Október 29-én Marosvásárhelyen a Bolyai Farkas Elméleti Líceum és a Református Kollégium magyar szakos tanárai 19. alkalommal szervezték meg a hagyományos őszi szavalóversenyt, amelyet Kazinczy Ferenc születésének 250. évfordulója tiszteletére az anyanyelvnek szenteltek. /b. gy. : Versek az anyanyelvről. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 3./

November 14. és 18. között Déván, Nagyszebenben, Aradon és Temesváron koncertezik Tamás Gábor erdélyi származású könnyűzenész. Több mint három évtizede telepedett le Svédországban, és ezalatt a világ szinte minden pontján koncertezett, 1989 óta rendszeresen járja az erdélyi településeket is. Az említett négy városban még sosem koncertezett, a magyar szórványvidékeken koncertezni küldetést jelent a számára. Tamás Gábor 1976-ban döntötte el, hogy elhagyja szülőföldjét. Első gyermekkori traumája volt, hogy a kolozsvári zeneiskola Chisu Leontin nevű – soviniszta és magyargyűlölő – igazgatója kirúgta őt az intézetből, pedig a tehetsége alapján jogosult lett volna ott tanulni. Később bekerült a kolozsvári Gheorghe Dima Zenekonzervatóriumba. Következtek a sikeres évek, amikor 1968 és 1975 között minden könnyűzenei fesztivált, amelyen részt vett, megnyert, majd a bukaresti tévé és rádió magyar adásának lett a zenei szerkesztője. Megtagadta a Ceausescu-rendszert éltető hazafias dalok tolmácsolását, ezért eltiltották a szerepléstől. Lehetősége adódott, hogy külföldre távozzon mint énekes. 1994-ben visszatérte Erdélybe egy 16 várost magába foglaló koncertturnéra, és olyan fogadtatásban volt része, amelyet soha nem fog elfeledni! Teltházak, vastaps, éljenzés. Azóta kétévente jön, a siker egyre nagyobb. Sepsiszentgyörgyön tavalyelőtt 34 ezer ember énekelte a dalait a téren. Ez a fogadtatás szülte az olyan szerzeményeit, mint a Gyere velem a Hargitára, vagy az Ó, Erdély, szép hazám. Megkapta a Magyar Kultúra Lovagja címet. Tamás Gábor koncertet koncert után szervez, Erdőszentgyörgytől Amerikáig, Ausztráliáig. Legfontosabb feladatának tartja az utóbbi években ellátogatni olyan helyekre, ahol a magyarság már „alig létezik”, hiszen bennük kell tartani igazán a lelket. Ezért adta mostani koncertturnéjának az Együtt címet. Tamás Gábor /sz. Kolozsvár, 1948. máj. 31./ klasszikus zenét tanult, énekelt a magyar és a román opera gyermekkórusában, 1970-től csak könnyűzenei énekes, a romániai magyar könnyűzenei műfaj egyik megteremtője. /Pataky Lehel Zsolt: Meghálálni a közönség szeretetét. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 3./

Vendégjáték-sorozaton vesz részt Müller Péter–Seress Rezső Szomorú vasárnap című kamaramusicaljével a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata, a rendező Kincses Elemér. A vendégjáték-sorozat állomásai: Sepsiszentgyörgy, Brassó /Redut Kulturális Központ/, Dicsőszentmárton /Magyar Közművelődési Központ/ és Szászmedgyes. /Vendégjáték-sorozaton a Szomorú vasárnap. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 3./

A kolozsvári Állami Magyar Színház két produkcióval, a Három nővér és a Danton halála című előadásokkal vesz részt Bukarestben a Nemzeti Színházi Fesztiválon, ahol felvonultatják az előző évad legjobb előadásait és egy sor olyan provokatív alkotást, amelyek magukban hordozzák az esztétikai kockázat lehetőségét. A Tompa Gábor rendezte Három nővér című produkció, amely október 31-én a Biennálé keretében nagy sikerrel vendégszerepelt Budapesten, november 3-án és 4-én lesz majd látható a Bulandra Színházban. A Danton halála című Mihai Maniutiu rendezte előadást november 6-án és 7-én láthatja majd a közönség az Odeon Színházban. Mindkét előadást román nyelvű feliratozással játssza a kolozsvári színház. /Bukarestben vendégszerepel a kolozsvári magyar színház. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./

Kilencven év idegen uralom, köztük negyvenkét év kommunizmus és húsz év tranzitdemokrácia alaposan megtépázta a hajdani domináns magyar kultúrát. Ütött-kopottá, konzervatívvá formálta az elit nagy részének igényeit, amely nehezen viseli a formabontó újításokat, írta Lehoczky Attila történelemtanár. Ez az elit kevésbé érti a modernebb tárgyú és rendezésű színdarabokat, szívesebben hajlik a közérthető művek irányába. Három emberöltővel ezelőtt még teljesen más helyzet uralkodott a Szent Korona országainak keleti vármegyéiben. A régiós kultúrközpontok, Nagyvárad, Kolozsvár és valamilyen szinten Arad is ontották a tehetséget, az innovációt, a kultúra fejlesztését és elmélyítését szorgalmazó törekvéseket. Nagyvárad a Holnap városaként az új magyar irodalom egyik bölcsője volt, a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen komoly természet- és társadalomtudományi kutatások folytak, Arad az újságírás és színház egyik országos központjaként működött. Az újonnan formálódó elit távolodott Budapesttől, egyre inkább létrejött a romániai, fel- és délvidéki magyar kultúra. Konzervatizmusa meggátolta az újat, sőt hamarosan gyanús szemmel kezdte méregetni azt. Nemzetietlent sejtett a másság véleménye mögött. Ezt a világot elmosta a kommunizmus, amelynek következtében az anyaország nem törődött tovább a levágott nemzetrészekkel, azok pedig a nacionál-kommunizmusok áldozati bárányaivá váltak. Negyven év alatt sikerült lecsökkenteni a nemzeti öntudatot, sem itt, sem ott nem tanították a magyarságot ért igazságtalanságokat. A nemzeti öntudat elsorvadt. 1990 szabadsága nehéz helyzetbe hozta a magyar kultúrát: hetven év vadhajtásait és halott ágait kellett levagdosni, új kapcsolatot kellett keresni. A szórvánnyá vált romániai magyar kulturális életet is új síkra kellett helyezni. /Lehoczky Attila: Gondolatok a határról innen. Szórványkultúra. Helyzet és okok (I.) = Nyugati Jelen (Arad), nov. 3./

A művész érdemei életkorától függetlenek – hangoztatta nem egyszer a 95 éves Kós András szobrászművész, a 15 éve újjáalakult és jelenleg 80. évfordulóját ünneplő Barabás Miklós Céh tiszteletbeli elnöke. Életműve immár jóval több mint fél évszázada meghatározó jelentőségűnek számít. Munkásságáról Németh Júlia műkritikus írt monográfiát /Kós András, Mentor Kiadó, Marosvásárhely, 2002./. Egy ebből vett részlettel köszöntötte a lap a művészt. /A 95 éves Kós Andrást köszöntjük. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./

Szőcs Géza költőről, esszéistáról gyakran esik szó mostanában az irodalmi körökben Budapesten, elsősorban azért, mert Orbán Viktor felkérte: fogalmazza meg véleményét és dolgozzon ki követendő kultúrpolitikai filozófiát a leendő kormány számára. Erről is kérdezte őt a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság műsorában Perjés Klára. – Egy nem szabad világban az egyetlen olyan dolog, ami elviselhetővé teszi az életet, az a szeretet. Az, hogy ma ez nem egy divatos érték, hogy egyesek szerint ez egy keresztény program, ez vitatható, ez alátámasztható, ez cáfolható, de az én meggyőződésem, hogy egy olyan kultúrát kell építenünk, amely egy olyan társadalmat szolgál, ahol a meghatározó érték a szeretet – mondta a beszélgetésben a kolozsvári költő. /Szőcs Géza: Milyen legyen az új kultúrpolitika? = Erdély. Ma, nov. 3./

Temesváron október végén mutatták be M-Kiss Hedy Történelmi textíliák a XVIII. -XX. századból, a Temesvári Bánát Múzeum gyűjteményéből című hiánypótló könyvét. M-Kiss Hedy textilművész és restaurátor. A kötetben bemutatott 90 zászló többsége a bánsági régió és ezen belül Temesvár kézműves műhelyeiben készült a XVIII. -XX. században. ”Célom megismerni és megmenteni a pusztulástól a Bánát Múzeum történelmi textília gyűjteményét. A kulturális örökségünkhöz tartozó textíliák, amelyeket ebben a dolgozatban bemutattam, a soknemzetiségű és változatos kultúrájú Bánságot bemutató egyedülálló dokumentumok, történelmi és képzőművészeti szempontból egyaránt kiemelkedő értéket képviselnek – nyilatkozta M-Kiss Hedy – ezek a kézműves eljárással készített zászlók a textilművészet korabeli csúcsát jelentik!” M-Kiss Hedy könyve a múzeum Bibliotheca Histiorica et Arhaelogica című sorozatának XLVIII kötete, a Brumar könyvkiadó gondozásában jelent meg. /Pataki Zoltán: Történelmi textíliák a Bánát Múzeum gyűjteményéből. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 3./

A képviselőház november 3-án elutasította a népszavazás kiírásáról szóló sürgősségi rendeletet. A PSD, a PNL és az RMDSZ képviselői elmarasztalták a rendeletet, míg a PDL képviselői támogatták azt. A szenátus már korábban elutasította a rendeletet, az ügyben a képviselőház a döntő szerv. /A képviselőház is elutasította a referendumot. = Nyugati Jelen (Arad), nov. 4./

Az RMDSZ nem fogja megszavazni a Croitoru-kormányt – nyilatkozta Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke és államfőjelöltje. „Mi azt mondjuk továbbra is, hogy van egy többség, amelynek van egy jelöltje. Ha az államelnök valóban nem csak a saját elképzeléseit és érdekeit tartaná szem előtt, akkor már rég túl lennénk a politikai válságon, és Romániának legitim kormánya lenne, amely a költségvetési-tervezetet is benyújthatta volna, s képes lenne tárgyalni az IMF-el és más nemzetközi intézményekkel” – fejtette ki. „Továbbra is kiállunk a nagyszebeni polgármester, Klaus Johannis mellett. Bár illúzióim nincsenek, de még mindig bízok abban, hogy a mai kormánybukta után Traian Basescu félreteszi a személyes érdekeit, és be fogja tartani azt az alapvető demokratikus elvet, amely a többség akaratát előtérbe helyezi” – szögezte le az RMDSZ államfőjelöltje. /(P. A. M.): Kelemen Hunor: Az RMDSZ kiáll Johannis mellett. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./

A nemzetbiztonsági kérdésekben illetékes Legfelsőbb Védelmi Tanács elé került az újinfluenza-járvány ügye, miután az utóbbi napokban ugrásszerűen növekedett a megbetegedések száma Romániában. /Antal Erika, Kovács Zsolt: A nemzetbiztonságot veszélyezteti a járvány? = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 4./

Idén már nem érkezik hitelrészlet Romániába az Európai Bizottság és a Világbank számlájáról, a Mediafax információi szerint. A hitel harmadik részlete elhalasztása esetében egymillió munkanélküli réme fenyegeti az országot. /Sz. Zs. : Egymillió munkanélküli réme. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 4./

Marosvásárhelyen indította útjára A burgonya hete nevű humanitárius akcióját az Emma Nicholson EP-képviselő vezette Children’s High Level Group (CHLG) szervezet. „A célunk, hogy a romániai iskolásokat fogékonnyá tegyük arra, hogy odafigyeljenek a társadalom szélére sodródott társaikra, a valamilyen szempontból hátrányos helyzetű emberek életére, nehézségeikre. A közösségi érzést szeretnénk erősíteni” – közölte Muir John Potter, a CHLG nevelési igazgatója. /Máthé Éva: Krumplit gyűjtenek a rászorulóknak Vásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), nov. 4./

A kolozsvári önkormányzat kezdeményezésére november 24-én hivatalosan átadják a kincses város részben átalakított Főterét. Az átalakítással sokan nem értettek egyet, mások pedig a modernizációs szükségre való hivatkozással támogatták a helyhatóság döntését. A kolozsvári magyar fiatalok civil tiltakozást szerveznek a magyar jellegű rendezvénypontok hiánya miatt. A megmozdulás kezdeményezője, Czika Tihamér, aki a blogján jelentette meg a Tiltakozzunk együtt a Főtér átadásán! című felhívást. Gergely Balázs is csatlakozott, együtt szervezik az akciót. Czikának nem a Főtér átalakításával kapcsolatban van kifogása, hanem a magyar jellegű rendezvények hiánya miatt. Párt- és kampányrendezvényről van szó – nyilatkozta László Attila RMDSZ-es alpolgármester. Nincsenek kétnyelvű plakátok, ez mutatja, hogyan a jelenlegi román városvezetés kezeli a kétnyelvűséget, a multikulturalitást. /Kiss Olivér: Magyar vonatkozású rendezvény nélkül adják át ma a Főteret. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./

Az RMDSZ Kolozs megyei szervezete a leghatározottabban tiltakozik Sorin Apostu polgármester újabb, a kolozsvári magyarság múltját és jelenét semmibe vevő megnyilvánulása, nevezetesen Kolozsvár közpénzén – így a kolozsvári magyar adófizetők pénzén is – felújított Főter átadására szervezett program összeállítása ellen, amelyből a városi tanács RMDSZ frakciójának teljes mellőzése eredményeként, kiiktattak mindennemű multikulturális, illetve a Főtér magyar jellegére vonatkozó utalást. /Tiltakozás. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./

Benedek István marosvásárhelyi RMDSZ-es tanácsos Stefan Gusa tábornok szobrának felállítását meghiúsítani hivatott kezdeményezés után azt fejtegette, a magyar képviselők megtették, amit lehet, de a többség másképp szavazott. Az elmúlt hetekben egyetlen bocsánatkérő nyilatkozatot sem tettek Benedekék a szeptemberi fiaskó miatt. Nincsenek egyedül. A kolozsvári képviselő-testületben egyedül Molnos Lajos tartotta fontosnak bíróságon megtorpedózni a Dsida Jenő utca csúfos névváltoztatását. Azután itt van a kincses város felújított Főterének átadása. László Attila alpolgármester, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke miért nem tájékoztatta a polgármestert: az avatáson említést kellene tenni azokról a nem románokról is, akiknek felmenői évszázadokon keresztül alakították a tér arculatát. László Attila ehelyett megelégedett egy olyan tiltakozó levél kibocsátásával, amelyet az RMDSZ megyei szervezete nevében nem ír alá senki. /Rostás Szabolcs: Lemaradva. = Krónika (Kolozsvár), nov. 4./

„Minősíthetetlen és a jóérzést is figyelmen kívül hagyja az, amit Sorin Apostu és a polgármesteri hivatal tesz, amikor a Főtér átadási ünnepségét úgy szervezi meg, hogy azt teljesen kisajátítja egy párt és egy szűk csoport érdekeinek. Ez megint azt bizonyítja, hogy a kolozsvári polgármester nem képes képviselni a város magyar lakosságának az érdekeit, illetve az általuk képviselt értékeket” – nyilatkozta Kelemen Hunor az RMDSZ ügyvezető elnöke és államfőjelöltje lakosságát teljesen jogosnak tartom, értem s támogatom” – mondta Kelemen Hunor. /(P. A. M.): Kelemen Hunor: Sorin Apostunak nincs mit keresnie a város élén. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./

László Attila, Kolozsvár magyar alpolgármesterének egy napját kísérte figyelemmel a cikkíró. Reggel lapszemle, majd jönnek a tárgyalópartnerek. Az iskolák egészségügyi és orvosi ellátásának problémája, a tömbházak körüli garázsok lebontása. László Attila elment a római katolikus plébániára, az új temető-projektről tárgyaltak, innen az egyetemre, a nemzetközi tudományos ülésszakra, az Európai Tanulmányok Kar rendezésében. Az új RMDSZ székházba ment innen László Attila, a választási zűrzavarokról, magyar iskolák nehézségeiről tárgyaltak. Vissza a városházára, újabb tárgyalások. Ezután következik a posta átnézése, az aláírásra váró anyagok áttekintése. /Butyka Anna: Eltöltöttem egy napot László Attila kolozsvári alpolgármesterrel. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./

Nem sikerült november 3-án a marosvásárhelyi helyi tanácsban visszavonni a Stefan Gusa tábornoknak, az 1989-es temesvári események egyik kulcsfigurájának állítandó szoborról szóló határozatot. A Stefan Gusa szoborállítására vonatkozó határozat visszavonását harmadik alkalommal napolta el a múlt héten a marosvásárhelyi önkormányzat, november 3-án sürgősségi ülésen döntöttek: 12 román tanácsos arról, hogy legyen szobra a volt tábornoknak, 10 RMDSZ-es arról, hogy ne legyen, 1 liberális pedig tartózkodott. A tanácsülésen Benedek István ismertette magyar, majd román nyelven a Gusa elleni érveit, majd Ioan Judea nyugalmazott ezredes, a Hősök Kultusza Egyesület elnöke szólalt fel, ismertetve véleményét, miszerint, a néhai tábornok megérdemel egy szobrot Vásárhelyen. Smaranda Enache, a Pro Europa Liga társelnöke szerint megengedhetetlen, hogy gyilkosoknak állítsanak szobrot. /Antal Erika: Mégis állítanak szobrot Gusának? = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 4./

A kettős állampolgárságról szóló népszavazás még mindig kín a kormánypárti magyar politikusok vállán. A kettős állampolgárság megadását leginkább ellenző MSZP gyurcsányi vezérvonalát képviselő politikusaiból időközben többen is megváltoztatták nézeteiket. Gyurcsány Ferenc, az MSZP és SZDSZ politikusai korábban sem akarták az állampolgárság megadását, most sem támogatnák, csakhogy nincsenek már abban a helyzetben. /Lokodi Imre: Leszünk még konszenzusteremtők? = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 4./

Nem szólhat bele a helyi és megyei tanácsok határozataiba, nem javasolhat jogi megoldást, csak abban az esetben, ha kikérik a véleményét, másképp megsértené az önkormányzatok autonómiáját – jelentette ki Codrin Munteanu Kovászna prefektus válaszul Tamás Sándor megyei tanácselnök vádjaira. A Hegyeink Közösségfejlesztési Egyesület létrehozataláról szóló határozatot azért kényszerült bíróságon megtámadni, mert a jogászok több törvényt kevertek össze, állította. A Háromszékért kitüntetés kapcsán jogi kifogásokat emelt. /Farkas Réka: Védekezik a prefektus. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 4./

Erdő Péter bíboros, az Esztergom–Budapest főegyházmegye érseke úgy értékelte az október 17-én a Bákó megyei Lábnyikban magyar és román püspöki részvétellel három nyelven tartott misét, hogy ,,valóban egy előrelépésnek tűnő folyamat indult meg”. Elmondta, november 23–25. között a magyar püspöki kar delegációja Jászvásárba utazik, ahol találkozik a román püspöki kar képviselőivel. Október 30-án a tévében Erdő Péter elmondta, hogy korábbi tárgyalásaik alapján a román fél két felszentelt csángó származású papot küldött Magyarországra, ,,akik most már igazán jól beszélnek magyarul, tanulnak nálunk, hároméves szerződés után hazatérnek, lehetőségük lesz arra, hogy a mai magyar liturgia szerint a hívek igényeinek megfelelően rendelkezésre álljanak”. A bíboros azt is hangsúlyozta: ,,A mi katolikus keresztény hitünk lehetővé tette, hogy egy család tagjainak érezzük magunkat a szomszéd népekkel is. Tehát a nagyon etnikai jellegű kultusz sokszor azt eredményezi, hogy vagy felsőbbségi érzést sajátítunk el, vagy feszültségbe kerülünk másokkal. ” /Fekete Réka: Magyar püspöki küldöttség Jászvásáron. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 4./

A Babes-Bolyai Tudományegyetem Tanárképző és Továbbképző Intézetének Szatmárnémeti kihelyezett tagozata az I-es szintű pedagógiai modult posztgraduális rendszerben is megszervezi, tájékoztatott dr. Végh Balázs Béla egyetemi adjunktus, a kihelyezett tagozat vezetője A beiratkozás feltétele: a jelölt rendelkezzék egyetemi oklevéllel. A képzés fizetéses, a program fél éven át tartó, hétvégi, kötelezően látogatandó képzés formájában zajlik. /Pedagógiai alapképzés. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), nov. 4./

A romániai magyar képzőművészek 1929-ben Kós Károly és Szolnay Sándor irányításával megalakult érdek- és értékvédelmi szervezete, a Barabás Miklós Céh nagyszabású ünnepségsorozattal ünnepli fennállásának 80. évfordulóját. A november 6-án kezdődő, kétnapos rendezvény keretében Kézdimárkosfalván megkoszorúzzák a névadó Barabás Miklós szülőháza helyén álló kopjafát, valamint Hunyadi László Barabás Miklós-szobrát. Délután Sepsiszentgyörgyön, a Gyárfás Jenő Képtárban kerül sor az egykori és jelenlegi BMC-tagok több mint másfélszáz alkotásából rendezett kiállítás megnyitójára. Másnap, november 7-én az Árkosi Művelődési Központban előadások lesznek, Jakobovits Miklós bemutatja Németh Júlia: Kolozsvár – Mű-Hely-Szín című kötetét, Nagy Miklós Kund pedig a Pallas Akadémia Műterem sorozatát. /A Barabás Miklós Céh 80. évfordulója. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./ A nagyszabású képzőművészeti seregszemlén első ízben állítják ki együtt a Barabás Miklós Céh egykori és mai alkotóinak munkáit. /Bíró Blanka: Nyolcvan év erdélyi magyar képzőművészetének keresztmetszete Szentgyörgyön. = Krónika (Kolozsvár), nov. 4./

November 6-án mutatják be a nagyváradi Árkádia Bábszínházban Rodolf Sirera Színház és méreg című darabját. Az előadás az Aradi Kamaraszínház és a nagyváradi Theatron Egyesület – Varázshegy Színházi Műhely közös produkciója, Tapasztó Ernő rendezésében. November 8-án ismét láthatja a nagyváradi közönség Jerome Kilty Kedves hazug című színművét Csíky Ibolya és Hajdu Géza előadásában. A Szigligeti Társulat az elmúlt évadban mutatta be a darabot Csíky Ibolya színművésznő pályakezdésének 40. évfordulója alkalmából. A darabot Parászka Miklós vitte színre. /Totka László: Méreggel kevert bemutató. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 4./

A Székelyudvarhelyhez tartozó Szombatfalván rendezik meg nyolcadik alkalommal az Udvarhelyszéki Amatőr Színjátszó Fesztivált. Székelyudvarhely közelében több faluban, községben is működik színjátszó csoport, ezek számára nyújt ez az esemény lehetőséget a megmérettetésre, egymás megismerésére. /Csáki Emese: Színjátszó szombat Szombatfalván. = Krónika (Kolozsvár), nov. 4./

A Sepsiszentgyörgy képes története megjelenése /1999/ óta eltelt tíz év gyűjtési és kutatómunkája eredményeképpen számos, eddig ismeretlen adat került elő. Egy újabb kiadás terjedelmében mintegy másfélszerese lehetne az 1999. évinek, azonban a kiadás számos nehézségbe, akadályba ütközik. Ezért a gyűjtés néhány részletét József Álmos közölte a lapban. A piactér a XVII. század végén Borjújáróhely néven élt a lakosság tudatában. A főteret és az utcákat akkor keresztül-kasul szelő árkokra, vízelvezető sáncokra kisebb hidakat, pallókat építettek, 1857-ben elrendelték, hogy két sáncot töltsenek be, oda fákat ültessenek. Orbán Balázs szerint ,,Szt. György vásártere egyike a Királyhágón inneni rész terjedelmesebb piaczainak, nagyságában még a kolozsvári főtért is túlszárnyaló... ” /József Álmos: A régi Sepsiszentgyörgy. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 4./

Budapesten a rádió székházánál 1956. október 23-án eldördülő fegyverek és az első halottak kirobbantották a forradalmat, ami polgárháborúnak is nevezhető, mivel a szovjet beavatkozással a felkelés kettős jellegű volt: a belső diktatúra elleni forradalom, a megszálló szovjet hadsereggel szembeni szabadságharc. A Magyarországon állomásozó szovjet csapatok Gerő Ernő 23-án küldött segítségkérő telefonhívására már 23–24-én elindultak, és megérkeztek Budapestre: öt hadosztály 31 550 katonával és tiszttel, 1130 harckocsival (tankkal), 600 ágyúval és aknavetővel, 400 csapatszállító lövészpáncélossal, 4000 teherautóval, 159 vadászrepülővel és 122 bombázóval! Ugyanakkor 24-én Magyarország keleti határainál a főerő is bevonult. A szovjet tankok súlyos veszteségeket szenvedtek, és 30-án, megalázva a kénytelen hátrálás miatt, kivonultak Budapestről. A magyar forradalmi erők szervezettebbek és erősebbek lettek. Nagy Imre kilépett a Varsói Szerződésből, és kihirdette Magyarország semlegességét. Csakhogy ebbe sem a Szovjetunió, sem a csatlósai és Kína nem nyugodott bele. A magyar szabadságharc letörését Zsukov marsallra és tizenhét hadosztályára bízta a szovjet vezetés. Zsukov jelentette a KB-nek a Vihar hadművelet kezdetét: ,,Folyó év november 4-én 6 óra (moszkvai időszámítás, valójában 4 óra) 15 perckor a szovjet csapatok elkezdték végrehajtani a közrend és a népi-demokrata államrend Magyarországon történő helyreállítását... ” A csapatok főparancsnoka Konyev marsall, a vezérkar élén Malinyin tábornok állt, míg Budapest ostromát Malasenko tábornok vezette. (Ezek a II. világháborús hadseregparancsnokok az akkori Szovjetunió legképzettebb és legsikeresebb hadvezérei voltak. Ők kellettek ahhoz, hogy ne ismétlődjék meg a kezdeti kudarc!) Ami a veszteségeket illeti, még napjainkban is sok a bizonytalanság. Sok halottat helyben hantoltak el, nevük feledésbe merült. Továbbá: szovjet katonák számos forradalmárt kivégeztek, ítélet nélkül, amellett saját átállt katonáikat is kivégezték. Beszélnek 200 000 magyarról, aki elhagyta hazáját. Ma sem tudjuk a pontos számot (többen az amnesztia hírére visszatértek, néhányan ezzel aláírták a szószegő Kádár halálos ítéletét...). A legutolsó ellenállási gócokat csak november 11-én számolták fel. Szervezetten legtovább Csepel harcolt (november 10-ig). Zsukov szerint október 24. és november 6. között a szovjet hadsereg vesztesége 377 halott és 881 sebesült, Mást tüntet fel Vagyim Arisztov, a KB titkára. Szerinte 670 a halott és 1540 a sebesült. Rajtuk kívül 51 ,,eltűnt”. Megsemmisült 52 harckocsi (tank) és önjáró löveg, 29 ágyú, 29 csapatszállító lövészpáncélos, 112 gépkocsi, 2 repülő (a csepeliek lőtték le) és egy helikopter. A 2001-ben megjelent hivatalos (?) adatok már 720 halottról és 1540 sebesültről szólnak, de jóval kevesebb haditechnikáról (pl. csak 25 tank elvesztéséről). A galád november 3-i esti letartóztatást (Maléter Pál honvédelmi minisztert és társait) is eszközlő KGB-főnök, Szerov tábornok tetteivel a Kutuzov-érdemrend I. fokozatát ,,érdemelte ki”. A magyar veszteségek felmérése még nehezebb, mint a mégis reguláris szovjet hadseregé. Az 1963. március 21-én kihirdetett (részleges) amnesztiáig 35 000 magyar állampolgár ellen indítottak eljárást politikai bűncselekményekért, akik közül 22 000-et jogerősen elítéltek, 13 000-et internálótáborba küldtek, 10 000-et elbocsátottak állásából. A halálraítéltek számát 480-ra teszik (sok esetben nem is tudtak a hozzátartozók évekig szeretteik kivégzéséről). Szerov tábornok jelentése szerint november 10-ig 3773 személyt tartóztattak le a szovjetek, és 700-at katonai fedezet mellett a Szovjetunióba, Kárpátalja börtöneibe vittek. A magyar és külföldi tiltakozások eredményeképpen december 10–20. között visszaszállították az elhurcoltakat. A harcok közben elesett magyarok számát a Központi Statisztikai Hivatal 2502 főre teszi (ebből Budapesten 1945), 19 226-an megsebesültek (Budapesten 16 700), akiknek negyede 18 évesnél fiatalabb, fele 19–30 év közötti. Budapesten októberben 757, novemberben 926, decemberben 36, januárban 6 ember halt meg fegyveres harcban. Magyarország legjobbjait vesztette el harcokban és a börtönökben. A szovjet ítélethozók és magyar cinkosaik bosszútól fűtve kreálták a pereket. /Puskás Attila: 1956: veszteségeink, veszteségeik. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 4./

Október utolsó napjaiban a román sajtó Kopernikusz De revolutionibus orbium… című művének első, 1543-ban, Nürnbergben készült egy millió eurót érő kolozsvári példányáról cikkezett. Hatvan esztendei csipkerózsika álom után a kolozsvári Akadémiai Könyvtárban Gheorghe Stratan egyetemi tanár véletlenül fedezte fel a kincset érő példányt. A professzor szerint az említett kiadásból alig néhány tucat maradt fenn napjainkig, így a kolozsvári példány értéke felbecsülhetetlen és Romániában unikumként tartják számon. A De revolutionibus… kolozsvári példánya az unitárius kollégium tudós tanára, a Pádovában tanult Árkosi Benedek orvosdoktor adományaként 1647-ben került Ernyei Mosa István birtokába, majd innen a kolozsvári unitárius eklézsia könyvespolcára. 1948-ban az iskolák államosításával az Unitárius Kollégium könyvtára is a Román Tudományos Akadémia fennhatósága alá került. A kolozsvári Akadémiai Könyvtár épülete 1974-ben nagylelkűen helyet biztosított az államosított Római Katolikus Lyceum, a Református Kollégium, a kolozsvári Unitárius Kollégium, a kolozsvári Ferences Zárda, a Balázsfalvi Görög Katolikus Érsekség és a Szatmári Római Katolikus Püspöki könyvtárnak. A román lapok állításával ellentétben néhány kutató már 1973-ban felfedezte Kopernikuszt, s az 1543. évi editio princeps „egyetlen” kolozsvári és az „egyetlen” brassói példányát is. A kolozsvári példányról Hajós János Kopernikusz születésének 500. évfordulóján Korai Kopernikusz-vonatkozásainkról címen közölt tanulmányt a Korunkban. Binder Pál 1973-ban a Brassói Lapokban A nagy csillagász hazánkban címen méltatta a kopernikuszi fordulat jelentőségét és írta le a De revolutionibus orbium… példányát. Dankanits Ádám XVI. századi olvasmányok című, 1974-ben a Kriterionnál megjelent kötetében a 2009-ben „felfedezett” mű címlapjának fényképét is közölte. A Kárpát-medence kora újkori könyvtárai sorozatban hamarosan megjelenik Bíró Gyöngyi magyarországi kutató „Menjetek, szép könyvek, Kolozsvárra!” Unitárius intézményi- és magán-könyvtárak Kolozsvárott a kezdetektől 1738-ig. A kiadás előtt álló kötet szerzője is részletes leírását és bibliográfiát állított össze a kopernikuszi műről (is). Mindez mutatja, hogy a magyar kutatók számon tartják könyveinket és tudják, mennyit érnek a kommunista hatalom által elrabolt kincsek. /Kovács Sándor, teológiai tanár: Az égi pályák körforgásáról avagy a cera di spagna kolozsvári felfedezéséről. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 4./

1989 decemberében jelent meg Túlélő képek című könyv. Szerencséjük volt a könyvet kigondolóknak, főképpen szerzőknek, hogy a képek és szövegek megjelenése kitolódott decemberre; így nem volt már mód a számonkérésre. Szinte érthetetlen, hogy a vallomástételre megkeresettek a félelmeiket, reményvesztettségüket ilyen őszintén vállalták a nyilvánosság előtt – Sütő Andrástól Ferenczes Istvánig, Balogh Edgártól Tompa Gáborig. Még a hatalomhoz közelebb állók vagy éppen funkcióban lévők sem kímélték magukat, így Méliusz József vagy a még megtűrt Kriterion-igazgató Domokos Géza. „…hátha szétfoszlik majd a régi kín / az új mélységek új tajtékain!” – szólnak Markó Béla szonettzáró szavai. Horváth Imre nagyváradi költő a könyv új, bővített kiadásához már nem küldhetett igazoló vagy cáfoló folytatást /1993-ban halt meg/. A Túlélő képek húsz túlélője kiegészítette akkori vallomását mai értelmezéssel, ezt tartalmazza az új kiadás Kántor László: Túlélő képek. Erdélyi írók, 1989–2009./Kántor Lajos: Túlélő képek, 1989–2009. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 4./