Az 1956-os magyar szabadságharc ötvenedik évfordulójának alkalmából mutatták be Kolozsváron Mészáros Márta A temetetlen halott című filmjét. A Kolozsvár Társaság és a kolozsvári magyar főkonzulátus által közösen szervezett rendezvény keretében Mészáros Márta filmjén kívül még két hasonló témájú produkció kerül műsorra: Gothár Péter Megáll az idő, illetve Vidnyánszky Attila Liberté című alkotása. /Kiss Bence: ’56 Nagy Imre szemszögéből. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./

Egy százezer fős nemzeti kisebbség is igényt tarthat önálló egyetem fenntartására, hiszen erre van már példa az európai gyakorlatban – javasolták a Kolozsváron zajló II. Európai Kisebbségi Felsőoktatási Konferencia résztvevői. A rendezvényt szervező Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) elnöke, Bodó Barna egyetemi tanár elmondta: ezt a kitételt foglalták bele a kisebbségi nyelvű felsőoktatás európai chartájának tervezetébe. A dokumentum preambuluma olyan elvi megállapításokat tartalmaz, amelyek megfogalmazzák, hogy Európában miért van szükség a kisebbségek nyelvén oktatást biztosító egyetemekre. A chartatervezet azt is megállapítja, hogy az egyetemi oktatásban a kisebbségeknek vétó jogot kell élvezniük az őket megillető kérdésekben. A résztvevők az új nemzetközi kontextusra hivatkozva is szorgalmazzák az anyanyelvű felsőoktatáshoz való jog kiszélesítését. Bodó hangsúlyozta, hogy ez a charta egyelőre csak tervezet. A konferencián részt vevő tizenkét európai felsőoktatási intézmény képviselőinek két hét áll a rendelkezésükre, hogy konzultáljanak saját egyetemük vezetőségével, ezalatt pedig újabb módosító javaslatokat fogalmazhatnak meg. Ezek alapján várhatóan december 15-ig véglegesítik a szövegtervezetet, amit majd aláírnak. A BKB elnöke szerint a cél az: az érintett egyetemek mellett minél több civil szervezet is támogassa a chartatervezetet, hogy azt felterjeszthessék az illetékes európai szervekhez. /B. T.: Megvitatták a kisebbségi nyelvű felsőoktatás európai chartáját. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./ A megnyitón felszólaló Markó Béla RMDSZ-elnök hangsúlyozta: 1989 óta a romániai magyarság egyik legfontosabb célkitűzése az önálló állami magyar egyetem létrehozása. Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke beszédében megállapította, Romániában súlyosan diszkriminálják a magyar kisebbséget a felsőoktatásban is, emiatt a romániai magyar fiatalok nem férhetnek hozzá teljes mértékben az anyanyelvű oktatáshoz. A rendezvényt Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke is üdvözölte, aki üzenetében úgy fogalmazott: a kisebbségek megmaradása érdekében minden államnak meg kell adnia a területén élő más nemzeti közösségeket megillető többletjogokat. /Önálló egyetemet a százezres kisebbségnek. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc romániai és brassói hőseire emlékeztek november 3-án Brassóban. Mindenekelőtt azoknak a „brassói srácoknak” az emlékét idézték fel, akik ötven évvel ezelőtt, november 4-én létrehozták a valamennyi erdélyi szervezkedés közül legkiterjedtebb EMISZ-t, teljes nevén az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetségét. Az Áprily Lajos Főgimnázium falán elhelyezett kétnyelvű emléktáblát azon romániai bátor emberek tiszteletére állították, akik 1956 őszén kiálltak a magyar forradalom eszméi mellett. A bukaresti magyar nagykövetség támogatásával készült táblát Terényi János nagykövet leleplezte le. Ezt követően a Reménység Házában felavatták azt az emléktáblát, amely az EMISZ 78 tagjának állít emléket. Mint ismeretes, a brassói, felső-háromszéki és erdővidéki fiatalokat is tömörítő EMISZ dacolni akart a kommunista neveléssel, az igazi magyar irodalom, kultúra és történelem népszerűsítését tűzte ki céljául. Az ünnepség keretében Terényi János magyar nagykövet átadta a Szabadság Hőse emlékérmet és oklevelet annak a három magyar kutatónak – Tófalvi Zoltánnak, a román televízió munkatársának, Pál Antal Sándor történésznek, a marosvásárhelyi levéltár volt dolgozójának, valamint Benkő Levente újságírónak és történésznek –, akik levéltári kutatásokat folytattak, publikáltak, írtak vagy filmet készítettek a témáról. Úgyszintén a rendezvény keretében megnyitották a magyar külügyminisztérium által készített, 1956 eseményeit felidéző kiállítást, Ambrus Attila, a Brassói Lapok főszerkesztője pedig bemutatta a Brassói srácok című könyvet, amelyet az EMISZ-es Lay Imre és Papp Bálint Mihály visszaemlékezéseiből szerkesztett. /P. A. M.: Emlékezés a „brassói srácokra”. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./

A nemzeti gyásznapon megosztottan ugyan, de zavargások nélkül emlékeztek a magyar fővárosban az 1956-os forradalom elfojtására. Leglátványosabb a Fidesz több tízezres tömeget megmozgató fáklyás szolidaritási menete volt, a Terror Házától az Astoriáig. „Az igazság szabaddá tesz” feliratú, nagyméretű molinót tartva vonult az első sorban Orbán Viktor a Fidesz vezető politikusaival, mögöttük fáklyákkal, mécsesekkel, gyertyákkal a tömeg. A Szabadság téren több szervezet is demonstrált. Köztük a Nemzeti Jogvédő Alapítvány, amely a szovjet emlékmű lebontását követelte, hozzájuk csatlakozott a Jobbik Magyarországért Mozgalom, kormányellenes jelszavakat skandálva. Majd a Magyarok Világszövetsége demonstrált. Patrubány Miklós, az MVSZ elnöke többek között azt szorgalmazta, hogy a magyar kormány követeljen komoly kártérítést Moszkvától az 1956-os forradalom és szabadságharc leveréséért. Sólyom László köztársasági elnök a rákoskeresztúri Új Köztemetőben, a 301-es parcellánál, Nagy Imre egykori miniszterelnök és a névtelen elesettek sírjánál, valamint Maléter Pál egykori honvédelmi miniszter sírjánál helyezett el virágcsokrot, majd az 1956-os forradalom erdélyi mártírjai előtt rótta le tiszteletét. Gyurcsány Ferenc kormányfő szocialista politikusokkal, később pedig az MDF vezetősége helyezett el virágokat az október 23-án avatott új ’56-os emlékműnél, az Ötvenhatosok terére átkeresztelt Felvonulási téren. A Fiumei úti sírkertben emlékfalat avattak 1956 hősei és áldozatai tiszteletére, a Parlamentben pedig Nagy Imre teremnek nevezték el a mártír miniszterelnök 1956-os dolgozószobáját. A kormány és az 56-os Emlékbizottság által szervezett záróesemény idejére a Kossuth teret hermetikusan lezárta a rendőrség, csak a meghívott vendégeket és az akkreditált újságírókat engedték át a kordonon. A főváros utcáin nagy számban jelen lévő rendőröknek a gyásznapon sehol nem kellett beavatkozniuk a rend fenntartása érdekében. /Gyásznap zavargások nélkül. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 6./

A 32 éves Csirák Zsolt harmadikként végzett a legutóbbi polgármester-választáson Batizon, és ami igen érdekes, apósa, Roca Iosif nyerte a megmérettetést 2004 nyarán. Csirák elmondta, hogy 2003-ban választották a batizi RMDSZ–szervezet elnökévé. Az itteni magyarságnak nagyon hiányos az öntudata, viszont ez érvényes a románságra is, sok olyan lakosa van Batiznak, aki azt sem tudja, román–e, vagy magyar. Elsődleges céljának azt látja, hogy ezt a hiányosságot megszüntesse. A batizi RMDSZ–nek kétszáz aktív tagja van, pedig a református és római katolikus egyháztagok száma hatszázra rúg. Sajnos, Batiznak nincs kultúrotthona, így az RMDSZ kevésbé tud kulturális téren is szervezkedni. Sikerült elérni a magyar nyelvű helységnévtábla kihelyezését, kezdeményezésük nyomán nemsokára megtörténik az egyházi földek visszaszolgáltatása. Batiznak eddig soha nem volt három magyar tanácsosa. /Fodor István: A fő cél a magyarságtudat erősítése. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 6./

A magyar kormány új koncepciójának alapvetése az, hogy az elmúlt 15 év határon túli politikáján változtatni kell. Nem alkalmazza azokat az eddigi elveket, amelyekben a különböző felek között egyetértés volt, mint például az autonómiatörekvések támogatását, vagy a nemzetközi kisebbségvédelmi gyakorlatra való hivatkozást. Az identitás megőrzésének támogatásánál anélkül kap nagyobb hangsúlyt a gazdasági gyarapodás hátterének biztosítása, hogy ennek anyagi és intézményi feltételeit megteremtené a kormány. A koncepció a közigazgatási és támogatási rendszer teljes átalakítását helyezi kilátásba, de ennek következményeire vonatkozóan semmilyen hatástanulmány nem készült. A 15 év alatt szervesen felépült magyar–magyar politikai egyeztetési mechanizmust az új koncepció megszünteti, helyette a külön alkalmi egyeztetésekben megszülető alkukat helyezi kilátásba. A koncepció kidolgozói nem határozzák meg az anyagi és gazdasági hátteret, továbbá a végrehajtására hivatott közigazgatási struktúrát sem alakították ki. A II. Nemzeti Fejlesztési Terv eddig ismert változatában a határon túli magyarság ügye nem jelenik meg olyan hangsúllyal, hogy az biztosíthatná a kilátásba helyezett fejlesztési stratégia megvalósítását. Az elmúlt másfél évtized alapvető határon túli magyar igénye volt az autonómia intézményének támogatása. A koncepció azonban nem említi az autonómia fogalmát, ami jelzi, hogy a kormány felmondta az erre vonatkozó konszenzust. A határon túli magyarok problémáinak megoldását az általánosan elismert nemzetközi normák szerint képzeli el, holott a magyar politika számára emellett mindig hivatkozási alap volt az európai gyakorlat is. Az egyes európai országokban – Belgiumban, Olaszországban, Spanyolországban, Finnországban – működő megoldásokra mint európai precedensekre hivatkozott eddig a magyar politika. A hiányzó harmadik elem az állampolgárság ügyére vonatkozó álláspont tisztázása. A határon túli magyar közösségek erre vonatkozó igénye erős, azonban a kormány nem kíván foglalkozni a kérdéssel. A koncepció szerint a magyar–magyar együttműködés a kölcsönös felelősségvállaláson és együttműködésen alapul, de ennek ellentmondani látszik a „be nem avatkozás” politikájának meghirdetése. A „be nem avatkozás” politikája a hidegháború korszakának szóhasználata.  A magyar–magyar egyeztetés rendszeréből a koncepció kiiktatja a Magyar Állandó Értekezletet. Helyette a Gyurcsány-kormány esetenkénti egyeztetést helyez kilátásba, kirekesztve a folyamatból a magyarországi ellenzéki pártokat.   A kormányzati szándék a határon túli magyar ügyekkel foglalkozó közigazgatási struktúra teljes átalakítását helyezi kilátásba. Megszűnik a Határon Túli Magyarok Hivatala, mint önálló közigazgatási szerv, helyette a Miniszterelnöki Hivatal kebelében alakul egy kis létszámú titkárság. A kormányzati szándék szerint a szakpolitikák kezelése a minisztériumokhoz kerülne. Ennek azonban ellentmond, hogy az Oktatási és Kulturális Minisztériumban megszüntették az illetékes főosztályt. Az év végéig a témával foglalkozó szakemberek 80%-át elbocsátják a közigazgatásból. A határon túli magyar civil szféra gyakorlatilag semmilyen véleménynyilvánítási lehetőséget nem kap, helyette csupán a stratégiai célok meghatározásában vehet részt, és e folyamatban is kizárólag a politikai elitekkel, ill. az általuk elfogadott szakértőkkel történik majd egyeztetés. A konkrét támogatások, fejlesztések ügyében magyarországi kormányhivatalnokok döntenek majd. /Olvadjanak be kis (vagy nagy) lépésekben. A magyar kormány új koncepciója a határokon túli magyarságról. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 7./

Várhatóan november 7-től elindulhat a távfűtés Székelyudvarhelyen, a november 6-i tárgyalások eredményeként ugyanis megállapodás született a gázszolgáltatás újraindításáról. A város kazánházaiban negyedik hete (idén immár másodszor) szünetel a gázszolgáltatás a közművek 4,4 millió lejes tartozása miatt. Szász Jenő polgármester új szolgáltatók bevonásával, szakmai befektetőknek meghirdetett szolgáltatási szerződésekkel kívánta újjászervezni a csőd szélén álló Urbana helyett a víz- és csatornahálózatot, a távfűtést, valamint a városi tömegközlekedést. A debreceni önkormányzat közműszolgáltatójának Romániában erre a célra bejegyzett cége vállalta, kifizeti az Urbana tartozásait az áramszolgáltatónak és az állami vagyonügynökségnek, ez 2,3 millió lejt jelent. A román kormány által kiutalt 900 ezer lejes, a gáztartozások kiegyenlítésére szánt pénzösszeg mellett Traian Basescu államelnök is ígéretet tett 2,7 millió lejnyi támogatásra. /Kovács Csaba: Kormánytámogatás a székelyudvarhelyi fűtésre. = Krónika (Kolozsvár), nov. 7./

Erdélyiek a budapesti barikádokon címmel kering egy szöveg az interneten, amely a Csíkszeredában szerkesztett www.erdely.ma honlapra való hivatkozással a nagyváradi Lokodi Ferencnek, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom tagjának, a budapesti „forradalmi harcok” egyik frontemberének beszámolóját kommentálja. Bíró Béla közölte, hogy Magyarország lakói az utcai erőszakot határozottan elítélik. Ezért az utcai harcokban való részvétel kompromittálhat mindenkit, aki a határon túli magyarok érdekében Magyarország határain kívül és belül – Pomogáts Bélától Orbán Viktorig – szót emel. A magyarországi értelmiség továbbra is ellenséges író- és újságíró-szövetségekbe, szélsőséges vagy kevésbé szélsőséges „mozgalmakba” tömörülve, mindinkább a politikai kizárólagosságok szolgálatába szegődik. Az egységes magyar nemzet fennmaradhat-e, nem attól függ, hogy Magyarországon ki kerekedik felül, hanem attól, hogy a magyar értelmiség képes lesz-e kivívni magának a jogot ahhoz, hogy a maga és ne az „önmagukat mindig többséginek hirdető” mások módján lehessen magyar. Bíró Béla szerint a Lokodi Ferencek „hősi harcai” „újabb december 5-i kudarcokat hozhatnak a nyakunkra”. /Bíró Béla: Ír és magyar. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 7./ Előzmény: Frontvonalban, erdély.ma, okt. 26. – Ebben Lokodi Ferenc beszámolt arról, hogy jelen volt október 23-án a tüntetéseken, amikor közel 150-en sebesültek meg a rendfenntartó erők brutális fellépése nyomán. A rendőrök számtalanszor a tüntetők közé lőttek, hol könnygázgránátokat hol pedig gumilövedékeket, fejmagasságban. A kormányhoz közeli médiumok szélsőjobboldali csőcselékről beszélnek.

Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakciójának vezetője és Kelemen Hunor képviselő, jegyző november 8-án távoztak a képviselőház Állandó Bürójának az üléséről, elégedetlenségüknek adva hangot amiatt, hogy a kisebbségi törvénytervezet bizottsági vitája megfeneklett a képviselők hiányzása miatt. Ezt követően Márton Árpád frakcióülést hívott össze, ahol döntöttek: megvárják a jövő heti ülést, és majd ennek függvényében foglalnak állást az ügyben. Valeriu Zgonea szociáldemokrata képviselő azt nyilatkozta, hogy pártjának képviselői mindaddig nem vesznek részt a bizottsági vitán, amíg Markó Béla RMDSZ-elnök nem tisztázza az autonómiával kapcsolatban tett korábbi kijelentéseit. A Demokrata Párt (DP) alelnöke, Sorin Frunzaverde kijelentette: jóllehet az RMDSZ támogatja a DP felvételét az Európai Néppártba, a demokraták továbbra sem változtatnak a kisebbségi törvénytervezet kapcsán megfogalmazott álláspontjukon. /RMDSZ-bojkott a kisebbségi törvényért. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 9./

Az utóbbi években a Székelyföld autonómiája mint szlogen nem hiányzott egyetlen ünnepi szónoklatból sem, közben a konkrétumok szintjén vajmi kevés történt, állapította meg jelentésében Sorin Ionita, a Román Akadémiai Társaság elemzője. Sorin Ionita azzal vádolta az erdélyi magyar elitet, hogy nem foglalkoztak az önrendelkezés gazdasági összetevőivel, és nem tájékoztatták a lakosságot arról, hogy az autonóm Székelyföld nem tudná eltartani magát. Az RMDSZ képviselői viszont hangsúlyozták: az RMDSZ igenis tett konkrét lépéseket az autonómia érdekében. Az elemzés az egy főre eső önkormányzati bevételeket vette alapul, és megállapította, hogy a Székelyföld gazdagságát hangoztató érvek egy mítosz részei. Szerinte a magyarság képviselői alaptalanul hivatkoznak a méltánytalan költségvetési elosztásokra, mivel a „csupasz valóság” az, hogy az autonóm Székelyföld nem lenne életképes. Demeter János, a Kovászna Megyei Tanács elnöke hangsúlyozta: Székelyföldet nem a magyar elit tette tönkre. Ez sokesztendős, tudatos munkának az eredménye. Nem volt ipartelepítés, tudatosan nem fejlesztették az infrastruktúrát. Ezért nincs vagy alacsony a befektetői vágy, ezért nem csoda, ha a fiatalok elvándorolnak. Demeter hozzátette: „Régóta mondom, hogy e nélkül nem lehet egy területre az önrendelkezés intézményrendszerét, mechanizmusát ráépíteni. Az autonómia nem egy-két esztendős kérdés, bár nincs olyan székelyföldi ember, aki nem ezt szeretné. Nagyon komolyan fel kell mérnünk, milyen eszközeink vannak arra, hogy olyan erőnlétet biztosítsunk, amely garantálni tudja az autonómia működését” Véleményét osztja Korodi Attila környezetvédelmi államtitkár is. „Ha a parlament annak idején elfogadta volna az autonómiát célzó törvénytervezetet, a Székelyföldet bezárhattuk volna” – nyilatkozta Korodi Attila. Az elmúlt tizenhat évben két alkalommal nyújtottak be törvénytervezetet a Székelyföld autonómiájáról – ezeket a parlament rendre elutasította -, az utóbbi egy évben több nagygyűlést szerveztek és helyi referendumok készülnek a kérdésről. De eddig nem készült átfogó hatástanulmány arról, hogy mennyibe kerülne, milyen eredményekkel járna az autonómia a Székelyföld lakói számára. „Az önrendelkezés nagyon komoly előkészítést igényel. Néhány éve kezdődött csak el a valós decentralizáció, s az önkormányzatoknak hozzá kell szokniuk.” – mutatott rá Korodi Attila. Demeter János szerint az RMDSZ nagyon komolyan dolgozott azon, hogy a Székelyföld behozza a bukaresti hatóságok által tudatosan kovácsolt hátrányt. „Ma már Kovászna megyét nem kell eltartania a központi költségvetésnek, de tudni kell azt, hogy valahol a határon áll. Hargita megye egy picit még a támogatottak listájához tartozik, Maros megye is nagyon picivel a vonal fölött van. Nem véletlenül van így, valakik kőkeményen dolgoztak ezért” – hangsúlyozta Demeter. Korodi Attila szerint az Akadémiai Társaság elemzése figyelmen kívül hagyott több alapvető körülményt. Lehet, hogy a székelyföldi megyék bevételei nem a legnagyobbak, viszont jobb gazdálkodással javítható a helyzet. A másik, ezzel összefüggő kérdés a hatásköröké. Korodi Attila furcsállja, hogy az elemzés akkor kezdi hiányolni a gazdasági tervezést, amikor az RMDSZ készül a Szövetség a Székelyföldért Egyesület létrehozására. A társulás egyik fő célja ugyanis a székelyföldi megyék fejlesztési stratégiájának kidolgozása. /Szőcs Levente: Autonómia – mi van a szlogen mögött? = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 9./

Bár hivatalosan mai napig sincs utcanévjelző tábla Marosvásárhelyen a volt Bethlen Gábor, később Május 1., s a rendszerváltás után Ion Antonescu marsall sétány egyetlen sarkán sem, a november 2-án közölt hirdetésben, amely az őszi nagytakarítás helyszíneire vonatkozik, megoldódni látszik a kérdés. Dan Gliga igazgató mellett színt vallott Dorin Florea polgármester is, a hirdetésben ugyanis Antonescu bulevárdként jelenik meg a közismert sétány neve. Ez is azt jelzi, hogy a fütyül a törvényekre, a Megyei Törvényszék döntésére és a városi tanács határozatára, amely szerint tavaly októbertől a Vár sétány nevet kapta. A Pro Európa Liga sajtótájékoztatóján elhangzottak szerint megengedhetetlen, hogy az országot az Európai Unió vizeire vezető kormánypárt megyei szervezetének első embere egyet mond és mást cselekszik. Haller Béla, az emberjogi iroda vezetője utalt arra, hogy a még mindig érvényben levő sürgősségi kormányrendelet tiltja a fasiszta, rasszista és fajgyűlölő szimbólumok használatát és az emberiség ellen elkövetett bűnökkel vádolt személyek kultuszát. Ebből kiindulva perelte be a liga a városi tanácsot, amely a Vár sétány elnevezés megszavazásával válaszolt. Mivel a polgármester nem hajtotta végre a határozatot, a liga a közigazgatási bíróságon tett panaszt, minek következtében a hivatal a Vár sétány elnevezést kezdte használni. A romániai zsidóság és minden más kisebbség kiirtására vállalkozó Antonescu a legnagyobb románok kijelölésére szervezett tévéműsorban a hatodik helyen végzett. A közvéleményben tovább élnek az Antonescu megdicsőítésére vonatkozó hamis történelmi eszmék, ahelyett, hogy a fasiszta kormányfő zsidó- és kisebbségellenes politikájának valós tényeit figyelembe vennék. /Bodolai Gyöngyi: Visszatért Antonescu? = Népújság (Marosvásárhely), nov. 9./

A Hans Lindner Alapítványnak /Szatmárnémeti/ tizenegy munkatársa és kilenc bedolgozója van, összesen húsz munkatárssal dolgoznak. Az alapítvány még mindig Hans Lindner és családja által folyósított összegekből működik. A menhelyet már átadták az önkormányzatnak. Lelkiekben is nagyon szegények az emberek, már nem tudják, mit tegyenek, hogy kilábaljanak a szegénységből, mondta el Koczinger Tibor, az alapítvány igazgatója. A Mária Házban régebben volt állami gondozottak laktak, azoknak már biztosítottak otthont. Most egyre több olyan nehéz helyzetben lévő családra figyelnek fel, akik képtelenek a gyerekeiket nevelni. Hoztak már be gyereket mezőn található viskóból is, a szülőkkel megegyezve. A rákos betegségben szenvedő gyermekekért létrehozták a Reménysugár programot. Sikeres volt a Hospitanten program is. Mintegy húszan mentek ki Németországba, tanulmányi célokkal, aztán visszajöttek és körülbelül kétszáz munkahelyet teremtettek. A Lindner család évente kétszázezer eurót szán Szatmárnak, az elköltéséről mindig egyeztetnek. /Márkus Mónika: „Arra figyelünk, hol lehet segíteni” Interjú Koczinger Tiborral, a Hans Lindner Alapítvány ügyvezető igazgatójával. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 9./

Nacionalizmusról és támogatáspolitikáról tárgyalt november 10-én Pozsonyban Markó Béla RMDSZ-elnök és Bugár Béla, a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) elnöke. Várhatóan január második felében összehívják a határon túli szervezeteket tömörítő, úgynevezett kis Máért ülését, amelyre meghívják a magyar kormány képviselőit is – ebben egyeztek meg. A határon túli szervezetek vezetői kölcsönösen tájékoztatták egymást a romániai és szlovákiai belpolitikai helyzetről is, az erősödő nacionalizmusról és magyarellenességről. Abban is megegyeztek, Magyarország részéről átláthatóbb és kiszámítható támogatáspolitikára van szükség a jövőben. „A Máértot, amely az utóbbi időben valóban a magyarországi politikai belharcok terepévé és a pártok közti konfrontáció helyévé vált, a magyar kormány nem kívánja összehívni. Mi ezen a döntésen nem változtathatunk, de a véleményünket elmondhatjuk” – nyilatkozta Markó Béla RMDSZ-elnök. Hangsúlyozta, a kis Máért a határon túli magyar szervezetek fóruma, és itt el lehet kerülni a magyarországi politikai konfrontációt, valamint a politikai táborharcot, a határon túli magyar szervezetek közötti rendszeres véleménycserére pedig szükség van. Bugár Béla úgy fogalmazott, „a rólunk szóló kérdésekben a magyar belpolitika magába fordulása miatt elmaradt egyeztetésekre” szükség van. Az RMDSZ, illetve az MKP elnöke szerint a kis Máért megfelelő alkalom lesz a határon túli magyar szervezetek Magyarországhoz való viszonyának tisztázására. /Gujdár Gabriella: Markó és Bugár összehívja a kis Máértot. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 10./

A New York-i székhelyű Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) internetes fórumot indít, amelynek keretében az érdeklődők közvetlenül szólíthatják meg a nemzetközi kisebbségvédelem aktív szereplőit. Elsőként Bauer Edit, a felvidéki Magyar Koalíció Pártjának (MKP) európai parlamenti képviselője a HHRF Kerekasztal vendége. A közgazdász/szociológus végzettségű Bauer Edit az MKP tisztségviselőjeként 1990 óta van jelen a szlovákiai politikában. 2004-től Duka-Zólyomi Árpád mellett az MKP európai parlamenti képviselője. Szakterülete az esélyegyenlőség, a társadalmi integráció és a jogvédelem kérdései. /Terítéken a magyar kisebbségek sorskérdései. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./

A Székely Nemzeti Tanács Állandó Bizottsága közleményében ismételten felkérte az RMDSZ vezetőit, hogy a maguk eszközeivel járuljanak hozzá az önkormányzati határozatok meghozatalához a helyi népszavazás megszervezése érdekében. /Az SZNT az RMDSZ támogatását várja a helyi referendumok ügyében. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 11./

A Kovászna és Hargita megyei románok Civil Fóruma felkérte a román politikai pártok vezetőit, hogy írjanak alá egy partnerségi protokollt az autonómia-törekvések megakadályozására. Megyei szinten a román politikai pártok egy része már aláírt erre vonatkozóan egy partnerségi szerződést a Civil Fórum képviselőivel, beleértve a Kovászna megyei DP-t is. /Állítsák le az autonómia-kezdeményezéseket! = Szabadság (Kolozsvár), nov. 11./

A Cuvinte (Szavak) című nagyméretű, vaskos kötet, a Román Írószövetség kolozsvári fiókjának idei irodalmi évkönyve, az Almanah literar 2006. Egyfajta sajátos antológiának is tekinthető, 288 szerző szerepel benne adatokkal, képpel, írással, a kolozsváriak mellett többen a szomszédos megyékből is. A kötet koordináló Irina Petras szerint egy majdani erdélyi írói lexikon előkészítője ez a könyv. A könyv 12 nyelvű. Nyilván a román mellett a leggyakoribb a magyar nyelvű megszólalás. A magyar szerzőkről a szerkesztők népes csapatában Sigmond István gondoskodott. A kötethez CD-ROM-ot is mellékelnek, de felkerül a világhálóra is. /(nk): Kolozsvári kataszter. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 11./

Az erdélyi magyar politikai erők körvonalazódó összefogása kulcsfontosságú a Székelyföld autonómiájának megvalósítása szempontjából – állapította meg Gál Kinga fideszes európai képviselő, a néppárti frakció kisebbségi és emberi jogi kérdésekkel foglalkozó tagja. A látogatást Becsey Zsolt magyar EP-képviselő szervezte bánsági, dél-alföldi, és vajdasági újságírók egy csoportja számára, akik így első kézből szerezhettek információkat az európai intézmények működéséről, a brüsszeli magyar képviseletek munkájáról, a magyar EP-képviselők, illetve az RMDSZ-megfigyelők tevékenységéről. Gál Kinga kifejtette: Amikor még csak nem is konkrétan az autonómiáról, hanem kisebbségi kérdésekről beszélek, akkor már olyan hihetetlen ellenlobbi indul meg az itt levő romániai megfigyelők részéről, amit eddig nem ismertek az Európai Parlamentben! /Pataki Zoltán: Gál Kinga: az autonómia kulcsa az erdélyi magyar erők összefogása. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 13./

Bizalmatlansági indítvány benyújtását fontolgatja a Szociáldemokrata Párt (SZDP), amiért a kormányfő nem reagált kellőképpen, a miniszterelnök-helyettesi tisztséget betöltő RMDSZ-elnök Markó Béla „alkotmánysértő” kijelentéseire. Cristian Diaconescu szóvivő szerint pártja ismételten felszólítja a miniszterelnököt és az államfőt, hogy határolódjanak el Markó Bélam továbbá egyes RMDSZ- és SZNT-vezetőknek a területi autonómiára vonatkozó kijelentéseitől. Mircea Geoana úgy nyilatkozott: kérni fogja Calin Popescu Tariceanu miniszterelnököt, hogy ne fogadja el az RMDSZ vezetőinek, Markó Bélának és Borbély Lászlónak jelenlétét a budapesti közös magyar–román kormányülésen, az autonómiával kapcsolatos álláspontjuk miatt. /Bizalmatlansági indítvánnyal fenyegetőzik az SZPD. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 13./

November 11-én Kálnokon emléktáblára helyezett portrédomborművet állítottak kálnoki dr. Bedő Albert (1839-1918) államtitkárnak szülőfaluja iskolájának homlokfalán, amely 2001 óta a jeles ember nevét is viseli. /Kisgyörgy Zoltán: Emléktábla Bedő Albertnek (Kálnok). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 13./

Ünnepelni szeretett volna Budapest az 1956-os szabadságharc félévszázados évfordulóján, október 23-án. Nagy volt az előkészület, de a Gyurcsány-kormány félelme még nagyobb. Féltek a Kossuth téri tüntetőktől, féltek az egész jobboldaltól. A Kossuth teret a rendészet kisepertette. Hogy lehet mindazt, ami előttünk történt, amit saját szemünkkel láttunk, hogyan lehet titkosítani? A Fidesz nagygyűlése után bevetették a rendőrséget, hogy megleckéztesse az embereket. Titkosítani kell nyolcvan évre, hogy kik álltak bátorítólag a nekivadult agresszív rendőrök háta mögött.      A budapesti Keresztény Élet november 5-ei számában jelent meg, hogy Vértesaljai László jezsuita atyát alaposan megverték Gergényi főkapitány legényei. Vértesaljai 1996 és 2002 között a Vatikáni Rádió magyar szekciójának felelős szerkesztője volt. A Vatikáni Rádió az események után azonnal interjút kért az atyától. A magyar és székely himnusz eléneklése után rendőrök rohantak a hazaigyekvő tömegbe. „Mindenkit ütlegeltek – tanúsítja az atya. A jezsuita atya, miután talpra segítették, zászlóval a kezében elindult a rendőrök felé, megtudni, hogy miért verik az embereket. A rendőrök meg is magyarázták: „Húzd be a papot! Ragadd meg!” Berántották maguk közé, másodszor is agyba-főbe verték. A magyar zászlót megtaposták, rajta a lábuk nyoma. – A Fidesz mindent a teljes nyilvánosság elé akar tárni. Vértesaljai László szerint: „Minden felelős magyar embernek, különösképpen a keresztény lelkiismeretünknek nem szabad hallgatnia, jelen kell lennie ott, ahol a lelkiismerete arra szólítja, és soha, soha nem fogadjuk el a hazugságot.” /Plesa Vass Magda: A nyilvánvaló titkosítása. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), nov. 14./

Bemutatták Skultéty Csaba, a Szabad Európa Rádió egykori hírszerkesztője Vasfüggönyön át. A Szabad Európa Rádió mikrofonjánál – előtte és utána című könyvét a Marosvásárhelyi Rádió stúdiójában. Skultéty 1920-ban született Nagykaposon, Budapesten járt közigazgatási karra, majd 1945 januárjában a szovjet csapatok őt is elvitték „malenkij robotra”. Ceglédre, végül a moldovai Focsani-ba került. Innen megszökött, s Erdélyen keresztül hazament Magyarországra. 1947 októberében elhagyta Magyarországot és Párizsban telepedett le, ahol nemzetközi jogi tanulmányokat folytatott. 1951-től 1983-ig a Szabad Európa Rádió munkatársa Münchenben. „Nem létezett tévé, telefon, mobilkészülék, világháló. Hajnalban a szolgálatos hírszerkesztő asztalára került a Budapesti Rádió éjfélig sugárzott műsorának minden szava, leírva; kétszer egy héten a magyar nyelven megjelent Kárpát-medencei lapok cikkeinek összefoglalója, valamint a nyugati tudósítók magyarországi hírei. Az amerikai vezetőség nem ismert cenzúrát, de a gondos felismerésen, pontos információn, hitelességen volt a hangsúly” – fejtette ki Skultéty. /Berekméri Ildikó: „Nem magányos zsenik voltak, csapatmunka volt”. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 14./

A két ország tudományos akadémiájának együttműködése révén közös tanulmány készülhet Románia és Magyarország történelméről, a közeljövőben pedig egyszerűbbé válhat a román-magyar határon való átkelés. Mindez csupán egy része azoknak a terveknek, amelyek konkrét alakot ölthetnek a második román-magyar közös kormányülést követően. A megkötésre váró kormány- és tárcaközi egyezmények alapján a román és a magyar állam közösen biztosít majd anyagi támogatást több tanügyi intézménynek, köztük a dévai Téglás Gábor Iskolaközpontnak, a bukaresti Ady Endre Líceumnak, a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Elméleti Líceumnak, továbbá a Battonyán levő iskolának. Markó Béla szerint Románia és Magyarország együttműködésre van ítélve. Azonban nem lehet elvonatkoztatni attól, hogy „miközben a két ország partnerségéről, a szoros együttműködésről beszélünk, egyes pártok feszültséget szítanak, erősítik a nacionalista, magyarellenes retorikát”. /Gujdár Gabriella: Egyszerűsítenék a nyugati határátkelést. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 15./

Harmadszor érkezett haza holta után Kálnokra, szülőföldjére dr. Bedő Albert (1839-1918), a magyar erdőtörvény megalkotója. Először, amikor a szülőföld temetőjébe kívánkozott édesanyja sírjának közelébe, azután 2001-ben, amikor a kálnoki elemi iskola felvette nevét, példaképül állították őt az eljövendő nemzedék elé, s most, november 11-én, amikor az új köntösbe öltöztetett, szép iskolaépület homlokfalán elhelyezték bronzból készült emléktábláját, E. Lakatos Aranka debreceni szobrászművész munkáját. Bedő Albert Sepsikőröspatakon született, a kolozsvári Farkas utcai Főgimnáziumban érettségizett 1858-ban. A kolozsvári egyetemen hallgatott jogot és teológiát, de lemondott a lelkészi pályáról, és 1860-ban átiratkozott a Selmecbányai Magyar Királyi Erdészeti Akadémiára. Két társával közösen elkészítették a magyar erdőtörvényt, mely 1880-ban lépett hatályba. Magyar erdészeti szakiskolák létesítésén dolgozott, tankönyvet szerkesztett. Magyarország erdőségei címmel írta meg székfoglaló beszédét, ekkor választotta levelező tagjai sorába a Magyar Tudományos Akadémia. Bedő Albert volt az 1899-ben Marosvásárhelyen megalapított Székely Egyesület elnöke. A mostani ünnepségen beszédet mondott Szakács Sándor, a Székelyudvarhelyi Erdészet vezetője, az EMT erdészeti szakosztályának elnöke. /Kisgyörgy Zoltán: Kálnok emlékünnepe. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 16./

Gyurcsány Ferenc zártkörű frakcióülésén elismerte, hogy hazudott, ezt hatalom megtartása érdekében tette. Ez nem összeegyeztethető a Magyarországon is működő parlamenti demokráciával – mondta dr. Pesti Sándor politológus, a budapesti Eötvös Lóránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának adjunktusa Kolozsváron tartott előadásában. Pesti Sándor szerint a válság mélyebb okai között a hosszú évek óta kialakult politikai törés problematikája szerepel. Két Magyarország kialakulása és a magyar társadalom négy csoportjának elkülönülése figyelhető meg. A társadalom egynegyede elkötelezett baloldali, a másik egynegyede pedig elkötelezett jobboldali. Az ide tartozók pártszimpátiájukból eredendően bárkire képesek szavazni, ha az a személy támogatott pártjuk színeiben indul. A maradék 50 százalékba tartoznak azok, akik nem mennek el szavazni, illetve azok, akik vándorolnak egyik pártból a másikba. Utóbbi csoport egyszer Gyurcsányra, másszor pedig Orbánra szavaz. Pesti kijelentette: két kiskakasról van szó. Pesti szerint míg a jobboldal ássa, addig a baloldal temeti az árkot. /Ferencz Zsolt: Két, egymással kibékíthetetlen Magyarország létezik. Pesti Sándor előadása a magyarországi belpolitikai válság okairól. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 17./

Két év után, október 25-én a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) szenátusi ülésén módosították az egyetemi chartát. A szenátus nem fogadta el a magyar oktatással kapcsolatos, Kincses Ajtay Mária professzor által tett javaslatokat. Constantin Copotoiu rektor szerint Kincses Ajtay Mária „álproblémákat” vet fel, amelyeket a szenátus magyar nemzetiségű tagjai – akikről Kincses Ajtay Mária azt állította, hogy nem képviselik a magyarságot – nem támogattak. A rektor szerint nem megvalósítható sem a kétnyelvű feliratok elhelyezése az épületben és a homlokzaton, sem pedig a magyar nyelvű gyakorlati oktatás bevezetése, ugyanakkor támogatja az angol nyelvű oktatás indítását az általános orvosi és a fogorvosi karokon. Dr. Kincses Ajtay Mária október 24-én nyújtotta be javaslatait a charta módosítására. Javasolta, hogy töröljék el azt a tiltást, miszerint a gyakorlati oktatás csak román nyelven folyhat, hiszen ez a magyar nyelv kizárását jelenti a gyakorlati oktatásból. A javaslatok összefoglalták azokat a követeléseket, amelyeket a Bolyai Kezdeményező Bizottság marosvásárhelyi tagozata nevében fogalmazott meg dr. Kincses Ajtay Mária. Ezek között szerepel: a széles körű döntéshozási és pénzügyi önállóságot élvező magyar általános orvosi, gyógyszerészeti és fogorvosi karok létrehozása a MOGYE-n; a magyar nyelvű képzés bevezetése a laboratóriumi gyakorlatok, illetve a klinikai gyakorlati oktatásban, amivel párhuzamosan lehetővé kell tenni a román szaknyelv elsajátítását; a magyar nyelvű képzés kiszélesítése a hároméves kollégiumi oktatásban (jelenleg az öt kollégiumi szakirányból csak a bábaképzőn van magyar nyelvű oktatás); a magyar tagozat számára fenntartott tandíjmentes helyek számának megduplázása, tekintettel arra, hogy az Általános Orvostudományi Karra magyar nyelven felvételiző diákok évek óta magasabb jeggyel esnek ki a felvételi vizsgán; külön állások meghirdetése a magyar oktatók számára, akiknek felvételét az egyetem vezetősége szándékosan akadályozza, és akik aránya az intézmény tanári karában mindössze 29%; az egyetemi szenátus magyar tagjai arányának a jelenlegi 30%-ról 50%-ra való növelése, a magyar oktatók arányos képviselete a vezető tisztségekben is. (Jelenleg az intézmény egyetlen dékánja sem magyar nemzetiségű, a 14 tanszékvezetőből csak három, az egyetemi szenátus bürójának 7 tagja közül pedig mindössze egy magyar); a magyar nyelv használatának bevezetése az intézményi adminisztrációban, magyar adminisztratív személyzet alkalmazása; kétnyelvű feliratok elhelyezése az intézmény egész területén; a magyar diákok számára a magyar nyelvű államvizsga biztosítását, valamint a magyar szakdolgozat elkészítésének és megvédésének lehetősége. Kincses Ajtay Mária elmondta, hogy a jelenlegi charta bizonyos pontokon, az anyanyelvű oktatás szempontjából, diszkriminatív elemeket tartalmaz. Kincses Ajtay Mária javaslatait nem tárgyalták a szenátus ülésén, ezért írásban fogja kérni a rektor válaszát, a végeredményt és a megfelelő jegyzőkönyv csatolását, amely bizonyítja, hogy elvetették javaslatait. Dr. Nagy Örs rektor-helyettes nem volt jelen a szóban forgó szenátusi ülésen, úgy vélte, Kincses Ajtay Mária javaslatai közül sok minden megvalósítható, de ehhez valóban le kell ülni tárgyalni. Nagy Örs szerint a széles körű döntéshozási és pénzügyi önállóságot élvező magyar általános orvosi, gyógyszerészeti és fogorvosi karok létrehozásához kormányhatározat kell. A gyakorlati magyar nyelvű oktatással kapcsolatban fenntartásai vannak a rektor-helyettesnek, mondván, hogyan fognak elmenni a román nyelven tartott rezidensi vizsgára, szakvizsgára, főorvosi vizsgára? Nagy Örs szerint a kétnyelvű feliratok elhelyezése megvalósítható. A MOGYE másik rektor-helyettese, Branzaniuc Klára szerint a minőségi követelményeket kell elsősorban szem előtt tartani, a Kincses Ajtay Mária által felvetett egész problémakör „hamis”. Ő maga is magyar, annak ellenére, hogy románul tanít. „Álproblémát jelent az EU-csatlakozás küszöbén ilyen pitiáner ügyekkel előállni” – hangoztatta a rektor. Constantin Copotoiu szerint, ha magyar nyelven oktatnák a gyakorlatot, mi történne mintegy 50 román oktatóval? Kinek használ ez a különválás? A rektor megmondta Kincses Ajtay Máriának: mondhat, amit akar, de felelnie kell kijelentéseiért. A szakdolgozatokat románul kell elkészíteni, mert a vizsgáztató bizottság tagjai meglehet, nem tudnak magyarul. A kétnyelvű feliratokat nem támogatja. Ugyanakkor a rektor szorgalmazza a szaktárcánál az angol nyelvű karok létrehozását. /Antalfi Imola: A magyar nyelvű oktatás kibővítését kérik a MOGYE-n. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 17./

Érdekes kiállítás nyílt a dévai Magna Curia épületében működő Történelmi és Régészeti Múzeumban. A legendás arany- és ezüstbányák bemutatása nagyszámú érdeklődőt vonzott a kiállításra. A kiállítás anyaga a németországi gundelsheimi és bohumi bányamúzeum, valamint a Kolozs és Hunyad megyei levéltár támogatásával állt össze. Nagyágon 1742-ben bukkantak az első aranyleletekre, két évvel később német bányászok betelepítésével megindították az érckitermelést. Közel 150 év alatt 40 tonna aranyat bányásztak ki e vidéken. Nagyágot a korabeli Európa legjövedelmezőbb bányájának tekintették. Még az első világháborút követően is évente közel 50 kg arany és 130 kg körüli ezüst került felszínre. A múlt század első 30 évében 1138 kg aranyat és 3065 kg ezüstöt termeltek ki Nagyágon. Ezt követően azonban az itteni bányászat hanyatlásnak indult. /Gáspár-Barra Réka: Erdély kincseskamrája a Magna Curiában. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 17./

Az autonómia kérdését helyezte tudósításának középpontjába a legtöbb román napilap, beszámolva a budapesti román–magyar együttes kormányülésről. A Cotidianul szerint Székelyföld területi autonómiájának témája megelőzte a gazdasági kérdéseket a román-magyar közös kormányülésen. Calin Popescu Tariceanu miniszterelnök a találkozón elutasította az etnikai alapú területi autonómiát, míg Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ elnöke éppen ellenkezőleg, hitet tett az önrendelkezés elve mellett. A Curentul is azt emelte ki tudósításában, hogy Tariceanu nemet mondott Budapesten a területi autonómiára. A romániai napilapok közül a Gandul hangsúlyozta ki a legélesebben az általa negatívnak tartott elemeket az RMDSZ-szel kapcsolatban. Az Adevarul tudósításának címében ugyancsak jelzi, hogy Tariceanu Budapesten kizárta az etnikai alapú autonómia lehetőségét. /Tariceanu elutasította Budapesten a területi autonómiát. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 18./

Puskás Attila nyílt levelet írt Bíró Béla újságírónak, egyetemi adjunktusnak. Bíró Béla írása az Új Magyar Szóban jelent meg, tehát – mivel Puskás közvetve érintett – a médiaetika szerint közölniük kellett volna írását. Azonban az Új Magyar Szó nem közölte reagálását. Bíró Béla az ötvenhatosokkal gúnyolódott: ,,...Péterrfy Irén ott csücsül a maga kis börtönében, úgy vélvén (oh, sancta simplicitas!), hogy az aláírást elutasítva, valamiféle hőstettet hajtott végre.” Majd: ,,...csak önmagát tette tönkre és nevetségessé. Ahelyett, hogy mindent beismer és aláír, amit elvárnak tőle, mindenkit bemárt, akit föltétlenül kell, és megpróbálja magát úgy hasznossá tenni, hogy bizton számíthasson a titkos-szolgák őrangyali gesztusaira is, mint »mások tették«„... Aztán: ,,...még büszke is balgaságára...” B. B. feltette a sértő szónoki kérdést (azaz állítást!): ,,...magyarázza már meg valaki, hogy mi ez az egész ötvenhat körüli világra szóló felhajtás! Ők, ötvenhatosok tényleg balekok lettek volna »mindannyian«?” 1956-ról ne ironizáljon senki, ne nevezze balgáknak, balekeknek az erdélyi magyarjainkat, akiknek karrierjük lett oda egyszer s mindenkorra. Ők hősök voltak. /Puskás Attila, a balek: ’56-ról ne csúfolódjanak! Nyílt levél Bíró Bélához. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), dec. 8./ Előzmény: Bíró Béla: Van még, ami fáj? – Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 20.

Több mint kétszáz baranyai roma a napokban a jobb megélhetés Svédországba utazott. A magyar jobboldal szerint Gyurcsány-kormány nem képes szociális biztonságot nyújtani a magyar állampolgároknak, a baloldal viszont egyéni akcióként próbálja beállítani a romák felkerekedését. Mindössze hat éve történt, hogy mintegy ötven magyarországi roma Strasbourgban kért (és kapott) menedékjogot, döntésük mögött bűncselekmény lapult. Az akkori ellenzék rögtön rasszizmust kiáltott, budapesti értelmiségiek egy csoportja pedig hálálkodó levélben köszönte meg Jacques Chirac francia államfőnek, hogy országa befogadta a hazájukban „idegengyűlöletnek kitett” romákat. Romániában más a helyzet. A bukaresti kormányok rá se hederítenek, hogy az elmúlt tizenhat évben több tízezer roma vándorolt ki az országból. Romániában egyetlen romastratégiára futotta: inkább külföldön kolduljanak, lopjanak, raboljanak, gettósodjanak a cigányok, mintsem szülőföldjükön. /Rostás Szabolcs: Romák és politikák. = Krónika (Kolozsvár), nov. 22./ Emlékeztető: 2001. márciusában magyar értelmiségiek nyílt levelet intéztek Lionel Jospin francia kormányfőhöz, megköszönve, hogy az illetékes francia hatóság menekültként ismerte el a roma (cigány) kisebbséghez tartozó magyar állampolgárok egy csoportját, a Zámoly községből Franciaországba menekült roma közösség tagjait. „Elkeserítőnek tartjuk, hogy ma, több mint tíz évvel a magyar demokratikus jogállam újjászületése után, még mindig vannak Magyarországon emberek, akiknek megalapozottan kell tartaniuk attól, hogy származásuk miatt hátrányos helyzetbe kerülnek, üldöztetés áldozatai lehetnek. Hisszük, hogy a francia társadalom szolidaritása a menedékkérőkkel és a francia hatóság döntése tanulság lesz a magyar társadalom számára.” Az aláírók között volt többek között Eörsi István, Esterházy Péter, Faludy György, Gombár Csaba, Halmai Gábor alkotmányjogász, Jancsó Miklós filmrendező, Kende Péter, Kenedi János, Kis János, Konrád György, Kőszeg Ferenc, a Magyar Helsinki Bizottság elnöke, Lengyel László, Nádas Péter és Tamás Gáspár Miklós.