Van ok a reménykedésre – Húsz évről, püspöki szolgálatról egy esetben
A pusztai vándorlás útjának felén elnevezéssel tartottak pénteken fórumot Nagyváradon. A református püspöki palota díszterme színültig megtelt a rendezvényre, amelyen TŐKÉS LÁSZLÓ mintegy búcsút vett a várostól, a királyhágó-melléki egyházkerülettől annak apropóján, hogy nemrégiben az Európai Parlament alelnöki tisztségébe választották meg. Az eseménnyel – amint mondta – köszönetét fejezte ki a támogatásért. Egy vetített filmben, majd a helyszínen készített interjúban szólt az elmúlt húsz esztendőről, mely alatt püspökként tevékenykedett Váradon, beszélt ennek sikereiről, kudarcairól és a jövőről is.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) védnökségével a Pro Universitate Partium Alapítvány szervezte est kezdetén Hermán János előadótanácsos köszöntötte az egybegyűlteket. A KREK főgondnoka, Kovács Zoltán az eltelt húsz évet elemezve beszámolt az egyházkerület strukturális átszervezéséről, újjá-, illetve megteremtésének mikéntjeiről. Beszélt a kezdetekről, amikor is „a bibliai pusztához hasonlatos állapotok uralkodtak a KREK-ben”. Szólt a vezetőről, Tőkés László püspökről, aki csapatával egységbe kovácsolta a darabokban lévő egyházkerületet. A folyamatot megfékezni akarókról is beszélt. Tolmácsolta az egyházkerület jelenlegi püspökének, Csűry Istvánnak az üdvözletét, aki nem lehetett jelen az esten. Megköszönte Tőkés eddigi tevékenységét, és ennek folytatását kívánta, valamint további támogatásukról biztosította. Ezt alátámasztva a sokadalom felállva tapsolta meg az EP-alelnököt.
Mindössze tíz perc állt rendelkezésére Tolnay István előadótanácsosnak, a Partiumi Keresztény Egyetem Vezető Tanácsa ügyvezető elnökének ahhoz, hogy összegezze az egyházkerület oktatásügyi teljesítményét. Amint rámutatott, e témában is – a temesvári események szellemében – mindig kezdeményezni akart és tudott a KREK. Az egyházi oktatás visszaállítása a Sulyok István Főiskola létrehozásával kezdődött, ez teljesedett ki előbb a PKE létrehozásában, majd az ökumenikus keresztény egyetem akkreditálásában. Utóbbi tulajdonképpen azt is jelenti, hogy a Bolyai Egyetem megszüntetése óta az első önálló magyar felsőoktatási intézmény jött létre Romániában. Persze szólt a többi egyházi intézményről is, az óvodákról, iskolákról, amelyekben összességében háromezren tanulnak.
A Duna Televízió Gergely Gizella váradi tévés által készített félórás nagyinterjúját vetítették le ezután. Tőkés László püspöki szolgálatának közel két évtizedére tekintett vissza ebben. A képkockák után az előszóé volt a főszerep. Rendhagyó sajtóbeszélgetésben faggatta a leköszönt püspököt, az EP alelnökét lapunk főszerkesztője, Dénes László, a Harangszó főszerkesztője, Fábián Tibor, a Krónika főmunkatársa, Gazda Árpád és a Bihari Napló főszerkesztője, Rais W. István.
Számos kérdést tettek fel az újságírók, a válaszokból összességében kibontakozott mind a személyiség rajzolata, mind a korszak képe meghatározó alakjának szemszögéből, és a jövővel kapcsolatos mikéntekről is szó esett. Mindjárt az első kérdésekre, Gazda Árpádéra válaszlova Tőkés elmondta, hogy nagy alázatra késztette a püspöki szolgálat. Fábián Tibor kérdésében visszautalt a címbeli képre, s arra volt kíváncsi, hogy az egyház mennyire fáradt bele a vándorlásba a táv felénél. Az is megtörténhet, hogy mindössze álmodunk az ígéret földjéről – szemléltette az interjúalany válaszában, hogy korántsem biztos, siker koronázza-e a küzdelmeket. Szólt arról, hogy a kifárasztásra már a legelejétől fogva törekedtek. Ezzel magyarázta azt, hogy a húsz év alatt, noha sokat sikerült elérnie az egyháznak, a romániai magyarságnak, összességében nem azt hozta a korszak, amit reméltünk. A taktika eredményeként szétforgácsolódtak erőink, mindazonáltal a táv felénél kedvező előjeleket is mutatkoznak – biztatott Tőkés. Honnan az energiája? – tudakolta Rais W. István. Az EP-képviselő, -alelnök kifejtette, hogy nem herkulesi az ereje, inkább gyengeségének tudatában képes harcolni, a hite ad erőt. „Az aratnivaló sok, a munkás kevés” – vázolta a szomorú közállapotokat Tőkés Gazda egy újabb kérdésére felelve. Mind a hitet, mind a szürkeállományt ritkította a kommunizmus a kontraszelekciójával.
A Reggeli Újság főszerkesztője aktuálpolitikai kérdéssel nyitott, s mint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökétől tudakolta, hogy miért nem egyeztek meg semmiben az RMDSZ-szel az aznapi kolozsvári találkozón. Holott formális gyűlésnek gondolták, majdhogynem teljes szakításba fulladt a gyűlés – árulta el Tőkés –, mindazonáltal legalább a folytatásban sikerült megállapodniuk. A kérdések sorában újra Dénes Lászlónak válaszolva elmondta, hogy az Európai Unióban egyenrangú partnerek vagyunk magyarként, azaz van ok a reménykedésre.
Záró momentumként Tőkés László kifejtette, hogy a rendezvénnyel – amely visszaemlékezés püspökké választásának huszadik évfordulójára is – köszönetét akarta kifejezni a közösségnek. A Szózat eléneklésével fejeződött be az est, a jelenlévők az előcsarnokban kiállított képeket nézegetve a két évtized fontos eseményeibe csöppenhettek vissza.
Megyeri Tamás Róbert
Reggeli Újság (Nagyvárad)

EMEF: elvi nézeteltérések
Ahogy azt egy héttel korábban Markó Béla RMDSZ-elnök előre megjósolta, az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum (EMEF) hétvégi, Marosvásárhelyen megtartott ülése „veszekedősre” sikeredett. A bukaresti események miatt (alkotmánybírósági döntés a nyugdíjcsökkentésről és kormányhatározat az áfaemelésről – szerk. megj.)
Markó Béla röviden csak annyit mondott, hogy „a Sapientia akkreditációjának felgyorsítása mellett beszélgettünk a Kulturális Autonómia Tanács (KAT) létrehozásáról, de nem tudtunk mindenben megállapodni, így a tárgyalást folytatjuk majd, ha hamarabb nem, akkor július 24-én Tusnádfürdőn, egy nyílt EMEFülésen”. A másik oldalt Tőkés László, az EMNT elnöke képviselte, aki elmondta, míg Kolozsváron, a Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes jelenlétében megtartott tanácskozáson csak néhány formai és tartalmi kérdésben jelentkeztek nézetkülönbségek a KAT megalapításával kapcsolatban, addig Marosvásárhelyen az elvi ellentétek is felszínre kerültek.
„Az RMDSZ azt szeretné, hogy a KAT az RMDSZ intézményeként működjön, amelyben az EMNT 25 százalékos arányban részesülne a helyekből” – tette hozzá az EP-alelnök. Szerinte azonban ez az intézmény az egész romániai magyarságé kell legyen, nem csak az RMDSZ-é.
Tőkés azt is fájlalta, hogy alig egy héttel Semjén Zsolt látogatása után „újraindul a verespataki projekt”, és „nem lesz székelyföldi régió” típusú kijelentések születnek. „Meg is kell üzennünk Semjénnek, akárcsak Orbán Viktornak, hogy ez így nem fog menni. Elég volt a kirakatpolitizálásból” – méltatlankodott Tőkés, miközben az RMDSZ-es miniszterek a bukaresti visszautat készítették elő.
Farkas István
Új Magyar Szó (Bukarest)

Kisvárdai díjeső erdélyieknek
Díjkiosztó ünnepséggel és a budapesti József Attila Színház Kétszer vagy fiatal című előadásával véget ért a Magyar Színházak XXII. Kisvárdai Fesztiválja.
Volt nagyon jó és kevésbé jó előadás, sok eső, még több szúnyog és jó hangulat. Bemutatkoztak tehetséges színészek, és láttunk okos rendezéseket. Idén is számos díjat az erdélyiek zsebeltek be – jogosan. A fesztivál utolsó versenynapján a szatmáriak mutatták be a Három nővér című előadást Keresztes Attila rendkívül érdekes, izgalmas rendezésében, kiváló színészi alakításokkal.
Volt nagyon jó és kevésbé jó előadás, sok eső, még több szúnyog és jó hangulat. Bemutatkoztak tehetséges színészek, és láttunk okos rendezéseket. Idén is számos díjat az erdélyiek zsebeltek be – jogosan. A fesztivál utolsó versenynapján a szatmáriak mutatták be a Három nővér című előadást Keresztes Attila rendkívül érdekes, izgalmas rendezésében, kiváló színészi alakításokkal.
A felvidéki Gál Tamás A nagyidai cigányok című fergeteges egyéni műsora mindenkit meggyőzött arról, hogy tehetséges, humorral megáldott színész. A főiskolások versenyen kívül szerepeltek és kiderült, mind az újvidéki akadémián, mind a marosvásárhelyi színi egyetemen néhány nagyon tehetséges fiatal döngeti Thália templomának kapuit.
A díjkiosztó ünnepségen jelen volt George Pataki, New York város volt kormányzója, aki rögtönzött beszéddel üdvözölte a fesztiválon résztvevő művészeket, Kisvárda városát és polgármesterét, ő ugyanis a közelben született. Szülei a kisvárdai katolikus templomban fogadtak örök hűséget egymásnak. Szőcs Géza kulturális államtitkár, a fesztivált záró beszédében megígérte, hogy a magyar állam költségvetésében elkülönített összeget szánnak a határon túli magyar színházaknak. Szombaton este mindenki úgy búcsúzott egymástól: jövőre veletek ugyanitt.
A fesztivál idei díjai és díjazottai
A Magyar Színházak XXII. Kisvárdai Fesztiváljának díjai a szakmai zsűri döntése alapján:
Életműdíj: Halasi Erzsébet, színművész – Nagyváradi Szigligeti Társulat; Életpálya-díj: Kolár Péter, igazgató – Kassai Thália Színház; a Nemzeti Erőforrás Minisztérium díja: A mizantróp – Rendező Bocsárdi László (Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház); a Szülőföld Alap díja megosztva: 20/20, rendező Gianina Cărbunariu Marosvásárhelyi Yorick Stúdió); Liliom – rendező: Victor Ioan Frunză (Csíki Játékszín); Szabolcs–Szatmár–Bereg megye díja: Három nővér – Rendező: Keresztes Attila (Szatmárnémeti Harag György Társulat);
Kisvárda város díja: A dög – Rendező: Kiss Csaba (Marosvásárhelyi Tompa Miklós Társulat); a Nemzeti Kulturális Alap meghívásos pályázatán való részvétel: az Ahogy tetszik előadás alapján a beregszászi Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház; a Kisvárdai Várszínház és Művészetek Háza különdíja: Az ember tragédiája – rendező: Kokan Mladenovic (Újvidéki Színház); A legjobb szórakoztató előadás: Ájlávjú – Rendező: Puskás Zoltán (Temesvári Csiky Gergely Színház);
Legjobb férfi főszereplő: Pálffy Tibor (A mizantróp – Alceste, Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház); Legjobb női főszereplő: Kicsid Gizella (A mizantróp – Céliméne, Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház); Legjobb férfi mellékszereplő: László Csaba (A dög – Pisti – Tompa Miklós Társulat); Legjobb női mellékszereplő: Vincent Natális (Safe House – Mami, Szabadkai Népszínház);
A Duna Televízió különdíja: – portréfilm a Duna TV Kézjegy című sorozatában Magyar Attila, igazgatója – az Újvidéki Tanyaszínház teljesítményének elismeréséül.
Teplánszky Kati-díj – a legígéretesebb fiatal színész – megosztva: Veress Albert és Benedek Ágnes, a Liliom című előadásban nyújtott alakításukért. (Csíki Játékszín); Dr. Oláh Albert, Kisvárda város polgármesterének díja: Gál Tamás – A nagyidai cigányok című előadásáért (Dunaszerdahelyi Epopteia Társulás Műhely).
Simon Judit, Kisvárda
Új Magyar Szó (Bukarest)

Kapaszkodjunk!
Ceauşescu, ha tehetné, most irigykedve nézne fel Traian Băsescura. Nem csak azért, mert kései utódját csupán felfelé tekintve láthatná meg a pokol legmélyebb bugyrából, de azért is, mert a tanítvány túlszárnyalta a mestert. Mert Ceauşescu mindenhez értett, Băsescu azonban mindenhez jobban ért.
Az aranykor megteremtője is mindent egymaga akart irányítani, de azért soha nem oktatta ki például a pincéreket, hogy miként kell felszolgálni, amit viszont Băsescu megtett. Persze számára a kocsmák világa sem teljesen ismeretlen, azt is mondhatnánk, hogy ha Ceauşescu munkahelye az ország volt, akkor Băsescué a vendéglő, hiszen nem egyszer ott döntött fontos kérdésekről asztaltársaival, oppardon, párthíveivel.
Lám, most kidolgozta számunkra az ország védelmi stratégiáját. És ha egy kereskedelmi hajós végzettségét, szakképzettségét tekintve nem is tűnik a kérdés legnagyobb szakértőjének, a végtelen óceánt szelve, majd anvers-i irodájában üldögélve azonban nyilvánvalóan volt ideje elmélkedni az országot érhető kockázatokon, fenyegetéseken és „sérülékenységeken”.
Szerzőségét szerényen csupán azzal jelezte, hogy aláírásával ellátott előszót is írt a 29 oldalas műhöz, amely mindezen csapásoktól hivatott megoltalmazni bennünket, országhajójának utasait – ideértve természetesen a demokrácia látszatáért megtűrt ellenzéki potyautasokat is. Persze utóbbiak azért ne számítsanak luxuskabinra és viharosabb időkben ne nagyon sétáljanak a fedélzeten, mert könnyen a vízbe potytyanhatnak.
Mint egyébként mindazok a radikálisok, irredenták és szélsőségesek, akik most ismét felbukkannak a Romániára leselkedő „főbb kockázatok és fenyegetések” között, miután a Román Hírszerző Szolgálat az utóbbi években mintha megfeledkezni látszott volna róluk. A hajóskapitány azonban elővarázsolta őket tiszti sapkájából. És jó lesz kapaszkodniuk a sajtómogulok kotnyeleskedő firkászainak is – még akkor is, ha számukra csupán (vagy egyelőre?) a sérülékenységek között szorított helyet valahol a hajófenéken. Ám onnan is könnyen átbukhatnak a korláton, ha továbbra is kampányszerűen feketítik be az állami intézményeket. És méghozzá milyen amatőr módon!
Legalábbis az államfőhöz képest, aki miniszterként a saját, elnökként a Tăriceanu kormányát, a parlamenti háromszázhuszonkettőket, az igazságszolgáltatás szerveit és persze a médiát rendületlenül becsmérelte – öv alatti ütésekre szakosodott vérbeli profiként. Traian Băsescu most egyaránt megvédte az országot a kockázattól, fenyegetéstől és sérülékenységtől. Már csak az a kérdés, hogy ki véd meg bennünket Traian Băsescutól.
Bogdán Tibor
Új Magyar Szó (Bukarest)

Semjén: július 19-e előtt összehívják a MÁÉRT-et
A kormány még július 19-e előtt összehívja a Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT), amely hat évig szünetelt - mondta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a magyar polgármesterek VIII. világtalálkozójának második napján, Gödöllőn.
A kereszténydemokrata politikus a találkozón - amelynek hétfői központi témája a határon túli kapcsolatok - hangsúlyozta: a MÁÉRT kitűnően működött a magyar-magyar párbeszéd területén, majd 2004 végén Gyurcsány Ferenc konfrontálódott a határon túli magyar vezetőkkel, s ezután az értekezletet többé nem hívták össze.
Megerősítette, hogy a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát is megtartják, "a kettő ugyanis nem vagy-vagy, hanem is-is". A MÁÉRT aktuális politikai kérdésekkel, míg a KMKF hosszú távú témákkal, stratégiai feladatokkal foglalkozik.
Jelezte még, hogy egységesítik a határon túli magyar támogatásokat, azokat a Szülőföld Alapon keresztül lehet majd igényelni. Ezzel a párhuzamosságokat, a mostani átláthatatlan rendszert kívánják felszámolni.
Semjén Zsolt kiemelte: a jövő felé kell nézni, és a körülöttünk lévő országokkal együttműködésben kell törekedni arra, hogy mindenkinek a helyzete - nemzetiségi téren és életminőségében is - javuljon.
A miniszterelnök-helyettes előadásában a magyar nemzetet három lábú székhez hasonlította: stabilitása az anyaország, a Kárpát-medence határon túli és a nyugati emigráció magyarsága. Ha bármelyik eltörik, kiesik, az egész szék felborul - fogalmazott. Ezért a kormány az egyetemes magyarságban gondolkodik, függetlenül attól, hogy az ország határain belül, a Kárpát-medencében, vagy valahol a nagyvilágban élő magyarokról van szó - fűzte hozzá.
Semjén Zsolt kiemelte: a kettős állampolgárságról szóló törvény lehetővé teszi, hogy a magyarság, amely nyelvében, kultúrájában mindig is egy volt, közjogi formában is megvalósíthassa egységét. Ez talán a legfontosabb identitást jelentő törvény - mutatott rá.
A törvény kapcsán elmondta, hogy bármelyik nagykövetségen vagy konzulátuson, illetve magyar önkormányzatnál be lehet majd adni a kérelmet január 1-től. Ezután gyorsított eljárással, három hónapon belül mindenki megkaphatja az állampolgárságot, ha ő, vagy felmenője a valamikori Magyarország területén állampolgár volt, és valamilyen szinten beszél magyarul.
Mint mondta, megpróbálják jóvátenni azt "a lelki Trianont", amelyet 2004. december 5., a kettős állampolgárságról szóló népszavazás okozott, s javítani a határon túli magyarság helyzetén.
Semjén Zsolt előadásában köszönetet mondott azért, hogy az árvíz sújtotta településen élők segítségére sietett a határon túli magyarság, majd ismertette a kormány 29 pontos gazdasági akciótervét, külön kiemelve a 16 százalékos egykulcsos adó és a családi adózás bevezetését. Mint kifejtette, "ennek lényege, hogy a gyermekek után olyan összegek lesznek támogatásként, amelyek nem is kerülnek az adó hatálya alá".
Amit az emberek a gyermekek nevelésére fordítanak, ahhoz az államnak semmi köze - fogalmazott Semjén Zsolt.
Kitért a bürokrácia csökkentésére is, mint mondta az ország gazdasági helyzete kikényszeríti, hogy bizonyos költségeket le kell faragni. Nem az ápoló és tanárnő bérét kell csökkenteni, hanem a vezetőkét - hangsúlyozta. Szólt arról is, hogy eltöröltek 12 adónemet, például egy ház építéséhez 51 engedély kellett, ennek egyharmadát megszüntették. Egyenes ági örökösödésnél pedig minden adó megszűnt.
A legszegényebb embereket ugyanakkor az államnak meg kell védenie - szögezte le a kereszténydemokrata politikus. Állami eszközgazdálkodási intézet jön létre, azaz az állam a hitelek miatt nehéz helyzetbe került családok lakását megveszi, s az érintettek bérlőként ott maradhatnak. Megtiltják továbbá, hogy a bankok jelzálogot jegyezzenek be lakásra devizahitel esetén - tette hozzá.
Ha Magyarország gazdaságilag is erős, tiszteletben álló ország, ennek pozitívumai a határon túli magyarságra is "átáramlanak" - mutatott rá a kormánypárti politikus.
A miniszterelnök-helyettes előadása végén felhívta a jelenlévő polgármesterek figyelmét arra az előző héten indított kezdeményezésre, hogy minden magyarok lakta települést megkeresnek: küldjenek egy-egy mondatot, amit fontosnak tartanak magukról. Ezeket márványtáblára vésik fel, amelyekből felépül a magyar megmaradás temploma.
A magyar polgármesterek világtalálkozóján - amelynek hétfői napját Gödöllőn vendégeskedő csángó gyermekek dalai nyitottak meg - mintegy 450-en vesznek részt, határon innen és túlról.
A második napon a program szerint előadást tart Szili Katalin volt házelnök, Markó Béla, az RMDSZ elnöke és Duray Miklós, a Közép-európai Területfejlesztési Szövetség tiszteletbeli elnöke. A rendezvényen a résztvevők állásfoglalást fogadnak el.
MTI

Összetartozunk
Legalább két évtizedes adósságot törlesztett május 26-án a Magyar Országgyűlés, amikor óriási többséggel megszavazta a kettős állampolgárság könnyítéséről a törvényjavaslatot. Háromszáznegyvennégy képviselő szavazott igennel, öten tartózkodtak (az MSZP-s Baracskai József, Oláh Lajos, Vitányi Iván, illetve az LMP-s Dorosz Dávid és Szabó Tímea), hárman (Gyurcsány Ferenc, Szanyi Tibor és Molnár Csaba) ellene voksoltak, és olyanok is akadtak, akik elkéstek a szavazásról.
A parlament arról is szavazott, hogy a törvény sürgős kihirdetésére kérje az államfőt, így az új jogszabály az augusztus 20-i nemzeti ünnepen hatályba léphet, az alkalmazását viszont csak 2011. január elsején kezdik meg. Az elfogadott törvény szerint egyéni kérelemre nemcsak születésénél fogva, hanem leszármazással is magyar állampolgárrá válik a magyar állampolgár gyermeke, ha magyarnyelv-tudását igazolja, büntetlen előéletű, és honosítása nem sérti Magyarország közbiztonságát és nemzetbiztonságát.
A kérdést már a rendszerváltás követően rendezni kellett volna, de nem volt meg rá a kellő politikai akarat. Sőt, belefutottunk olyan pofonokba is, mint a 2004. december 5-i népszavazás. Azóta nemcsak a politikusok, hanem a polgárok véleménye is megváltozott a kérdésben: a Nézőpont Intézet egy friss felmérése szerint az emberek hatvan százaléka támogatja az állampolgárság megadását a határon túli magyarok részére.
A napokban, úgy látszik, egy másik nagy adósságát is rendezni fogja az anyaországi politikai elit: a Magyar Országgyűlés ezen a héten dönt arról, hogy a trianoni szerződés 90. évfordulója, június 4-e a nemzeti összetartozás napja legyen. Minden jel szerint a politika immár nem hagyja figyelmen kívül azon százezrek-milliók véleményét, akik mindig is egy nemzetnek gondolták magyart, függetlenül attól, hogy épp milyen állampolgárnak születtek.
Ha a parlament elvégzi a feladatát, attól fogva a civil szervezeteken és az egyszerű állampolgárokon a sor, hogy tartalmat adjanak ezeknek a törvényeknek. Egy szervezet már elkezdte a munkát: az Apáczai Közalapítvány ma reggel jelenti be, hogyan kívánja valós cselekvéssel megtölteni a nemzeti összetartozás fogalmát. Határtalanul! címmel országos programot hirdetnek a személyes kapcsolatok kialakításának elősegítésére, ennek jegyében 216 millió forintos támogatást adnak 132 magyarországi középiskolának, hogy csaknem hatezer diákot elvigyenek egy tanulmányi kiállításon a szomszédos országok magyarlakta településeire Erdélybe, a Délvidékre, a Felvidékre és a Kárpátaljára.
Úgy vélik, csak a határokon átnyúló, minél nagyobb számú személyes kapcsolat járulhat hozzá ahhoz, hogy eljelentéktelenedjen ez a történelmi helyzet, amelynek következtében a magyar állam és a magyar nemzet határai nem esnek egybe.
Eljött az idő, hogy végre magunkkal is foglalkozzunk, és a könnyített állampolgárság, valamint a nemzeti összetartozás napja épp ezt a célt szolgálja. Ráadásul a szomszédos országok zömét ez nem is bántja: Románia belátta, hogy amit neki szabad a moldáviai románokkal, azt másoknak sem tilthatja meg, és a szerbek is meglepően megértők a kérdésben. Nincs kifogásuk a szlovénoknak és a horvátoknak sem (nekik is vannak hasonló törvényeik), és Ukrajnával is meg lehet egyezni.
Szlovákia viszont megbolondult (miközben nekik is van hasonló jogszabályuk), Fico most azzal fenyegetőzik, hogy aki önként magyar állampolgár lesz a felvidéki magyarok közül, attól elveszik a szlovák állampolgárságot. Ehhez az elképzeléshez vélhetőleg az Európai Uniónak és az emberjogi bíróságnak is lesz egy-két szava. Én csak egy régi Balaton-sláger két sorát ajánlanám halkan Fico figyelmébe: „Tudom, hogy tudod, elmúlik / egy kicsit rossz most, de elmúlik.”
Lukács Csaba
Kiegészítés: Az MSZP-sek 21 képviselője nem voksolt, közöttük volt Lendvai Ildikó távozó pártelnök és Kovács László. Magyar Nemzet

Ortodox történelemátírás Isten nevében
Az Erdőszentgyeli Ortodox Parókia honlapján a következő furcsa szöveg olvasható: „În cinstea eroilor şi martirilor români din satul Sângeru de Pădure, căzuţi în timpul Revoluţiei de la 1848, s-a ridicat în 11 mai 2010, la iniţiativă Parohiei Ortodoxe Sângeru de Pădure... un monument..." 
Ami azt jelenti, hogy erdőszengyeli ortodoxok emlékművet állítottak a fenn olvasható napon, azon hőseik tiszteletére, akik elestek a Forradalomban. A hazugság azért bődületes, mert 1848 forradalmi hevületének bár a szele sem érintette ezt az álmos kisfalut a Görgényi-havasok lábainál, nemhogy 100 románt gyilkoltak volna itt le a magyar szabadságharcosok, miként azt a történelem ortodox hamisítói előszeretettel leírják és sugalmazzák. Az sem zavarja őket, hogy a saját dicső nemzetük Traian Popa nevezetű íróembere azt írja egyik, 1932-ben kiadott monográfiájában, hogy nem Erdőszengyelen, hanem a Torda melletti Mezőszengyelen voltak a fent említett korszaknak halálos áldozatai, (akik állítólag magyarok voltak). Most nem mennék bele abba, hogy ezek az áldozatok magyarok voltak-e, vagy románok, mert nem akarom történészeink elől elvenni a lehetőséget, hogy kutatási élményekkel gazdagodjanak, de azért feltennék pár kérdést. Ha szemünk előtt állítgatnak emlékműveket úgy, hogy a saját forrásaikat is lehazudják, akkor mi miért ülünk ölbe tett kézzel, egymást bambulva?
Miért nem tiltakoztunk a minket megalázó, történelmünket elferdítő és az elődeinket nyilvánvalóan gyilkosokká minősítő emlékek felállítása ellen? Miért nem fognak össze az értelmiségiek ezen időtálló cselekvés ellen is? Hogyan építhetjük ezen a tájon reményteli jövőnket, ha elveszik a múltat a hátunk mögül, miközben próbálnak vétkesekké tenni bennünket azokért a bűnökért, amiket sose követtünk el. Miért lapulunk ilyenkor taktikusan? Kicsit konkrétabb leszek. Az Ortodox Egyház honlapján Mikházánk szent hajléka, (a település híres búcsújáró hely volt a középkorban) a honlapíró szerint: román nyelvű templom. Valaki tiltakozott eme hazugságuk ellen? Visszatérve a szengyeli förtelemre. Vajon Kelemen H. miniszter mit szólt ehhez? Engedélyezte az emlékműállítást? Volt elég „dokumentáció”? A község RMDSZ-es első embere vajon szintén rábólintott erre a csúfságra? Na, ezek a férfimunkák, nem az árpádsáv. De ezekhez kemény textil kell.
Csíki Sándor, Polgári Élet
Erdély.ma

Magyar polgármesterek világtalálkozója
Még július 19-e előtt összehívják a MÁÉRT-et
(MTI) – A magyar kormány még július 19-e előtt összehívja a Magyar Állandó Értekezletet (MÁÉRT), amely hat évig szünetelt – mondta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a magyar polgármesterek VIII. világtalálkozójának második napján, Gödöllőn.
A kereszténydemokrata politikus a találkozón – amelynek hétfői központi témája a határon túli kapcsolatok volt – hangsúlyozta: a MÁÉRT kitűnően működött a magyar-magyar párbeszéd területén, majd 2004 végén Gyurcsány Ferenc konfrontálódott a határon túli magyar vezetőkkel, s ezután az értekezletet többé nem hívták össze.
Megerősítette, hogy a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumát is megtartják, "a kettő ugyanis nem vagy-vagy, hanem is-is". A MÁÉRT aktuális politikai kérdésekkel, míg a KMKF hosszú távú témákkal, stratégiai feladatokkal foglalkozik.
Jelezte még, hogy egységesítik a határon túli magyar támogatásokat, azokat a Szülőföld Alapon keresztül lehet majd igényelni. Ezzel a párhuzamosságokat, a mostani átláthatatlan rendszert kívánják felszámolni.
Semjén Zsolt kiemelte: a jövő felé kell nézni, és a körülöttünk lévő országokkal együttműködésben kell törekedni arra, hogy mindenkinek a helyzete – nemzetiségi téren és életminőségében is – javuljon.
A miniszterelnök-helyettes előadásában a magyar nemzetet három lábú székhez hasonlította: stabilitása az anyaország, a Kárpát-medence határon túli és a nyugati emigráció magyarsága. Ha bármelyik eltörik, kiesik, az egész szék felborul – fogalmazott. Ezért a kormány az egyetemes magyarságban gondolkodik, függetlenül attól, hogy az ország határain belül, a Kárpát- medencében, vagy valahol a nagyvilágban élő magyarokról van szó – fűzte hozzá.
Semjén Zsolt kiemelte: a kettős állampolgárságról szóló törvény lehetővé teszi, hogy a magyarság, amely nyelvében, kultúrájában mindig is egy volt, közjogi formában is megvalósíthassa egységét. Ez talán a legfontosabb identitást jelentő törvény – mutatott rá.
A törvény kapcsán elmondta, hogy bármelyik nagykövetségen vagy konzulátuson, illetve magyar önkormányzatnál be lehet majd adni a kérelmet január 1-től. Ezután gyorsított eljárással, három hónapon belül mindenki megkaphatja az állampolgárságot, ha ő, vagy felmenője a valamikori Magyarország területén állampolgár volt, és valamilyen szinten beszél magyarul.
Ha Magyarország gazdaságilag is erős, tiszteletben álló ország, ennek pozitívumai a határon túli magyarságra is "átáramlanak" – mutatott rá a kormánypárti politikus.
A miniszterelnök-helyettes előadása végén felhívta a jelen lévő polgármesterek figyelmét arra az előző héten indított kezdeményezésre, hogy minden magyarok lakta települést megkeresnek: küldjenek egy-egy mondatot, amit fontosnak tartanak magukról. Ezeket márványtáblára vésik fel, amelyekből felépül a magyar megmaradás temploma.
A magyar polgármesterek világtalálkozóján – amelynek hétfői napját Gödöllőn vendégeskedő csángó gyermekek dalai nyitottak meg – mintegy 450-en vettek részt, határon innen és túlról.
A második napon előadást tartott Szili Katalin volt házelnök, Markó Béla, az RMDSZ elnöke és Duray Miklós, a Közép-európai Területfejlesztési Szövetség tiszteletbeli elnöke. A rendezvényen a résztvevők állásfoglalást fogadtak el, amelyben kiemelték: a kistelepülések az egyetemes magyar kultúra részét képezik, ezért elengedhetetlen, hogy minden település rendelkezzen az önkormányzás jogával. A kistelepülések jövőjének záloga a jó vidékfejlesztési politika, az önellátás, a munkahelybővítés, a családi gazdálkodás erősítése. Hatékony vidékfejlesztésre azért is szükség van, mert a nélkül nincs erős, fejlődő gazdaság.
Népújság (Marosvásárhely)

VIII. Csűrszínházi Napok
Felavatták a Csűrgalériát
A kiadós eső ellenére – a Nemzeti Színházban tapasztaltakkal ellentétben – telt házas előadások voltak a VIII. Csűrszínházi Napokon. Az idén nemcsak a színházművészetnek hódolhattak a műkedvelők, hanem képzőművészeti, fotó- és ruhakiállítás is volt, ugyanakkor a Duna Televízió vezetősége közönségtalálkozót tartott.
A nyolcadik Csűrszínházi Napok alkalmából Kerekes Péter Pál, Cseke Péter és Bereczki Ottó-Béla állították ki fényképeiket. Kerekes Péter Pál természetjáróként, szakavatott fotóművészként járta a Nyárád mentét, az itt készített kiállítási anyagának egy részét hozta el. Bereczki Ottó-Béla, a TTM televízióstúdió munkatársa családi kötődése folytán hazajár Mikházára. Nemcsak a Csűrszínházi Napok alatt, hanem más alkalmakkor is lencsevégre kapta a falubelieket. Cseke Péter "szárnybontogató" fotóművész pillanatfelvételeivel jelentkezett először saját tárlaton. Vajda György, a képzőművészeti kiállítások kurátora a megnyitón elmondta, szándékosan hívtak meg gyakorlottabb fotóművészt és kezdőket, hiszen a Csűrszínházi Napok alkalmat kínálnak a tehetségek bemutatására. Találóan egészült ki a fotótárlat Szélyes Andrea bábművész ruhakollekciójával, amely bármely európai szalonban is megállta volna a helyét.
A fotókiállítást követően egy több mint százéves, jó állapotban levő házban, a hajdani kántori lakásban, amelyet Csíki Dénes kanonok, helyi plébános bocsátott a szervezők rendelkezésére, fiatal és elismert képzőművészek minitárlatát rendezték be. Cabuz Andrea és Annamária igen tehetséges marosvásárhelyi alkotók munkái mellett Moldován Mária és György festményeit, plakettjeit és kerámiáját, állították ki, illetve Gyarmathy János képzőművész négy szimbolikus – a színházhoz kötődő – kisplasztikáját állították ki. Hunyadi László szobrászművész közel 40 plakettjéből pedig a Reneszánsz panzióban nyílt kiállítás.
A tárlatmegnyitót követően Káli Király István, a Mentor Könyvkiadó igazgatója Pomogáts Béla Erdélyről Trianonban és Gálfalvi Ágnes Marosszéki krónikák című könyvét mutatta be. Ezenkívül a két kiállító Cabuz Andrea és Annamária által illusztrált kiadványokat: Wass Albert: Erdők könyve, Wass Albert: Tavak könyve, Wass Albert: A törpék és az óriás (amely a 2009-es Marosvásárhelyi Könyvvásáron a legszebb gyermekkönyvnek járó díjat kapta), valamint Karácsony Emmy: Gyermekkorom igaz mesei, Gyallay Domokos: Rég volt, igaz volt, Ördöngösfüzesi népmesék, illetve a Háromszéki népmesék című köteteket is az érdeklődők figyelmébe ajánlották – ezeket a képzőművészek dedikálták.
A pénteki nap különlegessége volt a Duna Televízió közönségtalálkozója, amelyen Cselényi László elnök, A. Szabó Magda alelnök, Katona Erika stratégiai igazgató és műsorvezető, valamint Asbóth József műsorvezető megerősítették, hogy a televízió elsősorban a határon túli magyarokat szeretné szolgálni, összekötő kapocs szeretne lenni az anyaország és a világban élő magyarok között
Az estet a Szörényi Levente–Bródy János szerzőpáros és Sarkady Imre munkájából készült Kőműves Kelemen balladája zárta. A Maros Művészegyüttes előadásának különös hatása volt a csűrszínházi díszletek között.
Szombaton több iskolabusz is elvitte a gyerekeket a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának Pinokkió című mesemusicaljére, majd sokan maradtak a magyarországi Forrás színház Lúdas Matyi c. előadására. Sajnos, az időjárás műsorváltozást is előidézett. Puskás Győző versműsora az igen jól választott helyszín – a temetőkápolna –helyett a Reneszánsz panzióban volt, és elmaradt a Forrás színház szombat esti Szamártestamentum középkori komédiájának bemutatása is. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának Székely János: Caligula helytartója című drámáját – Kincses Elemér rendezésében – kevesebben tekinthették meg, mivel az előadásról a Duna Televízió felvételt készített.
Az est fénypontja a több mint 30 éve pályán levő magyarországi Bojtorján (Pomázi Zoltán, Vörös Andor, Bordács Attila, Tóth András, Gál István) együttes fellépése volt. A magyarországi country-zenekart a marosvásárhelyi művészeti líceum tehetséges diákjaiból alakult, szintén "szárnybontogató" Exotic Vox együttes előzte meg.
Vasárnap ismét a gyerekeké volt a Csűrszínház. Igazán szívhez szóló szentmisét tartottak a mikházi ferences templomban, ahol a marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkar énekelt. Délelőtt az Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház Piroska és a farkasát, majd a Forrás Színház Lúdas Matyiját tekinthették meg kicsik és nagyok egyaránt.
Szélyes Ferenc, a Csűrszínház kezdeményezője, főszervezője elmondta, az esős időjárás ellenére sikeres volt az idei rendezvény. Újdonságként kiemelte a Csűrgaléria felavatását, s azt is, hogy a Bálint Transnak köszönhetően az idén autóbuszjáratot is indítottak Marosvásárhelyről. Jövőre a népművészetnek adnak teret, így ígéret van arra, hogy Válaszútról egy kalotaszegi szobát rendeznek be a kántori lakásban, lesz kirakóvásár és kézművesműhely, s remélik, hogy élőben, alkotás közben a helyszínen bemutathatják a Nyárád menti és környéki alkotó népművészeket. A Csűrszínházban pedig a néptánc és a népdal lesz a főszereplő.
(erdélyi)
Népújság (Marosvásárhely)

Az új magyar kormány új dimenziót ad regionális politikájának
Az állampolgársági törvény alkalmazása során Magyarország különösen nagy gondot fordít majd arra, hogy az állampolgárság megadása ne tömegesen, automatikusan, hanem egyéni eljárások keretében történjen, betartva az alapvető nemzetközi jogi elveket, szabályokat – mondta kedden Bukarestben Martonyi János külügyminiszter román kollégájának, Teodor Baconschinak.
Mint Baconschi megjegyezte, a miniszteri találkozón őszintén beszéltek a magyar állampolgársági törvény módosításáról, valamint a magyar összetartozás napjának bevezetéséről. Hangsúlyozta: Románia biztos akar lenni abban, hogy ezeknek a törvényeknek az alkalmazása során Magyarország tiszteletben tartja minden nemzetközi kötelezettségvállalását. Martonyi így fogalmazott: „Értékeljük a román kormány magatartását a magyar állampolgársági törvény módosításával kapcsolatosan. A törvény alkalmazása során különös gondot fogunk fordítani arra, hogy az állampolgárság megadása ne tömegesen, automatikusan, hanem egyéni eljárások keretében történjék” – mondta, leszögezve, hogy Magyarország betartja az alapvető nemzetközi jogi elveket, szabályokat. Nagyra értékelte, hogy a két ország kormánya e kérdésben megérti egymást.
A magyar diplomácia vezetője Teodor Baconschi külügyminiszter meghívására tett látogatást a román fővárosban. A külügyminiszteri megbeszélésen túl tárgyalt Emil Boc miniszterelnökkel, Markó Béla miniszterelnök-helyettessel, és találkozott Anca Ilinoiuval, Traian Basescu államfő miniszteri rangú külpolitikai főtanácsadójával is. A külügyminiszteri tanácskozás utáni sajtónyilatkozatában Baconschi megállapította: a magyar külügyminiszter látogatása egybeesik a diplomáciai kapcsolatok felvételének 90. évfordulójával. Mindketten utaltak arra, hogy októberben Bukarestben rendezik az ötödik román-magyar közös kormányülést, amelyen remélhetőleg számos konkrét közös projekt kerül terítékre, például az energiapolitika vagy a közlekedéshálózat fejlesztése terén. A román külügyminiszter külön kiemelte a Bécs-Budapest-Bukarest-Konstanca gyorsvasút megépítésének fontosságát.
Martonyi hangsúlyozta: jól elő kell készíteni a közös kormányülést, hiszen az újabb lendületet adhat a gazdasági, kulturális, tudományos, idegenforgalmi kapcsolatoknak. A magyar vendég úgy látja, hogy a két ország kapcsolatai most rendkívül kedvező szakaszban vannak, ki kell használni az ebben rejlő lehetőségeket. Mindkét fél nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy jövőre Magyarország, illetve Lengyelország tölti be az Európai Unió soros elnöki tisztét. Baconschi örömmel nyugtázta, hogy a magyar elnökség napirendjén a Duna-stratégia is szerepel.
Az új magyar kormány új dimenziót kíván adni regionális politikájának, bővíteni szeretné azt – mondta Martonyi –, vagyis a visegrádi együttműködés fenntartása mellett erőteljesebb nyitásra törekszik déli irányba is. Budapest a regionális együttműködés új formáit is keresi, ennek nagyon fontos eleme a magyar-román kétoldalú kapcsolatrendszer, de fontosnak tartja a háromoldalú – így a lengyel-magyar-román – együttműködés különböző formáit is. „Fontos, hogy ezt a változó geometriájú regionális politikát a politikai szándékokon túl tényleges tartalommal is megtöltsük” – hangoztatta a magyar tárcavezető. A két miniszter egyetértett abban, hogy Romániának a schengeni övezethez való csatlakozása is erősíti majd a politikai együttműködést a két ország között.
A Markó Bélával folytatott megbeszélés után Martonyi János a sajtónak nyilatkozva kedvezőnek nevezte, hogy mindkét országban az Európai Néppárthoz tartozó pártok kormányoznak, és ezek közé tartozik az RMDSZ is.
MNO.hu

Folyamatosan újragondolunk minden tervet”
A XXII. Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljáról, a további nyári eseményekről, az őszi évadkezdésről beszélgettünk DIMÉNY LEVENTÉVEL, a nagyváradi Szigligeti Társulat vezetőjével.
– A kisvárdai fesztiválon a Mauzóleum című produkciót mutatta be a nagyváradi Szigligeti Társulat. Milyen volt az előadás fogadtatása?
– Meglehetősen megoszlottak a vélemények. Az előadás utáni napon volt egy nagyon hasznos, építő jellegű szakmai beszélgetés az előadásról. Nagyon sok átgondolni- és leszűrnivalóval térhettünk haza a fesztiválról. Az ember akkor tud tanulni, ha szembesítődik saját hibáival is. Sokan vélték úgy Kisvárdán, hogy a társulat jó úton indult el. Már az is pozitívum, hogy olyan előadással jelentkeztünk, amelyről úgymond beszélni lehet. Persze nem volt díjözön. A váradi társulat a színházi szakmai körökben erős hátránnyal indul, amit a múlt határoz meg. Létezik az az elvárás is, hogy ripsz-ropsz történjenek változások. Ám nagyon sok mindent végig kell tudni vinni ahhoz, hogy eredmények szülessenek. És sok küszködés után is csak annyit mondhatunk majd, hogy eljutottunk a nulláig, aztán lehet tovább építkezni, haladni. Néhány évtized alatt kialakult előítéleteket kell levetkőzni.
– A Mauzóleum szerzője, Parti Nagy Lajos is megtekintette Kisvárdán az előadást. Őneki hogy tetszett a produkció?
– Ezt a darabot ’95-ben mutatták be Budapesten, a Katona József Színházban. Az író kíváncsi volt, mit lehet belőle most kihozni. Tetszett neki az, hogy sikerült áthozni a történetet 21. századi közegbe, és hogy érvényesült a mondanivaló.
– Milyen volt a fesztivál hangulata?
– Esős-borongós idő volt, a technikai hiányosságok is rányomták bélyegüket a rendezvényre, több előadás is elmaradt. De a résztvevők többé-kevésbé átfogó képet kaphattak arról, mi történik a határon túli magyar színházaknál. Ki lehetett alakítani egyfajta rálátást a kelet-európai színházi életre.
– Itt a nyári szünet...
– Augusztusban már a Budapesti Nyári Fesztiválon játsszuk majd A kávéház, valamint az Ali Baba és vAgy negyven rabló című produkciókat, az Esztergomi Nyári Játékokon pedig az Anconai szerelmeseket és A kávéházat.
– Luigi Pirandello Hat szereplő szerzőt keres című darabjának a premierje mikorra várható?
– Technikailag előkészítettük az előadást, amelyet Zakariás Zalán rendez. Egyelőre lezártuk a munkafolyamatot, aztán októberben újból folytatjuk. Egyeztetési és anyagi gondok miatt halasztottuk a bemutatót. Kár lett volna elkapkodni, nem is tudtuk volna annak rendje-módja szerint kijátszani ebben az évadban. Sok reményt fűzünk ehhez az előadáshoz.
– Összeállt-e már az új évad műsorterve?
– Az egész évadterv feltételes módban van – a színház, a színpad felújítása miatt. Komoly és fontos munkálatok vannak még hátra. Remélem, augusztus végére sikerül rögzíteni a tervet. Az, hogy hol játszunk, meghatározza, hogy mit viszünk színre. Folyamatosan újra kell gondolnunk minden ötletet, tervet. Az idén technikai szempontból nehéz évadunk volt. Úgy tűnik, a következő rettenetes lesz. Járkálunk majd, mint a vándormuzsikusok. Szeretnénk már egy helyen játszani, komfortot biztosítva közönségnek és színészeknek.
– Régebben fölmerült egy olyan lehetőség, hogy a volt Transilvania moziban is játszhatna a társulat. Látna-e ebben fantáziát?
– Ez ügyben mostanság is vannak tárgyalások az önkormányzattal. Csakhogy az épület rendbetétele sokba kerülne. Egyébként látok benne fantáziát. Remek kamaraterem lehetne. A terek is megosztódnának, a színház két társulata jobban beoszthatná, ki, mikor, hol játsszon.
– Mivel kezdi az új évadot a trupp? Mik a tervek őszre?
– Egy ifjúsági előadással kezdünk szeptember végén, aztán a Pirandello-darabot mutatjuk be. Október 15-én megünnepeljük azt, hogy 110 éve nyílt meg a váradi teátrum, amelyet egy év alatt építettek föl... A Mauzóleumot némi változtatással átvisszük a következő évadra. Ősszel részt veszünk a Székelyudvarhelyen megrendezendő Kortárs Drámafesztiválon. Novemberben az aradi Interetnikai Színházi Fesztiválra megyünk. Szilveszterre ünnepi produkcióval készülünk.
Tóth Hajnal
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Az ifjúsági szervezeti munka felér egy egyetemi oklevéllel?
Szerdán volt a hivatalos megnyitója a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT), az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének Programirodája, valamint a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) által Marosfőn szervezett EU-tábornak.
“Az ábécéskönyvtől a munkakönyvig” címszó alatti megnyitó beszédeket Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke kezdte: “A MIÉRT lecserélte a hagyományos EU táboros szervezőpartnereit, a csíkiak helyett idén a gyergyóiak mutatkozhatnak be – és ez jó, mert így mindenki lehetőséget kaphat, hogy megmutassa mit tud.”
“Aki valamilyen ifjúsági mozgalomban dolgozik, az ott szerzett tapasztalata felér egy egyetemi diplomával – mondta a politikus -, mert sajnos ma már csak az nem tud szerezni egyetemi diplomát, aki nem akar. Az álláspiacon is helyzeti előnyben vannak azok, akiknek van szervezeti tapasztalatuk.”
“Egy ilyen tábor mennyire és miben lehet szakmai?” – tette fel a kérdést a megnyitón résztvevő Bodó Barna a Sapientia EMTE képviseletében. “Akkor kell abrakolni, amikor kemény a munkaerőpiac…amikor esély van, akkor kell kihasználni. Azok a kapcsolati hálók, amelyeket itt lehet kialakítani, nagyon jól visszaforgathatók a jövőben.”- tette hozzá.
“Az idei rendezvény mérföldkő – mondta a megnyitón Bodor László, a MIÉRT elnöke. 2007 előtt a felkészülésre helyeztük a hangsúlyt. 2007–2010 között a lehetőségek voltak előtérben. Mostantól arra összpontosítunk, hogy a tevékeny és tehetséges erdélyi magyar fiatalok eljussanak Bukarestbe, Brüsszelbe és Budapestre, s az itt szerzett tapasztalatokat itthon kamatoztassák.”
Széll Lőrincz, a Sport és Ifjúsági Hatóság alelnöke biztosította a résztvevőket, hogy akárcsak az elődei a hatóságnál, Kovács Péter és Borbély Károly, ő is prioritásának fogja tekinteni a tábor támogatását.
“Ebből a táborból úgy munkavállalók, mint munkaadók is kikerülnek, ezért rajtunk is áll, hogy a jövőben hogyan fog alakulni a munkaerőpiac.” – mondta Bende Sándor, a Gyergyó Területi RMDSZ elnöke.
A megnyitó után lelkipásztori áldásra került sor, igét hirdetett Portik H. Kelemen pápai káplán, kanonok, gyergyói főesperes plébános és Bíró Sándor református lelkipásztor.
SMS és chat nyelv?
A kisebbségek kultúrájának megőrzése a digitális jövőben
Az EU – tábor első napján június 30.-án szerdán, közvetlenül a megnyitó előadás után, Bákai Magdolna a Hargita Megyei Kulturális Igazgatóság vezetője és Markó Attila az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának államtitkára tartottak előadást a fősátorban „Kisebbségek kultúrájának megőrzése a digitális világban” címmel.
„A digitális jövő elkezdődött!” – jelentette ki Bákai Magdolna igazgató, majd hozzátette, hogy: „A kisebbségi közösségek számára a kultúra fontosabb, mint más közösségek számára, más kisebbségi sorost megélni Székelyföldön, mint máshol, más Temes megyében és más Gyergyóban. A kultúraközvetítés szempontjából, fontos, hogy új digitális csatornák jelennek meg, amelyek a közösség továbbéltetését segíthetik elő. Más értékek teremtődnek a digitális társadalomban, mint a hagyományosban.”
„Felmerül a kérdés, hogy hogyan őrizzük meg a jövő számára azon tartalmak értékét, amelyek csak digitális formában jelennek meg?” – mutatott rá Bákai Magdolna.
„A digitális világ egy közeg, amely alapvetően személytelen, így felmerül az a kérdés is, hogy hogyan tud a kultúra, – amely alapvetően személyes – belesűrűsödni?” – fogalmazott Markó Attila az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának államtitkára.
„A digitális világnak vannak értékmegőrző, értékteremtő és értékromboló hatásai. Ennek tudatában meg kell vizsgálnunk, hogy maga az irodalom sérül – e a digitalizálódás következtében, például az elektronikus könyvek által? Amennyiben nem, akkor ez a megőrzés szempontjából egy pozitív folyamat. Értékvesztésről akkor beszélünk, ha tudatos módon terjed el a nyelvtani helyességet mellőző, az ékezeteket elhagyó és folyamatos rövidítéseket előnyben részesítő személet, az sms és chat nyelv a mindennapokban.” – állapította meg Markó Attila államtitkár.
„Nem szabad elfelednünk, hogy a magyar nyelvben vannak ékezetek, helyesírási szabályok” – emelte ki az államtitkár.
Takács: Magyarság, nem magyarkodás
„Ifjúsági szervezetek életgörbéje” címmel tartott előadást Takács Csaba az RMDSZügyvezető elnöke, illetve Kovács Péter az RMDSZ ügyvezető alelnöke.
Takács Csaba előadásában felvázolta az elmúlt 20 év romániai magyar ifjúsági szervezeteinek alakulását, illetve azok viszonyát a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel (RMDSZ). Hangsúlyozta, hogy most „nem magyarkodásra van szükség, hanem magyar kulturális programokra”, majd megjegyezte, hogy szükséges „az egészséges nemzeti büszkeség beépítése a mindennapjainkba.”
„Most már vannak fiatalok az önkormányzatokban, a parlamentben és a kormányban is, most itt az idő, hogy az ifjúsági szervezetek a társadalomszervezésre tegyék a hangsúlyt. Ha elfogytok ott lenn, nem lesz senkitek ott fenn!” – világított rá Takács Csaba a fiatalok ifjúsági szervezetekben folytatott tevékenységének fontosságára.
„Az ifjúsági szervezetek beágyazottsága tragikusan kicsi Romániában és az aktív ifjak aránya ennél még alacsonyabb” – jegyezte meg Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető alelnöke. Hangsúlyozta, hogy „a fiataloknak minél hamarabb be kellene lépniük egy-egy ifjúsági szervezetbe, mert ha ők nem aktívak, akkor senki sem lesz helyettünk az”, majd felhívta a figyelmet arra, hogy ne engedjék, hogy személyfüggő legyen egy ifjúsági szervezet, az utánpótlásról mindig gondoskodni kell.
„Ne hagyjátok, hogy az ifjúsági szervezetek életgörbéje egyenlő legyen a vezetők életgörbéjével” – mondta Kovács Péter.
erdon.ro

Csíkszentmárton: nemcsak a gyönyörű központra érdemes figyelni
Szentmárton és Csekefalva épített örökségét mutatta be Fekete Márta sepsiszentgyörgyi építész a helybélieknek június 29-én, kedden este a csíkszentmártoni sportközpontban rendezett falufórumon, Hargita Megye Tanácsa faluképvédelmi programjának keretében.
Ezzel újabb állomásához érkezett az az előadás-sorozat, amely egy tavalyi felmérés eredményeit ismerteti az érintett települések lakóival. A tanulmány a megyei önkormányzat felkérésére készült, a hazai Országépítő Kós Károly Egyesület építészei a hagyományos székely építményeket vették számba 14 Hargita megyei településen.
Elhangzott, hogy kevés község büszkélkedhet olyan központtal, mint Csíkszentmárton, ám azon kívül is számos értékes építmény található a településen. Az építész Szentmártonban 17 objektumot és 2 gazdaságot, a községhez tartozó Csekefalván pedig 25 épületet javasolt helyi védelemre. Ritkaságként említette a kétvedres kutat, amely fennmaradt, így még helyreállítható.
A községben számos hagyományos építményt megőriztek, például a polgárias, vakolatdíszes vagy a középen kiugró részes, hosszú tornácos házakat. Hasonlóképpen, számos székely kapu is fennmaradt. Nagyon sok a díszes ablak is, ezek és a tornácok díszítései is mutatják, hogy hajdanán presztízskérdés volt jó mesteremberrel végeztetni a munkát, míg manapság sokan a minták egyszerűségére törekszenek, mert sajnos a könnyű és gyors pénzszerzés a cél, mutatott rá Fekete Márta, aki szerint nem elég törvénnyel védeni az épített örökséget, ehhez a közösség akarata is szükséges. Az önkormányzatok adókedvezményekkel ösztönözhetik az építkezőket arra, hogy tájba illő házakat építsenek. Gergely András polgármester angliai példát hozott fel: az ott lakók nagyon büszkék regionális sajátosságaikra, és megbecsülik saját építészeti stílusukat. Fekete Márta javaslatokat tett építészeti szabályozásokra, ezeket a polgármester a tanács elé terjeszti, hogy belefoglalják a község következő általános rendezési tervébe.
Végül Fülöp Otília, a megyei tanács főépítésze átadta Gergely Andrásnak a Székely ház című kiadványt, amelyet az Országépítő Kós Károly Egyesület és a Kós Károly Egyesülés adott ki, és terjesztését felkarolta a megyei önkormányzat – eszerint minden Hargita megyei polgármester kap egy-egy példányt, hogy aki építkezni akar az illető településen, az ötletet meríthessen belőle.
Eddig Csíkszentimrén és Csíkszentmártonban tartottak előadást építészek, hogy felhívják a lakosság figyelmét épített örökségünkre. A szakemberek képekkel szemléltetik közlendőjüket, a munkaanyag minden helyszínen az előadás idején és utána két hétig tekinthető meg. Kéthetente újabb településen mutatnak be tanulmányt az illető községről. A következő állomás Kápolnásfalu, majd Gyergyóremetén, Kászonjakabfalván, Tusnádon, Székelykeresztúron, Csíkdánfalván, Csíkszentléleken, Gyergyótölgyesen, Gyergyóditróban, Lövétén, Siménfalván és Farkaslakán tartanak előadást.
erdon.ro

Székelyföld neve ellen tiltakoznak – llyefalva címere
A napokban értesültem arról, hogy szülőfalum, Illyefalva címerét jóváhagyták. A rendelet a Hivatalos Közlönyben május 11-én jelent meg. A címer magyarázatában ez olvasható: „az ezüsthatárkő Székelyföld (románul: Ţinutul Secuiesc) és a Barcaság (Brassó vidékének hagyományos neve) határát jelképezi". A rendelet megjelenése után a Kovászna Megyei Tanács elnöke örömmel állapította meg, hogy a „kormányhatározat szövege azért fontos, mert mindeddig a román hatóságok kétségbe vonták a magyar többségű történelmi régió létezését, amelyet a román sajtó következetesen »úgynevezett Székelyföldként« emleget." Azonban nem mindenki örvendett ennek.
A székelyföldi román civil szervezetek nem értettek egyet e véleménnyel, mert e rendeletben szereplő Székelyföld megnevezést alkotmányellenesnek tartják. E közel nyolcszáz éves megnevezés jogtalanságát abban látják, hogy a három megyét „40 százaléknyi román nemzetiségű" lakja. A „határ" szó használatát pedig azért tartják sértőnek, mert az a román értelmező szótár szerint „két országot egymástól elválasztó" vonalat jelent. A Székelyföldön működő román civil szervezetek vezetői tehát úgy gondolják, hogy az említett kormányhatározat törvénytelen, mert sérti a román alkotmány első cikkelyét, amely „kimondja, hogy Románia egységes és oszthatatlan nemzetállam". (MTI nyomán. Kuruc.info, 2010. május 28.)
Mielőtt megvizsgálnánk a fenti kijelentéseket, el kell mondanunk, ahhoz, hogy egy címert elfogadjanak, a tervezetet több helyi és országos szintű szakintézmény ellenőrzi. Szekeres Attila István heraldikust idézem: „Miután az önkormányzat elfogad egy címertervet, azt el kell fogadnia a megyei, regionális, majd országos heraldikai bizottságnak. Ezt követően láttamozza a közigazgatási minisztérium, majd a kormányfőtitkárság elkészíti a kormányhatározat-tervezetét. Ezt még ellenőrzi a törvényhozói testület, s ha eddig minden rendben találtatik, a kormány határozatban fogadja el, s a jogszabály megjelenik a Hivatalos Közlönyben." E procedúra ismeretében izgalmas kérdés: hogyan sikerült több országos és magas rangú intézménynek olyan módon eljárni, hogy egy községi címer olyan törvénytelenségeket tartalmazzon, amelyek a román alkotmányt sérthetik?
A következőkben erre keresem a választ. Az elemzést Illyefalva község címerének ismertetésével kezdem. A törvénysértést előidéző címer elődje az 1870-es években készült községi címer volt, amely folytatása egy 300 évvel korábban tervezett városi jogállást tükröző jelképnek, címerpecsétnek. Ez utóbbi Illyefalva székely oppidum (mezőváros) rangját volt hivatott tükrözni. Hajdanán Illyefalva két követtel képviseltette magát az erdélyi diétán, az országgyűlésen. A város lakói mentesítve voltak a katonáskodás terhe alól, nem függtek a széki vezetéstől, széles autonómiával, önkormányzattal bírtak.
E sorok írója 1973-ban, levéltári kutató munkája során talált rá a város piros viaszpecsétjére, amelyet Orbán Balázs leírása alapján már ismert. (Székelyföld leírása, III. kötet, Pest, 1869, 31. old.). Mivel maga a pecsét formája addig ismeretlen volt, ezért az említett viaszpecsétről készült fénykép alapján Krecht Aranka lerajzolta azt. Mivel időközben hamis rézpecsét került elő, a városi pecsétről készült rajz jelentősége megnőtt. Ma az Illyefalva község központjában emelt Hősök emlékművén elhelyezett márványtáblán az eredeti, az általam fényképezett és lerajzoltatott városi „címerpecsét" kifaragott mása látható. A pecsétcímer latin körirata: „Sigillum. Oppidi. S. Ilyefalva", azaz „Sz(ent) Illyefalva mezőváros pecsétje". Azért emlegetek pecsétcímert, mert a pecsét egyúttal a címer szerepét is betöltötte. Illyefalva és Háromszék (Kovászna) megye településeinek címertervei a Történelmi Magazin folyóirat 2007. novemberi és decemberi lapszámaiban láttak nyomdafestéket. Szerzője a már említett heraldikus, Szekeres Attila István. Illyefalva község címerének ismertetése mellett került sor a városi „címerpecsét" bemutatására is. Rámutattam arra, hogy a mai községi címer átvette a korábbiakból a díszgúla, a határkő szimbólumot. Nos, a községi címer e jelkép által mintegy 420―430 éves múltra tekint vissza. Amikor elődeink megtervezték Illyefalva város pecsétcímerét, nem tudtak arról, hogy ők ezzel román alkotmányt fognak sérteni, hisz akkor Románia névre hallgató országról nem volt tudomásuk, mert az csak később, 1881-ben alakult. Úgy vélem, hogy a heraldikus Szekeres Attila István jogosan használta fel az általa készített címer szimbólumaként a korábbi címerek jelképeit. Talán nem is a határkő, a határ fogalma váltotta ki a felháborodást, hanem az, hogy egy székely ember le merte írni azt a történelmi és földrajzi valóságot, hogy a címerben látható gúla Székelyföld és Barcaság határát szimbolizálja.
Székelyföldet a székely nép nem egy-két nemzedék óta lakja
Lehet, hogy azok a civil szervezetek, amelyek tagjai szót emelnek egy egyszerű szóért és egy földrajzi tájegység hagyományos nevének használatáért, azok, illetve elődeik nemrég érkeztek e vidékre, és ezért nem ismerik az őshonos székelymagyar megnevezéseket. Épp ezért (is) nehéz ép ésszel felfogni azt az intoleranciát, ami fejükben tombol. Fájdalmat okoz nekik az, hogy az a nép, amely közé betelepedtek, kilencvenéves jogfosztás után már azt is örömként éli meg, ha egy Hivatalos Közlönyben első ízben megjelenhet a Székelyföld megnevezés. Alkotmánysértést károgni, az örömbe bekeverni az üröm keserű levét, egyáltalán nem az együttélésre való törekvést mutatja, hanem jelzi a diktatúra idején meghonosodott román hegemón gondolkodást. Márpedig e módszerekkel csak azt érik el, hogy még azok a székelyek is az autonómia követelése mellé állnak, akiket korábban nem foglalkoztatott e kérdés. Az ilyen és hasonló megnyilvánulások döbbentik rá a politikától elzárkózó székely embert arra, hogy tűrhetetlen, megalázó dolog másodrangú állampolgárként élni, úgy, mint Ceauşescu parancsuralma idején, amikor a 600–900 éves magyar településneveket csak románul lehetett leírni. Márpedig a román politikai elitnek el kell fogadnia azt a gondolatot is, hogy a székely népet a 21. században már nem csak a névhasználatban nem gátolhatják meg, de még abban sem, hogy az önrendelkezési jog alapján Székelyföld önkormányzatot nyerjen. Persze az itteni székelyek azt is tudják, hogy meddig terjed szülőföldjük határa. Itt rögtön feltevődik az a kérdés, hogy miért kell összemosni három megyét a történelmi Székelyfölddel? A válasz egyszerű, mert a történelmi Székelyföldön a hivatalos népszámlálás adatai szerint számolt 24 százalékarányú románság lélekszámát fel lehet tornászni 40 százalékra, ezzel pedig hatásosabban lehet riogatni a Székelyföld megnevezés és a székely területi autonómia ellen.
Ne feledjék el azt, hogy amikor Gyulafehérváron 1918. december elsején kimondták Erdély elszakítását Magyarországtól, az önrendelkezés jogát egy olyan területre kérték, ahol a románság számaránya mindössze 43 százalékarányú volt. Azt se feledjék el, hogy a Trianonban diktátummal jóváhagyott, ténylegesen megszerzett területeken a románság alig 53,8 százalékarányú többséget alkotott. Ezek fényében meg kell érteni azt is, hogy Székelyföld a maga közel 80 százalékarányú székely többségével jogosult az önkormányzatra, a Székelyföld név használatára is. De azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ha a székely nép nem kapja meg a román államhatalomtól a területi önkormányzat, autonómia megteremtésének lehetőségét, akkor rákényszerül arra, hogy önmagát a magyartól különálló népként határozza meg. Köztudott, hogy az „önrendelkezési jog minden nép számára" adott. Csak azoknak a népcsoportoknak nem jár a független államalapítás joga, akik magukat kisebbségként, nemzetiségként határozzák meg. Márpedig a székely nép, bár nyelve és kultúrája közös a magyar népével, de más a származása, lelki alkata, és ezer évig saját hagyományai, szokásai alapján, külön társadalmi szervezetben élte életét, ezért a nemzetközi jog alapján őt is megilleti a független állam alapításának joga. Nos, azok, akik még a Székelyföld nevét is megtagadják tőlünk, hogyan várják el azt, hogy ne kérjük a minket is megillető jogokat?
Székelyföld neve az okmányokban
Székelyföldre utaló okleveles adataink még az első román államalakulatok létrehozása előtti időből származnak. Havaselve csak 1330-ban, Moldva 1359-ben alakult meg, de Székelyföld ispánjáról, tehát Székelyföld létéről, már 1235-ből fennmaradt oklevél. Azért, hogy ne lehessen elfogultsággal vádolni, olyan eredeti dokumentumokat fogok idézni, amelyekben először említik Székelyföld nevét. Az évszám mellett az eredeti megnevezés is olvasható azon a nyelven, amelyen lejegyezték: „1495: in terra Siculia, 1497: in terram Siculorum, 1587: Zekel földen, 1611: Zegelland". (Lásd Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára, Bp., 1988, I. 542. old.) Ha ez sem meggyőző, akkor meg kell ismerni Erdély történetét. Erdélyben az 1437 és 1848 közötti (411 év) időszakban közjogilag létezett Székelyföld autonóm igazgatású régió, akárcsak a magyar vármegyék, a szászok által lakott Szászföld. A székely nép már a magyarsághoz való csatlakozás pillanatától külön szervezési keretekben élte életét.
Kérdés: hogyan állunk 2010-ben a demokráciával? Hogyan működik a helyi önkormányzat, ha még Székelyföld neve is alkotmányt sért? Talán az is lehet, hogy azok a személyek, akik a Székelyföld névhasználatot ― a hivatalos okmányokban ― jogtalannak nevezik, még arról sem hallottak, hogy az 1300-ig összeszámolt 511 (okmányokban szereplő) erdélyi helynévből 83 százalék magyar volt, a többi szláv, besenyő és német. A román eredetű nevek aránya ekkor mindössze 0,6 százalékot mutatott. Mindez arra utal, hogy a Balkánról (vándormozgalommal) a Dunától északra érkező románság első csoportjai csak a 13. század derekán jelentek meg Erdélyben. Ez akkor történt, amikor Székelyföld már létező közigazgatási egység volt.
Az elmondottak alapján határozottan állítható, hogy Székelyföld nem egy kitalált régió megnevezése. Székelyföld egy olyan földrajzi, néprajzi és történelmi szempontból létező valóság Erdélyben, mint Máramaros, Fogarasföld, Mócvidék stb. Kérdés: ez utóbbiak nevének használata kapcsán, a „jogvédők" miért nem emlegetnek alkotmánysértést?
E sorok írója sajnálattal állapítja meg, hogy 2010-ben is súlyos érzelmi károkat okoz a román–magyar együttélésre nézve az imaginárius (az elképzelt) történelmi szemléletből fakadó türelmetlenség. Ilyen körülmények közt minden magyarul érző székely ember elgondolkodhat, felteheti a kérdést: kilencven évvel a trianoni békediktátum után van-e szükség Székelyföld önkormányzatára?
Természetesen köszönettel tartozunk mindazoknak, akik érzéketlen intoleranciájukkal arra ösztönöznek, hogy ne mondjunk le kényelemből Székelyföld területi autonómiájának kivívásáról. Szégyenletes dolog, hogy Trianon után kilencven évvel az Európai Unió egyik tagországában megtörténhet az, hogy egy őshonos lakosság saját szülőhelyének nevét sem használhatja hivatalos okmányokban anélkül, hogy az ne váltana ki magyarellenes dührohamot.
Kádár Gyula. Háromszék (Serpsiszentgyörgy)

Élő emlékezet – „Fennen hirdették, itt az idő, hogy a magyar értelmiséget lefejezzék”
Dani Péter evangélikus lelkész 1956-ra és következményeire emlékezik
Tíz éve tart már a húszadik század értékelése, egy nagyon tömény és agresszív századé, amely sok csodát és szörnyűséget produkált. És nagyrészt még mindig ismeretlen ez a század, ha csak arra gondolunk, hogy 2000-ben rátaláltak egy 1945-től orosz hadifogságban felejtett túlélőre, 1956 októberéről és következményeiről pedig folyamatosan újdonságokat tudunk meg. Az ötvenhatosokat 1957–58-ban, illetve az ezt követő években egyenként, rövidebb-hosszabb szünetek után tartóztatták le, így nem volt feltűnő a megtorlás. Dani Péter evangélikus lelkész németországi emigrációból tért haza azt követően, hogy 1958-ban tizenöt évre ítélték. Hatévi börtön után szabadon engedték, majd ezután Németországba szökött. Dani Péter „Ez volt…, így volt Börtönországban’’ címmel adta ki emlékiratait (Püski Kiadó, Budapest, 2006), bemutatva teljes életútját, pályáját, az egész magyarság történelmét meghatározó 1956-os eseményeket.
– Ez a könyv rövid összefoglalása annak, ami gyermekkoromtól az exodusomig történt velem – mondja. Röviden leírtam annak a kornak a történetét, amelyben 1982-ig éltem. Megdöbbenve és elszomorodva követtem az 1956 utáni időkről szóló nyilatkozatokat, amelyekben maguk a résztvevők is csak az eufóriát látják, csak a dolgok felszínéről beszélnek, s nem tudják, mi volt az akkori magatartásunk mozgatóereje. Másrészt pedig lassan elhalnak a még élő szemtanúk, s egyre jobban beszínezik az akkori eseményeket, de el is ferdítik azokat. Ezért úgy gondoltam, hogy az egykori történések tanújaként szükséges leírnom az átélteket az utánunk következő nemzedékek számára. Most a könyv német fordításán dolgozom, jelent meg már kivonat belőle, el is kapkodták annak idején a frankfurti bemutatón, ugyanis a németek keveset tudnak 56-ról, és amit tudnak, azt is elferdítve.
Az átélt események rögzítésére persze korábban is gondoltam, de csak 2004-ben tudtam nekiállni, mert miután kijöttem a börtönből, besúgókkal voltunk körülvéve. Az egész ország tele volt besúgókkal, ellenőrizték minden lépésünket, levelezésünket, a házkutatás veszélye nagyon nagy volt, s ha találtak volna bármit, megint börtönbe kerülök. Miután kijöttem Németországba, sok volt a munkám, több mint az ittenieknek. Minden időmet lefoglalta a napi tennivaló. Egy hatezres gyülekezetbe kerültem. A másik ok, amiért halogattam emlékeim leírását: féltettem idős szüleimet, nehogy bosszút álljanak rajtuk a hatóságok. 1999-ben meghalt édesapám, 2003-ban pedig édesanyám, rajtuk immár nem állhatnak bosszút az állambiztonsági szervek, akik most is figyelnek. Sokan kértek, sőt nógattak, hogy írjam le az élményeimet. Aki a könyvet olvasta, láthatta, hogy nagyon nyers a stílusom, hisz nem vagyok sem író, sem költő. Úgy vélem, vétek, ha az ember az eseményeket bepólyálja. Mindezeket úgy kell megírni, ahogy történtek, a maguk bestialitásában, még ha fennáll is a veszélye annak, hogy a volt kommunisták leszármazottai berzenkednek. Az akkori román vezetés megfelelőnek látta a politikai miliőt arra, hogy magyarellenes munkáját bevégezze. Fennen hirdették, itt az idő, hogy a magyar értelmiséget lefejezzék. Aki olvasta Varró János tanár úr írásait, meggyőződhet erről.
– Hogyan emlékszik vissza a börtönéveire?
– A hat esztendő egy örökkévalóságnak tűnt. Mert tétlenségre voltunk kárhoztatva. Nem volt szabad beszélgetni, írni, egy-egy nap borzalmas hosszú időnek tűnt. A nagy büntetés, amit ránk róttak, esztelen volt. Úgy éreztem, hogy nem fogom tudni letölteni a tizenöt évet, vagy történik valami a politikai életben, vagy meghalok. Ha nem jön 1964, elpusztulok sokakkal együtt. Az akkori börtönéletnek az volt az egyik jellemzője, hogy büntetésképpen mindenféle embert összeszorítottak egy szűk helyre. Már az is büntetés volt, hogy együtt kellett lennünk azokkal az emberekkel. Juhászok, vasgárdisták vagy szimpatizánsaik – elviselhetetlenné tették a börtönéletet. De voltak mélyhitű emberek is, civilizáltak, ezekkel azonnal megtaláltuk egymást, és kis szigeteket alkottunk. Hogy mennyire igaza volt a zsoltárosnak... Azok az órák voltak a legjobbak, amikor énekelni tudtunk, együtt énekelni. Gyorsan megtaláltuk a szólamokat, megtartó erő volt a muzsikálás. Emlékszem, amikor hazajöttem a tárgyalásról és megtudtam, hogy tizenöt évre ítéltek, azt énekeltem a cella ablakában, hogy „Életem, Jézus, egyedül Te töltsd be’’. Azóta is, ahogy csak tehetem, muzsikálok.
– Össze lehet-e kötni a szeretetet a megbocsátással?
– Igen. Feltétele a bűnbánat. Kész vagyok megbocsátani azoknak, akik belátják, hogy rosszul cselekedtek. Ugyanakkor elvárnám a belátást az egyházi fennhatóságomtól is, amely akkor a Szekuritáté parancsára oly gyorsan cselekedett, de aztán semmi jelét nem adta annak, hogy nem tartja emberségesnek azt, amit velem szemben elkövettek. Úgy gondolom azonban, hogy isteni gondviselés vett körül. Exodusom is bele volt ágyazva az Ő tervébe. Ha a gyülekezeti szolgálatomra gondolok, a gyermekekre külön figyeltem, mert ők voltak a jövő biztosítékai, és tudtam, hogy a zsenge korban becsepegtetett igazságok meghatározzák a későbbi életüket. Erdélyben is fontos volt a gyermekekkel való foglalkozás, de itt, Németországban is. Vidáman töltöttük az időt, tanítottam őket zenélni. Mindezt addig, amíg első sikereiket aratták, és akkor már motiváltak voltak. Úgy gondolom, hogy a kereszténységben vannak küzdők és nézők. Én nem szeretnék csak hajrázó néző lenni, és noszogatni azokat, akik a mai harcokat vívják, hanem ha lehet, segíteni akarok nekik. Ezért írtam meg az emlékkönyvemet, amelynek, mint említettem, most készítem a német fordítását. Mert az életcélom az, hogy szemtanúként, résztvevőként hátrahagyjam azt, amit átéltem. Hogy az emberek tudomást szerezzenek arról, hogy a kommunizmus emberellenes, sátáni utópia.
– Milyen fogadtatásban részesült a könyv?
– Hát amilyenben általában a könyvek. Egyesek lelkesedtek, mások pedig felháborodtak, főleg a volt kommunisták és még élő utódaik. Nem szeretik, ha tanúk mondják el, hogy miből származtak az előnyeik. Meg kell említenem, hogy 2006. október 28-án óriási megtiszteltetésben volt részem. A frankfurti Paulskirchében kitüntetést vettem át Sólyom Lászlótól, a Magyar Köztársaság elnökétől, a börtönben való helytállásom, tevékenységem elismeréseként. Amikor meghajoltam az emberek felé, zúgott a taps. Drága jó szüleim jutottak eszembe, úgy éreztem, hogy ez elsősorban nekik szól. Mert ők vérteztek fel, hogy a nyugati világban is meg tudtam állni a helyem.
– Hazafelé nem kacsintgat?
– Úgy gondolom, szükség volna a szolgálatomra otthon, de kisebb jelekből azt is látom, hogy nem lennék kívánatos személy. Aradon levették a képem a tanácsteremből, a többieké maradt. A gyülekezet felavatott, beiktatott lelkipásztora vagyok, de az emlékemet kitörölték. Ha visszamennék, ugyanaz lenne a sorsom, mint az elüldözésem előtt volt. A mostani vezetésnek nincs antennája az én gondolataimhoz. Hiába bizonyítottam itt. Egy jogállam polgára lettem, ahol nem csak kötelességeim, de jogaim is voltak s vannak, ahol emberi méltóságom szerint szabadon élhettem, élhetek. Boldog ember vagyok. Ajtók csukódtak be előttem, hogy kapuk nyittassanak meg.
Dani Péter Barcaújfaluban született 1936. november 15-én. Evangélikus teológiai magiszterjelölt volt Kolozsváron. Neve már egy, az evangélikus teológusokról 1957. május 24-én kelt besúgói jelentésben szerepel. Letartóztatták 1958-ban, az államrend elleni tevékenység vádjával. Egy későbbi besúgói jelentés szerint szerepe volt a kar egyes tanárai ellen írott beadvány szerkesztésében. Tizenöt év börtönbüntetésre ítélték, amelyből hat évet töltött le, többek között a Brăilai Nagyszigeten. Szabadulása után Nagyszentmiklóson, Székelyzsomboron, majd Aradon lelkész. Innen a hatóság toloncoltatta ki. Ekkor települt ki Németországba, ahol lelkészként dolgozott nyugdíjazásáig. (Forrás: 1956 Erdélyben, Erdélyi Múzeum-Egyesület, Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2006) Szabadság (Kolozsvár)

Értékmentés és az értékteremtés
A Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciójának tegnap elkezdődött csókai találkozóján a határon túli magyar újságírók egyik legfontosabb feladataként az értékmentést és az értékteremtést emelték ki az összejövetel résztvevői.
A Móra Ferenc Művelődési Egyesület épületében megrendezett találkozó elején a KMÚEK konvenciójának képviselői beszámoltak arról, hogy legutóbbi, lendvai találkozójuk óta mennyire sikerült elvégezni az ott megbeszélt feladatokat. Ott ugyanis többek között egy külhoni magyar médiatár elkészítéséről döntöttek a találkozó résztvevői. Az összejövetel folytatása során Kókai Péter, a Magyar Nemzeti Tanács korábbi összetételének tájékoztatási megbízottja az MNT által elkészített vajdasági magyar médiastratégia-tervezetet ismertette az egybegyűltekkel. Tóth Lívia, a Vajdasági Magyar Újságírók Egyesületének elnöke, egyben az összejövetel házigazdája az előadáshoz kapcsolódva elmondta, ebből az anyagból a részvevők ötleteket meríthetnek a külhoni magyar médiastratégia elkészítéséhez. Az előadást követő vita során a hangsúly a szakmai továbbképzés fontosságán volt. Ennek során elhangzott az is, hogy a KMÚEK öt évvel ezelőtt már elkészített egy tervet a témával kapcsolatban, de ezt anyagi okok miatt mindeddig nem sikerült megvalósítani. Tóth Lívia elmondta, hogy a közeljövőben felelevenítik ezt a projektumot és a konvenció egyik elkövetkező találkozóján az újságírók képzésével kapcsolatos kérdéseket vitatják meg.
A délutáni órákban a találkozó résztvevői Csermák Zoltánnak, az MTV PR-igazgatójának, és Ambrus Attilának, a Brassói Lapok főszerkesztőjének az előadását hallgathatták meg, végül pedig Klemm József a kisebbségi újságírás buktatóit ecsetelte.
Hzsolt. Magyar Szó (Újvidék)

EU Tábor – Markó: érdemes kormányon maradni
Az új oktatási törvényben van fontosabb is, mint a történelem és a földrajz magyar nyelven való oktatása - derült ki az EU Tábor záróelőadásán.
Az elmúlt 20 év legfontosabb célja az anyanyelvű oktatás volt; ellentétek, kudarcok, és egy-két siker is fűződik ehhez – kezdte ma délutáni, „Itthon magyarul – az oktatási törvény” című előadását a marosfői EU Táborban Markó Béla. Az RMDSZ elnöke leszögezte: nem oktatási szakember, nem ő ismeri a legjobban ezt a témát, de ugyanakkor tisztában van a fontosságával.
A kormányfőhelyettes bevallotta: a jelenlegi helyzetben kormányon lenni nem túlságosan nagy öröm – ezt a jelenlévők is látták (a tábor több tervezett előadója is lemondani kényszerült részvételét a kormánybeli teendők miatt – szerk. megj.). „Az elmúlt hetekben szívesebben lettem volna ellenzékben, és ezt a rossz érzést, amelyet a megszorító intézkedések bevezetése okozott, tovább fokozza, hogy az RMDSZ nem volt kormányon 2009-ben, amikor, ha a PSD és a PD-L idejében hozott volna meg bizonyos intézkedéseket, nem kényszerülünk mi magunk rá ezekre a nagyon kemény döntésekre” – mondta Markó.
Markó Béla és Széll Lőrinc moderátor
Az RMDSZ elnöke szerint jogos az a kérdés, hogy ilyen körülmények közt miért kell továbbvinni ezt a kormányt, és az nem kielégítő válasz, hogy ha nem nekik, akkor valaki másnak úgyis meg kellett volna hoznia ezeket az intézkedéseket. A későbbiekben, erre a kérdésre visszatérve elmondta: most egyedülálló esély mutatkozik az állami struktúrák átalakítására, a decentralizációra. A gazdasági válsággal kapcsolatban kifejtette: tévedés azt állítani, hogy a világválság begyűrűzött ide, ez tőlünk független, és semmit sem tehetünk ellene, mert akkor meg sem próbáljuk felderíteni, hogy ennek vannak-e helyi okai, hogy olyan-e az állam strukturális felépítése, ami kiteszi az országot a válságnak, hogy voltak-e olyan korábbi kormánydöntések, amelyek befolyásolták a jelenlegi helyzet kialakulását. Rámutatott: más európai országok, például Franciaország, Nagy-Britannia vagy Németország is hasonló megszorításokra kényszerült, és azok után, hogy tavaly optimisták voltak az előrejelzések, azóta mindenkinek rá kellett jönnie, hogy sokkal lassabb a kilábalás egész Európában.
Az elnök szerint az is hiba, ha azt mondjuk, hogy ez egy nagyon sajátos romániai állapot, azért történik mindez, mert az elmúlt kormányok nem építették át az államot. Bár ebben a meglátásban sok igazság van – például a közúti infrastruktúra elmaradottsága komoly visszahúzó erő –, tulajdonképpen a strukturális bajok és a világválság egyaránt befolyásolták az ország jelenlegi helyzetét.
Romániában az elmúlt húsz évben nem történtek meg a szükséges reformok, de jelenleg az egész világnak meg kell gondolnia, hogy milyen típusú társadalmat építünk, és a fogyasztói társadalom hogyan tudott ilyen válságban kerülni – vélekedett a szövetségi elnök.
Elmondta: az RMDSZ kormányzati szerepvállalásával és a megszorításokkal kapcsolatban személyesen is rengeteg üzenetet kapott mailen, telefonon. Ezek közül az egyik legelkeserítőbb az a levél volt amelynek szerzője azt kérdezte: mit érdekli őt, hogy a gyereke milyen nyelven tanulja a földrajzot és történelmet, ha nincs mit enni adnia neki. „Súlyos igazság és igazságtalanság van ebben a megközelítésben, és ismét végig kellett gondolnom: szabad-e szembehelyezni jóléti kérdéseket nemzetpolitikával, szabad-e szembehelyezni általános demokratikus elveket sajátos igényekkel, az anyanyelvhasználattal, az autonómia kérdésével” – magyarázta Markó, hozzátéve: az elmúlt 20 évben román kormánypartnereik sokszor szegezték hozzájuk azt, hogy várjanak a kisebbségi kérdésekkel, amíg meglesz az általános demokrácia az országban.
„Most sokkal élesebben, keserűbben éreztem ezt az üzenetet ebben a panaszban, mert valaki úgy érezte, hogy az RMDSZ azért fogad el ilyen kemény intézkedéseket, mert egy oktatási törvényt akar kiharcolni. Román ellenzékiek is megvádoltak ezzel.
Nincs ilyen alku, nem volt ilyen alku és vásár, de a fölvetés elgondolkodtató” – szögezte le Markó.
Az RMDSZ elnöke elmondta, az ő megközelítésében jólétet kell kialakítani, de ezzel egyidejűleg kell egy jó oktatási törvényt elfogadni, ezen belül olyan anyanyelvi jogokat, amelyek még mindig hiányoznak: a földrajz és a történelem anyanyelvi oktatása a középiskolákban, a román nyelv speciális tankönyvekből való oktatása, és a magyar iskolák esetében a döntési jogok megszerzése.
Az általános demokratikus jogok itt találkoznak a specifikus jogokkal, és itt jön be a decentralizáció kérdése is – fogalmazott. Az oktatási törvény már átment a képviselőházon, azonban a szenátusban kifutott az időből, és szeptemberben kezdődik újra a vitája.
„Azért gondolom, hogy vállalnunk kell a következőkben is a kormányzati szerepet, mert én és kollégáim is komoly esélyt látunk egy cél megvalósítására: a román állam, a román közigazgatás átépítésére; pár hónap alatt nem lehet végigvinni, de neki lehet fogni.
Rendkívül bonyolult, bürokratikus államot építettek fel, egy olyan struktúrát, amiben, ha valaminek nem találták a helyét, létrehoztak egy hatóságot, ügynökséget, ügyosztályt: ezért átláthatatlan, nehézkesen működik a rendszer. Ha sikerül lebontani, átláthatóvá tenni, akkor érdemes volt a megszorítások mellett is kormányzati szerepet vállalni” – fogalmazta meg meggyőződését az RMDSZ-elnök.
Rámutatott: a kormány kénytelen-kelletlen már hozzáfogott a közigazgatás átépítéséhez különböző intézmények felszámolása, összevonása, átszervezése révén. Szerinte ez egy fájdalmas, de szükséges folyamat.
Meglátásában eddig az egyetlen kézzelfogható eredmény, amely az RMDSZ nyomására született, az egészségügy decentralizációja: az ország négyszáz valahány kórházából több mint háromszázat áthelyeztek a megyei és helyi közigazgatáshoz, így az kórházak vezetéséről, menedzsmentjéről a helyi közösség dönt.
Az alapfeltétel, hogy legyen pénz is a kórházak működésének biztosításához – tette hozzá. Később a hallgatóság kérdésére visszatért erre a témára, kifejtve: a kórházak finanszírozása az egészségügyi biztosító feladata. Eddig központi költségvetésből osztották a pénzt, most megyénként, helyben fog ezt történni. A megyei pénztárak nem küldik fel Bukarestbe a pénzt, hanem továbbítják az önkormányzatoknak. Sok zökkenő lesz, de elvben ugyanaz a kevés pénz el kell jusson a kórházakhoz – mondta, kiemelve: a 22 millió lakosú Romániában mindössze ötmillióan fizetnek egészségügyi biztosítást.
Az oktatási törvénytervezetre visszatérve Markó rámutatott: itt fontos a decentralizáció is, annak ellenére, hogy általában csak a magyar nyelvű oktatásról beszélünk, ami nyilván kulcskérdés, az etnikai közösség megmaradásának feltétele. Ez nem érzelmi kérdés, mert a legminőségibb oktatást anyanyelven lehet biztosítani – osztotta meg nézetét.
Romániában az anyanyelvi oktatás feltételeit fokozatosan biztosították – emlékeztetett, felsorolva, hogy 1989-ben és a kilencvenes évek elején a szaktantárgyakat egyáltalán nem szabadott más nyelven tanítani, felvételizni sem lehetett magyarul. Egyetemi oktatás magyarul nem volt, kivéve a marosvásárhelyi orvosi és gyógyszerészeti, illetve a színi egyetemet.
„Innen indultunk el húsz éve. Ezeket a törvényes kereteket kellett felbontani, mára már a történelem és a földrajz oktatása illetve a román nyelv sajátos oktatása maradtak a kulcskérdések. Bízom benne, hogy hamarosan bármilyen szinten lehet bármilyen tantárgyat tanulni” – tette hozzá.
Figyelmeztetett: nem elég magyarul tanítani és tanulni ahhoz, hogy azt mondhassuk, minőségi oktatást biztosítunk a a magyar gyerekeknek. „Állítom, hogy leghatékonyabban önálló intézményekben, iskolákban, vagy – amennyiben erre mód van – önálló egyetemen, karokon valósulhat meg a magyar nyelvű oktatás. 1989-ben egyetlen önálló magyar középiskola sem volt, ma 60 fölött a számuk Erdélyben, ezt törvényesen lehetővé kellett tenni. Ma van önálló magyar magánegyetemünk, de nincs állami, és nincsenek az állami egyetem keretében önálló tanszékek, karok. A BBTE keretében ez a cél, nem az, hogy elszakítsuk az egyetemet” – sorolta a megvalósításokat és célkitűzéseket.
„A mellé, hogy magyarul tanulhassunk, oda kell tenni az önálló intézményrendszert minden szinten és minden formában” – mondta, hozzátéve: nem csak dicsvágyból akarnak magyar intézményeket, hanem azért, mert ezeknek másfajta a hatékonyságuk.
Meglátásában az új oktatási törvénnyel reálissá válik az önálló döntéshozatal lehetősége, az, hogy a magyar oktatók, tanárok, diákok önállóan dönthessenek. Magyarul tanulni nem csak annyit jelent, hogy ugyanazt tanulom, de a saját nyelvemen: egy nyelvhez, hagyományhoz tartozni látásmódot jelent, sajátos problémát és sajátos megoldásokat – ezt biztosítja sokkal jobban egy önálló intézmény, mint egy vegyes – mondta, a zenei oktatást hozva fel példaként.
„Ezért gondolom azt, hogy ez a törvény a decentralizációs elképzelések által jelentős lehetőségeket biztosít az egész romániai társadalomnak, és nekünk. Sikerülhet elfogadtatnunk, hogy minden egyetem előtti intézményben az iskolai vezető tanácsok: tanárok, szülők, önkormányzatok képviselői hozzák meg a döntéseket: ők írnák ki a versenyvizsgát, költségvetési, sőt tantervi kérdésekben is hagynának teret a helyi szintű döntések érvényre juttatására. A mi szempontunkból ez nagyon fontos előrelépés ahhoz, hogy mi dönthessünk az oktatással kapcsolatos ügyekben. Többségi helyzetekben mi dönthetnénk az iskolákról.
Van-e fontosabb, mint az oktatás és egészségügy? Ha ezekben megszerezzük a döntési jogokat, és megadjuk a helyi közösségnek, akkor rendkívül nagyot léptünk abba az irányba, amelynek végcélja az autonómia” –sorolta érveit.
„Olyan időszakban vagyunk, amikor kormányozni nem jó, amikor zsigerileg sokan, én magam is, menekülnénk a kormányzásból, de nem csak erkölcsi megfontolásból kell megpróbálni továbbvinni, hanem azért is, mert nagy esély van arra, hogy jelentősen át tudjuk építeni a közigazgatást, mert ezek jelentős, mélyreható reformot jelentenének a jelenlegi berendezkedéshez képest. Azért, mert ha a helyi közösség dönt, akkor minden valószínűség szerint azok a döntések jobbak lesznek, mintha távol, a központban hoznák meg őket, mert mi ismerjük a problémákat, mi tudjuk, hogy egy döntés milyen következményekkel jár. Így lehet igazán európaivá, versenyképessé válni” – zárta előadását az RMDSZ elnöke. Transindex.ro

Szórvány-program: idén is együttműködik Beszterce-Naszód és Hargita megye
Idei együttműködésről szóló megállapodást írt alá Borboly Csaba Hargita Megye Tanácsának elnöke és Borsos Károly László, a Beszterce-Naszód megyei Bethlen Egyesület vezetője a Hargita megyei önkormányzat Összetartozunk című szórványprogramjának keretében.
A sajtótájékoztatóval egybekötött egyezménykötésen részt vett az a több tíz fős Beszterce-Naszód megyei csoport, amely a szórványprogram révén háromnapos tapasztalatcserére érkezett Hargita megyébe. Borboly Csaba szerint már tavaly óta létezik az együttműködés a Bethlen Egyesülettel, tehát a mostani szerződés-aláírás csupán formaság, viszont „fontos formaság”. „A program által esély nyílik egymás megismerésére, és munkával túllépünk a formaságokon” – jelentette ki Borboly.
„Ismét bizonyítottuk, hogy összetartozunk. Ennél jobb nevet nem is lehetett volna kitalálni a programnak” – mondta Borsos Károly László, a Bethlen Egyesület elnöke, hangsúlyozva: a szórványközösségek igénylik ezt a programot, ilyen lehetőség rég nem adódott számukra.
Mindkét fél annak a véleményének adott hangot, hogy a szórványprogram által vállalkozók között is kapcsolatok kell kialakuljanak, és az is fontos, hogy három pilléren nyugodjék az együttműködés, bevonva a magyarországi testvérmegyéket is.
A Beszterce-Naszód megyei csoport tanulmányútját a Szülőföld Alap támogatta, aminek köszönhetően önkormányzati dolgozók, pedagógusok, valamint civil szervezetek képviselői érkeztek Hargita megyébe. Az aláírás előtt a megyeházán a vendégeknek bemutatták Hargita Megye Tanácsának programjait, így a beszterce-naszódiak a szórvány-, a játszótér-, illetve a szociális és kulturális programokról meg az európai uniós projektekről hallhattak ismertetőt Zonda Erika igazgatótól, Kelemen Gábor szaktanácsadótól és Ferencz Angélától, a Hargita Megyei Kulturális Központ vezetőjétől.
Sófalvi László, a megyei tanács alelnöke köszöntötte a jelenlevőket, Beder Tibor megyei tanácsos pedig meghívta őket Törökországba, az évente megszervezett Mikes-emléktúrára – az idei augusztus 31–szeptember 5. között lesz. Szentes Antal megyei tanácsos szerint a szórványprogramnak köszönhetően létrejött kapcsolatokat családok, települések szintjére kell lebontani, mert hosszú távon csak így működhet.
A Beszterce-Naszód megyeiek megtekintették a Csíki Székely Múzeumban a Barabás, Munkácsy, Szinyei és kortársaik – remekművek a 19. századi magyar festészetből című tárlatot, ellátogattak a gyergyószárhegyi kastélyba, szombaton pedig részt vesznek az Ezer Székely Leány Napja rendezvényen. Vasárnap meglátogatják a Burgocom Ciuc csíkkozmási krumplicsomagoló üzemet, majd a parajdi sóbányát. (hírszerk.) Transindex.ro

Kisebbségek az anyanyelvért
Elkeseredésében évtizedes szélmalomharcnak minősítette a román nyelvtanítás ésszerűsítéséért folytatott küzdelmet Balázs Lajos egyetemi tanár a romániai és Kárpát-medencei kisebbségek nyelvi helyzetének szentelt csíkszeredai konferencián.
A minősítést némileg indokolja, hogy a Sapientia EMTE-n, már két éve kidolgoztak egy magyar anyanyelvűeknek szánt külön románoktatási tantervet, be is nyújtották a minisztériumnak, az pedig a füle botját sem mozdította rá, miközben a létező tankönyvek bírálaton kívül mást nem kapnak már évek óta.
Az új tanügyi törvénytervezet vitája a végtelenbe látszik nyúlni a szenátusban, a pedagógiához és a tárgyhoz méltatlan politikai huzavona martalékává váltan ahelyett, hogy csökkentené, csak szaporítja a nebulók és tanárok amúgy is sok baját. Az égető gondok orvoslását a magyar érdekvédelem sem tekinti sürgető gondnak – tették szóvá többen is a konferencián.
A tanácskozást immár harmadszor tartják meg a Sapientia és a kolozsvári Kisebbségkutató Intézet gyümölcsözőnek bizonyult együttműködésének keretében, azon idén romániai kisebbségi és többségi, valamint határon túli kutatók is részt vettek szép számban. Volt szó a roma oktatás rendkívüli kérdéseiről – itt a romani nyelvnek a standardizálása még mindig folyamatban, a tulajdonképpeni didaktikai kérdések ezután dolgozandók ki -, felmerültek a romániai törpe kisebbségek anyanyelvhasználatának gondjai, élményszerű előadás taglalta a besszarábiai románság sajátos nyelvi helyzetét – itt az államnyelv hivatalosan a román, de valójában az az orosz is -, a legtöbb ismertetett dolgozat persze az erdélyi és moldvai magyarság nyelvállapotát taglalta. Horváth István intézetigazgató is fájlalta, hogy felajánlásukra, mellyel tanulmányaikat a törvényhozók rendelkezésére bocsátották volna, s hogy szolgáljanak azok iránymutatóként a tanügyi törvénytervezet vitájában, nem érkezett érdemi válasz a parlament részéről.
A legátfogóbb módszertani tanulmány vázlatát Péntek János ismertette. A kolozsvári professzor többek közt leszögezte, tipológiailag a romániai kisebbségek annyira sokfélék, hogy igényeik sem vehetők egy kalap alá, oktatásuknak is más-más úton kell járnia. A románnyelv-oktatásban Péntek János a minden kisebbségek sajátos igényeiből, a tanulók saját anyanyelvéből kiinduló tankönyvek használata mellett szállt síkra, s rámutatott ama elvárás fonákságára, mely szerint csak a kisebbséginek kell kétnyelvűnek lennie, holott Erdélyben például a magyar is környezeti nyelv nem egy régióban. A professzor figyelmeztetett egyúttal arra is, hogy az erdélyi magyarok számára az anyanyelvi dominanciájú kétnyelvűség elérése lehet csak a cél, különben az nyelvvesztéshez, beolvadáshoz vezet.
„Nem csak a hatalom nyelvének van valóságteremtő ereje, minden nyelv valóságot teremt, ha használják, ha választják" — mutatott rá szociológiai vizsgálatában Sorbán Angéla kolozsvári kutató. Gál Noémi a nyelvi revitalizációs taktikák szükséges voltáról értekezett a szórványhelyzetbe vagy előnytelen helyzetbe szorult népcsoportok esetében. Aradi, marosvásárhelyi, csíkszeredai, temesvári, sepsiszentgyörgyi, gyimesfelsőloki, szabadkai stb. kutatók értekeztek sajátos helyi nyelvi jelenségekről, a romániai bírósági nyelvhasználat fonákságairól. Átfogó képet nyújtott a tannyelvpolitikákról Vámos Ágnes budapesti kutató.
A roma nyelvet végre elismerték iskoláinkban anyanyelvnek – közölte Ioan Lăcătuş Crăciun roma kutató, itt-ott szerény kezdetektől is be lehet számolni, egyelőre tízezer kisdiák cigányul is tanul, 2010-ben a tantárgyolimpián külön tárgyként szerepelt, de a nyelvtanárképzés és a konzervatív helyi hatóságok ellenállásának a leszerelése egyelőre fő feladat.
Szingapúr különös világába nyújtott betekintést Gordon Győri János előadása arról a városállamról, ahol négy hivatalos nyelv létezik, de jóformán senki nem tanul anyanyelvén. Zárszavában Horváth István megfontolandónak nevezte a kérdéskomplexum célszerű romániai kezelése végett annak nyelvi ideológiáktól való megtisztítását. Erdély.ma

Markó: vállalnunk kell a népszerűtlen intézkedéseket
A kormányzati szerepvállalás, a rendkívül népszerűtlen megszorító intézkedések következményei, az anyanyelvi oktatás, a gazdasági válságnak Romániára gyakorolt hatásai, a hazai közigazgatás átalakítása, az egészségügyi decentralizáció, valamint a területi és kulturális autonómia szerepelt Markó Béla RMDSZ szövetségi elnök marosfői előadásának repertoárjában. A politikus a Magyar Ifjúsági Értekezlet (MIÉRT), az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének programirodája, valamint a Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) szervezte EU-táborban Itthon, magyarul – oktatási törvény címmel tartott beszédet.
A kormányfő-helyettes bevallotta: nem örvend annak, hogy az RMDSZ kormányzati tényező. – Érzelmileg szívesebben lennék ellenzéki, s szidnám a kormányt, amelynek gazdasági megszorító intézkedéseket kellett hoznia. Amennyiben tavaly a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Demokrata-liberális Párt (PD-L) megtette volna a kellő lépéseket, akkor mi most nem szorultunk volna rá ezek bevezetésére – magyarázta a végrehajtó testület bizonyítványát Markó.
A politikus úgy véli: a helyi hatások és következmények figyelmen kívül hagyását jelentené az, ha az RMDSZ úgy próbálná elmagyarázni a megszorító intézkedéseket, hogy egyszerűen hozzánk is begyűrűzött a világgazdasági válság.
– Azt jelentené, hogy Európára kennénk az egészet – fogalmazott. Ugyanakkor hiba lenne az előző kormányokra hárítani a felelősséget. Arról számolt be, hogy az elmúlt időszakban több számítógépes elektronikus üzenetet és SMS-t kapott, több személyes megkeresés is érkezett, amelyben az emberek felháborodásukat, bírálatukat, elkeseredésüket fejezték ki a gazdasági megszorító intézkedések miatt. – Súlyos igazság, de súlyos igazságtalanság volt egy e-mailban, amelyben valaki azt írta: milyen jelentősége van annak, hogy milyen nyelven tanulja a földrajzot és a történelmet a gyermekem, ha nincs mit enni adnom neki? – számolt be Markó.
Retorikus felvetést fogalmazott meg: szabad-e szembe helyezni az önazonossági kérdéseket a gazdasági, jóléti kérdésekkel? – Nem az oktatási törvényért cserébe egyeztünk bele a megszorító intézkedésekbe – szögezte le a szövetségi elnök. Hozzátette: a kormányzás idején esélyt látnak a román közigazgatás átalakítására, pontosabban a decentralizációra.
– Az elmúlt években rendkívül bonyolult, bürokratikus állam alakult ki, ügynökségek, közhivatalok, hatóságok jöttek létre. Ha meg tudjuk oldani a decentralizációt, akkor megérte vállalni a kormányzati szerepet. Ugyanakkor sikerült tető alá hozni az egészségügyi decentralizációt, 400 kórházból mintegy 380-at átadtunk a megyei, helyi szintű önkormányzatoknak – fogalmazott.
Markó szerint a legminőségibb oktatást anyanyelven, önálló intézményekben lehet megvalósítani, ugyanis így érvényesül a magyar szellemiség, a látásmód és a hagyomány. – A Babeş–Bolyai Tudományegyetemen még nincs kellő önállóságuk a magyar oktatóknak, diákoknak.
Egy résztvevő az autonómia megvalósításával kapcsolatban igen szkeptikus és borúlátó véleményt fogalmazott meg, amelyre Markó így reagált: ki gondolta volna például, hogy az 1990-ben a kétnyelvű feliratokért és az anyanyelvű oktatásért is bekövetkezett véres marosvásárhelyi március után 2001-ben elfogadják azt a jogszabályt, amely 20 százaléknál magasabb kisebbségi aránnyal rendelkező településeken lehetővé teszi az anyanyelv különböző szintű használatát. – Ki gondolta volna, hogy Szerbiában például, ahol véres etnikai háború dúlt, létrejön a Vajdaság kulturális autonómiája? Itt az állami finanszírozású nemzeti tanácsokat bizonyos tulajdonjoggal ruházták fel. Szerintem, ha szívósan, nap mint nap kitartunk az autonómia mellett, akkor látok lehetőséget a megvalósításra – mondta Markó.
Lapunk arra volt kíváncsi, az RMDSZ szövetségi elnöke szerint a 2012-es helyhatósági és parlamenti választások során milyen politikai következménnyel jár majd az, hogy most az érdekvédelmi szövetség szolidaritást vállalt kormánykoalíciós partnerével a rendkívül népszerűtlen megszorító intézkedések életbe léptetéséért.
– Azokat az intézkedéseket támogattuk, amelyeket hatékonynak tartunk. Olyasmivel semmiképpen se fogunk egyetérteni, ami egyrészt csökkenti az emberek életszínvonalát, másrészt pedig, amitől nem lehet gazdasági felemelkedést remélni. Éppen ezért az elmúlt hónapokban vitáztunk kormánykoalíciós partnereinkkel, s nem értettünk például egyet azzal, hogy a kisnyugdíjakhoz hozzányúljanak. Végül csak a minimál-nyugdíjakat tudtuk megtartani, ami valamiféle eredménynek számított. Azért küzdöttünk ezért, mert az intézkedés sokakat nehéz helyzetbe hozott volna, másrészt pedig ebből az államkaszába nem sok pénz jött volna be. Az intézkedés végül érvényét veszítette, mert az Alkotmánybíróság félresöpörte. Ha vállalkoztunk a kormányzásra, akkor a népszerűtlen intézkedéseket is vállalni kell, amennyiben úgy látjuk, hogy ezek belátható időn belül javítanák az egész romániai társadalom állapotát. Mostani számítások szerint ezeknek az intézkedéseknek meg kellene hozniuk a maguk pozitív eredményét.
– Vajon 2012-ig sikerül ez?
– Van egy mondás, amit idézni szoktak: a politikus és az államférfi között az a különbség, hogy előbbi a következő választásokra gondol, utóbbi pedig a következő nemzedékre. Romániában az elmúlt 20 évben sok mindent elrontottak, mert állandóan a választásokra összpontosítottak. Ezért van az, hogy nem autópályát építettek, hanem szétszórták a pénzt apró-cseprő választási adományokra vagy teljesen más, obskúrus célokra. Ezért történt meg, hogy csökkentés helyett növelték az állami apparátust, mert meg kellett fizetni a klientúrát. Ha csak a népszerűségre és a választásokra gondol valaki, akkor továbbra is el lehet rontani a helyzetet, s ebből nagy bajok lehetnek. Azt hiszem azért, hogy a közvélemény tudja: az elmúlt húsz év mulasztásait nem a mi nyakunkba kell varrni. Most is lehet látni, hogy a tavaly, amikor a Szociáldemokrata Párt és a Demokrata-liberális Párt kormányozta az országot, akkor egyebet se csináltak, mint választási célokra osztogatták azt a kis pénzt, és semmilyen kemény reformintézkedést se hoztak. Ezeket most kell életbe léptetni. Szabadság (Kolozsvár)

Hová tűnt 320 millió forint
„Újramelegíti” az érmindszenti Ady-zarándokhely hét éve megrekedt ügyét Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke és L. Simon László, a Magyar Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottságának elnöke. A Partiumi Írótábor zárónapján Tőkés László kivizsgálást és jóvátételt kért egy 2002-es pályázat ügyében, amelyet az akkori Fidesz-kormánynál nyert meg a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK), a pénz azonban a magyarországi kormányváltás után az RMDSZ-közeli nagyváradi Mecénás Alapítványhoz jutott, amely nem a KREK eredeti céljai szerint használta fel.
L. Simon László jelezte: az általa vezetett intézmény az ügyet az elmúlt nyolc év korrupciógyanús ügyletei közé sorolja, és kivizsgálja, mi történt az Ady-zarándokhelyre szánt pénzzel.
Kormányváltás után helyszínváltás
A KREK a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma és a gazdasági minisztérium közötti megállapodás értelmében 2002 májusában 320 millió forintot nyert el az Egyházi Kulturális Alapból arra a célra, hogy Ady Endre szülőfalujában, Érmindszenten irodalmi zarándokhelyet és termálfürdős szállót építsen. Az alapkövet 2002 novemberében le is tették a Szatmár megyei faluban, az ügy azonban innentől kezdve holtpontra került. Decemberben már a Mecénás Alapítvány a Római Katolikus Püspökséggel közösen írt alá egy szerződést, amely nem érmindszenti, hanem nagyváradi projektről szólt, és amelyet Ady-központnak neveztek el. Tőkés többször kérte az ügy tisztázását az illetékes magyarországi minisztériumoktól – korábban elsősorban Kiss Elemér kancelláriaminisztertől –, még Tempfli József katolikus püspökhöz is levelet intézett, hogy támogatását kérje, de írt Németh Zsolt országgyűlési képviselőnek, Mádl Ferenc köztársasági elnöknek. Kiss Sándor megyei RMDSZ-elnökkel, az alapítvány elnökével személyesen is találkozott. Tőkés – aki tegnapi közleményében a Medgyessy-kormány „bihari klienseinek és cinkosainak” nevezte Kiss Sándor mellett Lakatos Péter volt megyei RMDSZ-elnököt, parlamenti képviselőt, Földes Bélát, a megyei RMDSZ volt ügyvezető elnökét, Szabó Ödönt, a megyei RMDSZ ügyvezető elnökét és Mudura Sándor vállalkozót is – 2003 januárjában és februárjában Matolcsy György volt gazdasági miniszter, Medgyessy Péter akkori miniszterelnök és Rockenbauer Zoltán országgyűlési képviselő segítségét kérte. Utóbbitól választ is kapott, amelyben a honatya kifejtette: „az MSZP–SZDSZ-kormány politikájának részét képezi az is, hogy a nagyváradi református és katolikus egyházat egymással szembefordítsa.”
A korrupciógyanús ügyek közé kerül az Ady-központ
Szabó Vilmos államtitkár 2003 júliusában levélben közölte Tőkéssel, hogy a döntést nem bírálja felül, az ügyet pedig a magyar kormány a maga részéről lezártnak tekinti – idézi fel a történet főbb állomásait Tőkés László egy összefoglaló kronológiában. A Mecénás Alapítvány Ady-központja azóta föl is épült a nagyváradi városi strand közvetlen szomszédságában, mellette pedig a pályázatban szintén szereplő termálszállót kezdték el építeni, ez a munkálat azonban már jó ideje abbamaradt. A központban a megyei RMDSZ szervez rendezvényeket, a legutóbbi választmányi ülésre is ott került sor. Tőkésnek meggyőződése, hogy az épületek semmiképp nem kerülhettek 320 millió forintba.
A szombati sajtótájékoztatón L. Simon László, a Magyar Országgyűlés Kulturális és Sajtóbizottságának elnöke bejelentette: az általa vezetett intézmény olyan albizottságot alakított, amely az elmúlt két kormányzati ciklus alatt történt korrupciógyanús ügyeket vizsgálja ki, és ezek között tárgyalják az Ady-központ ügyét is. Ez az albizottság megfelelő hátteret teremt az olyan visszásságok kivizsgálásának, amelyek közé a 320 millió forint sorsa is tartozik – magyarázta az elnök.
Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke és a Mecénás Alapítvány ügyvezető igazgatója tegnap a Krónika megkeresésére anynyit mondott: az alapítványnak semmiféle takargatnivalója nincs, sőt bármilyen vizsgálatnak örül. A befejezetlen termálhotel ügyét viszont nem kívánta kommentálni.
Az Erdély Tv ügyében nem vizsgálódnak
A találkozón Csép Sándor író, újságíró az Erdély Televízió ügyét is felemlegette, kérve, legyen ez is vizsgálat tárgya. Mint ismeretes, az önálló magyar tévécsatorna létrehozására is a magyar kormány biztosított pénzalapot, ez azonban az idők során egyre csökkent, végül itthon úgy valósult meg, hogy az egyik ötletgazda és alapítóként tevékenykedő Csépet mellőzték. L. Simon László azonban nem ígérte meg, hogy ennek kapcsán átfogó vizsgálatra kerülhet sor, hiszen ami történt, annak a legnagyobb része romániai probléma, nem pedig magyarországi. Jakobovits Miklós festőművész azt jegyezte meg, hogy a kulturális szféra legfőbb állami kitüntetése, a Kossuth-díj szinte csak az írókhoz jut, a szobrászokhoz és más képzőművészekhez nem, határon túli jelölt pedig eleve igen kevés van. A bizottsági elnök egyetértett a felvetéssel, és megígérte: a jövőben a Kossuth-díjat odaítélő bizottságban egy határon túli magyar is helyet kaphat. Krónika (Kolozsvár)

Markó: minőségi oktatás csak anyanyelven
Az idén Marosfőn szervezett EU-tábor zárónapjának két jelentős mozzanata volt: egyrészt Markó Béla RMDSZ-elnök az oktatási törvényről szóló előadása, illetve az esti csapatértékelő és díjátadás, melynek keretében a kreativitási vetélkedőn nyertes csapat háromnapos brüsszeli kirándulás meghívóját vehette át.
Markó Béla szombat délutáni előadásán az anyanyelvű oktatás fontosságáról, az önálló oktatási és kulturális intézményrendszerről, a közigazgatás decentralizált újjáépítéséről, valamint az autonómiatörekvésekről beszélt a marosfői tábor résztvevőinek. A miniszterelnök-helyettes a válsághoz való attitűdök hibalehetőségeire figyelmeztetett. „A jelenlegi helyzetben végig kell előbb gondolni, hogy milyen társadalmat kívánunk építeni, főleg annak ismeretében, hogy az elmúlt húsz év során Romániában nem került sor a kötelező érvényű reformokra” – fogalmazott az RMDSZ-elnök. Elmondta ugyanakkor, a kormány megszorító intézkedései kapcsán rengeteg SMS-t és internetes levelet kapott, amelyben bírálták az RMDSZ-t mint kormányalkotót az intézkedések miatt. Felvetette azt a kérdést is, hogy szembe lehet-e helyezni a jóléti kérdéseket az önazonossági problémákkal. Álláspontja szerint az a megfelelő válasz, hogy az általános demokratikus keretek megteremtése és a jóléti társadalom építése mellett olyan oktatási jogok kivívására is hangsúlyt fektetünk, amelyek jelenleg hiányoznak. „Az általános demokrácia kérdése a sajátos demokratikus jogokkal abban az elvben találkozik, amit egy szóban úgy hívok, hogy decentralizáció” – hangsúlyozta Markó. A közigazgatás átépítésében reális esélyt látó miniszterelnök-helyettes az egészségügy decentralizálása után, az oktatási rendszerben foganatosított hasonló intézkedésekben lát megoldást a jelenlegi helyzetre. „Állítom, hogy magyarul tanulni és tanítani leghatékonyabban és legeredményesebben csak önálló intézményrendszerben lehet” – hangsúlyozta az RMDSZ-elnök.
A színvonalas programokban gazdag EU-tábor zárómozzanataként díjat kapott a kreativitási vetélkedőn legjobbnak bizonyuló, Szabó Gy. Zsombor vezette 15 fős csapat, melynek tagjai háromnapos brüsszeli látogatáson vehetnek részt Winkler Gyula és Sógor Csaba európai parlamenti képviselők meghívására.
Jánossy Alíz. Krónika (Kolozsvár)

Sorsunk megélője
Bernard Le Calloc’h Marosvásárhelyen
Bernard Le Calloc’h francia tudós, történész és nyelvész. Furcsamód, munkásságának, életművének hírnevét a magyarsággal kapcsolatos kutatásaival teljesítette ki, azon belül Kőrösi Csoma Sándor életének, munkásságának tanulmányozásával. Olyannyira, hogy ma – francia létére – mint az egyik legavatottabb, leghitelesebb Kőrösi-kutatót ismeri a világ.
Az idős professzor vallja, hogy hat évtizednyi magyarságkutatás őt is magyarrá tette – és ennek bizonyítékát is adta szombat délelőtt a Deus Providebit Házban, a Székely Nemzeti Tanács ünnepségén. Ünnepségen, amelyen Bernard Le Calloc’h a tanács Gábor Áron- díját vette át.
Szép számú közönség fogadta a vendéget, a székelyek barátját, a résztvevőket Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke üdvözölte. Mint mondta, 2006-tól olyanoknak adták és adják át a díjat, akik sokat tettek a közösség erősítéséért, az autonómia kiharcolásáért, hagyományaink megtartásáért.
– Egy rendkívüli ember, a tudomány kivételes egyénisége van körünkben, hogy a díjat személyesen vehesse át – tette hozzá laudációjában Gazda József. – Brétagne szülötte, de tudományos munkásságának igen jelentős részét a mi múltunk, szerepünk az emberiség tudományosságában kutatására fordította. De nem csak Kőrösi Csoma révén foglalkozott velünk: munkássága kibővült, fél tucat könyve jelent meg rólunk, Rákóczitól a csángókig. Óriási szerepet játszott abban, hogy nagyjainkat megismerje a nyugati világ tudományossága. Ritka, hogy egy nyelvészt az emberiség nagyjának tartsanak. Kőrösi Csoma Sándor munkássága a kulturális világörökség részévé vált. Az életművek azonban meg is halhatnak. Csomával ez nem történt meg, és ezt nagyrészt Bernard Le Calloc’h hihetetlenül akaraterős személyiségének, szenvedéllyel átitatott munkásságának köszönhetjük. Ő 1947-ben került Gödöllőre franciát tanítani és magyart tanulni. De nem csak megtanult magyarul, hanem lelkében is sorsunk értőjévé, átérzőjévé, megélőjévé vált. A szellemóriások szintjén nincsenek nagy vagy kis népek. Köszönjük, hogy Kőrösi Csoma Sándor szellemóriását a világ köztudatába beemelte.
Haller Béla francia nyelven köszöntötte a vendéget, majd Izsák Balázs adta át a Székely Nemzeti Tanács díját és az azzal járó oklevelet Bernard Le Calloc’h-nak, aki a rendezvény második felében tartott előadást. A tolmács hiánya miatt aggódni felesleges volt: gyönyörűen megfogalmazott, tiszta és hibátlan magyar nyelven, tökéletes kiejtéssel beszélt a francia magyarságkutató Kőrösi Csoma Sándorról, pontosabban a vele kapcsolatos, róla elterjedt tévhitekről és azokról a könyvekről, tanulmányokról, amelyek szerzőinek ezen tévhiteket köszönhetjük. A korai kutatók tudománytalan magatartásáról és gyakran felületes állításairól, amelyek következményeként a tévedések folyamatosan ismétlődtek és ismétlődnek egészen a mai napig. – Szűkszavúsága, tartózkodó viselkedése miatt szinte semmit sem tudunk Csomáról. Utazásait csak nagy vázlatokban írta le, születési helyéről, hátteréről, szülei helyzetéről, sőt, életkoráról egy szót sem szól. Még saját állításait sem szabad szentírásnak venni, néha ő is téved. Még osztálytársai, barátai sem beszélnek koráról, szüleiről. Az anyakönyvi kivonat szerint öt évvel idősebb a kelleténél, az igazságot leginkább három forrásból deríthetjük ki, ezek egyike, a porosz rendőrség halle-i jegyzőkönyve szerint akkor 28 éves volt, tehát az 1780-as évek vége felé születhetett – mondta számos további példával ellátott, rendkívül érdekes előadásában Bernard Le Calloc’h, akinek a rendezvény végén Izsák Balázs az egészségi okok miatt hiányzó Csíky Boldizsár dedikált kézírásos kottáját adta át – kórusművet Jánosházy György Kőrösi Csoma Sándor által ihletett versére. És mint megtudtuk, a professzor saját autóját vezetve érkezett Párizsból, hogy átvehesse a díjat – Bernard Le Calloc’h az idén 85 esztendős
Nagy Botond. Népújság (Marosvásárhely)

50 ingyenes hellyel és mesteri képzéssel indít idén a székelyudvarhelyi MÜTF
Július 7-én, szerdán kezdődik a nyári felvételi a Modern Üzleti Tudományok Főiskolájának Székelyudvarhelyi Képzési Központjában. A 2010/11-es tanévben a hároméves alapképzéseken kívül mesteri képzésekre is lehet iratkozni, ezzel teljes lett a felsőfokú képzés a Főiskolán. A MÜTF az idén 50 államilag finanszírozott helyet hirdet meg, amelyek odaítélése a felvételi átlag függvényében történik.
Akik középiskolai tanulmányaikat kívánják folytatni, a Kereskedelem és marketing vagy az Üzleti kommunikáció szakra jelentkezhetnek. Mindkét képzés hat elméleti és egy gyakorlati félévből áll, utóbbi azért szükséges, hogy hallgatók kellően tudjanak felkészülni a záróvizsgára és legyen idejük a szakdolgozat elkészítésére.
A Kereskedelem és marketing szak célja a vállalkozói szféra számára üzlettudományi szempontból felkészült szakemberek képzése, akik ismereteiket a gyakorlatban önállóan alkalmazni tudják, és képesek szakismeretük folyamatos és magasabb szintű megújítására.
A Kereskedelem-marketing szak nappali és levelező formában is indul. A nappali képzés előnyei: a folyamatos óralátogatás és felkészülés, gyakori találkozás a tanárokkal, a diáktársakkal. A levelező képzés inkább csökkentett óralátogatású nappalit jelent, mivel az előadások általában két hétvégente vannak, pénteken és szombaton, munka, vagy gyereknevelés mellett is lehet végezni.
Az Üzleti kommunikáció szak csak levelező formában indul, mivel a Főiskola így tudja biztosítani, hogy felkészült, a szakmában dolgozó kommunikációs és reklámszakemberek tartsák az előadásokat, akik többnyire külföldről érkeznek.
A Kommunikáció szakon olyan szakembereket képeznek, akik ismerik a társadalmat működtető kommunikációs rendszereket, az üzleti kommunikációt, valamint a kommunikáció és a média fontosabb intézményeit. A cél a vállalkozói szféra számára üzlettudományi szempontból felkészült, a kereskedelem és marketing területén új trendeket, eljárásokat és technikákat ismerő szakemberek képzése, akik ismereteiket a gyakorlatban önállóan alkalmazni tudják, magas színvonalú idegen nyelvi ismeretekkel és jó kommunikációs készséggel rendelkeznek.
A mesteri képzésre jelentkezők a Vezetés és szervezés (HR) és Marketing szakok közül választhatnak. Előbbi a győri Széchenyi István Egyetem keretein belül fog működni, míg a Marketing mesterszak a tatabányai MÜTF-el közösen. Ide azok jelentkezését várják, akik már rendelkeznek egy felsőfokú diplomával.
Azon középiskolai végzettek számára, akiktől a válság elvette azt a lehetőséget, hogy egy távoli nagyvárosban tanulhassanak tovább, a MÜTF egy jó megoldás tud lenni, mert jelentősen kevesebb anyagi ráfordítást jelent a Székelyudvarhelyen való továbbtanulás.
A MÜTF-ön megszerzett diplomák akkreditáltak, és a bolognai szerződést aláírt országokban elismertek.
A nyári jelentkezés július 23-ig tart. További információk a felvételiről a www.foiskola.ro oldalon olvashatók. Erdély.ma

Valutaalapi „vállveregetés”
A július 26-a és augusztus 4-e közötti időszakban újra Romániában tartózkodik a Nemzetközi Valutaalap (IMF) küldöttsége, hogy a gazdasági fejleményekről, illetve – a költségvetést beleértve – a jövő évi célkitűzésekről tárgyaljon. A készenléti hitelmegálapodás közelgő, ötödik felülvizsgálatától függ a hatodik kölcsönrészlet sorsa, mely kilencszáz millió eurót tenne ki.
Az IMF illetékeseit kellemes meglepetésként érte, hogy a román kormány milyen gyors döntést hozott a hozzáadottérték-adó (ÁFA/TVA) emelésről, ugyanakkor kétségeik is vannak azzal kapcsolatosan, hogy a bukaresti kabinet valóra tudja-e váltani az elhatározott megszorító intézkedéseket – fogalmazott a román sajtónak adott nyilatkozatában Jeffrey Franks, az IMF romániai missziójának vezetője.
Az IMF tisztségviselője derűlátóan nyilatkozott az áfa 19 százalékról 24 százalékra való emeléséről, legalábbis úgy véli, hogy az nem vezet feltétlenül meredeken felfelé kúszó inflációhoz. Romániában több kereskedelmi egység szándékosan visszafogja magát, nem emeli drasztikusan az árait, sőt, egyes cégek az áfaemelés mértékében sem drágítják áruikat.
Elismerés és aggály
A romániai misszió vezetője kifejtette: a nyugdíjcsökkentés elmaradásának eredményeként a nyugdíjasoknak több költenivaló pénzük marad, ez pedig a fogyasztás viszonylagos növelését ösztönzi. Ezzel szemben az áfa emelése miatt a lakosság összességében többet fog fizetni az árukért és szolgáltatásokért, így kevesebbet fog vásárolni, ez pedig inkább visszafogja a fogyasztást.
Franks szerint ez a két hatás kioltja egymást, ami azt jelenti, hogy szerinte nem lesz lényeges változás. Az IMF-nél részben elismeréssel fogadták, hogy a román kormány a nyugdíjcsökkentés alkotmányellenessé nyilvánítása után gyorsan hozott alternatív döntést, ugyanakkor Washingtonban aggódnak is amiatt, hogy ez a kormány képes lesz-e betartani mindazt, amit elhatározott, lesz-e ereje folytatni a megkezdett reformpolitikát, vissza tudja-e fogni a költségvetési kiadásokat, meg tudja-e valósítani az adók és illetékek hatékony beszedését.
Összhangban: Mugur Isărescu (BNR) és Jeffrey Franks (IMF) egyaránt 8 százalékos inflációval számol
Mint ismeretes, a napokban folyósítják a román készenléti hitel ötödik, 913,2 millió eurós hitelrészletét. A washingtoni pénzintézet ugyanakkor jóváhagyta az inflációs cél 3,5 százalékról 7,9 százalékra való emelését – ez megegyezik a Román Nemzeti Bank (BNR) előzetes felméréseivel, mely szerint év végéig nyolc százalék körül alakul az inflációs arány, bár a jegybank reményei szerint ez akár alacsonyabb szinten maradhat.
Mugur Isărescu, a jegybank kormányzója bizakodva tekint a várható áremelkedések elé, melyet a balti államok és Magyarország példájával illusztrált, ahol az áfaemelés csak fele mértékben emelte a fogyasztói árakat.
„Már néhány nap után is láthatjuk, hogy az áremelés nem olyan nagy. Eddig egyetlen terméknek sem ment fel öt százalékkal az ára” – nyilatkozta tegnap a BNR első embere, aki ugyanakkor nem zárta ki annak lehetőségét, hogy az emelkedés hosszabb távon is bekövetkezhet.
Isărescu szerint az áfa ötszázalékos emelése 4,2 százalékos növekedéshez vezetne, ha teljes mértékben, minden árban tükröződne. „A fogyasztói kosárban azonban vannak olyan termékek is, gyógyszerek, könyvek, szállodai szolgáltatások, amelyek áfája kilencszázalékos. Vannak nulla áfájú termékek is – orvosi szolgáltatások, mozi- és színházjegy, körülbelül 4 százalék értékben. Következésképpen, ha a számtant vesszük figyelembe, a növekedés 3,9 százalékos lesz” – mondotta.
Hullámzó árfolyam
Az utóbbi napok „gyengélkedése” után a lej tovább erősödött az euróhoz képest: a régióban tapasztalható pozitív fejleményeknek köszönhetően tegnap a BNR 4,26-os árfolyamot hirdetett, mely több mint négy banival volt kevesebb a pénteki szinthez képest. Ugyanakkor a forint és a lengyel zlotyi mellett a lej azon kevés pénznem közé tartozik, melyek 2010 első negyedévében lényegesen gyengültek az euróhoz képest.
A román fizetőeszköz közel három százalékot (2,93-at) vesztett értékéből az európai közös valutával szemben – mutatott rá az X-Trade Brokers tőzsdeügynökség legfrissebb felmérése. Az árfolyam esése az euró gyengélkedése miatt méginkább figyelemreméltó – fogalmaz a szakértői véleményezés, mely szerint az újabban meghozott megszorító intézkedések miatt a pénzpiac további alakulása jelenleg előreláthatatlan. Új Magyar Szó (Bukarest)

Külhoni magyar újságírók állásfoglalása
A KMÚEK tagszervezetei
A külhoni magyar média közösségmegőrző és közösségépítő szerepéről, az egységes magyar médiatár létrehozásában eddig elért eredményekről és az átfogó magyar médiastratégia kidolgozásának előkészületeiről tárgyaltak Csókán a Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciójának tagszervezetei.
A 2010. július 1-je és 3-a között megtartott tanácskozáson az erdélyi, horvátországi, muravidéki és vajdasági újságíró-egyesületek képviselői a magyarországi kollégák tevékeny részvételével a következő
ZÁRÓNYILATKOZATOT
fogadták el:
1. A KMÚEK tagszervezetei szerint a közösségépítésben és közösségmegőrzésben kivételes szerepe van a külhoni magyar sajtónak. Ezért az újságírókban tudatosítani kell, hogy a szakmai követelmények tiszteletben tartásán kívül a kisebbségi újságírókra kiemelt felelősség hárul a közösségi érdekek védelmében és a közösségi értékek létrehozásában. A kisebbségi médiumok azonban csak akkor tudják teljesíteni ezt a feladatot, ha nyelvi és szakmai szempontból egyaránt minden pillanatban kielégítik a legmagasabb szintű minőségi elvárásokat.
2. A külhoni magyar újságírásban megkövetelt minőségi előrelépést szem előtt tartva a KMÚEK ezúttal is kiemelte a szervezett, folyamatos és a gyakorlati oktatásra összpontosító újságíróképzés és továbbképzés fontosságát. Egyúttal szorgalmazta, hogy a Konvenció által öt évvel ezelőtt elfogadott tervet időszerűsítve és kiegészítve mielőbb dolgozzák ki a Kárpát-medencei magyar újságírók folyamatos képzésére és továbbképzésére vonatkozó projektumot.
3. Az áprilisban Lendván megtartott értekezleten elfogadott tennivalók teljesítése kapcsán a résztvevők megelégedéssel nyugtázták, hogy a tagszervezetek hozzáláttak az egész Kárpát-medencét felölelő magyar médiatár kidolgozásához. Az adatgyűjtési módszer egységesítését követően várható, hogy a tervekkel összhangban szeptember végéig elkészül a magyar médiastratégia kiindulópontjának számító médiakatalógus.
4. A KMÚEK a korábban elfogadott döntését megerősítve készségét fejezte ki, hogy kidolgozza a tervezett magyar médiastratégiának a külhoni magyar médiumokra vonatkozó részét. Ennek érdekében a résztvevők megismerkedtek a már körvonalazott vajdasági magyar médiastratégiával, és megállapodtak a külhoni magyar médiastratégia kereteinek felvázolását lehetővé tevő egységesített kérdőívek elkészítésében és a leghatékonyabb módszerek alkalmazásában.
5. A tagszervezetek ezúttal is hangsúlyozták az eddiginél hatékonyabb külhoni magyar médiatámogatási rendszer újragondolásának a fontosságát. Evégett a KMÚEK képviselői hajlandók a legrövidebb időn belül párbeszédet kezdeni a külhoni magyarság helyzete iránt fokozott megértést tanúsító magyarországi politikai erőkkel és döntéshozatali fórumokkal. Egyúttal a KMÚEK a meglévő kapcsolatrendszereket igénybe véve az eddiginél is erélyesebb lobbitevékenységet akar kifejteni a brüsszeli intézményekben a közérdekű újságírás uniós támogatása végett.
6. A csókai tanácskozás résztvevői megállapodtak abban, hogy a KMÚEK következő közgyűlését szeptember 17-én és 18- án Gyergyószárhegyen tartják meg.
Csókán, 2010. július 3-án. Népújság (Marosvásárhely)

„Magyarország kormánya támogatja Székelyföld autonómiáját
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) küldöttsége megerősítést kapott Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettestől, hogy Magyarország kormánya támogatja Székelyföld autonómiatörekvéseit – állítja Izsák Balázs, az SZNT elnöke, hozzátéve: ez a támogatás politikai és morális egyaránt lehet.
Izsák Balázs, az SZNT elnöke ma egy sajtótájékoztatón bejelentette, hogy a tanács küldöttsége néhány nappal ezelőtt találkozott Magyarország miniszterelnök-helyettesével, Semjén Zsolttal. Izsák Balázs szerint ez a találkozó „rendkívül fontos” volt az SZNT szempontjából, mert Semjén ez alkalommal megerősítette a magyar kormány Székelyföld autonómiájára vonatkozó támogatását.
A Székely Nemzeti Tanács vezetősége úgy véli, hogy ez a támogatás megfelel a Románia és Magyarország közötti alapszerződésnek, amely szerint a kisebbségek jogainak védelme nemzetközi együttműködési terület.
Arra a kérdésre, hogy miben tudná Magyarország kormánya támogatni Székelyföld autonómiájának megvalósulását, Izsák azt válaszolta, hogy ebben az esetben politikai és morális támogatásról egyaránt szó lehet.
Izsák hozzátette, hogy azokon a nemzetközi fórumokon, amelyekre az elmúlt két évben az SZNT küldöttsége eljutott, gyakran felmerült a kérdés, hogy e törekvés ügyében Magyarország kormányának mi az álláspontja.
Az SZNT elnöke szerint köztudott, hogy Dél-Tirol nem érte volna el az autonómiát Ausztria támogatása nélkül. „Az autonómiát Rómától kapta, a törvényt az olasz parlament szavazta meg, de Ausztria támogatásával. Hasonló együttműködést képzelünk el Románia és Magyarország között, mint amilyen Olaszország és Ausztria között volt, amikor Dél-Tirol megkapta az autonómiát” – foglalta össze Izsák Balázs.
Semjén Zsolt, Magyarország miniszterelnök-helyettese nemrég bejelentette Sepsiszentgyörgyön, hogy Magyarország kormánya támogatja a székelyföldi területi autonómiatörekvéseket. Erdély.ma

Magyar tartalom a kolozsvári városháza honlapján? – Csoma Botond városi tanácsos leadta az ígért anyagot
Miért ne kerülhetne ki magyar nyelvű szöveg az önkormányzat weboldalára?
Most már csak a kolozsvári önkormányzat román többségének és Sorin Apostu polgármester politikai akaratán múlik, hogy sikerül-e a multikulturalitás reális megvalósítására vonatkozó első teszt: a városháza honlapjára feltöltik-e az ingyen és bérmentve szolgáltatott magyar tartalmat. Amint arról a Szabadság beszámolt, április 16-án RMDSZ-es városi tanácsosokból és László Attila alpolgármesterből álló küldöttség tárgyalt Sorin Apostuval, akkor igényelték: a város honlapjának egy része magyar nyelven is legyen elérhető. Csoma Botond tanácsi frakcióvezető, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének alelnöke a találkozót követően úgy nyilatkozott: két magyar anyanyelvű városházi alkalmazott segítségével magyarra fordítják a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal honlapjának (www.primariaclujnapoca.ro) egy részét. A munkát sikerült elvégezni, a napokban az önkormányzati képviselő le is adta az anyagot, július 15-re választ vár.
Az RMDSZ-es önkormányzati képviselő lapunknak arról számolt be: a napokban személyesen átnyújtotta Sorin Apostu polgármesternek a hivatalos román–magyar fordító által láttamozott, lepecsételt és aláírt anyagot, amelyet, reméli, az április közepén lezajlott tárgyalás és megállapodás alapján mihamarabb feltöltenek a kolozsvári városháza weboldalára.
– Egyik lapon volt a román változat, a másikon pedig a hivatalos és engedéllyel rendelkező fordító által láttamozott magyar fordítás. Utóbbin volt pecsét, aláírás – mondta Csoma.
Hozzátette: nem az egész honlapot, csak a fontosabb részeket fordították le ingyen és bérmentve. – A turizmussal, a cégalapítással kapcsolatos információkat, illetve a polgármester üdvözlő szövegét, önéletrajzát fordítottuk le, valamint a díszpolgárok névsorát jelentettük meg – mondta az RMDSZ-es városi tanácsos.
Csoma Botond konkrét határidőt kért
Elmondása szerint a polgármester időt kért arra, hogy valakivel átnézesse a szöveget. – Ami rajtam múlott és megígértem, azt teljesítettem. Meguntam a várakozást, most határidőhöz kötöttem a konkrét és kézzel fogható intézkedés megtételét: azt mondtam Apostunak, hogy a július 15-ei tanácsülés előtti szokásos koalíciós egyeztetésen mondja meg, mikor kerül fel a tartalom. Amennyiben ezt nem teszi meg, azt a következtetést vonom le, hogy merő bohóckodás, látszattevékenység volt részéről az egész, s azoknak lesz igazuk, akik kételkedtek abban, hogy ez megvalósul – fogalmazott a politikus.
Csoma Botond közölte: amennyiben július 15-én nem kap egyértelmű választ a polgármestertől, „más eszközökhöz folyamodik”. – Ha nem tesz semmit, akkor végleg megszilárdul bennem az a meggyőződés, hogy nincs reális akarat a multikulturalizmus megvalósítására Kolozsváron. A munkatársaim segítségével jómagam ingyen és bérmentve szolgáltattam az anyagot ahhoz, hogy a városháza honlapjának magyar tartalma is lehessen. Amennyiben nem töltik fel, úgy tekintem, hogy az Demokrata-Liberális Párt és az RMDSZ között kötött helyi koalíció csak egy formális megállapodás – jelentette ki a tanácsi frakcióvezető.
Információink szerint jelen pillanatban Sorin Apostu küldetésen van, irodáját festik, csak július 11-én tér vissza Kolozsvárra.
KISS OLIVÉR. Szabadság (Kolozsvár)

Illúzió az erdélyi magyarságért
A Magyar Népi Szövetségről (MNSZ), a romániai magyarság történelméről, a baloldali ideológia megítéléseiről, illetve a Romániában kiépülő kommunista rendszerről tudhattunk meg többet a tegnapelőtti könyvbemutatón.
Tucatnyi ember gyűlt össze a Partiumi Keresztény Egyetem Bartók-termében, ahol Nagy Mihály Zoltán, a Román Állami Levéltár főigazgató-helyettese és Olti Ágoston történész Érdekképviselet vagy pártpolitika? Iratok a Magyar Népi Szövetség történetéhez 1944-1953 című könyve került ismertetésre. A bemutatót Demeter Szilárd, a PKE tanára kezdte el, aki köszöntötte a könyv egyik szerzőjét, Nagy Mihály Zoltánt, illetve Sárándi Tamást, a Szatmárnémeti Megyei Múzeum kutatóját, majd beszélt arról a „történelmi vakfoltról”, amelyet a könyv kiemel a mélyből, és felelevenít az olvasó számára.
Ezután Sárándi tartott tartalmas bemutatót a könyvről, amely egyben egy dokumentumgyűjtemény is. Beszélt a Román Kommunista Párt politikájáról, amely mindent megtett azért, hogy a rendszert jó színben tüntessék fel. Ezért a rendszer ellen harcolókat negatív, a mellette tartókat pedig pozitív részlehajlással minősítették, majd pedig szerepvállalásukat hasonló módon dokumentálták. Ezeket a dokumentumokat így nem lehet önmagukban szemlélve hiteles információforrásoknak tekinteni, csakis egy eseménysorban elhelyezve őket. „A dokumentum mint forrás önmagáért beszél” – magyarázta a kutató azt a történészek között közkedvelt – és egyben szakszerűtlen – felfogást, amely számtalan eseménynek a torzított ismertetéséért felelős. Az objektív, forráshiteles történetírásra ma már lehetőség van, de nem volt ez mindig így, mert az elmúlt rendszer történetírói szinte kivétel nélkül különböző érdekcsoportoknak a tagjai voltak.
Ezután Nagy Mihály Zoltán beszélt művéről, illetve a könyv témájának problémájáról. Egyebek mellett elmondta, hogy ma sem túl népszerű célkeresztbe helyezni az erdélyi magyar „kommunistabarát” érdekképviseletet, jelesül az MNSZ-t, sokkal kellemesebb volna a második bécsi döntésről írni vagy az 56’-os forradalom mártírjaira emlékezni, de a történészeknek nem áll jogukban az eseményeket rangsorolni. „Ne úgy mutassunk be egy korszakot, hogy minden esetben csak az derüljön ki, hogy az erdélyi magyarságot mindig csak verték. Mutassuk meg azt is, hogy mit tettek vagy nem tettek meg a magyarjaink, esetleg miként ártottak saját közösségüknek” – mondta. Ezután a párizsi békeszerződés utáni idők egyedüli romániai magyar politikai képviseletéről, az MNSZ-ről beszélt, amely bár a magyarság érdekeinek védelmére szegődött, a kommunista párt árnyékában mozgott, később fel is szívódott benne, ezért több szempontú és előjelű a megítélése. „Érdekképviseletről csak akkor beszélhetünk, ha az adott szerv intézményt épít és intézményt véd” – folytatta. Ezt az intézményrendszert tálalja a könyv, illetve azt, miképp próbálta meg az MNSZ ezeket az érdekeket védeni, illetve miképp nem. Ezért is a cím, amely az MNSZ szerepvállalására utal, amely részben pártpolitika, részben pedig érdekképviselet volt.
Nagy leszögezte: fontos kiemelni, hogy az akkori magyar vezetők hittek a román hatalommal való kiegyezésben, ami a magyar kisebbségi jogok érvényesítését illette. Abban is hittek, hogy a magyarság nemzetiségi problémáit a „közeli” Szovjetunió, nem pedig a „távoli” Nyugat oldhatja meg. Ez az illúzió részben annak volt köszönhető, hogy ez a generáció 1910 környékén született, és ez idő tájt még nem teljesedtek ki a kommunista eszmerendszer és a napi valóság közötti ellentmondások. A továbbiakban kitért arra is, hogy baloldalinak ítéltek meg ebben az időszakban sok olyan embert – például „a nép egyszerű fiát”, Márton Áron püspököt –, akiket ma semmiképp nem minősítenénk azoknak, mert ma már más a baloldal megítélése, amely időről-időre változott. Ahhoz, hogy ezt a hatalmas dilemmát feloldjuk, mindenképp történelmi kontextusba kell helyeznünk az eseményeket.
A bemutató végén az érdeklődők kérdéseket tettek fel a mű szerzőjének, majd megvásárolhatták a könyvet.
Balla Sándor. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Ádáz harc a tanári állásokért – A bércsökkentés ellenére hatalmas a túljelentkezés a pedagógusi posztokra
Nem szegi kedvét a pedagógusoknak sem a létszámcsökkentés, sem a 25 százalékos bércsökkentés, rekordot dönt az idén a tanári állásokért meghirdetett pályázatokon a túljelentkezés. Nem minden szakterület van azonban lefedve: tornatanárból túl sok, matematikatanárból túl kevés jelentkezik.
„Megalázó, ami a tanügyben van. Évről évre vizsgázom helyettes tanári állásért csak azért, mert nincs meghirdetve címzetes katedra. Hiába képzem magam, hiába halmozom a szakmai eredményeket, kiszolgáltatottan pályázok, immár harmadik éve” – panaszkodik Pálffy Gizella, a székelyudvarhelyi Benedek Elek Líceumban szolgálatot teljesítő magyarszakos pedagógus.
A napokban zajlanak a pedagógusvizsgák: országszerte nagy a túljelentkezés, a pályakezdő vagy a címzetes állás nélkül maradt gyakorló pedagógusok feszült tempóban készülnek a megmérettetésre.
Sok az eszkimó, kevés a fóka
Kolozsváron az országos átlagnál is kiélezettebb a helyzet: a megszorító intézkedések miatt felére csökkent a betölthető tanári állások száma. Tavaly 2000, idén csak 1056 helyettesítő pedagógusi állás van szabadon. Ennél is elkeserítőbb a helyzet a címzetes posztokat illetően: 400 helyett ebben az évben csupán 142 pedagógus kap biztonságot és kiszámítható pályaképet ígérő állást.
Anca Radu, a megyei tanfelügyelőség szóvivője az ÚMSZ-nek elmondta, valóságos ostrom alatt áll az intézmény: a címzetes állásokra tízszeres a túljelentkezés, több mint ezer, képzett, kifogástalan szakmai önéletrajzzal rendelkező pedagógus reménykedik abban, hogy szeptembertől „kenyérbe kerül”.
A szóvivő úgy véli, a gondot az okozza, hogy túltermelés folyik a hazai egyetemeken. „Évről évre ömlenek ki az egyetemi padokból a diplomás tanárok, függetlenül attól, hogy a csökkenő gyereklétszám miatt a tanügyi rendszer zsugorodik” – figyelmeztetett a szóvivő.
Péter Tünde Kolozs megyei főtanfelügyelő-helyettes az ÚMSZ-nek elmondta: lényeges hátránnyal indulnak a pályakezdő pedagógusok, mert a jelenlegi pályázati rendszerben a meghirdetett katedrák megszerzéséhez tapasztalat kell, a tanári versenyvizsgáknak megvan a maguk sajátos rutinja.
Matek- kontra sporttanárok
Maros megyében szintén a címzetes állásokért folyik nagyon kiélezett helyzet, itt 241 állásra 1628-an pályáznak – mondta el lapunknak Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes. A szakértő figyelmeztetett, viszonylagos a túljelentkezés, vannak állások, amelyet csupán egy-két jelentkező szeretne a magáénak tudni, és vannak posztok, ahova száznál is többen jelentkeznek.
Hargita megye az országos átlag alatt marad, itt 521 helyre csupán 774 pedagógus pályázik; igaz, a címzetes posztok száma itt is aránytalanul alacsony: 91 tanár juthat a sokak által csupán vágyott biztos álláshoz. Ferencz Salamon Alpár főtanfelügyelő szerint szaktól függ, hogy milyen a túljelentkezés. Matematikatanárt például lámpással keresnek több iskolába is, a meghirdetett 22 helyre csupán 18 érdeklődő jelentkezett. A tornatanárok viszont egymásnak adják a kilincset az iskoláknál: egyetlen helyre hatvan tettrekész pedagógus is jelentkezett.
„Túltermelés” van óvónőkből is: 11 címzetes és 94 helyettesítő állásra 215 pályázó versenyzik. A román oktatással hadilábon álló, sok tanügyi kudarcot elszenvedett megyében biztató jel, hogy a román tanárok is „elszaporodtak”: 44 posztra 52-en pályáznak. Ferencz Salamon Alpár főtanfelügyelő úgy véli, a megszorítások, a 25 százalékos fizetéscsökkentés nem szegte kedvét a pedagógustársadalomnak, a fogyatkozó állások ellenére is sok a jelentkező.
Becsületbeli ügyek
Borúlátóbb hargitai kollégájánál a pedagógustársadalom helyzetét illetően Keresztély Irma Kovászna megyei főtanfelügyelő, aki arra figyelmeztetett: a pedagógusok egzisztenciálisan kiszolgáltatottak. Ez a kiszolgáltatottság vezetett többek között az idei, sokkoló érettségi eredményekhez is – véli a szakértő, aki szerint konfliktusokkal teli tanév áll a pedagógustársadalom mögött.
„Egy tanárnak becsületbeli ügye, hogy végigvigyen egy osztályt. Ehhez képest a címzetes tanárok, akiknek tíz év alatt három év fizetés nélküli szabadság jár, időnként elmennek idénymunkára epret szedni Spanyolországba. Távollétükben helyettesítők tanítanak, majd amikor a címzetes tanár visszatér, úgy zárja le a diákjait, hogy fogalma sincs, hol áll a tudásszintjük – szolgált az ÚMSZ-nek szociológiai gyorsfényképpel az intézményvezető.
Keresztély Irma figyelmeztetett, hogy a lehetőségekhez képest mindent megtesznek a pedagógustársadalom helyzetének stabilizálásáért, címzetes tanárt például egyáltalán nem bocsátanak el az idén. A közelgő versenyvizsgán itt is nagy a túljelentkezés: 103 címzetes állásra 591 pedagógus pályázik. A legnagyobb a túljelentkezés az óvónői, tanítói, angol nyelvtanári, a földrajz és a pszichopedagógia szakra.
Minden nagyon szép
A tanügyi rendszer jövő évi működését, a tanári állások elosztását érintő országos pánik nem rendíti meg az oktatásügyi minisztériumot. Tegnap Daniel Funeriu tartott sajtótájékoztatót, hogy reagáljon a sokak által tragikusnak nevezett érettségi eredményekre. A tárcavezető úgy vélte, az idei kudarc kiküszöbölésére tökéletesen alkalmas az új tanügyi törvény, mert kötelezővé tesz minden olyan változást, amely biztosítja a minőségi közoktatást.
S bár a lapunknak a pedagógusok „megalázónak” érezték kiszolgáltatott helyzetüket, a hiábavaló folyamatos szakmai felkészülést, a miniszter tegnapi nyilatkozatában úgy reagált: még több továbbképzés, jobb értékelési rendszer, biztosabban működő nemzeti alaptanterv szükséges az oktatásügy stabilizálásához, a reformot pedig – szögezte le Funeriu – folytatni kell.
A lapunknak nyilatkozó Kovászna megyei főtanfelügyelő az érettségivel kapcsolatban különvéleményt fogalmazott meg. Keresztély Irma úgy véli, itthon is a Magyarországon bevezetett kétszintű érettségi lenne célravezetőbb. A szakértő által elfogadhatónak ítélt rendszer esélyt nyújtana arra, hogy az elméleti líceumok és a szakiskolák diákjai olyan megmérettetésen vegyenek részt, amely a felkészültségüknek megfelelő szempontok szerint vizsgálná a tudásukat.
Antal Erika, Baloga-Tamás Erika, Kovács Zsolt, Sipos M. Zoltán. Új Magyar Szó (Bukarest)