Dupla váradi szurkolótábor a magyar fináléban – képgalériával
Nem csalódtak a váradi szurkolók sem, ezúttal sem a magyar válogatottban. Mert nem is lehet csalódásnak mondani a mostani EB-n játszott utolsó meccset sem, a vereség dacára.
Nem a szomorúság jellemezte a magyar csapat ezen az EB-n játszott utolsó meccse utáni hangulatot sem, és a közbenit sem. Lelkes tömeg buzdította – immár két helyen is – újra a magyar labdarúgókat Nagyváradon, a kivetítős meccsnézéseken. Az immár megszokott helyen, a Szent László téren ismét sokan gyűltek össze megnézni a válogatott újabb szereplését, ugyanakkor ezúttal meccsnézés volt a hét végén csúcsra járatott Szent László Napokon is. Az utóbbi a várban zajlott, és ott, akárcsak a város főterén ikonikus helyszín magyaroknak szurkolni. Éltek is e lehetőséggel több ezren: megint reménykedve skandáltak, magyar zászlókat lobogtattak. Sőt, a várban a koncerteket is előrébb hozták, hogy ne ütközzenek a mérkőzéssel. A Szent László téren a szokott román nyelvű közvetítés ment, míg a másik helyszínen a színpadi kivetítőn lehetett nézni a Magyarország– Belgium Európa-bajnoki nyolcaddöntős mérkőzést, magyar kommentár mellett (M4) szurkolhattak a nemzeti tizenegynek. A vereség dacára a szurkolók mindkét helyen megtapsolták a magyar válogatottat, megköszönték az így is kitűnőnek mondható szereplést. Ráadásul a jelenleg legjobbnak tartott európai csapattól úgy kaptunk ki, hogy a végeredmény dacára a meccs legnagyobb részében benne volt a magyar egyenlítés és az esetleges továbbjutás is. Értették ezt a szurkolók, akik úgy mentek bele végül a váradi éjszakába, hogy mindenhonnan dícsérő szavakat lehetett hallani tőlük a válogatottra. Sokan úgy vélik, már a világbajnoki szereplés is elérhető közelségbe került, már ha a magyarországi stadionépítések mellett lesz utánpótlás-nevelés és stratégia is.
Szeghalmi Örs
erdon.ro

Írókkal beszélgettünk a Könyv-Várban
Könyvbemutatók, kötetlen hangulatú író-olvasó találkozók színesítették a Könyv-Vár sátor programjait a negyedik alkalommal megszervezett Szent László Napokon.
Pénteken délben a főleg történelmi tárgyú regényei révén ismert magyarországi Benkő László volt a meghívott vendég, aki az írói „műhelytitkok” mellett azt is elárulta, hogy miért tartja fontosnak az ilyen témájú regények megjelentetését. Véleménye szerint ugyanis aggasztóan keveset tudott/tud a mindennapok embere a jelentős történelmi személyiségekről, eseményekről – ezen szeretne változtatni regényei révén, mégpedig oly módon, hogy a többnyire száraz tényeket olvasmányos módon adja vissza az olvasóknak. Az olvasmányosság azonban soha nem mehet a tényszerűség kárára, hangsúlyozta Benkő László, épp ezért minden regényét több forrásból is ellenőrzött, a legújabb történelmi kutatások által igazolt ismeretekre építi fel. Mint megtudtuk, Kodolányi János írásai nyomán kezdett el foglalkozni a tatárjárással, amelyből 70–72 évet felölelő trilógia lett végül. De írt a Zrínyiekről is, és természetesen Szent Lászlóról – a lovagkirályról és koráról mindeddig két kötete jelent meg, A lázadás parazsán és A korona ára, illetve előkészületben van a harmadik, amely várhatóan idén szeptemberben lesz publikálva. A kiadványokat, mint a beszélgetés elején elhangzott, e héten szerdától kezdődően a nagyvárad Libris Antica üzletben lehet megvásárolni.
Ne tudd meg mi az…
Szombaton ugyancsak a déli órákban Csíkszeredából érkezett vendéggel beszélgetett Dénes László szerkesztő, újságíró a Könyv-Várban: György Attila szimpatikus közvetlenséggel szólt írói tevékenységéről, megjelent könyvei közül a Harminchárom és a Bestiarium Sicolorum címűeket mutatva be. A 2011-ben József Attila-díjjal is kitüntetett író Harminchárom című kötetében családtörténet és nemzeti múlt ötvöződik, harminchárom nemzedék, harminchárom férfi rövid történetének füzére. L. Simon László méltatása szerint György Attilának „sikerült egyszerre remek családregényt, történelmi regényt és időálló, értékes (a szélesebb közönség által is befogadható, olvasható!) szöveget megalkotnia. Családregényt, pontosabban családtörténetek sorozatát, s ezekből a történetekből és személyes történelmekből összeálló mozaikból kirajzolódik nemzetünk történelmének egy lehetséges olvasata is, hiszen «a nemzet, a nép, a világmozaik végső soron semmi más: családtörténetek sorozata: az egyéni összetevők, rejtélyes, titkosírással kódolt génkészletek összterméke»”. Teljesen más, könnyed hangvételű az író Bestiarium Sicolorum című alkotása, amely Könczey Elemér illusztrációival jelent meg, és amely tulajdonképpen mesés állatkönyv: valóságos és képzeletbeli állatok fantasztikus tulajdonságait ismerhetjük meg belőle, de a mai székely valóságról kapunk ugyanakkor képet a tréfás, de találó meghatározások által, melyek felvezetése: Ne tudd meg mi az…
Tököli Magdolna
erdon.ro

Szent László Napok: tízezren a váradi zárókoncerten
Koncz Zsuzsa és Bródy János fergeteges koncertjével ért véget vasárnap este a Nagyváradon negyedik alkalommal megszervezett Szent László Napok rendezvénysorozat, amelynek nagysikerű zárófellépésen legalább tízezren vettek részt.
A koncert időpontját az eredeti tervekhez képest egy órával előbbre hozták a fesztivál szervezői, mivel 22 órától Magyarország labdarúgó-válogatottja játszott Belgiummal az Európa-bajnokságon – így senkinek nem kellett választania a két programpont közül. Emiatt a Pribojszki Mátyás Band is egy óráva hamarabb kezdte meg koncertjét. A mérkőzést egyébként több ezren követtek figyelemmel a nagyszínpadon elhelyezett kivetítőn. Koncz Zsuzsa és Bródy János fellépését megelőzően a népes közönség előtt Zatykó Gyula, a rendezvénysorozat főszervezője szólalt fel, aki a szervezői csapatnak, az önkénteseknek és természetesen a résztvevőknek is köszönetet mondott.
Vasárnap lépett fel a Szent László Napokon Palya Bea magyarországi énekesnő is, aki ezúttal gyermekdalokkal érkezett Nagyváradra, ahol többek között Altatok című albumáról adott elő dalokat. Palya Bea pillanatok alatt hatalmába kerítette a kicsikből és nagyokból álló közönséget, akik közül többen együtt énekeltek az előadóval, a legkisebbek pedig táncra perdültek a várpincében tartott koncerten. Szép számban begyűltek az érdeklődők a Szent László Napok keretében megszervezett vasárnap esti sörkóstolóra is. A hűs várpincében tízféle magyarországi kézműves sör várta az ínyenceket a legvilágosabbtól a legsötétebbig
Krónika (Kolozsvár)

SZENT LÁSZLÓ NAPOK: MINDENKIT VÁRT A KÖNYV-VÁR IS
Számos könyvbemutató is színesítette a június 18–26. között negyedik alkalommal megszervezett Szent László Napok programját, a nagyváradi vár belső udvarában kialakított Könyv-Várban pedig minden korosztály talált kedvére való olvasmányt.
Akárcsak a vár, a Könyv-Vár is péntek reggeltől várta az érdeklődőket, és aznap tartották meg az első könyvbemutatót is. Benkő László szombathelyi születésű író történelmi témájú könyveit ismertette, különös tekintettel a Szent Lászlóról eddig megjelent két műre (Szent László – A lázadás parazsán, Szent László – A korona ára), valamint említést tett az előkészületben lévő harmadik kiadványról is. Benkő elmondta: a műfaj megköveteli az alapos dokumentálódást, s feladatának tekinti, hogy a sokszor száraz, tudományos kutatási eredményeket olvasmányos formában közvetítse a szélesebb közönség felé.
Kiállítással egybekötött könyvbemutatóval indult a szombati nap a Könyv-Várban, Balázs D. Attila 2017-es Nagy Magyarország Anno és Torockó és környéke régi képeslapokon című kiadványát ismerhették meg az egybegyűltek, a könyvsátor falán pedig gyönyörű régi képeslapok kinagyítva várták a betérőket. A kiadványokat Mihálka Nándor régész mutatta be. Mint elhangzott, Balázs D. Attila a Kárpát-medence egész területéről gyűjti a képeslapokat, a 2017-es kiadvány címoldalára pedig egy szimbolikus helyszínt választottak: a képeslap Esztergomot és Párkányt ábrázolja a Mária Valéria híddal. „Remélem, hogy a naptár is kapocs lesz az elcsatolt országrészek között” – hangsúlyozta a szerző.
A bemutatón kiderült ugyanakkor, hogy a képeslapok helytörténeti adalékokkal is szolgálnak, például a nagyváradi Sas-palota passzázsának nemrég lezárult belső restaurálásakor is képeslapokat használtak fel. Kuriózum ugyanakkor a tárlaton is megtekinthető, a váradi várat ábrázoló képeslap, amin királyszobrok is szerepelnek, ám azt még nem tudni, hogy kiket ábrázolnak. A Torockóról szóló kiadvány kapcsán kiemelte, hogy eddig többnyire néprajzi munkák láttak napvilágot a gyönyörű Fehér megyei településről, ez az első olyan könyv, ami a képanyagát dolgozza fel. És máris készül a második kötet, egyik vásárlója ugyanis egy kiadványra való képeslapot ajánlott fel neki. „Mindez arra inspirál, hogy Váradról is készüljön egy hasonló kiadvány” – avatott be Balázs D. Attila, aki szerint nincsenek minőségi albumok a Pece-parti Párizsról.
György Attila íróval folytatódott délben a Könyv-Vár programja, a székelyföldi szerző a Harminchárom és a Bestiarium Siculorum köteteit hozta magával Váradra. Előbbiről megtudhattuk, hogy a családregénynek álcázott történelmi mű, ami harminchárom generációt követ nyomon Krisztus előtt 50-től a 20. század derekáig. A Bestiarium révén huszonnégy különleges állatfajjal ismerkedhetünk meg, ott találjuk között a szeszmacskát, a részeges disznyót, a medvét, ami nem játék, a fába szorult férget, de megtudhatjuk azt is, hogy milyen a székely mintaférj és a székely fehérnép. Utóbbi kettőt a felolvasások révén behatóbban is megismerhette a könyvbemutató közönsége, és mindenki jól derült a humoros részleteken.
A délután folyamán két könyvbemutatóra is sor került: elsőként Molnár János Most és mindörökké című könyvét ismerhették meg a Könyv-Várba érkezők, ezt követően pedig Csinta Samu erdélyi író, újságíró eddig megjelent köteteit mutatták be. A nagyszalontai születésű Molnár teológusként, egyházi íróként, költőként és prózaíróként is ismert, bemutatott munkáját pedig dr. Szász László, a Károli Gáspár Református egyetem irodalmi tanszékének nyugalmazott egyetemi docense méltatta. A bemutatón elhangzott: Molnár János regénye nem csak Magyarország ezidei szociális térképét nyújtja, de elmélyülten, és magas művészi színvonalom beszél bűnről, bűnhődésről és büntetésről, vagyis alapvető emberi dilemmákról is.
Csinta Samu erdélyi újságíró, író köteteit Dénes László újságíró mutatta be. A szerző három művét is megismerhették az érdeklődők, így a Plakátballada – Mikós diákok 1975-ös „forradalma” című tényregényt, a Kallós Zoltán munkásságával foglalkozó Lélekmentőt, valamint az erdélyi nemesség múltját és jelenét bemutató Erdély újranemesítői címűt. A szombat délután megszervezett beszélgetésből kiderült: Csinta munkássága nyomán fontos erdélyi történeteket és megkerülhetetlen személyiségeket örökít meg az utókor számára, s úgy végez értékmentő munkát, hogy közben olvasmányos, a széles közönséghez szóló műveket hoz létre.
Az ábécé betűi elevenednek meg Tóth Ágnes ABC parádé című verseskötetében, amelyet a Szent László Napokon is bemutatott, vasárnap délelőtt. A gyerekek körében ismert és szeretett nagyváradi költőnő kedves, ritmikus és dallamos versei játékosan és könnyeden segítenek a kisiskolás korosztálynak megismerni az betűket. „Még az ly-ról is írtam, pedig az nem volt könnyű” – jegyezte meg tréfásan a könyvbemutatón Tóth Ágnes. A versek mellett a kötet azonos fontosságú elemei a színes, plasztikus illusztrációk, Kovács Klaudia nagyváradi képzőművész munkái, aki Tóth Ágnes előző gyerekvers-kötetét, a Macskadombi verseket is képekbe álmodta. Az illusztrátor azt mondta, mielőtt nekifog a rajznak, megpróbál a sorok közé látni, és a szövegben meg sem jelenő részleteket odaképzelni a papírra, mint a gyermek, aki szárnyaló fantáziájával egész kis világot lát a versek köré. Az illusztrációk vegyes technikával készültek, akvarellel és temperával, majd számítógépes utómunka révén nyerték el végső formájukat.
Tóth Ágnes mind az ABC parádéból, mind a Macskadombi versekből szavalt a jelen lévőknek – ez utóbbi kötetben a színekre írt egy-egy verset. A költő kedves történetekben mesélte el, hogyan születtek a versek, például megtudhattuk, hogy egyszer egy üveg régi tinta ömlött a ruhájára, ebből lett a Kék vers, amelyet aztán, hogy „árván” ne maradjon, további színes költemények követtek. Aniszi Kálmán szerkesztő, újságíró munkásságáról, és a Csillagösvényeken. Életutak a változó időben című interjúkötetéről is esett szó vasárnap délután a Szent László Napok keretében felállított Könyv-Várban. Dénes László újságíró kérdezte a Nagyváradról elszármazott szerzőt, aki őszintén beszélt Bihar megyei emlékeiről, karrierjének személyes vetületeiről. Aniszi a 90-es években költözött Magyarországra, és hagyta fel korábbi tanári pályáját az újságírásért. A Csillagösvényekben az élet különböző területein tevékenykedő neves interjúalanyait szólaltatta meg. A közönségtalálkozón Meleg Vilmos olvasott fel a szerző műveiből.
Balázs Attila
A Szent László Napok sajtószolgálata
szentlaszlonapok.ro

Népszerű volt a Nagyváradi Szent László Napok
Rendkívül népszerű volt a Nagyváradiak körében az immár negyedik alkalommal megszervezett, idén kilencnaposra bővített Szent László Napok: a június 18-a és 26-a között sorra került családbarát rendezvénysorozatra tavalyhoz képest számottevően többen látogattak el – közölték csütörtöki kiértékelő sajtótájékoztatójukon a szervezők.
„A kánikula és a labdarúgó-Európa-bajnokság ellenére sikeres fesztivált zártunk" – fogalmazott Mihálka Melinda programigazgató. A várfelújításnak köszönhetően a rendelkezésükre álló fesztiválterület is megnőtt, ezért idén már nem volt panasz a zsúfoltságra, és a lacikonyhák előtt sem kellett sokáig sorban állni.
Zatykó Gyula főszervező arról számolt be: tulajdonképpen mindegyik programponttal elérték a céljukat, hiszen a hőség ellenére családokat, fiatalokat és időseket egyaránt a várba vonzott minden esemény. A hagyományokhoz híven a gyermekprogramok, a Nagyváradról elszármazottak találkozója, az örömfőzés, a kerékpártúra és a városlátogatás ezúttal is töretlen népszerűségnek örvendett, de az Ady Endre-gimnázium sportklubját vezető König Péter által szervezett Vártájfutás is közel hetven érdeklődőt vonzott. Ennek különösen örülnek a szervezők, hiszen nem csupán a sportágat és a sportolást népszerűsítették, hanem még a várat is sikerült „feltérképezniük".
Mihálka Melinda arra is kitért, hogy a több mint száz programpontból álló rendezvénysorozat nem jöhetett volna létre a társ- és partnerszervezők, valamint támogatók nélkül. Zatykó Gyula köszönetet mondott a Nemzeti Kulturális Alapnak, a Bethlen Gábor Alapnak, az OTP Banknak, a Szerencsejáték Service Nonprofit Kft.-nek, és mindenkinek, aki hozzájárult, hogy idén is sikeres Szent László Napokat tudhassanak maguk mögött.
„Önkéntes alapon szervezzük a Szent László Napokat, nem a profitért, ezért lehet kevés pénzből ilyen színvonalas rendezvényt tető alá hozni" – fogalmazott Zatykó Gyula, aki a Székely Betty által koordinált mintegy huszonöt önkéntesnek és a szervezői kemény magnak is külön köszönetet mondott a megfeszített munkáért.
Idén egyébként karkötők vásárlásával lehetett támogatni a fesztivált, de mint kiderült, ezeknek alig felét sikerült értékesíteni. Sikeresnek bizonyult ugyanakkor a programfüzet helyét átvevő, idén első alkalommal bevezetett FestivApp elnevezésű mobiltelefonos alkalmazás, amelyet több mint ezren töltöttek le. A szervezők remélik, hogy a Szent László Napoknak jövőre is lesz folytatása.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

"Nyelvében és szokásaiban él,/Dalaiban és művészetében érez a nemzet!"
E jelige szellemében szervezte meg a Kolozs megyei Tordaszentlászló június utolsó szombatján a XXVII. Szent László-napi Kórustalálkozót! Az ünnepi istentisztelet után húsz kórus több mint 500 dalosa a találkozó megálmodójára, mindnyájunk szeretett Misi bácsijára, néhai Guttman Mihály zenetanárkarnagyra emlékezett. A Romániai Magyar Dalosszövetség örökös tiszteletbeli elnöke, Tordaszentlászló díszpolgára születésének 90. évfordulója tiszteletére a helyi közösség kopjafát avatott, melynek szövegzáró felirata hozzánk és mindenkihez mint intés szól: "Őrzők, vigyázzatok a strázsán!" A kopjafa leleplezését, melyet a református templom előtti parkban, Szent László mellszobrával szemben helyeztek el, ünnepi beszédek előzték meg, melyek során méltatták a példamutató pedagógus életútját. A koszorúzás ideje alatt az ünnep meghittségét növelte a Kolozsvári Pedagóguskórus, valamint az egybegyűltek éneke.
Az ünnepély végén a kórusok felvonultak a község főutcáin, majd a művelődési házban megkezdődött a hangverseny. Itt kellemes meglepetésként a dalosokat köszöntötte Kolozsvár Magyar Gyermekkórusa, Kovács Dalma Lídia vezényletével, színvonalas és hangulatos műsorral. Nagyszerű, mutatós, a gyerekek hangterjedelmére és az életkor játékosságára is figyelő, de nem könnyű műsor-összeállítást hallhattunk (Vermesy Péter, Gryllus Vilmos). Tiszta intonáció, pontos, játékos ritmika, tapssal és koreográfiával, a fiatal karvezető és nagy létszámú seregének örömteli együtt muzsikálása. Nagy siker, vastaps. Milyen kár, hogy ritkán lehet ilyet hallani, hiszen egy ilyen gyerekkórus felér egy kórusakadémiával. (A hajdani Székely Népi Együttes Birtalan József vezette gyermekkórusa tagjainak többségét mint kórusénekest, zenetanárt és karvezetőt már rég nyugdíjazták!)
Ezután lépett színpadra a húsz bejelentkezett kórus. Megyénket három együttes képviselte, a Marosvásárhelyi Alsóvárosi Ref. Egyházközség vegyes kara, a Vártemplom Psalmus kórusa és a buzásbesenyői Gaudete kamarakórus. A produkciók után az együttesek vezetői a szervezőktől zászlószalagot, emléklapot és emlékplakettet vehettek át. A hangverseny végeztével a kórustagok és meghívottak számára a tordaszentlászlói vendégszeretet nyújtott alkalmat a közvetlen, baráti légkör megteremtéséhez. A dalosok köszönettel és további jókívánsággal búcsúztak vendéglátóiktól.
Kovács András
Népújság (Marosvásárhely)

Néptánctábor követi a népzenetábort Nagykárolyban
Felpörögtek az események a Nagykárolyi Rekettye Kulturális Egyesület háza táján. Jövő héten kerül sor a népzenetáborukra, amit július 11–16. között az első Nagykárolyi Néptánctábor követ.
Egyre-másra követik egymást az események a rekettyések háza táján. Míg gőzerővel készülnek a hétfőn kezdődő III. Nagykárolyi Népzenetáborra, már javában folynak az előkészületei a július 11–16. között első alkalommal megrendezésre kerülő Nagykárolyi Néptánctábornak.
Székely Sára, a Rekettye Kulturális Egyesület vezetője a néptánctábor részleteiről nyilatkozott lapunknak.
„A néptánctábor ötlete egy Majer Rajival folytatott beszélgetés során született. Annak idején ő indította újra a táncházmozgalmat Nagykárolyban, s bár már évek óta nem él a városban, rendszeresen visszajár a rendezvényeinkre és mindig hozza a csapatát is. Raji akkor azt javasolta, hogy szervezzünk egy közös tánctábort, s az elképzelést a megvalósítás követte, így alig két hét múlva sor is kerül az első néptánctáborunkra. Egy napközis táborról van szó, melynek szintén a Szent László Közösségi Ház lesz a helyszíne. Annak ellenére, hogy a táborozók aludni hazatérnek majd, olyan igazi néptánctábort szervezünk, mint amilyenen mi magunk is részt szoktunk venni Erdély vagy Magyarország más részein, hagyományos programokkal, rendezvényekkel együtt. Lesz néptánc, minden mennyiségben, élőzene a Csillagocska együttes jóvoltából — ők Nagyváradról érkeznek majd hozzánk. Három korcsoportban zajlik a táncoktatás: a legkisebb rekettyéseket Benedek Árpád és párja oktatja majd, ők szintén Nagyváradról érkeznek és nem ismeretlenek a rekettyések számára. A középső csoportot, a Kis Rekettyét Majer Raji és Kati tanítja majd, míg a nagyokat Varga Norbert Zenga oktatja. Illetve lesz népi énektanárnőnk Bodó Emese személyében és három kézművesmesterünk, akik foglalkoznak majd a gyerekekkel. Papp Emese Kolozsvárról érkezik hozzánk, ő nemezszakértő, Sepsiszentgyörgyről Demeter Miklós jön hozzánk, aki népijáték- és hangszerkészítő, Maros megyeből pedig egy szalmakalap készítő mestert várunk. Délelőtt és délután, napi 4–5 órában tanulnak majd táncolni a résztvevők, s ezen a programon kívül az élőzenés táncházat is megszervezzük, a tábor minden estéjén, mely a műfaj minden kedvelője előtt nyitott esemény lesz. Idősek, fiatalok egyaránt jöhetnek majd a táncházba. Egy nap kirándulást is betervezünk, valamint számtalan szabadtéri játékkal készülünk a gyerekeknek, hogy mindenki találjon a maga számára megfelelő foglalkozást.
A táborban elsősorban a rekettyések vesznek részt, de néhány helyet fenntartottak azoknak, akik szeretnének közelebbi kapcsolatba kerülni a népzenével és néptánccal. Erre a táborunkra sajnos nem kaptunk támogatást, így a részvétel egy minimális összegbe belekerül. Ugyanakkor most is nagyon sok segítséget kapunk a gyermekek szüleitől, akik segítenek majd rendet rakni, mosogatni, így egy igazi, szülőket is összekovácsoló rendezvény lesz ez a tábor, mellyel szintén hagyományt szeretnénk teremteni Nagykárolyban” — fejtette ki Székely Sára.
Tőtős Tímea
frissujsag.ro

Tíz éves a Halmos László-kórus
Vasárnap este a Szent László plébániatemplomban fennállásának 10. évfordulóját ünnepelte a Kribus Mónika kántor-karnagy alapította Halmos László-kórus. Koncert és könyvbemutató volt. Vasárnap este a Szent László plébániatemplomban fennállásának 10. évfordulóját ünnepelte a Kribus Mónika kántor-karnagy alapította Halmos László-kórus. Koncert és könyvbemutató volt.
Szépen koreografált műsorral ünnepelt vasárnap este a várad-újvárosi Szent László plébániatemplomban az alapító Kribus Mónika kántor-karnagy lelkesedésének, kitartásának és szorgalmának köszönhetően fennállásának tizedik évfordulójához érkezett Halmos László-kórus. A sok próba és tanulás eredményei egy, az alkalomhoz méltó koncert formájában mutatkoztak meg. 2006 óta végez teljes értékű kántor-karnagy szolgálatot a Szent László-templomban Kribus Mónika, mely esztendőben az akkori plébános, Lőrincz Ottó kanonok felkérte őt, hogy alapítson kórust. Idegen közösségbe kerülve senkinek se könnyű, hiszen szinte a nulláról kell kezdeni, de a nehéz és egyúttal megtisztelő feladatnak sikerrel tett eleget. A toborzásban segítségére volt Hetzke Jenő, aki akkoriban karbantartói szerepet töltött be a templomban. Jöttek-mentek a tagok, és lassan formálódni kezdett a kórus. Voltak, akik hosszú ideig mAradtak, másoktól különböző okok miatt elbúcsúztak, és olyanok is akadtak, akik más énekkarokból jöttek át tapasztalatszerzés céljából, s végül ott ragadtak. Végül kialakult egy önkéntesekből álló kis csoport, akiket az éneklés utáni vágy, szeretete tart össze, ösztönöz. Napjainkban nem csak a szentmiséken működnek közre, hanem koncerteken, kórustalálkozókon, fesztiválokon is fellépnek, együttműködnek a kibővített VAradinum vonósnégyessel.
Egyébként id. Thurzó Sándor zenetudós javasolta, hogy a kórust Halmos Lászlóról nevezzék el. Ő egy Nagyváradi zeneszerző, zenekritikus, aki Nagyváradon született 1909-ben egy pedagógus családban. Édesapja, Halmos András, kántortanító volt Újvároson. László Budapesten végezte a zeneakadémiát, 1931-ben pedig Győrbe költözött, ahol 1997-ben bekövetkezett haláláig élt. Az ottani Székesegyház karnagya lett, és megalapította a Palestrina kórust. Több elismerésben, kitüntetésben részesült élete folyamán. Körülbelül 1000 szerzeménye van, melyek közül 700 egyházi vonatkozású, és 530 művét adták ki.
A rendezvényen bemutatták a Kribus Mónika szerkesztésében, Pék Sándor esperes-plébános anyagi támogatásával megjelent, a Voiticsek-házaspár nyomdájában készült A Halmos László-kórus története 2006-2016 című, igényes kivitelezésű kötetet, melyben számos hivatkozás is található azon vonatkozó cikkekre, melyeket e sorok szerzője írt a Bihari Naplóba, illetve az erdon.ro honlapnak.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Örömzenéléssel ér véget a népzenetábor
Pénteken lesz a zárónapja a Nagykárolyi Rekettye Kulturális Egyesület tagjai által szervezett III. Nagykárolyi Népzenetábornak. A rendezvény hatalmas érdeklődés mellett zajlik hétfő óta.
Bár a szervezők eleinte hetven gyermekre számítottak, végül nyolcvanra bővítették ki a résztvevői keretet, így ennyien vesznek részt a III. Nagykárolyi Népzenetábor foglalkozásain. Tartalmas és nagyszerű időtöltés ez a tábor, melynek öt napja alatt minden résztvevő megtalálhatja magának azt a foglalkozást, mely kedvére való. A hangszeres zenélés elsajátítása mellett a gyermekeket különböző érdekes foglalkozások is várják: papírhajtogatás, agyagozás, festés, gólyalábon járás, szövés. A hagyományőrző tevékenységek mellett a klasszikusabb játékok is népszerűek: a fiúk előszeretettel fociznak, de a kötélhúzás, fára mászás is sokakat érdekel. A lányok „háziasszony-sarkot” is berendeztek. Főznek, mosnak takarítanak, mint mondják, csak azt teszik, amit otthon anyukájuktól láttak.
Székely Sára, a Rekettye Kulturális Egyesület vezetője kalauzolt minket végig a tábori helyszíneken. Minden részét kihasználják a Szent László Közösségi Háznak, csakúgy mint a tavalyi évben, magyarázza. A tábor lebonyolításában fontos szerep jutott a Szatmár Megyei Hagyományőrző Forrásközpontnak, mely társszervezője ennek a tábornak. Rajtuk kívül a Communitas Alapítvány és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt., támogatja a rendezvényt, de a szervezők még számtalan Nagykárolyi cég és magánszemély támogatását is élvezik.
„Két éve már, hogy egyesületünk intenzívebben is foglalkozik a hangszeres oktatással. A tapasztalatunk azt mutatja, hogy mostanra kezd beérni az a munka, amit eddig ebbe belefektettünk, most látszik az, hogy ez a sok munka nem volt hiábavaló, hisz a gyerekek lelkesedése nem lankad, hanem épp ellenkezőleg, egyre többen jönnek, egyre lelkesebbek. Nagyon ügyes gyermekek járnak a foglalkozásainkra, akik nagyon szívesen vesznek részt a hangszeres foglalkozásokon. Olyannyira érdekli őket mindez, hogy önállóan, maguktól hoznak új dalokat, sőt, hallás után többen már le tudják játszani a dallamot is, és ez jelenti azt, hogy tulajdonképpen zenésszé lett az illető. Így nemcsak a kottában szereplő dalokat tudja lejátszani, hanem azt is, amit meghall. Ez is volt a célunk mindezzel, hogy olyan zenészeket neveljünk itt ki, akik hosszútávon, az egyesületünkben a táncosok kísérőzenekaraként tudnak majd közreműködni. Ez a tábor azért is szerencsés, mert a gyermekek nagyon sok mindent kipróbálhatnak. Olyasmiket is, amikhez egyébként nem lenne hozzáférésük. Nagyszerű tanárokkal dolgozhatunk ismét, ami külön öröm számunkra. Itt van velünk Bodó Emese, aki népiének-oktató, a hegedűoktatással Szabó Adrien foglalkozik, Bíró István furulyaoktatót és Agárdi Éva citeraoktatót visszatérőként üdvözölhetjük táborunkban, míg Lőrinczi Zsolt a kobzát, a gardonyt és a moldvai dobot oktatja a gyerekeknek. Kis létszámú csoportokban foglalkoznak a hangszeroktatással, míg nagyobb létszámú csoportokban történik a szabadtéri népi játékok lebonyolítása” — mondta Sára.
Külön öröm számunkra, hogy az egyesületünk tagjai is odaértek, hogy a szervezői munkából már ők is ki tudják venni a részüket és ezáltal igazi csapatmunka alakulhat ki. A tánccsoport működtetése is energiabefektetés a részükről, viszont ahhoz, hogy a hangszeres képzést is hosszútávon vinni tudjuk, szükség van a segítségükre s nagyon örülök, hogy partnerre találtam bennük. A táborban a napok mindig közös énekléssel kezdődnek, s a gyermekek lelkesedése egészen elképesztő: az ének végén meg is tapsolják a foglalkozást. Ezt reggeli követi, majd kezdődnek a kézműves foglalkozások és a hangszeres oktatás. Egész héten segítségünkre van Lázin Csaba rajztanár, Portik Erzsébet, aki papírhajtogatást és origamit oktat, Hompoth Mária, aki a szövést tanítja a gyerekeknek, de várjuk még Reis Ágit is, aki szalvétatechnikát oktat majd, és Lászlóffy Csabát is, aki íjászatot tanít. Külön előnye a tábornak, hogy a gyermekek nem kényszerből, hanem saját kezdeményezésükre próbálhatnak ki mindent, ami felkelti az érdeklődésüket. A tábor pénteken közös örömzenéléssel ér véget, majd pár napos pihenőt követően, hétfőn kezdetét veszi az első Nagykárolyi Néptánctábor, ami iránt szintén nagy az érdeklődés” — tette hozzá a főszervező.
Tőtős Tímea
frissujsag.ro

EMNP: el kell számolnia a KREK püspökének
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) is azzal vádolja Csűry István királyhágómelléki református püspököt, hogy az RMDSZ szolgálatába próbálja állítani az általa vezetett egyházkerületet.
Csütörtöki közleményében az EMNP Bihar megyei szervezete úgy véli, miközben a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) püspökének 1989 előtti múltjának tisztázásával a hívei mellett elsősorban lelkiismeretének tartozik elszámolni, addig az RMDSZ-szel ápolt kapcsolatáról elsősorban már a reformátusoknak tartozik elszámolással.
A néppárt szerint Csűry István püspöknek tudnia kellene, hogy Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke alapítványi igazgatóként elsőrendű felelőse az Érmindszentre tervezett Ady-központra szánt 320 millió forint egyházától való „eltérítésének és eltűnésének". „Továbbá az a Szabó, aki történelmi egyházainkat „óvja", mai napig nem adott magyarázatot arra sem, hogyan került családja tulajdonába a váradújvárosi Szent László plébánia nagy értékű kántorlakja" – szerepel az EMNP közleményében.
A bihari néppártosok felróják Csűry püspöknek, hogy a KREK új Nagyváradi püspöki székházának nemrég rendezett avatására „a tulipános párt korrupt megyei vezetőit sikerült meghívni", az egyházkerület korábbi püspökét, Tőkés Lászlót viszont nem.
„Jó lenne, ha nem csupán kórházígérő püspökként vonulna be a történelembe, mert most csak ama püspökként tekinthetünk rá, aki a velejéig korrupt PSD mellett Szabó Ödön másik fő támasza volt a bihari magyar közösségen belüli teljes pártdiktatúra megteremtésében" – állapítja meg az EMNP, sérelmezve, hogy az RMDSZ bihari vezetői és az egyházi átvilágítást „harmadrangú ügyként kezelő" egyházi elöljárók „kórusban gyalázzák" Tőkés László volt királyhágómelléki püspököt.
Mint arról beszámoltunk, kibékíthetetlennek tűnik az ellentét a KREK volt és jelenlegi püspöke között, miután Tőkés László EP-képviselő a „hatalomhoz való dörgölőzéssel", az RMDSZ-szel való „összebútorozással" és ügynökmúlttal vádolta meg Csűry Istvánt. Az egyház jelenlegi vezetője a Krónikának nyilatkozva cáfolta a vádakat, leszögezve, a KREK már hat éve arra törekszik, hogy megvalósuljon a magyar összefogás, a helyhatósági választások előtt pedig az önkormányzatiság jegyében arra biztatták a partiumi magyarságot, hogy járuljanak az urnák elé, ugyanúgy megszólítva az EMNP szimpatizánsait, mint az RMDSZ-pártiakat. Később az RMDSZ három területi – a Bihar, Szatmár és Szilágy megyei – szervezete védelmébe vette Csűry István püspököt.
Tőkés László szerdán kibocsátott közleményében ugyanakkor cinkosságvállalásnak nevezte az RMDSZ-szervezetek kiállását. „Csűry István és dühös RMDSZ-es elvtársai „a legjobb védekezés a támadás” elve szerint, a figyelemelterelés nyilvánvaló szándékával hordanak össze tücsköt-bogarat, és helyezik össztűz alá szerény személyemet (...) Szorultságában Csűry István még attól sem riad vissza, hogy a „Fidesz-KDNP nemzeti kormány felelőseinél" és „a nemzeti stratégiát szervező és irányító testületeknél" tegyen panaszt ellenem – miként egy árulkodó gyermek. Hát biztosíthatom róla, hogy helyemben a nemzet Miniszterelnöke sem mondana mást, mint hogy szabadulnunk kell a korrupt és a kollaboráns politikai és egyházi vezetőktől" – olvasható az EP-képviselő nyilatkozatában.
Krónika (Kolozsvár)

Szent László-emlékév lehet a 2017-es esztendő
Okos Márton erdélyi közíró azt kéri Magyarország kormányától, hogy 2017 legyen Szent László emlékéve.
Szintén az ő kezdeményezésére emlékezik Márton Áron püspökre ebben az esztendőben Magyarország – írta közleményében a Báthory–Bem Hagyományőrző Egyesület és az Emberi Méltóság Tanácsa. Okos Márton, a Báthory-Bem Hagyományőrző Egyesület elnöke és Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke Budapesti sajtótájékoztatón beszélt a történelmi múlt tiszteletéről, rámutatva, hogy ez a nemzet egysége szempontjából fontos, és erősítheti a szomszédos népek barátságát.
Mint elhangzott, Szent László Lengyelországban született, 940 éve Magyarországon koronázták királlyá, 825 éve avatták szentté. Nagyváradon püspökséget alapított, a horvátok is nagy királyukként tisztelik, ő Erdély védőszentje, aki a felvidéki Nyitrán hunyt el. A kezdeményezők közölték, a Szent László-emlékévre vonatkozó pozitív döntés a határon túli és anyaországi magyarok, valamint a magyaroknak a lengyel és horvát néphez fűződő kapcsolatát is erősítené.
Lomnici Zoltán elmondta, szervezete nevében elsőként csatlakozik a kezdeményzéshez, amelyet felvidéki, erdélyi és anyaországi civil szervezetek is támogatnak. Az elmúlt évben hagyományőrzők felkérése alapján Okos Márton kezdeményezte a Rákóczi-emléknap megtartását. A közíró megszerezte erdélyi szervezetek támogatását és ez hozzájárult ahhoz, hogy az Országgyűlés ellenszavazat nélkül döntött a nemzeti emléknap kijelöléséről.
Krónika (Kolozsvár)

Tusványos – Székelyek a bizánci krónikákban
A kora középkori bizánci krónikák székelyekre vonatkoztatható feljegyzéseit, adatait és ezekkel kapcsolatos véleményét ismertette Sántha Attila költő, nyelvész, közíró, az összehasonlító tudományok doktora szerda délután, a Tusnádon 27. alkalommal megrendezett Bálványosi Szabadegyetem Jannus Pannonius sátrában.
A kutatóval Molnár Vilmos író, szerkesztő beszélgetett, aki nehezményezte, hogy nincs átjárás az egyes résztudományok között, ugyanis saját tapasztalatai igazolják, hogy egy régész vagy történész nem követi például a nyelvészek kutatásainak eredményeit. Így viszont a már egyszer megfogalmazott következtetések felhasználása is elmArad.
Beszélgetőtársa kérdésére válaszolva Sántha Attila elmondta, hogy a Székely Szótár évek óta folytatott összeállítása kezdetén került a történelem vonzásába, és kezdte tanulmányozni a különböző forrásokat, különösen a székelyek őstörténetére vonatkozókat. Mély meggyőződése szerint ugyanis, a nyelv és a történelem szorosan összefügg, ezért, ha megfejtjük például a székely nyelvjárásban fellelhető, azonban a magyarból hiányzó szavak eredetét, származásunkról és történelmünk még homályos részeiről is sokat megtudhatunk. Ezt saját kutatásainak az eredményei is igazolták, melyeknek még csak az elején tart, de azért annyit máris kijelenthet, hogy ezek ismeretében nyelvészeti szempontból sorra megdőlnek a székelyekről és eredetükről eddig alkotott elméletek. Összeillenek viszont az idők során alaptalanul megbélyegzett Csíki Székely Krónikában leírtakkal.
Ez utóbbi szerint például, a székelyek egykor Dacia Alpestris-ben laktak, mely terület Havasalfölddel és Dél-Moldvával azonosítható. Ezt igazolják a Sántha által tanulmányozott bizánci feljegyzések is, melyek 453-tól, vagyis Attila halálától, folyamatosan említik az ott lakókat, azonban 1073-ig nem székely, hanem szkíta néven. Ekkor ez a népcsoport szövetséget köt a besenyőkkel, és hozzájuk társul, ezért ettől kezdve a szerzők túlnyomó többsége 1091-ig inkább „a szkíták, akiket besenyőnek mondanak” meghatározással szólnak a viselt dolgaikról. A besenyők felszívódása után pedig ismét szkítaként emlegetik őket.
A múlt század elején különben Nicolae Iorga és Bănescu román történészek is határozottan kijelentik, hogy a szkíta és besenyő két külön nép. Ugyancsak a bizánci krónikák részletesen írnak az általuk szkítának nevezett al-dunai nép szokásairól, harcmodoráról, társadalmi berendezkedéséről, melyek mind tökéletesen megegyeznek a székelyekével. Megtudhatjuk például, hogy katonai demokráciában éltek, ami a térségben csak kimondottan a székelyek jellemzője volt. Ugyanakkor ennek a térségnek a helyneveit vizsgálva, Sántha Attila sok magyar eredetű, vagy jelenleg is magyar csengésűre bukkant. Állítását igazolandó, többek között az Almás és Halmágy neveket említette.
Végezetül az előadó kiemelte, hogy a Csíki Székely Krónika, valamint a bizánci források egybecsengő leírása szerint, 1091-ben a székely és besenyő hadak a bizánci seregektől csúnya vereséget szenvedtek. Ennek következményeként pedig a térségben hadai élén megjelenik a moldvai legendákban különben a mai napig sűrűn emlegetett Szent László király, akinek az utasítására a székelyek a jelenlegi szülőföldjükre költöztek.
Bedő Zoltán
hirmondo.ro
Erdély.ma

Továbbra is házi őrizetben mArad Beke István és Szőcs Zoltán
Elutasította a legfelsőbb bíróság a decemberben előzetes letartóztatásba, majd házi őrizetbe helyezett Szőcs Zoltán kérését, hogy hatósági felügyelet alatt várhassa meg az eljárás végét. Az ugyancsak terrorizmussal vádolt Beke István is házi őrizetben mArad.
A bíróságon kérte Beke István ügyvédje, hogy védence házi őrizetben mAradhasson az ellene indított eljárás ideje alatt. Kérésüket azzal indokolták, hogy a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) Kézdivásárhelyi vezetője felesége és két gyermeke közelében lehessen – számol be a News.ro hírügynökség. Mint írja, Beke megbetegedett a hét hónapos előzetes letartóztatás alatt, ugyanakkor elmondta: „terror és rémálom volt számomra a letartóztatásom, ugyanakkor voltak olyan emberek, akik rosszul bántak velem”. Hozzátette azt is, hogy a romániai média tette őt nemzeti problémává.
A másik vádlott, Szőcs Zoltán azt kérte, hogy hatósági felügyelet mellett várhassa meg az eljárás végét, ugyanis továbbra is szeretne mezőgazdasági termelőként dolgozik, támogatnia kell családját a munkában. Azt is kérvényezte Szőcs, hogy augusztus 3-án és 7-én fogorvoshoz látogasson. A hatóságok úgy döntöttek, a vádlott továbbra is házi őrizetben mArad.
Beke Istvánt közösség elleni merényletkísérlettel, valamint a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésének a kísérletével, míg Szőcs Zoltánt közösség elleni merényletre való felbujtással, a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésére történő felbujtással vádolják. Mint ismeretes, a vádiratban a DIICOT annak a megállapítását kérte a bíróságtól, hogy fasiszta, rasszista és xenofób szervezet a Romániában jogi személyiséggel nem rendelkező HVIM, valamint a bejegyzett Szent László Serege Egyesület.
A hatóságok Beke Istvánt az elmúlt év december elején, Szőcs Zoltánt pedig december végén tartóztatták le. A Székelyföldi terrorvád miatt decemberben majdnem minden este, majd januárban heti egy alkalommal tüntetést szerveztek Kézdivásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön. A tiltakozók a vizsgálati fogságba helyezettekkel a szolidaritásukat, a román hatóságok eljárásával szemben pedig bizalmatlanságukat fejezték ki. A vádemelés után a HVIM, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) és a Minta ifjúsági szervezetek májusban újabb demonstrációt tartottak a két vádlott szabadon engedését kérve
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

Csak azért is rombol Váradon Ilie Bolojan
A lakossági felháborodás ellenére sem mondott le Ilie Bolojan Nagyváradi polgármester a rombolási terveiről: a Nemzeti Liberális Párti ( PNL) többségű városi közgyűlés elfogadta csütörtökön Várad új általános városrendezési tervét (PUG), amelyben tételesen szerepel a belvárosi gyalogosövezet bővítése és a városi körút bezárása. Azt pedig, hogy ez konkrétan a Kert (ma Avram Iancu) utca és a Vámház (ma Sucevei) utca egy részének lebontásával jár, egy nappal korábbi sajtótájékoztatóján mondta el az elöljáró.
Tervei szerint a Vámház utcában egy négysávos utat alakítanának ki, aminek több magánház is áldozatául esne, a Kert utcában pedig a Szent László (ma Egyesülés) tér felől nézve az utca jobb oldalát a tűzoltóság homlokzatának a vonaláig kell visszabontani.
„Ez nem azt jelenti, hogy meg is fogjuk tenni” – idézte Bolojan szerdai nyilatkozatát a helyi sajtó. Ám az elöljáró olyan konkrétumokról is beszélt az újságíróknak, hogy az újonnan felújított főtérről nyíló utca járdájának kiszélesítéséhez szükséges területeket kisajátítja az önkormányzat, a város tulajdonában lévő telkek közterületté válnak, a magántulajdonban lévő telkekre pedig a későbbiekben versenytárgyalást írnak ki egy- vagy kétemeletes lakóingatlanok építésére. És miután megépült a lakóház az utca új nyomvonalán, az tulajdonos a telek birtokába is jut.
Mint az Erdon.ro beszámolójából kiderül, arra az újságírói kérdésre, hogy mi lesz a Kert utcai műemlék épülettel, a Török-házzal, Adriana Lipoveanu, a város főépítésze azt mondta, a tervet a művelődési tárca már jóváhagyta, és a továbbiakban a minisztériumot az fogja érdekelni, hogy a következő építmény hogyan fog kinézni.
Amikor pedig arról faggatták, hogy nem lenne-e egyszerűbb a Kert utca egyirányúvá tételével növelni a gyalogosövezetet, Ilie Bolojan leszögezte, az egyirányúsítás valószínűleg amúgy is meg fog történni, de ez szerinte nem elég ahhoz, hogy a gyalogosoknak tágasabb terük legyen a közlekedésre, az utca teljes lezárása az autóforgalom előtt pedig nem megvalósítható. Csütörtökön egyébként az elöljáró ismételten leszögezte, hogy az esetleges bontásokhoz övezeti településrendezési tervre (PUZ) is szükség lesz.
Sínen a váradi múzeum ügye
Akár fél év múlva birtokba is veheti a Körösvidéki Múzeum Nagyváradon az egykori hadapródiskola épületét, miután a sikeres versenytárgyalást követően a szatmári Euras folytathatja a több éve abbahagyott munkát. A 6 millió lej értékű szerződésbe foglalt határidő egyébként nyolc hónap, ám Pásztor Sándor, a Bihar megyei közgyűlés elnöke úgy látja, fél év alatt is a végére lehet járni. Mint mondja, személyesen látogatott el a Rulikowski úti ingatlanba, és jobb állapotokat talált ott, mint amire számított. Hátra van még a klímaberendezések, a tűzjelzők, az informatikai rendszerek felszerelése, a kábeltévé bevezetése, az akadálymentesítés és különböző külső munkálatok. Mint ismeretes, a múzeum korábban a római katolikus egyháznak visszaszolgáltatott püspöki palotában működött, onnan viszont most az utolsó tárgyakat is ki kell hozni, mivel a püspökség vissza nem térítendő Európai Uniós támogatást nyert a felújítására, annak egyik feltétele azonban, hogy más intézmény nem működhet az ingatlanban.
Bálint Eszter
Krónika (Kolozsvár)

Az igazságot és Istent kereste
Keresztény hívők sokasága, paptestvérei és családtagjai vettek végső búcsút tegnap délben Németh László atyától, aki a váradi magyar élet egyik ismert és népszerű papi alakja volt.
Németh László augusztus 4-én, 72 éves korában adta vissza lelkét a Teremtőnek, a temetési szertartást a váradi Szent László templomban tartották, a gyászmisét Böcskei László római katolikus megyéspüspök celebrálta.
Németh László 1944. november 19-én született Aradon. Dr. Jakab Antal püspök szentelte pappá 1983. június 19-én Gyulafehérváron. Segédlelkész volt Margittán, majd plébános Érkeserűben, Tasnádszántón, Hegyköztótteleken és Köröstarjánban. 2008-ban történt nyugdíjazását követően a Nagyváradi Posticumba vonult vissza, a Szent Erzsébet kápolnában és a Szent Márton Öregotthonban teljesítve lelkipásztori szolgálatot. Az utóbbi hónapokban, betegségére való tekintettel a Nagyváradi Szent Márton Öregotthonban ápolták.
Harmincnégy esztendőn át szolgált papként, közvetlen, karizmatikus személyisége miatt nem csupán a katolikusok , de más felekezetek papjai és hívei is szívesen keresték társaságát.
A gyászmisét celebráló főpásztor búcsúztatójában szólt az elhunyt lelkész közismert igazságkereséséről, rámutatva arra, hogy ez az igazságkeresés tulajdonképpen Isten állandó keresése, a hit folyamatos megélése volt Németh László atya életében. Papként élt és papként halt meg, végrendeletében meghagyta, milyen temetést szeretne saját magának, s kívánságait a püspök és a papi közösség megpróbálta mAradéktalanul betartani. Németh atya a végrendeletében nem mulasztotta el azt sem, hogy (mintegy az utolsó szó jogán) bocsánatot kérjen mindazoktól, akiket élete során, akarva vagy akaratlanul megbántott. Végakaratának megfelelően temetési szertartásán szót kapott a fokulista közösség képviselője is, a messiási zsidók váradi vezetője, és a felravatalozott koporsó mellett a Szent Pál Közösség is elénekelt néhány egyházi dalt, melyeket az elhunyt atya életében is szeretett hallgatni. A szertartás végén a zsúfolásig megtelt templomban hívek százai imádkoztak közösen az eltávozott atya lelki üdvéért, könnyes szemmel emlékezve annak papi, emberi ténykedéseire.
Németh László atyát a Nagyváradi Rulikovszki temetőben, a Kapucinusok Sírkertjében helyezték végső nyugalomra tegnap délután.
Szőke Mária
Reggeli Újság (Nagyvárad)

A virtus őrzőit ünnepelték Bibarcfalván
A frontot megjárt, a honvédő harcokról mesélni tudó aggastyánok száma napról napra fogy, de példájuk örökre megmArad, lesz, miből a következő nemzedékeknek erőt meríteniük, ha helyt kell állniuk, áldozatot kell hozniuk, önzetlenül cselekedniük kell a nemzet érdekében – hangzott el Bibarcfalván szombat délelőtt a tizenkilencedik alkalommal tartott honvédtalálkozón. A református templomban igehirdetést, kórusok fellépését, szavalatokat tartalmazó eseményen a felszólalók úgy fogalmaztak, a találkozókat, bár kicsit újrafogalmazva, akkor is folytatni kell, ha vitézeink közül már hírmondó sem mAradt: köszönettel tartozunk nekik, emléküket ápolnunk kell.
Krizbai Imre nyugalmazott református lelkipásztor a második világháborúban helytálló honvédeket méltatta, s elítélően szólt azon mai közszereplőinkről, akik csak szavakban jeleskednek, de tettekben már nem közösségünkért. Mint fogalmazott, a bő hetven esztendővel ezelőtt fegyverrel a kezükben szülőföldjükért és magyarságukért harcolók nem saját hasznukat keresték – mint napjainkban oly sokan –, hanem a hazáért hullatták vérüket, szenvedtek fogságot. Krizbai Imre szerint azokat, akik ma igazi hazafiként próbálnak élni és megnyilvánulni, nem ellenségeink, hanem saját sorainkból valók akarják elhallgattatni, ellehetetleníteni és belső száműzetésbe kényszeríteni. Ennek az elnemzetietlenítő ténykedéseknek egyenes következménye, hogy ifjaink elhagyják hazájukat, s idegen földön keresik boldogulásukat. Hogy az új exodus megállítható legyen, vissza kell állítani népünk önbecsülését, azaz vissza kell térnünk azon értékekhez, amelyek szerint küzdöttek és éltek honvédjeink – mondotta Krizbai Imre. Székely Lajos református tiszteletes Erdővidék legrégebbi temploma, a bibarcfalvi kapcsán felevenítette a Szent László legendáját feldolgozó falfestmény megtalálását, valamint az azt követő eltussolási kísérletet – a román hatalom meg nem történtté próbálta tenni ezeréves történelmünk, ittlétünk egyik bizonyítékát. Boér Imre egykori frontharcos az Erdővidékről bevonultak kapcsán elmondta: becslése szerint mintegy háromezren vonultak be a tájegység húsz településéről, közülük ezren sosem tértek haza, mert vagy csata közben, vagy a fogságban életüket vesztették. Jelenleg még azon idők huszonöt tanúja él, közülük hatan tudtak az eseményeken megjelenni. Popély Gyula felvidéki történész, a Budapesti Károli Gáspár Református Egyetem oktatója a feldarabolt Magyarország két elszakított területén élő magyarság életéről szólt. Kinek hamarabb (Felvidéknek 1938-ban), kinek később (Erdélynek 1940-ben) jött el az anyaországhoz való visszatérés pillanata, mindenkinek emlékezetes volt, s úgy élték meg, mint egy álom beteljesülését. Édesapjának kétszer is – otthon, majd katonaként Erdélyben is – megadatott, hogy ezeket a sorsfordító perceket átélje. Popély Gyula szomorúnak mondotta, hogy a felvidéki, egykor egymilliós magyarság az önfeladás útjára lépett, kész beolvadni s a közösségünkkel mindig is ellenségesen viselkedő nemzet sorát gyarapítani. A nehézségek ellenére bizakodó: ha megszületik az összefogás, a folyamat megfordítható lesz, s megmArad a jelenleg félmilliót sem számláló magyarság. Máthé Lóránt Pál, a Horthy Miklós Vitézi Rend Székelyföldi törzskapitánya úgy fogalmazott, bár folyamatosan fogynak az ünnepeltek, az általuk őrzött virtust, a szellemiséget tovább kell vinnünk, örökül kell hagynunk a következő nemzedékek számára. Krizbai Imre elfogadta a javaslatot, s olyan emlékbizottság létrehozását kezdeményezte, amelynek feladata lenne, hogy azért tegyen, hőseink emléke sose merülhessen feledésbe. A templom előtti téren állított kettős keresztnél avatóbeszédet Murányi Levente mondott. Az erdővidéki bevonulás emlékét őrző harmadik alkotásnál – az elsőt, egy Máthé Ferenc Ilonka által készített kopjafát a baróti református templom bejáratánál, majd Nagybacon főterére állítottak kettős keresztet – az ’56-os szabadságharcos úgy fogalmazott, e jelkép a pápától koronát kérő Vajk idejétől, azaz egész történelmünkön keresztülkísért. Helye ma is itt van mindennapjainkban, ellenállásunkról, megmAradásunkról szól, s fricskát ad azoknak, akik közösségünk ellen törnek.
Hecser László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kántorképző záróhangverseny
Július 25. és augusztus 13. között lezajlott a Királyhágómelléki Református Egyházkerület tizenegyedik kántorképző tanfolyama. A záróhangversenyt augusztus 12-én tartották meg.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület tizenegyedik alkalommal szervezett kántorképző tanfolyamot július 25. és augusztus 13. között a Partiumi Keresztény Egyetemen és a Nagyvárad-Újvárosi Református Egyházközség gyülekezeti termében. Augusztus 12-én, pénteken délután 6 órakor került sor a tanfolyam záróhangversenyére. Az ünnepi alkalmon igét hirdetett Csűry István királyhágómelléki református püspök. Prédikációjában a lelkipásztori és kántori szolgálat fontosságára hívta fel a figyelmet, kiemelve, hogy vállalni kell a megújítás feladatát is. „Szükség van az ujjongva éneklő gyülekezetre, ezért mikor visszatérnek gyülekezeteikbe, serkentsék énekre a híveket”.
Kórus
Az igehirdetést követően a kántorképzőn résztvevő hallgatók és az oktatókból összeállt kórus szolgált, a koncert műsorán Gárdonyi-, Ádám Jenő-, Szak Antal-, Berkesi-művek szerepeltek. A szolgálatot megelőzően Orosz Otília Valéria az újvárosi gyülekezet kántora ismertette, milyen keretek között zajlott le a tanfolyam. Mint elmondta, a kántorképzőt 2005 óta szervezik meg minden évben. Idén 17 hallgató vett részt, közülük hét új hallgató, kilenc tanár irányítása alatt. A résztvevők közül a legfiatalabb még nincs tíz éves. Az oklevelek kiosztására az utolsó vizsgákat követően, augusztus 13-án, szombaton került sor. Orosz Otília Valéria kiemelte, hogy több mint három éves munkát követően elkészült és pár hét múlva ki is nyomtatnak egy szöveges korálkönyvet, ami nagy hasznára lesz a kántoroknak és a leendő kántoroknak. A záróhangversenyt követően a kántorképző kórusa pénteken este a Szent László téren is énekelt.
P. Nagy Noémi
erdon.ro

Szent László-év lesz 2017-ben
Január elsején kezdetét veszi a 2017 végéig tartó Szent László-év – jelentette be szerdán Budapesten, sajtótájékoztatón a Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára.
Potápi Árpád János elmondta: az idei Szent Márton- és Márton Áron-emlékév sikerén felbuzdulva, a Báthory-Bem Hagyományőrző Egyesület és az Emberi Méltóság Tanácsa kezdeményezésére hirdették meg az emlékévet a lovagkirály trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából.
Mivel I. (Szent) László az első olyan Árpád-házi uralkodó, aki összekapcsolja a közép- Európai népeket, számítanak arra, hogy a magyarok mellett horvát, lengyel, román és szlovák civil szervezetek, egyházak és politikai szereplők is szerepet vállalnak az eseménysorozatban, és szeretnének határon túli helyszíneket is bevonni – ismertette az államtitkár.
Jelezte, hogy az eseménysorozat költségeire államtitkársága 80 millió forintot különít el, számítanak a Márton Áron Emlékbizottság tagjainak közreműködésére is, világi fővédnöknek pedig Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettest kérik fel.
Potápi Árpád János elmondta: szeptember végére összeállítják a programok java részét. Céljaik között említette, hogy új tartalmak jöjjenek létre a Szent László- év során, akárcsak azt, hogy meglévő értékeket mutassanak be, egyaránt megszólítva a szakmai és a nagyközönséget.
Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke az eseményen arról beszélt: az ilyen kezdeményezések fontosságát az adja, hogy az egyén méltósága nem értelmezhető a nemzet méltósága nélkül, ez utóbbi pedig azt is jelenti, hogy hivatkozunk nemzetünk nagyjaira, felmutatjuk őket. Nagyon sok mindent elvettek Magyarországtól az évszázadok során, de a történelmünket nem vehetik el – fogalmazott. Szent László Szent István mellett a legnagyobb országépítő volt, aki megteremtette a Kárpát-medenceében élő népek együttműködését – emelte ki.
Felidézte: a lovagkirály Lengyelországban született, Erdély védőszentje, ő alapította a zágrábi püspökséget, "a sorsközösséget a horvát és a magyar nép között ő teremtette meg törvényes jogon", és Nyitrán halt meg. Ma pedig e népek "közös és tisztelt királya", szimbóluma az itt élő nemzetek ma oly szükséges összetartásának, együttműködésének – mondta.
Okos Márton, a Báthory-Bem Hagyományőrző Egyesület elnöke azt emelte ki, hogy a Szent László- évnek abban is szerepe lehet, hogy a történelmi hagyományokra alapozva hatékony együttműködést alakítsanak ki a térség államai.
Népújság (Marosvásárhely)

Jövőre egész évben Szent Lászlót ünnepeljük
Szent László-évet hirdetett a magyar kormány, a lovagkirálynak szentelt emlékév január elsején veszi kezdetét és 2017 végéig tart – jelentette be szerdán Budapesten Potápi Árpád János.
A miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára elmondta, az idei Szent Márton- és Márton Áron-emlékév sikerén felbuzdulva, a Báthory–Bem Hagyományőrző Egyesület és az Emberi Méltóság Tanácsa kezdeményezésére hirdették meg az emlékévet a lovagkirály trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából.
Mivel I. (Szent) László az első olyan Árpád-házi uralkodó, aki összekapcsolja a közép- EUrópai népeket, számítanak arra, hogy a magyarokon kívül horvát, lengyel, román és szlovák civil szervezetek, egyházak és politikai szereplők is szerepet vállalnak az eseménysorozatban, és szeretnének határon túli helyszíneket is bevonni, ismertette az államtitkár. Jelezte, hogy az eseménysorozat költségeire államtitkársága 80 millió forintot különít el, számítanak a Márton Áron Emlékbizottság tagjainak közreműködésére is, világi fővédnöknek pedig Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettest kérik fel.
Az MTI érdeklődésére Potápi Árpád János elmondta: szeptember végére összeállítják a programok javarészét. Céljaik között említette, hogy új tartalmak jöjjenek létre a Szent László-év során, akárcsak azt, hogy meglévő értékeket mutassanak be, egyaránt megszólítva a szakmai és a nagyközönséget.
Sorsközösséget teremtett a népek között
Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke az eseményen arról beszélt: az ilyen kezdeményezések fontosságát az adja, hogy az egyén méltósága nem értelmezhető a nemzet méltósága nélkül, ez utóbbi pedig azt is jelenti, hogy hivatkozunk nemzetünk nagyjaira, felmutatjuk őket. Nagyon sok mindent elvettek Magyarországtól az évszázadok során, de a történelmünket nem vehetik el, fogalmazott. Szent László Szent István mellett a legnagyobb országépítő volt, aki megteremtette a Kárpát-medenceében élő népek együttműködését, emelte ki.
Felidézte: a lovagkirály Lengyelországban született, Erdély védőszentje, ő alapította a zágrábi püspökséget, „a sorsközösséget a horvát és a magyar nép között ő teremtette meg törvényes jogon", és Nyitrán halt meg. Ma pedig e népek „közös és tisztelt királya", szimbóluma az itt élő nemzetek ma oly szükséges összetartásának, együttműködésének, mondta.
A kalotaszentkirályi származású Okos Márton, a Báthory-Bem Hagyományőrző Egyesület elnöke azt emelte ki, hogy a Szent László-évnek abban is szerepe lehet, hogy a történelmi hagyományokra alapozva hatékony együttműködést alakítsanak ki a térség államai.
Egyházépítő és hadvezér
I. (Szent) László Árpád-házi magyar király 1040 körül született Lengyelországban. Nagyapját, a pogány Vazult (Vászolyt) István király vakíttatta meg, apja, Béla – testvéreivel együtt – István haragja elől menekült el az országból, s mégis László lett az, aki Szent István életművét folytatta. Anyja, a lengyel Richeza, II. Miciszláv király leánya volt. 1077 tavaszán választották az ország főurai a trónra. 1081-ben koronázták meg másodszor, immár a szent koronával.
Hadvezéri képességeit már akkor megmutatta, amikor a besenyők, a kunok és a csehek ellen harcolt. 1091-ben, míg Horvátországban hadakozott, a kunok ismét az ország keleti vármegyéit pusztították, mire ő erős sereggel hazatért és megsemmisítette a támadókat. László hű volt egyházához, de a pápaságnak nem volt hajlandó engedményeket tenni. Uralkodása alatt történtek az első magyar szenttéavatások: kezdeményezésére 1083-ban avatták szentté István királyt, fiát, Imre herceget, annak tanítóját, Gellért püspököt és két zoborhegyi remetét. Ő hozta létre a zágrábi püspökséget, emellett Biharról Váradra költöztette a püspöki székhelyet. A magyarországi egyház 1092-ben tartotta első zsinatát.
László idején élte első virágkorát a Magyar Királyság. Uralkodása alatt az addig trónviszályoktól és külső támadásoktól zaklatott országban törvényeivel nyugalmat és rendet teremtett. Három törvénykönyve közül az elsőt 1077-ben adták ki. Törvényei nagyon szigorúan büntették a lopást, tűzzel-vassal irtotta a pogány szokásokat, szigorúan büntette a nőrablást és a házasságtörést. Jeruzsálembe kívánt zarándokolni, tervét azonban nem valósíthatta meg, mert 1095. július 29-én Nyitrán váratlanul meghalt. Előbb az általa alapított somogyvári apátságban, majd Váradon temették el. 1192-ben III. Béla király kezdeményezésére avatták szentté, ami nagyban hozzájárult a „lovagkirály" kultuszának elterjedéséhez.
A Nagyváradi székesegyházban lévő sírja országos jelentőségű kegyhellyé vált, amelyet a magyar királyok is rendszeresen felkerestek. Sírját a 17. században feldúlták, hermáját 1619-től a győri székesegyházban őrzik. I. László történelmi érdeme a magyar királyság önálló létének egyértelmű biztosítása volt, kultuszát a másik lovagkirály, Nagy Lajos teremtette meg. Sokáig hitte azt a nép, hogy a szent király „kijön" a sírjából, ha nagy veszély fenyegeti a magyarokat, és győzelemre segíti népét. Nagyváradon a mai napig tartanak Szent László-ünnepségeket. Személyéhez számos csodatétel fűződik: bárdjával vizet fakasztott szomjazó katonáinak, sziklafal nyílt meg előtte. Ünnepe június 27-én van.
Krónika (Kolozsvár)

Hétszáz éve város
Hétszáz éve, 1316. augusztus 19-én kapott I. Károly királytól városi kiváltságokat Kolozsvár. A város születésének körülményeiről és a kiváltságlevél tartalmáról a Kolozsvári Magyar Napok keretében tartott előadást tegnap Radu Lupescu történész, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem docense.
Radu Lupescu elmondta: Kolozsvár kialakulásában fontos szerepe volt annak a királyi földvárnak, amelyet Kolozsmonostoron valószínűleg Szent István uralkodása idején építettek. A vár első írásos említése 1213-ból mAradt fenn, de régebbi eredetre utal, hogy I. András és Salamon király korából találtak a területén pénzérméket. E sáncvár területén a 11. század második felében I. Béla vagy Szent László király hozott létre bencés apátságot, ennek közelében váralja-településként alakult ki az egykori város.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Végigvonult a Szent Korona vasárnap Nagyváradon
Jókedvű, színpompás menet vonult végig vasárnap délután Nagyváradon. A helyiek megcsodálhattak az augusztus 20-án Debrecenben látható 16 virágkocsi közül hetet, köztük Nagyvárad és Debrecen közös kocsiját és a Szent Koronát ábrázoló kompozíciót is.
A menetben nemcsak Nagyváradi és Bihar megyei, hanem Arad és Szatmár megyei, valamint Gyomaendrődről érkezett fellépőket is láttunk, és válaszoltak hívó szóra motorkerékpárosok is, akiknek virágokkal díszített vasparipái szintén a Szent László (Unirii) térre érkeztek be.
A virágkocsikat este 19.30 óráig láthatják az érdeklődők, miközben a színpadon a felvonulás során is látott néptáncosok, menettáncosok hiphoposok lépnek fel, mellettük Stargroup énekeseit hallhatják. A több mint hatszáz fős felvonuláson Biharból a Mystique Majorett, az Angels, a Pusztai Farkasok és a Megyei Íjászegyesület íjászai, a Görböc Néptáncegyüttes, a Sushine Dance, a Sunshine és a Margaréta menettáncosai, a Cool Dance, a Clevers, az Ini Mini Unique, a Unique Desire, a Unique, a B-Like, a Turbo Dance, a Passion Dance és Tini Dance Center táncosai, valamint az szalacsi és a szalárdi mazsorettek léptek fel.
Aradról a Mistral menettánc-csoport lépett fel, Szatmárról a Passion 4 Sport, Szilágy megyéből az Out Lous. A Színfolt menettáncosai a magyarországi Gyomandrődről, a Falmenco mazsorettjei a szerbiai Zentáról érkeztek a Nagyváradi virágkarneválra.
Fried Noémi Lujza
maszol.ro

Visszatért a lazarista rend a Katalin-telepre
A missziók, a papság képzése, valamint a szegények és a rászorulók megsegítése céljából alapította meg Páli Szent Vince a 17. században a Missziós társaságot, népies nevén a lazarista rendet, mely augusztus 1-jétől visszatért a váradi Katalin-telepre.
Páli Szent Vince (1589-1660) francia egyházmegyés pap 1625-ben alapította meg a Missziós társaságot, mely később a lazaristák népies elnevezést kapta, mivel Párizsban az anyaház a Szent Lázár-ház volt. A rendnek már a nevében is benne van, hogy missziós társaság, vagyis népmissziók, illetve külmissziók szervezésére hozta létre Szent Vince, ugyanis akkoriban, a 17. században a falvak nagyon elhagyatott állapotban voltak, nemcsak anyagi, hanem lelki szempontból is. A klérus, a papság, a szerzetesség inkább a városokban igyekezett letelepedni, mert ott volt jó élni, és ezért a falvakat elhanyagolták. Szent Vince amikor papként ezt tapasztalta, elkezdett szervezni népmissziókat, melyeknek olyan nagy sikere volt, hogy egyedül már nem győzte, így társakat toborzott maga mellé, s így jött létre a rend. Franciaországban sorra bejárták a falvakat, ott voltak egy bizonyos ideig, egy-két hétig, attól függően, hogy mekkora volt az illető település, vagy milyen szükségletek voltak. Prédikáltak, miséztek, gyóntattak, kibékítették a haragosokat, és megalapították az úgynevezett Szeretet-egyesületeket a szegények megsegítése céljából. Beindult tehát a rend élete, mely még Szent Vince életében a külmissziókkal egészült ki. Az alapító Madagaszkár szigetére küldött misszionáriusokat, valamint Írországba, s aztán a rend szépen lassan elterjedt Európában, és az egész világon. Ezen kívül a Missziós társaság feladatai közé tartozott még a papság képzése, valamint a szegények és a rászorulók megsegítése is.
Magyarországon az 1800-as évek végén jelent meg a rend, 1898-ban alakult meg az első ház Piliscsabán. Akkor még nem létezett önálló magyar tartomány, 1926-ban lett az. Ekkor Budapesten már megépült a központi rendház, ahonnan elterjedt aztán Erdélybe és a Partiumba is. Nagyváradon 1940-től voltak jelen a lazaristák, és volt egy missziós házuk Csíkszeredában, amit béreltek, és Kolozsváron terveztek építeni egy szép templomot, de sajnos közbejött a kommunista rendszer, ezért ez meghiúsult.
Katalin-telep
Az 1920-as években a vincés nővérek kezdtek kijárni a ma Katalin-telepként ismert városrészbe, mely egy szegénynegyednek számított. Kimondottan szegény emberek laktak ott, nyomorúságos körülmények közt, kunyhókban. Sár volt, utcák sem léteztek, egy régi bőrgyár működött ott, és nagyrészt ennek a munkásai laktak ezen a területen. A nővérek a gyerekekkel kezdtek el foglalkozni, vittek egy kis élelmet nekik, zsíros, lekváros kenyeret. Imádkoztak, tanították, és a gyerekeken keresztül eljutottak a szülőkhöz, a családokhoz is. Vasárnaponként litániákat szerveztek, különböző összejöveteleket, ájtatosságokat. Megépítettek egy kis kápolnát, mely a mostani plébániaépület legősibb része. Lassan azonban ezt a kis kápolnát kinőtték, és a ’30-as években kezdték el építeni a templomot, ami 1935-ben készült el, december 8-án szentelte fel Fiedler István püspök. A titulusa Csodásérmű Boldogasszony, róla nevezték el. Amúgy ezen városrészt egyes források szerint maguk a nővérek nevezték el Katalin-telepnek, az érmelátó Labouré Szent Katalinról.
1940-ban érkeztek meg a lazaristák, alapítottak itt közösséget, az első plébános Szedenik Nándor volt, aki negyven évig töltötte be ezt a tisztséget, 1983-ban halt meg. A Missziós társaság tagjai látták el a templomot, illetve a később a plébániát 1997-ig. Az utolsó lazarista plébános Dusik Tibor atya volt, akit megválasztottak tartományfőnöknek, így Budapestre kellett utaznia a központi házba, és akkor fiatal utánpótlás még nem volt. Nem volt tehát kit küldjenek helyette, és a Nagyváradi püspökség vette át a plébánia vezetését szerződés alapján. Ez tartott egészen mostanáig. A közelmúltban, 2015-ben Böcskei László megyés püspök levélben fordult a rendfőnökhöz, azt tudakolva: mi a lazaristák szándéka, szeretnének-e visszatérni vagy sem? A rendi gyűlés úgy határozott, hogy igen. Ezért van tavaly novembere óta Nagyváradon Barta Szabolcs, akinek a nevét Kunay Viktor rendfőnök terjesztette a püspök elé, amit ő jóváhagyott. A várad-újvárosi Szent László-plébániát jelölte ki tapasztalatszerzésre a számára, hogy beleláthasson egy plébánia működésébe, életébe. 2016. augusztus 1-től nevezte ki plébánosnak Katalin-telepre, tehát hivatalosan ettől a dátumtól kezdve vannak jelen a lazaristák ismét Nagyváradon.
Nem lesz egyedül
Barta Szabolcs mindenfajta értelemben hazatért Nagyváradra, hiszen itt született, nőtt fel, és az érettségi után került a lazaristákhoz Budapestre. A Katalin-telepen keresztelte a már említett Szedenik Nándor atya, ebben a templomban volt első áldozó, bérmálkozó, sőt itt szentelték pappá 2005-ben, tehát eddig minden szentséget itt vett fel. Nem egyedül fog szolgálni, ugyanis a lazaristáknál szabály, hogy közösségben élnek, tehát hosszú távon lazarista nem élhet egyedül, ezért ősszel érkezni fog egy rendtárs Magyarországról, aki egyébként szintén erdélyi származású. Ketten fogják tehát ellátni a Katalin-telepi plébániát, illetve a filiát, Biharszentjánost.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Az egymásnak ajánlott idő a legértékesebb
Vasárnap a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség együttműködve a Szent László Római Katolikus Líceummal és a Szigligeti Színházzal III. alkalommal szervezett Családi Napot a Püspöki Palota kertjében.
Összefogva a Szent László Római Katolikus Líceummal és a Szigligeti Színházzal, számos szorgos önkéntes segítségével vasárnap délután harmadízben szervezett augusztus végi Szent László Családi napot a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség a Püspöki Palota kertjében, illetve belső udvarában, ezúttal az irgalmasságra összpontosítva, lévén hogy ezekben a hónapokban a Ferenc pápa által meghirdetett Irgalmasság Rendkívüli Szentéve zajlik. Akárcsak tavaly, az idén is kánikulai hőség közepette zajlottak az események, de ez egyáltalán nem szegte kedvét a kilátogatóknak- sőt, mintha a tavalyinál is többen lettek volna-, a szervezők pedig most is gondoskodtak a folyadék utánpótlásról.
A megjelenteket Exc. Böcskei László megyés püspök köszöntötte házigazdai minőségében, különösképpen a gyermekeket. Arra hívta fel a figyelmet: a rendezvény címe arra a családias hangulatra is utalni szeretne, mely jellemzi az együtt eltöltött néhány kellemes órát. Rávezethet bennünket ugyanakkor arra a nagy igazságra, hogy az egymásnak felajánlott, ajándékozott idő az nem egy elvesztett, hanem egy értékes és tartalmas idő. Hangsúlyozta: a fő céljuk, hogy a gyermekeknek, akik még élvezik a szünidőt- „mert ugye nem igaz az, hogy a gyermekek unatkoznak a vakációban”-, meglepetéseket nyújtsanak. Hozzátette: a címben szereplő Szent László egy olyan értékrend felvállalására is kell buzdítson bennünket, melyet magunkénak kell mondjunk, és tovább kell adjunk az utánunk következő generációknak.
Zalder Éva, a Szent László Római Katolikus Líceum igazgatónője arra kérte a jelenlevőket: járják közösen végig az irgalmasság utcáját, ahol nem csupán a gyermekeknek, hanem a felnőtteknek is lehetőségük nyílik arra, hogy jól érezzék magukat, mert számos meglepetésről gondoskodtak.
Fellépések
A nagyszínpadon először a líceum néhány diákja lépett fel, illetve egészen pontosan a legkisebbekkel, vagyis az óvodásokkal kezdődött a program. Őket egy tehetséges testvérpár, Bodea Ingrid és Bodea Anita követte egy látványos ritmikus sportgimnasztika produkcióval, majd két, sok díjat elnyerő ügyes kislány, Kiss Adrienn és Kiss Fanni énekeltek, befejezésképpen pedig egy táncos játékot (Legyetek jók, ha tudtok) tekinthettek meg a jelenlevők, a szereplőket Dulău Dianna tanárnő készítette fel.
Az ezt követő műsorelemeket már Czvikker Katalin, a Szigligeti Színház főigazgatója konferálta fel, ugyanis a Nagyvárad Táncegyüttes adott elő bonchidai táncokat (koreográfus László Csaba). A továbbiakban a belső udvari kis színpadon a Lilliput Társulat által szervezett I. Nagyváradi Bábtábor résztvevőinek egy csoportja lépett fel Botházy-Daróczi Réka művészeti vezető felvezetésében, majd népszerű magyar slágerek csendültek fel, a Szigligeti Társulat művészeinek közreműködésében: Csíky Ibolya, Ababi Csilla, Gajai Ágnes, Jerovszky Tímea, Kardos M. Róbert, Szabó Eduárd, Szotyori József és Kocsis Gyula szórakoztatták a nagyérdeműt.
A színvonalas produkciók után a családok birtokukba vették az irgalmasság utcáját. A legnépszerűbbnek talán az arcfestés bizonyult, de a kézműves-foglalkozások, a kiállítások, Szent Erzsébet rózsái, a diákok munkáiból összeállított installációk, vagy az ügyességi vetélkedők is sok érdeklődőt vonzottak.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Új fejezet kezdődött a megyei RMDSZ-nél
Szerda este az állami filharmónia Enescu-Bartók termében rendkívüli küldöttgyűlést tartott az RMDSZ Bihar megyei szervezete, amelynek elnökévé négy évre Cseke Attilát választották meg. A rendezvényen jelen volt Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke is.
Elnökválasztási beszéde kezdetén Cseke Attila parlamenti képviselő köszönetet mondott a több mint 20 RMDSZ-körzetnek azért, amiért jelölte őt a megyei szervezet elnöki tisztségére, valamint a korábbi RMDSZ-elnököknek is – Nagy Bélának, Varga Gábornak, Kapy Istvánnak, Lakatos Péternek és Kiss Sándornak amiatt, hogy szerinte mindegyik a maga idejében tette azt, amit a közösség képviseletében és érdekérvényesítésében tenni kellett. Ezután egy Bihari Napló-interjúból idézett, mely 1996-ban készült Margitta akkor frissen megválasztott RMDSZ-es alpolgármesterével, Cseke Sándorral, vagyis az édesapjával, ami ösztökélte őt arra, hogy elvállalja a jelölést. Kijelentette: a Bihar megyei RMDSZ ugyan nincs könnyű helyzetben, de állítja, hogy az egyik, ha nem a legjobb parlamenti csapattal rendelkeznek a megyei szervezetek között, és a bihari polgármesteri csapatra is sokfelé irigyek más RMDSZ megyei szervezetekben, van tehát alap, amire építkezhetnek, és ígéri, fognak is.
Azt mondta: bíbelődésre nincs idő, azon filozofálni, hogy mi miért volt és lehetett volna-e jobban, hiszen a válaszok ma már nem fontosak. Úgy fogalmazott: itt az idő, amikor új fejezet kezdődik. Egyértelmű lesz a beszéd, nem lesz köntörfalazás és egyenes lesz az irány, amely felé a közösséget vezetik majd. Azt javasolta: csapatban kell gondolkodniuk és cselekedniük, hiszen a december 11-i választásokon az RMDSZ-nek jól kell teljesítenie. A döntésig tehát lehetnek vitáik, megbeszéléseik, de ha egyszer a döntést meghozták, azt mindannyian képviselniük és eredményesen gyakorlatba kell ültetniük. Ez az egyik olyan dolog, amit az elmúlt periódusból át szeretne menteni és alkalmazni továbbra is az RMDSZ életében. Ehhez kér elkötelezettséget, hozzáállást és hitet. Hangsúlyozta: a szervezetben mindenkinek helye van aki jóhiszeműen a magyar közösség ügyét akarja szolgálni velük együtt. „Mindannyiunk feladata lesz, hogy újra építsük az elvesztett kapcsolatokat és hálókat. Tudom, ez nem egy könnyű feladat, de hiszem, annál nemesebb. Dolgozni kell, nem siránkozni. Cselekedni kell, nem hibákat és hibást keresni”- nyomatékosította. Azt is kijelentette: az ügyvezető elnökséggel való kapcsolat és összehangolt munka lételeme az RMDSZ jó működésének, és a választmányi munkát meg kell tudniuk erősíteni.
Az igazi harcos
Kiemelte: nyitott a civil szféra, a társult tagok és közösségi szervezetekkel való közös gondolkodásra és munkára. Meglátásában az ifjúsággal és a MIÉRT-el szoros kapcsolatot kell építeniük, és támogatni fogják a Nőszervezet munkáját is. Szerinte egy vezetőnek, ha hisz valamiben, mennie kell az úton előre, akadályokat kikerülve és leküzdve, mert előbb vagy utóbb az eredmény igazolja a tetteket. Ugyanakkor pedig, a közösség iránti alázat nap mint nap kell érvényesüljön a munkájukban, és ez a szolgálat látható, érzékelhető kell legyen.
Érdekes színfoltja volt a programismertetőnek, amikor Cseke Attila Grosics Gyulát, az Aranycsapat legendás kapusát idézte, majd néhány perccel később az a körülbelül két és fél perces rövidfilm lett levetítve, melyet a mostani labdarúgó-válogatott tagjai is megtekinthettek az Európa-bajnokságon az öltözőben, a magyar- osztrák meccs előtt, és arról szólt, hogy egy igazi harcos szereti azt, amit csinál, és mindent megtesz céljai elérése érdekében.
Nehéz idők jönnek
Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke is köszönetet mondott az amúgy távollevő Kiss Sándornak az elmúlt 12 évben kifejtett tevékenységéért, melynek köszönhetően szerinte a Bihar megyei RMDSZ meghatározó tényező lett nem csupán a romániai magyar politikai életben, hanem általában véve is. Azt mondta: nehéz időszakban vette át az RMDSZ vezetését Kiss Sándor, de kollégáival el tudta érni azt, hogy erős legyen a hangja az itt élő magyarságnak, ezért számít a továbbiakban is a munkájára. Azon meggyőződésének adott hangot: nehéz időszak következik, talán a legnehezebb a rendszerváltás után, mert sikerrel meg kell győzni a kiábrándult választókat arról, hogy a politika és a politikusok, a közéleti szereplők vannak értük, és nem fordítva. Ennél fontosabb feladat nincs is, de véleménye szerint Cseke Attila talán a legjobb választás ebből a szempontból, mert a legmegfelelőbb ember arra, hogy csapatot alkotva visszaszerezze a hitelt, a választók elkopott bizalmát, mozgósítani tudja a tartalékokat. Ugyanis kisebbségi létben különösen nincs alternatívája a parlamentáris demokráciának, az arányos képviseletnek. Az RMDSZ-es elöljáró ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet: közeledik 2018, vagyis az egyesülés százéves évfordulója, ami alkalmat és lehetőséget kell teremtsen arra is, hogy magyarként megmutassuk: sok kellemetlen dolog történt velünk, de azért erős közösséget alkotunk Romániában, és tudjuk mit kell tegyünk, ha a jövőnkről van szó.
Szimfonikus zenekar
Szabó Ödön parlamenti képviselő, megyei ügyvezető elnök egy szimfonikus zenekarhoz hasonlította az RMDSZ-t, melyben mindenkinek megvan a helye, szerepe, és közösen, összhangban dolgoznak a közösségért. Hangsúlyozta: csak csapatban, kemény munkával lehet nyerni, hinni, merni és bátran cselekedve, odafigyelve egymásra. Egy példával élve arra hívta fel a figyelmet, hogy az RMDSZ szakmai munkáját utólag még a bíróság is igazolja. Arról is beszélt: jövőre Szent László-év lesz, az RMDSZ pedig együtt kell működjön e kérdésben is az egyházzal, a civil szférával.
Biró Rozália szenátor, választmányi elnök is úgy vélte: új fejezet kezdődik az RMDSZ Bihar megyei szervezetének életében, és „nem szégyen az, ha egymás mellé állunk, egymás kezét fogva”.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Bukarest gátolta a feltárást
Véletlen folytán került napvilágra a falfestmény
„Erdővidék legrégebbi temploma a bibarcfalvi református templom” – kezdte előadását Székely Lajos helyi református lelkipásztor a faluban nemrég megtartott honvédtalálkozón. Érdekes információkat is megosztott a Szent László-freskóról.
„A templom északi falán egy falfestmény van, amely igazolja állításomat, valamint azt is, hogy már 1100 éve itt vagyunk, itt élünk ezen a vidéken” – folytatta, hangsúlyozva, hogy a bibarcfalvi templomban található, Szent László királyunk életével kapcsolatos legendát megörökítő falfestmény méreteit tekintve a legnagyobb Székelyföldön: 8x4 méteres.
A tiszteletes elmondta a vendégeknek, hogy a falfestmény évszázadokon át takarva volt, éspedig Kálvin „nyakassága” miatt, aki a reformáció hajnalán elrendelte, hogy a protestánssá lett templomokból minden szentképet ki kell hordani, így a valószínűleg ennek minősülő falfestmény is vakolat alá került, elképzelhetően 1565-ben, amikor Bibarcfalván már evangelizált református pap szolgált.
A napvilágot egy véletlen folytán, 1972-ben látta meg újra. Történt ugyanis, hogy 1972 januárjának második vasárnapján az akkori lelkipásztor, Antal Ferenc arra kérte a presbitériumot, hogy a szószék melletti kályhát helyezzék át a templom ellenkező, déli oldalára, mégpedig – mint humorral megjegyezte – azért, mert ő amúgy is izzad prédikáció közben, nincs szüksége a kályha közelségére. A presbitérium szót is fogadott, és csodák csodája, amikor a kályhacsövet vették ki a falból, a vakolat egy része leomlott, és láthatóvá vált az évszázados freskó.
„Restaurálására hatalmas, 90 ezer gulden értékű holland támogatással került sor” – mesélte Székely tiszteletes, ám, mint hozzáfűzte, a dolgok azért nem mentek olyan simán. Az akkori politikumnak ugyanis szemet szúrt a dolog, és annak rendje-módja szerint, ahogy az megszokott volt a ’70-es években, a nagyok beleütötték az orrukat Bibarcfalva életébe. 1973 májusában egy atyafi érkezett Bukarestből, leállította a restaurálási munkálatokat, mi több, kilátásba helyezte a lelkipásztornak, hogy amennyiben idegeneknek beszélni mer a falfestményről, az számára akár a palástjog elvesztésével is járhat.
„Jómagam is értem azokat az időket, amikor csak úgy tudtuk a falfestményt a hozzánk érkező vendégeknek megmutatni, hogy bevittem őket a templomba, rájuk zártam az ajtót, és közben figyeltem, van-e valaki olyan a templom körül, akitől tartani lehetne, aki esetleg elárulhat minket a hatóságoknak. Ma már szerencsére a bibarcfalvi református templom és annak freskója szabadon megtekinthető, erősítve nemzeti öntudatunkat” – zárta visszaemlékezését a lelkipásztor.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Kis magyar birodalom Buenos Airesben
Augusztus utolsó vasárnapjának reggelén a 152-es buszra szállok fel Buenos Aires központjában. Esős, szeles, tízfokos időjárás járja. Amint a helyiek tartják, augusztus végén mindig beköszönt egy ilyen kellemetlen téli nap, Szent Rózsának szentelve.
Egy óra buszozás után érek a végállomásra, onnan taxival indulok tovább. Amikor bemondom a taxisnak a címet, maris megkérdezi, hogy a magyar iskolába megyek-e. Olivas városrész már Central Buenos Airesen kívülre esik, de gyakorlatilag nincs semmi különbség. Esetleg annyi, hogy a belvárosban megszokott, ott előforduló utcák itt ismétlődnek. A közlekedés a kormány támogatásának köszönhetően nagyon olcsó a tízmillió lakost jócskán meghaladó fővárosban, de az élet amúgy szinte minden téren drágább. Bár egy tanári fizetés legfeljebb tízezer pesós, vagyis hatszáz dollár körüli, a romániai árak kétszeresével kell általában számolni.
Őrzik az íratlanul is kötelező szellemiséget
A Szent László-gimnáziumban szombatonként vasárnapi iskola zajlik tíz óra és fél kettő között. A vakációk kivételével (december közepétől február végéig nyári vakáció, aztán húsvéti szünet és némi téli vakáció) hozzávetőlegesen minden második vasárnap van kimondott vasárnapi iskola, de menet közben más aktivitás is előfordul. A vasárnapi iskolába járó 45-50 magyar, magyar származású gyermeket tucatnyi pedagógus oktatja. A diákok tandíjat fizetnek, a pedagógusok elsősorban kedvtelésből, saját maguk és gyermekeik magyarságtudatának megőrzése érdekében végzik a munkát.
A foglalkozás tíz órakor közös imával kezdődik. A 3–18 év közötti gyermekek életkor szerint fel vannak osztva az alábbi csoportokba: Óvoda, Alma, Szőlő, Barack, Cseresznye, Eper (ők az érettségihez közel állók). Mindegyik csoportnak van osztályterme, az ajtóra ki van írva a csoport neve és ott a jele. Együtt a spanyol osztályok emblémájával. A Petke József páter által alapított egykori magyar iskolába – amelynek működtetője az 1952-ben Juhász Mária apáca által létrehozott Zrínyi Kör volt, ma pedig a Szent István Kör –, ugyanis hétköznapokon argentin gyermekek járnak oda, és az oktatás spanyolul zajlik. Körülbelül nyolcszázan járnak ide. Az iskola szellemiségét íratlanul is kötelező módon őrzik. Már az épület bejáratánál ott az iskola emblémája spanyol felirattal: Szent László Iskola. Egyenruhájuk sötétzöld színű, piros-fehér-zöld csíkkal szegélyezve. Bár magyarul nem tudnak, mégis minden évben megtanulnak egy magyar éneket, amit az évzáró ünnepségen adnak elő. És az argentínai magyar egyesületek képviselőivel, a magyar cserkészekkel együtt minden év májusának végén, a magyar hősök napján felvonulnak a temetőben megszervezett megemlékezésen.
A pedagógusok egymás között megosztják a tantárgyakat, a magyar beszéd és íráskészség fejlesztése mellett fontos a földrajz és történelem, de akár általános ismeretek esetén a magyar kifejezésekre való rávezetés is. Kiemelt, a gyermekek által igen szeretett tevékenység a néptánc. A foglalkozás záróimával, közös énekléssel, a további teendők megbeszélésével és a közben születésnapot ünneplők köszöntésével ér véget. „Áldásoddal megyünk, jó uram” – visszhangzik a folyosón. Majd a tanárok és vendégeik visszavonulnak az amúgy puritán kinézetű tanári szobába, ahol nyelvcsiszoló foglalkozásra kerül sor. Benedekné Mária nyugdíjas pedagógus lelkiismeretesen készül, és érdekes feladatokat készít elő. (Az igazsághoz tartozik, hogy előtte olyan beszélgetésnek is fültanúja voltam, miszerint „a nagynénit szerdán megoperálták, két napig a terápia intensiven volt, aztán átkerült a sala communéba”.)
Barátkozás a nyelvvel
A munka pontosan le van osztva. Gorondiné Judit az egyik szervezője a soron következő hosszú hétvégének. Szombaton a gyerekekkel meglátogatják a bevándorlási múzeumot, és a magyar nyelvű idegenvezetés során „barátkoznak a nyelvvel”. No meg azzal az épülettel, ahol annak idején nagyszüleiket, dédszüleiket a messzi kontinensre érkezésüket követően egy hónapon át elszállásolta az argentin hatóság. Trianon után a harmincas évek kezdetének gazdasági válsága miatt, később a második világháborút követően mentek ki nagyobb számban magyarok. Végül az ötvenhatosok, akik már őket befogadó magyar közösséget találtak Buenos Airesben. Aztán a fiatalokkal meglátogatják a Mindszentynumot és szintén magyar idegenvezetéssel a Természettudományi Múzeumot. Másnap misén vesznek részt és néptáncfoglalkozáson.
Egyébként „vendégtanárok” is érkeztek a vasárnapi iskolába. A magyar állam Kőrösi Csoma Sándor-ösztöndíjasai közül hárman kerültek Argentínába hat hónapra. Egyikük Ferenc Viktória, ungvári születésű, aki szombatonként órákat tart, de alapvetően szociológiai kutatást folytat. Nyilván az argentínai magyar közösségről. Egyébként a magyar állam segítségnyújtása sokrétű. Olyan programot is támogatnak, amely során argentínai magyar fiatalok a nyári vakációjuk során (december közepétől február végéig) Magyarországon tartózkodnak, és ott járnak iskolába. De a magyar állam közbenjárására, az Argentínai Magyar Intézmények Szövetsége utánajárásának köszönhető, hogy ma egy teret neveztek el Buenos Airesben Hungría Plazának, ennek egyik sarkában felállítottak egy Magyarok Világszövetsége által adományozott székely kaput mögötte Szent István mellszobrával.
Ebédlő a református templomban
Mária néni lánya, Benedek Zsuzsa apai ágon Elek apó leszármazottja, Sepsiszentgyörgyi származású. Ő az erdélyi gyökerű argentínai magyar kisebbséget képviseli. De a katolikus tömbben reformátusként is kisebbségben van. A református egyház presbitere, ahol édesanyja a főgondnok. A református templom egyébként a közelben található. Két erdélyi református püspök is szolgált a kicsiny istenházában: Tőkés László és néhai Csiha Kálmán. Utóbbi dél-amerikai gyűjtőkörúton járt itt 1998-ban, amikor a Marosvásárhelyi Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központ építése volt az adományozások célja.
A kis könyvtárban könnyen fellelhető Csiha püspök Fény a rácsokon című dedikált könyve. A templom szószékét és padjait kalotaszegi varrottasok díszítik, a konyhában pedig elsősorban kalotaszegi református templomokat ábrázoló tányérok lógnak a falon. Igen, a templom fontos tartozéka az ebédlő, hiszen az istentiszteletet követően gyakorta még egy közös ebédre is sor kerül. Ottjártamkor tucatnyi terítek jelezte, hogy másnap „benépesedik” az úrnak háza. Kéthetente spanyolul szolgál egy argentin református pap. Inkvizíciós történelmi ismereteink alapján már ez is kuriózumnak tűnik. Sajnos több mint tíz éve már nincs állandó magyar református lelkésze a kicsiny gyülekezetnek. Viszont minden év októberében eljön Felvidékről Écsi Gyöngyi református lelkész, és ilyenkor teljesen ökumenikus istentiszteleteket tart, mert nem a vallás számít, hanem a magyar nyelvű prédikáció.
Magyar katolikus pap sincs. Az egykori magyar templomban ma már spanyol pap szolgál a környékbeli római katolikus argentin híveknek, miközben a magyarok a földrajzilag lakásukhoz közel fekvő parókiára járnak. Míg egyesek a havonta sorra kerülő magyar evangélikus istentiszteleten vesznek részt. Mert van magyar lutheránus lelkész Dénes András személyében, akinek a szülei a második világháborút követően emigráltak Argentínába.
Áldozatkészséggel a magyar ügyekért
Az iskolán és az egyházakon kívül a magyar élet bástyái az egyesületek. Mint bárhol a nyugati diaszpórában, nagyon szövevényes és az idő múlásával átalakuláson esik át a magyar önszerveződés. Ennek előmozdítói nem kimondottan értelmiségi foglalkozásúak (írók, tanárok, lelkészek, orvosok stb.), mint a Kárpát-medenceében, hanem elsősorban a magyarügyek iránt áldozatkész, arra időt és energiát fordító, becsületes magyar emberek. Zaha Alexandra, a Hungária Egyesület alelnökeként, a kilencvenes években elnökségi teendőket betöltő édesapja nyomdokait követi.
Magyarok a nagyvilágban című könyvemben az ötven beszélgetés egyike Lomniczy Józseffel készült. A ma nyolcvanhét esztendős Lomniczy József mindhárom gyermeke magyar házastársat talált magának. Az egy éve nyugdíjas Alexandra négy gyermeket nevelt fel, közülük a kétgyermekes Eszter magyarországi és németországi tanulmányokat követően végül is Uruguayban talált megélhetésre, Ilona és Paula Spanyolországban él, Tamás pedig harmadik éve Dél-Amerikát járja egy rozoga autóval. Nemrég Manaus környékén, az esőerdőben látogatták meg őt a szülők. Amúgy Alexandra elég gyakran jár Európába, évente általában kétszer, és ilyenkor nemcsak magyarügyek rendezése okán ténykedik, hanem gyermekeit, Németországban lakó húgát és ennek gyermekeit vagy éppenséggel Pesten élő unokaöccsét is meglátogatja. Bár földrajzilag Budapestről Buenos Airesbe utazni ugyanannyi, mint fordítva, egyöntetű, hogy az argentínai magyaroknak – lelkileg – sokkal közelebb van Budapest.
Alexandra kiváló magyarságtudata mellett ízig-vérig argentinnak vallja magát. Szülőhazájában elsősorban a kedvező éghajlatot, a szép tájakat, az emberek kedvességét és közvetlenségét, tiszteletadását szereti. Kevésbé a pontatlanságot, lezserséget, latinos kétarcúságot. És bár személyesen nem történt baja, beleivódott, hogy a táskáját mindig zárva tartsa, és lehetőleg jól megszorítsa, ha forgalmasabb helyre ér. Bár vannak nem magyar barátai is, és egy argentin római katolikus parókiális közösségnek tagja, életét elsősorban a magyarügyek intézése tölti ki. Ez a boldogsága.
A Hungária Egyesület tagdíjakból, a vendéglátási céllal bérbe adott saját tulajdonú épület jövedelmeiből, magyar állami támogatásból, pályázatokból él. Valamikor három magyar szervezet hozta létre. A jó magyar ételekre bizony kaphatóak a helybéliek, úgyhogy az is előfordul, hogy egy-egy zsúfolt hétvégén az amúgy multifunkcionális nagyterembe is terítenek. Ottjártamkor egyébként éppen vívóedzést tartottak benne az alkalmi páston. Az emeleten három terem szolgálja a közösségi tevékenységeket, az udvaron grillező és teniszpálya, azon túl pedig a fiatalokra bízott, saját működtetésű, az argentin állam által is némileg támogatott cserkészház van. Az a cél, hogy a magyar fiatalok lehetőleg itt szórakozzanak szabad idejükben. Nos ez a kis magyar birodalom.
A Hungária legjelentősebb tevékenységei közé tartozik immár 58 esztendeje a cserkésztábor és a cserkészbál évi megszervezése, ahová több százan jönnek el. Több néptánccsoport működik, korosztályok szerint, és magyarországi, dél-amerikai fellépéseken vesznek részt. Az argentínai, brazíliai es uruguayi néptánccsoportok évi rendszerességgel találkoznak váltott helyszínen. De a néptánc jelenti a közös kapcsot a helybéli német, lengyel, ír egyesületekkel, táncosaikkal. Működtetik a Szent István Otthont, amely 35 idős személy otthona, főleg magyaroké. Augusztusban Szent István-misét, májusban Mindszenty-misét szerveznek, karácsony előtt háromnapos vásárt és betlehemezést, no meg szilvesztert is. Persze sokan barátokhoz mennek újévet ünnepelni, főleg olyan helyre, ahol úszómedence is van.
Megtartani a származástudatot
Bár az életszínvonalat évtizedről évtizedre csökkenőnek minősíti, Alexandra nem tagadja: szabadság mindig volt, és ma is van Argentínában. Megnyílt az élettere az argentínai magyaroknak. Sokuknak a gyermeke Európában él, vagy legalábbis ott tanul. Az utóbbi időben könnyen megkapható magyar állampolgárság éppen a három hónapon túli budapesti tanulásban, munkavállalásban, ott-tartózkodásban segíthet. Aki teheti, meg is szerzi. Kétéves unokája már argentin–német–magyar állampolgár.
Ami pedig a jövőbeli kilátásokat illeti, a legnagyobb gond, hogy – minden erőfeszítés ellenére – a magyar családokban otthon már a szülők sem beszélnek magyarul a gyermekeikkel, mert nemzedékről nemzedékre csökkent a magyarnyelv-használatuk. Ennek a folyamatnak a lassítása, a magyar származástudat megtartása és a magyar értékek össztársadalmi megbecsülése az argentínai magyarok tevékenységeinek a legfontosabb jövőbeli közös célja.
Ábrám Zoltán
A szerző Marosvásárhelyi egyetemi tanár
Krónika (Kolozsvár)

Szakály Sándor előadása szeptember 6-án Váradon
A Polgári Esték rendezvénysorozat keretében, a Magyar Polgári Egyesület szervezésében, a Polgári Magyarországért Alapítvány támogatásával emlékezhetnek az érdeklődők az 1940. évi Nagyváradi bevonulásra.
A Magyar Nemzet 1940. szeptember 7-i számának beszámolójából idézünk két rövid részletet: „Örömtől zajos és hangos az utca, elsősorban a városon keresztül vezető főút. A főpályaudvartól kezdődően a régi Rákóczi úton a Bémer térig, azon túl a Sebes-Körös kishídján át a Szent László térig beláthatatlan a sokaság. Percekig harsog végig az éljenzés, hiszen egy katonai alakulat a másik után tűnik fel. A csapatok szakadatlan sorban vonulnak keresztül a városon. Ahogy egyre több a katona a városban, éppen úgy vonulnak egyre nagyobb számban az emberek a Szent László térre a fogadtatási ünnepség színhelyére. A díszemelvény a Szent László-templomtól balra, a Fekete Sassal szemben emelkedik. Magyar nemzetiszínű drapériák borítják külső falait, két oldalán a német és olasz zászló függ alá a magasból, hátul középen pedig tízméteres magyar zászló alatt színes őszi virágokból kirakva domborodik a Szent Koronás magyar címer. (...)
Az emberek egyre özönlenek a hatalmas térre. Elsőnek vonul fel a frontharcos tisztek díszszázada, utánuk a váradi nők és leányok magyarruhás csoportjai, a Kálvin kör tagjai, a városi dalárdák, az ipartestületek szinte teljes számban, a sportegyesületek és kulturális egyesületek tagjai foglalják el sorra kijelölt helyüket. Tomboló éljenzés fogadja az Aradi, Temesvári, lugosi, belényesi és tárkányi magyarok csoportjait.”
Nagyvárad visszatérésének 76. évfordulóján, 2016. szeptember 6-án dr. Szakály Sándor történész, a Veritas Történetkutató Intézet Főigazgatója tart előadást, kedden 18 órától Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében, a Városháza u./str. Primăriei 27. szám alatt. Az előadás címe: Horthy Miklós, Magyarország kormányzója – Kenderestől Estorilig.
Az előadás után alkalomhoz illő dalokkal lép fel a Nagyváradi Asszonykórus és a Váradi Dalnokok. A helyszínen kedvezményesen megvásárolhatók az előadó kötetei és más történelmi tárgyú kiadványok.
Minden érdeklődőt szeretettel várnak a szervezők az ingyenes előadásra.
itthon.ma

Nyugodt tanévkezdés a Szent László Líceumban
Festés, mázolás, ablak-, ajtó- és tetőcsere, padlójavítás, parkettázás, lakkozás, az udvarnak a rendbetétele zajlott az elmúlt nyáron, illetve néhány munkálat még hátra van a Nagyváradi Szent László Római Katolikus Teológiai Líceumban, ahová közel 740 diák jár.
Zalder Éva igazgatónő az Erdély Online-nak arról számolt be, hogy folyamatosan zajlik az épületnek a renoválása. Míg tavaly inkább a konyhára koncentráltak, most az osztályokra, a folyosókra, az udvarra. Három forrásból történt a felújítás ezúttal is. Az egyik az önerő (iskolai belső költségvetés, szülőbizottsági hozzájárulás, és azok az összegek, amelyeket az iskolán kívüli tevékenységekből- mint például a katolikus bál- sikerült összegyűjteni). A másik támogatás forma a Nagyváradi római katolikus püspökségtől, a harmadik pedig az önkormányzattól érkezik. Ebben az évben különösen segít a polgármesteri hivatal, valószínűleg amiatt, hogy rengeteg beadvánnyal fordultak hozzá. Kaptak is egy átiratot Ilie Bolojan polgármester aláírásával, melyben az áll: értékeli, hogy ennyire a szívükön viselik az iskolájuk sorsát, ezért jóváhagy pénzösszegeket belső felújításokra. Tudni kell, hogy mivel egyházi ingatlanról van szó, az úgynevezett nagy javításokat az állam, illetve a helyhatóság nem finanszírozhatja, viszont az aktuális javításokat igen, melyeket ebben és a jövő hónapban végeznek el.
A nyár folyamán osztályokat tettek rendbe, padlókat csiszoltak fel- következik a lakkozás-, meg lett oldva termekben a festés, a meszelés, nyílászárókat cseréltek, valamint az ingatlan egy részén korszerűsítették a tetőzetet a püspökség jóváhagyásával. A polgármesteri hivatal hozzájárulásával a két infólabornak a felújítása történik meg (rossz a padló, régen volt kifestve, leromlott állapotban vannak az ajtók), valamint a folyosóknak a kifestése. Önerőből, közmunkával megvalósult a kápolna teljes rendbe tétele (a karbantartónak és az adminisztrátornőnek a hathatós segítségével, akik ottjártunkor is éppen ott dolgoztak). Megtörtént ugyanakkor a titkárságnak a felosztása, így a két titkárnő hatékonyabban tudja végezni a munkáját.
Osztályok
A beiskolázási tervet sikerült teljesíteni. Minden osztályból van legalább kettő párhuzamos, illetve sikerül elindítani kilencedikben azt a négy osztályt, melyet megajánlottak: a könyvelést, a teológiát, a közélelmezést és a szakács szakosztályt. Van, ahol túljelentkezés volt, és van, ahol kevesebben vannak, de mindenféleképpen megvan az az arány, mellyel nyugodt lélekkel neki tudnak vágni az új tanévnek anélkül, valamilyen speciális engedélyre szükségük lenne. A túljelentkezés a „szakiskolára” jellemző, illetve érdekes módon azt vették észre, hogy a közélelmezési szak az idén sokkal népszerűbbnek bizonyult, mint a könyvelés. Az oka ennek valószínűleg abban rejlik, hogy a diákok nehezebbnek tartják a könyvelést, illetve megerőltetőbbnek az egész négyéves programot. (Amúgy szakértők szerint is tényleg sok olyan tantárgyuk van, ami nehéz és bonyolult). Ami azonban „hátránya” a szakosztályoknak, hogy nagyon kinyúlik az iskolai év, tehát a diákok két-három héttel többet járnak iskolába, mint a többiek a gyakorlati órák miatt.
„Meg vagyunk elégedve azzal, hogy hányan iratkoztak be, ha azt nézzük, hogy Nagyváradon ismét nagyon sok lehetősége adódott a gyerekeknek arra, hogy hol folytassák a tanulmányaikat. Senkinek se kellett a katedráját csökkenteni, sőt úgy tűnik, hogy idén néhány új tanerővel gazdagodik a tantestületünk.”- hangsúlyozta az igazgatónő. Megjegyezte: ahhoz azonban, hogy teljesen „felnőjenek”, szükséges még, hogy a líceumi tagozaton meglegyen évfolyamonként a négy osztály, ami azt jelenti, hogy jövőre még két osztály pluszba lesz, illetve az elemi tagozaton lesz még egy osztállyal több. Az a cél lebeg ugyanis a szemük előtt, hogy legalább 800 diákjuk legyen, mert a finanszírozás szempontjából ez volna ideális.
A hétfő gyűlésen ismertette a vezetőség a tanév struktúráját, hogy minden oktató el tudja készíteni a tantervét. Minden katedrára van tanáruk, tehát a szeptember 12-i első iskolai napon már lesz érvényes órarend. Megszületett már a hittan katedrának az éves programja, ami azért különösen fontos, mert a Szent László Líceumban nagy hangsúlyt fektetnek a lelki nevelésre, tevékenységekre, melyek az iskola jellegzetességét adják. A bentlakást ugyanakkor továbbra is a Caritas Catolica biztosítja a Kanonok soron. Nagyobb hangsúlyt fektetnek ezentúl a délutáni meditálásra, az együtt tanulásra. „Nyugodtan várjuk tehát az iskolakezdést. Úgy érzem, a problémáinkat megoldottuk”- összegzett Zalder Éva.
Lelkiség
Exc. Böcskei László megyés püspök különös hangsúlyt fektet az iskola lelkiségére, a működésben érintettek egymás közti családias, harmonikus kapcsolatára, az ehhez szükséges megfelelő körülmények, infrastruktúra biztosítására. Ezt a célt szolgálja a tanintézmény bevonásával minden augusztus végén megszervezett családi délután is. Minden korcsoport számára külön udvarrészt alakítottak ki a tanintézmény udvarán, illetve az elmúlt nyáron a padokat sikerült részben felújítani, és újakat is kihelyeztek, így szabadtéri órák megtartására is lehetőség nyílik majd.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro

Zarándoklat Szent László évében – Konferencia Váradon
Egyházi, politikai és világi vezetők jelenlétében Nagyváradon tartották meg kedden a 2017-re meghirdetett Szent László-év első, bevezető konferenciáját – derül ki Magyarország Külgazdasági és Külügyminisztériuma közleményéből, amit a Nagyváradi római katolikus egyházmegye sajtóirodája juttatott el a Krónikához.
Az esemény résztvevőit Böcskei László megyés püspök köszöntötte, ő mutatta be a székesegyházat és az egyházmegyei kincseket, a lovagkirály örökségét. Ehhez kapcsolódóan az egyházfő előadásában ismertette, mit jelent Szent László öröksége a partiumi magyarság számára, szellemisége mennyiben tud erőt adni a megmAradáshoz. Böcskei László bemutatta ugyanakkor az egyházmegyei zarándoklat történetét, és szólt a püspökség jövőképéről is.
A lovagkirály által alapított püspökség barokk palotájában dr. Mikola István, a Külgazdasági és Külügyminisztérium biztonságpolitikai és nemzetközi együttműködésért felelős államtitkára kijelentette: Szent László államfői, törvényhozói, lovagkirályi erényei jelentették évszázadokon keresztül a nemzet számára a magyar államiságot, a keresztény lelkiség megmAradását. Az emlékév célja felhívni a figyelmet arra, hogy Szent László keresztény egységben gondolkodott, amikor összekapcsolta életművével a közép-európai nemzeteket. Ugyanakkor a nemzet fogalma is hangsúlyos volt a lovagkirály életében, hiszen uralkodása alatt megerősítette Magyarország pozícióját és szerepét a térségben.
A konferencián Dénes Zoltán római katolikus kanonok ismertette a Szent László nemzeti zarándoklatot. A lelki út azt a két püspökséget köti össze, amely a lovagkirály nevéhez fűződik: a zágrábit, amelyet ő alapított, és a Nagyváradit, amelyet ő telepített át Biharról Váradra 1091-ben, és megépíttette annak központját, a székesegyházat. Az öt éve megálmodott, és többek által már végigjárt zarándokút végigvezeti a lelki vándorokat Szent László örökségén, szellemiségén, vagyis rámutat arra, hogy a közép-európai nemzetek sorsközösségben élnek évszázadok óta, és ebben rejlik az európai kereszténység megmAradása – hangzott el.
Mint kiderült, csatlakozik a Szent László-évhez a Debreceni Egyetem is, a tervezett oktatási programokat Bartha Elek és Jávor András rektorhelyettesek, valamint Forisek Péter dékánhelyettes ismertették. Az előadásból kiderült: a zarándokturizmus tudományos és kutatási hátterét a Debreceni Egyetem dolgozza ki, és képzési lehetőségeket teremt. Amint arról beszámoltunk, a lovagkirály trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából, a magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága bejelentése értelmében január elsején kezdetét veszi a 2017 végéig tartó Szent László-év.
Krónika (Kolozsvár)

Újságírásról és megmAradásról
Csütörtök este szokásos havi találkozójukat tartották a Szent László Líceumban a Premontrei Öregdiákok Egyesületének tagjai. Ezúttal két személyiségre emlékeztek, a breviárium alapján.
A megjelenteket Pásztai Ottó egyesületi elnök és Vonház Antal titkár üdvözölték, majd Zilahi Bertalan köszöntötte a szeptemberben név- vagy születésnapjukat ünneplőket, Miklós Mihály pedig költeményeket olvasott fel.
Ezt követően Tóth L. Ágnes olvasott fel két részletet a Czirják Árpád által jegyzett Erdélyi Magyar Breviáriumból, az egyik Zilahi Kiss Béla újságírót méltatta, a másik Erődi Béla orientalistát, földrajzi írót.
Életrajzok
Zilahi Kiss Béla 1857. április 23-án született Kolozsváron. A Budapesti egyetemen bölcsészetet, jogot és teológiát hallgatott. Dolgozott az Országos Levéltárban, a Kolozsvári Egyetemi Könyvtárban, egy időben ugyanitt a színház főrendezője és dramaturgja volt. Junius álnéven megjelent tárcái tették ismertté nevét. 1911 július 26-án hunyt el Gödöllőn.
Erődi Béla 1846. április 16-án született Szászrégenben. A Budapesti tudományegyetemen a keleti nyelveket tanulmányozta, majd tanulmányait Konstantinápolyban folytatta. Erre az időre esnek hosszabb távú utazásai is. 1870-ben hazatért, és tanári-, majd bölcsészdoktori oklevelet szerzett török és perzsa nyelvekből. Az ország különböző iskoláiban tanított, majd a Budapesti tankerület főigazgatója volt. Elnökölte a gyorsírás-, szépírás- és gépírástanító vizsgáló országos bizottságot. Tizenöt idegen nyelv ismerete ritka nyelvérzékének bizonyítéka. MAradandó műfordítások őrzik nevét, 1875-től a Földrajzi Társaság titkára, 1893-1904 között az elnöke volt. Budapesten hunyt el 1936. május 5-én.
A felolvasott életrajzok és tevékenységek kapcsán olyan kérdéseket vitattak meg az egybegyűltek, mint például: mire való az újságíró? Milyen kell legyen egy kritika, illetve bírálat? Minek köszönheti a magyarság a létét? Kik voltak a honalapítók? Mit köszönhetünk Szent Istvánnak? stb.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro