"Márc. 4-én Temesváron, a Banat Múzeumban megnyílt a Baragánra deportáltak kálváriájáról szóló kiállítás. A bánsági deportáltak túlnyomó többségének az volt a bűne, hogy közel lakott a jugoszláv határhoz. Akinek rokona volt a határ túlsó oldalán, vagy valamelyik "imperialista" országban, azt elvitték. Tizenhat helyre, kicövekelt puszta mezőre hajtották őket, ott építhettek maguknak házat, falut a semmiből. Azaz gyeptéglából azok, akik vittek magukkal ásót, lapátot, fűrészt, fejszét és más létfontosságú szerszámot. Vizet azután ihattak, miután megásták a kutat, ehettek pásztortűznél pirított szalonnát kenyérrel, hagymával (ha volt a tarisznyában), a szabad ég alatt voltak addig, amíg megépültek a házak. A deportáltak hat év múlva térhettek haza. /(S.): Baragáni deportáltak kálváriája. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 5./"

"Vajdahunyadi civil szervezetek képviselői, RMDSZ-tisztségviselők és pedagógusok gyűltek össze febr. 28-án megvitatni a helyi magyar közösségi élet és az anyanyelvű oktatás fejlesztésének lehetőségeit. Hauer Erich vajdahunyadi RMDSZ-elnök beszámolt az elmúlt esztendő tevékenységéről, kiemelve a vajdahunyadi Petőfi-szobor felavatását, a magyar oktatás támogatását, illetve a magyar közösséget érintő problémák megoldását (helységnévtáblák, közvilágítás, iskolajavítás stb.). A résztvevők megvitatták a Magyar Ház bővítési tervét is. /Gáspár-Barra Réka: Közösségi találkozó Vajdahunyadon. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 5./"

"A napokban vetítik Kolozsváron a magyar-román koprodukcióban készült, Gulyás Gyula rendezte Fény hull arcodra című játékfilmet. A filmnek - mely a tavalyi, 33. Magyar Filmszemlén megkapta a rendezői látvány díját - ez volt az első hivatalos erdélyi bemutatója. Ez a második "erdélyinek" számító nagyjátékfilm - az elsőt Tompa Gábor rendezte Kínai védelem címmel. A Király László Kolozsváron élő költő, író elbeszélése alapján készült film főbb szerepeiben Tompa Klára, Váta Lóránd, Bíró József és Gáspárik Attila látható. /Papp Attila Zsolt: Szellemi befektetési lehetőség. = Krónika (Kolozsvár), márc. 5./"

"1964. augusztusában szabadulhattak a szamosújvári börtön politikai foglyai, köztük volt Puskás Attila. A szabaduló rabok a szocializmus fáját akarták kivágni (ahogy Fábián Márton, a Szekuritáté kihallgatótisztje mondta). Puskás Attila a 411-es, 1964. július 24-én kibocsátott közkegyelmi rendelet alapján szabadul. Ezt megelőzte három kegyelmi rendelet. Az első 1962. szeptember 27-én kelt 772-es (néhány társuk ennek alapján szabadult, akárcsak a bánáti szerbek), majd a 176-os 1964. áprilisában és a 310-es 1964. június 16-án, melyek alapján végre teljesen kiürültek a politikai foglyokat sanyargató börtönök. Puskás Attilát 1959. máj. 12-én tartóztatták le a csíkdánfalvi hétosztályos iskolában. Innen kísérték lakásába, s amint a házkutatási jegyzőkönyvből kitűnik - megírta Suciu Mihai hadnagy, a marosvásárhelyi 0421-es Szekuritáté-egység bűnügyi vizsgálótisztje -, találtak egy versesfüzetet is. Valójában nem találták meg versesfüzetét és naplóját, mert azt előzőleg elrejtette /és mai is megvan/. Puskás Attila fiatal csíkszeredai tanárként színdarabokat rendezett, megemlékezett március 15-ről stb. 1956-ban megírta az Október 23. című versét. Eltelt három év. 1958-ban Puskás Attilát büntetésből Csíkdánfalvára ,,száműztek", amikor Sántha Imre utolsó éves diák eljött Sepsiszentgyörgyre, hogy színész legyen, hátrahagyva magyarkodó verseit. Ezeket a verseket megtalálták a szekusok, s ezzel megindult a lavina. Sorra tartóztatták le a diákokat, tanárokat. Így került össze a tizenegy emberből álló vádlottcsoport: hat tanár, öt diák. Puskás Attila lett a fő vádlott. Húsz évet kapott a Büntetőtörvénykönyv 209-es paragrafusának 1. pontja alapján, megtoldva 10 évvel a 325-ös cikkely 3-as bekezdése c pontja alapján. Az első ,,államellenes felforgató tevékenységet", a második ,,tiltott írások terjesztését" rótta fel . Puskás Csaba, megtudva, hogy testvérét letartóztatták, Csíkszeredára sietett, egyenesen a Szekuritátéra ment, hogy számon kérje: miért tartóztatták le a bátyját? A válasz helyett ígéretet kapott: nem fognak róla sem elfelejtkezni! Őt 18 évre ítélték. Szamosújvár börtönében volt 1960. január 23.-1964. augusztus 3-a között. Ezekről az évekről többeknek is beszélt, az ismertebb interjúk: Balogh László: A fővádlott - megjelent a Romániai Magyar Szóban 1993 őszén -, majd és Te hol voltál, Szent György? című kötetében (Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2001), továbbá Benkő Levente Volt egyszer egy 56 című, 1998-ban a sepsiszentgyörgyi Kaláka-sorozatban, a H-Press Kiadónál megjelent könyvében. Legalaposabban néhai Gagyi-Balla István interjúja fogja át úgyszólván egész életútját, amelyet az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete rendelt meg, s amely az Oral History Életutak annotált jegyzékében a 97. oldalon szerepel. A katalógust 1996-ban adták ki. Kisebb részletek, versek más magyarországi és romániai lapokban láttak napvilágot. Tótfalvi Zoltán magyarországi támogatással megszervezte az Utak a Duna-deltába emlékező túrát 1996-ban, s az erről készült filmet 1997. februárjában a 28. Magyar Filmszemle alkalmával Sorsod sötétlő árnyak közt címmel mutatták be. Tófalvi Zoltán évek óta elkötelezte magát az erdélyi 1956 eseményeinek és következményeinek felkutatására. Puskás Attila börtönéletének arra a részére tért ki, amelyet akkor tudott meg, miután Bukarestben elolvasta a 19 kötetnyi, 2200 lapon átkígyózó rémséget,Szamosújváron előbb tizenkét órát, majd tízet, 1964-ben nyolcat dolgoztak a bútorgyárban. A leghitványabb börtönőr Gábor Tibor magyar cigány volt, akinek szadizmusával csak a börtönparancsnok, Goiciu és a gyár igazgatója, Mihalcea vetekedett. Az állandó zaklatás, váratlan kutatások, szigorú büntetések a legcsekélyebb ,,fegyelmezetlenségért" az 1964-es évben ritkábbá váltak. Miután a román politika a nemzetiszocializmus irányába fordult, nagy felháborodást váltott ki egyrészt a Historia Mundi néven elhíresült világtörténelmi kiadvány, de az Erdélyre vonatkozó magyarországi történelmi könyvek is. Beindultak tehát a román nép kétezer éves történelmét ismertető tanfolyamok, s ezzel párhuzamosan a vasárnapi nyilvános ,,meaculpázások". Ezeken egyesek elmondták az egybegyűjtötteknek ,,vétkeiket", majd ,,leleplezték" a még mindig megátalkodottan reakciósokat. Puskást is felkérte az EMISZ elnöke, néhai Orbán László, aki viszont egy Ady László nevű volt belügyi tiszt (kegyvesztett és elítélt lett) utasítását hajtotta végre. Puskás nem vállalta. A börtönbeli besúgás példájára néhány mondat a szeku irattárából kimásoltatott anyagból: ,,Ez év januárjában számot vetettem a múltammal, azzal, amit elkövettem. Puskás Attilával az élen minden "híve" elítélt engem, és megtagadtak. Addig sem volt velem jóban (mármint P. A.), de azután egyáltalán nem. (...) Nemegyszer álltam szóba vele helytelen álláspontja miatt. Mindig visszavert nacionalizmusával, azt a benyomást keltve bennem, hogy megátalkodott, sőt, bigott, fanatikus vagy éppenséggel agybeteg..." Más: ,,A következőket nyilatkozom, mivel a kulturális-nevelő tevékenységem során a szamosújvári börtönben megállapítottam, hogy létezik egy nacionalista magyar csoport, s ezúton jelentem azt, hogy kik ennek a csoportnak a tagjai: Puskás Attila, 57-es cella (továbbiakban felsorol még tíz nevet más cellákból). /Ezeket a neveket a szekusdossziékat vizsgáló bizottság, a CNSAS kihúzta./ (...) Ismert Puskás Attila esete a börtönadminisztráció előtt, amikor az adminisztráció egyes intézkedéseit (azt, hogy csak románul beszélhetünk a cellában - P. A. megj.) megsemmisítette azáltal, hogy úgy állította be, mint ami a magyar rabok ellen irányul. Más alkalommal, 1962. október 23-án P. A. néhány magyar ifjat gyűjtött maga köré, és 1956. október 23. jelentőségéről beszélt nekik..." (jelenti Ady Ladislau valamikor 1964-ben, dátum nélkül - P. A. megj.) És még egy: ,,...Megengedte magának, hogy ő, mint a magyar elit egyik képviselője, úgy minősítsen minket, vagyis alulírottat (A. F. - nem adom meg a teljes nevét, mert megyénkben él, az elszámolást lelkiismeretére bízom) és másokat, akik megértettük azt, hogy hibáztunk, és állást foglaltunk ezekkel szemben, hogy elárultuk a magyar ügyet, a magyar nép ügyét. (...) Azt mondtam neki, hogy valóban ellensége vagyok, s mindazoknak, akik a nép érdekeinek ellenségei, azokkal vagyok, akik új életet alkottak, akik a szocializmust építik..." (Sohasem mondta, hogy ellenségem - P. A. megj.) - A szekus tisztek azt mondták Puskás édesanyjának, hogy rossz magaviselete miatt csak akkor szabadulhat, ha meggyőzi fiát a javulásról, ami azt jelentette, hogy szolgálja a szekut. Édesanyja azonban egyetlen ilyen szót sem szólt neki.Az ismert író és publicista, Stelian Tanase Gheorghiu-Dej uralmának éveit kutatva megállapította, hogy 1957 decemberében 8578 tiszt, 3375 altiszt, 5816 civil és 11 193 ,,segédszemélyzet" alkotta a szeku állományát. De a hozzáférhetetlen A szekuritáté fehér könyve (Cartea alba a securitatii, megjelent az Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ kiadásában 1994-ben) már a ,,hiteles" számokat közölte: 9884 tiszt, 3488 tovább szolgáló altiszt, 5284 civil. Ezeken kívül a Szekuritáté operatív egységei 5633 tiszttel, 4108 tovább szolgáló altiszttel, 1416 civillel, valamint 42 028 sorköteles katonával duzzadtak fel 1958-ban. 1955-57 vége között 6214 politikai rab volt. Ez egy év alatt, 1958-ban 10 125-re, majd 1960. januárra 17 613-ra ugrott a létszámuk. További adat: letartóztatva 1958-ban 47 643 politikai ,,bűnöző", ez a csúcs, mivel 1959-ben ,,csak" 37 893 személy kerül vizsgálótiszt elé. Újabb esés: 1960-ban mindössze 21 176 embert tartóztatott le a szeku. 1958 júliusától már halálos ítéletet is hozhatnak. Pacepa tábornok valamennyi könyvében igyekezett ,,hazafi" lenni, az ötvenes-hatvanas évek embertelenségeit a szovjet KGB abszolút befolyásának tulajdonította. S ezt bőven illusztrálja a hírhedt besszarábiai orosz, akit Gheorghe Pintilienek keresztelnek át (alias Pintilie Bodnarenko ukrán NKVD-ügynök). A Szovjetunió által ,,felszabadított" valamennyi közép-kelet-európai ország állambiztonságát minden szinten szovjet ügynökök ellenőrizték és irányították. Így tehát Romániában a Szekuritáté megalakulásának évében (1948. augusztus 30., az alapító törvényrendelet száma: 211.) a koncepciós perek főrendezője (szabotázs és kémkedés vádakkal) Alexandru Nicolski, a kihallgatótisztek főnöke. A DGSP (Directia Generala a Securitatii Poporului) Nemzetbiztonsági Főigazgatóság főnöke pedig Gheorghe Pintilie (Pantyusának hívják bizalmasan). Virgil Magureanu 1998-ban úgy tudta, hogy még 1989 lázas napjaiban nyomban eltűnt 100 000 szekusdosszié, de még mindig van 1 267 384 (!), amiből 81 295 a volt politikai elítélteké, 35 305 a ,,felszabadulás" előtt elítélteké (legionáriusok, kommunisták, nemzetiségiek), és 603 333 dosszié azé a 425 000 informátoré, akik a szekunak dolgoztak. Más források - pl. Pacepa is - ennek a számnak legkevesebb kétszeresére teszik az informátorok (és együttműködők) számát. Persze, a büntető törvénykönyv vonatkozó fejezete tulajdonképpen 1936-tól az 1949-es éven át egészen a jelenlegi 1968-asig, amelyet 1975-ben, majd 1990-ben s ezt követően is módosítottak, egyaránt tartalmazza más és más cikkelyben, más és más megfogalmazásban az állam biztonsága elleni bűncselekményeket - most már enyhébb büntetésekkel. Puskás elhatározta, hogy megismeri a vele kapcsolatos szekusdossziékat, ezért a Szekuritáté Irattárát Tanulmányozó Nemzeti Tanácshoz fordult. Végül jelezte a hivatal, hogy tizenkilenc dossziéban 2200 oldal vár áttekintésre. Elutazott Bukarestbe, átnézte az 1964 decemberétől 1989 decemberéig született besúgó jelentést, ezek róla szóltak. Megdöbbentő volt a sok jelentés.Mindegyik fedőnevén szerepelt, de egyiküket felismerte, Németh Ernő doktort, aki most Magyarországon él. Volt, aki azzal az ürüggyel jött, hogy szakkönyvet kér. Puskás őt a konyhában fogadta, holott neki a dolgozószobát kellett volna szemügyre vennie. Le is tolta érte a kapcsolattartó tiszt. A jelentések szerint Magyarországon 22 millió forintot örökölt, amit az Erdélyt felszabadító csapatokra akar költeni. Puskás az iratokból megtudta, hogy sok tisztet állítottak rá. Az egyik vaskos dosszié levelezésének kivonatát tartalmazza. /Puskás Attila: Kisemberek a vörös pók hálójában. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 4., folyt.: márc. 5./"

"Erik Jürgens, az ET raportőre elfogadta a magyar észrevételek túlnyomó többségét, és ezeket beépítette a státustörvényről készített jelentésének most, Párizsban véglegesített tervezetébe, jelentette a Népszabadság. Magyar szempontból jelentősen javult a Jürgens-jelentés; az Európa Tanács jogi és emberjogi bizottságában elfogadott módosító javaslatok után ma már a tervezet nem látszik elfogadhatatlannak. Tabajdi Csaba, az ET jogi és emberjogi bizottságának magyar tagja a Népszabadságnak elmondta: a módosított Jürgens-jelentés már nem marasztalja el Magyarországot érdemi kérdésekben. A román és szlovák bírálatokat a Párizsban véglegesített szöveg lényegi vonatkozásokban már nem osztja - erősítette meg Tabajdi Csaba, az MSZP országgyűlési képviselője, hozzátette: a Jürgens-jelentéshez ő maga 18 módosító indítványt terjesztett elő, ebből 17-et a raportőr beépített véglegesített szövegtervezetébe. A legújabb Jürgens-jelentésben már nincs szó a státustörvény állítólagos területenkívüliségéről és a jogszabály diszkriminatív jellegével kapcsolatos kitételek is hiányoznak a szövegből. Tabajdi, az ET parlamenti közgyűlésében a magyar küldöttség vezetője szerint egyelőre még nem dőlt el, hogy a Jürgens-jelentés áprilisban vagy júniusban kerül-e a plenáris ülés elé. /Feljavított Jürgens-jelentés. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 6./"

"Márc. 5-én megalakult a Communitas Alapítvány Szórvány Szakbizottsága. Két pályázatot hirdettek meg. Az első a szórványközösségek érdekében programokat elindító, illetve már működtető intézmények, egyesületek, egyházközségek tevékenységének támogatása a következő területeken: szórvány-táborközpontok kialakítása és működtetése; közösségi (magyar) házak programjainak működtetése; közösségépítési és kistérségi programok; szórványstratégia kialakítására felhasználható települési adatlapok elkészítése a szórványmegyékben. A másik a magyar szórványközösségek osztatlan 1-4 osztályos iskoláiban tanító pedagógusok és óvónők oktatói-nevelői programjait támogatja. /Megalakult a Communitas Alapítvány Szórvány Szakbizottsága. = RMDSZ Tájékoztató, márc. 6., 2406. sz./"

"A kilencvenes években jelentős szociológiai és szociolingvisztikai vizsgálatok indultak annak feltárására, hogy milyen az országhatárokon kívül rekedt magyar nemzeti közösségek helyzete. Ezek a vizsgálatok kiterjedtek a demográfiai-etnikai viszonyokra, a jogi, politikai és gazdasági helyzetre, az identitástudatra és az identitás változására, a nemzeti és történelmi tudatra, az iskolázottságra, a műveltségi szintre, a nyelvi helyzetre, a nyelv állapotára, a nyelvhasználatra stb. Az egész magyar nyelvterületre kiterjedő A magyar nyelv a Kárpát-medencében a XX. század végén című összehangolt kutatási program eredményeit összegező sorozat kötetei sorra jelennek meg. /Csenicskó István: A magyar nyelv Ukrajnában /Kárpátalján/, Budapest, 1998; Göncz Lajos: A magyar nyelv Jugoszláviában (Vajdaságban), Budapest-Újvidék, 1999; Lanstyák István: A magyar nyelv Szlovákiában, Budapest-Pozsony, 2000./ A vizsgálat egyértelmű megállapítása, hogy a magyar nyelv a környező országokban alárendelt státusban van. Használata emiatt csak szórványos a hivatalos szférában /magyar többségű önkormányzatokban/, jelentős mértékben korlátozott nyilvános fórumokon és munkahelyen. A korlátozással együtt jár a nyelvi alapú hátrányos megkülönböztetés, a megfélemlítés és a megszégyenítés. Ennek a függő, kiszolgáltatott helyzetnek Szlovákiában és Jugoszláviában nyomatékot ad a hatályos nyelvtörvény. Az utódállamok az offenzív, sőt néha agresszív nyelvpolitikához csatlakoznak. A cél az elszigetelés az anyaországtól, a szándékos szétszórás, néha a kollektív bűnösség vádjával, a kiszorítás a társadalom fontos területeiről, pozícióiból. A román hadseregben továbbra is gyakori a magyar fiatalok megszégyenítése, megalázása, a nyelvi tiltás. A magyar többségű régiók igazgatása, többségi felügyelete egy belső gyarmati rendszernek felel meg /kizárólagos államnyelvi igazgatással, fokozottabb katonai és rendőri felügyelettel, például 1990 után szinte minden székelyföldi faluban csendőrlaktanya épült, de iskola vagy tanári lakás nem/. A kilencvenes évek elején egyes nyelvészeknek az volt a véleménye, hogy a kisebbségi nyelvváltozatok szétfejlődnek, eltávolodnak a magyarországitól. A terepkutatás azonban igazolta, hogy a magyar nyelv megőrizte viszonylagos szerves egységét. A nyelvi különbségek pedig áthidalhatók a nyelvi kodifikáció kiterjesztésével. A külső régiók nyelvhasználata archaikusabb, mint a centrumé. Ez sok esetben tartósabb nyelvi hagyományt, nyelvi értéket jelent. A hiányzó vagy töredékesen meglevő szint éppen a közéleti-szakmai szint. Az egyetemi szakoktatás hiánya eredményezte, hogy a szaknyelvi terminológiák különfejlődtek és leépültek. Székelyföldi szakiskolákban például magyar anyanyelvű tanárok tagadják meg szakmájuk magyar nyelvű oktatását arra hivatkozva, hogy nem ismerik a magyar szaknyelvet. Sürgető feladat az intézményteremtés és a szaknyelvi rehabilitáció és képzés. A kisebbségi kétnyelvűség bevezeti a nyelvi asszimilációt. Meghatározó az iskolai oktatás nyelve, a szűkebb családi környezet nyelve, valamint a munkahelyi környezet. A jövőt tekintve negatív tényező a demográfiai mutatók kedvezőtlen alakulása, a vegyes családok számának növekedése, a nagyvárosokba költözés. Az etnikai arányok megváltoztatásának szándéka ma is fontos eleme minden szomszédos ország nemzetpolitikájának. Rontja a nyelvmegtartás esélyeit a magyar nyelv alárendelt jellege, az etnicista oktatáspolitika, a helyi önkényeskedés, a magyarellenes közhangulat, a publikusan és intézményesen megnyilvánuló magyargyűlölet, az elfogult döntések az igazságszolgáltatásban, a magyar nyelv, a magyar kultúra megbélyegzése. Általában aggasztóan csökken az iskolázottsági és műveltségi szint a magyar közösségekben, nagyobb arányú a tehetséges gyermekek elkallódása. Erdélyben ma mintegy ötvenezren államnyelven, románul végzik tanulmányaikat. Vannak ortodox magyarok, magyarul már nem tudó protestánsok, illetve katolikusok. Az elmúlt évtizedben ugyanakkor gyarapodtak a nyelvhasználat alkalmai és színterei: létrejöttek magyar intézmények. A sajtó és tömegkommunikáció erősítette a nemzeti kapcsolatot. Bővültek az anyanyelvi oktatás intézményes keretei. A Magyar Tudományos Akadémia újra a magyar nyelv fő intézményévé vált, szervezi, támogatja a kisebbségi szellemi műhelyeket, irányítja a közös nyelvi tervezést. /Péntek János: A kisebbségi magyar nyelv helyzete, állapot és esélyei. = A Hét (Bukarest), márc. 6./"

"Saját kiadót hozott létre Csíkszereda Önkormányzata Csíkszereda névvel. A kiadó létrehozásának gondolatát a város 2002-es évkönyvének bemutatóján Szatmári László, a kulturális iroda irányítója, vetette fel. A Csíkszereda Kiadónál jelenne meg rendszeresen a Csíkszereda nevű újság, a Panoráma c. havonta megjelenő programmagazin, továbbá egy csíkvidéki turisztikai katalógus is. /(Daczó Dénes): Kiadója van a Városházának. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 6./"

"Lucian Boia magyarul is olvasható kiváló könyve, Történelem és mítosz a román köztudatban (Kriterion Könyvkiadó, Gordiusz-könyvek, 1999) bizonyítja, hogy azon kevés számú román történészek közé tartozik, akik megpróbálják az ország, a románok történetét előítéletek nélkül, lehetőleg tárgyilagosan szemlélni. Újabb könyvében a románok és idegenek előítéletekkel terhelt viszonyát vizsgálta. A könyvet a bukaresti egyetem professzora egy londoni kiadó felkérésére írta, először angolul jelent meg, a román változat (Romania. Tara de frontiera a Europei. Azaz: Románia, egy ország Európa határán ) 2002-ben látott napvilágot. Ebből közölt egy részletet a Korunk, ezt vette át a Háromszék. /B. L.: Románia - Európa határán. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 6./Lucian Boia arról írt, hogy az idegenek szakadatlan áradata a bezárkózásra hajlamos román társadalmat érintette. A román ember meggyőződése, hogy pozitívan viszonyul az idegenekhez. Senki sem jobb indulatú, barátságosabb és vendégszeretőbb nála. A román képzeletben az idegen a másság jegyeit viseli. Adott esetben őt hibáztatják minden rosszért, amit a románok elszenvedtek. Az az állapot, melyben ma Románia van, a történelmi lemaradottság főleg az idegeneknek köszönhető; a sok invázió nélkül, a törökök, oroszok, magyarok s az összes többi nélkül Románia virágzó ország lenne. A kommunizmus felerősítette a román-idegen ellentétet. Romániának nem sikerült asszimilálnia vagy legalább integrálnia kisebbségeit. Hogy asszimilálhatná a magyarokat, akik nemrégen még az uralkodó elem szerepét játszották a románokkal való viszonyban? Miként asszimilálhatná a zsidókat, akik maguk is egy zárt közösséget alkotnak, és a románokhoz képest általában magasabb gazdasági és kulturális szinten vannak? Miként asszimilálhatná a cigányokat, akik a maguk külön világában élnek? Idegenektől ellepett ország, ez Románia, s ebből adódnak az érzékenységek. Az erdélyi magyarok hivatalosan a román nemzethez tartoznak, de Budapest felé néznek. Céljuk az, hogy minél több nyelvi, kulturális és adminisztratív engedményt vívjanak ki egy minél decentralizáltabb politikai rendszerben (pontosan a fordítottja ez a román központosítási hagyománynak és az ,,egységes nemzetállamnak"). Egy autonóm Erdély (amelyben a magyarok aránya más volna, mint beleveszve Románia egészébe) szóba sem jöhet. Erdély keleti részében a két magyar többségű megye autonómiáját sem fogadnák el a románok. Ezért a magyarok az adminisztrációs decentralizációt erőltetik, társítva a magyar nyelv hivatalos használatával. A magyarok úgy látják, mivel adófizető polgárok, joguk van magyar állami egyetemhez. A románok ezt nem nézik jó szemmel. Boia szerint a kompromisszumos megoldás egy multikulturális egyetem lenne, ahol magyarul, németül folyna az oktatás, de románul is. Románia és Magyarország között a kapcsolat inkább jónak mondható. Ha az európai terv sikerül, megoldódik a kisebbségek kérdése is."

"Markó Béla, az RMDSZ elnöke úgy találja, hogy Erdélyben, főleg Kovászna megyében a ,,magyar-magyar vita" provokáció. Sylvester Lajos leszögezte: a háromszéki lakossági fórumokról téves az az információ, ami szerint a belső választások miatt már nem támadják az RMDSZ-vezetést. A legvehemensebb támadások éppen azzal kapcsolatosak, hogy a május végéig megejtendő belső választások arra jók, hogy bebetonozzák a jelenlegi, ,,pártstruktúrává" átminősült RMDSZ-hierarchiát. Sylvester leszögezte Tőkés László püspökről: "különös képességekkel, erős akarattal, kifogásolható rátartisággal is megáldott, szókimondó, kíméletlen, személyek és ügyek megítélésében akár elfogult férfiú. Akik ezt kipróbálták, azt is tudják, hogy véle együtt munkálkodni nem könnyű. Karizmatikus személyiség, szimbólumember - apróbb-darabosabb emberi hibákkal." Az RMDSZ vezetése ott tévedett, amikor ezt a számára kellemetlen, számon kérő, megleckéztetésekre hajlamos embert odadobta a sértett, frusztrált embereknek. Ez a szatmárnémeti kongresszuson tetőzött. Verestóy Attilabejelentette, hogy ő tulajdonképpen most maga ellen beszél, mert ismeri a küldöttek hangulatát - jelezte, hogy a tiszteletbeli elnöki státust szavazatukkal megtartják -, de, mintegy az utolsó szó jogán, el kell mondania, hogy...és következett a tiszteletbeli elnök elleni becsmérlő roham. Ezután jött a többek által plasztikusan leírt ,,kiszavazás" (Bányai Péter, Bíró Béla stb.). Sylvester nem érti, hogy az ennyire intoleráns csapat miért csodálkozik, miért sejt diverziót, provokációt amögött, ha a tömeg reagálása - normális? Tőkés szimbólumember, méghozzá püspök. A szimbólumokat - bármennyire is divatos ezeknek a rongálása bizonyos globalista körökben és a lumpen mentalitású közegben - tisztelni kell. Tőkés mellé most sorakoznak föl az autonómiát, önálló állami egyetemet, megcsonkítatlan kedvezménytörvényt, kettős állampolgárságot igénylők voksai. Nincs veszve még a magyar képviselet egysége. Az RMDSZ-nek föl kell vállalnia ennek a saját medrét még nem lelő folyamnak a sodrását, irányát. Van már erre is példa: a státustörvényért való kiállás, a tömbben élő erdélyi magyarságot is megközelítő nemzetközi út nyomvonalának ígért módosítása jó jel. Egyes parlamenti képviselők hivalkodó viselkedése irritálja az embereket. A magyar igazolványra tett becsmérlő megjegyzéseket, az autonómiát, a kettős állampolgárság elutasítását nem lehet még hektár erdők visszajuttatásával sem kompenzálni. /Sylvester Lajos: Magyar-magyar provokációk. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 7./"

"Az öt szakterület - művelődési, szórvány-, ifjúsági, sajtó-, könyvkiadási - közül négyben már megtörtént a Communitas Alapítvány pályázatainak kiírása. A Communitas kuratóriuma idén ösztöndíjalapot is létrehozott fiatal képzőművészek, zenészek, írók, színészek támogatására. A sajtó-, a művelődési, valamint az ifjúsági szaktestület egyaránt szűk, alig három hetes határidőket szabott meg a pályázatok beküldésére, a szórvány szaktestület még nem közölt határidőt.A sajtószaktestület a már működő magyar sajtótermékek - művelődési, művészeti, irodalmi, tudományos, ifjúsági, gyermek-, szórványlapok, folyóiratok és mellékletek - megjelentetését támogatja. A művelődési szaktestülethez intézmények, egyesületek, egyházközségek pályázhatnak. A pályázatok témakörei: hagyományőrző rendezvények és képzések, művészeti rendezvények, a magyar kultúra jeles évfordulóinak megünneplése. Az ifjúsági szaktestületnél pályázni a következő témákban lehet: szimpóziumok, ifjúsági szervezetek támogatása, fiatalok által működtetett teleházak létrehozása, infrastrukturális beszerzések támogatása. A szórvány szakbizottság a szórványközösségek érdekében programokat elindító egyesületek, egyházközségek támogatását tűzi ki célul (szórvány-táborközpontok kialakítása és működtetése, közösségépítési és kistérségi programok szórványtelepülések között). A pályázatok leadásának határideje a sajtószaktestület és az ifjúsági szaktestület esetében március 25-e, a művelődési szaktestület esetében március 28-a. A Communitasnak az államkasszából juttatott összeg idénre 37,3 milliárd lej. /Salamon Márton László: Szűkre szabott határidők. = Krónika (Kolozsvár), márc. 7./"

"Anyagi segítséget kíván nyújtani a Magyar Emberjogi Alapítvány (HHRF) az Agache-ügyben meghurcolt Héjja Dezsőnek és Reiner Antalnak. Az alapítvány nemrég felhívással fordult az Államokban élő magyarsághoz annak érdekében, hogy segítségükkel hamarabb összegyűlhessen az a pénzösszeg, melyet az Agache-ügyben 1999-ben elítélt öt személynek kellene kifizetnie a meglincselt őrnagy családjának. Reinek a börtönben kapott bőrbetegsége súlyosbodott kezelés hiányában, kórházba kell mennie. Az RMDSZ is gyűjt, eddig 45 millió lej gyűlt össze, a gyűjtés folytatódik. /Bartos Lóránt: Tűzifa Reinernek. = Krónika (Kolozsvár), márc. 7./"

"Sikeres évadot zár Székelyudvarhelyen a Tomcsa Sándor Színház. Az ötszáznegyven férőhelyes nézőtéren az átlagnézőszám ötszáznegyven volt az utóbbi időben - ismertette helyzetüket Dunkler Réka dramaturg. A szűkös anyagi lehetőségek miatt nem tudnak annyi vendégművészt, díszlettervezőt foglalkoztatni, mint amennyire szükség volna. Tavaly októberben a Marosvásárhelyen megrendezett Látvány-színházi fesztiválon Stanislaw Wyspianski nyomán készült Menyegző című kamaraelőadásuk elnyerte a legjobb rendezésért járó díjat. A fesztiválon négy díjra jelölték az előadást, így a legjobb női mellékszereplő díjára Pető Nóra színművésznőt jelölték; a legjobb rendezés díjára Szabó K. István rendezőt; a legjobb látványterv díjára szintén Szabó K. István rendezőt; ugyanakkor a legjobb előadás díjára is jelölték a produkciót. Általában három bemutatót tartanak és egyet egy vendégtársulat. Ez utóbbi minden évben más-más társulat, most két éve a Csíki Játékszín volt, tavaly a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, idén pedig a gyergyószentmiklósi Figura. Kevesen vannak, mindenkinek sok feladattal kell megbirkóznia. /Sarány István: Tomcsa Sándor Színház. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 7./"

"A Figura Stúdió Színház /Gyergyószentmiklós/ a város költségvetéséből fenntartott közintézmény. Régen műkedvelő csoport volt, most viszont az egykori tagok sorra elvégzik a színészképző főiskolákat, s térnek vissza. Pál Árpád polgármester Szabó Tibor színművészt, a színház igazgatóját felmentette, majd a versenyvizsga eredményének kihirdetéséig ideiglenes igazgatónak nevezte ki. Nem a rosszul végzett munkája miatt nem lehet igazgató, hanem azért, mert csak minisztériumi elismervény és nem főiskolai oklevél bizonyítja szakértelmét. A színházat a mélypontról felhozó Szabó Tibor és lelkes társulata eredményei a Figura Stúdió Színház hírnevét a határokon túlra is elröpítették. /Bajna György: Figura Stúdió Színház, Gyergyószentmiklós. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 7./"

"Sem politikailag, sem erkölcsileg nem lehet elfogadni a parlamenti albizottságnak azt a jelentését, amelyet a Szekuritáté Irattárát Átvizsgáló Országos Tanács ügyében hozott, és amelyben javasolja a tanács egykor kinevezett tagjainak visszahívását és újak kinevezését - mondotta Eckstein-Kovács Péter szenátor, a jogi bizottság tagja. Az albizottság RMDSZ-részvétel nélkül alakult meg, annak idején ezt sérelmezték, de végül semmi sem változott. Attól a pillanattól kezdve, ahogy javasolták 5000 besúgó és volt szekuritátés tiszt nevének nyilvánosságra hozatalát, az átvilágító bizottság szálka lett a hatalom szemében, mert az államelnöki hivatalban és a parlamentben továbbra is tevékenykednek volt szekusok. Patapievici szerint a Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ továbbra is kulcsszerepet betöltő intézmény Romániában, amely irányítja a hazai politikai játszmát, és elutasítja, hogy leleplezzék a szekuritáténak, mint politikai rendőrségnek az egykori embereit. /(i): Besötétítettek az átvilágító tanácsnak. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 7./ "

"A kormány megküldte a parlamentnek a nemzetbiztonsági törvénycsomag tervezetét. A kormány által kidolgozott nemzetbiztonsági törvénytervezet veszélyforrásként tekinti a nacionalizmust és az autonómiatörekvéseket, és bünteti az államtitkok birtoklását. Jelenleg a hírszerző szolgálatok csak az ügyész engedélyével hallgathatnak le különböző személyeket. A kormány tervezete szerint a jövőben ezt külön jóváhagyás nélkül is megtehetik, ha úgy ítélik meg, hogy a nemzetbiztonság ezt megkívánja. A tervezet a nemzetbiztonságot fenyegető cselekedetek közé sorolja a szuverenitás korlátozását vagy elfojtását, államtitkok átadását idegen államoknak vagy szervezeteknek, államtitkok megszerzését vagy birtoklását, a gazdaság aláaknázását, a korrupciót, a terrorizmust, a fajgyűlöletet, a szeparatizmust és az autonómiát célzó törekvéseket, a kábítószer-kereskedelmet, a nagyarányú adócsalást, kommunikációs rendszerek feltörését, illetve az európai közösség gazdasági érdekei ellen irányuló tetteket. Kötelezik a magán- és jogi személyeket is, hogy kiadják azokat az információkat, amelyek a nemzetbiztonságot veszélyeztetik. Az államtitkokat "bírósági okokból" át lehet minősíteni, és nyilvánosságra lehet hozni. A tervezet szerint hét intézmény lát el a nemzetbiztonsággal kapcsolatos feladatokat: a Román Hírszerző Szolgálat (SRI), a Külpolitikai Hírszerző Szolgálat (SIE), a Kormányőrség (SPP), a Különleges Távközlési Szolgálat (STS), valamint a védelmi, bel- és az igazságügyi tárca./Sz. L.: Veszélyforrás az autonómiatörekvés. = Krónika (Kolozsvár), márc. 8./ Ezek szerint "(megint és mindig) lehallgathatnak, ellenőrizhetnek, követhetnek - hiszen fogalmam nincs, kicsoda és milyen alapon dönti el, hogy helyzet van, vagy nincs helyzet" - írta Ágoston Hugó. Ez a tervezet továbbá tiltja az "autonómiára irányuló akciókat" is. Ez tehát korlátozza a magyar nemzeti közösség politikai törekvéseit. /Ágoston Hugó: Biztonság! = Krónika (Kolozsvár), márc. 8./"

"Sajtótájékoztatót tartott márc. 6-án Markó Béla RMDSZ-elnök a kolozsvári Ügyvezető Elnökség székházában. Elmondta, hogy négy fő témát érintettek az ügyvezető elnökségen. Megbeszélést folytattak a Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) két magyar rektor-helyettesével, valamint a magyar egyetemi oktatókkal. Tárgyaltak továbbá a z RMDSZ szatmárnémeti kongresszusi határozatainak életbe léptetését szolgáló előkészületekről, elsősorban a belső választásokkal kapcsolatban. Márc. 22-én Marosvásárhelyen a belső választások előkészítéséről lesz szó, és amelyen mintegy 6-700 meghívott vesz részt, helyi-, és megyei RMDSZ-tisztségviselők. A harmadik napirendi pont márc. 15. megünneplése volt. A központi ünnepségek idén Marosvásárhelyen zajlanak, ennek vendége lesz Kovács László magyar külügyminiszter, az MSZP elnöke. Végül szó volt az RMDSZ és az SZDP között megkötött protokollumról. Markó kitért arra, hogy Kolozsváron márc. 14-én kísérlet történik majd egy alternatív szervezet létrehozására. Szerinte ez kétségbeesett kísérlet azok részéről, akik az RMDSZ-ből különböző okok miatt kiszorultak, vagy úgy érzik, hogy nem kapnak elég teret az RMDSZ-ben. Markó hangsúlyozta, hogy aki "közösségi érdekképviseletre vállalkozott, annak ezt a munkát alázatosan kell végeznie, és tudnia kell, hogy egy olyan szervezetben dolgozik, amelyben időnként alulmaradhat a véleményével" Szerinte alternatív szervezet létrehozására történik kísérlet. "Olyan szervezet megalapítására, amely szembenállna az RMDSZ-szel."Markó szerint "egyesek próbálják behozni a magyarországi szembenállásokat, próbálnak minket jobboldaliakra és baloldaliakra tagolni, holott mi nem engedhetjük meg magunknak, legalábbis egyelőre, hogy például a román politikai életbe jobboldaliként vagy baloldaliként lépjünk fel, vagy a magyarországi kormányokhoz így viszonyuljunk." "Magyarországi személyiségek is eljönnek, és fennhangon hirdetik ezt a megosztottságot, hozzá is járulnak ahhoz, hogy megosszanak bennünket." /Köllő Katalin: Megőrizni a magyarság egységét. Egyetemi oktatókkal találkozott Markó Béla. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./"

"Markó Béla RMDSZ-elnök márc. 6-án néhány órát hívei körében töltött Sepsiszentgyörgyön.Albert Álmos területi elnök szerint a Polgári Kör, az ASIMCOV, a Kereszténydemokrata Mozgalom, az alsó-háromszéki polgármesterek, falusi RMDSZ-vezetők amúgy is találkozóra, megbeszélésre készültek. Puskás Bálint szenátor, a Kereszténydemokrata Mozgalom megyei elnöke szerint az egységet meg kell őrizni. Markó Béla kifejtette, hogy az RMDSZ most sokkal erősebb, mint valaha, figyelemre méltó egyezményt sikerült tető alá hozni idén a kormánypárttal, jó úton haladnak a tulajdonjog rendezése, az egyházi ingatlanok és közösségi javak visszaszolgáltatása terén, az anyanyelvi oktatás kiteljesítése ügyében, elérték, hogy kormányprioritásként kezelik az Erdélyt átszelő autópályát, s rögzítették a Nastaseékkal aláírt paktumban, hogy bármilyen fajta területi, adminisztratív átszervezés csak az RMDSZ támogatásával történhet meg. Vannak, akik szerint egy szűk érdekcsoport kezébe került a szövetség, amely már rég nem követi a közösség hasznát, hanem önös célok nyomában halad. Markó mindezt nem így látja. Úgy véli, az RMDSZ-nek nincs szüksége tiszteletbeli elnökre, a civil társadalomnak, az értelmiségieknek, az egyházaknak, a sajtónak kell ellátnia az ellenőrző funkciót. A Magyar Nemzeti Önkormányzatot deklaráció szintjén létre lehet ugyan hozni, de haszna kevés lesz. Markó arról beszélt, hogy az aggodalom, a rossz közérzet indokolt például Kovászna megyében. Igen magas a munkanélküliség, a prefektúra és a kormánypárt által ellenőrzött intézmények megbénítják az önkormányzatokat, és bizonyíthatóan ellenünk dolgoznak. Olosz Gergely alprefektus leszögezte, hogy a Romániában érvényes törvények Kovászna megyében érvénytelenek, itt nem lehet közös erdőgondnokságokat létrehozni, az egykori állami gazdaságok földjét valós tulajdonosaiknak visszaadni, nem mozdul a magánerdészetek ügye. Demeter János, a megyei tanács elnöke felhívta a figyelmet arra, hogy 2003. év folyamán az uniótól igen nagy pénzek érkeznek Romániába, sajnos, Bukarestben azon dolgoznak, hogy Moldva, Havasalföld felé irányítsák azokat. Háromszéken nagy mennyiségű földet, erdőt, telket, házakat vásárolnak fel brassóiak, bukarestiek. Ki kell dolgozni Székelyföld regionális fejlesztési politikáját. Szőke György vállalkozó szerint a csúcsvezetésnek lépnie kellene Verestóy szenátor ügyében, akinek rossz híre Focsani-tól Csíkszentsimonig, Bukaresttől Martonosig terjed. Megkérdezte: hogyan harcolnak az RMDSZ-es tisztségviselők a magyar vezetők kinevezéséért, miközben Verestóy szenátor Hungastro nevű sepsiszentgyörgyi cégében mind az igazgató, mind az aligazgató román. Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspök-helyettese az RMDSZ értékrendjét firtatva azt kérdezte, melyik lenne az a három feltétel, melynek nem teljesítése a szövetséget partnerével való szakításra bírná. (Markó végül a tulajdon-visszaszolgáltatás megtorpanását, az egyetemi oktatásban kitűzött célok elmaradását, a 2004. évi állami költségvetésnek a magyarlakta vidékekre hátrányos voltát jelölte meg szakítópróbaként.) Tamás Sándor képviselő a megvalósult autonómia szeletének nevezte a 90 000 hektár visszaszolgáltatott erdőt, melynek értéke 400 millió dollár. /(simó): Markó Béla Sepsiszentgyörgyön. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 8./"

"A Gyulafehérvári Érseki Hivatal közleményben szögezte le, hogy nem adta hozzájárulását a Márciusi Fórum rendezvénynek a kolozsvári Szent Mihály-templomban való megtartásához. Templomaik szakrális jellegével nem egyeztethető össze, hogy azok kimondottan polgári rendezvények és összejövetelek színhelye legyen; a katolikus egyház óvja papjait a politikai szerepvállalástól; minden politikai csoportosulástól egyforma távolságot tartanak anélkül, hogy valamelyikkel is elköteleznék magukat; minden pozitív kezdeményezést támogatnak és segítenek, amely a szabad vallásgyakorlást, az anyanyelv és kultúra ápolását, a szülőföldön maradást, a kisebbségi jogok érvényesítését stb. szolgálja; fő célkitűzésük, hogy a magyarság megőrizze egységét. Az egyházak közös célkitűzéseinek megvalósításáért a püspökök mindig együtt munkálkodtak az Erdélyi Magyar Történelmi Egyházak Vezetőinek Állandó Értekezlete keretében, ebben a szellemben dolgoztak együtt Tőkés László püspökkel, és remélik, hogy ezután is ebben a szellemben fognak dolgozni. Mindezt fontosnak tartották közölni, hogy a sajtó által mesterségesen keltett katolikus-református ellentétnek még a látszatát is elkerüljék. /A Gyulafehérvári Érseki Hivatal közleménye. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 8./"

"A kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) kihelyezett karainak hallgatói az akkreditáció hiánya miatt máig nem kaptak oklevelet, hiába fizették ki a sürgősségi díjat. A BBTE-nek nincs elegendő alkalmazottja a tanulmányi iratokat kiállító osztályon, ezért a végzetteknek egy évet kell várniuk az oklevél kiállításáig. Ez idő alatt a tanulmányait már befejezett diák a végzettségét igazoló diploma hiányában nehezen jut munkahelyhez. Gyorsított eljárással ugyan kézhez kapható az oklevél, ha a végzett személy 400 ezer lejt fizet az egyetemnek. A minisztérium egyik rendelete miatt néhány szak esetében ez sem lehetséges, ugyanis a BBTE-nek előbb akkreditálnia kell a kihelyezett karokat. Néda Árpád, a BBTE rektor-helyettese közölte, hogy a Nagyszebenben, Székelyudvarhelyen, Maroshévízen, Máramarosszigeten, Szatmárnémetiben, Kézdivásárhelyen, Nagyenyeden, Nagyváradon, Zilahon és Sepsiszentgyörgyön működő kihelyezett felsőoktatási karok számára a BBTE most állítja össze az akkreditáláshoz szükséges dokumentumköteget. Ugyanis az elmúlt évig ezeknek a főiskoláknak nem volt szükségük erre, a diplomákat kiállíthatták saját megnevezéssel is. A tudományegyetem szándéka, hogy legkésőbb év végéig megszerezze a karok ideiglenes működési engedélyét. /Lázár Lehel: Hiába fizettek sürgősségi díjat. = Krónika (Kolozsvár), márc. 8./"

"Nagyenyeden a vártemplom udvarában található leányotthon Berde Mária nevét viseli. A Bethlen Gábor Kollégium 25 diáklánya kapott benne szállást. Pásztori-Kupán István Gergő nagyenyedi lelkipásztor és Turzai Melánia, a Bethlen Gábor Kollégium református tagozatának vezetőtanára elmondták, hogy sok diáklány tanul Enyeden, elsősorban a Székelyföldről. Az otthon lakói között vannak a reformátusok mellett katolikusok és unitáriusok is. 1998-ban nyitotta meg kapuit, a hollandiai OGO Alapítvány támogatásával, számító-központot is létrehoztak. Segített a gummersbachi gyülekezet is, amely Werner Rabenau vezetésével gyűjtött e nemes célra A leányotthon az államtól semmilyen támogatásban nem részesül, segítséget nyújt a berlin-biesdorfi gyülekezet, ahonnan postázzák a rezsiköltséget. /Berde Mária Református Leányotthon. = Nyugati Jelen (Arad), márc. 8./"

"Pántya Elemér kisjenői római katolikus plébános a helybelieken kívül további tíz település - Gyulavarsánd, Pél, Ottlaka, Székudvar, Ágya, Nagyszintye, Nagyzerind, Feketegyarmat, Simánd és Nadab - katolikusainak lelki gondozását végzi. Nem csupán a lelki gondozást, hanem magyarságukban való megtartást is felvállalja. A felsorolt települések jó részét reformátusok vagy ortodoxok lakják. Ágyán él 60 katolikus, betelepült székelyek. Nagyszintyén három híve volt, közülük egyet eltemetett. Pélen 17 katolikusnak egy magánházban misézik. Rendszeres hitoktatást Simándon tart 19 gyermek számára, továbbá Székudvaron és természetesen Kisjenőn. Székudvaron két éve folyik magyar nyelvű fakultatív oktatás, az iskolában. A többi településen nincs katolikus gyermek. Kivételt képez Pél, ahol a 4 gyermeknek románul kell tartania a hittanórát, mert már nem tudnak magyarul. Az időseknek viszont magyarul misézik. /Emberkatedrálist kell építenünk! = Nyugati Jelen (Arad), márc. 8./"

"A pápai nuncius továbbította II. János Pál üzenetét, melynek értelmében a közeljövőben sorra kerülő romániai látogatása alkalmával - ő vagy utóda - szeretné boldoggá avatni a kommunista rendszer vértanú áldozatait. A Gyulafehérvári Érsekség összeállította azon személyek jegyzékét, akik a boldoggá avatásra esélyesek: Ambrus György plébános (1923-1960), Dr. Boga Alajos ordinarius substitutus (1886-1954), Bokor Sándor plébános (1915-1972), Dr. Boros Domokos P. Fortunát O.F.M. ferences pap (1895-1953), Fekete János főesperes-plébános (1908-1952), Gajdátsy Béla teológiai rektor, kanonok (1887-1953), Hajdu Gabriella O.S.U. orsolyita nővér (1915-1963), Dr. Maczalik Győző spirituális, titkos püspök (1890-1953), Pálffy János plébános (1874-1958), Sándor Imre ordinarius substitutus (1893-1956). A jelöltek névsora még lezáratlan. Szívesen vennék civil személyek jelölését is, akik önfeláldozásukkal tettek tanúságot hitünk mellett. Az érsekség körlevelében kéri, hogy akik ilyen személyekről tudnak, jelentsék nekik. Az elfogadáshoz szükséges, hogy bizonyítható legyen annak ténye, hogy vértanúságukat hitbeli meggyőződésükért szenvedték el. A főegyházmegye vértanúi világító mécsesként szolgálnak a harmadik évezred útkereső keresztényeinek - erdélyi magyarságának. (A Gyulafehérvári Érsekség körleveléből). = Nyugati Jelen (Arad), márc. 8./"

"Ha valakit érdekel, hogyan éltek azaz anyaországuktól elszakított magyarok Erdélyben, Kárpátalján, Felvidéken, a Vajdaságban, az anyaországban, Burgenlandban vagy Jugoszláviában, Szerbiában, Horvátországban, Szlovéniában, olvassa Gazda József utóbbi könyveit. A két vaskos kötetben kiadott Jaj, mik történtek, jaj, mik is történtek (A szétszabdalt magyarság XX. századi sorstörténete, Püski Kiadó, Budapest,1997) címűt vagy a legújabbat, Az Istennel még magyarul beszélgetünk (Magyar szórványok a Kárpát-medencében, Püski Kiadó, Budapest, 2002) címet viselőt. A szórványmagyarságnak nem volt hatalma, így többnyire igaza sem lehetett. Kimúlott a térségben az annyi szenvedést okozó kommunista ideológia, de jött helyettük más. Ordas eszmék támadtak fel. Gazda felismerte: ha összevágja adatközlői szövegeit, ezek a szövegek erősíthetik, hitelesebbé tehetik egymást. A kitelepítések évszázadában - ahogyan Günter Grass nevezi a huszadik századot Békaszó című regényében - tulajdonképpen egyformák a sorsok, a megaláztatások. Nem mindegy, hogy hol élt szórványban az ember, a Kárpát-medence melyik bábállamocskájában. Gazda egyik adatközlő nénikéje, így beszél: az Istennel még magyarul beszélgetünk... Gazda József könyve végén fölteszi a kérdést: van-e esély? S kifejti, hogy ,,az anyaország kezdi határozottabb politikával felvállalni saját nemzettársait, akik a határokon túlról tekintenek feléje. Újfajta, közös sorsunkat érintő gondolat is született ott: a nemzet határok fölötti egyesítése. A nemzeti gondolat - mely a szélekről befelé, bentről kifelé, a szélek felé sugárzik - így hát összekapcsolódhat, és ebben az összekapcsolódásban nőhet az erő. A közös erő, melynek meg kell találnia a magyar pusztulás szörnyű folyamatának ellenszerét, s meg kell mentenie, meg kell tartania jelenleg még süllyedőben lévő szigeteinket. S meg kell akadályoznia, hogy egy ilyen szigetté, a pusztulás növekvő szigetévé váljék Magyarország is. És az esély is nőhet, a magyarság megmaradásának, egy visszamagyarosítási folyamat elindulásának az esélye. A XX. század egyik legnagyobb történelmi igazságtalanságát a XXI. század orvosolhatja." /Bogdán László: A történelem alatt - széljegyzetek Gazda József új könyvéhez. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 8./"

"A Volt Politikai Foglyok Országos Szövetségének (POFOSZ) székelyudvarhelyi szervezete az 1949. márc. 2-i kitelepítések, deportálások évfordulóján a kommunista diktatúra áldozataira is emlékezett. Páll László, a POFOSZ székelyudvarhelyi elnöke e vele készült beszélgetésben elmondta, hogy fiatalemberként 1961-ben tizenöt évi börtönre ítélte a kolozsvári hadbíróság. 1956-ban elsős gimnazista volt, társaival szovjet- és kommunistaellenes röpcédulákat terjesztettek az iskolában. 1959-ben egyesítették Kolozsváron a magyar egyetemet a románnal, s ennek mintájára Szászrégenben a középiskolákat is egyesítették. Páll László diáktársaival aláírásgyűjtési akcióba kezdtek, hogy tiltakozzanak a magyar iskolák elsorvasztása ellen. Tekintélyes földrajzi területre kiterjedt aláírásgyűjtési kezdeményezésük, már huszonöten voltak szervezők, amikor két személy felvetette, hogy nem aláírással, hanem fegyverrel kell tiltakozni. Kettejüknek pisztolyuk volt, később kiderült, ők a szekusok beépített emberei voltak, tőlük kapták a pisztolyokat. A besúgók miatt mindannyian lebuktak. Páll Lászlót 1960-ban tartóztatták le. Tizenegy hónapi vizsgálati fogság után kimondták az ítéletet, melynek szövegében benne volt a fegyveres összeesküvés kifejezés is, aminek a valósághoz semmi köze sem volt. A kényszermunka börtönéveit a Baraganban, majd a Duna-deltában töltötte, mintegy ezer társával a peripravai gulágra került. Rabruhájukon a CR jelzés volt, jelentése: contrarevolutionar (ellenforradalmár). A börtönben a magyarok százalékaránya jóval meghaladta azt a számot, amelyet a népszámlálások jegyeztek. A börtönben iszonyúan nehéz munkájuk volt. Például gátat építettek, három és fél köbméter földet kellett eltalicskáznia egy nap egy fogolynak minimum ötven méter távolságra, ez volt a norma. Ha a brigádos azt jelentette, hogy X. Y. nem teljesítette a normát, este vizes lepedőt terítettek rá, és huszonötöt vertek a fenekére. Csavargónak, banditának nevezték őket. Páll 1964-ben az általános amnesztiával szabadult. Megjegyezte, hogy a diktatúra bukása után tizenhárom évvel még nem történt meg a jogi értelmében vett rehabilitálásuk, pedig a kérdést a POFOSZ országos elnöke, Ticu Dumitrescu volt szenátor is felvetette. /Komoróczy György: Késik a volt politikai foglyok rehabilitációja. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 8./"

"A kommunizmus áldozatainak emléknapján, febr. 25-én, papokra és szerzetesekre valamint számos világi hívőre emlékezett a magyar katolikus egyház, olyanokra, akik az egyházhoz való hűségük miatt váltak gyanússá a diktatórikus hatalom szemében, akiket hitük miatt üldöztek. Az üldözött papok és szerzetesek (köztük az erdélyiek) történetét a kilencvenes években Hetényi Varga Károly (1932-2002) írta meg és közölte három kötetben, Papok a horogkereszt és a vörös csillag árnyékában címmel. A kommunizmus világszerte szedett áldozatairól szól Andrea Riccardi történészprofesszornak, a római Szent Egyed közösség alapítójának könyve, a Keresztények a vértanúság századában. /A kommunizmus áldozatainak emléknapján. = Vasárnap (Kolozsvár), márc. 9./"

"Feloszlatta önmagát az RMDSZ Reform Tömörülés (RT) platformja, a márc. 8-án, szombaton Marosvásárhelyen megtartott VI. kongresszusán. Ugyanakkor megalakították a Reform Mozgalom (RM) elnevezésű politikai mozgalmat, amelynek célja az önálló érdekeken alapuló politizálás elősegítése a keresztény és nemzeti liberális értékrend mentén, az erdélyi magyar nemzeti közösség egységes közképviseletének kiépítése, autonóm közösségi státusának kialakítása és megerősítése. Az RT kongresszusán köszöntötték Tőkés László püspököt, akit a romániai magyar közösség mindenkori, örökös tiszteletbeli elnökének neveztek, Ágoston Andrást, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnökét, a parlamenti frakció polgári szárnyának megjelent képviselőit, az erdélyi és határon túli meghívottakat, valamint a sajtó képviselőit. Toró T. Tibor, az RT elnöke megvonta az elmúlt két év mérlegét. A pozitívumokhoz Toró az RT-tagoknak az önkormányzatokban való jelenlétét sorolta. A koncepcionális műhelymunkát is a pozitív eredményekhez sorolta. Az RT kulcsszava a belső választás. A sikertelenség külső tényezőiként a magyarországi kormányváltást, a román állampárt "bekeményítését", a folyamatos falnak ütközést sorolta fel a platformvezető, de belső okokat is említett. Voltak, akik nem hittek abban, hogy belső reformmal kell kezdeni a változást. Toró szerint kirekesztő párt lett az RMDSZ-ből. Tőkés László kiszorításával a jelenlegi egy értékrenddel leszámolt. Diktatórikus módon viselkednek velünk, zaklatják a határon a képviselőinket, szekus-besúgónak és volt pártaktivistának nevezik a fórumokon résztvevőket, a polgárok, az újságírók nem merik elmondani véleményüket, sorolta a vádakat a képviselő. A fő kérdés: ha nincs a platformnak helye a szövetségen belül, akkor függesszék fel vagy szüntessék meg a platform tevékenységét. A platform feloszlatásáról zárt ülésen döntöttek. Toró bejelentette: hosszas vita után az RT azt a döntést hozta, hogy megszünteti a platformot, ezzel egyidejűleg megalakítja a Reform Tömörülés Mozgalomnak (RTM) nevezett politikai mozgalmat. A mozgalom nem az RMDSZ ellenében fog működni, nem fog a helyi vagy az általános választásokon az RMDSZ-szel megmérkőzni, nem fogja bejegyeztetni magát politikai pártként. Az új mozgalom alakuló ülésén Szilágyi Zsoltot választották elnökké. Az elnevezés végül Reform Mozgalommá változott. 43-an szavaztak az ügyvivő testület megalakítása ellen, 28-an pedig mellette. Elfoglaltságára hivatkozva, Markó Béla RMDSZ-elnök nem volt hajlandó nyilatkozni ezzel kapcsolatban. /Köllő Katalin: Feloszlatott ellenzéki platform, újonnan megszülető mozgalom. A Reform Tömörülés színeváltozása. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 10./"

"Mózes Edith újságíró az RMDSZ-platform befejezetlen hattyúdalának nevezte az RT kongresszusát, továbbá szerinte "a Reform Mozgalomnak elkeresztelt képződmény élére egy legfeljebb politikusi körökben ismert személyt választottak" - így minősítette Toró T. Tibort.Az újságíró végig elutasító, elfogult hangon tudósított. Szerinte Toró T. Tibor elnök beszámolója gyenge, vázlatos, kapkodó, aki többek között leszögezte, a platformszabadságnak befellegzett az RMDSZ-ben. Az RMDSZ az általános, titkos és közvetlen belső választások helyett csupán részleges tisztújítást rendelt el. Az RT ugyan kilépett az RMDSZ-ből, de egyenként bent maradnak, a mozgalom nem indul az RMDSZ ellenében. Tőkés László püspök feltette a kérdést: ki hitte volna, hogy 13 évvel a "hallgatás falának áttörése után RMDSZ-es uraink a magyarellenes hatalommal karöltve fogják fel- és újjáépíteni a félelem falát?" Fodor Imre kijelentette: soha jobb döntés nem született, mert az RMDSZ csúcsvezetése "közönségesen ki akar rekeszteni mindenkit, aki nem bólogat". Kincses Előd szerint "összeomlott a romániai magyar érdekképviselet". Tőkés László "kiiktatását" politikai harakirinek nevezte, amely előtt "a román demokratikus értelmiség is értetlenül áll". /Mózes Edith: Bedarálták a Reform Tömörülést. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 10./"

"Megérkeztek Rómából a Püspökkari Konferencia tagjai. A látogatásról Tamás József csíkszeredai római katolikus segédpüspök elmondta, hogy előzőleg 50 oldalt kitevő kérdéssorozatra kellett írásban választ adni. A kérdések a hívek templomlátogatására, a szentségek vételére, a katolikus iskolák helyzetére, karitatív tevékenységre, más vallásúakkal való kapcsolatra, az állammal való kapcsolatra, a papok, szerzetesek, szerzetesnők életére és tevékenységére, különféle csoportok hitoktatására, katolikus sajtóra, családok életére, az egyházmegye vezetésére, lelkipásztori problémákra, papi és szerzetesi hivatásokra vonatkoztak. Az államtitkárság az államok közötti kapcsolatokat képviseli, és ott a püspököknek az állammal való kapcsolatáról volt szó, s elsősorban az egyházi ingatlanok visszaadásának a kérdése és problémája került elő. A pápa az ortodox egyházzal és a más vallásúakkal való dialógus fontosságát hangsúlyozta, kiemelte a családok pasztorációját, beszédében emlékezett a kommunista rendszer áldozataira, majd kitért arra, hogy a kisebbségben élők lelki ellátásáról gondoskodjanak a püspökök. Ez arra is vonatkozhat, hogy ahol magyarok élnek, ahol igényelik a magyar nyelvű liturgiát, a püspöknek gondoskodniuk kell erről. /Daczó Dénes: Beszámolni voltak a pápánál. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 10./"

"Kovászna megye és a magyarországi Heves megye közös történelmi múltját, a két régió közös jövőjét szimbolizáló Európa-kaput avattak márc. 9-én a Heves megyei Detken. A kapuszárnyak között keresztet formázó köztéri szobrot, sepsiszentgyörgyi Petrovits István szobrászművész alkotását közösen leplezte le Demeter János, a Kovászna megyei önkormányzat elnöke és Sós Tamás, a Heves Megyei Közgyűlés vezetője. Az emlékműállításra az szolgáltatott alkalmat, hogy éppen egy éve írt alá a két régió testvérmegyei szerződést. Az Egri Nemzetközi Vásáron kovásznai üzletembereket és cégeket láttak vendégül, illetve Heves megye bemutatta turisztikai lehetőségeit a sepsiszentgyörgyi Székelyföldi Turisztikai Expón. /Európa-kapu a közös jövőért. = Krónika (Kolozsvár), márc. 10./"