Dr. Újvári Ferenc nyílt levelet írt dr. Frunda György szenátornak. Ebben emlékeztetett arra, hogy Frunda György átvette a Magyar Köztársaság Érdemrend Nagykeresztjét „Medgyessy Péter miniszterelnöktől, Kádár János egyik utódától.” Frunda beszédében arra kérte a magyar közélet szereplőit, hogy "Ne avatkozzanak be az erdélyi magyar belügyekbe, mert ezzel megosztják az erdélyi magyarságot, és kétségessé teszik a román parlamentbe való újra bejutásukat." Frundának ez a felhívása Újvárinak a Ceausescu rendszer politikai koncepcióját juttatja eszébe, vagy Kádár Jánost, aki kimondta: "Mindenki ott legyen lojális állampolgár, ahova a trianoni döntés besorolta". Nagy jelentőségű volt Antall József miniszterelnök, bejelentése: "Lélekben 15 millió magyarnak vagyok a miniszterelnöke", ezzel elindult a szétszaggatott magyar nemzet új, eszmei egyesítése, a magyarigazolvány, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, a magyarul tanuló fiatalok forinttal történő támogatása stb. (Orbán Viktor miniszterelnök megvalósításai). Mindezek után Frunda arra kérte a magyar közélet vezetőit, hogy ne avatkozzanak be az erdélyi magyar belügyekbe. Az anyaország miért ne támogassa például Déván Böjthe Csaba emberfeletti munkásságát, a Válaszúti Kallós Alapítvány iskolahálózatát, vagy miért ne figyeljenek oda a délvidéki magyarok vérző sebeire? /Dr. Újvári Ferenc: Nyílt levél dr. Frunda György ügyvédnek, szenátornak. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 23./

Nemrégen maga Markó Béla is nyomatékosan tiltakozott kolozsvári sajtóértekezletén az ellen, hogy az anyaország határain kívül élő magyarságra fordítandó magyar költségvetési keret egyes tervek szerint mintegy felére csökkenne. A mostani magyar kormánykoalíció vezetői kezdetben azt nyilatkozták, hogy a Kárpát-medencében kisebbségi sorban élő magyar közösségek számára a korábbi támogatási keretek nemhogy megmaradnának, de még növekedni is fognak. Azt hallani, hogy a határon túli magyarokkal foglalkozó közalapítványokat összevonják. Félő, hogy a Határon Túliakért Nagy Közalapítvány összköltségvetése majd kisebb lesz, mint a most létező Illyés, Apáczai, Új Kézfogás, Sapientia és más közalapítványok összesített tavalyi vagy akár idei költségvetése. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem támogatása már eddig is csökkent. Csökken a határon túli témával foglalkozó műsorok, itteni munkatársaktól kért tudósításra szóló megrendelések száma is. A fő ellenérv az, hogy az erdélyiek bízzanak saját erejükben, ismerjük fel rejtett tartalékaikat, írta Balló Áron főszerkesztő. /Balló Áron: Megmentjük Magyarországot! = Szabadság (Kolozsvár), szept. 23./

Szept. 22-én a politikai nyilatkozatok során Adrian Moisoiu nagy-romániás képviselő hevesen támadta Borbély Lászlót, az RMDSZ képviselőjét amiatt az "elvetemült" politikai nyilatkozata miatt, amelyben újra "felvetette a magyarok által lakott területek autonómiáját". Valójában Borbély László ebben a politikai nyilatkozatában a regionalizmusról és a fejlesztési régiókról beszélt, kijelentve, hogy természetes igénye Hargita, Kovászna, Maros megye kb. 900 ezer magyar lakosának, hogy "egy önálló, közös hagyományokkal rendelkező, rugalmasabb, az ország szívében elhelyezkedő fejlesztési régióban akarnak élni". Moisoiu emlékeztetett, hogy a parlament két alkalommal is elutasította a Székelyföld autonómiájáról szóló törvénytervezetet. A képviselő figyelmeztetett, hogy "mégiscsak Romániában élünk!", majd kioktatta a hallgatóságot, hogy a kisebbségi konvenció nem biztosít kollektív jogokat a kisebbségek számára. Moisoiu kifejtette, hogy a székelyek nem magyarok, hanem egy olyan nemzetség, amely a "géta-dákoktól" származik, és amelyet az évszázadok folyamán "erőszakosan magyarosítottak el". /(mózes): Moisoiu kontra Borbély. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 23./

Kányádi Sándor keserű verse jut eszébe Borbély Lászlónak a Hargita Népe szerkesztőjének a kettős állampolgárságról kiírandó magyarországi népszavazással kapcsolatos véleményekről. Valóban a hajdani szegénylegény sorsára jutnak a határon túli magyarok: nem kellünk mi „sem itten, sem ottan"? Van aki kételyeit fogalmazza meg, más meg nyílt ellenpropagandába kezd. A Népszabadság vezető publicistája /Aczél Endre/ arról írt, hogy ő nem hajlandó fizetni sem az orvosi kezelését, sem a nyugdíját a magyar állampolgársághoz jutott külhoninak. /Borbély László: Nadrágszíj. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 23./

Sepsiszentgyörgyön új székházba költözik a háromszéki lakosság-nyilvántartó és az útlevél hivatal. /Anyanyelven tájékoztatják az ügyfeleket. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 23./

A Sapientia – Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) Csíkszeredai Karain a Sapientia Alapítvány kuratóriumának döntése alapján két önálló kart hoztak létre, élükre új dékánokat neveztek ki: a Gazdaság- és Humántudományok Kar élén dr. Bakacsi Gyula korábbi rektor-helyettes, a Műszaki- és Társadalomtudományok Kar élén pedig dr. Rostás Gyula áll. Eddig is két kar volt Csíkszeredában, de a diákok létszáma nem indokolta két külön oktatási struktúra létrehozását. /Tanévnyitó a Sapientián. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 23./

Tovább csökken az első osztályosok száma. Kolozs megyében a 8896 nyolcadikat végzett diákhoz képest csak 6282 első osztályost jegyeztek be, emiatt a tavalyi 9057 állás az idén ősszel 8550 főre zsugorodott. Három átszervezett tanintézmény nyitott kaput szeptemberben: a Bánffyhunyadi Iskolaközpont (a környék igényeinek eleget téve), a Monostor negyedi Eugen Pora Elméleti Líceum (a negyedben eddig nem volt elméleti líceum) és a Mócsi Szakiskola (a környék diákjaira is számítva). A Zenelíceum épületét a ferencesek visszakérték. Corega elmondta: a Zenelíceumot nem fenyegeti "kilakoltatás". /Szabó Csaba: Tovább csökken az első osztályosok száma. Három átszervezett tanintézmény nyitott kaput. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 23./

Szeptemberben két jeles szakember is megfordult Csíkszeredában a Csíki Székely Múzeum vendégeként, akik a hetvenes években kezdtek érdeklődni az erdélyi valóság iránt, s azóta is hűséges barátai a vidéknek. Bárth János, a kecskeméti múzeum igazgatója évtizedekig járta Erdélyt, a rendszeres erdélyi levéltári kutatás mellett nagy terepbejárást végzett Zetelaka, Korond, Székelyszentkirály, Székelyszentlélek, Felsősófalva, Gyergyóremete, Gyergyóditró, Homoródalmás hegyi tanyavilágában, az Úz-völgyi csángók szórványtelepein, valamint a gyimesi patakvölgyek tanyái között. Mindezekről tanulmányokat, monográfiákat írt. A másik vendég, Wagner Péter szept. 21-én mutatta be Csíkszeredában – Budapest, Kolozsvár, Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy, Szék után – a hagyományos széki építészetet feltérképező kutatásainak gazdag képanyagát. /Cseke Gábor: Jófajta látogatók. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 23./

Még mindig nem lehet tudni, mikor kapnak tankönyvet a magyar diákok. Új tankönyvekből kellene tanulniuk az első, második, kilencedik, illetve tizedik osztályosoknak, a megváltozott tanterv szerint. Az új tankönyveket román nyelvből fordítják, de még nem készültek el. A minisztérium későn hirdette meg a versenytárgyalást az új könyvekre. Mindaddig a pedagógusok a román könyvekből tájékozódnak az új oktatási tervről. /Farkas Réka: Fénymásolón sokszorosítják a tananyagot. = Krónika (Kolozsvár), szept. 23./

November elsejétől felmentik tisztségéből a Gyergyószentmiklósi Művelődési Központ (GYMK) vezetőjét, Borzási Máriát – határozta el a helyi önkormányzat. A felmentés indoka: a vezető nem megfelelően szervezte meg az önkormányzat által létrehozott intézmény működését. A GYMK nem tudott megegyezni a Figura Stúdió Színházzal, amely az eddig felkínált formában nem kívánt átköltözni a művelődési házba. /Gergely Edit: Megszűnik a „kétfejűség”. = Krónika (Kolozsvár), szept. 23./

A Hargita Megyei Könyvtár, a Romániai Könyvtáros Egyesület és a Pro Libris Könyvtári Egyesület szervezésében könyvtárosok továbbképzését tartották Könyvtárosok mentálhigiénéje I–II. (Önismeret, Konfliktuskezelés) címmel szept. 13–18-a között Csíkszeredán, kolozsvári, marosvásárhelyi és csíkszeredai könyvtárosok részvételével. /Deák Ünige, Csoma Annamária: Könyvtárosok mentálhigiénia tanfolyama. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 23./

Szept. 24-én Régi könyvek erdélyi könyvtárakban címmel konferencia kezdődik Marosvásárhelyen, a Teleki Téka rendezésében. Húsz jeles előadó érkezik határon innen és túlról. Kiállítják a Téka 67 ősnyomtatványát, erre még nem volt példa az intézmény történetében. Az előadáscímek közül: Könyvnyomtatás az Erdélyi Fejedelemségben, A pálos rend tövisi kolostorának könyvtára a XVIII. században, Kéziratos graduálok az erdélyi református egyházközségi könyvgyűjteményekben, Régi nagyenyedi könyvek a Teleki-Bolyai Könyvtár állományában. A rendezvénysorozatot a bázeli Teleki Téka Alapítvány, a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal és a Maros Megyei Tanács támogatta. /Nagy Botond: Premier a Teleki Tékában. Láthatók lesznek az ősnyomtatványok. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 23./

Szeptember elején Szászrégenben a volt iskola épülete előtt összegyűltek a véndiákok, hogy emlékezzenek a nagy hírű tanítóképzőre. A tanítóképzőt 1948-ban költöztették át Marosvásárhelyről Szászrégenbe, s ott rendkívül mostoha körülmények között kezdte meg működését: nem volt elegendő osztály, nem volt kollégium, hiányoztak a tankönyvek. Az első igazgató, Asztalos Imre próbált enyhíteni a súlyos anyagi gondokon, mindent megtett a tanulási feltételek javításáért. Közbenjárására a képző megkapta a járásbíróság épületét, melyet a szülők meg a diákok rohammunkával iskolává alakították át. A tüzelő hiánya miatt a fagyoskodás továbbra is megmaradt. 1952 tavaszán Szász Gyula lett az igazgató, mindenben méltó elődjéhez. Vezetése alatt a képző országos hírnévre tett szert. Küzdött a magyar tanítóképző fennmaradásáért. 1956-ban a kommunista diktatúra megszüntette az országos hírű tanítóképzőt. /Kajcsa Jenő, Marosvásárhely: A szászrégeni magyar tanítóképző emléke. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 23./

    Szept. 25-én Ignácz Rózsára emlékezik a róla elnevezett kovásznai irodalmi klub. Az emlékünnepség egyfelől tiszteleg Ignácz Rózsa emléke előtt, másfelől a résztvevők igyekeznek majd meghatározni Ignácz Rózsa helyét a magyar irodalomban. Ignácz Rózsa sikeres regényei – Született Moldovában, Anyanyelve magyar, Rézpénz, de részben a Rózsa leányasszony és a fő műnek tekinthető Urak és úrfiak, a Keleti magyarok nyomában – az írónő szűkebb pátriájához: Erdélyhez kötődnek. Ignácz Rózsa korán elhagyta Erdélyt, színésznőként indul a pályáján, s íróként szűkebb pátriájában nagyjában-egészében ismeretlen maradt. A Háromszék az elmúlt években többször is közölt részleteket a Keleti magyarok nyomában és a Született Moldovában című regényből. /Bogdán László: Ignácz Rózsa, az emlékező. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 23./

Ion Iliescu és Emil Constantinescu támogatták a magyar irredentizmust – állította Ioan Judea nyugalmazott ezredes az Aranykönyvek könyve című, Marosvásárhely magyar uralom alóli felszabadításának 60. évfordulója alkalmából ezer példányban megjelent művében. A kiadás százmillió lejbe került, ehhez húszmillióval a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal járult hozzá. A szerző azt írta Iliescu elnökről, hogy ,,határozott intézkedések elmulasztásával támogatta az erdélyi irredentizmust 1990 márciusában, Marosvásárhelyen”, Constantinescu elnöki mandátuma idején pedig ,,csak a parasztpárti politikusoknak és a magyar irredentáknak emeltek szobrokat, csak róluk neveztek el utcákat, iskolákat és intézményeket, szándékosan megfeledkezve az igazi hősökről és mártírokról, akik elestek a harctéren”. A polgármesteri hivatalban tartott könyvbemutatón jelen levő Dorin Florea polgármester nem kívánt nyilatkozni a könyv tartalmával kapcsolatban, de kifejtette, hogy a szerzőnek jogában áll véleményét megfogalmazni. /Belföldi híreink. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 23./

Magyarországon a nyilas Bácsfi Diána „azon az úton poroszkál, amelyet az előbbi jobboldali kormányok/erők/lapok/könyvek és a demokrácia taposott” – írta Sebestyén Mihály. Magyarországon ünneplések követték egymást: „megünnepelték a csendőrséget, azt a régi kakastollas parasztot botozót, deportálót; rettenthetetlen hősök lettek a vágóhídra hurcoltak; emelkedetté vált a fehér terror és politikai rendszere, újratemették a temetetlen jobboldalt”, „bocsánatossá enyhült a faji törvényeket hozó politikai trend”. Nyilas suhancok meg fogják ünnepelni október 15-ét Budapesten. Megemlékeznek a nyilas hatalomátvételről. A parlament nem hozhat törvényt a demonstráció ellen. A tévében Csurka István nyilatkozott: ő tudja, kicsoda Bácsfi Diána. „Tenyésznyilas – ezt a kifejezést használta. Apja a nemzetbiztonsági szolgálatoknál szolgál ma is, a leány a baloldal provokátora. /Sebestyén Mihály: Világ-összeesküvés. = Népújság (Marosvásárhely), szept. 23./

Megjelent Málnási Bartók Árpád csombordi nyugalmazott tanár A Kincsás lankáin, Risoprint Kiadó, Kolozsvár/ című, egy kisregényt, hét novellát, egy lírai vallomást és néhány apró vadásztörténetet tartalmazó könyve. A szerző Csombordon élte élete nagyobbik részét, az egykori országos hírű mezőgazdasági iskola tanáraként, korábban is publikált pár színes novellát és vadásztörténetet. A “sepsibodoki székely góbé” papírra vetette visszaemlékezéseit. /Józsa Miklós: Könyvjelző. Egy “sepsibodoki székely góbé” vallomásai. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 23./

Elmérgesedőben van Románia és Ukrajna viszonya a Duna-deltában épülő ukrán Bisztroje csatorna és a két ország közötti kontinentális talapzat kijelölésében támadt nézeteltérések miatt. Mircea Geoana külügyminiszter New Yorkban találkozott Konsztantin Griscsenkó ukrán külügyminiszterrel. Mircea Geoana „határozottan megismételte” Románia álláspontját „az egyoldalú ukrán akciók teljes elutasításáról”. Geona megismételte Bukarest kérését, hogy az ukránok „azonnal hagyjanak fel a csatorna építésével”. /Elmérgesedőben a román-ukrán viszony. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 24./

Keményen bírálta a tervezett verespataki ciántechnológiás aranykitermelés tervét Adrian Nastase kormányfő – írta a román sajtó. Nastase úgy fogalmazott: nem támogatja a tervet, mert egyszerűen nem hisz benne. „Elviszik az aranyat és itt hagyják a ciánt” – mondta. /Nastase ellenzi a verespataki ciántechnológiás aranykitermelést. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 24./

Szept. 23-án a szenátus megszavazta a kormány felkérésére magyar szakemberek, Puskás Bálint és Antal István bevonásával készült szövetkezeti törvényt – közölte Puskás Bálint szenátor. Az új jogszabály kizárja a központosítást, és lehetőséget biztosít a kisipari és fogyasztási szövetkezetek regionális újraszervezésére. Egyebek között e törvény alapján fel lehet támasztani a Hangya szövetkezetet – nyilatkozta a szenátor. /Megszavazták a szövetkezeti törvényt. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 24./

A pénzügyminisztériumi határozattervezet teljesen ellehetetleníti az új adótörvénykönyv által biztosított 1%-os személyi adófelajánlást a civil szervezetek részére – hívta fel a közvélemény figyelmét Winkler Gyula parlamenti képviselő. A tervezet szerint az adófizető polgárnak, amennyiben élni kíván az 1%-os felajánlás lehetőségével, egyrészt egy típuskérvényt kell kitöltenie, melyen feltünteti az általa kiszemelt civil szervezetet, a kódját és bankszámláját, illetve szponzorálási szerződést kell kötnie az illető szervezettel. Ez a követelmény annyira költséges, hogy nem is érdemes nekifogni. /Gáspár-Barra Réka: Ellehetetlenítik az egyszázalékos adófelajánlást? = Nyugati Jelen (Arad), szept. 24./

Kónya-Hamar Sándor Kolozs megyei parlamenti képviselő beszélt arról, hogy mit sikerült megvalósítani a törvényhozásában az elmúlt négy évben. Elmondta, hogy az előző mandátumokkal ellentétben háznagyként és titkárként nem sikerült részt vennie egyénileg a parlament munkájában, ezért a szakbizottsági, valamint a parlamenti baráti társaság munkájára koncentrált. Egyéni kudarca a nyugdíj-kiegészítési törvénykezdeményezés bukása. Ezt a tervezetet Németh Csaba szenátorral együtt készítette, de nem tudták benyújtani, mert sem az RMDSZ-frakció, sem a kormánypárt nem támogatta. A mérleg pozitív oldalán állnak viszont a Kerekes Károly képviselővel együtt kezdeményezett szociális törvénymódosítások, valamint a külpolitikai bizottsággal közösen kezdeményezett, neves értelmiségiek, művészek életjáradékát biztosító törvénytervezet. A parlamentben a státustörvény, a NATO-csatlakozás, Románia Ukrajnához való viszonyának meghatározása kapcsán szólalt fel, interpellációi pedig a magyarszováti helységnévtábla kifüggesztési jogának megtagadására, nyugdíj-kiegészítés és szociális kosárra, valamint a romániai honvédsírok rendezetlenségére vonatkoztak. Oroszlánrészt vállalt a kolozsvári Bocskai téri ingatlan, valamint a Református Kollégium épületének visszaadásában. Képviselőtársai egy részével megalakították a Polgári Szárnyat. /(borbély): Mérlegen a parlamenti tevékenység. Kérdéseinkre Kónya-Hamar Sándor képviselő válaszolt. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 24./

Az eddiginél többen mérkőznek meg az október 10-i előválasztásokon Székelyföldön a képviselői és szenátori helyekért – jelentette ki Nagy Zsolt, az RMDSZ országos kampánystábjának vezetője szept. 23-án Kolozsváron. Markó Béla, az RMDSZ államelnök-jelöltje elmondta: az előválasztásokra független, illetve MPSZ-es politikusok is jelentkeztek. Megemlítette Pécsi Ferenc parlamenti képviselő, a Szatmár Megyei Polgári Kör elnökét és Szondy Zoltán csíkszeredai újságírót. Markó ismertette a Párbeszéd az autonómia kampányprogram főbb pontjait: a kulturális autonómia megvalósítását az RMDSZ elsősorban abban látja, hogy a magyar közösség maga felügyelje kulturális intézményeit. A területi autonómiát illetően kifejtette, nagyobb együttműködésre van szükség a székely régiók között. Markó Béla szerint a kettős állampolgárság alanyi jogon való megadása a kivándorlást segítené elő. /(Rostás-Péter Emese): Többen jelentkeztek a képviselői és szenátori helyekre. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 24./

Időhúzás tapasztalható a Székely Nemzeti Tanács által kezdeményezett népszavazás vitája dolgában az önkormányzatokban – derült ki Ferencz Csaba országos alelnök sajtótájékoztatóján. A háromszéki megyei tanács RMDSZ-frakciója, bár tárgyalt róla, döntését még nem hozta nyilvánosságra, ahol pedig az SZNT egyenesen a községi és a városi helyhatóságokhoz fordult – Maros megyében –, ott két önkormányzattól már elutasító válasz érkezett. Háromszéken a napokban iktatják a községekben az SZNT hozzájuk intézett kérését helyi népszavazás kiírása dolgában.     /(b. kovács): Időhúzás a népszavazás ügyében. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 24./

Markó Attila Burján Emil nyílt levelére (RMSZ, szeptember 23.) válaszolva szabadkozott: ő nincs az RMDSZ „csúcsvezetésében”, ő az RMDSZ Szabályzat-felügyelő Bizottságának elnöke és a kormány mellett működő Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának helyettes államtitkára. Markó Attila leszögezte, hogy az RMDSZ valamennyi parlamenti képviselőjét védelmezi. Az RMDSZ ugyanakkor saját háza táján néha kritikákat is megfogalmaz különböző személyek tevékenységét illetően. Markó Attila azt állította, hogy a Burján Emil által említett konkrét ügynek nem ismeri a részleteit. Markó Attila továbbá dicsérte a Romániai Magyar Szót, mely helyet ad a lapot, vagy az RMDSZ-t bíráló írásoknak, ugyanakkor az Erdélyi Napló „polgári hetilap” sohasem közölt olvasói véleményt, amely bírálta volna a lap egyoldalúságát. /Markó Attila: Válasz egy nyílt levélre. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), szept. 24./

Szept. 23-án, a Határon Túli Magyarok Hivatalában tartott budapesti sajtótájékoztatóján Markó Béla, az RMDSZ elnöke nyilatkozott: aggasztóak azok a jövő évi magyarországi költségvetés-tervezetről szóló előrejelzések, amelyek szerint csökkenne a határon túli magyarok támogatása. Vannak olyan területek, ahol a támogatás csökkenését nem tudják elfogadni. Kifejtette: kialakult a támogatások egy bizonyos rendszere, ami azt eredményezi, hogy sok határon túli intézmény számít a támogatásra, és eszerint "tervezi az életét". Ha váratlanul csökkennek ezek az összegek, az rendkívül nehéz helyzetbe hozhat intézményeket. Markó Béla kiemelte: az RMDSZ nem tud egyetérteni azzal, hogy csökkentsék a magyar költségvetésből az Illyés Közalapítványnak, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemnek, illetve a kulturális támogatások céljára juttatott összegeket. Azt kérte, hogy "az idei költségvetési csökkentés előtti összeghez próbáljon visszatérni a kormány". Az RMDSZ elnöke az ügyben tárgyalást folytatott Kiss Péter kancelláriaminiszterrel és Hiller Istvánnal, a kulturális tárca vezetőjével. Találkozik még Draskovics Tibor pénzügyminiszterrel is. /Markó Béla: aggasztóak a határon túli magyarok támogatásáról szóló költségvetési előrejelzések. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 24./

Egyházi szakszervezet létrehozásának javasolja Nagy Gábor, a marosvásárhelyi Bod Péter Tanulmányi Központ leváltott igazgatója, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület (EREK) vezetősége „soha senkivel ne bánhasson hasonlóan erkölcstelen, kutya módra”, mint vele. A püspökség egy év alatt Nagy Gábort két ízben is menesztette tisztségéből, az intézményvezető azonban mindkétszer munkaügyi pert indított az EREK ellen. Nagy Gábor elektronikus postán több száz címre juttatta el a javaslatát és felvette a kapcsolatot a CNSLR–Fratia szakszervezeti tömbbel is, amelynek vezetői támogatásukról biztosították őt. A szakszervezet létrehozására közzétett felhívás mellé Nagy Gábor „Vádirat készült az EREK jelenlegi vezetősége ellen” címmel nyílt levelet is csatolt. Ebben súlyos vádakkal illette a püspökség vezetőségét, mert munkájukat fejetlenség, felelőtlenség, következetlenség jellemzi. Szerinte a püspök és csapata diktatórikus, ostoba szellemiséggel próbálja pótolni a hiányzó tekintélyét. A Nagy által felvetettekre reagálva, Pap Géza püspök leszögezte, nincs ellenvetése egy új érdekképviseleti testület megalakításával kapcsolatosan, amennyiben az egyházi törvényeknek is megfelel. Pap Géza kételkedik abban, hogy valaki is komolyan venné Nagy Gábor felhívását. Az EREK elleni vádaskodásról a püspök elmondta, hogy Nagy Gábor neki nem küldte el a levelet. /Szucher Ervin: Vádirat a püspökség ellen. = Krónika (Kolozsvár), szept. 24./

Minap arról próbáltak meggyőzni neves magyarországi politikusok, médiaszakemberek, hogy a politika és a sajtó eleve amorális, de nem tudja elhinni ezt a megállapítást Sarány István, a lap munkatársa, mert az erkölcsnek és az értékek közvetítésének helye kell legyen a politikában és a sajtóban egyaránt. Szintén ezek a politikusok mondják, hogy az RMDSZ és a Magyar Polgári Szövetség (MPSZ) közötti ellentét a kisebbségi létben való politizálás következménye. A kisebbségi lét nem teszi lehetővé az ideológiák menti politizálást. Szerintük ez az ellentét nem ideológiai, hanem elsősorban generációs ellentét. – Az RMDSZ és az MPSZ útjai lassan elválnak egymástól. /Sarány István: Szeparációs szorongás. = Hargita Népe (Csíkszereda), szept. 24./

Szept. 23-án képzőművészeti kiállítással kezdődött az immár negyedik alkalommal megrendezett Petrozsényi Napok elnevezésű ünnepségsorozat. Most ünnepelik a város 80 éves fennállását, jelezte Schreter Károly polgármester. A kiállításon kortárs művészek mutatták be alkotásaikat, többek között Hummel Róbert petrozsényi képzőművész. Petrozsényban megrendezték a Hagyomány és művészet a zsilvölgyi bányászatban című szimpóziumot, melynek keretében megemlékeztek Schmidt Lászlóról, a vidék híres művészéről. Sor került érem- és bélyegkiállításra is, Kelemen Tibor, a zsilvölgyi éremgyűjtők egyesületének elnöke szervezésében. Szept. 24-én könyvbemutatók lesznek, többek között Lengyel Ildikó új kötetét bocsátják szárnyra. /Gáspár-Barra Réka: Petrozsény 80 éves. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 24./

A hatvan évvel ezelőtt ártatlanul elhurcolt orbaiszéki foglyokra emlékezett egy levélíró. Őket Sepsiszentgyörgyre idézték be katonai szemlére, háromnapi élelemmel, majd Földvárra, a hírhedt táborba vitték őket, végül átadták a foglyokat az oroszoknak, azok pedig elvitték őket a Tighina és Tiraszpol közötti haláltáborba.  Orbai járás minden egyes településéről hurcoltak el embereket. Amikor Sepsiszentgyörgyre érkeztek, számuk meghaladta az ötezret. A bátrabbak, fiatalabbak nagy része megszökött. Az idősebbek bíztak őrzőikben, akik hitegették őket a bukaresti tisztázás utáni elbocsátással. 1944 decemberében a magyar elhurcoltakat marhaszállító vagonokba préselték, és hatnapi keserves utazás után a haláltáborba vitték őket. Földváron még 3500 körül volt az orbaiszéki foglyok száma, de odaérkezésükkor nagyobb részük elhalt, vérhas, tífusz, végelgyengülés áldozatai lettek. A haláltáborból az elhurcoltaknak csak 15 százaléka tért haza. A levélíró kérte a települések lelkipásztorait, hogy szept. 30-án húzzák meg a harangokat, áldozzanak egy percet emlékükre. /Vilikó Kálmán, Székelytamásfalva: Ne feledjük az orbaiszéki foglyokat. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 24./