Kórustalálkozó Kézdivásárhelyen és Csernátonban
A múlt hét végén immár XXIII. alkalommal szervezték meg a Felső-Háromszéki Kórusfesztivált. Első nap, pénteken a kantai Szentháromság-templomban a következő kamarakórusok léptek fel: kézdivásárhelyi Cantus kamarakórus (karnagy: Fórika Balázs), kovásznai Pastorala kórus (Szántó Kinga), székelyudvarhelyi Musica Sacra énekkar (Rózsa Imre), sepsiszentgyörgyi Pro Musica kórus (Sipos Zoltán), sepsiszentgyörgyi Laudate kórus (Lőfi Gellért) és Vox Humana kamarakórus (Szilágyi Zsolt Herbert).
A nagyon színvonalas kórusünnepnek akár a mottója is lehetett volna Bartis Ferenc 1967. március 6. című verse: „Kodály meghalt, / és elpattant egy / Föld s Nap közé kifeszített / ősi, / drága / húr, / amely a mindenségnek / sírt / kacagott, / süvöltött / magyarul.” A Kodály Zoltán szellemét megidéző találkozón a világhírű pedagógus, zeneszerző A szép énekszó múzsájához című művét adta elő közösen a mintegy százhatvan főt számláló egyesített kórus Szilágyi Zsolt Herbert, a Vox Humana kamarakórus karnagyának vezényletével. Az énekkarok fellépése után Vargha Béla főesperes-plébános emléklapot nyújtott át a jelen lévő kórusok vezetőinek. A kórusfesztivál második napjára – az eddigi gyakorlattól eltérően – nem szombaton, hanem vasárnap 14 órai kezdettel került sor az alsócsernátoni református templomban. Bevezetőben Takács Lajos helybeli református lelkész, valamint Kedves Tibor római katolikus plébános köszöntötte az egybegyűlteket, majd a következő templomi énekkarok léptek fel: az alsócsernátoni, a kézdikővári, a kézdialmási, a nyujtódi, az altorjai, az esztelneki, az ozsdolai, a kézdiszentléleki, a gelencei, a szentkatolnai, a kézdivásárhely-kantai, valamint a Boldog Özséb római katolikus templomi énekkarok, a felsőcsernátoni és a kézdivásárhelyi Hálaadás református énekkarok és a kézdivásárhelyi Maassluis Nyugdíjasklub Rozmaring kórusa. A jól felkészült kórusok bemutatkozása után az immár hagyományossá vált közös énektanulás következett, amelynek során a mintegy háromszázötven fős egyesített kórus Kodály Zoltán Miatyánk című művét tanulta meg és adta elő. A csodálatosan szép dalos ünnepet emléklapok kiosztása és nemzeti imánk közös eléneklése zárta.
Iochom István / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bartók–Révai-ünnepség Nagyszentmiklóson
„A föld, amelyben születtél, legyen szent előtted”
Nagyszentmiklós két nagy szülöttje, Bartók Béla zeneszerző születésének 136. és Révai Miklós nyelvész halálának 210. évfordulójáról emlékezett meg április 2-án, vasárnap a helyi közösség. A Pro Bartók Társaság és a Révai Miklós Társaság közös rendezvénye a helyi Polgármesteri Hivatal támogatásával valósult meg. A Bartók–Révai-ünnepség csúcspontja Király Csaba Liszt-díjas zongoraművész koncertje volt, amelyen Bartók- és Liszt-művek virtuóz interpretációját tapsolhatta meg a zeneértő közönség.
A Bartók-mellszobornál megtartott hagyományos koszorúzási ünnepség résztvevőit Tamás Sándor, a Pro Bartók Társaság elnöke köszöntötte. „Révai Miklós nyelvész, a város másik nagy szülöttje 210 esztendővel ezelőtt hunyt el, és a Révai Miklós Társaság kérésére idén a szokásos időponthoz képest egy héttel később tartjuk mi is a megemlékezésünket” – mondta Tamás Sándor, aki röviden méltatta a 136. esztendővel ezelőtt született Bartók Béla zeneszerző életművének jelentőségét. A koszorúzási ünnepségen részt vett Radu Asaftei nagyszentmiklósi alpolgármester, Kerek Ferenc szegedi zongoraművész, a Pro Bartók Társaság művészeti vezetője, Bartók Béla helyi RMDSZ-elnök és Telbisz Mária, a Révai Miklós Társaság elnöke, temesvári és makói vendégek. A megemlékezés a Polgármesteri Hivatal által a Nákó-kastély előterében állított Bartók-emlékmű megkoszorúzásával folytatódott, majd a résztvevők a sétálóutca túloldalán, Révai Miklós 2015-ben felavatott mellszobránál hajtottak fejet. Telbisz Mária, a Révai Miklós Társaság elnöke, Velcsov Margit magyartanárnő méltatását tolmácsolva, felidézte a Bánság nagy fiának gondolatát: „A föld, amelyben születtél, legyen szent előtted és minden erőddel oda törekedjél, hogy ennek légy hasznára, díszére.” A méltatás szerint Révai Miklós némelykor csanádi magyarnak is nevezte magát, mert a szülőhelyével szomszédos Nagycsanádon keresztelték meg. Apja, Révay Miklós szegény csizmadiamester volt, de nemesembernek tartotta magát. A család Csanádra költözött, majd innen került Révai Miklós a szegedi Piarista Gimnáziumba, ahol hat évig tanult, és nemcsak a latin nyelvet, a tudomány elemeit sajátította el, hanem a hazafiságot és a tudomány szeretetét is.” Révai Miklós sokoldalú tudományos tevékenységének felidézése következett, amelyből azt is megtudtuk, hogy a nyelvtudós egyháztörténeti munkája is jelentős és a Temesvári Római Katolikus Püspökség levéltárának egyik féltve őrzött kincse a Csanádi Püspökség történetéről és püspökeiről szóló eredeti Révai-kézirat. Befejezésül a megemlékezés résztvevői elhelyezték a kegyelet virágait a Révai-mellszobor talapzatánál.
A Bartók–Révai-ünnepség a Nákó-kastély dísztermében folytatódott, ahol Király Csaba Liszt Ferenc-díjas zongoraművész Bartók Béla és Liszt Ferenc műveiből adott elő egy válogatást. Király Csaba, a budapesti Bartók Emlékház igazgatója bevezetőül elmondta, hogy először jár Nagyszentmiklóson és nagy megtiszteltetésnek tartja, hogy Bartók Béla szülővárosában koncertezhet. „Bartók Béla és Liszt Ferenc az a két zeneszerző, akik legjobban hatottak és hatnak az életemre, a mai műsort ezért állítottam össze az ő műveikből. A zeneszerzők közül talán Bartók hatott rám a legkülönlegesebb módon, olyan tisztaság, olyan erő sugárzik belőle, nemcsak a népzenei hagyományok révén, amiről nem is nagyon lehet szavakban beszélni. Túl vagyok életem legnagyobb vállalkozásán, 14 hangversenyen eljátszottam Bartók összes zongoraművét és ez a koncertsorozat éppen a múlt héten fejeződött be!” – mondta Király Csaba, aki nagyszentmiklósi koncertjével bizonyította, hogy Bartók Béla és Liszt Ferenc műveinek nemcsak kiváló ismerője, de az egyik legkiválóbb előadója is. A nagyszentmiklósi közönség vastapssal köszönte meg a fantasztikus koncertet!
Tamás Sándor, a Pro Bartók Társaság elnöke nagy jelentőségűnek nevezte Király Csaba zongoraművész nagyszentmiklósi fellépését, nemcsak kimagasló a művészi teljesítmény miatt, hanem azért is, mert ő a budapesti Bartók Emlékház igazgatója. „Remélem, hogy egy gyümölcsöző együttműködés kezdődhet el közöttünk, segítséget remélünk Király Csabától a nagyszentmiklósi Bartók-koncertek megszervezéséhez és a felújítandó Bartók-emlékszobához is kérünk tőle kiállítási anyagot” – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Tamás Sándor. A Király Csaba zongoraművésszel készült interjút egyik következő lapszámunkban olvashatják.
Pataki Zoltán / Nyugati Jelen (Arad)

Miben akart hinni Gáll Ernő?
Abban az évben és abban a hónapban született, amikor Lenin és társai eldöntik, hogy új fejezetet nyitnak a világtörténetben. Ez az esemény határozta meg Gáll Ernő sorsát is.
Anyai nagyapja vagyonos, tekintélyes nagyváradi polgár. Apai nagyapja szerény helyzetű falusi zsidó ember, akinek kopott alakját gondos kezek eltávolították elegáns ügyvéd fia és elszánt arcú, tizenhat évesen a munkásmozgalomhoz csatlakozó unokája mellől a Gáll Ernő-Napló első kötetében látható, 1931-ben készült fényképről. Ez az unoka, elvből, csakis munkáslányokkal elégítette ki kamasz érzékeit. A majdani akadémikus ifjúkora humoros emlékeit felidézve, bevallja, hogy mennyire zavarta annak idején, némely alkalmi barátnője mosdatlan szaga, amiért persze a gazdagokra haragudott, akikhez családja révén ő is tartozott. Tanulhatna a legelőkelőbb külföldi egyetemek valamelyikén, de közbeszól az osztályhelyzeti bűntudat: a kolozsvári egyetemre iratkozik be, apjának tett engedményként a jogi karra. A saját lelkiismeretének tett engedmény: minden hónapban visszaküldi az otthonról kapott pénzt, magánórákból él, tíz deka parizert vacsorázik, lóg az egyetemről (utálja a jogot), hajnalig olvas: Kantot, Marxot, és illegális kommunista diáklapot szerkeszt. Utoljára egy kórházi ágyon fekve láttam: csalódott, elszigetelt ember várja a halált, mint aki kiszorult a társadalomból. A neve, akárcsak a lap alapítóié, nem szerepel a kolofonon. Takarója alól kilóg a katéter, kínos erőlködéssel, szemérmesen az ágy alá csúsztatja a befőttes üveget a vizelettel. „Igen, ez a korral jár”, mondja, és mosolyogni próbál. Félrenézek, átadok üdvözleteket barátoktól, tanítványoktól, akiknek nincs idejük meglátogatni: „Igen, voltak barátaim és tanítványaim.” Későn vette észre, hogy egykori barátok és tanítványok már nem titkolják a véleményüket, hogy idegenné vált számukra Gáll Ernő. Aki védekezésül, önkritikai hajlama és szomorú humora kíséretében, emlékei batyujával hazamenekült a múltjába. Szinte gyermetegen hatott valamikor az az igénye, amelyet úgy fogalmazott meg, hogy „valahova tartozni kell”. Ebben igaza volt, abban már kevésbé, hogy önkímélőn, nem akart hinni a tényeknek, hiszen egész életében csak bízni, hinni akart valamiben, valakikben, akár Csoóri Sándortól Ion Iliescuig. Ki emlékszik még arra, hogy az ő főszerkesztése idején dolgoztak a Korunknál börtönviselt emberek is, meg más üldözöttek, akiket sehol sem akartak alkalmazni! Pedig alkatilag valójában nem is volt bátor. Csak éppen szégyellte magát egy olyan igazságtalan, embertelen Hatalom nevében, amelyhez tartozott is, nem is, s amelyet ő maga is hiszékenyen, önámítón segített felépíteni. Nem vonom vissza, amit évekkel ezelőtt leírtam: „Gáll Ernő konfliktuskerülő forradalmár.” És mégis: megmaradnak a könyvei, hogy tanúskodjanak tévedéseiről, megalkuvásairól, érdemeiről. Meg aztán vagyunk néhányan, akik hálával tartozunk neki, például a tilos könyvekért, amelyeket a kezünkbe adott, hogy ne felejtsünk elgondolkozni, és megismerjük az igazságot. Ernő személye és élete csupa ellentmondás. Buchenwaldból sebzetten és bizakodón sietett haza, Erdélybe, Kolozsvárra, az íróasztal és a könyvespolc közé, nem sejtve, hogy itthon minden lépését követik, és minden szavát lehallgatják. Nem ok nélkül: Venczel Józsefet látogatta, Mikó Imréről igyekezett a bonyolult igazságot felkutatni. Nem a konfliktus, hanem az eszmecsere embere volt. Az igazságot kereste. Nem csak az ő hibája, hogy nem találta meg. Gáll Ernő szülei Auschwitzban, a gázkamrában végezték életüket. Az ő élete úgy végződött, hogy a házsongárdi sírnál katolikus pap búcsúztatta.
SZILÁGYI JÚLIA / Szabadság (Kolozsvár)

Gáll Ernő évszázada
Ma száz éve született Gáll Ernő a már haldokló monarchia Nagyvárad nevű városában, jómódú, elmagyarosodott, az asszimiláció útján előrehaladt zsidó polgári családban.
Középiskoláit már a romániai Nagyváradon végezte, még mindig magyar környezetben, egyetemre pedig az 1930-as években a már gyorsított tempóban románná váló Kolozsváron járt, előbb jogi, majd filozófiai szakra. Kolozsvári diákévei alatt találkozott a kommunista mozgalommal, itt kezdett publikálni a Dienes László alapította Korunkban. Zsidó származása okán, immár újra magyar fennhatóság alatt, 1942-ben munkaszolgálatra vezényelték, majd 1944 novemberében a németországi Buchenwaldban működő náci lágerbe deportálták. Az amerikai haderő szabadította fel, 1945. április 11-én, 28. születésnapja után egy héttel. Visszatért Kolozsvárra, ahol 1946–1948 között az Igazság című napilap főszerkesztője, 1949-től pedig az Utunk című irodalmi hetilap felelős szerkesztője és a Bolyai Tudományegyetem filozófia tanára volt. Amikor Kolozsváron, az 1956-os magyar forradalom leverése után, 1957 januárjában, hatósági akarattal ismét elindítják a Korunk folyóiratot, Gáll Ernőt kérik fel annak főszerkesztésére. Ezt a munkát, professzori tevékenysége mellett, 27 éven keresztül folytatta, 1984-es kényszernyugalmazásáig. 1952-től 1956 decemberéig a Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese, később a Társadalom- és Politikai Tudományok Akadémiájának rendes, a Román Akadémiának pedig levelező tagja volt. Munkássága elsősorban a marxista oldalról vizsgált etika és szociológia területéhez fűződött. Az önismeret, az értelmiségi szerep, a nemzeti és a nemzetiségi lét és annak felelőssége, illetve az európai társadalmak (szét)fejlődésének a kérdései foglalkoztatták. Fontos tudni, hogy társszerzője volt annak a végül tizenöt magyar értelmiségi által aláírt, Hívó szó című, a romániai forradalom idején, 1989. december 23-án készült kolozsvári kiáltványnak, amely mindmáig eszmei alapját képezi az erdélyi magyarság romániai politizálásának és jogköveteléseinek. Életműve szempontjából, Gáll Ernő évszázadához hozzátartoznak azok az eredmények, amelyek a 2000. május 18-án bekövetkezett halála után születtek: a Gáll bibliográfiának, a kommunista világ utolsó évtizedében írt naplójának, továbbá a kiterjedt levelezésének és a megfigyeléséről a Szekuritáté által készített iratcsomó egyes részleteinek a kiadása. Évszázadát mindezeknek és az életében megjelent munkáknak a tükrében kell tehát vizsgálnunk. Milyen is volt az ő évszázada? Gáll Ernő számára ez elsősorban a folyamatos kritikai önvizsgálat időszaka volt. Ő ugyanis egyike volt azon keveseknek, akik menetrendszerűen, őszinte önkritikával tekintettek vissza a cselekedeteikre. Önreflexi- óiban időről időre Gáll Ernő is leszámolt korábbi illúzióival, számba vette az egymást kö- vető kiábrándulásainak az okát, és anélkül, hogy köpenyegét megforgassa, korábbi meglátásait bírálta, korrigálta, árnyalta. A Weimar fölötti, Ettersbergnek nevezett magaslaton, a Buchenwaldi láger egykori Appelplatzán, 1945. április 19- én sok ezer felszabadult fogoly kiáltotta egyszerre világgá az esküt, hogy a fasizmus újjászületését soha nem fogja tétlenül tűrni. Köztük Gáll Ernő, aki 1989 után sem mondott le a baloldaliságáról, egyebek között azért sem, mert azt az ettersbergi esküje sem tette lehetővé. Pedig a baloldal nem szerette önjáró egyéniségét, kritikus értelmiségi magatartását. A hatalom rosszallását Gáll Ernő már akkor kiváltotta, amikor az ötvenes évek közepén korábbi dogmatizmusával leszámolt, s aztán folyamatosan, amikor a hetvenes években a létező szocializmust bírálni merte, s amikor kérdéseket tett fel arról, hogy a második világháború után kialakult nyugati jóléti társadalmakban lehetséges-e egyáltalán az ottani munkásságtól forradalmi magatartást elvárni. Tanárként sok, később sikeresnek bizonyult értelmiségi generációt nevelt, emberként segítő kezet nyújtott a kommunista rendszer által üldözött polgári értelmiségieknek, szerkesztőként a nemzeti bezárkózás helyett a széles kitekintést részesítette előnyben. A hetvenes évek közepén végképp felismerte, hogy a szocializmusnak a nemzetiségi kérdést nem sikerült megoldania, és a hatalom megdöbbenésére kimondta: a nemzeti kisebbségek kérdését a nemzetállamok keretén belül rendezni nem lehet, arra összeurópai megoldást kell találni. Az első volt, aki ezt vallotta, s aki e gondolat valóra váltásáért cselekedett.
Tibori Szabó Zoltán / Szabadság (Kolozsvár)

EMKE-közgyűlés és díjkiosztó gála lesz szombaton
Az idei díjazottak listája
Az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) éves közgyűlésére és díjkiosztó gálájára kerül sor április 8-án, szombaton délelőtt 11 órától, olvasható az egyesület szerkesztőségünkhöz eljuttatott közleményében. A szokásostól eltérően, az idei esemény helyszíne a Bánffy Palota Tonitza-terme lesz (Főtér 30. sz.), derül ki a közleményből, az eseményen közreműködik a Görög Sisters zongoraduó (Szabadka, Szerbia).
A program délután 3 órától az EMKE díjak és díszoklevelek átadásával folytatódik. Közreműködik a Guttman Mihály Pedagóguskórus.
Délután fél 6-tól: könyvbemutató . A Csodálatos tanúságtétel. Vizi E. Szilveszternek sok szeretettel Erdélyből című kötetet bemutatja a szerkesztő, Ábrám Zoltán, az ünnepelt jelenlétében. Társszervező az Erdélyi Múzeum-Egyesület.
Este 7 órától a Görög Sisters zongoraduó hangversenye (Görög Enikő és Noémi). Helyszín: Gheorghe Dima Zeneakadémia Stúdióterme (Király / I. C. Brătianu u. 25. sz.). Műsoron: Franz Schubert: A-moll Allegro, ’Lebensstürme’ D.947 (négykezes); W. A. Mozart: C-dúr zongoraszonáta (négykezes), K. 521, I movement (Allegro); Franz Schubert: Andantino varie B-moll op.84, n° 1 (négykezes); Antonín Dvořák: Szláv tánc, E-moll (négykezes); Aleksandar Vujić: Szerb kóló (népi tánc két zongorára); Béla Bartók: 7 darab a Mikrokozmoszból BB120 (két zongorára); Maurice Ravel: La Valse (két zongorára).
EMKE-díjak 2017
Balázs Ferenc-díj: Balázs Sándor unitárius lelkész részére – több évtizedes önzetlen közösségi szolgálatáért, a Romániai Falugondnokságok Szövetsége lélekmentő tevékenységének a megszervezéséért és működtetéséért.
Bányai János-díj: Kinda István múzeumigazgató részére – rendszeres terepkutatásaiért, módszeres örökségfeltáró és múzeumszervező munkásságáért.
Janovics Jenő-díj: Essig József fotóművész, szerkesztő-operatőr részére – a kultúra és civil kezdeményezések területén nyújtott szerteágazó tevékenységéért.
Kacsó András-díj: Benedek Árpád néptáncoktató részére – a nagyváradi gyermek- és ifjúsági táncházmozgalom több mint tizenöt éve tartó lelkes szervezéséért, irányításáért .
Kun Kocsárd-díj: Marius Tabacu részére – az erdélyi magyar kultúra minőségi román tolmácsolásáért, a széleskörű magyar-román kultúracsere elősegítésében vállalt kiemelkedő munkásságáért.
Gr. Mikó Imre-díj: Nagy Péter részére – aki közügynek és szívügyének tekinti a nyomdászatot, a szakmai utánpótlást, múltunk és jelenünk dokumentálását.
Monoki István-díj: Kopacz Katalin-Mária részére – a hazai magyar könyvtárügy szolgálatában kifejtett érdekképviseleti, közösségépítő és szervezői tevékenységéért.
Nagy István-díj: Kállay Miklós Tünde zenetanár, karnagy részére – az erdélyi magyar kórusmozgalomban, a magyar közösség érdekében kifejtett több évtizedes, kiemelkedő művészi és kiváló, önzetlen oktatói tevékenységéért.
Spectator-díj: Nagy Miklós Kund részére – a teljesítményt elismerő, a törekvést méltató mértéktartó, higgadt és bíztató szavaiért, a szellemi értékteremtés melletti évtizedes síkra szállásért.
Szolnay Sándor-díj: Gergely Zoltán szobrászművész részére – az erdélyi magyar közösség érdekében kifejtett, a hagyományokat a legmodernebb művészi törekvésekkel ötvöző, kiváló alkotómunkája elismerése képpen.
Tiszteletbeli tagság: Beder Tibor részére – a szervezet alelnökeként végzett odaadó közművelődési és a civil szerveződést elősegítő tevékenységéért és az erdélyi magyar – török történelmi kapcsolatok ápolásáért . Szabadság (Kolozsvár)

ET-szakértőket tájékoztatott az RMDSZ Kolozsváron a magyarság panaszairól
Az RMDSZ a kisebbségvédelmi keretegyezmény ratifikálásakor vállalt romániai kötelezettségek folyamatos megsértéséről tájékoztatta Kolozsváron az Európa Tanács (ET) szakértői küldöttségét.
Amint a szövetség hírlevelében közölte: a keretegyezmény négytagú szakértői bizottsága hétfőn találkozott az RMDSZ ügyvezető elnökével és a szövetség szakpolitikusaival, akik fenntartották és kiegészítették a szövetség tavaly benyújtott árnyékjelentésének a megállapításait. Az árnyékjelentés a román kormány két és fél év késéssel tavaly márciusban benyújtott jelentésére reflektál.
„Országunk következetesen ideális képet fest a kisebbségek itthoni helyzetéről, de nem veszi komolyan sem saját törvényeit, sem a nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségeit” – idézte a hírlevél Porcsalmi Bálintot, a szövetség ügyvezető elnökét, aki azt is kijelentette: a román kormány jelentése „sok pontatlanságot és ferdítést tartalmaz, és hamis képet sugall” a kisebbségi jogok betartásáról. Az ügyvezető elnök felidézte: a román kormány jelentése úgy készült el, hogy a dokumentumot véglegesítő külügyminisztérium nem konzultált a magyarság képviselőivel, és a kormány struktúrájában működő Etnikumközi Kapcsolatok Hivatalának észrevételeit sem vette figyelembe.
Civil jogvédők is felvilágosították az ET-szakértőket Kolozsváron
Évtizede „kipipált" jogok megsértéséről tájékoztatták erdélyi magyar civil jogvédők az Európa Tanács (ET) szakértőit, akik a kisebbségvédelmi keretegyezmény ratifikálásakor tett romániai vállalások tiszteletben tartásáról tájékozódtak Kolozsváron.
Magyari Tivadar oktatásért felelős ügyvezető alelnök arról tájékoztatta a küldöttséget, hogy a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) annak ellenére sem kapott döntéshozási jogköröket a magyar tagozat, hogy 2012. január elsejétől törvény írja ezt elő. A szakpolitikus a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium működését ellehetetlenítő hatósági intézkedésekről is tájékoztatott.
Horváth Anna, az RMDSZ önkormányzatokért felelős ügyvezető alelnöki tisztségének a várományosa arról tájékoztatta a szakértőket, hogy a helyi közigazgatásban is súlyos problémák észlelhetőek: az intézményekről magyar feliratokat távolítanak el, hiányoznak a kétnyelvű utca- és helységnévtáblák, formanyomtatványok, a közérdekű információkhoz magyarul nem lehet hozzáférni, és az ügyintézést sem lehet magyarul végezni. Elmondta: bár két bírósági döntés kötelezi Kolozsvár polgármesteri hivatalát a kétnyelvű várostábla kihelyezésére, a polgármester továbbra is elzárkózik ettől.
Hegedüs Csilla kultúráért felelős ügyvezető alelnök arra hívta fel a figyelmet, hogy „Románia ellenkampányának köszönhetően” a csíksomlyói búcsút nem vették fel az UNESCO szellemi kulturális örökségi listájára. Elmondta: bár törvény írja elő a magyar vonatkozású műemlékek többnyelvű feliratozását, az ilyen jellegű műemlékek csupán egy százalékán áll magyar felirat. Azt is felrótta, hogy lelassult, majd teljesen leállt a kommunista rezsim által jogtalanul elkobozott ingatlanok visszaszolgáltatása.
Benkő Erika Kovászna megyei parlamenti képviselő arról tájékoztatta a szakértőket, hogy Romániában országszerte bátorítják és támogatják a regionális identitás megerősödését, Székelyföldön viszont megtagadják az identitás kinyilvánítását a magyar közösségtől. Míg Románia más régióiban, Moldvában és Dobrudzsában használhatják a regionális szimbólumokat, a székely zászló használata ellen valóságos hadjárat folyik.
Porcsalmi Bálint ügyvezető elnök az RMDSZ törvényhozási törekvéseiről is tájékoztatta a bizottságot. Megemlítette a március 15-ét hivatalos ünnepé nyilvánító törvénytervezetet, valamint azt a hamarosan benyújtandó törvénymódosítást is, amely a helyi közigazgatásban húszról tíz százalékra csökkentené azt a küszöböt, amely fölött biztosítani kell a kisebbségek anyanyelvhasználati jogait.
A román kormány 2016 márciusában, mintegy két és fél év késéssel nyújtott be az Európa Tanácshoz jelentést arról, hogy miképpen teljesítette a kisebbségvédelmi keretegyezmény ratifikálásakor, 1996-ban tett vállalásait. A 270 oldalas román kormányjelentés a 2010 és 2013 közötti időszakot öleli fel, és a nemzeti kisebbségek nyelvi jogainak a kiterjesztéséről számol be. A jelentéshez az RMDSZ és több erdélyi magyar jogvédő szervezet is árnyékjelentést csatolt.
MTI; Krónika (Kolozsvár)

Civil jogvédők is felvilágosították az ET-szakértőket Kolozsváron
MTI - Évtizede „kipipált” jogok megsértéséről tájékoztatták erdélyi magyar civil jogvédők az Európa Tanács (ET) szakértőit, akik a kisebbségvédelmi keretegyezmény ratifikálásakor tett romániai vállalások tiszteletben tartásáról tájékozódtak Kolozsváron.
A civil jogvédők és az ET-szakértők hétfői megbeszéléséről Szigeti Enikő, a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) elnöke, Bethlendi András, az Advocacy Group for Freedom of Identity (AGFI) vezetője, valamint Toró Tibor, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) szakértője számolt be egy hétfői kolozsvári sajtótájékoztatón. A CEMO és az AGFI, valamint az EMNT és az SZNT is árnyékjelentést nyújtott be a keretegyezménnyel kapcsolatos román kormányjelentéshez.
ET-szakértőket tájékoztatott az RMDSZ Kolozsváron a magyarság panaszairól Az RMDSZ a kisebbségvédelmi keretegyezmény ratifikálásakor vállalt romániai kötelezettségek folyamatos megsértéséről tájékoztatta Kolozsváron az Európa Tanács (ET) szakértői küldöttségét.
Amint a civil jogvédők hangsúlyozták, olyan témákat ajánlottak a kisebbségvédelmi szakértők figyelmébe, amelyeket az ET több mint egy évtizede „kipipáltnak tekint”, és amelyeket a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) a politikai hatalom részeseként nem vethetett fel. Szigeti Enikő elmondta: az ET a nyelvi jogokat először rögzítő román közigazgatási törvény 2001-es elfogadása óta megoldottnak tekinti a többnyelvű feliratozás kérdését. Hozzátette, most arra világítottak rá, hogy a keretegyezménnyel kapcsolatos legutóbbi ajánlás ellenére Marosvásárhelyen a hatóságok megakadályozzák a kétnyelvű utcanévtáblák kihelyezését, és a bíróságok az ET erre vonatkozó ajánlása ellenére sem tekintik úgy, hogy a többnyelvűséget az utcanevek és az egyéb földrajzi nevek területén is érvényesíteni kell.
Bethlendi András a kolozsvári többnyelvű helységnévtábla példáját hozta fel arra, hogy immár 15 éve tagadnak meg olyan jogokat a magyarságtól, amelyek teljesítését Románia vállalta a keretegyezményben. Amint elmondták, ezekben az ügyekben azért hitelesebb a civil fellépés, mert mind Marosvásárhelyen, mind Kolozsváron az RMDSZ is részese volt annak az adminisztrációnak, amely a jogok érvényesítését megtagadta.
Toró Tibor hozzátette: a politikatudományban erősen él az a nézet, hogy a kisebbségi jogok kezelésére a legjobb megoldás, ha a kisebbség reprezentatív szervezete része a hatalomnak. „Azt mutattuk be, hogy nem biztos, hogy ettől megoldódnak a problémák. A román kormány jelentésében feldolgozott három évből az RMDSZ kettőt kormányon töltött, és ez idő alatt csak gyűltek a problémák” – jelentette ki. A politológus úgy vélte, hogy a szakértők megértették: sokszor a magyar polgármesterek is „öndiszkriminációt hajtanak végre”, mert rajtuk is múlik, hogy településükön nem érvényesülnek a kisebbségi jogok.
A civil jogvédők elmondták: az ET szakértői júniusra készítik el a jelentésüket a kisebbségvédelmi keretegyezmény romániai tiszteletben tartásáról. A dokumentum az év második felében kerül az ET miniszteri tanácsa elé, és az ET körülbelül egy év múlva fogalmazza meg a Romániának szánt ajánlásait. Hozzátették, mind a jelentés, mind az ajánlások fontos eszközei lehetnek az erdélyi magyar jogérvényesítésnek.
A román kormány 2016 márciusában, mintegy két és fél év késéssel nyújtott be az Európa Tanácshoz jelentést arról, hogy miképpen teljesítette a kisebbségvédelmi keretegyezmény ratifikálásakor, 1995-ben tett vállalásait. A 270 oldalas román kormányjelentés a 2010 és 2013 közötti időszakot öleli fel, és a nemzeti kisebbségek nyelvi jogainak a kiterjesztéséről számol be. A jelentéshez az RMDSZ és erdélyi magyar jogvédő szervezetek is árnyékjelentést csatoltak. Krónika (Kolozsvár)

Kisebbségi jogvédelem és román hazugságkampány
Az Európai Unióban élő kisebbségek jogainak uniós szintű szavatolását szorgalmazó Minority SafePack című polgári kezdeményezés európai bizottsági bejegyzése nyomán tapasztalt, obligát RMDSZ-önfényezésen túllépve objektíven is megállapítható, hogy a dokumentum bejegyzése valóban jelentős lépés lehet az őshonos kisebbségi közösségek helyzetének megnyugtató rendezése felé.
Mint ismeretes, a polgári kezdeményezést az RMDSZ közreműködésével az Európai Kisebbségek Föderatív Uniója (FUEN) dolgozta ki, célja pedig az, hogy rábírja az Európai Bizottságot olyan jogszabályok kidolgozására, amelyek EU-szinten számon kérhetően szavatolják a kisebbségek anyanyelvhasználati és oktatási jogait. Az EB először elutasította a kezdeményezés bejegyzését, arra hivatkozva, hogy kisebbségi ügyekben a tagállamoké a jogalkotási hatáskör, de miután a FUEN az EU bíróságához fordult, amely alapfokon kimondta, hogy jogtalan volt az elutasítás, mert a bizottság nem indokolta azt meg, végül beleegyeztek, hogy bejegyezzenek kilenc követelést az eredeti 11-ből.
A neheze persze még csak most következik, a kezdeményezés támogatására ugyanis össze kell gyűjteni egymillió támogató aláírást, az EB ezt követően vizsgálja majd ki érdemben is a csomagot, és dönt a kidolgozandó jogszabályokról, amelyeket az Európai Parlament elé terjeszt. Hogy mekkora a kezdeményezés tétje, az is jelzi, hogy a végül a FUEN által megnyert perbe a kisebbségellenes oldalon Románia és Szlovákia, míg a kezdeményezők oldalán Magyarország szállt be.
És az is, hogy a román médiában máris elkezdődött a kezdeményezés démonizálása. Az Adevărul napilap portálján egy publicista a régi jó, soviniszta szekus dezinformáció- és hazugságkampányok hagyományát folytatva igyekszik befeketíteni a kisebbségvédelem ügyét. A téma köré elképesztő rablómesét kerekít: abból, hogy a polgári kezdeményezésről a FUEN 2012-es moszkvai ülésén született döntés, azt gombolyítja le, hogy az egészet valójában Oroszország finanszírozza és szervezi, amely a kisebbségek jogköveteléseinek napirenden tartásával akarja még inkább szétaprózni az EU-t.
Ez a klasszikus, román soviniszta „érvet” idézi, miszerint az autonómia gyűlöletes, kommunista méreg, hiszen a székely autonómiát Sztálin erőszakolta rá Romániára. Ami természetesen nettó ostobaság, hiszen ilyen alapon az autópályákat borzalmas náci találmánynak minősíthetnénk csak azért, mert a hitleri Németországban számos autópálya épült. (Persze ezen az alapon viszont azt is meg lehet ideologizálni, miért ódzkodnak annyira Romániában az autópálya-építéstől.)
A kisebbségvédelemmel szembeni dühös hazugságkampány is jelzi, nem lesz könnyű a polgári kezdeményezést kézzel fogható eredménnyé konvertálni. Az egymillió aláírás összegyűjtése lesz a legegyszerűbb – az azt követő bizottsági és EP-egyeztetések és viták viszont vérre menőeknek ígérkeznek. A kisebbségi jogok szavatolásában ellenérdekelt országok minden bizonnyal a szuverenitás megsértésével fognak érvelni, és olyan befolyásos támogatóra számíthatnak, mint Franciaország, amely még mindig nehezen hajlandó elismerni, hogy az országban a francián kívül más őshonos, tehát nem az elmúlt évtizedekben bevándorolt közösségek is élnek.
A másik oldalon viszont hatvanmillió európai uniós polgár képviselői küzdenek majd annak az elismertetéséért, hogy a hazug propaganda ellenére a kisebbségi autonómiák nem az EU szétaprózódásához vezetnek, hanem a kisebbségek jogköveteléseinek teljesítésével éppen hogy a stabilitást erősítik, és csillapítják a konfliktusokat. És egy őshonos közösség számára az anyanyelvi oktatáshoz, az anyanyelvi hivatali ügyintézéshez és legalább a kulturális önkormányzatisághoz való jogot ugyanúgy kell szavatolni, mint bármely, az alapvető emberi jogok közé sorolt jogot. Valamint hogy a kisebbségi jogokat folyamatosan nyirbáló, illetve megtagadó, asszimilációra törekvő államok ellenkezésének dacára ezt ugyanúgy uniós szinten kell szabályozni és kemény szankciórendszerrel kikényszeríteni, mint a személyek vagy a szolgáltatások szabad áramlását. Már ha az EU vezetői tényleg az Unióban élő polgárok jogait tekintik elsődlegesnek.
Balogh Levente / Krónika (Kolozsvár)

Kóruséneklést is tanulhatunk idén a csíkszeredai Régizenei Nyári Egyetemen
A Régizene Nyári Egyetem évfordulós, X. kiadását szervezi idén a Hargita Megyei Kulturális Központ július 9. és 14. között, a Csíkszeredai Régizene Fesztivállal párhuzamosan. Az újdonságokról Ferencz Gabriella projektvezetőt kérdeztük.
Évtizede immár, hogy zenei nyári egyetemre jelentkezhetnek az érdeklődő diákok Csíkszeredában, a Régizenei Nyári Egyetemen számukra már ismerős mesterkurzusokra és tanárokhoz. Bizonyos értelemben követi a fesztivál tematikáját, ezért az idén a kurzusokon is a reformáció lesz a középpontban.
A július 9–14 között zajló X. Régizenei Nyári Egyetem az idén egész hetesre kiterjedő Csíkszeredai Régizene Fesztivált (július 8–16.) kíséri. Amint azt Fazakas Gabriellánál, a régizenei rendezvények programvezetőjénél érdeklődve megtudtuk: az énekkurzus iránt mutatott előző évekbeli nagy érdeklődésnek köszönhetően két énektanár közül választhatnak idén az egyéni énekórákra jelentkezők. Palócz Réka mellet Kiss Noémi fog még oktatni, aki volt már korábbi nyári egyetemen, mint énektanár, és mint fellépő is a fesztiválon.
Abszolút nóvum az idén a tanárok és a diákok javaslatára meghirdetett kórus kurzus Ványolós András vezetésével. „Talán ebben az évben a legidőszerűbb e kurzus bevezetése, ugyanis az egyházi megújulásnak az egyik alappillére volt a kóruséneklés, de azon belül is az anyanyelven való éneklés” – fogalmazott a programvezető. Mint jelezte: a gyergyói születésű Ványolós András Csíkszeredában mint énektanár és kórusvezető ismert, a fesztivál berkeiben pedig hosszú ideje visszatérő fellépő. „Térségünk talán egyik legaktívabb és műfaji szempontból a legszínesebb kórusvezetőjének mondhatjuk” – fogalmazott Fazakas Gabriella.
A kórus kurzus iránt érdeklődőknek jó tudniuk: a karének kurzus célja gyakorlatban megismerkedni a reneszánsz kórusművészettel, hangsúlyt fektetve énektechnikai ismeretek fejlesztésére. A reneszánsz zenei világban a többszólamúsággal párhuzamosan együtt élő egyszólamú egyházzene, a gregorián ének is tanulmány tárgya lesz, segítve a zenei megformálás és helyes éneklés fejlesztését – tudtuk meg. Jelentkezési határidő: 2017. június 12. hétfő, éjfél.
Gellért Edit / maszol.ro

Könyvkommandó: adományozási kampányt indított az RMDSZ
Könyvkommandó névvel könyvadományozási kampányt indított az RMDSZ: tíz település iskoláját, szórványkollégiumát és magyar házát keresi fel két hét leforgása alatt, kiemelt figyelmet fordítva a leégett kommandói iskola újjáépítésének támogatására. Az RMDSZ ügyvezető elnöke, Porcsalmi Bálint kedden elmondta: a tanintézet továbbra is várja a pénzadományokat, de a személyi jövedelemadó két százalékának felajánlásával is lehet segíteni. Az RMDSZ által másfél hónapja kezdeményezett pénzgyűjtési kampány jó alkalom arra, hogy felmérjék, mennyire is tud a romániai magyar közösség saját ügyként kezelni egy leégett magyar iskola sorsát - hangsúlyozta az ügyvezető elnök. Mára bebizonyosodni látszik, hogy egy ilyen ügy jó hívó szó, amit továbbra is napirenden kell tartani, hiszen az iskola újjáépítésére további pénzadományokra van szükség - mondta. Rámutatott: friss kimutatások szerint a 800 eurós összegből ez idáig 120 ezer RON gyűlt össze, ahhoz pedig, hogy jövő évtől újra biztos helyen tanulhassanak a diákok, a nyári vakációig újra kell építeni az iskolát. „Mi továbbra is arra kérünk mindenkit, hogy lehetőségeihez mérten adakozzon, hiszen 100 olyan gyermek sorsa most a tét, aki nem tehet arról, hogy ilyen helyzetbe kényszerült. A törvény értelmében minden állampolgár dönthet arról, hogy melyik civil szervezetnek ajánlja fel jövedelemadójának két százalékát. Ha ezzel a lehetőséggel nem él, az államkasszát gazdagítja. Bár ez nagyon kevésnek tűnhet, ha összefogunk, az iskola diákjainak ez nagy segítség” – tette hozzá a Szövetség ügyvezető elnöke.
Az RMDSZ és a Communitas Alapítvány munkatársai már járják az erdélyi településeket Könyvkommandó kampányukkal, ez idáig Szilágysomlyón, Szilágycsehben és Máramarosszigeten kerestek fel magyar házakat. További úticél a Szamosújvári Szórványkollégium, a csicsókeresztúri Szent Anna Gyermekotthon, a vicei Szent István Gyermekotthon, a nagybányai Teleki Magyar Ház, a Magyarlapádi Szórványkollégium, a Vajdahunyadi Magyar Ház, a négyfalusi Barcasági Csángó Szórványkollégium, végezetül pedig a kommandói iskola. „Körutunk eddigi állomásain azt tapasztaltuk, a gyermekek nagyon is tisztában vannak a kommandói helyzettel, nagyon is átérzik kommandói társaik sorsát. Üzeneteiket videóban is rögzítjük, amelyeket legvégül levetítünk majd a Kovászna megyei településen is. Azt szeretnénk, hogy minden felnőtt megértse az ügy fontosságát, a kommandóiak pedig megtapasztalhassák, nincsenek egyedül” – összegzett Porcsalmi Bálint. A könyvcsomagok a Communitas Alapítvány könyvtárprogramján keresztül gyűltek össze, a könyvállomány – szépirodalmi munkák, regények és verses kötetek, történelmi jellegű könyvek, szakirodalmak, mesekönyvek és szótárak – nagy része az Országos Széchényi Könyvtár cserekapcsolatából érkezett. Ezek mellett a Communitas Alapítvány Könyvkiadás Szaktestületének évente támogatott példányaiból is kerültek a könyvcsomagba – olyan aktuális, Erdély-szerte megjelenő folyóiratok, periodikák, amelyek kiadását támogatja az Alapítvány: Látó, Székelyföld, Korunk, Művelődés, Játéktér, Helikon, Magyar Közoktatás stb.
(rmdsz tájékoztató) Transindex.ro

Kórház közelségére hivatkozva tiltanák be a székely szabadság napi felvonulást
Légből kapott indokkal próbálja ellehetetleníteni Marosvásárhely polgármestere és rendőrfőnöke a 2018-as Székely Szabadság Napi felvonulást. Hivatali hatalommal való visszaélés miatt a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) az Országos Korrupcióellenes Ügyészségnél (DNA) tett bűnügyi feljelentést Dorin Florea és Valentin Bretfelean ellen.
Mindenképpen be szeretné tiltani a 2018. március 10-re kitűzött Székely Szabadság Napi felvonulást Marosvásárhely polgármestere és az önkormányzat alárendeltségébe tartozó helyi rendőrség parancsnoka. Utóbbi, Valentin Bretfelean, aki a városházán működő láttamoztató bizottságot is vezeti az 1991/60-as gyülekezési törvény 5. cikkelyére hivatkozva próbálja eltántorítani a Székely Nemzeti Tanácsot a jövő évi felvonulás megszervezésétől. Az említett paragrafus szerint a kórházak előtt tilos tüntetést szervezni, holott a rendezvény a székely mártírok emlékoszlopánál kezdődne, a tömeg pedig az egykori Szentgyörgy utcán keresztül vonulna a főtérre. Az említett útszakaszon valóban létezik egy kórház, de előtte a résztvevők nem állnának meg előtte. Dorin Florea az idén azt ajánlotta, hogy a tömeg vonuljon az ifjúsági házba ünnepelni, holott az oda vezető út négy kórház előtt vezet át. A gyülekezési törvény tisztán kimondja, hogy milyen esetekben lehet betiltani egy tüntetést. Ráadásul a helyi önkormányzat 1998/186-as határozata értelmében a Szentgyörgy utcai kórház nem is szerepel azon tizennégy helyszín között, ahol tilos tüntetést szervezni – érvel Kincses Előd, az SZNT jogi képviselője. A jogász szerint a városháza minden évben más és más kifogást próbál találni, csakhogy ellehetetlenítse az autonómiaküzdelem megmozdulását. Kincses emlékeztetett arra az idei újsághirdetésre is, melyet az idei rendezvény előtt két nappal a város polgármestere adott fel, és amelyben azt írta, hogy a tüntetők közül mindössze tíz személynek hagyta jóvá, hogy a Postarétről a prefektúra elé vonuljon – de csakis a járdán. A Székely Nemzeti Tanács kedden bejelentette, hogy bűnügyi feljelentést tett a DNA-nál Florea és Bretfelean ellen, akiket hivatali hatalommal való visszaéléssel vádol. Ugyanakkor a diszkriminációellenes tanácsnak is jelezték az ügyet. Kérdésünkre, hogy miért éppen a DNA-hoz fordultak, hiszen egy törvénysértő döntés még nem számít korrupciós ügynek, Kincses azt replikázta, hogy ha a katolikus iskola ügyéből korrupciós ügyiratot lehetett fabrikálni, akkor a hivatali hatalommal való visszaélés is számíthat annak. Mint ismert, a marosvásárhelyi táblabíróság jogerős ítéletében a Székely Nemzeti Tanácsnak adott igazat abban a perben, amit az Izsák Balázs által vezetett szervezet indított a helyi polgármesteri hivatal ellen. Az ítélet szerint Dorin Florea polgármester törvénytelenül járt el, amikor figyelmen kívül hagyva a gyülekezési jogra vonatkozó 1991/60-as törvény előírásait, nem láttamoztatta az SZNT által 2015-re illetve 2016-ra bejelentett március 10-i utcai tüntetést. Az alkotmány illetve a törvényes rendelkezés értelmében a polgármesternek csak jól megindokolt esetben, a bejelentést követő 48 órán belül lett volna joga kifogást emelni a tüntetés ellen. Ehhez képest a vásárhelyi elöljáró az önkormányzat láttamoztató bizottságának a véleményére támaszkodva, nem volt hajlandó tudomásul venni az SZNT akcióját. A Valentin Bretfelean által vezetett testület álláspontja azonban csupán konzultatív jellegű. Florea általában azzal szokott magyarázkodni, hogy Marosvásárhelynek nem hiányzik az az interetnikai feszültség, amit egy ilyen jellegű rendezvény gerjeszthet. Az elöljáró soha nem foglalt még állást a szélsőségesen magyarellenes Nouă Dreaptă be nem jelentett december elsejei felvonulásaival szemben, mint ahogy a karhatalom sem büntette azokat a Dinamo-szurkolókat, akik kedvenc csapatuk minden egyes marosvásárhelyi mérkőzésén rázendítenek magyargyűlölő kedvenc rigmusukra. A Székely Nemzeti Tanács bízik a jogprecedensben és a bíróság pártatlanságában. Izsák Balázs elnök hangsúlyozni kívánta, a Székely Szabadság Napja megünnepléséről nem mondanak le, mint ahogy az azt követő felvonulásról sem. „Ez nem berögzött szokás, hanem céltudatos cselekvés, hisz egyértelmű, hogy a székelyek autonómiát akarnak. Lehet, hogy világcsúcsot érünk el, de addig tüntetünk, amíg elérjük a célunkat” – jelentette ki Izsák Balázs
Szucher Ervin / Székelyhon.ro

Nem csak szóbeszéd: tényleg tolvajok garázdálkodnak Gyimesközéplokon
Ismeretlen tolvajok két betörési kísérlet mellett betörtek a hidegségi templomba, ahonnan ellopták a perselypénzt, továbbá két teherautóból is különböző javakat tulajdonítottak el. A gyimeseiek aggódnak
A minap jelezte szerkesztőségünknek egy helyi lakos, hogy pár hete riasztó hírek, pletykák keringenek a Gyimesekben, főleg Gyimesközéplok környékén. Elmondása szerint egyre több a betörés, vagy a betörési kísérlet: éjszakánként egy 4–5 személyből álló autós banda járja a völgyet, a szóbeszéd szerint rendszámtábla nélküli autóval. Hozzátette, bizonyítéka nincs, de a pletykák szerint az elkövetők betörtek a hidegségi templomba, illetve egy magánházba. A híreszteléssel kapcsolatosan megkerestük Gergely Károlyt, Gyimesközéplok polgármesterét, aki megerősítette: Van alapja a szóbeszédnek. Vasárnap az egyik lakóházba mentek be, ahol jelenleg nem lakik senki, mivel a tulajdonosok Magyarországon vannak. Állítólag összeborogatták a bútorokat, a rendőrség is a helyszínen járt. Ezenkívül korábban két teherautó fülkéjét is kinyitották, a GPS-készüléket és a rádiót próbálták elvinni. Van egy kisebb üzlet, oda is megpróbáltak bemenni, de valaki megzavarta őket, azért elmenekültek. A hidegségi templomba is kétszer próbáltak behatolni: első alkalommal sikertelenül, másodszor viszont elvitték a perselypénzt – ismertette a községvezető. Elég kellemetlen ez a helyzet, intézkednünk kell, hogy a járőreink éberebbek legyenek – tette hozzá Gergely. Valóságot tükröző szóbeszéd A polgármester által említett esetek valóban megtörténtek, az elkövetők azonban egyelőre ismeretlenek – mondta megkeresésünkre Gheorghe Filip, a Hargita Megyei Rendőr-főkapitányság szóvivője. Elmondása szerint az elkövetők behatoltak egy magánházba, ahonnan azonban nem hiányzik semmi, így ezt lopási kísérletként kezelik. Egy másik lopási kísérlet is történt egy egyéni vállalkozás székhelyén, ez valószínűleg a polgármester által említett kis üzletre vonatkozik. A szóvivő szerint két teherautót is feltörtek, egyikből egy CB-rádiót, másikból csak papírokat loptak el, továbbá megerősítette a hidegségi templomban történt pénzlopást is. Az ismeretlen tettesek ellen két lopási kísérlet és két lopás miatt folytat nyomozást a rendőrség.
Iszlai Katalin / Székelyhon.ro

Első novelláskötetével jelentkezik Bíró Ernő
A társadalomban fellelhető értékrend romlása sarkallta arra, hogy nekifogjon írni, de időközben rájött, hogy csak a szépet és a szépről kell írni. A kolozsvári Bíró Ernő – az Imalánc nevű távimacsoport vezetője – első, az év elején megjelent, A döblec ára című novelláskötetét mutatják be április 11-én Csíkszeredában, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem épületében.
Bíró Ernő kolozsvári családapa. Informatikus, programozó, keresztény vállalkozó, hét gyermek édesapja. Keresztény értékrend jellemzi alkotásait – olvasható A döblec ára című novelláskötet hátlapján. Balog László, a Sapientia EMTE Csíkszeredai Karának könyvtárosa, a kötet szerkesztője szerint a szerző a hit, a remény és a szeretet krónikása. Oly módon nevettet és ríkat, elgondolkodtat és kapcsol ki írásaival a mindennapok taposómalmából, hogy közben nem agyal, nincsenek vad, „szépirodalmi fikciók” írásművészetében, nem tálal képzelt világokat, nem próbál a képére és hasonlatosságára formálni bennünket, olvasókat, hanem csupán a múlt egy-egy szeletét, a gyakran kiüresedett, szeretetéhes mai világot, a jelent töredékeiben, széthullottságában mutatja fel – hangsúlyozza a könyvtárigazgató. A kötet előszavát Sebestyén Péter, marosvásárhelyi római katolikus pap jegyzi, aki rámutat, nem szokványos novellafüzért vesz kezébe az olvasó, hanem inkább amolyan szociográfiai írásokkal van dolga. Egy letűnt kornak a lelkekben még élő, azt mételyező lenyomataival szembesülhet, aki olvassa a kötetben levő írásokat. E kötet harminchárom darabja is jelzi, mennyire elszántan keresi saját hangját. Az írások stílusa széles skálán mozog: szerényebbre sikerült és remekbe szabott írások váltják egymást a kötetben. Ugyanakkor műfaji sokszínűség is jellemzi a kötetet: mementók, útikalauzok, csendéletek, interjúk, parodisztikus visszaemlékezések, drámai felütésű elbeszélések, novellák is megbújnak egyik-másik történetben. A szeretet ereje Bíró Ernő tizenhét éves volt, amikor az első novelláját megírta. Az akkori magyar szakos tanárnője azt javasolta, hogy akkor tegye le a tollat, és majd negyvenéves korában vegye fel. Ezt a tanácsot meg is fogadta, mert mint mondta, inkább reál beállítottságú volt, amolyan „kockafejű”, 2006-ban kezdett el újra novellákat írni. Kikívánkoztak belőlem az érzések. Érdekes, hogy a társadalomban fellelhető értékrend romlása sarkallt engem arra, hogy nekifogjak. Ez nem véletlen. Az elején, amikor egy-egy ilyen csíra megszületett, és valamilyen eredményformájú dolog domborodott ki, azt vettem észre, hogy mind savanyú, negatív kisugárzásúak ezek az érzések. 2005-ben felvállaltam egy nagy munkát: az erdélyi egyházmegye összes templomát lefényképeztem kívül-belül. Ezt öt éven keresztül csináltam, rengeteget utaztam, és rengeteg emberrel találkoztam. És nagyon sok helyzettel is találkoztam, amelyek egyáltalán nem voltak pozitívak. Emberek ezrei ültek a kocsimban mint utasok, akiket vittem valahonnan valahová. Nagyon sokat tanultam tőlük. De mindig mindenki csak panaszkodott. Egy idő után ezek bennem felgyülemlettek, igazgyönggyé merevedtek, és kiderült, hogy ezek az igazgyöngyök csúnyák. Nyolc-tíz írás után rájöttem, hogy a mai társadalom író személyiségei közül nagyon sokan vannak, akik ennek a trendnek hódolnak: megírni a társadalom piszkát, szemetét. Miután ebben így megcsömörlöttem, rájöttem, hogy csak szépet kell írni. Azért, mert az emberek szeretik azt, hogy valahol, valamikor, még ha csak legenda is, de volt egyszer egy szép, egy jó, egy olyan valami, aminek a vége pozitív lett, ahol az igazság győzött. Ahol a szeretet túltette magát az akadályokon. Miután elkezdtem gondolkodni, hogyan lehet ezt megírni, érdekes módon, a témák jöttek maguktól. Elémbe jöttek, ott voltak, csak meg kellett látni a szépet. És azután még inkább rádöbbentem arra, hogy azért látjuk a savanyút és a csúnyát, mert a köztudatban be van ez ékelődve, hogy minden savanyú, minden csúnya, minden rossz” – osztotta meg lapunkkal a szerző, aki azt vallja minden írásában, hogy mi magunk tehetjük a világot széppé. Imával alázatot gyűjteni Bíró Ernő rámutatott, hamarabb lett fotós, mint amatőr novellaíró, és a fotózás közben tanultakat a novellaíráskor is alkalmazza. „A rossz fotós photoshoppal készít jó képet a rosszból. A fotós menet közben meglát egy képet úgy, hogy az egész horizont előtte van, és abban ott van egy kép. Én soha nem állítom be a fényképezőgépemet. Egy jó tájfotó úgy lesz, hogy egyszerűen odamész és meglátod. A novellával ugyanez a történet: megtörténik valami, valaki elmesél valamit, vagy kipattan egy ötlet, de meg kell látni benne a csattanót. Az írásaimban lehet, hogy sok esetben a felvezetés hosszabb, mint a csattanó. Ezt a viccmondásból tanultam. Nem ugyanaz egy egy vicc, amikor el van mondva, és nem ugyanaz, amikor leírják. Ugyanez a helyzet a novellákkal is. Ha az ember csak úgy dióhéjba írja le a bevezetést, és utána rögtön rátér a tárgyra, és aztán rögtön elsüti a poént, akkor abból az izgalom kimarad. A csattanó benne lesz, de az izgalom kimarad. Ezért tartom fontosnak a felvezetőket.” A szerző 2008 óta feleségével, Bíró Jolán-Ilonával közösen vezeti az Imalánc nevű távimacsoportot, amelybe több mint kétszáz család csatlakozott az évek során, hogy csütörtök esténként együtt imádkozzanak. Mint mondta, mielőtt nekifog írni, akkor is imádkozni szokott. Minden, ami ebben a könyvben van, imádság után született. Mert akkor már nem én vagyok, nem az egóm akar kerekebb lenni és elhódítani a nap elől a teret, hogy itt horizont se legyen, csak az én egóm látszodjon. Nem. Pont fordítva kell legyen. Abban a pillanatban, amikor az ember imádkozik, alázatot gyűjt magába. És az alázat mellé jön a kegyelem. Ilyen egyszerű – összegzett.
Péter Beáta / Székelyhon.ro

A most megjelent Tőkés László-breviárium bemutatójáról
A Tőkés László Alapítvány kuratóriumának rendezésében tartották meg Kisvárdán április 2-án a Hit és nemzet – Tőkés László breviáriuma című könyv díszbemutatóját, egybekötve a névadó születésnapi köszöntésével – közölte az erdélyi EP-képviselő sajtóirodája.
Az 1989 őszén, még a Ceaușescu-diktatúra bukása előtt létrejött, Temesvár üldözött lelkipásztora iránti szolidaritásból és mellette való kiállásként Tőkés László nevét felvett alapítvány számos jó ügyet támogatott az elmúlt bő negyedszázad során, s ezen felül évente kiosztja a Tőkés-díjat a nemzetszolgálatban jeleskedő személyiségek valamelyikének.
A kisvárdai alapítvány kuratóriuma az önkormányzattal karöltve szervezte meg az ünnepi köszöntést és könyvbemutatót, amelynek helyszínéül a református templom szolgált, keretéül pedig a vasárnapi istentisztelet. Százvai László lelkipásztornak a 71. zsoltár alapján tartott igehirdetését a nyilvános és ünnepélyes kuratóriumi ülés követte, amelyet Papp Angéla kuratórumi tag vezetett le. Elöljáróban köszöntötte a megjelent egyházi és közéleti méltóságokat, mindenekelőtt Tőkés László püspököt és családjának jelenlévő tagjait, továbbá Tilki Attila és Vinnai Győző országgyűlési képviselőket, Baracsi Endrét, a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei közgyűlés alelnökét, Leleszi Tibor kisvárdai polgármestert, Lengyel Szabolcs kuratóriumi elnököt és kurátortársait, a gyülekezetet és az érdeklődőket. Nem utolsó sorban pedig Szabó Ferenc vezérigazgatót, presbitert, a Tőkés László Alapítvány kuratóriumának tagját, aki nagy szerepet vállalt a most megjelent díszkötet létrehozásában. A reformáció 500. évében kiadott breviárium jórészt magának Tőkés Lászlónak az írásaiból, beszédeiből, rádiós igehirdetéseiből, valamint ezek mellett róla szóló és hozzá intézett textusokból nyújt egy átfogó, mégis szűknek mondható válogatást úgy, hogy a teljes eddigi életpályára és életműre koncentráló, ezeknek összetettségét bemutató, fotódokumentumokkal ellátott gyűjteményből kirajzolódjon annak az embernek a képe, akit egyik méltatója a hit és a nemzet hősének nevezett.
Az Ady Endre verseivel és Buhály József festőművész illusztrációival gazdagított kötetet Jánosi Zoltán irodalomtörténész szerkesztette az általa kiválasztott szövegekből, grafikai-képi megjelenítése Farkas Ernőt dicséri, a kiadói hátteret a Magyar Napló biztosította. A szerkesztők hozzászólásukban kifejtették: egy olyan kiadványt igyekeztek letenni az olvasók asztalára, amely legfőképpen Tőkés László 28 évi küzdelmeit és munkáját hivatott bemutatni. Az ötletadó, kezdeményező Szabó Ferenc a saját indítékairól beszélt, Buhály József pedig a művészetek mecénásaként is méltatta az ünnepeltet, akit a továbbiakban többen is köszöntöttek 65. születésnapja alkalmából. Tilki Attila a kor meghatározó politikusának és egyházi elöljárójának nevezte a Királyhágómelléki Református Egyházkerület előző püspökét, aki egy évtizede európai parlamenti képviselőként is tevékenykedik, miközben továbbra is az erdélyi magyarság ügyének fáradhatatlan harcosa. Néhányan, mint például a kisvárdai polgármester, a rendszerváltozáskor szerzett élményeiket is megosztották a hallgatósággal, hiszen volt idő, amikor Tőkés Lászlóra és Temesvárra figyelt a fél világ. Lengyel Szabolcs illőnek tartotta, hogy a püspök nevét viselő alapítvány történetét és munkáját is vázolja, a kuratórium nevében pedig a jelen lenni nem tudó Tófalvi Zoltán köszöntötte egy esszészerű, „hazulról haza” küldött levélben az ünnepeltet. Végül a szolgatárs, Százvai tiszteletes méltatta azt, aki református lelkészként és püspökként egyházának egyik prominensévé vált.
A köszöntésekre és méltatásokra adott rövid válaszában Tőkés László elsődlegesen a kisvárdai polgárok 1989-beli kiállását idézte fel hálatelt szívvel, valamint az 1990. februári emlékezetes fogadtatását az itteni református gyülekezetben és lakóközösségben. Méltatta az őt nevében is megtisztelő alapítvány létrehozását és nemzetépítő tevékenységét, köszöntötte a jelen lévő Horkai László nyugalmazott kárpátaljai református püspököt, megemlékezett elődeiről, szüleiről, harcostársairól, mindazokról, akik a szolgálat és hivatás egységében erőt adtak neki ahhoz, hogy elvégezze a Teremtő által reá szabott feladatokat. A helytállás és az erkölcspolitika, a kitartó közösségépítés és a nemzetvédelem jegyében végzett munkából minden cselekvőképes embertársunknak ki kell vennie a részét – biztatott végül mindenkit a püspök, mielőtt az Úr áldását kérte volna a jelenlévőkre.
itthon.ma/kult

Kultúra fiataloknak is (Szent György Napok)
Közel száz program várja a közönséget az idei városnapok első részében, a kulturális héten, és jelentős részük a fiataloknak szól, illetve feléjük is nyit témájában, műfajában, tálalásban, még a jegyárakban is. Az idén ugyanis fél áron válthatnak színházi belépőt a diákok, egyetemisták és a nyugdíjasok, de sietniük kell, mert csak a helyek 20 százalékára adnak kedvezményt. A városnapok honlapja – www.szentgyorgynapok.ro – tegnaptól működik, és nem csak a kínálat tanulmányozására alkalmas, hanem az online jegyvásárlást is lehetővé teszi. A legdrágább teljes árú belépő 40, a legolcsóbb 10 lej, a bábszínházba gyermekeknek és felnőtteknek 7 lejes egységárat szabtak.
Ebben az évben a legkisebbek számára is van előadás: a nagyváradi Lilliput Bábszínház 0–3 éveseknek készített Kezeslábas műsorát az erős és aktív helybeli kismamaközösségnek hívták meg; ugyanez a társulat Az égig érő fa meséjével a nagyobb gyermekekhez is szól. Két népmese-feldolgozással – Az élet és a halál vize, Angyalbárányok – érkezik a felvidéki Écsi Gyöngyi, a debreceni Vojtina Bábszínház pedig egy kortárs népmesét hoz a 8 éven felülieknek és szüleiknek, Tessék engem megmenteni címmel. A kolozsvári Puck Bábszínház nonverbális képzőművészeti és zenei kalandozására magyar és román családok egyszerre is mehetnek, román nyelvű mesejátékkal a brassói Arlechino Bábszínház érkezik – közölte a gyermekprogramokat szervező Péter Orsolya, a sepsiszentgyörgyi Cimborák Bábszínház művészeti vezetője. Azt is elmondta: mivel idén a kulturális hét a tavaszi vakáció idejére esik, szervezett csoportokra nem számítanak, a szülőknek, nagyszülőknek kell elkísérniük gyermekeiket, egész családok számára kínálnak közös szórakozást április 23-tól 27-ig (vasárnaptól csütörtökig) délelőtt és délután.
A nagyobbak, a fiatalok és szüleik számára főként őket foglalkoztató témájú előadásokat hívtak meg, kevesebb kőszínházat és több független hazai társulatot. A Szent György Napokat szervező Knopp Ildikó, a városimázs iroda munkatársa csak néhányat emelt ki közülük: a temesvári Csíky Gergely Színház által játszott Hair musicalt, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház Dogs and Drugs (Kutyák és drogok) előadását, kolozsvári és bukaresti alkotóműhelyek produkcióit a szülői ellenőrzésről és a fiatalok jövőképéről. A zenei kínálatból a Queen Classics nyitókoncertjén kívül egy orgona- és kürthangversenyt, Szabó Tibor Meseautó című sanzonestjét, a látványelemekkel gazdagított Cinematic Bones Ft. Bocskor Bíborka-koncertet, a székesfehérvári Blahalouisiana együttest, valamint a szerdától péntekig működő blueskocsmát említette, ahol Vali Răcilă dzsesszzenész is fellép.
Az irodalom iránt érdeklődők sem maradnak szárazon: bár e téren is elsősorban a fiatalokat kívánják megmozdítani, ismert szerzőkkel is találkozhatnak az olvasni szeretők. Többek között Kemény István, Németh Gábor, valamint a magyar fordításban is olvasható Simona Popescu és Cristian Tudorescu lesz a város vendége, de a Pulzart fesztiválokról ismerős interdiszciplináris rendezvényeket, könyvbemutatókat is tartanak.
És persze a mozi sem marad ki, ha már megvan: április 22-én este országos premier helyszíne lesz, a Kojot magyar filmdráma romániai bemutatója után közönségtalálkozóra is sor kerül; a filmet vasárnap és hétfőn is meg lehet nézni. És a moziban is lesz gyermekprogram: a Székelyföldi legendárium rajzfilmsorozat zenéjét szerző Evilági együttes lemezbemutatóján a három legújabb fejezetet is megnézhetik a meserajongók.
Új színekkel vagy inkább hangokkal gazdagodik a Szent György téri Közösségi színpad is, ahol ezúttal is elsősorban a helybelieké a főszerep, de a rétegzenekarok mellett a fogyatékkal élők is fellépnek, és utcabál is lesz. Pénteken hagyományosan a diákegyütteseké a Sugás Áruház előtti pódium, a napot az Ismerős Arcok együttes zárja. A szombat esti utcabál előtt – amelyen DJ Vanothek és MC Anastasia keveri a zenét – a Kistehén lép fel, vasárnap az Outsider Fest Headliner keretében a fogyatékkal élő amatőr és hivatásos zenekaroknak lehet tapsolni, végül pedig a magyarországi Zuboly együttesnek.
Mindez csak ízelítő, a teljes program ennél sokkal gazdagabb, kiállítások, táncbemutatók, egyebek is vannak még, és a múzeumkert programját még csak ezután véglegesítik – hangsúlyozta Knopp Ildikó. A vásári hétvégén gyermekváros is lesz, a Bodok Szálloda előtti parkolóban, de csak kíméletesebb eszközökkel, nagy játékgépeket az idén sem fogadnak a városünnepen.
Demeter J. Ildikó / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Országos vándortábor Háromszéken (Jubilál a heke)
Megalakulásának 125., újjáalakulásának 25. évfordulóján ünnepelt az Erdélyi Kárpát-Egyesület háromszéki osztálya – manapság használt betűnevén HEKE – Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében. A hétfő esti rendezvényen a múltról, jelenről, a közeli és távolabbi jövőről is beszéltek, különös tekintettel arra, hogy idén először Háromszéken, Réty határában szervezik meg az EKE országos vándortáborát, amelyre 1200 résztvevőt várnak Erdélyből és külföldről, főként Magyarországról. A kezdeményezést a megyei tanács is támogatja, részben ezért nyilvánította 2017-et a turizmus évének.
A természetjárás mellett az ember által teremtett értékek népszerűsítését is céljának tekintő civil szervezetet előbb az innenső végéről, újjáalakulásától mutatta be Dukrét Lajos, a HEKE elnöke a jelen levő, alig ötvenfős közönségnek, amelynek zöme aktív EKE-tag. Elmondta: 1990-ben volt egy kísérlet hasonló szervezet megalakítására, de nemigen talált követőkre, ezért 1992-ben – kereken 100 évvel az alapítás után – majdnem ugyanaz a csapat újabb kísérletet tett, és ezúttal sikerrel járt, 19 taggal létrehozta a háromszéki EKE-osztályt. Az egyesületnek sokáig székhelye sem volt, évekig ide-oda hányódtak, jelenleg az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság irodájában húzzák meg magukat – ennek ellenére évi 40–50 túrát szerveztek, ezen kívül ismeretterjesztő előadásokat, vetítéseket, túravezetői tanfolyamokat és hasonlókat, itt találták ki a már másutt is népszerű babatúrákat, és kétezer kilométernyi ösvényen festették újra a turistajelzéseket. Most pedig arra készülnek, hogy házigazdái legyenek az országos vándortábornak. A túratervek már elkészültek, és mivel itt nincsenek magas hegyek, viszont tömbmagyar vidék, nagyobb hangsúlyt kap a kultúra, honismeret, néprajz. Legutóbb 11 évvel ezelőtt tartottam itt előadást, akkor dobtak ki a kolozsvári Babeş–Bolyai-egyetemről a többnyelvű táblák miatt – így kezdte beszédét Kovács Lehel István országos EKE-elnök, és azzal folytatta: 13 megyei tanácsnak írtak – a hegyimentőkkel együtt – levelet a többnyelvű turistajelzésekért, de csak kettő válaszolt: a Kolozs megyei tanácselnök ki akarja kérni a minisztérium véleményét is, aradi kollégája pedig azt felelte, hogy épp most újítják fel a jelzéseket, de nincs pénz arra, hogy magyarul is tájékoztassák a kirándulókat. Brassó fölött, a Keresztényhavason még látható régi, háromnyelvű irányítótábla, de egyébként már csak Hargita és Kovászna megyében divat a többnyelvűség: Maros megyében az Istenszéke felé folyton bemázolják a magyar szöveget, csak az Erdélyi Szigethegységben sikerült újra háromnyelvű táblákat kitenni. Ezért is fontos, hogy Háromszéken a megyei tanács odaáll a szervezet mellé – vélekedett. Az EKE érték: annak idején vármegyei főispánok, polgármesterek, miniszterek, tanácsosok, grófok, bárók hívták életre és működtették az 1949-es államosításig – ma pedig alulról szerveződik, és bár pillanatnyilag nem áll a legjobban –, az egykori 35 osztályból (volt köztük bécsi, pozsonyi és budapesti is) 18 maradt, de az idén még lehet pesti tagszervezete az egyesületnek –, olyan közösségről van szó, amelynek tagjai szoros kapcsolatban állnak, egymás rendezvényeit is segítik. Azt is elmondta: az államosításkor 29 menedékháza volt az EKÉ-nek, ma csak egy van, amit a Nagykőhavason építettek újjá 1990 után. Kovács Lehel ajándékot is hozott: az országos EKE tavalyi, 125 éves születésnapjára készült bort és néhány kiadványt Tamás Sándor megyeitanács-elnöknek adta át.
A háromszéki megyevezető viszonzásul partnerséget ígért: az évforduló emlékezetessé tételére, a vándortábor szervezésére és a turizmus népszerűsítésére is. Azt szeretnénk, hogy aki idejön, az jó hírét vigye a térségnek, és visszajöjjön – indokolta meg a támogatást, amelyet konkrétumokban is megnevezett: önálló székhely biztosítása a HEKÉ-nek, segítség a turistajelzések felújításához és a vándortábor megszervezéséhez, új térkép kiadása és egy „kilátó, menedékház vagy beálló” építése a Bodoki-tetőre. Tamás Sándor bemutatta a vándortábor logóját, és megígérte, hogy az egyik túrán maga is részt vesz. Végül arra buzdított: próbáljunk nagy ügyekben gondolkodni, úgy induljunk neki, hogy a tábor végére ismét forrjon össze egy erős csapat, amely nekivág a következő 125 évnek. A beszédek után Tóth Szabolcs Barnabás a háromszéki EKE-osztály megalakulásának évéről, 1892-ről készített filmjét mutatta be: ismertette a kezdeti nehézségeket, a kiadványokat, a korabeli „túraöltözetet” – az urak frakkban-cilinderben, a hölgyek földig érő, csipkés ruhakölteményekben kirándultak –, azt a törekvést, hogy a természet mellett a gazdaságra is figyeltek (üzemeket, fürdőtelepeket látogattak meg), és megtudhattuk, hogy az Oltszem–Málnásfürdő–Sepsibükszád–Tusnádfürdő–Szent Anna-tó túrának 500 (!) résztvevője volt, ami ma is elképesztő szám, az akkori közlekedési viszonyok között pedig komoly szervezési kapacitásról tanúskodik (szekerekről, lovakról, uzsonnáról kellett gondoskodni). A múltfeltárás folytatódik, tehát akinek régi fényképei, térképei, eszközei vannak a háromszéki turistaságról, azt szívesen fogadják. Az utóbbi időben egyébként több nosztalgiarendezvényt szerveztek az EKÉ-sek, mindegyik jó hangulatú volt.
Az ülés végén a közönség kapott szót, páran fel is álltak néhány buzdító szóra vagy önkéntes munka felajánlására, a legnagyobb tapsot azonban Kisgyörgy Zoltán, lapunk főmunkatársa, a HEKE egyik újraalapítója kapta, aki csak üdvözölni kívánta az idősebb és fiatalabb túratársakat, ám derűjével mindenkit megmosolyogtatott.
Demeter J. Ildikó / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hencz Hilda: Persona non grata (vagy a Magyar Bukarest, és ami mögötte van)
Ritkán kerül a kezünkbe olyan könyv, amely egy másik könyv kiadásának történetét meséli el. Hencz Hilda nem eléggé elismert, nem eléggé népszerűsített, sőt, mondhatni elhallgatott, hiánypótló kötetéről (Magyar Bukarest) van szó, amely számtalan eddig ismeretlen adalékkal szolgál a bukaresti magyarság 19–21. századi történetéről.
Íróját többször méltánytalanul lekezelő megállapításokkal, véleményekkel illették, bevallott vegyes identitása miatt kerülték. (Anyja révén református magyar család sarja, csak 1948-tól, anyjának román férfival való házassága után változott környezete románná, aki aztán román iskolába is kényszerítette fogadott lányát.) Sietek megjegyezni, a fentiek nem érvényesek vidékünkre, hisz a Hármas (a Háromszéki Magyar Sajtóért) Alapítvány elnöke, Farkas Árpád kezdeményezésének köszönhetően a múlt év végén a Kaláka-sorozatban végre megjelenhetett a Magyar Bukarest magyar fordítása, s a Csíkszeredában megjelenő Székelyföld folyóirat mellett a Háromszék negyven száma is érdekes részleteket közölt a kötetből. Hogy honnan veszem a fenti megállapításokat? Nos, a Pro Universitaria Kiadó gondozásában a múlt év végén megjelent Hencz Hilda Persona non grata – vagy hogyan sikerült megírnom a bukaresti magyarság történetét című könyve, amelyben keserű felhanggal, már-már lemondó rezignáltsággal végigvezet könyvei – Magyarok román világban (Maghiari în universul românesc); Bukaresti magyar időszaki kiadványok, 1860–2010 (Publicațiile periodice maghiare din București) – megjelenésének rögös útján, az elébe gördített számos akadály sikeres vagy sikertelen elhárításán. E folyamatban a legfájóbb az, hogy ezeket a lekicsinyléseket, semmibevevéseket, elfordulásokat, intellektuális eltulajdonítási próbálkozásokat nemcsak román, de több esetben a jelenlegi bukaresti magyar értelmiségi réteg azon, nem egyszer a hierarchia csúcsához közel álló képviselői követték el vagy próbálták elkövetni, akikhez az író segítségért fordult kutatásai s könyve megjelenésének érdekében. A könyv címe magától beszél: írója, miközben a bukaresti magyarság történetét kutatta, írta, nemegyszer tapasztalta, hogy többen, akikhez segítségért, támogatásért fordult, nem kívánt személynek tekintették. E megállapítása természetesen az írónő alkalmankénti túlzott érzékenységének is betudható, témájának fontossága talán túlfűtött optimizmussal, gyors sikerek elérésének reményével kecsegtette, s akadályokra nem számítva indult el kutatásai útján. Számos esetben meglepetéssel tapasztalta, hogy az egyházaknál, könyvtárakban vizsgált dokumentumokból a magyarságra vonatkozó adatokat eltávolították. A Bărăția (Barátok) római katolikus templom (épült 1666-ban) közelmúltig szolgáló román lelkésze nemcsak hogy elferdített és téves egyháztörténeti adatokat közölt az egyház lapjában, de Hencz észrevételezésére az RMDSZ részéről kémkedéssel is megvádolta. A bukaresti állami könyvtár számos esetben tagadta le a tanulmányozásra kért dokumentumok létét. Amikor az egyik kiadó tulajdonosa megtudta, hogy a Bucureștiul maghiar című könyvének egyik tudományos referense Lucian Boia történész, úgy nyilatkozott róla, ő a román történelem megcsúfolója. Fekete József A levegő hőseinek emlékművét szánta könyve első kiadásának borítójára. Közelharcot kellett vívnia a kiadóval, hogy a szobrász nevét ne Iosif Negruleáként írják le. Több alkalommal magyar szakemberektől, lelkészektől, a művelődési vagy politikai élet magyar korifeusaitól sem kapta meg a kért támogatást. Ígértek mindent, hogy aztán keserűen tapasztalja, csak azzal maradt. Mikrofilmek beszerzésével, más városokban, például Budapesten – ahová kutatni ment – szállás ígéretével biztatták, nyugdíjba vonulása után állással a magyar kulturális központnál, befolyásos, ismert szakembereknek adta át vagy küldte el véleményezésre kutatásai eredményeit, többen közülük válaszra sem méltatták vagy kitértek előle, mi több, olyan is akadt, aki Hencz eredményeit sajátjaként próbálta felhasználni. A kiadókkal, szerkesztőkkel, fordítókkal sem járt jobban, bár itt is volt része ígéretekben. Nem volt szívesen látott vendége a Petőfi Háznak és a Petőfi Egyesületnek, az Ady Endre Líceum igazgatósága, a Bukaresti Egyetem Hungarológia Fakultásának jeles személyiségei, a bukaresti magyar egyházak lelkészei próbáltak szabadulni kilincselései elől. Könyve Petőfi Társaságnál történt bemutatójáról teljességgel hiányoztak a magyar kulturális élet képviselői. Mi több, ez alkalommal számos jelentős magyar személyiségnek is küldött tiszteletpéldányt, ezek is visszhang nélkül maradtak. A szerencsés végkifejlet: főként két román szakembernek (egy történésznek és egy építésznek), román kiadónak köszönhetően jelenhettek meg könyvei. Mindeközben tovább dolgozott, kutatott, újabb és újabb magyar származású bukaresti személyiségeket fedezett fel, többek között olyanokat is, akik az évek során lemondtak magyar identitásukról, elrománosítva nevüket, vagy elnézve, hogy már a 19. század elejétől mások tették ezt. (Ez történt családja nevével is a két világháború között. A Petőfi Egyesületnek felrótta, hogy egyik román nyelven írt közleményében a Zsolt név Joltként, a Csaba Ciabaként, a Gyárfás Gherasimként jelent meg.) Újabb felfedezéseiről a Persona non grata című könyvének Addenda fejezetében olvashatunk. Csak példaként: a román állatorvosi iskola megteremtője Wolfgang Lucaci, azaz Lukács Farkas, az első román nyelven írt állatorvosi könyv szerzője pedig Ioan Huboți – Hubossy János volt (1842). Bizonyítja Nadia Comăneci magyar eredetét, akinek nagyszülei a Kémenes nevet viselték, vagy hogy a neves román színészek, Mircea Albulescu és Carmen Stănescu édesanyja is magyar volt. Számos magyar vonatkozású 17–19. századi történelmi adalékkal is gazdagodhatunk e fejezet olvasása közben. A könyv utolsó fejezete az utóbbi két évben eltávozottakról emlékezik (köztük Koczka György, Bács Lajos, Balázs Jolán vagy dr. Kovács Albert, Mircea Dinescu apósa, illetve Silvia Kerim írónő, aki csak idős korában vallotta be magyar anyanyelvét). Végül keserűen állapítja meg, hogy a regáti magyarság beolvadásában igaznak bizonyult Ürmösy unitárius lelkész 1843-ban Bukarestben tett észrevétele, miszerint az oda érkezett magyarok egy része épp az esetleges feléjük irányuló gyűlölet miatt vonakodott felfedni nemzetiségét, s ez a félelem napjainkban is megmutatkozik. A románság pedig soha nem fogja bánni, megérezni azoknak a magyaroknak az eltávozását, akiknek őseihez több tíz jelentős bukaresti középület, templom, műemlék, tudományos és művészeti vonatkozású, jelentős úttörő munka fűződik. Ettől függetlenül „továbbra is harsogni fog nemcsak a rádióban és a televízióban, de a közterületeken is a miccsek zenei sercegése által kísért manele” – fejezi be könyvét.
József Álmos / Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Oláh Emesét választották Kolozsvár alpolgármesterévé
Letette az esküt Nistor Dániel, az új RMDSZ-es városi tanácsos
Nem volt ellenjelöltje Oláh Emesének, az RMDSZ alpolgármester-jelöltjének, akit egyhangúlag szavazott meg a tegnapi ülésén a Kolozsvári Városi Tanács. A 27 tanácsos közül 25 volt jelen, Oláh Emese ügyvéd így huszonöt igen szavazattal szerezte meg az alpolgármesteri tisztséget. Ezt megelőzően azonban az RMDSZ-es Nistor Dániel is letette tanácsosi esküjét. Nistor azt követően került be a tanácsba, hogy Csoma Botond képviselői mandátumot nyert. A tanács tegnap több mint háromszáz napirendi pontot hagyott jóvá, miután a sportkluboknak és kultúrával foglalkozó civil szervezeteknek kiosztandó támogatást külön határozattervezetekbe foglalták. A tanácsosok futószalagon, nyugodtan szavazták meg ezeket a határozatokat, így a 8. Kolozsvári Magyar Napok megszervezésére vonatkozó dokumentumot is, amely által a Kolozsvári Polgármesteri Hivatal idén 410 ezer lejjel támogatja a helyi magyar közösség számára oly értékes rendezvényt.
Izgatott volt a légkör a Kolozsvári Városi Tanács tegnapi ülésén: az izgalom egyrészt az alpolgármester megválasztása miatt, másrészt pedig a civil szervezeteknek kiutalandó támogatások megszavazásának volt tudható. Bár az alpolgármester-választás a különféléknél szerepelt legutolsó napirendi pontként, a gyűlés elején Emil Boc polgármester kérte az alpolgármester választásra vonatkozó határozattervezet előrehozását. Miután az RMDSZ bejelentette, hogy jelöltje Oláh Emese, az ülésvezető kérte a további javaslatok megtételét. A szociáldemokrata tanácsosok részéről felszólaló személy azonban kifejtette: nincs jelöltjük, és támogatják, mi több, sok sikert kívánnak Oláh Emesének. Ezt követően sorra szólították a teremben felállított szavazófülkéhez a tanácsosokat, akik, miután kitöltötték a szavazólapot, bedobták ezt egy hatalmas, átlátszó műanyagdobozba. A szavazás és a szavazatok megszámlálása után bejelentették: a 25 jelen levő tanácsos közül Oláh Emese 25 szavazattal lett Kolozsvár alpolgármestere.
– Szeretném folytatni azt a tevékenységet, amit Horváth Anna végzett. Számomra is fontos Kolozsvár belvárosának, a műemléképületek homlokzatának felújítása, a városi közszállítás korszerűsítése, és az alternatív közlekedési megoldások, például a biciklivel való közlekedés támogatása – nyilatkozta megválasztása után a helyi magyar sajtónak Oláh Emese.
– Az első és legfontosabb feladatunk, hogy újra megnyissuk azokat a csatornákat, amelyek segítségével újra elérhetik a városházi adminisztrációt a kolozsvári magyarok. Ennek érdekében a lehető legrövidebb időn belül újraindítjuk a fogadóórákat és igyekszünk megoldást találni a telefonos tanácsadás újraindítására is – tudhattuk meg az RMDSZ Kolozs megyei szervezetének közleményéből az új alpolgármester, Oláh Emese véleményét.
Ugyancsak a tegnapi tanácsülésen tette le a hivatali esküt Nistor Dániel. A fiatal építőmérnök Csoma Botond helyét veszi át az RMDSZ frakcióban, aki tavaly decemberben képviselői mandátumot szerzett, és ezért le kellett mondania városi tanácsosi tisztségéről. – Legjobb tudásom és szakértelmem segítségével szeretném szolgálni a kolozsváriakat. Építőmérnökként hozzám legközelebb az urbanisztikai bizottság áll, ugyanakkor a frakcióban még át kell beszélnünk, hogy milyen feladatokat kell majd ellátnom – mondta el Nistor, aki az urbanisztikai bizottságban fog tevékenykedni.
Gergely Balázs bejelentette: a Kolozsvári Városi Tanács RMDSZ-es frakcióvezetője Horváth Anna lesz ezen túl, aki a tanácsosok alkotta jogi bizottság tagja is lesz.
Az ülés 78. napirendi pontja volt a 8. Kolozsvári Magyar Napokat támogató 410 ezer lej odaítélése. Ahogy a többi határozattervezetet, úgy ezt is másodpercek alatt szavazta meg a Kolozsvári Városi Tanács.
Nagy-Hintós Diana / Szabadság (Kolozsvár)

Peripravai memento
Románia egyik legeldugottabb települése, a Duna-deltában fekvő határmenti Periprava neve ma már a történelemkönyvekbe kívánkozik. Itt működött a kommunista állam leghírhedtebb kényszermunkatábora, ahova 1959–1964 között politikai foglyok ezreit hozták, közöttük erdélyi ötvenhatosokat, a rendszer „ellenségeit”. A félelem, a megaláztatás, az éhezés terrorja, a poklok pokla várt rájuk a mérhetetlen szenvedés és a halál árnyékában.
A hallgatás falát csak nagyon lassan sikerült áttörni az 1989-es rendszerváltás után, az igazságszolgáltatás ma is várat magára. Az ártatlanul elítéltek erkölcsi igazságtételre vágytak, de csalódniuk kellett, hiszen a törvények – néhány látványos példától eltekintve – megvédik a bűnösöket. Az egykori pártaktivisták, államügyészek és börtönparancsnokok gyermekei, unokái személyében hamis próféták prédikálnak a rendszerváltásról, demokráciáról, szabadságról. Miközben a fenti értékekért szenvedők és még élő túlélők legfeljebb abban bízhatnak, hogy valamikor mégiscsak bekövetkezik az igazságtétel.
Negyedszázados hallgatás után, 2014-ben per kezdődött Ion Ficior peripravai lágerparancsnok ellen. Az oláhkocsárdi születésű Ion Ficior négy éven át, 1960 októbere és 1963 szeptembere között a peripravai 0830. számú munkatábor parancsnoka volt. Ezredesi rangban ment nyugdíjba, azóta sincs lelkiismeret-furdalása a haláltáborokban történtek miatt. A kivizsgálás során megállapítást nyert, hogy a munkatáborban uralkodó embertelen körülmények, a bántalmazások, az éhezés, az elégtelen közegészségügyi viszonyok és az orvosi ellátás hiánya 103 fogoly halálát okozta a parancsnoksága idején. Ő a második kommunista pribék, akit jogerősen szabadságvesztésre ítélték, miközben a vádemelés szakaszába jutott a harmadik bűnvádi eljárás a galaci börtön egykori parancsnoka ellen. A bíróság mindhármukat külön-külön száznál több elítélt haláláért tartja felelősnek. Mégis, törvény elé állításuk és a közvélemény előtti leleplezésük elsősorban nem kirívó kegyetlenkedéseiknek köszönhető, hanem elsősorban annak, hogy az újkori román demokrácia szeme láttára, a posztkommunista eszméket fenntartó igazságszolgáltatás elódázásával megélték az aggkort.
Úgy látszik, a mindig sajátosan idomuló román demokráciában az emberiesség elleni bűncselekmények felgöngyölítéséhez hosszú évekre, bírósági eljárások sorozatára, fárasztó pereskedésre van szükség. Pedig hatvan évvel ezelőtt egyik napról a másikra vitték el az ártatlanul meghurcoltak csoportjait, és ártatlanul juttattak a Szekuritáté alagsoraiba, a hírhedt börtönökbe, a kegyetlen munkatáborokba. És micsoda ordító igazságtalanság: az egykori kínzók átlagnyugdíja sokszorosa az anyagi kárpótlásban nem részesülő kínzottakénak, miközben a leszármazottaiknak legfeljebb a keservesen kivívott rehabilitálás ténye, az erkölcsi elégtétel jut.
Az ártatlanul elítéltek a jézusi szeretet jegyében már megbocsátottak egykori fogvatartóiknak, kínzóiknak. Nem uralta őket bosszúvágy, csak igazságtételre vágytak. A megkésett, ám sohasem későn bekövetkező vádemelések csupán üzenet értékű példák. Az „utolsó ítéletre” figyelmeztetnek, aminek előbb-utóbb nem lehet gátja a múlt tagadása.
ÁBRÁM ZOLTÁN / Szabadság (Kolozsvár)

Külföldi ellenőrzés a legfőbb ügyészség tevékenységéről
Tudorel Toader igazságügyi miniszter bejelentette, hogy külföldi szakmai ellenőrzést rendel el a legfőbb ügyészség és annak alárendeltségébe tartozó vádhatóságok, mint például a szervezett bűnözésellenes ügyészség, valamint a korrupcióellenes vádhatóság tevékenységének kiértékelésére és felmérésére.
A bejelentés azt követően hangzott el, hogy Toader éppen a múlt héten zárta le saját hatáskörben indított szakmai kiértékelést, ami a DNA és a legfőbb ügyészség vezetőinek tevékenységére irányult. A tárcavezető ezt követően bejelentette, hogy nem kezdeményezi Augustin Lazăr legfőbb ügyész és Laura Codruţa Kövesi főügyész menesztését. Toader közölte, hogy komolyabb alkotmányos természetű jogi konfliktusok is történtek már, és ezért soha nem alkalmaztak szankciót.
Mint mondta, a külföldi szakmai vizsgálat több szempontból is ellenőrzi majd az ügyészek tevékenységét. Toader példaként említette a kivizsgált ügyek számát, a felmentések arányát, valamint az olyan eseteket, amikor ártatlanul zártak be börtönbe állampolgárokat. Hozzátette: azt is elemezni kell, hogy egy feljelentés és a dosszié ügyében hozott ügyészi döntés között mennyi idő telt el, ezeket az ügyeket nem kezelték-e megkülönböztetett módon olyan értelemben, hogy az ügyészek tetszés szerint előrevettek általuk fontosnak tartott eseteket, más ügyekkel pedig nem foglalkoztak. Sorin Grindeanu miniszterelnök tegnap úgy nyilatkozott, hogy az igazságügyi miniszter hatáskörébe tartozik egy ilyen nagyszabású szakmai vizsgálat elrendelése, és emlékeztetett, hogy erre tíz éve nem volt példa azt érzékeltetve, hogy nincs kifogása az átfogó szakmai vizsgálat ellen.
Borbély Tamás / Szabadság (Kolozsvár)

Ferenc pápa romániai látogatása csak a jogorvoslás után lehetséges
A gyulafehérvári római katolikus érsekség állásfoglalása
Miután a római találkozó után az EU-vezetők közt Klaus Werner Johannist, Románia államelnökét is fogadta Ferenc pápa, Johannis elnök azt nyilatkozta a sajtónak, hogy a 2015-ös meghívást most írásban és szóban is megismételte: romániai látogatásra hívta a katolikus egyházfőt. Hozzátette, hogy a pápa „kezdetektől igen érdekeltnek tűnt, és (...) ha lehetséges lesz, el fog jönni”.
Ezt követően 2017. április 4-én a gyulafehérvári római katolikus érsekség sajtóközleményt adott ki ezzel kapcsolatban. A közleményt aláíró dr. Jakubinyi György érsek, Tamás József segédpüspök, általános helynök és Potyó Ferenc általános helynök, irodaigazgató kijelentik: a pápát „mindig szeretettel várjuk és fogadjuk szülőföldünkön”. Ezután felsorolják az egyházat ért sérelmeket az ingatlankérdések és az iskolaügy tekintetében, és megfogalmazzák: a jövőbeli pápalátogatást illetően a Johannis elnök által említett „lehetséges lesz” kitétel csupán Románián múlik, az egyházfők véleménye szerint ugyanis ahol az alapvető emberi jogok sérülnek, ahol a hívek nem gyakorolhatják az alkotmány biztosította kisebbségi és felekezeti jogaikat, ott nem beszélhetünk a pápalátogatás lehetőségének biztosításáról.
A római katolikus egyházi vezetők közleményükben visszaállamosításnak minősítik, hogy az elkobzott egyházi javakat – amelyeket a közösség szolgálatára, többek közt az állam által nem kellően támogatott szociális szolgáltatásokra használnának – nemzetközi kötelességvállalás ellenére sem szolgáltatták vissza. Mindezt a pápa személyes képviselője, a bukaresti apostoli nuncius, Miguel Maury Buendía érsek is szóvá tette a román hatóságoknak, hiszen a katolikus kisebbség sérelmei ügyében két alkalommal kért kihallgatást az utóbbi időben. Találkozóiról tájékoztatta a vatikáni államtitkárságot, közvetve Ferenc pápát is. Legutóbb 2017. március 20-án a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium ügyében járt a nuncius Teodor Meleșcanu külügyminiszternél. A nuncius elmondta, a Korrupcióellenes Ügyészség eljárása azt a benyomást kelti nemzetközi megítélés szerint is, hogy a katolikus és magyar kisebbséget akadályozzák jogai gyakorlásában.
A gyulafehérvári érsekség ezek után azt a kérdést teszi fel közleményében az államelnöknek, ilyen körülmények közt „valóban komolyan gondolta-e Ferenc pápa romániai meghívását? Ha igen, akkor tegyen meg mindent azért, hogy »lehetséges legyen« ez a látogatás. Ebben való fáradozásában mindig számíthat a romániai katolikus és magyar kisebbség támogatására” – áll a római katolikus egyházfők közleményében. romkat.ro; Szabadság (Kolozsvár)

Böjte Csaba: új korszak kezdődik
Előrelépést jelent a képviselőház döntése, mellyel törvénybe iktatta a „szociális bentlakás" fogalmát, állítja Böjte Csaba ferences szerzetes, a számos ilyen házat működtető Szent Ferenc Alapítvány vezetője.
Új korszak kezdődik a Szent Ferenc Alapítvány életében – értékelte a Krónikának Böjte Csaba ferences szerzetes, alapító a képviselőház keddi döntését, miszerint törvénybe iktatták az általa bevezetett „szociális bentlakás" fogalmát.
Az MTI beszámolója szerint a képviselőház döntő kamaraként szavazta meg a törvénymódosítást, amellyel beépítik a szociális kerettörvénybe a ferences szerzetes által bevezetett bentlakástípust. Ez lehetővé teszi a Romániában elismert, szociális szolgáltatóként is akkreditált felekezetek tevékenységének állami, önkormányzati finanszírozását.
„Halleluja! Nagyon örvendek" – reagált a hírre Böjte Csaba, aki lapunktól értesült a képviselőház döntéséről, így, mivel nem ismerte annak részleteit, csak visszafogottan merte kommentálni. „Úgy gondolom, úgy igazságos, hogyha az ember állami feladatokat lát el, akkor a költségvetésnek is a részese lehessen. Ez egy új korszakot jelent, ha igaz" – mondta a Szent Ferenc Alapítvány alapítója, hozzátéve, nem ismeri a módosított törvényt, de nagyon kíváncsi rá, ugyanis „mindig az apróbetűs részben vannak elrejtve a részletek". A ferences szerzetes szerint a román állam eddig is sok szempontból támogatta a Szent Ferenc Alapítvány által működtetett bentlakásokat, valamilyen fajta fejkvóta alapján átvállalva azok kiadásainak egy részét, azonban úgy vélte, a mostani döntés mindenképp előrelépést jelent.
A Böjte Csaba által 1993-ban létrehozott Szent Ferenc Alapítvány honlapján közzétett ismertető szerint Erdély-szerte 25 bentlakást, 19 napköziotthont és 30 iskolaházat működtet, ugyanakkor öt bentlakásuk van támogatott intézményként feltüntetve. Az alapítvány az eltelt csaknem negyed évszázadban több mint ötezer nehéz anyagi helyzetben élő vagy elhagyott gyermeket karolt fel.
A szociális támogatások kerettörvényébe most vezették be az alapítvány által működtetett „szociális bentlakások" fogalmát, ahol a nehéz helyzetben lévő családok gyermekeit a szülők beleegyezésével, gyámjogi beavatkozás nélkül étkeztetik és szállásolják el. A szociális bentlakásokban elszállásolt kiskorúak szüleinek a megszavazott módosítás szerint nem kötelező anyagilag hozzájárulni a kiskorúak ellátásához. A kedden elfogadott jogszabály lehetőséget teremt arra, hogy az egyházak nemcsak az általuk működtetett alapítványok révén, hanem „saját jogon" is szociális szolgáltatóként lépjenek fel, és igényelhessenek karitatív tevékenységükhöz állami, vagy önkormányzati támogatást – számolt be az MTI.
A hírügynökség emlékeztetett: a Dacian Cioloş vezette szakértői kormány tavaly iktatott véleményezésében nem támogatta a törvénykezdeményezést, arra hivatkozva, hogy ingyenes kollégiumi ellátást az állami oktatási hálózat is biztosít, de nem jó, ha szociális helyzetük alapján elkülönítik a szegény sorsú gyerekeket. Azért is bírálták a tervezetet, hogy a szülői hozzájárulás elengedésével úgymond a „felelőtlen" szülőket bátorítják, akiket a „szociális bentlakások" tulajdonképpen mentesítenek a gyerekeik gondozásával és nevelésével kapcsolatos kötelezettségeik alól, anélkül, hogy ennek gyámsági szempontból jogi következményei legyenek.
Szabó Ödön, az RMDSZ képviselőházi frakcióvezető-helyettese a keddi döntés után úgy nyilatkozott, egy joghézagot sikerült orvosolniuk, „hiszen a szociális intézményrendszereket szabályozó törvényről kiderült, hogy nem nyújt megoldást azokra a helyzetekre, amelyekkel a szociális szolgáltatásokat nyújtó civil szervezetek szembenéznek”.
„Jelen pillanatig megtűrt állapotban működtek azok a szociális jellegű bentlakások, ahol időszakosan gondozzák a gyerekeket, majd családjukhoz rendszeresen visszatérhetnek. Amennyiben ezek a bentlakások nem az iskolai intézmény keretében működnek, amiről egyébként a tanügyi törtvény rendelkezik, akkor nyilván más, a szociális intézményrendszert szabályozó törvényben kell helyt kapniuk. Ezt orvosolta az RMDSZ megszavazott törvénykezdeményezése" – mutatott rá Szabó Ödön a szövetség közleménye szerint.
Csép Éva Andrea, az RMDSZ Maros megyei parlamenti képviselője, a képviselőház munkaügyi és szociális bizottságának titkára elmondta, hogy nagy szükség volt erre a kezdeményezésre, hiszen azokon a hátrányos családi helyzetből származó gyerekeken segítene, akiket a szülők nehezen tudnak iskoláztatni, így kénytelenek szociális bentlakásokba elhelyezni őket.
Az RMDSZ politikusai, illetve két szociáldemokrata és egy liberális törvényhozó által kezdeményezett módosítást 222 képviselő támogatta, egy ellenezte, 55-en pedig tartózkodtak. A szenátus által már elfogadott jogszabály hatályba lépéséhez már csak Klaus Johannis államfő aláírására van szükség.
Pap Melinda / Krónika (Kolozsvár)

Felfedezni, ne lejáratni Aranyt!
A nagy ünnepléssorozatok sajnálatos velejáróinak talán leggyakoribbja a gyors kifulladás, az elkerülhetetlen ismétlődések sora.
Különösen, ha egy egész esztendőt kell átfognia a kegyeleti ünneplésnek! A 200. születésnapra emlékező Arany-év, bár még csak az elején járunk, máris a fáradtság jelét mutatja. Hát milyen is legyen, ha már életében és a halála óta eltelt 135 esztendőben mindent elmondtunk legnagyobb epikus költőnkről?! – hallom lelki füleimmel sok okoskodó mormogását. Inkább örüljünk, hogy ünnepelhetünk, örüljünk, hogy elmondhatjuk újra meg újra – teszik még hozzá – talán – a lamentálásukhoz. Holott szerintem ezeknek az egész évet átfogó megemlékezéseknek épp az lehetne a célja, hogy ismerjük meg jobban, fedezzük fel újra az ünnepeltet.
És újból a szirénhangok: Aranyt ismerjük, Arany, a mi Aranyunk soha nem volt betiltva, a legordasabb időkben is már az elemi osztályokban is tanították. Ez az, már a legelemibb osztályokban is. Az esendő ember pedig hajlamos arra, hogy ami megmaradt benne zsenge gyermekkorában, azt igyekszik nem elfelejteni, hivatkozik rá, otthonosan mozog a rég hallott közegben, és nem biztos, hogy hajlandó volna új szempontok ablakszemeit is kitárni az ünnepelt felé. Pedig érdemes volna megpróbálni, máris elkezdeni Arannyal vagy bárki mással a nagyok közül. Szórakoztató kísérlet is lehetne a próbálkozás, egyfajta kontrollkísérlet a felfedezésre: ha sikerül újat találni egy versben, egy sorban vagy akárcsak egyetlen szavában, máris megérte: quod erat demonstrandum, megérdemli a 100, 200, 500 vagy akárhány száz éves ünneplést. Mert örök.
Távol áll tőlem, hogy tanácsokat osztogassak különböző rendű és rangú ünneplőknek, csak egyetlen példát adnék, mire is gondoltam az elmondottakban. Legnagyobb epikus költőnk – az, kétségtelenül. Mert ilyen alkat. De akkor miért lírában közli, hogy leteszi a lantot?! És mi az az impulzus, ami újra kézbe véteti a lantját, újfent csak epikát zengetve vele?! Nemcsak az általános és középiskolai osztályok tananyagába került balladákra gondolok, hanem olyanokra is, mint például az Éjféli párbaj, ami az óceánt átívelve talál rá és forr össze a Gabriel García Márquez Száz év magányában megjelenő ősi indián hitvilágba, de helytől és időtől függetlenül minden emberi lélekbe kódoltakkal?! S ha nem a rendezvények kipipálása, gyors elrendezése, hanem Arany újrafelfedezése is céllá válna, rengeteg hasonló példára bukkanna a kereső. Megérné, mindenképpen!
Molnár Judit / Krónika (Kolozsvár)

A hallgatóság szomjazik a történetekre
Mesék ösvényén
Egy lámpa, a csempekályha melege, párnák a földön: csütörtökön este a sepsiszentgyörgyi Szimpla kávézóban ezek alkották a Tekergő meseest keretét, amelyen Bedőházi Beáta és kolozsvári, illetve magyarországi meghívottai szőtték a szót a szép számú hallgatóságnak.
Beáta a Babeș–Bolyai Egyetem magyar–néprajz szakán végzett, majd a világban bolyongva elvégezte a mesepedagógia szakot és a budapesti Hagyományok Házában a hagyományosmesemondás-tanfolyamot. Ezt követően csatlakozott a magyarországi Tekergő Meseösvény Egyesülethez, és most több ismerőssel, azaz Hajós Erikával, Nádasdi Csilla Emesével, Gregus Lászlóval itt-ott elpotyogtatnak néhány mesét a megfiatalodott férjről, a szép, de együgyű leányról vagy a kívánós papról. Mikor miről, mert ahol folyik a szó, s azt hallgatják, ott élő közösségek is kialakulnak. Az esten gyerekeket nemigen láttunk, annál inkább ottfelejtették magukat a felnőttek, de szép korú is akadt a hallgatóságban. A mesék közti szünetekben Both Zsuzsa énekelt és gardonyozott, s bár a mesét és a dalt egész este ingyen adták, a hallgatóság adományozhatott arra a célra, hogy szegény sorsú gyermekeknek ingyenes táborozást biztosítsanak az egyesület mesetáborában. Uzoni támogatóknak s az adománygyűjtő ládika tartalmának köszönhetően négy gyermeknek már összegyűlt a részvételi díja a Kalotaszentkirályon vagy a Bucsin-tetőn megrendezendő táborra.
A szentgyörgyiek pedig várhatják a következő havi találkozót.
Bodor Tünde / Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Tüntetni valamiért, nem valami ellen
Csütörtök délután öt órára várnak tüntetésre minden olyan gyergyószentmiklósi személyt, aki úgy gondolja, vannak hiányosságok a város közbiztonsága terén, és ennek javítását jelenlétével kéri. A két, tüntetést kezdeményező szervezet, a Gyergyószentmiklósi Polgárőrség és az Arbor Vállalkozók Szövetsége nevében Bajkó László és Bajkó Tibor tartott szerdán sajtótájékoztatót.
Közösen a közbiztonságért – ezt a címet viseli az engedélyezett tüntetés, amelynek időpontja csütörtök 17 óra, helyszíne a gyergyószentmiklósi művelődési ház előtti tér. A szervezők szerint a megmozdulás több felszólaló beszédével kezdődik, majd egy petíciót olvasnak fel, amit közfelkiáltással fogadnak el, majd átnyújtják Gyergyószentmiklós polgármesterének. Ezt a dokumentumot tájékoztatás céljával elküldik a rendőrségnek, a prefektúrának és a Hargita megyei tanácsnak is. Békés tüntetést terveznek, melyre nem alkoholmámorban úszó elemeket, hanem felelősen gondolkodó gyergyói polgárokat várunk, hogy a létszámmal nyomatékosítsuk: alkotmányos jogaink szerint a jelenleginél jobb közbiztonságot érdemelnénk. A tüntetés rendjét felügyelik a helybéli és környező településeken tevékenykedő polgárőrök, és bár a szervezők külön nem hívták, szívesen látják a Gyergyói-medence falvainak lakóit is. A közbiztonság terén tevékenykedő Gyergyószentmiklósi Polgárőrség közelről látva a problémákat és sok felkérésnek eleget téve vállalta a szervezés egy részét. „Kérnünk kell, hogy azon szervek és intézmények, amelyek felelősséget vállaltak a közösségért, a sokszor felületes munkájukon változtassanak. Funkciójukból adódóan is kutyakötelességük, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy minden egyes gyergyószentmiklósi ember a közbiztonság terén azt kapja, ami neki jár” – fogalmazott a civil szervezet vezetője.
Romák házát gyújtották fel Gyergyószentmiklóson
Minden valószínűség szerint szándékos tűzokozás miatt kapott lángra pénteken este egy roma család háza Gyergyószentmiklóson. A hatóságok szerint az ügy összefügghet az egy nappal korábban a városban elkövetett nagy értékű lopással.
A polgárőrség mellett a másik szervezője a tüntetésnek az Arbor Vállalkozók Szövetsége. Elöljárója, Bajkó Tibor kijelentette: „elképzelhetetlen, hogy valakinek tetszedjen az az áldatlan helyzet, ami Gyergyószentmiklóson van. Itt az idő, amikor ki kell mondani mindazt a hiányt, ami a jó élettér kialakítását gátolja. A közösségi akarat megnyilvánulása egy jelzés kell legyen egyrészt a hatóságok felé, másrészt azok irányába, akik nem tartják tiszteletben a törvényt. Hangsúlyozom: nem székely és cigány konfliktusról beszélünk, hanem arról, hogy az adófizető és az adófizetést messze elkerülő állampolgár együttléte, főleg ha ez az adófizető rovására történik, nem megengedhető, nem fenntartható, ennek véget kell vetni.” Bajkó László elmondta, múlt péntekig nem volt példa Szentmiklóson önbíráskodásra. Ez nem szabadna újra megtörténjen, mert nem az előidézők lesznek a károsultak, hanem azok, akiknek joggal vagy csak féljogosan nyakukba varrják ezt a cselekedetet. Nem a jól menő vállalkozóra, vagy annak fiaira kell bélyeget rásütni, az ok az, hogy a mindenkori városvezetés ezeket a problémákat túl felületesen kezelte. „Nekünk csak deklaratív szinten vannak roma problémára megoldásaink, roma stratégiánk is csak papíron van. Ez egy mérföldkő kell legyen, melytől kezdve áttérünk a problémák gyakorlati megoldására. Mert amíg nincs megoldva, hogyan jutnak fához, lopni fognak, és lovaik is lesznek, melyeket etetni fognak valamiből” – nyilatkozta a polgárőrség vezetője. A tüntetés legfőbb célja megoldási javaslatok megfogalmazása, semmiképp sem uszítás – szögezték le a tüntetésszervezők képviselői.
Balázs Katalin / Székelyhon.ro

Csütörtökön kezdődik Nagyváradon a HolnapUtán Fesztivál
Csütörtöktől vasárnapig zajlik Nagyváradon a HolnapUtán Fesztivál. A Szigligeti Színház által 2013-ban útjának indított eseménysorozat idén megújult arculattal jelentkezik.
„A HolnapUtán Fesztivál ötödik kiadásához érkezve az eddigi összművészeti koncepciót egy erős színházi programra alapoztuk, hiszen hosszútávú célunk, hogy eseménysorozatunk rangos színházi fesztivállá nőjje ki magát” – nyilatkozta Fazakas Márta, a rendezvény főszervezője. „A Szigligeti Színház feladatának tekinti a pályakezdők felkarolását, így a HolnapUtán Fesztivál programjának összeállításában is azt tartottuk szem előtt, hogy alkalmat teremtsünk minél több tehetség fiatal alkotó bemutatkozásának” – tette hozzá Fazakas.
A HolnapUtán Fesztivál nyitóelőadására, a Kolozsvári Állami Magyar Színház Homemade című produkciójára április 6-án, 17 órától kerül sor az Árkádia Színpadon. A nagytermi bemutatók sorát a Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház A néző élete és halála felszínes és ártatlan történetekben elmesélve című produkciója kezdi április 6-án, 20 órától. A fesztiválon bemutatott nagytermi előadásokról itt olvasható részletes információ.
A fesztivál második napján a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem, valamint a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetem mutatkozik be. Előbbi az Árkádia Színpadon, 16 órától mutatja be Kiadjamagát című improvizációs előadását, utóbbi pedig 19 órától a nagyszínpadi George&Cole című zenés színházi show-val állít emléket George Gershwin és Cole Porter világhírű amerikai zeneszerzőknek. Az előadásokat követően, 22 órától a budapesti színészhallgatók Pink Mojos and The Fuckfaces nevű zenekara koncertezik a Szigligeti Stúdióban.
Április 8-án 17 órától Németh László grafikus színházi plakátokból álló kiállításának megnyitóját tartják a Szigligeti Stúdió fehér termében. Ezt követően 18 órától a Szigligeti Társulat mutatja be Trónok arca casting című előadását, majd a társulat színészzenekara debütál a stúdió színpadán.
Április 9-én 17 órától a Várad Kulturális Folyóirat mutatja be az Élő Váradhoz, illetve a színházi műfajokhoz kötődő második és harmadik lapszámát, majd annak a tizennégy kárpát-medencei színész- és rendezőhallgatónak a performanszára kerül sor a Moszkva Kávéház nagytermében, akik a fesztivál négy napja alatt, hét nagyváradi pályakezdő szerző írásából készítettek rövid előadást.
A fesztivál záróelőadása, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Úrhatnám polgár című Molière-komédiája 19 órától kezdődik a Szigligeti Színház nagytermében.
A részletes program a Szigligeti Színház internetes oldalán olvasható. A három nagyszínpadi előadásra kedvezményes árú Fesztiválbérletek, továbbá az előadásokra jegyek a színház jegypénztárában (nyitva hétfőtől péntekig 14-19 óra között, valamint egy órával az előadások előtt), illetve online kaphatók. A koncertekre, kiállításra, valamint a lapbemutatóval egybekötött performanszra a belépés díjtalan.
A költészet napjára is készül a Szigligeti Színház
Az Arany János születésének kétszázadik évfordulója alkalmából, március 2-án Nagyszalontán bemutatott Honnan és hová? című előadással ünnepli a Szigligeti Színház a magyar költészet napját.
A legnagyobb magyar epikus költő verseiből, saját szerzésű dalaiból, valamint levelezéseiből összeállított műsorban Arany ismert és kevésbé ismert alkotásait hallgathatják meg az érdeklődők a Szigligeti Társulat művészeinek tolmácsolásában, április 12-én, 19 órától a színház nagytermében. maszol.ro

Legendagyűjtéssel készülnek a Szent György Napokra Erdőszentgyörgyön
Szent György Napokra készül Erdőszentgyörgy április 20. és 23. között, és erre az alkalomra legendagyűjtést hirdetett iskolások számára a kisvárosban működő Europe Direct tájékoztató iroda. A keddi sajtótájékoztatón a városnapok szervezői a programot ismertették.
Csibi Attila polgármester a városnapok fontosságáról beszélt, arról, hogy szeretnék, ha Marosvásárhely, mint megyeközpont szorosabb kapcsolatot ápolna a vidékkel is. Jelenleg ugyanis inkább az a jellemzőbb, hogy a vidék kapcsolódik jobban a nagyvároshoz. Ennek jegyében a városnapi program összeállításánál figyelemmel voltak arra is, hogy ne csak a helyiek számára nyújtsanak kikapcsolódási lehetőséget, de a máshonnan érkezők számára is vonzó legyen a program.
Újdonságnak számít, hogy a temesvári Csíky Gergely Színház a Hair című musicalljével fog fellépni, – amihez hasonló még nem volt Erdőszentgyörgyön – ecsetelte az előljáró, annak a reményének is hangot adva, hogy ez az esemény sok marosvásárhelyit is kicsal a nem túl távoli településre. A temesvári társulat tagja Tar Mónika színésznő, Erdőszentgyörgy szülötte, akire büszkék a városka lakói – tette hozzá Csibi Attila.
Ugyancsak újdonság lesz az idén a legendagyűjtő pályázat, illetve az összegyűjtött történetek megjelenítése is, ebben az iskolás fiataloknak szánnak szerepet, akiktól a Balavásár és Szováta közötti legendák felkutatását és összegyűjtését várják.
A 26. Erdőszentgyörgyi Szent György Napok programját Ambrus Róbert kulturális referens ismertette, hangsúlyozva, hogy az elmúlt évek rendezvényeihez hasonlóan, idén is fontos a néptánc, a kézművesség, a népi hagyományok bemutatása, ahogy a sport, a tűzijáték és az nagy tömeget vonzó koncertek. Mivel Erdőszentgyörgy vegyes lakosságú, román és magyar együttesek váltják egymást a színpadon, többek közt Andrea Bălan, a Parnograszt zenekar, a Balkan Fanatik ugyanakkor itt szervezik meg a 9. Vándorcsizma Néptánctalálkozót is.
Menyhárt István, a Europe Direct erdőszentgyörgyi menedzsere arról a pályázatról beszélt, amelynek köszönhetően elő tudják teremteni az anyagi hátteret. A pályázat egyik célja a különböző nemzetiségek kultúrájának megismertetése egymással. Ide kapcsolódik a legendagyűjtés is, amelyről a szervező úgy véli, ennél jobb lehetőség nincs is erre, mint ez a mostani, áprilisi találkozó, rendezvénysorozat.
Antal Erika / maszol.ro

Érsekség: nem teljesülnek egy romániai pápalátogatás feltételei
Az erdélyi római katolikusok szerint mindaddig nem teljesülnek egy romániai pápalátogatás feltételei, amíg az országban sérülnek az alapvető emberi jogok, amíg a hívek nem gyakorolhatják az alkotmány biztosította kisebbségi és felekezeti jogaikat.
A gyulafehérvári római katolikus érsekség azt követően adott ki kemény hangú állásfoglalást, hogy a római EU-csúcsra utazó Klaus Johannis államfő vatikáni látogatása alkalmával ismételten meghívta Romániába Ferenc pápát. Az államfő akkor úgy fogalmazott, hogy a pápa „kezdetektől igen érdekeltnek tűnt, és (…) ha lehetséges lesz, el fog jönni”.
Az erdélyi római katolikus híveket pásztoráló gylafehérvári érsekség dr. Jakubinyi György érsek, Tamás József segédpüspök, általános helynök és Potyó Ferenc általános helynök, irodaigazgató aláírásával kedden sajtóközleményt adott ki a témában. Ebben mindenek előtt leszögezik: a pápát „mindig szeretettel várjuk és fogadjuk szülőföldünkön”.
Ezután felsorolják az egyházat ért sérelmeket az ingatlankérdések és a marosvásárhelyi iskolaügy tekintetében, és megfogalmazzák: a jövőbeli pápalátogatást illetően a Johannis elnök által említett „lehetséges lesz” kitétel csupán Románián múlik, az egyházfők véleménye szerint ugyanis ahol az alapvető emberi jogok sérülnek, ahol a hívek nem gyakorolhatják az alkotmány biztosította kisebbségi és felekezeti jogaikat, ott nem beszélhetünk a pápalátogatás lehetőségének biztosításáról.
Ferenc pápa is tud a „visszaállamosításokról”
A római katolikus egyházi vezetők közleményükben visszaállamosításnak minősítik, hogy az elkobzott egyházi javakat – amelyeket a közösség szolgálatára, többek közt az állam által nem kellően támogatott szociális szolgáltatásokra használnának – nemzetközi kötelességvállalás ellenére sem szolgáltatták vissza. Mindezt a pápa személyes képviselője, a bukaresti apostoli nuncius, Miguel Maury Buendía érsek is szóvá tette a román hatóságoknak, hiszen a katolikus kisebbség sérelmei ügyében két alkalommal kért kihallgatást az utóbbi időben.
Találkozóiról tájékoztatta a vatikáni államtitkárságot, közvetve Ferenc pápát is. Legutóbb 2017. március 20-án a marosvásárhelyi római katolikus gimnázium ügyében járt a nuncius Teodor Meleșcanu külügyminiszternél. A nuncius elmondta, a Korrupcióellenes Ügyészség eljárása azt a benyomást kelti nemzetközi megítélés szerint is, hogy a katolikus és magyar kisebbséget akadályozzák jogai gyakorlásában.
A gyulafehérvári érsekség ezek után azt a kérdést teszi fel az államelnöknek: ilyen körülmények közt „valóban komolyan gondolta-e Ferenc pápa romániai meghívását? Ha igen, akkor tegyen meg mindent azért, hogy »lehetséges legyen« ez a látogatás. Ebben való fáradozásában mindig számíthat a romániai katolikus és magyar kisebbség támogatására” – olvasható a római katolikus egyházfők közleményében. maszol.ro

Europa Nostra-díjat nyert Kallós Zoltán
Az Európai Bizottság és az Europa Nostra a szerdán nyilvánosságra hozta a kulturális örökségvédelem terén legnevesebbnek számító uniós elismerés, az Európai Unió Kulturális Öröksége díj (Europa Nostra-díj) 2017. évi díjazottjait. Az idei év díjazottjai között van Kallós Zoltán erdélyi magyar néprajzkutató, népzenegyűjtő is, akit Sógor Csaba európai parlamenti képviselő jelölt.
A kulturális örökségvédelem terén végzett kutatásaik, figyelemfelkeltő és értékmentő munkájuk, tudatosító és oktatói tevékenységük elismeréseként 18 országból, összesen 29 díjazottat tüntettek ki. A díjra Európa-szerte 39 országból - civil szervezetektől és egyéni jelölések alapján - 202 jelölés érkezett, amelyek közül egy független, szakértőkből álló bírálóbizottság választotta ki a nyerteseket.
„Kallós Zoltán arra áldozta az életét, hogy megmentse és tovább örökítse a Kárpát-medencében élő különböző népcsoportok, közösségek kultúráját - elszántsága és lankadatlan munkája révén ezt az egész világ számára láthatóvá tette. Kallós Zoltánt a nehéz idők, embert próbáló politikai körülmények sem tántorították el. Bátor munkája több mint méltóvá teszi őt erre a díjra” - mutatott rá a zsűri.
Megőrzés kategóriában is van egy romániai díjazott: a balázsfalvi kultúrpalota. A 2017-es díjazottakkal együtt hét alkalommal került Romániába az Europa Nostra díj különböző kategóriákban, a romániai díjazottak listája itt érhető el. Az idei díjazottak teljes listája pedig itt olvasható.
A mai napon elindult egy online szavazás is, ahol a közönség támogathatja a nyertes projekteket, és dönthet arról, hogy ki kapja a Közönségdíjat. A szavazóknak lehetőségük van arra, hogy megnyerjenek egy kétszemélyes utazást Finnországba, így meghívott vendégei lehetnek a díjátadó ceremóniának, amelyre május 15-én, Turku városában kerül sor. Az ünnepség keretében hirdetik ki a hét Nagydíjat – valamennyien 10 000 euró értékű díjban részesülnek –, valamint a Közönségdíjat is.
A nyertesek ismertethetik majd örökségvédelmi munkájukat május 14-én, a Kitűnőségi Szemlén (Excellence Fair), amelyre a turkui Zeneművészeti Konzervatóriumban kerül sor, és május 11–15. között az Európai Örökségvédelmi Kongresszus keretében számos eseményen vehetnek részt.
A kongresszus, amelyet az Európa Nostra szervez, lehetőséget teremt majd az örökségvédelemmel kapcsolatos kérdések megvitatására, különös tekintettel a 2018-ban esedékes Kulturális Örökségvédelem Évére. maszol.ro

A Soros-egyetem és a magyar érdekek
A kilencvenes évek legelején, midőn magyarországi felsőoktatási intézmények padjait koptattam, huszonéves nemzeti konzervatív fiatalként elég sokat vitatkoztam diákokkal s tanárokkal egyaránt. Persze nem úgy, ahogy manapság dívik, amikor az ember kapkodja a fejét, hogy mit meg nem engednek maguknak már a gimnáziumi diákok is a tanárokkal szemben, hanem a kölcsönös tisztelet alapján.
Az akkori egyetemi közhangulat abszolút balos volt, a jogon, a filozófián és a politológián egyaránt, de a diákok között is az MSZP és SZDSZ szimpatizánsok voltak többségben. (Kéri László megkérdezte egy hivatalos tanóra keretében 1994 tavaszán tőlünk, hogy kire fogunk szavazni, s milyen okok alapján. Nem volt kötelező válaszolni csak az okokat firtató kérdésre. De mindenki vállalta a véleményét. Egy MDF szavazó volt rajtam kívül - aki egyébként a MIÉP-re adtam volna voksomat, ha esélyes lett volna a bejutása, meg ha lett volna szavazati jogom, de akkor a párt még listát sem tudott állítani minden megyében - tán két fideszes, az összes többi, tucatnyi évfolyamtárs az MSZP-re és az SZDSZ-re tervezett szavazni.)
A fő vitatéma persze a nemzeti értékekhez és nemzeti érdekekhez való viszonyulás volt. Schlett István, akinek politikai preferenciája meghatározhatatlan volt, egy ilyen parázs vitákat is hozó óra után megkérdezte tőlem, hogy miért gondolom úgy, hogy abban a multipoláris erőtérben, amiben az ember mozog, épp a nemzeti vs nemzetellenes-nemzetsemleges tengely lenne kiemelkedően fontos.
Tőlem telhetően igyekeztem elmondani, hogy ennek a kérdésnek a sorsformáló, tudatbefolyásoló emberek esetében különleges a jelentősége, hiszen a politikai cselekvés minőségével, irányultságával és így a történelem alakulásával értelemszerűen összefügg. (Akkor nem hoztam fel példának, pedig frappáns lett volna: ha 1918 őszén nem kerül hatalomra egy olyan, politikai kalandorokból álló, dokumentálhatóan kívülről vezényelt társaság Károlyi Mihály vezetésével, melynek a nemzeti érdekek abszolút mellékesek voltak, hanem Tisza István veszi kézbe a kormányrudat, és a hadsereg gyors ütemű leszerelése helyett visszavonja a magyar vezényletű csapatokat a történelmi határok mögé, majd minden erővel védi azokat, akkor egészen másutt húzódnának ma a határok. Ennyit számíthat az, hogy egy politikai elit értékhorizontja mit fogad be és mit nem.)
E kérdés pártokat metszett akkor keresztbe, kiválások sorozatának, új pártok alakulásának volt egyik fő motorja. Eladdig, amíg lassan kialakult a mai helyzet, midőn a nemzeti érdekek tekintetében elég nagy biztonsággal beazonosíthatóak a magyar pártok.
A Jobbik megalakulásának, programjának és politikai megnyilvánulásainak tengelyében a nemzeti érdekek és értékek állnak akkor is, ha a pártnak az utóbbi évben tett egyes lépései erősen vitathatóak. (Lásd a bevándorlásügyi népszavazást, az azt követő alkotmánymódosítás elbuktatását vagy egészen frissen az agresszív, „Ti dolgoztok – ők lopnak” plakátkampányt. A Jobbik – Fidesz viszony totális elmérgesítésében való közreműködés nem szolgálja a nemzet érdekét.)
A Fidesz minden mulasztása és hibája ellenére, sokkal hangsúlyosabban képviseli nemzetközi fronton a magyar és az európai érdekeket, mint bármelyik kormányzat korábban, beleértve az Antall-kormányt és az első Orbán-kormányt, belpolitikai síkon is vannak nemzetépítő lépései.
Az LMP ebből a szempontból nehezen besorolható, politikája a nemzeti érdekek szempontjából nem koherens, részletes és mélyreható elemzése külön írást igényelne.
A magukat balra soroló ellenzéki pártok (MSZP, DK, Együtt, PM) egyértelműen nemzetellenes, idegen érdekeket szolgálnak, lényegében a globális háttérhatalom helyi képviseleteként működnek.
Nem véletlen, hogy a CEU, a Soros György által alapított Közép-európai Egyetem kérdésében is alapvetően a nemzeti érdekekhez való hozzáállás diktálja az egyes szereplők magatartását Magyarországon.
Annál szomorúbb, hogy Erdélyben jószándékú, a nemzeti értékek iránt egyáltalán nem közömbös, sőt, egyes esetekben azokat őszintén szolgáló emberek is a CEU mellett nyilatkoznak meg.
Lehet ennek oka, az, hogy beveszik azt, hogy Victor Ponta majd a magyar egyetemek ellen fog hasonló törvényt kezdeményezni, mintha a románok magatartását a magyaroké határozná meg. (Pedig ez csak a látszat. A román fél a pillanatnyi vélt vagy valós érdekeinek megfelelően húzza vagy nem húzza elő a magyar kártyát. Emlékezetes, hogy micsoda hörgés volt Bukarestben Antall József 1990-es, tizenötmillió magyart emlegető kijelentése alkalmából, bezzeg, amikor Orbán Viktor lényegében ugyanazt mondta 8 évvel később, akkor hallgattak mint a csuka és kivártak. Ugyanez áll az első, a szocialisták által szervezett magyar-magyar csúcsra, amiből a románok nemzetközi botrányt kavartak, míg az annál sokkal erőteljesebb lépés, a Magyar Állandó Értekezlet megalapításakor csend volt. Számtalan más példa is említhető lenne, mind a hallgatásra, mind pedig arra, mikor semmiből kreálnak ügyet - pl. Tőkés László ellen a védhatalmi kérdésben indított offenzíva vagy a kézdivásárhelyi mondvacsinált terrorista-ügy - mert a politika boszorkánykonyhájának méregkevergetői úgy vélik, szükség van egy kis magyarellenes hangulatkeltésre.)
A CEU-ra visszatérve, ez az oktatási intézmény egy szabályos agymosoda, mint ahogy kisebb-nagyobb mértékben a társadalomtudományi egyetemek nem kis része az. A diákok nagy része képtelen az önálló gondolkodásra és a csoportnyomás áldozatává válik. Egészséges gondolkodású vidéki gyerekek sorát említhetném, akik normális értékrenddel mentek Kolozsvárra, Budapestre vagy netán az Egyesült Államokba, majd onnan a kozmopolita libertinizmus öntudatos katonáiként kerültek ki. Ami nem jelenti azt, hogy ne lenne szükség társadalomtudományi képzésre, de azt viszont igen, hogy egyik legfontosabb nemzetpolitikai imperatívusz az egyetemeken a nemzeti gondolkodásnak nagyobb teret biztosítani, az olyan intézmények működését pedig lehetetlenné tenni, ahol kifejezetten a nemzet gondolkodást ássák alá (ál)tudományos eszközökkel, sorozatban gyártva a nemzetellenes vélemény-multiplikátorokat.
A CEU ez utóbbiak ideáltípusa.
A legtisztábban ebben a kérdésben a Jobbik alelnöke, Toroczkai László fogalmazott, terjedelmi okokból sokfelé elérhető, tömör és velős nyilatkozatának csak az utolsó mondatát idézem: ”rendszerváltozás csak úgy lehet, ha Soros minden csápját levágjuk, a méregkeverő egyetemét és agymosó médiumait éppúgy, mint a törvénytelen és erőszakos migrációt segítő szervezeteit.”
Az CEU elleni kormányzati fellépés nemzetpolitikailag hasznos, előremutató és bátor. Bármit is mondjanak a jóindulatú, naiv megtévesztettek, a lényeglátás ellen beoltottak vagy azok, akik közvetlenül a globális háttérhatalom egyik nyílt színi megjelenítőjének, Soros Györgynek valamelyik NGO-jától kapják a fizetésüket.
Borbély Zsolt Attila / itthon.ma/szerintunk