Már csak Emil Boc kolozsvári polgármester aláírásán múlik az 1956-os emlékmű felállítása – közölte Kántor Lajos, a Kolozsvár Társaság elnöke. Az összes engedélyt beszerezték, de az aktacsomó hónapok óta ül a városházán, ezért idén csak az alapkőletétel valósulhat meg. /Már csak Boc-on múlik az '56-os emlékmű felállítása. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 4./

Kolozsváron a Gaudeamus könyvesboltban mutatták be Sághy Gyula Házsongárdi rekviem című képes albumának második kiadását, amely 482 fotójával mutatja be az összmagyar kulturális örökség részének számító neves sírkertet. Gaal György, a kérdéskör avatott szakértője a Házsongárd irodalmáról tartott előadást. Számba vette azokat a személyiségeket, akik a városi tanács 1882-es, első ilyen rendelete óta a régi sírok összeírásával, szakszerű felmérésével foglalkoztak: Kelemen Lajos, Herepei János, Nagyajtai Kovács István, Imreh Lajos, Kiss András, Kántor Lajos és László, végül maga az előadó, aki 1972-től számtalan tanulmány, dolgozat szerzője. Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány igazgatója a kilenc éve tartó, gyakran szélmalomharcnak is felfogható, sziszifuszi restauráló munkájukról beszélt. A tervek szerint szigorítják a temetőben a munkaengedélyek kiadását, és a munkálatokat végző cégek autóinak belépését (jelenleg gyakran ezekkel szállítják el a lopott műtárgyakat), továbbá térfigyelő kamerákat szerelnek fel. /A Házsongárdról, fotókkal és élő szóval. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 11./

Mézeskalácsot, korondi edényeket, népi ruhákat, bőrből és rézből készült ékszereket, kürtőskalácsot vásárolhatnak azok, akik az elkövetkező napokban a Mátyás király háza előtti térre és sétálóutcába látogatnak az első alkalommal megszervezett Őszi Kézműves Vásárra. Az ünnepélyes megnyitón Kántor Lajos, a Kolozsvár Társaság elnöke, társszervező elmondta: a rendezvény összeköti a város múltját a jelennel. /Megelevenedik a kézműves múlt a belvárosban. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 16./

A Korunk Akadémia felvételit hirdet 2008 novemberében induló képzéseire. A Korunk Akadémia 2007 októberétől működik, előadói neves akadémikusok, szakemberek (Romsics Ignác, Gyarmati György, Balla Bálint, Marosi Ernő és mások) voltak. A 2008/2009-es egyetemi év első félévében induló programok: 1. Folyóiratszerkesztés és könyvszerkesztés. Programvezető: Kántor Lajos irodalomtörténész, az MTA doktora. 2. Kreatív írás műhely. Programvezető: Balázs Imre József egyetemi adjunktus. /Korunk Akadémia 2008/2009 – felvételi. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 17./

A Kolozsvár Társaság által szervezett Kolozsvári Napok részeként október 19-én a Kincses Kolozsvár Polgára Emlékplakettet Kántor Lajos, a Kolozsvár Társaság elnöke adta Kós András szobrászművésznek. A plaketten a kolozsvári Szent György-szobor látható, az alkotás Kolozsi Tibor szobrászművész munkája. Kántor Lajos ugyanakkor átnyújtott egy leporellót, amely a Farkas utcai templomban kiállított Kós András-művek reprodukcióit tartalmazza. Kántor Lajos kifejtette: a Kolozsvár Társaság ugyanakkor azt is megköszöni Kós Andrásnak, hogy az 1956-os emlékmű meghirdetésének is részese volt, hiszen vállalta, túl a kilencvenedik életévén is, hogy a pályázatra érkezett műveket, a bizottság többi tagjaival együtt elbírálja. /Köllő Katalin: Kincses Kolozsvár Polgára: Kós András szobrászművész. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 20./

Az 1956-os forradalomra, a reformáció évfordulójára, Reményik Sándorra és a tíz évvel ezelőtt kezdett templomépítésre emlékezett a hét végén háromnapos rendezvénysorozattal a sepsiszentgyörgyi evangélikus gyülekezet. A kommunizmus évtizedei utáni évek első hazai magyar evangélikus temploma azért épülhetett fel, mert egy közösség püspökével, Mózes Árpáddal együtt mert világosságot gyújtani a sötétségben – foglalható össze Adorjáni Dezső Zoltán az erdélyi evangélikusok jelenlegi egyházfőjének mondandója. A nagy magyar evangélikus költő munkásságát a kolozsvári Reményik Sándor Művészstúdió Alapítvány minden évben konferencia és versmondó verseny szervezése révén igyekszik megismertetni. A kilencedik rendezvényt Sepsiszentgyörgyön tartották. Pomogáts Béla, Láng Gusztáv, Liktor Katalin, Farkas Zoltán előadásait Kántor Lajos moderálta, távollétében felolvasták Dávid Gyula értekezését, közreműködtek a versmondó verseny résztvevői. Egy napra, a Reményik-konferencia idejére a szervezők magukkal hozták az évente tartott zsoboki alkotótábor Reményik-versekre készített munkáit. A díjkiosztó gálán a tavalyi Reményik Sándor-díjas Tempfli József nagyváradi megyéspüspök mondott köszöntőt, és átadták az idei díjat Kovács László, jelenleg Csernátfaluban élő nyugalmazott lelkipásztornak, aki az 1940-es években alakult sepsiszentgyörgyi evangélikus gyülekezet első lelkésze volt. A rendezvénysorozat istentisztelettel zárult, igét hirdetett a templomépítő Mózes Árpád nyugalmazott püspök. /Fekete Réka: Építsük tovább az élő templomot. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 28./

Kolozsvár reneszánszát az 1973 és 1986 között megjelent munkákból válogatva reprezentatív alkotások bemutatása volt a Kolozsvár Társaság célja a kiállítás megrendezésével. Ugyanakkor kortárs fotóművészek olyan képeit lehet megtekinteni a Művészeti Múzeumban rendezett kiállításon, amelyek szemléltetik az említett időszak alkotóinak tevékenységét – mondta Kántor Lajos, a Kolozsvár Társaság elnöke a Kolozsvári reneszánsz helyszínek elnevezésű rendezvény megnyitóján. A Korunk Galéria gyűjteményes kiállításának és fotótárlatának megnyitásával egy időben került sor az indulásának 35. évfordulóját ünneplő Korunk Galéria történetét leíró könyv bemutatására is. A könyvet Székely Sebestyén György szerkesztette. Kántor kiemelte, hogy az öt teremben megrendezett kiállítás nem foglalja magában a Korunk Galéria egész történetét, az 1973-as megalakulástól az 1986-os beszüntetésig tartó periódus 80–100 kiállított munkáját vonultatja fel. Banner Zoltán művészettörténész a Korunk Galéria élő műtárgyának nevezte magát, és arra a felejthetetlen 1986-os szombati napra emlékezett vissza, amikor versmondásra kérte őt fel Kántor Lajos, közben viszont megérkezett a hír, hogy a Korunk Galériát betiltották, és a rendezvény az ő szavalatával együtt elmaradt. /Ferencz Zsolt: Múltat és jelent összekötő kiállítás a Bánffy-palotában. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./

Felolvasással, filmvetítéssel, anekdoták felidézésével, emlékeztek az október 2-án elhunyt Csiki László íróra Budapesten, a Bem moziban. Barátok, ismerősök és ismeretlenek, pályatársak és kollégák érkeztek Nagyváradról, Kolozsvárról, Sepsiszentgyörgyről és Budapestről azért, hogy egy este erejéig – ahogy Kántor Lajos irodalomtörténész fogalmazott – az élő Csiki Lacival találkozhassanak. Az eladott nagyapó című novellából készített játékfilm, az Álombánya levetítése után ismét versek következtek. /K. Gy. : Budapesti találkozó Csiki Lászlóval. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 5./

Az évek múlásával úgy emlékeznek, hogy a Korunk Galéria csupán egy, a magyarságot összetartó erő volt. Valójában a Korunk Galéria ennél sokkal több volt. Kántor Lajos az újító törekvést még egyetemesebbé tette. A kiállítások, azaz a Korunk Galéria folyamatos léte nemcsak az erdélyi magyarság szellemi és művészeti megmaradását jelentette, hanem egy világot átfogó vitális erőt, hangsúlyozta Jakobovits Miklós október 31-én, a kiállítás megnyitóján. És jelentette Erdély sorsszerű ábrázolását. A Korunk galériája volt a kulturális bölcsője a Kolozsvár Társaságnak, a sepsiszentgyörgyi, a székelyudvarhelyi Nagy Albert gyűjteményeknek, valamint az unitárius püspökség Nagy Albert gyűjteményének. /Jakobovits Miklós: A Korunk Galéria évfordulójára. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./

Márciustól Balázs Imre József vette át a Korunk folyóirat főszerkesztői teendőit. Azért merte elvállalni, mert 1999 óta dolgozik a lapnál. A tematikus szerkesztés megmarad, de a témát sok szempontból, és alaposan fogják körüljárni. Jelenleg nincs olyan lapterjesztői hálózat Romániában, amelyik minden magyarlakta városba elvinné a folyóiratot. Az internetes változattal azokhoz az olvasókhoz tud eljutni a Korunk, akik másként nem olvashatnák el. A májusi számtól jelen vannak a magyarországi országos lapterjesztői hálózatban. 1990-től, amikor Kántor Lajos vette át a főszerkesztői teendőket, időről időre változott a szerkesztői csapat. A változás után Salat Levente, Visky András dolgozott itt, aztán Selyem Zsuzsa, később Demeter Szilárd, Szabó Géza és mások. A mai szerkesztők között pedig már vannak olyanok, akik a nyolcvanas években születtek. Két új szerkesztőségi tag van, Keszeg Anna, aki a társadalomtudományi, antropológiai jellegű írásokért felel, Zakariás Ágota pedig egyrészt a Korunk Galéria szervezését vette át, másrészt a lap képanyagát és művészeti írásait szerkeszti. A Korunk nemcsak folyóirat, hanem könyvkiadó, képzőművészeti galéria is, és egyfajta képzési központtá is vált /Korunk Akadémia néven futó programok/. Szabadegyetemi jellegű előadásokra is sor kerül. Balázs Imre József emellett a BBTE magyar irodalomtudományi tanszékén 20. századi irodalmat tanít. -A mai erdélyi magyar irodalom minden generációjában vannak olyan szerzők, akik jelentős munkákat hoznak létre, Szilágyi Istvántól Király Lászlóig és Kovács András Ferenctől Láng Zsoltig, Visky Andrásig, vagy a legfiatalabbakig. Kiegyensúlyozott irodalmi élet van. /Köllő Katalin: Mindenkinek ajánlom: merjen és tudjon egyedül lenni önmagával. Beszélgetés Balázs Imre Józseffel, a Korunk főszerkesztőjével. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 15./

A Bestseller avagy a bestia nem alszik /Belvárosi Könyvkiadó, Budapest/ című kötet Korpa Tamás értékelése szerint Lászlóffy Csaba prózájának szintézise, markáns gyűjteménye. Szilágyi Júlia irodalomkritikus méltatásában kifejtette: Lászlóffy Csabának külön helye van az irodalomban, amely nem téveszthető össze senki máséval. A kötetbe foglalt írások értéke a nyelvi gazdagság, a lelemény. A másik bemutatott könyvről Kántor Lajos elmondta: a Kolozsvár Társaság fennállása óta először mutatnak be román nyelvű könyvet. A szerző, Lukács József, a Román Írószövetség kolozsvári lapja, az Apostrof szerkesztőségében dolgozik. Először Kolozsvár történetét írta meg röviden, és a kötet akkora sikert aratott, hogy folytatásként vállalkozott arra, hogy Kolozsvár történelmének egy kevésbé ismert korszakával, a gótikával foglalkozzon. Lukács József hangsúlyozta: nem távolodott el a magyar kultúrától, éppen ellenkezőleg, ezt szeretné átmenteni a román nyelvű befogadók felé. Érzékeli, hogy hiányzik az erdélyi kultúrák közötti párbeszéd, törekvései pedig arra irányulnak, hogy a román és a magyar kultúra ne párhuzamosan haladjon egymás mellett, hanem közeledjen egymáshoz. /S. B. Á. : Kettős könyvbemutató a Kolozsvár Társaságnál. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 21./

Szilágyi Domokos (1938-1976) a jövőben is nagy költő marad, az utókornak pedig azzal kell foglalkoznia, hogy közelebb vigye életművét a fiatalabbakhoz – mondta Kántor Lajos, a Kolozsvár Társaság elnöke a hetven évvel ezelőtt született Szilágyi Domokosra emlékezve, A költő (régi és új) életei /Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár/ című kötet bemutatóján. Az emlékkönyv második része eddig kiadatlan és ismeretlen, a költőről és művészetéről szóló írásokat is tartalmaz a második kötet, mint a Szilágyi Domokos egész életútját végigkísérő levelezések, az előző kötetből a cenzúra miatt kihagyott írások és a költő hétköznapjaira vonatkozó információk, emlékező szövegek és versek. /Ferencz Zsolt: Új kötet Szilágyi Domokosról. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 11./ Az első kiadásnak (A költő életei, 1986) nagy visszhangja volt. A másodikban először jelennek meg olyan Szilágyi Domokos-írások, amelyeket annak idején a cenzúra miatt nem lehetett nyilvánosságra hozni. /Hideg Bernadette: A költő nem lesz: születik. = Új Magyar Szó (Bukarest), dec. 11./

A 20. század magyar története sok-sok vándort, külföldre szakadt hazánkfiát tart számon. Nagy hazatérőt is jó néhányat – olyat azonban, mint Cs. Szabó László, aligha még egyet, mondta el Kántor Lajos december 20-án Budapesten, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében, a Magyar Örökség díj átadásakor. A Szabó családnév elé tett „Cs” betű a Székelyudvarhelyhez közeli, az egykori székelykeresztúri járáshoz tartozó Csekefalvára utal, apja családjára. Az író születési helye Budapest, viszont Homoródfürdőn keresztelték, és az életét-szemléletét meghatározó gyermekkor Kolozsvárhoz köti. Innen szakította ki a történelem, a szülői akarat, és megkezdődött Cs. Szabó László budapesti, majd Európát átcikázó élete. Róma, Firenze, Bázel, Stratford – a tartós emigrációs otthon pedig London. Cs. Szabó amikor tehette, meglátogatta a gyermekkor. A hazalátogatások leghíresebb őrzője, az Erdélyben című kis könyv, 1940-ből, lírai naplójegyzeteit tartalmazza. Cs. Szabó 1984-ben távozott az élők sorából. Nem térhetett haza a Házsongárdba, így hát a sárospataki temetőt, könyvtárnyi hagyatékának őrző helyéül ugyancsak Sárospatakot választotta. 2008 decemberében pedig, posztumusz, a Magyar Örökség-díj tulajdonosa lett. /Kántor Lajos: A hazatérő. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 22./

Színházi tér főcímmel jelent meg a Korunk folyóirat idei első száma. Szerepel benne többek között Tompa Gábor rendező Visszapillantó tükör című írása, Ungvári Zrínyi Ildikó Tér-képe, Kántor Lajos Sétatere és Pomogáts Béla A zsarnokság terhe alatt című dolgozata. /Miről szól a Korunk? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 8./

Az egyelőre félmillió, de a nagyra törő városfejlesztés szerint millió lakos felé haladó Kolozsvár és a mintegy nyolcmilliós Erdély súlya növekvőben van. Magyar vagy román, román vagy magyar nemzetiségű a vezető? – ez változatlanul központi kérdés a média (és jórészt a lakosság) számára. Most éppen Emil Boc kormányfővé avanzsálása és Bukarestbe távozása után, az új polgármester-választást megelőző intervallumban vált ez disputa tárgyává. A másik alpolgármester, a román (PD-L-s) Apostu szabadságon van, maradt az egyetlen törvényes lehetőség: László Attila (RMDSZ) irányítja pár napig a várost. Erre megszülettek a kommentárok, hogy 65 éve nem volt magyar polgármestere Kolozsvárnak. A Financiarul megnevezte a negyvenes évek első felének, így az 1940–1944 közti szakasznak a (magyar) polgármestereit, hozzájuk adva Demeter Jánost is – aki alpolgármester volt a változás után. – A volt szenátor Eckstein-Kovács Péter kinevezése államelnöki tanácsossá kisebb csodának mondható, mert az eddigi román elnökök legfeljebb ígérgették egy ilyen RMDSZ-es igény kielégítését, most viszont Traian Basescu váratlanul tett egy gesztust a kormányzásból kimaradt romániai magyarok, illetve az RMDSZ irányába. A csodák közé sorolható: a romániai magyar bal és jobb egyaránt pozitívan értékelte, hogy Eckstein-Kovács Péter személyében lesz egy hozzáértő ember az elnök közelében. /Kántor Lajos: Kolozsvári néző. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./

A kecskeméti Forrás szépirodalmi, szociográfiai és művészeti folyóirat két munkatársa volt a Kolozsvár Társaság vendége január 15-én. Füzi László József Attila-díjas irodalomtörténésszel, a lap főszerkesztőjével és Buda Ferenc Kossuth-díjas költővel Kántor Lajos beszélgetett. A Kolozsvár Társaság elnöke a Kárpát-medence egyik legjobb folyóiratának nevezte a Forrást. Füzi László elmondta: a folyóirat idén márciusban ünnepli fennállásának 40. évfordulóját. A lap 1969-ben a teljes magyar irodalom összefogását tűzte ki célul, és ezt az alapelvét napjaink pénzhiánya közepette is megpróbálja megőrizni. Az est folyamán szó esett többek között a lap szerkesztési technikájáról, illetve a tanulmányok erdélyi, felvidéki, vajdasági szerzői és a kecskeméti Buda Ferenc az Isten szalmaszálai című kötetéből olvasott fel verseket. /F. ZS. : A Forrás Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 19./

Erdély-szerte egyre gyakrabban emlegetett szükségszerűség a magyar ház, a szórványban a helybeli magyar közösségek identitásőrzést segítő otthona. Az RMDSZ-politizálás jövőjéről megkezdődött a vita. A volt államtitkár Csutak István így tette fel a kérdést: „képes lesz a közeljövőben a romániai magyar elit és vele együtt az egész közösség tudatosan kissé eltérni a statisztikai átlag diktálta viselkedésmintáktól?” Czika Tihamér úgy véli, hogy az erdélyi magyar szolidaritás hosszú távú munka, a mentalitás modernizálása nélkül nem számíthat sikerre. Parászka Boróka, az A Hét láthatóan talajvesztett főszerkesztőnője, miután gyakorlatilag felszámolta előbb a lap nyomtatott változatát, 2008 márciusa óta pedig az internetest is, most a budapesti Mozgó Világban, „egy frappánsra fabrikált jegyzetben” fejtette ki otthontalanságérzetét. Szerinte a magyar és a román ház, pontosabban a két ország között nincs különbség, „közös akol ez már, ez a két ország”. Parászka ilyen patetikusan halálhangulatosan zárta írását: „2009-ből a száz évvel ezelőtti Adyra visszatekintve bizony tudni már, hogy itt nem minden egész törött el, nem törött el semmi. Eleve szilánkos, széteső és huzatos a mi nem létező házunk. ” Arról, hogy P. B. -nek milyen másik ház kellene, arról nincs szó írásában. /Kántor Lajos: Kolozsvári néző. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 2./

Mintegy másfél évvel ezelőtt, egy csíkszeredai író-olvasótalálkozón Pomogáts Béla neves budapesti irodalomtörténész bejelentette: megírja az erdélyi irodalom teljes történetét! A Pallas-Akadémia Kiadó mindjárt fölvállalta a kiadását, mert nagy szüksége van ennek az összegzésre az erdélyi önismeretnek és -becsülésnek. Január 20-án, a magyar kultúra napjai keretében, a csíkszeredai polgármesteri hivatal tanácstermében ünnepi hangulatban mutatták be a Magyar irodalom Erdélyben (1918-1944) című könyvet – a Pallas-Akadémia kiadó 500. köteteként! –, amely a vállalt irodalomtörténet első kötete, s tartalmazza mindazokat a jelentős irodalmi dokumentumokat is, melyek az illető korszak erdélyi szellemi életének meghatározó gondolatait, törekvéseit hordozzák. Az erdélyi magyar irodalomról több könyv és tanulmány is készült, közülük csak egynek volt összefoglaló jellege: Kántor Lajos és Láng Gusztáv munkája, a Romániai magyar irodalom című munkának, ez azonban csak az 1945 és 1970 közé eső korszakot dolgozta fel. Szükség volt egy új és átfogó irodalomtörténeti összefoglalásra. Pomogáts Béla úgy érzi, könyve két területen hoz újat, először is abban, hogy egy közel százesztendős korszakot tekint át, másodszor pedig abban, hogy ezt az összefoglalást nem terhelik meg a korábbi: marxista-leninista irodalomfelfogás kötelező babonái. Tehát olyan írókról, például Nyírő Józsefről vagy Cs. Szabó Lászlóról, is tárgyilagosan beszélhet, akik korábban nem kaphattak helyet az irodalomtörténeti folytonosságban. Pomogáts Béla (Budapest, 1934) irodalomtörténész, kritikus a budapesti Piarista Gimnáziumban, majd a budapesti tudományegyetemen tanult. Részt vett az 1956-os forradalomban, egy időre internálótáborba került. Pályáját középiskolai tanárként kezdte, 1965-től az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa, 1992-től igazgatóhelyettese. 1990-től a Literatura szerkesztője, később főszerkesztője. 1992 óta az Anyanyelvi Konferencia, 1995–2001 között a Magyar Írószövetség, legutóbb pedig az egykori Illyés Közalapítvány elnöke (2002–2007). Az irodalomtudomány akadémiai doktora. Számos díja közül megemlítendő a József Attila-díj (1991), Év Könyve Jutalom (1992), Kisebbségekért-díj (1996), Széchenyi-díj (2003). Marosvásárhely és Kalotaszentkirály díszpolgára. Hetvennél is többre tehető megjelent köteteinek száma. Kutatási területe a 20. századi, illetve a jelenkori magyar irodalom. Az erdélyi irodalmat érintő számos alapmunkája (A transzilvanizmus, Akadémiai Kiadó, 1983; Jelenidő az erdélyi magyar irodalomban, Magvető, 1987; Kisebbség és humánum. Műértelmezések az erdélyi magyar irodalomból. Tankönyvkiadó, 1990; Romániai magyar irodalom, Bereményi Kiadó, 1992; Erdélyi tükör, 1995; Épülő hidak. Magyarok és románok, Pont, 1998), illetve a csíkszeredai Pallas-Akadémiánál kiadott tanulmánykötetei (Erdély hűségében, 2002; Kulcsok Erdélyhez, 2003; Erdélyi tetőn, 2004; Felelősség Erdélyért, 1-2-3, 2005–2006) valósággal predesztinálták a Magyar irodalom Erdélyben című nagyszabású vállalkozásának megírására. Pomogáts Béla elmondta, írt egyszer egy magyar irodalomtörténetet is /Az újabb magyar irodalom 1945–1981 /Gondolat, 1982/ , „s mindenki feljelentett, aki úgy érezte, hogy nem elég magasra srófolt jelzőkkel illettem, s terjedelmileg is hátrányba került másokhoz képest. ” /Cseke Gábor: Van erdélyi irodalomtörténet. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 13./

A kolozsvári Apáczai Csere János Elméleti Líceum képzőművészeti tagozata által rendezett A Biblia világa című tárlatmegnyitónak adott otthont a Kolozsvár Társaság székháza február 21-én. A megjelenteket Kántor Lajos irodalomtörténész, a társaság elnöke köszöntötte. Elmondása szerint a tárlatmegnyitó a magyar nyelvterületen nemrég zárult Biblia Évéhez kapcsolódik, emellett fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a Kolozsvár Társaság a múlt ápolása mellett a jövőt is igyekszik képviselni kulturális tevékenységek, képzőművészet és irodalom terén. Vörös Alpár, az Apáczai Csere János Elméleti Líceum igazgatója szerint fontos, hogy a líceum diákjai az iskolán kívül is bemutathassák alkotásaikat. /Potozky László: A szín és a vonalak költeményei. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 23./

Reményik Sándor költészetének megítélése sokat változott. Erről írt Kántor Lajos Reményik Sándor – A mítosz és az erdélyi valóság című könyvében (Pallas-Akadémia, Csíkszeeeda, 2007), de érinti a problémát Dávid Gyula is, aki irodalomtörténészként oly sokat tett a teljes Reményik-kiadásért és megismertetéséért a költő Kézszorítás – Írók, könyvek, viták, 1918–1941 című, tanulmányokat, vitacikkeket, recenziókat, Reményik-irodalommal foglalkozó írásait összegyűjtő vaskos, 535 oldalas könyv tartalmas előszavában. (Polis Könyvkiadó – Luther Kiadó, Kolozsvár – Budapest, 2007). Időközben megjelentek Reményik hátrahagyott versei is, majd az összes versek, levelezése Olosz Lajossal, a Nem lehet című korábbi kötetben hozzáférhetővé váltak a költő fontos, Makkai Sándorhoz írott levelei, és kiadtak két, Reményik életével, költészetével foglalkozó könyvet is (Reményik Sándor: Emlékkönyv, Erdélyi Szépmíves Céh, Kolozsvár, 1998 és Lehet, mert kell, Reményik Sándor emlékezete, Nap Kiadó, 2007). Ezzel hozzáférhetővé vált a teljes életmű, a Reményik-monográfiát sem lehet halogatni tovább. /Bogdán László: A teljes Reményik. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 26./

A Faclia című kolozsvári román lap beszámolt Márton Áron főtéri szobrának felavatásáról, de a püspök „ellentmondásos” múltját emelte ki, középpontba állítva azt, hogy az első világháborúban a románok ellen harcolt, és a román titkosszolgálatok folyamatosan megfigyelték, mint magyar irredentát. Arról nem tesznek említést, hogy 1944-ben Márton Áron a Magyarországon hozott zsidótörvény ellen emelt szót a Szent Mihály-templomban, és emiatt kitiltották Észak-Erdélyből a Dél-Erdélyben, román állampolgárként Gyulafehérvárt élő római katolikus püspököt. És arról sem szól a Faclia, hogy az avatáson Florentin Crihalmeanu kolozsvári görög katolikus püspök a szeretet és fény forrásának nevezte az új főtéri szobrot, emlékeztetve görög katolikus egyházi főméltóságokra, akik Márton Áron emberi nagyságát elismerték. /Kántor Lajos: Kolozsvári néző. 2009. március (2). = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./

Kántor Lajos a Szabadság március 9-i számában felrótta a „református egyháznak” hogy nem képviseltette magát Márton Áron szobrának avatásán. Valójában az egyházkerületet – dr. Pap Géza püspök megbízásából – Tonk István ügyvezető főgondnok képviselte a jeles eseményen. /Dr. Pap Géza, püspök; Tonk István, ügyvezető főgondnok: Pontosít a református egyház. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 14./ Előzmény: Kántor Lajos: Kolozsvári néző. 2009. március (2). = Szabadság (Kolozsvár), márc. 9./

Tizennyolcadjára rendezik meg a Szabédi-napokat Kolozsváron. A rendezvény április 17-én a Szabédi-emlékház falán lévő emléktábla koszorúzásával kezdődött. Kötő József RMDSZ-es képviselő mondott beszédet, arról értekezett, hogy Szabédi „aktív magyarságát át kell venni és folytatni kell ebben az önfeladó korban is”. Kántor Lajos arra figyelmeztetett, hogy a Szabédi-életműben most is vannak feltárásra váró dokumentumok, amelyek a következő évek kutatási témáivá válhatnak. A szülőfalubeli általános iskola április 19-étől, vasárnaptól kezdődően Szabédi nevét viseli. /(N. -H. D.): Elkezdődtek a Szabédi-napok. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 18./

Értelmiség és politikum címmel interdiszciplináris konferenciát szerveztek Kolozsváron az idén 18. alkalommal megrendezett Szabédi Napok keretében. Az EMKE, a Korunk Stúdió valamint a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága szervezésében rendezett konferenciának az volt a célja, hogy „a mába hozza” Szabédit, életútjának az üzenete ugyanis a jelenünkre is érvényes. Idén Értelmiség és politikum gyűjtőcímen tartottak előadásokat, emlékezve a magyar intézményes felsőoktatás beolvasztására, továbbá Szabédi öngyilkosságára. Bálint Bencédi Ferenc unitárius püspök házigazdaként üdvözölte a résztvevőket. Dáné Tibor Kálmán, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke elmondta, ötven év után is probléma, hogy nincs önálló magyar egyetem: ,,igenis szükség van önálló magyar egyetemre, igenis szükség van kulturális autonómiára”. Távlati célja az EMKE-ház központtá alakítása, méghozzá állampénzen működtetett irodalomtörténeti kutatóközpontot képzel el. Varga Andrea történész a Bolyai Tudományegyetem megszüntetésének hátteréről tartott előadást a román levéltári dokumentumok tükrében. A kisebbségi túlélés fő kérdésének tartja az anyanyelven való diplomaszerzés és a szakmai érvényesülés lehetőségét. A multikulturalizmusra fogott kitartó félrevezetésre hívta fel a figyelmet. Pomogáts Béla az irodalom látszólagos vereségéről tartott előadást, az 1956–1960 közti időszakban vizsgálta az irodalom és a nemzetpolitika viszonyát. Véleménye szerint történelmünkben az irodalomnak nem egy alkalommal kellett vállalnia a megtartó szerepet. Mindez megalapozta az irodalom felelősségét és méltóságát. A huszadik századi Erdély költői és politikai programjairól Markó Béla beszélt. Kós Károly transzszilvanizmusát és autonómiaprogramját Markó ma is érvényesnek tartja. Kántor Lajos Szabédi életútját ismertette Strasbourgtól Szamosfalváig. Dávid Gyula A hatalom célkeresztjében címmel Szabédinak a pártapparátussal és a Szekuritátéval való nézeteltéréseit mutatta be. A Szabédi-dosszié a mai napig ismeretlen, nem tudni, mettől meddig figyelték meg, és milyen jelentések futottak be róla. /Jakab Judit: Szabédi Napok tizennyolcadszor. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 21./

Az RMDSZ eddig nyolc kongresszust tartott. I. kongresszus: 1990. április 21–22., Nagyvárad. Az Országos Elnökség tagjai: Domokos Géza, elnök, Szőcs Géza főtitkár, Béres András, Markó Béla, Formanek Ferenc, Szilágyi Zsolt, Cs. Gyimesi Éva, Csutak István, Bodó Barna, Kántor Lajos, Zonda Attila, Toró T. Tibor, Erőss Péter, Nagy Béla, Verestóy Attila, Sylvester Lajos, Vida Gyula, Kolumbán Gábor, Káli István tagok. A váradi kongresszuson elfogadott program „a társadalmi csoportok és mindenféle kisebbségek kollektív jogainak és szabadságjogainak alkotmányba foglalását” rögzíti célként. A program ugyanakkor távlati célként „az önkormányzati rendszer csúcsszerveként működő kisebbségi parlament tervét” jelöli meg. II. kongresszus: 1991. május 24-26., Marosvásárhely. Domokos Géza marad az elnök, Tőkés László a tiszteletbeli elnök, Szőcs Géza a politikai, Kolumbán Gábor a gazdasági alelnök. Az elnökségi tagok: Borbély Imre, Csapó József, Béres András, Patrubány Miklós, Toró T. Tibor, Beder Tibor, Takács Csaba, Tokay György. A marosvásárhelyi kongresszuson elfogadott program alkotmányjogi terminusokat vezet be a romániai magyarság önmeghatározására és konkrét célul „a magyar kisebbség autonóm közművelődési intézményhálózatának kifejlesztését” tűzi. III. kongresszus: 1993. január 15–17., Brassó. Az RMDSZ elnökévé elsöprő többséggel Markó Bélát, tiszteletbeli elnökévé Tőkés Lászlót választják. Tőkés László több javaslatát megszavazzák, ezek között szerepel, hogy az RMDSZ elkötelezi magát az 1989-ben elindult rendszerváltozás mellett, a Demokratikus Konvencióval együtt követeli a temesvári nyilatkozat nyolcadik pontja érvényesülését, kezdeményezi egy gazdasági tanács létrehozását, a legnagyobb kedvezmény megadását. Az elfogadott program alaptétele a belső önrendelkezés, „a helyi és regionális önigazgatás, a személyi és kulturális autonómia”; a Romániában élő magyarságot „őshonos közösségként”, „államalkotó tényezőként” határozza meg, mely magát „a román nemzet egyenjogú társának tekinti”. IV. kongresszus: 1995. május 26–28., Kolozsvár. Hosszú vita után a kongresszus elfogadja a törvényes úton érvényesítendő területi autonómia célkitűzését. A nemzeti kisebbség helyett a nemzeti közösség elnevezést hagyja jóvá. A testület újraválasztja Markó Bélát a szövetségi elnöki tisztségbe, megerősíti Tőkés László tiszteletbeli elnöki tisztségét, valamint megválasztja a kongresszus után megújuló SZKT 21 tagját. Nyilatkozatot ad ki, melyben tiltakozik a tanügyi törvénytervezet kisebbségi oktatást szabályozó XII. fejezetének jogsértő rendelkezései miatt. V. kongresszus: 1997. október 3–4., Marosvásárhely. A testület elfogadja az alapszabályzat és a program módosítását, valamint az RMDSZ kormánykoalíciós cselekvési programját. A személyi elvű autonómia, a sajátos státusú helyi önkormányzatok, valamint a területi autonómia – amely „a helyi önkormányzatok társulásával érdekszövetségként jön létre” – megfogalmazások lényegében változatlanul megmaradnak az ötödik kongresszus után is. VI. kongresszus: 1999. május 15–16., Csíkszereda. Újabb négyéves időszakra választják RMDSZ-elnökké Markó Bélát ellenjelöltjével, Kincses Előddel szemben. Állásfoglalást fogadnak el a romániai politikai helyzettel, illetve a Balkán stabilitásával kapcsolatban. A testület elfogadott határozataiban leszögezi, hogy hangsúlyt fektet az ifjúságpolitikai célkitűzések megvalósítására, illetve a csángó magyarság helyzetének rendezésére. VII. kongresszus: 2003. január 31. –február 2., Szatmárnémeti. A kongresszusi küldöttek törölték az alapszabályzatból a tiszteletbeli elnöki funkcióról rendelkező fejezetet. Szövetségi elnöknek Markó Bélát választották, egyetlen jelöltként. A tiszteletbeli elnöki tisztségétől megfosztott Tőkés László által vezetett Királyhágómelléki Református Egyházkerület az RMDSZ-kongresszussal megegyező időpontban szervezett egyházkerületi közgyűlést szintén Szatmárnémetiben, a Láncos-templomban. VIII. kongresszus: 2007. március 2–3., Arad. A módosított RMDSZ-program megerősíti a kulturális és területi autonómia törvényes keretei létrehozásának és gyakorlati alkalmazásának a szükségességét. A kongresszus egyik legfontosabb döntése, hogy a Szövetségi Egyeztető Tanács (SZET) helyét a Kulturális Autonómia Tanácsa veszi át. Takács Csaba lemond ügyvezető elnöki tisztségéről, Markó Bélát egyedüli jelöltként újraválasztják RMDSZ-elnökké. A testület eldönti, hogy ismét kétévenként tartanak kongresszust, de az elnöki mandátum továbbra is négy évre szól. /S. M. L. : Húsz év RMDSZ, kongresszusokban. = Új Magyar Szó (Bukarest), ápr. 24./

Kántor Lajos óvatos Rózsa-Flores Eduardo minősítésével: forradalmár? terrorista? kalandor? Ha békésebb volna a világ, akkor most inkább a nyolcvanadik évéhez közeledő, Budapesten is ünnepelt Kányádi Sándorról és a hetvenkettedik küszöbén elhunyt Lászlóffy Aladárról lehetne írni. /Kántor Lajos: Kolozsvári néző. 2009. április (4.). = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 27./

Kántor Lajos felidézte, hogy Kányádi Sándor Szürkületben /Kriterion, Bukarest, 1978/ című verseskötetét úgy dedikálta neki és másoknak, hogy hosszabb, kézírásos kiegészítést eszközölt: a Halottak napja Bécsben című verséhez, a nyomtatásban kitett szögletes zárójel mellé beírta: Fölséges uram kend hogyha férkőzése volna közelébekérje meg odafenthogy vetne már végeta nagy protokollnakdolgaink romolnaks bizony hogy avégetts lenne védelmünkrehogy ne kéne nyelvünkféltünkben lenyelnünks önnön szégyenünkre. A cenzúra ugyanis törölte ezeket a sorokat, de Kányádi sokaknak maga írta bele kötetébe a kihagyott részt. A következő évben Budapesten kiadott Kányádi kötetben /Fekete-piros versek (Magvető, Budapest, 1979)/ már csonkítatlanul jelent meg a Halottak napja Bécsben című nagy verse. /Kántor Lajos: Egy szögletes zárójelre. = Helikon (Kolozsvár), 2009. máj. 10. – 9. sz. / Kiegészítés: A budapesti akkor irodalmi folyóirat, az Új Írás még a kötet megjelenésének évében közölte a Halottak napja Bécsbent, a kihagyott résszel együtt. /Új Írás (Budapest), 1978. 12. sz. /

Kolozsváron a Főtér átrendezése, úgymond modernizálása „helytörténésztől diákokig, publicistától RMDSZ-képviselőig tiltakozó cikkek, állásfoglalások írására késztet sokakat. ” Múltjukhoz, műemlékeikhez ragaszkodnak a magyarok. A normalitás, a józan érv, „kellene hogy legyen a meghatározó – és nem a mindenképpen történő átformálás vagy a hagyományos képhez való feltétlen ragaszkodás elfogultsága” – írta Kántor Lajos, aki ráadásul a Kolozsvár Társaság elnöke. „Kolozsvár polgárainak kellene hát egymást meggyőzniük, nem utolsósorban pedig a messzibbről érkezett jelenlegi polgármestert” – javasolta. Nem kell eleve visszautasítani a modernizálást. A Kolozsvár műemlékeit háromnyelvű táblával /román, angol és francia/ ellátó javaslattal szemben a fontosabb érv az 60 000 kolozsvári magyar és az ugyancsak tízezresnél nagyobb létszámú, Erdély minden részéből ide jövő, itt – egy állítólagos multikulturális egyetemen – tanuló magyar diák. Kántor megkérdezte, hol ünnepelte a román média a nyolcvanéves, Herder-díjas Kányádi Sándort, aki „mellesleg” a román líra kiváló fordítója? /Kántor Lajos: Kolozsvári néző. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 18./

A Free Press Románia Alapítvány vette át Verestóy Attila tulajdonrészét az Új Magyar Szót kiadó Scripta Kiadó Rt. -ben. A 99,89%-os tulajdonrész szimbolikus áron cserélt gazdát, Verestóy Attila kezdeményezésére A további tulajdonosok: Horváth Andor, Kántor Lajos és Ágoston Hugó, akik megtartják jelképes értékű részvénycsomagjukat, és a továbbiakban is a lap támogatói maradnak. Az Új Magyar Szó létrejötte után, 2005 óta Verestóy Attila tulajdonosként inkább a lap mecénása volt, ezekben az években több mint egymillió euróval támogatta a Scripta Kiadót. „A központi magyar napilap megmaradása, a bukaresti magyar sajtóintézmény folytonossága közügy, amelyet anyagilag szinte egyedül finanszíroztam. Sokan bíráltak amiatt, hogy ezt politikusként tettem. Úgy vélem, az új jogi helyzetben sokan mások is az Új Magyar Szó, a közszolgálati írott sajtó támogatóivá lépnek elő, hiszen amíg kizárólag magáncég volt, érthető, hogy nem tették. Én a továbbiakban is minden tőlem telhetőt megteszek, immár a tulajdonosi kereten kívül, ennek a közösségi ügynek a támogatásáért, különösen azért, mert úgy vélem, hogy így példát mutathatunk más tehetős embereknek ennek a nemes ügynek a támogatásában” – mondta. A nagyváradi újságírók által létrehozott Free Press Románia Alapítvány az elnyert támogatások révén eddig is támogatta a Scripta Kiadó lapjait, az Új Magyar Szót és az Erdélyi Riport hetilapot. Ezentúl többségi tulajdonosa lesz a Scripta Kiadónak, egyben támogatója az Új Magyar Szó és a közben új magáncéggé alakult Erdélyi Riport megjelenésének. A Free Press Románia Alapítvány kuratóriumának elnöke Varga Gábor, civilben író és közíró. Szándéka szerint tulajdonosként az alapítvány nem kíván beleszólni az Új Magyar Szó szerkesztésébe, meggyőződése, hogy a szerkesztőség lehetőségeihez képest korrekt módon látja el a munkáját, viszont segíteni kíván egy finanszírozási keret kidolgozásában. A Free Press Románia Alapítvány kuratóriuma többségi tulajdonosként nem kíván személyi változásokat a Scripta Kiadóban, elfogadta a korábbi évekhez képest jelentősen csökkentett költségvetési tervet. /Többségi tulajdonost váltott az Új Magyar Szó. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 22./

Az RMDSZ számára fontos tanulni a múltból. Erre nyújt alkalmat Nagy Mihály Zoltán és Olti Ágoston összeállította gyűjtemény a Magyar Népi Szövetség 1944 és 1953 közötti történetéből. Valószínűleg célzatosan a mához szóló címet adtak a kötetnek: Érdekképviselet vagy pártpolitika? Kántor Lajos hibának tartja a Szabédi László-életmű ismeretében, hogy Szabédi nevét a megjelent munka még személynévmutatójából is mellőzte. Szabédi Kurkó Gyárfásnak (az MNSZ akkori elnökének), Balogh Edgárnak és Jordáky Lajosnak (meg Püski Sándornak Budapestre) írt leveleiben világosan látta a széthúzást, továbbá a kommunista pártirányítást (RKP), a nemzeti önfeladás veszélyességét. /Kántor Lajos: Kolozsvári néző. 2009. június (1). = Szabadság (Kolozsvár), jún. 1./ Nagy Mihály Zoltán, Olti Ágoston: Érdekképviselet vagy pártpolitika? Iratok a Magyar Népi Szövetség történetéhez 1944-1953./Pro-Print Kiadó, Csíkszereda, 2009/