A Kálvin-napok tiszteletére szervezett rendezvények október 25-én kezdődtek. Marosvásárhelyen megnyílt Fekete Zsolt festőművész Tisztelgés Kálvin előtt című képzőművészeti kiállítása. 29-én Keresztes Gyula és Szász Béla műépítészek a száz éves marosvásárhelyi református kollégium épületéről tartottak előadást. 30-án az erdélyi református kollégiumok énekkarainak ünnepi hangversenyét rendezték meg a Kultúrpalotában, majd 31-én a Gecse utcai Kistemplomban áhítat, előadás és kiállítás is volt. November 1-jén a Vártemplomban dr. Pap Géza, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét, majd egyháztörténeti előadást tartott dr. Buzogány Dezső teológiai professzor és Ősz Sándor Előd levéltáros-kutató. A gyülekezet arra is, emlékezett, hogy 450 évvel ezelőtt tartották Marosvásárhelyen azt a zsinatot, amely az önálló erdélyi református egyház megalapítását is jelentette. Kálvin János 1536-ban írta meg az Institutio religionis christianae – A keresztény vallás alapvonalai című munkáját, ebben összegezte a későbbiekben reformátusnak nevezett vallást és alig 23 évvel később a „helvét irányzat követői” összeültek Marosvásárhelyen és az 1559-ben tartott zsinaton kimondták, hogy a kálvini tanítást követik s ezzel létrehozták az önálló magyar nyelvű református egyházat Erdélyben. A kálvinizmus terjesztésében a legnagyobb szerepe Szenczi Molnár Albertnek volt, aki könyveit eljuttatta Erdélybe. /Vajda György: Ragaszkodni a hitvalláshoz. Erdélyi Kálvin-napok. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 2./

A világ reformátusainak egyik legjelentősebb napja október 31., a reformáció emlékünnepe. Pusztakamaráson és a hozzátartozó két faluban /Botháza, Magyarlég/, a szórványban egyre kisebb, fogyó gyülekezetek vannak, de a lelkészek kitartanak a kisközösségek mellett. Oroszhegyi Attila Zsolt, a három falu lelkipásztora meghatározott időközönként kijár a környező falvakba is. Pusztakamarás gyülekezete 136 lélekből áll, Botházán 26, Magyarlégenben pedig 11 református él. Bármilyen kevesen is vannak, rendben tartják kis templomukat, és lelkiismeretesen látogatják az istentiszteleteket. Kemény bárók címerei díszítik a pusztakamarási templomot, amelyet a falu leghíresebb szülötte, Sütő András annyira szeretett volna újra hívekkel megtelve látni. A lelkész beszélt arról is, milyen szomorú azt hallani, hogy az emberek egyre kevésbé tartják fontosnak magyarságukat. – Minden népnek megvan a maga kincse: mi a miénket tartsuk meg, ne hagyjuk elveszni – biztatott. A lelkész jár a 10 km-re lévő Légenbe is. A faluban a második világháború előtt még 300 reformátust számláltak, jelenleg számuk nem éri el a tucatot sem, s mindannyian idősek. Légen kis, torony nélküli temploma az 1400-as években épülhetett. /Sándor Boglárka Ágnes: ”Az Úr mindig rendel embereket, akik a hitet megtartják és megújítják. ” A reformáció ünnepe a szórványban. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./

Október 31-én zárult a budapesti Biennále fesztivál a világhírű hegedűvirtuóz Roby Lakatos koncertjével, valamint a Kolozsvári Állami Magyar Színház UNITER-díjas Három nővér című előadásával A rendezvény kilenc komoly-, könnyű- és kortárs zenei koncertet, egy táncszínházi, hat színházi, egy opera és egy musicalelőadást, hét kiállítást, két irodalmi estet, valamint három könyvkiadói és négy történelmi kisvárosi bemutatkozást, továbbá egész napos filmes és gyermekprogramokat kínált. Kemény, zaklatott, de többé-kevésbé sikeres bő másfél hét áll mögöttünk – összegzett Goldschmied József, az Égtájak Iroda programigazgatója. A rendezvények tízezres nézőszámot vonzottak, különösen sikeres volt a Kolozsvári Magyar Opera Álarcosbál című előadása. /Kánya Gyöngyvér, Budapest: Ezreket vonzott a pesti vendégség. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 2./

A Projekt 2 elnevezésű kiállításon 41 fiatal képzőművész mutatkozott be október 30-án Csíkszeredában, jelezte Túros Eszter művészettörténész, a kiállítás egyik szervezője. Az Erdélyi Összművészeti Egyesület eredetileg évi két kiállítást szeretett volna, jövőtől azonban évi egyre csökkentik. A Fazakas János László és Fülöp József képzőművészek kezdeményezésére létrehozott rendezvény célja, hogy teret, lehetőséget biztosítson a fiatal, esetleg pályakezdő képzőművészeknek. /Horváth István: Projekt 2 a fiatalokért. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 2./

A válaszúti Kallós Zoltán Alapítvány „Vidám versek válaszúti vetélkedője” címmel szavalóversenyt rendezett, melyen Aranyosegerbegy, Aranyosgyéres, Ördöngösfüzes, Buza, Magyarszovát, Bonchida, Kolozs és nem utolsó sorban a házigazda válaszúti elemisták vettek részt. Közel 150 elemista szurkolt a 47 szavaló kisiskolásnak. /Vidám versek vetélkedője Válaszúton. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./

Sikeres volt az október 29-e és november 1-je között immár kilencedik alkalommal megszervezett Filmtettfeszt a kolozsvári Filmtett Egyesület rendezésében. A dokumentumfilmek, kis- és nagyjátékfilmek mellett az érdeklődők fiatal filmesek alkotásait is megtekinthették. A Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetemen bemutatták a Balogh Gyöngyi és Zágoni Bálint szerkesztette, a Magyar Nemzeti Filmarchívum és a Filmtett által megjelentetett A kolozsvári filmgyártás képes története 1913-tól 1920-ig című kötetet. /Ferencz Zsolt: Könyvbemutató és tortabontás a Filmtettfeszten. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./

Legújabb produkcióját, Závada Pál Bethlen című történelmi játékát mutatta be a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata Kövesdy István, rendezésében, a dramaturg Kovács András Ferenc volt. /Antal Erika: Bethlen a színpadon. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 2./

Október 30. és november 1. között tartották meg Kolozsváron a Középkori művészetek estéi című rendezvénysorozatot. A három nap alatt a Szabók bástyája lábánál volt korabeli színjátszás, bábszínház, zene, tánc és harcászati bemutató, mesterségek és művészetek kultiválása, utcai vásár stb. /Középkori hétvége. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./

Idén is sikeres volt a nagykárolyi néptánctalálkozó, melyet – akárcsak korábban – most is a Rekettye Kulturális Egyesület szervezett. Az október 31-én kilencedik alkalommal megrendezett találkozón körülbelül 120-an vettek részt. A felnőtteknek szóló táncelőadások este kezdődtek a Károlyi-kastélyban, ahol helybéli és meghívott néptáncegyüttesek léptek fel, melyhez a nagyváradi Kicsi és Barátai zenekar muzsikált. Elsőként a Rekettye néptánccsoport utánpótlás-együttese lépett fel mezőségi tánccal. A színvonalas előadások táncházzal zárultak. /Babos Krisztina: Sikeres volt a néptánctalálkozó. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 2./

Újabb kötettel gazdagodott az ifjúsági irodalom: Solymár József Gyalog a halhatatlanságba című munkája jelent meg, amely Kőrösi Csoma Sándor életútját követi végig szülőfalutól a nagyenyedi kollégiumon és a göttingeni egyetemen keresztül Tibetig. A könyv a függelékében szó esik az ő nyomdokain, a „nagy út” vonalát az 1970-es években végigjáró Jakabos Ödön történetéről is. /Múlttal a jövőnek. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 2./

Megjelent Magyar Zoltán néprajzkutató Szilágysági dekameron /Mentor Kiadó, Marosvásárhely/ című, több száz sámsondi tréfás népi elbeszélést tartalmazó kötete. Címlapján egy másik ismert személyiség, Szilágyi Ferenc Életfa-díjas nótafa, táncos, fafaragó és mesemondó látható, tőle származik a közölt vidám történetek kétharmada. Magyar Zoltán a helyi nyelvjárás szerint adja vissza a történeteket. /Szilágysági dekameron. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 2./

Romániában első alkalommal vonnak vissza tömegével diplomákat, a nagyváradi egyetemen ugyanis 46, főként külföldieknek kiállított hamis diplomára bukkantak. Az ügyet a Román Korrupcióellenes Bizottság vizsgálja. A hamis diplomatulajdonosok zömében olasz állampolgárságú hallgatók, akik 1994 és 2003 között kapták meg okleveleiket a Nagyváradi Állami Egyetemen. – Ezeket a diplomákat illegálisan állították ki. Semmilyen igazoló dokumentumot, sem bizonyítékokat, nyugtát, jegyeket nem találtunk arra vonatkozóan, hogy ezek a hallgatók elvégezték az egyetemet. – jelentette ki Cornel Antal, az egyetem rektora. Cornel Antalt két éve nevezték ki az intézmény élére. Ő kezdeményezte a diplomák átvizsgálását, miután a városban évek óta szóbeszéd tárgya volt, hogy eurók ezreiért diplomát lehet vásárolni az állami egyetemen. /Diplomabotrány a nagyváradi egyetemen. = Erdély. Ma, nov. 2./

1944 őszén, illetve a következő év elején a Délvidéken a szerb partizánok egyes források szerint 20 ezer, mások szerint 40 ezer magyart végeztek ki. Erről a vajdasági magyar családokban, csakúgy, mint a hatalmon lévők körében, sokáig hallgattak. A jugoszláv történetírás letagadta, illetve szükséges igazságtételként állította be „a fasiszta magyarok és a kollektív bűnösnek nyilvánított ugyancsak fasiszta németek elleni megtorlásokat”. Az utóbbi 15–20 évben örvendetesen megszaporodtak az 1944–45-ös atrocitásokkal foglalkozó tényfeltáró kiadványok, közöttük is a monografikus igényű helytörténeti és régiótörténeti jellegű munkák. Mojzes Antal, dr. Mészáros Sándor, Forró Lajos, Teleki Júlia, Szloboda János, Matuska Márton, Csorba Béla, de mások is kísérletet tettek arra, hogy a maguk környezetében végzett kutatással hozzájáruljanak az igazság feltárásához. Ez nem könnyű, mert a felelősök és csatlósaik több évtizeden át mindent megtettek, hogy a tényeket eltüntessék, megsemmisítsék, eltitkolják és meghamisítsák. Ezt bizonyítja, hogy a csúrogi magyar áldozatok maradványait a dögtemetőből titokban máshova szállították, a tömegsírok egy része fölé a hatvanas években autóbusz-pályaudvarokat építettek, esetleg szeméttelepet létesítettek a helyükön. Szerbiában a levéltári anyagok jó része még ma is hozzáférhetetlen. Temessük el ezeket az embereket tisztességesen – mondja Forró Lajos magyarkanizsai származású, Szegeden élő történész, aki nemcsak könyveket írt és filmet készített, de bírósági úton próbálja elérni az ártatlanul kivégzett nagyapja rehabilitálását. Teleki Júlia helytörténész, több kötet szerzője, akinek az édesapját a csúrogi dögtemetőben hantolták el, maga pedig egyévesen a faluból kitelepített magyarok között volt, már csak azt szeretné hivatalosan hallani, hogy a szörnyűségek valóban megtörténtek. És egy tartós emléktáblát a vesztőhelyen, amelyet végre nem rombolnának le a vandálok, mint ahogyan eddig tették a hozzátartozók által felállított keresztekkel. A vajdasági képviselőház is pénzelt egy több évig tartó kutatást, eléggé felemásra sikeredett az eredménye. Az igazság felé vezető úton címmel mutatták be nemrégiben. (Az anyagot nagyon kevesen láthatták, mert a többkötetes kiadvány kilenc, az adatokat tartalmazó CD pedig 120 példányban készült el, ami egyszerűen nevetséges.) A szerzők, akik az 1941 és 1948 közötti időszakot vizsgálták, arra a megállapításra jutottak, hogy több mint százezer embert likvidáltak, közöttük 4600 magyart. Ezzel kapcsolatban Egeresi Sándor, a Tartományi Képviselőház elnöke is megjegyezte, hogy a munka nem fejeződött be és a lista korántsem teljes. Személyes példaként hozta fel, hogy a saját nagyapját sem találta meg a névsorban. A legfontosabb annak a kimondása, hogy 1944 őszén és 1945 elején különös kegyetlenséggel elkövetett, törvénytelen népirtás zajlott, Tito tudtával és parancsára. /Tóth Lívia: Hatvanöt év után. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 2./

Jobboldali, PDL–PNL-kormányt kellene alakítani –jelentette ki Traian Basescu. Az államfő így kívánja fellazítani az ellene egybekovácsolódott ellenzéki koalíciót. A PDL ugyanonnan származik, amelyből a baloldalon megmaradt Szociáldemokrata Párt: a Nemzeti Megmentési Frontból szakadt ki, és hosszú ideig a Szocialista Internacionálé tagjaként működött. A PDL ugyanolyan örököse a kommunista állampártnak, mint a PSD – csak átpozícionálta magát a jobboldalra, az Európai Néppárt pedig befogadta soraiba. /Balogh Levente: /Bal-jobb. = Krónika (Kolozsvár), nov. 3./

Kolozsvárt manapság már inkább csak Nyugaton emlegetik úgy, mint a hírhedt magyarellenes polgármester, Gheorghe Funar városa. Funar ma már nem mer indulni a városatyai székért abban a városban, amely egymás után háromszor szavazta meg őt polgármesternek, és amely tizenkét keserves esztendőt köszönhet neki. Öt és fél évvel ezelőtt Kolozsváron megtörtént a nagy fordulat, egy olyan polgármester került a kincses város élére Emil Boc személyében, aki a második választási forduló előtt a Bibliára tett kézzel esküdött meg arra, hogy soha nem szövetkezik magyarokkal. Emil Boc később a kormánypárt elnökeként mindent megtett, hogy megakadályozza a kisebbségi törvény megszavazását a parlamentben, és miniszterei révén igyekezett keresztbe tenni minden kisebbségjogi kezdeményezésnek. Azután Emil Boc lett a kormányfő. A kincses város szavazópolgárai megválasztották maguknak a város első számú emberévé Boc addigi alpolgármesterét. Az új polgármester haladt tovább a nagy elődök által kitaposott úton, igyekezett mellőzni mindent, ami Kolozsvár magyar múltjára emlékeztetne. A városvezetés most felavatja az újjáalakított főteret, amelynek sarkában egyébként továbbra is ott éktelenkedik a kolozsváriak által guillotine-nak gúnyolt otromba memorandista-emlékmű, akárcsak a Funar-korszak érintetlenül megőrzött többi kolozsvári „relikviája” is – az Avram Iancu-szobor, a fellegvári kereszt és egyebek. Az avató újabb alkalom arra, hogy a városvezetés ismét látványosan hanyagolja a magyar elemet. /Salamon Márton László: Posztfunárok. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./

November 2-án ismét találkoztak a Mátyás-szobor restaurálásával foglalkozó magyar és romániai köztisztviselők, a kolozsvári önkormányzat képviselői, a tervező, illetve a fémrestauráló és kőrestaurátor. A tervező jelezte, november 16-ig elkészíti a szobor megemeléséhez és a „szarkofág” megvalósításához szükséges terveket. /Kiss Olivér: Szarkofágot” építenek télire a Mátyás-szobor köré. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./

Október végén Szlovákiában, Tátralomnic településen tartotta szokásos évi konferenciáját a Magyar Állatorvosok Világszervezete (World Organization of Hungarian Veterinarians). A szervezetet az anyaországban és a világ más országaiban élő magyar állatorvosok létesítették 1997-ben. A nem magyar állatorvosok és nem állatorvosok számára is nyitott a szervezet, ők a Világszervezet pártoló tagjai lehetnek. Az öt kolozsvári résztvevő közül – Lapohos Károly, Madaras Péter, Manases Sándor, Pusztai Noémi és Szakács Zoltán – Manases Sándor beszélt az idei konferenciáról. A szervezet célja, hogy a világ bármely táján élő magyar állatorvos kolléga kiépíthesse és fenntartsa szakmai és kulturális kapcsolatrendszerét, ugyanakkor őrizzék meg és fejlesszék tovább a magyar állatorvosi hagyományokat, valamint megszervezzék a hazai és nemzetközi tapasztalatcserét. Voltak plenáris és szekcióülések. A konferencia fő erőssége az elméleti képzés mellett a más országokból származó kollégákkal való tapasztalat- és információcsere. /Kolozsvári magyar állatorvosok nemzetközi konferencián. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./

A gazdasági válság idején is pénzjutalmat kaptak a Kovászna Megyei Tanács dolgozói. A prémium kiosztását átmenetileg megakadályozta a háromszéki prefektus, aki formailag szabálytalannak találta az erről szóló rendeletet. Codrin Munteanu felszólította Tamás Sándor megyei tanácselnököt, vonja vissza azt a rendeletét, amelyben az önkormányzat 78 köztisztviselőjének, illetve 37 szerződéses alkalmazottjának összesen 150 ezer lejnyi prémiumot adott. A prefektus kifogásolta: a rendeletben nem jelent meg, hogy a prémiumokat milyen időszakra kapják a megyei tanács dolgozói. Tamás Sándor tanácselnök elmondta: jogos volt a prefektus észrevétele, de felszólítására még a sajtótájékoztató előtt kijavította a hibát. /Kovács Zsolt: Prémiumvita Háromszéken. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./

„Itt, Szatmár megyében, hagyománya van a nemzetiségek közötti együttműködésnek, annak, hogy az RMDSZ és a Német Demokrata Fórum tanácsosai és polgármesterei közösen tervezik a közösség jövőjét” – hangsúlyozta Kelemen Hunor, az RMDSZ államelnökjelöltje Nagykárolyban, ahol Szatmár megyei polgármesterekkel, alpolgármesterekkel és önkormányzati képviselőkkel találkozott. A találkozón Hágó Árpád nagykárolyi önkormányzati képviselő elmondta, a kampány során a jelöltek politikai programjaik ütköztetése helyett egymás sárbadöngölésével foglalkoznak. „Ez alól kivétel az RMDSZ jelöltje, hiszen egy magyar jelöltnek másnak kell lennie. Ha az én nemzedékem nem is, remélem, a következő már megéri, hogy magyar jelölt egyenlő eséllyel induljon a romániai elnökválasztáson” – hangsúlyozta a nagykárolyi tanácsos. /”Szalonképesebbek a szászok. ” = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 3./

– Hozzanak létre kisebbségügyi EU-biztosi posztot, vagy pedig bízzák meg az egyik EU-biztost azzal, hogy foglalkozzon a kisebbségek ügyével is – kéri az Európai Népcsoportok Föderális Uniója (FUEN). A FUEN-ben tömörülő 85 kisebbségi tagszervezet ezt kérte levelében az EU állam-, illetve kormányfőitől, valamint José Manuel Barrosótól, az Európai Bizottság elnökétől. A FUEN felajánlotta az Európai Uniónak partneri együttműködését ahhoz, hogy közös erővel javítsanak a kontinensen élő kisebbségek helyzetén. /Foglalkozzon EU-biztos a kisebbségi ügyekkel! = Népújság (Marosvásárhely), nov. 3./

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke, Toró T. Tibor kijelentette: az RMDSZ valójában kész tények elé állította őket, amikor a megkérdezésük nélkül állított államelnök-jelöltet, ezért kénytelenek feltételeket szabni a támogatásához. Az RMDSZ elnökjelöltje, Kelemen Hunor szerint a feltételek, amelyek gyakorlatilag a közös programjuk legfontosabb pontjai, teljesültek. Kelemen Hunor kifejtette, amit az EMNT javaslatként tett, az programjában mind szerepel: kollektív jogok, nyelvi jogok, autonómia, Sapientia, oktatási kérdések, egyházügyi kérdések. /Mózes Edith: Kelemen Hunor: A kampányban másfél millió magyar ember hangja kívánok lenni! = Népújság (Marosvásárhely), nov. 3./

Kőrösi Csoma Sándor és Bolyai János kéziratos hagyatékát állítja ki Budapesten a Magyar Tudományos Akadémia a magyar tudomány ünnepe rendezvénysorozat keretében. Kőrösi Csoma Sándornak, a tibetisztika megalapítójának kéziratos hagyatékát és Bolyai Jánosnak, a nemeuklideszi geometria első megfogalmazójának fő művét, az Appendixet 2009 júliusában az UNESCO a világemlékezet részévé nyilvánította – az MTA Könyvtárának eme ritkán látható dokumentumaiból A tudomány géniuszai címmel nyílik kiállítás. /Kőrösi Csoma Sándor és Bolyai János hagyatékát állítják ki Budapesten. = Krónika (Kolozsvár), nov. 3./

Szászrégent és Magyarrégent 1926-ban egyesítették Szászrégen néven, ma csupán háromszáz német ajkú lakosa van a mintegy ötvenezer lakosú városnak, amelynek egyharmada magyar. A Háromszék két újságíróját, Váry O. Pétert és Sylvester Lajos a helyi magyar közösség nevében hívta meg Böjte Lídia régeni magyartanár azzal a céllal, hogy könyveikkel egyetemben bemutatkozzanak a város érdeklődő magyar közösségének. Böjte Lídia a Helikon Kemény János Alapítvány kuratóriumának tagja, Szászrégen és vidéke magyar szellemi életének meghatározó egyénisége, zágoni származású, a régi gyökerű népes Albu famíliából. A szórványban élő magyarok betűigénye hangsúlyozottabb, mint a tömbben élőké. Ez látható volt szászrégeni Magyarrégenben is. Régennek harmincszázaléknyi – mintegy tizenötezer – magyar lakosa van, és mégis magyar a polgármestere. Ritka jelenség ez, a Bánságban a zsombolyai magyar kisebbségnek van román többségű településen magyar polgármestere, Nagyszebennek pedig Klaus Johannis személyében német első embere Szászrégen Nagy András polgármestersége idején fejlődött. A harminc kilométerre levő megyeközpontban, Marosvásárhelyen a magyar széthúzás miatt a lakosság ötven százaléka körüli magyarság nem volt képes magyar polgármestert állítani. /Sylvester Lajos: A régeni példa. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 3./

Az 1956-os magyar forradalomról, erdélyi kihatásairól ma már egyre többet tudunk, írta Dr. Ábrám Zoltán. A forradalmat követő erdélyi megtorlások sorába tartozik nyolc érendrédi (Szatmár megye) lakos meghurcolása is. Közöttük van a cikkíró nagyapja, Ábrám Sámuel, aki mezőfelei (Maros megye) születésű. 1959. november 3-án az állambiztonság emberei egyszerre tartóztatták le őket. Tíz hónapig az akkori tartományi központban, Nagybányán a Szekuritátén kínozták és vallatták őket, ezalatt családtagjaik semmit sem tudtak hollétükről és a vád tárgyáról. Az államhatalom megdöntésére irányuló fegyveres felkelés tervezése vádjával a katonai ügyész halálbüntetést kért volna a fővádlottra, Bujdosó Gézára, míg a többiek legkevesebb 15 év börtönt kaptak volna. Az érendrédiek pere ugyanabba a vádpontba tartozott, mint a két évvel azelőtt letárgyalt érmihályfalviaké, ami két ártatlan ember kivégzésével végződött. Szerencsére a Nagybányán lezajló nyílt tárgyalás kedvező fordulatot vett. A tárgyalásra beidézett koronatanú lelkiismeret-furdalás miatt visszavonta addigi vallomását. Az államhatalom nem bocsátott meg neki: még aznap ellenőrzést tartottak Varga József üzletvezetőnél, és sikkasztás miatt három évet kapott. A Kolozsvári Katonai Bíróság 1960. szeptember 3-án hozta meg ítéletét az érendrédi vádlottak ügyében. Államellenes szervezkedés, illetve a feljelentési kötelezettség elmulasztása vádjával Bujdosó Géza állatorvost (58 éves) 15 évi kényszermunkára, Kovács Lajos zootechnikust (28 éves) 10 évi nehéz börtönre, Szaleczki Miklós nyugdíjas kántortanítót (75 éves) 7 évi nehéz börtönre, Ábrám Sámuel gazdatisztet (52 éves) 5 évi elzárásra, Avasán Gyula körorvost (32 éves) 4 évi elzárásra, Fischer Lajos tanítót (38 éves) 4 évi elzárásra, Kiss Miklós gazdálkodót (37 éves) 3 évi elzárásra, Truczkai Sándor kovácsot (50 éves) 3 évi elzárásra ítélték. Az ártatlanul elítélt érendrédiek Szatmárnémeti és Szamosújvár börtönei után a Duna-delta koncentrációs táborába, Peripravára kerültek. A politikai foglyok lágerében embertelen körülmények között kubikosmunkát végeztek, nádat vágtak. Ketten büntetésük letöltése után szabadultak ki, a többiek 1963 telén amnesztiával kerültek haza. A hozzátartozók kérésére, kétéves utánajárást követően a Legfelsőbb Bíróság 1998-ban helyt adott a legfelsőbb ügyész előterjesztésének az érendrédi meghurcoltak ellen hozott ítélet megsemmisítésére. Rehabilitálásukkal, az emléküket idéző márványtábla tíz évvel ezelőtti leleplezésével a hozzátartozók erkölcsi kötelességüknek tesznek eleget. /Dr. Ábrám Zoltán: Az érendrédi politikai elítéltek emlékére. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 3./

November 1-jén, vasárnap megemlékeztek a vajdasági Csúrogon az 1944-es magyarellenes megtorlás áldozatairól. Idén a 16. keresztet állították fel a szerbek által lakott Csúrog (Curug) melletti sintérgödörnél, ahol a hozzátartozók az 1944-es magyarellenes megtorlások áldozataira emlékeztek. Az elmúlt másfél évtizedben felállított mindegyik keresztet ismeretlenek megrongálták és elvitték a helyszínről. Teleki Júlia a szervezők nevében emlékeztette a jelenlevőket az egy évvel ezelőtt elhangzott ígéretekre, miszerint összefogva, közösen mindent megtesznek azért, hogy a sintérgödörnél – ahol a kivégzetteket elhantolták – emlékpark és kegyhely létesüljön. A megemlékezésen beszédet mondott Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke. Kifejtette, a Vajdaságban 15 éve több mint húsz helyen tartanak rendszeresen megemlékezéseket a második világháború végén szerb fegyveresek által megölt, becslések szerint 30–50 000 magyarról. Emlékeztetett arra, hogy az utóbbi hónapokat leszámítva nem volt szerb politikus, ,,akivel beszélni lehetett az 1944-es eseményekről”. Szerinte a két köztársasági elnök, Sólyom László és Borisz Tadics október 12-én Budapesten bejelentett megállapodása a szerb–magyar történészbizottság felállításáról ,,a holtpontból való kimozdulást jelenti”. A felszólaló Becsey Zsolt (Fidesz) volt európai parlamenti képviselő első lépésként fontosnak nevezte a történészi vegyes bizottság megalakulását, de szerinte a megbékéléshez vezető úton a magyar fél már beismerte, és már a háború alatt feltárta elkövetett atrocitásait. Ezért is lenne nagy szükség arra is, hogy feltárják a szerb fél megtorlásait is. /Vajdasági megemlékezés az 1944-es megtorlás áldozatairól. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 3./

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület mai könyvtárának állománya a kolozsvári magyar intézmények könyvtárai közül a legnagyobb, a könyvtár három különböző épületben található. Mostani állományának gazdagsága alig közelíti meg annak a nagynevű, értékes könyvekből álló gyűjteménynek a gazdagságát, ami 1950-es felszámolása előtt jellemezte a könyvtárt. Ez a mai, megközelítőleg 80 ezer kötetet és számos kéziratos hagyatékot tartalmazó könyvtár az 1990-es újjáalakulás után jött létre, és semmit nem kapott vissza az eredeti tulajdonából. 1990-ben, az EME újjászervezésével a mai könyvtárat az akkor az egyesület birtokában levő mintegy 15 ezer kötettel indították útjára, azzal az elhatározással, hogy a továbbiakban beszereznek minden magyar nyelvű szakkönyvet és folyóiratot. A két szoba kevésnek bizonyult az egyre gyarapodó könyvállomány számára, ugyanis az Országos Széchényi Könyvtár és az Akadémiai Könyvtár folyamatosan támogatja a könyvtárat, emellett hazai és külföldi magánszemélyek és kiadók is adományoztak könyveket. 1991-ben Győrbiró István sepsiszentgyörgyi tanár és Binder Pál brassói nyugalmazott kutató–tanár letétbe helyezték kézirataikat az EME-nél, ezzel megalapozva a kézirattárat. Az EME két együttműködési megállapodást kötött 1994-ben: a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemmel az EME könyvtárának egyetemi jegyzetekkel történő kiegészítéséről és a Magyar Országos Levéltárral a tudományos együttműködésre. Az EME könyvtára jelentős hagyatékokat kapott, Szabó T. Attila, Pataki József történetkutató, dr. Kós Károly néprajzkutató és Nagy Jenő nyelv- és néprajzkutató hagyatékát. Az utóbbi két hagyatékot az EME tartós használatra a Kriza János Néprajzi Társaságnál helyezte el. A raktározási gondokat 1995-ben sikerült – ideiglenesen – megoldani a Jordáky könyvtár, a Lakatos utcai könyvtár, kézirattár és kutatóműhely megindításával, ami Jakó Zsigmond professzor, Sipos Gábor és segítőtársaik, tanítványaik munkájának köszönhető. Jelenleg az Erdélyi Múzeum-Egyesületnek 3 működő könyvtára, 3 könyvtárosa és egy levéltárosa (Bogdándi Zsolt) van. Könyvtárai: Rhédey ház (Jókai utca 2.). Ide kerültek a nyelvészeti és irodalomtörténeti szakmunkák is, itt avatták fel az EME Információs Dokumentációs Központját 2007 januárjában. Jordáky könyvtár: 1995 óta működik, Jordáky Lajos hagyatéka mellett itt van Gobbi Hilda kb. 24 000 kötetes színházi könyvtára, amelyet 1991-ben kapott meg az EME. Lőrinczi ház (Lakatos utca): kézirattári részleg Szabó T. Attila, Nagy Jenő, Brüll Emánuel, Gy. Szabó Béla, Kelemen Lajos, Kós Károly, Nagy Jenő, Vetró Artúr, Bözödi György, Imreh István, Jordáky Lajos és mások hagyatékai, középkori oklevelek fényképei, kézikönyvtár több mint tízezer kötettel. Az Elektronikus Információ Szolgáltatáshoz Kolozsváron diákok csak az EME könyvtárában férhetnek hozzá szabadon. Az EME könyvtárai jelentős részét katalogizálták, bevezették az Erdélyi Közös Katalógusba (http://ekka.progress.ro). /Papp Kinga, könyvtáros: Az Erdélyi Múzeum-Egyesület jelenlegi könyvtárai. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./

A székely szimbólumok felkutatására és népszerűsítésére különített el tizenkétezer lejt Hargita Megye Tanácsa (HMT). Már korábban megalakult a Székely címer-, pecsét- és zászlótörténeti munkacsoport a Hargita Megyei Hagyományőrző Forrásközpont munkatársa, Mihály János történész ötletére. Marosvásárhelyről Pál-Antal Sándor történész, Sepsiszentgyörgyről Nagy Balázs történész, és Szekeres Attila heraldikus, Székelyudvarhelyről Mihály János és Zepeczáner Jenő történészek vesznek részt a munkában. /A székely szimbólumok felkutatása. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./

A székelyek eredetével számos tudományos munka és számtalan délibábos teória foglalkozik. Ez utóbbiak sokkal népszerűbbek az előzőeknél. Hasonló a helyzet a székelyek szimbólumaival, a településcímerekkel is: mindenféle jóakaratú, de hiányos heraldikai ismeretekkel rendelkező személy településcímert, címertervet készített. Az elmúlt 80 esztendő nem kedvezett a magyar – s ezen belül a székely – múlt kutatásának. Ezért üdvözlendőek a múlt feltárására irányuló erőfeszítések. Ezt a célt szolgálja a Hargita megyei önkormányzat építettörökség-védelmi programja, a székely kapuk megmentését célzó program, a régészeti ásatásokat finanszírozó program, és erre irányul a székely jelképek felkutatását támogató program is. /Sarány István: Délibábok helyett. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 3./

Szászrégenben felújították a díszkutat. A csorgó mellé került a szászrégeni evangélikus templomban is látható középkori és az 1934-ben elfogadott városi címer, valamint egy középkori hírvivőt ábrázoló dombormű is. Alig két hónapja működik a Dareghin helyi televízió, most már magyar nyelvű hírműsoruk is van. A magyar adás havonta háromszor jelentkezik. Nemrég nyugdíjba vonult Pakó Benedek kanonok, aki Szászrégenről hazaköltözött szülőfalujába, Gelencére. Amíg Szászrégenben szolgált, állandóan építkezett. A városban három házat működtetett, ahol a szórványgyülekezetekből fogadott gyerekeket, akiket taníttatott. Görgényszentimrén is hasonló céllal tartott fenn egy házat. Megépítette a Noé bárkája közösségi házat, legutóbb pedig a saját tervezésű kápolnát avathatták fel a hívek Radnótfáján. Csiszér Imre plébános vette át a kanonok örökségét. Elmondta, hogy a szórványkollégiumokat pénzhiány miatt be kellett zárni. Míg hét évvel ezelőtt 86 gyerekről gondoskodtak, addig tavaly 15-en voltak, az idén pedig alig 4-en érdeklődtek. A szülők inkább az iskolabusz programba kapcsolódtak be. De Szászrégen nem mond le az ún. gyermekmisszióról. Tárgyalt Böjthe Csaba testvérrel, aki átvenné a Noé bárkája házat, ahova árva gyerekeket hozna. Ugyanakkor a plébánia melletti épületet átadják Bartha József holtmarosi lelkipásztornak, aki a Wass testvérek támogatásának köszönhetően fenntart egy árvaházat. Ha iskoláskorba nőnek a gyerekek, akkor ők költöznek ide. /Szászrégen. Új „ruhában” a Szerencse kút. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 3./

A magyar nyelv éve alkalmából Nagyenyeden a Dr. Szász Pál Közösségi Házban Kazinczy Ferenc emlékét idézték fel, születésének 250. évfordulója kapcsán. Életét Józsa Miklós nyugalmazott magyar tanár ismertette. Kazinczy nem alkotott ugyan remekműveket, de az élete valódi remekműnek minősül, életét szentelte a küzdelemnek, amelyet a magyar nyelv megújításáért folytatott. Dvorácsek Ágoston kollégiumi fizika tanár vetített képei mellett felolvasta Kazinczy visszaemlékezéseinek enyedi részleteit. Turzai Melánia magyar szakos tanár, aligazgató összefoglalót adott a kollégiumban folyó anyanyelv ápolási tevékenységről. /Bakó Botond: Nagyenyed. Képzeletbeli utazás Erdély kies tájain. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./