban. A Família Kft. kedvenc Cilije bizonyosan emlékezetes alakítást fog nyújtani a Félrelépni tilos című kétfelvonásos vígjátékban. Az előadás 21 órakor kezdődik, augusztus 7-én. Ezt követően három klasszikus előadás következik, melynek immár kezdési időpontjai 20 órától lesznek. Augusztus 15-én a Légy jó mindhalálig musicalt mutatják be a fiatalabb és idősebb generáció egyik legkedvesebb darabjaként. Nyilas Misi története a becsületességről mind a mai napig aktuális. Nagyon jó zenével fűszerezve két felvonásban szórakozhat a nagyváradi közönség. Augusztus 21-én, a Virágkarnevál nagyváradi programsorozat estéjén a klasszikus Mágnás Miska elevenedik fel élőzenével a vár bástyájában. Bozsó József, Teremi Trixi, Szeredy Krisztina, Vadász Zsolt, Szirtes Gábor, Halász Aranka és mások szereplésével ez a váradiak által nagyon szeretett operett kerül bemutatásra. A Mágnás Miska a műfaj egyik legsikeresebb műve, 1916-ban mutatták be, dalai a Cintányéros cudar világ, Hopsza Sári hatalmas slágerekké váltak. Sikerét szatirikus, mulatságos történetének és az örökzöld slágereknek köszönheti – mondta Szabó Ödön parlamenti képviselő lapunknak.
Operettelőadás
Az idei évad augusztus 30-án 20 órakor kezdődő A csúnya lány című háromfelvonásos operettelőadással zárul. A rendezője és egyben a műben egyébként szerepet vállaló Mikó István Jászai-díjas színművész, aki ugyancsak visszajáró vendége a nagyváradi nyári színpadnak, Svejk feldolgozásaival feledhetetlen élményt nyújtott az elmúlt években a közönségnek. A prímás szerepében Suha Kálmán lesz, aki Mikónak szinte zenei ikertestvére. A darabot egyébként a hasonló nevet viselő, Jávor Pál, Muráti Lili, Kabos Gyula szereplésével forgatott, nagy sikerű film alapján vitte színpadra a rendező.
Bérletek és jegyek
Azok számára, akik nem bérlettel kívánnak részt venni az előadásokon, az első három és a Légy jó mindhalálig című előadásokra 15 lejes, míg az utolsó kettő és a Félrelépni tilos előadásra 20 lejes jeggyel lehetséges. Megéri tehát bérletet váltani és ezáltal jó hangulatban végigszórakozni itthon is a nyarat. Nyíri Tamás szerint biztosak abban, hogy lesznek a határ másik oldaláról is érkező nézők, hisz az NM önkéntesei szerint már a tavaly is a közönség egy része Biharkeresztestől Berettyóújfaluig átjött a rendezvényre, ez is jelzi, hogy Nagyvárad a térség meghatározó kulturális központjává válhat a határok légiesülésével.
Jegyeket az NMD, az RMDSZ nagyváradi központi irodájában, illetve a Margitta, Érmihályfalva, Élesd és Nagyszalonta körzeti RMDSZ-székházakban lehet vásárolni. A Bihari Napló olvasói számára július hónap folyamán az első és a második előadás előtt bérleteket sorsolhatunk ki, illetve augusztusban minden előadás előtt jegyekkel kedveskedhetünk hűséges előfizetőinknek a szervezők jóvoltából.
Bihari Árpád
erdon.ro

Egyesek épp ott haltak meg
Nagyvárad alpolgármestere bunkó
Amióta hozzáláttak a nagyváradi Szent László-téren végzett felújítási munkálatokhoz, sorra kerülnek elő a múlthoz fűződő régészeti leletek. A polgárok jó része örül a múlt feltárásának, ám vannak olyanok, akiket ez egyértelműen zavar.
Találtak itt már két titokzatos kutat, több mint háromszáz éves csontvázmaradványokat, kerámia-töredékeket, bonyolult csatornahálózatot és tizenhetedik vagy tizennyolcadik századi útburkolatot egyaránt. Közismert tény, hogy a Várad szívében található Szent László-templom alatt a 2007-es tatarozási munkálatok végzése közben felhalmozott csontokat találtak – ezek feltárása a római katolikus püspökség közlése szerint folyamatban van.
A mostani munkálatok során a környék megbolygatásával újabb csontok kerültek elő. Mircea Mălan, Nagyvárad alpolgármestere az újabb régészeti leletek felbukkanásának apropóján tartott keddi sajtótájékoztatóján arról beszélt, hogy mindig aggódik, amikor régészeti feltárásokat végeznek a téren, mert ezek akadályozzák a felújítási munkálatokat.
„Az nyilvánvaló, hogy egyméteres mélységben nem találni semmit, de amint mélyebbre ásunk, azonnal előkerülnek mindenféle csontok. Egyeseknek nem volt más dolguk, mint itt meghalni.” – nyilatkozta az Erdon.ro beszámolója szerint a városi alpolgármester. Hozzáállását ismerve joggal merülhet fel a kérdés, hogy a nagyváradi magyarság számára jelképes régészeti leletek közül mennyit tártak fel valójában, és mennyit hagytak a sürgető határidők miatt végleg betemetni.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Hétfőtől beiratkozások a PKE-s felvételikre
Hétfőn, azaz július 13-án kezdődnek meg a felvételire való beiratkozások a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetemen. A részletekről tegnap érdeklődtünk az egyetem PR-irodáján Szakács Zsuzsa ifjúsági referenstől.
Kiderült, hogy PKE eddig sem volt tétlen, számtalan népszerűsítő program keretében igyekezett még az őszi tanévkezdet óta megszólítani nemcsak a Partiumban, de egész Erdélyben az érettségi előtt álló, pályaválasztásra készülő diákokat, hogy a nagyváradi PKE-n zajló magyar nyelvű szakmai felsőoktatást felkínálják nekik életképes alternatívaként a továbbtanuláshoz. Legutóbb a nagyváradi Szent László Napokon bontottak tájékoztató sátrat, legközelebb pedig az e hétvégi margittai Szabadság Feszten, majd két hét múlva Tusványoson folytatják ez irányú munkájukat.
A PKE-re a beiratkozások július 13–22. között zajlanak az alapképzésekre, míg 13-24. között a mesterképzésekre lehet jelentkezni, a felvételikre július 23-25. között kerül sor.
Alapszakon 590, mesteri szakon pedig 212 hely áll a hallgatók rendelkezésére, előbbiből 279, utóbbiból pedig 95 tandíjmentes.
A beiratkozási alapdíjakat 50 lejben állapították meg, de ezzel kapcsolatban az egyetem indított egy igen kedves versenyt is, mely „szelfizz a PKE-vel” címen fut, s bármelyik beiratkozó részt vehet rajta, aki a PKE-vel kapcsolatos valamilyen motívummal, tárggyal, pólóval, golyóstollal, akár PKE-s diákkal vagy oktatóval, magával az épülettel lefotózza saját magát, s a képet e hét péntekéig beküldi az egyetemre. A jelentkezők közül 10 alapszakos és 5 mesteri szakos beiratkozót sorsolnak majd ki, akik mentesülnek a díj kifizetése alól.
Újdonság, hogy a PKE-re távolabbi tájakról beiratkozók idéntől nem kell feltétlenül személyesen jelentkezzenek az egyetemen, hanem az efelveteli.partium.ro oldalra elektronikusan, azaz „szkennelve” is feltölthetik dokumentumaikat, jelentkezési lapjukat.
Mivel a két éve elindított nyelv- és irodalom szakpárok igen népszerűnek bizonyultak, idén is választani lehet összesen öt szakpár közül: magyar, német, angol és román nyelvszakot párosíthatnak majd a leendő jelentkezők.
Angol szakon 22 és 24, magyar szakon 22 és 28, míg német szakon 15 és 25 hely van (az első szám a tandíjmentes, a második a tandíjas helyeket jelöli). Az itt elvégzett szakok után a többnyelvűség és multikulturalitás mesterképzés nyújt továbbtanulási lehetőséget.
A társadalomtudományi szakok közül filozófián 15, szociológián, illetve szociális munkán egyaránt 15-20, teológia és szociális munka/diakónia szakon 10-20, az óvoda és elemi oktatás pedagógiája szakon 20-15 a tandíjmentes/tandíjas helyek száma. Az alapszakokat itt három mesterképzés egészíti ki: európai szociálpolitikák, vallástudományok, illetve a filozófia és művészet a nyilvános térben.
A Közgazdaságtudományi Kar menedzsment és turisztika szakjain 30-45 a költségtérítéses/tandíjas helyek aránya, ugyanez 25-25 a bank és pénzügyek szakon. Itt az elméleti tárgyak mellett komoly szakmai gyakorlatra is lehetőséget biztosítanak a képzés idején. Az itt végzettek mesteri képzésre jelentkezhetnek a vállalkozások fejlesztésének menedzsmentje, illetve az idegenforgalmi gazdálkodás szakokra.
Művészeti karon két szak kínál alap- és mesterképzést: a képzőművészet (23-12), illetve a zenepedagógia (10-15). Mesterképzésben vizuális kommunikáció, valamint zeneművészet az audiovizuális kultúrában szakokon lehet tovább tanulni.
A beiratkozások tehát hétfőtől kezdődnek, hétköznapokon 9-13 óra között várják a jelentkezőket. A részletekről a www.partium.ro honlapon találnak tájékoztatást.
Tóth Gábor
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Véget ért a XII. Partiumi Írótábor
A rendezvény utolsó napján némileg változott a program, Szőcs Géza a tervezettnél később érkezett Nagyváradra, így Juhos-Kiss Ferenc író költő többek között Szent István és Szent László alakját felidéző eladása után Tőkés László EP-képviselő, az írótábor fővédnöke emlékezett meg volt munkatársáról, Barabás Zoltán költőről, majd Meleg Vilmos színművész adott elő egy összeállítást a májusban elhunyt költő verseiből.
Pomogáts Béla irodalomtörténész szintén Barabás Zoltán alakját idézte fel, mint mondta, elsősorban az egykori jóindulatára emlékszik vissza. Az irodalomtörténész azt is felajánlotta, hogy akár anyagilag is támogatja síremlékének rendbetételét, illetve egy olyan emlékkötet kiadását, mely Barabás Zoltán versei mellett a barátok visszaemlékezéseit tartalmazná. Egyperces néma csenddel emlékeztek meg az egykori alapítóról, majd Tőkés László beszélt a közösségteremtő emlékezet kapcsán többek között az irodalom identitásképző szerepéről, és arra is kitért, hogy Trianon óta folyamatos a hadviselés az egyházunk, az oktatásunk és az irodalmunk ellen. Elmondta azt is, hogy a Partium reneszánszát tűzték ki egyik céljukul. A hozzászólások során Oláh János író, költő felvetette, hogy a Magyar Napló folyóirat mellett működőhöz hasonlóan szükség lenne egy, az írótábor körül szerveződő állandó műhelyre is, szintén irodalmár felesége, Mezey Katalin pedig egy rádióadó működtetésének ötletét vetette fel.
A napi program végén köszöntötték az időközben megérkezett Szőcs Géza Kossuth-díjas költőt, aki az elhangzottak kapcsán például a határ menti régiók kulturális „hajszálgyökerei” összekapcsolásának fontosságáról beszélt, majd az emlékezet témaköre kapcsán egyetlen regényéből, a Limpopóból olvasott fel a témához kötődő, például a szeretet szó elfelejtetéséről szóló részleteket, majd a Bárka folyóiratban megjelent verseiből egy csokorra valót.
Fried Noémi Lujza
maszol.ro

Sikeres évadot zárt a Szigligeti Színház
Nagyvárad- Kedden sajtótájékoztatót tartottak a Szigligeti Színházban, melyen Czvikker Katalin főigazgató, Botházy-Daróczi Réka, a Lilliput Társulat művészeti vezetője és Oláh Anikó bábművész számoltak be az elmúlt évad eredményeiről, illetve ismertették terveiket.
Felvezetőjében Czvikker Katalin főigazgató arra hívta fel a figyelmet: a kisvárdai fesztiválon az Anca Bradu rendezte A mi osztályunk című előadás elnyerte az Emberi Erőforrások Minisztériumának fődíját, amire nagyon büszkék, különösen amiatt, mivel az együttes teljesítményüket értékelték ezáltal, tehát egyenként is úgy érezhették, hogy valamilyen nívódíjat kaptak. Arra is kitért: az elmúlt évadban szélesítették a magyarországi és a határon túli színházakkal való kapcsolatrendszerüket, ugyanis meghívást kaptak a tatabányaiak által szervezett fesztiválra, melynek ezentúl valószínűleg állandó résztvevői lesznek. Emellett továbbra is jó a viszonyuk (bérletcserék, csereelőadások stb.) a debreceniekkel, a szatmárnémetiekkel és a székesfehérváriakkal. Az év elején személyi változás történt a Szigligeti és a Lilliput társulatok élén is- Novák Eszter, illetve Botházy-Daróczi Réka lettek a művészeti vezetők-, és sikerrel szerepeltek a budapesti Thália fesztiválon is. A Nagyvárad Táncegyüttes jelen volt az Erdélyi Magyar Hivatásos Táncegyüttesek Találkozóján, valamint Győrben egy fesztiválon, ahol a Magyar Táncművészek Szövetsége tagjaival lehetett találkozni, szakmai beszélgetéseket folytatni.
Örömre ad okot, hogy a teljes nézőszám öt százalékkal nőtt, ezen belül pedig a Szigligeti Társulat előadásait tíz százalékkal tekintették meg többen. Sikertörténetnek nevezhető a Hunyadi István színművész által kezdeményezett felolvasó színházi esték sorozat is, melynek alkalmain önkéntes alapon, szabadidejükben szerepelnek a színészek. Emellett a Sonnenfeld Palotában folyamatban van a Szigligeti Stúdió kialakítása. A helyiségeket az önkormányzattól bérlik, illetve Czvikker Katalin kidolgozott egy gazdasági tervet, így saját bevételeikből, együttműködve a Szigligeti Alapítvánnyal, és egyéb támogatóknak hála tudják fedezni a kiadásokat. A kisebbik, sötétebb termet már felavatták, a nagyobbikban, vagyis a világosabban pedig a nyári vakációban a villany- és a vízvezeték hálózatot fektetik le. Adományokat szívesen elfogadnak, annál is inkább, hogy a hét elején betörtek hozzájuk, és ellopták a kábeleket. Remélhetően azonban az ősz elejére elkészül a teljes stúdió. Említést érdemel még, hogy közösen a Tomcsa Sándor Színházzal és a marosvásárhelyi Művészeti Egyetemmel drámaíró pályázatot hirdetett a Szigligeti Színház, melynek keretében a debüt kategóriáért felelt. Összesen 82 pályamű érkezett, a nyertes darabot be fogják mutatni. Folytatódott ugyanakkor a Színház az iskolában, iskola a színházban program, a Rómeó és Júlia 110 résztvevővel, a Diótörő és Egérkirály musical pedig 25 gyermekszereplővel lett bemutatva. A Szöcske-önkéntesek létszáma elérte a 45-öt, és 40 diák részvételével lezárult a Szigligeti Tanoda első kétéves képzése, de már készülnek a következőre, jelentkezni majd a honlapon keresztül lehet (www.szigligeti.ro).
Nyári tervek
Botházy-Daróczi Réka, a Lilliput Társulat művészeti vezetője arról számolt be, hogy 4+1 bemutatójuk volt az elmúlt évadban. Ott voltak a kisvárdai és a csíkszeredai fesztiválokon, Debrecen és környékén turnéztak, csereelőadásokat bonyolítottak le a veszprémiekkel és a miskolciakkal. A nyár folyamán augusztus 2-7. között ott lesznek az esztergomi bábtáborban, melyet 6-12 éves gyermekek számára rendeznek. Több évvel ezelőtt kapcsolódtak be, és Váradon is meg szeretnék ezt honosítani. Augusztus 10-11-én castingot szerveznek a 2016-ban bemutatásra kerülő új mesés zenejátékra, A rút kiskacsára: a lilliput@szigligeti.ro e-mail címre olyan 10-16 éves gyermekek jelentkezését várják, akiknek jó a zenei hallásuk, az énekhangjuk, a mozgásuk, szépen és érthetően beszélnek. Augusztus 22-27. ismét a kalotaszegi Havasrekettye lesz a helyszíne a hagyományos színházi tábornak, augusztus 29-én pedig újból meg lesz tartva a Szent László családi nap a római katolikus Püspöki Palota belső udvarán, közösen a püspökséggel. Október 5-10. között megrendezésre kerül az erdélyi magyar hivatásos bábtársulatok fesztiválja, a Fux Fest, melynek újdonsága lesz, hogy nem kötelező versenyprogramot és külön bemutatásra kerülő produkciókat is magába foglal majd, illetve a Nagyváradi Ősz keretében lesz megszervezve, ezért az önkormányzat 7000 lejes támogatását élvezi.
Báboda
Oláh Anikó bábművész bejelentette: november és február között új, pedagógusoknak (óvónők, tanítónők) szóló bábos foglalkozást indít a Szigligeti Tanoda Egyesület azzal a céllal, hogy fejlesszék a feliratkozók bábjátékos ismeretét, technikai tudását, melyeket aztán kamatoztatni tudnak a tanórákon is. Tulajdonképpen egy-egy napos képzésekből áll ez a modul, minden szombaton hat héten keresztül, plusz a vizsgaelőadásnak számító nyílt óra. Neves szakemberek tartják az egyelőre még nem akkreditált elméleti, bábtechnikai és bábkészítői képzéseket, a részvétel havi 50 lejbe kerül, jelentkezni pedig majd a színház weboldalán lehet augusztus 1-től.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Nagyvárad és Debrecen – tíz éve ünnepelünk együtt
Debrecenben 46 éve tartják államalapító Szent István király és az új kenyér augusztus 20-i ünnepén a virágkarnevált, Nagyváradon pedig tizedik alkalommal láthatják a cívisvárosban is vonuló virágkocsik egy részét augusztus 21-én a Nyitott ablak Európára című rendezvény keretében.
Idén ismét közös virágkocsit készít Nagyvárad és Debrecen, melyet mindkét városban láthatnak majd, Debrecenben augusztus 20-án, Nagyváradon augusztus 21-én. Többek között erről is beszélt hétfőn Debrecenben Komolay Szabolcs, Debrecen alpolgármestere, Huszár István, Nagyvárad alpolgármestere, Bódor Edit, a Főnix Rendezvényszervező Kft. ügyvezetője és Breitenbach Rezső, a Hotel Lycium Átrium séfje.
Tizedik éve ünnepel együtt Szent László városa és Kossuth őrvárosa – mondta Komolay Szabolcs debreceni alpolgármester, aki beszélt a két város történelmi kötődéséről, és azt is hozzátette: a két város együttműködése jó, mióta 1992-ben megújították a testvérvárosi kapcsolatot, majd 2005 óta pedig a kocsik is vonulnak Váradon. Huszár István alpolgármester elmondta, évente 4-5 virágkocsit láthatnak Nagyvárad lakói, a felvonulásnak sikere van. Az alpolgármester azt is hozzátette, hogy ebben az évben Nagyváradot a Csillagocska Néptánccsoport és az Exlusive Dance csoport képviseli majd a debreceni felvonuláson.
Debrecenből egyébként öt virágkocsi – köztük a két város közös kocsija – biztosan látható lesz augusztus 21-én Nagyváradon, és elképzelhető, hogy egy hatodik is vonul majd a bihari megyeszékhelyen. A cívisvárosban 16 kocsi vonul majd augusztus 20-án, mintegy 1500 fellépővel.
A Nagyerdei Stadion mellett megtartott sajtótájékoztató után, melyet a Lángoló Csigák Tűzzsonglőr Csapat és a Feeling Fantasy Táncegyüttes egy-egy rövid produkciója színesített, kóstolót kaphattunk a virágszirmokkal díszített falatokból, a séf pedig elmondta: úgy állították össze az ünnepi héten megízlelhető menüsort, hogy abban a virágok mint díszítőelemek is szerepet kapjanak, de fűszerként is használják például a levendulát, rózsaszirmot vagy körömvirágot.
A magát egyhetes fesztivállá kinőtt virágkarnevál helyszínein Kerekes Sándor, a Főnix kommunikációs vezetője volt a kísérőnk. Láthattuk a Szabadtéri Színpadot és a Békás-tavat, előbbin a felvonulásban részt vevő vagy abban részt nem vevő, de bemutatkozni kívánó csapatokat is láthatják majd az érdeklődők, utóbbi mellett pedig már megkezdték a hétvégi cseh sörfesztivál előkészületeit. Debrecenben valódi fesztiválhetet tartanak, mondta Bódor Edit, aki többek között a Galiba Gyermekfesztivált, a Színezd át! családi programot, a tűzijátékot említette, és elmondta: fellép majd a PASO, a Tátrai Band és Horváth Charlie, Oláh Gergő, Falusi Mariann, Papadimitriu Athina, Szakcsi Lakatos Béla, Vastag Tamás és az ExperiDance, Demjén Ferenc. A L’art pour L’art Társulata és Berecz András, a virágkocsik vonulása mellett több mint kétezer fellépőt láthatnak majd a debreceniek és az oda látogatók.
A debreceni látogatást a MÁV járműjavító csarnokában folytattuk, ott készül ugyanis a virágkocsik egy része. A két város közös kocsiján a vártemplom és a város címerében látható oroszlán és angyal idézi Nagyváradot, Debrecent pedig főnix jelképezi – tudtuk meg Pózner Gábor szobrásztól és Gulyás Tamás virágszobrásztól. A csarnokban egyébként szorgos munka folyt, többek között a Mézga-családot, egy dzsinn alakját is elkészítették már a 20-i felvonulásra, mely a Nagyerdei Stadionban ér majd véget, a készülő virágcsodákat ott állítják majd ki.
Fried Noémi Lujza
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Az államalapító Szent István
Minden év augusztus 15-én (Nagyboldogasszony napján) és augusztus 20-án (Szent István ünnepén) tisztelettel emlékezünk, lélekben feltöltődünk és megerősödünk. Az István által alapított királyság a középkor egyik legjelentősebb országaként vonult be Európa történelmébe. Egy 12. századi német krónikás, Freisingi Ottó püspök az Árpád-házi királyok hatalmát korlátlannak nevezi, mert mindenki engedelmeskedik a királynak.
Az államszervező István királyt méltán tartjuk a magyar történelem legnagyobb személyiségének. Neki köszönhetjük, hogy a világ legcsodálatosabb nyelvét, a magyart beszéljük. Neki köszönhető, hogy népünk ezer éven át – Kelet és Nyugat között – dicső történelmet és kultúrát teremtett. A magyarság évszázadokon keresztül nemcsak a történeti Magyarországot, hanem a keresztény Európát is védte.
István kultusza és tisztelete soha nem halványult el. Bár országát – a magyar történelem színterét, a magyar nemzet történelmi hazáját – a magyarságra kényszerített trianoni békediktátum (1920) feldarabolta, ma is szülőhaza. Ma is egységes, mert minden magyarul érző és gondolkodó ember, aki kiejti a Magyarország nevet, a történeti országra gondol. Népünket is felszabdalták, de a lelki egység szilárd, mert az a nagy király teremtette alapokon nyugszik. Annak ellenére, hogy Szent István földjén ma másodrendű állampolgárként kezelnek, felszámolásunkra törnek, megaláznak, büszkék vagyunk arra, hogy magyarnak születtünk. Bízunk abban, hogy utódaink még hosszú évszázadokon keresztül is emlékezni fognak István királyra, az államalapítóra. Születése, megkeresztelése, házassága
István Esztergom várában született, pogány neve Vajk. Megkeresztelésére 972-ben került sor, amikor édesapja, Géza nagyfejedelem hittérítő papokat kért Nagy Ottó német-római császártól. A magyar állam megszervezését Géza alapozta, és fia, István király teremtette meg. Felismerték, hogy a magyar nép kereszténységre térése, a magyar állam megszervezése halaszthatatlan. István herceg királyhoz illő nevelésben részesül és katolikus hitben nő fel. Szorgalmasan tanulja a latin nyelvet, melyen ír és olvas. Részt vesz a vadászatokon. Géza a serdülőkorú herceget még életében trónörökösének nevezi ki.
István házassága Gizellával, Civakodó Henrik bajor herceg leányával, III. Ottó, a Német-római Birodalom császára közeli rokonával mind német, mind magyar szempontból politikai, dinasztikus jellegű. A bajorok a magyarok megkeresztelését remélik, míg azok a diplomáciai kapcsolatok rendezését. Mindkét fél a jószomszédságra és békére törekszik. A fiatal fejedelmi pár a dukátus (hercegség) központjában, Nyitrán telepedik le. Gizella kísére­tében a dunai hajókon Regensburgból nagyszámú német világi pap, szerzetes és katona érkezik, akik hozzájárulnak a keresztény magyar királyság megszervezéséhez.
A fejedelemségért folyó harc
István – apja minden előrelátó óvintézkedése ellenére – már uralkodása kezdetén kénytelen fegyverrel a kézben harcolni a fejedelemségért és leszámolni rokonával, a trónkövetelő Koppány vezérrel. Amikor Géza nagyfejedelem 997-ben távozik az élők sorából, István mellett egy jól szervezett, részben páncélos – nagyszámú német (sváb és bajor) lovag –, egy besenyő csapattest és magyar csapat áll készen arra, hogy szükség esetén a kijelölt trónörököst támogassa. A hadsereg parancsnoka a német Vecellin, a testőrség vezetői Hont és Pázmán német lovagok. E jól szervezett hadseregre szükség volt, mert a keresztény apa-fiú elsőszülöttségi jog ütközik az ősi magyar pogány szokásjoggal, amely szerint a trónörökös mindig az Árpád nemzetség legidősebb tagja. Koppány vezér e minőségben tart igényt a nagyfejedelemség fölötti hatalomra. A veszprémi csatában a keresztény hadak győzedelmeskednek. E csata nemcsak István és Koppány közti harc, hanem a keresztény világnézet és az ősi pogány hagyományok közti küzdelem is. Utólag könnyű okoskodni, de az adott történelmi helyzetben István államszervező munkája és a kereszténység felvétele történelmi szükségesség. A pogányságnak nevezett ősi hagyományok védelmezői kiszorulnak a hatalomból. Koppány vezér holttestét négyfelé darabolják és kitűzik Győr, Esztergom, Veszprém és Gyulafehérvár kapujára. Ez utóbbi Prokuj gyula (fejedelem) székhelye. István e kegyetlennek tűnő eljárással arra figyelmeztet, hogy mindenkitől, még a közeli rokonaitól is engedelmességet követel.
Az első magyar király
István nagyfejedelem a belső ellenállás leverése után erősíteni kívánja a magyar törzsek fölötti egyeduralmát. Rómába küldi Asztrik apátot, hogy II. Szilveszter pápától koronát, keresztet és apostoli áldást kérjen. A koronaküldést alapos diplomáciai tárgyalás előzi meg. E gesztussal a pápa és a császár elismeri István sikereit a kereszténység védelmében folytatott harcban. Theotmár merseburgi püspök lejegyzi, hogy a pápa III. Ottó császár „biztatására” küldi a koronát. Istvánt Esztergomban koronázzák meg, ünnepélyes ceremóniával emelik királyi rangra. Az eseményre 1000 karácsonyán, december 25-én, más forrás szerint 1001. január elsején kerül sor. István parancsára a koronázási jelvényeket a székesfehérvári bazilikában őrzik. Megkoronázása a következő magyar királyok számára a koronázási ceremónia megszervezésének mintájául is szolgál. A koronázás csak akkor jogérvényes, ha azt a mindenkori esztergomi érsek celebrálja. István királlyá koronázása a magyar állam születésének időpontja is. Ettől kezdve a magyar király az összes magyar teljhatalmú uralkodója, egy személyben király és pap. Ez azt jelenti, hogy nincs alárendelve a pápának és a német-római császárnak. Saját belátása szerint dönt az állam és az egyház szervezésében. Saját elképzelései szerint szervezi a közigazgatást, szedhet adót, verethet pénzt, adhat ki törvényeket.
Országegyesítés A magyar törzsfők az Árpád vezette honfoglalástól (895) kezdve még sokáig megtartják az országaik fölötti hatalmat. A magyar nyelv őrzi a hetedhét országon át kifejezést, annak a kornak az emlékét, amikor még hét magyar fejedelem birtokolta a Kárpát-medencét. Az államegyesítés során István a békés eszközök mellett kénytelen igénybe venni a hadsereget is. A magyar fejedelmek számára egyértelmű figyelmeztetésként hat Koppány leverése és István megkoronázása. A nagyfejedelem mindkét alkalommal jelzi, hogy az összes magyar királya kíván lenni, aki alattvalóitól megköveteli a keresztény vallásra való áttérést és államszervező munkájának elfogadását, támogatását.
Ha a törzsi fejedelmek hűségesküt tesznek, megtarthatják törzsi birtokaik egyharmadát. A törzsi birtokok kétharmad része mint királyi birtok az államszervezés anyagi alapját biztosítja. Mindazokat, akik ellenállnak, fegyverrel kényszeríti meghódolásra. Így jár el Erdélyben Prokuj gyulával és a vele szövetséges, alárendelt Keán bolgár-szláv eredetű magyar előkelővel. Délvidék nagy hatalmú fejedelme, Ajtony vezér is Keánhoz hasonlóan csatában veszti életét. István király a kavarok (kabarok) urát, fejedelmét, Aba Sámuelt dinasztikus házassággal láncolja magához. Hasonlóképp a magyar királyság hatalmát szolgálja az is, amikor 1009-ben egyik húgát Velence uralkodójához, Orseolo Ottóhoz adja feleségül. E házasság révén javul a magyar állam Bizánccal való kapcsolata, mivel Velence a Bizánci Birodalom vazallusa. A két nagyhatalom közti politikai szövetséget István tovább erősíti azáltal, hogy 1018 körül Imre herceget egy bizánci hercegnővel házasítja össze.
Imre herceg és az Intelmek
István Ottó fiát jelöli trónörökösnek, ezért Imre herceget vallásos nevelésben részesíti. Nevelői közt találjuk édesanyját, Gizella királynét, édesapját, István királyt és Gellért püspököt. Ottó korai halála után Imre herceg elméleti oktatását kiegészítik kormányzási és politikai ismeretekkel. Tanul lovagolni és fegyverrel bánni. Részt vesz a vadászatokon. 1030-ban hadvezérként személyesen vezeti a bihari dukátus hadseregét és a nyugati határszél páncélosseregeit is.
Imre nagyszerű nevelését szemlélteti a számára összeállított Intelmek. E könyvecske műfajilag erkölcstanító királytükör. Célja bemutatni a jó királyt és kormányzást. Összeállítója István király, lejegyzője pedig egy királyi udvarban élő tudós pap. A helyes kormányzás alapelvei – a tízparancsolat mintájára – tíz fejezetbe tömörítve ismerhetők meg. A király arra inti fiát, hogy tartsa tiszteletben az egyházat, a papságot, a főembereket, a vitézi rendet, a királyi tanácsot. Kiemeli, hogy az igaz ítélet és a türelem gyakorlása alapján „a türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak”. Fontosnak tartja az idegenek befogadását és támogatását, mert „az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő”.
Imre herceg egy vadászat alkalmával, 1031. szeptember 2-án hunyt el. Szent László király idejében Imre herceget, István királyt és Gellért püspököt egyszerre avatják szentté.
István, a szent
István király Nagyboldogasszony napján, 1038. augusztus 15-én hunyt el, miután halálos ágyán felajánlotta országát Szűz Máriának. A Nagy Legenda írja, hogy a király „imáiban magát és királyságát a mindenkoron Szűz Istenanya, Mária oltalmába helyezte”. Magyarországot ezért nevezik még Mária országának is. Mária a magyar nép égi oltalmazója. Égi patrónusának a magyarság minden év augusztus 15-én tisztelettel adózik.
István temetésére Székesfehérváron kerül sor a Boldogasszony tiszteletére szentelt bazilikában. Három éven keresztül gyászolják. Mivel sírja közelében több csoda történt, többen meggyógyulnak, István király szentként való tisztelete már ekkor elkezdődik.
Az erőskezű és határozott István király halála utáni évtizedekben két pogánylázadás tört ki. Az 1061-es alkalmával a vandál pusztításoktól tartva a székesfehérvári egyház kanonokjai kiemelik István mumifikálódott testét a koporsójából és elrejtik a bazilika alatti kriptába. Ez alkalommal egy Merkur nevű szerzetes leválasztja István kardforgató, igazságosztó jobb karját a testéről. A Szent Jobbot egy Berettyó folyó melletti családi monostorba helyezi el. A Szent Jobbra Szent László király egyik országjárása idején talál rá, és egy kőmonostorba, a szentjobbi apátságba helyezteti el. Szent László király 1083. augusztus 15-én István király szentté avatásának tiszteletére országgyűlést hirdet. A ceremónia megtartását azonban váratlan esemény akadályozza. A kripta bejáratát súlyos kőlap zárja el, amely csak akkor mozdítható, amikor – egy Caritas nevű apáca tanácsára – László király szabadon engedi a visegrádi várba zárt Salamon királyt. Ezt a kortársak úgy értelmezik, hogy Szent István király még holtában is a megbocsátásra buzdít. István földi maradványait a „legtisztább gyolcsba” göngyölik, majd ezüstládában Szűz Mária oltárára emelik. István király szentté avatására 1083. augusztus 20-án VII. Gergely pápa írásbeli engedélyével és a pápai legátus jelenlétében kerül sor. Mivel kultusza Európában is elterjedt, Buda várának visszafoglalása tiszteletére 1686-ban XI. Ince pápa az egyetemes egyház nevében is szentté avatja.
Kádár Gyula
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Őseink példája ad erőt
Székelyföldi helytörténeti körúton a Lorántffy Zsuzsanna Kulturális Egyesület
Székelyföldre indult kétnapos helytörténeti körútra a hét végén a marosvásárhelyi Lorántffy Zsuzsanna KulturálisEgyesület. Az idegenvezető szerepét Balás Árpád tanár vállalta el, aki egész úton fáradhatatlanul, színesen, érdekesen magyarázta azoknak a településeknek a történetét, érdekességeit, történelmi jelentőségét, amelyeken áthaladtunk.
Szombaton reggel Marosszentgyörgy irányába indultunk. Az első megálló a marosvécsi várkastélynál volt, ahol a várkertben Kemény János sírjánál helyezték el az egyesület koszorúját. A helyszínt, Kemény Jánost vagy az Erdélyi Helikon íróközösséget nem kell külön bemutatni a Népújság olvasóinak. Elég annyi, hogy ez volt a két világháború közötti időszak legsikeresebb és legrangosabb írói szerveződése.
Innen indultunk tovább a Gyergyói-medence felé.
A ditróiak büszkesége
Az 56 méter hosszú, 23 méter széles, 1000 ülő- és 2000 állóhellyel rendelkező kéttornyú templom Székelyföld messze híres temploma, a ditróiak büszkesége neogótikus stílusban épült, toronymagassága 75 méter. Mindkét tornyán található toronyóra, ami még ma is működőképes. Az ablakkeretek csúcsívesek, ami ugyancsak a neogótikára utal. A templom főoltárát carrarai márványból készült szobrok díszítik: Jézus Szent Szíve, Szent István és Szent László királyok szobrai, a falu szülöttjének, Siklódi Lőrincnek a művei. A szentély és a hajó ablakait, amelyeken a tizenkét apostol látható, Róth Miska, a szentélyt díszítő szekkókat Pauli Erik olasz festő készítette.
A Tatárdomb és a Lázár-kastély
Gyergyószárhegy felé haladva látható a Tatárdomb. A legenda szerint háromezer tatárral vette fel a harcot háromszáz székely 1658-ban Szárhegy határában. Az otthonukat védők legyőzték, megfutamították a tízszeres túlerőben lévő ellenséget. Őseink hősiessége ma is példaként áll előttünk, erőt kell adjon arra, hogy felül tudjunk kerekedni a nehézségeken – áll a felirat.
Gyergyószárhegy élete összefonódott a Lázár család történetével. A Lázár-kastély 1532-ben épült, 1632-ben bővítették. Itt töltötte gyermekkora egy részét Bethlen Gábor. 1499-ben Lázár András pápai bullát kér a helybeli kolostor alapításához. 1665-ben Lázár István egy darab területet a ferences szerzetesek számára bocsátott, ahol kápolnát is építtetett nekik. 1669-ben Kájoni János új épületet emeltetett. 1670-ben egy aranyozott, ezüstözött, festett cifra oltárt is rendeltek a zárda templomába.
Sajnos, a folyamatban levő perek miatt a kastélyba nem tudtunk bemenni.
Örmény templom – Gyergyószentmiklós
A következő megálló a gyergyószentmiklósi örmény templom volt, amelyet lőrésekkel ellátott, szabálytalan vonalú fal övez, keleti és nyugati oldalán két kisebbfajta bástyához hasonló, kívül félkörű, belül szögletes alaprajzú építmény található. A kőfal ablakszerű mélyedéseiben elhelyezett, Krisztus kínszenvedésének jeleneteit ábrázoló értékes fametszetek 1750 körül készülhettek, ezek jelenleg az örmény plébánia épületében találhatók.
Az északi mellékoltárhoz tartozik a templom legértékesebb festménye, amely 1752-ben készült a velencei mechitarista kolostorban. A képen Világosító Szent Gergely, az örmények első katholikosza jelenik meg. Világosító Szent Gergely élete legfontosabb cselekedeteként az addig keresztényüldöző III. Tiridat király megtérítését tartják számon, mely maga után vonta az egész örmény nép kereszténnyé válását.
Ember, vésd szívedbe, hogy ez a föld mindig székely volt és az is marad!
Gyergyóalfalu templomának felirata szerint a templom 1213-ban épült, a 15. században gótikus stílusban átépítették, majd 1766-ban barokkizálták. Egykori védőfalának csak töredéke maradt az 1930. évi restaurálás után. A templomkertben áll az I. és II. világháború áldozatainak emlékműve, a bejárattól jobbra pedig egy zászlótalapzat, amelyet 1942-ben Budapesten élt alfalviak állítottak. Ennek felirata: Ember, vésd szívedbe, hogy ez a föld mindig székely volt és az is marad!
A templomtól jobbra és balra park van, ahol István hitvédő pap, a csíksomlyói pünkösdi búcsú elindítójának szobra látható.
Kossuth-szobor – Gyergyócsomafalva
1894-ben László Gyula indítványozta, hogy Marosvásárhelyen állítsanak szobrot Kossuth Lajosnak. A Bernády György vezette 380 tagú szoborbizottság 1897-ben Köllő Miklós gyergyócsomafalvi szobrászt bízta meg a mű elkészítésével: "Faragja székely kéz az emléket, vezesse vésőjét székely szív, mint ahogy a szobor székely földben álljon". 1899. június 11-én Marosvásárhelyen leplezték le Kossuth Lajos ércszobrát. 1921-ben a román hatalom ledöntötte, 1995-ben a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány közgyűlése kezdeményezte a Kossuth-szobor újbóli felállítását az alkotóművész szülőfalujában. Így 2001-ben került felavatásra Gyergyócsomafalva központjában a Köllő Miklós által alkotott Kossuth-szobor Sántha Csaba által újraalkotott pontos mása. A szobrot is magába foglaló teret ifj. Köllő Miklós műépítész, a szobor alkotójának kései rokona tervezte.
Madéfalván
a madéfalvi veszedelem, azaz a székelyek legyilkolásának emlékét őrző emlékmű megkoszorúzására került sor. A székelyek legyilkolásának emlékét őrző kőoszlopot, Köllő Miklós alkotását, amelynek tetején kitárt szárnyú turulmadár látható, 1905. október 8-án avatták fel.
A szombat esti Csaba királyfi rockopera volt az egyik fontos része a programnak. Délután azonban hatalmas eső kerekedett, órákig zuhogott, már azt hittük, lehetetlen lesz felmenni a csíksomlyói nyeregbe, a pünkösdi búcsúk helyszínére. Végül mégis elállt az eső, és megtartották az előadást. A szállásra való visszatérés csoportunk számára kisebbfajta kalanddal ért fel, de végül mindenki hazaért és elégedetten fogyasztotta a finom vacsorát: zsíros kenyeret vörös hagymával.
A csíksomlyói Mária-szobor 500 éve
Vasárnap délelőtt a Csíki Székely Múzeumba látogattunk, ahol a csíksomlyói kegyszobor 500. évfordulója alkalmából A csíksomlyói Mária-szobor 500 éve – Mária-tisztelet Erdélyben címmel nyílt emlékkiállítás. A kiállítás a Mária-szobor olyan tárgyi emlékeit – a Batthyány Ignác püspök által adományozott fémkoronák és jogar, a Kisjézus ruhácskái, amelyekbe még a 20. század közepéig öltöztették – mutatja be, amelyeket első alkalommal láthat a nagyközönség.
Az emlékezés parkja
Székelyudvarhelyen a szoborpark "lakóit" ismertette Balás Árpád tanár úr. A szobrok 12 ismert történelmi személyiséget – Kós Károly, Bethlen István, Wesselényi Miklós, Bethlen Gábor, Fráter György, Szent László király, Csaba királyfi, Hunyadi János, Báthori István, II. Rákóczi Ferenc, Bem apó, Nyirő József –, valamint tizenharmadikként a névtelen Vándor Székelyt ábrázolják.
Az emlékezés parkjának létrehozója a Székelyudvarhelyért Alapítvány, a szoborparkot 2004- ben avatták fel. Innen mentünk tovább Keresztúrra.
Koszorúzás Petőfi vén körtefájánál
A Gyárfás-kúriában tartózkodott élete utolsó éjszakáján Petőfi Sándor. Sokáig volt Petőfi ittlétének "élő" tanúja az öreg körtefa, amelyet utóbb már csak vaspántok tartottak össze. Helyére a kegyelet új csemetét ültetett, mely előtt emléktáblát helyeztek el Kányádi Sándor négy sorával: "Haldoklik az öreg tanú,/Petőfi vén körtefája./Azt beszélik ő látta volt/ verset írni utoljára."
Késő délután már csak lassítottunk Héjjasfalván Zeyk Domokos szobra előtt, Fehéregyházán az Ispánkútnál, majd Segesvár érintésével, fáradtan, de élményekkel gazdagon érkeztünk haza Marosvásárhelyre.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Madártávlat
Madártávlatból nézve örülni is lehetne egyes fejleményeknek. Közelebbről természetesen nem mind arany: ha a dolgoknak nemcsak a színét, hanem a visszáját is megvizsgáljuk, ha a napi apró-cseprő történésekre összpontosítunk, azt a bizonyos csomót keresve a kákán, akkor kiderül, mindig van és lenne ok elkeseredésre, csalódásra.
De miért tennénk mindig így, amikor lehetnénk bár leheletnyit elégedettek? Vegyük sorra. A minap Marosvásárhelyről érkezett a hír, hogy a magyar kulturális ünnepet, a Forgatagot ha csak részben is, de „visszaengedték" a folyópartról a belvárosba, eddig ugyanis a magyarbarátnak korántsem nevezhető városvezetés teljes mértékben a külsőnek számító terepre száműzte. Idén viszont egyes programok teret hódíthatnak a központban, miután megegyezés született a polgármesteri hivatal és a Forgatag szervezői között.
A Pece-parti Párizsban is pozitív fejleménynek tekintették, hogy júniusban a lovagkirály sírjának valaha otthont adó várban szervezhették meg a Szent László Napokat, a magyar ünnepet. A 40 ezer résztvevő sikeres „várhódításának" is nevezett kulturális kavalkád volt az első rendezvény, aminek a felújítás alatt álló középkori váradi létesítmény otthont adott.
És akkor vegyük az épp most dübörgő Kolozsvári Magyar Napokat. Nemcsak az idelátogató, hanem a mindennapjait a kincses városban élő is azt érezheti: élettel telik meg a Főtér sokkal inkább, mint máskor, és a felpezsdülő közösségi élet, az újrafelfedezés örömét felcsillantó találkozások energiát kölcsönöznek a továbblépéshez talán minden tekintetben.
Persze felsorolhatnánk, mi minden rontja a pozitív összképet, a politika ellenünk irányuló kisebb és nagyobb ívű mozgásai, az akár napi szinten is megnyilvánuló „mezei" magyargyűlölet, az, hogy Erdélyben a multkulturalitásról minduntalan bebizonyosodik: csak címke, és így tovább.
De érdemes arra gondolni: olyan nagyobb erdélyi városokban, mint Marosvásárhely, Nagyvárad és Kolozsvár immár évek óta egyre sikeresebb és egyre nagyobb tömegeket mozgat meg a magyar ünnep, amely pár napig belakja az utcákat-tereket. És ne csak mondjuk, hanem reméljük is: az ünnep pozitív hozadéka érezhető lesz a jövőben is. Hátha nemcsak madártávlatból.
Kiss Judit
Krónika (Kolozsvár)

Máris elfáradtak a Szent László-szobor harcosai
Miután a nagyváradi önkormányzat egy közvitára sem bocsátott, és kizárólag Mircea Mălan alpolgármester ízlése szerint összeállított terv alapján február derekán megkezdte a váradi főtér átépítését, valamint határozottan elutasította annak lehetőségét, hogy a városalapító szent király, a tér névadójának, Szent Lászlónak a szobrát visszahelyezzék eredeti helyére, a tér közepére, a Facebook internetes közösségi oldalon csoport alakult Szent László szobrot a váradi Szent László térre névvel. Egy nap alatt annak idején közel ötszázan csatlakoztak a kezdeményezéshez, napjainkra pedig több mint 2200-an tagjai a virtuális csoportnak.
A csoport megalapítója, Sztuflák Gyula Ede annak idején elmondta: azért hozta létre ezt a csoportot, mert szívügyének érzi Nagyvárad múltjának megbecsülését és azt, hogy a városalapító szent király szobra visszakerülhessen az őt megillető helyre. Az volt a célja, hogy ebben a közegben összefogja azokat az embereket, akik hasonlóképpen gondolkodnak. Többször is hangsúlyozta, ebben a kérdésben minden váradi magyarnak össze kellene fognia, függetlenül pártpolitikai nézeteitől vagy vallási hovatartozásától. Sztuflák azt szerette volna, ha a főtér megmentésének ügyében mindenki félretenné a nézetkülönbségeket és együtt, közös erővel lépnének fel a városvezetés önhatalmú, a váradi lakosság egynegyedét kitevő magyarságát semmibe vevő terve ellen.
Ez elmúlt bő fél évben ez a csoport, illetve ennek létrehozói folyamatosan napirenden tartották a témát, ám mind várni lehetett, minkét magyar párt igyekezett rátelepedni a kezdeményezésre. A nyár beálltával, a szabadságolási időszakkal párhuzamosan azonban leálltak a szereplések, mondhatni mélységes csend övezi a Szent László-szobor visszaállítási ügyét. Csupán a virtuális csoportban jelennek meg hírek, leírások, érdekfeszítő írások a városalapító királyról, munkásságáról, szerepének fontosságáról.
Szombaton azonban meglepő nyilatkozat jelent meg a Facebook-csoportban Sztuflák Gyula Edétől. Mint kiderült, a csoport létrehozója és a szoborállítás legfőbb civil képviselője belefáradt a tehetetlenségbe és az érdektelenségbe, aminek hangot is adott. Érdemes elolvasni a civil kezdeményező teljes írását, mert megannyi üzenetet megfogalmazott benne. A levelet alább teljes egészében közöljük.
Tisztelt váradiak és kedves érdeklődők!
Viszonylag régen történt bármi is a nagyváradi Szent László-szobor ügyében. Sajnos úgy látszik, ha mi néhányan, akik az ügy mellé álltunk az év elején, nem teszünk semmit, akkor nem is történik semmi ez ügyben. Ez jól mutatja a váradi magyarok, pártok, civil szervezetek viszonyulását az ügyhöz.
Abban, hogy ez a közöny kialakult, nagy szerepe van az elmúlt 25 év erdélyi magyar politikájának, kiváltképp a Bihar megyei és nagyváradi képviseletünknek. Sajnos a váradi polgárok javarészének elment a kedve, illetve nincs már hite bármilyen, a közösségünket érintő ügy mellé odaállni, legyen az a Szent László-szobor ügye, vagy említhetném a váradi magyar utcaneveket, magyar feliratokat, anyanyelvünk használatát a közintézményekben. Legtöbben azt mondjuk: jó ez már így is, minek hadakozzak, írjak alá, ne adj Isten tüntessek, hisz semmi nem fog változni, csak saját magamat idegesítem.
Beletörődtünk!
Ezért nem maguk a váradi polgárok a hibásak, nem is szeretnék és igazából nincs is jogom senkit sem egyenként, egyénenként kritizálni, hisz úgy látom: ide juttattak minket!
Nos, tisztelt váradiak, el kell mondanom, hogy mi is, személy szerint én is, belefáradtam!
Nehéz úgy tovább küzdeni, hogy az ember azt látja, magán kívül jó indulattal is még további öt-tíz személyre számíthat, amikor aláírást kell gyűjteni, a városházán beadványokat iktatni, esetleg egy villámcsődületet megszervezni.
Felmerült olyan ötlet, hogy jegyezzünk be egy civil szervezetet, amelyik (nemcsak) ezt az ügyet továbbviszi. Jelenleg nem látom ennek sok értelmét és az igazat megvallva sem időm, sem hitem sincs már hozzá, hogy ezt is intézzem. Ha bárkik úgy látják, hogy ez jó ötlet és foglalkoznának vele, itt a lehetőség rá.
Jelenleg itt tartunk, sajnos… Volt, aki azt is mondta, hogy ez esetben az oldalt is szüntessem meg. Nos, az oldal azért tovább fog működni, meglehet, nem olyan intenzitással, mint eddig. Lassan beköszönt az ősz, még az is előfordulhat, hogy vele együtt megpezsdül a közélet is, és újra felmerül a Szent László-szobor ügye. Bármi tudomásunkra jut ezzel kapcsolatban, azt szeretnénk a továbbiakban is ezen a felületen megjeleníteni.
Ha bármikor úgy alakul, hogy az ügy érdekében meg kell szólalni, vagy valakik szerveznek egy tüntetést a szoborért, vagy bármilyen más eseményt és úgy gondolják, hogy ennek a csoportnak is ott a helye, akkor valószínű, hogy ezeken részt veszünk, részt veszek majd.
Személy szerint jelenleg ennyit ígérhetek.
Szeretném tisztelettel megköszönni mindenkinek, kiváltképp annak az öt-tíz személynek, akik sokat segítettek az elmúlt fél évben. Termeszétesen köszönöm az aláíróknak is, hogy legalább aláírásukkal próbálták támogatni az ügyet. Elnézést kérek azért, ha bárkiben azt a hitet keltettem volna, hogy jelen helyzetben bizonyosan lesz Szent László-szobor a téren és most csalódottságot érez magában. Biztatásul és egyelőre végszóként talán annyit:
Valamikor, valamilyen módon mégiscsak ott fog állni Szent László királyunk szobra a főtéren, mert azt továbbra is töretlenül hiszem és gondolom, együtt hisszük, valljuk, hogy csak egy szobor van, amelyiknek igazán létjogosultsága van a főtéren és ez nem más, mint a városalapító Szent László királyunk szobra!
Tisztelettel, Sztuflák Gyula Ede
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Több diákja lett a Szent László Líceumnak
Nagyvárad- Hatszázról nyolcszáz főre nő a most kezdődő tanévben a Szent László Líceum diákjainak létszáma. Amennyiben ez a tendencia folytatódik, a tanintézményen belül újabb termeket fognak majd élettel megtölteni. A felújítások a püspökség támogatásával zajlanak.
Zalder Éva, a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum igazgatónője z Erdély Online-nak arról számolt be: radikális változásokat kellett eszközölni abból a szempontból, hogy a most következő tanévtől kezdve négy kilencedik osztály indul, ugyanis átvették a Mihai Viteazul Műszaki Kollégiumtól a turizmus és közélelmezés líceumi osztályokat (IX., XI. és XII. osztály), illetve a szakács szakiskolai részleget (IX. és X. osztály). Ez tehát azt jelenti, hogy a kilencedik évfolyamon a könyvelés és humán teológiai osztály mellett indul egy négyéves képzést biztosító líceumi és egy hároméves szakiskolai szakács képzést adó osztály is, utóbbi kettő a turizmus és közélelmezés szak részeként. A szakoktatás nem biztosít érettségit a diákok számára, azonban a közélelmezési szak líceumi osztályaiba járók érettségizhetnek.
A felsoroltak miatt az iskola földszinti részét teljesen át kellett alakítani, a javításokat, illetve a felújítások teljes egészében a római katolikus püspökség finanszírozta. Egy ideje már zajlik a munka: a belső tereket átalakították, és végre a hátsó lépcsőfordulónál lekerült az a vasszerkezet, melyet még a szocializmus idején szereltek fel, és idegen testként csúfította a teret. Most azonban rálátás nyílt arra, hogy milyen szép díszítések vannak a falon, egészen másként néz ki a vaskorlát, illetve átjárhatóvá lett a folyosó.
Szép új konyha
Amellett, hogy az alsó részt szinte teljesen restaurálták, a konyhát is zéróra lecsupaszították, új járólapok és fali csempék kerültek a régiek helyére, így tökéletesen megfelel majd úgy a szakiskolások, mint a líceumba járók igényeinek, akik elméleti és gyakorlati tudásra egyaránt szert kell tegyenek, s ahogy az évek telnek, utóbbi óráik száma egyre növekszik. Sok időt fognak tehát eltölteni a konyhában, ahol megtanulnak főzni, különleges és egészen szokványos ételeket készíteni, illetve párhuzamosan mindezzel „praktizálni” is fognak vendéglátóipari egységekben. „Ez számunkra nagy kihívás, hiszen egy egészen új oktatási forma, ezért gondoltuk úgy, hogy korszerűsítünk két osztálytermet is, ahová ezek nagy létszámú szakosztályok költöznek be”- magyarázta az igazgatónő. Hozzátette ugyanakkor: ha folytatódik ez a növekedési tendencia, akkor jövőre már szükségük lehet arra az épülettömbre is, melyet jelenleg nem használnak, nincs igazuk tehát azoknak, akik azzal vádolják őket, hogy nem tudják megtölteni élettel az iskola folyosóit, termeit.
Természetesen a szaktantárgyakat tanító oktatókat is alkalmazniuk kellett, két teljesen új katedra jött tehát létre. „A hozzánk átkerült diákok nagyon szép környezetben tanulhatnak tovább. Böcskei László megyés püspök a lehető legkomolyabban viszonyult ehhez, abból kiindulva, hogy a tanulók komfortérzésén túl az is fontos, hogy pozitívak legyenek a visszajelzések az itt zajló oktatásról”- hangsúlyozta Zalder Éva.
Konyhai felszerelések
A konyhai felszerelések beszerzését (ami elég sokba kerül, hiszen nem csupán edényekről, hanem kályhákról, fridzsiderekről, fritőzökről, fagylaltgépekről, tésztakeverőről van szó) a mallersdorfi ferences nővérek biztosították, akik Németországból hozatták ezeket a vadonatúj felszereléseket, berendezéseket. Erre szükség is volt, mert amelyek itt maradtak még a gazdasági líceumtól, azok használhatatlanok voltak, roncstelepre valóak. Most viszont egyforma porcelán étkészletet, nagyon szép poharakat és csészéket használhatnak a szentlászlósok, és a 21. századhoz méltó környezetben tanulhatnak majd ezen tanintézetbe átkerült diákok a felújítás után anélkül, hogy szegregálnák őket, sőt, még arra is lehetőségük nyílik, hogy átvegyenek valamit az iskola szellemiségéből.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

A Néppárt Bihar megyei szervezete elnökének közleménye
Csomortányi István: „A harcot az igazságért és a közösségünk bizalmával sorozatosan visszaélő magyar tisztségviselők felelősségének megállapításáért nem hagyom abba.”
A kisiklatott nagyváradi Ady-központ ügye az elmúlt másfél évtized erdélyi korrupciós botrányainak egyik legsúlyosabbika. Miután 2002-ben az RMDSZ és a magyar szocialisták közreműködése nyomán, történelmi egyházaink megkárosításával, egy tulipános pártalapítvány segítségével, bihari RMDSZ-es politikusok közreműködésével eltüntettek közel egy millió euró közpénzt, azt kell látnunk, hogy a felelősök megnevezése és a tisztességes elszámolás bemutatása helyett a szégyenletes ügy kapcsán Kelemen Hunor nem csupán a tolvajok nevében kiált segítségért, de a teljes Kárpát-medencei magyar közvéleményt is félrevezeti.
Az Ady-központ és a nagyváradi Mecénás Alapítvány ügyében ez év augusztus 31-én tettem feljelentést ismeretlen tettes ellen a Nemzeti Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) nagyváradi területi szolgálatánál. A feljelentés kezdeményezője és aláírója nem más, mint jómagam, Csomortányi István. Az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei elnökeként én ismerem a legjobban az ügyet, hiszen az eredeti, az érmindszenti Ady-központ fejlesztésére vonatkozó pályázatot kezdeményező Tőkés László, a KREK egykori püspöke mellett egy évtizede harcolok az igazság feltárásáért és a felelősök megnevezésért. A feljelentés megtételéhez az ügy helyi jellege miatt nem tartottam szükségesnek az országos jóváhagyást, úgy gondoltam, hogy ez az ügy ránk, nagyváradiakra tartozik, itt kell megoldanunk.
Méltatlan és példátlan
Elfogadhatatlan és méltatlan, hogy miután az Ady-központ körüli korrupciós ügy részleteit pártelnökként pontosan kell ismernie, párttársai számonkérése és a botrány tisztázása helyett Kelemen Hunor a nyilvánosság előtt úgy állítja be a történteket, mintha néppártos gyakorlat lenne tisztességes RMDSZ-es politikusokat feljelenteni. Elfogadhatatlan és példátlan, hogy Kelemen Hunor mindezt úgy teszi, hogy közben az egyik korrupciós botrányból a másikba bukdácsoló bihari párttársai ügyét összemossa az erdélyi magyarság egyik legfontosabb ügyével, a marosvásárhelyi magyar polgármester-jelöltállítással. Az, ahogyan a saját tulajdonában lévő Transindex.ro hírportálon, gyakorlatilag önmagával készített interjúban próbál összefüggést tákolni pártja nagyváradi korrupciós botránya és a marosvásárhelyi nemzeti ügy között, az erdélyi magyar közéletben eddig ismeretlen és példátlan, sőt, magyar szocialista szövetségesei módszereit túlszárnyaló félrevezetés és manipuláció. Elfogadhatatlan és tisztességtelen az, ahogyan a csúsztatás kedvéért a Bihar megyei szervezetünk bélyegzőjével és nevében iktatott dokumentumot az országos szervezet által megfogalmazott anyagként mutatják be, kihasználva azt a tényt, hogy a pártok megyei szervezetei nem rendelkeznek önálló jogi személyiséggel.
Következmények nélkül
Fontos tudni, hogy csupán az elmúlt időszakban kénytelen voltam kétszer is nyílt levélben kérni segítséget Kelemen Hunor pártelnöktől bihari társai botrányai kapcsán. Sajnos eredménytelenül – írja közleményében Csomortányi István. – A bihari RMDSZ élén háborítatlanul folytathatja munkáját az a Kiss Sándor megyei elnök, akit 4,3 millió euró kenőpénz elfogadása miatt vittek el bilincsben éppen a DNA nyomozói, vagy az a Szabó Ödön megyei ügyvezető elnök, aki mai napig nem tisztázta, hogyan jutott családja tulajdonába a nagyváradi Szent László plébánia nagy értékű belvárosi kántorlakja, és aki képviselőként alig pár hete iktatott törvénymódosító javaslatot a „csak” felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek újraválaszthatósága érdekében. De következmények nélkül politizálhat Bihar megyében az a Biró Rozália is, aki mosolyogva szavaz korrupt román szocialista szenátortársai mentelmi jogának felfüggesztése ellen. És folytathatnánk a sort.
Zaklatássorozat
Bihar megyében másfél évtizede folyik a küzdelem a helyi magyar közélet tisztességének visszaadásáért, melynek legnehezebb időszaka éppen a magyarországi szocialisták kormányzására esett. A helyi RMDSZ-hez majdhogynem haza jártak Medgyessy Péter, Kuncze Gábor, Gyurcsány Ferenc, Demszky Gábor, Nyakó István vagy Újhelyi István. Kelemen Hunor RMDSZ-elnök tétlenségében mégis cinkosságot vállalt bihari párttársaival akkor is és most is. Abban, hogy Kelemen Hunor magyarok elleni feljelentésekről beszél, mégis az a legvisszatetszőbb, hogy éppen embereinek az Erdélyi Magyar Néppárt bírósági bejegyzése kapcsán tett feljelentése után zajlott az utóbbi negyed század legnagyobb hazai zaklatássorozata azzal, hogy a román hatóságok Szatmár, Beszterce és Hunyad megyékben több ezer (!), a Néppárt bejegyzését támogató magyar embert idéztek be kihallgatásra és vegzáltak hónapokon át. Tették ezt úgy, hogy közben az RMDSZ nagyrészt kormánypárt volt. Azóta is példátlan súlyú magyarok által magyarokkal szemben elkövetett tett ez.
Fentiek tükrében, a félrevezetés és manipuláció megakadályozása érdekében, hogy a Bihar megyében folyó korrupció elleni harcot ne lehessen összemosni semmilyen más üggyel, a mai napon az Ady-központ ügyében az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei szervezetének pecsétjével és megyei elnöki minőségemben tett feljelentésemet visszavonom és magánszemélyként, a saját nevemben újraiktatom a Nemzeti Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) nagyváradi területi szolgálatánál. Ezzel is világossá kívánom tenni, hogy szigorúan helyi, Bihar megyei ügyről és kezdeményezésről van szó, de meggyőződésem, hogy a korrupció elleni küzdelem sikerre vitele közös, összmagyar érdek. A harcot az igazságért és a közösségünk bizalmával sorozatosan visszaélő magyar tisztségviselők felelősségének megállapításáért nem hagyom abba.
Csomortányi István, az Erdélyi Magyar Néppárt Bihar megyei elnöke
Nagyvárad, 2015. szeptember 11.
erdon.ro

Kész a Sas-palota homlokzata
Lebontották az állványokat a nagyváradi Fekete Sas-palota Szent László (ma Unirii) téri homlokzatáról is, miután az építő cég elkészült a helyreállítási és restaurálási munkálatokkal. Tegnaptól ismét teljes pompájában megtekinthető a múlt századeleji szecessziós építészet eme keletközép-európai gyöngyszeme.
A Nagyváradi Ingatlankezelőség tavaly újíttatta fel a Sas-palota Kossuth (Independenţei) utcai homlokzatát, mostanra pedig elkészültek a Szent László tér felőli homlokzattal is. A munka végeztével és az állványok elbontása után zavartalanul folytatódhat a főtér átépítése a keleti oldalon is, a palota szomszédságában.
Jelenleg a Fekete Sas passzázsának belső munkálatai zajlanak. Egyebek mellett megerősítik a tetőszerkezetet, újjáépítik az üvegtetőt, lecserélik az ablakokat, továbbá a teljes átjáróban restaurálják az eredeti, múlt század eleji falfestést. A felújításhoz még tavaly januárban fogtak hozzá.
A közel 8 millió lej (áfával) összértékű beruházás határideje 24 hónap, azaz 2016 január vége. Jelenleg a munkálatok 86 százalékával készültek el, melyre a teljes összegből 6,54 millió lej lett eddig átutalva. A munkálatokat a Constructorul Sălard Kft. végzi.
Ugyanakkor fontos elmondani, hogy a passzázs kőburkolatának, az úgynevezett mozaik ismételt felújítására kiírt második versenytárgyalásra egyetlen cég sem jelentkezett.
S. T. K.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Magyar mítoszok, újragombolva
A Székelyföldi Legendáriumról a magyar közmédiában
A Székelyföldi Legendárium Erdély gazdag mondakincsének gyűjtését és feldolgozását tűzte ki céljául. A Székelyföldi Stúdiónak köszönhetően szerdán ezekből kaphatunk ízelítőt.
Ma délelőtt az M1 műsorán a nézők megismerkedhetnek a hét éve alakult Székelyföldi Legendárium csapatának legújabb munkáival, és részletet láthatnak a Szent László című filmből is. A székelyudvarhelyi Székelyföldi Stúdió munkatársa, Kudelász Nóbel élőben jelentkezik a részletekkel.
A szerkesztők a bőség zavarával küzdöttek: nyáron is igen aktív volt a Legendárium csapata. A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság támogatásával közel egyórás dokumentumfilmet forgattak Szent László-legendák erdélyi helyszíneiről, méghozzá egy igazán élvezetes, road movie stílusban. A film hamarosan DVD-n is megjelenik, a munkatársak ezenkívül a Legendárium GPS mobilapplikációját és a történetek számítógépes játékfeldolgozását is elkészítik.
Az alkotók a jövőben sem pihennek, további egy tucat – egyelőre magyar nyelvű – rajzfilmrész előkészületei folynak. A csapat a könyvek szerelmeseire is gondol: készül a Szent László nevéhez köthető legendákat egybegyűjtő kötet, és nemsokára megjelenik a Székelyföld várai című, kézzel illusztrált album is.
"A kutatásaink nyomán bejártuk egész Erdélyt, többek között a Tordai-hasadékot és Kerlést, annak a csatának ahelyszínét, amely megannyi Szent László-freskón szerepel – avatja be a nézőket a forgatás részleteibe Fazakas Szabolcs, a Legendárium ötletgazdája. – Azért volt izgalmas a kutatómunka, mert öt, eddig nem ismert Szent László-legendával is gazdagabbak lettünk."
Adás: szeptember 30., szerda (M1 12.20)
Népújság (Marosvásárhely)

Könyvbemutató a régió várairól
„Tartsuk meg a várban a következő konferenciát!”
Kiváló könyvet mutattak be hétfőn délután az Aradi Polgármesteri Hivatal teljesen megtelt dísztermében: az Aradi Kölcsey Egyesület legutóbbi kiadványát, Arad Bánság és Partium határán. A régió várai címmel. A Fecskés könyvek legújabb kötete akkor is fontos és hézagpótló lenne, ha nem kötik egy Arad számára nagyon is időszerű témához, az Arad, Európa Kulturális Fővárosa 2021 célkitűzéshez. A könyv elkészültét, mint Jankó András egyesületi elnök elmondta, eredetileg idén júniusra tervezték, nem sikerült azonban tető alá hozni, így most, az Aradi Magyar Napok keretében került sor szárnyrabocsátására, ami még nagyobb súlyt adott megjelenésének.
A népes közönséget, a megjelent vendégeket, meghívottakat Fekete Károly, a Kölcsey Egyesület titkára köszöntötte, megemlítve: sokaknak csak lakóhelyük, „éjjeli menedékhelyük” ez a város, a helybeliek viszont minden kövét, hangulatát szeretik. A város szülöttét, Tóth Árpádot is idézve hangot adott reményének, hogy talán, hatvan-hetven év után, alapos felújítást követően, a kulturális fővárosban Feszty Triptichonját is megnézhetik majd a látogatók.
Jankó András egyebek közt arról beszélt, a bemutatandó könyv témájához is kapcsolódva, hogy kár lenne egy több mint százhektáros területet (a várat) kihasználatlanul hagyni. „A vár Arad számára eddig nem sok jót hozott, ideje lenne ezen változtani” – tette hozzá.
Faragó Péter megyei RMDSZ-elnök a Magyar Napok eddigi rendezvényeinek sikeréről s arról szólt, hogy a konferencia témája aktuális, és tanulhatunk belőle. Bognár Levente alpolgármester a vár és város kölcsönhatásairól és annak szükségességéről beszélt: eljött az idő, hogy várat a civilek használatba vegyék. Írásunk címe („tartsuk meg a következő Kölcsey-konferenciát a várban”) tőle származik – bár természetesen tudja, hogy a jövő évig erre nagyon csekély az esély.
A konferencia rangját nagyban emelte, hogy azon a környék közismert, a várak és városok történelmét jól ismerő szakemberei is részt vettek.
Az első előadó, dr. habil. Fleisz János a nagyváradi várról, történelmi szerepéről és város szerepéről szóló kitűnően dokumentált előadásában – az alapos történelmi áttekintőt követően – a vár hasznosításának jelenlegi állásáról számolt be. Immár a második szakaszánál tartanak – ennek átadása már idén karácsonykor megtörténhet. A város vezetősége felismerte, hogy fontos turisztikai és kulturális központ lehetne, számos (egészben vagy részben már megvalósult) beruházását már használni lehet, itt tartották, többek között, idén nyáron a Szent László-napok rendezvényeit. Ugyancsak nagyszerű előadás volt a temesvári Szekernyés Jánosé, aki, a történelmi vonatkozásokon kívül a vár megmaradt részeinek (Teréz-bástya, a részben megmaradt Jenő-bástya) hasznosításáról is szólt. Ugyanilyen felfogásban ismertette dr. Németh Csaba a gyulai (Magyarország) téglavár történetét és jelenlegi kihaszlását, ami nem korlátozódik a színházi évad megrendezésére. Arad mindenikből meríthet ötleteket, ha végül is sikerül a város tulajdonába ténylegesen is átvenni a hatalmas várat.
Andó András, az Arad Európa Kulturális Fővárosa 2021 Egyesület ügyvezetője arról szólt, hogy a vár Arad pályázatának egyik alappillérét képezi (az öt közül). Elmondta, hogy már 1931-ben voltak elgondolások a vár civil hasznosítására, 1990 után pedig több elképzelés is napvilágot látott – egyebek közt strandot, szórakoztató központot, egyetemi campust, csónakázó központot, vendéglátóipari helyeket, kiállítási csarnokokat, múzeumokat – képzeltek oda, legújabban európai műalkotások sétányáról, fiatal külföldi művészek verandájáról, európai mesterek állandó vásáráról, de egyfajta (a várban elpusztultak emlékére állítandó) Terror Házáról stb. is beszélnek. Andó szerint azt célozták meg, hogy az európai kulturális fővárosság kapcsán az aradi lakosok a városukkal törődő aradi polgárokká váljanak.
A fentebbi kérdésekről a könyv nemcsak részletesen számol be, de több más témával is foglalkozik – az aradi vár történetének és felhasználhatóságának különböző aspektusaival, például, több mint 110 oldalon keresztül.
A több mint kétórás rendezvény végén a jelenlévők, ingyen, aláírás ellenében megkapták a bemutatott könyv egy példányát.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

A szabadság szentjeire emlékeztek
Az aradi vértanúkra emlékezetek október 5-én, hétfőn délután a Szent László Egyesület által szervezett előadással. Az eseménynek a váradi Partiumi Keresztény Egyetemen adott helyet.
Az 1849. október 6-i eseményekre, a tizenhárom aradi vértanúra emlékeztek meg mindazok, akik részt vettek a Szent László Egyesület által szervezett hétfő délutáni rendezvényen. Az emlékezőket Nagy József Barna az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács partiumi régióelnöke köszöntötte, majd Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke osztotta meg gondolatait. Mint elmondta, október 6-án, október 23-án, március 15-én Erdélyben és Kárpát-medencében, de szerte a világon a szabadságra emlékeznek. „Olyan helyen élünk, ahol gyermekeinknek nagyon zsenge korban meg kell tanulniuk, hogy mi is a szabadság. Harcolni kellett, harcolunk és valószínű a jövőben is harcolni kell majd a szabadságért, amelyért az aradi tizenhármak életüket adták. Fontos, hogy ne feledjük el a szabadság szeretetét, hogy gyermekeink megértsék, hogy szabadság nélkül nincs teljes értékű élet”. Aktuálpolitikai témára kitérve, Szilágyi Zsolt megjegyezte, hogy jelenleg az európai kereszténység megmaradásáért, Európa határainak megvédéséért is harcolni kell. „Mi magyarok a 1848-49, Trianon, 1956 vagy 1989 félsikere vagy sikertelensége miatt siránkozunk, de ilyenkor rá kell döbbenünk arra, hogy boldog csak az a nemzet lehet, amelynek vannak szabadsághősei, mert ők tartják bennük a hitet, ők nyújtanak példát, elszántságot és ők adnak nekünk erőt” – tette hozzá végezetül.
Előadás
A beszédeket követően a meghívott békéscsabai művészek – Nagy Erika, Mészáros Mihály, Szőke Pál és Tomanek Gábor – dokumentumműsorukban felelevenítették az 1849-es eseményeket, eredeti dokumentumok és iratok, jelentések, napló, levél és beszéd részleteken keresztül. Az előadásból kiderült, mi történt Aradon az ítélet előtt, közben és utána, hogyan zajlott a kivégzés és elhangzott a 13 vértanú utolsó mondata is. A történelmi részletekben gazdag előadásból még az idősebb korosztály is megtudhatott új részleteket. A megemlékezést a Nagyváradi Asszonykórus és a Váradi Dalnokok fellépése színesítette, a két kórus alkalomhoz illő dalokat énekelt.
P. Nagy Noémi
erdon.ro

„Felsőbb utasításra vettük le”
Nemzeti szimbólumunk, a magyar zászló megvonása a Nagyváradi Bazilikából…
Bazilikánkban – vasárnaponként –, a reggeli nyolcas misén szoktam részt venni, egy kényelmes karosszékben. Közel a hátsó bejárathoz, a gyóntatószékhez, épp a szószék lábának tövében. Rálátással az általam nagyon tisztelt Szent László király oltárra. Imáimat itt mondom. Családomért, barátaimért eltávozottakért, a székesegyházbeli egykori énekes-zenész kollégáimért, nemzetemért. De ugyanitt, mondtam imát a nemrég elhunyt xenofób és rasszista Cornel Vadim Tudorért is, aki nagyon nem szerette a magyarokat. Gondolva arra, hátha könnyebben megmenekül a gyehenna tűzéből…
Általában a templomi csöndben, végignézem az általam nagyon kedvelt freskókat, szobrokat, a főoltárt. Minap, ahogy tekintettemmel Szent László királyunk oltárához érek, valami hiányérzet fog rajtam erőt… Még jobban meresztem a szemem, hisz föltűnik Várad-alapító szent királyunk oltára mellőli hiány. Ugyanis, nemzeti zászlónk nélkül maradt… Mivel, a remény hal meg utoljára – mondjuk -, reménykedtem abban, csupán mosásra vitték… Eljött az elkövetkezendő vasárnapi mise, s a nemzeti színű lobogónk, továbbra sincs…
A sekrestyében érdeklődtem
„Felsőbb utasításra vettük le…”– mondta a sekrestyés. Féltve állását, nem megnevezve a tettest, részletezve a történteket, nem magyarázkodott! Ez templom… Mosolyogva próbált meggyőzni a zászló hiányáról…
De Szent László, magyar népünk királya, városunk alapítója volt, így mindenkor megilleti – mondtam. Templomainkban, Partiumban, Erdélyben sok helyen, még csángó testvéreinknél is előfordul a magyar zászló. Mi is lehet ezzel a baj? Szimbólumainkat használhatjuk, akár templomainkban, akár másutt, hisz ez a demokrácia vívmánya – gondoltam.
Az úton hazafelé, – a „felsőbb utasítótól” felkavartan –, gróf Széchenyi Miklós nagyváradi püspökünkre emlékeztem. Ugyanis, ő volt az, aki sokszor kifakadt „a felsőbbek”, sőt, még a Vatikán politikája ellen is…
Mint ismeretes, Széchenyi – anno –, az I világháborút lezáró trianoni békediktátum után mély fájdalommal tapasztalja a Szentszék engedékeny politikáját, a Magyarország testéből részesedett új államokkal szemben… Nemzetünk, államiságunk ezeréves katolikus múltjával mit sem törődve, egymás után olyan intézkedéseket hozott, amelyek az új államoknak megfeleltek. „Itt az ideje, hogy a magyar püspöki kar többé nem a hódolat letompított hangján, hanem nyílt és sértett önérzettel beszéljen a felsőbb utasítókkal!”– mondta. A nagy magyar érzelmű püspök, történelmi család sarja javasolta, hogy semmiféle „új egyházmegyei rendezésbe ne menjenek bele!” Helyesen látta azt is, Rómának fontosabb az egyház befolyásának növelése az ortodoxia felé, mint az amúgy is hűségesek megtartása. A mában, szintén – „felsőbb utasításra”, csupán nemzeti szimbólumunk negligálása, megvonása történt. A Szent László oltár mellől… Köztudott ugyan, így ne felejtsük azt a tényt sem, a két világháború között Zitzmann Ferenc székesegyházunkat, át akarta játszani a görög katolikusoknak. Ezért ő Debrecenben börtönbe is került…
Az idő nagyúr. Így- úgy, de felforgat mindent…És: mondtam már imát a nemrég elhunyt xenofób és rasszista Cornel Vadim Tudorért is, aki nagyon nem szerette a magyarokat. Ma már, oda jutottam, a „felsőbb utasítóért” is imádkozom…
Hátha a ráció vesz rajta erőt! Ne kételkedjünk?
Márton István
erdon.ro

Valamennyi zászlót elvittek
A Bihari Napló csütörtöki lapszámában egyik előfizető olvasói levélben kifogásolta, hogy eltűnt a magyar zászló a Székesegyházból. Kiváncsiak voltunk Böcskei László megyés püspök álláspontjára.
Exc. Böcskei László megyés püspök ezzel kapcsolatban csütörtökön azt nyilatkozta honlapunknak: a Székesegyházban jelen pillanatban is olyan munkálatok folynak, melyek többek közt megindokolják, hogy bizonyos dolgokat elmozdítsanak. Meg lehet nézni, hogy kintről öntik be a konszolidációs anyagot, és az oldaloltároknál még a képeket is leszedik, hogy megvédjék ezeket. A zászló amúgy még a Múzemok Éjszakáján lett elmozdítva, amikor valamennyi zászlót eltávolítottak, mert a rendezvény jellege miatt nem illettek oda, illetve átrendezték egy kicsit a Székesegyház belsejét, például ismertető-táblákát helyeztek ki. Amúgy akkor elkerült onnan a pápai állam, Nagyvárad és a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum zászlója is. „Nekem az a benyomásom, hogy ez az írás egy kissé úgymond ferdített hozzáállás, egy kényelmes karosszékből könnyű írni, mindenbe belekötni”- fogalmazott a főpásztor. Hangsúlyozta: több adminisztratív okot is fel tud tehát sorolni arra vonatkozóan, amiért elkerültek bizonyos tárgyak. „Ma reggel is ott voltam a Székesegyházban, és ÉN rendeltem el, hogy távolítsák el az említett képeket, ezek megóvása céljából, illetve hogy nehogy károsítva legyenek. Amikor pedig befejeződnek a munkálatok, akkor a liturgikus tér is úgy alakul majd, ahogy ez a templomokban elő van írva.”- nyomatékosította. Hozzátette: ami a zászlókat illeti, elsősorban a templomi zászlókat kell visszatenni, de semmi olyan indok nem létezik, amiért a magyar zászló is nem lehetne bent a Bazilikában.
erdon.ro

Premontrei öregdiákoknak a műemlékvédelemről
A Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesülete a szokásos havi találkozóját tartotta az elmúlt csütörtökön a Szent László Teológiai Líceumban. Dukrét Gézát, a PBMET elnökét hívták meg.
Az egybegyűlteket Pásztai Ottó, a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének elnöke köszöntötte. Nikolits Anna felolvasott egy-egy Mécs László- és Gorun Sándor-költeményt, majd Tóth L. Ágnes ismertette a 18. században élt Bod Péter református lelkész, polihisztor életútját (1712, Felsőcsernát- 1769, Magyarigen) az Erdélyi Magyar Breviáriumból. Többek közt elhangzott vele kapcsolatban, hogy ő volt a századának utolsó harmada és a 19. század eleje nagy magányosainak előképe, ott állt a Habsburg-lojalitással párosult református ortodoxia és a felvilágosodás mezsgyéjén. Azzal, amiben szelleme a legmerészebben szárnyalt, már a felvilágosodás kezdődik. Az ország minden számottevő könyvtárának szenvedélyes olvasója volt, a levéltárak szorgalmas tanulmányozója, mindenféle írásnak, még a sírfeliratoknak is állhatatos búvárkodója. Ugyanakkor viszont kifejezetten befelé forduló embernek bizonyult. Nem érzett különösebb kísértést sem a grófi udvar fényűzése, sem pedig a főiskolai katedra iránt: egy háromszéki kis faluban kezdte és a székesfőváros árnyékában lévő sáros faluban végezte életét.
Gazdag tevékenység
A találkozó második felében Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke beszélt a PBMET több mint húsz éves múlttal rendelkező, kitűnő és végtelenül eredményes tevékenységéről. Felidézte, hogy 1993-ban alapították az egyesületüket 12 alapító taggal. Jelenleg 120 munkatársuk van: tanárok, orvosok, mérnökök, műemlékes szakemberek, néprajzosok, honismereti nevelők Arad, Bihar, Máramaros, Szatmár, Szilágy, Temes és Kolozs megyékből, valamint Magyarországról. Elsődleges feladatuknak tekintik a műemlékvédelmet, vagyis (épített) történelmi örökségünk megismerését, megismertetését és védelmét, másik jelentős tevékenységük pedig a helytörténeti kutatómunka. Ennek, illetve a felmérő programok eredményeinek összefoglalója márciusban partiumi honismereti találkozón, szeptemberben háromnapos konferencián történik. Az évek folyamán honismereti táborokat rendeztek fiataloknak, és számos pusztulásra ítélt, omladozó romos épületet azonosítottak be, hívták fel az állapotukra a figyelmet, s így a PBMET-nek köszönhetően ezek szépen fel lettek újítva, és/vagy ismét tevékenység folyik bennük.
Ugyanakkor 1994. április 14-én honismereti lapot indítottak, Partium néven. Könyvkiadásuk 1997-ben kristályosodott ki, azóta 83 kötet jelent meg a Partiumi füzetek sorozatban (18 falumonográfia, 21 műemlékkel foglalkozó kötet, 22 történelmi és néprajzi jellegű, 13 kötet nagy személyiségeinkről, 5 temetőinkről, és 5 iskolatörténet), s ezen kívül még 19 kötet látott napvilágot, melyből négy hasonmás kiadás, vagyis összesen 102 kiadvány. Emellett 24 emléktábla elkészítéséhez járult hozzá a PBMET és avatott fel. Emellett minden évben számos emlékülést, koszorúzási ünnepséget és könyvbemutatót szerveznek, még felsorolni is nehéz. Együttműködnek számos egyesülettel és intézménnyel, honlapot működtetnek, sokrétű tevékenységeik elismeréseként pedig az egyesület és tagjai számos kitüntetésben, díjban részesültek, díszokleveleket vehettek át.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Kinek ünnep, kinek gyász
Október 12. a váradi magyarság számára gyásznap, a románoknak pedig ünnep. 1944-ben ezen a napon ért véget a „magyar világ” a Körös-parti városban, amelyet addigra már-már bekerített a „felszabadító” Vörös Hadsereg.
Az utolsó német-magyar csapategységek ekkor hagyták el a várost, a szovjetek és a nyomukban-védelmükben megérkező román királyi alakulatok gyakorlatilag harc nélkül foglalták el, gyújtogattak, öltek-raboltak, nőket erőszakoltak meg.
Azóta a mára többségivé vált románság Nagyvárad „felszabadulását”, Romániához való visszatérését ünnepli október 12-én, ráadásul ezt a napot nyilvánította a rendszerváltás után a „demokratikus” önkormányzat a város napjává. Az őshonos magyar lakosság érzékenységét semmibe véve döntött így a román többségű képviselőtestület, azóta minden évben egy többnapos rendezvénysorozatot, a Nagyváradi Ősz fesztivált szervezik meg úgy, hogy a zárónap 12-re essen, amikor is díszüléssel, katonai parádéval, ingyenebéd-osztással, koncertekkel és tűzijátékkal ünnepelnek a román politikusok és választóik. Az egésznek az a célja, hogy demonstrálhassák: ki az úr a háznál.
Ha már a Nagyvárad lakosságának jó egynegyedét kitevő magyarokat nem lehet a román bevonulás évfordulóján erőszakkal ünnepeltetni, legalább azt a gesztust megtehették volna a mindenkori városvezetők, hogy október 12-én egyformán és együtt emlékeznek meg azokról a hősökről, akik mindkét oldalon életüket áldozták a harcokban. De mivel a románok külön emlékeznek és ünnepelnek, a magyar közösség civil képviselői úgy döntöttek, hogy ők is megemlékeznek ezen a napon az impériumváltás magyar áldozatairól. 2001-ben a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesülete egy emléktáblát helyezett el a főtéri Szent László-templom falán, az 1944. október 12-én mártírhalált halt 12 idős honvéd emlékére, akik meg akarták akadályozni a közeli Körös-híd felrobbantását. Azóta minden évben itt emlékeznek és koszorúznak, bár azt meg kell említeni, hogy az RMDSZ erre a polgári kezdeményezésre is rátelepedett, mintegy kisajátítva azt. A holnap 14 órára tervezett főhajtásra is a párt helyi, korrupciós ügyekbe keveredett vezetői hívogatják a sajtóban a város polgárait, „nemzetiségre és felekezetre való tekintet nélkül”.
A történeti hűség kedvéért azt is hozzá kell tenni, hogy ennek az emléktáblának a kihelyezése annak idején vitát váltott ki a magyar közösségen belül, ugyanis azt máig nem sikerült hitelt érdemlően dokumentálni, hogy a rá felvésett szöveg helytálló-e. Egyelőre csak „kizárásos alapon” feltételezhető, hogy a visszavonulóban lévő hitlerista csapatok végezték ki azokat az ún. népfelkelőket, akiket a honvédség azzal bízott meg, hogy felrobbantsák az aláaknázott Kishidat. A parancsmegtagadókra mindenesetre felkoncolás várt azokban a háborús időkben, a hidat valakik mégis felrobbantották, de hogy az emléktáblára valóban a „hidat megmenteni akaró hősök” nevei kerültek-e fel, meg hogy azokban a zűrzavaros napokban hány magyar embert gyilkoltak meg a városban és kik voltak a tettesek, azt máig nem sikerült megnyugtatóan tisztázni. Tény, hogy Nagyváradon ma nincs a két világháborúban elpusztult magyar katonáknak sem méltó emlékhelyük (temetőjük), sem tisztes köztéri emlékművük.
[R. B. M.]
itthon.ma/civilifi

Emlékezés a tizenkét mártírra
Nagyvárad- Hétfő délután a Premontrei Öregdiákok Egyesületének és a Bihar Megyei RMDSZ közös szervezésében koszorúzásra kerül sor a Szent László plébánia templom falán elhelyezett emléktáblánál.
Az emléktábla annak a tizenkét mártírnak az emlékét örökíti meg, akik 1944 őszén életüket áldozták a Körös-híd felrobbantásának megakadályozásáért.
Az egybegyűlteket Borsi Imre Lóránt, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének társadalomszervezésért felelős ügyvezető alelnöke köszöntötte.
Rövid beszédében Huszár István, Nagyvárad RMDSZ-es alpolgármestere arra hívta fel a figyelmet: a 12 polgár azért áldozta életét, hogy megvédjék azt a hidat, amelyet ma újból lerombolnak, de ezúttal jó cél érdekében. Reményét fejezte ki, hogy az újjáépítés során nemcsak ezt az átkelőt sikerül újjáépíteni, hanem átvitt értelemben sikerül új hidakat is építeni az anyaország és Várad között, melyek lehetőséget biztosítanak arra, hogy kulturális és nemzeti autonómiánkat tudjuk itt helyben megvalósítani, illetve megtartani.
Temetetlenül
Pásztai Ottó egyesületi elnök Katona Béla egykori újságíró Várad a viharban című könyvéből idézte fel a történteket. Mint elhangzott, 1944. október 12-én hajnalban robogtak keresztül Várad főútvonalán a magyar és azok a német gépesített egységek, amelyek a város külső peremén addig harcban állottak. Már csak utóvédjeik maradtak a városban, és néhány magyar népfelkelő szakasz, 45-60 évesek. Az egyik német utóvéd egység a Bémer téren és a Szent László teret összekötő Körös-hídnál helyezkedett el. Az volt a feladatuk, hogy ezt a hidat utasításuk értelmében reggel 7 órakor levegőbe röpítsék. A pár lépésre levő Szent János utcai sarki épületnél 15-20 idős magyar honvédet hagytak hátra utóvéd poszton. Ezek, amikor észrevették, hogy a németek fel akarják robbantani a hidat, aminek stratégiailag semmi értelme nem volt, hiszen a Körösnek mindkét partján özönlöttek már a város felé a szovjet csapatok, Boér Péter tartalékos hadnagy vezetésével igyekeztek megakadályozni a fölösleges rombolást. Ám kísérletükre gyászosan ráfizettek. 12 idős honvédet percek alatt ott helyben agyonlőttek. Majd reggel 7 órakor óriási detonációval felrobbant a híd. A mártír honvédek temetetlen holtteste két napig feküdt a Körös-parton, majd jóérzésű, bátor váradi polgárok földet hantoltak reájuk, s csak december hónapban exhumálták őket s helyezték el a temetőben. A sors fintora, hogy évtizedekig nem volt szabad beszélni róluk. „Az emlékezet véges. Ma már csak kevesen vagyunk a történelmi tanúságtételre. Éppen ezért a Premontrei Öregdiákok Egyesülete felvállalta a kezdeményezést, felkérve a római katolikus és a református püspökségeket, a civil szervezeteket, illetve Várad polgárait egy emléktábla állítására. 2001-ben siker koronázta kezdeményezésünket, s azóta minden év október 12-én kegyelettel adózhatunk mártírjaink emlékének, megkoszorúzva a Szent László falában elhelyezett emléktáblájukat”-fogalmazott az öregdiákok vezetője.
A rendezvényen közreműködött Meleg Vilmos színművész, végül pedig Pék Sándor esperes-plébános mondott áldást. Megjegyzendő, hogy annak idején, a híd megsemmisülését követően, még a kommunista városvezetés is pontonhidat biztosított az átkelésre, a mostani polgármester viszont nem képes arra, hogy valamilyen módon ideiglenesen megoldja az átkelést.
A névsor
A tizenkét hősi halott névsora a következő: Bereczki Sándor 47 éves kőműves mester, Béres Sándor 52 éves nyomdász mester, Boér Péter 51 éves gimnáziumi tanár, kántor, tartalékos hadnagy, Gurzó Imre 52 éves szakmunkás, Hant Elek 51 éves asztalos mester, Huszár István 48 éves szakaszvezető, Katona József 50 éves ácsmester, Krammer Ferenc 51 éves asztalos, Nagy Gyula 51 éves telekkönyvvezető, Seres János 49 éves révi földműves, őrvezető, Simonovits János 50 éves üzemlakatos, id. Sziki Gyula 43 éves jákóhodosi földműves.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Vers- és balladamondó verseny
Szerda délután Szatmári Ildikó és Tamás-Péter Réka magyartanárnők szervezésében a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium biztosított helyszínt a Kriza János mesemondó, balladamondó és balladaéneklő verseny számára.
Előbbit első, utóbbi kettőt pedig második alkalommal rendezték meg V-XII. gyermekek számára. Váradról a házigazda tanintézményen kívül az Ady Endre Középiskolából, a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceumból, a Mihai Eminescu Főgimnáziumból, a Iosif Vulcan Főgimnáziumból és a Szacsvay Imre Általános Iskolából, míg vidékről például Érmihályfalváról és Székelyhídról érkeztek diákok. Ez jelentette a megmérettetés megyei szakaszát, ahonnan évfolyamokra lebontva összesen tizenkét tanuló jutott tovább az országos döntőbe, melyet Sepsiszentgyörgyön bonyolítanak majd le november 13-15. között. A szakemberek alkotta zsűribe meghívták Brugós Anikót (Partiumi Keresztény egyetem), Kocsis Gyulát és Ozsváth Zsuzsát (Szigligeti Színház), Szakács Zoltán iskolalelkészt és Holczman Ilona magyartanárnőt. Az éneklésnél jó pontnak számított az tiszta intonáció, a szövegértés és -mondás, valamint az egy-egy tájegységre jellemző dialektus használata, míg a szavalás esetében a szövegérthetőség, a megfelelő előadásmód és a tiszta beszéd bizonyult nyerőnek. Azok, akik dobogós helyeken végeztek, könyvjutalmakkal és édességekkel térhettek haza.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Tavasszal folytatják a templomfreskók helyreállítását
A Világörökség részét képező székelyderzsi vártemplom 1419-ben festett falképeit talán feltárójuk, Huszka József sem láthatta 1887-ben ilyen szépnek, elevennek és színgazdagnak, mint a ma belépők.
Közel háromhónapnyi restaurátori munka nyomán a Szent László-legenda képsora kiragyog; a püspökszenteknek, Szent Mihály arkangyalnak és a damaszkuszi út Sauljának ábrázolása részletgazdagabban tárul a szemlélő elé. A többlépcsős projekt részátadását múlt hét végén tartották.
A Székelyderzsi Unitárius Egyházközség és a Civitas Alapítvány pályázata keretében restaurálják a derzsi unitárius vártemplom közel hatszázéves falképeit. Pál Péter falkép-restaurátor és csapata több mint tíz hetet dolgozott. A téli időszakban szüneteltetik a munkát, március végére a freskók határainak esztétikai szebbé tétele is megtörténik. Márton Ferenc restaurátortól a helyszínen megtudtuk, a folyamatosan öt-tíz szakemberrel dolgozó csoport első feladata a konzerválás volt: nagyon sok helyen el volt válva a vakolat a hordozórétegtől, az üregeket ki kellett tölteni, a lyukakat leszélezni és kitömíteni a freskó szintjére. Utána a felületi szennyeződéseket, a porréteget távolították el. Az esztétikai helyreállítást a restaurálás, azaz a színbeli kiegészítés követte. Az eredeti és beavatkozási rétegek felismerhetők. Ehhez két technikát, a tratteggio, illetve a rittocco módszert alkalmazták. Előbbi a kopott felületeket függőleges vonalakkal, utóbbi apró pontokkal jelzi a restaurátori beavatkozást. Élmény volt közelről szemlélnünk azt, amit a szakemberek és a falkép-restaurálásban járatosak fedezhetnek fel az aprólékos munkálatsor nyomán.
A templomhajó déli falán, a diadalív és a bejárat között húzódó falképsoron előtte-utána fotók nélkül is jól érzékelhető az eredmény. A püspökszentekként ismertté vált freskórészen, amelyet egy később bevágott vakfülke csonkított meg, a tisztítás, esztétikai helyreállítás után sok részlet látott napvilágot. Két ablakot is kibontottak, az egyik a freskókkal azonos korú. A bal oldali utólagos ablak az egyik püspök „fejét félbevágja”. Amikor készült, megrongálták vele a falfestményt. Szent Mihály arkangyal páncélos alakjának alsó falkép részén annyi eredeti maradt meg, hogy foltokban tudták rekonstruálni. Korábban két ördögöt véltek felfedezni rajta, most három látszik.
Az északi falon, a Szent László-legenda képsorán is dolgoztak. A karzattól a diadalívig az egész Szent László-sorozaton, a Kivonulás-jelenettől az Ütközet, a Párviadal, a Lefejezés, illetve a Pihenés avagy Fejbenézés képig, valamint a legendát egy keretvonallal elválasztó, Remete Szent Antalt ábrázolón is. Az akvarellfestékkel kiegészített falkép megtartása jó, nem szükséges fixálni – tudtuk meg a szakembertől. Idegen anyagokat nem visznek fel. „Öröm és nagy kihívás a Világörökség részét képező templomban dolgozniuk – vallja a falkép-restaurátor. – Nívós munka, szakmai próbatétel.”
Ezúttal külső falképkutatást is végeztek – tudtuk meg Demeter Sándor Loránd helyi unitárius lelkésztől. Beigazolódott, a templom külső, északi és déli hajófalai teljesen ki voltak festve. Ebből néhány töredéket a bejárat mellett megmutatnak majd. Az északi falon a szakemberek nem javasolják a feltárást. „Jól haladtak, szép munkát végeztek – összegzett a lelkész. – Romániai magyar területen ekkora felületen még nem volt falképrestaurálás. A templombelsőben nyolcvan négyzetméternyi lesz ez a felület.”
Molnár Melinda
Székelyhon.ro

Megyeszerte bábelőadásokat szervez a MIK
A Magyar Ifjúsági Kezdeményezés a Brighella bábcsoporttal közösen szervez bábelőadásokat a megye több településén.
"Nem is kifli. Nem is kukac. Nem is bab, de nem is kavics. Kufli. Egy kufli sok mindenre hasonlít, és semmire sem. Pattog, mint egy gumilabda, pedig nem is az. Színes, mint egy nyalóka, pedig nem ehető. Van kicsi, van nagy. Van kövér és van sovány. Jönnek-mennek, sosem tudni, honnan hova..."
Dániel András humoros és kedves írása alapján rendezett bábelőadáson a gyerekek mindig nagyon jól szórakoznak, de a nagyobbak is jókat nevetnek. Mindenki számára vidám perceket nyújt egy ilyen élmény. A rövid vakáció után a MIK szeretné megőrizni a fiatalok jókedvét ezért az „Egy kupac kufli" című bábelőadás-sorozat ellátogat Magyargéresre, Kiskolcsra és Nagykárolyba.
A rendezvény a helyi tagszervezetekkel és a Nagykárolyi MIK közös együttműködésével jön létre. A belépés díjtalan.
Magyargéresen november 11-én délelőtt 9 órától a Magyargéresi óvodában, Szamoskrassón, a Kúriában november 11-én 11 órától, Nagykárolyban a Szent László Közösségi házban november 12-én 12 órai kezdettel tekinthető meg a bábelőadás.
szatmar.ro

Átszervezésekkel védenék a magyar iskolahálózatot
Miután RMDSZ-közbenjárásra sikerült elérni, hogy Ilie Bolojan nagyváradi polgármester ne szólhasson bele a beiskolázási tervbe, vagyis abba, hogy hány nulladik, ötödik és kilencedik osztály induljon Váradon – amire az önkormányzati vezetőnek nem is lett volna törvényes hatásköre –, a tanfelügyelőséggel kezdtek tárgyalásokat arról, hogy reálisan hány diák van, és hogy a jelenlegi törvény hány osztály indítását teszi lehetővé. A tárgyalások eredményeként az igényeket kielégítő terv készült el – jelentette be tegnapi sajtótájékoztatóján Szabó Ödön parlamenti képviselő. Hangsúlyozta, ebben a kérdésben folyamatosan konzultáltak a történelmi egyházak vezetőivel, vagyis Csűry István református és Böcskei László római katolikus püspökkel, valamint az érintett iskolaigazgatókkal a képviselendő álláspontról.
Megfelel az igényeknek a beiskolázási terv
A közös munka eredményeként a tanfelügyelőségről kikerült és a minisztériumba elküldött beiskolázási terv lefedi az iskolák igényeit – mondta el Szabó Ödön. Ennek megfelelően a tervbe 16 indítandó ötödik osztály került be a Bolojan által propagált 12 helyett, valamint szintén a reális igényeknek megfelelő számú előkészítő osztály. A középiskolai osztályokat illetően kisebb kompromisszum született: Nagyváradon és vidékén 24 osztály indítására volt igény az iskolák részéről, és végül 22 került a tervbe – de még ez is jóval több a polgármester által javasolt 18-nál. Az RMDSZ által felhozott legfőbb érv a témában az volt, hogy a tavalyi adatok szerint a Bihar megyei színmagyar oktatás nemcsak el tudja tartani saját pedagógusi hálózatát, hanem többletet is termel, míg a színromán, illetve romántöbbségű oktatás veszteséges. A román oktatási hálózat deficitjét (ami Bihar megyében az elmúlt évben 12,2 millió lej volt) pedig nem lehet a magyarokon megspórolni, főleg, ha figyelembe veszik azt is, hogy romániai szinten a kisebbségi oktatás az országos hálózatnak alig tíz százalékát teszi ki. Ezt a szakmai érvelést a tanfelügyelőség elfogadta, ezt követően azonban Bukarestben a minisztériummal is el kell majd fogadtatni.
Szakosztályokat venne át a Szent László és a Lorántffy
Szabó Ödön ugyanakkor kilátásba helyezte a váradi középiskolai hálózat jelentős átszervezését is a közeljövőbeli tervek kapcsán, melyre elmondása szerint már megállapodás született a történelmi egyházakkal is. A terv értelmében a Szent László Római Katolikus Iskolaközpont a közgazdasági és szolgáltatási szakképesítés irányába mozdulna el, és ide kerülnének a jelenlegi szakoktatási rendszerben szétszórtan működő turisztikával és szolgáltatásokkal foglalkozó szakosztályok, míg a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium a műszaki oktatás irányába mozdulna el, és ide kerülnének a mechatronikai, elektrotechnikai osztályok, az Ady Endre Líceum pedig meglévő szakjait erősítené. Ugyanakkor arra is törekednek majd, hogy a művészeti líceumban, illetve más, nem szakoktatást nyújtó tanintézetben, ahol többnyelvű osztályok vannak, legalább három párhuzamos magyar osztály működjön évfolyamonként – tette hozzá Szabó Ödön. Ez katedrastabilitást és „erős” magyar diákságot eredményez, valamint ez biztosítja majd azt, hogy ne legyen a tanintézetekben – ahol többnyelvű osztályok vannak – érdek a magyar középiskolai osztályok elsorvasztása, vélekedett a politikus.
Szabó Ödön egy nagyon kemény beiskolázási kampány szervezésének a fontosságát is hangsúlyozta, hogy betöltésre kerüljenek a kiharcolt helyek – s ebben a szülők és pedagógusok szerepvállalását szorgalmazta. Az iskolák figyelmét pedig arra hívta fel, hogy ezen a téren ne méretezzék túl saját magukat, hiszen azzal „aszályra ítélhetik” a többi iskolát.
Szombati-Gille Tamás
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Visszatérnek a lazarista szerzetesek Váradra
Szerda este Vita Consecrata. Nyolc évszázad szerzetesrendi történelem és művészet a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyében címmel konferenciával egybekötött rendtörténeti kiállításmegnyitót tartottak a Püspöki Palotában, mely tavaszig tekinthető meg.
Az egybegyűlteket Böcskei László megyés püspök köszöntötte. Felidézte, hogy a 2014. november 30. és 2016. február 2. között zajlott Megszentelt Élet Évében az elmúlt hónapokban számos olyan rendezvényt szerveztek, melyek a kolostorokban és rendházakban élőkre hívta fel a figyelmet, a mostani azonban több ennél, hiszen arról szól, mit tettek az elmúlt évszázadokban, illetve tesznek még napjainkban is a váradi egyházmegye területén élő szerzetesek és nővérek, hozzájárulva ezáltal a társadalmi, kulturális, szociális és intézményi fejlődéshez. Dr. Kovács F. Zsolt atya, a püspökség irodaigazgatója úgy vélte, talán a „rendben vagyok, földön járok, égre nézek” mondat lehetne a legtalálóbb mottója a szimpóziumnak.
A konferencia első előadója dr. Botár Gábor székelyudvarhelyi plébános volt, aki a mallersdorfi ferences nővérek erdélyi tevékenységéről beszélt. Többek közt megtudtuk tőle, hogy a Mallersdorfi Szegény Ferences Nővérek Szerzetesközössége 151 éve tevékenykedik Erdélyben. A rendet Paul Jozef Nardini atya alapította- akit sanyarú gyermekkora szociálisan érzékennyé tett- Pirmasensben, a székhelyet 1869-ben tették át Mallersdorfba. A kolostori élet alapja Szent Ferenc Harmadik Rendjének szabályzata, a nővérközösség pedig a Szent Család oltalma alatt áll. Erdélybe 1864. november 19-én érkezett az első hat nővér Nagyszebenbe, az intézmény fejlődése, koedukációs oktatási rendszer kialakítása céljából. Nagyváradon az egészségügy és az oktatás területén tevékenykedtek, 1895-ben Schlauch Lőrincz püspök kérvényezte, hogy a megyei kórházban vegyék át a betegek ellátását. 1897. január 1-től 15 nővér 250 beteget gondozott naponta, és a kórház kapacitása és a betegek száma évről évre nőtt. 1903. október 1-jétől a helyi gyermekkórházban is átvették a betegápolást, kezdetben 20 beteg mellett 5 nővér dolgozott, de számukra egyre gyarapodott. 25 év eredményes munka után az anyaház vissza akarta vonni a nővéreket, de néhányan még itt maradtak. Ezzel párhuzamosan közben Bognár István apátkanonok 3 nővért kért a szeminárium konyhájába, akik 1898. november 1-jétől elkezdték a munkát. Az I. világháború után Széchenyi Miklós püspök feloszlatta a papi szemináriumot, de utódja, Bjelik Imre újraindította, és szintén nővéreket kért a háztartás vezetésére. A II. világháború utáni 1948-as államosításkor a kongregáció intézményes befagyasztása is megtörtént, zaklatásokra került sor az iskoláikban, és kilakoltatták a nővéreket, akik annak ellenére, hogy le kellett tegyék a szerzetesi habitusukat, a külső formák hiányában is igyekeztek eleget tenni hivatásuknak. 1989 után az itt élő nővérek házukat a kongregációnak ajándékozták, melyet renováltak, és 1999 augusztusában felszenteltek. Jelenleg a Dózsa György utcai Kis Szent Teréz Házban 4 nővér gondoz 12 gyermeket, illetve 2012. október 11-én Böcskei László megáldotta a Brassói utcai Szent Ferenc Napközi Otthont.
Vincés nővérek
Barta Szabolcs lazarista szerzetes rendje és a vincés nővérek nagyváradi missziós munkáját mutatja be. Felvezetőjében arról beszélt, hogy lett az alapító, 19 évesen pappá szentelt Páli Szent Vince törtető, pénzéhes és karrierista fiatalemberből olyan személyiség, akit Franciaországban a szegények atyjaként, és a szeretet apostolaként tiszteltek. 1617-ben alapította a Szeretetegyesületet (mely a Caritas elődjének is nevezhető), 1625-ben a Missziós Társaságot (lazaristák), 1633-ban pedig a Szeretet Leányai Társulatot (vincés vagy irgalmas nővérek). Előbbiek működési területe a missziók, a papság képzése, valamint a szegényekkel, rászorulókkal való foglalkozás, utóbbiaké a betegápolás, az oktatás-nevelés és a karitatív szolgálat volt. 1878-ban Grazból indult egy nővércsoport Nagyváradra Nogáll János kanonok, későbbi püspök meghívására. Szolgálati helyük lett a Szent Vince Intézet, az Inmaculata Intézet, a velencei iskola, a Szent László Intézet, a Szent József kórház, a Katalin-telep, valamint Szentjobbon és Bélfenyéren is tevékenykedtek. A kommunizmus évtizedei után 1990-ben újrakezdték, 1996-ban költöztek be új tartományi házukba a Mioriţei utcában, ahol jelenleg 12-en élnek. A lazaristák 1940-ben érkeztek Váradra, a Katalin -telepre, ahol korábban a vincés nővérek végeztek lelkipásztori munkát. Népmisszióval, hittanoktatással foglalkoztak, pártfogolták a szegényeket és a munkásembereket. 1997-ben az utolsó lazarista atya is elhagyta Váradot, idén nyáron azonban a tartományi gyűlésen úgy döntöttek, jövőre visszatérnek a Katalin-telepre. Az amúgy váradi születésű Barta Szabolcs atya néhány napja már meg is érkezett, jelenleg a Szent László plébánián akkomodálódik.
Oklevelek
Az előadások végén Exc. Böcskei László megyés püspök oklevelekkel és az egyházmegye érdemérmének bronz kiadásával ismerte el a szerzetes és nővérközösségek tevékenységét. Ezt követően pedig megnyitották a Nyolc évszázad szerzetesrendi történelem és művészet a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyében című kiállítást, melyhez Lakatos Attila kulturális referens fűzött néhány gondolatot.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Magyaros gólyabál a Szent Lászlóban
November 12-én, csütörtökön délután magyaros gólyabált tartottak a váradi Szent László Római Katolikus Gimnáziumban. Táncból és jókedvből nem volt hiány.
Magyaros népi motívumokkal, zenével és tánccal tarkított gólyabált tartottak a Szent László Római Katolikus Gimnáziumban november 12-én, csütörtökön délután. A szervezők – a X. A, B és C osztályok Kele Tünde, Kovács Márta és Catona Valeria osztályfőnökök vezetésével – idén is kitettek magukért mind a témát, mind a kivitelezést tekintve. A gólyabált a szervező osztályok néptánca nyitotta meg, majd Vakon Zsolt püspöki titkár szólt pár szót a jelenlevőkhöz, ezt követően pedig az est főszereplői, a kilencedikes gólyapárok is a színpadra léptek és bemutatkoztak a nézőknek: a Pénzes közből Pál Izabella és Dávid Erik érkezett (IX. A – közgazdaságtan szakosztály), a Templom sorról Majoros András és Kiss Szilvia (IX. B – humán-teológia), a Molnár tanyáról Barabás Boglárka és Jakab Elek Yastin (IX. C – turisztika és közélelmezés), a Fakanál dűlőről pedig Gergely Gergő és Erdődi Evelin (IX. D – szakács képzés). A gólyapárok mellett a kilencedikes osztályok egy osztálylogót is kellett készítsenek őszi terményekből, valamint egy osztályindulót is írtak, ezeket a bálon be is mutatták.
Feladatok
Ezt követően a feladatok során a gólyapárok már csak saját ügyességükre, leleményességükre, tudásukra és kreativitásukra számíthattak. Az egyik feladatban például a lányok tengerit morzsoltak, míg a fiúk tengeri csutkából tornyot építettek, egy másik próba során pedig megadott szavak – például stelázsi, ipam, lájbli, kovártély, firhang, bokály, köpülő, véka, pruszlik – felhasználásával verset kellett írjanak. A szószüret feladatnál a lányok egy fakanállal kellett kipukkasszák a lábosfedőkhöz erősített lufikat, amelyekben különböző szavakat rejtettek el a szervezők. A feladat második részeként ezeket a szavakat (hokedli, gang, dűlő, guzsaly, pendely, suba szín stb.) kellett értelmezzék, hogy mit is jelentenek. A konyhai tudásukról is számot adhattak a diákok: a gólyalányok majonézt kevertek, míg a fiúk tojásfehérjét vertek fel. Végezetül az utolsó próbán a lányok csujogattak, a fiúk legényest táncoltak. Természetesen idén sem maradhatott el a gólyák eskütétele, a gólyatanárok felavatása és a tombolahúzás.
P. Nagy Noémi
erdon.ro

Vita Consecrata a nagyváradi barokk palotában
Nyolc évszázad szerzetesrendi történelmét és művészetét dolgozza fel az a kiállítás, amelyet szerdán délután nyitottak meg a nagyváradi római katolikus püspöki palota dísztermében.
A Vita Consecrata. Nyolc évszázad szerzetesrendi történelem és művészet a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyében című, konferenciával egybekötött rendtörténeti kiállítás az egyházmegye területén tevékenykedő férfi és női rendek lelkiségét, sokrétű tevékenységét dolgozza fel a középkortól napjainkig, tájékoztat az egyházmegye sajtószolgálata.
A konferencián dr. Botár Gábor székelyudvarhelyi plébános a mallersdorfi ferences nővérek erdélyi tevékenységét, Barta Szabolcs lazarista szerzetes pedig rendje és a vincés nővérek nagyváradi missziós munkáját mutatta be.
Amint rámutatnak, az első bencések 11. századi szentjobbi megtelepedése és Szent István jobbjának Biharba hozatala óta, a reformáció és a török hódoltság 1557-től 1692-ig tartó 135 évét kivéve folyamatos volt a szerzetesek jelenléte az egyházmegyében. A különös beccsel bíró Szent Jobb ereklyének maga Szent László király emeltet monostort a Berettyó vidékén.
Általános tapasztalat, hogy Árpád-házi királyaink kereszténység iránti fogékonysága az Európában megjelenő szerzetesrendeket sok esetben már alapítóik életében Magyarországra vonzza, s ezek kisvártatva megjelennek a váradi egyházmegyében, amely a mai határainál jóval kiterjedtebb volt, Kalotaszegtől a mai Békés megyéig terjedt, tájékoztatnak. Kolostorok tucatjai létesültek, a bencések nyomán a premontreiek, a johanniták, a domonkosok, a ferencesek, a pálosok és az Ágoston-rendiek is megtelepedtek Biharban.
„1557 és 1660 két jelentős dátum nemcsak az egyházmegye és a szerzetesrendek, hanem a Körösök és Berettyó vidékének teljes lakossága életében. Fráter György püspök halálával megerősödnek a protestáns mozgalmak és száműzik a római katolikus vallást Biharból, majd Várad várának behódolása 30 évnyi török uralmat, s ezzel a települések pusztulását, a régió kiüresedését, a keresztény értékek megsemmisülését hozza. A törökök 1692. évi váradi kivonulásakor hálaimát mondó Benkovich Ágoston püspök a ragyogó középkori Várad helyén pusztaságot talál” – írják a tájékoztatóban.
Új szerepkör a visszatérőknek
A városba visszatérő szerzetesrendek új szerepkört kapnak, ők látják el az oktatási-nevelési és szociális-egészségügyi teendőket, de korszakformáló tudományos felfedezések is születnek. A bihari egyházmegye területén az újkorban 11 rend tevékenykedett, Debrecenben a piaristák, Váradon a kapucinusok és az irgalmasok, a nőnevelésben élen járó orsolyiták, a vincések és a mallersdorfi ferences nővérek, vagy a városba a közeljövőben visszatérő lazaristák.
Az előadásokat követően Böcskei László megyéspüspök okleveleket és az Egyházmegyei érdemérem bronz kivitelezését adta át az egyes szerzetesrendek képviselőinek, köszönetül tevékenységükért, amelyet Isten dicsőségére és embertársaik javára végeztek a múltban, és végeznek ma is. A főpásztor hangsúlyozta, hogy a szerzetesrendek nem újonnan telepedtek meg Nagyváradon, hanem a kommunista rendszer tilalmai miatt felfüggesztett szerzetesi élet folytatásáról van szó.
Lelkiség és közösségért folytatott munka
„Elbeszélni saját történelmünket nem más, mint dicséretet és köszönetet mondani Istennek minden adományáért” – idézi Ferenc pápa szavait az ismertető, amelyekkel a szentatya 2014. adventjének első vasárnapján megnyitotta a megszentelt élet évét. „A megszentelt élet évében rájuk emlékezünk, akik lelkiségükkel, hitükkel és a közösségért folytatott munkájukkal írták be magukat az egyházmegye, s főként Nagyvárad történetébe” – mutat rá a sajtókommüniké.
Emlékeztet, hogy az egyházmegye papjai, szerzetesei és hívei év elején a görög katolikus egyházzal közösen ülték meg a megszentelt élet világnapját, majd évközben sorra látogatták a rendházakat, közös elmélkedésekkel, lelkigyakorlatokkal erősítették egymás hitét és hivatását, rendezvényeikkel pedig betekintést adtak az érdeklődőknek a kolostorok zárt világába, a szerzetesek tevékenységébe.
A Vita Consecrata szerzetesrend-történeti kiállítás jövő év tavaszáig látogatható, a tárlat zárásaképp a premontrei rendet bemutató előadásra kerül sor.
Krónika (Kolozsvár)

Felújított váradi templomok
Európai uniós támogatásból, a határon átnyúló együttműködési program révén újítottak fel három nagyváradi istenházát: a római katolikus vártemplomot, a református nagyvárad-újvárosi, illetve az ortodox Holdas templomot, valamint ez utóbbinak még két alárendelt parókiáját, ugyanakkor a támogatásból magyarországi részről három hajdú-bihari istenházának a felújítása is megvalósult. A részleteket tegnap délelőtt a Holdas templom konferenciatermében ismertették a sajtó képviselőivel.
Mircea Mălan nagyváradi alpolgármester kifejtette, hogy e felújítások december 15-éig befejeződnek. Bár a nemzetközi projektben határidőként június 30. szerepelt, ezt sikerült meghosszabbítaniuk, mivel olyan jól gazdálkodtak, hogy még 200 ezer euró megmaradt, melyet a megyeszékhely római katolikus bazilikájának a felújítására fordíthattak. Ebből a külső vakolatot és a nyílászárókat újítják fel. Egyébként a Holdas templom renoválására, belsejének restaurálására az 1,7 millió eurós projektből – ebből 79,4 százalék vissza nem térítendő összeg, a többit az önkormányzat állja – 660 ezer eurót fordítottak.
Marius Moş, az önkormányzat nemzetközi finanszírozású projekt-menedzsment igazgatósága részéről mondott köszönetet a munkálatot végzőknek. Mint hangsúlyozta, a projekt részben a turisztika népszerűsítése, másfelől a nagyváradi kulturális sokszínűség és ökumenikus tolerancia jegyében is zajlik.
Az ortodox parókia papja, Cristea Teodor Dinu, mielőtt végigvezette volna a sajtó képviselőit a felújított és a turisták körében igencsak népszerű Holdas templomban, megköszönte a városháza képviselőinek a támogatást, illetve felsorolta, mi mindent újítottak fel és alakítottak ki az uniós támogatás révén. Például immár ingyenesen látogatható a Holdas templom tornyának híres holdforgató szerkezete is (ezt üvegburkolattal vonták be) naponta 7–19 óra között, illetve az újonnan kialakított, egyházi ereklyéket, kegytárgyakat bemutató múzeuma. A templomtoronyba kb. 130 felújított, fából készült lépcsőfok vezet, és a torony kiváló kilátóként szolgál a Szent László térre, akárcsak az újvárosi református templom keleti tornya is. A fűtési rendszert is kicserélték, és a látogatóknak modern illemhelyeket is kialakítottak. Létrehozták a román és magyar nyelven is elérhető www.punticrisene.ro honlapot turisztikai útmutatóként, melynek anyagait nyomtatott formában is terjesztik majd.
Sükösd T. Krisztina
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Érték még a könyv?
Október végén a nagyváradi Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumban immár második alkalommal rendezték meg az V–XII. osztályos diákok novellavetélkedőjét.
A Communitas Alapítvány által támogatott program célja az volt, hogy a 13 nagyváradi magyar oktatási intézményben tanuló közel 300 diákot olvasásra inspirálják. Célkitűzés volt ugyanakkor az önművelés igényének és szokásainak felfedezése, az együttműködésen alapuló csapatmunka örömének, szépségének átélése.
A versenyre benevező iskolák négyfős csapatokkal jelentkezhettek – minden évfolyamról egy-egy diák. Ebben a kategóriában összesen hat iskola diákcsapata képviseltette magát a versenyen: egy-egy csapat az Ady Endre, Szent László líceumokból, a Mihai Eminescu Főgimnáziumból, egy a Loránffyból, a szervezők részéről, illetve a vidékről a borsi és a székelyhídi iskolák is képviseltették magukat egy-egy csapattal.
A vetélkedő célja az volt, hogy a diákok kreatívan gondolkodjanak az elolvasott művekről, egyéni olvasatokat hozzanak létre és értelmezéseiket bemutassák, megosszák társaikkal.
Örömmel nyugtáztuk a nagy érdeklődést, hiszen a gimnáziumi korcsoportban tizenöt csapat sorakozott fel a ,,lila csatamezőn”.
Végül, az eredmények alapján dicséretben részesült a lorántffys csapat, harmadik helyezést értek el a Mihai Eminescu Főgimnázium diákjai, második lett a Szent László líceum és első helyezést értek el az Ady Endre Líceum tanulói.
A rangsorolás a verseny jellegénél fogva nagyon nehéz volt, de a zsűri alapos munkája révén sikerült kiválasztani a legjobb négy csapatot: a Szacsvay Imre Általános Iskola Irkászok csapata részesült I. díjban, II. díjat a 11-es Általános Iskola Lila katonák csapata kapta, III. díjat szintén a 11-es Általános Iskola vehette át 2×2 Lotti csapatnévvel, a dicséret a bihari Gáspár András Általános Iskola diákjait illette, akik Vitaminbomba néven jelentkeztek
Bán Imola
Reggeli Újság (Nagyvárad)