Egy országos lehallgatási ügynökségre lenne szükség, amely tisztázná a telefonlehallgatással kapcsolatos kérdéseket, és elejét venné annak, hogy az emberi jogok sérüljenek, jelentette ki Cristian David belügyminiszter. A miniszter közölte: jogszabályt kezdeményezett ebben az értelemben, és reméli, hogy javaslata megfelelő támogatásra talál, mert a lehallgatással kapcsolatos mostani szabályozások hiányosak. /Országos Lehallgatási Ügynökség? = Szabadság (Kolozsvár), máj. 14./

A kormány céljai között nem szerepel Románia közigazgatási beosztásának reformja, ugyanakkor nem zárható ki teljesen a székelyföldi alrégió létrehozása – jelentette ki Cristian David belügyminiszter. David közölte, a 2007–2013-as időszakra Románia a jelenlegi régiók finanszírozásáról állapodott meg az Európai Bizottsággal. Az önálló székely régiót azt az általános decentralizációs folyamat részeként lehetne megvalósítani. /Balogh Levente: Székely alrégió? = Krónika (Kolozsvár), máj. 14./

Románia Magyarországról importálhat gabonát azt követően, hogy az ország déli részét aszály sújtja – vélik mezőgazdasági szakemberek. Az ország kiváló termőföldjeiről híres déli és részben keleti vidékein veszélybe került a gabonatermés. Decebal Traian Remes mezőgazdasági miniszter a válsághelyzet kezelésére hivatott különleges bizottságot hívott össze. Románia várhatóan a legközelebbi országokból, például Magyarországról importál majd gabonát. /Magyarországról importálhatunk gabonát az aszály miatt. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 16./

Az évad utolsó előadásának premierje lesz május 17-én: a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház bemutatja Michael Frayn Még egyszer hátulról című bohózatát, Szabó K. István rendezésében. A Kulissza elnevezésű program keretében ezentúl valamennyi előadáshoz egy közönségtalálkozót is szerveznek. Ugyanakkor valamennyi előadásról egy-egy füzet is megjelenik majd, amelyben hasznos háttérinformációkat olvashatnak az adott darabról az érdeklődők. /Szász Emese: Évadzáró előadás Székelyudvarhelyen. = Hargita Népe (Csíkszereda), máj. 16./

Hamarosan románul is tanulhatnak a Spanyolországban dolgozó román állampolgárok gyerekei – állapodott meg a napokban az oktatási tárca vezetője, Cristian Adomnitei és spanyol kollégája, Mercedes Cabrera Calvo-Sotelo. /Spanyolhonban – románul. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 21./

Örömmel fogadja és támogatja Spanyolország azt a bukaresti kezdeményezést, amelyet Cristian Adomnitei román oktatásügyi miniszter jelentett be a napokban. A szaktárca azt szeretné, hogy a spanyolországi iskolákban tanuló román gyermekek román nyelvből, kultúrából és civilizációból is képzésben részesüljenek. Erről megegyezett spanyol kollégájával, Mercedes Cabrera-Sotelóval. Jelenleg több mint félmillió román állampolgárt jegyeznek a spanyol települések polgármesteri hivatalai. A Spanyolország különböző területein élő románok érdekeiért küzdő több mint negyven szervezetet tömörítő Spanyolországi Román Társaságok Föderációja (Fedrom) elnöke szerint verseny van, hiszen más országokból is vannak bevándorlók, az ő programjaikat is ugyanúgy el kell bírálnia az államnak. Azonban sokszor a román szülők ellenállásba ütköznek, a szülők ugyanis teljesen spanyol iskolába járatják gyermeküket, hogy jobban be tudjanak illeszkedni. /Mihály László: Kisebbségi jogok román emigránsoknak? = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 23./

„Románia belügyeibe való beavatkozás”-nak, „szokatlan diplomáciai eljárásnak” minősítette a június 15-i román sajtó az RMDSZ politikusai ellen indított büntetőjogi eljárásokkal kapcsolatos magyar álláspontot. Az Evenimentul Zilei azt emelte ki, hogy Magyarország „meghúzta a fülét” a román igazságszolgáltatásnak. A Cotidianul címében azt emelte ki, hogy „Magyarország számon kéri a Nagy Zsolt és Markó Béla elleni ügyészségi vizsgálatot”. Petre Roman volt román külügyminiszter szerint sokkal jobb lett volna, ha Magyarország „békés úton” közli aggodalmát, például a két ország külügyminisztere vagy miniszterelnöke közötti telefonbeszélgetés révén, Adrian Severin, a PSD európai parlamenti képviselője kijelentette: nem számított ilyen megnyilvánulásra a modernnek és európainak tartott budapesti kormány részéről. A Romania Libera szerint „az RMDSZ ügyészség által vizsgált vezetői Budapesten is ügyvédekkel rendelkeznek”, hiszen „Magyarország védelmükre sietett”. Cristian Diaconescu a PSD jogászpolitikusa úgy nyilatkozott az újságnak, hogy a Magyarország szokatlan lépése „meghaladja a két ország közötti kétoldalú kapcsolatok keretét”. A Ziua szerint Magyarország „nekitámadt” Romániának az RMDSZ miatt. /Budapest beavatkozott Románia belügyeibe. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 16./

Lassan a napilapok leginkább abban különböznek egymástól, hogy melyik titkosszolgálatoktól kapnak anyagokkal, és kik ellen indítanak hadjáratot. Cristian Ghinea, a Dilema lap szerkesztője az Adevarulban elítélő cikket írt Dan Voiculescu, a Konzervatív Párt vezetőjének nyelvtörvény-kezdeményezéséről, hogy minden romániai magyar legyen köteles románul beszélni. A lapban a hozzászólók magyarbérencséggel, hazafiatlansággal vádolták, a legtöbben egyetértenek a pártvezérrel. /Ágoston Hugó: Lap-top. = Új Magyar Szó (Bukarest), jún. 25./

Ősztől minden Spanyolországban élő román gyerek anyanyelvén tanulhat az iskolákban saját kultúrájáról. Cristian Adomnitei román oktatási miniszter, és spanyol kollégája, Mercedes Cabrera Calvo-Sotelo július 16-án aláírta az egyezményt, miszerint a két minisztérium támogatja a román anyanyelvű diákok számára választható kurzus bevezetését a spanyol iskolákba a 2007/2008-as oktatási év kezdetével. Spanyolország minden autonóm régiójának oktatási minisztériuma (ott ilyen is van, de ez nem „akar” feltűnni a román politikusoknak) közösen egyeztet a román tárcával az iskolák, tanárok és azon helységek számáról, ahol majd ilyen jellegű oktatás zajlik. A román politikai élet képviselői számára köztudott, hogy Spanyolországban léteznek különböző autonóm régiók, saját intézményekkel, amelyekhez ugyan továbbítják a két minisztérium között aláírt egyezményt, de annak megvalósítását rábízzák – a közlemény szövege szerint – „Spanyolország minden autonóm régiójának a oktatási minisztériumára”. A román politikusok azt is tudják, hogy „kisebbségi létben” fokozott figyelmet kell fordítani az anyanyelv és kultúra megőrzésére. Fordítva, úgy látszik, ez a politika (akárcsak a regionalizmusé) nem érvényes. /Köllő Katalin: Román identitásőrzés Spanyolországban. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 24./

Március óta, amikor az oktatásügyi tárca neve megváltozott, képtelen elkészíteni az új névvel ellátott pecséteket az iskolák számára az Állami Pénzverde, ez pedig bonyodalmat okoz a felvételizőknek. Cristian Adomnitei oktatásügyi miniszter nyilatkozatot tett közzé, mely szerint a belföldi egyetemeknek el kell fogadniuk az ideiglenesen kibocsátott igazolásokat, amíg az új pecsétek elkészülnek. /Bakó Zoltán: Pecséthiány oklevél-bonyodalommal. = Új Magyar Szó (Bukarest), júl. 27./

Nem tilthatják ki az országból Eva Maria Barki nemzetközi jogászt – áll abban a válaszlevélben, amelyet Cristian David belügyminiszter írt Petre Strachinaru demokrata képviselő erre vonatkozó kérésére. A Bécsben élő nemzetközi jogász tavasszal Sepsiszentgyörgyön tartott, autonómiáról szóló előadása kapcsán fordult a szaktárcához Strachinaru, úgy értékelte, Barki erőszakra buzdította hallgatóságát, és veszélyeztette az ország egységét, területi integritását. A minisztérium értelmezése szerint azonban nincsenek erre utaló bizonyítékok. A demokrata képviselő elégedetlen a miniszter válaszával, és fenntartja korábbi állításait. /Farkas Réka: Nem tiltják ki Barkit. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), júl. 31./

A Szekuritáté besúgója volt Iustin Moisescu pátriárka, a közelmúltban elhunyt Teoctist elődje, a Cotidianul című bukaresti napilap szerint. A lap Cristian Vasile történészre hivatkozott, aki a kommunizmus bűntetteit felsoroló, tavaly elkészült Tismaneanu-jelentésben az egyház és a kommunista rendszer közötti kapcsolatokról szóló fejezet szerzője. Vasile szerint a román ortodox egyház legmagasabb tisztségét 1977 és 1986 között betöltő Iustin már azelőtt is együttműködött a kommunista titkosrendőrséggel, hogy erdélyi metropolitává nevezték volna ki. Az egyházfőnek hálózati dossziéja volt. A dokumentumok szerint Iustint a szélsőjobboldali légionárius mozgalomhoz fűződő kapcsolatai miatt zsarolták. /Balogh Levente: Szekus besúgó volt Teoctist elődje. = Krónika (Kolozsvár), aug. 15./

A román nacionalisták mindig a szívükhöz kapnak, ha a Székelyföldön valami történik. Elszakadás lesz, mondták – hogy ez itt, az ország közepén miként volna lehetséges, nem lehet elképzelni, de népbutításra alkalmas. Olguta Vasilescu nagy-romániás képviselő asszony harsogta: akár háromszáz feldühített emberrel is érkezhetett volna, mert a románok nagyon nem szeretik a magyarok effajta megnyilatkozásait. Hátuk mögött állnak a hatalmas erőszakszervezetek, rendőrség, csendőrség, titkosszolgálatok. Sokat tenni-venni a szómenésben szenvedő többségi politikusok viselkedését nem érdemes. Amíg tartott a világtalálkozó, míg féltek a nagyvilágba kivitt rossz hírüktől, vártak. Hazudtak, csaltak most is. A táblát eltávolította a szélsőséges román politikusok nyomására a jelenlegi liberális kormány, ez komoly kételyeket ébreszt politikai hovatartozásukat illetően. Ráadásul gyávák, semmibe veszik koalíciós partnereiket, mert most végül is az RMDSZ-t döngölték a földbe, s gondolkodhatnak Markóék, érdemes volt-e oly hűséges odaadással szolgálni, írta a lap munkatársa. Meddig kell még ezt a primitív, durva, önérzetünket, múltunkat, jelenkori életünket sárba taposó román politikát elviselnünk? /Simó Erzsébet: Még meddig? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 21./

Barbár módon jártak el az útügyi hatóságok, fejtette ki Markó Béla, az RMDSZ elnöke bukaresti sajtótájékoztatóján. Óriási baklövésnek tartja a Nemzeti Liberális Párt (PNL) minisztereinek hozzáállását, akik azt hitték, hogy kedvére kell tenni a román közvélemény nacionalista részének. Közölte: már az elhelyezés előtt beszélt Ludovic Orban közlekedési és Cristian David belügyminiszterrel, megmagyarázta, hogy miről van szó, arra kérte őket, ne avatkozzanak bele. Markó szerint nevetséges, hogyan keresték az ürügyet a tábla eltávolítására. Jelezte: az RMDSZ nem hőköl vissza, és Székelyföld más bejáratánál is kitesznek majd hasonló jelzéseket, ugyanis a régiónak szimbólumokkal is minél nagyobb súlyt kell adni. Felhívta a figyelmet arra a „nagy” ellentmondásra, hogy Romániában már léteznek olyan vidékek – a Barcaság, az Avas vidéke vagy Hátszeg –, ahol megjelölik a hagyományos tájegységeket. Demeter János, a Kovászna megyei tanács elnöke bejelentette, hogy hatósági engedélyt kértek a Székelyföld-tábla visszahelyezésére. /B. T. : Markó: Barbár módon jártak el az útügyi hatóságok. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 22./

Augusztus 23-án érkezik Maros megyébe Calin Popescu Tariceanu kormányfő, Eugen Nicolaescu egészségügyi miniszter, Borbély László fejlesztési miniszter, Septimiu Buzatu, a szállításügyi minisztérium államtitkára, Cristian Stragea és Mirel Talos államtanácsosok kíséretében. A látogatást megelőzően a Népújság exkluzív interjút készített a miniszterelnökkel. Tariceanu kifejtette, szeretne minél több megyébe eljutni, a helyszínen szeretné felmérni a problémákat és közösen megoldást keresni. Ugyanakkor személyesen szeretne meggyőződni arról, mennyire felkészültek a helyhatóságok az európai pénzalapok befogadására. Ugyanis annak a 31 milliárd eurónak, amelyet a következő években az Európai Unió a rendelkezésre bocsát, a nagy része ezeknek van címezve. A pénzt nem adják ingyen, pályázni kell. A másik fontos forrást a kormányrendelettel az állami költségvetésből kiutalt alapok képezik, amelyeket a vidékfejlesztésre, víz- és csatornahálózatra, ülepítőállomások, hidak és pallók építésére lehet felhasználni. A kormányfő kiemelte, hogy Marosvásárhely a román orvostudomány jelentős központja. Az Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem egyike Románia legversenyképesebb intézményeinek. Marosvásárhely a román többség és a magyar kisebbség közötti interetnikai együttélés modelljévé vált. Elszigetelt incidensektől eltekintve, az itteni embereknek sikerült túllépniük a mesterségesen kreált feszültségeken. Tariceanu hangsúlyozta: Erdély az etnikumközi együttélés különleges modellje. Elmondta, hogy az RMDSZ-szel jó az intézményes szintű együttműködésük. Az RMDSZ lojális partner, nem hagy cserben a nehézségek idején. Nagyon jól együttműködött Markó Bélával, amikor miniszterelnök-helyettes volt, és nagyon jó a kapcsolata a kormány többi RMDSZ-es tagjával is. Az állami költségvetésből 1990 óta az idén különítették el a legnagyobb összeget beruházásokra. A kormány 2006-ban közel százszor nagyobb összeget utalt ki Maros megyének a költségvetésből, mint az előző évben, infrastruktúrára közel a háromszorosát. Az iskolák felújítására és építésére kiutalt összeg is látványos volt. /Mózes Edith: Calin Popescu Tariceanu: Nem ígérgetni jöttem! = Népújság (Marosvásárhely), aug. 23./

Teoctist pátriárka vasgárdista múltját, homoszexualitását, illetve a kommunista rezsim iránti lojalitását tárja fel az a káder-dosszié, mely a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának archívumából került nyilvánosságra a Cotidianul napilap jóvoltából. A főpap múltját feltáró dosszié öt iratot tartalmazott. Három feljegyzés 1973 és 1977 között készült, amikor Teoctist Arapasu Olténia mitropolitája volt, a negyedik abban az időszakban, amikor Iasi érseke, Moldva és Suceava mitropolitája volt, míg az utolsó 1988 nyarán. Ez utóbbi tartalmazza a napokban elhunyt pátriárka életrajzát, amely szerint 1941. januárjában részt vett a vasgárdista felkelésben, illetve szeminaristaként homoszexuális kapcsolatokat tartott fenn. A párt káderesei elismerő szavakkal illették Teoctist elhivatott hazaszolgálatát, illetve azt, hogy számtalan alkalommal intette arra a híveket, hogy vállaljanak aktív szerepet az ország fejlődésében. A feljegyzés arról is említést tett, hogy a pátriárka durván bánt papjaival, s a többi egyházi méltósággal. Teoctist 1975-től másfél évtizeden át tagja volt a formális parlamentnek, a Nagy Nemzetgyűlésnek. Az ortodox egyház visszautasította Teoctist legionárius szerepvállalását és homoszexualitását illető vádakat, azt állítva, hogy ezek az információk a Securitate nyomására született nyilatkozatokon alapulnak. A patriarchátus szerint a vádak egy Tuta M. Nica nevű illető vallomásain alapulnak, akit a Securitate tartóztatott le, s 1949-ben ítéltek el. A patriárchátus szóvivője, Constantin Stoica szerint Teoctistnek nem is lehetett a pártnál káderlapja, mivel nem volt tagja a Román Kommunista Pártnak. /Teoctist kínos káderlapja. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 23./

Mintegy 200 roma és 150 magyar volt részese annak az összetűzésnek, amely augusztus 21-ről 22-re virradóra robbant ki a Brassó megyei Apáca községben, miután egy csapat roma nemzetiségű személyt lucerna-lopáson értek. A rendőrség szerint egyikük megütötte a közösségi rendőrt, aki megpróbált közbelépni a konfliktusban. Ekkor a magyar lakók botokkal, vasvillákkal és kövekkel felfegyverkezve kivonultak az utcára. Az összecsapás során, amíg a rendőr- és csendőrcsapatok kiértek, három személy könnyen megsérült, és négy ház ablakait betörték. A Brassó megyei hatóságok közös ülésen eldöntötték: 25 fős faluőrséget állítanak fel a községben, amelyben magyarok, roma személyek és rendőrök egyaránt helyet kapnak. Florin Cioba, a romák önjelölt királya nyugalomra intette az apácai romákat, és arról biztosította őket, hogy a verekedés kirobbantásáért felelős személyek a törvény előtt fognak felelni. /Önbíráskodás Apácán? = Szabadság (Kolozsvár), aug. 23./ Az Apáca határában járőröző csősz öt roma nemzetiségű férfit állított meg, akik egy fűvel megrakott szekérrel a romák által lakott része felé tartottak. A szekéren ülők egyike egy bottal megütötte az egyik csőszt. A vérző fejű férfi elpanaszolta a helybelieknek, hogy mi történt, és arra buzdította őket, hogy ezt nem hagyhatják annyiban. Percek alatt kaszákkal, vasvillákkal, fejszékkel és botokkal felfegyverkezve elindultak a „romanegyed” felé. Hasonlóképpen szerszámokkal és kövekkel felfegyverkezve várták a magyarokat a romák. „Ezt már nem lehetett tovább tűrni! Elegünk volt a cigányokból, hogy folyton lopnak, és senki sem fogja el őket. Ha más nem tett semmit, teszünk majd mi” – mondja indulatosan egy férfi az összecsapás után. „Fel akarták gyújtani a házainkat! Jöttek benzines üvegekkel, kaszával, villával, és ütöttek! Mi persze védtük otthonunkat, dobáltuk őket kövekkel, sikerült is többeknek betörni a fejét” – emlékezett vissza az egyik roma. Borzos Aurel a verekedés kirobbantója, aki először ütött, nem ismeretlen a rendőröknek, ellene folyt már bűnvádi eljárás. „Nem kell feltétlenül etnikai színezetet adni a dolognak, egy bűncselekmény gyanúja miatt a tulajdonosok önkényesen védték meg a tulajdonukat” – mondta Markó Attila, az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának helyettes államtitkára. Jelezte: létrejött az orvosláshoz a tulajdonosok és a romák közös bizottsága. /Mihály László: Romaellenes magyar parasztfelkelés Apácán. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 23./ Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök felkérte Cristian David belügyminisztert, hogy hozzon “drasztikus intézkedéseket” az Apácán történt konfliktus ügyében. “Megengedhetetlen, hogy Romániában egyesek dolgozzanak, mások lopjanak és a rendfenntartó erők csak akkor lépjenek közbe, amikor már kirobbant a konfliktus, és nem dolgoznak annak megelőzésén” – mondta Tariceanu. Apáca községnek 3200 lakosa van, közülük fele roma nemzetiségű. /A kormányfő közbeszól. = Nyugati Jelen (Arad), 2007. aug. 23./

Románia és Olaszország oktatási miniszterei alá fognak írni egy szándéknyilatkozatot a román nyelv, kultúra és civilizáció tanításáról az olaszországi iskolákban, miután egy hónappal korábban hasonló dokumentum született Spanyolországgal. Cristian Adomnitei miniszter augusztus 22-24-e között munkalátogatást tesz Ausztriában és Olaszországban. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 24./

Két szak akkreditációs dossziéját nyújtja be ősszel a Sapientia – Erdélyi Tudományegyetem marosvásárhelyi kara. A feltételeket csaknem maradéktalanul teljesítik, jövő évtől pedig két újabb szak indítását is tervezik. Idén már a harmadik évfolyam záróvizsgázott sikeresen a pedagógia és informatika szakon, így elindulhat az egyetem akkreditációs folyamata. Hollanda Dénes dékán szerint majdnem minden feltételnek eleget tettek. Az egyik követelmény, miszerint a tanári kar 70 százalékának főállású tanárnak kell lennie, 25 százaléka pedig professzor vagy docens, nehezebben teljesíthető, de mindkét szakon versenyvizsgát hirdettek ezekre az állásokra. A következő előírásnak – miszerint az egyetemnek megfelelő előadó- és szemináriumi termekkel kell rendelkeznie, illetve jól felszerelt laboratóriumokkal – viszont megfelel a korszerű létesítmény, és a könyvtárnak is bővül mind a műszaki, mind a humán részlege. „A legfontosabb feltétel azonban az, hogy minél több diáknak sikerüljön az államvizsgája, és ezen a téren sem panaszkodhatunk. A törvény azt írja elő, hogy az első három évfolyam diákjainak 51 százaléka sikeresen záróvizsgázzon. Mi ezt már rég túlteljesítettük: tavaly és tavalyelőtt mindkét akkreditálandó szakon sikerült mindenkinek az államvizsgája. Idén a pedagógián 70 százalékos volt az átmenési arány, az informatikát végzettek közül pedig csak egyvalaki bukott el. Az eredmények bizonyítják, hogy az ország élvonalába tartozunk. Ebből is kitűnik, hogy a tanári kar jó, és komoly oktatói munka folyik az egyetemen” – mondta Hollanda Dénes. Az akkreditációs folyamat elindítása után új szakokat akarnak létesíteni. Jövő nyáron indítják a tolmács-fordító képzést a humán, valamint a tereprendezést a kertészeti tanszéken. Ugyanakkor tervezik a számítógépes művelettervezés és gyártásirányítás, valamint a telekommunikáció és a gazdasági informatika szakok beindítása is. /Akkreditációhoz érkezett a Sapientia. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), szept. 4./

Felháborodással fogadta Calin Popescu-Tariceanu miniszterelnök Cristian Adomnitei tanügyminiszter jelentését, miszerint az országban nyilvántartott mintegy 24 ezer tanintézményből közel tízezernek nincs még működési engedélye. „Érthetetlen, hogy négy nappal a tanévkezdés előtt a tanintézmények fele nem áll készen egészségügyi szempontból a tanulók fogadására” – nyilatkozta a miniszterelnök. A legnehezebb helyzetben az a közel hatezer vidéki iskola van, ahol nincs bevezetve a víz az épületekbe. /P. K. : Félig-meddig tanévkezdés. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 14./

Az 1989-es rendszerváltó temesvári forradalom első mártírjára, Újvárossy Ernő építészre emlékeztek szeptember 16-án, vasárnap a Belvárosi Református Egyházközségben. Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, a gyülekezet akkori lelkésze, az áldozat lelki barátja hirdetett igét. Újvárossy Ernő (1934–1989) amiatt esett a hatalmi önkény áldozatául, mert aktív szerepet vállalt a gyülekezetben, és Tőkés híve, követője volt. 18 esztendeje, szeptember derekán találtak holttestére a Vadászerdőben. Halálának körülményei tisztázatlanok, a püspök szerint erkölcsi kötelesség kideríteni a történelmi igazságot. A püspök azzal a nem titkolt szándékkal (is) jött Temesvárra, hogy a gyülekezet támogatását kérje a november 25-i európai parlamenti választásokon, amelyen független jelöltként indul az egyik brüsszeli képviselői mandátumért. Szerinte a romániai magyarságnak biztosított ilyen-olyan jogok, tisztségek, bársonyszékek csak porhintés, mert a temesvári Magyar Házat, a nagyváradi református iskola sportpályáját nem sikerült visszaszerezni, a Partiumi Keresztény Egyetem akkreditációját hátráltatják, az önálló állami magyar egyetem vagy az autonómia biztosításáról nem is beszélve. “Aprópénzzel kifizetnek bennünket. Azért vagyunk kormányon, hogy szentesítsük ezt? – tette fel a kérdést. – Sem Bukarestre, sem Budapestre nem számíthatunk ebben, ezért Európában kell szövetségeseket keresnünk. Trianon óta először lehet a romániai magyarságnak külképviselete, és ehhez kérem a segítséget. Teszem bátran, mert jó ügyhöz kérem, hiszen RMDSZ-eseket és RMDSZ-en kívülállókat is képviselni fogok. ” A gyülekezet az erzsébetvárosi temetőbe vonult, ahol Gazda István, az Új Ezredév Református Egyházközség lelkésze méltatta Újvárossy Ernő tevékenységét. /Pataky Lehel Zsolt: Újvárossy-megemlékezés és Tőkés-kampány. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 17./

Csaknem 700 millió forintos különtámogatást juttat a határon túli, nemzeti fontosságú intézményeknek és programoknak a magyar kormány. Ezt az összeget, a költségvetési vitáktól függetlenül, három évig biztosan megkapja az a mintegy negyven intézmény és program, amely bekerült a támogatási körbe. A támogatottakról a határon túli szervezetek állapodtak meg a kormánnyal. A legtöbb pénz, közel 400 millió forint Romániába kerül. Támogatják többek között – a májusban bejelentetett egymilliárd forinton túl – a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet, továbbá a támogatott intézmények és programok között van az Iskola Alapítvány – Tanári lakás, illetve szakkollégium létrehozása Erdélyben c. programja, a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI), a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége, a Teleki Alapítvány, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Magyar Házak hálózata, az Erdélyi Múzeum-Egyesület, a Moldvai Csángó Magyar Szövetség és a Szövetség a Szórványért Alapítvány. Dávid László, a Sapientia rektora elmondta: az intézménynek szánt plusz kétszázmillió forint nem jelent számukra meglepetést. „Ezzel az összeggel már számoltunk az idei költségvetésünk kialakításakor. Az jelentette volna a meglepetést, ha az idén kétmilliárd forint fölötti összeggel gazdálkodhatunk, hiszen az idei elérhető 1,6 milliárdból éppen csak tengődni tudunk” – mondta a rektor, aki nem tud arról, hogy a Sapientia Egyetemet az esemény alkalmából meghívták volna Budapestre. A KMEI igazgatója, Veres Valér úgy tudja, az általa vezetett intézmény ötmillió forintot kap. „Nem nagy összeg, természetesen örülünk, hogy 17 év után beindult ez a folyamat” – mondta. /Cs. P. T. : Hétszázmillió a határon túlra. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 19./ A különtámogatásból forráshoz jut a pozsonyi Selye János Egyetem és a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Magyar Főiskola is, amelyek – hasonlóan a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemhez – egyébként is kapnak költségvetési juttatást. /Különtámogatás a határon túli intézményeknek. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 19./

Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szeptember 19-én az Országházban a külhoni magyarság képviselőinek jelenlétében mutatta be a támogatási rendszer új elemeit. A miniszterelnök beszédében három elv fontosságát – a be nem avatkozás politikája, a szolidaritás-, és a hosszú távú biztonság elve – emelte ki, melyek a magyar kormány tevékenységét vezérelték éveken át. Megemlítette, hogy a határon túli magyarság támogatása hosszú évek óta költségvetési alkudozások tárgya volt, amit mindenképpen abba kellett hagyni. „A magyarság azon közösségeit, melyek kisebbségben vannak, egyben kell tartani” – mondta a miniszterelnök. Gyurcsány szerint már eleget vitatkoztak a pártok egymással, pedig „az egység előbbre való, mint a megosztottság. Kormányunk szándéka, hogy az átfogó, nagy nemzeti kérdéseket kiemelje a pártpolitikai viták közül. ” Beszéde végén hangsúlyozta, hogy a munka továbbra sem áll meg. A magyar kormány nemzetpolitikája mind eszköz-, mind intézményrendszerében megújult, egyik fő pillérét pedig a szintén megújult támogatáspolitika képezi. A külhoni magyar intézmények és programok vagy pályázati úton vagy fejezeti támogatásokból összesen 677 millió forint értékben kaptak támogatást. A pénzösszegek elosztásáról szóló döntés során a Vajdaság és a Kárpátalja magyarsága előnyben részesült. A magyar kormány szándéka az volt, hogy a szomszédos államokban élő magyarok szülőföldön való boldogulását segítsék, ezért az identitásuk megőrzését elősegítő programok megvalósítását helyezték előtérbe. A nemzeti jelentőségű intézmények körébe tartozik a Kolozsvári Magyar Egyetemi Intézet (KMEI), illetve az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) is, melyeknek igazgatója illetve elnöke a Parlamentben is bemutatta a magyar kormány által támogatott intézményét. „Több, mint tizenöt éve kérjük, hogy a magyar kormány nyújtson támogatást határon túli magyar intézmények számára, így most külön örülünk annak, hogy ez megtörtént” – mondta Veres Valér, a KMEI igazgatója, aki beszédében külön hangsúlyozta, hogy a határon túli magyar egyetemek közül a Babes–Bolyai Tudományegyetem a legnagyobb. „Az 1885-ben alakult EMKE kitörölhetetlen a magyar gondolkodásból” – vallotta Kötő József, az EMKE elnöke. Támogatásban részesült további két oktatási intézmény: a Sapientia EMTE és az Iskola Alapítvány; ezen kívül szakmai műhelyek, kutatóintézetek, irodalmi és kulturális szakmai szervezetek, színházak, valamint szórványprogramként segítik a csángók iskolán kívüli anyanyelvi oktatását és a szórványkollégiumok működését is. A támogatási összeg három évre – 2008–2010 – állandó: 386 millió forint. Románián kívül Horvátország, Szerbia, Szlovákia és Ukrajna kaptak még támogatást. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Biztonságot ígér Gyurcsány. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 20./ Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának fideszes elnöke kritikusan reagált Gyurcsány Ferenc bejelentésére. „A mai tájékoztató nem tudta rendbe tenni a káoszt, ami a határon túli támogatások körül tapasztalható az elmúlt években. Az idei költségvetési előirányzatban 2,2 milliárd forint szerepel a „nemzeti jelentőségű intézmények és programok” számára, ma összesen 677 millióról volt szó. Mit tudhatunk a többi 1,5 milliárdról?” – fogalmazta meg kérdéseit Németh Zsolt. Támogatásban részesül az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) Désen, Zilahon, Szilágysomlyón, Kolozsváron és Máramarosszigeten működő Magyar Házak működtetésére, valamint a társszervezetek – így a Barabás Miklós Céh, a Romániai Magyar Dalosszövetség és az Erdélyi Magyar Írók Ligája – programjainak támogatására. Hegyeli Attila, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének oktatási felelőse elmondta, nagy szükség van az 56 millió forintos támogatásra, mert további 25 moldvai csángó faluban tervezik az anyanyelvi oktatás beindítását. „Érdemben nem nyilatkozhatok, hiszen hivatalosan senki nem értesített a támogatásról. Ismerősnek tűnik viszont ez az összeg, hiszen a nyár elején egy másik, szintén a Miniszterelnöki Hivatal által kiírt pályázaton összesen ennyit igényelt valamennyi, csángókkal foglalkozó szervezet” – magyarázta Hegyeli Attila. Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke kifejtette, több intézményt javasoltak, mint amennyi végül megkapta a támogatást, de megértik, hogy a magyar költségvetés most ennyit engedhet meg. Támogatásban részesülő romániai intézmények és programok: Oktatási intézmények: Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (200 millió Ft), Iskola Alapítvány, Kolozsvár (50 millió Ft). Szakmai műhelyek, kutatóintézetek: Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (5 millió Ft), Teleki Alapítvány, Marosvásárhely (2 millió Ft). Irodalmi és kulturális szakmai szervezetek: Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület Magyar Házak hálózata (5 millió Ft), Erdélyi Múzeum-Egyesület (8 millió Ft), Irodalmi és kulturális szakmai szervezetek támogatási programja (10 millió Ft). Szórványprogram: Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (56 millió Ft), Szövetség a Szórványért Alapítvány, Kolozsvár (25 millió Ft). Színház-támogatási program: romániai magyar színházak (20 millió Ft). Összesen: 386 millió Ft. /Megosztó pénzosztás? = Krónika (Kolozsvár), szept. 20./ Németh Zsolt szerint több esetben politikai elfogultság érhető tetten a támogatások elosztásánál: Horvátországban nem kap támogatást az eszéki magyar oktatási központ, ellenben hétmillióval támogatnak egy félig romos tájházat. A közelgő horvátországi választások előtt meg kell támogatni az MSZP helyi szatellitszervezetét – jegyezte meg Németh Zsolt. A Fidesz szerint az is megdöbbentő, hogy Kárpátalján ugyanannyi támogatás jut a kizárólag magyar forrásból működő beregszászi II. Rákóczi Ferenc Magyar Főiskolának, mint az ukrán állam által finanszírozott ungvári és munkácsi felsőoktatásnak, miközben a beregszászi főiskola az ellehetetlenülés határán van. /Jóval kevesebb az ígértnél (Támogatás a határon túli magyarságnak). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 20./

A lakiteleki találkozó 20. évfordulója alkalmából rendeztek emlékkonferenciát Lakiteleken szeptember 29-én Európa és a magyarság esélyei címmel. Fekete Gyula író úgy értékelte: „sokkal-sokkal rosszabb a helyzet, mint 20 évvel ezelőtt”. „Gyurcsány Ferenc pártdiktatúrává fokozta le a demokráciát” – mondta Fekete Gyula, aki szerint a kormány elherdálja az évszázadok alatt összegyűjtött közvagyont, és „az utódainkat is eladósítja”. Bíró Zoltán irodalomtörténész a mai magyar társadalom legfontosabb érdekének a Gyurcsány-kormány „mielőbbi eltakarítását” nevezte. Csoóri Sándor költő szerint nem a Szabad Demokraták Szövetségével, hanem a magyar néppel kellett volna paktumot kötni, s az MDF-SZDSZ paktum a demokrácia megszűnését jelentette. „Nagyon becsültem Antall Józsefet, de ettől a pillanattól kezdve feszültség volt közöttünk” – mondta a Kossuth-díjas költő. Csurka István író a Gyurcsány-kormány hatalomra jutásáról szólva kijelentette: „maffiás államcsíny történt, mely minden ellenállásra jogot ad”. Für Lajos történész a magyar honvédség ellehetetlenítéséről beszélt, véleménye szerint a hadsereg nem lenne képes megvédeni az országot. Lezsák Sándor kijelentette: újjá kell szervezni ezt a nemzetet, országot. A nemzeti újjászületés alapjának az iskolát nevezte. Pozsgay Imre sajnálta az elvesztegetett lehetőségeket. Fritz Tamás politológus szerint a válság jele az is, hogy a kormány nem védi a magyar nemzeti érdekeket, látványosan elfordul a határon túli magyaroktól. Kelemen András, a Fidesz országgyűlési képviselője a tavaly őszi Kossuth téren események kapcsán azt mondta: ekkor sem sikerült megteremteni a nemzet egységét. Kelemen András, a Fidesz országgyűlési képviselője a tavaly őszi Kossuth téren események kapcsán azt mondta: ekkor sem sikerült megteremteni a nemzet egységét. Ángyán József egyetemi tanár: a társadalmat két részre osztó határvonal nem pártok, hanem a globális tőke és a helyi közösségek által létrehozott társadalom között húzódik. /MTI – fidesz.hu, szept. 30./ Orbán Viktor kifejtette, egész Európa rájött arra, hogy a szélsőséges liberalizmussal nem lehet célba érni, és a pénz nem mér mindent jól, s így az egészséget, a kultúrát és az oktatást nem lehet piaci elvre helyezni. Közép-Európában új küzdelem kezdődik, és új harctereken folyó küzdelem indul meg a diktatúra maradványainak lebontásában. a szociális válság nem rövid lejáratú válság, hanem olyan történelmi korszak, amellyel hosszú évtizedekig kell számolnia egy nemzetnek, ha egyszer belesüllyedt. ezért aktuális ma Lakitelek. – A polgári oldal a Bokros-csomag után egyszer már kivezette az országot a fenyegető szociális válságból, /Orbanviktor.hu, szept. 30./; Emlékeztető: Lakiteleki Nyilatkozat – 1987. szeptember 27. A magyarság történelmének egyik súlyos válságába sodródott. Népmozgalmi erejében megroppant, önhitében és tartásában megrendült, kohéziójának kapcsai tragikusan meglazultak, önismerete megdöbbentően hiányos. Összeomlással fenyegető gazdasági válságnak néz elébe. A magyar etnikumot példátlan széttagoltság sújtja. Nemzetünknek nincs közösen vállalható jövőképe. Az országot megrázó társadalmi-gazdasági válság, a demokrácia, a politikai intézményrendszer elégtelensége, a közerkölcs súlyosbodó gondjai, a kulturális élet, a közoktatás aggasztó tünetei, megmaradásunk gondjai kaptak hangot az eszmecsere során. A magyarság esélyeit kutató jelenlevők és felszólalók a józanság és megfontoltság jegyében igyekeztek mérlegelni a kilábalás és a kikerülhetetlen megújhodás, az igazán hatékony reformok módozatait. Az ország és a magyarság sorsáért érzett felelősségtől áthatva az egybegyűltek szükségesnek és időszerűnek érzik olyan keretek létrehozását, amelyek arra szolgálnak, hogy a társadalom tagjai valódi partnerként vehessenek részt a közmegegyezés kialakításában. Viták után a résztvevők egyetértettek abban, hogy egy ilyen közmegegyezés csak valamennyi progresszív társadalmi erő összefogásával teremthető meg. Az a véleményük, hogy csak a társadalom részvetelével lehet megoldani a válságot, mégpedig mind a társadalom, mind az ország politikai vezetőinek részvételével. A politikai és társadalmi szervezetek jelenlegi rendszerében nincs biztosítva az önálló és független nézetek kifejtése. Ezért javasolják a Magyar Demokrata Fórum létrehozását, amely a folyamatos és nyilvános párbeszéd színtere lehetne. Ez a fórum alkalmas lenne súlyos gondjaink megvitatására, egy-egy témakör elemzésére, alternatív megoldási javaslatok elkészítésére. A fórumot a résztvevők nyitottnak képzelik, egyszerre demokratikus és nemzeti szelleműnek. Munkájában különböző világnézetű és pártállású emberek együttműködésére számítanak. Fontosnak tartanák, hogy ezeknek az eszmecseréknek és elemzéseknek az anyagát megismerhesse az ország közvéleménye. Ezért szükségesnek érzik alkotmányos keretek között működő, független sajtóorgánumok létrehozását. Hisszük, hogy a megújhodás erőinek széleskörű összefogásával kijuthatunk a válságból. Lakitelek, 1987. szeptember 27. Bíró Zoltán, Csengey Dénes, Csoóri Sándor, Csurka István, Joó Rudolf, Fekete Gyula, Für Lajos, Kiss Gy. Csaba, Lezsák Sándor.

Átadja az 1989 előtti rendőrség, a Milícia dossziéit a belügyi és közigazgatási tárca a Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottságnak (CNSAS). Az átadás több szakaszban történik, első lépésként mintegy 3500 folyóméternyi dosszié kerül át a CNSAS-hoz. Cristian David belügyminiszter kijelentette: a tárca már eljuttatta a központi archívumban őrzött dokumentumok listáját, amelyen főképp a volt alkalmazottak egyéni dossziéi, jelentések, elemzések szerepelnek. A CNSAS tagjait elsősorban a volt titkosszolgálat egykori levéltáraiban őrzött iratok, a börtönökben működő operatív szolgálatokra és a határőrök tevékenységére vonatkozó dokumentumok, valamint a rendőrségi besúgódossziék érdeklik. Constantin Ticu Dumitrescu, a CNSAS vezetőségi tagja szerint a vidéki rendőrségi levéltárakban őrzött dokumentumok együttesen tízszer nagyobb archívumot tesznek ki, mint a jelenleg átadandó központi. /Nagy B. István: Napvilágra kerülnek a Milícia dossziéi. = Krónika (Kolozsvár), okt. 1./

Romániában több mint ötezer oktatási intézmény működik egészségügyi engedély nélkül, mivel nincs ivóvíz- és csatornahálózatuk, valamint megfelelő mellékhelyiségük, jelentette ki Cristian Adomnitei oktatási miniszter. /Engedély nélkül működő iskolák. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 16./

A Kovászna megyei rendőrség beleegyezését adta a Székelyföld határát jelző tábla újbóli kihelyezéséhez. Laurentiu Todoran, a Kovászna megyei rendőrség parancsnoka elmondta, hogy a háromszéki önkormányzat kérését kizárólag közlekedésbiztonsági kritériumok alapján bírálták el. Demeter János, Kovászna Megye Tanácsának elnöke szerint már csak az Országos Útügytől kell a szükséges engedélyt beszerezniük. /Kovács Zsolt: Előrelépés táblaügyben. = Krónika (Kolozsvár), okt. 18./ A Nagy-Románia Párt Kovászna megyei szervezetének vezetősége Cristian David belügyminiszter lemondását kéri, miután a megyei rendőr-felügyelőség közlekedési osztálya kibocsátotta az engedélyt a Székelyföld tábla újrafelállítására Kovászna megye Brassó megye felőli határában. /Hazai krónika. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 18./

Megkezdődött a Román Filmhét Budapesten, az Uránia Nemzeti Filmszínházban. A szemle díszvendége Cristian Mungiu, aki 4 hónap, 3 hét, 2 nap című filmjével az idén Cannes-ban elnyerte az Arany Pálma-díjat. Az Oktatási és Kulturális Minisztérium támogatásával, a Budapesti Román Kulturális Intézet szervezésében megvalósuló hatnapos mustrán olyan alkotásokat mutatnak be, amelyek a cannes-i filmfesztiválon díjat kaptak. /Román Filmhét Budapesten. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 18./

Toró T. Tibor RMDSZ-es parlamenti képviselő az elmúlt héten iktatta az Oktatásügyi Minisztériumban azt a dokumentumcsomagot, amely tartalmazza a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) természettudományi, illetve humán tudományi karain tanító magyar oktatók 83 százaléka által aláírt támogatói íveket, amely a BBTE két önálló magyar tannyelvű karának beindítására vonatkozó kérésüket tartalmazza. A képviselő az oktatók nevében egy petíciót is eljuttatott Cristian Adomnitei oktatási miniszterhez, amelyben jelzi, hogy az oktatók kérése nem új keletű kérés, hanem ez már 1990 óta zajló folyamat. „Fontosnak tartottam kiemelni, hogy a két magyar nyelvű kar beindítása érdekében most a szakma nyilatkozik meg, és nem a politikum” – fejtette ki Toró T. Tibor. „A dokumentumokat a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) már eljuttatta az Európai Parlament, az Európa Tanács, valamint az RMDSZ több tisztségviselőjének, és most az oktatási miniszter közbenjárását várják kérésük teljesítése érdekében” – áll a közleményben. Ugyanakkor a képviselő megígérte, hogy szorgalmazni fogja az RMDSZ vezetőségének, parlamenti frakcióinak és kormányzati tisztségviselőinek aktív szerepvállalását a kérdés rendezésében. A képviselő által 16-án keltezett petíció kronológiai beszámolót is tartalmaz, amely tájékoztatja a minisztert a magyar közösségnek az államilag támogatott magyar nyelvű felsőoktatás visszaállítása érdekében folytatott küzdelméről. /Demeter Kinga-Erika: Tanügyminisztériumban az aláírások. = Krónika (Kolozsvár), okt. 22./

A meghurcoltak máig nem kaptak sem elégtételt, sem kárpótlást, az egykori verőlegények pedig parlamenti képviselők vagy jól menő vállalkozók – hangzott el azon a kolozsvári találkozón, amelyen az 1987. november 15-i brassói zendülésre emlékeztek a Babes–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) történelem kara Oral History Intézete, valamint a Memoria Alapítvány kincses városi fiókja szervezésében. A zendülés két szereplője, Florin Postolachi – a brassói 1987. November 15-e Egyesület elnöke – és Dan Iacob elmondták: Romániában nincs politikai akarat arra, hogy a húsz évvel ezelőtti spontán lázadás utáni brutális megtorlás verőlegényeit, illetve a 61 elítélt munkás iratcsomóját összeállító ügyészeket és bírákat nevükön nevezzék. „Előfordult, hogy a nyilvánosság előtt kimondtuk az egyik szekus nevét, és háromévi rágalmazási per lett a következménye. Amíg az egykori, vadállatoknak sem nevezhető szekusok és pártaktivisták a parlament padsoraiban ülnek, vagy jól menő üzletemberek, addig nem is számíthatunk a társadalom megtisztulására. Ez van, ilyen országban élünk” – részletezte Florin Postolachi. Példaként említette: az őket egykor heteken át vallató szekus, Ristea Priboi a Szociáldemokrata Párt (PSD) képviselője lett, és Adrian Nastase volt kormányfő egyik legközelebbi munkatársává vált, majd az elszámoltatás elől külföldön eltűnt. Dan Iacob hozzátette: „A Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság birtokában semmilyen dokumentum nincs a brassói zendülésre vonatkozóan. ”1987. november 15-én Brassóban tízezrek tüntettek a Román Kommunista Párt székháza előtt. A munkások elindultak a pártszékház felé. Dél körül már harmincezres tömeg tüntetett. A tömeg rohammal bevette a pártszékházat, ahol –nemzetgyűlési választási nap lévén – soha nem látott finomságokkal gazdagon terített asztalokat találtak, ezen felbőszülve pedig Ceausescu-portrékat és pártzászlókat dobáltak ki az ablakon, és égettek el. „Egy alig tizennyolc éves munkatársunkat később velünk együtt azért ítéltek el, mert evett a főelvtársak kenyeréből, és megivott egy üveg Pepsit” – ecsetelte az embertelen időket Florin Postolachi. A kolozsvári megemlékezésen jelen volt az akkor egyetemi hallgató, Catalin Bia mérnök, valamint Leontin Iuhas mérnök, aki édesanyjával, Doina Cornea emberjogi harcossal néhány nappal a Brassóban történtek után nyilvánosan tiltakozott a brassói zendülés utáni tömeges letartóztatások és kínzások ellen. /Benkő Levente: A megtorlók köztünk élnek. = Krónika (Kolozsvár), okt. 29./; Előzmény: Ristea Priboi képviselőt nemrég a Külföldi Hírszerző Szolgálatot (SIE) ellenőrző parlamenti bizottság elnökévé választották, de ezt követően olyan sajtóhírek jelentek meg, miszerint Priboi a ‘89 előtti kémelhárító egység kollaboránsa volt, akinek a Szabad Európa Rádió munkatársainak megfigyelése volt a feladata. A Szekuritáté Irattárát Vizsgáló Bizottság újraindítja a vizsgálatot Ristea Priboi ügyében. A Legfelsőbb Védelmi Tanács február 12-én határozott: Gheorghe Fulga lesz a Külföldi Hírszerző Szolgálat /SIE/ igazgatója. /Priboi, a pribék? = Szabadság (Kolozsvár), 2001. febr. 14.