Marosludason a művelődési házban a magyar kultúra napján tizenegy énekkar sereglett össze. A rendezvényt a Romániai Magyar Dalosszövetség és a helyi református egyházközség szervezte. Czirmay Levente református lelkipásztor köszöntője után Guttman Mihály, a Dalosszövetség elnöke adott hangot örömének azért, hogy végre ezt az ünnepet Erdélyben megünnepelhetik, majd felkérte a közönséget, hogy Czirmay Izabella Mária, a marosludasi énekkar vezetője vezényletével közösen énekeljék el a Himnuszt. Ötvös József, a Marosi Református Egyházmegye esperese emlékeztetett arra, hogy fél évszázaddal ezelőtt Kodályt is felkérték, írjon új himnuszt, amire ő azt válaszolta: ennél szebbet nem lehet írni. Az énekkari hangversenyt a helybeli református egyházközség vegyes kara kezdte. Fellépett az aranyosegerbegyi református énekkart, a nagyenyedi református egyházközségi énekkar. Külön élmény volt a népviseletbe öltözött magyarfenesiek fellépése. Bemutatkozott még a mérai kórus, a baróti kórus, akik székely ruhában léptek közönség elé, a kolozsvári belvárosi református egyházközség Kálvin énekkara és Dávid ifjúsági kórus, a marosújvári vegyes kar és a marosvásárhelyi Vártemplom Psalmus vegyes kara. Marosludas önkormányzata nem volt hajlandó áldozni, a helyi költségvetésből magyar vonatkozású ünnepélyre. /Mezey Sarolta: Énekkari hangverseny Marosludason. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 24., Jenei Mária: Tizenegy kórus énekelte a Himnuszt. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 24./

A máréfalvi házasemberek hagyományos bálján a hét végén Kodály Zoltán daljátékát, a Háry Jánost mutatták be a falu amatőr színjátszói, a huszonöt évvel ezelőtti Háry-előadásra emlékezve. A községben több mint százéves múltja van az amatőr színjátszásnak: 1999-ben rendezvénysorozattal emlékeztek meg a centenáriumról. Az előadással tisztelegni kívántak azok előtt a pedagógusok előtt, akik a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján a kodályi szellemet, az eredeti népdalt „visszahonosították” a faluba. Az 1978-ban bemutatott Székely fonót a kolozsvári Magyar Operában is előadták a máréfalviak 1980-ban, akkor tévéfelvétel is készült róla. A Háry Jánost negyedszázada, 1981 januárjában mutatták be először Máréfalván, és fél évig járták a vidék falvait a sikeres előadással. A darabot most háromheti próba után állította színpadra Bogosné Olasz Rozália, aki gyerekként még a Székely fonóban szerepelt. /Kovács Csaba Régi-új Háry János Máréfalván. = Krónika (Kolozsvár), febr. 20./

Van kölcsönhatás, de van különbség a román és magyar dallamok között, mondta Kallós Zoltán. A Mezőségen összefonódott a román a magyarral. Nagy a magyar hatás. Kodály és Bartók megállapították, hogy a régi magyar verbunkos zenét a mezőségi románoknál kell keresni. Azonban ha Kendilónán gyűjtöttek volna, akkor előkerült volna ugyanaz a zenei anyag, ami Boncidán és Válaszúton van, mert ennek a három szomszédos falunak – és itt, a Szamos völgyén végig, Szamosújvárig – azonos a zenei anyaga. Kallós hibának tartja, hogy nincs zenei oktatás az alsó tagozatokon. Kolozsváron néhány iskolában, csoportokkal most már beindult. Addig leszünk magyarok, amíg magyarul énekelünk és magyarul táncolunk, hangsúlyozta Kallós. Ha ilyen szellemi javakkal táplálkozunk, akkor biztos kibírunk még ezer évet. /Takács Éva: Nem véletlen, hogy megmaradt. Kallós Zoltán nyolcvanéves. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 25./

Évek óta jó sepsiszentgyörgyi lakosnak lenni annak, aki szereti a klasszikus zenét, különösen tavasszal, a sárkányölő hős ünnepén. Templomokban, múzeumban zeng Mozart, Bach, Haydn, Händel csodálatos muzsikája, továbbá Bartók, Kodály alkotásai hallhatók. A nyitókoncert színvonalas volt, elsősorban az est két szólistájának, Szilágyi Zsolt neves tenoristának és Béres Melinda hegedűművésznek köszönetően. Fellépett a Székelyföldi Szimfonikus Zenekar a fiatal Florián Gergely vezetésével. Különleges színfolt volt Márk Attila anekdotákkal, idézetekkel, korabeli újságcikkekkel fűszerezett előadása Bartókról. Világi és egyházi zene fonódott össze a Művészeti Líceum Szerenád zenekara és a Laudate kamarakórus közös fellépésén. /(Baranyai): Komolyzenei kaleidoszkóp. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 29./

Karácsonfalván a táborozás zárónapján, július 9-én is élénk munka folyt. A kézművesműhelyben egy bohóc készítésébe kezdtek, a zeneteremben pedig az esti záróműsorra készülnek, amelyen a hatodikosok Budai Ilona Magyar Örökség- és Kodály-díjas népdalénekesnővel közösen lépnek fel. Budai Ilona elmondta, hogy minden évben, szabadsága idején is Erdélyben járt, tavaly megálltak Karácsonfalván. Pásztor Judit tanárnő összehívott néhány lányt, s egy egész délután éneket tanultak. Budai Ilona évente öt-hat tábort vezet, arra gondolt, miért ne lehetne itt, Erdélyben is szervezni egyet. Kővári Edit és Marosvölgyi Ágnes közreműködésével, akikkel a magyarországi táborokban évek óta együtt dolgozik, ellenszolgáltatás nélkül, szeretetből jöttek el ide. A táborban 17 népdalt és megzenésített verset tanítottak meg a gyerekeknek. Felvidéki, délvidéki, gyimesi, moldvai csángó dalokat, hogy a népdalkincs gazdagságát érzékeljék. A karácsonfalvi iskolában nincsen zeneszakos tanár, aki foglalkozna ezzel a tehetséges osztállyal, a sors különös kegye folytán a szakma egyik legkiválóbb képviselőjétől tanulhattak énekelni. /(bodolai): Vannak még csodák. Budai Ilona Nyárádkarácsonban. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 10./

Immár ötödik éve rendezi meg Miskolc városa a Bartók Béla nevével fémjelzett Nyári Nemzetközi Operafesztivált. Fellépett kolozsvári Magyar Opera is Kodály Zoltán Székely fonójával. A karigazgató Kulcsár Szabolcs, díszlet-jelmeztervező Witlinger Margit, koreográfus Juhász Anikó volt, karmester Hary Béla, a rendezés Demény Attila munkája. Az előadást a társulat megismételte Sátoraljaújhelyen. /Laskay Adrienne: „Bartók + Verismo 2006” Miskolci Nemzetközi Operafesztivál. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 12./

A marosszentgyörgyi kórusmozgalom öt híján százéves. Nemzedékek sorát nevelték a község pedagógusai, közöttük Hajdó Károlyt, aki július 25-én tölti hetvenedik életévét. Kodály Zoltán és Bartók Béla zenei programjának megvalósításáig hosszú még az út. Zeneoktatási és nevelési módszerüket sikerrel alkalmazzák Japánban, de a román oktatás nem vesz tudomást róla. Erdélyben nagy szükség van az új népművelőkre, ügybuzgó kántorokra, zenetanárokra, karnagyokra, akik felvállalják a bartóki–kodályi programot. Marosszentgyörgyön a kórusélet fő szervezője a Soli Deo Gloria kórus, melynek negyven éve lelke, karnagya Hajdó Károly népművelő pedagógus. Nevéhez kapcsolható az állandó részvétel a marosvásárhelyi Bárdos Lajos-Nagy István kórusfesztiválon, fellépések a székelyudvarhelyi Bartók kórusfesztiválon, a szászrégeni Zengjen hálaének pünkösdi dalostalálkozón, a Bartók- és Mozart-év rendezvényein, szereplés, szolgálat az egyházi ünnepeken. Hajdó Károly irányítja az egyházi kórusokat, az egyházzene kincseit igyekeznek megszólaltatni, az együvé tartozást erősíteni, a zenei anyanyelvet ápolni. /Bölöni Domokos: Hajdó Károly hetvenéves. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 20./

Idén negyedszer vett részt Kecskeméten az Európa Jövője Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Találkozón – a Csiperón – a marosszentgyörgyi miniJubilate együttes. E találkozó megálmodója Farkas Gábor, az 1990-ben megalakult Európa Jövője Egyesület elnöke. Célja, hogy a kecskeméti gyerekek megismerjék Európa gyerekeit, és a különböző nemzetiségű gyerekek egymással találkozzanak. Az egyesület minden külföldi csoporttól egy nyelvi nehézségek nélkül átadható ajándékot kér: táncot, zenét, éneket, amely az illető nemzet kultúráját jellemzi. 2006-ban kilencedszer rendezték meg a Csiperó gyerektalálkozót. 32 országból 48 vendégcsoport, mintegy 2000 fiatal érkezett Kecskemétre. A határon túli magyaroknak egy külön találkozási lehetőséget biztosítottak a Magyarország öröme című rendezvénysorozatban. Az utolsó rendezvényen a 13 határon túli magyar csoport együtt járhatta a csángó táncot. Idén megalakult a Kodály-Bartók Ifjúsági Világzenekar 20 ország 96 fiatal zenészének közreműködésével. Vásáry Tamás Kossuth-díjas karmester vezénylete alatt elhangzott Bartók: Magyar képek, Kodály: Galántai táncok, Liszt: Les préludes, Mozart: C-dúr zongoraversenye, a világtalan művész, Érdi Tamás közreműködésével. A Csiperó gyerektalálkozóval párhuzamosan még két tábor működött: a Csillagszemű tábor, melyen határon túli magyar óvónők vettek részt, és a Kincskereső tábor a Csiper O.K.(Országos Kincskeresők), melynek keretében több kis csoport végezte munkáját. /Simon Kinga, a miniJubilate együttes vezetője: Csiperó – a kedvenc madarunk! = Népújság (Marosvásárhely), júl. 26./

Az 1956-os főrendezvényt Kolozsváron tartják: az Állami Magyar Operában gálaest várja a meghívottakat. Az RMDSZ és a kolozsvári magyar főkonzulátus közös szervezésében tartandó eseményen Kodály Zoltán Psalmus Hungaricus című művét élvezheti a közönség. A bukaresti magyar nagykövetség november 4-én Brassóban évfordulós emlékünnepséget szervez. Ennek keretében emléktáblát lepleznek majd le mindazoknak a tiszteletére, akiket az 1956-os magyar forradalom szimpatizánsaiként meghurcoltak, bebörtönöztek vagy kivégeztek Bukarestben újszerű kiállítás nyílik október 23-án. Varga Andrea, az immár tizenegy éve Romániában élő és kutató magyarországi történész saját eddigi kutatásainak anyagát és az újabban előkerült dokumentumokat felhasználva kiállítást szervez a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság megbízásából /Nagyszabású rendezvénysorozat Romániában. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 14./

Az 1956-os magyar forradalom ötvenedik évfordulójára emlékeztek október 20-án Kolozsváron. Az RMDSZ, a magyar főkonzulátus és a Kolozsvári Magyar Opera szervezésében rendezett gálaest Páskándiné Sebők Anna Erdély 1956 című filmjével kezdődött. Dr. Cseh Gusztáv Áron kolozsvári magyar főkonzul köszöntötte az egybegyűlteket. „Amikor ’56-os Budapestre emlékezünk, gondolnunk kell Kolozsvárra, Csíkszeredára, Temesvárra, egész Erdélyre” – mondotta a főkonzul. Markó Béla, az RMDSZ elnöke ünnepi beszédében kifejtette: az 50 évvel ezelőtt kirobbant szabadságharc ma is folyik. 1956-ban tulajdonképpen Európában a 20. század második felének leghosszabb forradalma indult el, amely átnyúlik a 21. századra is. „1956 nem csupán Magyarország forradalma, hanem Erdélyé, sőt, Romániáé is, sem határőrök, sem szovjet tankok nem tudták ezt megakadályozni. A megtorlás kegyetlen volt itt is, ott is” – fogalmazott a politikus. „Legyen a miénk végre 1956, legyen mindannyiunké ez a hosszú-hosszú forradalom!” – összegzett Markó Béla. A gálaest díszvendége dr. Szili Katalin, a magyar Országgyűlés elnöke elmondta: „Mindannyian lelkünkben érezzük 1956 nagy tragédiáját”. A beszédek után Szili Katalin átadta a magyar állami kitüntetéseket annak a hét erdélyi személyiségnek, akik az ’56-os forradalmat és szabadságharcot követő romániai megtorlásoknak voltak az áldozatai. A kitüntetettek életútját összefoglaló laudációt a főkonzul mondta. Ezután a főkonzul felolvasta annak az ötvenöt személynek a nevét, akiket az események ötvenedik évfordulója alkalmával alapított Szabadság Hőse Emlékéremmel tüntettek ki. Hasonló kitüntetést ad majd át 44 személynek dr. Szabó Béla csíkszeredai magyar főkonzul október 23-án, a székelyföldi városban zajló megemlékezésen, illetve további nyolc emlékérmet fog átnyújtani Terényi János bukaresti magyar nagykövet november 3-án, Brassóban. Az erdélyi politikai elítéltek nevében Dávid Gyula szólt a jelenlévőkhöz. Az 50 évvel ezelőtti eseményeket felidézve az irodalomtörténész elmondta: a forradalmi eszmék megvalósítása volt a céljuk, illetve megszabadulni mindazoktól, akik felszabadítóknak nevezték magukat. Az emlékesten Hatházi András színművész előadásában meghallgatták Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című versét, majd a Magyar Opera ének- és zenekara közreműködésében felhangzott Kodály Zoltán Psalmus Hungaricus című műve. Szili Katalin a kolozsvári magyar főkonzulátuson zárt körű – a sajtó számára nem nyilvános – megbeszélést folytatott magyar értelmiségiekkel. /P. A. M., T. Sz. Z.: Visszatérni a forradalom szelleméhez. Az 1956-os eseményekre emlékeztek fél évszázad elteltével. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./

Az ’56-os megemlékezéssel évek óta szorosan összekapcsolódik a Rákóczi Szövetség által megszervezett Gloria victis (Dicsőség a legyőzötteknek) elnevezésű, október 21-23. között sorra került rendezvénysorozat. A határon túli, valamint az anyaországi fiatalok részvétele lehetőséget ad a kapcsolatteremtésre, a kulturális és/vagy történelmi ismeretek bővítésére. A középiskolások történelmi vetélkedője évről évre a magyar történelem valamely kiemelkedő korszakával foglalkozik. Idén „…Azok a sötét ’50-es évek… avagy a »csengőfrász« korszaka – Magyarország és magyarság a szovjet blokkban” címmel hirdettek pályázatot. Hatvanhat háromtagú csapat szerepelt a középdöntőben, amelyen Felvidéket tizenegy, Kárpátalját négy, Vajdaságot négy, Erdélyt öt, Magyarországot pedig negyvenkét csapat képviselte. Szintén kapcsolatépítés szándékával szervezték meg a főiskolás ifjúsági találkozót. Mind a középiskolásoknak, mind a főiskolásoknak a Rákóczi Szövetség ingyenes szállást, utazást és étkezést biztosított. Október 22-én a Műegyetem főépülete előtti téren megtartott, a Rákóczi Szövetség, a Műegyetem 1956 Alapítvány és a Magyar Mérnöki Kamara által közösen szervezett rendezvényen fejezték ki tiszteletüket a forradalmi eseményeket elindító egyetemi ifjúság előtt. Ezt követte a fáklyás felvonulás a Bem térre és útközben egyre többen csatlakoztak a menethez. 23-án délelőtt a főiskolások számára tartott előadást Bod Péter Ákos volt jegybankelnök, aki Magyarország gazdasági helyzetét elemezve elmondta, hogy a jelenlegi állapotot lehetetlen a múlt ismerete nélkül elmagyarázni. Házigazdaként jelen volt Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke is, aki 1956-os személyes naplóját dedikálta a hallgatóságnak. Lezajlott a történelmi vetélkedő döntője, az első három helyezett a füleki Filakovo Gimnázium, a miskolci Avasi Gimnázium és a galántai Kodály Zoltán Magyar Tannyelvű Gimnázium lett. A rendezvénysorozat záróakkordjaként, az október 23-i műegyetemi emlékműavatást követően, a határon túli fiatalokkal megtelt autóbuszok délután indultak hazafelé. /Ferencz Melánia: Gloria victis. Amiről nem beszélnek. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 4./

November 18-án a Romániai Magyar Dalosszövetség Kolozsváron tartotta évértékelő közgyűlését, melyet Guttman Mihály tiszteletbeli elnöke nyitott meg. A kóruséletről Tóth Guttman Emese elnök, a fúvószenekarok munkájáról Kelemen Antal alelnök, a gregorián szakosztály szolgálatáról Jakabffy Tamás karnagy számolt be. A szövetség lelkes önkéntesei révén behálózza az egész magyarlakta területet, nem feledkezvén meg a szórványról sem. Kitüntették az értékes munkát végző karnagyokat: a kolozsvári Radovics Józsefet, a zágoni Baka Emmát, a fényi Progli Évát, a mérai Mezei Tündét és a csanálosi Czier Zsoltot. Idén a dalosszövetség a bartóki és Farkas Ferenc-i hagyományt népszerűsítette, a jövő évben a 125 éve született Kodály Zoltán zeneszerző és a 100 éve született Nagy István erdélyi karnagy munkásságát helyezik reflektorfénybe. /Kovács András: Gazdag évet zár a dalosszövetség. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 22./

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület a Romániai Magyar Dalosszövetséggel közösen ünnepi műsorral áldozott január 19-én a Magyar Kultúra Napjának Kolozsváron. Tőkés Elek, a Báthory-líceum igazgatója kiemelte: – Az általános és a magyar kultúra örökösei, hordozói és továbbépítői vagyunk. Kiváltságos helyzetben kiváltságos kultúrát örököltünk. Ez a nap pedig szembesítésre késztet: milyen boldog emberek vagyunk. A legszebb, legdallamosabb nyelvet használjuk. Bár tömeg- és kultúrairtásai során a 20. század a történelem egyik legbűnösebb százada, mégsem hihetjük el, hogy az emberség, a magyarság kiégett. A kolozsvári zeneiskola diákjai Kodály-darabokat adtak elő. – A Magyar Kultúra Napját most Bartók és Kodály szellemében ünnepeljük – mondta dr. Almási István népzenetudós. /Nagy-Hintós Diana: Magyar Kultúra Napja. Újra életet hirdetett a nép dala. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 22./

Tavaly megtartották a Magyar Kultúra Hete Szatmárnémetiben elnevezésű közművelődési rendezvénysorozatot. A megnyitón képviseltette magát két civil szervezet: az Ady Endre Társaság és a Szent-Györgyi Albert Társaság. Idén január 19–28-a között került sor a Magyar Kultúra Hete második megrendezésére. A tavalyinál többen álltak az ügy mellé: Ady Endre Társaság, Art Caffé kávéház, LiterArt, Szent–Györgyi Albert Társaság, Németi Református Egyházközség, Szatmárnémeti Evangélikus Lutheránus Egyházközség, Szatmárnémeti Szent Miklós Görög Katolikus Egyházközség és a Szatmárnémeti Szentlélek plébánia. Hosszú lenne a tíznapos rendezvény tizenöt előadásának a felsorolása. Ki kell emelni a Kodály Zoltán-emlékestet, amelyet az Ady Endre Társaság kérésére állítottak össze a debreceni Csokonai Színház művészei. Szép élmény volt a nagykárolyi Régizene Együttes reneszánsz estje. /Csirák Csaba: Figyeljünk oda értékeinkre és adjuk tovább őket. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), febr. 15./

A Versünnep vetélkedőt idén Kodály Zoltán születésének 125. évfordulója tiszteletére hirdette meg a Versünnep Alapítvány Zenéről a magyar költészetben alcímmel. Az erdélyi elődöntőt a hét végén Marosvásárhelyen tartották. A Duna Televízió, a Katolikus Rádió és a Magyar Rádió társzervezésében létrejött rendezvényre mintegy harmincan jelentkeztek magyar költők műveivel. Kolti Helga színművész, a Versünnep Alapítvány kuratóriumának elnöke elmondta, a Versünnep iránt nagy az érdeklődés. A marosvásárhelyi megmérettetésen valamennyi erdélyi színház képviseltette magát. A középdöntőt április 13–14-én tartják Balatonfüreden, a döntőt Szatmárnémetiben rendezik meg április 27-én. /Antal Erika: Versmondók versenye. = Krónika (Kolozsvár), márc. 19./

Tíz háromszéki középiskolás énekkar vett részt március 23-án Sepsiszentgyörgyön az evangélikus templomban tartott megyei kórusolimpián, amelyet idén a Kodály-év jegyében szervezett a tanfelügyelőség. A három kategóriában megfelelő pontszámot kapott együttesek részt vehetnek az egy hét múlva Brassóban sorra kerülő megyeközi megmérettetésen. /Ferencz Csaba: Kórusolimpia. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 24./

A száz éve született Nagy István (Csíkszereda, 1907. júl. 5. – Kolozsvár, 1983. jan. 5.) karmester, hegedűművész, zenetanár hetven éve ismertette meg Marosvásárhely közönségét Bartók és Kodály művészetével – fejtette ki Guttmann Mihály kolozsvári karnagy, a Romániai Magyar Dalosszövetség tiszteletbeli elnöke, aki a marosvásárhelyi Nagy István Ifjúsági Vegyes Kar névadójának munkásságát méltatta március 24-én Marosvásárhelyen a Közművelődési Palota színpadán, és emléklapot nyújtott át a 15 éve alakult kórus vezetőjének, Kovács András karnagynak. Nagy István a marosvásárhelyi római katolikus tanítóképző ének- és zenetanára (1934-41), a kolozsvári Tanítóképző Intézet (1941-46), majd a Magyar Zene- és Színművészeti Főiskola (1946-48) professzora és igazgatója, a Magyar Művészeti Intézet (1948-50), ill. Gh. Dima Főiskola (1950-74) tanára volt. A magyar zenei anyanyelv jelentős művelője már marosvásárhelyi tanárként megszervezte iskolájának fiú vegyes karát. Ezt a munkát magasabb szinten folytatta a kolozsvári tanítóképzősök országos hírűvé emelt vegyes karával, valamint a nevét viselő énekkarral. Az 1948-ban újjászervezett Dalosszövetség elnökeként karmesterképzésre és modern műsorpolitikára törekedett. Nagy Istvánt mély hazaszeretet jellemezte. Aki ma hivatásának tekinti a zenei anyanyelv tanítását, az mind Bartók Béla és Kodály Zoltán és Nagy István – és Guttmann Mihály – tanítványának tekintheti magát. /Bölöni Domokos: 15 éves az ifjúság kórusa. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 26./

Kodály Zoltán halálának 40., születésének 125. évfordulója alkalmából rendezett megemlékező ünnepséget a Kriza János Néprajzi Társaság április 4-én Kolozsváron. A rendezvényen dr. Almási István néprajzkutató tartott előadást „Az erdélyi népzene Kodály Zoltán életművében” címmel. Kodály erdélyi gyűjtőútjain azokat a településeket kereste fel, ahol Bartók nem járt. A gyergyói medencében, a Csíki havasokban és a bukovinai székely falvakban gyűjtött. Kodály kompozícióiban összesen 110 dallamot használt fel, ezek 90 százaléka székelyföldi és bukovinai. Az ünnepségen a szerző jelenlétében ismertették Móser Zoltán Cantus Hungaricus címmel megjelent fotóalbumát. Móser Zoltán a 60-as évek óta járja Erdélyt és Felvidéket, és készít felvételeket, jelenleg tanít is Kolozsváron. A Cantus Hungaricus kétnyelvű, angol és magyar album anyaga hosszabb ideje készen állt, Magyarországon nem sikerült kiadni, a csíkszeredai Pro-Print Könyvkiadó jelentette meg, kiváló kivitelezésben. Az est végén a Tarisznyás együttes nyújtott rövid ízelítőt a Kodály által gyűjtött csíkkászoni népdalokból. /A zene lelki táplálék és semmi mással nem pótolható. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 6./

Az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesületének (EMME) Székely Géza vezette kolozsvári csoportja évente több tematikus kiállítást rendez az Apáczai Galériában. Idén Kodály Zoltán, Dsida Jenő és Szenczi Molnár Albert munkássága előtti tisztelegnek. A zsoltárfordításokat tartalmazó, kerek 400 évvel ezelőtt, 1607-ben napvilágot látott, Psalterium Ungaricum (Magyar Zsoltárkönyv) rendkívül népszerűvé tette alkotóját, Szenczi Molnár Albertet. A hármas évforduló jegyében született kiállításon ki-ki a maga módján, művészi beállítottságának megfelelően tisztelgett emlékük előtt. Tizennyolc művész alkotásai sorakoztak, festmények, grafikák, kerámiák. /Németh Júlia: Psalmus. In memoriam Szenczi Molnár Albert, Kodály Zoltán, Dsida Jenő. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 21./

Április 23-án este Sepsiszentgyörgyön a belvárosi református templomban ünnepelte fennállásának 35. évfordulóját a Vox Humana kamarakórus. Az ünnepet a sepsiszentgyörgyi Pro Musica, a budapesti Stella és a Vox Humana fellépése tette emlékezetessé. Záróakkordként a három kórus együtt énekelte el Kodály Zoltán Esti dal és Szép könyörgés című művét. /Ferencz Csaba: Az emberi hang minősége (Harmincöt éves a Vox Humana). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 25./

Az egyházak, a civil szervezetek és az RMDSZ együttműködve szervezik Nagyváradon a hétvégén kezdődő, 16. Festum Varadinum rendezvénysorozatot. Az ünnepség keretében többek között komolyzenei koncerteket, népi mesterségek szemléjét és könyvbemutatókat tartanak. A rendezvénysorozatot a hagyományokhoz híven a Szent László-körmenet zárja. „A Varadinum életében három periódust különböztethetünk meg – értékelte Tőkés László püspök sajtótájékoztatóján. – Az első évek rendezvényeit a magyarság teljes összhangja, összefogása és az egyetértés jellemezte. A második periódus minden rendezvényét a széthúzás bélyegezte meg, míg újabban mindenki szervezi a maga ráeső részét, nem kaszálunk egymás szénájába, nincsenek ellentétek. ”A Varadinum az anyák napja és a gyermekvédelem jegyében megszervezett családi nappal veszi kezdetét április 28-án a Várad-réti református templomban. Ugyanezen a napon Kodály Zoltán születésének 125. évfordulójáról is megemlékeznek. A nyitórendezvényt április 29-én a Várad-réti református templomban szervezik meg. A következő napokban 40 népi mesterséget mutatnak be az Apáról fiúra című rendezvényen. A népfőiskolák helyzetéről tartanak szemináriumot, bemutatkoznak a civil szervezetek, Pomogáts Béla tart könyvbemutatót, a Festum Varadinum emlékkönyvet is bemutatják, a rendezvénysorozatot a Honvéd táncegyüttes Bartók útjai című előadásának premierje zárja. /Gergely Gizella: Együttműködés a 16. Festum Varadinumon. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 26./

Két erdélyi színművész jutott be a Versünnep szatmárnémeti döntőjébe. Zenéről a magyar költészetben témával hirdették meg idén a Kárpát-medence versmondóinak vetélkedőjét, a Versünnepet. A versennyel a szervezők Kodály Zoltán születésének 125. évfordulója előtt kívánnak tisztelegni. A különböző magyarországi és határon túli helyszíneken tartott elődöntők, valamint a balatonfüredi középdöntő után 16 színművész és előadóművész jutott be az utolsó fordulóba, köztük a tavalyi győztes kaposvári Hunyadkürti György, valamint Ördög Miklós Levente, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának tagja és Váta Loránd, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház művésze, aki a tavaly második helyezést ért el a Versünnepen. A szervező Versünnep Alapítvány elnöke, Kolti Helga elmondta, az első, 2005-ös szavalóverseny témája József Attila költészete volt, tavaly pedig az ‘56-os forradalom állt a rendezvény középpontjában. A 117 középdöntős közül a zsűri 12 helyett 16 versmondót, éneklőt válogatott a döntőbe. /Babos Krisztina: Kodály szellemiségében. = Krónika (Kolozsvár), máj. 3./

A mindössze 570 lelket számláló Szászcsávás lelkészének, elöljáróinak jutott eszébe: tenni kell valamit a népdalkincs megőrzése és átörökítése érdekében az iskolások körében is. Április utolsó szombatján harmincnyolc iskolás érkezett szüleivel, tanítóival a nagy hírű dalárdisták templomába. Szülőföldjük dalaival álltak a népes csávási gyülekezet elé. Az énekes vetélkedő egyúttal főhajtás is volt a 125 éve született Kodály Zoltán emléke előtt, és emlékezés Dézsi Ferenc /1952-2002/ zenetanárra, aki nemcsak a dalárdát vezette 1973-tól haláláig, hanem zenét is oktatott a környék iskoláiban. /Bölöni Domokos: Dézsi Ferenc-emlékverseny Csáváson. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 3./

A marosvásárhelyi Nagy István Ifjúsági Kórus ünnepi koncertjének négyen Magyarországról jöttek haza a kitelepedettek közül, mesélte Kovács András karnagy. A műsor után a tizenötéves születésnapi torta sem hiányzott. A kórusnál megtanult és énekelt művek száma 150 körül van. Sajnos, nagyon elfoglaltak, nem tudnak pontosan járni a próbákra. Kodály Zoltán születése 125., Nagy István karnagy, zenetanár születésének 100. évfordulójának tiszteletére énekeltek a Bárdos Lajos és Nagy István nevével fémjelzett, kétnapos kórusfesztiválon, amelyet 12 éven át a Bárdos Alapítvány támogatott, pár éve azonban magukra maradtak a szervezők. A zene kiszorul az életből. Ennek ellenére egymást érik a dalos találkozók kultúrházakban, templomokban. /Bölöni Domokos: Bárdos Lajos–Nagy István fesztivál. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 8./

Székelyudvarhelyen tizenharmadik alkalommal rendezték meg a Bárdos Lajos–Palló Imre „Éneklő Ifjúság” Kórusfesztivált. A nyitónapon május 4-én a Dr. Palló Imre Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskolában zenetudományi előadásra került sor, Lászlóffy Árpád Kodály Zoltánról beszélt. Bemutatkoztak a népdal- és szólóénekesek. A gyermek- és ifjúsági kórusok hangversenyén tizennégy iskola dalosai mutatták be énektudásukat. A résztvevők emléklapot kaptak. Az emléklapokon ezt állt: „A magyar kóruskultúra székelyföldi nemes ébrentartásáért és színvonalas ápolásáért, támogatásáért”. A fesztivál utolsó napja évek óta az egyházzenei hangversenyé. /Barabás Blanka: Dalában él az ifjúság. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), máj. 8./

Kolozsváron a Gy. Szabó Galériában megrendezett kiállítás témája a Szenczi Molnár Albert által magyar nyelvre lefordított Zsoltárok könyve megjelenésének négyszázadik, Kodály Zoltán és Dsida Jenő születésének százhuszonötödik, illetve századik évfordulója jegyében fogant. Az alkotások kapcsolódnak szellemiségükben és tartalmukban a Szentírás, illetve a Szenczi Molnár magyar nyelven tolmácsolta zsoltárok világához, valamint Kodály és Dsida életművéhez. /Székely Géza képzőművész-tanár: A teremtés dicsérete. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./

Csoóri Sándor Márciusi Levelének – chartájának vagy üzenetének – talán legmeghökkentőbb passzusa: ,,Valaha voltunk valakik, és most csak bámuljuk az eseményeket, mint egy nevetséges panoptikum élethű másolatai. Tizenhét év óta jámboran dödögünk és lázadozunk, ahelyett, hogy bevallanánk: elárultuk az értelmet, de helyette nem fedeztünk fel magunkban semmiféle dacos és barbár boldogságot, amellyel segítettünk volna népünknek. Sőt, mostanra az is kiderült, hogy elfogadtuk a diktatúrában gyökerező demokrácia minden züllöttségét és képmutatását. Sorsfordító könyvekben kellett volna már megírnunk, hogy a demokrácia épp úgy szabadított fel minket, mint a szovjet hadsereg, s ugyanúgy fosztott ki és gyalázott meg mindnyájunkat. 1956 tizenkét napját kivéve a kétségbeesés lett a mi hagyományunk!”A Márciusi Levél szerzője történészeket, írókat, tudósokat, tanárokat, filmeseket, filozófusokat, egyházi embereket, feltalálókat, Bartók és Kodály tanítványait szólítja meg, illetve őket kérdezi: hová jutottunk. Sylvester Lajos közíróként felelősnek is tartja magát a kérdésért: hová jutottunk. Csoóri Márciusi Chartáját Sylvester Lajos azonnal aláírta. Úgy hírlik, hogy a polgári oldal még meglévő sajtóorgánumai, könyvkiadói is veszélybe kerültek. Nincs pénz, nincsenek olyan vállalkozók, vállalkozó csoportosulások, amelyek segítenének. Mindez a mi belügyünk is, hangsúlyozta Sylvester. /Sylvester Lajos: Széthazudott ország. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 11./

A jászvásári George Enescu Művészeti Egyetem díszdoktori címet adott dr. Angi Istvánnak, a kolozsvári zeneakadémia tanárának. Angi elmondta, hogy 1990-től kezdődően rendszeresen részt vesz az ottani egyetem zenetudományi konferenciáin. Ezenkívül Bartók- és Kodály-kutatásai mellett a moldvai zenekultúrával is foglalkozott. /N. -H. D. : Díszdoktorrá avatták Angi Istvánt. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./

A 2007-es nemzeti évfordulók között szerepel Batthyány Lajos gróf születésének bicentenáriuma és Kodály Zoltán születésének 125. évfordulója. A Batthyány-emlékév háromszéki ünnepségsorozatának kezdete május 17-én lesz Sepsiszentgyörgyön, kiállítás nyílik, Kónya Ádám előadás tart első felelős miniszterelnökünkről: tíz évnyi közszerepléséről, fél évnyi miniszterelnökségéről, ezt követő kilenc hónapnyi fogságáról, s mártírhalálról. A kiállítás Magyarország Kulturális Koordinációs Központjának jóvoltából jöhet létre. Szeretnék, ha a tárlatanyag sepsiszentgyörgyi bemutatóját követően minél több helyre eljuthatna Háromszéken. /Váry O. Péter: Batthyány-emlékév Háromszéken. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 16./

Száz évvel ezelőtt született Nagy István (1907-1983), a legendás hírű karmester, egyetemi tanár, hegedűművész és kamarazenész. Akik ismerték, nem felejtik el soha mágikus egyéniségét, tanári szigorát, karmesteri művészetének varázslatos erejét. Ő volt Erdély-szerte zenei anyanyelv egyik legelső védelmezője, s a klasszikus és modern zenetörténeti értékek páratlan szorgalmazója. Életének fő műve a Kolozsvári Kamarakórus életre hívása és vezetése volt. Kodály Zoltán ennek a kórusnak ajánlotta egyik művét, a Balassa Bálint elfelejtett énekét. /Angi István: Nagy István száz éve. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 30./