Az RMDSZ mindenképpen ott lesz a megye vezetésében
– A megyei választási bizottság adatai értelmében a Maros megyei RMDSZ-nek 13 megyei tanácsosi mandátumot sikerült megszerezni. Ezzel erős frakció leszünk a megyei tanácsban, és úgy érzem, hogy az a csapat leszünk, amely az elkövetkező négy évre eldönti a megyei tanács működését – nyilatkozta tegnap sajtótájékoztatón Lokodi Edit Emőke, a megyei tanács leköszönő elnöke.
Ugyancsak 13 mandátuma van a Szociálliberális Szövetségnek (USL), hat a Maros Megyéért Egyesületnek (APM) és kettő a Diaconescu-féle pártnak. Politikai egyezségek lesznek, ezek fogják eldönteni, hogy az elkövetkező négy évben hogyan fogják vezetni a megyét. Lokodi szerint az RMDSZ mindenképpen ott lesz a megye vezetésében.
Mindenekelőtt megköszönte a választóknak, hogy vele voltak, hogy több szavazatot kapott, mint 2008-ban, több mint 96 ezren adták rá a voksukat, azonban, mint mondta, elkeseríti, hogy míg a román választópolgárok 17 százalékkal többen mentek el, mint négy évvel ezelőtt, nagyon sok magyar otthon maradt. Kijelentette: – Nem szeretném a választópolgárokra hárítani a felelősséget, de nagyon sok tényező vezetett ahhoz, hogy az emberek nem mentek el választani. Egyesek elkedvetlenedtek, mások nem hisznek a saját erejükben, holott négyévente az egyetlen erő a választópolgár, amely eldöntheti, hogy mi lesz az elkövetkező négy évben.
Véleménye szerint többet kell ezen dolgozni a következő választásokra, most azonban tovább kell lépni, együtt kell dolgozniuk az európai uniós projektek megvalósításán. – Azon leszek, hogy tudásomat, erőmet arra szenteljem a köztisztviselőkkel közösen, hogy ezek a projektek idejében megvalósuljanak, és támogassuk az önkormányzatok tevékenységét.
Arra, hogy az elkövetkező hetekben hogyan alakul a megye vezetése, nem tudott ebben a pillanatban választ adni, hiszen ezt a megye politikai vezetése fogja eldönteni.
A másik két magyar párt választási eredményeire utalva mondta, hogy a két párt semmit el nem ért, csupán arra volt jó, hogy megzavarja az embereket, hiszen együtt sem értek el annyi szavazatot, amennyi egyetlen tanácsosi mandátumhoz szükséges. Egy tanácsosi mandátumhoz 13.671 szavazat szükséges, a két párt együtt szerzett 12 ezer szavazatot.
– Tehát ez a 12 ezer szavazat pocsékba ment. Ezenkívül még 19 ezer szavazatot érvénytelennek nyilvánítottak. Nem tudni, mennyi jött ezek közül magyar településekről, ami majdnem annyi, amennyit Marius Pascan kapott a megyében.
Véleménye szerint erre is oda kell figyelni, jobban fel kell az embereket készíteni a következő szavazásra.
A Bíró Zsoltra leadott szavazatokról szólva elmondta: – Ez a 11 ezer szavazat, bevallom, nem lett volna nekem elég, csak a 19 ezer elrontott szavazattal, de azt ellenőrizni kellene.
Mint mondta, ki kell elemezni a bakikat. Ugyanakkor arra kérte a magyar politikát, hagyják az erdélyi magyarságot, hogy maga döntse el, mi jó neki, mert a Kövér László vagy Németh Zsolt kampányolása elbátortalanította az embereket.
– Az emberek nem politikai elemzések alapján döntenek. Inkább otthon maradtak. Azt mondták, ha nem tudunk megegyezni, ők nem jönnek el szavazni.
Hangsúlyozta, ezzel nem azt mondja, hogy haragszik a választópolgárokra. Elvárta volna, hogy tudatosabbak legyenek, mert ott maradtak otthon, ahol nagyon sokat tettek a közösségért, sok projektet megvalósítottak. Azt sem tartja kizártnak, hogy éppen ezért maradtak egyesek otthon, mert úgy érzik, mindent, amit akartak, megvalósítottak. Véleménye szerint az elkövetkezendőkben többet kell a közösségekkel kommunikálni.
A megyei tanács alelnöki tisztségét elvállalja, mondta, de ez a politikai egyezségek alkalmával fog eldőlni. – Elvállalnám, de hogy milyen felállásban, hogyan, hogy az RMDSZ egyáltalán döntő szerephez tud-e jutni a megye vezetésében, az elkövetkező hetekben derül ki – mondta végül Lokodi Edit.
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)

A magyarországi „beavatkozást” bírálja a budapesti ellenzék
A Fidesznek a romániai helyhatósági választásokba való beavatkozását bírálták a magyarországi ellenzéki pártok, amelyek szerint a „megosztó politika” nem hoz eredményt.
Az LMP szerint a választásokon bebizonyosodott, hogy az erdélyiek nem kérnek a Fidesz megosztó politikájából. Dorosz Dávid, a nemzeti összetartozás bizottság LMP-s tagja szerint kiderült, hogy „csúfos kudarcot szenvedett a Fidesz megosztó politizálása, ami egyértelműen az RMDSZ ellen irányult.” Hozzátette, hogy a Kövér László–Németh Zsolt–Tarlós István-trojka kampánya pedig „halálos csóknak bizonyult”, mert éppen azok a szervezetek szorultak háttérbe a választásokon, amelyeket meg akartak segíteni. Az ellenzéki politikus a választás legnagyobb tanulságának nevezte, hogyha a kormányoldal Budapestről „kívánja osztani az észt, és próbál szatellitpártokat létrehozni”, akkor azzal gyengíti a magyar közösségeket.
Az MSZP szerint a választások azt bizonyítják, hogy az erdélyi és a székelyföldi magyarság nem kér a Fidesz agresszív, megosztó politikájából. Ujhelyi István, a parlament szocialista alelnöke szerint ezt támasztja alá, hogy az RMDSZ annak ellenére tudta növelni polgármestereinek a számát, hogy a Fidesz az elmúlt hónapokban azt „a magyar adófizetők pénzén igyekezett térdre kényszeríteni”.
A Demokratikus Koalíció (DK) szomorúan, de nem meglepődve veszi tudomásul, hogy a helyhatósági választások tovább erodálták az erdélyi magyarság politikai és érzelmi összetartozását. Molnár Gábor, a DK ügyvezető alelnöke szerint a választási eredmények azt bizonyítják, hogy Orbán Viktor nemzetmegosztó politikája súlyos károkat okozott immár Erdélyben is. Molnár gratulált az anyaországból fújó ellenszél dacára helytálló RMDSZ-nek. „A két orbáni kreatúra, az MPP és az EMNP látványos bukása súlyos figyelmeztetés, és annak bizonyítéka, hogy a határon túlra irányított ostoba magyarságexport károkat okoz” – véli az ellenzéki politikus.
A Jobbik szerint a Budapestről támogatott pártok vártnál gyengébb szereplése megerősítette számára, hogy helyes álláspontot képviselt, amikor következetesen elutasította Magyarország beavatkozását az erdélyi választási küzdelembe, és nem foglalt állást egyik magyar politikai erő mellett sem. Szabadság (Kolozsvár)

Lecsó
Engedje meg az olvasó, hogy most kivételesen Tőkés Lászlónak ajánljunk egy örömhírt. Vasárnap eldőlt, hogy brüsszeli képviselőnk a következő években sem fog unatkozni. Lesz munkája bőven, mert szerveznie kell a negyedik és az ötödik magyar pártot Erdélyben, ha az RMDSZ-t még a következő évtizedekben ki akarja ütni. Mert – amióta egyik alapító tagjaként összerúgta vele a patkót – másfél évtized sem volt elegendő, hogy ettől a „posztkommunista” párttól elhódítsa a tömegeket, pedig a területi autonómia mellett megannyi földi és égi jót ígért nekik. Nemhogy Szász Jenő csapata, az MPP, de az új Tőkés-párt, az EMNP sem brillírozott.
Ellenkezőleg, a béka fenekénél ragadt, annak ellenére, hogy a teljes pesti kormányt és parlamentet maga mögött tudhatja. Mint tapasztaltuk: nemcsak azzal, hogy a magyarországi adófizetők pénzéből több százmillió forintot térítettek el az „igazi magyar párt”, az EMNP struktúrájának kiépítésére, de azzal is, hogy Kövér Lászlóék a magyar-román kapcsolat mérgezését vállalva kampányoltak a két zsebpártnak. Sokan szerettük volna látni: milyen arcot vágott Kövér úr, amikor megtudta két kis favoritjuk választási „eredményét”. Az RMDSZ iránti, sokak szerint elsősorban félretájékoztatásból és irigységből táplált dühös ellenszenvét látva, aligha az jutott eszébe, hogy jobb és humánusabb lett volna azokkal a kidobott százmilliókkal inkább a havi 43 ezer forintból tengődő többgyermekes borsodi és szabolcsi családokat támogatni.
Talán inkább arra gondolt, hogy az ellenzék megtévesztésére miként bújtassanak el még több forintot a költségvetésben a szájuk íze szerint cselekvő új erdélyi pártocskák támogatására. Mert ha az említett két zsebpárt mostani teljesítményét vesszük alapul, akkor még legalább hat új magyar párt és négy választási ciklus kell ahhoz, hogy Kelemen Hunorékat a magyar voksok ötven százaléka alá szorítsák. Már engedelmet, de Kövér úr és csapata gyakorlati megnyilvánulásaiból akaratlanul is azt vesszük ki, hogy szerintük annál erősebb az erdélyi magyarság és annál egységesebb a magyar nemzet, mennél több pártra szakítják szét. Jóllehet még a székelység „büszke és öntudatos anyavárosa” (idézet emlékezetből Szász Jenőtől) a mostani választáson is értésükre adta, hogy másképpen, a tulipán jegyében képzeli el az egységet. Ha netán a nagy pártcsinálónak, a volt püspöknek gondot okozna a további új pártok elnevezése, szívesen adunk kölcsön pár ötletet. Legyen például: Legmagyarabb Erdélyi Magyarok Egylete (Leme), Lánglelkű Erdélyi Hunok Uniója (Lehu), Lelkes Erdélyiek Cselekvő Osztaga (Lecso).
Sike Lajos. Új Magyar Szó (Bukarest)

Orbán dilemmái
Kaptam egy levelet Orbán Viktortól. Aztán felhívott telefonon. Már attól tartok, holnap bekopog hozzám – mondta az egyik legismertebb ifjú humorista egy szórakoztató műsorban. Ezzel mindnyájan így vagyunk, mert hát mindnyájunkat megkonzultált a miniszterelnök szép piros-fehér-zöld díszítésű nemzeti konzultációs levéllel még a tavaly, sőt mosolygós, ifjúkori fényképét is elküldte nekünk, csekély egy milliárdért. Jönni nem jött egyelőre, csak az idei újabb konzultációs levél, újabb egymilliárdért.
Akárhogy nézem, annyiba került ez a szemfényvesztés, amennyit lecsípett a nemzeti együttműködés kormánya a határon túli támogatási keretből. Az előirányzatok megkurtítása alapján már az a gyanú is felébredt bennem, hogy vagy lesz szerencsénk az idén még egy egymilliárdos Orbán-fotós konzultációs levélhez, vagy valami nagy össznemzeti meglepetés készül. Arra tippeltem például, hogy régi jó szokása szerint ezúttal is elmegy kampányolni Erdélybe az utolsó percben, sérthetetlen diplomata autójával akár a Nyirő-hamvakat is magával viheti, ha már bajtársa és elvtársa, olyan csúnyán elpancserkodta a dolgot. De úgy látszik, nem akart újabb nyilvános lebőgést, mint 2008-ban, így csak hűséges fegyverhordozóit küldte a jól elaknásított erdélyi csatatérre. Ám Orbánt kemény fából faragták, nem adja fel egykönnyen. Betoppan akkor, amikor a legkevésbé várjuk – talán az őszi választási kampányban. Addig majd valahogy csak sikerül eldöntenie, hogy saját (Fidesz) képére és hasonlatosságára teremtett pártocskái közül melyik legyen az igazi: a 0,5 vagy a 0,6 százalékos? Esetleg megkérdezi az erdélyi nemzettársakat is egymilliárdért (maradt még annyi a megkurtított támogatási keretből, ha nem költötték el máris mind a Nyirő-temetésre, fenyőcsemetékre és demokrácia-központokra) nemzetiszínű levélben, hogy mi nőtt jobban a szívükhöz – a polgári vagy a néppárti, a fenyő vagy a csillag? Merthogy a fonnyadt tulipánt unja minden igaz magyar, az már rég eldöntetett Budapesten.
Hát, ezúttal őszintén nem irigylem a nemzet miniszterelnökét. Az előtte tornyosuló feladatot szinte nem lehet presztízsveszteség nélkül megoldani. Választási lehetőségei is nagyon korlátozottak, az egyetlen épkézláb alternatíva, az erdélyi magyarság egyetlen, többszöri választáson legitimitást nyert érdekvédelmi szervezete, az RMDSZ melletti kiállás vagy legalábbis a vele szembeni semlegesség pedig kizárt, mert a be nem hódolást az orbáni gondolkodás és rendszer sem megbocsátani, sem megtűrni nem tudja. Magyarországon, két évvel a kormányváltás után is, a legfőbb rendezőelv még mindig a bosszú és a főnök iránti feltétlen hódolat. A most lezárult romániai helyhatósági választási kampány, az, hogy a fideszes politikusok mindkét kis versenypárt mellett megjelentek támogatólag, azt bizonyítja, hogy az erdélyi ideológiai pluralizmus szükségességének fideszes kormányzati filozófiája nem volt más, mint álca. Az igazi és egyetlen cél az RMDSZ megalázása, pozícióinak rontása volt, ellenkező esetben vagy otthon tartotta volna embereit Orbán, vagy kiadta volna az ukázt, hogy ki a támogatható és támogatandó. Kövér László ugyan a Fidesz egyik alapembere, közismerten kezelhetetlen, önjáró figura, de ebben a pártban rend van és fegyelem, a Főnök akarata ellenére holtbiztos, hogy egyetlen politikusa sem flangálhatna a szomszédos országban, lebarbározva annak kormányát, kampányolva olyan párt mellett, amelyet nem tart arra érdemesnek a Vezér.
Ha ősszel újra három magyar szervezet áll rajthoz, az Orbán vereségének nyílt beismerése lesz. Ha mind a népieket, mind a polgáriakat engedi indulni, akkor régen rossz. Naivitás lenne azt hinni, hogy román pártfinanszírozás, társadalmi beágyazottság és helyi gazdasági hátország nélkül ezek a klónocskák Orbán és kormánya támogatása nélkül létezhetnének. Ha mégis újra megméretkezni támad kedvük, azt is utasításra teszik. Az azt jelenti, hogy maga a Vezér is beismeri: győzni már nem tud, de bosszút állni, rombolni még mindig lehet. Akkor Orbán sem toppan be majd váratlanul fát ültetni, nemzeti konzultációs levél sem érkezik. Csupán az ára, mert bizony sokszor rombolni drágább, mint építeni.
Gál Mária. Új Magyar Szó (Bukarest)

Megosztással vádolja Tőkés Lászlót Szász Jenő
Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke az erdélyi magyar jobboldali szavazók megosztásával vádolja Tőkés Lászlót. A politikus – aki a hétvégi helyhatósági választáson alulmaradt a székelyudvarhelyi polgármesteri posztért folytatott küzdelemben – a Hargita Népe napilapnak úgy nyilatkozott, az EP-képviselő és a védnöksége alatt álló Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) „megosztási kísérlete” távol tartotta az urnáktól a választópolgárokat, emiatt az RMDSZ tíz–tizenöt évig megőrizheti monopóliumát.
„Az őszi parlamenti választások előtt a néppártnak el kell döntenie, kivel akar együttműködni: az RMDSZ-szel vagy velünk. Mi sem vagyunk erősek, de a néppártosok aztán végképp nem” – állapította meg Szász. Különben az idei önkormányzati megmérettetés vesztese a három erdélyi magyar alakulat közül éppen az MPP.
Miközben 2008-hoz képest az RMDSZ növelte helyi tanácsosai és polgármesterei számát is, a polgári párt tizenkét megyei és 223 települési képviselői, valamint négy polgármesteri mandátummal kevesebbet szerzett, a nulláról indult EMNP pedig hét megyei és 214 helyi tanácsosi, valamint két polgármesteri posztot gyűjtött össze.
Az MPP több politikusa tisztújítást követel a párt élén a választási eredmények miatt, ugyanakkor erre és a közéleti szerepléstől való megcsömörlésére hivatkozva Molnár Miklós lemondott az alakulat székelyudvarhelyi szervezetének elnöki posztjáról és frissen szerzett második tanácsosi mandátumáról.
Eközben Benedek Imre, az alakulat marosvásárhelyi polgármesterjelöltje – aki megsértődött amiatt, hogy csak 1300 szavazatot kapott – érdekes módon Kövér László házelnök látogatásának tudja be alacsony támogatottságát, holott múlt heti erdélyi kampánykörútja során az MPP tiszteletbeli elnöki tisztségét is betöltő fideszes politikus neki is korteskedett. Kijelentése miatt az MPP vezetősége elhatárolódott Benedektől.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)

Rácz „eltünteti a nyomokat”
Szerződéseket köt, számlákat állít ki és fizet Kézdivásárhely bukott polgármestere, az MPP-s Rácz Károly, mutattak rá tegnapi sajtótájékoztatójukon az RMDSZ háromszéki vezetői.
Bokor Tibor megválasztott RMDSZ-es polgármester kifejtette: fontosnak tartja a magyar– magyar összefogást Kézdivásárhelyen, ma találkoznak az EMNP helyi képviselőjével, ellenben az MPP-vel való együttműködés bonyolultabb lesz, mert ettől a párttól több sebet is kaptak a választási kampányban. Bokor Tibor szerint jelenleg is terror van a kézdivásárhelyi városházán. Az új városgazda szerint Rácz Károly folytatja a dokumentumok égetését, és tegnap az utolsó pillanatban tudták megakadályozni a Fortyogó fürdő eladását. Bokor szerint át fogják világítani az elmúlt négy évben kötött szerződéseket. Kifogásolja, hogy Rácz Károly továbbra is úgy viselkedik, mintha megnyerte volna a választást. „Nincs semmilyen törvényes eszközünk arra, hogy leállítsuk, mert amíg az új polgármestert és önkormányzatot be nem iktatják, a jelenlegi teljes jogkörrel rendelkezik, és ezt hangoztatja is” – mondta Bokor Tibor. Tamás Sándor háromszéki RMDSZ-elnök sajtótájékoztatón azt mondta: tudomásuk van arról, hogy Rácz Károly saját cégének kiszámlázott 3300 lejt, amiből villanyégőt vásárolt a városnak. Az RMDSZ-es vezetők vádjaira válaszolva Rácz Károly a sajtónak elmondta: nem voltak és nem is lesznek visszaélések, és visszautasítja a vádakat.
Keresik a „pozícióvesztés” okait
Összetett okai vannak, hogy az RMDSZ fontos pozíciókat veszített a vasárnapi önkormányzati választások során, mondta el tegnapi sajtótájékoztatóján Antal Árpád. Sepsiszentgyörgy polgármestere szerint Székelyföldön is fájnak a Szatmár és Maros megyei kudarcok. Antal Árpád leszögezte: Európában mindenki ott kampányol, ahol akar, így Kövér Lászlónak is joga volt Romániába jönni, de nem mérte fel látogatása következményeit. Szerinte a magyarországi politikusok azért jöttek Erdélybe, hogy az RMDSZ-től elvegyenek mandátumokat, és azokat a kedvenc pártjaiknak szerezzék meg. Sajnos ezeket a tisztségeket végül román pártok vették el a szövetségtől, ugyanis Kövér László nyilatkozatai olyan hangulatot generáltak, amely interetnikus környezetben a románokat jobban mozgósította.
Kovács Zsolt. Új Magyar Szó (Bukarest)

Külön kell választani a történelmi vitákat a politikai vitáktól – jelentette ki Orbán Viktor miniszterelnök a bécsi Die Presse vasárnapi számában megjelent interjújában a vitákat kiváltó magyarországi Horthy-emlékművek kérdéséről.
„Közép-Európában a kommunisták egyik fő küldetése az volt, hogy kitöröljék a múltat. A múltról szóló mostani viták erre reagálnak” – vélekedett a kormányfő, hozzátéve: az akkori korszak pártjai közül a Fidesz a kisgazdapárttal van legközelebbi rokonságban, amely ellenzékben volt Horthyval szemben. Orbán Viktor szerint emlékművek létesítéséről dönteni kizárólag az egyes önkormányzatok dolga, ugyanakkor a Horthyról szóló vitát hosszúnak és nagyon bonyolultnak nevezte. „Nem az én feladatom miniszterelnökként végleges ítéletet mondani. Amellett vagyok azonban, hogy a vita folytatódjon” – jelentette ki, leszögezve: Magyarország demokrácia, és ha az emberek meg akarnak vitatni valamit, akkor meg kell vitatniuk. Leszögezte, hogy egy Lenin-, Sztálin- vagy Hitler-emlékművet határozottan ellenezne. „Horthyt diktátornak nevezi valaki?" – felelt az újságnak arra kérdésére, hogy egy „hazai diktátor” emlékművével egyetért-e. „Szálasi Ferenc volt diktátor” – tette hozzá. Nyirő József újratemetésének ügyéről szólva kijelentette, hogy azt kegyeleti és nem politikai kérdésnek tartja, és nem ért egyet azzal, hogy Kövér László részvétele szimbolikus jelentőségű politikai lépés lett volna. „Csodálkozom, hogy Románia számára ez politikai kérdés" – mondta. Hozzátette, Budapesten nemrég megemlékeztek Kádár Jánosról is, amit szintén kegyeleti aktusnak tart. Különben a Fejér megyei Csókakőn szombaton felavatták Horthy Miklós egykori kormányzó mellszobrát, amely a Nagy-Magyarországról elnevezett téren kapott helyet. Az alkotás a második köztéri Horthy-szobor az anyaországban. Székelyhon.ro

Baloldali tiltakozók zavarták meg a csepeli Nyirő-megemlékezést
Baloldali tüntetők zavarták meg a Nyirő József-megemlékezést, amelyet Csepelen a Radnóti Miklós Művelődési Házban tartottak pénteken. Az épület előtt a Demokratikus Koalíció szimpatizánsai tiltakoztak azellen, hogy Nyirő Józsefet épp a Randóti Miklósról elnevezett intézményben ünneplik.
Németh Szilárd, Csepel fideszes polgármestere „kis intermezzónak” nevezte a tüntetést, szerinte a tüntetők célja a „botránykavarás” volt. Az elöljáró megjegyezte, hogy a tüntetést szervező Vadai Ágnesnek, a Demokratikus Koalíció elnökségi tagjának a Parlamentben két Nyirő József- és egy Radnóti-kötetet fog ajándékozni, hogy megismerhesse az erdélyi író műveit.
Fráter Olivér történész felidézte a meghiúsult székelyudvarhelyi újratemetés körülményeit, szerinte az újratemetést a román hatóságok ellenállása és a helyi magyarság politikai érdekképviselete vezetőjének elutasító magatartása hiúsította meg. A történész elmondta: elkezdte kutatni Nyirő József második világháborús szerepvállalását, az eddigi eredményei azt mutatják, az író „nem vállalt tevőleges szerepet egyik diktatúrában sem”. Kijelentette: háborús bűnökkel nem vádolták meg, és nem ítélték el.
Takaró Mihály irodalomtörténész emlékeztetett: az író munkássága 2013. szeptember 1-jétől a nemzeti alaptanterv része lesz. Szerinte a két világháború közötti magyar irodalmi kánon csonka, torz, és helyre kell állítani. Mint fogalmazott, a kánonból ideológiai okokból száműzték a nemzeti-konzervatív irodalmat és az erdélyi irodalmat. Az irodalomtörténész, utalva Nyirő szélsőjobboldali múltjára, elmondta, a magyar irodalom számos alakját száműzhetnék a kánonból közéleti szerepvállalásaiért. Ugyanakkor leszögezte, szerinte a kommunista eszmével való szimpatizálás miatt nem kell kizárni a magyar irodalomból József Attilát, Babits Mihályt vagy Kosztolányi Dezsőt sem.
Megszólalt a Die Presse német lapnak adott interjúban a Nyirő-botrány kapcsán Orbán Viktor miniszterelnök is, aki kijelentette, hogy azt kegyeleti és nem politikai kérdésnek tartja, és nem ért egyet azzal, hogy Kövér László részvétele szimbolikus jelentőségű politikai lépés lett volna. „Csodálkozom, hogy Románia számára ez politikai kérdés” – mondta. Hozzátette, Budapesten nemrég megemlékeztek Kádár Jánosról is, amit szintén kegyeleti aktusnak tart. Krónika (Kolozsvár)

Orbán Viktor: beszéljünk Horthyról!
„A Fidesz a korszak pártjai közül az ellenzéki kisgazdapárttal van közelebbi rokonságban”
Magyarország csak akkor vezeti be az eurót, ha „teljesen készen áll rá” – mondta a Die Presse című bécsi konzervatív lapnak Orbán Viktor. A miniszterelnök szerint szükséges Horthy Miklós történelmi szerepének megvitatása. „Az akkori korszak pártjai közül a Fidesz a kisgazdapárttal van legközelebbi rokonságban, amely ellenzékben volt Horthyval szemben” – fogalmazott Orbán Viktor. Magyarországot még sok évig nem érinti, hogy az Európai Unió az erősebb integráció, a fiskális és bankunió felé halad, amikor is a tagállamoknak a szuverenitás még nagyobb hányadáról kell lemondaniuk. „Levontuk a tanulságot a déli országok válságából, az eurócsoporthoz való túl gyors csatlakozás katasztrófához vezet” – jelentette ki Orbán Viktor a Die Presse vasárnapi számában megjelent interjúban.
Azaz Magyarország csak akkor csatlakozik az euróövezethez, „ha már teljesen készen áll rá”. Orbán Viktor a nemzetek Európája mellett foglalt állást. A kontinens legnagyobb előnye a sokszínűsége – jelentette ki. Úgy vélekedett, hogy a szuverenitáshoz kötődő jogok átadásakor „nagyon óvatosnak” kell lenni, s a kulcsfontosságú döntés ebből a szempontból az euróövezetbe való belépés kérdése. „Egyelőre nem tudni, hogyan vészeli át az euróövezet a jelenlegi válságot, és hogy belül lesz-e jobb vagy kívül” – mondta a kormányfő. „Vannak komoly nehézségeink, de eddig nagyon sikeresek voltunk abban, hogy közeledjünk céljainkhoz” – jelentette ki. Kormányra lépése előtt Magyarország rosszabb helyzetben volt, mint Görögország. Az IMF-program 2008-ban Európában Magyarország megmentését szolgálta. Görögország azóta összeomlott, Magyarország még mindig áll.
A miniszterelnök a baloldalról úgy vélekedett, hogy azt 2010-ben szétzúzták. A Fidesz minden időközi választást megnyert – mutatott rá azzal kapcsolatban, hogy az újságíró olyan közvélemény-kutatásokra utalt, amelyek az MSZP-nek a Fideszét megközelítő támogatottságát mutatták ki.
A vitákat kiváltó Horthy-emlékművek kérdéséről úgy vélekedett, hogy külön kell választani a történelmi vitákat a politikai vitáktól. „Közép-Európában a kommunisták egyik fő küldetése az volt, hogy kitöröljék a múltat. A múltról szóló mostani viták erre reagálnak” – vélekedett. „A Fidesz az akkori korszak pártjai közül a kisgazdapárttal van legközelebbi rokonságban, amely ellenzékben volt Horthyval szemben” – hangsúlyozta.
Emlékművek létesítéséről dönteni kizárólag az egyes önkormányzatok dolga – mondta. A Horthyról szóló vitát hosszúnak és nagyon bonyolultnak nevezte Orbán Viktor, „s nem az én feladatom miniszterelnökként végleges ítéletet mondani. Amellett vagyok azonban, hogy a vita folytatódjon” – jelentette ki. „Magyarország demokrácia. Ha az emberek meg akarnak vitatni valamit, akkor meg kell vitatniuk” – fogalmazott. Leszögezte, hogy egy Lenin-, Sztálin- vagy Hitler-emlékművet határozottan ellenezne. „Horthyt diktátornak nevezi valaki?” – felelt az újságnak arra kérdésére, hogy egy „hazai diktátor” emlékművével egyetért-e. „Szálasi Ferenc volt diktátor” –tette hozzá. Nyirő József újratemetésének ügyéről szólva kijelentette, hogy azt kegyeleti és nem politikai kérdésnek tartja, s nem ért egyet azzal, hogy Kövér László részvétele szimbolikus jelentőségű politikai lépés lett volna. „Csodálkozom, hogy Románia számára ez politikai kérdés” – mondta. Budapesten nemrég megemlékeztek Kádár Jánosról is, amit szintén kegyeleti aktusnak tart.

Elie Wiesel visszaadta nagykeresztjét Kövér és a múlt átírása miatt
Egy Kövér Lászlónak címzett levélben mond le magas magyar állami kitüntetéséről Elie Wiesel magyar származású Nobel-békedíjas író. Írása szerint megdöbbenéssel és felháborodással értesült arról, hogy a magyar Országgyűlés elnöke is részt vett a nyilas eszméket valló erdélyi író, Nyirő József újratemetési kísérletében. Kövér László házelnök megkapta a levelet, erősítették meg kérdésünkre. A válasz várhatóan szerdán születik meg.
Mély megdöbbenéssel és felháborodással értesültem arról, hogy Szőcs Géza kulturális államtitkár és Vona Gábor, a szélsőjobboldali Jobbik elnökének oldalán Ön is részt vett azon az ünnepségen, amelyet Romániában szerveztek a nyilaskeresztes parlament tagjának, Nyirő Józsefnek a tiszteletére. Megbotránkoztatónak találom, hogy a magyar Országgyűlés elnöke képes volt elmenni egy olyan ünnepségre, amely a Horthy- és a Szálasi-rezsim fasiszta ideológiája előtt tiszteleg – szerepel abban a levélben, amelyet a Nobel-békedíjas Wiesel még június 7-én írt Kövér Lászlónak a román hatóságok által végül meghiúsított Nyirő-temetés kapcsán.
Írásában a magyar származású amerikai zsidó író kitér azokra a „nyugtalanító hírekre”, amelyek szerint Magyarországon köztereket neveznek el Horthy Miklósról és rehabilitálják Wass Albertet, illetve a világháborús fasiszta kormánnyal együttműködő más közéleti szereplőket, és a tanrendbe kerülnek a szélsőjobboldali eszméket hirdető szerzők.
Wiesel a levélben emlékeztet rá, hogy 2009 decemberében tartott parlamenti beszédében felkérte a magyar képviselőket, hogy tegyenek többet a bizonyos kiadványokban és a politikai életben is megjelenő antiszemita, rasszista megnyilvánulások ellen, amelyek „szégyent hoznak a nemzetükre”.
„Azóta egyre világosabb, hogy a magyar hatóságok bátorítólag lépnek fel azokban a kísérletekben, amelyek tisztára mosnák Magyarország múltjának ezt a tragikus fejezetét, nevezetesen a világháborús magyar kormány részvételét az ország több százezer zsidó állampolgárának deportálásában és meggyilkolásában” – állapítja meg Az éjszaka című könyvével világhírűvé vált író.
„Nem akarom, hogy közöm legyen ehhez, ezért ezennel visszaadom a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét, amelyet 2004. június 24-én Magyarország elnökétől [Mádl Ferenctől – a szerk.] kaptam” – zárul Wiesel levele.
Kövér László házelnök megkapta a levelet, erősítették meg kérdésünkre. A válasz várhatóan szerdán születik meg - tájékoztatta a Népszabadságot az Országgyűlés sajótosztálya. Magyar Hírlap. Népszabadság

A Magyar Narancs ahol tud, segít
Talán még nem késő
Radnóti Miklós naplójából kiderül: Nyirő József 1941-ben részt vett a weimari költőnapon, ahol Hitlert és a náci Németországot dicsőítette. Nem felejtette el megjegyezni: „A vér megtisztítja Európát.” Az idézetet Kövér László figyelmébe is ajánljuk, aki még gondolkozik, mit válaszoljon Elie Wieselnek.
A Magyar Országgyűlés elnöke, Kövér László szerdára ígért választ arra a levélre, amelyben Elie Wiesel visszaküldi a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjét. Egy ilyen választ nyilván nem könnyű megfogalmazni: a megfelelő mélységű filológiai feltáró munka akár több napot is igénybe vehet, ezért lapunk úgy döntött, egy kis adalékkal a nyilván töprenkedő házelnök segítségére siet. A következő idézet Radnóti Miklós naplójából származik (Radnóti Miklós: Napló. Magvető, 1989, 197. oldal):
1941. nov. 3. Zűrzavar a weimari költőnap körül. Ki „reprezentálta” hát a költők hazáját, hazámat? Újabb újsághír. „A Harmadik Birodalom ez év október 31-én is megrendezte a weimari költőnapot, amelyen Közép- és Kelet-Európa tizenegy nemzetének meghívott költői is részt vettek. A magyar irodalmat a költőnapon Nyirő József erdélyi író reprezentálta. Nyirő az UFA számára többek között a következőket mondotta: »Ezekben a napokban a szellemi Európa születik újjá. Boldog vagyok és boldog a magyar irodalom, hogy ebben a szellemi felépítésben szintén részt vehet. Szép képet láttam éppen az előbb a templomban, amint Luther rámutat a bibliának arra a mondására, hogy a vér megtisztít minket. A vér megtisztítja Európát. Európa népei a békének, a léleknek és az új szellemiségnek a jegyében összefognak és egymásra találnak. Teljes szívvel, teljes lélekkel akarjuk ezt a munkaközösséget vállalni. Éljen Hitler Adolf! Éljen Németország! Éljen a német írótársadalom!«”
1941. október végén egy és máson már túl volt a világ és a náci Európa. A náci Németország elfoglalta Csehszlovákiát, Lengyelországot, Hollandiát, Belgiumot, Franciaországot, a skandináv államokat, Görögországot stb. De Európa 1941 októberében túl van a zsidókat sújtó egyszerű diszkriminatív törvényhozáson is – a zsidókat ekkoriban már nagyban deportálják, kényszermunkára vagy gettókba kényszerítik (Lublin – 1939. október, Łódz – 1940. április, Varsó – 1940. november stb.). Lengyelország keleti, Ukrajna nyugati részein a Heydrich-féle Einsatzkommandók tömegméretekben irtják a zsidókat; túl vagyunk a iaşi-i pogromon (1941. június), a kaunasi (1941. július) és egy sor egyéb pogromon; a Babij Jar-i vérengzésen (1941. szeptember) és a Kamenyec Podolszkij-i tömegmészárláson. Ekkorra beüzemeltek nemcsak a koncentrációs, de a megsemmisítőtáborok is (Majdanek, Belzec, Auschwitz).
Hogy akadt magyar író, aki szerint épp ez lenne az, amikor „Európa népei a békének, a léleknek és az új szellemiségnek a jegyében összefognak és egymásra találnak”, hát, sajnálatos. És nem azért mondta ezt, mert nem tudta; hanem épp ellenkezőleg. De evvel a szégyennel még megbirkóznánk valahogy – ennek a megbirkózásnak tudniillik vannak bejáratott és bevált módjai.
De mit kezdjünk Kövérrel? És mit kezdjen ő magával?
Talán még most sem késő. Talán mindazok után sem késő, amit a házelnök mindannyiunk nevében, a magyar állam nevében a tömeggyilkosok dicsőítőjének tisztára mosásában az elmúlt hetekben elvégzett. Hisz most pompás alkalom kínálkozik: Kövér megírhatja Wieselnek, de leginkább ennek az országnak, minden lakójának, hogy megtévedt, hogy belátta, mit tett, hány embert bántott és félemlített és keserített meg. Hogy szégyent hozott mindannyiunkra.
Lehet persze, hogy nem ír semmit, vagy nem ezt írja meg. És akkor az lesz, hogy a házelnök is úgy gondolja, a vér tisztítja majd meg Európát. Magyarországot. Magyar Narancs

Nyirő román „áldozata”?
Nyirő József erdélyi író ügyének „nem megfelelő kezelése” miatt váltották le Dorin Dobrincut, az országos levéltár igazgatóját.
Nyirő József erdélyi író ügyének „nem megfelelő kezelése” miatt váltották le Dorin Dobrincut, az országos levéltár igazgatóját. Ioan Rus belügyminiszter pénteken írta alá a Dobrincu felmentéséről szóló miniszteri rendeletet. A felmentett levéltári igazgató szerint a tárcavezető informális találkozón mondta el neki, hogy a levéltár nem szolgáltatott idejében információkat Nyirőről, és ezért váltotta le. Dobrincu sértőnek tartja, hogy a belügyminiszter informális találkozón, más belügyisek jelenlétében közölte ezt vele, és nem hivatalos keretek között. Szerinte a Nyirő-ügyre való hivatkozás csak ürügy az ő menesztésére. Mint mondta, május 25-én hívta fel a belügyminiszter, és kért tőle levéltári információkat Nyirő tevékenységéről. Dobrincu – állítása szerint – azonnal utasította alkalmazottait, hogy szedjék össze a levéltárban található valamenynyi információt, és még aznap este közölte a szaktárcával a levéltárban talált dokumentumokat olyan körülmények között is, hogy – az igazgató úgy véli – a belügyminisztérium levéltárában sokkal több irat található, mint az országos levéltárban. Mint ismeretes, a román hatóságok nem engedélyezték május végén Nyirő József erdélyi író székelyudvarhelyi újratemetését.
Nyirő miatt Wieselnek nem kell magyar kitüntetés
Egy Kövér Lászlónak címzett levélben mondott le magas magyar állami kitüntetéséről Elie Wiesel magyar származású Nobel-békedíjas író. Az Országgyűlés elnökének kabinetfőnöke tegnap megerősítette, az író június 7-i keltezéssel levelet küldött Kövér Lászlónak, amelyben jelezte, lemond az államfőtől 2004-ben kapott kitüntetéséről. Wiesel többek között kifejtette, megdöbbenéssel és felháborodással értesült arról, hogy a Magyar Országgyűlés elnöke is részt vett a szerinte nyilas eszméket valló erdélyi író, Nyirő József újratemetési kísérletében. Írásában a magyar származású amerikai zsidó író kitér azokra a „nyugtalanító hírekre”, amelyek szerint Magyarországon köztereket neveznek el Horthy Miklósról és rehabilitálják Wass Albertet, illetve a világháborús fasiszta kormánnyal együttműködő más közéleti szereplőket, és a tanrendbe kerülnek a szélsőjobboldali eszméket hirdető szerzők. Elie Wiesel 2004-ben Mádl Ferenc köztársasági elnöktől vette át a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét. Új Magyar Szó (Bukarest)

A posztkommunista visszarendeződésnek az erdélyi magyarok a kárvallottjai
Elismerésre méltó az, a politikai pártokon felülemelkedő, együttes fellépés az aggasztó méreteket öltött romániai magyarellenesség ügyében, melynek rendjén nem csupán Gyürk András, Gál Kinga és alulírott ragadtunk tollat az EP magyar néppárti delegációja nevében, hanem Winkler Gyula és Sógor Csaba RMDSZ-es EP-képviselők, valamint Tabajdi Csaba MSZP-s delegációvezető is levelet intéztek az EP szocialista és liberális frakcióvezetőihez, az erdélyi magyarság védelmében.
Annál sajnálatosabb azonban, hogy Tabajdi képviselő úr elvbarátai, illetve Hannes Swoboda szocialista és Guy Verhofstadt liberális frakcióvezetők hozzánk intézett válaszlevelükben gyakorlatilag védelmükbe vették a szocialista vezetésű román kormány magyarellenes politikáját.
Szintén elismerésre méltó az, hogy a testület társelnökeként Tabajdi Csaba az EP Kisebbségügyi Frakcióközi Munkacsoportjának (Intergroup) napirendjére tűzte a romániai magyarság helyzetét. Az intergroup június 14-i ülésének meghívottjaiként Borbély László RMDSZ-alelnök, valamint Stelian Stoian nagykövet, Románia brüsszeli állandó képviseletének vezetője voltak az előadói a vitás kérdéseknek.
Az elismerésre méltó erőfeszítések mellett viszont fonák és már-már cinikus, ahogyan Tabajdi képviselő úr újbólcsak pártos előítéletei hangoztatására lyukad ki, amikor is „a Fidesz erdélyi tevékenységének, a Nyirő-újratemetés ügyének, vagy Kövér László erdélyi kampánykörútjának” az emlegetésével próbálja relativizálni a nacionalista román kormányzat felelősségét. A szocialista kisebbségpolitikus csak azt felejti el kimondani, hogy a magyarellenességben jeleskedő Szociálliberális Szövetség (USL) vezető politikai ereje nem más, mint a román Szociáldemokrata Párt (PSD), az MSZP testvérpártja, a Hannes Swoboda vezette szocialista EP-frakció pártcsaládjának tagja. Becsületére váljék tehát Tabajdi Csaba szocialista delegációvezetőnek, hogy ahelyett, hogy Mesterházy Attila pártelnökkel együtt örvendezne a Victor Ponta vezette román szocialisták választási győzelmének – inkább az általuk diszkriminált erdélyi magyaroknak fogja pártját. Örömünk azonban még így sem lehet teljes, mivel Tabajdi Csaba ugyanakkor kommunista-típusú egypárti logikával jelenti ki, hogy „a romániai magyar nemzeti közösség – egyetlen – legitim politikai képviselőjének az RMDSZ tekinthető”, melynek „folyamatos párbeszédet kell folytatnia a kormányzattal”… „A problémákat Románián belül kell megoldani” – teszi hozzá, a rossz emlékű „be nem avatkozás elve” értelmében egyben azt is kikötve, hogy „a magyar politikai erőknek… tartózkodniuk kell az etnikumközi feszültség további kiélezésétől”.
Száz szónak is egy a vége: világosan kell látnunk, hogy Romániában a legutóbbi kormányváltáskor, majd a helyhatósági választások rendjén posztkommunista visszarendeződés történt, melynek az erdélyi magyarok csak kárvallottjai lehetnek – hasonlóképpen ahhoz, ahogyan a Medgyessy–Gyurcsány-féle utódpárti országlásnak is vesztesei voltunk. – Jelenlegi gondjaink „kezelésekor” ebből az alaphelyzetből kell kiindulnunk.
Ezt figyelembe véve, Tabajdi Csaba erőfeszítései nem sok eredménnyel kecsegtetnek. Legfeljebb még azt tehetné meg, hogy Hannes Swoboda frakcióvezető úrnak egy háromoldalú szocialista konzultációt javasolna, a román és a magyar szocialisták részvételével. Hasonló egyeztetés a szlovákiai magyarok ügyében is elkelne…
Tőkés László
Brüsszel. Erdély.ma

Tabajdi: Tőkés László utólag magyarázza a bizonyítványt
Budapest, 2012. június 20., szerda (OS) - Brüsszel, 2012. június 20. - Válasz Tőkés László 2012. június 19-i közleményére.
Sajnálatos módon Tőkés László nem szerepelt a Nemzeti Kisebbségügyi Intergroup múlt heti, a romániai magyarság helyzetével foglalkozó ülésének kezdeményezői között, és nem is volt jelen magán az ülésen, eltérően Winkler Gyula és Sógor Csaba, RMDSZ-es képviselőktől. Tegnap tett nyilatkozata utólag keres igazolást arra a politikai irányvonalra, amely felett a június 10-i önkormányzati választáson a romániai magyar közösség mondott egyértelmű ítéletet. Arról, hogy mely politikai erő képviselje érdekeiket, kizárólag az erdélyi magyarság dönthet. A magyar politikusoknak és pártoknak tartózkodniuk kell a határon túli politikába való beavatkozástól. A Fidesz és a kormánypárti politikusok beavatkozása gyengítette a romániai magyarság politikai képviseletét. Ezt Tőkés László a saját bőrén is tapasztalhatta, amikor Kövér László házelnök az RMDSZ-el, és a Tőkés-féle Erdélyi Magyar Néppárttal szemben a Magyar Polgári Pártot támogatta - reagált Tabajdi Csaba, Tőkés László EP képviselő tegnap kiadott közleményére. A Tabajdi Csaba társelnökletével működő Nemzeti Kisebbségügyi Intergroup 2012. június 14-i ülésén Winkler Gyula és Sógor Csaba RMDSZ-es EP képviselők kezdeményezésére megvitatta a romániai magyar nemzeti közösség helyzetét. Meghallgatta Borbély Lászlót, az RMDSZ politikai alelnökét, és Stelian Stoian nagykövetet a román kormány képviseletében. Az Intergroup azt a határozott kérést fogalmazta meg román kormány jelen lévő képviselőjéhez, hogy a kormány alakítson ki folyamatos, intézményesített párbeszédet a magyar közösséget érintő problémák megoldása érdekében a romániai magyar közösség legitim képviselőinek tekinthető RMDSZ-el. Kiadó: Magyar Szocialista Párt Európai Parlamenti Delegációja Előzmény: Erdély.ma, 2012. június20.
A posztkommunista visszarendeződésnek az erdélyi magyarok a kárvallottjai
Elismerésre méltó az, a politikai pártokon felülemelkedő, együttes fellépés az aggasztó méreteket öltött romániai magyarellenesség ügyében, melynek rendjén nem csupán Gyürk András, Gál Kinga és alulírott ragadtunk tollat az EP magyar néppárti delegációja nevében, hanem Winkler Gyula és Sógor Csaba RMDSZ-es EP-képviselők, valamint Tabajdi Csaba MSZP-s delegációvezető is levelet intéztek az EP szocialista és liberális frakcióvezetőihez, az erdélyi magyarság védelmében.
Annál sajnálatosabb azonban, hogy Tabajdi képviselő úr elvbarátai, illetve Hannes Swoboda szocialista és Guy Verhofstadt liberális frakcióvezetők hozzánk intézett válaszlevelükben gyakorlatilag védelmükbe vették a szocialista vezetésű román kormány magyarellenes politikáját.
Szintén elismerésre méltó az, hogy a testület társelnökeként Tabajdi Csaba az EP Kisebbségügyi Frakcióközi Munkacsoportjának (Intergroup) napirendjére tűzte a romániai magyarság helyzetét. Az intergroup június 14-i ülésének meghívottjaiként Borbély László RMDSZ-alelnök, valamint Stelian Stoian nagykövet, Románia brüsszeli állandó képviseletének vezetője voltak az előadói a vitás kérdéseknek.
Az elismerésre méltó erőfeszítések mellett viszont fonák és már-már cinikus, ahogyan Tabajdi képviselő úr újbólcsak pártos előítéletei hangoztatására lyukad ki, amikor is „a Fidesz erdélyi tevékenységének, a Nyirő-újratemetés ügyének, vagy Kövér László erdélyi kampánykörútjának” az emlegetésével próbálja relativizálni a nacionalista román kormányzat felelősségét. A szocialista kisebbségpolitikus csak azt felejti el kimondani, hogy a magyarellenességben jeleskedő Szociálliberális Szövetség (USL) vezető politikai ereje nem más, mint a román Szociáldemokrata Párt (PSD), az MSZP testvérpártja, a Hannes Swoboda vezette szocialista EP-frakció pártcsaládjának tagja. Becsületére váljék tehát Tabajdi Csaba szocialista delegációvezetőnek, hogy ahelyett, hogy Mesterházy Attila pártelnökkel együtt örvendezne a Victor Ponta vezette román szocialisták választási győzelmének – inkább az általuk diszkriminált erdélyi magyaroknak fogja pártját. Örömünk azonban még így sem lehet teljes, mivel Tabajdi Csaba ugyanakkor kommunista-típusú egypárti logikával jelenti ki, hogy „a romániai magyar nemzeti közösség – egyetlen – legitim politikai képviselőjének az RMDSZ tekinthető”, melynek „folyamatos párbeszédet kell folytatnia a kormányzattal”… „A problémákat Románián belül kell megoldani” – teszi hozzá, a rossz emlékű „be nem avatkozás elve” értelmében egyben azt is kikötve, hogy „a magyar politikai erőknek… tartózkodniuk kell az etnikumközi feszültség további kiélezésétől”.
Száz szónak is egy a vége: világosan kell látnunk, hogy Romániában a legutóbbi kormányváltáskor, majd a helyhatósági választások rendjén posztkommunista visszarendeződés történt, melynek az erdélyi magyarok csak kárvallottjai lehetnek – hasonlóképpen ahhoz, ahogyan a Medgyessy–Gyurcsány-féle utódpárti országlásnak is vesztesei voltunk. – Jelenlegi gondjaink „kezelésekor” ebből az alaphelyzetből kell kiindulnunk.
Ezt figyelembe véve, Tabajdi Csaba erőfeszítései nem sok eredménnyel kecsegtetnek. Legfeljebb még azt tehetné meg, hogy Hannes Swoboda frakcióvezető úrnak egy háromoldalú szocialista konzultációt javasolna, a román és a magyar szocialisták részvételével. Hasonló egyeztetés a szlovákiai magyarok ügyében is elkelne…
Tőkés László
Brüsszel. OS

Kövér László: A megbékélés nem felejtés, hanem megbocsátó emlékezés
Nyirő József nem volt háborús bűnös, nem volt fasiszta és nem volt antiszemita – hangsúlyozta Kövér László, az Országgyűlés elnöke az Elie Wieselnek írt válaszlevelében, amelyet az amerikai Nobel-békedíjas író irodája juttatott el az MTI washingtoni irodájához helyi idő szerint pénteken.
Kövér László a magyar származású íróhoz magyarul írt levelében rámutatott arra, hogy Nyirő nem volt sem háborús bűnös, sem fasiszta, sem antiszemita.
Kövér a június 21-i keltezésű levélben felhívta Wiesel figyelmét, hogy „a magyarországi kommunista propaganda, fenntartva a vádakat, négy évtizeden keresztül próbálta meg kitörölni Nyirőt a köztudatból", miközben még a Ceausescu-rendszer is elismert íróként kezelte, mert a hetvenes években nyugdíjtámogatást folyósított az özvegyének.
A házelnök egy korabeli budapesti zsidó tudományos és kritikai folyóiratot, a Libanont idézve leszögezte, hogy Nyirő „irodalmi műveiben nem lelhetők fel sem náci eszmék, sem pedig az antiszemitizmus". „Szeretném remélni, hogy egyetért velem abban, hogy az alkotó emberek alkotásában mindig az alkotás az elsődleges, és a megítélés során nem használható kettős mérce" – írta Kövér László. Megfogalmazása szerint „a székely származású magyar író, Nyirő József nem – bár jelentéktelen, de kétségtelenül tragikusan elhibázott – politikai tevékenysége, hanem irodalmi életműve alapján érdemel tiszteletet".
Párhuzamként hozta fel, hogy „mint ahogy a zsidó származású magyar filozófusnak, Lukács Györgynek sem az 1919-ben betöltött bolsevik komisszár tevékenysége és az 1945 utáni kommunista diktatúra kiépítésében és fenntartásában való jelentő szerepe, hanem iskolateremtő filozófusi munkája miatt jár elismerés". Kövér László rámutatott, hogy miközben Lukácsról utca van elnevezve Budapesten, Nyirőtől még azt is elvitatják, hogy a végakarata szerint a szülőföldjében nyugodhasson.
„A megbékélés nem felejtés, hanem megbocsátó emlékezés" – hangoztatta a házelnök. A házelnök „igazságtalannak és méltánytalannak, ezért elfogadhatatlannak" nevezte Wiesel azon szavait, amelyek szerint „a magyar hatóságok bátorítják a múltban történt tragikus helyzetek és bűnügyek tisztásra mosását", és emlékeztetett rá, hogy 2000-ben Orbán Viktor első kormánya volt az, amely bevezette a holokauszt áldozatainak emléknapját, és határozott arról, hogy Magyarországon Holokauszt Emlékközpont alakuljon.
„1944-ben a zsidó honfitársaimra mért csapás a nemzet egészén okozott nehezen gyógyuló sebeket. Ez a seb a nemzet szívén esett (...) Talán már itt az ideje, hogy a borzalom és a rettenet által kizökkentett történelem visszataláljon természetes medrébe. Talán eljött az ideje annak, hogy annyi hazugság, annyi elhallgatás, annyi egyoldalúság után, történelmünket végre egészben lássuk. Talán elmúlt már annyi idő, hogy a sokféle sorsot és szenvedést megértsünk és bevalljunk" – idézte saját, a holokauszt áldozatainak emléknapján 2011-ben elmondott szavait Kövér László, hozzátéve: „ma is így gondolom".
A házelnök levelét lezárva megbékélést kívánt „mindannyiunknak".
Elie Wiesel a Kövér Lászlóhoz június 7-i dátummal intézett levelében lemondott a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztjéről – amelyet 2004-ben Mádl Ferenc köztársasági elnöktől vett át -, egyebek között azért, mert az Országgyűlés elnöke is részt vett május 27-én a romániai Székelyudvarhelyen „a nyilas eszméket valló erdélyi író", Nyirő József tiszteletére tartott megemlékezésen. A magyar házelnöknek írt rövid, angol nyelvű, június 22-i keltezésű válaszlevelében Elie Wiesel megköszönte Kövér László sorait, amelyeket, mint írta, „nagyon figyelmesen" elolvasott.
„Vajon egyetértek-e az Ön Nyirőről alkotott véleményével? Nem. A forrásaim mást mondanak" – írta Wiesel, és kifogásolta, hogy a házelnöki levél nem tért ki az ő Horthy Miklós „megújult csodálatával" kapcsolatos állásfoglalására.
Az író reményét fejezte ki, hogy Kövér László nem bánja, ha a levelét közzéteszi az érdeklődést mutató sajtóban. Befejezésül azt írta: elégedett a házelnökkel folytatott eszmecserével.
Az Országgyűlés Hivatala csütörtökön azt közölte az MTI-vel, hogy a házelnök – tekintettel arra, hogy Elie Wiesel sem nyílt levélben fogalmazta meg véleményét – a címzett belátására kívánja bízni, nyilvánosságra hozza-e a válaszlevelet.
MTI. Erdély.ma

Csata után, háború előtt
Milyen következményei lesznek az önkormányzati választások eredményeinek az erdélyi magyar politikai életre? Valóban oly elsöprő-e az RMDSZ győzelme, mint azt a szövetség vezetői hangsúlyozzák?
Mi lehet a mentőöv a szakadék szélére sodródott MPP számára? Elégedett lehet-e az Erdélyi Magyar Néppárt? Külön-külön méretkeznek meg a parlamenti voksoláson is, vagy addig létrejöhet valamiféle együttműködés a magyar szervezetek között? Hogyan befolyásolhatja a magyarság parlamenti képviseletét a választási rendszer? Elemzésünkben ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kerestük a választ, olyan szempontokat is szem előtt tartva, melyeket a győzelmi mámorban úszók hajlamosak figyelmen kívül hagyni.
A vesztesek
Ha a magyarok körében létezik egyértelmű vesztese az önkormányzati választásoknak, akkor az kétségkívül a Magyar Polgári Párt. A Szász Jenő vezette alakulat feleannyi szavazatot sem kapott, mint négy évvel korábban, és ami a legsúlyosabb vétke: a választás szabadságának eszméjét járatta le, csalódást okozva azoknak is, akik négy éve az egypártrendszerből kiábrándulva, reménykedve voksoltak az MPP jelöltjeire. A változásba vetett hitet játszották el tehát – nem csoda, ha a harmadik magyar alakulat, az EMNP már nem tudott annyira megkapaszkodni, mint 2008-ban a polgári párt. Kudarcuknak kétségkívül vannak rajtuk kívülálló okai is – az RMDSZ-es megyevezetések megvonták a forrásokat az MPP-s irányítású településektől (jeleskedett ebben Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke is, nemcsak a polgármestert, hanem a teljes lakosságot büntetve); az EMNP-vel való versengés, illetve felemás kapcsolat is visszahúzó erő lehetett –, a leglényegesebbek azonban csakis rajtuk múltak. Ide sorolható, hogy az MPP színeiben mandátumot nyert önkormányzati képviselők, alpolgármesterek, polgármesterek a legtöbb helyen munkájukban nem remekeltek, az ellenzéki szerepet is jobbára úgy értelmezték, hogy mindennel szembe kell szállni, amit az RMDSZ javasol. Ezzel maguk biztosították a muníciót a szövetség részéről érkező olyan jellegű támadásokhoz, miszerint ők a gáncsoskodók, a fejlődést akadályozók stb. Ellenőrző szerepkört egyáltalán nem érvényesítettek, négy év alatt alig lehetett olyan vitát hallani, amelyben az ellenzék számon kérte és bizonyította volna például a közpénzek felelőtlen elköltését. Vereségük másik belső oka maga a pártelnök, Szász Jenő személye. Egyfelől azért, mert diktatórikus módon irányította az alakulatot, elmarva mindazokat, akik nem egy véleményen voltak vele, másrészt pedig azért, mert a másik két magyar pártból senki sem tekinti tárgyalópartnernek, le sem ülnek vele egy asztalhoz, ami kétségkívül elszigetelődéshez vezet. Jelenleg az MPP-nek túl sok választási lehetősége nincs. Lassan eltűnhet a politikai porondról, még személyi változások esetében sem garantált a túlélés. Legkézenfekvőbbnek valóban az tűnik, hogy nemzeti távlatokban gondolkodó tagjai egyesülnek az EMNP-vel, s együtt próbálnak alternatívát kínálni az RMDSZ-szel szemben – erre azonban a jelenlegi vezetéssel nincs esély.
A legkisebb fiú
Jobb eredményre számított a választásokon az EMNP is, ám a számok azt mutatják, csak azokat sikerült visszahozniuk az urnákhoz, akiket az MPP elveszített. A várakozásokon aluli teljesítmény okai esetükben inkább külső tényezőkre vezethetőek vissza. Ezek közül a legfontosabb éppen az, ami az MPP számlájára írható: a csalódás a polgáriakban sokakban fájdalmasabb volt, mint az RMDSZ-ből való kiábrándulás, hiszen a polgáriak felvillantották a reményt, majd eljátszották azt. Az EMNP emiatt is nehezebben tudta elnyerni a szavazópolgárok bizalmát: joggal kérdezhették a választók, meddig kell még újabb és újabb pártokat létrehozni? A felemás teljesítmény belső okai közé sorolhatjuk a negatív kampányt, amely a kormányváltás után uralgó magyarellenes hangulatban fölöttébb visszásnak tetszett, ekkor ugyanis már a magyar erők összefogását kívánta a közvélemény. Az EMNP által meghirdetett új egység elvét nem sikerült megfelelően elmagyarázniuk: létjogosultságukat igazolva ugyanis óhatatlanul bírálniuk kellett a másik két magyar pártot, ez esetben pedig legalábbis furcsának hatott az egység eszméjét hirdetni. Mindezek ellenére az EMNP sikerként könyvelheti el számos fiatal bevonását a közéletbe, s ha önkormányzati munkájuk során nem követik el ugyanazokat a tévedéseket, mint az MPP, ez alapot jelenthet a további építkezésre. A néppárt legnagyobb dilemmája a következőkben is az MPP lehet: szövetkeznek-e velük, miután ott esetleg vezetőváltás történik, és együtt veszik fel a harcot az RMDSZ-szel, vagy az új egység jegyében az együttműködés konkrét módozatainak kidolgozásán fáradoznak, tárgyalóasztalhoz ülve a szövetséggel is. Ez utóbbi esetben minden bizonnyal lesznek, akik vádolják az alakulatot, hogy az RMDSZ zsebpártjává válik, ráadásul azt is el kell viselniük, hogy szerény választási eredményük miatt Kelemen Hunorék igen magas lóról tárgyalnak majd velük – ha egyáltalán lesz párbeszéd.
Győztes csapat, melyen változtatni kell
Diadalittas nyilatkozatok hangzottak el az RMDSZ vezetői részéről a választásokat követően, a győztes csapaton azonban minden bizonnyal változtatnia kell a szövetségnek. Megnyilatkozásaikban is egyre jobban elkülönülnek egymástól a regionális szervezetek, de az eredmények tekintetében is lényeges különbségek vannak.
Ami egyértelmű: a csúcsvezetés fellegvára, Marosvásárhely, de még Maros megye is elveszett – és ezért bizony illenék vállalni a felelősséget a Székelyföld fővárosában ténykedő olyan politikusoknak is, mint Frunda György, Borbély László, Kovács Péter, Kelemen Attila. Bebizonyosodott: önmagukban nem tudnak eredményeket elérni, és megbizonyosodtunk arról is, képtelenek a párbeszédre, kompromisszumra, mi több, a kampány leghajmeresztőbb, legarrogánsabb nyilatkozatai is tőlük származnak (gondoljunk csak arra, amikor Frunda György lefasisztázta Nyirő Józsefet, de felidézhetjük a Kövér László látogatása kapcsán elhangzott nyilatkozataikat is). Nagyjából hasonló hangot ütöttek meg a szövetség partiumi képviselői is, a vereség pedig ott is látványos, lásd Szatmár megyét vagy Cseke Attila váradi levitézlését. Ezekhez képest visszafogottabbak voltak az RMDSZ székelyföldi, Kovászna megyei képviselői: valós vagy éppen felnagyított eredményeik hangoztatására épülő kampányuk során kerülték a magyar kormánypártok képviselőinek bírálatát, ellenfeleik lejáratását, helyt engedve a voks utáni párbeszédnek – győzelmükben kétségkívül szerepet játszott ez is. (Jelentős mozzanata lehet az önkormányzati választásoknak a sepsiszentgyörgyi eset, ahol a néppárt Antal Árpád RMDSZ-es polgármesterjelöltet támogatta – anélkül, hogy fennállt volna az összefogás demográfiai kényszere. Ennek egyik üzenete ugyanis, hogy az RMDSZ-en belül is vannak olyan vezetők, akik mellé felsorakozhatnak a szövetség vetélytársai, lehetséges tehát a párbeszéd, csak megfelelő partnerek kellenek hozzá.) Az RMDSZ vitorlájába fogta az elmúlt hetekben-hónapokban felerősödött magyarellenességet is, ellenfeleiknek nem sikerült elmagyarázniuk, hogy a szövetség kormányzati pozícióban sem tudott tartós eredményeket elérni.
A következő időszak egyik legfontosabb kérdése: a szövetség csúcsvezetése melyik irányba hajlik. Továbbra is az erdélyi magyar–magyar párbeszédet mereven elutasító, a magyarországi kormánypártot minduntalan támadó politikusok – Borbély László, Markó Béla, Kovács Péter, Szabó Ödön – határozzák-e meg az RMDSZ irányvonalát, vagy pedig nagyobb szerepet kapnak az eredményeket felmutató székelyföldi szervezetek képviselői közül azok, akiket politikai vetélytársaik is elfogadható tárgyalópartnernek tekintenek. A pillanatnyi diadalon túl ugyanis sem az RMDSZ, sem pedig magyar közösségünk számára nem mindegy, sikerül-e stratégiai céljaink megvalósításába bevonni azt a mintegy százezer magyar választópolgárt, aki az urnák elé járult, és nem a szövetséget támogatta.
Román nyílzáporban
Hogy mennyire szükséges a romániai magyar kisebbség érdekeinek védelme, azt eléggé jól látjuk az elmúlt hetek-napok történéseiből. Zászlócirkusz, leváltott magyar intézményvezetők – ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulásokra számíthatunk a hatalomra került és ősztől minden bizonnyal ismét kormányzó szociál-liberális koalíció képviselőitől. De mi lehet a megoldás? Mint látjuk, az RMDSZ ugyanazt a sémát, ugyanazt a Bukarest-központú politizálást folytatja, amikor egyfelől ostorozza a jelenlegi hatalmat, másfelől helyi szinten koalíciókat köt vele. Közben pedig nem győzi hajtogatni minden újabb jogfosztás nyomán: lám-lám, ezért van szükség a kormányzati pozícióra, hogy befolyásolni tudják a döntéseket. Sokat elárul a szövetség stratégiájáról az is, hogy magyar vetélytársaival továbbra sem kíván szóba állni, s mintha az új hatalom jóindulatát akarná elnyerni, maga is, legalább hallgatólagosan, hozzájárul ama megbélyegzés továbbéltetéséhez, miszerint ők a magyar mérsékeltek, a jófiúk, Tőkés Lászlóék pedig a szélsőségesek. Csakhogy nem első ízben láthatjuk, mit ér a kormányon hallgatásért cserében kínált néhány „kedvezmény”: mihelyt fordul a politikai széljárás, tollvonással megszüntethetőek az elnyert kisebbségi jogok.
E Bukarest-centrikus, Budapesttel szemben konfrontatív politika helyett az autonómia iránt elkötelezett, Erdély-központú, Kárpát-medencei támogatottságot élvező megközelítésre lenne hát szükség – e tekintetben az EMNP által javasolt együttműködésre, a civil szervezetek, egyházak bevonására alapuló új egység eszméje kétségkívül vonzónak tűnik, de az is világos, hogy egymagában a néppárt képtelen lesz érvényesíteni elképzelését.
Az együttműködés kényszere
Az erdélyi magyar–magyar viszony alakulását a június 10-i választások eredményein túl a következő hónapokban a román kormány fokozódó magyarellenessége és a választási törvény módosítása határozhatja meg. Abban mindhárom magyar politikai alakulat egyetért, hogy a magyarságnak erős parlamenti képviseletre van szüksége. Ez azonban azon is múlik, milyen szabályok szerint szavazunk, illetve hogy a három magyar párt egymással verseng-e, vagy hajlandó együttműködni. Vegyük sorra a lehetőségeket. Ha az alkotmánybíróság nem utasítja el a többségi választási rendszer bevezetését, a bejutási küszöb törlése könnyen arra sarkallhatja a magyar vezetőket, hogy önállóan méretkezzenek meg, annál is inkább, mert a nemzeti kisebbségeknek automatikusan jár képviselői mandátum azokban a megyékben, ahol arányuk eléri a hét százalékot. Nem érvényesül a megegyezés kényszere, szabad a verseny, és félő, az önkormányzati választásokon elért eredmények még elbizakodottabbá, gőgösebbé teszik az RMDSZ vezetőit. S bár rövid távon lehet, hogy nem okoz különösebb vérveszteséget egy újabb magyar–magyar verseny, a románság számára az az üzenete lehet, hogy megosztottak vagyunk, ily módon pedig könnyebb elbánni velünk. Az új rendszer egyúttal azt is jelentené, hogy a parlamentben jelentős többséghez jutna a Szociál-Liberális Szövetség, ez feleslegessé tenné az RMDSZ-t – és a szövetség újraválasztott polgármesterei sem tudnának majd olyan eredményeket felmutatni, mint amikor a kormányzati pozíciónak köszönhetően folytak a pénzek. Amennyiben a taláros testület megvétózza a választási törvényt, és a régi rendszer szerint voksolunk, jóval sürgetőbbé válik a magyar–magyar párbeszéd. Hiába ugyanis az alternatív küszöb, az erős parlamenti képviselet biztosításához valamiféle magyar–magyar együttműködés elengedhetetlen. Ilyen helyzetben talán az RMDSZ is inkább hajlana a megegyezésre, ennek üzenete pedig mozgósító erejű lehet. Hogy ez konkrétan milyen formát öltene, azt még van idő eldönteni, kétségtelen azonban, hogy egy ilyen, pluralizmuson alapuló egység – melyben mindenkinek meghatározott szerepe lenne – jelentősen javítaná a magyar érdekképviselet tárgyalási pozícióját is. Mennyivel könnyebben lehetne kisebbségi jogokat kivívni Bukarestben, ha a román politikusok látnák: olyan sokarcú, mégis egységes szövetséggel tárgyalnak, amely érdekei érvényesítéséhez a párbeszédet választotta, de amely mögött akár utcai megmozdulásokra kész tömegek állnak, amelyben ott vannak az úgynevezett „radikális” vezetők, a civil szervezetek, egyházak, és amely mögött teljes mellszélességgel kiáll Budapest, a Kárpát-medence egészében élő magyarság. Újfajta, „sokarcú” szövetség, egység létrehozása lenne a három magyar párt elsődleges feladata. Ez lenne jóformán az egyetlen esélyünk a hatékony politizálásra, autonómiatörekvéseink érvényesítésére akkor, amikor a román hatalom a történelem kerekének visszafordításán fáradozik, amikor a magyarság fogyása megállíthatatlannak tűnik, amikor mindinkább beszűkülünk Székelyföldre. És ez lehetne a garanciája is annak, hogy a vitathatatlanul szükséges egységes fellépésre hivatkozva némely vezetők nem valamiféle kizárólagosságra épülő egység kiépítésén dolgoznak.
Farcádi Botond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kövér László nemkívánatos személy Izraelben a Nyirő-temetés miatt?
A The Jerusalem Post szerint az izraeli parlament elnöke a Nyirő-megemlékezésén való részvétel miatt lemondta Kövér László házelnök Izraelbe szóló meghívását.
Az izraeli lap szerint Reuven Rivlin vasárnap levélben fordult magyar kollégájához, amelyben visszavonja Kövér László meghívását, hogy vegyen részt júliusban a magyar zsidók ezreit megmentő Raul Wallenberg svéd diplomata születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett izraeli megemlékezésen.
Rivlint „fölháborította a megdöbbentő hír", hogy Kövér részt vett a Nyirő József író emlékére tartott rendezvényen.
„Ön úgy döntött, hogy részt vesz ezen az eseményen, és nyilvánosan kifejezi szolidaritását azzal a személlyel, akinek pártja a magyar kormányon keresztül együttműködött a német náci gyilkosokkal a zsidó nép kiirtását célzó program megvalósításában" – idézi Rivlin levelét az angol nyelvű izraeli újság. „Bárki, aki részt vesz egy ilyen eseményen, nem lehet jelen egy olyan férfi tiszteletére rendezett eseményen, mint Raoul Wallenberg, aki az emberiség fáklyavivője, aki zsidókat mentett, aki jelképe a náci Németország és a kollaboránsok ellen vívott harcnak, amely kollaboránsok egyike mellett Ön kiáll, és akinek hódolattal adózik" – írta a kneszet elnöke. Kövér amúgy sem menne
A magyar házelnök kabinetfőnöke vasárnap azt reagálta erre az MTI-nek, hogy Kövér László még nem kapott arról értesítést a kneszet elnökétől, hogy visszavonták volna az Izraelbe szóló meghívását. Veress László furcsának találta az eljárást, hogy Reuven Rivlin, a kneszet elnöke a „sajtón keresztül üzen" magyar kollégájának. Hozzátette, okafogyottnak tartják a levelet, mert a magyar házelnök néhány nappal korábban, a szokásos diplomáciai csatornákon keresztül jelezte, hogy szervezési okok miatt nem ő, hanem Áder János képviseli majd Magyarországot a jeruzsálemi rendezvényen. MTI. Erdély.ma

Röviden
Kiállítás a Kárpát-medence építészetéről
Tőkés László erdélyi magyar Európai Parlamenti (EP) képviselő szervezésében a Kárpát-medencei építészetről nyílt kiállítás tegnap az EP brüsszeli épületében.
Tamási Judit, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal múlt héten lemondott elnöke hangsúlyozta, a kulturális örökség az idők során erősebbnek bizonyult a diktatúráknál. Tőkés László – az EP korábbi alelnöke – egyebek között azt emelte ki: a kiállítás azt mutatja, hogy a közös kulturális örökség határai meghaladják a politikai határokat.
Lengyelországban zarándokolt Kövér
Kövér László házelnök tegnap Czestochowában felavatta a magyar nemzet által Lengyelországnak ajándékozott díszkutat, amely a két nemzet barátságát jelképezi – közölte Molnár Imre, a varsói magyar nagykövetség tanácsosa. A házelnök a magyar alapítású pálos kolostorhoz és a Szűz Mária-kegyhelyhez tartó magyar nemzeti zarándoklaton vett részt, amelynek fővédnökségét is vállalta. Hétszáz magyar érkezett Czestochowába a Fekete Madonna Zarándokvonattal, amelynek lelki vezetője Székely János, Esztergom–Budapest Főegyházmegye segédpüspöke, Tamás József, a Gyulafehérvári Főegyházmegye segédpüspöke és Bátor Botond pálos tartományfőnök. Kövér László avatóbeszédében hangsúlyozta, hogy Európának jelenleg leginkább lelki megújulásra van szüksége, mert a gazdasági és a morális válság a keresztény alapelvek és az identitás feladásából fakad. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Segítünk, amennyit kérnek tőlünk
Bukaresti interjú Mesterházy Attilával, a Magyar Szocialista Párt elnökével
Az európai szocialisták bukaresti találkozóján vett részt a héten Mesterházy Attila, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) elnöke, aki kihasználta az alkalmat, hogy találkozzon az RMDSZ vezetőivel: Kelemen Hunor szövetségi elnökkel és Markó Béla volt elnökkel. Az ÚMSZ pedig kihasználta az alkalmat, hogy interjút készítsen a magyarországi politikussal.
Kezdjük talán bukaresti látogatásának „járulékos hasznával”: az RMDSZ-szel való egyeztetésekkel. Mi volt ennek a megbeszélésnek a célja?
– A találkozó kapcsolaterősítés kezdeteként fogható fel. Megegyeztünk afelől, hogy szükség van a rendszeres információcserére, illetve arra, hogy olyan szakmai fórumokon, megbeszéléseken, ahol a határon túli magyarságot érintő fontos kérdések merülnek fel, szocialista politikusok is elmondhassák a véleményüket.
Milyen következtetések vonhatók le a beszélgetések után? – Ami nagyon fontos, hogy mi nem pártpolitikában gondolkodunk, amikor a határon túli magyarságról van szó, hanem nemzetpolitikában. Éppen ezért fő alapelvünk a be nem avatkozás, tehát mi annyi segítséget adunk, amennyit tőlünk kérnek, és semmiképpen nem kívánunk beavatkozni a határon túli magyarságot képviselő legitim szervezetek életébe. Éppen ezért elítéljük azt, amit a romániai helyhatósági kampányban tett a Fidesz, ami nagyon durva beavatkozás volt az erdélyi magyarság életébe és önrendelkezési jogába. Mint tudjuk, a magyar kormány kiválasztott két kispártot itt Erdélyben, és az RMDSZ-szel szemben kampányoltak. Ez a magyarországi politika szempontjából is nonszensz...
Nem sok sikerrel, tegyük hozzá...
– Nem sok sikerrel, hiszen a magyar emberek bölcsebbek voltak itt, tudták, hogy ki az, akinek van teljesítménye, ki az, akire számíthattak a múltban is, és akire számíthatnak a jövőben is. Így nem meglepő, hogy az RMDSZ-nek sikerült növelnie polgármestereinek, önkormányzati képviselőinek a számát. Az a két párt pedig, amelyet a Fidesz minden erejével támogatott, csúfos vereséget szenvedett. Ez is érdekes volt, hogy a magyar kormány nem tudta eldönteni, hogy akkor most melyik kispárt mellé álljon: az egyik fele Tőkés úrhoz húzott, a másik fele pedig Szász úrhoz...
A nagy energia- és főleg közpénzbefektetés sehol nem térült meg. Ezért ki fog felelni? – Nemrég volt egy politikai vitanap Magyarországon az Orbán-kormány első két évéről, amelyet én kezdeményeztem. Vitaindító előadásomban külön kitértem erre a kérdéskörre: hogy miért költenek közpénzeket arra, hogy a magyar kormánypárt kiterjessze politikai befolyását a határon túli magyar közösségekre? Mint ahogyan az is érdekes, hogy a Szerencsejáték Rt., tehát a magyar állam pénzéből vásárolják fel Erdélyben a magyar médiát, egy olyan alapítványon keresztül, amely jóformán még meg sem alakult. Ez nemcsak erkölcsileg, hanem jogilag is megkérdőjelezhető és azt mutatja, hogy a Fidesz politikája arról szól: minél jobban meg kell gyengíteni a határon túli magyarságot képviselő legitim szervezeteket, mert annál nagyobb lesz a függés a budapesti kormánytól, s akkor könnyebben lehet rájuk erőltetni a Fidesz akaratát.
A román–magyar államközi kapcsolatokat ön szerint mennyire befolyásolta negatívan az, ami a kampányban történt: Kövér László magyar házelnök provokatív gesztusai, a Nyirő-újratemetés körüli botrány- és hisztériakeltés?
– Nemcsak a román–magyar viszonyt terhelték meg ezek a dolgok, hanem a magyar–magyar viszonyt is, és láthattuk, hogy korábban Szlovákiával kapcsolatosan a Fidesz ugyanezt művelte. Ennek az eredménye az is, hogy nemrégiben, amikor Orbán Viktor – aki olyan sokat beszél a nemzetpolitikáról – Bukarestben járt, nem találkozott a román miniszterelnökkel, pedig lettek volna olyan témák, amelyekről érdemes lett volna beszélni: az erdélyi magyarság helyzetéről, a marosvásárhelyi orvosi egyetem kérdéséről, a választójogi törvényről...
Váltsunk témát: az elmúlt két év ellenzékiség, úgy tűnik, jót tett az MSZP-nek, hiszen nagyon mélyről jött fel oda, hogy a közvéleménykutatások szerint most már „egálban van” a Fidesszel... – Valóban, az elmúlt két év az újjászervezésről szólt: ma a szocialista párt vezetésének az átlagéletkora 38 év, tehát egy új politikusgeneráció vette át a párt vezetését, és egy új politikai tartalmat is képviselünk... Egy szakadáson is túl vannak...
– Én inkább úgy fogalmaznék, hogy kilépés... Szakadás akkor lenne, ha nagy menynyiségű tagság távozott volna a pártból, ami nem áll a lábán, hiszen harminckétezer tagunkból kevesebb mint ötszázan mentek el a volt miniszterelnökkel, Gyurcsány Ferenccel. Támogatásunk pedig azóta nemhogy csökkent volna, hanem nőtt is. Én azt gondolom, hogy ez részükről jó döntés volt, így letisztultak a viszonyok: mi egy markáns, progresszív szociáldemokrata vonulatot képviselünk, ők pedig egy liberálisabb irányba indultak el. Azt hiszem: az emberek értékelik, hogy tanultunk a hibáinkból, és azokért a hibákért, amelyeket elkövettünk, bocsánatot is kértünk...
A határon túliakkal szembeni hibákért, mulasztásokért is megkövetik ezeket magyar közösségeket? – Feltétlenül, és ennek az első nagyon fontos mozzanata volt, amikor a szocialista frakció támogatta a kettős állampolgárságról szóló törvényt a parlamentben. Az MSZP-ben politikai prioritássá tettük a határon túli magyarok kérdéseit, nincs olyan beszédünk, amelyben ne említenénk ezt a fontos területet. Ezek apró gesztusok, de talán ebből kirajzolódik az a változás, amely végbement a szocialista párt politikájában, és ezt szeretnénk a következő két évben is erősíteni. Meg szeretnénk győzni a határon túli magyar közösségeket arról, hogy ez őszinte, elkötelezett politikai cselekvés. Ehhez azonban időre van szükség. Új Magyar Szó (Bukarest)

„Nem általában kell beszélni kisebbségi problémákról”
Beszélgetés Bárdi Nándor történésszel a kisebbségi retorika változásairól
„A magyar politikai osztály elvesztett két világháborút. Nem tudta az állampolgáraival fennálló »szerződését« megtartani. Ez a magyar állam történelmi felelősségérzetének kényszere.” – TRANSINDEX.RO
„Az igazi integrációnak nem pusztán szimbolikus, retorikavezérelt dolgokban, hanem konkrét cselekvésekben kellene megmutatkoznia. Nem általában kell beszélni kisebbségi problémákról, a romániai vagy szlovákiai magyar társadalomról, hanem konkrétan megnézve az ezeken belüli alrendszerek (oktatás, önkormányzat, nyilvánosság, egyházi élet, közművelődés) működését. Az az igazi integráció, ha ezekben történik meg a változás, a saját társadalomra való odafigyelés” – vélekedik Bárdi Nándor történész, aki június 4-én, a nemzeti összetartozás napján a Bács-Kiskun megyei Baján tartott előadást a határon túli magyarság 1989 utáni struktúraváltásáról. A rendezvényen kolozsvári küldöttség is részt vett, így készülhetett el az alábbi beszélgetés.
– Minek köszönhető, hogy az új Fidesz kormány 2010-ben bevezette június 4-én a nemzeti összetartozás emléknapját?
– Magyarországon három nemzeti ünnepet tartunk nyilván: március 15., augusztus 20. és október 23. Ugyanakkor léteznek a törvényben rögzített emléknapok is. Ide tartozik a 2010-ben elfogadott nemzeti összetartozás napja. Ezenkívül azonban további öt emléknapunk van: az 1946-os köztársaság kihirdetésének évfordulója, a kommunizmus, a holokauszt áldozatairól való megemlékezés, a szovjet csapatok 1991-es kivonulásának ünnepe és az aradi vértanúk napja. Ezek nem munkaszüneti napok, de mindenhol megemlékeznek róluk, különösen a középiskolák szintjén. Továbbá van kilenc egyéb emléknapunk (ezek között szerepel április 5., a kassai kormányprogram napja, amelyet a szlovákiai magyarság gyásznapjának is tekintenek).
Az előző Fidesz kormány 2001-től vezette be a holokauszt-emléknapot, most pedig már tavasszal kezdeményezték az összetartozás napjának létrehozását. Ezek mindenképp a Kádár-korszak történelmi amnéziájával szembe mennek. Egy új emlékezet- és politikai identitásközösség létrehozását célozták meg. A trianoni emléknap bevezetésében meghatározó lehetett a 2004-es kettős állampolgárságról szóló népszavazási kampány végeredménye, amely lényegében egy pártpolitikai csata volt, és nem a külhoni magyarokról szólt. De alapvetően megrázta a magyarországi politikai közösséghiánnyal küszködő politikai osztályt is. Ezért a második Orbán-kormány magyarságpolitikai programja négy olyan projektre épül, amely elsősorban Magyarországnak szól. Bizonyos értelemben annak érdekében alakították ezt így, hogy ne kerülhessen sor még egy, a népszavazáshoz hasonló identitáspolitikai fiaskóra. Már a választási kampányukban megígérték az egyszerűsített honosítási eljárással a kettős állampolgárság, magyarországi lakóhely nélküli, könnyített megszerzését; a Magyarság Házának megteremtését a Budai Várban, amely ma a Szülőföld Alapot felváltó Bethlen Gábor Alap székháza; a Határtalanul program, a magyarországi középiskolások szomszédországi magyarlakta területekre való utaztatását; és végezetül az emléknapot.
– A Nemzeti Összetartozás Napja esetében felmerülhet a kérdés: jó-e, hogy épp a Trianon-emléknapra esik, vagy sem?
– Nem az én tisztem ezt eldönteni. De ez alkalom arra, hogy tisztázzuk a mindenkori viszonyunkat Trianonhoz, pontosabban a róla és következményeiről való beszédhez. Felfoghatjuk úgy, hogy a nemzeti közösséget lényegében egy trauma fogja össze, és ebben a hanyatlástörténeti sorsközösségben várjuk a terapeutákat. Vagy szembenézhetünk Trianonnal és következményeivel, és megpróbálhatunk túllépni ezen, detrianonizálni, határtalanítani, ugyanakkor Magyarországon emancipálni a külhoni magyarokat.
– A nemzetegyesítés programjára gondol?
– Itt többről, egy bonyolultabb kérdésről és nem pusztán politikai elvárás-retorikáról van szó. Az egységes magyar nemzet helyett talán azért jobb az egyetemes magyarság kifejezés, mert ebbe sokkal inkább belefér a többközpontúság, a különböző, kilencven éve kialakult sorsközösségek sajátosságainak elfogadása. Az egységesítésben van egy központ, egy normaelvárás, a határtalanítás ellenben azt is jelenti, hogy beemeljük a másik részt is a közös örökségbe. Például gondoljon arra, hogy Romániában és Szlovákiában a magyarországi jogosítványt hajtásinak nevezik. Nem felel meg a budapesti elvárásnak? Na és? Miért ne lehetne a hajtási a jogosítvány kifejezés szinonimája egy magyar értelmező szótárban? Ilyen egyszerű. Miért ne lehetne az etnokulturális közösségünk különböző tájegységeinek örökségét és a kisebbségi helyzetben magától értetődően változó populáris kultúrát elfogadni? Miért lehet fals az a kifejezés, önmegnevezésként Kolozsvárt, hogy határon túli magyar? Nemcsak azért, mert a kolozsvári magyarok adott helyzetben egyszerűen magyarnak tartják magukat, hanem mert a határon túli magyar kifejezés egyből Magyarországhoz képest határozza meg a kulturális azonosságot. A külhoni magyar kifejezés magában hordozza azt, hogy a Kárpát-medence (a volt történelmi Magyarország) a magyarországiak számára is egy olyan közös haza, amelyben a nem magyarok is otthon érezhetik magukat Budapesten vagy Battonyán, Pilisszentkereszten stb. éppúgy, mint a valamiképpen a magyar etnokulturális közösséghez tartozók.
De ez nem azt jelenti, hogy ettől még nem Budapest elsősorban a nemzeti azonosság újratermelésének infrastrukturális központja. Ez olyan felelősség, amelyet nem lehet magyarországi projektekkel és a külhoni magyar állampolgársággal letudni. Ezt érzékelte a politika is, és elindult az óvodaprogram, ösztöndíjprogramok, a Bethlen Gábor Alap külhoni irodahálózatának szervezése, a nyelvhasználati lehetőségek bővítését célzó civil akciók támogatása.
Most a harmadik emléknap programjait nézve a hivatalos nagy ünnepségeknél fontosabbak a testvértelepülési meghívások, egy-egy nem magyarországi rockegyüttes fellépése, főzőversenyek, az önkormányzati programokba, továbbképzésekre, táboroztatásokra való automatikus meghívások. Manapság már a bulvármédiában is állandóan jelen vannak a külhoni magyarokról szóló hírek, elég csak a tehetségkutató műsorokra gondolni, ahol feltűnnek a komoly otthoni szurkolótáborral rendelkező határon túli magyar versenyzők. (Egyben üzleti érdek is a megszólításuk.) Vagy említhetjük Reisz András meteorológust, aki pálócosan beszélt, és a felvidéki magyarok ezt a magukénak érezték. A vajdaságiak számára pedig egy idol Rúzsa Magdi karrierje. Az a természetes és normális, ha ezek nem külön, mint „külhoniak” jelennek meg, hanem természetes módon, a maguk szakmai értéke szerint. Biztos vagyok abban, hogy a Krétakör és a sepsiszentgyörgyi Osonó diákszínpad együttműködését nem az RMDSZ vagy a Fidesz szervezte meg. A csíkszeredai múzeum vagy a Kriza Társaság színvonalas működése egyben azt is jelenti, hogy a magyarországi szakmai mező részese. (S ez természetesen együtt jár a mezőnyön belüli játékszabályok elfogadásával, a verseny- és kooperációs viszonylatokkal.) Ezeknek az alrendszereknek a szakmai alapon történő együttműködése az igazán fontos – és nem a magyar–magyar, konfliktusos esetekben az „áldozat” és az „adófizető” viszonylat.
– Ha mindezeket átgondoljuk, gyakorlatilag arra a következtetésre juthatunk, hogy már eltűntek a határok.
– Pontosabban fogalmazva egyrészt a határátlépés akadályai szűntek meg, bár ez elsősorban Szlovákia, Ausztria, Szlovénia esetében teljes, Románia, Horvátország esetében majdnem az, míg Szerbia és Ukrajna vonatkozásában a schengeni határőrizet jelen van (pl. minden autóba bele kell nézni). A másik fontos – és nem is utolsó változás – egy közös magyar médiatér létrejötte. Ebben azonban a magyarországi médiafogyasztás a meghatározó, és ez azzal jár, hogy sokkal nagyobb gondot jelent a fiatalok számára a honországuk nyelvének elsajátítása, jóval tájékozottabbak a magyarországi politikai eseményekben, az eszmei ideológiai áramlatok is korlátozás nélkül hatnak. (Lásd a „judemerézést”, az „orkozást”, de még a „tápos” kifejezés is a magyarországi katonai szlengben gyökerezik.) Ugyanakkor Magyarországon ma már a Szózat helyett a Székely himnusz a második, a nemzeti összetartozást jelképező közösségi ének. Vagy lássuk be, hogy a mai médiában már nem az Alföld, hanem a Székelyföld jelenik meg nemzeti tájként. Miközben a régió az ország határán kívülre került.
De ettől nem szűntek meg a nemzetállami központok, a Magyarország és szomszédainak viszonyait meghatározó párhuzamos nemzetépítő törekvések, nem jött létre a nemzeti/állami hovatartozástól független esélyegyenlőség a társadalmi mobilitás terén, illetve a kulturális azonosságtudat újratermelődésében.
Itt vannak a kisebbségi léthelyzet adottságai. Nem pusztán arról van szó, hogy ki melyik nemzetállami központba fizet adót: a kisebbségi helyzet olyan adottságokat hoz magával, amelyeket egy homogén nemzetállamban élő ember nem él át. A Trianonról való beszéd Magyarországon a területcsonkítást, a revíziós kultuszt, a kisebbségi sérelmeket tematizálja. Ugyanez a külhoni magyar közegben a kilencven éve létrejött kényszerű sorsközösségek alapját jelenti. Az első világháború utáni más országokhoz került magyar családok számára Trianon a sorstörténetük meghatározó eseménye volt, generációkra meghatározta életlehetőségeiket. Ezeket a közösségeket az örökségesítés és a nemzetesítés (önszemléletükben a kulturális azonosság tudatosítása) szervezi. Kulturálisan és politikailag sokkal érzékenyebbek és kiszolgáltatottabbak, mint az ún. anyaországban élők.
A magyar politikai osztály elvesztett két világháborút. Nem tudta az állampolgáraival fennálló „szerződését” megtartani. Ez a magyar állam történelmi felelősségérzetének kényszere.
Egy másik fontos különbség a magyar–magyar összehasonlításban a hazához való viszony. Míg a magyarországi népesség döntő része számára az ország és a haza fogalma egybe esik, addig a kisebbségi magyar közösségekben a szülőföld és a magyar kultúra, az etnokulturális közösség tere jelenti a hazát, az otthonosságérzet lehetőségét. Többek között ezt fejezheti ki a „Magyar vagyok, nem turista” pólófelirat is.
A harmadik fontos határtermelő sajátosság az, hogy míg a magyarországiak számára a „magyarság” egy önmagától értetődő szerepe személyiségének, addig a nem nyelvországában élő, döntően kétnyelvű ember életében mindig jelen van egy másik nyelvnek és kultúrának a hatása. Számára a „magyar-szerep” ezért mindig kiemelt lesz. Mindig tudatában van egy „másik valóság”, egy másik szemlélet jelenlétének, míg a magyarországi (döntően budapesti) véleményformáló elit Kisvárdától Kaposvárig egy homogén elvárásrendben él. Miközben most épp a médiában nagy dolog székelyesen beszélni, addig szabolcsiasan azért ciki, pedig hasonló tájnyelvi jellegzetességekről van szó. Az újvidéki telepiekről nem is beszélve.
– Hol lehet ezekben a folyamatokban elhelyezni a kettős állampolgárság kérdését?
– Itt megint szét kell szálazni néhány dolgot. Nevezetesen a kettős állampolgárságról szóló vitákat, a kettős állampolgárság funkciójától és az intézményi vélt vagy valós következményektől, valamint a magyarországi lakóhely nélküli választójog kérdésétől. Nekem megint nem valamiféle normatív ítélet lehet a dolgom – szabadelvűként támogatom a szabad állampolgárság választást –, hanem az, hogy felhívjam a figyelmet a problémákra.
A kérdés utolsó elemével kezdve, gyakran szó van arról, hány és milyen nemzetközi példát tudunk felhozni a szavazati jog tekintetében. Ezeket áttekintve azonban azt látjuk, hogy a külhoniak választójoga körül azokban az országokban konszenzus volt. Ez Magyarországról nem mondható el. Még a Fidesz-szavazók többsége sem ért ezzel egyet. Én sem vagyok egy Grál lovag, de az MSZP választási kampánystratégiáiról sem hiszem, hogy ezt a kérdést feledésben hagynák.
A funkció tekintetében, túl az emancipatórikus (Magyarországon egyenrangúként való kezelés) törekvéseken, az amerikai vízumszerzésben, a könnyebb külföldi munkavállalásban segíthet, illetve azoknak, akiknek eddig 4-5 évig húzódott Magyarországon az áttelepülés utáni állampolgársági ügyintézésük, ami most lerövidült. A nagy kérdés az, hogy ezzel mennyiben tudta, tudhatta le a budapesti politikai osztály a külhoni magyarok kérdését? Milyen jelentőséget tulajdonítanak ennek az eszköznek a kisebbségi kérdés kezelési módszertanában? Mennyiben szólhat ez a Fidesz választói körének kibővítéséről?
Ha mindezt a romániai magyar önszemlélet felől nézzük – engedtessék meg ez nekem kívülállóként is –, az első kérdés, hogy mennyiben tud a magyar állam vagy az állampolgárság a romániai magyarok mindennapi gondjaiban segíteni? Jól tudjuk, hogy a kettős állampolgársággal bíró személyre is a tartózkodása szerint adott országa törvényei és jogvédelme vonatkozik. A nemzeti identitást újratermelő intézményi alrendszerek hatékony működése – amely szerintem kulcskérdés a kisebbségi közösségek szempontjából – független ettől. Ellenben nagy a veszélye annak, hogy a budapesti politikai elit a magyarországi identitáspolitikai válság kompenzációjaként éli meg a magyar–magyar „egységet”. Miközben a külhoni magyarok ugyanezt mint emancipációjukat üdvözlik. De jó tisztázni: eddig 250 ezer kérelem érkezett (70%-a Romániából, 18–20% Szerbiából), amely kb. 10%-os érdeklődést jelent a külhoni magyarok és a diaszpóra köréből.
Konkrétabb probléma a kettős állampolgárság és az autonómia kérdése. A román állam arra hivatkozhat, hogy egy olyan terület, ahol tömegesen élnek más államok polgárai is (Székelyföld), biztonságpolitikai okokból nem kaphat önrendelkezési jogosítványokat. Erre persze sokan mondhatják, hogy „bár már ott tartanánk”. Csakhogy ez a nemzetközi tematizálást tényleg blokkolja.
Harmadik megfontolás, és ezt érzem a legfontosabbnak, hogy nem csak a kettős állampolgárság miatt, de napjainkra háttérbe szorult a kilencvenes években nyíltan vállalt párhuzamos kisebbségi társadalom építése. Ennek csak egyik oka a magyarországi politika változása. Fontos a kisebbségi eliteken belüli generációváltás, de még fontosabb a szerepfelfogásuk átalakulása. A mai kisebbségi politikus forrásszerzéssel képes legitimálni magát a polgármesterek, intézményvezetők, illetve szélesebb körben a választói előtt. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy az önkormányzati elitek regionális gazdasági érdekcsoportokat is képviselnek. Ez a helyzet országonként különböző válaszokat hozott elő. Szlovákiában egy erős szlovák-magyar gazdasági csoport Bugár Bélát mint brandet jelenítette meg a választói háttérének megteremtésére, az orbáni politikával kritikus, a szlovák társadalomba integrált magyar véleménycsoportok megnyerésére. S ezzel párhuzamosan egy szakpolitikai válaszokat kidolgozó civil-kerekasztal is létrejött, mint egy pártpolitikán kívüli együttműködési felület. Szerbiában a Demokrata Párt színeiben induló magyar kisvárosi politikusok, illetve a Nemzeti Tanács keretében dolgozók a szerbiai magyarságpolitikán belül próbálnak magyar érdekeket érvényesíteni. Romániában talán az a legfontosabb folyamat, hogy a magyar nemzeti mozgalmon belül a székelyföldi politikusok egy magyar dominanciájú régió létrehozását tűzték ki célul, és ehhez képest a partiumi és a Kolozs–Maros megyei magyar politika pozíciója jelentősen csökkent. A jövő kérdése, hogy ki lehet az az RMDSZ-politikus, aki ezt a hármas, a szórvánnyal együtt négyes tagoltságot integrálni tudja. Ráadásul az új választási rendszer miatt a nem magyar többségű választókörzetekben valamilyen stratégiára fel kell készíteni a magyarokat, ha a magyar kisebbségpolitikusok nem akarnak lemondani a magyar szavazói potenciálról. Ez gyökeresen új szervezési és retorikai feladatok elé állítja a szervezetet. A szlovákiaihoz hasonló, az adott regionális kisebbségi közösség stratégiáit integráló, megjelenítő fórum Romániában eddig nem jött létre.
– Ehhez képest mennyire létezik Magyarországon konszenzus a nemzetpolitikában?
– Amit a politikai szóhasználat nemzetpolitikának mond, azt inkább magyarságpolitikának mondanám. Hiszen a nemzet hosszú távú közösségi fejlesztése nem szűkíthető le a magyar–magyar viszonyra. Erre volt példa a 2004 decemberi kampány, amikor nemzeti ügyként jelent meg egy sor társadalompolitikai kérdés, és sokadik helyre helyeződött a külhoni magyarok ügye. A magyarságpolitika része lehet a nemzetközi kisebbségvédelem, a magyar–magyar kapcsolatok rendszere és a támogatáspolitika. Ha ezeket megvizsgáljuk, a mai magyar kormánynak nincs túl nagy mozgástere. Az MSZP a szomszédországi magyar közvélemény előtt a népszavazási kampányt nem tudja meg nem történtté tenni. A nagy kérdés valójában az, hogy a Fidesznek mi a magyarságpolitikai koncepciója? Van-e ebben konszenzus? Az igen/nem válasz helyett két szempontra kell felhívnom a figyelmet. Az egyik az, hogy lényegében a státustörvény megalkotása óta a kormányzati magyarságpolitika a mindenkori pártpolitikai tematizációnak rendelődött alá. Lényegében nincs egy olyan stratégiai, szakpolitikai normarend, amely korlátozhatná az ezzel a kérdéssel kapcsolatos hatalomtechnikai és kommunikációs játszmákat. A másik szempont a Fideszen belül magyarságpolitikával foglalkozó vezetők eltérő irányultságai. Németh Zsolt alapvetően a külügyi apparátusban épített ki komoly hálózatot, illetve a Pro Minoritate Alapítvány révén a szomszédországi kortárs magyar politikusi csoportokban, és természetes módon ezek érdekérvényesítését támogatja. Kövér László az egységes magyar politikai tér létrehozásában gondolkodik, ennek az elvárásnak a képviselete számára az elsődleges „nemzeti érdek”, az ehhez talált partnere mellett a végsőkig kitart. Hosszabb távon azonban a legfontosabbnak Gál András Levente és a Bethlen Gábor Alap támogatáspolitikai, irodahálózat-, intézményépítő tevékenységét gondolom. Ezek között, valamint a külhoni magyar politikusok és a magyar közigazgatás más területeivel lavíroz, koordinál és próbál építkezni Répás Zsuzsa.
– Milyenek a mostani romániai etnopolitika megváltoztatásának esélyei? Lehetséges az asszimiláció megállítása vagy lassítása?
– Söpörjünk a magunk portáján. Az identitáspolitikai válságból való kilábalásnak az első lépése, hogy megnézzük, mit tettünk rosszul az elmúlt 20 évben. Például Kolozsvárt miért nincs magyar egyetemi könyvtár és bentlakásos magyar szakkollégium? Nem az a lényeg, hogy „leleplezzük” az EME-t vagy személyeket ebben az ügyben, hanem hogy tanuljunk a történtekből, és korrigáljunk az elitképzésben is. Aztán második lépésként meg kellene nézzük, hogy valós keretek között, pontos fogalmakkal beszélünk-e a kérdésekről? Majd olyan szerkezetet kellene keresni, amely képes konszenzusteremtő stratégiákat megalkotni. Szerintem itt fontosak a kifejezések. Ezekről már beszéltünk.
Az igazi integrációnak nem pusztán szimbolikus, retorikavezérelt dolgokban, hanem konkrét cselekvésekben kellene megmutatkoznia. Lásd például a magyarországi iskolai kompetenciaméréseket, amelyek által mérhető az iskolai teljesítmény, a tanárok munkája. Semmi akadálya nem lenne annak, hogy ezek a mérések megjelenjenek a külhoni magyar középiskolák honlapjain is. Vagy egy másik megközelítés: a külhoni magyarok jelentős része olyan településen él, ahol ők vannak többségben. Ha pl. Erdélyben összegyűjtjük a legnagyobb magyar lakossággal rendelkező 150 települést, az a romániai magyarság közel 85 százalékát teszi ki. Meg kellene nézni, hogy ezen a 150 településen hogyan működnek a nyelvi rezsimek, pl. vannak-e magyar feliratok, ügyintézés stb. Ha ezek rendben vannak, akkor már tettünk egy lépést előre. Nem általában kell beszélni kisebbségi problémákról meg a romániai vagy szlovákiai magyar társadalomról, hanem konkrétan megnézve az ezeken belüli alrendszerek (oktatás, önkormányzat, nyilvánosság, egyházi élet, közművelődés) működését. Az az igazi integráció, ha ezekben történik meg a változás, a saját társadalomra való odafigyelés.
Társadalomtörténeti folyamatokkal szemben nincsenek csodaszerek. Tudatosítani kell, hogy a magyar többségű régiókban és településeken jóval lassúbb a népességfogyás, mint ahol kisebbségben él a magyarság. Ha ezekben sikeres beiskolázás, munkahelyteremtés folyik, van lehetőség a népességvonzásra. Ha úgy fogjuk fel az oktatási, kulturális intézményrendszert, mint piacot, akkor itt a nemzeti azonosság újratermelődése tekintetében tömbben vagy szórványban elsődleges kellene hogy legyen a minőségi szolgáltatások rendszere az óvodától kezdődően. Ebben kulcskérdés az oktatói, művelődésszervezői képzés. Ehhez rendelkezésre állnak a magyarországi programok. Az eddigi tapasztalatok szerint a szórványintézmények ott működnek jól, ahol a környezetnél hatékonyabb szolgáltatást és otthonosságot tudnak biztosítani. Innen pedig a társadalmi mobilitással párhuzamosan a dominánsan magyar környezet felé vezet a legtöbbek útja.
A kérdés kezelésében elengedhetetlen a többségi magyar doktrínák megváltoztatásának elősegítése. Vajon megtettünk ezért mindent? Van-e a romániai magyarságról, a magyar kultúráról, Magyarországról folyamatosan fejlesztett román nyelvű portál? Van-e Magyarországon román egyetemisták számára szélesebb ösztöndíj-lehetőség? Léteznek-e diákcsereprogramok? Látom az arcán a mosolyt: nem álmultikulti civilbárós pénzlenyúlós hókuszpókuszról beszélek. Lengyelország egy húsz éves intézményes programban képes volt a posztszovjet térségben változtatni „a lengyel” megítélésen.
Mindennek azonban egy sikeres Magyarország az előfeltétele, amelyre partnerként lehet nézni. S akkor talán a kisebbségi „veszteség” és „áldozat” beszédmódok helyett az önálló erdélyi magyar tematizációk lesznek meghatározók. Ez ott volt a népszámlálási kampány videófilmjeiben, vagy ott van a Kolozsvári Magyar Napok már többször megélt, tényleg közösnek érzett sikerében. „Újratervezés.” Nem kell a hozzám hasonló külsőkre hagyatkozni…
SÁNDOR BOGLÁRKA ÁGNES. Szabadság (Kolozsvár)

Kelemen Hunor: az RMDSZ-t nem lehet megkerülni
A Romániai Magyar Demokrata Szövetséget (RMDSZ) nem lehet megkerülni a romániai országos politikában és a magyar nemzetpolitikában – jelentette ki Kelemen Hunor elnök a szövetség döntéshozó szerve, a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) vasárnapi marosvásárhelyi ülésén.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnöki beszámolójában elmondta, „az RMDSZ gyengítésére irányuló budapesti és bukaresti törekvések ellenére" a szövetség megnyerte a júniusi önkormányzati választásokat. Jobb eredményeket ért el, mint négy évvel ezelőtt, és – noha két magyar párttal kellett versenyeznie – nagyobb arányban szerezte meg a magyarok szavazatait, mint négy évvel ezelőtt. Kelemen Hunor szerint a választások eredménye azt jelezte, ahol volt munka az elmúlt négy évben, ott a szövetség begyűjtötte a szavazatokat, ahol nem folyt érdemi munka, ott azt a kampány sem tudta pótolni. Az elnök elmondta, újra kell szervezni azokat az RMDSZ-szervezeteket, amelyek nem szerepeltek jól a választásokon.
Kelemen Hunor úgy vélekedett, „Kövér László felelőtlen erdélyi portyázása" nagy mértékben hozzájárult a magyarellenes hangulat szításához, a magyar ellenes román szavazók mozgósításához. „Nem vagyunk harcban a magyar kormánnyal, de meg kell érteni, hogy az RMDSZ-nek 86 százalékos beágyazottsága van. Nem lehet kárpát-medencei nemzetpolitikát felépíteni az RMDSZ nélkül" – jelentette ki Kelemen Hunor.
A szövetségi elnök a választási eredmények tükrében megállapította, a magyar-magyar verseny nem mozgósította az erdélyi magyar szavazókat. „Ha az ember mocskolódást lát, nem megy választani, hanem otthon marad" – fogalmazott az elnök. Hangoztatta: „a politikai importtal nem helyettesíthető a jó minőségű erdélyi áru; nem szeretik az emberek, ha gyarmatként kezelik őket".
Az őszi parlamenti választások vonatkozásában Kelemen Hunor azt tartotta célnak, hogy az RMDSZ-nek erős frakciója legyen a törvényhozásban, mely a kormányzati jelenlétet is biztosíthatja. A szövetségi elnök az őszi parlamenti választások vonatkozásában is elismételte: „a szövetség kinyitotta az ajtót, a zárat leszerelte, a kulcsot eldobta". Ezzel arra utalt, hogy a többi magyar párt politikusait is az RMDSZ soraiba várja, ha részt kívánnak venni a parlamenti választásokon. MTI
Erdély.ma

SZKT: ezt a választást megnyertük
Az eredmények mellett a hiányosságok okait is keresni kell, ahol szükséges, akár az átszervezés is szóba jöhet – hangzott el a Szövetségi Képviselők Tanácsának vasárnapi, marosvásárhelyi ülésén, ahol a júniusi helyhatósági választási tapasztalatok elemzése mellett az őszi parlamenti választásokra való felkészülés is a napirendi pontok között szerepelt.
Kelemen Hunor szövetségi elnök poltikai beszámolójában köszönetet mondott azért, hogy a romániai magyarok 2012. június 10-én, 22 év után is kitartottak az RMDSZ mellett, ami a jelenben a jövőtervezést biztosítja számukra. Köszönetet mondott annak a 10 ezer képviselőnek, aki részt vett a – fogalmazása szerint egyik legnehezebb – kampányban.
„Megnyertük ezt a választást a számok tükrében, 70 ezer szavazattal többet szereztünk, mint 2008-ban” – ismertette a számokat Kelemen, kitérve a megyei eredményekre is, illetve arra, hogy 203 polgármestere van az RMDSZ-nek a 2008-ban nyert 184-hez képest. Amit a szövetségi elnök szerint nem a 184-hez kell feltétlenül hasonlítani, hanem ahhoz a 9-hez, amelyet az EMNP szerzett. „Az erdélyi magyarság, az RMDSZ megnyerte a választásokat, a magyar-magyar versenyt is megnyerte 2012-ben” – fogalmazott a politikus, hangsúlyozva, hogy azzal a felelősséggel és bizalommal, amelyet megkapott az RMDSZ a 2012-es helyhatósági választásokon, élni kell, de úgy, hogy oda kell figyelni a kritikákra, vagy azokra a törekvésekre, amelyek az RMDSZ gyengítését célozzák. Kelemen Hunor az utóbbi időkben tapasztalt magyarellenességre is kitért. Arra a magyarellenességre, amely a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem körüli vitában volt tapasztalható, illetve amely a Kövér László erdélyi körútját és politikai magatartását követte. „Nem vagyunk háborúban, nem vagyunk ellenfelek, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az RMDSZ nem írható le, az erdélyi politikában az RMDSZ nem kerülhető meg. Olyan tanulságai ezek a kampánynak, amelyeket nekünk őszintén meg kell fogalmaznunk és kimondanunk” – mondta Kelemen Hunor.
A „két másik magyar párt által tanúsított megosztási kísérletéről” a szövetségi elnök úgy fogalmazott: bebizonyosodott, hogy a verseny nem mozgósít, ahogy a negatív kampány sem. A politikus szerint a negatív kampánynak az lett az eredménye, hogy az emberek – biztonságra, kiszámíthatóságra vágyva, ám a megosztást látva – inkább otthon maradtak és nem mentek el szavazni. „A politikai importtal nem helyettesíthető a jó minőségű erdélyi áru.
„Az erdélyi emberek tudtak dönteni, bölcsen döntöttek. Nem szeretik, ha gyarmatként kezelik őket, sem Bukarest, sem Budapest, vagy Brüsszel részéről. Nem szeretik, ha valaki maga alá akarja gyűrni az erdélyi magyar közösséget. Ezeket a konklúziókat meg kell fogalmaznunk, a sikert alázattal és a szolgálat, a közösség iránti szolgálat vállalásával kell kimondani, nem szabad elszállnunk azáltal, hogy több szavazatot szereztünk. A parlamenti választásokra ennek a figyelembevételével kell felkészülni” – hangsúlyozta Kelemen Hunor.
„Minden magyar számított”
Kovács Péter az erdélyi konzultációval kezdte a főtitkárság egy éves tevékenységéről szóló beszámolóját. Tájékoztatása szerint a konzultáció során 80 ezer családot, közel 200 ezer magyar embert kerestek meg. A politikus szót ejtett a népszámlálási kampányról, a civil konzultációról, a családtámogató és gyermekvállalást ösztönző cselekvési tervről, a családbarát önkormányzati programról. „Tiszta és országos üzeneteket fogalmaztunk meg, azt, hogy minden magyar számít. Elmondtuk, hogy céljainkat a magyarok írták. Hangsúlyoztuk a jelenlét fontosságát, azt, hogy egy erős decentralizációs folyamatnak vagyunk a részesei” – mondta Kovács Péter, kitérve a választási eredményekre, valamint azokra a kudarcokra mis, amelyeket nem lehet egyértelműen a román pártok erőteljesebb kampányával, mozgósításával magyarázni.
A hozzászólók között Borbély László politikai alelnök arról a mostanában tapasztalt magyarellenes kampányról beszélt, amely például a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatásának megsemmisítésekor is megnyilvánult. Felháborítónak nevezte, hogy Markó Attilát, Nagy Zsoltot és másokat politikai meghurcoltatásnak tettek ki a rendszerváltás után 22 évvel. Az SZKT eseményeire visszatérünk.
Tánczos alázatra intett
A hozzászólások során Tánczos Barna – a Székelyföldi Frakció részéről – köszönettel illette a „székelyeket”, elsősorban Tamás SÁndort és Borboly Csabát a Hargita, illetve Kovászna megyében elért kimagasló választási eredményekért. A volt mezőgazdasági államtitkár ugyanakkor alázatra intett.
„A Minden magyar számít szlogent szem előtt tartva, nem lehet másként tekinteni a közösségre, csak úgy, hogy valóban minden magyar számítson. Mert valóban számít minden magyar, és bízom abban, hogy polgármestereink tudnak keresztényi alázattal dolgozni. Még akkor is, ha kígyót-békát kiáltottak rájuk a kampányban az ellenfeleik. Ha kővel dobálnak, nekünk akkor is kenyérrel kell visszadobnunk. Minden magyar számít – ezt a politizálást kell nekünk továbbvinni” – hangsúlyozta Tánczos Barna.
Szolidarizálnak Markó Attiláékkal
A sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium jogos tulajdonosának való visszaszolgáltatásáért három év letöltendő szabadságvesztésre ítélték Markó Attilát és Marosán Tamást, illetve Silviu Climet. A Mikó-ügy külön napirendi pontként is szerepelt az SZKT ülésén. Kelemen Hunor kiemelte, hogy a szövetségnek minden segítséget meg kell adnia azoknak az embereknek, akik ellen bírósági ítélet született.
Borbély László a választási eredményekre visszatérve arra figyelmeztette a jelenlevőket, hogy meg kell megvizsgálni, milyen okok vezettek a Maros Megyei Tanács elnöki tisztség és néhány helyi polgármesteri szék elvesztéséhez. A marosvásárhelyi szervezet újraszervezése is napirendi ponton volt, ugyanis az RMDSZ csúcsvezetése szerint helyi szinten nem tettek meg mindent a jobb eredmények érdekében. Borbély szerint „azokban a helységekben, ahol ügyes csapat volt, meg volt szervezve, ott írásba adtam volna, hogy megnyerik, máshol meg írásba adtam volna, hogy nem nyerik meg.”
Antal Erika
Maszol.ro/Új Magyar Szó (Bukarest)

„Sok budapesti elkadt a kürtőskalácsnál”
„Nem kívánok semmiféle polémiát, konfliktust táplálni Magyarországgal, magyarországi pártokkal, a budapesti kormánnyal és a miniszterelnökkel. De nem tudunk szó nélkül eltekinteni Kövér Lászlónak a politikai értelemben felelőtlen erdélyi portyájától” – jelentette ki Kelemen Hunor RMDSZ-elnök az SZKT ülése után a maszol.ro-nak adott interjúban.
- Az SZKT-n tartott politikai beszámolójában kitért arra is, hogy ott, ahol a választási eredmények alulmúlták a várakozásokat, meg kell vizsgálni az okokat, ahol pedig szükséges, újra kell szervezni a szervezetet. Külön kihangsúlyozta Marosvásárhelyt és Maros megyét. Mi várható?
- Az alapszabályzat szerint SZKT-döntésre volt szükség ehhez, de a további lépéseket, döntéseket itt fogják Maros megyében, a megyei képviselők tanácsában, a TKT-ban meghozni, és erre azt hiszem már hétfőn sor fog kerülni. Nem szabad a szőnyeg alá seperni a problémákat, amikor valahol gond van, ahol hibák történtek, vagy ott, ahol lehet javítani a szervezeteink működésén, javítani kell. Nem lehet az például, hogy Háromszéken, Udvarhelyszéken, Csíkban mindenhol jó eredményeket értünk el, míg Gyergyó vidékén, Gyergyószentmiklóson az eredményeink alulmaradnak a székelyföldi eredményekhez képest. Pedig Gyergyóban is székely emberek élnek, mint Csíkban, Udvarhelyen, vagy Háromszéken. Tehát ott is van probléma, vagy Koltón is, Máramaros megyében is, ahol most másodjára kapott ki az RMDSZ függetlentől, MPP-től vagy EMNP-től, teljesen mindegy, és még mindig nem volt képes a megyei, területi szervezet levonni a tanulságot ebből. Arra kértem Ludescher elnök urat is, hogy a koltói szervezetet újra kell szervezni, tisztújítást kell kiírni, mert most már második alkalommal veszítünk. Egyébként szinte az egyetlen olyan közösség Nagybánya vidékén, ahol meg lehet nyerni a választást, mert magyar településről beszélünk. Marosvásárhely csak egy példa, egy eset, de hálistennek nincs ilyen sok.
- A magyarországi politikusok erdélyi körútja mennyire befolyásolta a választási eredményeket?
- Ha döntően befolyásolta volna, akkor valószínűleg nem mi nyertünk volna. De a beleszólás megtörtént, megpróbálták ezt megtenni, a magyar emberek pedig bölcsen úgy döntöttek, hogy a járt utat a járatlanért nem cserélik föl, és ahogy eddig megbíztak, ezután is meg fognak bízni az RMDSZ-ben. Régen sokszor megtörtént, most is megtörténik az, hogy Bukarestből megpróbálnak beleszólni a mi dolgainkba. Az erdélyi magyar emberek azt is visszautasítják, ez jó, hogy így van. Ez így van évtizedek óta, és azt is mondtam, hogy évszázadok óta. Az erdélyi magyar társadalmat, az erdélyi magyar politikát sokan nem értik, bár sokat járnak Erdélybe, de valahol a kürtős kalács és korondi népművészeti termékeknél elakadnak. Ennél mélyebbre nem sikerül nekik elmélyülni 22 év után sem. Azt gondolom, hogy a tanulságokat mindenkinek le kell vonnia és meg kell értenie azt, hogy az RMDSZ 2012-ben és az azt követő esztendőkben sem megkerülhető. Akkor sem, amikor erdélyi, romániai magyar politikáról beszélünk, akkor sem, amikor kárpát-medencei politikáról beszélünk. RMDSZ nélkül ezt nem lehet fölépíteni, koherensen működtetni.
- Milyen a viszony az RMDSZ és a Fidesz közötti viszony a választások után?
- Nekünk konfliktusunk, ha lehet ilyet mondani, nem Orbán Viktorral van és nem a Fidesszel, mi nem polemizálunk és nem állunk semmiféle háborúban a magyar kormánnyal. Jómagam személyesen egy embert emeltem ki, és továbbra is csak őróla tudok beszélni, ez Kövér László, és a magyar házelnöknek az itteni portyázása. A Fidesszel a viszonyunk egyébként nem rossz. Nemrég találkoztam a külügyi államtitkárral, a miniszterelnök úrral is találkozni fogunk, ez már elő van készítve, és az elmúlt hónapokban, ebben az esztendőben is több alkalommal is beszélgettünk személyesen telefonon is. Nem kívánok semmiféle polémiát, konfliktust táplálni Magyarországgal, magyarországi pártokkal, a budapesti kormánnyal és a miniszterelnökkel. De nem tudunk szó nélkül eltekinteni Kövér Lászlónak a politikai értelemben felelőtlen erdélyi portyájától, mert ezt csak ennek tudom nevezni.
- Az őszi parlamenti választásokra készülve terveznek-e magyar-magyar szövetséget?
- Nagyon szoros szövetségre készülünk a magyar emberekkel. Ez lesz az a szövetség, amivel a választási kampányban indítunk, és amely az eredményt is meg fogja hozni. Koalícióra nem gondolunk, az RMDSZ identitása alatt mindenki, aki a közös képviseletet választja, beszállhat. Az ajtó nyitva van, várjuk, hogy a 86 százalékos támogatottságunkat is figyelembe véve csatlakozzon hozzánk, aki tenni akar.
Antal Erika
Maszol.ro/Új Magyar Szó (Bukarest)

Magyarországi pártot hozna létre az RMDSZ
A RMDSZ több politikusa is kezdeményezte vasárnap egy Magyarországon bejegyzendő határon túli párt létrehozását, amelyre a magyarországi parlamenti választásokon a magyar állampolgárságot szerzett határon túli magyarok szavazhatnának. Az RMDSZ kis parlamentjének tekintett Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) marosvásárhelyi ülésén Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ-szervezet ügyvezető elnöke vetette fel a szervezet megalakításának ötletét. Borboly Csaba mély reformokat. köztük a finanszírozási gyakorlat megváltoztatását sürgeti az RMDSZ-ben.
Beszólt Budapestnek. Kelemen: nem járt sikerrel a magyarországi politikusok „portyája”
Szabó először arról beszélt, hogy Kövér László erdélyi kampánykörútja Bihar, Szatmár és Kolozs megyében rontotta a magyarság választási esélyeit. „Alapítsunk mi is pártot Magyarországon, lássuk, mit szólnak hozzá!” – jelentette ki Szabó Ödön. Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester szerint a határon túliak magyarországi pártját a magyar állampolgárságot szerzett felvidéki, délvidéki és kárpátaljai magyarokkal közösen lehetne bejegyezni. Ráduly sérelmezte, hogy a magyar választójogi törvény alapján a határon túli magyarok csak pártlistákra szavazhatnak.
Markó Béla, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke is kitért a pártalapítás javaslatára. „Megfenyegettük a magyarországiakat, hogy létrehozunk ott egy pártot. Ez nem árt, de még mielőtt a 2014-es magyarországi választásokról beszélnénk, nekünk az őszi parlamenti választásokra kell összpontosítanunk” – jelentette ki Markó, aki helytelenítette, hogy magyar részről „nem követték meg” az RMDSZ-t. Markó Béla azt hangoztatta, hogy Magyarország „megtépázott nemzetközi tekintélyével lassan-lassan elszigeteli magát a Kárpát-medencében”. Hozzátette, az erdélyi magyar közösségnek befolyásos, erős Magyarországra lenne szüksége.
Kelemen: az RMDSZ nélkül nem lehet nemzetpolitikát építeni
Kelemen Hunor elnöki beszámolójában úgy fogalmazott: „az RMDSZ gyengítésére irányuló budapesti és bukaresti törekvések ellenére” a szövetség megnyerte a júniusi önkormányzati választásokat. Jobb eredményeket ért el, mint négy évvel ezelőtt, és – noha két magyar párttal kellett versenyeznie – nagyobb arányban szerezte meg a magyarok szavazatait, mint négy évvel ezelőtt. Kelemen Hunor szerint a választások eredménye azt jelezte, ahol volt munka az elmúlt négy évben, ott a szövetség begyűjtötte a szavazatokat, ahol nem folyt érdemi munka, ott azt a kampány sem tudta pótolni. Az elnök elmondta, át kell alakítani azokat az RMDSZ-szervezeteket, amelyek nem szerepeltek jól a választásokon: első lépésként teljesen újraszervezik a szövetség marosvásárhelyi szervezetét. Kelemen Hunor úgy vélekedett, „Kövér László felelőtlen erdélyi portyázása” nagymértékben hozzájárult a magyarellenes hangulat szításához, a magyarellenes román szavazók mozgósításához. „Nem vagyunk harcban a magyar kormánnyal, de meg kell érteni, hogy az RMDSZ-nek 86 százalékos beágyazottsága van. Nem lehet kárpát-medencei nemzetpolitikát felépíteni az RMDSZ nélkül” – jelentette ki Kelemen Hunor. Az őszi parlamenti választások vonatkozásában Kelemen Hunor azt tartotta célnak, hogy az RMDSZ-nek erős frakciója legyen a törvényhozásban, mely a kormányzati jelenlétet is biztosíthatja. Az őszi parlamenti választások vonatkozásában is elismételte: „a szövetség kinyitotta az ajtót, a zárat leszerelte, a kulcsot eldobta”. Ezzel arra utalt, hogy a többi magyar párt politikusait is az RMDSZ soraiba várja, ha részt kívánnak venni a parlamenti választásokon.
Borboly Csaba: meg kell szüntetni a Communitas Alapítványt
A Communitas Alapítványt meg kell szüntetni, az RMDSZ kinevezési politikáján módosítani kell, és fiatalításra is szükség van – véli Borboly Csaba, a Hargita megyei közgyűlés elnöke vasárnap megjelent blogbejegyzésében, amelyben a szövetség működési gyakorlatának több elemét is kemény hangon bírálja. A politikus az Amit ma 5 percben nem tudtam volna az RMDSZ SZKT-ülésén elmondani című bejegyzésben leszögezi: a Communitas „folyamatos támadási felület, ami szerintem egy gyors döntéssel helyrerakható”. „Meg kell szüntetni a Communitast. Amit az RMDSZ oszthat szét a civil társadalomnak, azt az RMDSZ is ossza szét, és vállalja a felelősséget az elosztásért, az elosztás átláthatóságáért. Nincs miért fenntartani a Communitast, megszűnt az értelme” – fogalmazott Borboly. Az RMDSZ kinevezési politikája kapcsán rámutat: vannak olyan belügyek, amelyek keserűvé teszik az RMDSZ-esek mindennapjait. „Szalonikiben RMDSZ-es támogatással az a személy lehet konzul, aki éveken keresztül a székelyföldi önkormányzatisokon hegyezte a tollát, és ott mocskolt, gúnyolt bennünket, ahol tudott. De azt láttam az elmúlt években, hogy számos olyan személyt neveztek ki fontos pozícióba, akiről nem lehetett tudni, hogy mit tett le az asztalra, nem lehetett tudni, hogy mit csinál ott, ahol van” – írta, arra utalva, hogy az RMDSZ Salamon Márton Lászlót, a megszűnt Új Magyar Szó című RMDSZ-lap volt felelős szerkesztőjét jelölte a szaloniki konzuli tisztségre.
Borboly változtatásokat követel, mert szerinte „a különböző fontos központi s egyéb pozíciókban való kinevezéseknél igencsak fennmaradtak az urambátyám-technikák”. „És ezek a dolgok érvényesek a szövetség által birtokolt erőforrásokra is. Egy szó mint száz, az elmúlt 20 esztendőben igencsak szövevényessé, átláthatatlanná váltak a belső viszonyok, ezek feltárása, feltérképezése, normalizálása terén a szövetségi elnök és a főtitkár által mostanáig elvégzett munkát gyorsítani kell, és akár az eleven húsba is bele kell vágni, mert van mit műteni még mindig” – írja Borboly.
Krónika (Kolozsvár)

Budapest csak akkor tud együttműködni a határon túli szervezetekkel, ha azok egységesen lépnek fel
„Martonyi János magyar külügyminiszter és Németh Zsolt, a tárca parlamenti államtitkára világossá tette, hogy a magyar kormány csak akkor tud együttműködni a határon túli magyar szervezetekkel, köztük az erdélyi magyarság képviselőivel, ha egységesen lépnek fel”, – közölte az SZKT-n elhangzottakra reagálva a magyar külügyminisztérium sajtófőosztályának vezetője vasárnap az MTI-vel.
Kaleta Gábor hangsúlyozta: szükség van arra, hogy az erdélyi magyar szervezetek képesek legyenek olyan közös célokat, programot kidolgozni, amelyben egyetértenek, és ezt a „minimumot” közösen tudják képviselni. Az erdélyi magyarság sokszínű, teljesen természetes, hogy az önkormányzati választásokon több párt indult. A magyar külügyminisztérium nem szól bele, hogy magyarországi politikusok mely szervezet mellett kampányolnak – mondta Kaleta Gábor. Sajnálatosnak nevezte ugyanakkor a Kövér László házelnök útjával kapcsolatban az RMDSZ által használt minősítést.
Kitért arra is, hogy Németh Zsolt részt vett a romániai önkormányzati választási kampányban, de nem pártok, hanem értékek mellett érvelt, és hangoztatta, a magyar kormány támogatja az erdélyi magyarság egységtörekvéseit.
A sajtófőosztály vezetője emlékeztetett: az államtitkár pénteki bukaresti megbeszélésein is hangsúlyozta, hogy a Magyarország számára rendkívül fontos kétoldalú kapcsolatokon belül a budapesti kormány kiemelt figyelmet fordít a romániai magyarság jogaira.
Szabadság (Kolozsvár)

Fricska az Orbán-kormánynak: Magyarországon akar pártot bejegyezni az RMDSZ
A szövetség politikusa is kezdeményezte a hétvégén egy Magyarországon bejegyzendő határon túli párt létrehozását, amelyre a magyarországi parlamenti választásokon a magyar állampolgárságot szerzett határon túli magyarok szavazhatnának.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) több politikusa is kezdeményezte a hétvégén egy Magyarországon bejegyzendő határon túli párt létrehozását, amelyre a magyarországi parlamenti választásokon a magyar állampolgárságot szerzett határon túli magyarok szavazhatnának.
Az RMDSZ kis parlamentjének tekintett Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) marosvásárhelyi ülésén Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ-szervezet ügyvezető elnöke vetette fel. Szabó először arról beszélt, hogy Kövér László erdélyi kampánykörútja Bihar, Szatmár és Kolozs megyében rontotta a magyarság választási esélyeit. „Alapítsunk mi is pártot Magyarországon, lássuk mit szólnak hozzá!" – jelentette ki Szabó Ödön. Ráduly Róbert csíkszeredai polgármester szerint a határon túliak magyarországi pártját a magyar állampolgárságot szerzett felvidéki, délvidéki és kárpátaljai magyarokkal közösen lehetne bejegyezni. Ráduly sérelmezte, hogy a magyar választójogi törvény alapján a határon túli magyarok csak pártlistákra szavazhatnak.
Markó Béla, az RMDSZ volt elnöke is kitért a pártalapítás javaslatára. „Megfenyegettük a magyarországiakat, hogy létrehozunk ott egy pártot. Ez nem árt, de még mielőtt a 2014-es magyarországi választásokról beszélnénk, nekünk az őszi parlamenti választásokra kell összpontosítanunk" – jelentette ki Markó, aki helytelenítette, hogy magyar részről „nem követték meg" az RMDSZ-t. Markó azt hangoztatta, hogy Magyarország „megtépázott nemzetközi tekintélyével lassan-lassan elszigeteli magát a Kárpát-medencében". Hozzátette, az erdélyi magyar közösségnek befolyásos, erős Magyarországra lenne szüksége.
Vasárnap az SZKT-ülésen az RMDSZ vezetésének Magyarország bírálatára is futotta: Kelemen Hunor, a szövetség elnöke úgy fogalmazott, „az RMDSZ gyengítésére irányuló budapesti és bukaresti törekvések ellenére” a szövetség megnyerte a júniusi önkormányzati választásokat. „Kövér László felelőtlen erdélyi portyázása" nagymértékben hozzájárult a magyarellenes hangulat szításához, a magyarellenes román szavazók mozgósításához – vélte Kelemen, hozzátéve: „Nem vagyunk harcban a magyar kormánnyal, de meg kell érteni, hogy az RMDSZ-nek 86 százalékos beágyazottsága van. Nem lehet Kárpát-medencei nemzetpolitikát felépíteni az RMDSZ nélkül.”
A Külügyminisztérium sajtófőnöke erre reagálva az MTI-nek azt mondta, Martonyi János külügyminiszter és Németh Zsolt, a tárca parlamenti államtitkára is világossá tette, hogy a magyar kormány csak akkor tud együttműködni a határon túli magyar szervezetekkel, köztük az erdélyi magyarság képviselőivel, ha egységesen lépnek fel. Kaleta Gábor szerint szükség van arra, hogy az erdélyi magyar szervezetek képesek legyenek olyan közös célokat, programot kidolgozni, amelyben egyetértenek, és ezt a „minimumot” közösen tudják képviselni.
Az erdélyi magyarság sokszínű, teljesen természetes, hogy az önkormányzati választásokon több párt indult. A Külügyminisztérium nem szól bele, hogy magyarországi politikusok mely szervezet mellett kampányolnak - mondta Kaleta. Sajnálatosnak nevezte ugyanakkor, hogy Kövér László házelnök útjával kapcsolatban az RMDSZ ilyen minősítést használ. Kitért arra is, hogy Németh Zsolt részt vett a romániai önkormányzati választási kampányban, de nem pártok, hanem értékek mellett érvelt, és hangoztatta, a magyar kormány támogatja az erdélyi magyarság egységtörekvéseit. A sajtófőosztály vezetője emlékeztetett: az államtitkár pénteki bukaresti megbeszélésein is hangsúlyozta, hogy a Magyarország számára rendkívül fontos kétoldalú kapcsolatokon belül a budapesti kormány kiemelt figyelmet fordít a romániai magyarság jogaira.
Népszabadság

Ki ütött először vissza?
Mi okozta a negatív fordulatot a román–magyar államközi kapcsolatokban? Mi az esélye és a feltétele annak, hogy Budapest és Bukarest viszonya normalizálódjék? A kérdésekre Cseke Péter Tamás két kolozsvári társadalomkutató, MAGYARI NÁNDOR LÁSZLÓ és VASILE DâNCU segítségével kereste a választ az Erdélyi Riport 2012/23. számában.
A magyar–román kapcsolatok a 20. században egyszer sem voltak olyan jók, mint az elmúlt két évben, és a „baljós jelek ellenére” remélhetőleg a továbbiakban sem szenvednek komolyabb sérelmet. Az értékelés Martonyi János magyar külügyminiszteré, és a romániai választási kampány vége előtt néhány nappal hangzott el, amikor a bukaresti sajtó még Kövér László magyar házelnök újabb erdélyi látogatásától volt hangos. A Martonyi által emlegetett „baljós jelekből” bőven akadt az elmúlt hetekben: a politikusi nyilatkozatok szintjén a bukaresti kormányváltás után és különösen a választási kampány előrehaladtával naponta egy-egy fokkal hidegült a viszony a két ország között.
MOGYE, Nyirő, Kövér Elsőként a magyar miniszterelnök éreztette a negatív fordulatot az államközi kapcsolatokban, néhány nappal a szociál–liberális Ponta-kabinet beiktatása után. Orbán Viktor május elején egy rádióinterjúban úgy fogalmazott: „Új helyzet van Magyarország keleti határainál magyarügyben, és egész Európának figyelnie kell, nehogy itt, a közép-európai térségben hirtelen nemzeti ellenségeskedések irányába forduljon az élet”. A politikus arra reagált, hogy az új román kormány első intézkedéseivel megakadályozta a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar karának a létrehozását, majd az új román hatalom nyilvánvalóvá tette, hogy a parlamentben 2005 óta elakadt kisebbségi törvényt a kulturális autonómia fejezete nélkül kívánja elfogadtatni. Két héttel később, a romániai választási kampány kellős közepén Nyirő József székelyudvarhelyi újratemetési kísérlete már nyílt román–magyar diplomáciai konfliktushoz vezetett. A bukaresti külügyminisztérium bekérette a magyar nagykövetet, mert az író hamvai Romániába hozatalának egyik szervezője a Magyar Országgyűlés Hivatala volt. A román kormány és személyesen a miniszterelnök nyilvánvalóvá tette: ellenzik és elítélik az általuk románellenesnek, antiszemitának és fasisztaszimpatizánsnak tartott Nyirő József székelyudvarhelyi újratemetésére irányuló kísérletet. A hatóságok el is követtek mindent, hogy a szertartást megakadályozzák: a prefektus megtámadta a közigazgatási bíróságon az újratemetéshez szükséges városházi okmányt, a székelyudvarhelyi eseményre érkező magyarországi autókat pedig – a hamvakat keresve – a rendőrök átkutatták. Ekkor hallatta hangját először Kövér László magyar házelnök, az újratemetés védnöke, aki a történtek után azt mondta: „derült égből villámcsapásként jött az új román kormánynak ez a meglehetősen barátságtalan, civilizálatlan, barbár viselkedése”, miszerint egy halottól akarják megtagadni azt a jogot, hogy saját szülőföldjében nyugodhasson. Victor Ponta román miniszterelnök válaszul arra szólította fel Orbán Viktort, határolódjon el a magyar házelnök Romániával kapcsolatos kijelentéseitől, s kérjen bocsánatot Magyarország nevében Bukaresttől. A bocsánatkérés elmaradt, a magyar kormányfő sajtófőnöke révén közölte: Budapest kegyeleti kérdésnek tekinti Nyirő újratemetését. Orbán Viktornak egyébként alkalma lett volna személyesen is beszélni a történtekről Victor Pontával, ugyanis éppen abban az időszakban Bukarestben tartózkodott egy konferencián. Azonban csak Traian Băsescu államfővel tárgyalt a román fővárosban, Ponta kormányfővel csupán egy kézfogás erejéig került kontaktusba. A Nyirő-ügyben tett nyilatkozatai után Bukarest már nyíltan ellenezte, hogy Kövér László a választási kampány finisében újra Erdélybe látogasson, ezúttal a Magyar Polgári Pártnak kampányolni. A román parlament két házának elnökei levélben kérték, álljon el szándékától, s miután a magyarországi politikus mégis megérkezett a marosvásárhelyi repülőtérre, Victor Ponta közölte: akár nemkívánatos személlyé is nyilváníthatják, ha nem tartja be a törvényeket. Utóbb a román kormányfő kijelentette, Kövér László „nem barátja” Romániának, nem lett volna mit keresnie egy uniós tagállamban választási kampány idején, és látogatásával megsértette a tisztelet és a jószomszédi viszony normáit. A magyar házelnökről mindez lepergett. Erdélyi kampánykörútja végén kijelentette: a román politikusok bíráló nyilatkozatai ellenére reméli, hogy a kampány elmúltával a magyar–román kapcsolatok visszatérnek a bukaresti kormányváltást megelőző mederbe.
Dâncu: ez csak tűzijáték Vasile Dâncu kolozsvári szociológus, az IRES közvélemény-kutató cég vezetője szerint a magyar–román kapcsolatokat nem a bukaresti, hanem a budapesti kormányváltást megelőző mederbe kellene visszaterelni, mert úgy véli, a román–magyar viszony elhidegülése Orbán Viktor hatalomra kerüléséhez köthető. „Emlékezetes, hogy annak idején a Fidesz-kormány első lépéseit megütközéssel fogadták Brüsszelben. Szinte általánossá vált az a vélemény, hogy Orbánék vezetésével Magyarország kisodródik Európából, s e percepció hatására Bukarestből is más szemmel kezdték nézni Budapestet” – magyarázta az Erdélyi Riportnak. Ennek ellenére Dâncu úgy látja, hogy a két ország kapcsolatai az Orbán-kormány első két évében, 2010-ben és 2011-ben sem voltak rosszak, a negatív fordulat az idei romániai helyhatósági választási kampány kezdetével esett egybe. „Ekkor hangzottak el az első, Bukarestet bíráló megjegyzések Budapesten. Következett a magyar házelnök erdélyi látogatása a kampány kellős közepén, és ez már jelentősen terhelte a két ország viszonyát” – jelentette ki. Felvetésünkre a szociológus elismerte: a bukaresti kormányváltásnak is volt szerepe a román–magyar államközi kapcsolatok elhidegülésében. „Nem tekinthetünk el attól, hogy Romániában baloldali kormány került hatalomra. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az új bukaresti vezetők alkatilag másként viszonyultak a jobboldali budapesti kormányhoz” – vélekedett. Dâncu nem hinné, hogy Budapest és Bukarest viszonya egyhamar normalizálódni fog. „Ne feledjük, Romániában alig ért véget a kampány, máris újabb választások következnek. Nem hiszem, hogy ebben az évben a feszültségek csökkennének, ám azt sem gondolom, hogy a két ország viszonya teljesen elmérgesedne” – fogalmazott. Összegzésképpen leszögezte: a román–magyar viszony nem alapjaiban romlott meg. „Amit ezekben a hetekben, hónapokban látunk és látni fogunk, az csak tűzijáték. Zajos és látványos, de nincs végzetes hatása a két ország viszonyára” – jelentette ki.
Magyari: manipulációk, provokációk Vasile Dâncuhoz hasonlóan Magyari Nándor László szociológus is úgy véli, hogy a két ország kapcsolatában a magyar kormányváltás hozott fordulatot. „Azóta nincsenek közös kormányülések. Ezzel Orbán elsősorban az akkor kormányon levő RMDSZ-nek küldött erős üzenetet arról, hogy nem ők a favoritok, más Erdély-politika következik, mint addig volt, a Fidesz új erdélyi magyar partnereket keres és hoz létre, akikkel együttműködjön” – mondta az Erdélyi Riportnak.
A szociológus emlékeztetett: a román–magyar viszonyt a közös nemzetközi intézményrendszerhez (NATO, EU) tartozás határozza meg, nem a kampányban tapasztalható provokációk. „Olyan provokációk, amelyeket a magyar kormány, mellesleg egy nem kormánytag pártvezér, kihívóan arrogáns viselkedésének eltűrésével támogat” – jegyezte meg. A román kormány szerinte belpolitikai meggondolásokból, de a pozitív külföldi megítélés reményében is civilizáltabban kezeli a kérdést.
Magyari „műbalhénak” tartja a két ország vezetői közötti üzenetváltásokat a romániai választási kampány ideje alatt. Szerinte a magyar kormányzat, illetve a román külpolitikai vezetés és a román államfő eltérő belpolitikai érdekei „szennyezik” az államközi viszonyt. „Közrejátszik ebben a magyar kormánypártoknak az erdélyi magyarság megosztását célzó, az egyik versengő felet preferáló magatartása, cinikus és alig leplezett kampányolása az MPP-EMNP oldalán, egyszóval a magyarországi pártok megváltozott Erdély-politikája” – tette hozzá. A szociológus Orbán Viktor és Traian Băsescu „voluntarista, kiszámíthatatlan politikai magatartásával”, kettős nyelvezetével magyarázza a vitákat. Szerinte sem Orbán, sem Băsescu nem képes államférfiként viselkedni, és a kormányközi kapcsolatokat a személyes viszonyaiknak rendelik alá. „Az egyik fél elnézi, sőt támogatja is, hogy az erdélyi magyar társadalmat és politikai mezőnyt szétdúlja a másik. Közben Orbán segédkezet nyújt Băsescunak a Ponta elleni belháborújában” – magyarázta. Ezért Magyari szerint a román–magyar viszony nem alapjaiban mérgezett, csak a manipuláció és provokáció teszi feszülté. „Megjavítható” – szögezte le.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Szabó Vilmos: Aki nincs velük, az nincs
A határon túli magyarság problematikájának kérdése a rendszerváltás óta a magyar-magyar belharc egyik kiemelt területe. Olyan kérdés, amelyet sem lenyelni, sem kiköpni nem tudott mindmáig a magyar politikai elit. A Fidesz kommunikációja révén azóta uralja a területet, amióta a liberális térfélről átlépve a jobboldalon ráérzett ennek népszerűségnövelő ízére.
A második Orbán-kormány viszont hibák sorozatát követi el, aminek köszönhetően kezd kicsúszni lába alól ez a biztosnak hitt talaj. Az orbáni nemzetpolitika elmúlt két évéről Szabó Vilmos volt nemzetpolitikát felügyelő államtitkárt, az MSZP szakpolitikusát kérdeztük.
- Az MSZP sokat bírálta az átalakított nemzetpolitikai-támogatási rendszert. Mi az alapvető gondjuk: maga az átalakítás ténye vagy az annak nyomán kialakult rendszer?
- Egy mondatban azt mondanám, hogy ugyanaz a problémánk vele, mint az Orbán-kormány bel- és külpolitikájával: ez egy egypárti, hatalomkoncentráló politika, amely nem keresi a megegyezést, a kompromisszumokat, nem is szólva a konszenzusra törekvésről. A nemzetpolitikában a jelenlegi kormányciklus indulásakor kialakult egy konszenzus a kettős állampolgárság, a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának (KMKF) megtartása és a MÁÉRT újraindítása kapcsán. Olyan kérdések voltak, amelyekben különböző vérmérséklettel fogalmaztunk az előző időszakról, de abban egyetértettünk, hogy ezeket az intézményeket működtetni kell. Ám a konszenzus tulajdonképpen az állampolgársági törvény megszavazásának pillanatáig tartott. Hatása és a kérdés kezelése kapcsán már nem tudtunk egyetérteni. A 2010-es júniusi szlovákiai választások során megmutatkozott, hogy a miniszterelnök és a nemzetpolitikai vezetés számára nemcsak a magyarországi politikai aréna szereplőinek az álláspontja nem számít, amennyiben az ellentétes a kormányzati felfogással, hanem a határon túliaké sem.
- A kezdeti konszenzus minek köszönhető? Volt egy referendum, amelyen gyökeresen más álláspontot képviselt az MSZP a kettős állampolgárság kérdésében.
- Részben más álláspontot képviseltünk, részben meg nem. Ennek nyilvánvalóan van kritikai eleme is. Sokfajta tanulságot kellett levonnunk a választások után, hát, ez is köztük volt. De ez nem egy fekete-fehér kérdés, nem hiszem, hogy nekünk most meg kellene tépnünk a ruháinkat. Különben is, 2004. december 5-e után számos olyan kormányzati intézkedés született, amely egészen egyszerűvé tette a honosítást. Egyetlen lépéssel bővült tovább a rendszer - annyival, hogy magyarországi lakhely nélkül is lehetséges az állampolgárság megszerzése. E kérdés kapcsán Kövér László egyik KMKF ülésen elhangzott állítását idézném: az elmúlt 20 év nemzetpolitikája a magyar politikai elit közös felelőssége. Persze, nagyon eltér abban a véleményünk, hogy mi volt a jó és a rossz irány, kinek milyen mértékű a felelőssége, de tény, hogy azt a népszavazást együtt hozta össze a magyar politikai elit. A szereplőknek ebben az ügyben is le kellene ülniük végre egy tényleges értékelésre, és mindenkinek a saját felelősségét vállalnia kellene. Az MSZP, amikor 2010-ben igennel szavazott a saját felelősségéből vállalt és korrigált. Különben a Fidesznek is többször változott az álláspontja e tekintetben az évek során. Volt, amikor tiltotta, volt, amikor nem találta időszerűnek a felvetését, volt, amikor a mai külügyminiszter levelet írt a Velencei Bizottságnak, jelezvén, hogy a státustörvény a kettős állampolgárság kiváltására született. Mint ahogy a 2004 december 5-i népszavazásban is megvan a Fidesz megkerülhetetlen felelőssége. Mi tudomásul vesszük, hogy a kommunikációban, a határon túli közösségekben ezt a szocialista pártra terhelték, de szerintem ma már sokan látják másképpen. Látják, hogy a Fidesz összetartozást hirdető nemzetpolitikája valójában gyengíti a szülőföldön maradást, károsan beavatkozik a kisebbségi közösségek életébe, a politikai-anyagi támogatást arra használja, hogy a kormányzatnak szimpatikus szervezeteket hozzon létre és egymás ellen fordítson közösségeket.
- Bizonyára nem tőlem hallja először, hogy az MSZP azért nem támogatja a szavazati jog kiterjesztését, mert tudja, nem ő a kedvenc határon túl. Vagyis belpolitikai szempontok vezérlik, azért, hogy a Fidesz onnan jövő plusz szavazatait megakadályozza.
- A magyarországi pártok külhoni támogatottságának aránya - azt gondolom - bármikor módosulhat, nem egy választásra szól a törvény. Mi egyszerűen nem szeretnénk ezt belpolitikai kérdéssé tenni. Igaz a törvény életbe lépett, így mindenki erre kényszerül. Tudomásul kellene venni, hogy ezek a közösségek Magyarországon kívül, kisebbségi helyzetben élnek és a magyarországi belpolitikai életbe való beleszólásuk a választások révén, azokat a célokat, mindenekelőtt a szülőföldön való megmaradást, veszélyeztetheti, amelyek hosszú távon megőrizhetik őket. Meg kell említenem mindezek mellett azt is, hogy az összes közvélemény kutatási felmérés azt mutatja, hogy ebben a magyarországi polgárok többségi álláspontja a mienkkel egyezik szinte a teljes politikai térfélen. - Említette, hogy tudatában vannak annak, hogy e kérdés minden vetületét a Fidesz kommunikáció az MSZP-re terhelte. Ennek egyik eleme az, hogy az MSZP a nemzetpolitikát a szomszédságpolitikának rendelte alá. Ebben a viszonyrendszerben mi minek rendelődik alá?
- Ilyen egyértelmű kijelentést nem lehet tenni. Az mindig helyzetfüggő, hogy a szomszédságpolitika rendelődik alá a kisebbségpolitikának vagy fordítva, ahogyan a nemzeti érdekek alapján a reálpolitika megkívánja. Az MSZP ellenzéki és kormányzati időszakában, mindkettőre volt példa. A rendszerváltás után mi azt mondtuk, kell egy kétoldalú keret, amely világosan kimondja: egyetlen ország sem tekintheti belügyének, ami a kisebbségekkel történik.
- És ezt kimondják az alapszerződések?
- Igen. És ezt nem is a Horn, hanem már az Antal kormány kezdte el az ukrán-magyar alapszerződés megkötésével. Mi akkor, bár kis frakció voltunk, támogattuk ebben a miniszterelnököt, a Horn-kabinet pedig folytatta. Ez vitát is okozott a külhoni szervezetekkel, de ma már nyilvánvaló, hogy ezt a keretet meg kellett teremteni, létre kellett hozni azt az infrastruktúrát, például a kisebbségi vegyesbizottsági rendszert, amely lehetőséget ad a vitás kérdések rendezésére. Például a szlovák kormány a kedvezménytörvényt sem abban a formában nem akceptálta, ahogyan az Orbán-kormány megalkotta, sem úgy, ahogyan a Medgyessy-kabinet módosította azt az európai standardeknek megfelelően. Akkor az alapszerződésre építve külön kétoldalú megállapodást lehetett kötni, amely gyakorlatilag ugyanazokat a tartalmi elemeket foglalta magába, csak nem nevezte kedvezménytörvénynek. - Ezt rúgta fel az Orbán-kormány, amikor a kedvezménytörvény alapján járó oktatási-nevelés támogatások kezelésére kijelölt szervezetet megkerülve a Pedagógus Szövetséget bízta meg a lebonyolítással? - Igen, ezt, és nem csak Szlovákiában, hanem Romániában is. Tudniillik akkor a Medgyessy-kormány úgy vette át a kormányzást, hogy a végrehajtási rendeletek nem voltak kidolgozva. Meg kellett kötni ezeket a kétoldalú megállapodásokat, és ezekben konkrétan nevesítve voltak a kedvezmények lebonyolításával megbízott szervezetek. Ezért most ez is nyitott kérdés a szomszédságpolitikában -van egy egyezmény, amelyet az egyik fél nem tart tiszteletben... De, mint mondtam, vannak helyzetek, amikor a kisebbségpolitika felülírja a szomszédságpolitikát. Ilyen volt az, amikor Délvidéken a magyarokat fizikai bántalmazások érték, vagy amikor az előző Fico kormány meghozta a nyelvtörvényt és más a kisebbségi jogokat korlátozó lépéseket tett. A Fidesz mindig a kisebbségpolitikát tekinti elsőbb- és felsőbbrendűnek, és a gyakorlatban is ennek megfelelően cselekszik - az egyeztetési kötelezettséget maximum tájékoztatásra korlátozza, sokszor arra sem. Csakhogy ezzel nem csupán a kétoldalú kapcsolatoknak árt, hanem az adott kisebbségi közösségnek is azáltal, hogy romlik a kisebbségi-többségi viszony, romlanak az esélyek a hatékony érdekérvényesítésre. -Például? - Mind a státus-, mind az állampolgársági törvény meghozatalakor a tájékoztatást egyeztetésként kommunikálták. Azóta is számtalan ilyen lépés volt, legutóbb a nemzeti összetartozás bizottságának révkomáromi ülése. Elemi kérdés, hogy a partnert tájékoztatom, ha oda kívánok látogatni, jelzem a lebonyolításra szánt programot. És ha probléma van, leülök és megbeszélem.. Ha a partnerbizottság felveti, hogy igényelne egy konzultációt a program keretében, megteszem. Az, hogy ezt eddig a sem a román, sem a szerb kormány nem kifogásolta, az lehet véletlen, de valójában udvariatlan lépésről van szó.. A szomszédságpolitika- nemzetpolitika viszonya is olyan kérdés, amelynek a konszenzusos témák közé kellene tartoznia, amelyben folyamatos egyeztetésre lenne szükség kormány-ellenzék - külhoni magyar szervezetek között. Gyengíti a magyar érdeket, ha a felek bármelyike arra kényszerül, hogy egyet nem értését kell kifejeznie. Ide tartozik szerintem az RMDSZ felvetése, hogy a külhoni magyar szervezetek, állampolgárok jegyezzenek be egy pártot, és ezzel induljanak a választásokon....
- Egy párt bejegyzéséhez elegendő, ha összegyűl a szükséges aláírás, ám működtetéséhez, ahhoz, hogy részt vegyen a választásokon, viszont pénz kell. Ezt honnan tudnák előteremteni, mert mindaddig, míg ez nem adott, felvetés marad. Visszafeleselés, fenyegetés, maximum, és azt a felvetők is tudják.
- Eddig nem kívánok elmenni, csak jelezném, meddig lehet eljutni, ha nincs konszenzus, nincs egyeztetés és a kormányzat beáll valamely párt mögé határon túl, sőt részt vesz egy párt alapításában, mint tette azt a Tőkés László égisze alatt létrejött párt esetében. Így nem csoda, ha a határon túliak saját érdekeik képviseletét úgy tartják legjobban képviselhetőnek a magyar parlamentben, hogy saját jelölteket állítanak. Ez a felvetés is azt jelzi, hogy ebben a formában a nemzetpolitika nem egy nemzetmegtartó, egységesítő erő, hanem épp a szembenállást, megosztottságot mélyíti.
- A nemzetpolitika egyik legfontosabb és legismertebb vetülete a támogatáspolitika. Az ígért támogatási keretnövelés nem történt meg, viszont megjelent két új elem. Olyan korábban nem volt, hogy bizonyos körhöz tartozó szervezetek támogatását teljesen lenullázzák. Most van. A másik pedig a nyilvánosságtól való félelem. Korábban a Szülőföld Alapnak éves beszámolási kötelezettsége volt a külügyi és határon túli magyarok bizottságában. Most a Bethlen Gábor Alapkezelő 11 milliárdjára kinek van egyáltalán rálátása?
- A BGA-nak május végéig törvényes kötelezettsége lett volna beszámolni a bizottság előtt. Most júliusban vagyunk, két hete nyújtották be a beszámolót, amelyet várhatóan szeptemberben tárgyal a Magyar Országgyűlés. Az alap tehát nyilvánvaló törvénysértést követett el. Kezdettől az volt az alapvető bajunk az Alappal, hogy három ember kezébe adták döntés jogát. Felrúgták a korábbi eljárási rendet, amely meghatározta, hogy az alap döntő részét kötelezően pályázati úton kellett elosztani, az elosztásról pedig szakbizottságok döntenek, amelyekben a helyismeretekkel rendelkező határon túliak is képviselve vannak. Ezek a szakbizottságok közösen és nyilvánosan döntöttek a prioritásokról, az adott összeg területi leosztásáról, arról, hogy például oktatásra, kultúrára, médiatámogatásra, stb mekkora keret használható. A javaslattételi szereppel felruházott Kollégium pedig csak a nyílt pályázatok esetében illetékes. Most ez a Szentháromság dönti el évente, mennyit pályáztatnak és mennyit nem, és a kiíráson belül csak utólag derül ki, hogy mely területre mennyit szánnak. Így a támogatáspolitikát nemcsak teljes bizonytalanság és átláthatatlanság uralja, hanem feszültség, bizalmatlanság és egyfajta félelem attól, hogy aki szembemegy a kormányzati szándékokkal, annak lenullázódhat a támogatása.
- Jogilag rendben van az, hogy egy 11-13 milliárdos közpénz keretet Zrt működtessen illetve az, hogy tavaly ennyiből 1,2 milliárdot, idén meg 600 milliót írtak ki csupán nyílt pályázatra?
- Politikailag nem fogadható el. Jogilag azért vagyok óvatos, mert ez a kormány a jogot úgy alakítja, hogy megfelelő legyen a napi gyakorlata számára. Ha valahol kiderül, hogy ütközik a hatályos szabályozással, pillanatok múlva megjelenik egy egyéni képviselő indítvány, bármilyen más témához hozzátéve, és máris "rendbe teszik". De ez is jól mutatja, hogy nincs rendben. Kiszámíthatóságra, átláthatóságra és az érintettek bevonására volna szükség, mert feszültség amúgy is van, hiszen a pénz mindig kevesebb, mint az igény és a valós szükséglet.
- Következik Tusványos, a nagy bejelentések színhelye és alkalma. Vár fordulatot a nemzetpolitikában? - Nem, bár Orbán Viktor tényleg itt szokott bejelenteni akár hosszabb távon is érvényesülő nemzetpolitikai irányelveket. Ahogyan én most meg tudom ítélni a mai helyzetet, nem valószínűsítem, hogy ezúttal az RMDSZ meghatározó politikusaival és érdemi egyeztetés kezdődik. De azt sem hiszem, hogy a magyar ellenzék meghívást kapna. Sőt, azt sem, hogy román kormányzati szereplők lesznek jelen, és abban is kételkedem, hogy a román ellenzék jeles személyiségei megjelennének. Nem hiszek tehát egy ilyen fordulatban.
- Nem várható, hogy a romániai helyhatósági választások után a miniszterelnök levonja a szükséges következtetéseket? - Cáfoljon meg az élet, és adja Isten, hogy Orbán Viktor Kelemen Hunorral parolázzon, és azt jelentse be, hogy a novemberi parlamenti választásokon a magyar kormány az erdélyi magyar összefogást támogatja.
- Most is azt mondja.
- Persze, miközben az egyik legfontosabb politikusa, a házelnök, az egyik szervezet, a másik, a külügyi államtitkár pedig a másik szervezet mellett kampányol, amelyek miközben egymásnak is ellenfelei, közös nevezőjük az, hogy az RMDSZ ellen jöttek létre Fidesz segítséggel. Lepjen meg minket a miniszterelnök és én készségesen elismerem majd a nyilvánosság előtt is hogy túl pesszimistán ítéltem meg a helyzetet. A miniszterelnöknek az egész két éves hatalomkoncentráló általános politikájához való csökönyös ragaszkodása az alapja a kételkedésemnek. Orbán Viktor Brüsszelből hazatérve hétfőn bejelentette, hogy az elmúlt két év politikájáról bebizonyosodott, győzelem volt és ennek a győzelemnek egyik legfontosabb alakja a tündérmeséket népszerűsítő Matolcsy György. Miért pont a nemzetpolitikában vonná le a szükséges következtetéseket? Azt gondolom, hogy az idei Tusványos a "sikeres volt az elmúlt két év" kommunikációnak a nemzetpolitikára kivetített folytatása lesz, a szimbolikus lépések - állampolgárság, szavazati jog, összetartozás napja, stb - zászlóra tűzésével.
Az elmúlt 22 év legfontosabb nemzetpolitikai momentumai:
- az alapszerződések megkötése - a kedvezménytörvény életbelépése - a magyar állampolgárság lakhely nélküli kiterjesztése - a magyar szavazati jog biztosítása a külhoni magyar állampolgárokra Az elmúlt két év legnagyobb nemzet- és szomszédságpolitikai botrányai:
- az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség megvádolása, kivizsgálás elrendelése, az eredmény titkosítása, az UMDSZ nemzetpolitikai jogosítványainak megvonása, támogatása lenullázása - a Bugár Béla vezette szlovákiai Híd-Most kizárása a magyar-magyar együttműködés rendszeréből - új erdélyi magyar párt, Tőkés László néppártja létrehozásának kormányzati támogatása a honosítást elősegítő ún. Demokrácia Központok révén - az RMDSZ "megfenyegetése" Pelczné Gál Ildikó révén a tisztújító kongresszus során - beavatkozás a szlovákiai, ukrajnai és romániai választási kampányba, esetenként a szomszédos ország kifejezett tiltakozása mellett is (Nyirő újratemetés, Kövér László kampánykörútjai ....) - magyarországi intézmények rendezvényei szomszédos országban, az adott ország kormányának tudta vagy engedélye nélkül (Nyirő-újratemetés, révkomáromi parlamenti bizottsági ülés)
Gál Mária / Népszava
Népszava

Ponta a régiósításról és a MOGYE ügyéről is beszélt Csíkszeredában
Jövőre meg kell állapodniuk a pártoknak a régiósításról, amely 2014-től léphet hatályba – jelentette ki Victor Ponta miniszterelnök szombaton Csíkszeredában. A kormányfő Maros, Hargita és Kovászna megye helyhatósági képviselőivel találkozott a székelyföldi városban.
A kormányfő arról is beszélt, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) biztosítani kell az önálló magyar tanulmányi vonalat, akárcsak a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen (BBTE), szerinte az egyetem román többségű szenátusa, de a magyar oktatók is hibáztak.
Az eseményt követő sajtótájékoztatón kifejtette, hogy a kormányzó Szociálliberális Unió (USL) szerint a jelenlegi megyéknek meg kell maradniuk, de a már létező nyolc gazdasági fejlesztési régiónak közigazgatási hatáskört kell biztosítani.
Hozzátette: ez egyelőre csak az USL javaslata, de valamennyi pártnak kötelessége, hogy tárgyaljon erről, és a jövő év folyamán jussanak megállapodásra a régiósításról, amely Ponta szerint a „túlságosan központosított” államigazgatást hivatott decentralizálni. Ponta szerint a közigazgatási hatáskörökkel felruházott régióknak közgyűlésük és elnökük lesz, a kormánynak pedig minél több jogosítványt kell adni nekik.
Mint ismeretes, Románia területi közigazgatási átszervezését tavaly nyáron javasolta Traian Băsescu államfő, ő megszüntette volna a jelenlegi megyéket, amelyeket túlságosan kis közigazgatási egységeknek tart. Azt javasolta, hogy a jelenlegi gazdasági fejlesztési régiók határvonalai mentén nyolc óriásmegyét hozzanak létre, ez a terv azonban meghiúsult, miután a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elutasította. Az RMDSZ szerint Hargita, Kovászna és Maros megyének kellene egy közös régiót alkotnia.
Ponta: megoldott a román-magyar feszültség
Ponta a sajtótájékoztatón újságírói kérdésre válaszolva a román-magyar kapcsolatokra is kitért. Mint mondta, „megoldottnak” tekinti a román-magyar viszonyban keletkezett feszültséget, amelyet Kövér Lászlónak, a magyar Országgyűlés elnökének a romániai helyhatósági választási kampányba való „beavatkozása” okozott. Ponta szerint ezt a feszültséget a június 10-ei „helyhatósági választások Kovászna, Hargita és Maros megyei eredményei” oldották fel, vagyis az, ahogyan az ott élő emberek szavaztak – mondta. Ismét kijelentette, hogy a romániai magyar pártok közül az RMDSZ-t tekinti politikai tárgyalópartnernek.
„Nem vagyok Orbán Viktor”
A helyi közigazgatási vezetőkkel folytatott megbeszélésen Ponta utalt arra is, hogy Brüsszelben az elmúlt napokban párhuzamot vontak Románia és Magyarország között azután, hogy Romániában felfüggesztették hivatalából Traian Băsescu államfőt.
„Európában mostanában mindenki összetéveszt engem Orbán Viktorral, de kérem, tanúsítsák velem és a magyar miniszterelnökkel együtt, hogy nem hasonlítunk. Azt hiszem, hogy önök, akik mindkettőnket ismernek, elismerik, hogy különbözünk, még akkor is, ha a keresztnevünk ugyanaz” – mondta Victor Ponta.
Biztosítani kell a magyar vonalat a MOGYE-n
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) problémájáról szólva a kormányfő azt mondta: annak megoldásához biztosítani kell az önálló magyar tanulmányi vonalat, akárcsak a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetemen (BBTE).
A miniszterelnök Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester kérdésére válaszolva kijelentette: hibázott az egyetem román többségű szenátusa, amikor nem fogadta el, hogy a MOGYE multikulturális egyetem, de a másik fél is hibát követett el, amikor az önálló magyar kar létrehozását szorgalmazta. „Úgy gondolom, hogy egy karon belül léteznie kell a különálló vonalnak, akárcsak a BBTE-n, a magyar oktatóknak pedig képviselettel is rendelkezniük kell az egyetem szenátusában. Amikor az egyik fél az egyik szélsőség felé tolódott, önök is a másik szélsőség felé hajlottak, ami miatt a legtöbbet az egyetem hallgatói veszítettek” – mondta Ponta a sepsiszentgyörgyi polgármester kérdésére válaszolva.
Rámutatott: őszig, az új tanév kezdetéig meg kell oldani az egyetem problémáját; jelenleg az intézmény szenátusában csak román oktatók vannak, ami Ponta szerint nem helyes. Mint ismeretes, a magyar oktatók a magyar nyelvű oktatás önállósságának megtagadása miatt bojkottálták az egyetemen lezajlott választásokat.
MTI, Hírösszefoglaló
Krónika (Kolozsvár)

Kövér: saját múltunk előtt hajtunk fejet – Átadták az állami kitüntetéseket
Kitüntetést kapott Jókai Anna író, Gera Zoltán színművész, Fónagy János volt miniszter, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára és Tőkés István református lelkész is.
Áder János köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László, az Országgyűlés elnöke augusztus 20-a alkalmából rangos állami kitüntetéseket adott át hétfőn a Parlamentben.
Kövér László ünnepi beszédében úgy fogalmazott: nem pusztán egy jeles évforduló kapcsán jövünk össze ünnepelni, „hanem ennél jóval többről van szó: néhány honfitársunk kiemelkedő tettei előtt, és így végső soron a saját civilizációnk, saját gyökereink, saját múltunk előtt hajtunk fejet".
A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal (polgári tagozata) kitüntetést Falus András Széchenyi-díjas immunológus, az MTA rendes tagja, a Semmelweis Egyetem Genetikai, Sejt és Immunbiológiai Intézet egyetemi tanára, Fónagy János volt miniszter, a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkára, fideszes országgyűlési képviselő, Gera Zoltán színművész, érdemes és kiváló művész, Horváth Tihamér, a Kehida-Termál Kft. és a Horváth-Ép Kft. ügyvezető tulajdonosa, Michelberger Pál az MTA rendes tagja, Széchenyi-díjas gépészmérnök, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem professor emeritusa, Sípos Ete Álmos nyugalmazott református lelkipásztor és Tőkés István református lelkész, egyházi író, teológiai professzor kapta.
A Magyar Érdemrend középkeresztje a csillaggal (katonai tagozata) kitüntetést Benkő Tibor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar vezérkari főnöke vette át.
A Magyar Érdemrend középkeresztjét (polgári tagozata) Adamik Tamás, az MTA doktora, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Bölcsészettudományi Karának professor emeritusa, Balassa Sándor Kossuth-díjas zeneszerző, kiváló művész, Béres József vegyész, a kémiai tudomány kandidátusa, a Béres Gyógyszergyár Zrt. elnöke, Bodó Sándor, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója, Hadlaczky Gyula Széchenyi-díjas genetikus, az MTA doktora, az MTA Szegedi Biológiai Kutatóközpont Genetikai Intézet tudományos tanácsadója, témacsoport-vezetője kapta.
Ugyancsak ezt az elismerést vehette át Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Egyházmegye Püspöki Hivatalának megyés püspöke, Kondor Katalin újságíró, Kovács István, a történettudomány kandidátusa, József Attila-díjas író, költő, műfordító, Lator László, Kossuth-díjas költő, műfordító, irodalomtörténész, Náray-Szabó Gábor kémikus, az MTA rendes tagja, az MTA könyvtárának főigazgatója, egyetemi tanár, Papp Gyula Széchenyi-díjas farmakológus, az MTA rendes tagja, a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvosi Karának professor emeritusa, Schlett István politológus, a politikatudomány kandidátusa, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának professor emeritusa és Serfőző Simon, József Attila-díjas költő, író, szerkesztő.
Ugyanezt a díjat kapta Szoboszlai Sándor Jászai Mari-díjas színművész, kiváló művész, a Veszprémi Petőfi Színház örökös tagja, aki helyett fia, Szoboszlai András vette át. Csaba László, az MTA levelező tagja, a Közép-európai Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, Hermann Róbert, az MTA doktora, történész, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának tudományos helyettese és Spányi Antal, a Székesfehérvári Egyházmegye megyés püspöke később veszi át ezt a kitüntetést. A Magyar Érdemrend középkeresztjét (katonai tagozata) Kovács József altábornagy, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat főigazgatója vette át.
hirado.hu
Erdély.ma