A Romániai Magyar Demokrata Szövetség idén Nagyváradon tartotta központi ünnepségét. Márc. 15-én a résztvevők megkoszorúzták Rulikowsky Kázmér dzsidás kapitány emlékművét és Nicolae Balcescu szobrát. Utána az ünneplő sereg ökumenikus imán vett részt a Szent László-templomban. Délután Szacsvay Imre mártír politikus szobránál rótták le kegyeletüket az emlékezők. Itt mondott ünnepi beszédet Markó Béla, az RMDSZ elnöke, valamint Kovács Kálmán magyar informatikai és hírközlési miniszter. Ezt követően a kaplonyi fúvószenekar kíséretében huszárok által vezetett zászlós, fáklyás felvonulást rendeztek. A Kolozsvári Magyar Opera díszelőadást tartott, Huszka Jenő Mária főhadnagy című darabját tekinthette meg a közönség. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület és a nagyváradi polgári erők márc. 15-én folytatták az Európa tavasza Erdélyben című rendezvénysorozat programját. Szacsvay Imre szobránál Tőkés László püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, valamint Szilágyi Zsolt parlamenti képviselő mondott beszédet. /Nagyváradon volt a központi március 15-i ünnepség. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 16./

Nagyváradon a sportcsarnokban a három nagyváradi magyar középiskola /Ady Endre Középiskola, Szent László Gimnázium és Lorántffy Zsuzsánna Gimnázium/ diákjai és szüleik vettek részt márc. 21-én a Mozgás, móka, vigalom nevű játékos sportvetélkedőn. A szünetekben tánckoreográfiákat mutattak be az iskolák, majd suliismertetőt és felvételi tájékoztatót tartottak a nyolcadikosoknak. /Balla Tünde: „Jó az együttlét" Magyar középiskolák sportvetélkedője Váradon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 23./

Az Európai Parlament Információs Hivatala adta ki az Európa ma és holnap című nagy alakú, igényes kivitelű brosúrát – olvasható a www.dominium.hu elektronikus portál március 20-i kiadásában Kenéz Endre Zoltán A hazaárulás minősített esete című jegyzete. Az Európa ma és holnap Magyarországra vonatkozó részének szerzője a magyarság ellensége lehet.  A füzet több nyelven 28 mai és jövendő EU-tagország bemutatkozását tartalmazza. Az egyes országok maguk állították össze a szöveg- és képanyagot, az előszóban a kiadó a szövegek tartalmáért nem is vállal felelősséget.  A bemutatkozásnál a többség reális történelmi és kulturális tényanyaggal szolgál. Néhány, az Európai Unióba igyekvő ország nemzeti legendáit is a képbe illeszti. Magyarország 1990-ig terjedő 14 megemlítendő történelmi eseményt idézett, a románok ugyanerre az időszakra 34-et. Magyarország ismertetésében a szerző 1000 előtt nem talál semmi említésre méltót. Nem volt honfoglalás, 1000 előtt nem volt magyar történelem, sőt a Kárpát-medencében sem történt semmi 896 és 1000 között, az Árpád-házi uralkodók nem léteztek, 1000-ben jött Szent István és megalapította a keresztény államot.  Ezzel szemben a szlovákok és a románok ősi európai kultúrnemzetként mutatkoznak be.  Szlovákia az egzakt módon soha nem azonosított Nagy-Morva Birodalommal kezdett, majd Bratislava első nyomaként említette Árpád csatájának (szintén nem azonosított) helyszínét.   Románia továbbment: Kr. e. VI. sz.: a románok őseinek, a dákoknak első említése Homérosz és a nagy antik mesélők által. Kr. e. I. sz.: a rómaiak elfoglalják Dacia területét. A romanizálási folyamat kezdete. A románok tudomást sem vesznek arról, hogy Constantin Daicoviciu, a dákoromán folytonosság elméletének atyja 1973-ban, halála előtt maga ismerte el kutatásai hazug voltát.    A magyar történelemre visszatérve: nem volt korszakalkotó politika- és jogtörténeti dokumentum az Aranybulla, nem volt tatárjárás, nem volt Szent István, Szent Imre, Szent László, Szent Margit, Szent Kinga, Szent Erzsébet. Nem említik 1456-ot, holott az egész világban harangoznak a nándorfehérvári diadallal végződő keresztes hadjárat emlékére. Mátyás humanista birodalma említésre sem méltó.  Hol marad a sok évszázados, a magyarságot őrlő keresztyénség-pajzsa küzdelem?   Mohácsot a szlovákok említik csak a saját történelmi eseménysorukban. Nem jelenik meg továbbá a vallásszabadságot világelsőként deklaráló tordai országgyűlés sem (1568). Nem szerepel az összefoglalóban a török kiűzetése (1686, Buda, 1697, Zenta), Thököly, II. Rákóczi Ferenc sem, hiányzik a magyar reformkor, az 1848/49-es szabadságharcról sincs egy árva szó sem. A románok viszont saját forradalmukként szerepeltették. /Sylvester Lajos: A hazaárulás minősített esete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 21./

Székelyudvarhely polgármesteri hivatala 13 alkotásból álló szoborcsoport, Székely Panteon felállítását tervezi a Nyugdíjasok parkjában. Szent László, Hunyadi László, Báthory István, Wesselényi Miklós, Bem József, Nyírő József, Kós Károly, II. Rákóczi Ferenc, Bethlen István, Bethlen Gábor, Fráter György, valamint Csaba királyfi szobra – fog helyet kapni Udvarhely Székely Panteonjában. A tizenharmadik a vándor, bujdosó székelynek a szobra lesz. A szoboregyüttes – melynek avatóünnepségére az előrejelzések szerint májusban kerül sor – több alkotó már elkészült munkájából áll. /Szász Emese: Székelyudvarhely. Szoboregyüttes a városközpontban. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 21./

Tizenhárom magyar történelmi személyiségnek állít emléket az a szoborpark, amelyet Székelyudvarhely központjában máj. 22-én Magyarország volt miniszterelnöke, Orbán Viktor, illetve Szász Jenő polgármester avat fel. A többnyire magyarországi képzőművészek által alkotott mellszobrokat a Blaskó János szobrászművész és Heil Tibor építész által megálmodott, illetve az udvarhelyi Macops Kft. által kivitelezett fa térplasztika övezi. Az Emlékezés Parkjában Szent László, Hunyadi László, Báthory István, Bethlen Gábor, Fráter György, II. Rákóczi Ferenc, Wesselényi Miklós, Bem József, Bethlen István, Nyírő József, Kós Károly, illetve a magyar történelem két allegorikus alakja, Csaba királyfi és a Vándor székely kap helyet. Orbán Viktor és Szász Jenő az ünnepség végső mozzanataként közösen elültetik a „megmaradás fáját”, egy fenyőt. /Z. I.: Orbán avatja az Emlékezés Parkját. = Krónika (Kolozsvár), máj. 21./

Máj. 22-én Székelyudvarhely központjában Orbán Viktor, a Fidesz–Magyar Polgári Szövetség elnöke és Szász Jenő polgármester leplezte le az Emlékezés Parkjában tizenhárom magyar történelmi személyiség mellszobrát, Blaskó János, Krisztiáni Sándor, Lessenyei Márta és Tóth Emőke által alkotott, és Magyarországon bronzba öntött szobrokat. Mintegy nyolcezren vettek részt az ünnepségen. Az Emlékezés Parkjának avatására Székelyföld valamennyi részéről érkeztek csoportok a Magyar Polgári Szövetség helyi szervezetei képviseletében. A tömegben egy gyergyói férfi „Hajrá magyarok! Bayer Zsolt, visszavárunk!” feliratú transzparenst tartott, odébb fiúk vállán ülő lányok óriási piros-fehér-zöld zászlót feszítettek ki. A szónokok közül Kató Béla református püspök-helyettes a nemzeti megmaradás leghatékonyabb módszerét példaként jelölve meg, elsőként gratulált a jelen lévő Orbán Viktornak ötödik gyermeke, Flóra születéséhez. Tőkés László református püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke felsorolta a „román szociáldemokrata kommunista párt magyar tagozata”, az RMDSZ által elkövetett politikai tévedéseket. „Kérjük az autonómiát” – fogalmazta meg Tőkés után Szász Jenő is, aki – miután kiderült, hogy az MPSZ nem vehet részt a választásokon – harmadszorra is független jelöltként pályázza meg az udvarhelyi polgármesteri tisztséget. Az autonómiatörekvések, valamint a politikai pluralizmus megteremtése mellett foglalt állást Orbán Viktor is, aki Magyarország EU-csatlakozása kapcsán abbéli reményét fejtette ki, hogy Románia majdani csatlakozásakor a Székelyföld önálló régióként léphet a népek és kultúrák európai közösségébe. Végül Orbán és Szász sorra leleplezte a Vándor székely, Szent László, Hunyadi László, Báthory István, Bethlen Gábor, Fráter György, II. Rákóczi Ferenc, Wesselényi Miklós, Bem József, Bethlen István, Nyírő József, Kós Károly, valamint Csaba királyfi mellszobrát. Végezetül a két politikus elültette a parkban a Megmaradás fáját. /Zilahi Imre: Tucatnyi történelmi személyiség között Csaba királyfi is szobrot kapott. = Krónika (Kolozsvár), máj. 24./A csíkszeredai Julianus Alapítvány nevében átadták Orbán Viktornak a nemrég született Flóra lánya számára faragott bölcsőt. A szoborpark kapcsán a Fidesz elnöke kiemelte, ott a magyar nemzet történelmének mitikus alakjai kaptak helyet, de az igazi hős a tizenharmadik, az ismeretlen székely, aki a hétköznapi munkájával alakította, befolyásolta a történelmi folyamatokat. ,,Az Európai Unión belül minden lehetőséget meg kell ragadni a határon átívelő újraegyesítés előnyeinek kiaknázására” – jelentette ki. A közelgő helyhatósági választásokra utalva Orbán kijelentette: a választás tétje valójában európai ügy, hiszen az a nemzeti önrendelkezésről, az autonómiáról szól. Tőkés László hitet tett az értékelvű politizálás, az autonómia és a kettős állampolgárság ügye mellett. Kitért a múlt héten elfogadott esztergomi nyilatkozat fontosságára, mely az 1996-os budapesti összmagyar csúcstalálkozó nyilatkozatának értelmében a nemzet határok feletti egyesítése mellett és a határon túl élő magyarság önkormányzatának, köztük Székelyföld területi autonómiájának kivívása mellett tett hitet. /(s): Erdélyt s az autonóm Székelyföldet várja az unió. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 24./ Jónéhány hónappal ezelőtt mertünk nagyot álmodni akkor is, amikor mások arról próbáltak meg meggyőzni, hogy tanuljunk meg kicsik lenni. Nekünk Udvarhely több, mint város, nekünk a Székelyföld fővárosa – mondta Szász Jenő beszédében. /Rédai Attila: Orbán Viktor jelenlétében leplezték le az Emlékezés Parkját. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 24./ Orbán Viktor a szoboravatáson mondott beszédében hangsúlyozta: „Minden lehetőséget meg kell ragadnunk a határon átívelő újraegyesítés előnyeinek kiaknázására, hogy aztán Önök, és reményeink szerint belátható időn belül a délvidéki magyarok is megtapasztalhassák, micsoda felhajtó erőt, micsoda távlatokat és lehetőségeket ad a magyarság újraegyesülése az Európai Unió keretein belül. A teljes magyarság újraegyesülése az Európai Unión belül olyan ünnepnap lesz, melyet az emberek hosszú évekig csendben végzett szívós munkája emel a magasba.” Kérte a megjelenteket hogy védjék meg az erdélyi magyar autonómiatörekvéseket. /Orbán Viktor székelyudvarhelyi beszéde. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 25./ Oláh István ironikus hangon számolt be a szoborállításról. /Oláh István: Szobrozó politikusok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 26./

Sólyomkőn valamikor több magyar család élt, de átköltöztek Magyarfodorházára. Fodorházán már túlnyomó többségben románok élnek, 84 lelket számlál a református közösség, ahol Lukács Endre református lelkész négy év alatt négy gyermeket keresztelt, ebből kettő a sajátja. Páncélcsehen már-már azon gondolkodnak: ki harangoz majd az utolsó magyarnak, ha lesz akkor még egyáltalán harang az omladozó templomtoronyban. A magyarfodorházi lelkész szolgál Kisesküllőn, ahol 24 református él, Ördögkeresztúron, ahol még 75-en vannak, a roskadozó templomú Magyarderzsén, az egyetlen magyar családot számontartó Sólyomkőn, és a hat reformátust őrző Páncélcsehen. Fodorházán tavaly szűnt meg az összevont román osztály, évtizedekkel ezelőtt a magyar tagozat. Kolozsvár közelsége – mintegy harminc kilométer – hatalmas elszívó hatást gyakorolt a helybeliekre. A közeli Babucon is volt református templom, Borsaújfaluban már csak református magyar temető van. Magyarderzsén ma már csupán négy magyar él. A református templom összeomlott. Tizenhárom kilométer Páncélcseh. Hatan vannak még reformátusok /1944-ben 206-an voltak/, a templomban a szószék omladozik. A szószék koronája, amit 1791-ben Umling Lőrinc készített, már csak egy törmelékhalom a templom kövén. A falakon freskómaradványok, feltételezett Szent László képek utalnak a templom korára, legnagyobb valószínűség szerint az 1100–1200-as években épült. A templomtorony fedetlen, éve már, hogy nagy szél leszedte a fedelet. /Kerekes Edit: Elnémul az esőáztatta harang. Romtemplomok Páncélcsehtől Magyarderzséig. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 4./

A Fehér-Körös vidékére utaztak a dévai helytörténeti kör tagjai. Jelenlegi román népessége ellenére a Mócföld történelme gazdag magyar vonatkozású eseményekben. A török időkben a Kőrösbánya felé vezető út kötötte össze Erdélyt Nagyváraddal. 1849-ben erre menekültek a piski csata sebesültjei, amikor a helyiek rájuk támadtak. Pusztafalu fogadója Mártonffy József római katolikus püspök és Barcsay Ábrahám költő emlékét őrzi. Brád, az Érchegység központja sokáig a tragikus sorsú Brády család székhelye volt. A család már 1784-ben, Horea felkelése idején is sokat szenvedett, a drámai fordulat mégis 1848. október 25-én történt. Ekkor a Kőrösbányára menekült nemesi család 19 tagját azzal hitegetve, hogy hazaszállítják, fegyvereiktől megfosztották s iszonyú kegyetlenséggel lemészárolták. Brádot szinte elhamvasztotta Horea felkelő serege. Kristyortól a Fehér-Körös völgyén le Arad megyéig minden magyar birtokot felperzseltek, s minden kézügybe került magyart felkoncoltak. A római katolikus és a református templom azonban megmenekült. Kőrösbánya határában, az út baloldalán két kőkereszt. Az egyik felújított, amelyre egy emléktáblát helyeztek az állítólagos renoválók nevével. Tulajdonképpen a legyilkolt Brády család valamikori sírját jelzi. Kőrösbányán van a XIV. században épült ferences templom és zárdaépület, valamint az új tetőzetű, XIX. században épült református templom. Kőrösbányán, Zaránd megye egykori székhelyén ma már alig vannak magyarok. Kristyort még Zsigmond király adományozta 1404-ben a Kristyori család ősének tartott Boaknak és fiának, Boalyának, albán eredetű vajdának. A templomot a római katolikus püspökség építtette a XIV. században a hegyvidék görögkeleti jobbágyai számára. A falfestményén Szent István király, Szent László király, illetve Szent Imre herceg láthatók. A Kristyori család által emeltetett református templom romos állapotban van. Harangját Dévára szállították. /Schreiber István/CH. A.: Helytörténeti túra a Fehér-Körös völgyében. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 4./

Az RMDSZ az Emlékezés Parkjának építkezési engedélyét kérte számon. A székelyudvarhelyi Emlékezés Parkjának építésére még a munkálatok megkezdése előtt kiállítottak minden szükséges engedélyt – nyilatkozta Farkas Domokos, a polgármesteri hivatal városrendészeti osztályának vezetője, az RMDSZ azon vádjára reagálva, hogy a létesítmény nem rendelkezik építkezési engedéllyel. Az RMDSZ máj. 4-én az Építkezésügyi Felügyelőségnél és Hargita megye prefektusánál is „feljelentette” a szoborparkot, azt állítva, a létesítmény nem rendelkezik építkezési engedéllyel. Az Emlékezés Parkjáról Blaskó János budapesti szobrászművész és Szász még 2003 őszén egyeztetett, 2004. máj. 22-én leplezték le a tizenhárom szobrot. A Székelyudvarhelyért Alapítvány, amelynek Szász Jenő az elnöke, adományként kapta a tizenhárom mellszobrot, és ajándékként adta tovább a városnak. Egy tábla hirdeti annak a kilenc magyarországi és három székelyudvarhelyi magánszemélynek a nevét, aki hozzájárult a szoborpark költségeihez. A szobrok talapzatait Tamás István kőfaragó, a teret körülölelő faszerkezetet pedig László Árpád vállalkozó építette. Blaskó János Csaba királyfit, Szent Lászlót, Bethlen Gábort, Bethlen Istvánt, Nyírő Józsefet és a sokak szerint Wass Albertre hasonlító Vándor székelyt mintázta meg, Krisztiáni Sándor szobrászművész Báthory István, II. Rákóczi Ferenc és Bem József mellszobrát jegyzi, Lessenyei Márta Munkácsy-díjjal kitüntetett szobrászművész keze alól Hunyadi János és Kós Károly szobra került ki, Fráter György és Wesselényi Miklós szobra pedig Tóth Emőke műhelyéből származik. /Zilahi Imre: Udvarhely ajándékba kapta a szoborparkot. = Krónika (Kolozsvár), jún. 16./

A Szent László királyról elnevezett tizenkét Kárpát-medencei település lakosai találkoztak jún. 19-én Mátraszentlászlón. A találkozót eredetileg a délszláv háborúban sokat szenvedett horvátországi magyar település, Szentlászló megsegítése érdekében hívták életre, a magyarországi Vácszentlászló kezdeményezésére. A mostani találkozón kilenc magyarországi település mellett a horvátországi Szentlászló, az erdélyi Tordaszentlászló, valamint a szlovákiai Gömörpanyitra küldöttsége. Utóbbi annak okán, hogy a falut azok a szlovákok és leszármazottaik lakják, akik Mátraszentlászlóról települtek át az akkori Csehszlovákiába a második világháború után. A találkozón felléptek a települések hagyományőrző együttesei is. /A Szent Lászlóról elnevezett települések Kárpát-medencei találkozója. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 21./

A Bihar megyei Szentjobbon hatalmas kőfalat szegett meg a markológép a Szentjobbi Apátság tulajdonában levő több hektáros faluszéli telken. A település arról nevezetes, hogy a Szent László király alapította Benedek-rendi apátságában őrizték István király jobbját, a Szent Jobb őrzője innen is kapta nevét. Számos legenda született Szentjobb koraközépkori apátságáról. Ezt mostanáig sokan mende-mondának hitték, pedig Szalárdi János, a XVII. század híres fejedelmi krónikása részletesen leírta Szentjobb várának ostromát. Az eddigi régészeti kutatások alapján elmondható, hogy a 16-17. század fordulójára datálható Bocskai-féle olasz bástyás kővár maradványai kerültek elő. Az sem kizárt, hogy a szentjobbi kolostor tatárjárás utáni építkezései is ugyanezen a területen vannak, tájékoztatott Lakatos Attila, a Körösvidéki Múzeum régésze. /(Balla Tünde): Megtalálták Szentjobb várát. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 24./

Tordaszentlászlón tartják évente a Szent László napi kórustalálkozót. A rendezvény mára nemzetközivé bővült, felöleli az egész Kárpát-medence magyarságát. Erdélyből, Felvidékről, Délvidékről és az anyaországból is szép számban érkeztek kórusok. Jún. 26-án a helyi református templomban Orémus Zoltán /Kassa/ lelkész igehirdetésével kezdődött a találkozó, majd Szőke Zoltán helyi református lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket. Boldizsár Zeyk Imre elmondta: „A XV. Szent László-napi kórustalálkozó alkalmából nem árt, ha számban is áttekintjük a kiteljesedő és felfelé ívelő hagyományt teremtő, a magyar közösséget formáló és erősítő kórusmozgalmunkat. Így például a tizenöt találkozóra összesen háromszázhatvan kórus és dalcsoport nevezett be Komáromtól Brassóig, Hollandiától a Vajdaságig, s több mint tizenháromezer dalos ajkán csendült fel és zendül az Istent dicsérő, közösséget formáló és lelket megújító szép magyar ének”. Kónya-Hamar Sándor, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke kifejtette: „Határtalan, éneklő magyarságot kell összehozni, hogy valamiképpen jóvátegyük azt, ami a XX. században elromlott. Éneklő magyarok, ha egy a nyelvünk, egy a lelkünk, hol a hazánk? Alattunk, felettünk, de leginkább itt benn, a szívünkben. Éneklő magyarság, határtalan nemzet, Szent László népe, így éltük túl ellenségeinket, tagadóinkat. Hát énekeljetek.” Guttman Mihály, a Romániai Magyar Dalosszövetség elnöke, a tordaszentlászlói női és vegyeskar irányítója, a kórushangverseny egyik házigazdája ismertette a Művelődés műhelye által a dalosszövetség tízéves újraalakulásának tizedik évfordulója alkalmából kiadott, Gáspár Attila zenetanár-karnagy által összeválogatott zeneművekből álló kórustárat, a Szivárvány havasán címet viselő gyűjteményt. A találkozóra idén huszonhat kórus nevezett be. /Ladányi Emese Kinga: Tordaszentlászló. Dalra fel, magyar! Véget ért a XV. nemzetközi kórustalálkozó. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 29./

Marosvásárhely legrészletesebb, a város egész történetét átfogó honlap szerzője dr. Flórián Csaba, Marosvásárhely szerelmese. Évtizedek óta a dunántúli Ajka városában él, ma is minden gondolata szülővárosa körül forog. Marosvásárhely honlapja: http://www.medibit.hu/mvhely/mvhelymain.shtml címen található. Flórián Csaba 1952-ben született Marosvásárhelyen, itt szerzett általános orvosi diplomát, 1978 óta orvosként dolgozik a Dunántúlon. Hobbija Erdély, Marosvásárhely, az informatika, az internet, a fotózás és a blues. Virtuális Marosvásárhely címszó alatt bemutatja a város legfontosabb részeit, utcáit, épületeit, keletkezésük, építésük adataival, több száz régi képeslapon és mostani fényképeken is. Minden évben újrafényképezi a legfontosabb épületeket, műemlékeket, hatalmas mennyiségű képanyagot gyűjtve össze. Kronologikus sorrendben megismertet a város történetével. Teljes egészében közli Borosnyai Lukács János kollégiumi professzor versbe szedett városleírását 1837-ből, amihez ma már alig lehet hozzájutni. A Híres polgárok lexikonban több mint 400, Marosvásárhely életében fontos szerepet játszott polgár életét, tevékenységét ismerteti. A bibliográfiában szinte minden – a város történetével foglalkozó – forrásmunka megtalálható (és megnézhető), egészen a fontos eseményeket megörökítő Népújság-cikkekig. Marosvásárhelyi honlapját mintegy kiegészíti az Erdélyi Fejedelemség történetének adattára, Zápolya Jánostól II. Rákóczi Ferencig. Saját fényképeivel illusztrálja a Szent László-legendát ábrázoló székelyföldi templomok freskóit. Kiemelkedő az Erdélyi webtár című oldala, tartalmazza az összes erdélyi portálok, katalógusok, egyesületek, társaságok, alapítványok, intézetek, egyetemek, iskolák, könyvtárak, múzeumok, sajtótermékek, erdélyi helységek honlapjai, irodalmi, művészeti és tudományos honlapok, történelmi, régészeti, művészettörténeti honlapok, egyházak, felekezetek honlapjainak internetes címeit. Érdemes lenne ezt a munkát nyomtatott formában, vagy egy multimédiás CD-ROM kiadványban kiadni, hogy azok is olvashassák, láthassák, akiknek nincs internet-hozzáférésük. /Kádár Lajos: Egy érdekes és értékes Marosvásárhely-honlap. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 30./

A könyvhéten Budapesten bemutatták a Horgony és vitorla /Válasz Kiadó, Budapest/ című interjúkötetet, amelyben Tempfli József, nagyváradi római katolikus megyéspüspök vallott életéről, a kettős elnyomás éveiről, Szent László király és Európa, valamint a vallásos hit és a politika viszonyáról Jezsó Ákos újságírónak. Tempfli József magyarázatában a horgony a szülőföldön maradást, a vitorla pedig az elvándorlást jelenti. „Tempfli Józsefnek elkobozhatatlan kincsei vannak...", írta a kötet előszavában Beke György író: „A szelídség, az alázat, a hűség és állhatatosság püspöke... Földműves szüleitől a sok szereteten kívül mélységes hitet és a munka szeretetét kapta." /Balla Tünde: Horgony és vitorla Tempfli József szól az itthon maradókhoz és az elmenőkhöz. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 3./

Az országépítő Szent István alapította templomok és települések népe szövetségbe tömörülve tartja évente találkozóit (idén Marosszentkirály lesz a házigazda augusztus elején), az országvédő Szent László király nevét őrző közösségek is egybe forrva ünneplik a nemzet megmaradását "Szent Lászlós" találkozóikon. – A Tordaszentlászlói Napok évről évre vonzóbbak. A XV. Szent László-napi kórustalálkozón idén közel harminc dalkar lépett fel. Az eddigi tizenöt találkozón összesen 360 kórus és dalcsoport nevezett be Komáromtól Brassóig, Hollandiától a Vajdaságig. /B. D.: Szent László pénzei. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 7./

A felvidékiek magyarság jogfosztását a Benes-dekrétum mondta ki. 1947 tavaszán 76.000 tehetős, vagyonnal rendelkező felvidéki magyart kényszerítettek arra, hogy átköltözzenek Magyarországra, s helyükbe 60.000 szegényebb sorsú magyarországi szlovákot telepítettek. Ugyanekkor közel 44.000 szlovákiai magyart a Szudéta vidékről kitelepített németek által elhagyott csehországi falvakba internáltak. A felvidéki magyarságot megtizedelő kitelepítés emlékművét Nagymácsédon létesítették. Az erdélyiek egyek a felvidékiekkel a múlt tragikus eseményeit felelevenítő keserűségben. A népdalkincset viszont átmentették a túlsó partra, a Hargita lábánál, vagy a dalban sokat emlegetett Csitári hegyek alatt, a Zobor és a Gimes alján, ahol Kodály Zoltán megkezdte népzenei gyűjtőútját. Kodály írta: "A magyarság csak úgy maradhat fönn, ha minden egyes magyar lélekben határőr, s ha egymással megbonthatatlan kapcsolatot tart fenn, tudja egymást; a legészakibb őr megérzi a legdélibb minden mozdulatát". Ez a célja a Lármafa-találkozóknak is, amelyet idén ötödszörre rendezett meg a Magyarok Székelyföldi Társasága, a Cserhalom Művelődési Egyesület a Szlovákiai Magyarok Közművelődési Szövetségével, a Csemadokkal közösen. Erdély 42 helységéből 102 "zarándok" indult útnak a Felvidék legnevezetesebb településeire. Olyan erdélyi falvak és városok lakóit hívták, akiknek templomának falán megtalálható a Szent László-legendát ábrázoló freskó. A felvidéki magyarok száma Trianon óta fokozatosan csökken. Míg 1910-ben a mai Szlovákia területén az 1,7 millió fős szlovákság mellett közel 900.000 magyar élt, az ezredfordulón a többségi nemzet tagjainak száma a több mint két és félszeresére nőtt (4,6 millió), a magyaroké pedig 520.000-re esett vissza. /Bodolai Gyöngyi: Cegőtelkétől a Csitári hegyekig. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 9./

Ferenczi Géza nyolcvanéves történész-régész húsz éven keresztül a székelyudvarhelyi múzeum igazgatója volt. 1954-ben került, Székelyudvarhelyre. 1943-ban érettségizett Kolozsváron, majd jelentkezett a Ludovika Akadémiára. Másfél éves nyugati hadifogságból 1946-ban tért haza Kolozsvárra testvérével Istvánnal együtt, aki – akárcsak édesapjuk – szintén régész-történész volt. Édesapja, Ferenczi Sándor régész szovjet hadifogságban halt meg. Ferenczi Géza 1947-ben beiratkozott a Bolyai Tudományegyetemre, földrajz-földtan szakra, egy évig tanulta, de anyagilag nem bírta tovább. A református kollégium könyvtárában dolgozott, majd eltávolították "osztályellenségként". Később megkezdte egyetemi tanulmányait. Az egyetemről 1952 őszén kirúgták, mint "befurakodott osztályellenséget". Szakképzetlen munkásként dolgozott egy évet, Sztálin halála után enyhült a helyzet, visszakerült, és 54-ben végezte el az egyetemet. Akkor került Székelyudvarhelyre, a múzeumba. Megindították az ásatásokat, és kidolgozta testvérével az elméletét, miszerint az egykori, Szent László-korabeli határvédelemnek voltak az elemei az általuk föltárt Bud-, Tartód-, Rabsóné-, Firtos-vár és Oklánd határában Kustaly-vár. Azóta továbbiak kerültek elő Háromszéken is. Ferenczi Géza a megyei múzeum muzeológusa lett, ott dolgozott 1984-ig. Ezután a székelyudvarhelyi Tudományos Könyvtár könyvtárosa volt 1987-ig, nyugdíjazásáig. Ferenczi Géza részt vett István bátyja ásatásain, folyamatosan közölte tudományos anyagait. Ezek közül az egyik legjelentősebb tartja az énlakai rovásírással kapcsolatos kiegészítéseket (Székely rovásírásos emlékek – 1997). Megírta A moldvai ősibb csángók /Erdélyi Gondolat, Székelyudvarhely, 1999/ című könyvét. Régebben megjelent, régészeti-történeti, valamint nyelvészeti tanulmányait adta ki Lapok Erdély múltjából címmel (2002), aztán a Székely rovásírás az idők sodrában (2002) címet viselő, az előzővel azonos jellegű kötetet, s 2001-ben került ki sajtó alól az Utazások Udvarhelyszéken című turisztikai kalauz. Jelenleg édesapja és bátyja tudományos hagyatékát, kéziratait, könyvtárát teszi rendbe. /Katona Zoltán: Nyugdíjasként Székelyudvarhelyen. Ferenczi Géza nyolcvanéves. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), júl. 9./

Tempfli József megyés püspök a németországi Altöttingben járt, a Szovjetunióba való deportálások 60. évfordulója alkalmából szervezett kétnapos ünnepségen, ahol öt volt szocialista országból gyűltek össze egykori deportáltak vagy hozzátartozói, s öt megyés püspök ugyanezen országokból, hogy a deportált megholtak lelkiüdvéért mutassanak be szentmisét. – A püspöki palota visszaadásáról a püspök kifejtette, hosszú pereskedés, nyolc év türelme és vagy 300.millió lej költség kellett hozzá. Tempfli József püspök közleményében mindenkinek köszönetet mondott. Köszöni a négy ügyvédnek, kik peres ügyeket hivatalosan képviselték. Kettő meghalt /dr. Margócsy László és Lencar Gavril ügyvéd/, Sárközi Lajos is dolgozott, de komoly operáción esett át, nem vállalhatta tovább a Bukarestbe való utazás nehézségeit. Legutóbbi két tárgyaláson az ügyvédi védelmet dr. Frunda György szenátor vállalta, akinek a per megnyerésében oroszlánrésze volt. Tempfli József püspök köszönetet mondott az RMDSZ országos vezetőinek, élükön Markó Béla elnökkel, ugyanígy a nagyváradi hivatal vezetőinek, Bíró Rozáliának. Tempfli kiemelten köszönetet mondott az erdélyi magyar történelmi egyházak püspökeinek, akik eljöttek tüntetni a püspöki palota visszaszerzése érdekében és együtt imádkoztak ezért. Mindez párhuzamba vonható azzal a bihari-váradi kiállással, mellyel a Körös-parti Szent László templomot is megvédték annak idején a lebontástól. /Tempfli József megyés püspök: Közlemény. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 16./

Augusztus elsején negyedik alkalommal szervezték meg a Kolozs megyei Magyarfrátán a hagyományossá vált Szent László kútja zarándoklattal egybekötött mezőségi szórványtalálkozót. Néhai Kövesdi Kiss Ferenc volt e találkozók megálmodója és mozgatója. A kultúrotthonban a nagysármási tánccsoport lépett fel Trombitás Jolán vezetésével. Magyarfrátáról már Rogerius váradi kanonok is említést tett Carmen miserabile című könyvében (Siralmas ének, fordította Szabó Károly, Pest, 1861). Azért van  Magyarfrátán a találkozó, jelezte Ábrám Noémi szervező, a Maros megyei EMKE titkára. Azért is, mert e település immár ezeréves, azért is, mert kötődik hozzá Szent László király Keserű kútja, s azért is, mert a frátaiak nem engedik gyermekeiket vegyes házasságot kötni. Ábrám Noémi megemlékezett a július végén 91 éves korában elhunyt Kövesdi Kiss Ferencről, aki korát meghazudtolva járta a Mezőséget, bekopogott a házakba, hogy az emberekbe lelket öntsön. Ismert minden házat, tudta, hogy melyik házból hiányzik a cukor, melyikből az olaj, de azt is tudta, hol van házasulandó leány, vagy olyan fiú, aki nem talál magának menyasszonyt. Ilyenkor elment hozzá, s elmondta, hogy az ötödik faluban hova kell bekopogtatni. Kövesdi Kiss Ferencet egy éve, augusztusban tüntette ki a magyarországi református egyház Makkai Sándor-díjjal.    Az ünnepi istentiszteleten Somogyi Botond lelkipásztor, az Üzenet főszerkesztője hirdetett igét. A jelenlevőket köszöntötte dr. Ábrám Zoltán orvosprofesszor, az EMKE Maros megyei szervezetének elnöke is, aki hangoztatta: vissza kell térni értékeinkhez: családhoz, hazaszeretethez, hithez. Egyre kevesebben vagyunk, mondta Balló György lelkész. A gyülekezet 104 lelket számlál, de sokan nincsenek itthon. Egyesek Magyarországon próbálnak szerencsét, mások még nyugatabbra mennek dolgozni. Magyarul csak elemi osztályban tanulhatnak a gyerekek, heten. Négyen, akik már nagyobbak, román tagozatra járnak. A Historia Domus szerint néhány évtizeddel ezelőtt a lelkészi jelentés alapján még létszámnövekedésről írtak. Az utóbbi két évtized óta azonban szinte folyamatos az apadás, a szomszédos Berkenyes leányegyházközség lélekszáma felére csökkent, ma már csak 42 lélek van. Berkenyesen ez a maroknyi ember elhatározta, hogy templomot épít. /Mezőségi szórványtalálkozó Magyarfrátán. Kövesdi Kiss Ferenc nyomában. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), aug. 3./

Ezer éve annak, hogy Szent István király létrehozta a Magyarországot megerősítő vármegyerendszert, és megalapította az első tíz püspökséget. A hagyomány szerint az utóbbiak közé tartozott a bihari püspökség is, amelyet egyháza leromboltatása után mintegy félszáz évvel Szent László helyeztetett át Nagyváradra, a biztonságosabb Sebes-Körös mentére. A bihari egyházalapítás ezeréves évfordulóján ünnepi szentmisét celebráltak augusztus 29-én a bihari megyeszékhelyhez közeli Bihar községben. A magyar konzulátus, a HTMH, az RMDSZ, a megyei önkormányzat képviselői is jelen voltak. Szentbeszédében Tempfli József nagyváradi római katolikus megyéspüspök hangsúlyozta: itt az ideje, hogy a nagyváradinál régebbi nemzeti kegyhelyeket is kiemeljük a feledés homályából. Ilyen Bihar is, amelynek földvárában Szent László sok időt töltött, s itt állhatott a nagyváradit megelőző bihari püspökség is. „A mi népünk nő, és növekvő politikai, gazdasági tekintélye lesz" – mondta derűlátóan a püspök. A megyéspüspök egy Szent Istvánt és egy Szent Lászlót ábrázoló festménnyel ajándékozta meg a bihari gyülekezetet. A templom kertjébe vonuló tömeg pedig egy kétméteres, bronzból készülő Szent István-szobor alapkőletételének lehetett tanúja. A nagyváradi egyházmegye, a bihari plébánia és önkormányzat, a Bihar megyei RMDSZ és a megyei önkormányzat közösen írt alá alapítólevelet, mely szerint 2005 nyarára állni fog a szobor. Tempfli József bejelentette, hogy hamarosan Szentjobbon, a másik nemzeti kegyhelyen is újabb emléket állítanak, Szent István szobra után most a jobbot védő Mercurius apátnak. /Balla Tünde: Ezeresztendős egyházalapításra emlékeztek. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), aug. 31./

Szept. 24-én tartották Budapesten, a Liszt Ferenc Zeneakadémián a jótékonysági estet a szatmárnémeti Rákóczi Kollégium építésének támogatására. A jótékonysági est kezdeményezője Tőkés László püspök, a rendezvény támogatói a Julianus és a Szent László alapítványok. Az est fővédnöke Orbán Viktor volt miniszterelnök. /(bi): Jótékonysági koncert a szatmárnémeti Rákóczi Kollégium építésének támogatására. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 27./

Sepsi József szobrász és Szabó Vilmos festő, grafikus kapta a Pro Zilah Egyesület díját ebben az esztendőben. A díj erkölcsi elismerés azok számára, akik a város közéleti, kulturális életéért dolgoztak. Az Év embere elnevezésű díjban Sepsi József szobrász részesült, aki az idén márciusban a zsibói református templomkertben felállított egész alakos Wesselényi-szobrot alkotta. A művész több mint három évtizede tanít Zilahon. Zilahon is láthatók alkotásai: köztéri mell- és egész alakos szobrai. A Szilágyperecsenben idén felállított – a két világháború áldozatai emlékére – turulmadaras oszlop is az ő alkotása, jelenleg a zilahi római katolikus egyház részére készíti Szent László király szobrát. Életműdíjban részesült Szabó Vilmos képzőművész, aki a Maros megyei Sáromberkén született, tanulmányait Marosvásárhelyen és Kolozsváron végezte. Kinevezést Zilahra kapott, munkássága során a város közismert és megbecsült tanáraként több iskolában tanított. Képei, grafikái Ausztriától Japánig jutottak magángyűjtőkhöz, illetve képtárakba. Pár éve az Amerikából hazalátogató Nyárádi Elemérnek köszönhetően Zilahon tanuló fiatalokat díjaznak. /Fejér László: Művészek kapták a Pro Zilah-díjat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 18./

A nagykárolyi Károlyi Gáspár és Kaffka Margit szobrok után Deák Árpád nagyváradi szobrászművésznek immár harmadik Szatmár megyei köztéri alkotása a november 14–én Szatmárnémetiben, a régi kórház előtti parkban felavatásra kerülő Petőfi–szobra. A kolozsvári Ioan Andreescu Képzőművészeti Főiskolán végzett művész Erdély legismertebb szobrászai közé tartozik. Ő készítette el Kibéden Seprődi János etnomuzikológus mellszobrát, a nagyváradi Szent László templom kapuját díszítő bronz domborműveket, valamint a Toldi szerzőjének arcmását a nagyváradi Arany János Kollégium számára. A jövőre 50. születésnapját ünneplő képzőművész állandó résztvevője a nagyváradi alkotók csoportos kiállításainak. Egyéni tárlatot Nagyváradon 1997–ben és 1998–ban szervezett, 2000–ben pedig Budapesten mutatkozott be a nagyközönségnek. /A szobor alkotója. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 11./

Az idei ökumenikus lelkinapon, dec. 8-án Nagyváradon, a Szent László Gimnáziumban a dévai árvaházat vezető, a nyolc gyermekotthonban segítőivel immár 500 árvát gondozó Böjte Csaba ferences pap beszélt az Istenbe és emberbe vetett hitről és bizalomról. – Jó látni, ahogyan a jóság hatására megváltoznak az emberek – sommázta tizenhárom esztendő sok-sok megtapasztalását a szerzetes. A magyarországi népszavazásról kifejtette: „Ha a magyar nemzet a múlt hét végén a bizalom mellett döntött volna, erősebbek lettünk volna. Kár, hogy nincs meg a bizalmuk sem az Istenben, sem a gondviselésben, sem önmagukban, sem pedig az erdélyi magyarokban." Böjte Csaba az erdélyi magyarokat a moldvai csángókért hívta összefogásra. Alapítványi iskola létrehozásáért kérte a támogatást. /Balla Tünde: Elmélkedés Böjte atyával. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), dec. 10./

Deák Árpád képzőművész Simonyi-díjat kapott. Deák Árpád 1955-ben Marosvásárhelyen született. A kolozsvári képzőművészeti főiskolán évfolyamelsőként végzett, vizsgamunkája Szilágyi Domokos köztérre tervezett szobra. Ma is megtekinthető a főiskola területén. A rendszerváltás után járja a világot, s kitartóan kísérletezett grafikusként, szobrászként egyaránt. Deák Árpád szobrot állított Nagykárolyban (Károli Gáspár, Kaffka Margit), Nagyváradon (Szent László-legendák), Szatmáron (Petőfi Sándor), emléktáblát Ágyán (Olosz Lajos), Kibéden (Seprődi János), Máramarosszigeten (Hollósy Simon), Nagyváradon (Lorántffy Zsuzsanna), Simonyifalván (Simonyi Imre, Simonyi óbester). Grafikái, rajzai izgalmas kísérletek. A közeljövőben Aradon, a Jelen Házban plakettekkel és rajzokkal (versillusztrációk) jelentkezik. /Hevesi Mónár József: Szemlélet és magatartás. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 6./

A közép-európai kulturális örökség maradandó értékeit villantja fel a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban a múlt héten megnyílt tárlat. A Középkori falképek Európa szívében címet viselő tablókiállítás – az európai nagyvárosokat bejárva – most Háromszéken látható. Az európai kultúra nem ért véget Bécsnél – emelték ki büszkeséggel a szlovák és magyar szervezők, s egyben a tekintetben is példát nyújtanak, hogy két európai ország összefogva, együttműködve villantják fel a Kárpát-medence közös kulturális örökségét, a falképekben, templomi freskókban megelevenített Szent László legendát, a funkcionalitás szerepét is betöltő szentírás magyarázását. A tárlatmegnyitón jelen volt, a kiállítás védnökségét is ellátó Terényi János bukaresti és Jan Soth szlovák nagykövet. /Az európaiságot jelképezve. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 24./ Marosludas tánckedvelő magyarsága és románsága köszöntötte január 22-én a Hajdina néptánccsoportot fennállása ötödik évfordulóján. Kezdetben Tóth Sándor hittanár kezdte szervezni a csoportot. /Bölöni Domokos: Európa Marosludason. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 24./

Február 15-én bemutattak két új helytörténeti témájú könyvet Nagyváradon, Péter I. Zoltán újságíró, helytörténész Nagyváradi emlékképek című művét és Tavaszi Hajnal, a Várad című kulturális folyóirat szerkesztőjének Jeles váradi férfiak című kötetét. Mindkét kiadvány a Partium, illetve a Mecénás Alapítvány gondozásában jelent meg. A több helytörténeti művet is jegyző Péter I. Zoltán könyvében a város ismert építészeti műemlékeinek történetét mutatta be. Tavaszi Hajnal könyvében száz neves nagyváradi, illetve a városhoz szorosan kapcsolódó személyiség rövid élettörténetét ismertette a városalapító Szent László királytól Ady Endréig. /Balogh Levente: Emlékképek és jeles férfiak Nagyváradon. = Krónika (Kolozsvár), febr. 17./ Bejelentették, hogy február 17-én tartják Nagyváradon a Várad idei első számának nyilvános bemutatóját. A megyei tanács támogatta periodika az idén már nagyobb költségvetésből gazdálkodhat, tette hozzá Tavaszi Hajnal. /(Lakatos Balla Tünde): Jelentős váradi férfiak és emlékképek Nagyváradról. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 17./

A Szent László Akadémia Budapesten, a Magyarok Házában március 8-án nagy sikerrel mutatta be a dr. Dobai István: Tűnődések a történelemről, azaz a Mérhetetlen és az Ember viszonyáról, különös figyelemmel Európára és a magyarokra című hatalmas, kétkötetes művelődéstörténeti művét. A könyvet dr. Medvigy Endre, az Akadémia elnöke méltatta, a szerzőt és a mű célját Varga László, magát a művet dr. Pákh Tibor történész mutatta be. Az 1300 oldalas munka hiánypótló. Európának azt az 1620 éves történetét elemzi, melyet 324 és 1944 között a keresztyén hit, erkölcs, világnézet és kultúra uralt és irányított. /Könyvbemutató. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 11./

Nagyvárad Lótusz (Nufarul) lakónegyedében, a tömbháznegyedben van a régi várad-szőllősi római katolikus templom, mely a hajdani Szőllős falu középkorába enged bepillantani. Régészeti feltárások folynak. A falakon felfelé futó repedések megmutatták a régi istenháza lehetséges helyét, jelezte az ásatást irányító műépítész, Emődi Tamás és Lakatos Attila régész. Szőllős az egyik legrégibb katolikus kultuszhely. A román hatóságok a második világháború után csatolták a városhoz Szőllőst, amely pár évtized alatt jószerével el is tűnt a föld színéről a kommunista buldózerpolitika miatt. A hetvenes években épült hatalmas tömbháznegyed épült a helyén. Szőllős a Várad környéki kora középkori települések egyik legrégebbike. Szent László alapítása előtt, már a tizedik század végén és a tizenegyedik század elején létezhetett, vagyis régebbi Nagyváradnál. Első közvetlen említése a falunak 1232-ből való, a Váradi Regestrumban. A mai Szőllős területén kialakul Nagyszőlős, vagy Hídközszőllős és északra Kisszőllős, vagy Kusztosfalva. A kutatások során sikerült feltárni Szőllős középkori plébániatemplomának gótikus fázisát. A templom körüli középkori temető sírgödreiből számos, 12. századi lelet is előkerült. /Lakatos Balla Tünde: Kora középkor üzen – betonrengeteg mélyéről. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 8./

Az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház meghívására Marosvásárhelyen vendégszerepel az alternatív budapesti Hattyúdal Színház. A Szent László királyról ének című előadást április 13-án tekinthetik meg az érdeklődők. A mesedarab szövegkönyvét Tömöry Márta írta, a Képes Krónika, az egykori László-ének töredékei, búcsús énekek, ráolvasások, népi mondák és 20. századi népi gyűjtések alapján. Az előadást Szász Zsolt rendezte. /A Hattyúdal Színház Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 13./