"Nyolcadik alkalommal osztottak Arany János irodalmi díjakat Budapesten. A kuratórium életművéért Jókai Anna írót és Csoóri Sándor költőt nagydíjban részesítette. Az Arany János-díjat a Marosvásárhelyen élő Jánosházy György költő, műfordító, művészeti író, valamint Albert Gábor és Serfőző Simon író vehette át. Arany János-jutalmat a kolozsvári Balázs Imre József költő, irodalomtörténész, Kiss Benedek költő és N. Pál József kritikus, irodalomtörténész kapott. /Erdélybe is jutott az Arany János-díjból. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 25./"

"Okt. 24-25. között levéltári szakkonferenciára került sor az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) Jókai utcai székházában, Kolozsváron. A rendezvényen a történelem-, irodalom- és néprajztudomány képviselői tartottak előadásokat a levéltári kutatásról. Hasonló tudományközi konferenciára került sor januárban Lokális és regionális történelmek címmel. A történelemtudomány képviselői változatos témájú kutatásokat vázoltak fel. A koraújkori erdélyi okleveles anyag, a 16. századi jegyzőkönyvek, a középkori végrendeletek forrásértékként való bemutatása mellett helyet kaptak a jelenkutatók is: két kutató a Magyar Autonóm Tartomány-kutatás forrásait, illetve az 1950-es évekhez kapcsolódó levéltári anyagok értelmezési problémáit fejtette ki. Az irodalmi előadások keretén belül a kéziratos színháztörténeti kalendáriumbejegyzések forrásértékéről, az írói levelezés identitás gyakorlatáról, Brodarics István mohácsi csatáról szóló elbeszélésének vizsgálata során pedig a leírás és a valószerűség viszonyáról esett szó. A néprajzkutatók előadásai is a levéltári kutatás problematikája köré szerveződtek. A folklóralkotások számítógépes archiválásának módszertani kérdéseiről, a válási jegyzőkönyvek néprajzi jellegű vizsgálatáról, a gyűjtő hagyomány konstruálási koncepcióiról, a magyarországi egyházi gyűjtemények forrásértékéről, valamint a 20. század eleji anyagi kultúra tárgyainak gyűjtéséről, archiválásáról hangzottak el előadások. Bemutatták György Béla történésznek a két világháború közti Erdélyt leíró, "Iratok a romániai Országos Magyar Párt történetéhez" című könyvét. /Szentes Szidónia: Levéltári szakkonferencia. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 27./"

A Magyar Kultúra Napját ünnepelte a Római Katolikus Nőszövetség Szent Raffael Köre Kolozsváron január 21-én, ebből az alkalomból Jókai Anna írónőt idézték – művein keresztül. Jókai Anna művészetéről Molnos Sára és Szőcs Judit tanárnők tartottak előadást. /F. I.: Jókai Annáról a Magyar Kultúra Napján. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 23./

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület kolozsvári székházában ünnepi összejövetelt tartottak abból az alkalomból, hogy Bartha Lászlóné Stróbl Zsófia, a család elhatározásának megfelelően, átadta a Múzeum-Egyesületnek Stróbl Alajos Mátyás-domborművének bronzba öntött másolatát. „Majdnem természetesnek vesszük, hogy ennek a Mátyás királyt jelképező művészi alkotásnak Kolozsvárra kellett jönnie" – jegyezte meg Egyed Ákos akadémikus, az EME elnöke. Elsősorban a szülőváros kapcsán, másodsorban azért, mert a Mátyás-kultusz Kolozsváron már a XVI. században kialakult, a XIX. század végén tetőzött, majd 1902. október 2-án Kolozsvár főterén felállították a Fadrusz János által alkotott Mátyás-szobrot. Egyed Ákos azt fejtegette, hogy nagyjaink kultusza a történelmi hagyományok éltetését szolgálja, és a nemzet megtartó erejét növeli. Az ajándék éppen a XII. alkalommal magtartott Mátyás-napokon érkezett. Murádin Jenő művészettörténész Stróbl Alajos erdélyi kapcsolatai címmel tartott előadást. Felidézte a századforduló nagy szobrászegyéniségének (1856-1926) pályáját és életét. Alkotásai közül legismertebbek a Múzeum-kertben levő Arany János-szobor, a Halász-bástya közelében álló Szent István-szobor, a Budai várban, a Széchényi Könyvtár közelében lévő Mátyás kútja vagy a Liszt Ferenc téren felállított Jókai-szobor. A hajdani Kolozsvár fellegvári sétáló útján 1901. júliusában felállították Erzsébet királynét ábrázoló bronz szobrát, de 1919-ben azt helyéről elmozdították, 1940-ben visszaállították, de 1945 után megint ledöntötték. Egy másik, szintén Erzsébet királynét ábrázoló, egy méter magas szobra Hidalmáson állott, két és fél méter magas talapzaton. Erről a szoborról nem maradt fenn kép, és azt sem tudni, mi lett a sorsa. /Csomafáy Ferenc: Gazdagodtunk egy értékes domborművel. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 3./

Jún. 20-án az Erdélyi Református Egyházkerület Kántortanító-képző Intézete újabb, a tizenegyedik kántortanító nemzedéket bocsátotta útjára a marosvásárhelyi Vártemplomban. Pap Géza püspöke hirdetett igét. A marosvárhelyi Kántortanító Intézetben immár 350-en szereztek kántortanítói oklevelet. Közülük sokan tanítóként, óvónőként, kántorként dolgoznak Erdély-szerte. A kántortanítóknak az lesz a feladatuk, hogy keresztény erkölcsben, hitben vállalják fel a népnevelést és a zeneoktatást, a közösségteremtést. A mai napig nem oldódott meg az állandó székhely kérdése. Az oktatás egy része az Eminescu (volt Jókai) utcai Diakóniai Otthonban zajlik, másik része pedig a volt református leányiskolában. A végzősöknek Pap Géza püspök nyújtotta át a kántori oklevelet. /Mezey Sarolta: Kántortanító-oklevelek egy újabb nemzedéknek. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 21./

A Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság tavaly meghirdetett pályázatára, amely a 20. század örökségét, a Rákóczi- és a Bocskai-szabadságharc emlékezetét, illetve Jókai partiumi és bánsági jelenlétét volt hivatott megörökíteni, összesen harminchárom dolgozat érkezett. A felnőtt kategória első díját dr. Jósa Piroska és Fazekas Loránd (Szatmárnémeti) érdemelték ki. Különdíjban részesült Kovács Rozália (Érmihályfalva), Ábrám Sárközi Lídia (Szatmárnémeti) és Boros Ernő (Nagykároly). A diákkategória első díját Tőkés Máté kapta. /Történelmi emlékezetünk szolgálatában. = Vasárnap (Kolozsvár), júl. 11./

Áll két palota a kolozsvári Főtér és a Jókai utca sarkán. Az egyiket Rhédey-házként emlegetik. A másikat az idősebbek ma is New York Szállónak hívják, a széles közönség számára pedig csak egyszerűen "a Continental". Mindkettőt a kisrédei Rhédey grófok építették. A kolozsvári Rhédey-házat a családhoz tartozó utolsó tulajdonos, báró Horváth-Inczédy Ödönné gróf Rhédey Johanna az egykori New York szálló épületével együtt a Debreceni Református Kollégiumra testálta. A Rhédey-palota telekkönyvileg mindvégig a debreceniek birtokában maradt. A Rhédey-házba költözött be az Erdélyi Múzeum-Egyesület. Gaal György, Kolozsvár közismert helytörténésze Ház a Főtér sarkán. A kolozsvári Rhédey-palota /Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2004/ című könyve sok évi levéltári és könyvtári búvárkodásra enged következtetni. /Tibori Szabó Zoltán: Míves könyv a Rhédeyek főtéri palotájáról. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 10./

Tizedik alkalommal rendezik meg a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Bizottság szervezésében a Honismereti Konferenciát. A szept. 10-i megnyitót követően kiosztották az idei Fényes Elek–díjakat. Az oklevelet és az emlékplakettet a következő személyek kapták meg 2004–ben: Bara István (Szatmárnémeti), Péter I. Zoltán (Nagyvárad) és Csanádi János (Arad). Az ez évi konferencia központi témái: "A Bocskai–szabadságharc 400 éves évfordulója", "A Rákóczi–szabadságharc 300 éves évfordulója", "Jókai Mór a Partiumban". /Fodor István: Sárközújlak: X. Partiumi Honismereti Konferencia. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), szept. 11./

Budapesten, okt. 2-án tartotta soros, háromévente összehívott közgyűlését a 897 tagot számláló Magyar Írószövetség. Elnöki beszámolójában Kalász Márton végigvezetett a nehézségeken, szólva a 2004 januárjától beálló rendkívüli állapotról (Döbrentei Kornél beszéde elleni tiltakozásként rendre léptek ki tagok az Írószövetségből), továbbá arról, hogy a kilépések időszakában a székházat is el akarták venni. A vitában megfogalmazták: annak ellenére, hogy működnek más írószervezetek is, a Magyar Írószövetség az egész magyar írótársadalom érdekképviseleti szervezeteként működik tovább. Turcsány Péter szólt a Magyar Írószövetség és az irodalmi társaságok, az ITÁSZ, a Szépírók Társasága stb. közötti kapcsolatokról, kiemelve az együttműködő írótársadalom fontosságát. Végül a választásokon a 40 év fölöttiek listáján a legtöbb szavazatot kapta Kalász Márton leköszönő elnök, őt követi Lászlóffy Aladár, Mezey Katalin, Jókai Anna, Bella István. Lászlóffy Aladáron kívül további erdélyi választmányi tagok Farkas Árpád, Ferenczes István, Gálfalvi György, valamint Beke György, a 40 év alattiak listáján Fekete Vince, György Attila és Király Zoltán kerültek Erdélyből a választmányba. /Gál Éva Emese: A Magyar Írószövetség tisztújító közgyűlése. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 6./

Uzonban a helyi Jókai Mór Közművelődési Egyesület rendezésében ünnepelték a Szivárvány asszonykórus fennállásának tizedik évfordulóját. Uzonban hagyományai vannak a közös éneklésnek. Itt 1880-ban alakult kórus. Azóta van kisebb-nagyobb megszakításokkal karéneklés. A Szivárvány kórus 1994-ben alakult. Karnagya, Keresztes Enikő zenetanár Seprődi János-díjat kapott, tájékoztatott Kőmíves István, az egyesület elnöke.  A megjelentek megkoszorúzták Jókai Mór emléktábláját. A kórustalálkozó a Jókai Mór Művelődési Otthonban folytatódott, ahol Ráduly István polgármester és László Attila, a Romániai Magyar Dalosszövetség alelnöke mondott köszöntőt. Uzonban működik az Atlantisz Fúvósegyesület is. /(Kgy. Z.): Jókai-megemlékezés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 18./

Gereben Ferenc, a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára tartott előadást január 7-én a Kárpát-medence magyarságának olvasási szokásairól Kolozsváron, az EME előadótermében. Először az olvasási szokásokat némiképp befolyásoló tényezőket: vallásosság, nemzeti öntudat mértéke stb. tárta fel az előadó. Az erősebb nemzeti öntudat egyben minőségibb olvasáskultúrával jár. Az anyanyelvhasználat mértékét tekintve Erdély vezető helyet foglal el a kisebbségi magyarság lakta területek között: családon belül mintegy 96, baráti társaságban 83 százalék a magyar nyelv használatának aránya. A magyarságot kultúrnemzeti identitástudat jellemzi (nem földrajzi vagy etnikai), derült ki. A felnőtt korú magyarságot arra kérték, jelöljön meg négy jelentős történelmi személyiséget: Széchenyi, Szent István, Mátyás király és Kossuth neve általában dominál. Elgondolkodtató, hogy Vajdaságban Titóé a pálma, őt követi Szent István és Mátyás király! A legtragikusabb történelmi eseménynek mindegyik említett térség Trianont jelölte meg, kivéve Magyarországot, ahol a II. világháborúba való belépést ítélték annak. 1964-ben Jókai, Gárdonyi és Móricz, 1985-ben Szilvási Lajos, Jókai és Dumas, 2000-ben Danielle Steel, Robin Cook és Lőrincz L. László a listavezetők Magyarországon. Erdélyben 1998-ban Jókai, Wass Albert és Mikszáth a legolvasottabb szerzők. A Kárpát-medencében keletről nyugatra haladva csökken az olvasás aránya. /F. I.: Devalválódott az olvasás? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 10./

A rendszerváltás után Kolozsváron, a Szent Mihály Plébánián megalakultak a jótékonysági szervezetek. Elsők között alakult meg a Nőszövetség Szent Rafael köre, melynek mostani vezetője Balogh Gizella nyugalmazott tanár. Az evangelizáción kívül feladatuknak tekintik a karitatív szociális gondozást. Szakosztályaik: hitéleti szakosztály, szociális szakosztály és kulturális szakosztály. Az utóbbinak néhány összejövetelét vázolta fel a tudósítás. Találkozás Jókai Anna műveivel volt a témája egyik emlékezetes összejövetelüknek. Babák népviseletben címmel előadást tartott dr. Szentimrei Judit néprajzkutató. Woth Imre Szentkorona-kutató A Szent Korona a legújabb ötvöskutatások tükrében címmel beszélt. Bemutatták Jakab Gábor Isten vasár- és ünnepnapi igéinek breviáriuma című könyvét. Boér Ferenc színművész lebilincselte közönségét Babits Jónás könyvének részleteivel. Nevezetes előadás volt Éljük meg újra a Krisztus-várás örömét, melynek előadói Balogh Gizella és Schuller Hajnal voltak. /Csomafáy Ferenc: Cselekvő felebaráti szeretet. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 26./

Szépen hangzik, hogy “határokon átnyúló projektek”, vagy “a két megye közötti kapcsolatok szorosabbá tétele”, “közös EU-pályázatok benyújtása”. Minderre szükség van, csak meg kellene tölteni tartalommal. Az évi egy-két közös tárlat, egy kétnyelvű könyv mellett semmi sem érezhető. A tanácsosok utazgatásánál fontosabb lenne például az, hogy a békéscsabai Jókai Színház vendégszerepelne Aradon, a magyarlakta falvakban, vagy szponzorokat keresnének az aradi tánccsoportoknak, színjátszóknak, a lepusztult magyar iskoláknak. /Irházi János: Szokáshatalmak. = Nyugati Jelen (Arad), febr. 7./

Folyóirat-olvasóteremmel bővült az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) kolozsvári, Jókai utcai könyvtára: a több mint 100 címet számláló gyűjtemény az Egyetemes Filológiai Közlönytől a HVG-ig tudományos és szórakoztató kiadványokat egyaránt tartalmaz. Az egyre bővülő magyar, illetve erdélyi történelmet és kultúrát bemutató lapkollekció mellett a szervezet egy Kolozsvárral kapcsolatos gyűjtemény létrehozását is tervezi. /Fülöp Noémi: Száznál több kiadványt kínálnak. = Krónika (Kolozsvár), febr. 22./ Újvári Mária főkönyvtáros bemutatta az állományt. A 110 folyóirat hazai és külföldi forrásokból, adományokból gyűlt össze. Külön polcokat tartanak fenn az erdélyi történelem és az erdélyi kultúra számára. /Ördög I. Béla: Új olvasóteremmel gazdagodott az EME. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 23./

Március 14-én Jókai Anna írónő volt a Királyhágómelléki Református Egyházkerület vendége Nagyváradon. Az írónő a nemzet és az emberiség alapvető értékeiről szólt. Jókai Anna beszélt Istenről, a kereszténység lényegéről, álmáról, egy szeretetben meggyökeresedő világegységről, melyben nem lesznek véráztatta forradalmak. Jókai Anna kifejtette, a térképek átrajzolhatók, de az ember szemlencséjén maradt tájat kiirtani sohasem lehet lelkéből. „Lesznek-e unokáink, áldottak lesznek-e sírjaink, ez múlik a magyar emberen, aki tudja, hogy útja, az Isten szolgálatába rendelt út” – fogalmazott a szónok. A XXI. században a szeretetközpontú világnak csak a körvonalai látszanak még, pedig a gyűlölet, a nyomorúság és fájdalom óceánjából mindenki kimerhet egy-egy cseppet, ahogyan Teréz anya gyámolító szeretetével. Jókai Anna szerint gyakorta unalmasnak tartják a konzervatívan gondolkodókat, holott a keresztények nem a világ új dolgai ellen szólnak, csupán a jóság és szeretet mércéjével mérik az eseményeket és az élet alapvető értékeit védik. A december 5-i magyarországi népszavazásról mint a nemzet nagykönyvének gyászos lapjáról beszélt. „Nem politikai ügy volt számomra. Azt sem értettem, hogy miért kell népszavazás tárgyává tenni az ilyesmit, de hogy nemmel felelhet valaki?! Nem az állampolgárságtól fosztottuk meg a Kárpát-medencében a magyarokat, hanem az összetartást vettük el tőlük. Ha az 56-os lyukas zászló, ami még nincs befoltozva, akkor most elmondhatjuk, hogy nem a zászló lyukadt ki, hanem az ország közepe, és ami összetartja, az kiköltözött a szélekre” – fogalmazott Jókai Anna. Az írónő nemrég lett tagja a FIDESZ által kezdeményezett nemzeti konzultatív testületnek, hangsúlyozta a házigazda Tőkés László püspök. Jókai Anna március 15-én részt vett az egyházkerület és a Magyar Polgári Szövetség szervezte március 15-i koszorúzásokon és ünnepi istentiszteleten. /Lakatos Balla Tünde: Értékeinket, az isteni terveket menteni. Jókai Anna írónő Nagyváradon. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./

A Magyar Köztársaság Elnökének Érdemérme kitüntetést adományozta Mádl Ferenc köztársasági elnök Farkas Árpádnak. Az ünnepélyes átadásra március 29-én Budapesten kerül sor. Mádl Ferenc 2001. november 29-én alapította a Magyar Köztársaság Elnökének Érdemérme kitüntetést, a magyar állami elismerések között az egyetlent, amelyet nem miniszterelnöki vagy miniszteri előterjesztésre adományozhat az államelnök. Az eddig kitüntetettek között szerepel Béres József kutató, a Béres-csepp feltalálója, Böjte Csaba ferences szerzetes, Dobos László pozsonyi író, Gergely István csíkszeredai katolikus pap, Jókai Anna író, Kató Béla református lelkész, püspök-helyettes, Koltay Gábor filmrendező, Mikes Lilla színművész, Monspart Sarolta világbajnok sportoló, Sütő András író és dr. Tonk Sándor, az Erdélyi Magyar Egyetem néhai rektora. Farkas Árpád február elején visszautasította a Magyar Köztársaság Középkeresztjét arra hivatkozva, hogy a december 5-i népszavazás után nem tekinthet el a magyar kormány szerepétől e kitüntetés odaítélésében. Udvarias levélben kért elnézést a magyar köztársasági elnöktől, hangsúlyozván: ,,az Ön sepsiszentgyörgyi, nemzeti sorskérdéseink iránt érdeklődő látogatása alkalmából futólag nyújtott kézszorítása többet jelent számomra minden, e jelenlegi kormány által javasolt és érintett érdemrendnél”. /Mádl kitüntetését elfogadta Farkas Árpád. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 26./ A kitüntetettek között van Senkálszky Endre, a kolozsvári Állami Magyar Színház érdemes művésze, aki az erdélyi magyar színjátszás megőrzésében szerzett elévülhetetlen érdemeiért, kimagasló művészetéért, életművéért részesült az elismerésben. /Erdélyieket tüntetett ki Mádl Ferenc. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 30./

Április 28-án Kolozsváron a Római Katolikus Nőszövetség és a Református Nőszövetség közös szervezésében Jókai Anna Kossuth-díjas író tartott előadást. Kifejtette, hogy Magyarországában le akarják nullázni a családot, az emberi életet. Eluralkodóban a szemlélet, mely szerint ebben a században csak az egyéni szabadság számít. A magyarság számbeli fogyása Isten-ügy és nemzet-ügy. Politikát és erkölcsöt egymástól teljesen elszakítani nem lehet. Jókai Anna számára fontos hazája és nemzete. „Nyitottnak kell lenni!” – harsogják a globalizáció bajnokai. Az írónő szerint azonban előbb nézzük meg, kit engedünk be lakásunkba. A december 5-i népszavazás ősbűn volt, Krisztus arcát ütötték meg vele. Az Európai Unió eléggé baljós geopolitikai szülemény, a képből kimaradt, hogy a kontinens keresztény gyökerű. Jobbá senki sem akar lenni benne, csak – elamerikanizálódva – jobban élni. /Ö. I. B.: Keresztény szellemiséggel, megmaradásunkért. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 30./

Az EMI, az Egyesült Magyar Ifjúság, Erdélyben pedig az Erdélyi Magyar Ifjak a szabadság törvényeinek tiszteletben tartását követeli. Az Erdélyi Magyar Ifjak Háromszéken nemet mond a nemzetvesztő politikára, kiáll eszméi mellett és pártoktól független. Az Erdélyi Magyar Ifjak háromszéki megalakulását a Márai-felolvasóesttől számítják, ez volt az első rendezvényük. Most már 20 fölött van a létszámuk. Szerveztek Márai-, Jókai-, Kosztolányi-felolvasóestet és vármakett-kiállítást, levetítették a Trianon-filmet. /Zsigmond László, Sepsiszentgyörgy: Erdélyi Magyar Ifjak Háromszéken. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), máj. 17./

Négy szomszédos ország tizennyolc társulatának részvételével június 2-án megkezdődött Kisvárdán a Határon Túli Magyar Színházak 17. Fesztiválja. A június 11-ig tartó rendezvényen Romániában, Szerbia és Montenegróban, Szlovákiában, valamint Ukrajnában működő magyar társulatok lépnek közönség elé. A nyitó előadás: a Révkomáromi Jókai Mór Színház társulata Szomory Dezső II. József című színművét mutatta be. A fesztivál tíz napján összesen 27 előadást láthatnak a nézők és a zsűri tagjai. Emellett tizenegy bábelőadást is rendeznek három erdélyi bábszínház művészeinek közreműködésével, továbbá három könnyűzenei koncert várja az érdeklődőket. /Határon túli magyar színházak fesztiválja Kisvárdán. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 3./

A Határon Túli Magyar Színházak XVII. Fesztiválja egy ízetlen show-val kezdődött. Hegedűs D. Géza, a MASZK elnöke felajánlotta a határon túli színházaknak, hogy testületileg lépjenek be a MASZK-ba. Zsehránszky István felháborítónak tartotta ezt a felhívást. Verebes István rendező, a Komáromi Jókai Színház művészeti vezetője rossz politikai viccet, történelmi-politikai kabarét csinált Szomory Dezső II. József című darabjából. Az olcsó stílus pedig rossz emlékeket idéz, az ötvenes évekbeli kommunista színház egyszerűsítéseit, sekélyes sablonjait, értékelt az előadást Zsehránszky. /Zsehránszky István: Kisvárda, XVII. Legyen-e politika a színházban? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./

Június 10–11-én az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) Bölcsészet-, Nyelv- és Irodalomtudományi Szakosztálya, valamint a tordai Petőfi Társaság Aranyosszék-konferenciát tartott, amelyen áttekintették a térség szinte minden tudományágra vonatkozó témáját. A főszervező Keszeg Vilmos többek között arra emlékeztetett, hogy bár 1989 után a civil társadalom részéről történtek lépések a regionális tudat feltámasztására, a politikum még nem fedezte fel Aranyosszéket. Neményi József Régiófejlesztés, regionalizáció az EU-integráció jegyében című értekezését Neményi Ágnes ismertette. Keszeg Vilmos Torda és Aranyosszék újrafelfedezése kapcsán méltatta a XIX. századi kutató- és népszerűsítő munkák szerzőinek (Orbán Balázs, Jankó János, Kőváry László, Jókai Mór, Benedek Elek) érdemeit. Egyed Emese gróf Teleki Domokos Torda vármegyei főispán 1815-ben kiadott vaskos verseskönyvéről beszélt. Bálintné Kovács Júlia az Aranyosszéken otthonra lelt örmények kiemelkedő sarjainak életművét méltatta. 1894-ben volt hasonló méretű rendezvény Tordán: az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület vándorgyűlése. Dr. Egyed Ákos, az EME elnöke leszögezte, a gyakran emlegetett nemzedékváltás hiányára cáfoltak rá a kétnapos fórum résztvevői. A párhuzamosan zajló előadások történelmi, hely- és kultúrtörténeti, néprajzi, szocio-antropológiai és nyelvészeti témájú értekezései között nehéz volt válogatni, jelezte Nagy Albert ótordai református lelkész, a helybeli Petőfi Társaság elnöke. Tordai XIX. századi színházélet, Thália két világháború közötti jelenléte, Balázs Ferenc alakja, a város és vidéke fazekassága, az oktatástörténeti kronológiák, a Jósika Miklós Irodalmi Kör megalakulása, tánckultúra, torockói építészet: megannyi izgalmas témakör. A konferencia előadásait kötetben kiadják. /R. P. I., Ördög I. Béla: Gazdag mozaikkép Aranyosszékről. Monstre konferencia a régió múltjáról, társadalmáról, kultúrájáról. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 13./

1903. július 4-én született Kolozsváron Szervátiusz Jenő szobrászművész. Műveinek száma ezernél többre tehető. Monumentális kőszobrai közül kiemelkedik a fiával együtt faragott Tamási Áron-síremlék (1971), mely Farkaslakán látható, s a Pápán felállított Jókai-emlékmű (1977). Fából készült és a budapesti Bartók Archívum őrzi – a zenemű ihletésére született – Cantata Profana című nagyméretű domborművét. Szervátiusz Jenő így vallott munkásságról: „Végig kellene böngészni szobraimat, s az elsőtől az utolsóig sok szenvedést lehet találni bennük. Az mentette át életemet a sok szenvedésen, hogy dolgoztam és dolgoztam (...) – mentül jobban rúgtak, annál többet dolgoztam.” /Híres születésnapok. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 4./

Augusztus 13-án ünnepelte 77 születésnapját Dávid Gyula irodalomtörténész, a Polis Kiadó elnöke. Dávid Gyula könyvkiadót vezet, köteteket szerkeszt, eközben saját munkáira már alig jut ideje. Kolozsváron végezte az egyetemet, bejutott a Móricz Zsigmond Kollégiumba. Ebben az időben készültek az új középiskolai tankönyvek, őt bevonták a kollektívába. Az Irodalmi Könyvkiadó 1950 végén elkezdett kiépülni Kolozsváron Földes László vezetésével, odahívták és 1951 februárjától kezdve a kiadónak ő lett a szerkesztője. 1953-ban aspirantúrára felvételizett ösztöndíjas helyre. Dávid Gyulát hét év börtönbüntetésre ítélték, azt le is ülte. A börtön után a román irodalommal foglalkozhatott. Az irodalmi kapcsolatokat kutatta, így született meg a Találkozások című kötete. Közben megírta Jókai Mórnak az erdélyi tárgyú műveiről szóló monográfia-jellegű kötetét, 1972-ben pedig megjelent a Mikó Imrével közösen írt, híressé vált Petőfi Erdélyben című könyve. Ezután következett Tolnai Lajos Marosvásárhelyen című tanulmánya. Időközben Balogh Edgártól megörökölte a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon szerkesztését, ennek a harmadik kötetét már ő szerkesztette. Azóta megjelent a negyedik, és most már majdnem készen van az ötödik. Dávid Gyula tavaly elkezdte módszeresen gyűjteni a volt politikai elítéltek életrajzi adatait. Nagyon sokan vannak, akikről mindenki elfelejtkezik. Szeretne munkatársaival összeállítani egy kötetet, amely a Romániában elítélt, politikailag üldözött magyarok életrajzi adattára lenne. – A Polis Kiadó új sorozata a Prospero könyvek, az erdélyi magyar színészet nagyjairól szólnak. Lohinszky Loránddal készült az első könyv, utána jött Orosz Lujzáé. Készen van az Elekes Emmával készült beszélgetés. László Gerő nem érte meg, de az ő kötete is készen van, és már szerkesztésre vár a Vitályos Ildikóval készült interjú kézirata. A másik sorozat, szintén Demény Péter ötlete nyomán, a Kettős tükörben címet viseli. Olyan írói monográfiák vannak a sorozatban, amelyekben a szerző olyanformán írja meg egy-egy írónak az életét és az írói pályáját, hogy abban egy kicsit a saját élete is benne van. Megjelent már Gellért Sándor Kölcsey-könyve, Németh László Széchenyije, a harmadik pedig Szilágyi Domokos Kortársunk Arany János című munkája volt. Idén folytatódott Féja Géza Móricz Zsigmondjával, Schöpflin Aladár Adyjával, Németh Andornak 1944-ben írott és megjelent könyve József Attiláról. A legutolsó Lászlóffy Aladár Szabó Lőrinc költői helyzetei című könyve. /Köllő Katalin: Megpróbáltunk előre menekülni. Születésnapi beszélgetés Dávid Gyulával. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 10./

Nem szavazta meg a kolozsvári városi tanács az RMDSZ által előterjesztett magyar utcaneveket. A kolozsvári építkezési láz eredményeképpen harminchat új utca keletkezett, a lakók közel másfél éve várják, hogy a hatóságok nevet adjanak ezeknek. A város 76 nevet tartalmazó jegyzéket juttatott el a megyéhez, ahol külön listán szerepelt a harminchat, még „nevetlen” utca. A polgármester kezdeményezésére a városi tanács elé terjesztették a jegyzéket. Molnos Lajos városi tanácsos elmondta: az említett jegyzék ugyanaz volt, amit még Funar polgármesterkedése idején akartak elfogadtatni, akkor sikertelenül. Olyan „személyiségek” neve szerepelt a listán, mint az ultranacionalista Eugen Barbu, Ion Lancranjean stb. Molnos kifogásolta, amiért az utcanevekben nem tükröződik az, hogy Kolozsvárott hozzávetőlegesen húsz százalékos a magyarság részaránya, az utcanevek húsz százalékának tehát magyar vonatkozásúnak kellene lennie. Molnos összeállított egy harminchat nevet tartalmazó listát és egy ötven nevet tartalmazó pótlistát. A múlt heti tanácsülésen viszont ugyanaz a lista került a tanácsosok elé, mint nyáron, figyelmen kívül hagyva Molnos javaslatait, amelyek olyan személyiségek nevét tartalmazta mint János Zsigmond, Erkel Ferenc, Tamási Áron, Jókai Mór, Kelemen Lajos stb. Molnos újabb halasztást kért, de ezúttal nem járt sikerrel. Végül Molnos javaslatait is egyenként szavazásra bocsátották, de a hat RMDSZ-es tanácsos kivételével mindenki ellenük szavazott. Az egyetlen magyar személyiség, akiről utcát fognak nevezni, az Fadrusz János lesz. /Nagy-Hintós Diana: Magyar utcaneveket szavaztak le. Koalíciós „partnereink” sem támogattak. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 14./

Kevesen hallgatták meg Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeumban a révkomáromi Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma szakembereinek előadásait. A magyar honfoglalás fegyver- és viselettörténetéről, valamint a komáromi intézmény múzeumpedagógiájáról Kovács Csomor Endre tartott vetített képes beszámolót, Jókairól és szülővárosáról, Komáromról Mácza Mihály beszélt, a Zobor-vidék népviseletét Tóth Imre ismertette, és végül a felvidéki magyar történelem legsötétebb korszakáról, az 1945–1948 közötti deportálások és kitelepítések kálváriájáról, annak előtörténetéről Trianontól a kassai kormányprogramig és a Benes-dekrétumokig Fehér Csaba, a Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeumának igazgatója tartott előadást, megelőlegezve a korszakról készült dokumentumfilmben az események átélőinek vallomásait. Az előadások október 15-én Kézdivásárhelyen hangzanak el újra, a Céhtörténeti Múzeumban. /(vop): Felvidék bemutatkozása. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 15./

Aradon a Tóth Árpád Irodalmi Kör október 18-án tartotta munkaülését a megyei könyvtárban. Hábel Géza nyugalmazott főkönyvtáros Jókai Mór életrajzi adatairól, írásművészetének népszerűségéről beszélt, majd dr. Brauch Magda Jókai Mór és Laborfalvi Róza kapcsolatáról értekezett. Végül a Hábel Géza által rendezett könyvkiállítást tekinthették meg az érdeklődők, Jókai Mór eredeti és más nyelvre átültetett műveiből. /Regéczy Szabina Perle: A Tóth Árpád kör ülése. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 20./

Megjelent a Rhédey-palota monográfiája Gaal György művelődéstörténész tollából Ház a Főtér sarkán /Polis Könyvkiadó, Kolozsvár/ címmel. „Ennek a háznak „lelke” van, élete és története, amely századokat ölel fel” – írta a kötet előszavában dr. Fekete Károly rektor, az épület tulajdonosának, a debreceni Református Kollégium Igazgatótanácsának elnöke. Ez a könyv egy csöppnyi Kolozsvár-történet. Egy ház, a kincses város Főterét alkotó 34 épület egyike, amely falai, tulajdonosai és lakói által sajátos keresztmetszetét nyújtja mindannak, amit Erdély jelenlegi fővárosa az utóbbi 500 esztendőben megélt. A Rhédey-palota az erdélyi magyar színészet kegyhelye. Egykori tulajdonosa, gróf Rhédey Mihályné Bánffy Terézia érdeme, hogy 1792-ben, egy évre ingyen felajánlotta a ház báltermét színielőadások tartására, hozzájárulva ezáltal a hivatásos erdélyi magyar színjátszás kibontakozásához. Az indulás jeles dátumát ma is látható emléktábla jelzi, amely a százéves évforduló alkalmával került a ház Jókai utca felőli szárnyának falára. Falai közt lelt otthonra egy ideig az Erdélyi Kárpát Egyesület, újabban pedig az Erdélyi Múzeum-Egyesület bérli az egykori főúri lakosztály helységeit /N. J.: Egy sarokház fél évezrede, avagy a Rhédey-palota lelke. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 12./

1896-ban Sepsiszentgyörgyön a Jókai könyvnyomdában napvilágot látott az Ezer év múltán című első háromszéki gyermekirodalmi mű Török Ferenc tollából, díszkiadásban. Most újra kiadták. /Pásztori Tibor Endre: Ezer év múltán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 15./

Szentháromság ünnepén tartják az első igazi nagy búcsút pünkösd után a Gyergyóalfalu római katolikusai. Az idén is ezres tömeg vett részt a búcsús szentmisén június 11-én, amelyet Hajdó István főesperes-plébános mutatott be. A Megyei Kulturális Központ Gyergyóalfalu önkormányzatával karöltve szervezte meg 14 fotós részvételével a VI. Nemzetközi Fotótábort. A csütörtöki kiállításon a homoródi fotótábor képei kerültek a falakra. Moser Zoltán egyetemi előadó, fotós a magyar népi motívumok jelentéstartalmáról beszélt. Június 10-én volt az V. Felszállott a páva találkozó a Gyergyói-medence 21 iskolájának és a pécsi Jókai úti általános iskola kisdiákjainak részvételével Gyergyóalfaluban. Kis Portik Irén Barát Jóska című könyvét mutatták be, majd néptáncparádé következett. /Bajna György: Gyergyóalfalu templomtornya magasságában. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 12./

Vita Zsigmond száz éve, 1906. június 16-án született Nagyenyeden. Élete és munkássága összefonódott iskolájával, a Bethlen Gábor Kollégiummal. Gyermekként élte át az első világháborút, a trianoni nemzeti tragédiát, átvészelte a dél-erdélyi magyar sorsot, részt vett a második világháborúban, magyar értelmiségiként megjárta a Targu Jiu-i láger poklát. Származása miatt megfosztották katedrájától, de megtörni nem tudták. 1928 őszétől mintegy két és fél évtizedig volt a Bethlen Gábor Kollégium magyar–francia szakos tanára. Ő figyelt fel elsőnek Sütő András tanítóképzős diák különleges írói tehetségére. Miután megfosztották katedrájától, az iskola könyvtárában élte át a diktatúra évtizedeit nyugalomba vonulásáig. A könyvtár gazdag kéziratanyagából sok dolgot nyilvánosságra hozott. Több mint ezer folyóirat- és lapközleménye, tanulmánya, önálló kötete az erdélyi művelődési örökség széles skáláját öleli fel. Ő lett Erdély, Nagyenyed és kollégiuma hűséges és legmegbízhatóbb krónikása. Legjelentősebb  munkái a Tudománnyal és cselekedettel, a Művelődés és népszolgálat, Az enyedi kohó című tanulmánykötetek, az Áprily Lajosról, az emberről és a költőről írt monográfia, a Jókai Erdélyben c. összeállítás. Népmesegyűjteményekkel, tankönyvekkel, Gyulai Pál, Pósa Lajos és Gáspár János gyermekirodalmi munkásságának válogatásaival szolgálta a gyermekek nevelését. Vita Zsigmond 1998. január 1-jén halt meg Kolozsvárt, de halála után visszatért szülővárosába, az Őrhegy alji református temetőbe, felesége, szülei, szeretett iskolája mellé. /Józsa Miklós: Vita Zsigmond születésnapjára. Erdély és Nagyenyed krónikása. = Nyugati Jelen (Arad), jún. 13./