Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
névmutató
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
intézmény
0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
helyszín
a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z
Gușă, Ana Maria
57182 tétel
2002. január 11.
Színházi vita. A Szabadság című kolozsvári napilap december 18-i számában a kolozsvári magyar értelmiségiek egy csoportja állásfoglalást tett közzé az Állami Magyar Színház ügyében. Az állásfoglalás célja Tompa Gábor igazgató-főrendező igazgatói székből való mielőbbi eltávolítása és átmenetileg egy megbízott vezető kinevezése. A most publikált állásfoglalás elutasította a bírálatot, hozzátéve, hogy a színház műsorpolitikája és szervezése természetesen nem vitathatatlan. Szerintük egy művészeti intézmény működését nem bírálhatja felül a politikai hatalom illetve bármiféle cenzúra. Albert Mária, egyetemi tanársegéd; dr. Balassa Péter /Budapest/, esztéta, a kolozsvári BBTE vendégprofesszora; Bálint Emese, PhD hallgató; Bálint Ildikó, dramaturg; Balla Zsófia, költő, író; Barabás Olga, színházrendező; Bartha József, médiaművész; Bányai Péter, politikai elemző; dr. Berszán István, egyetemi adjunktus, az LKKT szerkesztője; dr. Bíró Béla /Brassó/, színházkritikus, egyetemi adjunktus; Bíró József, színész; Bocsárdi László, rendező, a Tamási Áron Színház művészeti vezetője; Bodó A. Ottó, színikritikus, egyetemi tanársegéd; Bogdán László, író, a Háromszék főmunkatársa; Czegő Csongor, dramaturg; Csiszér Balázs, mérnök; Damokos Csaba, díszlettervező, képzőművész; Dánél Mónika, PhD hallgató, az LKKT szerkesztője; Deák Gyula, a Háromszék Táncegyüttes igazgatója; Demény Péter, író, a Krónika főmunkatársa; Dimény Áron, színész, egyetemi tanársegéd; Domokos Géza, író; Eckstein-Kovács Péter, ügyvéd; dr. Egyed Péter, filozófus, író, egyetemi előadótanár; Farkas Árpád, költő, a Háromszék főszerkesztője; Felméri Judit, gyermekorvos; Ferenczes István, író, költő, a Székelyföld és a Moldvai Magyarság főszerkesztője; Gál Andrea, tanár, az LKKT szerkesztője; Gál-Borus László, szociológus, doktorandus; Gergely László, tanár; Horváth Levente, ref. lelkipásztor; Irsai Zsolt, képzőművész; Izsák Ildikó, televíziós szerkesztő; Kelemen Hunor, író; Ketesdy Beáta, újságíró; Király Kinga Júlia, dramaturg, egyetemi tanársegéd; Kiss Jenő, igazgató, Megyei Könyvtár /Sepsiszentgyörgy/; Kovács András Ferenc, költő, a LÁTÓ szerkesztője; Kozma Mária /Csíkszereda/, író; dr. Könczey Csilla, egyetemi adjunktus; dr. Kötő József, színháztörténész; Kövesdy István, színházrendező; Láng Zsolt, író, a LÁTÓ szerkesztője; Lőrincz Lenke Csilla, PhD hallgató; Madaras Péter, állatorvos; dr. Magyari Nándor László, egyetemi előadótanár; dr. Magyari Vincze Enikő, egyetemi előadótanár; Márkus Barbarossa János, író, költő, hangszertörténész és restaurátor; Molnár Gusztáv/Budapest/politológus, a Provincia szerkesztője; Nagy Judit, tanár; Nemes Levente, színész, a Tamási Áron Színház igazgatója; dr. Orbán Gyöngyi, esztéta, egyetemi előadótanár; Orbán János Dénes, író; Pál Péter, képzőművész; Pálffy Tibor, színész; Papp Sándor Zsigmond, író, a Krónika főmunkatársa; Pánczél Réka, művészeti tanácsadó, tanár; Pásztor Gyöngyi, egyetemi hallgató; Saszet Ágnes, műfordító; Sebesi Sándor, filmkészítő; Selyem Zsuzsa, egyetemi tanársegéd, az LKKT szerkesztője; Simon Emese, óvónő; Soós Anna, matematikus, egyetemi adjunktus; Sütő Ferenc, a MŰVELŐDÉS szerkesztője; Szabó Botond, informatikus; Szabó Tibor, színész, a Figura Stúdió Színház igazgatója; Székedi Ferenc /Csíkszereda/, a Kriterion Alapítvány igazgatója, a Csík TV főszerkesztője; Szilágyi Júlia, író, kritikus; Tibori Szabó Zoltán, újságíró; Tordai S. Attila, képzőművész, a BALKON szerkesztője; Tordai Soós Kata, tanár; Tőzsér József /Csíkszereda/, a Pallas-Akadémia Könyvkiadó igazgatója; dr. Ungvári Zrínyi Ildikó, színházelméleti kutató, egyetemi adjunktus; dr. Ungvári Zrínyi Imre, filozófiatanár, egyetemi adjunktus; Váta Lóránd, színész; Veres Valér, szociológus, egyetemi tanársegéd; Visky M. Krisztina, kántor; Visky Péter, ref. lelkipásztor; Visky S. Béla, egyetemi adjunktus; Zágoni Balázs, szerkesztő. /Még egy állásfoglalás a kolozsvári Állami Magyar Színház ügyében. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./ Az állásfoglalás szerint egy művészeti intézmény működését nem bírálhatja felül a politikai hatalom illetve bármiféle cenzúra – de ezt nem is állította senki. Inkább az aláírók kiálltak Tompa Gábor mellett. Több aláíró azonos A színházért mint művészetért /Szabadság (Kolozsvár), 2001. dec. 4./ című, ugyancsak Tompa Gábor mellett kiálló aláíróval.
2002. január 11.
Sajtótájékoztatón tiltakozott Marosvásárhelyen a Romániai Magyar Szabaddemokrata Párt (RMSZDP) vezetősége az általuk etikátlannak minősített egyes sajtóközlemények ellen. Főként azt sérelmezték, hogy a Népújságban december végén Virág György, a Maros Megyei Tanács elnöke azt nyilatkozta: a Maros megyei városi és községi tanácsokban levő képviselőik akadályozzák a munkát, nem hajlandók a köz érdekében együttműködni az RMDSZ-es tanácsosokkal és nem a köz javát szolgálják. Kiss Kálmán, az RMSZDP elnöke, Molnár István, az RMSZDP főtitkára és a jelenlevő önkormányzati tanácsosok azt is állították, hogy lejárató kampány folyik ellenük a helyi magyar sajtóban. Az RMSZDP Maros megyében 17 tanácsost juttatott be az önkormányzati testületekbe. A legtöbbet Szovátán, ahol a 19 tagú testületből 6 a szabaddemokrata alakulatot képviseli. Gáll Ferenc szovátai, Lokodi Ernő nyárádremetei és Sipos Attila gernyeszegi RMSZDP községi tanácsosok saját rátermettségüket bizonygatták. - Virág György, a Maros Megyei Tanács elnöke a vádakról elmondta, hogy az RMDSZ-en belül az önkormányzati tanács elnöke , ilyen minőségemben elemezte a községi és városi tanácsok tevékenységét. A szovátai és a községi polgármesterek hozzá eljuttatott elemzéseiből indult ki. - Kiss Kálmán elnök a magyar kedvezménytörvényről kifejtette: nem tud egyetérteni, "hogy effektív ezek a kiajánlások", szerinte nem kell deklarációval bizonyítani magáról, hogy magyar. "Ez megalázó. Ezzel nem értünk egyet." Szerinte inkább a kettős állampolgárságra lenne szükség, Kiss szerint a státustörvény hatalmas gazdasági megerőltetés az anyaországnak, s nem biztos, hogy célba jutnak ezek az elképzelések. /(Máthé Éva): Etikátlan sajtóközlemények? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 11./
2002. január 11.
A fehéregyházi Petőfi Sándor Közművelődési Egylet (PSE) dec. 30-án vehetett egy házat az Illyés Közalapítvány segítségével, ez lesz a Magyar Ház. Fehéregyházán mintegy 820 magyar lakik. Hét szervezetbe (PSE, RMDSZ, Gazdakör, Telepes Birtokosok Szervezete, 1-es számú Szomszédság, 2-es számú Segélyegylet, Ifjúsági szervezet, Fúvószenekar Egylet) tömörülve végzik közösségépítő tevékenységüket. – Fehéregyházán sikerült felállítani az egész alakos Petőfi-szobrot, átrendezték a múzeumot. Az Illyés Közalapítványnak köszönhetően kijavíthatták az ispánkúti szobrot, számítógépet vásárolhatott a szervezet. A Magyar Házban egy közösségi termet, könyvtárt, internetklubot alakítanak ki, itt lesz a PSE székháza és a fúvószenekar is itt tárolhatja a zeneszerszámokat - mondja Szabó József, az egyesület alelnöke. Továbbra sem rendeződött bizonyos, itt korábban kiállított tárgyak sorsa. 1999-ben a segesvári tanács lemondott a múzeum adminisztrálásáról. Nem sokkal ezután a segesvári múzeum igazgatónője elvitte többek között a Nagy Pál festőművész által kiállított Petőfi-portrét, a korabeli fegyvereket és ágyúgolyókat. Azóta minden visszaszerzési próbálkozás kudarcba fulladt. Nagy Pál fia, Géza meg akarta vásárolni a képet, a PSE azt is elvállalta, hogy bérbe veszi a tárgyakat és vigyáz rájuk, de a múzeum illetékesei hajthatatlanok maradtak. /Vajda György: Székházat vásárolt a Petőfi Sándor Közművelődési Egylet. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 11./
2002. január 11.
Nagybányán már áll a Magyar Ház: gróf Teleki Sándor lakóépületének megvásárlását az Illyés Közalapítvány nagylelkű támogatása tette lehetővé. A közalapítvánnyal kötött megállapodás szerint a jogszerinti tulajdonos az Óvárosi Református Egyházközség, a haszonélvező-működtető pedig az EMKE helyi szervezete, a Misztótfalusi Kis Miklós Közművelődési Egyesület. Eddig kijavították a tetőszerkezetet, folyamatban van a csatornák kicserélése, hozzáfogtak öt földszinti helyiség, valamint az ezekhez tartozó mellékhelyiségek falainak és a több helyen beázott mennyezet helyreállításához. A Magyar Ház helyreállítását széleskörű társadalmi összefogást kísérte. A Bányavidéki Új Szó oldalain hétről-hétre közölt felhíváshoz, majd a támogatási akcióhoz és gyűjtéshez rövid időn belül az egyházak is csatlakoztak. Nagyon sokan nyújtottak segítséget: pénzzel, önkéntes munkával, valamint építőanyaggal, berendezési tárgyakkal stb. Sokan (Metz József ny. tanár) magánkönyvtárukat ajánlották fel, mások jelentős képzőművészek (Pirk János, Balla József) alkotásait, megint mások, mint néhai Suba Dániel író, újságíró, grafikus özvegye, nagybányai viszonylatban jelentős irodalmi-művészeti hagyatékok elhelyezését szeretnék a Házban megoldani. Az intézményt egy kilenc tagú kuratórium irányítja. A testület továbbra is civil intézményként szeretné működtetni a Házat, tehát olyan központként, amelyben minden nagybányai magyar társadalmi szervezet, egyesület, értelmiségi klub, kör, társaság stb. otthonra találhat. A Házban kerülhetnének sorra a kisebb-nagyobb évfordulós-ünnepi megemlékezések, néprajzi jellegű rendezvények, táncházak, énekversenyek, szavalóversenyek, műveltségi vetélkedők, népfőiskolai előadások, konferenciák, (nyelv)tanfolyamok is. Saját kölcsönkönyvtára lesz az épületnek, amely - a jelenleg régi főtéri székházban működő Németh László Könyvtárat, s emellett az adományként felajánlott magánkönyvtárakat, köteteket is befogadná. A Magyar Házban egy kisebb helytörténeti gyűjtemény (Teleki-múzeum) is helyet kaphat. /Dávid Lajos, a Teleki Magyar Ház Kuratóriumának elnöke: A mi Magyar Házunk. = Bányavidéki Napló (Nagybánya), jan. 11./
2002. január 11.
Papp Z. Attila szociológus Gyergyószentmiklóson született 1969-ben. Szociológus, a Teleki László Intézet Közép-Európai Tanulmányok Központja tudományos munkatársa, a REGIO folyóirat felelős szerkesztője, a Nemzetközi és Határon Túli Felsőoktatás Fejlesztési Programiroda szakmai igazgatója, a Babes–Bolyai Tudományegyetem Politológia Karának előadótanára. Sétanyomatok című szocioesszé-kötete a csíkszeredai Pro-Print Könyvkiadó gondozásában jelent meg. Egy szülőföldjétől időnként távol élő, de attól elszakadni nem akaró szociológus közhasznú munkája e szocioesszé-gyűjtemény. Papp Z. Attila két kutatási területem: a román/romániai sajtónyilvánosság – ebből készül doktori értekezése is –, a másik a román/romániai oktatás, ezen belül a felsőoktatás. /Bajna György: Sétanyomatok – szocioesszék. Beszélgetés Papp Z. Attila szociológussal. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 11./
2002. január 11.
Késve, de megjelent a Kis-Küküllő /Dicsőszentmárton/ decemberi száma. Pataki László a szovátai Teleki Oktatási Központ új szárnyának felavatásáról, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége jubileumi ünnepségéről tudósított. Héjja Etelka beszámolt a dicsőszentmártoni Magyar Kulturális Napokról. /(lokodi): Megjelent a Kis-Küküllő. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 11./
2002. január 12.
A kedvezménytörvény végrehajtásának első tapasztalatairól a határon túli magyar politikai vezetők jan. 9-i budapesti tanácskozásával párhuzamosan a Határon Túli Magyarok Hivatalában – a törvény végrehajtását segítő – határon túli infoirodák vezető munkatársaival került sor tapasztalatcserére. Erdélyből, a kolozsvári székhelyű Központi Információs Irodától Székely István és Nagy Zsolt volt jelen. Románián kívül, ahol január 21-én kezdik meg működésüket az irodák, a többi érintett országban – Szlovákia, Jugoszlávia, Ukrajna, Horvátország és Szlovénia – már beindult a munka, és mindenhol nagy az érdeklődés. Székely István elmondta: a HTMH ezt az értekezletet azért hívta össze, hogy teljes körképet kapjon arra vonatkozóan, a törvény gyakorlatba ültetésével kapcsolatos teendők országonként milyen fázisban vannak. A tapasztalatcseréket rendszeresíteni fogják, a következőre – az irodák beindításának e kezdeti időszakában – már 2-3 hét múlva sor kerülhet. Szabó Tibor, a HTMH elnöke a tanácskozást követő sajtóbeszélgetésen kifejtette: a szomszédos országokban élő magyarokról szóló törvény végrehajtása érdekében több síkon is zajlik a munka. Egyrészt a kétoldalú tárgyalások keretében, melyeket a magyar diplomácia a szomszédos országokkal folytat, másrészt azért, hogy e törvény a legnagyobb nemzetközi beágyazottságban működhessen – a különböző európai és nemzetközi szervezetek fórumain. A belügyminisztérium, a külügyminisztérium, az oktatási és egyéb tárcák képviselői közvetlenül együttműködnek a határon túli információs szervezetekkel, és az általuk működtetett irodákkal. A HTMH elnöke jelezte: reményeik szerint március folyamán a támogatások is elindulnak a határon túlra, és ezeknek az irodáknak a közreműködésével fognak majd célba érni. Az oktatási nevelési támogatás – az a bizonyos gyermekenkénti 20 ezer forint/év családi támogatás – el fog jutni az elkövetkezendő hónapokban a határon túlra. A Budapesten lezajlott megbeszélést követően született – közös nyilatkozatról Duray Miklós, a szlovákiai Magyar Koalíció pártjának alelnöke elmondta: nem tudták elkerülni azt, hogy párhuzamosan a román-magyar egyetértési nyilatkozat megszületésének az üdvözlésével, szóljanak azokról az aggályokról is, amelyek Magyarországon merültek fel a nyilatkozat kapcsán. "Nem szándéka a határon túli magyar politikai pártoknak és szervezeteknek beleszólni a magyarországi belpolitikai ügyekbe – hangsúlyozta a politikus –, viszont nem hagyhatjuk szó nélkül azt, hogy éppen a bennünket érintő törvénnyel kapcsolatban hangzottak el olyan megnyilatkozások, amelyek megítélésünk szerint magát a törvénynek a további létét is veszélyeztethetik. Ezért szükségesnek tartottuk leszögezni, hogy nem járhat olyan következményekkel a magyar-román egyetértési nyilatkozatnak az aláírása, amely következményektől fél néhány szervezeti vagy néhány politikai tömörülés Magyarországon. Mi nem osztjuk ezeket a félelmeket." /(Guther M. Ilona): Kedvezménytörvény, első tapasztalatok. Infoirodák – egymás között. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 12./
2002. január 12.
Szűrös Mátyás nem vesz részt a Magyar Szocialista Párt Hajdú-Bihar megyei jan. 13-i küldöttgyűlésén. A politikus, aki 1990 és 1998 között a Püspökladány központú országgyűlési választókerület egyéni képviselője volt, 1998-ban pedig a Hajdú-Bihar megyei pártlistáról jutott a parlamentbe, azzal indokolta döntését, hogy "az utóbbi időben ismételten elharapózott az MSZP néhány hangadó vezetőjének és képviselőjének lealacsonyító stílusa, olykor személyeskedő hangvétele". Még inkább elhatárolódik pártja vezetőinek "a kedvezménytörvénnyel kapcsolatban az ország érdekei ellen ható, a nemzetet bántó s határokon átívelő egyesülését romboló nyilatkozataitól, kijelentéseitől". Hangsúlyozta, hogy "ma már szinte alapjaiban eltér az álláspontom az MSZP hivatalos vonalától, s párttagságom végzetesen tarthatatlanná válhat". Szűrös Mátyás1989 novembere és 1990 augusztusa között a köztársasági elnöki tisztséget töltötte be. /Szűrös hátat fordít az MSZP-nek. Az ok: a párt viszonyulása a kedvezménytörvény ügyéhez. = Bihari Napló (Nagyvárad), jan. 12./
2002. január 12.
Jan. 11-én ismét összeült Kolozsváron a Magyarországgal szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény romániai alkalmazásáért felelős Országos Felügyelő Testület. A találkozóról Szabó Árpád unitárius püspök elmondta: miután a jelenlévők meghallgatták Markó Béla szövetségi elnök és Takács Csaba ügyvezető elnök tájékoztatóját a státustörvénnyel kapcsolatos kérdésekről, nevesítették azokat a civil szervezeteket, amelyeknek joguk van tagságot igazoló bizonylatot kiadni. Ezek között szerepel az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE), Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT), a Romániai Magyar Gazdák Egyesülete (RMGE), a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség (RMPSZ), a Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége (MCSMSZ), az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT), a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE), valamint a Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetségéhez (MISZSZ), a Magyar Ifjúsági Tanácshoz (MIT), az Országos Magyar Diákszövetséghez (OMDSZ) és az Itthon Fiatalon Mozgalomhoz tartozó ifjúsági szervezetek. A testület eldöntötte, hogy a magyar nyelv kellő ismerete olyan okirat alapján igazolható, amelyet részben vagy egészében magyar nyelvű tanintézet állított ki. Adrian Nastase kormányfő jan. 11-i azon felszólítására, hogy a prefektusok ne tegyék lehetővé a magyar igazolványok kibocsátását, valamint az információs irodák működtetését, Markó Béla szövetségi elnök a Szabadságnak elmondta: az RMDSZ a magyar–román megállapodás értelmében cselekszik, és ennek megfelelően január 21-én be fogják indítani a munkát. Az elnök emlékeztetett arra, hogy a megállapodás szerint az információs irodák tevékenysége nem ajánló jellegű, hanem információ szolgáltatáson alapszik. "Ezért a román miniszterelnök legutóbbi nyilatkozatától függetlenül elkezdjük ezt a munkát. Nastase felszólítása inkább politikai replika kíván lenni arra, hogy Magyarországon folyik a vita a megállapodásról, a munkavállalással kapcsolatban pedig egyre élesebb kijelentések hangzanak el" — mondotta Markó Béla. – Jan. 11-én Kolozsváron összeült a törvény végrehajtásáért felelős Kolozs Megyei Felügyelő Testület is. Kónya-Hamar Sándor képviselő, az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének elnöke tájékoztatott: véglegesítették a Kolozs Megyei Felügyelő Testület működési és hatásköri szabályzatát, valamint a megyei információs irodahálózat azon munkatársainak névsorát, akik kiképzésben fognak részesülni, hogy a munkafolyamat minél zökkenőmentesen történjen. /P. A. M.: Okirattal igazolható a nyelvismeret. Politikai jelzés Nastase kijelentése a státusirodákról. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./
2002. január 12.
A bukaresti példára hivatkozva, pénteki nyílt levelében Gheorghe Funar polgármester a kolozsvári városi tanács feloszlatását kérte Adrian Nastase kormányfőtől. "Gratulálok Önnek, hogy végre úgy döntött, alkalmazza a 215-ös számú törvényt, és feloszlatta a bukaresti városi tanácsot. Emlékeztetem Önt, hogy az első ilyen jellegű törvényszegés Kolozsváron jelentkezett, még 2001 májusában. Akkoriban Önnek, a helyhatósági törvény 58-as cikkelye 1-es bekezdése értelmében, kötelessége lett volna kormányhatározattal feloszlatnia a kolozsvári városi tanácsot, mivel az önkormányzati képviselők több mint felének hivatalból lejárt a mandátuma. Ugyanekkor arra kértem Önt, oszlassa fel a kolozsvári városi tanácsot, mivel a testület több mint három olyan határozatot hozott, amelyet a közigazgatási bíróság végleges és visszavonhatatlan határozatban érvénytelenített" - áll a polgármester levelében. /A tanács feloszlatását kéri Funar. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./
2002. január 12.
Aradon a minorita terem melletti helyiség rövidesen ismét a magyar oktatást fogja szolgálni. Itt rendezi be a pedagógusszövetség módszertani és pedagógiai könyvtárát. Korábban jó pár éven át a krónikus tanteremhiánnyal küszködő Csiky Gergely Líceum bérelte és "kihelyezett" osztályként használta. Khell Levente tanító kimustrált laboratóriumi asztalokból nem csekély leleményességgel praktikus könyvespolcokat barkácsolt, s néhány szék és asztal, akárcsak a könyvállomány törzsanyaga a költözéskor az 1-es iskolából került át ide. Matekovits Mihály helyettes főtanfelügyelő, aki most a megyei RMPSZ elnöki tisztét is betölti, elmondotta, hogy több cég besegített a meglehetősen lepusztult terem felújításába. Sok hasznos tan-, és segédkönyv, módszertani füzet, didaktikai anyagként használható hanglemez gyűlt össze és érkezik folyamatosan a pedagógusokhoz. Az Erdélyi Tankönyvkiadó az ország valamennyi magyar tannyelvű iskolájába a használatban lévő tankönyvek mindenik változatából elküld egy példányt. Az Apáczai Alapítványtól egy fénymásolót és üres kazettákat kaptak. Február közepén szeretnének nyitni. /Puskel Péter: Saját módszertani központ, könyvtár. A magyar oktatás szolgálatában. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 12./
2002. január 12.
Tizedik évfolyamának első számához érkezett a könyvtárosok és könyvbarátok lapja, a Könyvesház. A szám az olvasás évének jegyében készült. A Könyvesház foglalkozik a Magyar Elekronikus Könyvtár legújabb szerzeményeivel, és új katalógusából ajánl olvasnivalót az Erdélyi Magyar Könyvklub. /Könyvesház. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 12./
2002. január 12.
A baloldal ideológiai legagresszívebb meghatározói a magyar politikai nemzetből kirekesztik a Trianonban elszakított nemzetrészeket, melyeket a trianoni utódállamok politikai nemzeteihez tartozóknak ítélnek. A státustörvény kapcsán ezt fogalmazta meg az SZDSZ illetékese, Bauer Tamás, azzal vádolva a törvény elkészítőit, hogy nem vesznek tudomást arról, hogy az erdélyi és felvidéki magyarság a román s szlovák politikai nemzet része. Hasonló álláspontot fejtett ki a minap Tamás Gáspár Miklós is, aki szerint a státustörvény a magyar politikai nemzetet lazítja fel, mivel közjogi viszonyt hoz létre az elcsatolt területek magyarsága és az anyaország között. Az MSZP-s Vitányi Iván feltette a kérdést: mi is a nemzet? S megadta a választ rá: az a tízmillió állampolgár, akik között élünk. Holott a politikai nemzet, miként arra Kántor Zoltán szociológus a Provincia c. havilap hasábjain rámutatott, nem szinonim fogalom az állampolgárok összességével. Felfogható a politikai nemzet célprogramként is például a trianoni utódállamok esetében. A román közéletben az erdélyi magyar nemzeti közösségről pedig csakis mint etnikumról beszélnek, a státustörvényt pedig azzal vádolják, hogy a ,,modern" nemzetszemléletet az avítt etnikai szemlélettel helyettesíti. A baloldal torzított politikai nemzetfelfogása leglátványosabban Horn Gyula emlékezetes kijelentésében fogalmazódott meg, miszerint ő nem tizenötmillió magyar, hanem tíz és félmillió magyar állampolgár miniszterelnöke lesz. A jobboldal egységes nemzetfelfogása (melybe beleértendő mind a kulturális, mind a politikai dimenzió, tehát saját történelmi akarattal rendelkező, határokon átnyúló, kulturálisan meghatározott kollektívumként fogja fel a nemzetet) a szólamokon túl immáron a gyakorlati politikában is artikulációt nyert. Mind a Magyar Állandó Értekezlet, mind pedig a  státustörvény a Kárpát medencei magyarság kulturális és politikai egységét jeleníti meg. Fokozatosan ebbe az irányba mozdul el a magyarországi politikai közvélemény is. /Borbély Zsolt Attila: Anyaországi krónika. A nemzetfogalom értelmezése és a bal-jobb szembenállás. = Nyugati Jelen (Arad), jan. 12./
2002. január 14.
Kónya László főtanfelügyelő–helyettes 2001 októbertől került a Szatmár Megyei Tanfelügyelőség élére, hivatalos kinevezését decemberben kapta meg. A kisebbségi oktatásért felelős főtanfelügyelő–helyettes munkakörébe tartozik az iskolák menedzselése is. A fejlettebb országok példáját szem előtt tartva, Románia is bevezette a permanens továbbképzést. Az elmúlt években főleg a Soros Alapítvány, jelenleg az Ifjúsági Minisztérium és szinte minden nagykövetség ösztöndíjat ad továbbképzésre, a romániai fiataloknak. Az itt élő magyar nemzetiségű fiatalok nem használják ki ezt a lehetőséget. Ma már évente több mint ezer hazai diák vagy egyetemista nyugati egyetemeken fejleszti tovább tudását. - Az iskolafelújításokra a román államnak nincs pénze, ezek Europa–banki és világbanki pénzekből készülnek. /Elek Anikó: Milyen változást hozott az új év a tanügyben? Beszélgetés Kónya László főtanfelügyelő–helyettessel. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jan. 14./
2002. január 14.
Az ifjúság, a biztonságpolitika és a globalizáció problémáiról tartottak tanácskozást Szatmárnémetiben romániai és magyarországi szakemberek a partiumi Itthon, fiatalon találkozó második rendezvényén. Az eseményre eljöttek az RMDSZ vezető tisztségviselői, a parlamenti képviselők és szenátorok mellett a kétnapos fórumra ellátogatott Markó Béla szövetségi elnök is. Kereskényi Gábor, a Magyar Ifjúsági Kezdeményezés elnöke tartotta a megnyitót. Ilyés Gyula megyei elnök szerint űrt tölt be a MIK a megyei szervezet életében, hiszen eddig hiányzott az aktív politikával foglalkozó ifjúság. Markó Béla szövetségi elnök utalt arra, hogy a határ közelsége miatt a régióban nagyobb hangsúlyt kell fektetni a megmaradásra. Markó szerint nem járható út az amelyiknek "éljetek itthon, de szegényen" a mottója. A találkozóra magyarországi biztonságpolitikai szakértők és szociológusok jöttek és értekeztek a jövőt jelentő ifjúság és a régió biztonságpolitikájának kérdéséről. /(princz): Markó Béla: Nem járható út az "éljetek itthon, de szegényen…" A partiumi Itthon, fiatalon rendezvény. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jan. 14./
2002. január 14.
Jan. 12-én ünnepélyes keretek között adták át a felső-háromszéki Gelencén a teljesen felújított középkori katolikus templomot. A román és a magyar kulturális kormányzat közötti együttműködés gyümölcseként létrejött munkálat átadási ünnepségén jelen volt a két szaktárca képviselője, Tereza Sinigalia és Ecsedi István, valamint több magas rangú egyházi és világi személyiség. Az ünnepi szentmise egy hatéves munka végére tett pontot. A kazettás mennyezet, az oltár, a szobrok megtisztítását, az állagmegőrzési és restaurálási munkálatokat Benczédi Sándor mérnök szakmai irányításával Mihály Ferenc szovátai restaurátor végezte. A helyreállítási munkálatok 1995-ben kezdődtek a Kovászna megyei önkormányzat anyagi segítségével, majd román központi költségvetési támogatással folytatódtak. 1999-ben és 2000-ben a felújítás költségeit az NKÖM biztosította a Határon túli magyar épített örökség felmérése és megóvása program keretében. A templom 1996 és 1999 között szerepelt a World Monuments Fundnak a világ 100 legveszélyeztetettebb műemlékét tartalmazó listáján. Emiatt az amerikai székhelyű Samuel Kress Foundation is támogatta a munkálatokat. - Románia területén a jelen pillanatban húsz közös finanszírozású /magyar-román/ projekt zajlik, köztük a Szent István által alapított gyulafehérvári katolikus főegyházmegye Szent Mihály-székesegyházának helyreállítási munkálatai. /Lukács János: Felújították a gelencei templomot. = Krónika (Kolozsvár), jan. 14./
2002. január 14.
Jan. 10-én Mádl Ferenc, a Magyar Köztársaság elnöke nyújtott át egy szlovákiai magyar családnakaz első magyar igazolványokat. Azóta a családfőt ismeretlen telefonáló szenci lakásán emiatt durván megfenyegette. Ugyancsak az Országházban, jan. 11-én Duray Miklós szlovákiai magyar politikusnak adta át ünnepélyesen a nevezett igazolványt Martonyi János külügyminiszter. "Személy szerint nagyon örülök, hogy szereplője lehetek ennek – mondta a külügyminiszter. – Senki számára nem titok az, hogy most e baráti találkozó keretében nyújtom át Duray Miklósnak a magyar igazolványt. Megkérdezhetik, miért pont neki és miért pont most? Talán nem tudja mindenki azt, hogy Duray Miklósnak különlegesen nagy, meghatározó szerepe volt a szomszédos országokban élő magyarokról szóló törvény gondolatának megjelenésében, a törvény előkészítésében, abban, hogy a törvény végül is testet öltött. És abban pedig különösen, hogy ezt a törvényt a magyar országgyűlés 92%-os többséggel fogadta el. Ő volt az, akinek ez a gondolat eszébe jutott. És ő volt az, aki végig kiállt a gondolat megvalósítása mellett. Egyike volt azoknak, akiknek köszönhető az, hogy ez a törvény 2002. január elsején hatályba lépett." A külügyminiszter hangsúlyozta, hogy a törvény él, működik, alkalmazást nyer. Duray Miklós leszögezte: "Sok évtizedet vártunk arra, hogy az 1920-as nemzeti tragédiánk után valami olyan történjen, ami ismét a magyar együvé tartozást fogja szimbolizálni és erősíteni. Ez az elvárás és várakozás testesült meg a szomszédos országokban élő magyarokról szóló törvényben, amely törvény azokról az emberekről szól, akik Szent István koronáját ugyanolyan nemzeti ereklyének tartják, mint a Magyar Köztársaság állampolgárai." Az igazolvány átvevését követően újságírók kérdésére elmondta, hogy számára ez elsősorban nem azt igazolja, hogy ő magyar, hanem azt, hogy összetartozunk. /(Guther M. Ilona): Ünnepélyes magyar igazolvány átadás az Országházban másodszor. Duray lett a boldog tulajdonos. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./
2002. január 15.
Petrilláról szülők, tanárok, tanítók, tanulók fordultak a Romániai Magyar Szóhoz, mint utolsó mentsvárhoz, hogy a nyilvánosság erejével változtassák meg a helyi hatóságoknak azt a döntését, mely szerint a magyar tagozatot összevonnák a petrozsényival. Petrillában száz éve működik magyar iskola. A nagy távolság miatt a szülőknek nem lesz pénzük vállalni gyermekeik ingáztatását. A döntés meghozói tehát mindenképpen abban reménykednek, "hogy a petrillai magyarok gyermekei beolvadnak, lassan majd megszűnik előbb nálunk, majd Petrozsényban is a magyar nyelvű oktatás." – olvasható levelükben. A lap főszerkesztője, Gyarmath János hivatkozott a tanügyi törvényre, amely 119-es szakaszával védi a kisebbségi szórványoktatást, amit kötelezővé is tesz akkor, ha a szülők is úgy akarják. Segítenie kell az RMDSZ Hunyad megyei és petrozsényi szervezetének, az RMDSZ oktatási osztályának és a magyar pedagógusok szövetségének. /Gyarmath János: Odalesz egy "csodavár" = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 14./ A petrillai szülők Romániai Magyar Pedagógus Szövetséghez is küldtek levelet. Ennek nyomán Murvai László államtitkár, Asztalos Ferenc és Winkler Gyula képviselők közbenjárására ebben az évben nem szüntetik meg a petrillai magyar oktatást - tájékoztatott Lászlófy Pál, az RMPSZ országos elnöke. /(Daczó Dénes): Egyelőre nem szüntetik meg a petrillai magyar oktatást. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 15./
2002. január 15.
A Moldvai Csángómagyar Szövetség betiltását követeli a Bákó megyei tanfelügyelőség illegális oktatási tevékenység végzése miatt - közölte jan. 11-én a Curentul. A lap szerint a megyei tanfelügyelőség a bákói és a sepsiszentgyörgyi bíróságnál tett feljelentést. A hivatal azzal vádolja a szövetséget, hogy engedély nélkül folytat oktatási tevékenységet, mivel az sem az alapszabályában nem szerepel, sem pedig nem kért engedélyt az oktatási minisztériumtól. A Moldvai Csángómagyar Szövetség és a Szeret Alapítvány támogatásával tavaly ősszel kezdték meg két bákói településen — Klézsén és Pusztinán — a magyar nyelv iskola utáni tanítását, mivel a megyei tanfelügyelőség az érvényben lévő oktatási törvényt megsértve nem engedélyezte, hogy a szülők kérésére az állami iskolákban tanítsák a magyar nyelvet. A két civil szervezet kezdeményezését a bákói tanfelügyelőség előbb azzal próbálta meghiúsítani, hogy kijelentette: a tanításnak helyt adó magánházak nem felelnek meg az egészségügyi követelményeknek. Ugyanakkor a Bákó megyei állami iskolák döntő többsége sem rendelkezik a szükséges egészségügyi engedéllyel. Az 1991-ben alapított Moldvai Csángómagyar Szövetség alapszabályában valóban nem szerepel az oktatási tevékenység, de az anyanyelv ápolása igen. Az iskolán kívüli alternatív oktatás éppen ezért szigorúan a magyar nyelv tanítására korlátozódik. Ennek ellenére a bákói kezdeményezés "veszélyeit" ecsetelő román sajtó kitartóan állítja, hogy "magyar eszmékre, Magyarország történelemére, földrajzára és hittanra is oktatják a román gyerekeket". A Curentul külön hangsúlyozta, hogy bár helyi — megyei szinten — részletes dokumentációt állítottak össze erről a törvénytelen tevékenységről, a bukaresti központ semmilyen intézkedést nem hozott a románellenes tevékenység leállítására. /Újabb támadás a csángók ellen. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 15./
2002. január 15.
Székelyudvarhelyen a csonka (12 RMDSZ-es és egy független tanácsosból álló) képviselő-testülete az idei költségvetés megvitatásakor önkormányzati támogatás nélkül hagyta az 1993-tól működő SZINFO ifjúsági információs és tanácsadó irodát, a nyugati pályázati pénzekből létrehozott Tourinfo irodát, valamint harmadára csökkentette a Tomcsa Sándor Színház és az Udvarhely Néptáncműhely szubvencióját. A költségvetési támogatás nélkül maradt udvarhelyi intézmények közül kettő létrejötte és mindegyik felvirágoztatása Szász Jenő független, az UPE által támogatott polgármester és az általa vezetett hivatal érdeme. A Verestóy Attila szenátor nevével fémjelzett RMDSZ-csapat törekvése: ellehetetleníteni a városvezetés sikeres megvalósításait, majd a nyilvánosság előtt támadni kudarcai miatt. A fenti eset és a Verestóy-féle kormánypárti udvarlás között rengeteg az összefüggés, írta az Erdélyi Napló. Sem a szenátornak, sem az általa Udvarhelyen verbuvált csapatnak nem számít, hogy mi az érdeke az erdélyi, székelyföldi, udvarhelyi magyarságnak: büntetik a választópolgárokat azért, mert független polgármestert választottak. A Verestóy Attila dominálta RMDSZ-nek azért kell paktumra lépnie az Iliescu–Nastase-féle "nemzeti szociáldemokráciával", mert a szenátor kiterjedt egyéni és családi érdekei ezt kívánják, állapította meg Z. Nagy István. /Z. Nagy István: Büntet az RMDSZ. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 15./ Székelyudvarhelyen az RMDSZ-frakcióból és egy független tanácsosból álló tanács majdnem felére csökkentette a kulturális intézmények finanszírozására szánt összeget, ellehetetlenítve ezáltal működésüket. Előzőleg a két hivatásos intézményt – a Tomcsa Sándor Színházat és az Udvarhelyi Táncműhely népi együttest – működtető művelődési ház, a városi könyvtár és a Haáz Rezső Múzeum vezetői egyeztettek Szász Jenő polgármesterrel az idei finanszírozási kérdésekben. A polgármester és a hivatal által kidolgozott tervezetben mintegy 10 milliárd lej szerepelt a három intézmény, meg a Szinfo ifjúsági információs iroda és a Tourinfo turisztikai információs iroda működtetésére. A művelődési intézmények vezetői kevésnek találták ezt az összegeket. A városi könyvtár igazgatója, dr. Hermann Gusztáv Mihály és a Haáz Rezső Múzeum igazgatója, Zepeczáner Jenő elmondták, a tervezett összegek éppen az alkalmazottak bérének kifizetésére és a fenntartási költségek fedezésére elegendők. A dec. 12-i önkormányzati testületi ülés ezzel szemben 1,7 milliárd lejt hagyott jóvá. Szász Jenő szerint a kapott összegek arra elegendőek, hogy a Szinfo és a Tourinfo már most becsukhatja kapuit, a színház és a táncegyüttes márciusban, a múzeum és a könyvtár pedig szeptemberben. /Sarány István: Megcsappant kulturális költségvetés. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 15./
2002. január 15.
Lányi Szabolcs professzor, az EMTE dékánja elmondta, hogy az akkrediációra váró négy szak mellett további két fontos mérnöki szakra is szeretnének akkreditációt kapni, ez erősítené az egyetem, csíkszeredai Universitas Siculorum működését. Lányi magától a minisztertől tudja, hogy a kormány rábólintott, hogy rendben van az engedélyezés. A tanárok kérdése még aktuális probléma. Jelenleg a legtöbb oktató a székelyföldi régióból került ki, fiatal, néhány éve végzett tanárok, akik doktoráltak valahol, vagy most vannak doktorátusi képzésen, és akik 10–15 év múlva professzorok lesznek. Ezek mellett vannak professzorok, akik valahol máshol már elértek a karrierjük csúcsára. Sok tanár ingázik, ez nem jó, mert idejüknek csak egy töredékét töltik az egyetemen, Csíkszeredában. Jó oldala: ezek az emberek bekapcsolják a csíkszeredai Sapientia Egyetemet az országos, a nemzetközi körforgalomba. - A román sajtóban érte támadás az egyetemet. Dr. Balázs Lajos docens a humán tanszék vezetője emlékeztetett: a román–angol szak, helyesebben a román szak létesítése elég sokakban megütközést keltett Bukarestben, Budapesten és helyben egyaránt. Tudni kell viszont, hogy közel 500 állás üres a székelyföldi megyékben, ahol érettségizettek vagy más szakos tanárok tanítják a román nyelvet. Mészáros Sándor, az egyetemi laboratórium vezetője arról beszélt, hogy milyen új tudományágakat telepítenek Csíkszeredába: a műszaki tudományok közül a környezetmérnöki szakot és az élelmiszermérnöki szakot, ezenkívül a molekuláris biológiát. A Sapientia a magyar egyetemek, a Magyar Tudományos Akadémia, valamint a magyar Oktatásügyi Minisztérium és Külügyminisztérium támogatását élvezi. Január végén nyílik meg az egyetemi könyvtár 50 férőhelyes olvasóterme. /Takács Éva: Európai szintű egyetem akarunk lenni. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 15./
2002. január 15.
Zsibó iskolájába megérkezett a felmentő tanári sereg, azaz a várva várt fiatal pedagógus nemzedék. A demográfiai kimutatások közben azt mutatják, hogy 3–4 év múlva annyira kevés gyerek lesz a magyar tagozaton, hogy a katedramegszűnések elkerülhetetlenné válnak. Ilyen jövőképpel pedig hogyan tervezzen életet egy fiatal pedagógus? - Valóban ennyire egyszerű lenne a magyar szórványvidékek végleges felszámolódása? – tette fel a kérdést a lap munkatársa. /Sz. Cs.: Elkésett a felmentő tanársereg? = Szabadság (Kolozsvár), jan. 15./
2002. január 15.
Megjelent Mátyus András székelyudvarhelyi orvos Hittel, tollal, szívvel című könyve, a Kis-Küküllő völgye sorozat újabb kötete. A könyv a 92 éves pap-tanár, monográfus Péterfy Lászlóról szól, akiről Egyed Ákos azt írta, hogy "egyház-, falutörténet sajátos ötvözetében mutatja be sikeresen Balavásár, Bonyha, Héderfája, Gyulakuta, Kend, Kibéd, Nyárádselye, Siklód történeti múltját." Péterfy László élete tartalmas és gazdag, életútja a nyárádselyei parókiától Nagyenyed, Marosvásárhely kollégiumai és a kolozsvári református teológia, az egyetem bölcsészkara után falvak és gyülekezetek során át vezet a mai kiskendi házig, íróasztaláig, amely mellett 1974-es nyugdíjaztatásától is még oly sok munkás órát töltött - munkáinak megjelenése, kiadása legcsekélyebb reménye nélkül. Ugyanis csak 1989 után nyílt lehetőség monográfiáinak kinyomtatására. Péterfy László egyik fia, László jó nevű szobrász Budapesten. A szobrász Péterfy László Jékely-lányt vett feleségül. Jékely Zoltán Áprily Lajos fia volt. Az ő felesége (özvegye) nem más, mint Jancsó Adrienne szavalóművész. /B.D. [Bölöni Domokos]: Jékely Zoltán apatársa. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 15./
2002. január 15.
Balogh Ernő (1882–1969) geológus, egyetemi tanár 1907 és 1914 között a Kolozsváron az egyetem Ásványföldtani Intézetében tanársegédként dolgozott, majd 1920-tól két évtizeden át természet- és földrajz tárgyakat tanított a gyergyószentmiklósi gimnáziumban és a kolozsvári római katolikus leánygimnáziumban. Ezzel egyidejűleg az Erdélyi Múzeum-Egyesület természettudományi szakosztályának titkára, majd elnöke, továbbá az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) elnöke és az egyesület színvonalas honismereti folyóiratának az, "Erdélynek" főszerkesztője. Az 1940-es és 50-es években a Kolozsváron az egyetem Földtani Tanszékének tanszékvezető tanára, dékánja volt, majd nyugdíjba vonulásáig (1959) tanszéki oktató. Közel félszáz tudományos közleménye mellett több mint 200 ismeretterjesztő cikke jelent meg, de szépirodalmi műveket is publikált. Balogh Ernő bejárta a 20. század első harmadában a Bánság, Erdély és Máramaros városait, fényképeken örökítette meg Erdély tájait, városait és egyéb érdekességeket. A Román Tudományos Akadémia kiadásában 1960-ban megjelent Románia földrajzi monográfiája c. műben Erdélyről az ő képei szerepelnek a legnagyobb számban. Életművének méltatására tudományos ülésszakot rendeztek 1999 májusában Kolozsváron. – Budapesten a Néprajzi Múzeumban kiállítják Balogh Ernő számos esetben már eltűnt vagy igencsak átalakult erdélyi tájakat s azokon az embert is megörökítő, ritkaságszámba menő fotográfiáit. /Erdélyi tájakon Balogh Ernő (1882–1969) ismeretlen fotográfiái. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 15./
2002. január 15.
Az Országos Statisztikai Intézet jelentette, hogy az elmúlt évben 30,3%-os volt az infláció. Ez valamivel több, mint az utólagosan beütemezett 30% (az eredeti célkitűzés 25–27% volt). Mindenképp jobb, mint a megelőző esztendei (40,7%). A kormányprogram szerint 2002-ben az infláció 22%-os lesz. Az elmúlt évi 30,3% átlagszám, ezen belül a szolgáltatások díjszabásai 36,2%-kal emelkedtek. A szolgáltatásokon belül a vasúti személyszállításé több mint 100%-kal, a földgázfogyasztásé több mint 99%-kal, a hőenergiáé pedig több mint 57%-kal. Az élelmiszerek 27%-kal drágultak, de azon belül a marhahús 60,5%-kal, a sertéshús 52,2%-kal. /Hecser Zoltán: Infláción innen és túl. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 15./
2002. január 15.
1946-ban a csíksomlyói pünkösdi búcsún egy moldvai csángó atyafi kijelentette: fiát szeretné Csíkszeredába adni gimnáziumba. Jakab László tolmácsolta a lujzi-kalagori férfi kérését Márton Áron püspöknek. A püspöknek köszöngetően a kis Salamon Antika nyár közepén már Gyulafehérváron volt, ahol felkészítették az őszi iskolakezdésre. A csángó fiú a következő évben hozta magával falujából Horvát Antalt. Horvát Antal egy év alatt letette a vizsgát első és második osztályból, hogy Salamon Antallal egy osztályba járhasson. Mindketten leérettségiztek, onnan mentek a teológiára. Együtt szentelték pappá őket. Később Horvát Antal csíkszentdomokosi plébános lett. Ő gyűjtötte csokorba a szentszéki iratokat, amelyek a moldvai csángók magyar eredetét bizonyítják. Amikor dr. Pop Stefan, az akkori teológiai rektor románnak akarta beírni őket, tiltakoztak ellene és magyarnak vallották magukat. /Jakab László ny. plébános, tb. kanonok, Csíkszereda: A két Anti. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 15./
2002. január 16.
Adrian Nastase kormányfő legutóbb azt a nyilatkozatot tette, hogy, ha Magyarországon rosszhiszeműen próbálják alkalmazni a nemrég aláírt román–magyar megállapodást, akkor kilátásba helyezik a területi információs irodák működésének betiltását. Az RMDSZ vezetői határozottan cáfolták, hogy erre vonatkozóan a prefektúrák írásos utasítást kaptak volna, hangsúlyozva, hogy a miniszterelnök kijelentései feltételes módban hangzottak el. Adrian Nastase kijelentésére reagálva Takács Csaba, az RMDSZ ügyvezető elnöke elmondta: a szövetség azonnal felvette a kapcsolatot a miniszterelnök közvetlen munkatársaival és magyarázatot kért a kijelentéssel kapcsolatban. Takács tájékoztatása szerint a nyilatkozat nyomán a szövetség vezetőinek több esetben is azt jelezték, hogy egyes prefektusok Nastase feltételes módban elhangzott kijelentését kész ténynek vették. - Meg szeretném nyugtatni a közvéleményt, hogy a román–magyar megállapodás érvényes, az információs irodák tevékenységét nem tilthatják be— mondotta Takács Csaba. Kónya-Hamar Sándor képviselő szerint Nastase kijelentése sem jogilag, sem politikailag nem elfogadható, hiszen a területi irodák tevékenysége a román–magyar megállapodásban rögzítettek szerint zajlik. /Papp Annamária: Nem tilthatják be az információs irodákat. Január 21-től várják az érdeklődőket. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 16./
2002. január 16.
Kovács László, a Magyar Szocialista Párt elnöke jan. 15-én kijelentette, hogy amennyiben pártja az idei választásokon győz, hatályon kívül kívánják helyezni a kedvezménytörvényről szóló román–magyar miniszterelnöki egyetértési nyilatkozatot. Ugyancsak a kedvezménytörvény ellen lépett fel tegnap Kökény Mihály szocialista képviselő, az Országgyűlés egészségügyi bizottságának elnöke Debrecenben. Ennek következtében a debreceni klinikákon kezelt romániai magyar betegeknek máris nehézségeik támadtak. /Magyarországi fejlemények a kedvezménytörvényről. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jan. 16./
2002. január 16.
Az Udvarhelyi Híradó több politikust, közösségi vezetőt megkérdezett: igényelni fogja-e a magyar igazolványt? Asztalos Ferenc parlamenti képviselő, Hegyi Sándor udvarhelyi református lelkipásztor, Kedei Mózes udvarhelyi unitárius esperes, Ladányi László tanácsos, az RMDSZ udvarhelyi szervezetének elnöke, Obán Árpád volt udvarhelyi alpolgármester, Szász Jenő udvarhelyi polgármester, Markó Béla RMDSZ-elnök, Tőkés László mind azt nyilatkozta, hogy igénylik a magyar igazolványt. Dr. Verestóy Attila szenátor, udvarhelyszéki RMDSZ-elnök válasza: "Nem. Azt hiszem, nem egy dokumentummal kell igazolnom a magyarságomat. Aki kételkedik ebben, annak elég bizonyíték lehet eddigi tizenkét éves politikai ténykedésem. Továbbá nem vagyok rászorulva azokra a kedvezményekre, amelyeket ez a törvény biztosít. Inkább azok igényeljék, akiknek valóban szükségük van erre, vagyis a diákok, pedagógusok, nyugdíjasok." /Vezetőink többsége elöl jár az igénylésben. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), jan. 16.) Az Udvarhelyi Híradó számai interneten olvashatók, azonban a lap jan. 16-i száma nincs az interneten /a jan. 16-i számra kattintáskor a jan. 9-i jelenik meg/. Ezt a felháborodást kiváltó Verestóy nyilatkozatot az Erdélyi Napló (Nagyvárad), jan. 29-i száma újraközölte.
2002. január 16.
Véget vetettek az egészségügyi hatóságok által elrendelt kényszerszünetnek a moldvai csángómagyar oktatási program szervezői Klézsén. Hegyeli Attila programvezető elmondta, jan. 14-étől ismét foglalkoznak a gyermekekkel valamennyi helyszínen. Az első két nap tapasztalata azt mutatja, a szülőket nem félemlítette meg a hatósági offenzíva. A klézsei délutáni magyarórákat a Bákó Megyei Közegészségügyi Felügyelőség ellenőrei november 19-én tiltották be. Arra hivatkoztak, hogy a helyszínül szolgáló két magánház, valamint a Szeret-Klézse Alapítvány székháza nem felel meg az egészségügyi követelményeknek. A Krónika az Egészségügyi Minisztérium adatai alapján írta meg, hogy december elején Bákó megyében az állami közoktatásban 223 iskola működött egészségügyi engedély nélkül, és ezek közül egyet sem zártak be. A Bákó Megyei Egészségügyi Felügyelőség igazgatóhelyettese, Marin Bustiuc kijelentette: "Tíz gyermek számára, akiknek délután magánórákat tartanak, semmiféle egészségügyi engedély nem kell." Erre a kijelentésre alapozva kérte a csángószövetség a hivatalt, érvénytelenítse az ellenőrök által kiállított jegyzőkönyvet. A kérést december 10-én iktatták, a harmincnapos válaszadási határidőn belül azonban válasz nem érkezett a felügyelőségtől. /Gazda Árpád: Ismét tanítanak Klézsén. Vége a kényszerszünetnek. = Krónika (Kolozsvár), jan. 16./