Kisebbségek bemutatását célzó programot indítottak el
A közoktatásban részt vevő diákok számára a nemzeti kisebbségek bemutatását célzó programot indított a román oktatási minisztérium, aminek egyik célja, hogy a többségi diákok jobban megismerjék a kisebbségek hagyományait és kultúráját.
Február 21-én, az anyanyelv nemzetközi világnapján elindított projektet a román oktatási minisztérium kezdeményezte, partnerintézményként a román Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala is részt vesz benne. Laczikó Enikő államtitkár, a hivatal vezetője az MTI-nek pénteken elmondta: az elképzelés szerint nemzeti kisebbségek anyanyelvén tanuló osztályok vehetik fel egymás között vagy többségi osztályokkal a kapcsolatot, majd közösen kell kitalálniuk, konkrétan milyen formában mutatják be egymásnak kölcsönösen saját kultúrájukat, hagyományaikat.
Rámutatott: rajzokkal, ábrákkal, kisatlasz-, vagy szótárszerű anyagokkal mutathatják be saját értékeiket, amiket a diákoknak maguknak kell elkészíteniük. A legleleményesebb ötleteket és a legsikeresebb projekteket díjazzák.
Az államtitkár elmondta: nem véletlen, hogy az anyanyelv világnapján indították el a kezdeményezést, hiszen a román oktatási rendszer egyik hiányossága, hogy nem foglalkozik elég hangsúlyosan a romániai társadalom sokszínűségével. Az államtitkár fontosnak nevezte, hogy a romániai magyarok megismertessék és megszerettessék kultúrájukat a többségi nemzettel.
A program leírása szerint az egyik cél az, hogy a román tannyelvű osztályokba járó diákok anyanyelvük mellett egy másik nyelvet is megismerjenek. Király András oktatási államtitkár szerint a projekt azért fontos, mert már az iskolapadokban megismertethető a diákokkal a másság, és felhívható a figyelmük a romániai társadalom sokszínűségére.
MTI
Nyugati Jelen (Arad),

Már ki is neveztek két RMDSZ-es államtitkárt
Két RMDSZ-es államtitkár kinevezése már megtörtént ezen a héten. Nagy Péter Tamás a mezőgazdasági minisztériumba, Hegedüs Csilla a kulturális minisztériumba kerül. Kinevezésük hamarosan megjelenik a Hivatalos Közlönyben – tudta meg a maszol.ro.
RMDSZ-es források szerint a két államtitkár nevesítéséről telefonos szavazás útján döntött a Szövetségi Állandó Tanács (SZÁT). A román koalíciós pártokkal kialkudott többi kormányzati tisztség várományosairól hétfői ülésén dönt a SZÁT.
Nagy Péter Tamás eddig az Állatnemesítési és Szaporítási Országos Ügynökség vezérigazgató-helyettese volt. Hegedüs Csilla az RMDSZ kultúráért felelős főtitkárhelyettese. Korábban Kelemen Hunor tanácsosa volt a szövetségi elnök előző kulturális miniszteri mandátuma alatt.
Mint ismert, a koalíciós megállapodás szerint az RMDSZ-nek összesen 12 államtitkára vagy államtitkári rangú tisztségviselője lesz a harmadik Ponta-kormányban a már meglévő két államtitkár (Király András – oktatási minisztérium és Laczikó Enikő – kisebbségi hivatal) mellett. A tisztségek elosztásáról szóló tárgyalások ezen a héten lezárultak.
Cs. P. T.
maszol,

Március 15-i ünnepség Aradon
Magyarnak lenni egyet jelent a bátorsággal
Az RMDSZ Arad megyei szervezete idén első alkalommal majdnem egész napos programsorozattal készült az ünnepelni akaró magyar közösség számára.
A március 15-i rendezvények már 13 órakor elkezdődtek a Megbékélés Parkjában felállított sátrakban: a kézműves sátorban gyerekfoglalkozások zajlottak, a Máltai Szeretetszolgálat palacsintát kínált, volt mézeskalács kiállítás és könyvvásár is. A jó idő ellenére kevés érdeklődőt vonzottak a programok, a jelenlévők között kérdezősködve megtudtuk, az emberek értékelik ezt a fajta megmozdulást, és jó kezdeményezésnek tartják, hogy e jeles napon nem csupán a hivatalos, megszokott koszorúzás van programon, hanem újdonsággal is előrukkoltak a szervezők.
Fél háromtól Arad megyei magyar néptánc és népzene találkozó címszó alatt a téren felállított színpadon egymást váltották a környékbeli gyermek néptánc együttesek, a színpad előtt pedig látványosan gyűlt a tömeg.
A 4 éve alakult zimándújfalui Kankalin néptánc együttes tagjai somogyi táncokat adtak elő, a 15. születésnapját idén ünneplő simonyifalvi Leveles 11 pár táncosa kalotaszegi és magyarlapádi táncokkal készült. Fellépett még a kisiratosi Rónasági citerazenekar Csongrád megyei népdalokkal, katonadalokkal, őket a 7 éve alakult nagyiratosi Rozmaring néptánc együttes követte, majd az ünnepi folklórműsort a pécskai Búzavirág Néptánccsoport összeállítása zárta.
Időközben a tömeg is nagyobb lett, a felhők is gyülekeztek, a szél is felerősödött, és megérkeztek a hagyományos koszorúzási ünnepségre a meghívottak is: Takács Péter kolozsvári magyar konzul, Király András oktatási államtitkár, Bognár Levente megyei RMDSZ-elnök, Ilyés Gyula RMDSZ főtitkár-helyettes, Gheorghe Falcă polgármester, Radu Stoian alprefektus és Adrian Ţolea megyei tanácsi alelnök.
Az aradi magyar ünneplő közönségen és meghívottakon kívül jelen voltak az egyházak, valamint az aradi magyar intézmények és civilszervezetek képviselői.
„Március 15. a magyar nép, az egymást követő nemzedékek szimbólumává vált, a szabadságért és függetlenségért vívott küzdelem jelképe. Hatásköre óriási. Körülöleli földgolyónkat és elér minden magyarhoz. Több mint 160 éves kisugárzása máig sem veszített erejéből, eszméi és céljai ma is korszerűek, követelik, hogy együtt kiálljunk értük, önmagunkért. Azért vagyunk itt ma, hogy megfeleljünk ennek a követelésnek” – hangzott el Szabó Mihály szervező felvezető beszédben.
Gheorghe Falcă felszólalását ezúttal is – mint minden évben – nagy siker övezte, mondanivalóját folyamatos tapssal szakították meg.
„Arad ma ismét ünneplőbe öltözött. A mi szokásaink, barátságunk követendő példa lehetne bárhol a világban. Nemzetiségtől függetlenül, amikor valamelyik szomszédunk ünnepel, az a mi számunkra is ünnep kell legyen. (…) Mi hozzátehetjük közös istenhitünkhöz azt, hogy hiszünk a demokratikus lehetőségekben, az igazi együttélés szabályaiban” – hangsúlyozta Arad polgármestere.
Takács Péter köszöntő beszédében a 166 évvel ezelőtti március 15-re emlékezett, majd kihangsúlyozta, hogy „él a magyarok istene, a mi feladatunk pedig az, hogy ne szűnjünk meg bízni benne soha, egy pillanatra sem”. Ezek után felolvasta Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének üzenetét.
„Ez a nap a magyarok napja. A magyar nemzet 1848. március 15-én kinyilvánította összetartozását, kinyilvánította, hogy a saját útját akarja járni, irányítani akarja saját életét, szabadságot akar, hogy maga dönthessen saját ügyeiben. Ma már van saját nemzeti alaptörvényünk, gazdaságpolitikánk, amely révén a magunk lábán állunk, egyesítjük a világban szétszórt nemzetünket, és vannak saját erőből megvalósított eredményeink, amelyeket senki sem kérdőjelez meg” – üzente Orbán Viktor, majd beszédének további részében az áprilisi anyaországi választásokon való részvételre buzdította azokat, akiknek ezt jogukban áll megtenni.
„Bárhova is helyezte a történelem az idők folyamán a román és magyar közösséget, a történelemnek köszönhetjük, hogy a jelenben a racionálisan gondolkodó ember számára nincs a békénél, a toleranciánál, az együttműködésnél fontosabb. Románia olyan ország, ahol békében és harmóniában él nagyon sok magyar, ez leginkább abbéli törekvéseinknek tulajdonítható, hogy a nemzeti kisebbségek hagyományai, kultúrája, nyelve megőrzésének kereteit biztosítsuk. (…) Végezetül biztosítom Önöket afelől, hogy a román állami intézmények etnikai hovatartozástól függetlenül mindenkoron támogatják a román állam polgárait” – ezek voltak Victor Ponta miniszterelnök szavait, melyeket Radu Stoian alprefektus tolmácsolt.
Az ünnepi beszédek sorát Bognár Levente alpolgármester, Arad megyei RMDSZ-elnök zárta az egyre erősödő szélben.
„Számunkra a márciusi ifjak példája örök példa és nemes hagyaték. Az, ami győzelemre segítette őket az összefogás és egységes fellépés a közösség érdekében, a szabadságszeretet és a szabadságért való bátor kiállás. Ez a szeretet él bennünk ma is, amikor 25. alkalommal ünnepeljük szabadon városunkban együtt ezt a napot. Több emberöltőn keresztül próbálták, de nem tudták elfojtani bennünk a szabadság eszméjét. Sajnos, ma is vannak olyanok, akik rendre megkísérlik megzavarni ünnepünk méltóságát. Ezt sérelmezzük, mert a szélsőséges hozzáállás sosem szolgálta a nemzetek közötti egyetértést. Az Arad megyei RMDSZ közösségünk jogának tekinti, hogy Aradon a magyarság szabadon megtarthassa nemzeti ünnepeit. (…) Nekünk jogunk van közösségi értékeinkhez, és ez a jogunk nem csorbítja a másokét. Akik ezt nem akarják elfogadni, azok nem értik a népek tavaszának üzenetét. 2014-ben Európában nem létezhet kétféle szabadság, ez nem lehet korlátozott és nem irányulhat más szabadsága ellen. Hogy mi most itt vagyunk, megmaradtunk, ez azt jelenti, hogy bátrak vagyunk és bátrak maradunk, mert merünk hinni egy olyan városban, országban, egy olyan Európában, ahol a kölcsönös tisztelet jegyében a szabadság az egyéni és közösségi jogok egyformán járnak mindenkinek” – hangzott el Bognár Levente beszédében.
Az alpolgármester a szélsőséges hozzáállást említve az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) szélsőséges román szervezet folyamatos támadásaira, magyarellenes megmozdulásaira, megnyilvánulásaira utalt. Az Új jobboldal egyébként március 15-én délelőtt újból magyarellenes tüntetést szervezett, melyet az Avram Iancu téren kezdtek, majd felvonultak a központon a Hegyalja térig, miközben az alig húszfős társaság a régi, elkopott bekiabálásokat szajkózta (Börtönbe Tőkéssel!, Székelyföld nem létezik, Hargita és Kovászna is román föld stb.)
Az Arad megyei RMDSZ által szervezett március 15-i ünnepségen is megjelentek, ezúttal már csupán ötre csökkent számuk, de ott voltak, hogy a román zászlót lobogtatva felhívják magukra a figyelmet, ami nem okozott fennakadást a magyarság békés megemlékezésében.
A Szabadság-szobor talapzatán a meghívottak, valamint civil szervezetek, pártok, egyházak és intézmények képviselői, megyei községek és települések képviselői helyezték el a megemlékezés koszorúit.
Az aradi magyarság számára ezzel nem ért véget a március 15-i ünnepi rendezvénysorozat, ugyanis az idén 20. születésnapját ünneplő békéscsabai Tabán Néptáncegyüttes nagyszerű, igen nagy közönségsikert aratott ünnepi műsorát tekinthették meg 18 órától a nagyszínházban, majd este táncházban rophatták a népzenekedvelők a Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében.
Takáts D. Ágnes
Nyugati Jelen (Arad),

Kilenc államtitkárjelöltet nevezett meg az RMDSZ
Összesen kilenc államtitkár- és államtitkárhelyettes-jelöltet nevezett meg a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), akiket várhatóan a jövő héten neveznek ki a román kormányba – közölte hétfőn az MTI-vel Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára. Csíkszékről két személyt nevesítettek, Szép Zoltánt és Birtalan Józsefet.
Bukarestben ülésezett hétfőn az RMDSZ Szövetségi Állandó Tanácsa, amely döntött a jelöltekről. A tanácskozást követően a politikus elmondta, hogy a jövő héten a szövetség újabb államtitkár-helyettesi rangú intézményvezetőket nevez meg. A koalíciós egyeztetések még folyamatban vannak, akárcsak a prefektusi tisztségekről folytatott tárgyalások.
A megnevezettek közül a környezetvédelmi őrség helyettes vezetőjének Szép Róbertet jelölték, aki a Hargita megyei környezetvédelmi ügynökség munkatársa. Az ő tisztsége államtitkár-helyettesi rangú. A köztisztviselők ügynökségét várhatóan Birtalan József vezeti majd, aki jelenleg a Hargita megyei önkormányzat alelnöke. Mivel esetében összeférhetetlenség esete áll fenn, a politikusnak le kell mondania az önkormányzatban betöltött tisztségéről.
A további jelöléseknél pénzügyminisztérium államtitkári tisztségébe György Attilát javasolták, aki a bukaresti Közgazdaságtudományi Egyetem dékán-helyettese. A vízügyi kérdésekért felelős államtitkárnak a Bihar megyei Pásztor Sándort, energiaügyi államtitkárnak a Hunyad megyei Borbély Károlyt jelölték, az egészségügyi államtitkári poszt várományosa a marosvásárhelyi Vass Levente.
Közlekedési államtitkárnak István Zoltánt javasolták, aki az RMDSZ kézdivásárhelyi szervezetének elnöke. Az európai pénzalapok minisztériumának államtitkári posztját Szávics Petra töltheti be, aki jelenleg a romániai észak-nyugati gazdasági fejlesztési régiót irányító ügynökségnél dolgozik. A környezetvédelmi ügynökség élére Nagy Zoltánt javasolták, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök kabinetfőnökét. Már a múlt héten nevesítette az RMDSZ elnöksége a kulturális államtitkári posztra Hegedüs Csillát, aki az RMDSZ kulturális főtitkár-helyettese.
Emellett két államtitkári tisztséget már korábban is az RMDSZ jelöltjei töltöttek be, így Király András az oktatási minisztériumban marad államtitkár, Laczikó Enikő pedig az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalát vezeti.
A román miniszterelnök már kinevezte Brassó megye prefektusának Römer Ambrus Sándor Mihályt, illetve mezőgazdasági államtitkárnak Nagy Péter Tamást.
MTI
Székelyhon.ro,

Régi és új arcok a második vonalban
Fiatalok és technokraták is kerültek a Szövetségi Állandó Tanács által államtitkári posztra javasolt személyek névsorába. Cseke Péter Tamás a harmadik Ponta-kormány „második vonalának” RMDSZ-es tisztségviselőit számolta össze.
A román koalíciós pártokkal kötött megállapodás értelmében tizennégy államtitkárral, két prefektussal és öt alprefektussal lesz jelen az RMDSZ a harmadik Ponta-kormány „második vonalában”. Tizenhárom államtitkár vagy államtitkárjelölt, illetve egy prefektus és két alprefektus-jelölt neve már ismert, kinevezésük is folyamatban van. Hacsak nem lesznek meglepetések.
A vásárhelyi tüntetés „közbeszólt”
Egy kellemetlen meglepetés máris adódott. A RMDSZ-nek Brassó és Maros megyében ígért prefektusi tisztséget a Szociáldemokrata Párt (PSD). Míg a Brassó megyei magyar kormánymegbízott, Römer Ambrus Attila (a megyei munkaerő-elhelyezési ügynökség eddigi igazgatója) már le is tette az esküt, a Maros megyei magyar prefektus kinevezése késik. Ennek oka, hogy korábbi ígérete ellenére a miniszterelnök meghosszabbította Corneliu Grosu április elsején lejáró mandátumát. Victor Ponta felkérte az eddigi prefektust, továbbra is lássa el hivatalát, mert a magyarországi országgyűlési választások alatt „nagyon sok provokációnak teszik ki a régiót”. Kovács Péter főtitkártól megtudtuk, az RMDSZ nem tett le arról, hogy a Maros megyei kormányhivatal élére magyar prefektus kerüljön. Ennek érdekében a magyar prefektusok és alprefektusok kinevezéséről folyatják a tárgyalásokat a PSD-vel. Az egyezség szerint az RMDSZ Szatmár, Temes, Bihar, Szilágy és Hargita megyében javasolhat alprefektusokat. Szatmár megyében Altfatter Tamás (az adóhivatal vezető beosztású tisztségviselője), Temes megyében Marossy Zoltán (korábbi alprefektus) a jelölt. A további három megyében még nem nevesítettek.
„Nincs világos stratégia az egészségügyben”
A román egészségügy legnagyobb gondja, hogy az elmúlt 25 év alatt több minisztert fogyasztott el a rendszer, mint ahány év telt el – fogalmaz kinevezése előtt lapunknak adott interjújában VASS LEVENTE.
Cseke Attila és Ritli László mandátuma alatt is dolgozott már tanácsosként a minisztériumban, ismeri az ottani tevékenységet. Milyen szakterülettel foglalkozna szívesen?
Minden területen van tennivaló. Leginkább az egészségügy menedzselésével, a rendszer működtetésével, az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos területtel foglalkoznék. A gyógyszerkassza felügyeletével, a parlamenttel való kapcsolattartással kevésbé. Ám ahová helyeznek, ott fogom végezni a dolgomat.
Több órás interjú tárgya lehetne, de tudna-e röviden válaszolni arra a kérdésre, hogy mi most a legnagyobb baj a román egészségüggyel?
A legnagyobb probléma az, hogy az elmúlt 25 év alatt több minisztert fogyasztott el a rendszer, mint ahány év telt el. Nincs egy világos, évekre szóló koncepció, vagy legalább egy váz, amelyet valamennyi miniszter követ. Tehát hosszú távú stratégiát kellene kidolgozni.
Nem tart az önre váró feladatoktól a hazai egészségügy számtalan gondja miatt?
Annak ellenére, hogy a rendszer nagyon nehéz helyzetben van, sőt sokkal nehezebb helyzetben, mint az RMDSZ-es miniszterek mandátuma alatt, úgy vélem, ettől a minisztériumtól az RMDSZ-nek nem kell megfutamodnia. Ha nem is miniszteri, de államtitkári tisztségből a változásokat elő kell segíteni. Közre kell működnünk legalább egy középtávú stratégia kidolgozásában a rendszer átalakítására.
Jelölése azért volt némileg meglepő, mert a marosvásárhelyi RMDSZ körüli konfliktusok egyik főszereplője volt. Sokan úgy gondolhatták, hogy az RMDSZ felső vezetésében csökkent a Vass Leventébe vetett „politikai bizalom”. Ezt hogyan látja?
Engem az RMDSZ platformjai javasoltak erre a tisztségre. Nekem az RMDSZ felső vezetésével, személyesen Kelemen Hunorral semmilyen konfliktusom nem volt az elmúlt években. Mindig azt éreztem, hogy ahogy lehetett, kompromisszumos megoldásokat előtérbe helyezve, támogatást és segítséget kaptam. Ugyanezt éreztem most is. A bizalom bizonyítéka, hogy a Szövetségi Állandó Tanács engem jelölt a tisztségre.
Voltak ellenjelöltjei?
Igen, egy Maros és egy Bihar megyei ellenjelöltem is. Számomra megtisztelő, hogy a SZÁT engem választott. Ez egyébként azt jelzi, hogy az RMDSZ-en belül lehet más véleményeket megfogalmazni – lásd az én álláspontomat az elmúlt két-három év marosvásárhelyi történéseivel kapcsolatban –, ezért nem zárnak ki a szervezetből, hanem ahol lehet, alám nyúlnak. Ma is eltérő állásponton vagyunk a vásárhelyi szervezetben a jelenlegi RMDSZ-vezetéssel. Nagyon sok rúgást kaptam az elmúlt években a helyi RMDSZ-től. A SZÁT valószínűleg azt látta, hogy engem nem a bosszúvágy hajt, hanem a munka érdekel.
Fiatalok és technokraták is
Az RMDSZ-nek lapzártánkig három kinevezett államtitkára volt a Ponta-kormányban. Kettőt az előző kabinettől örökölt: Király András oktatási államtitkárt és Laczikó Enikőt, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának vezetőjét. Az új tisztségviselők közül Nagy Péter Tamás mezőgazdasági államtitkár volt az első, aki elfoglalhatta hivatalát. Ő korábban az Állatnemesítési és Szaporítási Országos Ügynökség vezérigazgató-helyettese volt.
A Szövetségi Álladó Tanács további tíz jelöltet nevesített. Hegedüs Csillát javasolta a kulturális államtitkári tisztségre. Az RMDSZ kulturális főtitkárhelyettese korábban Kelemen Hunor tanácsosa volt a szövetségi elnök előző miniszteri mandátuma alatt. Pénzügyi államtitkárnak György Attilát, a Bukaresti Közgazdasági Egyetem dékánhelyettesét jelölte a SZÁT. A szakembert a Romániai Magyar Közgazdász Társaság javasolta a tisztségre.
Vízügyekért felelős államtitkár a nagyváradi Pásztor Sándor, a Körös-vidéki Regionális Vízügyi Igazgatóság eddigi vezetője lesz. Energiaügyi államtitkár a Hunyad megyei RMDSZ javaslatára Borbély Károly, aki egy előző RMDSZ-es részvételű kormányban már töltött be hasonló tisztséget. Egészségügyi államtitkári tisztségre a marosvásárhelyi Vass Leventét javasolták (lásd interjúnkat), aki korábban dolgozott már Cseke Attila, illetve Ritli László volt RMDSZ-es egészségügyi miniszterek kabinetjében. Szállításügyi államtitkárnak István Zoltánt, a kézdivásárhelyi RMDSZ elnökét, helyi tanácsost jelölték. Esetében összeférhetetlenség áll fenn, ezért lemond önkormányzati mandátumáról. Az európai alapok minisztériumának Szávics Petra lesz az egyik államtitkára (lásd interjúnkat). A kolozsvári szakember az Észak-Nyugati Regionális Fejlesztési Ügynökség munkatársa. A Környezetvédelmi Őrség helyettes vezetője Szép Róbert fiatal szakpolitikus, a Hargita megyei környezetvédelmi ügynökség munkatársa lesz. Az Országos Környezetvédelmi Ügynökség élére Nagy Zoltán, Kelemen Hunor szövetségi elnök kabinetfőnöke kerül, aki korábban szintén vezette ezt az intézményt. A köztisztviselők ügynökségét Birtalan József, a Hargita megyei önkormányzat alelnöke vezeti majd. Birtalan is irányította már korábban ezt az intézményt. Esetében is összeférhetetlenség áll fenn, ő megyei tanácsosi mandátumáról mond le. A munkaügyi tárca államtitkári tisztségére lapzártánk után nevesítetnek jelöltet, a korábban megkeresett, e pozícióban tapasztalatokkal rendelkező Derzsi Ákos nem élt a felkéréssel.
„Már készülnek az operatív programok tervezetei”
Az Európai Bizottsággal kötött megállapodásokkal foglalkozna legszívesebben az európai alapok minisztériumának új államtitkára. SZÁVICS PETRA kinevezése előtt nyilatkozott a Riportnak
Milyen területtel szeretne foglalkozni leginkább?
Engem elsősorban az Európai Bizottsággal kötött partneri megállapodások, az uniós alapok 2014-2020-as időszakra szóló programja érdekel.
Mikor köti meg Románia a következő uniós költségvetési időszak operatív programjairól szóló szerződést Brüsszellel?
Románia ezekben a hetekben készíti elő az uniós alapokról szóló partnerségi megállapodást (partnership agreement) az EU-val. Ennek a mellékletei a különböző operatív programok. Bukarest februárban benyújtotta tervezete második, javított változatát az Európai Bizottságnak, a napokban megjelent a minisztérium honlapján a tervezet újabb változata is. Folyamatos az egyeztetés erről Brüsszellel. Időközben nyilvánosságra került a regionális operatív program tervezete is. Nehéz megmondani, mikor véglegesül a megállapodás szövege.
Jól tudom, hogy Brüsszel már kétszer is visszautasította a román tervezetet?
Nem tudom, pontosan hogyan zajlottak az egyeztetések a minisztérium és az Európai Bizottság között. Azt tudom, hogy tavaly októberben küldték el a tervezet első változatát Brüsszelbe. Ezt egyeztetés követte. Az Európai Bizottság decemberben elküldte válaszát, amelyben ajánlásokat fogalmazott meg. Ezek bekerültek a tervezet új változatába, ez jutott el februárban Brüsszelbe. Tehát hosszas a folyamat, amelynek a végén megszületik a megállapodás.
Nem beszélhetünk késésről?
Attól függ, honnan nézzük. A programozási időszak már 2014. január elsejével megkezdődött. Figyelembe véve azonban, hogy a partnerségi megállapodások és az operatív programok alapját képező uniós rendeleteket csak tavaly decemberben fogadták el, nem mondhatjuk, hogy óriási késében vagyunk. A tagállamoknak szeptemberig kell beterjeszteniük az operatív programok tervezeteit, és ezekre újabb ajánlásokat fogalmazhat meg az Európai Bizottság. A román dokumentumok készülgettek már a tavaly is, de addig egyiket sem lehetett véglegesíteni, amíg az úgynevezett programozási rendeletek meg nem jelentek.
Milyen munkakörben dolgozik az Észak-Nyugati Regionális Fejlesztési Ügynökségnél?
Az ügynökség stratégiai fejlesztési osztályán dolgozom, azelőtt a Duna-stratégia romániai koordinátora voltam. Még korábban a román-magyar határ menti együttműködési program közös szakmai titkárságát vezettem.
Erdélyi Riport (Nagyvárad),

Újabb magyar államtitkárokat nevezett ki Ponta
Újabb magyar államtitkárok kinevezését írta alá Victor Ponta miniszterelnök az RMDSZ javaslata alapján.
Pásztor Sándort, a Körös-vidéki vízügyi hatóság ügyvezető igazgatóját vízügyi, erdészeti és halászati államtitkárrá nevezte ki. A közlekedési minisztériumban István Zoltán, az RMDSZ kézdivásárhelyi szervezetének elnöke kapott államtitkári kinevezést.
A pénzügyminisztérium államtitkári tisztségébe György Attilát, a bukaresti Közgazdaságtudományi Egyetem dékán-helyettesét nevezte ki a kormányfő. A köztisztviselők ügynökségének élére hat év után Birtalan József tért vissza, aki eddig a Hargita megyei önkormányzatban töltött be alelnöki tisztséget.
Borbély Károly korábbi informatikai miniszter energiaügyi államtitkári, illetve Hegedüs Csilla RMDSZ-főtitkár-helyettes kulturális államtitkári kinevezését múlt héten írta alá a román kormányfő.
Az RMDSZ-nek a kormánykoalícióba való belépése előtt is volt államtitkára Király András személyében az oktatási minisztériumban, és a szövetség által jelölt Laczikó Enikő vezeti államtitkári rangban az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalát.
A kormánykoalíciót vezető Szociáldemokrata Unió (USD) pártjaival kötött megállapodás szerint az RMDSZ 14 államtitkári, illetve államtitkári rangú intézményvezetői tisztséget kapott. Krónika (Kolozsvár)

Az összefogás fontosságát hangsúlyozták
Évet értékelt a pedagógus-szövetség küldöttgyűlése
…Romániai magyar oktatásügy csak egy van, tehát romániai magyar oktatáspolitika is csak egy lehet. Ezért az Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) nyitott az együttműködésre, és úgy értékeli, hogy a politikai érdekképviselet összefogására lenne szükség az oktatáspolitika terén leginkább.
A fenti megállapítások a Pedagógusok Szövetségének április 5-i országos küldöttgyűlésén hangzottak el a szovátai Teleki Oktatási és Módszertani Központban. Az ülésen meghívottként részt vett Sógor Csaba európai parlamenti képviselő, Király András oktatásügyi államtitkár, Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatásért felelős főtitkár-helyettese, dr. Péntek János egyetemi tanár, a kolozsvári Akadémiai Bizottság elnöke, a magyar középiskolások szervezetének képviselője.
Burus-Siklódi Botond elnöki beszámolójában elhangzott, hogy a hagyományos programok, a pedagógusok számára szervezett továbbképzők megszervezése mellett, a múlt évben a hangsúlyt a regionális központok megújítására és működtetésére helyezték, továbbá az anyanyelvű oktatás sajátos érdekvédelmének a képviseletére.
A sűrű hatalomváltások miatt a 2011-ben életbe lépett új tanügyi törvény alkalmazása gyakran okozott csalódást, mivel nehezen, helyenként egyáltalán nem sikerült érvényre juttatni a törvény által szavatolt jogainkat. A szövetség határozottan állást foglalt minden olyan rendelet, intézkedés ellen, amely csorbítani látszik az anyanyelvű neveléshez, oktatáshoz való alkotmányos jogunkat. A decemberi elnökségi ülésen állásfoglalásban tiltakoztak a fejkvóta szerinti finanszírozásnak a kisebbségi oktatásra való hatványozottan hátrányos hatása ellen. A tanügyi miniszternek személyesen adták át a kisebbségi tankönyv- és oktatási segédanyagok kiadására vonatkozó alkalmazási útmutató azon rendelkezéseivel kapcsolatos javaslataikat, amelyek hátrányosan érintik a kisebbségi oktatást. Eredmény nélkül. Az idén februárban a szakoktatásról tartottak vándorgyűlést és munkacsoportot alakítottak ki egy szakoktatási stratégia kidolgozására. A szövetség az idén is csatlakozott az RMDSZ-főtitkársága által kezdeményezett Minden magyar gyermek számít mozgalomhoz. 2013-ban az iskolahálózat lehetőség szerinti megőrzését és fejlesztését tekintették a pedagógus-szövetség elsőrendű feladatának, s ennek érdekében folyamatos kapcsolatot tartottak a szakhatóságokkal, az RMDSZ Oktatási Főosztályával valamint a helyhatóságokkal. E három terület részvételét tartják fontosnak a közoktatási stratégia kidolgozásában.
A pedagógusok továbbképzésére a szovátai Teleki, a csíkszeredai Székelyföld, a kolozsvári Gál Kelemen és a nagyváradi Partium területi-módszertani központok kínáltak változatos programokat. Ezek közül a váradi és a kolozsvári új székhelyre költözött. Munkájukról Pöllnitz Ilona, Virág Erzsébet, Demeter Emőke, Szolláth Hunor és Ferencz Salamon Alpár számolt be.
22 szekcióban, hét helyszínen, félezer pedagógus részvételével tartották a 2013-as Bolyai Nyári Akadémiát, amelynek témája A tanulás tanulása, az oktatás és nevelés harmonikus megvalósítása volt. A 2014-es BNYA általános témája a Differenciált oktatás, felzárkóztatás, tehetségápolás a közoktatásban, s július 7–augusztus 8. között több helyszínen tartják a továbbképzéseket.
Az RMPSZ az Ezüstgyopár-díjjal ismerte el a közoktatásban dolgozó 44 pedagógus tevékenységét. Az idén hatodik alkalommal osztják ki az Apáczai-díjat a tudományos munkában sikeres tanítóknak, tanároknak. A szövetség tehetséggondozó tanácsa a Mákvirág-díj különböző fokozataival tüntette ki a legeredményesebb középiskolás diákokat, s Bolyai Farkas-díjjal értékelte a matematika, Kós Károly-díjjal az anyanyelvápolásban legjobb diákok teljesítményét. Az elnök beszámolójában elhangzott, hogy a szövetség bekerült a nemzeti fontosságú intézmények sorába, s támogatását az Emberi Erőforrás Minisztériuma Közoktatási Államtitkársága, annak Külhoni Magyarok Osztálya, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. biztosította a különböző helyekről kapott résztámogatások mellett.
A szövetség 2012 februárjától a Magyar kormány felkérésére koordinálja a Moldvai Csángómagyar Oktatási Programot, amelyről Márton Attila számolt be. A 2013/14-es tanévben 28 oktatási helyszínen (18-ban állami keretek között) 45 oktató révén 2190 gyermek képzése folyik, s az idén két újabb településen indult meg a magyar anyanyelv oktatása. A középiskolás diákoknak és az egyetemi hallgatóknak ösztöndíjat biztosítanak.
Az RMPSZ keretében működő Erdélyi Tankönyvtanács múlt évi munkájáról és idei terveiről Székely Győző beszélt. Mivel a támogatások nem tették lehetővé az elkészült tananyag könyv formában való kiadását, a szerkesztett és nyomdakész anyagok a világhálón levő Őrszavak elektronikus folyóiratban jelentek meg letölthető formában (www.orszavak.org) színes és hangzó anyagokkal. 2014-re szóló elektronikus tankönyvtáruk egy egész sor címet tartalmaz, s az első könyvek már készen állnak a szövetség megújuló honlapjára való feltöltéshez. A tankönyvekre szakosodott Ábel Kiadó megvalósításairól, terveiről és nehézségeiről Szikszai Ildikó számolt be.
Dr. Péntek János professzor sajnálattal beszélt a Tankönyvtanács 2005-ben történt felszámolásáról, amelyet követően sok szégyellnivaló magyar nyelvű tankönyv jelent meg. Továbbra is kilátásba helyezte az önkéntes lektorok segítségét, s felajánlotta az általa vezetett Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségének az együttműködését az RMPSZ-szel. A szövetségtől segítséget kért a tehetséges, de nehéz anyagi helyzetben levő diákoknak szóló Nyilas Misi ösztöndíj odaítélésében, hogy a leginkább rászoruló tehetséges fiatalok részesüljenek a magánszemélyek által 11 éve folyósított ösztöndíjban.
A TOK fenntartásáért létesített intézmény, a Tokimpex gazdasági vállalkozásnak veszteséges évek után 2013-ban sikerült megsokszoroznia a 2012-es nyereséget – számolt be Keresztesi Erzsébet ügyvezető igazgató, aki elmondta, hogy a 14 alkalmazottat foglalkoztató központban jelentős fejlesztéseket és felújításokat végeztek önerőből és pályázati támogatásból. A további felújítások mellett a szállodai szolgáltatás kihasználtságának növelése érdekében egy kisebb (szaunával, pezsgőfürdővel és rekreációs edzőteremmel ellátott wellness-központ) építését tervezik.
A felszólalók sorát Király András államtitkár zárta, aki elismerte, hogy az oktatási reform lelassult, hogy a decentralizáció sem egyértelműen kedvező eredménnyel jár, s ami jó Hargita megyében, az nem működik Maros megyében például. Emiatt csak hosszú vitákkal lehet orvosolni azt, amit helyben nem sikerül. Az államtitkár figyelmeztette a jelenlevőket, hogy egy fontos szempontról, a minőségi oktatásról nem szabad megfeledkezni, s elfogadhatatlan, hogy a képességfelmérőn egyetlen megyében sem volt 50 százalék fölött a jegyek száma matematikából. Véleménye szerint a tankönyvkiadásra vonatkozó gyakorlati útmutatónak semmi hibája nincs, mindössze az okoz valóban nagy nehézséget, hogy a magyarul írt tankönyveket le kell fordítani román nyelvre is, ami a kiadót terheli, de tárgyalásokat folytatnak, hogy ezt a költséget a minisztérium fedezze. Azt viszont elismerte, hogy nagyon rövid az idő arra, hogy hat hét alatt az I-II. osztályosok számára szükséges tankönyveket megírják és lefordítsák román nyelvre. A továbbiakban felajánlotta, hogy minden fontos kérdés megbeszélésében készségesen áll az RMPSZ rendelkezésére.
Zárószavaiban Burus-Siklódi Botond elnök hangsúlyozta, hogy nagy szükség van a romániai magyar közoktatási stratégiára, továbbá szeretnék továbbra is igénybe venni a tankönyvtanács lektorainak a segítségét, majd testületi véleményként leszögezte, hogy a magyar nyelv és irodalom oktatása nem tekinthető plusznak, s a szóhasználatot ki kellene iktatni a rendszerből.
(bodolai) Népújság (Marosvásárhely)

RMPSZ: össze kell fogni az oktatásért
Az oktatás érdekében a magyar politikai érdekképviselet összefogását szorgalmazta Burus-Siklódi Botond, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének (RMPSZ) elnöke a szervezet szombaton Szovátán megtartott országos küldöttgyűlésén.
„Határozott véleményünk, hogy romániai magyar oktatásügy csak egy van, tehát oktatáspolitika is csak egy lehet. Erre talán most nagyobb szükség van, mint valaha” – hívta fel a figyelmet az RMPSZ-elnök (képünkön).
Burus-Siklódi ugyanakkor évértékelő beszédében kifejtette: tavaly is megszervezték immár hagyományosnak számító programjaikat, valamint továbbképzéseiket, emellett tevékenységük jelentős részét képezte a regionális oktatási központok működésének fejlesztése, illetve az anyanyelvi oktatás szakmai érdekvédelme.
A küldöttgyűlésen jelenlévő Király András oktatásügyi államtitkár arról beszélt, hogy bár nem könnyű ez az időszak az oktatásügyi kérdések szempontjából, „a pedagógusok sosem veszíthetik el hitüket, hiszen a nemzet napszámosaiként felelősséggel tartoznak a jövő generációjáért.”
Hasonlóan vélekedett Magyari Tivadar, az RMDSZ oktatásért felelős főtitkár-helyettese is, ki úgy fogalmazott: a pedagógusok a magyar oktatás igen nehéz időszakát élik. Hozzátette: tevékenységük során főként programszervezéssel, szakpolitikai elemzésekkel és a különböző intézmények közti kapcsolattartássa segítik a magyar oktatás működését.
A küldöttgyűlésen az Európai Unió által a fiataloknak és szakmabelieknek biztosított lehetőségek fontosságát emelte ki Sógor Csaba európai parlemtni képviselő, aki kifejtette: noha az EU nem szól bele az oktatási kérdésekbe – hiszen ez tagállami hatáskör –, viszont olyan programokat szervez, amelyek az erdélyi magyar fiatalok és pedagógusok képzését is pozitívan befolyásolják. Krónika (Kolozsvár)

Újabb magyar államtitkárokat nevezett ki a román kormányfő
Újabb magyar államtitkárok kinevezését írta alá Victor Ponta román miniszterelnök a március eleje óta kormányzati szerepet vállaló Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) javaslata alapján - közölte csütörtökön, április 3-án a Mediafax hírügynökség.
Pásztor Sándort, a Körös-vidéki vízügyi hatóság ügyvezető igazgatóját vízügyi, erdészeti és halászati államtitkárrá nevezte ki Victor Ponta. A közlekedési minisztériumban István Zoltán, az RMDSZ kézdivásárhelyi szervezetének elnöke kapott államtitkári kinevezést. A pénzügyminisztérium államtitkári tisztségébe György Attilát, a bukaresti Közgazdaságtudományi Egyetem dékán-helyettesét nevezte ki a kormányfő. A köztisztviselők ügynökségének élére hat év után Birtalan József tért vissza, aki eddig a Hargita megyei önkormányzatban töltött be alelnöki tisztséget.
Borbély Károly korábbi informatikai miniszter energiaügyi államtitkári, illetve Hegedüs Csilla RMDSZ főtitkár-helyettes kulturális államtitkári kinevezését múlt héten írta alá a román kormányfő.
Az RMDSZ-nek a kormánykoalícióba való belépése előtt is volt államtitkára - Király András személyében - az oktatási minisztériumban, és a szövetség által jelölt Laczikó Enikő vezeti államtitkári rangban az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalát vezeti.
A kormánykoalíciót vezető Szociáldemokrata Szövetség (USL) pártjaival kötött megállapodás szerint az RMDSZ 14 államtitkári, illetve államtitkári rangú intézményvezetői tisztséget kap a kormányzatban. Heti Válasz (Budapest)

A Mikes Kelemen magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny országos döntője
Temesvár harmadik alkalommal a magyar nyelv fellegvára”
Az április 9–12. időszakban a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum a Mikes Kelemen Magyar Nyelv és Irodalom Tantárgyverseny házigazdája.
Szerdán este a temesvári Diákházban tartották a legrangosabb országos magyar irodalmi verseny ünnepélyes megnyitóját, amelyiknek 1985 és 1998 után harmadszor ad otthont Temesvár. A tizenhét megyéből érkezett 144 diákot, a huszonegy kísérő tanárt, a Tantárgyverseny Országos Biztottságának huszonkét tagját az Oktatási Minisztérium nevében Király András államtitkár, a Prefektusi Hivatal nevében Marossy Zoltán alprefektus, a Temes megyei Tanfelügyelőség nevében Cornel Petroman főtanfelügyelő és helyettese, Halász Ferenc, a Tantárgyverseny Országos Biztottsága nevében dr. Egyed Emese elnök, a házigazda Bartók Béla Elméleti Líceum nevében dr. Erdei Ildikó igazgató köszöntötték.
Király András oktatási államtitkár felidézte a magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny 43 évének történetét, ahol az évek során összesen 500 000 versenydolgozat született. „Ez jelentős érték, hiszen azt jelenti, hogy félmillió diák anyanyelvén készült föl és írta meg a dolgozatát, a saját képességei szerint” – mondta Király András, aki szerint a tantárgyolimpia a “versenyek versenye”, mindenki, aki ide eljutott, az már győztes. Király a magyar nyelv és irodalom verseny őse, az 1929-ben az aradi Kuncz Aladár által elindított Él-e Arany János? című irodalmi vetélkedő alapgondolatát is felidézte, amely ma is legalább annyira aktuális, mint 85 esztendővel ezelőtt: mennyire ismerjük és használjuk ma a magyar irodalmi nyelvet?
Halász Ferenc helyettes főtanfelügyelő felidézte az 1998. évi országos magyar irodalmi tantárgyverseny eseményeit, amikor szintén Temesvár volt a rendezvény házigazdája. „Tizenhat esztendő alatt nagyot léptünk előre iskoláink, óvodáink felszereltsége területén – mondta Halász Ferenc –, de ma már európai színvonalú iskoláink gyermeklétszáma 1617-ről 830-ra fogyatkozott. Megfogytunk, de ez a kihívás erősít bennünket abban, hogy megmaradjunk magyarnak.”
Dr. Egyed Emese, a Tantárgyverseny Országos Bizottságának elnöke Tinódi Lantos Sebestyén Az vég Temesvárban című históriás énekét idézte fel, amely a vár védhetetlenségéről, a vár védőinek tömeges haláláról szól. Dr. Egyed Emese, aki az 1970-es évek elején maga is magyar „olimpikon” volt, azt kívánta a verseny résztvevőinek, hogy ez a rendezvény – Mikes Kelemen, Bartók Béla és Temesvár jegyében – egy új kezdetről, az ifjúság vidámságáról, a munkálkodásról, rengeteg olvasásról, jó találkozásokról és az igényességről szóljon.
A házigazda Bartók Béla Elméleti Líceum nevében dr. Erdei Ildikó köszöntötte az egybegyűlteket. „Ez a verseny lehetőség a találkozásra, az ismerkedésre, az építő jellegű versengésre, de lehetőség arra is, hogy megmutassunk valamit a sokszínű és szabadságszerető Temesvárból, felvillantsunk valamit a sokszínű és izgalmas iskolai életünkből, amire büszkék vagyunk. Mi itt Temesváron arra próbálunk választ keresni, hogy mit tehet kisebbségben, szórványhelyzetben az iskola azért, hogy tényleg jó legyen magyarnak lenni, érdemes legyen a nyelvet őrizni, magyarul tanulni és ezt gyermekeinknek, unokáinknak tovább adni. (…) Ottlik Gézával együtt vallom és hiszem, hogy a Mikes Kelemen Tantárgyverseny Országos Szakasza egy olyan alkalom, ahol hozzáadhatunk valamit a világhoz!” – mondta dr. Erdei Ildikó.
A magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny megnyitója hangulatának ünnepélyességét a Bartók Béla Elméleti Líceum hagyományőrzőinek színvonalas műsora fokozta. Szabó Abigél és a Bokréta citerásainak népdalcsokra, Stan Krisztina, Szabó Anita és Oláh Júlia megzenésített verses összeállítása, az Eszterlánc néptáncegyüttes györgyfalvi legényes tánca tűzbe-lázba hozták a közönséget.
A közel 150 versenyzőt csütörtök reggel fél kilencre a vetélkedő színhelyére, a Bartók Béla Elméleti Líceumba invitálták a szervezők, ahol déli egy óráig megírták a versenydolgozatokat. Régiónkból Arad megyét 8, Temes megyét 7, Fehér megyét 6, Hunyad megyét 2, V-XII. osztályos diák képviseli az országos megmérettetésen. Eredményhirdetés április 11-én, pénteken este hét órakor, a díjkiosztó ünnepségre április 12-én, szombaton 10 órakor kerül sor a Diákházban.
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)

Kell még a törvényen javítani
Maros megyei iskolák igazgatóival, aligazgatóival, pedagógusaival találkozott április 3-án Markó Béla szenátor és Király András, az oktatási minisztérium államtitkára. A többórás ülésen a megyei oktatásügy legfontosabb kérdéseit vitatták meg, s ennek kapcsán kérdeztem Markó Béla szenátort, a felsőház oktatási bizottságának tagját.
– Bár a Pedagógusok Szövetsége szervezésében nemrégen lebonyolított találkozón szembesülhettünk az iskolaigazgatók gondjaival, ezúttal a sajtó nem lehetett jelen a rendezvényen, s az RMDSZ által kiadott közleményből csak felsorolásszerűen értesülhettünk a vitatott kérdésekről. Megkérem, tájékoztasson bővebben néhány fontosabb problémáról.
– Király Andrásnak, az oktatási minisztérium államtitkárának és kollégáinak az volt a célja, hogy a magyar iskolaigazgatók, aligazgatók elmondják az oktatással, az iskolák működésével kapcsolatos gondjaikat. Én is részt vettem, s bár kevésbé tartoznak rám a mindennapi intézményvezetési problémák, ezek sok esetben nem választhatók el az oktatási törvénytől. A szenátus oktatási bizottságában dolgozom, s ezt a mandátumot elsősorban azért vállaltam, mert azt reméltem, hogy ebben az időszakban számos kérdés tisztázódik az oktatási törvény alkalmazásával kapcsolatosan. A mostani kormánytöbbség módosítani akarja az oktatási törvényt, és nem mindegy, hogy bele tudunk-e szólni vagy sem.
A találkozón számos problémát vetettek föl nagyon célratörően, a tankönyvektől kezdve egészen az iskolai vezetőtanácsok működéséig. A színvonalas beszélgetésből kiderült, hogy az oktatási törvény jó néhány rendelkezését nem mindenütt alkalmazzák. Az iskolai vezetőtanácsok összetételét újra kellene gondolni. Hasonlóképpen a finanszírozási kérdést is, mivel sok az elégedetlenség a fejpénzzel kapcsolatosan. A diáklétszám szerint kapott összegből kell a pedagógusok fizetését fedezni. Az egyik képtelenség, ami ennek következtében előáll: az iskola abban válik érdekeltté, hogy kisebb fizetésű, alacsonyabb képesítésű pedagógusok tanítsanak, mert akkor a rendelkezésre álló fejpénzből könnyebben ki tudja fizetni a béreket. Ha túl magas képesítésű tanárai vannak, akkor előfordul, hogy nem elég az iskola működtetésére kapott összeg. Ezt mindenképpen újra kell gondolni az eddigi tapasztalatok alapján. Sok olyan problémát is följegyeztem, ami esetleg törvénymódosítást is igényelne. Állandóan küszködünk az osztályok számának a problémájával is. Ha nem vagyunk képesek összefogottan tervezni, akkor előállhatnak olyan helyzetek, mint például Szászrégenben, ahol négy iskolának van magyar tagozata, s az ősztől valószínűleg csak kettőben indul előkészítő osztály, holott legalább háromban kellene, bár szerintem egyről sem szabad egykönnyen lemondani. Jelenlegi helyzetünkben megengedhetetlen, hogy mindenki a maga iskolája számára próbáljon gyermekeket verbuválni, ahelyett hogy összeülnének, s a pillanatnyi érdekeket félretéve, világosan eldöntenék, hogy melyik legyen az a három iskola, ahol meg kell tartani a magyar tagozatot. Ha nem így járunk el, ha nem vesszük figyelembe a távolságokat, a kisgyermekek közül néhányan lemorzsolódnak. Erről kellene a szülőket is meggyőzni.
– Említette a törvénymódosítás szükségességét. Ez az iskolaalapítást illetően is fontos lenne, hogy a megye két városában, Dicsőszentmártonban és Segesváron is megvalósulhasson pedagógusok, szülők és diákok régi vágya.
– Rég tudjuk, hogy ebben a tekintetben ellentmondás van a helyi autonómia és a kisebbségi jogok érvényesítése között. Az iskolalétesítés kérdésében – látszólag nagyon helyesen – az önkormányzatra van bízva a döntés. De amikor egy magyar iskolát akarunk létrehozni, nem biztos, hogy egy román többségű önkormányzat megszavazza azt. A kisebbségi jogok érvényesítését nem mindig lehet a helyi akaratra bízni. Ezért számba kell venni, hogy a törvényen mit lehet változtatni, de ettől függően az érvényben levő törvény alapján is meg kell próbálni megtalálni a megoldást. Tapasztalataim szerint is, az önálló magyar iskolák – különösen a szórványvidéken – nagyon sokat segítenek az identitás megőrzésében, hisz nemcsak oktatási intézményként, hanem értelmiségi központként is működnek. Ezt megtapasztaltam Dévától Máramarosszigetig, s indokolt Dicsőszentmártonban és Segesváron is.
– Beindulhat-e a minden évfolyamot átfogó marosvásárhelyi katolikus oktatás?
– Ez is szóba került, s a jogi lehetősége adott, nincsen akadálya. Nem tudom megmondani, hogy őszire sikerül-e, de van esély rá. A vásárhelyi magyar oktatás szempontjából hasznos lenne egy magyar állami iskola, a Bolyai Farkas Elméleti Líceum mellett egy kisebb, de jól működő református kollégium, amely már létezik, és egy katolikus gimnázium is, amelyet ezután kellene létrehozni.
– Említette, hogy a román nyelv és irodalom tankönyvek is szóba kerültek.
– Ezen a téren egy nagyon fontos eredményt tudunk felmutatni, a Románia történelmének és földrajzának magyar nyelven történő oktatását, illetve, hogy ebben az esetben már megvannak a magyarra fordított tankönyvek. Ez sem ment könnyen és gyorsan. Ami a román nyelv tanítását illeti, ebből a szempontból mi ugyan előreszaladtunk, de a minisztérium lekésett. Amikor a kormányban voltunk, Murvai László vezetésével létrehoztunk egy bizottságot, kidolgoztuk a tanterveket és a tankönyveket, miközben az általános román tanterv még nem készült el. Annak egy részét kell bevárni, miközben az előkészítő és az első osztályban már az új tanterv szerint folyik az oktatás.
– Az oktatás kapcsán nem hagyhatjuk szó nélkül a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem ügyét sem, ahol a felsőoktatásért felelős miniszter látogatására várnak, hogy érvénybe léphessen a hétpontos egyezség utolsó pontja is.
– Köztudott, hogy három egyetemet nyilvánított multikulturálisnak, tehát többnyelvűnek az oktatási törvény: a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemet, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemet valamint a MOGYE-t. Ebből kettőben, az oktatási törvénynek megfelelően, sikerült létrehozni a főtanszékeket, intézeteket. Kolozsváron ugyanazon a karon belül van román és magyar döntéshozatal, a Művészeti Egyetemen, amely kisebb, de számunkra fontos intézmény, ennél is radikálisabb megoldás működik ebben a pillanatban, mert van egy magyar és egy román nyelvű kar. Amennyire én ismerem, a Babes–Bolyain belül is nagyon sokat jelentett a magyar intézetek létrejötte, számos kérdésben önállóan dönthetnek a magyar oktatók, programokról, tantervekről például. Hogy a költségvetés szempontjából mennyire lehetnek önállóak, erről érdemes beszélni, mert ahogy én látom, igazság szerint maguk a karok sem élveznek túlságosan nagy önállóságot. Az lenne a természetes, ha gyakorlatilag a karok is egészen szabadon bánhatnának a számukra évről évre biztosított pénzalapokkal, attól függetlenül, hogy román vagy magyar nyelven folyik az oktatás.
A MOGYE-n az igazán jó megoldás az lett volna, amelyet az RMDSZ még az előző kormányban elért, hogy jöjjön létre egy külön magyar kar, és azon belül működjenek az intézetek. Ez a radikális, de véleményem szerint jó megoldás, ami sajnos hozzájárult ahhoz, hogy megbukott az Ungureanu-kormány. Attól kezdve nem volt eszközünk arra, hogy egy ilyen megoldást alkalmazzunk. Amire lehetőség kínálkozott, hogy lassan megpróbáljunk előre haladni, és a legalább az önálló főtanszékek, intézetek megalakításáig eljutni. A magyar oktatók valóban haladtak ezen az úton, mert elkezdődött a magyar oktatás külön akkreditálása, ami kulcskérdés, és úgy néz ki, hogy ez a folyamat már az ősszel befejeződhet.
– De hát a magyar tagozat megkapta az akkreditációt!
– Csakhogy van egy végső ellenőrzési időpont, amelyet őszre tűztek ki. A Babes–Bolyai egyetemen is óriási konfliktusok voltak, de ott külön- külön akkreditáltatták a magyar oktatást, s a kedvező pillanatban ezért lehetett létrehozni a külön intézeteket.
– A vásárhelyi egyetem esetében úgy tűnik, hogy időhúzásról van szó. A magyar tagozat oktatóinak a közössége eldöntötte, hogy kivonul az egyetem minden vezető testületéből, ha nem oldódik meg az önálló intézetek létrehozása, amit a törvény biztosít. Eljön-e a miniszter, és számíthatunk- e kedvező lépésre ezen a téren?
– Tudtommal el fog jönni a miniszter, és megpróbál egyeztetni a magyar és román oktatók között. Én mindenképpen a végleges akkreditációban látom az első jelentős változást, ennek mielőbb be kell fejeződnie. Megmondom azt is őszintén, hogy a testületekből való kivonulást nem tartom jó megoldásnak, értem az elkeseredést, de ez nem vezet sehova szerintem, a magyar oktatók még információt sem fognak kapni arról, hogy mi történik. Félig tréfásan, félig komolyan azt szoktam mondani, hogy én nem kivonulás-, hanem bevonuláspárti vagyok. Ez most keserves türelemjáték, végig kellene vinni.
Bodolai Gyöngyi. Népújság (Marosvásárhely)

Látszat vagy megoldás?
– A felsőoktatásért felelős miniszter valóban megoldást akar-e találni az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen kialakult helyzet rendezésére, vagy csak egy látszatlátogatásra számíthatunk? – kérdeztem Király András államtitkárt az RMPSZ szovátai küldöttgyűlésén.
– A MOGYE ügyét mindenképpen meg kell oldani, s a több éve tartó huzavona után meg kell találni azokat a lépéseket, amelyekkel a törvénynek érvényt szerzünk. Ahol magyar vonalról beszélünk, a magyar főintézeteket is létre kell hozni. Ehhez úgy látszik, a törvény előírása Marosvásárhelyen nem elégséges, de véleményem szerint a megfelelő érvekkel a magyar közösség által kívánt eredményt el lehet érni. Sajnos, van néhány olyan kérdés, amely az akaratunktól független. Az egyik az, hogy a tárgyalócsapat és az egyetemen működő oktatói gárda ténylegesen beleütközik egy elég merev nacionalista ellenállásba, amit egyelőre nehéz kezelni. A másik ok, amiért a magyar vonal kialakítása egy kicsit hátrányos helyzetben van, az elmúlt húsz év káderpolitikájának az eredménye, illetve azoknak a feltételeknek a megszabása, hogy 25 százalékban professzorok, illetve docensek kell hogy alkossák a címzetes egyetemi oktatók közösségét. Ezen a téren még van tennivaló. A kérdés második része, hogy a minisztérium mennyire partner ebben. Azt kell mondanom, hogy a múlt év augusztusa óta van egy pozitív hozzáállás és egy kis előrehaladás ebben az ügyben, és ez tovább fog folytatódni. Fölszabadítottak állásokat az úgynevezett magyar vonal számára, föl lehet venni egyetemi oktatókat, és lehet építkezni, de van egy húszéves lemaradás, amit nehéz lesz bepótolni.
A másik probléma a csoportok kérdése. A magyar csoportokon belül a kétnyelvűségre mindenképpen szükség van. Ne adjunk lovat azok alá, akik azt állítják, hogy a magyar végzősök csak a magyar betegekre specializálódnak. Húsz év lemaradását kell behozni a MOGYE-n. Ez az építkezés hasonló nehézségekkel kezdődött a Babes–Bolyai egyetemen is, és nem egyik napról a másikra, de jó irányban alakult a helyzet. Ezt élik most át, ebbe ütköznek bele Marosvásárhelyen.
Nagyon sajnálom, hogy a román fél jelen pillanatban könnyen bújik ki a törvény előírásainak a teljesítése alól, amellett, hogy van egy nagyon rosszindulatú szenátus, amely azt mondja, hogy nem tudtok felállítani egy intézményt, mert nincs, aki oktasson. Meggyőződésem, hogy meg fog oldódni a csoportok kérdése is, s a MOGYE-n a magyar oktatás el fog indulni a törvényes előírás szerinti magyar vonalon. Most egy kis türelemre és nagyobb tárgyalókészségre van szükség. Nem az a megoldás, hogy fölállunk és otthagyjuk a tisztségünket, az illető oktatóknak ugyanis bizalmat szavazott a közösség egy része. Ha meglesz a végleges akkreditáció, meglesz a magyar vonal is. Ezen a ponton próbál a minisztérium segíteni, de egy rossz anyagból felépített falat nehéz lebontani.
– Végül csak visszatérek a fő kérdéshez. Hogyan engedheti meg Romániában egy hivatalos, akadémiainak nevezett testület azt, hogy kivonja magát a törvény alól?
– Mindig el fognak bújni valami mögé. A törvényben benne van, hogy az egyetemi autonómia szent és sérthetetlen, de az is, hogy a törvény előírásai szerint kell működnie az autonómiának. Egy rosszindulatú hozzáállást látok, amin a minisztérium segíteni próbál. Van egy lemaradás a magyar vonal építkezésében, egy időszak, ami kimaradt. Az egyetem megkapta az akkreditációt, s a hiányosságok kiküszöbölésére adott idő alatt lehet még javítani a helyzeten. Remélem, hogy minisztériumi támogatással sikerül megvalósítani az önálló magyar csoportokat, hogy tovább tudjuk építeni, amit kell. Mindannyiunk számára fontos, hogy legyen egy olyan MOGYE, amelyik kitermeli az erdélyi betegek ellátására szükséges orvostársadalmat – nyilatkozta derűlátóan Király András, az oktatási minisztérium államtitkára. Kíváncsian várjuk, hogy derűlátása jogos volt-e vagy sem.
Bodolai Gyöngyi. Népújság (Marosvásárhely)

Hátrányos helyzetben a magyar tankönyvek kiadása
Április 15-én kellett volna az új elemi osztályos tankönyvekre szóló közbeszerzési eljárást meghirdessék, ami az ígért napon elmaradt. Talán nem véletlenül, hisz a tankönyv- és oktatási segédanyagok kiadására vonatkozó miniszteri rendelet a kisebbségi tankönyvek megjelentetésében érdekelt intézmények, kiadók mellett a többségi kiadókat is hátrányosan érinti – szögezik le egyértelműen a szakmabeliek.
Bár az oktatási tárca honlapján közvitára bocsátott módszertannak az esélyegyenlőséget mellőző rendelkezéseivel kapcsolatos módosító javaslatait a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének képviselője személyesen adta át a miniszternek, az alkalmazási útmutatót életbe léptették, anélkül hogy a javaslatokból valamit is figyelembe vettek volna – hangzott el az RMPSZ országos küldöttgyűlésén Siklódi Burus Botond elnök beszámolójában.
A vészharangot a magyar nyelvű tankönyvkiadás jövőjét illetően dr. Bencze Mihály, a bukaresti Ady Endre Elméleti Líceum igazgatója is meghúzta, aki szerint a kisebbségi oktatásért felelős államtitkár ígérgetései, amelyek a tervezet megjelenése kapcsán kialakult múlt őszi vitát lezárták, nem jártak eredménnyel. Véleménye szerint, amit sikerült 23 év alatt az Erdélyi Tankönyvtanácson, az Ábel Kiadón és Pedagógusok Szövetségén keresztül elérni, azt el kell felejteni. Magyar nyelven ugyanis csak az anyanyelvet, a kisebbségi történelmet és hagyományokat, valamint a zenét oktató tankönyvekkel lehet pályázni, de ezeket is le kell fordítani románra. A rendeletből nem derül ki világosan, hogy a többi tantárgyból – matematika, természetismeret, román nyelv a kisebbségek számára – hogyan lehet pályázni. A román nyelven megírt tankönyvek magyarra fordítása a kiadóra hárul, a magyar nyelven írt könyvek románra való átültetése hasonlóképpen. Az új alkalmazási útmutató szerint a fordítás mellett a tankönyv elektronikus változatát is el kell készíteni, ami nagy költséget jelent a kiadóknak, miközben az idő nagyon rövid. A pályázatokat június 2-ig kellene benyújtani, miközben a miniszteri rendelet március 14-én jelent meg novemberre visszadátumozva, s az ígéretekhez képest a közbeszerzés kiírásával is késtek.
Király András (felvételünkön), a szaktárca kisebbségi oktatásért felelős államtitkára szerint az elemi osztályos tankönyvek kiadására vonatkozó módszertannal nincsen semmi probléma, ugyanis addig nem írták alá, amíg bele nem foglalták, hogy a kisebbségi oktatásban három típusú tankönyvet lehet használni, az anyanyelven megírtat, az importból származót és a románból fordítottat. Erre azért volt szükség, hogy ne maradjanak tankönyv nélkül a nemzetiségi diákok. Abból, hogy a magyarul megírt tankönyvet le kell fordítani románra is, "nem kell olyan történetet kikerekíteni, hogy anyanyelven nem lehet tankönyvet írni. Igenis lehet, s a fordításról a kiadónak kell gondoskodnia".
– Az más kérdés, hogy a miniszterelnöktől kezdve mindenütt elmondtuk, hogy ez badarság. Egy első osztályosoknak írt ukrán vagy magyar abécéskönyvet lehetetlenség románra fordítani. Ezt nem gondolta át a miniszter, aki úgy nyilatkozott, hogy a tárca vezetőjeként nem veheti magára az ódiumát annak, hogy valami olyan szerepeljen a tankönyvekben, ami nem felel meg a hivatalos álláspontnak. Tankönyvet azonban csak a tanterv alapján lehet írni, ezért érthetetlen a bizalmatlanság. Kérdésemre a miniszter megjegyezte, hogy a kiadó legfeljebb beleszámítja a könyv árába a fordítást, aminek a költségeit a minisztérium fedezi. Jelen pillanatban itt tartunk, de a meccs még nincs lejátszva. A kiadóknak elküldött rendelet ugyanis, amelyet nem írtunk alá, ütközik a módszertannal és a törvénnyel.
Szikszai Ildikó, az Ábel Kiadó igazgatója szerint a jól megszerkesztett törvény alkalmazási útmutatója hátrányos a magyar nyelvű oktatás szempontjából. A módszertan harmadik változatába, amit az illetékeseken kívül senki sem látott, olyan előírások kerültek be, amelyek a román kiadókat is hátrányos helyzetbe hozzák. Az Ábel, amely tagja a Romániai Könyvkiadók Egyesületének, kérésükre külön jelezte a problémákat a minisztérium honlapján, a kisebbségi osztály igazgatóságán és az államtitkárságon is, amit nem vettek figyelembe. Ilyen az 1993-as tankönyvreform óta nem volt, hogy románra kelljen fordítani az ábécéskönyvet!
A magyar nyelven megírt matematika nem jelenik meg külön tételként, s az Ábel Kiadó, amely 2001 óta pályázik tankönyvek kiadására, tisztában van azzal, hogy csak akkor lehet magyar nyelven megírt könyvvel pályázni, ha az tételesen is szerepel a kiírásban.
– 2004-ben kidobtak a tankönyvlicitről, mert a tenderfüzetben csak a "Matematica" cím szerepelt, s a magyarul megírt könyveink nem kerültek sem elbírálásra, sem közbeszerzésre.
Hozzátette, hogy nagy anyagi kockázatot jelent a tankönyv digitális változatának az elkészítése, amire szintén kötelezik a szerzőket és kiadókat.
– 2006 óta nem írtak ki tankönyvpályázatot, s a minisztérium csak utánnyomásokat rendelt. Ebből nem lehetett a kiadót a munkatársakkal együtt fenntartani. Az idő is nagyon rövid, hat hét alatt "össze lehet ugyan lapátolni" valamit, de részünkről ez szakmai felelőtlenség lenne.
– Mi nagyon vigyáztunk arra, hogy a könyvek szakmai és nyelvhelyességi szempontból is megfeleljenek a követelményeknek, s ami nem ütötte meg a mércét, azt visszaadtuk, mert nem mindegy számunkra, hogy mit adunk gyermekeink kezébe. A tisztességes munkához legalább hat hónap szükséges. Ráadásul a fordítást is mellékelni kell, és ahogy említettem, a digitális interaktív változatot úgyszintén, ami olyan költség, hogy abban az esetben, ha nem fogadják el a tankönyvet, bele is bukhat egy kiadó. Emiatt nem tudunk részt venni a liciten.
A késedelmes kiírás mellett Dáné Károly, az Országos Tankönyvkiadó vezérigazgatója is azt kifogásolja, hogy a digitális változat már a kész terméket jelenti, amelynél az első példány előállítása a legköltségesebb, míg a sokszorosítás sokkal egyszerűbb. Véleménye szerint csak egy fejezetet kellett volna az elektronikus változatból kérni, s aki megnyeri a licitet, annak a feladata lett volna, hogy digitális formában is elkészítse az egész könyvet.
Hátrányos megkülönböztetésnek tartja, hogy be kell nyújtani a magyar nyelvű tankönyvnek a román változatát is, ami kétszeres munkát jelent. Ráadásul a költségeket illetően sem mindegy, ha a magyarul írt könyvet a románnal együtt versenyeztetik, ebben a helyzetben a magyar könyvek esélytelenek, mert az alacsony példányszám miatt nem adhatják a román tankönyvekhez hasonló áron, az elbírálásnál pedig a legalacsonyabb árat veszik figyelembe.
– Mi történik, ha ilyen feltételek mellett nem lesznek könyvek? Már a jelenlegi első osztályosoknak is az új tankönyvekből kellett volna tanulniuk, s ehelyett az új tanterv szerint tanulva a régieket használják, de erről nem beszél senki. Aki adminisztrációval foglalkozik, és soha nem próbált egy tankönyvet jóváhagyásra előkészíteni, az nem tudja, hogy milyen munkát jelent. Ezért kellett volna konzultálni a kiadókkal – hangsúlyozta az Ábel igazgatója.
Király András kisebbségi államtitkár szerint nem kell aggódni amiatt, hogy a magyar nyelven írt és románra lefordított matematikakönyvvel nem lehet pályázni. Ezt a módszertan második pontja leszögezi, ahogy azt is, hogy a kisebbségek a számukra készült román tankönyvből fognak tanulni – tette hozzá.
Az érveket és ellenérveket egymás mellé sorakoztatva próbáltuk áttekinteni az első és második osztályos tankönyvek megírására és pályáztatására vonatkozó előírásokat, amelyek, bármilyen szempontból is nézzük, hátrányosak a kisebbségek számára, arról nem is beszélve, hogy az idő is nagyon rövid ahhoz, hogy kifogástalan minőségű papíralapú és digitális tankönyvek szülessenek.
Bodolai Gyöngyi. Népújság (Marosvásárhely)

Nemzetközi magyar tantárgyverseny Déván
Hét ország diákjait várják a Téglásba
A Kárpát-medence irodalomkedvelő diákjainak legjobbjai mérik össze tudásukat, tehetségüket ezen a héten az Apáczai Csere János nemzetközi magyar nyelv és irodalom tantárgyversenyen.
A rendezvénynek első ízben ad otthont a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum, ahol már a napokban lázasan folyik a szervezés, hiszen hát ország diákjait várják.
A munkából a megyei tanfelügyelőségnek is bőven kijut. – Ez a rendezvény nagy-nagy megtiszteltetés számunkra, hiszen hét országból: Szerbiából, Horvátországból, Szlovéniából, Magyarországról, Szlovákiából, Ukrajnából és természetesen Romániából érkeznek versenyzők. Olyan diákok, akik otthon első, második, harmadik díjat nyertek a magyar tantárgyversenyek országos szakaszán. Tehát egy nagyon rangos rendezvényről van szó, ami kihívást is jelent számunkra, hiszen nagyon alapos és szerteágazó szervezést igényel – fogalmazott Vlaic Ágnes Hunyad megyei kisebbségi tanfelügyelő, a szervezőbizottság tagja.
A verseny április 24–27. között zajlik. Az ünnepi megnyitóra csütörtökön, április 24-én kerül sor a dévai Művész Színházban. Maga a verseny két felvonásban zajlik majd. Pénteken délelőtt az egyéni dolgozatok megírására kerül sor, szombaton pedig az előre megadott tematikájú dráma-bemutatókra és memoriter próbára. – Őszinte kíváncsisággal várom a versenynek ezt a felvonását, hiszen itt nem csupán a tudás, de a leleményesség, csapatszellem is fontos tényező. A drámabemutatókra ugyanis több ország képviselőiből áll össze egy-egy csapat, közösen kell megjeleníteniük a megadott témát. A VII–VIII. osztályosok számára idén a bukovinai székely népmesék világa, illetve az áldozat motívumát tartalmazó várépítő balladák jelentik a dramatizálásra váró tematikát, a középiskolásoknak pedig Petőfi Sándor életének egy mozzanatát kell majd a színpadon megjeleníteniük – ismerteti a valóban érdekesnek ígérkező megmérettetést a tanfelügyelő.
A rendezvényre érkező mintegy 56 diáknak és kísérőiknek természetesen alkalmuk lesz megismerni Déva illetve Vajdahunyad épített örökségét is. Erre pénteken és szombaton kerül sor, városnézés, illetve helytörténeti kirándulás keretében, melybe az Örökségünk őrei programban résztvevő helybeli diákok is aktívan bekapcsolódnak. Szombat este pedig zenés-táncos összejövetelen nyílik alkalom a helybeli és a Kárpát-medence különböző csücskeiből érkezett diákok közti ismerkedésre. A záróünnepségre és díjkiosztásra vasárnap délelőtt 10 órakor kerül sor.
A rendezvényre meghívást kaptak Winkler Gyula és Sógor Csaba EP-képviselők, Király András oktatásügyi államtitkár és munkatársai, Magyarország bukaresti nagykövetségének képviselői, az RMDSZ oktatási főosztályának, illetve az RMPSZ-nek vezetői, helyi közintézmények, partneriskolák képviselői.
Gáspár-Barra Réka. Nyugati Jelen (Arad)

A magyar nyelvű oktatás helyzete a multikulturálisnak mondott Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) az egyetlen olyan intézmény, ahol az 1,4 milliós erdélyi magyarság az anyanyelvén képezheti gyógyítóit. Az egyetemet 1945-ben királyi rendelettel kizárólag a magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés biztosítása végett hozták létre.
A MOGYE 1962-ig csak magyar nyelven működött, országos és nemzetközi hírnévre tett szert. A Román Kommunista Párt Politikai Bizottsága 1962-ben telefonon közölt határozatával elrendelte a román tagozat létrehozását. A kétnyelvű oktatás bevezetése ürügyén erőszakos elrománosítás kezdődött, magyar nyelven csak előadásokat lehetett tartani, a gyakorlatok, szemináriumok, megbeszélések, diplomavizsgák kizárólag román nyelven folyhattak. Nagyszámú magyar oktatót nyugdíjaztak és bocsátottak el, és egyre kevesebb magyar hallgatót vettek fel. 1989-ben, a kommunizmus bukásakor, az egyetemen az elsőéves magyar hallgatók aránya nem haladta meg a 15%-ot (korábban fele-fele volt az arány!), az oktatóknál pedig a 33%-ot. Ma, 24 évvel a fordulat után a magyar oktatók aránya tovább csökkent, nem éri el a 30 százalékot sem! A multikulturálisként meghatározott MOGYE jelenlegi vezetőségének, adminisztrációjának és diákságának etnikai térképe a következő: a rektor román, három prorektor román, egy prorektor magyar, mindhárom dékán román, a szenátusi elnök román, a gazdasági igazgató román, a prodékánok közül kettő román, három magyar, az adminisztratív személyzet kilenc ügyosztályának minden vezetője román, a dékáni hivatalokban 15 titkárnő közül 14 román, egy magyar. A magyar diákok létszáma kb. 1750 a 4800-ból. Az 1989. decemberi fordulat után az egyetem magyar diákjai, tanerői és a magyarság akkori politikai képviselői a paritás elvének tiszteletben tartását követelték, sztrájkoltak is ennek érdekében. Mindhiába. Jellemző módon 24 év után így néz ki a paritás! A magyar oktatás fejlődését, visszaállítását – a magyar nyelvű gyakorlati oktatás és ezáltal az oktatói utánpótlás akadályoztatásával – eszközökben nem válogatva gátolja az egyetemi szenátus kétharmados román többsége.
2011. januárban elfogadták az 1. sz. új román tanügyi törvényt. A törvény által kijelölt három multikulturális egyetem számára előírták azt, hogy a kisebbségek az egyetem keretén belül létrehozandó önálló tagozatokon, oktatási vonalakon saját maguk megszervezhetik a teljes körű, anyanyelvükön történő oktatást. A két másik multikulturális egyetem (a kolozsvári Babes–Bolyai és a marosvásárhelyi Művészeti) a tanügyi törvény kisebbségi rendelkezéseit tiszteletben tartva alkotta meg az egyetemi chartát. A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a kétharmados román többségű szenátus az egyetemi autonómiára hivatkozva elutasította a törvénynek az anyanyelvi oktatás kiterjesztésére vonatkozó rendelkezései egyetemi chartában történő rögzítését és azok alkalmazását. Számos tevékenység esetén a román nyelv kizárólagos használatát írták elő. Ennek következtében a törvényt kidolgozó és beterjesztő akkori román oktatási minisztérium törvényellenesnek nyilvánította az új MOGYE-chartát, és elutasította annak jóváhagyását. Miután minden próbálkozás kudarcot vallott, az Ungureanu-kormány a tanügyi törvény által biztosított egyetlen lehetőséggel élt, és kormányrendelettel létrehozta a külön magyar kart. Ezt a tanügyi törvény 132. szak. (5) bekezdése alapján hozott kormányhatározatot a Victor Ponta és Crin Antonescu által vezetett ellenzék törvénysértőnek nevezte, erre a nem létező törvénytelenségre hivatkozva bizalmatlansági indítványt terjesztett elő, és megbuktatta a kormányt. A Victor Ponta által alakított új kormány az előző kormány tanügyminisztériumának törvényességi kifogásait semmibe véve jóváhagyta a magyar nyelvű gyakorlati oktatást és szemináriumokat, a magyar nyelvű diplomavizsgát tiltó törvénysértő chartát. Ez azt jelenti, hogy a jelenleg hatályos charta előírásai szerint a tanagyag 30%-a magyar, 70%-a pedig román nyelven kerülhet elsajátításra. Igencsak problémás – és tudomásunk szerint sehol a világon nem alkalmazott – megoldás az, hogy az előadásokon magyarul leadott tananyagot a szemináriumokon, a gyakorlatokon román nyelven kérik számon! Sérül tehát a magyar hallgatók óhaja/joga, akik a tananyag tökéletesebb elsajátítása érdekében választották az anyanyelvi oktatást.A MOGYE-charta egyáltalán nem tartalmazza a tanügyi törvény 135. szakaszának a kisebbségi nyelven történő oktatást szabályozó rendelkezéseit, amelyek előírják a teljes körű anyanyelvi oktatást és az önálló anyanyelvi – esetünkben a magyar – tagozatok létrehozását. Ennek következtében a 2011. évi 1-es tanügyi törvény 128. szakaszának rendelkezéseit kellene alkalmazni, miszerint a törvénytelen előírásokat tartalmazó egyetemi charta abszolút semmis. Ezt a semmisséget azonban a romániai bíróságok egyelőre nem hajlandóak kimondani. (Szerintem csak jogi úton lehetne előrelépni, mivel a Ponta-kormány "születési hibájának" következtében nincs abban a helyzetben, hogy kormányhatározattal törje meg a szenátus román kétharmadának csökönyös ellenállását.)
Szinte érthetetlen, hogy Markó Béla volt RMDSZ- elnök és Király András jelenlegi tanügyi államtitkár miért száll szembe a törvény által biztosított jogok alkalmazását kicsikarni akaró magyar tanerők tiltakozó lépéseivel. (A magyar oktatók megelégelték azt, hogy a MOGYE szenátusának román kétharmada nemcsak a tanügyi törvényt, hanem annak politikai nyomásra felpuhított, 2012 szeptemberében megkötött egyezségbe foglalt előírásait sem hajlandók betartani. Közgyűlésükön eldöntötték, hogy a vezető tisztségeket betöltő képviselőik tiltakozásképpen beadják lemondásukat, a vezető testületekbe beválasztott tagok pedig bojkottálni fogják ezek tevékenységét mindaddig, amíg nem állítják helyre a törvényességet.) Felhívom a nyilatkozgatók figyelmét arra, hogy az RMDSZ legelső kormányba lépésekor belefoglalták a kormányprogramba az 1959- ben megszüntetett önálló kolozsvári Bolyai Egyetem visszaállítását. Amikor a Ciorbea- kormány elzárkózott ettől, akkor Markó Béla nyilvánosan csodálkozott azon, hogy a román politikusok nem tartották be ígéreteiket! Amikor Napóleon bukása után visszatértek a Bourbonok, Talleyrand, a nagy politikai túlélő azt nyilatkozta, hogy "semmit sem tanultak, semmit sem felejtettek". Markó Béla jelenlegi halogató álláspontjáról viszont levonhatjuk a következtetést, hogy semmit sem tanult, de felejtett. Ti. jelenleg szóba sem kerül az önálló Bolyai Egyetem visszaállítása, az időhúzással, a Petőfi–Schillerezéssel teljesen lekerült a napirendről. Ha a teljes körű magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzésből hiányzó hetven százalékot nem sikerül visszapótolni, itt Marosvásárhelyen is beállhat a Bolyai-szindróma: a politikai ellenszélben küzdő magyar oktatók és diákok elfásulnak, beletörődnek a jelenlegi helyzetbe. Jellemző módon már megjelentek a román kétharmadhoz dörgölődző "sztrájktörők", akik önigazolásként elmondhatják azt, hogy még Markó Béláék is támogatják pecsovics viselkedésüket… Szerintem mindenki be kell lássa, hogy a magyar oktatók és diákok küzdelmét minden politikai erő és a civil társadalom is egyöntetűen kell támogassa!
Kincses Előd. Népújság (Marosvásárhely)

Magányosok húsvéti ebédje Aradon
Az isteni gondoskodás megnyilvánulása
Nagyszombaton délben, a Jelen Ház izlésesen megterített nagytermében került sor a hagyományos, Magányosok húsvéti ebédjére, ahol Bognár Levente RMDSZ-megyei elnök, aradi alpolgármester üdvözölte a mintegy 70 megjelentet.
Amint kifejtette, minden karácsony, illetve húsvét előtt az érdekvédelmi szövetség megyei szervezetének a vezetősége közös ebédre hívja mindazokat a magányosokat, akik egyébként egyedül ünnepelnének. Így történt idén is, amikor a meghívás nyomán újra együtt lehetnek, hogy együtt várhassák a kereszténység legnagyszerűbb eseményét, Urunk feltámadásának az örömünnepét. Az alkalom kiváló a valahova való tartozás, az odafigyelés érzésének a kihangsúlyozására. Éppen ezért, köszönetet mondott mindazoknak, akik a közös ebéd szervezésében, a meghívók megírásában, kézbesítésében részt vettek, név szerint megemlítve az RMDSZ Szociális Szakbizottságának a jelen lévő elnökét, Farkas Viktóriát, a Szakbizottság tagját, Tóth Piroskát; a Nőszövetség elnökét, Lészay Ildikót; a Szabadság-szobor Egyesület elnökét, Király Andrást; Arad Város Tanácsának a tagját, Cziszter Kálmánt.
Miután köszöntötte a résztvevőket, a találkozó vallásos részének a felvezetésére megkérte p. Blénesi Róbert minorita házfőnököt, arad-belvárosi katolikus plébánost, mindenkinek jó étvágyat, Istentől áldott húsvéti ünnepeket, illetve azt kívánva, hogy az összetartozás érzése soha ki ne aludjon a lelkükben.
Miután Róbert atya a plébánia és a minorita testvérek nevében köszönetet mondott az RMDSZ vezetőségének, amiért gondjukat viselik a hátrányos helyzetű, magányos embereknek, minden résztvevőnek kegyelmekben gazdag húsvétot kívánt. Mert a húsvét és a karácsony Isten gondoskodásának a kézzelfogható jele, hiszen az egyszülött fiát áldozta fel az emberiség életéért. A megterített ünnepi asztal is Isten gondoskodásának a jele, hiszen ebben a világban mindnyájan rászorulók vagyunk, mindenki rászorul embertársának a szeretetére, a türelmére. E sok kegyelemért, illetve az ünnepi asztal létrehozásáért is adjunk hálát Istennek, aki az embereken keresztül, valami módon mindig gondoskodik rólunk. Miután Róbert atya vezetésével közösen imádkoztak, megszentelte a jelenlévőket és az eledeleket, majd együtt, vidám hangulatban, valódi nagycsalád módjára megebédeltek. Elköltötték a pincérek által felszolgált, ízletes becsinált-levest, majd körítéssel a sültet, illetve a hagyományos húsvéti kalácsot, illetve a Máltások által megfestett piros tojásokat. A finom eledeleket, egy adományozó jóvoltából kikerült, jóféle vörös borral, ásványvízzel öblítettek le. Bognár Levente RMDSZ-megyei elnök vacsora közben minden asztaltársaságot felkeresett egy-egy koccintás kedvéért. Távozáskor minden magányos egy-egy Máltai csomagot kapott. Az RMDSZ Arad megyei szervezetének a gondoskodása nyomán megtartott idei, Magányosok húsvéti ebédjét pályázat útján a Szabadság-szobor Egyesület, illetve magánszemélyek támogatták, amiért köszönet jár mindnyájuknak.
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)

Elrettenti a magyar kiadókat a tankönyvlicit
Megijedhetnek a magyar kiadók az oktatási minisztérium által szombaton kiírt tankönyvlicit rájuk nézve hátrányos feltételeitől, és úgy dönthetnek, nem vesznek részt a kiíráson – ettől tartanak az RMDSZ oktatási szakpolitikusai.
Király András oktatási államtitkár lapunknak elmondta, szerdán is tárgyaltak Remus Pricopie szakminiszterrel és megpróbálták meggyőzni, hogy szükségtelen és kivitelezhetetlen a magyar ábécéskönyvek lefordítása. Az államtitkár emlékeztetett, hogy a kiírás technikai leírásában az szerepel, hogy a kisebbségek nyelvén megírt könyveket le kell fordítani románra ahhoz, hogy az értékelő bizottság minden tagja megérthesse, mit tartalmaz.
„A vita arról folyik, hogy ki fizeti a fordítást. Az a megoldás körvonalazódik, hogy az elemi osztályoknak írt tankönyveket nem kell lefordítani. Az ábécéskönyvet például nem is lehet: a mondókákat, dalokat, kiszámolókat nem lehet átültetni románra” – magyarázta Király András.
Az államtitkár elmondta, amennyiben a magyar kiadók megijednek a feltételektől, és nem jelentkeznek a licitre, a törvény értelmében a román változatot kellene lefordítani magyarra, ám az írást például nem lehet már nyelvből fordított tankönyvből tanítani a kisebbségeknek.
Király András arra biztatja a magyar kiadókat, ha van kész első-, másodikos tankönyvük, nyújtsák be azt nyugodtan, mert meglátása szerint hamarosan megoldódik a kérdés. A szakpolitikus elismerte, hogy lassan halad a tanügyi reform, egyelőre csak az I. és II. osztály kap új tankönyvet, a kisebbségiek számára azonban külön román tankönyv is készül. Az ütemterv szerint a 2015–2016-os tanévtől a kezdő osztályok, így az I., V. és IX. osztály is új tanterv szerinti kiadványt kap.
Meghökkentő részvételi feltételek
Mindig tartogat meglepetéseket a tankönyvlicit, ám ezúttal félő, hogy olyan feltételeket szabtak, melyeket még a nagy román kiadók sem lesznek képesek teljesíteni, mondta el lapunknak Dáné Károly.
Az Országos Tankönyvkiadó vezérigazgatója rámutatott, a román nyelvű tankönyvekre licitáló kiadóktól azt kérik, hogy az elmúlt három év átlagos üzleti forgalma hatmillió euró körül legyen. A magyar kiadóktól arányosan kevesebbet követelnek, de ez is teljesíthetetlen – vélte a szakember.
A részvételi garancia összege is indokolatlanul magas, ugyanakkor a tankönyvekre meghatározott legmagasabb árak nagyon alacsonyak, ecsetelte Dáné Károly. Mint mondta, 8, 10 lejből kellene kiadni egy kétkötetes román tankönyvet, az árban pedig benne van az elektronikus formátum is. Ha egy üres CD-t rögzítenek a könyvhöz, már az is legalább egy lejbe kerül, nem beszélve az elektronikus tartalomról, mutatott rá a tankönyvkiadó vezetője.
Ódzkodnak a kiadók
Szikszai Attila, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) által létrehozott Ábel Kiadó igazgatója kevés esély lát arra, hogy részt vesznek a liciten. A kolozsvári kiadója vezetője lapunknak elmondta, még nem volt idő arra, hogy tüzetesen átnézzék a kiírás feltételeit, ám a technikai szabályozás nagyon sok nehezítő körülményt tartalmaz.
A papírforma mellé kötelező módon csatolni kell az elektronikus változatot, és egy 128 oldalas könyv digitalizálása 5000–12000 eurós befektetést feltételez. A kiadók mindenképp kockázatot vállalnak, hiszen ha minőségi könyvvel jelentkeznek, akkor az ár miatt veszíthetnek: ha 40 százalékkal meghaladják a legolcsóbb ajánlatot, már kizárják őket a licitből, magyarázta Szikszai Attila.
A legnagyobb hazai magyar tankönyvkiadó képviselője szerint egy magyar kiadónak biztos csődöt jelent, ha befektet 2–3 elektronikus könyvbe, és nem nyer a liciten. A szabályozás szerint ugyanis a 128 oldalas könyvnek 180 darab digitalizált elemet kell tartalmaznia, ebből 90 egyszerű kép, 60 mozgókép és 30 interaktív feladat.
Ezt az első osztályos matematika könyv esetében meg lehet oldani például táncoló macikkal, azonban a történelem vagy irodalom tankönyvekbe filmrészleteket is kellene illeszteni, ezek után azonban szerzői jogdíjat kell fizetni, ami további költségvonzatot jelent.
A szaktárca az elmúlt nyolc évben nem írt ki tankönyvlicitet, azóta csak utánnyomásokat rendelt, így a tankönyvkiadók nagyon rosszul állnak anyagilag, ami oda vezethet, hogy nem tudnak majd minőségi tankönyveket adni a gyerekek kezébe – fogalmazta meg aggályait Szikszai Attila.
Elavult olvasnivalók
A jelenleg használatos tankönyvekre évek óta panaszkodnak a pedagógusok, ezek a magyar és a román nyelv oktatásában egyaránt problémát jelentenek, ugyanis tartalmukat egyes évfolyamokon nem igazították a tanterv változásaihoz.
A Hargita megyei tanfelügyelőség keddi sajtótájékoztatóján elhangzott, hogy a magyar tannyelvű iskolák felső tagozatain a román tankönyvek elavultsága jelent gondot. Dorina Moraru-Drăghici szaktanfelügyelő elmondta, az ezen oktatási szinten forgalomban lévő könyvek régiek, és nincsenek összhangban az időközben részben átírt tantervekkel.
Főként hetedikben és nyolcadikban van gond a román tankönyvekkel, ugyanis olyan szövegeket emeltek át az újonnan kiadott könyvekbe is, amelyeket már nem lehet tanítani – fejtette ki a szakember. Elmondása szerint a pedagógusok más kiadók könyveinek használatával, illetve egyes szövegrészek kiszelektálásával, a gyakorlatok átalakításával hidalják át a problémát.
Bíró Blanka, R. Kiss Edit. Krónika (Kolozsvár)

Zala György Szabadságszobra 10 éve áll a Tűzoltó téren, Aradon
Április 25-én volt tíz éve, hogy az aradi Tűzoltó téren 1890 után másodszorra is leleplezhették Zala György monumentális alkotását, a Szabadság-szobrot, amely a 13 aradi vértanúnak állít emléket. Az évfordulót az Aradi Szabadság-szobor Egyesület és az RMDSZ szabású rendezvénnyel emlékezett. Az emlékezés része az a kisfilm is, amelyen Bognár Levente, Arad alpolgármestere, és Király András, az Egyesület elnöke, oktatási államtitkár eleveníti föl a szobor újraállításának történetét Varjasi Krisztián mikrofonja és kamerája előtt.
A rendezvénysorozat a Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében kezdődött, ahol telt ház előtt mutatták be a „Gondozzák, őrizzék” című albumot, amelyet a Szabadság-szobor Egyesület készített a szobor újraállításának 10. évfordulójára.
Az eseményen jelen volt, és beszélt a szobor újraállításáról, ennek fontosságáról, és emlékcserepeket idézett fel többek között Kelemen Hunor az RMDSZ elnöke, Király András, Bognár Levente, Cziszter Kálmán városi képviselő, Horváth Levente, az album szerkesztője, Kocsis Rudolf képzőművész, az újraállított szobor restaurátora, és a szobor újraállításának kivitelezését végző cég nyugalmazott műszaki igazgatója, Bálint György.
A Szabadság-szobor Egyesület hetvennél több díszokleveleket adott át azoknak, akik hozzájárultak a szobor újraállításához, és ápolják ennek hagyományait. Közöttük volt az Aradi Nap, az Aradi Hírek, a Nyugati Jelen, és több Arad megyei magyar civilszervezet is.
Az album bemutatását követően a Szabadság-szobornál beszédek hangzottak el, majd koszorúztak. Habár az idő kedvező volt, nem esett az eső, mégis csak mintegy 300 aradi jött ki a térre. A szónokok – Bognár Levente, Gheorghe Falcă, Kelemen Hunor, Király András – elsősorban a szabadság eszméjének fontosságát emelték ki, de felelevenítették a szobor kiszabadításának néhány mozzanatát is, és a mondatok között kivehető volt a közelgő EP-választáson való részvételre buzdítás is.
Zárásként, este az aradi színházban fergeteges sikerű, ingyenes operettesten vehettek részt az emlékezők, ahol a budapesti Tihanyi Színpad vendégszerepelt.
A műsor előtt tartott rövid, EP-választási kampányindító keretében mutatták be a Szabadság-szobor kiszabadításáról, újraállításáról készült alábbi filmetűdöt, amelyet – archív felvételekből – Varjasi Krisztián és Tapasztó Ernő készített „Miénk itt a tér” címmel.
Az első világháború után, Arad Romániához csatolásakor szinte azonnal felmerült a szobor lebontásának gondolata. 1923-ban a rongálások megakadályozása céljából bedeszkázták az emlékművet. 1925-ben a Ion I. C. Brătianu vezette kormány 1512/925 számú rendeletére eltávolították, utána különböző helyeken tárolták, legutoljára az aradi vár árkában őrizték.
Orbán Viktor magyar és Radu Vasile román miniszterelnök 1999. augusztusi, marosvásárhelyi megállapodása után 1999. október 6-án a Szabadság-szobrot a minorita rendház udvarára szállították. Itt kezdődött meg a restaurálás.
2004-ben Adrian Năstase kormánya, több országgyűlési képviselő tiltakozása ellenére, jóváhagyta, hogy a szobrot ismét felállítsák a román-magyar megbékélésnek szentelendő emlékparkban. Az volt a feltétel, hogy a téren legyen egy 1848-at jelképező román köztéri emlékmű is. A téren egy 9 m magas győzelmi kaput állítottak föl, és a Szabadság-szobor már épülő talapzatát vele szembe kellett fordítani. A fordítás – nem minden szándék nélkül – végül kevesebb, mint 45 fokos lett, így Hunnia alakja nem néz pontosan szembe a diadalívvel. A Tűzoltó tér a Megbékélés Parkja nevet kapta és a szobor leleplezése 2004. április 25-én történt. Ioan Bolborea bukaresti szobrász alkotása, a diadalív alatt román felkelők állnak. A téren egy szökőkút található, mellette három zászlórúddal, amelyeken a magyar, a román és az európai unió zászlaja leng folyamatosan. 2011. április 13-án felfedezték, hogy lelopták a szoborról a diadémot, a tőrt és egy kardot. A szobor helyreállítása megtörtént. Irházi János, Nagy István
http://www.aradinap.ro. Erdély.ma

Emlékalbum-bemutató és koszorúzás a Szabadság-szobor újraállításának a 10. évfordulója alkalmából
Gondozzák, őrizzék!
A címnek választott szavakkal kezdődött az aradi Szabadság-szobor története, melyek Salacz Gyula egykori polgármester szájából hangozottak el 1890-ben, amikor átadta a szobrot az aradiaknak.
Több mint 70 évnyi száműzetés után 15 éve szabadították ki az aradi várbörtönből Zala György szoborcsoportját, majd restaurálás után sikerült ismét felállítani: tíz éve immár, hogy újból köztérre került a 13 aradi vértanú emlékműve.
A mai napot eme jeles és emlékezetes évfordulónak szentelték, az RMDSZ Arad Megyei Szervezete és a Szabadság-szobor Egyesület egész napos rendezvénysorozattal emlékezett a 2004. áprilisi eseményre.
A Csiky Gergely Főgimnázium zsúfolásig telt dísztermében 16 órakor mutatták be az alkalomra készült jubileumi emlékalbumot Kelemen Hunor RMDSZ-szövetségi elnök jelenlétében. Az országos szervezet elnökén kívül jelen voltak még: Király András, a Szabadság-szobor Egyesület elnöke, Bognár Levente alpolgármester, az RMDSZ Arad Megyei Szervezetének elnöke, Cziszter Kálmán városi tanácsos és még sokan mások, akik a tíz évvel ezelőtti esemény részesei voltak.
„Az aradiak, Arad megtette magáét, gondozták, őrizték a szobrot mindig úgy, ahogy lehetett, és úgy érezzük, hogy ezt az üzenetet kell továbbadnunk, a szobrot továbbra is gondozni, őrizni kell. Ez a sikertörténet nem egy emberé, ez a közösségünk sikertörténete” – hangzott el Király András beszédében, akinek felkérésére egyfajta spontán emlékalbum bemutatóra került sor. Felszólaltak és emlékeket elevenítettek fel Cziszter Kálmán, Bálint György, valamint Kocsis Rudolf is megosztotta gondolatait a teremben lévőkkel. Horváth Levente, a kiadvány egyik szerkesztője az album megalkotásához vezető vezérelvekről beszélt. Nagyon sokan vannak még, akik valamilyen formában hozzájárultak a szobor létrejöttéhez, ám időhiány miatt nem volt lehetőség mindenkinek felszólalni.
A jelenlegi emlékalbum a harmadik kiadvány, mely a Szabadság-szoborról szól, ezt megelőzték a Kiszabadítottuk! majd Az aradi Szabadság-szobor címet viselő kiadványok.
A Szabadság-szobor Egyesület kiadásában napvilágot látott album egy képes krónika, amely bemutatja, hogyan is valósult meg a magyarság számára oly fontos ereklye, a Szabadság-szobor.
Sokan állnak mögötte, ez valójában egy sikertörténet, ami csak közös erővel jöhetett létre, amint azt Bognár Levente kihangsúlyozta: „ezt csak összefogva, együtt tudtuk megvalósítani”.
Az emlékalbum bemutatóján jelen volt még Halász Ferenc, a Temes megyei RMDSZ elnöke, Molnár Zsolt, az RMDSZ Temes megyei parlamenti képviselője, valamint Erdei Dolóczki István az RMDSZ Szatmár megyei parlamenti képviselője, valamint egyházi méltóságaink.
A Szabadság-szobor Egyesület nevében Király András elnök több mint 70 emléklapot osztott ki olyan magánszemélyeknek, intézményeknek, akiknek szerepük volt, hogy a Szabadság-szobor létrejöjjön, végleges helyére kerüljön.
17 órakor a főgimnázium díszterméből testületileg kivonult a tömeg a már benépesült Megbékélés Parkjába, ahol köszöntő beszédek sorai után elhelyezték a megemlékezés koszorúit.
Az eseményen Gheorghe Falcă aradi polgármester is tiszteletét tette, aki a szabadság fontosságáról beszélt az egybegyűlteknek.
„Ha a szabadság szimbólumai el vannak rejtve, a szabadság nem létezik, vagy korlátozva van. Városunknak volt egy szimbóluma, mely sokáig rejtve volt, éppen azért becsülnünk kell azokat, akik közreműködésének, munkájuknak köszönhetően ez a szimbólum most itt áll, és méltó jelképe városunknak” – zárta beszédét a polgármester.
„Ma ismét összehozott bennünket a Szabadság-szobor. Nyolc évtized álma valósult meg, amikor 10 évvel ezelőtt a 13 aradi vértanú oltárát sikerült újra köztérre állítani. Sikerült, mert hittünk benne, és hittek benne azok is, akikkel együtt dolgoztunk. (…) Mindvégig hittünk, még akkor is, amikor 2003 szeptemberében leállították a visszaállítás folyamatát. Azok az emberek most nincsenek szabadon, a szobor azonban itt áll szabadon velünk együtt, mert 2004-ben városunk bebizonyította, hogy európai szellemben gondolkodik. (…) Számunkra a szobor nem csak a szabadság, hanem az összetartozás szimbóluma is, mert csak összefogással tudtuk megvalósítani. Köszönet mindenkinek, aki ebből a munkából kivette a részét, kezdve a csákányozástól egészen a felavatásig. Zala György munkája gazdagítja városunkat, és hirdeti a szabadságot, a megértést és az együttműködést” – hangzott el Bognár Leventétől a Megbékélés Parkjában.
Kelemen Hunor néhány szóban visszaemlékezett a 10 évvel ezelőtt történtekre, az akkori aradi eseményekre, majd – akárcsak az előtte szólók – a szabadság fontosságáról beszélt.
„Ez a szobor 124 éves, ebből először 35 évet volt köztéren, 74 évet volt rabságban, míg kemény erőfeszítéssel sikerült kiszabadítani és öt évet a minoriták gondozásában volt, majd 10 éve ismét köztéren van. Ez a szobor a 124 évéből mindössze 45 évet töltött köztéren, szabadságban, és 74 évet rabságban. Ez is azt mutatja, hogy a rabság lehet hosszabb, mint a szabadság esztendői, el lehet zárni a szabadságot, meg lehet próbálni rabságban tartani, de amikor olyan eszméről van szó, amely összeköti az embereket, sorsközösséggé formálja, akkor előbb-utóbb győzedelmeskedni fog a szabadság eszméje. (…)
Azok a kezdeményezések, melyek a szabadság eszméjének a jelképét, ezt a szobrot támadják, nem győzedelmeskedhetnek még egyszer. Nem jöhet el az a pillanat, amikor ez a szoborcsoport ismét fogságba kerül, amikor a gyűlölet kerekedik fölül, és valakik megpróbálják eltüntetni, bezárni. Nem jöhet el az az idő, amikor bennünket megfosztanak a szabadságtól. (…) Hiszünk abban, hogy ez a szoborcsoport, és minden, ami a szabadságot jelképezi, nem kerül többé fogságba, nem engedhetjük” – zárta szavait Kelemen Hunor, és köszönetet mondott mindazoknak, akik hittek abban, hogy a szobor egyszer ismét a köztéren lesz.
„Tíz év elteltével Zala György remekműve mindennapjaink része lett, bizonyítékként, hogy a jól előkészített, bölcs döntések megteremtik annak a lehetőségét, hogy a többség és a kisebbség elfogadja és tisztelje egymás múltját, hagyományait. (…) A Szabadság-szobor sikertörténet – szoktuk mondani, sikertörténet lett, mert mindenki elvégezte a rá bízott feladatot, senki sem kételkedett abban, hogy a helyi vagy az országos RMDSZ vezetés nem fog keményen, következetesen kiállni az ügy mellett a cél érdekében. Így volt ez az elmúlt 25 évben, így volt 10 évvel ezelőtt is, és így van mind a mai napig. Amennyiben további sikertörténetek tanúi, szereplői szeretnénk lenni, akkor azt az egységet kell megőriznünk, amelyet közösségünk felmutatott, és lehetővé tette, hogy ez a szobor ismét köztérre kerüljön. Mivel az egység a feltétele annak, hogy közösségünknek ereje legyen, az RMDSZ meg tudja valósítani azt, amit közösségünk elvár. Ha ezeket teljesítjük, akkor maradunk őrzői múltunknak, gondozói jelenünknek és építői jövőnknek” – Király András beszéde zárta az ünnepi felszólalások sorát, melyet a koszorúzás követett.
A Megbékélés Parkjából az ünneplő tömeg a színházba vonult, ahol az ünnepi műsor előtt sor került az RMDSZ EP-kampányindítójára is.
Takáts D. Ágnes. Nyugati Jelen (Arad)

Magyar szórványgondok Székelyföld szívében
A székelység szívében fekvő Balánbánya a szórványmagyarságra jellemző oktatási gondokkal küszködik. Előbb iskolákat vontak össze a településen, nemrégiben a még meglévő magyar osztályok összevonásával próbálkoztak, ősztől pedig összeköltöztetnék a magyar és a román osztályokat.
Múlt héten felszólították a balánbányai V-VIII.-os magyar tagozat tanulóit és tanárait, hogy ősztől költözzenek be a román tannyelvű Geo Bogza Általános Iskola épületeibe. Jelenleg a magyar diákok az 1. sz. Általános Iskola épületében tanulnak, ám az év elején végrehajtott iskolaösszevonások következményeként a két iskola jogilag egyesült.
Az év eleji – gazdasági és multikulturális indokokkal alátámasztott – iskolaösszevonás a kisváros többi tanintézményét is érintette. Így az óvodákat a Liviu Rebreanu Szakközépiskolához csatolták, ahol évfolyamonként egy magyar osztály tanul, összesen csaknem 100 magyar ajkú gyermek – tudtuk meg Vermesser Levente pedagógus szerkesztőségünkbe eljutattatott leveléből.
A multikulturalitás jegyében
A magyartanár szerint az iskolaösszevonást irodában döntötték el, sem a gyerekekkel, sem szüleikkel és a közösség tagjaival nem egyeztetett a helyi önkormányzat, az iskolák vezetősége és a Hargita megyei tanfelügyelőség. A tanintézmények vezetői azt mondták, hogy csupán formális összevonásról van szó, minden marad a régiben. „Ehhez képest két hétre rá már közölték, hogy összevonnak két magyar osztályt” – írja Vermesser.
A szülők az iskolaösszevonásra nem panaszkodtak, elfogadták a „nehéz gazdasági helyzettel” érvelő magyarázatot. Ám az osztályösszevonások ellen már összefogva tiltakoztak az iskola vezetőségénél, a Hargita Megyei Tanfelügyelőségnél és az oktatási minisztériumnál. Sikeresen, mert az osztályösszevonások nem történtek meg.
A legutóbbi szülőbizottsági gyűlésen az egyesítés révén újonnan létrejött tanintézmény vezetője, Liliana Izabela Tîrnaucă meglepődve kérdezte a magyar tagozatos szülőktől, miért nem igényelnek önálló magyar iskolát, ha nem felel meg az osztályok költöztetése? „Jelenleg három épületben zajlik az oktatás, mi azt kértük, hogy a magyar osztályok maradjanak egy épületben, ne szórják szét a gyerekeket különböző épületekbe” – magyarázta az előzményeket lapunknak Orbán Lóránd történelemtanár.
Egyszerű jogi procedúra?
A tanügyi törvény 45/2. cikkelye értelmében a nemzeti kisebbségek gyermekeinek szülei kérhetik olyan csoportok, osztályok, illetve önálló iskolák létrehozását, amelyben az oktatás a diákok anyanyelvén történik. Ezt a törvénycikkelyt szeretnék érvényesíteni a balánbányai magyarok: államilag finanszírozott magyar iskolát kérnek a településen.
„Eléggé puskaporos a hangulat a városban az iskolák miatt ” – számolt be Orbán Lóránd, akinek meggyőződése, hogy a törvény által szavatolt anyanyelven történő oktatáshoz való jogot különálló jogi személyiség, azaz önálló magyar iskola formájában sikerül elérni, mivel "ez simán egy jogi procedúra kérdése".
Orbán a maszol.ro-nak azt is elmondta: olyan ajánlatot tesznek a 15 tagú helyi tanácsnak – amelyben 5 magyar képviselő is ül az RMDSZ színeiben –, ami elfogadható helyi szinten. Az önkormányzat jóváhagyására a megyei tanfelügyelőségnek, majd a minisztériumnak is rá kell bólintania – tette hozzá a történelemtanár.
A szülők először is aláírásgyűjtésbe kezdtek, a petíció internetes változatának elkészítése folyamatban van.
A minisztérium nem szól bele
Király András oktatási államtitkár a maszol.ro-nak elmondta, önálló jogi személyiséggel rendelkező tanintézményt valóban létre lehet hozni szülői kérésre ott, ahol nemzeti kisebbségek élnek. „A tanügyi törvény ad erre lehetőséget, viszont nagyon sok függ a diáklétszámtól, és az osztálylétszámot is a diáklétszám határozza meg” – fogalmazott.
Az államtitkár szerint ha a helyi tanács beleegyezik és a megyei tanfelügyelőség is jóváhagyja, gyakorlatilag semmi akadálya nincs az iskola létrehozásának. "A minisztérium nem szólhat ebbe bele” – tette hozzá Király, aki üdvözli a balánbányaiak kezdeményezését. Ugyanakkor rámutatott: meg kell vizsgálni a fenntarthatósági lehetőségeket is, hiszen, ha helyi szinten negatív választ kapnak a közösség tagjai, azt már nagyon nehéz Bukarestből módosítani, mivel a decentralizációs elvek érvényesülnek.
A Hargita megye északkeleti szélén elhelyezkedő Balánbányán a második világháború óta nem létezik önálló magyar nyelvű tanintézmény, mert ahogy a településen a románság kezdett gyarapodni, a román tannyelvű osztályok létrehozásával egyre inkább visszaszorult a magyar oktatás. A körülbelül 6000 lelket számláló település 2011-es népszámlálási adatai szerint 2000 magyar él, magyar nyelven pedig 200 gyerek tanul.
Pásztor Krisztina. maszol.ro

Kinek hatalom a tudás?
Mit ér a kormányzás, ha nem boldogít, illetve ha csak kevesek hasznát, kényelmét szolgálja? Elegendő-e, ha csak a rossz elhárítására alkalmas, előrelépést alig hoz, ugyanazok a tehetetlen csaták követik egymást közösségünk számára létfontosságú kérdésekben, mint amikor ellenzékből kínlódott az RMDSZ?
Az elmúlt héten több esemény is rávilágított: fabatkát sem ér a szociáldemokratákkal kötött paktum, az írásba foglalt ígéret. A marosvásárhelyi orvosi egyetem (fotó) ügye ismét holtpontra jutott, hiába kormányzati egyezség, törvény, európai elvárás és szokásrend, nem akarják, nem engedik a magyar kar létrehozatalát, a magyar oktatók pedig elkeseredettségükben, tehetetlenségükben lemondtak vezető tisztségeikből. Évek óta tartó állóháborút kellett volna lezárni, ám a helyszínre küldött miniszter nem megoldást kínált, nem közvetített a felek között, hanem a magyar oktatás hátrányairól győzködte a magyar diákokat. Ismét előkerülnek hát a demagóg, buta érvek a románul nem tudó magyar orvosokról, kik ellepik majd a romániai kórházakat, és nyelvtudás hiányában román pácienseiket halára ítélik, akik el sem tudnak majd helyezkedni e kies hazában. Senki nem aggódik azonban az ország hivatalos nyelvét alig ismerő magyar betegekért, azokért a diákokért, majdani orvosokért, kik anyanyelvükön tanulnának, hisz oly sokszor, oly sok formában elhangzott, joguk van ehhez. És az RMDSZ vezetői tehetetlenül szemlélik a történéseket a különböző kormányhivatalok bársonyszékeiből.
Bombaként robbant az a hír is, hogy az egy héttel ezelőtt meghirdetett tankönyvliciten olyan feltételeket szabott a minisztérium, melyek elrettenthetik a magyar kiadókat, minden könyvet le kellene fordítani románra, ám ennek többletköltségét nem vállalja a szaktárca és az amúgy is igen szűkre szabott pénzügyi keret, no meg az idő hiánya lehetetlen helyzetbe hozza a vállalkozó tankönyvírókat, kiadókat. Hiába a magyar államtitkár (évek óta, nemcsak most, az újabb kormányra lépés után), mint oly sokszor, most is legfeljebb a tűzoltásra vállalkozik, utólag próbálja elsimítani az igazságtalanságot, és ígérget, hogy minden megoldódik. Tette ezt már többször, kevés sikerrel. Sok éve életbe lépett az oktatási törvény, ám mai napig nem oldódott meg, hogy a magyar gyermekeket alternatív módszerek, tanterv szerint tanítsák az állam nyelvére, az RMDSZ-es Király András ezt legfeljebb a két év múlva esedékes tanévben látja lehetségesnek, akkor is csak a kezdő osztályok számára.
Válságban, nagyon mély szinten a román oktatási rendszer, és a szakemberek sorra kongatják a vészharangokat, hogy ezen belül a magyar még gyengébben teljesít, ezt mutatják az eredmények. Kiderült az is, még a törvény adta lehetőségekkel sem éltek oktatáspolitikusaink, nem alakítottak ki háttérintézményeket, nem dolgoztak ki stratégiát, még azt sem próbálták elérni, hogy a nagy európai Pisa-felmérésben külön elemezzék a magyar iskolák, diákok teljesítményét, pedig erre ily nagy létszámú kisebbség esetében lehetőség lett volna, ha van, ki megfogalmazza az igényt. Nem volt, úgy tűnik, senki nem ismeri fel az oktatás jelentőségét, hogy nem elegendő jogszabályba iktatni soha meg nem valósuló tételeket, többre van szükség, mert szaporodik az áldozati nemzedékek sora, és lassan már nemcsak egyetemre, de középiskolába is Magyarországra készülnek a tehetségesebb gyermekek. S nem nehéz kitalálni, közülük hányan térnek majd haza. Hiába hát ama mondás, miszerint kisebbségi létbe szorulva a tudás lehet a legnagyobb hatalmunk, ha az iskolapadokat koptató ifjú nemzedék azt látja, hogy a döntéshozó helyzetbe került vezetők számára az oktatás sokadrangú kérdés, majd negyedszázad alatt sem sikerült olyan szakértőcsoportokat kialakítani, melyek a helyzet javításáért tudnának, akarnának tenni, s ha mégis születik egy-egy tudományos dokumentum, a politikum érdektelensége miatt eltűnik a süllyesztőben. Amíg szolgalelkű pártkatonák kerülnek döntő pozíciókba, és a pályán kívülre rekedt valós szakértők hangját senki nem hallja, amíg nem ismerik fel a magyar vezetők e kérdés valós súlyát, addig csúszunk lefelé a lejtőn, gyorsabban, mint a román tanügyi rendszer egésze. Nagy árat fizetünk majd érte, amikor újabb évek múltán kiderül: eltűnőben az erdélyi magyar szürkeállomány, nincs már, ki értéket, jövőt teremtsen. Kormányon vagy azon kívül ezt a vészes folyamatot kellene felismerni, megfordítani. Ha nem sikerül, minden egyéb értelmét veszíti.
Farkas Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Visszalépés MOGYE-ügyben
A Marosvásárhelyi Táblabíróság jogerős ítéletben utasította el azt a keresetet, amelyben erdélyi magyar civil szervezetek és pártok a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) szerkezetét leíró egyetemi chartát kifogásolták.
A táblabíróság elutasította a panaszosoknak azt az állítását, hogy az egyetemi charta áthágja a 2011-es oktatási törvény előírásait. Az április 23-án kimondott ítéletet tegnap közleményben üdvözölte az egyetem vezetősége. Amint a törvényszék honlapján közölt végzésből kitűnik, az ügyben ítélkező három bíró közül az egyik különvéleményt fogalmazott meg. Az egyetem közleménye szerint – más, korábbi ítéletekhez hasonlóan – ez az ítélet is azt igazolja, hogy a charta alapján szerveződő magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzés a törvényes keretek tiszteletben tartásával zajlik a MOGYE-n. Az egyetem vezetése szerint immár a magyar tagozat vezetőinek lemondását sem lehet törvényszegés elleni tiltakozásnak tekinteni. Az csupán „egyes sajátos kitételek nem teljes megvalósulása elleni” tiltakozás. Az egyetem vezetése arra kérte a tisztségeikből lemondott magyar vezetőket, hogy vizsgálják felül döntésüket, hiszen az elkövetkező időszakban a 2014–2015-ös tanévre és a magyar tagozatra vonatkozó fontos döntéseket kell meghozni. Az egyetemi chartát a Romániai Magyar Orvos és Gyógyszerész Képzésért Egyesület (RMOGYKE) támadta meg 2011-ben a bíróságon. A perbe valamennyi romániai magyar párt és politikai szervezet, valamint a MOGYE magyar diákszervezete is belépett a felperes oldalán. „Ez az ítélet teljes mértékben semmibe veszi a tanügyi törvény vonatkozó rendelkezéseit” – jelentette ki Kincses Előd, az RMOGYKE ügyvédje. Kincses arra emlékeztetett, hogy 2011-ben Daniel Funeriu akkori oktatásügyi miniszter is megtagadta a charta jóváhagyását.
EMNP: Kelemen mondjon le
Lemondásra szólította fel Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettest és Király András oktatásügyi államtitkárt az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) a MOGYE-n kialakult helyzet miatt. Zakariás Zoltán, az EMNP választmányának elnöke hétfői kolozsvári sajtótájékoztatóján felszólította az erdélyi magyar közösséget, hogy a legváltozatosabb formákban fejezze ki szolidaritását a MOGYE lemondott magyar vezetőivel. Az egyetem magyar rektorhelyettese és két dékánhelyettese pénteken nyújtotta be lemondását, miután Mihnea Costoiu felsőoktatásért felelős tárca nélküli miniszter sem tudta rávenni az egyetem román vezetését arra, hogy hozzák létre a magyar főtanszékeket az oktatási intézményben.
A magyar tagozat számára bizonyos fokú önállóságot biztosító főtanszékek megalakítására hat hónapos határidőt írt elő a 2011 elején életbe lépett oktatási törvény – emlékeztetett Zakariás Zoltán. Hozzátette, a törvény alkalmazását az illetékes miniszter cinkosságával halogatja az egyetem román vezetése. Álláspontja szerint a halogatás azt jelzi, a bukaresti kormányban – amelyben az RMDSZ politikusai is ott vannak – nincs meg a politikai akarat a törvény betartatására. Zakariás Zoltán azt is elmondta, minden egyes új tanévnek, amelyet a törvény megkerülésével kezdenek el az egyetemen, a magyar orvosképzés látja a kárát. Megjegyezte, míg az egyetemen a diákok 41 százaléka tanul magyarul, a magyar oktatók aránya 27 százalékra csökkent, és az önálló magyar egyetemi struktúrák hiánya ellehetetleníti a magyar tanerőhiány pótlását. Az EMNP választmányi elnöke szerint a bukaresti politikai akaratot az RMDSZ politikusainak hangsúlyos fellépése, a civil társadalom nyomása és az egyetem magyar tagozatának fokozott tiltakozása változtathatja meg.
MTI. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A politikusok tiltakozzanak, hogy oktatóink taníthassanak!
A Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) magyar tagozatának ügye 25 éves szomorú évfordulóhoz közeledik.
Gyakorlatilag a legrégebbi konkrét jogsérelmi esete erdélyi magyar nemzeti közösségünknek, hiszen az 1990. februári, a magyar oktatás egészéért szervezett gyertyás tüntetés után márciusban – ugyancsak a minisztérium és a kormány képviselőivel folytatott tárgyalások eredménytelenségét követően – a magyar orvostanhallgatók ülősztrájkja nyitotta meg azt a tiltakozássorozatot, amely különböző intenzitással azóta is folyamatosan tart.
A körülmények merőben különböznek: míg 1990-ben, a decemberi eseményeket követő euforikus hangulatban, de egy változatlan és előnytelen törvényi környezetben fogalmazódtak meg azok a jogos követelések, amelyek a magyar orvosi oktatás látható elsorvasztását voltak hivatottak megakadályozni, addig ma egy három éve érvényben levő új tanügyi törvény konkrét előírásait kellene érvényesíteni. Egy dolog viszont közös: az egyetem román többségű vezetősége – a szakminisztérium nyilvánvaló cinkosságával – ellenáll, és folyamatosan odázza a magyar oktatás önálló struktúráinak a kialakítását. Az időhúzás ténye egyértelmű: a 2011 elején elfogadott oktatási törvény 6 hónapot ír elő az új magyar főtanszékek felállítására; miután az egyetemen nem történik előrelépés, 2012 tavaszán az Ungureanu-kabinet kormányhatározattal magyar kar felállításáról dönt (ami amúgy gyakorlatban nehezen lett volna kivitelezhető) – ez később jó ürügy a kormánybuktatásra; 2012. szeptemberében az új kormányfő, Victor Ponta jelenlétében, a tanügyminiszter vezette küldöttség az egyetem román és magyar képviselőivel egy 7 pontos ütemtervben egyezik meg, amit pár napra rá az egyetem szenátusa jóváhagy; 2013-ban az esedékes egyetemi akkreditáció utánra halasztják a magyar főtanszékek megalakítását (ami utolsó, de leglényegesebb pontként szerepel a megegyezésben); 2013. novemberében lezárul az akkreditációs folyamat, amelynek során a magyar oktatási program is végleges akkreditációt nyer – ezt később az egyetem rektora csúsztatva ideiglenesnek nevezi, pedig csak egy 1 éven belüli monitoring-kötelezettséget írnak elő; 2014. március 20-án az egyetem szenátusa újabb egy évvel halasztja el a magyar főtanszékek megalakítását, ami a legfontosabb problémát, a magyar alsó szintű egyetemi oktatók (gyakornokok, tanársegédek) hiányát továbbra sem oldja meg, sőt a helyzet súlyosbodik.
Így teljesen érthető a magyar kinevezett egyetemi vezetők pénteki tiltakozó lemondása, illetve a választott tisztségviselők előrevetített bojkottja. Jogosan érzik úgy, hogy kimerítették a rendelkezésükre álló lehetőségeket a helyzet megoldására. Ők mondanak le, ha mások ezt nem teszik.
Az Erdélyi Magyar Néppárt maradéktalanul egyetért és együtt érez a tiltakozókkal, és erre szólítja fel Erdély egész magyar közösségét: a legváltozatosabb formákkal fejezzék ki szolidaritásukat a MOGYE magyar oktatóival és hallgatóival. Ugyanakkor felhívjuk a figyelmet arra a paradox „szerepcserére”, amelynek tanúi vagyunk. Ugyanis az egyetem adminisztratív vezető testületeiben résztvevő oktatók fő feladata az oktatás megfelelő minőségének biztosítása lenne. A törvény előírásainak betartásáért a kormány és annak szaktárcája az elsődleges felelős, amelynek tagjaiként az RMDSZ tisztségviselőinek kellene elsősorban tiltakozniuk, akár lemondással is, ha más eszközük nincs. Mivel a közel 20 évi kormányzás alatt nem sikerült „tárgyalásos” úton rendezni az – autonómiaharcunk szempontjából már szimbolikussá vált – magyar orvosképzés kérdését, úgy gondoljuk, itt az ideje más módszerekkel fellépni törvényes jogaink érvényesítéséért. Nincsenek illúzióink a kormány, vagy legalább a „tehetetlen” felsőoktatásért felelős miniszter lemondását illetően, pedig ez egy normálisan működő jogállamban egyértelműen elvárható lenne. Az Európai Parlamentbe készülő érdekvédelmi szervezetünktől viszont elvárhatjuk a határozott fellépést. Ezúton lemondásra szólítjuk fel Kelemen Hunor miniszterelnök-helyettest és Király András oktatási államtitkárt, amennyiben másként nem képesek záros határidőn belül érvényt szerezni a magyar közösség jogának és törvényes követelésének és nem alakulnak meg a magyar főtanszékek a MOGYE-n.
Eleget vártunk 25 évig. Itt az idő a határozott fellépésre.
Zakariás Zoltán, az Erdélyi Magyar Néppárt Országos Választmányának elnöke. Nyugati Jelen (Arad)

EMNP: Mondjon le Kelemen Hunor és Király András!
Mivel nincs semmilyen előrelépés a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) a magyar főtanszékek beindítására nézve, az EMNP felkérte Kelemen Hunor kormányfőhelyettest és Király András oktatási államtitkárt, hogy amennyiben tanév végéig nem oldódik meg az önálló magyar főtanszékek kérdése, mondjanak le tisztségükről – derült ki azon a sajtótájékoztatón, amelyet Zakariás Zoltán, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) alelnöke tartott Kolozsváron.
Az EMNP politikusa a civil lakosságot arra buzdította, hogy fejezze ki az üggyel kapcsolatos támogatását. Szerinte csakis a kormánynak vannak meg az eszközei, hogy fellépjen az ügyben, és szankcionáljon egy olyan egyetemet, amely az állam törvényeit nem tartja be. Ugyanakkor megvizsgálják azt a lehetőséget, hogy valaki beperelje a MOGYE-t törvényszegésért.
NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár)

Egy helyben
Ha a korábbi RMDSZ-vezetés apró lépéseknek nevezett politikája keltett idegességet, illetve elégedetlenséget a magyar közösségben, a Kelemen-féle szövetség – legalábbis jó ideje – mintha egy helyben topogna.
A szocialista kormánynak valójában kevés szüksége van a magyarokra, ha szimatunk nem csal, főképp azért hozta össze a koalíciót a kormányfő, hogy még választások előtt kötött titkos paktumuknak eleget tegyen. De a szocdemek valójában igen vegyes társaság, időközben felszippantotta a Dan Diaconescu-féle és a parlamentből kihullott Nagy-Románia Pártból a legszélsőségesebb embereket, s ha a csúcsvezetés maga nyíltan nem magyarellenes, a második, harmadik vonal már az, ezt is nyíltan felvállalja, s ott tart be az RMDSZ halovány kéréseinek, ahol éppen tud.
Marosvásárhelyen elbaltázták az orvosi és gyógyszerészeti egyetem magyar tagozatának megalapítását, s ebben nem kis szerepe volt a tanügyminisztérium felsőfokú oktatásért felelős államtitkárának, aki feledve a tanügyi törvény vonatkozó szakaszát, mely előírja a főtanszék megalapítását, arról szónokolt, hogy a politikum beavatkozása rontotta el a dolgok alakulását, de szabályos állóháború alakult ki a magyar nyelvű tankönyvek ügyében is, és az oktatási miniszter inkább hátráltatta a helyzet rendezését. Király András államtitkárként – akit még a szövetkezés előtt is megtartottak a tárcánál – elég nehezen tudja érvényesíteni a kisebbségi tankönyvek nyomtatásával kapcsolatos elképzeléseit, a miniszter meg, mintha bárki is a román állam ellen kívánna lázítani az ábécéskönyvekben, a költségekkel nem törődve s természetesen a bizalmatlanságot serkentve tankönyvfordításokat követel. Az elhíresült észak-erdélyi autópálya sem a tervek szerint épül, Bukarestben soknak találják annak költségeit, s Dan Şova, a miniszterelnök egyik bizalmasa képes volt kijelenteni, elég, ha gyorsforgalmi utat építenek Brassó és Marosvásárhely között, minek a drága pénzt autópályára költeni. Az már csak megkoronázza a be nem váltott ígéreteket, hogy az egykori maroshévízi pártaktivistából lett honvédelmi miniszter azzal nyugtatgatja híveit: esze ágában sincs a kormánynak magyar prefektusokat kinevezni. Pedig Maros megyére ugyancsak ráférne egy olyan ember, aki ha nem is tudná megállítani Marosvásárhely szórványosodását, de legalább a létező törvények betartására kötelezné a román vezetőket. Kelemenék – a jelek szerint – jól tűrik a szocdemek magyarellenes kijelentéseit és cselekedeteit, abban reménykedve: a választások után változik a hangulat. Eddigi tapasztalataink ennek ellenkezőjét bizonyítják.
Simó Erzsébet. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Vincze Lóránt Arad megyében járt
Romániai magyar érdekeket Brüsszelbe!
Amint azt a szombati lapszámunkban is hírül adtuk, vasárnap Arad megyei kampánykörúton vett részt Vincze Lóránt, az RMDSZ EP-képviselőjelöltje, akit elkísértünk Nagyiratosra, Nagyvarjasra és Szentpálra. Szentmise az anyák napja jegyében Vasárnap Bognár Levente RMDSZ-megyei elnök és Papp Attila nagyiratosi polgármester táraságában Vincze Lóránt részt vett a helybeli katolikus templomban 10 órától megtartott szentmisén, ahol ft. György Zoltán plébános anyák napja alkalmából köszöntötte az édesanyákat és a nagymamákat, akiknek egyúttal köszönetet mondott a családjukért kifejtett áldozatos munkáért. Szentbeszédében a tavasz beköszöntét, a természet újjászületését kapcsolatba hozta Szűz Máriával, aki vállalta, hogy anyja legyen Isten egyszülött fiának, Jézusnak. Őt szerető, gondoskodó anyaként óvta, szeretetben nevelte, átadva neki mindazokat a tapasztalatokat, amelyekre a földi élete során szüksége lehet. Szeretett fia mellett mindenkor, annak a keresztre feszítésekor is kitartott, mert tudta: ahol igent mondanak az életre, ott Isten áldása érvényesül. Éppen ezért a mai édesanyáknak is igent kell mondaniuk az életre, minél több gyermeket kellene szülniük, szeretetben felnevelniük, Isten dicsőségére, nemzetünk megmaradása érdekében. A szentmise végén a ministráló leányok színvonalas szavalatokkal, köztük a helybeli Veres József által az alkalomra írt verssel is köszöntötték az édesanyákat és a nagymamákat, akiknek a kijáratnál egy-egy Mária-képpel kedveskedtek. Felemelő érzés volt tapasztalni a nagyiratosi hívek egyházi énektudásának színvonalas megnyilvánulását. Nem választani, szavazni kell! A községháza tanácstermében közel 40 polgár gyűlt egybe a meghirdetett lakossági fórumra. Papp Attila polgármester mutatta be vendégeit, Vincze Loránt EP-képviselőjelöltet, Bognár Levente RMDSZ-megyei elnököt és Faragó Péter ügyvezető elnököt, majd a május 25-re tervezett EP-választásokon való minél nagyobb részvétel szükségességét ecsetelte, kiemelve a betegek, illetve az idősek számára szolgáló mozgóurna előzetes igénylésének a fontosságát. Bognár Levente megyei elnök hozzászólásában köszöntötte az édesanyákat és a nagymamákat, majd kiemelte: a romániai magyarság 25 évvel ezelőtt a kezébe vette a sorsát, minden alkalommal bebizonyítva, hogy képes képviselőit az ország, illetve az utóbbi két alkalommal az EU törvényhozásába is bejuttatni. Most egy újabb próbatétel előtt állunk, aminek a feladatához, összefogással, újra fel kell nőnünk! Vincze Lóránt köszöntőjét követően jó kezdetnek tartotta, hogy a nagyiratosi, lelkesen éneklő hívekkel először a templomban lehetett része a nagyszerű közösségi élménynek. Miután maga is köszöntötte az édesanyákat és a nagymamákat, egy újabb nagyszerű közösségi élményről, a soron következő EP-választásokról beszélt, ahol tömbben szavazva újabb alkalom adódik bebizonyítani: mi, magyarok együtt erősek vagyunk. Mert ez a közel másfél milliós romániai magyarság nem veszítette el az összetartozás érzését, a hitét, de a bizalmat sem életünk jobbra fordulásában. Már 25 évvel ezelőtt is tudták a magyarok, hogy csakis egy magyar szervezet képviselheti méltón az érdekeiket: az elmúlt 25 évben sikerült visszaszerezni a kommunizmus által eltörölt olyan jogainkat, mint az anyanyelv-használat a közigazgatásban, a teljes körű oktatás, az elkobzott közösségi ingatlanok visszajuttatásának az ügye, amelyekben még vannak megoldatlan kérdések, de az ügy jó irányba halad. Ugyanakkor igen sok tervet sikerült megvalósítani a magyar emberek, a közösségek javára, hiszen az RMDSZ mindig ott volt a bukaresti törvényhozásban, illetve 7 éve az Európai Parlamentben is ott vannak a képviselői, akik Brüsszelben az erdélyi magyar emberek gondjairól beszélnek. Mert a brüsszeli politikusok rólunk, erdélyi magyarokról annyit tudnak, amennyit az ottani képviselőink elmondanak rólunk. Helyettük más biztosan nem fogja elmondani, méghozzá a többi, őshonos európai kisebbséggel együtt, hogy minden közösség számára az EU-ban hatékonyabb legyen a kisebbségvédelem. Együtt vannak a dél-tiroli németekkel, a finnországi svédekkel, a dániai németekkel, illetve a többi kisebbséggel, akikkel elhatározták: elmennek az EU intézményei elé, ahol védelmet kérnek a kisebbségi jogoknak. Azt is el akarják érni, hogy a finnországi svédek által élvezett önrendelkezés a romániai magyar közösség különböző csoportjai számára is megvalósítható legyen. Ha Dél-Tirolban meg lehetett teremteni az autonómiát, az nálunk is megvalósítható. E célkitűzéseken nemcsak az EP-ben, hanem itthon is dolgozni kell, hiszen a hosszú évek óta elodázott kisebbségi törvényt, az EU-ban élő kisebbségek támogatásával, remélhetően el lehet majd fogadtatni. Érintette az EU-támogatással megvalósult projekteket, kitérve a területalapú támogatásokra, de azokra a programokra is, melyek jóvoltából a hazai fiatalok az EU-ban tökéletesíthetik a tudásukat. A jelzett programok kidolgozásánál, jóváhagyásánál azonban az erdélyi magyarok képviselőinek is ott kell lenniük, ha azt akarjuk, hogy ne mások döntsenek a fejünk fölött. Nem csak az EP-ben, de az itthoni ügyintézésben is részt kell vennünk. Ha a Szövetség kormányon van, a kisebbségi ügyek mellett egy-egy országos érdekeltségű tárcának a vezetését is vállalja, hogy aktív részesei legyünk az ország vezetésének, a sorsunk jobbra fordításának. Ehhez azonban minden választáson nagy számban kell részt vennünk, hogy az RMDSZ elérhesse az 5%-os választási küszöböt a helyi önkormányzatokban, a bukaresti parlamentben, valamint a brüsszeli Európai Parlamentben is. Mivel mindig az volt az elvárás, hogy ne legyen magyar–magyar verseny, a következő EP-választáson ez teljesül, hiszen Romániában csak az RMDSZ-lista magyar, ezért éljünk a lehetőséggel. Május 25-én tehát nem kell választani, hanem szavazni kell az erős magyar képviseletre – összegezte mondanivalóját Vincze Lóránt EP-képviselőjelölt. Előtérbe a kisebbségi jogokat! A hozzászólások során Kiss István, mintegy nyugtázva az elhangzottakat, a képviselőjelöltet alaposan felkészült, a mandátumra méltó fiatalembernek nyilvánította, akárcsak a község által két évvel ezelőtt megválasztott fiatal, dinamikus polgármestert, Papp Attilát. Éppen ezért, a választásokon minél nagyobb számú részvételre szólította fel a jelenlévőket. Tomuţ Csaba az Ukrajnában zajló nemzetiségi feszültségekről kért véleményt Vincze Lóránttól, aki aggasztónak találja az ottani helyzetet, ami azonban azt is érzékelteti, mennyire fontos, ha egy ország tagja az Európai Uniónak vagy a NATO-nak. Ukrajna viszont, részint önhibájából, egy polgárháború küszöbén áll. AZ EU-nak is rá kellett jönnie, hogy a közép-kelet-európai bővítés együtt jár a nemzetiségi kérdések megjelenésével, amit nem lehet a szőnyeg alá seperni. Éppen ezért változik az EU is, amelyben nem lehet elmenni a kulturális és szabadságjogok mellett úgy, hogy ne érintsék a kisebbségi jogokat is. Az RMDSZ kezdeményezése volt a kisebbségek európai összefogása, amiben maga az elmúlt 3 évben dolgozott. Winkler Gyula EP-képviselő irodájában a kisebbségvédelem területén dolgozik, míg Kelemen Hunor szövetségi elnök megbízásából az RMDSZ külügyi kapcsolatait építi a 93 tagot számláló Európai Nemzetiségek Föderatív Uniójában (FUEN), amelyiknek az alelnöki tisztségét is betölti. A most záruló mandátumban nem sikerült EU szinten elérni a közösségi jogok felkarolását, a következőben azonban sokkal határozottabb lépéseket tesznek az úton. Vincze Lóránt abban bizakodik, hogy az EP-t sikerül majd rávenni a kisebbségi ügyekkel való hangsúlyosabb foglalkozásra, hogy a lehetőségét is elkerüljék egy, az ukrajnai helyzethez hasonló kialakulásához. A továbbiakban Papp Attila polgármester javaslatára Romániának a schengeni övezethez való csatlakozásával esedékes, Kisvarjas–Dombegyház közötti időszakos határátkelőnek átjáró úttá válási esélyeit mérlegelték, míg Faragó Péter RMDSZ-ügyvezető elnök az EP-választások technikai kérdéseit járta körbe. Ezek szerint minden párt egy-egy országos listát nyújt be, amire bárhol az országban szavazni lehet, egy pótlista segítségével. Mivel az országnak 32 parlamenti képviselője lesz, az országos listán minden párt ennyi jelöltet tüntethet fel, a szavazólapon az RMDSZ a III. helyen található, tehát arra kell szavazni, hogy a 32 hely közül minél többet lehessen megszerezni. Akik egészségi okokból nem tudnak elmenni a szavazóhelyiségbe, orvosi igazolás alapján kérhetik a mozgóurna lakhelyükre szállítását. Erre nagyon oda kell figyelni, meg kell szervezni, hogy minél többen szavazhassanak. A községháza tanácstermében Papp Attila polgármester ebédet adott a vendégek, illetve a sajtósok tiszteletére, majd az EP-képviselőjelölttel és az RMDSZ-megyei elnökkel az élen az otthonukban keresték meg a nagyiratosi magyarokat, akikkel ismertették a választásokon való részvétel fontosságát, a tudnivalókat tartalmazó szórólapokat osztogatva. Kampány, előadás Nagyvarjason Miután a jelzett csapat Nagyvarjason is házalva kereste meg a magyarokat, 17 órától a helybeli kultúrotthonban találkoztak a lakossággal. Both István helybeli RMDSZ-es tanácsos bemutatta a vendégeket. Közülük elsőnek Papp Attila köszöntötte az édesanyákat, ismertette az EP-választásokon való részvétel elemi fontosságát, majd Bognár Levente megyei elnök, illetve Vincze Lóránt EP- képviselőjelölt fejtették ki a már ismertetett véleményüket. Ezt követően jó szórakozást kívántak a Tapasztó Ernő technikai segítségével fellépett Kulcsár-Székely Attila színművész által bemutatott darabhoz, Nyirő József Halhatatlan élet című egyszemélyes népi vígjátékához. A 45 perces, vérbő humorral, mimikával előadott vígjáték vastapsot aratott a közel 30 nagyvarjasi magyar körében. Nagy érdeklődés Szentpálon Ugyanaznap délután az EP-képviselőjelölt és megyei RMDSZ-elnök által vezetett kampánystáb Szentpál magyar családjait is felkereste, hogy az otthonukban mondják el, szórólapokkal támasszák alá a választásokon való részvétel fontosságát. A szentpáli kultúrotthonban 19.30 órától száznál több érdeklődőnek mutatta be Sandu Piroska alpolgármester a vendégeket, Vincze Lóránt EP-képviselőjelöltet, Bognár Levente megyei RMDSZ-elnököt, Király András oktatási államtitkárt, valamint Faragó Péter ügyvezető elnököt. Az említettek közül elsőnek Bognár Levente vázolta a május 25-én sorra kerülő EP-választással kapcsolatos tudnivalókat, majd Király András államtitkár az RMDSZ elmúlt 25 évi munkáját értékelte szentpáli, Arad megyei, illetve országos szinten. Amint hangsúlyozta, a közérdekű elképzelések megvalósítását csakis a szavazópolgárok támogatásával, vagyis az RMDSZ-listára való szavazás segítségével lehet kivitelezni. Az eddigi EP-választásokon való jó szereplése jóvoltából Szentpálon fel lehetett újítani a bekötőutat, hozzáfoghattak a csatornázáshoz, illetve további beruházásokhoz. A település jövője érdekében a legközelebbi megmérettetésre is felkérte a helybelieket, hogy Erdélyt Európában, a magyar érdekeket Brüsszelbe lehessen érvényesíteni. Miután Vincze Lóránt megköszönte a biztatást az előtte szólóknak, köszöntötte a szép számban megjelenteket, itt is vázolta az EP-választások már ismertetett fontosságát. A Szentpálon megkeresett emberektől szeretetet, biztatást kapott, ami sok lelki erőt kölcsönöz az érdekképviseleti munkához. Annak a reményének adott hangot, hogy a 25 éve az RMDSZ-ben folyó építőmunka a polgárok támogatásával, bizalmával folytatódni fog, ha az önkormányzatban, a román parlamentben, de Brüsszelben is képviselhetik az erdélyi magyarságot. Mindezt méltón, csakis a romániai magyar képviselők tehetik meg, ezért e munkához kért a szentpáliaktól támogatást. Az elhangzott beszédek után a szentpáli kultúrotthon közönsége is jót mulatott a Kulcsár-Székely Attila által bemutatott Nyirő József-komédián, ami, ha lehet, a nagyvarjasi sikert is túlszárnyalta. A szentpáli kampánytalálkozót, előadást követően Sandu Piroska és csapata nemcsak vendégeknek, hanem a közönség tagjainak is igen ízletes sült kolbásszal kedveskedett. Az egész napos vasárnapi program, a sok emberrel történt civilizált, bensőséges találkozás is azt bizonyítja: Erdély, a Partium és a Bánság valóban Európához tartozik, ahol az érdekeink képviseletét rátermett, tehetséges politikusokra bízhatjuk. A sikerhez azonban május 25-én minden magyarnak az urnákhoz kell járulnia, hogy a romániai magyar érdekeket hatékonyan képviselhessék Brüsszelben.
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)

Mindenki Szabadság-szobra
Az aradi Szabadság-szobor több szempontból is különleges alkotás, ám legfőképpen talán azért, mert 124 éves, viharos története során sokan sokféleképpen hivatkoztak rá. Összeállításunkban ezt az igencsak változatos repertoárt igyekszünk érzékeltetni az emlékmű „kiszabadításának” tízéves évfordulóján.
Nem néma az a kőszobor mely amott a magyar Golgotán a halhatatlan vértanú halottak emlékének emeltetett. Én hozzám a kitaszított élő halotthoz ki egykor zászlótartója valék Magyarország függetlenségének, melyért ők a lehóhérolt hősök annyit küzdöttek és mártír halált haltanak, én hozzám elhozták a múltak szellemei a velőkig ható szózatot, mely amaz emlékszobor kimagasló alakjának Hungáriának hallgatag ajkairól zeng: Hazádnak rendületlenül légy híve oh magyar! (...) – részlet Kossuth Lajos beszédéből, melyet Torinóban írt a szoborcsoport felavatása alkalmából 1890. szeptember 20-án.
Hőskor
„A vértanúk emlékünnepe. A templomból a Szabadság térre vonult a menet. A szobor előtt felállított amfiteátrális tribünön 3000 ember foglalt helyet. Az egész teret 25 000 ember állja el. A szobor körül levő négy oszlopról hatalmas lángok csapnak fel. Az ünnepélyt a dalárdák gyászdallal nyitották meg, majd Salácz Gyula polgármester a közönség meg-megújuló éljenzése közt megkapó beszédet tartott. A beszéd alatt lehullott a négy óriási árbocra erősített két vászonfal. A közönségen nagy meghatottság vett erőt, csaknem minden szem könnyekkel van tele. Damjanich özvegye folyton sírt, arcáról a fájdalom könnyei perdültek alá. Munkácsiné pedig hevesen zokogva fordult Zalához, s vele kezet szorított. Nagy meghatódottság között hangzott el azután a Szózat, melyet a közönség nagy része is énekelt. Zala György erre lelkes beszéd kíséretében átadta a szobrot Salacz polgármesternek” – részélet az Ellenzék című lap 1890. október 7-i számából.
Már az első világháború után felmerült a szobor lebontásának gondolata a Romániához csatolt Aradon, ám egy ideig még sikerült megőrizni eredeti helyén. 1923-ban a rongálások megakadályozása céljából bedeszkázták, míg végül 1925-ben a Ion I. C. Brătianu vezette kormány eltávolíttatta az emlékművet a Szabadság-térről. Több helyen őrizték a szobrokat. 1999-ben az aradi vár árkából szállították az aradi minoritákhoz, kik a 2004-es újraállításig őrizték a szabadságharc emlékművét.
Bonyodalmak és megoldások
Közvetlenül a rendszerváltás után elindult az aradi Szabadság-szobor visszaállításáért folytatott küzdelem. Ez a szándék végighúzódott a kilencvenes éveken, különböző politikai tárgyalásokkor téma volt. 1999-ben – a szabadságharc 150. évfordulójának évében – Dávid Ibolya magyarországi igazságügy-miniszter nem hivatalos tárgyalást folytatott Aradon román kollégájával, Valeriu Stoicával, annak érdekében, hogy az aradi vár árkából a Szabadság-szobor a helyére kerüljön az 1848-49-es forradalom évfordulójának tiszteletére. Valeriu Stoica ekkor úgy vélekedett: még nem érkezett el az ideje az emlékmű helyreállításának. Nemsokára felmerült egy úgynevezett megbékélési emlékpark lehetősége, ahol a Szabadság-szobor is helyet kaphatna. 1999. október elsején kormányhatározat értelmében a Szabadság-szobrot átszállították a várból az aradi minorita rendházhoz, ahol elkezdődött a mű restaurálása.
2002-ben városi határozat és megyei RMDSZ–PSD-protokollum szólt a szobor újra felállításáról. Helyszínül a Tűzoltó teret jelölték meg. 2003-ban megalakult a Szabadság-szobor felállítására létrehozott alapítvány a restaurálás és újbóli felállítás költségeinek összegyűjtése céljából, ugyanebben az évben négypárti egyeztetés is folyt a szobor ügyében, ahol megegyeztek a felállításról. Pár hónappal később mégis meghiúsulni látszott a terv, mert a szobor a művelődési minisztérium szerint esztétikailag nem felelt meg a mai követelményeknek, „másrészt a szaktárca csak a román történelem jeles mozzanataiból ihletődött alkotásokat pártolja, támogatja és védi”. Pár hét múlva, szeptemberben már az Állami Építkezési Felügyelőség lépett az ügyben: formai okokra hivatkozva leállíttatta a Szabadság-szobor felállításának munkálatait. Az intézkedéseket tárgyalások sorozata követte a 2003-as esztendőben: Markó Béla, az RMDSZ elnöke Adrian Năstase miniszterelnökkel egyeztetett, de Ion Iliescu államelnök is tárgyalt Mádl Ferenccel, a Magyar Köztársaság elnökével, Medgyessy Péter miniszterelnök pedig román kollégájával, levélváltások és helyi szintű tárgyalások folytak. A román fél újfent megbékélési park létesítését kezdeményezte, az RMDSZ ezt – amennyiben az a Tűzoltók terén létesül – elfogadta. A 2003. október 5-re tervezett felavatás elmaradt.
„Álláspontunk változatlan: még idén fel kell állítani a Szabadság-szobrot. A román fél a miniszterelnök által már korábban szorgalmazott változatot hozta elő újra, azaz egy ’48-as üzenetet közvetítő szoborpark létrehozását, amelyben a Szabadság-szobor is helyet kapna. Ez viszont a műalkotás visszaállításának beláthatatlan ideig való elhúzását jelentené, s ehhez mi nem lehetünk partnerek” – Markó Béla szövetségi elnök válasza a Krónika kérdésére a 2003. szeptember 10-i lapszámban.
„Meglepődve látjuk, hogy több mint két év elteltével is újabb és újabb nehézségek állnak elő az aradi Szabadság-szoborcsoport felállítása körül, és nem is egészen értjük, miért történik így” – Orbán Viktor, a Fidesz elnöke az MTI kérdésére válaszolva 2003. szeptember 16-án.
„Hogy a Năstase-kormány a helyi döntést most felrúgta, nem csupán annak a jelzése, hogy választások közeledtén – gesztusokat tesz a PSD a nacionalista hátországnak. Azt is jelenti, hogy a román kormány a nemzeti érzelmeket és – ezen keresztül – a román–magyar megbékélést tranzakciók eszközeként fogja fel. (…) Ha viszont (az RMDSZ) belemegy az emlékmű szoborparkosításába – egyfajta el-petőfi-schilleresedésébe –, akkor a megbékélés politikai tranzakcióként való felfogása mellett áll ki. És megválaszolatlanul hagyja a kérdést, hogy mi fontosabb a számára: a történelmi megbékélés, vagy annak ügyleti kezelése” – részlet Bakk Miklós vezércikkéből a Krónika 2003. szeptember 17-i lapszámában.
„A MISZSZ aggodalommal szemléli az aradi Szabadság-szobor felállítása körül kialakult helyzetet, és felszólítja a magyar érdekvédelmi szervezeteket, hogy határozottan álljanak ki nemzeti értékeink védelme mellett” – részlet a MISZSZ IX. Kongresszusának zárónyilatkozatából 2003 szeptemberében.
„»Nem a propaganda, hanem a tudomány eszközeivel kell helyükre tenni a dolgokat.« Az akadémikus úgy véli, a magyar közvélemény joggal várta az aradi Szabadság-szobor visszaállítását. »Még abba is beleegyezett, hogy a műalkotást nem is az őt megillető, eredeti helyére állították volna vissza, hanem a Tűzoltó téren« – mondotta Egyed Ákos (történész, akadémikus – szerk. megj.). – » Ha ez a szobor jó volt az aradiaknak a 19. század végén, miért ne lenne jó most is – tette hozzá. De választások közelednek, és úgy látszik, a kormányfő ismét ki próbálja játszani a nemzeti kártyát. (…) Ha RMDSZ-vezető lennék, legalább egyszer kipróbálnám, mi történik akkor, ha kijelentjük: köszönjük szépen, ilyen körülmények között nem kérünk az együttműködésből« – jelentette ki Kovács András (művészettörténész – szerk. megj.). – »Úgy kellene felállítani a szoborcsoportot, nehogy újra ledönthessék« – summázta véleményét Kányádi Sándor. Úgy vélte, a szoborállítást szellemi szinten is meg kellett volna alapozni, és e szellemi síkon bizony mélyebbre kellett volna leásni” – részlet a Krónika 2003. szeptember 19-i számából, amelyikben erdélyi közéleti személyiségeket szólaltat meg a Szabadság-szobor ügyéről.
„Önök, miniszterelnök úr, minket súlyosan megsértettek. Az engem nem érdekel, hogy az Ön művelődési miniszterének tetszik-e a Szabadság-szobor. Nekünk tetszik! Érdekes módon az aradi románok sem mondták eddig, hogy nekik nem tetszene. Márpedig ha így van, akkor tessék elfogadni, hogy hátha mégis jogunk van nekünk is szobrot állítani ebben az országban. Aradon! A Tűzoltó téren! És nem feltétlenül kézen fogva egy román szoborral, mert a megbékélési park ötletét csak akkor támogatjuk, ha az nem művészietlen és nem történelmietlen tisztelt kormánypártiak! Mit szólnának Önök, ha nekiállnánk szétszedni Mihai Viteazul vagy Avram Iancu szobrát, és külön próbálnánk elhelyezni a lovat és az embert?” – Markó Béla az RMDSZ SZKT-n 2003. október 11-én Marosvásárhelyen.
Megbékélés
A Szabadság-szobor kérdésének megoldása képezte 2004-es évben kötendő PSD–RMDSZ-egyezség legfőbb akadályát, s miután a kormányzó párt 2004. március elején kormányhatározattal szavatolta a szoborállítást, megszülethetett a protokollum. A kormányhatározat értelmében a Szabadság-szobor a Tűzoltó téren egy az 1848-as Forradalom Emlékműve elnevezésű diadalívvel együtt kap helyet, így jön létre a Megbékélés Emlékpark. Arad Zala György alkotásán és a diadalíven túl egy további emlékművel is gazdagodhatott, amely Románia és Erdély 1918-as egyesülésének állít emléket. A diadalív miatt a Szabadság-szobor már fölállított talapzatát 45 fokos szögben el kellett fordítani.
2004. április 25-én Aradon, a Tűzoltó téren újra felavatták az az 1925-ben lebontott Szabadság-szobrot. Az ünnepségen először a majd csak 2005-ben felavatott diadalív makettjét leplezték le, majd a Zala György alkotását. Az avatáson részt vett többek közt Medgyessy Péter, Dávid Ibolya és Răzvan Theodorescu is. A restaurálás és felállítás magyar állami segítséggel és közadakozásból valósult meg. A Szabadság-szobor eredetileg a ma Avram Iancu tér nevet viselő Szabadság téren állt. A Megbékélés Emlékparkja az egykori Attila tér, későbbi Tűzoltók terét jelenti.
„Az aradi Szabadság-szobor körül kialakult válság megoldása szintén nem kizárólag »két politikai alakulat« – az RMDSZ és az SZDP – ügy. Ez a jeles műalkotás az egész magyar nemzet közös kulturális öröksége. Éppen ezért sorsáról – felállításának helyéről és módjáról – dönteni az RMDSZ önmagában nem illetékes. Következésképp javasoljuk, hogy a Szabadság-szobor újraállítása kérdésében konszenzuson alapuló összmagyar döntés szülessen – a Magyar kormány, illetve az erdélyi egyházak és a civil szféra, valamint a polgári mozgalom szervezetei bevonásával” – részlet az EMNT Állandó Bizottságának 2004. január 22-én kelt állásfoglalásából.
„Aradon hamarosan két gigantikus műalkotás hirdeti majd a román hősök dicsőségét, cserébe pedig mi is jókat koszorúzgathatunk majd a Szabadság-szobornál március 15-én és október 6-án. Az államkassza pedig könnyebb 190 milliárd lejjel” (az összeg a két új emlékmű ára – szerk. megj.) – részlet Balog Levente 2004. március 8-i vezércikkéből (Krónika).
„Nincs miért tagadnom, az aradi Szabadság-szoborról hozott kormányhatározat nyitotta meg az utat a 2004-es együttműködés elől. (…) A miniszterelnökkel kialakított megállapodás legfontosabb eleme, hogy időben nem kapcsolódik össze a két emlékmű felállítása. A Szabadság-szobor már áprilisban állhat, a másik emlékművet pedig minden valószínűség szerint az ősz folyamán állítják fel” – Markó Béla szövetségi elnök a Krónika 2004. március 8-i lapszámában.
„A választási évben újrakötött protokollum nem más, mint választási szövetség az SZDP-vel. Ennek az elvtelen, utódkommunista irányba elhajló, nemzeti érdekeinket sértő paktumnak a látványos kulisszája az aradi Szabadság-szobor. A további megcsúfolásával létrehozandó úgynevezett román–magyar megbékélési park első rendben nem a »megbékélésről«, hanem a hivatalos RMDSZ megalkuvásáról szól” – részlet Tőkés László 2004. március 15-én Nagyváradon kelt nyilatkozatából.
„Arad, az erdélyi magyarság Mekkája. A szervezők szerint mintegy tízezres tömeg vett részt az aradi ünnepségen; egy harminc fős csapat kifütyülte a felszólalókat” – Krónika, 2004. április 26.
„Ma politikai üzeneteket fogalmaztunk meg, és talán keveset beszéltünk a lényegről. Arról, hogy a Szabadság-szobor egy kiváló műalkotás. Most, hogy felállítottuk, kiszabadítottuk, magam is újra meggyőződhettem róla: nagyon szép ez a szobor. Érett, kiforrott művészi munka, annak ellenére, hogy annak idején egy nagyon fiatal művész készítette – nyilatkozta a Krónikának Markó Béla. – Elég szomorú, hogy nálunk a politikától függ, hogy látható-e egy ilyen műalkotás: annak idején politikai okokból vették le, és tulajdonképpen most is politikai okokból került vissza Arad közterére. Remélem, ez a pillanat kezdete annak, hogy nem a politika határozza meg ezeket a kérdéseket” – részlet a Krónika 2004. április 26-i lapszámából.
„»Istennek hála, áll a szobor. Aradon áll, köztéren áll. Fantasztikus üzenet, hogy az anyaország európai uniós csatlakozásával egy időben állíthattuk fel, és arra kötelezi Magyarországot, hogy élő lelkiismerettel képviseljük a világban azt, hogy minél hamarabb bővülhessen Európa« – jelentette ki Dávid Ibolya, az MDF elnöke. A Szabadság-szobor ügyében elévülhetetlen érdemeket szerző politikus (…)” – részlet a Krónika április 26-i lapszámából.
„Ma sem egyeznék bele abba, hogy egyetlen szobrot emeljenek, és nemcsak politikai, hanem esztétikai szempontok miatt sem. Két esztétikai víziót állítottunk itt egymással szembe, és ez európai szemszögből igen érdekes perspektívát szolgáltat” – Răzvan Theodorescu művelődési miniszter szavai a Krónika április 26-i lapszámában.
„Tőkés László elítélte az RMDSZ egyre megalkuvóbb politikáját, amelynek része az aradi megbékélés park is. Elfogadhatatlannak tartotta, hogy az RMDSZ egymagában kisajátítja az aradi Szabadság-szobor ügyét, egyedül dönt az úgynevezett megbékélési parkról is, holott ennek közös ügyünknek kellene lennie. Úgy vélte, a parknak szintén a Petőfi–Schiller nevet kellene adni” – tudósítás az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács 2004. április 24-i üléséről az Erdélyi Naplóban.
„»Kiszabadítottuk« – imigyen szól az RMDSZ-sikerpropaganda. Arról nem is szólva, hogy valójában ki is szabadította ki a szobrot, újból csak felvetődik a kérdés, hogy melyik csapatban játszik az, aki kifogástalanul együtt tud működni az utódkommunista-nacionalista román hatalommal, miközben a magyar nemzeti erők lefasisztázásában vállal cinkosságot. Melyik oldalon állanak azok, akik »párbeszédet«, »megértést«, »együttműködést« és kölcsönös »tiszteletet« hirdetnek elnyomóinkkal szemben, miközben Arad magyarsága a szemük láttára, szinte teljesen kipusztul?! Minő »európaiság« az, mely az erdélyi magyarság vértelen genocídiumához, továbbtartó asszimilációjához és exodusához ünnepelve asszisztál?
Az aradi diadalív nem más, mint: durva magyarellenes provokáció. Az erdélyi magyarságnak elidegeníthetetlen közösségi joga saját hazájában saját szobrait és műemlékeit előfeltételek és restrikciók nélkül felállítania.
Az aradi Megbékélés Parkja valójában a magyar politikai megalkuvás szégyenletes objektuma – s mint ilyen, a Petőfi–Schiller fantomegyetemmel, valamint a Kempinsky-szindrómával rokon létesítmény. Felavatása egyet jelent a magyar politika, illetve az erdélyi magyarság »rituális megalázásával« – még akkor is, hogyha a Szabadság-szoborcsoport újraállítása önmagában véve örvendetes eseménynek számít” – részlet Tőkés László püspök, az EMNT elnökének Csapatjátékok. Nyilatkozat az erdélyi magyar párbeszédről című 2004. április 28-án kelt írásából (Erdélyi Napló).
„A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) kampányindító rendezvényén vagyunk ezen az esős, szomorkás péntek délutánon. Igaz, rossz nyelvek szerint a kampány már szűk másfél héttel korábban, Aradon megkezdődött. A Szabadság-szobor Váradon is az RMDSZ-nek statisztál: az óriásplakáton a Zala György-alkotás – amit már lassan nem lehet tudni, ki is szabadított ki: Dávid Ibolya, Markó Béla, Năstase vagy a sors... – alatta a Tűzoltó téren összegyűlt tömeg. A képet a felhívás uralja: »Együtt, szabadon! 2004. június 6-án szavazzon az RMDSZ jelöltjeire!«” – részlet Fábián Tibor 2004. május 11-én az Erdélyi Naplóban megjelent cikkéből.
Kiszabadítva
Az újraállítás óta az aradi Szabadság-szobor továbbra is hivatkozási alap, leginkább kampányidőszakban merül fel sikertörténetként.
„Ha az első alkalommal megtorpantunk volna, Szabadság-szobor sem lenne, semmi sem lenne ma Erdélyben” – részlet Markó Béla 2006. március 15-i beszédéből Kézdivásárhelyen.
„Király András, az Arad megyei RMDSZ-szervezet a szórványban élő magyarság nevében állt színpadra, és szimbolikus gesztusként az aradi Szabadság-szobor egy csavarját adta át Takács Csaba kampányfőnöknek” – részlet az RMDSZ 2008. október 28-i, kolozsvári kampányindítójából.
„Támogatom Andrei Şaguna püspök szobrának a felállítását Gyulán – mondta el Traian Băsescu tegnap a város román tanítási nyelvű általános iskolájában és gimnáziumában tartott fórumon. Az elnök utalt arra, hogy Aradon Szabadság-szobor állít emléket az aradi vértanúknak, továbbá – mint mondta – Şaguna püspök XIX. századi tevékenységét utóbb az UNESCO is elismerte” (Transindex.ro, 2009. február 4.)
„Később is mondták, hogy soha nem lesz ismét Szabadság-szobor Aradon. És áll ma a Szabadság-szobor! A minap is hallottuk egy román politikustól: soha nem lesz területi autonómia. Erre is csak azt válaszolhatjuk: várjuk ki a végét” – Markó Béla szövetségi elnök Székelykeresztúron elhangzott ünnepi beszédéből 2009. március 15-én.
2011. áprilisában három bronzelem (a diadém, egy tőr és egy kard) tűnt el a szoborról. A hiányzó elemeket pótolták, a szobor mellé térfigyelő kamerákat telepítettek. 2013 novemberében az Új Jobboldal (Noua Dreaptă) bejelentette, hogy a Szabadság-szobor eltávolítását támogató aláírásokat gyűjt. Az ezirányú határozattervezet napirendre tűzésére esélyük szinte nulla.
Tíz év múlva
Az újraállítás tízéves évfordulóján ünnepséget rendeztek Aradon, ahol bemutatták a Gondozzátok, őrizzétek… című emlékalbumot. A kötet címe Salacz Gyula egykori polgármester szavait idézi, és sorban a harmadik kiadvány, mely az újraállítás óta a Szabadság-szoborról szól.
„A Szabadság-szobor sikertörténet – szoktuk mondani, sikertörténet lett, mert mindenki elvégezte a rá bízott feladatot, senki sem kételkedett abban, hogy a helyi vagy az országos RMDSZ vezetés nem fog keményen, következetesen kiállni az ügy mellett a cél érdekében. Így volt ez az elmúlt 25 évben, így volt 10 évvel ezelőtt is, és így van mind a mai napig. Amennyiben további sikertörténetek tanúi, szereplői szeretnénk lenni, akkor azt az egységet kell megőriznünk, amelyet közösségünk felmutatott, és lehetővé tette, hogy ez a szobor ismét köztérre kerüljön. Mivel az egység a feltétele annak, hogy közösségünknek ereje legyen, az RMDSZ meg tudja valósítani azt, amit közösségünk elvár. Ha ezeket teljesítjük, akkor maradunk őrzői múltunknak, gondozói jelenünknek és építői jövőnknek” – Király András oktatási államtitkár, a Szabadság-szobor Egyesület elnöke Aradon 2014. április 25-én (Nyugati Jelen).
„Számunkra a szobor nemcsak a szabadság, hanem az összetartozás szimbóluma is, mert csak összefogással tudtuk megvalósítani. Köszönet mindenkinek, aki ebből a munkából kivette a részét, kezdve a csákányozástól egészen a felavatásig. Zala György munkája gazdagítja városunkat, és hirdeti a szabadságot, a megértést és az együttműködést” – Bognár Levente, Arad alpolgármestere Aradon 2014. április 25-én (Nyugati Jelen).
„És ennek a szobornak az üzenete számunkra a mai napig él. Hiszen látjuk, hogy nekünk minden nap, újra és újra meg kell küzdenünk a szabadságért. És ismételten meg kell győznünk a többségi társadalmat, hogy ha tőlünk elveszik jogainkat, szabadságunkat, akkor ők sem lehetnek szabadok. És ezt nekünk minden nap újra kell kezdenünk, mert a szabadságért való küzdelem nem érhet véget este, vagy a hét végén, vagy a hónap végén. És az a munka, amit 1989-től 1999-is, majd 2004-ig, majd 2014-ig közösen elvégeztünk azt mutatja, hogy lehetnek olyan pillanatok, amikor megbotlunk, vagy elgáncsolnak és elesünk, de képesnek kell lennünk felállni, hitünket, reményünket megerősíteni, és újra talpra állni, haladni, építkezni” – részlet Kelemen Hunor, az RMDSZ elnökének beszédéből Aradon, 2014. április 25-én (rmdsz.ro).
Az aradi Szabadság-szobor a szabadságért való állandó harc jelképévé vált egyrészt azáltal, hogy az 1848-49-es forradalomra emlékeztet, másrészt az újraállításáért való küzdelem miatt. Kompromisszumok és sikerek egyaránt születtek vele kapcsolatban, ám az szinte biztosra vehető, hogy különböző megközelítésekben hivatkozási alapként továbbra is találkozhatunk nevével. Pedig Aradon személyesen megnézni az igazi.
Dénes Ida. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Elszippantanák a határ menti magyar diákokat?
„Remélem, ez csak egy téves, elhibázott nyilatkozat volt, és nem a Magyar kormány álláspontját tükrözi” – kommentálta csütörtökön a maszol.ro-nak Király András oktatási államtitkár a magyar Miniszterelnökséget vezető államtitkárnak azt a kijelentését, miszerint határ menti romániai magyar diákokkal lehetne orvosolni a magyarországi iskolák krónikus létszámhiányát.
Lázár János erről kedden beszélt, Nagylakon. Azt mondta, kívánatosnak tartaná, ha a magyarországi kistelepüléseken működő óvodák átmenetileg felmentést kaphatnának a minimumlétszámot megszabó előírások alól, amíg a kormányzat családpolitikai intézkedéseinek eredményei jelentkeznek. „Meg kell vizsgálni, miként lehet biztosítani a lehetőséget arra, hogy a határ túloldalán élő magyar nemzetiségű családok gyermekeit az itteni óvodákba, iskolákba méltányossági alapon felvehessék, akár akkor is, ha nincs magyarországi bejelentett lakcímük” – idézte az MTI a budapesti államtitkárt.
Király András szerint Lázár János bizonyára nem gondolta át a javaslatát. „Egy ilyen kezdeményezés rengeteg hátsó gondolatot vet fel” – tette hozzá. Szerinte a magyarországi diáklétszámhiányra nem a határon túl, hanem Magyarországon kell megtalálni a megoldást. „Hiszen számunkra is nagy gond a létszám alatti osztályok működtetése, sok helyen kínkeservvel sikerül csak megőrizni egy csoportot vagy osztályt” – fogalmazott az oktatási államtitkár.
Király hangsúlyozta, arra kell megtalálni a magyar kormánnyal közösen a megoldást, hogy a romániai magyar diákok a gyerekek a szülőföldjükön maradva tanulhassanak, mert a kisebbségek számára megtartó erő az oktatás, ami a társadalomba való beilleszkedést és fejlődést biztosítja. „Egy olyan országban, ahol másfél milliós kisebbség él, a maga saját kiépített oktatási struktúrájával, óvodától egyetemig kiépített beiskolázási rendszerrel, ott van lehetőség a fejlődésre, társadalmi beilleszkedésre. Tehát értelemszerűen nem szabad a magyar diákokat kiemelni a szülőföldjükről” – magyarázta.
Az államtitkár felidézte az aradi pedagógusi éveiben szerzett negatív tapasztalatait. Emlékeztetett arra, hogy a ’90-es években Arad megyéből nagy számban mentek át a diákok Magyarországra tanulni. „Ha valaki elmegy, nem biztos, hogy visszajön a szülőföldjére” – mondta Király.
Kérdésünkre kifejtette: adminisztratív és jogi akadálya a külföldön tanulásnak nincsenek. Az államtitkár azonban már nem tudott információkkal szolgálni arról, hogy a magyar törvények szerint milyen állami támogatást kapnak a külföldi gyerekek. Azt pedig határozottan állítja, hogy egyi dőben, párhuzamosan két országban nem lehet részt venni a közoktatásban, mert ez törvényt sért.
Elterjedt az „átiratkozás”
Az aradihirek.ro hírportál szerint az Arad megyei oktatási intézmények vezetői az utóbbi években már szembesültek azzal, hogy nemcsak a román (vagy a más tannyelvű, például német) iskolák elszippantó ereje nagy a magyar családok gyerekei körében, hanem egyre többen közeli magyarországi települések iskoláiban folytatják tanulmányaikat, főleg a nyolc általános elvégzése után. Arad megyében leginkább a Körös-közben elterjedt az „átiratkozás”.
Bár még nem ez az általános, de a tendencia növekvőben van, és az amúgy is létszámhiánnyal küszködő magyar oktatási intézményeknek szembe kell nézniük egy újabb kihívással – mondta a portálnak Hadnagy Dénes kisiratosi iskolaigazgató, a megyei RMDSZ beiskolázási kampányfelelőse. maszol.ro

Megkerülték a magyar egyházakat
Érthetetlen az erdélyi magyar történelmi egyházak képviselői számára, hogy a korábbi tárgyalások ellenére az oktatási tárca miért csak az ortodox egyházzal kötött megállapodást az iskolai vallásoktatásról. A magyar egyházi illetékesek közös fellépést sürgetnek.
Meglepetéssel fogadták az erdélyi magyar történelmi egyházak képviselői, hogy az oktatási minisztérium és a vallásügyi államtitkárság csupán az ortodox egyházzal kötött megállapodást az iskolai vallásoktatásról, a hitoktatók kinevezéséről. A napokban nyilvánosságra került protokollum kimondja, hogy az ortodox vallástanárok kinevezése az egyház írásos beleegyezésével történik, ez meg is vétózhatja a pedagógusok állásba helyezését, azonban meg kell indokolnia, miért nem ért egyet a kinevezéssel.
Az ortodox egyházzal kötött egyezmény az állami iskolákban való vallástanításra, az ezen belüli teológiai szakokra vonatkozik. „Hiánypótló dokumentum, hasonló megállapodásra a magyar történelmi egyházak esetében is szükség van” – mondta lapunknak Bustya János lelkipásztor-vallástanár, az Erdélyi Református Pedagógiai Intézet munkatársa.
Rámutatott, az oktatási minisztérium legutóbb 2000-ben kötött hasonló megállapodást az egyházakkal, a 2011-ben elfogadott új oktatási törvény is erre hivatkozik. Azonban, amikor a felekezetek érvényesíteni szeretnék ennek tartalmát, a minisztérium visszautasítja, arra hivatkozva, hogy már nem érvényes, ugyanis a régi tanügyi törvény alapján köttetett.
„A régi nem jó, új nincs, ez egy faramuci helyzet, és már rég orvosolni kellett volna, azonban eddig a minisztérium nem állt szóba az egyházakkal” – szögezte le Bustya János. A lelkipásztor emlékeztetett, hogy az elmúlt három évben valamennyi szabályozásnál, többek között a vallástanárok kinevezésénél is, az érvénytelennek mondott protokollra hivatkozott a minisztérium.
„Az ortodox egyházzal kötött megállapodás rendet teremt, szabályozza a vallásoktatásban az egyházi jóváhagyás kérdését, eddig ugyanis előfordult, hogy a helyi lelkész, az esperes vagy a tanfelügyelőség adta ki, most viszont leszögezik, hogy ez kizárólag a püspök hatásköre” – magyarázta Bustya János.
A lelkész-tanár arra is felhívta a figyelmet, hogy a minisztérium még mindig nem rendezte a felekezeti iskolák alapításának kérdését, holott a lehetőség benne van az új oktatási törvényben – mint mondta, a félig állami, félig egyházi tanintézetek felekezeti iskolává alakítását kormányhatározattal kellene szabályozni.
KREK: közös volt az ügy
Meglepetéssel fogadta az ortodox egyházzal kötött külön megállapodás hírét a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) is, mivel régen már létezett együttműködés a szaktárca és a különböző felekezetek között. „Közös volt az ügy, ezért azt előzetes konszenzus után együtt tárgyaltunk a minisztériummal” – mutatott rá lapunknak Szűcs Éva.
A KREK oktatásért felelős munkatársa elmondta, hogy az 1990-es évek elején az egyházak közös egyeztetés után kötöttek protokollumot az oktatási minisztériummal. „Mind nagy lelkesedéssel vágtunk neki, hogy visszaállítsuk a felekezeti iskoláinkat és a vallásoktatást. Rögzítettük és szabályoztuk a viszonyt, de azóta sok idő eltelt, számos törvény megváltozott, és úgy tűnik, a régi protokollum már nem tekinthető érvényesnek” – állapította meg.
Csűry István, az egyházkerület püspöke is „lejártnak” tartja a régi megállapodást, és újat szorgalmaz a jogi háttér rendezéséhez. Szűcs elmagyarázta: egyelőre még jól működik a tárcával a közös munka, az oktatást a felekezeti szakemberek megkérdezésével szervezik meg, még a tankönyvek előlektorálására is lehetőségük van, és vallástanári állásra sem pályázhat senki egyházi jóváhagyás nélkül.
A reformátusok amúgy jelenleg heti egy órában többnyire bibliaismeretet oktatnak az állami iskolákban, míg a felekezeti tanintézetek vokacionális osztályaiban egyháztörténettel, dogmatikával, egyházi zenével kapcsolatos, bővebb ismereteket kínálnak. Utóbbi iskolák különben az egyéb profilú osztályok számára is előszeretettel kínálják az opcionális plusz egy vallásórát az országos kerettantervben előírt mellett.
Bár az iskolai vallásoktatás elviekben kötelező, a szülő kérheti a kiskorú tanuló felmentését a heti egy óra alól. Szűcs elmondta, arra is van lehetőség, hogy a kissebségben lévő felekezetek képviselői helyi szinten kössenek megállapodást a tanfelügyelőséggel, miszerint a diák az iskolán kívüli vallásóráról „visz jegyet”. Ez opciót jelent azon fiatalok számára, akiknek egyházi oktatását a kis létszám miatt nem tudják az iskolában biztosítani.
„Jó rendben tudni a dolgainkat”
A nagyváradi római katolikus püspökség illetékese, Kiss Albert arról is beszámolt, hogy az egyházmegyéhez tartozó Bihar és Szilágy megyében magyarul, szlovákul, németül és románul is zajlik a vallásoktatás, a tanárok jelentkezését a püspök hagyja jóvá. „Régen templomi hitoktatás volt. Most minden tanévnek megvan a tanrendje, tantárgyversenyt is rendeznek” – magyarázta.
A törvényi háttér rendezése azonban továbbra is téma, holott az érvényes jogszabályok is előirányozzák a felekezeti iskolák sorsának tisztázását. Mint kiderült, már az ortodox egyház „partizánakciója” előtt felmerült a minisztériumi együttműködést szabályozó paktum újratárgyalása, és erről a reformátusok egyeztettek is a római katolikus egyházzal. „Jó rendben tudni a dolgainkat, hogy ne kerüljenek veszélybe az iskoláink. Mindenképp tisztázni kell a helyzetet, és törekedni is fogunk rá” – szögezte le Szűcs Éva.
„Az ortodox egyházzal kötött protokollum irányadó lehet egyházunk, az unitárius egyház és akár az erdélyi magyar történelmi egyházak számára is” – értékelte Andrási Benedek, a magyar unitárius egyház oktatási előadó-tanácsosa. „Jómagam szomorúan állapítottam meg, hogy a szövegben egyetlen utalás sem történik az alkotmány és a tanügyi törvény által garantált felekezeti oktatásra vonatkozóan” – fogalmazott az illetékes.
Rámutatott, az unitárius vallás tárgyat elsősorban a lelkészek vagy a Babeş–Bolyai Tudományegyetem református karán végzett vallástanárok tanítják. Ugyanakkor az egyház szervezeti és működési szabályzata szerint a helyi lelkész feladata megszervezni egyházközségében a valláserkölcsi oktatást és nevelést. Az előadó-tanácsos emlékeztet, hogy a 2011/1-es számú oktatási törvény megjelenését követően az erdélyi magyar történelmi egyházak képviselői közösen kidolgoztak egy-egy protokollumtervezetet, melyet el is küldtek a minisztérium illetékes szerveihez, azonban azóta sem kaptak rá választ.
„Ezért volt részben meglepő, hogy a minisztérium és a vallásügyi államtitkárság csak az ortodox egyház képviselőivel kötötte meg a törvény által előírt protokollumot” – mutatott rá Andrási Benedek. Hozzátette, tekintettel arra, hogy ennek szövege csak nemrég várt ismertté, egyelőre még nem történt hivatalos egyeztetés az erdélyi magyar történelmi egyházak oktatási tanácsosai között, csupán magánlevelezés szintjén tárgyalták az esetet. „Remélem, nemsokára közösen fogunk fellépni saját érdekeink érvényesítésében” – teszi hozzá az unitárius egyház oktatási előadó-tanácsosa.
Református–evangélikus együttműködés
Az evangélikus egyház szórványegyházjellege miatt többnyire a reformátusokkal együttműködve szervezi meg a vallásoktatást – tudtuk meg Fehér Olivértől, a romániai evangélikus-lutheránus egyház püspöki titkárától. Elmondta, mivel az iskolai oktatás magyar nyelven zajlik, általában az egyház dönt az oktatók személyéről. Lelkészek vagy vallástanárok oktathatják a gyerekeket az iskolákban, de Erdélyben nincs vallástanárképzője az evangélikus egyháznak, csak Budapesten képeznek vallástanárokat.
„Mivel szórványegyház vagyunk, ezért a reformátusokkal közösen tartjuk a vallásórákat, hiszen dogmatikailag nincs lényegesebb különbség a két felekezet között” – részletezte a püspöki titkár. Így Kolozsváron reformátusok tartják az iskolai vallásórákat az evangélikus gyerekek számára is, az evangélikus egyháznak emellett gyülekezeti hittanórája is van az evangélikus identitás ápolására. Evangélikus vallástanárok egyébként a brassói Áprily Lajos Főgimnáziumban tanítanak, de itt is közösen szervezik a vallásoktatást a reformátusokkal.
„Nem éppen barátságos gesztus”
Hiba lenne az egyház mellőzésével szervezni az iskolai vallásoktatást, véli dr. Gál László, a gyulafehérvári Gróf Majláth Gusztáv Károly Római Katolikus Teológiai Líceum, úgynevezett Kisszeminárium igazgatója, főegyházmegyei főtanfelügyelő-helyettes. „Elgondolkodtató, nem éppen barátságos gesztus az, hogy az ortodoxok a többi felekezet, köztük az erdélyi történelmi magyar egyházak nélkül léptek. Tény, hogy a régi protokollumot már az új tanügyi törvény megjelenése után meg kellett volna újítani” – fejtette ki a Krónikának a gyulafehérvári tisztségviselő.
Gál László szerint az érvényben lévő régi, bizonyos szempontokból elavult egyezség is megfelelőképpen biztosította az egyház beleszólását az iskolai hitoktatásba. Tanári versenyvizsgára például mindmáig csak az állhat, aki az egyházi jóváhagyást megszerzi a helybéli plébános ajánlása alapján, és vallástankönyvet is csak főhatósági láttamoztatással lehet kiadni. A főegyházmegyei főtanfelügyelő-helyettes nem emlékszik olyan esetre, amikor valamelyik megyei tanfelügyelőség az egyház szándékos megkerülésével intézkedett volna.
„Ha viszont tájékozatlanságból formai hibák történtek, orvosolták a mulasztást” – tette hozzá. Az sem fordult elő, hogy valamelyik hitoktatótól az egyház megvonta volna a támogatást, és a menesztését kérte volna. Gál László úgy látja, a katedrák fogyatkozását főként a gyermeklétszám-csökkenés okozza.
Világos határok kellenek
Pásztori-Kupán István, a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet rektorhelyettese a Krónikának elmondta, a felsőoktatási intézmény legnagyobb gondja, hogy az állam, bár elismeri az intézetet, egyformán kezeli a lényegesen nagyobb bevétellel rendelkező magánegyetemekkel.
Kérdésünkre, a rektorhelyettes szomorúnak nevezte, hogy az ortodox egyház és az oktatási tárca között megkötött protokollum az ortodox egyháznak úgy biztosít tanfelügyeleti jogot, hogy nem írja le, az pontosan mire is vonatkozik. „A 21. században el kellene jussunk oda, hogy az állam és egyház viszonylatában világosak legyenek a határok. Ez azért fontos, mert minden összefonódás a korrupció és az önös érdekérvényesítés melegágya” – fogalmazott a rektorhelyettes.
Hasonló kritikát fogalmazott meg egyébként Toma Pătraşcu, a Romániai Szekuláris-Humanista Egyesület alelnöke is, aki szerint a protokollum értelmében az ortodox papok akár a történelem- vagy biológiaoktatásba is beleszólhatnak.
Király: a magyarok is sorra kerülnek
Az ortodox egyházzal május végén kötött megállapodás nem kizárólagos jellegű, csupán az oktatási törvény által előírt folyamat egy állomása – jelentette ki lapunknak Király András. Az oktatási államtitkár meg van győződve, hogy hamarosan a magyar történelmi egyházak vezetőivel is újrakezdi a minisztérium az egyeztetést, és megkötik az új egyezményt.
Mint magyarázta, az oktatási törvény előírja, hogy hat hónappal az érvénybe lépése után meg kell kötni a vallásoktatásra vonatkozó protokollumot az egyházakkal. Az RMDSZ még Markó Béla miniszterelnök-helyettessége idején több alkalommal is egyeztetett erről a magyar történelmi egyházak képviselőivel, és eljutottak egy megállapodástervezethez, ám azt a tanügyminiszterek mindig félretették, arra hivatkozva, hogy nekik is le kell ülni tárgyalni az ortodox egyház vezetőivel. Innen származik a csúszás, mutatott rá a szakpolitikus.
A magyar történelmi egyházakkal kötendő egyezményre mindenképpen szükség van, hiszen a felekezeti oktatás nem egységes, szögezte le Király András.
Bíró Blanka, Szucher Ervin, Kiss Előd-Gergely, Vásárhelyi-Nyemec Réka. Krónika (Kolozsvár)

Kaphatnak magyar okleveleket a diákok
Király András oktatásügyi államtitkár szerint anyanyelvűek is lehetnek az iskolák által kiosztott érdemoklevelek. A Maros megyei főtanfelügyelő pontosít.
A Maros Megyei Tanfelügyelőség honlapján olvasható Király András államtitkár tanfelügyelőségekhez intézett körlevele. Az 1-es számú tanügyi törvény cikkelyeire hivatkozva leírja, hogy az évzárón kiosztott oklevelek magyar nyelvűek is lehetnek. A levélből az is kiderül, hogy ezek az oklevelek nem számítanak hivatalos okiratnak, azokat kizárólag román nyelven állítják ki.
Az átirat folytatásában olvasható a főtanfelügyelő, Ştefan Someşan üzenete is, amelyben pontosítását közli a megye iskolaigazgatói felé. A főtanfelügyelő kihangsúlyozza, hogy minden diák részesül hivatalos-, azaz román nyelvű oklevelekben. Azokban a tanintézetekben, ahol kisebbségek tanulnak, kiadhatnak a saját anyanyelvükön okleveleket, azonban nem szerepelhet a fejlécben sem a minisztérium, sem a tanfelügyelőség, csupán az iskola jelképe. Hozzátette, kétnyelvű okleveleket nem állítanak ki.
A főtanfelügyelő felhívásának ellenére az átirat sok iskolában segítette a magyar aligazgatók munkáját. A George Coşbuc Általános Iskolában az elmúlt évben sok gondot okozott a magyar nyelvű oklevelek kiosztása – mesélte Gábor Judit igazgatóhelyettes. „A tavalyi viták után számunkra nagy előrelépés az, hogy az átiratnak köszönhetően engedélyezik a színmagyar okleveleket, még akkor is, ha csak az iskola neve szerepelhet a fejlécben” – mondta az igazgatóhelyettes. Ez ügyben a Marosvásárhelyi RMDSZ is kifejezte köszönetét mindazoknak a pedagógusoknak és szülőknek, akik szorgalmazták a magyar nyelvű oklevelek engedélyezését.
Mivel az évzárón kiosztott oklevelek, bármilyen nyelven is szerepeljenek, nem hivatalos okiratok, ezért a 7-es számú általános iskolában ez évek óta nem jelent problémát – tudtuk meg Tamási Zsolt intézményvezetőtől. „Nálunk már több éve az a szokás, hogy mindenki az anyanyelvén kapja az érdemoklevelet, a magyarok magyarul, a románok románul, ezt természetesnek tartjuk” – jelentette ki az igazgató.
Becze Dalma. Székelyhon.ro