ELÍTÉLTÉK CSERNÁTON POLGÁRMESTERÉT
Jogerősen egy év és négy hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte Bölöni Dávidot, Csernáton polgármesterét a Brassói Táblabíróság szeptember 15-én. Ugyanakkor a taláros testület elutasította a korrupcióellenes ügyészség brassói kirendeltségének fellebbezését, és megerősítette a Kovászna Megyei Törvényszék március 14-én hozott alapfokú, 2016/119/1361-es számú döntését.
Időközben Bölöni Dávid visszavonta az általa benyújtott fellebbezést. A felfüggesztett börtönbüntetésen kívül az elöljárót egy évre eltiltották a közügyek gyakorlásától, és kétéves próbaidőt szabtak ki számára, ezért a községvezetőnek a közeljövőben le kell mondania tisztségéről. Minden valószínűség szerint az időközi választásokig a teendőket Fábián Sándor alpolgármester fogja ellátni.
A korrupcióellenes ügyészség a múlt év decemberében emelt vádat Csernáton polgármestere ellen európai alapok jogtalan megszerzése miatt. A vádirat szerint 2008–2009-ben Bölöni Dávid polgármesteri minőségében valótlan adatokat tartalmazó dokumentációt nyújtott be a Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökséghez a területalapú támogatás megszerzése érdekében. Az elöljáró így 738 hektárnyi legelőre kapott támogatást, amelyet valójában nem ő, hanem más gazdák használtak, akik ki is fizették a legeltetési illetéket. A bérleti szerződéseket eltitkolta a kifizetési ügynökség elől, sőt, olyan dokumentumokat nyújtott be, amelyek hamisan azt igazolták, hogy az illető legelőkre nem köttetett bérleti vagy haszonbérleti szerződés, és nem fizettek használatukért illetéket – állítja a korrupcióellenes ügyészség. A kifizetési ügynökség polgári félként vesz részt a perben, visszakövetelve a támogatásként nyújtott 312 289 lejt. A pert a Kovászna Megyei Törvényszék tárgyalta. A csernátoni polgármesteri hivatal a feltételezett kár teljes összegét átutalta a bukaresti Mezőgazdasági Kifizetési és Intervenciós Ügynökség számlájára
Bölöni Dávid megkeresésünkre tegnap elmondta: továbbra is ártatlannak vallja magát, azt állítva, hogy jogszerűen kérték és kapták a támogatást. Bölöni Dávidhoz még nem jutott el a végleges ítélet. Elmondása szerint az ellenőrző szervek bérleti szerződésként értelmeztek egy, az alpolgármester által kitöltött dokumentumot, miközben szó sincs arról, hogy az önkormányzat bérbe adta volna a területet. Nem is volt erre igény, húzta alá, hanem csupán egy szerződés született, amelyben megjelölték, hogy melyik területért melyik pásztor a felelős. Erről az iratról Bölöni Dávidnak nem volt tudomása, de szó sincs bérleti díjról. Az összeg a község számlájára érkezett, és azt kizárólag és teljes egészében a községi legelők feljavítására használták. Az akkor kapott összeg 235 ezer lej volt, amit 709 hektár községi legelő gondozására utaltak ki. Legelőt takarítottak, utakat tettek járhatóvá, műtrágyát és fűmagot vásároltak. Bölöni Dávid – útban a magyarországi Kaszapar testvérközség felé – azt is közölte telefonon, hogy jövő héten, hazatérése után részletesen beszámol az ügyről.
Iochom István / Háromszék; Erdély.ma

Visszaállamosították a kézdialmási iskolaépületet
A nyáron az országos restitúciós bizottság hivatalos átiratban értesítette a kézdialmási önkormányzatot, hogy elutasították a helybeli római katolikus egyház egykori egyházi iskolaépületre és az elkezdett iskolakápolnára benyújtott visszaigénylési kérését. Az egyháznak harminc nap állt rendelkezésére a fellebbezéshez, de Molnár István polgármester tudomása szerint nem éltek e jogukkal.
Az elöljáró sajnálatát fejezte ki, hogy az egyház nem kaphatta vissza egykori, a kommunisták által elkobzott jussát, de sajnos, nem tudta bizonyítani tulajdonjogát az épület felett. A telekkönyvben csak az ingatlan alatt levő terület szerepelt, az annak idején téglajegyek vásárlásával épült iskola nem. Írásos dokumentumok szerint a kézdialmási iskola 1826-ban Demeter György tanítóskodása idején alakult, a római katolikus egyház intézményeként működött először két, majd 1883-tól három tanítóval. 1889-ben felépült a kéttantermes iskola tanítói lakással együtt. A mestergerenda tanúsítja az építés idejét és az építőmester, Kelemen János nevét. 1893-ban „rendes tanítói álláson” id. Papp István tevékenykedett. 1902-től ifjú Papp István vette át az almási iskola irányítását, aki négy évtizedig igazgató-tanítóként munkálkodott, és kivette részét az 1918-ban alakult Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet létesítésében. 1948 szeptemberében államosították a kézdialmási iskolát, így nemcsak az 1889-ben épült faiskola, hanem az 1945-ben elindított iskolakápolna is állami kézre került. Molnár Istvántól azt is megtudtuk, hogy a régi iskolaépületben jelenleg a Dévai Szent Ferenc Alapítvány működtet tizennyolc nehéz anyagi helyzetben levő tanulónak gyermekotthont. A községháza támogatásával belső illemhelyet és konyhát alakítottak ki. Annyi változott, hogy az ingatlant nem az egyháztól bérlik, hanem az önkormányzattól – összegezett az elöljáró, aki azt is elmondta, hogy a közeljövőben kívülről is felújítják a 128 éves épületet.
Iochom István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bölöni Dávid: igazságtalanul bántak el velem
Tegnap délután Tamás Sándor, a megyei önkormányzat elnöke és Bölöni Dávid tisztségéből előző nap felfüggesztett és jogerősen egy év és négy hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélt polgármester rendkívüli sajtótájékoztatót tartott a csernátoni községházán. Nem érte kár sem az EU-t, sem a román állami intézményeket – hangsúlyozta a volt községvezető.
Az bánt a legjobban ebben az ügyben, hogy a korrupcióellenes ügyészség rám vonatkozó román nyelvű közleményének magyar fordításából hiányzott az a mondat, amelyik kimondottan arra vonatkozott, hogy az európai uniós támogatást a csernátoni polgármesteri hivatal és nem én kértem és kaptam a 712 hektáros legelőre. Ez a ferdített hír így terjedt el a világhálónak köszönhetően Csernátontól Amerikáig – mondotta bevezetésképpen a leköszönt községvezető, aki Felső-Háromszéken korelnökként huszonhét évig töltötte be e tisztséget. Azt is közölte, hogy csak az téved, aki dolgozik, és ő úgy érzi, hogy igazságtalanul bántak el vele, hiszen a kapott pénzt teljes egészében, utolsó lejig a legelőfeljavításra, az oda vezető utak rendbetételére, illetve három tonna fűmag vásárlására fordították. Azt is a kivizsgálás során tudta meg, hogy 2012-ben a korrupcióellenes ügyészség leellenőrizte az európai uniós támogatásokat, de akkor nem kezdeményezett semmiféle törvényes eljárást, rendben talált mindent. 2016-ban, a helyhatósági választások után indítottak ellene eljárást, az ügyészek úgy tekintették, hogy visszaélés történt, becsapták az Európai Uniót azzal, hogy támogatást kértek. Azt is megtudtuk, hogy Fábián Sándor alpolgármester 2008 májusában legeltetési szerződést kötött a juhászokkal, akárcsak az előző években. Az öt hónapra érvényes szerződés azt tartalmazta, hogy ki a felelős azért a legelőrészért, legyen kit felelősségre vonni, ha a juhok vagy a juhászkutyák kárt okoznának az erdőben, illetve a vadállományban. Az ellenőrzés során  ezeket a szerződéseket át is adta az ügyészeknek. Szó sem volt a legelők bérbeadásáról, ahhoz a helyi tanács jóváhagyása és árverés kellett volna – hangsúlyozta a volt községvezető. A kivizsgálás során a legeltetési szerződést úgy értelmezték, mintha bérbe adták volna a legelőket, innen következtettek arra, hogy a községvezető hamis nyilatkozatot tett, amivel becsapták az Európai Uniót. A támogatásként kapott összeget a községi önkormányzat teljes egészében visszafizette. A huszonhét esztendő alatt Csernáton látványosan fejlődött, szépült, én mindig a köz érdekeit tartottam szem előtt – összegezett Bölöni Dávid. Tamás Sándor arról beszélt, hogy huszonegy éve, 1996 óta ismeri Bölöni Dávidot, amikor hazaköltözött Nagyváradról. A megyében rajta kívül még két községvezető van tisztségben huszonhét éve, Bodokon Fodor István, Zágonbárkányban pedig Marin Gheorghe. Felsorolta mindazokat a megvalósításokat, amelyek Bölöni Dávid idejében születtek a több mint négyezer fős községben. Tisztességesen és eredményesen dolgozott – emelte ki a megyei önkormányzat elnöke. Azt is közölte, hogy meglátása szerint nem egy törvényes döntés született Bölöni Dávid esetében, ezért azt javasolta a leköszönt községvezetőnek, hogy hat hónapon belül kérjen rendkívüli perorvoslatot a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszéken, hiszen világosan be lehet bizonyítani, hogy nem történt károkozás, hiszen az ítélet kihirdetése előtt a község teljes egészében visszafizette a vitatott összeget. Gyakorlatilag nem érte kár sem az Európai Uniót, sem pedig a román állami intézményeket, amelyek lebonyolítják az európai uniós pénzek kezelését. A kapott pénzt rendeltetésének megfelelően használták fel, erre vonatkozóan megvannak az elszámolási iratok. Senki nem bizonyította be, hogy Bölöni Dávid vagy a helyi tanács szándékosan megtévesztette volna az államigazgatási szerveket vagy az Európai Uniót, ezt csak a per során állították – összegezett a megyei önkormányzat vezetője, aki díszoklevelet nyújtott át a leköszönt községvezetőnek. Azt is közölte, meglátása szerint Csernátonban időközi választásokat csak a jövő esztendőben írnak majd ki, addig Fábián Sándor alpolgármester látja el a polgármesteri teendőket. Iochom István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hadifogolyéletről nyugdíjasklubban
Iochom István Hadifogolyélet Nyugaton és a Szovjetunióban című könyvét mutatta be dr. Ambrus Ágnes ny. egyetemi adjunktus a kézdiszentléleki Perkő Nyugdíjasklub 32. összejövetelén csütörtök este. A szerző, lapunk munkatára a téma néhány részletére világított rá. Jelen volt a könyv egyik szereplője, a 92 éves Bara András is. Közreműködött Jánó Kinga, a kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző tanulója. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Árpád-emlékmű Brassóban
A Történelmi Vitézi Rend (TVR) erdélyi törzsszéke szervezésében vasárnap délelőtt nagyszabású ünnepséget tartottak Brassóban: az evangélikus-lutheránus templom udvarán újra felállították a millenniumi ünnepségek alkalmával a Cenken elhelyezett Árpád-kori vitéz sok szenvedést és vándorlást megért szobrának fejét. Az ünnepségen részt vett a TVR székelyföldi állományának több mint száz tagja, a brassói evangélikus egyházközösség nagyszámú képviselője, valamint az Erdélyi Kárpát-Egyesület, a Keresztény Demokrata Mozgalom, az Erdővidéki Székely Tanács és a Kaláka Kör képviselői is jelen voltak. Az ünnepség az evangélikus-lutheránus templomban tartott istentisztelettel kezdődött, a résztvevőket Zelenák József püspökhelyettes, a brassói egyházmegye esperese köszöntötte, Isten igéjét Adorjáni Dezső Zoltán püspök hirdette, szolgált Zelenák József püspökhelyettes, valamint Koszta István és Koszta Enikő evangélikus lelkész. Igehirdetésükben a lelkészek az együvé tartozás, a helytállás és a közösségért való cselekvés fontosságát hangsúlyozták. Adorjáni Dezső Zoltán püspök az eredeti Árpád-kori vitéz szobra bronzmásolatának elkészítését kezdeményezte, és személyesen fel is ajánlott ezer lejt az evangélikus templom udvarán 2019-ben felállítandó szoborra. Ugyanakkor azt is javasolta, hogy a Szent Mihály-napot követő első vasárnap legyen ezentúl a „hazatérők ünnepe” a brassói evangélikus egyházközségben. Az egyházfő ilyen hazatérőnek nevezte a honfoglalás kori harcos szobrának megérkezését is a templom udvarára, ahonnan korábbi „lakóhelyére”, a Cenkre lát. Az emlékjelet Adorjáni Dezső Zoltán püspök és vitéz Lázár Elemér, a TVR főkapitány-helyettese leplezte le, ezt a püspöki áldás követte, majd a tatrangi boricások járták el évszázados, világszerte híres táncukat. Jani András Borcsa Mihály Egy hétfalusi csángó fiú Árpád szobránál, v. Bartha Imre pedig Wass Albert Üzenet haza című versét adta elő, és fellépett az egyházi énekkar.
Szente Lajos építész, az Erdélyi Kelemen Lajos Közművelődési Egyesület brassói fiókjának elnöke a szobor kiszabadításának a történetét ismertette. „Az emlékmű épen maradt darabjára Orosz József nyugalmazott vegyészmérnök, közgazdász, az Erdélyi Kárpát-Egyesület alelnöke talált rá 2002-ben a történelmi múzeum pincéjében. A múzeum igazgatója beleegyezett, hogy a fejrészt kiadják és egy megfelelő, biztonságos helyen tegyék láthatóvá. A szoboralak megmaradt darabjának kiváltását az Erdélyi Kelemen Lajos Közművelődési Egyesület nevében intéztem, így került mostani helyére. A darabok egy részét a lakosság széthordta, a nagyobbak – így a szoborfej is – a Brassói Történelmi Múzeum tulajdonába kerültek, ahol közel kilenc évtizedig a pincében őrizték” – mondta el az emlékezőknek Szente Lajos. V. Máthé Lóránt Pál törzskapitány beszédét követően v. Ambrus Ágnes, a TVR kézdiszéki állományának kapitánya szólt az egybegyűltekhez. „Meggyőződésem, hogy a most itt kialakított emlékhely a továbbiakban segít megélni vallásos hitünket, erősíti közösségi tudatunkat, etikai értékrendünket. Az emlékmű most nem emelkedik ki monumentálisan a környezetből, mint egykor, de belesimulva abba, szerényen hirdeti, hogy még megvagyunk, élünk, akarunk, teszünk és küzdünk identitásunk megőrzéséért” – hangsúlyozta a TVR kézdiszéki állományának kapitánya. V. Lázár Elemér köszönetet mondott az emlékjel készítőinek, az evangélikus egyház képviselőinek és azoknak a rendtársaknak, akik részt vállaltak a szoborfej nyilvános térben való elhelyezéséért folytatott munkában. Az avatóünnepség az emlékjel megkoszorúzásával és himnuszaink eléneklésével zárult. Az emlékező rendezvény az evangélikus egyház hivatalában szervezett kiállítással folytatódott, ahol Kovács Lehel István, az Erdélyi Kárpát-Egyesület elnöke az Árpád-szobor történetéről állított össze anyagot és tartott előadást.
„A 18 méter magas oszlopon álló, 3,5 méter magas, honfoglalás kori harcost ábrázoló alkotás – egyik kezében karddal, másikban Magyarország címerével – Árpád-szobor néven vonult be a köztudatba. Ezelőtt 120 évvel, 1896-ban, Magyarország ezeréves fennállásának ünnepére határozta el a törvényhozás, hogy a mai Hősök terére, az Andrássy út végén emlékműcsoportot készíttet, ezenkívül az ország hét pontján – Pusztaszeren, Pannonhalmán, Dévényben (Szlovákia), a Zobor-hegyen (Szlovákia), Munkácson (Ukrajna), Zimonyban (Belgrád közelében) és a brassói Cenk-tetőn – ezredéves emlékoszlopot állíttat. A Berczik Gyula tervei alapján, Jankovich Gyula szobrász által alkotott műemléket 1896. október 18-án avatták fel a Cenken. Az emlékmű talapzatát 1913. szeptember 27-én a besszarábiai Ilie Cătărău és Eliad Cotofan dinamittal felrobbantotta, majd 1914. december 30-án a Brassó felett dúló vihar ledöntötte az Árpád-szobrot, s az darabokra tört, a talapzat maradványai azonban máig láthatóak” – ismertette az elnök a résztvevőkkel az egykor a Cenken álló emlékmű történetét. A nem mindennapi esemény a Szent Imre Házban bajtársi ebéddel ért véget. Iochom István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Épül Kiskászon új temploma
A közigazgatásilag Kézdiszentlélekhez tartozó kis településen, a római katolikus templom tőszomszédságában található telken, amelyet az egyház megvásárolt, már felhúzták az új templom falait. A templomon kívül plébánia is épül.
Az önkormányzat az építést jelentős összeggel támogatja, a szükséges pénz egy részét a hívek közadakozásából teremtik elő. Tervezője a kézdivásárhelyi Molnár István. A jelenlegi templom a kommunista időben, 1978 és 1984 között épült, és 1985-ben szentelték fel Árpád-házi Szent Margit tiszteletére. Fala megrepedezett, ezért kell újat építeni. Balogh Tibor községi polgármester elmondása szerint azt szeretnék, ha még idén tető alá kerülne, jövő esztendőben pedig felszentelésére is sor kerülhetne. A kézdiszentléleki önkormányzat a megyei tanács anyagi támogatására is számít. A jelenlegi templomot csak az új felszentelése után bontják le, addig a szentmiséket ebben tartják. Iochom István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az ideggyógyász főorvos anekdotái (Könyvbemutató Kézdivásárhelyen)
Kicsinek bizonyult kedd este a kézdivásárhelyi Vigadó emeleti díszterme dr. Bíró Gábor nyugalmazott ideggyógyász főorvosnak az Ambrózia Kiadónál megjelent, A nevető kórház című könyve bemutatójához. A rendezvényt végül a színházteremben tartották meg mintegy kétszáz érdeklődő jelenlétében, hasonlóra az utóbbi évtizedekben egyszer volt példa, amikor Kányádi Sándorral találkozhattak Kézdivásárhely lakói.
Borcsa János irodalomkritikus, az Ambrózia Kiadó igazgatója köszöntötte a szerzőt és a nagyszámú olvasótábort. Elmondta: a most bemutatott könyv az Ambrózia Kiadó tizenötödik kötete, és több, mint egyszerű anekdotagyűjtemény, a szerző jó fél évszázados orvosi pályájáról ad számot benne, ezért is kapta a Pályakép adomákkal, anekdotákkal alcímet. Mint mondta, az olvasók személyes és hiteles képet kaphatnak a marosvásárhelyi magyar orvosképzés fénykoráról, majd annak fokozatos és tudatos leépítéséről, ugyanakkor szembesülhetnek az orvosi pálya buktatóival és kiteljesedési lehetőségeivel is. A könyv második felében kaptak helyet az anekdoták és adomák. A kiadó vezetője felolvasott egy anekdotát, majd azt is elmondta: a kötet háromszéki nyomdában készült, a rajzokat szintén helyi alkotó, Sárosi Csaba grafikus készítette, a borítót pedig a főorvos fia, Bíró Zsolt tervezte.
Miért is ír könyvet egy ideggyógyász? – tette fel önmagának a kérdést a könyv szerzője, aki arról beszélt, hogy korábban esze ágában sem volt könyvet írni – „ilyesmire vetemedni” –, de barátjának, Borcsa Jánosnak az unszolására nekifogott, és emlékezetből írta le a kötetben szereplő anekdotákat. A találkozó végén Bíró Enikő egyetemi oktató, a szerző leánya tucatnyi anekdotát olvasott fel, majd a szerző válaszolt a hozzá intézett kérdésekre, és dedikálta első könyvét. Iochom István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Folytatódik az egyenlőtlen harc (Székelyföldi terrorvád)
A bukaresti Legfelső Semmítő és Ítélőszéken folytatódik a székelyföldi terrorvádként elhíresült Beke–Szőcs-ügy, az első tárgyalást pénteken tartották. Mint ismeretes, Beke Istvánt és Szőcs Zoltánt terrorizmussal vádolják, alapfokon felmentették, petárdák miatt viszont elítélték (ugyanannyi letöltendő börtönbüntetésre, mint amennyit már előzetes letartóztatásban töltöttek – szerk. megj.). A mostani tárgyaláson Beke István és ügyvédje is jelen volt, Szőcs Zoltánt csak védőügyvédje képviselte. A történtekről Beke István írásban tájékoztatta lapunkat, az alábbiakban közleményéből idézünk. A következő tárgyalást december 8-ra tűzték ki.
A tárgyalás közel egyórás késéssel kezdődött, majd ismét halasztottak fél órát, hogy a bíróság által igényelt fordító is jelen lehessen. „A fordító jelenléte ebben az esetben szükségtelen volt, hiszen én az eltelt közel két év alatt soha nem igényeltem fordítót. Amikor letartóztattak, és másfél napos folyamatos kihallgatásnak és meghurcoltatásnak vetettek alá, nem volt fontos, hogy a hullafáradt, szellemileg kifárasztott embernek biztosítsák ezt a jogát!” – véli Beke. Szőcs Zoltán nem jelent meg a pénteki tárgyaláson, távollétét ügyvédje franciaországi munkáltatója által kiállított irattal igazolta. A bíró megkérdezte Bekét, kíván-e újabb nyilatkozatot adni, amire ő közölte, nem, mert fenntartja eddigi vallomását, amelyet a Bukaresti Táblabíróság előtt tett. Ugyanezt erősítette meg Szőcs Zoltán védőügyvédje is. Ezt követően az ügyész kapott szót – magyarázza Beke –, elfelejtve közölni, hogy a másodfokon javasolt bizonyítékok listáját a tárgyalás időpontjáig nem tették le, ellentétben a védelemmel. Beszédét azzal kezdte, hogy új nyilatkozatokat remél a vádlottaktól, mivel az eddigiek ellentmondásosak, majd kérte az alapfokú döntés felülvizsgálatát, „a helyzet újraértelmezését” az általuk bizonyítottak alapján. Kérte Hodor István újbóli kihallgatását, az ő nyilatkozatait is ellentmondásosnak minősítve, „ellenben nem kérte Bandi Szabolcs kihallgatását, mert az övét az egyetlen őszinte vallomásnak tartják október 10-ére vonatkozóan”. Az ügyész közölte, a következő tárgyaláson bemutatja a bizonyítékot, hogy Szőcs Zoltán befolyásolni próbálta a tusnádi tanúkat (ezt már alapfokon megtették), és egy független fordítót megbíznak azzal, hogy megfelelő fordítást végezzen.
Az ügyész beszéde után Beke István ügyvédje a védett tanú (aki a védelem és a bíróság egyetlen kérdésére sem válaszolt), illetve Bandi Szabolcs (B. Sz.) újbóli kihallgatását kérte, illetve azt is, hogy a bíróság ellenőrizze, azonos-e a védett tanú egy bizonyos tanúval, mert ha igen, ismételten sértik jogaikat. Az ügyvéd azt is kérte, hogy az ügyészség végre bocsássa rendelkezésre az eredeti vevőeszközt, az eredeti hanganyagot, határozzák meg a beszélgetés valódi időpontját. A védőügyvéd kérte továbbá „az eredeti hanganyag kriminalisztikai elemzését, a résztvevők azonosítását (akiket a nyomozóhatóság fordítója és Bandi Szabolcs azonosított, több esetben helytelenül)”, valamint a nyomozóhatóság fordítójának kihallgatását, hiszen a hanganyag csak töredékeiben érthető. Szőcs Zoltán ügyvédje közölte: elfogadhatatlan, hogy egy ilyen ügyben az ominózus beszélgetés résztvevőit egy tanú és egy fordító azonosítsa, és hogy a fordítás hiányos és hibás legyen.
Miután az ügyész újra szót kapott, „folytatta a torzítások sorát – állítja Beke István. – Szerinte mi, vádlottak elismertük a beszélgetést, nem érti, miért kellene foglalkozni vele, vizsgálni a beszélők azonosságát, hiszen ahhoz nem szükséges semmiféle szakmai képzés, hogy egy beszélgetésen (három és fél órás hangzavar) részt vevő tanú (B. Sz.) azonosítson öt hangot.” Ezután az ügyész védelmébe vette a védett tanút és Bandi Szabolcsot, mondván, hogy „kihallgatásukkor mindketten válaszoltak a kérdésekre, és a védett tanú nyilatkozata teljes mértékben megegyezik a felvett hanganyaggal, nem kell őket újból kihallgatni, főként azután, hogy B. Sz-t nyilatkozatai miatt megfenyegette a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom”.
„Nagyon érdekes – zárja közleményét Beke István – és sokat eláruló magatartás: a vád koronatanúit nem akarják, hogy újból kihallgassák, egyetlen »bizonyítékukkal«, a hanganyaggal pedig nem kell foglalkozni! Üljünk csak szépen, örüljünk, hogy jelenleg is követnek, a főtéren fényes nappal filmeznek, éjszakai telefonálásokkal zaklatnak.” Iochom István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Jakabos Ödön-emléktáblát avattak (Kézdivásárhely)
Vetró András szobrász által készített domborműves emléktáblával jelölték meg tegnap a kézdivásárhelyi Bem József utca 2. szám alatti ház homlokzatát, ahol Jakabos Ödön élt, illetve megírta Indiai útinaplóját. Az emlékjelállítást a CsomóPont Egyesület egyik alapembere, ifj. Hodor Levente kezdeményezte, a csomópontos fiatalok anyagi támogatókat kerestek, így készülhetett el az emléktábla. Terveik szerint a jövőben újabb helyi hírességeknek szándékoznak emléket állítani azért – miként Erőss Sándor megfogalmazta –, hogy „emlékük ne menjen feledésbe”.
A zord időjárás ellenére mintegy százan vettek részt az eseményen, jelen voltak a Jakabos család tagjai is. Elsőként Jakabos Ödön fia, a Tatabányán élő Zoltán szólt az egybegyűltekhez. Kezében édesapja – az alig harminckilenc évet élt Jakabos Ödön – 1983-ban a Kriterion Könyvkiadónál megjelent Indiai útinaplóját tartotta. Elmondása szerint édesapja a nagy út végén is szerény és elégedett ember volt. Azt javasolta, tanév végén a több nyelvet beszélő, kiváló tanulókat egy-egy Kőrösi Csoma Sándor- vagy Jakabos Ödön-jelvénnyel, illetve más helyi híres emberről készített kitűzővel lehetne jutalmazni, hogy a mai fiatalok továbbvigyék a Jakabos Ödön által is képviselt szellemiséget, szerénységet és akaraterőt.
A nagy utazó emlékét a család kérésére egykori barátja, Czegő Zoltán költő méltatta, arra emlékeztetve, hogy mielőtt elment volna Indiába, kerékpárral bejárta Európa egy részét, amihez „valami megkapó és megható lelkierő kellett, és vállalta a koldulást a szó igazi értelmében egy-egy vízumért, hogy átmehessen a határon. Soha nem a kalandvágy serkentette arra, hogy megtegye a nagy utat. Autóstoppal, teveháton, gyalogosan, hajón egyenesen ment a cél felé. Sok Jakabos Ödönre és ilyen jellemre van szüksége ennek a népnek.”
Deák Ferenc magyartanár arra hívta fel a jelenlevők figyelmét, hogy a márványtáblára Magyari Lajos egyik ismert versének a két sora – „Az utat én akartam, mert engem akart az út” – került fel, mert nagyon lényeges, hogy mindig legyenek olyan emberek, akik tudják vállalni a küzdelmet. A domborműves emléktáblát dr. Jakabos Sára, Jakabos Ödön húga és Jakabos Zoltán leplezte le. A rendezvény a Jakabos-porta udvarán kötetlen beszélgetéssel és szeretetvendégséggel zárult. Iochom István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székelyföld nem eladó (Fórum Kézdivásárhelyen)
Székelyföld jelenéről és jövőjéről szervezett telt házas fórumot a Kézdiszéki Székely Tanács kézdivásárhelyi, illetve kézdiszéki magyar pártokkal és civil szervezetekkel – az RMDSZ-szel, az EMNP-vel, az MPP-vel, a Kézdivásárhelyi Nők Egyesületével és a Történelmi Vitézi Renddel – együttműködve szombaton Kézdivásárhelyen a Vigadó Művelődési Ház Színháztermében.
A háromórás rendezvény nyitányaként három közismert kuruc nóta hangzott el tárogatón Fórika Balázs kántor előadásában. A ceremóniamester szerepében Kónya Zita angoltanár, a Siculus Rádió főszerkesztője köszöntötte a mintegy kétszázötven résztvevőt, külön üdvözölve Gyergyó-, Udvarhely- és Csíkszék küldötteit, a környékbeli települések polgármestereit, önkormányzati képviselőit, Kézdi-Orbaiszék római katolikus plébánosait. A fórumot Fekete Miklós ny. zenetanár, a Kézdiszéki Székely Tanács elnöke, a rendezvény megálmodója és főszervezője nyitotta meg. Közölte: rövid, alig négy hónapos elnöki megbízatása alatt kétszer is végigjárta Kézdiszék településeit, és megdöbbenve tapasztalta, hogy a székely nép az önfeladás szélére sodródott. Ezért is választotta a meghívó mottójának Kossuth Lajos szavait: „Eltiport nemzet újjászülethet, de öngyilkos nemzetnek nincs feltámadás.”
Bokor Tibor kézdivásárhelyi polgármesternek a fórum résztvevőihez intézett üzenetét Kónya Zita tolmácsolta. Az első előadó Ambrus Ágnes ny. egyetemi adjunktus volt, aki az irodalmi műveltség és autonómia témában Tamási, Nyirő, Reményik, Wass Albert – avagy a székely fiatalok irodalmi műveltsége címmel tartotta meg előadását, majd Sántha Attila költő, nyelvkutató Kulyak, odor, pereszlen – honnan jövünk mi, székelyek? című, a székely nyelvjárásról szóló értekezése hangzott el. A szünet után Czirják Árpád pápai prelátus, ny. aranymisés kolozsvári plébános lépett a pulpitushoz, és megtartotta Székelyföld nem eladó! Lenni vagy nem lenni, az itt a kérdés! című előadását. A díszmeghívott felidézte azt az időszakot, amelyet Kézdivásárhelyen töltött. Negyvenkilenc évvel ezelőtt, 1968-ban érkezett a városba, ahol két évig segédlelkészként, majd egy év megszakítással plébánosként tevékenykedett 1984-ig, amikor Kolozsvárra helyezték át. Felidézte: amikor 1983-ban a temetőben felállították a kettős kopjafát, az akkori állambiztonsági szervek rászálltak, maga a megyei parancsnok jött el Kézdivásárhelyre, és megkérdezte, hogy milyen nevek szerepelnek a kopjafán (a hét vezér nevét véste rá az emlékmű készítője). Czirják Árpád válasza az volt, hogy hősi halottak, akik a kantai temetőben nyugszanak. Akkor a parancsnok ezt el is hitte – elevenítette fel az akkori eseményeket a pápai prelátus –, de később alaposabban tájékozódott, berendelte az akkori kézdivásárhelyi plébánost a megyeközpontba, és parancsba adta, hogy tüntesse el a kopjafát. Czirják Árpádnak kétnaponta kellett jelentkeznie a megyei Securitatén, de nem tudták megtörni, az volt a válasza: „nem azért tették oda, hogy onnan elvigyék, vigyék el önök, de ne tessék elfelejteni, hogy Háromszék nem alkuszik”. A végeredmény az lett, hogy a kopjafa a helyén maradt. Az előadó arra hívta fel a figyelmet, hogy városainkban, falvainkban járva egyre több ingatlanon látható az Ez a ház eladó felirat. Ha ez így folytatódik, előbb-utóbb idegenek tulajdonába kerülnek az ingatlanok, és akkor Székelyföld véglegesen gazdát cserél. „Székelyföld fennmaradásáért harcolunk, és egy székely zászlót nem merünk kitenni, a sokat emlegetett székely virtusból már csak ennyire futja” – kongatta meg a vészharangot. „A katalánok kikiáltották függetlenségüket, a skótok a szétválásért küzdenek, és a mi politikusaink az autonómia követelésébe maholnap belefulladnak” – jegyezte meg. A pápai prelátus Háromszék nagyjait – a dálnoki Dózsa Györgytől a torjai Apor Péterig – sorakoztatta fel követendő példaként a mai nemzedék számára. Felelevenítette az RMDSZ politikusainak a kolozsvári Szent Mihály-templomban tett esküjét is: „Hű magyarként szolgálni fogom népemet, mely bizalmával felhatalmazott, hogy érdekeit képviseljem, küzdjek fennmaradásáért, amelynek egyetlen szilárd biztosítéka a belső önrendelkezés. Isten engem úgy segéljen!” „Azt vártuk és azt várta minden erdélyi magyar ezek után, hogy a belső önrendelkezés, az autonómia követelésével lép a román politika színpadára az RMDSZ, de válasz helyett a marosvásárhelyi véres március után magyarázkodás következett, hogy ne borzoljuk a kedélyeket, később, majd alkalmas időben tűzik a politika napirendjére ezt a kényes kérdést. (...) Később a mérleg nyelvéről szólt a fáma. Részt vesz az RMDSZ a kormányban, vagy távol marad. Részvétel vagy távolmaradás szinte egyre ment. A kisebbségi jogok kivívásában érdemleges változás nem történt, be kellett érni apró, jelentéktelen engedményekkel. Az RMDSZ megkésve vette be programjába az autonómiát. Az erdélyi magyar történelmi egyházak vezetői hallathatták volna a hangjukat, de legtöbbször ők is a háttérben beérték egy-egy fejcsóválással” – ecsetelte az előadó. Nyomatékosította: ő maga nem az RMDSZ ellensége, hiszen tagja a szövetségnek, hanem az RMDSZ kritikusa, és ugyanolyan kritikusa a Magyar Polgári Pártnak és a Székely Nemzeti Tanácsnak is. „Nagy formátumú politikusokra van szükségünk, akik kilépnek árnyékukból, és nem csupán szélmalomharcot folytatnak a román parlamentben és Budapesten kilincselnek, hanem olyanokra, akik rendszeresen járják a nyugati fórumokat, kitűnő angolnyelv-tudással elpanaszolják az erdélyi, székelyföldi magyarság nyomorúságát, világgá kiáltják, hogy a legnagyobb európai kisebbséggel a román politika mit művel el” – javasolta a pápai prelátus. Leszögezte azt is: nem ért egyet azzal az egyházvezetéssel, amely szerint „a pap ne politizáljon, végezze egyházi teendőit”. Erre ellenpéldaként Márton Áron és Prohászka Ottokár püspököket hozta fel. Végezetül arra kérte a teremben levőket, hogy ismételjenek meg utána hangosan két fontos mondatot: „Székelyföld idegenek számára nem eladó! Háromszék nem alkuszik!”
Az előadás után több hozzászólás is elhangzott. Borsos Géza gyergyószéki küldött bejelentette, hogy a XVIII. Székely fórumot november 11-én 10 órai kezdettel Gyergyócsomafalván a Borsos Miklós Művelődési Házban szervezik meg, ahol a meghívott előadó ugyancsak Czirják Árpád pápai prelátus lesz. A fórumon fellépett a Cantus kamarakórus, a Református Kollégium versmondói, Fekete Dániel, Jánosi Zsolt és énekese, Babos Abigél, valamint a kézdiszentléleki Perkő Néptáncegyüttes. A rendezvény himnuszaink közös eléneklésével ért véget. Iochom István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Keresztszentelés Gelencén
Tegnap Gelencén a déli ünnepi, búcsús szentmisét megelőzően a nagyközség alszegi részében Jakubinyi György, Erdély római katolikus érseke megáldotta és megszentelte a Pakó Benedek kanonok, ny. plébános által állíttatott, 4,5 méter magas kettős fakeresztet, amelyen a Magyar Hiszekegy első két sora, a Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában olvasható.
Az emlékjelt Both László helybeli fafaragó készítette Bálint Lajos érsek emlékére a nagyszebeni plébánia támogatásával. A kereszten három életfa látható.
A keresztszentelést követően a zsúfolásig megtelt Szent Imre-nagytemplomban Bereczi István plébános meghívására a szentmiseáldozatot Jakubinyi György érsek mutatta be a környékbeli papság közreműködésével. A nem mindennapi eseményen Gelence egyik magyarországi testvértelepülése, Nagybánhegyes is képviseltette magát, és szép számban érkeztek más településekről hívő katolikusok, illetve innen elszármazottak is hazalátogattak. Az érsek szentbeszédében Szent Imre herceg alakját emelte ki követendő példaként a mai ifjúság és minden keresztény számára. A búcsús szentmise érseki áldással és himnuszaink eléneklésével ért véget. Iochom István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A reformáció emlékműve Torján
A feltorjai református egyházközség a közelmúltban a bekerített műemlék templom közelében monumentális emlékművet állíttatott a reformáció 500. évfordulója tiszteletére.
Egyed László Levente lelkipásztor elmondása szerint az emlékjel állítása hosszabb folyamat eredménye, hiszen már a múlt év novemberében elkezdték a tervezést Pethő Sándor helybeli fafaragó közreműködésével, a munkába később Nagy Gábor István csíkszeredai kovácsmester is bekapcsolódott. A tervezés során az vezényelte őket – árulta el a tiszteletes –, hogy olyan székely és egyházi motívumokkal jelölhető emlékművet állítsanak, amely kifejezi azt is, hogy a reformáció 500 éves, ezért esett a választás a négy égtáj felé néző kopjafákra, az ötödik kopjafa pedig függőlegesen beleépül a négy kopja ölelésébe. Az ötödik méreteiben eltér a másik négytől, sokkal kisebb azoknál, hiszen vidékünkön a reformáció 450 évre tekint vissza. Ez a kopja a termékeny szépség, a továbbélés, a folytatás szimbólumát hordozza magában. Alul egy oltár látható, amin ott az ige – maga a Szentírás, ami a reformációhoz köthető. A testi lét pillanatát örökíti meg a gömbcsillag, amely minden protestáns templomon ott van.
A kezdeményezés határon átívelő folyamat, hiszen a magyarországi Karcagon is emlékjelet állítottak, ahová a feltorjai református egyházközség egy Pethő Sándor által készített székely kaput vitt ajándékba a testvérgyülekezetnek. Ezt október 31-én Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter jelenlétében avatták fel.
Az ünnepségen részt vevő Egyed László Levente egyebek mellett azt mondta: a kapu legyen szimbóluma az összetartozásnak, a barátságnak, legyen történelmi emlék. A feltorjai egyházközséget az emlékmű kivitelezésében az Emberi Erőforrások Minisztériuma, valamint Vojna Zoltán és családja támogatta. Iochom István / Háromszék; Erdély.ma

Megújult az esztelneki ferences templom
A felsőesztelneki ferences templomot – amelynek védőszentje Szent György – az eltelt évtizedek alatt kikezdte az idők vasfoga. Tavaly sikerült a templom belsejét és liturgikus bútorzatát felújítani, idén külső tatarozással folytatták a munkát.
Mára már megtörtént a falak felújítása, és a templom környezetének (lépcsők, járdák, feljárók) rendezése is a vége felé jár. Nemsokára következik az elszámolás – tudtuk meg Szilveszter ferences szerzetestől, a kolostor házfelelősétől és a templom igazgatójától. Azt is elmondta, hogy az 1921-ben lángok martalékává vált esztelneki ferences kolostor és templom romjainak helyén az elődök új, nagyobb kolostort és templomot akartak építeni, de ez csak részben sikerült a keleti szárny lakhatóvá tételével. 1927-ben a kertben a romokból iskolát építettek, amelyet vasárnap templomként használtak. Ezt az épületet 1980–82 között P. Bartók Albert (1927–2004) házfőnök irányításával templommá alakították, kivették a közfalakat, mennyezetét megemelték, kórust alakítottak ki benne, hozzáépítettek egy harangtornyot és két helyiséget, egyik ma kápolna, a másik könyvtárként működik.
Azt is megtudtuk, hogy a ferences kolostor nem rendelkezik saját pénzforrással, ezért Szilveszter barát támogatási kérelemmel fordult jogi és magánszemélyekhez. Eddig a felújítás költségvetésének (168 ezer lej) valamivel több mint felét (95 ezer lejt) sikerült összegyűjteniük a budapesti Emberi Erőforrások Minisztériumának, Kovászna Megye Tanácsának, valamint a templomba járó hívek támogatásának köszönhetően, de még szükség van 40 ezer lejre. A házfőnök tiszteletteljes kéréssel fordul különösképpen az Esztelnekről elszármazottakhoz, a településhez ragaszkodókhoz s minden jó szándékú és segítőkész emberhez, vállalkozóhoz, hogy lehetőségükhöz mérten pénzbeli adományukkal járuljanak hozzá a hátralevő összeg előteremtéséhez. Iochom István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Emléktábla Lakatos Géza vezérezredes-miniszterelnök tiszteletére
November 19-én, Szent Erzsébet napján Csíkszentsimonban a Történelmi Vitézi Rend székelyföldi törzsszéke domborműves emléktáblát avatott vitéz lófő csíkszentsimoni Lakatos Géza (1890-1967) vezérezredes-miniszterelnök tiszteletére halálának 50. évfordulóján. Habár Lakatos Géza Budapesten született, régi székely, csíkszentsimoni család leszármazottja volt.
A Szent László Ház homlokzatán elhelyezett bronz dombormű tervezője Máthé Lóránt székelyudvarhelyi művésztanár, kivitelezője pedig a szintén székelyudvarhelyi Lázár Imre mérnök. Az eseményen részt vett a Történelmi Vitézi Rend székelyföldi törzsének több mint száz tagja, jelen voltak a Volt Politikai Foglyok Szövetsége, Hargita Megye Tanácsa, a Csíkszéki Székely Tanács képviselői, a Lakatos család magyarországi és helyi leszármazottjai. A vasárnapi ünnepség a Szent László-plébániatemplomban Tamás József püspök által celebrált ünnepi szentmisével kezdődött, melyen közreműködtek a községből elszármazott plébánosok, valamint Varga János helyi plébános és Darvas-Kozma József pápai káplán, csíkszeredai plébános. Tamás József püspök szentbeszédében Szent Erzsébet kapcsán a kiváló női erényeket sorolta fel, majd ehhez kapcsolva a kiemelkedő férfi személyiségek tulajdonságait hangsúlyozta, ezek között említve a nemzetszolgálotot és vitézséget, amelyek Lakatos Gézát is jellemezték. A szentmisét követő avatási ünnepségen Kozma István polgármester beszédében azt emelte ki, hogy az emléktábla segít olyan jelentős személyiségek életének és tetteinek megismerésében, akiknek tevékenységéről az iskolában nem tanítanak. Máthé Lóránt székelyföldi törzskapitány részletesen ismertette Lakatos Géza katonai pályáját, kiemelve az I. és II. világháborús frontszolgálatát, a németekkel való kapcsolat lazításának megszervezését 1944-ben, a háborúból való kiugrás előkészítését, majd ennek a meghiúsulását. A törzskapitány arra is kitért, hogy a vezérezredes-miniszterelnök méltósággal viselte üldöztetését, családjának kitelepítését az 1950-es években. „A Történelmi Vitézi Rend az emléktábla-avatással igyekszik tenni azért, hogy Lakatos Géza elfoglalhassa méltó helyét a magyar történelemben” – zárta beszédét a törzskapitány. Ambrus Ágnes, Kézdiszék kapitánya beszédében Horthy Miklós kormányzó hűséges székely tábornokai között helyezte el Lakatos Gézát. „Horthy Miklós bizalmi embere volt, egyenes gerincű, hűséges, megbízható, nyílt jellem. A kormányzó úr mindig a legnehezebb feladattal bízta meg. Személyes példaadásával lelkesíteni tudta katonáit, miniszterelnöki kinevezésekor elhangzó rádióbeszédében is azt ígérte, hogy a veszély pillanatában, szokásához híven, a legsürgősebb teendő helyszínén mindenkor maga is ott lesz, és ezt meg is tette” – hangsúlyozta. V. Lázár Elemér főkapitány-helyettes, Erdély törzskapitánya beszédében kiemelte, hogy Lakatos Gézát elsősorban mint a II. világháborúból való sikertelen kiugrási kísérlet politikusát ismerik, a vitézi rend azonban az emléktáblával elsősorban a vezérezredes közel negyvenéves kiváló katonai pályájára, vitéz tetteire kíván emlékezni és emlékeztetni. A törzskapitány beszédében megköszönte a helyi önkormányzatnak és egyháztanácsnak a jóváhagyást az emléktábla elhelyezéséhez, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének pedig az anyagi támogatást. A domborműves emléktáblát Tamás József püspök áldotta meg. Az avatóünnepség az emléktábla megkoszorúzásával és himnuszaink eléneklésével zárult. Az ünnepi hangulatot kulturális műsor és a Csíkszentsimoni Ifjúsági Zenekar közreműködése emelte.
Vitéz csíkszentsimoni Lakatos Géza (Budapest, 1890. április 30. – Adelaide, Ausztárlia, 1967. május 21.) magyar királyi honvéd vezérezredes, 1944. augusztus 29.–október 16. között Magyarország miniszterelnöke. Lakatos Géza kormányának lehetőségei meglehetősen korlátozottak voltak, de az új kabinet a megszálló erők kiszolgálásával egy időben kísérletet tett a szélsőjobboldali politikusok és tisztek visszaszorítására, illetőleg leváltotta azokat az államtitkárokat, akik a zsidóság deportálásáért felelősek voltak. Október elején a németek közölték, hogy Hitler Szálasi Ferencet szánja Magyarország következő miniszterelnökének. Lakatos Géza is beavatott volt az 1944. október 15-i kiugrási kísérletben, amit a hadsereg egyes tisztjeinek ellenállása és a német titkosszolgálat megelőző akciói révén a nácik már csírájában elfojtottak. A sikertelen kiugrási kísérlet után Lakatos Géza is a németek fogságába esett, majd a sopronkőhidai nyilas börtönbe került, 1945. január végétől Sopronban internátusban élt. Miután a szovjet csapatok felszabadították és újra megszállták az országot, Lakatos Kiskőrösön raboskodott, ahol a keleti front egykori vezetőjeként számos kihallgatásnak vetették alá. Végül a népbírósági perek során tanúként hallgatták ki, később azonban Horthy tisztjeként és bizalmasaként nem sok jóra számíthatott a kommunista uralom alatt. 1949-ben az új rendszer megvonta a nyugdíját, a földreform során elvették birtokait, így Lakatos Budapesten illusztrátorként és kelmefestőként tartotta el családját. Az idős katona 1965-ben engedélyt kapott arra, hogy az ’56-os forradalom után Ausztráliába emigráló rokonaihoz távozhasson, így Adelaide városában érte a halál 77 esztendősen. Édesapja ősei Csíkszentsimonból származnak, ő maga is büszke volt székely gyökereire, ősei lófő voltára, a csíkszentsimoni előnevet élete során végig használta. Iochom István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Újraszentelték Imecsfalva templomát
Krisztus Király ünnepén, az egyházi esztendő jelképes végén tegnap délben a beltérileg teljesen megújult és zsúfolásig telt imecsfalvi római katolikus templomban Tamás József püspök és a környékbeli papság ünnepi szentmisét celebrált és újraszentelte a templomot, amelynek patrónusa Kisboldogasszony. Az eseményen a Szent Gellért Lovagrend is képviseltette magát, a szentmisén közreműködött, annak ünnepi hangulatát emelte a kézdivásárhelyi Boldog Özséb-templom énekkara Gergely Gábor kántor vezényletével.
A szentmise kezdetén a püspököt, a papságot, a világi méltóságokat és Imecsfalva katolikus híveit Papp Márton helybeli plébános köszöntötte, hangsúlyozva, hogy a mai nap nagy öröm számukra, hiszen kettős ünnepnap: Krisztus Király vasárnapja, az egyházi és a Szent László-év vége, ugyanakkor a megújult templombelső újraszentelésének ünnepnapja is. A plébános felkérte Tamás József püspököt, szentelje újra és áldja meg a megújult templomot, illetve mutassa be a szentmiseáldozatot. Az egyházfő, miután köszöntötte a híveket, a politikusokat és a meghívottakat, arról beszélt, hogy Imecsfalván már a 15. században volt templom, és a jelenlegi több mint kétszáz évvel ezelőtt, 1805 és 1808 között épült. Azóta sokszor megújult, akárcsak ebben az esztendőben is. A püspök áldást kért mindazokra, akiknek az anyagi támogatásával sikerült felújítani a templomot. Az egyházfő szentbeszédét három írásjelre – a pontra, a kérdő- és a felkiáltójelre – építette, azok jelentését és fontosságát boncolgatva. A szentmise végén Papp Márton plébános köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik anyagilag is hozzájárultak a templombelső felújításához, külön kiemelve a megyei önkormányzat, a szentkatolnai polgármesteri hivatal és Fejér László Ödön szenátor jelentős segítségét. A felújítási munkálatok 101 098 lejbe kerültek – hangzott el. A plébános azt is elmondta, hogy a hívek is nagy anyagi áldozatot hoztak, hiszen az imecsfalvi egyházközség csupán 244 lelket számlál. A megújult szószék, a főoltár és a két mellékoltár Tódor Előd képzőművész áldozatos munkáját dicséri. A püspöki áldást és elbocsátást követően az ünnepi szentmise a pápai és a magyar himnusz közös eléneklésével ért véget. Iochom István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Elhatárolódtak az idegenektől (December elseje Kézdivásárhelyen)
A kézdivásárhelyi román közösség képviselői – a Román Lélek Helyi Fejlesztési és Kulturális Egyesület vezetői – elhatárolódtak a Románia nemzeti napja alkalmával Mihai Tîrnoveanu brassói orvos által szervezett főtéri meneteléstől – hangzott el tegnap az inkubátorházban tartott sajtótájékoztatón, amelyen az új görögkeleti templom előtti vallásos és katonai megemlékezés, illetve a sportcsarnokig tartó menetelés és az ott lezajlott gálaelőadás szervezői voltak jelen: Constantin Pătru, Ioana Nela Felea, Nelu Norocea, Mihaela Cristea és Monica Rusu.
Elmondták: szükségesnek látták tájékoztatni a magyar közvéleményt az általuk, illetve a brassói Nemzet Útja Egyesület által szervezett december elsejei rendezvényről. Constantin Pătru hangsúlyozta: ők nem értettek egyet a brassói egyesület által szervezett, a Gábor Áron teret is érintő párhuzamos meneteléssel, és továbbra is a legnagyobb egyetértésben és békességben óhajtanak élni a kézdivásárhelyi magyarokkal, akiknek tisztelik nemzeti ünnepét, és pár éve koszorúznak is Gábor Áron szobránál. „Nekünk december elseje után is itt kell élnünk a magyarokkal együtt, hiszen magyar szomszédaink és barátaink vannak” – mondotta Constantin Pătru, hangsúlyozva: nem ők hívták ide a főtéren felvonuló, más vidékekről érkezett románokat. Nelu Norocea az elmondottakhoz annyit fűzött hozzá, hogy a helyi románság nem csak ortodox vallású emberekből áll, harmincöt-negyven százalékuk római katolikus vagy más felekezetű, ezért ők a december elsejei rendezvényeket nemcsak az ortodoxok számára szervezték, hanem minden itt élő román számára. Azt is megtudtuk, hogy a Facebookon beharangozott zászlóajándékozás elmaradt, a több száz trikolórt visszavitték Brassóba. Iochom István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székely gyermekkarácsonyt tartottak (Kézdivásárhely)
A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kézdivásárhelyi szervezete harmadik alkalommal tartott szombaton a sportcsarnok előterében adománygyűjtéssel egybekötött Székely nemzeti gyermekkarácsonyt
A kézműves-tevékenységek – az előző két kiadáshoz hasonlóan – ezúttal is a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódtak, a több száz kisgyermek természetes anyagokból különféle karácsonyfadíszeket és mézeskalácsot készített, de a szervezők a rovásírás-oktatásról sem feledkeztek meg.
A kisebbek ceruzával és vízfestékkel színeztek ki előre elkészített rajzokat, illetve gipszfigurákat. A tevékenységeket a HVIM háromszéki tagjai irányították óvónők és tanítónők közreműködésével. A vármegyések által meghirdetett karácsonyi rajzpályázatra 375 pályamunka érkezett, és a három különdíj mellett minden pályázó ajándékot kapott. A szombati nap folyamán adománygyűjtést is szerveztek a kászonjakabfalvi Costi családnak, amelynek október 30-án leégett a háza. Sok jóakaratú ember vitt a sportcsarnokba pénzt, tartós élelmiszert, ruhaneműt és játékot. A kézdiszárazpataki Ópra Benedek-iskola tanulói huszadik éve mutatnak be karácsony szentestéjén a templomban pásztorjátékot, amelyet a Székely nemzeti gyermekkarácsony rendezvényen is előadtak. Iochom István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)