A Szatmár megyei Halmi utcanévtábláin a jelenlegi román és a régi magyar nevet egyaránt feltüntetik. Incze Lajos, a mintegy 3500 lelket számláló határmenti település polgármestere elmondta, hogy csak azokban az utcákban alkalmazták a tükörfordítást, ahol a közterület eredeti magyar neve félreértésre adott volna okot. Példaként említette a jelenlegi Mező utcát, amit valamikor egy Buzi nevű földbirtokosról kereszteltek el. /Hagyományos magyar utcanevek Halmiban. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 14./

Már negyedik rendezi meg az Erdélyi Magyar Ifjak csíkszeredai szervezete a Honfoglalás kori mesterségek hetét. Az idén az eseményre augusztus 17-20. között lesz, amelynek keretében a nemezeléstől az ostorfonásig, számos honfoglalás kori mesterséget kipróbálhatnak. A tevékenységek Csíkszeredán, a Mikó-vár hátsó udvarán felállított jurta körül zajlanak. /Csíkszereda – Honfoglalás kori mesterségek hete, negyedik kiadás. = Erdély. Ma, aug. 14./

Tordára érkezett Szent István Lovagrendjének az a zarándok-csoportja, amely Szent István kardjának másolatával járja be a Magyarországtól elszakadt területeket, és ellátogat különböző szórványtelepülésekre. A mise és áldás után a római katolikus templomban összegyűlt hívek megnézhették és megérinthették a kardot, hozzájárulva ezáltal is a magyar identitástudat ápolásáshoz. /Ladányi Emese Kinga: Torda. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 14./

Szatmárnémeti egyik leglátogatottabb műemlék épülete a város jelképe, a Tűzoltótorony: a múzeumi gyűjtemények, a képtár, a neoreneszánsz jegyeket viselő püspöki palota és a klasszicista székesegyház után leginkább erre az épületre kíváncsiak a városba érkező turisták A 45 méter magas tornyot 1905-ben, vagyis 105 éve építtette Meszlényi Gyula megyéspüspök, hogy a székesegyház legfelső erkélye helyett ezután innen figyeljék a tűzeseteket. /Sike Lajos: Kedvenc a Tűzoltótorony. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 14./

Újra foglalkozásokat tart hátrányos helyzetű gyerekek számára a szatmárnémeti Szent Rita Egyesület. 2005 óta szerveznek napközi-foglalkozásokat gyerekeknek. A szegény családban nevelkedő gyerekeknek nincs lehetőségük nyaralásra, így a nyári szünet végén a Szent Rita Egyesület programjai nyújtanak kikapcsolódást számukra. A tevékenységeknek a megyeközpont Hildegárda plébániája ad otthont. /Végh Balázs: Újra tevékenykedik a szatmárnémeti Szent Rita Egyesület. = Krónika (Kolozsvár), aug. 14./

A Szent Ágoston-szobor és a Szent Mónika-szobor augusztus 13-án került rendeltetésének helyére: a felszentelésre váró csíkszeredai Szent Ágoston-templom apszisába. A Xantus Géza képzőművész műterméből elszállított alkotások vigyázzák mostantól a templomot, melynek felszentelési ünnepe augusztus 29-én lesz. Pénzes József esperes-plébános rendre beszámolta híveinek a munka haladásáról a templom épülésének kezdetétől, 1993-tól. Az ülőhelyek száma 700, befogadó kapacitása mintegy 1200 fő, 33 méter magas a templomtorony. A felszentelés a Gyulafehérvári Római Katolikus Egyházmegye millenniumi rendezvényeinek keretébe illeszkedik. Xantus Géza készítette el a keresztút stációit is, azokat is rézdomborításos technikával. /Antal Ildikó: Műteremből a templomba. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 14./

Dr. Hermann Gusztáv Mihály a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont vezetőjeként, de korábban könyvtárigazgatóként, valamint muzeológusként is kutatott, mítoszokat tisztázó, hézagpótló, történelmi témájú köteteket jelentetett meg. A közelgő tanévtől pedig a felsőoktatásban – a Babes–Bolyai Tudományegyetem Székelyudvarhelyre kihelyezett tanítóképző tagozatán – teljes körű munkát vállaló igazgató a Forrásközponttal, valamint a Sapientia–Erdélyi Magyar Tudományegyetemmel folytatott eddigi együttműködését is megszakítja. Hermann Gusztáv 2001-től betanított a Babes–Bolyai kihelyezett tagozataként működő tanítóképzőbe, 2002-ben keresték meg a Sapientiától, ahol ugyancsak óraadó tanár volt. Most, hogy a Babes–Bolyaihoz igazol, sapientiás óráiról le kell mondania, ez utóbbit előírja egy rektori rendelet. Hermann Gusztávnak 2003-ban jelent meg a Náció és nemzet. Székely rendi nacionalizmus és magyar nemzettudat 1848-ig című könyve. Következő munkája Az eltérített múlt. Oklevél és krónikahamisítványok a székelyek történetében című kötete volt. A Forrásközpontnál létrehozták az Örökségünk című folyóiratot, mely jelentős szerepre tett szert az erdélyi periodikák sorában. /Antal Ildikó: Szakmai fejlődésnek utat engedő felsőoktatás. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 14./

Augusztus 12-én Aradon, a Delta Nemzeti Galériába megnyílt az aradi képzőművészek doyenje, Baranyai Ferenc festőművész retrospektív tárlata. A 86. életévében járó művésznek ez az első hazai egyéni kiállítása. Olyan sikeresek voltak mindig az alkotásai, hogy hamar elkeltek, legtöbbjük külföldre, ezért sosem sikerült összehozni egy kiállításnyi anyagot. Most is csak úgy sikerült, hogy több, magántulajdonban lévő festményt időlegesen kölcsön adtak – ezzel jöhetett létre az életművet valóban összefoglaló tárlat. /Kiss Károly: Baranyai Ferenc tárlata a Deltában. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 14./

Múzeumpedagógiai foglalkozásokkal próbálják a gyermekek és a kisgyermekes családok által is kedvelt hellyé tenni a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumot, mondta el Bartha Zonga, az intézmény múzeumpedagógusa. Jelenleg a múzeumban A Székely Hadosztály emlékezete (1918–1919) című történelmi tárgyú kiállítás látogatható. /Gyermekbarát lesz a Székely Nemzeti Múzeum. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 14./

Pogea pénzügyminiszter bejelentette, hogy a Nemzetközi Valutaalap ultimátumot adott. Hamarosan 15 000 közalkalmazottat kell elbocsátani és tervezik a közszférában dolgozók havi tíznapos kényszerszabadságolását is. Megjelenik két napra rá a munkaügyi miniszter, aki kijelenti, ő csak úgy tudná elfogadni a kényszerszabadságolásokat, ha előbb egyeztetnének a munkavállalókkal és a szakszervezetekkel. /Bogdán László: Nem tudja a jobb kéz, hogy mit csinál a bal? = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 15./

A héten Ecaterina Andronescu oktatásügyi tárcavezető bemutatta az általa vezetett szakmai csoport – benne a tanügyi szakszervezetek, a diáktanácsok és a szülői szövetségek képviselői is – oktatási törvénytervezetét. Amennyiben ez a jogszabálytervezet életbe lép, akkor a nemzeti kisebbségek esetében változhat a román nyelv oktatása az V–VIII. osztályban. Eszerint a többségi gyerekekhez képest differenciált módon – külön tanterv és tankönyv alapján – kell majd oktatni a román nyelvet és irodalmat. Azonban, a törvénytervezet egyetlen cikkelye sem foglalkozik a felekezeti oktatással. „Az Andronescu tárcavezető által kidolgozott háromszáz oldalas oktatási törvénytervezet VIII. fejezete foglalkozik kimondottan a nemzeti kisebbségek oktatási kérdéseinek szabályozásával” – tájékoztatott Pásztor Gabriella, az oktatási minisztérium Kisebbségi Főosztályának vezérigazgatója. Nincs változás Románia földrajzának, illetve a románok történelmének oktatását illetően. Ezeket a tantárgyakat továbbra is románul tanulják majd a nemzeti kisebbséghez tartozó gyermekek. Az Andronescu-törvénytervezetben is szerepel az, hogy ha a szakoktatás és a posztliceális képzés magyarul zajlik, akkor a szakszavakat magyarul is tudni kell. „Az általános rendelkezésekben az is szerepel, hogy a nemzeti kisebbségekhez tartozó gyermekek oktatásának finanszírozásában lesznek külön költségek, ezeket bele kell foglalni az alapfinanszírozásba” – fejtette ki a vezérigazgató. A törvénytervezet kidolgozói előzőleg nem egyeztettek a történelmi magyar egyházakkal a felekezeti oktatásról. Ebből az szűrhető le, hogy a kormány nem veszi figyelembe az oktatásban érintett felek – például az egyház – nézőpontját. „Az Erdélyi Református Egyházkerület többször is eljuttatta az RMDSZ-hez a felekezeti oktatással kapcsolatos, írásba foglalt álláspontját, így hát nem rajtunk múlt, hogy a tervezetbe nem kerültek be a felekezeti oktatással kapcsolatos cikkelyek” – közölte Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese. /Nagy-Hintós Diana: Nem esik szó a felekezeti oktatásról az Andronescu-féle törvénytervezetben. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 15./

Ecaterina Andronescu oktatási miniszter visszavonulót fújt a Spiru Haret Egyetem ügyében, s pártja nyomására úgy határozott, hogy nem érvénytelenítteti a törvénytelenül kibocsátott diplomákat. Az egyetem bírósági úton elérte a szaktárca ama rendeletének érvényesítését, amely megtiltotta, hogy újabb felvételit szervezzenek az akkreditációval nem rendelkező szakokon. A minisztériumnak ez a döntése főként a távoktatást érintette, hiszen ennek az oktatási formának köszönhetően növelte az elmúlt években a Spiru Haret több mint ötszázszorosára a beiskolázott diákok számát. A Spiru Haret egy másik fronton is pert nyert. A galati-i ítélőtábla megsemmisítette a Vrancea megyei tanfelügyelőségnek a versenyvizsga eredményeit jóváhagyó iratát, és arra kötelezi a tanfelügyelőséget, hogy újabb versenyvizsgát írjon ki a címzetes állásokra. /(borbély): Újabb fordulat a Spiru-botrányban. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 15./

Dan Voinea nyugdíjas katonai ügyész Teodor Mariessel, a December 21. Egyesület tíz napja éhségsztrájkoló elnökével közösen tartott sajtótájékoztatóján elmondta: azonosították a fegyvereket, amelyekből kilőtt golyók megölték az 1989. decemberi áldozatok mintegy 80 százalékát. Voinea elmondta, hogy az alkotmánybíróság döntése, amely a civileket is érintő ügyeket kivonta a katonai ügyészség hatálya alól, megakadályozta annak kiderítésében, kik adták ki a tűzparancsot. Szerinte nem a katonák a hibásak. Maries azért folytat éhségsztrájkot, mert az állam nem tartja be az Európai Emberjogi Bíróság ama döntését, mely megszüntetné a forradalom ügyiratainak titkosítását. A bíróság arra is felszólította Romániát, hogy szeptember 7-ig továbbítsa Strasbourgba az egész dokumentációt. Közben az egyesület a bíróságon keresztül megkapta az ügyirat mintegy 40 000 oldalát, amelyről viszont Voinea azt állítja, a teljes ügyirat alig húsz százaléka. Maries attól tart, hogy a többit megsemmisítették vagy elveszett, és kérte az egész iratcsomó közzétételét. (Mediafax) /Hírsaláta. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 15./

A székelyföldi önkormányzati nagygyűlésen való részvételre buzdít a Magyar Polgári Párt Hargita és Kovászna megyei önkormányzati frakciója, ugyanakkor felkérik a két megyei tanács elnökét, hívják össze a közös tanácsülést, és ott határozatban rögzítsék, részt vesznek a székely parlament előfutáraként emlegetett testület ülésén szeptember 5-én Székelyudvarhelyen. Ezt a tusnádfürdői együttes tanácskozásukon döntötték el az MPP Hargita és Kovászna megyei önkormányzati képviselői. A Thamó Csaba Hargita megyei, illetve Tulit Attila Kovászna megyei frakcióvezető által aláírt dokumentumban az MPP önkormányzati képviselői felkérik Kovászna és Hargita megye tanácselnökeit, hogy 2009. augusztus 20-ra vagy 24-re hívják össze a megyei önkormányzatok rendkívüli együttes ülését, ahol határozatban rögzítik, hogy ,,elfogadják a Székely Nemzeti Tanács meghívását, és testületileg részt vesznek a székelyudvarhelyi nagygyűlésen”. /Farcádi Botond: Mielőbb döntsenek a tanácselnökök. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 15./

Miközben a kormányon lévő és azon kívül rekedt pártok egymást gyalázzák az oktatási törvénycsomag körüli politikai vitában, a romániai magyar közösségnek azzal kell szembesülnie, hogy minden tíz diákból három román tagozaton végzi a nyolcadik osztályt, és tízből négyen román tannyelvű osztályból ballagnak. Az általános iskola végzősei körében 4,8 százalék az anyanyelven tanuló magyar diákok aránya, a ballagók körében pedig 3,9, miközben a 2002-es népszámlálás hivatalos adatai szerint magát magyarnak valló lakosság 6,6 százalékot tesz ki. Mindez nem egyezik meg azzal a sokat hangoztatott elmélettel, miszerint Romániában minden kisebbség számára biztosított az anyanyelvű oktatás. Idén hétezren érettségiztek sikeresen magyar nyelven, miközben a legtöbb magyar helyet kínáló egyetemen, a kolozsvári Babes–Bolyai Tudományegyetemen csupán ezerszáz államilag támogatott hely volt az anyanyelvükön tanulni kívánó végzőseinknek. /Fekete Réka: Nyelvünkben is fogyunk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 15./

Petkes József, a Szatmár Megyei Nyugdíjpénztár nagykárolyi munkapontjának vezetője szerint önkényes döntés volt az iroda megszüntetése. Sabou Eugenia újonnan kinevezett igazgató értesítette az ott dolgozókat, hogy ezentúl Szatmárnémetibe kell bejárniuk. Petkes József szabadságáról visszatérve, utólag tudta meg azt, hogy felszámolták az általa vezetett irodát, és a többi alkalmazottal együtt ő is Szatmárnémetibe ingázhat a jövőben. – Kihasználták a helyzetet, hogy távol vagyok, ellenkező esetben biztos, hogy nem engedtem volna be az irodába a számítógépeket és az aktákat elszállítókat. Az új igazgatónő senkire nem hallgat, önfejű, nem számít neki a törvényesség, a PSD politikáját tartja csak szem előtt, mondta Petkes József. Az igazgatónőnek az a kijelentése nem állja meg a helyét, hogy sok lett volna a panasz az iroda munkájára. Itt ugyanis román, magyar, német nyelven szóltak a kliensekhez, ha kellett, és a munka óramű pontossággal folyt. Petkes József szerint nemzetiségi ügy áll a nagykárolyi nyugdíjpénztár-iroda bezárásának hátterében. Szembetűnő, hogy egy 90 százalékosan magyarlakta vidéken történt az eset. /(fi): Nagykárolyi nyugdíjosztály: Petkes cáfol. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 15./

Pécska és Battonya, a két testvértelepülés együttműködése példa értékű. A Mezőgazdaság Határok Nélkül kiállítást Pécskán a PhareCBC program keretében az EU finanszírozta. Antal Péter pécskai polgármester elmondta, máris sikerről beszélhetnek, ami feljogosítja a két önkormányzatot a további tervekre. Ezek közül az egyik a Pécskát Battonyával összekötő földút teljes felújítása lenne. /Irházi János: Mezőgazdaság Határok Nélkül. Megkezdődött Pécskán az Új Kenyér Ünnepe. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 15./

Augusztus folyamán Kultúrák összefonódása címmel indított közös pályázatot a Szatmárnémeti Caritas Szervezet és a magyarországi, kislétai Ápoló-Gondozó Otthon. A cél az volt, hogy találkozókat hozzanak létre az itteni és a szomszédos Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében élő, fogyatékossággal élő fiatalok között. A pályázat során a fiatalok különböző alkotótáborokban, kirándulásokon és művészeti körökön vettek részt. A közreműködés záróakkordját a Szatmárnémeti Északi Színházban megtartott Kulturális Fesztivál képezte, melyen a sérült fiatalok és a pályázat partnerei színes műsort – népdalokat és -táncokat, könnyűzenei darabokat – adtak elő az érdeklődő közönségnek. /Kultúrák összefonódása. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 15./

A régi vajdahunyadi református gyülekezetben (összlétszám 1020 lélek) az utóbbi másfél hónapban élénk tevékenység zajlott. Június utolsó és július első napján a városban tartotta éves közgyűlését az Erdélyi Református Egyházkerület. Az 1644-ben épült templomban tizenöt ifjú lelkészt szenteltek, míg a vár Bethlen-termében a közgyűlés tartotta munkálatait. Nyár elején megkezdődött a papilak telkén az új lelkészi lakás építése. Augusztus 2-án, istentisztelet után a nagyváradi Tálentum együttes egyházi zenével, zsoltárfeldolgozásokkal örvendeztette meg a gyülekezetet. A gazdag tevékenység Zsargó János vajdahunyadi lelkipásztor és a presbitérium odaadó munkájának köszönhető. /Kun Árpád, nyug. ref. lelkipásztor: Vajdahunyad. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 15./

Barót testvértelepüléséről, Budafok-Tétényről érkező, magát Erdély-járónak nevező csoport könyveket adományozott a baróti Gyulai Líviusz Könyvtárnak. A közel százötven kötet zömét gyermek- és ifjúsági irodalom teszi ki, de akad hiánypótló világirodalom és ismeretterjesztő folyóirat is. Benkő Gyula könyvtáros elmondta: az adományoknak örvendenek, hiszen az intézmény költségvetése nem engedi meg, hogy pótolni tudják az ötvenezer kötetes állomány elhasznált darabjait. /(hecser): Könyvadomány Budafokról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 15./

Sorban a nyolcadik néptánctábort szervezték meg a Székelyudvarhely közelében lévő Telekfalván. A Homoród és a Küküllő mente határán fekvő falu néprajzi szempontból igen érdekes. Itt keveredtek a két kisrégió néprajzi sajátosságai, és eredményeztek jellegzetes kultúrát. A táncoktatáson kívül kézműves-foglalkozást tartanak. /(Kgy. Z.): Tánc kánikulában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 15./

Az első magyar eszperantista, a szentkatolnai Bálint Gábor születésének 165 évfordulója alkalmából avattak augusztus 14-én emléktáblát a felső-háromszéki községben. A háromnyelvű – magyar, román, eszperantó – tábla a dombóvári G. Nagy Róbert munkája. A tábla elhelyezését számos magyarországi és romániai szervezet és magánember támogatta. A táblát a már álló Bálint Gábor-szobor közelében, az iskola épületén helyezték el. /(Farcádi): Emléktábla az első magyar eszperantistának. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 15./

Mint minden műemlék templom renoválásánál, itt is régészeti ásatások előzik meg az erdő előtti dombon trónoló unitárius templom és harangtorony javítását. Sepsiszentkirályon a munkát Bordi Zsigmond Loránd, a Székely Nemzeti Múzeum régésze vezeti. Az ásatások meglepetéssel szolgáltak. Nem ez a falu legrégebbi temploma, létezett ennek helyén egy XIV. századi is, de ennek a századok során eszközölt változtatásai nem teljesen igazolják a környék más hasonló épített örökségeinél ismeretes analógiát. A templom a XV. században épült. Előtte egy régebbi is szerepel az 1332-es pápai tizedjegyzékben. Ennek azonban csak a nyomait lelték meg, ugyanis itt nem bővítették a régi templomot, hanem lebontották, és kissé távolabb újat építettek, de úgy, hogy a régi sekrestyéjéhez hozzáépítették az új templomot. A feltáró munkálatok során freskórészleteket is találtak, melyek a festés típusa és az árnyalatok alapján a kilyéni unitárius templom falfreskóihoz hasonlíthatók. Készítési idejüket egyelőre a XV. század elejére teszik. Érdekes, hogy a kutatók reformáció utáni falfestményeket is találtak a karzat mögött. Sepsiszentkirályon csak 65, s a hozzá tartozó botfalusi társ egyházközségben is csupán 96 unitáriust tartanak nyilván. /Kisgyörgy Zoltán: Falfreskót találtak a szentkirályi templomban. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 15./

Kicsi templom épül Verőce mellett, a Katalin-völgyben, immár ötödik hónapja. Kőre kő épül, a szeretetforrás pedig még több szeretetet gyűjt. Sorra érkeznek az önkéntes adományozók. A templomépítő Bethlen Farkas, Verőce polgármestere vallja: „népünk morálisan nagyon mélyre süllyedt – a tisztesség-, a becsület-, a hazaszeretet és a munka területén. ” „Népünk felemelkedéséért viszont imádkozni tudunk. Építsünk hát egy templomot – Kárpát-Haza Templomát –, ahol állandóan összegyűlhetünk és imádkozhatunk Hazánk feltámadásáért. ” A templom a magyar nép közös erejéből és hitével épül. A Kárpát-Haza Temploma támogatható önkéntes kalákamunkával, téglajegy vásárlásával, valamint pénzadománnyal. /Frigyesy Ágnes: A Kárpát-Haza Temploma a magyar nép erejéből és hitével épül. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 15./

Idén ünnepelhetjük Szenczei László /1909-1980/ születésének századik évfordulóját. Noha az írónak a Romániai Magyar Írók sorozatban két könyve is megjelent, viszonylag nagy példányszámban (a Korom és korona 1973-ban és Apáczai-életregénye, A halál tanítványa 1981-ben), mégis kevesen ismerik. Az évforduló alkalom lehet az íróval és regényeinek sajátos problematikájával való szembenézésre is. A Korom és korona, miután a nagy kiadók mereven elzárkóztak kiadása elől, a fiatal írók (Balogh Edgár, Kovács Katona Jenő, Szemlér Ferenc és Szenczei László) által alapított Erdélyi Enciklopédia elnevezésű kiadónál látott napvilágot, amelyet eredetileg azért hoztak létre, hogy megjelentethessék Bözödi György ugyancsak elutasított, Székely bánja című, nagyívű monográfiáját. Szenczei regénye az első világháború utáni erdélyi változásokkal foglalkozik, s bizonyos értelemben csupán Daday Loránd regényeivel (Zátony, Csütörtök) lehet összevetni. /Bogdán László: Ábrándok nélkül (Szenczei László 100 éve). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 15./

Újabb, rendkívül igényes, gyerekeknek szóló kiadvány megjelentetésében vett részt Orbán Ferenc háromszéki zenész. A budapesti Sanoma Kiadó gondozásában megjelent Évszakok című könyv több egyszerű verseskötetnél, afféle összművészeti termék, hiszen a Weöres Sándor-költemények mellett gyönyörű színes illusztrációkat tartalmaz, a verseket megzenésítették. /(Farcádi): Megzenésített Weöres Sándor versek. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 15./

Amikor a szülő- s felnevelő faluja, Kézdiszentlélekre vonatkozó forrásokat tesz közzé, tulajdonképpen egyfajta hordás eredményét mutathatja be. S végezte ezt a hordást azzal a tudattal, amit Kányádi Sándor egyik versében csak megerősíthet mindenkiben: „Be kell hordanunk, hajtanunk mindent. /A szavakat is. Egyetlen szó,/egy tájszó se maradjon kint. /Semmi sem fölösleges. ” Ez olvasható Borcsa János Kézdiszentléleki breviárium /Ambrózia Kiadó, Kézdivásárhely/ című könyve előszavában. /Borcsa János: Be kell hordanunk mindent… = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 15./

György Attila új könyve /Hajós a kikötőben. Cseh András rajzaival. Méry Kiadó, 2009/ vallomás és meditáció, számvetés és emlékezés keveredik, noha csupán Szindbád, a hajós egy napját meséli el. Népe, a székelység sorsán, történetén, jellemén, történelmén, adottságain, természetén, szokásain meditál a szerző. Könyve szemérmes szerelmi vallomás a helyről és népéről. /Bogdán László: Hajós a kikötőben. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 15./

Borbély Bartis Júlia és Borbély Bartis Endre, Marosvásárhelyről tíz évvel ezelőtt Budapestre áttelepedett nyugdíjas jogász házaspár öt évet és a sírjukra szánt összeget fordították arra, hogy egy több mint hatszáz oldalas kötetben /Budapest – utcaneveiben mesélő történelem, Közdok Kft., Budapest/ Budapest teljes utcanévanyagából kiválogassák azokat, amelyek a trianoni békediktátum következményeként elcsatolt országrészek helynévanyagát őrzik – olvasható Metz Katalin, az ugyancsak Marosvásárhelyről áttelepedett újságíró-szerkesztőt írásában. (Magyar Hírlap) Budapest városatyái az 1920-as években úgy döntöttek, hogy utcanevekben örökítik meg az elcsatolt, valaha a történelmi Magyarországhoz tartozó települések, hegyek, folyók, neves személyiségek nevét, hogy ezek a magyar köztudat elemei maradhassanak, akkor még mit sem sejtve, hogy következhetnek olyan idők, amikor törvény által is büntethetőek lesznek a magyar helynevek használói. Ilyenkor érzékeli az elszakított országrészekben élő ember, hogy mégiscsak van anyaországa, mert ha az országvezetés meg is tagadja, el is taszítja magától, mint ahogyan ez megtörtént, mindig vannak Borbély–Bartisok, akik felvállalják ezt a szerepkört. /Sylvester Lajos: Utcanevekben mesélő történelem. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 15./

„Ezzel az albummal az Erdélyi Múzeum-Egyesület alapításának 150. évfordulója alkalmából – ha csak jelképesen is – visszaadunk a közönségnek egy töredéket abból a kincsből, amelyet valaha alapítói és a későbbi idők lelkes adományozói az erdélyi közösségnek adományoztak. Az Erdélyi Nemzeti Múzeum egykori képtárának néhány, erdélyi tájakat, városokat ábrázoló Rohbock-metszetéről van szó, amelyek annak idején az Erdélyi Múzeum-Egyesület értékes gyűjteményeinek részét képezték”– írta a Rohbock-album /Claudia M. Bonta: Ludwig Rohbock, Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2009./ előszavában Dávid Gyula. A kerek évforduló jegyében napvilágot látott kötetet Unipán Helga tervezte, kísérőszövege Claudia M. Bonta hozzáértését dicséri. Ludwig Rohbock a korra jellemző, részleteiben aprólékosan kimunkált, természethű rajzokban és akvarellekben örökítette meg a 19. századi Magyarország és Erdély jellegzetes tájait, épületeit. Nemrég Lugossy Lugó László és Nagy Balázs fényképezőgéppel kereste fel a Ludwig Rohbock megörökítette tájat, épületeket. Felfedezőútjukon szinte érintetlenül megtalálták mindazokat a tájképfestői támpontokat, amelyeket a művész a 19. században rögzített. A háromnyelvű (magyar, román, német) kötet Kerekes György és Elena Viorel igényes fordításában jelent meg. /19. századi úti grafikák. Erdély, ahogyan Ludwig Rohbock látta. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 15./