A magyar tudományosság napját ülték meg április 24-én Nagyváradon, a Partiumi Keresztény Egyetemen (PKE). A találkozón számos, a Magyar Tudományos Akadémiával (MTA) együttműködő határon inneni és túli értelmiségi vett rész. Ugyanakkor megalakították a Kolozsvári Akadémiai Bizottsághoz tartozó nagyváradi munkacsoportot is. A találkozó az Intézményépítés és összehangolás a Kárpát-medencei magyar tudományos kutatásban címet kapta, melyet a budapesti MTA Magyar Tudományosság Külföldön Elnöki Bizottsága, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság, a kolozsvári Erdélyi Múzeum-Egyesület, a PKE, illetve a nagyváradi Varadinum Kulturális Alapítvány és a Sapientia Varadiensis Alapítvány szervezett. Görömbei András irodalomtörténész, akadémikus, az MTA külföldi fiókszervezeteivel foglalkozó bizottságának elnöke „Az irodalom személyiség- és közösségformáló szerepéről” címmel értekezett. Előadásában Nagy Gáspár költő példáját említette, akit Öröknyár: elmúltam 9 éves című verséért állásából is kirúgtak, mert az 1956-os forradalomban elhunytaknak, a megtorlás áldozatainak adózott: „egyszer majd el kell temetNI, / és nekünk nem szabad feledNI, / a gyilkosokat néven nevezNI!” Az igazságtalanság elleni küzdelme, politikai kiállása csak 1989-ben vált ismertté. Péntek János, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) elnöke Tudománypolitika, tudományszervezés: a KAB lehetséges feladatai címmel bemutatta az MTA kolozsvári fiókjának működését és céljait. Az előadó elmondta: a kincses városbeli bizottság össze kívánja fogni a Romániában tevékenykedő kutatókat. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület nagyváradi fiókszervezetét Emődi András elnök mutatta be. Fleisz János történész néhány mondatban a Sapientia Varadiensis Alapítvány tevékenységét ismertette, majd Geréb Zsolt teológus, a PKE rektora a felsőoktatási intézményről szólt. A KAB kezdeményezésére, János-Szatmári Szabolcs irodalomtörténész vezetésével megalakult Nagyváradon az Idegen nyelvek, irodalmak munkacsoport. /Borsi Balázs: A tudományosság napján. = Reggeli Újság (Nagyvárad), ápr. 26./

Az Erdélyi Magyar Művészpedagógusok Egyesülete Kolozs megyei csoportjának április 24-én megnyílt tárlata főhajtás két jeles, száz évvel ezelőtt született pályatárs, Vajda Lajos és Korniss Dezső emléke előtt, Forma-világ címmel. /(-h): Forma-világ az Apáczai Galériában. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 26./

A Magyar Polgári Párt (MPP) jelöltjeinek megfélemlítésével vádolja az RMDSZ-t az MPP Maros megyei szervezete. Ölvedi Zsolt, az MPP Maros megyei kampánystábjának képviselője elmondta, Jánosi Ferenc, a község RMDSZ-es polgármestere felszólította Bíró László Barnát és Bartha Bélát, az MPP nagyernyei szervezetének két tanácsos-jelöltjét, hogy vonják vissza jelölésüket, mert nincs esélyük bejutni az önkormányzati képviselő-testületbe. Kelemen Atilla, az RMDSZ Maros megyei szervezetének elnöke tagadta az MPP képviselője megfogalmazta vádakat. /Megfélemlített jelöltek? = Krónika (Kolozsvár), ápr. 30

Néhány vállalkozó kedvű fiatal tavaly nyáron két héten át szekerekkel és kocsikkal járva a Dicsőszentmárton környéki falvakat, színházi előadást tartott olyan településeken is, ahol évtizedek óta nem jártak színjátszók. Az Erdélyi Vándorszínház csapata 2007. július 8-án a Kolozsváron az Állami Magyar Színház próbatermében alakult kolozsvári és marosvásárhelyi színművészeti szakos hallgatókból. A társulat Csuja László, a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem forgatókönyvíró szakos diákjának vezetésével és Tompa Gábor igazgató-rendező támogatásával kezdte meg munkáját. Faluról falura vándorolva közel 1200 néző előtt játszottak. Csupán egy rögzített cselekményváz állt a színészek rendelkezésére, előre megírt szövegkönyv nélkül minden alkalommal más formmt öltött az előadás: a játszók beépítették az adott hely jellegzetességeit, tárgyait, folyamatosan bevonták nézőiket is a játékba. Az Erdélyi Vándorszínház nyáron újabb előadást szeretne létrehozni, most a Szatmárnémeti környéki falvakban. /Bonczidai Éva: Vándorszínház a 21. században. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 30./

A KépVIDÉK Alkotócsoport válaszolt Ütő Gusztáv képzőművész véleménynyilvánítására, aki kifogásolta a ,,...kiöregedve és elhagyatva, a székelység ittlétének, múltjának és jelenének élő bizonyítéka a falu” szemléletet. A KépVIDÉK Alkotócsoport tagjainak egyik fő célkitűzése az eltűnő értékek megörökítése. A ráncos arcú, idős vidéki emberek tisztességgel és becsülettel végigküzdött élete mindenki számára értéket jelent. Az eltűnő értékek mellett a kiállítási anyagok között láthatók vidám vidéki gyerekek is. /KépVIDÉK Alkotócsoport: Ki nem szereti a frissen sült kalács illatát? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 30./

Örvendetesnek nevezte Tőkés László EP-képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, hogy Bihar megyében az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) egyezsége révén csak az RMDSZ indít megyei tanácselnök- és nagyváradi polgármester-jelöltet. Ennek ellenére az RMDSZ csúcsvezetését tette felelőssé amiatt, hogy nem jött létre országos megegyezés a két fél között. Véleménye szerint az erdélyi magyarság az utolsó posztkommunista rendszer szerint politizáló közösség volt eddig. Tőkés beszámolt arról, hogy tovább gyűrűzik a Lorántffy Zsuzsanna egyházi iskola sportpályájának ügye, a püspököt június 23-ára idézték a bíróság elé. A Szentháromság ortodox egyházközség pópája ezúttal nemcsak illetéktelen behatolással és kerítésrongálással, de lopással is vádolja az alperest, állítva, hogy a kerítés egy darabját magával vitte. /D. Mészáros Elek: Pópával, pappal perel Tőkés. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 2./ Nem szabad abbahagyni az egyházi személyek múltjának átvilágítását, vélekedett Tőkés László püspök, EP-képviselő. A sajtótájékoztatón bemutatták a Securitate Irattárát Vizsgáló Bizottságtól (CNSAS) kapott tetemes aktakupacot, mely feljelentéseket, szekusdossziék másolatát tartalmazta. Hermán M. János előadó-tanácsos megdöbbenéssel olvasta azokat a jelentéseket, melyekből kiderült, külföldi tartózkodása alatt is megfigyelték. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület Igazgatótanácsa egyhangúlag visszautasította a Temesvári-Belvárosi Egyházközség presbitériumának fellebbezését, melyben Bányai Ferenc temesvári lelkész felmentését kérték, akiről kiderült, hogy egykor besúgó volt. Bányai megszegte lelkészi esküjét azzal, hogy folyamatosan jelentett a román titkosszolgálatnak, sőt amikor később lehetősége lett volna beismerni múltját, ezt nem tette meg. Kiderült három lelkész besúgó múltja: Halász Sándor Temesváron volt pap, jelenleg külföldön tartózkodik, Kovács Imre, Paptamási egykori lelkésze jelenleg a magyarországi Nagykerekiben szolgál. Fazakas Sándor a nagyvárad-rogériuszi gyülekezet lelkésze volt, most egyéves skóciai kiküldetésben van. /Szőke Mária: Besúgó lelkészek kilétére derült fény. = Reggeli Újság (Nagyvárad), máj. 2./

Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács alelnöke figyelemmel követte a Csutak István elindította Székelyföld-vita kapcsán keletkezett írásokat, érveléseket. Feltűnő volt számára, hogy a politikum képviselői, néhány kivétellel, nem vettek részt a vitában. Borboly szerint az elmúlt 18 évben Székelyföld területi autonómiájának jogi kinyilvánításán kívül minden előfeltételt megteremtettek. Valószínűsíthető, hogy a következő – RMDSZ-részvétellel megalakuló – kormánykoalíció egyik első lépése a kisebbségi törvény elfogadása lesz. Borboly szerint a székely városok és falvak többségében mára érezhetővé váltak az újjászületés jelei. A régió gazdaságilag felkészült a fenntartható fejlesztésre. A cél: erős és autonóm Székelyföld. Egy emberöltő alatt Székelyföld a térség legfejlettebb régiói közé emelhető. /Szász Hargita: Erős Székelyföldet – gondolatok a Székelyföld-vita mentén. Interjú Borboly Csabával, a Hargita Megyei Tanács alelnökével. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 2./

Kevesen válnak prófétává szülőhazájukban. Füzesi Albert elindult gyerekkora Erdőcsinádjáról, felküzdötte magát a Maros Művészegyüttesbe. Áldozatos munkával alig másfél évtized alatt életre hívták a Maros Művészegyüttes hosszú távú utánpótlását, ugyanakkor a tánckarba feljutó fiatalokat arra buzdították, hogy vidéki csoportok alakulásánál bábáskodjanak. Sajátos Kőműves Kelemenek ezek a Füzesi Albertek, újjá építik lerombolt erődeinket. Nemcsak Isten erős várunk, hanem a kultúránk is az: vár és templom. Füzesi Albert ma az egyik legkedveltebb személyisége a néptáncmozgalomnak. Munkásságát 2001-ben EMKE-díjjal ismerték el. A Gyöngykoszorú találkozókon mind nagyobb számban megjelenő csoportok, együttesek lábra állítói csaknem kivétel nélkül: a Maros Művészegyüttes táncoslányai, -legényei. Füzesi Albertet április 19-én kitüntették a kisszoborral, Hunyadi László alkotásával, ezzel az általa indított erdőcsinádi tánctalálkozó 15. évfordulóján ismerték el. /(bölöni): Kisportré. Füzesi Albert. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 2./

Gémesi Ferenc, a magyar Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkára elmondta, egyetlen céljuk, hogy a Sapientiát eljuttassák az akkreditációig. Be kell fejezni az üzengetést, világos menetrend szükséges, hogy 2009-re megtörténjen az akkreditáció. Mindent ennek kell alárendelni. Tibori Szabó Zoltán újságíró megkérdezte, jól fektették be az elköltött 14 milliárdot? Nehéz erre egyértelmű választ adni, felelte Gémesi. A menedzsmenttel volt baj. Kiterjedt forrásbevonási lehetőséget képzeltek el, de ez leszűkült a magyar állami költségvetésre. Lépések sem történtek a más jellegű forrásbevonásra. Magyar többségű önkormányzatoktól kellett volna forrásokat behozni. Sem az intézményi struktúra, sem a működés nem hatékony. Megkérdőjelezhető szakmai alapon indultak el fejlesztések. Az egyetemvezetést át kell alakítani. Kérték, hogy az új kuratóriumban a fenntartó-finanszírozó magyar állam képviselője szavazati joggal kapjon helyet, és kapjanak helyet a Romániában is jelen lévő magyarországi gazdasági szereplők, emlékeztetett Gémesi. 2007 és 2011 között évente 5 százalékkal kell emelni a Sapientiának a saját bevétel arányát. Ez a hányad 2011-re érje el a működési kiadások 25 százalékát. A 2008–2009-es tanévtől áttérnek a képzés normatív jellegű finanszírozására. Nem az egyetem által igényelt létszám lesz az alap. Közösen kiszámítják hogy a különböző képzési területeken milyen fajlagos költségek vannak. Az elmúlt években a figyelem döntően a pénzre irányult, az oktatás minőségéről kevesebb volt a vita. Jó felsőoktatási intézmény tudományos bázis nélkül nehezen tud működni. A kezdeti időszakban még azt kell támogatni, hogy a megfelelő minőségű oktatók Magyarországról odamenjenek, amíg ki nem termelődik a minősített oktatói közösség. – Kiderült, hogy ellentétek vannak Marosvásárhely, Csíkszereda és Kolozsvár között. A nagyváradi Partium Keresztény Egyetem sem integrálódott a Sapientia-struktúrába. Gémesi kifogásolta, hogy eddig a finanszírozó nem dönthetett semmiről. Ezen változtatnak. Csíkszeredának megvan a maga kultúrmissziós feladata, ott más ilyen jellegű intézmény nincsen. Nagyvárad, Kolozsvár, Marosvásárhely azonban versenytér, ott csak a felsőoktatási verseny szempontjait kell figyelembe venni. – Párhuzamos képzéseket nem szabad elindítani. Nagyvárad esetében normatív finanszírozással kell majd állást foglalni a képzési irányok tekintetében. /Tibori Szabó Zoltán: Akkreditált, egységes és minőségi egyetem felépítése a célunk. Interjú Gémesi Ferenccel, a magyar Miniszterelnöki Hivatal kisebbség- és nemzetpolitikáért felelős szakállamtitkárával. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 3./

Kató Béla református püspök-helyettes, a Sapientia Alapítvány Kuratóriumának elnöke kifejtette, a Sapientia három karának az akkreditálása már megtörtént, másik háromé folyamatban van, remélhetőleg 2009-ig ez is meglesz. Az intézmény akkreditációjának számos kemény feltétele van, például az, hogy az összbevétel 25 százalékát beruházásokra kell fordítani. Jelenleg az egyetem fő támogatója a magyar állami költségvetés, ez a pénz csak a működésre költhető, de arra sem elég; idén mintegy 400 millió forint hiányzik, ezt pályázatokból kell fedezni. Az eddig megszerzett telek- és ingatlanvagyon egy részének az értékesítéséből teremtik elő a fejlesztéshez szükséges összeget. Külső finanszírozásra azoknak a szakoknak van esélye, amelyek gazdasági ágazatokhoz kapcsolódnak – elsősorban a reál szakoknak. A történelmi magyar egyházak támogatása az, hogy egyházi tulajdonú épületekben működik az egyetem. Az épületekért jelentős összegű bért kérnek az egyetemtől, mert az egyházaknak ezer feladatuk van, nem csak a hitélet terén, hanem például az oktatásban is. Ott vannak a visszakapott gimnáziumi épületek, ezeket restaurálni kell, amire állami pénzt nem kapnak. Mindez terhet ró az egyházakra. Magyar kormányzati körökben nehezményezik, hogy az egyetemen megemelték a személyi jövedelmeket, ugyanakkor csekély tandíjakat kérnek. Ma már a bérek a minimumon vannak. A tandíjak esetében pedig szem előtt kell tartani, hogy sok magánegyetem létezik, még Székelyföldön is. Ezek az intézmények megengedhetik maguknak a diplomagyártást, azt, hogy párszáz euróért oklevelet adnak. A Sapientia-EMTE viszont nem erre vállalkozott, hanem minőségi oktatást szeretne megvalósítani. Székelyudvarhelyen vagy Kolozsváron ezelőtt 5–6 évvel egy hektár földet meg lehetett vásárolni kétezer euróért, jelenleg ma ez a százszorosát éri. Kolozsváron tervezték, hogy campus, könyvtár épül. Időközben a tervekről le kellett mondani, Ezeknek a telkeknek az értékesítésével fejleszthetik tovább az egyetemet. A belső ellenőrzés kialakítása folyamatban van. /E-R. F. : Nem zárkózunk el az építő kritikától. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 3./

Megjelent a Harangszó, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület kéthetente megjelenő gyülekezeti lapjának pünkösdi száma. A lapban számos cikk szól az egyházmegyében történtekről, egyebek közt a Lugoson megtartott nemzetközi Szombati Szabó István szavalóversenyről. /Megjelent a Harangszó pünkösdi száma (2008/9.). = Nyugati Jelen (Arad), máj. 3./

Május 4-én Kolozsváron felavatták a Donát negyedi református templomot, amely az egyházközséget vezető Bibza István és Bibza Gábor lelkészek, illetve a gyülekezet tagjai több mint tíz éves megfeszített munkájának eredménye. Jelen volt Makovecz Imre világhírű építész, a templom tervezője. Képviseltette magát a római katolikus és az ortodox egyház, valamint a templom építését anyagilag támogató hollandiai és németországi gyülekezetek. Nagy Benedek, a Művelődés- és Vallásügyi Minisztérium képviselője jelezte, a tárca is támogatta a templom építését. /Templomavatása Donát negyedben. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 5./

Május 5-án Marosvásárhelyen mutatta be jelöltjeit a Magyar Polgári Párt. Az MPP a megyében 43 településen indít helyi tanácsosjelölteket, 26 helységben polgármesterjelölteket a június elsejei helyhatósági választásokon. A megyei tanács elnöki tisztségére Tőkés András tanárt jelölték. A felszólalók önmagukat a „polgárok pártjának” és a „bátrak pártjának” nevezték, mert, mint mondták, komoly bátorságra volt szükség ahhoz, hogy vállalni merjék önmagukat. Vállalták „a sajtó nagy részéből feléjük áradó szitokáradatot”, a rendőrségi zaklatást és másfajta fenyegetést, támadást. Tőkés András megválasztása esetén, harcolni fog a korrupció ellen, munkáját transzparencia és médiabarát politika A marosvásárhelyi tanácsosi lista vezetője Kiss István, utána következik Ráduly Levente, Pálosi Csaba és Kelemen Ferenc. A megyei tanácsosi lista első öt helyezettje: Brassai Zoltán, Berekméri Sándor, Szász László József, Dónáth Adél és Seprődi József. /(mózes): MPP- kampánynyitó. = Népújság (Marosvásárhely), máj. 7./

Több mint másfél évszázad után újraalakítják Nagyszalontán a Bihari Hajdúvárosok Szövetségét. A társulásnak több Bihar megyei település mellett számos magyarországi helység is tagja lesz. „Egy-két éve jelent meg Nyakas Miklósnak, a hajdúböszörményi múzeum nyugalmazott igazgatójának Bihari hajdúvárosok története című könyve, amelyben összesen húsz hajdútelepülést említ. Innen eredt az ötlet, hogy alakítsuk újra a hajdúvárosok szövetségét” – tájékoztatott Jantyik Zsolt, a Hajdú-Bihar megyei közgyűlés művelődési, sport- és civil kapcsolatokért felelős bizottságának elnöke. A hajdúvárosok szövetségét 1714-ben a hajdúkiváltságok visszaszerzéséért hozták létre, és 1848-ig létezett. /Fried Noémi Lujza: Szerződő hajdúvárosok. = Krónika (Kolozsvár), máj. 7./

A román legfelsőbb bíróság döntése értelmében részlegesen sem rehabilitálják az 1946-ban halálra ítélt és kivégzett fasiszta Ion Antonescu tábornokot, akit korábban felmentettek „a béke elleni bűncselekmények” vádja alól, amelyet annak idején a Szovjetunió ellen 1941-ben indított háború miatt emeltek ellene. Korábban Gheorghe Alexianu egykori transznisztriai kormányzó egyik leszármazottja indított jogi eljárást, így akarva elérni a kormányzó, illetve Antonescu és az általa vezetett, 1940-ben hatalomra került kormány több tagjának a háborús bűnök alóli felmentését. A kezdeményezés részlegesen sikerrel járt, ugyanis 2006 decemberében a bukaresti ítélőtábla felmentette Antonescuékat „a béke elleni bűncselekmények” vádja alól. Ugyanakkor nem mentette fel a tábornokot a háborús és az emberiesség elleni bűnök vádja alól. A legfelsőbb bíróság megsemmisítette az alacsonyabb fokon született 2006-os bírósági döntést. Ez utóbbi szerint a Románia által a Szovjetunió ellen indított háború legitim volt, és a román határokat fenyegető szovjet katonai fenyegetés elhárítására irányult. Antonescu a Szovjetunió ellen indított háborúba a náci Németország és a Szovjetunó között 1939-ben megkötött Molotov–Ribbentrop-paktum miatt kapcsolódott be, amelynek alapján a Szovjetunió (1940 júniusának végén) Romániától több területet is elszakított, köztük Besszarábiát és Észak-Bukovinát – érveltek korábban az ítélőtábla bírói. Semmi nem bizonyítja, hogy Antonescuék ismerték volna az akkor még titkos paktumot, így nem tudhatták, milyen veszély fenyegeti Romániát. Az ügyészek szerint ezt támasztja alá Antonescu nyilatkozata is, aki szerint „híresztelések” keringtek az orosz–német megállapodásról. A második világháború alatt, Transznisztria néven, román igazgatás alá vont Dnyeszteren túli területekről Antonescu parancsára összesen 270 ezer román és ukrán zsidót, továbbá mintegy 20 ezer cigányt öltek meg. /Részlegesen sem rehabilitálták Antonescut. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 8./

Május 7-én Kézdivásárhelyen tartotta közgyűlését az Egyesület az MTS Rt. Vagyona Megmentéséért. Ráduly Baka Lajos, az igazgatótanács elnöke rendkívül éles hangon támadta Török Sándor kézdivásárhelyi polgármestert, Tamás Sándor parlamenti képviselőt és az RMDSZ csúcsvezetőségét, amiért kampánycélokra használják fel a csavargyár megvásárlásáról szóló ,,maszlagot”. Ráduly Baka Lajos szerint az államnak még mindig harmincöt százalékos tulajdonjoga van a csavargyárban, és mégis tétlenül nézik annak kifosztását. A teremben lévő volt csavargyári alkalmazottak Németh Csaba szenátort marasztalták el, aki szerintük itthon fűt-fát megígért, de amikor pár csavargyári képviselő Bukarestbe ment, gyáva módon nem mert velük mutatkozni. Ráduly Baka Lajos felolvasta a kisrészvényesek nevében megfogalmazott nyilatkozatot, melyben arra szólítják fel a céhes város vezetőit, hogy hagyjanak fel a diverzióval, és ne használják kampánycélokra a csavargyárat. A gyűlésen a legtöbb elmarasztalás és támadás Markó Béla, a város nagy szülöttje ellen szólt, a jelenlevők arra kérték, ne jöjjön többet Kézdivásárhelyre, mert köze van a csavargyár kirablásához. /Iochom István: ,,Markó ne jöjjön többet Kézdivásárhelyre!” (Csavargyári közgyűlés) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 9./

Egy hónapja, hogy a kultúrház és a Hadnagy-kúria szomszédságában, Dálnok központjában új katolikus templom építésébe fogott az alig százlelkes gyülekezet. Május 9-én az ablakokig felhúzott épületben kerülhetett sor az alapkő és az alapító okiratok ünnepélyes elhelyezésére. A csernátoni egyházközség filiájának apraja-nagyja eljött az ünnepségre, amelyen a rövid szertartást a bérmaúton Háromszéken tartózkodó dr. Jakubinyi György érsek celebrálta. A mintegy száz férőhelyes templomot Molnár István tervezte. /Ferencz Csaba: Új katolikus templom épül Dálnokon. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 10./

A Nagy-Románia Párt (NRP) feljelentést tett a Kolozs megyei és a kolozsvári választási irodánál, kérve az RMDSZ választási plakátjainak eltávolítását, azzal érvelve, hogy a falragaszok Magyarország zászlójának színeit tartalmazzák, és nem a város törvényes elnevezése jelenik meg rajtuk – jelentette ki Gheorghe Funar NRP-szenátor. A feljelentés szerint a plakátokon a piros, fehér, zöld színek szerepelnek, illetve a Kolozsvár szó, amelyet a horthysta megszállás alatt használtak. Az NRP kérte a választási irodát, adjon parancsot azok megbüntetésére, akik a törvény áthágását tolerálták.,,Semmi nincs románul írva az illető plakátokon. Romániában vagyunk, Erdély szívében, Kolozsváron. A román állampolgárok nem tudják elolvasni, mit ír a plakátokon” – mondta Funar. László Attila, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke szerint a plakátok betartják a törvényes előírásokat, és Funar kijelentései ,,aberrációk”. /Az NRP az RMDSZ plakátjai ellen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 12./

Május 9-én Temesváron került sor az első Civil Mecenatúra-díj átadására. A kitüntetést a temesvári székhelyű Szórvány Alapítvány hozta létre azzal a céllal, hogy viszonozza a támogatását azoknak a tehetőseknek, üzletembereknek, akik nagy összegeket áldoznak a kultúrára, a hagyományőrzésre, a civil szféra munkájának segítésére. Elsőként Herczeg András temesvári vállalkozót tüntették ki, aki az alapítvány könyvkiadói tevékenységéhez nyújtott anyagi támogatást; az ő hozzájárulásával jelenhettek meg igényes kivitelezésben többek között Vicze Károly és Jancsó Árpád temesvári helytörténészek könyvei. A kitüntetést – egy Könczey Elemér grafikus tervezte oklevelet és Szakáts Béla szobrászművész munkáját – Bodó Barna és Erdei Ildikó, az alapítvány elnöke és munkatársa adta át Herczeg Andrásnak. /Pataky Lehel Zsolt: Átadták az első Mecenatúra-díjat. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 12./

A Project on Ethnic Relation (PER) Regionális Központja és más nemkormányzati szervezetek rendeztek kerekasztalt a marosvásárhelyi VI. Civil Szervezetek Vására rendezvénysorozat keretében. A kerekasztal témája az interkulturalitás és a multikulturalitás fogalmainak értelmezése volt. A vitaindító Koreck Mária, a PER marosvásárhelyi irodájának igazgatója a kisebbségi jogok biztosításának problematikájáról, gyakran elszenvedett történelmi igazságtalanságok kérdésének vonatkozásait vetette fel. Kifejtette, még ma is nagyon sokan, a többségi nemzethez tartozóak úgy vélik, bizonyos jogok biztosítása a kisebbségek számára veszélyeztetheti az állam biztonságát. Marian Chirean internetes újságíró szerint Romániában még léteznek rasszista, kifejezetten kisebbségellenes, xenofób, kirekesztő szegregációs törekvések. A roma kisebbséget képviselő Moca Rudolf marosvásárhelyi bábművész a többség–kisebbség közötti megértés kultúráját hangoztatta. /L. I., N. A. : PER: a másságról pragmatikusan. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 12./

Az Itthon, Fiatalon mozgalom tagjai, az RMDSZ-közeli szervezet négy tagja Szász Jenő polgármester állítólagos gyanús ügyleteire vonatkozó kérdéseket tartalmazó petíciót ragasztott a városháza kapujára. A fiatalok arra várnak választ, mi igaz azokból a pletykákból, hogy Szász megvásárolta a Transilvania Bank székhelyének otthont adó épületet, közvetlenül annak visszaszolgáltatását követően, illetve, hogy csúszópénzt kért és fogadott el a hulladékgazdálkodási vállalat eladásakor, valamint a melegvíz-szolgáltatás bérbeadásakor. Grünstein Szabolcs, a szervezet elnöke kifejtette, az akciónak, amelyen az RMDSZ kampánystábjának egyik tagja is jelen volt, nincs köze a választási kampányhoz. /Pengő Zoltán: Petíció a városházán. = Krónika (Kolozsvár), máj. 13./

Ideiglenesen leállítják a nagyváradi Szent László (Unirii) téren zajló parkrendezési munkálatokat, ígérte meg a városvezetőség. A polgármesteri hivatal képviselői elfogadták a Körösvidéki Múzeum igazgatójának, Aurel Chiriacnak a javaslatát, hogy a főtéri parkrendezési terveket a múzeum természetvédelmi osztályának a szakemberei is megvizsgálják. Május elsején a Szent László téren, a Holdas templom előtt kivágták a tujafákat, hogy a területen a századelő hangulatát idéző franciakertet alakítsanak ki. A környezetvédelmi szervezetek képviselőinek nyomására a polgármesteri hivatal ideiglenesen felfüggesztette a megmaradt fák kivágását, tervéről azonban nem akar lemondani. Aurel Chiriac, a Körösvidéki Múzeum igazgatója végül felajánlotta, hogy a múzeum természettudományi részlegének munkatársai megvizsgálják a terv tájépítészeti és ökológiai jellemzőit, és következtetéseiket május 26-án megvitatják a zöld szervezetek képviselőivel. /Csatát nyertek a zöldek. = Krónika (Kolozsvár), máj. 13./

Temesváron a Csiky Gergely Állami Magyar Színház egykori és mai színművészei gálaműsorával lezárult a május 7-11. között megrendezett Eurorégiós Színházi Találkozó rendezvénysorozata. Ezekben a napokban ünnepelte a színház 1953-as alapításának 55. évfordulóját, színházi fesztivált is szerveztek. Néhány napig az erdélyi magyar sajtó érdeklődésének középpontjába került, a magyarországi média is felfigyelt az eseményre. Kötő József színháztörténész, az EMKE tb. elnöke kifejtette a régiós színházszemlélet és az ehhez igazodó új struktúra megteremtésének fontosságát, Saját színházuk eurorégiós együttműködési szándékáról nyilatkozott Urbán András a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház, Fekete Péter a Békés megyei Jókai Színház igazgatója, és hasonló gondolatokat tartalmazott László Sándor, az Újvidéki Színház valamint Mezei Zoltán, a Szabadkai Népszínház igazgatójának írásban küldött üzenete. Eljött a fesztiválra Darvai Nagy Adrienn, több magyarországi színházi fesztivál művészeti vezetője és Demeter András István, a román művelődési minisztérium államtitkára. Részt vettek a rendezvényeken teatrológia szakos egyetemi hallgatók is. A színház 55 évéről szólt a színházi plakátokból, műsorfüzetekből, fesztiváldíjakból, színművészek kitüntetéseiből összeállított dokumentációs kiállítás, a nyomdából frissen kikerült Emlékalbum valamint a líceumi diákok színháztörténeti vetélkedője. A megjelentek közül öten: Kiss Erzsébet, Péterffy Lajos, Szélyes Imre színművészek, Kóra Ilona rendező valamint Cseresnyés Ildikó ügyelő több évtizedes, áldozatos munkájukért az örökös tagság oklevelével tértek vissza otthonaikba. /Szekernyés Irén: Véget ért az Eurorégiós Színházi Találkozó. = Nyugati Jelen (Arad), máj. 13./

Elhunyt Géczi A. János. Íróként, az akkori fiatalokat bemutató Ajtók című antológiában, 1986-ban jelentkezett, s a következő évben, 1987-ben jelent meg önálló kötete is, Holdfényben címmel a Forrás sorozatban. Akkori novellái a nyolcvanas évek erdélyi hétköznapjait elevenítették meg. Akkor még mérnökként dolgozott, s íróként került a könyvkiadás vonzáskörébe. 1992-ben még megjelent egy – a Kolozsvári Írók Társasága próza-díjával kitüntetett – kötete, a Patthelyzetek. Azután belevetette magát a könyvkiadás titkainak elsajátításába: a számítógépes szerkesztéstől és nyomdatechnikától a könyvtervezésig. Később megvált a Kriteriontól, saját kiadót hozott létre és működtetett. Legjelentősebb teljesítménye az erdélyi magyar költészet, rövidpróza, dráma és esszé hat kötetes antológiája volt (Álmok szállodája, Lassított lónézés, Válás után, Örökmozgó, Caligula helytartója, Az emberfejű madár. 2002–2007), s közben Szilágyi Domokos nyugat-európai útinaplójának (2003), Szilágyi N. Sándor és Egyed Péter esszé- és tanulmányköteteinek, Varga Attila jogtudományi tanulmányainak kiadása (2003, 2005), a fiatalon elhunyt Vass László Levente vershagyatékának (2004), a Zokogó majomból írt Bálint Tibor-színműnek, a Sánta angyalok utcájának (2004) önálló kötetbe foglalása, Vetési László szórványtémájú írásainak (2002) és Nagy Sándor egykori bukaresti lelkész regáti szórványmagyarságról szóló munkájának (2000) megjelentetése és egy ifjúsági könyvsorozat. Az általa kiadott és a sepsiszentgyörgyi Charta Nyomda által kivitelezett könyvek megtervezésükben, grafikai és nyomdai kiállításukat tekintve napjaink erdélyi magyar könyvtermésének színvonalas teljesítményei. Halálával pótolhatatlan veszteség érte a könyvesek céhét. Ott fog pihenni a Házsongárdi Pantheonban, nagy erdélyi írók és nyomdászok, könyvkiadók társaságában. /Dávid Gyula: Búcsú Géczi A. Jánostól. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 13./

Fejér Miklós magyar szakos tanár egész élete az irodalom, az anyanyelv és a kultúra köré szerveződött. Szülőfalujában, Zabolán munkásságának emléket állítottak. A községi könyvtárat róla nevezték el. Fejér Miklós /sz. Zabola, 1913. nov. 30./ diákkorában önképzőkört vezetett. Kolozsváron végezte az egyetemet. Világszemléletét, értékrendjét Venczel József mellett Bíró Vencel, a kor egyik híres katolikus értelmiségije határozta meg. A fiatal diákot kiváló eredményei révén csakhamar megbízták a kollégium könyvtárának vezetésével. Márton Áron püspöke kinevezte Fejér Miklóst előbb a brassói gimnáziumba tanárnak, majd 1940 őszétől a székelyudvarhelyi római katolikus iskolában tanított. Ott is alapított családot, majd Kolozsvárra költöztek, a magyar állami román nyelvű gimnázium magyar szakos tanára lett. A világháború végén szovjet hadifogságba került, s csak 1948 októberében szabadult. 1949-től újra Kolozsvárt, a magyar tanítóképzőben oktatott. Többedmagával kiváló tankönyveket írt, szöveggyűjteményeket állított össze. Nagy Jenővel együtt 1954-ben kidolgozta a magyar nyelv és irodalom oktatásának rendszeres módszertanát. Az általuk akkor kimunkált programok, tanmenetek, kiválogatott szövegek egészen az 1989-es romániai változásokig kisebb-nagyobb változtatásokkal fennmaradtak. 1957-ben fejezték be az első erdélyi magyar irodalomelméleti tan- és kézikönyvet, s szintén abban az évben jelentették meg a Magyar irodalomtörténet című könyvüket is. 1959 áprilisában mondvacsinált okok miatt Fejér Miklóst letartóztatták, hónapokon át kínozták, vallatták. Akkor már börtönben ült a romániai magyar polgári szellemi elit színe-java. Kiszabadulása után a Romániai Képzőművész Szövetség kolozsvári fiókjánál kapott munkát, ahol híres alkotók kiállításait szervezhette. Végül 1965-től a Kolozsvár melletti Szucságon tanított nyugdíjazásáig. Utána számtalan székelyföldi diákot ő készített fel a nehéz egyetemi felvételire. Nyugdíjas éveiben újra visszanyerte alkotókedvét, bekapcsolódott a Romániai Magyar Irodalmi Lexikon munkaközösségébe, melynek számtalan szócikkét ő írta meg. 1972-ben a Nyelv- és Irodalomtudományi Közleményekben megjelent írása Zabola élő és történeti helyneveiről, melyet még az 1940-es évek elején Szabó T. Attila nyelvész-akadémikus irányításával doktori disszertációként írt meg, s egészében csak az elmúlt években jelent meg a Székely Nemzeti Múzeum évkönyvében. Fejér Miklós 2002. május 5-én hunyt el Sepsiszentgyörgyön, majd végakarata szerint szülőfalujában, Zabolán, ősei mellé temették. /Pozsony Ferenc: Fejér Miklós emlékezete. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 14./

Elkezdődtek az Unitárius Kollégiumi Napok Kolozsváron, Popa Márta iskolaigazgató mondott beszédet. A megnyitó ünnepségen fellépett a Péterffy Gyula kórus, Majó Julianna vezetésével, ezután a Mikó Imre emlékkiállítást és a kisebb diákok rajzkiállítását lehetett megtekinteni, az estét Dürenmatt A fizikusok című színdarabjának előadása zárta, Hegedűs Kornélia rendezésében. /Elkezdődtek az Unitárius Kollégiumi Napok rendezvénysorozata. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 15./

Sepsiszentgyörgyön, a Bod Péter Megyei Könyvtár irodalmi estjén a kolozsvári Kriterion Kiadó mutatkozott be H. Szabó Gyula, a kiadó igazgatójának vezényletével: Király László legújabb verseskötetéből olvasott fel, Balázs Imre József irodalomtörténészként a kiadó költői monográfiasorozatának szerkesztéséről beszélt. /Kriterion-versest. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 15./

Kessler Jenő a BBTE ny. professzora ellenérzéssel fogadta Sapientia vezetőségének álláspontját, amiért visszautasították Tibori Szabó Zoltánnak a Szabadságban megjelent cikkét. A Sapientia, az újonnan létesített egyetem életében másfél évtized nem sok – bár sok mindent lehetett volna jobban csinálni ezalatt, írta. /Az egyetem 2001-ben nyílt meg, tehát Kessler állításával szemben hét éves!/ Kessler hangsúlyozta, hogy elfogulatlan, de csak kritikai megjegyzései voltak, az oktatók kiválasztásáról, a bőkezű javadalmazásokról. A kuratórium munkájánál a személyi, rokoni összefonódásokat, a „kisebb-nagyobb botrányok” hírét említette. A professzor ítélete: „ az egyetem nem tudja betölteni azt a szerepet, ami az erdélyi magyarság jövője tekintetében megilleti, és amelyet az alapításkor neki szántak”. /Kessler Jenő a BBTE ny. professzora: Hmm, hmm, Sapientia… = Szabadság (Kolozsvár), máj. 16./

Leszereltette Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke egyik népszerűsítő plakátját az útügyi hatóság, mivel kifüggesztésére nem volt engedély. Szász szerint ennek hátterében Tánczos Barna szállításügyi államtitkár áll. A plakátot magánterületen helyezték el. Kelemen Hunor, az RMDSZ kampányfőnöke cáfolta, hogy pártjának köze lenne az akcióhoz. Megjegyezte: „ez Szász Jenő kampánystílusa, koholt vádak és mocskolódás”, a „rá jellemző negatív kampány”. / I. I. Cs. : Plakát nélkül maradt Szász. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 16./

Bekő Tamás, Nagykároly első embere bejelentette: nem indul újra a polgármesteri székért, elég volt a nyolc esztendő, elfáradt. Helyébe Kovács Jenő mérnököt ajánlja, aki nehezebb időkben már volt polgármester, de 2000-ben éppen az ő javára visszalépett. Bekő továbbra is kitart az RMDSZ mellett. Előzőleg Veres János magyar pénzügyminiszter adta át Bekőnek a Magyar Köztársaság Érdemrend Lovagkeresztjét. Csehi Árpád, a Szatmár megyei RMDSZ elnöke és megyei tanácselnök-jelöltje megegyezett Hegedűs Pállal, az MPP Szatmár megyei elnökével: az MPP őt támogatja, viszonzásként belementek abba, hogy az MPP megyei tanácsos-listát tegyen le. Az újságíró negatív példaként hozta: Tasnádon és Újvárosban fontos lett volna, hogy csak az előválasztáson győztes RMDSZ-jelöltek induljanak, azonban az MPP is indított jelölteket. „Miért? Csak! Bosszúból” – így az újságíró, hozzátéve, kezdi hinni, hogy sok MPP-st csakugyan Basescuék biztatnak és pénzelnek. /Sike Lajos: Tisztesség. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 16./