Csender Levente: A forradalom hőse (Karácsony)
Előd nagybátyámmal együtt jártuk az erdőt. Állandóan a medvéket hajtottuk a kutyákkal. Zavartuk ki a ciherekből, nem hagytuk őket békén.
Elődöt egyszer majdnem széttépte egy hím, két hétre meg is némult az ijedtségtől, de aztán, hogy újra megszólalt, továbbra se nyugodott: állandóan zaklatta őket, mintha be akarta volna bizonyítani, hogy Nyúládban ő a király. Egyszer bementünk a sűrűbe, befeküdtünk egy fenyőgallyakból összehordott medvevacokba. Előd az anyamedve, én meg a bocs heverésébe. A két kutyát a lábunkhoz fektettük és vártuk, hogy megjöjjenek. Az volt Előd terve, hogy ha észrevesszük, hogy jönnek, szembeugrasztjuk velük a kutyákat. Ezen a cselen jót derült, de én nagyon féltem. Előd látta rajtam a majrét, de engem is kinevetett. Megkönnyebbültem, mikor kikászálódhattunk épségben, és még mindig nem jöttek meg a medvék. Nagybátyámat nagyon merésznek tartottam, de az igazi király mégsem ő volt. Az igazi király a faluban lakott, én is ismertem, Liviunak hívták, ő volt a milíciaparancsnok. Mikor odakerült, magyarul egyáltalán nem beszélt. Besztercei román volt, magas, sportos ember. Sokakat vert meg csak úgy, mert olyan kedve volt. A helyiek nem is nagyon szerették. A községet, meg a hozzá tartozó öt falut saját királyságának tekintette, olyan királyság volt ez, ahol csak a királynak lehetett igaza, s nem lehetett panaszra menni sehova. Például bement Márton bácsihoz, rámutatott két fára, hogy arról a termés kell neki, Márton bácsi hozta a kosarat, leszedte a gyümölcsöt, és elvitte neki, persze, ellenszolgáltatás nélkül. Vagy valaki fát hozott az erdőből bárca nélkül, ő megfogta, az illetőt megbüntette, a fát meg a saját udvarába vitette, az illetővel fel is vágatta és eltüzelte. Mert az járt a királynak. Ha valakit meg akart verni, kihívatta a milíciára, és addig verte, míg el nem fáradt. Az már a jó oldala volt, mikor egy embert úgy megvert, hogy ágyban fekvő beteg lett, az ember fel akarta jelenteni, ő elment hozzá és felajánlotta, hogy fizet, csak ne jelentse fel. Akiket ok nélkül vert meg, gondolkozhattak, hogy mit csináltak, nem szóltak-e valamit a vendéglőben, ami nem tetszett Dorinának, a milicista feleségének, akit benyomott oda pultosnak, s ha bárki olyant szólt, adta a drótot az urának, s ment az illetőnek az üzenet, hogy Liviu várja. Azokat is ő verte, akik át akartak szökni a határon, de elkapták és visszatoloncolták. Őket már kopaszra nyírva, és félig agyonverve hozták vissza, Liviu csak a kezelést folytatta, mindig eszükbe juttatva, hogy Romániában élni a legjobb hely. Nekik naponta kellett jelentkezniük abrakért. A tenyerüket meg a talpukat verte gumibottal, mert az iszonyatosan fájt, de nem látszott. Az emberek megszokták, mint annyi mindent, és eszükbe se jutott, hogy ennek egyszer vége lesz. Maguk is meglepődtek 1989 decemberében.
* December 22-én Előd épp készülődött a kultúrházba színdarabot próbálni, mert tizennyolc éves múlt, besorozták katonának, s olyankor a regruták bált szerveznek, előtte színdarabot adnak elő, s annak a próbájára készülődött. Miközben öltözött, hallgatta a rádiót, a híradóban mondták, hogy a Ceaușescu-rendszer megbukott, és szabadság lesz, meg azt is bemondták, hogy Temesváron lőnek, és sok halott van. Mentek be a szomszédok, ők is hallgatták a rádiót, nem nagyon tudtak mit kezdeni a hírekkel, de érezték, hogy fontos dolog történik. Estefelé a fiúk együtt mentek ki a központba. A vendéglőben bedobtak egy sört, akkorra már ott voltak a szónokok, akik fölálltak az asztalra, és mondták, hogy a kommunistákat ki kell vetni az ablakon, és hogy jön a nagy libertate. A szónokok között kommunisták is voltak. Előd csodálkozott, hogy miért akarják magukat is kivetni az ablakon, de ezzel aztán nem foglalkozott, mert elragadták az események. A szónokok biztatására lementek a Néptanácshoz, a Ceaușescu-képeket leszedték az épület minden termének minden faláról, a román feliratokat is letépték, a zászlókat kihányták, máglyán elégették. Közben megjöttek az ingázó munkások, és mondták, hogy Udvarhelyen is ég a milícia, meg hogy ki is nyírtak pár milicistát, de a szekusok nagy része elmenkült. Egyre szaporodott a központban gyülekezők száma. Tíz óra körül már több mint háromszázan voltak a sötétben. Lementek a templom elé, gyújtottak egy-egy szál gyertyát a temesvári halottakért, elmondtak egy miatyánkot is. Valaki azt mondta, hogy menjenek a milíciára, mert ott vannak a fegyverek. A tömeg elindult, mert senki nem bízott a milicistákban. Mondták, hogy nem jó az, hogy ott vannak a román milicisták, fegyverrel a kezükben, mert az elmenekült szekusok bármikor jöhetnek, és Liviuék biztos kiszolgálják őket. Az járt a fejükben, hogy a karácsony szent ünnepe előtt vannak, olyankor az emberek a templomban tartózkodnak, s fegyverrel egy szekus az egész falut kiirthatja. Mert a rádióban mondták azt is, hogy terroristacsoportok garázdálkodnak az országban, és bárhol megjelenhetnek. Jóformán nem is ismerték azt, ki az a terrorista, meg hogy mit jelent maga a szó, de olyan fenyegetően hangzott, hogy elindult a tömeg le a milícia épületéhez. Voltak már vagy 350-en, felszólították a milicistákat, engedjék meg, hogy 4-6 ember őrt álljon a fegyvereknél. Vasile, a parancsnokhelyettes azt mondta, hogy ő az emberekkel és a szabadsággal van, tőle azt csinálnak, amit jónak látnak, de Liviu volt a parancsnok, és ő nem egyezett bele. Ettől a tömeg bedühödött, és sokan benyomultak az épületbe, mindent kihánytak onnan is. Néhányan gyorsan felmentek Liviu szolgálati lakásába számon kérni egy s mást. Liviu megijedt, mikor az ajtaján dörömböltek. Érezte, hogy valahová sürgősen lépnie kell. Más út nem volt, csak az ablak. Kiugrott az első emeletről, de addigra már a tömeg körbevette az épületet is, Előd is ott állt lenn, s meglátta, hogy Liviu repül, odalépett és ő is hozzá. Liviu erre a fogadtatásra azért nem számított. A hangosan közeledő felhergelődött tömeget látva futni kezdett, ugrált át a kerítéseken, elég sokan vetették utána magukat, mint a kutyák, és aki utolérte, ütötte. Előd nem futott utána, ő inkább néhányadmagával lement a pincébe, betörték a fegyvertár ajtaját, és adogatták ki a fegyvereket. Száztizenöt puska és néhány szalagos gépfegyver volt a raktárban. Nem értették, hogy miért kell egy község milíciáján ennyi fegyver legyen. Ennyire féltek tőlük? Eldöntötték, hogy viszik a Néptanács épületébe, biztonságba helyezik, és őrséget állítanak, ahogy eredetileg tervezték. Fölálltak láncba és adogatták kézről kézre kifelé a zsír új karabélyokat. Mire kijöttek a pincéből a fegyverek kiadása után, látták, hogy a puskákat senki nem a Néptanács épületébe vitte, hanem mind bedobálták a tűzbe. Mintha megijedtek volna a gyilkolásra alkalmas vasaktól. Elődék nem ezt akarták, de hát mit tudták az elején, hogy a többiek a sor végén mit csinálnak. Az már nem volt kontroll alatt. Ott már nem lehetett azt mondani, hogy te ezt vagy azt csináld, mindenki azt csinálta, amit jónak látott. Ez volt a szabadság első jele. A fatusok leégtek, a vascsövek felizzottak. Akkorra már az épület is lángot vetett. Előd egy karabélyt a kabátja alá dugott, az egyik lőszeres ládából egy jó marék golyót is elrakott. Elfogta a szabadság könnyű mámora, fülében csengett, amit a vendéglőben hallott, hogy félre kell tenni a kommunistákat végleg, uralkodtak eleget. Nem az egy sörtől, az új érzéstől volt mámoros... Égett a milícia, égtek a zászlók, a dossziék, a fegyverek, az egész múlt égett, úgy tűnt, hogy vége annak a hosszú nyomasztó érzésnek, hogy velük bármit megtehetnek, uralkodik rajtuk valaki, és akkor is igaza van, ha nincs, és nekik akkor sincs igazuk, ha van. Nagyon megkönnyebbült attól is, hogy egyet bevághatott Liviunak. Tartozott ennyivel valami régi ügy miatt. Friss hó volt, és telihold. Úgy világított, mintha nappali fény lenne, és olyan könnyűek voltak a léptei, hogy szinte elszállt, minden súly lekerült róla, kezében volt a karabély, ami a földön tartotta. Ment hazafelé a hosszú havas utcán, és énekelte, hogy nem kell nékem se fegyver, se golyó, elég lesz a puskapucoló. Hazaérve benyitott az ajtón, és mondta, hogy most szabadság is van, fegyver is van, nem kell félni többet a medvéktől. Nagyanyám ijedten kunkorodott fel az ágyból, Nagyapám is felült, de ő higgadtan azt mondta, hogy ahonnan elhoztad azt a puskát, oda tedd vissza, mert ebből neked bajod lesz. Előd hősködött, hogy most már nem kell félni a medvéktől, már nemcsak Ceaușescu szabad vadássza, hanem majd ő rendet tesz fenn a havason, és ő azokat a medvéket, amelyek az ő marháikon híztak fel, sorjában kilövi, és nem kell kínosan örülni többet, hogy a helikopterről puffogtató Secretar General... mackótalpas ebédjéhez hozzájárulhatnak. A karabély azzal az érzéssel töltötte el, amire régóta vágyott, biztonságot adott. De ez az érzés nem tartott sokáig. Másnap bemondták a rádióban, hogy akinél fegyver van, szolgáltassa vissza. Előd sokat gondolkodott azon, hogy el kéne ásni valahol egy zsákban, de aztán mégis inkább visszavitte. Nagyanyám is megnyugodott, amikor eltakarította a háztól a bürrögtetőt. Mikor az ideiglenesen felállított gárda tagjainak leadta a karabélyt, mondták neki, hogy Liviu az éjszaka folyamán meghalt az egyik kertben. A sok ütéstől olyan súlyosan sérült, hogy belehalt. Elmehetett volna előző délután, szóltak neki, hogy jobb, ha elmegy, de ő maradt, az ő választása volt. Vasilét senki se bántotta, mert ő sem bántott senkit. Kicsit megdermedt a világ a nagy mámor után. Jött a karácsony. Az első szabad karácsony a gömböcös töltelékes káposztával, lecsipecsivel, cikakáposztával, zengett a Mennyből az angyal, s a székely himnusz meg a magyar himnusz a templomban, ami azelőtt évtizedekig nem volt. Hosszú téli esték következtek, mindenki várta, hogy mi lesz. A levegőben még érződött a hullaszag. Ceaușescut, Elenát is kivégezték. Zetelakán a parancsnok, Gabi Danaila, miután hasba lőtt egy embert, ijedtében magát lőtte meg. Udvarhelyen román és magyar áldozata is volt a forradalomnak. De ezeket valahogy akkor nem érezték nagy veszteségnek. A rádió beszámolt, hogy országszerte több mint ezer civil is életét vesztette. Jött az újév, kicsit alábbhagyott a lendület, friss szelek fújtak, de azok nemcsak jót hoztak.
(folytatjuk) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Szép Eduárd: Reformáció a zsoltárokban
A lassan mögöttünk levő 2017-es esztendőben a protestáns egyházakban, de a világi médiában is sok szó esett a reformációról, ami természetes is, hiszen az 500. kerek évforduló kapcsán valósággal belső kényszert érzünk e világtörténeti eseményre való emlékezésre.
Valóban, a lutheri reformáció kezdetének számító, 1517. október 31-i dátummal kezdődő folyamat gyökeres fordulatot hozott nemcsak a korabeli egyház életében, hanem a világi gondolkodásban is. A reformáció az egyházban az egyetlen és biztos fundamentumhoz, a Bibliához, Isten Igéjéhez, az Úr Jézus tanításához való visszatérést eredményezte, míg a világban tápot adott egy polgárosult gondolkodásnak, a munka megérdemelt megbecsülésének. Azaz megtisztította a hitet, és ebből egyenesen következett az, hogy megtisztította magát az életet. A Mohács után három részre szakadt magyarság számára pedig éltető, megtartó erőt jelentett. A Károli Gáspár által magyar nyelvre fordított Biblia, a nagy lendületet vett magyar nyelvű könyvnyomtatás, az újonnan létrejött nagyszámú magyar iskola nem csupán a reformáció tanainak terjesztését, népszerűsítését szolgálta, hanem mélyrehatóan átjárta és formálta a magyar közgondolkodást. „Hiszed, hogy volna olyan-amilyen Magyarság, ha nincs – Kálvin?” – kérdezi joggal Illyés Gyula A reformáció genfi emlékműve előtt című monumentális versében. Mert tudjuk, a reformáció nem egy egyszeri időponthoz köthető eseményt jelent, hanem sokkal inkább egy folyamatot, amely az 1517. október 31-i eseménnyel, azaz a lutheri 95 tétellel csupán elkezdődött, viszont később Kálvinnal, Zwinglivel, Melanchtonnal, Béza Todorral és tegyük hozzá: a reformáció tanait felkaroló magyar reformátorokkal kiteljesedett. Azonban mindvégig megmaradt befejezetlen folyamatnak, amit maga a reformátori elv is megfogalmaz: Ecclesia semper reformari debet! (Az egyház reformációját mindig tovább kell vinni!) Ez nem egyszerű ténymegállapítás, hanem a protestantizmus számára mindenkori kötelesség. 
Szép Eduárd beresztelki lelkipásztor Reformáció a zsoltárokban című, 31 rövid igehirdetést tartalmazó könyvében levő prédikációk címeiből szemelgetek: Boldogságunk reformációja. Indulataink reformációja. Gondolataink reformációja. Beszédünk, szavaink reformációja. Szeretetünk reformációja. Tetteink reformációja. Kívánságunk reformációja… Az Úrral való kapcsolatunk reformációja. Összefoglalásképpen röviden így mondhatnánk: Az élet, a magunk életének reformációja. Az 1517-ben elkezdődött, a további évtizedekben kiteljesedett reformáció továbbvitelének legfontosabb eszköze nem más, mint maga az egyház legfontosabb szolgálata: az igehirdetés, a Szó, mely Isten Igéjének külső formát ad. A templomi igehirdetés a reformáció korában akkora elismertségnek és egyben fontosságnak örvendett, hogy maga a reformáció mondta ki mint tételt: Predicatio verbi Dei est verbum Dei (Isten Igéjének prédikálása maga Isten Igéje). Az emberi szó tehát, a Szentlélek munkája által, Igévé, Isten beszédévé minősül.
Az egyház 16. századi megreformálásának célja magának az életnek a „megreformálása”, azaz megtisztítása, magasabb minőségi szintre emelése volt. Ezért a reformáció nem elefántcsonttoronyban született, elvont eszme, hanem magából az életből kisarjadó, és arra megtermékenyítően visszaható kegyességi gyakorlat. Meg kell tisztulnunk beszédünkben, mely oly sokszor indulatos, hamis, esetleg éppen hazug, szeretetünkben, mely oly gyakran torz és személyválogató.
De hogyan? – kérdezzük. A magunk törékeny erejével, mely oly sokszor cserbenhagyott már? Nem! Egyedül Isten erejével tudom életemet megreformálni. Az Úrral való kapcsolatunk reformációja – olvasom Szép Eduárd lelkipásztor egyik igehirdetésének címét. Igen erre van szükségünk legelőször is. Ez a dolgok alfája. Kiépíteni, megtisztítani Istennel való kapcsolatomat. Élővé, azaz mindennapossá tenni azt. És akkor megoldódik boldogság, szeretet, családi gondjaim, emberekkel való kapcsolataim mindennapi problémája. Ebben segíti az olvasót e terjedelmében kicsiny, de gondolatvilágában annál nagyobb könyvecske. Szász Attila esperes / Népújság (Marosvásárhely)

Karácsonyi sokadalom és cipődoboz-akció a Téglásban
A szeretet ünnepe így lett szép
A nagysikerű adventi szavalóverseny után e héten tovább fokozódott az ünnepi hangulat a Dévai Téglás Gábor Elméleti Líceumban, ahol szerda délután került sor a hagyományos karácsonyi sokadalomra.
A Winkler család jóvoltából már a hét elején meghozta az angyal a hatalmas karácsonyfát: egy gyönyörű ezüstfenyőt, amit a diákok, pedagógusok gondos keze díszített fel. Ennek tövében kezdődött szerdán a sokadalom, melynek első mozzanataként számos osztályközösség mutatott be ötletes karácsonyi jelenetet, népi játékot, manó táncot és Lengyel Izabella zenetanárnő munkájának köszönhetően gyönyörű karácsonyi dalok is elhangzottak. Az ünnepi műsor a hála jegyében kezdődött. Balogh-Botár Károly-Csaba igazgató-helyettes örömmel mondott köszönetet a kollégáknak, diákoknak, akik az idei tanévben is számos nagysikerű rendezvénnyel öregbítették az iskola hírnevét. És nagy-nagy köszönet illette a szülőket, akik bizalmuk és önzetlen munkájuk mellett anyagiakban is támogatják az iskolát. Idén a két százalékos adófelajánlásokból 9300 lejt kapott az iskola, melyből a gyermekek versenyekre, táborokba való utaztatását, díjazását és számos egyéb tevékenységét sikerült támogatni – számolt be az igazgató-helyettes, örömmel jegyezve meg, hogy a legnagyobb ajándék az intézmény számára az a sok mosolygó gyermek, akiket az angyal oda ültetett a gyönyörű iskolai karácsonyfa alá. A gyermekek pedig igazi ajándékként mindent beleadtak, hogy örömet szerezzenek a jelenlévő szülőknek, tanáraiknak, társaiknak. Az effajta igyekezet a pedagógusokban is munkálkodott. Az osztályközösségek műsorának összeállításán túl, hatalmas tányér süteménnyel lepték meg azokat az osztályokat, illetve óvodai csoportot, akik a legötletesebben díszítették ki tantermük ajtaját. – Az idei adventben ajtódíszítő-versenyt is hirdettünk, és igazán nagyszerű díszek készültek. A zsűrizést Márton Enikő és Gergely Mónika iskolai titkár nénikre bíztuk, a díjként szolgáló süteményeket pedig jólelkű nagymamák sütötték: Judt Borbála, Both Mária, Popa Magdus és Gáspár Juliánna – vezette fel a díjkiosztást Csatlós Erzsébet-Zsófia tanító néni, átnyújtva a díjat a nagycsoport, a IV. A, az V. B és X. MI osztály képviselőinek. A következő bő egy órában verssel, dallal, tánccal, jelenettel fokozták az ünnepi hangulatot a diákok. – Ilyenkor igyekszünk műsorba foglalni mindazt, ami iskolai tevékenységeinket illusztrálja, így német dalokat és reneszánsz táncot is előadtak diákjaink – fogalmazott Lengyel Izabella tanárnő, a rendezvény fő szervezője, aki a tanító-kollégákkal és a Hauer Erich Diáktanáccsal közösen készítette elő az idei sokadalmat, hálás szívvel köszönve meg mindannyiuk munkáját. Az ünnepi műsor immár hagyományosan a Csendes éj eléneklésével zárult, melybe az iskola kórusa mellett a jelenlévők apraja-nagyja: tanárok, szülők, testvérek, nagyszülők is bekapcsolódtak, igazi nagycsaládi hangulatot teremtve.
Ezt követte a kirakódó-vásár, melyen hihetetlenül változatos portékát kínáltak a diákok. A kézműves tárgyak különlegességeként említendő, hogy többnyire újrahasznosítással készültek: papírból, textil-maradékból, gombból, fagylaltpálcikákból stb. A végtermék viszont minden esetben csodálatos lett. A szülők, pedagógusok kövérre tömték táskájukat, tarisznyájukat a vásári portékával. És közben senki nem maradt éhen, hiszen kisebb és nagyobb diákok egyaránt gondoltak a gasztro-termékekre is: mutatós süteményeket, jókora pizzaszeleteket kínáltak a vásári forgatagban. Így aki ott volt, jól lakhatott, és a szíve is csordultig telt örömmel.
Csütörtökön – a sokadalom másnapján – tovább fokozódott az ünnepi hangulat. Ezúttal Oprisa Melinda óvónő kezdeményezésére került sor a cipődoboz-akcióra. – Eredetileg a rászoruló gyermekek számára kezdtünk ajándékot gyűjteni, de akkora volt a lelkesedés, hogy általánosítottuk a felhívást, és az iskolánkban tanuló valamennyi óvodás és kisdiák ajándékcsomagot adott, illetve kapott egy-egy társától – számolt be Oprisa Melinda, egy kedves idézettel mutatva rá, hogy boldoggá tenni másokat nem nehéz feladat, csupán szeretet kell hozzá, tisztelet, s naponta pár kedves szó. Az ajándékosztás megszervezésébe is lelkesen kapcsolódtak be a tanító- és óvónők. Még egy dallal is készültek, hogy megénekeljék ragyogó szemű kis tanítványaikat. Oprisa Melinda pedig Borsai Mária Varázskorona című meséjével lepte meg a népes gyermeksereget, rávezetve őket az önzetlen ajándékozás örömére. A nagy izgalom csillapítása végett egy adventi játékra is sor került, majd valamennyi osztályközösség átadta ajándékait az alatta járó évfolyamnak. Virág Ádám Petőfi-ösztöndíjas fiatal még további meglepetéssel is szolgált. A Palánta Sorsfordító Alapítványnál nyert pályázat nyomán kedves mesekönyvvel, színezővel, illetve CD-vel ajándékozta meg a gyermekeket. Ennyi örömteli pillanat után szinte harsogva csendült fel az iskola aulájában a Mennyből az angyal és a szívből jövő jókívánság: Boldog karácsonyt mindenkinek! Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad)

Adventi szokások régen és ma
A fenti címmel elhangzó előadás zárta az idei tevékenységsorozatot a dévai unitárius egyházközségben. Virág Ádám Petőfi-ösztöndíjas fiatal előadásában tömören vázolta az adventi, karácsonyi, újévi ünnepkörhöz tartozó népszokásokat, ezek eredetét, mai formájukat. Kitért az adventi időszak középkori eredetére, a 16. századi gyökerekkel bíró karácsonyfa-állításra és a ma oly nagy népszerűségnek örvendő ajándékozás kezdeteire. – Az ajándékozás pogány szokás és eredetileg a karácsony előtti időszakban a nagy urak ajándékozták meg alattvalóikat, szolgálóikat. Az ajándékozásnak tehát egyfajta szociális jellege volt. És igazából erre épültek a karácsonyi adománygyűjtő szokások is, a mendikálás, a kántálás, a pásztorjáték és a regölés. (...) Magyarországon az 1930-as évektől kezdődően vált divattá a karácsonyi ajándékozás. Az első karácsonyfát a feljegyzések szerint az óvodaalapító Brunszvik Teréz állította Aszódon, 1824-ben – foglalta össze az ünnephez kötődő történeti adatokat Virág Ádám. Megemlítette továbbá, hogy bár az ajándékozás és a fenyőfaállítás is elsősorban a német nyelvterületen jelent meg, terjedt el, a szaloncukor kimondottan magyar jellegzetesség, mely szintén a 19. században vált ismertté, főleg az úri szalonokban. Az előadó röviden kitért a karácsonyi, illetve újévi menükre is, végigpásztázva a világ különböző tájain élő gasztronómiai szokásokat. Majd a december végi ünnepkört is górcső alá vette, megemlítve a János-napi borszentelés és az Aprószentek napján történő vesszőzés szokását is. Végül, eddigi dévai tartózkodása alatt gyűjtött helyi szokásokról is beszámolt, rövid kisfilmmel mutatva be a bukovinai székelyek körében élő katonajátékot (zsidózást).
Az előadónak, házigazdaként Koppándi Zoltán unitárius lelkész köszönte meg az utóbbi hónapokban végzett munkáját. Egyben örömmel nyugtázta, hogy a dévai Dávid Ferenc unitárius zarándok- és szórványközpontban szervezett adventi tevékenységsorozat idén is sokszínűre sikeredett. – Az első héten dr. Koppándi Botond teológiai tanár előadása során hangolódhattunk az adventre, majd Kun-Gazda Gergelynek köszönhetően Heltai Gáspár életét, munkásságát ismerhette meg a dévai magyarság. Advent második felében az Országos Dávid Ferenc Ifjúsági Egylet fiataljai gyújtogatták lelkünkben a hit, remény, szeretet, öröm, egymásra találás, a béke lámpásait, majd néhány nap múlva a Hazajárók szerkesztőivel barangolhattunk Kárpát-medence-szerte. Tevékenységeinket Virág Ádám előadása zárta – foglalta össze az elmúlt három hét egyházközségi eseményeit Koppándi Zoltán lelkész, külön megemlítve, hogy a felsorolt tevékenységeken ezúttal is a teljes dévai magyar közösség képviseltette magát. Továbbá köszönetet mondott a rendezvénysor támogatóinak: a Bethlen Gábor Alapnak, illetve a Communitas Alapítványnak. Gáspár-Barra Réka / Nyugati Jelen (Arad)

Befellegzett az ingyenes háziorvosi rendelésnek?
278 millió lejjel növelik jövőre a háziorvosi ellátás költségvetését
Országos szintű vészhelyzet alakulhat ki, mivel a Háziorvosok Országos Társasága (SNMF) bejelentette: nem írják alá az alapvető egészségügyi szolgáltatásokat biztosító szerződések meghosszabbításáról szóló kiegészítő iratokat. Ez pedig azt jelenti, hogy január 3-tól a háziorvosok nem hajlandóak ártámogatott receptet, szakorvosi kivizsgáláshoz szükséges küldőpapírt írni, és vizsgálatokat sem végeznek. Megkeresésünkre dr. Emiliana Costiug háziorvos, a Kolozs Megyei Háziorvosok Egyesületének alelnöke azt nyilatkozta: elegük van a túlbürokratizált rendszerből, abból, hogy a háziorvosoknak nemcsak orvosi, hanem komoly számítógépes ismeretekkel kell rendelkezniük. Florian Bodog egészségügyi miniszter csütörtökön bejelentette: a 2018-as költségvetésben 278 millió lejjel nagyobb összeget utalnak ki a háziorvosi ellátásra. Azt még nem lehet tudni, hogy a háziorvosok megelégednek-e vagy sem ezzel az ígérettel.
Sokan aggodalommal figyelik, hogyan fognak megoldást találni a háziorvosok követeléseire, ugyanis a Háziorvosok Országos Társasága (SNMF) bejelentette: a romániai háziorvosok nem hajlandóak aláírni az alapvető egészségügyi szolgáltatásokat biztosító szerződések meghosszabbításáról szóló kiegészítő iratokat. Ennek egyenes következménye az lesz, hogy hiába megyünk 2018. január 3-tól háziorvosunkhoz, mert előfordulhat, hogy az nem fog minket megvizsgálni, nem fog ártámogatott receptet írni, illetve szakorvoshoz küldőpapírt írni. – A háziorvosok elégedetlensége nem újkeletű. Az utóbbi években a háziorvos nemcsak a betegeket gyógyította, hanem eleget kellett tennie a rá kirótt informatikai, bürokratikus feladatoknak is. Az egészségügyi kártya, az elektronikus recept egyrészt megkönnyítette a munkánkat, másrészt viszont a rendszer meghibásodásai miatt megnehezítette azt. Nem megfelelő a rendszer finanszírozása sem, amelyet az 1990-es évekbeli finanszírozáshoz hasonlítanánk. November 15-én azért tüntettünk Bukarestben, hogy a döntéshozók figyelmét ráirányítsuk a gondjainkra, és közösen, tárgyalások útján megoldást találjunk ezekre. Könnyű az íróasztal mellől törvényeket hozni, de mi, gyakorló háziorvosok látjuk a rendszer hibáit is – nyilatkozta lapunknak Dr. Emiliana Costiug, a Kolozs Megyei Háziorvosok Egyesületének alelnöke. A háziorvos elmondta: még reménykednek abban, hogy gondjaik megoldódnak, az országos testület kész tárgyalni a miniszterelnökkel, az országos egészségbiztosító és az egészségügyi minisztérium képviselőivel.
A vizsgálatok esetleges ellenértékét még nem szabták meg A háziorvosok jelenlegi álláspontja az, hogy január 3-tól csak a sürgősségi eseteket látják el, illetve beadják a betegség-megelőző oltásokat „pro bono”, azaz ingyenesen. A vizsgálatok esetleges ellenértékét még nem szabták ugyan meg, mert a háziorvosok szaktestülete még mindig reménykedik a finanszírozási gondok megoldásában. Florian Bodog egészségügyi miniszter csütörtök reggel tárgyalt az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (CNAS) elnökével a háziorvosok követeléseiről, majd közölte: a 2018-as költségvetésben 278 millió lejjel nagyobb összeget utaltak ki a háziorvosi ellátásra. – Megpróbálva válaszolni a háziorvosok képviselőitől érkező új kérésekre, jövőre 278 millió lejjel nagyobb összeg van előirányozva a háziorvosi ellátásra. Úgy gondolom, csak szoros partnerségben az orvosokkal, hatóságokkal és betegekkel lehet megvalósítani az egészségügyi reformot, és itt a háziorvos szerepe rendkívül fontos. Számtalan alkalommal találkoztam a háziorvosok képviselőivel, és bármikor készen állok a párbeszédre és az együttműködésre. Meglátásom szerint a problémákat csakis a tárgyalóasztalnál lehet rendezni. Felelősségről kell tanúbizonyosságot tennünk, és a betegeinkre kell gondolnunk, hiszen az ő szolgálatukért vagyunk – jelentette ki Florian Bodog egészségügyi miniszter csütörtökön. Nagy-Hintós Diana / Szabadság (Kolozsvár)

Az egyházi sajtós cipőjében: Kiss Gábor számára a megismerés éve volt 2017
Két hét alatt végigutazni az Erdélyi Református Egyházkerület jelentős részét, nem kis feladat. Emberpróbáló szembesülni a tetőtlen templomokkal, fákkal benőtt szószék látványával, és kivételes ajándék kis gyülekezetek csodatevő erejét megtapasztalni. Kiss Gábor, az egyházkerület sajtóreferense fotográfusként kereste az erdélyi református templomok ajtóit, ablakait, és szervező-sajtósként élte meg a reformáció 500. évfordulójának megannyi ünnepi rendezvényét.
Templomajtók, ablakok lóhalálában
Az erdélyi műemlék templomokat már sokan sokszor fényképezték, de talán még soha ilyen célirányosan: ajtókat és ablakokat. Ami kósza ötletként indult Ballai Zoltán gazdasági tanácsostól, az termékeny táptalajra lelt a munkatársakban, és végül egészen gyorsan megvalósult: a Protestáns Teológiai Intézet tekintélyes méretű tűzfalát templomok kapui, ablakai díszítik ma már. Kiss Gábor, az egyházkerület sajtóreferense a Szamos-hátságot, Kalotaszeget járta be, kolozsvári, székelyföldi, marosvásárhelyi templomokat fényképezett, Székelykeresztúr és Székelyudvarhely környékét szinte településről településre, továbbá a Hunyad megyei romtemplomokat is lencsevégre kapta.
– Rájöttem, hogy bár rengeteg helyen jártam az elmúlt években, még mindig egy csomó templomot nem ismerek. Nem kértem, hogy nyissák ki a templomot, kívülről kellett fényképezzem az ajtót, ablakot, ehhez van most már egy szolgálati létrám. A létrával bevonultam, felállítottam, szemből lefényképeztem az ablakot, hogy ne torzítson a perspektíva, aztán összecsuktam a létrát és irány a következő falu. Mindezt nagyon gyorsan, sürgetett az idő. Székelydályán kinyitották a templomot, a fotózás után bementem, a sietségben is engedélyeznem kellett magamnak negyedórát a páratlan freskókra.
A székelydályai templom különleges freskói
Kolozsvárt nagyon jól ismerem, azt hittem, meglepetést már nem hozhat. Most, hogy csak arra figyeltem, a bejáratát érdekesen láttassam, a sajátos hangulatú Kakasos templomnál rájöttem, milyen szépen kialakított az ajtó háromszöge, és hogy felette már van öt ablak, ami bekerül a képbe, ha azt a háromszöget beveszem. A hidelvei elég nehézséget okozott, mert főúton van, nincs hely mozogni, ablakot nem is nagyon tudtam fényképezni, a létrát nem lehetett felállítani. Nem állhattam meg az átjárón, folyamatosan figyeltem a forgalmat, kettőt hátraléptem, kettőt előre, ha jött az autó. Ahhoz, hogy minél kevésbé torzuljon a kép, fix objektívet használtam, vagyis a látószögem is korlátozva volt.
Több mint 70 ezer kilométert vezettem az idén
– Nekem egy kicsit a megismerés éve volt az idei, jóval 70 ezer km felett vezettem. A saját szervezéseinken túl igyekeztünk mindenhova eljutni, ahova meghívták a püspök urat. Rengeteg gyülekezetet ismertem meg, ezek az alkalmak általában egészen jó keresztmetszetei annak, hogy milyen gyülekezeti élet zajlik ott, ahova eljutunk. Nagyon hamar meglátszik, hogy a gyülekezet tényleg él, dolgozik, szeretné, hogy az a templom vagy gyülekezeti ház megújuljon, vagy csak úgy megnyertek egy pályázatot és ha már lehetett, meg kellett csinálni. Nagyon sokfélék a gyülekezetek, semmiféle sémát, receptet nem lehet találni, amitől jobban vagy kevésbé összeforrottan működik egy-egy közösség. A gondnoktól és a lelkipásztortól függ. A székelyföldiek például híresen nem templomba járók, de ha valami történik a gyülekezetben, ott vannak és segítenek. Kalotaszegen a leginkább templomba járók az emberek (Zsobokon a legnagyobb a templomlátogatottság), viszont ebben a régióban elég sok konfliktushelyzet alakul ki egy-egy lelkész megválasztása kapcsán.
Unokán már olyan kicsi a gyülekezet, hogy nem tud eltartani egy lelkészt, mégis önerőből, minimális segítséggel gyönyörűen felújítottak egy kicsi templomot, ahova az ünnepségen nem lehetett beférni. Mert hazajöttek. Azok is, akik elköltöztek, azok is, akik Szászrégenben vagy a Mezőség felső csücskében élnek, azok is, akik Kolozsváron élnek. Ott láttam először, hogy nem is feltétlenül a lelkészen múlik, mi történik egy gyülekezetben. Unokán van egy nagyon erőskezű gondnok, aki odaállt és tette a dolgát akár ott volt a lelkész, akár nem.
A kristyori romtemplom és szószéke
Az egyházi sajtó kötelék
Az egyház sajtója által értesülhetnek a történésekről a saját gyülekezetükből elszármazottak, akik érzelmileg továbbra is kötődnek a templomhoz, a gyülekezethez, a padhoz. Főleg Facebookon kerülnek elő ezek a történetek, a hozzászólásokban leírják sokan: itt konfirmáltam, itt kereszteltek, itt kötöttem házasságot, és milyen öröm számára, hogy látja egykori gyülekezetét. Arra törekszünk, hogy az események hangulatát átadjuk, így is rengeteg rendezvény van, ahova nem jutunk el, ketten dolgozunk a honlapon (reformatus.ro). Sokszor hiányolom, hogy nem lehet ott ülni még egy fél napot, ráérősen beszélgetni a presbiter nénivel, bácsival, vallásórás gyerekkel.
Hitvallásról „reformátusul, unitáriusul, katolikusul”
– Máris itt a következő esemény: jövőre 450 éves a tordai ediktum.
– Amelynek leggyakrabban emlegetett mondata: a hit Isten ajándéka. Kitaláltuk, hogy 2018 refo 500+1 év legyen és a hitvallás éve. Ezt a témát minden felekezet feldolgozhatja, így a négy történelmi egyház ugyanazt az évet ünnepelheti, és ezen az egységes fellépésen belül mégis mindenki a maga hitvallásával foglalkozhat. A református egyháznak ott a heidelbergi káté, a második helvét hitvallás, az apostoli hitvallás. Teológiai tanárokat kell bevonni a munkába, akik a gyülekezetek számára útmutatást, ajánlást dolgoznának ki. Majdnem 18 éves voltam, amikor konfirmáltam, kijelentettem ugyanis a szüleimnek, hogy amíg meg nem értem, mit fogadok meg a gyülekezet előtt, addig én oda nem állok ki. Megvolt az a luxusom, hogy „házipapom” volt, édesapával átbeszélgettük a kérdéseket. Nagyon nehéz, régi nyelvezet a hitvallásoké, amit nem biztos, hogy mindenki megért. A második helvét hitvallást szerintem nagyon kevesen értik, pedig egyházi életünk alapdokumentumaként folyamatosan hivatkozunk rá, de ha megnézzük, hogy a majdnem 300 ezer erdélyi református hívőből hányan olvasták, nem sokan lennének, alighanem csak a lelkészek. Milyen jó volna, ha ezekből is bizonyos részeket be lehetne emelni a vallásórákba, kátéórákba – mai nyelvezettel, aktuális, közérthető értelmezéssel. Gazdasági tanácsosunk, Ballai Zoltán mondta egy előadásában, hogy a hitvalláshoz nem úgy kell hozzáállni, mint egy imához, hogy elmormogom magamban, a hitvallás nagyon erősen kéne üssön, azt kiáltani kell, hangosan a külvilág felé megmutatni. Ezt márpedig nem lehet úgy, hogy közben nem is igazán értjük. Az 500. évforduló kapcsán mind a heidelbergi kátéval, mind a második helvét hitvallással elég sokat foglalkoztak, de ez inkább arról szólt, hogy újrafordították, kiadták. Most új értelmezést kellene adni a hitvallásoknak, a lelkészek kezébe adni a témákat, amelyeket ők aztán feldolgozhatnak a gyülekezetekben. Ajánlani fogjuk, hiszen szép lenne, hogy ez evangélikus, unitárius és katolikus részről is megvalósuljon. Szabadság (Kolozsvár)

Bizakodó építkezés, kritikus empátia
Tervek a Domokos Géza Egyesületnél
Jövőre kilencvenedik életévét töltené Domokos Géza, a Kriterion Könyvkiadó alapító igazgatója, így a róla elnevezett Egyesület részére 2018 értelemszerűen Domokos Géza Éve, derül ki a szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményből. Egy esztendővel később, a Kriterion ünnepli fennállásának 50. évfordulóját, így a Domokos Géza Egyesület a Kriterion Évének tekinti 2019-et.
„Idén szeptemberben az Egyesület Sepsiszentgyörgyön szervezte meg az Egy értékrendszer életképessége a 21. században – Domokos Géza és a Kriterion könvkiadó értékrendje című kerekasztal-beszélgetést, amelyet 2018-ban tető alá hoz Bukarestben is”, olvasható továbbá a közleményben. Hasonló címmel előadást és vetítést szerveznek továbbá Amszterdamban, valamint Athénben. Tavasszal időszerű témakörökkel folytatja éves munkálatait a harmadik kiadását megért, és az Egyesület keretében működő Dioméd elnevezésű szakmai műhely (think-tank). Újdonságként Gáspár Antónia Kamilla egyesületi munkatárs természetközpontú multimédiás előadássorozattal keres föl tömb- és szórványbeli óvodásokat, kisdiákokat jövő tavasszal és ősszel. Szintén ősszel kerül sor a Domokos Géza- és Domokos Géza Egyesület-díjak Gálája harmadik kiadására, amelynek keretében, többek között, elismerésben részesül emberléptékű diplomáciai szolgálatáért (1988–1993) a nemrég elhunyt Coen Stork volt bukaresti holland nagykövet. Az előző évek hagyományához híven, elismerésben részesülnek a magyar-román, illetve román-magyar közeledést, párbeszédet kezdeményező és, főként, folytató projektek is.
„Az Egyesület részére a Kriterion Könyvkiadó Éve lesz 2019, hiszen a rangos művelődési intézmény létrehozásának 50. évfordulóját ünnepli. Ebből az alkalomból az Egyesület saját és társszervezésben tető alá hozott rendezvényekkel kívánja reflektorfénybe állítani a Kriterion gazdag és feledésre nem érdemesült szellemi örökségét. Folytatja az Egy értékrend életképessége a 21. században című kerekasztal-beszélgetéseket és vetítéses előadásokat erdélyi városokban, de a határokon túl is. Az Egyesület önálló tervei között szerepel Bartha Katalin Ágnes kolozsvári irodalomtörténész A Kriterion Könyvkiadó (1970–1989) interjúkban. Egy kutatás keretei című könyvének, valamint Domokos Géza Igevár. Kriterion-történet tizenhat helyzetképben elmondva című kötetének (Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2000) lefordítása és publikálása holland nyelven”, áll a közleményben.
Az Egyesület felterjesztésére a Román Kulturális Érdemrend lovagi keresztjét kapta fennállásának 45. évfordulója alkalmából a könyvkiadó Klaus Johannis román államfőtől 2015 novemberében.
„Bizakodva építjük tovább névadónk szellemi hagyatékát, és kritikus empátiával viszonyulunk a világ történéseihez” – nyilatkozta Domokos Péter egyesületi elnök. Szabadság (Kolozsvár)

Karácsonyvárás Nagyenyeden
A kereszténység második legnagyobb ünnepe (húsvét után) ma már szabad örömnapokat jelent a legtöbb családban. Nagyenyed lakossága is a készülődés időszakát éli, ennek látható nyomai vannak a város terein és intézményeiben.
A gyerekek, fiatalok ügyes lábakkal jól gyakorolható kikapcsolódási lehetősége a korcsolyázás. A helyi tanács által üzemeltetett korcsolyapálya már napokkal ezelőtt elkészült a városközpont közelében található kis park mögött. Hamar akadtak csúszkálni vágyó fiatalok is. A kisiskolás Zudor Mezei András szerint nagyon jó a pálya, és ő többször is el fog jönni korizni. A zenei kíséret is jó, nem túl hangos. Korcsolyát is lehet kölcsönözni záros határidőre öt lejért, a belépti díj pedig szintén annyiba kerül. A pálya január végéig üzemel.
A havat és a téli hideget hiányolják a városlakók, mert szeretnének havas karácsonyt. A néphiedelem szerint amennyiben nincs hó és hideg karácsonykor, húsvétkor hideg lesz és havazni fog. A javíthatatlan optimisták szerint viszont az a jó, hogy karácsonykor már egy „kakaslépéssel” megnyúlik a nagyon összeszorult nappal.
A Bethlen-kollégiumban is vakációs és karácsonyváró a hangulat. Sok vidéki bentlakó tanuló már hazakészül az ünnepekre, de a karácsonyi ünnepi műsorokon még szívesen részt vesznek a szülőkkel és tanáraikkal együtt. A műsorokat a különböző tagozatok (elemi, általános és líceumi) külön-külön szervezték, a legnépszerűbb a líceumi műsor volt, amit a hagyományoknak megfelelően a tagozatkezdő osztályok, ezúttal a három kilencedik mutatott be. Színdarabbal indult az előadássorozat Fodor Katalin tanárnő rendezésében, majd következett a kilencedikesek karácsonyi műsora (Lázár Emőke tanár irányításával), amelynek fénypontja az újraalakult kórus fellépése volt Szabó Zsombor zanetanár vezetésével. A vegyeskórus ezúttal is nagyszerű programmal rukkolt elő, kánonban előadott műsorát vastaps követte.
Végül felolvasták az osztályok anyagi hozzájárulását, amit a református iskolák és az ukrajnai magyar közösség támogatására szántak. Szőcs Ildikó igazgató így fogalmazta meg a nap tanulságát: karácsonykor fogjuk meg egymás kezét, mert mindnyájan a „nagycsaládban” egymáshoz tartozunk. Bakó Botond / Szabadság (Kolozsvár)

Karácsonyi együttlét a Gondviselés Egyesületnél
A fogyatékkal élő felnőtteket foglalkoztató Gondviselés Egyesület az előző évekhez hasonlóan idén is megszervezte meghitt karácsonyi ünnepségét az egyesület központjában, szeretetben gazdag kis közösségében. Az énekszó és versek mellett elhangzottak a fiatalok személyes jókívánságai is az újévre vonatkozóan. „Jó nekünk itt együtt lenni, mert itt barátokra találtunk”, „Kívánjuk hogy mindenki boldog és egészséges legyen a következő évben is!”– fogalmaztak a résztvevők.
Mint minden évben, idén is megtiszteltek jelenlétükkel az RMDSZ szervezet képviselői Makkai László hidelvi kerületi elnök vezetésével, aki kedves, bíztató szavakkal köszöntötte a közösséget és a munkatársakat, hangsúlyozva, hogy van értelme a tevékenységünknek, a közös munkának, a jövőbeli terveknek. Makkai Laszló nemcsak bátoritó szavaival, hanem karácsonyi ajándékokkal is meglepte a kis közösséget.
Köszönjük az RMDSZ hidelvi kerületének, hogy több éve úgy morálisan, mint létfenntartásunkhoz szükséges eszközökkel támogatja az egyesület működését, lévén egyetlen ilyen jellegű magyar egyesület Kolozsváron.
Áldott ünnepet kívánunk mindenkinek!
A Gondviselés Egyesület munkaközössége Szabadság (Kolozsvár)

Elsorvasztja a kormány az alapellátást? – felfüggeszthetik az ingyenes szolgáltatásokat a háziorvosok
Nem kizárt, hogy januártól a biztosított pácienseknek is fizetniük kell a háziorvosi ellátásért, az alapellátásban dolgozók ugyanis nem hajlandóak aláírni a biztosító által javasolt keretszerződést.
Elhatározásuk szerint nem nyújtanak ingyenes szolgáltatásokat januártól a háziorvosi rendelők, az alapellátásban dolgozó szakemberek ugyanis elfogadhatatlannak tartják az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (CNAS) által javasolt, közvitán levő keretszerződés-tervezetet. A háziorvosok kifogásolják, hogy miközben az alapellátás a közegészségügyi rendszer „piramisának alapja”, az erre fordított összeg egyre csökken, ugyanakkor úgy érzik, a törvényhozók egyszerűen semmibe veszik kéréseiket, elvárásaikat, hiszen noha számtalan alkalommal jelezték az elmúlt években problémáikat, előrelépés nem történt.
Szabó Soós Klára, a háziorvosokat tömörítő egyesület Hargita megyei elnöke a Krónikának elmondta: szakmailag és anyagilag is ellehetetlenítik, illetve kényszerhelyzetbe hozzák őket azzal, hogy a biztosító, az egészségügyi minisztérium, illetve a kormány sem hajlandó az áldatlan állapotokon változtatni. Hangsúlyozta: ahogy a vállalkozás is kénytelen felfüggeszteni tevékenységét, ha csődbe megy, ők sem tudják januártól folytatni a munkát. A szakemberek dokumentumokkal igazolták, hogy a helyzet tarthatatlan, ezeket minden döntéshozónak, az ellenzéki politikusoknak is elküldték, de válaszra sem méltatták őket.
Az egészségügyi minisztérium is elismeri, hogy hibázott
Szabó Soós Klára rámutatott: számokkal igazolható, hogy az elmúlt években a kormány fokozatosan elsorvasztotta, tönkretette az egészségügyi alapellátást.
Évekkel ezelőtt a biztosítási pénztár még bevételének több mint 8,8 százalékát fordította a háziorvosi rendszer működtetésére, ezt fokozatosan csökkentették, jelenleg alig 5,2 százalékot kapnak.
Az adminisztratív intézkedésekkel ráadásul szakmailag is ellehetetlenítették a háziorvosokat, megnyirbálták kompetenciáikat, nem írhatnak fel bizonyos gyógyszereket, illetve nem rendelhetnek el egyes vizsgálatokat.
A csíkszeredai háziorvos adatokkal is alátámasztotta érveit, mint rámutatott: a CNAS bevétele számításai szerint 17 százalékkal növekedett, az alapellátásnak azonban mindössze 4,2 százalékos kiegészítést ajánlottak fel a keretszerződésben. „Még arra sem voltak képesek, hogy a bevételeikkel részarányosan növeljék a finanszírozást. Mindezt olyan körülmények között, hogy más európai országokban 10–17 százalék körül juttatnak az alapellátásnak” – panaszolta a háziorvos. Szabó Soós Klára arra is felhívta a figyelmet: az egészségügyi minisztérium honlapján szereplő, 2020-ig érvényes egészségügyi stratégiában is elismerik, elhibázottnak tartják, hogy nem fejlesztették megfelelően az alapellátást. A csíkszeredai szakember lapunknak arról is beszámolt: a napokban folytatott tárgyalások során kérték, foglalják bele a keretszerződésbe a 10 százalékos finanszírozás biztosítását, de a CNAS képviselői azzal utasították el a javaslatot, hogy ezt jogszabályban nem lehet rögzíteni. Holott már 1995 óta törvény rögzíti, hogy a biztosító működtetésére a bevétel legalább 3 százalékát kell fordítani, de az összeg növelhető.
A biztosító 3 százalékot kap, miközben az alapellátás valamivel több, mint 5 százalékot, holott a CNAS-nek 3500 alkalmazottja van, és 45 székházat kell fenntartania, ezzel egy időben az alapellátásban több mint 11 ezer orvos dolgozik, továbbá ugyanennyi, felsőfokú végzettséggel rendelkező egészségügyi asszisztens foglalkoztatására kötelezik őket, illetve szintén 11 ezer rendelőt kell fenntartaniuk – vonta meg a párhuzamot Szabó Soós Klára. Mindezeket összegezve hangsúlyozta: az orvosok nagyon elkeseredettek, kilátástalannak tartják helyzetüket. Kérdésünkre, hogy a betegek mihez kezdenek januártól, amikor az orvosok már nyújtanak ingyenes szolgáltatásokat, a csíkszeredai háziorvos úgy fogalmazott: „ezt a döntéshozóktól, a kormány és az országos egészségbiztosító képviselőitől kell megkérdezni”.
Duda Tihamér: még semmi nem végleges
Nem látja ennyire borúsan a helyzetet Duda Tihamér, a Hargita megyei egészségbiztosítási pénztár vezetője, aki szerint korai a vészjóslás, hiszen egyrészt az országnak még nincs is 2018-as költségvetése, egyelőre csak annak tervezete készült el – amelyet pénteken a parlament is megszavazott –, ugyanakkor a 2018–2019-re vonatkozó egészségügyi keretszerződést és annak alkalmazási módszertanát sem hagyták még jóvá. Úgy vélte: az ügyről csak akkor érdemes beszélni, ha ezekre sor kerül. „Mi javasolni fogjuk a jelenlegi keretszerződések meghosszabbítását a háziorvosoknak, amit év végéig tehetnek meg. Akik aláírják, azok természetesen továbbra is ingyenesen nyújtanak egészségügyi szolgáltatásokat a biztosított pácienseknek. Akik olyan háziorvosnál vannak, akik esetleg nem írják alá év végéig a szerződést, azok átiratkozhatnak olyan orvoshoz, akinek megállapodása van a biztosítási pénztárral” – hangsúlyozta Duda Tihamér.
A háziorvosokat tömörítő országos egyesület és a háziorvosi munkáltatói szövetség szerda esti közleményében számolt be arról, hogy nem hajlandóak aláírni a keretszerződést, így januártól az egészségügyi biztosítással rendelkező pácienseknek is fizetniük kell a szolgáltatásokért. Az ingyenes kivizsgálás és ellátás mellett az alapellátásban dolgozók nem állítanak ki költségtérítéses recepteket és küldőpapírokat sem. A háziorvosok november közepén Bukarestben, a kormánypalota előtt tüntettek, ennek nyomán Mihai Tudose kormányfő, Florian Bodog egészségügyi miniszter és a CNAS illetékesei tárgyaltak a szakemberek képviselőivel.
A kormány tagjai ígéretet tettek arra, hogy speciális munkacsoportot hoznak létre, amely az alapellátásban jelzett problémák megoldásán fog dolgozni. „Jó egy hónap elteltével azonban azt tapasztaljuk, hogy egyetlen követelésünkre sem találtak megoldást, csak kisebb kozmetikázást végeztek a keretszerződés-tervezeten” – hívják fel a figyelmet közleményükben a háziorvosok.
Nem ez az első alkalom egyébként, hogy a háziorvosok kilátásba helyezik: nem írják alá a keretszerződést, ennek nyomán pedig gyakorlatilag leáll az alapellátás. Legutóbb idén nyáron zajlott hosszas vita a családorvosok és a biztosítási pénztár között, az alapellátásban dolgozók akkor is hasonló kifogásokat hoztak fel. Végül július végén aláírták a megállapodást, azonban hangsúlyozták, hogy a feltételekkel továbbra sem elégedettek. Lucia Şereş, a háziorvosi szövetség Kovászna megyei elnöke akkor lapunknak azt nyilatkozta: remélik, hogy a kormány tagjai betartják ígéretüket, és több pénzt különítenek el az alapellátásra.
A CNAS felelősségteljes hozzáállásra szólítja fel a háziorvosokat
Sajnálatosnak tartja az Országos Egészségbiztosítási Pénztár, hogy a háziorvosokat tömörítő egyes szervezetek arra buzdítják tagjaikat, ne írják alá a szolgáltatásaik elszámolásáról szóló keretszerződések meghosszabbítását. A CNAS közleményében felhívja a figyelmet, hogy az orvosoknak a páciensek érdekeit kellene szem előtt tartaniuk, bejelentésükkel „nyomást gyakorolnak” a tárgyalások során, ez pedig „indokolatlan nyugtalanságot” kelt az ország lakosságában.
Az egészségbiztosító közleménye – amelyet az Agerpres idézett – rámutat, többször tárgyaltak már a háziorvosok képviselőivel, és az egyeztetések nyomán számos módosítást eszközöltek a 2018-as évre vonatkozó keretszerződésben. Ugyanakkor a CNAS költségvetésében, amelyről jelenleg a parlamentben vitáznak, az idei évhez képest jövőre 17 százalékkal emelik az elszámolható szolgáltatásokra szánt keretet. A közlemény szerint a háziorvosok bevételei is átlagban ilyen arányban nőnek majd, elérve összesen a kétmilliárd lejt.
Az egészségbiztosítási pénztár vezetősége ugyanakkor meggyőződését fejezte ki, hogy a háziorvosok képviselőivel folytatott párbeszéd során megoldásokat találnak arra, hogy a biztosított személyeket továbbra is elláthassák az orvosok. Bíró Blanka , Kőrössy Andrea , Molnár Rajmond / Krónika (Kolozsvár)

Az SZNT üdvözli az autonómiastatútum beterjesztését, az RMDSZ és az MPP hallgat
A Székely Nemzeti Tanács köszönetét fejezte ki Kulcsár-Terza József parlamenti képviselőnek, amiért a román törvényhozás elé terjesztette a szervezet által elfogadott, a Székelyföld autonómiájára vonatkozó törvénytervezetet. Értesüléseink szerint az RMDSZ és az MPP felső vezetősége nem támogatta a lépést.
Történelmi pillanatnak nevezi a Székelyföld autonómiatervezetének parlamenti beterjesztését a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), amely szerint ennél reménytelibb várakozást advent idején nem is kívánhatott volna magának a szervezet és a tömbmagyar régió magyarsága. Az SZNT arra reagált, hogy Kulcsár-Terza József háromszéki parlamenti képviselő pénteken egyéni törvényjavaslatként iktatta a bukaresti képviselőházban Székelyföld autonómiatervezetét. Kulcsár-Terza József egyénileg iktatta a parlamentben az SZNT autonómiatervezetét Egyéni törvényjavaslatként iktatta a bukaresti képviselőházban Székelyföld autonómiatervezetét pénteken Kulcsár-Terza József háromszéki parlamenti képviselő.
Szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében Izsák Balázs SZNT-elnök leszögezte, a székely nép a törvénytervezet korábbi, kétszeri elutasítása ellenére sem mond le a Székelyföld területi autonómiájáról.
„Az ország törvényhozó szerve a parlament, egyben a romániai társadalmi párbeszéd legmagasabb szintű fóruma. Ez az egyetlen méltó fórum, ahol a székelység saját jövőjéről párbeszédet folytathat az ország többségi lakosságával. Székelyföld autonómiastatútuma olyan törvénytervezet, amely Székelyföld lakóinak teljes és tényleges egyenlőségét biztosítja, mint ilyen hozzájárul a jogállamiság és a demokrácia elmélyítéséhez Romániában. A törvénytervezet beterjesztésével ezt az üzenetet is meg kell kapnia a román közvéleménynek és a román politikai osztálynak: a székely autonómiatörekvések elválaszthatatlanok azoktól a céloktól, amelyeknek minden elkötelezett román demokrata híve” – állapítja meg a szervezet vezetője.
Izsák szerint a Székelyföld autonómiastatútuma az egyetlen olyan törvénytervezet, amely a román társadalom egészének felmutatja a székely székek által őrzött hagyományos értékeket, azt az akaratot, hogy az ott élő közösség ezeket meg kívánja őrizni. „Történelmi pillanat ez a mai. Székelyföld autonómiastatútumának eddigi nyolc beterjesztőjének (Birtalan Ákos, Kovács Zoltán, Szilágyi Zsolt, Pécsi Ferenc, Toró T. Tibor, Vekov Károly, Becsek-Garda Dezső és Sógor Csaba) névsora kiegészül egy kilencedik névvel, az Ön nevével” – emlékeztet Izsák Balázs.
Az SZNT elnöke bízik abban, hogy amíg a román közvélemény és a román politikai osztály is ráébred, hogy a statútum elfogadása Románia érdeke is, „mindig lesznek olyan követei Székelyföldnek, akik támogatják, érvelnek mellette és szavazatukkal megteremtik annak lehetőségét, hogy a tervezet törvényerőre emelkedjen, s ha kell, újra és újra leteszik a román parlament asztalára a székely nép jogos követelését”.
Egyébként nem véletlen, hogy Kulcsár-Terza az SZNT autonómiastatútumát, és nem a saját alakulata, az MPP, valamint az RMDSZ által három évvel ezelőtt kidolgozott, a Székelyföldnek autonómiát előirányzó törvénytervezetet terjesztette be a parlamentben. Lapunk úgy tudja, hogy a területi autonómiát célzó törvénykezdeményezést az RMDSZ vezetősége ezúttal sem tartotta időszerűnek, és nem támogatta a színeiben törvényhozói mandátumhoz jutott honatya indítványát.
Ugyanakkor a Krónika értesülései szerint Kulcsár-Terza József pártbeli felettese, Biró Zsolt MPP-elnök sem pártolta a törvényjavaslat beterjesztését, ezzel magyarázható, hogy a háromszéki képviselő az SZNT statútumával állt elő.
Mindez azért is furcsa, hogy Biró Zsolt eddig rendszerint úgy nyilatkozott, hogy fontosnak tartja az autonómiatervezet előterjesztését a román parlamentben. Arról nem beszélve, hogy az MPP szeptemberi, Gyergyószentmiklóson rendezett választmányi ülésén döntés született arról, hogy még idén benyújtják a bukaresti törvényhozásban az autonómiastatútumot. Krónika (Kolozsvár)

Használati útmutató a magyarországi anyasági és életkezdési támogatás igényléséhez
Két juttatás válik elérhetővé 2018. január 1-jétől a magyarországi családtámogatási ellátási formák közül a Magyarország közigazgatási határain kívül élő magyarok számára is. Az alábbiakban ismertetjük a támogatáshoz kapcsolódó fontos tudnivalókat.
A két támogatási forma az anyasági támogatás és a fiatalok életkezdési támogatása (Babakötvény). A Magyarország kolozsvári főkonzulátusa által lapunk szerkesztőségéhez eljuttatott tájékoztatás szerint anyasági támogatásra jogosult a Magyarország területén kívül született és ott élő magyar állampolgárságú, Magyarországon anyakönyvezett gyermek vér szerinti anyja, örökbefogadó szülője vagy gyámja.
A támogatás előfeltétele a magyar állampolgárságú gyermek külföldön történt születésének magyarországi anyakönyvezése. Örökbefogadó szülő, illetve gyám esetén a gyermek születését követő hat hónapon belüli jogerős határozat.
A támogatást igényelheti a támogatásra jogosult vér szerint anya állampolgárságától függetlenül, valamint az örökbefogadó szülő vagy gyám is. A kérelmet a gyermek születését követő hat hónapon belül lehet benyújtani. Az anyasági támogatás legkorábban 2018. január 1. napjától igényelhető a 2017. június 30. napja után született gyerekek esetében. Személyesen igényelhető a konzuli feladatokat ellátó hivatásos magyar külképviseleteken, Magyarországon az integrált ügyfélszolgálatoknál (kormányablakoknál), valamint postai úton (Magyar Államkincstár, 1081 Budapest, Fiumei út 19/A).
Magyar állampolgárságú gyermek esetén a kérelemhez csatolandó a gyermek magyar anyakönyvi kivonatának másolata, amennyiben a gyermek külföldön történt születésének hazai anyakönyvezése már megtörtént. Amennyiben az anyakönyvezés még nem történt meg, a magyar állampolgárságú gyermekének külföldön történt születését az anyasági támogatás iránti kérelem beadásával megindul a hazai anyakönyvezési eljárás.
Örökbefogadó szülő, illetve gyám által benyújtott kérelem esetén csatolni kell továbbá az örökbefogadást engedélyező gyámhatósági határozat másolatát, vagy a gyámkirendelő határozat másolatát.
A megállapított anyasági támogatást a Magyar Államkincstár folyósítja a döntés meghozatalát követő 8 napon belül a kérelemben megadott bankszámlaszámra, ennek hiányában a folyósítás postai kézbesítés útján történik, a kérelemben feltüntetett folyósítási címre. Az anyasági támogatás egyszeri ellátás, melynek gyermekenkénti összege 64 125 forint, ikergyermekek esetén 85 500 forint.
A fiatalok életkezdési támogatására (Babakötvény) a 2017. június 30. napja után született, Magyarország területén kívül élő magyar állampolgárságú, Magyarországon anyakönyvezett gyermek jogosult. Az életkezdési támogatás előfeltétele a magyar állampolgárságú gyermek külföldön történt születésének magyarországi anyakönyvezése. Igényelheti az életkezdési támogatásra jogosult gyermek szülője vagy az életkezdési támogatásra jogosult gyermek más törvényes képviselője. A kérelmet a gyermek születését követően lehet benyújtani. Az életkezdési támogatás legkorábban 2018. január 1. napjától igényelhető a 2017. június 30. napja után született gyermekek után. Igényelhető az anyasági támogatás igénylésével együtt a megfelelő formanyomtatványon, személyesen a konzuli feladatokat ellátó hivatásos magyar külképviseleteken, Magyarországon az integrált ügyfélszolgálatoknál (kormányablakoknál), valamint postai úton (Magyar Államkincstár, 1081 Budapest, Fiumei út 19/A).
Ha egyidejűleg anyasági támogatás igénylésére nem került sor, külön a vonatkozó formanyomtatványon igényelhető.
A kérelemhez magyar állampolgárságú, Magyarországon anyakönyvezett – vagyis a kérelem benyújtásakor már magyar anyakönyvi kivonattal rendelkező – gyermek esetén csatolni kell: a gyermek személyazonosító igazolványának hiteles másolatát; a kérelmező (szülő vagy más törvényes képviselő) személyazonosító igazolványának hiteles másolatát.
Örökbefogadó szülő, illetve gyám által benyújtott kérelem esetén csatolni kell továbbá az örökbefogadást engedélyező gyámhatósági határozat másolatát, vagy a gyámkirendelő határozat másolatát.
Életkezdési támogatásként jelenleg egyszeri 42 500 forint összegű támogatási összeg jár, amelyet a Magyar Államkincstár a gyermek részére nyitott életkezdési letéti számlán ír jóvá.
Részletes tájékoztatás, kérésre adható. A két támogatási formával kapcsolatban részletes tájékoztatást, illetve a szükséges adatlapokat a honosítást segítő szervezetek (Eurotrans-irodák, demokráciaközpontok) megkapták. Krónika (Kolozsvár)

Álláspontot adott ki az Erdélyi Magyar Néppárt az igazságügyi törvények módosításáról
Álláspontot adott ki az Erdélyi Magyar Néppárt az igazságügyi törvények módosításáról, amelyben leírják, hogy az EMNP tagjai és támogatói aggodalommal követik az igazságügyi törvények módosítását célzó kormánypárti döntéseket. A Szilágyi Zsolt elnök, és Toró T. Tibor ügyvezető elnök által aláírt állásfoglalásban kiemelik, hogy a román igazságügyi rendszer reformját a Néppárt is szükségesnek tartja, hiszen az igazságszolgáltatás működését szabályozó törvények pontatlanságaira vagy az esetlegességeire a mindennapi gyakorlatból elég példát lehet hozni, de az Alkotmánybíróság is erre kötelezi a jogalkotót. Ugyanakkor megalapozottnak tartják a gyanút, hogy e döntések mögött sokszor nem csak a jogállamiság iránti elkötelezettség, hanem inkább a kormánypárti elit és szövetségeseinek önös hatalomtechnikai érdekei, illetve a korrupcióellenes harc szereplőinek megleckéztetése rejlik – írják. „Ezt támasztja alá a szóban forgó törvények módosítása során mutatkozó számos, a parlamenti szokásjog és gyakorlat határait feszegető eljárás, továbbá a kormányzati bizonytalanság és következetlenség mind a tartalmi, mind a kommunikációs kérdésekben. Beszédes tény az is, hogy a kormány végül hosszas huzavona után lemondott törvénykezdeményező jogáról és úgy döntött, hogy »kecskére bízza a káposztát«, amikor három olyan honatyának (Florin Iordache bukott miniszter, Eugen Nicolicea és Şerban Nicolae elhíresült parlamenti bizottsági elnökök) játszotta át a tervezetek parlament elé terjesztését, akiknek mind szakmai, mint politikai előélete ebben a kérdésben finoman fogalmazva is kétes” – áll az állásfoglalásban. Az EMNP szerint a kormány mögött álló parlamenti többség, „sajnálatos módon a magyar képviselők hathatós támogatásával, a törvényalkotási folyamat során figyelmen kívül hagyta a jelentősebb szakmai csoportosulások által megfogalmazott érdemi kifogásokat, nem vett tudomást a Legfelsőbb Bírói és Ügyészi Tanács többszöri negatív véleményezéséről, eltekintett fontos – közöttük az Amerikai Egyesült Államok és az Európai Unió meghatározó országai – diplomáciai testületek, valamint nemzetközi integrációs szervezetek figyelmeztetéseitől, és minimális érzékenységet, de annál inkább hatalmi arroganciát mutatott az »utca« hangja iránt is, amely a hónapokig zajló és százezreket megmozgató tüntetések során egyre erősebben szólt” – írják. Amiatt is kiemelik aggályikat, hogy a parlamenti többség nem mutatott hajlandóságot „a jogállamiság legtekintélyesebb nemzetközi őre”, az Európa Tanács égisze alatt működő Velencei Bizottság álláspontjának kikérésére sem. „Miután a törvényalkotási folyamat parlamenti szakasza lezárult, a korrekciós lehetőség már csak az államelnök és az alkotmánybíróság kezében van. Reményünket fejezzük ki, hogy az államelnök élni fog alkotmányos jogával és kihirdetés helyett visszaküldi a törvénycsomagot a parlamentnek, továbbá él befolyásával és eléri azt, hogy a parlamenti vita újrakezdésekor a Velencei Bizottság véleményezése legyen az irányadó” – áll az állásfoglalásban. „A magyarság szavazataival parlamentbe jutott képviselőktől pedig azt várjuk, hogy a jogállamot érintő álláspontjuk kialakításánál törekedjenek minél szélesebb konszenzusra az erdélyi magyar társadalmon belül. Nekünk, számbeli kisebbségben élő magyaroknak a jogállamiság nem csak a demokrácia szempontjából fontos, hanem létkérdés. Ezért ebben ne kössenek a közösségünk számára semmilyen hasznot nem hozó elvtelen megállapodásokat!” – zárul az állásfoglalás. (közlemény) Transindex.ro

Ezért szavazta meg az RMDSZ a költségvetést
A parlament pénteken megszavazta a 2018-as állami költségvetést, valamint a társadalombiztosítási költségvetés tervezetét. Az RMDSZ parlamenti csoportja igennel szavazott a költségvetésre, mert Tánczos Barna szenátor elmondása szerint úgy ítélték meg, hogy a költségvetési törvény számos pontban kedvező az erdélyi magyarság számára.
Az önkormányzatok finanszírozását illetően továbbra is kétségeik vannak
A szenátor kiemelte, az RMDSZ javaslatára több erdélyi beruházás is folytatódhat, illetvelletve kezdődhet el a 2018-as állami költségvetés alapjaiból. „A Szövetség munkájának eredménye, hogy elkülönítenek pénzeket az erdélyi repterek korszerűsítésére, biztosítják a magyar pedagógus-továbbképző központ beindításához szükséges forrásokat, illetve az is, hogy a Sepsiszentgyörgyi Iskolás Sportklub állami költségvetési támogatásban részesül. Kezdeményezésünkre a zilahi megyei sürgősségi kórház is jelentős fejlesztéseket eszközölhet. Ennek ellenére kétségeink vannak afelől, hogy a költségvetés végrehajtása során miként oldják meg az önkormányzatok finanszírozását, amelynek számítási képlete jelentősen változik jövőre, és amely elsősorban a kisebb önkormányzatoknak kedvez. Tekintettel arra, hogy a költségvetési törvény számos tekintetben kedvező az erdélyi magyarok számára, és hogy a parlamenti munka során több javaslatunkat is sikerült elfogadtatni, az RMDSZ parlamenti csoportja által meghozott döntés értelmében megszavaztuk a 2018-as állami költségvetést” – nyilatkozta Tánczos.
Prioritásként kezelték a reptereket
Az RMDSZ pénzügyi szakpolitikusa szerint a repülőterek vonzáskörzetükben jelentősen hozzájárulnak a gazdaság fejlődéséhez, ezért az RMDSZ számára minden költségvetési vita alkalmával prioritás volt, hogy ezek modernizációjára pénzforrások kiutalását kérje. Tánczos szerint 2018 már a második olyan év lesz, amikor az RMDSZ javaslatára különítenek el összegeket az állami költségvetésből a nagyváradi és a marosvásárhelyi repülőterek számára.
„Idén is kezdeményezésünkre több millió lejes állami költségvetési finanszírozásban részesültek az erdélyi repterek: jövőre a marosvásárhelyi légikikötő 40 millió lejt, a nagyváradi reptér több mint 10 millió lejt kap fejlesztési munkálataira. Emellett 2018-ban a szatmárnémeti repülőtér számára is 10 millió lejes finanszírozást biztosít a költségvetési törvény, szintén az RMDSZ javaslatainak eredményeként” – mondta Tánczos Barna.
A szenátor arra is rámutatott, hogy decemberben a tanügyi törvény módosításával az RMDSZ-nek sikerült tisztáznia a magyar pedagógus-továbbképző központ beindításának jogi keretét, és a héten, második lépésként, a költségvetési törvény munkálatai során a finanszírozását is megoldotta.
Pénzt kap a nagyváradi pedagógus továbbképző központ és a zilahi kórház is
„Javaslatunkra mintegy 2 millió lejt különítenek el a jövő évi büdzséből a Nagyváradon létesítendő továbbképző központra, amelynek beindítását régóta várják az erdélyi magyar pedagógusok. Ez a központ lehetőséget teremt majd a magyar pedagógusoknak, hogy a képzéseket anyanyelvükön végezzék. Az itt megszerzett pontok szakmai előmenetelüket segítik” – hangsúlyozta a szenátor. Az RMDSZ javaslatára jelentősen növekedik a Sepsiszentgyörgyi Iskolás Sportklub elkezdett beruházásainak befejezésére szánt költségvetési támogatást. A kormány által előterjesztett 400 ezer lejes keret 3 millió lejre nő.
Emellett költségvetési támogatást kap a zilahi kórház is. „A zilahi megyei sürgősségi kórház járóbeteg rendelőjének és műtőtermeinek kibővítésére és modernizálására közel 14 millió lejt kért az RMDSZ. Ez a projekt eredetileg nem szerepelt a költségvetés tervezetében, a Szövetség kezdeményezésére fogja a kormány finanszírozni jövőre a kórház beruházását” – mondta el Erdei-Dolóczki István, a képviselőház pénzügyi bizottságának tagja.
Az RMDSZ javaslatára rögzíti a költségvetési törvény azt is, hogy a jövő év első félévében 1000 lej marad a nyugdíjpont értéke. „Azért van szükség ennek feltüntetésére a jogszabályban, hogy egyértelműsítse és garantálja ezt a minimál értéket július elsejéig, amely időponttól egy sürgősségi kormányrendelet értelmében ez növekedni fog 10 százalékkal” – mutatott rá Erdei-Dolóczki István.
Változik az önkormányatok finanszírozási képelete
A jövő évi költségvetésben az önkormányzatok finanszírozásának képlete változik a legnagyobb mértékben. Mint ismert, januártól 16-ról 10 százalékra csökken a személyi jövedelemadó, amely az önkormányzatok egyik legnagyobb bevételi forrása. Az intézkedés hatására jelentős összegektől esnek el az önkormányzatok, amit valamilyen formában kompenzálni kell.
„Az RMDSZ azt javasolta, a jövedelemadóból befolyó összegek a jelenlegi 71,5 százalék helyett ezután 100 százalékban maradjanak helyben. Kezdeményezésünket a pénzügyi szakbizottság megszavazta, ám ezt követően, a plénumi vita során a liberális párt gyulafehérvári képviselője RMDSZ-ellenes és a javaslat elleni felszólalása elbizonytalanított több liberális honatyát a jelenlévők közül, és sokan a szavazáskor nem is tartózkodtak a teremben. A kormánypárti törvényhozók kitartottak saját elképzelésük mellett, így sajnos javaslatunkat visszautasította a parlament” – mondta az RMDSZ képviselője.
A képviselő szerint a kormány által kidolgozott finanszírozási képlet elfogadható része, hogy minden önkormányzatnak lesz egy minimális működési költsége, lakosonként 750 lej. Ez az összeg ugyanakkor nem lehet kisebb 1 millió lejnél a községek esetében, legalább 3 millió lejnek kell lennie a városok, és minimum 5 millió lejnek a municípiumok esetében. Ez a megoldás elsősorban a kisebb községeknek kedvez, hiszen nem kevés az olyan önkormányzat, amely saját jövedelemből nem tudja biztosítani a működéséhez szükséges pénzt.
Erdei-Dolóczki István kiemelte, az RMDSZ-nek a nagyobb városok, municípiumok költségvetésével kapcsolatban vannak fenntartásai, és módosító javaslatainak többségében a finanszírozásuk növelését kérte. A személyi jövedelemadó csökkenése miatt kevesebb pénzhez jutnak az említett önkormányzatok, holott „ezeken a településeken nagyon fontos lenne a fejlesztési költségek biztosítása, mert jelentős potenciállal rendelkeznek e téren” – hangsúlyozta Erdei-Dolóczki István.
Mint mondta, ezen kiesés egyensúlyozása érdekében dolgozták ki azt a korrekciós rendszert a költségvetésben, amely biztosítani hivatott, hogy 2018-ban egyetlen önkormányzatnak sem lehet kisebb költségvetése, mint 2017-ben. Ha az első félévi mutatók azt jelzik, hogy az éves költségvetése kisebb lesz az ideinél, akkor ezt a kormány köteles korrigálni az első félév végén. Ez alól várhatóan azok az önkormányzatok lesznek kivételek, amelyek 2016-ból és 2017-ből rendelkeznek pénztartalékokkal.
„A költségvetés tervezete az áfából visszaosztandó összegek megállapításánál az önkormányzatok 2016-os és 2017-es tartalékait is alapul veszi. Azok az önkormányzatok, amelyek 2017 végén tartalékolt pénzzel rendelkeznek, kisebb összeget kapnak a visszaosztás során, mint amennyi a számítási képlet alapján amúgy járna nekik. A megtakarításuk felével egyenlő összeget vonnának le a visszaosztandó bevételből. Az RMDSZ azt javasolta, hogy a levonás kiszámításánál ne vegyék alapul az uniós projektek kivitelezésére, illetve célirányosan támogatott projektek befejezésére tartalékolt összegeket. Ezek átlagosan az önkormányzatok megtakarításainak 80 százalékát teszik ki, így csak a fennmaradó 20 százalék felével megegyező levonásban részesülnek az áfa visszaosztása során. Ezt kompromisszumos megoldásként elfogadta a plénum, ennek ellenére továbbra sem lehetünk teljesen elégedettek ezzel az új rendszerrel, hiszen, ha kezdeményezésünkre kisebb mértékben is, még így is a jól teljesítő önkormányzatokat bünteti” – fogalmazott a képviselőház pénzügyi bizottságának tagja.
Tartható az 5,5 százalékos gazdasági növekedés jövőre?
„A 2018-as költségvetés 5,5 százalékos GDP-növekedéssel számol. Az idei több mint 7 százalékos növekedést látva, meggyőződésem, hogy ez egy tartható és reális tervezés, egy egészséges és nem túlfűtött gazdaságnak a növekedése. A 3 százalékos költségvetési hiánycél megfelel az ország uniós vállalásainak, ám valószínűleg az év második felében különböző költségcsökkentésekkel fogja tudni tartani ezt a kormány. A társadalombiztosítási kasszában látszani fog a személyi jövedelemadó és a tb-járulékok új befizetési rendszerének hatása, hiszen a bruttó fizetésbe beépítették a teljes társadalombiztosítási járulékot és ezáltal gyakorlatilag arra kényszerítik a vállalkozókat, hogy bruttó fizetésemelést alkalmazzanak, ha alkalmazottaik nettó bérét tartani akarják. A társadalombiztosítási büdzsé esetében 20 milliárd lejes plusz bevételre számíthat a kormány, egyértelműen a személyi jövedelemadó kárára” – összegezte Tánczos Barna, az RMDSZ szenátusi költségvetési bizottságának tagja.
Hozzátette, ami jelentős bevételi forrást jelenthet a költségvetésnek, az az uniós alapok lehívása, mert ha több pénz áramlik a gazdaságba ilyen formában, az a költségvetésben is megjelenik. A kormány jövőre 30 százalékos növekedésre számít e téren 2017-hez képest. (rmdsz-tájékoztató) Transindex.ro

Újabb tüntetések voltak országszerte
Országszerte több mint 2.500-an tüntettek szombaton este az igazságügyi törvények módosításai ellen.
Bukarestben hozzávetőlegesen kétszázan gyűltek össze és vonultak a Victoriei térről a parlament épülete elé. Útközben megálltak a királyi palota előtt, majd a Forradalom téren is, ahol egyperces néma csenddel adóztak az 1989-es forradalom áldozatainak emlékének. A parlament előtt „Mondjatok le!”, „Igazságot, ne korrupciót!”, „Tolvajok”, „Szabadság” jelszavakat skandáltak.
Hasonló megmozdulások voltak szombaton este az ország más városaiban is: Iaşi-ban több mint 1.500-an, Nagybányán félezren, Kolozsváron körülbelül 200-an, Brassóban 250-en, Marosvásárhelyen hozzávetőlegesen százan vonultak utcára az igazságügyi törvények módosításai ellen tiltakozva. Agerpres.ro; erdon.ro

Ilyen volt a karácsonyi szentmise a világtól elzárt, gyertyákkal kivilágított felsőháromszéki templomban
Ötven év kihagyás után ötödik alkalommal tartottak karácsonyi éjféli szentmisét december 25-én a felsőháromszéki, Kézdialmás és Lemhény közötti Szent Mihály-hegyen, a két település közös katolikus templomában. A szentmiséről az MTI közölt fotókat.
A több mint 500 éves templomban 50 éves szünet után, régi hagyomány szerint, immár ötödik alkalommal tartottak gyertyafényes karácsonyi szentmisét.
A templomban nincs áram, csak a gyertyák és lámpások világítottak. Fűtés sincs, és télen csak gyalog lehet megközelíteni, ennek ellenére a templom megtelt, sokan elzarándokoltak megünnepelni Jézus születését. MTI; Székelyhon.ro

Egymást ajándékozzák meg a csíkszentsimoni Böjte atya-ház lakói
„Jóérzéssel tölt el, hogy szemtől szemben állhatunk, és egymásnak adhatjuk át az ajándékot karácsonykor” – mondták a csíkszentsimoni Szent László Gyermekvédelmi Központ fiatal lakói. A Böjte atya-házban 35 szegény családból származó vagy árva középiskolásról gondoskodnak.
A csíkszentsimoni Szent László Gyermekvédelmi Központba múlt héten látogattunk el, hogy elbeszélgessünk az ott élő fiatalokkal arról, hogy hogyan telnek a hétköznapjaik, és kapcsolódva az ünnepi hangulathoz, arra kértük, meséljenek, hogyan készültek az idei karácsonyra. Felvinczi István, a központ vezetője fogadott bennünket, aki mielőtt még a diákokkal találkoztunk volna, végigvezetett a Csíkszentsimon határában található telkük egy részén, ahová négy éve költöztek be, majd az úgynevezett „fiúk-házába” kalauzoltak bennünket, amelynek ebédlőjében már izgatottan vártak minket a fiatalok. Mint megtudtuk, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány által működtetett házakban jelenleg 35 szegény családból származó vagy árva fiúról és lányról gondoskodnak, mindannyian 15-19 év közötti fiatalok.
Többségük a csíkszentmártoni szakközépiskola tanulója, ahol mezőgazdaságot, vendéglátást, turizmust tanulnak, ugyanakkor a gyermekvédelmi központban lehetőségük van arra is, hogy többek között lovas képzésben részesüljenek, valamint gépszerelést sajátítsanak el. Az ebédlő padjain sorjázó tinédzserek magabiztos, jó kedélyű fiataloknak tűntek, és ez a benyomás a későbbi beszélgetésünk során csak erősödött. Elmesélték, hogy a tavaly is karácsony előtt ünnepeltek, ugyanis a téli vakációt, valamint a szentestét sokan közülük a családjukkal töltötték, így azelőtt karácsonyoztak egyet közösen, mielőtt többen közülük hazautaztak volna. Pásztorjátékot adtunk elő, és aztán mindenki kapott ajándékcsomagot – osztották meg. Néhány héttel a karácsony előtt ugyanis levelet írtak az „angyalnak”, amelyben megfogalmazták, mit szeretnének ajándékba kapni. Kéréseiket magyarországi jóakarók teljesítették. „Mindenki névre szóló csomagot kapott, együtt bontottuk ki, megnéztük egymás ajándékait, fényképeket készítettünk” – emlékeztek vissza. Hozzátették, mégis az volt a legszebb abban a karácsonyban, hogy nagyon sokat nevettek, jól érezték magukat.
Az idei szeretet ünnepére is műsorral készültek a fiatalok, kérésünkre egy részletet előzetesen bemutattak. Két lány stand-up comedyjét láthattuk, akik a Szomszédnéni Produkciós Iroda humoristáinak produkciójából kiindulva játszották el egy társkereső helyzetét, jó hangulatot teremtve rövid előadásukkal az ebédlőben. A rögtönzött fellépés után arról beszélgettünk, hogy idén miben lesz másabb a karácsonyuk. Mint elmondták, ezúttal nem „külső angyaltól” várták a csomagot, hanem egymást ajándékozzák meg.
Korábban egy nagy kalapba tették ugyanis a neveiket, és sorsot húztak, hogy ki kinek kell saját kezűleg készített ajándékot adjon. Tavaly jó volt, de idén még jobb lesz a karácsonyunk, mert jóérzéssel tölt el, hogy szemtől szemben állhatunk, és egymásnak adhatjuk át az ajándékot – hangsúlyozták múlt heti látogatásunkkor. A közös ünneplést csütörtök estére időzítették, karácsonyfát állítottak, amelyet kézzel készült díszekkel díszítettek fel, és a díszvacsora után karácsonyi műsorral gondoskodtak arról, hogy örömteli legyen a szeretet ünnepe a közösségükben. Barabás Hajnal / Székelyhon.ro

A segítő emberek és a gondviselés jóvoltából mindent sikerült túlélni
A Szent Erzsébet Egyesület Pál atya vezetésével harminc árva vagy félárva gyerekről gondoskodik, akiknek az adományozó marosvásárhelyiek jóvoltából sikerült gondtalan, szép karácsonyi ünnepséget rendezni. A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház átadta a gyűjtésből származott adományokat és még egy erre az alkalomra készült műsorral is meglepte a gyerekeket.
A legkisebb 5, a legnagyobb 17 éves Pál atya gondozottjai között, árvák és félárvák, akik számára a színház kezdeményezésére összegyűlt tartós élelmiszer – liszt, cukor, olaj, száraz tészta, konzervek – a tapasztalatok szerint egy fél évig is kitart az ésszerű gazdálkodás mellett. De tisztító- és tisztálkodó szereket is hoztak az adakozók, a nagytermi és kistermi bejáratoknál és a Merkúr üzletházakban kihelyezett gyűjtőládákba pedig játékok, tanszerek, háztartási felszerelések is kerültek.
Az idei adománygyűjtés mennyiségben és minőségben is felülmúlja az eddigieket – mondta a Vásárhelyi Hírlapnak Pál atya, aki azt is kiemelte, hogy az anyagi segítség mellett ugyanolyan fontos a morális támogatás.
Sokat jelent, ha érezzük, hogy van mögöttünk egy lelki támasz, egy olyan erkölcsi háttér, amelyre mindig lehet számítani. A segítő emberek adománya szeretetből fakad, mi pedig minden adományozónak azt kívánjuk, hogy ez a szeretet megmaradjon és éljen tovább – fogalmazott az atya.
Pál atya árvái valamennyien szeretetben élnek, a nevelőknek, gondozóknak egyformán szeretetre vágyó gyerekek, akiknek odafigyelésre, biztonságra, állandó támaszra van szükségük. A színház által szervezett ünnepi eseményen a Tompa Miklós- és Liviu Rebreanu Társulatok művészei – Benő Kinga, Alexandra Țifrea, Ciugulitu Csaba, Korpos András és Luchian Pantea – készültek egy meglepetés-műsorral, interaktív előadással, amelybe a színészek a kicsiket, de még a jelenlevő gondozókat is bevonták.
A közös játék megkezdése előtt Gáspárik Attila színházigazgató köszöntött mindenkit, majd elkezdődött az éneklés, tánc, beszélgetés. A hangulat oldotta Ciugulitu Csaba közvetlen bemutatkozása, aki valamennyi jelenlevőt megszólított, kihívott, kezet fogott vele. A zene ritmusára kezdődött a tánc, az ének, magyar, román és angol nyelvű slágerek, karácsonyi dalok, vidám szövegek hangzottak el. Majd mindenki nagy meglepetésére megérkezett a Mikulás is, ami azért is okozott nagy-nagy örömet a kicsik között, mert az idén nem sikerült személyesen is találkozniuk a nagyszakállúval. A Mikulásnak – Korpos Andrásnak – a Manócska – Benő Kinga – segédkezett, hiszen a Nemzeti jóvoltából az adományok mellett, mindenki személyes ajándékcsomagot is kapott egy-egy hatalmas szatyorban. Antal Erika / Székelyhon.ro

Románia elkötelezett az Európai Unió értékei mellett
A külügyminisztérium sajtóközleményben erősítette meg pénteken Románia elkötelezettségét az Európai Unió értékei mellett, arra reagálva, hogy előző nap az ország hét európai uniós partnere és szövetségese közös állásfoglalásban fejezte ki aggodalmát a román igazságszolgáltatás átszervezésével kapcsolatban.
A minisztérium jelezte: nyitott a valós és konkrét párbeszédre most, hogy az igazságszolgáltatási törvénymódosításokat véglegesítette a parlament, és az Európai Bizottsággal is folytatni akarja a konzultációt.
A közlemény szerzői szerint a külföldi partnereknek a román parlament képviselőivel folytatandó párbeszédre kellene alapozniuk a témáról szóló elemzéseiket, s Romániában a polgárokat érintő egyetlen kezdeményezést sem fogadnak el parlamenti vita és a közvélemény tájékoztatása nélkül.
A jogállamiság erősítése és a korrupcióellenes harc a román kormány prioritásai közé tartozik – hangoztatta a minisztérium.
Korábban Călin Popescu Tăriceanu szenátusi elnök is párbeszédre hívta a közös nyilatkozatot aláíró hét nagykövetet. A kisebbik bukaresti kormánypárt elnöke azt mondta: kizárva a rosszindulat lehetőségét csak arra tud következtetni, hogy a törvénymódosítások miatt aggódó nagykövetek nem tájékozódtak elég alaposan a témáról.
Csütörtökön hét európai uniós tagország – köztük Franciaország és Németország – bukaresti nagykövete figyelmeztette Romániát: ne gyengítse meg igazságszolgáltatása függetlenségét és a korrupcióellenes harcot az igazságszolgáltatás átszervezésére irányuló törvénytervezetekkel.
Franciaország, Németország, Belgium, Dánia, Finnország, Hollandia és Svédország – a bukaresti nagyköveteik által jegyzett nyílt levél szerint – elismeri, hogy Románia hiteles reformokat hajtott végre az elmúlt tíz évben az igazságügy területén. Úgy vélik ugyanakkor, hogy a héten a parlament által elfogadott, az igazságszolgáltatás átszervezéséről szóló törvénycsomag, valamint a parlament asztalán fekvő, a büntető törvénykönyv és eljárási törvény módosítására irányuló törvényjavaslatok veszélybe sodorhatják az elmúlt tíz év eredményeit. (MTI)

Magyarbarátság vagy képmutatás? (RMDSZ–MRSZ pengeváltás)
Az erdélyi magyarság intelligenciája elleni támadásként értékelte Benkő Erika, az RMDSZ háromszéki parlamenti képviselője a Mentsétek meg Romániát Szövetség immár második nyílt levelét, amelyet az erdélyi magyar közösségnek címeztek és a Facebookon tettek közzé.
A háromszéki képviselő a mostanság inkább a cirkuszba illő parlamenti tiltakozásairól ismertté váló ellenzéki alakulatnak a magyarkérdésekben ellentmondásos viszonyulását rója fel.
A Mentsétek meg Romániát Szövetség múlt csütörtökön tette közzé második, az erdélyi magyar közösségnek címzett nyílt levelét – az előző az igazságügyi törvények módosításának vitája alatt látott napvilágot, és Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke válaszolt rá –, amelyben a marosvásárhelyi római katolikus líceum megalapítását célzó parlamenti döntéssel kapcsolatos pozitív viszonyulásukat magyarázzák. Eszerint a támogatásuk hátterében a következő érvek állnak: egyrészt képviselőik a toleranciáért, a multikulturalizmusért és egy modern Romániáért szavaztak, illetve nem szeretnének belevegyülni a régi pártok nacionalista és néha szélsőséges politikai játékába. Megállapítják ugyanakkor: az alakulat annak ellenére támogatta az RDMSZ kezdeményezte törvénytervezetet, hogy nem létezik semmilyen egyezmény a két párt között (ellentétben a kormánykoalíciót alkotókkal), mivel hisznek abban, hogy a marosvásárhelyi magyar gyerekeknek a magyar oktatáshoz joguk van, illetve a magyaroknak, mint a románoknak, szükségük van a jogállamra és egy működő jogrendszerre. Meglátásuk szerint az MRSZ a magyarok és a románok alternatívája, a párt, amely „tisztességesen szeretné képviselni az ország minden egyes tagját, betartva mindenkinek az alapjogait”.
A Mi baja az USR-nek a székely ötévessel? című, pénteken a közösségi médiában közzétett állásfoglalásában Benkő Erika rámutat: a pártnak a magyarokhoz intézett sorai olvasása közben az jut eszébe: december 20-án ugyanennek az alakulatnak a képviselői leszavazták, hogy az erdélyi magyar gyermekek magyar nyelven nézhessenek mozifilmeket Erdélyben. „Úgynevezett toleranciaszintjüket nyilvánvalóan meghaladja az, hogy egy ötéves kisgyermek a Verdákat magyarul nézhesse a sepsiszentgyörgyi moziban” – fogalmaz a törvényhozás tagja.
Benkő Erika továbbá megjegyzi: az MRSZ felhívását jócskán árnyalja, hogy az erdélyi magyarság nyelvi jogainak bővítését zsigerből elutasították, illetve ellenzik a közösség számára oly fontos székely zászló használatát, s annak is ellenállnak, hogy március 15-e hivatalos ünnep legyen. A magyarság elégedjék meg december 18-ával, elvégre az például a tatár közösségnek is jó. „Mert egy USR-s jogállamban ugyebár nem a nemzeti közösségek dolga dönteni saját nemzeti ünnepükkel kapcsolatosan” – jegyzi meg ironikusan az RMDSZ parlamenti képviselője. Benkő Erika szerint az MRSZ-nek ezen kérdéskörrel szembeni általános viszonyulását véve egyértelmű: „úgy szólnak a magyarokhoz, hogy közben azért azt nem szeretnék, hogy az anyanyelvhasználati küszöb csökkenjen, vagy hogy regionális identitásunkat szabadon kifejezhessük, és persze nemzeti ünnepünk se legyen”.
A képviselő szerint egyre egyértelműbb, hogy az alakulat tagjai a legkevésbé sem értik a magyar közösséget, amint azt sem, hogy mit jelent erdélyi magyarnak lenni, mit jelent a székely identitás, és azt sem, hogy a székelyföldi magyaroknak milyen hosszú távú elképzeléseik vannak a közösség jövőjéről.
Az RMDSZ képviselője ugyanakkor azon túl, hogy üdvözölte, az alakulat támogatta szavazataival a marosvásárhelyi katolikus iskola létrehozatalát elősegítő törvénytervezetet, felhívta az MRSZ vezetőinek és tagságának a figyelmét arra a tényre, amely szerint „egy normális államban nem kellene erre törvényt hozni, a nemzeti közösségeknek ugyanis alapvető joguk van az anyanyelvükön, saját felekezeti iskoláikban tanulni”. További következtetésként megállapítja: „akkor lenne ez ügyben joguk a magyar közösség jóérzésére apellálni, ha maguk küzdöttek volna az elmúlt hónapokban oroszlánként azért, hogy a vásárhelyi iskolát újra lehessen alapítani. Akkor tényleg lenne reális alapjuk arra, hogy a magyar közösség barátjaként ábrázolják magukat. Így azonban mindössze kisajátítanák azon kollégáim kínkeserves munkáját, akik mindent megtettek azért, hogy a marosvásárhelyi magyar gyermekek továbbra is magyarul tanulhassanak a katolikus gimnáziumban.”
Zárásként az RMDSZ képviselője felidézi: az MRSZ megnyilvánulása nem az első próbálkozás arra, hogy az erdélyi magyar közösség erejét szétforgácsolják, szétzilálják. Ennek kapcsán megjegyzi, hasznosabb lenne, ha a román alakulat tartózkodna a magyar közösség intellektusának „sértegetésétől”. Nagy D. István / Háromszék; Erdély.ma

Közös ügyeink
Sokan emlékeznek a pluralizmus jegyében – jelenleg ugyan csökkent erővel, de továbbra is zajló – erdélyi magyar–magyar politikai harc alapvető szlogenjére: nemzeti ügyekben együttműködés, másban verseny.
A jelmondatot ugyan a magát ellenzékinek meghatározó polgári, majd néppárti oldal fogalmazta meg, az idő múlásával viszont az RMDSZ is nagyjából magáévá tette, és el kell ismerni, több alkalommal ennek szellemében is jártak el. Az idei karácsony viszont, úgy tűnik, e hallgatólagos egyezség átlényegülését hozta magával: a jelek szerint a nemzeti, közös ügyek fogalmai nem mindenki számára ugyanazt jelentik. Nehéz ugyanis másként értelmezni, miként történhetett meg, hogy a szövetség színeiben mandátumot nyert – és ezáltal a formális és informális szabályok szerint is ennek a törvényhozási csapatnak a tagjává vált –, de amúgy a Magyar Polgári Párt „zászlaját” hordozó háromszéki parlamenti képviselő egyéni törvénykezdeményezésként, mintegy gerillaakcióként nyújtja be a Székelyföld területi autonómiájának statútumát. Nem mellesleg a Székely Nemzeti Tanács által kidolgozott változatot, és nem a szövetség által már jó ideje összeállított, az MPP által is felvállalt és a honlapjukon „közkinccsé” tett tervezetet. Kétségtelen, Kulcsár-Terza József kezdeményezése kapcsán lehetnek fenntartások, legtöbb kritikusa várhatóan az időzítést említi majd: a centenárium éve előszobájában, jaj! Tény ugyanakkor, hogy a háromszéki képviselő múlt pénteki gesztusának két alapvető jellege vitathatatlan: a következetesség, illetve a választókhoz való tisztességes viszonyulás a tervezet benyújtásáról szóló ígéret betartásával. Utóbbi példaként szolgálhat más törvényhozásbeli társainak, az RMDSZ-frakció többi tagjának is. A titok ugyanis – még ha ez sokaknak kényelmetlen is – ennyire egyszerű: nem elegendő cirkalmas mondatokban támogatni a magyar közösség boldogulását szolgáló célokat, tettekben sem ártana igazolni elkötelezettségünket, felvállalva azokat is, amelyek kellemetlenek, és amelyek esetleg nemtelen támadásokat szülhetnek a többség részéről. A közösség képviselete ugyanis erről is szól. Mert lehet és kell is vitatkozni a székely önrendelkezés esélyeiről, formáiról, hiszen egyetlen terv vagy kezdeményezés – jöjjön bármely oldalról – sem tökéletes, ez viszont nem lehet érv sem a végtelen várakozásra, sem a félmegoldásokra. Kétségtelen, a rendszerváltás utáni Romániában az ilyen és ehhez hasonló célok a román pártok szempontjából mindig is mellőzendők, elgáncsolandók voltak és lesznek, a megfelelő pillanatra várni tehát lassan felesleges. Próbálkozni kell tehát, az esetleges nyílt elutasítás ugyanis többet ér minden halogatásnál és kivárásnál, és nem mellesleg elég erős adu is lehet adott pillanatban. És apropó, ha ez nem közös ügy, akkor mit neveznénk annak? Nagy D. István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nagycsaládok karácsonya
Amint azt meghirdettük, a Katalin Egyesület munkatársai karácsony előtt újra felkerestek Arad megyében 20 magyar nagycsaládot, amelynek tagjai 104, többségében kiskorú gyermeket nevelnek. Tartós élelmiszereket, édességeket, kalácsot, egy-egy banánosdoboz ruhaneműt, illetve a Csiky Gergely Főgimnáziumban újra megszervezet cipősdobozba rakott ajándékokat, de az RMDSZ-székházban összegyűlt adományokat is elvitték nekik.
Adományozó körúton
Az aradi nagycsaládok közül a tízgyermekes Csermák család idén is rendezett körülmények között, szerényen, de anyagi biztonságban várta a nagy ünnepet. A családfő a legkisebb gyermekkel, Ferenc Jenővel éppen egy temesvári klinikán tartózkodott, ahol a kisfiún sikeres plasztikai műtétet hajtottak végre.
A kisszentmiklósi nyolcgyermekes Bagi család sem szűkölködött, hiszen az Aradi Polgármesteri Hivatal szociális programjának a jóvoltából a kiskorúak mindennap ingyenebédet kapnak. A családapa viszont az egymás után érkező gáz-, villany-, illetve vízszámlák miatt izgult, mivel kőműves lévén, manapság nincs munkája.
Kakasvárosban a 11 gyermekes Feier családhoz éppen disznótorba érkeztünk, ahol a nagyobb fiúk komolyan segédkeztek a munkában. Amint az édesanyjuk, Ibolya elmondta, a 4 nagyfiú, az apjukkal együtt, németországi építőtelepeken dolgozott, egy csapatot alkotva. Mivel a családapának nem igazán ment az itthoni asztalosműhelye, Németországban a csapatával épületek tetőszerkezetének az elkészítését vállalta.
A pécskai 3 gyermekes Gergely Juditék viszont szűkösen élnek, mert ilyenkor télen nem igazán kerül napszámosmunka.
Nagyiratoson a 8 gyermekkel özvegyen maradt Horváth Józsefet egyedül találtuk otthon. A kisebb gyermekek közül 4 a kisiratosi Pio Atya Gyermekotthonban lakik, a nagyobb fiúk dolgoznak, ahol tudnak. Magának viszont aligha kerül munkája, meg aztán már nem igazán tudja folytatni a szokott munkáját, a fanyesést, ezért örömmel cipelte be a 14 kilós élelmiszercsomagot.
Zimándközön a 6 gyermekes Gurobics Angéla és húga, a 3 gyermekes Szabó Katalin egy házban laknak, amelyre alaposan ráférne a javítás. Angéla gyermekei közül már a tizenévesek is vállalnak alkalmi munkát, a férjének állandó munkahelye van, ezért valahogy megélnek. Szabó Katalinnak viszont komolyabb gondjai vannak, hiszen a betegnyugdíját elveszítette, a gyermekei dolgozgatnak, ahol tudnak, tehát nagyon jókor érkezett a karácsonyi ajándék.
Kisjenő-Erdőhegyen a 6 gyermekes Zleocki család háziasszonya, Csíger Ibolya bizakodva tekintett az ünnep elé, hiszen a férfiaknak állandó munkájuk van, de a legnagyobb fiú, Ferike is jól keres.
Ágyán örömhír fogadta a csomagvivőket: többévi késlekedéssel ugyan, de Borbély Lóránd mégiscsak bevakolta a háza elejét. Az öröm azonban nem teljes, hiszen 5 gyermekének az anyja férjhez ment, ezért az apa a maga szüleinek a segítségével, egyedül neveli tovább a gyermekeit. Feladatának megpróbál eleget tenni, rendszeresen dolgozik, beosztja a keresetét.
Simonyifalván a 8 gyermekes Gazsó család anyagi biztonságban várta az ünnepeket. A házaspárnak, de a legnagyobb lánynak is állandó munkája van. Az anya, Mészáros Mária a házuk homlokzata miatt kesereg, hiszen állítása szerint a munkadíjat megelőlegezte a mesternek, aki viszont a munka befejezését tavaszra halasztotta. Ugyancsak Simonyifalván, a düledező házában ezúttal is hasztalan kerestük az unokáit egyedül nevelő Metz Jolánt, akinek az adományát ismét megbízható helyen kellett hagynunk.
Amint a körúton kiderült, az Arad megyei magyar nagycsaládok többsége jobb körülmények között él, mint néhány évvel ezelőtt. Sorsuk javulása főként annak köszönhető, hogy a gyermekeik egy része felnőtt, munkát vállal, de a szülők közül is többen dolgoznak.
Köszönet
Ezzel együtt mindannyian nagy örömmel fogadták az adományokat, amelyek a legjobbkor a legjobb helyre kerültek. A nevükben az Egyesület vezetősége ezúttal is köszönetet mond a Csiky Gergely Főgimnáziumban Rogoz Marianna tanárnő által szervezett cipősdobozba csomagolt 80 ajándékcsomagért, a Máltai Szeretetszolgálat Aradi Szervezetének az élelemért, mindazoknak a családoknak, akik tartós élelmiszereket, köztük gyümölcsízt, édességet adományoztak, illetve a pénzt adományozó családnak. A jószívű emberek adományaival, illetve az Egyesület tartalékalapjából vásárolt nagy mennyiségű élelemmel, édességgel a szegény sorsú gyermekek és családtagjaik arcára sikerült mosolyt varázsolnunk, éreztettük velük: nincsenek egyedül, valakik rájuk is gondoltak. Ugyancsak köszönet jár Varga Enikő óvónőnek és Bálint Magdolna tanítónőnek, amiért Gyorokra, továbbá Andresz József vingai alpolgármesternek, amiért Majláthfalvára kiszállították a karácsonyi csomagokat. Balta János / Nyugati Jelen (Arad)

Szórványkarácsony a Kohézióval
December 22-én délelőtt zsúfolásig megtelt a Kós Károly Közösségi Központ: a hagyománynak megfelelően idén is családias hangulatú karácsonyi kézművestevékenységekkel, feldíszített teremmel, fenyőfával és alatta sok-sok névre szóló ajándékcsomaggal vártuk az egyesület nyilvántartásában szereplő családok gyermekeit és a tevékenységen részt vevő gyermekeket.
A különféle kézművestevékenységek során karácsonyi képeslapokat, az ünnepi asztalra kerülő egyedi díszeket készítettünk. A családias hangulatot fokozta a gyermekek jókedve, a bátrabbak alkalomhoz illő verseket mondtak, mások karácsonyi dalokat énekeltek és a jelenlevők tapssal jutalmazták meg a produkciókat. A németországi támogatóinknak köszönhetően, a gyerekek nagy örömére, több mint százötven tartalmas karácsonyi csomagot osztottunk ki!
Ezzel párhuzamosan, a „Keresztszülők program” keretén belül a németországi támogatóinktól érkezett névre szóló karácsonyi csomagokat és a tartalmas tanszercsomagokat is kiosztottuk. A „Szórványkarácsony a Kohézióval” című rendezvényünk az egyik összekötő láncszem a három síkon zajló humanitárius tevékenységeink között.
November és december folyamán a németországi támogatóinktól érkezett segélyadományok leosztásával foglalkoztunk. Előbb a nyilvántartásunkban szereplő családoknak vittünk csomagokat, majd több bánsági településre küldtünk ki segélyadományokat. Pár éves kitartó munka nyomán és a hamburgi TEMAH-csoport támogatásának köszönhetően egyesületünk humanitárius tevékenységeit még nagyobb mértékben sikerült kiterjeszteni. Sikerült felállítani egy hálóként működő rendszert, irányításommal, egyesületünk baráti körével és a lelkes önkéntesekkel több magyarlakta településre is juttattunk adományokat, számos rászoruló családnak biztosítottunk segítséget.
Köszönettel és hálával tartozunk adományozóinknak, az egyesületünk baráti körének, a lelkes fiataloknak, akik segítettek a humanitárius tevékenységek hatékony lebonyolításában. A „Varázsolj mosolyt az arcokra!” című akciónk a „Szórványkarácsony a Kohézióval” sorozatunk zárórendezvénye.
Egyesületünk ificsoportjával saját készítésű ajándékcsomagokkal és karácsonyi műsorral leptük meg a csáki öregek otthona lakóit, akik minden évben visszavárnak bennünket, majd a jószefszállási templomban is bemutattuk karácsonyi műsorunkat, így éltetve karácsonyi hagyományainkat, a kántálást.
Köszönjük mindazoknak, akik anyagiakkal, munkájukkal támogatták tevékenységünket. A Kohézió Egyesület nevében a szeretet, a hit, a bölcsesség kövezze lépteiket az új esztendőben! Sipos Ilona beszámolója, Kohézió Egyesület / Nyugati Jelen (Arad)

Pénzzel és vérrel épült 60 éve az irisztelepi templom
Különös eseményt ünnepelt az idén a Kolozsvár-irisztelepi református gyülekezet: 60 éves templomát. A templom az 1950-es évek végén épült, a kommunista államrendszer pedig nem arról volt híres, hogy támogatta volna az egyházakat. Hogyan is lehetett véghezvinni egy ekkora munkálatot azokban az időkben? Miért kellett kaszárnya méretű és felosztású parókiát építeni? Miért nem volt tornya a templomnak? Hogyan emlékeznek a gyülekezetben a 60 évvel ezelőtti építkezésre? Ezekről faggattuk Farkas László irisztelepi református lelkészt.
Beszélgetésünk során érdekességekre is fény derült: például, hogy Kós Károly építészmérnök, egyházkerületi főgondnok és Debreczeni László főiskolai tanár, egyházmegyei műszaki előadó nem tudtak kiegyezni az ablakok méreteiben. Míg Kós a kicsi, addig Debreczeni a nagy ablakok híve volt – így lettek aztán a templom ablakai különböző méretűek.
Reformátusok unitárius templomban
Az irisztelepiek és a kerekdombiak mind a Hidelvéhez tartoztak régen. Amíg ki nem nőtték a templomot.
– A hidelvei gyülekezet több mint hatezer lelket számlált, a létszám az iparosodással még jobban megnőtt. Ekkora közösséget nem igazán lehetett pásztorolni. Nagyon jó munkát végzett a katolikus egyház ezen a téren, jól megszervezte a gyülekezeti tagokat, istentiszteleti életet, olyannyira, hogy a reformátusok ezt megirigyelték. Így indult a történet 1926 körül, amikor Surányi Erzsébet tanítónő elkezdte a református gyülekezeti élet szervezését: hely híján magánházakban szervezett istentiszteleteket. Surányi Erzsébetet támogatta munkájában Rácz Eszter és Wágner Istvánné, aki a gyülekezet első kántora, 1932-től 1965-ig, 33 éven keresztül. Surányi Erzsébet nagyon jó kapcsolatot ápolt Borbáth Dániel teológiai tanárral és Imre Lajossal, mindketten hidelvei segédlelkészek voltak, így az ő segítségükkel, illetve a teológiai tanárok és hallgatók szolgálatával beindul az egyházi élet az Irisztelepen. Kezdetekben magánházaknál volt az istentisztelet: a Porcelán utcában kibérelték Horváth Vasile magánházát, majd a Kardos Károly lakóházát a Külkajántói úton, később a Szigeti lakóházat a Máramaros utcában. Ezt követően vásárolták meg a napköziotthont, ahol szintén tartottak istentiszteleteket. Érdekes módon még az unitárius templomban is zajlottak istentiszteletek, az unitárius egyház is befogadta az irisztelepi reformátusokat. Nagy neveket sorol fel a Historia Domus, akik itt szolgálatot végeztek: Imre Lajos, Borbáth Dániel, Nagy Géza, Gönczi Lajos, Maksay Albert és Nagy András teológiai tanárok, de teológiai hallgatókat is, köztük Nagy Zoltánt, aki a megalakulást követően a gyülekezet első lelkipásztora lesz. A magánházaknál tartott istentiszteletekre és bibliaórákra az emberek házszentelő istentiszteletekként tekintettek. Ezeknek is megvan a maguk dinamikája, családiasabbak. A magánházakban egy istentiszteletet tartottak vasárnaponként, ezért 60 év múltán se szokta meg a gyülekezet, hogy vasárnap délután is van istentisztelet.
A pap talicskázta a téglát és zsoltárokat énekelt
– A házaknál tartott istentiszteletek alatt született meg az igény arra, hogy templomot építsenek. Ekkor összevásárolták a szükséges területeket, a Kajántói út 101. és 109. szám közti kicsi telkeket. Kós Károly és Debreczeni László tervei alapján 1949 és 1955 között épült fel a templom, amely a mai napig nincs kész: a kazettás része még mindig nincs befejezve. A templomot 1957-ben Vásárhelyi János püspök szentelte fel. Az állami szervek december elsejére, román ünnepre tűzték ki a templomszentelés dátumát. Egészen megerőltető volt a gyülekezet számára a templom felépítése, hiszen földműves és kiskeresetű emberek laktak itt, segítségükre siettek rengeteg közmunkával a Hidelvén és a Kerekdombon lakók – mondta a lelkész.
Bustya Dezső nyugalmazott lelkipásztor, egykori irisztelepi egyháztag így emlékezett az építkezésre a 60. évforduló kapcsán tartott december eleji ünnepségen: „A második világháború kegyetlen rombolásai utáni helyreállítás rendjén fogant meg a gondolat: templomot kell építeni az iriszi gyülekezetnek. Gyermekkoromban a vasárnapi-ünnepi istentiszteleteket a Porcelángyárral szemközt fekvő református iskolában tartották, magam is oda jártam. Az államosítással, sajnos, ez a lehetőség megszűnt; ez a tény annál inkább indokolttá tette egy önálló istentiszteleti hely megépítését. (…) Hálás vagyok Istennek, hogy magam is részt vettem benne, fizikai munkával is. Emlékszem, hogy lelkipásztorunk maga is buzgón talicskázta a téglát, építőanyagot – közben zsoltárokat énekelt. Páratlan élmény volt! (...) Dr. Bíró Mózes lelkipásztor beszámoló bizonyságtételéből csak két mozzanatot emelek ki. Elmondta: a templom a gyülekezet imádságaiból és önkéntes adományaiból épült fel. Volt, aki többet, volt, aki kevesebbet adott. Egy idősebb nőtestvér, akinek semmiféle állandó jövedelme nem volt, adott 60 lejt. Honnan, kérdezte a lelkész? Vért adtam, volt a felelet.”
– Miként volt lehetséges, hogy a kommunista időben, amikor az egyházakat meghurcolták, engedélyt kaptak egy templom építésére?
– A templom a legsötétebb időkben épült, ezért nem lehetett például tornya. Lakott a szomszédban egy híres román ügyvéd, Tufan Alexandru, akinek a feleségét már Tufan Sándornénak hívták. Amikor elkezdett itt mocorogni a nép, hogy legyen saját istentiszteletük, ez az ügyvéd segített az építkezési engedélyek beszerzésében. Később be is iratkozott a református egyházközségbe. El kell képzelni milyen szava lehetett ennek az ügyvédnek az akkori időben, a világháború után. Valamilyen módon lenyelték a templomépítést. Abból, amit ki tudtam én fürkészni az emberekből és a Historia Domusból rájöttem: ez az ember összeköttetésein keresztül, derekasan részt vett ebben a harcban. Azt csak sejteni lehet, hogy s mint intézte el a szükséges dolgokat – mondta Farkas László.
A templom huszártornya 1996-ban épül meg, az eredeti Kós-tervek szerint
Kaszárnyapaplak lesz
– A gyülekezet csak később, 1958. április elsején alakult. A gyülekezet presbitériuma kérte Vásárhelyi János püspöktől Nagy Zoltán hidelvei segédlelkész kinevezését, aki 1968-ig volt a közösség lelkipásztora. Szolgálata alatt vakoltatták ki a templomot és kapta mostani formáját, kivéve a tornyot (ez 1996-ban épül meg, az eredeti Kós-tervek szerint). A templom építésével egyidőben a parókia nem épült fel, bár volt erre is két Kós Károly terv. Nem tudni, miért maradt ez el, egyetlen indok lehetséges: Nagy Zoltánnak volt ahol laknia, s így a gyülekezet nem volt rákényszerülve, hogy lelkészi lakot is építsen.
Nagy Zoltán munkássága alatt formálódik az irisztelep gyülekezetté, majd 1968-ban, betegnyugdíjba vonulását követően az ő megüresedett lelkészi állására Sógor Sándor búzásbocsárdi lelkipásztort választják meg. Az akkori törvények szerint zárt város volt Kolozsvár, csak az vállalhatott itt munkát, akinek kolozsvári személyazonosságija volt. Ám nagyon ügyesen megoldották ezt: az akkori főgondnok családja, a Balogh család befogadta a lelkészt, és így készítettek neki személyazonosságit. Az állami és központi szervek csak akkor engedélyezték, hogy lelkésze legyen a közösségnek, ha felépíti a parókiát, így a lelkészi lak felépítése Sógor Sándorra maradt, aki egy év alatt készítette ezt el. Ennek az épületnek is megvan a maga története: nem a Kós Károly tervek szerint, hanem egészen másképp készült el. Az állami szervek csak emeletes lakás építésére adtak engedélyt. Több huzavona után emeletes vidéki rendőrlakra emlékeztető papilak épülhetett. Egy „kaszárnyát” engedélyeztek, aminek semmi értelme nem volt, de így kérték. Bizony nem kis fáradságba került Sógor Sándornak míg ezt meg tudta oldani.
Sógor Sándor 1987-ig volt a gyülekezet lelkésze, őt követte Nagy Levente kecsedkisfaludi lelkipásztor 1988. április elsejétől. Az akkori választásba igyekeztek beleszólni az állami szervek is, sikertelenül, igaz, fél év késéssel érkezett csak meg a lelkész, körülményes utak és tárgyalások után. Az ő munkássága alatt és az 1989-es változások után kezdett a gyülekezet gazdasági élete fellendülni, akkor kezdték az épületeket visszaperelni. Visszakapták az egyik iskolarészt, felújították, ott most gazdasági tevékenység folyik, ebből tartja fent magát az egyház, hiszen ma is szegények az emberek ezen a vidéken, kiskeresetűek, többnyire idősek, nyugdíjasok. Nagy Levente 2007-ig volt a lelkipásztor, őt én követtem 2008. április elsejétől.
– Az elődeinek is számos problémával kellett megküzdeniük, ma milyen feladatok hárulnak a lelkészre?
– A visszaigénylés sok szövevényes útját járjuk végig ma is. Van még visszaigénylés alatt álló épületrészünk, de a meglévő épületek karbantartása is fontos. Próbáljuk megtölteni termeinket tevékenységekkel, rendezvényekkel, otthonossá és elérhetővé tenni őket minden korosztály számára, foglalkozásokat tartunk gyerekeknek, fiataloknak, az idősebbeknek is. Igyekszünk a gyülekezeti életet úgy szervezni, hogy otthona legyen a gyülekezetnek ez a hely. Szabadság (Kolozsvár)

Autonómiatervezet mint egyéni törvényjavaslat: az alkotmánnyal „takarózik” az RMDSZ és az MPP-elnök
Az alkotmányossági akadályok miatt nem látnak sok esélyt arra az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) Krónikának nyilatkozó politikusai, hogy a parlament vitára fogja bocsátja a Kulcsár-Terza József MPP-s háromszéki parlamenti képviselő által pénteken egyéni törvényjavaslatként iktatott székelyföldi autonómiatervezetet. Korodi Attila, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője lapunk megkeresésére nem adott egyértelmű választ arra, hogy parlamenti szavazás esetén kiállnak-e a statútum mellett.
Biró Zsolt MPP-elnök pártsikerként értékeli a tervezet iktatását, holott nem írta alá.
Az alkotmányossági akadályok miatt nem látnak sok esélyt arra az RMDSZ és a Magyar Polgári Párt (MPP) Krónikának nyilatkozó politikusai, hogy a parlament vitára bocsátja a Kulcsár-Terza József MPP-s háromszéki parlamenti képviselő által pénteken egyéni törvényjavaslatként iktatott székelyföldi autonómiatervezetet.
Korodi Attila, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezetője kedden lapunknak elmondta: Kulcsár-Terza előzetesen jelezte nekik, hogy még az év vége előtt be fogja nyújtani a parlamentbe a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) autonómiastatútumát, ők pedig ezt tudomásul vették. Korodi ugyanakkor emlékeztetett: a tervezet már kétszer volt a parlament előtt, és mindkét alkalommal vita nélkül elvetették. Alkotmányossági probléma merül fel, ezért seperik le mindig vita nélkül az autonómiatervezetet. El kell mondanunk, hogy amíg Románia alaptörvénye nem változik, semmi esélye nincs annak, hogy az autonómiastatútum átmenjen. Ez kétlépcsős folyamat” – szögezte le a Hargita megyei parlamenti képviselő, aki szerint „dolgoznak az ügyön”.
Kérdésünkre, hogy ha mégis sor kerül vitára, az RMDSZ honatyái kiállnak-e a Kulcsár-Terza által benyújtott tervezet mellett, Korodi úgy fogalmazott: a vitában természetesen elmondják érvrendszerüket a közösségi jogok érvényesítéséről, az autonóm intézményrendszer létrehozásának fontosságáról.
Hasonlóképpen vélekedik Biró Zsolt MPP-elnök, aki a Krónikának valamivel diplomatikusabban nyilatkozva úgy fogalmazott: a szakértők véleménye megoszlik arról, hogy a jelenlegi alkotmány mellett el lehet-e bármit is érni ezen a téren, vagy előbb mindenképp módosítani kell az alaptörvényt. Biró ugyanakkor hangsúlyozta: az MPP már hosszú ideje szorgalmazza az alkotmánymódosítást. A politikus arra is kitért, hogy a polgári párt számára az autonómia képviselete becsületbeli ügy, az alakulat programjában is világosan szerepel, hogy mindent megtesznek az önrendelkezés kivívásáért. A pártelnök szerint azáltal, hogy Kulcsár-Terza József benyújtotta az SZNT által kidolgozott statútumot, „semmi új nem történt”, hiszen erről már az MPP választmányi ülésén is döntöttek. Biró Zsolt ugyancsak emlékeztetett arra, hogy az SZNT statútuma már kétszer megjárta a parlamentet, ugyanakkor úgy véli: az MPP „becsületbeli kötelességének tett eleget” azzal, hogy harmadszor is benyújtották.
„Tettük ezt annak ellenére, hogy az SZNT a parlamenti választásokon elzárkózott a magyar jelöltek támogatásától, sőt voltak olyan tagjai, akik román pártok, vagy éppen a lengyel képviselet mellett tették le a voksukat. Mi folyamatosan hangoztatjuk, hogy a magyar emberek érdekeit a román parlamentben csak magyar képviselők védelmezik” – fogalmazott az MPP elnöke. Lapunknak azt is elmondta: az RMDSZ-szel közösen kidolgozott autonómiatervezetet sem vetették el, „létezik a munkacsoport”, ígérete szerint annak a javaslatnak a beterjesztésére is sor kerül, ám ez az alkotmányossági problémáktól függ.
„Az alkotmánymódosítás rögös út, nem lesz egy díszmenet, látványos eredményekre egyelőre nem számítunk” – szögezte le Biró Zsolt. Mindezek ellenére értelmét látja annak, hogy Kulcsár-Terza most benyújtotta a statútumot, mert szerinte ez mindenképpen eléri a román társadalom ingerküszöbét, hozzájárul ahhoz, hogy a kérdésben folyamatos közvita legyen, „ez most a legfontosabb szempont”. Bármi is lesz a sorsa, fontos, hogy egy törvénytervezet ne sikkadjon el, ne porosodjon a fiókban. Első körben a törvényhozási tanácsnak kell majd véleményeznie” – tette hozzá a pártelnök.
Noha Biró Zsolt többes számban beszélt az autonómiatervezet benyújtásáról, Kulcsár-Terza József pénteken egyéni törvényjavaslatként iktatta azt a képviselőházban. Az MPP politikusa a Székelyföld autonómiastatútumát abban a formában terjesztette a parlament elé, ahogyan azt a Székely Nemzeti Tanács kidolgozta és elfogadta. „Bízom abban, hogy ez nemcsak annyit fog jelenteni, hogy a Székelyföld autonómiájának ügye a román parlament elé kerül, hanem lehetőségként szolgál majd arra nézve, hogy egy érvek mentén történő párbeszéd nyomán a többségi nemzet is elismerje és elfogadja a teljes nemzeti szabadsághoz való jogunkat” – írta közleményében a politikus. A polgári párt háromszéki elnöke – aki az RMDSZ jelöltlistáján szerzett parlamenti mandátumot és az RMDSZ képviselőházi frakciójának tagja – kifejezte meggyőződését, hogy a székelységet megilleti az önrendelkezés joga, annak gyakorlására ígéretet kapott az 1918. december 1-jén elfogadott Gyulafehérvári nyilatkozatban is, és ennek a közösségi akaratnak a megjelenítésére minden alkalmat meg kell ragadniuk a székelység választott képviselőinek.
Kulcsár-Terza József az MTI-nek telefonon nyilatkozva azt mondta: becsületbeli kérdésként kezeli az ügyet. „A Székely Nemzeti Tanácsnak tagja vagyok, úgy gondolom, ezt be kellett nyújtani, és mikor kérnénk számon a gyulafehérvári ígéreteket, ha nem most, a centenárium éve előtt?” – tette fel a szónoki kérdést a képviselő, kifejezve reményét, hogy – a korábbi alkalmaktól eltérően – a bukaresti parlament ezúttal nem fogja érdemi vita nélkül elvetni a tervezetet.
Arra a kérdésre, hogy megpróbálta-e meggyőzni párttársát, Biró Zsolt MPP-elnököt vagy az RMDSZ-frakció többi tagját, hogy ők is aláírják a törvényjavaslatot, Kulcsár-Terza József azt mondta: egyeztetett frakciótársaival, elmondta nekik, miért tartja szükségesnek a tervezet előterjesztését, de szerinte nem őt kell kérdezni arról, miért egyedül az ő aláírása szerepel az iktatott törvénytervezeten. Az időzítés tekintetében Kulcsár-Terza József elmagyarázta: a parlamenti munka során mindig adódnak más szempontok, amelyek szintén fontosak a magyarság számára – mint az anyanyelvhasználati küszöb módosításáról szóló kezdeményezés vagy a marosvásárhelyi katolikus iskola ügye – és ezek miatt várt az ülésszak végéig.
A Székely Nemzeti Tanács pénteken köszönetét fejezte ki Kulcsár-Terzának, és történelmi pillanatnak nevezte a parlamenti beterjesztést. Bíró Blanka / Krónika (Kolozsvár)

Eltemették Veres-Kovács Attila várad-olaszi lelkipásztort
Péntek délután a Rulikowski temetőben gyászolók sokasága kísérte utolsó földi útjára a tragikus hirtelenséggel elhunyt Veres-Kovács Attila nagyvárad-olaszi református lelkipásztort.
A metsző hideg ellenére nagy tömeg vett részt a Rulikowski temető városi ravatalozójánál zajlott gyászszertartáson, három egyházi elöljáró is, Csűry István református, Böcskei László római katolikus és Virgil Bercea görögkatolikus püspökök, jeléül annak, hogy mennyien tisztelték és szerették a december 19-én tragikus hirtelenséggel elhunyt Veres-Kovács Attila nagyvárad-olaszi református lelkipásztort.
A gyászolókat, illetve a végtisztességet tévő gyülekezetet Dénes István-Lukács, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület generális direktora, a Bihari Református Egyházmegye esperese, élesdi lelkész üdvözölte, majd Kocsis Attila debreceni lelkipásztor, akit több mint 30 éves barátság kötött eltávozott lelkésztársához, hirdette Istennek vigasztaló igéjét a Máté írása szerinti evangélium I. részének 23. verse alapján: „Íme a szűz fogan méhében, fiút szül, akit Immanuelnek neveznek, ami azt jelenti: velünk az Isten”. Úgy fogalmazott: minden temetési igehirdetés hihetetlen törékeny lelkiállapotban hangzik el, kiélezett élethelyzetben érinthet meg, vigasztalhat, avagy tovább sokasíthatja a már elviselhetetlenül tornyosuló miérteknek a garmadáját. Ezekben a napokban különösen is érzékenyek vagyunk, de talán jó reménységgel mondhatjuk: nyitottak vagyunk Urunk megszólító szavára. Mikor, ha nem most hallhatjuk és hallgathatjuk sokkal érzékenyebb füllel a bátorító szót: velünk az Isten? Hangsúlyozta: a testi halál ugyan fájdalmas veszteség, az itt maradottak számára nehezen feldolgozható trauma, mégis hitvallásos bizodalommal mondhatjuk: halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod? Tudjuk ugyanis, hogy életünkben és halálunkban, testestül és lelkestül, nem a magunké vagyunk, hanem a mi Megváltónk drága tulajdona. A zsoltárossal mi is együtt vallhatjuk: „siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel”. Nincs nagyobb vigasztalás annál, hogy Isten velünk van nemcsak életünkben és halálunkban, hanem feltámadásunkban.
A tiszteletes azon meggyőződésének adott hangot: Veres-Kovács Attila mérhetetlenül többet vállalt magára, mint kellett volna. Lelke biztosan bírta volna még, de a szíve nem, annyi minden rakodott ott le, hiszen mindent a szívére vett, és szívből csinált. Ha valaki, akkor ő, tudott nevetni is, hányszor és sokan örültünk öblös hangjának. Ugyanakkor ne feledjük azt a bibliai tanítást, amit a Példabeszédek könyvében olvasunk: nevetés közben is fájhat a szív, és ez a szív most nem dobban többet. A zsoltárának kedves igéje egy másik hitvallással együtt adja meg az igazi eredőjét kifogyhatatlan szolgálatának: „ezért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené”. Mert minden a könyörülő Istené, ahogyan a most elmúló reformáció évében is rengetegszer elhangzott: Soli Deo Gloria, egyedül Istené a dicsőség.
Akadályfutás
Az évfolyamtársak nevében Sándor Lajos várad-újvárosi lelkipásztor búcsúzott Veres-Kovács Attilától, néhány anekdotával és viccel fűszerezve mondandóját, és a Zsidókhoz írt levél XII. részének 1. versét idézve („Kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdőtért”), mely ige az 1976-ban végzett teológusok szolgálatba indítója volt. Felidézte, hogy sokfélék voltak, különböző karakterek, jellemek, ugyanakkor mindannyian elhívottak. Veres-Kovács Attila 41 kört tett meg a képzeletbeli stadion futópályáján, ahol nem a küzdőtársak voltak az igazi ellenfelek, hanem az akadályok, mert a lelkész élete akadályfutás, és az akadályok kiszámíthatatlanul következnek, rájuk edzeni csak imádsággal lehetséges. Küzdőterének időmérő pontjai: Nagyvárad-Velencén segédlelkész, Patóháza, ahol Józsefházára és Aranyosmeggyesre is helyettesként beszolgált, Fugyivásárhely – hegyaljai templomépítéssel –, és Nagyvárad-Olaszi. Időközben egyházkerületi főjegyző volt, a változás viharos idejében, majd kitérő következett az Egyesült Államokbeli és ausztráliai szórványmagyar reformátusság világába. Szíve csücske volt a Lorántffy Zsuzsanna Gimnázium, melynek bábáskodott az újraindításánál, és később felnőtté cseperedésében mint az anyaegyházközség lelkipásztora munkálkodott. A Lorántffy Zsuzsanna Református Egyházi Központ létrejöttét is szívügyének tekintette. Kitartása nemcsak egyházi szolgálataira, hanem közéleti szerepére is kiterjedt. Alapítványok, egyesületek tudhatták támogatóik közt, irodalmi, zenei, képzőművészeti bemutatók házigazdájaként sokoldalú kultúráját, gazdag nyelvezetét, jó humorát csillogtatta meg. Igehirdetési szolgálata sokak épülése volt.
A gyászszertatáson közreműködött a várad-olaszi Béczy Ernő kórus, a kántorok kórusa, a lelkészek kórusa és vitéz Erdei József előadóművész. A végtisztességet tévőket a szervezők arra kérték, hogy egy szál virággal jelezzék tiszteletüket, szeretetüket. A koszorúmegváltás összegét a Nagyvárad-Olaszi Református Egyházközség reformációi emlékköveinek megvásárlására ajánlja fel a gyászoló család. Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro

Angyalvárás Ördöngösen – külhoniak a Páva-döntőben
A Fölszállott a páva ötödik sorozata december végén a döntővel zárul. A külhoni indulók kiválóan szerepeltek a középdöntőkben, így a végjátékban öt formáció is esélyes a győzelemre.
A Fölszállott a páva népzenei és néptánc tehetségkutató verseny – az MTVA és a Hagyományok Háza közös műsora – a végéhez közeledik. Októbertől két hónapon keresztül a nézők pénteki főműsoridőben először a területi válogatókból láthattak ízelítőt, majd az elődöntők következtek. A decemberi két középdöntő után a 29-ei döntővel fejeződik be a sorozat, az adásba a versenyzők fele érkezik külhonból.
A Kalotaszeg Legénytársulat fergeteges menetelés után tárja a közönség elé nádasmenti összeállítását. Céljukat elérték, Kós Károly szűkebb hazája ismét az érdeklődés középpontjába került (Kód: 17).
Az Ördöngös Zenekar ezúttal mezőségi, búzai dallamokkal kívánja megnyerni a döntnökök szívét. Miklósi Hunor prímás elmondása szerint már otthon mozognak a stúdiók világában, a drukk is alábbhagyott, s továbbra is számítanak az erdélyi szavazókra (Kód: 08).
Úgy tűnik, a táncegyüttesek kategóriájában többségben vannak az erdélyiek, hiszen a Tatrospart Néptánccsoport Gyimes figuráit hozza a fővárosba: a regruta vacsora, s lakodalmas tízes-özöne után ismét Tatros-menti táncokkal kedveskednek a nézőknek (Kód: 20).
Egész Felvidék támogatására számíthat a Pósfa Zenekar. „Egy tradicionális szórakoztatási/szórakozási formát kívánunk megismertetni főként a jövő generációival.” – vallották az induláskor, s missziójuk, úgy tűnik, teljesült. Ezúttal csallóközi dudanótákat hallhat tőlük a közönség (Kód: 14).
A zentai Sőregi Anna – Komáromi Kristóf páros eddigi teljesítményéből az életöröm sugárzott. Mostani dallamválasztásuk messzebb esik a Délvidéktől: „Megfogott minket a Gyimesek világa, s a vidék gazdag furulya-hagyományai” – indokolják döntésüket (Kód: 16).
A Fölszállott a páva zsűrijének elnöke Sebő Ferenc Kossuth-díjas zenész, a nemzet művésze. A bírálók között foglal helyet Sebestyén Márta Kossuth-díjas énekes és Agócs Gergely néprajzkutató, népzenész, a Hagyományok Háza tudományos munkatársa, Diószegi László történész, koreográfus, a Martin György Néptáncszövetség elnöke, és Zsuráfszky Zoltán Kossuth-díjas táncművész, koreográfus is.
A négy kategória győztes mellett a közönség is kiválasztja 2017 legjobb produkcióját, így a leírt kódokat érdemes megjegyezni.
Adás: 2017. december 29., péntek (Duna, magyar idő szerint 20.25) Az adások megtekinthetők: www.mediaklikk.hu/pava erdon.ro

Nagyszántói hálaadás a templomújításért
A reformációi emlékévet templomfelújítással ünnepelte a nagyszántói református gyülekezet. Az ősz folyamán több hetes felújítást végeztek a templom rossz állapotú tetőzetén, mivel annak folyamatos beázásai az épület homlokzatában és mennyezetében is egyre nagyobb károkat okozott.
Az elavult tetőzet állapotát tovább rontotta egy tavalyi jégeső hatása, ami ismétlődő beázásokat okozott. Ezért vált szükségessé és sürgőssé a munkálatok gyors, még az idei évben történő elvégzése, amelyhez a szükséges forrásokat Bors község Polgármesteri Hivatala biztosította. A munkálatok során sor került a cserepek teljes cseréjére, a faszerkezet részleges cseréjére, megerősítésére. Felújításra került a leomlott homlokzat, kijavították a templombelső mennyezeti részének sérüléseit. Emellett részleges csatornajavításra és az ablakkeretek lefestésére is sor került.
A köszönet
Advent harmadik vasárnapján hálaadó istentisztelet keretében mondott köszönetet Isten vezetéséért, megtapasztalt áldásaiért a gyülekezet. Az alkalomra Bátori Géza polgármestert és Csegő Benjámin vállalkozót is meghívták, mert mint az istentiszteleten Fábián Tibor helyi lelkipásztor részéről elhangzott: illő, hogy a segítségkérést, a „kérem” kifejezést kövesse a köszönet kinyilvánítása is. A lelkipásztor jóleső érzéssel nyugtázta, hogy a község vezetője első perctől elkötelezetten támogatta a templom mihamarabbi felújítását, az Adeco Art Kft. vezetője és alkalmazottjai pedig nem csupán hétköznapi munkaként, de szolgálatként is tekintettek az istenháza helyreállítási folyamatára. A szemünk könnyen megszokja a jót és könnyen elfelejti, hogy pár hónapja még milyen romos állapotban volt a templom tetőzete. A megújult templom az egész település képét, arculatát formálja, megszépíti, de emellett a közösség hitét és önbizalmát is erősítheti – mondta a lelkipásztor. Az is elhangzott, hogy a munkálatok során a gyülekezet három közmunkával segédkezett a templom padlása és kertje kitakarításában. A felújítás befejezését követő naptól máris újabb munkálatok kezdődtek, amikor is a gyülekezet önerőből felújíttatta a parókiaudvar gazdasági épületeinek tetőzetét, hasonló szükségszerűségből. A köszönetmondást Ónódi-Bányai Dávid ifjú szavalata zárta.
Emléktábla
Az adventi hálaadó istentisztelet egyúttal lezárta a reformációi emlékévet. Az ötszázadik évfordulóra egy emléktábla avatásával emlékezteti a ma élő és az utánunk következő generációkat az eklézsia, melynek Wass Alberttől kölcsönzött szövege az emlékeztetés mellett eszméltetni is kívánja a mindenkori nagyszántóiakat. A tábla éppen ezért az utcáról jól látható helyen kapott helyet. Szövege ez: „Őseidnek szent hitéhez, nemzetednek gyökeréhez, testvér, ne légy hűtlen soha!” erdon.ro

Véres színjáték
A kommunista diktatúra utolsó évtizedében Románia lakosságát mély fizikai és erkölcsi nyomorba taszították, melynek nyomasztó hatására egyre többen úgy érezték, hogy napról napra nehezebben cipelhető teherré torzult az élet. Hiszen fizikai és szellemi táplálék, valamint gondolati és lelkiismereti szabadság hiányában már az emberi lét értelme és jogosultsága megkérdőjeleződik.
Ebben a kilátástalannak tűnő helyzetben azonban mégis csak akadt egy modernkori Dávid, aki szembeszállt a félelmetes Góliáttal, és végül legyőzte azt. Tőkés László református lelkész halált megvető ellenállása ugyanis népfelkelést robbantott ki Temesváron. A félelem bilincseit szétfeszítő tömeget pedig már nem lehetett sem géppisztolysorozatokkal, sem tankokkal megállítani. Napokig tartó és a nyilvánosságra került adatok szerint 93 személy életét követelő harcok árán ugyan, de 1989. december 20-án Temesvár szabad várossá vált.
A hírzárlat ellenére az országban futótűzként terjedt a temesvári események híre, melynek hatására december 21-én Bukarestben, majd Aradon, Szebenben, Marosvásárhelyen, Brassóban és Kolozsváron is utcára vonult a nép, és a kivezényelt fegyveres erőkkel szembeszállva a diktátor azonnali távozását követelte. A palackból kiszabadult szellemet pedig már nem lehetett oda többé visszaszorítani. Másnap a forradalmi láz átterjedt az ország egészére, Ceauşescu pedig tanácsadói unszolására egy helikopter fedélzetén elhagyta a fővárost. Még aznap elfogták, december 25-én rögtönítélő bizottság elé állították, halálra ítélték és kivégezték az ország irányításában fontos szerepet betöltő feleségével együtt.
Úgy tűnt tehát, hogy győzött a népfelkelés, azonban sajnos nem ez történt. Az irányítást a Ion Iliescu nevével fémjelzett kommunista csoportosulás kaparintotta meg, akik hatalmuk törvényesítése és megszilárdítása érdekében a katonai diverziótól sem rettentek vissza. Így eshetett meg, hogy a diktátor bukása után sokkal többen veszítették életüket, mint az ellene kitört népfelkelés vérbefojtásának kísérlete alatt. A bűnösök felelősségre vonása pedig a mai napig várat magára. Bedő Zoltán / Székely Hírmondó; Erdély.ma

Januártól minden szolgáltatásért fizetni kell (A családorvosok nem engednek a követelésekből )
A tavasszal kezdődött tiltakozási akcióinktól számítva volt elég esélye a kormánynak, az egészségügyi minisztériumnak és az országos egészségbiztosító pénztárnak, hogy megoldja az alapellátás gondjait, de mert nem tették, nem írjuk alá a keretszerződés január 1-jétől érvényes meghosszabbítását – közölte lapunk megkeresésére dr. Şereş Lucia, a háromszéki családorvosok egyesületének elnöke. Ez azt jelenti, hogy az egészségbiztosító pénztár nem téríti meg a családorvosi szolgáltatások ellenértékét, amit mindaddig a pácienseknek kell kifizetniük, amíg a helyzet nem változik.
Az idei keretszerződések 2018. március 31-ig történő meghosszabbítására vonatkozó kormányhatározat múlt pénteken jelent meg a Hivatalos Közlönyben, csak ezután lehetett kiküldeni az értesítést a szolgáltatóknak, hogy ezen a héten jöhetnek aláírni a dokumentumokat – tudtuk meg Dragoş Tatutól, a Kovászna Megyei Egészségbiztosító Pénztár elnökétől. Az intézet vezetője elmondta, a szerződés meghosszabbítására vonatkozó jogszabály minden szolgáltatói kategóriát érint, a kórházakat is, de egyedül a családorvosok országos szövetsége jelezte, hogy felbontja a szerződéses viszonyt a megyei egészségbiztosítási pénztárakkal, erre vonatkozó hivatalos bejelentést ellenben eddig nem közölt a családorvosok háromszéki szervezete. Tegnapi megkeresésünkig a száz Kovászna megyei családorvos közül egy írta alá a keretszerződés meghosszabbítását, Tatu szerint péntekig még lesznek jelentkezők, legalábbis erre utalnak a korábbi évek tapasztalatai. Ugyanis nem első eset, hogy a családorvosok elégedetlenek a feltételekkel, s bár több ízben próbálták hasonló eszközökkel a helyzet orvoslására bírni a szaktárcát és az országos egészségbiztosító pénztárt, legtöbbször ígéretekkel maradtak – állítja dr. Şereş Lucia. A háromszéki családorvosok egyesületének elnöke elmondta, nem azért tanultak olyan sok évig, és nem azért választották az orvosi hivatást, hogy bürokraták legyenek, és iratokat gyártsanak, azt szeretnék, ha a hatalom elismerné, mennyire fontos az alapellátás, és ehhez igazítaná az ágazatra szánt költségvetést is. Évek óta követelik, hogy az alapellátás részesedjék 15 százalékos arányban az egészségügynek szánt összköltségvetésből, de a tavaszi és őszi tiltakozási sorozat ellenére a korábbi 5,77 százalékról csupán 5,8 százalékra emelték, ami nemcsak nevetséges, de megalázó is – mondotta.
Şereş doktornőtől megtudtuk, a családorvosi rendelőknek átlagban havi tizenkétezer lejből kell gazdálkodniuk, ebből fizetik ki a béreket, utalják át az államnak a kötelező járulékokat, és még a rendelő fenntartására, anyagok vásárlására is kell jutnia. Leszögezte: ha a helyzet nem változik, jövő szerdától minden szolgáltatásért fizetni kell azoknál a családorvosoknál, akik nem írják alá a szerződést. Ez minden bizonnyal megnöveli a kórházak sürgősségi osztályainak a forgalmát, a krónikus betegeknek pedig saját költségükön kell megvásárolniuk nélkülözhetetlen gyógyszereiket. Fekete Réka / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)