Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2017. június 19.
„Nem sebeket feltépni, megbékélni kellene”
A trianoni kérdéskörnek nem elszakító, hanem összekötő tényezőnek kellene lennie, hiszen ez ugyanúgy a magyarság, mint a románság története – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Murádin János Kristóf történész. A Sapientia adjunktusa szerint amíg a politikusok nem hagynak fel a feszültséggeneráló üzenetekkel, amíg nem alakul ki regionális, „tegyük tisztába a dolgainkat” típusú együttműködés a magyar, román, szlovák történészek között, nem szűnnek a száz éve tartó viták.
Heves pengeváltás alakult ki az elmúlt időszakban magyar és román kormányzati illetékesek között a trianoni évforduló apropóján. Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter szerint itt az ideje, hogy Magyarország szomszédai, Európa vezetői kimondják, elismerjék, és politikájuk igazodási pontjává tegyék, hogy a magyar nemzet Trianonnak áldozata, nem pedig előidézője. A román külügyminisztérium provokációnak nevezte a kijelentést, Bukarest szerint a budapesti hivatalosságok megkérdőjelezik a világháborúk után Európában kialakult jogrendet. Történészként meglepte, hogy ilyen adok-kapok robban ki a két fél között? – Se történészként, se magánemberként nem lepett meg a dolog. Minden józanul gondolkodó ember előtt valamilyen szinten nyilvánvaló, hogy a centenárium közeledtével fokozottabb lesz a feszültség a térségben, de nemcsak magyar–román viszonylatban, hanem magyar–szlovák vonalon is. Számítani lehetett erre most, amikor az Európai Unió gyengélkedik, az államok bizonytalanok, valahogy eltünedezett a kilencvenes évek bizonyossága, miszerint a nyugati integráció mindent megold, és általánossá vált a létbizonytalanság. Ilyenkor erőteljesen előtérbe tudnak kerülni ezek a traumák, mint amilyen a trianoni is.
Ráadásul még el sem érkeztünk a román egyesülés centenáriumát ünneplő 2018-hoz, amikor az egész évet betöltő megemlékezések közepette bizonyára fokozódik a feszültség. Mire számíthatunk e téren? – Igazság szerint a román egyesülés kapcsán a centenáriumot nem jó évfordulóhoz kötik, hiszen a trianoni békediktátumot – amelyet békeszerződésnek neveznek ugyan, de én békediktátumnak vallom, hiszen a magyar tárgyalófél érdemi szinten nem szólhatott bele a szerződés tartalmába – 1920. június 4-én írták alá. Jogerőre is csak jóval később, 1921. július 31-én emelkedett, amikor a magyar Országgyűlés elfogadta és törvénybe iktatta. Trianonról tehát igazából csak 1920-tól vagy 1921-től beszélhetünk. Az 1918-as év nem Trianonról szól, hanem az Osztrák–Magyar Monarchia állami összeomlását jelenti, Nagy-Románia létrejötte pedig egy egész folyamat volt, amelynek első lépcsője 1918, amit centenáriumként akarnak ünnepelni jövőre. Ekkor ugyanis a besszarábiai térségnek a bekebelezése, Romániához csatlakozása történt meg, és az is csak azért ilyen hamar, mert 1917-ben a cári orosz állam összeomlott, az új bolsevik vezetés pedig különbékét kötött a központi hatalmakkal, így Romániának lehetősége adódott arra, hogy megszerezze a Pruton túli területeket. De ez még távol áll Trianontól, a nagy román állam létrejöttétől. Tehát végül is hamis dátumon alapszik az egyesülés centenáriuma, amit most ünnepelni fognak, és amelynek bizonyára számos tudományos, népszerűsítő program is része lesz, no meg a politikában is rengeteg visszhangot fog kiváltani. Úgy vélem, felesleges konfliktusokat gerjesztő év lesz a 2018-as centenáriumé, amelyeket el kellene kerülni, az évfordulónak nem ez kellene hogy legyen az üzenete. Olvasva a sajtóban kibontakozott magyar és román külpolitikai vitát, ismét felötlött bennem a gondolat, hogy 1918–2018-nak éppen arról kellene szólnia, ne a régi sebeknek a feltépését, hanem a megbékélést keresse a két nép. Ha már egy százéves évfordulóhoz ragaszkodunk – ami, mint mondtam, igazából legfeljebb három év múlva állja meg a helyét –, végre itt lenne az alkalom, hogy egy pozitívabb, nem pedig egy feszültséggeneráló üzenetre használják fel a mai bizonytalan világban. – Van-e arra esély ön szerint, hogy a jövőben közeledjék magyaroknak és románoknak Trianonhoz, illetve a nagy román egyesüléshez, december elsejéhez való viszonyulása, ezeknek a történelmi momentumoknak a megítélése? – Igazság szerint ennek nagy realitása szerintem nincs. Nemigen lehet ezen változtatni, hiszen ez a két dátum mindkét nép esetében beleivódott a nemzeti öntudatba, Trianon kérdésköre magyar szempontból, illetve a nagy egyesülés témaköre román szempontból egyaránt az identitás részét alkotja. Azt viszont el lehet érni, hogy felesleges, apró szurkálódásokkal ne hergeljék egymást ebben az időszakban, illetőleg hogy a két fél között egyfajta kompromisszumos megállapodás szülessen arról, miszerint az évfordulót valahogy mind a két félnek a nemzeti érzékenységeit figyelembe véve üljék meg. Magyarország, a magyarság számára persze, hogy tragédia, ami történt, ugyanakkor a román fél nem tudja megérteni azt sem, hogy a magyar oldalnak mindenképpen rossz lett volna. Valójában állandóan az a magyar tragédiának a lényege, hogy vagy nagy államként megmarad a történelmi Magyarország, de akkor nem független, mert az osztrák fél vagy bármilyen más hatalmi tényező mellett lesz kénytelen élni, vagy független, de kis állammá válik, viszont nincs meg a nemzeti egysége. Tehát a magyarság számára semmiképpen sem származott kedvező kilépési lehetőség az első világháborúból. Másik negatívuma a román félnek, hogy a politikum gerjeszti ezeket a feszültségeket, holott az egyszerű román ember pontosan tudja, nem várható el a másiktól, a magyar féltől a nagy egyesülés megünneplése, amely mégiscsak az éppen bekövetkezett tragédiát jelenti számára. Minden logikusan gondolkodó, bizonyos kérdésekhez nem rosszindulattal viszonyuló ember belátja, hogy ezt nem lehet ünnepként felfogni magyar szempontból.
Miként lehetne tekintettel lenni a másik nép érzékenységére? Hogyan oszlatható el a gyanakvás, amikor az egyik fél határrevíziós törekvéseket vél felfedezni, a másik pedig folyamatosan igyekszik cáfolni ezeket a vádakat? – A magyar félnek is tanulnia kéne abból, hogy a román érzékenységet nem kéne felesleges politikai nyilatkozatokkal sérteni, bántani. Nyitni kellene a románok felé, előtérbe helyezve a partneri kapcsolatokat, hosszú távon kellene gondolkodni. Ezek a nyilatkozatháborúk mindkét félnek csak rosszat tesznek. A december elsejei román nemzeti ünnepet – ami végül is az erdélyi románságnak volt az akaratnyilvánítása, hogy a román nemzethez tartozzék – , illetve a magyarság számára szomorú trianoni dátumot, az ezzel kapcsolatos érzékenységet egyformán tiszteletben kellene tartania mindkét félnek. Ha a politikum ezeket az érzékenységeket figyelembe véve próbálna regionális, közép-európai centenáriumi megemlékezéssorozatot – szándékosan nem mondtam ünnepséget – tartani, akkor hosszú távon közelíteni lehetne az álláspontokat, a történelemszemléletet. És el lehetne érni egy olyan minimum minimorumot, kompromisszumos megoldást, amelynek köszönhetően kialakulhatna egy békés egymás mellett élés. Mindkét oldalon nagy felelősség hárul a politikumra. A kis közép-európai országok különösen egymásra vannak utalva most, amikor az EU gyengélkedik, továbbá migránsválság, ukrán polgárháború, görög adósságválság és számos egyéb probléma felmerül. A trianoni kérdéskörnek nem elszakító, hanem összekötő tényezőnek kellene lennie, hiszen ez ugyanúgy a magyarság, mint a románság története. Az interpretációknak a közelítése nagyon fontos lenne a jövő szempontjából, és erre tökéletes alkalom lenne a 2018 és 2020 közötti többéves emlékév. Magyarországon éppen most járt le a Gulág-emlékév, a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások majdnem három évig tartó emlékéve, amelynek a programjai éppen a megbékélést, ennek a nehéz történeti kérdésnek a tisztázását szolgálták. Ezt lehetne a trianoni évforduló kapcsán is megtenni, ehhez azonban mindkét fél részéről politikai akaratra van szükség, mert nem a szakma, az értelmiség tud mozdulni, hanem a politikum.
Apropó, szakma: a történészek körében zajlik-e előremutató vita, egyeztetés Trianon, a román egyesülés kérdésében? Különös tekintettel arra, hogy például évtizedek óta létezik magyar–román történész vegyes bizottság, ám eredményekről nemigen hallani. – Léteznek ilyenek, de az az igazság, hogy ezek látszatfórumok. Az a szomorú helyzet, hogy a szakmában sincs kompromisszum. A tudomány nyilvánvalóan nem képes közvetlenül az egész néphez szólni, mint a politika, de a tudománynak, a szakmának is nagyon fontos, hogy kiegyezzen a két fél egymással. Jelenleg nem ez történik, még mindig két párhuzamos történetírás zajlik kisebb-nagyobb kivételekkel: Lucian Boia román, Romsics Ignác, Ormos Mária és mások magyar oldalon, akik megpróbálják több szempontból megvizsgálni ezt a nagyon kényes kérdést. Igazán objektív történetírás nincs, mert az ember az írásába akarva-akaratlanul belecsempész valamelyest a szubjektivitásából, és abban a pillanatban támadási felületet nyújt a másik fél számára. Addig nem lehet összhangról beszélni, ameddig egymás műveiben azt keressük, kinek a politikai nézőpontjait próbálja érvényesíteni az illető történész, és amíg nem arra törekszünk, hogy közös, kompromisszumos történelemképet sikerüljön kialakítani. Pedig nagyon fontos volna, mert a jövő nemzedékei a történelem tekintetében az iskolapadban vagy az egyetemi padsorokban mégiscsak a történészektől, a szakmabeliektől sajátítják el a múlt ismeretét, és ha nem egy megalapozott, közös nézőpont szerint, egységesen oktatott történelemszemléletként veszik át, akkor ez a száz éve tartó vita tovább fog gyűrűzni az újabb történészgenerációk között magyar és román oldalon. – Viszont nem segít az összhang, a közös nézőpont kialakításán Ioan Aurel Popnak, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem rektorának minapi állítása, miszerint úgymond a budapesti kormány által létrehozott románellenes propaganda-főosztályként működik a Magyar Tudományos Akadémia „Lendület” Trianon 100 Kutatócsoportja. Mi a véleménye az amúgy neves történészként elkönyvelt rektor félig-meddig pontosított kijelentéséről? – Ez egy zsigerileg érkezett visszajelzés, ami szerintem onnan ered, hogy a románság számára például a második bécsi döntés olyan trauma volt, amelyet a mai napig nem tudott feldolgozni. Észak-Erdély Magyarországhoz való visszatérése mutatta meg, hogy van visszaút, van lehetőség arra, hogy a nagy román egyesülés visszarendeződjék. Ez a félelem a kommunista történetírásban oly mértékben megjelent és általánossá vált a második világháború után, hogy a dák–román nemzeti mítosz is a mostani határrendszernek a megőrzését szolgálta. A mostanihoz hasonló reakciókat vált ki bármilyen kihívás, impulzus, ami arra késztethet román történészeket, hogy egy esetleges visszarendeződés veszélyét lássák. Szerintem az amúgy híres, nagy kaliberű történésznek számító Ioan Aurel Pop sem gondolta át a mondandóját, hanem zsigerileg reagált, ami nyilván az ő szocializációs időszakából, történészi formálódási korából eredő reakciókból táplálkozott, később pedig helyesbített is. Látni kell azt is, hogy a román politikumnak olyan elvárásai vannak, miszerint az ilyen funkcióban lévő embereknek éreztetniük kell, hogy figyelik ezt a kérdést, a sértésnek vélt jelenségeket, és érzékenyen érinti őket a nemzeti tudat sértése. Ettől függetlenül nem kellett volna így reagálnia, hiszen nem kormányzati testületről van szó, a „Lendület” Trianon 100 Kutatócsoport eredeti célja éppen az, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba, hiszen még magyar oldalon sincs összhang. Ne feledjük, a magyar történészek között is kettős megítélése van a korszaknak. Egyik oldalon ott van a balos megítélés, miszerint a tanácsköztársaság bukása tulajdonképpen utat nyitott a Trianonhoz vezető ösvényen, a másik oldal pedig azt mondja, maga a tanácsköztársaság és annak a vezetői a felelősek azért, mert Trianon olyan lett, amilyen.
Trianon: „kéne végre egy közös terv” A trianoni diktátum témája a magyar identitás egyik alapkérdését feszegeti – véli Ablonczy Balázs, az MTA Lendület Trianon 100 Kutatócsoport vezetője.
A Lendület-csoportnak éppen az lenne a feladata, hogy egységes, letisztult, a történeti valósághoz minél inkább közelítő képet alkosson. Igen ám, de amint magyar történészek tudatosan, csoportba szerveződve kutatni kezdik Trianon kérdését, az a környező országokban – köztük Romániában - rögtön gyanakvást, félelmet vált ki, már csak a második bécsi döntés emléke miatt is.
Pedig attól függetlenül, hogy százéves évfordulót ülünk-e vagy sem, igazából a magyar és a román oldal számára egyaránt időszerű a kérdés, hiszen a trianoni problematika lényegében a mai napig nincs letisztázva. A magyar állam, a magyarság számára három olyan történelmi trauma van a 20. században, amin nem tudta túltenni magát, és nem sikerült tisztáznia: a trianoni békediktátum, az újabb, 1947-es párizsi békediktátum (mondhatni a második Trianon), valamint az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc leverése.
Ezek a történelmi pillanatok nemcsak a mai magyar államra vonatkoztak, hanem az egész régióra kihatottak, éppen ezért ameddig ezekben nincs letisztult álláspont, és nem alakul ki közös regionális, „tegyük tisztába a dolgainkat” típusú együttműködés a román, szlovák, szerb, ukrán történész kollégákkal, addig ezek az évfordulók csak problémákat fognak okozni.
Murádin János Kristóf
Történész, egyetemi oktató, Marosvásárhelyen született 1980. november elsején. A kolozsvári BBTE történelem szakán jelenkoros szakosodással végzett, ugyanott mesteri, majd 2010-ben a történelemtudományok terén doktori fokozatot szerzett. 2008-tól a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Természettudományi és Művészeti Kara jogtudományi és európai tanulmányok tanszékének főállású oktatója adjunktusi beosztásban, a kolozsvári kar kancellárja. Kutatási területei: erdélyi magyar civilek deportálása a Szovjetunióba 1944 őszén, az 1944-es frontátvonulás Kolozsváron, magyar kultúrintézmények Erdélyben 1944 és 1948 között, magyar–román kapcsolatok a 20. század első felében.
Rostás Szabolcs Krónika (Kolozsvár)
A trianoni kérdéskörnek nem elszakító, hanem összekötő tényezőnek kellene lennie, hiszen ez ugyanúgy a magyarság, mint a románság története – jelentette ki a Krónikának adott interjúban Murádin János Kristóf történész. A Sapientia adjunktusa szerint amíg a politikusok nem hagynak fel a feszültséggeneráló üzenetekkel, amíg nem alakul ki regionális, „tegyük tisztába a dolgainkat” típusú együttműködés a magyar, román, szlovák történészek között, nem szűnnek a száz éve tartó viták.
Heves pengeváltás alakult ki az elmúlt időszakban magyar és román kormányzati illetékesek között a trianoni évforduló apropóján. Lázár János miniszterelnökséget vezető miniszter szerint itt az ideje, hogy Magyarország szomszédai, Európa vezetői kimondják, elismerjék, és politikájuk igazodási pontjává tegyék, hogy a magyar nemzet Trianonnak áldozata, nem pedig előidézője. A román külügyminisztérium provokációnak nevezte a kijelentést, Bukarest szerint a budapesti hivatalosságok megkérdőjelezik a világháborúk után Európában kialakult jogrendet. Történészként meglepte, hogy ilyen adok-kapok robban ki a két fél között? – Se történészként, se magánemberként nem lepett meg a dolog. Minden józanul gondolkodó ember előtt valamilyen szinten nyilvánvaló, hogy a centenárium közeledtével fokozottabb lesz a feszültség a térségben, de nemcsak magyar–román viszonylatban, hanem magyar–szlovák vonalon is. Számítani lehetett erre most, amikor az Európai Unió gyengélkedik, az államok bizonytalanok, valahogy eltünedezett a kilencvenes évek bizonyossága, miszerint a nyugati integráció mindent megold, és általánossá vált a létbizonytalanság. Ilyenkor erőteljesen előtérbe tudnak kerülni ezek a traumák, mint amilyen a trianoni is.
Ráadásul még el sem érkeztünk a román egyesülés centenáriumát ünneplő 2018-hoz, amikor az egész évet betöltő megemlékezések közepette bizonyára fokozódik a feszültség. Mire számíthatunk e téren? – Igazság szerint a román egyesülés kapcsán a centenáriumot nem jó évfordulóhoz kötik, hiszen a trianoni békediktátumot – amelyet békeszerződésnek neveznek ugyan, de én békediktátumnak vallom, hiszen a magyar tárgyalófél érdemi szinten nem szólhatott bele a szerződés tartalmába – 1920. június 4-én írták alá. Jogerőre is csak jóval később, 1921. július 31-én emelkedett, amikor a magyar Országgyűlés elfogadta és törvénybe iktatta. Trianonról tehát igazából csak 1920-tól vagy 1921-től beszélhetünk. Az 1918-as év nem Trianonról szól, hanem az Osztrák–Magyar Monarchia állami összeomlását jelenti, Nagy-Románia létrejötte pedig egy egész folyamat volt, amelynek első lépcsője 1918, amit centenáriumként akarnak ünnepelni jövőre. Ekkor ugyanis a besszarábiai térségnek a bekebelezése, Romániához csatlakozása történt meg, és az is csak azért ilyen hamar, mert 1917-ben a cári orosz állam összeomlott, az új bolsevik vezetés pedig különbékét kötött a központi hatalmakkal, így Romániának lehetősége adódott arra, hogy megszerezze a Pruton túli területeket. De ez még távol áll Trianontól, a nagy román állam létrejöttétől. Tehát végül is hamis dátumon alapszik az egyesülés centenáriuma, amit most ünnepelni fognak, és amelynek bizonyára számos tudományos, népszerűsítő program is része lesz, no meg a politikában is rengeteg visszhangot fog kiváltani. Úgy vélem, felesleges konfliktusokat gerjesztő év lesz a 2018-as centenáriumé, amelyeket el kellene kerülni, az évfordulónak nem ez kellene hogy legyen az üzenete. Olvasva a sajtóban kibontakozott magyar és román külpolitikai vitát, ismét felötlött bennem a gondolat, hogy 1918–2018-nak éppen arról kellene szólnia, ne a régi sebeknek a feltépését, hanem a megbékélést keresse a két nép. Ha már egy százéves évfordulóhoz ragaszkodunk – ami, mint mondtam, igazából legfeljebb három év múlva állja meg a helyét –, végre itt lenne az alkalom, hogy egy pozitívabb, nem pedig egy feszültséggeneráló üzenetre használják fel a mai bizonytalan világban. – Van-e arra esély ön szerint, hogy a jövőben közeledjék magyaroknak és románoknak Trianonhoz, illetve a nagy román egyesüléshez, december elsejéhez való viszonyulása, ezeknek a történelmi momentumoknak a megítélése? – Igazság szerint ennek nagy realitása szerintem nincs. Nemigen lehet ezen változtatni, hiszen ez a két dátum mindkét nép esetében beleivódott a nemzeti öntudatba, Trianon kérdésköre magyar szempontból, illetve a nagy egyesülés témaköre román szempontból egyaránt az identitás részét alkotja. Azt viszont el lehet érni, hogy felesleges, apró szurkálódásokkal ne hergeljék egymást ebben az időszakban, illetőleg hogy a két fél között egyfajta kompromisszumos megállapodás szülessen arról, miszerint az évfordulót valahogy mind a két félnek a nemzeti érzékenységeit figyelembe véve üljék meg. Magyarország, a magyarság számára persze, hogy tragédia, ami történt, ugyanakkor a román fél nem tudja megérteni azt sem, hogy a magyar oldalnak mindenképpen rossz lett volna. Valójában állandóan az a magyar tragédiának a lényege, hogy vagy nagy államként megmarad a történelmi Magyarország, de akkor nem független, mert az osztrák fél vagy bármilyen más hatalmi tényező mellett lesz kénytelen élni, vagy független, de kis állammá válik, viszont nincs meg a nemzeti egysége. Tehát a magyarság számára semmiképpen sem származott kedvező kilépési lehetőség az első világháborúból. Másik negatívuma a román félnek, hogy a politikum gerjeszti ezeket a feszültségeket, holott az egyszerű román ember pontosan tudja, nem várható el a másiktól, a magyar féltől a nagy egyesülés megünneplése, amely mégiscsak az éppen bekövetkezett tragédiát jelenti számára. Minden logikusan gondolkodó, bizonyos kérdésekhez nem rosszindulattal viszonyuló ember belátja, hogy ezt nem lehet ünnepként felfogni magyar szempontból.
Miként lehetne tekintettel lenni a másik nép érzékenységére? Hogyan oszlatható el a gyanakvás, amikor az egyik fél határrevíziós törekvéseket vél felfedezni, a másik pedig folyamatosan igyekszik cáfolni ezeket a vádakat? – A magyar félnek is tanulnia kéne abból, hogy a román érzékenységet nem kéne felesleges politikai nyilatkozatokkal sérteni, bántani. Nyitni kellene a románok felé, előtérbe helyezve a partneri kapcsolatokat, hosszú távon kellene gondolkodni. Ezek a nyilatkozatháborúk mindkét félnek csak rosszat tesznek. A december elsejei román nemzeti ünnepet – ami végül is az erdélyi románságnak volt az akaratnyilvánítása, hogy a román nemzethez tartozzék – , illetve a magyarság számára szomorú trianoni dátumot, az ezzel kapcsolatos érzékenységet egyformán tiszteletben kellene tartania mindkét félnek. Ha a politikum ezeket az érzékenységeket figyelembe véve próbálna regionális, közép-európai centenáriumi megemlékezéssorozatot – szándékosan nem mondtam ünnepséget – tartani, akkor hosszú távon közelíteni lehetne az álláspontokat, a történelemszemléletet. És el lehetne érni egy olyan minimum minimorumot, kompromisszumos megoldást, amelynek köszönhetően kialakulhatna egy békés egymás mellett élés. Mindkét oldalon nagy felelősség hárul a politikumra. A kis közép-európai országok különösen egymásra vannak utalva most, amikor az EU gyengélkedik, továbbá migránsválság, ukrán polgárháború, görög adósságválság és számos egyéb probléma felmerül. A trianoni kérdéskörnek nem elszakító, hanem összekötő tényezőnek kellene lennie, hiszen ez ugyanúgy a magyarság, mint a románság története. Az interpretációknak a közelítése nagyon fontos lenne a jövő szempontjából, és erre tökéletes alkalom lenne a 2018 és 2020 közötti többéves emlékév. Magyarországon éppen most járt le a Gulág-emlékév, a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások majdnem három évig tartó emlékéve, amelynek a programjai éppen a megbékélést, ennek a nehéz történeti kérdésnek a tisztázását szolgálták. Ezt lehetne a trianoni évforduló kapcsán is megtenni, ehhez azonban mindkét fél részéről politikai akaratra van szükség, mert nem a szakma, az értelmiség tud mozdulni, hanem a politikum.
Apropó, szakma: a történészek körében zajlik-e előremutató vita, egyeztetés Trianon, a román egyesülés kérdésében? Különös tekintettel arra, hogy például évtizedek óta létezik magyar–román történész vegyes bizottság, ám eredményekről nemigen hallani. – Léteznek ilyenek, de az az igazság, hogy ezek látszatfórumok. Az a szomorú helyzet, hogy a szakmában sincs kompromisszum. A tudomány nyilvánvalóan nem képes közvetlenül az egész néphez szólni, mint a politika, de a tudománynak, a szakmának is nagyon fontos, hogy kiegyezzen a két fél egymással. Jelenleg nem ez történik, még mindig két párhuzamos történetírás zajlik kisebb-nagyobb kivételekkel: Lucian Boia román, Romsics Ignác, Ormos Mária és mások magyar oldalon, akik megpróbálják több szempontból megvizsgálni ezt a nagyon kényes kérdést. Igazán objektív történetírás nincs, mert az ember az írásába akarva-akaratlanul belecsempész valamelyest a szubjektivitásából, és abban a pillanatban támadási felületet nyújt a másik fél számára. Addig nem lehet összhangról beszélni, ameddig egymás műveiben azt keressük, kinek a politikai nézőpontjait próbálja érvényesíteni az illető történész, és amíg nem arra törekszünk, hogy közös, kompromisszumos történelemképet sikerüljön kialakítani. Pedig nagyon fontos volna, mert a jövő nemzedékei a történelem tekintetében az iskolapadban vagy az egyetemi padsorokban mégiscsak a történészektől, a szakmabeliektől sajátítják el a múlt ismeretét, és ha nem egy megalapozott, közös nézőpont szerint, egységesen oktatott történelemszemléletként veszik át, akkor ez a száz éve tartó vita tovább fog gyűrűzni az újabb történészgenerációk között magyar és román oldalon. – Viszont nem segít az összhang, a közös nézőpont kialakításán Ioan Aurel Popnak, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem rektorának minapi állítása, miszerint úgymond a budapesti kormány által létrehozott románellenes propaganda-főosztályként működik a Magyar Tudományos Akadémia „Lendület” Trianon 100 Kutatócsoportja. Mi a véleménye az amúgy neves történészként elkönyvelt rektor félig-meddig pontosított kijelentéséről? – Ez egy zsigerileg érkezett visszajelzés, ami szerintem onnan ered, hogy a románság számára például a második bécsi döntés olyan trauma volt, amelyet a mai napig nem tudott feldolgozni. Észak-Erdély Magyarországhoz való visszatérése mutatta meg, hogy van visszaút, van lehetőség arra, hogy a nagy román egyesülés visszarendeződjék. Ez a félelem a kommunista történetírásban oly mértékben megjelent és általánossá vált a második világháború után, hogy a dák–román nemzeti mítosz is a mostani határrendszernek a megőrzését szolgálta. A mostanihoz hasonló reakciókat vált ki bármilyen kihívás, impulzus, ami arra késztethet román történészeket, hogy egy esetleges visszarendeződés veszélyét lássák. Szerintem az amúgy híres, nagy kaliberű történésznek számító Ioan Aurel Pop sem gondolta át a mondandóját, hanem zsigerileg reagált, ami nyilván az ő szocializációs időszakából, történészi formálódási korából eredő reakciókból táplálkozott, később pedig helyesbített is. Látni kell azt is, hogy a román politikumnak olyan elvárásai vannak, miszerint az ilyen funkcióban lévő embereknek éreztetniük kell, hogy figyelik ezt a kérdést, a sértésnek vélt jelenségeket, és érzékenyen érinti őket a nemzeti tudat sértése. Ettől függetlenül nem kellett volna így reagálnia, hiszen nem kormányzati testületről van szó, a „Lendület” Trianon 100 Kutatócsoport eredeti célja éppen az, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba, hiszen még magyar oldalon sincs összhang. Ne feledjük, a magyar történészek között is kettős megítélése van a korszaknak. Egyik oldalon ott van a balos megítélés, miszerint a tanácsköztársaság bukása tulajdonképpen utat nyitott a Trianonhoz vezető ösvényen, a másik oldal pedig azt mondja, maga a tanácsköztársaság és annak a vezetői a felelősek azért, mert Trianon olyan lett, amilyen.
Trianon: „kéne végre egy közös terv” A trianoni diktátum témája a magyar identitás egyik alapkérdését feszegeti – véli Ablonczy Balázs, az MTA Lendület Trianon 100 Kutatócsoport vezetője.
A Lendület-csoportnak éppen az lenne a feladata, hogy egységes, letisztult, a történeti valósághoz minél inkább közelítő képet alkosson. Igen ám, de amint magyar történészek tudatosan, csoportba szerveződve kutatni kezdik Trianon kérdését, az a környező országokban – köztük Romániában - rögtön gyanakvást, félelmet vált ki, már csak a második bécsi döntés emléke miatt is.
Pedig attól függetlenül, hogy százéves évfordulót ülünk-e vagy sem, igazából a magyar és a román oldal számára egyaránt időszerű a kérdés, hiszen a trianoni problematika lényegében a mai napig nincs letisztázva. A magyar állam, a magyarság számára három olyan történelmi trauma van a 20. században, amin nem tudta túltenni magát, és nem sikerült tisztáznia: a trianoni békediktátum, az újabb, 1947-es párizsi békediktátum (mondhatni a második Trianon), valamint az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc leverése.
Ezek a történelmi pillanatok nemcsak a mai magyar államra vonatkoztak, hanem az egész régióra kihatottak, éppen ezért ameddig ezekben nincs letisztult álláspont, és nem alakul ki közös regionális, „tegyük tisztába a dolgainkat” típusú együttműködés a román, szlovák, szerb, ukrán történész kollégákkal, addig ezek az évfordulók csak problémákat fognak okozni.
Murádin János Kristóf
Történész, egyetemi oktató, Marosvásárhelyen született 1980. november elsején. A kolozsvári BBTE történelem szakán jelenkoros szakosodással végzett, ugyanott mesteri, majd 2010-ben a történelemtudományok terén doktori fokozatot szerzett. 2008-tól a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Természettudományi és Művészeti Kara jogtudományi és európai tanulmányok tanszékének főállású oktatója adjunktusi beosztásban, a kolozsvári kar kancellárja. Kutatási területei: erdélyi magyar civilek deportálása a Szovjetunióba 1944 őszén, az 1944-es frontátvonulás Kolozsváron, magyar kultúrintézmények Erdélyben 1944 és 1948 között, magyar–román kapcsolatok a 20. század első felében.
Rostás Szabolcs Krónika (Kolozsvár)
2017. június 19.
Ellenőrzik a DNA-főügyésszel kapcsolatos hangfelvétel hitelességét
Tudorel Toader távozó igazságügyi miniszter az Igazságszolgáltatási Felügyelethez fordul a Laura Codruţa Kövesi korrupcióellenes főügyésszel kapcsolatos hangfelvétel ügyében. Hozzátette, tárcavezetőként nem áll módjában ellenőrizni, hogy a hangfelvétel hiteles-e vagy sem.
A Románia TV vasárnap közzétett egy hangfelvételt, amelyen – állítólag – az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) főügyésze, Laura Codruţa Kövesi hallható, amint megsürgeti az egyik beosztottját, hogy az általa vezetett bűnvádi eljárásban mielőbb „jusson el a miniszterelnökhöz”. Tudorel Toader igazságügyi miniszter bejelentette, hogy az Igazságszolgáltatási Felügyelethez fordul az ügyben.
A felvételen elhangzottak értelmében Kövesi azért elégedetlen, mert bizonyos ügyekben késik a vádemelés, mint mondja, bár nem küzdenek személyzeti problémákkal, nem sikerült lezárni olyan ügyeket, amelyek 6-7 év óta kivizsgálás alatt állnak. Jean Uncheşelu ügyészt pedig – a közzétett felvétel alapján – megsürgeti, hogy „abban az ingatlanos ügyben jusson már el a miniszterelnökhöz, aki aláírta azokat a szerződéseket”.
Feltételezések szerint a 967 államosított temesvári ingatlan törvénytelen visszaszolgáltatásával kapcsolatos ügyről van szó, amelyben vádat emeltek Nicolae Robu jelenlegi és Gheorghe Ciuhandu volt temesvári polgármester ellen. A DNA sajtószóvivője, Livia Săplăcan azt nyilatkozta az Agerpres hírügynökségnek a felvétellel kapcsolatban, hogy az részleteket tartalmaz Kövesinek az ügyészekkel tartott munkaülésein vagy nyilvánosan elhangzott beszédeiből, ugyanakkor azonban olyan „szókapcsolatok” is hallhatók, amelyek nem Kövesitől származnak, és amelyekkel mondandójának „súlyos eltorzítása” a cél.
Tudorel Toader igazságügyi miniszter egy vasárnap esti Facebook-bejegyzésben közölte, a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács keretében működő Igazságszolgáltatási Felügyelethez fordul a felvétel ügyében.
Alina Petrescu kormányszóvivő az ügy kapcsán azt nyilatkozta az Antena 3 hírtelevíziónak, amíg nem derül ki, hogy a felvétel hiteles-e vagy sem, nem kívánják kommentálni azt.
Tudorel Toader hétfőn azt mondta, amennyiben a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács keretében működő Igazságszolgáltatási Felügyeletnek nincsenek megfelelő eszközei arra, hogy ellenőrizze a felvétel valódiságát, más törvényes eljáráshoz, például szakértői vizsgálathoz folyamodnak.
Arra a kérdésre, amely azt firtatta, behívja-e a korrupcióellenes főügyészt, hogy adjon magyarázatot a felvétellel kapcsolatban, Toader azt mondta, a minisztérium semmilyen ügyben nem folytat vizsgálatot, az esetleges panaszokat vagy feljelentéseket továbbítja az illetékes hatóságoknak.
Azt is megkérdezték az újságírók a távozó igazságügyi minisztertől, meneszti-e tisztségéből Laura Codruţa Kövesit, ha kiderül, hogy a felvételek hitelesek. „Az a javaslatom, hogy várjuk meg az ellenőrzések eredményét, mert ezek függvényében döntünk majd az esetleges intézkedésekről” – - válaszolt Tudorel Toader.
Hétfőn kiderült, hogy az Igazságszolgáltatási Felügyelet hivatalból vizsgálatot indított a Laura Codruţa Kövesi korrupcióellenes főügyésszel kapcsolatos hangfelvételek ügyében. A Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács keretében működő testület sajtószóvivője, Alin Alexandru azt mondta az Agerpresnek, az előzetes vizsgálat azt hivatott kideríteni, hogy történt-e fegyelmi vétség az ügyben. kronika.ro
Tudorel Toader távozó igazságügyi miniszter az Igazságszolgáltatási Felügyelethez fordul a Laura Codruţa Kövesi korrupcióellenes főügyésszel kapcsolatos hangfelvétel ügyében. Hozzátette, tárcavezetőként nem áll módjában ellenőrizni, hogy a hangfelvétel hiteles-e vagy sem.
A Románia TV vasárnap közzétett egy hangfelvételt, amelyen – állítólag – az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) főügyésze, Laura Codruţa Kövesi hallható, amint megsürgeti az egyik beosztottját, hogy az általa vezetett bűnvádi eljárásban mielőbb „jusson el a miniszterelnökhöz”. Tudorel Toader igazságügyi miniszter bejelentette, hogy az Igazságszolgáltatási Felügyelethez fordul az ügyben.
A felvételen elhangzottak értelmében Kövesi azért elégedetlen, mert bizonyos ügyekben késik a vádemelés, mint mondja, bár nem küzdenek személyzeti problémákkal, nem sikerült lezárni olyan ügyeket, amelyek 6-7 év óta kivizsgálás alatt állnak. Jean Uncheşelu ügyészt pedig – a közzétett felvétel alapján – megsürgeti, hogy „abban az ingatlanos ügyben jusson már el a miniszterelnökhöz, aki aláírta azokat a szerződéseket”.
Feltételezések szerint a 967 államosított temesvári ingatlan törvénytelen visszaszolgáltatásával kapcsolatos ügyről van szó, amelyben vádat emeltek Nicolae Robu jelenlegi és Gheorghe Ciuhandu volt temesvári polgármester ellen. A DNA sajtószóvivője, Livia Săplăcan azt nyilatkozta az Agerpres hírügynökségnek a felvétellel kapcsolatban, hogy az részleteket tartalmaz Kövesinek az ügyészekkel tartott munkaülésein vagy nyilvánosan elhangzott beszédeiből, ugyanakkor azonban olyan „szókapcsolatok” is hallhatók, amelyek nem Kövesitől származnak, és amelyekkel mondandójának „súlyos eltorzítása” a cél.
Tudorel Toader igazságügyi miniszter egy vasárnap esti Facebook-bejegyzésben közölte, a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács keretében működő Igazságszolgáltatási Felügyelethez fordul a felvétel ügyében.
Alina Petrescu kormányszóvivő az ügy kapcsán azt nyilatkozta az Antena 3 hírtelevíziónak, amíg nem derül ki, hogy a felvétel hiteles-e vagy sem, nem kívánják kommentálni azt.
Tudorel Toader hétfőn azt mondta, amennyiben a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács keretében működő Igazságszolgáltatási Felügyeletnek nincsenek megfelelő eszközei arra, hogy ellenőrizze a felvétel valódiságát, más törvényes eljáráshoz, például szakértői vizsgálathoz folyamodnak.
Arra a kérdésre, amely azt firtatta, behívja-e a korrupcióellenes főügyészt, hogy adjon magyarázatot a felvétellel kapcsolatban, Toader azt mondta, a minisztérium semmilyen ügyben nem folytat vizsgálatot, az esetleges panaszokat vagy feljelentéseket továbbítja az illetékes hatóságoknak.
Azt is megkérdezték az újságírók a távozó igazságügyi minisztertől, meneszti-e tisztségéből Laura Codruţa Kövesit, ha kiderül, hogy a felvételek hitelesek. „Az a javaslatom, hogy várjuk meg az ellenőrzések eredményét, mert ezek függvényében döntünk majd az esetleges intézkedésekről” – - válaszolt Tudorel Toader.
Hétfőn kiderült, hogy az Igazságszolgáltatási Felügyelet hivatalból vizsgálatot indított a Laura Codruţa Kövesi korrupcióellenes főügyésszel kapcsolatos hangfelvételek ügyében. A Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács keretében működő testület sajtószóvivője, Alin Alexandru azt mondta az Agerpresnek, az előzetes vizsgálat azt hivatott kideríteni, hogy történt-e fegyelmi vétség az ügyben. kronika.ro
2017. június 19.
Születésnapi beszélgetés Bajna Györggyel – A lényeg a derű és a szeretet minden iránt
Kollégák is voltunk, meg nem is. Dolgoztunk egy helyen, egy időben és egy másik helyen két különböző időben. Ezért engedtessék meg nekem, hogy ezúttal kissé személyesebb hangneműek legyenek a kérdéseim, és ne tegyünk úgy, mintha nem tegeződnénk.
Nagy gyakorlatod van az interjúkészítésben. Hogyan látod, a mikrofonnak melyik oldalán jobb lenni?
Kérdezni szeretek jobban. Válaszolni ellenben írásban. Kicsit gyáva vagyok. A szó pedig nem mindig repül el, ahogy az írás sem halhatatlan. Ám amit leírunk, az azonnal ellenőrizhető, akkor is, ha más nem így gondolja. Erre egy példám is van. Javítottuk a szülőházam, a kőművesnek is kellett volna segítenem, de írnom is kellett. Mondtam, most írnom kell. „Ugyan – intett le –, vágj ki egy tavalyi cikket és küldd azt be. Úgysem veszi senki észre!”
1947. június 12-én születtél Gyergyószentmiklóson, egy hatgyerekes családban nőttél fel. Úgy tudom, régi szentmiklósiak vagytok, régi városi tisztségviselőkkel. Mit tartasz a legfontosabbnak, mit kaptál/örököltél a felmenőidtől?
Bajna ágon elsősorban édesapámra hagyatkozhatom. Tőle a becsületet és mindenki tiszteletét tanultam meg. Fajra és nemre való tekintet nélkül. Ő Budapesten járt iskolába, ott is érettségizett, nagyrészt zsidók voltak az osztálytársai, mert a Dohány utcában laktak. Hadiözvegy édesanyja Budapesten nyitott varrodát, mivel nem tudott kijönni módos apósával, Bajna Ferenccel. Onnan tehát édesapám olyan kapcsolatokkal, élményekkel gazdagon tért később haza – mert Trianon után nem sikerült letelepednie Hollandiában –, amit még a második román világban is kamatoztatni tudott. Édesanyám Páll leány volt, nagyon szelíd és jóságos asszony, ami ellenben nem zárta ki esetében az óvatosságot, sőt a távolságtartást sem. Ő például soha nem engedett bocsánatot kérni. Azt tartotta, hogy ne tégy olyant, amiért bocsánatot kell majd kérned. Ez a tanítása volt a leghasznosabb számomra egész életemben. Az újságírásban is!
Milyen gyermek voltál? Rossz, huncut, gyámoltalan, szorgalmas, laza? Van kedvenc gyerekkori történeted?
Csintalan, érdeklődő, nagyon kíváncsi, tekergő, laza… Olvasni ellenben nagyon szerettem, tanulni és dolgozni nem annyira. Édesapám egyszer meg is jegyezte, hogy a munka temetésén a legnagyobb szélben is egyedül elvinném a hármas keresztet. Történetem? Folyamregénynyi. Első rabláncra kötésem az egyik kedves eset. Cukorért álltak sorban 1952-ben, a szomszédunkban lévő, dédapám államosított házában működő üzlet előtt. Ott sertepertéltem, természetesen meglógva hazulról, ahol hiába találtak ki csodazárakat a kapura, mert hamar meglestem a kinyitás titkát… Szóval én, a Babszem Jankó – mert eleinte így becéztek a családban – elkezdtem mondani jó hangosan, hogy miért állnak sorban? Nekünk egy egész zsákkal van a kamrában. Az történt ugyanis, hogy mivel lovaink is voltak, édesapám mindig segített a boltosoknak az áruszállításnál, amit ez esetben egy zsák süveges cukorral fizettek ki. Szerencsére leghamarabb édesapám keresztleánya figyelt fel szavaimra, s azzal már kapott is fel, s haza. Édesapám és három barátja ott beszélgetett fügebor mellett az asztalnál. Bori bé, édesapám ki, s amikor visszatért, egy tehén nyakára való lánccal a derekamtól megkötött az asztal lábához. „Be akarsz záratni, szaros kölyök?” – kérdezte. Számomra, az állandóan fülelő számára ennél jobb büntetést ki se találhattak volna. Volt, amit hallgatnom, mert természetesen tovább politizáltak fölöttem.
Másik feledhetetlen emlékem is e négyessel kapcsolatos. Negyedikes voltam már, s hiába ügyeltek, hogy előttem ne beszéljenek, csak elcsíptem ezt-azt. Nagyanyám például, mielőtt elkezdte volna szidni a kommunistákat, mindig figyelmesen körülnézett, hogy „gerenda van-e a házban?” Ez a gerenda én, a „picok kölyök” voltam. Negyedikes koromban a borszéki erdőt megtámadták a lepkék, ellenük pedig repülőgépeket kellett bevetni. Szárhegyen volt reptér, onnan szálltak fel a gépek, orosz pilótákkal, akik élelmezéséért Szálassy bácsi és Rokaly bácsi felelt. Mindkettő állandó vendég volt a háznál. A tanító nénim Szállassy Magdolna volt. Amikor meglátta a táblára írt példamondatomat, alig várta, hogy szünet legyen, s hazavihessen a szomszédba, mert ezt írtam szép betűimmel, a szenzáció hatását lesve: „Nálunk a szovjet pilóták bécsiszeletet és párizsisonkát esznek.” Nyilván tudta a forrást. A férje neki is elmondhatta felháborodva, mert akkoriban még a kenyeret is jegyre adták. Na, itt már fenekesek jöttek… A legsúlyosabb büntetés: öt suhintás, el nem törő orgonaággal, természetesen letolt nadrággal fogadva.
Szülővárosod gimnáziumában érettségiztél. Mit tartasz a legemlékezetesebbnek diákkorodból?
Felvételi után a legjobbakat mindig kiválasztotta Pálfi Andor az ő osztályába. Október vége volt, érkezett családlátogatni. Éppen fát vittünk be édesapámmal, amikor megláttam a kapuban. Gyorsan elkezdtem sorolni a rossz jegyeimet. El is jutottam hét négyesig és három hármasig, persze a francia kilencessel kezdtem. Bementünk, én illedelmesen az első szobába. Egyszer hallom: „Mit hét négyes és három hármas? Tizennégy négyes és öt hármas!” Édesapám ellenben csak ennyit mondott: „Tanár úr, meddőpásztorra is szükség van.” Amikor elment az osztályfőnököm, édesapám egy szót sem szólt. Na, összekaptam magam, s mindenből átmentem az évharmad végére, aztán a következő érettségiig elfoglaltam azt a hétötven-nyolcas általános körüli közepes helyet. Kilencediktől pedig megjelent az osztályban Bereczki Karcsi. A Bajna–Bereczki páros pedig híressé vált azokban az években. A városban is! Pálfi így szabadult meg tőlünk: Bajna, Bereczki, mars a humánba!
Ha jól tudom, többször felvételiztél az egyetemre. Mindig magyar–orosz szakra? Szíved szerint mi lettél volna 18 évesen?
Háromszor, mindig a magyar–orosz szakra. Az elsőn Jókairól írtam olyan tudományos értekezést, amit ráért volna negyvenévesen megírni, ugyanis kritizáltam – én, a taknyos – a nagy Jókait. Második alkalommal nagyon szerelmes voltam – és elfelvételiztünk a kislánnyal. Harmadszor Papp Kincses Emese fogadott testvéreként ügyelt arra, hogy sikerüljön a felvételim. Amikor hazajöttem, a kihallgató tiszt csak annyit jegyzett meg: „Látja, ha segített volna nekünk, sikerült volna.” Ma már örvendek, hogy nem jártam sikerrel Kolozsváron… Egyébként mindig tanár akartam lenni.
Emlékszel a felnőtté válásod pillanatára, időszakára?
Igen. Hatvanévesen történt meg először, hogy úgy éreztem, talán felnőttem.
Saját tapasztalatból is tudom, hogy nincs az embernek egyetlen olyan foglalkozása vagy szakmája sem, ami fölösleges lenne. Minden valamire jó, minden tapasztalatnak hasznát lehet venni: s úgy képzelem, hogy csak tartósan gyakorolt három műszak után lehet igazi novellákat vagy verseket írni… Te hogy vagy ezzel?
Minden munkahelyemen hasznos tapasztalatokat szereztem. Emberismeretből ott készültem fel. Az pedig nélkülözhetetlen tollforgatás közben is. Olyan dolgok történtek velem, velünk – például a lenfonodai három műszakban –, amit ha leírnék, valótlannak tűnne. Pedig igaz történetek lehetnének.
Hogyan korszakolnád az életed? Van kedvenc időszakod, kedvenc munkahelyed, munkaköröd?
A tanügyben eltöltött hét év, a művelődési szakirányítás öt éve, végül az 1990 áprilisától tartó időszak, amit újságíróként jegyezhetek. Ez eddig 39 esztendő. A nagy írók és költők java részének rövidebb volt az élete. Hát lehetnék elégedetlen?
A Gergely Tamásnak adott életút-interjúban átugrottad az 1989-es eseményeket. A készülő – vagy azóta el is készült – könyved miatt?
Nem írtam még meg, vázlatos állapotban leledzik. Érdekes, hogy máris többször szembesültem az emlékek ingatagságával. Az sem úgy emlékszik egy-egy eseményre, akivel együtt voltunk ugyanott. Ha kényelmetlen az epizód, azt mondja, ott se volt. Ilyen például, amikor hárman vittük vissza az esetleges lincselések elkerülése érdekében a szekusdossziékat a mai csendőrségre, az akkori belügyes alakulathoz, 1989-ben, Szent István napján… Egyikünk ott sem volt, szerinte!
Mikor jöttél legutóbbi közös munkahelyünkre? Azt adta az újságírás, amire vágytál? Mit reméltél? Színeket, találkozásokat, világmegváltást?
1990-ben, nevem napján. Világmegváltó szándékom nem volt. Csak boldog voltam, hogy jó társaságba keveredtem, akik közül a még élőkkel ma is kölcsönösen tiszteljük egymást. Soha egyetlen összetűzésem nem volt a lapnál. Senkivel! Az élők közül Borbély Lászlót modoráért, Hecser Zoltánt a törvényismerete miatt tiszteltem. Ferencz Imrével, Kristó Tiborral és Sarány Istvánnal pedig ma is baráti a kapcsolatom. Az újságírás mindent megadott. Hálás vagyok azoknak, akik bíztak bennem és a Hargita Népéhez kerülhettem. Egyikük a néhai Bálint András volt.
Mi a legkedvesebb újságírással kapcsolatos emléked?
Számtalan szép emlékem van, de az elismerések, az olvasók és nem olvasók irányomba mutatott tisztelete a legértékesebb kincse eddigi életemnek. Nyilván hitvesem, gyermekeim és unokám mellett.
És a legrosszabb?
Letiltásunk arról a portálról, aminek létrehozását gyakorlatilag újságíró kolléganőim intézték.
Nemcsak az írott sajtóban, hanem a televíziós újságírásban is jeleskedtél. Melyik áll szívedhez közelebb? Mi a legemlékezetesebb forgatási élményed?
Kitűnő és tehetséges ember, Zsigmond Attila segítője vagyok. Nyilván, én elsősorban az írással segíthetem őt is, hiszen a riporteri munkát az írott rész előzi meg, a kérdésekkel fel kell készülni. Több díjnyertes filmet, dokumentumfilmet, portrét forgattunk együtt. Élményeim között nincs első hely, de feledhetetlen – névsor szerint – a Balázs József festőművésszel, a Berszán Lajos kanonok úrral, a Rafi Lajos cigányköltővel, a Vaszi Levente kósteleki tanár-énekessel készült portréfilmek, a székelyföldi „betyárok” és az Így veszett el Erdélyország című riport-dokumentumfilmek forgatása alatt történtek. Ám talán a legértékesebb az Ervin atyával készült többórás anyag, ami páratlan lehet a maga nemében.
Nyugdíjas vagy, de nem mentél nyugdíjba, hiszen írsz, alkotsz. Min dolgozol most?
Családom történetén, ugyanis két okleveles ág sarja vagyok. Egyiket, a Blénesit 1615 tavaszán Bethlen Gábor, másikat, a Bajnát 1676 áprilisában Apafi fejedelem adta. Utóbbiról már csak annyit kell megtudnom, hogy délelőtt vagy délután írta-e alá a fejedelem. Ha délután, akkor állítólag beborozva tehette, ami ellenben nem vonna le semmit a cím értékéből, de jó lenne mégis tudnom.
Bevallom, kétszer is ellenőriztem a születési évedet, annyira hihetetlennek tűnt, hogy betöltötted a hetvenet. Te hány évesnek érzed magad? Mi a titka a fittségednek? Kerékpározás, kaszálás?
A kaszálás nem. Szekeret szerettem rakni, mert ott mindenki látott. A kerékpár csak az állóképességben segít. A lényeg a derű. Aztán a szeretet minden iránt, ami körülvesz, a csodálat a természet tökéletessége láttán, amit bárhogy igyekszünk, lám, nem tudunk tönkretenni egészen. A mosolygó hölgyek imádatát ki ne felejtsem. Az valóban fiatalon tart. A lélek pedig kortalan.
Daczó Katalin Hargita Népe (Csíkszereda)
Kollégák is voltunk, meg nem is. Dolgoztunk egy helyen, egy időben és egy másik helyen két különböző időben. Ezért engedtessék meg nekem, hogy ezúttal kissé személyesebb hangneműek legyenek a kérdéseim, és ne tegyünk úgy, mintha nem tegeződnénk.
Nagy gyakorlatod van az interjúkészítésben. Hogyan látod, a mikrofonnak melyik oldalán jobb lenni?
Kérdezni szeretek jobban. Válaszolni ellenben írásban. Kicsit gyáva vagyok. A szó pedig nem mindig repül el, ahogy az írás sem halhatatlan. Ám amit leírunk, az azonnal ellenőrizhető, akkor is, ha más nem így gondolja. Erre egy példám is van. Javítottuk a szülőházam, a kőművesnek is kellett volna segítenem, de írnom is kellett. Mondtam, most írnom kell. „Ugyan – intett le –, vágj ki egy tavalyi cikket és küldd azt be. Úgysem veszi senki észre!”
1947. június 12-én születtél Gyergyószentmiklóson, egy hatgyerekes családban nőttél fel. Úgy tudom, régi szentmiklósiak vagytok, régi városi tisztségviselőkkel. Mit tartasz a legfontosabbnak, mit kaptál/örököltél a felmenőidtől?
Bajna ágon elsősorban édesapámra hagyatkozhatom. Tőle a becsületet és mindenki tiszteletét tanultam meg. Fajra és nemre való tekintet nélkül. Ő Budapesten járt iskolába, ott is érettségizett, nagyrészt zsidók voltak az osztálytársai, mert a Dohány utcában laktak. Hadiözvegy édesanyja Budapesten nyitott varrodát, mivel nem tudott kijönni módos apósával, Bajna Ferenccel. Onnan tehát édesapám olyan kapcsolatokkal, élményekkel gazdagon tért később haza – mert Trianon után nem sikerült letelepednie Hollandiában –, amit még a második román világban is kamatoztatni tudott. Édesanyám Páll leány volt, nagyon szelíd és jóságos asszony, ami ellenben nem zárta ki esetében az óvatosságot, sőt a távolságtartást sem. Ő például soha nem engedett bocsánatot kérni. Azt tartotta, hogy ne tégy olyant, amiért bocsánatot kell majd kérned. Ez a tanítása volt a leghasznosabb számomra egész életemben. Az újságírásban is!
Milyen gyermek voltál? Rossz, huncut, gyámoltalan, szorgalmas, laza? Van kedvenc gyerekkori történeted?
Csintalan, érdeklődő, nagyon kíváncsi, tekergő, laza… Olvasni ellenben nagyon szerettem, tanulni és dolgozni nem annyira. Édesapám egyszer meg is jegyezte, hogy a munka temetésén a legnagyobb szélben is egyedül elvinném a hármas keresztet. Történetem? Folyamregénynyi. Első rabláncra kötésem az egyik kedves eset. Cukorért álltak sorban 1952-ben, a szomszédunkban lévő, dédapám államosított házában működő üzlet előtt. Ott sertepertéltem, természetesen meglógva hazulról, ahol hiába találtak ki csodazárakat a kapura, mert hamar meglestem a kinyitás titkát… Szóval én, a Babszem Jankó – mert eleinte így becéztek a családban – elkezdtem mondani jó hangosan, hogy miért állnak sorban? Nekünk egy egész zsákkal van a kamrában. Az történt ugyanis, hogy mivel lovaink is voltak, édesapám mindig segített a boltosoknak az áruszállításnál, amit ez esetben egy zsák süveges cukorral fizettek ki. Szerencsére leghamarabb édesapám keresztleánya figyelt fel szavaimra, s azzal már kapott is fel, s haza. Édesapám és három barátja ott beszélgetett fügebor mellett az asztalnál. Bori bé, édesapám ki, s amikor visszatért, egy tehén nyakára való lánccal a derekamtól megkötött az asztal lábához. „Be akarsz záratni, szaros kölyök?” – kérdezte. Számomra, az állandóan fülelő számára ennél jobb büntetést ki se találhattak volna. Volt, amit hallgatnom, mert természetesen tovább politizáltak fölöttem.
Másik feledhetetlen emlékem is e négyessel kapcsolatos. Negyedikes voltam már, s hiába ügyeltek, hogy előttem ne beszéljenek, csak elcsíptem ezt-azt. Nagyanyám például, mielőtt elkezdte volna szidni a kommunistákat, mindig figyelmesen körülnézett, hogy „gerenda van-e a házban?” Ez a gerenda én, a „picok kölyök” voltam. Negyedikes koromban a borszéki erdőt megtámadták a lepkék, ellenük pedig repülőgépeket kellett bevetni. Szárhegyen volt reptér, onnan szálltak fel a gépek, orosz pilótákkal, akik élelmezéséért Szálassy bácsi és Rokaly bácsi felelt. Mindkettő állandó vendég volt a háznál. A tanító nénim Szállassy Magdolna volt. Amikor meglátta a táblára írt példamondatomat, alig várta, hogy szünet legyen, s hazavihessen a szomszédba, mert ezt írtam szép betűimmel, a szenzáció hatását lesve: „Nálunk a szovjet pilóták bécsiszeletet és párizsisonkát esznek.” Nyilván tudta a forrást. A férje neki is elmondhatta felháborodva, mert akkoriban még a kenyeret is jegyre adták. Na, itt már fenekesek jöttek… A legsúlyosabb büntetés: öt suhintás, el nem törő orgonaággal, természetesen letolt nadrággal fogadva.
Szülővárosod gimnáziumában érettségiztél. Mit tartasz a legemlékezetesebbnek diákkorodból?
Felvételi után a legjobbakat mindig kiválasztotta Pálfi Andor az ő osztályába. Október vége volt, érkezett családlátogatni. Éppen fát vittünk be édesapámmal, amikor megláttam a kapuban. Gyorsan elkezdtem sorolni a rossz jegyeimet. El is jutottam hét négyesig és három hármasig, persze a francia kilencessel kezdtem. Bementünk, én illedelmesen az első szobába. Egyszer hallom: „Mit hét négyes és három hármas? Tizennégy négyes és öt hármas!” Édesapám ellenben csak ennyit mondott: „Tanár úr, meddőpásztorra is szükség van.” Amikor elment az osztályfőnököm, édesapám egy szót sem szólt. Na, összekaptam magam, s mindenből átmentem az évharmad végére, aztán a következő érettségiig elfoglaltam azt a hétötven-nyolcas általános körüli közepes helyet. Kilencediktől pedig megjelent az osztályban Bereczki Karcsi. A Bajna–Bereczki páros pedig híressé vált azokban az években. A városban is! Pálfi így szabadult meg tőlünk: Bajna, Bereczki, mars a humánba!
Ha jól tudom, többször felvételiztél az egyetemre. Mindig magyar–orosz szakra? Szíved szerint mi lettél volna 18 évesen?
Háromszor, mindig a magyar–orosz szakra. Az elsőn Jókairól írtam olyan tudományos értekezést, amit ráért volna negyvenévesen megírni, ugyanis kritizáltam – én, a taknyos – a nagy Jókait. Második alkalommal nagyon szerelmes voltam – és elfelvételiztünk a kislánnyal. Harmadszor Papp Kincses Emese fogadott testvéreként ügyelt arra, hogy sikerüljön a felvételim. Amikor hazajöttem, a kihallgató tiszt csak annyit jegyzett meg: „Látja, ha segített volna nekünk, sikerült volna.” Ma már örvendek, hogy nem jártam sikerrel Kolozsváron… Egyébként mindig tanár akartam lenni.
Emlékszel a felnőtté válásod pillanatára, időszakára?
Igen. Hatvanévesen történt meg először, hogy úgy éreztem, talán felnőttem.
Saját tapasztalatból is tudom, hogy nincs az embernek egyetlen olyan foglalkozása vagy szakmája sem, ami fölösleges lenne. Minden valamire jó, minden tapasztalatnak hasznát lehet venni: s úgy képzelem, hogy csak tartósan gyakorolt három műszak után lehet igazi novellákat vagy verseket írni… Te hogy vagy ezzel?
Minden munkahelyemen hasznos tapasztalatokat szereztem. Emberismeretből ott készültem fel. Az pedig nélkülözhetetlen tollforgatás közben is. Olyan dolgok történtek velem, velünk – például a lenfonodai három műszakban –, amit ha leírnék, valótlannak tűnne. Pedig igaz történetek lehetnének.
Hogyan korszakolnád az életed? Van kedvenc időszakod, kedvenc munkahelyed, munkaköröd?
A tanügyben eltöltött hét év, a művelődési szakirányítás öt éve, végül az 1990 áprilisától tartó időszak, amit újságíróként jegyezhetek. Ez eddig 39 esztendő. A nagy írók és költők java részének rövidebb volt az élete. Hát lehetnék elégedetlen?
A Gergely Tamásnak adott életút-interjúban átugrottad az 1989-es eseményeket. A készülő – vagy azóta el is készült – könyved miatt?
Nem írtam még meg, vázlatos állapotban leledzik. Érdekes, hogy máris többször szembesültem az emlékek ingatagságával. Az sem úgy emlékszik egy-egy eseményre, akivel együtt voltunk ugyanott. Ha kényelmetlen az epizód, azt mondja, ott se volt. Ilyen például, amikor hárman vittük vissza az esetleges lincselések elkerülése érdekében a szekusdossziékat a mai csendőrségre, az akkori belügyes alakulathoz, 1989-ben, Szent István napján… Egyikünk ott sem volt, szerinte!
Mikor jöttél legutóbbi közös munkahelyünkre? Azt adta az újságírás, amire vágytál? Mit reméltél? Színeket, találkozásokat, világmegváltást?
1990-ben, nevem napján. Világmegváltó szándékom nem volt. Csak boldog voltam, hogy jó társaságba keveredtem, akik közül a még élőkkel ma is kölcsönösen tiszteljük egymást. Soha egyetlen összetűzésem nem volt a lapnál. Senkivel! Az élők közül Borbély Lászlót modoráért, Hecser Zoltánt a törvényismerete miatt tiszteltem. Ferencz Imrével, Kristó Tiborral és Sarány Istvánnal pedig ma is baráti a kapcsolatom. Az újságírás mindent megadott. Hálás vagyok azoknak, akik bíztak bennem és a Hargita Népéhez kerülhettem. Egyikük a néhai Bálint András volt.
Mi a legkedvesebb újságírással kapcsolatos emléked?
Számtalan szép emlékem van, de az elismerések, az olvasók és nem olvasók irányomba mutatott tisztelete a legértékesebb kincse eddigi életemnek. Nyilván hitvesem, gyermekeim és unokám mellett.
És a legrosszabb?
Letiltásunk arról a portálról, aminek létrehozását gyakorlatilag újságíró kolléganőim intézték.
Nemcsak az írott sajtóban, hanem a televíziós újságírásban is jeleskedtél. Melyik áll szívedhez közelebb? Mi a legemlékezetesebb forgatási élményed?
Kitűnő és tehetséges ember, Zsigmond Attila segítője vagyok. Nyilván, én elsősorban az írással segíthetem őt is, hiszen a riporteri munkát az írott rész előzi meg, a kérdésekkel fel kell készülni. Több díjnyertes filmet, dokumentumfilmet, portrét forgattunk együtt. Élményeim között nincs első hely, de feledhetetlen – névsor szerint – a Balázs József festőművésszel, a Berszán Lajos kanonok úrral, a Rafi Lajos cigányköltővel, a Vaszi Levente kósteleki tanár-énekessel készült portréfilmek, a székelyföldi „betyárok” és az Így veszett el Erdélyország című riport-dokumentumfilmek forgatása alatt történtek. Ám talán a legértékesebb az Ervin atyával készült többórás anyag, ami páratlan lehet a maga nemében.
Nyugdíjas vagy, de nem mentél nyugdíjba, hiszen írsz, alkotsz. Min dolgozol most?
Családom történetén, ugyanis két okleveles ág sarja vagyok. Egyiket, a Blénesit 1615 tavaszán Bethlen Gábor, másikat, a Bajnát 1676 áprilisában Apafi fejedelem adta. Utóbbiról már csak annyit kell megtudnom, hogy délelőtt vagy délután írta-e alá a fejedelem. Ha délután, akkor állítólag beborozva tehette, ami ellenben nem vonna le semmit a cím értékéből, de jó lenne mégis tudnom.
Bevallom, kétszer is ellenőriztem a születési évedet, annyira hihetetlennek tűnt, hogy betöltötted a hetvenet. Te hány évesnek érzed magad? Mi a titka a fittségednek? Kerékpározás, kaszálás?
A kaszálás nem. Szekeret szerettem rakni, mert ott mindenki látott. A kerékpár csak az állóképességben segít. A lényeg a derű. Aztán a szeretet minden iránt, ami körülvesz, a csodálat a természet tökéletessége láttán, amit bárhogy igyekszünk, lám, nem tudunk tönkretenni egészen. A mosolygó hölgyek imádatát ki ne felejtsem. Az valóban fiatalon tart. A lélek pedig kortalan.
Daczó Katalin Hargita Népe (Csíkszereda)
2017. június 19.
Sok bajunk van: Strasbourg-ban kérdeztünk Romániáról
Egyre többen fordulnak tőlünk a strasbourg-i Emberi Jogok Európai Bíróságához. A helyszínen tájékozódtunk a részletekről: a strasbourgi bíróságon George Stafford sajtóattasé válaszolt kérdéseinkre, amikor a MIDAS európai újságíró-szervezet küldöttségével a városban jártunk tanulmányúton.
Baszkföld, Katalónia, Dél-Tirol, valamint Finnország, Németország, Olaszország, Szlovákia, Magyarország, Belgium, Görögország és Svájc után ezúttal Franciaországba, Strasbourg-ba invitálta tagjait az Európai Kisebbségi és Regionális Nyelveken Megjelenő Napilapok Egyesülete (angolul Minority Dailies Association, MIDAS). A MIDAS európai újságíró-szervezet – amelynek lapunk is tagja – évente tart tájékozódó látogatásokat Európában, különböző államokban, az ottani nemzeti kisebbségek helyzetének, valamint e közösségek sajtójának megismerése céljából. A MIDAS-t a piacvezető európai kisebbségi nyelvű napilapok alkotják, így Románia területéről a Bihari Napló, valamint a kolozsvári Szabadság, és az Aradon megjelenő Nyugati jelen a tagja. A 2001-ben alapított bozeni székhelyű szervezet célja a tagságát alkotó napilapok közötti együttműködés, a hírközlés, a lapkiadás és az európai intézményekkel való együttes kapcsolattartás területén.
Az EJEB-nél rólunk
A MIDAS-küldöttség idén tehát Strasbourg-ba látogatott, június 12–15. között voltunk az EU „második székhelyeként” is működő városban. Vizitünk során felkerestük az Európai Parlament ottani székhelyét, részt vettünk az EP plenáris ülésén, amelyet havonta egyszer tartanak a francia városban (a többi alkalommal Brüsszelben ülésezik az Unió parlamentje). Erről később számolunk be. Látogatást tettünk ugyanakkor az Emberi Jogok Európai Bíróságánál (EJEB) is. Az 1950-ben létrehozott testület az Emberi Jogok Európai Egyezménye betartásának felügyeletére létrehozott bíróság. Az Európa Tanács által elfogadott egyik legfontosabb egyezménynek a Tanács mind a 47 tagja részese. Az aláíró felekkel szembeni emberi jogi sérelmekkel kapcsolatos kereseteket a többi aláíró állam és magánszemélyek nyújthatják be. A bíróságon részt vettünk egy tárgyaláson is – éppen a bíróság legnagyobb összetételű testülete, a Nagykamara tárgyalta egy Svájcban letelepedett férfi, Abdennacer Nait-Liman ügyét. (Ő azt állítja, hogy miután előbb Olaszországban élt, és onnan kiutasították, mivel állambiztonsági kockázatot jelentett, Tunéziába került vissza, ahol megkínozták, ám sikerült elszöknie, Svájcban kapott menedékjogot, és onnan indított pert a tunéziai belügyminisztérium ellen. Keresetét azonban a svájci bíróság elvetette, ezért most Strasbourg-ban perelte be Svájcot kártérítésért.) Ezt követően az Emberi Jogok Európai Bíróságának sajtóattaséja, George Stafford fogadta küldöttségünket – és válaszolt lapunk kérdéseire, a romániai vonzatokról. Mint kiderült, a megelőző két év csökkenő tendenciájához képest tavaly lényegesen több ügyben nyitott dossziét az Emberi Jogok Európai Bírósága. A legnagyobb mértékben Törökország, Románia és Magyarország esetében emelkedett a folyamatban lévő, az emberi jogok érvényesülésével kapcsolatos ügyek száma. Az esetek legtöbbjében a szabadsághoz és a biztonsághoz, valamint a tisztességes eljáráshoz való jogot sértették meg – külön említi az EJEB aktuális statisztikája az „embertelen vagy megalázó bánásmóddal” kapcsolatos ügyeket. Az Európa Tanács felügyelete alatt működő emberi jogi bíróságon a tavaly év végéig a folyamatban lévő ügyek száma 79.750 volt, ami 23 százalékkal lépte túl a 2015-ben regisztrált 64.850-at. A tagállamok közül a legtöbb, 222 esetben Oroszország ellen, majd Törökország (77), Románia (71), Ukrajna (70), Görögország (41) és Magyarország (40) ellen hoztak elmarasztaló ítéletet.
Trendek
George Stafford kérésünkre a Romániára vonatkozó statisztikát is elküldte később. Eszerint a romániai kritikán aluli börtönviszonyokkal összefüggő keresetek jelentős növekedést okoztak egy év alatt az EJEB-nél nyitott ügyek számában. (Ugyanígy a magyarországi börtönviszonyokat is sok panasztevő kifogásolja ott.) Csak emiatt Romániából 108 százalékkal (!) több beadvány érkezett, mint egy évvel korábban. Tavaly összesen 71 Romániából érkezett kereset ügyében hozott döntést a Strasbourg-i emberi jogi bíróság, összesen pedig 93.150 ügy van valamilyen szakaszban az EJEB-nél. Mint az attasétól megtudtuk, a még ítéletre váró összes ügy 9,9%-a romániai (és például 10,7%-a magyarországi). Messze a legtöbb kereset a diktatúrává váló Törökországból érkezik: az összes ügy 24,7%-a származik onnan, azaz mintegy 23.000 kereset. A legtöbbször kínzás, illetve fogva tartási körülmények a keresetek témái – és ez Románia esetében is így van.
Hogyan fordulhat oda?
Aki a Strasbourg-i emberi jogi bírói testülethez akar fordulni, annak jó tudnia, hogy a beadványok túlnyomó többségét a testület eleve elveti, azaz be sem fogadja – emelte ki kérdéseinkre George Stafford. Az elutasítás oka leggyakrabban az, hogy a kérvényező még nem merített ki valamennyi hazai jogorvoslati lehetőséget. Gyakorlatban tehát addig kell itthon élnie panasztételi, fellebbezési jogosultságával, amíg ezt a belsőjog lehetővé teszi – és csak utána jöhet Strasbourg. Csakis a bíróságot létrehozó egyezményt aláíró államokat lehet perbe fogni itt. És csak akkor, ha a hazai, utolsó szinten meghozott ítélet óta legfeljebb 6 hónap telt el. Régebbi ügyeket nem fogadnak el. A kérelmeket Strasbourgban lehet akár magyar nyelven is, írásban, ingyenesen benyújtani, a szóbeli meghallgatás rendkívül ritka. Az eljárás során használt nyelv az angol vagy a francia. Az eljárás évekig eltarthat. Az ítéletek végrehajtását az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága követi, ellenőrzi, mégpedig nagyon következetesen. Azaz ha valaki pert nyert Strasbourg-ban, jó eséllyel számíthat rá, hogy az itthoni hatóságok az ítéletet tiszteletben is tartják majd. A Miniszteri Bizottság 6 hónapon belül napirendjére tűzi minden ítélet végrehajtásának ellenőrzését és mindegyikről rendszeres beszámolót kér a kormány ezért felelős képviselőjétől. Az eljárás megindítását elég hagyományos levél formájában, az ügy rövid vázolásával kezdeményezni. Később lehetőség van mind a tényvázlat, mind a jogsértés részletes kifejtésére, vagy a korábban leírtak módosítására. A levelet érdemes ajánlottan feladni az alábbi címre: European Court of Human Rights, Council of Europe F-67075 Strasbourg Cedex France.
Szeghalmi Örs erdon.ro
Egyre többen fordulnak tőlünk a strasbourg-i Emberi Jogok Európai Bíróságához. A helyszínen tájékozódtunk a részletekről: a strasbourgi bíróságon George Stafford sajtóattasé válaszolt kérdéseinkre, amikor a MIDAS európai újságíró-szervezet küldöttségével a városban jártunk tanulmányúton.
Baszkföld, Katalónia, Dél-Tirol, valamint Finnország, Németország, Olaszország, Szlovákia, Magyarország, Belgium, Görögország és Svájc után ezúttal Franciaországba, Strasbourg-ba invitálta tagjait az Európai Kisebbségi és Regionális Nyelveken Megjelenő Napilapok Egyesülete (angolul Minority Dailies Association, MIDAS). A MIDAS európai újságíró-szervezet – amelynek lapunk is tagja – évente tart tájékozódó látogatásokat Európában, különböző államokban, az ottani nemzeti kisebbségek helyzetének, valamint e közösségek sajtójának megismerése céljából. A MIDAS-t a piacvezető európai kisebbségi nyelvű napilapok alkotják, így Románia területéről a Bihari Napló, valamint a kolozsvári Szabadság, és az Aradon megjelenő Nyugati jelen a tagja. A 2001-ben alapított bozeni székhelyű szervezet célja a tagságát alkotó napilapok közötti együttműködés, a hírközlés, a lapkiadás és az európai intézményekkel való együttes kapcsolattartás területén.
Az EJEB-nél rólunk
A MIDAS-küldöttség idén tehát Strasbourg-ba látogatott, június 12–15. között voltunk az EU „második székhelyeként” is működő városban. Vizitünk során felkerestük az Európai Parlament ottani székhelyét, részt vettünk az EP plenáris ülésén, amelyet havonta egyszer tartanak a francia városban (a többi alkalommal Brüsszelben ülésezik az Unió parlamentje). Erről később számolunk be. Látogatást tettünk ugyanakkor az Emberi Jogok Európai Bíróságánál (EJEB) is. Az 1950-ben létrehozott testület az Emberi Jogok Európai Egyezménye betartásának felügyeletére létrehozott bíróság. Az Európa Tanács által elfogadott egyik legfontosabb egyezménynek a Tanács mind a 47 tagja részese. Az aláíró felekkel szembeni emberi jogi sérelmekkel kapcsolatos kereseteket a többi aláíró állam és magánszemélyek nyújthatják be. A bíróságon részt vettünk egy tárgyaláson is – éppen a bíróság legnagyobb összetételű testülete, a Nagykamara tárgyalta egy Svájcban letelepedett férfi, Abdennacer Nait-Liman ügyét. (Ő azt állítja, hogy miután előbb Olaszországban élt, és onnan kiutasították, mivel állambiztonsági kockázatot jelentett, Tunéziába került vissza, ahol megkínozták, ám sikerült elszöknie, Svájcban kapott menedékjogot, és onnan indított pert a tunéziai belügyminisztérium ellen. Keresetét azonban a svájci bíróság elvetette, ezért most Strasbourg-ban perelte be Svájcot kártérítésért.) Ezt követően az Emberi Jogok Európai Bíróságának sajtóattaséja, George Stafford fogadta küldöttségünket – és válaszolt lapunk kérdéseire, a romániai vonzatokról. Mint kiderült, a megelőző két év csökkenő tendenciájához képest tavaly lényegesen több ügyben nyitott dossziét az Emberi Jogok Európai Bírósága. A legnagyobb mértékben Törökország, Románia és Magyarország esetében emelkedett a folyamatban lévő, az emberi jogok érvényesülésével kapcsolatos ügyek száma. Az esetek legtöbbjében a szabadsághoz és a biztonsághoz, valamint a tisztességes eljáráshoz való jogot sértették meg – külön említi az EJEB aktuális statisztikája az „embertelen vagy megalázó bánásmóddal” kapcsolatos ügyeket. Az Európa Tanács felügyelete alatt működő emberi jogi bíróságon a tavaly év végéig a folyamatban lévő ügyek száma 79.750 volt, ami 23 százalékkal lépte túl a 2015-ben regisztrált 64.850-at. A tagállamok közül a legtöbb, 222 esetben Oroszország ellen, majd Törökország (77), Románia (71), Ukrajna (70), Görögország (41) és Magyarország (40) ellen hoztak elmarasztaló ítéletet.
Trendek
George Stafford kérésünkre a Romániára vonatkozó statisztikát is elküldte később. Eszerint a romániai kritikán aluli börtönviszonyokkal összefüggő keresetek jelentős növekedést okoztak egy év alatt az EJEB-nél nyitott ügyek számában. (Ugyanígy a magyarországi börtönviszonyokat is sok panasztevő kifogásolja ott.) Csak emiatt Romániából 108 százalékkal (!) több beadvány érkezett, mint egy évvel korábban. Tavaly összesen 71 Romániából érkezett kereset ügyében hozott döntést a Strasbourg-i emberi jogi bíróság, összesen pedig 93.150 ügy van valamilyen szakaszban az EJEB-nél. Mint az attasétól megtudtuk, a még ítéletre váró összes ügy 9,9%-a romániai (és például 10,7%-a magyarországi). Messze a legtöbb kereset a diktatúrává váló Törökországból érkezik: az összes ügy 24,7%-a származik onnan, azaz mintegy 23.000 kereset. A legtöbbször kínzás, illetve fogva tartási körülmények a keresetek témái – és ez Románia esetében is így van.
Hogyan fordulhat oda?
Aki a Strasbourg-i emberi jogi bírói testülethez akar fordulni, annak jó tudnia, hogy a beadványok túlnyomó többségét a testület eleve elveti, azaz be sem fogadja – emelte ki kérdéseinkre George Stafford. Az elutasítás oka leggyakrabban az, hogy a kérvényező még nem merített ki valamennyi hazai jogorvoslati lehetőséget. Gyakorlatban tehát addig kell itthon élnie panasztételi, fellebbezési jogosultságával, amíg ezt a belsőjog lehetővé teszi – és csak utána jöhet Strasbourg. Csakis a bíróságot létrehozó egyezményt aláíró államokat lehet perbe fogni itt. És csak akkor, ha a hazai, utolsó szinten meghozott ítélet óta legfeljebb 6 hónap telt el. Régebbi ügyeket nem fogadnak el. A kérelmeket Strasbourgban lehet akár magyar nyelven is, írásban, ingyenesen benyújtani, a szóbeli meghallgatás rendkívül ritka. Az eljárás során használt nyelv az angol vagy a francia. Az eljárás évekig eltarthat. Az ítéletek végrehajtását az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága követi, ellenőrzi, mégpedig nagyon következetesen. Azaz ha valaki pert nyert Strasbourg-ban, jó eséllyel számíthat rá, hogy az itthoni hatóságok az ítéletet tiszteletben is tartják majd. A Miniszteri Bizottság 6 hónapon belül napirendjére tűzi minden ítélet végrehajtásának ellenőrzését és mindegyikről rendszeres beszámolót kér a kormány ezért felelős képviselőjétől. Az eljárás megindítását elég hagyományos levél formájában, az ügy rövid vázolásával kezdeményezni. Később lehetőség van mind a tényvázlat, mind a jogsértés részletes kifejtésére, vagy a korábban leírtak módosítására. A levelet érdemes ajánlottan feladni az alábbi címre: European Court of Human Rights, Council of Europe F-67075 Strasbourg Cedex France.
Szeghalmi Örs erdon.ro
2017. június 19.
Bukaresti Magyar Élet
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy dr. Bencze Mihály, a bukaresti Ady Endre Líceum igazgatója havonta elküldi nekem e-mail-ben a címben jelzett fővárosi magyar lap írásait. Nincs ebben semmi különös, ha csak az nem, hogy a Maszol mellett immár ez a világhálós kiadvány is ötödik éve megmutat valamit a fővárosi magyarság életéből, az ő művelődési igényükről kapunk felvilágosítást.
A legutóbb számban számomra legérdekesebb írás a ballagó 12.-esek elköszönéséről szól. Kilencen végeztek, köztük bizonyára tiszta román családból származó fiatalok is. Eszembe jut, magam is évekkel ezelőtt vizsgáztattam az Adyban, egyik esztendőben nyolcadikosokat, egy másik alkalommal érettségizőket. Mindkétszer meglepett az a komolyság, ahogy a tanulók és szüleik is viszonyultak ehhez az aránylag kis létszámú, de annál szorgalmasabb iskolai közösséghez.
Annak idején, tudom, bukaresti ismerőseim, barátaim közül többen is reggelente hosszú utat tettek meg, hogy csemetéjüket elvigyék az egyetlen magyar iskolába, a tanárok pedig mindannyian ott izgultak a vizsga színhelyének közelében. Kellemes meglepetés volt szóbeli feleleteiket hallgatni, írásbeli dolgozataikat javítani. Olyan nem akadt közöttük, aki legalább három Jókai-regényt el ne olvasott volna, Mikszáthról, Kosztolányiról nem is beszélve. Igényelték, hogy meghallgassuk őket, hogy beszéljenek. Eladdig egyetlen egyszer kért meg az egyik sepsiszentgyörgyi vizsgázó, amikor kiváló felelete közben le akartam állítani, hogy ő még beszélhessen, mert beszélni akar a modern drámáról, ugyanis tanórákon erre nem nyílt lehetősége (ezért is tartom baromságnak, hogy a szóbeli vizsgát teljesen tét nélkülivé tették).
Igen, ott, Bukarestben olvasott diákokat vizsgáztattunk. Egyikük édesapja várt az állomáson gépkocsival, kiderült, magyarul nem tud, a budapesti román konzulátuson dolgozik, s fiát azért adta az Ady Endre Líceumba, hogy elsajátítsa a magyar kultúrát, belőle is diplomatát akar nevelni. Akkor még román nemzetiségű volt a magyar iskola igazgatója, szerencsére, mert ő mentette meg a felszámolástól ezt a tanintézetet, a sírból hozta vissza, ahogy mondani szokás, nem engedte megbuktatni. (Tényleg: milyen könnyű iskolát felszámolni, s milyen nehéz megtartani, újra megalakítani! Nevét meg szokták jegyezni az iskolaalapítónak, de meg az iskola felszámolójának is! Az elsőnek sok helyen szobrot is állítanak.)
Persze, a bukaresti magyar élet nem csupán ennyiből áll, de az Ady Endre Líceum kétségtelenül a fővárosi magyar közösség magyar életének egyik fontos, talán legfontosabb része, rájuk figyelnünk innen távolról is érdemes és tanulságos!
Péter Sándor Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy dr. Bencze Mihály, a bukaresti Ady Endre Líceum igazgatója havonta elküldi nekem e-mail-ben a címben jelzett fővárosi magyar lap írásait. Nincs ebben semmi különös, ha csak az nem, hogy a Maszol mellett immár ez a világhálós kiadvány is ötödik éve megmutat valamit a fővárosi magyarság életéből, az ő művelődési igényükről kapunk felvilágosítást.
A legutóbb számban számomra legérdekesebb írás a ballagó 12.-esek elköszönéséről szól. Kilencen végeztek, köztük bizonyára tiszta román családból származó fiatalok is. Eszembe jut, magam is évekkel ezelőtt vizsgáztattam az Adyban, egyik esztendőben nyolcadikosokat, egy másik alkalommal érettségizőket. Mindkétszer meglepett az a komolyság, ahogy a tanulók és szüleik is viszonyultak ehhez az aránylag kis létszámú, de annál szorgalmasabb iskolai közösséghez.
Annak idején, tudom, bukaresti ismerőseim, barátaim közül többen is reggelente hosszú utat tettek meg, hogy csemetéjüket elvigyék az egyetlen magyar iskolába, a tanárok pedig mindannyian ott izgultak a vizsga színhelyének közelében. Kellemes meglepetés volt szóbeli feleleteiket hallgatni, írásbeli dolgozataikat javítani. Olyan nem akadt közöttük, aki legalább három Jókai-regényt el ne olvasott volna, Mikszáthról, Kosztolányiról nem is beszélve. Igényelték, hogy meghallgassuk őket, hogy beszéljenek. Eladdig egyetlen egyszer kért meg az egyik sepsiszentgyörgyi vizsgázó, amikor kiváló felelete közben le akartam állítani, hogy ő még beszélhessen, mert beszélni akar a modern drámáról, ugyanis tanórákon erre nem nyílt lehetősége (ezért is tartom baromságnak, hogy a szóbeli vizsgát teljesen tét nélkülivé tették).
Igen, ott, Bukarestben olvasott diákokat vizsgáztattunk. Egyikük édesapja várt az állomáson gépkocsival, kiderült, magyarul nem tud, a budapesti román konzulátuson dolgozik, s fiát azért adta az Ady Endre Líceumba, hogy elsajátítsa a magyar kultúrát, belőle is diplomatát akar nevelni. Akkor még román nemzetiségű volt a magyar iskola igazgatója, szerencsére, mert ő mentette meg a felszámolástól ezt a tanintézetet, a sírból hozta vissza, ahogy mondani szokás, nem engedte megbuktatni. (Tényleg: milyen könnyű iskolát felszámolni, s milyen nehéz megtartani, újra megalakítani! Nevét meg szokták jegyezni az iskolaalapítónak, de meg az iskola felszámolójának is! Az elsőnek sok helyen szobrot is állítanak.)
Persze, a bukaresti magyar élet nem csupán ennyiből áll, de az Ady Endre Líceum kétségtelenül a fővárosi magyar közösség magyar életének egyik fontos, talán legfontosabb része, rájuk figyelnünk innen távolról is érdemes és tanulságos!
Péter Sándor Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2017. június 19.
Semmi sem riasztja el a Bögözben garázdálkodó medvét – újabb portákra tört be
Noha a bögözi lakók javainak védelméért egy fiatalokból álló csoport éjjeli járőrözést szervezett, ez sem állította meg hétfőre virradóra az éhes medvét, hogy betörjön az emberek portájára. A nagyvad ezúttal négy helyen okozott kárt. A vadásztársulat tehetetlen az ügyben, az éjszakai riogatás az egyetlen lehetőségük, amivel segíthetnek a lakóknak.
A Felszeg utcában két portára ment be a medve, továbbá egy főút menti háznál is garázdálkodott – tudtuk meg Szilágyi Ferenctől, Bögöz község alpolgármesterétől, aki hozzátette, az est folyamán a megyei út mentén található tömbházak környékén is látták a ragadozót. Rámutatott, a szemtanúk szerint most nem az a medve pusztított a faluban, amely a múlt hét végén, hanem egy annál jóval nagyobb állatról van szó. A nagyvad portyájának összesen húsz csirke esett áldozatául. Mindemellett a községhez tartozó Székelymagyaroson szintén lecsapott a medve, feltételezhetően egy másik egyed. Egy tehenet támadott meg, amely végül megmenekült. A közelben kecskék és bárányok bőrét találták meg a helyiek, erről az esetről egyelőre nincsenek pontos információk.
Járőröztek
Egy fiatalokból álló kisebb csoport éjfél utánig zajongva járőrözött a faluban, hogy elriassza a két napja odajáró nagyvadat, mint utólag kiderült, kevés sikerrel. Stábunk is a helyszínen volt, többször végigjártuk az utcákat, de sem kutyaugatást, sem a medve jelenlétére utaló zajokat nem hallottunk. Ami viszont feltűnő volt, hogy még éjfélkor is égtek a lámpák a házakban, és néhol ajtajuk előtt üldögéltek a lakók. Érezhető volt a feszültség, többen is azt mondták, hogy félnek, ezért nem mernek aludni.
Fülöp-Székely Botond Székelyhon.ro
Noha a bögözi lakók javainak védelméért egy fiatalokból álló csoport éjjeli járőrözést szervezett, ez sem állította meg hétfőre virradóra az éhes medvét, hogy betörjön az emberek portájára. A nagyvad ezúttal négy helyen okozott kárt. A vadásztársulat tehetetlen az ügyben, az éjszakai riogatás az egyetlen lehetőségük, amivel segíthetnek a lakóknak.
A Felszeg utcában két portára ment be a medve, továbbá egy főút menti háznál is garázdálkodott – tudtuk meg Szilágyi Ferenctől, Bögöz község alpolgármesterétől, aki hozzátette, az est folyamán a megyei út mentén található tömbházak környékén is látták a ragadozót. Rámutatott, a szemtanúk szerint most nem az a medve pusztított a faluban, amely a múlt hét végén, hanem egy annál jóval nagyobb állatról van szó. A nagyvad portyájának összesen húsz csirke esett áldozatául. Mindemellett a községhez tartozó Székelymagyaroson szintén lecsapott a medve, feltételezhetően egy másik egyed. Egy tehenet támadott meg, amely végül megmenekült. A közelben kecskék és bárányok bőrét találták meg a helyiek, erről az esetről egyelőre nincsenek pontos információk.
Járőröztek
Egy fiatalokból álló kisebb csoport éjfél utánig zajongva járőrözött a faluban, hogy elriassza a két napja odajáró nagyvadat, mint utólag kiderült, kevés sikerrel. Stábunk is a helyszínen volt, többször végigjártuk az utcákat, de sem kutyaugatást, sem a medve jelenlétére utaló zajokat nem hallottunk. Ami viszont feltűnő volt, hogy még éjfélkor is égtek a lámpák a házakban, és néhol ajtajuk előtt üldögéltek a lakók. Érezhető volt a feszültség, többen is azt mondták, hogy félnek, ezért nem mernek aludni.
Fülöp-Székely Botond Székelyhon.ro
2017. június 19.
Nemzetközi fúvószenei versenyen remekelt a Gyergyószentmiklósi Fúvószenekar
A Fúvószenei Világszövetség (WASBE) égisze alatt első alkalommal szerveztek Romániában Nemzetközi Fúvószenekari Versenyt. A háromnapos rendezvénynek Csíkszentsimon adott otthont. A résztvevő zenekarok között első díjat kapott a Gyergyószentmiklósi Fúvószenekar.
„Szombaton az Esztenafesztiválról indultunk a nemzetközi megmérettetésre Csíkszentsimonba, ahol a háromnapos fesztivál zajlott, és pontozási rendszeren alapuló megmérettetésen vettünk részt. A zsűri tagjai voltak: Anatoly Dudin, a moszkvai egyetem professzora, a Szerbiából érkezett Branislav Gagic tanár, továbbá a Kelet-európai Fúvószenekari Szövetség elnöke, Csikota József és Székely István nagyváradi zenetanár. Úgy sikerült, hogy a legtöbb pontot kaptuk, így a móri Ezüst minősítés mellé, most már egy szentsimoni első díj is van a tarsolyunkban – számolt be Köllő Dávid, a Gyergyószentmiklósi Fúvószenekar ügyvezetője. Hozzátéve, ez az eredmény is egy nagyon fontos visszajelzés számukra.
A tekerőpataki fúvósok a második díjnak megfelelő pontszámot kapták a nemzetközi zsűri értékelése alapján.
„Igazán örömteli élmény volt konstatálni, hogy az erdélyi fúvószenekarok milyen magas szintre értek el az utóbbi években. Egyes zenekarok messze túlszárnyalták a várakozásaimat. Valami nagyon elindult és nagyon jó irányba. Ezúton is szívből gratulálok minden résztvevőnek. Fantasztikus élmény volt részt venni ezen az eseményen. Külön köszönet jár a szentsimoni Sándor Árpád karmester úrnak, hogy ilyen színvonalasan megszervezte a versenyt. Jó volt ott lenni! Nagyon örvendek” – fogalmazta meg üzenetét Székely István, a zsűri egyik tagja. A gyergyószentmiklósi fúvósok a hétvégi fellépés hozadékaként Szerbiába, Oroszországba kaptak meghívást nemzetközi fúvóstalálkozókra. Továbbá a jövő évi Nemzetközi Fúvószenekari Verseny helyszínéül Gyergyószentmiklóst választották, a gyergyói fúvósok lesznek a házigazdák.
A Gyergyószentmiklósi Fúvószenekar legközelebb pénteken, a Pedagógusok Napján, szombaton Ditróban, majd a Nyári Kulturális Fesztiválon lép fel, és ekkorra várja a békési vendégeket is.
Baricz Tamás Imola Székelyhon.ro
A Fúvószenei Világszövetség (WASBE) égisze alatt első alkalommal szerveztek Romániában Nemzetközi Fúvószenekari Versenyt. A háromnapos rendezvénynek Csíkszentsimon adott otthont. A résztvevő zenekarok között első díjat kapott a Gyergyószentmiklósi Fúvószenekar.
„Szombaton az Esztenafesztiválról indultunk a nemzetközi megmérettetésre Csíkszentsimonba, ahol a háromnapos fesztivál zajlott, és pontozási rendszeren alapuló megmérettetésen vettünk részt. A zsűri tagjai voltak: Anatoly Dudin, a moszkvai egyetem professzora, a Szerbiából érkezett Branislav Gagic tanár, továbbá a Kelet-európai Fúvószenekari Szövetség elnöke, Csikota József és Székely István nagyváradi zenetanár. Úgy sikerült, hogy a legtöbb pontot kaptuk, így a móri Ezüst minősítés mellé, most már egy szentsimoni első díj is van a tarsolyunkban – számolt be Köllő Dávid, a Gyergyószentmiklósi Fúvószenekar ügyvezetője. Hozzátéve, ez az eredmény is egy nagyon fontos visszajelzés számukra.
A tekerőpataki fúvósok a második díjnak megfelelő pontszámot kapták a nemzetközi zsűri értékelése alapján.
„Igazán örömteli élmény volt konstatálni, hogy az erdélyi fúvószenekarok milyen magas szintre értek el az utóbbi években. Egyes zenekarok messze túlszárnyalták a várakozásaimat. Valami nagyon elindult és nagyon jó irányba. Ezúton is szívből gratulálok minden résztvevőnek. Fantasztikus élmény volt részt venni ezen az eseményen. Külön köszönet jár a szentsimoni Sándor Árpád karmester úrnak, hogy ilyen színvonalasan megszervezte a versenyt. Jó volt ott lenni! Nagyon örvendek” – fogalmazta meg üzenetét Székely István, a zsűri egyik tagja. A gyergyószentmiklósi fúvósok a hétvégi fellépés hozadékaként Szerbiába, Oroszországba kaptak meghívást nemzetközi fúvóstalálkozókra. Továbbá a jövő évi Nemzetközi Fúvószenekari Verseny helyszínéül Gyergyószentmiklóst választották, a gyergyói fúvósok lesznek a házigazdák.
A Gyergyószentmiklósi Fúvószenekar legközelebb pénteken, a Pedagógusok Napján, szombaton Ditróban, majd a Nyári Kulturális Fesztiválon lép fel, és ekkorra várja a békési vendégeket is.
Baricz Tamás Imola Székelyhon.ro
2017. június 19.
Magyarországon hasznosítanák az erdélyiek tudását és tapasztalatait
Határokon átnyúló magyar-magyar együttműködéseket hozhat az Emmi pályázati kiíráscsomagja.
Határokon átnyúló, akár magyar-magyar együttműködéseket is lehetővé tevő pályázati kiíráscsomagot hirdetett meg Magyarország Emberi Erőforrások Minisztériuma. Az Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program keretében kiírt pályázatokról Schanda Tamás, a szaktárca európai uniós fejlesztéspolitikáért felelős államtitkára beszélt Kolozsváron a PONT Csoport és Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának meghívására.
A K Plusz közösségi térben tartott szakmai fórumon Schanda olyan friss pályázati lehetőségeket mutatott be, amelyek megvalósításában a határon túli szervezeteknek és szakembereknek “újfajta módon” számítanak a segítségére. A program célja ugyanis ezúttal nem az erdélyi szervezetek és vállalkozások direkt módon történő támogatása, hanem a tudástranszfer. A pályázati forrásokkal azt támogatnák, hogy a határon túliak tudását és tapasztalatait Magyarországon hasznosítsák. A pályázati kiírásokra kizárólag magyarországi székhelyű szervezetek jelentkezhetnek, viszont kizárólag határon túli szervezetekkel partnerségben, ami Schanda szerint jó lehetőség magyar-magyar együttműködések létrejöttére is.
Többek között ezzel a nem titkolt céllal hirdettek meg három olyan pályázati programot is, amelyek transznacionális tudásmegosztásra jelentős forrásokat biztosítanak. A 2014 és 2020 között (Magyarországon) megvalósítandó kiírások közül az erdélyiek számára az egyik leginkább érdekes pályázati program már május végén megjelent és a Transznacionális együttműködések támogatása címet viseli. A felhívás célja, hogy magyarországi közszolgáltatások elérhetőségének és minőségének növekedését idézze elő a nemzetközi együttműködések által, a tapasztalatoknak és a jó gyakorlatoknak az egymás közti megosztása, valamint a magyar viszonyokra való implementálása mentén.
A felhívásra összesen 5,39 milliárd forintot különítettek el. Támogatási kérelmet kizárólag magyarországi székhellyel rendelkező szervezetek, egyesületek, alapítványok nyújthatnak be önállóan vagy konzorciumban. Az érvényes pályázásnak ugyanakkor az a feltétele, hogy legalább két nemzetközi partnerrel kötött megállapodás kerüljön a pályázat mellé benyújtásra.
Schanda elmondta, a pályázati forrásokat rendkívül sok területen fel lehet használni. Várják a pályázatokat a közép-kelet-európai romák felzárkóztatásához kapcsolódó kérdésekben, a nemzetközi és ifjúsági együttműködések megvalósításának területén, az egészségügyi és szociális hálózatok fejlesztésére, az egészségbiztosítási szolgáltatások határon átnyúló módszertanának fejlesztésére, valamint egészségügyi hálózati együttműködésekre és egészségipari kutatásokra is.
Az államtitkár szerint a pályázatok benyújtására annak érdekében is hagytak elegendő időt, hogy szilárd együttműködések születhessenek a pályázó szervezetek között. Első körben július 22. és július 24. között várják a pályázatokat, de amennyiben nem merül ki a keret, akkor egészen 2019 júliusáig várják a pályázó szervezetek javaslatainak benyújtását.
Az államtitkár két másik olyan pályázatról is beszélt, amelyek közül az egyik pénteken jelent meg, a másik várhatóan a következő napokban lesz elérhető, ennek a Tematikus együttműködések erősítése az ifjúság, egészségügy, közösségfejlesztés és társadalmi felzárkózás terén a Kárpát-medence szomszédos országaiban a címe. A szintén a jó gyakorlatok megosztását célzó kiírásra összesen 4 milliárd forintot különítettek el, fontos viszont megjegyezni, hogy ebben az esetben nagyobb ívű projektek megvalósítását támogatják elsősorban. Már megjelent, és 5 milliárd forintot különítettek el az erdélyiek számára másik releváns pályázati kiírásra, amely az állami oktatás és a felsőoktatás területén történő együttműködéseket támogatja a Kárpát-medence szomszédos országaiban. A programon belül, amelynek elsődleges célja, hogy a közoktatás és a felsőoktatás területén növekedjen a magyar nyelvű szakmai tudás, arra is lehetőséget biztosítanak majd, hogy transznacionális együttműködések keretében cseréljenek egymással tapasztalatot a szakemberek. A pályázásnak alapvető feltétele itt is, hogy a kiírásra jelentkező konzorciumoknak együttműködési megállapodást kell kötnie a romániai, szlovákiai, horvátországi, szlovéniai és ausztriai magyar pedagógus szervezetek közül legalább hárommal, valamint a kárpátaljai és vajdasági pedagógus szervezetek közül legalább eggyel.
Kicsid Attila Transindex.ro
Határokon átnyúló magyar-magyar együttműködéseket hozhat az Emmi pályázati kiíráscsomagja.
Határokon átnyúló, akár magyar-magyar együttműködéseket is lehetővé tevő pályázati kiíráscsomagot hirdetett meg Magyarország Emberi Erőforrások Minisztériuma. Az Emberi Erőforrás Fejlesztési Operatív Program keretében kiírt pályázatokról Schanda Tamás, a szaktárca európai uniós fejlesztéspolitikáért felelős államtitkára beszélt Kolozsváron a PONT Csoport és Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának meghívására.
A K Plusz közösségi térben tartott szakmai fórumon Schanda olyan friss pályázati lehetőségeket mutatott be, amelyek megvalósításában a határon túli szervezeteknek és szakembereknek “újfajta módon” számítanak a segítségére. A program célja ugyanis ezúttal nem az erdélyi szervezetek és vállalkozások direkt módon történő támogatása, hanem a tudástranszfer. A pályázati forrásokkal azt támogatnák, hogy a határon túliak tudását és tapasztalatait Magyarországon hasznosítsák. A pályázati kiírásokra kizárólag magyarországi székhelyű szervezetek jelentkezhetnek, viszont kizárólag határon túli szervezetekkel partnerségben, ami Schanda szerint jó lehetőség magyar-magyar együttműködések létrejöttére is.
Többek között ezzel a nem titkolt céllal hirdettek meg három olyan pályázati programot is, amelyek transznacionális tudásmegosztásra jelentős forrásokat biztosítanak. A 2014 és 2020 között (Magyarországon) megvalósítandó kiírások közül az erdélyiek számára az egyik leginkább érdekes pályázati program már május végén megjelent és a Transznacionális együttműködések támogatása címet viseli. A felhívás célja, hogy magyarországi közszolgáltatások elérhetőségének és minőségének növekedését idézze elő a nemzetközi együttműködések által, a tapasztalatoknak és a jó gyakorlatoknak az egymás közti megosztása, valamint a magyar viszonyokra való implementálása mentén.
A felhívásra összesen 5,39 milliárd forintot különítettek el. Támogatási kérelmet kizárólag magyarországi székhellyel rendelkező szervezetek, egyesületek, alapítványok nyújthatnak be önállóan vagy konzorciumban. Az érvényes pályázásnak ugyanakkor az a feltétele, hogy legalább két nemzetközi partnerrel kötött megállapodás kerüljön a pályázat mellé benyújtásra.
Schanda elmondta, a pályázati forrásokat rendkívül sok területen fel lehet használni. Várják a pályázatokat a közép-kelet-európai romák felzárkóztatásához kapcsolódó kérdésekben, a nemzetközi és ifjúsági együttműködések megvalósításának területén, az egészségügyi és szociális hálózatok fejlesztésére, az egészségbiztosítási szolgáltatások határon átnyúló módszertanának fejlesztésére, valamint egészségügyi hálózati együttműködésekre és egészségipari kutatásokra is.
Az államtitkár szerint a pályázatok benyújtására annak érdekében is hagytak elegendő időt, hogy szilárd együttműködések születhessenek a pályázó szervezetek között. Első körben július 22. és július 24. között várják a pályázatokat, de amennyiben nem merül ki a keret, akkor egészen 2019 júliusáig várják a pályázó szervezetek javaslatainak benyújtását.
Az államtitkár két másik olyan pályázatról is beszélt, amelyek közül az egyik pénteken jelent meg, a másik várhatóan a következő napokban lesz elérhető, ennek a Tematikus együttműködések erősítése az ifjúság, egészségügy, közösségfejlesztés és társadalmi felzárkózás terén a Kárpát-medence szomszédos országaiban a címe. A szintén a jó gyakorlatok megosztását célzó kiírásra összesen 4 milliárd forintot különítettek el, fontos viszont megjegyezni, hogy ebben az esetben nagyobb ívű projektek megvalósítását támogatják elsősorban. Már megjelent, és 5 milliárd forintot különítettek el az erdélyiek számára másik releváns pályázati kiírásra, amely az állami oktatás és a felsőoktatás területén történő együttműködéseket támogatja a Kárpát-medence szomszédos országaiban. A programon belül, amelynek elsődleges célja, hogy a közoktatás és a felsőoktatás területén növekedjen a magyar nyelvű szakmai tudás, arra is lehetőséget biztosítanak majd, hogy transznacionális együttműködések keretében cseréljenek egymással tapasztalatot a szakemberek. A pályázásnak alapvető feltétele itt is, hogy a kiírásra jelentkező konzorciumoknak együttműködési megállapodást kell kötnie a romániai, szlovákiai, horvátországi, szlovéniai és ausztriai magyar pedagógus szervezetek közül legalább hárommal, valamint a kárpátaljai és vajdasági pedagógus szervezetek közül legalább eggyel.
Kicsid Attila Transindex.ro
2017. június 19.
Illyés Gergely: Európában példátlan Románia helyzete
Európában még nem volt példa a Romániában kialakult helyzetre, arra, hogy egy hatalmon lévő kormány a saját miniszterelnökét bizalmatlansági indítvánnyal próbálja megbuktatni - mondta a Nemzetpolitikai Kutatóintézet politológusa hétfőn a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában.
Illyés Gergely felidézte, a háttérben az áll, hogy a választásokat decemberben kényelmesen megnyerő szociáldemokrata párt elnöke, és a vele koalícióban kormányzó liberális párt vezetője ellen is bűnvádi eljárás van folyamatban, előbbi ellen pedig már jogerős ítélet is született. Így a szociáldemokrata párt elnöki posztjáért megindult a harc, amihez a román kormányt és a parlamentet használják fel - fogalmazott.
A román parlamentben vasárnap ismertették a bizalmatlansági indítványt, amelyről szerdán szavaznak majd. Ha elfogadják, akkor a szociáldemokrata kormány megbukik, a miniszterelnök jelölésének joga pedig visszaszáll az államfőre. Ha nem szavazzák meg, akkor Sorin Grindeanu miniszterelnök a posztján marad, de nem lesz parlamenti támogatottsága - mondta a politológus.
[Forrás: MTI] http://itthon.ma/erdelyorszag
Európában még nem volt példa a Romániában kialakult helyzetre, arra, hogy egy hatalmon lévő kormány a saját miniszterelnökét bizalmatlansági indítvánnyal próbálja megbuktatni - mondta a Nemzetpolitikai Kutatóintézet politológusa hétfőn a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában.
Illyés Gergely felidézte, a háttérben az áll, hogy a választásokat decemberben kényelmesen megnyerő szociáldemokrata párt elnöke, és a vele koalícióban kormányzó liberális párt vezetője ellen is bűnvádi eljárás van folyamatban, előbbi ellen pedig már jogerős ítélet is született. Így a szociáldemokrata párt elnöki posztjáért megindult a harc, amihez a román kormányt és a parlamentet használják fel - fogalmazott.
A román parlamentben vasárnap ismertették a bizalmatlansági indítványt, amelyről szerdán szavaznak majd. Ha elfogadják, akkor a szociáldemokrata kormány megbukik, a miniszterelnök jelölésének joga pedig visszaszáll az államfőre. Ha nem szavazzák meg, akkor Sorin Grindeanu miniszterelnök a posztján marad, de nem lesz parlamenti támogatottsága - mondta a politológus.
[Forrás: MTI] http://itthon.ma/erdelyorszag
2017. június 20.
Ludovic Orban: alkotmányellenes az RMDSZ javaslata
Ludovic Orban, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke azt nyilatkozta hétfőn a Realitatea tévében, hogy alkotmányellenes az RMDSZ javaslata, amely módosítja az anyanyelvhasználat jogát a közigazgatásban, és hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) mindent megadna mindenkinek, csak hogy hatalmon maradjon.
„Nem csak arról van szó, hogy csökkentjük a küszöböt 20-ról 10 százalékra, hanem van egy igen vitatható megfogalmazás is: megfelelő számú... nemzetiségű állampolgár. Figyelem! Mit jelent az, hogy megfelelő számú. Ha ezer lakos között van 15, mondjuk, szlovén vagy más anyanyelvű állampolgár, akkor mit csinálunk? Megváltoztatjuk a hivatalos nyelvet vagy a közigazgatás nyelvét? Nem fogadhatsz el egy ilyen módosítást, amelyet utólag értelmezni lehet, s amely lehetővé teszi az ország minden településén, hogy áldozatként állítsák be egyesek magukat. Nem lehet elfogadni! Véleményem szerint ez a szöveg alkotmányellenes. és ellentmond az európai normáknak” – jelentette ki Orban.
Hozzátette: a PSD mindent megtenne, csak hogy hatalmon maradjon.
„Látszik, hogy a PSD az ördöggel is szövetséget kötne, csak hogy hatalmon maradjon. Mindent megadnának mindenkinek, hogy megtartsák a hatalmat” – hangoztatta Orban.
A PNL elnöke azt mondta: a liberálisok nem fogják megszavazni a javaslatot. Orban úgy véli: ilyen fontos törvényeket, amelyek tudomása szerint nem is szerepeltek a bizottságok napirendjén, nem lehet „az idő nyomása alatt” megszavazni.
A képviselőház jogi, emberjogi és közigazgatási bizottsága elhalasztotta hétfőn az RMDSZ által benyújtott törvénytervezet vitáját. A tervezet szerint a helyi hatóságoknak lehetővé kellene tenniük az anyanyelv használatát azokon a településeken, ahol egy kisebbség számaránya eléri a 10 százalékot. Jelenleg ez a küszöb 20 százalék. Kedden folytatják a vitát. A terveztet a képviselőház tárgyalja elsőnek, a végső döntést a szenátus hozza meg.
Agerpres Erdély.ma
Ludovic Orban, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke azt nyilatkozta hétfőn a Realitatea tévében, hogy alkotmányellenes az RMDSZ javaslata, amely módosítja az anyanyelvhasználat jogát a közigazgatásban, és hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) mindent megadna mindenkinek, csak hogy hatalmon maradjon.
„Nem csak arról van szó, hogy csökkentjük a küszöböt 20-ról 10 százalékra, hanem van egy igen vitatható megfogalmazás is: megfelelő számú... nemzetiségű állampolgár. Figyelem! Mit jelent az, hogy megfelelő számú. Ha ezer lakos között van 15, mondjuk, szlovén vagy más anyanyelvű állampolgár, akkor mit csinálunk? Megváltoztatjuk a hivatalos nyelvet vagy a közigazgatás nyelvét? Nem fogadhatsz el egy ilyen módosítást, amelyet utólag értelmezni lehet, s amely lehetővé teszi az ország minden településén, hogy áldozatként állítsák be egyesek magukat. Nem lehet elfogadni! Véleményem szerint ez a szöveg alkotmányellenes. és ellentmond az európai normáknak” – jelentette ki Orban.
Hozzátette: a PSD mindent megtenne, csak hogy hatalmon maradjon.
„Látszik, hogy a PSD az ördöggel is szövetséget kötne, csak hogy hatalmon maradjon. Mindent megadnának mindenkinek, hogy megtartsák a hatalmat” – hangoztatta Orban.
A PNL elnöke azt mondta: a liberálisok nem fogják megszavazni a javaslatot. Orban úgy véli: ilyen fontos törvényeket, amelyek tudomása szerint nem is szerepeltek a bizottságok napirendjén, nem lehet „az idő nyomása alatt” megszavazni.
A képviselőház jogi, emberjogi és közigazgatási bizottsága elhalasztotta hétfőn az RMDSZ által benyújtott törvénytervezet vitáját. A tervezet szerint a helyi hatóságoknak lehetővé kellene tenniük az anyanyelv használatát azokon a településeken, ahol egy kisebbség számaránya eléri a 10 százalékot. Jelenleg ez a küszöb 20 százalék. Kedden folytatják a vitát. A terveztet a képviselőház tárgyalja elsőnek, a végső döntést a szenátus hozza meg.
Agerpres Erdély.ma
2017. június 20.
Vádak felszólításra? (Korrupcióellenes ügyészség)
Laura Codruţa Kövesit, a korrupcióellenes ügyészség (DNA) vezetőjét lejárató hangfelvételeket tett közzé vasárnap a Szociáldemokrata Párthoz közel álló România TV hírtelevízió. Tudorel Toader igazságügyi miniszter tegnap a Legfelsőbb Bírói Tanács keretében működő Igazságszolgáltatási Felügyelethez fordult, hogy vizsgálja meg a felvételek valóságtartalmát. A nap folyamán az ügyészségi reakció is megérkezett, amely szerint a felvétel részleges hamisítvány.
A hangfelvételeken a beosztottjai teljesítményével elégedetlen Kövesi – feltehetően az intézmény egy munkaértekezletén – hatékonyabb munkát és több „fontos” ügyet követel az ügyészeitől, akiknek a szemére veti, hogy öt hete nem gyanúsítottak meg senkit. Kövesi azt fejtegeti, hogy legalább egy újabb miniszter lebuktatására vagy más fontos ügyre van szükség ahhoz, hogy azok, akik nyilvánosan támadják a DNA-t, ne „másszanak rá” a vádhatóságra, ne bátorodjanak fel, ne érezzék úgy, hogy meggyengült és ideje visszaszorítani. Az egyik hangfelvételen Kövesi kijelenti: azt szeretné, ha Jean Uncheselu – az az ügyész, aki az akkor kormányfői tisztségben lévő Victor Ponta ellen 2015-ben bűnvádi eljárást indított – „eljutna a miniszterelnökig, aki aláírta a szerződéseket azoknak a házaknak az ügyében”. A média úgy értelmezte, hogy ezúttal Sorin Grindeanu jelenlegi kormányfőről van szó, akiről felmerült, hogy temesvári alpolgármesterként illegális visszaszolgáltatásokhoz járult hozzá. A politikus tagadta a vádat.
A hatóság szóvivője, Livia Săplăcan nem sokkal a hangfelvételek megjelenése után, vasárnap este úgy nyilatkozott: Kövesi egy nyilvános munkaértekezleten elhangzott szavai közé olyan kifejezéseket „ékeltek be” utólag, amelyek teljesen kiforgatják az ott elhangzottak jelentését. A Legfelsőbb Bírói Tanács Igazságszolgáltatási Felügyelete hivatalból vizsgálatot indított a felvétel kapcsán. Alin Alexandru szóvivő szerint az előzetes vizsgálat azt hivatott kideríteni, hogy történt-e fegyelmi vétség az ügyben. Tudorel Toader távozó igazságügyi miniszter azt nyilatkozta, tárcavezetőként nem áll módjában ellenőrizni, hogy a hangfelvétel hiteles-e vagy sem, ezért az Igazságszolgáltatási Felügyelethez fordul az ügyben. Amennyiben a testületnek nincsenek megfelelő eszközei arra, hogy ellenőrizze a felvétel valódiságát, más törvényes eljáráshoz, például szakértői vizsgálathoz folyamodnak. A legfőbb ügyészség szintén tegnap jelezte, hogy a korrupcióellenes ügyészség feljelentése nyomán kivizsgálást indított a hangfelvétel ügyében, a bűnüldöző szervek megtévesztésének gyanújával. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Laura Codruţa Kövesit, a korrupcióellenes ügyészség (DNA) vezetőjét lejárató hangfelvételeket tett közzé vasárnap a Szociáldemokrata Párthoz közel álló România TV hírtelevízió. Tudorel Toader igazságügyi miniszter tegnap a Legfelsőbb Bírói Tanács keretében működő Igazságszolgáltatási Felügyelethez fordult, hogy vizsgálja meg a felvételek valóságtartalmát. A nap folyamán az ügyészségi reakció is megérkezett, amely szerint a felvétel részleges hamisítvány.
A hangfelvételeken a beosztottjai teljesítményével elégedetlen Kövesi – feltehetően az intézmény egy munkaértekezletén – hatékonyabb munkát és több „fontos” ügyet követel az ügyészeitől, akiknek a szemére veti, hogy öt hete nem gyanúsítottak meg senkit. Kövesi azt fejtegeti, hogy legalább egy újabb miniszter lebuktatására vagy más fontos ügyre van szükség ahhoz, hogy azok, akik nyilvánosan támadják a DNA-t, ne „másszanak rá” a vádhatóságra, ne bátorodjanak fel, ne érezzék úgy, hogy meggyengült és ideje visszaszorítani. Az egyik hangfelvételen Kövesi kijelenti: azt szeretné, ha Jean Uncheselu – az az ügyész, aki az akkor kormányfői tisztségben lévő Victor Ponta ellen 2015-ben bűnvádi eljárást indított – „eljutna a miniszterelnökig, aki aláírta a szerződéseket azoknak a házaknak az ügyében”. A média úgy értelmezte, hogy ezúttal Sorin Grindeanu jelenlegi kormányfőről van szó, akiről felmerült, hogy temesvári alpolgármesterként illegális visszaszolgáltatásokhoz járult hozzá. A politikus tagadta a vádat.
A hatóság szóvivője, Livia Săplăcan nem sokkal a hangfelvételek megjelenése után, vasárnap este úgy nyilatkozott: Kövesi egy nyilvános munkaértekezleten elhangzott szavai közé olyan kifejezéseket „ékeltek be” utólag, amelyek teljesen kiforgatják az ott elhangzottak jelentését. A Legfelsőbb Bírói Tanács Igazságszolgáltatási Felügyelete hivatalból vizsgálatot indított a felvétel kapcsán. Alin Alexandru szóvivő szerint az előzetes vizsgálat azt hivatott kideríteni, hogy történt-e fegyelmi vétség az ügyben. Tudorel Toader távozó igazságügyi miniszter azt nyilatkozta, tárcavezetőként nem áll módjában ellenőrizni, hogy a hangfelvétel hiteles-e vagy sem, ezért az Igazságszolgáltatási Felügyelethez fordul az ügyben. Amennyiben a testületnek nincsenek megfelelő eszközei arra, hogy ellenőrizze a felvétel valódiságát, más törvényes eljáráshoz, például szakértői vizsgálathoz folyamodnak. A legfőbb ügyészség szintén tegnap jelezte, hogy a korrupcióellenes ügyészség feljelentése nyomán kivizsgálást indított a hangfelvétel ügyében, a bűnüldöző szervek megtévesztésének gyanújával. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. június 20.
Az RMDSZ szavazatainak ára? (Bizalmatlansági indítvány)
Elsöprő többséggel fogadta el a szenátus közigazgatási, valamint az állampolgári és emberi jogok szakbizottsága az RMDSZ által benyújtott törvénytervezet, amely március 15-ét a romániai magyarság hivatalos ünnepévé nyilvánítaná – erősítette meg a sajtóértesüléseket Kelemen Hunor szövetségi elnök a szociálliberális koalícióval a Grindeanu-kabinet ellen benyújtott bizalmatlansági indítványról folytatott tárgyalásokat követően. Sajtóértesülések szerint a tárgyalásokat követően a közigazgatási nyelv- és szimbólumhasználatról szóló RMDSZ-tervezet kapcsán a képviselőház illetékes szakbizottságai is összeültek, de döntés nem született. A nap folyamán a kormánykoalíció vezetői egyébként bejelentették, rendelkeznek az elégséges többséggel az indítvány elfogadásához, az ellenzéki alakulatok pedig azt jelezték, hogy nem vesznek részt a bizalmi szavazáson. Az RMDSZ tegnap még nem közölte a végső döntést az indítványt illetően. Kelemen Hunor elnök azt mondta: egyetértenek azzal az elvvel, hogy a parlamenti többséget alkotó alakulatoknak jogukban áll személyi változásokat eszközölni saját kormányukban, jelentse ez akár miniszterek vagy a kormányfő menesztését.
Legyen szabad március 15.
A március 15. – szabadnapról szóló tervezet –, melyet a szövetség éppen március 15-én nyújtott be, lehetővé tenné a magyarlakta települések, valamint a megyék önkormányzatai és intézményei számára, hogy ünnepségeket szervezzenek ezen a napon, és ezek költségét az általuk kezelt költségvetésből fedezzék. A munkáltatóknak kérésre szabadnapot kellene biztosítaniuk március 15-én magyar alkalmazottjaiknak, a magyarság ünnepéről pedig különkiadásokban számolhatna be a közszolgálati televízió és rádió. Kelemen Hunor újságíróknak a parlamentben kifejtette: ez a tervezet már egy ideje a parlament napirendjén szerepel, akárcsak más hasonló, a szövetség által beterjesztett törvénykezdeményezés. Ezeket az RMDSZ és a szociálliberális kormánykoalíció közötti, mintegy öt hónapja létező parlamenti együttműködési megállapodás értelmében kellene elfogadnia a törvényhozói testületnek. Kelemen Hunor cáfolta, hogy a tegnapi szakbizottsági szavazásnak köze lenne a kormányválság körüli tárgyalásokhoz. A román sajtó viszont már tegnap úgy értelmezte, hogy a szociálliberális koalíció ezzel a gesztussal próbálja elnyerni az RMDSZ támogatását Sorin Grindeanu miniszterelnök megbuktatásához. A közigazgatási szakbizottság döntése nyomán a tervezetéről várhatóan ma szavaz a szenátus plénuma.
A Hotnews hírportál parlamenti forrásokra hivatkozva ugyanakkor arról számolt be, hogy tegnap kora estére hívták össze szintén sürgősségi eljárással a képviselőház három (jogi, közigazgatási, valamint állampolgári és emberi jogi) szakbizottságát. A testületeknek az RMDSZ által májusban benyújtott, a közigazgatási törtvény kisebbségi nyelv- és szimbólumhasználatra vonatkozó előírásait módosító törvénytervezetet kell véleményeznie. Mint ismert, ez a tervezet egyebek mellett tisztázza, hogy az önkormányzatoknak jogában áll az állami jelképek mellett a térséghez kötődő saját szimbólumok szabad használata. Az előírások gyakorlatilag rendeznék a székely zászlóval kapcsolatos vitákat is, hiszen a kék-arany lobogó is a térség lakói nemzeti identitásának, hagyományainak, kulturális és történelmi örökségének a szimbóluma, így szabadon használható.
A Hotnews továbbá ugyanazokra a forrásokra hivatkozva arról is beszámolt, hogy a kisebbségek jogállására vonatkozó törvény újratárgyalása is szerepelt a tanácskozás napirendjén, amire a szociálliberális koalíció újból csak áldását adta.
Azért Erdélyt nem adják
Liviu Dragnea szociáldemokrata pártelnök a találkozó kapcsán kifejtette: a kialakult politikai helyzetről egyeztettek az RMDSZ, valamint az LDSZ képviselőivel, hogy miként lehet a jövőben elkerülni hasonló szituációkat. Szó sincs arról – amint azt egyes médiaorgánumok tálalták –, hogy eladnák Erdélyt vagy a haza egyetlen darabját is. Ami az RMDSZ által kezdeményezett tervezeteket illeti, amelyek a parlament napirendjére kerültek, Dragnea elmondta: nem ma éjjel készültek, olyan törvények, mint sok más, amelyek már egy ideje az eljárásoknak megfelelően a törvényhozás útját járják, s amelyek most kerültek sorra. Az RMDSZ még nem döntött
„A bizalmatlansági indítvány a többség és bármely frakció eszköze arra, hogy ellenőrizze vagy leváltsa a kormányt. Úgy gondolom, hogy egy elvnek világosnak kell lennie mindenki számára: akiket megszavaztak, és többséget alkotnak, azoknak lehetősége kell hogy legyen leváltani a minisztereket, beleértve a miniszterelnököt is, ha ezt szeretnék. Ők most ezt teszik, jó lett volna elkerülni a botrányt, a cirkuszt, de az elvnek működnie kell, függetlenül attól, hogy ki biztosítja a többséget” – nyilatkozta tegnap Kelemen Hunor a bizalmatlansági indítvány kapcsán. Arra a kérdésre, hogy az általa említett elv alapján az RMDSZ támogatni fogja vagy sem a bizalmatlansági indítványt, az elnök kifejtette: nem tudja ezt kitalálni, ez a variáns is lehetséges, ha figyelembe veszik az elvet.
Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke az MTI-nek azt mondta, a szövetség parlamenti frakciói közösen várhatóan ma vagy holnap, de megeshet, hogy a bizalmatlansági indítvány vitája előtt közvetlenül döntenek a kérdésben. Porcsalmi hozzátette: az RMDSZ nem zárkózik el attól, hogy döntő módon befolyásolja az SZDP-n belüli konfliktus kimenetelét, amennyiben a mérleg nyelvévé válik a holnapi bizalmi voksolás alkalmával. A szövetség vezetői egyébként a kormánykoalíción kívül a kormányfővel, valamint Victor Pontával is egyeztetettek tegnap. A román ellenzéki pártok jelezték: a szociáldemokraták belháborújának tekintik a válságot, és nem akarják beleártani magukat az SZDP-n belüli „leszámolásba”, ezért nem vesznek részt a szavazáson. Egyedül a nemzeti kisebbségek frakciója jelezte: támogatják az indítványt, de a honatyáik lelkiismeretére bízzák a szavazást.
A szociáldemokraták számításai szerint egyébként nem feltétlenül szükséges az RMDSZ támogatása az indítvány sikeréhez, Marcel Ciolacu, a párt képviselőházi frakcióvezetője bejelentése szerint eddig 245 támogató aláírással rendelkeznek (233 szükséges), de várhatóan több mint 250 igen szavazat is begyűlhet. Nicolae Bădălău, az SZDP ügyvezető elnöke úgy tudja legkevesebb húsz, más párthoz tartozó honatya támogatja Sorin Grindeanu kormányának menesztését. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Elsöprő többséggel fogadta el a szenátus közigazgatási, valamint az állampolgári és emberi jogok szakbizottsága az RMDSZ által benyújtott törvénytervezet, amely március 15-ét a romániai magyarság hivatalos ünnepévé nyilvánítaná – erősítette meg a sajtóértesüléseket Kelemen Hunor szövetségi elnök a szociálliberális koalícióval a Grindeanu-kabinet ellen benyújtott bizalmatlansági indítványról folytatott tárgyalásokat követően. Sajtóértesülések szerint a tárgyalásokat követően a közigazgatási nyelv- és szimbólumhasználatról szóló RMDSZ-tervezet kapcsán a képviselőház illetékes szakbizottságai is összeültek, de döntés nem született. A nap folyamán a kormánykoalíció vezetői egyébként bejelentették, rendelkeznek az elégséges többséggel az indítvány elfogadásához, az ellenzéki alakulatok pedig azt jelezték, hogy nem vesznek részt a bizalmi szavazáson. Az RMDSZ tegnap még nem közölte a végső döntést az indítványt illetően. Kelemen Hunor elnök azt mondta: egyetértenek azzal az elvvel, hogy a parlamenti többséget alkotó alakulatoknak jogukban áll személyi változásokat eszközölni saját kormányukban, jelentse ez akár miniszterek vagy a kormányfő menesztését.
Legyen szabad március 15.
A március 15. – szabadnapról szóló tervezet –, melyet a szövetség éppen március 15-én nyújtott be, lehetővé tenné a magyarlakta települések, valamint a megyék önkormányzatai és intézményei számára, hogy ünnepségeket szervezzenek ezen a napon, és ezek költségét az általuk kezelt költségvetésből fedezzék. A munkáltatóknak kérésre szabadnapot kellene biztosítaniuk március 15-én magyar alkalmazottjaiknak, a magyarság ünnepéről pedig különkiadásokban számolhatna be a közszolgálati televízió és rádió. Kelemen Hunor újságíróknak a parlamentben kifejtette: ez a tervezet már egy ideje a parlament napirendjén szerepel, akárcsak más hasonló, a szövetség által beterjesztett törvénykezdeményezés. Ezeket az RMDSZ és a szociálliberális kormánykoalíció közötti, mintegy öt hónapja létező parlamenti együttműködési megállapodás értelmében kellene elfogadnia a törvényhozói testületnek. Kelemen Hunor cáfolta, hogy a tegnapi szakbizottsági szavazásnak köze lenne a kormányválság körüli tárgyalásokhoz. A román sajtó viszont már tegnap úgy értelmezte, hogy a szociálliberális koalíció ezzel a gesztussal próbálja elnyerni az RMDSZ támogatását Sorin Grindeanu miniszterelnök megbuktatásához. A közigazgatási szakbizottság döntése nyomán a tervezetéről várhatóan ma szavaz a szenátus plénuma.
A Hotnews hírportál parlamenti forrásokra hivatkozva ugyanakkor arról számolt be, hogy tegnap kora estére hívták össze szintén sürgősségi eljárással a képviselőház három (jogi, közigazgatási, valamint állampolgári és emberi jogi) szakbizottságát. A testületeknek az RMDSZ által májusban benyújtott, a közigazgatási törtvény kisebbségi nyelv- és szimbólumhasználatra vonatkozó előírásait módosító törvénytervezetet kell véleményeznie. Mint ismert, ez a tervezet egyebek mellett tisztázza, hogy az önkormányzatoknak jogában áll az állami jelképek mellett a térséghez kötődő saját szimbólumok szabad használata. Az előírások gyakorlatilag rendeznék a székely zászlóval kapcsolatos vitákat is, hiszen a kék-arany lobogó is a térség lakói nemzeti identitásának, hagyományainak, kulturális és történelmi örökségének a szimbóluma, így szabadon használható.
A Hotnews továbbá ugyanazokra a forrásokra hivatkozva arról is beszámolt, hogy a kisebbségek jogállására vonatkozó törvény újratárgyalása is szerepelt a tanácskozás napirendjén, amire a szociálliberális koalíció újból csak áldását adta.
Azért Erdélyt nem adják
Liviu Dragnea szociáldemokrata pártelnök a találkozó kapcsán kifejtette: a kialakult politikai helyzetről egyeztettek az RMDSZ, valamint az LDSZ képviselőivel, hogy miként lehet a jövőben elkerülni hasonló szituációkat. Szó sincs arról – amint azt egyes médiaorgánumok tálalták –, hogy eladnák Erdélyt vagy a haza egyetlen darabját is. Ami az RMDSZ által kezdeményezett tervezeteket illeti, amelyek a parlament napirendjére kerültek, Dragnea elmondta: nem ma éjjel készültek, olyan törvények, mint sok más, amelyek már egy ideje az eljárásoknak megfelelően a törvényhozás útját járják, s amelyek most kerültek sorra. Az RMDSZ még nem döntött
„A bizalmatlansági indítvány a többség és bármely frakció eszköze arra, hogy ellenőrizze vagy leváltsa a kormányt. Úgy gondolom, hogy egy elvnek világosnak kell lennie mindenki számára: akiket megszavaztak, és többséget alkotnak, azoknak lehetősége kell hogy legyen leváltani a minisztereket, beleértve a miniszterelnököt is, ha ezt szeretnék. Ők most ezt teszik, jó lett volna elkerülni a botrányt, a cirkuszt, de az elvnek működnie kell, függetlenül attól, hogy ki biztosítja a többséget” – nyilatkozta tegnap Kelemen Hunor a bizalmatlansági indítvány kapcsán. Arra a kérdésre, hogy az általa említett elv alapján az RMDSZ támogatni fogja vagy sem a bizalmatlansági indítványt, az elnök kifejtette: nem tudja ezt kitalálni, ez a variáns is lehetséges, ha figyelembe veszik az elvet.
Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke az MTI-nek azt mondta, a szövetség parlamenti frakciói közösen várhatóan ma vagy holnap, de megeshet, hogy a bizalmatlansági indítvány vitája előtt közvetlenül döntenek a kérdésben. Porcsalmi hozzátette: az RMDSZ nem zárkózik el attól, hogy döntő módon befolyásolja az SZDP-n belüli konfliktus kimenetelét, amennyiben a mérleg nyelvévé válik a holnapi bizalmi voksolás alkalmával. A szövetség vezetői egyébként a kormánykoalíción kívül a kormányfővel, valamint Victor Pontával is egyeztetettek tegnap. A román ellenzéki pártok jelezték: a szociáldemokraták belháborújának tekintik a válságot, és nem akarják beleártani magukat az SZDP-n belüli „leszámolásba”, ezért nem vesznek részt a szavazáson. Egyedül a nemzeti kisebbségek frakciója jelezte: támogatják az indítványt, de a honatyáik lelkiismeretére bízzák a szavazást.
A szociáldemokraták számításai szerint egyébként nem feltétlenül szükséges az RMDSZ támogatása az indítvány sikeréhez, Marcel Ciolacu, a párt képviselőházi frakcióvezetője bejelentése szerint eddig 245 támogató aláírással rendelkeznek (233 szükséges), de várhatóan több mint 250 igen szavazat is begyűlhet. Nicolae Bădălău, az SZDP ügyvezető elnöke úgy tudja legkevesebb húsz, más párthoz tartozó honatya támogatja Sorin Grindeanu kormányának menesztését. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. június 20.
Tisztázatlan az iskolahálózat helyzete
A megyei tanfelügyelőség elhárítja a felelősséget
Megyénkben 4837 tanuló járta ki a nyolcadik osztályt, akik közül 901-en pótvizsgára maradtak, így a cikluszáró tudásfelmérő vizsgára 3936-an iratkoztak be, ebből 1325-en a magyar, 64-en a német tagozaton. Hétfőn a román írásbelivel megkezdődött a vizsga, melyre mindössze 2547-en jelezték részvételi szándékukat. Szerdán lesz a matematika írásbeli, csütörtökön az anyanyelv, a végső eredményeket június 30-án hozzák nyilvánosságra.
A sikeresen kisérettségiző diákok akkor kellene megjelöljék, hogy melyik iskolában szeretnék folytatni tanulmányaikat, Marosvásárhelynek azonban még a mai napig sincs elfogadott iskolahálózata. Ezt, mint már többször jeleztük, a helyi hivatalok közötti felelősségáthárítás akadályozza. A megyei tanfelügyelőség februári 70-es számú rendeletével megtiltotta a Római Katolikus Teológiai Líceum kezdő osztályainak indítását, köztük a három népszerű kilencedik osztályét is, a polgármesteri hivatal által átküldött beiskolázási terv szakmai láttamozását pedig minden alkalommal formai hibákra hivatkozva visszautasította. A városi tanács határozatait a törvényességi okokra hivatkozva a prefektus állította le.
Ezek után a tanfelügyelőség az elmúlt hét végén egy magyarázkodó sajtónyilatkozatot tett közzé, amelyben, részletesen megjelölve a törvényes előírások helyét, kioktatja a címzetteket, hogyan kell iskolát alapítani.
Az átirat szerint a megyei tanfelügyelőség minden törvényes kötelezettségének eleget tett, amikor 26 iskolai egység működésére szakmai beleegyezést adott. Nyolccal kapcsolatosan kifogásokat emelt. Ezek olyan óvodákra vonatkoznak, amelyek nem az adott iskolához tartozó oktatási szintként, hanem külön szerkezetként szerepelnek. A főtanfelügyelő azzal vádolja a városi tanácsot, hogy jóvá kellett volna hagynia a beiskolázási tervet a 26 tanintézménnyel, majd korrigálnia kellett volna a kifogásolt óvodák besorolását és a katolikus iskola helyzetét. Ehelyett az utóbbi időszakban ötször ülésező városi tanács csak a katolikus iskola ügyét tűzte napirendre. „Úgy tűnik, hogy a képviselők számára a többi 33 iskola nem létezik” – hangzik a tanács ellen megfogalmazott vád.
Majd azt bizonygatják, hogy a tanfelügyelőség minden lépését a törvényes előírások alapján tette. Többször kezdeményezte: segítséget nyújt a városi tanácsnak, hogy megtalálják a legjobb megoldást a helyzet rendezésére, a Római Katolikus Teológiai Líceum helyzetének tisztázására, az összes diák és szülő alkotmányos jogát tiszteletben tartva.
A közlemény végül emlékeztet arra, hogy a Megyei Törvényszék Közigazgatási és Adóügyi Részlegén helyet adtak annak a keresetnek (1796/102/2016), amelyben „Marosvásárhely municípium kérte a 2015. augusztus 31-i tanfelügyelőségi határozat megsemmisítését”. A szóban forgó határozattal a tanfelügyelőség engedélyezte, hogy a Bolyai iskolába járó katolikus osztályok és a szülők döntése alapján az Unirea magyar osztályai is átkerüljenek a 2015 őszétől indult Római Katolikus Teológiai Líceumba. A közigazgatási bírósági döntés a tanfelügyelőség szerint megerősíti azt a tényt, hogy a tanügyi törvény értelmében csak a helyhatóságok alapíthatnak új iskolát – olvasható a Macarie Ioan főtanfelügyelő által aláírt közleményben, amely teljes mértékben a helyhatóságokra hárít minden felelősséget, és nem pontosítja, hogy ez idő alatt mit tett a tanfelügyelőség jogi osztálya, hogy az állítólagos törvénytelenségeket megakadályozza.
BODOLAI GYÖNGYI Népújság (Marosvásárhely)
A megyei tanfelügyelőség elhárítja a felelősséget
Megyénkben 4837 tanuló járta ki a nyolcadik osztályt, akik közül 901-en pótvizsgára maradtak, így a cikluszáró tudásfelmérő vizsgára 3936-an iratkoztak be, ebből 1325-en a magyar, 64-en a német tagozaton. Hétfőn a román írásbelivel megkezdődött a vizsga, melyre mindössze 2547-en jelezték részvételi szándékukat. Szerdán lesz a matematika írásbeli, csütörtökön az anyanyelv, a végső eredményeket június 30-án hozzák nyilvánosságra.
A sikeresen kisérettségiző diákok akkor kellene megjelöljék, hogy melyik iskolában szeretnék folytatni tanulmányaikat, Marosvásárhelynek azonban még a mai napig sincs elfogadott iskolahálózata. Ezt, mint már többször jeleztük, a helyi hivatalok közötti felelősségáthárítás akadályozza. A megyei tanfelügyelőség februári 70-es számú rendeletével megtiltotta a Római Katolikus Teológiai Líceum kezdő osztályainak indítását, köztük a három népszerű kilencedik osztályét is, a polgármesteri hivatal által átküldött beiskolázási terv szakmai láttamozását pedig minden alkalommal formai hibákra hivatkozva visszautasította. A városi tanács határozatait a törvényességi okokra hivatkozva a prefektus állította le.
Ezek után a tanfelügyelőség az elmúlt hét végén egy magyarázkodó sajtónyilatkozatot tett közzé, amelyben, részletesen megjelölve a törvényes előírások helyét, kioktatja a címzetteket, hogyan kell iskolát alapítani.
Az átirat szerint a megyei tanfelügyelőség minden törvényes kötelezettségének eleget tett, amikor 26 iskolai egység működésére szakmai beleegyezést adott. Nyolccal kapcsolatosan kifogásokat emelt. Ezek olyan óvodákra vonatkoznak, amelyek nem az adott iskolához tartozó oktatási szintként, hanem külön szerkezetként szerepelnek. A főtanfelügyelő azzal vádolja a városi tanácsot, hogy jóvá kellett volna hagynia a beiskolázási tervet a 26 tanintézménnyel, majd korrigálnia kellett volna a kifogásolt óvodák besorolását és a katolikus iskola helyzetét. Ehelyett az utóbbi időszakban ötször ülésező városi tanács csak a katolikus iskola ügyét tűzte napirendre. „Úgy tűnik, hogy a képviselők számára a többi 33 iskola nem létezik” – hangzik a tanács ellen megfogalmazott vád.
Majd azt bizonygatják, hogy a tanfelügyelőség minden lépését a törvényes előírások alapján tette. Többször kezdeményezte: segítséget nyújt a városi tanácsnak, hogy megtalálják a legjobb megoldást a helyzet rendezésére, a Római Katolikus Teológiai Líceum helyzetének tisztázására, az összes diák és szülő alkotmányos jogát tiszteletben tartva.
A közlemény végül emlékeztet arra, hogy a Megyei Törvényszék Közigazgatási és Adóügyi Részlegén helyet adtak annak a keresetnek (1796/102/2016), amelyben „Marosvásárhely municípium kérte a 2015. augusztus 31-i tanfelügyelőségi határozat megsemmisítését”. A szóban forgó határozattal a tanfelügyelőség engedélyezte, hogy a Bolyai iskolába járó katolikus osztályok és a szülők döntése alapján az Unirea magyar osztályai is átkerüljenek a 2015 őszétől indult Római Katolikus Teológiai Líceumba. A közigazgatási bírósági döntés a tanfelügyelőség szerint megerősíti azt a tényt, hogy a tanügyi törvény értelmében csak a helyhatóságok alapíthatnak új iskolát – olvasható a Macarie Ioan főtanfelügyelő által aláírt közleményben, amely teljes mértékben a helyhatóságokra hárít minden felelősséget, és nem pontosítja, hogy ez idő alatt mit tett a tanfelügyelőség jogi osztálya, hogy az állítólagos törvénytelenségeket megakadályozza.
BODOLAI GYÖNGYI Népújság (Marosvásárhely)
2017. június 20.
Hat évtized története
Idén 60 éves a Marosvásárhelyi Urológiai Klinika, amelynek munkaközössége ünnepségsorozattal tiszteleg azok emléke előtt, akik megalapították és továbbfejlesztették az elmúlt évek során. Az ünnepi évfordulóra a klinika munkatársai az egység történetéről egy háromnyelvű könyvet adtak ki, amelyben az olvasó nyomon követheti, hogyan önállósodott és hogyan vívta ki jól meghatározott helyét a romániai urológiai klinikák sorában.
A könyv az elődök és a klinika iránti elkötelezettség szellemében készült – jegyzi az előszóban prof. dr. Mártha Orsolya egyetemi tanár, a klinika jelenlegi vezetője. A könyvet dr. Schwartz László szerkesztette, megírásában 11 szerző vett részt.
A kolozsvári magyar nyelvű tudományegyetem orvosi karát 1945-ben költöztették Marosvásárhelyre, és 1948-ban a tanügyi reform során vált magyar tannyelvű Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetté. Kezdetben az urológia a többi sebészeti szakághoz hasonlóan a dr. Mátyás Mátyás vezette Sebészeti Klinika keretén belül működött. Az urológiai alosztályt dr. Kótay Pál vezette, aki egyetemi adjunktusként 1951-ben adta ki az első urológiai jegyzetet. Az OGYI keretében az urológia 1957-től szerveződött különálló diszciplínává, és 22 ággyal önállósult az osztály is dr. Kótay Pál egyetemi docens vezetésével. Az első munkatársak dr. Balogh Ernő főorvos, dr. Mártha Ivor, dr. ifj. Mátyás Mátyás és dr. Bálint Jenő szakorvosok voltak. 1961-től gyakornokként dr. Bakos János is a klinika munkatársa lett.
1962-től az egyetemen kétnyelvűvé válik az oktatás, a román előadásokat dr. Friedrich Gross egyetemi adjunktus, urológus főorvos tartja, a magyar hallgatók magyarul tanulják az elméleti tantárgyakat, a gyakorlatok nyelve a román lesz. A kommunista vezetőség fel akarja függeszteni állásából Kótay Pált, aki kapcsolatai révén mégis maradhat, de 1965-ig nem taníthat.
A hetvenes években dr. Mártha Ivor főorvos és dr. Bakos János tanársegéd megvédik doktori dolgozatukat. 1975-ben, 65 éves korában nyugdíjazzák dr. Kótay tanárt, ezt követően dr. Bakos János adjunktus tartja a magyar előadásokat. A klinika vezetését 1977-től 2000-ig dr. Nicolescu Dorin előadótanár tölti be. Nyugdíjba vonulását követően egy évig dr. Oşan Virgil egyetemi docens, majd 2001-től dr. Boja Radu egyetemi előadótanár (mindketten később professzorok) áll a klinika élén. 2011-ben az irányítást dr. Mártha Orsolya urológus főorvos, egyetemi docens veszi át, aki az idén februártól egyetemi tanárként áll a klinika élén.
Az urológai tanszéken a kezdetektől gazdag tudományos tevékenység zajlott, és folyamatosan új vizsgálómódszereket, a későbbiekben új műtéti technikákat vezettek be.
1977-től dr. Bakos János irányításával több kutatási vonal indult az arteriális, vénás és nyirokutak radiológiai és ultrahangos tanulmányozása terén.
Romániában elsőként a marosvásárhelyi klinikán vezették be az alsó és felső húgyúti endourológiai beavatkozásokat, amelyeket 1978-tól Nicolescu Dorin professzor végzett.
1990-ban tartják az első endourológiai szimpóziumot, amelynek során a résztvevők élő közvetítéseket tekinthetnek meg a műtőből. Nicolescu professzor vezeti be az ultrahangos kivizsgálást.
Az új kórház felépülése nyomán 1985-ben a klinikai ágyak száma 84-re emelkedik. Dr. Boja Radu 1986-ban végzi el az első perkután beavatkozást, majd az endourológiai beavatkozások rutinná változnak.
Az előrelépések egyesek számára csak az 1989-es történések után válnak lehetővé. A tanszék és a klinika munkaközössége új személyekkel bővül, köztük dr. Mártha Orsolya gyakornokkal és dr. Schwartz László szakorvossal.
A testen kívüli, műtét nélküli kőzúzás bevezetése újabb változást hoz a klinika életébe. A nagy teljesítményű kőzúzóval 1991-ben végzik az első beavatkozást. 1993-ban jön létre 16 ággyal az Extrakorporális Kőzúzó Részleg, amelyet nyugdíjazásáig Oşan Virgil egyetemi tanár, majd azt követően 2014-ig dr. Vass Levente vezet, aki 2001-től kezdte gyakornoki tevékenységét. 2014-ben megszűnik az alosztály.
1998-ban vezetik be az urodinámiás kivizsgálásokat, amely területen dr. Mártha Orsolya országos és külföldi elismerést ér el. Dr. Schwartz László a húgyhólyag-sebészetben, a klinika szakorvosai egyéb területeken jeleskednek – olvasható a történeti áttekintésben.
Miközben az idősebb nemzedék tagjai közül egyesek külföldre távoznak vagy nyugdíjazzák őket, a klinika személyzete fiatal tanársegédekkel bővül, s 2011-től a tanszék, majd 2012-től a klinika vezetését dr. Mártha Orsolya veszi át. Helyettese dr. Catarig Cristian főorvos – emeltünk ki néhány adatot a klinika történetéből.
A továbbiakban az öt klinikavezető életéről és munkásságáról lehet olvasni, majd a jelenlegi személyzet névsora, a tudományos tevékenység áttekintése következik, és fényképek zárják a kiadványt.
Bodolai Gyöngyi Népújság (Marosvásárhely)
Idén 60 éves a Marosvásárhelyi Urológiai Klinika, amelynek munkaközössége ünnepségsorozattal tiszteleg azok emléke előtt, akik megalapították és továbbfejlesztették az elmúlt évek során. Az ünnepi évfordulóra a klinika munkatársai az egység történetéről egy háromnyelvű könyvet adtak ki, amelyben az olvasó nyomon követheti, hogyan önállósodott és hogyan vívta ki jól meghatározott helyét a romániai urológiai klinikák sorában.
A könyv az elődök és a klinika iránti elkötelezettség szellemében készült – jegyzi az előszóban prof. dr. Mártha Orsolya egyetemi tanár, a klinika jelenlegi vezetője. A könyvet dr. Schwartz László szerkesztette, megírásában 11 szerző vett részt.
A kolozsvári magyar nyelvű tudományegyetem orvosi karát 1945-ben költöztették Marosvásárhelyre, és 1948-ban a tanügyi reform során vált magyar tannyelvű Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetté. Kezdetben az urológia a többi sebészeti szakághoz hasonlóan a dr. Mátyás Mátyás vezette Sebészeti Klinika keretén belül működött. Az urológiai alosztályt dr. Kótay Pál vezette, aki egyetemi adjunktusként 1951-ben adta ki az első urológiai jegyzetet. Az OGYI keretében az urológia 1957-től szerveződött különálló diszciplínává, és 22 ággyal önállósult az osztály is dr. Kótay Pál egyetemi docens vezetésével. Az első munkatársak dr. Balogh Ernő főorvos, dr. Mártha Ivor, dr. ifj. Mátyás Mátyás és dr. Bálint Jenő szakorvosok voltak. 1961-től gyakornokként dr. Bakos János is a klinika munkatársa lett.
1962-től az egyetemen kétnyelvűvé válik az oktatás, a román előadásokat dr. Friedrich Gross egyetemi adjunktus, urológus főorvos tartja, a magyar hallgatók magyarul tanulják az elméleti tantárgyakat, a gyakorlatok nyelve a román lesz. A kommunista vezetőség fel akarja függeszteni állásából Kótay Pált, aki kapcsolatai révén mégis maradhat, de 1965-ig nem taníthat.
A hetvenes években dr. Mártha Ivor főorvos és dr. Bakos János tanársegéd megvédik doktori dolgozatukat. 1975-ben, 65 éves korában nyugdíjazzák dr. Kótay tanárt, ezt követően dr. Bakos János adjunktus tartja a magyar előadásokat. A klinika vezetését 1977-től 2000-ig dr. Nicolescu Dorin előadótanár tölti be. Nyugdíjba vonulását követően egy évig dr. Oşan Virgil egyetemi docens, majd 2001-től dr. Boja Radu egyetemi előadótanár (mindketten később professzorok) áll a klinika élén. 2011-ben az irányítást dr. Mártha Orsolya urológus főorvos, egyetemi docens veszi át, aki az idén februártól egyetemi tanárként áll a klinika élén.
Az urológai tanszéken a kezdetektől gazdag tudományos tevékenység zajlott, és folyamatosan új vizsgálómódszereket, a későbbiekben új műtéti technikákat vezettek be.
1977-től dr. Bakos János irányításával több kutatási vonal indult az arteriális, vénás és nyirokutak radiológiai és ultrahangos tanulmányozása terén.
Romániában elsőként a marosvásárhelyi klinikán vezették be az alsó és felső húgyúti endourológiai beavatkozásokat, amelyeket 1978-tól Nicolescu Dorin professzor végzett.
1990-ban tartják az első endourológiai szimpóziumot, amelynek során a résztvevők élő közvetítéseket tekinthetnek meg a műtőből. Nicolescu professzor vezeti be az ultrahangos kivizsgálást.
Az új kórház felépülése nyomán 1985-ben a klinikai ágyak száma 84-re emelkedik. Dr. Boja Radu 1986-ban végzi el az első perkután beavatkozást, majd az endourológiai beavatkozások rutinná változnak.
Az előrelépések egyesek számára csak az 1989-es történések után válnak lehetővé. A tanszék és a klinika munkaközössége új személyekkel bővül, köztük dr. Mártha Orsolya gyakornokkal és dr. Schwartz László szakorvossal.
A testen kívüli, műtét nélküli kőzúzás bevezetése újabb változást hoz a klinika életébe. A nagy teljesítményű kőzúzóval 1991-ben végzik az első beavatkozást. 1993-ban jön létre 16 ággyal az Extrakorporális Kőzúzó Részleg, amelyet nyugdíjazásáig Oşan Virgil egyetemi tanár, majd azt követően 2014-ig dr. Vass Levente vezet, aki 2001-től kezdte gyakornoki tevékenységét. 2014-ben megszűnik az alosztály.
1998-ban vezetik be az urodinámiás kivizsgálásokat, amely területen dr. Mártha Orsolya országos és külföldi elismerést ér el. Dr. Schwartz László a húgyhólyag-sebészetben, a klinika szakorvosai egyéb területeken jeleskednek – olvasható a történeti áttekintésben.
Miközben az idősebb nemzedék tagjai közül egyesek külföldre távoznak vagy nyugdíjazzák őket, a klinika személyzete fiatal tanársegédekkel bővül, s 2011-től a tanszék, majd 2012-től a klinika vezetését dr. Mártha Orsolya veszi át. Helyettese dr. Catarig Cristian főorvos – emeltünk ki néhány adatot a klinika történetéből.
A továbbiakban az öt klinikavezető életéről és munkásságáról lehet olvasni, majd a jelenlegi személyzet névsora, a tudományos tevékenység áttekintése következik, és fényképek zárják a kiadványt.
Bodolai Gyöngyi Népújság (Marosvásárhely)
2017. június 20.
Sorstársak a magyar Golgota útján
Az Új Ezredév Református Központban az elmúlt hét végén a szerző jelenlétében került sor Gazda József A Golgota útján című nemzeti szociográfiájának a bemutatójára. A magyarországi Hét Krajcár Kiadó gondozásában frissen megjelent 500 oldalas kötet bemutatására Szekernyés János helytörténész vállalkozott, aki az emlékező történelem műfajába sorolta a több mint 400 ember vallomását feldolgozó monumentális munkát.
A Golgota útján című könyv szerint a magyarság számára, a szovjet börtönszigetek mellett Gulág lett a második világháború után az egész Kárpát-medence. A szerző szavaival: „A magyar Gulág nemcsak szovjet földön volt, itt volt mindenütt, itt, a haza vagy a régi haza földjén is. Ott a leszakított területeken, ott a csonka, maradék ország földjén is ugyanúgy. Mindenütt bűnöd volt a magyarságod, a nyelved és kultúrád, a másképp ejtett szavad, a más tekinteted. Trianon óta és Trianon után mindenben és mindenképpen.” A könyv 400 ember sorsán keresztül mutatja be a magyar Gulág-jelenséget, a magyar holokausztot, ami több százezer ember elpusztítását, lelki megcsonkítását eredményezte immár „békeidőben”. 1945. május 9. után mintegy 700 ezer magyar embert hurcoltak el a Gulágokra, közülük 200 ezren civilek voltak, akiket az utcáról szedtek össze, és annyi bűnük volt, hogy magyarul beszéltek. Szekernyés János a könyv nagy érdemének nevezte, hogy ennek a 400 embernek lehetőséget adott az átélt traumák kimondására, kibeszélésére, ami esélyt jelentett a lelki egyensúlyuk visszanyerésére. Bár nem értett egyet a szerző minden állításával, Szekernyés János kiemelte a szociográfiai munka nyelvi gazdagságát, a régi magyar helynevek felidézését, amelyeknek elemzése szerinte egy külön tanulmányt érdemelne.
Gazda József megköszönte minden jelen lévő magyar sorstársának, „akik a közös Golgotánk útját járják velem együtt”, hogy eljöttek erre a könyvbemutatóra. A szerző hangsúlyozta, hogy a megcsonkított emberi sorsokat bemutató könyvben arra a kérdésre keresi a választ: miért működött velünk szemben másként a történelem, mint ahogyan más népekkel szemben működött. 1945. május 9-én a románok, a szerbek, a bolgárok, a horvátok és a többi nép számára véget ért a háború, a magyarságot azonban a legfőbb bűnösnek kiáltották ki (a német nép mellett), és százezrével hurcolták el a munkatáborokba, ahonnan sokak számára nem volt visszaút. „A vörös holokauszt még ma is tabu”, az emberiség hóhérai közül az emberek csak Hitler nevét ismerik, Sztálin, Lenin, Berija, Blohin bűne nem bűn, soha meg nem neveztetett. A túlélők vallomásai alapján ezekről az elévülhetetlen bűnökről – amelyeknek szenvedő alanya volt az egész Kárpát-medence magyarsága – próbálja meg fellebbenteni a fátylat Gazda József.
A könyvbemutató végén Gazda József kérdésekre válaszolt és dedikálta A Golgota útján című legújabb szociográfia kötetét.
Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad)
Az Új Ezredév Református Központban az elmúlt hét végén a szerző jelenlétében került sor Gazda József A Golgota útján című nemzeti szociográfiájának a bemutatójára. A magyarországi Hét Krajcár Kiadó gondozásában frissen megjelent 500 oldalas kötet bemutatására Szekernyés János helytörténész vállalkozott, aki az emlékező történelem műfajába sorolta a több mint 400 ember vallomását feldolgozó monumentális munkát.
A Golgota útján című könyv szerint a magyarság számára, a szovjet börtönszigetek mellett Gulág lett a második világháború után az egész Kárpát-medence. A szerző szavaival: „A magyar Gulág nemcsak szovjet földön volt, itt volt mindenütt, itt, a haza vagy a régi haza földjén is. Ott a leszakított területeken, ott a csonka, maradék ország földjén is ugyanúgy. Mindenütt bűnöd volt a magyarságod, a nyelved és kultúrád, a másképp ejtett szavad, a más tekinteted. Trianon óta és Trianon után mindenben és mindenképpen.” A könyv 400 ember sorsán keresztül mutatja be a magyar Gulág-jelenséget, a magyar holokausztot, ami több százezer ember elpusztítását, lelki megcsonkítását eredményezte immár „békeidőben”. 1945. május 9. után mintegy 700 ezer magyar embert hurcoltak el a Gulágokra, közülük 200 ezren civilek voltak, akiket az utcáról szedtek össze, és annyi bűnük volt, hogy magyarul beszéltek. Szekernyés János a könyv nagy érdemének nevezte, hogy ennek a 400 embernek lehetőséget adott az átélt traumák kimondására, kibeszélésére, ami esélyt jelentett a lelki egyensúlyuk visszanyerésére. Bár nem értett egyet a szerző minden állításával, Szekernyés János kiemelte a szociográfiai munka nyelvi gazdagságát, a régi magyar helynevek felidézését, amelyeknek elemzése szerinte egy külön tanulmányt érdemelne.
Gazda József megköszönte minden jelen lévő magyar sorstársának, „akik a közös Golgotánk útját járják velem együtt”, hogy eljöttek erre a könyvbemutatóra. A szerző hangsúlyozta, hogy a megcsonkított emberi sorsokat bemutató könyvben arra a kérdésre keresi a választ: miért működött velünk szemben másként a történelem, mint ahogyan más népekkel szemben működött. 1945. május 9-én a románok, a szerbek, a bolgárok, a horvátok és a többi nép számára véget ért a háború, a magyarságot azonban a legfőbb bűnösnek kiáltották ki (a német nép mellett), és százezrével hurcolták el a munkatáborokba, ahonnan sokak számára nem volt visszaút. „A vörös holokauszt még ma is tabu”, az emberiség hóhérai közül az emberek csak Hitler nevét ismerik, Sztálin, Lenin, Berija, Blohin bűne nem bűn, soha meg nem neveztetett. A túlélők vallomásai alapján ezekről az elévülhetetlen bűnökről – amelyeknek szenvedő alanya volt az egész Kárpát-medence magyarsága – próbálja meg fellebbenteni a fátylat Gazda József.
A könyvbemutató végén Gazda József kérdésekre válaszolt és dedikálta A Golgota útján című legújabb szociográfia kötetét.
Pataki Zoltán Nyugati Jelen (Arad)
2017. június 20.
Băsescu: az RMDSZ-nek sem kéne beavatkozni a „klánháborúba”
A Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) és a Traian Băsescu volt államfő által alapított Népi Mozgalom Pártja (PMP) - is jelezte: a szociáldemokraták (PSD) belháborújának tekintik a válságot és nem akarják beleártani magukat a PSD-n belüli „leszámolásba”.”Jelenleg úgy látjuk, hogy két banda, vagyis Dragnea és Grindeanu közti cirkuszról van szó. Nem akarunk beavatkozni ebbe a cirkuszba. Az állampolgárok sehol sincsenek ebben a vitában. Ez a tolvajok és inkompetensek közti csata, nem akarunk mi az ő belső viszályukban részt venni” - jelentette ki Elek Levente, az USR ideiglenes elnöke.
A hasonló nézeteket osztó Băsescu nemcsak saját pártja távol maradását jelentette be, hanem egy Facebook-bejegyzésben az RMDSZ-t is arra intette, hogy ne avatkozzon bele a PSD-n belüli „klánok” közti harcba, akkor sem, ha belviszályukat a parlament kupolája alatt akarják dűlőre vinni. A volt elnök szerint az RMDSZ-nek mindenképpen alkalma lenne a „győztessel” utólag egyezkedni, mert mindkét félnek szüksége lenne az RMDSZ-re. Szabadság (Kolozsvár) Szabadság (Kolozsvár)
A Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) és a Traian Băsescu volt államfő által alapított Népi Mozgalom Pártja (PMP) - is jelezte: a szociáldemokraták (PSD) belháborújának tekintik a válságot és nem akarják beleártani magukat a PSD-n belüli „leszámolásba”.”Jelenleg úgy látjuk, hogy két banda, vagyis Dragnea és Grindeanu közti cirkuszról van szó. Nem akarunk beavatkozni ebbe a cirkuszba. Az állampolgárok sehol sincsenek ebben a vitában. Ez a tolvajok és inkompetensek közti csata, nem akarunk mi az ő belső viszályukban részt venni” - jelentette ki Elek Levente, az USR ideiglenes elnöke.
A hasonló nézeteket osztó Băsescu nemcsak saját pártja távol maradását jelentette be, hanem egy Facebook-bejegyzésben az RMDSZ-t is arra intette, hogy ne avatkozzon bele a PSD-n belüli „klánok” közti harcba, akkor sem, ha belviszályukat a parlament kupolája alatt akarják dűlőre vinni. A volt elnök szerint az RMDSZ-nek mindenképpen alkalma lenne a „győztessel” utólag egyezkedni, mert mindkét félnek szüksége lenne az RMDSZ-re. Szabadság (Kolozsvár) Szabadság (Kolozsvár)
2017. június 20.
I. Fehér Megyei Magyar Napok: minőségi együttlét a szórványban
Óriási siker övezte a merész kezdeményezést
A gazdag programokat kínáló, többhelyszínes rendezvénysorozatra 2017. június 15. és 18. között került sor, a rendezvény megmozgatta a megye magyarságát, közel 2500-an vettek részt a különböző eseményeken.
A fő helyszínen, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban közölte a város lakosságával a friss híreket Lőrincz Helga alpolgármester: aláírták a szerződést a vártemplom felújítására és hamarosan elkezdődik a Bethlen utca lakosainak áttelepítése.
Szórványban, ahol a magyarság aránya 20% alatt van, nem könnyű a kisebbség érdekeit képviselni, a komolyabb, hosszú távú célokat és beruházásokat megvalósítani, az átlagember számára pedig nyíltan és büszkén felvállalni magyar identitását. Kellenek hozzá határozott vezetők, korrekt és élelmes politikusok és elengedhetetlen a különböző közösségi mintaformálók és intézményvezetők együttműködése. Ugyanakkor pontosan kell ismerni a közösség igényeit, elvárásait, és ugyanannyira fontos a külső segítség, a tömbben élő magyarsággal való kapcsolattartás valamint az anyaország részéről hozzáadott anyagi támogatás is, amelyek hiányában a szórvány legfeljebb csak araszolhat, de fejlődésről szó sem lehet. Fehér megyében, különösen Nagyenyed esetében úgy tűnik, sikerült meglelni ezeket a sokrétű erőforrásokat, amelyek új fejezetet nyitnak a közösség életében.
„A Fehér Megyei Magyar Napok hagyományt kívánt teremteni azáltal is, hogy – bár a Dr. Brendus Gyula Egyesület volt a jogi lebonyolító – civil szervezetek, tanintézmények, egyházak, vállalkozók és a helyi társadalom tagjai közös erővel a Fehér Megyei RMDSZ infrastruktúráján keresztül együtt dolgoztak a rendezvény sikeréért” – fogalmazott Horváth Enikő projektvezető, akinek tapasztalata mindvégig kulcsfontosságúnak bizonyult.
„Rendezvényünket, amely összefogni és erősíteni kívánta a minőségi együttlét útján a Fehér megyei magyarságot, az Erdélyben zajló hasonló magyar napok mintájára terveztük, figyelembe véve a szórvány sajátos igényeit. Legfontosabb célunk a közösségépítés, valamint népi hagyományainknak és kulturális értékeinknek a bemutatása volt. Ezek tudatosítása, megőrzése és megismerése által a jövő nemzedéke is részesülhet ebben az ajándékban. Meggyőződésem, hogy e négy nap alatt egy olyan esemény meghonosítása valósult meg, amely több szempontból is elősegíti egy aktív és élhető közösség erősödését, ugyanakkor fontos kezdeményezése az interetnikai párbeszédnek és a toleranciának is. Programjaink mindenkihez, minden korosztályhoz, érdek- és szociális csoporthoz szóltak, a családi szellem és az itthon maradás fontosságát hangsúlyozták” – nyilatkozta összegzésképp lapunknak Lőrincz Helga alpolgármester.
Magyarul hangos a központ!
avagy miénk itt a tér – ez volt az első kellemes benyomása mindazoknak, akik Nagyenyed főterén megfordultak a négy nap alatt. A gyönyörűen felújított kollégium impozáns látképe mellé a magamfajta lokálpatrióták már előre odaképzelték a kívül-belül restaurált református vártemplomot és a „kiszellőztetett” Bethlen utcát is, úgyhogy az öröm azonnal meghatványozódott és ugyanaz az érzés remegtette meg sokak keblét: még mindig mi uraljuk itt a központot…!
A magyar beszéd mellett a kollégium udvaráról kihallatszó zeneszótól is „boldogok voltak a város utcái” – ahogyan egyik kedves ismerősöm fogalmazott. Csütörtökön este a sztármeghívott Republic adott fergeteges koncertet – amiről egy évvel ezelőtt még álmodni sem mert senki –, pénteken pedig a helyi Smici Blues Band rockzenekar ejtette ámulatba a közönséget, mindenféle túlzás nélkül, hiszen a véndiákokból álló csapat, élükön Farkas Balázzsal, a magyar napok kedvéért állt össze újra és nyújtott emlékezetes produkciót.
Természetesen a népzene sem hiányozhatott: pénteken este felléptek Antal Tibor és Zenekara, Boros Erzsébet Csokonai Vitéz Mihály-díjas népdalénekes, a marosludasi Hajdina Néptánccsoport, valamint a Nagybaconi Pásztortűz Néptánccsoport, utóbbi a Kovászna megye tanácsa által támogatott székely-szórvány kapcsolatnak köszönhetően. A nap magyar retro partyval, illetve táncházzal zárult, ahol a jó muzsikát a magyarlapádi Pirospántlikás és a vajasdi Margaréta népzenekarok szolgáltatták.
A vidéki zenés produkciók közül említésre méltó a Titán együttes bethlenszentmiklósi fellépése.
Iskolai rendezvények különös hangsúlya
A magyar napok idejére két iskolai esemény is beékelődött: az évzáró és a hagyományos tornavizsga. Előbbit megtisztelte jelenlétével Csulák Péter magyar konzul, aki a Bethlen Gábor Kollégiumot az erdélyi oktatás egyik legfontosabb bástyájának nevezte, ahol – mivel maradéktalanul érvényesülnek a keresztény és a magyar oktatás hagyományai – annak szellemiségét nem lehet elpusztítani. Az 1847 óta megrendezésre kerülő tornavizsga mindig nagy látványosságnak számított a városban, a magyar napok pedig csak tovább növelték az érdeklődők táborát. A Kerekes Ferenc és Tályai Stefánia tornatanárok által összeállított főprodukció mutatós látványt nyújtott, ugyanakkor zenei aláfestésként a Pál utcai fiúk szuggesztív vezérdala valamint a gyakorlat végén az összes diák által kézenfogva kialakított, az összetartozás erejét sugalló hatalmas kör mélyen meghatotta a közönséget. A tornavizsga szépségét, magasztosságát kiemelte az egyforma „uniformis” is: a kék-fehér Bethlen-színeket jelképező öltözetben mutatták be a gyakorlatokat.
A sporttevékenységek közül nagy érdeklődés övezte a pénteken megrendezett Bethlen Kupát, amelynek keretében izgalmas kosárlabda-mérkőzésekre került sor, a Két Fűzfa Egyesület szervezésében.
Véndiáktalálkozó és igényes kulturális programok
A rendezvény az elszármazott és a környéken élő véndiákok találkozójának is tekinthető, hiszen a Fehér Megyei Magyar Napok alkalmat nyújtottak arra is, hogy az elszármazottak együtt lehessenek. Bitai László, a Két Fűzfa Egyesület elnöke pénzügyi előadást tartott Mibe fektessünk 2017-ben? címmel és ismertette a Bethlen-kollégium érdekében elindított, hosszú távú tőkebefektetést, amelyről lapunkban már részletesen beszámoltunk.
A magyar napokon több könyvkiadó is standot állított fel a kollégium udvarán, és pénteken néhány könyvbemutatóra is sor került. Szőcs Ildikó igazgató és Kapitány Horváth Zsuzsa A nagyenyedi főnixmadár című, az iskola történetét új szemszögből tárgyaló, elsősorban építészettörténeti vonatkozások ismertetésében jeleskedő munkát ismertették.
Csécs Márton torockói unitárius lelkész Sebes Pál az ember és hagyatéka elnevezésű kiadványt mutatta be, amelyet a torockói iskolát virágzóvá tevő rektor születésének 230. évfordulójára adtak ki 2016-ban.
Ezt követően a Székelyföld folyóirat mutatkozott be – első ízben Nagyenyeden –, a városhoz kapcsolódó írásokat állítva a figyelem központjába (Bakó Botond cikke a kollégium felújításáról, Hantz Lám Irén írása az enyedi és torockói tájat megörökítő Vass Albert festőművészről). Lövétei Lázár László főszerkesztő ismertette a 20 éves lap arculatát, legfontosabb díjait és sikerének titkát, hiszen aSzékelyföld rendelkezik a legtöbb előfizetővel a Kárpát-medencében. A Kriterion Közművelődési Alapítvány szervezésében kettős könyvbemutatóra és filmvetítésre került sor: az érdeklődők Jancsó Elemérné Máthé-Szabó Magda Emlékirat és Jancsó Miklós Volt egyszer egy Kolozsvár című köteteit ismerhették meg, és elbeszélgethettek Jancsó Miklós színművésszel. H. Szabó Gyula, a kiadó igazgatója ismertette majd részleteket vetített a Kastélyok Erdélyben című dokumentumfilmből.
Szombaton került sor a Fehér megyei RMDSZ Nőszervezetének konferenciájára, melyet Tóth Tünde pszichológus tartott A nők elleni erőszak megelőzése címmel.
A kollégium és a város történetéről szóló építészettörténeti sétákat is szerveztek, Kapitány Horváth Zsuzsa művészettörténész vezetésével. Az állandó jellegű kulturális programok közül kiemelkedőnek bizonyultak az Erdélyi magyar művészek a nagyenyedi Inter-Art táborokban című tárlat, a Lőrincz család és Harácsek Lehel fotókiállítása valamint az Erdélyi Ifjúsági Keresztény Egyesület szervezésében megvalósított Kontraszt-kiállítás.
Előtérben a helyi értékek
A magyar napokra jellemzően, kézműves vásárral, gyerekprogramokkal és gasztronómiával várták a szervezők az érdeklődőket. A FaLó sátránál különleges koktélokat, a borstandoknál helyi borokat, az Igazi Csíki Sörnél hideg söröket kóstolhattak. A nagyenyedi dűlőkön termett híres nedűkből Papp Péter pincészetének borkóstolóin, illetve a házi borok mustráján lehet ízelítőt kapni.
A gyereksátrakban a szervezők minden játszani vágyót játékokkal és érdekes programokkal vártak, amelyek közül nagy érdeklődés övezte Szekeres Ildikó székelykocsárdi tanárnő magyar népi mintás tányérfestészetét, Albert Ferenc, a Palmetta Kézműves Egyesület elnökének fafaragó minitanfolyamát és nem utolsósorban Lőrincz Konrád felenyedi lelkipásztor bemutatóját, aki a merített papír készítésének mesterségét igyekszik feleleveníteni. Mint ismeretes, a felenyedi papírmalomban készült a 16–18. század folyamán az a jó minőségű, vízjeléről beazonosítható papír, amely a Bethlen-kollégium nyomdáját látta el alapanyaggal.
Szombaton Zöld Napot, közös hulladékgyűjtési akciót tartottak a megye 12 településén, vasárnap pedig Nagyenyed – Torockó – Nagyenyed útvonalú látványos kerékpártúrára hívták a sport kedvelőit, a torockói TAT Egyesület szervezésében.
A záróeseményre a Nagyenyedi Vártemplomban a vasárnapi ünnepi istentisztelet keretében került sor. Tóth Tibor református lelkipásztor a 118. Zsoltár öröménekét, az isteni kegyelem általi „jó előmenetelt” példázta, a megható prédikációt pedig Csengeri Kostyák Zsuzsa orgonakoncertje tette egyben fennköltté is.
Basa Emese Szabadság (Kolozsvár)
Óriási siker övezte a merész kezdeményezést
A gazdag programokat kínáló, többhelyszínes rendezvénysorozatra 2017. június 15. és 18. között került sor, a rendezvény megmozgatta a megye magyarságát, közel 2500-an vettek részt a különböző eseményeken.
A fő helyszínen, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumban közölte a város lakosságával a friss híreket Lőrincz Helga alpolgármester: aláírták a szerződést a vártemplom felújítására és hamarosan elkezdődik a Bethlen utca lakosainak áttelepítése.
Szórványban, ahol a magyarság aránya 20% alatt van, nem könnyű a kisebbség érdekeit képviselni, a komolyabb, hosszú távú célokat és beruházásokat megvalósítani, az átlagember számára pedig nyíltan és büszkén felvállalni magyar identitását. Kellenek hozzá határozott vezetők, korrekt és élelmes politikusok és elengedhetetlen a különböző közösségi mintaformálók és intézményvezetők együttműködése. Ugyanakkor pontosan kell ismerni a közösség igényeit, elvárásait, és ugyanannyira fontos a külső segítség, a tömbben élő magyarsággal való kapcsolattartás valamint az anyaország részéről hozzáadott anyagi támogatás is, amelyek hiányában a szórvány legfeljebb csak araszolhat, de fejlődésről szó sem lehet. Fehér megyében, különösen Nagyenyed esetében úgy tűnik, sikerült meglelni ezeket a sokrétű erőforrásokat, amelyek új fejezetet nyitnak a közösség életében.
„A Fehér Megyei Magyar Napok hagyományt kívánt teremteni azáltal is, hogy – bár a Dr. Brendus Gyula Egyesület volt a jogi lebonyolító – civil szervezetek, tanintézmények, egyházak, vállalkozók és a helyi társadalom tagjai közös erővel a Fehér Megyei RMDSZ infrastruktúráján keresztül együtt dolgoztak a rendezvény sikeréért” – fogalmazott Horváth Enikő projektvezető, akinek tapasztalata mindvégig kulcsfontosságúnak bizonyult.
„Rendezvényünket, amely összefogni és erősíteni kívánta a minőségi együttlét útján a Fehér megyei magyarságot, az Erdélyben zajló hasonló magyar napok mintájára terveztük, figyelembe véve a szórvány sajátos igényeit. Legfontosabb célunk a közösségépítés, valamint népi hagyományainknak és kulturális értékeinknek a bemutatása volt. Ezek tudatosítása, megőrzése és megismerése által a jövő nemzedéke is részesülhet ebben az ajándékban. Meggyőződésem, hogy e négy nap alatt egy olyan esemény meghonosítása valósult meg, amely több szempontból is elősegíti egy aktív és élhető közösség erősödését, ugyanakkor fontos kezdeményezése az interetnikai párbeszédnek és a toleranciának is. Programjaink mindenkihez, minden korosztályhoz, érdek- és szociális csoporthoz szóltak, a családi szellem és az itthon maradás fontosságát hangsúlyozták” – nyilatkozta összegzésképp lapunknak Lőrincz Helga alpolgármester.
Magyarul hangos a központ!
avagy miénk itt a tér – ez volt az első kellemes benyomása mindazoknak, akik Nagyenyed főterén megfordultak a négy nap alatt. A gyönyörűen felújított kollégium impozáns látképe mellé a magamfajta lokálpatrióták már előre odaképzelték a kívül-belül restaurált református vártemplomot és a „kiszellőztetett” Bethlen utcát is, úgyhogy az öröm azonnal meghatványozódott és ugyanaz az érzés remegtette meg sokak keblét: még mindig mi uraljuk itt a központot…!
A magyar beszéd mellett a kollégium udvaráról kihallatszó zeneszótól is „boldogok voltak a város utcái” – ahogyan egyik kedves ismerősöm fogalmazott. Csütörtökön este a sztármeghívott Republic adott fergeteges koncertet – amiről egy évvel ezelőtt még álmodni sem mert senki –, pénteken pedig a helyi Smici Blues Band rockzenekar ejtette ámulatba a közönséget, mindenféle túlzás nélkül, hiszen a véndiákokból álló csapat, élükön Farkas Balázzsal, a magyar napok kedvéért állt össze újra és nyújtott emlékezetes produkciót.
Természetesen a népzene sem hiányozhatott: pénteken este felléptek Antal Tibor és Zenekara, Boros Erzsébet Csokonai Vitéz Mihály-díjas népdalénekes, a marosludasi Hajdina Néptánccsoport, valamint a Nagybaconi Pásztortűz Néptánccsoport, utóbbi a Kovászna megye tanácsa által támogatott székely-szórvány kapcsolatnak köszönhetően. A nap magyar retro partyval, illetve táncházzal zárult, ahol a jó muzsikát a magyarlapádi Pirospántlikás és a vajasdi Margaréta népzenekarok szolgáltatták.
A vidéki zenés produkciók közül említésre méltó a Titán együttes bethlenszentmiklósi fellépése.
Iskolai rendezvények különös hangsúlya
A magyar napok idejére két iskolai esemény is beékelődött: az évzáró és a hagyományos tornavizsga. Előbbit megtisztelte jelenlétével Csulák Péter magyar konzul, aki a Bethlen Gábor Kollégiumot az erdélyi oktatás egyik legfontosabb bástyájának nevezte, ahol – mivel maradéktalanul érvényesülnek a keresztény és a magyar oktatás hagyományai – annak szellemiségét nem lehet elpusztítani. Az 1847 óta megrendezésre kerülő tornavizsga mindig nagy látványosságnak számított a városban, a magyar napok pedig csak tovább növelték az érdeklődők táborát. A Kerekes Ferenc és Tályai Stefánia tornatanárok által összeállított főprodukció mutatós látványt nyújtott, ugyanakkor zenei aláfestésként a Pál utcai fiúk szuggesztív vezérdala valamint a gyakorlat végén az összes diák által kézenfogva kialakított, az összetartozás erejét sugalló hatalmas kör mélyen meghatotta a közönséget. A tornavizsga szépségét, magasztosságát kiemelte az egyforma „uniformis” is: a kék-fehér Bethlen-színeket jelképező öltözetben mutatták be a gyakorlatokat.
A sporttevékenységek közül nagy érdeklődés övezte a pénteken megrendezett Bethlen Kupát, amelynek keretében izgalmas kosárlabda-mérkőzésekre került sor, a Két Fűzfa Egyesület szervezésében.
Véndiáktalálkozó és igényes kulturális programok
A rendezvény az elszármazott és a környéken élő véndiákok találkozójának is tekinthető, hiszen a Fehér Megyei Magyar Napok alkalmat nyújtottak arra is, hogy az elszármazottak együtt lehessenek. Bitai László, a Két Fűzfa Egyesület elnöke pénzügyi előadást tartott Mibe fektessünk 2017-ben? címmel és ismertette a Bethlen-kollégium érdekében elindított, hosszú távú tőkebefektetést, amelyről lapunkban már részletesen beszámoltunk.
A magyar napokon több könyvkiadó is standot állított fel a kollégium udvarán, és pénteken néhány könyvbemutatóra is sor került. Szőcs Ildikó igazgató és Kapitány Horváth Zsuzsa A nagyenyedi főnixmadár című, az iskola történetét új szemszögből tárgyaló, elsősorban építészettörténeti vonatkozások ismertetésében jeleskedő munkát ismertették.
Csécs Márton torockói unitárius lelkész Sebes Pál az ember és hagyatéka elnevezésű kiadványt mutatta be, amelyet a torockói iskolát virágzóvá tevő rektor születésének 230. évfordulójára adtak ki 2016-ban.
Ezt követően a Székelyföld folyóirat mutatkozott be – első ízben Nagyenyeden –, a városhoz kapcsolódó írásokat állítva a figyelem központjába (Bakó Botond cikke a kollégium felújításáról, Hantz Lám Irén írása az enyedi és torockói tájat megörökítő Vass Albert festőművészről). Lövétei Lázár László főszerkesztő ismertette a 20 éves lap arculatát, legfontosabb díjait és sikerének titkát, hiszen aSzékelyföld rendelkezik a legtöbb előfizetővel a Kárpát-medencében. A Kriterion Közművelődési Alapítvány szervezésében kettős könyvbemutatóra és filmvetítésre került sor: az érdeklődők Jancsó Elemérné Máthé-Szabó Magda Emlékirat és Jancsó Miklós Volt egyszer egy Kolozsvár című köteteit ismerhették meg, és elbeszélgethettek Jancsó Miklós színművésszel. H. Szabó Gyula, a kiadó igazgatója ismertette majd részleteket vetített a Kastélyok Erdélyben című dokumentumfilmből.
Szombaton került sor a Fehér megyei RMDSZ Nőszervezetének konferenciájára, melyet Tóth Tünde pszichológus tartott A nők elleni erőszak megelőzése címmel.
A kollégium és a város történetéről szóló építészettörténeti sétákat is szerveztek, Kapitány Horváth Zsuzsa művészettörténész vezetésével. Az állandó jellegű kulturális programok közül kiemelkedőnek bizonyultak az Erdélyi magyar művészek a nagyenyedi Inter-Art táborokban című tárlat, a Lőrincz család és Harácsek Lehel fotókiállítása valamint az Erdélyi Ifjúsági Keresztény Egyesület szervezésében megvalósított Kontraszt-kiállítás.
Előtérben a helyi értékek
A magyar napokra jellemzően, kézműves vásárral, gyerekprogramokkal és gasztronómiával várták a szervezők az érdeklődőket. A FaLó sátránál különleges koktélokat, a borstandoknál helyi borokat, az Igazi Csíki Sörnél hideg söröket kóstolhattak. A nagyenyedi dűlőkön termett híres nedűkből Papp Péter pincészetének borkóstolóin, illetve a házi borok mustráján lehet ízelítőt kapni.
A gyereksátrakban a szervezők minden játszani vágyót játékokkal és érdekes programokkal vártak, amelyek közül nagy érdeklődés övezte Szekeres Ildikó székelykocsárdi tanárnő magyar népi mintás tányérfestészetét, Albert Ferenc, a Palmetta Kézműves Egyesület elnökének fafaragó minitanfolyamát és nem utolsósorban Lőrincz Konrád felenyedi lelkipásztor bemutatóját, aki a merített papír készítésének mesterségét igyekszik feleleveníteni. Mint ismeretes, a felenyedi papírmalomban készült a 16–18. század folyamán az a jó minőségű, vízjeléről beazonosítható papír, amely a Bethlen-kollégium nyomdáját látta el alapanyaggal.
Szombaton Zöld Napot, közös hulladékgyűjtési akciót tartottak a megye 12 településén, vasárnap pedig Nagyenyed – Torockó – Nagyenyed útvonalú látványos kerékpártúrára hívták a sport kedvelőit, a torockói TAT Egyesület szervezésében.
A záróeseményre a Nagyenyedi Vártemplomban a vasárnapi ünnepi istentisztelet keretében került sor. Tóth Tibor református lelkipásztor a 118. Zsoltár öröménekét, az isteni kegyelem általi „jó előmenetelt” példázta, a megható prédikációt pedig Csengeri Kostyák Zsuzsa orgonakoncertje tette egyben fennköltté is.
Basa Emese Szabadság (Kolozsvár)
2017. június 20.
Cseke: „magyarellenes uszítás”
Cseke Attila Bihar megyei szenátor szerint magyarellenes uszítás Traian Băsescu volt államfő és pártja mai parlamenti megnyilvánulása.
Traian Băsescu volt államfő, a Népi Mozgalom Pártjának elnöke 2006-ban így üdvözölte államelnöki üzenetében az erdélyi magyar közösséget: „Üdvözlöm a Magyar Köztársaságot, a világ magyar közösségét március 15. alkalmából, amely remek alkalom arra, hogy számot vessünk jelenről és jövőről”. 2009-es ünnepi köszöntő üzenetében a következőket fogalmazta meg: „Átérzem a büszkeséget, amely eltölti az Önök lelkét e napon, és Önökkel együtt ünnepelek. A történelem során bebizonyosodott a magyarokról, hogy szabadságszerető nemzet. Ezt bizonyították 1956-ban is, amikor fellázadtak a diktatúra ellen. A magyar nemzet kiemelkedő tudósokat, művészeket, sportolókat ajándékozott Európának, a világnak. Megértem, hogy büszkék magyarságukra, mert hiszem, hogy éltán lehetnek büszkék.”
Traian Băsescu 2010-ben a következőket üzente a magyarságnak nemzeti ünnepünkön: „Március 15-e a világ magyarságának ünnepe éppen úgy, ahogy Románia nemzeti ünnepe megható pillanata minden románnak, függetlenül attól, hogy a világ mely részén él. Ezen az ünnepen szervezett események felidézik a magyar szabadságharcot, amely az Európán végigsöprő 1848–1849-es forradalmi hullám része volt, de ez az ünnep ugyanakkor szimbóluma a magyarok, románok és más európai nemzetek nemzeti modernizációra és emancipációra való igényének.”
Jogos kérések
„Mint a fenti példák is igazolják, Traian Băsescu volt államfő néhány éve még úgy vélte köszöntő beszédeiben, a magyarságot megilleti az a jog, hogy méltóképpen ünnepelhesse március 15-ét, és a magyar szabadságharc eszméit általános érvényűnek vélte. Ezzel szemben ma elutasítja törekvésünket, hogy nemzeti ünnepünket Romániában is hivatalos ünnepként ismerjék el, és aljasnak nevezte azokat a politikai alakulatokat, amelyek a vonatkozó jogszabálytervezetünket támogatták a szenátus szakbizottságaiban. Mi több, a volt államfő pártjának parlamenti képviselői ma román nemzeti színű karszalagot viseltek tiltakozásul az ellen, hogy jogos követeléseinket törvényes úton próbáljuk érvényesíteni. Az RMDSZ törvénytervezetében semmi olyant nem kér, ami más romániai nemzeti kisebbségek esetében már nem lenne biztosított. A romániai tatár és a romániai roma közösség nemzeti ünnepét törvény ismeri el az országban. Ilyen körülmények között érthetetlen számunkra a volt államfő és pártja nacionalista megnyilvánulása” – nyilatkozta ma Cseke Attila. Az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője elmondta, a Szövetség által kezdeményezett törvénytervezetek mindegyike, amelyet kifogásolt a Népi Mozgalom Pártja, az erdélyi magyarság jogos kéréseinek megvalósítását célozza. erdon.ro
Cseke Attila Bihar megyei szenátor szerint magyarellenes uszítás Traian Băsescu volt államfő és pártja mai parlamenti megnyilvánulása.
Traian Băsescu volt államfő, a Népi Mozgalom Pártjának elnöke 2006-ban így üdvözölte államelnöki üzenetében az erdélyi magyar közösséget: „Üdvözlöm a Magyar Köztársaságot, a világ magyar közösségét március 15. alkalmából, amely remek alkalom arra, hogy számot vessünk jelenről és jövőről”. 2009-es ünnepi köszöntő üzenetében a következőket fogalmazta meg: „Átérzem a büszkeséget, amely eltölti az Önök lelkét e napon, és Önökkel együtt ünnepelek. A történelem során bebizonyosodott a magyarokról, hogy szabadságszerető nemzet. Ezt bizonyították 1956-ban is, amikor fellázadtak a diktatúra ellen. A magyar nemzet kiemelkedő tudósokat, művészeket, sportolókat ajándékozott Európának, a világnak. Megértem, hogy büszkék magyarságukra, mert hiszem, hogy éltán lehetnek büszkék.”
Traian Băsescu 2010-ben a következőket üzente a magyarságnak nemzeti ünnepünkön: „Március 15-e a világ magyarságának ünnepe éppen úgy, ahogy Románia nemzeti ünnepe megható pillanata minden románnak, függetlenül attól, hogy a világ mely részén él. Ezen az ünnepen szervezett események felidézik a magyar szabadságharcot, amely az Európán végigsöprő 1848–1849-es forradalmi hullám része volt, de ez az ünnep ugyanakkor szimbóluma a magyarok, románok és más európai nemzetek nemzeti modernizációra és emancipációra való igényének.”
Jogos kérések
„Mint a fenti példák is igazolják, Traian Băsescu volt államfő néhány éve még úgy vélte köszöntő beszédeiben, a magyarságot megilleti az a jog, hogy méltóképpen ünnepelhesse március 15-ét, és a magyar szabadságharc eszméit általános érvényűnek vélte. Ezzel szemben ma elutasítja törekvésünket, hogy nemzeti ünnepünket Romániában is hivatalos ünnepként ismerjék el, és aljasnak nevezte azokat a politikai alakulatokat, amelyek a vonatkozó jogszabálytervezetünket támogatták a szenátus szakbizottságaiban. Mi több, a volt államfő pártjának parlamenti képviselői ma román nemzeti színű karszalagot viseltek tiltakozásul az ellen, hogy jogos követeléseinket törvényes úton próbáljuk érvényesíteni. Az RMDSZ törvénytervezetében semmi olyant nem kér, ami más romániai nemzeti kisebbségek esetében már nem lenne biztosított. A romániai tatár és a romániai roma közösség nemzeti ünnepét törvény ismeri el az országban. Ilyen körülmények között érthetetlen számunkra a volt államfő és pártja nacionalista megnyilvánulása” – nyilatkozta ma Cseke Attila. Az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője elmondta, a Szövetség által kezdeményezett törvénytervezetek mindegyike, amelyet kifogásolt a Népi Mozgalom Pártja, az erdélyi magyarság jogos kéréseinek megvalósítását célozza. erdon.ro
2017. június 20.
Habzó szájjal támadta Traian Băsescu a magyaroknak „lefekvő” PSD-t
Kiverte a biztosítékot Traian Băsescu volt államfőnél, a Nép Mozgalom Párt (PMP) elnökénél annak a híre, hogy a PSD-ALDE-koalíció beleegyezett - többek között - az RMDSZ azon követelésébe, hogy március 15-ét nyilvánítsák hivatalos ünneppé Romániában.
„A trikolór helyett a PSD és az ALDE a székely zászlót tűzi ki Székelyföldön” – üti fel a hangot Facebook-bejegyzésében Traian Băsescu. Szerinte Liviu Dragnea PSD-elnök és Călin Popescu Tăriceanu „eladták az ország történelmét” cserében azokért a szavazatokért, amelyeket az RMDSZ ígért nekik a bizalmatlansági indítvány szerdai vitáján.
„A szenátusi szakbizottságokban megszavazták, hogy március 15-e legyen hivatalos nemzeti ünnep Romániában. A gazemberek úgy tesznek mintha nem tudnának arról, hogy 1848. március 15-én a magyar parlament - egyebek között - megszavazta Erdély egyesülését Magyarországgal. (Avram) Iancu mócjai és a szászok kellett fegyvert fogjanak annak érdekében, hogy Erdély ne legyen Nagy-Magyarország része. Erdélyi románok tízezrei vesztették életüket a magyar grófok elleni harcokban, akik egész falvakat tüntettek el a föld felszínéről, románok százezrei kényszerültek elhagyni szülőföldjüket” – írta a volt államfő, hozzátéve, hogy ezek után a PSD és az ALDE nemzeti ünneppé nyilváníttatná március 15-ét.
„PSD-s és ALDE-s gazemberek! Hogy fogtok ti még ezek után Cebére (Avram Iancu síremléke található a Hunyad megyei faluban – szerk. megj.) menni? Hát Erdélybe?” – teszi fel a kérdést Traian Băsescu. A volt elnök egy utóírattal zárja bejegyzését, amelyben kifejti, hogy az erdélyi magyarokat senki sem akadályozza meg abban, hogy március 15-én Budapesten ünnepeljenek.
A PNL-nek az alternatív anyanyelvhasználati küszöbbel van baja
Ludovic Orban, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke azt nyilatkozta hétfőn a Realitatea tévében, hogy alkotmányellenes az RMDSZ javaslata, amely módosítja az anyanyelvhasználat jogát a közigazgatásban, és hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) mindent megadna mindenkinek, csak hogy hatalmon maradjon.
„Nem csak arról van szó, hogy csökkentjük a küszöböt 20-ról 10 százalékra, hanem van egy igen vitatható megfogalmazás is: megfelelő számú... nemzetiségű állampolgár. Figyelem! Mit jelent az, hogy megfelelő számú. Ha ezer lakos között van 15, mondjuk, szlovén vagy más anyanyelvű állampolgár, akkor mit csinálunk? Megváltoztatjuk a hivatalos nyelvet vagy a közigazgatás nyelvét? Nem fogadhatsz el egy ilyen módosítást, amelyet utólag értelmezni lehet, s amely lehetővé teszi az ország minden településén, hogy áldozatként állítsák be egyesek magukat. Nem lehet elfogadni! Véleményem szerint ez a szöveg alkotmányellenes. és ellentmond az európai normáknak” – jelentette ki Orban.
Hozzátette: a PSD mindent megtenne, csak hogy hatalmon maradjon. „Látszik, hogy a PSD az ördöggel is szövetséget kötne, csak hogy hatalmon maradjon. Mindent megadnának mindenkinek, hogy megtartsák a hatalmat” – hangoztatta Orban. A PNL elnöke azt mondta: a liberálisok nem fogják megszavazni a javaslatot. Orban úgy véli: ilyen fontos törvényeket, amelyek tudomása szerint nem is szerepeltek a bizottságok napirendjén, nem lehet ’az idő nyomása alatt’ megszavazni.
Ponta ugyanezt tenné, ha RMDSZ-es lenne
Amennyiben a bizalmatlansági indítvány átmegy a parlamenten, Johannis államfő és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) húzza a legnagyobb hasznot a helyzetből - véli Victor Ponta kormányfőtitkár. Ponta szerint ha megbukik a kormány, egyrészt Klaus Johannis elnököt „hozzák helyzetbe”, akinek - anélkül, hogy lemondásra szólította volna fel a kabinetet, vagy bármi mást tett volna - megadódik a lehetőség, hogy új miniszterelnököt nevezzen ki, másrészt pedig az RMDSZ-nek kedvez ez az állapot, amely így átvihet a parlamenten olyan törvénytervezeteket, amelyek megtárgyalását évek óta halogatja a törvényhozás. A kormányfőtitkár a közigazgatási törvény kisebbségek számára kedvező módosításáról szóló tervezetet, március 15-e hivatalos munkaszüneti nappá nyilvánítását, illetve a kulturális autonómiára vonatkozó tervezetet hozta fel példaként.
„Az ő oldalukról közelítve meg a dolgokat teljesen természetes, hogy ezeket követeljék, ha én RMDSZ-es lennék, szüntelenül ezt tenném. Úgy értesültem, hogy mindezeket holnap (kedden - szerk. megj.) megszavazza a PSD-ALDE többség. Így hamarjában. Reggel megtárgyalják a tervezeteket a szakbizottságokban, majd később a plénum elé kerülnek. Ha ez megtörténik, előfordulhat, hogy összegyűl a kormány megbuktatásához szükséges szavazattöbbség” – fogalmazott Ponta a Románia TV hétfő esti műsorában.
Hozzátette, az RMDSZ az elmúlt években nem csak a PSD-től, hanem az éppen parlamenti többséget alkotó többi párttól is kérte, hogy támogassák a felsorolt kezdeményezéseket. „Nem igaz, hogy megvan már a bizalmatlansági indítvány elfogadásához szükséges szavazatszám, ahogyan azt Dragnea állítja, mert ha meglenne, nem kellett volna ilyen tárgyalásokat folytatniuk az RMDSZ-szel” - tette hozzá Ponta. maszol.ro
Kiverte a biztosítékot Traian Băsescu volt államfőnél, a Nép Mozgalom Párt (PMP) elnökénél annak a híre, hogy a PSD-ALDE-koalíció beleegyezett - többek között - az RMDSZ azon követelésébe, hogy március 15-ét nyilvánítsák hivatalos ünneppé Romániában.
„A trikolór helyett a PSD és az ALDE a székely zászlót tűzi ki Székelyföldön” – üti fel a hangot Facebook-bejegyzésében Traian Băsescu. Szerinte Liviu Dragnea PSD-elnök és Călin Popescu Tăriceanu „eladták az ország történelmét” cserében azokért a szavazatokért, amelyeket az RMDSZ ígért nekik a bizalmatlansági indítvány szerdai vitáján.
„A szenátusi szakbizottságokban megszavazták, hogy március 15-e legyen hivatalos nemzeti ünnep Romániában. A gazemberek úgy tesznek mintha nem tudnának arról, hogy 1848. március 15-én a magyar parlament - egyebek között - megszavazta Erdély egyesülését Magyarországgal. (Avram) Iancu mócjai és a szászok kellett fegyvert fogjanak annak érdekében, hogy Erdély ne legyen Nagy-Magyarország része. Erdélyi románok tízezrei vesztették életüket a magyar grófok elleni harcokban, akik egész falvakat tüntettek el a föld felszínéről, románok százezrei kényszerültek elhagyni szülőföldjüket” – írta a volt államfő, hozzátéve, hogy ezek után a PSD és az ALDE nemzeti ünneppé nyilváníttatná március 15-ét.
„PSD-s és ALDE-s gazemberek! Hogy fogtok ti még ezek után Cebére (Avram Iancu síremléke található a Hunyad megyei faluban – szerk. megj.) menni? Hát Erdélybe?” – teszi fel a kérdést Traian Băsescu. A volt elnök egy utóírattal zárja bejegyzését, amelyben kifejti, hogy az erdélyi magyarokat senki sem akadályozza meg abban, hogy március 15-én Budapesten ünnepeljenek.
A PNL-nek az alternatív anyanyelvhasználati küszöbbel van baja
Ludovic Orban, a Nemzeti Liberális Párt (PNL) elnöke azt nyilatkozta hétfőn a Realitatea tévében, hogy alkotmányellenes az RMDSZ javaslata, amely módosítja az anyanyelvhasználat jogát a közigazgatásban, és hogy a Szociáldemokrata Párt (PSD) mindent megadna mindenkinek, csak hogy hatalmon maradjon.
„Nem csak arról van szó, hogy csökkentjük a küszöböt 20-ról 10 százalékra, hanem van egy igen vitatható megfogalmazás is: megfelelő számú... nemzetiségű állampolgár. Figyelem! Mit jelent az, hogy megfelelő számú. Ha ezer lakos között van 15, mondjuk, szlovén vagy más anyanyelvű állampolgár, akkor mit csinálunk? Megváltoztatjuk a hivatalos nyelvet vagy a közigazgatás nyelvét? Nem fogadhatsz el egy ilyen módosítást, amelyet utólag értelmezni lehet, s amely lehetővé teszi az ország minden településén, hogy áldozatként állítsák be egyesek magukat. Nem lehet elfogadni! Véleményem szerint ez a szöveg alkotmányellenes. és ellentmond az európai normáknak” – jelentette ki Orban.
Hozzátette: a PSD mindent megtenne, csak hogy hatalmon maradjon. „Látszik, hogy a PSD az ördöggel is szövetséget kötne, csak hogy hatalmon maradjon. Mindent megadnának mindenkinek, hogy megtartsák a hatalmat” – hangoztatta Orban. A PNL elnöke azt mondta: a liberálisok nem fogják megszavazni a javaslatot. Orban úgy véli: ilyen fontos törvényeket, amelyek tudomása szerint nem is szerepeltek a bizottságok napirendjén, nem lehet ’az idő nyomása alatt’ megszavazni.
Ponta ugyanezt tenné, ha RMDSZ-es lenne
Amennyiben a bizalmatlansági indítvány átmegy a parlamenten, Johannis államfő és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) húzza a legnagyobb hasznot a helyzetből - véli Victor Ponta kormányfőtitkár. Ponta szerint ha megbukik a kormány, egyrészt Klaus Johannis elnököt „hozzák helyzetbe”, akinek - anélkül, hogy lemondásra szólította volna fel a kabinetet, vagy bármi mást tett volna - megadódik a lehetőség, hogy új miniszterelnököt nevezzen ki, másrészt pedig az RMDSZ-nek kedvez ez az állapot, amely így átvihet a parlamenten olyan törvénytervezeteket, amelyek megtárgyalását évek óta halogatja a törvényhozás. A kormányfőtitkár a közigazgatási törvény kisebbségek számára kedvező módosításáról szóló tervezetet, március 15-e hivatalos munkaszüneti nappá nyilvánítását, illetve a kulturális autonómiára vonatkozó tervezetet hozta fel példaként.
„Az ő oldalukról közelítve meg a dolgokat teljesen természetes, hogy ezeket követeljék, ha én RMDSZ-es lennék, szüntelenül ezt tenném. Úgy értesültem, hogy mindezeket holnap (kedden - szerk. megj.) megszavazza a PSD-ALDE többség. Így hamarjában. Reggel megtárgyalják a tervezeteket a szakbizottságokban, majd később a plénum elé kerülnek. Ha ez megtörténik, előfordulhat, hogy összegyűl a kormány megbuktatásához szükséges szavazattöbbség” – fogalmazott Ponta a Románia TV hétfő esti műsorában.
Hozzátette, az RMDSZ az elmúlt években nem csak a PSD-től, hanem az éppen parlamenti többséget alkotó többi párttól is kérte, hogy támogassák a felsorolt kezdeményezéseket. „Nem igaz, hogy megvan már a bizalmatlansági indítvány elfogadásához szükséges szavazatszám, ahogyan azt Dragnea állítja, mert ha meglenne, nem kellett volna ilyen tárgyalásokat folytatniuk az RMDSZ-szel” - tette hozzá Ponta. maszol.ro
2017. június 20.
Kelemen Hunor: az RMDSZ „tárgyalt, nem pedig alkudozott”
Az RMDSZ nem szavazza meg a Sorin Grindeanu miniszterelnök ellen beterjesztett bizalmatlansági indítványt, az RMDSZ törvényhozói egyáltalán nem vesznek részt a szavazáson – jelentette be Kelemen Hunor, a párt elnöke.
Erről az RMDSZ képviselőházi és szenátusi frakciójának együttes ülésén született döntés, miután eredménytelenül zárultak a PSD–ALDE koalícióval hétfőn kezdődött tárgyalások. Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke korábban még azt mondta: az RMDSZ a magyar közösség érdekeinek érvényesítésére próbálja kihasználni a kormányválságot, és nem zárkózik el attól, hogy döntő módon befolyásolja a PSD-n belüli konfliktus kimenetelét.
Ezzel szemben Kelemen Hunor szerint a frakció egyhangúlag hozott döntése két elvet vett figyelembe: a parlamenti többségnek joga és eszköze kell legyen a miniszterek vagy akár a kormányfő leváltásához, de az RMDSZ nem része a koalíciónak. Másfelől az RMDSZ nem akar beavatkozni egy másik párt belügyeibe. Kelemen Hunor szerint a PSD-ALDE koalíciónak külső segítség nélkül is többsége van a parlamentben, nem szorul az RMDSZ segítségére.
Kelemen Hunor elmondta: az RMDSZ nem „veszett össze” a koalíciós pártokkal, a tavaly decemberben kötött parlamenti együttműködési megállapodásuk érvényben marad, annak eredményeit a tavaszi ülésszak végén értékeli ki az RMDSZ. A szövetség „tárgyalt, nem pedig alkudozott” a PSD–ALDE koalícióval, illetve a pártjával szembekerült Sorin Grindeanu miniszterelnökkel, de „nem áll egyetlen tábor mellé sem” – szögezte le a szövetségi elnök.
Az RMDSZ nem mond le egyetlen olyan törvénytervezetéről sem, amelyet most levettek a napirendről, sosem voltak „szemtelen” követelései, nem kért olyasmit, amire Európában nem léteznének példák. Újságírói kérdésre válaszolva Kelemen Hunor leszögezte: a magyar közösség érdekeit nem a bizalmatlansági indítvány, hanem a „nacionalisták ostobasága” sérti. A politikus nem lát értelmes magyarázatot arra, hogyan lehet ma is két-három óra alatt nacionalista „őrületet” kelteni az országban, pillanatok alatt aktivizálódnak a „szolgálatos nacionalisták és szélsőségesek”. „Romániában nem tisztelik a magyarokat, a kisebbségek jogait” – válaszolta Kelemen Hunor egy keresztkérdésnek szánt újságírói közbevetésre, s példaként a marosvásárhelyi római katolikus iskola, illetve orvosi és gyógyszerészeti egyetem esetét hozta fel.
Az RMDSZ elnöke Traian Basescu magyarellenes kirohanását is elfogadhatatlannak nevezte egy volt államfő részéről, aki legalább kétszer „koldult” szavazatokat az erdélyi magyaroktól.
[Forrás: MTI] http://itthon.ma/erdelyorszag
Az RMDSZ nem szavazza meg a Sorin Grindeanu miniszterelnök ellen beterjesztett bizalmatlansági indítványt, az RMDSZ törvényhozói egyáltalán nem vesznek részt a szavazáson – jelentette be Kelemen Hunor, a párt elnöke.
Erről az RMDSZ képviselőházi és szenátusi frakciójának együttes ülésén született döntés, miután eredménytelenül zárultak a PSD–ALDE koalícióval hétfőn kezdődött tárgyalások. Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke korábban még azt mondta: az RMDSZ a magyar közösség érdekeinek érvényesítésére próbálja kihasználni a kormányválságot, és nem zárkózik el attól, hogy döntő módon befolyásolja a PSD-n belüli konfliktus kimenetelét.
Ezzel szemben Kelemen Hunor szerint a frakció egyhangúlag hozott döntése két elvet vett figyelembe: a parlamenti többségnek joga és eszköze kell legyen a miniszterek vagy akár a kormányfő leváltásához, de az RMDSZ nem része a koalíciónak. Másfelől az RMDSZ nem akar beavatkozni egy másik párt belügyeibe. Kelemen Hunor szerint a PSD-ALDE koalíciónak külső segítség nélkül is többsége van a parlamentben, nem szorul az RMDSZ segítségére.
Kelemen Hunor elmondta: az RMDSZ nem „veszett össze” a koalíciós pártokkal, a tavaly decemberben kötött parlamenti együttműködési megállapodásuk érvényben marad, annak eredményeit a tavaszi ülésszak végén értékeli ki az RMDSZ. A szövetség „tárgyalt, nem pedig alkudozott” a PSD–ALDE koalícióval, illetve a pártjával szembekerült Sorin Grindeanu miniszterelnökkel, de „nem áll egyetlen tábor mellé sem” – szögezte le a szövetségi elnök.
Az RMDSZ nem mond le egyetlen olyan törvénytervezetéről sem, amelyet most levettek a napirendről, sosem voltak „szemtelen” követelései, nem kért olyasmit, amire Európában nem léteznének példák. Újságírói kérdésre válaszolva Kelemen Hunor leszögezte: a magyar közösség érdekeit nem a bizalmatlansági indítvány, hanem a „nacionalisták ostobasága” sérti. A politikus nem lát értelmes magyarázatot arra, hogyan lehet ma is két-három óra alatt nacionalista „őrületet” kelteni az országban, pillanatok alatt aktivizálódnak a „szolgálatos nacionalisták és szélsőségesek”. „Romániában nem tisztelik a magyarokat, a kisebbségek jogait” – válaszolta Kelemen Hunor egy keresztkérdésnek szánt újságírói közbevetésre, s példaként a marosvásárhelyi római katolikus iskola, illetve orvosi és gyógyszerészeti egyetem esetét hozta fel.
Az RMDSZ elnöke Traian Basescu magyarellenes kirohanását is elfogadhatatlannak nevezte egy volt államfő részéről, aki legalább kétszer „koldult” szavazatokat az erdélyi magyaroktól.
[Forrás: MTI] http://itthon.ma/erdelyorszag
2017. június 20.
Megnyitották a „Királyi hét” mottójú Szent László Napokat
A Nagyváradi Szigligeti Színházban nyitották meg hivatalosan és ünnepélyesen az V. Szent László Napokat június 19-én este, egy köszöntőbeszédeket követő emlékezetes gálaműsorral.
Azt megelőzően, délután főhajtásra és koszorúzásra került sor a városalapító lovagkirály szobránál. A nagyváradi római katolikus székesegyház előtt álló – egykor a város főterén felállított, de Trianont követően onnan száműzött – királyszobor tövében helybéliek és Magyarországról érkezettek maroknyi serege Kiss Géza váradolaszi kántor tárogatószava után együtt énekelte el a „Keresztes vitézek daliás vezére, mi árva nemzetünk ékessége, fénye…” kezdetű Szent László-himnuszt. Tőkés László püspök, európai parlamenti képviselő a Zsoltárok könyvét idézve (24,7–10) röviden emlékeztetett: a nagy magyar király hatalma, küldetése és ereje egyaránt isteni akaratból fakadt, a neki szóló hódolat egyben a Teremtő előtti főhajtás és hitmegvallás.
A tisztelgő koszorúzást követően megnyitották a vártemplomban a Móser Zoltán fotóművész felvételeiből Szent László-freskók a Kárpát-medencében címmel nyílt kiállítást.
Este a színházat megtöltő meghívottakat és érdeklődőket többen is köszöntötték rövid ünnepi beszédekkel. Elsőként a Szent László Napok főszervezője, Zatykó Gyula, aki a kulturális fesztivál ötletadóit, kezdeményezőit és szervezőit, illetve különböző rendű és rangú támogatóit méltatta, de legfőképpen az évről évre kitartó és gyarapodó részvevőket, köztük a közelről-távolról hazatérőket.
Magyarország kormánya nevében Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár üdvözölte az egybegyűlteket, kiemelve a városalapító szent királynak a magyar történelemben betöltött szerepét, illetve magának Nagyváradnak a jelentőségét – múlt, jelen és jövő vonatkozásában. Emlékeztetett, a magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága Szent László Emlékévnek nyilvánította a 2017-es esztendőt az uralkodó trónra lépésének 940. és szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából
Papp László, Debrecen polgármestere többek között a városa és a Nagyvárad közötti negyedszázados testvértelepülési viszonyt méltatta és annak új tartalmakkal való feltöltését ígérte, a Körös-parti város elöljárójával együttműködve, akivel arról is megállapodott – épp a nyitógála előtt –, hogy Várad mindenben támogatja Debrecent abban, hogy 2023-ban Európa kulturális fővárosa lehessen. „Kívánom, hogy az előttünk álló Szent László Napok erősítsék a váradi magyarságot, segítsék a megértést magyarok és románok között, és erősítsék Debrecen és Nagyvárad együttműködését” – fogalmazott.
Ilie Bolojan nagyváradi polgármester arról beszélt, hogy a Szent László Napok egyszerre a nagyváradi magyarság és a város ünnepe is, amelyen egyre több román nemzettársa is részt vesz. Kifejezte a város lakosságának egynegyedét kitevő magyarok iránti tiszteletét, elismerve őseik történelmi érdemeit, valamint a jelenkoriak hozzájárulását a gazdasági és kulturális élethez, a békés társadalmi fejlődéshez.
Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke – úgy is, mint az erdélyi magyarság „régi barátja” – a határ két oldalán élők egymásrautaltságáról, illetve a szükségszerű magyar és román együttélésről és együttműködésről is beszélt, miközben Szent László „titkát” helyezte reflektorfénybe, aki államférfiként, diplomataként és szolgálattévő keresztényként volt kiválóságban példamutató elődünk.
Tőkés László házigazdagént zárta a felszólalásokat, köszöntve a távolabbról érkezett vendégeket, köztük is külön Lomnici Zoltánt, az Emberi Méltóság Tanácsának elnökét és Okos Márton, aBáthory-Bem Hagyományőrző Egyesület elnökét, akik a Szent László Emlékév kezdeményezői voltak. Európai parlamenti képviselőnk, aki egyben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, nemcsak a Szent László Napok szervezőinek köszönte meg a munkát, hanem mindazoknak, aki a nemzetpolitikában hasznosan tevékenykednek. Történelmi ívű küszködéseinkre utalva mutatott rá reményteljes bizakodással: „Hinnünk kell, hogy szent királyunk mostani, megromlott állapotunkban, eme újkori próbás időkben is segítségünkre lehet és segítségünkre siet.”
Több olyan törekvést is méltatott Tőkés László, amelyek a magyarság talpra állítását, megerősítését és felemelését célozzák helyi és regionális szinten. „Már-már válságos helyzetünkben, váradi népünk vészes megfogyatkozása és elerőtlenedése idején a megoldás és a kiút számunkra semmiképpen nem a kivándorlás vagy az önfeladó beolvadás, hanem az itthon, szülőföldünkön való megmaradás, melyre Szent László királyunk erejével, hitével és oltalmával szövetkeznünk szükséges” – fejtette ki.
Következett a Hagyományok Háza által összeállított, Mihályi Gábor szerkesztett-rendezte Szállnak a pávák című produkció, amelyben a Magyar Állami Népi Együttes tagjai és a „Fölszállott a páva” televíziós népzenei és néptáncos tehetségkutató verseny döntősei léptek föl, akik bukovinai, magyarbődi, csíki, kazári, vajdaszentiványi, kalotaszegi, szilágysági, Küküllő menti, jászsági, és mezőségi táncokkal-dalokkal kápráztatták el a közönséget.
A nyitógálát Vindis Andrea színművész konferálta, közreműködött Kiss Adrienn Lívia gyermekénekes, a színvonalas, parádés zenés-táncos műsort vastapssal és ovációkkal hálálták meg a jelenlévők, a Boldogasszony Anyánk kezdetű néphimnuszt pedig együtt énekelték el zárásként az előadók és a nézők. tokeslaszlo.eu/cikk
A Nagyváradi Szigligeti Színházban nyitották meg hivatalosan és ünnepélyesen az V. Szent László Napokat június 19-én este, egy köszöntőbeszédeket követő emlékezetes gálaműsorral.
Azt megelőzően, délután főhajtásra és koszorúzásra került sor a városalapító lovagkirály szobránál. A nagyváradi római katolikus székesegyház előtt álló – egykor a város főterén felállított, de Trianont követően onnan száműzött – királyszobor tövében helybéliek és Magyarországról érkezettek maroknyi serege Kiss Géza váradolaszi kántor tárogatószava után együtt énekelte el a „Keresztes vitézek daliás vezére, mi árva nemzetünk ékessége, fénye…” kezdetű Szent László-himnuszt. Tőkés László püspök, európai parlamenti képviselő a Zsoltárok könyvét idézve (24,7–10) röviden emlékeztetett: a nagy magyar király hatalma, küldetése és ereje egyaránt isteni akaratból fakadt, a neki szóló hódolat egyben a Teremtő előtti főhajtás és hitmegvallás.
A tisztelgő koszorúzást követően megnyitották a vártemplomban a Móser Zoltán fotóművész felvételeiből Szent László-freskók a Kárpát-medencében címmel nyílt kiállítást.
Este a színházat megtöltő meghívottakat és érdeklődőket többen is köszöntötték rövid ünnepi beszédekkel. Elsőként a Szent László Napok főszervezője, Zatykó Gyula, aki a kulturális fesztivál ötletadóit, kezdeményezőit és szervezőit, illetve különböző rendű és rangú támogatóit méltatta, de legfőképpen az évről évre kitartó és gyarapodó részvevőket, köztük a közelről-távolról hazatérőket.
Magyarország kormánya nevében Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár üdvözölte az egybegyűlteket, kiemelve a városalapító szent királynak a magyar történelemben betöltött szerepét, illetve magának Nagyváradnak a jelentőségét – múlt, jelen és jövő vonatkozásában. Emlékeztetett, a magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága Szent László Emlékévnek nyilvánította a 2017-es esztendőt az uralkodó trónra lépésének 940. és szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából
Papp László, Debrecen polgármestere többek között a városa és a Nagyvárad közötti negyedszázados testvértelepülési viszonyt méltatta és annak új tartalmakkal való feltöltését ígérte, a Körös-parti város elöljárójával együttműködve, akivel arról is megállapodott – épp a nyitógála előtt –, hogy Várad mindenben támogatja Debrecent abban, hogy 2023-ban Európa kulturális fővárosa lehessen. „Kívánom, hogy az előttünk álló Szent László Napok erősítsék a váradi magyarságot, segítsék a megértést magyarok és románok között, és erősítsék Debrecen és Nagyvárad együttműködését” – fogalmazott.
Ilie Bolojan nagyváradi polgármester arról beszélt, hogy a Szent László Napok egyszerre a nagyváradi magyarság és a város ünnepe is, amelyen egyre több román nemzettársa is részt vesz. Kifejezte a város lakosságának egynegyedét kitevő magyarok iránti tiszteletét, elismerve őseik történelmi érdemeit, valamint a jelenkoriak hozzájárulását a gazdasági és kulturális élethez, a békés társadalmi fejlődéshez.
Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke – úgy is, mint az erdélyi magyarság „régi barátja” – a határ két oldalán élők egymásrautaltságáról, illetve a szükségszerű magyar és román együttélésről és együttműködésről is beszélt, miközben Szent László „titkát” helyezte reflektorfénybe, aki államférfiként, diplomataként és szolgálattévő keresztényként volt kiválóságban példamutató elődünk.
Tőkés László házigazdagént zárta a felszólalásokat, köszöntve a távolabbról érkezett vendégeket, köztük is külön Lomnici Zoltánt, az Emberi Méltóság Tanácsának elnökét és Okos Márton, aBáthory-Bem Hagyományőrző Egyesület elnökét, akik a Szent László Emlékév kezdeményezői voltak. Európai parlamenti képviselőnk, aki egyben az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, nemcsak a Szent László Napok szervezőinek köszönte meg a munkát, hanem mindazoknak, aki a nemzetpolitikában hasznosan tevékenykednek. Történelmi ívű küszködéseinkre utalva mutatott rá reményteljes bizakodással: „Hinnünk kell, hogy szent királyunk mostani, megromlott állapotunkban, eme újkori próbás időkben is segítségünkre lehet és segítségünkre siet.”
Több olyan törekvést is méltatott Tőkés László, amelyek a magyarság talpra állítását, megerősítését és felemelését célozzák helyi és regionális szinten. „Már-már válságos helyzetünkben, váradi népünk vészes megfogyatkozása és elerőtlenedése idején a megoldás és a kiút számunkra semmiképpen nem a kivándorlás vagy az önfeladó beolvadás, hanem az itthon, szülőföldünkön való megmaradás, melyre Szent László királyunk erejével, hitével és oltalmával szövetkeznünk szükséges” – fejtette ki.
Következett a Hagyományok Háza által összeállított, Mihályi Gábor szerkesztett-rendezte Szállnak a pávák című produkció, amelyben a Magyar Állami Népi Együttes tagjai és a „Fölszállott a páva” televíziós népzenei és néptáncos tehetségkutató verseny döntősei léptek föl, akik bukovinai, magyarbődi, csíki, kazári, vajdaszentiványi, kalotaszegi, szilágysági, Küküllő menti, jászsági, és mezőségi táncokkal-dalokkal kápráztatták el a közönséget.
A nyitógálát Vindis Andrea színművész konferálta, közreműködött Kiss Adrienn Lívia gyermekénekes, a színvonalas, parádés zenés-táncos műsort vastapssal és ovációkkal hálálták meg a jelenlévők, a Boldogasszony Anyánk kezdetű néphimnuszt pedig együtt énekelték el zárásként az előadók és a nézők. tokeslaszlo.eu/cikk
2017. június 20.
Román kormányválság - Az ellenzéki média a nemzeti érdekek feladásával vádolja az RMDSZ-szel egyezkedő szociálliberális kaolíciót
Baranyi László, az MTI tudósítója jelenti:
Bukarest, - A bukaresti jobbközép ellenzékhez közel álló média a román nemzeti érdekek feladásával vádolja a parlamenti többséggel rendelkező szociálliberális koalíciót, amiért a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek (RMDSZ) tett engedményekkel próbál szavazatokat „vásárolni” a politikai támogatás nélkül maradt, de lemondani nem hajlandó Sorin Grindeanu miniszterelnök leváltásához.
A jobboldali Hotnews.ro portálon Cristian Pantazi keddi vezércikkében úgy vélekedett, hogy ezzel Románia stabilitását veszélyeztetik. Az RMDSZ számára sem lehetnek hosszú életűek a „zsarolással” szerzett előnyök, amelyeket egy „bűnözői klikkből” kisajtol - írta a szerző, a korrupcióváddal bíróság elé állított Liviu Dragnea szociáldemokrata pártelnökre és Calin Popescu Tariceanura, a liberális ALDE vezetőjére utalva.
Pantazi elismeri, hogy az RMDSZ számos követelése - például az anyanyelvhasználati küszöb csökkentése, a szabad jelképhasználat - legitim, de ha azokat „erővel” fogadtatják el a szorult helyzetbe került Dragneával, akkor ezzel a szövetség maga ellen fordítja a román közvéleményt, saját korrupcióellenes érzelmű választóit is, az így elfogadtatott jogszabályok pedig nem fognak sokáig érvényben maradni.
A szerző különösen cinikusnak tartja, hogy Dragnea most késznek mutatkozik például jóváhagyni egy magyar tannyelvű részleg tagozat megalakulását a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE), miután nemzeti szólamokat hangoztató pártja egy hasonló tervezet miatt buktatta meg 2012-ben az akkor hatalmon lévő Ungureanu-kormányt.
A jobbközép (ellenzéki) liberális párthoz közel álló Adevarulban Marius Diaconescu a hivatali anyanyelvhasználat „csapdáiról” cikkezett, amely „lehetetlen” helyzetbe kényszerítené, és „hatalmas költségekbe verné” a román közigazgatást.
Cristian Tudor Popescu publicista a Digi 24 hírtelevízióban „piszkosnak” nevezte a PSD-ALDE koalíció és az RMDSZ közötti alkudozást. Természetesnek ítélte, hogy az RMDSZ „drágán adja” szavazatait, és mindent megtesz „örökös célkitűzése”, a területi autonómia elérése érdekben, Dragneáék viszont szerinte nem Erdélyt, hanem Romániát „adják el”, és hiteltelenítik magukat saját választóik szemében, akiknek a bizalmát nacionalista jelszavakkal szerezték meg.
A román ellenzéki médiában főleg az a - szenátus szakbizottságában hétfőn megszavazott - tervezet okozott felháborodást, amely március 15-ét hivatalos ünneppé nyilvánítaná a romániai magyarok számára. A Bogdan Rares, a Realitatea hírtelevízió publicistája emiatt hazaárulóknak nevezte Dragneát és Tariceanut, akik „30 ezüstért (az RMDSZ 30 szavazatáért) lángra lobbantják Erdélyt” azáltal, hogy hivatalos ünneppé akarják tenni azt a napot, amelyen a magyar forradalmárok zászlajukra tűzték az „Uniót Erdéllyel”.
A román parlamentben szerdán szavaznak a Grindeanu-kabinet ellen beterjesztett bizalmatlansági indítványról. A szociálliberális koalíciónak elvileg 11-gyel több törvényhozója van, mint az a 233, amennyi Grindeanu megbuktatáshoz szükséges, de nem biztos, hogy valamennyiükre számíthat. Az RMDSZ-nek 30 képviselője és szenátora van.
Baranyi László, az MTI tudósítója jelenti:
Bukarest, - A bukaresti jobbközép ellenzékhez közel álló média a román nemzeti érdekek feladásával vádolja a parlamenti többséggel rendelkező szociálliberális koalíciót, amiért a Romániai Magyar Demokrata Szövetségnek (RMDSZ) tett engedményekkel próbál szavazatokat „vásárolni” a politikai támogatás nélkül maradt, de lemondani nem hajlandó Sorin Grindeanu miniszterelnök leváltásához.
A jobboldali Hotnews.ro portálon Cristian Pantazi keddi vezércikkében úgy vélekedett, hogy ezzel Románia stabilitását veszélyeztetik. Az RMDSZ számára sem lehetnek hosszú életűek a „zsarolással” szerzett előnyök, amelyeket egy „bűnözői klikkből” kisajtol - írta a szerző, a korrupcióváddal bíróság elé állított Liviu Dragnea szociáldemokrata pártelnökre és Calin Popescu Tariceanura, a liberális ALDE vezetőjére utalva.
Pantazi elismeri, hogy az RMDSZ számos követelése - például az anyanyelvhasználati küszöb csökkentése, a szabad jelképhasználat - legitim, de ha azokat „erővel” fogadtatják el a szorult helyzetbe került Dragneával, akkor ezzel a szövetség maga ellen fordítja a román közvéleményt, saját korrupcióellenes érzelmű választóit is, az így elfogadtatott jogszabályok pedig nem fognak sokáig érvényben maradni.
A szerző különösen cinikusnak tartja, hogy Dragnea most késznek mutatkozik például jóváhagyni egy magyar tannyelvű részleg tagozat megalakulását a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE), miután nemzeti szólamokat hangoztató pártja egy hasonló tervezet miatt buktatta meg 2012-ben az akkor hatalmon lévő Ungureanu-kormányt.
A jobbközép (ellenzéki) liberális párthoz közel álló Adevarulban Marius Diaconescu a hivatali anyanyelvhasználat „csapdáiról” cikkezett, amely „lehetetlen” helyzetbe kényszerítené, és „hatalmas költségekbe verné” a román közigazgatást.
Cristian Tudor Popescu publicista a Digi 24 hírtelevízióban „piszkosnak” nevezte a PSD-ALDE koalíció és az RMDSZ közötti alkudozást. Természetesnek ítélte, hogy az RMDSZ „drágán adja” szavazatait, és mindent megtesz „örökös célkitűzése”, a területi autonómia elérése érdekben, Dragneáék viszont szerinte nem Erdélyt, hanem Romániát „adják el”, és hiteltelenítik magukat saját választóik szemében, akiknek a bizalmát nacionalista jelszavakkal szerezték meg.
A román ellenzéki médiában főleg az a - szenátus szakbizottságában hétfőn megszavazott - tervezet okozott felháborodást, amely március 15-ét hivatalos ünneppé nyilvánítaná a romániai magyarok számára. A Bogdan Rares, a Realitatea hírtelevízió publicistája emiatt hazaárulóknak nevezte Dragneát és Tariceanut, akik „30 ezüstért (az RMDSZ 30 szavazatáért) lángra lobbantják Erdélyt” azáltal, hogy hivatalos ünneppé akarják tenni azt a napot, amelyen a magyar forradalmárok zászlajukra tűzték az „Uniót Erdéllyel”.
A román parlamentben szerdán szavaznak a Grindeanu-kabinet ellen beterjesztett bizalmatlansági indítványról. A szociálliberális koalíciónak elvileg 11-gyel több törvényhozója van, mint az a 233, amennyi Grindeanu megbuktatáshoz szükséges, de nem biztos, hogy valamennyiükre számíthat. Az RMDSZ-nek 30 képviselője és szenátora van.
2017. június 21.
Sötét erők diadala
Veszélyben Románia, elárulták a román nemzeti érdekeket, az alkotmányos rendet, eladták Erdélyt – ezektől a jajkiáltásoktól hangos másfél napja az ország, a parlament, ezt harsogják a tévék, lapok politikai szájtartástól függetlenül. Nem győzik egymást túllicitálni a nagy román szószólók, a magyar veszély oly méretűvé dagadt, hogy már a kormányválság is alig téma. S mindez miért?
Mert az RMDSZ támogatása feltételéül szabta néhány olyan jogszabály elfogadását, melyek programjában, választási ígéreteiben is szerepeltek. Nem, nem területi autonómiát kért Székelyföldnek, csupán a nyelvi jogok bővítését kívánta elérni, hogy ne legyen bűn kitűzni a székely zászlót, hivatalos ünnep legyen a magyarok számára március 15. Olyan dolgokat, melyek igazodnak Románia nemzetközi vállalásaihoz, s melyek tulajdonképpen minden normális államban természetesek.
Oly változatos formában, akkora elementáris dühvel tört elő a gyűlölködés, hogy a nacionálkommunista Ceaușescu is megirigyelte volna. Román nemzeti színű szalagok jelentek meg a parlamentben, hazafias nóták harsogtak a gyűlésteremben, s akinek nem jutott képernyő, mikrofon, az a közösségi oldalakon tett tanúbizonyságot hatalmas hazaszeretetéről, hogy ország-világ lássa, ő nem tartozik az árulók közé. Hemzsegtek a hazugságok az 1848-as forradalom idején megölt több százezer románról, arról, hogy Bukarestben is kötelező lesz a magyar nyelv ismerete, ha átmegy az RMDSZ javaslata, a fenyegetőzés, hogy estére sok tízezren gyűlnek össze a fővárosban tiltakozni. Egyetlen józan hang sem akadt, amely elmagyarázta volna, miről is szólnak ama inkriminált jogszabályok. Senki nem merte kockáztatni a magyarbérenc bélyeget.
Az RMDSZ megpróbálta, amire vállalkozott: parlamenti eszközökkel bővíteni valamelyest az erdélyi magyarság ugyancsak megnyirbált jogait. Kihasználva remek alkupozícióját – úgy tűnik, Dragneáéknak nagyobb szükségük volt támogatásukra, mint bevallották –, igyekezett mindent átnyomni, amiről úgy gondolta, hogy átmehet. A már két említett jogszabályon kívül előkerült a kisebbségi törvény, egyebek mellett feltételül szabták a marosvásárhelyi iskola és orvosi ügyének rendezését is. Mind-mind olyan rendelkezések, melyek nem vesznek el senkitől, de élhetőbbé tehették volna a magyarok számára is ezt az országot. A románságnak azonban már ez is elfogadhatatlan.
Itt állunk hát 2017 Romániájában, ahol oly példaértékűen rendezték a nemzeti kisebbségek helyzetét. Néhány óra alatt olyan fokú magyarellenesség generálható, mely a sötét középkort idézi, és amely nyerő helyzetből az abszolút vesztesébe taszítja az RMDSZ-t, egyes számú közellenséggé teszi közösségünket. Az már egyértelmű, a most napirendre került tervezetek elfogadtatására esély sem nyílhat a közeljövőben, a kis lépések, alkudozások politikája zsákutcába futott. S hol vannak még az igazán fontos, megmaradásunkhoz elengedhetetlen célkitűzések? Ideje lenne hát mérlegelni, érdemes-e ezen az úton folytatni, vagy ki kellene végre próbálni a radikálisabb, tüntetésekre, polgári engedetlenségre alapozott politizálást. Vesztenivalónk lassan már úgysem lesz.
Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Veszélyben Románia, elárulták a román nemzeti érdekeket, az alkotmányos rendet, eladták Erdélyt – ezektől a jajkiáltásoktól hangos másfél napja az ország, a parlament, ezt harsogják a tévék, lapok politikai szájtartástól függetlenül. Nem győzik egymást túllicitálni a nagy román szószólók, a magyar veszély oly méretűvé dagadt, hogy már a kormányválság is alig téma. S mindez miért?
Mert az RMDSZ támogatása feltételéül szabta néhány olyan jogszabály elfogadását, melyek programjában, választási ígéreteiben is szerepeltek. Nem, nem területi autonómiát kért Székelyföldnek, csupán a nyelvi jogok bővítését kívánta elérni, hogy ne legyen bűn kitűzni a székely zászlót, hivatalos ünnep legyen a magyarok számára március 15. Olyan dolgokat, melyek igazodnak Románia nemzetközi vállalásaihoz, s melyek tulajdonképpen minden normális államban természetesek.
Oly változatos formában, akkora elementáris dühvel tört elő a gyűlölködés, hogy a nacionálkommunista Ceaușescu is megirigyelte volna. Román nemzeti színű szalagok jelentek meg a parlamentben, hazafias nóták harsogtak a gyűlésteremben, s akinek nem jutott képernyő, mikrofon, az a közösségi oldalakon tett tanúbizonyságot hatalmas hazaszeretetéről, hogy ország-világ lássa, ő nem tartozik az árulók közé. Hemzsegtek a hazugságok az 1848-as forradalom idején megölt több százezer románról, arról, hogy Bukarestben is kötelező lesz a magyar nyelv ismerete, ha átmegy az RMDSZ javaslata, a fenyegetőzés, hogy estére sok tízezren gyűlnek össze a fővárosban tiltakozni. Egyetlen józan hang sem akadt, amely elmagyarázta volna, miről is szólnak ama inkriminált jogszabályok. Senki nem merte kockáztatni a magyarbérenc bélyeget.
Az RMDSZ megpróbálta, amire vállalkozott: parlamenti eszközökkel bővíteni valamelyest az erdélyi magyarság ugyancsak megnyirbált jogait. Kihasználva remek alkupozícióját – úgy tűnik, Dragneáéknak nagyobb szükségük volt támogatásukra, mint bevallották –, igyekezett mindent átnyomni, amiről úgy gondolta, hogy átmehet. A már két említett jogszabályon kívül előkerült a kisebbségi törvény, egyebek mellett feltételül szabták a marosvásárhelyi iskola és orvosi ügyének rendezését is. Mind-mind olyan rendelkezések, melyek nem vesznek el senkitől, de élhetőbbé tehették volna a magyarok számára is ezt az országot. A románságnak azonban már ez is elfogadhatatlan.
Itt állunk hát 2017 Romániájában, ahol oly példaértékűen rendezték a nemzeti kisebbségek helyzetét. Néhány óra alatt olyan fokú magyarellenesség generálható, mely a sötét középkort idézi, és amely nyerő helyzetből az abszolút vesztesébe taszítja az RMDSZ-t, egyes számú közellenséggé teszi közösségünket. Az már egyértelmű, a most napirendre került tervezetek elfogadtatására esély sem nyílhat a közeljövőben, a kis lépések, alkudozások politikája zsákutcába futott. S hol vannak még az igazán fontos, megmaradásunkhoz elengedhetetlen célkitűzések? Ideje lenne hát mérlegelni, érdemes-e ezen az úton folytatni, vagy ki kellene végre próbálni a radikálisabb, tüntetésekre, polgári engedetlenségre alapozott politizálást. Vesztenivalónk lassan már úgysem lesz.
Farkas Réka Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. június 21.
Vaszi Jánoska szobrot érdemel
„Azzal a céllal készítettük, vetítjük az Emlékmű helyett – Vaszi Jánoska emlékére című filmünket, hogy beszéljünk az 1984 júniusában történtekről, az igazságot mindannyian szeretnénk tudni” – mondta hétfőn Vörös T. Balázs a sepsiszentgyörgyi filmbemutató utáni beszélgetésen a Művész moziban.
Az Emlékmű helyett – Vaszi Jánoska emlékére című dokumentumfilm ősbemutatóját tartották hétfő este Sepsiszentgyörgyön, a produkciót az alkotók szerint a továbbiakban a Duna World többször vetíti majd, illetve szeretnék, ha a történelemoktatásban segédanyaggá válhatna, hiszen annak a kamasznemzedéknek készítették, amelynek nincs tudomása a diktatúráról. Vörös T. Balázs rendező és Filep Farkas operatőr filmjében sepsiszentgyörgyiek beszélnek az 1984. június 5-én fél egykor történt szoborrobantásról (a Mihai Viteazul-szoborcsoportnál egy máig ismeretlen eredetű szerkezet kioltotta az akkor tizenkét éves Vaszi Jánoska életét), provokáció volt, állítják azóta is az emlékezők, de a Securitate is ekként tálalta annak idején a történteket, noha hivatalos és egyértelmű állásfoglalás soha nem született az ügyben. Vaszi Jánoska szüleinek kérésére 1998-tól kezdődően Puskás Attila a Volt Politikai Foglyok Szövetségét képviselve és néhai Simó Erzsébet, a Háromszék újságírója megpróbálta kideríteni, mi történt, ám a brassói táblabíróság főügyészénél elakadtak, ott ugyanis addig halogatták az iratcsomó ismertetését, amíg az ügy elévült, és 1999-ben lezárták anélkül, hogy kiderült volna, ki a tettes, mert 15 év után nem vizsgálnak tovább egy gyilkosságot. Pedig a sepsiszentgyörgyiek – miként mind a filmben, mind a bemutatót követő beszélgetésen elhangzott – szeretnék tudni az igazságot, de egyelőre be kell érniük vélekedésekkel, sejtésekkel, bizonyíthatatlan állításokkal. Vargha Mihály a filmben úgy fogalmazott, az áldozat megérdemelne egy emlékművet a városban, de néhai Nagy-Kopeczky Kálmán – Vaszi Jánoska osztálytársaként – is megjegyezte, a Mihai Viteazul tér (korábban Gábor Áron) felújításakor legalább egy emléktáblát kellett volna állítani, hiszen a kommunizmus áldozatává vált egy ártatlan gyermek. Akárki lehetett volna – tette hozzá.
A bemutatót követő beszélgetésen Vörös T. Balázs kifejtette: korábban úgy gondolta, akkor kezdenek foglalkozni ezzel a filmmel, „amikor eléggé felnőttek leszünk hozzá”, a forgatásokat a harmincadik évfordulón kezdték el, három évvel ezelőtt gyertyás megemlékezést szerveztek a szobornál, ám azon nagyon kevesen vettek részt. Filmjük nem tényfeltárás, hanem egyszerű dokumentumfilm emlékképekből, vallomásokból, egyfajta korrajzot nyújtanak a nyolcvanas évek végéről. Ennél többet nem lehetett kideríteni, susognak mindenféléket, de bizonyíték nélkül nem lehet kijelentéseket tenni – tette hozzá. Ha annyi év után újra elővették a bányászjárást és az 1989-es fordulat eseményeit, lehetne olyan besorolást találni Vaszi Jánoska ügyének is, amely alapján nem tekinthető elévültnek, jogászoknak kellene foglalkozniuk vele – jegyezte meg Puskás Attila. Filep Farkas hozzátette, amikor a Mihai Viteazul-szoborcsoportnál forgattak, mindig megjelent „egy-egy fotózó turista”, Bedő Zoltán pedig azt emelte ki hozzászólásában, hogy az 1984-es sepsiszentgyörgyi szoborrobbantás előzményként és hivatkozási alapként szerepel a Beke-ügy vádiratában, arra célozva, hogy mi egy terrorista nemzet volnánk – ami elfogadhatatlan. Végül Puskás Attila úgy fogalmazott, megerősíti Vargha Mihály véleményét, egy rendszer mártírjaként Vaszi Jánoska megérdemli, hogy szobrot kapjon Sepsiszentgyörgyön.
Mózes László Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
„Azzal a céllal készítettük, vetítjük az Emlékmű helyett – Vaszi Jánoska emlékére című filmünket, hogy beszéljünk az 1984 júniusában történtekről, az igazságot mindannyian szeretnénk tudni” – mondta hétfőn Vörös T. Balázs a sepsiszentgyörgyi filmbemutató utáni beszélgetésen a Művész moziban.
Az Emlékmű helyett – Vaszi Jánoska emlékére című dokumentumfilm ősbemutatóját tartották hétfő este Sepsiszentgyörgyön, a produkciót az alkotók szerint a továbbiakban a Duna World többször vetíti majd, illetve szeretnék, ha a történelemoktatásban segédanyaggá válhatna, hiszen annak a kamasznemzedéknek készítették, amelynek nincs tudomása a diktatúráról. Vörös T. Balázs rendező és Filep Farkas operatőr filmjében sepsiszentgyörgyiek beszélnek az 1984. június 5-én fél egykor történt szoborrobantásról (a Mihai Viteazul-szoborcsoportnál egy máig ismeretlen eredetű szerkezet kioltotta az akkor tizenkét éves Vaszi Jánoska életét), provokáció volt, állítják azóta is az emlékezők, de a Securitate is ekként tálalta annak idején a történteket, noha hivatalos és egyértelmű állásfoglalás soha nem született az ügyben. Vaszi Jánoska szüleinek kérésére 1998-tól kezdődően Puskás Attila a Volt Politikai Foglyok Szövetségét képviselve és néhai Simó Erzsébet, a Háromszék újságírója megpróbálta kideríteni, mi történt, ám a brassói táblabíróság főügyészénél elakadtak, ott ugyanis addig halogatták az iratcsomó ismertetését, amíg az ügy elévült, és 1999-ben lezárták anélkül, hogy kiderült volna, ki a tettes, mert 15 év után nem vizsgálnak tovább egy gyilkosságot. Pedig a sepsiszentgyörgyiek – miként mind a filmben, mind a bemutatót követő beszélgetésen elhangzott – szeretnék tudni az igazságot, de egyelőre be kell érniük vélekedésekkel, sejtésekkel, bizonyíthatatlan állításokkal. Vargha Mihály a filmben úgy fogalmazott, az áldozat megérdemelne egy emlékművet a városban, de néhai Nagy-Kopeczky Kálmán – Vaszi Jánoska osztálytársaként – is megjegyezte, a Mihai Viteazul tér (korábban Gábor Áron) felújításakor legalább egy emléktáblát kellett volna állítani, hiszen a kommunizmus áldozatává vált egy ártatlan gyermek. Akárki lehetett volna – tette hozzá.
A bemutatót követő beszélgetésen Vörös T. Balázs kifejtette: korábban úgy gondolta, akkor kezdenek foglalkozni ezzel a filmmel, „amikor eléggé felnőttek leszünk hozzá”, a forgatásokat a harmincadik évfordulón kezdték el, három évvel ezelőtt gyertyás megemlékezést szerveztek a szobornál, ám azon nagyon kevesen vettek részt. Filmjük nem tényfeltárás, hanem egyszerű dokumentumfilm emlékképekből, vallomásokból, egyfajta korrajzot nyújtanak a nyolcvanas évek végéről. Ennél többet nem lehetett kideríteni, susognak mindenféléket, de bizonyíték nélkül nem lehet kijelentéseket tenni – tette hozzá. Ha annyi év után újra elővették a bányászjárást és az 1989-es fordulat eseményeit, lehetne olyan besorolást találni Vaszi Jánoska ügyének is, amely alapján nem tekinthető elévültnek, jogászoknak kellene foglalkozniuk vele – jegyezte meg Puskás Attila. Filep Farkas hozzátette, amikor a Mihai Viteazul-szoborcsoportnál forgattak, mindig megjelent „egy-egy fotózó turista”, Bedő Zoltán pedig azt emelte ki hozzászólásában, hogy az 1984-es sepsiszentgyörgyi szoborrobbantás előzményként és hivatkozási alapként szerepel a Beke-ügy vádiratában, arra célozva, hogy mi egy terrorista nemzet volnánk – ami elfogadhatatlan. Végül Puskás Attila úgy fogalmazott, megerősíti Vargha Mihály véleményét, egy rendszer mártírjaként Vaszi Jánoska megérdemli, hogy szobrot kapjon Sepsiszentgyörgyön.
Mózes László Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. június 21.
Nacionalista roham, nem szavaz az RMDSZ (Bizalmatlansági indítvány)
Az RMDSZ nem szavazza meg a bizalmatlansági indítványt, amelyet a politikai támogatás nélkül maradt, de lemondani nem hajlandó Sorin Grindeanu miniszterelnök ellen terjesztett a parlament elé a szociálliberális koalíció. A szövetség törvényhozói egyáltalán nem vesznek részt a mai szavazáson, miután a kormánykoalícióval folytatott tárgyalások eredménytelenül zárultak – jelentette be az RMDSZ parlamenti frakcióinak együttes ülése után, tegnap délután Kelemen Hunor szövetségi elnök.
Az egyeztetésekkel kapcsolatos első sajtóértesülések egyébként vad nacionalista kitöréseket eredményeztek mind a média, mind a véleményformálók és a román politikum ellenzéki részéről még hétfő este, a rendkívül vehemens roham pedig tegnap délelőtt is folytatódott. Az RMDSZ döntése eredményeképp a Szociáldemokrata Párt (SZDP) és a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (LDSZ) alkotta kormánykoalíció, valamint a nemzeti kisebbségek frakciója az, amelynek honatyái elvileg támogatják az indítványt. A koalíció vezetői ennek ellenére derűlátóak, bejelentéseik szerint rendelkeznek a több, mint kényelmes többséggel az indítvány elfogadásához.
Az RMDSZ visszalépéséről a képviselőházi és szenátusi frakció együttes ülésén született döntés. Ennek előzménye, hogy hétfő délután, valamint tegnap délelőtt napirendre került a parlamentben az RMDSZ több törvénytervezete – egyebek mellett a március 15-ét hivatalos ünnepé nyilvánító, az anyanyelv- és szimbólumhasználatot kibővítő, a közigazgatási törvényt módosító –, de miután a román ellenzéki pártok vezetői, valamint a román média vehemens magyarellenes hangot megütve tiltakozott a törvénytervezetek elfogadása ellen, levették azokat a napirendről. Kelemen Hunor szerint a frakció egyhangúlag hozott döntése két elvet vett figyelembe: a parlamenti többségnek joga és eszköze kell hogy legyen a miniszterek vagy akár a kormányfő leváltásához, de az RMDSZ nem része a koalíciónak. Másfelől az alakulat nem akar beavatkozni egy másik párt belügyeibe. Kelemen Hunor szerint az SZDP–LDSZ koalíciónak külső segítség nélkül is többsége van a parlamentben, nem szorul az RMDSZ segítségére. Kelemen Hunor elmondta: az RMDSZ nem „veszett össze” a koalíciós pártokkal, a tavaly decemberben kötött parlamenti együttműködési megállapodásuk érvényben marad, annak eredményeit a tavaszi ülésszak végén értékelik ki. A szövetség „tárgyalt, nem pedig alkudozott” a koalícióval, illetve a pártjával szembekerült Sorin Grindeanu miniszterelnökkel, de „nem áll egyetlen tábor mellé sem”. Nem mondanak le egyetlen olyan törvénytervezetükről sem, amelyet most levettek a napirendről, sosem voltak „szemtelen” követeléseik, nem kértek olyasmit, amire Európában nem léteznének példák.
A „magyar kártya”
Újságírói kérdésre válaszolva Kelemen Hunor leszögezte: a magyar közösség érdekeit nem a bizalmatlansági indítvány, hanem „a nacionalisták ostobasága” sérti. A politikus nem lát értelmes magyarázatot arra, hogyan lehet ma is két-három óra alatt nacionalista „őrületet” kelteni az országban, pillanatok alatt aktivizálódnak „a szolgálatos nacionalisták és szélsőségesek”. A szövetségi elnök ezzel arra a román hírtelevíziókban a március 15-ére vonatkozó törvénytervezet szakbizottsági jóváhagyását követően lavinaként elindult magyarellenes rohamra utalt, mely során egyesek egyebek mellett Erdély eladásáról beszéltek a tervezetek kapcsán. A kirohanások tegnap is folytatódtak, az ellenzéki politikusokhoz később a kormánypártiak közül is csatlakoztak. A legvehemensebb alighanem Traian Băsescu exállamfő – jelenleg a Nemzeti Mozgalom Párt szenátora – volt, aki szerint az RMDSZ-szel történt megállapodásaik azt bizonyítják, hogy a Szociáldemokrata Párt és a Liberálisok és Demokraták Szövetsége alkalmatlan a kormányzásra, illetve, hogy március 15-e ünneppé nyilvánítása (néhány szavazatért) „olyan, mintha saját történelmedet a budiba dobnád”. A volt államfő az 1848–49-es forradalom és szabadságharc során „magyarok által elkövetett románellenes bűnökről” beszélt, és azt mondta, hogy ő személyesen „soha nem osztogatott kedvezményeket a magyaroknak”. Üzenete zárásaként kijelentette: „Románia nem vállal fel egy olyan ünnepet, amely – egyebek mellett – Erdély Magyarországhoz csatolását jelenti.” „Ha ünnepelni akartok a nemzeti ünnepen, menjetek Budapestre, ingyen osztják a sört, miccset meg mindent” – fogalmazott. Kelemen Hunor szerint Traian Băsescu kirohanása elfogadhatatlan egy volt államfő részéről, aki tíz évig rombolta az országot, és aki legalább kétszer „koldult” szavazatokat az erdélyi magyaroktól. Az RMDSZ elnöke szerint a nyilatkozatok azt bizonyítják: felelőtlen a volt államelnök. A nacionalista megnyilvánulásokhoz a Nemzeti Liberális Párt (NLP) frissen megválasztott elnöke, Ludovic Orban is csatlakozott. A liberális politikus a Realitatea hírtelevízió – amelynek műsorvezetője, Rareş Bogdan volt az első, aki Erdély eladásával riogatott – műsorában alkotmányellenesnek és az európai normáknak ellenmondónak minősítette az RMDSZ javaslatát, amely módosítja az anyanyelv- és szimbólumhasználati jogot a közigazgatásban, ráadásul beláthatatlan következményekkel járna a közigazgatás működését illetően, és alkalmat adna egyeseknek, hogy áldozatként állítsák be magukat. Orban szerint a Szociáldemokrata Párt mindent megadna mindenkinek, csak hogy hatalmon maradjon. Hasonló álláspontot fejtett ki Iuliana Laura Scântei, a szenátus liberális alelnöke, aki szerint nem szavazhatnak olyan kérdésben, amely ellentmond az alaptörvény 1. cikkelyének. A liberális szenátor szerint a romániai válsághelyzetet az is mélyíti, hogy az RMDSZ támogatásáért cserébe jogokat ajánlottak fel a magyar kisebbségnek. A Nemzeti Liberális Párt törvényhozóinak hozzáállását jól tükrözi, hogy egyik képviselőjük „hazafias zenével”, míg a Népi Mozgalom Pártjának honatyái román nemzeti színű karszalagokkal tiltakoztak az ellen, hogy a szociálliberális kormánykoalíció úgymond „a román nemzeti érdekeket” bocsátja áruba annak érdekében, hogy „megvásárolja” az RMDSZ támogatását. A tegnapi nap folyamán egyébként az országot (mint egységes és oszthatatlan nemzetállamot) és a román népet veszélyeztetőnek nyilvánította az RMDSZ közigazgatási törvényt módosító tervezetét több kormánypárti politikus is, akik jelezték, semmilyen körülmények között nem szavazzák meg azt.
Panaszt emelt az RMDSZ
A diszkriminációellenes és audiovizuális tanácsnál tett feljelentést az RMDSZ Traian Băsescu volt államfő és négy román hírtelevízió ellen magyarellenes megnyilvánulásaik miatt – jelentette be Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke. A politikus azt követően nyilatkozott, hogy a szövetség iktatta a feljelentéseket az illetékes hatóságoknál. Porcsalmi emlékeztetett, hogy az elmúlt 24 órában „a romániai magyar közösséget diszkrimináló nacionalista kijelentések hangzottak el a román médiában”, illetve Băsescu támadta a magyarság ünnepét, március 15-ét. A Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat közleményben ítélte el „az utóbbi napokban szélsőséges formát öltött magyarellenességet az országos román, valamint a közösségi médiában”. Benkő Erika képviselő, a szervezet vezetője közölte: a szolgálat kiemelt figyelemmel kíséri a közösségi médiában és a központi médiában előforduló magyarellenes kijelentéseket, és névre szóló feljelentést tesz minden egyes esetben az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál. „Egy normális országban a politikusok és véleményvezérek nem uszíthatnak egy kisebbség tagjai ellen csak azért, mert az uszítás a pillanatnyi politikai érdekeiket szolgálja” – nyilatkozta Benkő Erika.
Mindenki optimista
A Grindeanu-kabinet ellen benyújtott bizalmatlansági indítvány el fog bukni, és reméli, hogy a csütörtöki kormányülésen minden miniszter részt vesz – nyilatkozta tegnap Victor Ponta kormányfőtitkár. A politikus hozzátette: 246 honatyával beszélt a Szociáldemokrata Párt és a Liberálisok és Demokraták Szövetségének soraiból, és legalább 13 személy nem szavazza meg az indítványt. Elismételte, nem hiszi, hogy a koalíciónak – főképp az RMDSZ visszalépése nyomán – meglenne a kellő számú szavazata a kormány megbuktatásához. Ponta hozzáette, hogy a bizalmatlansági indítvány után az SZDP jövője „tragikus” lesz. A koalíciós pártok vezetői, Liviu Dragnea és Călin Popescu-Tăriceanu tegnap azt nyilatkozták, az RMDSZ-szavazatok nélkül is rendelkeznek kellő támogatással – továbbra is a 245 támogatót emlegettek – a ma megvitatásra kerülő indítvány elfogadásához. Ami a szövetséggel való tárgyalások kimenetelét illeti, mindketten azzal indokolták: nem szerették volna azt az érzést kelteni senkiben, hogy alkukra lennének hajlandóak a támogatás fejében.
Iohannis is beszólt
Különös nyilatkozattal állt elő tegnap Klaus Iohannis államfő, aki arra intette az SZDP-t: az RMDSZ-szel a bizalmatlansági indítvány kapcsán folytatott tárgyalásokon tartózkodjon attól, hogy „bármilyen etnikai alapú önrendelkezéshez” beleegyezését adja. „Egy senki által nem kívánt helyzet nyomása alatt nem szabad olyasmibe beleegyezni, ami Romániában nem kívánt állapotokat idéz elő” – fogalmazott. A Berlinben hivatalos látogatáson tartózkodó Iohannis ugyanakkor hozzátette: természetesnek tartja a pártközi egyeztetéseket egy ilyen kaliberű kérdésben, de egyben azt is elismerte, minden mozzanatról nem kap azonnali tájékoztatást. A román jobboldali média tegnap este máris felkapta Iohannis kijelentésének azon részét, mely szerint „etnikai alapú önrendelkezésről” tárgyaltak, és kész tényként tálalta azt. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Az RMDSZ nem szavazza meg a bizalmatlansági indítványt, amelyet a politikai támogatás nélkül maradt, de lemondani nem hajlandó Sorin Grindeanu miniszterelnök ellen terjesztett a parlament elé a szociálliberális koalíció. A szövetség törvényhozói egyáltalán nem vesznek részt a mai szavazáson, miután a kormánykoalícióval folytatott tárgyalások eredménytelenül zárultak – jelentette be az RMDSZ parlamenti frakcióinak együttes ülése után, tegnap délután Kelemen Hunor szövetségi elnök.
Az egyeztetésekkel kapcsolatos első sajtóértesülések egyébként vad nacionalista kitöréseket eredményeztek mind a média, mind a véleményformálók és a román politikum ellenzéki részéről még hétfő este, a rendkívül vehemens roham pedig tegnap délelőtt is folytatódott. Az RMDSZ döntése eredményeképp a Szociáldemokrata Párt (SZDP) és a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (LDSZ) alkotta kormánykoalíció, valamint a nemzeti kisebbségek frakciója az, amelynek honatyái elvileg támogatják az indítványt. A koalíció vezetői ennek ellenére derűlátóak, bejelentéseik szerint rendelkeznek a több, mint kényelmes többséggel az indítvány elfogadásához.
Az RMDSZ visszalépéséről a képviselőházi és szenátusi frakció együttes ülésén született döntés. Ennek előzménye, hogy hétfő délután, valamint tegnap délelőtt napirendre került a parlamentben az RMDSZ több törvénytervezete – egyebek mellett a március 15-ét hivatalos ünnepé nyilvánító, az anyanyelv- és szimbólumhasználatot kibővítő, a közigazgatási törvényt módosító –, de miután a román ellenzéki pártok vezetői, valamint a román média vehemens magyarellenes hangot megütve tiltakozott a törvénytervezetek elfogadása ellen, levették azokat a napirendről. Kelemen Hunor szerint a frakció egyhangúlag hozott döntése két elvet vett figyelembe: a parlamenti többségnek joga és eszköze kell hogy legyen a miniszterek vagy akár a kormányfő leváltásához, de az RMDSZ nem része a koalíciónak. Másfelől az alakulat nem akar beavatkozni egy másik párt belügyeibe. Kelemen Hunor szerint az SZDP–LDSZ koalíciónak külső segítség nélkül is többsége van a parlamentben, nem szorul az RMDSZ segítségére. Kelemen Hunor elmondta: az RMDSZ nem „veszett össze” a koalíciós pártokkal, a tavaly decemberben kötött parlamenti együttműködési megállapodásuk érvényben marad, annak eredményeit a tavaszi ülésszak végén értékelik ki. A szövetség „tárgyalt, nem pedig alkudozott” a koalícióval, illetve a pártjával szembekerült Sorin Grindeanu miniszterelnökkel, de „nem áll egyetlen tábor mellé sem”. Nem mondanak le egyetlen olyan törvénytervezetükről sem, amelyet most levettek a napirendről, sosem voltak „szemtelen” követeléseik, nem kértek olyasmit, amire Európában nem léteznének példák.
A „magyar kártya”
Újságírói kérdésre válaszolva Kelemen Hunor leszögezte: a magyar közösség érdekeit nem a bizalmatlansági indítvány, hanem „a nacionalisták ostobasága” sérti. A politikus nem lát értelmes magyarázatot arra, hogyan lehet ma is két-három óra alatt nacionalista „őrületet” kelteni az országban, pillanatok alatt aktivizálódnak „a szolgálatos nacionalisták és szélsőségesek”. A szövetségi elnök ezzel arra a román hírtelevíziókban a március 15-ére vonatkozó törvénytervezet szakbizottsági jóváhagyását követően lavinaként elindult magyarellenes rohamra utalt, mely során egyesek egyebek mellett Erdély eladásáról beszéltek a tervezetek kapcsán. A kirohanások tegnap is folytatódtak, az ellenzéki politikusokhoz később a kormánypártiak közül is csatlakoztak. A legvehemensebb alighanem Traian Băsescu exállamfő – jelenleg a Nemzeti Mozgalom Párt szenátora – volt, aki szerint az RMDSZ-szel történt megállapodásaik azt bizonyítják, hogy a Szociáldemokrata Párt és a Liberálisok és Demokraták Szövetsége alkalmatlan a kormányzásra, illetve, hogy március 15-e ünneppé nyilvánítása (néhány szavazatért) „olyan, mintha saját történelmedet a budiba dobnád”. A volt államfő az 1848–49-es forradalom és szabadságharc során „magyarok által elkövetett románellenes bűnökről” beszélt, és azt mondta, hogy ő személyesen „soha nem osztogatott kedvezményeket a magyaroknak”. Üzenete zárásaként kijelentette: „Románia nem vállal fel egy olyan ünnepet, amely – egyebek mellett – Erdély Magyarországhoz csatolását jelenti.” „Ha ünnepelni akartok a nemzeti ünnepen, menjetek Budapestre, ingyen osztják a sört, miccset meg mindent” – fogalmazott. Kelemen Hunor szerint Traian Băsescu kirohanása elfogadhatatlan egy volt államfő részéről, aki tíz évig rombolta az országot, és aki legalább kétszer „koldult” szavazatokat az erdélyi magyaroktól. Az RMDSZ elnöke szerint a nyilatkozatok azt bizonyítják: felelőtlen a volt államelnök. A nacionalista megnyilvánulásokhoz a Nemzeti Liberális Párt (NLP) frissen megválasztott elnöke, Ludovic Orban is csatlakozott. A liberális politikus a Realitatea hírtelevízió – amelynek műsorvezetője, Rareş Bogdan volt az első, aki Erdély eladásával riogatott – műsorában alkotmányellenesnek és az európai normáknak ellenmondónak minősítette az RMDSZ javaslatát, amely módosítja az anyanyelv- és szimbólumhasználati jogot a közigazgatásban, ráadásul beláthatatlan következményekkel járna a közigazgatás működését illetően, és alkalmat adna egyeseknek, hogy áldozatként állítsák be magukat. Orban szerint a Szociáldemokrata Párt mindent megadna mindenkinek, csak hogy hatalmon maradjon. Hasonló álláspontot fejtett ki Iuliana Laura Scântei, a szenátus liberális alelnöke, aki szerint nem szavazhatnak olyan kérdésben, amely ellentmond az alaptörvény 1. cikkelyének. A liberális szenátor szerint a romániai válsághelyzetet az is mélyíti, hogy az RMDSZ támogatásáért cserébe jogokat ajánlottak fel a magyar kisebbségnek. A Nemzeti Liberális Párt törvényhozóinak hozzáállását jól tükrözi, hogy egyik képviselőjük „hazafias zenével”, míg a Népi Mozgalom Pártjának honatyái román nemzeti színű karszalagokkal tiltakoztak az ellen, hogy a szociálliberális kormánykoalíció úgymond „a román nemzeti érdekeket” bocsátja áruba annak érdekében, hogy „megvásárolja” az RMDSZ támogatását. A tegnapi nap folyamán egyébként az országot (mint egységes és oszthatatlan nemzetállamot) és a román népet veszélyeztetőnek nyilvánította az RMDSZ közigazgatási törvényt módosító tervezetét több kormánypárti politikus is, akik jelezték, semmilyen körülmények között nem szavazzák meg azt.
Panaszt emelt az RMDSZ
A diszkriminációellenes és audiovizuális tanácsnál tett feljelentést az RMDSZ Traian Băsescu volt államfő és négy román hírtelevízió ellen magyarellenes megnyilvánulásaik miatt – jelentette be Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke. A politikus azt követően nyilatkozott, hogy a szövetség iktatta a feljelentéseket az illetékes hatóságoknál. Porcsalmi emlékeztetett, hogy az elmúlt 24 órában „a romániai magyar közösséget diszkrimináló nacionalista kijelentések hangzottak el a román médiában”, illetve Băsescu támadta a magyarság ünnepét, március 15-ét. A Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat közleményben ítélte el „az utóbbi napokban szélsőséges formát öltött magyarellenességet az országos román, valamint a közösségi médiában”. Benkő Erika képviselő, a szervezet vezetője közölte: a szolgálat kiemelt figyelemmel kíséri a közösségi médiában és a központi médiában előforduló magyarellenes kijelentéseket, és névre szóló feljelentést tesz minden egyes esetben az Országos Diszkriminációellenes Tanácsnál. „Egy normális országban a politikusok és véleményvezérek nem uszíthatnak egy kisebbség tagjai ellen csak azért, mert az uszítás a pillanatnyi politikai érdekeiket szolgálja” – nyilatkozta Benkő Erika.
Mindenki optimista
A Grindeanu-kabinet ellen benyújtott bizalmatlansági indítvány el fog bukni, és reméli, hogy a csütörtöki kormányülésen minden miniszter részt vesz – nyilatkozta tegnap Victor Ponta kormányfőtitkár. A politikus hozzátette: 246 honatyával beszélt a Szociáldemokrata Párt és a Liberálisok és Demokraták Szövetségének soraiból, és legalább 13 személy nem szavazza meg az indítványt. Elismételte, nem hiszi, hogy a koalíciónak – főképp az RMDSZ visszalépése nyomán – meglenne a kellő számú szavazata a kormány megbuktatásához. Ponta hozzáette, hogy a bizalmatlansági indítvány után az SZDP jövője „tragikus” lesz. A koalíciós pártok vezetői, Liviu Dragnea és Călin Popescu-Tăriceanu tegnap azt nyilatkozták, az RMDSZ-szavazatok nélkül is rendelkeznek kellő támogatással – továbbra is a 245 támogatót emlegettek – a ma megvitatásra kerülő indítvány elfogadásához. Ami a szövetséggel való tárgyalások kimenetelét illeti, mindketten azzal indokolták: nem szerették volna azt az érzést kelteni senkiben, hogy alkukra lennének hajlandóak a támogatás fejében.
Iohannis is beszólt
Különös nyilatkozattal állt elő tegnap Klaus Iohannis államfő, aki arra intette az SZDP-t: az RMDSZ-szel a bizalmatlansági indítvány kapcsán folytatott tárgyalásokon tartózkodjon attól, hogy „bármilyen etnikai alapú önrendelkezéshez” beleegyezését adja. „Egy senki által nem kívánt helyzet nyomása alatt nem szabad olyasmibe beleegyezni, ami Romániában nem kívánt állapotokat idéz elő” – fogalmazott. A Berlinben hivatalos látogatáson tartózkodó Iohannis ugyanakkor hozzátette: természetesnek tartja a pártközi egyeztetéseket egy ilyen kaliberű kérdésben, de egyben azt is elismerte, minden mozzanatról nem kap azonnali tájékoztatást. A román jobboldali média tegnap este máris felkapta Iohannis kijelentésének azon részét, mely szerint „etnikai alapú önrendelkezésről” tárgyaltak, és kész tényként tálalta azt. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2017. június 21.
Ótelekiek a XI. Magyarcsernyei Kalácsfesztiválon
A román–szerb határ közelében található Magyarcsernyén az elmúlt hét végén szervezték meg XI. Kalácsfesztivált. A Magyarcsernyei Hagyományápoló Egyesület korán reggel melegített kemencével várta a vajdasági, romániai, magyarországi versenyzőket, akik már otthon meggyúrták a tésztáikat. A verseny helyszínére érkezve a vendégek már csak a belevalót kellett bevonják, túróval, dióval, lekvárral, ki-ki a saját hagyományai szerint, majd ezeket tepsibe helyezve átadták a helyi pékmesternek, aki sorban kisütötte a finomságokat.
Hazánkat a határ innenső oldaláról az Ótelek Magyarul Magyarokért Egyesület csapata képviselte a fesztiválon, helyben sütött hájaskiflivel, de a díszasztalra már otthon sütött Rigójancsi, dióstorta, körteízű krémes torta és szezongyümölcsökből készült meggyespiskóta került bemutatásra a nézőközönség és a zsűri elé. Magyarországot a szlovák kisebbség által lakott vidékről, a Szarvasi Gazdák Nemzetiségi Hagyományőrző Egyesületének tagjai képviselték, szlovák „tóth”-jellegű süteményekkel: kapusznyika (káposztás lepény), tvrarozsnyika (túrós lepény), ezek nélkül nem volt disznótor, lakodalom vagy más ünnep. A kalácsfesztiválon 13 csapat vett részt, amelyek torták, kalácsok, sütemények változatos kínálatát mutattak be a háromtagú és kizárólag nőkből álló zsűrinek. A több mint százféle sütemény közül végül a tésztából sült fonott kosár nyerte el a zsűri és a látogatók tetszését, így a vajdaságiak otthon tartották a nagydíjat.
Molnár Géza Nyugati Jelen (Arad)
A román–szerb határ közelében található Magyarcsernyén az elmúlt hét végén szervezték meg XI. Kalácsfesztivált. A Magyarcsernyei Hagyományápoló Egyesület korán reggel melegített kemencével várta a vajdasági, romániai, magyarországi versenyzőket, akik már otthon meggyúrták a tésztáikat. A verseny helyszínére érkezve a vendégek már csak a belevalót kellett bevonják, túróval, dióval, lekvárral, ki-ki a saját hagyományai szerint, majd ezeket tepsibe helyezve átadták a helyi pékmesternek, aki sorban kisütötte a finomságokat.
Hazánkat a határ innenső oldaláról az Ótelek Magyarul Magyarokért Egyesület csapata képviselte a fesztiválon, helyben sütött hájaskiflivel, de a díszasztalra már otthon sütött Rigójancsi, dióstorta, körteízű krémes torta és szezongyümölcsökből készült meggyespiskóta került bemutatásra a nézőközönség és a zsűri elé. Magyarországot a szlovák kisebbség által lakott vidékről, a Szarvasi Gazdák Nemzetiségi Hagyományőrző Egyesületének tagjai képviselték, szlovák „tóth”-jellegű süteményekkel: kapusznyika (káposztás lepény), tvrarozsnyika (túrós lepény), ezek nélkül nem volt disznótor, lakodalom vagy más ünnep. A kalácsfesztiválon 13 csapat vett részt, amelyek torták, kalácsok, sütemények változatos kínálatát mutattak be a háromtagú és kizárólag nőkből álló zsűrinek. A több mint százféle sütemény közül végül a tésztából sült fonott kosár nyerte el a zsűri és a látogatók tetszését, így a vajdaságiak otthon tartották a nagydíjat.
Molnár Géza Nyugati Jelen (Arad)
2017. június 21.
A VI. Majláthfalvi Gazdatalálkozón tájékozódtunk
Erdélyben is alkalmazni a vajdasági tapasztalatokat
A közelmúltban a szerbiai Vajdaságban járt Faragó Péter parlamenti képviselő, RMDSZ-Arad megyei elnök társaságában Kocsik József, az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesületének az elnöke. Zentán találkoztak Nagy Miklóssal, a Vajdasági Agráregyesületek Szövetségének (VASZ) az elnökével, illetve Sóti Ferenc zentai elnökkel, akiktől a határon túli magyar gazdálkodók megsegítésére irányuló magyar kormánytámogatásokank a náluk már beindult gyakorlata felől érdeklődtek. Kihasználva a szombaton megtartott VI. Majláthfalvi Gazdatalálkozót, ahol Nagy Miklós is részt vett Kocsik József AMMGE-elnök társaságában, a vajdasági tapasztalatok felől érdeklődtünk.
Amint elmondta, leginkább a támogatási pénzeknek a leosztási módját, vagyis a Vajdasági Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Programra, a magyar kormány által jóváhagyott 50 milliárd forintnak a leosztását taglalták. Ezzel kapcsolatban elmondta: létrehoztak egy alapítványt, amelynek az igazgatótanácsa, a kuratóriuma írja ki a pályázatokat, amelyek vissza nem térítendő támogatásokkal, illetve kedvezményes kölcsönökkel kecsegtetik a kiírásnak megfelelőket.
A vissza nem térítendő támogatásokkal megcélozták a mezőgazdasági családi vállalkozásokat, a mezőgazdasági terményeket feldolgozó kisvállalkozásokat, ezután következtek a nagyobb vállalkozások, amelyek bármilyen jellegű beruházásokra pályázhattak. Természetesen, csak akkor, ha a tevékenységüket bővíteni, fejleszteni kívánták. Ugyancsak támogatásnak számít, hogy a vállalkozások kamatmentes támogatásokat kaptak. Ide a turisztikai részt is bekapcsolták, ugyanis kényelmi fejlesztésre és ingatlanfejlesztésre is támogatást kaptak. A támogatások utolsó szegmensét képezte a fiatal gazdálkodóknak, vagyis a fiatal családok falun maradásának a támogatása. Ez azt jelenti, hogy azok a fiatal családok, akik falun akarnak élni, támogatást kaptak házvásárlásra. Ennek az volt az alapfeltétele, hogy rendelkezniük kellett a vételár 20%-val, amihez a magyar állam 6500 euró támogatást biztosított. E támogatásnak feltételei is voltak: a megvásárolandó ház nem lehetett drágább 10 ezer eurónál; illetve kettős állampolgársággal is rendelkezniük kellett. Tavaly júniusban egy hónapig élt a kiírás, miszerint a családi vállalkozásokat földvásárlásban támogatták. A megvásárolandó föld értékének az 50%-át tudták támogatásból megvásárolni, de nem kaptak többet hektáronként 4 ezer eurónál. Családonként 4 hektár támogatott földet tudtak vásárolni. Jelenleg elbírálás alatt áll a mezőgazdasági gépvásárlásra kiírt támogatás, miszerint 3400 mezőgazdasági vállalkozó számára nyílik lehetőség eszközvásárlásra. A 25 millió euró értékű támogatási program olyan nagy volumenűnek bizonyult, hogy maguk a forgalmazók nem tudták időre, vagyis 30 nap alatt teljesíteni az eszközöknek a leszállítását, ezért határidő-módosításokat kellett beiktatni.
Lehetőség a szülőföldön való boldoguláshoz
Kérdésünkre, hogy a magyar kormány a hathatós támogatásával komolyan hozzájárul-e a külhoni magyarságnak a szülőföldjén történő boldogulásához,
Nagy Miklós hozzáfűzte: ehhez lehetőséget biztosít. Aki viszont el akar menni, azt semmi áron nem lehet visszatartani. Akik azonban azért akartak elmenni, mert nem volt nekik a megélhetéshez szükséges gazdasági alapjuk, azoknak e támogatás nagyon sokat jelent. Mert a fóliasátrak telepítésétől kezdve többéves ültetvények létrehozásáig, már szinte minden tevékenységhez kaptak támogatást. Tehát ezek a támogatások a gazdálkodás minden vetületére kitértek: a kis területen gazdálkodó személyek fóliasátrakban, primőr árukat termesztve, vagy konyhakertészetből nagyobb jövedelmet tudnak megvalósítani; akik gyümölcsössel rendelkeznek arra, a szántóföldi gazdálkodók a maguk szeletére kaptak hathatós támogatást. A legutóbbi kiírások alapján már nagyobb léptékű beruházások jönnek számításba, ugyanis nagyvállalkozások részére akár néhány millió euró értékű beruházásokra is lehetőség nyílik. Abból már a mezőgazdasági feldolgozó ipart kívánják talpra állítani: amelek olajnövények termesztésében érdekeltek, étolaj sajtoló üzemeket, mások, akik a konyhakertészetben érdekeltek, azok a saját, illetve a környékbeli zöldségfélék nagybani feldolgozásához szükséges kisüzemek létrehozásához kapnak lehetőséget. Mindez azonban egy folyamat, aminek a beéréséhez időre van szükség. Éppen ezért abban bíznak, hogy 2-3 év múlva már pontosan nyomon követhető lesz, hogy milyen ágazatokban növekedik a termelékenység, illetve a feldolgozott árunak a volumene. Természetesen, a sikerhez szükség van a dolgozni akaró emberekre is, akik a szülőföldjükön akarnak maradni, boldogulni.
Biztos élettérben felvirágzik a falu
Nagy Miklós szerint, ami a Vajdaságban gyökeret vert, annak Erdélyben is működnie kell, a helyi jellegzetességeknek a figyelembe vételével. Abban a pillanatban, amikor meghatároznak egy gazdasági struktúrát és irányvonalat, arra a termelők azonnal rákapcsolódnak. Mert a mezőgazdasági termelők mindig azt állítanak elő, amire éppen piacuk van. Természetesen, akinek nagy földterülete van, ahol kevesebb munkával és haszonnal is biztosítani tudja a jövőjét, az nagykultúrák termesztésével foglalkozik, aki viszont kevés földdel rendelkezik, de vállalja a többlethaszonért a nagyobb volumenű munkát is, az konyhakerti termesztésben látja a jövőjét.
Ahol élettér van, ott az emberek biztonságban élve, a gyermekáldást is mind inkább vállalják – tette hozzá Nagy Miklós –, aki az elmúlt héten egy Szerbia déli részén lévő faluban járt, ahol járművel csak óvatosan lehet közlekedni, nehogy elgázoljanak egy-egy gyermeket. Ott ugyanis amióta a 2-3 hektár földdel rendelkező gazdák körében felfutott a fűszerpaprika-termesztés, minden szempontból felvirágzott a falu. A környékbeli dombról nézve a települést, az a sok fóliasátor miatt úgy néz ki, mintha nyáron is hó lepné.
Éppen ezért azt szorgalmazzák, hogy a magyar gazdaságfejlesztési programba is kerüljön bele a fóliasátrak építésére nyújtott támogatás. Egy nagybecskeri cég éppen ezt kívánja bevállalni azzal, hogy a saját üvegházaiban felneveli a palántáikat, amelyeket kiosztanak a velük együttműködő gazdálkodók között, akiknek ha szükséges, segítenek a saját sátraiknak a felépítésében. Azért teszik, mert tőlük kívánják felvásárolni azt az árumennyiséget, amit szerződés alapján egy 150 üzletet ellátó üzletlánc kíván nagyban felvásárolni. Már Szerbiában is rájöttek, hogy nem kell mindent külföldre szállítani, hanem elég, ha a hazai üzletláncokat ellátják friss áruval.
Információkkal ellátni a gazdálkodókat
Újabb kérdésünkre, hogy mit várnak a szerbiai gazdálkodók az országuknak az EU csatlakozásától, Nagy Miklós kifejtette: „Nem könnyű kérdés, hiszen a termelők főként azt várják, hogy végre ők is megkapják az EU polgárainak nyújtott támogatásokat. Jelenleg ugyanis az EU-támogatásoknak az ¼-1/5-ét kapják.” Köztudott, hogy az uniós gazdák jövedelmüknek a 70-80%-át a támogatásokból kapják. Tehát ha azt nem kapnák, nem tudnák elképzelni a gazdálkodásukat. Erre meg azt szokta mondani: gyertek el hozzánk, nézzétek meg, hogyan boldogulnak a mi gazdálkodóink a magyarországi támogatásoknak a töredékéből, noha azok is jóval elmaradnak a nyugatiaktól. Tehát az uniós támogatásokon kívül is létezik élet olyan viszonyok között, hogy a kiskereskedelmi árak nagyjából azonosak a nyugatiakkal.
Náluk a kommunizmus idején létrehozott, akkori viszonylatban magas színvonalú feldolgozóipar leépült, most azonban lábadozó állapotban van azzal, együtt, hogy a malmaik és a gabonatárolóik megvannak. A keményítőgyártás, illetve más korszerű technológiák azonban nem léteznek. A privatizáció ugyanis Szerbiában is ugyanolyan rosszul zajlott le, mint bármely kelet-európai országban. Példának okáért, Zentán 12 évvel ezelőtt egy olasz befektető megvásárolta a cukorgyárat, amit a tulajdonos most továbbadott. Az új tulajdonos viszont azonnal bezárta. Manapság a profit diktál mindent, annak érdekében bármilyen gyárat képesek bezárni.
Zárszóként Nagy Miklós hozzáfűzte: szerinte az információkat le kell vinni a termelőkhöz. Ők ezt az irányt követik évek óta, hogy ne helyettük gondolkozzanak, hanem lássák el őket információkkal, mert a legjobb gazdálkodó is csak akkor tud helyes döntést hozni, ha minél több szükséges információval rendelkezik. Éppen ezért szorgalmazták a falugazdász hálózatnak a kiépítését. Idén, a magyar kormány támogatásával, a Bethlen Gábor Alap közvetítésével sikerült a vajdasági falugazdász hálózatot az addigi 3 emberről 13 emberre kibővíteni. Ezzel lefedték Vajdaság magyarlakta vidékének a nagyobbik részét. Valódi sikernek azonban az fog számítani, ha elérik, hogy legkevesebb 25 falugazdász szolgálja szakmai és pályázati információkkal, szaktanácsokkal az ottani magyar gazdálkodókat.
Balta János Nyugati Jelen (Arad)
Erdélyben is alkalmazni a vajdasági tapasztalatokat
A közelmúltban a szerbiai Vajdaságban járt Faragó Péter parlamenti képviselő, RMDSZ-Arad megyei elnök társaságában Kocsik József, az Arad Megyei Magyar Gazdák Egyesületének az elnöke. Zentán találkoztak Nagy Miklóssal, a Vajdasági Agráregyesületek Szövetségének (VASZ) az elnökével, illetve Sóti Ferenc zentai elnökkel, akiktől a határon túli magyar gazdálkodók megsegítésére irányuló magyar kormánytámogatásokank a náluk már beindult gyakorlata felől érdeklődtek. Kihasználva a szombaton megtartott VI. Majláthfalvi Gazdatalálkozót, ahol Nagy Miklós is részt vett Kocsik József AMMGE-elnök társaságában, a vajdasági tapasztalatok felől érdeklődtünk.
Amint elmondta, leginkább a támogatási pénzeknek a leosztási módját, vagyis a Vajdasági Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Programra, a magyar kormány által jóváhagyott 50 milliárd forintnak a leosztását taglalták. Ezzel kapcsolatban elmondta: létrehoztak egy alapítványt, amelynek az igazgatótanácsa, a kuratóriuma írja ki a pályázatokat, amelyek vissza nem térítendő támogatásokkal, illetve kedvezményes kölcsönökkel kecsegtetik a kiírásnak megfelelőket.
A vissza nem térítendő támogatásokkal megcélozták a mezőgazdasági családi vállalkozásokat, a mezőgazdasági terményeket feldolgozó kisvállalkozásokat, ezután következtek a nagyobb vállalkozások, amelyek bármilyen jellegű beruházásokra pályázhattak. Természetesen, csak akkor, ha a tevékenységüket bővíteni, fejleszteni kívánták. Ugyancsak támogatásnak számít, hogy a vállalkozások kamatmentes támogatásokat kaptak. Ide a turisztikai részt is bekapcsolták, ugyanis kényelmi fejlesztésre és ingatlanfejlesztésre is támogatást kaptak. A támogatások utolsó szegmensét képezte a fiatal gazdálkodóknak, vagyis a fiatal családok falun maradásának a támogatása. Ez azt jelenti, hogy azok a fiatal családok, akik falun akarnak élni, támogatást kaptak házvásárlásra. Ennek az volt az alapfeltétele, hogy rendelkezniük kellett a vételár 20%-val, amihez a magyar állam 6500 euró támogatást biztosított. E támogatásnak feltételei is voltak: a megvásárolandó ház nem lehetett drágább 10 ezer eurónál; illetve kettős állampolgársággal is rendelkezniük kellett. Tavaly júniusban egy hónapig élt a kiírás, miszerint a családi vállalkozásokat földvásárlásban támogatták. A megvásárolandó föld értékének az 50%-át tudták támogatásból megvásárolni, de nem kaptak többet hektáronként 4 ezer eurónál. Családonként 4 hektár támogatott földet tudtak vásárolni. Jelenleg elbírálás alatt áll a mezőgazdasági gépvásárlásra kiírt támogatás, miszerint 3400 mezőgazdasági vállalkozó számára nyílik lehetőség eszközvásárlásra. A 25 millió euró értékű támogatási program olyan nagy volumenűnek bizonyult, hogy maguk a forgalmazók nem tudták időre, vagyis 30 nap alatt teljesíteni az eszközöknek a leszállítását, ezért határidő-módosításokat kellett beiktatni.
Lehetőség a szülőföldön való boldoguláshoz
Kérdésünkre, hogy a magyar kormány a hathatós támogatásával komolyan hozzájárul-e a külhoni magyarságnak a szülőföldjén történő boldogulásához,
Nagy Miklós hozzáfűzte: ehhez lehetőséget biztosít. Aki viszont el akar menni, azt semmi áron nem lehet visszatartani. Akik azonban azért akartak elmenni, mert nem volt nekik a megélhetéshez szükséges gazdasági alapjuk, azoknak e támogatás nagyon sokat jelent. Mert a fóliasátrak telepítésétől kezdve többéves ültetvények létrehozásáig, már szinte minden tevékenységhez kaptak támogatást. Tehát ezek a támogatások a gazdálkodás minden vetületére kitértek: a kis területen gazdálkodó személyek fóliasátrakban, primőr árukat termesztve, vagy konyhakertészetből nagyobb jövedelmet tudnak megvalósítani; akik gyümölcsössel rendelkeznek arra, a szántóföldi gazdálkodók a maguk szeletére kaptak hathatós támogatást. A legutóbbi kiírások alapján már nagyobb léptékű beruházások jönnek számításba, ugyanis nagyvállalkozások részére akár néhány millió euró értékű beruházásokra is lehetőség nyílik. Abból már a mezőgazdasági feldolgozó ipart kívánják talpra állítani: amelek olajnövények termesztésében érdekeltek, étolaj sajtoló üzemeket, mások, akik a konyhakertészetben érdekeltek, azok a saját, illetve a környékbeli zöldségfélék nagybani feldolgozásához szükséges kisüzemek létrehozásához kapnak lehetőséget. Mindez azonban egy folyamat, aminek a beéréséhez időre van szükség. Éppen ezért abban bíznak, hogy 2-3 év múlva már pontosan nyomon követhető lesz, hogy milyen ágazatokban növekedik a termelékenység, illetve a feldolgozott árunak a volumene. Természetesen, a sikerhez szükség van a dolgozni akaró emberekre is, akik a szülőföldjükön akarnak maradni, boldogulni.
Biztos élettérben felvirágzik a falu
Nagy Miklós szerint, ami a Vajdaságban gyökeret vert, annak Erdélyben is működnie kell, a helyi jellegzetességeknek a figyelembe vételével. Abban a pillanatban, amikor meghatároznak egy gazdasági struktúrát és irányvonalat, arra a termelők azonnal rákapcsolódnak. Mert a mezőgazdasági termelők mindig azt állítanak elő, amire éppen piacuk van. Természetesen, akinek nagy földterülete van, ahol kevesebb munkával és haszonnal is biztosítani tudja a jövőjét, az nagykultúrák termesztésével foglalkozik, aki viszont kevés földdel rendelkezik, de vállalja a többlethaszonért a nagyobb volumenű munkát is, az konyhakerti termesztésben látja a jövőjét.
Ahol élettér van, ott az emberek biztonságban élve, a gyermekáldást is mind inkább vállalják – tette hozzá Nagy Miklós –, aki az elmúlt héten egy Szerbia déli részén lévő faluban járt, ahol járművel csak óvatosan lehet közlekedni, nehogy elgázoljanak egy-egy gyermeket. Ott ugyanis amióta a 2-3 hektár földdel rendelkező gazdák körében felfutott a fűszerpaprika-termesztés, minden szempontból felvirágzott a falu. A környékbeli dombról nézve a települést, az a sok fóliasátor miatt úgy néz ki, mintha nyáron is hó lepné.
Éppen ezért azt szorgalmazzák, hogy a magyar gazdaságfejlesztési programba is kerüljön bele a fóliasátrak építésére nyújtott támogatás. Egy nagybecskeri cég éppen ezt kívánja bevállalni azzal, hogy a saját üvegházaiban felneveli a palántáikat, amelyeket kiosztanak a velük együttműködő gazdálkodók között, akiknek ha szükséges, segítenek a saját sátraiknak a felépítésében. Azért teszik, mert tőlük kívánják felvásárolni azt az árumennyiséget, amit szerződés alapján egy 150 üzletet ellátó üzletlánc kíván nagyban felvásárolni. Már Szerbiában is rájöttek, hogy nem kell mindent külföldre szállítani, hanem elég, ha a hazai üzletláncokat ellátják friss áruval.
Információkkal ellátni a gazdálkodókat
Újabb kérdésünkre, hogy mit várnak a szerbiai gazdálkodók az országuknak az EU csatlakozásától, Nagy Miklós kifejtette: „Nem könnyű kérdés, hiszen a termelők főként azt várják, hogy végre ők is megkapják az EU polgárainak nyújtott támogatásokat. Jelenleg ugyanis az EU-támogatásoknak az ¼-1/5-ét kapják.” Köztudott, hogy az uniós gazdák jövedelmüknek a 70-80%-át a támogatásokból kapják. Tehát ha azt nem kapnák, nem tudnák elképzelni a gazdálkodásukat. Erre meg azt szokta mondani: gyertek el hozzánk, nézzétek meg, hogyan boldogulnak a mi gazdálkodóink a magyarországi támogatásoknak a töredékéből, noha azok is jóval elmaradnak a nyugatiaktól. Tehát az uniós támogatásokon kívül is létezik élet olyan viszonyok között, hogy a kiskereskedelmi árak nagyjából azonosak a nyugatiakkal.
Náluk a kommunizmus idején létrehozott, akkori viszonylatban magas színvonalú feldolgozóipar leépült, most azonban lábadozó állapotban van azzal, együtt, hogy a malmaik és a gabonatárolóik megvannak. A keményítőgyártás, illetve más korszerű technológiák azonban nem léteznek. A privatizáció ugyanis Szerbiában is ugyanolyan rosszul zajlott le, mint bármely kelet-európai országban. Példának okáért, Zentán 12 évvel ezelőtt egy olasz befektető megvásárolta a cukorgyárat, amit a tulajdonos most továbbadott. Az új tulajdonos viszont azonnal bezárta. Manapság a profit diktál mindent, annak érdekében bármilyen gyárat képesek bezárni.
Zárszóként Nagy Miklós hozzáfűzte: szerinte az információkat le kell vinni a termelőkhöz. Ők ezt az irányt követik évek óta, hogy ne helyettük gondolkozzanak, hanem lássák el őket információkkal, mert a legjobb gazdálkodó is csak akkor tud helyes döntést hozni, ha minél több szükséges információval rendelkezik. Éppen ezért szorgalmazták a falugazdász hálózatnak a kiépítését. Idén, a magyar kormány támogatásával, a Bethlen Gábor Alap közvetítésével sikerült a vajdasági falugazdász hálózatot az addigi 3 emberről 13 emberre kibővíteni. Ezzel lefedték Vajdaság magyarlakta vidékének a nagyobbik részét. Valódi sikernek azonban az fog számítani, ha elérik, hogy legkevesebb 25 falugazdász szolgálja szakmai és pályázati információkkal, szaktanácsokkal az ottani magyar gazdálkodókat.
Balta János Nyugati Jelen (Arad)
2017. június 21.
Szent László értékrendje összekötő kapoccsá vált
Nagy érdeklődés övezte azt a gálaműsort, melyet hétfő este tartottak meg a nagyváradi Szigligeti Színházban. A Szállnak a pávák című népzenei és néptánc-összeállítással nyitották meg az immár ötödik alkalommal megszervezett nagyváradi Szent László Napokat. A gálaműsoron (idén első alkalommal) megjelent nagyvárad polgármestere Ilie Bolojan, illetve a megyeszékhely önkormányzatának több képviselője. Magyarországról érkezett az ünnepségre Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár, Papp László, Debrecen polgármestere, Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke. A váradi politikusok közül említést érdemel Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti tanács elnöke, Szilágyi Zsolt az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, valamint az EMNP több helyi vezetője
A megjelenteket, elsősorban a váradi polgárokat, közéleti személyeket, politikusokat elsőként Zatykó Gyula, a Szent László Napok főszervezője köszöntötte, aki rámutatott arra az útra, amelyen át a négy esztendeje indított Szent László Napok a térség legnépszerűbb megarendezvényévé nőtte ki magát. „Évről évre többen ismerték el a kulturális fesztivál létjogosultságát, és csatlakoztak partnerként vagy támogatóként a szervezők mellé. A Szent László Napok ma már a hivatalos városimázs része, a városháza is támogatja, sőt népszerűsíti az eseményt.” – mutatott rá Zatykó.
A magyar kormány képviseltében Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár szólalt fel. Emlékeztetett, szent királyunk trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából, a magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága Szent László évének nyilvánította a 2017-es esztendőt. „Nagyváradot mindig is jellemezte a kiállás, az értékek megőrzése és az újrakezdeni tudás, így lett újra magyar felsőoktatás a Partiumi Keresztény Egyetemen, így védték meg a várost lakó reformátusok és katolikusok, magyarok és románok a kommunizmus által lerombolni kívánt Szent László-templomot, így lett a régi helyett új Szent László-hermája a 19. században a városnak, és így újul és szépül meg folyamatosan Várad terebélyes vára.
Felszólalt Papp László, Debrecen polgármestere is, aki többek között arról beszélt, hogy a megnyitógála előtt megállapodott Ilie Bolojan nagyváradi polgármesterrel, hogy a Körös-parti város támogatja, hogy magyarországi testvérvárosa 2023-ban Európa kulturális fővárosa lehessen, s megígérte, ha Várad pályázik, ők is mellé állnak.
A maga során a Nagyvárad és Debrecen közötti megállapodásról Ilie Bolojan is beszélt. Szólt arról is, hogy a Szent László Napok egyszerre a nagyváradi magyarság és egész Nagyvárad ünnepe . Kiemelte, a váradi magyarok iránti tiszteletből érkezett a megnyitóra: egyrészt azért tiszteli a magyar közösséget, mivel több száz éven keresztül megteremtették Várad mai képét, a mai belváros nagyrészt nekik köszönhetően néz ki úgy, ahogy ma kinéz, másrészt azért, mert a ma itt élő, a város lakosságának mintegy 25 százalékát kitevő magyarság számottevően hozzájárul a város gazdasági és kulturális életéhez.
Németh Zsolt felszólalásában rámutatott arra, hogy Szent László személyisége összeköti a magyarságot, a határ két oldalán élőket, illetve a magyarokat és románokat, hiszen a lovagkirály nem csak térben, hanem időben is összeköt mindazokkal, akik hozzá hasonló értékalap mentén alakították a nemzet sorsát.
Tőkés László, (mint váradi politikus) házigazdaként szólt az egybegyűltekhez, megköszönve a szervezők munkáját. „Hinnünk kell, hogy Szent László királyunk mostani, megromlott állapotunkban, eme újkori próbás időkben is a segítségünkre lehet, és segítségünkre siet” – jelentette ki.
A köszöntések között Kiss Adrienn Lívia, akit a Fölszállott a Páva televíziós népzenei és néptáncos tehetségkutató versenynek köszönhetően ismert meg a váradi közönség is, népdalokat adott elő. A felszólalások után került sor a látványos, magával ragadó produkciókra. A Magyar Állami Népi Együttes és a Fölszállott a páva televíziós népzenei és néptáncos tehetségkutató verseny döntősei előadásukkal bűvölték el a váradi közönséget.
Szőke Mária Reggeli Újság (Nagyvárad)
Nagy érdeklődés övezte azt a gálaműsort, melyet hétfő este tartottak meg a nagyváradi Szigligeti Színházban. A Szállnak a pávák című népzenei és néptánc-összeállítással nyitották meg az immár ötödik alkalommal megszervezett nagyváradi Szent László Napokat. A gálaműsoron (idén első alkalommal) megjelent nagyvárad polgármestere Ilie Bolojan, illetve a megyeszékhely önkormányzatának több képviselője. Magyarországról érkezett az ünnepségre Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár, Papp László, Debrecen polgármestere, Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke. A váradi politikusok közül említést érdemel Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti tanács elnöke, Szilágyi Zsolt az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, valamint az EMNP több helyi vezetője
A megjelenteket, elsősorban a váradi polgárokat, közéleti személyeket, politikusokat elsőként Zatykó Gyula, a Szent László Napok főszervezője köszöntötte, aki rámutatott arra az útra, amelyen át a négy esztendeje indított Szent László Napok a térség legnépszerűbb megarendezvényévé nőtte ki magát. „Évről évre többen ismerték el a kulturális fesztivál létjogosultságát, és csatlakoztak partnerként vagy támogatóként a szervezők mellé. A Szent László Napok ma már a hivatalos városimázs része, a városháza is támogatja, sőt népszerűsíti az eseményt.” – mutatott rá Zatykó.
A magyar kormány képviseltében Szilágyi Péter nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár szólalt fel. Emlékeztetett, szent királyunk trónra lépésének 940., szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából, a magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága Szent László évének nyilvánította a 2017-es esztendőt. „Nagyváradot mindig is jellemezte a kiállás, az értékek megőrzése és az újrakezdeni tudás, így lett újra magyar felsőoktatás a Partiumi Keresztény Egyetemen, így védték meg a várost lakó reformátusok és katolikusok, magyarok és románok a kommunizmus által lerombolni kívánt Szent László-templomot, így lett a régi helyett új Szent László-hermája a 19. században a városnak, és így újul és szépül meg folyamatosan Várad terebélyes vára.
Felszólalt Papp László, Debrecen polgármestere is, aki többek között arról beszélt, hogy a megnyitógála előtt megállapodott Ilie Bolojan nagyváradi polgármesterrel, hogy a Körös-parti város támogatja, hogy magyarországi testvérvárosa 2023-ban Európa kulturális fővárosa lehessen, s megígérte, ha Várad pályázik, ők is mellé állnak.
A maga során a Nagyvárad és Debrecen közötti megállapodásról Ilie Bolojan is beszélt. Szólt arról is, hogy a Szent László Napok egyszerre a nagyváradi magyarság és egész Nagyvárad ünnepe . Kiemelte, a váradi magyarok iránti tiszteletből érkezett a megnyitóra: egyrészt azért tiszteli a magyar közösséget, mivel több száz éven keresztül megteremtették Várad mai képét, a mai belváros nagyrészt nekik köszönhetően néz ki úgy, ahogy ma kinéz, másrészt azért, mert a ma itt élő, a város lakosságának mintegy 25 százalékát kitevő magyarság számottevően hozzájárul a város gazdasági és kulturális életéhez.
Németh Zsolt felszólalásában rámutatott arra, hogy Szent László személyisége összeköti a magyarságot, a határ két oldalán élőket, illetve a magyarokat és románokat, hiszen a lovagkirály nem csak térben, hanem időben is összeköt mindazokkal, akik hozzá hasonló értékalap mentén alakították a nemzet sorsát.
Tőkés László, (mint váradi politikus) házigazdaként szólt az egybegyűltekhez, megköszönve a szervezők munkáját. „Hinnünk kell, hogy Szent László királyunk mostani, megromlott állapotunkban, eme újkori próbás időkben is a segítségünkre lehet, és segítségünkre siet” – jelentette ki.
A köszöntések között Kiss Adrienn Lívia, akit a Fölszállott a Páva televíziós népzenei és néptáncos tehetségkutató versenynek köszönhetően ismert meg a váradi közönség is, népdalokat adott elő. A felszólalások után került sor a látványos, magával ragadó produkciókra. A Magyar Állami Népi Együttes és a Fölszállott a páva televíziós népzenei és néptáncos tehetségkutató verseny döntősei előadásukkal bűvölték el a váradi közönséget.
Szőke Mária Reggeli Újság (Nagyvárad)
2017. június 21.
Nem vesz részt az RMDSZ a bizalmatlansági indítvány vitáján
Az RMDSZ nem szavazza meg a bizalmatlansági indítványt, amelyet a politikai támogatás nélkül maradt, de lemondani nem hajlandó Sorin Grindeanu miniszterelnök ellen terjesztett a parlament elé a szociálliberális koalíció - jelentette be kedden Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke. Erről az RMDSZ képviselőházi és szenátusi frakciójának együttes ülésén született döntés, miután eredménytelenül zárultak a PSD-ALDE koalícióval hétfőn kezdődött tárgyalások.
Kelemen Hunor a „szolgálatos nackósokat” okolta a kialakult helyzetért, akik a tegnapi RMDSZ-PSD tárgyalásokat követően beindították lejárató kampányukat megsértve a Romániában élő magyarságot.
A szövetségi elnök elmondta: tegnap tárgyaltak – és nem alkudoztak! - mindkét táborral, de az RMDSZ egyik fél pártjára sem kíván helyezkedni, a szövetség ugyanis nem akarja magát egy párt belügyeibe ártani.
Ami a protokollumot illeti, erről nem esett szó a frakcióülésen. Kelemen Hunor elmondta: ez jelenleg is érvényben van, az RMDSZ a parlamenti ülésszak végén értékeli, mennyit sikerült megvalósítani a kormánykoalíció és az RMDSZ között létrejött együttműködési szerződésből.
Újságírói kérdésre Kelemen Hunor minősíthetetlen nevezte Traian Băsescu hozzájárulását a magyarellenes hisztéria felfokozásához. Az ilyen megnyilvánulások nem méltók egy volt államfőhöz, aki maga is nem egyszer kunyerált magyar szavazatokért, amikor megválasztásáról volt szó – fogalmazott a szövetségi elnök.
„A trikolór helyett a székelyzászlót lobogtatja a PSD-ALDE koalíció. Dragnea és Tăriceanu képesek történelmet is kiárusítani, csakhogy megszerezzék az RMDSZ támogatását a bizalmatlansági indítványhoz. A szenátusi bizottságokban megszavazták, hogy Március 15. ünnep legyen Romániában. A gazemberek úgy tesznek, mintha elfelejtenék, hogy Március 15-én Budapesten többek közt Magyarország és Erdély egyesüléséről szavaztak. Iancu mócai, románok és szászok kellett közbelépjenek, hogy Erdély ne legyen Nagymagyarország része. Több tízezer románt gyilkoltak le a magyar grófok hadai, falvak tucatját törölték el a föld felszínéről, százezrek kényszerültek menekülésre” – írta Băsescu mai Facebook-bejegyzésében.
Elhalaszthatják a bizalmatlansági indítvány vitáját
Miután az RMDSZ-szel kötendő megállapodás esett, a szociáldemokraták meglehetősen kényes helyzetben vannak, ami a bizalmatlansági indítvány sorsát illeti. Egyes hírforrások szerint Liviu Dragnea pártelnök időt akar nyerni, hogy – jobb híján - a liberálisok és a Băsescu-párt tagjai köréből szerezzen támogatást a Grindeanu-kormány leváltásához, ezért a bizalmatlansági indítvány vitájának jövő hétre halasztását tervezi.
Călin Popescu Tăriceanu, a kisebbik kormánypárt, az ALDE elnöke is beismerte: több liberális parlamenti képviselőt is megkerestek támogatásukat kérve a bizalmatlansági indítvány megszavazásához.
Feljelenti az RMDSZ Băsescut
„Az elmúlt 24 órában nacionalista és közösségünket diszkrimináló kijelentések hangzottak el számos román médiában, illetve a volt államelnök is nyilvánosan kitámadta a magyarok ünnepét, március 15-ét. Ezért ma délután panaszt nyújtottunk be az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz Traian Băsescu kijelentései, az Országos Audiovizuális Tanácshoz pedig a Realitatea TV, Nașul TV, B1TV și Digi24 csatornákon elhangzottak miatt”– mutatott rá Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke azt követően, hogy a Szövetség iktatta feljelentéseit.
Az ügyvezető elnök hangsúlyozta, hogy a romániai magyar közösség elvárásainak törvényi szintre emelése semmivel sem csorbítják a románok jogait, mi több, az RMDSZ nem emberfeletti tettek valóra váltását kérte a kormánykoalíciótól. „A manipuláció és a nacionalista propaganda magasiskoláját követhettük szemmel az elmúlt napban, amely a magyar közösséget mélyen sérti, ezért jogorvoslatot kérünk. Megengedhetetlen, hogy egy volt államelnök arra kéri a Romániában élő magyarokat, hogy március 15-ét külföldön ünnepeljük, amikor itthon szülőföldünkön jogunk van hozzá. A volt államelnök valószínű tudathasadásos, hiszen elnöki mandátuma alatt számos támogató üzenetet fogalmazott meg a magyarok felé ezen az ünnepen, illetve a tatár és a roma nemzeti közösségek ünnepnapját ő maga ellenjegyezte államfőként 2006-ban” – hangsúlyozta Porcsalmi Bálint, majd hozzátette: „nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy Traian Băsescu kétszer is kérte a magyarok bizalmát, szavazatait, most pedig ilyen minősíthetetlenül megbántotta a közösségünket. Ebből okulnunk kell!” – nyomatékosította az ügyvezető elnök. Szabadság (Kolozsvár)
Az RMDSZ nem szavazza meg a bizalmatlansági indítványt, amelyet a politikai támogatás nélkül maradt, de lemondani nem hajlandó Sorin Grindeanu miniszterelnök ellen terjesztett a parlament elé a szociálliberális koalíció - jelentette be kedden Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke. Erről az RMDSZ képviselőházi és szenátusi frakciójának együttes ülésén született döntés, miután eredménytelenül zárultak a PSD-ALDE koalícióval hétfőn kezdődött tárgyalások.
Kelemen Hunor a „szolgálatos nackósokat” okolta a kialakult helyzetért, akik a tegnapi RMDSZ-PSD tárgyalásokat követően beindították lejárató kampányukat megsértve a Romániában élő magyarságot.
A szövetségi elnök elmondta: tegnap tárgyaltak – és nem alkudoztak! - mindkét táborral, de az RMDSZ egyik fél pártjára sem kíván helyezkedni, a szövetség ugyanis nem akarja magát egy párt belügyeibe ártani.
Ami a protokollumot illeti, erről nem esett szó a frakcióülésen. Kelemen Hunor elmondta: ez jelenleg is érvényben van, az RMDSZ a parlamenti ülésszak végén értékeli, mennyit sikerült megvalósítani a kormánykoalíció és az RMDSZ között létrejött együttműködési szerződésből.
Újságírói kérdésre Kelemen Hunor minősíthetetlen nevezte Traian Băsescu hozzájárulását a magyarellenes hisztéria felfokozásához. Az ilyen megnyilvánulások nem méltók egy volt államfőhöz, aki maga is nem egyszer kunyerált magyar szavazatokért, amikor megválasztásáról volt szó – fogalmazott a szövetségi elnök.
„A trikolór helyett a székelyzászlót lobogtatja a PSD-ALDE koalíció. Dragnea és Tăriceanu képesek történelmet is kiárusítani, csakhogy megszerezzék az RMDSZ támogatását a bizalmatlansági indítványhoz. A szenátusi bizottságokban megszavazták, hogy Március 15. ünnep legyen Romániában. A gazemberek úgy tesznek, mintha elfelejtenék, hogy Március 15-én Budapesten többek közt Magyarország és Erdély egyesüléséről szavaztak. Iancu mócai, románok és szászok kellett közbelépjenek, hogy Erdély ne legyen Nagymagyarország része. Több tízezer románt gyilkoltak le a magyar grófok hadai, falvak tucatját törölték el a föld felszínéről, százezrek kényszerültek menekülésre” – írta Băsescu mai Facebook-bejegyzésében.
Elhalaszthatják a bizalmatlansági indítvány vitáját
Miután az RMDSZ-szel kötendő megállapodás esett, a szociáldemokraták meglehetősen kényes helyzetben vannak, ami a bizalmatlansági indítvány sorsát illeti. Egyes hírforrások szerint Liviu Dragnea pártelnök időt akar nyerni, hogy – jobb híján - a liberálisok és a Băsescu-párt tagjai köréből szerezzen támogatást a Grindeanu-kormány leváltásához, ezért a bizalmatlansági indítvány vitájának jövő hétre halasztását tervezi.
Călin Popescu Tăriceanu, a kisebbik kormánypárt, az ALDE elnöke is beismerte: több liberális parlamenti képviselőt is megkerestek támogatásukat kérve a bizalmatlansági indítvány megszavazásához.
Feljelenti az RMDSZ Băsescut
„Az elmúlt 24 órában nacionalista és közösségünket diszkrimináló kijelentések hangzottak el számos román médiában, illetve a volt államelnök is nyilvánosan kitámadta a magyarok ünnepét, március 15-ét. Ezért ma délután panaszt nyújtottunk be az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz Traian Băsescu kijelentései, az Országos Audiovizuális Tanácshoz pedig a Realitatea TV, Nașul TV, B1TV și Digi24 csatornákon elhangzottak miatt”– mutatott rá Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető elnöke azt követően, hogy a Szövetség iktatta feljelentéseit.
Az ügyvezető elnök hangsúlyozta, hogy a romániai magyar közösség elvárásainak törvényi szintre emelése semmivel sem csorbítják a románok jogait, mi több, az RMDSZ nem emberfeletti tettek valóra váltását kérte a kormánykoalíciótól. „A manipuláció és a nacionalista propaganda magasiskoláját követhettük szemmel az elmúlt napban, amely a magyar közösséget mélyen sérti, ezért jogorvoslatot kérünk. Megengedhetetlen, hogy egy volt államelnök arra kéri a Romániában élő magyarokat, hogy március 15-ét külföldön ünnepeljük, amikor itthon szülőföldünkön jogunk van hozzá. A volt államelnök valószínű tudathasadásos, hiszen elnöki mandátuma alatt számos támogató üzenetet fogalmazott meg a magyarok felé ezen az ünnepen, illetve a tatár és a roma nemzeti közösségek ünnepnapját ő maga ellenjegyezte államfőként 2006-ban” – hangsúlyozta Porcsalmi Bálint, majd hozzátette: „nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy Traian Băsescu kétszer is kérte a magyarok bizalmát, szavazatait, most pedig ilyen minősíthetetlenül megbántotta a közösségünket. Ebből okulnunk kell!” – nyomatékosította az ügyvezető elnök. Szabadság (Kolozsvár)
2017. június 21.
Román Akadémia: az egyesülés centenáriumának megcsúfolása lenne március 15. ünneppé nyilvánítása
Magyarellenes hangvételű, Gheorghe Funar és C. V. Tudor szélsőségesen nacionalista kirohanásait idéző állásfoglalásban tiltakozik a Román Akadémia a javaslat ellen, hogy március 15. legyen hivatalos ünnep Romániában.
A bukaresti tudományos köztestület annak apropóján tett közzé nyilatkozatot honlapján, hogy a román szenátus közigazgatási szakbizottsága hétfőn elfogadta az RMDSZ ama törvénytervezetét, amely március 15-ét a romániai magyarság hivatalos ünnepévé nyilvánítaná. A tervezet lehetővé tenné a magyarlakta települések, valamint a megyék önkormányzatai és intézményei számára, hogy ünnepségeket szervezzenek ezen a napon és ezek költségét az általuk kezelt költségvetésből fedezzék. Az RMDSZ és a román balliberális koalíció között kútba fulladt tárgyalások miatt azonban a tervezet lekerült napirendről, így erősen kétséges, hogy a kezdeményezést elfogadja a felsőház plénuma is.
Állásfoglalásában a Román Akadémia elnöksége felszólította a román politikai osztály képviselőit, ne sértsék meg „több tízmillió román lelkét, ne csúfolják meg azt az évet, amikor a független, modern és nagy Románia száz éves létének megünneplésére készülnek a románok szerte a nagyvilágban”. Az akadémikusok emlékeztetnek, hogy az 1848. március 15-én a Petőfi Sándor vezette „magyar ifjak” által elfogadott, a pesti forradalom követeléseit tartalmazó 12 pont Magyarország és Erdély egyesülését is kezdeményezte.
„A romániai magyarok ünnepévé nyilvánítani március 15-ét felér a románok történelmi emlékezetének bűnös mellőzésével, akik számára a nyelvi és nemzeti egység történelmi iránytűnek számított. A romániai magyarok ünnepévé nyilvánítani március 15-ét felelőtlen gesztusnak minősül az ország társadalmi békéjének szempontjából is, amely Romániában köztudottan példaértékű, hiszen a nemzeti kisebbségek jogai nálunk meghaladják az európai szabványokat” – szerepel az akadémia állásfoglalásában.
A román akadémikusok szerint március 15. ünneppé nyilvánítása lenullázná a román egyesülés centenáriumának megünneplését, továbbá bátorítást adna a „magyar szélsőséges körök követeléseinek”. A Román Akadémia szerint különböző magyar csoportosulások belföldi és nemzetközi kampányba fogtak a trianoni békediktátum aláírása századik évfordulójának közeledtével. „A Román Akadémia nem engedheti, hogy ilyesmi megtörténjék. Valamennyiünk fölött a tetteink alapján fognak ítélkezni, főleg ha ezeknek a tetteknek a kockázata nemzeti, és nem egyéni jellegű. Senkinek sem áll jogában mellőzni egy nép történelmét” – hívja fel a figyelmet az akadémia. A köztestület felhívással fordul „valamennyi román politikushoz” – nemzeti hovatartozásától függetlenül –, hogy felelősséggel, tisztelettel és jóérzéssel viszonyuljon ehhez a kérdéshez.
Rostás Szabolcs Krónika (Kolozsvár)
Magyarellenes hangvételű, Gheorghe Funar és C. V. Tudor szélsőségesen nacionalista kirohanásait idéző állásfoglalásban tiltakozik a Román Akadémia a javaslat ellen, hogy március 15. legyen hivatalos ünnep Romániában.
A bukaresti tudományos köztestület annak apropóján tett közzé nyilatkozatot honlapján, hogy a román szenátus közigazgatási szakbizottsága hétfőn elfogadta az RMDSZ ama törvénytervezetét, amely március 15-ét a romániai magyarság hivatalos ünnepévé nyilvánítaná. A tervezet lehetővé tenné a magyarlakta települések, valamint a megyék önkormányzatai és intézményei számára, hogy ünnepségeket szervezzenek ezen a napon és ezek költségét az általuk kezelt költségvetésből fedezzék. Az RMDSZ és a román balliberális koalíció között kútba fulladt tárgyalások miatt azonban a tervezet lekerült napirendről, így erősen kétséges, hogy a kezdeményezést elfogadja a felsőház plénuma is.
Állásfoglalásában a Román Akadémia elnöksége felszólította a román politikai osztály képviselőit, ne sértsék meg „több tízmillió román lelkét, ne csúfolják meg azt az évet, amikor a független, modern és nagy Románia száz éves létének megünneplésére készülnek a románok szerte a nagyvilágban”. Az akadémikusok emlékeztetnek, hogy az 1848. március 15-én a Petőfi Sándor vezette „magyar ifjak” által elfogadott, a pesti forradalom követeléseit tartalmazó 12 pont Magyarország és Erdély egyesülését is kezdeményezte.
„A romániai magyarok ünnepévé nyilvánítani március 15-ét felér a románok történelmi emlékezetének bűnös mellőzésével, akik számára a nyelvi és nemzeti egység történelmi iránytűnek számított. A romániai magyarok ünnepévé nyilvánítani március 15-ét felelőtlen gesztusnak minősül az ország társadalmi békéjének szempontjából is, amely Romániában köztudottan példaértékű, hiszen a nemzeti kisebbségek jogai nálunk meghaladják az európai szabványokat” – szerepel az akadémia állásfoglalásában.
A román akadémikusok szerint március 15. ünneppé nyilvánítása lenullázná a román egyesülés centenáriumának megünneplését, továbbá bátorítást adna a „magyar szélsőséges körök követeléseinek”. A Román Akadémia szerint különböző magyar csoportosulások belföldi és nemzetközi kampányba fogtak a trianoni békediktátum aláírása századik évfordulójának közeledtével. „A Román Akadémia nem engedheti, hogy ilyesmi megtörténjék. Valamennyiünk fölött a tetteink alapján fognak ítélkezni, főleg ha ezeknek a tetteknek a kockázata nemzeti, és nem egyéni jellegű. Senkinek sem áll jogában mellőzni egy nép történelmét” – hívja fel a figyelmet az akadémia. A köztestület felhívással fordul „valamennyi román politikushoz” – nemzeti hovatartozásától függetlenül –, hogy felelősséggel, tisztelettel és jóérzéssel viszonyuljon ehhez a kérdéshez.
Rostás Szabolcs Krónika (Kolozsvár)