DKMT közgyűlés Nagyszentmiklóson – Hunyad megye és Békéscsaba is kilépett
A rossz idő nyomta rá a bélyegét a Duna-Maros-Körös-Tisza Eurorégió napja alkalmából szombaton a Triplex Confinium hármashatár-kőnél szervezett rendezvényekre.
Constantin Ostaficiuc Temes megyei elnök, valamint Zakar Péter Csongrád megye és Boris Barjaktarovic Vajdaság Autonóm tartomány alelnökei a határkő mellett felállított sátorban mondták el üdvözlő beszédeiket, majd ugyanott díjazták a DKMT mezei futóverseny győzteseit. A határ ünnepélyes megnyitása után – szombaton és vasárnap 10-től 18 óráig átjárható a román-magyar-szerb hármashatár Óbéb-Kübekháza-Magyarmajdány térségében – a nagyszentmiklósi Nákó kastélyban tartották meg a DKMT Eurorégiós együttműködés közgyűlését. A tagmegyék vezetői egyetértettek abban, hogy szükség van az eurorégió turisztikai marketing-stratégiájának kidolgozására, a turisztikai útvonalak (A bor útja, a Szecessziós épületek útja, stb.) hangsúlyosabb népszerűsítésére. Szó esett a DKMT Közhasznú Társaság nyertes európai pályázatainak megvalósításáról, amelyek a katasztrófavédelem és az eurorégión belüli vasúti közlekedés fejlesztését célozzák. A résztvevők megszavazták Békéscsaba város tagságának felfüggesztését, illetve Hunyad megye kilépését a DKMT Eurorégióból. A DKMT soros elnöki tisztsége a következő évre Csongrád megye elnökét illeti meg, a közgyűlés keretében Constantin Ostaficiuc Temes megyei elnök átadta a szimbolikus „stafétabotot” Zakar Péter Csongrád megyei alelnöknek. A DKMT Eurorégió Napjai alkalmából szombaton autós rally-t is tartottak Nagyszentmiklóson.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

Össztűz
A rendszerváltást követően talán soha nem voltak ennyire össztűz alá véve a romániai közoktatásban dolgozó pedagógusok, mint most. Egyrészt a már konkrétumként kezelhető huszonöt százalékos jövedelemcsökkentés, másrészt a szaktárca illetékeseinek az emberségre való „hivatkozásai”, harmadsorban a szakszervezeteknek a sztrájkra való ösztönzése és nem utolsó sorban a közvélemény nyomása között vergődik – úgy látszik, menthetetlenül – a négyszázezres réteg.
Köztudott: május 31-től beláthatatlan időre általános sztrájkba kezd a négy tanügyi szakszervezet. A helyzetet most az bonyolítja, hogy május 31 és június 4 között kerül sor az idegen nyelvi ismereteket felmérő szóbeli érettségi vizsgára.
Ha a pedagógusok az elmúlt két évben azért tüntettek, hogy béreik 50 százalékos emelésének érvényt szerezzenek, most az amúgy sem magas bérek 25 százalékos csökkentése miatt fejezik ki nemtetszésüket. A pedagóguspálya már régóta nem tartozik a túlfizetett szakmák közé Romániában. A tervezett 25 százalékos bércsökkenés katasztrofális következményekkel járhat. Ha ez bekövetkezik – és sajnos, alig van kilátás ennek elkerülésére –, akkor a mindennapi létminimumon tengődve a pedagógusok elveszítik még meglévő motiváltságukat, továbbá hivatástudatuk, önértékelésük vészesen csökken. Marad tehát a magánórákból származó többletjövedelem, vagy pályát változtatnak. Ám nem minden pedagógus olyan szerencsés, hogy jól fizetett magánórát tartson, vagy akár húsz-harminc évi munka után új szakmát sajátíthasson el.
A szaktárca magas rangú tisztviselői most is elővették hangzatos szólamaikat az emberségről, a gyerekek érdekéről. Így kívánták rábírni a pedagógusokat, hogy álljanak el az általános sztrájktól.
Ezzel pedig újabb bizonyítást nyert az emberi cinizmus határtalansága. Legalábbis előttem. Azok a magasrangú minisztériumi tisztviselők, akik jóval magasabb bért kaphatnak, mint a pedagógusok többsége, hogyan hivatkoznak az emberségre? Miért nem veszik észre sorstársaik kilátástalanságát?
A szakszervezetek nem látnak más kiutat a helyzetből, mint az általános sztrájkhoz folyamodni. Már többször hangoztattam egyetértésemet a szakszervezetek érdekvédelmi szerepével, ám kifogást emelnék a már-már hisztérikussá fajuló „sztrájkolunk, sztrájkolunk, ti csak sztrájkoljatok” típusú magatartásukkal szemben.
A közvélemény nem állt a tanárok mellé. Több helyről hallani lehetett, hogy a (végzős) tanulók ellentiltakozás során juttatták kifejezésre ama véleményüket, hogy nem értenek egyet tanáraik sztrájkjával, amely veszélyezteti az érettségi vizsga normális körülmények között történő lebonyolítását.
Értesüléseim szerint a tanügyminisztérium és a megyei tanfelügyelőségek megoldották mind az érettségi, mind az évvégi tanulmányi átlagok lezárásának kérdését. A nem szakszervezeti tagok vállalták azt, hogy lebonyolítják az érettségit, az iskolák igazgatóinak pedig megadták azt a hatáskört, hogy lezárhassák a médiákat.
Vajon ki hiszi el még mindig azt, hogy az általános sztrájkkal bármit is elérhetnek a tiltakozó pedagógusok?
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Videokonferencián beszéltek a kormánytagok a prefektusokkal a megszorító intézkedésekről
„A kormánynak, illetve a területi képviselőinek egyaránt nehéz lesz az elkövetkező időszak, hiszen nekünk kell elmagyaráznunk a nyugdíjasoknak a megszorító intézkedéseket, a fizetések és nyugdíjak csökkentésének szükségességét, de nincs alternatíva” – jelentette ki tegnap Emil Boc miniszterelnök a prefektusokkal folytatott videokonferencián. Hozzátette: Románia sem egy elefántcsonttoronyban helyezkedik el, hogy megmenekülhessen a világgazdasági történések hatásától.
A miniszterelnök megszólalásában többnyire megismételte, összefoglalta korábbi bejelentéseit, mintegy tájékoztatva a prefektusokat, hogy milyen intézkedésekre kényszerül a kormány a költségvetési megszorítások keretében. Mint hangsúlyozta, a két felmerülő lehetőség – az adóemelés és a kiadások csökkentése – közül a kormány az utóbbit választotta – 25 százalékkal csökkentette a béreket, 15 százalékkal a nyugdíjakat, a gyermeknevelési pótlékot, illetve a szociális juttatások egy részét –, mivel ezek által csökkenteni lehet a strukturális hiányt, s egy időben lehetőséget teremt arra, hogy pénzösszegeket különítsenek el a magánszféra számára, elindítva ezáltal a gazdasági fellendülést. Boc ugyanakkor leszögezte, hogy a megszorítások csak ideiglenesek, december 31-éig érvényesek.
A kormányfő ismételten úgy vélekedett, hogy az ország jelenlegi gazdasági helyzetéért a Tăriceanu-kormány tehető felelőssé, amely 2007–2008-ban „mérgezett ajándékokat” adott a lakosságnak a bérek, nyugdíjak emelésével, ezeket ugyanis nem tették lehetővé a munkatermelékenységi mutatók. „Még amit megtermelünk, azt is rosszul osztja be a költségvetés, ez az elmúlt 20 év Romániájának problémája” – hangoztatta Boc.
Emil Boc ugyanakkor arról is beszámolt, hogy olyan információk jutottak el hozzá, hogy egyes önkormányzatok a napokban 25 százalékos béremelésről hoztak határozatot, hogy a csökkentés nyomán a jelenlegi szinten maradhassanak a bérek. Éppen ezért a kormányfő azt kérte a prefektusoktól, hogy támadják meg a közigazgatósági bíróságon az ilyen jellegű határozatokat.
A területi kormánymegbízottakat egyúttal arra is kérte, hogy kezeljék prioritásként a beruházásokat, mivel – mint hangoztatta – az idei év első harmadában 13 százalékkal ugrottak meg a különböző javakra és szolgáltatásokra fordított kiadások. Eközben – példálózott – a minisztériumoknak és a központi közigazgatási intézményeknek sikerült ezeket a kiadásokat 3 százalékkal csökkenteniük.
Bírák a megszorítások ellen
Nem indokolható a nemzetbiztonságra való hivatkozással a kormány megszorító intézkedéseinek elfogadása – reagált szombati közleményében a romániai bírákat és ügyészeket tömörítő szervezet Emil Boc kormányfő azon kijelentésére, hogy a megszorító csomag elfogadásának szükségességét az alkotmány nemzetbiztonsági érdekeket rögzítő 53. cikkelye alapján kívánják megindokolni.
Érvelésükben rámutatnak: az intézkedés nem érinti az egész nemzetet, csupán egy részét, hiszen csupán a közalkalmazottakra és a nyugdíjasokra vonatkoznak a megszorítások. Leszögezik: a kormány ezen tervezett lépése a jogállam iránti megvetést jelzi.
Álláspontjuk szerint a nyugdíjak csökkentése alkotmányellenes, ráadásul a 15 százalékosra tervezett megvonás valójában 30 százalékos lesz, miután a kabinet az illetmény kiszámításának alapját képező nyugdíjpont értékét is csökkenteni kívánja.
Balogh Levente
Az ANL-lakások eladását sürgetik
A videokonferencián részt vett Elena Udrea fejlesztési miniszter is, aki a prefektusokkal folytatott beszélgetésben az Országos Lakásügynökség (ANL) által épített lakások eladásának felgyorsítását sürgette. Mint részletezte, az új beruházások kieszközöléséhez elengedhetetlen, hogy ezek a pénzek befolyjanak az államkasszába, a polgármesteri hivatalok azonban sok esetben visszautasítják az ANL-lakások értékesítését. Szerinte ennek fő oka, hogy a lakók által fizetett albérleti díj jelenleg a települések büdzséjébe folyik be. Udrea azonban leszögezte, a lakrészek eladása esetén a helyi önkormányzatokat gazdagítanák a lakástulajdonosok által fizetett adók, illetékek is.
Şeitan több beleszólást akar
A munkaügyi felügyelőségek, illetve a szociális segélyeket kezelő igazgatóságok támogatását kérte eközben tegnap a prefektusoktól Mihail Şeitan munkaügyi miniszter, hogy minél jobban meg lehessen szűrni, hogy kik azok, akik valóban jogosultak a garantált minimális jövedelemre, valamint a fogyatékkal élőknek szánt pénzösszegekre. „A hozzánk eljutott statisztikák szerint sok olyan dolog történik, amelyeket ellenőrizni kell, s vissza kell térnünk a norma-litásba – fogalmazott a szaktárcavezető. – Mercedesszel járó és villában élő személyeknek nem szabadna segélyekben részesülniük.”
Bálint Eszter
Krónika (Kolozsvár)

Karácsonyi a MÚRE új elnöke
Karácsonyi Zsigmond vezeti hétvégétől a Magyar Újságírók Romániai Egyesületét (MÚRE). A szervezet hétvégi tisztújító közgyűlésén Vajda György, a marosvásárhelyi Népújság és Gáspár Sándor, a marosvásárhelyi rádió munkatársa is pályázott az elnöki tisztségre, ám Karácsonyi már az első fordulóban megszerezte a szavazatok hetven százalékát.
Karácsonyi Zsigmondot választották meg a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) elnökévé a hétvégi tisztújító közgyűlésen, amelyen az egyesület fennállásának húszéves évfordulóját is megünnepelte a 260 tagot számláló szakmai szervezet. A tisztségre Vajda György, a marosvásárhelyi Népújság és Gáspár Sándor, a marosvásárhelyi rádió munkatársa is pályázott, ám Karácsonyi már az első fordulóban megszerezte a szavazatok hetven százalékát. Ambrus Attila leköszönő elnök az alapszabály szerint már nem jelentkezhetett új mandátumra.
A MÚRE új vezetője lapunknak elmondta: legfontosabb célkitűzésnek a területi szervezetek munkájának megerősítését tartja. „Bukaresttől Szatmárig, Temesvártól Csíkszeredáig, Sepsiszentgyörgyig óriási területeken fejtünk ki tevékenységeket, és szükségesnek látom, hogy a fiókszervezetek a jövőben hatékonyabban működjenek, az újságíróknak szakmai és etikai képzéseket biztosítsanak” – fejtette ki az ÚMSZ-nek Karácsonyi Zsigmond.
A MÚRE közgyűlésén módosult az alapszabály is: az igazgatótanács tagjainak számát tizenkilencről tizenötre csökkentették, megszüntették az ügyvezető elnöki tisztséget, helyét az ügyvezető igazgató veszi át. Ambrus Attila eddigi elnök a döntést lapunknak azzal magyarázta, hogy „a kétfejű vezetést, amely a MÚRE-t húsz éven át jellemezte” már nem találták korszerűnek.
„Úgy érzem, az elmúlt évek alatt sikerült egy élő, tartalommal telített szervezetet felépítenünk. Fontos kapcsolatokat építettünk ki magyarországi, vajdasági, kárpátaljai, és felvidéki kollégákkal, s ezekre a struktúrákra építve, remélem, a jövőben növekedni fog az egyesület tagsága” – mondta az ÚMSZ-nek a leköszönő elnök.
A közgyűlés Csép Sándort választotta meg az audiovizuális sajtóért felelős alelnöknek, az írott sajtóért Szekeres Attila alelnök felel majd, a becsületbíróság elnöke pedig Maksai Magdolna lett.
A hétvégi rendezvény záróünnepségén átadták a Veszely Károly-díjakat. Az elismeréseket Benkő Levente, a Krónika napilap újságírója (a kommunista korszak bűneinek feltárásáért) és a Bányavidéki Új Szó szerkesztősége (a máramarosi olvasók információs igényeinek kielégítéséért) kapta.
Fleischer Hilda
Új Magyar Szó (Bukarest)

Civil kurázsi – Kulturált jövő 2009–2010 – Összefoglaló
A Kráter Műhely Egyesület 2009 őszétől 2010 májusáig lezajlott rendezvénysorozata a Kárpát-medencei magyar civil kezdeményezések fokozottabb együttműködését szolgálta. Az öt, filmvetítéssel egybekötött határon túli találkozón felvidéki, kárpátaljai, erdélyi és bácskai-bánáti civil szervezetek képviselőivel folytatott kerekasztal-beszélgetést a KME delegációja.
Turcsány Péter író, a KME elnöke a rendezvényeket bevezető előadásaiban a civil világ és az állam lehetséges új kapcsolatait vázolta fel. Minden esetben hangsúlyozta a szervezett formájú civil együttműködések, a közös fellépések és állásfoglalások jelentőségét.
A felvidéki úton (érsekújvári és ipolysági találkozó) a Kárpát-koszorú – Csángóföldtől Őrvidékig című, Csontos Jánossal közös kötetet jegyző Mihály Zoltán fotóművész is jelen volt. Diavetítéssel egybekötött előadását komoly beszélgetés követte. Emelte a hangulatot Elmer István a Lépcsők c. kötet szerzőjének felolvasással egybekötött előadása. A mindenkori keresztény értelmiség kálváriajárása példamutató lehet a felvidéki nemzetrész magyar kisebbsége számára is.
Az ipolysági találkozón a résztvevők és a rendezők nagy örömére szolgált Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártja tiszteletbeli elnöke problémafeltáró és közös civil cselekvésekre buzdító előadása. Példának hozta fel a komáromi székhelyű Szövetség a Közös Célokért (SZAKC) társulás tevékenységét, mely mára komoly közéleti és mozgósító erővel bír. Z. Urbán Aladár, a Palóc Társaság elnöke a magyar–magyar, magyar–szlovák, ill. a magyar és uniós kapcsolatok lehetőségeiről beszélt.
A kárpát medencei civil körkép című film levetítése a résztvevők véleménye szerint – nemcsak itt, hanem a további fórumokon is – jelentős példával szolgál(t) a jövőben alakuló civil szervezetek számára is, és segíti a Kárpát-medencei magyar nemzeti együttműködés programját.
Rendezvénysorozatunk harmadik állomása alkalma szándékosan egy kárpátaljai kis magyar falu művelődési otthonába vezetett. Iskolások, fiatalok és turisztikai szakértők voltak a közönség soraiban. Az itteni összefogást jól tükrözi a helyi civil és a régiós turisztikai szervezetek együttműködése, melynek egyik motorja Szuhán András, Bene polgármestere.
A régiós sajtó erőteljesen van jelen e többnemzetiségű táj civil közösségeinek hétköznapjaiban. A beszélgetés után a résztvevők kiemelték a civil szervezetek munkahelyteremtő és kultúramegtartó jelentőségét is.
A negyedik út a patinás Kolozsváron, a Farkas utcai Református Kollégium dísztermébe vezetett. Szabó Zsolt, a Művelődés folyóirat főszerkesztője és Székely Árpád, a kollégium igazgatója fogadta az ide „tékozló fiúként” hazalátogató Kovács Attila Zoltánt, a Kráter főszerkesztőjét, és Turcsány Pétert, az ismert Wass Albert-kutatót. A filmvetítés kapcsán a szervezők megállapodtak abban, hogy október elején megismételt nagyszabású rendezvényre hívják össze az egyetemváros ifjúságát és civil szervezeteit. Külön öröm számunkra, hogy programunkkal szinte egy időben ülésezett és hozta meg határozatát a Kárpát-medencei Civil Egyeztető Fórum. Az alapító szervezetekhez a KME – mint aki másfél évtizede foglalkozik hasonló tevékenységekkel – örömmel csatlakozott.
Csak emlékeztetőül: 2007. szeptember 21-én több magyar civil szervezet tisztségviselőivel közösen a KME vezetése megállapodott a Kárpát-medencei Civil Együttműködési Lánc (KCEL) létrehozásában és működtetésében.
Ezt a kezdeményezésünket sajnálatosan nem követte igazi megvalósulás; nem az aktivitás hiányzott, hanem a kellő pályázati feltételek biztosítása, melyek révén működtetni lehetett volna ezt a fórumot. A tervezett elektronikus portál kialakításáról természetesen a jövőben sem mondunk le. 
Zentai rendezvényünk társszervezője a „Ci-Fi” Civil Központ volt, mely Zsoldos Ferenc irányításával a tájegység legkiválóbb előadóit hívta meg fórumunkra: Dr. Hódi Sándor, a Széchenyi István Stratégiakutató és Fejlesztési Intézet igazgatója, Hajnal Jenő, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója és Horváth László, a kishegyesi Dombos Fest főszervezője voltak az est vendégei.
Ezen a beszélgetésen már előtérbe került az összegző, zárókonferencia témája is. Az előadókat és az érdeklődő közönséget egyformán foglalkoztatta, vajon rombolja-e a személyiséget a névtelen kommentek világa, vagy éppen közösségteremtő hatásukat kellene-e kiemelni; mennyire veheti át az internet más adathordozók, hírközlők szerepét, milyen az internetes nyelv hatása az anyanyelvre, és milyen változást hozhat a műveltségben. Mindentudóvá lesz az internetező vagy elbutul? Hogyan segítheti az oktatást a világháló?
Hajnal Jenő, a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet igazgatója hangsúlyozta a bácskai tanárgenerációk és fiatalok szép együttműködését és közös munkáját a délvidéki magyar folyóirat- és könyvkultúra elektronikus feldolgozása terén. Horváth László az épített kultúra további megmentését sürgette, a civil összefogás és civil lehetőségek megmutatásával.
Dr. Hódi Sándor nagyszabású előadásban, mintegy az e-galaxis kultúrájának „apostolaként” szólalt fel, mely különböző fordításportálok és -programok lehetőségével képes egyenrangúvá tenni magyar anyanyelvi kultúránkat a világ nagyobb lélekszámú nemzeteinek kultúráival. Gondként említette, hogy a kisebb települések sávszélesség-problémák miatt nehezen tudnak csatlakozni a világhálóra.
Gruik Ibolya a zentai Magyar Szó munkatársa az e-galaxis oktatásban és tájékoztatásban betöltött szerepét nyomatékosította, hiszen nagy lehetőség, hogy a kultúrában is naprakész társai lehetünk a Kárpát-medencében többfelé szakítva, sőt egyes helyeken jelentős szórványban élő magyaroknak.
Fórumsorozatunk Pomázon megrendezett zárókonferenciája kapta a legszélesebb körű nyilvánosságot, ezt kísérte a legnagyobb érdeklődés. A tanácskozás összefoglalóját és az elhangzott előadásokat külön írásokban tettük közzé.
A Nemzeti Civil Alapprogram Nemzetközi Kapcsolatok és Európai Integráció Kollégiuma által támogatott rendezvénysorozat betöltötte hivatását. Körútjaink és konferenciáink a civil szférában több, együtt megoldandó kérdésre hívták fel a figyelmet. Szerencsés volt az időpont választása is, mert a magyar Országgyűlés nemzetépítő és nemzetegyesítő szándéka párhuzamba került a civil világ fokozottabb közéleti jelenlétének és együttes fellépésének szándékával.
A munka folytatódik: a PoLíSz-ban közzétett beszámolók és írások a jövőben is képesek az elindított folyamatot továbbgenerálni; erre a KME szervezőgárdája, honlapunk és társszervezeteink is készen állnak.
A rendezvénysorozatról összesen 34 médiamegjelenés adott hírt, 35 különböző sajtóorgánumban. Ezek közül a legtöbb anyag az interneten látott napvilágot (29 db), ezt követte 2 televíziós, illetve 4 írott sajtóbeli megjelenés. Egy alkalommal a Katolikus Rádió is beszámolt a rendezvényről, összegzéséről.
Köszönettel tartozunk azoknak a civileknek és munkatársaknak, akik munkájukkal segítették a fórumsorozat megvalósulását:
Csemadok Érsekújvári Alapszervezete (Szlovákia)
Honti Corvin Kör – Polgári Társulás (Szlovákia)
Bene Alapítvány (Ukrajna)
Diaszpóra Alapítvány (Kolozsvár)
Művelődés Egyesület (Kolozsvár)
„Ci-Fi” Civil Központ (Szerbia)
Pest Megyei Ifjúságért Egyesület (Pomáz)
Hitünk szerint ma már nem kell „civil kurázsi” a civil együttműködéshez, de nemzetünk és társadalmunk gondjai egyként igénylik a civil leleményességet, az együttműködést, a közös kiállást – s ha kell, a közös kurázsit is.
Pomáz, 2010. május 31.
(Kráter Press)
Polísz (Budapest)

Szivárvány- közelben
Néhány héttel ezelőtt Erdély-szerte utolérték, és ha akarták, meg is érinthették a Szivárványt a kis és nagy gyerekek. A harmincéves gyermeklap marosvásárhelyi megállójánál Zsigmond Emesével, a Szivárvány és a Napsugár főszerkesztőjével beszélgettünk.
– A szerkesztőségi munkának van egy szépséghibája: nemigen találkozhatunk az olvasókkal. Pedig mi nemcsak meséink, verseink, ismeretterjesztő írásaink révén szeretnénk üzenni a gyermekeknek, szükségét érezzük annak, hogy szemükbe is nézhessünk mindazoknak, akik a lapjainkat kézbe veszik. Ezért szervezzük meg rendszeresen az illyefalvi Napsugár-tábort, illetve a születésnapi nagy találkozókat. A tízéves Szivárvány – akkori nevén A haza sólymai – igazi megünneplésére nem került sor, erre a kommunizmusban nem nyílt lehetőségünk, a huszadik évforduló pedig egybeesett a rendszerváltással. A harmincadik az első Szivárvány-szülinap, amelyet az olvasóinkkal közösen töltünk. Előzőleg egyetlen nagyobb ünnepünk volt: a Napsugár 50 évének örömére szerveztünk közönségtalálkozót Kolozsváron, ennek a sikere adta az ötletet a "szivárványos" körútra is.
– Virtualizálódó, multimédiás világunkban csökkent-e a Szivárvány és Napsugár iránti igény?
– Továbbra is a legnagyobb példányszámmal jelenünk meg a Kárpát-medencei irodalmi gyermeklapok közül. Ugyanakkor nálunk is észlelhető bizonyos csökkenés. A kisebbeknek szóló Szivárvány 16, a Napsugár 14 ezer példányban jut el havonta a gyerekekhez, összesen 30 ezer óvodás és iskolás várja ezeket a lapokat, de volt idő – a 90-es évek közepén –, amikor 50 ezer olvasóval is büszkélkedhettünk. Apad az erdélyi magyarság lélekszáma, gyengül a családok anyagi helyzete, ugyanakkor az olvasási kedv sem a régi.
– Maros megyében mekkora a keletje ezeknek a lapoknak?
– A megyeszékhelyen, illetve a kisebb városokban és vidéken egyaránt igen népes olvasótáborunk van. Rengeteg levelet, rajzot kapunk az itteni gyerekektől, a kiváló óvónői és tanítói közösségnek köszönhetően nagyszerűen együttműködünk a helyi tanintézetekkel.
– Harminc év alatt milyen irányban változott a Szivárvány?
– Céljaiban, szellemiségében nem módosult egyik lapunk sem: legfőbb igyekezetünk igényes, értékbecsülő olvasókká nevelni a gyerekeket. Ugyanakkor próbálunk megfelelni a kor kihívásainak. Az elmúlt években tehetséges, fiatal írók kerestek meg kézirataikkal, így bővült a lap külső munkatársainak köre, színesedett a tartalom. Ugyanez érvényes a képanyagra is. A lap grafikusai mindig is az erdélyi magyar képzőművészet legjobbjai voltak, most is rengeteg nagyszerű munkatársunk van, úgy próbálunk nekik teret adni a lapban, hogy minden oldalt más-más rajzoló illusztrál. A mai nyomdai lehetőségek mellett nagyon fontos, hogy minél tetszetősebb, "piacosabb" külsőt öltsön a Szivárvány és a Napsugár, ezt a gyerekek el is várják. A színesebb külcsín azonban soha nem mehet a tartalom rovására. Régebb több irodalmi anyaggal szolgáltunk, most rövidebb szövegeknek, ismeretterjesztő írásoknak is helyet teremtünk a lapban, ezekhez számos fotót mellékelünk "étvágygerjesztőként."
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

Gyorsított eljárással fogadja el az oktatási törvényt a szenátus
Szavazással döntötték el tegnap a felsőház tagjai, hogy az oktatási törvényt gyorsított eljárással, tehát 30 napon belül fogadják el. Ecaterina Andronescu az eljárás ellen emelt szót, és arra szólította fel a szenátorokat, álljanak el szándékuktól. Végül Andronescunak nem sikerül meggyőznie kollégáit, így 44 ellen-, 55 támogató, illetve 2 tartózkodó szavazattal a gyorsított eljárás mellett döntöttek a szenátorok.
Múlt héten a szenátus Állandó Bizottsága úgy döntött, hogy a Tanügyi Bizottságnak június 18-ig kell benyújtania az oktatási törvényről szóló véleményezését. A jogszabályt néhány hete a képviselőház már elfogadta, de ebben az esetben a szenátus tölti be a döntő fórum szerepét.
(realitatea)
Transindex.ro

Ezrek tüntettek az utcákon Erdély-szerte
Az ország több nagyvárosában is utcai tiltakozó megmozdulásokat szerveztek tegnap a közalkalmazottakat tömörítő szakszervezetek. A legtöbb területen folytatódik az általános sztrájk, azonban néhány megyében a tanárok ma már visszatérnek az osztálytermekbe.
Mind a négy országos szakszervezeti tömb képviseltette magát tegnap azon a marosvásárhelyi tüntetésen, amelyet tiltakozó felvonulás előzött meg. Az összejövetelen segesvári, szászrégeni és szovátai szakszervetek is képviseltették magukat.
A város szélén levő sürgősségi kórháztól nem sokan indultak el délelőtt a zuhogó esőben a Rózsák tere felé, hogy csatlakozzanak az ott gyülekező szakszervezeti tagokhoz. Mire azonban az eső elállt, a prefektúra és a megyei tanács épülete előtt már akkorára duzzadt a tömeg, hogy joggal jegyezte meg valaki: „a fekete március óta nem láttam itt ennyi embert”. Hivatalos becslések szerint mintegy kétezren gyűltek össze.
„Egyetlen kérésünk maradt: mondjon le a Boc-kormány, és adja át a helyét olyanoknak, akik képesek túl nagy társadalmi áldozatvállalás nélkül is kivezetni az országot a válságból. Ha a kormány nem áll félre jószántából, akkor előrehozott választást kell szervezni. Ennek a kormánynak nincs más elképzelése, mint az, hogy elvegye a kevés pénzt azoktól, akik amúgy is a nyomorküszöb közelében élnek” – jelentette ki Călin Orlando Cociş, a Frăţia szakszervezeti tömb helyi fiókjának az elnöke a Krónika azon kérdésére, miszerint a jelenlegi állás szerint mit szeretnének elérni a szakszervezetek tiltakozó megmozdulásaikkal, illetve a munkabeszüntetéssel. Ugyanezen a véleményen volt a BNS szakszervezeti tömörülés Maros megyei fiókjának az elnöke, Márkos György is.
„A legalacsonyabb jövedelemmel rendelkezők és a nyugdíjasokkal való szolidaritás kifejezése miatt kértük az embereket, hogy gyűljünk össze ma itt, a központban, hogy mutassuk meg az ország vezetőinek: létezik még a szakszervezeti, emberi összetartás, nem hagyjuk magukra a nyomorgókat” – szögezte le Márkos.
Tanársztrájk: Hargita a listavezető, sokan visszaléptek
Bihar, Beszterce-Naszód, valamint Kolozs megyében is újraindulhat ma az oktatás, miután tegnap a tanárok lemondtak a munkabeszüntetéssel járó általános sztrájkban való részvételről. Közel sem bizonyultak ennyire engedékenynek a Hargita megyei oktatók.
A megyei főtanfelügyelőség közlése szerint arányaiban Hargita megyében csatlakozott a legtöbb tanár az általános sztrájkhoz. Ferencz-Salamon Alpár főtanfelügyelő tegnapi sajtótájékoztatóján elmondta, hétfőn, az első sztrájknapon a pedagógusok 70,16 százaléka szüntette be a munkát. Közlése szerint a legnagyobb arányban az óvodák és az általános iskolák dolgozói sztrájkoltak, a gimnáziumokra ez kevésbé volt jellemző, hisz épp hétfőn kezdődött az idegen nyelv érettségi vizsga, s a tanárok jó része vizsgáztatott vagy felügyelt az osztályokban. A főtanfelügyelő egyúttal köszönetet mondott a tanároknak, hogy nem bojkottálták az érettségit, így valamennyi végzős vizsgázhatott.
A tanfelügyelőség összesítése szerint tegnapra 64,61 százalékra csökkent a sztrájkban részt vevő tanárok száma, de még így is itt a legmagasabb az arány országos viszonylatban. Ferencz-Salamon Alpár azonban tegnap felkérte a tanárokat, hogy térjenek vissza az osztálytermeikbe, ezáltal megelőzve, hogy még kevesebb pénzt keressenek, hisz a sztrájknapokat nem fizetik ki. Szerinte egyébként a hét közepéig valamennyi oktató lemond a sztrájkról, úgy látja ugyanis, hogy a meghatározatlan ideig folytatott munkabeszüntetés sem járna eredménnyel.
A zsúfolt téren Tőkés András tanárral is találkoztunk, aki azon a véleményen van, hogy ezek a tüntetések nem oldanak meg semmit. „De hogy nagy baj van az országban, az biztos. Én úgy vélem, hogy a belpolitikai válság is csak annak az oligarchiának a malmára hajtja a vizet, amely 1989 után hatalomra került, illetve átmentette korábbi hatalmát, s most maffia típusú akciók révén bebetonozza az adott helyzetet, ami nekik kedvez. Ilyenformán a társadalom egyre inkább nagyon szegényekre és nagyon gazdagokra szakad szét. Nem látom az alagút végét.
A román himnusznak lassan az kellene legyen a címe, hogy Descurcă-te, române” – adott hangot elégedetlenségének Tőkés András. Székely Krisztina ápolónő is megosztotta lapunkkal gondjait: „Havi 750 lejből kell gazdálkodnom, a fiam egyetemista. Nagyon nehezen jöttem ki eddig is. Ha azt a pénzt negyedével csökkentik, akkor télen, amikor fűteni kell, szabályosan éhen halunk.”
A tüntetésen Szélyes Ferenc színművész közölte: azért jött ide, mert nagyon sajnálja a fiatal színészeket. „Havi 600 lejért kellene mindennap szépnek, vidámnak lenniük, szórakoztatniuk kell a közönséget, amelynek a tagjai maguk is egyre elkeseredettebbek. És még ebből a pénzből is el akar venni a kormány. Hogy gondolják?” – tette fel a kérdést a színész.
Turistariasztó tiltakozás
A tüntetés a városháza és a Kultúrpalota közötti Győzelem téren zajlott, ahol az évnek ezen időszakában már nagyon sok külföldi fordul meg. Egy nyugdíjasokból álló debreceni kirándulócsoport tagjai a Krónikának elmondták: négy napot Zetelakán töltöttek csodálatos körülmények között. Fogalmuk sem volt arról, hogy társadalmi feszültségek vannak az országban.
„Most egyszerűen meg vagyunk rémülve”, mondta egy debreceni hölgy, és a csoport bemenekült a Kultúrpalotába, miközben a teret fülsiketítő zaj töltötte be. Egy svéd turistacsoport egyik tagja, az upsalai Lars Christenssen elmesélte: két napja a szállodában nézik a romániai híradókat, és úgy döntöttek, felhívják barátaikat, akik jövő héten jönnének Romániába, és azt ajánlják nekik, hogy változtassák meg útitervüket, mert itt bizonytalan a helyzet.
Több száz tüntető Nagyváradon is
„Le a kormánnyal!” „Nem a fizetéslevonásokra!” „Elszegényítettétek az országot, hagyjatok minket élni!” – ilyen és ehhez hasonló pannókat és transzparenseket lobogtattak a nagyváradi közalkalmazottak a prefektúra épülete előtt tegnap kora délután. A tüntetésen több százan vettek részt. Képviseltették magukat a városháza dolgozói, a gyermekvédelmi igazgatóság és az áramszolgáltató alkalmazottai, de ott voltak a rendőrök, a fegyőrök, a mentősök és más egészségügyi dolgozók, a színház és a bábszínház művészei és személyzete, illetve az állami egyetem dolgozói is.
Elkergették az aradi tanárokat
Mintegy negyven tanár gyűlt össze tegnap az Arad megyei prefektúra épülete előtt, azonban mivel nem volt engedélyük a tiltakozáshoz, a rendőrök elkergették őket. A tanárok azonban nem adták fel, egy közeli járdán fel-alá sétálva folytatták tiltakozó megmozdulásukat, azonban a hangos sípszóról és a kormányellenes molinóikról kénytelenek voltak lemondani.
Krónika (Kolozsvár)

Trianontól Schengenig – az igazság és a megbékélés útján
A világnyelveken beszélő nagy nemzetek fiai, történelmi, irodalmi, művészeti és tudományos nagyságai közismertek – mi, magyarok is számon tartjuk és értékeljük őket. Nem így az ún. kis nemzetek nagy emberei. Külföldön járván nemegyszer már annak is örülhettünk, hogyha valaki a "magyar aranycsapat" nagy labdarúgójáról, Puskás Ferencről hallott…
Az Európai Unió nemzeteinek közössége, az őket összekapcsoló kölcsönös megismerés, tisztelet és szolidaritás szelleme, egymás, illetve közös értékeiknek a megbecsülése jó alapot és lehetőséget szolgáltak arra, hogy világhírre érdemes – de mégis kevéssé ismert – nagy magyarjainkat is megismertessük európai testvérnépeinkkel. Ezért jött létre ez a kiállítás, melynek címe: Hírneves magyarok – A trianoni múltból a schengeni jövőbe.
Ezen túlmenően viszont – akarva-akaratlanul – egy gyászos évfordulót is idéz a kiállítás. Olvassuk csak a nagy magyar neveket: Bolyai János matematikus, Liszt Ferenc zeneszerző, Munkácsy Mihály festőművész, Ady Endre költő, Bartók Béla, a magyar zene másik géniusza, Márai Sándor, a XX. század nagy regényírója – hogy csak néhányat említsünk a legjavából. Rögtön ezután pedig vessünk egy pillantást Kelet-Közép-Európa térképére: hol is születtek ezek a kiváló nagyságok? Szülőhelyüket hiába keresnénk Magyarországon. Kolozsvár / Cluj-Napoca – Románia, Doborján / Raiding – Ausztria, Munkács / Munkacevo – Ukrajna, Érmindszent / Eriu-Mecensiu és Nagyszentmiklós / Sânnicolau Mare – Románia, valamint Kassa / Kosice – Szlovákia, és a sort a délszláv államokkal folytathatnánk – íme ők valamennyien "külföldön" születtek...
A világhírű magyar nevek rendhagyó "térképével" egyben a II. világháborút lezáró békekötések, a Magyarországot darabjaira szakító trianoni békediktátum 90. évfordulójára is emlékeztetni szeretnénk, mely az ország 2/3 részét, lakosságának pedig több mint a felét a szomszédos országok fennhatósága alá juttatta, megkérdezésük nélkül magyarok millióit taszítva kisebbségi elnyomatásba, a másodrangú állampolgárság és a mesterséges asszimiláció állapotába.
Távol áll tőlünk a revizionizmusnak még csak a gondolata is. A szomszédos népeket sem akarjuk sérteni, hiszen velük együtt tartozunk vagy éppen igyekszünk a közös Európába. Kilenc évtizeddel a magyar történelem egyik legnagyobb katasztrófája után viszont – úgy érezzük – tartozunk azzal, hogy a sokáig elhallgatott vagy letagadott történelmi valósággal szembenézzünk, és – amint nagy költőnk, József Attila írta – "a múltat bevalljuk" és "rendezzük végre közös dolgainkat".
Tavaly a kommunista múlt szörnyűségeivel nézett szembe az Európai Parlament. Az ateista-kommunista diktatúra idején Trianon és a kisebbségi elnyomás tabunak számított. Félnünk és hallgatnunk kellett – még a magyarságuk miatt üldözött és meggyilkolt halottainkat sem temethettük el méltóképpen. A nacionál-kommunista rezsimek meghamisították a történelmet, s az emberi gyászhoz való alapvető emberi jogunktól is megfosztottak.
A szabad és egyesült Európában, ahol éppen az Európai Történelem Háza közös tervének a megvalósításán fáradozunk, úgy ítélem, itt az ideje, hogy nyíltan kimondjuk az igazságot, és Antigoné módjára, akár a posztkommunista kreoni hatalommal is szembeszállva, végtisztességet tegyünk Polüneikésznek – testvéreinknek, akik a szovjet "malenkij robotban", Tito partizánjainak vérengzéseiben vagy a Maniu-gárdisták kegyetlenkedéseiben tízezrével hullottak el gyászolatlanul, vagy a csehszlovákiai deportálásoknak és Ceausescu homogenizációs politikájának váltak áldozataivá. Mi, magyarok készek vagyunk a saját történelmi vétkeinket is beismerni, ugyanis tisztán látjuk, hogy a lágerek és a gulágok tömegsírjaival, az egymás ellen elkövetett bűnök tehertételével egyetlen nép sem lehet jó lelkiismerettel az egyesült Európa tagja.
"A múlt rendezése" és a megbékélés viszont a valóság beismerésével és az igazság kimondásával kezdődik. És minden nép és nemzet – nemcsak a többség, hanem a kisebbségek – emberi és kollektív jogainak az elismerésével folytatódik. – Az örmény holokauszt jóvátétele nélkül Törökország sem válhat az unió teljes értékű tagjává!
Mi nem revansizmust – hanem békét és testvéri együttműködést szeretnénk Európában. Olyanképpen, ahogyan Bartók Béla megfogalmazta: "Az én igazi vezéreszmém … a népek testvérré válásának eszméje, a testvérré válásé minden háborúság és viszály ellenére… ezért nem vonom ki magam semmiféle hatás alól, eredjen az szlovák, román, arab vagy bármiféle forrásból. Csak tiszta, friss és egészséges legyen az a forrás…" Nos, ebből a "tiszta forrásból" erednek Márai Sándor szavai is, aki ekképpen vall Európáról: "A jövő Európáját gazdasági vonatkozásokban nem lehet másképp látni, mint vámhatárok nélküli, közös, óriási termelő- és elosztóterületet, ahol az európai szellem kicsinyes helyi érdekek akadálya és gátlása nélkül végre kifejtheti igazi képességeit."
Tőkés László erdélyi EP- képviselő
Népújság (Marosvásárhely)

Bologna: áldás és átok
Többet ártott, mint használt a bolognai rendszer a hazai magyar felsőoktatásnak, az új tanügyi törvény bevezetésekor erre is tekintettel kell lenni – derült ki azon a kerekasztal-beszélgetésen, amelyet egyetemi szakértők és szociológusok tartottak tegnap Kolozsváron.
Éretlen rendszer
A felszólalók többsége egyetértett abban, hogy a következő időszak legfontosabb problémája az egyetemi struktúra, az egyetemi oktatás formájának újragondolása. A három plusz két éves képzésidő működtetése a minőségi oktatás rovására mehet – hangsúlyozták a jelenlévők. Dávid László, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem rektora kijelentette: „A bolognai rendszer nem tett jót az oktatásnak, sem nálunk sem máshol”.
Az egyetemeken folyó, de főiskolai szintű alapképzést követően kevesebb diák iratkozik vissza a mesterképzésre, ráadásul a diákok közt bevett szokás – figyelmeztetett Veres Valér szociológus, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem oktatója –, hogy ilyenkor már munkát vállalnak. A szakértő szerint ez azzal jár, hogy a mesterképzős hallgatók nehezebben vonhatók be az egyetemi munkába, sokat hiányoznak.
A bolognai rendszer másik akut problémája a pedagógusképzés, rendkívüli tétje van annak, hogy milyen felkészítésben részesülnek a jövő tanárai. Ha a pedagógus nincs jól felkészülve, akkor a diákja még annyira sem lesz felkészülve, és ez egy lefelé haladó spirál – figyelmeztettek a résztvevők. „A pedagógusképzést mindenképpen ki kellene venni a bolognai rendszerből” – érvelt Dávid.
A felsőoktatásról tartott kolozsvári vitán oktatási szakértők, szociológusok vettek részt
Máshol másképp van
A kolozsvári megbeszélés előtt hasonló szakmai egyeztetésre került sor Iaşi-ban, a helyi egyetem oktatói azonban teljesen más következtetésre jutottak: a bolognai rendszer ugyan rossz, mert a hallgatók „éretlenül” diplomáznak, nincs kellő idejük a szakmai felkészülésre, de a nyitott képzés lehetőséget nyújt a munkaerőpiacra való betörésre.
Iaşi-ban – a kolozsvári egyetemi szakértőkkel ellentétben – úgy vélték: a felsőoktatás célja és feladata már az egyetemi padból „belőni” a hallgatókat a megcélzott állásokra, mielőbb kiépíteni a szakmai kapcsolatokat a munkáltatókkal.
A bolognai rendszerben van egy jó gondolat, az európai felsőoktatás egységesítésének ötlete – emlékeztettek a kolozsvári kerekasztal résztvevői – de az elképzelés kivitelezése kívánnivalót hagy maga után. Ha az eredeti terv működőképes lett volna, mobilisabbak lennének az oktatók, könnyebb lenne a hallgatók egységes értékelése, az átjárás az egyetemek között.
A gyakorlatban azonban ez nem működik, mert az egyetemeknek külön egyezményt kell aláírniuk a tantárgyak megfeleltetéséről, nehézkes a kapcsolattartás. Ráadásul az erdélyi egyetemek nincsenek abban a helyzetben, hogy a nyugati diákokat idevonzzák, sokkal inkább fennáll annak a veszélye, hogy elveszítik saját hallgatóikat – összegezte a negatív tapasztalatokat Péter László szociológus, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem oktatója.
Féltik az autonómiát
A bolognai rendszer kritikáját szervesen kiegészítette az a beszámoló, amit Veres Valér szociológus tartott a készülő tanügyi törvényről. Markó Béla miniszterelnök-helyettes tanügyi tanácsadója a törvénycsomag problémáira hívta fel a jelenlévők figyelmét. A szakember szerint fontos tény, hogy az új jogszabály módosítaná az egyetemi vezetők megválasztásának rendszerét, s így érzékenyen érintené az egyetemi autonómia alakulását.
Az új törvény lehetőséget kínál arra, hogy egyetemi vezetők lehessenek olyan személyek is, akik nem tartoztak az illető egyetemi struktúrához. „Ez egy jó gondolat, de őszintén, nem látom, hol vannak azok az emberek, akik a rendszeren kívül vannak, és akik szóba jöhetnek egyetemi vezetőkként” – figyelmeztetett Veres. „Fontos, az hogy aki egy egyetem vezetőjévé lesz, az maximálisan elsajátítsa az illető intézmény értékrendszerét, ezért perdöntő, hogy köteléken belüli személyre essen a választás” – véleményezte a kérdést Dávid.
Péter László amerikai felsőoktatási intézetek példáira hivatkozott, és azzal érvelt, hogy egy egyetemi vezető megválasztásánál figyelembe kell venni annak menedzseri képességeit, piacérzékenységét. A „Yale-t számos esetben vezette külsős, hogy az intézmény fennmaradjon a kemény piaci harcban” – figyelmeztetett a szociológus.
Baló Levente
Új Magyar Szó (Bukarest)

A Kis-MÁÉRT nyilatkozata a trianoni diktátum 90. évfordulóján
Európa kulturális fővárosában - Pécsett, 2010. június 3-án, a trianoni békeszerződés aláírásának 90. évfordulója alkalmával, emlékülést tartott a Határon Túli Magyar Szervezetek Fóruma, amelyen kinyilvánították:
"A trianoni ,,békeszerződést" s annak következményeit mi, a Magyarország határain túlra került magyar közösségek legitim képviselői kilencven év után is a háború győztesei által ránk kényszerített, igazságtalan, ugyanakkor történelmi ténynek tekintjük. A nemzeti önrendelkezés általánosan elfogadott (wilsoni) elveit mindenki érvényesíthette, csak a magyarok nem élhettek azokkal. Büszkeséggel valljuk, hogy a magyar közösségeket az elmúlt 90 év és annak sorscsapásai a magyar nemzethez vaIó tartozásban, magyarságtudatában nem törték meg. Szülőföldünkön, az egyetemes magyar nemzet részeként, egyenrangú polgárként akarunk élni."
A nyilatkozatot az alábbi szervezetek képviselői látták el kézjegyükkel: Romániai Magyar Demokrata Szövetség nevében Márton Árpád parlament képviselő, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke, Jakab Sándor, a Magyar Koalíció Pártjának elnökhelyettese, Berényi József, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke, Kovács Miklós, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, Pásztor István, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke, Ágoston András, a Nyugat-európai Magyar országos Szervezetek Szövetségének elnöke, Deák Ernő.
Felvidék

Folytatódnak a tiltakozó megmozdulások
A jövő héten is folytatódnak a szakszervezeti tiltakozások, hétfőn mintegy 3000 személy részvételével szerveznek tüntetést Bukarestben, a parlament előtt, mikor a kormány felelősséget vállal a bér- és nyugdíjmegvonásokról szóló törvényekért, míg a jogszabályok megvitatásának napján 20 ezer személy vonul utcára – döntöttek csütörtökön az öt szakszervezeti tömörülés vezetői. A közszférában dolgozók ezen a napon általános sztrájkba lépnek, de egész héten több ezren tüntetnek a fővárosban. Amikor Emil Boc kormányfő a parlamentbe érkezik, a tüntetők elzárják a törvényhozás székhelyének öt bejáratát. Emellett minden megyében plakátokat ragasztanak ki a honatyák képével, arra buzdítva őket, hogy a lakosság érdekében szavazzanak.
Hiányolt szolidaritás
A tüntetések csütörtökön is folytatódtak, országszerte több ezer személy vonult utcára, így tiltakozva a kormány által tervezett megszorító intézkedések ellen. A szakszervezeti vezetők a prefektúrák elöljáróival tárgyaltak, továbbítva a tüntetők kifogásait. Szatmárnémetiben, az új főtéren a szakadó eső ellenére mintegy ezer ember követelte a Boc-kabinet lemondását. A négy szakszervezeti szövetség által megszervezett tüntetéshez a nyugdíjasok is csatlakoztak. Az öszszegyűlt tömeg a Le a kormánnyal!, Tolvajok!, Szolidaritás! jelszavakat skandálták, és transzparenseket, zászlókat lengettek. Mint Vasile Dârle, az Alfa Kartell szakszervezeti tömörülés helyi elnöke elmondta, azt szeretnék elérni, hogy a kormány ne léptesse életbe a megszorító intézkedéseket, hisz a bérek és nyugdíjak megvonása nem lesz elégséges ahhoz, hogy kilábaljon az ország a válságból, s ősszel a kormány az adókat is növelheti. „Innen egyenes út vezet a lakosság fizetésképtelenné válásához, és az emberek fokozatosan elveszíthetik a fejük felől a tetőt” – mondta Dârle. Kifejtette, az intézkedés egyetlen pozitív hozadéka, hogy most először sikerült összefogni az összes szakszervezetet a kormány ellen, és ezek végre megmutathatják, mire képesek. Azonban pontosan a szakszervezeti tagok közötti széthúzást tette szóvá az egyik tüntető, Barkoczi Éva történelemtanár. A pedagógus szerint a tanárokra nem jellemző az összefogás, az érettségi bojkottja is elmaradt, pedig az összetartozás érzése nagyobb erőt adott volna számukra a sztrájkhoz.
Krónika-19. labdarúgó-világbajnokság, Dél-Afrika 2010
„Megégették” az államfőt
Csíkszeredában is mintegy ezer személy vonult utcára a kormány és az államfő lemondását kérve, a csütörtöki volt az elmúlt húsz év legnagyobb tüntetése. A tanárok feketébe öltöztek, mint mondták „a tanügy és az emberi jogok temetésére” jöttek. Dakó Éva, a CNSRL Frăţia megyei elnöke az államtitkárok számának csökkentését, és „a politikai klientúra megtisztítását” kérte. Kifejtette, figyelemmel követik majd, hogyan szavaznak az RMDSZ képviselői, hogy a következő választásokon „megfizettessék” ezt velük, hisz a szövetség „karöltve lopott a többiekkel”.
Brassóban több tüntető átvágta magát a csendőrségi kordonon, amikor a szakszervezeti vezetők bevonultak a prefektúrára, hogy Ion Gonţea kormánymegbízottal tárgyaljanak, de az érdekvédelmi elöljárók nyugalomra intették a mintegy kétezer sztrájkolót. Gheorghe Apostu szakszervezeti vezető azt kérte a prefektustól, hogy a megszorító intézkedésekről való szavazás előtt találkozhassanak a megye honatyáival. Nagyszebenben több mint 1300-an vettek részt a tüntetésen, de több mint ezren tiltakoztak a dévai prefektúra előtt is, ahol elégették Traian Băsescu államfő egyik választási molinóját, és pelenkákat dobáltak az épület elé. A tüntetésen a Zsil-völgyi bányászok mintegy száztagú delegációja is részt vett.
Pénteken sincs tanítás a marosvásárhelyi Bolyaiban
Órákon át tanácskozott a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Gimnázium, valamint a vele egy épületben levő Református Kollégium mintegy 110 pedagógusa csütörtökön, akik a közoktatásban dolgozók szakszervezete (SLIP) megyei fiókjának elnökét, Cornel Cruceanut „számoltatták el”, aki szerintük a fejük fölött döntött, amikor lefújta a sztrájkot. „Szerdán délben a szakszervezet országos vezetőségétől írásos értesítést kaptam, miszerint a sztrájk véget ért. Ezt közöltem a tanárokkal is, akik délután megtudták, hogy sok helyütt folytatódik a munkabeszüntetés. Erre gyűlést tartottunk, ahol egyöntetűen megszavaztuk, hogy nálunk továbbra sem lesznek megtartva az órák” – mondta lapunknak Molnár Zoltán tanár, a gimnázium szakszervezetének vezetője. „Amelyik tanári közösség abbahagyta a sztrájkot, az magára vessen. Majd elégedjen meg azzal a bérrel, amit a kormány megad nekik. Mi nem hagyjuk abba a tiltakozást, hiszen nem értünk el semmit” – véli Haller Béla tanár. „A szakszervezet, amely lefújta a tiltakozó akciót, majd megadja nekünk azt a 25 százaléknyi bért, amit elvon a Boc-kormány?” – tette fel a költői kérdést Antal Gyöngyvér tanárnő. A Református Kollégium igazgatónője, Székely Emese a Krónikának elmondta: itt most már nemcsak a kormány, de a szakszervet is becsapja a tanárokat. „Semmi ok nem volt arra, hogy lefújják a sztrájkot. Nem értünk el semmit. Ha bekövetkezik a 25 százalékos bérelvonás, akkor 600 lej lesz a kezdő tanárok fizetése. Ez felháborító. Ezzel együtt jövő szerdán a ballagást mindenképpen megtartjuk.” – mondta az igazgatónő. Miután a megyei szakszervezeti elnök távozott az iskolából – akivel végül semmit nem sikerült tisztázni –, a tanárok úgy döntöttek, hogy a gimnáziumban és a kollégiumban pénteken sem lesz tanítás.
Gozner Gertrud, Máthé Éva, Pap Melinda
Krónika (Kolozsvár)

Trianoni krokodilkönnyek
Olvasom a Reggeli Újságban, hogy a trianoni diktátum 90. évfordulóján több megemlékezés is lesz Nagyváradon. Az EMI-sektől ez már megszokott, akkor haragudnánk meg rájuk, he nem tennének semmit. Az EMNT nemrégen szerveződött meg Bihar megyében, de azóta minden rendezvényével mutatja az utat, amelyen járni kíván, ennek szellemében szervezik meg a június 4-i megemlékezést is.
És akkor olvasom, hogy az RMDSZ is megemlékezik a diktátumról. Nézem, jól látok-e? És ki a beharangozója rendezvényeiknek? Többes számban. Mert ők már csak ilyenek, állandó rendezvényszervezők, példának okáért magyar kultúra napjait, sőt hetét (nem napját!) szervezik. Minden alkalommal megmutatják, hogy mindenhez értenek, sőt, mindenhez többször is értenek. Most például felkérik az egyházakat, hogy a trianoni évfordulón harangozzanak román idő szerint. Javaslom az egyházaknak, hogy az RMDSZ-nek vagy néhány képviselőjének ítéljék oda az ökumenikus egyházszervező nagydíjat, persze csakis román idő szerint...
Aztán rajzversenyt szerveznek a gyerekeknek. Pontosabban a gyerekeket meg tanítóikat is beszervezik politikai játszmáikba. A kettő között azért van különbség.
És felmérést is készíttetnek arról, hogy mit tudnak a nagyváradi magyarok Trianonról, milyen hatásait érzik ma. Meg kell a szívnek szakadni az őszinte érdeklődésüktől…
Felháborító és undorító, hogy azok kezdenek „sírni” Trianon miatt, akiknek soha nem jutott eddig eszébe Trianon, akik soha nem szólaltak meg e napon. Nem vitatjuk el, hogy Trianon minden magyarnak fájhat, hogy lehetnek megtérők, lehetnek magyarok, akik csak most ébrednek rá, hova is tartoznak. De amikor azt látjuk, hogy csakis az anyaországi politikai fordulat, a magyar nemzeti kormányhoz való dörgölőzés, a megfelelés kényszere késztet embereket arra, hogy most nemzeti ügyekkel foglalkozzanak, hogy trianonozni kezdjenek, azt a leghatározottabban el kell ítélnünk. Lehet-e őszinte az olyan kezdeményezés a Trianoni évfordulón, amely mögött olyan emberek állnak, akik eddig nem is tudtak erről a napról, vagy nem is akartak róla tudni? Lehet-e őszinte azok aggódása a nemzeti ügyekért, akik idehozták Nagyváradra Medgyessyt, Horn Gyulát, Gyurcsányt, Demszkyt, Kunczét, Újhelyit, Nyakót és még folytathatnám a sort sokáig. Ez a díszes társaság még ma is, az anyaországi jobboldali, pontosabban nemzeti győzelem után is úgy akadályozza a nemzeti gondolat, a nemzeti összetartozás kialakulását, ahogy tudja. Nem akarták és nem akarják a kettős állampolgárságot, nem szavazták meg a június 4-i Nemzeti Összetartozás napját sem. De legalább következetesek, ma is éppolyan nemzetrontók, mint amilyenek voltak éveken keresztül.
A mi nagyváradi, bihari Gyurcsányaink azonban hamar elkezdték a dörgölőzést, hamar felvették nemzetünkért aggódó álarcukat. Nyilván van még a tarsolyukban hamuba sült pogácsa, amit megosztanának az anyaországi nemzeti politikusokkal és akár velünk is, megmutatva, hogy ők aztán nagyobb magyarok, mint akárki ebben a városban.
És azt is el kell itt ítélnünk, hogy Nagyváradon azok kezdjenek krokodilkönnyeket hullatni Trianon miatt, azok tolakodjanak előtérbe, akik nem is oly régen átvették és a nagyváradi polgárok, tehát a nagyváradi magyarok nevében is megköszönték azt a szobrot, amelyik a tót, mai nevén szlovák nacionalizmus egyik alapítóját ábrázolja. Ez a nacionalizmus vezetett oda, hogy a felvidéki magyar területeken, a trianoni rablódiktátum nyomán országot alapító tótok, mai elnevezéssel szlovákok, fenyegessék, állampolgárságuk elvesztésével félemlítsék meg felvidéki magyar testvéreinket.
Köszönetet rebegni a szlovák nacionalizmus szobra előtt, részt venni a magyarok százezreit nyomorba döntő romániai kormányzásban, nagy üzleteket kötni köztisztviselőként, mindenféle zavaros telekügyletekben részt venni, ezeket már jól megtanulták. Jól tudják képviselni saját cégeiket, üzleteiket is, de vajon ennyi elfoglaltság mellett, mikor szánnak egy kis időt, a magyar érdekek őszinte képviseletére is?!
A Kozacek-szobrot megköszönő hölgy sajtótájékoztatója végén leütötte az aduászt: nem hívtak meg egyetlen magyarországi politikust sem ökumenikus imájukra. Hát mi történt, régi barátaik – Gyurcsány, Kuncze, Demszky, Újhelyi, Nyakó stb. – közül senki nem ér rá?
Az RMDSZ most kénytelen magyarországi politikusok nélkül emlékezni, de emlékezik, mert őszinték, mert gerincesek, mert fontos nekik a nemzeti gondolat. Ugye, hihető?
Nagy József Barna
Nagyvárad
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Meghiúsított 40 órás imakísérlet
Ádám Valerián, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem volt hallgatója 40 órán át folyamatosan szeretett volna imádkozni az orvosi egyetemet ért sérelmek miatt. Szándéka szerint, Jézus Krisztus pusztában eltöltött 40 napos böjtjére emlékezve, június 3-án és 4-én az orvosi egyetem előtt, a központban levő Virágóránál, a Keresztelő Szent János-plébánián, a Deus Providebit kápolnájában imádkozott volna.
A szervező arra számított, hogy békés kezdeményezéséhez többen csatlakoznak majd, azonban a helyhatóságok meghiúsították kísérletét, ugyanis a szerkesztőségünkbe juttatott jegyzőkönyv szerint az engedélyeztető bizottság közölte Ádám Valeriánnal, hogy ebben az időben, ugyanazokon a helyszíneken korábban mások kértek engedélyt tüntetésre, így az 1991-ben kibocsátott 60-as törvény 2. fejezete 8. cikkelye értelmében a bizottság elutasította a kérvényt. S tette mindezt annak ellenére, hogy Románia Alkotmánya garantálja a szabad vallásgyakorlást, igaz, azt tanácsolták, hogy az imával vonuljanak be a templomba.
v.gy.
Népújság (Marosvásárhely)

Markó: Megmarad a kormány
Tagadhatatlan, hogy sok elégedetlenség felgyülemlett a pártokban, látszik ez a partnereinknél is, de ennek ellenére nem hiszem, hogy a bizalmatlansági indítvány sikeres lesz. Szerintem megmarad ez a kormány – jelentette ki tegnap Bukarestben Markó Béla szövetségi elnök.
Amikor arról kérdeztük a miniszterelnök-helyettest, hogy az ellenzéki indítvány szavazásakor az RMDSZ milyen álláspontot fog majd képviselni, a politikus elmondta, bár ebben a pillanatban egyáltalán nem boldog, hogy a szövetség ebben a kormányban van, ahogyan amiatt sem, hogy rákényszerültek a megszorító intézkedésekre, úgy látja, ha most hátat fordítanának a kormánynak, az egész társadalomnak rosszabb lenne.
Markó fontosnak tartotta megemlíteni, hogy hosszú viták után elérték azt, hogy a megszorító intézkedések határidősek legyenek, a megvonások december 31-ével lezárulnak. „Eközben természetesen az egész jövő évi költségvetést újra kell gondolni, az egész román közigazgatást át kell alakítani, és mi ezt nagyon határozottan akarjuk is” – szögezte le az RMDSZ elnöke.
Mint ismeretes, a kormány hétfőn vállal felelősséget a bér- és nyugdíjcsökkentéseket jogerőre emelő törvények ügyében. Az ellenzék bejelentése szerint kedden két bizalmatlansági indítványt nyújtanak be.
Megalázó lenne kivonulni
Arra a felvetésre, hogy az ellenzék bizalmatlansági indítványának megszavazásakor nem vonulnak-e ki az ülésteremből azt biztosítandó, hogy a kormánypárti honatyák „nem szavaznak félre”, Markó elmondta, szerinte megalázó lenne ilyen cselekedethez folyamodni. „A szavazás titkos, de abból indulunk ki, hogy kölcsönösen meg kell bíznunk egymásban. Az RMDSZ részéről garantálni tudom, hogy tartjuk adott szavunkat” – fejtette ki az Agerpres hírügynökségnek Markó.
Sajátjaitól fél a PD-L
A szövetségi elnöknek szegzett kérdés előzménye, hogy Roberta Anastase, a képviselőház demokrata-liberális elnöke azt javasolta párttársainak, hogy „ne vegyenek részt ebben a bohózatban. Számításba jöhető „taktikai lépésként” felvetette annak a lehetőségét is, hogy a PD-L-s honatyák tartózkodjanak a bizalmatlansági indítványról való szavazáskor.
Radu Berceanu szállításügyi miniszter elutasította Anastase ötletét, szerinte a tartózkodás a felelősség elhárítását jelenti, ami nem korrekt a szavazókkal szemben. A szóváltás hátterében az húzódik meg, hogy egyre több PD-L-s honatya foglal nyíltan állást a kormány által tervezett bér- és nyugdíjcsökkentések ellen.
Szerdán Iulian Bădescu szenátor épp emiatt hagyta ott a kormánypártot a szociáldemokraták javára. Ugyanakkor megelőlegezte, több – immár volt – párttársa hozzá hasonlóan ellenzi a megszorító intézkedéseket, és megszavazza a bizalmatlansági indítványokat.
Fleischer Hilda
Új Magyar Szó (Bukarest)

„Ne féljetek, nem megyünk haza!” – Hová jutottunk Trianon óta?
A magyar megosztottság és egymásra találás 90 esztendeje
A trianoni diktátum legfontosabb következménye, hogy a történelmi Magyarország megszűnte, az ország kétharmadának elcsatolása következtében létrejönnek azok a kényszerközösségek, melyekre ma azt mondjuk, „külhoni magyarok” – fogalmaz Bárdi Nándor történész. Az ő segítségével próbáltuk áttekinteni a békediktátum óta eltelt időszakot mind a határon túli magyarság, mind az anyaország szemszögéből.
Trianon értelmezése, szemlélete már a létrejöttének pillanatától eltér határon túli és magyarországi nézőpontból: Brassóból vizsgálva ezt a helyzetet más a történtek értelmezése, mintha Budapestről állapítjuk meg, mi történt – szögezi le Bárdi Nándor, az MTA Kisebbségkutató Intézet munkatársa.
Kisebbségben Magyarországról nézve Trianon alapvetően az ország területi vesztesége, míg kisebbségi szempontból a közösség létrejötte kapcsolódik ehhez az eseményhez – folytatja a kutató, aki Kolozsváron is rendszeresen tanít. – Ezek ugyanis egy politikai döntés, nem pedig valamilyen társadalomtörténeti folyamat során létrejött közösségek. E kényszerközösségek mint sorsközösségek 90 év alatt vállalt, regionális közösségekké váltak, s ez a magyar nemzetfelfogást is meghatározza.
A külhoni magyar látószög némiképp eltér a hazaitól. A kisebbségi magyar közösségeket az anyanyelv és a kultúra szervezi, így sokkal „nemzetesítettebb” közösségek, a nemzeti kultúrának fontosabb szerepe van, mint Magyarországon.
Míg a magyarországi népesség jelentős részének az ország a haza, s az állampolgársághoz köti ezt a fogalmat (bár folyamatosan nő azok száma, akik a határon túli magyarokat is a nemzet részének tartják), s a haza és az ország fogalma az anyaországban összekapcsolódik, a határon túliak a szülőföldből, a „kis tájból” indulnak ki, ehhez kötődik a magyar kultúra. Ez a virtuálishaza-felfogás a magyar médiatér használatán keresztül lesz valóságossá, integrálódik Magyarországhoz. Külön kérdés az, hogy a külhoni magyar világok termelte kultúra, ismeretek mennyire épülnek be ebbe a közös médiatérbe.
Bárdi rámutat: a 2004. decemberi népszavazás azért volt nagy hatással a külhoni magyar közvéleményre, mert az a hazafelfogásból elvárt emancipáció, hogy ők a létező magyar kultúra részesei, és az anyaországban sem idegenek, elutasításra talált. Legalábbis így élhették meg a szomszédországi magyarok.
Az adófizető és az áldozat konfliktusa
Az egyenlőtlen helyzetből adódnak a magyar–magyar konfliktusok. Vannak, akik magyar állampolgársággal bírnak, Magyarországon élnek, magyar kulturális állami intézményrendszert használhatnak, s van egy 2 millió 400 ezres csoport, melynek tagjai kisebbségi léthelyzetben maguknak teremtik meg ezt az intézményrendszert, s nem rendelkeznek azzal a kulturális esélyegyenlőséggel, mint a magyarországiak.
Előáll az adófizető és az áldozat konfliktusa: Magyarországról jön a támogatás, a hazai intézmények próbálnak élni a kompetenciával, hogy ők döntenek ezekről a helyzetekről. Vita alakul ki, hogy az adott közösség nem tudja-e jobban eldönteni a támogatás sorsát.
Ki a „magyarabb magyar”?
Némi kompenzálás is előfordul: amikor a határon túliak próbálják nemzetesítettségben, hitelességben, kulturális örökséghez való viszonyukban felülmúlni a magyarországiakat. Ennek egyik jellemző kifejezése a „tápos” – azaz művi, mesterkélt, nyámnyila – kritikus megnevezés, ahogy Kárpátalján vagy Erdélyben nevezik az anyaországi magyarokat.
A Balázs Ferenc Intézet korábbi kutatásai szerint, hogy miképpen látják a határon túliak az anyaországi magyarokat, két fontos sztereotípia alakult ki. Az egyik, hogy a magyarországiak „gőgösek, ridegek, számítóak”. A másik egyfajta mintakövetést jelez, eszerint a hazaiak civilizáltak, kulturáltak. A felvidékiek a legelfogadóbbak, a kárpátaljaiak a legelutasítóbbak Magyarországgal kapcsolatban, míg az erdélyieknél és a vajdaságiaknál fele-fele arányban oszlik meg a fent megadott két nagyobb megítéléstípus.
A revíziós politika
Korszakonként markánsan különböző az érem másik oldala, hogy miképpen reagál a megcsonkított, a magyar államiságot jogfolytonosságában továbbvivő ország a békediktátumra és következményeire – derül ki a kutató válaszaiból.
A két világháború között egyértelmű volt a revíziós jövőkép: ez egyrészt külpolitikai stratégia volt, másrészt az egész Horthy-korszak legfontosabb legitimációs ideológiája. Eszerint mindent, a társadalmi programokat, a belső ellentéteket, az ország gazdaságpolitikáját a revízió érdekeinek kellett alárendelni. A revízió célját végig nem tisztázták: lebegtették, hogy a történelmi Magyarország visszaállítása vagy az etnikai határok szerinti új határvonalak meghúzása a cél. A legfontosabb kérdés az volt, amit Jancsó Benedek fogalmazott meg: ha el is vesztette a magyarság területi integritását, kulturális integritását meg kell tartania annak érdekében, hogy egy későbbi békeszerződés során érvelni lehessen a magyar demográfiai, gazdasági pozíciókkal. A korabeli magyar külpolitika egyik alapelve pedig az volt, hogy a szomszédsági kapcsolatok csak akkor rendezhetők, ha a kisebbségi kérdésben is van előrelépés.
Más helyzetet teremtett az 1938–1944-es időszak, a visszacsatolások korszaka. Maradtak magyar kisebbségek a vissza nem tért területeken, s Magyarországra is nagy számban kerültek más nációbeli népcsoportok. Szlovákia vonatkozásában a reciprocitás elve működött: a magyar kisebbségeknek adott intézményi jogokért cserébe a szlovákiai magyarok is hasonló elbírálásban részesültek.
Ez Romániával kapcsolatban nem igazán működött, ott sokkal inkább túszhelyzet alakult ki a két közösség között. Észak-Erdélybe egymillió román került vissza, Dél-Erdélyben pedig ott maradt mintegy 100-150 ezer magyar. A visszacsatolt területeken mindenütt a magyarországi közigazgatást vezették be, de Észak-Erdélyben továbbra is fenntartották a kisebbségi korszakban létrehozott regionális és a nemzeti alapon szervezett intézményeket – ilyen volt az EME, az EMKE, az EGE vagy a szövetkezeti központok. Az erdélyi elit egyfajta mintaterületnek tartotta a régiót.
Létrehozták az Erdélyi Pártot, próbálták nem beengedni a magyar pártokat, s az észak-erdélyi románsággal szemben igyekeztek egységes tömbként megjelenni. A nemzetiségi kérdés megoldása tekintetében alapvetően nem nemzetiségi autonómiában gondolkodtak, mint 1940 előtt, hanem az 1868-as nemzetiségi törvény továbbfejlesztésében, tehát a nyelvi jogokban és az egyházi autonómiában, például magyarok vezette, román nyelvű helyi közigazgatásban és oktatásban. Ezzel együtt Dél-Erdély megszerzéséről sem mondtak le. A háború utáni rendezéssel kapcsolatban pedig mind román, mind magyar részről készültek lakosságcseretervek. Ez akkoriban a kérdés egyik rendezési módjának tűnt.
Eszköztelenül A következő, 1944–1948 közötti időszakban a magyar kormányzat eszköztelen volt ezekben a kérdésekben. Még csak kisebbségvédelmi garanciákat sem tudott elérni a béketárgyalásokon. Az, hogy nem telepítettek ki nagyobb magyar tömböket a felvidékieken kívül, többek között annak köszönhető, hogy Magyarországon ez komoly belpolitikai gondokat jelenthetett volna. Másrészt Romániában a szovjetek egyik legfontosabb ütőkártyája volt, hogy lebegtették Észak-Erdély hovatartozását. Így sikerült elérniük, hogy 1945-ben Petru Groza vezetésével baloldali kormányt nevezzenek ki, amely 1948-ra fölszalámizta a polgári erőket. Egy ideig még küldözgetett az anyaország pénzt a kolozsvári egyetem fenntartására, a kisgazdapárt is próbálta a szövetkezeti mozgalmat segíteni Erdélyben. Ezek azonban már nem tudták befolyásolni a folyamatokat.
Az internacionalista zsákutca
Az ötvenes évektől a hatvanas évek közepéig tartott az automatizmus kora. A magyar kormányzat úgy gondolkodott, hogy egy adott ország belügye a nemzetiségi kérdés. Arra számítottak, hogy a szocializmus automatikusan meg fogja oldani ezeket a problémákat az osztályharc lezárultával. Csakhogy leereszkedett a vasfüggöny nemcsak nyugatra, de a környező szocialista országok felé is. A nyilvánosságra nem kerülő pártvezetői tárgyalásokon állandóan napirenden volt a kérdés, elsősorban Románia esetében. A kommunista párt vezetésében ebben az időszakban egyébként felülreprezentáltak, Rákosit is beleértve, a határon túlról származó politikusok.
A hatvanas évek közepétől kezdődő, Kádár által fémjelzett korszakban a keleti blokkban jellemző, hogy elfogy a szocialista országok legitimációs tartaléka Sztálin halála és a XX. kongresszus után. Szinte minden országban megjelenik a nemzeti érdek, a nemzeti függetlenség fokozott hangoztatása mint politikai legitimációs ideológia. Ezalól két ország kivétel. Egyrészt az NDK, ahol a függetlenség kérdéséhez az NSZK árnyékában elég nehéz lett volna hozzányúlni, másrészt Magyarország, ahol 1963-ig ültek az ’56-osok, illetve Kádár rendszerének ideológiája más típusú nemzeti érdeket hordozott magában. Kádáréknak egyfajta plebejus nemzetfogalma volt: a nemzeti érdekek helyett az életszínvonal biztosítására került a hangsúly.
Románia a Varsói Szerződés esetében ellenállt a tömbben való politizálásnak, a KGST vonatkozásában pedig annak a nemzetközi munkamegosztásnak, amely mezőgazdasági és nyersanyagtermelő szerepben konzerválhatná. Ebből adódott, hogy amikor a Szovjetunió és Románia kapcsolataiban fölmerült a hatvanas évek második felétől Besszarábia kérdése, Magyarországon bátrabban fogalmaztak a határon túli magyarok ügyében. S ezek a problémák 1968 után Csehszlovákiában, a hetvenes évek első felétől Romániában egyre súlyosabbakká váltak. Magyarországon pedig a párt és az elitcsoportok alkurendszerében nyomásgyakorló csoportosulások alakultak ki, így például aktivizálódott az Írószövetség, a népi írók sora.
A határon túli magyarok kérdésével 1966–1968-tól rendszeresen foglalkozott az MSZMP KB agitációs és propagandabizottsága. Különböző jelentések készültek a szomszédos szocialista országokkal működő kulturális kapcsolatokról, az ott élő magyarok helyzetéről, intézményi viszonyairól. 1976-ban MSZMP politikai bizottsági határozat születik, amely a lenini nemzetiségpolitikai normák szerint értékeli az egyes országok magyarságpolitikáját. Úgy ítélik meg, hogy Kárpátalján a legjobb a helyzet, ezenkívül Jugoszláviában jó a helyzet. (Itt fogadták el egyedül a Magyarországról kezdeményezett „kettős kötődés” és a nemzetiségek „híd” szerepére vonatkozó retorikát.) Csehszlovákiát az oktatási kérdések és a történeti viták miatt problematikusnak tartották. Romániában pedig kifejezetten úgy értékelték, hogy ott eltérnek a marxista–leninista nemzetiségpolitika normáitól.
A kulturális nemzetfogalom
Különböző próbálkozások történtek a romániai kapcsolatok rendezésére, de 1977-ben a nagyváradi találkozó nyomán kiderült, hogy ez a magas szintű találkozókra építő politika sem működik. Nyílt konfliktussá vált a Románia és Magyarország közti viszony, mikor a nyolcvanas évek elején nyilvánvalóvá vált a romániai gazdasági válság. A társadalmi homogenizációra épülő romániai politika külső-belső ellenségként konstruálta a magyarságot és Magyarországot. Magyarország óhatatlanul belekerült ebbe a konfliktusba, hiszen a nyolcvanas évek közepén tömegessé vált a romániai magyarok áttelepülése és a tiltott határátlépés. A 80-as években Szűrös Mátyás, Tabajdi Csaba, Szokai Imre, Őszi István vezetésével megjelent egy olyan, az MSZMP KB külügyi apparátusában dolgozó csoport – Moszkvából visszatért diplomaták –, akik a magyar kisebbségi kérdés nemzetközi felvetése irányába, a kulturális nemzetfogalom felé mozdultak el. A határon túli magyarokkal való kapcsolattartást pedig a magyar külpolitika egyik legfontosabb feladatának tartották.
A dologban közrejátszott, hogy míg a népi írók, akik szintén kiemelt fontosságúnak látták e kérdést, kulturális, demográfiai problémának látták a határon túli magyarok ügyét, addig a harmadik, a határon túliakkal foglalkozó csoport, a demokratikus ellenzék elsősorban emberi jogi kérdésként kezelte, s egyik legfontosabb témájává vált a magyarországi szegénység mellett a határon túliak ügye.
Magyarságpolitika A Kádár-rendszer bukásával, 1988–1989-ben bekövetkezett a magyarságpolitika intézményesülésének időszaka. A Németh-kormány alatt létrejött a Nemzetiségi Kollégium, majd az Antall-kormányzat időszakában megalakult a Határon Túli Magyarok Hivatala. Ez a hivatal különböző felügyeleti szervek mellett 2006-ig működött, amikor létrehozták a Miniszterelnöki Hivatalon belül a kisebbségi és nemzetpolitikai szakállamtitkárságot.
Az 1990 utáni időszakban az alapvető jövőkép a társnemzeti státus megszerzése volt a határon túli magyarok számára. Erről viszont a 90-es évek közepére kiderült, hogy nem működik, sem az európai nyomásgyakorlás, sem a szomszédos országokkal való megegyezés nem hozza létre a különböző szintű magyar nemzeti autonómiaintézményeket. Egy másik kísérlet volt a kisebbségi magyar pártok részvétele az adott országok kormányzati politikájában a kilencvenes évek közepétől. Ez nagyon sok eredménnyel járt, de sehol sem jutott el külön kisebbségi törvény létrehozásáig. Ellenben a volt Jugoszlávia utódállamaiban felülről létrehozták a kisebbségi magyar nemzeti tanácsokat.
Mikor 1996 környékén kiderült, hogy Magyarországnak egyfajta geopolitikai előnye van a térségben, és valamiféle megoldást kell találni a schengeni határ-ellenőrzési rendszer bevezetése utáni kapcsolattartási problémákra, akkor jelenik meg a státustörvény elképzelése. Ez a koncepció azt célozta meg, hogy a határon túli magyarok jogilag és egyénileg is megragadhatóvá váljanak. A státustörvénnyel járó kedvezményeket úgy képzelték el, mint egy olyan katasztert, amely révén pontosan lehet tudni a kedvezményezettek körét, a kedvezményeket pedig tovább lehet fejleszteni.
Ennek a kedvezménytörvénynek a zsákutcájaként jelent meg, a működésképtelenségét jelezve, a kettős állampolgárság igénye – összegzi a jelenleg kialakult helyzetet Bárdi.
Ürügy a kisebbségek problémáinak felvetése
A 90-es évek elejétől kezdve a határon túli magyarok kérdése bizonyos értelemben virtualizálódott, mintegy ürügyként jelenik meg – jelzi kérdéseinkre a kutató. Már az MDF szétszakadásakor a kirobbanó Csurka–Antall-konfliktus látszólagos ürügye az ukrán–magyar alapszerződés volt. Gyurcsány Ferenc számára a népszavazás lehetőség volt arra, hogy megmutassa, Orbán Viktor legyőzhető. 1996-ban Orbán a jobboldal egységét, az MDF, a kisgazdapárt és a Fidesz koherenciáját az alapszerződés vitájában tudta megteremteni, amikor történeti távlatba emelte, hogy vajon az alapszerződés megoldja-e a kisebbségek problémáit és Trianon kérdését.
A magyar politikában, s ez akár a jelenlegi, a határon túliak állampolgárságának elnyerését könnyítő és kiterjesztő jogszabályra is vonatkozik, általában valamilyen más politikai folyamatnak van alárendelve, valamilyen pártpolitikai érdekharc áll a magyar kisebbségek adott ügyének, problémájának a felvetése mögött – summázza a kérdés aktuálpolitikai jelentéseit Bárdi Nándor.
Udvardy Zoltán
MNO.hu

Kisebbségi konferencia és környezetvédelem
Tegnap tizenkettedik alkalommal tartottak szemináriumot a nemzeti kisebbségek kulturális autonómiájáról, a Bernády György Alapítvány szervezésében. A tanácskozás előtt Borbély László, az alapítvány elnöke, környezetvédelmi miniszter tartott sajtótájékoztatót a környezetvédelmi hét kapcsán.
– Úgy gondolom, nem teszünk eleget annak érdekében, hogy védjük a természetet, hogy tudatosítsuk a hivatalokban és a közvéleményben a környezetvédelem fontosságát. Ezen a héten, amikor a környezetvédelem napjait ünnepeljük, különösen nagy fontosságot nyer környezetünk védelme – nyilatkozta Borbély. Beszélt a klímaváltozásért felelős európai biztos bukaresti látogatásáról, illetve az idén sorra kerülő cancuni, valamint a johannesburgi klímakonferenciákról, amelyeken olyan döntések születhetnek, amelyek meghatározóak lesznek az emberiség számára a következő húsz- harminc évben. Rámutatott, mindannyiunknak és Romániának is kötelessége meghozni azokat az intézkedéseket, amelyek a globális felmelegedéssel járó változásokat megakadályozzák. Ezt a célt szolgálta a virágóránál tartott rendezvény is.
Ugyanakkor szólt a roncsautóprogramról, illetve a zöld ház programról, fontosnak nevezve, hogy különösen gazdasági válság idején "az emberek felé forduljunk", olyan támogatást kapjanak, amely egyrészt hozzájárul ahhoz, hogy tisztább legyen a környezetünk, és olyan alternatívát nyújtson, amely jó az állampolgárnak, csökkenti a közköltségeket vagy kivonja forgalomból a környezetszennyező autókat.
A roncsautóprogram keretében ebben a pillanatban 160 ezer értékjegyet adtak ki, ami egyben azt jelenti, hogy 160 ezer régi autót vonnak ki forgalomból. Ezt jövő héten 30 ezerrel növelik, az idén legalább 200 ezer autót fognak beadni. Ez új autó vásárlását is jelenti. Máig 22 ezer új autót adtak el csak a programon belül.
A zöld ház programot, amelyet véleménye szerint teljesen indokolatlanul állítottak le 2009-ben, július 1-jén indítják. Az állampolgárnak, ha alternatív energiaforrást akar felszerelni, nem kell mást tennie, mint hogy másolatot nyújt be a megyei környezetvédelmi hivatalhoz a személyazonossági igazolványról, a ház tulajdonjogáról, és arról, hogy nincs adóssága az állammal szemben.
A beruházás után a számla és az átvételi elismervény alapján a minisztérium a számlájára átutalja a pénzt. Ez 3 ezer lej a brikettel vagy fűrészporral működő hőközpontok esetében, 6 ezer lej a napelemes és 8 ezer lej a vízszivattyúval működő hőközpontok esetében. Erre az évre 110 millió lejt különítettek el erre a programra, de az összeget tudják emelni.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Markó: fontos a kisebbségi pártok részvétele a parlamentben vagy a kormányban
Markó Béla szerint a magyar nemzeti kisebbségek pártjai képviselőinek részvétele a román vagy (korábban) a szlovák kormányban kedvező hatású nemcsak a többség és a kisebbség, hanem az illető ország és Magyarország viszonyára is.
"Fontos, hogy a kisebbségi pártok bekapcsolódjanak országuk politikai életébe, hogy jelen legyenek a parlamentben vagy a kormányban" - jelentette ki a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke, Románia kormányának miniszterelnök-helyettese vasárnap Pozsonyban azt követően, hogy tárgyalásokat folytatott vendéglátójával Csáky Pállal, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnökével.
"Amennyiben ezek a pártok a kormány részét képezik, a nemzetek közötti kapcsolatok jobbak. Ha nincsenek a kormányban, vagy nem kerülnek be a parlamentbe, a viszony romolhat" - fejtette ki Markó.
Csáky szerint Románia és Szerbia kisebbségi politikája példa lehetne Szlovákia számára. "Románia, de Szerbia üzenete is a következő lehetne: ne szorítsátok ki a kisebbségeket a soknemzetiségű társadalomból" - szögezte le az MKP elnöke. "Azt az energiát, amelyet Szlovákiában a nem egészen helyesen a szlovák-magyar politikai küzdelemre fordítanak, pozitív célokra kellene kihasználni" - húzta alá a politikus.
Markó szerint a magyar állampolgársági törvény módosítása, amely megkönnyítette a határon túli magyarok kettős állampolgárságát, Romániában nem okozott semmiféle problémát, mert Bukarest is hasonlóan jár el a moldovai románok esetében.
Az MKP és az RMDSZ viszonyát és együttműködését mindkét politikus jónak és természetesnek minősítette. Egybehangzóan azt állították, hogy a magyar nemzeti kisebbségek pártjainak a választási kampányban is támogatniuk kell egymást.
Kokes János
MTI

Vámosok, ha találkoznak...
Magyarország, Szlovákia és Románia 20 településéről érkezett vendégek találkoztak a hét végén Vámosgálfalván. Bár sok száz kilométer választja el őket egymástól, mégis egy "családot" alkotnak, mivel mindenik a település nevében, ott a Vámos tag. Mára e kötelék baráti kapcsolattá nőtte ki magát, így évente találkozik "vámos a vámossal". Idén első ízben került sor a találkozóra Magyarország határain kívül.
Nem lehetett nem észrevenni szombaton Vámosgálfalván, hogy ünneplőbe öltözött a falu: a legkisebbektől a botjaikra támaszkodó idősekig mindenki kíváncsian várta a kapuban, hogy a magyarországi Vám- és Pénzügyőrség fúvószenekarának kíséretében felvonuljanak a főutcán a 20, Vámos nevű település képviselői Keszeg István vámosgálfalvi polgármesterrel és Balog Elemér alpolgármesterrel az élen, akik oroszlánrészt vállaltak a Vámos Települések IV. Nemzetközi Találkozójának a megszervezésében. A két elöljáró kitűzte maga elé ezt a célt és fáradságot nem ismerő munkájuknak, valamint egy közel 30 ezer eurós európai uniós pályázat révén meg is valósították. A magyarországi Vámos települések 2007-ben szövetséget hoztak létre (amelyhez egy évvel később Vámosgálfalva is csatlakozott) a lakók közötti kapcsolatok kialakítása, a települések hagyományainak egymással való megismertetése, valamint az önkormányzatok közötti kölcsönös segítségnyújtási lehetőségek kiaknázása végett. A szövetségnek jelenleg 3 román, 11 magyar és 6 szlovák tagja van.
"Szétszórtan is, de egymásra találunk"
A felvonulók végcélja a Szász Hordója étterem és panzió udvara volt, ahol kis sátrakban berendezett "kézművesműhelyekben" a hagyományos mesterségek csínját-bínját leshették el a vendégek, a korabeli ruhákba öltözött "íjászok" pedig csalogatták az arra járókat, próbálják ki, megy-e nekik a célba lövés.
A sátrak szomszédságában a Vám- és Pénzügyőrség Fúvószenekarának kíséretében a himnusz eléneklésével vette kezdetét a rendezvény hivatalos megnyitója. – "Szétszórtan is, de egymásra találunk" – egy álmatlan éjszakán jutott eszembe az esemény jelszava – hangzott el Keszeg István polgármester beszédében, aki a "Vámos család" tagjaihoz szólva örömmel nyugtázta: – Évente találkozunk, megéljük az összetartozás élményét és mindenhol, ahová megyünk, testvérként fogadnak – hangsúlyozta, majd átnyújtotta a vándorbotot Hám Lászlónak, a Vámos Települések Szövetsége elnökének, aki majd ama település polgármesterének juttatja, amely a jövő évi találkozónak fog otthont adni. Ezt követően a díszvendégek vették át a szót: Dorel Fronea, a Romániai Országos Vámhatóság igazgató-helyettese, dr. Nagy János altábornagy, a magyarországi Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnoka, Hám László, a Vámos Települések Szövetségének elnöke, Szabó Árpád, a Maros megyei Tanács alelnöke, valamint Bárczi Győző, Maros megye alispánja szólt elismerően a háromnapos rendezvényről.
Vámosok két keréken
A beszédek közepette berobogott az udvarra a magyarországi Vám- és Pénzügyőrség sportegyesületének, valamint a vámos települések képviselőiből álló 30 fős kerékpáros csapat. Ők szombat reggel 6 órakor indultak Vámosudvarhelyről és még aznap továbbtekertek Vámosláz felé.
20 vámos, 20 fenyőfa
– Őseinktől úgy tanultuk, hogy ha van rá lehetőséged, hagyjál valamit hátra – mondotta Keszeg István polgármester a vámosgálfalvi református templom kertjében, ahol a hét végi nemzetközi vámostalálkozó tiszteletére kopjafát állítottak és szenteltek fel református és ortodox istentisztelet közepette. A kopjafán ott áll felvésve a 20 vámos település neve, valamint a "Szétszórtan is, de egymásra találunk" jelszó. A kopjafa mellett fennmarad ugyanakkor az a 20 facsemete is, amelyet a vámos települések polgármesterei ültettek el a templomkertben.
Délután a kultúra kapott főszerepet: a Szász Hordója panzió udvarán felállított színpadon a vendégtelepülések művészei mellett fellépett a vámosgálfalvi Magvető Kórus, a Frisskarézó Néptánccsoport, a dicső- szentmártoni Kökényes Néptáncegyüttes, a helyi Fogarasi Sámuel Általános Iskola óvodás csoportja pedig dalokkal tarkított játékos műsorral szórakoztatta a több mint 500 fős közönséget, miközben a finom bográcsgyulyást elfogyasztották.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely)

Feltarisznyáló a Sapientián
"Sapis" jó szokáshoz illően idén is három felvonásban köszöntek el egyetemüktől az EMTE marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karának végzősei. A ballagók csütörtök délutáni szimbolikus stafétafutását – a tanintézet régi, központbeli otthona és az ötéves új épület közötti kilométerek "lekocogását" – péntek délután diplomaosztással egybekötött ünnepség követte a Kultúrpalotában, majd szombat délelőtt az egyetem előcsarnokában hagyományosan – de nem feltétlenül véglegesen – búcsúzott a koronkai dombtetőn megismert szellemi közösségtől a 165, alapképzésének végéhez ért diák. A Szózatot éneklő tömeghez elsőként dr. Székely Gyula, a Sapientia-EMTE marosvásárhelyi karának dékánja szólt az egyetem rektorának, dr. Dávid Lászlónak a diplomaosztás alkalmával elhangzott üzenetéből emelve ki néhány gondolatot, különös hangsúllyal azt, hogy a kilenc éve született Sapientia minden bizonnyal rövid időn belül megkapja a Felsőoktatás Minőségét Felügyelő Ügynökség részéről a végleges működési engedélyt és az új tanévben megindíthatja mesterképzőit. Ezt követően a tanszékvezetők adták át útravalóikat a diákoknak.
– Vegyétek le a reménytelenség és tehetetlenség ruháját és öltsétek fel a cselekvés és a szeretet díszruháját" – kérte dr. Horváth Zsófia a humán tanszék részéről, míg dr. Márton László a villamosmérnökin tanult fiatalokat intette arra, hogy "ebben a nagy indoeurópai tengerben" ne felejtsék el nyelvüket és gyakran mormoljanak magukban olyan szavakat, mint Isten, boldogság. Az útnak indulók üzenetét Sándor Eszter, kommunikáció szakot végzett diák tolmácsolta, majd Csatári Zsuzsa, a Hallgatói Önkormányzat elnöke osztotta meg évfolyambúcsúztató gondolatait az egybegyűltekkel. A továbbiakban a végzős diákok képviselői átadták az utánuk következőknek a szimbolikus búzakalászt, majd Baricz Lajos katolikus plébános, Szabó László református és Pál János unitárius tiszteletes áldását adta a ballagókra.
– Gyakran hallhatjuk azt, hogy a kutyának sem kellünk. A campus két négylábúja itt volt az előbb. Bizonyára elbúcsúzni jöttek – jegyezte meg kedves, meleghangú köszöntőjében Baricz Lajos, aki arra kérte a fiatalokat, vigyék a sokszínű világba a jóságot és a szeretetet. Utolsóként a tanári minőségében búcsúzó dr. Hollanda Dénes, a marosvásárhelyi Sapientia "örök dékánja" állt mikrofon elé.
– Sokszor kaptunk bírálatot, amiért túl nagyot álmodtunk, mikor ezt az épületet elterveztük, most azonban bebizonyosodott, hogy ennek éppen az ellenkezője igaz – mondta dr. Hollanda az előcsarnokot zsúfolásig betöltő egybegyűltek üdvözlésekor.
– Büszke vagyok a diákjainkra, mert magukénak érzik ezt az egyetemet. Ilyent soha, egyetlen tanintézetben sem tapasztaltam – hangsúlyozta az egykori dékán, akinek szavait állva, percekig tartó tapssal köszönték meg az ünneplők. A ballagás utolsó, legemelkedettebb mozzanatában nemzeti imánkat, majd a székely himnuszt énekelte a tömeg, végül a kicsengetettek még egyszer bejárták értelmiségivé válásuk színtereit.
Nagy Székely Ildikó
Népújság (Marosvásárhely)

„Közös a múltunk és a jövőnk is”
Az egység fontosságát hangsúlyozta Markó Béla a Felvidéken
– Bár a magyar nemzetet politikailag, jogilag szétszakította a történelem, a lelkünket, a szellemünket, magyar önazonosságunkat, együttlétünket sohasem tudták szétszakítani: mert közös bennünk a lélek, közös az érzelem, és ami ennél is fontosabb, közös a jövőnk is – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes szombaton, a szlovákiai Dunaszerdahelyen, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) választási kampányrendezvényén. Az RMDSZ elnöke Csáky Pálnak, az MKP elnökének meghívására látogatott a Felvidékre, ahol két nap alatt több, magyarok lakta településen, köztük Szencen, Galántán, Deákin és Gereden vett részt a mérvadó szlovákiai magyar szervezet választási rendezvényein. A látogatás keretében az RMDSZ elnöke Pozsonyban megbeszélést folytatott az MKP elnökségével. Az eseményeken jelen volt Szepessy László, a Szövetségi Elnöki Hivatal igazgatója is.
A szövetségi elnök szerint a kisebbségben élő magyar közösségek, így az erdélyi és felvidéki magyarok számára is alapvető fontosságú, hogy az őket képviselő érdekvédelmi szervezetek jelen legyenek a döntéshozatalban, a parlamentben, valamint a kormányban, mert csak így képesek befolyással lenni az adott ország politikájára.
"Az elmúlt időszakban bebizonyosodott, hogy mit jelent, ha nem tudunk befolyással lenni sorsunk alakulására. Az RMDSZ ott van a román kormányban, és többek között ennek köszönhető az is, hogy Romániában a kettős állampolgárság kérdése nem váltott ki feszültséget. Higgadtan, józanul fogadták ezt a magyarországi döntést, hiszen Románia tulajdonképpen hasonló módszert alkalmaz a moldáviai románokkal szemben. Azt gondolom, hogy Szlovákiában is van esély, lehetőség a két nép közötti együttműködésre, együttmunkálkodásra, de ehhez a közösségen belül szolidaritásra, egységre van szükség – szögezte le Markó Béla, aki hozzátette: Erdélyben is időről időre felmerül a megosztottság kérdése, az, hogy milyen jó lenne külön-külön vélemények szerint csoportosulni. "Nem lehet, ezt nekünk a történelem nem engedte meg. Hiába vitatkozunk azon, kinek van nagyobb igaza, ha megoszlunk, egyikünknek sem lesz igaza. Sokan vannak, akik arra várnak, hogy megoszoljunk, mert külön-külön sokkal könnyebb minket legyűrni, meggyengíteni. Nekünk egyetlen esélyük van: az egység, és ezt az egységet a Magyar Koalíció Pártja képviselni tudja – hangsúlyozta.
Az RMDSZ elnöke úgy vélte, többeknek akár nem tetszhet az, ha egy másik határon túli magyar közösség vezetőjeként beleszól a szlovákiai kampányba. "A válaszom egyértelmű: nem mások dolgába avatkozunk bele, hiszen ez a mi közös dolgunk. Ami itt, Szlovákiában a magyarokkal történik, az nekünk is fontos, és tudom nagyon jól, hogy a szlovákiai magyarok számára is fontos, hogy mi van Erdéllyel. Mi egyek vagyunk, egyek leszünk ezután is, és együtt kell alakítanunk a sorsunkat – mondta a rendezvényen Markó Béla.
Népújság (Marosvásárhely)

Elkezdődött Trianon sebeinek gyógyítása
Kárpát-medence-szerte megemlékezéseket, emlékműavatásokat szerveztek a hétvégén a trianoni békediktátum aláírásának kilencvenedik évfordulóján. A rendezvényeket első ízben szervezték meg hivatalosan is a nemzet egységének jegyében, azt követően, hogy a magyar Országgyűlés az elmúlt héten a Magyar Összetartozás Napjává nyilvánította a szerződés aláírásának napját, június 4-ét.
Erdély-szerte megemlékeztek a hétvégén a trianoni békeszerződés aláírásának 90. évfordulójáról. Tegnap mintegy ezer, Nagyváradról, Kolozsvárról és a Székelyföld különböző szegletéből érkezett személy válaszolt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) felhívására, és „zarándokolt” el Gyimesbükkbe. Az eseményen Tőkés László EP-képviselőn kívül jelen volt Füzes Oszkár, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete is.
„A lelki határokat nem lehet felülírni”
A megemlékezés a katolikus templomban kezdődött, ahol Salamon József helyi plébános prédikációját hallgathatták végig a hívek és meghívottak. Az ünnepi szentmisét követően a résztvevők jelentős része a csíkszeredai huszárok vezetésével átvonult a tavaly felújított Kontumáci-kápolnához. Itt Deáky András nyugalmazott pedagógus, a határ „őrzője” ismertette a hely jellegzetességeit, beleértve a Rákóczi György építtette vár romjait, az egykori utolsó magyar vasúti őrházat, valamint a Mária Terézia támogatásával felépült kápolnát.
Füzes Oszkár felszólalásában a csíksomlyói búcsú példájából kiindulva, amikor „piros-fehér-zöld takaró borította dombokat”, rámutatott: az országhatárokat bármikor felülírhatja a nemzetközi jog, pontosabban a nemzetközi jogtalanság. A lelki határokat azonban az ellenfél nem tudja megváltoztatni, a nemzet határai ott húzódnak, ahol mi azokat meghúzzuk, mutatott rá. „Minden magyar gyereknek, anyának, férfinak és szónak megvan a maga helye ezeken a határokon belül, és én csak megköszönni tudom, hogy ez így van” – hangsúlyozta a nagykövet.
Tőkés László elsősorban lelkészként, egykori püspökként szólt a hallgatósághoz, hangsúlyozva: elérkezett az idő a trianoni korszak lezárására. Nincs már helye az önsajnálatnak, annak, hogy mindig másban keressük a kudarcok okát – figyelmeztette hallgatóságát az EP-képviselő. „Egy gyógyuló Magyarországból, gyógyító anyaország lesz lassanként” – mutatott rá Tőkés László, aki szerint ennek tudatában ideje felszámolnunk belső Trianonunkat.
A beszédeket a zágoni Mikes Kelemen vegyes kórus és a csíkszeredai Árvácska együttes előadásai tették színesebbé, a megemlékezés szeretetünnepséggel zárult.
Trianon-emlékművet avattak Farkaslakán
A trianoni szerződés aláírására emlékeztek tegnap a Székelyudvarhely melletti Farkaslakán is, ahol felavatták Erdély első Trianon-emlékművét. A Millenniumi emlékparkban tartott eseményen Albert Mátyás polgármester köszöntötte az egybegyűlteket, majd leleplezték az Apostoli kettős kereszt nevű emlékművet. A Magyar Polgári Párt (MPP), a farkaslaki önkormányzat, valamint a Tamási Áron Kulturális Egyesület által szervezett ünnepségen jelen volt Kövér László fideszes országgyűlési képviselő is, aki beszédében a Trianon óta eltelt 90 év történéseit idézte fel.
„90 évvel ezelőtt a harangszó a darabokra tépett Magyarországon szólalt meg, ideje szembenézni a trianoni örökséggel, ideje észrevenni, hogy senki nem emel fel, és senki nem véd meg minket, ha mi nem becsüljük meg önmagunkat” – fejtette ki Kövér László, aki szerint a történelem nemcsak rombol, hanem időnként esélyt ad, így új reményekkel léphetünk tovább.
„Az emlékmű nemcsak a múlt, hanem a jövőbeli felemelkedés szimbóluma is” –mutatott rá az öt méter magas emlékmű avatóján Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke. Izsák Balázs a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke kérdéssel fordult a hallgatósághoz: van-e küldetése annak az embernek, aki június 4-én, a magyar nemzet gyásznapján született.
„Az ember elvi és erkölcsi küldetését nem a születés dátuma határozza meg, azonban tennünk kell érte, hogy a mostani magyarországi változások mindenkinek új esélyt adjanak” – adta meg a választ a politikus. Az emlékművet – amely nemzeti összetartozásunkat szimbolizálja – a különböző egyházak képviselői áldották meg, a több mint kétórás rendezvényt a farkaslaki iskolások szereplése tette színesebbé, a rendezvény a magyar és székely himnusz eléneklésével zárult.
Nagy Demeter István, Dénes Emese
Pályázat Trianonról Szatmárnémetiben
A trianoni békeszerződés aláírásának 90. évfordulója alkalmából az RMDSZ szatmárnémeti szervezete pályázatot hirdet a helyi iskolák diákjai számára Egy a nemzet címmel – jelentette be Kereskényi Gábor elnök. A fiatalabb generáció körében nincs kibeszélve, feldolgozva a téma, mert sok helyen még mindig tabunak számít, mutatott rá. Kereskényi szerint sokszor a nyugati vendégek sincsenek tisztában azzal, hogy nem homogén a lakosság összetétele, hanem itt 40 százalékos magyar közösség él.
Tíz évvel ezelőtt az RMDSZ egy könyvet jelentetett meg. 2010-ben már nem a múlttal szeretnének foglalkozni, hanem előretekinteni, ezért írnak ki pályázatot diákok számára. Két kategóriában lehet nevezni, az elsőben 1-12. osztályos tanulók számára hirdetnek rajz- és plakátversenyt, a másodikban az 5–12-esek esszéit fogadják. A verseny fődíja kategóriaként 300 lej, a második és harmadik helyezett 200, illetve 100 lejt vihet haza. A pályázat leadási határideje június 18., a beérkezett anyagokból novemberben kiállítást szerveznek, illetve egy kiadványt is megjelentetnek.
Gozner Gertrud
Krónika (Kolozsvár)

Néprajzi, iskola, és egyháztörténeti múzeum nyílt Kökényesden
A község gazdag kulturális értékeit bemutató múzeum anyagát Fazekas Lóránd, Kökényesd nyugalmazott tanára gyűjtötte össze a falubeliek segítségével. A gyűjtemény szemléletes képet nyújt a kökényesdi fiatalok, a településre látogatók számára a közösség múltjáról, gazdag kulturális értékeiről.
Vasárnap került sor Kökényesden a Néprajzi, iskola, és egyháztörténeti múzeumhivatalos megnyitójára, ahová meghívást kaptak a község volt tanárai, elszármazottai, egyházi képviselők, a Szatmár Megyei Múzeum képviselői, és a helyi lakosok mellett mindazok, akik hozzájárultak a múzeum létrehozásához, jelen volt Erdei D. István parlamenti képviselő is. Sabadus Mária, a múzeumot működtető Rokka Kulturális Egyesület nevében mondott köszönetet Fazekas Lóránd tanárúrnak, hiszen az ő kezdeményezésére jött létre a tárlat. Fazekas Lóránd 40 évig tanított biológiát és földrajzot Kökényesden. Az 1970-es években kezdte összegyűjteni a már csak a padlásokon őrzött, vagy a falubeliek mindennapi életében még mindig használt tárgyakat, amelyek arról mesélnek, „hogyan teremtették meg a helyi emberek a környezet adta lehetőségekből a mindennapi megélhetést”. A tanárúr diákjai, falubeliek segítségével „sok padlásjárás révén” hagyományos használati tárgyakat gyűjtött össze, amelyeket először a helyi kultúrotthonban állítottak ki, majd a polgármesteri hivatalba kerültek. Most a néprajzi gyűjtemény végre méltó helyet kapott a kökényesdi Római Katolikus Egyházközség által felajánlott épületben, melynek egyik termében néprajzi, a másikban egyház-, és iskolatörténeti kiállítás kapott állandó helyet.
A régi iskoláról
A múzeum iskolatörténeti részlege a megyében egyedülálló, a múlt század iskoláját mutatja be, létrehozásához hozzájárultak a Kölcsey Ferenc Főgimnáziumból, Túrterebesről, a megye régi iskoláiból kapott tárgyak is. Ugyanabban a teremben látható a községet ábrázoló 1865-ös legrégibb térkép és egyéb történelmi emlékek is. „Jövőt építeni csak a múltra lehet”, kezdte beszédét Simon Levente polgármester, köszönetet mondva Fazekas Lóránd tanárúrnak, a község egyik díszpolgárának önzetlen munkájáért, amellyel hozzájárult ezen értékes tárlat létrehozásához, melynek segítségével a községbe látogató turisták megismerhetik a Túr menti település kultúráját, értékeit. Dr. Enyedi István muzeológus Szatmár megye egyik legkiválóbb néprajzkutatójának nevezte Fazekas Lórándot, aki tanári pályája alatt több értékes tanulmányt is írt a község kulturális, vallási szokásairól, kutatásai helyet kaptak a múzeum egyháztörténeti részlegén, ahol egy helyen tekinthetők meg a görög katolikus, római katolikus, református és zsidó vallási emlékek.
A hivatalos köszöntők elhangzása után Nt. Harangozó Sándor, kökényesdi görög katolikus címzetes esperes áldotta meg a község múltját bemutató múzeumot.
erdon.ro

Trianoni Emlékév
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács 2010-et Trianoni Emlékévnek nyilvánította.
Célként azt tűzték ki, hogy nemzetünk szétszakításának 90. évfordulóján – végre – vessünk véget az önmagában meddő önsajnálatnak, és az elkövetkezendőkben – Trianongyógyításaképpen – a magyar nemzet határokon átívelő újraegyesülésének programadó eszménye hassa át cselekedeteinket.
A Nemzeti Összetartozás Napja
Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke a fenti gondolat jegyében 2010 június 4-én részt vett a Magyar Országgyűlés emlékülésén. A Trianon-emlékülés délután fél ötkor, a szerződés kilencven évvel ezelőtti aláírásának pontos időpontjában, a nemzeti zászló és a történelmi zászlók bevonulásával, harangzúgással, majd a Himnusszal vette kezdetét. Az ünnepségen részt vettek a diplomáciai testületek, a határon túli magyarok és a történelmi egyházak képviselői, Mádl Ferenc korábbi államfő és felesége, Antall József néhai miniszterelnök özvegye, Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Boross Péter és Medgyessy Péter korábbi kormányfők. Szili Katalin a szocialista frakció részéről egymagában vett részt az emlékülésén.
Sólyom László köztársasági elnök az emlékülésen úgy fogalmazott: ha Magyarország empátiával viseltet partnerei iránt, nyugodtan nézhetünk szemükbe, ragaszkodhatunk jogainkhoz, de a szomszéd népek magyarokkal kapcsolatos értékrendjének megváltozása nélkül nincs végleges megoldás. Az államfő szerint nélkülözhetetlen az anyaország segítsége a kisebbségi nemzetrészek számára, Magyarországnak is használnia kell a nemzetközi jog minden eszközét kisebbségeink védelmében. Az államfő hangsúlyozta: a nemzetpolitika csak akkor lehet hatékony, ha szakpolitikává válik. A köztársasági elnök kitért arra, hogy az emléknap akkor tölti be feladatát, ha valóban új korszakot nyit a nemzet egészéről való gondolkodásnak és cselekvésnek, és pozitív fordulatnak tartja, hogy a nemzeti összetartozásról szóló törvény nem a történelmi magyar államról szól, hanem a nemzet egységére helyezi a hangsúlyt.
Méltóképpen kell emlékezni a kilencven évvel ezelőtt történtekre és erőt kell meríteni a nemzet példamutató akaraterejéből – mondta Schmitt Pál, az Országgyűlés elnöke a Trianon-emlékülésen a parlamentben. Schmitt ünnepi beszédében kiemelte: nem revíziót, hanem békét és gyümölcsöt hozó együttműködést kínálunk szomszédainknak és Európának.
Az ünnepségen felolvasták a június 4-ét a nemzeti összetartozás napjává nyilvánító a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvényt, amelyet a parlament hétfőn fogadott el.
Tőkés László EP-képviselő az emlékülés után a fővárosi Március 15. téren mondott ünnepi beszédet. Itt több száz ember részvételével tartott megemlékezést a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége (KÉSZ) és a Civil Összefogás Fórum (CÖF) a trianoni szerződés aláírása 90. évfordulójának napján. Osztie Zoltán, a KÉSZ elnöke külön köszöntve a 90 évvel ezelőtt elcsatolt részekről érkezett több tucatnyi, népviseletbe öltözött magyart, beszédében úgy fogalmazott: Trianonra emlékezni nemzeti ügy, mert ez a történelmi tény mindenki szívébe markol, de amíg Európa nem dolgozza fel ezt a gyalázatos eseményt, addig nem teremtődhet meg a kontinensi béke sem.
Erdélyi képviselőnk üdvözölte, hogy a kommunizmus évtizedei után végre nyíltan lehet megemlékezni az akkori eseményekről. A református püspök ugyanakkor nehezményezte, hogy míg a holokauszt tagadását lehet büntetni hazánkban, addig Trianon, valamint a békediktátum következményeinek tagadását nem. Tőkés László szerint erre szükség van, a nemzettagadás miatti eljárást pedig azokkal a parlamenti képviselőkkel, akik nemmel szavaztak a kettős állampolgárság megadásáról szóló törvényre. Véget ért a Kun Béla-, Rákosi-, Kádár- és Gyurcsány-korszak, az elhallgatás, a hazaárulás korszaka – jelentette ki az EMNT elnöke. „Szembe kell néznünk a 20. század két csapásával, Trianonnal és a kommunizmussal, de ez nem elég, szakítani kell ezek átkos örökségével is. Be kell fejezni a 20. századot, új történelmet kell írnunk, ez a mai nap üzenete.” Tőkés szerint már nem lehetünk revizionisták, de a területért kollektív és egyéni jogokat, ezzel együtt pedig autonómiát követelünk. A református püspök figyelmeztetett: a felszín alatt tovább folyik a határon túli magyarság pusztulása.
A Nemzeti Összetartozás Napján Budakalászon felavatták a Kárpátok őre trianoni emlékművet. Az esemény díszvendégei Wittner Mária fideszes országgyűlési képviselő, Tőkés László EP-képviselő, valamint Lezsák Sándor országgyűlési képviselő, a Nemzeti Fórum elnöke voltak. A Kárpátok őrét Budakalász város önkormányzata állította, a polgárok adakozásából a békediktátum 90. évfordulóján. A szobor a magyar népfelkelőt formázza, aki ezer éven át védte Magyarországot. Az eredeti alkotást Kolozsváron állították 1915-ben, ezt a bevonuló románok 1918-ban elpusztították. A most felavatott emlékművet Szcuka Attila tervei alapján Horváth-Béres János faszobrász készítette, a követ a budakalászi mészkőbánya ajándékozta.
Az estet a Theatrum Hungaricum művészei és a Kamp János Kapelle fúvószenekar lélekemelő műsorszámai színesítették. Tőkés László a budakalásziaknak Erdély és Partium üdvözletét tolmácsolta. A püspök kolozsvári születésűként megidézte az elszakított nemzetrészek szenvedéseit, ugyanakkor hangsúlyozta: véget kell végre vetni a „fájdalom és önsajnálat-retorikának”, a Nemzeti Összetartozás Napja Trianon gyógyítását jelenti. Ezzel együtt az elszakított területeken élő magyarságra fokozottan oda kell figyelni, hiszen – a látszat ellenére – a huszonnegyedik órában vagyunk, az elszórványosodás és az asszimiláció reális veszélyek – fogalmazott. Az elszakított nemzetrészek is szeretnének tevőleges módon hozzájárulni az Orbán Viktor miniszterelnök által meghirdetett nemzeti együttműködés rendszerének éltetéséhez, mondotta az EMNT elnöke. Az erős Anyaország és az elszakított nemzetrészek különböző formájú autonómiáinak rendszere az egyesülő Európában a 20. század trianoni és kommunista örökségének lezárását, és a 21. századi egységes magyar nemzet újjászületését eredményezi – zárta beszédét az erdélyi képviselő.
Nemzeti Zarándoklat
Június 5-én, szombaton Tőkés László a hagyományos Trianoni zarándoklaton vett részt Zebegényben. A trianoni gyász 90. évfordulójára a Trianon Társaság által szervezett nemzeti zarándoklaton tiszteletüket tették: Dr. Beer Miklós római katolikus püspök, Csuka Tamás református püspök, Lakner Pál evangélikus püspök, Balázsi László unitárius püspökhelyettes, Kapás László és Forgách Alajos római katolikus kanonokok, Szeverényi János és Smidelius Zoltán evangélikus lelkészek, a Templomos Lovagok, a Szent György Lovagrend, a Szent Korona Társaság, a Horthy Miklós Társaság, a Vitézi Rendek, a Történelmi Családok, a Magyar Tengerészek Egyesülete, a Magyar Fiatalok Határok Nélkül Alapítvány, a Nemzeti Érzelmű Motorosok Egyesület, a 832. Havas Boldogasszony Cserkészcsapat, az elszakított országrészek képviselői, valamint az emigráció képviselői.
A zarándoklat résztvevőit Pálmai Béla, a Nemzeti Emlékezés Harangja Alapítvány elnöke köszöntötte, az egyházi köszöntőt Kapás László, Zebegény plébánosa mondotta, a házigazdák részéről Sinkó Vilmosné, Zebegény polgármestere üdvözölte a résztvevőket, majd az elszakított nemzetrészek képviselői tolmácsolták az összetartozás üzenetét. Erdély és Partium életérzését és élni akarását Pálffy József lelkipásztor, a Partiumi Keresztény Egyetem oktatója fejtette ki – Kós Károly Kiáltó szó című röpiratát megidézve – a szépen kimunkált beszédében.
Tőkés László az ökumenikus istentisztelet után elmondott rövid beszédének elején az árvízkárosultak, illetve a most is gátakon lévők iránti szolidaritásra és együttérzésre kérte a jelenlévőket. A püspök kijelentette: az önsajnálat, a hibakeresés és az önviktimizálás ideje lejárt. „Fogjuk meg az eke szarvát”, fogalmazott képletesen a képviselő, a beszédek ideje lejárt. Trianon gyógyítása az igazság kimondásából is ered. Ezért vigyáznunk kell arra is, jelezte Tőkés László, hogy az „Erdély-romantika” ne fedje el valós problémáinkat. Nézzünk szembe őszintén múltunkkal, ugyanakkor vessünk véget a sérelmi politizálásnak.
Itt az ideje a gyógyulásnak
Trianon gyógyítása címmel szervezett az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megemlékezést Gyimesbükkön vasárnap, június 6-án. Jobb helyszínt keresve sem találhattak volna a szervezők, hiszen a többségében ma is magyarok lakta Gyimesbükk mindkét világégés alatt heves honvédő harcok tanúja volt, s mai napig kettősen szenvedi meg Trianon átkát: nemcsak az anyaországtól csatolták el, de az 1968-as megyésítéskor a zömében románok lakta Bákó megyéhez kapcsolták az addig Csík vármegyéhez tartozó települést.
Az EMNT központi rendezvénye szentmisével kezdődött, melyet Salamon József helyi plébános celebrált. A szentmise után a résztvevők az Ezeréves Határhoz, a kontumáci kápolnához vonultak. Itt, ahol a XVIII. századi kápolna mellett egy, Bethlen Gábor által a 17. században építtetett erődítmény romjai állnak, emlékparkot alakítottak ki, s az itt emelt színpadon Szilágyi Zsolt sepsiszentgyörgyi énekes hangja köszöntötte a résztvevőket, akiket a Csíkszéki Mátyás Huszáregyesület huszárai vezettek fel a helyszínre.
A huszárok sorfala előtt Deáky András, az „ezeréves határ őre” szólalt fel, aki több mint harminc esztendeje végez közösségépítő munkát Gyimesbükkön, és jórészt neki köszönhető, hogy az ezeréves határ tárgyi emlékei megmaradtak, és Gyimesbükk a turisták egyik kedvenc úticélja lett. Rövid köszöntő beszédében Deáky hangsúlyozta: „Jöhet ide bárki, ez mindig a mi földünk marad…” A zágoni Mikes Kelemen Vegyeskar „Magyar igazság” című összeállításának meghallgatása után Füzes Oszkár, a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövete lépett a mikrofonhoz s az anyaország nevében arra kérte az itt lakókat, hogy „tartsanak ki sokáig, mindörökké.”
Tőkés László európai parlamenti képviselő új megközelítésben beszélt a trianoni traumáról. Itt az ideje a gyógyulásnak, véget kell vetni annak, hogy másokban keressük a szenvedés, a kudarcok okát – mondta az EMNT elnöke. „Fordulat állott be a trianoni szemléletünkben, a poszt-trianoni szindróma véget ért. Érjen véget a 20. századdal egyetemben Trianon és minden következménye, és kezdődjön egy új korszak. Ez a megbékélés korszaka, ahol nem a határok revíziója a járható út, hanem a nemzeti összefogás” – fogalmazott Tőkés László, aki az anyaországi politikai változásokról, annak erdélyi kihatásairól is szólt, hangsúlyozva: „A rendszerváltozás új fejezete kezdődött el, beérett ’89 decemberének gyümölcse”. Tőkés László figyelmeztette a jelenlevőket: „csak akkor vagyunk kisebbségben, ha kicsinynek érezzük magunkat”, és intő példaként említette Makfalva esetét, ahol a színmagyar falu magyar polgármestere levetette a székely zászlót a szintén magyar alpolgármesterrel…
Az EMNT elnöke kitért Gyimesbükk helyzetére is, nagy tapsot aratott kijelentése: a kormányon levő RMDSZ-nek „ezzel kell kezdenie, Gyimesbükköt visszahozni oda, ahova tartozik.”
Beszéde végén Tőkés László a magyarországi árvízkárosultak megsegítésére is kérte az embereket. A rendezvény a régi székely himnusz eléneklésével zárult.
erdon.ro

Felelősséget vállalt a kormány
Emil Boc kormánya tegnap a parlamentben felelősséget vállalt két törvénytervezetért, amelyek egyebek mellett az állami alkalmazottak bérének 25 százalékos és a nyugdíjak 15 százalékos csökkentéséről rendelkeznek. Nem sokkal később benyújtották a Szociáldemokrata Párt (SZDP) bizalmatlansági indítványát a képviselőház és a szenátus elnöki kabinetjeihez. A képviselőház és a szenátus házbizottságai ma reggel ülnek össze, hogy a bizalmatlansági indítvány vitájának ütemtervéről tárgyaljanak.
A bizalmatlansági indítványt — amelynek címe Állítsátok le a szociális népirtást! — Aura Vasile képviselő nyújtotta be 120 SZDP-s honatya nevében. A dokumentumtervezet tizenhét oldalas szövege bírálja a jelenlegi kormányt, és érveket sorakoztat fel a nyugdíj- és bércsökkentés ellen, majd megállapítják: a költségvetés rákfenéje a narancssárga klientúra, utalnak a diktatúrára, a többszörös válságot — gazdasági, szociális és erkölcsi — a Boc-kormány korábbi műveivel példázzák. Kijelentik: a nemzet kormányba vetett bizalma szertefoszlott, a drasztikus megszorítások nem válságellenes intézkedések, hanem mészáros felcserre vallanak. Traian Băsescu államelnököt és Emil Boc kormányfőt Ciomu doktorhoz hasonlították, aki csonkolt a vérzés elállítása érdekében.
Az indítványt a liberális honatyák is megszavazzák. Mihai Voicu, a Nemzeti Liberális Párt szóvivője közölte: az NLP honatyái jelen lesznek a bizalmatlansági indítvány vitáján, és nyilvánosan szavaznak majd.
Mircea Toader, a Demokrata Liberális Párt képviselőházi frakcióvezetője ugyanakkor kijelentette: a demokrata liberális képviselők hatalmas többséggel a kormány támogatása mellett döntöttek, mindössze két honatya tartózkodott.
Markó Béla RMDSZ-elnök leszögezte: a szövetség honatyái fegyelmezetten az indítvány ellen szavaznak, a szövetség vezetője úgy döntött, képviselőik és szenátoraik jelen lesznek a szavazáson.
Ha a törvényhozás elutasítja a bizalmatlansági indítványt, a törvénytervezetek öt napon belül megtámadhatók az alkotmánybíróságon, de egyetlen jogszabály sem írja elő, hogy a testület tagjainak milyen határidőn belül kell dönteniük. Ha a tervezetek átmennek az alkotmányossági vizsgálaton is, az államfőhöz kerülnek kihirdetésre, aki egyetlen alkalommal visszaküldheti a parlamentnek. Ha a két törvénytervezet életbe lép, attól a pillanattól kezdve alkalmazzák a megszorításokat. Ha viszont a parlament megszavazza a kezdeményezést, a kormány megbukik, az államfőnek pedig új kormányfőjelöltet kell megneveznie. A kabinet sorsa elvileg 23 szavazaton múlik, a bizalmatlansági indítvány elfogadásához ugyanis 236 szavazat szükséges, az ellenzéknek pedig összesen 213 voksa van.
A bizalmatlansági indítvány benyújtása előtt Emil Boc tegnap a parlamentben felelősséget vállalt két törvénytervezetért, amelyek egyebek mellett az állami alkalmazottak bérének 25 százalékos és a nyugdíjak 15 százalékos csökkentéséről rendelkeznek. „A kormány azért választotta az adóemelés helyett a közalkalmazotti bérek és nyugdíjak csökkentését, mivel az első intézkedés tízszázalékos inflációt és több mint ötvenezer magáncég csődjét eredményezte volna" — jelentette ki a miniszterelnök. A becslések szerint a 25, illetve 15 százalékos bér- és nyugdíjcsökkentés a fogyasztás 2,6 százalékos csökkenését eredményezi, míg az adóemelés 4,4 százalékos visszaesést jelentene, a munkanélküliek száma pedig meghaladta volna a 850 000-et, amely a jelenlegi becslések szerint 750 000 lesz az év végéig — érvelt Emil Boc. „Ha most nem alkalmaznánk a megszorításokat, Romániának 11 milliárd eurós hitelt kellene felvennie" — jelentette ki Boc a parlament két házának tegnapi együttes ülésén.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Felelősségvállalás bizalmatlansági indítvánnyal
Felelősséget vállalt tegnap kormánya nevében Emil Boc miniszterelnök a költségvetési egyensúly helyreállítását és a nyugdíjak újraszámolását célzó jogszabályokat tartalmazó megszorító csomagért. A parlament plénuma előtt tartott beszédében a kormányfő elkerülhetetlennek nevezte a közalkalmazotti bérek 25 és a nyugdíjak 15 százalékos lefaragásával járó intézkedéseket, sőt leszögezte: ezek gyakorlatba ültetése nélkül fizetésképtelenné válik az ország. Boc közölte azt is: a kormány azért választotta a közalkalmazotti bérek és nyugdíjak csökkentését a Nemzetközi Valutaalap javasolta adóemelés helyett, mivel ez utóbbi intézkedés 10 százalékos inflációt és több mint 50 ezer magáncég csődjét eredményezte volna.
Az elmúlt hat évtized legsúlyosabb gazdasági válságának nevezte a jelenleg Romániát sújtó recessziót Emil Boc kormányfő, aki tegnap felelősséget vállalt a parlament plénuma előtt a költségvetési egyensúly helyreállítását és a nyugdíjak újraszámolását célzó jogszabályokat tartalmazó megszorító csomagért. A nagyobbik kormányalakulatot, a Demokrata-Liberális Pártot (PDL) irányító miniszterelnök drámai hangvételű, Abraham Lincoln-idézettel tűzdelt beszédben érvelt a többek között a közalkalmazotti bérek 25 és a nyugdíjak 15 százalékos lefaragásával járó intézkedések szükségessége mellett.
„Hiszek az emberekben. Ha a nép megismeri az igazságot, akkor segíteni fog bármilyen válság leküzdésében; a kulcs a valóság bemutatásában rejlik” – idézte az egykori amerikai elnök 150 évvel ezelőtt elhangzott beiktatási beszédét Emil Boc, felszólítva a romániai politikai osztályt: ne kendőzze el az igazságot, hanem ismerje be, hogy az elmúlt húsz év valamennyi kormánya „két kézzel osztogatta” a luxus- és speciális nyugdíjakat, valamint az egyéb megkülönböztetett javadalmazásokat. „Azért választotta a kormány a közalkalmazotti bérek és nyugdíjak csökkentését az adóemelés helyett, mivel ez utóbbi intézkedés 10 százalékos inflációt és több mint 50 ezer magáncég csődjét eredményezte volna” – szögezte le a miniszterelnök. Boc ismertette az Országos Előrejelzési Bizottság által végzett különböző becsléseket, miszerint az egységes adókulcs és az áruforgalmi adó (TVA – áfa) emelése a cégbezárásokon és a két számjegyű infláción (az idei 3,7 százalékos célkitűzéshez képest) kívül jelentősen rontotta volna a lej-euró árfolyamot is.
A kormányfő tovább érvelt amellett, hogy Románia számára nem járható út a Nemzetközi Valutaalap által javasolt adóemelés. Elmondta, miközben számítások szerint a 25, illetve 15 százalékos bér- és nyugdíjcsökkentés a fogyasztás 2,6 százalékos zsugorodását eredményezi, az adóemelés 4,4 százalékos csökkenést eredményezett volna, a munkanélküliek száma pedig meghaladná a 850 ezret; a jelenlegi becslések szerint az állástalanok száma az év végéig 750 ezer lesz. „Az adóemelés 2010-ben 2 százalékos, 2011-ben pedig 1,5 százalékos GDP-csökkenést eredményezett volna, míg a bér- és nyugdíjcsökkentés nyomán idén stagnálást vagy enyhe csökkenést, a jövő évre pedig növekedést hoz” – fejtette ki Emil Boc, újfent azzal vádolva a Călin Popescu-Tăriceanu vezette kormányt, hogy fedezet nélkül növelte a béreket és a nyugdíjakat 2007-ben és 2008-ban, „mérgezett ajándékokat osztogatva” a társadalomnak. „Romániának most eurómilliárdos kölcsönöket kell felvennie. Ha ez a pénz nem folyik be az államkasszába, nincs miből béreket és nyugdíjakat fizetni. Ha most nem alkalmaznánk a megszorításokat, Romániának 11 milliárd eurós hitelt kellene felvennie” – hangsúlyozta Boc a parlament két házának együttes ülésén, arra kérve a honatyákat, hogy támogassák a kormány megszorító intézkedéseit, ellenkező esetben szerinte fizetésképtelenné válik az ország.
Winkler elemez, az MPP akadályoztatna
Románia drámai helyzetben van: ha nincs következetes politikai akarat a kormány által bejelentett intézkedések elfogadásához és alkalmazásához, akkor a gazdasági és szociális helyzet tovább romlik – jelentette ki tegnap Déván Winkler Gyula. Az RMDSZ EP-képviselője szerint a jelenlegi drámai helyzet a 2009-es nagykoalíciós kormány gyenge teljesítményének következménye.
„Az Eurostat adatai szerint az Európai Unióban az idei első negyedévben a bruttó nemzeti össztermék 0,5 százalékkal növekedett 2009 első negyedévéhez viszonyítva. Ez szerény mértékű növekedés, de mindenképpen pozitív tendenciát mutat. Románia GDP-je az idei első negyedévben 3,2 százalékkal csökkent az egy évvel ezelőtti időszakhoz képest. Ne feledjük azt sem, hogy a tavalyi év jelentette Románia gazdaságának összeomlását, amely a bruttó nemzeti össztermék 7,9 százalékos visszaesésével járt.
A mostani adat is drámai helyzetet vetít előre” – fejtette ki Winkler Gyula. Eközben a Magyar Polgári Párt Hargita megyei önkormányzati képviselői tegnap elfogadhatatlannak nevezték a „lakosság legkiszolgáltatottabb és a létminimumon tengődő rétegét is érintő” megszorító intézkedéseket, és felszólították az RMDSZ Hargita megyei parlamenti képviselőit és szenátorait: szavazatukkal akadályozzák meg a parlamentben a bérek és nyugdíjak „megcsonkítását”.
Pártja bizalmat szavazott Bocnak
A parlamenti vitát és módosítások lehetőségét kizáró felelősségvállalást megelőzően a Boc-kormány tagjai tegnap reggel ismét áttekintették a megszorító intézkedéseket, ám a beérkezett hetven módosító javaslat közül mindössze ötöt iktatott be a megszorító törvénycsomagba – valamennyi a koalíciót alkotó pártok képviselőitől származik. Ennek megfelelően a 25 százalékos bércsökkentést kiterjesztik a parlamenti képviselők és szenátorok működtette kabinetek alkalmazottaira, illetve az Orvostudományi Akadémia tagjaira is, mivel ezek a munkavállalók eddig nem szerepeltek a jogszabályban. Elfogadta a Boc-kabinet azt a javaslatot is, miszerint a megszorító intézkedések nem a korábban tervezett határidőtől, azaz június elsejétől, hanem a jogszabályoknak a Hivatalos Közlönyben történő kihirdetésének időpontjától lépnek érvénybe.
Az eredeti dokumentumban szereplő dátumot többek között Máté András, az RMDSZ Kolozs megyei parlamenti képviselője kifogásolta, arra figyelmeztetve, hogy egy törvény nem lehet visszamenőleges hatályú. Bekerült a költségvetési egyensúly visszaállítását célzó törvénytervezetbe az a kitétel is, miszerint a 350 lejes minimálnyugdíjra nem vonatkozik a 15 százalékos lefaragás. A nyugdíjak újraszámolásáról szóló jogszabály olyan formában módosul, hogy a hatóságok mindössze egy évre visszamenőleg ellenőrzik a rokkantsági nyugdíjak megállapításának jogosságát, és nem háromra, ahogy az az eredeti tervezetben szerepelt. A kormányülést követően egyébként Emil Bocot arról is faggatták, hogy kiterjesztik-e a 25 százalékos bércsökkentést azokra a kereskedelmi társaságokra is – például CEC Bank, Eximbank vagy Romsilva erdészeti társaság –, ahol az állam többségi vagy kisebbségi részvényes. A miniszterelnök közölte: ez ügyben a kormány felelősségvállalásának sikeressége után születik döntés, és várhatóan újraszámolják az érintett társaságok költségvetését.
Emil Boc különben tegnap bizalmi szavazást is kért pártja parlamenti képviselőitől és szenátoraitól a tervezett megszorító intézkedések támogatására, az ellenzék bizalmatlansági indítványának leszavazására. Kiszivárgott értesülések szerint a tanácskozáson a demokrata-liberális honatyák megszívlelték Traian Băsescu államfő egy nappal korábbi „fejmosását”, és elsöprő többséggel támogatásukról biztosították a pártelnök-kormányfő megszorító csomagját. Mint ismeretes, Băsescu vasárnap felszólította a PDL minisztereit és honatyáit: álljanak ki zokszó nélkül a megszorító intézkedések mellett, vagy vonuljanak ellenzékbe.
Ellentámadásba lendült az ellenzék
A román Szociáldemokrata Párt (PSD) közvetlenül Emil Boc parlamenti beszéde után benyújtotta a képviselőház elnökének korábban beharangozott bizalmatlansági indítványát, amelyet a Nemzeti Liberális Párt (PNL) is támogat. A törvényhozás várhatóan június 15-én, kedden vitatja meg az indítványt. Victor Ponta PSD-elnök felszólította a kormánypártokat, hogy ne vállaljanak felelősséget a romániai társadalmat „nyomorba taszító” megszorításokért, hanem mondjanak le. A szociáldemokrata politikus egyúttal felszólította Traian Băsescu államfőt, hogy írjon ki referendumot a megszorító intézkedések tárgyában, az ellenzéki alakulat úgy véli ugyanis, hogy a kormány lépései mintegy tizenötmillió lakost érintenek majd közvetlenül, így indokolt a széles körű konzultáció.
A PSD Állítsátok meg a társadalmi tömeggyilkosságot! elnevezésű bizalmatlansági indítványában egyébként a baloldali alakulat vezetői abbéli meggyőződésüket hangoztatják, hogy a Boc-kormány megszorító intézkedései nem jelentenek gyógyírt a jelenlegi gazdasági válságra. Egyébként ha a törvényhozás elutasítja az ellenzék bizalmatlansági indítványát, a törvénytervezetek öt napon belül megtámadhatók az Alkotmánybíróságon, a taláros testület tagjainak azonban egyetlen jogszabály sem írja elő, milyen határidőn belül kell dönteniük. Ha a tervezetek átmennek az alkotmányossági vizsgálaton is, az államfőhöz kerülnek kihirdetésre, aki azonban egyetlen alkalommal visszaküldheti a parlamentnek. Ha a két törvénytervezet életbe lép, attól a pillanattól kezdve alkalmazásra kerülnek a megszorítások. Ha viszont a parlament megszavazza a kezdeményezést, akkor a kormány megbukik, az államfőnek pedig új kormányfőjelöltet kell megneveznie.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Szórványbiztosok kellenek
A szórványbiztosi intézmény létrehozását szorgalmazta a hét végén Déván és Vajdahunyadon zajlott háromnapos konferencián Szabó Csaba, a közszolgálati televízió (TVR) kolozsvári munkatársa.
A Hétköznapok a szórványban című rendezvényen újságírók, lelkészek, önkormányzati vezetők és politikusok találkoztak, megoldást keresve az asszimiláció megfékezésére. Szabó Csaba, aki egyben a Szórványtengely alapítója, a szórványfelelősök kinevezésében látja a kérdés nyitját.
Az intézmény nem új keletű; hatvan évvel ezelőtt hasonló megbízást kapott a magyar államtól Kövesdi Kiss Ferenc is, akit hosszú és kitartó munkájának köszönhetően sokan a Mezőség apostolaként emlegettek. A jelenlegi elképzelés szerint a szórványbiztos több lenne a falufelelősnél: a tisztség viselőjére a kisebb vagy nagyobb, elszórványosodott régióban élő magyarság gondjainak megoldása hárulna.
Fizetett szórványfelelősök
Az ötlet a rendezvény házigazdájának, Winkler Gyula EP-képviselőnek is tetszett. Az RMDSZ vajdahunyadi politikusa belátta, hogy az elvándorlás és a beolvadás nemcsak mennyiségi, hanem minőségi romlást is okoz az adott közösségben. Ez annak tudható be, hogy általában az értelmiségiek hagyják el a kilátástalanságra ítélt településeket, régiókat.
„Egy fizetett alkalmazottról lenne szó, aki a környék valamennyi magyarjának az ügyét-baját intézné. Nem muszáj ennek feltétlenül az idős RMDSZ-elnöknek vagy hozzátartozójának lennie, lehet akár egy talpraesett, jóérzésű román ember is” – vázolta elképzeléseit Szabó Csaba. Megítélésében azonban nagyon fontos lenne, hogy a kiválasztott személy ne önkéntes alapon végezze munkáját, így tevékenységéért elszámoltathatóvá válna.
A tévés szakember szerint az erdélyi magyarság sokat tanulhatna az itt maradt szászoktól. Míg Szeben megyében már csak feleannyi német él, mint magyar, a szász közösség csendes, de kitartó munkájának köszönhetően 76 óvodai csoportot indított be. Ezzel szemben a magyar csoportok száma mindössze nyolcra tehető.
A szórványban is vannak sikertörténetek
A háromnapos rendezvényen kiderült: a szórványban is vannak sikertörténetek. Egyike ezeknek a dévai Téglás Gábor Iskolacsoport létrehozása és működtetése. Ezt a környék magyarsága a semmiből álmodta meg és hozta létre, a román és a magyar állam mindössze a végső fázisban segédkezett. A tanintézetben ma már több mint 600 helyi és környékbeli diák tanul – óvodától érettségiig. A szűkölködő szülők gyerekein pedig a szintén dévai székhelyű Szent Ferenc Alapítvány segít, melynek munkáját messze földön értékelik és támogatják.
Ehhez viszont Böjte Csaba atyának évi 120 ezer kilométert kell utaznia, míg igazgató kollégájának, Karda Róbertnek 75–85 ezret. Utóbbit a Székelyföldről „importálta” a dél-erdélyi város. Szintén a szórványért hagyta ott a Gyergyói-medencét Balázs Bécsi Attila is, aki a szamosújvári Téka Alapítványt irányítja. „Táncházszervezéssel kezdődött: egy szovjet lemezjátszóval és egy magyar bakelitkoronggal vágtam neki. A táncház viszont csak eszköz volt, nem cél. Ma már öt intézményünk van, művelődési és oktatási központot működtetünk” – mutatta be a mezőségi megvalósításokat Balázs Bécsi.
Megítélésében a szórvány kérdésein akkor lehet hatékonyan segíteni, ha az adott közösséget is meghallgatják. „A lényeg, hogy ne fentről erőltessék ránk a szórványstratégiát. Már csak azért sem, mert a szórványban felvetődő kérdéseket nem lehet egy kaptafára húzni, minden közösségben más” – hangsúlyozta a Szamosújváron tevékenykedő pedagógus.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Harag nélkül
Most lenne nyolcvanöt éves, de már huszonöt éve nincs közöttünk. Rendező volt, színész, pedagógus és értelmiségi. Öröksége képzeletbeli dobozokban várja a színház számára kedvezőbb időket.
Bihar megyében, Margittán született 1925. június 4-én. 1944-ben családjával együtt Auschwitzba deportálták. Szüleit és két öccsét veszítette el, családjából még egy fénykép sem maradt. 1945-ben visszatért Nagyváradra, és a következő esztendőben a kolozsvári Színművészeti Akadémia hallgatója lett. Az első végzős évfolyamon végzett, többek között Lohinszky Loránddal, László Gerővel. Játszott Kolozsváron, majd rendezői diplomát szerzett, mert, mint mondta, a színpadon állva is szívesebben figyelte a többiek játékát. 1953- ban egy végzős színészévfolyammal Nagybányára ment, ahol létrehozták a magyar színházat. Hét év színházigazgatás után keresőútra indult, mely Ploiesti-től Újvidékig, negyedszázadon át tartott. Rendezőként a realizmusból indult ki, és folyamatos munka, keresés, kísérletezés nyomán jutott el oda, amit ma a színháztörténet meghatározó mérföldköveként a "Harag- féle színházként" emlegetünk. Reménytelen kísérlet pár szóban elemezni, hogy mit is rejt a megnevezés. Tény, hogy kitörés volt a megfeneklett realizmusból, autonómiát biztosított a díszletnek, a zenének, a koreográfiának, a színészi játéknak. Az irodalmi szöveget a színpad szolgálójának tekintette. Ugyanakkor számos erdélyi magyar szerző művét segítette a színpadra: Páskándi, Csiki, Székely, Sütő, Nagy, Bajor… Sütő András írta egy helyen: ,,Harag a gondolat és látvány egységét keresi. Csodálatos egyensúlyérzékkel vezeti át szerzőjét a magasban kifeszített kötélen, biztonsági háló – az olcsóbb színpadi engedmények hálója – nélkül. Elindulni ezen a kötélen sosem félek vele."
1971-ben Marosvásárhelyen rendezte meg Nagy István Özönvíz előtt című drámáját. Ezzel az előadással talált rá, sok kísérlet után, arra a hangra, stílusra, színházi formanyelvre, amely immár a saját formanyelve lett. Életművét a kitűnő román rendező, Lucian Pintilie a legnagyobbak, Strehler, Brook közé sorolta. Ám a színházi művész alkotásai, a legnagyobbaké is, a függöny legördültével elmúlnak, megsemmisülnek. Európai szintű életművéről két könyv született, Nánay István Budapestről vette a fáradságot, hogy az elenyészőt mégis megpróbálja kötetbe fogni. Hogy ma, amikor diákjaink a "Harag-féle színházról" hallanak, a puszta név mögött felidéződjön a Szerelem főszereplőinek, a Szalay lányoknak a kétségbeesett keringése a Kölönte Zsolt tervezte kongóan üres szobában, vagy Firsz, amint a Harag- életművet 1985-ben kényszerűen lezáró Cseresznyéskert záróképében fogyó erővel veri a színpaddeszkát.
Immár huszonöt év telt el Harag nélkül. Emlékét ma is, és hiszem, hogy még nagyon sokáig, mélységes tisztelettel őrizzük.
Dr. Gáspárik Attila
Népújság (Marosvásárhely)

Kell-e a Jobbik Erdélyben? Irodáját nyitott Szegedi Csanád Marosvásárhelyen
„Ha úgy gondoltam volna, hogy a Jobbik marosvásárhelyi megtelepedése inkább árt, mint használ a román–magyar kapcsolatoknak, akkor nem nyitottam volna irodát Marosvásárhelyen” – jelentette ki tegnap a Krónikának Szegedi Csanád EP-képviselői irodájának megnyitóján. A Jobbik alelnökének célja a romániai magyarok anyanyelvhasználatának teljes körű biztosítása, az önrendelkezés elérése. Mint hangoztatta, a Jobbik főleg azért küzd, hogy dél-tiroli mintára megvalósuljon a székely területi autonómia, és kezdeményezni fogják, hogy egész Románia, és főleg Erdély területén hivatalos nyelvvé váljon a magyar.
A Jobbik felelősséget vállal az „ideiglenesen elszakított nemzetrészekért”, a magyarországi párt számára nem létezik erdélyi, kárpátaljai, felvidéki magyarság, hanem csak egységes magyar nemzet – jelentette ki tegnap Marosvásárhelyen Szegedi Csanád, a Jobbik Magyarországért Mozgalom európai parlamenti képviselője az első erdélyi irodájának megnyitóját megelőző sajtótájékoztatón. „A politika a felelős azért, hogy Európa legnagyobb jogfosztott kisebbsége a Kárpát-medencei magyarság. Nemcsak a román, szlovák, hanem az eddigi magyar politikusok is” – vélekedett Szegedi, aki szerint ezért a jelenlegi politikusoknak kell visszaadniuk a határon túli magyarok önbecsülését.
Autonómiát és nyelvhasználatot kérnek
Mint hangoztatta, a Jobbik főleg azért küzd, hogy dél-tiroli mintára megvalósuljon a székely területi autonómia, és kezdeményezni fogják, hogy egész Románia, és főleg Erdély területén hivatalos nyelvvé váljon a magyar. Szeretnék elérni – tette hozzá –, hogy a közigazgatásban, illetve a rendőrség kötelékeiben az etnikai arány tükröződjön, az oktatásban az óvodától az egyetemig magyar nyelven lehessen tanulni.
„Az etnikai összetétel megváltoztatása ma is zajlik egész Erdély területén” – hangoztatta Szegedi, aki szerint ezeket a törekvéseket meg kell akadályozni. Ennek érdekében – fűzte hozzá – a témát uniós szinten is fel kívánják vetni. „Az iroda létrehozásának fő üzenete az, hogy ez nem valaki ellen, hanem valakiért jött létre” – húzta alá a szélsőjobboldali alakulat alelnöke. Mint fogalmazott, a helyszín azért épp Marosvásárhely, mert itt bár a lakosság fele magyar, a város szerinte elvesztette magyar jellegét, nincsenek magyar királyokat, szenteket ábrázoló szobrok, „az utcanevek használata botrányos: Dózsa György neve Gheorghe Dojaként szerepel”.
„Az esemény másik üzenete, hogy elég volt a meghátrálásból – hangsúlyozta a képviselő. – Az szeretnénk, hogy Marosvásárhely ismét a Székelyföld fővárosa, szimbóluma legyen, ahol az emberek szolidaritást és együttműködést vállaljanak egymással.” A határon túli magyarok kettős állampolgárságával kapcsolatban kifejtette: azon lesznek, hogy ezzel választójog is járjon, és a Jobbik a gazdasági intézkedésekben is tekintettel lenne az elszakított nemzetrészekre.
Cáfolt szélsőségesség
A Krónika kérdésére, miszerint nem gondolja-e, hogy a szélsőjobboldali alakulat marosvásárhelyi megtelepedése inkább árt, mint használ a román–magyar együttélésnek, leszögezte: ha így gondolta volna, akkor nem nyitotta volna meg az irodát. Mint fogalmazott, az erdélyi magyarság problémáira fel kell hívni a figyelmet. „Az erdélyi magyar EP-képviselők nem látják el azt a szerepet, amelyet el kellene látniuk a magyarság védelmében. A Jobbik nem akarja kisajátítani Erdélyt, a Székelyföldet politikai szinten, de példát kívánunk mutatni. Szeretném látni, hogy a többi magyar párt is irodát nyit Gyergyószentmiklóson, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, Kolozsváron, Nagyváradon” – válaszolta. Hozzáfűzte: egyaránt elégedetlen az RMDSZ – személyesen Markó Béla – és Tőkés László tevékenységével, de utóbbival el tudja képzelni az együttműködést; viszont elsősorban az RMDSZ-t tartja felelősnek amiatt, hogy az erdélyi magyarság lélekszáma 200 ezerrel apadt az elmúlt 20 évben. Ugyanakkor azt is fontosnak tartotta kiemelni, hogy „a Jobbik nem szélsőséges párt, csak a magyarság érdekeit képviseli, határozott, de szalonképes politikát kíván folytatni, úgy, hogy az a magyar és román nép békés együttélését ne veszélyeztesse”.
A sajtótájékoztató végén egyébként számtalan kérdéssel ostromolták meg a magyar és román újságírók az EP-képviselőt. Ezekre válaszolva elmondta: az Új Magyar Gárdával felvállalják az együttműködést. Szegedi közölte, a szervezet főkapitánya, Kiss Róbert a nyár végén Marosvásárhelyre látogat, és tájékoztatja majd célkitűzéseiről a közvéleményt. Szegedi ugyanakkor nyomatékosan leszögezte: a székelységnek politikai úton kell kivívnia önrendelkezését. Szerinte egyébként a határoknak már nincs jelentősége, tehát „eljött az önrendelkezések korszaka, amikor a közösségeknek meg kell adni azt a jogot, hogy referendum útján eldöntsék, melyik országhoz akarnak tartozni”. Arra a kérdésre, hogy mit szólna, ha Szegeden vagy Debrecenben nyitna irodát a nagy-románia párti Corneliu Vadim Tudor, válasza az volt: ha e városok lakosságának az 50 százaléka román lenne, akkor ez természetes lépésnek számítana. Szegedi különben a következő határon túli kirendeltségét Zentán szeretné megnyitni.
Krónika (Kolozsvár)

Gyerekek Trianonról: botrányos?!
Nagyvárad – Most már különösen érdemes megnézni: agresszív, botránykeltő hírverést kezdett a román sajtó annak kapcsán, hogy váradi gyerekek Trianon-tematikájú rajzaiból nyílt kis kiállítás a központban.
Váratlan és akaratlan marketing-segítséget kapott a váradi román sajtótól az a tárlat, amely magyar általános iskolások Trianon-tematikájú rajzaiból áll, s amely Várad után Budapesten, az Országházban lesz majd megtekinthető. Egyes médiaorgánumok ugyanis már a mai megnyitó előtt elkezdték támadni a kiállítást, s az agresszív hírverési kampányt a hivatalos megnyitón is folytatták.
Kekeckedés
Mint már beharangoztuk, az RMDSZ szervezésében olyan gyerekrajzokból nyílt kiállítás az Euro Foto Art galériában, amelyek Trianon-tematikát is feldolgoznak. A rajzversenyen I-IV. osztályosok vehettek részt, a cím és egyben a témamegjelölés ez volt: A magyar nemzet határok nélkül. A munkákból összeállított tárlatot ma nyitotta meg Váradon Tóth István, a galéria vezetője és Biró Rozália, az RMDSZ megyei alelnöke. Épp e napra időzítve azonban megadta a hangot a helyi román sajtó fő nacionalista napilapja, a Crişana, amelyben hangulatkeltő cikk jelent meg az eseményről. A megnyitón megjelent román sajtósok egy része folytatta is a botránykeltést, gyakorlatilag minden vonatkozásba belekötve, onnantól, hogy egyes rajzokon miért szomorúak az arcok, azon át, hogy vajon ki vezette a gyerekek kezét, odáig, hogy miért okítják őket úgymond gyűlöletre. A két tisztségviselő állta a sarat, precízen és következetesen, higgadt érvekkel válaszolt minden tendenciózus kérdésre – amelyek ennek dacára folytatódtak. Mindketten hangsúlyozták, hogy a tárlat nem irányul senki ellen, ugyanakkor teljesen természetes, hogy a magyarok is megemlékeznek történelmük fájó pontjairól is – hiszen a tényeket nem feledjük, az ismereteket igyekszünk átadni gyermekeinknek is. Történhet ez például úgy is, hogy a kicsik rajzverseny formájában találkozhatnakelőször olyan kérdésekkel, mint Trianon.
Biró Rozália kiemelte: 2010-et írunk, méltán várható el toleránsabb hozzáállás, főleg hogy a határok léteznek és maradnak is, ám rajtuk átívelően, nagy képletben kell gondolkodni, mert ez ad helyes perspektívát a jövőre nézve is. Ezzel együtt a történelmi múltat egyáltalán nem kell a szőnyeg alá seperni. Mindezek dacára egyes román sajtósok továbbra is sérelmezték a tárlat összes aspektusát, még a díjnyertes műveket készítő gyerekek egyik tanárát is kérdőre vonták. Akkor is csak támadási felületeket kerestek tovább, amikor a szervezők felhívták a figyelmüket: a tárlatnyitón megjelent gyerekek unják, s egyébként sem azért érkeztek, hogy parttalan politikai és történelmi jellegű vitához asszisztáljanak.
Miből áll?
Maga a kiállítás gyerekszemmel láttatja a magyar nemzetrészek összetartozását, valamint a Trianon okozta helyzetet. Néhány igazán figyelemreméltó, koncepciójában és kivitelezésében is érett gondolkodásra valló rajz is látható. A szervezők nem is titkolták, hogy természetesen a 6-10 éves gyerekek segítséget is kaptak mindehhez, hiszen a történelmi tényekről ismeretterjesztő jelleggel elbeszélgettek velük tanítóik és szüleik, ugyanakkor a rajzok megszületésénél is bábáskodtak.
A kiállítás rövid ideig, azaz e hét végéig tekinthető meg Váradon, az Euro Foto Artgalériában, a December 1. tér 12 szám alatt. Ezt követően Budapestre viszik a munkákat, ahol az Országházban állítják ki azokat.
erdon.ro