Szeptember végére halasztotta tisztújítását az RMDSZ Hunyad megyei szervezete. Winkler Gyula, a szervezet elnöke szerint közvetlenül az EP-választások után nem volt a legalkalmasabb az idő a tisztújításra. Kifejtette, hogy a helyi szervezeteknek meg kellett adni a szükséges időt az önvizsgálathoz. A demográfiai adatok jelzik a Hunyad megyei magyar közösség folyamatos apadását, ezért fontos, hogy a közösség minden intézményével együtt tudjanak működni. Winkler Gyula szerint a Hunyad megyei RMDSZ szervezet és sok helyi közösség messze létszámaránya fölött teljesített az utóbbi években. /Jámbor Gyula: Elhalasztott tisztújítás. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 8./

Elhangzott a korábban sokat bírált Vona Gábor Jobbik-vezető előadása a Gyergyószentmiklós melletti V. EMI-táborban, több százan hallgatták meg. És nem történt semmi. Nem volt cigányozás, zsidózás, nem vertek meg senkit. Az EMI-táborban több ezer fiatal vesz részt a rendezvényeken, meghallgatják az előadásokat, ismerkednek a múlttal, kikapcsolódnak, barátkoznak, szórakoznak, buliznak a koncerteken. A fiatalok sorra rácáfolnak mindenféle aggodalomra. A nyári ifjúsági rendezvények között akad mindenféle irányultságú: az RMDSZ-es politikusok által uralt Miért-tábor, az Orbán Viktor és Tőkés László nevével fémjelzett tusványosi szabadegyetem vagy a nemzeti elkötelezettségű fiatalok által látogatott EMI-tábor. Sokan az összes hasonló rendezvényre ellátogatnak. Az atyáskodó tanácsok során mintha azt feltételeznék fiatalok ezreiről, hogy egyikük sem tud gondolkodni. Némelyek óva intenék őket attól, hogy mindegyik fél véleményét meghallgassák. Miféle szabadelvűség az, amely kívülről kényszerítené rá elveit, elképzeléseit a fiatalokra? Lehet-e valaki meggyőződéses liberális, ha soha nem került kapcsolatba más eszméket valló emberekkel? Lehet-e valaki konzervatív, ha nem hallgatja meg, mit mond a szabadelvű? Az ideológiai alapon bíráló politikusok föltették-e magukban azt a kérdést: autonóm gondolkodású erdélyi magyar fiatalság nélkül kivel akarják a sokat hangoztatott autonómiát megvalósítani? /Farcádi Botond: Hiábavaló volt a félelem. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 8./

Orbán Viktor kormányának nem lesz jobbikos tagja – közölte a Fidesz, sajtófőnöke arra reagálva, hogy Vona Gábor, a Jobbik elnöke egy nappal korábban a gyergyószentmiklósi EMI-táborban azt mondta: pártja kormányzásra készül, és a Fidesszel együtt is vállalja ezt a szerepet, amennyiben a kormányprogram a Jobbiké lesz. Orbán Viktor pártelnök a Fidesz júliusi választmányi ülésén elmondta: ha lesz olyan kormány, amelyet ő fog vezetni, abban nem lesz sem MSZP-s, sem pedig jobbikos. /Az Orbán-kormányban nem lesz jobbikos. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 8./

A Bolyai Egyetem felszámolásának következményei, újjáalakításának esélyei, valamint a rendszerváltás utáni időszak elszalasztott lehetőségei volt a két fő előadás témája augusztus 7-én a gyergyószentmiklósi EMI-táborban. Az önálló állami magyar egyetem visszaállításáért küzdők egyik legnagyobb hátráltatója az RMDSZ, mely mindig mindent felvállal és megígér, majd nem tesz semmit az ügy érdekében – fogalmazott Bodó Barna politológus, a Bolyai Kezdeményező Bizottság volt elnöke azon a beszélgetésen, amelyen Asztalos Lajos helytörténésszel, Kovács Lehel és Wanek Ferenc egyetemi oktatóval a felsőoktatási intézmény újraalapításának esélyeit latolgatták. A legnagyobb érdeklődéssel várt előadás keretében Raffay Ernő történész Borbély Zsolt Attila politológus segítségével elemezte a rendszerváltás következtében kialakult helyzetet. Elszomorítóvá vált a helyzet az elmúlt húsz évben, de nincs mit tenni, újra kell kezdeni az építkezést, és ez remélhetőleg kezdetét is veszi egy Fideszből és Jobbikból álló kétharmados többség révén. Egy ilyen többség ugyanis még az alkotmánymódosításra is lehetőséget biztosít – mondta Raffay Ernő történész. Beteg a magyar társadalom, igen gyenge állapotban van a nemzettudat, kiesett ugyanis Trianon a nemzeti emlékezetből – szögezte le az előadásba bekapcsolódó Szidiropulosz Archimédesz. A görög származású történész úgy látja, Görögországban elképzelhetetlen, hogy saját nemzettársaik ellen szavazzanak az emberek, az pedig különösképpen, hogy erre a hivatalban lévő kormányfő buzdítson. A szerkesztők bemutatták a Trianoni Szemle című új budapesti folyóiratot. /Ferencz Csaba: Nem reménytelen a magyar jövő (V. EMI-tábor). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 8./

Egyebek mellett egy sepsiszentgyörgyi Kálvin-szoborra, kézdiszentléleki Szent István-szoborra, valamint egy Benedek Elek-emlékműre ítélt meg pénztámogatást a Kovászna Megyei Tanács. Negyvenkét kulturális programra összesen 86 000 lejt osztottak szét. /Farcádi Botond: Önkormányzati támogatás szoborállításra. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 8./

A jubileumi összejövetelen már az első öt évét tükröző kötettel is meglephette vendégeit, barátait a gyergyóalfalui Vadárvácska alkotótábor, házigazdája, Gál Mihály kezdeményezésére. A csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó elegáns albuma példás összefogás eredményeként népszerűsíti a tábort. Az előtanulmány szerzője, Nagy Miklós Kund, az alkotótábor két művészeti vezetője, Márton Árpád és Balázs József festőművész és a kötetben megszólal Banner Zoltán művészettörténész. Ritkán látható ilyen egységesen magas nívójú alkotótábori tárlat, mint ez a mostani. A tábornak köszönhetően Alfaluban, Borzonton már több köztéri szobor áll, most tágítják a kört, és a Gyergyói-medencében elterülő kisrégió számára készülnek egy közös monumentális kompozíciót megvalósítani. Ősi népszokáshoz, a húsvéti határkerüléshez kapcsolódik. Vallási jellegű a tradíció, a Gyergyóalfalu, Csomafalva, Gyergyóújfalu, Kilyénfalva, Tekerőpatak, Gyergyószentmiklós térségben található az a „senkiföldje”, ahova az elődeik szokása szerint a helységek lakói kivonulnak. Ide helyezik majd el a feltámadás, megmaradás jelképeként kőbe, bronzba álmodott hatalmas emlékművet, amely az egyes települések sajátos szimbólumait, védőszentjeit, történelmi egyházi alakjait mutatja föl. Legközelebb a kézdivásárhelyi szobrászművész, Vetró András Szent István bronzba öntött arcmását avatják fel a borzonti templom udvarán. /N. M. K. : Vadárvácska ötödször. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 8./

Zsoboktól a vasútállomás félóra gyaloglásnyira van, a település mégis Kalotaszeg szíve-lelke, amely a maga zártságában érintetlenül megőrizte kincseit, színes népviseletét, népi építészetét, s amelynek népe vendégszeretetével, kedvességével halmozza el a távolról érkezőt – hangsúlyozta a magyarországi vendég, a pápai irodalomtanár, Katona Györgyné, Veress Zsuzsa, aki festőművész férjét kísérte el a faluban immár 14. alkalommal megrendezett képzőművészeti alkotótáborba. Az alkotótábor az Essig művészházaspár ötletéből, szervezőkészségéből született meg a tábor. Jöttek már művészek Svájcból, Ausztriából és Svédországból is. A kiállítást megnyitó tanárnő frappánsan megjegyezte: valóságos magyar–magyar csúcstalálkozó zajlott Zsobokon, hiszen a bennszülötteken kívül magyarországiak – többen Erdélyből áttelepültek – valamint, idén először, felvidékiek is tarkították a tábor összetételét, Kassáról érkezett Fecsó Yvett és Fecsó Szilárd. Kolozsvárt a leghűségesebb táborlakók Bordy Margit és Tompos Opra Ágota valamint a szervező Essig Klára képviselte. A festészeti-grafikai táborral párhuzamosan Essig József szervezőkészségének köszönhetően a fotósok is hódolhattak Zsobokon szenvedélyüknek, dokumentum- és művészfotókon, sajátos kompozíciókon örökítve meg a 2009-es állapotokat, hangulatokat. /Németh Júlia: Magyar–magyar csúcstalálkozó Zsobokon. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 8./

A 70 éves Kötő Józsefet köszöntötte Dáné Tibor Kálmán, aki sok éven át munkatársa volt. Megtapasztalhatta Kötő korát meghazudtoló életenergiáját. Amikor Kötő irányításával elkezdték a közösségszervező–fejlesztő, a magyar közművelődést felélesztő munkát, akkori tervei–elképzelései sokszor utópiának tűntek. Ma valóság. Nemcsak az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) intézményének kialakítása, fejlődése és megerősödése, hanem a többi közművelődési egyesület, a számtalan erdélyi Magyar Ház – mára mindenki valósággá vált. Kötő József értékes munkát végzett, amikor a kolozsvári Állami Magyar Színház igazgatója volt, amikor a Babes–Bolyai Egyetem Színház Karán oktatott, amikor színháztörténeti kutatásokat végzett, amikor az EMKE főjegyzője, majd elnöke, amikor tanügyi államtitkár, amikor az RMDSZ ügyvezető alelnöke volt. Nemrég, visszavonult a közélettől, hogy végre szenvedélyének, a színháztörténet kutatásának szentelhesse magát, azonban újabb feladatot kapott, a magyar közösséget képviseli a román parlamentben. A születésnapi köszöntőt Kötő József „vallomásával” egészítette ki a cikkíró: a Magyarországon megjelenő Napút irodalmi-kulturális folyóirat Nyolcvanegy jeles hetvenes címmel jelentette meg 2009-es évkönyvét /Napút Évkönyv 2009/, ebben a hetvenedik életévük küszöbére érkezettek életvallomása olvasható. Gyerekkorát Tordán töltötte, az 1568-as erdélyi országgyűlés városában, emlékezett Kötő József. Meghatározó élménye a nagyenyedi Bethlen Kollégium szelleme: az anyanyelvi kultúrát meg lehet őrizni, ha a középpontba a művelődés országmegtartó erejének hasznosítását helyezik. A bölcsészkar magyar nyelv és irodalom szakán végzett, kutatási területének a két világháború közötti romániai magyar irodalom történetét tervezte. Később a kolozsvári színházhoz került dramaturgként. Ekkor felismerte, hogy míg a romániai magyar színjátszás előzményeire és a második világháború utáni korszakára vonatkozóan néhány alapvető kézikönyv rendelkezésre áll, addig a két világháború közötti időszak teljesen feltáratlan. Olyan értékek rostálódtak ki a közgondolkodásból, amelyek az önismeretet gyarapíthatták. Színházi munkája során tagja lehetett Harag György csapatának, amely megpróbálkozott a hagyományos színházi formanyelv átírásával, kísérlete a Sütő-tetralógia színrevitelében tetőzött. A pályamódosításban legbelsőbb meggyőződésem is megtestesült. A diktatúra éveiben a színház a nemzeti „túlélés” jelképévé változott. A rendszerváltás után Kötő szerepet vállalt a közéletben. Nagy terve a két világháború közötti erdélyi magyar színjátszás lexikonának elkészítése. /Dáné Tibor Kálmán: Születésnap – Aki utolérte a jövőt. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 8./

Oláh Dénest augusztustól kinevezték a Maros-Küküllői Egyházkerület főesperesévé, a marosvásárhelyi Belvárosi Keresztelő Szent János-templom plébánosává. Új őrhelyére a kolozsvári szentpéteri plébániáról érkezett. Plébánosi tevékenysége mellett a Babes-Bolyai Egyetemen három évig tanította az ószövetségi szentírást, később könyveket adott ki vagy rendezett sajtó alá, rövid ideig főszerkesztője, éveken át rendszeresen közlő munkatársa a Vasárnap című katolikus hetilapnak, a Kolozsvári Rádió 250 adásában hirdette az igét. Szereti a képzőművészetet, a Korunk Galériában szívesen nyitott meg kiállításokat. Hívei nehezen engedték el Kolozsvárról. Oláh Dénes /sz. Korond, 1957/ Gyulafehérváron érettségizet, s ott végezte el a teológiát is. 1983-ban dr. Jakab Antal püspök szentelte pappá, a kolozsvári Szent Mihály-templomban lett segédlelkész. 1987-ben Alsócsernátonba és a környező hat szórványgyülekezetbe került, ahol a Haszmann testvérek által működtetett múzeum és ami körülötte történt, valóságos oázist jelentett számára. 1990-ben, a bányászjárások idején nevezték ki a Zsil völgyébe, meg kellett küzdenie a templomért, hogy ne essen az útépítés áldozatául, ami sikerült is. 1996-ban került Kolozsvárra. Első könyve Erdélyi karácsony címmel 48 pásztorjátékot tartalmaz. Ezt követően a Vasárnapi örömhír című rovatban megjelent cikkeit gyűjtötte össze kötetekben, Csorgóskút valamint Szavad fáklya a lábam elé, világosság az utamon című kötetekben. Sajtó alá rendezte Fábián Dénes öregekről szóló írásait és Erdélyi István temesvári piarista szerzetes hagyatékát. Oláh Dénes bevallotta, majd megszakadt a szíve, amikor megtudta Marosvásárhelyre történt kinevezését. Azonban engedelmességet fogadott, ezért elfogadta a kinevezést. Marosvásárhelyen az eddigi ezer hívő helyett kilencezret kapott, két segédlelkésszel és egy kórházi lelkésszel dolgozik, s a kerületben 30 plébániára kell figyelnie. /Bodolai Gyöngyi: „Marosvásárhely szembejött velem” – Interjú Oláh Dénes főesperes-plébánossal. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 8./

A Nagyváradi Metropolisz Övezet a Transilvania 2000 Kulturális és Nevelési Egyesülettel közösen a határ menti övezetben élők közötti jobb megértés érdekében indított egy projektet július elején. Kétnyelvű tájékoztató táblákat készítenek román és magyar felirattal. Nyolcat tesznek ki a Metropolisz Övezet határán – a már meglévő háromnyelvű (román, magyar és angol) táblákon található információkat is bővítve a 11 önkormányzat polgármesteri hivatalában. Ezeken a táblákon a közigazgatási egységre vonatkozó legfontosabb tudnivalókat lehet majd olvasni. /Kétnyelvű táblák Váradon és környékén. = Reggeli Újság (Nagyvárad), aug. 8./

Huszadjára gyűltek egybe az emlékezők Sződemeteren a református templom előtt. Az idei Kölcsey-megemlékezés más szempontból is jubileumi volt: 165 éve annak, hogy a költő megalkotta a Hymnust Az idei rendezvény fő szónoka, Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész „Kölcsey Himnusza Közép-Európából” címmel tartott előadást. Kiss Gy. kiemelte azokat a hasonlóságokat, amelyek megtalálhatók a közép-európai himnuszokban: ezen túl azonban Kölcsey alkotása azért is kilóg a sorból, mert a műfaja is himnusz. Nemzeti himnusz nélkül nem képzelhető el nemzeti identitás, a nemzeti identitásnak pedig a sors egészséges önkritikával való vállalására kell épülnie – mondta el az irodalomtörténész. A megemlékezés az immár hagyományos módon kezdődött: András Gyula magyar nyelven, Marcel Mirea pedig románul szavalta el a Hymnust. Az idei rendezvényen a szomszédos megyékből, Magyarországról és Kárpátaljáról is voltak résztvevők. Muzsnay Árpád, az EMKE alelnöke megnyitóbeszédében elmondta: Kölcsey, illetve a Hymnus szellemiségéhez méltóan kell tiltakoznia a nemzetnek a szlovákiai magyarságot ért, anyanyelvhasználatot korlátozó intézkedések ellen. Erdei D. István parlamenti képviselő a tisztségviselő Kölcsey politikusi magatartásáról, szellemiségéről beszélt. Kifejtette: sajnos, az őszinteség, az elvek melletti kitartás hiányzik a mai politikusok többségéből. Kölcsey a politikát művészi szintre tudta emelni, és lemondott a jegyzőségről akkor, amikor az őt támogató párt nem tartott ki addigi elképzelései, elvei mellett, eközben a maiaknak nem számít csak az, hogy tagjai maradhassanak pártjuknak. Bár a programban nem szerepelt Vári Fábián László felszólalása, a József Attila-díjas költőnek szót adtak a szervezők: a Himnuszról, illetve annak összekötő, nemzetegyesítő szerepéről beszélt a kárpátaljai költő. Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület megbízott püspöke szerint amennyiben valóban hittel mondjuk azt, hogy „megbűnhődte már e nép…”, akkor Isten áldását magunkon tudhatjuk. /Fodor István: Kölcsey-megemlékezés Sződemeteren. = Szatmári Magyar Hírlap (Szatmárnémeti), aug. 8./

Banner Zoltán Pódiumnaplója (Örvendjetek, némaság lovagjai!) felidézte a forró hangulatú délutánoknak az emlékét, amelyeken hallgathatták a jeles előadóművészt. Banner kitért György Dénessel (1887. jan. 9. – 1983. augusztus 8.), az erdélyi versmondás nagy egyéniségével kapcsolatos emlékeire is György Dénes a kolozsvári Marianum Római Katolikus Leánygimnázium magyar irodalomtanáraként jelen volt Nagyenyeden a Bethlen Gábor Kollégium 300 éves évfordulóján, 1922. október 8-án. György Dénes 1924-ben lépett először pódiumra, Nagyenyeden, a Bethlen Kollégium dísztermében, majd több mint fél évszázad múlva, 1979. május 24-én a 95 éves előadóművész ismét eljött egykori fellépéseinek színhelyére. Amikor fellépett a 95 éves György Dénes, „megfiatalodott”, „verssé vált”. Rajongva, szárnyalva mondta a szebbnél szebb Áprily-, Reményik-, Tompa-, Dsida-, Szombati Szabó István-költeményeket, és mesélte a költőkkel kapcsolatos személyes élményeit. Távozása előtt az Áprily Lajos Irodalmi Kör vendégkönyvébe a következő sorokat írta be a jeles vendég: „Nagy örömmel jöttem a »két fűzfa« diákjainak utódaihoz. Méltó utódok: a megtartott 1700 versmondó órámban tőlük kaptam a legméltóbb visszhangot. Ritka szép élménnyel távozom. 1979. V. 24. György Dénes” /Józsa Miklós: Főhajtás György Dénes szelleme előtt. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 8./

Újabb jelentős kiadvánnyal gazdagodott a Tamási Áron életpályájára vonatkozó magyar irodalom: megjelent Sipos Lajos Képeskönyve, melynek címe: Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne /Elektra Kiadóház – Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest/. A kötet alcíme: Tamási Áron útja Farkaslakától Farkaslakáig. Több mint száz fénykép és dokumentum egészíti ki a szerző mondandóját. Sipos Lajos ezúttal az előző, 2006-ban (ugyancsak az Elektra Kiadóház gondozásában megjelent) Tamási-monográfiájának kiegészítéseként főként az életpálya emberi, családi, közéleti alakulástörténetének megrajzolását, értelmezését tekintette feladatának. A szerző Tamásinak az 1956-os forradalom alatti és utáni tevékenységéről adott képet. Egyebek között ezt írta: „Tamási Áron 1956 őszi szerepvállalása, az utána következő ideológiai harc, továbbá a totalitárius rendszer belső logikája szerint az író a rendszer ellenségének számított. Az Állambiztonsági Szolgálatok Levéltárában a feldolgozott anyagban a legtöbb jelentés Illyés Gyuláról szól, Tamási Áron a tíz leggyakrabban szereplő személy egyike. ” Sok ügynök készített besúgói feljelentéseket az íróról. Kádár János a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1958. október 13-i ülésén így nyilatkozott: „Van olyan probléma is, hogy jelentkezett ez a Tamási Áron nevű író (…) Én azért említem ezeket a csodabogarakat, mert azért mondjuk, mi szubjektíven meglennénk egészen jól Tamási Áron, Veres (Péter) meg Szabó Pál nélkül is. ” Tehát: Kádár holmi „csodabogaraknak” tekintette a kor neves magyar íróit, mások mellett Tamási Áront, aki egész életében vallotta: „az író a nemzetnek felelős”… Tamási Áron életében egyetlen cél a nemzeti és egyéni becsület védelme volt. Aki a legnehezebb időkben – kisebbségi sorsban – is mindvégig megmaradt népe, a székely-magyarság hűséges fiának. /Nagy Pál: Farkaslakától – Farkaslakáig. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 8./

Kovács András Ferenc bámulatos teljesítménye, az évről évre egymást leköröző verseskönyvek, a versek áradása, az alteregók. A személyes hang legújabb könyvében /Sötét tus, néma tinta (Vázlatkönyv, 2002 – 2009), Magvető, Budapest, 2009/ dominánssá válik. A Lázáry René Sándor terebélyesedő opusának több kötetbe tervezett megjelenése bizonyára a KAF-költészet fontos állomása lesz, évtizedek óta készül. De az lehet a rejtélyes római költő Calvus, ő nem képzelt alak, ő létezett, barátja Catullus verseiben hivatkozik rá, pár sora is fent maradt, de verseit KAF alkotja újjá! /Bogdán László: Olvasólámpa: KAF vázlatkönyve (Köszöntjük az 50 éves költőt). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 8./

Oláh Dénes volt kolozsvár-Szent Péter-i plébános, a Verbum Kulturális Egyesület kuratóriumának elnöke augusztus 1-jétől a marosvásárhelyi Keresztelő Szent János-templom plébánosaként folytatja lelkipásztori szolgálatát. 1983-ban szentelték pappá Alsócsernátonban szolgált, 1996-ig Petrozsényben volt plébános. 1996-ban került Kolozsvárra. /Farmati Anna: Az ige szolgálatában. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 9./

Öt évvel ezelőtt állítottak keresztet a Gyergyói-medence legmagasabb hegyére, a Pricskére. A kereszt lábánál tartott ünnepségen idén közel ötszáz zarándok vett részt. A hegytető Gyergyószentmiklóstól jó négy óra gyaloglással érhető el, mégis nagyon sokan vágtak neki a hegymászásnak. Az esemény díszvendége Hajdó István, Gyergyószentmiklós korábbi főesperese, a keresztállítás lelkes támogatója volt. Az ötödik alkalommal megrendezett búcsún dr. Vencser László, a Gyergyóditróból elszármazott teológusprofesszor prédikált. A Pricske-tető nyolc méter magas keresztjét 2004-ben állíttatta a gyergyószentmiklósi Bencze és Dezső család, azóta minden év augusztusának elején búcsús szentmisét tartanak itt. /Csibi Márti: Gyergyóiak 1543 méteren. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 9./

A szatmári egyházmegye restaurátorműhelyében megkezdték a nemrég beszállított, krasznasándorfalui templom oltárképének felújítását. A szatmári egyházmegye restaurátorműhelye 2005 februárja óta működik. Azóta számos egyházművészeti tárgyat – többek között festményeket, szobrokat, textil- és bőrdíszműveket, fa- és fémdísztárgyakat – felújítottak. Jelenleg még az erdődhegyi Szent Donáth-kápolna oltárképén is dolgoznak. /Józsa János: Restaurálják a krasznasándorfalvi templom oltárképét. = Vasárnap (Kolozsvár), aug. 9./

A kiszivárgott információk szerint a kormánynak jövő év közepéig 100–150 ezer közalkalmazottat kell elbocsátania a központi és a helyi közigazgatásból, valamint a decentralizált intézményekből. A nyugdíjasok idénre tervezett 2 százalékos nyugdíjemelése elmarad, és 2010-ben sem számíthatnak járandóságuk növelésére. A nemzeti össztermékhez viszonyított 7,2 százalékos államháztartási hiányt ugyanis a Nemzetközi Valutaalap csak úgy fogadja el, ha a kormány szigorú reformintézkedéseket hoz. Emil Boc miniszterelnök hivatalosan is megerősítette, hogy az IMF nem ad haladékot a kormánynak az egységesített közalkalmazotti béreket, valamint az egységes nyugdíjakat szabályozó jogszabályok elfogadására. A demokrata Vasile Blaga leszögezte, hogy a szociáldemokrák /PSD/ vagy egyetértenek a szóban forgó jogszabályok mihamarabbi elfogadásával, vagy a koalíció egy hónap múlva felbomlik. /(borbély): Befagyasztott nyugdíjak, elbocsátott közalkalmazottak 2010-ben. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 10./

Folytatódnak a beiratkozások a Spiru Haret Egyetem távoktatásos rendszerű szakjaira, annak ellenére, hogy Ecaterina Andronescu oktatásügyi miniszter e képzési forma megszüntetését javasolta a Spiru Haretről készített jelentésében. Az egyetem vezetősége bejelentette, hogy a legfelsőbb bíróságon támadja meg a minisztériumi dokumentum következtetéseit. „A helyzet sokkal súlyosabb, mint eddig gondoltuk, rendkívül szigorú intézkedésekre van szükség – nyilatkozta Ecaterina Andronescu. A tárcavezető szigorító javaslatai között olyan alternatívák szerepelnek, amelyek az egyetem távoktatási központjainak felfüggesztését kezdeményezik az ország határain kívül és belül. Ecaterina Andronescu emellett hároméves szigorított ellenőrzést javasol, hogy az akkreditált szakok minőségellenőrzése is biztosított legyen. „Bezárjuk az egyetemet, ha nem lép a törvényesség útjára” – mondta Andronescu. /P. B. : Ellentámad a Spiru Haret. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 10./

A szervezők idén is ingyenes belépést biztosítottak a felvidéki, kárpátaljai, délvidéki fiataloknak a gyergyószentmiklósi EMI-táborban. Bár Soós Sándor EMI-elnök szerint nem a politikára alapoztak, mégis a programok között a legnagyobb érdeklődés a politikai kérdéseket feszegető előadások iránt volt. Nagy csalódást okozott Tőkés László EP-képviselő távolmaradása az augusztus 8-i előadásról, melyet Összefogás vagy paktum? címmel rendeztek meg. A beszélgetésről csak Tőkés hiányzott, a többiek jelen voltak: Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács alelnöke, Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke, Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke, Bardócz Csaba, a Magyar Ifjúsági Tanács elnöke, Soós Sándor, az Erdélyi Magyar Ifjak elnöke és Lengyel György, a Magyar Polgári Egyesület alelnöke. A kerekasztal célja az volt, hogy Tőkés László függetlenként való indulását a 2007-es EP-választásokon, támogató hat magyar szervezet, melyek támogatták véleményt nyilvánítson a jelenlegi helyzetről. Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke megjegyezte, hogy szerinte Tőkés és az RMDSZ között paktum köttetett, és bár most elégedetlen, reményét fejezte ki, hogy ennek hasznos következményei is lesznek. A fiatalok azonban kitartottak Tőkés mellett. „A parlamentbe jutás nem a cél volt, csak egy eszköz, a magyarság fennmaradását tekintve. Nemzetpolitikában kell gondolkodni és nem pártpolitikában” – fogalmazott Soós. Bardócz is ezen a véleményen volt. „Nem kérdés, hogy lesz-e tábor, a kérdés csak az, hogy milyen méretű és hány napos” – jelentette ki Soós Sándor főszervező. A gazdasági válság ugyanis az EMI-re is rányomta bélyegét, hiszen kevesebb volt a támogató, ezért a belépők árán is emelni kellett, és számításaik szerint így is jó lesz, ha nullával kijönnek. /Csibi Márti: Tőkés nélkül Tőkésről. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 10./

A romániai közszolgálati rádió marosvásárhelyi területi stúdiója magyar adásának szerkesztője beszámolt az V. Gyergyószentmiklósi EMI-táborról. Vona Gábor, a Jobbik elnöke előadása után a riporter nem talált semmi kivetnivalót az elhangzottakban, sőt úgy fogalmazott: a magyarországi vendég igazából nem mondott semmiféle sértőt, botránykeltőt, mindaz, ami elhangzott a lehető legtermészetesebb. Vona kijelentette, Magyarország legyen újra a magyaroké! Székedi Ferenc, az ÚMSZ főmunkatársa elítélte ezt a kijelentést, mondván, mit szólnának a romániai magyarok, ha egy romániai román politikus mondaná: „Románia legyen újra a románoké!” Erre azt mondanánk, írta Székedi, hogy nacionalista, hogy fajgyűlölő, hiszen itt vannak a romániai magyarok, németek, bolgárok, örmények, törökök, tatárok, cigányok, lipovánok és így tovább. Vona jelmondata: Magyarország legyen újra a magyaroké! – éppen ilyen nacionalista. A fiataloknak „Vonától ezért kell vonakodniuk. ” /Székedi Ferenc: Vonakodás. = Új Magyar Szó (Bukarest), aug. 10./

Koncertekkel ért véget augusztus 10-én az V. EMI-tábor Gyergyószentmiklóson. A román sajtóban foglalkoztak a „szélsőséges magyar” táborral. A rendezvényeket incidens nem zavarta meg, csupán annyi történt, hogy mivel az Új Jobboldal (Noua Dreapta) bejelentette: 10-én, vasárnap Gyergyószentmiklósra látogatnak, a táborban megjelent a csendőrség. A többezer táborozó háborítatlanul követhette a színpadon zajló előadásokat, hallgathatta az előadósátor meghívottait, hódolhatott a bőséggel kínált szabadidős tevékenységeknek. Film- és borsátor, művész sátor működött a táborban, a gyerekeket kézműves tevékenységekkel, rajzolással, festéssel, játékkal, sok mesével szórakoztatták. Minden estére jutott egy vagy több nevezetes vendégegyüttes, fellépett például a Transylmania, a Kormorán, az Ismerős Arcok, a Beatrice, a Kárpátia, a Zanzibár, a Knock Out, a Moby Dick és a Kalapács. /Véget ért az EMI-tábor. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 10./

Több alkalommal is szóba került a revízió ügye a Gyergyószentmiklós mellett többezres részvétellel zajló EMI-táborban. Vona Gáborra, a Jobbik elnökére több száz táborlakó volt kíváncsi, szavait igen gyakran kísérte taps, főként amikor az autonómia ügyének és a magyar állampolgárság visszaadásának szükségességéről beszélt. „Nekem az az álmom, hogy minden magyar újra egy hazában élhessen” – fogalmazott Vona, hozzátéve: lehet, ő nem éri meg ennek a megvalósulását, de a gyermekeit ebben a szellemben neveli. Vona Gábor nem tart valószínűnek egy majdani Fidesz-Jobbik koalíciót. Előadás hangzott el a szórvány helyzetéről, majd Raffay Ernő történész elemezte Borbély Zsolt Attila politológussal a rendszerváltás következtében kialakult helyzetet. /Szellemi és gazdasági revízióról beszélgettek az EMI-táborban. = Népújság (Marosvásárhely), aug. 10./

Eső áztatta, ellenőrök látogatták, tüntetéssel fenyegették, mégis sikeres volt az V. EMI-tábor. Az esőnél jobban zavarta a szervezőket a rengeteg ellenőr. Bagoly Zsolt szervező szerint a megfélemlítés volt a cél, azonban bármilyen tüzetesen is keresgéltek, nem találtak szabálytalanságot a táborban. Soós Sándor főszervező elmondta, tudomást szereztek róla, hogy a román szélsőjobb képviselői tiltakozó akcióra készültek az EMI-tábor ellen. A tüntetés végül meghiúsult. Tőkés László az összefogás fontosságát hangsúlyozta, amit nagy tapssal fogadott a közönség, és az MPP elnöke is tapsot kapott. /Lázár Hajnal: Izgalmakkal tűzdelt EMI-tábor. = Hargita Népe (Csíkszereda), aug. 10./

Összefogás vagy paktum született a legutóbbi EP-választáson? – tették fel a sarkalatos kérdést a tábor szervezői a korábban Tőkés László független indulását támogató hat szervezet képviselőinek, egy másik előadáson pedig az egykori rendszerváltók az eltelt húsz esztendőt értékelték. Tőkés László nem vett részt a vitán. Toró T. Tibor egyértelműen pozitív, a nemzetpolitikai rendszerváltás csomagjának következetes vonalvezetéseként értelmezte a magyar összefogást. Szász Jenő, az MPP elnöke kijelentette, a Magyar Összefogás valójában egy paktum, és a lassan kibontakozó erdélyi többpártrendszer megkerülését szolgálja. Izsák Balázs SZNT-elnök kifejtette, az SZNT két okból nem tud részt venni az EMEF munkálataiban. Egyrészt egy közképviselet, mint amilyen az SZNT, nem lehet egy pártokat tömörítő intézmény tagja, másrészt az autonómia kérdése kategorikus imperatívusz, egy egyeztető fórum minden képviselője számára az egyeztetés csakis a megvalósítás gyakorlati lépéseiről szólhat. A két ifjúsági szervezet, a MIT és az EMI a közvetlenül nem politizáló fiatalok véleményét fogalmazta meg. Bardócz Csaba volt MIT-elnök felrótta, hogy a felelősek egymás pocskondiázásával vannak elfoglalva, Sós Sándor EMI-elnök szerint pedig a politikai szereplők mindig összetévesztik a célt az eszközzel. Lengyel György, a Nagyváradon bejegyzett Magyar Polgári Egyesület elnöke úgy vélte, Tőkés László támogatása számukra soha nem volt kérdés, így mind a független, mind az összefogás listáján való indulását támogatták. /Ferencz Csaba: Nemzetpolitikai rendszerváltás (V. EMI-tábor). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 10./

A múlt hét végén negyedik alkalommal megszervezett kézdialmási falunapok legkiemelkedőbb eseménye az augusztus 8-án, vasárnap történt emléktábla-avatás volt. A székelyudvarhelyi Leonárd ferences atya páter Kelemen Didák minorita szerzetes, a falu legnagyobb szülöttje életét ismertette, majd Leonárd atya megszentelte a Kelemen Didák szülőháza helyén álló telken levő ház homlokzatára felszerelt fekete márványtáblát, melyen ,,Ami jót Isten segítségével cselekszünk, annak hasznát mind világi, mind mennyei jutalmazásban nekünk engedi az Isten. P. Kelemen Didák, 1683–1744” szöveg olvasható. /Iochom István: Emléktáblát avattak (Falunapok Kézdialmáson). = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), aug. 10./

Minden bizonnyal az első bánsági székelykaput avatták fel augusztus 8-án Óteleken. A katolikus templom kertjében felállított székelykapura rávésték azoknak 40 esztendővel ezelőtt itt letelepedett székely családoknak a névsorát is, akik adományaikkal hozzájárultak az emlékjel állításhoz. Az ünnepi szentmisét Heinrich József óteleki plébános celebrálta. „Ez a nap bevonult kis óteleki közösségünk történelmébe – mondta Szabó Csaba polgármester – ezentúl minden évben augusztus 8-án, itt ezen a helyen fogunk megemlékezni a székelyek letelepedéséről. A 40-50 székely család letelepedésének is köszönheti Ótelek, hogy a jelenlegi irányba fejlődött. Az itt letelepedett székelyek hűek maradtak gyökereikhez. Az avató ünnepségen szép számmal vettek részt az 1968-1973 időszakban Ótelekre érkezett, zömmel varsági származású székely családok képviselői. /Pataki Zoltán: Emlékjelet állítottak az óteleki székelyek. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 10./

Elhunyt Cseh Tamás előadóművész, énekes, zeneszerző, életének 67. évében, tüdőrák következtében érte a halál augusztus 7-én. Cseh Tamás /sz. Budapest, 1943. jan. 22./ 1970 körül kezdett dalokat írni, ebben társa Bereményi Géza író, filmrendező volt. Első lemezük 1974-ben jelent meg Levél nővéremnek címmel, ezt számos további album követte. A művész 1974-től a Huszonötödik Színházban, majd a Várszínházban, 1982-1998. között a Katona József Színházban adott önálló esteket. Cseh Tamás több mint ezerkétszáz dal szerzője, emellett számos filmben szerepelt. /Elhunyt Cseh Tamás előadóművész. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 10./

Hozzáfogtak a zimándközi katolikus templom felújításához, melynek során a toronysüveg fedelét, illetve a több helyen is beázó templomtetőt, valamint a falakat is felújítják. Az egyik olasz templom hívei a munkálatokra 1500 eurót adományoztak, de a helybeli hívek is gyűjtöttek. /Balta János: Felújítják a zimándközi templomot. = Nyugati Jelen (Arad), aug. 10./

Amikor az 1990-es években kezdték visszaadni a több mint három évtizeddel azelőtt a közösbe erőszakkal bekényszerített gazdáknak, vagy esetenként az örököseiknek a földeket, illetve annak csak egy részét, akadt olyan személy, aki hetven évesen kezdett újra gazdálkodni. Mi lesz a földdel, ha meghalok? – kérdezte egy idős gazdálkodó. Őseink évezredes földjéből kaptak vissza egyesek némi termőföldet. Egykori gazdag magyar falvakon az örökösök úgy kótyavetyélik el ezt a bőven termő földet, hogy szinte elképesztő. Vannak települések, ahol a falu egykori határának közel fele olasz vásárló birtokába került. Sok helyen az ország belsejéből betelepülő románok az ősi családi házzal és kerttel együtt nevetséges összegért kapták meg a család visszakapott földjét. /Ujj János: Mi lesz a földdel, ha meghalok? = Nyugati Jelen (Arad), aug. 10./