Április 2-án a száz éve született József Attilát ünnepelte Kolozsváron a Korunk szerkesztősége képben, versben és zenével. A lapszámot Balázs Imre József mutatta be, a költő versei ihlette képzőművészeti alkotásokból rendezett kiállítást Kántor Lajos méltatta, elhangzott Boér Ferenc József Attila-versösszeállítása. A Korunk márciusi számát a költőnek szentelték. /Németh Júlia: József Attila – 100. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 4./

A Romániai Írók Egyesülete kolozsvári fiókjának székhelyén április 7-én tartották a díjkiosztást, a 2004-es év legsikeresebb könyveit értékelték. A magyar szerzőket öt kategóriában tüntették ki: a vers műfajában Létay Lajost, a próza műfajában Kántor Lajost, az irodalomkritikában Mózes Attilát, irodalomtörténetben pedig Gaal Györgyöt, míg az első bemutatkozásért Boda Editet és Székely Csabát illette az oklevél és a nyeremény. /Takács Enikő: Díjkiosztás a Romániai Írók Egyesületénél. Magyar szerzőket is kitüntettek. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 8./

A december 5-i népszavazást követően számosan vallják Kós Károllyal: „Mert más az erdélyi ember és más a magyarországi, de különösképpen más és nekünk idegen a pesti magyar”. /A Kalotaszegben írta, 1912-ben./ Bánffy Miklós a Budapesti Hírlap tudósítása szerint (1910. április 26.) az erdélyi közügyek helyzetét így jellemezte: „Kevés kivétellel úgy bántak velünk, mint a mostoha gyermekkel, az utolsók voltunk abban, hogy vágyaink és követeléseink kielégíttessenek.” Bethlen Gábor erdélyi fejedelem egyik levelében (1619. június 3.) ezt üzente Rhédeinek: „Kegyelmed jóakaróinak adja értésekre, afféle hazug híreknek hitelt ne adjanak, mert én nem akarom senki dolgát igazgatnom... Bizonyos dolog, hogy amikor az vármegyék akaratját ember érthetné, nem ártana szemét felnyitni embernek; ki tudja, mostani állapotban mi jöhetne ki az veszekedésből...” Ugyancsak évszázados pozitív példák bizonyítják, le is lehetett győzni a sértődést, haragot, a veszekedésnek. A népszavazás utáni helyzetet mutatja a Hitel 2005 februári száma. Kántor Lajos egy hónappal a népszavazás előtt a Gyurcsány Ferencet és Hiller Istvánt – még miniszterként – megszólító nyílt levelében (amelyet a magyarországi írott sajtó jószerivel elhallgatott) azt írta, hogy a Rákosi-, majd Kádár-rendszer felfogása a nemzetről nem tűnt el nyomtalanul, és a hamis beidegződöttséget az iskola, a köznevelés nem próbálja ellensúlyozni. /Kántor Lajos: Erdély és a magyarországi közvélemény. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 9./ Előzmény: Nemtetszését fejezte ki a Miért és Kántor Lajos is. = Krónika (Kolozsvár), 2004. nov. 9./

Magyarság kint és bent címmel rendezett konferenciát az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Erdélyi Köre a hétvégén Nagyváradon. Az RMDSZ által kidolgozott kisebbségi törvény a korporatisztikus berendezkedés kiteljesítését jelenti a romániai magyar társadalmon belül, olyan maximumot, ami egyben végpont is: csak integrálódni lehet, vagy szembefordulni vele – jelentette ki Molnár Gusztáv politológus. Kántor Lajos, a Korunk folyóirat főszerkesztője elmondta: az anyaországi és a határon túli magyarok viszonyát boncolgatta volna, hiszen mindez a kettős állampolgárságról szóló népszavazás kudarca miatt kirobbant vita nyomán óhatatlanul napirendre került. Molnár Gusztáv elmondta, a rendszerváltáskor választani kellett, hogy a két világháború közötti kisebbségi, illetve az 1945 utáni nemzetiségi sztereotípiák mentén halad tovább a kisebbségi magyarság, vagy létrejön egy új nemzetkoncepció, amelyben az alulról fölfelé építkező, önmagát politikai közösséggé szervező autonóm, civil polgári társadalom játssza a főszerepet. Molnár szerint ezzel szemben az RMDSZ megalakulásával a kisebbségi-nemzetiségi vonalon szerveződött tovább a romániai magyar társadalom, ez az alakulat lett annak szervezeti és intézményi kerete, e koncepció pedig most a kisebbségi törvényben csúcsosodik ki. „Magyarországon azonban változás állt be, miután a Trianont is magába foglaló, 1867-től 1945-ig tartó katasztrófasorozat, az ebben az időszakban kialakult nemzetkoncepció csődje nyomán kialakult közegben a magyar állampolgárok többsége már úgy gondolja, a nemzet és az állam tökéletesen fedi egymást, ezért el sem tudják képzelni, hogy olyan magyaroknak is állampolgárságot adjanak, akik nem élnek az ország határain belül. Ezzel beilleszkednek abba a koncepcióba, amelyet jelenleg az Európai Unió is alapvetőnek tekint” – hangoztatta Molnár. Bodó Barna politológus a témához kapcsolódva kifejtette, a népszavazással a magyar kormány elérte, amit akart, mivel nem kellett pluszterheket magára vállalnia. A temesvári politológus szerint az is nyilvánvalóvá vált, hogy az anyaországi ellenzék nem volt kellőképpen következetes, a referendum kudarcának harmadik olvasata pedig az, hogy a magyar polgárnak „nem fáj Trianon”. Bodó úgy véli, az RMDSZ kisebbségi törvénytervezete azért elfogadhatatlan, mert egy magánjogi szereplőre – az RMDSZ-re – akar közhatósági struktúrát építeni. Bodó éppen ezért új kisebbségvédelmi koncepció kidolgozását szorgalmazta, amely rögzíti a kisebbségi közösségek státusát, határozottabban lép fel a szomszédsági kapcsolatok terén, és elfogadja azt a többes állampolgári lojalitást, amely természetes a kisebbségi közösségek esetében. /Balogh Levente: „A magyar polgároknak nem fáj Trianon”. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 11./

Április 14-én Kolozsváron, az Erdélyi Múzeum-Egyesület székhelyén bemutatták a Magyarországon megjelenő Rubicon történelmi folyóirat idei 2–3. összevont számát, amely Kolozsvár múltjának szentelt írásokat tartalmaz. A kiadvány olyan munkákkal rukkol elő, melyek friss kutatások eredményeként a szakmabeliek számára is meglepetésként hathatnak. Rácz Árpád főszerkesztő köszönetét fejezte ki a lapszám létrejöttében segédkezőknek, mindenek előtt Egyed Ákos EME-elnöknek, akitől a megvalósítási ötlet származott. A kiadvány szerzői: Kántor Lajos, Egyed Ákos, Asztalos Lajos, Sipos Gábor, Jeney-Tóth Annamária, Flóra Ágnes, Pakó László, Kovács Kiss Gyöngy, Kiss András, Mihály Melinda, Gaal György, Hámori Péter, Szabó Dezső, Murádin János Kristóf, Gidó Attila és Stefano Bottoni. /Ö. I. B.: Kolozsvár átkelt a Rubiconon. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 16./

A 82 évesen is dolgozó Lövith Egon kolozsvári művész, a főiskola nyugalmazott tanszékvezető tanára, a sokoldalú művész – szobrász, festő, grafikus és keramikus – festményeiből nyílik kiállítás május 14-én Kolozsváron a Korunk Galériában. Kántor Lajos ismerteti Németh Júlia Lövith Egonról írt monográfiáját. Kányádi Sándor Erdélyi jiddis népköltészet című kötetéből Hatházi András színművész olvas fel. /Lövith-kiállítás a Korunk Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 12./

Kolozsváron május 13–án kezdődtek a Szabédi-napok. Kötő József, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület elnöke arra emlékeztetett, hogy az eddigi Szabédi-napokon a szórvány-magyar vidékekről is jelentkeztek részvevők, ami a magyar kultúra oszthatatlanságára utal. Pomogáts Béla irodalomtörténész Magyarság és Európa (Három költői mű) címmel tartott előadást. Babits Mihály, József Attila és Dsida Jenő költői és emberi hitét hasonlította össze. Kántor Lajos irodalomtörténész József Attila és Szabédi László (Egy emberben két ember?) című előadásában a két költő munkásságában fellelhető rokon vonásokat vette számba. /Ördög I. Béla: Szabédi-napok Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 14./

Május 14-én Kolozsváron, a Korunk Galériában Lövith Egon festményeiből és grafikáiból nyílt kiállítás. Németh Júlia műkritikus ismertette a nyolcvankét éves mester életét, művészi pályáját. Lövith Egon megjárta a koncentrációs tábort, ennek ellenére a mai napig megőrizte munkakedvét, pozitív életszemléletét. Kántor Lajos szólt a Mentor Kiadó által néhány hónapja Németh Júlia tollából megjelentetett Lövith Egon-monográfiáról. /Ö. I. B.: Lövith Egon tárlata a Korunknál. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 16./

Kolozsváron dr. Cseh Áron magyar főkonzul nyitotta meg Würtz Ádám /1927-1994/ tematikus grafikai kiállítását, melyet József Attila versei ihlettek. Kántor Lajos arra emlékeztetett, hogy Würtz Ádám grafikus munkáival Kolozsvár közönsége 1983-ban már találkozhatott. /(Csomafáy Ferenc): Irodalmi és művészeti tárlat. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 21./

A Babes–Bolyai Tudományegyetem Bölcsészeti Kara adott otthont Kolozsváron a József Attila-napoknak, amelynek keretében szakmai konferenciát is rendeztek, több mint 20 előadással, kerekasztal-beszélgetéssel és művészi műsorokkal. Egyed Emese, a Magyar Irodalomtudományi Tanszék vezetője a szervezők részéről elmondta: nem kuriózum a külföldi kollégák jelenléte. A nápolyi kolléga, Amadeo di Francesco ma már ismert név a magyar tudományosságban. Május 20-án a Korunk folyóirat és József Attila kapcsolatáról Kántor Lajos és Balázs Imre József tartott. /F.M., K.B.: József Attila-napok. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 23./

1924-ben jelent meg Budapesten az erdélyi magyar novellisztika első antológiája, az Erdélyi történetek, Benedek Elek szerkesztésében. Nyolcvan esztendő múltán helyezi a magyar (főleg a magyarországi) olvasó asztalára az újabb válogatást a műfajnak és irodalmának kiváló ismerője, Nagy Pál. Nem előzmények nélküli ez irányú munkálkodása, ugyanis – miután 1971-ben megjelent a Szeresd az élőket című összeállítás Kántor Lajos gondozásában, majd 1975-ben a Hűséges Mártonka című, kétkötetes gyűjtemény Sőni Pál szerkesztésében -, 1984-ben látott napvilágot Nagy Pál kétkötetes válogatása, az Egyszer mindenkit szólítanak című antológia. 2002-ben Demény Péter szerkesztett hasonló kiadványt, Lassított lónézés címmel. A most megjelent kötet /Erdélyi elbeszélők. A kötet elbeszéléseit Nagy Pál válogatta. Palatinus, Budapest, 2004/ a szerzőket születésük időrendjében szerepelteti. /B.D.: Negyvennégy erdélyi elbeszélő. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 28./

Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy /A Hét (Marosvásárhely), 2005. február 17./ című tanulmányával kapcsolatban a hetilapban folyó vitában újabb hozzászólások érkeztek. a/ Kuszálik Péter újból jelentkezett, fontoskodóan mindent elutasított. Két folytatásban közölt írásában elutasítva azokat, akik Sütő védelmében szólaltak fel. Szokása szerint saját korábbi cikkeiből is közöl részletet /ő már akkor látta…/ Szerinte Kántor Lajos az árkosi írótáborban leszögezte, a Láng Gusztávval írt irodalomtörténetükben /Romániai magyar irodalom 1944-1970/ csak Réthy Andor bibliográfiája maradandó. Kuszálik a vitában Sütő mellett megszólalókat /Ablonczy László. Görömbei András, Cs. Nagy Ibolya/ ítélte el. /Kuszálik Péter: Az ügyvédi kamara. = A Hét (Marosvásárhely), jún. 2., folyt.: jún. 9./ b/ Burján Emil kifejtette, amit Sütő András Földes Lászlóval kapcsolatban kifogásolt, szinte mind-mind pozitív emberi vonás. Burján Emil hozzászólásában elmarasztalta Sütő Andrást, amiért nem nézett szembe akkori önmagával. /Burján Emil: Földes-ügy. = A Hét (Marosvásárhely), jún. 9./ c/ Sylvester Lajos Bíró Bélával, – emlékezete szerint – bizonyos szóbeli megjegyzések erejéig a Tragikum tragédiája című Sütő ellenes zsebkönyvecskéje kapcsán szállt vitába. Sylvesternek birtokában vannak a Megyei Vizionáló Bizottság 1983. március 3-tól keltezett jegyzőkönyvei. Ezekben Sütő Pompás Gedeonját cenzúrázták, csonkíttatták. A darabot vidéki turnén is feljelentették, nacionalistának, irredentának, miegyébnek nevezték. Sylvester felvetette, hogy ez alatt egyesek hol voltak, mit műveltek? /Sylvester Lajos: Egy „Bírói” ítélkezés margójára. = A Hét (Marosvásárhely), jún. 9./ d/ Róna Éva emlékeit idézte fel: szenvedő alanya volt családostól az 1958-as ún. párttisztogatási akciónak. Az egyetlen velük szolidáris ember a környezetükben, aki melléjük állt, Sütő András volt. /Róna Éva. az Izraelben megjelenő magyar nyelvű központi napilap, az Új Kelet munkatársa: A Hét című lap szerkesztőségének. = A Hét (Marosvásárhely), jún. 9./

Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy /A Hét (Marosvásárhely), 2005. február 17./ című tanulmányához két hozzászólást mellett olvasható Bottoni összegzése a vitáról: a/ Kuszálik Péter /az inkvizítor, ahogyan Tamás Pál nevezte/ ismét felsorolta Sütő András elleni érveit. Elmagyarázta többek között, hogy Sütő az alázat fogalmát nem a Szent Ágoston-i, hanem a marxi-lenini tanok szerint értelmezte. Kuszálik szerint ebben a vitában nem voltak „előre megfogalmazott ítéletek”. A „kompromisszumok határairól, a hatalom-közeliek kiváltságairól és gőgjéről volt szó.” /Kuszálik Péter: Néhány morzsa. = A Hét (Marosvásárhely), jún. 21./ b/ Nem kívánom grafomán munkatársukat, bizonyos Kuszálik Pétert megtisztelni azzal, hogy vitába bocsátkozom vele, írta Kántor Lajos. Azonban Kuszálik Az ügyvédi kamara c. cikkében (jún. 2.) szereplő állítása, hogy Kántor csak Réthy Andor bibliográfiáját mondta maradandónak a Láng Gusztávval közösen írt irodalomtörténetükből, „egyszerűen hamis”. A magát szintén bibliográfusnak (is) vélő K. P.-ről a cikkében Romániai magyar irodalom című könyvük kiadási évét pontatlanul jelölte meg. /Kántor Lajos: „Maradandó” hazugságok ellen. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 21./ c/ Stefano Bottoni hangsúlyozta, vitaindító tanulmánya nem Sütő András személyét vagy írói képességeit elemezte. Szerinte szükség van a 1945 utáni (magyar) kisebbségkutatás újraértelmezésére. „A kisebbségtörténet, a kisebbségkutatás egyfajta tudományos gettóvá vált, amiből a lehető leghamarabb ki kell lépni.” A kommunista társadalom „sűrű hálózatok és sokrétű kapcsolatok által összeforrt kényszeregységet” hozott létre. A diktatúra nem új szocialista embert hozott létre, hanem „meghasonlott, eltorzult személyiségű embert, aki egyszerre áldozat és együttműködő, ellenzéki és rendszerpárti, fekete és vörös.” /Stefano Bottoni: Zárszó helyett. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 21./

Június 24-én Kolozsváron a Korunk Galériában megnyílt Szécsi András festőművész emlékkiállítása. Halála után néhány évvel már elmondható, hogy Szécsi András egyik legkiválóbb tájfestőnk, állapította meg Kántor Lajos. /Ö. I. B.: Szécsi András–emléktárlat. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 25./

Stefano Bottoni: A hatalom értelmisége – az értelmiség hatalma. A Földes László-ügy /A Hét (Marosvásárhely), 2005. febr. 17./ című tanulmányával kapcsolatos vita összegzéseként Parászka Boróka, a hetilap főszerkesztője kifogásolta, hogy sokan nem szólaltak meg a vitában, a Magyar Tanszék stb. a/ Láng Zsolt indulatosan visszautasította ezt a megállapítást. „Úgy gondolod, az Éneklő Borz eladta magát a hatalomnak?” „Salat Levente politikai alkuval lett az egyetem prorektora?” Láng Zsolt hangsúlyozta, hogy az irodalmat nem intézményi szinten határozzák meg. A kívülállás mondatszerkezetével is lehet állást foglalni. /Láng Zsolt Kirohanó: Kedves Boróka! = A Hét (Marosvásárhely), júl. 7./ b/ Parászka Boróka válaszolt Láng Zsoltnak. Igenis vannak fórumok vannak, körök és céhek. Mivé lesz Kántor Lajos a Korunk folyóirat nélkül? Mivé lesz Böszörményi Zoltán a mecénás jelmez nélkül? Parászka nem fogadta el, hogy valamit már tíz éve leírtak. Szerinte a folyamatos jelenben kell írni. Nincs függetlenség, nincs kívülállás. Parászka szerint Erdélyben ma irodalmi-személyi kultusz van, reális irodalmi teljesítmények nélkül. /Parászka Boróka Benneálló: Hekaleitosz lábnyoma. Kedves Zsolt! = A Hét (Marosvásárhely), júl. 7./ c/ Kuszálik Péter nem ismeri el, hogy tévedett, bibliográfusként nem adott meg pontos évszámot. Valójában a Kántor-Láng könyv első kiadása nem 1973, ahogy ő írta, hanem 1971. Kuszálik megsértődött, mert Kántor Lajos irodalomtörténész nem hajlandó vele vitatkozni. Kántor Lajos grafománnak nevezte Kuszálikot. Erre Kuszálik válasza: Kántornak több könyve, tanulmánya jelent meg, mint neki. /Kuszálik Péter: Válasz és magyarázat. = A Hét (Marosvásárhely), júl. 7./

A kommunista rendszer nemzetiségpolitikája cinikusan egyszerű volt: az erőszakos asszimiláció. Meglepő, hogy egy bukaresti román napilap, a Cotidianul kétoldalas összeállítását kísérő adatközlését vezeti be ezzel a megállapítással, s a folytatás hasonlóképpen objektív leírást ad az 1944 után történtekről. A grafikonok, amelyek a Romániában élő magyarok, németek, romák és más nemzetiségi kisebbséghez tartozók számának alakulását jelzik (1930-tól 2002-ig), ugyancsak beszédesek. A szerző (Alexandra Badicioiu) jelzi, hogy hol egyik, hol másik számított többségnek, illetve kisebbségnek – és ennek megfelelően csonkították egyik vagy másik jogait a nyelvhasználatban, a kulturális és politikai reprezentációban. Az olvasó elgondolkodik ezen az objektivitáson, mert nem szoktatták hozzá a román sajtótermékek, állapította meg Kántor Lajos. /Kántor Lajos: A normalitás felé? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 13./

Fennállásának 10. évfordulóját ünnepli az idén a Zsoboki Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábor. Az Essig Klára képzőművész, rajztanár irányításával működő tábor gyűjteménye komoly művészi értékekkel büszkélkedhet, ugyanis a résztvevők száma meghaladja a hetvenet. Alkotásaikból nyílik gyűjteményes tárlat a jövő hét elején Kolozsváron, a Művészeti Múzeumban. A tárlatot és magát a Zsobok-jelenséget Banner Zoltán, a tábor művészeti irányítója és Kántor Lajos méltatja. /(németh): Egy jubileumi kiállítás elé. Tízéves a zsoboki alkotótábor. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 30./

Várhatóan jövő héten jelentik be sajtótájékoztatón az Erdélyi Riportot is megjelentető Scripta Kiadó Kft. vezetői, hogy beindul vagy sem az az új magyar nyelvű napilap, a Romániai Magyar Szó megszűnése után. Stanik István, az RMDSZ kommunikációs tanácsosa leszögezte: szükségesnek tartja az RMSZ által több mint ötven esztendőn át képviselt értékek átmentését, továbbélését. A Scripta Kiadó igazgató tanácsa dönt a kérdésről, tagjai között van Ágoston Hugó, Horváth Andor, Kántor Lajos és Stanik István. /Új magyar napilap? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 4./

Gazdag programja volt Kalotaszentkirály-Zentelkén az Ady Endre Kulturális Egyesület (AEKE) által szervezett Ady-napoknak, a műsor egybekapcsolódott a Nemzetközi Tánctábor záróünnepségével. Az idei Ady-napokat Hit és hazaszeretet Ady Endrétől József Attiláig cím alatt hirdették meg a szervezők. Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője a vidék két legismertebb alkotóját, Ady Endrét és Kós Károlyt idézte fel. Szilágyi István író után Balogh Balázs néprajzkutató nemrég megjelent kötetükről, a feleségével, Fülemile Ágnessel együtt írt Társadalom, tájszerkezet, identitás Kalotaszegen című munkájukról beszélt. A szavalóverseny előtt Pomogáts Béla tartott előadást József Attiláról, a költő magyarság, és istenes versei mentén megvilágítva, hogy az a József Attila, akit ma ünneplünk nem azonos azzal, akinek a költészetét, személyiségét, a politikai magatartását bemutatták 1989 előtt. /Köllő Katalin: Ady-napok és táborzárás Kalotaszentkirályon. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 8./

Új Magyar Szó címmel országos közéleti és családi napilapot indít szeptember második felétől az Erdélyi Riportot is piacra dobó Scripta Kiadó. Az Ágoston Hugó, Bércesi Tünde, Horváth Andor, Kántor Lajos és Stanik István összetételű igazgatótanács (it) szerint a Romániai Magyar Szó megszűnése hiányt teremt a romániai magyar közvélemény tájékoztatásában. Az Új Magyar Szó a politika és a közélet témái mellett a tervek szerint kiemelt figyelmet szentel majd a gazdaság, a társadalom és kultúra, az ifjúság, a nők, az időskorúak sajátos problémáinak. A kiadó bukaresti és nagyváradi szerkesztőséget, valamint országos tudósítóhálózatot működtetve az új napilapot szeptember második felétől, heti hat alkalommal, 16 oldal terjedelemben jelenteti meg. /Lesz új magyar országos napilap. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 9./ „Az Új Magyar Szó sem jogi, sem gazdasági szempontból nem lesz az RMDSZ lapja, hiszen a Scripta Kiadó tulajdona, programja és értékrendje azonban vitathatatlanul találkozik a szövetségével” – nyilatkozta Stanik István igazgatótanácsi elnök. A beindításra szánt 150 ezer eurót a Scripta részvényesi köre fedezi a Verestóy Attila által végrehajtott tőkebevonással, emellett a lap állami hirdetésekre is számít. A főszerkesztői tisztség várományosai között van Kereskényi Sándor politológus, az RMDSZ korábbi Szatmár megyei szenátora. Az Erdélyi Riport – amely év végéig párhuzamosan jelenik meg az új lappal – további sorsáról idén decemberben dönt a Scripta. /R. Sz.: Felvállalt RMDSZ-értékrend. = Krónika (Kolozsvár), aug. 9./

Augusztus 18-án kezdődik a négynapos zetelaki írótábor, az Erdélyi Magyar Írók Ligája szervezésében. Az E-MIL elnöke a Bécsben élő Márkus Barbarossa János. Idén is mintegy 80–100 íróra számítanak a határon innen és túlról. Láng Gusztáv, Kántor Lajos és Domokos Géza A romániai magyar irodalom 1945–1970 között témáról tartanak előadásokat. Előadások hangzanak el a középiskolai tankönyvkiadásról, az irodalom felsőfokú oktatásáról és az erdélyi könyvterjesztés jelenlegi helyzetéről. /Negyedik zetelaki írótábor. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 18./

Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője nyílt levelet írt Markó Béla miniszterelnök-helyettesnek, aki a művelődési tárcát is felügyeli, és a budapesti miniszternek, a NKÖM irányítójának, Bozóki Andrásnak. A költő Markó Béla régtől munkatársa a Korunknak, a politológus-szociológus Bozóki András tanulmányt közölt a folyóiratban. Eltűnt a cenzúra intézménye, annál erőteljesebben nyilvánul meg a gazdasági cenzúra. A folyóirat nehéz anyagi helyzetben van (februártól nem tudtak honoráriumot fizetni, a szerkesztői fizetések többsége az országos minimálbér körüli). Az NKÖM zárolta a még tavasszal megígért támogatást a József Attila-lapszámra és a teljes Korunk-anyagot (1929–2005) összefoglaló József Attila-kötetre. A kiadványok megjelentek, az adósság a nyomdánál tovább nő. Ebben a helyzetben kényszerül a szerkesztőség kiköltözni az eddig a várostól bérelt, most a román ortodox egyház tulajdonába került épületből; ugyanis a júliusig érvényes bér 54-szeresét (!!) követelik a Korunktól. Új helyiséget nem kínálnak és az RMDSZ sem segít szerezni. Kántor segítséget kér. /Kántor Lajos Széchenyi-díjas irodalomtörténész, a Korunk főszerkesztője: Az önbecsülésről és az esélyről. Nyílt levél Markó Bélának és Bozóki Andrásnak, a Korunk egykori munkatársainak. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 31./

Véget ért a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének idei szakmai tábora. A Gyergyószárhegyen megrendezett találkozón a hazai résztvevők mellett magyarországi, sőt vajdasági újságírók is jelen voltak. A táborzáró gálán, szeptember 3-án adták át a MÚRE idei díjait. Örökös tagságot kaptak a MÚRE korábbi elnökei: Hecser Zoltán, aki a szervezet jogállását alapozta meg, Kántor Lajos, aki az egyesület ideológiáját dolgozta ki, Ágoston Hugó, aki az újságíró-egyesület szellemiségét megteremtette, illetve Csép Sándor, aki erre a fundamentumra felépítette a Magyar Újságírók Romániai Egyesületét. A MÚRE nívódíja mellett a szervezet a szakma rendkívüli teljesítményeit is értékeli: Simonffy Katalin, a romániai magyar televíziózásban kifejtett tevékenységéért, Petki Judit, a Brassói Lapok fényképésze a megye építészeti örökségének archiválásáért, míg dr. Szőcs Géza azért kapott elismerő oklevelet, hogy az általa működtetett kereskedelmi rádióban megvalósítja a közszolgálati szellemiséget. A MÚRE nívódíját Majtényi Ágnes, a bukaresti rádió magyar adásának főszerkesztője, illetve Ferenc Imre, a Hargita Népe publicistája érdemelte ki. Életműdíjjal jutalmazták Farkas Árpádot, a Háromszék főszerkesztőjét, aki irodalmi tevékenysége mellett negyven éve a sajtóban dolgozik, és élteti lapjában az újságírás kihalófélben levő értékes műfajait: tárcát, riportot, irodalmi jegyzetet. Szokás szerint a többségi sajtó képviselői közül is díjaztak, a Pro Amicitia-díjat idén Brandusa Armanca érdemelte ki. /F. I.: Kiosztották a MÚRE idei díjait. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 5./

Megjelent Kántor Lajos: A Nagyelefánt nyomában. Esszék és kritikák /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, Bibliotheca Transsylvanica, 40./ című könyve. A kötet a szerzőnek 1967-től 1971-ig a Korunkban egykor megjelent írásait foglalja magába. /A Pallas–Akadémia Könyvkiadó új könyve. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 5./

Kolozsváron a Gaudeamus könyvesboltban Dávid Gyula irodalomtörténész bemutatta a Pallas–Akadémia Kiadó gondozásában napvilágot két könyvet. Balázs Imre József Mint egy úszó színház (Esszék, kritikák, 1999–2005) és Kántor Lajos A Nagyelefánt nyomában (Esszék, kritikák, 1967–1971) című kötete az erdélyi magyar irodalom történetét új fejezetekkel gazdagítják. /T. I.: „A kritikus olyan, mint a szabó”. = Krónika (Kolozsvár), szept. 23./

Diszkriminatív eljárásnak nevezte Kelemen Hunor, a képviselőház művelődési bizottságának RMDSZ-es tagja a művelődési minisztérium hatáskörébe tartozó magyar nyelvű folyóiratok idei igényeinek elutasítását. A támogatásról a tárca által kinevezett civil társadalmi grémium dönt, amely – arra hivatkozva, hogy a magyar nyelvű folyóiratoknak más források is rendelkezésükre állnak – elutasította a 2005-ös évi költségvetésre vonatkozó igénylésüket. Ez azonban a román nyelvű folyóiratok többségére is érvényes. „A román civil társadalom, amelyről azt gondoltuk, hogy részrehajlás nélkül tud viselkedni, merkantilista szempontok alapján ítélt” – jelentette ki Kelemen Hunor képviselő, aki elmondta, a héten megpróbálja elérni a minisztériumban, hogy a tartalékalapból juttassanak támogatást a magyar nyelvű folyóiratoknak. Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője, Gálfalvi György, a Látó főszerkesztő-helyettese, valamint Szabó Zsolt, a Művelődés főszerkesztője nyilatkozatukban nehezményezték a kulturális folyóiratok támogatásának csökkentését. A dokumentumot jegyzők között szerepel Parászka Boróka, A Hét felelős szerkesztője is, aki a legnagyobb gondot abban látja, hogy „nincs határozott, szervezett magyar lobbi.” Az Illyés Alapítvány azért nem hagyta jóvá az általuk kért összeget, mert A Hét a román szaktárcától kap támogatást, utóbbi viszont arra hivatkozva utasítja el pályázatukat, hogy a magyar folyóiratokat a Communitas Alapítvány támogatja. /Rostás-Péter Emese: Merkantilista kultúrpolitika. Elutasították a magyar folyóiratok támogatását. = Krónika (Kolozsvár), szept. 27./

Szeptember 26-án könyvbemutató volt Sepsiszentgyörgyön. Kozma Mária főszerkesztő a csíkszeredai Pallas-Akadémia legújabb könyveit, illetve a megjelenés előtt levőket ismertette, kiemelve, hogy a Bibliotheca Transsylvanica egyik alapsorozata a kiadónak. A két esszékötet szerzőit, Kántor Lajost és Balázs Imre Józsefet Bogdán László bírta szóra, előbbi az 1960-as évek végének, 1970-es évek elejének irodalomtörténetéről és irodalompolitikájáról tartott anekdotákkal fűszerezett rögtönzött előadást, és a korszakról is beszélt, felelevenítve többek között a cenzúra működését. Balázs Imre József jelezte, készül a romániai magyar irodalomtörténet megírására. /(vop): A kritikus mint szolgáltató. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 27./

A román Művelődésügyi Minisztérium a magyar nyelven megjelenő kulturális folyóiratok pénzügyi támogatásának teljes megvonását helyezte kilátásba. Az intézkedés ellen Kántor Lajos a Korunk és Szabó Zsolt a Művelődés főszerkesztője, Gálfalvi György a Látó főszerkesztő-helyettese, illetve Parászka Boróka A Hét felelős szerkesztője nyilatkozatban tiltakozott. Az európai felzárkózás küszöbén, a román kormány diszkriminatív intézkedésekkel sújtja azokat a kiadványokat, amelyek a magyar művelődési értékek mellett az interkulturalitás céljait is szolgálják. A kulturális önazonosság alkotmány biztosította jog. De hogyan élhet ezzel a joggal egy olyan kisebbség, amelytől megvonják az írott szóhoz való jogát? Nem egyedi esetről van szó. Ott van például a román állam finanszírozta önálló magyar egyetem visszaállításának ügye. Az RMDSZ annak idején egyenesen „szakítópróbának” szánta az önálló magyar nyelvű felsőoktatás beindítását, amíg valaki be nem dobta a Petőfi–Schiller-féle diverziót. És ki sem kellett lépni a kormányból, amely jól fizetett állások elvesztését jelentette volna. Most már csak a magyar karok létrehozásáról állapodtak meg. /Németh Júlia: Csak semmi kultúra. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 28./

Bartók Béla emlékének szentelték a szervezők az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem konferenciáját Szászrégenben. A háromnapos rendezvényt a református egyház diakóniai központjában tartották magyarországi, erdélyi, felvidéki és délvidéki résztvevőkkel. Az október 7-i megnyitót követően Bartók Béláról László Ferenc Bartók-kutató, másnap pedig Kántor Lajos tartott előadást. Orth Enikő nagyszebeni zongoratanárnő Bartók erdélyi gyűjtésének jelentőségét hangsúlyozta előadásában. A Protestáns Magyar Szabadegyetem Erdélyi Köre elnökének Tonk Istvánt, az erdélyi református egyházkerület főgondnokát választották meg. /A. E.: Európa szelleme Szászrégenben. = Krónika (Kolozsvár), okt. 10./

Az utóbbi három év során felére csökkent a magyarországi kulturális folyóiratok állami támogatottsága, a határon túli kiadványok pedig egyötödét kapják annak, amit öt évvel ezelőtt, hangzott el október 7-én, Budapesten azon a tanácskozáson, amelyen a művelődési-irodalmi folyóiratok mai helyzetét vizsgálták. A Magyar Írószövetség klubjában több mint félszáz kiadvány és műhely képviselőjének jelenlétében a hozzászólók zöme nem rejtette véka alá a támogatások apadása miatti indulatait. Az erdélyi magyar folyóiratok nézőpontját Kántor Lajos és Ferenczes István írásban eljuttatott vélekedése képviselte. Szó esett a támogatások odaítélésében jelentkező, korrupció-szagú történésekről, a támogatási rendszer átláthatatlan mivoltáról, illetve az általános helyzet kilátástalanságáról. Megállapítható: a jelenlegi kultúrpolitika nem kedvez a kulturális kiadványoknak. /Guther M. Ilona: Tengődő kulturális kiadványok. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 10./