Kulcsár Terza a román parlamentben: Autonómiát Székelyföldnek, szabadságot a székely népnek!
Kulcsár Terza József RMDSZ színeiben mandátumot szerzett MPP-s képviselő Facebookon számolt be a mai napirend előtti felszólalásáról. A képviselő két nyelven a románok tudtára adta, hogy „Székelyföld volt, van és lesz!”
Az elmúlt napokban attól volt hangos a sajtó, hogy egy román képviselő azt mondta, hogy székelyek nem léteznek és Székelyföld sem.
Erre reagált napirend előtti felszólalásában a magyar képviselő:
Elnök úr,
Tisztelt kollégák!
Európa az autonómiát támogatja!
A romániai magyar közösség nem kér többet, mint ami jár minden egyes európai nemzetnek.
Azok a személyek és intézmények, amelyek azt állítják, hogy Székelyföld nem létezik, vagy háttérből irányított entitások, vagy a magyarokkal és a székelyekkel szembeni gyűlölet vezeti őket. Ezeknek a személyeknek azt üzenem, hogy vegyék elő a könyvet, és tanulják meg saját történelmüket. A székelyek a kereszténység védelmében harcoltak Mihály Vitéz és Ștefan cel Mare oldalán, amit ők maguk is elismertek.
Európa az autonómiát részesíti előnyben! Ez volt az európai közösség legfontosabb üzenete a katalóniai eseményeket követően. Mi nem akarunk határmódosítást, mi csupán egy államon belüli területi autonómiát akarunk Székelyföldnek. Ezt várjuk kilencvenkilenc éve Romániában!
Székelyföld volt, van és lesz!
Autonómiát Székelyföldnek! Szabadságot a székely népnek!
Utolsó szavaimat a többnyelvűség szellemiségében anyanyelvemen is elmondom:
Székelyföld volt, van és lesz!
Autonómiát Székelyföldnek, szabadságot a székely népnek! Kulcsár-Terza József képviselő / itthon.ma/erdelyorszag

A szórványnak konkrét programokra van szüksége
A tapasztalat azt mutatja, hogy konkrét programokra van szükség a szórványközösségekben, így a nagyvárosi magyarok körében is, az Örökségünk őrei mozgalmat és vetélkedőt jó példaként tartjuk számon – mutatott rá Winkler Gyula, az RMDSZ európai parlamenti képviselője, aki kedden Budapesten a Kárpát-medencei Képviselők Fóruma (KMKF) szórvány-diaszpóra munkacsoportjának ülésén vett részt. Az Országházban megszervezett gyűlést Révész Máriusz kormánybiztos, a munkacsoport társelnöke vezette.
Felszólalásában Winkler Gyula az RMDSZ nevében köszönetet mondott az Országgyűlésnek, hogy egyöntetűen támogatták a Minority Safe Pack – kisebbségvédelmi kezdeményezést, kiemelve, hogy ez fontos politikai jelzés, elsősorban a szórványok számára. „A szórványban élő közösségek vannak a legjobban ráutalva a külső segítségre, a megmaradásért folytatott küzdelemben az európai szintre emelt kisebbségi jogvédelem fontos célkitűzés” – hangsúlyozta. Az RMDSZ európai parlamenti képviselője bevezetőjében a kárpát-medencei és diaszpórában tevékenykedő szervezetek képviselőit a november 15-ei Magyar Szórvány Napja alkalmából köszöntötte és eredményes munkát kívánt a jelenlevőknek.
„Az elhangzott előadások is azt bizonyítják, hogy mennyire összetett a nagyvárosi szórványban élő magyar közösségek helyzete, láthatjuk, hogy a kárpát-medencei nagyvárosok közös vonásokat és sajátosságokat egyaránt mutatnak. Az RMDSZ sokéves gyakorlata arra világít rá, hogy konkrét programokra van szükség, amelyek megvalósításában minél nagyobb számban be kell és be lehet vonni a közösség tagjait. Az RMDSZ Kulturális Főosztálya által öt éve elindított Örökségünk őrei – fogadj örökbe egy műemléket mozgalom és vetélkedő jó példa arra, hogyan lehet egy közösséget mozgósítani” – mondta el Winkler Gyula. Ismertette a program alapfeltevését, mely szerint a kulturális identitás egyik fontos eleme az épített örökség, a kezdeményezés pedig a fiatalokon keresztül szólítja meg a magyar szórványközösségeket. „Középiskolás csoportok fogadnak úgymond örökbe magyar vonatkozású műemlékeket, amelyeket nemcsak ők maguk ismernek meg, hanem népszerűsítik, megjelenítik a világhálón, visszahozzák a köztudatba és ezek a helyek a maguk fizikai valóságában is újra magyar közösségi terekké válnak” – vázolta a programot a képviselő. A vetélkedő díja egy brüsszeli kirándulás, a kezdeményezés nagy sikert aratott többek között a nagyvárosi szórványközösségekben is, például Kolozsváron, Aradon, Brassóban, egyre több diák szeretne csatlakozni a mozgalomhoz. „Úgy gondoljuk, hogy olyan program, amely Európában is megállja a helyét, ezért idén tavasszal Brüsszelben is bemutattuk egy olyan rendezvényen, amelynek Navracsics Tibor, az Európai Bizottság oktatásért, kultúráért, ifjúságért és sportért felelős biztosa volt a fővédnöke, ezen az eseményen javasoltuk, hogy az Örökségünk őrei kerüljön be az európai jó gyakorlatok közé” – számolt be Winkler Gyula, aki a kárpát-medencei magyar szervezetek figyelmébe ajánlotta a programot, eljuttatva a jelenlevőkhöz az Örökségünk őrei – Fogadj örökbe egy műemléket kezdeményezést bemutató, három nyelvű kiadvány elektronikus változatát.
A munkacsoport a szórványban és a diaszpórában élő nagyvárosi magyar közösségek helyzetét tekintette át, előadást tartott Bodó Barna a Szórvány Alapítvány képviseletében, Menyhárt József, a Magyar Közösség Pártja elnöke, Gábrity Molnár Irén, a Magyarságkutató Tudományos Társaság és Kovács Eszter, MTA Társadalomtudományi Kutatóközpont képviseletében. Winkler Gyula EP-képviselő sajtóirodája; Erdély.ma

Több pénz nemzetpolitikára
A jelenlegi budapesti kormány által biztosított, jelentősen megnövekedett források fontos beruházásokat tettek lehetővé a külhoni magyarság számára – emelte ki Potápi Árpád János nemzetpolitikai államtitkár az Országgyűlés szakbizottságában tegnap.
Potápi Árpád János rámutatott: a 2016-os költségvetés 11,8 milliárd forintot hagyott jóvá a Bethlen Gábor Alap számára, ez az összeg az év végére 63 milliárdra nőtt. A 2009-es év nemzetpolitikai terület számára biztosított 9,1 milliárdos összege a tavalyi évre megtízszereződött. A megnövekedett keret jelentős beruházások elindulását és megvalósulását tette lehetővé a külhoni magyarság számára. Az államtitkár példaként említette Erdélyben a kolozsvári protestáns teológiai intézetet érintő, 17,8 milliárd forintos beruházást, az unitárius egyház püspöki házát, a Kemény Zsigmond Szórvány Központot, a Studium Alapítvány támogatását. Folytatódott az orvosi rezidensek szolgálati lakásainak építése, átadása is, ez így lesz jövőre is. Emellett Felvidéken támogatták a református egyházat, és segítséget kaptak a katolikus egyház által fenntartott oktatási és egyéb intézmények is. Vajdaságban több mint 100 millióból a zentai csata műemlék templomának befejezését támogatták, és képzőközpont létesült Szabadkán. Kárpátalján több mint 880 millió forintból a felsőfokú szakképzés fejlesztése valósulhatott meg; 600 millióval kezdődik meg az Ortutay Elemér Görög Katolikus Központ létesítése. Horvátországban tangazdaság, ifjúsági központ jöhetett létre, Muravidéken szintén tangazdaságot és hagyományok házát alakítottak ki. A nemzeti jelentőségű intézményekről szólva kiemelte, hogy 80 intézményt és programot támogattak a Kárpát-medencében és a diaszpórában. A külhoni magyar fiatal vállalkozók éve keretében tavaly 967 pályázat érkezett, és 117-en kaptak támogatást. Folytatódtak a szakképzés évéhez kapcsolódó programok is, 110 felszerelt tanműhelyt és tangazdaságot segítettek összesen mintegy 890 millió forintból. A Szülőföldön magyarul program részeként a 2015/16-os tanévben 240 ezer magyar oktatásban részt vevő fiatal, gyermek támogatására 4 milliárdot fordítottak. Egymilliárd forintra emelték a magyar kultúráért és oktatásért pályázat keretét, ebből 600 millió központi, a többi regionális elosztású volt. A Kárpát-medencei testvértelepülési programra tavaly 150 millió forint állt rendelkezésre, idén 250 millió forint. A civil és ifjúsági szervezetek támogatására tavaly 50 millió jutott, idén megkétszerezték mind a keretösszeget, mind a támogatott szervezetek számát. Kárpátalján az összes óvodás és kisiskolás étkeztetését biztosítják, 10 ezer család, 20–25 ezer ember megélhetését segíti a kormány – ismertette Potápi Árpád János, jelezve: emelik a pedagógusok támogatását, s 60 millióval segítik a média, a közművelődési intézmények működését. Erdélyi Rudolf Zalán, a Bethlen Gábor Alap vezérigazgatója jelezte: 2016-ra jelentősen nőtt a támogatott pályázatok száma. Kiemelte az I. világháborús emlékhelyek felújítását célzó programot, amelynek részeként 83 pályázót segítettek. Gaal Gergely (KDNP) szerint óriási változások történtek a nemzetpolitikában, egyre bővülő forrásokkal gazdálkodhat az államtitkárság, s tevékenysége is egyre jelentősebb. Szávay István (Jobbik) egyetértett azzal, hogy sok dolog változott 2010-hez képest, de mint mondta, nem sok 2015-höz képest. Szerinte eltolódik az arány az egyéni pályázatok felé, ami csökkenti az átláthatóságot, és a kormány határon túli politikai szövetségeseinek támogatása felé mutat. Minden határon túli régióban 80–90 százalékos többségben vannak ezek a szervezetek – jegyezte meg, hozzátéve: különösen fájó ez a gyakorlat a szórvány esetében. Az államtitkár azt mondta: minden területen az ottani magyarság szervezeteinek véleményével egybehangzóan zajlanak a támogatások. Óriási előrelépés történt a gazdaságfejlesztési programoknak köszönhetően – tette hozzá, kiemelve, hogy a szülőföldön való boldogulás került előtérbe. 80 ezer határon túli családi vállalkozás és 40 ezer fiatal vállalkozó működik, s ezek több mint 90 százalékban magyar embereket foglalkoztatnak. Ha őket támogatják, akkor az otthonmaradást segítik – mutatott rá az államtitkár, aki teljesen egyetértett a magyarnyelv-használat erősítésének fontosságával. Potápi Árpád János aktuális kérdésekről elmondta: meghaladta az egymilliót az állampolgársági kérelmet benyújtók száma. Kitért a külhoni magyar családi vállalkozások évére, a kapcsolódó programokra és képzésekre, és jelezte: három pályázatot írtak ki, 867 kérelem érkezett be, és közel 890 millió forintból 185 projekt megvalósítását támogatják. 2018-tól indul az óvodafejlesztési program második üteme. Cél, hogy minden magyar gyermek magyar intézménybe tudjon járni – jelezte. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A szellemi műhely hordozója (25 éves lapunk kiadója)
Közszolgálat piaci körülmények között: több mint negyedszázada naponta törekszik erre a bravúrra a Háromszék napilap. A működtetését biztosító H–Press Kft. ugyanakkor mint cseppben a tenger összesíti a helyi vállalkozás valamennyi ismérvét, megfejelve a nehezen mérhető tudati fejlesztés „önkéntes” gyakorlásával.
A kezdeti hőskor
Ma már csak kevesen emlékeznek rá, hogy az 1989. december 22-ről 23-ra virradó éjszakán született Háromszék néhány hónapon át gazdasági értelemben szinte légüres térben, de mindenképpen kezdetleges jogi körülmények között működött. Az addigi fenntartó Román Kommunista Párt előbb de facto, aztán jogilag is megszűnt, így kényszerült 1990 során a sajtóvállalatnak még nem nevezhető egység, vagyis a szerkesztőség, a nyomda és a lapterjesztő részleg munkatársaiból álló Trisedes-Press Rt. létrehozására, amely gyakorlatilag az első magántulajdonban lévő sajtóvállalat volt az országban. Egy ideig a kor hatalmas betűéhsége és a lap kedveltsége elnyomta a gazdasági vállalkozások hőskorából is fakadó gyermekbetegségek tüneteit, ám hamarosan kiderült, hogy veszélyes dolog kitenni az újságot a nyomdaipar robbanásszerű átalakulása minden előre látható és láthatatlan következményének. Így született meg a döntés a szerkesztőség és a lapterjesztés külön kft.-be való csoportosításáról, ez lett a ma is élő H–Press Kft., ez a szervezeti struktúra biztosítja immár huszonöt éve a Háromszék megjelenésének gazdasági hátterét.
A nagy példányszámok kora
A szerkesztőség mint szellemi vállalkozás önálló lábakra állításának kísérlete azóta is sikeresnek tekinthető, hiszen a lap máig az egyetlen erdélyi médiavállalkozás, amely soha nem folyamodott pénzügyi befektető becserkészéséhez. Ferencz Csaba, a kiadó ügyvezető igazgatója szerint kezdetekben azért lehetett gazdaságosan működtetni a céget, mert egyáltalán nem volt különleges a több mint húszezres példányszám, igény volt az olvasásra. Ráadásul sikerült átmenteni azt az értékelvűséget, amely az elődöt, a Megyei Tükört is jellemezte. Ez is közrejátszott a gazdasági fejlődés folyamatosságának biztosításában.
Új médiumok, új olvasók
„Sokáig ez volt az újság Háromszéken, a mérvadó – fogalmaz Ferencz Csaba –, ezért sokáig fel sem merült az a kérdés, hogy gazdasági értelemben életképes a lap, az olvasók és a reklámbevételek fedezik a kiadásokat. Csak jóval később, az új médiaformák jelentkezésével, az új olvasógeneráció megjelenésével merült fel, hogy piacorientáltan is kell gondolkodni, hiszen már nem volt magától értetődő, hogy a Háromszék nélkül nem teljes a napja. A »Háromszék-függő« tábor azóta is szűkül, miközben nő az a réteg, amely értékeli a tartalmat, de nincs feltétlenül tudatában annak, hogy ezt meg is kell fizetni.”
Farcádi Botond főszerkesztő szerint a lap, ha más eszközökkel is, de a továbbiakban is képes megőrizni azt a státusát, hogy a mindennapok nélkülözhetetlen része. Markáns arcéllel rendelkező, karakteres lapként. A lapfogyasztási szokások ugyan megváltoztak, és ha a fiatalok nem is mennek el mindennap az újságos- standhoz, naponta olvassák, tartalmakat osztanak meg a különböző közösségi felületeken, mindennapjaik része maradt a lap. Ez gazdaságilag persze nehezebben fenntartható modell, hiszen nem azonnal „csöng a kassza”, de fontos, hogy a Háromszék megmaradt hiteles tájékoztatási forrásnak, értékelvű véleményformáló fórumnak. Párhuzamosan a bevételi források struktúrája is átalakulóban, a növekvő reklámbevételek arról látszanak tanúskodni, hogy a lap továbbra is az emberek „zsebében” maradt. Helyi hírek mindenkinek
A lap elsősorban a háromszéki, szélesebb körben a székelyföldi emberekhez szól, illetve a Kárpát-medencei magyarsághoz, mindezt a szerkesztési elvek is igyekeznek szolgálni. Fókuszban a helyi eseményekkel, gazdasági folyamatokkal, a helyi emberek életét befolyásoló hírekkel, de az is fontos, hogy ne csak a világ jelenjen meg Háromszéken, hanem a világ is képes legyen elhelyezni a térképen Háromszéket. Annál is inkább, mivel a lap világhálós változatát elsősorban az elszakadt háromszékiek olvassák. Ez is a lap helyi jellegét erősíti. A főszerkesztő szerint a Háromszék politikai és gazdasági érdekcsoportoktól való függetlensége erősíti a konzervatív, nemzeti elkötelezettségű hangot, látásmódot, amely jelentős mértékben egyezik a háromszéki emberek többségének világnézetével.
Arányok
A Háromszék nemcsak az olvasóit örökölte, hanem a piacot is, ami rugalmasságra, folyamatos változásokra való készenlétre is sarkallja a kiadót. Az azonban soha nem változott, hogy mindig a lap van az előtérben, a kiadó pedig, mint gazdasági vállalkozás egy értékteremtő közösség, szellemi műhely hordozója, nem pedig profitorientált üzleti vállalkozás. Ezeket az arányokat a teljesen megváltozott piaci körülmények között is sikerült megőrizni. A Háromszék kiadója ízig-vérig helyi vállalkozás, helyi termék jellege kifogásolhatatlan, hiszen helyben jegyezték be, helyben adózik, helyi embereket foglalkoztat. Közel kilencven alkalmazottjával a megye közepes vállalkozásai közé sorolható, a lapterjesztők révén falusi környezetben is munkaadóként van jelen. Termel, szolgáltat, kereskedik, közel kétmillió eurós évi üzleti forgalmat bonyolít le. Pluszaduként pedig helyi embereknek ad naponta szellemi muníciót. Hat a közösségére, a közösség pedig visszahat rá. Immár huszonöt esztendeje megszakítás nélkül. Csinta Samu / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Régi gépek szerelmesei
Ötödik éve már, hogy minden évben szeptember harmadik hétvégéjén a csernátoni Haszmann Pál Múzeum vendége Lévay Sándor gyöngyösi nagyvállalkozó, az anyaország legjelentősebb és egyben legszámosabb Hofherr traktor- és gépgyűjtemény tulajdonosa. A Burrogtatóra érkező magángyűjtővel az otthoni, mostanra már közkincsnek tekinthető gépparkjáról, illetve a Csernátonban is kifejtett tevékenységéről is szót ejtettünk. A kép nem lenne teljes Kádár Zoltán, a mezőkövesdi Hajdu Ráfis János Mezőgazdasági Gépmúzeum vezetője nélkül, a csernátoni gyűjtemény darabjainak „feltámasztása” ugyanis kettejük kitartásának gyümölcse.
– Mindenekelőtt leszögezném, hogy semmi közöm a mezőgazdasághoz, ezért nem mondhatnám, hogy szakmai ösztönzésről lett volna szó, amikor belevágtam a gyűjtésbe. A gépek iránti szeretet és a viszonylag korán, ötvenévesen, 1981-ben elhunyt édesapám emléke iránti tisztelet terelt ez irányba, az első vásárt is – több mint tíz évvel ezelőtt – az emlékállítás késztetése nyomán ejtettem meg – indítja beszélgetésünket Lévay Sándor. Aztán az első traktor megvételét követően a gépek mintha megtalálták volna az utat feléje, olyannyira, hogy egy hónapon belül már hat–nyolc állt az udvaron. A motivációk között ugyanakkor szerepelt a márka iránti szeretet, hiszen amint részletezte: az első traktor megvásárlásánál a fő ösztönző mégiscsak az volt, hogy egy Hofherr-gép boldog tulajdonosa lehet. Az általa és az ismerők által is egyszerűen Hofherrnek nevezett traktorok az 1869-ben alakult, majd az 1880-as évektől Hofherr–Schrantz császári királyi szabadalmazott mezőgazdasági gépgyár néven létező, 1912-től pedig Hofherr–Schrantz–Clayton–Shuttleworth magyar gépgyári művek részvénytársaság néven teljes monopóliumot kialakító óriásvállalat termékei. – A magyar vagy részben magyar gyártású traktorok, állómotorok egyébként mai napig elsőbbséget élveznek nálam. Én a Hofherrek szerelmese vagyok, több mint harmincat birtoklok már, míg 13 éves fiam Dutra-mániás – fűzi tovább a történetet. Szerénytelenségnek tűnhet, de úgy gondolja, a világ legnagyobb Hofherr gyűjteményével rendelkeznek, ez több mint harminc darabot jelent. Kevesen tudják, hogy ezek magyar gyártmányú gépek. Maga a teljes gyűjtemény ennél sokkal számosabb, csak traktorból (vannak köztük gőzzel hajtottak is) több mint százötven van a birtokukban, illetve meghaladja a 250-et az állómotorok száma, valamint több mezőgazdasági eszközzel is rendelkeznek, például cséplőgépekkel. Örömére szolgál ugyanakkor, hogy a fia is beleásta magát ebbe a szenvedélybe, sokszor a fiú próbálja meg lebeszélni arról, hogy megváljon valamelyik géptől, esetleg csere jöhet szóba. A kedvenceken túl „mindenevőnek” mondja magát, és gyakorlatilag bárhová képes elmenni a világon, hogy a gyűjteményét újabb darabbal gazdagítsa. „Texas államban is részt vettem már árverésen, és vásároltam onnan is. A Csernátonban idén felvonult Dutra 4K-t (a kispesti Vörös Csillag Traktorgyár terméke) egyébként Angliából szerezték be. Valamikor ezeket a gépeket Magyarország exportálta, ezt a modellt Perkins motorral és angol fülkével szerelték fel. Ritkaságnak számít, mivel Magyarországra nem szállítottak ilyen felszereltségű gépet – részletezi mosolyogva. Kérdésünkre, hogy mégis van-e valamilyen kizáró kritérium a válogatásban, felkutatásban, Lévay Sándor kategorikusan kijelenti, hogy ez csakis a gépek kora. Fiatal vagy annak számító, 1960 után gyártott traktort, gépet nem gyűjtenek, ritka az az eset, hogy mégis elfogadnak egy-egy példányt. Általában olyat, amelyik valamiért különleges. A hangsúly mindenképp az öreg járgányokon van, mivel állapotuk miatt már senki nem szándékszik használni őket, és ha valaki nem gyűjtené, akkor az enyészeté lennének. A legidősebb traktoruk az 1910-es évekből származik. A gyűjtés ugyanakkor nem áll meg a gépeknél, pontosabban a traktorok vásárlása előtt a modelleket kutatta fel – erre lévén anyagi kerete –, mostanra viszont kialakult az a helyzet, hogy „ami kicsiben, az nagyban is megvan”.
Felvetésünkre elismeri, nem mindenki számára elérhető hobbit talált, igen sok pénzt felemésztő és egyben időigényes foglalatosság ez, szenvedély nélkül azonban nem valósítható meg. Ami a gyűjtemény további sorsát illeti, Lévay Sándor rámutat, úgy érzi, édesapjának akkor tud méltó emléket állítani, ha ezt a gyűjteményt lehetőleg rendezett formába a külvilágnak is megmutatja. Egyelőre előzetes egyeztetés alapján tekinthető meg, állandó szabadtéri kiállítás formájában a telephelyen, ahol dolgoznak.
Hogy ne csak vasdarabok legyenek
Csernátonba Kádár Zoltán révén vezetett az útja, aki sepsibükszádiként gyakran emlegette a Haszmann Pál Múzeumot, az ott található gépeket. Több rendben eltervezte, hogy megtekinti az itteni gyűjteményt, majd egy veterángépes rendezvényt követően, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum főmuzeológusával, illetve egy derecskei barátjával közösen ellátogattak Felső-Háromszékre. Az első kérdése az volt, miért nem működnek a gépek? A válasz pedig egyszerűen hangzott: „nem jók”. Ennek nyomán fogalmazta meg, hogy ilyenformán az ember csak vasgyűjtő, és máris megszületett az ötlet, amelyet immáron öt éve májusban és szeptemberben gyakorlatba is ültetnek, hogy többedmagával ideutaznak Magyarországról, és igyekeznek – kizárólag barátságból, mert kiváló a viszony a múzeum működtetőivel, a Haszmann családdal – életet lehelni a gépekbe. Lévay Sándor szerint Csernátonban nagyon szép gépgyűjtemény található, ami vélhetőleg Romániában egyedülálló, viszont borzasztó nagy kihívás volt ezeket a gépeket működőképessé tenni, nagyon hiányosak voltak, egy részük továbbra is az. Az enyészet és a haldoklás határán vannak – így lehetne a legjobban besorolni sokak állapotát – fogalmazott. „Működőkepéssé tételük már azért is igen nehéz feladat, mivel sajnos már kevés a tudás ezen a téren. Szerencsére egyre több barátom érdeklődik aziránt, amit itt teszünk, és Magyarország minden vidékéről kerül valaki a veterángépesek közül, aki tevékenyen hozzájárul az életre keltésükben. Az első hívó szóra nem az a kérdés, hogy hová és miért megyünk, hanem, hogy mikor? És ez nagyon jó érzés. Az első Hofherr beindítása, amely negyven évig a mocsárban süllyedve várta a jobb napokat, egy csoda volt. (Az R 20–22-es típusjelzésű traktort a múzeum az albisi Bod családtól vásárolta meg 1982-ben, és már második éve „adja az erőt” a Burrogtatón munkára fogott cséplőszekrénynek). A rendezvény előtti napon sikerült beindítani, ez a pillanat még a férfiembert is meghatotta, és ha felidézi a történetét, menthetetlenül elérzékenyül. Az érzés nem véletlen, ugyanis alkatrészeket ezekhez a gépekhez nehezen vagy sok esetben egyáltalán nem lehet találni, ezért nem egyszer csak régi dokumentumokból ismerik a működésüket, esetleg olyanoktól, akik még dolgoztak ilyen gépeken – ők egyre kevesebben vannak – tudnak információkat szerezni, majd legyártják az alkatrészt, de olyan is előfordult, hogy improvizatív megoldásokhoz kellett folyamodniuk. „Lényeges viszont, hogy azt a tudást, amit így megszerzünk, valahogy mi is továbbadjuk az utódainknak, hogy láthassák: nem csak halott vasdarabokról van szó, hanem apáink, nagyapáink ezekkel építették fel az országot” – foglalta össze az öt év erőfeszítéseit Lévay Sándor.
Gépkultusz az anyaországban
„Mit ránk hagytak az őseink, amit nem olvasztottak be a kommunisták, nem sikerült államosítani és eltüntetni, Románia belsejébe elsüllyeszteni vagy külföldre vinni, Svájcba, Németországba, az itt megmaradt, és ezt nekünk kötelességünk megőrizni” – véli Kádár Zoltán, a mezőkövesdi Hajdu Ráfis János Mezőgazdasági Gépmúzeum vezetője, aki sepsisbükszádi származásával egyfajta kapocsként szolgált a csernátoni múzeum irányába. Ő maga a véletlen folytán került kapcsolatba a régi gépek megőrzésével, ápolásával 1990-ben, egy egyházi énekkari látogatás révén, amikor is megismerte a mezőkövesdi intézmény akkori vezetőjét, a későbbi névadót. „Gazdálkodó fiatalként akkor kaptuk vissza nagyapáink örökségét, a földeket, és megkaptuk hozzá a tanácsot is: kisfiam, rendezni kell a dolgaidat, mert ha nem, nagyapád forog a sírjában. Elnéztük, hogy az a cséplőgép, amivel ők még itthon dolgoztak, az ott már múzeumi tárgy” – emlékezett. Az alapító, János bácsi, kinek nem volt utódja, azt mondta, költözzenek ki és vállalják, hogy továbbviszik az általa elkezdett munkát, mivel örökös híján nincs aki folytassa. Némi gondolkodás után úgy döntöttek, nem mulasztják el a lehetőséget és léptek. Bölcs döntésnek bizonyult, az intézmény idén már a 19. gépésztalálkozóját tartotta, szeptember másodikán. Magyarországon egyébként igen erős kultusza van a „vasgyűjtésnek”, a régi gépek megmentésének, szerencsére Lévay Sándor mellett még igen sokan vannak, akik foglalkoznak ezzel. Nagyon sok gyűjtemény létezik, egyeseknek megvan a múzeum minősítése, másoknak nem, de utóbbiakat is meg lehet tekinteni. A legtöbbjük a helyi értéktár részei. Ez a helyzet tette lehetővé, hogy öt évvel ezelőtt Lévay Sándor felkérésére egy népes csapattal, a gépmentés szándékával jöhettek Csernátonba – noha a két intézmény kapcsolata régebbi –, és teszik ezt azóta is. Nagy D. István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Munkával ünnepelték az évfordulót Szovátán
„Három csillag van az égen…”
Nem tortával és pezsgővel, hanem pedagógusok számára szervezett továbbképzővel ünnepelte fennállását a Szovátai Népi Játszóház.
A hét végén óvónők és tanítónők számára szervezett továbbképzőt a Szovátai Népi Játszóház, így ünnepelték fennállásuk tizedik évfordulóját. Ez alkalomból nagyméretű fotókból és kézműves tárgyakból készült kiállítással visszatekintettek a mögöttük levő időszakra. Nem szerettek volna csupán egy kiállítással megelégedni, ezért egy, a tevékenységükhöz (néphagyomá- nyaink, kulturális örökségünk éltetése a gyerekek körében) illő továbbképzőt is szerveztek, amelyen félszáznál több pedagógus vett részt a Sóvidékről, a Kis-Küküllő és a Nyárád vidékéről, hisz főként őket célozta a program, de egy dévai vendégük is érkezett. A kezdeményezésüket támogatta a Nemzeti Kulturális Alap és a Maros Megyei Tanács is, ezért a résztvevőknek csak minimális anyagi megerőltetésbe került a jelenlét – tudtuk meg Kiss Enikő tanítónőtől, szervezőtől, a szervezet programfelelősétől.
Szakemberektől tanulhattak
A program során tapasztalt előadók révén arra szerették volna a résztvevőket rávezetni, hogyan fonódik össze a népdal, a népmese, a népi gyermekjáték az óvodai és iskolai hagyományőrzésben. Pénteken Fábián Éva magyarországi népdalénekes, óvodapedagógus arra adott útmutatót, hogyan lehet és kell mesélni, illetve hogyan, milyen technikával lehet népdalokat tanítani a gyerekeknek. Szombaton Nyitrai Marianna magyarországi néprajzkutató és népdalénekes a Kárpát-medencei magyarság vokális népzenéjének tanítását és annak szempontjait boncolgatta, ugyanis eddig ez a téma ritkán volt továbbképzések tárgya. Vasárnap Benkő Éva sepsiszentgyörgyi játszóházszervező és óvodapedagógus a mese dramatizálásáról beszélt, illetve arról, hogy ezt hogyan lehet bevinni az iskolai oktatásba, gyermekjátékok, mondókák, népdalok beágyazásával a meseszövésbe.
A képzés során a szervezők a tíz-éves saját munka anyagából összerakott kézműves-kiállítás révén arról is próbáltak ötleteket nyújtani pedagógusoknak, hogy miket lehet természetes anyagokból készíteni különböző hagyományaink, jeles ünnepeink kapcsán. Szombat este pedig egy meglepetés is érte a résztvevőket és a szervezők egy részét: a Szovátai Népi Játszóházban zenészként felcseperedett gyerekek három-négy korosztálya táncesttel kedveskedett nekik.
Elragadó volt
Kiss Enikő szerint a program végén mindenki visszajelzése pozitív volt, szívesen vennének részt hasonló rendezvényen, tehát a képzés elérte a célját, eredményei viszont hosszabb távon fognak megmutatkozni. Mivel a szervezők és az előadók szinte mindent megpróbáltak átadni a témák kapcsán, ezért picit „tömény” volt a hétvége, de senki nem bánta.
Ezt erősítették meg kérdésünkre a résztvevők is. A nyárádszentimrei Losonczi Noémi óvónő azért jelentkezett, mert megragadta a téma, és átfogó képet, nagyon sok ötletet és útmutatót kapott a különböző korú gyerekek oktatásához. Az előadók személyisége megragadó volt, a hétvége egyetlen hibája pedig az, hogy gyorsan eltelt – tette hozzá viccesen. Most tudatosult benne, hogy a mese nemcsak gyermekeknek, hanem felnőtteknek is szól, és hogy mennyivel színesebb lenne minden korosztály élete, ha több mese és népdal kapna benne helyet, illetve nem szégyellnének népdalokat énekelni az emberek.
A havadtői Dónáth Beáta tanítónő sem csalódott az érdekesnek ígérkező témát illetően, a tapasztalt előadók nemcsak hogy jól előadták az információkat, hanem bevonták a játékokba a pedagógusokat is. Őt legjobban a mese ragadta meg, az előadó úgy tudta bemutatni, hogy minden kellék nélkül is mindenkit elragadott – olyan volt, ahogyan mesélni kellene a gyereknek is.
Kicsiket és nagyokat várnak
A tíz éve létrejött Szovátai Népi Játszóház célja, hogy a számítógép és média világában is átadják a múlt örökségét, a maradandó értékeket az óvodás és kisiskolás gyerekek számára, megalapozzák népzenei és néptáncműveltségüket, nem utolsósorban nemzeti önazonosság-tudatukat. A foglalkozások felépítésénél törekszenek a népművészet tiszta forrásaiból meríteni, főleg a sóvidéki térség népszokásait, hagyományait megismertetni. Programjaik zöme a gyerekeket célozza, ezért őszi évadnyitóként szüreti bálokat szerveznek, majd őszi táncházas és játszóházas programokat, decemberben az adventi és karácsonyi ünnepkör szokásait – lucázás, betlehemezés, kántálás, aprószentekelés – elevenítik fel és kézműves-foglalkozásokat szerveznek. A farsangi időszakban a fonók hangulatát idézik fel, de nem maradhat el a farsangtemetés sem, húsvétra hangolódva tojásfestésre, tojásírásra oktatják az apróságokat, akik pünkösdkor a sóvidéki hesspávázást ismerhetik meg, míg nyáron kézműves- és néptánctáborokat szerveznek számukra. A pedagógusoknak szakmai továbbképzőket ajánlanak (a hétvégi volt már az ötödik alkalom), a nagyközönség számára pedig néptánctalálkozókat szerveznek. Mindezt pedig teljesen bérmentve, önkéntes munkával. Gligor Róbert László / Népújság (Marosvásárhely)

Esély mindenkinek Marosszentgyörgyön
Projekt a mélyszegénység és kirekesztettség felszámolásáért
A Marosszentgyörgyön és Csejden élő hátrányos helyzetű közösségek felzárkóztatását, a szegénység és a társadalmi kirekesztettség felszámolását célozza az a nagyszabású, hároméves futamidejű európai uniós projekt, amelyet kedden délelőtt ismertettek a Marosszentgyörgyi Polgármesteri Hivatalban.
Egy integrált, rendkívül komplex projektről van szó, amely több síkon fut, és lényege, hogy javítsák a községben élő hátrányos helyzetű családok életszínvonalát, elősegítsék a gyerekek oktatását, illetve a fiatalokat és a felnőtteket szakmai képzések révén támogassák a munkaerőpiacon való elhelyezkedésben. A 3 éves futamidejű projektben a hivatal partnerei a Divers Egyesület, a Gyulafehérvári Caritas, valamint a helyi Szent György Általános Iskola.
Sófalvi Szabolcs, a község polgármestere elégedetten nyugtázta, hogy az elmúlt évi tíz projektjükből az összes nyertes lett. A legnagyobb a 3,5 millió euró értékű, az Esély mindenkinek Marosszentgyörgyön című pályázat, amely azért is jelentős, mert nem egy újabb infrastrukturális beruházást valósítanak meg belőle, hanem a hátrányos helyzetű közösségek felkarolását célozzák meg, nekik próbálnak esélyt biztosítani a jobb megélhetésre. Országos szinten 340 település pályázott, és csupán harminc nyerte el a finanszírozást.
– Ez egy igen jól kitalált projekt, ugyanis nem pénzt adunk a kezükbe, hanem lehetőséget, hogy majd önerőből képesek legyenek jövedelemhez jutni – mutatott rá a polgármester. A községben négy, zömében romák lakta, hátrányos helyzetű közösség van, ezek Csejden, illetve a marosszentgyörgyi Béke, Temető – Csillag köz – Fűzfa, illetve a Márton Áron utcák környékén élnek. Az ittlakók közül választják ki azt a 600 személyt, 300 gyereket és ugyanennyi felnőttet, akik majd a projekt haszonélvezőivé válnak. Sófalvi Szabolcs hangsúlyozta, az a mottója, hogy nemcsak községet, hanem közösséget is építenek, tehát az infrastrukturális beruházásokon túl prioritás számukra a gyerekek oktatása, illetve az, hogy a helyieknek munkahelyeket biztosítsanak, és a szóban forgó projekt ezeket a célokat is szolgálja. 
200 gyerek nincs beiskolázva
Andreia Moraru projektmene-dzser kifejtette, a pályázat előkészítésekor alaposan feltérképezték a szóban forgó övezetekben élők lakhatási körülményeit, iskolázottsági szintjét, egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésüket, hogy képet kapjanak azokról a hiányosságokról, amelyeket a projekt révén sürgősen orvosolni kellene. Mint mondta, eme közösség tagjai mélyszegénységben, düledező vályogházakban összezsúfolva élnek, nem részesülnek egészségügyi ellátásban, sem oktatásban, sok esetben nincsen munkahelyük, jövedelmük, tehát esélyük sincs arra, hogy kilépjenek ebből a helyzetből. A felméréseik során 200 gyerekre bukkantak, akik nem járnak óvodába, iskolába, a felnőttek harminc százaléka pedig még az elemi osztályokat sem végezte el. Sok lakásban nincsen víz, 81 százalékukban hiányzik a fürdőszoba, hiányoznak a legelemibb higiéniai feltételek is – vázolta fel az állapotokat a projektmenedzser.
Az uniós pályázat keretében két helyszínen, Marosszentgyörgyön és Csejden két, zuhanyzókkal, mellékhelyiséggel és mosógépekkel ellátott egészségügyi-higiéniai pontot alakítanak ki, ahol azok az emberek, akiknek a lakásában nincsen víz, tisztálkodhatnak, illetve kimoshatják ruháikat.
Ludescher László, a Gyulafehérvári Caritas ágazati igazgatója elismerően szólt arról a nyitottságról, amit a marosszentgyörgyi önkormányzat a civil szervezetekkel szemben tanúsít, hiszen nem első alkalom, hogy közös projekteket bonyolítanak le. A projekt Caritasra háruló részének a fő célkitűzése az iskolaelhagyás visszaszorítása. Szabó Réka, a Caritas projektért felelős munkatársa rámutatott, 300 gyerekkel fognak dolgozni, a 4-6 éveseknek nyári óvodát szerveznek, amely foglalkozások során megpróbálják felkészíteni őket az iskolára. Ugyanakkor azokat a hat évesnél idősebb gyerekeket is várják majd ezekre a tevékenységekre, akik még nem jártak óvodába, sem pedig iskolába. Az elemi osztályosoknak iskola utáni programokat szerveznek, tanórák után meleg ebédet biztosítanak a kicsiknek, majd segítenek nekik a tanulásban. Az öt-nyolc osztályos diákok pedig személyiségfejlesztésben, valamint pályaválasztással kapcsolatos tanácsadásban részesülnek – foglalta össze a Caritas munkatársaira háruló teendőket Szabó Réka. Csíki Angela, a marosszentgyörgyi Szent György iskola igazgatója reményét fejezte ki, hogy a projektnek köszönhetően sikerül majd beiskolázni azt a 200 gyereket, akik jelenleg nem részesülnek oktatásban.
Szakképzés – esély egy biztos munkahelyre
Koreck Mária, a Divers Egyesület elnöke hangsúlyozta, a projekt keretében különböző szakmai képzéseket szerveznek az alacsony végzettségűeknek, és szeretnék, ha a projekt végén az adott közösségekből legalább 90 személynek munkahelyet tudnának biztosítani, de nem napszámosként, hanem olyan állásokat találnának, ahol munkaszerződéssel foglalkoztatják őket. A pályázat keretében lehetőség adódik arra, hogy támogatást kapjanak azok a cégek, amelyek alkalmazzák a hátrányos helyzetű személyeket, illetve tíz, üzleti terveken alapuló kisvállalkozás alapítására is támogatást nyújtanak.
Koreck Mária elmondta, a hátrányos helyzetű közösségekkel való munka során segítségükre lesznek majd az adott közösségekből érkező mediátorok és közösségi asszisztensek, akikkel közösen tervezik, hogy felmérik majd az itt élők egészségi állapotát, illetve segítenek majd nekik az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésben. A Divers elnöke elismerte, nehéz lesz elérni azt, hogy a projekt haszonélvezőiként kiválasztottak belássák, hogy hosszú távon előnyük származik majd például a szakmai képzésekből, illetve a gyerekeik iskoláztatásából, és ösztönözni őket, hogy ennek érdekében kitartóan vegyenek részt a projekt programjain. Menyhárt Borbála / Népújság (Marosvásárhely)

Kiépítenék az erdélyi falvak hálózatát
ATransylvania Myths Europe egy olyan, erdélyi településekből álló hálózat kiépítését célozza, amelyek az örökségvédelmet és a kultúrát tekintik a fenntartható fejlődés legfontosabb eszközének. A hálózat egyedi brand köré épülő kulturális és turisztikai kínálat kidolgozására törekszik a hazai és európai turisták számára.
A projekt kapcsán szervezett konferencia november 16-án 9.30 órakor kezdődik, azon a Román Királyi Ház képviselője mellett a Román Örökségvédelmi Intézet, illetve a Kolozs, Szeben, Fehér, Máramaros, valamint Brassó megyékben futó legjelentősebb örökségvédelmi projektek képviselői is részt vesznek.
„Ez a konferencia tulajdonképpen egy meghívás akar lenni az összes olyan erdélyi falu elöljárója számára, akik az örökségvédelem és a kultúra fejlesztését célzó projekteket kulcsfontosságúnak látják a településeik fenntartható fejlődésének szempontjából” – nyilatkozta Ștefan Teișanu, a Kolozsvári Művelődési Központ igazgatója.
„Velük együttműködve szeretnénk útjára indítani az eddigi talán legambiciózusabb regionális fejlődést célzó projektünket, amellyel a régió turisztikai vonzerejét is jelentősen növelnénk úgy az országbeli, mint az európai turisták körében. Kolozsvár nagymértékben erdélyi identitásának köszönheti növekedését, erdélyisége, erdélyi brandje erős vonzerőt kölcsönzött számára és idevonzott számos tehetséges embert az idők során. ATransylvania Myths Europe projekt Kolozsvár, a régióban elfoglalt vezetői szerepét kívánja megerősíteni, illetve a város törekvését az erdélyi térség fenntartható fejlődése érdekében megvalósított projektek irányába” tette hozzá Teişanu.
„Örömünkre szolgál, hogy otthont adhatunk ennek a konferenciának és támogathatjuk ezt a projektet. Kolozs megye olyan, mint egy miniatűr Erdély, amely – túl a város gazdasági motorjain – a kultúrára és hagyományokra, mint forrásokra támaszkodó gazdasági és társadalmi fejlődés terén jelentős és sokszínű lehetőségeket tartogat. Hiszünk ugyanakkor a megyék és régiók közötti együttműködés erejében, így hát arra invitáljuk az erdélyi megyéket, hogy csatlakozzanak ehhez a projekthez és a november 16-i konferenciához” – nyilatkozta Vákár István, a Kolozs megyei tanács alelnöke.
A 2018-ban induló hálózatépítési tevékenységek és események egyben a projektben résztvevő települések első közös megvalósításai is lesznek. Ilyenek például Az Örökségvédelem Napja, A Szamosparti Kastélyok rendezvénye, az Erdélyi Bújócska Bajnokság és még sok más rendezvény.
A projekt részeként mindegyik település saját projekttel is indul, amelynek célja a helyi kulturális értékek gazdasági szempontból való értékesítése.
A projekt keretén belül megvalósuló széleskörű tevékenységeket a Kolozsvári Művelődési Központ fogja majd össze, arra bíztatva az erdélyi helyi önkormányzatokat, főként a falvak képviselőit, hogy csatlakozzanak ehhez a hálózathoz. Szabadság (Kolozsvár)

Legényesverseny Bánffyhunyadon
Bánffyhunyadon, november 18-án 11 órától szervezik meg a „Járd ki lábam, járd ki most!” III. Kalotaszegi legényesversenyt, amelyre november 10-ig várják a jelentkezőket.
A szervezők segítséget kívánnak nyújtani a legényes tánc minél magasabb színvonalú elsajátításához és továbbéltetéséhez. Az idei kötelező táncanyag a felnőtt korosztály számára Fekete János „Poncsa” kalotaszegi legényese.
Minden jelentkező két – legkevesebb 6, legfeljebb 10 figurából álló – legényessel kell készüljön, kötelező táncanyagként felnőtteknek az említett legényes 1968-as felvétele a „feladvány”.
A jelentkezők száma és kora szerint a szervezők gyerek és felnőtt kategóriákba sorolják a résztvevőket, utóbbi kategória fődíja 600 lej és a „2017 kalotaszegi legényes táncosa” cím. Gyerek kategóriában a „2017 ígéretes legényes tehetsége” címet lehet elnyerni, ami 500 lejes jutalommal jár, ezen kívül mind gyerekek, mind felnőttek esetében a 2–3. helyet is díjazzák.
A versenyre 2017. november 10. (péntek), 23:59-ig jelentkezhet bármely nem hivatásos táncos az alábbi elérhetőségeinken: a facebook.com/kalotaszeg.neptancegyuttes oldalon vagy akalotaszegnte@gmail.com e-mail címen. A jelentkezésnek tartalmaznia kell a jelentkező személy nevét, életkorát, települését és telefonszámát. Szabadság (Kolozsvár)

Határokon átívelő minőségi zene: több magyarországi együttes jut el Erdélybe a Cseh Tamás Program révén
Sikerrel zárta a Cseh Tamás Program koncertsorozatát a kolozsvári Atelier kávéház és a székelyudvarhelyi Siculus Ifjúsági Ház. Az elmúlt év tapasztalatairól a szervezők számoltak be a Krónikának.
Az induló zenekarok pályára segítésében, a klubélet felfrissítésében, a könnyűzenei örökség megőrzésében segítő Nemzeti Kulturális Alap Cseh Tamás Programja (új nevén Hangfoglaló Program) nyolc romániai könnyűzenei koncerthelyszínnek nyújtott támogatást az elmúlt évben. A nyertes helyszínek egyike a kolozsvári Atelier kávéház volt, amely a Stairway Booking nevű koncertszervező ügynökséggel együttműködésben szervezte meg a koncerteket.
A főként román célközönségű kávézó tíz magyarországi előadóművésznek, zenekarnak nyújtott fellépési lehetőséget: IAMYANK Live Band, Jonas Vera Experiment, Dj Bootsie Trio, Amoeba, Dokkerman, Belau, Loop Doctors, Harcsa Veronika és Gyémánt Bálint, Makrohang, Bélaműhely.
„Az Atelier már a pályázat előtt is nagyon sokszor elhozott magyar zenekarokat, főleg jazz műfajból. Mi azért kerestük meg őket a programmal kapcsolatban, mert őket igazából nem érdekli, hogy honnan jön az együttes, lehet akár magyar, akár román, a fontos, hogy minőségi zenét játsszon” – mondta el a Krónika megkeresésére Halmen József, a Stairway Booking menedzsere.
Az ügynökség másik alapító tagja, Nagy Hunor Györk szerint itt tapasztalták a legnyitottabb közönséget arra, hogy eljöjjenek és meghallgassanak egy olyan produkciót, ami nem „folyik” mindenhonnan, mégis színvonalas zenének tekinthető.
„Nagyon sokan azért jönnek az Atelierbe, mert tudják, hogy változatlanul jó minőséget nyújt a lokál. Ha tudjuk tartani ezt a szintet, akkor sikeresek maradhatunk. És nem utolsósorban ezzel a programmal nagyon jól tudjuk népszerűsíteni a magyarországi zenekarokat Romániában, ami a kezdeményezés egyik feladata, célja” – részletezte Nagy Hunor Györk pénzügyi koordinátor.
Nyelvi korlátok áthidalása minőségi zenével
A koncertszervezők arról is beszámoltak lapunknak, hogy a magyarországi zenekarok fellépésekor egyszer sem érezték azt, hogy sokkal több magyar lenne a koncerten. A románokat is nagyon érdekelték a produkciók, mindig nagyjából fele-fele arányban voltak az eseményeken. „Ez talán annak is köszönhető, hogy olyan magyar zenészeket hívtunk meg, akik angolul énekeltek.
„Nem hoztunk olyan együttest, amely magyar nyelven énekel, mert azzal úgy éreztük volna, hogy egy kicsit kizárjuk a román közönséget” – fogalmazott Halmen József menedzser.
Mint a szervezők kifejtették, az Atelierben gyakori a jazz-, funk- és soulzenekarok fellépése, ezért igyekeztek ilyen műfajt képviselő zenekarokat hívni.„A koncerteket általában nagy érdeklődés övezte, a legkevesebb talán 50-60 ember volt egy eseményen, és 150-160 a maximum. Átlagban 80-100 embert sikerült bevonzani, de voltak telt házas koncertek is” – magyarázták a szervezők. Hozzátették, többször is tapasztalták, hogy a hely már kinőtte a kereteit, számos olyan esemény volt, ahová már nem tudtak beengedni több embert, mert nem fértek a helyiségben. A szervezők tapasztalata alapján, aki másodjára vagy harmadjára lép fel az Atelierben, sokkal nagyobb közönséget vonz, mint a bemutatkozó koncert alkalmával. A kávéházi koncerteknek köszönhetően több zenekar kapott fellépési lehetőséget más helyszíneken, fesztiválokon.
Mint Nagy Hunor Györk kifejtette, ebben az iparban az a probléma, hogy a belépők árából befolyó összeg nem elegendő az együttesek fellépési díjára, utazási költségeire, viszont a programnak köszönhetően megvalósíthatók a koncertek. A megpályázható pénzösszeg hárommillió forint volt, a kávézó kétmillió forint támogatást kapott, és ennek száz százalékát a zenekarok költségeire fordította.
Dan Vamanu, az Atelier kávéház PR-felelőse szerint a program fantasztikus lehetőség a magyarországi együttesek számára, mert támogatást kapnak egy külföldi turnéra. Mint kifejtette, sajnálja, hogy nálunk nincs hasonló kezdeményezés, de örül neki, hogy a pályázatnak köszönhetően nagyon jó magyar zenészeket „csalogathattak” a kolozsvári kávézóba. A szervezők elmondták, hogy idén is megnyerték a pályázatot, így ismét tíz együttesnek nyújtanak fellépési lehetőséget. A népszerűsítés érdekében lesznek visszatérő vendégek, de új zenekarok is bemutatkoznak majd az Atelierben.
Határon túli rockhangok a Siculusban
Profi technikai körülmények között, néha kisebb számú, néha nagyobb tömegű közönség előtt koncertezhettek a magyarországi együttesek a székelyudvarhelyi Siculus Ifjúsági Házban. Az Udvarhelyi Fiatal Fórum és a Cseh Tamás Program Peron Music Alapítvány által megvalósított koncertsorozatban az elmúlt évben színpadra lépett a Cseh Tamás Program keretében: a Kávészünet, Volumen, Tárkány Művek, Helló Pisti, Four Bones Quartett, Bohemian Acoustic, Aurevoir, Cilatomband, Junkie Jack Flash és Szatmári Juli.
A programnak konkrét szabályzata van, ami meghatározta, hogy milyen típusú koncerteket kell szervezni, milyen zenekarokat kell meghívni, és ezek csakis magyarországiak lehettek.
Feltörekvő, vagy a környékünkön kevésbé ismert formációkat hívtunk, akiknek a koncertlehetőség tényleg bemutatkozást jelentett” – mondta el lapunknak Vass Orsolya, az Udvarhelyi Fiatal Fórum (UFF) elnöke, programfelelős, koordinátor. Hozzátette, partnerükkel, a tatabányai Peron Music Alapítvánnyal azt a logikát követték, hogy azok a magyarországi zenekarok, amelyek a tatabányai tehetségkutatón jó helyezést értek el, megkapták a fellépési lehetőséget, és Udvarhelyen mutatkozhattak be. Mint a koordinátor kifejtette, főként rock- és alternatív, mindenképp élő zenét játszó együttesek adtak koncertet.
A program szabályzata alapján minden koncertet belépődíjjal kellett szervezni, de az események meghirdetésekor ezt inkább adománynak nevezték. „Nem biztos, hogy nagyon vonzó lett volna a helyi közönség számára egy ismeretlen zenekar, ha egyből belépősen hirdetjük az eseményt. Volt olyan koncert is, amelyet belépővel reklámoztunk, de főként programtámogatásnak, illetve zenekar-támogatásnak neveztük.
A program igényli, hogy mindenképp legyen egy önrész, amit a közönség részéről, belépőként gyűjt a szervező” – részletezte az UFF elnöke. Hozzátette, hárommillió forint támogatást nyertek, amely nem adott nagy mozgási lehetőséget. Viszont a zenekarok 98 százalékának a koncertlehetőség volt fontos, nem a pénzkeresés, így a fellépési díjak, valamint az útiköltség-térítések nagyon visszafogottak voltak. Bede Laura / Krónika (Kolozsvár)

Új perspektívába helyezték az ’56-os szabadságharcot a Nest művészei
Bejárták az erdélyi városokat a #BARIKÁD az ’56-os szabadságharc romantikája című audiovizuális ünnepi előadással a Nest – Erdélyi Összművészeti Gyűjtőpont tagjai.
Az RMDSZ-szel együttműködésben hét helyszínre vitték el a slamprodukciót: Marosvásárhelyre, Székelyudvarhelyre, Sepsiszentgyörgyre, Csíkszeredába, Kolozsvárra, Szatmárra és Nagyváradra – olvasható a szervezők szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében. Úgy gondolom, hogy ez jó alkalom volt arra, hogy megmutassuk az iskolásoknak, hogy miként válhat emberközelibbé egy megemlékezés napjainkban, hogy bevett gyakorlatot hogyan lehet nem szokványos módon átértékelni és új perspektívába helyezni” – fogalmazott Bodor László, az RMDSZ programokért felelős ügyvezető alelnöke. A többállomásos turnén a fiatal művészek iskolák dísztermeiben mutatták be produkciójukat. Mint kifejtette, a jövőben szeretnének hasonló fiatalos programokkal nyitni az iskolások felé.
Banga Szilárd, a Nest alapítója szerint ahhoz, hogy a jövőnket jobb irányba tudjuk terelni, elsősorban az iskolás gyerekekkel kell elkezdeni a párbeszédet – ennek a párbeszédnek pedig azt is kell jelentenie, hogy minél több rendezvényt viszünk be az iskolák falai közé. Tennünk kell azért, hogy a fiatalok ne szürke falú intézményként tekintsenek az iskolára, hanem olyan helyként, ahol a tanulás mellett más témákkal is találkozhatnak, így még több minőségi időt tölthetnek el itt. Ezt pedig alternatív és fiatalos eszközökkel lehet csak elérni” – magyarázta Banga Szilárd. Krónika (Kolozsvár)

A civil akadémiák történte
Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnökének szerkesztésében megjelent A civil akadémiák története 1999-2016 című könyv. Szabadárusításban nem kapható.
A könyv a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság, valamint a Magyar Kollégium támogatásával készült, a Litera Print nyomdában. A tárgyalt időszakban, vagyis 1999 és 2016 között tizenöt civil akadémiát szerveztek, a Kárpát-medence különböző országaiban, településein, vagyis sorrendben Kunbábonyban, Budapesten kétszer, Dunaszerdahelyen, Kolozsváron és környékén, Pélmonostoron, Kárpátalján, a Vajdaságban, Szlovéniában, Bosznia-Hercegovinában, Morvaberény-Brnoban, Brassóban, a Drávaszögben kétszer és a Felvidéken.
A találkozók alkalmából a felsorolt országban működő legjobb civil szervezetek vezetői jönnek össze tapasztalatcsere céljából, valamint az adott helyszíneken tevékenykedő civilek beszámolnak a munkájukról, akiket egy kicsit biztatnak, tanácsokat adnak, hogy minél jobban menjen nekik a civil munka. A főszervező eleinte, amíg meg tudott alapítványi pénzeket pályázni, Romhányi András volt Budapestről, a Magyar Kollégium vezetője, az utóbbi időben viszont azok a civilek vállalják ezt magukra, ahol a soron következő összejövetelt lebonyolítják.
Tizenöt
A forrásszerzés azonban csak az egyik vetület, a másik a sokrétű program, melyet mindig a helybéliek állítják össze, hiszen ők tudják a legjobban, hogy hova kell menni, mit kell látni, csinálni. Az egész úgy történik, hogy van egy központi szállás, de napközben a vendégek busszal járják a környéket, hogy minél inkább fel tudják mérni a helyi viszonyokat.
A 70 példányban megjelent kiadvány tizenöt ilyen civil akadémiának az anyagát tartalmazza, több mint 150 fényképpel. 1999-ben tulajdonképpen egy képzéssel kezdődött a sorozat, de aztán fokozatosan rájöttek arra, hogy szükség van a gyakoribb tapasztalatcserékre, minél több civil bevonásával.
A szerkesztő Dukrét Géza megkapta különböző helyekről, illetve főleg a főszervezőtől a beszámolókat, egységesítette az írásokat, és felállított egy sorrendet. Az olvasó megtudhatja, mi volt a program az adott évben, kik vettek részt, böngészheti az értékeléseket. Ciucur Losonczi Antonius / erdon.ro

Társadalmi kérdések és hajnalig tartó buli vár a kolozsvári néptánctalálkozón
Nem csak Erdély kap kiemelt szerepet a 14. alkalommal megszervezett Kolozsvári Népzene- és Néptánctalálkozón: itt lesz az egyetlen szlovákiai magyar hivatásos táncegyüttes, a szombati gála pedig kárpátaljai táncokkal kezdődik, tudtuk meg a szervezők szerdai sajtótájékoztatóján. A találkozót nulladik nappal toldották meg: november 23-án, csütörtök este a Tokos zenekar és vendége, ifj. Csoóri Sándor nyitja az eseménysorozatot.
November 24-én és 25-én, pénteken és szombaton hatalmas néptáncos buli helyszíne lesz Kolozsvár. Felvidékről, Erdélyből és Magyarországról is érkeznek táncos közösségek, együttesek, olyanok is, akik nem lépnek fel, de a hangulat kedvéért minden évben eljönnek, mondták a szervezők. Ami a háttérembereket illeti, a keménymag néhány éve ugyanaz, viszont a 80 fős önkéntescsapat mintegy fele frissen Kolozsvárra költözött egyetemista. A találkozó fontos programpontja a pénteki és szombati hajnalig tartó táncház, amely párhuzamosan három teremben, különböző táncrendekkel zajlik majd a Heltai Folkcenterben.
Társadalmi kérdéseket feldolgozó, díjnyertes táncszínház jön Kolozsvárra
A találkozó keretében, Kolozsváron zárul a szlovákiai Ifjú Szivek Táncszínház első erdélyi turnéja. A Közép-Európa tradicionális tánc- és zenekultúráját színházi táncelőadásokban megmutató együttes november 21. és 24. között Gyergyószentmiklóson, Székelyudvarhelyen, Csíkszeredában, majd Kolozsváron is fellép a Hontalanítás című előadással.
A Hontalanítás kiindulópontja a második világháború utáni csehszlovák–magyar lakosságcsere, a magyar kisebbség deportálása és kényszeráttelepítése. A történelmi eseményekből kiindulva a másság zsigeri elutasításának ma is aktuális kérdéséhez jut el az előadás. „Mindannyian különböző kultúrák, ideológiák és történetek összjátékának termékei vagyunk, mégis sokakban él valamiféle megmagyarázhatatlan és irracionális igény az elhatárolódásra mindentől, ami „más”. Pedig a tartós elszigetelődés kirekesztettséget eredményez, legyen szó életünk bármely területéről. A kérdés ilyenkor már csak az, kirekesztők vagy kirekesztettek leszünk. A Hontalanítás alapmotívuma a kényszer. A lépéskényszer” – olvasható az együttes honlapján.
Bár a Hontalanítás a Szlovákia területén élő magyarság hagyományos tánc- és zenekultúráját dolgozza fel, nem hagyományos folklórműsorra, inkább színházhoz közel álló előadásra számíthatunk. Koreográfusa és rendezője az a Hégli Dusan, aki az Ifjú Szivek Táncszínház és az Espace Alya Theatre koprodukcióját, a családon belüli erőszakról szóló Finetuningot is rendezte, amely díjat nyert a rangos Festival OFF d'Avignonon, hívta fel a figyelmet Nyitrai Ágnes, a kolozsvári találkozó főszervezője.
A szlovákiai együttes gyermekeknek szóló műsorral is készül: szombat délelőtt tíz órakor a Kolozsvári Magyar Operában Felföld tánchagyományait mutatják be. 11-től ugyanitt kézműves foglalkozások, gyermektáncház lesz, illetve bemutatják Varga Norbert volt ördögtérgyés táncos Kalimpa című gyermekeknek szóló mozgásfejlesztő könyvét.
A szombati program délután a Diákművelődési Házban folytatódik. Délután négy órakor Both Zsuzsa Ünnepnaptár – népszokások című könyvét mutatják be. Öt órától kezdődik a hagyományossá vált folkruha-bemutató, ahol hagyományos viseletet, illetve népi motívumokat stilizáló ruhákat vonultatnak fel a kifutón. Az idén a székelykeresztúri László Ildikót, a türei Bálint Tibor és a székelyudvarhelyi Erzsó Népies Öltözet mutatkozik be.
Generációváltás a táncmesterek körében
A szombat este hét órakor kezdődő, ingyenes gálaműsor utazásra invitálja a nézőket, fogalmazott Both József, az Ördögtérgye Néptáncegyüttes vezetője. A kárpátaljai Nagydobronyból származó koreográfiát ad elő a szegedi Délikert Möndörgő tánccsoport, aztán mezőségi összeállítás következik, több tánccsoporttal és meghívott táncmesterekkel, a néptáncos körökben is ismeretlenebb vidékek táncaival, például a dél-mezőségi Magyarfrátáról, vagy a Sajó vidékéről. Lesz nyárádmenti, vajdaszentiványi koreográfia, majd szászcsávási táncokkal zárják a műsort.
Egyre kevesebb a meghívható táncmester, adatközlő, a néptánc-találkozók szervezői ezért a fiatalabb falusi generáció felé is nyitnak, mondta el a Maszol kérdésére Both József. „Az igazi, öreg mestereink már nagyon idősek kezdenek lenni, a 70-80 éves korosztályt értem ezalatt, a hatvanas generációból még vannak, akiket meg lehet mozgatni, most is lesznek, de már gondoltunk arra is, hogy az ifjabb falusi generációt is szólítsuk meg, akik igazából nem úgy tanulták a táncot, ahogy annak idején megszületett, a széki Szalmakalap például már tánccsoportként működik, viszont még ott laknak, ott nőttek fel, még szívtak magukba olyan dolgokat, amit sajnos városi körülmények között nem lehet” – magyarázta. Both József szerint a tánc a széki fiatalok génjeiben van, és ez akkor is látszik a mozdulataikon, ha úgy kerülnek be egy tánccsoportba, hogy életükben nem láttak táncot.
Az Ördögtérgye Néptáncegyüttes egyébként hosszú távon fontosnak tartja, hogy rendezvényeikre ne csak a „kigyúrt néptáncosok” járjanak, ezért november 16-án megszervezik az első tematikus, Márton napi táncházukat, amelyen tánc és énektanítás is lesz, és a „tapasztalatlan” táncolni vágyókat is szeretettel várják, emelte ki Both József.
A 14. Kolozsvári Népzene- és Néptánctalálkozóról az Ördögtérgye Néptáncegyüttes Facebook-oldalán érhető el naprakész információ. maszol.ro

Iohannis megszüntetné a megyéket
„Most, hogy tíz éve az Európai Unió tagjai vagyunk, azt hiszem, mindannyian tudjuk, nem lehet tovább halogatni a területi-közigazgatási reformot. Kétségtelen, hogy ez az egyetlen megoldás a különböző fejlettségi szinten álló régiók közti szakadékok áthidalására, a térségek közti gazdasági és társadalmi különbségek megszüntetésére” – mondta az elnök a Romániai Municípiumok Egyesületének gáláján.
Iohannis úgy vélekedett: a központi és helyi közigazgatásban tapasztalható gondok több évtizedes hiányosságokra vezethetők vissza, és ezek esetében mélyreható szemléletváltásra van szükség, valamint hosszú távú tervekre, amelyeket nem borítanak fel a gyakori kormányváltások.
Klaus Iohannis szerint a decentralizáció az egyik legsürgetőbb feladat, amelyről sokat beszéltek már, de még mindig nem ültették gyakorlatba, „valószínűleg a téma felületes kezelése miatt”.
Az államfő azt is kifejtette: örömmel látja egyes municípiumok fejlődését az oktatás, egészségügy, versenyszféra, idegenforgalom vagy digitalizáció terén, mint ahogy azt is, hogy sok nagyváros a „smart city” (intelligens város) vagy a „green city” (zöld város) titulus elérését tűzte ki célul.
„Nagyszeben polgármestereként, majd államelnökként is azt tapasztaltam, hogy a közigazgatás a párbeszéd, együttműködés és csapatmunka révén válhat fejlődőképessé” – mondta Iohannis. Agerpres; Maszol; itthon.ma/erdelyorszag

Eltévesztette a címzettet (Tamás Sándor Gyurcsány riogatásáról)
Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció (DK) elnöke a Facebookon is elindította a határon túliak szavazati jogának megvonására vonatkozó aláírásgyűjtési kampányát, bejegyezéséhez pedig Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök, az RMDSZ háromszéki szervezete elnökének fényképét, illetve a jövőre esedékes magyarországi választásokkal kapcsolatos nyilatkozatát használja riogatásként.
A háromszéki önkormányzati vezető lapunknak is reagált, elmondva: a DK vezetője eltévesztette a címet, ha személyével akar riogatni.
Gyurcsány Ferenc fizetett hirdetésként megjelent kampányára a Maszol.ro portál hívta fel kedden a figyelmet. A hirdetésben az ellenzéki párt elnöke, korábbi miniszterelnök kijelenti: már csak alakulata képviseli azt a meggyőződést, hogy ne szavazhasson, aki nem élt Magyarországon. „Szerintünk azé a döntés, aki itt él, itt adózik, itt tanul, itt neveli a gyerekeit vagy ide fog hazatérni. Úgy könnyű fideszesnek lenni, ha nem viseled a döntésed következményeit, nem itt adózol, nem itt tanulsz és nem itt mész kórházba!” – folytatja Gyurcsány Ferenc.
Tamás Sándor portréja mellé pedig az a korábbi nyilatkozat került, mely szerint az a cél „hogy az Orbán Viktor által vezetett kormány folytathassa munkáját, és ehhez mi is hozzá fogunk járulni, ahogy tettük a négy évvel ezelőtti anyaországi választásokon is, amikor Erdélyből 65 ezer szavazattal járultunk hozzá a kétharmadot átbillentő mandátum megszerzéséhez”.
A megyei önkormányzat vezetője a Maszolnak reagálva egyebek mellett úgy értékelte: felháborító az a cinizmus, hogy Gyurcsány Ferenc letegezett és megsértett mindenkit, aki a határokon túli magyar közösség tagja. Tamás Sándor szerint, ha úriember lenne, legkevesebb egy bocsánatkéréssel tartozna, „Gyurcsány Ferenc tönkretette Magyarországot és lealacsonyította a magyar nemzeteszmét. Ő megtett mindent, amit tudott. Ennyire volt képes. Biztos vagyok benne, hogy folytatná, ha lehetőséget kapna” – fogalmazott.
Lapunk megkeresésére Tamás Sándor rámutatott: „Gyurcsány Ferenc a baloldali szavazatokat próbálja átrendezni ezzel az érzelmi üggyel, megpróbálva szembe állítani a nemzet egyik részét a másik részével. A gond csak az, hogy ocsmány dolognak tartom, hogy nemzeti üggyel spekulál. Ő az egyetlen »nemzeti spekuláns« a magyar politikai palettán”.
„Velem riogat? Eltévesztette a címzettet, hiszen nagytatám 1896-ban magyar állampolgárnak született, édesanyám 1943-ban magyar állampolgárnak született, én pedig öt évet éltem Budapesten. Ott tanultam és közben dolgoztam, adózott jövedelmet szerezve (igaz nem annyit, mint Gyurcsány Ferenc!). Ahhoz, hogy Gyurcsány Ferenc ma fűtött irodából oktasson ki minket, előbb az én nagytatám – és még nagyon sokan – az első és második világháborúban ki kellett hogy menjenek a frontra védeni a magyar hazát” – szögezte le az RMDSZ politikusa.
Zárásként megismételte a közösségi oldalon tegnap már megosztott álláspontját: „róla (Gyurcsány Ferencről – szerk. megj.) véleményt a választás alkalmával az emberek fognak mondani. Ott leszünk mi is!” Nagy D. István / Háromszék; Erdély.ma

Megemlékeznek Fodor Sándorról, de még nem tudnak méltó emlékművet állítani neki Csíkszeredában
Biztosan nem állítanak szobrot Fodor Sándornak Csíkszeredában, az író 90. születésnapjára. Emellett a Szék útján álló házhoz – amelyben Csipike megteremtője nevelkedett – tervezett emléktábla sorsa is erősen bizonytalan. Utóbbi esetében van megoldás, csak alkalmazkodni kell a tulajdonos feltételeihez.
Kezdeményezés, akarat és nyitottság van, előrelépés azonban nincs a Fodor Sándor tiszteletére állítandó emlékmű ügyében. Ferenczes István író, költő, Lövétei Lázár László költő, Molnár Vilmos író és Szekeres Adorján szociológus márciusban azt javasolta a csíkszeredai önkormányzatnak, hogy emléktábla és egy szoborcsoport elkészítésének és kiállításának formájában tisztelegjen a város a csíkszeredai születésű Fodor Sándor József Attila-díjas író, szerkesztő emléke előtt.
A négy kezdeményező a javaslatban úgy fogalmazott, a város neves szülötte emlékére jó lenne készíteni egy réztáblát és egy szobrot vagy szoborcsoportot, amint a padon ülő író átöleli halhatatlan mesehősét, Csipikét. Az elképzelés szerint előbbi helyszínéül a Szék útja 24. számú ingatlant javasolták, abban a házban töltötte ugyanis Fodor Sándor ifjúkorát, a szobornak vagy szobrok helyének pedig a központi parkot ajánlották, hogy a gyerekek és a szülők le tudjanak ülni az író és Csipike mellé. Bár a javaslatban úgy fogalmaztak, hogy az említett elemek kihelyezésének időpontja december hetedike, Fodor Sándor 90. születésnapja lehetne, érdemi előrelépés egyelőre – egy hónappal az évforduló előtt – nem történt az ügyben.
Emléktábla az iskolában
Az önkormányzattól egyelőre nem kaptak kedvező választ, ám az író születésnapjának 90. évfordulója így sem múlik el megemlékezés nélkül Csíkszeredában – tudtuk meg Szekeres Adorjántól. A szociológus elmondta, a Segítő Mária Gimnázium és a Márton Áron Főgimnázium igazgatói nyitottan fogadták azt a javaslatukat, hogy emléktáblát helyezzenek el a tanintézmények dísztermében Fodor Sándor emlékére, hiszen az író ott végezte tanulmányait. Ezt Varga László, a Márton Áron Főgimnázium igazgatója is megerősítette: elmondása szerint az iskola szervezésében Fodor Sándor-emlékünnepséget tartanak december 7-én, továbbá az esemény fénypontjaként leleplezik majd a Dóczy András szobrász-kőfaragó által elkészített emléktáblát. Emellett a csíkszeredai önkormányzathoz benyújtott javaslattal kapcsolatosan Szekeres Adorján arról is beszélt, hogy Lövétei Lázár Lászlóval karöltve folyamatosan követték az ügy előremenetelét, az emléktáblával kapcsolatosan pedig nem várt akadályba ütköztek.
Az ennek helyszínéül javasolt Szék útja 24. számú ingatlan tulajdonosai ugyanis nem egyeztek bele a tábla kihelyezésébe. Megoldásként a kezdeményezők felvetették, hogy önkormányzati területre, a ház elé kellene kihelyezni az emléktáblát, erre a javaslatra azonban nem kaptak választ az önkormányzattól, illetve a szoborcsoport esetében sem tudnak semmilyen előrelépésről.
Ennek azonban nyomós okai vannak Füleki Zoltán csíkszeredai alpolgármester szerint. Mint mondta, az emléktáblával kapcsolatosan nagyban megnehezíti a helyzetet, hogy a tulajdonos nem egyezett bele a tábla kihelyezésébe a ház falára.
A magántulajdon szent és sérthetetlen, ha nem egyeztek bele, akkor nincs mit tenni. Egy emléktáblát pedig nem lehet egy akármilyen oszlopra vagy egy fára kihelyezni, illetve a járdára sem, hiszen nem Hollywoodban vagyunk, hogy az emléktáblán keresztül tapossanak és biciklizzenek az emberek.
Ha a tulajdonos beleegyezne, egy hónap alatt fel tudnánk szerelni az emléktáblát, hiszen gyorsan el lehet készíteni, nem is kerül hatalmas összegbe. A szobor már egy teljesen más dolog. Bár egyeztettünk már szobrászművészekkel, egyelőre csak elképzelések szintjén gondolkodunk erről.
Elviekben nyitottak vagyunk a szoborcsoport elkészíttetésére és kiállítására a városi parkban, a kérdés viszont az, hogy lesz-e rá pénzünk. A mai állás szerint ugyanis a kormány adóreformja miatt Csíkszereda körülbelül 15 millió lejt fog veszíteni a jövő év elején.
Egy teljes alakos szobor, pontosabban az az elképzelés, hogy az író ül Csipike mellett egy padon, nem kevés pénzbe kerül, és nem is egy rövid lejáratú projekt. Ehhez többek között engedélyeket kell beszerezni, meg kell tervezni, pályázni kell, ki kell önteni, és mindez hatalmas összegekbe kerül. Jelenleg tehát nem tudok választ adni arra, hogy mi lesz a sorsa, egyelőre nagyon bizonytalan a helyzet. Őszintén nagy aggodalommal tekintek a jövő év felé. Ha valóban csökken a jövedelem, Csíkszereda nagyon nagy bajban lesz” – húzta alá Füleki.
Van megoldás
A központi parkba elképzelt szoborcsoport megvalósítása tehát kérdéses, és biztos, hogy december hetedikére nem fog elkészülni, a Szék útjára szánt emléktábla azonban elméletileg még elkészülhetne. Füleki szerint utóbbinak egyetlen akadálya az, hogy a tulajdonos nem egyezett bele a kihelyezésébe, ám Bíró Csaba és felesége, Margit, az ingatlan tulajdonosai másként látják a helyzetet.
A házaspár szerdai látogatásunk alkalmával elmondta, ők sosem ellenezték az emléktábla kihelyezését, csupán abba nem egyeztek bele, hogy a ház falára helyezzék ki. Ennek oka, hogy a házat átépítették, így egyáltalán nem hasonlít már arra az épületre, amiben egykor az író élt.
Továbbá, mivel gyakran szemetet dobáltak be az udvarukra a régi átlátszó kerítésen keresztül, magasabbra cserélték azt, így be sem lehet látni az udvarra, ennek következtében nem is lenne látható az emléktábla a ház falán.
Arra azonban nyitottak, hogy a ház előtti zöldövezetre helyezzenek ki egy emléktáblát, sőt abba is beleegyeznének, hogy a bejárati kapu mellett álló kőoszlopra tegyék ki azt. Utóbbit viszont csak abban az esetben, ha nem lenne nagyobb, mint maga az oszlop, ami körülbelül egy 25x30 centiméteres táblát jelenthetne.
Fodor Sándorról
Talán nincs is olyan erdélyi magyar, aki ne hallott volna Csipikéről. Írója, megteremtője Fodor Sándor 1927. december 7-én született Csíksomlyón. 1951 és 1956 között a kolozsvári Irodalmi Könyvkiadó, majd 1988-ig a Napsugár erdélyi gyermeklap szerkesztője volt, 1990-91 között a Keresztény Szónál volt szerkesztő. Irodalmi pályafutását novellistaként kezdte, 1954-ben jelent meg első kötete, a Fehérfenyő. Elbeszéléskötetei, kisregényei világát a székely humor, sajátságos életképek jellemzik. Csipikéről, a törpéről szóló meseregény-sorozatát – amelynek első része 1966-ban jelent meg – több nyelvre is lefordították, de ugyanígy emlékezetes olvasmánya a mai felnőtteknek a Fülöpke beszámolói is. 1982-ben megkapta a Román Írószövetség nagydíját. Magyarországon 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével, 2001-ben József Attila-díjjal tüntették ki. Fodor Sándor 2012. március 28-án hunyt el Kolozsváron. Iszlai Katalin / Székelyhon.ro

Három kötetet mutatnak be Gyergyóalfaluban
Három kiadvány bemutatójára várja az érdeklődőket a hét végén a gyergyóalfalvi Sövér Elek Alapítvány és a Kultúr Centrum Kft. Holnap, november 11-én 17 órától két honismereti album, vasárnap fél 12-től pedig Vetési Tamás Csaba Isten Nekünk háttal 1914–1918 című könyvének ismertetőjére várják a közönséget a Petőfi Sándor Művelődési Házba.
Váradi Péter Pál és Lőwei Lilla szerzőpáros bemutatásában ismerkedhetnek meg az érdeklődők az Erdély sorozat legújabb kötetével, amely Jókai Mór alakját hozza közelebb az olvasókhoz. Az Anna-báltól a Szent Anna-tóig című albumot a hátsó borítón így ajánlják a szerzők: „Jókai Mór munkásságáról szóló tanulmánnyal, könyveiből ollózott idézetekkel és színes fotókkal mutatjuk be a magyar romantika elkötelezett írójának barangolásait a balatonfüredi Anna-báltól az erdélyi Szent Anna-tóig. Az író, aki hitet tett a magyarság eszméje mellett, aki romantikus történeteivel elkápráztatta olvasóit, a forradalmi napokban bátorsággal állt ki a veszélyeztetett nemzeti lét mellett. Művei kalandosak, tele küzdelmekkel, szerelmekkel, vívódásokkal. Tájleírásai végigvezetnek bennünket a történelmi Magyarország regényes vidékein, a Balaton partjától Erdély tündöklő tájékáig (...)
A szombati eseményen az Erdély sorozat egy másik kiadványát, A holt tenger tükrében című honismereti albumot is bemutatja a szerzőpáros. „A Tóvidék maradék magyarsága és dimbes-dombos tájai mellett bemutatjuk a 110 éve született Wass Albertet, a 90 éve született Sütő Andrást, valamint Makkai Sándort, gróf Bánffy Miklóst, Kemény Zsigmondot és az értékmentő Kallós Zoltán Alapítvány tevékenységét Válaszúton. Kiemeltük még a hagyományőrző Szék települést, Pusztakamarást, Szépkenyerűszentmártont, Bonchidát és Szamosújvárt – olvasható a szerzők ajánlója a kiadvány borítóján.
A vasárnapi könyvbemutatón Vetési Tamás Csaba Isten Nekünk háttal 1914–1918 című könyvével ismerkedhetnek az érdeklődők. „Ez a könyv egy elfelejtett háborúról szól, a nagy háborúról. Számomra nincs első világháború, hisz ezt a második tudatában számozták. Nekem egy nagy háború van, amely tartott harmincegy évig. Igaz, hosszabb megszakítással, de mi tudjuk, béke akkor sem volt és nem is lehetett. A körülmények rákényszeríttették a központi hatalmakat a fegyver leengedésére. A harcot is beszüntették, de le nem győzték őket. Főleg a lelkük nem szenvedett vereséget, még ha a világ összeesküdött is ellenük” – írja a Napló a Román háborúról alcímű könyv bevezetőjében a szerző. Pethő Melánia / Székelyhon.ro

Rendezvényeket tartanak a moldvai csángók és az anyanyelv tiszteletére Csíkszeredában
Vasárnap tizenhatodik alkalommal szervezik meg a Csángó Napot Csíkszeredában. A rendezvényt idén a november 13-án ünnepelt magyar nyelv napja tiszteletére hirdették meg, részeként a megyei önkormányzat ez alkalomra szervezett rendezvénysorozatának.
„Intézményünk az elmúlt évtizedekben széles körű − emberi és szakmai − kapcsolatokat épített a moldvai magyarokkal. Számos rendezvényünk kötődik a csángósághoz, aktív moldvai, gyimesi, kosteleki jelenlétünk van a Csángó programunknak köszönhetően, amelyet Hargita Megye Tanácsával közösen bonyolítunk.
A Csángó Napot eredetileg egy cselekvési terv részeként úgy találták ki, hogy minden erdélyi városban megünnepeljék, és mi örökségül kaptuk Borbáth Erzsébettől, aki az első rendezvények főszervezőjeként minket bevont a szervezésbe − osztotta meg Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ (HMKK) igazgatója, hogy miért tartják fontosnak a Csángó nap megszervezését. Intézményük Hargita Megye Tanácsával, a Csíki Játékszínnel, a Szent Kereszt Római Katolikus Plébániával, a Csángó Továbbtanulók Közösségével és a Domokos Pál Péter Egyesülettel együtt szervezi meg vasárnap Csíkszeredában a XVI. Csángó Napot.
11 órakor ünnepi szentmisét tartanak a moldvai csángókért a Millenniumi templomban, ezen közreműködnek a Csángó Továbbtanulók Közösségének diákjai. 16.30-kor a Csíki Játékszín kamaratermében ünnepi műsor kezdődik Jelentés a nyelvi határról címmel. Meghívottak: Halász Péter néprajzkutató, Duma István András költő, író, Borbáth Erzsébet nyugalmazott pedagógus, Ferencz Gabriella pedagógus. Közreműködik Fülöp Zoltán színművész és diákok.
19 órától a HMKK-nál csángó táncház lesz, a Serke és a Borsika tánccsoportokkal.
A magyar nyelv napjára
Az idei Csángó Napot a november 13-án ünnepelt magyar nyelv napja tiszteletére hirdették meg, a megyei önkormányzat ez alkalomra szervezett rendezvényeinek részeként. Ferencz Angéla szerint sok lehetőséget rejt magában ez a kettős ünnep. Alkalom felidézni vagy megismerni a gyönyörű, archaikus nyelvjárásokat. Alkalom találkozni csángó költővel és verseivel. Ugyanakkor csíkszeredai költők csángókról írt versei és meghívottaink gondolkodtatnak el a nyelvben való létezés történelmi dimenzióiról. Meghívottaink hiteles és elhivatott emberek, példamutatók a moldvai magyar nyelv és kultúra megtartásában, a közösség nevelésében − emelte ki.
A magyar nyelv napja alkalmából Hargita Megye Tanácsa hétfőre megyeszerte további rendezvényeket szervezett. Ezek között Csíkszeredában 17 órától a Kájoni János Megyei Könyvtár előadótermében bemutatják Hegedűs Imre János Székelyország – Szerelmes földrajz című könyvét. R. Kiss Edit / Székelyhon.ro

Körülményes a háromszéki műemlékek védelme (Megyei Művelődési Igazgatóság)
A megyei művelődési felügyelőség és a Székely Nemzeti Múzeum égisze alatt működött műkincsvédelmi hivatal összevonásával 2001-ben alakított megyei művelődési igazgatóság új vezetője számára kiemelt fontosságú a műemlékek védelme. Ha szükséges, bűnügyi eljárást is kezdeményeznek.
A Bartók Botond nyugdíjba vonulásával áprilisban megüresedett ügyvezető igazgatói tisztségbe a hivatal régi munkatársát, Kelemen Antónia Izabella egyetemi adjunktust nevezte ki június 6-ától a kulturális minisztérium. Az új vezető tegnapi sajtótájékoztatóján ismertette a hivatal tevékenységi körét: műemlékek és emlékművek nyilvántartása, a beavatkozások engedélyezése, a munkálatok követése, egyszóval a kulturális örökség védelme. A hivatal bocsát ki műkincsekre szóló kiviteli engedélyeket, továbbítja a múzeumi gyűjteményeket akkreditáló dokumentációkat, mint legutóbb a miklósvári Kálnoky-kastélyban berendezett Erdélyi Élet Múzeuma számára. Az igazgató hangsúlyozta, események szervezése nem tartozik hatáskörükbe. Háromszéken 594 műemléket és emlékművet tartanak nyilván, ezek régészeti, építészeti és ipartörténeti műemlékek, továbbá köztéri szobrok, térplasztikák, emléktáblák, lehetnek állami, magán vagy egyházi tulajdonban. A legtöbb műemlék Sepsiszentgyörgyön található, szám szerint 72, Kézdivásárhelyen 35, Csernátonban 33, Vargyason 31, Uzonban 19. Arra törekednek, hogy a törvények betartásával óvják a műemlékeket az avatatlan beavatkozásoktól. A visszajelzések nem mindig pozitívak, egyes tulajdonosok azt állítják, hogy tevékenységükkel gátolják az építkezési, javítási munkálatokat. Az ellenőrzés állandó tevékenységük, terepen követik a munkálatokat, ha esetleg felfedeznek olyanokat, amelyeket engedély nélkül végeznek, akkor intézkednek – mondotta az igazgató. Mióta átvette az intézmény vezetését, rendszeressé vált a terepmunka – tette hozzá. Engedélyezésnél gondot okoz, hogy a közigazgatási egységek nem rendelkeznek felújított általános urbanisztikai tervvel (PUG). Uzoné nemrég készült el, Sepsiszentgyörgy és Kézdivásárhely a véghajrában van. Amennyiben nincs még urbanisztikai terv, védelmi övezetnek számít a műemléktől számított 100 méteren belüli terület városon, 200 méteres körzetben falun, 500 méteres kerületen belül külterületen. Például Kézdivásárhely belvárosa teljes egészében védett, ott régészeti leletmentésnek kell megelőznie a beavatkozásokat. Különleges helyzet van Árkoson, hiszen a belterület 40 százalékát védetté nyilvánították, mivel két műemlék, az unitárius erődtemplom és a Szentkereszty-kastély között terül el. Minden beavatkozásra engedélyt kell szerezni, ahhoz dokumentációt kell letenni, ebből sok kellemetlenség adódott – mondotta az igazgató.
Az igazgatóság együttműködik a kataszteri hivatallal és a bűnügyi rendőrséggel, az ellenőrzéseket közösen végzik. Néhány esetben bűnügyi eljárást kezdeményeztek a rendőrségen. Korábbi ügy a Nagybaconban törvénytelenül lebontott B kategóriás műemlék épület, a 19. században épült Árkádos ház esete. Folyamatban van egy másik ügy: Futásfalván megsemmisült egy székely kapu. A napokban új bűnügyi eljárás kezdeményezésére kerülhet sor. A sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen utca végén, a Debren-patak partján levő volt városi vágóhidat 1905-ben építették Gyárfás Győző, Háromszék vármegye királyi főmérnöke tervei alapján. B kategóriás műemlék, amelynek állapota folyamatosan romlik, nem tartják karban, s már veszélyezteti a környezetben levők épségét is. Az épület állami tulajdonban, a Román Autóklub vagyonkezelésében van. A Román Autóklubot felszólították a karbantartásra, az itteni fiók vezetője azt állította, tehetetlen, a bukaresti vezetőség intézkedhet. Lejárt a 90 napos felszólítási határidő, következő lépésben rendőrségre adják – mondotta az igazgató. Kelemen Antónia elmondta, az ilyen helyzeteket meg szeretnék előzni. Körlevélben ismertették a polgármesteri hivatalokkal a törvényeket, kötelezettségeiket, adatokat kérve az adatbázisok kiegészítésére, de a 45 önkormányzat közül csak hattól kaptak választ. Sok esetben a szoborállítás után próbálják elintézni a törvényi formaságokat. Az igazgató hangsúlyozta, tanácsadással bármikor az ügyfelek rendelkezésre állnak, hogy megelőzzék a törvénytelen helyzeteket. Szekeres Attila / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ars Hungarica Nagyszebenben
Javában zajlik az Ars Hungarica fesztivál Nagyszebenben. A kulturális élményen túl a rendezvénysorozat célja hangsúlyozni a magyar jelenlétet a Kárpát-medencében, és művelődési platformként bemutatni értékeinket más nemzetiségű érdeklődőknek. A nyolcnapos fesztiválról a szórványban élő Serfőző Levente főszervezővel beszélgettünk.
– Tizenkettedik alkalommal zajlik Nagyszebenben az Ars Hungarica. Honnan indultatok és hol tart most a fesztivál megítélése?
– Induláskor, még a Nagyszeben Európa Kulturális Fővárosa cím előtti évben, kulturális élményt és a nemzeti hovatartozáshoz „kapaszkodót” igyekeztünk teremteni, kínálni a helyi magyar közösség számára. A más nemzetiségűeknek meg jellegzetesen magyar bemutatkozási platformként kínáltuk. Következett a 2007-es év, amikor egy igen sikeres nagyszebeni évadban a magyar kultúrát nem csemegeként, hanem közösségi összetevőként kellett bemutatni. Ezt a következő, 2008-as évben nagy zuhanás követte, és sokan azt feltételezték, hogy itt is a vége. De mi nem így gondoltuk és nem ezt terveztük. Minden nehézség ellenére folytattuk, és ismét megszerveztük a rendezvényt. 2008–2010 között csak háromnapos fesztivált tudtunk lebonyolítani. Ezt követően a helyi tanács minden évben támogatja fesztiválunkat, és közben más mecénásokat is meggyőztünk, hogy a nagyszebeni Ars Hungarica kulturális fesztivált érdemes felkarolni. Jelenleg ott tartunk, hogy önállóságunkat kevesen kérdőjelezik meg, saját belátásunk és elképzeléseink szerint szervezzük a fesztivált. Az is igaz, hogy több intézménnyel és támogatóval értékes partneri kapcsolatot ápolunk, és ezt megpróbáljuk a legjobb tudásunk szerint kamatoztatni Nagyszebenben számukra is. Idén, tizenkettedik alkalommal nyolcnapos eseményt szerveztünk, és mintegy 35 külön programmal várjuk az érdeklődőket. Igyekszünk minden korosztályt megszólítani, minden igényt lefedni műsorajánlatinkkal. Nagy öröm számomra, hogy a gyermekek és fiatalok pedagógusaikkal együtt kapcsolódnak be, de az egyházak is támogatnak, befogadóak, partnerek a szervezésben. Ahogy azt a tavaly fogalmazta meg Nagyszeben polgármester asszonya, Astrid Fodor: Az Ars Hungarica kulturális fesztivál a térség magyar jellegű márkájává nőtte ki magát.
– Szórványban mekkora kihívást jelent minőségi kulturális fesztivált szervezni napjainkban, vagyis a magyar kultúrát népszerűsíteni?
– Az Ars Hungarica kulturális fesztivál a helyi magyarok számára kapaszkodó és iránytű jelleget is rejt magában. Közösségünk megmaradását és fejlődését nemzetünk értékrendszerében mindennapi tevékenységünkkel, konok kitartással érhetjük el. Ezt vallja egyesületünk vezetősége az együttműködések kialakításában, partnerkapcsolatok rendszerében. Nagyszebenben és környékén magyar kultúrát népszerűsítünk, büszkeséggel tölt el, mivel e gazdag nemzet tagjai lehetünk. Félelem és vissza­fogottság nélkül hívjuk meg eseményeinkre a más nyelvet beszélőket is, de fokozottan örülünk, ha azt látjuk, hogy az etnikailag vegyes házasságban élők is részt vesznek programjainkon. Tudjuk, hogy térségünkben sok ilyen család él, amelynek magyar vonala hangsúlyosan függ attól is, hogy a magyar intézmények mennyire képesek lépést tartani a mai társadalommal, a mai értékrendszerrel, nem feledkezve meg az alapokról. – Visszajelzések alapján a több éve sikeres fesztivál mennyire fontos a helyi közösségnek?
– Úgy értékeljük, hogy semmi különbség sincs köztünk és a más vidéken szervezők között. Talán emiatt vagyunk sikeresek, és közösségünk értékelése, visszajelzése sem késik. Egyenlő rangú polgárai lettek a nagyszebeni magyarok a Kárpát-medence bármely szögletében élőkkel, ugyanakkor helyi viszonylatban is megbecsült és tisztelt lakosai vagyunk Nagyszebennek és környékének. Az elmúlt évek munkájának és az események megszervezésének talán ez a legfontosabb hozadéka.
– Van olyan kiemelkedő hagyománnyal bíró esemény a programsorozatban, amely az Ars Hungarica fesztivál helyi jellegzetességét hivatott erősíteni?
– Igyekszünk minden évben műsorra tűzni találkozásokat elősegítő rendezvényeket, miként arra is törekszünk, hogy ne hiányozzanak a „helyi hungarikumok” sem. Példaként említem a hagyományos nagyszebeni szüreti bált, melyre nagy szüksége van közösségünknek. Amúgy semmit nem szeretnék kiemelni, mivel minden esemény fontos számunkra. Teljes műsorunkat a www.szeben.ro honlapunkon lehet megtekinteni illetve a fesztivál Facebook-oldalán.
– Fesztiváligazgatóként mit üzensz a Székelyföldön élő közösségnek?
– Sok kapcsolat köt Székelyföldhöz, feleségem csíkszeredai gyökereitől kezdve a számtalan ismerősig és barátig. Együtt vagyunk egy nagy család és segítenünk kell egymást. Székelyföldnek erősnek kell maradnia, ebben mi úgy segíthetünk, hogy felvállaljuk értékeinek bemutatását és az esetleges ellenszenveket tompítjuk ezzel. Másik szempont pedig az, hogy egymást ne kirekesztettnek, különcnek tekintsük, hanem együttműködő, egymást erősítő partnernek. Szeretettel várunk mindenkit Nagyszebenben! Huszár Szilamér / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Elutasították március 15. ünneppé nyilvánítását
Másodjára is elutasítóan véleményezte a szenátus közigazgatási szakbizottsága kedden azt a tervezetet, amely hivatalos ünneppé nyilvánítaná március 15-ét a romániai magyarok számára.
Ugyanaz a szakbizottság júniusban még elfogadásra javasolta a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) törvénykezdeményezését, olyan körülmények között, amikor a kormánypártoknak nagy szükségük volt az RMDSZ voksaira a posztjáról önként lemondani nem hajlandó Sorin Grindeanu akkori miniszterelnök leváltásához.
A jobbközép ellenzék akkor éles nacionalista hangvételű támadást intézett a nemzeti érdekeket a magyar voksokért „áruba bocsátó” szociálliberális koalíció ellen, amely emiatt elnapolta az RMDSZ-es törvénykezdeményezések megvitatását, és végül is a magyar szövetség voksai nélkül is sikerült megszabadulnia „túlságosan önállóvá vált” miniszterelnökétől.
A tervezet október 16-án került napirendre a szenátus plénumában, de az RMDSZ kérésére visszautalták a szakbizottsághoz, miután a szövetség úgy értékelte: most már nincs meg a törvény elfogadásához szükséges többségi támogatás.
Az Agerpres hírügynökség beszámolója szerint a közigazgatási bizottság keddi ülésén már nemcsak az ellenzék támadta az RMDSZ kezdeményezését. Ioan Denes Beszterce-Naszód megyei szociáldemokrata szenátor azt mondta: pártja messzemenő nyitottságot tanúsít minden nemzeti kisebbség iránt, de nem léphet túl bizonyos dátumok jelképes töltetén, március 15. ünneppé nyilvánítása roppant kényes kérdésnek számít Erdélyben.
Cseke Attila, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője úgy vélekedett, ez a törvénytervezet a júniusi politikai csatározások eszközévé vált, és a körülötte szított indulatok miatt ma már sokkal kényesebb ügynek számít, mint júniusban.
A tervezet lehetővé tenné a magyarlakta települések, valamint a megyék önkormányzatai és intézményei számára, hogy ünnepségeket szervezzenek ezen a napon, és ezek költségét az általuk kezelt költségvetésből fedezzék. A romániai munkáltatók kérésre szabadnapot adhatnának március 15-én magyar alkalmazottaiknak, a magyarság ünnepéről pedig különkiadásokban számolna be a román közszolgálati televízió és rádió.
A kormány a múlt héten elfogadott véleményezésében úgy értékelte, az RMDSZ tervezete – az esetleges szabadnap, illetve a közmédiára háruló feladatok tekintetében – pontosításra szorul, ugyanakkor alkotmányossági aggályát is kifejezte, mert szerinte sérülhet a jogegyenlőség, ha egyes román állampolgárok etnikai alapon részesülnek munkaszüneti napban. A kormány ezért nem foglalt állást a tervezet elfogadása vagy elutasítása mellett, a parlamentre bízva a döntést. Népújság (Marosvásárhely)

Vehemencia és mítoszrombolás
A minap egyik kormánypárti képviselő állásfoglalást tett közzé, amelyben arra emlékeztet, hogy Románia egységes és oszthatatlan nemzetállam, nem régiók alkotják, mint más európai országokat. Az állásfoglalás tulajdonképpen az egyik magyar képviselőnek a közösségi oldalán megjelent nyilatkozatára volt válasz, amelyben a katalán függetlenedési kísérletre érkezett reakciók kapcsán azt a következtetést vonta le, hogy Európa nem támogatja ugyan az elszakadást, de az autonómiát igen, és a kisebbségek ügyét a nemzetállamoknak kell rendezniük. Megoldásnak az autonómiát nevezte, amire a romániai magyarság száz éve vár.
A PSD-s képviselő ettől borult ki, vehemensen tiltakozott, és olyan kijelentéseket tett, amelyeket a szomorú emlékű diktátor, ha felébredne, bizonyára kitörő örömmel fogadna. A képviselő szerint ugyanis székelyek nem léteznek, amint Székelyföld sem. Romániában csak különböző etnikumú román állampolgárok élnek, és nem kellene az RMDSZ-nek „mesterséges feszültséget szítania”.
Sajnos nem egyedi esetről van szó, ez csak egy epizód a szinte menetrendszerűen fel-fellángoló magyarellenes megnyilvánulások sorozatában.
Sokatmondó az is, hogy azt az RMDSZ által javasolt törvénytervezetet, amely lehetővé tenné a magyarlakta települések, valamint a megyei önkormányzatok és intézmények számára, hogy ünnepségeket szervezzenek március 15-én, és ezek költségét az általuk kezelt költségvetésből fedezzék, illetve kérésre ezen a napon szabadnapot kaphassanak a magyar alkalmazottak, kedden a felsőház közigazgatási szakbizottsága másodjára is elutasította. Annak ellenére, hogy amikor a kormánypártnak szüksége volt az RMDSZ támogatására saját kormányfője menesztéséhez, ugyanaz a szakbizottság elfogadásra javasolta.
A kormány is „mossa kezeit”. Múlt heti véleményezésében úgy értékelte, az RMDSZ tervezete „pontosításra szorul”, ugyanakkor alkotmányossági aggályt is kifejezett, mert szerinte sérülhet a jogegyenlőség, ha egyes román állampolgárok etnikai alapon részesülnek munkaszüneti napban. Ezért bízta a parlamentre a döntést.
Szerencsére, ha ritkán is, de akad higgadt, kiegyensúlyozott vélemény. Jó példa erre Lucian Boia történész, a „mítoszromboló”, aki szerint nem lehet kötelezni a magyarokat, hogy örvendjenek a trianoni döntésnek, hiszen a magyarok számára szomorú időszak volt. Érthető, hogy miközben Románia az egyesülés centenáriumának megünneplésére készül, a magyarok nem tudnak velük együtt örülni. Boia szerint az lenne az egyedüli kiút, ha a két nemzet a múltjáról beszélve a jelenre és a jövőre koncentrálna. Hiszen a jövő a tét, nem a múlt.
Disszonáns felhang, és heves nacionalista hullámokat kavar az egyre hangosabb, pátosszal teli „hazafias” keblekben. De érdemes lenne megszívlelni. Mózes Edith / Népújság (Marosvásárhely)

Erkelt ünnepelték
Huszonhárom éve együtt Arad és Gyula testvérvárosok
Arad és Gyula testvérvárosi kapcsolatának 23. évfordulóját, ugyanakkor Erkel Ferenc magyar zeneszerző (a város szülöttjének) születésnapját ünnepelték november 7-én, kedden Gyulán. Az aradi küldöttséget – Bognár Levente alpolgármesterrel az élen – Gyula Város Önkormányzatának székházában fogadta dr. Görgényi Ernő gyulai polgármester, majd a hagyományokhoz híven a két testvérváros képviselő-testülete közös tanácsülésen, baráti hangulatban köszöntötte egymást. A Kézfogások c. rendezvény keretén belüli tanácskozáson Görgényi Ernő hangsúlyozta, Gyulának hat igazán aktív testvérvárosi kapcsolata van, ezek közül a legaktívabb az Araddal fenntartott viszony. Ennek nemcsak a földrajzi közelség az oka, hanem történelmi léptékben is hagyományos a két város kapcsolata. Nemcsak politikán alapuló kapcsolatrendszerről van szó, hanem egy olyan hosszú évekre visszanyúló kapocsra, melyen belül a civilszervezetek, intézmények és vállalkozások is együttműködnek. „Célunk minél jobban megismerni egymást, mert annál jobban tudjuk tisztelni egymást” – mondta a házigazda, aki értékelte az elmúlt évben elvégzett közös munkát, majd néhány tervet is előrevetített.
A jövő évi elképzelések tekintetében az aradiak számára (is) pozitívumnak számít, hogy a Gyulai Várszínház igazgatója szorosabbra kívánja fűzni a kulturális kapcsolatot az Aradi Kamaraszínházzal. Az aradi társulat december 11-én fogja Gyulán bemutatni a nagysikerű Sex, drugs, gods & rock ‘n’ roll c. darabját, 2018-ra pedig a Gyulai Várszínházzal egy közös bemutatót terveznek. A polgármester örömmel nyugtázta, hogy a civil kapcsolatok is erősödnek (köszönhető többek között a Gyula–Arad Baráti Társaságnak), de az aradi Csiky Gergely Főgimnázium és a Gyulai Erkel Ferenc Gimnázium is gyümölcsöző együttműködést ápol, sikeresen pályáznak közös projektekre.
Bognár Levente aradi alpolgármester elmondta, találkozásuk a gyulaiakkal mindig örömmel tölti el őket. A Kézfogások rendezvénysorozat, az együttgondolkodás lehetőségein túl, a két várost és közösséget összekötő barátság egyik jelképe lett mára. A testvérvárosi tanácskozáson jelenlevők a 2017-es évi megállapodás pontjait mérlegelték, majd javaslatokat tettek a jövő évi közös munkákra, határon átnyúló pályázatokra is.
A tanácskozás után a vendégek egy része meglátogathatta a gyulai Almásy-kastélyt és a várat, a városvezetők és civilszervezetek képviselői pedig a „Határtalanul Erkel” programsorozat keretén belül koszorúkat helyeztek az Erkel Ferenc-emlékháznál.
A házigazdák délután az Erkel Ferenc Művelődési Központba kalauzolták a vendégeket, akik tartalmas prezentációkat láthattak gyulai és aradi előadóktól Erkel műveiről, életéről, örökségéről. Németh László levéltáros, kutató Bánk Bán életének valódinak vélt eseménysorát vezette végig a közönségnek, dr. Elek Tibor irodalomtörténész, kritikus, a Gyulai Várszínház igazgatója a zeneszerző és a várszínház közötti kapcsolatról mesélt. Fekete Károly, az aradi Kölcsey Egyesület alelnöke lélekmelegítő, Erkel az aradi színpadokon c. előadása, végül, de nem utolsó sorban Kászoni László, az Aradi Állami Filharmónia előadóművészének (brácsa) lebilincselő eszmefuttatása – A zene hatása a nemzet lelkére – emelte a rendezvény színvonalát.
Aradi diák nyerte meg a rajzpályázatot
A késő délutáni órákban a Gyula Város Önkormányzata által – Arad és Gyula testvérkapcsolatán belül – általános iskolások számára kiírt „Mit jelent nekem Erkel” c. rajzpályázat eredményeit hirdették ki a Vigadóban. A Csiky Gergely Főgimnáziumból 22 pályamunka lett beválogatva, az aradi diákok összesen nyolc díjat kaptak, ezen belül az első és a második díj is őket illeti. A csikyseket Siska-Szabó Hajnalka aradi festőművész készítette fel. I. díjat kapott tehát: Komori Viktória (VII. oszt.), a II. díj Rónai Zoltáné (VII. o.). Különdíjasok: Biszák Mónika (VI. o.), Nyári Tamás (V. A o.), Andrásoni Orsolya (VII. o.), Cizmasiu Dominik (VI. o.), Bac Beatrix-Barbara (VII. o.), Révész Emma (V. o.).
Siska-Szabó Hajnalka a Nyugati Jelennek a helyszínen elégedetten és büszkén nyilatkozott diákjairól, szerinte a gyermekek nagyon lelkesen rajzoltak, bár a pályázati kiírás középpontjában egy igen komoly téma állt, amit – tekintve, hogy még nem is tanultak Erkelről és zenéjéről – aligha tudott volna segítség nélkül rajzban kifejezni egy általános iskolás diák. Éppen ezért a felkészítő tanár inkább a magyar himnusz és a magyarság felől közelítette meg a témát, innentől kezdve már jobban szárnyalt a fantázia.
A „Határtalanul Erkel” programsorozatot egy színvonalas, felemelő szimfonikus koncert zárta a Vigadóban, ahol az Erkel Ferenc Zeneiskola (Gyula), a Gyulai Erkel Ferenc Vegyeskar, az István Király Operakórus (Budapest) és az Aradi Állami Filharmónia művészei (Dorin Frandeș karmesterrel az élen) gyönyörködtették a hallgatóságot. Sólya Emília / Nyugati Jelen (Arad)

Csikysek az Országos Ifjúsági Honismereti Akadémián
A 2017. november 2–5. között Veszprémben megrendezett Országos Ifjúsági Honismereti Akadémián a Csiky Gergely Főgimnázium két diákja, a XI. A osztályos Kecskés Lóránt és a XI. C osztályos Bíró Endre az aradi gyárak, gyárosok, iparos dinasztiák sikertörténeteit mutatták be.
A XIX. század második felében és a XX. század első felében virágzó aradi ipar nagy érdeklődést váltott ki, de a téma megválasztásán túl a hallgatóság az előadó diákok érzelmekre is ható gondolatait és szép magyar beszédét is értékelte.
A mesterségek témakörben bemutatott dolgozatok után, november 3-án az anyaországi, horgosi, nagyváradi, temesvári és aradi diákok a veszprémi vár esti fényeiben gyönyörködhettek, november 4-én pedig megtekintették a Herendi Porcelán Manufaktúrát, a zirci Reguly Antal Múzeumot, majd a Népművészeti Alkotóházban különböző kézműves foglalkozásokkal ismerkedtek. Tetszés szerint kipróbálhatták a mézeskalács sütést, a nemezelést, vagy szalmából és csuhéból emléktárgyakat készíthettek.
Köszönjük iskolánknak, hogy lehetővé tette utazásunkat, az Országos Honismereti Szövetségnek pedig a meghívást, az újabb lehetőséget, hogy ismeretekkel, élményekkel és új barátokkal gazdagodva térhettünk vissza. Olasz Angéla, ny. történelemtanár / csikygergelyarad.ro; Nyugati Jelen (Arad)

Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma
„A nagyvárosi magyar közösségek helyzete a szórványban és a diaszpórában”
November 7-én, kedden tartotta ülését Budapesten a KMKF (Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma). A találkozó témája: „A nagyvárosi magyar közösségek helyzete a szórványban és a diaszpórában”. A témában előadást tartott dr. Bodó Barna (a Szórvány Alapítvány képviseletében), Menyhárt József (a Magyar Közösség Pártja részéről), Gábrity Molnár Irén (a Magyarságkutató Tudományos Társaság részéről) és Kovács Eszter (az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontja részéről). Az előadásokon bemutatták a trianoni utódállamok nagyvárosaiban élő szórványmagyarság és a nyugati diaszpórában élő magyarok helyzetét. Kiderült, hogy leginkább azoknak az elcsatolt nagyvárosoknak csökken a magyar lakossága, ahol már eleve szórványlétben élünk, ahol arányunk nem éri el a város lakosságának a 30%-át. Minél kisebb a városban a magyarság aránya, annál erőteljesebb a csökkenés. Bodó Barna tanár úr előadásában erre a Svájc lakosságának 1%-át kitevő rétorománok ellenpéldáját hozta fel, akik, bár csak 75 ezren vannak, lélekszámuk nem csökken, nem olvadnak be. Ők rendelkeznek ugyanis olyasmivel, amivel egyetlen külhoni magyar közösség sem: autonómiájuk van.
Burián Sándor, az Erdélyi Magyar Néppárt képviseletében felszólalásában elmondta, hogy be kell látni: a legtöbb jó szándékú, a szórvány magyarságot támogató program, csak ideig-óráig tudja elodázni a beolvadást. A valódi megoldás a többlépcsős autonómia lenne, amire Székelyföld és a Partium esetében léteznek kidolgozott koncepciók (a partiumit dr. Szilágyi Ferenc dolgozta ki), de a felvidéki Csallóköz is rászorul az autonómiára. Burián rámutatott, hogy az autonómia nem csak a gazdasági felemelkedést tudná biztosítani a régióban élőknek, hanem, a magyar nyelv elismerésével, amely regionálisan egyenrangú lehetne a románnal illetve a szlovákkal, megszűnne nyelvünk fokozódó háttérbe szorulása a mindennapi életben, megszűnne az az érzés, hogy másodrendű állampolgárai vagyunk az országnak.
A gyűlésen szó esett még az egyházak és a civilszervezetek fontos szerepéről amit a szórványban élők magyarságtudatának megmaradásért játszanak. Sajnos, amíg alapvető változás nem áll be a Kárpát-medencei szórványmagyarság jogi helyzetében, addig nem lehetünk optimisták a jövőnket illetően. Burián Sándor / Nyugati Jelen (Arad)

Regéczy Perle Ágyán
November 7-én, kedden az ágyai Olosz Lajos Általános Iskolában Regéczy Szabina Perle író, műfordító, a Tóth Árpád Irodalmi Kör elnöke, a Román Írószövetség tagja saját versesköteteiből ès műfordításaiból felolvasást tartott diákoknak, pedagógusoknak. Betekintést nyerhettünk költői, írói, műfordítói tevékenységébe. Versei vàltozatosak, sokatmondóak, prózai alkotàsai szemèlyes élményeiről mesélnek.
Szimbolista látásmódját végigvezeti versein, prózai írásain (Kolompoló pásztorképek). Egy másik irodalmi irányzatban is otthonosan mozog, ez a szürrealizmus (Szépséged). Családja a Tóth Árpád Irodalmi Kör és a Román Írószövetség, ahol nagyon jól érzi magát, ugyanis hat irodalmi díja közül hármat műfordításaival érdemelt ki (Irodalmi Jelen díj, Román Írószövetségi díj, Apáczai Oklevèl).
Műfordításai közül A tegnap költészetéből mutatta be Alecsandru Macedonski, Ştefan Octavian Iosif, George Bacovia verseit. Az Elszállok egy szonett szárnyain című versek és műfordítások kötetből elhangzott néhány Ana Blandiana-költemény is, majd az Álom és valóság című naplójegyzet-sorozatból olvasott fel az írónő, amely a Havi Szemlében és Szövétnekben részletekben látott napvilágot 2014-ben. Egy szimbolista vallomása a költészet templomáról című írást szerényen ismertette. A gyerekek örömére felolvasta Rocki, a fekete csillagcímű karcolatát, az angol nyelvű fordítások közül John Donne: Ravaszul alkotott kis világ vagyok én című költeményt (I am a little world made cunningly) ismertette.
A felolvasó délelőtt záró mozzanata A tegnap költészetéből című műfordítás-gyűjtemény volt, amely 112 műfordítást, 20 román költő versét tartalmazza. Ők a tegnap költői, de a mai ember számára is mély üzenetet hordoznak.
A kellemes novemberi délelőtt dedikálással zárult.
Az ágyai tanári kar és a diákok köszönetüket fejezik ki Regéczy Szabina Perlének a kellemes író–olvasó találkozóért. Erdős Márta magyartanár / Nyugati Jelen (Arad)

EMNP – Közös erdélyi ügy a szatmárnémeti utcanév-botrány
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elfogadhatatlannak tartja Kereskényi Gábor Szatmárnémeti polgármesterének megnyilatkozásait, hiszen érvelése, amelynek alapján a CEMO keresetének elutasítását kérte, semmiben nem különbözik elődje, a szociáldemokrata Dorel Coica érveitől, miszerint a kétnyelvűség túl sokba kerül és különben sem kötelezi semmilyen törvény erre a városvezetést. „És mindezt megtetézi egy tévesen értelmezett lokálpatriotizmus, amellyel Kereskényi Gábor az esetet szatmári belügyként igyekszik beállítani, holott az eset régen túlmutat szatmárnémeti közigazgatási határain, alapjaiban veszélyeztetve az erdélyi magyar anyanyelvi jogérvényesítést” – nyilatkozta mai kolozsvári sajtótájékoztatóján Mihály Ágnes. Az EMNP Országos Önkormányzati Tanácsának alelnöke azzal kapcsolatban fejtett ki álláspontot, hogy a múlt héten Szatmárnémeti magyar polgármestere pert nyert a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) ellen, amely az utcanevek kétnyelvűségét szerette volna bírósági úton érvényesíteni.
Amikor a pert a CEMO elindította, még Dorel Coica vezette Szatmárnémetit, de a per érdemi részére az RMDSZ-es Kereskényi Gábor megválasztása után került sor. Kereskényi korábban az MTI-nek úgy nyilatkozott: a kétnyelvű feliratozás élharcosának tekinti magát, de nem fogadhatja el, hogy kívülről kényszerítsék erre. Mindezzel arra utalt, hogy a marosvásárhelyi Cemo kezdett a szatmári utcanevekért pereskedni. Elmondta azt is: semmilyen törvény nem kötelezi a polgármesteri hivatalt a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezésére, és a bíróság sem kényszerítheti erre, mert az a hatalmi ágak szétválasztásának az elvét sértené.
Mihály Ágnes szerint a bíróság figyelmen hagyta nemzetközi dokumentumok (Keretegyezmény a Nemzeti Kisebbségek Védelméről; Regionális és Kisebbségei Nyelvek Európai Chartája) többnyelvűségre vonatkozó irányelveit, amelyeket – kötelezettség ellenében – Románia is ratifikált, és amelyekről Kereskényi is azt tartja, azok nem kötelezők. A CEMO marosvásárhelyi központú, de egész erdélyi szinten működő jogvédelmi civil szervezet, amely a joggyakorlat romániai hiányosságaira hívja fel a figyelmet és a többnyelvűség gyakorlására szeretné bírósági úton rábírni a közigazgatás intézményeit. Érthetetlenül áll a szatmárnémeti esettel szemben, hiszen a CEMO célja az RMDSZ programjának egyik kiemelt pontja is, Kereskényi viszont idegenként, külső erőként kezeli a jogvédő szervezetet.
Mihály Ágnes pozitív erdélyi példákat is felhozott: a nagyváradi Szent László tér, a Bánffyhunyadon két éve meglévő magyar utcanévtáblák, a kolozsvári városnév táblák esetében sikerült elfogadtatni a magyar nyelv használatát. Elmondta azt is: kétségtelen, hogy Kereskényi a pert PSD-s elődjétől örökölte, és a bürokrácia kényszere is szorítja, de ez nem szolgálhat mentségül érvelésére.
A CEMO felszólítja az RMDSZ-t, hogy vesse latba befolyását az ügy rendezése érdekében. Az pedig elfogadhatatlan, hogy a polgármester a magyar nyelvnek a közigazgatásban való használatát helyi belügyként kezeli, és az anyagi kiadásokra hivatkozva tagadja meg. Összefogásra van szükség, hogy a romániai közvélemény is értse meg, természetes jog érvényesítéséről van szó. Azokban az önkormányzatokban, ahol magyar többségű a vezetés, minden feltétel adott, hogy az utca- és térnevek, valamint a hivatali ügyintézés többnyelvűvé váljék – mondta Mihály Ágnes, aki maga is szatmárnémeti városi tanácsos. Szabadság (Kolozsvár)

Az éneklés olyan, mint a meditáció
Tízéves a Guttman Mihály pedagóguskórus
Töretlen lelkesedéssel készülnek a Guttman Mihály pedagóguskórus tagjai és karnagyuk, Bedő Ágnes, a november 11-én, szombat délután fél hattól kezdődő kóruskoncertjükre a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dísztermében, amelynek során az énekkar megalakulásának tizedik évfordulóját ünneplik. Bedő Ágnes karnaggyal készített interjúnkból megtudhatják: a kórus az elmúlt tíz évben 138 alkalommal lépett fel, mindegyik koncerthez számos szép emlék fűződik. A tagok szívesen vállalják a koncertekre való felkészülést, hiszen még a próbák is felüdülést jelentenek számukra.
– Hogyan jött létre a kolozsvári magyar pedagóguskórus, amely 2013-tól Guttman Mihály (1926–2013) karnagy, zenetanár, a kolozsvári zenelíceum első igazgatójának a nevét viseli?
– A kórus 2007 októberében jött létre a Kolozsvári Magyar Pedagógusok Kamarakórusa néven. Az énekkar tagjai tanítók, óvónők, reál és humán, valamint zeneszakos pedagógusok. Tevékenységünkre lelkiismeretes, kemény munka, megbízhatóság, példaértékű kóruséneklés, jókedvű csapatszellem jellemző. 2013 novemberében vettük fel a Guttman Mihály nevet, így azóta generációk mestere és mentora nevének égisze alatt folytatjuk tevékenységünket. 2015 áprilisában a magyarországi KÓTA (Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége – szerk. megj.) minősítő hangversenyén Arany dicsérettel fokozatot értünk el. A közel száznegyven művet tartalmazó repertoárunkat Erdély városain kívül külföldön is többször megszólaltattuk.
– Hogyan toboroztál tagokat? Hogyan állt össze az énekkar?
– Egy külföldi pedagóguskórus előadásának meghallgatása nyomán született meg az ötlet, hogy Kolozsvárnak is lehetne magyar pedagóguskórusa. Sorra szólítottam meg a kollégáimat, és megkérdeztem: szeretnének-e egy ilyen együttesben énekelni. Nagy örömömre pozitív válaszokat kaptam. Majd a kollégák is tovább érdeklődtek tanár ismerőseik körében. Így állt össze az a csapat, amellyel elindultunk ezen az úton.
– Amikor létrehoztad a kórust, még tanítottál a kolozsvári zenelíceumban. Hogyan tudtad összeegyeztetni a tanári munkát ezzel a tevékenységgel? Mennyivel könnyebb most, hogy pár éve nyugdíjas vagy?
– Igen, még tanítottam, de akkor sem éreztem, hogy áldozat lett volna e két tevékenység párhuzamos végzése, hiszen mindkettő a szakmámhoz tartozott. Szerettem tanítani is, de a kóruséneklés, a karvezetés is nagyon közel állt és áll szívemhez. Akár azt is mondhatnám: könnyű volt. Most, hogy nyugdíjas vagyok, az aktív tanári éveimhez képest csak a pedagógusi munkám cserélődött fel másféle tevékenységekre, az énekkarral végzett munka ugyanúgy folytatódik.
– Hány taggal kezdtél, hogyan alakult kórus létszáma az évek folyamán? Hány tagú most a kórus?
– Első próbánkat 2007. október elején tartottuk meg. Decemberben léptünk fel először, Kulcsár Gabriella Zenélő Kolozsvár című rendezvénysorozatában, közel húsztagú csapattal. Az évek folyamán jöttek-mentek a kórustagok. Jelen pillanatban harminchárman vagyunk, ebből tízen aktív alapító tagok.
– A férfi szólamokba mindig nehéz embert találni. Neked hogy sikerült?
– Sajnos, mint más kórusok, mi is férfihang hiányban szenvedünk, nagyon nehéz a férfiakat meggyőzni, hogy hobbiként énekeljenek például focizás, számítógépezés vagy „tudomisénmi” helyett.
– Milyen repertoáralakítási elvet követtél az évek során?
– Kezdeti célkitűzésünk minél több Kodály-mű elsajátítása, előadása volt. Ez nagyjából meg is valósult, hiszen 16 Kodály-alkotás szerepel a repertoárunkban. Mára közel 140 mű van a tarsolyunkban, köztük olyanok is, amelyek komoly erőpróba elé állították a kórust. Főként a magyar kórusirodalom legszebb alkotásait szólaltatjuk meg, de műsorunkon szerepelnek reneszánsz, klasszikus és romantikus szerzők alkotásai, valamint kolozsvári, erdélyi magyar zeneszerzők művei is. Elmaradhatatlan Gárdonyi Zoltán: Bocsásd meg, Úr Isten című szerzeménye, melyet a kórusunk mottóként minden fellépésén megszólaltat.
– Melyek voltak az elmúlt 10 év emlékezetesebb koncertjei, eseményei?
– Nehéz válogatni, felsorolhatnám például a Guttman Mihály, Vermesy Péter vagy Szabó Csaba emlékére rendezett esteket, a bátaszéki, érdi vagy hatvani kórussal szervezett testvérkoncerteket, de emlékezetes marad Bátaszéken, Budapesten, Ipolyságon vagy Beregszászon való szereplésünk is. Ha visszapillantok, e tíz év alatt 138 fellépésünk volt, és mondhatom, mindenikhez fűződik valami rendkívüli, szép emlék.
– Töretlen az énekkari tagok lelkesedése?
– Bár úgy érzem, felgyorsult az idő, sűrűsödnek az események, tornyosul fejünk fölött a sok munka, dalostársaim lelkesedése mégis töretlen. Ez valószínűleg onnan ered, hogy a próba, bár nagyon intenzív, szinte mindenki számára felüdülést jelent. Többen jelezték, hogy fáradtan érkeznek, de frissen távoznak.
– Mit adott neked ez az énekkar? Mit adott a közös éneklés, az elmúlt tíz év a kórustagoknak?
– Számomra szakmai elégtételt, elismerést, az éneklésen túl szoros, személyes kapcsolatokat és nagyon sok szeretetet. Igazából együtt növekedünk, fejlődünk. Mindannyian megtapasztaljuk a zene hatalmas összetartó erejét. A kóruséneklés során, a heti találkozások által jobban megismerjük egymást, tudunk egymás öröméről, bánatáról, gondjairól, terveiről. És nem utolsósorban nagyon megszerettük egymást.
– Mi az, ami folytatásra sarkall?
– Mindig van ösztönző erő. Ilyen az egyre szaporodó meghívások, a kristálytisztán összecsengő harmóniák vagy az elégtétel, hogy fejlődőképesek vagyunk.
– Új tagok jelentkeztek-e például az elmúlt évben? Mi a kórus vonzereje, amivel új tagokat lehetne toborozni, odacsábítani?
– Ritkán csatlakozik kórusunkhoz egy-egy új tag. Ennek egyik oka lehet, hogy ezt a tevékenységet ingyen és bérmentve kell végezni, de annál több odaadással, szeretettel. Hogy mi a kórus vonzereje? Ezt még pontosan nem derítettem ki, de lehetne talán a pozitív kisugárzás, a szép énekszó, az összetartozás, a komolyság-vidámság, jó közösség.
– Hogyan fogalmaznád meg karnagyi ars poeticádat?
– Számomra az éneklés olyan, mint a meditáció. Szép módja az Istennel való találkozásnak. Ilyenkor megszűnik a külvilág, és testünkkel-lelkünkkel, egész lényünkkel csak a harmóniára figyelünk.
– Pedagóguskórus vagytok, de vannak olyan tagok is, akik nem pedagógusok.
– Igaz, van a kórusunkban olyan is, aki nem tanári pályán tevékenykedik. De bármi legyen is a szakmánk, egyéni példánkkal is oktatunk, nevelünk.
–  Rövid- és hosszú távú terved/terveitek?
– Szeretném, ha férfi énekesek csatlakoznának kórusunkhoz, ha sikerülne újabb igényes műveket megtanulnunk, és magyar pedagóguskórusként még sokáig működjön ez az együttes akkor is, ha majd nekem már „le kell tennem a lantot”.
– Hogyan látod a komolyzene, a kóruséneklés jövőjét?
– Azt hiszem, hogy a komolyzene lassan egyre nagyobb teret hódít. A kóruséneklés nehezebb helyzetben van. Bár elég sok magyar énekegyüttes van, be kell ismerni, hogy ezek közül, sajnos, egyesek zeneileg nemigen nevezhetők kórusnak. Nagyon sok hozzáértő munka szükséges ahhoz, hogy muzikalitás szempontjából valamilyen fülsimogató szintre hozzunk minden létező énekkart. Remélem, vannak és lesznek olyan lelkes szakmabeli harcosok, akik ezt a munkát felvállalják. Nagy-Hintós Diana / Szabadság (Kolozsvár)

Minden irányból támadják a kormány által „kirobbantott” fiskális forradalmat
Multiellenes hangulatban zajlott le a Tudose-kabinet szerdai ülése, amelyen – többnapos halasztás után – végül sürgősségi kormányrendelettel fogadták el a 2018-as évtől tervezett adópolitikai módosításokat.
A „fiskális forradalom” meghirdetői szerint ugyanis a szakszervezetek és a munkáltatói szövetségek képviselői eleinte egyetértettek a kormány által tervezett adóügyi módosításokkal, s csak azt követően fogalmazták meg az első bírálatokat, hogy kiderült, a szociálliberális koalíció szigorúan fel kíván lépni az ellen, hogy bizonyos cégek kiviszik az itt megszerzett profitot Romániából. Mint Mihai Tudose fogalmazott, azóta hallani kritikus hangokat, hogy „egyes multik idegesek lettek”.
A miniszterelnök ugyanakkor a kormányülés első, sajtónyilvános részében gratulált Ionuț Mișa pénzügyminiszternek az új adópolitikához, meglátása szerint ugyanis az a tény, hogy a nap folyamán egyes bankok elengedték alkalmazottaikat, hogy azok részt vehessenek a kormánypalota elé összehívott tüntetésen, azt mutatja, hogy a kabinet jó úton jár. „Talán ők is fognak adót fizetni” – jegyezte meg. Utalva a Renault tulajdonában levő Dacia autógyár alkalmazottainak előző napi nagyszabású tiltakozó megmozdulására pedig leszögezte: nem mehet tovább az a gyakorlat, hogy miközben a szakszervezet autópályákat követel, a vállalat kiviszi a profitot az országból. Ionuț Mișa közben azt emelte ki, hogy a kormány nem tesz egyebet, mint átemeli a romániai törvények közé az Európai Unió 1164-es irányelvét, ami az adóügyi kötelezettségek elkerülése ellen lép fel. Meglátása szerint pedig ez extra bevételéket hoz fog hozni az ország költségvetésbe, ami a polgárokra nézve is jótékony hatással bír majd, hiszen több jut például kórházakra, autópályákra.
Mi is változik?
Ionuţ Mişa pénzügyminiszter különben szerdán is ismételten azt hangsúlyozta a kormány intézkedéscsomagja kapcsán, hogy annak elfogadása nyomán 2018-tól nőni fog az alkalmazott fizetése, miközben a munkáltató sem fog többet befizetni az államkasszába a jövedelemadó csökkentése és a társadalombiztosítási járulékok munkaadóról munkavállalóra való áthárítása következtében.
Mişa kifejtette: a sokat vitatott tervezet előnyös lesz a lakosság számára, de a Romániában működő cégek számára is. Mint részletezte: az első módosítás értelmében 16-ról 10 százalékra csökken az alkalmazottak, nyugdíjasok, egyéni vállalkozói engedéllyel rendelkező magányszemélyek, valamint a szerzői jogdíjakból, magánrendelők, albérletek, kamatok, díjak, mezőgazdasági tevékenységek révén szerzett jövedelmek adója. Kivételt képez az osztalékadó, amely 5 százalékos marad.
A társadalombiztosítási hozzájárulások 39,25 százalékról 37,25 százalékra csökkennek, és ezentúl nem a munkáltatót, hanem a munkavállalót terhelik. „Le akarom szögezni, hogy ez a három intézkedés összességében az alkalmazott nettó jövedelmének növekedéséhez vezet, anélkül, hogy a munkáltatónak több pénzt kellene fizetnie az államkasszába” – magyarázta a pénzügyminiszter. A szerdán elfogadott sürgősségi kormányrendelet ugyanakkor egymillió euróra emelte azt a küszöböt, ami alatt a cégeknek nem társasági adót kell fizetniük, hanem az üzleti forgalmuk után adóznak, mint ahogy a megosztott áfafizetésről is döntöttek, és egy 2,25 százalékos munkabiztosítási járulékot is kivetettek.
Az intézkedéscsomagban a minimálbér bruttó értékének a jelenlegi 1450 lejről 1900 lejre történő emelése is szerepel, a gyermekgondozási díj (gyed) minimális összege pedig a jelenlegi 1233 lejről 1250 lejre nő. A kormány ugyanakkor arról is döntött, hogy 640 lejre nő a szociális nyugdíj, a nyugdíjpont érteke pedig 1100 lej lesz 2018. július elsejétől, ám ezzel párhuzamosan a kötelező magánnyugdíjalapba befolyó összeget 5,1 százalékról 3,7-re csökkentik. Lia Olguța Vasilescu munkaügyi miniszter korábban úgy nyilatkozott, hogy a százalékarány csökkentése nyomán „a jelenlegi nominális érték nem sérül”.
„Pontosabban, jövőre is ugyanakkora összeget fognak a cégek átutalni a kötelező magánnyugdíjalapba, mint idén. Azért van szükség a százalékarány csökkentésére, mivel a bruttó fizetések 20 százalékkal nőni fognak” – érvelt korábban Vasilescu.
Tiltakozó civilek és szakszervezetek
A kormányülés idejére közben mintegy 200 személy gyűlt össze a bukaresti Győzelem téren, a kormánypalota előtt. A tiltakozás a Facebookon szerveződött, a kezdeményezők a román gazdaság fekete szerdájának nevezték november 8-át. PSD, vörös pestis”, „Le, le, le a hazug kormánnyal”, „Börtönbe velük” – skandálták az egybegyűltek, akik elmondásuk szerint attól félnek, hogy negatívan fognak rájuk hatni a kormány által tervezett adóügyi intézkedések. A tiltakozó akción részt vett Bogdan Hossu, az Alfa Kartell szakszervezeti tömörülés elnöke is, aki az összesereglett újságíróknak elmondta, az ombudsmanhoz készül fordulni a kormány által elfogadott intézkedések ügyében, s reméli, hogy a „nép ügyvédje” az alkotmánybíróságtól fog jogorvoslatot kérni.
Az ellenzék is mozgolódik
Alighogy elfogadta ugyanakkor a kormány az adópolitikai módosításokat, Dan Barna, az ellenzéki Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) elnöke bejelentette, az alakulat képviselői is szenátorai is csatlakoznak a Győzelem tériekhez.
A legnagyobb ellenzéki alakulat, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke eközben közölte, hétfőn bizalmatlansági indítvány beterjesztését fogja javasolni, elfogadása érdekében pedig valamennyi parlamenti párttal egyeztetést kezdeményez. Kijelentésével az RMDSZ-re, illetve a nemzeti kisebbségek frakciójára, valamint az egyetlen csoportosuláshoz sem csatlakozott honatyákra is utalt, nélkülük ugyanis semmiképp nem lenne meg a kormánybuktatáshoz szükséges szavazatszám.
Kivár az állásfoglalással az RMDSZ
A közvitára bocsátott tervezethez képest módosításokkal fogadta el a kormány a sürgősségi rendeletet, ezért az RMDSZ-nek át kell vizsgálnia a dokumentumot, csak azután dönthet, hogy támogatja vagy sem” – fejtette ki szerdán délután a Krónika megkeresésére Erdei Dolóczki István képviselő, az alsóház pénzügyi bizottságának tagja. Azt mondja, erre egy-két nap alatt sor kerül.
Mint elmondta, a személyes véleménye az, hogy a jövedelemadó csökkentése jó döntés, hiszen „még a pénzügyminiszter is szeret kevesebb adót fizetni”, ám meg kell nézni, hogy az önkormányzatok költségvetésében okozott kiesést miként pótolják. „Helyi szinten nagyok az elvárások, biztosítani kell a közvilágítást, aszfaltozni kell, de mindehhez pénz kell” – mutatott rá a szatmári politikus.
Hozzátette, a tb-járulékok csak a munkavállaló általi befizetésének az a pozitívuma, hogy egyszerűsíti a bürokráciát, viszont biztosítékokat kell találni, hogy az alkalmazottak nettó jövedelme ne csökkenjen. „Azt a húsz százalékot eddig is befizette a munkaadó az államkasszába, most oda kell adnia a munkavállalónak, és nem teheti ezt az összeget zsebre” – fogalmazta meg Erdei Dolóczki. Az ellenzék által felvetett bizalmatlansági indítványról az RMDSZ-es képviselő kifejtette, jól meg kell fontolni, hiszen „nem elég megbuktatni egy kormányt, azzal is számolni kell, hogy kik kerülnek majd a helyükre, hogy érdemes-e egy újabb politikai válságot kirobbantani”.
Másokkal megfizettetett választási ígéretek
A Szociáldemokrata Párt a nagyvárosok pénzéből próbálja fedezni a választási ígéreteit” – szögezte le kérdésünkre Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere. Meglátása szerint a személyi jövedelemadó 16 százalékról 10 százalékra történő csökkentését mindenképpen támogatja, mert fontosnak tartja, hogy több pénz maradjon az emberek zsebében, ám megfelelő kompenzációs mechanizmus híján ennek a nagyvárosok lehetnek a vesztesei. „A jelenleg birtokomban levő információk alapján úgy tűnik, hogy a kisebb települések nem veszítenek, sőt akár nyerhetnek is a módosításból, ám a nagyvárosok egyértelmű vesztesek” – szögezte le a polgármester.
Közölte, hosszas tárgyalások után a kormány előrukkolt egy kompenzációs rendszerrel, ám ez nem fogja a megyei jogú városok teljes veszteségét pótolni. Mint részletezte, az egész csomagot abból kiindulva dolgozták ki, hogy 2016. december 31-én rengeteg pénz, országos szinten 11 milliárd lej maradt az önkormányzatok számláin, ez a pénz hiányzott a gazdaságból. Így a személyi jövedelemadó csökkenése miatt kiesett pénzt annak függvényében kompenzálják, hogy egy önkormányzatnak az elmúlt év végén mennyi pénz maradt meg a számláján.
Ez úgy néz ki – magyarázta a székelyföldi politikus –, hogy a számlán maradt összeg fele és a hiányzó összeg közötti különbözetet fizeti a kormány. Tehát ha egy városnak hiányzik hárommillió lej a személyi jövedelemadóból visszaosztott összegből, ám tavaly a számláján maradt hatmillió lej, akkor nem kap semmi kompenzálást, ezt úgy is le lehet fordítani, hogy elvesz az állam az önkormányzattól hárommillió lejt, illusztrálta Antal Árpád.
Kitért arra is, hogy a polgármesterek a kormány tagjaival és vezető politikusaival lefolytatott keddi találkozón felhívták a miniszterelnök figyelmét: az összegek azért maradtak a számlákon, mert a különböző procedúrák olyan bonyolultak, hogy nem tudják a beruházásaikat megfelelő módon lebonyolítani.
„Még ha működésbe lendül a kompenzációs rendszer, akkor is veszítünk, hiszen a kormány azt vállalta, hogy 2018-ban a 2017-es szintig egészíti ki ezt az összeget. Csakhogy a személyi jövedelemadóból befolyt pénzek minden évben növekedtek, Sepsiszentgyörgy esetében idén 13,8 százalékkal, tehát már így is veszítünk” – fejtette ki az elöljáró.
Antal Árpád az egyeztetés során azt is elmondta, hogy a nagyvárosok művelődési intézményeit a központi költségvetésből a minisztériumok finanszírozzák, míg a közepes és kisebb városok saját költségvetésből fedezik ezeket a kiadásokat. Elmondása szerint a kormány képviselői egyetértettek vele abban, hogy ez így nem méltányos, és megígérték, hogy az év végéig találnak valamilyen megoldást.
Gyengíti a lejt a „fiskális forradalom”
Öt év nem volt olyan gyenge a román deviza az egységes európai fizetőeszközhöz képest, mint szerdán: a Román Nemzeti Bank (BNR) által 13 órakor kiadott referencia-árfolyam 4,6198 lej/euró volt. Már a bankközi ülésszak kezdetén meghaladta az euró árfolyama a 4,6 lejes szintet, egészen 4,6345 lej/euróig is megugrott valamivel 10 óra előtt. 2012 nyarán egyébként azzal magyarázták a román deviza hirtelen gyengülését, hogy népszavazást írtak ki Traian Băsescu akkori államfő menesztésére. A mostani értékvesztés mögött pedig a szakértők szerint az adópolitika módosítása áll. Bálint Eszter, Bíró Blanka / Krónika (Kolozsvár)

Politikamisztika és jelenvalóság
Miközben a kisebbségellenes politikai és médiamegnyilvánulások felmérhetetlen károkat okoznak a magyar–román együttélést rendezni kívánó törekvéseknek, legalább annyira kiismerhetetlen a „hatótávolságuk” azoknak a felvilágosító sugaraknak, amelyek forrása a kölcsönös megértés és tisztelet.
Nyilván utóbbiak nagyon ritkák, és alig-alig észrevehetően pislákolnak a pusztító villámcsapások vakító fényéhez képest, ám valahogy mégis utat törnek maguknak.
Lucian Boia a román történetírás sötét bugyrai fölé emelkedve már régen kivívta magának a szakmában a nemkívánatos különc szerepét, de a „kollégái” hiába küzdenek az általa képviselt új irányvonal ellen: történészberkekben eladási csúcsokat dönt mítoszromboló kiadványaival. Kritikusai többek között azt róják fel neki, hogy anno a Kommunista Párt tagja volt, és morálisan gyanús körülmények között járhatta be a nagyvilágot. És persze támadói azt is hangoztatják, hogy nem jó ortodox, azaz nem jó román, ugyanis olasz származású anyja révén római katolikus nevelésben részesült.
Az immár több tucat kiadványt megjelentető, 73 éves történész legutóbbi könyve Az 1918-as nagy egyesülés körül – Nemzetek, határok, kisebbségek címet kapta, egy interjúban pedig kitér a magyarság érzéseire is. „Azt hiszem, képeseknek kellene lennünk arra, hogy románokként örvendjünk 1918. december elsejének, ugyanakkor meg is értsük a magyarokat, hogy számukra, bárhol is éljenek, nem örömforrás Trianon” – fogalmaz Lucian Boia. Aki természetesen számunkra evidens dolgokról beszél, ám a mai, vadnacionalista politikusok és gyűlöletbeszédből élő médiabetyárok által fenntartott ellenséges közhangulatban rendkívül üdítően hat még a nyilvánvaló kimondása is.
Mert hiába a politikai együttműködések és paktumok: semmi jót nem várhatunk egy olyan kormányzó többségtől, amelynek tagjai – hogy csak az elmúlt napokban történteket idézzük fel – még azt is tagadják, hogy léteznek székelyek, vagy még egy jelképes gesztust sem hajlandók tenni azzal, hogy támogatják március 15. hivatalos ünneppé nyilvánítását. Bizton állíthatjuk: ezek az emberek és az őket megválasztók nem olvasnak Lucian Boiát, nem akarnak megérteni és tisztelni minket. Ők azok, akik számára élhetőbb a hazug mítoszok világa, mint a romániai valóság, és bizonyára még sokáig ők lesznek többségben. Mi annyit tudunk tenni, hogy a velük való kilátástalan küzdelem közepette egyre több energiát fordítunk a Boiához hasonló források felkutatására, népszerűsítésére és kiaknázására. Páva Adorján / Krónika (Kolozsvár)