RMDSZ tisztségviselők az Erdélyi Magyar Néppártról
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács december elején, székelyudvarhelyi kongresszusán döntött arról, hogy kezdeményezi és támogatja a Tőkés László értékrendjét vállaló és képviselő Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzését.
A romániai párttörvény szerint egy új politikai alakulat hivatalosításához összesen 25000 aláírást kell összegyűjteni az ország 18 megyéjében, illetve a fővárosban. Megyénként legalább 700 aláírásnak kell szerepelnie a listákon.
Az RMDSZ politikusai nem támogatják egy új erdélyi magyar párt megalakulását. „Két kategóriát látok. A politikai pártokkal versenyhelyzetben vagyunk és a politika harcról és szavazatszerzésről szól. Minden más, nem politikai pártként működő szervezetek, mint az EMNT, SZNT, véleményem szerint, partnereink, mert a célkitűzéseink nem mondanak ellent egymásnak. Ezekkel az együttműködés, az együttgondolkodás, a minél szorosabb kapcsolat lehetséges” – fejtette ki Eckstein Kovács Péter, válaszolva arra a kérdésre, hogy megválasztása esetén milyen kapcsolatokat alakít ki az RMDSZ-en kívüli magyar politikai szervezetekkel, a Magyar Polgári Párttal, a Székely Nemzeti Tanáccsal, illetve, ha létrejön, az új magyar párttal.
Kelemen Hunor szerint az erdélyi magyarság parlamenti képviseletét komolyan veszélyeztetné egy új magyar párt megalakulása. „Egy új politikai alakulat megjelenése nem szolgálja az egységes politikai képviseletet. Mi 2008-ban, 2009-ben baráti jobbot nyújtottunk az EMNT-nek, az MPP-nek. Az EMNT-vel meg is tudtunk egyezni 2009-ben. Én azt gondolom, hogy az az egyezség hosszú távú kell legyen. Azt tudom ígérni, hogy akár szövetségi elnökként, amennyiben megválasztanak, akár képviselőként, politikusként azt fogom javasolni, hogy adják fel a pártalapítási szándékukat, mert az nem hoz semmi jót, a három az kevesebb, mint az egy, a kettő is kevesebb, mint az egy. Az a javaslatom, hogy találjunk egy közös megoldást, hogy ne veszélyeztessük az erdélyi magyar képviseletet a parlamentben, az európai parlamentben” – mondta el Kelemen Hunor.
„Ebben mi is hibásak vagyunk. Amikor két magyar civakodik ott nincs százszázalékosan tiszta és százszázalékosan hibás fél. Nyilvánvaló, hogy ha megalakul az új párt az egy új helyzet lesz. Jézus tanítványai sem értettek mindenben egyet. Egyetértésnek, összefogásnak kell lennie. Azon kell dolgozni, hogy ne jussunk a felvidéki, vajdasási és kárpátaljai magyarok sorsára” – tárta fel véleményét Sógor Csaba EP képviselő.
Marosvásárhelyi Rádió. Erdely. ma

"Nagyobb bennük a vitalitás" - Törzsök Erika szociológus a kettős állampolgárságról és a szavazati jog kiterjesztéséről
A korai SZDSZ kisebbségpolitikai titkára volt, majd különböző beosztásokban állami tisztségviselőként is a határon túli magyarok ügyeivel foglalkozott. Az általa elnökölt Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítványát a jelenlegi kormány lehetetlenítette el - a politika nem tart igényt arra a szaktudásra, ami pedig muníciót szolgáltathatna a máig uralkodó, avítt 19-20. századi eszméken alapuló kisebbségpolitika alternatívájához.
Magyar Narancs: A magyar állampolgárság állandó magyarországi lakhely nélküli megadása, illetve a szavazati jog tervezett kiterjesztése a határokon túlra miként hat az ottani közösségek életére?
Törzsök Erika: Két nagy problémát is látok. Az egyik a magyar politika fáziskésése. 2004-ben uniós tagok lettünk, s mi nem a régiós együttműködések lehetőségén kezdtünk gőzerővel gondolkodni, hanem Patrubány Miklóssal az élen és a Fidesz hathatós támogatásával népszavazást rendeztünk a kettős állampolgárságról. Pedig már akkor, amikor Románia még nem is csatlakozott, elmondható volt, hogy abban a két országban, ahol a legnagyobb lélekszámú magyar közösség él, a magyar érdekképviseletek ciklusokon át részesei voltak az adott országok kormányaiban a források elosztásának, a törvényhozásnak. De ezt a magyarországi politika a legtöbbször nem akarja tudomásul venni: talán mert kedvelt sérelmi politkájába belezavarna a valóság, és akkor hogyan lehetne szónokolni itthon és határokon túl nemzetről meg magyarságról? Manapság újra ezt látom: és persze, hogy egyszerűbb koszorúzni, kopjafát meg turulszobrot állítani, mint a realitásokkal szembenézni. Holott uniós tagállamokban él a határon túli magyarok több mint 90 százaléka: ha úgy tetszik, ők már kettős állampolgárok, hiszen uniós állampolgárok vagyunk valamennyien.
MN: És miben látja a másik problémát?
TE: A jelenlegi magyar politika nem tudja eldönteni, hogy földet vagy embert akar: autonómiát a határon túli magyaroknak, vagy pedig kettős állampolgárságot és szavazati jogot adni. Utóbbival ugyanis a Magyarországra csábítás folyamatát erősíti. Orbán Viktor ki is mondta 2000 körül, hogy Magyarországnak több millió munkáskéz áll a rendelkezésére a környező államokban, és ezekre szüksége is van, ráadásul e munkaerő társadalmi beilleszkedése nem okoz gondot. Ebben az esetben viszont kinek akarja a magyar kormány „kiharcolni” az autonómiát? Kinek nyújtja a közjogi megoldást?
MN: Nem új keletű az a fajta kormányzati politika, amelynek az a lényege, hogy a magyarországi döntéshozók jobban tudják, mi a határon túliak érdeke, mint maguk az érintettek.
TE: Ez a törekvés most a korábbinál is erősebben érzékelhető: a kormányzat nem tudja kordában tartani azt a hajlamát, hogy felülről és kívülről avatkozzon bele a határon túli magyar közösségek életébe. A szlovákiai vagy romániai magyar pártokat irányítani próbálják, és ha ez nem megy, akkor a meglévőt ellehetetlenítik és újat kreálnak. Ez zajlik most Romániában. Ezzel együtt is azt látom, hogy a romániai és a szlovákiai magyar közösség mentális állapota jobb, mint a magyarországié: túl fogják élni a Fidesznek ezt a megosztó politikáját.
MN: A tervezett Tőkés László-féle Erdélyi Magyar Néppárt veszélyes lehet az RMDSZ-re? A Fidesz korábbi próbálkozásai, mint például a Szász Jenő vezette Magyar Polgári Párt rendre kudarcot vallottak.
TE: Az RMDSZ-t sokan szidják helyben, és mint az egyetlen érdekképviseleti szervezettel, valóban van is probléma vele – de ez minden párttal így van. Az RMDSZ azonban a kulturális autonómia megteremtésében lényegében mindent elért. Most is okkal mondhatják: igen, bementünk ebbe a vitatható koalícióba, de elértük, hogy immár a földrajzot és a történelmet is az anyanyelvünkön tanulhatjuk, és az óvodától a doktorátusig minden szintű képzés magyarul folyik. Egy ilyen hatékony magyar képviseletet kívülről erőszakosan fölszámolni, az egyszerűen történelmi felelőtlenség. A magyarországi „nemzeti” politikusok képtelenek megérteni, hogy nemzeti entitás nemcsak az önálló államiságban, hanem kulturális autonómiákban is megélhető, hogy a nincs csatlakozás a világhoz kisebbségi életérzés jelentősen megváltozott. Mindenesetre, néhány székelyföldi jelenségen kívül az ottaniak pontosan tudják, hol élnek, hol van annak az országnak a fővárosa, hol kell az ügyeket intézni, mit kell ahhoz tenni, hogy egzisztenciálisan viszonylag biztonságban legyenek. Szerencse, hogy az RMDSZ és a szlovákiai Híd rendkívül rugalmasan politizál. Hiába lövik e pártokat hol Magyarországról, hol az adott országban, mennek a maguk útján cikkcakkban, és ezért nem is találják el őket. Ez a metódus eltér a bevett magyar politikai kultúrától; nem eresztik le a horgonyt a tengerfenékre, hogy aztán évtizedekig egy helyben vesztegeljenek, és ezt a mozdulatlanságot aztán erénynek hirdessék. A határon túli magyar szervezetek jobbára nyitottak, és megtanulták, hogyan kell túlélni. Az RMDSZ amúgy a Fidesz beavatkozásától függetlenül is változás előtt áll, hiszen Markó Béla elnök visszavonult.
MN: Markó Béla egyszerűen csak belefáradt a másfél évtizedes elsővonalbéli politizálásba, vagy a döntésébe belejátszott a Fidesz erdélyi nyomulása is?
TE: Magyarország miniszterelnöke nem fogott kezet a román miniszterelnök-helyettessel, aki történetesen magyar nemzetiségű. Ezek után Markó Béla, aki ügyes, rugalmas politikus, alighanem úgy ítélte meg, hogy nem megy bele abba a háborúba, amit a magyar kormány az általa kreált erdélyi szervezet érdekében az RMDSZ ellen fog folytatni.
MN: Pedig 1998-2002 között már átélhetett hasonlót.
TE: Markó egyelőre miniszterelnök-helyettes marad, és nyilván segíti továbbra is az RMDSZ-t. A következő pártelnökválasztáson a több jelölt közül én Kelemen Hunort látom esélyesnek, aki Markó mellett az elmúlt években beletanult a politizálásba. Nehéz időszakban kell majd helyt állnia, hiszen a Fidesz generálta leendő Tőkés-párttal neki kell majd megtalálni a hangot, s együttműködni, vagy adott pillanatban konfrontálódni vele. Úgy látom, hogy az RMDSZ-nek olyan társadalmi beágyazottsága és hatalmas rutinja van, a bukaresti világban úgy képes eligazodni, hogy nincs esélye vele szemben az új formációnak. AZ RMDSZ-nek talán nem is tesz rosszat e versenyhelyzet: frissülhet, összeszedheti magát, hogy aztán a következő választáson ismét helyt álljon.
MN: A leendő Tőkés-pártot sem lehet leírni…
TE: Ezzel egyetértek. A magyar kormányzat szervezte erdélyi Demokrácia Központok lényegében az új szervezet infrastrukturális és financiális hátterét teremtik meg.
MN: …márpedig a romániai magyar szavazók az 5 százalékos parlamenti küszöb miatt legfeljebb egyetlen pártot képesek a bukaresti törvényhozásba juttatni
TE: Ez valós veszély, de ezzel az ottani választók is tisztában vannak. Az RMDSZ mellett épp a már említett rugalmassága és az elért eredményei szólnak. Az, hogy szembenézett és elfogadta az ottani realitást, és ennek szellemében politizál. Ez a fajta valóságszemlélet a sikere a szlovákiai Hídnak is, amely az RMDSZ-hez hasonlóan nehéz helyzetben van, hiszen nemcsak belpolitikai, de magyarországi kormányzati támadásoknak is ki van téve. A Magyar Koalíció Pártja egyes vezetőinél azonban mintha megállt volna az idő. Különösen igaz ez Duray Miklósra, aki mintha 1990 óta nem venne tudomást a körülötte lezajlott változásokról. Hogy például vége a forradalomnak – ne feledjük, Duray néhány éve a magyar parlament előtt is forradalmat vizionált. Ez a fajta gondolkodás sok más mellett azzal sem számol, hogy az emberek nem forradalmat, felfordulást, hanem együttműködést, nyugalmat, kiszámíthatóságot és jólétet akarnak. A magyarországi politika pedig sok más mellett azzal nem számol, hogy 1989-ig mind Romániában, mind Csehszlovákiában egy mocskos diktatúra működött. Annak a bukása után mindent jobbnak tartottak annál, mint ami volt. Persze, hogy történnek ronda dolgok, de az ottani magyarok az elmúlt két évtizedben mégiscsak egy diktatúra utáni világot élnek meg, ahol folyamatosan bővülnek a szabadságjogaik és a lehetőségeik, ugyanúgy, mint Romániában. Már csak ezért is abszurd, hogy Magyarország 2011-ben „Demokrácia Központokat” nyit uniós tagállamokban. A szavak árulkodóak, és ismét a magyarországi szűklátókörűségre utalnak. Aki akarja, utálja nyugodtan Romániát – de azt senki nem mondhatja, hogy nem demokratikus ország. Az önkormányzatok komoly jogosítványokkal rendelkeznek, a választásokon a magyarok atrocitások nélkül részt vehetnek.
MN: Említette, hogy Magyarország mentális állapota rosszabb, mint a környező országok magyarságáé. Mit ért ezen?
TE: A problémák előli menekülést: nem szembenézünk velük, hanem önigazolást keresve megmagyarázunk. Jó példa erre mindaz, ami manapság zajlik. A sorozatban elszúrt kormányzati lépésekre adott külföldi kritikák miatt ahelyett, hogy visszalépnénk kicsit, elgondolkodnánk és rendeznénk a sorokat, inkább az egész társadalomra rázúdítjuk az „egyedül vagyunk” ideológiáját, illetve elképesztő arroganciával reagálunk. Ami egyébként olykor kifejezetten nevetséges és szánalmas, mint amikor például a magyar miniszterelnök lesajnálóan nyilatkozik a német kancellár asszonyról. Ami pedig a konkrét témánkat illeti: mindeközben nem vesszük észre, hogy körülöttünk megváltozott a világ. 1996-97-től például Romániában komoly gazdasági-társadalmi fejlődés indult meg. Szatmártól Nagyváradon át Aradig, Temesvárig dinamikusan fejlődik Románia északnyugati régiója, amely már most messze elhagyta Magyarország dél-alföldi, délkeleti része. Az európai integráció utáni vágyakozásban megfeledkeztünk arról, hogy észak-déli irányban is figyeljünk egymásra, és kezdjük revitalizálni e térségeket, amik ráadásul történetileg kialakult egységek. Szabadon mozoghat a munkaerő a határon, vagyis már rég el kellett volna kezdeni a közös gondolkodást a közös munkaerőpiac kialakításáról, a közös intézményekről. A verseny és az együttműködés jegyében kellett volna ezeket a térségeket szemlélni, kormányközi megállapodásokkal megteremteni a decentralizáció és az együttműködés feltételeit. Nem ezt tettük, hanem népszavazást rendeztünk, majd 2010-ben „bosszút álltunk” Trianonért, pontosabban, és most szó szerinti idézet következik, mert fölírtam, ilyet nem tudnék magamtól kitalálni, szóval: „a nemzeti összetartozás jegyében lelki mozgósító erőt adtunk a népnek”. A történelem kínálta lehetőséget pedig másnak hagytuk: a románok például elkezdtek élni vele, és ha a román politika a maga ugyancsak hülye, bürokratikus módján tette is mindezt, mégiscsak jutott valamire. Menjen végig a magyar-román határ mentén, vagy mondjuk Kolozsvárig. A változás mértéke és sebessége elképesztő. Tárgyalni, tárgyalni és tárgyalni kellett volna a régiós kooperációról, mert együtt még előrébb tarthatna mindenki, hiszen 90 év után már mindenki láthatja: a természetes régiók földarabolása minden érintettnek rendkívül káros évtizedeket hozott. Az ET Európai Területi Együttműködésekre /egtc/ teremtett joganyaga mintha csak nekünk íródott volna. Alig történik ez irányban valami. Nem ebbe az irányba mennek a dolgok. Bár a nemzetállam a maga önzőségével, kisszerűségével és persze tőkeszegénységével ebben a térségben nem megoldás senkinek. De ahelyett, hogy normális dolgokon járattuk volna az agyunkat, éveken keresztül zajlottak az értelmetlen közjogi viták a velencei bizottság döntéséről, meg a státusztörvényről. A fülkék forradalma után ez még kártékonyabban folytatódik, és a győztes magabiztos elvakultságában elfelejtette például, hogy konfrontatív politikájával azoknak okozott kárt, akiknek a nevében föllépni óhajtott – lásd a Magyar Koalíció Pártjának tavaly nyári kiesését a szlovák parlamentből. Magyarország újra kívülről mászott bele ezeknek a közösségeknek az életébe.
MN: Hol jobban, hol kevésbé, hol gyorsabban, hol csikorogva, de valamiféle együttélési technikák kialakultak az elmúlt húsz évben a határon túli magyarok és a többségi nemzethez tartozók között. Vannak közös vállalkozásaik, és például egy szlovákiai magyar épp oly büszke volt az euró bevezetésekor, mint egy szlovák honfitársa. E viszonyokba bekavarhat-e a jelenlegi magyarországi politika?
TE: Nyilvánvalóan Huncik Péternek van igaza, amikor a Határesetek című munkájában azt írja: ha a politika békén hagyná ezekben a térségekben az embereket, etnikai konfliktusok nélkül is tudnának együtt élni. Hogy a kettős állampolgárság felmelegítése és a szavazati jog kiterjesztése milyen következményekkel járhat, ezt egyelőre nehéz megítélni. Például azért is, mert a kormány, amely ugyan szavakban mélyen elkötelezett a magyarság-ügy mellett, egyetlen kutatást sem végeztetett el a témában. Azt látom, hogy egyrészt a magyar társadalom belefáradt már ebbe, másrészt azt, hogy az érintettek különböző, főleg érzelmi okokból a magyar állampolgárságot adott esetben elfogadják, de szavazni már nem akarnak. Mi több, tapasztalataim szerint visszautasítják azt a feltételezést, hogy ők automatikusan Fidesz-szavazók. Volnának. Persze, az egyes térségekben és korcsoportoknál nyilván mások az arányok mind a szavazási hajlandóság terén, mind a magyarországi pártok megítélésében. A Székelyföld aprófalvas, elöregedett lakosságú településein biztosan másképp gondolkodnak ezekről, mint a nagyvárosokban. De, még egyszer, erről egzakt tudásunk tudományos fölmérések híján nem lehet. Az viszont több évtizedes tapasztalat, hogy a szomszédos országok magyar lakossága mindenekelőtt azt szereti, ha Magyarország kiszámítható, nemzetközileg megbecsült ország, olyan, amelyikre föl lehet nézni. Ez nekik is sokkal előnyösebb, mint az, amikor a magyar kormány mindenkiben ellenséget látó, konfliktuskereső politikát folytat.
MN: A demográfiai adatok azt mutatják, hogy a határon túli közösségek elöregednek, a fiatalok elvándorlása megállíthatatlan folyamatnak tűnik.
TE: Ráadásul Magyarország már nem annyira vonzó, mint akár egy évtizede. Sokak számára csak átmeneti megoldás, mert előbb-utóbb tovább mennek. Az tehát rendben van, hogy Magyarországnak jólképzett munkaerőre van szükség, mert hogy az utóbbi két évtizedben elfelejtettünk szakmunkásokat képezni, de a munkaerő csak akkor jön ide, ha megéri idejönni.
MN: Mindaz, ami most történik, indíthat-e el rövidtávon visszafordíthatatlan, káros folyamatokat akár a magyar-magyar, akár a szomszédos országokkal való viszonyban?
TE: A határon túli magyar közösségek tagjai nem hajlandók belemenni abba, hogy a magyarországi belpolitika meghosszabbított karjaként szerepeljenek. Inkább akár Magyarországot is megkerülve keresik egymással a kapcsolatot: ez igaz a vállaklozói és a politikai szférára is. Varratmentes Európában gondolkodnak, egy a Balti-tengertől a Fekete-tengerig húzódó, akár a Földközi-tenger felé orientálódó egységes térben. A mozgásszabadság megvan ehhez, és ami fontos, a vállalkozó kedv is. Ez utóbbi sokkal inkább jellemzi a határon túli magyarokat, mint az itthoniakat. Szabolcsból, Békésből vagy BAZ megyéből Nyugat-Magyarországig sem mennek el – hihetetlen depresszió ül az ország keleti részén. Ezzel szemben tudjuk, hogy nemcsak románok mennek milliószámra Olasz- és Spanyolországba munkát vállalni; az ottani magyarok is jelentős számban próbálkoznak Nyugat-Európában és Amerikában, kétkezi munkások és értelmiségiek egyaránt. Sokkal nagyobb bennük a vitalitás és a kezdeményezőkészség, mint a magyarországi magyarokban.
MN: Egyik négy évvel ezelőtti esszéjében arról írt, hogy miközben az országhatárok eltűnnek, a fejekben újraépülnek a mentális határok. Az ön által mondottakból úgy látom, véleménye ebben nem változott.
TE: Tragédiának tartom, hogy az itthoni új generáció egy része, amit a Jobbik reprezentál, milyen sötétségben él. Hogy a saját történelmünket nem tudják, az egy dolog; de hogy ezt agresszíven a szomszédos országokban élő magyarokra is ki akarják terjeszteni, az már nyugtalanító. Döbbenetes, hogy például Székelyföldön Vona Gábor az etalon magyar politikus – Orbán csak ezután jön. Mellesleg a kormány e téren is elszámolta magát. Amennyiben a határon túli magyarokban engedelmes szavazói tömeget lát, és itthoni befolyását az ő remélt segítségükkel akarja tartósítani – úgy, ahogyan azt Mikola István megfogalmazta 2006-ban –, akkor bizony tévedésben van. A nagymagyar ideológiára fogékony, és a magyarországi szavazásokon részt venni akarók körében ugyanis a Fidesz már most teret vesztett a Jobbikkal szemben. Ezt a szellemet a Fidesz szabadította ki a palackból, és nagy ügyességet igényel e helyzet rendezése. Ráadásul mindez ártani is fog az ottaniaknak – hiszen a környező országokban is élnek derék nacionalisták, akik a saját pozícióik erősítésére használják majd ki a „magyarveszélyt”. A Fidesz-kormánynak be kell látni, hogy egy leértékelődött imidzsű Magyarország a szomszédos országok magyarságának csak hátrányt jelent. A határon túli magyarok pedig újra csak azt fogják majd látni, amit oly sokszor megtapasztalhattak már: a zengzetes budapesti szólamok ellenére csakis magukra számíthatnak, a saját ügyességükben és politikai bölcsességükben bízhatnak. Ezért is gondolom azt, hogy a kinti magyarok túlnyomó többsége egy kis baksisért nem fog beállni a Fidesz pártkatonájának. Magyar Narancs (Budapest)

Markó után az özönvíz
Február végén rendezik meg Nagyváradon az RMDSZ tizedik kongresszusát, mondhatni stílszerűen, hiszen az elsőt is itt tartották meg 1990 tavaszán, a marosvásárhelyi fekete március követő feszült belpolitikai-etnikai légkörben, nagy belbiztonsági és médiaérdeklődés közepette, de minden incidens nélkül. A mostani kongresszust is megelőzi némi feszültség és sajtókampány, de ez kizárólag annak szól, hogy Markó Béla 18 évnyi regnálás után már nem vállal újabb elnöki mandátumot. Három jelölt is pályázik a helyére, holott van általa kiszemelt utód Kelemen Hunor jelenlegi kultuszminiszter személyében, nagy meglepetés lenne, ha a markói éra megkövesedett pártfegyelme nem működne. Elemzők nem sok esély adnak Eckstein-Kovács Péter államelnöki tanácsosnak és Olosz Gergely háromszéki képviselőnek, alsóházi frakcióvezetőnek Kelemennel szemben, de vannak, akik egyenesen azt tartják, hogy reális tétje nincs is ennek a tisztújításnak, hiszen az RMDSZ a széthullás küszöbére jutott, akárcsak jelenlegi kormányzati partnere, a Demokrata-Liberális Párt. Utóbbit saját inkompetenciája és impotenciája viszi sírba, előbbit a koalíciós társutazás – vélik sokan megjegyezve, hogy az RMDSZ-nek immár jelentős konkurensei is vannak az erdélyi magyar politikában és közképviseletben. Ha nem sikerül újra parlamenti tényezővé válnia a szövetségnek a legközelebbi választásokon – aminek nagyon nagy az esélye –, akkor könnyen lehet, hogy Várad nemcsak az első, hanem az utolsó tulipános kongresszus helyszíneként marad fenn a romániai magyarság történetében.
A három elnökjelölt kampánya mindenesetre máris balkáni jellemzőket mutat, Kelemen versenytársai szerint ugyanis súlyos belső demokráciadeficit van az RMDSZ-ben, és ez nap mint nap megmutatkozik. Olosz Gergely nyilatkozatot adott ki minap „a tisztességes megmérettetés esélyeiről”. Ezt idézzük a következőkben: „Hiszem, hogy egy igazándiból demokratikus kampány lehetőséget kell adjon minden egyes jelöltnek, hogy nevén nevezhesse a dolgokat. Ezt a lehetőséget senki sem veheti el egyetlen jelölttől sem! Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy fenyegetéssel és megfélemlítéssel, Dâmboviþa-parti módszerekkel meg tudják akadályozni indulásomat. Az alapszabályzat értelmében lehetőségem van közvetlenül közösségünkhöz fordulni támogatásért, és én élni is fogok ezzel a lehetőséggel. A háromszéki területi szervezet alapszabályzata célként fogalmazza meg, hogy intézményesen biztosítja a háromszéki magyarság egyéni és kollektív jogainak érvényesítését. Nem engedhetem meg, hogy az én személyem a szervezet testületeiben megosztó eszközzé váljék, hogy miattam az emberek egzisztenciáját fenyegessék, vagy arra kényszerüljön valaki, hogy lelkiismerete ellen szavazzon, nyomás vagy fenyegetettség következtében. A döntést a testületekre bízom, de én visszatérek közösségünk tagjaihoz, hogy igazi megerősítést szerezzek a megmérettetéshez! Nem tűrhetjük, hogy a szövetség vezetői saját döntéseiket testületi döntések mögé megbújva legitimálják! Itt az ideje szakítani ezzel a nem demokratikus gyakorlattal! A fentiek tükrében én nem akarom kierőszakolni a testület döntését, de számítok mindazok támogatására, akik egyetértenek RMDSZ-elnökjelölti programommal, elveimmel, céljaimmal, hisznek abban, hogy változásra van szükség, és a szövetségnek meg kell újulnia. Gyávaság lenne részemről, ha most megfutamodnék, és csalódást okoznék azoknak, akik Háromszéken és országszerte hisznek bennem, bíztatnak és támogatnak. Engem nem lehet megfélemlíteni és kiszorítani a versenyből! Végig fogom vinni ezt a kampányt! Teljes szívemből hiszem, hogy reális esélyem van a győzelemre, mert hiszem és vallom, hogy eljött a demokratizálódás ideje az RMDSZ-ben. Reális, felszíni változást, jobb életszínvonalat akarok hozni az erdélyi magyarságnak! Ebben kérem minden erdélyi magyar támogatását!”
Rögtön ezután Eckstein-Kovács Péter és Olosz Gergely közösen aláírták az előbbi által előterjesztett, az elnökválasztási kampányt szabályzó etikai kódexet. Eckstein-Kovács ekkor nyilatkozta: „Örülök, hogy Olosz Gergely barátom egyetértett velem abban, hogy az RMDSZ csak egy olyan elnökválasztási kampányt engedhet meg magának, amelyben a jelöltek egyenlő esélyekkel indulnak, amelyben minden jelöltnek egyformán jogában áll használni a szervezet infrastruktúráját, információit, apparátusát. Sajnos Kelemen Hunor jelölt kollégánk a mai napig nem hajlandó aláírni ezt a dokumentumot. Én azt is felajánlottam neki, hogy jöjjön módosító javaslatokkal, nézzük meg, lehet, nem tökéletes a szöveg, nem fed mindent. Elmondtam neki, hogy aláírhatnánk Csíkszeredában, az ő otthoni területén, vagy Sepsiszentgyörgyön, hisz találkozunk mindkét helyen. Hunor azonban eddig elzárkózott ettől a javaslattól. Azt nyilatkozta, hogy legfeljebb január 26. után tárgyalna róla, amikorra már a kampány kétharmada lejárt. Hunor válasza lényegében témaelterelés, és látszik, hogy nem kívánja tárgyalni a számára kritikus pontokat. Itt egy olyan RMDSZ apparátusával állunk szemben, amely preferenciálisan csak az egyik jelöltet, Kelemen Hunort segíti. A kongresszusi biztos maga Kovács Péter, nyíltan Kelemen Hunornak kampányol offline és online is. Hogyan garantálható az egész választás tisztasága, ha azok, akik megszervezik, nyíltan az egyik jelölt mellett teszik le a voksot? Olosz Gergely kollégám élt a módosítás jogával, majd aláírta ezt a fontos dokumentumot. Én ezt tisztelem, és várom, hogy ugyanilyen korrektségről tegyen tanúbizonyságot Kelemen Hunor is. Az aláírás lehetősége számára is nyitva áll, ha komolyan gondolja, hogy az RMDSZ-ben a demokrácia elementáris szabályait követni kell egy ilyen kampány esetén is”.
Olosz szerint az Eckstein-Kovács által javasolt kódex tartalmazza azt a minimumot, amely a jó ízlés kereti közé helyezi ezt a kampányt. Kelemen Hunor szerint viszont az RMDSZ belső választásait szabályozó etikai kódexről csak azután kell egyeztetni, miután hivatalosan minden jelölt benyújtotta indulási szándékát, teljesítve az alapszabályzat előírásait. „Egyrészt nem tartom szerencsésnek, hogy a sajtón keresztül kaptam meg a felhívást egy etikai kódex aláírására, másrészt úgy vélem, erről január 26-a után kell beszélnünk, amikor tudjuk pontosan, hogy kik az érintett felek. Akkor pedig közösen le kell ülnünk, ki kell dolgoznunk ennek az etikai kódexnek a tartalmát úgy, hogy minden fél számára elfogadható és vállalható legyen” – szögezte le Markó Béla támogatottja hozzátéve, ő személyesen etikai kódex nélkül is tud viselkedni egy politikai megmérettetésen. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Kettős feladatunk van: értéket teremteni és értéket megőrizni
Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter Nagyváradon vett részt a Magyar Kultúra Napja alkalmából szervezett ünnepi eseményen, ahol átadták a Magyar Kultúráért Díjat mindazoknak, akik az elmúlt esztendőkben hozzájárultak identitásunk megőrzéséhez, kulturális értékeink ápolásához.
Kelemen Hunor köszöntő beszédében arra reflektált, hogy mit jelent a kultúra. „Ha megkérdezzük száz embertől, hogy számára mit jelent a kultúra, akkor valószínűleg száz különböző választ kapnánk. Egyesek azt mondanák, hogy a kultúra a nyelv, a vallás, a jelen, a múlt vagy a jövő. Úgy vélem, az összes válasz helyes, mindenkinek az legyen a kultúra, amit megél, amiben jelen van. Ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk kettős feladatunkról, amikor a kultúráról beszélünk: az értékteremtés mellett hangsúlyos szerepet kell kapjon az értékek megőrzése is.”
A kulturális tárcavezető a magyar kultúra befogadó jellegét hangsúlyozta: „Szent István óta érik hatások a magyar kultúrát, ezek közül számosat befogadott, ugyanakkor hatott is másokra. A mi kultúránk mindig a párbeszédről szólt. Büszkék lehetünk kulturális értékeinkre, de ez nem jelent kizárólagosságot, hiszen számtalan esetben gazdagítottuk az egyetemes kultúrát”.
A nagyváradi ünnepi előadás után Kelemen Hunor jelen volt Székelyhídon, a Magyar Kultúra Napja alkalmából tartott hagyományos bálon, ahol aukciós vásárt szerveztek Böjte Csaba gyerekotthona számára.
Január 21-én, pénteken a csíkszeredai Kriterion Galériában megszervezett kiállítás-megnyitón is részt vett Kelemen Hunor, itt a Hargita Megyei Kulturális Központ csíkmadarasi fotótáborának anyaga révén kaphattak betekintést a résztvevők Csíkmadaras mindennapjaiba. A kulturális és örökségvédelmi miniszter a vizuális nevelés fontosságára hívta fel a figyelmet, méltatva a kiállított fényképeket, „amelyek olyan pillanatokat örökítettek meg, amelyek a hétköznapi szemlélő figyelmét elkerülik”. Szabadság (Kolozsvár)

Az RMDSZ gazdasági programja európai prioritásokra épül
Kolozsváron szombaton ülésezett az RMDSZ kongresszusi programmódosító bizottsága. A bizottságot Kelemen Hunor vezeti, a gazdasági munkacsoportot Winkler Gyula EP-képviselő koordinálja. A konzultációsorozat decemberben kezdődött, a javaslatokat beépítették a módosító tervezetbe.
Az RMDSZ gazdasági programjának módosítójavaslatában a kulcselemek az EU 2020 új európai stratégiára épülnek – számolt be Winkler Gyula, aki az RMDSZ EP-képviselőjeként részt vett az európai dokumentum kidolgozásában is, ezért is tartotta fontosnak, hogy az RMDSZ programjában megjelenjenek az EU-s tendenciák és prioritások.
„Az EU 2020 három fontos területen tesz javaslatot. Egyrészt a tudásalapú gazdaság és az információs társadalom kialakításának ösztönzése, másrészt az úgynevezett “zöld gazdaság” megteremtése, ennek kulcsszavai: a megújuló energia, az energiahatékonyság, a klímaváltozás, versenyképesség. A harmadik pillér az emberközpontúság, vagyis a szociális Európa újragondolása, azzal a céllal, hogy az állampolgár legyen a közpolitikák középpontjában; a szociális háló, a nyugdíjrendszer, az új munkahelyek teremtése, ezek mind az Európai Néppárt által promovált prioritásrendszer részei” – magyarázta Winkler Gyula. Az EP-képviselő kiemelte, hogy az RMDSZ-nek az EU 2020 prioritásai mellett még két fontos területen kell álláspontját világosan megfogalmaznia. „A 2013 utáni Közös Agrárpolitika és a Regionális Fejlesztési Politika területén az RMDSZ álláspontja azonos több új tagállaméval, mely szerint ez a két terület az EU közös költségvetéséből 2013 után is kiemelten részesüljön, különösképpen, hogy a Románia rendelkezésére álló alapok túlnyomórészt az agrárpolitika és a regionális fejlesztés terén folyósíthatóak” – hangsúlyozta Winkler Gyula. A programmódosítási javaslatokat a bizottság február elején a TEKT és az SZKT elé terjeszti.
Winkler Gyula EP-képviselő sajtóirodája. Nyugati Jelen (Arad)

Érmelléki Bál a Magyar Kultúra Napján
Bihar megye – Az elmúlt szombaton tartották meg Székelyhídon a III.Érmelléki Farsangi Bált. A jótékonysági árverésen összesen 10.320 lej gyűlt össze a Szent Ferenc Alapítvány által működtetett helyi napközi javára.
A székelyhídi Múzem épületének bejáratát gyertyák világították meg szombat este, aIII.Érmelléki Farsangi Bálra érkezőket az ajtón belül Béres Csaba polgármester és Csuka József alpolgármester fogadta, illetve egyáltalán nem mellékesen pezsgőt kínáló „pincérek”. Az esemény meghirdetett kezdési időpontjára nem minden meghívott tudott megjelenni. Például a bál fővédnöke, Kósa Lajos debreceni polgármester, a FIDESZ ügyvezető alelnöke nem sokkal korábban mondta le részvételét. A program nyitányaként – a Magyar Kultúra Napján – Meleg Vilmos szavalta el Kölcsey Ferenc Himnusz–át, és a Magyar Kultúráért Díjat aznap kapott színművész a továbbiakban a műsorvezetői tisztet is ellátta. Elsőként Béres Csaba polgármestert szólította a mikrofonhoz. Székelyhíd elöljárója ünnepi beszédében megemlékezett arról, hogy Kölcsey Erkel által megzenésített költeményét 1990–ig semmilyen törvény nem nyílvánította himnusznak, a nemzet önként avatta azzá. Ugyanakkor felsorolt néhány adatot, amire a magyarság büszke lehet, például, hogy sok Nobel díjasa, továbbá szentté és boldoggá avatott személyisége van.
Szépet álmodni
A kultára az, ami megkülönbözteti a nemzeteket, ugyanakkor egy közösség akkor fejlődhet, ha meg tudja szervezni magát, ezen belül kulturális életét is, összegzett Béres Csaba. Utána Böjte Csaba szerzetes, a dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője következett, aki felelevenítette, hogyan érkezett először az Érmellékre, hogyan kezte meg munkáját ebben a térségben is a vezetése alatt álló gyerekotthon–hálózat. Márton Áron néhai püspököt idézte, aki szerint nem szabad megijedni, megfutamodni a ránk szabott feladatoktól, ennek szellemében vállalta el, hogy az önkormányzat közreműködésével a székelyhídi Stubemberg kastélyt is gyerekotthonná alakítják, hogy „a gyerekek ne kerüljenek állami árvaházakba”. Elmondta: az épület tetőzetét és a kéményeket már sikerült rendbetenni. „Merjünk együtt valami szépet álmodni”, kérte Böjte Csaba, és már előre megköszönte a jótékonysági árverés felajánlásait, melyek az alapítványához tartozó napközi javát szolgálják.Eckstein–Kovács Péter, az államelnök kisebbségi tanácsadója lépett a mikrofonhoz, aki üdvözölte a megjelenteket, majd – bevallva, hogy ő nem nagy táncos – mindenkinek jó szórakozást kívánt.
Nyitótáncok
Ezt követően került sor arra a nem hivatalos nyitótáncra, melyet a helyi Szilágyi Cynthia és a nagyváradi Ianc Sebastian versenytáncospár adott elő. Nem hivatalos, mondom, mert az mégis csak túlzott elvárás lett volna, hogy a bál résztvevői az országos bajnok páros latin, majd standard táncokból állt lendületes programját próbálják „lemásolni”. Utánuk Nagy Éva fuvola– és Nagy Kálmán hegedüművészek, a Kolozsvári Filharmónia előadói szórakoztatták a publikumot. Közben – a Magyar Kultúráért Díj nagyváradi átadási ünnepségéről – megérkezett Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter, kíséretében Kiss Sándor megyei RMDSZ–elnök, Szabó Ödön ügyvezető elnök, majd később csatlakozott hozzájuk Szilágyi Mátyás, a Magyar Köztársaság kolozsvári főkonzulja. A második nyitótáncban ugyancsak közreműködtek a versenytáncosok, Szilágyi Cynthia partnere ekkor már Béres Csaba polgármester volt, míg Ianc Sebastiáné a tavalyi bálkirálynő, Galajda Mária.
Menüsorok
Közben természetesen az asztalra került a vacsora, melyet a helyi középiskola diákjai szolgáltak fel (korábban ugyanők kísérték helyeikre az érkező vendégeket). A menü a következő volt: hidegtál saláta ágyon – szezámmagos csirkemellfilé rántva, körözöttel töltött sonkatekercs, mexikói salátával töltött fasírt, petrezselymes tojásos gombával töltött fasírt, sajttal töltött rántottszelet, csirkemelles fasírtgolyó, zöldpaprikába töltött körözött, trappista sajt; saláták – burgonyasaláta, mexikói saláta; melegétel – erdélyi töltött káposzta. A „kulturális menü” újabb fogása az a jótékonysági árverés volt, melyen a nagyváradi Tibor Ernő Galéria művészeinek, továbbá a helyi Kerekes Zsuzsa és Csorján Melitta alkotásaira, a nagykágyai Pongrácz Vilmos gróf által felajánlott, családi ereklyének számító ezüst cigarettatartóra, egy palack pezsgőre, az egykori Aranycsapat tagja, Buzánszky Jenő által dedikált focilabdára, illetve a Szeretet fonala című mézeskalács alkotásra lehetett licitálni. Az első körben 7570 lej gyűlt össze, de második „nekifutásra” már a korábban ajánlatot nem kapott kikiáltási tárgyak is vevőre találtak, így összesen 10.320lejt „ütött le” Meleg Vilmos képzeletbeli árverési kalapácsa.
Tánc reggelig
Hogy ki, mit vett, és főleg mennyiért? Jótékonysági vásárlásról lévén szó, ezt most nem fedjük fel, de annyit elárulunk – anélkül, hogy ezzel a többi alkotás művészi értékét kisebbíteni akarnánk – hogy legtöbbet Gavrucza Tibor Karácsony éjjelén című akvarelljéért fizettek, az ár kialakulásánál pedig egy kis ár(fel)verési rivalizálás is kialakult. A 10 lejért árult tombolába is érdemes volt befektetni, hiszen a fődíj a Zöldkert–Tész Szövetkezet felajánlásában egy négyszemélyes hétvége volt a hajdúszoboszlói Narancsliget panzióban, vacsorával a Karikás étteremben, aquapark–látogatással. Természetesen idén is sor került a bálkirálynő megválasztására: a szervezők a résztvevők között rögtönöztek kisebb közvélemény–kutatást, ennek eredményeként Béres Csaba polgármester most az érmihályfalvi Karsai Magdolnának adhatta a bálkirálynői szalagot és koronát. A 230 bálozó Fodor Sándor és Bajnok Csaba zenészek muzsikájára reggelig táncolhatott. erdon.ro

Vállalni kell magyarságunkat
„Az RMDSZ aktív kampányt folytat az idei népszámlálás kezdetéig: arra bíztatjuk a romániai magyarokat, hogy vállalják identitásukat, büszkén vallják magukat magyar nemzetiségűeknek” – hangsúlyozta Kelemen Hunor ma a Kolozsváron, az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének székházában lezajlott Népszámlálás 2011 című szakmai értekezleten, melynek témája az idén sorra kerülő romániai népszámlálás volt.
A kulturális és örökségvédelmi miniszter itt elmondta, az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége szakemberek bevonásával már tavaly nyáron megalakította azt a munkacsoportot, amely anépszámlálásra készül, és erre készíti fel a Szövetség munkatársait. Kelemen Hunorszerint ennek a munkacsoportnak kettős feladata van: egyrészt a tudományos munka elvégzése, másrészt meghatározza azokat az eszközöket, amelyek szükségesek a népszámlálásra való felkészülésben.
Kelemen emlékeztetett arra is, hogy az elmúlt időszakban már számos olyan jogszabály született, amelyek segítik a magyar önazonosság felvállalását, főként interetnikus közegben. Ennek érdekében az RMDSZ nagy hangsúlyt fektet a népszámlálási kérdezőbiztosok felkészítésére, hogy a népszámlálás reális eredményeket hozzon. „Népesedési helyzetünk természetesen nem megnyugtató, de hamis és káros az a felfogás, amely a demográfiai folyamatokat a nemzethalál víziójával köti össze. Az utóbbi két népszámlálás között a magyarok száma közel 200 ezer fővel csökkent, arányuk pedig Erdélyen belül 20,8-ról 19,6 százalékra csökkent. a 2011-es népszámlálás kimutathatja, hogy a magyarok arányának a csökkenése lelassult vagy megállt, ehhez azonban a magyar identitás vállalása szükséges” – összegzett Kelemen Hunor.
A tanácskozáson Kapitány Balázs, a Központi Statisztikai Hivatal tudományos titkára (Budapest) 2011 – új demográfiai kihívások a Kárpát-medencében?, Horváth István, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet igazgatója Népszámlálások Romániában 1989 után, Kiss Tamás, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet tudományos titkára Demográfiai folyamatok Erdélyben az ezredforduló után címmel tartott előadást, Székely István, a Népszámlálás-bizottság vezetője a 2011. évi népszámlálás prioritásait és feladatait vázolta fel.
Jelen volt, és szakmai véleményt fogalmazott meg: Péntek János egyetemi tanár, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság elnöke, Pozsony Ferenc egyetemi tanár, a kolozsvári székhelyű Kriza János Néprajzi Társaság elnöke, Tánczos Vilmos néprajzkutató, a BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékének előadótanára, valamint Vetési László szórványlelkész.

Bunta: Szász nem dolgozik,
Szász: Bunta leszámol
A székelyudvarhelyi önkormányzat döntéshozó testülete csütörtökön tárgyalja Szász Jenő alpolgármesteri tisztségéből való leváltását. Bunta Levente polgármester szerint Szász havi 12-13 órát tölt a hivatalban, ennek ellenére erkölcstelenül felveszi a fizetését, Szász viszont azt mondja, Bunta politikai tisztogatásának kicsúcsosodása lenne az ő eltávolítása. A végső szót minden bizonnyal ezúttal is Jakab Attila zöld párti tanácsos mondja ki: Szász eltávolításához ugyanis elegendő a tisztségben lévő tanácsosok fele plusz egy szavazata. Jakabon kívül a testület 9 RMDSZ-es és 9 MPP-s tagot számlál.
Nem dolgozik semmit, de erkölcstelenül felveszi a fizetését – nyilatkozta a Hargita Népének Bunta Levente, Székelyudvarhely polgármestere Szász Jenőről. Az alpolgármester tevékenységét a kamerarendszer segítségével figyelték meg, Bunta szerint Szász havonta 12-13 órát töltött a hivatalban. „Más csökkentett fizetéssel 172 órát kell dolgozzon” – jegyezte meg a városvezető, hozzátéve: ennyi idő alatt értelemszerűen nem is tudta ellátni feladatait, ennek ellenére „erkölcstelenül, gátlástalanul felvette a fizetését. Ezt a tarthatatlan állapotot kezelni kell, ezért terjesztettem a testület elé az utolsó napirendi pontot. Olyan alpolgármesterre van szükség, aki hajlandó dolgozni, tenni is a városért, s aki nem munka nélkül veszi fel a fizetését.” Bunta nem minősítette Szász Jenő tevékenységét, „állandó akadékoskodását”, de hangsúlyozta: az alpolgármester csak hébe-hóba fordul meg a hivatalban, munkaidejének tíz százalékát sem tölti az irodában, ez pedig mindennél beszédesebb tény.
Hiányolt építő jellegű javaslatok
“Le kell váltani, egyértelmű, dolgozni sem jár” – jelentette ki megkeresésünkre Péter Pál. Az RMDSZ-es tanácsos – aki Szász idejében az alpolgármesteri funkciót is betöltötte – úgy látja, olyan személyt kell választani, aki tenni, dolgozni is akar a városért. „Ilyen nehéz gazdasági helyzetben megengedhetetlen, hogy kidobjuk a pénzt az ablakon a semmire. Márpedig ebben az esetben ez történik.” Péter szerint Szásznak soha nem volt építő jellegű javaslata, észrevétele egyetlen szakbizottsági ülésen sem, ami pedig alpolgármesteri munkáját illeti, „gyakorlatilag ingyen kapja a fizetését, holott nem hiszem, hogy rá lenne szorulva: abból a bérből egészen biztosan nem lehet Mercedeseket vásárolni, fenntartani”.
Szász: Kelemen Hunor keze van benne
„Több mint fél éve tudok Bunta Levente azon ügyködéséről, hogy meggyőzze a Zöld Pártot, szavazzon ellenem” – jelentette ki keddi sajtótájékoztatóján Szász Jenő. Az alpolgármestert éppen ezért saját bevallása szerint nem érte meglepetésszerűen a kezdeményezés, számított rá. Szász azt mondja, munkaideje kötetlen, s különben is, sok időt tölt terepen, az emberek között. Szerinte sokkal inkább Bunta politikai leszámolásaival, átláthatatlan ügyleteivel kellene foglalkozni. „A polgármester korábban elküldte a személyzeti osztály vezetőjét, majd a főkönyvelőt, aki komoly tapasztalattal rendelkezett, sok-sok évig kezelte a város pénzügyi dolgait, hogy aztán a közintézményekből is leépítsen jó néhány személyt.” Az alpolgármester fájlalja, hogy szegényes hatáskört kapott, holott tizenkét évnyi polgármesteri tapasztalattal biztosan el tudta volna látni az alpolgármesteri feladatokat is. Azt mondja, azért volt szálka a városvezető szemében, mert sok mindent látott, hallott a városházán, s „félinformációkból is rájött, hogy elherdálják a közpénzeket”. Szász továbbment: szerinte az sem lenne meglepő, ha Kelemen Hunor keze is benne lenne a leváltásában, hiszen az utóbbi időben számtalan kritikával illette az RMDSZ elnöki tisztségére pályázó politikust. Az alpolgármester próbált nyomást gyakorolni a Zöld Párt tanácsosára, aki gyakorlatilag kimondja az ítéletet a feje fölött: „Itt az ideje, hogy a Zöld Párt képviselője színt valljon, holnap kiderül, hogy Jakab Attila beáll-e az RMDSZ mögé vagy sem. Az mindenképpen jó, hogy erre most derül fény, jobb, mintha jövőben, választások előtt érnének meglepetések.” Az MPP visszaszól
Molnár Miklós MPP-s tanácsos úgy látja, két kritériumnak kell megfeleljen az a személy, aki napjainkban munkát vállal a Székelyudvarhelyi Polgármesteri Hivatalban. „Legyen butább, mint Bunta Levente, legyen gyáva, ne merjen visszakérdezni se” – élcelődött a tanácsos. Molnár is azt mondja, a városvezető fél éve készíti elő ezt a lépést, „a nagy kérdés csak az, hogy Jakab Attila beáll-e a bandájukba”. Szerinte igen, a holnapi tanácsülés nem tartogat számára ilyen szempontból meglepetéseket, s pesszimizmusát az az érv is alátámasztja, hogy Bunta fél év után csak most terjeszti a testület elé az alpolgármester leváltását, vagyis biztosra megy. „Inkább olyan kérdésekkel kellene foglalkozni, mint a városközpontba felszerelt égők, amelyekről természetesen azt nem mondták el, hogy Ferenczy Károly RMDSZ-közeli udvarhelyi üzletember cégétől vásárolták. Szász Jenőnek rálátása van ezekre a dolgokra, ezért nem nézik jó szemmel, ezért kell meneszteni” – fakadt ki a tanácsos. Arra a kérdésre, hogy miként lehetett rálátása, ha átlagban naponta fél órát sem töltött a polgármesteri hivatalban, Molnár kijelentette, „az úgynevezett monitorizálást Buntáék végezték, vagyis nem hitelt érdemlő, másrészt ne feledjük azt sem, hogy Szász Jenő nem rendelkezett jóformán semmilyen hatáskörrel, hiába kért több feladatot a város polgármesterétől”.
A számok döntenek
Jakab Attila zöld párti tanácsost nem hiába tartják a mérleg nyelvének: a kilenc RMDSZ-es és kilenc MPP-s tanácsos mellett ő is tagja a székelyudvarhelyi önkormányzat döntéshozó testületének. A csütörtöki tanácsülésen – ha egyenlő létszámban jelennek meg a két nagy frakció tagjai – tulajdonképpen az ő szavazata dönt az alpolgármester sorsáról. Természetesen mindkét fél részéről megkeresték már, árulta el a Hargita Népének, ő azonban mindent a Zöld Párt székelyudvarhelyi szervezetének megbeszélésétől tesz függővé. „Kértem a polgármesteri hivatalban egy részletes kimutatást az alpolgármester munkájáról: mennyit jár be, ezért mennyi pénzt kap.” Jakab azt mondja, eléggé szubjektív dolog megítélni egy alpolgármester tevékenységének minőségét, a mennyiséget viszont a számadatok egyértelműen bizonyítják. „A részletes kimutatás függvényében döntünk, jómagam pedig a párt döntését fogom képviselni az önkormányzatban.” Jakab Árpád. Hargita Népe (Csíkszereda)

Népszámlálás: vállalni a magyar identitást
Átfogó kampányt indít útjára az RMDSZ az idén októberben rendezendő romániai népszámlálást megelőző időszakban annak érdekében, hogy a romániai magyarok félelem nélkül vállalják identitásukat. A témában tegnap rendezett kolozsvári tanácskozáson társadalomkutatók és politikusok egybehangzóan állították: az erdélyi magyarság népesedési helyzete nem megnyugtató ugyan, viszont alaptalan „nemzethalált vizionálni”, mivel jelentősen mérséklődött a magyar kisebbségnek a többséggel szembeni arányvesztése – például azáltal, hogy lelassult az anyaország irányába tartó elvándorlás, a magyar nők gyermekvállalási kedve pedig magasabb a románokénál.
Nem kizárt, hogy az idei romániai népszámlálás során a számottevő magyar közösséggel rendelkező településeken kétnyelvű – magyar és román – formanyomtatványt használhatnak a kérdezőbiztosok, és cél az is, hogy a biztosok között minél nagyobb számban vegyenek részt magyar nemzetiségű személyek – hangzott el az október 22. és 31. között rendezendő romániai népszámlálás tárgyában tartott kolozsvári szakmai értekezleten.
Az RMDSZ ügyvezető elnökségének székházában rendezett megbeszélésen Kelemen Hunor kulturális miniszter elmondta, a szövetség aktív, „jó hangulatú” kampányba fog a népesség-összeírás kezdetéig, amelynek során arra bátorítja a romániai magyarokat, hogy vállalják identitásukat, büszkén vallják magukat magyar nemzetiségűnek. „Népesedési helyzetünk nem megnyugtató, de hamis és káros az a felfogás, amely a demográfiai folyamatokat a nemzethalál víziójával köti össze.
Az utóbbi két népszámlálás között a magyarok száma közel 200 ezer fővel csökkent, arányuk pedig Erdélyen belül 20,8-ról 19,6 százalékra csökkent. A 2011-es népszámlálás adatai viszont kimutathatják, hogy a magyarok arányvesztése mérséklődött, ehhez azonban a magyar identitás vállalása szükséges” – jelentette ki az RMDSZ-es politikus. Kelemennek az erdélyi magyarság népesedési kilátásaival kapcsolatos optimizmusát a jelen lévő társadalomkutatók támasztották alá.
Kapitány Balázs, a budapesti Központi Statisztikai Hivatal, valamint Kiss Tamás, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet (KKI) tudományos titkára előadásában egyaránt rámutatott: az ezredforduló óta a termékenység, a gyerekvállalási kedv a magyaroknál meghaladja a románokét, miközben a többségi lakosság elvándorlása jóval nagyobb méreteket ölt a magyarokéhoz képest. Migrációs téren a leghangsúlyosabb a különbség.
A gazdasági válság előtt a románok körében óriási, békeidőkre egyáltalán nem jellemző kivándorlási hullám volt tetten érhető (a külföldön élő románok száma ma meghaladja a 2,5 milliót, a lakosság tíz százalékát), ehhez képest az erdélyi magyarok körében tapasztalt „menekülthullám” (1987–1991 között 85–100 ezer, 1992–2002 között több mint 100 ezer magyar hagyta el Romániát) az ezredforduló után lelassult. Kapitány előrevetítette, számolni kell azzal a potenciális negatív forgatókönyvvel, hogy Magyarországról idén májustól beindul egy kivándorlás Németországba és Ausztriába (a két állam ekkor megnyitja munkaerőpiacát), ennek következtében szerinte naivság lenne azt hinni, hogy a magyar állami akarat és a „piac logikája” nem a határon túli magyarokkal próbálja majd betölteni a keletkező munkaerőhiányt. „A védekezésnek egy útja van: az erdélyi magyarok érdeke a magyar–román nettó bérarány gyors, akár Románia versenyképességét nem támogató javítása” – jelentette ki a pesti szakértő.
Kiss Tamás a románok esetében hangsúlyosabb kivándorlási kedven túlmenően többek között a magyarok pozitív gyerekvállalási tendenciájával illusztrálta, hogy miközben a 2011-es összeíráson várhatóan 1,265–1,3 millió között alakul majd az erdélyi magyarok létszáma (2002-ben ez 1,42 millió volt), a közösség számaránya Erdélyben a tíz évvel ezelőtt mért 19,6 százalék körül marad. Míg 1964–2007 között magasabb volt a román nők termékenysége, mára ez a tendencia megfordult, sőt felmérések szerint a magasabban képzett magyar fiatalok több gyereket szeretnének, mint a román értelmiség, amelynél az egykézés a domináns modell. Ez a trendváltás kiegyenlíti a vegyes házasságok asszimilációs veszteségét, ami nem elhanyagolható: a magyarok közel 19 százaléka választ magának román házastársat, és az eme házasságokból születő gyerekek kétharmada román, egyharmada pedig magyar lesz.
Horváth István, a KKI igazgatója azt emelte ki, hogy 1992-höz képest idén teljesen más közhangulatban zajlik a népszámlálás, például teljesen nyitott lesz az etnikai hovatartozás kérdése, ami a posztkommunista rendszerben újdonság. A kincses városi intézet már lefordította magyarra a típusnyomtatványokat, amelyek alkalmazásáról, valamint a magyar nemzetiségű kérdezőbiztosok esetén az anyanyelven történő kommunikáció engedélyezéséről hamarosan döntés születik Bukarestben.
Székely István, az RMDSZ népszámlálási bizottságának vezetője alapvető kérdésnek nevezte, hogy az összeírás során vegyék figyelembe az etnikai-nyelvi sajátosságokat, e téren például interetnikus környezetben toborozzanak az összeírás lebonyolításával megbízott önkormányzatok magyar biztosokat is. Fontosnak tartotta kiemelni az erdélyi magyar felekezetekkel való együttműködést, hiszen az egyházak olyan népességi csoportokhoz – például az etnikai-nyelvi peremvidékeken élőkhöz – is eljutnak, ahová a politikai-közéleti szervezetek vagy a magyar nyelvű sajtó nem. „Azt kívánjuk hangsúlyozni, hogy jó dolog, érték a magyar identitás vállalása, és abban bízunk, hogy a népszámlálás eredménye vissza fogja igazolni: megállt a magyaroknak a románokkal szembeni térvesztése” – szögezte le Székely István, aki szerint össztársadalmi projektté kellene kiszélesíteni a kommunikációs kampányt, amelynek gyakorlati lépéseit össze kell hangolni más politikai-közéleti szervezetek elképzeléseivel.
A tanácskozáson Szász Péter, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kolozs megyei szervezetének alelnöke egyetértett az RMDSZ szakértőjével, hiszen az EMNT ugyancsak nemzetstratégiai ügynek tekinti a népszámlálást, amelynek sikeressége érdekében Magyarnak lenni jó! mottóval széles körű összefogást szorgalmazott.
A kolozsvári eszmecserén részt vevő neves szakemberek – többek között Péntek János nyelvész, Pozsony Ferenc néprajzkutató és Vetési László szórványügyi előadó – a „rejtőzködő magyarok”, az erdélyi magyar cigányok, a csángók vagy a partiumi svábok megszólításának fontosságát hangsúlyozták. Péntek János szerint arra kell biztatni mindenkit, hogy ha a magyar identitását nem is, legalább az anyanyelvét vállalja, Romániában ugyanis a magyar az egyetlen kisebbség, amelynek több az anyanyelvi beszélője, mint ahányan magyarnak vallják magukat.
Rostás Szabolcs. Krónika (Kolozsvár)

Magyarnak lenni jó: vállaljuk bátran nemzeti hovatartozásunkat
Népszámlálás előtti kampány az identitásvállalásra
Népszámlálás 2011 címmel szerveztek szakmai értekezletet ma Kolozsváron, az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének Majális utcai székházában, az idén ősszel sorra kerülő romániai népszámlálás során felmerülhető problémákat járva körül. Előadások hangzottak el a kivándorlásról, demográfiai adatokról, az összeírás lebonyolításáról, arról, hogy a magyar közösségnek nagy figyelmet kell szentelnie a népszámlálásra és ezzel kapcsolatos felvilágosító kampány beindítására. A rendezvényt megnyitó Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter elmondta: jó hangulatú kampányt folytatnak majd, „amely arra biztatja az embereket, hogy vállalják identitásukat, és bátran írják majd be a kérdőívre, hogy magyar emberek.” Többen felvetették, hogy gyakran és alaptalanul jelenik meg nem csak a sajtóban, hanem politikusok között is a „nemzethalál koncepciója”, és fontos, hogy ennek az ellenkezőjéről tájékoztassanak.
Több olyan témát, valamint problémát jártak körül neves szakemberek, amelyek az idén ősszel sorra kerülő romániai népszámlálás során felmerülhetnek. A Népszámlálás 2011 című szakmai értekezletre tegnap került sor Kolozsváron, az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének székházában. A rendezvényt megnyitó Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter elmondta, tavaly hozta létre az RMDSZ a népszámlálás-munkacsoportot, kettős feladattal: egyrészt tudományos kutatói munkavégzésre, amely a demográfiai mutatókra vonatkozik – az elmúlt húsz év történéseire és a várható számításokra; másrészt meghatározni a célokat és oda vezető eszközöket valamint lépéseket, amelyek felkészítenek a 2011. évi népszámlálásra. Terveik szerint jó hangulatú kampányt szeretnének folytatni, arra biztatva az embereket, hogy vállalják identitásukat, és írják majd be bátran a kérdőívre, hogy magyar emberek, tudatosítani kell, hogy „magyarnak lenni jó”. Az identitásvállalásba most már az oktatási törvény is besegít, a demográfiai mutatók pedig igazolják, hogy az arányvesztés leállt, ezért hamis felfogás ezeket a mutatókat a nemzetvesztés víziójával kötni össze – figyelmeztetett a miniszter.
Reális veszély a külföldi munkaerőigény
Új demográfiai kihívások a Kárpát-medencében címmel tartott, (saját meghatározása szerint) rendhagyóbb előadást a migráció jövőjéről Kapitány Balázs, a budapesti Központi Statisztikai Hivatal tudományos titkára. A gazdasági válság előtt a kivándorlás mérséklődött, és kezdetben azt hitték, a bérarányok kiegyenlítődésével az erdélyiek kivándorlása is csökkenni fog. Nem számítottak arra, hogy a gazdasági válság differenciáltan végződik: a jelenlegi adatok szerint Németország egyértelműen győzött, és az elkövetkezőkben kemény munkaerőpiac-nyitás, továbbá strukturális elvándorlás várható. Kapitány Balázs szerint a migráció elsősorban gazdasági, ha kiegyenlítődnek a bérek, akkor visszaesik, a gazdasági válság és annak alakulása azonban egyértelműen áthúzta a számításaikat. Nem számítottak többek között a schengeni határnyitás eltolódására, valamint a kedvezményes honosításra, a magyar állampolgárság megadására. Ez utóbbi helyzetben két hipotézis lehetséges: az egyik pozitív, és eszerint nem jelent problémát a migráció szempontjából, mert úgyis csak a mindenképpen elvándorlókat irányította volna Magyarországra; a negatív feltevés szerint azonban megnyitja a migrációs utat Németország és Amerika felé, a magyarországi vendégmunkási vízum révén. A külföldi igény miatt felértékelődik a képzett munkaerő, ezért a romániai magyar elitnek intézkednie kell a nettó bérek növelése irányába, hogy tartani tudják a megfelelő bérarányokat, ellenkező esetben új irányba indul el a kivándorlás – vélekedett a szakember.
Összetévesztik az állampolgárságot és etnicitást
Horváth István, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet igazgatója beszámolójában megemlítette, májusban próba népszámlálást szerveznek, a tényleges összeírásra majd októberben kerül sor. Azokat regisztrálják, akik állandó romániai lakhellyel rendelkeznek, és nem tartózkodnak külföldön, életvitelszerűen, több mint egy éve. A népszámlálás során több probléma felmerülhet, a korábbi tapasztalatok is mutatják, hogy például befolyásoló tényezőként jelent meg az állampolgárságra és etnicitásra való rákérdezés. Az identitáspolitikai kampányoknak tisztázniuk kell, hogy mit jelent valamilyen etnikumhoz tartozni, hogy azt nem kell összetéveszteni az állampolgársággal. A romakérdés is problémát jelent, ugyanis a romapártok jelezték – népszerűsíteni fogják, hogy romaként jegyezzék be magukat az emberek, és céljuk legalább két millió romát regisztrálni. Ez a magyarságot két szempontból is érintheti: mintha azt akarnák kiélezni, hogy magyarok lakta területen él több roma; ugyanakkor azzal a szándékkal történő részvételük a kampányban, hogy „ők tudják, ki a roma” kihat azok identitásvállalására, akik egyébként magyarnak vallanák magukat.
A vegyesházasságok esetében a gyerekeket több esetben vallják románnak, mint magyarnak, mutatott rá az intézet igazgatója. A lekérdezés nyelvénél felmerült a kétnyelvűség lehetősége, ezen a téren még várják a bizottság döntését.
Kiss Tamás, a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet tudományos titkára szerint bármit mondanak, úgyis az jelenik meg a médiában, hogy „vészesen fogy a magyarság”, pedig következtetéseik azt mutatják, a magyarok arányvesztése állandósult, pozitív fordulat következett be a kilencvenes évekhez viszonyítva, nőtt a gyerekvállalás, ami nagyjából kiegyenlíti a vegyesházasságok miatti asszimilációs veszteséget.
Székely István, a Népszámlálás-bizottság vezetője a kommunikációt tartotta az egyik legfontosabb feladatnak: többek között az egyházakkal való együttműködés révén olyan népességi csoportokhoz kellene eljutni, akikkel nincs kapcsolatuk.
Szóba került még a csángó identitás, a Kárpátokon kívüli diaszpóra és a szatmári svábok kérdése, egyféle székely identitás leválasztása a magyar identitásról, amit az elmúlt tíz év politikai törekvései is elősegítettek, de ami ugyanakkor veszélyt is jelenthet az összesítésnél.
Szász Péter az EMNT részéről vett részt a tanácskozáson, ő is hangsúlyozta, a szervezeteknek közösen kell részt vállalni annak népszerűsítésében, hogy magyarnak lenni jó.
Ú. I. Krónika (Kolozsvár)

Sikerek és tervek a Csíki Székely Múzeumnál
Új külalakot kap a csíkszeredai intézmény
Gyarmati Zsolt igazgatása alatt a Csíki Székely Múzeum (http://www.csszm.ro) tevékenysége túllépte a város határait: az elmúlt években olyan kiállítások és események zajlottak az intézmény falai között, amelyekkel a múzeum a romániai és a nemzetközi kulturális körforgásnak is részévé vált, mondta Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter azon a hétvégi sajtóértekezleten, amelyen a Mikó-vár helyreállításával kapcsolatos tervekről is beszámolt. A restaurálási munkálatok révén új külalakot kap az elkövetkező két évben a csíkszeredai intézmény. A felújításról, valamint a múzeum sikereiről és további terveikről kérdeztük Gyarmati Zsoltot.
Az Országos Örökségvédelmi Hivatal tavaly írt ki versenytárgyalást Csíkszereda nevezetes műemlékének, a Csíki Székely Múzeumnak is otthont adó Mikó-várnak a restaurálására: a munkálatok kivitelezésének jogát a Tectum Company Kft. nyerte el, a szerződést 2010. decemberében írták alá (ennek teljes értéke 7 192 000 lej áfával).
Mivel tavaly év végén már nem lehetett dolgozni, úgy tervezték, amint az idő is megengedi, elkezdődik a kivitelezés. Kelemen Hunor mostani bejelentése szerint a kulturális tárca idén 2 millió lejt utal ki a Mikó-vár restaurálására. A kivitelezési munkálatok közel 3000 négyzetméter felületre vonatkoznak: az elkövetkező 24 hónapban széleskörű helyreállítást végeznek a várban (szerkezet-megerősítés, tetőszerkezet-javítás, cserepezés, külső és belső vakolatjavítások, festés és meszelés, nyílászárók javítása és cseréje, padlózat javítása és cseréje, a fűtésrendszer és a villamoshálózat felújítása, vízelvezetés, az udvar kövezése, területrendezési munkálatok). – Ez az összeg egyelőre a 2011-es esztendő első félévére vonatkozik. Amennyiben a munkálatok megfelelő ütemben zajlanak, akkor már idén sikerül megvalósítani a restaurálás felét. Igyekszünk szakaszosítani a munkálatokat, hogy ezalatt ne kelljen bezárni a múzeumot – mondta lapunknak Gyarmati.
Tízezrek a nagyszabású tárlatokon
– A 2007-es Munkácsy-tárlat vezeti a Csíki Székely Múzeumban az elmúlt években szervezett kiállítások népszerűségi sorrendjét, aligha lehetne túlszárnyalni az akkori 62 ezres látogatószámot – magyarázta lapunknak Gyarmati Zsolt. Hozzátette: a tatárjárás korát bemutató Gyermekemet az országért! című vándorkiállítás 36 ezer látogatót vonzott 2009-ben, körülbelül ennyien voltak kíváncsiak a tárlatra a Kárpát-medence nyolc másik városában együttvéve. A 2009 októberében megnyitott Egyiptom művészete a fáraók korában című tárlatot 33 ezer személy tekintette meg, a 19. századi magyar festészet remekeit bemutató Barabás, Munkácsy, Szinyei és kortársaik című kiállításra pedig tavaly 20 ezren látogattak el. – Az elmúlt öt évben mintegy 200 ezer személy fordult meg a Csíki Székely Múzeumban, és ez a szám csak a nagyobb kiállításokra vonatkozik. Ha figyelembe vesszük, hogy Csíkszereda összlakossága 42 ezer fő, ez jelentős sikerként könyvelhető el – értékelte a múzeumigazgató. Tőle tudjuk ugyanakkor, hogy 2010-ben mintegy 50–80 ezer látogatója volt az intézménynek. Ezek azok az események, amelyek nem jöhettek volna létre partnereik – budapesti Szépművészeti Múzeum, Magyar Nemzeti Galéria stb. – nélkül.
Az állandó tárlatok mellett jelenleg két időszakos kiállítás tekinthető meg: február 25-ig látogatható a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum és a Fazakas és Kimmel gyűjtemény közös kávétörténeti kiállítása, A fekete leves, és február 6-ig tart nyitva a budapesti Forrás Galéria és a Csíki Székely Múzeum együttműködésének eredményeként megszervezett Boldogasszony című tárlat. – Hétvégenként hosszabbított nyitvatartással és kávéházzal várjuk az érdeklődőket a Csíki Székely Múzeumba. S bár ilyenkor télen, amikor Csíkban mínusz 8 fokot mutat a hőmérő higanyszála, s húsz centis hó van, az emberek nem szívesen mozdulnak ki otthonaikból, továbbra is azt tapasztaljuk: tetszik az embereknek, amiket szervezünk, szívesen jönnek hozzánk. Egy hónap alatt több mint ezren tekintették meg ezeket a tárlatokat – tette hozzá Gyarmati.
Múmiák és hoki a tervek között
Bőven vannak terveik az elkövetkező időszakra vonatkozóan a Csíki Székely Múzeum munkatársainak: Rejtélyek, sorsok, múmiák címmel májusban nyitják meg a Magyar Természettudományi Múzeum anyagából szervezett időszakos tárlatot. Ennek látogatói a 18. századi múmiákat ismerhetik meg közelebbről, ősszel pedig egy régóta dédelgetett álmukat valósítják meg az intézménynél dolgozók: Mikó-vár-történeti kiállítást nyitnak meg ekkor. – Az elmúlt években a várban és a vár előtti téren is jelentős feltárásokat végeztek a múzeum régészei, ezeket a munkálatokat mutatjuk meg filmvetítésekkel fűszerezve, s az emberek majd a leletek fölött haladhatnak el, szóval a feltárt darabokat is kiállítjuk – mondta Gyarmati. A csíksomlyói ferences nyomdát, a hagyományos népi mesterségeket, a megmentett szakrális kincseket bemutató és a zsögödi Nagy Imre munkáit felvonultató kiállítás mellett ez lesz az ötödik állandó kiállítása a Csíki Székely Múzeumnak.
Szintén Gyarmati Zsolttól tudjuk, hogy amennyiben a munkálatok ideje alatt a megyei könyvtár részlege elköltözik az épület déli szárnyából, annak helyére is érdekes kiállítást szerveznek. S ha már Csíkszeredát a hoki városaként is emlegetjük, egy jégkorong-történeti kiállítás megszervezése is a tervek között szerepel. – Ha az ember energiát és időt nem sajnálva munkálkodik, jelentős sikereket érhet el. Nagyon örülök annak, hogy az állami mellett a magánszféra is támogat bennünket. Évről évre abban a kivételes helyzetben vagyunk, hogy lehetőségünk nyílik műtárgyakat vásárolni. Ilyen értelemben is sikeresen zárult a 2010-es esztendő: Csíkszereda Megyei Jogú Város Önkormányzata küldetésének tekinti a helyi kultúra és művészet támogatását, a tőlük kapott gyorskölcsönből vásároltunk festményeket 18 ezer euró értékben a kolozsvári Quadro Galériától – tette hozzá a múzeumigazgató. Kifejtette: három nagy székely festőt tartunk nyilván: Márton Ferencet, Nagy Istvánt és Nagy Imrét, mindhármuktól jelentős anyag van a múzeum birtokában. A gyűjtemény ezúttal Nagy Istvánnak a 16 ezer euróért megvásárolt Pásztorok és Nagy István 2 ezer eurós Táj fákkal című képével bővült.
Pozitívan értékelte a csíkszeredai városvezetés és a múzeum, valamint a közintézmények és a magánszféra közötti együttműködést Székely Sebestyén György, a Quadro igazgatója. Úgy véli, szép lassan Kolozsváron is megvalósul egy ehhez hasonló hálózat, amelynek jó példája a galéria és a Művészeti Múzeum közös, a tavalyi Múzeumok éjszakája kapcsán szervezett rendezvénye. – A csíkszeredai múzeum vezetősége a képek aukciós árának jutalékából alkudott, ezáltal a magángyűjtők figyelmét is ráirányíthatjuk ennek jelentőségére – tette hozzá Székely Sebestyén
FERENCZ ZSOLT. Szabadság (Kolozsvár)

Ki jön Markó után? Vezércsere az RMDSZ-ben
Írta: tempetőfi
Markó Béla tizenkilenc év regnálás után letészi az RMDSZ-elnöki lantot. Ez most már tény, hosszas lebegtetés után tavaly év végén bejelentette, tulipános bajtársaim, szevasztok, ők meg hosszantartó, ütemes tapsviharral [sic!] fogadták a hírt, és az erdélyi néplelket alanyi jogon tükröző RMDSZ-es állóvíz rögvest alaposan fel is keveredett, hogy a megfelelő képzavarral éljünk. Kicsiny népünk lánglelkű vezérdalnokát viszont korai lenne temetni, marad miniszterelnök-helyettes és szenátor, illetve ha a forgatókönyve bejön, akkor a háttérben továbbra is meghatározó figurája lesz a romániai magyar politikának. Meg hát tizenkilenc év hosszú idő, Bélánk a kézivezérlés híveként a maga képére és hasonlatosságára formálta a rendszert, az érdekvédelmi szövetség jelenleg olyan, négyévente harci kutyává átphotoshoppolt palotapincsi, ami nagyon hasonlít a gazdira.
Markó Béla döntésének okát sokan sokféleképpen magyarázzák, én maradnék a legegyszerűbbnél: tizenkilenc év tényleg baromi hosszú idő, váteszünk nagyjából elért mindent, amit ebben a pozícióban el lehetett érni (most már másodjára miniszterelnök-helyettes), nemigen látom, mi motiválhatná a további elsősoros küzdelemben.
De Markó – amint arra a manna.ro vitaindítójában rámutattak – úgy megy, mintha maradna. Mindenki szíves figyelmébe ajánlotta Kelemen Hunor kulturális minisztert, akit a rossz nyelvek szerint már régóta kiszemelt-kinevelt utódjának, és a jelölőgyűlések során több meghatározó területi szervezet vezető grémiuma értette a finom célzást, lelkesen támogatják a szintén költő Kelement, aki ráadásul a fiatalítás nemes eszméjének is megfelel
Sima történetnek tűnt tehát a vezércsere, és mivel a választáshoz az erdélyi magyarság köréből 555 embernek van egyáltalán köze, ezért különösebb hullámokat nem vetett az ügy, Markó Hunor vagy Kelemen Béla, egykutya, legyintett az ucca fia. A vájtszeműbb újságolvasók még egy darabig kivártak, mert mintha-mintha kacsintgatott volna az elnökségre Borbély László jelenlegi környezetvédelmi és erdészeti miniszter is, és ez az RMDSZ belső viszonyainak ismeretében érdekes átrendeződéshez vezethetett volna. (Borbély annak a néhány meghatározó figurának az egyike, akik – egy közkeletű kép szerint – immár két évtizede az asztal körül ülnek, és míg a pincérek, illetve a kocsma közönsége cserélődött, ők fel nem álltak volna semmi pénzért; az ezredfordulóra ugyan félseggnyi helyet szorított magának egy-két új oligarcha, de a lényeges döntések közelébe őket sem engedték. A főmuftik között az egyensúlyt éppen Markó biztosította.) Oszt' sikerült kiegyezniük, Borbély nagy valószínűség szerint ügyvezető elnök lesz (vagyis a reális hatalom az ő kezébe fog kerülni), Kelemen Hunor pedig az ártatlanság hímporával elnöki szárnyain megköti azokat a politikai paktumokat, amelyek a hullafoltos tulipános lepke túlélését biztosítják, hogy neki is jusson a képzavarból.
Mert az RMDSZ nagy bajban van. A folyamatos hatalomközeliség erodálta a szervezet hitelét (1996 óta csupán egy évet linkeltek ellenzékben, és érdekességképpen jegyezném meg, hogy épp addigi legengedékenyebb ex-partnerük, a szocik golyózták ki őket a kormányból); a belső választások elszabotálása, a kritikus hangok partszélre szorítása, illetve a kontraszelektív káderpolitika a belső megújulást akadályozta meg. Ezt fejelték meg azzal, hogy amint lehetőség adódott rá, vinnyogva szaladtak vissza a kormányrúdhoz, pedig ha valakik, akkor ők pontosan tudták, hogy az ország szarban van. Románia csődközeli állapotában – melyért, bár nem szeretik hallani, ők is felelősek – érdemi mozgásterük nemigen maradt, az IMF romáiai országfelelőse, Jeffrey Franks gyakorlatilag megszabja számukra (is), hogy merre van az előre. Pénz kellett a költségvetési hiány csökkentésére, tehát pénzt vettek el a Zemberektől, valamint az önkormányzatoktól, sok RMDSZ-es polgármester gondolkodik most azon, hogy ciklusfelezőn túl mi a fenéből fog aszfaltoztatni, mert a göröngyös utat és a sötét éjjelt a székelyek is csak a himnuszban kedvelik.
Ráadásul a Tőkés László vezette Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) is bejelentette pártalapítási szándékát, amit már csak azért is komolyan kellett venniük, mert az új nemzetpolitikai konstellációban az EMNT felértékelődött (a Fidesszel hagyományosan szoros barátságban lévő EMNT-sek eddig félellenzéki szerepjátékként évről-évre Tusványoson mondták meg a tutit, ezzel a döntésükkel viszont kiléptek a védett akolmelegből, lesznek még utcai harcok a 2012-es önkormányzati választásokon, az előcsatározások már a könnyített honosítás kapcsán elkezdődtek).
Hogy még bonyolultabb legyen a helyzet, az elnökjelölti posztra két további politikus is bejelentkezett, időrendben elsőként Eckstein-Kovács Péter, a román államfő jelenlegi kisebbségi tanácsadója, a szabadelvű platform vezetője. Itt szükségesnek tűnik megjegyezni: Magyarországgal ellentétben Erdélyben az égadta világon semmit sem jelent a zsidó származás, a históriai térben és időben eltévedt kurucolvasók elméjén kívül nem létezik zsidókérdés; és bár liberális értelmiségünk néha szívesen csatlakozik az anyamagyar rettegőkórushoz, befolyásuk nagyjából egyenlő a nullával, Erdélyben a liberalizmus elefántcsonttoronyban ülő értelmiségiek és agresszíven egydimenziós logikájú fiatalok szűk körének hitvallása. Ecksteinra RMDSZ-es belső körökben hamar rásütötték a billogot, hogy az elnök embere, Traian Băsescu rajta keresztül akarja szétverni a pártot, suttogják, és a kollégák csak azért nem röhögik őket szembe, mert a kollektív ellenségkép ilyet nem tesz lehetővé.
A másik aspiráns némiképp meglepetés, Olosz Gergelynek hívják a háromszéki képviselőt, és róla – azon kívül, hogy igen-igen jó barátságot ápol Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettessel, és hogy a napokban fogadta Orbán Viktor is – annyit lehet tudni, hogy Markó akaratával szemben választották meg képviselőházi frakcióvezetővé. Oloszt egyébként a suttogó propaganda a román Demokrata-Liberális Párthoz (Băsescu holdudvarához) köti, tény, hogy jó viszonyban van Elena Udrea fejlesztési miniszterrel, akit mindannyiunk hajóskapitánya különösképpen kedvel.
Itt tartunk most. Mindhárom jelölt a változás szükségességével korteskedik, hívószavaik közé tartozik a szolidaritás és az autonómia is, midhárom jelölt szorosabbra fűzné a viszont a Fidesszel (Markó annak idején – az általa hangoztatott egyenlő távolság elvével ellentétesen – már két forduló között gratulált Medgyessynek, és ezt a fideszesek nem felejtették el neki). A kártyavető politológusok szerint inkább Kelemen Hunornak van esélye a trón elfoglalására. Mert túl az atyai pártfogón a pártapparátus is alá dolgozik, a két másik jelölt azzal vádolja a rendszert, hogy tisztességtelen előnyhöz juttatják az új üdvöskét. Tehát innen nézve valószínűnek tűnik, hogy sikerül erőből átnyomni Hunort (amint azt a Kelemen 2009-es államfőjelöltsége előtti belső viták is megmutatták, nagyjából az történik, amit Markó akar, akkor Hunort akarta megfuttatni, és lőn), vagyis amennyiben Eckstein vagy Olosz nyerne, nem csak én lepődnék meg.
A lényeges kérdések amúgy nem az elnök személye körül forognak: a kongresszushoz közeledve egyre erőteljesebben fogalmazódott meg – főleg a székelyföldiek részéről – a megyék feletti regionális szerveződések iránti igény, illetve az önkormányzati vezetők döntéshozatali súlyának növelése. A megyei tanácselnökök, valamint városállamaink polgármesterei részt követelnek az irányításból, amit csak az eddig erőteljes Bukarest-központúság rovására lehet megvalósítani. Egy erős székelyföldi RMDSZ keresztbe tud feküdni országos szinten is, meglehetősen nagy érdekérvényesítési ponteciával bírhat, és ez a játék az RMDSZ-en belül még szokatlan.
A másik kérdés, hogy Hunor (Péter, Gergely) az így többletbefolyáshoz jutó – és eddig többnyire a Markó-Borbély vonalhoz becsatolt – regionális kiskirályok között képes lesz-e megteremteni az együttműködéshez szükséges konszenzust. Mert bár minden normális ember úgy gondolná, hogy Székelyföld mint belső anyaország gazdasági megerősítése Közép-Erdélynek és a Partiumnak is érdeke, a romániai kialakult gyakorlat szerint ami ide megy, az onnan fog hiányozni. És nem csak azért, mert a románok nem bolondok nemzetállamuk érdekei ellen dolgozni – hanem azért is, mert nincs pénz az államkasszában. Nagyon nincs, és ahogy kinéz, a közeljövőben nem is lesz. Ami kevés pedig ott csörög, az a nagyobb kormánypártnak is kell, már amennyiben a 2012-es választásokon egyáltalán labdába akarnak rúgni. A közös kassza kulcsa mindenesetre náluk van.
2012-re tehát az a polgármester fog biztosan aszfaltozni (közművesíteni, színházat gründolni, iskolát renoválni, munkahelyeket megmenteni stb.), akinek ezekre sikerül uniós pénzeket megpályáznia, vagy más forrásokat is be tud vonni. Mandiner.blog.hu

A Szociáldemokrata Tömörülés Eckstein Kovács Péterre szavazott
Szombaton Marosvásárhelyen tisztújító országos tanácskozáson döntött az RMDSZ Szociáldemokrata Tömörülésének platformja arról, hogy melyik elnökjelöltet támogatja az RMDSZ februári kongresszusán.
Az ülésen meghallgatták és elfogadták az elnökség beszámolóját, elfogadták a platform alapszabályzatát, szavaztak arról, hogy melyik elnökjelöltet támogatják az RMDSZ februári kongresszusán és a kongresszusi küldöttekről.
A beszámolóban Kira Miklós emlékeztetett, hogy a Szociáldemokrata Tömörülés jelenlegi formájában és felépítésében 2007. december elejétől létezik, a Demokratikus Újbaloldali Fórum és a Szociáldemokrata Tömörülés egybeolvadása nyomán. A platform a szociális kérdések reális felmérését, a gazdasági nehézségek szülte helyzet méltányos megoldásainak keresését tűzte ki céljául.
Az alapszabályzat elfogadása után került sor a tisztújításra. Titkos szavazással választották meg az elnököt és a négy alelnököt. Elnök: Gál Éva, alelnökök: Kira Miklós (ügyvezető alelnök), Bánhegyesi József (gazdasági alelnök), Gulácsi Pál (szervezési alelnök), György Ilona (kommunikációs alelnök).
A szavazást követően Gál Éva megköszönte a bizalmat, és ígérte, hogy minden erejével igyekszik majd rászolgálni erre.
A tanácskozáson jelen volt Szép Gyula, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, aki rámutatott: az RMDSZ februári kongresszusa más lesz, mint az eddigiek, amikor Markó Bélának gyakorlatilag nem volt kihívója. A három jelölt komoly kihívást jelent, s reményét fejezte ki, hogy a következő szövetségi elnök legalább annyira egyben tudja tartani az RMDSZ-t, mint Markó Béla.
Az RMDSZ-elnökjelöltekről titkos szavazással döntöttek. A szavazás eredménye: 26 leadott szavazatból 25 érvényes, 1 érvénytelen. Eckstein Kovács Péter 17, Kelemen Hunor 8, Olosz Gergely 0 szavazatot kapott.
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)

Ismét prioritás a kisebbségi törvény
A kormány kérni fogja a parlamentet, hogy fogadja el a nemzeti kisebbségek jogállását szabályozó törvényt, amely mintegy négy évvel ezelőtt akadt el az alsóházban. A törvény elfogadásának határidejeként 2011 június végét határozták meg. A kisebbségi törvényt máris fölvették a kormány prioritáslistájára azon jogszabályok közé, amelyeket még a tavaszi parlamenti ülésszakban el kívánnak fogadtatni. Emil Boc legutóbb egy évvel korábban nevezte kormányzati prioritásnak a törvényt, 2010 február elején június végét szabta a jogszabály elfogadásának határidejéül. Azóta nem történt előrelépés a törvény ügyében.
Az RMDSZ által kidolgozott és 2005-ben benyújtott kisebbségi törvényt a szenátus annak idején elvetette, ugyanakkor tovább került a képviselőházba, amely döntéshozó kamarának számít ebben a témában. A törvény 2007-ben az alsóházban is elakadt, jórészt a jelenleg az RMDSZ-szel koalícióban kormányzó Demokrata-Liberális Párt (PDL) honatyáinak obstrukciója miatt. A törvény elfogadását akkor hevesen ellenző párt képviselői ugyanis sorozatosan távol maradtak a bizottsági ülésektől, így a szaktestületek határozatképtelensége miatt a jogszabály megvitatása nem haladt előre.
Kelemen Hunor művelődési miniszter, az RMDSZ elnöki tisztségének elnyerésére a legesélyesebbnek tartott jelölt szombaton Besztercén leszögezte: a szövetség számára az idei legfőbb prioritás a kisebbségi törvény elfogadása, valamint a fejlesztési régiók átrajzolása olyan formában, hogy a székelyföldi és a partiumi megyék is azonos régióba kerüljenek, így azok a hagyományos tájegységeket is tükrözzék.
A kisebbségi törvény egyébként már korábban is szerepelt a kormány prioritáslistáján. Emil Boc miniszterelnök tavaly februárban a képviselőház plénumában felszólalva a jogszabály mielőbbi elfogadására buzdította a honatyákat, mondván, hogy az elengedhetetlen egy demokratikus társadalomban. A kormányfő akkor azt mondta: a törvényt legkésőbb 2010 június végéig el kell fogadni a parlamentben. Az azóta eltelt egy évben semmiféle előrelépés nem történt a jogszabály ügyében.
A törvénytervezet fontos eleme, hogy államalkotó tényezőnek ismeri el a nemzeti kisebbségeket, és szavatolja a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogát etnikai, kulturális, nyelvi és vallási önazonosságuk megőrzéséhez, fejlesztéséhez és kinyilvánításához való jogát.
Az egyik leglényegesebb pont szerint a jogszabály szavatolná a kulturális autonómiát, lehetővé téve, hogy a különböző nemzetiségek Kulturális Autonómiatanácsokat hozzanak létre, amelyek közvetítésével döntési jogkörhöz jutnának a kulturális, nyelvi és vallási identitást érintő kérdésekben. Krónika (Kolozsvár)

Eckstein-Kovács Pétert támogatja az RMDSZ három platformja
Eckstein-Kovács Péter támogatása mellett döntött január 29.-én, szombaton marosvásárhelyi ülésén az RMDSZ Szociáldemokrata Platformja. A 26 küldöttből 18 szavazott Eckstein-Kovács Péterre, 7 Kelemen Hunorra és 1 szavazat érvénytelen volt.
A nyolc platformja közül eddig hét nyilvánult meg az RMDSZ-elnökjelöltek támogatását illetően, a hétből három pedig – a Szabadelvű Kör, a Nők a Nőkért Szövetség, illetve a Szociáldemokrata Platform – Ecksteint támogatja.
Eckstein leszögezte: „A platformok rendkívül fontosak a Szövetség számára, az általuk képviselt különböző értékek révén biztosítják az RMDSZ világnézeti sokszínűségét". Hozzátette: „A platformok az RMDSZ ideológusai, az értékelvű politizálás alapját jelentik".
„Amíg a területi szervezetekre az RMDSZ központi apparátusa szemmel láthatóan jelentős nyomást gyakorol, hogy az egyik jelölt esélyeit növeljék, addig a platformok esetében érvényesülnek a demokrácia szabályai, ezt jól szemlélteti az a tény is, hogy az eredmények színesebb képet mutatnak. A platformok jelentik ebben a pillanatban a szabadság kis köreit az RMDSZ-ben.” – fogalmazott az elnökjelölt. Krónika (Kolozsvár)

Fordulópont az RMDSZ-ben?!
Regionális stratégiákra és az értelmiségre volna szükség
Fordulópont előtt áll az RMDSZ, hangsúlyozta Kelemen Hunor péntek délután a vajdahunyadi magyar házban, ahol kampányútja során a magyar egyházak és civilszervezetek képviselőivel találkozott.
Átgondolni a szövetséget
Nemcsak az RMDSZ áll fordulópont előtt, hanem az erdélyi magyarság is, mert a kettő között szoros a kapcsolat: az RMDSZ nem működhet a magyarság támogatása nélkül, a közösségnek pedig szüksége van arra, hogy érdekeit és értékeit politikailag képviseljék. 21 évig ez jól működött, s a jövőben fokozni kell az együttműködést.
Mindenekelőtt az értelmiséget kell visszanyerni, „szerepét gyakran alulértékeltük, szükségünk van véleményére”, hangsúlyozta Kelemen Hunor, miután a magyarság előtt is bemutatta politikai programját, mellyel harcba száll az RMDSZ elnöki tisztségéért. Hogy miként juttatnának nagyobb szerepet az erdélyi magyar értelmiségnek, arra konkrét válasz nem született, mivel a két tervezett döntéshozó fórumban, a 17 fős elnökségben és a 25-27 személyes állandó tanácsban ugyanis az RMDSZ helyi szervezetei, ifjúsági szervezetek, SZKT-tagok stb. kapnának helyet.
Amúgy az RMDSZ fokozott figyelmet szán a regionális gondokra, regionális stratégiák kidolgozását tervezik, külön a Székelyföldnek, a Partiumnak, a közép-erdélyi vegyes vidéknek és a dél-erdélyi szórványnak. Olyan stratégiák, melyek az ottani emberek, közösségek problémáiból indulnak ki. Csakhogy ezek igen eltérőek, a székelyföldieket teljesen más problémák foglalkoztatják, mint a szórványban élőket, s gyakran tudomást sem vesznek a többiekről. Kényes téma, ezért a régiós stratégiák egymás kiegészítői kell hogy legyenek, nem egymás konkurensei. Olyan elképzelések is vannak, hogy a megyei szervezetek helyett régiós szervezetek alakuljanak, ami Kelemen Hunor szerint igen veszélyes lehet, mert ezáltal az egymástól földrajzilag és szemléletileg igen távol eső két legerősebb erdélyi magyar tömb, a keleti Székelyföld és a nyugati határvidéki Partium egymásnak feszülhetnek, amivel nyilván az egész erdélyi magyarság kerülne hátrányba.
Kedvező demográfiai fordulat?
Ilyesminek nem szabad bekövetkeznie, főleg, amikor az erdélyi magyarság helyzetében bíztató jelek mutatkoznak. Ezeket valószínűleg a tavaszi népszámlálás is kimutatja, véli Kelemen Hunor, a kolozsvári magyar demográfusok tanulmányaira hivatkozva. Abszolút számban az erdélyi magyarság bizonyára csökken valamelyest a 2002-es szinthez képest, viszont összlakosságon belüli aránya aligha. Sőt, talán növekszik is, mivel az elmúlt 9 évben a románság köréből millióan vándoroltak külföldre, miközben a magyarság stabilizálódott a kilencvenes évek nagy kivándorlási hulláma miatt. Sőt, a Székelyföldön és a Partiumban a kilencvenes évek rohamos természetes fogyása is befejeződött, a demográfusok bizonyos méretű fellendülésre is számítanak. Ezen kívül a magyar öntudat is megerősödött, kevesebb lesz a magát románnak valló eset, mint korábban, még a vegyes házasságokban is. Ráadásul az immár 10 éves magyar iskolahálózatnak köszönhetően, s az RMDSZ politikai tevékenysége nyomán visszaszoruló román hatósági nyomás révén, a moldvai Csángóföldön is minden valószínűséggel többen vallják magukat magyarnak, mint korábban.
Éppen emiatt roppant fontos, hogy a népszámláláson minél többen vallják magyarságukat, fordult Kelemen Hunor az egyházak képviselőihez. Minden magyart meg kell győzni, hogy a kérdezőbiztos előtt is vállalja nemzetiségét. Itt a szórványban ez nehezebb, mint a tömbvidékeken, ahol sok lesz a magyar kérdezőbiztos, s magyar nyelvű kérdőívek is lesznek.
Visszatérve RMDSZ-elnöki elképzeléseire, Kelemen Hunor nyíltan Borbély László környezetvédelmi minisztert javasolná a politikai feladatokra létrehozandó alelnöki tisztségre, míg az adminisztratív jellegű főtitkáriba (a jelenlegi ügyvezető elnöki) viszont mindenképpen fiatal politikust látna. Van is 3-4 ügyes jelölt, aki legalább olyan ügyes lehet, mint a vajdahunyadi Takács Csaba, aki 1993 és 2007 között, majd 2009-től máig tölti be az ügyvezető elnöki tisztséget.
Politika helyett kultúra
A Hunyad megyei magyar egyházak és civilszervezetek képviselői azonban inkább kulturális miniszteri minőségében fordultak Kelemen Hunorhoz. Hogyan lehetne végre befejezni a vajdahunyadi kastély 1998 óta tartó felújítását, hogyan lehetne minisztériumi finanszírozást szerezni a magyar kulturális rendezvényeknek, egyházaknak? A kastély renoválása aligha érhet véget egyhamar, mert ahhoz több millió euró szükséges, a Kelemen vezette minisztérium éves költségvetése pedig olyan 50 millió lej. Amiből az összes romániai történelmi műemléket, színházakat, kulturális fesztiválokat, képzőművészetet, festéseszet stb. finanszírozni kell. A történelmi magyar műemlékekre amúgy is jelentős hányad jut a kulturális minisztérium költségvetéséből, olyan 19-20%, míg az elődje költségvetésében az arány 0,9% volt! Jelenleg a gyulafehérvári római katolikus püspökség, valamint a csíkszeredai Mikó-vár renoválása a két legjelentősebb projekt, melyeket a minisztérium finanszíroz.
Az egyéb kulturális rendezvények támogatására a pályázatokat minél hamarabb, legkésőbb péntekig, február 4-ig le kell adni, amíg elkészül a minisztérium költségvetése. Ezután legfeljebb akkor juthat némi pénz, ha valamelyik finanszírozásra tervezett rendezvényt nem tartják meg, vagy kisebbre sikerül.
Lehetőségek tehát vannak, politikai és kulturális téren egyaránt. Az erdélyi magyarságnak és az RMDSZ-nek ki kell használniuk ezeket. Szorosan együttműködve, ahogy a rendezvény házigazdái, Winkler Gyula EP-képviselő és Dézsi Attila, Hunyad megye prefektusa is hangsúlyozták Kelemen Hunorral egyetemben.
Chirmiciu András. Nyugati Jelen (Arad)

Menetel Kelemen Hunor
Három további szórványmegye támogatja Kelemen Hunort a február végi RMDSZ-elnökválasztáson – vált ismertté a hétvégi küldöttgyűlések nyomán.
Három további szórványmegye támogatja Kelemen Hunort a február végi RMDSZ-elnökválasztáson – vált ismertté a hétvégi küldöttgyűlések nyomán.
Pénteken az RMDSZ Arad és Szeben megyei területi szervezeteinek küldöttgyűlése döntött: Aradon a művelődési miniszter 32 támogató szavazatot kapott Olosz Gergely képviselőházi frakcióvezető 7 és Eckstein-Kovács Péter államelnöki tanácsos 3 szavazatával szemben, míg Szeben megyében 52 RMDSZ-küldött szavazott Kelemenre és 16 Ecksteinra; itt Olosz egyetlen voksot sem kapott.
Szombaton Beszterce-Naszód megyén volt a sor. Itt – Kelemen és Eckstein jelenlétében – szintén titkos szavazással a művelődési miniszter 36, Eckstein 8, Olosz pedig egyetlen voksot könyvelhetett el. A besztercei küldöttek ezzel megerősítették a megyei állandó tanács múlt heti, szintén Kelement támogató döntését.
Kelemen Hunyad megyében folytatta hétvégi „szórványkörútját”, ahol megköszönte a hunyadi RMDSZ támogatását; erről a szervezet már decemberben döntött. Winkler Gyula megyei RMDSZ-elnök házigazdaként elmondta: nem volt erről nagy vita, hiszen „a hunyadiak úgy gondolják, Kelemen Hunor közülük való, mert számtalan esetben segítette az itt élő közösséget”.
Nem döntött viszont egyetlen jelölt támogatásáról sem a Temes megyei RMDSZ: a választmányi ülés mintegy száz küldöttje szombaton úgy határozott: a kongresszusi küldöttekre bízzák, hogy választási programjaik tanulmányozása nyomán „arra a jelöltre adják a voksukat, akire jónak látják”.
Platformvigasz Ecksteinnak
Miután a hétvégén ülésező megyei szervezetek egyike sem állt ki mellette, Eckstein-Kovács Péter egy RMDSZ-platform támogatásával vigasztalódott. A szombaton, Marosvásárhelyen ülésező Szociáldemokrata Platform 26 küldöttje közül 18 szavazott Eckstein-Kovács Péterre, 7 Kelemen Hunorra, 1 szavazat pedig érvénytelen volt.
Olosznak itt sem termett babér; a háromszéki képviselő eddig egyetlen területi szervezet, a Történelmi Máramaros támogatását élvezi, míg Eckstein mellett eddig szintén egy területi – a Kolozs megyei –, valamint három platform állt ki. Kelemen Hunor ezzel szemben már tizenkét területi szervezet támogatását mondhatja magáénak.
Tőkést hívja harcba Olosz
Olosz egyébként nem jelent meg a küldöttgyűlések egyikén sem, a képviselőházi frakcióvezető ugyanis a hétvégén „külső támogatást” keresett az RMDSZ-elnöki jelöltségéhez. Olosz Tőkés Lászlóval, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) pártalapításra készülő elnökével találkozott Nagyváradon azután, hogy csütörtökön Budapesten Orbán Viktor magyar miniszterelnök is fogadta.
Olosz Nagyváradon Tőkéssel egyetértésben az RMDSZ-t bírálta. Mint mondta, a szövetséget ernyőszervezetként szokás nevesíteni, csakhogy meglátása szerint „ez az ernyő ma lehúzott állapotban van: egyfelől azért, hogy a más véleményen lévőket kizárják, másfelől pedig azért, hogy az erdélyi magyar közösség ne láthassa, mi történik alatta”.
Kritikákat fogalmazott meg az RMDSZ vezetőségével szemben Eckstein is, aki a csütörtöki, Maros megyei küldöttgyűlés megszervezését tartotta antidemokratikusnak. „A kerületi szervezetekre az RMDSZ központi apparátusa szemmel láthatóan jelentős nyomást gyakorol” – fogalmazott közleményében Eckstein.
Mint ismeretes, az RMDSZ február 26-27-én Nagyváradon rendezendő tisztújító kongresszusán az eddigi elnök, Markó Béla már nem kívánja újra jelöltetni magát. Markó Béla, aki tizennyolc éve áll a szövetség élén, nem titkolta, hogy Kelemen Hunort szeretné utódjaként látni. Új Magyar Szó (Bukarest)

A kormány kéri a parlamenttől, júniusig fogadja el a kisebbségi törvényt
A kormány felkérte a parlamentet, véglegesítse a négy évvel ezelőtt elakadt, a kisebbségek jogállásáról szóló törvény elfogadási procedúráját, a javasolt időpont 2011 júniusa.
A dokumentum szerepel a kormány idei első parlamenti ülésszakra benyújtott prioritáslistáján.
A kisebbségek jogállásáról szóló törvényt 2005-ben kezdeményezték, a szenátus elutasította, és négy éve áll a képviselőház szakbizottságaiban, ahol többször elnapolták a vitát kvórum hiányában.
Kelemen Hunor művelődési miniszter szombaton azt nyilatkozta, hogy az RMDSZ 2011-es és 2012-es prioritásai között szerepel a kisebbségi törvény és a fejlesztési régiók átszervezéséről szóló jogszabály, kifejtve: meggyőződése, hogy a jövő év végéig az RMDSZ-nek sikerül véglegesítenie a két tervezetet.
A kormány azt is kéri a parlamenttől, február végéig fogadja el a tulajdonok megadózására vonatkozó jogszabályt és júniusig az egészségügyi jegyekről szóló törvényt.
(Mediafax) Nyugati Jelen (Arad)

Szász Jenő: az erdélyi magyar jobboldal fogjon össze az RMDSZ ellen
Az erdélyi magyar jobboldal összefogása az egyetlen járható út az RMDSZ zsákutcába vezető politikájával szemben – jelentette ki Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke. Mint mondta, a helyhatósági választásokon az MPP készen áll arra, hogy saját jelöltlistáin helyet adjon az EMNT vagy az SZNT képviselőinek, ám ha megalakul az EMNP, a jobboldalnak koalíciót kell létrehoznia az RMDSZ ellenében.
Az erdélyi magyar jobboldal összefogása az egyetlen járható út az RMDSZ zsákutcába vezető politikájával szemben – jelentette ki tegnap Sepsiszentgyörgyön Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke (képünkön). Leszögezte: a polgári párt hajlandó az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal (EMNT) együttműködni, akkor is, ha a Tőkés László szervezete nem tudja bejegyeztetni az Erdélyi Magyar Néppártot (EMNP).
Szász Jenő elmondta: a 2012-es helyhatósági választásokon az MPP készen áll arra, hogy saját jelöltlistáin helyet adjon az EMNT vagy az SZNT képviselőinek, ám ha megalakul az EMNP, a jobboldal koalíciót kell létrehozzon az RMDSZ ellenében. A politikus szerint az MPP kényszerhelyzetben van, hiszen a törvény szerint ha egymás után két parlamenti választáson nem indít jelöltlistát, nem működhet tovább pártként. „A nemzeti oldal megerősítése esély arra, hogy rendszerváltásra kerüljön sor az erdélyi magyar politikában, ám ha nem állítjuk fel a nemzeti alternatívát, óriási lehetőséget szalasztunk el” – mondta a pártelnök. Szász Jenő elmondta továbbá, a közeljövőben tárgyalni kíván javaslatairól Tőkés Lászlóval, a találkozó előkészületei javában zajlanak. „A közösség érdekei fontosabbak az egyéni sérelmeknél, s bár az elmúlt időszakban Tőkés László sokszor megcsípett, ezeken felül tudok emelkedni” – szögezte le az MPP vezetője.
Szász szerint Kövér László, a magyar Országgyűlés elnöke legutóbbi találkozásuk alkalmával kijelentette, amennyiben Kelemen Hunor lesz Markó Béla utódja az RMDSZ élén, a szövetség megítélése a Fidesz szempontjából semmit nem változik. „Kelemen Hunor hamarabb lett győztes, mint jelölt, és káderlapja bizonyítja, hogy a személycserén kívül érdemben nem változik semmi az RMDSZ-ben” – szögezte le Szász Jenő, aki újra kitért arra, hogy Kelemen Hunor családja 1989 előtt többet járt a pártszékházba, mint templomba.
A polgári párt elnöke bejelentette továbbá, hogy februárban több székely városban, így Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen és Marosvásárhelyen is nyitnak úgynevezett állampolgársági irodát, ahol a honosítás megszerzésében nyújtanak támogatást. Gyergyószentmiklóson már működik MPP-s állampolgársági iroda, amely a demokrácia-központokhoz hasonlóan teljes körű szolgáltatást nyújt az érdeklődőknek. „Megvan a magyarországi politikai támogatottság erre, és az MPP irodáinak a segítségével összeállított iratcsomókat a konzulátusokon és magyarországi önkormányzatokon is elfogadják” – mondta Szász Jenő.
„Szász Jenő kérjen bocsánatot”
„Szász Jenő valótlanságokat állít Kelemen Hunorról és szüleiről, és azt kérjük a polgári párt elnökétől, hogy kérjen nyilvánosan bocsánatot nyilatkozataiért” – olvasható többek közt abban a nyílt levélben, melyet a csíkkarcfalvi Mártonffy György Általános Iskola egykori és jelenlegi igazgatója látott el kézjegyével. Fülöp Aranka nyugdíjazott pedagógus és Fülöp László iskolaigazgató a levélben utalnak az MPP-elnök egy korábbi nyilatkozatára, melyben kijelentette: nagyon érdekesnek találja, hogy az 1989-es rendszerváltáskor egyetlen családot üldöztek el a csíki medencéből, Kelemen Hunor szüleit. A pedagógusok levelükben leszögezik: a politikus édesanyja, Kelemen Magdolna kultúrigazgatóként és Kelemen János, a helyi termelőszövetkezet, majd ’90 után a gazdatársulás vezetőjeként köztiszteletnek örvendtek Karcfalván, és csak 2004 után költöztek el a faluból. Bíró Blanka. Krónika (Kolozsvár)

RMDSZ: „őszödi beszéd”
A Hotnews hírportál közzétett egy mintegy százperces hangfelvételt, amely a Maros megyei RMDSZ január 27-én zárt ajtók mögött lezajlott területi küldöttgyűlésén készült, miután a sajtó képviselőit távozásra kérték. Az ülésen az RMDSZ-elnökjelöltek röviden ismertetik programjukat, Olosz Gergely kivételével, aki nem volt jelen, és levelet küldött a testületnek.
"Sokat jártam az országban, de ilyen még nem volt, hogy a sajtót kirakni, hogy a személyre szóló szavazás ne legyen titkos, ezzel transzparencia, demokrácia köszönő viszonyban nincsen" — kezdte beszédét Eckstein-Kovács Péter. Szerinte változtatni kell az RMDSZ-vezetőség struktúráján, a döntéshozatalba be kell vonni a helyi szervezetek vezetőit és az RMDSZ-es polgármestereket is. Nem támogatja a szervezet túlbürokratizálását, és nem támogatja a politikai alelnöki tisztség létét sem. Egy politikai struktúrában az elnök dönt, és ő is kommunikál politikai síkon, egy politikai alelnök gyengíti az elnök pozícióját — fejti ki. Karcsúsítani kell az ügyvezető elnökséget, de nem kell megszüntetni. Eckstein többek között azt is elmondja: sem Tőkés László, sem Orbán Viktor, sem pedig Traian Băsescu oldalán nem áll. "De elmentem, és beszéltem Tőkéssel, mivel kell a közös akarat ahhoz, hogy 2012-ben ott legyünk" — fogalmaz.
Kelemen Hunor beszédében többek között kifejtette: ő és sokan mások Markótól, a Kárpát-medence legnagyobb magyar politikusától tanulták mindazt, amit tudnak, de ő nem Markó Béla, döntései pedig a saját döntései lesznek, a legszélesebb konzultációk alapján. Leszögezte: ha őt választják RMDSZ-elnöknek, Borbély Lászlót javasolja majd politikai alelnöknek, mivel a tapasztalatára, tudására szükség van, de azt is javasolja majd, hogy a területi szervezetek jelen legyenek a szövetség vezető testületeiben. A magyar—magyar kapcsolatokról Kelemen azt mondta: 2012-ig ki kell alakítani egy olyan együttműködést, amely nem veszélyezteti az RMDSZ parlamentbe jutását. "Ezért az EMNT-vel, az EMNT-ből alakuló párttal érdemes tárgyalni, és ahogy meg tudtunk egyezni 2009-ben, ha szükséges, meg tudunk egyezni 2012-ben is. Az MPP-vel én nem látom ebben a pillanatban a lehetőségét, hiszen ővelük egyszer már versenyeztünk, és megnyertük a versenyt 82 százalékkal az önkormányzatokban" — fogalmazott.
"A pártok belső dolgaikról a sajtó kizárásával döntenek, ezért helyes ezt a technikai jellegű ülést zárt ajtók mögött tartani" — hangsúlyozta felszólalásában Kelemen Attila, az RMDSZ Maros megyei elnöke. Hozzátette: nem szeretné, ha éppen Băsescu tenne "nekünk" elnököt, de azt sem szeretné — és ezt a másik jelöltnek is megmondta korábban —, "hogy valamelyik magyarországi párt gondolná azt, ezentúl az RMDSZ a zsebében lesz, és majd akkor csepegtet valamit nekünk, ha úgy gondolja, hogy megérdemeljük".
Markó Béla demagógiának nevezi azt a vélekedést, hogy a sajtónak jelen kell lennie valamennyi RMDSZ-döntés meghozatalakor. "Már eddig is mennyi minden elhangzott, amit nem szívesen látnánk viszont a sajtóban, nem azért, mert nem vállaljuk a véleményünket, de itt tisztán, világosan, sarkosan, néha bántóan elmondjuk egymásnak a véleményünket. A zárt tanácskozásnak ez a lényege, nem a titkolózás, hogy ne arra gondolva beszéljen egyikünk sem, hogy azzal foglalkozzék, ebből holnap az újságban mit lát viszont" — mondta a szövetségi elnök. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Folytonosság a MIÉRT-ben
A Szatmárnémetiben megrendezésre került MIÉRT Országos Küldöttgyűlés alkalmával a jelen levő 69 küldött a következő két éves elnöki mandátumra is Bodor Lászlónak, a szervezet eddigi elnökének szavazott bizalmat.
Vasárnap, a Küldöttgyűlés zárónapján tartott sajtótájékoztatón a MIÉRT régi és egyben új elnöke kihangsúlyozta: „Az által, hogy a szervezetünk küldöttei a hétvégén megerősítettek tisztségemben, azoknak az értékeknek a továbbviteléről döntöttek, amelyeket az elmúlt két évben, a MIÉRT elnökeként kifejtett tevékenységem során képviseltem. A jövőre nézve is prioritásaimnak tekintem a MIÉRT tagszervezeteinek a megerősítését, az erdélyi magyar fiatalok hatékony érdekképviseletét, illetve a szervezetnek a társadalomszervezésben és a magyar fiatalok versenyképességének biztosításában játszott kulcsfontosságú szerepét”.
A folytatásban Bodor László a MIÉRT elnökség kibővült struktúrájáról tájékoztatta a sajtó képviselőit, továbbá ismertette a Küldöttgyűlés által elfogadott Markó Attila melletti állásfoglalást, illetve a zárónyilatkozatot. „A Magyar Ifjúsági Értekezlet az RMDSZ-el fenntartott partnerségi viszonyában is a folytonosságra törekszik, melynek értelmében javasolja a területi tanácsoknak és azok kongresszusi küldötteinek, hogy Kelemen Hunor elnökjelöltet támogassák az RMDSZ 10. Kongresszusán” – jelentette be.
Grüman Róbert, a MIÉRT újonnan megválasztott ügyvezető elnöke az elmúlt napok tanácskozásaira és lobbizásaira reflektálva elmondta: „Az idei küldöttgyűlésen egy olyan versenynek voltunk részesei, mely egy demokratikus szervezetnek a javát szolgálja. Az egyeztetéseink során mindvégig azt kerestük, ami összeköt minket és nem azt, ami szétválaszt. Ennek következtében úgy gondolom, hogy a hétvége folyamán lehelyeztük a következő két évre a szervezet alapjait és egy erősebb MIÉRT-el folytathatjuk utunkat”. MIÉRT-közlemény. Erdély.ma

Kiszivárgott a Maros megyei RMDSZ zárt TKT-ülésének hangfelvétele
Kiszivárgott egy hangfelvétel, amely a Maros megyei RMDSZ január 27-én, zárt ajtók mögött lezajlott területi küldöttgyűlésén készült, miután a sajtó képviselőit távozásra kérték. A felvételen – amelyet vélhetően az ülés egyik résztvevője készített – hallható, amint Borbély László ügyvezető alelnök, a Területi Küldöttek Tanácsának (TKT) elnöke megnyitja az ülést, majd az RMDSZ-elnökjelöltek röviden ismertetik programjukat, Olosz Gergely kivételével, aki nem volt jelen, és levelet küldött a testületnek. Eckstein-Kovács Péter kifogásolja az gyűlés demokratikus jellegét, mivel az újságírók nem vehetnek részt a tanácskozáson.
Miután a testület egy perces néma csenddel adózik a nemrég elhunyt Szabó Károly RMDSZ-szenátor emlékének, a jelen lévő két elnökjelölt – Eckstein-Kovács Péter és Kelemen Hunor – egyenként tíz percben ismertetik célkitűzéseiket és programjukat.
Hotnews hírportál által közzétett, mintegy száz perces hangfelvétel szerint Borbély László szavazásra bocsátja, hogy az ülés zárt ajtók mögött folyjon, a Maros megyei RMDSZ Területi Állandó Tanácsa és az ügyvezető elnökség javaslatára. A 86 küldött közül 73 volt jelen az ülésen, a szavazáson pedig egy ellenszavazattal támogatták, hogy a jelöltek meghallgatása és a tanácskozás zárt ajtók mögött történjen. Sokat jártam az országban, de ilyen még nem volt, hogy a sajtót kirakni, hogy a személyre szóló szavazás ne legyen titkos, ezzel transzparencia, demokrácia köszönő viszonyban nincsen” – kezdi beszédét Eckstein-Kovács Péter.
Eckstein kifejti, változtatni kell az RMDSZ-vezetőség struktúráján, a döntéshozatalba be kell vonni a helyi szervezetek vezetőit és az RMDSZ-es polgármestereket is. Nem támogatja a szervezet túlbürokratizálását, és nem támogatja a politikai alelnöki tisztség létét sem. Egy politikai struktúrában az elnök dönt és ő is kommunikál politikai síkon, egy politikai alelnök gyengíti az elnök pozícióját, fejti ki. Karcsúsítani kell az ügyvezető elnökséget, de nem kell megszüntetni.
Eckstein többek között azt is elmondja: sem Tőkés László, sem Orbán Viktor, sem pedig Traian Băsescu oldalán nem áll. „De elmentem, és beszéltem Tőkéssel, mivel kell a közös akarat ahhoz, hogy 2012-ben ott ott legyünk” – fogalmaz.
Kelemen Hunor beszédében kifejti, tizennégy éve dolgozik az RMDSZ-ben, és tudja, mit kell tenni, hogy 2012-ben és 2016-ban sikerüljön megvalósítani azokat a célkitűzéseket, amelyeket a szövetség követett az alatt a 18 év alatt, amíg Markó Béla állt az élén. Kelemen szerint ő és sokan mások Markótól, a Kárpát-medence legnagyobb magyar politikusától tanulták mindazt, amit tudnak, de hangsúlyozza: ő nem Markó Béla, döntései pedig a saját döntései lesznek, a legszélesebb konzultációk alapján.
Kelemen leszögezi: ha őt választják RMDSZ-elnöknek, Borbély Lászlót javasolja majd politikai alelnöknek, mivel a tapasztalatára, tudására szükség van, de azt is javasolja majd, hogy a területi szervezetek jelen legyenek a szövetség vezető testületeiben.
„Az RMDSZ-nek egyetlenegy szövetségese van, ehhez pedig én a végsőkig ragaszkodom” – szögezi le Kelemen Hunor. Hozzáteszi, ha szükséges, újra kell tárgyalni a koalíciókat, erre ő képes, mivel a román politikai pártokkal jó kapcsolatokat tud építeni és jól tud kommunikálni.
A magyar-magyar kapcsolatokról Kelemen azt mondja: 2012-ig ki kell alakítani egy olyan együttműködést, amely „a parlamentbe jutásunkat nem veszélyezteti”.
„Ezért az EMNT-vel, az EMNT-ből alakuló párttal érdemes tárgyalni, és ahogy meg tudtunk egyezni 2009-ben, ha szükséges, meg tudunk egyezni 2012-ben is. Az MPP-vel én nem látom ebben a pillanatban a lehetőségét, hiszen ővelük egyszer már versenyeztünk, és megnyertük a versenyt 82 százalékkal az önkormányzatokban”.
A magyar kormánnyal is rendezni kell az RMDSZ viszonyát, erre pedig Kelemen Hunor alkalmasnak tartja magát. A kongresszus után ezt a viszonyt rövid időn belül rendezni lehet, teszi hozzá. Ezt követően az egyik TKT-küldött nehezményezi, hogy – mint mondja – túl gyorsan kell dönteni a támogatandó jelöltről, mivel a testületnek nem volt elég ideje áttekinteni a programokat, és több időt kellett volna adni a jelölteknek is terveik ismertetésére. Borbély László szerint az utóbbi másfél hónap az elnökválasztásról van szó az RMDSZ-ben, a jelöltek ismertek, tehát nem igaz, hogy nem lehet dönteni.
Ezt követően Kelemen Atilla, a Marosa megyei RMDSZ elnöke felszólalásában kikéri magának, a szervezet nevében is, „hogy Maros megyében nincs demokrácia”, ahogy azt Eckstein-Kovács Péter állítja.
A pártok belső dolgaikról a sajtó kizárásával döntenek, ezért helyes „ezt a technikai jellegű ülést” zárt ajtók mögött tartani, hangsúlyozza.
„Eckstein-Kovács Péternek számtalan nagyon jó tulajdonsága van, egy bátor, kiállós ember, de azért azt sem tudom szem elől téveszteni, hogy én nem szeretném, ha éppen Băsescu tenne nekünk elnököt” – fogalmaz Kelemen Attila. Hozzáteszi: azt sem szeretné, és ezt a másik jelöltnek is megmondta korábban „hogy valamelyik magyarországi párt gondolná azt, hogy ezentúl az RMDSZ a zsebében lesz, és majd akkor csepegtet valamit nekünk, ha úgy gondolja, hogy megérdemeljük.”
„Mi, az RMDSZ állandó tanácsa, amelyben heten vagyunk, elemeztük ezt a versenyfutást, (…) és a Maros megyei TKT elé terjesztettük javaslatként, hogy a Maros megyei szervezet Kelemen Hunort támogassa” – mondta Kelemen Atilla.
Ezt követően Kelemen Kálmán is sérelmezi, hogy az ülésről kizárták a sajtót. „Nekem ne magyarázza Kelemen Attila, hogy a sajtót nem engedem be. (…)
Akármilyen állandó tanácsi döntés antidemokratikus most, amikor végre verseny van az RMDSZ-ben, és demokratikusan dönthetünk. Akkor miért megyünk Nagyváradra? Azért, hogy valakiknek a véleményét ott mint valami szavazó robotok képviseljük? Véleményekről lehet itt dönteni, de arról, hogy kit támogatok és kit nem, törvényellenes és demokráciaellenes” – fogalmaz Kelemen Kálmán.
Borbély László erre elmondja: a TKT-ülésen arról döntenek, hogy kit támogat a megyei RMDSZ, de ez nem „kötelező mandátum” a kongresszusra.
Felszólal Markó Béla szövetségi elnök is, aki elmondja: az RMDSZ nem volt kötelező, hogy minden megyei szervezetnek ki kell nyilvánítania, hogy melyik jelöltet támogatja, az viszont igen, hogy a jelölteknek meg kell szereznie a minimális támogatottságot. „Az elnököt a kongresszuson választják, február végén, titkos szavazással. És a küldöttek kezét senki sem tudja megfogni, senkinek sincs joga a küldöttek helyett szavazni” – szögezi le. Ezen az ülésen a TKT csak ajánlja, javasolja, sugallja, kéri, hogy a küldöttek hogyan szavazzanak, de nincs szó arról, hogy a küldötteket ilyen vagy olyan szavazásra kényszerítse.
Markó demagógiának nevezi azt a vélekedést, hogy a sajtónak jelen kell lennie minden RMDSZ-döntés meghozatalakor. Ez nem a demokrácia megsértése, mondja Markó. „Már eddig is mennyi minden elhangzott, amit nem szívesen látnánk viszont a sajtóban, nem azért mert nem vállaljuk a véleményünket, de itt tisztán, világosan, sarkosan, néha bántóan elmondjuk egymásnak a véleményünket. A zárt tanácskozásnak ez a lényege, nem a titkolózás, hogy ne arra gondolva beszéljen egyikünk sem, hogy azzal foglalkozzék, hogy ebből holnap az újságban mit lát viszont.
Markó Béla elmondta: számára megtisztelő ugyan, hogy felmerül: ki áll hozzá közelebb, vagy távolabb, de – mint mondja – nem ez a lényeg, hanem az, hogy ki képes vezetni a pártot úgy mint Markó, másokkal együtt.
A szövetségi elnök arra kéri a jelenlévőket: ne arra gondoljanak, hogy ki kivel érti meg magát, hanem mindannyian értsék meg egymást az RMDSZ javára.
Markó szerint fontos a kapcsolat a román pártokkal, de az RMDSZ-nek úgy kell koalíciós politikát folytatnia, hogy ne kötelezze el magát véglegesen sem Traian Băsescu, sem a PDL, a PNL vagy a PSD iránt. Fontosnak nevezi ugyanakkor a Magyarországgal való kapcsolatok szorosabbra zárását is. Mint ismeretes, az RMDSZ-elnök-jelöltek közül a szövetség Maros megyei szervezete Kelemen Hunort támogatja. A január 27-i küldöttgyűlésen a művelődési miniszter 53 szavazatot kapott, míg Eckstein-Kovács Péterre 18, Olosz Gergelyre pedig egy személy voksolt. Krónika (Kolozsvár)

Váradi színház: etnikai helyett gazdasági szegregáció
Támogatja a művelődési tárca a Nagyváradi Állami Színház két társulatának szétválását, illetve az ezzel járó intézményátszervezést. Kelemen Hunor miniszter nemrég átiratban közölte: egyetért a két új intézmény megalapításával, és nem akadályozza meg, hogy ezek bekerüljenek a tárca jegyzékébe.
Mint megtudtuk, a Bihar Megyei Tanács ezzel az átirattal együtt küldte el az átszervezésről szóló határozatot a kormánybiztosnak jóváhagyásra. Mint ismeretes, januári ülésén a megyei tanács határozatot fogadott el, melynek értelmében a Nagyváradi Állami Színház, illetve az Árkádia Gyermek- és Ifjúsági Színház, vagyis a bábszínház megszűnik önálló jogi személy lenni. Helyettük létrejön egy Iosif Vulcan, illetve egy Szigligeti Színház elnevezésű művelődési intézmény: előbbi a színház és az Árkádia román társulatát, illetve az eddig a Nagyváradi Állami Filharmóniához tartozó román néptánccsoportot összesíti, utóbbi ezeknek a magyar megfelelőjét. A döntést sok támadás érte, a román közösség tagjai etnikai szegregációnak minősítették, és gyertyás tüntetéssel tiltakoztak ellene.
Dumitru Voloşeniuc, a Bihar Megyei Tanács alelnöke a napokban közleményben számolt be az átszervezés gazdasági vetületéről. Ebben kifejti, bár tisztában van azzal, hogy a kulturális intézményektől nem várható el, hogy gazdasági szempontból kifizetődőek legyenek, a nagyváradi színház, illetve a bábszínház és a filharmónia pénzügyi helyzete már tarthatatlan volt, ezért vált szükségessé a sok vitát kavart átszervezés – szögezi le közleményében. Dumitru Voloşeniuc kifejti, milyen gazdasági előnyei vannak az átszervezésnek és az ezzel járó leépítésnek. Kiderült: mindhárom intézmény költségeit nagyjából kilencvenszázalékos arányban szubvencionálta a megyei tanács az utóbbi években, és mostanra világossá vált, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben az ilyen mértékű támogatást már lehetetlen biztosítani. A Nagyváradi Állami Színház tavaly 5,2 millió lejnél is többet kapott a megyétől, a saját bevétele pedig nem haladta meg a négyszázezret, az Árkádia a kapott 1,1 millióból százezret hozott be, a két néptánccsoportot magában foglaló filharmóniának pedig 6,1 millió lejes szubvenciójához képest 260 000 lejt sikerült megkeresnie 2010-ben. Az alelnök szerint ezért ha már egyesek „szegregációt” emlegetnek, az sokkal inkább gazdasági, mintsem etnikai.
Nagy Orsolya. Krónika (Kolozsvár)

szerk.
Újraválasztották Bodor Lászlót a Miért élére
Az RMDSZ-kongresszusra mindenki másnál több küldöttet delegáló ifjúsági szervezet Kelemen Hunor jelöltségét támogatja.
A Magyar Ifjúsági Értekezlet a hétvégén, Szatmárnémetiben tartotta tisztújító Országos Küldöttgyűlését. Az elnöki tisztségért a HÁRIT elnöke, Grüman Róbert és a tisztséget az utóbbi két évben betöltő Bodor László indult. A többek között a Félsziget fesztiváligazgatójaként is ismert régi-új elnököt motivációjáról és a küldöttgyűlésen történtekről kérdeztük.
- Miért akartál harmadszor is elnök lenni?
– Másodszor választ a Küldöttgyűlés elnöki tisztségbe, azelőtt társelnöki tisztséget töltöttem be. Elsősorban azért, mert tovább szeretném vinni azokat az értékeket, amelyeket eddig is képviseltem ebben a szervezetben. Másodsorban azt gondolom, hogy van még mit tenni a tagszervezetek környékén, elsősorban a tagszervezetek közti arányosság megőrzése terén.
- Te is úgy jártál, mint Olosz Geri: bár sepsiszentgyörgyi vagy, a háromszéki szervezet nem a te jelöltségedet támogatta. Zavart ez?
– Álljunk meg egy szóra. Itt szó sincs erről a helyzetről, hiszen én 1998-tól Kolozsváron élek, és semmilyen tisztséggel, illetve képviseleti mandátummal nem rendelkezem vagy rendelkeztem a háromszéki szervezetben. Én a Miértbe is területi szervezeti tagság nélkül kerültem be. Ezért teljesen normális számomra, hogy a háromszéki szervezet annak elnökét támogatta a Miért elnöki tisztségbe, és nem olyan valakit, akinek nincs tagsági munkája a HÁRIT-ban.
- Mennyire volt kiélezett ez a párbaj? A „nagyoknál” azt láthatjuk, hogy a túl intenzív versengésnek káros mellékhatásai is lehetnek a szervezetre nézve.
- – Én azt gondolom, hogy a Miért nyert ebből a versenyből. Megbolydult a szervezet, erős lobby folyt, sok vita és egyeztetés, de talán ami a legfontosabb, hogy úgy tudtunk dönteni, hogy a Miért egységesen fog továbbmenni, különösebb mély sebek és sértődések nélkül. Olyan kompromisszumokra van szükség, amelyek a szervezet értékeit helyezik előtérbe, és olyan kézfogásokra, amelyek nem pillanatnyi egyezségeken alapulnak. Én remélem, hogy az RMDSZ-ben is az értékek fontosabbak, mint bármi más, és ugyanilyen bölcs döntést hoz majd a kongresszus. Meggyőződésem, a továbbiakban erős RMDSZ-t akarnak a küldöttek is, hiszen közös érdek, hogy olyan képviselete legyen az erdélyi magyarságnak, aki függetlenül tud dönteni, és egyetlen szövetségese legyen, az erdélyi magyarság.
- Meglátásodban mennyire számít a MIÉRT elnöki tisztsége politikai tisztségnek?
– A Miértnek meglátásomban 3 fontos feladata van: a társadalomszervezés és a közösségépítés, az érdekfeltárás és –érvényesítés, valamint a fiatalok versenyképességének növelése. Ebből kifolyólag a Miért elnöke már nem pusztán politikai tisztség. Ennél egy picivel több:)
- De a Miértnek szervezetként mindenképp van politikai súlya is. Számos küldöttetek lesz az RMDSZ kongresszusán, és arról is döntött a szervezet, hogy melyik RMDSZ-elnökjelöltet támogatja.
– Egyik fontos célunk, hogy a fiatalok érdekeit hatékonya képviseljük, ehhez meg elengedhetetlen a politikai munka. Úgy gondolom, hogy a kongresszusi küldöttségnél sokkal súlyosabb politikai feladata is van a szervezetnek, hiszen az RMDSZ csúcsvezetésében is helye volt és lesz a Miértnek, ezen kívül meg a szovátai ajánlás értelmében 15%-os képviseleti normája van az RMDSZ különböző döntéshozó testületeiben mind országos, mind területi szinten. Viszont úgy, ahogy azt gondolom, hogy a RMDSZ-nek sem csak a politikai képviselet az egyetlen feladata, mint mondjuk egy pártként szerveződő alakulatnak, hanem a társadalom szervezése is fontos jellemzője, úgy a Miértben is nagy hangsúlyt fektetünk a közösségépítésre. Nos, ezért mondom azt, hogy több mint politikai tisztség. Ami a Miért döntését illeti, mi a küldöttgyűlés előtt úgy határoztunk, hogy nincs szükség arra, hogy a Miért küldöttgyűlésére meghívjuk az RMDSZ elnökjelöltjeit, ugyanis ez a kgy a Miért életének egy soros mozzanata. A Miért minden évben küldöttgyűlést szervez, kétévente meg tisztújítást tart. Nos, nekünk fontos, hogy semmi ne befolyásolja ezeknek a döntéseknek a meghozatalát, és ne nyomja rá a bélyegét. Mi el tudjuk dönteni, hogy mit akarunk, és, ha szükséges, döntéseket is meg tudunk hozni. Ez történt most is: megoldottuk saját feladatainkat, és utána meg döntöttünk. Mi azt javasoljuk, hogy a Miért 56 választott és 11 SZKT-listán mandátumot nyert küldöttje az RMDSZ X. Kongresszusán Kelemen Hunort támogassa.
- Ütközött ellenállásba a Kelemen Hunor támogatásáról szóló határozat elfogadtatása? Mennyire számít ez a döntés kötelező érvényűnek a kongresszusi küldöttek számára?
– A Miért azért tud hatékonyan dolgozni és erős ifjúsági szervezetként viselkedni, mert vannak vélemények és ellenvélemények, de mindig a konszenzus kialakítása vezényel bennünket, illetve ha nincs konszenzus, a többség elve érvényesül. A kongresszuson az elnökválasztás titkos szavazással történik, a Miért küldöttgyűlésének meg az a javaslata, hogy ezen a titkos szavazáson a Miért küldöttjei Kelemen Hunort támogassák.
- A Miért korábbi vezetői ma már fontos politikai tisztségeket töltenek be az RMDSZ-ben. Számíthatunk rá, hogy a te pályád is így folytatódik?
– Érdekes kérdés. Egyelőre nincsenek a korábbi elnökökhöz hasonló politikai törekvéseim, de megtanultam azt, hogy soha ne mondd, hogy soha. A politikában jó nagyon határozott célokat kitűzni, ha meg tisztségekre tör az ember, akkor azokat időben eldönteni, és annak mentén alakítani a tevékenységet. Azt hiszem, hogy az én eddigi tevékenységemből az derül ki, hogy nincsenek előre lefektetett politikai tisztség utáni törekvéseim. Én szeretem, amivel foglalkozom, és egyelőre teljesen jól érzem magam abban a munkakörben és tevékenység-kavalkádban, amelyet kiépítettem.
- De csak nem akarsz ifjúsági vezetőként megöregedni?
– Két év mandátumot kaptam, és ígérem, hogy ezek az utolsó évek ifjúsági mozgalmárként, habár a korom megengedné, hogy tovább tevékenykedjem ifjúsági szervezetekben. Nem szeretném sms-ben részletezni, hogy nagyon sok más tevékenységem van, ahol tovább kamatoztathatom a Miértben szerzett tapasztalatot, anélkül, hogy feltétlenül politikai pályára lépjek. Transindex.ro

Markó-doktrína, a bolond kotlós és a megveszekedett oroszlán
Különösebb megrázkódtatást senkinek sem okozhat a Maros Megyei Küldöttek Tanácsának megbeszéléséről készített, nyilvánosságra került hangfelvétel. Hogy demokráciahiánnyal küzd a szövetség, s igyekszik döntéseit a lehető legszűkebb közben, a sajtó kizárásával meghozni, eddig is tudtuk, s az is biztos, az e fajta viselkedés őket minősíti.
Bajosabb, hogy így választóikat és híveiket is megfosztják a tájékozódás jogától. És jelzi, hogy a Maros megyeiek, akik választást választás után veszítettek, akik feladták Marosvásárhelyt, de akik a jelenlegi vezérkar révén az RMDSZ csúcsvezetését adják, jobban szeretnek saját zsírjukban sülni-főni, egymás közt legénykedni, mint a demokrácia alapszabályait tiszteletben tartani. Hogy ki készítette a hangfelvételt, s miért épp a Hotnews-nek — Băsescu szócsövének — juttatta el, talány. Ha belső ember tette, azt kell gondolnunk, hogy bomladozik a szövetség kemény magjának egysége, ha valamelyik titkosszolgálat vetemedett egy kisebbségi politikai párt lehallgatására, annak a hatalomnak a romlottságát jelzi, mellyel Markóék sorsukat összekötötték. A hanganyag — ha eget-földet rengető újdonságokat nem is tartalmaz, néhány pillanat erejéig felvillantja, bizony-bizony, meztelen a király. Lehangoló Markó elégedettsége és ama elvárása, miszerint a Markó-doktrínának (eddig nem tudtuk, hogy ilyen is létezik) tovább kell élnie. Viccölődése, miszerint lehetnek RMDSZ-vezetők, kiket az asszony irányít, de íme egy utódjelölt, kinek nincs felesége, nem biztos, hogy Kelemen Hunor malmára hajtja a vizet. A román sajtó felkapta a fejét az elnök úr állítására, miszerint nem fogadtak örök hűséget Băsescunak. Számunkra nem meglepetés, hisz akkor a Markó-doktrína része az is, hogy mindig a győztessel kell összefeküdni. Jó, hogy Kelemen Hunor többször elmondta, hátha végre megértjük: ő nem Markó Béla. Meglehet, de úgy néz ki, s programja is, a bejelentett nyitás ellenére, a szövetség eddigi politikájának folytatását jelzi, s az a tény, hogy főtitkárnak (milyen rosszul cseng) a szövetség politikacsinálóinak egyikét, Borbély Lászlót nevezné ki. És meggyőződtünk arról, hogy ez a negyvenes férfiú tökéletesen elsajátította a menő politikusok alaptulajdonságát, a hízelgés tudományát: Markót a Kárpát-medence legjelentősebb politikusának nevezte. Hogy ezt ki, milyen ismérvek, kutatások alapján állapította meg, arról szó nem esik.
Eckstein most is, mint más alkalmakkal, függetlenségét hangsúlyozta, nyitottságát emelte ki, s mert a sajtó kizárása felháborította, kis demokratikus leckét is tartott a jelen lévőknek. Bebizonyosodott, nehéz szabadulnia ama vádtól, miszerint — jelen állása okán — akár az államfő trójai falova is lehet. Olosz Gergely más elfoglaltságaira hivatkozva csak programját küldte el Marosvásárhelyre, vitát nem generált igaz, de egyetlen képviselő szavazatát mégis elnyerte. Tanulságos Kelemen Attila Maros megyei RMDSZ-es nagyágyú értekezése a sajtó fölöslegességéről, s elszólása, hogy heten a vezetőségből már eldöntötték, Kelement támogatják. Érdemeit kiemelendő, elmondta, hogy párton belül, mint egy bolond kotló, azon kívül, mint megveszekedett oroszlán védi az RMDSZ-t.
Tessék mondani, ez használ?
Simó Erzsébet. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megbékélési modellek
„Az MPP elnökének vannak erősségei és vannak gyenge pontjai. A kommunikációval ellentétben a stratégia-alkotás, a pártépítés, és -szervezés, a helyes erőfelmérés nem tartoznak az erősségei közé. Most a jelek szerint a kommunikációja is gyengül. Egyik oldalról nekimegy Kelemen Hunornak és eléggé el nem ítélhető módon a jelölt szüleit támadja, ráadásul úgy, hogy állításaira hitelesnek tűnő forrásból igen hamar cáfolat érkezik. A másik oldalról ismét előveszi azt a retorikai fordulatot, mely első megfogalmazásakor sem volt hiteles, tételesen, hogy Tőkés László elkésett a pártalapítással, mert már 1990-ben kellett volna pártot alapítania. Első hangzásra tetszetős szöveg, de kétlem, hogy a címzettek „beveszik”. A politikailag aktív rétegek nagy része még emlékszik a húsz évvel ezelőtti eseményekre, a korhangulatra, s ily módon fel tudja mérni az abszurditását ennek a kijelentésnek, mely annyira valóságidegen, mintha megfogalmazója nem élte volna meg azokat az időket…”
1990-ben az egész erdélyi magyarság a közös cselekvés, a szervezeti egység, az összefogás lázában égett. Ebből a lázból még tartott 1993-ban is, amikor az egyébként paradigmatikus autonomista döntéseket meghozó brassói kongresszus nem Tokay Györgyöt ítélte el, akinek hét évig tartó szégyenletes pártújságírói múltját Szőcs Géza egy pamfletben tette közzé, hanem a tiszta múltú, a Ceauşescu-rendszerrel nyíltan szembeforduló költőt. S nemcsak azért, mert a küldöttek egy része kontraszelektált volt és nagy vajtömeggel a fején magát védte azzal, hogy Tokayt védte. Hanem azért, mert még három esztendő múltán is majd’ mindenki hitt az egységben. Hatalmas árulásoknak, Neptun-ügynek, Nagy Benedek-ügynek, puccsszerű kormányzati szerepvállalásnak, ultimátum-visszavonásos játéknak, a kudarcot sikernek beállító hazug propaganda állandóvá válásának kellett megtörténni ahhoz, hogy felébredjen a politikai elit s a választóközönség számottevő része s felismerje: az egység tévút ott, ahol az egységes szervezetet idegen érdekek mozgatottjai vezetik.
Meg merem kockáztatni a kijelentést: 1990 elején a magyar egység lelkesült napjaiban még a magyarság akkori legnépszerűbb vezetője, Tőkés László is belebukhatott volna a saját pártalakításba. Arról nem is szólva, hogy felelőtlenség lett volna mindaddig külön úton elindulni, amíg a korrekt elvi alapokon építkező, s a magyarság legjobb erőit akkor még összefogó RMDSZ jobb útra térítésére esély mutatkozik. Mert az alapvető cél nem az, hogy lenyomjuk a másikat, hogy a „baloldalra” megsemmisítő vereséget mérjünk.
A fő cél az lenne, hogy az erdélyi magyarság megmaradhasson és gyarapodhasson szülőföldjén, alkotmányjogilag garantált létkeretek között. A cél, ha úgy tetszik, a román államtól való minél nagyobb fokú függetlenség kivívása és a legnagyobb fokú magyar közösségi szuverenitás elérése. Nem a „baloldal” a belső ellenfél, hanem a komprádorság, a karrierizmus, a saját klikkérdek kedvéért a nemzetérdeket sutba vágó nemzetsemlegesség, rosszabb esetben nemzetellenesség. Ez a mentalitás Magyarországon – ellentétben a világ számos pontjával, a kurdoktól Dél-Amerikáig – a baloldalon vált meghatározóvá. Nem az a baj a magyar „baloldallal”, hogy fontosabbnak látja az állam szerepvállalását a szociális szférában, mint a szabad piacot. Annál is inkább, hogy ez éppenséggel nincs is így: a magyar „jobboldal” gazdasági szempontból sokkal baloldalibb a magát balosnak hazudó nemzetellenes, MSZP-SZDSZ-es politikai konglomerátumnál. A probléma az, hogy az RMDSZ-t fokozatosan átvette a román nemzetstratégiai érdekeket politikai alamizsnáért kiszolgáló kisebbség, s ezt a perverz játékot álságos politikai kommunikáció útján nemzet és magyarság-védelemnek tudja eladni még mindig elég embernek ahhoz, hogy a legutóbbi parlamenti választásokon az MPP által támogatott független jelöltek elvérezzenek az RMDSZ jelöltjeivel szemben.
A cél tehát ma is az, hogy az erdélyi magyarság politikai érdekképviselete egységes legyen az autonómia képviseletében, hogy minél szélesebb cselekvési egységfrontot lehessen kialakítani autonomista alapon. De ezt nem azzal lehet elérni, ha azt hirdetjük fennen, hogy Tőkés Lászlónak az „MPP-re fáj a foga”, hogy a bulvársajtót idéző módon mások magánéletében vájkálunk, hogy suttogó propaganda útján próbáljuk vélt ellenfeleinket besározni, míg színleg a jobboldali összefogást hirdetjük.
Szász Jenő zátonyra futtatta az MPP hajóját alapszabályzat- és törvénysértéseivel, az RMDSZ vezetőit is megszégyenítő belső pártdiktatúra bevezetésével, az elvhűek kizárásával s ezzel lényegében lépéskényszerbe hozta az elvszerűséghez, törvényességhez, demokratikus alapelvekhez ragaszkodó autonomista politikusokat.
Most pedig úgymond fátylat borítana a múltra, mert a politika „nem a személyes bosszú terepe”. Hasonlít ez kissé ahhoz a román-magyar megbékélési modellhez, amit Iliescuék hirdettek a kilencvenes évek közepén hasonló „őszinteséggel”, a múlt lezárásának szükségességét hangoztatva. Akként is kell kezelni.
Borbély Zsolt Attila. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Toró: az EMNP az autonómiával szeretne összefogni
Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke a pártbejegyzésről és a magyar autonómiatörekvések esélyeiről – Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Választmánya január derekán, Kolozsváron tartott tanácskozásán – a Küldöttgyűléstől kapott feladatának eleget téve – életre hívta az új párt beindítását felvállaló Kezdeményező Testületet, amely azután döntött a pártbejegyzéshez szükséges aláírások gyűjtéséről. Ön akkor azt monda, hogy nem könnyű, de nem is lehetetlen feladat. Van-e már valamilyen összegzés arról, hogy az elmúlt három hétben hogyan haladnak az aláírást gyűjtők? A várakozásoknak megfelelően gyűlnek a támogató aláírások az Erdélyi Magyar Néppárt bejegyzéséhez? – A kilenc tagú Kezdeményező Testület a felkérést követően azonnal munkához látott, hiszen a román párttörvény szerint regionális pártot bejegyezni nem egyszerű feladat: ismeretes, hogy a pártbejegyzéshez szükséges 25 000 támogatói aláírást legkevesebb 18 megyéből és ezen felül a fővárosból kell összegyűjteni, tehát óhatatlanul túl kell lépni a Kárpátokon. Még nehezebb, ha magyar pártot akarunk – márpedig az Erdélyi Magyar Néppárt nem csak nevében, de céljaiban és megnyilvánulásaiban is erdélyi és magyar lesz. Nincs tehát vesztegetni való idő. A párt értékrendje – a közérthetőség kedvéért hadd mondjam azt, hogy a Tőkés László nevével fémjelzett értékek rendszere – adott és az alapvető célok is világosak, letisztultak és kikristályosodtak az elmúlt két évtized békés eszközökkel vívott politikai szabadságharcában. Tudjuk, kire nem számíthatunk és azt is tudjuk, hol keressük a támogatókat és a szövetségeseket. A támogató aláírásokat nem titokban, „a kertek alatt” gyűjtjük, szándékunk világos és nyilvános: annak a politikai közösségnek akarunk szervezeti keretet teremteni, amely a különböző közösségi autonómiaformák jogi kereteinek megteremtésében, tartalommal való feltöltésében és intézményeinek demokratikus működtetésében látja az erdélyi és a Kárpát-medencei magyar jövő garanciáját. Hisszük, hogy ehhez a politikai közösséghez tartozni jó és hogy ezt mások, elegendően sokan gondolják így. Amúgy a pártbejegyzéshez szükséges aláírások az ütemterv szerint gyűlnek. Minden törvényes lépést megteszünk azért, hogy az Erdélyi Magyar Néppártot ez év nyaráig bejegyezzük. – Annak idején a Magyar Polgári Párt bejegyeztetése is nagy nehézségekbe, több évig tartó gáncsoskodásokba ütközött. Az új párt Kezdeményező Testülete vajon el tudja-e kerülni a már megtapasztalt buktatókat?
– Többen vannak a Kezdeményező Testületben, akik 2004-ben vezető szerepet játszottak a Magyar Polgári Szövetség bejegyzését kérő több mint 54 000 aláírás összegyűjtésében és később a jobb sorsra érdemes Magyar Polgári Párt megszületésénél is bábáskodtak, tehát tapasztalatban nincs hiány. Tudjuk, mit kell tennünk és ezt meg is tesszük. Értékelésem szerint a belpolitikai helyzet is kedvezőbb a néhány évvel ezelőttinél és a jogállami gyakorlat is valamelyest konszolidálódott, bár maradt azért tér a gáncsoskodóknak és ellendrukkereknek is. Nem félünk tőlük, de számolunk velük.
– Az új párt bejegyzése megosztja a romániai magyar közvéleményt: a pártbejegyzéssel sem az RMDSZ, sem az MPP nem ért egyet. Az MPP elnöke, Szász Jenő legutóbbi, kolozsvári sajtóértekezletén jobboldali összefogást szorgalmazott ahhoz, hogy kellő erejű alternatíva legyen az RMDSZ legyőzéséhez. Mennyire lehet életszerű egy ilyen összefogás az RMDSZ ellenében létrehozandó erdélyi magyar rendszerváltáshoz? – Természetes, hogy sem az RMDSZ csúcsvezetése, sem az MPP elnöke nem örül az Erdélyi Magyar Néppárt színrelépésének. Az egyik a parlamenti képviselet monopóliumát, a másik az ezzel szembeni alternatíva látszatának kizárólagosságát félti tőlünk és a monopólium megőrzése érdekében nem lesznek gátlásaik. Ez azonban nem lesz elegendő, hogy megakadályozza az Erdélyi Magyar Néppárt megalakulását. Szász Jenő jobboldali koalícióra való felhívása nagyjából annyira hiteles és életszerű, mint Kelemen Hunor RMDSZ-elnökjelölt csábító szirénhangjai a szövetségi akol melegéről. Mindkét esetben kilóg a lóláb: úgy szeretnének összefogni velünk, hogy nem kínálnak semmilyen garanciát az erdélyi magyar autonómia-program érvényesítéséhez. Támogatásunk és a Tőkés László politikai márkanév kell nekik, de lehetőleg az általa megjelenített értékek felvállalása nélkül. Egy biztos: az Erdélyi Magyar Néppárt csak olyan együttműködési megállapodásban lesz partner, amely elsődlegesen az autonómiáról és az ahhoz vezető lépések megtételéről szól.
– A pártbejegyzés kapcsán többször nyilatkozta azt, hogy az Erdélyi Magyar Néppártra azért van szükség, mert a másik kettő nem képviseli érdemben az autonómia ügyét. Felvázolná-e azokat az elképzeléseket, amelyek az erdélyi magyar autonómiatörekvések ügyét végre kimozdíthatnák a holtpontról? – Az elmúlt húsz évben az autonómia-programnál jobb és reálpolitikai szempontból is értékelhető közjogi megoldást nem tudtunk kitalálni, amely hosszútávon szavatolná a számbeli kisebbségben élő magyar közösségek megmaradását és gyarapodását a Kárpát-medencében. Ezért minden kül- és belpolitikai cselekvésnek valós értelmet az ad, ha az közelebb visz ezen stratégiai célunkhoz. Ez határozza meg tehát a viszonyunkat és együttműködésünket a román pártokkal, az egész román társadalommal és külpolitikai mozgásainknak is ez ad zsinórmértéket. Az Erdélyi Magyar Néppárt azon lesz, hogy ezekben a kérdésekben – a nemzeti minimum tartalmában – alakuljon ki a konszenzus a többi magyar párttal és azt ne veszélyeztesse semmilyen pártpolitikai megfontolás.
Ebben az igyekezetünkben legfontosabb szövetségesünk a közösség maga, amely ha kellően tájékozott, nem lehet megvezetni álmegoldásokkal. El szeretnénk jutni oda, hogy ne lehessen olyan politikai vonalvezetéssel többséget szerezni, amely törvényi keret helyett lemutyizott engedmény-morzsákkal elégszik meg, ráadásul olyanokkal, amelyeknek legfőbb haszonélvezője nem a közösség, hanem azok, akik a közösség érdekeinek képviseletére kaptak mandátumot. Olyan ez, mintha a munkavállalók közösségét arról akarnánk meggyőzni, a kollektív munkaszerződés helyett elégedjenek meg azzal, hogy szakszervezeti képviselőik jóban vannak a munkaadóval és időnként egy-egy szabadnapot vagy soron kívüli fizetésemelést némelyiküknek – persze, csak azoknak, akik jól viselkednek – el tudnak rendezni. Tehát a lényeg: az országos és nemzetközi politikában időnként adódó kedvező helyzeteket – kegyelmi állapotokat – a közösség stratégiai céljainak és nem a vezetők egyéni vagy kiscsoportok érdekeinek érvényesítésére kell használni.
– A Székely Nemzeti Tanács egyik megnyilatkozása szerint áttörést az hozhatna az erdélyi autonómia ügyének, ha népi kezdeményezésként sikerülne több országból összegyűjteni azt az aláírás-mennyiséget, amely nyomán az Európai Parlament foglalkozhatna Székelyföld autonómiájának ügyével. Mennyire tartja reálisnak egy ilyen kezdeményezés kivitelezését? – A Lisszaboni Szerződés valóban lehetővé teszi a részvételi demokrácia ezen formáját és nekünk, a Kárpát-medence magyarságának élnünk is kell ezzel az eszközzel, mégpedig az elsők között Európa nemzeti közösségei között, ha azt akarjuk, hogy a kezdeményezés elérje a „nagyok” ingerküszöbét. Hasonló feladat ez a pártbejegyzéshez, csak európai léptékben: legkevesebb hét EU-tagország egymillió polgárának kell a kezdeményezést aláírásukkal támogatniuk és ráadásul az illető országok lakosságával arányos számban, a magyarok pedig számottevő őshonos közösségben csak a Kárpát-medence öt EU-tagállamában élnek. Szép feladat. Nehéz, de nem lehetetlen. Egy azonban biztos, ezt is csak a legszélesebb nemzeti összefogással lehet teljesíteni. Éppen ezért óvakodnék bármilyen, a kizárólagossági szándék legkisebb veszélyét hordozó voluntarizmustól. Talán a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanácsnak kellene a kezdeményezés élére állnia, hogy azt sikerre is lehessen vinni. – A közelgő tisztújító RMDSZ-kongresszust megelőzően az EMNT elnöke, Tőkés László a három RMDSZ-elnök-jelöltből kettővel, Eckstein-Kovács Péterrel és Olosz Gergellyel találkozott. Ez azt jelzi, hogy az EMNT-nek van konkrét elképzelése arról, hogy a leendő új vezetőséggel milyen kapcsolatokra törekszik?
– Az RMDSZ kongresszusi küldötteinek dolga, hogy kit választanak a Szövetség élére. Az említett találkozókra a jelöltek, és nem a mi kezdeményezésünk nyomán került sor, de ezek a kezdeményezések azt jelzik, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, illetve a mozgalom támogatását bíró leendő Erdélyi Magyar Néppárt egyre fontosabb szerepet tölt be az erdélyi magyar politikában. Jó érzés, hogy számolnak velünk, még jobb lenne, ha a történéseket sikerülne az autonómia megvalósulásának irányába terelgetni. Azon vagyunk, hogy így legyen, bárki is álljon a többi, nevében vagy céljaiban magyar pártpolitikai szervezet élén.
– Mindenki számára nyilvánvaló, hogy az erdélyi magyar szervezetek közül az EMNT építette ki a legjobb kapcsolatokat a magyar kormánnyal. Egy előző interjúban már elmondta, hogy ezek a kapcsolatok nem véletlenszerűen alakultak így, hanem ez a Fidesz és az EMNT vezetői közötti hosszas együttműködés gyümölcse. Ez azt jelenti, hogy a leendő új párt is a magyar kormány első számú partnerének fog számítani Erdélyben. Az eddigi politikai úzus szerint azt hallhattuk, hogy nem szerencsés, ha egy határon túli szervezet teljesen elkötelezett egyik vagy másik kormánypárt irányába, ez ugyanis megkérdőjelezi az illető szervezet önálló döntéshozatali esélyeit. Ön erről hogyan vélekedik?
– Mi a magyarországi politikai elvbarátainkat a közös értékek alapján választjuk és nem olyan merkantilis számítás nyomán, hogy éppen kormányon vannak vagy sem. A FIDESZ és az EMNT közötti stratégiai partnerség gyökerei a rendszerváltozás kezdetéig nyúlnak vissza és azért erős ez a kapcsolat, mert kiállta az idők próbáját. Fontos számunkra a FIDESZ vezetőinek álláspontja valamely nemzetpolitikai relevanciájú kérdésben és azon vagyunk, hogy ennek kialakításában érvényesíthessük sajátos erdélyi szempontjainkat is. De azt is el tudjuk fogadni, hogy a sajátos erdélyi közelítést a Kárpát-medencei léptékű nemzetpolitika időnként felülírja, ha ennek a szuverenitás-korlátozásnak a forrása nem a zsákmányközpontú pártpolitikai szempont, hanem a határokon átnyúló nemzeti érdek és szolidaritás. Mert egy a nemzet és magyarnak lenni úgy jó, ha figyelünk egymásra.
Erdélyi Napló. Erdély.ma

Szatmári Kiadói Év 2010
Tizenkettedjére díjazta az előző esztendőben a megyében megjelent kiadványokat a Szatmár Megyei Tanács, a megyei művelődési igazgatóság és a megyei könyvtár. Az ünnepséget tegnap délben tartották a szatmárnémeti Poesis Multikulturális Központban, a felsorolt intézmények vezetői, intézményvezetők, valamint a szerzők részvétele mellett. A 2010-es Szatmári Kiadói Év keretében kiállítás nyílt a tavalyi év kiadói terméséből. Az eseményt a könyvtár igazgatója, Ioan Mircea Ardelean nyitotta meg, akitől a résztvevők megtudhatták, hogy a tavalyi év volt eddig a legtermékenyebb a kiadványokat illetően, ugyanis a megyében 263 könyvet, 33 időközi kiadványt, 119 tanulmányt és az idén újdonságnak számító, 23 audió-vizuális anyagot adtak ki. „Az írás egy vagyon“ - mondta a könyvtárigazgató, aki egyúttal megköszönte a megyei tanács segítségét és támogatását, és reménykedik abban, hogy hamarosan a könyvtár egy saját épülettel büszkélkedhet, hiszen ennek hiányát tartja az egyik legnagyobb problémának. Az ünnepség díszvendége Kelemen Hunor, kulturális és örökségvédelmi miniszter volt, aki kijelentette: „A gazdag felhozatal annak a bizonyítéka, hogy a gazdasági válság nem szorította vissza az alkotási kedvet és ihletet. A miniszter ugyanakkor hálás volt, hogy kétnyelvű verseskötetével ő is hozzájárulhatott a tavalyi szatmári könyvterméshez és egyúttal megígérte, hogy a kulturális minisztérium pénzügyi lehetőségeinek megfelelően támogatni fogja a kulturális projekteket, valamint, hogy a megyei könyvtár helyzetére is megoldást találnak majd. Csehi Árpád, a Megyei Tanács elnöke a kultúra szempontjából sikeresnek ítélte a 2010-es esztendőt, hiszen ahogy ő mondta, a könyvek az igazi értékek, melyek minden korszakot túlélnek. A ceremónián ugyanakkor dr. George Vulturescu, a Kulturális Igazgatóság igazgatója, Mircea Govor, a Megyei Tanács alelnöke és Ilyés Gyula polgármester is gratulált a szerzőknek. A kiadványokért kategóriánként járó díjakat dr. Bura László (zsűrielnök), dr. George Vulturescu, Mircea Ardelean, Muzsnay Árpád, Pop Aurel, dr. Kiss Imola, Voicu D. Rusu, Viorel Câmpean ítélte oda.
A szervezők vers kategóriában többek között Török József „A magány délkörei“ című kötetét díjazták, prózában Gúzs Imre írót, újságírót a Hírlap Könyvek sorozatban megjelent „Megszólítani a reményt“ című kötetéért, valamint díjat kapott a Szamos kulturális folyóirat is, melyet Veres István újságíró, a Szamos szerkesztője vehetett át.
Az eseményen nyolc kategóriában, összesen tizenhárom díjat adtak át.
A 2010-ben megjelent kiadványok mindegyike szerepel a hagyományosan minden évben kinyomtatott a Szatmári Kiadói Év 2010-es katalógusában. A díjkiosztó gálán megjelent szerzők és a díjazottak okleveleket vehettek át.
György Brigitta. Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti)

Módosított javaslatok – Alapszabály-módosításokról szavazott az utóbbi évek legfontosabb SZTK-ja
Az SZKT a szövetségi elnökről szóló fejezet kibővítésével is egyetértett, az új cikkely a volt elnökök jogait szabályozza.
Az SZKT meghirdetett kezdési időpontjában barátságos, csevegős hangulat fogad a marosvásárhelyi Kultúrpalota előterében: az elnökjelöltek, politikusok és a háttéremberek kihasználják, hogy találkozhatnak egymással, sok a mosolygós arc. Az ülés több mint félórás késéssel kezdődik, de ehhez már hozzászoktunk.
Napirendi pontok
Az SZKT-t megelőző egyeztető kerekasztal által javasolt napirendi pontok ismertetésével kezdődik az ülés. Biró Rozália közölte: a javaslat szerint napirendre kerül a szövetségi elnök politikai beszámolója, az Olt megyei RMDSZ-szervezet megalakítása illetve a kongresszus előkészítése, beleértve az alapszabályzat- és programmódosító javaslatok megvitatását.
Eckstein-Kovács Péter kérte Kovács Péter kongresszusi biztosi tisztségének megvonásáról szóló határozat megszavazásának napirendre tűzését, az SZKT látható többsége elutasította ezt a kérést, amelyet Eckstein és Olosz Gergely közösen fogalmazott meg. Azt is kérte, hogy a kongresszusi szavazás tisztaságának érdekében rögzítsék pontosan a szavazás mikéntjét, ennek napirendre tűzését megszavazták.
Markó politikai tájékoztatója
20 évvel ezelőtt, szinte napra pontosan, február 10-én százezres gyertyás tüntetés volt Marosvásárhelyen – kezdte Markó Béla politikai tájékoztatóját, rámutatva: az akkor felmutatott szolidaritás ma is szükséges a romániai magyarság számára, és parancs az RMDSZ-nek.
Az oktatási törvény elfogadása az RMDSZ és az erdélyi magyarság számára az elmúlt két évtized jogküzdelmének egyik legfontosabb mérföldköve, mert ezáltal sikerült kiteljesíteni a kisebbségi anyanyelvhasználatot: a jogszabály ugyanakkor átvezet egy olyan új küzdelembe, amely a kollektív jogokért, a döntési jogokért folyik, hiszen ez tartalmazza már a kulturális autonómia bizonyos elemeit – jelentette ki Markó.
A miniszterelnök-helyettes a Szövetség nagy feladatának nevezte, hogy megteremtse az oktatási törvény helyes és minél gyorsabb alkalmazásának feltételeit, és ide sorolta az azt a célt is, hogy ősztől magyar nyelvű történelem és földrajz tankönyveket adjanak a magyar gyerekek kezébe, de elkészüljön a román nyelv oktatását célzó sajátos tanterv és tankönyv is.
Közölte: az RMDSZ kitart kormányzati partnere mellett, és hamarosan koalíciós megállapodást köt a PDL-vel, amelyben olyan további fontos prioritások szerepelnek majd, mint a kisebbségi törvény elfogadása, az önkormányzati és parlamenti választási törvények módosítása, a gazdasági fejlesztési régiók átalakítása, vagy egy gazdaság-ösztönző intézkedés-csomag gyakorlatba ültetése.
Mint mondta, a kisebbségi törvény képviselőházi szakbizottsági vitáját már a következő napokban-hetekben újraindítják, és esély van arra, hogy a jogszabályt még ebben a parlamenti ülésszakban elfogadják. A magyarság számára fontosnak nevezte a választási törvények módosítását is, amelyek a tervezett változtatások által a jelenleginél méltányosabb és arányosabb képviseletet biztosítanának a magyar közösség számára.
A szövetségi elnök leszögezte: az RMDSZ nem esküdött és nem esküszik „örök hűséget” egyetlen román pártnak sem, csupán a magyarságnak, de betartja a kötött megállapodásait, és mindezt annak érdekében, hogy a magyar közösség céljait megvalósíthassa. Az ellenzéki pártokkal kapcsolatos viszonyt értékelve kifejtette: azt várja az ellenzéktől, hogy tisztázza az oktatási törvénnyel kapcsolatos álláspontját.
A közösségen és az RMDSZ-en belüli szolidaritás fontosságáról szólva felidézte a huszonegy évvel ezelőtt, február 1o-én lezajlott százezres marosvásárhelyi könyves-gyertyás tüntetést, amely álláspontja szerint az elmúlt két évtized legfontosabb szolidaritás-példája. - Ma keveset beszélünk erről a fontos eseményről, azonban az akkor felmutatott szolidaritás ma is élő parancs: vitázhatunk, konfrontálódhatunk, de az RMDSZ-nek ma is az a felelőssége, hogy ezt a szolidaritást megőrizze – mutatott rá Markó Béla.
A Magyarországgal való kapcsolatokat értékelve az RMDSZ elnöke ellentmondásosnak nevezte a magyar államvezetés viszonyulását az RMDSZ-hez. Mint fogalmazott: míg egyik vezető magyar politikus egyfajta „szentistváni intelemként”, de nagyon logikus gondolatmenetet követve, arra figyelmeztette a Szövetséget, hogy ne bontsa fel a román-magyar kapcsolatok és a magyar nemzeti érdek szempontjából fontos romániai kormánykoalíciót, és felismeri, hogy a két ország viszonyának alakulásában meghatározó az RMDSZ politikája és kormányzati részvétele, odáig már nem jut el a következtetéssel, hogy akkor talán nem jó politika, „ha az RMDSZ-t ütjük, csépeljük, és szét akarjuk verni”.
Közölte: nem csak most, hanem az elmúlt húsz évben nagyon sokszor az RMDSZ-en múlt a két ország jó viszonya, akkor viszont most nem kellene úgynevezett demokrácia-központok segítségével szétverni az erdélyi magyar politika egységét. Úgy fogalmazott: amennyiben igaz az, hogy a demokrácia-központokat valójában pártalapítási céllal hozták létre, akkor ez nem más, mint - egy magyar mondás szerint – „pénzzel betegséget venni”. – Ha ez tényleg így van, és igaz, hogy erre valaki pénzt ad, akkor betegséget vesznek nekünk, de betegséget vesznek maguknak is, hiszen Magyarországnak is nagy „betegsége” lenne, ha az RMDSZ általuk is fontosnak tartott parlamenti képviselete megszűnne – figyelmeztetett az RMDSZ elnöke.
Az RMDSZ négy platformja (Szabadelvű kör, Kereszténydemokrata Platform, Szociáldemokrata Platform és Nők a Nőkét Platform) kezdeményezésére az SZKT elfogadta az elnökválasztás lebonyolítására vonatkozó határozatot, amelynek pontjai:
• Az RMDSz X. Kongresszusán az elnök-jelöltekre való szavazás zárt fülkében történjék, annak lehetőségét kizárva, hogy a leadott szavazatot bárki ellenőrizhesse, bárkinek be lehessen mutatni.
• A fülkében, vagy annak környékén, beleértve a szavazóurnát, megfigyelők jelenléte tilos, sem személyek sem más (videokamerák, kamerás telefonok vagy bármi hasonló) nem zavarhatják a szavazás titkos jellegét.
• A megválasztandó Szavazatszámláló Bizottságba válasszák be, kötelező módon, a három jelölt legalább egy-egy képviselőjét.
Hozzászólások
A hozzászólások során Borbély László kijelentette: ne adjon senki leckét nekünk demokráciából! „Az igaz, hogy mindig van egy többség és egy kisebbség, de a kisebbségnek el kell fogadnia a többség álláspontját, a többségnek pedig védelmeznie kell a kisebbséget. Magyarországon most azzal jönnek, hogy Magyarország a magyaroké, de akkor itt mit kellene, mondani, hogy Románia a románoké? Nem, Románia mindenkié, és huszonegy év ezt bizonyítjuk” – mondta a környezetvédelmi miniszter. Borbély a marosvásárhelyi TKT-ülés kiszivárgott jegyzőkönyve kapcsán elmondta: a felvétel azt bizonyítja, hogy "végig felelősen beszéltünk, titkosan szavaztunk; még szivárogtatásból is példát adhatnánk".
A magyar kormánytól egyet kérünk: hogy partnerek legyünk; minden magyar kormánytól ezt kérjük, és azt várjuk el, hogy ők is partnerként tekintsenek az RMDSZ-re - mondta.
László Attila, a Kolozs megyei RMDSZ elnöke a Mátyás szobor újraavatása körüli huzavona kapcsán megjegyezte: nem a román fél miatt húzódik ez az ügy.
Winkler Gyula az Európai Néppárt 2012-es kongresszusának előkészületeiről számolt be, kiemelve, mennyire fontos a párt kisebbségekkel szembeni viszonyulásának szabályozása. Bodor László Miért-elnök a további fiatalításra helyezte a hangsúlyt, Édler András pedig az egyenlő távolság elvét kritizálta a magyarországi pártokkal kapcsolatban, arra figyelmeztetve, hogy hosszú idő óta a magyar kormány először próbál választ találni a határon túli magyarok problémáira, és hiba lenne nem elfogadni a kinyújtott kezet. Hozzátette: nem lehet egyenlő távolságot tartani, együttműködni egy Gyurcsány-típusú kormánnyal. Katona Ádám hozzászólásának legérdekesebb mozzanata az volt, hogy azt állította: 1990 márciusában Domokos Géza akkori RMDSZ-elnök már egy héttel a pogrom előtt tudott róla, hogy jönnek a hodákiak, de a fiókba süllyesztette az iratot.
Eckstein-Kovács Péter az elnökválasztási folyamat leszabályozásának hiányára figyelmeztetett ismételten, ugyanakkor azt az észrevételét is megosztotta, hogy az emberek igénylik a vitát, a megmérettetést, tehát a kampánynak felhajtó ereje is van.
Olosz Gergelynek korábban nem volt alkalma az SZKT előtt bejelenteni indulását a szövetség elnöki tisztségért, ezért ezt most tette meg. A korábbi, magyar kormányhoz fűződő viszonyról szóló vitához hozzátette: a mindenkori magyar kormány az lesz, amely megteremtette a nemzeti összetartozást.
Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszter beszédében arra hívta fel a figyelmet, hogy az RMDSZ az elmúlt 21 évben azért volt sikeres, mert Erdélyre figyelt.
“Elsősorban ott kell jelen lennünk, ahol a magyar emberek élnek. Kétségkívül, nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk az erdélyi jelenlétre. Az erdélyi magyarokra figyeltünk akkor is, ha ellenzékben voltunk, akkor is, ha kormányon. Akkor, amikor nyelvi, közösségi jogainkról döntöttünk a parlamentben, és akkor is, amikor az oktatási törvényt kiharcoltuk. Ez a mi erősségünk, ezt kell figyelemmel követnünk az elkövetkezőkben is, és akkor elmondhatjuk, hogy az RMDSZ jó úton halad” - jelentette ki Kelemen Hunor.
A közelgő kongresszus kapcsán megállapította, hogy az előkészületek, a három jelölt jelenléte nagyon sok mindent a felszínre hozott. Kelemen szerint ez nem baj, az viszont lényeges, hogy a kongresszus után, a végeredménytől függetlenül „egymás szemébe tudjunk nézni, együtt tudjunk továbbmenni úgy, hogy az erdélyi magyar közösség legyen továbbra is az elsődleges szövetségesünk.”
Kelemen Hunor megismételte azon meggyőződését, hogy a Szövetség megújulása, megváltozása belülről kell megtörténjen, erre a változásra kell összpontosítani, nem a máshonnan érkező javaslatokra. „Kiszámítható, ésszerű változásokat javasolok, amelyeket közösen megbeszélünk, és együtt végrehajtunk. Meggyőződésem, hogy szövetségünket meg kell újítanunk, de ennek az újításnak, változásnak belülről kell jönnie. Mi magunk tudjuk csak megváltoztatni az RMDSZ-t, nem kívülről és nem másoktól kell ezt várnunk. Én ezt a változást képviselem” – ismertette terveit Kelemen Hunor.
Markó Béla a hozzászólásokra válaszolva közölte: ő soha nem mondta azt, hogy egyforma távolságot kell tartani a magyarországi pártoktól, hanem azt, hogy egyforma közelségben kell lennünk. És ezt az MSZP nyolcéves kormányzása alatt mondtam el sokszor, ebből levonhatják a következtetéseket – tette hozzá.
Markó felszólalását többször is megszakította bekiabálásaival az első sorban ülő Katona Ádám, aki, miután Biró Rozália megpróbálta rendre utasítani, felállt, és azt kiabálva, hogy „Gyalázzák Tőkés Lászlót!”, és hogy „Ezekkel nem áll szóba Orbán Viktor!”, kivonult a teremből, általános derültség közepette. Ezt Markó így kommentálta: ezért kell tudni, mikor kell abbahagyni.
Alapszabályzat-módosítás
Kovács Péter kongresszusi biztos beszámolt a február 26-27-i nagyváradi kongresszus előkészületeiről, majd Takács Csaba ügyvezető elnök beszélt az alapszabályzat-módosító bizottság előkészítő munkájáról.
Az SZKT arról dönt, hogy az alapszabályzat-módosító javaslatok milyen formában kerülnek a kongresszus elé, ahol majd cikkelyenként megvitatják a módosításokat.
Ezt követően következett az Alapszabályzat-módosítások fejezetenkénti vitája és megszavazása.
Mint várható volt, az SZKT-küldöttek közül sokan távoztak az ülésnek erről a részéről: a legkényesebb módosító javaslatokról szóló szavazáson már csak mintegy félszázan vettek részt, miközben az ülés elején még 116 küldött volt jelen.
Az SZKT elfogadta a politikai alelnöki tisztség létrehozására vonatkozó fejezetet, Eckstein-Kovács Péter javaslatát a fejezet törléséről 16-an támogatták, és 34-en szavaztak ellene.
XIV. POLITIKAI ALELNÖK
1) A politikai alelnököt az SZKT választja meg négy éves időtartamra, a szövetségi elnök javaslata alapján, a szövetségi képviselők több mint fele szavazatával. Tagja az SZKT-nak, a SZÁT-nak és a SZE-nek.
(2) A politikai alelnök tevékenységét egy alelnöki iroda segíti.
(3) A politikai alelnök hatásköre:
a) felel a kormányzati kapcsolattartásért;
b) összehangolja és felügyeli a központi és dekoncentrált kormányzati tisztségviselők munkáját;
c) koordinálja a szövetség külpolitikáját a szövetségi elnök megbízása alapján;
d) a szövetségi elnök akadályoztatása esetén összehívja a Szövetségi Elnökséget;
e) a szövetségi elnök akadályoztatása esetén összehívja a Szövetségi Állandó Tanácsot.
(4) A politikai alelnököt az SZKT hívhatja vissza, a szövetségi elnök vagy a képviselők 1/3-nak javaslatára, az SZKT összképviselőinek több mint fele szavazatával.
Hasonló eredményt hozott az Ügyvezető Elnökség főtitkársággá való alakításáról szóló fejezet vitája is.
Az SZKT az alapszabályzat szövetségi elnökről szóló fejezetének kibővítésével is egyetértett, az új cikkely a volt szövetségi elnökök jogait szabályozza.
Két szövetségi elnöki mandátumot betöltött személyek tagjai az SZKT-nak, SZÁT-nak és a Szövetségi Elnökségnek.
Amennyiben jelöltetik magukat a parlamenti választásokon, a Szövetség befutó helyet biztosít számukra.
A volt szövetségi elnök munkáját egy iroda segíti.
Program
Az RMDSZ Programmódosító javaslatait Kelemen Hunor ismertette, az SZKT két apró módosító javaslat elfogadása után látható többséggel megszavazta a programot, így a hosszúra nyúlt alapszabályzat-módosító vita után a program vitája keveebb mint tíz percet tartott, Biró Rozália 16:33-kor lezárta az ülést. Transindex.ro

Különböző cselekvési tervet szorgalmaz Kelemen Hunor a Partiumnak és a szórványnak
„A szórványban élők számára másféle cselekvési tervet kell kidolgoznunk, mint a Székelyföld, a Partium vagy mint Közép-Erdély számára. Ez nem azt jelenti, hogy többféleképpen kommunikálunk, hanem azt, hogy a specifikus, regionális problémákra specifikus válaszokat, megoldásokat kell találnunk” – jelentette ki Kelemen Hunor temesvári, aradi és szatmári látogatása összegzéseként.
A szórványban, interetnikus környezetben élő magyarok számára jelentős előrelépés lenne érdekeik érvényesítése szempontjából a helyi választási törvény módosítása – ismételte meg két héttel ezelőtti javaslatát a kulturális miniszter Temesváron. Szerinte az önkormányzati választások esetében az 5%-os bejutási küszöböt 3%-ra kell csökkenteni. „Ezt a szándékunkat már bejelentettük koalíciós partnereinknek, és azon leszünk, hogy ezt a módosítást kieszközöljük, hiszen pontosan Temes, Hunyad, Beszterce-Naszód vagy Fehér megyékben lenne ez számunkra előnyös” – ismertette elképzelését, amelyet először Hunyad megyében mondott el január végén, az első, erről szóló koalíciós egyeztetéseket követően.
„Az RMDSZ döntéshozatali struktúráit ki kell szélesítenünk. Több helyi vezetőt, önkormányzati tisztségviselőt kell bevonnunk a döntés-előkészítésbe és döntéshozásba. Azt javasoltam, hogy a partiumi szervezetek hangsúlyosan vegyenek részt mind az Elnökségben, mind az Állandó Tanácsban” – hangsúlyozta Kelemen Hunor Szatmárnémetiben.
Az Országos Önkormányzati Tanács működésének módosításáról úgy vélte, „ez a Tanács akkor működhet hatékonyan, ha három pillére támaszkodik. Meg kell alakítanunk a székelyföldi, a partiumi és a Közép-Erdélyt, szórványt képviselő regionális önkormányzati tanácsokat, hiszen minden régiónak mások a prioritásai, a problémái. Ha ezt figyelembe vesszük, és teret adunk a regionális érdekek érvényesülésének, akkor lesz hatékony és sikeres az RMDSZ munkája”.
Kelemen Hunor támogatja azt a kezdeményezést, amely a Székelyföldi Fejlesztési Stratégiához hasonlóan a partiumi megyék számára is megteremti a közös fejlesztések, a gazdasági fejlődés alapjait. „A régiók átszervezése az elkövetkező két év prioritása, és amikor az erre vonatkozó törvényt elfogadjuk, Szatmár, Bihar és Szilágy megyék érdekeinek érvényesítése ugyanannyira fontos lesz, akárcsak a székelyföldi megyék szövetsége” – összegezte Kelemen Hunor.
Csehi Árpád, az RMDSZ megyei elnöke elmondta, a szatmáriak számára nagyon fontos lenne az észak-erdélyi autópálya építésének folytatása. Mint mondták, ez egy olyan közös ügy, amely gazdasági fellendülést jelentene mind a Partiumnak, mind a Székelyföldnek. Erre vonatkozóan Kelemen Hunor elmondta, a kormánykoalíció következő egy éves működésének elveit rögzítő protokollum egyik pontja éppen az észak-erdélyi autópálya folytatása lesz. (közlemény) Transindex.ro