Szigethi Gyula Mihály-emlékévet hirdetett a székelyudvarhelyi Városi Könyvtár 2009-ben, mivel 250 éve született Székelyudvarhely neves helytörténésze, drámaírója. „Szigethi Gyula Mihály méltatlanul elfelejtett nagy tudású embere a városnak, aki többek között a világi színjátszást is meghonosította Székelyudvarhelyen” – ismertette életét Szabó Károly, a városi könyvtár igazgatója. Novemberben két rendezvénnyel tisztelegtek Szigethi emléke előtt. November 13-án Csáki Árpád történész Szigethi Gyula Mihály emlékezete és Róth András Lajos történész Szigethi Gyula Mihály tartalomjegyzéke címmel tartott előadást, bemutatva a neves professzor munkásságát. 25-én telt ház előtt zajlott a Tomcsa Sándor Színház színművészei és diákok közreműködésével Szigethi Gyula Mihály Százszorszép című vígjátékának felolvasószínházi előadása. Szigethi Gyula Mihály Marosvásárhelyen született 1759-ben, de Székelyudvarhelyen élt és alkotott, itt hunyt el 1837-ben. Drámaíró, Székelyudvarhely helytörténetírója, tanár. 1797-től a székelyudvarhelyi református kollégium bölcsészeti tanára volt. 1801-ben megalapította a Székelyudvarhelyen a diákszínjátszás kezdetét jelentő „Játzdó-Színt”. Több kötetben jelentette meg Székelyudvarhely történetének leírását, drámákat írt és fordított. /Csáki Emese: Szigethi Gyula Mihályra emlékezett a székelyudvarhelyi könyvtár. = Krónika (Kolozsvár), nov. 27./

Szamosújváron november 28-án ünneplik a helyi fúvószenekar fennállásának 125. születésnapját. Az ünnepi hangverseny a főtéri kultúrház nagytermében lesz. /Erkedi Csaba: 125 éves a szamosújvári fúvószenekar. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 27./

Nyolc vadonatúj, webkamerával, fülhallgatóval felszerelt számítógéppel, egy lapolvasóval és egy nyomtatóval gazdagodott a napokban a székelyudvarhelyi Városi Könyvtár a Biblionet – A világ az én könyvtáram elnevezésű fejlesztési projektre leadott sikeres pályázat révén. A könyvtárakat számítógépes technikai eszközökkel, támogató Bill és Melinda Gates Alapítvány által finanszírozott ötéves program célja, hogy a lakosság minél szélesebb rétegének lehetőséget nyújtson megbarátkozni a korszerű eszközökkel. /Lázár Emese: Ingyenes internet a könyvtárban. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 27./

Új előadást próbálnak a Figura színészei, akik ezúttal William Shakespeare Minden jó, ha vége jó című komédiáját viszik színpadra. A darab rendezője Kövesdy István, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának igazgatója, aki már több alkalommal rendezett a gyergyói társulattal. A bemutatót december 20-án tartják. /Bemutatóra készül a Figura. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 27./

A domahidai Kraszna Közösségi Egyesület november 29-én egy kiállítást nyit meg a helyi művelődési házban, melyben bemutatják térségük néphagyományait, elsősorban a sásból és gyékényből font eszközökön keresztül. A tárlat anyagát egy pályázat segítségével gyűjtötték össze. A projekt célja a hagyományok felelevenítése és népszerűsítése a fiatal nemzedék körében. Kulturális előadás-sorozatot tartottak, bemutatták a sás- és a gyékényfonás technikáját. /Tárlat Domahidán. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 27./

Megjelent Máthé Levente újságíró egykori és jelenlegi marosvásárhelyi utcaneveket tartalmazó Állnak még az utcakövek című kötete, melyen a szerző másfél évtizedet dolgozott. A kötet egyik fejezetében a régi és mai utcanevekhez fűződő legszükségesebb tudnivalókat is ismertette. A könyv kiadását egykori osztálytársa, a Magyarországon élő Kovács Péter finanszírozta. Fodor Sándor nyugalmazott történelemtanár – aki maga is írt már könyvet Marosvásárhely múltjáról – ismertette a település rövid történetét, majd azokat a korábbi kiadványokat, amelyek a vásárhelyi utcák, terek nevével foglalkoznak. Törvény van arra, hogy magyarul is ki kellene írni az utcák nevét, kizárólag maga az utca és tér szó jelzi, hogy a város lakosságának majdnem fele magyar nemzetiségű. Egy „beszédes” adat: 1918, a román hatalomváltás után 178 utca és tér nevét változtatták meg a városban. /Máthé Éva: Régi és mai marosvásárhelyi elnevezések legújabb gyűjteménye. = Krónika (Kolozsvár), nov. 27./

Az RMDSZ Kolozs Megyei Képviselők Tanácsának (MKT) az ülésén értékelték a november 22-i elnökválasztás eredményeit. László Attila, RMDSZ Kolozs megyei elnöke gratulált Kelemen Hunornak, hogy a magas részvétel mellett ilyen eredményt ért el. Ezzel szemben Horváth Márton, Mocs polgármestere elégedetlen azzal az eredménnyel, amelyet az RMDSZ elnökjelöltjének sikerült Kolozs megyében teljesítenie. /Jakab Judit: MKT: Mircea Geoanára kell szavazni. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./

Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE), a Közép-Erdélyi Magyar Művelődési Intézet és a Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság megbeszélést szervezett a romániai magyar civil szervezetek részére egy országos szintű hálózat kialakítása érdekében. Amennyiben ez az elgondolás sikeres lesz, a civil szervezetek a Romániai Magyar Házak keretében tájékozódhatnak a többi tagszervezet munkájáról, illetve együttműködhetnek közös céljaik megvalósítása érdekében. Kolozsváron a Bethlen Kata Diakóniai Központban november 27-én tartott rendezvény megnyitóján felszólaló Dáné Tibor Kálmán EMKE-elnök és Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke az esemény fontosságáról értekezett. „Az elmúlt húsz évben már kialakultak azok a kis magyar autonómiaszigetek, amelyek függetlenek a hatalomtól, de függnek azoktól a közösségektől, amelyek fenntartják őket” – utalt megnyitó beszédében Dáné Tibor Kálmán a romániai magyar civil szervezetekre. Markó Béla emlékeztetett: „Egy közösség, amelynek nincs önálló élete, nagyon hamar szétmorzsolhatóvá válik, és elveszíti önmagát. Az RMDSZ mindig prioritásként kezelte a civil szervezetek kérdését. ” /Nagy-Hintós Diana: Országos hálózatot alakítanának a romániai magyar civil szervezetek. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./

Ismét megrongálták a Házsongárdi temetőben Kovács György színművész sírját. A néhány évvel ezelőtt helyreállított, akkor is vandalizmus miatt megrongálódott síremlékről most eltűnt a márványkőbe elhelyezett bronzdombormű. Az ugyancsak nemrég helyreállított Kuun Géza-sírt szintén megrongálták. /Ismét megrongálták Kovács György síremlékét. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./

Tízéves a Házsongárd Alapítvány. Gergelyné Tőkés Erzsébet, az alapítvány igazgatója elmondta, az elmúlt évek alatt rengeteg sírkövet megmentettek. Ha az elődök nem épülnek be az emlékeinkbe, az életünkbe, akkor gyökértelenek vagyunk, vallja. 1980-ban jelent meg Gaal Györgynek a Házsongárdi pantheon című írása, térképestől a Korunk évkönyvben. Gergelyné Tőkés Erzsébet akkori osztályát kivitte a temetőbe. Akkortól kezdve ez a kegyeleti munka nagyjából állandó jelleggel folyt, szűkebb keretek között. A Házsongárd Alapítvány egy tanár-diák kapcsolatból és osztályfőnöki munkából alakult ki. Sok megható esetről tudna beszámolni, olyan emberek részéről is kapott segítséget, akiknek semmi közük sincs Kolozsvárhoz. Kezdetben, amikor a Sigmond mauzóleumot akarták pályázati pénzből rendbe tenni, a polgármesteri hivatal leállította a munkálatokat, de akkor még Gheorghe Funar volt a polgármester. Mostanában már fogadkoznak, hogy segítenek, azonban nem kaptak semmiféle anyagi támogatást. A magyarországi Hungaria Nostra Város- és Faluvédők Szövetsége Podmaniczky-díjjal tüntette ki nemrégiben az alapítványt, négy-öt éve megkapták a Magyar Örökség-díjat. A Házsongárd Alapítvány felekezetközi és civil jelleggel működik. /Köllő Katalin: Évforduló – „Beszél a kő, olvasd le róla sorsomat” = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./

1947–1989 között gyakorlatilag elsorvasztották a kulturális életet Aradon (pl. megszüntették a magyar színházat és kultúregyesületeket), az értelmiségi-utánpótlást a magyar tannyelvű líceum hányatott sorsa miatt nem tudta biztosítani, megszűnt az igényesség: a hajdani színvonalas programok eltűntek. A humán értelmiség java elvándorolt. 1989 után sok kulturális céllal született vagy azt felvállaló csoportosulás működött a városban. Közülük kiemelhetők: a/ Tóth Árpád Irodalmi Kör. Az 1945-ben alakult Petőfi Sándor Irodalmi Kör jogutóda, aktivitását 1989 után is folytatta. Korábban havonta többször is rendezett felolvasó-estéket, előadásokat, de az évek során ezek gyakorisága csökkent. Legnagyobb sikerük két antológiájuk (Vagyunk – 1995, Vagyunk 2 – 2001). b/ Kölcsey Egyesület. 1990. január 22-én alakult újjá. Széleskörű művelődési tevékenységet folytatott/folytat, művelődéstörténeti előadásokat és irodalmi estéket rendez, könyveket jelentet meg (ezek közül kiemelkedik a Fecskés-sorozat, valamint több antológia), saját könyvtárat tart fenn, évente odaítéli a Kölcsey-díjat és diákszínpadot is üzemeltet. Ez utóbbi több elismert színészt indított útjára, pl. Posta Ervin, Incze Tamara, Kézdi Imola, Éder Enikő, Simon Mátyás, Kelemen Kinga, Tapasztó Ernő stb. A Kölcsey Egyesület másik jelentős teljesítménye a Havi Szemle művelődési folyóirat megjelentetése. Éveken keresztül a Havi Szemle volt az egyetlen magyar kultúrfolyóirat a városban, de 2001 végén megszűnt. Több évnyi kihagyást követően 2008-ban megváltozott szerkesztőgárdával, önálló formában sikerült újraindítani a lapot. A Kölcsey Egyesület motorja mindig is Pávai Gyula magyar nyelv és irodalom szakos tanár volt. Az Egyesület vezetősége 2007-ben és 2009-ben szerkezeti átalakuláson ment keresztül. c/ Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete. 2003-ban alakult, működése első éveiben igen aktív volt, főleg történelmi irányultságú ismeretterjesztő előadásokat és szavalóversenyeket rendezett. Az elmúlt évben kevesebbet lehetett róla hallani. d/ Alma Mater Alapítvány. A szervezet Éder Ottó és Réhon József tanárok kezdeményezésére született meg 1991. április 17-én, céljuk az Arad megyei magyar oktatás támogatása. Az Alma Mater Alapítvány több ízben tevékeny szerepet vállalt az aradi magyar kulturális életben: színházi előadásokat szervezett, jelentős számú könyvet adott ki, fontos a Szövétnek című művelődési szemléjük. d/ Kamaraszínház. A jelentős múltra visszatekintő aradi magyar színjátszás a központosítás áldozata lett, amikor a második világháborút követően a társulatot egyetlen tollvonással Temesvárra költöztették (ez a mostani Csiky Gergely Állami Színház). A kommunista idők kultúrszervezői vendégelőadásokkal és az országos szinten is jegyzett aradi Periszkóp Népszínházzal próbálták pótolni a keletkezett űrt. 1991 után a Periszkóp megszűnt, az évtized folyamán pedig egyre ritkultak a magyar nyelvű előadások Aradon: 1995-ben még tizenegy, 2004-ben már csak három vendégelőadás volt. 2002-ben Böszörményi Zoltán, a Nyugati Jelen és az Irodalmi Jelen tulajdonosa megpróbált egy kamaraszínházat elindítani, de a próbálkozás megfeneklett. 2003-ban a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetem Színművészeti Karának végzős magyar csoportját próbálták állandó társulat formájában Aradra csábítani, de ők nem vállalták ezt a kihívást. 2007-ig nem volt újabb próbálkozás, de ekkor a városi közgyűlés jelentős anyagi támogatásával új csoport alakult, amely az Aradi Magyar Kamaraszínház nevet vette fel. Ez túlnyomó részben befogadó színházként működik. e/ A Nyugati Jelen csoportosulás. A megye egyetlen magyar nyelvű napilapját 1999-ben vette át Böszörményi Zoltán, aki jelentős anyagi befektetéseket eszközölve a megszűnéstől mentette meg az újságot (a kilencvenes években több ízben is csődközeli állapotban volt a lap, a hetilappá való átalakulása is felmerült). Az új tulajdonos nagy lendülettel fogott hozzá a lap gyökeres átalakításához és az aradi magyar kultúréletbe is megpróbált új színt vinni, 2001-ben színházat és irodalmi folyóiratot (Irodalmi Jelen) is alapított. Ez utóbbi hamarosan erdélyi, majd összmagyar jelentőségre tett szert. A lap novella és regénypályázatokat is indított, riportokat fogadott, szemlézte a megjelent szépirodalmi alkotásokat, és hamarosan a könyvkiadásban is szerepet vállalt. A lapba a kortárs magyar irodalom kiemelkedő képviselői (pl. Szőcs Géza, Orbán János Dénes, vagy haláláig Faludy György) is bedolgoztak. f/ Az RMDSZ Arad megyei szervezete. Az RMDSZ tevékenységében jelentős részt képez a kulturális élet támogatása és az ilyen jellegű események szervezése Évente több alkalommal szerveztek színházi előadásokat, több könyvet is megjelentettek. g/ Megemlítendők a romániai szintű irodalmi, művelődési körök és szervezetek helyi részlegei. Elméleti szinten létezik a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület, az Erdélyi Múzeum-Egyesület és a Romániai Magyar Dalosszövetség helyi fiókja is, gyakorlati tevékenységük azonban általában nem látható. h/ Más kultúrcsoportosulások is működtek az elmúlt évek folyamán (például a Beszélni Nehéz Kör, amely a Múzeumban tartotta összejöveteleit, a komolyabb nemzetközi sikereket is elért Vox Juventutis gyermekkórus, a rövid időt megélt Candide Társaság és Kisfaludy Társaság), de ezek manapság már nem működnek. Ennyi volt a felsorolás. Nehéz elitkultúráról beszélni egy olyan közegben, amelyet negyven év kommunizmusa teljes mértékben perifériára szorított. A lejtő aljáról kanyarodott vissza az aradi magyar kulturális élet és igyekezett behozni az évek folyamán összegyűlt elmaradását. Hosszú távon a Kamaraszínház nagyszínházzá való átalakítása lenne fontos, de ennek anyagi akadályai lesznek. A könyvkiadás terén a cikkíró, Lehoczky Attila tanár jelentős problémának tartja az aradközpontúságot. Az irodalmi és művelődési szemlék is aradközpontúak. A cikkíró hozzátette, csekély azon írások száma, amely összmagyar szinten is megállná a helyét. A megrendezett ismeretterjesztő előadások túlnyomó többsége történelmi vagy irodalomtörténeti jellegű, Lehoczky Attila szerint ez az aradi magyar társadalom konzervatív magatartásából következik. Van magyar művelődési élet Aradon, de többnyire provinciális jellemvonásokat hordoz. Lehoczky hozzátette, mindez nem kívánt rosszindulatú kritika lenni. /Lehoczky Attila: Magyar kulturális élet Aradon 1990 után – esettanulmány. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 28./

November 27-én kiásták és talpra állították azt a meggyalázott honvédszobrot, mely egykor a Rétyi Nyír előtt díszelgett, majd a Székely Nemzeti Múzeum kőtárában várt szebb időkre, végül a diktatúrában a földbe menekítettek. Az első világháborús magyar honvédet ábrázoló, homokkőből faragott szobrot 1943-ban állíttatta Páll Ferenc szentivánlaborfalvi vállalkozó. A mintegy másfélszeres életnagyságú szobor – a felirat szerint Gabay L. alkotása – a talapzattal együtt hat méter magasan állt a Rétyi Nyír előtt, mígnem a beérkező román hadsereg katonái sortűz alá vették, lefejezték, s ledöntötték. Törzsét a rétyiek a Székely Nemzeti Múzeumba menekítették. Vargha Mihály szobrászművész, múzeumigazgató elmondta, szakemberek, hadtörténészek bevonásával ő maga restaurálta a szobrot. /Szekeres Attila: Talpra állt a magyar honvéd. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 28./

Igazgatóváltás történt a kolozsvári Koinónia Kiadónál: a Visky András által eddig vezetett intézmény igazgatói funkcióját július elsejétől Zágoni Balázs, a Filmtett című erdélyi filmes portál volt főszerkesztője tölti be. Zágoni elmondta, hogy egyes súlypontok áthelyeződnek, beindítanak egy történelmi könyvsorozatot, a színházi sorozat marad, és annak Visky András lesz továbbra is a sorozat-szerkesztője. A Koinóniának jelenleg négy fő irányvonala van: a teológiai és a keresztény könyvek, a színházi szakkönyvek, a gyermekirodalom és a kortárs szépirodalom. Emellett megjelent számos kortárs szakirodalmi könyv is. Ezekből a sorozatokból egyik sem fog leállni, de van, amiből kevesebb fog megjelenni. A történelmi sorozatot Neagu Djuvara A románok története fiatalok számára című, kilenc kiadást megélt bestsellerével indítják. Folytatják a filmelméleti könyvek kiadását is, Király Hajnal nagyváradi születésű szerző doktori disszertációjával. Ebben az évben sok könyvet nyomtattak a debreceni Alföldi nyomdánál, amely közép-európai szinten vezető nyomdának számít. Hét vezető bukaresti kiadó dolgozik velük, de nagy német és orosz kiadók, és persze sok magyarországi kiadó is. A kolozsvári Idea nyomda készíti a kiadó színházi sorozatának minden darabját. A kiadó újra megjelentette Hervay Gizella Kobak könyvét, de napvilágot lát Salat Zakariás Erzsébet csángó népmesegyűjtése, a Vót, hol nem vót is. /Köllő Katalin: „Nagy kihívásnak érzem ennek a kiadónak vezetését” Beszélgetés Zágoni Balázzsal a Koinónia kiadó igazgatójával. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./

Kolozsváriak és nagyenyediek együtt emlékeztek és ünnepeltek november 26-án Nagyenyeden a Dr. Szász Pál Magyar Közösségi házban, az Áprily-estek keretében, Veress István professzor /Nagyenyed, 1909. nov. 5. – Kolozsvár, 2007. nov. 2./ születésének századik évfordulójára. A vendégek között ott volt T. Veress Éva nyugalmazott egyetemi tanár, a professzor leánya. Dr. Csávossy György, a Magyar Gazdák Egyesületének tiszteletbeli elnöke ismertette Veress István életművét. Ennek a hosszú időszaknak egy jelentős része Nagyenyedhez, illetve Csombordhoz kötődik, ahol a hajdani mezőgazdasági iskola tanára, rövid ideig igazgatója és aligazgatója volt. Filmet is bemutattak Veress István életéről, majd Bartók Árpád nyugalmazott csombordi tanár Veress Istvánnal átélt vadászkalandjaira emlékezett. /B. B. : Nagyenyed. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./ Veress István, a kolozsvári Mezőgazdasági Intézet nyugalmazott tanszékvezető professzora a gyümölcstermesztés szakembere volt.

Nádas és Körös völgyi, Ady-Goga túrával indult november 15-én a kolozsvári EKE Erdélyi kastélyok és várak című, négyrészesre tervezett tematikus túrasorozata. Magyarvista református kalotaszegi falu 1291-ben épült román stílusú templomának belső bútorzata és a díszítések is középkoriak, „Mózes széke” faragott, festett elemei 1400-ból, a feltárt freskórészletek is az 1500-as évek katolikus korszakából valók. A fából épített harangláb is 1760 óta áll eredeti formájában. Csucsán a kastélyt a Boncza család építtette, itt bonyolódott le Boncza Berta (Csinszka) és Ady Endre szerelmi idillje, mely házassággal végződött. Ady halála és Trianon után Boncza Berta felajánlotta Gogának a kastélyt, amit a költő megvásárolt. A Goga házaspárt a hegyoldalba épített mauzóleumban helyezték örök nyugovóra. A kastélykomplexumban működik a megye legnagyobb emlékmúzeuma. Pár éve a volt gazdasági épületben, az Ady házban volt még egy Ady szoba a költő személyi tárgyaival, kézirataival, no meg a Boncza kastélyból származó bútordarabokkal. Ma már a Goga múzeumban nem létezik semmi, ami Adyra utalna. Sebesváron már csak néhány fennmaradt vastag fal és az öregtorony emlékeztet az egykori végvárra. A gyalui kastély meglátogatására a prefektúra nem adott engedélyt a túrázóknak. /Dénes Gyula Zsombor: Erdély tájain – Kolozs megye kastélyai és várai túrasorozat. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./

Dr. Csíky Csaba zenetanár, karnagy, orgonaművész, zeneszerző zenészcsaládban született, édesapja zenetanár, karnagy, orgonaművész. Csíky huszonkét évig a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház zenei vezetője. Az 1989-es változások után hazaköltözött Marosvásárhelyre, ahol hat éven át a református Vártemplom karnagya-orgonistája volt, bekapcsolódott Erdély újjászülető kórusmozgalmába. Férfikart alapított, majd felkérték a Vártemplom Musica Humana női kamarakórusának vezetésére, melynek mai napig karnagya. Marosvásárhelyen 1998 és 2002 között a Nemzeti Színház zenei vezetője volt. 2005-ben megszerezte zeneakadémia doktorátust /megvédte az Orgonaépítészet a mai Románia területén a XIX. században. Kolonics István (1826-1892) című dolgozatát/. 2002-től a Színművészeti Egyetem adjunktusa, zenei ismereteket, éneket tanított, 2005-től az egyetem zenetanári tagozatán előadótanár. Zeneszerzőként főleg színpadi zenét, filmzenéket, kórusműveket és kísérőzenét alkotott. Orgonaművészként több országban hangversenyezett. Zenei tárgyú írásait, kritikáit, esszéit erdélyi lapokban közölte. Ezek egy része könyv formájában is megjelent Opus 100 címmel. 1997-től szerkeszti a Seprődi János Kórusszövetség szakmai és hírközlő folyóiratát Erdélyi Kórus, majd Kórus a Kárpát- medencében címmel. Több mint tíz éve kamarazenei hangversenysorozatot indított fiatal muzsikusok számára Zenés esték a Vártemplomban címmel. Mindemellett Csíky Csaba a magyarországi Károli Gáspár Református Egyetem Marosvásárhelyen működő Kántor-Tanítóképző Főiskolájának zenei tanszékvezetője és karvezetéstanára. Elnyerte az idei Márkos Albert-díjat. /Kovács András: /Csíky Csaba laudációja. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 28./

Kibédi Varga Sándor marosvásárhelyinek vallja magát, annak ellenére, több mint húsz éve Budapesten él. Megjelent az erdélyi kivándorlókról és magyarországi bevándorlókról szóló riportregénye: Az Üveghegyen túl /Mentor Kiadó, Marosvásárhely. 2009./ A Kibédi előnevet a Varga Sándor elé Budapesten, 1988-ban vette fel – neves unokatestvérei példáját követve. Vele együtt húszan vallanak arról, hogy honnan indultak el, és mire jutottak. Kibédi Varga Sándor 1946-ban született. Tanított román nyelvet két román faluban és magyar nyelvet és irodalmat Budapesten. Hat lapnak volt a belső, háromnak az állandó külső, és tucatnyinak az alkalmi munkatársa. Erdélyi református magyar vagyok, mondja magáról. /Kibédi Varga Sándor: A ki- és bevándorlókról. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 28./

November 27-én nyílt meg Kézdivásárhelyen a Céhtörténeti Múzeumban a Gyárfás Jenő életművét bemutató vándorkiállítás. A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Gyárfás Jenő nevét viselő képtárának tulajdonában levő mintegy harminc festményt idén Gyergyószentmiklós és Csíkszereda után bemutatták a céhes városban. /Iochom István: Gyárfás Jenő Kézdivásárhelyen. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 28./

Régi kolozsvári gyárak címmel ipartörténeti fotókiállítás nyílt november 27-én a Kolozsvár Társaság székhelyén. A Kolozsvár gazdaságtörténeti és ipartörténeti szempontjából fontos tárgyi bizonyítéknak számító fényképek összegyűjtését Farkasné Imre Mária, a Kolozsvár Társaság vezetőségi tagja kezdeményezte. A Kolozsvár Társaság fényképgyűjtési akciót kezdeményezett az ipartörténettel kapcsolatos képi emlékek átmentése céljából. /(J. J.): Ipartörténeti fotókiállítás Kolozsváron. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./

November 29-én a Tóbiás és Kelemen – A civakodó kiskakasok című gyermekelőadást mutatják be Lugoson. A Veress Zoltán verses állatmeséje alapján készült színpadi játékot Visky Sámuel és Szabó Katalin rendezte. /Szekernyés Irén: Tóbiás és Kelemen gyermekelőadás Lugoson. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 28./

Dr. Balogh Ernő 1882-ben született az Arad megyei Kisjenőn. A Kolozsvári Egyetem Természetrajz–földrajz karán végzett, majd az egyetemen maradt, kezdetben muzeológusként, majd dr. Szádeczky Kardoss Gyula professzor tanársegédjeként. Szépen ívelő egyetemi pályáját az első világháború akasztotta meg, fogságba esett. 1919 és 1940 között természetrajz tanárként működött a Marianum leánylíceumban. A tudományt ezalatt is magas szinten művelte. 1940-től a kolozsvári egyetem Földrajz–Geológia Karának professzora, majd a Bolyai Tudományegyetem megalakulása után a tanszékvezetője. Az ásványok, kristályok és kőzetek világának élő lexikona volt. Balogh Ernő mindenekelőtt mineralógus, geomorfológiai kutatásokat is folytatott, számos barlangot ő kutatott át és térképezett fel első ízben. Kitűnő fényképész is volt, számos fényképét közölték Románia 1960-as földrajzi monográfiájában és más szakmunkákban. Az Erdélyi Kárpát-Egyesület elnöke volt, a negyvenes években az egyesület folyóiratát is szerkesztette. /Ajtay Ferenc: Erdély tájain – Egy tudós tanár emlékére. 40 éve hunyt el dr. Balogh Ernő. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./

Nemrég Kolozsváron, a filharmónia egyik hangversenyén megszólaltatott Vermesy Péter III. Szimfóniája a 70 éve született és 20 éve elhunyt zeneszerző emlékét idézte. Buzás Pál új kottakiadványt adott közre Arpeggione Kiadó jóvoltából, mely barátja, Vermesy Péter emlékére a zeneszerző két zongoratrióját tartalmazza. A zenemű kolozsvári bemutatóján, 1970-ben maga a zeneszerző Vermesy zongorázott. Amint Buzás eddig megjelent összes kottakiadványában, úgy ebben is megőrizte a háromnyelvűség elvét, így a feliratok román, magyar és német nyelven olvashatók. /Kulcsár Gabriella: Vermesy Péter: Zongoratriók. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 28./

Ambrus Anna Uzon-monográfiája a szó megszokott értelmében nem monográfia, hanem, ennél egyszerre több, de kevesebb is lehet. Az uzoni születésű szerző a marosvásárhelyi tanárképző főiskolát végezte, Uzonban tanít. Mások Uzonnal kapcsolatos legjobb írásait is belefoglalta könyvébe: dr. Binder Pál és Cserey Zoltán történész munkáját a település múltjáról, Uzon építészeti emlékeit Kónya Ádám esszéje alapján mutatta be, az uzoni református templom történetét Szabó József és Ungvári Barna András református lelkész. Ambrus Anna huszonegy írást maga jegyez a könyvben. Ezek hézagpótló könyvelemek a településtörténetnek azokat részeit járják körbe, amelyeket hol a román adminisztráció, hol a diktatórikus parancsuralom miatt nem lehetett tárgyalni: 1848–1849 Uzonban, 1940, a székelyföldi magyar világ, Uzon demográfiai képe, Az uzoni zsidóság, a Cigányok Uzonban, ezek meghatározzák a könyv karakterét. Az Uzon monográfiáját a Pro-Urbe Csorvás Egyesület adta ki, Hunyadvári András szerkesztette (Gyula). /Sylvester Lajos: Új könyv Uzonról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 28./

Megjelent Varga Melinda két verseskötete: A kék tempó. /Ab-Art, 2009/ és a 6van9 /Erdélyi Híradó Kiadó. Előretolt Helyőrség Könyvek. Szépirodalmi Páholy, 2009/ Verseire jellemző a meghökkenteni és az elbűvölni akarás is. Varga Melinda nem ismer tabukat, vágyairól, érzékiségéről vall, kétségtelenül provokatív módon. A kötetek kiadásával költő jelentkezett. Varga Melinda Sepsiszentgyörgyön él. /Bogdán László: Kék tempó forró múzsatranszban (Költő jelentkezett) = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 28./

Többen is megkeresték Lehoczky Attilát, hogy az aradi magyar kulturális élettel foglalkozó eszmefuttatását egészítse ki. A szerző felsorolt néhány kultúrközvetítő csoportot, amelyek vagy kimaradtak a korábbi írásából, vagy tevékenységük szorul kiegészítésre. 1. Szabadság-szobor Egyesület. 2001-ben alakult, eredeti célja a Szabadság-szobor visszaállítása volt, ennek teljesülése után kulturális események szervezésével és finanszírozásával foglakozott. Számos kulturális esemény szervezője, jelentős a könyvkiadás terén jelentkező tevékenysége. 2. Az RMDSZ Arad megyei szervezete tervezi a székház Magyar Házzá való átalakítását. Ez fontos lenne, mert az aradi magyarságnak nincs rendszeres találkozóhelye. 3. In Memoriam ‘56 Egyesület. Az romániai magyar 56-os mozgalmak hagyományainak ápolására jött létre, legfontosabb próbálkozása egy 56-os emlékmű Aradon való felállítása volt, de ez nem sikerült. 4. EMKE Arad Megyei Szervezete 1992 óta számos színházi és más kulturális esemény rendezésében vett részt önállóan vagy társszervezőként, a könyvkiadás terén pedig az EMKE-füzetek kilenc kötetével alkottak maradandót. Az aradi magyar irodalmi élet terén fontos szerepet játszottak a Vagyunk 1 és a Vagyunk 2 antológiák kiadásával. 5. További szervezetek: Aradi Magyar Színház Alapítvány (a 2001-ben alakult Aradi Magyar Színház egyik szervezője volt), Pro Press Alapítvány, Romániai Magyar Drámapedagógiai Társaság Aradi Szervezete, továbbá működik (működött) több magyar jellegű közkönyvtár is: a Kölcsey Egyesület, valamint az EMKE könyvtára. Lehoczky reméli, hogy ez a felsorolás kiegészítette az aradi magyar kultúrélettel kapcsolatos információkat „a teljesség igénye nélkül”. /Lehoczky Attila: Gondolatok a határról innen. Kiegészítés és búcsú. = Nyugati Jelen (Arad), dec. 19./ Előzmény: Lehoczky Attila: Magyar kulturális élet Aradon 1990 után – esettanulmány. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 28./

Újszentesen a református parókián bemutatták Gyalai-Korpos István A történelem nyersanyaga című elbeszélés-kötetét. A bánsági orvos-írók hagyományait követő szerző immár második, önéletrajzi ihletésű kötetével jelentkezett. 2006-ban megjelent első regénye, a Kék lábnyomok fehér hóban a hatvanas években végzett orvosnemzedék küzdelmeit mutatta be. A Történelem nyersanyaga című elbeszéléskötet az 1945–2004 közötti időről mesél. A lebilincselően érdekes elbeszélés-kötetet dr. Matekovits György egyetemi tanár mutatta be. Gyalai-Korpos István elárulta: már készül harmadik prózai kötete, amely a rendszerváltás utáni első év, a politikai pártok megalakulása forrongó időszakának zavaros eseményeit idézi fel. /Pataki Zoltán: Gyulai-Korpos István második kötete. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 28./

Kitették a magyar nyelvű feliratokat a nagyszalontai Arany János Főgimnázium falaira. Az iskola magyar tanárai többször kérték ezek kihelyezését, de csak most, a tanintézet fennállásának századik évfordulóján tehették ki, miután Duna Televízió is foglalkozott a táblák ügyével. A középiskolában a diákok kétharmada román, egyharmada magyar nemzetiségű. Duna TV /Magyar felirat az Arany János Főgimnáziumban. = Erdély. Ma, nov. 29.

Széleskörű politikai szövetség gyűlt Mircea Geoana szociáldemokrata elnökjelölt köré, akinek a támogatása mellett kötelezte el magát a nem magyar nemzeti kisebbségek képviselőházi frakciója is. /-or-: Széles körű támogatás Geoananak. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 30./

Négyféle álláspontot vall a négy romániai magyar szervezet. Az RMDSZ Mircea Geoanat támogatja a december 6-i elnökválasztás második fordulójában, a Magyar Polgári Párt Traian Basescu mögé sorakozik fel, míg a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) sajátos álláspontra helyezkedett, és az „autonómiára való szavazásra” buzdított. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) szerint egyik jelölt sem érdemli meg a magyar szavazatokat. November 28-án közzé tett közleménye szerint a Tőkés László által vezetett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elítélte mind az RMDSZ-t, mind az MPP-t, amelyek túlságosan hamar elkötelezték magukat. Az EMNT szerint egyik jelöltnek sincs „nyilvános és értékelhető politikai ajánlata általában a (...) nemzeti közösségek létkérdéseinek megnyugtató rendezésére, sajátosan az erdélyi magyar közösségi autonómiák közjogi megvalósíthatósága tekintetében”. Tőkés az RMDSZ-t bírálta amiatt, hogy még mindig nem hívta össze az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórumot (EMEF), amely dönthetett volna az erdélyi magyarság egységes álláspontjáról. Ezzel szemben Markó Béla kifejtette, hogy ebben a kérdésben az RMDSZ-nek kellett döntenie, és csak december 6-a után hívják össze az EMEF-et. /Négy magyar szervezet, négy különböző álláspont. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 30./ Alapos a gyanú – olvasható az EMNT közleményében – , hogy nem az erdélyi magyar érdek érvényesítése foglalkoztatja elsődlegesen az RMDSZ vezetőit, hanem inkább ,,az ismét elérhető közelségbe került bukaresti kormányzati bársonyszékek bűvölete”. Markó Béla, az RMDSZ elnöke leszögezte: az RMDSZ ,,a Nemzeti Liberális Párttal közösen azt a jelöltet támogatja, aki kiáll a mi elképzelésünk mellett, és ez a Szociáldemokrata Párt jelöltje, Mircea Geoana”. /(MTI–L.): Az EMNT bírálja az RMDSZ-t és az MPP-t. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 30./

Az RMDSZ elkészítette a választások első fordulójának a mérlegét, és a végleges eredmények ismeretében Markó Béla szövetségi elnök november 28-án tartott sajtótájékoztatóján értékelte Kelemen Hunor szereplését. Véleménye szerint éles volt a verseny, ennek ellenére a magyar jelölt által megkapott támogatás jó és fontos volt. A Népújság munkatársa felvetette, Tőkés László azt nyilatkozta, azzal, hogy az RMDSZ Mircea Geoana, azaz a kommunisták jelöltjének támogatására buzdít, lényegében felrúgta a magyar összefogást. Markó Béla kifejtette, a magyar összefogás működik, majd megerősítette: az RMDSZ Klaus Johannist és Crin Antonescut támogatja, akik nincsenek a szavazócédulán. Markó hozzátette, az RNDSZ az elnökjelöltek közül a Szociáldemokrata Párt jelöltjét, Mircea Geoaná támogatja. /Mózes Edith: Az RMDSZ Geoanat támogatja. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 30./