Az Arad Megyei Múzeumban megnyílt a József Attilának emléket állító Eszmélet című vándorkiállítás. A vándorkiállítás multimédiás, József Attila életét költészetét új technológiák segítségével mutatják be. A kiállítás Aradról Székelyudvarhelyre, majd Sepsiszentgyörgyre, Székesfehérvárra, Bécsbe, Berlinbe, Kassára vándorol, decemberben Miskolcon ér véget. /Nagyálmos Ildikó: Multimédiás vándorkiállítás József Attiláról. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 2./

Gazdag programja volt Kalotaszentkirály-Zentelkén az Ady Endre Kulturális Egyesület (AEKE) által szervezett Ady-napoknak, a műsor egybekapcsolódott a Nemzetközi Tánctábor záróünnepségével. Az idei Ady-napokat Hit és hazaszeretet Ady Endrétől József Attiláig cím alatt hirdették meg a szervezők. Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője a vidék két legismertebb alkotóját, Ady Endrét és Kós Károlyt idézte fel. Szilágyi István író után Balogh Balázs néprajzkutató nemrég megjelent kötetükről, a feleségével, Fülemile Ágnessel együtt írt Társadalom, tájszerkezet, identitás Kalotaszegen című munkájukról beszélt. A szavalóverseny előtt Pomogáts Béla tartott előadást József Attiláról, a költő magyarság, és istenes versei mentén megvilágítva, hogy az a József Attila, akit ma ünneplünk nem azonos azzal, akinek a költészetét, személyiségét, a politikai magatartását bemutatták 1989 előtt. /Köllő Katalin: Ady-napok és táborzárás Kalotaszentkirályon. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 8./

Toró Tibor temesvári fizikus professzor Aradon, a Jelen Házban a relativitáselméletből kiindulva a száz esztendeje született József Attila transznegatívum elméletéről beszélt. József Attila viszonylag alapos fizikai ismeretekkel rendelkezett, az említett elméletet, amely a később felfedett anti-elektron, azaz pozitron megsejtése, egy 1926-os Bécsben kelt levelében említette. /József Attila transznegatívum elmélete. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 18./

Augusztus 27-én és 28-án a XI. Tövisháti Napok rendezvényei vonzották Szilágycsehen a művelődési házba a közönséget. A Tövisháti Kulturális Társaság kuratóriuma a József Attila centenárium záróünnepségének és a hagyományőrzés ünnepének szánta a rendezvényt. Fejér László újságíró, a Hepehupa folyóirat szerkesztője számba vette a Tövishát-kutatás eddigi eredményeit, Balázs Imre József adjunktus pedig a József Attiláról kialakult képet árnyalta. Délután a sepsiszentgyörgyi Visky Árpád színjátszó csoport előadásán volt teltház. A hagyományőrző csoportok találkozóján közel 150 táncos mutatta be különböző tájegységek táncait, dalait. /Józsa László: XI. Tövisháti Napok. Ünnepségsorozat Szilágycsehben. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 29./

Az Erdélyi Művészet, a Székelyudvarhelyen megjelenő időszakos kiadvány – főszerkesztője Veres Péter – 2005. évi 2. száma a 80 éves Kusztos Endrét köszöntötte. Lőrincz Ildikó a Korunk Galériában rendezett József Attila-emlékkiállításról írt. Murádin Jenő folytatta a Festőnők az erdélyi művészetben című sorozatát. Olvashatjuk továbbá a lapban Bíró József Erdélyi kastélyokat bemutató sorozatának II. részét, valamint az idei Communitas ösztöndíjasok névsorát. /Erdélyi Művészet. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 29./

Kántor Lajos, a Korunk főszerkesztője nyílt levelet írt Markó Béla miniszterelnök-helyettesnek, aki a művelődési tárcát is felügyeli, és a budapesti miniszternek, a NKÖM irányítójának, Bozóki Andrásnak. A költő Markó Béla régtől munkatársa a Korunknak, a politológus-szociológus Bozóki András tanulmányt közölt a folyóiratban. Eltűnt a cenzúra intézménye, annál erőteljesebben nyilvánul meg a gazdasági cenzúra. A folyóirat nehéz anyagi helyzetben van (februártól nem tudtak honoráriumot fizetni, a szerkesztői fizetések többsége az országos minimálbér körüli). Az NKÖM zárolta a még tavasszal megígért támogatást a József Attila-lapszámra és a teljes Korunk-anyagot (1929–2005) összefoglaló József Attila-kötetre. A kiadványok megjelentek, az adósság a nyomdánál tovább nő. Ebben a helyzetben kényszerül a szerkesztőség kiköltözni az eddig a várostól bérelt, most a román ortodox egyház tulajdonába került épületből; ugyanis a júliusig érvényes bér 54-szeresét (!!) követelik a Korunktól. Új helyiséget nem kínálnak és az RMDSZ sem segít szerezni. Kántor segítséget kér. /Kántor Lajos Széchenyi-díjas irodalomtörténész, a Korunk főszerkesztője: Az önbecsülésről és az esélyről. Nyílt levél Markó Bélának és Bozóki Andrásnak, a Korunk egykori munkatársainak. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 31./

Augusztus 13-án ünnepelte 77 születésnapját Dávid Gyula irodalomtörténész, a Polis Kiadó elnöke. Dávid Gyula könyvkiadót vezet, köteteket szerkeszt, eközben saját munkáira már alig jut ideje. Kolozsváron végezte az egyetemet, bejutott a Móricz Zsigmond Kollégiumba. Ebben az időben készültek az új középiskolai tankönyvek, őt bevonták a kollektívába. Az Irodalmi Könyvkiadó 1950 végén elkezdett kiépülni Kolozsváron Földes László vezetésével, odahívták és 1951 februárjától kezdve a kiadónak ő lett a szerkesztője. 1953-ban aspirantúrára felvételizett ösztöndíjas helyre. Dávid Gyulát hét év börtönbüntetésre ítélték, azt le is ülte. A börtön után a román irodalommal foglalkozhatott. Az irodalmi kapcsolatokat kutatta, így született meg a Találkozások című kötete. Közben megírta Jókai Mórnak az erdélyi tárgyú műveiről szóló monográfia-jellegű kötetét, 1972-ben pedig megjelent a Mikó Imrével közösen írt, híressé vált Petőfi Erdélyben című könyve. Ezután következett Tolnai Lajos Marosvásárhelyen című tanulmánya. Időközben Balogh Edgártól megörökölte a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon szerkesztését, ennek a harmadik kötetét már ő szerkesztette. Azóta megjelent a negyedik, és most már majdnem készen van az ötödik. Dávid Gyula tavaly elkezdte módszeresen gyűjteni a volt politikai elítéltek életrajzi adatait. Nagyon sokan vannak, akikről mindenki elfelejtkezik. Szeretne munkatársaival összeállítani egy kötetet, amely a Romániában elítélt, politikailag üldözött magyarok életrajzi adattára lenne. – A Polis Kiadó új sorozata a Prospero könyvek, az erdélyi magyar színészet nagyjairól szólnak. Lohinszky Loránddal készült az első könyv, utána jött Orosz Lujzáé. Készen van az Elekes Emmával készült beszélgetés. László Gerő nem érte meg, de az ő kötete is készen van, és már szerkesztésre vár a Vitályos Ildikóval készült interjú kézirata. A másik sorozat, szintén Demény Péter ötlete nyomán, a Kettős tükörben címet viseli. Olyan írói monográfiák vannak a sorozatban, amelyekben a szerző olyanformán írja meg egy-egy írónak az életét és az írói pályáját, hogy abban egy kicsit a saját élete is benne van. Megjelent már Gellért Sándor Kölcsey-könyve, Németh László Széchenyije, a harmadik pedig Szilágyi Domokos Kortársunk Arany János című munkája volt. Idén folytatódott Féja Géza Móricz Zsigmondjával, Schöpflin Aladár Adyjával, Németh Andornak 1944-ben írott és megjelent könyve József Attiláról. A legutolsó Lászlóffy Aladár Szabó Lőrinc költői helyzetei című könyve. /Köllő Katalin: Megpróbáltunk előre menekülni. Születésnapi beszélgetés Dávid Gyulával. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 10./

Az Udvarhelyszék Kulturális Egyesületet az elmúlt év végén megkereste Zavaczki Walter Levente képzőművész, hogy József Attilának közös erőből szobrot állítsanak. Sikeres pályázat, alapanyag, tervrajz, szakmai láttamozás – szép lassan minden együtt van, késlekedik azonban Szász Jenő polgármester aláírása. Az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület ügyvezetője, Szőcs Endre elmondta, hogy a nyár elején a szakmai véleményezéssel egybekötve a pályázaton való sikeres részvételről értesítették az egyesületet, ezt követően pedig elkezdődött a szobron való tényleges munkálat. A tervek szerint december 5-én, a költő halálának évfordulóján állítanák fel a szobrot. Azonban szó van egy másik szoborról is, egy magyarországi felajánlásról. Döntés még nincs. /Barabás Blanka: Ki avat a végén? = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 28./

Október 20-án első alkalommal tartott együttes kormányülést Bukarestben a magyar és a román kabinet. A repülőtérről Gyurcsány Ferenc és kísérete Snagovba hajtatott, ahol a magyar kormányfő megkoszorúzta az 1956-os forradalom vezetői fogva tartásának színhelyén álló Nagy Imre-emékoszlopot. Az ünnepélyes fogadtatásra a bukaresti Victoria kormánypalota előtt került sor. Gyurcsány Ferenc és Calin Popescu Tariceanu rövid nyilatkozatait követően a két küldöttség megkezdte az együttes kormányülést, amelynek napirendjén fontos közös politikai, gazdasági, kulturális, környezet- és árvízvédelmi, diplomáciai, katonapolitikai, belügyi, határvédelmi és szociális kérdések szerepeltek. – Barátok között érzem magam, csakúgy, mint magyarországi látogatásom idején. Olyan barátok között, akik együtt dolgoznak egy projekt sikerén – ezekkel a szavakkal nyitotta meg az ülést Calin Popescu Tariceanu. Rámutatott: az ülés legfontosabb napirendi pontja a két ország nemzeti fejlesztési tervében szereplő tervek összehangolása. „Rendezni végre közös dolgainkat, ez a munkánk, és nem is kevés” – Gyurcsány Ferenc József Attilát idézve vezette fel mondanivalóját. Majd románul hozzátette: – Magyarok és románok sorsa közös, sorsunk az együttműködés. Markó Béla RMDSZ-elnök, a román kormány miniszterelnök-helyettese elmondta: a magyar érdekvédelmi szervezet kezdettől fogva a többség és a kisebbség állandó párbeszéde mellett szállt síkra, így sikerült az etnikumközi viszonyokat újragondolni. A két miniszterelnök sajtótájékoztatón elmondta: sikerült megállapodni, hogy a jövő év elején Magyarország Csíkszeredában, Románia pedig Gyulán főkonzulátust nyisson, Iasiban, illetve Győrött pedig tiszteletbeli konzulátusokat létesítsenek. Abban is egyetértettek, hogy jövőre újabb közös kormányülést tartanak. Tariceanu közölte: folynak a tárgyalások az amerikai Bechtel céggel, hogy az észak-erdélyi autópálya megépítésére vonatkozó szerződést a román kereskedelmi joggal összhangba hozzák. Ha ez megtörténik, azonnal újraindul a sztráda finanszírozása, és folytatják annak építését. Egyeztetés történt a Debrecen–Nyíregyháza–Szatmárnémeti gyorsforgalmi út megépítéséről. Verespatak ügyéről is tárgyaltak. A román kormányfő szerint Bukarestnek mindössze annyi a dolga, hogy magánprojekt esetében a törvények maradéktalan betartását kísérje figyelemmel, s nem pedig az, hogy a gazdasági terveket megakadályozzon. A kolozsvári magyar egyetemi karok, illetve az önálló állami magyar egyetem létrehozására vonatkozóan a román kormányfő kifejtette: a kormányprogramban szereplő vállalásokat teljesíteni szeretnék. Elismeri az anyanyelvű oktatás biztosításának fontosságát, úgy véli, Erdélyben elsősorban a sokszínűség gazdagítja a románok és a magyarok kulturális értékeit. Éppen ezért nem hisz az oktatás elkülönülésére vonatkozó követelések megalapozottságában. Gyurcsány Ferenc kijelentette: az Országgyűlés költségvetési vitája előtt az erdélyi magyarság programjainak és intézményeinek anyagi támogatásáról mindössze annyit mondhat, hogy a jövő évi költségvetési támogatás nagyságrendileg várhatóan azonos lesz az ideivel. Este a Román Atheneumban a két miniszterelnök és a többi hivatalos személy gálakoncerten vett részt. Az est a bukaresti magyar nagykövetség által a magyar nemzeti ünnep alkalmából adott fogadásával ért véget. A déli órákban a magyar kormányfő különrepülőgépén Nagyváradra indul. Tizenöt dokumentumot írtak alá az első magyar–román együttes kormányülésen. A „Bridges into the Future” (Hídak a jövőbe) című memorandum a két ország együttműködésének elveit és céljait rögzíti. Együttműködési memorandum jött létre a Romániai Kis- és Középvállalkozások és Szövetkezetek Országos Ügynöksége és a magyar Gazdasági és Közlekedési Minisztérium között. Az információs társadalom fejlesztését célzó regionális programok kiszélesítéséről szóló négyoldalú nyilatkozatot a két kormány mellett az RMDSZ és a Magyarországi Románok Országos Önkormányzata jegyzi. Jegyzőkönyv rendelkezik a román Távközlési és Információs Technológiai Minisztérium és a magyar Informatikai és Hírközlési Minisztérium között Budapesten, 2005. január 14-én aláírt együttműködési megállapodás végrehajtásáról. Kormányhatározat döntött a Magyar–Román Környezetvédelmi Vegyes Bizottság harmadik ülése jegyzőkönyvének jóváhagyásáról, a kormányközi környezetvédelmi együttműködési egyezmény előírásainak alkalmazására. Közös kormányfői nyilatkozat szól az árvízvédelmi együttműködésről. Államközi szociális biztonsági egyezményt írtak alá. Külön megállapodás szól a magyar–román államhatár rendjéről, amely rögzíti a két ország közötti együttműködést és a kölcsönös segítségnyújtást. A menekültügy kérdésében együttműködési jegyzőkönyv született a két belügyminisztérium között. Kormányhatározat rendelkezik a román–magyar Gozsdu Közalapítvány létrehozásáról. Ugyancsak kormányhatározat született a konzulátusi hálózat bővítéséről. Kormányközi egyezmény szabályozza mostantól a Magyar Köztársaság Bukaresti Kulturális Központja és a Budapesti Román Kulturális Intézet működését. Aláírták a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a román Kulturális és Egyházügyi Minisztérium közötti kulturális együttműködési munkatervet a 2006 és 2008 közötti időszakra. Technikai egyezményt írtak alá a katonai légiszállítás együttműködéséről. Adrian Nastase volt román miniszterelnök kijelentette: bántja, hogy nem kapott meghívást a kormányülésre. Nastase örömmel emlékezett vissza a Medgyessy Péterrel, és előtte Orbán Viktorral tartott találkozókra. Hasonlóan nyilatkozott György Ervin, Kovászna megye prefektusa is, aki sérelmezte, hogy nem hívták meg az együttes kormányülésre. Közölte: azért szeretett volna jelen lenni, hogy ismertesse Kovászna megye „valódi problémáit”. A magyar kormányfő erdélyi látogatása elleni tiltakozásra szólította fel tagjait és híveit külön közleményben a székelyudvarhelyi és a nagyváradi Magyar Polgári Szövetség (MPSZ). Az udvarhelyi MPSZ arra buzdította tagjait és szimpatizánsait, hogy „megfelelő módon” fogadják azt a magyar kormányfőt, aki megtagadta a határon túli magyarokat. – Amíg meg nem követik az elárult erdélyi magyarokat, a nemzeti összetartozást fontosnak tartó bihari magyarok nevében tiltakozunk Gyurcsány Ferenc nagyváradi kampányrendezvénye ellen, és elítéljük azt, hogy az RMDSZ felvállalta ennek megszervezését – áll a nagyváradiak közleményében. /Tibori Szabó Zoltán: Román–magyar kormányülés Bukarestben. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./

Az Udvarhelyi Fiatal Fórum égisze alatt – idén a G. Egyesület, valamint a művelődési ház társszervezésében – tizenegyedik alkalommal szervezték meg az Erdélyi Folk- és Néptáncnapokat Székelyudvarhelyen. A fellépő néptáncegyüttesek október 22-én a Siculus Ifjúsági Ház színpadán telt ház előtt mutatták be produkcióikat. A fellépők között volt a Boróka Néptánccsoport, a Kékiringó Néptánccsoport, valamint az Udvarhely Néptáncműhely. A három estét felölelő rendezvénysorozat sikeres volt, a brassói Márk Attila előadásában megzenésített József Attila-verseket is hallhatott a közönség. /Szász Emese: Folknapok Székelyudvarhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 24./

Székely Géza pedagógus-képzőművész festészeti és grafikai tárlata nyílt meg október 29-én Kolozsváron, a Gy. Szabó Béla Galériában, Világizzása hőmérsékletem – in memoriam József Attila címmel. /Ördög I. Béla: Erdélyi univerzumábrázolás. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 31./

November 2-án egy román játékfilm vetítésével, valamint Hobó József Attila verseiből összeállított Tudod, hogy nincs bocsánat című előadói műsorával kezdődött a XIII. Alter-Native nemzetközi rövidfilmfesztivál Marosvásárhelyen. A versenyen 39 országból érkezett több mint negyven alkotás vesz részt. /Szerdán startolt az Alter-Native. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./

A József Attila Emlékév kezdetén indított internetes középiskolás pályázat sikeresen lezárt első fordulóját követve a kiírók újabb felhívást tettek közzé. Ebben arra kérik a magyar oktatási nyelvű középiskolák diákjait, hogy háromfős csapatokat alkotva mutassák be saját nagyszüleik Ötvenhatját, azaz készítsenek olyan öt perces eredeti alkotást, amelyben azt mutatják be, milyen élmények, s hogyan alakították a nagyszüleik, s így szükségképp a szüleik életét is. /Nagyszüleink Ötvenhatja. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 11./

Zavaczki Walter József Attila-szobra Székelykeresztúr központjának nyugati részében kap helyet, jelezte Szőcs Endre, az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület elnöke. Miután a József Attila-emlékév tiszteletére az egyesület nem állíthatta fel Székelyudvarhelyen a szobrot, Keresztúr önkormányzata örömmel fogadta a kőszobor felállításának javaslatát. A Kápolnási Közbirtokosság jóvoltából az udvarhelyi szobrászművész, Zavaczki Walter andezitből készíti József Attila szobrát, és úgy véli, december 5-ére befejezi az alkotást. A szobor felállítását december 15-re tervezik. /Barabás Blanka: Keresztúr örül József Attila szobrának. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 23./

József Attila halálának évfordulóján, december 3-án a székelyudvarhelyi Nyugdíjas Önsegélyző Pénztár (NYÖP) irodalmi köre és a kórus egy verses-dalos műsort mutatott be Bencze Ilona nyugdíjas tanítónő irányításával. /fbz: Verses-dalos műsort mutattak be József Attila emlékére. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), dec. 2./

József Attilára emlékeztek Besztercén, a Magyar Házban, a József Attila-év jegyében. Az Andrei Muresanu Líceum színjátszó csoportja Az évszázados József Attilának című verses-zenés pódiumműsort mutatta be. A diákok előzőleg sikeresen vendégszerepeltek Sajószentandráson, eleget téve a helybeli református lelkész, Molnár Helén meghívásának. Az előadás második részében a dési Zoárd együttes megzenésített József Attila verseket adott elő. /Raff Róbert: József Attilára emlékeztek Besztercén. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 7./

Megnyílt a kolozsvári Tranzit Házban az immár hagyományossá vált karácsonyi könyvvásár. A Magyar Könyvklub standjánál olyan könyvek kaphatók melyeket jelen pillanatban csak a magyarországi katalógusból lehetne megrendelni. A könyvklub kétszázezredik szerencsés vásárlója a helyszínen vehette át rendelését. A könyvvásár legjobban Wass Albert regényei fogynak, de a vásárlók érdeklődnek Nyírő József és Benedek Elek művei iránt is. A Korunk (azaz a Komp-Press) standjánál az érdeklődők az Ariadné sorozatban megjelent Selyem Zsuzsa, Demény Péter, Keszeg Vilmos, Orbán Gyöngyi és Vallasek Júlia műveiből válogathatnak, de megtalálható az összes Korunkban megjelent József Attilával kapcsolatos írásokat magába foglaló kötet is. A Kriterion standjánál választék a közismert Téka sorozattól egészen 111 vers – Váradról, Vásárhelyről, illetve 101 vers a szerelemről antológiákig terjed. A Művelődés Kiadó bemutatta Csetri Elek Erdélyi ezredek a francia forradalom és a napóleoni idők háborúiban (1792–1815) kötetét, Herepei János: A kolozsvári színház és színészet történelméből című művét, Gidófalvi István Önéletrajz-át és Kovácsné József Magda: Napok és nevek. Keresztszülők könyve címet viselő alkotását. /K. B.: Karácsonyi Könyvvásár a Tranzit Házban. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 9./

„Nincs szükség szólamokra, csak szeretetre!” Ezzel a mottóval szervezték meg november utolsó hétvégéjén a VI. csíkszeredai Csángó Napokat. A csíkszeredai Tanulók Háza keretében működő Borsika néptáncegyüttes Moldovának szép lűtőind című zenés műsorával köszöntötte a résztvevőket. A moldvai csángó gyermekek csíkszeredai oktatása 1990-ben a József Attila Általános Iskolában kezdődött. 1999-ig, a gyimesfelsőloki Szent Erzsébet Iskola alapításáig, évente 50-60 moldvai magyar gyermek tanult Csíkban. A rendszerváltást követően ez volt az egyetlen megoldás arra, hogy azok a diákok, akik szülőföldjükön csupán családi körben beszélhettek magyarul, az iskolában anyanyelvükön tanulhassanak. Ez a munka nemcsak a gyermekek és szüleik részéről kívánt türelmet és áldozatot, hanem a pedagógusok részéről is – hangsúlyozta Borbáth Erzsébet, aki annak idején iskolaigazgatóként szervezte meg tanintézményében a moldvai gyermekek befogadását. A moldvai magyar gyermekek oktatása 1999-ben a gyimesfelsőloki Szent Erzsébet Líceum elindulásával újabb szakaszhoz érkezett. 2000-től a csángó falvakban is megkezdődhetett az iskolán kívüli magyar oktatás. 2003-tól a csángószövetségek ki tudták harcolni több faluban is az iskolai magyarórák bevezetését. A székelyföldi iskolákban nagyon sok olyan csángó diák tanult az elmúlt években, aki érettségizett, egyetemet végzett, végül visszament dolgozni szülőfalujába. Akik hivatásszerűen pedagógusi pályát választva visszatértek Moldvába, nagyon sokat tudnak segíteni az otthon élőknek. Bemutatták Iancu Laura Magyarfalusi emlékek című kötetét. A fiatal szerző Csíkszeredában végezte középiskolai tanulmányait. Jelenleg Budapesten él és a negyedik egyetemét végzi. Írásait több folyóirat rendszeresen közli. Könyvében a legrégebbi fotók 1929-ben készültek, de több kép az 1940-es évek pillanatait őrzi. A szentmisén gyűlt perselypénzt a Szeret-Klézse Alapítvány céljainak támogatására ajánlották fel a szervezők. /Csúcs Mária: A megmaradás feltétele: a szeretet és kapcsolattartás. = Vasárnap (Kolozsvár), dec. 11./

A szakközépiskolák diákjai számára külön szerveztek általános műveltségi vetélkedőt. Dáné Szilárd magyar szakos tanfelügyelő felkarolta a kezdeményezést, és októberben pályázatot hirdetett egy József Attila életéről és munkásságáról szóló vetélkedőn való részvételre. Hargita megyében 30 szakközépiskolájából mindössze 6 iskolából neveztek be a pályázatra. Az iskolák képviselői december 15-én mérték össze tudásukat Székelykeresztúron, a Zeyk Domokos Szakközépiskolában. Hagyományteremtő szándékkal szervezték meg a szakközépiskolás diákok vetélkedőjét. /Takács Éva: Szakközépiskolások vetélkedője. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 16./

Csokonai Vitéz Mihály, Vörösmarty Mihály és József Attila emlékének szentelte idei, hagyományos év végi tárlatát Kolozsváron az Erdélyi Művészpedagógusok Egyesülete (EMME). Különleges műfaji, stílus- és művészi felfogásbeli változatosság jellemzi a kiállítást. /Kép és líra az Apáczai Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./

December 19-én felavatták Székelykeresztúr főterén József Attila szobrát, a lengyelfalvi származású, Székelyudvarhelyen élő fiatal alkotó, Zawaczki Walter Levente egész alakos, trachitból készült alkotását. Benyovszki Lajos polgármester a város nevében háláját tolmácsolta mindazoknak, akik hozzájárultak e jeles műalkotás megszületéséhez. A „nyersanyagot” Szentegyháza Közbirtokossága biztosította, s a kisváros legújabb büszkesége az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület sikeres pályázata nyomán született meg, Hargita Megye Tanácsa, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, valamint Székelykeresztúr Város Önkormányzatának hathatós támogatásával. A szobor leleplezése után az Orbán Balázs Gimnázium tanulói verseket adtak elő, majd Szőcs Endre, az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület elnöke ismertette a szobor elkészítésének történetét. Végezetül a történelmi egyházak lelkészei áldották meg a szobrot. /Fülöp Lajos: József Attila-szobor Székelykeresztúron. = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 19./

Nagyváradon szimpóziumon értékelték Wagner Nándor szobrászművész életművét Erdélyből Svédországon át Japánig címmel. A művész életét Wehner Tibor művészettörténész ismertette, majd levetítették Gyulyás József Égi szférák, illetve a József Attila-szobor születése című filmjeit. Wagner Nándor a különböző kultúrkörökben is megtalálta a helyét. Wagner Nándor 1922. október 7-én született Nagyváradon. Érettségi után Budapesten a Képzőművészeti Főiskolára jelentkezett, a háború megszakította mindezt. A háború után Magyarországon telepedett le, több szobrával díjat nyert. A magyarság erkölcsi feltámadását ábrázolta Corpus Hungaricum című munkája, mely 45 éves múzeumi raktárban pihentetése után Székesfehérváron avatták fel 1999. október 6-án. 1956-ban beválasztották a Képzőművészek Forradalmi Bizottságába, ezért a forradalom leverése után el kellett hagyni az országot, Svédországba ment. Először Lundban rajzott tanított. Összesen nyolc szabadtéri emlékművét állították fel. 1969-ben feleségével, Chiyo Akiyama japán képzőművésszel áttelepültek Japánba. Több pályázatot nyert, munkáit kiállították. Kerámiával is foglalkozott. Megalkotta híres Filozófusok kertje című nyolcalakos szoborkompozícióját, melyet halála előtt Budapestnek adott, ma a Gellért-hegyen látható. Wagner Nándor Japánban megfogalmazott hitvallása: „Biztos vagyok abban, hogy alkotásaimmal hazám javát szolgáltam. Ha a nemzet élni akar, Széchenyi István útján kell járnia!” /Gurzó K. Enikő: Wagner Nándor égi szférái. = Reggeli Újság (Nagyvárad), dec. 21./

Ötéves hagyományra tekint vissza Csíkszeredán a József Attila Általános Iskolában a karácsonyi gyűjtés, adományozás. Idén úgy döntöttek, hogy az adományokat az árvízkárosult iskolák gyermekeinek küldi el „Gyerekektől gyerekeknek karácsonyra!” mottóval. December 21-én a gyerekek bepakoltak 235 gyönyörűen becsomagolt kis dobozt a Szeretet Autójába, és elvitték Kobátfalvára, az ottani kis iskolához. /Ferencz S. Alpár, a József Attila Általános Iskola igazgatója: Kobátfalván a szeretet doboza! = Hargita Népe (Csíkszereda), dec. 28./

„A tanácsurakat az efféle megnyilvánulásért megvetem. Mit képzelnek? A hivatalt akarják ráuszítani a művészetre? Felháborító” – reagált Háy János magyarországi drámaíró a Szatmári Megyei Tanács azon döntésére, amely szerint az ő darabja által kiváltott botrány következtében a testület egyhangú döntéssel képviselőt delegál az Északi Színházhoz – és más önkormányzati kultúrintézményekhez. Muzsnay Árpád megyei tanácsos ez irányú javaslattételét a tavaly decemberben bemutatott A Senák című darab trágár nyelvezetével indokolta. „A szatmárnémeti előadás nagyon szép munka – nyilatkozta a 46 éves, József Attila-díjas Háy János. – Olyan erősen jönnek le az érzelmi tónusok a színpadról, mintha kést vágnának a szívedbe.” Az Új Magyar Szóban korábban megszólaltatottak egyöntetűen elítélték az előadás „kocsmanyelvét”. A megyei tanács határozata azt jelenti, hogy az önkormányzat ezután jobban beleszólhat, mire költik a közpénzekből adott támogatást a művelődési intézmények. Lőrincz Ágnes színművésznő, a Harag György Társulat igazgatója jogosnak tartja a határozatot. /O. Z.: Háy: a tanácsurakat megvetem. Tovább gyűrűzik a szatmárnémeti kultúrbotrány. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 20./

Az irodalom nagyjait hívtuk meg, hogy nyelvünkről, nemzetünkről megfogalmazott gondolataik segítségével ünnepeljük meg az idei magyar kultúra napját – mondta Kásler Izabella tanárnő, aki magyar szakos kolléganőivel közösen rendhagyó élményt nyújtott január 18-án a dévai magyarságnak. Szilágyi Domokos hétköznapokról szóló versét nem csituló tapsvihar fogadta. A József Attiláról kialakult személyes véleményét osztotta meg a közönséggel László Anna, a rendezvény egyik szervezője. /Gáspár-Barra Réka: A Magyar Kultúra Napja Déván. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 20./

Kettészakadt az ország, két Magyarország van – gyakori kijelentések ezek manapság. És feltétlenül pontosak. A szembenállás, a két Magyarország több mint ezer esztendeje kíséri történelmünket. Szívország és Gyomorország ádáz küzdelmének nem látni a végét. „Árpád és Zalán, Werbőczy és Dózsa”, vázolta fel a történelmünkön végighúzódó kettősséget József Attila. És folytathatnánk a sort: Koppány és István, a Hunyadiak és a Czilleiek, Ferdinánd és Szapolyai, kurucok és labancok, Széchenyi és Kossuth, Tisza és Károlyi, az utolsó töltényig hazájukat védők és a muszkavezetők, az ötvenhatosok és az ötvenhetesek, írta Ágoston Balázs. A magyarok fele mára megszűnt magyarnak lenni. Ez az a tömeg, amely lakosságról beszél, amelynek semmit nem mond a magyarság. E massza valamiféle szocializmust akar, mert akkor munka nélkül is eltartja az állam. E masszából élnek a bulvárlapok és a gagyitévék, gagyirádiók. Ez Kádár népe, Győzike népe, az „Anyám, Katus” népe. A „zabálj és fizess!” népe. Ők azok, akik gyűlölködő üzeneteket küldenek a „Magyar” ATV újságíróklubjának adása idején, jelezve, hogy beépült tudatukba a méreg, amit Dési János, Mészáros Tamás, Bolgár György, Avar János és társai terjesztenek. E rétegnek, Gyomorországnak muzsikál a szocialista-liberális nagyzenekar, amelyben Gyurcsányok, Lendvaik, Hillerek, Gusztos Péterek, Ungár Klárák, Kende Péterek, Nyakó Istvánok, Újhegyi Istvánok és hasonlók lépnek fel. Szívország polgárai viszont nem masszát alkotnak, hanem felelős polgárok közösségét. Ennek a Magyarországnak a Kárpát-medence nem vadászterület, hanem szülőföld és haza. Ez a másik Magyarország tudja, hogy Felvidéken, Kárpátalján, Erdélyben, Délvidéken, Drávaszögben, Muravidéken, Őrvidéken is magyarok élnek. Szívország tudja, hogy felemelkedni csak együtt lehet. „Mert a haza nem eladó, ezüstpénzre sem váltható!” – énekli a kárpátaljai Credo együttes Horváth Sándor versét. /Ágoston Balázs: Shylock feni a kését. Szívország és Gyomorország örök háborúja. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), jan. 24./

Nemzetben gondolkodtak a siklósi Batthány Kázmér Általános és Alapfokú Művészeti Iskola tanárai, amikor 2004-ben megálmodták a Kárpát-medencei Irodalmi Gyermekfesztivált. Erdélyi régiós központnak a nagyenyedi Bethlen Kollégiumot jelölték meg. 2005-ben József Attila költészete jegyében zajlott a szavalóverseny, idén a szabadság és a szülőföld szeretete volt a téma. Turzai Melánia magyartanárnő, az idei verseny főszervezője, kiemelte, hogy jelentős nap, a magyar kultúra napja előestéjén volt a vetélkedő. Sajnálatát fejezte ki, hogy az idén a hat megye meghívott iskolái közül a házigazdákon kívül csak a nagybányaiak tisztelték meg jelenlétükkel a versenyt. /Bakó Botond: Lélektől lélekig. Irodalmi gyermekfesztivál – 2006. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 25./

Hatvanéves lenne március 10-én a marosvásárhelyi Székely Színház. „Ha lenne” – tette hozzá Kárp György színművész, a Nemzeti Színház ügyvezető igazgatója. „Mi úgy tekintjük, hogy a Székely Színház jogutódja vagyunk” – mondta. 1946 tavaszán kezdte első évadját a Székely Színház. Az évfordulóra a vásárhelyi Tompa Miklós Társulat gálaműsorral emlékezik. Kovács Levente rendező a hatvan évet felölelő nagy produkciókból vett jeleneteket állít színpadra. A színház meghívja a vásárhelyi magyar társulat egykori, időközben Magyarországra áttelepedett rangos művészeit, Bács Ferencet, Tanai Bellát, Borbáth Ottíliát, Bálint Mártát, Ferenczy Csongort. Az évfordulóval egy időben lesz Marosvásárhelyen a Kisebbségi Színházi Fesztivál. A március 10-19. közötti seregszemlére meghívást kapott valamennyi erdélyi magyar hivatásos társulat, a vásárhelyi színművészeti egyetem magyar és román tagozata, továbbá a kolozsvári Magyar Opera, a Bukaresti Zsidó Színház, a Szebeni és a Temesvári Német Színház, a vásárhelyi Ariel Színház román és magyar tagozata, a kolozsvári Puck Bábszínház, és nem kizárt – egyeztetés folyik -, hogy ugyanakkor fog Marosvásárhelyen vendégszerepelni a budapesti József Attila Színház is. Az egykori Székely Színház a háború után olyan legendás hírű művészegyéniségeket szerződtetett Marosvásárhelyre, mint Tompa Miklós, Szabó Ernő, Kovács György, Borovszky Oszkár, Kőszegi Margit, Delly Ferenc, vagy a később jövők között (akik még életben vannak): Lohinszky Loránd, Tarr László, Szabó Duci, Tamás Ferenc, Nagy József. /Lokodi Imre: A 60. évfordulójára próbál a Székely Színház „unokája”. = Új Magyar Szó (Bukarest), febr. 9./

Bodor Ádám Kossuth- és József Attila-díjas író 70 éves /sz. Kolozsvár, 1936. febr. 22./. Apja, Bodor Bertalan banktisztviselő volt. 1950-ben a Márton Áron katolikus püspök elleni perben őt is bíróság elé állították, s koholt vádak alapján öt év börtönre ítélték. Bodor Ádám a kolozsvári Református Kollégium növendéke volt, de 1952-ben, 16 éves korában államellenes szervezkedés és röpcédulák terjesztése vádjával elítélték, s a szamosújvári politikai börtönben tartották fogva két évig. Szabadulása után egy évig gyári munkásként dolgozott, 1955-től 1960-ig a Kolozsvári Református Teológia hallgatója volt. A diploma megszerzése után nem vállalt lelkészi szolgálatot, a kolozsvári egyházkerületi levéltárban helyezkedett el, s 1964-től négy éven keresztül egy fordító-másoló irodában dolgozott. Első novellája 1965-ben jelent meg az Utunk című lapban, majd négy évvel később első novelláskötetét is kiadták A tanú címmel. 1982-ben települt át Magyarországra. Novellistaként indult, s Erdélyben az egyik legtehetségesebb fiatal magyar íróként tartották számon. 1991-ben megnyerte a Holmi című folyóirat novellapályázatát az 1992-ben megjelenő Sinistra körzet című regényének egyik történetével. A Sinistra körzet, ez a sajátos irodalmi műfajú, regényszerű novellaciklus nagy sikert aratott külföldön is, tucatnyi nyelvre lefordították. A közelmúltban játszódó regény a totalitárius rendszer világát ábrázolja. E regénytől kezdve Bodor Ádámot a magyar próza élvonalában tartják számon, kötetei közül nem egy már a sokadik kiadásnál tart. 2001-ben látott napvilágot A börtön szaga című interjúkötet, amelyben a szintén kolozsvári Balla Zsófia kérdezte az írót életéről, a börtönben töltött időszakról, a 60-as, 70-es évek kolozsvári irodalmi, szellemi és politikai mindennapokról. /Bodor Ádám 70 éves. = Népújság (Marosvásárhely), febr. 25./

Illyés Izabella, a székelykeresztúri Orbán Balázs Gimnázium magyar szakos tanára azok közé tartozik, akik sokat tettek és tesznek az ifjúság kulturális neveléséért. Ő volt a megálmodója és főszervezője az 1991-ben megrendezett és eddig 14 kiadást megért Hogy jusson vers mindenkinek elnevezésű szavalóversenynek, majd az 1997-ben lebonyolított kisvárosi középiskolás versmondók műhelytáborának. Ugyancsak az ő kezdeményezésére és szervezésében 1997 szeptemberében tartották meg Székelykeresztúron a Romániai Magyar Versért Egyesület alakuló ülését. A 2005-ben megrendezett, József Attila életművét bemutató Kozmosz éneke elnevezésű nemzetközi vetélkedőn a díjazottak között volt. Illyés Izabella újabban egy olyan irodalmi verseny gazdája és irányítója, amely az interneten keresztül zajlik. Minden évben egy olyan magyar alkotó munkásságát elemzik, akivel az iskolában kevesebbet foglalkoznak. Idén Kosztolányira esett a választás. A versenyt az interneten hirdették meg. A vetélkedőre 33 tanuló jelentkezett: a szatmári Hám János Katolikus Gimnáziumból, a nagykárolyi líceumból, a nagykárolyi Németh László Gimnáziumból, a székelyudvarhelyi Eötvös József Szakközépiskolából, az ugyancsak udvarhelyi református gimnáziumból, Székelykeresztúrról /az unitárius gimnáziumból és az Orbán Balázs Gimnáziumból/, továbbá magyarországiak is voltak. A hatfordulós versenyből eddig négy fordulót tartottak, az ötödik forduló március 12-én és 13-án lesz. /László Miklós: „Egy másért” internetes irodalmi vetélkedő. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 6./