A magyar és a román kulturális együttműködés erősítése a célja Brindusa Armancának, a Román Kulturális Intézet új igazgatójának, akit Budapesten beiktatattak tisztségébe. Az új igazgató tervei között megemlítette, hogy évente két nagy rendezvénnyel kívánja népszerűsíteni a román kultúrát. Megköszönte a leköszönő igazgatónak, Mircea Opritanak eddigi tevékenységét, ami – mint fogalmazott – megkönnyíti munkáját az elkövetkezendő években. Mircea Oprita elmondta: nem ez az első magyarországi kulturális missziója, hiszen 1996-tól 1998-ig a Román Kulturális Központ vezetője volt. /Új igazgató a budapesti Román Kulturális Intézet élén. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 12./

A privatizáció előtt álló Román Posta reklámszöveggel hirdeti magát, ezúttal a magyarul olvasó közeghez is el kívánta juttatni üzenetét. A jelentősebb romániai magyar lapok közül a Háromszék, a Krónika és az Erdélyi Napló maradt ki az üzletből, ezek azok a szerkesztőségek, amelyek gyakran viszonyulnak kritikusan az RMDSZ politikájához. A Bukarestben megjelenő Új Magyar Szó által közvetített reklámkampányba az is beletartozott, hogy az elmúlt hetekben a lap gyakran közölt terjedelmes interjút valamelyik postahivatal vezetőjével. A postai reklám fő kedvezményezettje az Új Magyar Szó napilap volt. Stanik István, a lap igazgató-főszerkesztője kijelentette, nem igazak a Curentul napilap állításai. A bukaresti Curentul hetekkel ezelőtt megírta, hogy a posta félmillió eurós összegre kötött reklámszerződést a Verestóy Attila szenátor többségi tulajdonában levő Scripta Kiadóval. Ez a cég adja ki a Bukarestben megjelenő Új Magyar Szó napilapot és a Nagyváradon megjelenő Erdélyi Riport című hetilapot. A Curentul hivatalos dokumentumok alapján állította, a a Scripta részéről Stanik István igazgató-főszerkesztő és Vincze Lóránt marketingigazgató, a Postcom részéről pedig Nicolae Zamfir vezérigazgató és Angela Bara főkönyvelő írta alá a szerződést, amelyben az szerepel, hogy a Scripta egy éven át 300 ezer euró értékben bocsát hirdetési felületet a Postcom részére. A Curentul szerint később a szerződést kiegészítették egy újabb 200 ezer eurós tétellel Vincze Lóránt marketingigazgató kijelentette, érthető, hogy a posta az Új Magyar Szó felé fordult, hiszen „ez az egyedüli országos terjesztésű magyar nyelvű napilap”. A tényfeltáró újságcikk szerint Verestóy Attila az étkezési jegyeket forgalmazó Hungastro Rt. által is érintett a postával való együttműködésben. A Verestóy érdekeltségi körébe tartozó társaság szolgáltatja ugyanis az étkezési jegyeket a posta 35 ezer alkalmazottjának. Amint a szenátor vagyonnyilatkozataiból kiderül, a Hungastróból tavaly még többségi részvényesként vett ki közel 2,5 millió eurót osztalékként. Azóta eladta részvényei egy részét, de még mindig jelentős részesedéssel bír a cégben. A Curentul október 12-i számában arról is tájékoztatott, hogy október 10-én Sorin Ovidiu Vantu bukaresti lakásában tárgyalt Markó Béla miniszterelnök-helyettes és Verestóy Attila. Stanik István, a Scripta Rt. igazgatója a sajtóban megjelent összegeket túlzottaknak tartja. „Baj az, hogy a posta a magyar sajtóban is hirdet? – kérdezett vissza Nagy Zsolt távközlési miniszter, amikor politikai hátterű reklámpénzekről szóló hírekkel szembesítették. – Ezt én örvendetesnek találom.” /Gazda Árpád: Az Új Magyar Szó fölözte le a Román Posta reklámkeretét. = Krónika (Kolozsvár), okt. 13./

Az idei évadban is műsoron lesz Kolozsváron Visky András Tanítványok c. drámája, Tompa Gábor rendezésében. A 2005 novemberében bemutatott előadás, amely idén tavasszal Budapesten is vendégszerepelt, november hónap folyamán a bukaresti I. L. Caragiale Nemzeti Színházi Fesztiválon képviseli a színházat. A dráma a bibliai üldözők elől menekülő tanítványokat a második világháborús koncentrációs tábor barakkjába menekíti. Ily módon az előadásban az ’50-es, ’60-as évek megfélemlítéssel teli Romániájának légköre rajzolódik ki. /Újra műsoron a Tanítványok. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 14./

Gyimesbükkön a katolikus templom felszentelésének harmincéves évfordulóján ezrek vettek részt a Tamás József segédpüspök celebrálta ünnepi szentmisén. Azokban az időkben épült, amikor országszerte tilos volt Istennek hajlékot emelni, Dani Gergely plébános viszont, dacolva a hatóságok fenyegetéseivel, hozzálátott a templomépítéshez. A magyar oktatást tiltó rendszer nyomásával dacolva, Dani Gergely a templomban tanította titokban írni-olvasni a gyimesbükki gyermekeket. A diktatúra embereitől meggyötört plébánost 63 éves korában, a már felépült templomban, szentmise közben érte a halál, Gyimesbükkön ma iskola viseli nevét. /Harminc éve szentelték fel a templomot. A mártír papra is emlékeztek. = Krónika (Kolozsvár), okt. 16./ Dani Gergely nevét vette fel a helyi iskola. Az iskola ajándékot kapott: a Pallas–Akadémia Könyvkiadó mintegy 115 kötettel ajándékozta meg az intézményt. Deáky András panziójánál Sebő Ödön főhadnagy tiszteletére állítottak kopjafát. A Gyimesi-szoros ezeréves határvonalánál 1944. szeptember 23-án Sebő Ödön vitézi helytállását hirdető kopjafaavató ünnepségen elsőként Pitti Katalin operaénekesnő szólalt fel: elénekelte az Ave Máriát, valamint József Attila találó verssoraival nyitotta meg az ünnepi beszédének sorát. Ezt követően Tamás József segédpüspök megáldotta a kopjafát és a jelenlevők megkoszorúzták az emlékművet. /Antal Ildikó: Gyimesbükk. Orgona- és kopjafaáldás. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 16./

Hét székelyföldi könyvtár vett át könyveket október 14-én Székelyudvarhelyen, az Illyés Közalapítvány 2004-ben indított könyvtártámogató programjának keretében. Idén huszonnégy erdélyi könyvtár választhatott száznegyven magyarországi kiadó címlistájáról – ugyanis ezúttal a könyvtárak maguk dönthettek a rendelésről. „Az alapítvány nem cenzúrázta az igényeket, mindössze a keretösszeget határozta meg könyvtáranként 750 ezer forintban” – mondta el Szabó Csaba, az alapítvány munkatársa. Mindenki megkapta a támogatást – a partiumi és belső-erdélyi könyvtárak maguk oldották meg a hazaszállítást, még júniusban. „Magyarország ott van, ahol magyar könyvek vannak, ahol magyar kultúra van” – mondta az átadáson Pomogáts Béla, az Illyés Alapítvány elnöke, aki – helyreigazítva az Erdélyi Magyar Könyvtárosok Egyesülete elnökének, Kiss Jenőnek a köszönő szavait – kijelentette: „ez nem adomány, hanem adó, amivel a magyar állam tartozik a határon túli nemzetrésznek.” A szállítmányban szép számban akadtak olyan könyvek is, amelyeket – a támogatáson felül – a kiadók ajándékba küldtek az erdélyi könyvtáraknak. /Kovács Csaba: Székelyföldre is megérkeztek a könyvek az Illyés Közalapítványtól. = Krónika (Kolozsvár), okt. 16./

A Lugosi Református Egyházközség mellszobrot állíttatott dr. Pogány Károlynak (1848–1925), az egyházközség néhai főgondnokának, a történelmi Krassó-Szörény vármegye egykori főispánjának, Pokker László lugosi szobrászművész alkotását. A szoborállítás október 15-én, a Magyar Református Világszövetség Napján történt. “Egyházkerületünk ünnepelni akarja nemzetünket, egyházunkat, gyülekezetünket, Pogány Károlyt, akinek hagyatékából él az egyházközség” – mondta köszöntőjében Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főjegyzője. Dr. Pogány Károly Nagyenyeden született, szülővárosában és Kolozsváron tanult, majd Budapesten végzett jogot. Országgyűlési képviselő volt, 1898–1906 között pedig főispán Krassó-Szörény vármegyében. /Pataky Lehel Zsolt: Szobrot avattak Pogány Károlynak. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 17./

Szilágyi Domokost, a XX. század egyik legnagyobb magyar költőjét, aki az erdélyi magyaroknak maga volt a meg nem alkuvó igazság szimbóluma, sarokba szorította a román titkosszolgálat, és elérte, hogy olyan terhelő adatokat szolgáltasson, amelyek felhasználhatók voltak a koncepciós perekben a vádpontok megfogalmazására. Boros Zoltán írta róla: évfolyamtársaiként tudták, hogy zseni. Amikor Szilágyi Domokos a jelentéseket írta, Kolozsváron egy szobában laktak. 1956-ban Borost is kizárták az egyetemről, mert az előző gyűlésen a rendezvény diktatórikus lebonyolítása ellen tiltakoztak. Boros nem tudja, mivel zsarolhatták meg Szilágyi Domokost. Talán azzal, hogy őneki, a családjának vagy akkori szerelmének, Váradi Emesének is baja lesz, ha nem vállalja. –   Boros hozzátette: „Rettenetesen haragszom a Szisz-jelenségre, mert az új szekusdosszié hisztéria közepette felhasználható arra, hogy mai percemberke politikusok ilyen-olyan kapcsolata a volt elnyomó gépezettel már csak legyintésre se méltó, megbocsátható bűn legyen.” Azok, akik a legtöbbet ártottak sorstársaiknak, felmentést kaphatnak a közvélemény szemében, lehet Szilágyi Domokosra hivatkozni. Arról egy szó sem esik, hogy a Szekuritáte a Kommunista Párt irányításával működött. Azt tették, amit a párt parancsolt.    A közönség azt hiheti, hogy a kis besúgók és a szekus vallatótisztek tették elviselhetetlenné a kommunista rendszert, és nem is jut eszükbe, hogy a megyékben nem a szeku parancsnoka, hanem a párt első titkára volt élet és halál ura. /Boros Zoltán: A szekusdossziék és a nagy rászedés. = Erdélyi Napló (Kolozsvár), okt. 17./

A Mugur Ciuvica által vezetett Politikai Felderítések Csoportja (GIP) megállapította: az államfő hazudott, amikor azt állította, hogy nem működött együtt a Szekuritátéval. Ciuvica szerint a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság (CNSAS) döntése – miszerint Traian Basescu nem működött együtt a volt titkosszolgálattal – alapjául a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) azon dokumentumai szolgáltak, amelyek az államfő dossziéjának megsemmisítéséről tettek bizonyságot. Az iratokból kiderül, hogy Basescu a Szekuritáté ügynöke volt 1972–1979 között. A Rendőri Kivizsgálási Csoport azt kérte Basescutól, hogy tegye közzé a szekus múltját igazoló iratokat, hiszen az államfő korábban megígérte: ha létezik Basescu-ügynökdosszié, nyilvánosságra hozza. Ciuvica elmarasztalta az SRI-t, mivel 2004-ben letagadta az ügynökdosszié megsemmisítéséről szóló jegyzőkönyv létét. /Megsemmisítették Basescu szekus dossziéját? = Szabadság (Kolozsvár), okt. 18./ Mircea Dinescu átvilágítóbizottsági tag szerint nem rendelkeznek olyan iratokkal, amelyek arról tanúskodnának, hogy Basescut behálózta a volt titkosszolgálat. Dinescu kifejtette, Basescu neve valóban szerepel egy olyan listán, amely a Tengerészeti Akadémia tizenhat diákjának nevét tartalmazza, a többiekkel ellentétben azonban az államfőnek nem volt kódneve, és egyetlen olyan dokumentum sem létezik, amit aláírt volna. /Barta Zoltán: Megsemmisítették Basescu szekusdossziéját? = Krónika (Kolozsvár), okt. 18./

Október 17-én Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas Gimnázium előtti parkban elkezdődött a „Leendő Bolyai Egyetem Nyílt Napja” elnevezést viselő népszerűsítő kampány. A rendezvényt a román sajtóban megjelent uszító jellegű vezércikk harangozta be, s a rendezők közül kettőt az elmúlt éjszaka arra próbáltak rávenni a rendőrségen, hogy egy el nem követett plakátozásról adjanak nyilatkozatot. A fiatalokkal durván, ellenségesen bántak, számolt be Körtesi Sándor tanár, a rendezvény főszervezője. A sátrat állító fiatalok tevékenységét csendőrök és egy rendőrautó felügyelte. A karhatalom ilyen mértékű jelenléte egy magát demokratikusnak nevező országban visszás. Az európai kisebbségek közül az erdélyi magyarság az egyetlen, amely nem harcolta ki magának a jogot ahhoz, hogy államilag támogatott anyanyelvi felsőoktatási hálózatot működtessen – erősítette meg a szórólapon olvasható adatokat Hantz Péter, Babes-Bolyai Egyetem adjunktusa, aki a Bolyai Kezdeményező Bizottság alelnökeként az uniós intézmények, az ENSZ, a hágai EBESZ illetékeseit és több európai parlament tagjait tájékoztatta a romániai magyar felsőoktatás valós helyzetéről, beleértve a marosvásárhelyi OGYE problémáit is. Jelenleg Románia lakosságának 6,6 százaléka magyar, de az egyetemi hallgatóknak csak az 1,6 százaléka tanul magyar nyelven, holott az ismeretszerzés anyanyelven a leghatékonyabb. Jelenleg nincs államilag finanszírozott magyar nyelvű mérnök-, mezőgazdász-, erdész- és állatorvosképzés. /(bodolai): Az uszítás és megfélemlítés ellenére. Kampány az önálló Bolyai egyetemért. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 18./

Életének 84. esztendejében elhunyt Dáné Tibor /Kolozsvár, 1923. márc. 24. – Kolozsvár, 2006. október 11./ A Bolyai Tudományegyetem jogi, közgazdasági és pedagógiai szakán végzett, de érdeklődése, ismereteinek köre messze meghaladta papíron igazolható tanulmányait. Volt a kriminalisztika megbízott előadója az egyetemen, közben az Erdély c. napilap belpolitikai szerkesztője, tanár Szucságon és Kolozsvárt, a Palocsay-féle növénybiológiai kutatóállomás munkatársa, majd 1958 és 1969 között az Ifjúsági Könyvkiadó kolozsvári fiókjának felelős szerkesztője, végül 1970-től nyugdíjazásáig a Dacia Könyvkiadó magyar részlegének tudományos szerkesztője, többek között a népszerű Antenna sorozat gondozója. Dáné Tibor mindenekelőtt író volt, aki gyermekeknek, fiataloknak történeteket mesél és ismereteket ad át (Kortársaim a gyermekek, Négy tenger hajósa, Vadvirág szelídítő, Hüvelyk Matyi családfája), aki az egyiptomi történelembe vagy a világmindenségbe kalauzolja az olvasókat (Athá-Rá, a fáraó írnoka, A Tau Ceti hívójele), aki személyes sorsáról, élethivatásáról vall (A fáraó igazlátó szeme), aki a régi Kolozsvár történetét, a kincskeresés izgalmait eleveníti meg (A varázsvessző lovagja), aki élményei alapján a második világháború fegyverropogását vagy éppen egy szélcsendes epizódját mutatja be (Huszonegy éves lettem, Delatini házunktája). Évtizedeket kellett várnia, amíg A gáláns kor breviáriuma c. könyve megjelenhetett, amely az idén írószövetségi díjat kapott. /Jancsik Pál: Búcsú Dáné Tibortól. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 18./

Markó Béla, az RMDSZ elnöke október 20-án hivatalában fogadja Csapó Józsefet, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnökét, egykori szenátortársát. Ferencz Csaba, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) tájékoztatási alelnöke közölte: az SZNT találkozót kért Markó Bélától, hogy a népszavazás szükségességéről és a területi autonómia kérdéséről tárgyaljanak. Hasonló kéréssel felkeresték a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ), az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) vezetőségét is, valamint a történelmi magyar egyházak püspökeit. Október 7-én a Székely Nemzeti Tanács közel száz küldöttje Sepsiszentgyörgyön határozatot fogadott el a székelyföldi autonómia népszavazás kiírásának és megszervezésének kezdeményezéséről. Ennek értelmében, a népszavazás kezdeményezése előtt az SZNT elengedhetetlennek tartja a történelmi egyházak támogatásának elnyerését, valamint az EMNT, az RMDSZ és az MPSZ országos vezetőségével való egyeztetést. Az SZNT kitart amellett, hogy Székelyföldnek területi autonómiára van szüksége. Tőkés László püspök, az EMNT elnöke október 18-i nyilatkozatában kifejtette: elsietett és túlzott volt az a bizakodás, amellyel a közvélemény az RMDSZ utóbbi időben hangoztatott nyitási szándékait és párbeszédre való készségét fogadta, hiszen Markó Béla ígéreteiből ez ideig semmi nem teljesült. A püspök rámutatott: Agyagfalvára nem EMNT-elnöki minőségében, hanem a többi erdélyi magyar egyházvezetővel együtt püspökként hívták meg. „Az RMDSZ autonómia-párti zászlóbontása szintén demagóg diplomáciai húzásnak tűnik. A Demokrata Szövetség elnöke ugyanis az egysíkú pártrendezvénnyé silányított ünnepségről – az EMNT és az SZNT mellőzésével – éppen azokat tartotta távol, akik az általa vezetett pártszervezet obstrukciója idején haló poraiból keltették életre, és egyedül képviselték a közösségi önrendelkezés, a székelyföldi területi autonómia ügyét” – hangzott a nyilatkozat. Tőkés László attól is tart, hogy a Szövetség a Székelyföldért elnevezésű RMDSZ-önkormányzati társulás valójában azért jött létre, hogy az SZNT mesterségesen létrehozott alternatívája legyen. A püspök felszólította az RMDSZ-t, hogy valljon színt: „hajlandó-e végre a román hatalommal folytatott paktumpolitikájával, másfelől a magyar viszonylatban gyakorolt diktátum-politikájával szakítani?” És hajlandó-e végre a valós összefogás végett párbeszédbe kezdeni, erre ugyanis az EMNT továbbra is nyitott. /Markó–Csapó találkozó Marosvásárhelyen. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 19./ Tőkés László püspök szerint az október 15-i, agyagfalvi megemlékezést „exkluzív RMDSZ-gyűléssé” változtatták. „Bár Toró T. Tibor közbenjárt Markó Bélánál, hogy én is kapjak szót Agyagfalván, Markó ettől elzárkózott” – jelentette ki a püspök. Az udvarhelyszéki RMDSZ-szervezet közleményben szögezte le: az agyagfalvi rendezvény nem az RMDSZ választási kampányrendezvénye volt, ezért nem lobogtak RMDSZ-zászlók. Ezzel ellentétben az SZNT jelenlévő tagjai megpróbálták a saját propagandájuk céljaira felhasználni a kínálkozó lehetőséget. /Markó-Csapó találkozó pénteken Vásárhelyen. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 19./

16 résztvevővel kezdődött október 18-án Székelyudvarhelyen a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) bővített elnökségi ülése. A bihariak kilépésével, illetve a székely nemzeti tanácsbeli tagságuk miatt összeférhetetlenné vált tagok kiválásával háromtagúra apadt országos elnökség mellett a széki területi elnökök vettek részt az ülésen. Gazda Zoltán, az MPSZ háromszéki területi elnöke az ülés megkezdése előtt elmondta: javasolni fogja, hogy az autonómia tárgykörében kiírható népszavazásról, a Magyar Polgári Párt bejegyzéséhez szükséges aláírásokról és az MPSZ kongresszusának összehívásáról is tárgyaljanak. /Megcsappant elnökséggel ülésezett az MPSZ Udvarhelyen. = Krónika (Kolozsvár), okt. 19./

Péterfy Irén nyugalmazott magyartanár /sz. 1938/ 1956-ban felvételizett a Bolyai Egyetem magyar szakára. A magyarországi ’56-os események következményeként 1958 őszén rendszerellenes tevékenység miatt letartóztatták, 1959 februárjában pedig a Kolozsvári Katonai Törvényszék tíz esztendő javítóbörtönre ítélte. Péterfy Irén 1963 szeptemberében szabadult. Az egyetemen lelkesedéssel fogadták 1956-ban a forradalom hírét. Az idősebb professzorok nem mertek reagálni. Nagy István író összehívta a bölcsészeket, akkor már a Kádár-kormány volt hatalmon. Nagy István elmondta: ő kezességet vállal azért, hogy a Kádár-kormány csak a javát akarja a magyar nemzetnek. Ez nagy visszatetszést keltett, mert Kádárt egyöntetűen árulónak tartották. Előzőleg az egyetemisták halottak napján kimentek a Házsongárdi temetőbe, néhány tanársegédek is velük volt. Elénekelték a Székely Himnuszt, versek is elhangzottak. Azután következett november 4-e, a nemzeti gyásznap, és akkor oda jött Péterfy Irénhez valaki, jogász lehetett az illető, s azt mondta: úgy döntöttek, hogy fekete szalagot fognak viselni. Kérte, ossza ki a szalagot évfolyamtársai között. Péterfy Irén ekkoriban kapta kézhez a forradalom alatt megjelent Irodalmi Újságot, benne volt Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című verse és Benjámin László verse, mindkettőt lemásolta magának. Ezt később megtalálták nála, a versek bűnjelként szerepeltek ügyében. Egyenként behívták az egyetemen őket, KISZ (Kommunista Ifjak Szövetsége, akkoriban Ifjúmunkás Szövetség, azaz INSZ) vezetőségi tagokat. Előtte beszélgettek barátaikkal – többek között Szilágyi Domokos is ott volt – arról, hogy mi lesz. Próbálták meggyőzni őt, hogy ne mondja el a véleményét, mert nincs semmi értelme. Azonban ő képtelen volt erre. Kijelentette, hogy ez nem ellenforradalom volt, hanem forradalom. Hozzátette, hogyha bebizonyítják az ellenkezőjét, akkor elfogadja. Úgy emlékszik, nem is válaszoltak. Volt egy olyan gyűlés is, ahol el kellett volna ítélni a történteket, de az egyetemisták nem ítélték el. –1957 tavaszán letartóztattak három tanársegédet (Varró Jánost, Lakó Elemért és Dávid Gyulát), azután Koczka György, Kelemen Kálmán, Várhegyi István és Nagy Benedek hallgatót, ez nagy megdöbbenést váltott ki. Akkor még úgy gondolták, hogy ezeket most egy kicsit megijesztik, aztán kiengedik őket. El is mentek a tárgyalásra. Váratlanul, minden indoklás nélkül megvonták Péterfy Irén ösztöndíját. Ebben az időben a legszűkebb baráti köréhez tartozott Szilágyi Domokos, Páll Lajos és Váradi Emese. 1958 őszén az egyetemen rendeztek egy gyűlést, hogy a plénum előtt elrettentő példát statuáljanak. Egyenként ki kellett állni a színpadra, tömve volt az aula. Péterfy Irénen iszonyú reszketés vett erőt, alig tudott beszélni. Azt kérdezték, hogy 1956-ban forradalom vagy ellenforradalom volt? Nem tudott egyértelműen válaszolni. Valami olyasmit mondott, hogy iszonyú vérontás volt, ahol nagyon sok ártatlan és nem ártatlan ember meghalt. Ilyen kitérő választ adott. Vastag Lajostól azt kérdezték, mit csinált volna ’56-ban, kire lőtt volna? Mire ő azt mondta: öngyilkos lettem volna. Ez hatalmas tapsot váltott ki. /Később ő is börtönbe került./ Péterfy Irént kizártak az egyetemről, megbélyegezték őt, majd 1958. október 31-én letartóztatták. Egyértelmű volt számára, hogy fel akarják használni a három letartóztatott tanársegéd ellen. Állandó félelemben tartották, fenyegették. Nehezen ment a román nyelvű kihallgatás, mert ő nehezebben tudta magát kifejezni románul. 1959. február 13-án volt a tárgyalás Kolozsváron. Ott tudta meg, hogy egy ügyben tárgyalják az ő esetét Vastag Lajossal, Páll Lajossal, Varró Jánossal és Lakó Elemérrel. Öten voltak. Péterfy Irén ellen a vád volt: gyászszalag viselés, Magyarországon megjelent ellenforradalmi versek lemásolása, temetői részvétel, rendszerellenes tüntetés. A peren a tanúk közül Varga László református lelkészre emlékezett, mivel rendkívüli hatást tett rá. Varga Lászlót akkor már elítélték, rabruhában hozták a tárgyalásra. Azt akarták, hogy barátjára, Vargát Jánosra tegyen terhelő vallomást. Varga László kijelentette: „Én azt a vallomást, ami önöknél van, fizikai kényszer hatására írtam alá, és most nem vagyok hajlandó elismerni”. Ez olyan volt, amilyent csak filmekben lehet látni. Péterfy Irén tudta, hogy mi vár Varga Lászlóra ezután. Az utolsó szó jogán Péterfy Irén nem mondta, hogy megbánta tetteit. Tíz évre ítélték. Az ő perében Varró János 16, és Lakó Elemér 15, Vastag Lajos 8 és Páll Lajos 6 évet kapott. Péterfy Irént Csíkszeredába vitték, 1960-ban Aradra, onnan Nagyváradra, majd 1963. szeptember 19-én szabadult. Öt évet töltött börtönben. A női börtön enyhébb volt, a férfiakéhoz képest. Csíkszeredában még nem, de Aradon és Váradon már dolgozott, örültek, hogy dolgozhattak. Kosárfonás volt a munkájuk. – A női börtönökben rengetegen voltak, akik rendszerellenes viccet mondtak vagy hallgattak, akik szökevényeket rejtegettek vagy nekik segítettek. Voltak bent katolikus apácák, akik Rómával kapcsolatot tartottak, őket hazaárulással vádolták. Csíkszeredában nagy szigorúság uralkodott. Nagy hálókban szállásoltak el őket, lehettek olyan harmincan, negyvenen. Egymástól verseket is tanultak. Nyitrai Bertus néni magyar irodalomból, történelemből tartott előadásokat. Később a börtönben kaptak könyveket, de csak román nyelvűeket. – A besúgók a börtönben is jelen voltak. /Gagyi-Balla István: 1956. Tíz év börtön „rendszerellenesség” miatt. Beszélgetés Péterfy Irén nyugalmazott magyartanárral. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 13., folyt.: 14., 19./

A Kovászna megyei demokrata parlamenti képviselő, Petre Strachinaru elmondta, hogy jövő hét végén Sepsiszentgyörgyön vagy Csíkszeredában találkoznak a székelyföldi román helyi választottak, hogy tárgyaljanak a területi autonómia ügyében. „Markó Béla RMDSZ-elnök nyilatkozatai a területi autonómia kapcsán a román közösség körében nyugtalanságot váltottak ki és mindez az erdélyiekre is átsugárzik. A szövetségi elnök nagyon sokat árt az együttélésnek, mivel radikálisabbá válnak bizonyos román körök” – mondta Strachinaru. /A székelyföldi románokat nyugtalanítja a területi autonómia gondolata. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 20./

Sylvester Lajos Török Józseffel, a Volt Po­liti­kai Foglyok Szövetsége háromszéki szervezetének el­nö­kével áttekintette az 1956-os forradalom és szabadságharc háromszéki emlékjeleit. Az előző években elhelyezett emlékjelek: Kézdivásárhelyen, a református temetőben a Szoboszlay-per áldozatainak állítottak kopjafát, Torján ugyancsak kopjafa emlékeztet Ábrahám Árpád római katolikus pap mártírhalálára, Sepsibükszádon kopjafás kőtömb örökíti meg Ábrahám Árpád emlékét, és az egykori iskola – ma óvoda – is a kivégzett forradalmár nevét viseli. Az idei félszáz éves évfordulóra legelőször Kisbo­rosnyón emlékeztek kő­tömbös, kopjafás emlékállítással. Ez az első olyan emlékmű, amely a háromszéki származású, halálra ítélt és kivégzett forradalmárokról és a börtönben elpusztult emberek emlékére állítottak. Kisbo­rosnyó, a nem egészen négyszáz lelkes falu többnyire önerőből egy egész magyar történelmi emlékjel-parkot hozott létre. Damó Gyula nyugalmazott tanító és falusfelei a Kárpát-medence magyarsága egészének állított ,,emberségből példát, vitézségből normát”. A budapesti turulmadár-ellenes balliberálisokat kellene ebbe az apró falucskába invitálni, hogy a magyar történelem jelképeiről és jelképszemélyiségeiről valamit megtudjanak, írta Sylvester Lajos. 1956-ra emlékeztető térplasztikai alkotás készül, és emlékparkot építenek Sepsiszentgyörgyön. Az emlékmű Vargha Mihály szobrászművész díjnyertes pályázata alapján készül el. A harmadik emlékművet Vetró András tervei alapján Felsőcsernátonban fogják elhelyezni. A szervezők elsősorban a jogászok támogatására számítanak, a felsőcsernátoni, koncepciós perben kétszer elítélt Rákossy Árpád a Kárpát-medence legnevesebb, 1956-ért is szenvedő jogásza volt, aki először Rákosi Mátyás pribékjeinek karmai közé került, majd az 1956-ot megtorló kádáristák börtönébe. /Sylvester Lajos: 1956-os emlékjelek Háromszéken. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 20./

Nagyszalontán, a híres Csonkatorony udvarán október 7-én volt az emlékkő avatása. Az emlékkő Bocskai István fejedelem hajdúinak, az 1636-os dicsőséges csatájának állított örök emléket. I. Rákóczi György (1593-1648) 1636-ban szembeszáll a lemondását követelő törökökkel, Rákóczi hajthatatlan, s a török megtorlásul egy 50 ezer fős sereggel megtámadta Erdélyt. Nagyszalonta közelében Győri Jakab megfutamodásra késztette a törököket. Éjnek idején nagy zajt csaptak, a törökök azt hitték, hogy nagy haderő indul ellenük, hanyatt-homlok menekültek, a szalontai hajdúk ekkor nekik rontottak. /Sára Péter, Nagyszalonta: Levélváltás. Kőbe vésett történelem. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 20./

Az Alkotmánybírósághoz fordult az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (SZDP) az autonómia ügyében tervezett népszavazás kapcsán. A beadványban arra kérik a testületet, hogy az RMDSZ, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) és a Magyar Polgári Szövetség által tervezett autonómia-népszavazás kapcsán mondjanak véleményt a kezdeményezés törvényességéről. Mircea Geoana SZDP-elnök nyílt levélben fordult Traian Basescu államfőhöz és Calin Popescu Tariceanu miniszterelnökhöz, azt kérve a két közjogi méltóságtól, gyakorolják alkotmányos hatáskörüket az autonómia-referendum megakadályozása érdekében. /B. T.: SZDP-s népszerűség-vadászat autonómiával. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 21./

A magyar forradalom kirobbanásának idején Gheorghe Gheorghiu-Dej, a Román Munkáspárt első titkára Jugoszláviában tartózkodott. Ezért 1956. október 28-ig Romániában a biztonsági intézkedések foganatosítása a Politikai Bizottságra hárult. Már 24-ére eldöntötték, hogy teljes hírzárlatot léptetnek életbe a szomszéd országot illetően. Ezenfelül lezárják a határt, és kerülnek minden olyan intézkedést, ami ingerelhetné a magyar vagy a német lakosságot. Ugyanakkor teljhatalmú megbízottakat küldtek ki a határ menti, vegyes lakosságú és a politikailag „érzékenyebbnek” tartott tartományokba: Fazekas Jánost Marosvásárhelyre, a Magyar Autonóm Tartomány székhelyére küldték, Miron Constantinescut Kolozsvárra. Másokat, főként magyar származásúakat Nagyváradra, Nagybányára és Temesvárra. Október 26-án a Politikai Bizottság kidolgozott egy akciótervet. Ebben előírták a munkahelyi gyűlések összehívását és a magyarországi események „feldolgozását”, azonnali intézkedések foganatosítását a lakosság jobb élelmiszerellátása érdekében. Gheorghiu-Dej hazatérte utáni elemzéskor a Román Munkáspárt vezetősége a helyzetet válságosnak ítélte és különleges intézkedéseket hozott. Október 30-án vezérkari csoportot állítottak fel Emil Bodnaras vezetésével, azzal a feladattal: „megtegyenek minden szükséges lépést, hogy biztosítsák a legnagyobb rendet a Román Népköztársaság területén”. A Magyar Autonóm Tartomány központjában, Marosvásárhelyen október 26-tól Fazekas János koordinálta a politikai akciókat. Fazekas egy 1989 után készült interjúban említette, hogy Gheorghe Pintilie tábornok, aki 1948-tól a Securitate irányítója volt, titkos parancsot küldött neki, amely mintegy ezer névből álló listát tartalmazott, akiket előzetes letartóztatásba akart helyeztetni. A listán a Magyar Autonóm Tartomány fontos személyiségeinek, számos írónak és értelmiséginek, tanároknak és az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet mintegy 150 diákjának a nevét azonosította. Azonban Fazekasnak a Kolozsváron hasonló utasításokat kézhez kapó Miron Constantinescuval együtt sikerült hatályon kívül helyeztetni a rendelet végrehajtását. Fazekas november első napjaiban számos nagygyűlés megtartását rendelte el, amelyeknek egyedüli célja a Román Munkáspárt politikájának helyeslése és a magyarországi események elítélése volt. Az ülésen többnyire kényszerűségből munkások szólaltak fel a forradalmat elítélően, őket megfenyegettek, nehogy visszautasítsák a „felkérést”. Marosvásárhelyen a Kultúrpalotában gyűlést tartottak az írókkal és szerkesztőkkel. Fazekas János minden résztvevőt nyílt állásfoglalásra kötelezett, ami nem lehetett más, mint a forradalom elítélése. Az összejövetel után, hűséglevelet készítettek, amelyet „aláírt” tizenhat író, három szerkesztő és három szerkesztőségi dolgozó. A levél november 4-én jelent meg a Vörös Zászlóban Lelkiismeretünk parancsszava. A Magyar Autonóm Tartományban élő írók és a marosvásárhelyi irodalmi intézmények dolgozóinak levele az RMP Központi Vezetőségéhez címmel. Visszaemlékezéseiben Fazekas János úgy magyarázta, hogy ez a nyilatkozat „védőpajzs volt évtizedeken keresztül, lehetőséget biztosított az alkotómunkához.” Következett a nyilatkozatnak az Előrében történő közzététele. Ezt megelőzően Sütő András és három társa (Gálfalvi Zsolt, Oláh Tibor és Nagy Pál) felhívta Robotos Imrét, a központi magyar napilap, az Előre főszerkesztőjét, hogy nevüket törölje az aláírók közül, mivel ők nem értenek mindenben egyet annak tartalmával és „szolidaritást vállalnak a magyar ifjúsággal”. Robotos a kérdést úgy oldotta meg, hogy a felhívást nem közölte le, ami súlyos következményekkel járt számára. Fazekas az Orvostudományi és Gyógyszerészeti Intézet összejövetelén arra kötelezte annak tanárait, hogy ők is egy nyílt levélben fejezzék ki hűségüket a rendszer iránt. A nyilatkozat 42 aláírással november 5- én jelent meg a Vörös Zászlóban. A marosvásárhelyihez hasonló nagygyűléseket tartottak Sepsiszentgyörgyön, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában és máshol. /Pál-Antal Sándor: Preventív retorzió – nagygyűlések, hálanyilatkozatok. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 21./

Balladákkal lépett fel október 20-án az ország tizenkilenc magyar középiskolájának negyvenkilenc diákja Sepsiszentgyörgyön, az országos versenyen. Az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetsége által tizenegyedik alkalommal megszervezett vetélkedőn Háromszékről a legnépesebb csapat a Baróti Szabó Dávid Gimnáziumból érkezett, de volt résztvevő a kézdivásárhelyi Gábor Áron és Apor Péter Szakközépiskolából, valamint a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumból, a Kós Károly Szakközépiskolából és a Református Kollégiumból is. /Fekete Réka: Balladás diákok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 21./

Tizenöt Temesváron alkotó, különböző nemzetiségű képzőművész szobraival, festményeivel, kisplasztikáival mutatkozott be Budapesten. Az 1956-os magyar forradalom 50. évfordulója alkalmából szervezett rendezvénysorozatba illeszkedő tárlatnyitót október 18-án tartották a Közép-európai Kulturális Intézet Rákóczi úti galériájában. A kiállító művészek közül magyar Jecza Péter, Tasi József István és Varga Luigi István. Szekernyés János, a Romániai Képzőművészek Szövetsége temesvári szervezetének elnöke – aki a kiállító művészeket és munkáikat méltatta – a Bánság legnagyobb képző- és iparművészeti központjának nevezte Temesvárt. /Pataky Lehel Zsolt: Temesvár Budapesten nyitott Európa felé. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 21./

Október 22-én Marosvásárhelyen a Vártemplom udvarán felavatták a kopjafát azokért, akik Erdélyben is kiálltak az 1956-os magyarországi forradalom és szabadságharc eszményéért. Ötvös József esperes kifejtette: Erdélyben is megmozdult a lélek, és ezért a vállalásért azután üldöztetés, meghurcoltatás, életfogytiglani vagy hosszú börtönbüntetés, kényszerlakhely, járt. Sok családot tettek tönkre a szabadság eszméjéért, s életutak törtek ketté a Duna-csatornánál. A Maros megyei 56-osok nevében Gráma János szólt a megemlékezőkhöz. Elmondta, hogy 1956-ért a legtöbb személyt, Marosvásárhelyen ítéltek el. Az emlékműállítás Kacsó Tibor és Veress Sándor ötlete volt, a kopjafát Miholcsa József készítette el, aki édesapjának mint 56-os elítéltnek is szánta munkáját. A megemlékezés Bartis Ildikó színművész József Attila: Világosítsd föl! című versének előadásával és koszorúzással zárult. A marosvásárhelyi 1956-ra Pál Antal Sándor levéltáros emlékezett. /Vajda György: Kopjafa a marosvásárhelyi üldözöttekért. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 23./

Több rendezvény zajlott az 1956-os események jegyében. Ennek szellemében ültették el az immár szimbólumtöbblettel bíró gesztenyefákat. Történések beszéltek, ötvenhatos ismereteik alapján történelmi vetélkedőt tartottak Csíkszereda középiskolái, Csíkcsomortánban pedig kopjafát állítottak Orbán István emlékének, a Szoboszlay-per egyik mártírjának. Az Erdélyi Magyar Ifjak faültetési kezdeményezése az ’56-ra emlékező rendezvények szerves részévé válhatott faültetés. Október 21-én a csíki EMI-s fiatalok, valamint Csíkszereda polgármestere és alpolgármesterei elültették a gesztenyefákat a felújított Cosbuc utca Márton Áron Gimnázium és a református templom közötti szakaszán. A Csíki Székely Múzeum szervezte előadássorozat is 1956 eseményeit idézte. Novák Zoltán történész a Román Kommunista Párt ’56 utáni kisebbségpolitikájáról beszélt, majd összefoglalta az ’56-ot követő megtorlások egész sorát. Nagy Mihály Zoltán történész az ’56 őszi székelyföldi szimpátiatüntetésekről és megmozdulásokról beszélt, kiemelte a csíkszeredai Fodor Pál építészmérnök és köre törekvéseit, a Kacsó Tibor vezette csoportot, Szoboszlay Aladár tervét, valamint a sepsiszentgyörgyi, szászrégeni és Brassó környéki szimpatizáns csoportok elképzeléseit. Olti Ágoston történész az 1956-os események összképét vizsgálta, én annak hatását Romániára nézve. Jalsovszky Katalin történész-muzeológus dokumentumértékű fotókat mutatott be. Végül Zágoni Balázs Képzelt forradalom, avagy Osztrák–Magyar Románia című, Szoboszlay törekvéseit ismertető dokumentumfilmjét vetítették. Október 23-án Csíkcsomortánban a szentmise keretében emlékeztek az 1956-os forradalom erdélyi áldozataira. Közöttük volt Orbán István is, akinek most gyermekei, unokái állítottak kopjafát. Orbán Istvánt 1958. szeptember 1-jén a temesvári börtön udvarán végezték ki azért, mert keresztény pártot akart alapítani. A megemlékezésen jelen volt Orbán Péter és Orbán Etelka, a vértanú gyermekei, akik maguk is börtönbüntetést szenvedtek. Kelemen Csongor volt politikai fogoly a kopjafa előtt olvasta fel az 1958-as ítéletvégrehajtás jegyzőkönyvét. Beszédet mondott Szilágyi Árpád, a Volt Politikai Foglyok Szövetségének elnöke is. /Antal Ildikó, Takács Éva: Ötvenhat szellemében fától a kopjafáig. = Hargita Népe (Csíkszereda), okt. 23./

Október 22-én a szentmisét követően az altorjai temetőben Torja ’56-os halottjai előtt tisztelget az RMDSZ szervezete, a polgármesteri hivatal és a falu népe. Bara Ferenc káplán imát mondott az Ábrahám Árpád római katolikus plébános (1914-1958) és Szörcsey Elek (1890-1958) gazdálkodó emlékére állított kopjafánál – még mindig nem tudni, hová temették a holttestüket. /Ábrahám Árpádot 1958. szeptember elején végezték ki a Szekuritáté temesvári börtönében, a tizenöt évre ítélt Szörcsei Elek 73 évesen a kínzások miatt a galaci börtönben hunyt el./ Emlékeztek id. vitéz Farkas Pál (1924-2006) és vitéz Lőrincz Károly (1928-2005), illetve Baróthi Pál (1911-2004) sírjánál. Mindannyian a Szoboszlay-per áldozatai voltak. Az emlékezők a kegyelet virágait helyezték el a Hősök emlékművének talapzatára. /Iochom István: Torja ’56-os mártírjaira és áldozataira emlékeztek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), okt. 23./

Az ellenzéki Szociáldemokrata Párt (PSD) nem vesz részt a kisebbségi törvénytervezet parlamenti megvitatásán – jelentette be Cristian Diaconescu szóvivő. A szociáldemokraták válaszlépésnek szánják távolmaradásukat, ezzel tiltakozva az ellen, hogy Traian Basescu államfő és Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök nem foglalt hivatalosan állást az RMDSZ autonómiatörekvésének kapcsán. Márton Árpád, az RMDSZ képviselőházi frakciójának vezetője szerint a PSD távolmaradása önmagában nem befolyásolja a bizottsági ülések lebonyolítását, hiszen a nagy-romániásokkal (PRM) közösen korábban is gyakran kivonultak a tárgyalóteremből. /A PSD kivonul a kisebbségi törvény megvitatásáról. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./

Több mint kétszáz személy, zömében tizenévesek vettek részt október 23-án Kolozsváron azon a gyertyás megemlékezésen, amelyet a János Zsigmond Unitárius Kollégium Diákegylete és az Apáczai Csere János Elméleti Líceum Diáktanácsa szervezett az erdélyi 56-os események 50. évfordulója alkalmából. Talpas Botond, az unitárius diákegylet elnöke emlékezett az elítélt ötvenhatosokra, majd a fáklyás-gyertyás menet a Házsongárdi temető felé indult, ahol Dsida Jenő sírjánál Bartis Ferenc Utószó című versét olvasta fel Fóris-Ferenczi Gábor. A megemlékezés gyertyáit azonban már nem mindenkinek volt alkalma elhelyezni: a rendőrség megsürgette a szervezőket, és büntetéseket helyezett kilátásba arra az esetre, ha akár öt perccel is túllépik az eseményre engedélyezett időt, vagyis a 9 órát. A kolozsvári Erdélyi Magyar Ifjak, csatlakozva a Kárpát-medence szerte megszervezett faültetésekhez, a Bethlen-kriptánál elültették a megemlékezés fáját. /(balázs): ’56-ra emlékeztek a diákok is. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./

A rendőrség hajnalban kiszorította a Kossuth térről az ott demonstrálókat. Figyelmeztető lövéseket adtak le a rendőrök október 23-án Budapesten, az Andrássy út és a Bajzsy-Zsilinszky út sarkán összegyűlt tüntetők felé, zöldre és kékre színezett vízzel locsolták vízágyúból a tüntetőket a rendőrök, hogy megjelöljék azokat, akik részt vettek az összecsapásban. A demonstrálók szemetes edényekből, vastáblákból és kordonokból emeltek barikádokat. Elbontották a Károly körúton felállított Budapest – a szabadság városa felirat mintegy kétméteres kőbetűit, amelyeket szintén összetörtek és barikádként, illetve lövedéknek használtak a rendőrökkel szemben. Lapzártakor az összecsapások még tartottak a tüntetők és a rendőrök között, több könnyű sérültje is volt a „sajnálatos eseményeknek”. Több vérző, megsebesült tüntetőt és rendőrt ápolnak a környező kórházakban. A tüntetők skandálták: „Gyurcsány takarodj!, Hazaáruló, 56–56!”. Az MTI tájékoztatása szerint több mint kétezer, védőpajzzsal és rohamsisakkal felszerelt rendőr kiszorította a tüntetőket, több embert megbilincseltek és előállítottak. A lezárt Kossuth tér környéki utcák mindegyikét nagyszámú rohamsisakos rendőr biztosította, a teret megközelíteni semmilyen járművel nem lehetett. A belváros fölött helikopterek köröztek. A külföldi vendégek tiszteletére megjelentek a meghívottak államainak lobogói is. A külföldi államfők és miniszterelnökök jelenlétében került sor a Budapest ’56 Szabadság Nyilatkozat elfogadására. A forradalom bölcsőjének tekintett Műegyetemen felavatták az októberi szabadságharc emlékművét. A megtorlás áldozatainak nyughelyén, a Rákoskeresztúri sírkert 301-es parcellájánál délután helyezték el a külföldi vendégek a tisztelet virágait. Az esti műsor fáklyás megemlékezéssel vette kezdetét. Felidézték október 23-a történelmi pillanatait. Az 1956-os központi emlékmű avatási ünnepségére a Felvonulás téren került sor jelképes időpontban, „19.56”-kor, a „szabadság percében”. /Ünnepségek és zavargások Budapesten. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 24./ Akárcsak öt héttel ezelőtt, Gyurcsány Ferenc kormányfő balatonőszödi beszédének kiszivárgása után, október 23-án is összecsaptak a miniszterelnök ellen tüntetők a rendőrökkel Budapesten. A zavargások azután kezdődtek, hogy hajnalban a rendőrök kiürítették a Kossuth Lajos teret, miután az ott demonstrálók nem tették lehetővé a lezárt terület biztonsági átvizsgálását. Az Andrássy út és a Bajcsy-Zsilinszky út kereszteződése közelében, illetve az Arany János utcában sokan leültek az úttestre. A több száz rohamsisakos és védőpajzzsal felszerelt rendőr elől a tüntetők elindultak a Nyugati tér irányába. A rendőri sorfal mögött a rendőrségi vízágyú haladt. Délután már csatatérré változott a budapesti Bajcsy-Zsilinszky út Erzsébet tér felőli oldala, ahol a rendőrök könnygázgránátokat és gumilövedékeket lőttek kik a tüntetőkre. A rendőrök a Deák téri evangélikus templomig szorították a tüntetőket. A templomnál a tüntetők barikádokat próbáltak építeni. /Csatatérré vált terek a fővárosban. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./

1956 évfordulójának ünneplése közös szégyene „a népelégedetlenséget cinikus módon bagatellizáló kormánynak és a népelégedetlenséggel egyre rosszabbul gazdálkodó ellenzéknek”. Közös szégyene utcára vonulási jogával élő, de provokatív elemeket soraikba engedő polgároknak. Szégyene a rendfenntartó elemek parancsnokainak. És szégyene elsősorban Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek, aki moralitást, empátiát, politikai és emberi felelősségtudatot nélkülöző viselkedésével gyászosan történelmivé avatta ötvenhat véráldozatát, írta a Krónika. /Csinta Samu: A szégyen napja. = Krónika (Kolozsvár), okt. 24./

Október 23-án koronás fők, államfők, miniszterelnökök és más közjogi méltóságok voltak jelen 47 ország képviseletében, továbbá az Európai Bizottság elnöke, a NATO és az Európa Tanács főtitkára az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójának szentelt magyarországi állami ünnepségeken. A parlamentben Szili Katalin házelnök tartott beszédet. A Fidesz és a KDNP az Astoriánál tartotta október 23-i nagygyűlését. „A felelősök számonkérése elmaradt, ezért térhetett vissza 16 év után a hazugság, amely pénzügyi válságot okozott. A hazug és dilettáns kormányzás árát most az elkeseredett emberekkel fizettetik meg” – mondta szónoklatában Orbán Viktor, a Fidesz elnöke. „Mindannyiunknak hálásnak kell lennünk az 1956-os magyar forradalom hőseinek örökségéért” – mondta ünnepi beszédében José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke. /Guther M. Ilona: Ötvenhat: egy ünnep színe és fonákja. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./

„Megtudtuk, hogy be lehet építeni a nemzeti kisebbségek történelmét a tantervbe, sőt, jövőre a 11-12. osztályban már ilyen tankönyvekből tanulhatnak a román diákok” – jelezte Koreck Mária, a Project on Ethnic Relations (PER) regionális központjának programigazgatója a PER és a Kisebbségi Hivatal által szervezett Történelemkutatás és oktatás szerepe az etnikum közti kapcsolatokban című, bukaresti szemináriumot. Koreck Mária elmondta, jó lenne, ha teljességében oktatnák a történelmet a diákoknak, és nem csupán egy bizonyos etnikum számára fontosabbnak ítélt töredéket. „Mit és hogyan kellene tenni a történelemoktatásban annak érdekében, hogy csökkenjen a feszültség az etnikumok között, és mindenki megtalálja a helyét, identitását a társadalomban? Ez lenne az igazi kérdés, hiszen a szakemberek eddig is megtudtak egyezni az alapelvekben, ám az ördög a részletekben rejlik” – mondta. Markó Attila, a Kisebbségi Hivatal államtitkára megköszönte a PER eddigi erőfeszítéseit az etnikumok közötti kapcsolatok javításáért. /Kiss Előd Gergely: Magyar múltról románoknak. = Új Magyar Szó (Bukarest), okt. 24./

A Mezőség esélyei civil összefogással címmel tartottak tanácskozást Marosvásárhelyen. A Kárpát-medencei Keresztkötődések Konferencia-sorozat nyolcadik rendezvényét a Kráter Műhely Egyesület szervezte. A Magyarországról érkező kisebbségkutatókat, irodalmárokat, művészeket Mezőmadarason a helybeli fejlesztési egyesület vendégházában szállásolták el. A Bod Péter Diakóniai Központban tartott megnyitón Turcsány Péter, a Kráter Műhely Egyesület valamint a konferencia elnöke hangsúlyozta, hogy a civil összefogás szükségessége hozta létre a rendezvényt, melyen képet alkottak Mezőség történelmének, tájökológiájának, művelődéstörténetének, népi kultúrájának és művészetének alakulásáról. Mezőség fejlődésének egyedi útjáról dr. Makkai Gergely beszélt, sokáig feltáratlan népművészetéről, Barabás László, az egyházi élet, a gyülekezetek életéről pedig Zöld György missziói előadó. Fel kell készülni egy nagy visszavonulásra, és menteni, ami még menthető azokon a foszlánytelepüléseken, ahol már 50-nél kevesebb a magyar lakosság létszáma – hangzott el Vetési László, az Erdélyi Református Egyházkerület szórványügyi előadójának körképében. Amint a marosvásárhelyivel egy időben zajló kolozsvári tanácskozáson is megfogalmazták, a célok, a cselekvési lehetőségek meghatározása elkészült (mint például az értelmiség kiépítésére vonatkozó Lámpás-program), megvalósításuk azonban a megfelelő anyagi segítség nélkül egyelőre még elképzelhetetlen. A Mezőség 147 falvát gyalog bejáró és ötven éven át követő Kövesdi Kiss Ferenc életművét, emberi magatartását Papp Vilmos budapest-kőbányai lelkész méltatta, aki hűséges társa és támogatója volt utolsó éveiben. Papp Vilmosnak köszönhető, hogy Kiss Ferencnek a Mezőségről szóló második kötete megjelent. A Mezőség monográfiájára a Kráter Kiadó felfigyelt, s Turcsány Péter érdeme, hogy napvilágot látott Kövesdi Kiss Ferenc munkája, a Riadóra szól a harang. A Mezőségi Őrzőkör kecskeméti alapítványt fiatal magyarországi műszaki értelmiségiek hozták létre. Felföldi Zoltán közgazdász az ördöngösfüzesi Szülőföld Alapítvány támogatása mellett falukutató tábort, templomok felújítását, gyermekek megajándékozását szervezte meg társaival együtt. Megnyílt Gálfy-Bódi Tamás mezőségi születésű képzőművész kiállítása, amelyet dr. Székely András Bertalan nyitott meg. /Bodolai Gyöngyi: Misztikum és valóság. Konferencia a Mezőségről. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 24./