Román hackertámadás a Magyar Hírlap ellen
Magyarellenes gyűlöletkeltés Avram Iancu szellemében
Órákon át nem lehetett hozzáférni lapunk online kiadásához tegnap, miután egy román hackercsoport megtámadta a Magyarhirlap.hu honlapot. Írások és fotók helyett Románia trikolórral színezett térképét, alatta pedig a Romanian National Security csoport üzenetét láthatták a képernyőn. Kora délután honlapunk helyreállítása órákat vett igénybe. Vélhetően Orbán Viktor múlt heti félreértelmezett üzenete, valamint a Székely Gárda alapítójának performance-a miatt feszültté vált román-magyar viszony áll a támadás hátterében. „Itt nem egy országos napilapról van szó, hanem annak az üzenetnek a tartalmáról, amely megjelent, és amelyben egy egész nemzetet fenyegetnek meg” – mondta Kocsis Máté, a törvényhozás nemzetbiztonsági bizottságának tagja az Echo Tv-nek. Hozzátette: a bizottság is összeülhet a kérdésben.
Orbán Viktor március 15-i üzenetét a bukaresti magyar nagykövet felesége tolmácsolta Marosvásárhelyen. Bajtai Erzsébet ezután saját gondolatait mondta el, ám azokat a román állami hírügynökség a kormányfő üzeneteként közvetítette. Így olyan mondatot is Orbánnak tulajdonítottak, ami például Erdély elvesztéséről szól.
Az ügy nyomán Bukarestben bekérették a magyar nagykövetet, és a törvényhozásban is vita indult. Lapunk kiderítette, a félreértésért egy amatőr tolmács a felelős, aki a hírügynökséget tévesen tájékoztatta. A feszültséget fokozhatta, hogy Csibi Barna, a Székely Gárda alapítója Csíkszereda központjában felakasztott egy Avram Iancut – az 1848-49-es erdélyi magyarellenes akciók vezérét – ábrázoló bábut, majd az erről készült filmet feltöltötte a világhálóra. Csibi Barna ellen vizsgálat indult, akcióját magyar politikusok is elítélték.
„Mindannyian úgy éreztük a szerkesztőségben, hogy a legsötétebb törzsi szellem költözött pár órára honlapunkra – mondta Szentesi Zöldi László, lapunk főszerkesztő-helyettese. – A Magyar Hírlap azt üzeni a tetteseknek, ha ennyire fáj nekik Marian Cozma halála, a magyarság helyett inkább a gyilkosokkal levelezzenek. Egyébként az ember akkor szokott ennyit filozofálni becsületről, nemzeti kincsekről, megbecstelenített sírokról, amikor pattanásos arcú, frusztrált, tizenhat éves gyerekember. Ezzel együtt, sajnos, sokan gondolkodnak így Romániában, és ezt nem szabad szem elől tévesztenünk” – tette hozzá.
Az RNS honlapja csak regisztrált tagok számára érhető el, vasárnap azonban ezt a lehetőséget is korlátozták. A csoport Facebook-adatlapja szerint magukat nem tartják rasszistának. „Büszkék vagyunk arra, hogy fehérek és románok vagyunk, de… gyűlöljük a cigányokat!” A társaság azt állítja magáról, tevékenységük nem az ellenállásban, a tiltakozásban vagy a lázadásban merül ki. „Az RNS az egész román nép kiáltása. Szervezetünk azokat próbálja megszólítani, akik elfelejtették, hogy ereinkben román vér folyik” – folytatódik a csoport bemutatkozása, amely újabb cigányozásba csap át: „A cigányok nem románok! Nem ők írták történelmünket!”
Az RNS tagjai, akik az egyik román napilap szerint húszan lehetnek, és átlag életkoruk is húsz év körüli, korábban már feltörték a brit Daily Telegraph, a francia Le Monde honlapját is. A társaság akkor is a románok cigányoknak nevezése és Franciaországból való hazatoloncolása miatt tiltakozott, ezért hivatkoznak a közösségi portálon arra, hogy „mi tiszteletben tartottuk Franciaországotokat, ti pedig Romániánkat fogjátok megbecsülni!”
Az internetes országimázsvédők lazán osztogatják a jelzőket a franciáknak. „Megelégeltük, hogy hozzátok hasonló szemetek csúfot űzzenek hazánkból. Ha volt pofátok feldühíteni egy egész országot, tudjátok meg, nem állunk itt meg!”
Végezetül, a csoport adatlapján megismerhetjük mottójukat is: „Megtörténhet, hogy a sasok alacsonyabban szállnak a tyúkoknál, de a tyúkok soha nem emelkedhetnek a felhők fölé.” Magyar Hírlap

Új lehetőségek az anyanyelvű orvos- és gyógyszerészképzésben
Az új tanügyi törvény (2011/1.) nem teszi lehetővé, hogy állami finanszírozású önálló magyar egyetem létesüljön Romániában. Ezt erősíti meg a magánegyetemekre vonatkozó előírás, amely leszögezi, hogy magán felsőoktatási intézmények csak tandíjas oktatási szerkezetként működhetnek. Továbbá a 365-ös cikkely is, amely a Babes-Bolyai Tudományegyetemet, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemet valamint a Művészeti Egyetemet multikulturális felsőoktatási intézménynek nyilvánítja. Az 1999. évi 151-es jogszabályhoz képest viszont előrelépést jelent, hogy az új törvény a kisebbségek nyelvén karok, tagozatok, oktatási vonalak és oktatási programok működését írja elő.
– Milyen új lehetőségeket biztosítanak a vonatkozó előírások a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a magyar nyelvű oktatásban, és melyek az elkövetkező lépések ezen a téren ? – tettem fel a kérdést dr. Nagy Örs professzornak, az egyetem tanulmányi rektorhelyettesének.
– Az új tanügyi törvény (TT) értelmében minden egyetem meg kell változtassa a chartáját (szervezési és működési alapokmányát). A jogszabály három multikulturális egyetemet nominalizál, ezek chartájának pontról pontra tartalmaznia kell a jogszabály előírásait. Az előírásoknak megfelelően létrejöhetnek külön departamentumok (főtanszékek), amelyekre a létrejövő külön magyar és román tagozat épül. Elképzeléseink szerint a két kisebbik fakultáson, a gyógyszerészetin és a fogorvosin egy-egy departamentum, az általános orvosi karon két vagy három főtanszék (departamentum) fogja alkotni a magyar tagozatot. Ezek működése bizonyos fokú önállóságot élvez, s a vezetőik fogják közvetíteni a dékáni hivatal felé az elképzeléseket, a célokat, a felépítést, a személyzeti keretet, a tanulmányi programokat illetően. Véleményem szerint az új rendszer több álláslehetőséget biztosít, a gond az, hogy milyen mértékben lesz anyagi alapja erre a célra az egyetemnek.
– Lesz-e külön dékánja a magyar tagozatoknak?
– A törvény értelmében a fakultás dékánja vagy a dékánhelyettese lesz a magyar tagozat felelős vezetője.
– Mielőtt továbbmennénk, szeretném megkérdezni, hogy ki fogja a módosított alapokmányt elkészíteni?
– A rektorral együtt kijelölünk román és magyar részről is egy bizottságot, amely mindkét tagozat részére kidolgozza a módosításokat, s ennek a munkának hamarosan meg kell kezdődnie.
– A főtanszékek megalakítása érdekében össze kell vonni a létező katedrákat. Történtek-e már lépések a korábban felvázolt szerkezet kialakítása érdekében ?
– Tárgyalások már folynak, s ha egyezségre jutunk, az átalakításra is sor kerül, ami a törvényes előírásoknak kell megfeleljen. Mindez csak egy lépést jelent, mert a szenátus és az egyetem vezetése a mindenkori rektor kezében van, s nem látok lehetőséget a magyar tagozat anyagi elkülönülésére.
– Eddig is működött magyar vonal az egyetemen. Ha nincs anyagi önállóság, lehet-e a tagozat autonómiájáról beszélni?
– A korábbi törvényben az állt, hogy lehet magyarul is tanulni, az új jogszabály leszögezi, hogy a chartának tartalmaznia kell, hogy az egyik rektorhelyettes vagy a rektor a magyar tagozat működéséért felel. Hogy erre mit lehet ráépíteni, az csak a jövőben derül ki. Egyrészt jó dolog, hogy a MOGYE-t multikulturális egyetemként határozzák meg, másrészt van egy hátulütője. Külön magyar egyetemi kart ugyanis csak kormányhatározattal lehet létrehozni. Ilyen feltételek mellett a magyar oktatással kapcsolatos nyilatkozatok jelzésértékűek lehetnek, de ahhoz, hogy cselekedni tudjunk, egyetemi vezetők és politikusok kell tárgyaljanak egymással, hogy eredményt is felmutathassunk.
– A magyar nyelvű orvos- és gyógyszerészképzésre vonatkozó megbeszélések, nyilatkozatok felvetették a magyarországi társegyetemekkel való együttműködés lehetőségét. A készülő charta lehetővé teszi-e külföldi vendégtanárok meghívását?
– Igen, és ezen a téren az egyetem vezetősége már korábban is fontos eredményt ért el. A budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemmel három éve gördülékenyen működik a partnerkapcsolat, amely tanár- és diákcserében, doktoranduscserében nyilvánul meg. Hasonlóan jó az együttműködés a budapesti Onkológiai Intézettel is. A feltétel az, hogy az egyetem által megfogalmazott analitikai programnak megfelelő előadások hangozzanak el, ami így is történik.
– Lesz-e változás a gyakorlati oktatás nyelvében, ami eddig románul folyt?
– A jogszabály lehetővé teszi a magyar nyelvű gyakorlati oktatást.
– Van-e elegendő magyar tanársegéd, aki ezt a feladatot ellássa? A vegyes csoportokat ugyanis jobbára román oktatók tanítják, ezért a számuk jóval magasabb a magyar tanársegédekénél.
– Meg lehet oldani, sok tanszéken van magyar oktatónk, akik korábban is elmagyarázták a diákok anyanyelvén a tananyagot.
Fontos előrelépésnek tartom, hogy lehet magyarul államvizsga-dolgozatot és doktori dolgozatot is megírni és megvédeni.
– A diákok létszámához viszonyítva elegendő-e a foghíjasnak tűnő magyar tanszemélyzet?
– A tanügyi törvényben nincsenek ilyen előírások. Ez az egyetemek akkreditálásakor szükséges feltétel, a MOGYÉ-t viszont a múlt évben akkreditálta az országos felsőoktatási bizottság (ARACIS) magas minősítéssel, s a megszületendő magyar tagozat újabb akkreditációja öt év múlva esedékes.
Bodolai Gyöngyi. Népújság (Marosvásárhely)

Az ErGo Egyesület Önkormányzati Szaktestületének Közleménye
2011. első félévében az ErGo Egyesület nyerte el pályázat útján a megbízást, hogy a magyarországi Szülőföld Alap (későbbiekben Bethlen Gábor Alap) Oktatási és Szakképzési, illetve Önkormányzati együttműködési és Informatikai Kollégiumainak határon túli továbbpályáztatásra szánt támogatásait Erdélyben koordinálja.
Köztudott, hogy a magyarországi támogatási rendszer átalakulóban van. Ennek ellenére, mivel az új rendszer kidolgozása még folyamatban van, az első féléves kiírásnak még az ún. „régi rendszer” alapján kellett megtörténnie.
Az ErGo első alkalommal látja el a továbbpályáztatás feladatát, ennek ellenére, az ErGo megpróbált változtatásokat eszközölni a folyamatban. Két-három hónap alatt sikerült olyan meghatározó átalakításokat véghezvinni, amelyekhez hasonlóakra (sajnos) az elmúlt több évsorán nem volt példa. Többek között:
– a pályázatok beküldését egy új, modern on-line felület támogatta (kiküszöbölve a régebben használt, elavult program olyan hátrányait, mint a telepítés szükségessége, kompatibilitási problémák stb.);
– ahol lehetett leegyszerűsítettük a beküldéssel és elszámolással járó adminisztratív folyamatot (nem szükséges több aláírás a pályázat beküldéséhez, nem szükséges több nyomtatott példány stb.);
– pontozási rendszert és elbírálási módszertant dolgoztunk ki (külön, a különböző kiírások specifikumainak megfelelően);
– az elbírálást elismert szakemberekből álló szakmai kuratóriumok végezték, a szakmai szempontok érvényesülését megpróbáltuk a lehető legjobban előtérbe helyezni;
Remélhetőleg –ha kis mértékben is– sikerült átláthatóbbá, hatékonyabbá tennünk a folyamatot.
Véleményünk szerint az Önkormányzati és Informatikai Kollégium kiírása túl átfogó, ugyanakkor az a tény, hogy ilyen kis keretösszeggel írták ki ezt a programot nem feltétlenül éri el a megfelelő hatását. Nehéz ugyanazzal a „mérleggel” összemérni például egy önkormányzati eszközbeszerzési programot és több önkormányzat, civil szervezet együttműködési programját.
Az Önkormányzati Szaktestület nem javasolja ilyen formában kiírni az elkövetkezőkben ezt a pályázatot. Javaslatunk szerint ezt a programot átdolgozva, nagyobb költségvetéssel kell újra kiírni, vagy egyáltalán nem kell ilyen formában folytatni.
Ilyen körülmények között egy teljesen objektív pontozási rendszer kidolgozása lehetetlen. A jövőre nézve, az objektív elbírálás támogatásának érdekében, az elsődleges kiíróknak javasoljuk, hogy a pályázati kiírások sokkal differenciáltabbak legyenek. A jelenre nézve, a javasolt pontrendszeren belüli szubjektív tényezők hatásának csökkentése érdekében, megpróbáltunk egy elbírálási módszertant elkészíteni, illetve rögzíteni néhány pontozási irányelvet.
Általános észrevételek a benyújtott pályázatok kapcsán:
Véleményünk szerint a pályázatokban javasolt programok/projektek nagy része jelentős, nagy társadalmi hasznossággal bíró, fontos kezdeményezés. Ennek ellenére, magukat a pályázatokat véve figyelembe, a beérkezett pályázatoknak kevesebb, mint felét tudnánk a „jó” minősítéssel ellátni (ezek között volt néhány nagyon jó pályázat is). Sajnos, elég sok a „rossz/nagyon rossz” kategóriába sorolható pályázat is. Az alábbiakban felsorolunk néhány gyakori hibát:
· Több pályázó nem figyelt eléggé a kiírás szövegére, és olyan projektekre nyújtott be pályázatot, amelyek nem felelnek meg ennek a kiírásnak. (sok olyan projektet nyújtottak be, amelyeknek semmi közük nem volt az önkormányzati együttműködésekhez, informatikai programokhoz, csak egyszerűen szervezeti eszközbeszerzésre vonatkoztak).
· Nagyon sok volt az olyan pályázat, amelyik a kötelező mellékleteken kívül nem tartalmazott más projekt-ismertető dokumentumokat. Például, egy projekt esetében az 1500 karakteres kivonat alapján nem valószínű, hogy következtetni lehet annak hatásfokára, így a részletesebb leírást tartalmazó projektek könnyebben nyerték el az elbírálók tetszését.
· Sajnos, több súlyos helyesírási és fogalmazási hibákat tartalmazó pályázat érkezett. Néhány esetben mintha érezhető lett volna egy „úgysem olvassa el senki” típusú hozzáállás.
· Jellemzőek a figyelmetlenségek. Ezek lehetnek egyszerű elgépelések, vagy (például “copy-paste” módszer következményeiként megjelenő) súlyosabb tévedések.
· A költségvetések esetében nagyon jellemző, a „kérjük a maximumot, hogy legyen miből vágjanak” típusú hozzáállás. Ennek következményeként sok esetben a költségvetés nem megalapozott, tartalmaz a projekt szempontjából nem releváns tételeket, vagy nem reális összegeket (3000-4000 lejes számítógépek stb.). Ezen kívül a részletes költségvetés sok esetben hibás, vagy nem világos (pl. nem derül ki, hogy pontosan melyik tételek lesznek saját forrásból finanszírozva, és melyik tételek finanszírozására kérnek támogatást). Az önrész a legtöbb esetben kevés, vagy hiányzik.
Kérjük pályázóinkat, hogy a fenti megjegyzéseket, kritikákat ne vegyék rossz néven. Azzal a szándékkal közöltük ezeket, hogy segítségként/tanácsként szolgáljanak a későbbi kiírások esetében.
1. Az elbírálás “módszertanának” vázlatos ismertetése
– Az ErGo Egyesület vezetősége és Önkormányzati Szaktestülete, konzultálva szakemberekkel, kidolgozott egy pontozási rendszert, rögzítette az elbírálási irányelveket.
– A pontozási rendszert az elszámolási segédlettel együtt publikussá tettük az ErGo honlapján.
– Az on-line felületen keresztül összesen 106 pályázat érkezett be az Önkormányzati és Informatikai Szaktestülethez. A beérkezett pályázatok egy ellenőrzési folyamaton mentek át, melynek során az ErGo megbízottjai kiszűrték a hiányos, le nem zárt, súlyos formai hibákat tartalmazó pályázatokat. Ezt követően 99 pályázat maradt elbírálásra.
– A helyes pályázatok ezután egy elő-elbírálási, kategorizálási és kivonatolási folyamaton mentek keresztül. Ezt a tevékenységet az ErGo Önkormányzati Szaktestületének képviselői és a pályáztatás adminisztratív feladataival megbízott személyek végezték. A pályázatokról rövid kivonat készült, amely kiegészült az Önkormányzati Szaktestület véleményezésével.
– A pontozási rendszert és az elbírálási irányelveket tartalmazó dokumentumot, valamint az elő-elbírálási folyamat során elkészült dokumentumot a pályázatokkal együtt eljuttattuk a kuratórium tagjainak.
– Az önkormányzati-informatikai pályázatokat elbíráló kuratórium tagjai:
o Elnök: Ilyés Szabolcs – az ErGo Egyesület igazgatója
o Kuratóriumi tagok: Mátis Jenő (Kolozsvár), Nemes Előd (Háromszék), Hajdó Csaba (Udvarhelyszék)
– A kuratóriumi tagoknak két napos egyéni előkészítési periódus állt rendelkezésükre az első kuratóriumi gyűlés előtt. Ezt követően került sor egy egész napos kuratóriumi ülésre, ahol összegzésre kerültek az eredmények, és döntés született.
2. Elbírálási irányelvek
Az alábbi irányelvek összhangban vannak a pontozási rendszerrel, kiegészítve azt, támpontot adnak a szubjektív tényezők hatásának csökkentésére:
– A részlegesen támogatott pályázatok/projektek esetében a kuratórium döntötte el, hogy a költségvetési tételek közül melyik érdemes támogatásra (és melyik nem). A sikeres pályázónak a szerződés aláírásához el kell fogadnia a kuratórium ilyen irányú javaslatait, és, amennyiben ez szükséges, a megfelelő módon módosítania kell a költségvetést.
– Azokat a pályázatokat – programokat/projekteket részesítettük előnyben, amelynek hatása jelentős, könnyen mérhető, látható (pl. van nyilvánosan látható eredmény: weboldal stb.)
– Eszköz jellegű kiadások esetében a projekt szempontjából valóban fontos speciális eszközök megvásárlását támogattuk. Az általános célú eszközök beszerzését („szükségünk van egy asztali számítógépre/laptopra/nyomtatóra stb.” típusú kérések) nem (vagy csak nagyon indokolt esetben) támogattuk. Egyrészt, az ilyen általános jellegű infrastrukturális fejlesztéseket az intézményeknek önerőből meg kellene tudniuk oldani, ezzel is bizonyítva életképességüket. Másrészt, nincs rendszerünk annak ellenőrzésére, hogy az ilyen eszközök valóban helyesen/célirányosan lesznek-e felhasználva (pl. ki és mire fogja használni a laptopot stb.).
– Személyi jellegű kiadások (fizetések, honoráriumok): nincs rendszerünk a keretek megfelelő felhasználásának ellenőrzésére, és a kiosztás valószínűleg nem lenne igazságos. A jelen kiírás keretei között sajnos nem tekinthetjük ezt a célt prioritásnak, a keretek szűkössége nem engedi ezt meg.
– Támogatásra ajánlottuk azokat a programokat, amelyekben tényleges önkormányzati, civil együttműködések megvalósítására nyújtottak be pályázatot, ahol kistérségi együttműködéseket céloztak megvalósítani.
A pályázatok elbírálása a fenti módszertan alapján, a pontozási rendszernek megfelelően, az irányelveket figyelembe véve történt. A kuratórium az első körben kiszűrte a pályázati kiírásnak nem megfelelő projekteket, majd a második körben azokat a projekteket, amelyek a kiíráshoz nehezen, vagy alig illeszkedtek. A harmadik körben az elbírálási szempontok szerint szűkítette a kört. A végső döntés a fenti szempontok figyelembe vételével történt.
Reméljük egy kis mértékben sikerült hozzájárulnunk a rendszer racionalizálásához, a szakmai szempontok érvényesüléséhez. Bízunk abban, hogy az elkövetkezőkben részt veszünk a rendszer racionalizálásában, annak javításában, és érdemben hozzá tudunk ahhoz járulni, hogy egy hatékony, jól működő támogatási rendszer alakuljon ki a Kárpát-medencében.
Köszönjük a pályázók bizalmát és partnereink segítségét. Köszönjük a kuratóriumi tagok munkáját. Kérjük azoknak a megértését, akiknek esetében a kiírás, illetve a rendelkezésre álló keret nem tette lehetővé projektjeik támogatását. Reméljük, ez a tény nem befolyásolja aktív szerepvállalásukat, és a közeljövőben megtalálják a megfelelő forrásokat programjaik számára.
Nyertes pályázóinknak sok sikert kívánunk, erőt és kitartást a projektek megvalósításához!
A pályázati eredmények:
http://www.ergo.org.ro/upload/files/Palyazatok%20Onkormanyzati%20Kuratorium%20honlapra.pdf
Dr. Simon Károly – ErGo elnök
Ilyés Szabolcs – ErGo ügyvezető igazgató. erdon.ro

A függetlenség ára (Húszéves a pedagógusszövetség)
A legnagyobb eredménynek azt tartom, hogy sikerült kiépíteni és máig egybetartani egy erős szakmai szervezetet — mondta lapunknak Lászlóffy Pál, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének leköszönő elnöke.
A szövetség március 26-án Szovátán tartja tisztújító küldöttgyűlését, a napokban öt erdélyi városban, köztük Sepsiszentgyörgyön mutatkozott be az új elnökjelölt, Burus Siklódi Botond. Az RMPSZ székelyföldi alelnöke tisztségére a szervezet Kiss Imrét, a sepsiszentgyörgyi Kós Károly Szakközépiskola igazgatóját jelölte, aki szolgálatként értékeli ezt a munkát.
Az RMPSZ húsz esztendővel ezelőtt, nyolcvanhat magyar pedagógus jelenlétében tartotta alakuló ülését a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium dísztermében. Akkor kettős célt tűztek ki: szakmai védelmet nyújtani pedagógusoknak, diákoknak, szülőknek és képzések, különféle programok révén segíteni a minőségi oktatást. Ezért hozta létre az RMPSZ a Bolyai Nyári Akadémia képzési rendszert, amelyre évente az egész Kárpát-medencéből érkeznek résztvevők. A szövetség erdélyi körútjának háromszéki látogatása alkalmából Lászlóffy Pált a húsz év sikereiről és kudarcairól kérdeztük. A leköszönő elnök többek között elmondta, a megyei és területi szervezetek, valamint a három területi és egy országos központ, illetve információs iroda olyan infrastruktúra, amely az RMPSZ-t erős szervezetté teszi, és hogy máig megmaradt, azt bizonyítja, a magyar pedagógusok szükségét érzik ennek a szakmai közösségnek. "Bár egyesek próbáltak minket más útra téríteni, elmarasztalni, mindvégig megőriztük politikai függetlenségünket, nem vagyunk elkötelezettek semmilyen irányban, talán ez volt az oka, hogy sem az oktatási minisztériummal, sem az RMDSZ oktatási főosztályával nem volt igazán jó a kommunikáció, nem használták ki eléggé, hogy létezik egy erős szakmai szervezet" — válaszolta Lászlóffy Pál arra a kérdésünkre, hogy miért nem érezhető kellő súllyal az RMPSZ jelenléte a jogszabályok, tantervek, tankönyvek tekintetében. A csíkszeredai pedagógus, iskolaigazgató alapításától irányította a szervezetet, amelyet "rendezett anyagi háttérrel és jól elképzelt programokkal" kíván átadni utódjának. Burus Siklódi Botond, a Hargita megyei Apáczai Csere János Pedagógusház igazgatója, az RMPSZ egyetlen elnökjelöltje sepsiszentgyörgyi bemutatkozásán a tennivalókról beszélt. Fontosnak tartja a szövetség gazdasági hátterének fejlesztését meglévő intézményei révén, hogy ne csak pályázati pénzből működtessék programjaikat; a fiatal pedagógusok bevonását a szervezeti munkába; a Bolyai Nyári Akadémia hivatalos elismertetését kreditpontokkal járó képzésként; iskolamegtartó stratégiák kidolgozását a szórványban, illetve az új oktatási törvény adta lehetőségek legnagyobb fokú kihasználását.
Karácsonyi Zsigmond
MÚRE-elnök. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Civil offenzíva az egyházak szociális tevékenységének támogatása ellen
Miközben román állami pénzeket hozhat az egyházaknak, illetve az általuk működtetett, szociális szolgáltatásokat nyújtó alapítványoknak, egyesületeknek a parlament által nemrég elfogadott, Traian Băsescu államfő jóváhagyására váró törvény, a civil szférában óriási felzúdulást keltett a kezdeményezés. „Az egyházaknak monopóliuma lesz az állam által finanszírozott szociális szolgáltatások terén”, „Választási kampány íze van az egyház-hatóságok kapcsolatnak” – csak néhány azokból a civilek által hangoztatott szlogenekből, amelyekkel arra próbálják rávenni Traian Băsescu államfőt, hogy ne hirdesse ki a hamarosan asztalára kerülő, a parlament két háza által már elfogadott jogszabályt.
A törvény lényege egyébként az, hogy a Romániában hivatalosan elismert egyházak állami támogatásban részesülhetnek, amennyiben árvaházakat, öregotthonokat, fogyatékkal élők számára központokat vagy más szociális jellegű intézményeket szeretnének létesíteni. Ehhez a jogszabály hatálybalépését követően mindössze a projekt összköltségének 20 százalékát kell önrészként felmutatniuk, az állam pedig akár 80 százalékkal is hozzájárulhat a kiadások fedezéséhez. Bár a jelenlegi válságos helyzetben soknak tűnhet az állami finanszírozás összege, hosszú távon mindenképp kifizetődő lesz, véli Raluca Turcan demokrata-liberális képviselő, a jogszabálytervezet beterjesztője.
„Nem hiszem, hogy az egyház szerepe kimerülne a templomok építésében, illetve az ikonok készítésében. Szociális küldetésnek is eleget kell tenniük, Romániának pedig jobban kellene támogatnia a karitatív tevékenységet” – szögezte le Turcan. Mint hangsúlyozta, az államnak meg kell most engednie magának ezeket a kiadásokat. „Hosszú távon óriási előnyökkel járhat ez a kezdeményezés az állam számára, hiszen ha az állami szolgáltatások alternatívájaként létrejövő egyházi szociális ellátás jól működik, akkor fokozatosan – mint ahogy erről már tárgyaltunk is megyei önkormányzati vezetőkkel – a szociális ellátás egy részét át lehetne ruházni az egyházakra” – érvelt Turcan a jogszabály mellett.
Ugyanakkor arra is kitért, hogy valószínűleg évről évre változik majd a kormány által ezekre a projektekre költhető összeg, erről majd az éves költségvetés fog rendelkezni. Az egyházak átpolitizálását célzó vádakra pedig a képviselő leszögezte, ez a veszély elenyésző, mivel a projekteket szűrő mechanizmusok szakmaiak és átláthatóak lesznek. Pozitívum lehet ugyanakkor a romániai magyar egyházak számára a törvénynek azon előírása, miszerint a pályázatokat nem egy központi szerv bírálja majd el, hanem a helyi, illetve megyei önkormányzatok döntenek arról, hogy mely projekteket támogatják. Pontos részletek azonban egyelőre nincsenek, ugyanis miután Traian Băsescu kihirdeti majd a jogszabályt, s ezáltal az hatályba lép, a Munka-, Család- és Szociális Ügyek Minisztériumának 90 nap áll a rendelkezésére, hogy kidolgozza a törvény alkalmazási módszertanát, ezt pedig majd még a kormánynak is el kell fogadnia. Kérdésünkre, hogy az államfő aláírja-e, vagy sem a jogszabályt, Eckstein-Kovács Péter elnöki tanácsos elmondta, a törvény még nem érkezett meg az államelnöki hivatalba, így még nincs hivatalos álláspont.
Egymást segítheti az állam és az egyház
Böcskei László nagyváradi római katolikus püspök egyelőre fenntartásokkal fogadja a jogszabályt. Mint lapunknak elmondta, hallott róla, de kifogásolja, hogy az érintettekkel, tehát az egyházzal, jelen esetben a római katolikus püspöki konferenciával nem egyeztettek a törvény alkotói. Kifejtette: a szociális tevékenységet folytató, régóta működő Caritas Catolica munkatársait sem kérdezte meg senki arról, milyen támogatási rendszer felelne meg nekik, és az is igaz, hogy az egyházi kezdeményezések mindmostanáig nem kaptak sok állami segítséget. „Ahhoz képest ez egy igen nagy ugrás lenne” – fogalmazott a püspök, aki azt is elmondta, az első hallásra szépen hangzó törvénytervezetet szeretné alaposan áttanulmányozni, hogy meglássa, valójában hogyan segítené az az egyházak már folyó és a jövőben indítandó szociális szolgáltatásait.
A Gyulafehérvári Caritas eközben üdvözli az egyház-állam kerettörvényt. „A jogszabály lehetővé teszi az egyházaknak, hogy szociális szolgáltatóként is fellépjenek, hiszen egyes felekezeteknek több száz éves hagyománya van ezen a területen, számos európai országban az egyházak tették le a szociális állam alapjait” – szögezte le a Krónika megkeresésére Knecht Tamás. A Caritas PR-menedzsere ugyanakkor arról is tájékoztatott, hogy jelenleg egyeztetések zajlanak a politikummal a szociális szolgáltatások kiszerződését szabályozó 68-as kormányrendelet és a szociális szolgáltatások kerettörvénye kapcsán is.
Az egyeztetésekben a Gyulafehérvári Caritas szakemberei is részt vesznek, hiszen húsz éve foglalkoznak szociális szolgáltatásokkal. Knecht Tamás kifejtette, a kerettörvénynek akkor lesz pozitív eredménye, ha az egyházak szociális szolgáltatóként ugyanazoknak a standardoknak felelnek meg, mint a többi civil szolgáltató. Szerinte az alapvető kritériumnak a szakmaiságnak és a minőségnek kell lennie, nem pedig annak, hogy mi a szolgáltató státusa vagy működési formája. Ugyanakkor szerinte fontos, hogy a törvény a közpénzek átlátható elköltésével párosuljon. A Caritas több éve már közpénzekből is finanszírozza szociális tevékenységét. A szakember szerint hatékonyabb, ha a rászorulók szociális szolgáltatásokat kapnak szociális juttatások helyett, ebben pedig minden, szociális téren aktív társadalmi szereplőnek részt kell vállalnia.
Bár még nem látta a kérdéses törvénytervezetet, mindenképp szívesen fogadná az egyházi diakóniai, vagyis szociális projektekhez az állami támogatást Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KRE) püspöke is. Mint arról lapunkban beszámoltunk, Csűry István már püspökké avatásakor bejelentette: fontosabb tervei között szerepel egy egyházi alapon működő kórház vagy kórházrendszer létrehozása, egy hozzá tartozó biztosítási hálózattal együtt. A püspök a Krónika kérdésére tegnap elmondta, egyházkerülete mindig is szívesen fogadta az állam segítségét, de mostanáig nem fordult elő túl gyakran, hogy közös projekteket vittek volna véghez – az egyetlen kivétel az a hajléktalanszálló volt, amely jelent pillanatban városi irányítás alatt működik a nagyváradi Gutenberg utcában, annak létrehozásában ugyanis a református egyház is fontos szerepet játszott. „Többször hangoztattuk, hogy az állam az egyház segítsége nélkül bizonyos dolgokat nem tud véghezvinni” – jegyezte meg Csűry István.
Hozzátette: a KRE a kórházon kívül öregotthonok és árvaházak működtetésében kérné az állam segítségét, ha kiderül, pontosan mi is áll a tervezett új törvényben. Egyelőre ugyanis az sem teljesen tiszta a püspök szerint, hogy pontosan milyen összegnek is a húsz vagy nyolcvan százalékáról van szó, de azt mondja, bízik benne, hogy az állam is belátja, az adófizetők pénzével felelősen kell bánni, értelmet kell adni az adózásnak. Megjegyezte: a kórházprojekt esetében kezdettől fogva azt hangsúlyozta, hogy mind a magyar, mind a román államot bevonná a megvalósításba, és a továbbiakban figyelemmel fogja kísérni ennek a tervezetnek az alakulását.
Borzási Mária, az Erdélyi Református Egyházkerület által működtetett Diakónia Keresztyén Alapítvány országos koordinációs irodájának képviselője lapunk kérdésére annyit mondott, egyelőre kivárnak, amíg az államfő ki nem hirdeti a törvényt, illetve amíg a szaktárca ki nem dolgozza az alkalmazási módszertant, nem foglalnak állást. A kivárás oka egyébként lapunk információi szerint az lehet, hogy az egyházak mellett működő szociális szolgáltatók néhány képviselője csapdahelyzettől tart.
Vehemens ellenkezés
A nemzeti liberális párti Ludovic Orban képviselő vehemensen ellenzi a jogszabályt, s egyike azon kevés politikusnak, aki érvekkel is alátámasztotta álláspontját. Szerinte ezzel a jogszabállyal az egyházak a politikum alárendeltségébe kerülnek. Ugyanakkor a liberális politikus úgy látja, hogy a jogszabály diszkriminatív, mivel nem biztosít egyforma elbírálást az egyházak és nem egyházi szervezetek által kidolgozott projekteknek.
A Romániai Szekuláris Humanista Egyesület szintén a jogszabály diszkriminatív voltát hozta fel döntő érvként, amikor azzal a kéréssel fordult az államelnökhöz, hogy ne hirdesse ki azt. „Most az egyházak egyenlőbbek lesznek az egyenlők között. S akkor felmerül a kérdés, hogy a kormány egyenlő távolságot fog-e tudni tartani a piac szereplői között, amikor az egyházakról különleges törvény rendelkezik” – hangsúlyozta Alexandru Toma Pătraşcu, a civil szervezet egyik alapítója.
Hasonló tartalmú üzenetet fogalmazott meg Traian Băsescu felé a Közpolitikai Intézet is, ehhez több civil szervezet, nem egyházi egyesület, alapítvány is csatlakozott, köztük az Alpha Transilvana Alapítvány. Andreia Moraru, a Marosvásárhelyen tevékenykedő alapítvány igazgatója a Krónika megkeresésére egyenesen anakronisztikusnak nevezte a jogszabályt. Szerinte azáltal hogy a szociális tevékenységet folytató állami intézmények 100 százalékos támogatásban részesülnek, az egyházak, illetve azok alapítványai 80 százalékosban, míg a civil szervezeteknek egyetlen fillért sem garantálnak, utóbbiakat komoly diszkrimináció sújtja.
„Nemcsak a civil szervezeteket részesíti hátrányos helyzetben a törvénytervezet, hanem elsősorban az említett alapítványok és egyesületek által ellátott személyeket. Mit vét egy olyan beteg vagy idős személy, akit egy nem kormányzati szervezet lát el, és nem egy egyházi alapítvány?” – tette fel a kérdést Andreia Moraru. A mintegy ezer, fogyatékkal élő gyermeket és fiatalt ellátó marosvásárhelyi alapítvány igazgatója szerint már az is furcsa, hogy éppen a legkomolyabb karitatív tevékenységet kifejtő római katolikus egyház képviselőivel sem konzultáltak a tervezet kidolgozásakor. Az egyházat illetőn Moraru szerint az is gondot jelenthet, hogy míg az Európai Unió az otthoni beteggondozást részesíti előnyben, az egyházak általában saját beteg- vagy öregotthonaikban kezelik a rászorultakat.
„Az is akadály lehet, hogy az egyházak kiejtenek bizonyos rászoruló kategóriákat. Nem hinném, hogy az ortodox egyház felvállalná a HIV-vírussal fertőzött betegek kezelését, mint ahogy azt sem, hogy segítene a terhességmegelőzést célzó szexuális nevelésben” – tette hozzá Andreia Moraru. Hozzátette: amennyiben törvényerőre emelkedik a tervezet, szociális téren Románia még inkább lemarad a többi uniós államtól. Míg nálunk a GDP 12,5–13, legfeljebb 14 százalékát fordítják szociális célokra, az EU tagállamaiban az arány a kétszerese, Franciaország esetében pedig eléri a 30 százalékot. A mintegy hatvan alkalmazottal és további harminc önkéntessel rendelkező Alpha Transilvana évi 500 ezer eurós költségvetéséhez a különböző állami hatóságok alig 13 százalékkal járulnak hozzá.
Nem mindenki kiált diszkriminációt
Nem minden nem egyházi szervezet száll ugyanakkor síkra a jogszabály ellen. Papp Adolf, a Vöröskereszt Kovászna megyei szervezetének elnöke például nem tart attól, hogy nem egyház mellé rendelt szervezetként hátrányos megkülönböztetésben lesz részük. „Szociális szolgáltatást az tud létrehozni, akinek pénze van, és biztos, hogy az egyházak jobb minőségű szolgáltatást nyújtanak, mint a közintézmények” – szögezte le Papp Adolf. (A Caritas a legjótékonyabb. A római katolikus egyház a Gyulafehérvári Caritason keresztül 12,97 millió eurót fordított 2009-ben különböző szociális tevékenységekre, amivel kiérdemelte a legjótékonyabb egyesület címet a Forbes Románia által tavaly összeállított toplistában. Ezzel szemben a jóval nagyobb ortodox egyház jóval kevesebbet, 10,6 millió eurót költött hasonló célokra. Érdekesség továbbá, hogy a Caritas bukaresti szociális tevékenysége 90 százalékának ortodoxok voltak a haszonélvezői. De egyébként a most elfogadott jogszabálynak is ez az egyik kitétele, hogy felekezettől, etnikai hovatartozástól, társadalmi helyzettől, nemtől, nemi irányultságtól, politikai gondolkodástól függetlenül ki kell szolgálniuk az egyházi szociális otthonoknak a rászorulókat.)
Bálint Eszter, Bíró Blanka, Nagy Orsolya, Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)

Böjte Csaba: egy-két dolgot addig is vállalhatnánk!
Kedves Testvérek!
Szeretettel köszöntelek...
Sokféle hozzászólás érkezett a Szent István-tervhez. Meglepően sok, és sokféle! Arra gondoltam, hogy május elejéig várjunk a javaslatokkal, addig gyűljenek... és akkor megint gyűljünk össze Csíksomlyón (én május 4-5 körül gondolnám) és vegyük számba az igényeket is, de a lehetőségeket is. Fontos, hogy legalább az elején egyszerű, könnyen megvalósítható terveket tűzzünk magunk elé, melyet el is érünk, és melyek örömmel, sikerélménnyel tölthetnek el.
Szerintem egy-két konkrét dolgot addig is, májusig is vállalhatnánk! Mi, a Szent Ferenc Alapítványtól, a Szent Lászlóval bevállaltunk egy nagy tavaszi takarítást, 18 helységben körbejárok, és lelki, szellemi megújhodáshoz bátorítanánk az embereket. Amúgy, szerintem belülről kezdődik az újjászületés.
Persze, nem csak lélek az ember, ezért jó lenne a környezetünket is megszépíteni. Gondolom, hogy egyeztetni lehetne a városi és megyei tanácsokkal, hogy adjanak teherautót, és április első szombatján – ha jó idő lenne – szervezhetnénk egy nagy Tündérkert-akciót. Szépen, az Erdély.mán keresztül, a Mária Rádiót is bevonva meghirdetnénk, hogy aki akar csatlakozzon. Összegyűjtenénk a szemetet, a tavalyi gazt, megnyesnénk a fákat, bokrokat, ültetnénk újakat. Mindenki erre a célra szentelné ezt a szombati napot, ott ahol él. Gondolom, hogy iszonyú mennyiségű szemét gyűlne össze. Mi mostanig is csináltunk magunkban ilyen megmozdulásokat, de gondolom, ütősebb lenne, ha közösen állnánk neki. Mi megszervezzük 63 helységben, a gyerekeink meghívnák a többi gyereket is, és már csak ebből lenne egy nagy erdélyi akció.
Jó lenne ha ennek a tavaszi nagytakarításnak kitalálnánk egy jó jelszót, szimbólumot. Valaki lerajzolhatná stilizáltan az Év Fáját a templom körvonalával... Meg lehetne szólaltatni kertészeket, tájépítőket – például a felcsíki Macalik bácsit, aki nagy gyógynövénygyűjtő –, hogy tanácsokkal, jó ötletekkel támogassanak. Ilyen irányban jövő héten minden nap kellene legyen egy felhívás a honlapon. A vállalkozókat pedig arra biztathatnánk, hogy ők egy kis bográcsossal legyenek a dolgozó csapatok segítségére. Hátha meglátnák a reklámlehetőséget ebben az akcióban.
Szerintem ránk is fér a hosszú tél után egy ilyen nap, talán sokunknak jól is esne egy kis mozgás a friss levegőn. Ismerkedés, munka közbeni tere-fere... Csak lenne jó idő!
Kellene egy kis csapat, mely a szervezési, koordináló munkát felvállalná!
Szeretettel, Csaba t. Erdély.ma

Román történész 1848–49-ről
Becsületükre legyen mondva a Kamikaze szatirikus hetilap szerkesztőinek: amellett, hogy maguk is bolondnak tartják az Avram Iancut felakasztó Csibit, feltették maguknak a kérdést, vajon miről is beszél ez a fickó?
Így érvelnek: 50 évnyi Sergiu Nicolaescu-filmek után arra gyanakszunk, hogy Románia igazi történelme talán más is lehet, mint a tankönyvekben lévő, vagy amit a tévében látunk. Alex Vărzaru provokálta tehát Avram Iancunak a magyarok ellen elkövetett bűnei ügyében Marius Diaconescu történész doktort, a bukaresti egyetem docensét és kollégáját, a volt román külügyminisztert, Adrian Cioroianut. Riporter: Csibi Barna trikóján Románia térképe van, amiről ki van vágva Erdély. Plakátokat szegez ki, amelyeken azt írja, hogy „Vigyázat, ne vásároljatok a zsidóktól”, szélsőséges, eszement. De mondott egy érdekes dolgot: azért akasztja fel Avram Iancut, mert 1848-ban a hadserege kegyetlenkedett és mészárolt három magyar városban. Igaz ez?
Marius Diaconescu: Igaz. 1849-ben, a magyar forradalom és a román ellenforradalom idején, mert tulajdonképpen erről volt szó, mindkét oldalon voltak kegyetlenkedések. Vagyis nemcsak a magyarok gyilkoltak, hanem a románok is, ahol csak tudtak. A nemzeti gyűlöletnek a feltörése volt az, ami abban az időben létezett. Miért? Gondoljanak bele, az egész XVIII. században a románok vezetői azért harcoltak, hogy politikai jogokat harcoljanak ki népük számára. Azonban volt egy nagy problémájuk: a románokat nem ismerték el létező politikai nemzetként. 1848. március 15-én, amikor Kossuth és a többiek proklamálták Budán a magyar nemzet szabadságát, létrehozván az osztrákoktól független államot, mit akaratak azzal? Visszaállítani a Mohács előtti magyar királyságot, amelyben a magyar legyen az uralkodó nemzet, és a többi népet asszimilálják. Ez váltotta ki az erdélyi románok és horvátok ellenkezését. A románok a magyar nemzetállam ellen keltek fel. Vagyis a románokat kihasználták. Erdélyben ők voltak az ellenforradalom fegyveres karja. A történelemkönyvekben mi azt tanultuk, hogy volt 48-as román forradalom, ami nem igaz. Erdélyben ellenforradalom volt. Mi a magyar forradalom ellen harcoltunk, saját érdekeinket védve.
Marius Diaconescu szerint nem lehet tudni, mi történt 48–49-ben, mert mindegyik fél azt publikálta, ami neki megfelelt. A románok csak a magyarok atrocitásairól, és fordítva. Vagyis hazudtak. „Raboltunk, gyilkoltunk, erőszakoltunk, felgyújtottuk a magyarok házait, akasztottunk. Ez volt az 1848-as forradalom az erdélyi románok számára. A magyarok hasonlóképpen cselekedtek”, egészíti ki. Adrian Cioroianu azt mondja: „1848-ban a románokat az osztrák kormány felhasználta a magyarok ellen, az oszd meg és uralkodj elv alapján. De nem lehet beszélni erdélyi magyar vagy erdélyi román holokausztról sem”, állítja a történész.
Székely Hírmondó. Erdély.ma

Feloszlatta magát az MPP Arad megyei szervezete
Több mint tíz évvel ezelőtt történt, a 2000-es önkormányzati választások hajrájában, hogy Markó Béla egy precedens és alapszabályzati felhatalmazottság nélküli lépéssel felfüggesztette Kincses Elődöt megyei elnöki tisztségéből és helyére Kelemen Atillát nevezte ki. Jellemző az ürügy is: Kincses nem a Markó-klikk által összeállított listát adta le a törvényszéken, hanem az előválasztásokon összeállított sokkal nagyobb legitimitású listát. A Markó Béla emberének számító Markó Attila által vezetett Alapszabályzatfelügyelő Bizottság sem tehetett mást: megállapította, hogy az elnök megsértette az alapszabályzatot. Az ügyet tárgyaló SZKT úgy szavazott a kérdésben, hogy az illetékes bizottság – az Alapszabályzatfelügyelő Bizottság- jelentését nem olvasták fel a döntés előtt, annak ellenére, hogy ezt többen kifejezetten kérték. Az SZKT leszavazta önmaga informálását abban az ügyben, ami épp napirenden volt. S utólag legitimálta Markó Béla szabályzatsértését.
Addig is történt több súlyos szabálytalanság és a küldöttek jóhiszeműségével való visszaélés az RMDSZ-en belül, gondoljunk csak a Hargita megyei Domokos-féle listahamisításra (1992), a kormányzati szerepvállalás puccsszerű levezénylésére (1996), amikor kész helyzet elé állították a döntésben illetékes belső szervet, az SZKT-t, vagy a Petőfi-Schilleres beetetésre, s a sor sajnos még hosszan folytatható. De az a cinizmus, amivel a Kincses–Markó konfliktust a győztesek levezényelték, példátlan volt, akárcsak a nemzetpolitikai következménye: akkor veszett el a marosvásárhelyi polgármesteri szék a magyarság számára, néhány szavazaton. Bízvást kijelenthető, hogy ha akkor az RMDSZ egységet mutat kifelé és korrektséget befelé, miénk a győzelem. Eme eset sokaknak vízválasztó volt, közéjük tartozom magam is. Mekkora esély lehet egy szervezet demokratizálására, ha annak vezetői nem tartják be a saját maguk által alkotott játékszabályokat? A következtetést már akkor sokan levonták, de ahhoz, hogy a következtetésből adódó cselekvési imperatívusz jegyében konkrét lépésekre sor kerüljön, még várni kellett 2003-ig, amikoris megalakultak az RMDSZ politikai monopóliumát felszámoló szervezetek, az MPSZ, EMNT és az SZNT.
Az MPSZ-t a 2004-es önkormányzati választásokon az RMDSZ a román hatalommal karöltve elgáncsolta, be kellett jegyeztetni az MPP-t. 2008-ra ez meg is történt. Az MPP-nek óriási történelmi lehetősége volt: mindazt, ami az RMDSZ-en belül elviselhetetlen volt, a program be nem tartása, a kongresszusi határozatok figyelmen kívül hagyása (lásd a brassói, mindmáig nem teljesített határozatokat a nemzeti kataszterről, belső választásokról és autonómia-statutumokról), a saját szabályzat lábbal tiprása, azt másként csinálni. Megmutatni, hogy egy politikai szervezeten belül tisztességesen és következetesen is lehet játszani, ahogy azt az MPP elődszervezete, a Reform Tömörülés megfogalmazta.
A közírás nem alanyi költészet, de hadd szóljak néhány mondatot saját esetemről is, hiszen az jól példázza, hogy milyen abszurd helyzetbe kerültek azok az MPP-sek, akik a nemzet és jogszerűség értékeit egyszerre szerették volna tisztelni és ezek szerint alakítani a közös pártot. Az MPP-be nem akartam belépni, mert Csúzi István és Sárközi Zoltán alapszabályzat-ellenes és hamis ürüggyel, konkrétan az MPP RMDSZ-platformmá alakítási szándékának politikai rágalmával való kizárása az MPSZ-ből igencsak kiábrándított, mint ahogy a kizárást megszavazók későbbi magyarázkodása is a szervezet belső listáján. Akkor már látszott: nem ilyen lovat akartunk. Mégis elmentem az MPP aradi alakuló ülésére azért, mert esélyét láttam annak, hogy valamelyik RMDSZ-es ágens elkezd provokálni, elindul az egységdemagógia jegyében a mellébeszélés és ez kerül ki a sajtóba. Ebben az esetben bőven lettek volna érvek a tarsolyomban. Támadás nem érkezett, viszont nem jött össze annyi aradi ember, konkrétan tíz, aki megalakíthatott volna egy alapszervezetet. Akkor félretéve averziómat, a kollektív nevetségessé válást elkerülendő beléptem a pártba, sőt a feleségemet is belépésre kértem. Így járt el az aradi MPP későbbi legaktívabb tagja, Murvai Miklós is.
2009-ben lezajlott a botrányos tisztújítás, amikor a meghívottaknak is szavazati jogot adtak, egy áttekinthetetlen és eleve szabálytalan szavazással, mert Szász Jenő veszélyben érezte – egyébként alaptalanul – az elnöki székét. A békéltetés nem járt sikerrel, Szász Jenő nem hívott össze újabb, törvényes gyűlést, hanem azt mondta: döntsön a bíróság. A bíróság döntött: elmarasztalta Szász Jenőt, aki újabb kongresszust hívott össze épp egy esztendővel ezelőtt és kizáratta azokat, akik a párt jogszerű működésének érdekében léptek fel és akiknek a bíróság igazat is adott. A hat kizárt MPP-tagból hárman is Arad megyeiek voltunk: Nagy István, Murvai Miklós és a sorok írója. A kizárást a kongresszus meggyőző többséggel fogadta el, ami felettébb sajnálatos, mert azt mutatja, hogy az MPP középgárdának fontosabb az elnök akarata, mint a méltányosság, igazságosság és jogszerűség. Épp mint az RMDSZ-ben…
Az aradiak, mint ahogy a többi, Szász Jenő irányában el nem kötelezett, és az MPP-n belül a példamutató program- és alapszabályzatszerűséget kívánatosnak tartó csoport kemény dilemma elé került: indítson újabb eljárást, vagy hagyja meg az MPP-t annak, amivé vált: Szász Jenő baráti illetve vazallusi körének. A választást megkönnyítette az EMNT azon döntése, hogy pártot jegyeztet be.
Az új párt, mint azt Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke már a szándék nyilvánosságra hozatalakor, a tavalyi tusnádfürdői tábor idején bejelentette, várja mind az MPP-ben, mind az RMDSZ-ben csalódottakat, akik egyszerre ragaszkodnak a nemzet és a belső demokrácia értékeihez. Ennek jegyében a minap az aradi megyei MPP szervezet, mely több mint száz tagot számlált, elsősorban a Szász Jenő által nemhogy ok, de ürügy nélkül kizárt Murvai Miklós szervező munkájának köszönhetően (Murvai sem a perindításban nem vett részt, se nem bírálta nyilvánosan a párt elnökét, „bűne” az volt, hogy a belső nyilvánosság előtt tett javaslatokat az MPP demokratizálására és érveket gyűjtött össze a jelenlegi politikai vonalvezetés tarthatatlansága mellett) feloszlatta magát.
Kíváncsian várjuk: mit lép erre a központ.
Alapítanak új aradi szervezetet, hogy megfeleljenek a párttörvény elvárásainak vagy bíznak a hanyag és elnéző jogalkalmazásban?
Borbély Zsolt Attila. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Elnapolták Orbán elítélését
Nem vitatta meg tegnap a képviselőház külügyi szakbizottsága azt a nyilatkozattervezetet, amelyet az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL) javasolt a magyarországi politikusok – köztük Orbán Viktor kormányfő – március 15-i üzeneteinek elítélésére.
Nem vitatta meg tegnap a képviselőház külügyi szakbizottsága azt a nyilatkozattervezetet, amelyet az ellenzéki Nemzeti Liberális Párt (PNL) javasolt a magyarországi politikusok – köztük Orbán Viktor kormányfő – március 15-i üzeneteinek elítélésére.
A testület döntésképtelen volt, ugyanis 23 tagja közül csak öten jelentek meg az ülésen – tudtuk meg Korodi Attilától. A szakbizottság RMDSZ-es elnökének tájékoztatása szerint a tervezetről szóló jelentés elkészítésének határideje lejárt, így a nyilatkozat sorsa a továbbiakban a képviselőház vezetőségétől függ.
Eszerint a házbizottság kitűzhet egy újabb határidőt a jelentés elkészítésére, vagy egyenesen a képviselőház plánumába küldheti a tervezetet. Felvetésükre, miszerint az ellenzék távolmaradása azt jelzi, hogy már nem ragaszkodik az elítélő nyilatkozathoz, Korodi nemmel válaszolt.
„A távolmaradás annak a jele, hogy az ellenzék nem akart a tervezetről vitázni, csak a cirkuszt akarja” – magyarázta. Szavait látszik alátámasztani az is, hogy tegnap a külügyi szakbizottság egyik szociáldemokrata tagja Mircea Duşa, azzal vádolta a testület RMDSZ-es elnökét, hogy a jelentés megvitatásának elkerülése érdekében már három perc után berekesztette az ülést.
„Duşa hazudik. Az ülést tíz perc után rekesztettem be, amikor már csak hárman ültünk a teremben. Utóbb, húsz perc múlva megjelent a bizottság egyik szociáldemokrata tagja, majd negyven perc múlva egy liberális tagja” – hárította képviselőtársa vádját Korodi.
A bizottság elnök megerősítette, hogy az ellenzék – apróbb módosításokkal – ugyanazt a dokumentumot terjesztette a testület elé, amelyet a bizalmatlansági indítvány múlt szerdai vitájakor Puiu Haşotti liberális szenátusi frakcióvezető olvasott fel a képviselőknek. A nyilatkozat elítéli Orbán Viktor „irredenta és románellenes” március 15-i üzenetét.
Az ellenzék annak ellenére ragaszkodik ehhez a szövegváltozathoz, hogy a kormánypártiak már szerda este tisztázták: a budapesti hivatalos üzenet nem tartalmazza azokat a szavakat, amelyeket a magyar kormányfőnek tulajdonított a román sajtó. Az történ ugyanis, hogy az Agerpres marosvásárhleyi tudósítója összemosta Orbán Viktor üzenetét a bukaresti magyar nagykövet feleségének március 15-i ünnepi beszédével.
„Ezek a tárgyi tévedések nem érdeklik az ellenzéket. Haşotti már szerda este azt mondta, ha kell, kicserélik a szövegben Orbán Viktor nevét valaki máséra, de a nyilatkozat marad” – mondta Korrodi Attila. Hozzátette, „abszurd lenne”, ha parlament nyilatkozatban ítélné el egy nagykövet hozzátartozójának beszédét.
Mint ismert, a szenátusban hétfőn már leszavazták az ellenzéki nyilatkozat napirendre tűzését. A képviselőházban azonban kötelező erővel terítékre kerül a kérdés, miután a testület állandó bizottsága hétfőn elindította az ezzel kapcsolatos eljárást.
Cs. P. T. Új Magyar Szó (Bukarest)

A bihari magyar közoktatás helyzetéről vitáznak
Nagyvárad – Pénteken sajtótájékoztató volt az RMDSZ-nél, melyen a jelenlevők Szilágyi Ferencnek, a Bihar Megyei EMNT elnökségi tagjának a magyar közoktatás helyezetére vonatkozó munkájára reagáltak.
Pető Csilla parlamenti képviselő, a Bihar Megyei RMDSZ-szervezet oktatásért felelős ügyvezető alelnöke dr. Szilágyi Ferenc: A bihari magyar középiskolai oktatás helyzetképe 2010 című munkájára reagált, melyet a Bihar Megyei EMNT elnökségi tagja, a Partiumi Keresztény Egyetem oktatója egy hete ismertetett egy sajtótájékoztatón. A képviselő asszony meglátásában „merész vállalkozás” volt az anyag bemutatása, mely szerinte arról árulkodik: a szerző nem ismeri a váradi és a bihari közoktatás állapotát. Alaposan kellett volna tájékozódnia, hogy valódi képet nyújtson a középiskolák helyzetéről, vélekedett. Arra hívta fel a figyelmet: már a cím hibás, hiszen 2010 szerepel benne, pedig a közoktatásban tanévről és nem naptári évről beszélünk. A felhasznált források közt az informális jellegű felvételi tájékoztatót említi, ami egy nem hivatalos kiadvány. Ehelyett statisztikai és összehasonlító adatokra támaszkodva inkább arról kellett volna írjon: hány magyar nyolcadikos végzett, és mennyi hely van a kilencedikes osztályokban.
Beiskolázási tervek
Pető Csilla azt is jelezte: dr. Szilágyi Ferenc az intézmények feltűntetésénél nem mellékeli a teljes elnevezést, egy kivülálló például nem tudhatja, hogy az Ady Endre iskoláról, múzeumról vagy utcára van szó, illetve Boboci iskola nem is létezik Váradon. Ezenkivül a szerző a speciális oktatási forma közé sorolja az esti tagozatot is. Ugyanakkor az összefoglalójában többek közt azt javasolja: legyen „Nagyváradon még egy különálló nagy elméleti állami középiskola (az Eminescu kettéválasztása)”, mely mondatnak a képviselő asszony szerint nincs semmi értelme; szakközépiskolákat a román „közösségtől” venne el, és nem a román oktatási hálózatból, valamint különálló magyar középiskolákat szeretne Nagyszalontán és Margittán, amibe már tavaly novemberben beleegyezett a tanügyminiszter. „Mindenki csak azzal foglalkozzon, amihez ért, rohanó világunkban nem kell mindennel foglalkozni”, üzente Pető Csilla dr. Szilágyi Ferencnek.
Kéry Hajnal főtanfelügyelő-helyettes kifejtette: a Tanfelügyelőségnek a törvény betartásával kötelessége figyelembe vennie a lakosság vagy az önkormányzatok részéről érkező kéréseket, helyi kezdeményezés alapján jött létre például a szalontai és a margittai magyar középiskola is.
Hét új osztály
Amúgy a 2010/5618. számú kormányrendelet szabályozza a beiskolázási tervet, melynek talán legfontosabb pontja, hogy csak a 9. osztályok esetében szükséges figyelembe venni a végzős 8-os diákok számát. A 2011/12-es beiskolázási tervet egyébként 2010. december 13-17. között kellett továbbítani a szaktárcának. E projekt szerint a következő tanévben Bihar megyében 333 első osztály fog indulni, melyek közül 78 magyar tagozatos (23,4%-a az összes osztálynak), és 313 ötödik osztály lesz, melyek közül 77 magyar tannyelvű (24,6%). A 2002-es népszámlálási adatok szerint különben 1297 magyar gyerek lesz ötödikes. A beiskolázási terv szerint azonban az iskolák abban reménykednek, hogy 1540 magyar gyerek tanul majd ötödik osztályban, bár csak 1452-en végeznek negyedikes magyar tagozaton. „Pontos számadatokat különböző okok miatt nem lehet előre mondani”, magyarázta Kéry Hajnal.
A főtanfelügyelő-helyettes arra is kitért: az idei tanévben várhatóan 1197 magyar nyolcadikos végez. Ősztől 41 magyar kilencedikes osztályt indítanának, mely 1230 diák számára elegendő. Ebbe beletartózik hét újonnan létesítendő magyar osztály is: egy természettudományi szakosztály a Mihai Eminescu Főgimnáziumban, egy zenei szakosztály a Művészeti Líceumban, egy elektromossági szakosztály a Traian Vuia Műszaki Kollégiumban, három új szakosztály (asztalossági, esztétika és higiéna, illetve turizmus) az Andrei Şaguna Műszaki Kollégiumban és egy agrárosztály a borsi Tamási Áron Mezőgazdasági Iskolacsoportban.
Szakmai hiba
Szabó Ödön, a Bihar Megyei RMDSZ ügyvezető elnöke azt emelte ki: az, hogy sikerül új osztályokat indítani, annak is köszönhető, hogy tavaly az önkormányzat a különböző iskolatanácsokba magyar tagokat is kinevezett, több mint 30 váradi tanintézetben. Hozzátette ugyanakkor: nem lehet a teljes népességi adatokat az iskolai oktatási adatokra vonatkoztatni. „Az iskolai és a teljes lakosság között óriásiak a különbségek. Szakmai hiba ezért a populációra vonatkoztatva azt megmondani, hogy hány kilencedikes osztály indul be. Nem szabad olyan tévdolgokat bevinni a köztudatba, amelyek nem igazak a statisztikai adatok alapján”, fogalmazott a politikus.
Ciucur Losonczi Antonius. erdon.ro

Fábián Ernő naplójegyzetei a diktatúra idejéből
Sokszor felmerült a kérdés a rendszerváltást közvetlenül követő években, hogy vajon mikor s milyen művek kerülnek elő a romániai kemény diktatúra szorításának idejéből magyar íróink műhelyeiből, amelyeket szerzőjük az íróasztalfióknak volt kénytelen írni.
A nagy várakozás általában hiábavalónak bizonyult az évek teltével. Fábián Ernő nemrég kiadott naplójegyzeteit bizonyára nem az asztalfiók, hanem még titkosabb helyek rejtették, s ha ez nem is egy rendszeres, a szerzőtől megszokott társadalomtudományi-önismereti mű, mivel – ahogy ő maga is néhányszor kijelenti a naplóban – az élet íratta, fontos tanúságtétel a romániai társadalom s különösképpen az itteni magyarság egy sötét időszakáról, illetve egy jeles erdélyi magyar értelmiségi részéről az utókor számára.
Amikor Fábián Ernő naplóírásba kezd, akkor már több mint egy évtizedes rendszeres, országos lapokban és folyóiratokban – főleg A Hétben és a Korunkban, valamint a szegedi Tiszatájban – követhető szellemi jelenlét áll mögötte, továbbá könyve jelent meg már Apáczai Csere Jánosról (1975) és Eötvös Józsefről (1980), s elkészült doktori értekezése (1979), amelynek megvédésére viszont nem került sor, úgyszintén ebben az időszakban a hozzá földrajzilag is közel álló olvasókhoz is rendszeresen szólt az egykori Megyei Tükör hasábjain.
Fábián számára a naplóírás a szabad véleménynyilvánítás és önkifejezés, a korlátok nélküli megnyilatkozás és elmélkedés lehetőségét kínálta az akkori romániai politikai rendszer, a pártállam körülményei között. Ennek "virágzását" tartja szemmel, ragadja meg a mindennapokban észlelt történésekben és jelenségekben – tanárként közvetlenül jut hiteles információkhoz a diktatúra hétköznapi valóságáról –, valamint törekszik elméleti szintű értelmezésére. Legelső bejegyzésében a saját városában, Kovásznán történt konkrét esetből kiindulva a fasizmusról mint jelenségről elmélkedik. Hiszen ilyen viszonyokra vet fényt, gondolhatta a naplóíró, ha egy többségi román nyilvánosan és következmények nélkül hangoztathat faj-, azaz magyargyűlöletre uszító szólamokat egy többségében magyarlakta kisvárosban. Ezzel az esettel kapcsolatban jegyzi le aztán, hogy a fasizmus "a gaztettek szentesítése a politikai célok érdekében. Nem írhatsz, nem szólhatsz, nem élhetsz – ha ezt nem akarják, bűnös vagy, másokhoz tartozol." (1980. szeptember 1-jei bejegyzés) Kettős célt követhetett Fábián Ernő a naplóírással. Feljegyzéseit, kommentárjait, reflexióit a maga számára, mondhatni belső lelki kényszerből vetette papírra, ugyanakkor – s a kettő nem zárja ki egymást az ő esetében – egyfajta "munkanapló"-nak szánta, hogy aztán mintegy nyersanyagul használhassa megírandó munkáihoz. Az első füzet borítójára írt Tervek, jegyzetek kimondottan is ezt a szándékot fejezi ki. Mintha csak Márai Sándor megjegyzéséhez tartotta volna magát ezzel a címadással, aki – olvasóközönségnek szánt – 1943-as naplójában leszögezte: "Jegyezzünk föl mindent, ami ötlet, szilánk, mert senki nem olyan feledékeny, mint a gondolkozó ember. De ne siessünk megalkotni semmit, ami ötlet, amíg el nem jött az ideje... az inkubációs időn túl adjuk meg az ötletnek az érettség, a valóság teherpróbájának idejét is. Ha mindezt kibírta, ha nem untuk meg, ha minden részletében az unalomig ismerjük, s mégsem unjuk... akkor, egy perccel sem elébb, írjuk meg." Munkanaplónak indulhatott tehát, de a pártállami viszonyok bekeményedése, a szólás- és sajtószabadság drasztikus korlátozása folytán Fábián számára a – titokban vezetett – napló már-már az egyetlen "fórum" volt. Következésképp kijelenthető, hogy nem tudatosan az olvasóközönség számára készült napló született ugyan, de tartalmi-gondolati gazdagsága révén kortörténeti dokumentumnak tekinthető.
Fábián naplójegyzetei pontosan kapcsolódnak az események időrendjéhez, s ezáltal egyfajta szubjektív krónikája is ez az 1980-as éveknek s a rendszerváltás heteinek (az utolsó bejegyzése 1990. április 14-ről származik), de mindenekelőtt egy – az ő szófordulatával élve – szabadnak született ember gondolatainak foglalata, aki az őt körülvevő szűkebb és országos társadalmi-politikai környezetről, különösképpen a kulturális életről, illetve magáról a történelemről, a totális társadalom működéséről jegyzi fel tapasztalatait, s értelmezi-kommentálja azokat. A környezetében tapaszalt emberi gyengeségeket, továbbá a megalkuvást, illetve a morális parancsok vagy közösségi érdekek és értékek könnyelmű feladását is szóvá teszi, ahányszor csak ilyen jelenséget tapasztal. Beszél "kispolgárias, ostoba társaságokról", "békaperspektíváról", a totális rendszer által "kitermelt" vezető beosztásúak primitív műveltségéről és gondolkodásmódjáról stb., stb. A szókimondást, ami a mindennapi kapcsolataiban is jellemezte, a naplóírásban sem tagadja meg, még a kemény jelzőktől és jellemzésektől sem riad vissza, legyen szó akár jó barátról, kollégáról, írótársról, esetleg valamely úgymond kényes történelmi vagy közéleti-kulturális kérdésről. A napló közzététele Bárdi Nándor és Filep Tamás Gusztáv anyaországi kutatók érdeme, ugyanők készítették a bevezető tanulmányt és az igen gazdag jegyzetanyagot, az utószót Peti Emese, az ajánlást Németh Zsolt jegyzi.
Fábián Ernő: Naplójegyzetek, 1980–1990. Kolozsvár, Kriterion Könyvkiadó, 2010
Borcsa János. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magyar nyelvű felsőfokú színészképzés Marosvásárhelyen
A Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet történetei I.
Egy kisváros életében mindig fontos helyszín a központban működő színiegyetem. Tanárai kalandos, estéről estére ragyogó életük modelljét továbbadják diákjaiknak, és a mindenkori publikum feszülten figyeli a fiatalok kibontakozását, az újabb teljesítményeket. Persze, a nagyközönség csak a látható bravúrokat tudja értékelni, és többnyire sejtelme sincs a szakmai bukfencek nagy részéről, továbbá az oktatási-adminisztratív leleményekről, a politikai kényszermegoldásokról és/vagy intézményi életet mentő akciókról, kompromisszumos vagy éppen kompromisszumkerülő mesterkedésekről.
Aki kézbe veszi A Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet történetei című, frissen megjelent kötetet, számos efféle információra bukkan, olyanokra, amelyek már feledésbe merültek, vagy olyanokra, amelyek nem is jutottak el a nyilvánosságig. A kötetet a Művészeti Egyetem Színháztudományi Tanszékének tanárai – Kovács Levente, Ungvári Zrínyi Ildikó, Lázok János, Albert Mária, Balási András és Csép Zoltán – írták, és a tanszéken folyó, Ungvári Z. I. és Lázok J. vezette színháztörténeti illetve színház- antropológiai kutatás eredményeit foglalja össze. A kötet kiadását a Nemzeti Kulturális Alap támogatta, és mivel a kiadványt négykötetesre tervezik, a következő kötet részkutatásaihoz a kutatócsoport már megpályázta és elnyerte a Magyar Tudományos Akadémia támogatását.
Az elegáns kiállítású könyv (borítóterv: Bartha József) a marosvásárhelyi Színművészeti Intézet (ma Művészeti Egyetem) első korszakát vizsgálja különböző szempontok szerinti mélyfúrásokkal, a kolozsvári kezdetektől, 1946-tól a marosvásárhelyi Stúdió Színház felépüléséig (1962). A tanulmányok a kezdeti kolozsvári korszak intézményi kereteit és nehézségeit tárgyalják (Lázok János), a való élet illúziójának követelményét a marosvásárhelyi színészképzésben (Kovács Levente), a színjátszási stílus változásait a színészi fotók tanúsága szerint (Ungvári Zrínyi Ildikó), az intézet vizsgaelőadásainak kritikai fogadtatását (Csép Zoltán), az intézményteremtő belső kommunikációt és a Székely Színházzal való kapcsolattartást (Balási András), a nevelő színház felvállalt és rejtett stratégiáit (Albert Mária). A kötet második részében az első korszak színésztanárait bemutató portrék következnek, amelyekből alább szemelvényeket talál az olvasó. Korabeli dokumentumokkal gazdagon illusztrált, játékrendet és sok képmellékletet tartalmazó fejezet zárja a könyvet (kiadó: UArtPress, a Művészeti Egyetem Kiadója, Marosvásárhely).
A kötet bemutatója 2011. március 28-án, hétfőn 18 órakor lesz a Művészeti Egyetem előcsarnokában.
Szabó Lajos, a Színművészeti Intézet rektora, a Kolozsvári Nemzeti Színház egykori titkára
Lázok János: Megkerülhetetlen kérdésként adódik egy összehasonlítás a Szabó Lajos karrierjét elindító két színházigazgató, Németh Antal és Kemény János sorsalakulásának méltánytalanságai, illetve a Szabó Lajos lassan, de biztosan emelkedő pályaíve láttán (Némethet "felmentő" igazoló bizottsági eljárások után több mint egy évtizedig nem engedték rendezni, Kemény pedig mészégetői "karrier" után lett könyvtáros a Színművészeti Intézetben). Fanyar szójátékkal azt mondhatjuk: 1945 után az említett két igazgató hamarosan a színházi élet éléről annak szélére került, s a kommunista hatalomátvétel kivételes emberi, szakmai és politikai teljesítményeiket és korrektségüket méltatlan kirekesztéssel honorálta – jutalmuk a megtűrt státus lett, a szakma szélére szorítva.
Hogyan kerülte el ezt a sorsot Szabó Lajos, a kolozsvári színház volt művészeti titkára, aki röviddel az erdélyi-romániai politikai átrendeződések után tényezője, majd rektorként meghatározó alakja lett a romániai magyar felsőfokú színészképzésnek? Dolgozatunkban erre keressük a választ.
Kőmíves Nagy Lajos, a Színművészeti Intézet tanára, rendező-dramaturg, egykori kolozsvári színigazgató, hírlapíró és kávéházi bohém
Ungvári Zrínyi Ildikó: Az írott vagy a beszélt szó embere volt? Pályájának kezdetét nem ismerjük. Annyit tudni róla, hogy 1903 és 1907 között a budapesti Színiakadémián színésznek tanult, és egy időskori interjú tanúsága szerint nem fejezte be a tanulmányait, csak három évet járt színiiskolába. Hogy miért nem lett színész belőle, és miért választotta az újságírói pályát – nem találta elég nagy kihívásnak, vagy ő maga nem bizonyult kiemelkedő színésznek? – ma élő kortársai, volt diákjai sem tudják. A vele készült utolsó interjúban arra emlékszik vissza, hogy felcsapott vándorszínésznek "egy Palotai nevű színigazgató együttesébe, amely Alföldi Színikerületi Társulatnak nevezte magát", különféle városokban és nagyközségekben játszott három évig. Ez idő alatt küldözgetett cikkeket, tárcákat a különböző újságokhoz, és lassan felfigyeltek rá. Életének három korszakát- státusát, illetve ezekhez kapcsolódó identitását három névvel jelöli: színészként Eötevényi Nagy Lajos (ekkor még használta nemesi előnevét), hírlapíróként Kőmíves Lajos; színházi emberként, igazgatóként és a színitanoda tanáraként Kőmíves Nagy Lajosként tünteti fel magát. És végül a Luigi: felesége, közeli munkatársai és barátai gyakran emlegették így.
Szabó Ernő, a Színművészeti Intézet tanára, a Székely Színház színésze, a nagy kisember
Albert Mária: A Szabó Ernő által Marosvásárhelyen rendezett utolsó, nagy sikerű vígjáték témája a helyes (értsd: ideológiailag és dramaturgiailag megfelelő) darabválasztás, egyik fénypontja pedig az egykori tanítvány, Tarr László játéka Fridolin, a kifutófiú szerepében. Szabó Ernő a főszerepet, Amadeus Färbel dramaturgot játssza, akinek meg kell találnia a "valóban" drámaíró Rabant (Csorba András, a szereposztás szerint: valóban drámaíró), mert az ő szövege használható a színpadon. A beharangozó szerint "chaplini fordulatok" után találják meg a megfelelő szerzőt – és valóban, Szabó Ernő alkata és stílusa nagyon emlékeztet a diktátorokkal is szembeszálló tragikomikus figurára. Szabó Ernő és még a kolozsvári időszakban végzett egykori tanítványa, Tarr László táncra perdülnek az egyik jelenetben: megoldották a művészi, adminisztratív és ideológiai gubancot: a színház működik, a közönség szórakozik. A Shakespeare kerestetik bemutatója után három hónappal Szabó Ernő Magyarországra települ, ott a Magyar Néphadsereg Színházában, illetve a Vígszínházban, az Operettszínházban, és végül, nyugdíjazásáig a József Attila Színházban játszik. 1956-ban vállalja el a Hannibál tanár úr főszerepét Fábri Zoltán filmjében és marad meg nekünk a nagyhatalommal szembeszálló kisember örök szimbólumaként.
Tompa Miklós, a Színművészeti Intézet legendás rendező-tanára, a Székely Színház alapítója
Kovács Levente: A Székely Színház alapító igazgatója, művészi profiljának meghatározó egyénisége, Tompa Miklós köré tulajdonképpen egy burkoltan kultikus viszonyrendszer épült ki, melyben sajátos módon domináns elemmé, kánonná vált a színpadi realizmus, anélkül, hogy a szocialista realizmus követelményrendszere különösebben torzító hatással bírt volna a színház művészi munkájában. Ennek okai igen jelentős mértékben Tompa Miklós személyiségének is tulajdoníthatók. Rendezői munkásságára, igazgatói ténykedésére, pedagógusi munkájára megannyi magasztaló kijelentés vonatkozik mind a mai napig, s az idő haladtával a legenda egyre inkább a valós értékelések elébe helyeződik. A romániai magyar színjátszás nagy tanítómesterének pozícióját nehéz kijelölni, hiszen példaként emlegették, mintává avatták – de hogyan lehessen példa és minta, amikor nincsen kézbe vehető és olvasható példatára a munkásságának? Sokszor beígért emlékiratait sohasem rendezte sajtó alá. "Az előadás soha sincs kész" – mondta Tompa mester.
U.Z.I. Népújság (Marosvásárhely)

Jubileumi emlékezés egy erdélyi közügyi élharcosra
Száz éve született Mikó Imre, a jogász-politikus-irodalmár
Mikó Imre száz esztendővel ezelőtt neves erdélyi családba született az erdővidéki Bölönben, de javarészt Kolozsváron élt és dolgozott, a közügyeket mindig elsődlegesen szem előtt tartotta jogászként, politikusként, irodalmárként, tanárként. Rá, gazdag és a mai körülmények között is tanulságos, az erdélyi magyarság számára példaértékű életpályájára és életművére emlékeztek tegnap az Erdélyi Múzeum-Egyesület Jog-, Közgazdaság és Társadalomtudományi Szakosztálya, valamint az Erdélyi Unitárius Egyház szervezésében. Az EME székhelyén délelőtt lezajlott, hat előadásnak helyet adó emlékkonferencián megjelent az ünnepi rendezvényt kezdeményező és annak lebonyolítását elősegítő család, valamint a Kolozsvári Magyar Főkonzulátus képviselője. Délután az unitárius egyház Dávid Ferenc imatermében Mikó Imre A szülőföld szerelmese (Orbán Balázs életregénye) című kötetét mutatták be az érdeklődőknek.
Az emlékkonferencia első előadója Egyed Ákos akadémikus történész volt, aki a bölöni Mikók és a régi székely törvények kapcsolatáról értekezett. Mikó Imre, annak ellenére, hogy Bánffyhunyadon született és Kolozsváron élt, mindig ápolta származását, regényes életrajzot írt az utazó Bölöni Farkas Sándorról, Orbán Balázs pedig számára egyféle „iskolakalauz” volt. Az erdővidéki tájak, színek, zamatok éppúgy beleépültek tudatába, mint azok az ősi székely törvények, amelyek sajátos szabadságjogokat biztosítottak az Erdély keleti felében élőknek, és amelyeknek köszönhetően a Mikó család fokozatosan felemelkedhetett a társadalmi ranglétrán. A székely örökösségi rend a székely autonómia alapjának tekinthető – mondta az előadó.
Csapody Miklós irodalomtörténész a politikus Mikó Imréről beszélt, aki, véleménye szerint, nem volt politikus, csupán hivatásszerűen politizáló közéleti személy. Jó nyelvtudással megáldott képviselőként a román parlamentben megállta helyét, unitárius neveltsége következtében sosem a konfrontációra, a másokra irányuló diktátumra, hanem a megegyezésre, az alkotmányosság betartására törekedett. Bukarestben jó szakpolitikusként ismerték el, Budapesten pedig 1941–44 között azt Erdélyi Párt (EP) főtitkáraként sosem kormánypárti, hanem félellenzéki szerepet vállalt, aki nem szavazta meg a zsidótörvényt.
Az Erdélyi Párt Erdély-politikájával kapcsolatban Tibori Szabó Zoltán újságíró az EP balszárnyát alkotó gróf Teleki Bélára és Vita Sándorra hivatkozva emlékeztetett az 1940–44 közötti észak-erdélyi magyar közigazgatás hibáira: a diadalmas katonai bevonulásra és a katonai adminisztráció bevezetésére, az anyaországi „ejtőernyős” köztisztségviselők kinevezésére, akik gyarmatként viszonyultak Erdélyhez. Mindezek nem szolgálták az itteni sajátos nemzetiségi ellentétek elsimítását. Az EP kisebbségiből többségivé vált tagjainak a többséghez tartozó kisebbségiekként kellett volna megnyilvánulniuk. Az EP-n belüli pluralizmus fontos példa maradt az 1990 utáni erdélyi magyar politika számára.
Az ügyvéd Mikó Imréről Varga Attila jogász, parlamenti képviselő tartott előadást, idézve a nagy elődöt: „Az igazi jogásznak mindenbe bele kell élnie magát. Népszolgálatra vállalkozom”. Az emberi jogokért küzdeni csak legális eszközökkel, a többségiekkel való versenyképesség ápolásával, a paragrafusok rengetegében való tájékozódási képességgel lehet, miközben különbséget tudunk tenni az egyéni és a közösségi jogok között. Az emlékkonferencián Gaal György irodalomtörténész Mikó Imre irodalmi munkásságáról, Cseke Péter egyetemi tanár pedig kisebbségi társadalomkutatási tevékenységéről számolt be.
Ö. I. B. Szabadság (Kolozsvár)

Emléktábla Karácsonyi Péternek
Közel száz résztvevő jelenlétében leplezték le tegnap kora este azt a márványtáblát, amelyet Karácsonyi Péter, a 71 éve született és 2001 októberében elhunyt nagykárolyi zenetanár emlékére készíttettek. A márványplakettet egykori tanítványai, Bogdan Georgescu és Szűcs József kezdeményezésére helyezték el a Nagykárolyi Kulturális Központ falán. A táblát a művész testvére, Karácsonyi Károly leplezte le. A megemlékezésen elhangzott: a március 25-én született zenetanár-karmester 47 évvel ezelőtt alapította meg a Kastélylakók (Castelanii) zenekart, és ezzel több nemzedéknyi fiatallal kedveltette meg a muzsikát. „Tanárunk és mentorunk emléke előtt kívánunk tisztelegni ezzel a márványtáblával. Olyan örökséget kaptunk tőle, amely mindannyiunkat végigkísér egész életünkön: a zeneszeretetet. Még most is él bennem alakja, ahogyan leült a zongorához, vagy ahogyan csípőre tett kézzel magyarázott nekünk” – fogalmazott Szűcs. Georgescu kezdeményezésére a jövőben március 25-ét, Karácsonyi születésnapjának apropóján, a nagykárolyi zene napjának fogják tekinteni, és ezt a napot a könnyűzenének szentelik. Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti)

Stratégia készül a diaszpórában élő nyugati magyarság asszimilációjának megállításáért
Stratégia készül a diaszpórában élő nyugati magyarság asszimilációjának megállítása érdekében. Répás Zsuzsanna, a nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár a Magyar Állandó Értekezlet diaszpóra-albizottságának szombati budapesti ülése után elmondta: nagyon fontosnak tartották, hogy külön testület foglalkozzon a diaszpórában élő nyugati magyarságot érintő kérdésekkel, mert teljesen más élethelyzetben vannak, mint a Kárpát-medence szórványmagyarsága. Olyan problémákkal kell szembenézniük, amelyek máshol nem jellemzőek - tette hozzá.
Bihari Szabolcs az albizottság társelnöke az MTI kérdésére azt mondta: a nyugati diaszpórában élő magyarság asszimilációjának megállítása érdekében szeptemberre stratégiát szeretnének letenni az asztalra, az átfogó nemzetpolitikai stratégia pedig év végéig készülhet el.
Hozzátette: a diaszpórában élő magyarság lélekszámát 2-2,5 millióra becsülik. MTI

Burus Siklódi Botond az RMPSZ új elnöke
Megválasztotta a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) szombati, szovátai országos küldöttgyűlésén a szervezet új vezetőségét. A küldöttek elfogadták az elnökség javaslatát, és Burus Siklódi Botondot választották négy évre az RMPSZ elnöki tisztségébe.
Burus Siklódi Botond új RMPSZ-elnök a minőség, hitelesség és tisztesség szavakat választotta mottójául Különböző tevékenységi beszámolók bemutatása, alapszabályzat-módosítás, a szervezet 2015-ig megtervezett programjának elfogadása és tisztújítás szerepelt az RMPSZ szombati, Szovátán megtartott országos küldöttgyűlésének programján. Lászlófy Pál leköszönő elnök tájékoztatása szerint a küldöttek megválasztották a szervezet élére az elnökség által javasolt Burus Siklódi Botondot, a szövetség eddigi főtitkárát, a csíkszeredai Apáczai Csere János Oktatási Központ vezetőjét. A tisztújítás során továbbá Kiss Imre sepsiszentgyörgyi iskolaigazgatót választották székelyföldi alelnöknek, Virág Erzsébet tanárt közép-erdélyi alelnöknek és Halász Ferenc tanárt partiumi alelnöknek. Az alapszabályzat-módosítás értelmében az új elnökség négy éves mandátumra kapott megbízatást – közölte Lászlófy Pál, akit az RMPSZ küldöttei az örökös tiszteletbeli elnök címmel tüntettek ki. Lászlófy ismertette, az elnöki mandátum átadása elhúzódik az év végére Csíkszeredába tervezett húszéves évfordulós ünnepségekig. A szervezet következő évekre kialakított programja Lászlófy ismertetése szerint három nagy fejezetben a romániai oktatási folyamat demokratizálódásáért, a pedagógusokért és diákokért, valamint a szövetség fejlesztéséért fogalmaz meg célokat, különös hangsúlyt fektetve a tehetséggondozásra. Burus Siklódi Botond új RMPSZ-elnök a minőség, hitelesség és tisztesség szavakat választotta mottójául, úgy kíván dolgozni, hogy az RMPSZ tevékenységét ezen tulajdonságok jellemezzék.
R. Kiss Edit. Székelyhon.ro

MSZP-sajtódíj Markónak
„Markó Béla több mint két évtizedes munkássága nélkül a magyar demokratikus nyilvánosság Romániában, Erdélyben szegényebb lenne, és kevésbé lenne szabad” – jelentette ki szombaton Marosvásárhelyen Földes György, az MSZP által alapított Szabad Sajtó Alapítvány elnöke azon a rendezvényen, amelyen átnyújtotta Markó Bélának az alapítvány Szabad Sajtó Díját.
A kitüntetést 1994 óta minden évben azoknak a közéleti személyiségeknek adják, akik munkásságuk révén jelentősen hozzájárultak a vélemény- és sajtószabadság fenntartásához, kiteljesítéséhez. Az RMDSZ volt elnöke mellett idén Martin Schultz, az Európai Parlament szociáldemokrata frakciójának német vezetője, Vörös T. Károly, a Népszabadság főszerkesztője, Porcsin Zsolt debreceni újságíró, a Basahalom boulevard blog szerzője és Hazafi Zsolt, az ATV reggeli műsorának szerkesztője is Szabad Sajtó Díjban részesült.
Az alapítvány elnöke és Gálfalvi Zsolt irodalomkritikus is egyaránt úgy értékelte, Markó Bélát nemcsak politikai tevékenysége, hanem évtizedes szerkesztői, irodalmi és közírói munkássága is külön érdemessé teszi a díjra.
„Nem elég deklarálni a vélemény- és sajtószabadságot, biztosítani is kell a véleménynyilvánítás eszközeit, hogy az valóban eljuthasson mindenkihez: e tekintetben sokat léptünk előre Erdélyben, de még nem eleget” – jelentette ki Markó Béla. Hozzátette: a sajtószabadság nem lehet sem jobboldali, sem baloldali, hiszen a demokrácia alaptétele, hogy mindenki egyenlő módon megnyilvánulhat szabadon, vagy senki sem.
Krónika (Kolozsvár)

Védeni kell a kivívott sajtószabadságot
Formabontó díjátadás
Szombaton a marosvásárhelyi Bernády Házban rendhagyó sajtódíjátadásra került sor. A magyarországi Szabad Sajtó Alapítvány kitüntetését vehette át Markó Béla.
Földes György, az alapítvány elnöke két szempontból is rendhagyónak nevezte az idei díjátadást. A magyarországi médiatörvény generálta mostani helyzet késztette arra a szabad sajtó díj kurátorait, hogy három újságíró mellett két politikust is díjazzanak. Ezzel az önmaguk által felállított szabályt szegték meg, ugyanis a politikamentesség megőrzése érdekében eddig csak újságírókat, szerkesztőségeket díjaztak. Ez a két politikus pedig: Martin Schulz, az EP szociáldemokrata frakciójának elnöke, aki több alkalommal is kiállt a magyar médiatörvény vitája kapcsán a sajtószabadság érdekében, és Markó Béla, akinek több mint két évtizedes munkássága nélkül szegényebb lenne a magyar demokratikus nyilvánosság Erdélyben és Romániában. A kitüntetést minden évben március 15-én a budapesti Pilvax kávéházban adják át, de mivel Markó Béla nem lehetett jelen az ünnepségen, ezért a kitüntetés átadására Marosvásárhelyen került sor.
– Az elmúlt években kaptam díjat közéleti politikai munkásságomért – nyilatkozta Markó Béla. – Azok is nagyon megtisztelők voltak, de mivel az eredeti hivatásom mégiscsak az irodalom, beleértve a publicisztikát is, ezért a sajtószabadság díj számomra fontos jelzés. Mivel úgy gondolom, hogy a mi közös értékrendünkben első helyen mindenképpen a véleményszabadság, a sajtószabadság gondolata kell hogy legyen. Véleményszabadság, sajtószabadság nélkül nincs demokrácia. Mi ezt Erdélyben nagyon jól tudjuk. Az elmúlt húsz évben nagyon sokat dolgoztunk azért, hogy a véleménymondásra ne csak deklaratív módon legyen meg a lehetőség, hanem működjenek az intézményei is.
Arra a kérdésre, hogy veszélyben van-e a sajtószabadság, lapunknak azt válaszolta a politikus író:
– Óvatlanság az lenne azt hinni, hogy valamely demokratikus értéket egyszer és mindenkorra véglegesen ki lehet vívni. Sem a sajtószabadság, sem más demokratikus jog nem vívható ki véglegesen. Csak akkor nincsen veszélyben, ha mi vigyázunk rá. Ezt mi Romániában nagyon jól látjuk. Az utóbbi időben hajlamosak voltak nagyon sokan azt hinni, hogy például a román–magyar viszonyban minden rendben van, semmi vissza nem fordítható, és akkor egyik pillanatról a másikra láthatjuk, ha nem figyelünk oda, bizony visszafordíthatók a dolgok.
– A magyar médiatörvényről mi a véleménye?
– Egyet kell értenünk az európai uniós vélekedésekkel, azzal, hogy az EU-ban ennek kialakult egy kritikája, ennek nyomán módosították a médiatörvényt. A média ellenőrzésének a kérdése egész Európában probléma, mindenhol napirenden van, itt, Romániában is újból és újból fölmerül. Én korlátozásellenes vagyok. A korlátlan véleményszabadság még mindig kevesebb kárt okoz, mint hogyha kezdjük nyesegetni a sajtó, az újságírók szabadságát. Persze, az egyensúlyról, az egyéni jogok és véleménymondás közti egyensúlyról beszélni kell. De én a minél korlátlanabb véleménymondás mellett vagyok.
– A román parlament asztalára is kerül mindegyre egy-egy sajtótörvény-tervezet.
– Valóban, az elmúlt húsz évben újból és újból voltak próbálkozások, hogy valami módon körülhatárolják, korlátozzák, szabályozzák a sajtót. Bizonyos szabályzókra természetesen szükség van. De ezekre vannak a törvényes eszközök. A sajtó- és véleményszabadság szempontjából én egyet tartok fontosnak: azt, hogy vélemény és ellenvélemény egyként helyet kaphasson a sajtóban. Megszólalhasson az is, aki bírál, és az is, akit bírálnak. Nem hiszem, hogy ebben a pillanatban újabb törvénnyel kellene rendbe tenni Romániában a sajtót.
(karácsonyi) Népújság (Marosvásárhely)

Szászfalvi az egyházpolitikáról tárgyalt Bukarestben
Az egyház-politikai tapasztalatok kölcsönös átadásáról, a romániai magyar történelmi egyházakat érintő restitúciós folyamatról, a magyarországi román ortodox egyház helyzetéről, valamint a csángómagyarok anyanyelvű pasztorációjának kérdéseiről tárgyalt az elmúlt napokban Bukarestben Szászfalvi László, az egyházi, a nemzetiségi és a civil kapcsolatokért felelős magyar államtitkár.
Szászfalvi László az MTI érdeklődésére pénteken kifejtette, hogy látogatásának kettős célja volt. Az egyik: folytatni kívánta a Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes által megkezdett párbeszédet Daniel ortodox pátriárkával, felvette a kapcsolatot az egyházi ügyekben illetékes román kollégájával, Adrian Lemenivel. Ez utóbbival véleményt cserélt az állam és az egyház kapcsolatrendszeréről, s mivel most folyik Magyarországon az új egyházi törvény előkészítése, a magyar államtitkár tapasztalatokat is kívánt szerezni ebben a témában. A látogatás másik célja a magyar történelmi egyházak szerepének az erősítése volt a romániai társadalom életében, a magyar nemzeti közösség megőrzésében, mondta Szászfalvi László.
Az államtitkár a találkozókon nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy a magyar történelmi egyházakat érintő restitúciós folyamatot felgyorsítsák Romániában. Biztosította ugyanakkor Daniel pátriárkát arról, hogy az előkészítés alatt lévő magyarországi új egyházi törvény – amelyet remélhetőleg még ebben az évben elfogadnak – a történelmi kategóriába fogja sorolni a magyarországi román ortodox egyházat. Az államtitkár Francisco-Javier Lozano apostoli nunciussal és Ioan Robu római katolikus érsekkel folytatott tárgyaláson áttekintette a kisebbségben élő magyar egyházak problémáit, ezen belül a csángómagyarok anyanyelvi pasztorációjának a kérdését is.
Az államtitkár a Boc-kormány magyar tisztségviselőivel főleg az egyházak kulturális, szociális és egészségügyi tevékenységéről folytatott eszmecserét. Szászfalvi utalt a magyar kormány által idén elindítandó egyházi, egyház-politikai programokra, amelyek a legkülönbözőbb területeken próbálják segíteni a romániai magyar történelmi egyházak munkáját. Ezek közé sorolta az oktatási, a nevelési, valamint az ifjúsággal foglalkozó programoknak, illetve egy egyházi szórványprogramnak a támogatását, akárcsak az egyházak szociális és karitatív munkáját szolgáló támogatást. Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszterrel az egyházi műemlékek, illetve az egyházi örökség megvédésének, felújításának közös programjáról beszélt az államtitkár. Mint elmondta, e témában a két kormány hamarosan egyeztetni fog. Krónika (Kolozsvár)

Házsongárdi séta Martonyi Jánossal
Házsongárdi sétával kezdte meg kétnapos kolozsvári tartózkodását Martonyi János, a Magyar Köztársaság külügyminisztere, aki kíséretével együtt bő órát töltött el szülővárosa sírkertjében, Tőkés-Gergely Erzsébet és Gaál György (a Házsongárd Alapítvány vezetői) kalauzolásával. A küldöttség gróf Bánffy Miklós nyughelyéig több síremléket is megszemlélt, meghallgatva a helyi kísérők ismertetéseit az általuk végzett felújítási munkálatokról, és bepillantva néhány már elkészült, vagy éppen munkálat alatt álló kriptába is. Az író-politikus kriptájánál Martonyi János koszorút helyezett el, majd ugyancsak koszorúval tisztelgett Dsida Jenő költő emléke előtt. A temetőben a sajtó kérdésére a politikus Bánffy Miklós erkölcsi-szellemi nagyságát emelte ki, valamint a temető jelentőségét értékelte, elmondva: közösek az emlékeink.
– Fontos, hogy megőrizzük közös emlékeinket, ahhoz, hogy továbbadhassuk majd ezeket. Aki pedig azt hiszi, hogy rongálással, ráépítéssel meg lehet változtatni a történelmet, az téved. Elismerés illeti a Házsongárd Alapítvány munkatársait, akik védik és óvják ezeket az értékeket – mondta Martonyi János egykori elődje, Bánffy Miklós sírja előtt. A politikus innen a Főtérre érkezett, ahol a Szent Mihály-templom előtt Kovács Sándor főesperes fogadta. A küldöttség itt Márton Áron püspök szobránál helyezett el koszorút, majd néhány percre belehallgattak az éppen tartó misébe is. A délutáni program a felújított Mátyás-szoborcsoport előtt ért véget, ahol ugyancsak a sajtó kérdésére a külügyminiszter kommentálta azt a nemrég felröppent hírt, miszerint Magyarország európai uniós elnöksége után lemondana tisztségéről. – Erre ismét azt tudom mondani: akinek halálhírét keltik, az sokáig fog élni.
Négy évre vállaltam el ezt a tisztséget, és vállalásomhoz híven nem fogok lemondani – szögezte le a politikus. Martonyi János ma többek között Andrei Margával, a Babes-Bolyai Tudományegyetem rektorával és Sorin Apostu polgármesterrel is találkozik.
(S. B. Á.) Szabadság (Kolozsvár)

EMI – küldöttgyűlés Sepsiszentgyörgyön
Sepsiszentgyörgy – Március 26-án tartotta Sepsiszentgyörgyön az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) éves tisztújító küldöttgyűlését, a Mikes Kelemen Gimnázium dísztermében.
Tizenkét településről közel negyven küldött vett részt a minden évben megrendezésre kerülő összejövetelen, hogy megvitathassák a szervezeti kérdéseket, valamit döntsenek az elnökség összetételéről. A gyűlésen részt vevő fiatalok megerősítették tisztségében a jelenlegi vezetőséget, így a szervezet élén Soós Sándor elnök maradt, míg alelnöknek ismételten Lovassy Cseh Tamást válaszották, titkárnak pedig Szakács Júliát. Ezt követően került sor, a küldöttek javaslatait alapul véve, a Működési Szabályzat módosítására, mely biztosítja a továbbiakban is a szervezet munkájának gördülékenységét.
A helyi elnökök beszámolói bizonyították az EMI egész évben kifejtett sokszínű tevékenységét, melyben megtalálhatóak úgy a történelmi előadások, vetélkedők és ismeretterjesztő foglalkozások, mint a nyelvi és kisebbségi jogokért folytatott küzdelem, és egyéb figyelemfelkeltő akciók. Az említett hétvégén volt lehetősége bemutatkozni az EMI két újonnan alakult szervezetének is: a nagybányai és kovásznai csoportosulásoknak.
Az EMI küldöttgyűlése megerősítette szavazatával a szervezet Szórványért szakcsoportját, de két újabbat is elfogadott: a Népesedési illetve a Nemzetpolitikai szakcsoportokat. Előbbinek kiemelt feladatokat szánnak a 2011 őszén kezdődő népszámlálás során, valamint a gyermekvállalás fontosságának tudatosításában, mely érdekében az Erdélyi Magyar Ifjak már társszervezőként részt vett „A harmadik királyfi vagy királylány” című pályázatban, melyről részleteket találhatnak a www.magyarifjak.org honlapon. A Nemzetpolitikai szakcsoport célja az erdélyi fiatalság, és elsősorban az EMI véleményének kifejtése közéleti és nemzetpolitikai kérdésekben, de fontosnak tartják egy „nemzetpolitikai minimum” kidolgozását is, melynek segítségével tematizálni kívánják sorskérdéseinket.
Természetesen nem maradhatott ki a megbeszéltek sorából az idén immár hetedik akalommal megrendezésre kerülő EMI-tábor sem, melynek helyszíne ismételten a Gyergyószentmiklós melletti 3-as kilométernél található Hétvirág Panzió lesz, 2011. augusztus 10-14. között. A VII. EMI-táborral kapcsolatos információkat awww.emitabor.hu/erdely honlapon találhatnak az érdeklődők.
Az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) elnöksége. erdon.ro

„Magyarok, de erdélyiek is”
„Az elmúlt húsz év küzdelmeiben kikristályosodott a teljes önazonosságunk: az, hogy mi nemcsak magyarok, hanem erdélyiek, erdélyi magyarok vagyunk. Ez az identitás annak a kettősségnek a felvállalását jelenti, hogy miközben minél szervesebben akarunk illeszkedni a magyar nemzet egészébe, aközben ragaszkodunk az önállóságunkhoz, hiszen csak önállóan tudjuk megvédeni mindazt, amit felépítettünk” – jelentette ki Markó Béla a hétvégén, Csíkban tartott könyvbemutatóján.
„Az elmúlt húsz év küzdelmeiben kikristályosodott a teljes önazonosságunk: az, hogy mi nemcsak magyarok, hanem erdélyiek, erdélyi magyarok vagyunk. Ez az identitás annak a kettősségnek a felvállalását jelenti, hogy miközben minél szervesebben akarunk illeszkedni a magyar nemzet egészébe, aközben ragaszkodunk az önállóságunkhoz, hiszen csak önállóan tudjuk megvédeni mindazt, amit felépítettünk” – jelentette ki Markó Béla a hétvégén, Csíkban tartott könyvbemutatóján. Az író-politikus Kié itt a tér és Az erdélyi macska című, a Pallas-Akadémia Könyvkiadónál megjelent könyveit ezúttal Csíkszeredában, valamint Csíkszentmártonban mutatták be.
„A címszavak vagy úgy írnak Markó Béláról, mint költőről, vagy úgy, mint politikusról. Az előbbi értelmiségi létet takar, az utóbbi pedig közéleti tevékenységet. A kettő között igen lényeges különbség van. Az alkotó ember egy sorompóit felemelő társadalomban voltaképpen szabad, úgy gondolkodik, beszél vagy ír, ahogyan akar. A politikus ezt nem teheti meg” – emelte ki a Markó Bélát méltató Székedi Ferenc újságíró.
A Kié itt a tér (Válogatott közéleti cikkek és előadások 1991–2009) című kötet a szerző közéleti pályájának legfontosabb állomásait mutatja be, a könyvbe válogatott megnyilatkozások, tanulmányok, előadások, esszék a felelősségről szólnak.
„A mi húszesztendős küzdelmünk gyakorlatilag az identitásról szól, arról az igényünkről, hogy szabadon kifejezhessük identitásunkat, ezt az identitást azonban nagyon pontosan meg kell fogalmaznunk” – mondta az író, aki szerint ez a sajátos identitás annak a kettősségnek a tudatos felvállalását jelenti, hogy miközben minél szervesebben illeszkedni kívánunk a magyar nemzetbe, azt is tudjuk, hogy önállóaknak kell maradnunk, hiszen csak önállóan vagyunk képesek szembenézni az itthoni kihívásokkal.
Átvette Marosvásárhelyen a Szabad Sajtó-díjat Markó Béla
Szombaton Marosvásárhelyen a Bernády Házban vette át a Szabad Sajtó-díjat Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ volt szövetségi elnöke.
A díjat Földes György, a Szabad Sajtó Alapítvány elnöke adta át, hangsúlyozva, hogy „Markó Béla több mint két évtizedes munkássága nélkül a magyar demokratikus nyilvánosság Romániában, Erdélyben szegényebb lenne és kevésbé lenne szabad”.
Markó Béla mellett idén Martin Schultz, az Európai Parlament szociáldemokrata frakciójának német vezetője is Szabad Sajtó-díjban részesült. Új Magyar Szó (Bukarest)

Élet a cigánysoron: útlevéltől a bőrszínig
Az utóbbi időben egyre gyakoribb roma–magyar konfliktusok eltávolították az erdélyi „magyar cigányokat” a magyarságtól, ezért – bár tudnak a lehetőségről – nem igénylik az egyszerűsített eljárással számukra is elérhető magyar állampolgárságot.
Az utóbbi időben egyre gyakoribb roma–magyar konfliktusok eltávolították az erdélyi „magyar cigányokat” a magyarságtól, ezért – bár tudnak a lehetőségről – nem igénylik az egyszerűsített eljárással számukra is elérhető magyar állampolgárságot. A gyakorlatias megközelítés az uralkodó: román útlevéllel ugyanúgy szabadon járhatnak-kelhetnek Európában, és minthogy „hiába van román vagy magyar útlevelük, látszik rajtuk, hogy romák, és úgy is kezelik őket”, nem sokat érnének a magyar útlevéllel.
Így is, úgy is: romák
„Én inkább románul beszélek, anyósom inkább magyarul. Egy a közös bennünk: hogy romák vagyunk, és a roma szabályokat szigorúan betartjuk.” A Nyárád-mentén élő Fűrészes Mândrát láthatóan meglepi kérdésünk, miszerint családja kéri-e a magyar állampolgárságot, és rövid gondolkodás után kitérő választ ad. Negyvenes évei elején járó anyósa és apósa Maros megyéből költözött Brassó mellé a rendszerváltáskor, öt éve mindannyian visszaköltöztek eredeti lakhelyükre. Három fiuk azonban ott nőtt fel, és ott is talált magának párt: Brassóból gáborcigánylányokat hoztak „vissza”, Maros megyébe.
Az „idős” generáció magyarul beszél otthon. Az új családokban születő unokák azonban már román nevet kaptak, és a fiatalok egymás között is gyakran beszélnek románul, annak ellenére, hogy kitartóan romának vallják magukat, és ragaszkodnak hagyományaikhoz.
A gáborcsaládokban gyakori, hogy egy lánygyermek a „büszke”, azaz Mândra nevet viseli, és ez kötelez: a méltóság együtt jár a konfliktusok kompromisszumkész kezelésével. „Sokszor van vita abból, hogy az öregek inkább a magyarokhoz húznak, mi pedig nem. De aztán csak arra jutunk, hogy mi romák vagyunk, így kell boldoguljunk” – von mérleget a fiatalasszony.
„Hallottunk a magyar állampolgárságról, mert a férfiak nálunk sokat utaznak. Nekik talán jól jöhetne, de hiába van román vagy magyar útlevelük, akárhol járnak, látszik rajtuk, hogy romák. És úgy is kezelik őket” – magyarázza a 22 éves fiatalasszony, aki a többi asszonyhoz hasonlóan nem kel útra, hanem várja haza az urát. „Én gondoltam arra, hogy jó volna utazni, el is kezdtem az autós iskolát, de az uram még azt se engedte befejezni. Hát hogy jutna eszembe magyar útlevelet kérni?” – teszi hozzá a lányos alakú, de férfi erejű nő.
„Állampolgárság? Mi az?”
„Magyar állampolgárság? Nem tudom, mi az” – értetlenkedik egy, szintén a Nyárádmentén élő, harmincas éveiben járó nő. Rózsika öt gyermeket nevel, románul is, magyarul is jól beszél és ért, csak őt nem akarja sose megérteni senki a „primarián” (polgármesteri hivatalban).
„Mi egyszer azért nem kaptuk meg a „szocsiált” (szociális segélyt), mert az uram bement a városba a szekérrel, és megbüntették. Máskor meg azért nem kaptuk a gyermekpénzt, mert nem volt keresztlevele a legkisebb leánykámnak. Még azt sem tudtuk elintézni, mert nem volt pénz” – avat be mindennapi gondjaiba a nő, aki láthatólag fél mindentől, ami hivatalba járással jár.
„Az a fontos, hogy az embernek legyen buletinje (személyazonosságija), a gyermekeknek keresztlevele, s amikor kell, akkor adjuk őket iskolába, mert ha nem, megbüntetnek. Mi ilyesmivel nem foglalkozunk, hogy román vagy magyar állampolgárság, itt a cigánysoron más az élet” – teszi hozzá Rózsika.
Az udvarhelyi romáknak „kéne, de elhajtanák” őket
A leggyanakvóbbak az emberek Székelyudvarhelyen, ahol nehezen találunk interjúalanyt. A legtöbben azt hiszik, gúnyolódunk, amikor azt kérdezzük: hallottak-e már arról, hogy magyar állampolgárságot lehet kérni, és élnek-e a lehetőséggel.
„Én megmondom őszintén, hogy szeretnék kérni, mert én a gyermekeimnek magyar nevet adtam, mi magyarul beszélünk, s nekem eszembe se jutna, hogy cigány vagyok, ha nem vágnák mindig a fejemhez – fakad ki kérdésünkre egy középkorú férfi. – Az utóbbi időben azonban a gyermekek is sokat hallják, hogy cigányok, sok a veszekedés, a verekedés. A végén már akkor azt mondja az ember, na jól van, akkor legyek cigány”.
A roma férfi motivációiról sokat elárul az, ahogyan a kérdéshez viszonyul. „Én nemcsak azért kérném a magyar állampolgárságot, hogy adjanak útlevelet. Nem is tudom, hogy adnak-e hozzá magyar nyugdíjat vagy ilyesmit. Egyszerűen csak jó volna, hogy ha az utcában többen kérik, akkor mi is kérhessük, hogy lehessünk olyanok, mint más” – teszi hozzá. Mint bevallja, egyelőre nem érdeklődött erről senkinél, mert attól tart, hogy „elhajtanák”.
Messzire mennének
„Nekem anyukám tíz éve Magyarországon él, onnan küld haza forintot, és mi abból élünk. Neki biztosan jól jön majd, hogy felveszi a magyar állampolgárságot, de hogy mi kérjük-e, azon megmondom őszintén, nem gondolkoztam – vallja be a marosvásárhelyi Bíró Erzsébet, akinek két gyermeke magyar iskolába jár. – Minket cigányként tartanak számon, és cigánynak is látszunk, habár mindig tisztán, rendesen mennek a lányok iskolába.
De barna a bőrük, és amikor a többiek kaptak pénzt azért, mert magyar iskolába járnak, akkor senki se kérdezte meg tőlünk, hogy mi nem kérnénk-e ezért?” Erzsébetéknek pedig igencsak jól jönne a két gyermek után járó oktatási-nevelési támogatás, és az anyagi hátrány mellett – mint mondja – sokszor rosszul esett a szóbeli „lecigányozás” is.
A magyar állampolgársággal kapcsolatban a marosvásárhelyi roma nőnek sajátos gondolatai ébrednek. „Gondoltam már arra, hogy kimegyünk mi is Magyarországra, de ott – ahogy anyám meséli – még rosszabb, mint itt, több a vita a cigányok és a magyarok között. Legszívesebben nagyon messzire mennék innen, messze Romániától és Magyarországtól. Oda, ahol fel sem tűnik, hogy barnább a bőrünk másokénál. És akkor nem érdekelne se a román, se a magyar állampolgárság” – sóhajt fel Erzsébet.
Örülne nekik a konzul
Balogh György csíkszeredai konzul az ÚMSZ megkeresésére kifejtette, „örömmel veszik”, ha magyar állampolgárságért folyamodnak az erdélyi, székelyföldi romák. Mint hangsúlyozta, a könnyített állampolgárság nem etnikai alapon jár. Balogh azonban nem tudott pontos számot mondani arra vonatkozóan, hány roma származású személy kérelmezte a magyar állampolgárságot, és meg is jegyezte: „nem lenne szerencsés ilyen nyilvántartást vezetni.”
Fosztó László szociálantropológus lapunk kérdésére úgy vélte: nem az etnikai identitástól vagy annak vállalásától függ, hogy az erdélyi romák kérik-e a magyar állampolgárságot a jövőben. „A hasonló döntések mögött praktikus megfontolások vannak” – fejtette ki a szakértő, aki szerint a roma közösség mindennapjait szociális helyzete határozza meg, és nem a szimbolikus-adminisztratív lépések.
Fosztó emlékeztetett: az úgynevezett státustörvény életbelépésekor is történt felmérés arra vonatkozóan, élnek-e az erdélyi romák az erdélyi magyaroknak szóló kedvezményekkel. „Az akkori tapasztalat azt mutatja, sokkal többen nyilatkozták azt, hogy élni fognak a lehetőségekkel, mint ahányan ténylegesen igényelték azokat” – állapította meg az ÚMSZ-nek a szociálantropológus. Új Magyar Szó (Bukarest)

Virág György naplója
Szokatlan naplót jelentetett meg nemrég a csíkszeredai Pro-Print Kiadó. Szerzője Virág György, a Maros Megyei Tanács volt elnöke, aki majd' tizenhat évig, 1989-től 2004-ig jegyezte mindennapjait, azok politikai, illetve magánéleti történéseit, értékes kordokumentumot hagyván ezzel az utókorra. A hatszáz oldalas kötetet csütörtök délután, a Bernády Ház egybenyitott földszinti termeit zsúfolásig töltő közönség előtt mutatták be Marosvásárhelyen.
A házigazda, Nagy Miklós Kund felhívására –"Kóstoljunk bele ebbe a könyvbe!" – Kilyén László színművész olvasott fel a kötetből, majd a vendéglátó szólt: – Szavak, rövid mondatok hangzottak el, amilyen egy napló maga. Ami ezelőtt huszonegy évvel történt, az történelemnek is tekinthető, de a mára is gondolhatunk. Aki naplót vezet, céltudatos és kitartó ember, erre nagyon kevesen vagyunk képesek. A lerövidített, kötetformában kiadott napló így is több, mint hatszáz oldalas kiadvánnyá vált – hallottuk, majd a szerkesztő, Bárdi Nándor történész folytatta: – Keretet kell adni az olvasónak. Jelenkor-történelemmel azért érdemes foglalkozni, mert arról mindenkinek véleménye van, még él az emlékezetben. Még nehezebb, ha a forrásunk visszaszólhat. A naplóíró jelen van és tud reagálni. Ez a napló tükre szerzője munkájának, tevékenységének. Szerepel benne az a hihetetlen mennyiségű utazás, ami nekem, magyarországinak döbbenetes élményt jelentett. Virág György minden napot megpróbál magából kiírni. Miért kellett a szöveget kiadni? A szerző március 26-án lesz (volt – a szerk.) 67 éves, ő ezzel a kötettel elszámol a saját közössége előtt. Hány olyan erdélyi politikussal találkozunk, aki ezt teszi, hatszáz oldalon keresztül? Tudtommal ő az egyetlen romániai magyar politikus, aki naplót vezetett tevékenységéről. A kötet tartalma három nagy csoportra osztható: hogyan alakul át Marosvásárhely társadalma, hogyan alakul az RMDSZ, és végül hogyan alakul egy mérnökember politikai-közéleti szocializációja? Az író olyan nemzedékhez tartozik, amelynek tagjai felnőttkorukban váltak a saját városukban kisebbségivé. A vásárhelyiség akkor egyet jelentett a magyarsággal. '90 márciusa a magyar középosztály sorsát megpecsételte, tagjait új stratégia kialakítására kényszerítette. Virág György anyagával négy fiatal, megkérdezett politológus nem tudott mit kezdeni... Pedig az ő generációja az, amely a párttá fejlődést a helyi társadalom szintjén lehetővé tette. A vásárhelyi, értékmérő világban nagyon testes, másfajta mentalitást is látunk, ennek kapjuk egy hihetetlenül tagolt képét. A kötet töréspontjai között ott látjuk '89 decemberét, '90 márciusát (mint a jövőkép megkérdőjelezését). A későbbi, etnikai elosztás a naplóban végig jelen van. 2004. december 5-e is ilyen töréspont, mélyen érintette a szerző nemzettudatát. Ezzel a másik fajta jövőkép is kilyukadt. Megmaradt ugyanakkor a család, megmaradtak a barátok. Virág György nagyon tagolt románságképpel rendelkezik. Ezt megérteni kell inkább, mint értékelni. A csomópontok sokasága, a menni vagy maradni kérdésköre, a saját pozíciója a hatalommal szemben, az RMDSZ-en belüli belső konfliktusokból való kihátrálás, a románsághoz való viszony egyaránt helyet kap a kötetben. Nem az ellentéteket hangsúlyozza, hanem a különbségeket. Mindezt tetézik a kicsi és érdekes történetek (például a Bolyai líceum visszaszolgáltatása). Ismeretei tanulsággal szolgálnak, a kulcskérdés: egy közösség akkor nem veszíti el lényeglátó képességét, ha rendben van az önismerete.
A kötet méltatója, dr. Szili Katalin, a magyar Országgyűlés független képviselője hozzátette: – Úgy érzem, mindig hazajövök Vásárhelyre: sok barátom van itt, közöttük Virág György is. 555 kilométeren keresztül azon gondolkodtam, hogy méltó vagyok-e arra, hogy erről a könyvről szóljak. Személyes történetünk akkor kezdődött, amikor ezt a naplót ő befejezte, 2004 júniusában. Ez mindannyiunk 16 esztendeje. Nagyon felemelő volt számomra, hogy a Magyar Köztársaság legmagasabb kitüntetését házelnökként nyújthattam át neki, vagy az az alkalom, amikor letette a magyar állampolgársági esküt. Írt erről a szellemi közösségről, pezsgésről, ami Marosvásárhelyt jellemezte. Számomra Virág György az erkölcsi tisztaság, a mérték. A tiszta mondatai, megfontolt gondolatai. Levélváltásainkból talán az utóbbi hét esztendőt is feleleveníthetjük. Túl vagyunk december ötödikén, talán azt is megérjük, hogy a nemzeten belül nem a megosztók lesznek többen. Én is ezen dolgozom. A szerző tartásossága példa. Közös jelen és közös jövő – számomra ezt jelenti Virág György naplója. Kívánok neki vasakaratot, ezüst hajat, aranylakodalmat.
Az est végén a szerző szólalt fel közönsége előtt. – Mi indított el a naplóírás útján? 1989. december elseje. Eleinte neveket sem mertem írni, később lazult bennem a félelem. Bárdi Nándorral is akkor találkoztam először, egyetemistaként hozta-vitte azokat a leveleinket, amelyeket nem szándékoztunk a Securitate kezére juttatni. '89-ben már egyre bátrabban írtam a naplót egy nagy füzetbe, többször éjszaka avagy hajnalban. Volt, amikor összefoglalót írtam, egyébként napról napra vezettem. Fegyelem, ambíció kellett hozzá. A 2000-es évet például emlékezetből írtam meg, a kötetben a személyes, családi jellegű dolgokat is benne hagytam. A könyv nem emlékirat, mert az események ideje alatt íródott, az eredeti naplót lefényképeztük és a levéltárban helyeztük el. Megírását erkölcsi kötelességemnek éreztem, mert tudtam, hogy a pályám olyan esély volt, amely nagyon keveseknek adatik meg – zárta az estet a szerző, majd a hagyományos dedikálás következett.
Nagy Botond
Virág György: Napló /Pro-Print Kiadó, Csíkszereda, 2011/ Népújság (Marosvásárhely)

„Gyanús” régészeti feltárások Erdőfeleken
Huszonkét XIII. századi sírt tártak fel a régészek az erdőfeleki ortodox templomban. Alexandru Simion, a Román Tudományos Akadémia kutatójának elmondása szerint négy sírban valószínűleg egyházi főméltóságok nyugszanak – írja a Mediafax hírügynökség.
A március 14-én kezdődött ásatáson az Erdélyi Történeti Múzeum régészei, egyetemi hallgatók, valamint a Román Tudományos Akadémia és a Hieronymus Kulturális Egyesület szakemberei vettek részt. Alexandru Simion elmondta: az említett négy sírt téglasor fedte, illetve ezek fejéhez egy-egy téglát helyeztek, a szerzetesek és főpapok esetében használatos temetkezési rítusnak megfelelően. A sírokban felfedezett maradványokat a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) és az Akadémia közös projektje keretében Kolozsváron vizsgálják majd: a várakozások szerint a DNS-minták hasznos információkkal szolgálhatnak az elhunytak életkoráról, magasságáról, súlyáról, betegségeiről, amelyek a környék korabeli lakosságának hasonló jellemzőire utalhatnak – olvasható a híranyagban. Simion úgy vélte, a sírok egy korábbi templom létével is összefüggésbe hozhatók, így az ásatások – amelyeket a nyáron folytatni akarnak – azt bizonyíthatják, hogy már 1300 előtt éltek románok e területen.
Adrian Andrei Rusu, a kolozsvári Archeológiai és Művészettörténeti Intézet középkorra és kora-újkorra szakosodott régész szakembere a lelettel kapcsolatban lapunknak elmondta: az intézetet nem vonták be a kutatásba, annak ellenére, hogy ő maga is végzett már korábban ásatást az említett templomnál. A régész szerint semmiképpen nem helytálló az erdőfeleki templommal kapcsolatos azon feltételezés, miszerint azt Ştefan cel Mare alapította volna. Adrian Andrei Rusu kiemelte: a magyar királyság területén való templomalapításnak egyértelműen maradt volna bizonyítéka a forrásokban, de mindössze egy bojár nevéhez kötődő könyvadományról tudni. Mint elmondta, a jelenlegi, XV. századi templom helyén valószínűleg egy XIV. századi fatemplom állhatott, amely a maga során egy Nagy Lajos által adományozott privilégiummal függ össze, aki erdőn átvezető utak védelmét bízta a helybeliekre. A régész továbbá felvetette a kérdést: milyen eredményre vezethet a tervezett DNS-vizsgálat, ha a mintákat nincs mivel összehasonlítaniuk? Szabadság (Kolozsvár)

Nagyenyed – Besúgói jelentések dr. Borbáth Károly történészről
Szécsi Antal könyvét mutatták be az Áprily-esten
Szécsi Antal, a vargyasi iskola nyugalmazott igazgatója 2008 áprilisában ugyancsak a Magyar Közösségi Házban mutatta be dr. Borbáth Károlyról írott első könyvét („…Maga-felejtő sorsunk halk tudója…” Székelyudvarhely, 2008.). Borbáth kilenc éven át (1968-1977) munkálkodott a Bethlen Dokumentációs Könyvtár könyvtárosaként: nemcsak páratlan emlékező tehetségével, rendkívüli tudásával, a történelmi igazsághoz való feltétlen és következetes ragaszkodásával, hanem emberi, könyvtárosi nyitottságával, segítőkészségével is kitűnt. Egy dologban tudták megakadályozni: nem tudta kiírni magából azt a rendkívüli tudásanyagot, amellyel rendelkezett. Nem olyan idők vannak – mondta.
Itt Nagyenyeden Sütő András szavaival a besúgókat „szolgálatos füleknek” neveztük. Akkoriban nagyrészt sejtettük kilétüket. Voltak köztük tanárok, diákok, egyszerű enyedi polgárok. Akik még élnek, most is itt vannak. Áldozatok, tudatlanok vagy csak gyenge gerincű emberek? A 70-es években valahol keményen, „erős kötéllel” ragadták meg őket, ők pedig nem voltak elég erősek ahhoz, hogy elszakítsák bilincseiket. Jelen találkozón is kiderült, hogy egyik fő célpontjuk éppen a tudós-könyvtáros volt. A 90-es években alkalma nyílt egyikükkel beszélgetni az utcán: félelmeiről számolt be, és intett, vigyázzunk, mit teszünk. Éppen akkor alapítottuk érdekvédelmi szervezetünket. Most a márciusi Áprily-plakát megjelenése után véletlenül csaknem ugyanott találkoztunk. Riadt szemek! Megint fél: „meglátja, bosszút állnak” – mondja. Több mint két évtizeddel szabadulásunk után vajon ők is szabadok? Vagy továbbra is rabok, mert még nem számoltak el saját lelkiismeretükkel?
Sikerült hozzáférni az anyagokhoz
A rendezvényen Józsa Miklós házigazda minőségében üdvözölte a vendéget. Szécsi Antal következetes, türelmes, szerény és kitartó ember. Ilyen szempontból olyan, mint könyveinek főhőse. Második könyvéért is végigjárta a tövises utat. Az első elutasítás után nem torpant meg. Mircea Dinescu személyében komoly támogatója akadt. Az újabb próbálkozásra 3–4 hónap múlva érkezett meg a pozitív válasz: megtalálták a dossziét, és rendelkezésére bocsátják. Antal István parlamenti képviselő közjegyzői felhatalmazással segített abban, hogy az 502 oldalas anyag másolata eljusson az íróhoz. Előkerült még egy 227 oldalas anyag a lehallgatásokról, amit CD-n kapott meg, és ezt is beépítette új könyvébe. A kötetet jórészt saját költségén adta ki, de végül akadtak támogatók. A kiadó (az Udvarhelyszéki Kulturális Egyesület, a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont) abban is segítette, hogy 2011. január 13-án, amikor Borbáth Károly 85 éves lett volna, jeles gesztusként 150 példányt időben és előzetesen kinyomtattak a könyvéből. Vargyason, Székelyudvarhelyen, Székelykeresztúron nagy érdeklődésnek örvendett a könyvbemutató. Más vidékekről is érkeztek részvevők.
Szécsi Antal csendesen, minden pátosz nélkül beszélt a könyvről. A dosszié átvételének az volt a feltétele, hogy személyek elleni támadásra nem használhatja fel, ez egyébként sem állt szándékában, hiszen, mint mondta, nagyon vitatható, hogy ki milyen következmények miatt válik besúgóvá. Érdekes módon az iratok nem tartalmaznak jelentéseket a kolozsvári éveiről, ahol egyetemi katedrája volt, de az első figyelmeztető átirat 1969-ben Nagyenyedre éppen onnan érkezik. Itt, a kisvárosban aztán bőségesen foglalkoztak a nagy tudású könyvtárossal: 25 fedőneves informátort szerveztek be, továbbá hármat Kolozsvárról, hatot Torockószentgyörgyről, kettőt Aradról és egyet Tordáról. Ők azon dolgoztak, hogy mindent megtudjanak róla. Ehhez hozzájárult még az is, hogy lehallgató készüléket helyeztek el a könyvtárban, lehallgatták telefonbeszélgetéseit, elfogták leveleit. A kollaboránsok, akiknek fedőneveit közli a szerző, sokszor semleges vagy éppen pozitív módon írtak Borbáth Károlyról. Egyik informátor idézi a szavait: „A történelem egy tudomány, de lehet így is, úgy is írni. Biztos forrásokra van szükség és dokumentumokra, sok kutatásra…. A polémiának nincs helye az objektív kutatásban. A dokumentumoknak van szavuk.” A könyv olvasása közben kiderülnek álmai, véleményei, kapcsolatai és állítólagos bűnei. A jelentésekben sok érdekes beszélgetés és látogatás szerepel. Igazából nem támasztják alá a hármas vádat, amelyet megfogalmaztak ellene: nacionalista, soviniszta, irredenta, és nem tartja be a könyvtári szabályzatot. A Szekuritáté egyik tisztje írásban is elismeri, hogy a vádak nem dokumentáltak („nu este documentat”).
Humoros epizódok
A humor sem hiányzott az előadásból. Kutatóként dolgozott Kolozsvárott, s egy alkalommal hazatérőben sajátos történelmi elméletéről elhíresült kollégája, aki fiatal korában a magyar fővárosban tanult, így fogadta: „na, Karcsikám nekem mit hoztál Budapestről?” A válasz nem késett: egy újságot, amely azt írja, hogy D. Szilárd március 15-én Budapesten elszavalta a Talpra, magyar!-t. Szécsi Antal egy kis büszkeséggel említi, hogy igazgatósága idején védőpajzs alatt volt Borbáth Károly, és jelentések sem érkeztek ellene.
Az előadás végén Nagy Miklós Kund hangfelvételét hallhattuk, amelyen Borbáth Károly többek között Apáczai Csere Jánosról is beszél, majd filmvetítés következett. Spontán beszélgetés alakult ki a nagyrészt idős közönség sorai között. A beszélgetésben részvett dr. Csávossy György, valamint Józsa Miklós és Simon János, a kollégium volt igazgatói, akik személyesen is ismerték Borbáthot. Kiderült, hogy csak cetlikre, vonatjegyekre jegyzetelt, aztán másnap reggel az adatokat memorizálta, a „papírkákat” pedig eldobta. Élmény volt vele dolgozni, az volt a bűne, hogy jó magyar ember volt és kitűnő történész – mondták el róla kortársai. Szóba került rejtélyes halála is, amelynek hivatalos verziója, hogy szénmonoxid mérgezésben hunyt el, de többen azt állítják: nem lehet kizárni, hogy ehhez hozzájárultak.
Szécsi Antal könyve most először nyújtott betekintést a 70-es évek nagyenyedi besúgói tevékenységébe. Borbáth Károly ennek és az akkori politikának volt az áldozata. A pozitív vélemény, amely emberi magatartásáról, tudásáról, munkásságáról maradt fenn, azt bizonyítja, ami az Áprily-est egyik pillanatában elhangzott: a közösség elismerése sohasem marad el.
BAKÓ BOTOND. Szabadság (Kolozsvár)

Szászfalvi az egyházpolitikáról tárgyalt Bukarestben
Az egyház-politikai tapasztalatok kölcsönös átadásáról, a romániai magyar történelmi egyházakat érintő restitúciós folyamatról, a magyarországi román ortodox egyház helyzetéről, valamint a csángómagyarok anyanyelvű pasztorációjának kérdéseiről tárgyalt az elmúlt napokban Bukarestben Szászfalvi László, az egyházi, a nemzetiségi és a civil kapcsolatokért felelős magyar államtitkár.
Szászfalvi László az MTI érdeklődésére pénteken kifejtette, hogy látogatásának kettős célja volt. Az egyik: folytatni kívánta a Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes által megkezdett párbeszédet Daniel ortodox pátriárkával, felvette a kapcsolatot az egyházi ügyekben illetékes román kollégájával, Adrian Lemenivel. Ez utóbbival véleményt cserélt az állam és az egyház kapcsolatrendszeréről, s mivel most folyik Magyarországon az új egyházi törvény előkészítése, a magyar államtitkár tapasztalatokat is kívánt szerezni ebben a témában. A látogatás másik célja a magyar történelmi egyházak szerepének az erősítése volt a romániai társadalom életében, a magyar nemzeti közösség megőrzésében, mondta Szászfalvi László.
Az államtitkár a találkozókon nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy a magyar történelmi egyházakat érintő restitúciós folyamatot felgyorsítsák Romániában. Biztosította ugyanakkor Daniel pátriárkát arról, hogy az előkészítés alatt lévő magyarországi új egyházi törvény – amelyet remélhetőleg még ebben az évben elfogadnak – a történelmi kategóriába fogja sorolni a magyarországi román ortodox egyházat. Az államtitkár Francisco-Javier Lozano apostoli nunciussal és Ioan Robu római katolikus érsekkel folytatott tárgyaláson áttekintette a kisebbségben élő magyar egyházak problémáit, ezen belül a csángómagyarok anyanyelvi pasztorációjának a kérdését is.
Az államtitkár a Boc-kormány magyar tisztségviselőivel főleg az egyházak kulturális, szociális és egészségügyi tevékenységéről folytatott eszmecserét. Szászfalvi utalt a magyar kormány által idén elindítandó egyházi, egyház-politikai programokra, amelyek a legkülönbözőbb területeken próbálják segíteni a romániai magyar történelmi egyházak munkáját. Ezek közé sorolta az oktatási, a nevelési, valamint az ifjúsággal foglalkozó programoknak, illetve egy egyházi szórványprogramnak a támogatását, akárcsak az egyházak szociális és karitatív munkáját szolgáló támogatást. Kelemen Hunor kulturális és örökségvédelmi miniszterrel az egyházi műemlékek, illetve az egyházi örökség megvédésének, felújításának közös programjáról beszélt az államtitkár. Mint elmondta, e témában a két kormány hamarosan egyeztetni fog. Krónika (Kolozsvár)

WikiLeaks: Verestóy Attila a „helyi kiskirályok” között
Románia legerősebb oligarcháiról és helyi kiskirályairól szól az Egyesült Államok bukaresti nagykövetségének egy 2007-es bizalmas távirata a Hotnews szerint. A WikiLeaks által kiszivárogtatott táviratban többek között Dinu Patriciu, Dan Voiculescu, Sorin Ovidiu Vântu, Verestóy Attila neve szerepel.
A bizalmas minősítésű távirat egy jelentést ismertet, amelynek címe: Pénz és politika. Valójában kié Románia?, Az elemzés rangsorolja az öt legfontosabbnak tartott romániai oligarchát: Dinu Patriciu, Dan Voiculescu, Sorin Ovidiu Vântu, Ioan Niculae és Gigi Becali.
Helyi kiskirályokként mutatja be a dokumentum Verestóy Attilát, Viorel és Ioan Miculát, valamint Iulian Dascălut.
„A romániai rendszerváltásból, az azt követő vállalati privatizációból hatalmas hasznot húzott egy kis csoport, amely kapcsolatban állt a kommunista rendszer bukása után hatalomra került rezsimmel és/vagy a mindenhol jelen levő Szekuritátéval. E személyek egy része a szekuritátés karrierje során szerzett információkat és kapcsolatokat használta vagyonszerzésre, míg mások egykori szekustisztek szolgálataira támaszkodtak” – írja a távirat bevezetőjében Mark Taplin, aki 2007-ben a bukaresti amerikai nagykövetség helyettes vezetője volt.
„Miközben 1989 után több tucat helyi kiskirály jelent meg, nagyon befolyásos személyek kis csoportjának továbbra is jelentős hatása volt a romániai politikára. E személyek egyike sem kapcsolódik kizárólag egyetlen párthoz, akkor sem, ha ők maguk párttagok. Többen kapcsolatban állnak az egykori Szekuritátéval vagy titkosszolgálati emberekkel, és a tulajdonukban levő médiatrösztökön keresztül érvényesítik személyes érdekeiket” – folytatja Mark Taplin.
Taplin megjegyzi: a jelentést az amerikai Indiana Egyetem végzős hallgatója, Jeremy Stewart készítette, aki nyári gyakorlatát az Egyesült Államok bukaresti nagykövetségén végezte.
A dokumentum a Rompetrol Group főrészvényeseként és elnökeként, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) egyik prominens képviselőjeként beszél Dinu Patriciuról. Patriciu ellenőrzése alatt tartja a PNL felső vezetését, közel áll Tăriceanu miniszterelnökhöz és több szálon képes befolyásolni a kormányzatot. Patriciu egyike volt azoknak a politikusoknak, akik 2003-ban az összeférhetetlenség törvénye alapján az üzleti szférát választotta a parlamenti mandátum helyett. Több PNL-politikus Patriciu anyagi támogatásának köszönheti karrierjét. A 2004-es parlamenti választások idején Patriciu a PNL egyik fő anyagi támogatója, hivatalosan 23 ezer dollárt, valójában azonban sokkal több pénzt juttatott a pártnak, áll a jelentésben. Emellett a Szociáldemokrata Pártot (PSD) is legalább 60 ezer dollárral támogatta a kampányban, mivel szorgalmazta a liberálisok és a szociáldemokraták szövetségének létrehozását. Azt is megemlíti a jelentés, hogy Patriciut 2005-ben letartóztatták a Petromidia kőolajfinomító privatizációja ügyében.
Dan Voiculescu szenátor a Konzervatív Pártot (PC) vezeti, a Grivco cégcsoport többségi tulajdonosa, ellenőrzése alatt áll az Intact Media Group. 2006-ban hivatalosan szekus-kollaboránssá nyilvánították, fedőneve Felix volt, írja a jelentés. 1989 előtti pozíciója azt sugallja, hogy magas rangú szekustisztként dolgozott. Băsescu ellenfele, az államfő tisztségből való felfüggesztésének egyik kezdeményezője. 2007-ben pénzmosással vádolták meg. Voiculescu pártjának legfőbb feladata a jelentés szerint az, hogy saját üzleti érdekeit védelmezze.
Sorin Ovidiu Vântu, noha állítása szerint jobboldali meggyőződésű, nincs közvetlen kapcsolatban egy bizonyos párttal, ehelyett minden alakulatot befolyásolni kíván. Vântu privatizációs jegyekkel üzletelve tett szert vagyonára, az ehhez szükséges információkat szekustisztek hálózata szállította neki. 2000-ben az általa irányított befektetési alap – egy piramisjáték – összeomlott, 400 millió dolláros kárt okozva mintegy 300 ezer embernek. Tanácsadója volt Mircea Geoanănak, de kapcsolatban áll Sebastian Vlădescuval, Varujan Vosganiannal, barátságot ápolt Radu Timofte időközben elhunyt titkosszolgálati vezetővel. Liviu Luca szakszervezeti vezetőn keresztül a romániai szakszervezetekre is befolyása van. Hatalma a tulajdonában levő Realitatea hírtelevíziónak is köszönhető, állítja a jelentés.
Ioan Niculae, az ASIROM biztosítótársaság és az Astra kőolajfinomító tulajdonosa a dokumentum szerint minden nagyobb párttal és minden kormányzattal jó viszonyt ápolt, korábban a PSD egyik fő anyagi támogatójaként tartották számon, 840 ezer dollárt juttatott a szociáldemokratáknak. Kapcsolatban áll magas rangú SRI-tisztekkel is.
Gigi Becali vagyona apja kétes juh-üzleteiből származik, a nevéhez fűződik egy számára hatalmas hasznot hozó, rendkívül vitatott telekcsere a védelmi minisztériummal. Kapcsolatban áll a szociáldemokrata Viorel Hrebenciuc-kal, de Traian Băsescu államfővel is
A helyi kiskirályok között említi az amerikai jelentés Verestóy Attila RMDSZ-szenátort, a szövetség „fő anyagi támogatóját”. Verestóy az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője és a SRI tevékenységét felügyelő parlamenti bizottság alelnöke. 1989 előtt a vegyészi végzettségű Verestóy egy Elena Ceauşescu által vezetett kutatóintézetben dolgozott. 2007-ben az Atac című lap egy egykori szekustisztet idézett, aki szerint Verestóyt szülővárosában, Székelyudvarhelyen beszervezte a Szekuritáté, noha az átvilágító testület 2006-ban közölte: a politikus nem működött együtt a Szekuritátéval. Vagyona 1990-től a Hargita megyei fűrészáru-iparból és tőzsdei portfóliójából táplálkozik. Megemlíti a jelentés azt is, hogy Verestóy volt a fő tulajdonosa annak a Hungastro társaságnak, amellyel az egészségügyi minisztérium 7 millió dolláros, kórházi szolgáltatások nyújtására vonatkozó szerződést ajánlott, miután a közbeszerzési eljárás legfontosabb ajánlattevőjét technikai alapon kizárták. Arról is szól a dokumentum, hogy Verestóy vélhetően részt vett egy „insider trading” típusú spekulációban a tőzsdén, mivel olyan részvényekkel folytatott tranzakciókat, amelyekre egy elfogadás előtt álló törvény vonatkozott. A távirat megjegyzi, hogy a helyi kiskirályok befolyása megváltozott a 2004-es parlamenti választások után, valamint a 2007-es kormányváltást követően.
Verestóy Attila hétfőn újságírói kérdésre válaszolva kijelentette: semmi újdonság nincs a WikiLeaks által kiszivárogtatott táviratban, amely az akkori sajtócikkekből szemléz. Krónika (Kolozsvár)

Dokumentumfilm nagykárolyi gróf Károlyi Lászlóról
Valódi időutazáson vehetnek részt azok, akik megtekintik Bicskei Éva rendező és Móczán Péter producer dokumentumfilmjét. A birtok nem a tiéd...! című alkotás főszereplője az idén 80. életévét betöltő nagykárolyi gróf Károlyi László.
filmet a gróf és felesége jelenlétében a hétvégén Nagykárolyban is bemutatták. A magyarországi Fóton született és a 90-es évek közepén hazaköltözött nemes életútját kíséri végig a közel egyórás alkotás. László gróffal sétálva megtudhatjuk, milyen neveltetést kapott a két világháború közötti Magyarországon, milyen nehezen végezte el a bécsi középiskolát, mert a családja vagyonát államosították, és nemhogy pénzt, de még levelet sem kaphatott az otthoni szeretteitől.
A filmet nézve végiglátogathatjuk az egykori Károlyi-birtokot, valamint a család ősi kaplonyi temetkezési helyét, illetve a nagykárolyi és a fóti kastélyt. A film arról is beszámol, hogy a fóti kastély a Károlyi család történetét bemutató tárlatnak ad helyet. Itt látható többek között az az íróasztal is, amelyen gróf Károlyi Sándor aláírta a Rákóczi-szabadságharcot lezáró szatmári békét. A dokumentumfilm a magyar történelem olyan korszakairól ad hiteles képet, amely a könyvekből nem, vagy csak részlegesen ismerhető meg. Épp ezért László gróf és hitvese, Károlyi Lászlóné, született Dálnoky Kenyeres Erzsébet előszeretettel fogadnak fóti otthonukban iskolai csoportokat, érdeklődőket, és személyesen vezetik őket végig a tárlaton, amelynek legértékesebb részeit a család által alapított sátoraljaújhelyi kórház pincéjéből sikerült kimenteniük.
Az általuk létrehozott Fóti Károlyiak Alapítvány megpróbálja a család még menthető kulturális örökségét továbbhagyományozni, ezért többek között odafigyelnek az ősi kaplonyi temetkezési kripta és a család nagykárolyi kastélyának sorsára is. Károlyi László felesége, Erzsébet asszony emellett számos jótékonysági és kulturális tevékenységet irányít. A filmben elhangzanak László gróf édesapjának szavai: „Amikor megkérdeztem édesapámat, hogy az a hatalmas birtok egyszer mind az enyém lesz-e, azt felelte nekem: nem a magáé, maga csak adminisztrátora lesz annak.
Ez a nemzetünké, és meg kell őriznünk azt az utókornak” – emlékezik vissza a gróf, aki vallja, az embernek családjáért és népéért kell küzdenie és dolgoznia élete utolsó percéig. A film nagy részét Nagykárolyban, Kaplonyban, Fóton és a Zempléni-hegységben forgatták 2010 nyarán. „Filmünk a Károlyi család gazdag történetén keresztül évszázadok történelmét hozza emberközelbe, és olyan filozófiai kérdésekre is választ kaphatunk, hogy miben állt és áll a nemesi lét, vagy hogy mit is kezdhetett élete során egy nyolcvan felé járó férfiú olyan ősökkel, mint a szatmári békeszerződést aláíró Károlyi Sándor, a tudományos akadémiát alapító Károlyi István vagy az »őszirózsás« Károlyi Mihály” – vallják a filmről az alkotók.
Végh Balázs. Krónika (Kolozsvár)

Tőkés: számoljanak el! Kelemen: állunk elébe!
Éles hangon bírálta Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke az RMDSZ-t egy nappal azután, hogy a következő hetekben esedékes EMNT–RMDSZ-találkozóról tárgyalt Kelemen Hunor szövetségi elnökkel.
Az Európai Parlament alelnöke tegnapi nagyváradi sajtótájékoztatóján kijelentette: az RMDSZ erdélyi magyar közösségnek kijáró összes romániai és magyarországi költségvetési forrás fölött „teljesen egymaga diszponál”.
Azt szorgalmazta, hogy a magyar kormány Budai Gyula elszámoltatási kormánybiztos hivatalán belül egy határon túli elszámoltatási kormánymegbízottat is nevezzen ki, aki hivatott volna a külhoni támogatási pénzek felhasználásának kivizsgálására. A magyar állam adományából származó nevelési-oktatási támogatás elosztásának „eddigi monopóliumát” szerinte az RMDSZ, alig leplezett módon, saját választási kampánycéljaira használta fel.
Kelemen Hunor tegnap elutasította Tőkés vádjait. „Nem használtunk fel anyaországi támogatásokat kampánycélokra, minden egyes forinttal és lejjel el tudunk számolni” – jelentette ki az ÚMSZ-nek a szövetségi elnök. Tájékoztatása szerint a román és a magyar illetékes szervek évente ellenőrzik az RMDSZ által elköltött költségvetési pénzeket, és soha semmilyen kifogásuk nem volt.
„A jelenlegi magyarországi kormányzat is tartott már ellenőrzést. Külön kiemelték, hogy a nevelési-oktatási támogatás elosztásakor körültekintően jártunk el” – mondta Kelemen. A politikus szerint Tőkést évek óta egy nagyváradi beruházás bosszantja. „Aki százmillió forintokat kap a magyar államtól demokrácia-központok létrehozására, annak jobb dolga is lehetne, mint nem létező pénzügyeket keresni az RMDSZ-ben” – tette hozzá.
Kelemen Hunor megerősítette: meghívta Tőkés Lászlót a kolozsvári Mátyás-szobor hétvégi hivatalos átadására. „Ezt a történtek ellenére sem bántam meg. A kolozsvári eseménynek nem a kirekesztésről kell szólnia” – jelentette ki. Hozzátette, vasárnap egy majdani EMNT–RMDSZ-találkozóról is egyeztetett Tőkés Lászlóval. A találkozó időpontja nem ismeretes.
Tőkés László sajtósa, Demeter Szilárd lapunknak elmondta, az EMNT elnöke elfogadta a meghívást a hétvégi kolozsvári szoboravatóra, az eseményen beszédet is mond.
Cs. P. T. Új Magyar Szó (Bukarest)