Tízezrével mennek el a fiatalok az országból
Két és fél hónap alatt legkevesebb 90 ezer romániai próbált meg külföldön elhelyezkedni munkaközvetítő ügynökségen keresztül. Jelenleg 3,4 millió román állampolgár él más országban.
Hiába jók a makrogazdasági mutatók, hiába a sok betöltetlen állás, a romániaiak tetemes része továbbra is külföldön keresi a boldogulást.
A Tjobs munkaközvetítő ügynökség adatai szerint az május elseje óta 90 ezer munkavállaló pályázott meg külföldi állást. Brexit ide vagy oda, legtöbben, 29 ezren, Nagy-Britanniában képzelik el a jövőjüket. A második legnépszerűbb célpont Hollandia, ahová 14 ezer álláskereső vágyik. Németországban 12 ezernél valamivel kevesebben kívánnak dolgozni, Franciaországban pedig 10 ezren. Olaszország és Spanyolország már távolról sem tartoznak a külföld felé kacsingatók preferenciái közé, előbbiben 2100, utóbbiban 1400 fő vállalna munkát. 675 személy sétahajós állást pályázott meg.
A Tjobs-on keresztül munkát kereső romániaik 35 százaléka 25 és 35 év közötti fiatal, túlnyomó többségük felsőfokú végzettséggel rendelkezik. A diplomások tetemes hányada nem ragaszkodik ahhoz, hogy végzettségének megfelelő állást találjon, sokan taxi-, illetve kamionsöfőrként, bárosként vagy pincérként próbálnak meg elhelyezkedni.
Humán erőforrás szakemberek egyöntetű véleménye szerint a külföldön való munkavállalás első számú motivációja a hazainál lényegesen magasabb kereseti lehetőség. Idehaza a nettó átlagbér 464 euró, míg egy sor nyugat-európai országban ennél négyszer-ötször magasabb. A Tjobs adatai szerint a kontinens boldogabb felén egy romániai munkavállaló konyhai kisegítőként minimum nettó 899 eurót kereshet meg, egy hegesztő bére 1700 és 2300 euró között mozog, egy szobalányé pedig 1000 és 1300 euró között, de még mezőgazdasági munkás is megkeres legkevesebb 830 eurót.
azon sem lehet csodálkozni, hogy az egészségügyi ápolók tömegesen mennek Nyugatra, ott ugyanis 2500 és 3300 euró között keresnek, ami esetenként akár több, mint egy idehaza multinacionális vállalatnál dolgozó középvezető bére.
Az ENSZ adatai szerint jelenleg 3,4 millió román állampolgár él és dolgozik külföldön, ami az ország népességének mintegy 15 százaléka. Ez igen magas arány, ám távolról sem a legnagyobb a kontinensen. A litvánoknak 16 százaléka telepedett le ideiglenesen vagy véglegesen más országban, a horvátoknak 17, a moldávoknak és a montenegróiaknak 18, a máltaiaknak 19, a bosnyákoknak pedig 30 százaléka.
A legtöbb ki-, illetve bevándorlót azonban nem ezen országok egyike adja. Bár a Brexit-kampány egyik fő érve az országot elözönlő vendégmunkás áradat megállítása volt, a britek távolról sem ilyen finnyásak ha magukról vagy honfitársaikról van szó. Az ENSZ statisztikái azt mondják, hogy 4,9 millió brit állampolgár él külföldön, ami azt jelenti, hogy az EU-n belül az Egyesült Királyság adja a legtöbb ki/bevándorlót, a második pedig Németország 4 millió fővel. Magyarországról 590 ezer kivándorlót tartanak nyilván, ami a teljes lakosság 5,7 százaléka.
Idehaza 2014-ből származnak az utolsó hivatalos adatok. Abban az évben, az Országos Statisztikai Hivatal szerint 185 ezren hagyták el az országot.
Pengő Zoltán
maszol.ro

Székedi Ferenc: Gál Sándor: a szülőföld tisztelgése
Mint bárkinek a földi sorsa az idő múlásában, Gál Sándor élete is mindenekelőtt két dátum közé szorítható. 1817-ben Csíkszentgyörgyön, látta meg a napvilágot, és 1866-ban az olaszországi Nuterinában hunyt el, sírhelye mindmáig ismeretlen. De nem csupán halálát fedi homály, hanem részben életét is. Mikor ezredesnek nevezik, mikor tábornoknak, mikor kiváló gyakorlati hadvezérnek, mikor a magyar forradalom és szabadságharc nemzetőrsége, majd honvédsége katonai szabályzata megalkotójának, azaz egy hadsereg felépítése és működtetése, valamint a hadi állapotok nélkülözhetetlen elméleti szakértőjének. Úgy emlékezünk rá, mint a senki előtt meg nem hunyászkodó forradalmárra, Kossuth feltétel nélküli hívére, de az utókor ugyanakkor azt is tudja, hogy az emigrációban végleg összekülönbözött egykori bálványával, és útjaik szétváltak. Róla és a Nyerges-tetői ütközetről Kányádi Sándor írt verset, amely mindkettőt a legendák magasságába emeli, a történelemkönyvek közül többen viszont kászonújfalusi csatának nevezik azt az ütközetet, amelyről minden március 15-én és augusztus elsején megemlékezünk.
Jómagam munkatársaimmal az utóbbi évtizedben minden évben dokumentumfilmet készítettünk a Csíkszeredai március 15-i ünnepségekről, amelyek egy része a Nagy Ödön alkotta Gál Sándor szobor körül zajlik és hogy ne tévedjünk, hogy ne ismételjük önmagunkat, igyekeztem rengeteg olyan forrást felkutatni, amelyek az eddigieknél sokkal szélesebb megvilágításba helyezik Gál Sándor életét és munkásságát.
Annyi bizonyos, hogy Kézdivásárhelyen és Olmütz-ben tanult, a ma Csehországban található város akkoriban nem csupán Európa egyik legfontosabb egyetemi városának, hanem történelem-alakítójának is számított. A tizenötödik században itt tették Mátyás király fejére a cseh koronát, és a tizenkilencedik században itt lett császár I. Ferencz József, a magyar szabadságharc leverése után pedig itt fogalmaztak meg olyan, a központosítást részben lebontó birodalmi alkotmányt, amelyet két év múlva, gyakorlati kivihethetlensége miatt, félretettek. Az olmützi kadétiskolát az osztrák birodalom egyik legkiválóbb katonai kiképzőjeként tartották számon, a mindössze huszonegy éves székely fiatalember 1838-ban lépett osztrák császári szolgálatba, majd alhadnagyként 1842-ben az első csíki székely határőr ezredhez vezérelték, ahol 1848-ig a hadnagyi rangra vitte.
A magyar forradalom kitörésének hírére Pestre utazott, és a rá következő szűk félévet – néhány májusi és júniusi napot kivéve – nagyrészt ott is töltötte. Az Országos Nemzetőrségi Haditanácshoz, majd a fővárosi nemzetőrség főparancsnokságára nevezték ki segédtisztnek. Hivatali munkája mellett a tanulmányaiból merített, az általa fordított és szerkesztett katonai szabályzatok kiadásával foglalkozott. Májusban viszont Hajnik Sándorral és Klapka Györggyel együtt Marosvásárhelyre küldte Gr. Batthyányi Lajos miniszterelnök. Tény és való, hogy ekkor, majd 1848 augusztusát követően és 1849-ben, Gál Sándor mintegy húszezer székely katonát szervezett be, miközben ő maga gyorsan emelkedett a tiszti ranglétrán, és 1849 januárjában ezredessé nevezték ki. A források eltérően vélekednek arról, hogy bejárta vagy sem a kötelező főhadnagy, százados, őrnagy, alezredes rangsort, annyi bizonyos azonban, hogy január 23-án ezredesként vette át Csíkszeredában az 1. székely határőr-gyalogezred irányítását. Már létező katonai kereteinek felhasználásával Gál Sándor három honvéd zászlóaljat szervezett, majd január utolsó napjaiban Csíkból Háromszékre és Erdővidékre indította őket, hogy az ottani erőkkel egyesülve csatlakozzanak a Bem vezette, Nagyszeben alatt álló erdélyi fősereghez. Az út oroszokkal és osztrákokkal vívott, vesztes és győztes csatákkal teletűzdelt, egy részükben maga Gál Sándor is részt vett. 1849 februárjában visszatért Csíkszeredába és Bem megbízásából újabb csapatokat toborzott, illetve az egész Székelyföld katonai irányítójaként, a tábornok utasítására, elkezdte a hadianyag gyártást.
Kézdivásárhelyen már januárban újraindították az ágyútermelést, emellett Csíkszentdomokoson is ágyú- és golyóöntő, valamint lőporgyárat akartak felállítani. Csíkmadarason március 18-án kezdték meg a lőporgyár építését és május 1-én indult meg a termelés. Gál Sándor a hadianyag-gyártás hátterét leginkább a parajdi só eladásából, majd a termények rekvirálásából szerette volna fedezni, de keménykezű katonaként több más tekintetben is beleszólt a Székelyföldi polgári közigazgatásba, odáig menően, hogy helyi székely tisztségviselőket tartóztattatott le, illetve székelyeket szeretett volna áttelepíteni Beszterce vidékére.
Olykor önkényességbe hajló ténykedését Budapestről nem nézték jó szemmel, már ekkor megindultak vitái a központi hatalommal, illetve az erdélyi magyar kormánymegbízottal. Katonai szempontjait továbbra sem adta fel, megszervezte a Székelyföldi Mátyás huszárezredet, amelyet a már létező hasonló magyar alakulatok parancsnokai nem fogadtak kitörő örömmel, és Marosvásárhely polgári vezetősége is tiltakozott a véleménye szerint túlzásba vitt újonc-sorozások miatt. Gál Sándor azonban az újoncok mellé helyben szeretett volna tiszteket és altiszteket kiképezni, Csíkban és Háromszéken egy-egy olyan katonai iskolát akart felállítani, amelyben a polgári iskolát már elvégzett tizenöt-tizenhét éves fiatalok részesülnek rövidebb vagy hosszabb idő alatt felhasználható gyalogsági, tüzérségi és utászati ismeretekben.
Ezekbe és a Székelyföldi hadikórházak felállítását szolgáló elképzeléseibe azonban beleszóltak az 1849 júniusában Erdélybe betörő orosz és osztrák csapatok. Források szerint július 29-én tábornokká nevezték ki, amiről ő még nem tudott, amikor augusztus elsején Tuzson János alezredes vezetése alatt kétszáz honvédre bízta azt a Nyerges-tetői csatát, amelynek hősies részletei leginkább fennmAradtak a közemlékezetben.
A sorozatos vereségek után Gál Sándor mAradék seregével Kolozsváron csatlakozott Kazinczy ezredes csapataihoz, majd az augusztus végi fegyverletétel után egy ideig a Szatmár környéki mocsarakban bujkált, majd 1850-ben sikerült külföldre szöknie. Azonnal felvette a kapcsolatot a magyar emigrációval, hamburgi és londoni ténykedések után Kossuth Konstantinápolyba küldte és 1851-ben kinevezte az erdélyi felszabadító hadsereg főparancsnokává. Így Gál Sándor részt vett a nemzetközi helyzetet meglehetősen tévesen értékelő Makk Károly vezette székely összeesküvés előkészítésében, amelyet székely árulás nyomán az osztrák hatóságok kemény kézzel felszámoltak és megtoroltak.
Gál Sándor nem adta fel, 1861-ben tagja lett az olaszországi magyar légiónak, de a korabeli rendkívül bonyolult olaszországi és nemzetközi politikai életben, Kossuth tanácsai nyomán vagy éppen ellenében sem tudott eligazodni, ezért Nápolyban, útmutatásai nyomán, le is tartoztatták. Valószínű, hogy ezekben az években írta vagy diktálta magyarról olaszra átfordított vagy olasz nyelvű életrajzát, emlékiratait, de az is lehet, hogy egykori magyar tiszttársak a szerzők. A kötet magyar fordításban, 2006-ban, a néhai Tőzsér József vezette Pallas-Akadémia kiadónál jelent meg, és csupán más forrásokkal összevetve értelmezhető.
Gál Sándor élete és munkássága még sokáig mArad témája a történelemtudománynak, töretlen forradalmisága, elszántsága viszont mindegyre visszatérő ihletője a művészeteknek. Sárpátki Zoltán – számos történelmi jellegű Székelyföldi, erdélyi és magyarországi emlékplakett és szabadtéri szobor, valamint a nemrég felszentelt kiváló Csíkszeredai Márton Áron szoborkompozíció megalkotója – a csíkszentgyörgyi helyi közösség felkérése nyomán készítette el a most leleplezendő mellszobrot. Az 1977-ben született és a Csíkszeredai Nagy István Művészeti Líceumban végzett, majd a Temesvári Nyugati Egyetemen és ösztöndíjasként a Budapesti Képzőművészeti Egyetemen tanulmányokat folytató művész nem a világhálón is megtalálható Gál Sándor-festményt ültette át a térbe, hanem visszatért a reformkor forradalmi lelkületéhez, az ifjúsághoz, a kezdődő felnőttkorhoz. Felfogásában itt, Csíkszentgyörgyön, egy olyan Gál Sándor mArad meg az elkövetkező nemzedékek számára is, amely a székelység jobb és szebb jövőjét fürkészi és konok kitartással tesz is érte. Ha párhuzamokat akarunk keresni a mai élettel, a jelkép megkerülhetetlen: szülőföldjéről messzire távozott, hogy tudást és tapasztalatot szerezzen, de visszatért hazájába, amikor úgy érezte, hogy közösségének szüksége van rá. A szobor talapzatát, környezetét műszaki szempontokból Albert Homonnai Márton tervezte, gyakorlatilag a Dóczy András szobrászművész, illetve a Gál Ernő vezette vállalkozást kivitelezve. Az idők összecsengésének sokatmondó bizonyítékaként Dóczy András azoknak a zsögödi kőfaragóknak az utóda, akik többek között az ugyanitt élt, a Nyerges-tetői emlékművet kifaragó olasz mestertől, Pulini Jánostól tanultak. A szobrot Sántha Csaba szobrászművész Szovátán öntötte bronzba, és a csíkszentgyörgyi közösség képes volt önerőből állni a költségeket.
A csíkszentgyörgyiek, Gál Sándorral együtt, nem szemlélői, hanem részesei, alkotói a magyar történelemnek. A 2016. július 21-én felavatott szobrot, a sok viszontagság árán megmentett emlékházzal és székely kapuval együtt, úgy kell megőrizniük a jövőnek, hogy az mindig emlékeztessen az önállóság és az összefogás, az alkotó, a szülőföldet gyarapító gondolkodás és az önzetlen közösségszolgálat szükségességére.
(A csíkszentgyörgyi Polgármesteri Hivatal munkatársunkat kérte meg, hogy a szoboravató ünnepségen legyen Gál Sándor életének és munkásságának, valamint a szobrászművésznek a bemutatója. Az ott elhangzott szöveget a szerző kisebb szerkesztési módosításaival közöljük.)
maszol.ro

Nagykárolyban a Bolyai Nyári Akadémia
Egy hétig Nagykárolyban, pontosabban a helyi Simion Bărnuţiu Szakképző Líceum termeiben tartják a Bolyai Nyári Akadémia képzéseit a szakemberek. A tegnapi megnyitón a szakképzés jövőjéről, a magyarországi együttműködésről értekeztek a résztvevők.
Az idén immár 24. kiadásához érkezett a Bolyai Nyári Akadémia, míg az esemény főszervezője, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége ( RMPSZ) ebben az évben ünnepli megalakulásának 25. évfordulóját, mondta el köszöntőjében tegnap Baranyai Tibor, az RMPSZ Szatmár megyei elnöke. Baranyai elismerően szólt arról a lehetőségről, amelyet a Bolyai Nyári Akadémia megszervezése jelent a hazai szakembereknek a kölcsönös fejlődés és az oktatási módszerek továbbadása, finomítása céljából. A Bolyai Nyári Akadémia (BNYA) továbbképzés-sorozata több helyszínen — Csíkszereda, Szováta, Nagyenyed, Szatmárnémeti, Szörényvár (Drobeta Turnu-Severin), Válaszút, Nagyvárad, Kolozsvár, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely, Nagykároly, Gyulafehérvár — és szekcióban zajlik, átfogó témaköre A modern pedagógus — Megváltozott szerepek és készségek, A változtatás módszerei.
Nagykárolyba tegnap érkeztek a szakemberek, s egy héten keresztül értekeznek majd itt a pedagógusok elsősorban a szakemberképzés, szakmunkásképzés lehetőségeiről, fejlesztéseiről, a témában zajló csoportos beszélgetéseket magyarországi szakemberek irányítják. A Széchenyi István Egyetem docense, dr. Baroti Enikő, valamint Mészáros Attila egyetemi docensek révén ismerhetik meg a BNYA Nagykárolyi szakaszának résztvevői a magyarországi modell nyújtotta lehetőségeket és fejleszthetik mindezt tovább, értékesítve a hazai tapasztalatokat.
Gindele Imre, a Simion Bărnuţiu Szakképző Líceum igazgatója, a duális modell Nagykárolyi felelőse házigazdaként üdvözölte a vendégeket. Köszöntőjének végén arra kérte a jelenlévőket, hogy amellett, hogy a szakmaiságra törekednek és a munkával foglalkoznak a BNYA egy hete alatt, a délutáni programjaikat lehetőség szerint úgy alakítsák ki, hogy abba a városnézés, valamint a Nagykároly melletti magyar irodalmi és történelmi kötődésű falvak megismerése is beleférjen. Az igazgató elégedettségének adott hangot azzal kapcsolatban is, hogy igazgatósága elmúlt négyéves időszakában komoly előrelépéseket tettek, nemcsak a duális képzés, hanem a szakemberképzés terén is. A négy évvel ezelőtti időszakhoz képest mondhatni megkétszerezték a diákjaik számát, s egyre komolyabb és megbecsültebb alapokra helyezték a szakemberképzést, ezáltal bizonyítva azt, hogy az elméleti oktatás mellett nagyon fontos részt kap a városban a szakképzés.
A Nagykárolyi megnyitóról nem hiányozhatott Knecht Csaba igazgató sem, aki a duális képzési modellben az iskola első rangú partnerének számító Polipol Mobila Kft. képviseletében volt jelen.
Az üdvözléseket követően a magyarországi szakoktatás felelősének is tartott Kovátsné Vörös Ágnes előadása következett. A szakember a magyarországi Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal projektvezetője átfogó és tartalmas előadásban vázolta fel a magyarországi irányvonalat, mely folyamatos átalakulásban van.
Részletesen szólt arról, hogy Magyarországon új alapokra helyezték a szakemberképzést.
„Nem csak Romániában vannak a szakmunkásképzésnek útkeresési folyamatai, de a magyarul zajló képzés hatékonyságának növelése érdekében azt hiszem kijelenthetjük, az sem mindegy, hogy Magyarországon milyen irányba halad a szakképzés. Három évvel ezelőtt megjelent az új oktatási törvénycsomag, mely során megváltozott a szakképzési, a felnőttképzési és a nemzeti népnevelési törvény is. Majd 2014-ben állt össze a szakképzést a gazdaság szolgálatába állító törekvés is. Az elképzelés szerint Magyarországon is az a cél, hogy a gazdaság motorja legyen a megfelelő szakemberképzés és ezáltal olyan munkaerő lépjen ki a gazdasági piacra, amelyre ténylegesen is szükség van. Ennek az elképzelésnek a hatékonyságához folyamatosan vizsgálják a piaci mutatókat, feltérképezik a hiányszakmákat, illetve ezt a listát régió szerint folyamatosan alakítják. Regionális szinten sem egyformák a hiányszakmák, nagy az eltérés az ország nyugati és keleti része között. Nagyon fontosnak tartjuk az együttműködést az anyaország határán kívül eső, magyarlakta területeken élő szakemberekkel, s így egyeztetve, egy közös irányba mozdulhatnánk el. Nemrégiben ért véget egy olyan projekt, mely a határon túli duális képzés jó gyakorlatait, akadályait, továbbképzések szükségességét tárta fel, s ezek a tapasztalatokat mind beépítésre kerülnek a tervezett szakképzés fejlesztési projektek során. Ezek a felmérések műhelymunka formájában zajlottak a Felvidéken, Kárpátalján, Partiumban és Erdélyben, valamint a Vajdaságban is. A pedagóguskollégák igényeit figyelembe véve igyekszünk ezt a projektet összeállítani. A következtetés az, hogy a digitális tananyagot internetes formában közzétéve tudnák a leginkább hasznosítani a magyarlakta területeken, hisz így mindenki annyit és akkor nyomtatna belőle, amennyire szüksége van. Elérhető, szerkeszthető lesz, az internet legmegfelelőbb kihasználása lesz ennek a portálnak a létrehozása, mely minden, a programban érintett pedagógus és tanintézmény számára elérhető lesz országhatáron innen és túl” — mondta Kovátsné Vörös Ágnes előadása során.
A magyarországi szakember elismerően szólt a Nagykárolyban zajló duális képzésről is. Mint mondta, Kolozsváron egy szakmai rendezvényen már találkozott a Nagykárolyi iskola vezetőjével, valamint Knecht Csabával is, akik diákokkal érkeztek az akkori rendezvényre. „Rendkívül ösztönző a diáktól hallani arról, hogy milyen gyakorlati haszna van a duális képzési módnak. Sokat lehet tanulni abból az együttműködésből, ami az iskolát és a gazdasági szereplőket összeköti Nagykárolyban, s úgy gondoljuk, hogy a diákok kereseti lehetőséggel történő ösztönzése további lehetőségeket rejt magában. Ez kiegészülve a felnőttképzéssel, illetve azzal, hogy a szakmunkásképzésben részesülő diák a megfelelő érettségit követően továbbtanulhat egyetemen is, remélhetőleg segít pótolni a szakemberhiányban keletkezett űrt a foglalkoztatási palettán” — fejtette ki előadásában Kovátsné Vörös Ágnes.
A beszédeket követően kezdetét vette a műhelymunka. A hét további részében a BNYA résztvevői lehetőség szerint a cégekhez is kilátogatnak, de egyéb fontos eszme- és tapasztalatcserékre is sort kerítenek.
Tőtős Tímea
frissujsag.ro

Tőkés László tusványosi beszéde
A XXVII. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor Itthon Európában! című július 23-i délelőtti fórumán Németh Zsolt moderátori bevezetője után Tőkés László EMNT-elnök és Orbán Viktor magyar miniszterelnök beszéde hangzott el. Az EP-képviselő Voltunk, vagyunk, leszünk mottójú felszólalása alább olvasható.
A délvidéki Kishegyes, a felvidéki Martos és a kárpátaljai Felsőszinevér nyomán Tusnádfürdő!
A szervezők: a Pro Minoritate Alapítvány és a Magyar Ifjúsági Tanács kiemelt partnereként, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nevében sok szeretettel és tisztelettel köszöntöm a XXVII. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor Részvevőit itt, Tusnádfürdőn, a Székely Autonómia szállásterületén.
A Nemzeti Összetartozás szellemében és a Nemzeti Együttműködés Rendszerének keretében külön is üdvözlöm Mindazokat, akik határon innen és túl, a határok fölötti nemzetegyesítés jegyében, az utóbbi hat esztendőben, az újrahonosítási törvénynek köszönhetően válhattak újból egymás polgártársaivá!
Ugyanakkor engedjék meg, hogy bevezetésképpen Mindnyájunk nevében együttérzésünket és részvétünket fejezzem ki Franciaország népe és a gyászoló Hozzátartozók iránt a páratlanul kegyetlen nizzai terrorcselekmény miatt, mely az előző, hasonló merényletekkel, vagy a tegnap esti eszelős müncheni merénylettel együtt egész európai kultúránk elleni életveszélyes fenyegetést jelent.
Nem utolsó sorban sok szeretettel köszöntöm körünkben a Nemzet miniszterelnökét, őszinte köszönetünket és elismerésünket fejezve ki iránta azért a nemzet- és európai politikai szolgálatáért, amelyet Kárpát-medencei magyarságunk és – meggyőződésem szerint – egész kontinensünk, illetve kelet-közép-európai térségünk védelmében és javára folytat.
Itt és most van a helye annak, hogy újból felidézzem néhány évvel ezelőtt, ugyanitt elhangzott azon kérésünket – szó szerint idézem –, hogy: „vállaljanak védhatalmi státuszt a határon túli magyarok, Erdély iránt, mint ahogyan Ausztria tette ezt az olaszországi Dél-Tirol esetében.”
Röviddel ezelőtt egy újságíró ezzel a kérdéssel fordult a dél-tiroli EURAC Kisebbségi Jogok Intézetének két szakemberéhez:
– „Ausztria még mindig védhatalmi státuszt gyakorol a dél-tiroli németek fölött?
– „Természetesen, Ausztria mindig is védhatalom volt, és ez nagyon fontos a dél-tiroliak számára” – hangzott a válasz. Munkatársa pedig így folytatta:
– „… zajlik a második (1972-es) autonómiastatútum felülvizsgálata, melynek során ismét meghatározzák majd, mi lesz Ausztria szerepe Dél-Tirol vonatkozásában.”
Két Európai Uniós tagországról, Olaszországról és Ausztriáról van szó, melyek 1946-ban, majd 1972-ben egy akarattal rendezték a Dél-Tirolban élő német/osztrák közösség területi önrendelkezésének, autonóm jogállásának a kérdését.
Miniszterelnök úr, köszönjük a védelmüket és támogatásukat!
Európai módra, Románia és Magyarország is ezenképpen juthatna egyezségre a romániai, erdélyi, Székelyföldi magyarság önrendelkezése ügyében; a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács (KMAT) pedig ugyanezt a megoldást javasolja az összes külhoni magyar közösség esetében.
Kezdettől fogva az autonómia ügye mellett áll ki az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács, országos és területi szinten, együtt az Erdélyi Magyar Néppárttal; sőt legutóbb az RMDSZ és társpártja, az MPP is elmozdulni látszik ebbe az irányba.
Ezért élt, halt áldott emlékű Fodor Imre, Marosvásárhely legutóbbi magyar polgármestere, a Székely Nemzeti Tanács korábbi elnöke, és emellett tett hitet a bibliai korhatárt immár túllépett Király Károly, élő példaképünk az átkos emlékű Ceaușescu-diktatúra elleni küzdelemben!
Az 1956-os forradalom és szabadságharc idei jubileuma memento gyanánt tudatosítja bennünk, hogy szabadságszerető és szabadságharcos nép a magyar. Az erdélyi magyarság, kiváltképpen pedig a székelység számára a szabadság záloga és biztosítéka maga az autonómia.
Köszönetet mondok azért, hogy már az Alaptörvény is példás módon rendelkezik ebben a nemzetpolitikai prioritást jelentő kérdésben, konkrét módon pedig Szili Katalin személyében miniszterelnöki megbízott hivatott eljárni a külhoni magyarok autonómia-törekvéseinek előmozdítása érdekében.
Miért olyan fontos számunkra az autonómia és a védelem? A védhatalmi státusz és az önrendelkezés? A továbbiakban erre a kérdésre keresem a választ: egy évforduló (A) és egy bibliai ige (B) összefüggésében:
A.) Márton Áron kiállása az erdélyi magyarság védelmében (1946-2016 = 70 éve)
Nem véletlen, hogy a magyar kormány idén emlékévet hirdetett boldog emlékű Márton Áron erdélyi/Gyulafehérvári katolikus püspök tiszteletére. Júniusi emlékkiállítása megnyitóján méltán nevezték őt „erkölcsi mércének”, akit példaként lehet az érték- és morális válságban lévő európai társadalom elé állítani, hiszen Ő egyaránt védelmére kelt az üldözött zsidóknak, a fogságba hurcolt erdélyi németeknek és a betiltott román görögkatolikus egyház kiszolgáltatott híveinek és papjainak, akikkel együtt utóbb ő is rabsorsra jutott. Nem utolsó sorban pedig éppen hetven esztendeje annak, hogy ismételten fellépett saját hívei és magyarságunk védelmében, akik a II. világháború befejeztével a megszálló szovjet hadsereg és a visszatérő román impérium hatalma alá kerültek.
Észak-Erdély és általában az erdélyi magyarság sorsa és jövője forgott kockán. A berendezkedő kommunista-barát román hatalommal és magával a Román Kommunista Párttal kiegyező Magyar Népi Szövetség elárulta Erdélyt. 1945 novemberében a Szövetség Százas Intézőbizottsága – Katona Szabó István diákvezető és Nagy Géza református gimnáziumi tanár ellenszavazatai mellett – egyhangúlag egész Erdély Romániához való tartozása mellett foglalt állást. Kiáltványukban – a korabeli PC/politikai korrektség szóhasználatával – jelentették ki, hogy „az erdélyi nemzetiségi kérdés megoldása nem határkérdés”; óvtak „a nemzetközi reakció” háborús mesterkedéseitől, és hitet tettek „Erdély két népének eltéphetetlen egysége” mellett.
Beke György „a magyar önfeladás egyik legsúlyosabb drámájának”, „önkéntes magyar Trianonnak” minősítette a Népi Szövetség Petru Groza és Vasile Luca/Luka László jelenlétében és politikai nyomása alatt elfogadott „hűségnyilatkozatát”, mely „a népakarat meghazudtolásával járatta le az önrendelkezés nemes eszményét.”
Edmund Burke brit filozófus szerint: „A gonosz diadalához csak annyi kell, hogy a jók tétlenek mAradjanak.” Erdélyben viszont a román kormányzat és a kommunisták által félrevezetett vagy velük cinkosságot vállaló magyar „szövetségi” politikusokkal szemben akadtak olyan felelős egyházi és polgári vezetők, akik nem mAradtak „tétlenek”, hanem Áron püspök köré tömörülve szembeszegültek a Magyarnak nevezett Népi Szövetség kapitulációjával, és memorandumot intéztek a párizsi békekonferenciához, melyben az önrendelkezés elvének klasszikus megfogalmazásával fejezték ki nemzeti közösségük azon igényét, hogy: „Rólunk nélkülünk ne határozzanak, és ne akarják az erdélyi magyarságot keresztre feszíteni.”
Az 1946. június 11-i, csíksomlyói búcsú közel állt ahhoz, hogy spontán népgyűléssé alakuljon át, mely erdélyi magyarságunk hiteles álláspontját juttassa kifejezésre. Az előretörő bolsevik hatalom árnyékában azonban Márton Áron kellő hitbeli bölcsességgel fogta vissza és csillapította le a háborgó kedélyeket és a jelenléti csúcsot döntő sokaságot. Szentbeszédében viszont kivételes nyíltsággal szólt a kiszüremlő párizsi határozat igazságtalanságáról és következményeiről. A nagy püspök a búcsújárók népének biztonságát nem kockáztatta, ezzel szemben viszont a helyettes áldozatvállalás szellemében szólt helyettük is: „A püspöknek azonban meg kellett hallania híveinek nagy aggodalmát, és ki kellett mondania azt, amit nekik nincsen szabadságukban kimondaniuk…. Ez nem politika. Itt az életünkről van szó. S az emberi élethez az Istentől nyertünk jogot.”
Márton Áron börtönviseléssel megpecsételt igazsága és a vele szemben álló „gyászmagyarok” elvtelen önfeladása a jelenben is érvényes és időszerű tanulságokkal szolgál számunkra. Még mielőtt bárki is „magyar irredentizmussal” vádolna, vádaskodna – le kell szögeznünk, hogy a mostani, változott körülmények között mi nem határkérdésről, hanem autonómiáról beszélünk, nem területet, hanem közösségi jogokat kérünk és követelünk. A nemzetközi szerződéseket és Románia alkotmányát tiszteletben tartva politikai párbeszédet szorgalmazunk, hogy az ország törvényes rendjének megfelelően és a román politikai törvény- és döntéshozókkal egyetértésben, egy olyan, tényleges és teljes körű autonómiarendszert hozzunk létre a magyar nemzeti közösség számára, mely – meggyőződésünk szerint – egyedül képes biztosítani megmAradását, gyarapodását és szabad fejlődését. Ezen törekvésünk teljes mértékben összhangban áll a nemzetközi normákkal, és megfelel azoknak a demokratikus autonómiaformáknak, melyek a világ és Európa számos országában közmegelégedésre működnek, és egyben a megbékélés és a stabilitás hordozói.
A felidézett történelmi példa másik nagy tanulsága az, hogy nemzeti közösségünk választott vezetőinek, szervezeteinek, pártjainak és szövetségeinek erkölcsi és politikai kötelességük a demokratikus népakarat képviselete, különös tekintettel a népek és nemzeti közösségek önrendelkezési jogának a tiszteletben tartására. Ebben a tekintetben az erdélyi magyarság képviseletét kisajátító prekommunista Magyar Népi Szövetséggel szemben Márton Áron püspök és áldozatvállaló memorandista elvbarátai voltak az igazi és hiteles demokraták.
Harmadsorban az egyházi népszolgálat világító példája szolgál tanulságul. „Ez nem politika. Itt az életünkről van szó!” – mondotta volt Áron püspök. Csak helyeselni lehet, hogyha nemzeti egyházaink nem bonyolódnak bele a pártpolitikába. Ami viszont hitbeli és történelmi örökségük folytatásaképpen ma is elvárható tőlük: az a híveik és társadalmunk javát szolgáló erkölcs- és nemzetpolitika. Az, hogy Isten szava legyenek a nép felé, és hogy a nép szavát is meghallják és hallassák, amikor és amennyiben ez szükséges. Amit ebben a viszonylatban Márton Áron mond, az az egyházi és világi előjárókra egyaránt érvényes: „A vezetőknek tudniuk kell, hogy tényleges tekintélyük addig van, a polgárok támogatására és tiszteletére addig van jogcíműk, engedelmességre addig számíthatnak, amíg hivatalukat küldetésnek tekintik az Isten által meghatározott rend és célok megvalósítására.”
B. Nehémiás próféta buzdítása a jogos önvédelemre
Erdély nagy püspöke vert helyzetben, a kommunizmus végérvényes berendezkedésének már-már kilátástalan időszakában mutatott példát arra, hogy soha ne adjuk meg magunkat, még a legreménytelenebbnek tűnő helyzetekben se adjuk fel a küzdelmet. A jogos önvédelem vállalására, bátorságra, kitartásra, önfeláldozó kiállásra buzdítja hosszan tartó fogságból szabaduló, ellenség által szorongatott népét Nehémiás próféta, amikor is a nemzeti önfenntartás eme „hadiparancsát” intézi hozzá: „Ne féljetek tőlük! A nagy és rettenetes Úrra emlékezzetek, és harcoljatok testvéritekért, fiaitokért, leányaitokért, feleségeitekért és házaitokért!” (Neh 4,14)
Isten embereit népünk iránti olthatatlan szeretetük késztette „ama nemes harc” (Pál apostol) felvételére. Istenbe vetett bizodalmukkal együtt „testvéreik, fiaik, leányaik, feleségeik” iránti odaadó szeretetük kölcsönzött a hadviselőknek kellő bátorságot és lelki motivációt ahhoz, hogy ne alkudjanak, és ne fussanak meg, hanem szükség esetén még a hivalkodó Góliátokkal, a legnagyobb túlerővel is halált megvető bátorsággal szálljanak szembe.
Vértelen igazság- és szabadságharcainkban, elkeseredett politikai és mindennapi küzdelmeinkben az Ige szava és Isten népének áldozatvállalása szigorú önvizsgálatra késztet bennünket: vajon megvan-e bennünk az a szeretet, mely népünk ügyének és védelmének megalkuvás nélküli szolgálatára késztessen? A „kompromisszumok művészetének” nevezett „politizáláson” kívül képesek vagyunk-e következetesen kiállni „házaink” népe, hazánk családjaink, gyermekeink, közösségeink és gyülekezetünk, falvaink és városaink védelmében és érdekében, hogy – idei nyári Táborunk központi gondolata értelmében – valóban itthon érezhessük magunkat szülőföldünkön, hogy ne csak itthon voltunk légyen, hanem a jelenben és a jövőben is itthon legyünk Erdélyben, Székelyföldön, Partiumban, Tusnádfürdőn és Nagyváradon, Komáromban, Beregszászon, Szabadkán, Drávaszögben, a Mura-mentén, az Őrségben és Budapesten, Magyarországon és az összes magyar külhoni területen – hogy nehogy az egész Európát önazonosságában fenyegető migránsok sorsára jussunk, nehogy a saját szülőhazánkban vagy Európában és a nagyvilágban szétszóródva váljunk idegenekké…?!
Amikor a kommunizmus összeomlott, majd az egyesült Európához csatlakoztunk – azt hittük, végre megszabadultunk, s kisebbségbe kényszerített népünkre is új korszak virrad. Negyed század után azonban azt kell látnunk, hogy nem csupán mi magunk, hanem immáron az egész, válságba kormányzott Európa súlyos veszélybe forog. Történelmi hagyományainkra emlékeztető módon, egyszerre kell harcba szállnunk az önmaga vesztét okozó nyugati világért, valamint saját magunk védelmében.
„Ne féljetek! Harcoljatok!” – hangzik Nehémiás kiáltványa. A föltétlen konfliktuskerülés jelenkori politikai divatjában sokaknak sérti a fülét ez a felhívás, Brüsszel urai pedig nem tudják, mihez is kezdhetnének a Bibliával, mint ahogy Izráel népének és a keresztény Európának az identitása is idegen és zavaró számukra.
Mindazáltal erre a „politikailag korrektnek” aligha mondható felszólításra kell hallgatnunk, és amikor és amennyiben szükséges, a konfliktust is vállalnunk kell, hogyha bőrünkről, létünkről, sorsunkról – „testvéreinkről, fiainkról, leányainkról, feleségeinkről, házainkról” – van szó, amikor Európa és magyarságunk jövője a tét! Ámbátor a Gonosszal szemben nem gyakorolhatunk „konfliktuskerülő magatartást”, és kompromisszumot sem köthetünk vele – hanem csak egyet mondhatunk: „Távozz tőlem, Sátán!”
Az idei Tusnádfürdői tábor sátoraiban ennek a nemes harcnak a vállalásával vettük számba az európai, a közép-európai és a Kárpát-medencei helyzetet és a magyarság állapotát, és tekintettük át sorskérdéseinket, valamint azokat a politikai, nemzeti, társadalmi, bel- és külhoni, illetve nemzetközi „hadszíntereket” és kihívásokat, melyek – a szintén bibliai szellemű – építőmunka mellett jogos küzdelmünk töretlen folytatására késztetnek bennünket.
Befejezésképpen Csintalan László kanonoknak, az idei csíksomlyói búcsú szónokának két himnuszunk szavait összekapcsoló áldásmondását idézem: „Isten, áldd meg a magyart, és ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk!”
itthon.ma//erdelyorszag

Öt napon át ünnepelnek a Csíkszeredaiak
Újdonságnak számító programpontokkal is várják a Csíkszeredaiakat az augusztus 3–7. között zajló városnapokon. Először szerveznek például veteránjármű-kiállítást, illetve megemlékezést tartanak a Nagy Imre-képtár 40. évfordulójára.
Számos kulturális és sportrendezvény kap helyet a Csíkszeredai Városnapok programjában, tájékoztatott Prigye Kinga, Csíkszereda Polgármesteri Hivatala kulturális irodájának munkatársa. Mint elmondta, a város kulturális alintézményei, a Csíki Játékszín, a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes, valamint a Csíki Kamarazenekar is kiveszik részüket a rendezvénysorozatból. Emellett – a korábbi évekhez hasonlóan – lesz önkormányzati labdarúgótorna, amatőr úszóverseny, és a tavalyi szünet után ismét megszervezik a lábtenisz-bajnokságot.
Idén a Szabadság téri nagyszínpadon olyan előadók lépnek fel, mint az Iris & Cristi Minculescu együttes, illetve a Blue Projekt zenekar, a Koszika & The HotShots, a magyarországi Republic együttes, Baricz Gergő, valamint Keresztes Ildikó énekesek, a Parno Graszt és a Kormorán zenekar. Utóbbi 40. jubileumi nagykoncertjét tartja.
„Jobban figyeltünk ezúttal a programokra, főként helyi zenekarok lépnek fel. Lesznek gyergyószentmiklósi és Sepsiszentgyörgyi együttesek is, de a többségük csíki. Annyian jelentkeztek, hogy nem tudtuk az összeset fogadni az időkeret miatt. Minden este négy zenekar fog fellépni, összesen tizenhatan” – ismertette Prigye Kinga. A helyi zenekaroknak helyet adó Origo-színpad helyszíne sem változik, idén is a Majláth Gusztáv Károly téren állítják fel.
Szerda az utolsó nap, amikor még benevezhetnek a városnapok legnépszerűbb rendezvényére, a 16. Pityókafesztiválra a gasztronómiai versenyen részt venni kívánó csapatok. A jelentkezési feltételekről bővebben Csíkszereda honlapján lehet olvasni, érdeklődni a Csík-Infó Turisztikai Információs Iroda 0266–317007-es és a 0745-82876-as telefonszámain lehet.
A Pityókafesztivált szombaton a központi parkban tartják. Szintén kedvelt rendezvény a tízéves Dob-Ban Ritmusfesztivál, a kerek évforduló apropóján kétnapos lesz a rendezvény. Mint Prigye fogalmazott, sikerült erre az eseményre is híres előadókat meghívniuk, ilyen fellépő lesz A.G. Weinberger, a romániai blues neves képviselője. A városháza munkatársa kiemelte még az Orpheusz-sátor programjait is, amelyek „érdekes színfoltját jelentik a városnapoknak”, továbbá újdonság, hogy először tartanak veteránjármű-kiállítást a Vár tér parkolójában szombaton 9–20 óra között.
Július 28-án kikiáltásos nyilvános versenytárgyalást tartanak a polgármesteri hivatalban a Temesvári sugárút melletti zöldövezet (Szabadság tér és a Szív utca közötti szakaszon), valamint a Mihail Sadoveanu utcai parkolóban kijelölt közterületek bérbeadására, szórakoztató park létesítésére.
Augusztus elsején szintén versenytárgyalás lesz a Szabadság tér Sapientia egyetem előtti és melletti, valamint a Mihail Sadoveanu utcai parkolóban kijelölt közterületek bérbeadására, közélelmezési tevékenység folytatására. További részletek a város honlapján olvashatók, ahonnan le lehet tölteni a részletes városnapi programot is.
Barabás Hajnal
Székelyhon.ro

Székelyföldi krumplitermesztés: kényszerből szövetkeznének a gazdák
A gazdák egyelőre vonakodnak attól, hogy szövetkezetekbe tömörüljenek, a szakemberek szerint azonban hamarosan a kényszer viszi rá őket az összefogásra. A Hargita megyében működő néhány szövetkezet azonban nehezen boldogul, mert a kisgazdák nem igazán érzik magukénak a helyi szervezeteket. Mintegy 25 ezer gazda és jogi személy igényelt tavaly mezőgazdasági támogatáskérést Hargita megyében. Ezeknek a termelőknek mintegy 90 százaléka 1–10 hektár közötti területen gazdálkodik. Mindössze 303 mezőgazdasági üzem rendelkezik 50 hektárnál nagyobb területekkel – tájékoztatta az Erdélyi Naplót Török Jenő, a Hargita megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője. Romániában a gazdálkodás két véglet között ingadozik: a termelők túlnyomó többsége kistermelő, s csupán egy nagyon szűk réteg a nagyobb területeken gazdálkodó agrárvállalkozó – fogalmazza meg a bajok fő okát a mezőgazdasági szakember. Míg Nyugat-európában a közepes méretű gazdaságok jelentik az agrárágazat gerincét – illetve ezek a legjövedelmezőbbek –, nálunk ez a gazdálkodási forma még gyerekcipőben jár.
Romániában az átlag üzemméret 3,46 hektár, míg Hargita megyében 7,06 hektár. Az országos átlaghoz képest tehát Székelyföldön valamivel jobb a helyzet, azonban itt a szántóterületek nagysága igen alacsony, gazdaságonként mindössze 1,2 hektár. Mivel országos viszonylatban a gazdálkodók 97 százaléka 10 hektárnál kisebb területen termel, a jövedelmezőség szempontjából elengedhetetlen volna az értékesítési szövetkezetek létrehozása, amivel szavatolni lehetne a kisgazdák termékeinek a piacra jutását a nagyáruházakban is. A kisgazdák termékeinek nagybani forgalmazására csak úgy van esély, ha azok szerződéses rendszerben, egységes minőségben és állandó mennyiségben kerülnek az üzletekbe. A megbicsaklott közös értékesítés
Hargita megyében a pityókatermesztők egyik első szövetkezeti kezdeményezése a csíkkozmási Burgocom értékesítési szövetkezet létrehozása volt 2008-ban. Vezetője, Miklósi Attila szerint, elsődleges céljuk az volt, hogy biztos piacot tudjanak teremteni a kisebb termelők számára is. A szövetkezet létrehozását a helyi gazdák kényszernek érezték, hiszen 2008 előtt két nagyon nehéz esztendőn voltak túl az alcsíki krumplitermelők: a hazai piacokat elárasztó importburgonya miatt nem volt kereslet a csíkszéki krumplira. Bodó Dávid, Csíkkozmás akkori polgármesterének kezdeményezésére szövetkeztek és vásároltak a gazdák egy pityókacsomagoló gépet abban a reményben, hogy a csomagolt áru kelendőbb lesz. Abban az évben sikerült is ilyen formán értékesíteniük készleteiket. A következő években azonban helyreállt a piac, ismét megnőtt a székely pityóka iránti kereslet, így az emberek inkább maguk adták el árujukat. A csomagológépet azóta sem használják. A szövetkezet elnöke szerint ott tévedtek, hogy nem szögezték le már az elején a szabályokat, hogy a termés hány százalékát kell kötelezően a szövetkezeten keresztül értékesíteni. Hiába a közben bevezetett ÁFA-csökkentés – amely az értékesítésben további előnyt jelenthetne a szövetkezeti tagok számára –, a székely embert nagyon nehéz meggyőzni arról, hogy közösen kellene értékesíteni az egyénileg megtermelt árut.
„A kisgazdákat a kényszer fogja rávinni a szövetkezésre, mert egyre inkább kiszorulnak a piacról” – magyarázza Miklósi Attila. A szakember szerint ma már a burgonya többségét is nagyáruházakban és üzletekben forgalmazzák – a vásárlók többsége onnan szerzi be –, az áruházak pedig kisgazdáktól nem vásárolnak, csak jogi személlyel kötnek szerződést. A mai trendek mellett egyre nehezebben lehet a faluból eladni zsákkal pityókát, de a nagy költségek miatt a piacolás sem éri meg, így csak egyetlen jövő várhat a gazdákra: szövetkezés a közös értékesítésre.
Nagyáruházak a nagyobb felvásárlók
Az alcsíki szövetkezet nyolc éve próbál nagyáruházakkal szerződéses viszonyba kerülni, de nehéz megfelelni a feltételeknek. Az egyik fő gond az, hogy az alcsíkiaknak csak szeptembertől márciusig van burgonyájuk, míg az üzletek egész éves szerződést kötnek megfelelő mennyiségű és minőségű termékre, miközben a kieső hónapokban is biztosítani kellene a szállítást. Ez nehéz feladat, de nem megvalósíthatatlan. A jelenlegi szövetkezeti keretben is megoldható lenne, ehhez azonban az kell, hogy a gazdák magukénak érezzék a szövetkezetet, és közösbe tegyék a teljes értékesítési láncot. E nélkül minden próbálkozás sikertelen. Többször is bebizonyosodott már, hogy nem a jó vetőmag beszerzése, nem az időjárási viszonyok és nem is a termesztési technológia a gond a Székelyföldi krumplitermesztők számára, hanem az értékesítés. A bizonytalan piac miatt egy nagyon jó év terméshozama is teljesen ráfizetésessé teheti a gazda munkáját, ha áruját nem tudja elfogadható áron eladni. „Nagyon nehéz megbízható és visszatérő nagybani vásárlót találni a Székelyföldi krumplira, ebbe sok kisgazda belebukott már, tehát az egyéni értékesítés hosszabb távon nem járható” – fogalmaz a szövetkezet vezetője. Másrészt új módszerek kellenek a vízgazdálkodásban is, mert az egyre forróbb nyarak miatt szükség van az öntözőberendezésekre, ami külön beruházásokat feltételez.
Hargita megyei szövetkezetek
1990 után Hargita megyében is felszámolták a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket, de azok mintájára a kilencvenes években 67 községben több mint 100 új szövetkezet, úgynevezett társulás alakult. Ezek nagy része az elmúlt húsz évben megszűnt. Az egykori gépállomások megszűnésével úgyszintén mintegy 15–20 gépesített társulás jött létre, de ezekből is csak pár működik napjainkban. „Jelenleg nyolc szövetkezet és négy termelői csoport működik Hargita megyében – többségének tejfeldolgozás és növénytermesztés a profilja” – magyarázza Török Jenő, a Hargita Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság vezetője. A szövetkezéstől való félelem fő oka az igazgató szerint az erőszakkal létrehozott termelőszövetkezetektől való megcsömörlés. Sok gazda az elhamarkodottan és rosszul felszámolt tsz-ek örökségét említi mind a mai napig, de inkább a kommunista évek nehéz időszaka él az emberekben. Aki a kommunista érában és a szövetkezetek felszámolásakor is pórul járt, azt most nehéz meggyőzni arról, hogy ismét szövetkezzen.
A szakember szerint egy modern szövetkezet csak úgy lehet működőképes, ha azt a gazdák magukénak érzik. Nem járható út az, amelyben a szövetkezeti tagok megpróbálják kijátszani saját szövetkezetüket: amikor pár banival többért egyénileg értékesíthetik, akkor nem adják át a szövetkezetnek portékájukat, amikor meg túltermelés van, akkor elvárják, hogy segítsen a szövetkezet. Ez a hozzáállás kudarcra ítéltetett. „Egy értékesítési szövetkezet csak akkor tartható fenn, ha a gazdák hosszú távra terveznek, és a teljes értékesítést a közösen létrehozott és ellenőrzött szövetkezetre bízzák” – mondja Török Jenő, aki példaként a nyugati mintákat említi. A gazda egyénileg csak a termelést végzi: mind a beszerzés, mind az értékesítés szövetkezeti keretben történik. Ez még mindig sokkal jobb és jövedelmezőbb megoldás, mint az, hogy az emberek egy nagyobb társulásnak adják bérbe a földjeiket.
Kömény Kamila
erdelyinaplo.ro
erd.ma

Kiürül Kelet-Európa?
Az ellenőrizetlen migráció csupán az egyik nehéz kérdés a mai Európában: az egykori vasfüggönytől keletre fekvő országokban nem a bevándorlás, hanem az elvándorlás az égető, egyelőre orvosság nélküli gond – derült ki a Bálványosi Nyári Szabadegyetem 27. kiadásán. A Bánffy Miklós sátorban július 22-én Kapitány Balázs, a KSH Népességtudományi Kutatóintézet igazgatóhelyettese, Lajtai Mátyás, a Nézőpont Intézet vezető elemzője, Veresné Novák Katalin, a magyar kormány család- és ifjúsági ügyekért felelős államtitkára és Bárdi Nándor, az MTA Kisebbségkutató Intézetének tudományos főmunkatársa osztotta meg adatait és gondolatait a népes hallgatósággal. Kiss Tamás Kolozsvári szociológus betegség miatt hiányzott, így az erdélyi helyzetről csak kevés szó esett, de van okunk aggodalomra.
A „kitántorgás” nem most kezdődött, de az utóbbi időben felgyorsult, Erdélyből 1990 óta nagyjából félmillió magyar tűnt el, és visszafelé elenyésző számban jönnek – ezzel indított a moderátor Csinta Samu, aki családjával 1999-ben telepedett haza Sepsiszentgyörgyre Magyarországról, és bevallása szerint kicsit úgy érezte magát, mint azok, akik az autópályán szembemennek a forgalommal. A fórumon váltakozva, egymásnak felelgetve szólaltak meg a meghívottak, az alábbiakban sűrítve közöljük az elhangzottakat.
Magyarországon 1981 óta csökken a népesség, 34 év alatt 850 ezerrel apadt az ott élők száma, noha 1990 után a környező országokból több százezren költöztek oda – közölte Veresné Novák Katalin, aki szerint a magyarság termékenységi rátája alacsonyabb a szomszédos, az utódállamokban többségben élő népek szaporulatánál. Ez azért is elszomorító, mert a felmérések szerint a magyar fiatalok több gyermeket szeretnének, mint amennyi végül megszületik, ezért az Orbán-kormány különféle – otthonteremtési, adózási, családtámogatási – kedvezményekkel próbálja segíteni őket. Az államtitkár arra is felhívta a figyelmet, hogy élesen meg kell különböztetni a kétféle migrációt: a szabályos, törvényes, Európán belüli mozgás jó, mert általában tanulás, munkaviszony, tapasztalatszerzés céljából történik, szemben az illegális, tömeges bevándorlással, amelyre sajnos álmegoldásokat keres az EU. A fiataloknak világot kell látniuk, ez hasznos, de aki kint tanul vagy dolgozik néhány évet, még nem feltétlenül migráns. Az államnak az a feladata, hogy megfelelő körülményeket teremtsen a hazatéréshez, a felsoroltakon kívül olyan üzleti légkört, amely versenyképes béreket biztosít. És tájékoztatást arról, hogy itthon is lehet élni. A magyar állam a határon túli magyarságot is partnerének tekinti, támogatja szülőföldön való megmAradását, és azt is, hogy – miután felnőtt egy nemzedék, a mai harmincas-negyvenes korosztály, amely semmit nem tud az elszakított közösségekről – a mai iskolásoknak legyen fogalmuk, kötődésük a Kárpát-medenceében élő sorstársaikról, hogy a jövőben is legyen kapcsolat és segítség az anyaországban – jelentette ki. Azt a felvetést elutasította, hogy Magyarország az utódállamok magyarságára demográfiai helyzetének megoldásaként tekint.
A jólét szívó hatása
A Nemzetközi Valutaalap felmérése szerint közel húszmillió kelet-közép-európai személy költözött Nyugatra az utóbbi években, általában a fiatalabb és tanultabb korosztályból, és mivel Európa elöregedőben, a nemzedékek közötti különbség mindenütt gond lesz, erre a brexit-népszavazás a legfrissebb példa: az idősebbek többen vannak, és ők nyertek. Egy demokráciában minél nagyobb egy csoport, annál jobban tudja érvényesíteni érdekeit, és ez nem feltétlenül jó – vélekedett Lajtai Mátyás. A vasfüggöny idején nehéz volt emigrálni, most a mobilitást nem annyira külső korlátok csökkentik, mint a tudás hiánya. A jólét szívó hatást gyakorol a tanultakra, akik ráadásul már nem a vakvilágba indulnak, hiszen az interneten alaposan tudnak tájékozódni, mielőtt döntenek. Magyarországon a határon túli magyarok iránt a legnagyobb a befogadási hajlandóság, a munkaerőpiaci szükségleti szempontok csak második helyen szerepelnek ebben a felmérésben. A migráció azonban a világtrendek folyománya, nem lehet összefüggéseiből kiszakítva nézni. A legális migráció a következő években, évtizedekben is téma lesz, nem árt azon gondolkodni, hogy Magyarországon ma 19 százalék a bevándorlók vagy utódaik aránya, és ha nem akarja a határon túli magyarokat elszívni, akkor milyen alternatívája lesz.
Az erdélyi magyarság létszáma 1980-ban 1,7–1,8 millió között volt, ma 1,2 millióról beszélünk, és a fogyás több mint felét a kivándorlás okozta, a természetes szaporulat csökkenése csak a második ok, az asszimiláció pedig viszonylag kis mértékű – jelentette ki Kapitány Balázs. Az erdélyi magyarok tömeges kivándorlása 1990 után kezdődött, a románoké később, az uniós csatlakozás éveiben. Magyarországnak 1987 és 2011 között bevándorlási többlete volt, és miután az első hullám lejárt, anyagi szívó hatása is csökkent, mert a romániai bérek növekedésnek indultak. Székelyföldön még alacsonyak, de Temes megyeben már magasabb az átlagkereset, mint Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, Szlovákiának pedig 30 százalékos bérelőnye van Magyarországgal szemben. A Dunántúlon 500 eurót, Ausztriában viszont 2000-et kap egy dolgozó ember, ami oda vezetett, hogy munkaerőhiány miatt zárnak be gyárak – egy kis bérkülönbség miatt ugyanis nem költöznek családok, de a nagyobbért már igen. Minden közösségben van újító, próbálkozó ember, aki nekifog ennek-annak, s amikor elege lesz a bürokráciából, elindul. Aztán kezdi húzni kifelé a többit: családtagokat, barátokat, ismerősöket – és aki elindult, azt már nehéz megállítani – vélekedett Kapitány Balázs, hangsúlyozva, hogy nem csupán pénzről van szó, és nem csupán az államok, hanem az önkormányzatok is tehetnek valamit azért, hogy ezek a emberek itthon valósítsák meg az ötleteiket, például az egyablakos ügyintézés bevezetésével. Vissza már kevesen jönnek, a döntő pillanat általában az, hogy a kint született gyermek hol, milyen nyelven kezdi az iskolát: aki külföldön, annak csak a töredéke telepedik haza. Magyarországon később indult be a kivándorlás, Lengyelországban évekkel korábban, tanulhattunk volna belőle, mert ott több kormányprogramot is elindítottak a visszavándorlás ösztönzésére, érdemes megnézni, hogy mi hatott és mi nem. Korlátozásokkal keveset lehet elérni, ösztönző intézkedésekkel többet. Könnyű mondani, hogy majd visszatér az a fiatal, de tenni is kell érte, és ha van akarat, megszólítható a kivándorló. A szándék felmérése nem mérvadó: habár a kivándorlási potenciálra vonatkozó kérdésekre rendszerint az a válasz, hogy a fiatalok nagyobbik fele külföldön képzeli el a boldogulását, ez nagyon gyenge összefüggést mutat a tényleges kivándorlással. A migrációs folyamat elég jól tanulmányozható, de sokkal kevésbé befolyásolható és irányítható, ehhez jelenleg túlságosan erőtlenek az európai államok. Lehet Székelyföldet egy Budapesti irodából demográfiai tartaléknak nézni, de sok más körülménytől függ, hogy az-e: ha a román gazdasági növekedés így folytatódik, nem Magyarországot fogják választani...
Romániából inkább mennek
Ma a migráns a mumus Magyarországon, de 2010-ig a bevándorlók 86–92 százaléka határon túli magyar volt; a diplomásokat 2006 óta nem tudja megfogni a magyar állam – szögezte le Bárdi Nándor, aki szerint az erdélyi magyarság másfajta, transznacionális identitástudattal rendelkezik, és bár az utóbbi 25 évben sokat elért az érdekérvényesítés terén, az utódállamok asszimilációs stratégiája nem változott, a párhuzamos kisebbségi társadalmak kiépítéséhez pedig sem a helyi közösség, sem Magyarország nem rendelkezik elegendő forrással. A magyarországi tömegek tanácstalanok, határozatlanok az elszakított magyarokat illetően, akikre a kormány egyre több pénzt fordít, de jobban is bele akar szólni a dolgukba, mint a baloldali kormány tette, és elképzelései nem mindig helytállóak. Az összetartozás napja a határokon túl március 15-e, nem június 4-e, mert az a szétdaraboltatásé; a magyar házak, iskolák, rendezvények, nemzeti emléknapok, utaztatások nem érik el céljukat, aminek egyik oka az, hogy Budapesten is három centrumból próbálnak vezényelni (Kövér László, Németh Zsolt, Matolcsy György más-más állásponton van), és negyediknek ott a Tőkés László–Szász Jenő vonal. A kettős állampolgárság 25 évi magyarságpolitika betetőzése, azért hozták létre, hogy az elvándorlás ne induljon be, és a magyar kormány a szülőföldön való mAradást támogatja, de sok folyamattal nem tud mihez kezdeni. Például azzal, hogy olcsóbb Budapesten egyetemre járni, mint Kolozsváron, és az is elszívó hatású, hogy sok fiatal a magyar médián szocializálódott, nem tud jól románul, nehéz neki felsőoktatási szinten teljesíteni. A vajdasági fiatalok 85–92 százaléka Magyarországon tanul tovább, számukra nem nagyon van visszaút, nem vállalják a nyelvi alávetettséget. A kormányokban való részvétel és az autonómiatörekvés nem hozta meg a várt eredményeket, a kisebbségi elitek pedig eltávolodtak a közösségtől, egyre nehezebben tudják megszólítani, de a kisebbségi társadalmakat az elit tudja felhúzni, ezért nem mindegy, kik a helyi vezetők – polgármesterek, tanácstagok – , ám önkormányzati képzés 25 éve nincs Erdélyben. Nem vitatható értékű programokat kell támogatni, hanem az elit nevelését kell jól végezni. Óriási intézményes tartalékok vannak, ezeket kell értékesíteni. Jelenleg a Sapientia egyetem agrármérnöki kara mellett gyomos a terület, a kommunikáció szak honlapját külső emberek szerkesztik, ez nincs rendben. Magyarországon a határon túli magyar már nem bevándorló, de a mindennapokban nem az iraki és az erdélyi között kell választani, hanem a cigány és a német vagy zsidó szomszéd között... A magyar állam most agyonnyomja a kintieket a migrációs kérdéssel, noha Romániába nem jönnek – itt az a gond, hogy mennek...
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Jövőkép népzenével
„Nemzetünk egyik alapköve, hogy nemcsak kesergünk és bánatoskodunk, hanem megmutatjuk, hogy élettel van teli, és példát mutatunk a fiataloknak, miként lehet úgy szórakozni magyar zenére, hogy jól érzem magam” – véli Pál István Szalonna Liszt Ferenc-díjas magyarországi népzenész, aki a tusványosi Kriza János népzenei sátor házigazdájaként fogadta és faggatta a különböző erdélyi tájegységekről érkező zenészeket.
Szerinte a magyar nemzet jövőképét az is meghatározza, miként őrizzük és adjuk tovább hagyományainkat, ezért is van helye egy ilyen fórumnak a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor programjában.
A Kalotaszegről, Szászcsávásról, Homoródabásfalváról, Gyimesből és Moldvából érkező muzsikusok beszéltek a településükhöz kötődő szokásokról, az általuk használt hangszerekről, viseletről, a zenélés több nemzedéken keresztüli áthagyományozásáról, de legfőképpen muzsikálásukkal mutatkoztak be. Közreműködött a Tokos zenekar és a Zurgó együttes, megjelenítve, hogy a városi fiatalok hogyan veszik át a zenei hagyományt az adatközlő mesterektől.
Pál István lapunknak elmondta: „Fontos megmutatni a nemzetnek, hogy saját zenénk, a közös Kárpát-medencei népzenei anyanyelv milyen fontossággal bír, ezt tesszük a táncházban is, amely nem kirekesztő, ahol azt mutatjuk meg, ami a miénk. Ez természetes forrás, az életről szól, és szándékosan azért választottam ki Erdély különböző régióiból a zenészeket, hogy aki nem ismerné ezeket a vidékeket, kedvet kapjon, hogy felvegye a hátizsákját, és elmenjen a falvakba. Ott olyan embereket ismerhet meg, akiknek nem mondta senki, hogy nemzeti érzésűnek kell lenni, mégis ugyanarról szól az életük: hogyan tartsuk meg a nemzetünket, hogyan hagyományozzuk át a tudásunkat, és éppen ezeknek az összességéről szól ez a sátor.”
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Megújul a váradi püspöki palota, kiköltözik a múzeum
Ki kell költöznie a Nagyváradi római katolikus püspöki palotából a Körösvidéki Múzeumnak, miután az egyház vissza nem térítendő támogatást nyert az ingatlan felújítására, ám a finanszírozás feltételei között szerepel egyebek mellett az is, hogy a munkálatok elkezdésének időpontjában a püspökségen kívül nem működet más intézmény az épületben.
Mint ismeretes, a múzeumnak évtizedeken át otthont adó barokk palotát visszaszolgáltatták a római katolikus egyháznak, a múzeumnak pedig már rég át kellett volna költöznie az egykori hadapródiskolába.
A Rulikowski út elején álló ingatlan felújítása azonban évek óta patthelyzetben van: a kivitelezés a munkálatokra kötött – és 2010-ben már meghosszabbított – szerződés 2011-es lejárta előtt félbeszakadt. Az impozáns ingatlan felújítására eredetileg 14 hónapot és 58 millió lejt szántak, a beruházásra a múzeumot fenntartó megyei tanács még az RMDSZ-es Kiss Sándor elnöksége idején igényelt egy azóta már lejárt bankhitelt. A megyeháza eddig 47 millió lejt fizetett ki a munkálatokra, de a beruházás csak mintegy 80-85 százalékban készült el.
A Bihar megyei közgyűlés idén márciusban belátta, hogy a munkálatok folytatására azért nem akad jelentkező, mivel túl alacsony áron várta ezt el, így a munkálatok hátralevő szakaszát 30 millió lejre értékelte, és újabb versenytárgyalást írt ki. Az önkormányzati választások után megalakult, PSD–ALDE–RMDSZ-többségű megyei önkormányzat pedig most abban bízik, hogy hamarosan folytatni tudják a munkálatokat. Pásztor Sándor, a megyei tanács RMDSZ-es elnöke nemrég egy interjúban azt mondta, reméli, hogy tavaszra elkészül a múzeum. Ioan Mang alelnök szintén egy interjúban beszélt arról, hogy a licitet már lezárták, és hamarosan győztest hirdetnek. A kivitelezőnek a szerződés megkötése után nyolc hónap áll a rendelkezésére, hogy elvégezze a szükséges munkálatokat.
Addig is, amíg átköltözhetnek az egykori hadapródiskolába, az egyház több tulajdonában levő helyiséget is felajánlott a múzeumnak, ahová átköltöztethetik értékeiket a püspöki palotából. Nem is kell messze hurcolkodniuk, hiszen a Bodola Gyula Stadion melletti egyházi ingatlanról van szó. A Bihar megyei közgyűlés keddi ülésén augusztus 31-éig meghosszabbította a római katolikus egyházmegye és a Körösvidéki Múzeum képviselői között még 2011-ben megkötött szerződést, mint ahogy egyúttal vállalták a költözést is. Az egyháznak legkésőbb szeptemberben el kell kezdenie a munkát.
Bálint Eszter
Krónika (Kolozsvár)

Tőkés: Csűry belerángatta titkosszolgálati ügyébe Soltészt
Tőkés László szerint püspök elődjének, Csűry Istvánnak sikerült „saját titkosszolgálati múltjának dicstelen ügyébe belerángatnia" a magyar kormány egy köztiszteletben álló államtitkárát.
Nem hagyta szó nélkül Tőkés László, hogy Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár a múlt héten az európai parlamenti képviselő által besúgói múlttal vádolt Csűry István református püspökkel tartott sajtótájékoztatót Nagyváradon. Mint arról beszámoltunk, a július 20-ai tájékoztatón az Orbán-kormány illetékese többek között kijelentette: nem az alapján ítélik meg a püspököt, amit mások mondanak róla, hanem eddigi mandátumának teljesítménye alapján. Soltész közölte azt is, „nem Csűry Istvánt, hanem Csűry István püspököt és a mögötte és mellette álló református közösséget, a mögötte és mellette álló egész magyar közösséget támogatjuk".
Keddi közleményében a Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt püspöke rendkívül sajnálatosnak nevezi, hogy utódjának „sikerült saját titkosszolgálati múltjának dicstelen ügyébe belerángatnia a magyar kormány egy köztiszteletben álló államtitkárát". „Múltbeli Securitate-kollaborációja szempontjából ugyanis teljesen közömbös, hogy ki mit mond Csűry püspökről, hiszen ez esetben maguk a tények beszélnek. Másfelől pedig alig hihető, hogy a magyar kormány ennek a belső egyházi kérdésnek a tisztázásába beleszólna, vagy hogy a FIDESZ–KDNP-kormányzat egy volt ügynököt támogatna" – jelentette ki Tőkés, újabb szekusjelentéseket hozva nyilvánosságra, amelyek szerinte arról tanúskodnak, hogy Csűry Kiss és Roșescu fedőnéven jelentett a kommunista titkosszolgálatnak.
„Rendkívül sajnálatos, hogy a Szabó Ödön rossz szelleme által vezérelt Bihari RMDSZ pártpolitikai nyomulásának útvonalára tévedt Csűry István saját rovott múltját a FIDESZ-KDNP-kormány cseles igénybevételével próbálja tisztára mosni" – állapította meg Tőkés László.
Miközben a Szekuritáte Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) 2009-ben olyan iratot állított ki az akkori püspökjelöltről, amely szerint nincs arra vonatkozó adat, hogy Csűry István a Szekuritáte ügynöke vagy besúgója lett volna, Molnár János egyháztörténész korábban olyan jelentéseket talált egyes erdélyi lelkészek megfigyelési dossziéiban, amelyek szerinte Csűrytől származnak. A KREK püspöke korábban a Krónikának nyilatkozva visszautasította a vádakat, leszögezve: nem volt besúgó. Csűry mellett kiállt az egyházkerület Esperesi Kollégiuma, továbbá az RMDSZ Bihar, Szatmár és Szilágy megyei szervezete is.
Krónika (Kolozsvár)

„Átlátszóbb” az RMDSZ költségvetése
Az Átlátszó Erdély oknyomozó portál nyomására az RMDSZ pár napja közzétette honlapján a 2015-re szóló pénzügyi jelentését, melyből több részlet is kiderül arról, hogy a szövetség mire költi az erdélyi magyarságnak járó állami támogatást.
Bő másfél hónappal a helyhatósági választások után tette közszemlére az RMDSZ a 2015-re szóló pénzügyi jelentését, melyből több részlet is kiderül arról, hogy a szövetség hogyan költi el az erdélyi magyarságnak járó állami támogatást. Kelemen Hunor szövetségi elnök a választási hajrában ígérte meg, hogy a június 5-ei megmérettetést követően nyilvánosságra hozzák a 2009–2015 közötti kiadásokról szóló dokumentumokat. Úgy tűnik, a procedúra többfelvonásos lesz, mivel első körben csak a tavalyi számsorokat tették elérhetővé az alakulat honlapján.
A dokumentumokat böngészve többek közt az derül ki, hogy az RMDSZ 2015-ben 23 684 081 lejből (5,1 millió euró) gazdálkodott, büdzséje jelentős részét – 22 201 078 lejt – az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala (DRI) által az erdélyi magyarságnak szánt támogatás teszi ki, ezt 2015. január 1. és 2016. március 31. között folyósították. Az összeg kisebb része tagdíjakból és különböző adományokból állt össze.
Költséges infrastruktúra-fenntartás
A beszámoló alapján a szövetség 7 164 408 lejt (1,5 millió euró) költött a Kolozsvári elnöki hivatal, a főtitkárság, a nőszervezet, valamint a megyei és területi szervezetek működésére, ebből matekozták ki az alkalmazottak fizetését, a székházfelújításokra, autópark-bővítésre és különböző beruházásokra szánt összegeket is. Az alkalmazottak fizetésére például az elmúlt évben 3 309 882 lejt fordított az alakulat, míg a működési költségek 2 308 697 lejt emésztettek fel. Állóeszközökre, az autópark bővítésére és a székházak felújítására összesen 1 545 829 lejt számoltak el.
A szövetség miniparlamentjének számító Szövetségi Képviselők Tanácsa ( SZKT) üléseinek megszervezése tavaly 145 454 lejbe került, míg a Kulturális Autonómia Tanács működése 6772 lejt emésztett fel. A nyilvántartásból kiderül továbbá, hogy a különböző rendezvényeket – beleértve a képzéseket és szakmai konferenciákat – az RMDSZ tavaly 1 254 428 lejből hozta tető alá. Nem meglepő módon a március 15-ei rendezvények kerültek a legtöbbe, összesen 195 569 lejbe. Az erdélyi augusztus 20-ai ünnepségek lebonyolítását 100 500 lejjel finanszírozta a szövetség – derül ki továbbá a kiadásokról szóló dokumentumokból. Az ünnepségek naptárát gazdagította a tavaly a szövetség megalapításának 25. évfordulója alkalmából szervezett rendezvénysorozat is, amely 187 869 lejbe került.
Elszámolnak az alapítványok is
A szövetség által működtetett Communitas Alapítvány az elmúlt évben 8 493 753 lejt „hívott le" az RMDSZ költségvetéséből, ebből 762 241 lejt bérekre költöttek, míg 367 296 lejből a működési költségeket – az infrastruktúrához és a pályázati rendszerhez kapcsolódó kiadásokat és illetékeket – fedezték. Az alapítvány nyilvántartása szerint a Communitas 18 536 lejt adott az elmúlt évben a dévai Téglás Gábor Iskolaközpontnak beruházás címen.
Az alapítvány kuratóriuma 7 345 680 lejt osztott szét az elmúlt évben a beérkező pályázatok alapján, ebből az összegből összesen 1843 program lebonyolítását támogatták. Az alakulat hat évvel ezelőtt létrehozott tudományos háttérintézménye, a Kós Károly Akadémia Alapítvány 431 248 lejből gazdálkodott úgy, hogy 111 359 lejt saját működésére költött el. Az alapítvány által támogatott programok közül az EU-tábor és a MIÉRT-akadémia került a legtöbbe, 32 821 lejbe, míg például a Marosvásárhelyi könyvvásár keretében lezajlott könyvbemutatókra alig 909 lejt szántak. Jelentős összeget, 32 821 lejt fizetett ki a Kós Károly Akadémia Az erdélyi népesség demográfiája 2030-ig című kutatásra is.
Tavaly egyébként 21 erdélyi civil szervezet részesült normatív támogatásban, ezen a címen az RMDSZ összesen 529 547 lejt osztott szét. Ebből a legnagyobb összeget, 98 726 lejt az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) kapta, míg a lista végére került Romániai Magyar Doktorandusok Szövetsége (Rodosz) egy szerényebb összeget, 10 970 lejt kapott.
Amint arról a Krónika is beszámolt, az Átlátszó Erdély oknyomozó portál az elmúlt időszakban a kormányhoz benyújtott, közérdekű adatigénylés révén megszerzett dokumentumok alapján próbált betekintést nyújtani az RMDSZ pénzügyeibe. Az Átlátszó Erdély szerint az RMDSZ az elmúlt hét évben 28 millió eurót kitevő támogatást kapott az állami költségvetésből, és noha a szövetség a romániai magyarságnak szánt pénzt kezeli, csak az összeg – pályázati úton kiosztott – töredékének a felhasználását tette átláthatóvá.
A portál május 17-én közérdekű adatigényléssel fordult az RMDSZ-hez, kérve a szövetség és az Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala (DRI) között kötött megállapodás alapján elkészített dokumentumokat a 2009/2015-ös időszakra, választ azonban nem kaptak.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök május 30-án bejelentette, bár az RMDSZ nem közintézmény, és rá nem vonatkoznak a közérdekű információkhoz való szabad hozzáférésről szóló jogszabály előírásai, a költségvetésére vonatkozó adatokat a szövetség honlapján közzéteszik 2009-g visszamenőleg. A 2015-ös adatokat július 22-én tették elérhetővé, egy héttel korábban azonban az oknyomozó portál bejelentette, pert indít az RMDSZ és a Communitas Alapítvány ellen a késés miatt.
Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke egyébként lapunk korábbi munkatársa, Gazda Árpád – az MTI jelenlegi Kolozsvári tudósítója – „marhaságának" nevezte, hogy nem az RMDSZ-nek, hanem az erdélyi magyar közösségnek járnak azok a román kormány által folyósított pénzek, amelyeket a kisebbségek támogatására szánnak. Az ügyvezető elnök ezzel arra utalt, hogy Gazda Árpád a Krónika hasábjain több ízben is próbált utánajárni, hogyan költi el az RMDSZ a pénzt, amelynek csupán egy részét osztja ki pályázatok révén a magyar civil szervezetek között.
Kovács válaszában ragaszkodott ahhoz, hogy ebben a támogatásban azok a kisebbségi szervezetek részesülnek, amelyeknek képviseletük van a parlamentben. Július 14-én egyébként kiderült, a parlament módosította a közérdekű információkhoz való hozzáférést biztosító törvényt, amely most a pártokra és a közhasznú civil szervezetekre is vonatkozik. Az RMDSZ ugyan pártként működik a parlamentben, de érdekvédelmi civil szervezetként van bejegyezve. Az Átlátszó Erdély múlt héten közölte, adatigénylést küldött az Erdélyi Magyar Néppártnak ( EMNP) és a Magyar Polgári Pártnak ( MPP) is.
Honorálták a baráti sajtó hűségét
A 2015-ös pénzügyi nyilvántartás alapján az RMDSZ holdudvarába tartozó Maszol.ro hírportál működésére és béralapjára összesen 607 219 lejt különített el a szövetség saját költségvetéséből.
Kiderül továbbá az is, hogy a Kós Károly Alapítvány az elmúlt évben 99 963 lejjel finanszírozta az időközben csak az interneten elérhető Erdélyi Riport egykori hetilapot.
A Hargita Népe működését 25 ezer lejjel segítette a Communitas Alapítvány, a megyei napilap kulturális melléklete pedig külön 20 ezer lejt kapott pályázat révén.
A Transindex portált szintén az alapítvány által meghirdetett pályázat keretében 23 ezer lejjel támogatta az RMDSZ alapítványa. A Transindex egyébként egy tavaly márciusban Csíkszeredában lezajlott, egynapos Pityókakonferencia lebonyolítására is kapott 13 350 lejt – erre a portál kiadójának számító Média Index Egyesület nyújtott be pályázatot. A Média Indexnek az Ady Endre-hangoskönyv legyártásához és kiadásához is nyújtottak egy 7000 lejes segítséget.
Gyergyai Csaba
Krónika (Kolozsvár)

Koncert és politika
Van annak már húsz éve, hogy valaki megkérdezte: észrevettem-e, hogy egyik kedvenc külföldi popzenekarom tagjai baloldaliak.
Töredelmesen bevallottam, hogy halvány fogalmam sincs róla, mivel szerzeményeik szövegében nem a politikai elkötelezettségüket kutattam, amelyről életrajzuk sem árult el semmit. És különben is: kit érdekel, hogy kedvelt zeneszerzőjének, előadójának milyen a politikai hitvallása?
A jelek szerint manapság sokakat. Több magyarországi sajtóorgánum bő teret szentelt a Quimby néhány rajongója azzal kapcsolatos felháborodásának, hogy a zenekar koncertezett a múlt héten rendezett Bálványosi Szabadegyetem és Diáktáborban. (Amúgy nem először, és remélhetőleg nem utoljára.) Az alternatívrock-együttes szóban forgó szimpatizánsai azért tették szóvá a zenekar tusványosi fellépését, mert azzal úgymond „legitimálta" a rendezvényen előadást tartó Orbán Viktor kormányfő eszmeiségét.
Mármost kizárólag politikai rugóra kell járjon az agya annak, aki nem tudja szétválasztani egy ötnapos rendezvénysorozat szabadegyetem-, valamint fesztiváljellegét, és minden résztvevőt – beleértve az előadókat – annak alapján ítél meg, hogy melyik ideológia képviselője tette tiszteletét ott, illetve mit mondott. A Quimby tagjai – akárcsak Ákos, a Tankcsapda, a Kiscsillag és sok más banda – bulizni mentek az Olt partjára, miközben nem vállalhattak felelősséget azért, hogy napközben miről osztják az észt a politikusok, politológusok és véleményformálók a Lőrincz Csaba-sátorban. És mindez fordítva is igaz. Ugyan mit szólna most a jelenlegi magyar kormányt számtalanszor elmarasztaló Cristian Pârvulescu Bukaresti politológus, ha valaki Orbán-szimpátiával vádolná meg, amiért előadást tartott Tusványoson? Ahol ráadásul vehemens kritikákkal illette Budapestet.
„Ha csak azokban az országokban lépnénk fel, amely kormányainak egyetértünk a politikájával, nagyon kevés helyen koncerteznénk" – válaszolta Brian May, a legendás Queen rockegyüttes szólógitárosa az azzal kapcsolatos kritikákra, hogy a banda a Dél-afrikai Köztársaságot is érintette 1984-es koncertturnéja során, és ezáltal „hitelesítette" az apartheidrezsimet. Nos, az akkori bírálók ugyanúgy semmit nem értenek a zene nyelvén, mint most azok, akik a Quimbyt támadják, viszont mindenről ugyanaz jut az eszükbe: a politikai beskatulyázás. Az ilyenek megérdemelnék, hogy napestig politikusok koncertezzenek a nappalijukban.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Levetni a kényszer-zubbonyt
A román–magyar viszony mélypontjáról beszélni bizonyára nem indokolt még, de mindenképp jellemző a párbeszéd elakadására, hogy a tusványosi táborban alig akadt mutatóba egy-egy román résztvevő. Az átmeneti technokrata kormánynak persze elnézhető, hogy felhatalmazás híján nem kívánta képviseltetni magát, de civil közszereplő is csak elvétve bukkant fel, pedig a szabadegyetem annak idején többek között épp a két nemzet szótértésének elősegítésére alapíttatott. Ahol korábban számottevő többségi politikusok is megfordultak, ahova két alkalommal még maga az akkori államelnök is elmerészkedett, oda az idén jóformán csak egy politológus jött el, igaz, neki aztán kategorikus mondanivalója volt.
Kertelés nélküli állította fel ugyanis a diagnózisát e befagyasztott párbeszédnek, mely napjainkban az erdélyi magyarság és a Bukaresti elit közti mindennemű egyeztetést megbénít. Cristian Pârvulescu feloldhatatlan ellentétet lát a románok mai nemzetállam-felfogása és az erdélyi magyarok által kívánatosnak tartott jövőkép között, úgy gondolja, és jogosan, az ellentétek egyre mélyülnek, és ezt aggasztónak ítéli. Mi több, robbanásveszélyesnek tartja. A két országot csupán az uniós tagság kapcsolja egymáshoz, és ez távolról sem elegendő egy demokratikus kibontakozáshoz a rendszerváltás 26. évében, akár azt is mondhatnánk, elfecsérelt negyedszázad szárad politikusaink, mindenekelőtt a többségiek lelkiismeretén – tennők mi hozzá.
A különben becsült szakembernek igazán megszívlelhetnék a meglátásait a Dâmbovița partján. Az őszi parlamenti választások után nyilván új erővonalak mentén köttetnek meg majd az új szövetségek, feltehetően a magyar érdekvédelem mai szempontjainak is jut majd némi szerep. Alapvető hiba lenne mindazonáltal pusztán a pártok szavazatarányainak alárendelni ismét egy egész nemzetközösség életigényét, negyedszázada ebbe a kényszerzubbonyba öltöztetve élünk, de inkább kornyadozunk. A párbeszéd új kereteire lenne szükség, melyben minden magyar párt, de az anyaország is latba vethetné a maga erejét és életvágyát.
B. Kovács András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Nem lapíthatunk!
Harmincöt év távlatából óhatatlanul feltevődik a kérdés, hogy mi volt az a titokzatos erő, melynek hatására 1981-ben, Anna-nap előestéjén úgy határoztunk, elég volt a rettegésből, megaláztatásból, nyomorgásból, elnyomásból és hallgatásból. Melynek hatására legyűrtük a bennünk ágaskodó félelmet, és szembefordultunk a hatalommal. Kibontottuk a nemzeti zászlót, és a nyilvánosság előtt kimondtuk az akkor kimondhatatlant: emberhez méltó körülmények között, magyarként és szabadon akarunk élni.
Hogyan mertünk így cselekedni? Talán az ifjúságunk sok keserve miatt gerjedt feszültség érte el a kritikus szintet, és ily módon tört magának levezető utat egy belső robbanás elkerülése érdekében. Vagy inkább a mások által nekünk szánt sors ismerete és a belőle fakadó kilátástalanság elleni lázadás félig öntudatlan próbálkozása volt? De megtörténhet, hogy az ősöktől örökölt és génjeinkben őrzött igazságérzet, nemzethűség, bátorság és szabadságszeretet kényszerített a nyílt szembeszegülésre.
Kétségbeesetten keresem a választ, mely magyarázatot adna az akkor és ott történtekre, mert a Ceauşescu nevével fémjelzett kommunista diktatúra legsötétebb éveit éltük. Egy olyan időszakot, mely alatt napi 20 deka kenyérrel, havi tíz tojással és fél kiló hússal voltunk kénytelenek tengetni az életünket. És tettük mindezt az állandósított félelem légkörében, melynek nyomására még a legenyhébb kritikát sem mertük megfogalmazni a rendszerrel és az ország mindenható urával szemben. Mert a magyarokra származásuknál fogva még nagyobb nyomás nehezedett, olyannyira, hogy már a helységeink nevét sem írhattuk le az anyanyelvünkön nyilvánosan. Egy darabka nemzeti szalag rejtegetése, vagy himnuszaink titokban történő eléneklése pedig olyan főbenjáró bűnnek számított, amiért jobb esetben meghurcolták, rosszabbikban viszont az örökkévalóságba küldték annak elkövetőjét.
Mindezt újra átgondolva, egy újabb kérdés nyíllal belém. Megérte-e? A válasz már rég készen áll bennem, csak ki kell mondanom: igen. Ha a következmények biztos tudatában még egyszer mindent újrakezdhetnék, sem cselekednék másképp, mert nem lapíthatunk, amikor a nemzetünket gyalázzák, és meg akarják semmisíteni.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Jövőkép és akasztófahumor
A fehér ember halálra van ítélve?
Szép új világ – európa, hogyan tovább? címszó alatt folytatott székely humorral fűszerezett, de mégis hátborzongatóan komoly beszélgetést György Attila író, újságíró, szerkesztő a közismert magyarországi publicistával, Bayer Zsolttal. Minderre a 27. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor harmadik napján került sor, a Jannus Pannoniusról elnevezett sátorban.
Mi lesz utána? – indította György Attila egy viccel a beszélgetést, mintegy bizonyítandó, hogy mifelénk az emberfia még a legszorongatottabb helyzetben is képes derűlátón tekinteni a világra. Ennek ellenére azonban, az ily módon feltett kérdéssel napjaink égető gondjára, a migrációra terelte a szót. Bayer hasonló hangnemben a következő anekdotával válaszolt: „Kína a kínaiaké – mondja a kínai. Afrika a feketéké – mondja a néger. Európa az európaiaké – mondja a rasszista. Ez ma az alaphelyzet, és ha belátjuk ennek a viccbe csomagolt tragédiának az igazságát, akkor már csak néhány fogódzóra van szükségünk ahhoz, hogy megpróbáljuk kitalálni, melyek a legnagyobb veszélyek, melyek mostanában ránk leselkednek, ugyanis több ilyen van” – tette hozzá.
A továbbiakban arra is rámutatott, hogy Európa minden baja tulajdonképpen a népességcsökkenésből származik, és ebből fognak következni a jövő tragédiái is, hiszen miközben mi fogyunk, más földrészeken riasztóan szaporodnak. Állítását erre vonatkozó adatokkal kiegészítve elmondta, az előrejelzések azt mutatják, a következő 50 évben ismételten megduplázódik, és így eléri majd a 15 milliárd főt bolygónk népessége. Szerinte ez a tény már önmagában is tragikus, hiszen a jelenlegi állapotok és körülmények között a Föld ennyi embert nem tud eltartani. Az pedig számunkra egyenesen végzetes, hogy miközben Afrika népessége megnégyszereződik, Ázsiában duplázódik, Dél-Amerikában pedig másfélszeresére emelkedik a lakosság száma, Észak–Amerikában ugyanaz mArad, az európaiak, vagyis a fehér emberek lélekszáma folyamatosan csökken. Európa tehát a bolygó egyetlen földrésze, ahol az elkövetkező 50 évben az őslakos közösség soraiban drámai fogyás várható. Ne csodálkozzunk tehát, hogy az így kialakult helyzetben az afrikaiak nálunk akarnak lakni. Mindez pedig azt mutatja és jelenti, ha a mostani folyamatok időközben nem változnak meg, akkor az európai ember halálra van ítélve – összegzett az előadó. Éppen ezért, Európában minden normális és józanul gondolkodó ember azon kellene törje a fejét, hogy a most uralgó állapotokat miként lehet megváltoztatni oly módon, hogy esélyt kapjunk a fennmAradásra. Ő ugyanis még mindig kitartóan bízik abban, hogy a pusztulás felé vezető utat meglehet változtatni, ugyanis ehhez nem kell más, csak hagyjuk érvényesülni a létfenntartási ösztönünket – tette hozzá.
Kettőjük társalgása során az is kiderült, hogy ebben a megbolydult világban Közép-Európa és ezen belül a Kárpát-medence még mindig a béke szigetének számít. Ezen állapot azonban csak a Visegrádi négyek (Csehország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia) között megteremtett egység megőrzésével és kiszélesítésével tartható fenn, ezért, Bayer egy közös haderő felállítását is szorgalmazta. György Attila kérdésére válaszolva ugyanakkor annak a véleményének is hangot adott, hogy az Európai Unióból jelenleg Magyarországnak nem szabad kilépni, többek között a határon túli magyarok miatt sem.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Elkezdődött az Erdélyi Kárpát-Egyesület XXV. vándortábora
Az Erdélyi Kárpát-Egyesület jubileumi vándortáborának első túranapján, szerdán 1406 táborlakó volt. A nehéznek minősülő, Csalhó-túrára a tervezett kétszerese, 100 személy jelentkezett be, de ennél is volt nagyobb létszámú csapat, ők Dezső László vezetésével a Veres-kőre látogattak. A turisták legnagyobb találkozójára már hétfőtől érkeztek résztvevők, és csak vasárnap búcsúznak Borszéktől, egymástól.
Öt hegység látványosságaiból húszféle túrakínálattal várták a szervezők, a Gyergyói EKE tagjai a táborozókat. A huszonöt éves régiségű vándortáborba érkeztek vendégek Hollandiából, Németországból, Ausztriából, Magyarországról és Erdély különböző vidékeiről. Megszokott, hogy az EKE vándortáborát kisgyerekes családok is látogatják, ám Borszékre talán még többen is jöttek, mint a korábbi évek helyszíneire. A legkisebb mindössze kéthónapos régiséggel rendelkezik földi létében, ő még szülei ölében járja a hegyeket. A nagyobb gyerekek száma is kimagasló, a gyerektúrára indulókat százötvenig számolták – nyilatkozta lapunknak Vadász-Szatmári István, az EKE Gyergyói Osztályának elnöke, a tábor parancsnoka.
Egyébként is a jókedv az úr a borszéki sípálya tövében kialakított bázison. A keddi tábornyitó ünnepségen az együttlét öröméről, a természet adta kincsek értékéről beszéltek az elöljárók, így Borszék polgármestere, Mik József, a megyei tanács alelnöke, Barti Tihamér, az EKE országos elnöke, Kovács Lehel-István, a Magyarországi Kárpát Egyesület elnöke, Szőcs Ernő. Vidám hangulatú volt Vadász-Szatmári köszöntője is: „Most megkezdődik a nagy kaland Borszéken, itt, ahol a medve is ásványvizet iszik, itt, ahol öt hegység, a Hagymás-hegység, Gyergyói- és Besztercei-havasok, a Kelemen és a Csalhó hív, hogy megismerd. Mivel semmi sincs véletlenül, a te ittléted is jól meghatározott céllal történik. Azért, hogy jól érezd magad, hogy barátok között legyél, hogy megismerd ezt a mesevilágot, hogy boldog légy, és játszva éljed az életet. Mindezt mi, gyergyói ekések neked biztosítjuk, a továbbiakban a ti dolgotok észrevenni a szépet, a jót, a barátságot, a szeretetet.”
A vándortábor húszféle túrát kínál csütörtökön is. A szombat a közgyűlés, a tábori vetélkedők, kézműves foglalkozások és ünnepélyes táborzáró napja.
Balázs Katalin
Székelyhon.ro

Továbbra is házi őrizetben mArad Beke István és Szőcs Zoltán
Elutasította a legfelsőbb bíróság a decemberben előzetes letartóztatásba, majd házi őrizetbe helyezett Szőcs Zoltán kérését, hogy hatósági felügyelet alatt várhassa meg az eljárás végét. Az ugyancsak terrorizmussal vádolt Beke István is házi őrizetben mArad.
A bíróságon kérte Beke István ügyvédje, hogy védence házi őrizetben mAradhasson az ellene indított eljárás ideje alatt. Kérésüket azzal indokolták, hogy a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) Kézdivásárhelyi vezetője felesége és két gyermeke közelében lehessen – számol be a News.ro hírügynökség. Mint írja, Beke megbetegedett a hét hónapos előzetes letartóztatás alatt, ugyanakkor elmondta: „terror és rémálom volt számomra a letartóztatásom, ugyanakkor voltak olyan emberek, akik rosszul bántak velem”. Hozzátette azt is, hogy a romániai média tette őt nemzeti problémává.
A másik vádlott, Szőcs Zoltán azt kérte, hogy hatósági felügyelet mellett várhassa meg az eljárás végét, ugyanis továbbra is szeretne mezőgazdasági termelőként dolgozik, támogatnia kell családját a munkában. Azt is kérvényezte Szőcs, hogy augusztus 3-án és 7-én fogorvoshoz látogasson. A hatóságok úgy döntöttek, a vádlott továbbra is házi őrizetben mArad.
Beke Istvánt közösség elleni merényletkísérlettel, valamint a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésének a kísérletével, míg Szőcs Zoltánt közösség elleni merényletre való felbujtással, a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésére történő felbujtással vádolják. Mint ismeretes, a vádiratban a DIICOT annak a megállapítását kérte a bíróságtól, hogy fasiszta, rasszista és xenofób szervezet a Romániában jogi személyiséggel nem rendelkező HVIM, valamint a bejegyzett Szent László Serege Egyesület.
A hatóságok Beke Istvánt az elmúlt év december elején, Szőcs Zoltánt pedig december végén tartóztatták le. A Székelyföldi terrorvád miatt decemberben majdnem minden este, majd januárban heti egy alkalommal tüntetést szerveztek Kézdivásárhelyen és Sepsiszentgyörgyön. A tiltakozók a vizsgálati fogságba helyezettekkel a szolidaritásukat, a román hatóságok eljárásával szemben pedig bizalmatlanságukat fejezték ki. A vádemelés után a HVIM, az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) és a Minta ifjúsági szervezetek májusban újabb demonstrációt tartottak a két vádlott szabadon engedését kérve
Bencze Melinda
Székelyhon.ro

Kistérségi és városnapok lesznek Nyárádszeredában
Évszázadok óta augusztus elsején országos kirakóvásárt tartanak Nyárádszeredában. Ennek a felelevenítéseként szervezik meg a hétvégén ismét a kisváros ünnepét, amelyhez idén is csatlakozik a Nyárádmente Kistérségi Társulás a Nyárádmenti Napokkal.
Több rendezvény közül válogathatnak a hétvégén a kisváros lakói és az idesereglő nyárádmentiek. Péntek este a mikházi Széllyes Sándor Csűrszínház produkcióját, a Rejtélyes viszonyokat tekinthetik meg az érdeklődők a művelődési házban. Szombaton délelőtt 10 órától az önkéntes tűzoltóknak szerveznek találkozót a futballpályán. Nemrég tűzoltó autót vásárolt az önkormányzat, és szeretné a rég felszámolt önkéntes tűzoltóságot újraindítani. A rendezvényre a Nyárádmente többi csoportját is meghívták, hogy a szeredai „újoncokkal” találkozzanak, tapasztalatokat cseréljenek, versenyezzenek is – tudtuk meg Tóth Sándor polgármestertől.
Délután 15 órától a lovastanyán Pászka Lehel és társai tartanak a tavalyihoz hasonló lovas íjász bemutatót, hiszen nagyon sok jó visszajelzést kaptak az elmúlt évben. Ugyancsak szombat délután az önkormányzat udvarán a Nyárádszeredai Ifjúsági Szervezet megnyitja az Ifjúsági Udvart, ahol előadásokkal várják a fiatalokat. Szombat este Bekecsalja Szépe címmel harmadszor szerveznek szépségversenyt a főtéri színpadon, majd éjféltől az Ifjúsági udvaron szabadtéri buli lesz, ahol a polgármester csapra üti a söröshordót, és az első száz igénylőt ő maga szolgálja ki.
Egész hétvégén és hétfőn is a gyerekeket légvárak, körhinták, trambulinok és különböző játékok várják a tömbháznegyedi zöldövezetben.
Idén is lesz termékvásár
Idén sem fog hiányzani a kínálatból a hagyományos és kézműves termékek vására, és gazdag, színes lesz a felhozatal – ígéri Barabás Éva szervező, akitől megtudtuk: a gyöngy ékszerektől a zöldségig, szörpökig, a bortól a levendulatermékekig, mézes pogácsáig sok minden lesz. A Nyárádmente egészéről Szentimrétől Koronkáig, de a Kis-Küküllő mentéről is érkeznek árusok, kézművesek. A 29 felállított standra már 38 jelentkező van, próbálják úgy csoportosítani őket, hogy senki se mAradjon asztal nélkül. A vásár szombaton és vasárnap 10 órától estig tart, és a gyerekeknek kézműves műhelyeket is szerveznek, hogy egy-egy mesterséget kipróbálhassanak. Természetesen ezen kívül mindkét nap, de hétfőn is a főtér és a Tűzoltó utca az országos kirakóvásárba érkező árusok, kereskedők és látogatók, vásárlók rendelkezésére áll.
Néptánc a javából
A néptánc sem hiányozhat a műsorokból: szombaton 17 órától a Bekecs néptáncegyüttes négy utánpótlás csoportja tart közel egyórás műsort a nagyszínpadon, majd vasárnap 16 órától Táncol a Nyárádmente címmel szerveznek néptánctalálkozót, ahol minden nyárádmenti település csoportja fellép, amelyeket a Bekecs felnőtt táncosai oktatnak, s ezenkívül a jobbágytelki, backamadarasi és szentgericei együttesek is. Egy rövid meglepetés-rendezvény is vár a nézőkre, majd 20 órától a Bekecs nagycsoportja mutatja be legújabb műsorát Eszencia címmel, hat erdélyi tájegység néptáncait vonultatva fel – tudtuk meg Benő Barna együttesvezetőtől.
Szombat este 19 órától a vásárhelyi Cherry Band és Blue Project, majd a szászrégeni Titán szórakoztatja a nagyszínpad előtti tömeget, vasárnap este pedig Péter Szabó Szilvia és csapata lép a rajongók elé. Antal Zoltán szervező szerint a tavalyi koncertprodukciót nehéz utolérni, idén ez nem is volt céljuk, inkább a néptánc, népzene kapott nagyobb teret, a generációkat pedig a műfajilag jobban köthető vasárnap esti fellépő szólítja meg.
Zajlanak az előkészületek
A rendezvényt vasárnap éjfél előtt 4500 lejbe kerülő, ötperces tűzijátékkal zárják. A rendezvénysorozatra a kisváros magyarországi testvértelepülései is meghívót kaptak, Simontornya, Szerencs, Mór, Örkény küldöttsége jelen is lesz, és Csornáról is küldöttség érkezik. Tóth Sándortól megtudtuk: a hétvégi napok összköltségvetése 90 ezer lej, ebből 70 ezer Maros megye Tanácsának hozzájárulása, 10 ezer lej támogatóktól, ugyanennyi az eladott helyek béréből folyik be. A vásáros standokat már az elmúlt napokban felállították, csütörtökön lezárják a Nyárád utca felső részét, mert itt állítják fel a tavalyinál is nagyobb színpadot.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro

Püspökháború, a múlt árnyaival
Egyszerű történet: ősszel püspököt választanak a Királyhágómellék reformátusai, s Tőkés Lászlót nem tenné boldoggá, ha az utódját, Csűry Istvánt újraválasztanák. Csűry népszerű, elfogadott, Tőkés viszont nem egyértelmű bizonyítékokat lobogtat egykori helyettese állítólagos besúgói múltjáról. Szűcs László helyzetértékelése.
Transzilván kremlinológusok azt valószínűsítették, Tusványos szombatján Orbán Viktor valami apró jelét adja majd annak, hogy nincs ínyére Tőkés László akciózása a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke, Csűry István ellen, akit szeretne megfosztani attól, hogy az őszi püspökválasztáson újabb mandátumot szerezzen. Csűry megbocsáthatatlan bűne, hogy jó viszonyt ápol az RMDSZ-szel.
Tőkés időről-időre olyan dokumentumokat hoz nyilvánosságra, azokat értelmező közlemények csatolmányaiként, amelyek szerinte azt bizonyítják, hogy Csűry a nyolcvanas években, szalárdi lelkipásztorkodása idején paptársairól jelentéseket fogalmazott a Szekuritáténak. Az eddig ismertté vált iratok alapján ez a vád nem bizonyított, csupán egy lehetőség. Igen, az is benne lehet a pakliban, hogy a Kiss és/vagy Chis Gheza fedőnevű besúgó azonos a mai püspökkel. Csakhogy a lehetőség még nem bizonyíték. És ha ezt Tőkés László magától nem tudná, a Csűry püspök ellehetetlenítésében segédkező levéltári kutató ezt megmondhatta volna neki. (Apropó, levéltár, az eddig publikált iratok számozása alapján csak szemelvényeket láthatunk egy vaskosabb dossziéból, tehát a teljes képre nincs rálátásunk. Viszont az egyik kézzel írt jelentést maga Chiș Gheza írja alá, úgy gondolom, nem nagy ügy megállapítani, hogy a szöveg kinek a kézírása, s kinek nem...)
S hogy miért éppen Tusnádfürdőn várták egyesek, hogy a színpadon – a kockás ingében a pedagógusokkal szolidan szolidarizáló – Orbán tíz centivel távolabb tolja a székét az EP-képviselőtől? A válasz egyszerű, azon a héten kormányának egy tagja félreérthetetlenül kiállt Csűry mellett. Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár kifejezetten azért utazott Nagyváradra, hogy az új református püspöki palotában Csűryvel közösen tartott sajtótájékoztatón egyértelművé téve: utóbbi továbbra is élvezi Budapest bizalmát. Igaz, Soltész újságírói unszolásra sem tett Váradon bíráló utalást Tőkés személyére, magyarán a támadásoktól megvédik a püspököt, de a támadótól nem.
Bezzeg az EP-képviselő értékelése szerint csupán annyi történt, hogy a szegény államtitkárt Csűry püspök fondorlatosan belerángatta a maga dicstelen ügyébe. A barátom barátja az ellenségem, ugye.
Egyfajta kettős játék Tusnádfürdőn is zajlott: a volt püspöknek, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökének ugyan nem jutott teríték a péntek esti, Orbán plusz Kárpát-medencei magyar vezetők vacsorán, ám vigasztalódhatott, másnap reggel szabadtéri munkareggelit költhetett el (nyolcszemközt) a miniszterelnökkel. (A napindító étkezést megörökítő, Orbán Viktor Facebook-oldalán megtekinthető fotó olyan, mintha titkon egy medvebundába bújt paparazzo készítette volna.)
Nem tudhatom, hogy a tusnádi munkareggelin, az omlett és a narancslé között úgy mellékesen, mondjuk a kvótanépszavazás farvizén szóba került-e a püspökháború. Ha igen, a kormányfő normális esetben annyit tanácsolhatott: „Kedves László, ha van minden kétséget eloszlató bizonyítékod, állj elő vele, ha viszont nincs, akkor szállj le kérlek erről a témáról, s törődj inkább a magad dolgával, vagy az autonómiával.” Hogy nem ez hangzott el, vagy hiába hangzott el, erre enged következtetni a legújabb, a Soltész-látogatáson háborgó, kéz- és gépírásos besúgói jelentésekkel ismét megspékelt nyilatkozat. Amire nyilván jön majd válasz, amit rekontráz egy-két újabb jelentés, kegyelem és békétlenség. Semmi új, semmi meglepő, kilencven óta szokva van már ehhez az istenadta nyáj.
erdelyiriport.ro

Ambrus Attila: Haza híja
Szokatlanul kiterjedt és megállíthatatlan a Kelet-Európából Nyugat felé irányuló munkaerő-kivándorlás, amely leginkább Romániát érinti – olvasható a Nemzetközi Valutaalap (NVA) jelentésében. Az NVA megkockáztatja, demográfiai katasztrófát okozhat az, hogy egyre több, felsőfokú végzettségű fiatal emigrál Romániából Nyugat-Európába.
A helyzet súlyosságát illusztrálja, hogy évről évre csökken a sikeresen érettségizők száma, s emiatt az egyetemi tanulmányokat folytatók száma is. Amíg 2007 és 2009 között évente mintegy 170 ezer diák érettségizett, 2013 és 2016 között számuk 96 ezerre mérséklődött.
A tudásalapú társadalomra való áttérés közepette, miközben Románia népessége 1989 óta tizenöt százalékkal csökkent, a közép- és magas szintű képzésben részesülők aránya ennél jóval nagyobb arányban szűkült. Az agyelszívás miatt Romániában öregszik a lakosság, visszaesik a gazdasági termelékenység, nő a szegénység – és az elvándorlási kedv. Ezzel a kör bezárul.
Hiba lenne azonban csak ezzel magyarázni az egyre jobban eluralkodó kivándorlási szándékot. Sokan önfelmentésként ismételgetik, hogy a rosszul fizetett munka, a nyomor miatt kénytelenek nyakukba venni a világot.
Ennek ellentmond az, hogy nemrég számos Temesvárit kérdeztem meg, mérséklődött-e a kivándorlási kedv Erdély legdinamikusabban fejlődő, legnagyobb fizetéseket biztosító városában. Egybehangzó volt a vélemény: nem. Azoknak a Temesváriaknak, akik elhagyják az országot ugyanaz a motivációjuk, mint a Hargita és Kovászna megyéből kivándorlóknak: az alacsony bérek. (Valójában a nyugati magasabb fizetések, bár ezt az evidenciát legtöbben kerülik kimondani.)
Az NVA is megállapította, hogy összefüggés van a kormányzás minősége és aközött, hogy hányan vándoroltak ki. A korrupció elterjedése, az állami intézmények közel sem hatékony működése még több fiatalt ösztönzött emigrációra.
Ám mindenekelőtt a külföldi munkavállalás egyre inkább divattá növekedő életszervezési minta, amelyben nagy szerepet játszik az otthoni pozitív jövőkép hiánya. Könnyebben szánják rá maguk a kivándorlásra azok, akik környezetükben gyökértelennek érzik magukat. Döntésüket nagyban befolyásolja az emigrálni készülők tájékozatlansága is: a mai kivándorlók fejében a néhány évtizeddel ezelőtti helyzet, egy merőben téves kép rajzolódik ki, amelynek már semmi valóságalapja nincs. A világ kivándorlást és asszimilációt serkentő tartalékai kimerültek, látványos meggazdagodásra, felemelkedésre, előrehaladásra az újonnan bevándoroltaknak kevés az esélyük. (Ezért fogadja tárt karokkal az alacsony képzettségű, reményei szerint aljamunkára fogható közép-keleti migránsokat a Nyugat.)
Fiataljaink mégis mennek... Hiába a figyelmeztetés, hogy azok, akik elhagyják szülőföldjüket, a globalizáció áldozatai: az anyagi javak hajszolása érdekében sokszor hátat fordítanak családjuknak, barátaiknak, közösségüknek, anyanyelvüknek és kultúrájuknak. Ma már kinevetik azokat, akik szerint az egyén jövőjének záloga megtartani az embereket ott, abban a közösségben, ahol születtek; azoknak a közösségeknek biztosítani elegendő gazdasági erőt, kulturális erőteret a megmAradáshoz, a kiteljesedett élethez.
A rossz kormányzat ennek az ellenkezőjét teszi. Hiába szeretnénk azt hinni, hogy a közösség elleni zaklatás, az erőszak a múlté. A hatalom itt ismét az alávetettségre és kényszerű lojalitásokra épül. Miközben nacionalizmusa a magyarellenességre épült, már nem tudja letagadni kudarcát, azt, hogy nem volt képes megakadályozni az elszegényedést, az erkölcsi és kulturális lezüllést. Megnehezítette a családalapítást, előidézte a nemzet fogyását, a társadalom elöregedését, a fiatalok kivándorlását.
Valós megoldások helyett a politikai osztály csak szólamokat ismételget, a csatlakozás utáni betagozódás ígéretével kecsegteti a napi gondokkal küszködő, magukat úszó jégtáblán érző polgárokat, aki azt látván, hogy egyre távolodnak Éden-Európától, igyekeznek minél hamarabb átugrani az ígéretek földjére, ahol legalább az ígéretek ígéretek mAradnak, nem úgy, mint nálunk, ahol szertefoszlanak a választások másnapján.
S hiába hívja haza a tékozló fiait a szülőföld, ők már minden idetartozás-élményt, közösségi kohéziót nagymagyarkodásra vagy önközösségüknek méla undorára váltottak.
Abban reménykedhetünk, hogy a divat minél hamarabb lecseng, s mAradunk elegendően, hogy újra megpróbáljuk, ne mAradjunk haza híján.
maszol.ro

Nyári kaláka Guzsalyasék táborában
Harmincadik alkalommal tartja a Sepsiszentgyörgyi Guzsalyas Alapítvány Nyári Kaláka Kézműves- és Alkotótáborát a héten. A megyeszékhely melletti Benedek-mezei táborban oktatókkal együtt hetvenen tevékenykednek – mondta el érdeklődésünkre Tóth B. Tinka táborvezető. Az alapítvány oktatói mellett meghívottak is vezetnek tevékenységeket.
A tűzzománckészítőket Csókási Katalin Nóra szegedi zománcműves irányítja, az ékszerek foglalatba helyezésébe besegít Vass Endre ötvösművész. A bőrdíszművesekkel Szász Judit csíkdánfalvi származású, Sóváradon élő kézműves mester foglalkozik. A többi foglalkozást saját szakemberek irányítják. Idén nagyon sokan jelentkeztek a nemezkészítő műhelybe, így őket két csoportba osztották, egyiket Kolozsi Ildikó, másikat Tóth B. Tinka vezeti. A pavilon alatt Máté-Szentkirályi Imola felügyelete mellett zajlik a korongozás, a fazekasmesterséget főleg a visszatérő táborozók gyakorolják. Hozzáértésüket az is elárulja, hogy máris telis-tele rakták agyagedényekkel a polcokat. A táborban készített és készülő edényekből lehetőség szerint a Míves Házban kiégetnek, és a táborzáró tárlaton már megtekinthetőek lesznek. Az érdeklődőknek Kolozsi Attila bemutatja a hagyományos nemezsátor favázának készítési folyamatát. A gyerekcsoporttal Benkő Éva foglalkozik, többféle mesterség alapfogásait osztja meg, agyagoznak, kisméretű nemeztárgyakat készítenek, gyöngyöt fűznek, szőnek, és hogy a fiúknak is legyen különlegesebb élményük, rézlemezből igyekeznek tárgyakat kikalapálni. Nem hiányoznak a népi játékok és a népmesék sem. Újdonság, hogy idén sok ifjú vesz részt a tábor felnőttfoglalkozásain. Tizenhét 14 és 22 év közötti fiatal kedvezményesen táborozik a Bethlen Gábor Alap támogatásával. Szombaton este nyolckor a táborban készült alkotásokból kiállítás nyílik a nagy sátorban. A kézművesek akkor vehetik igazán szemügyre egymás munkáját, és a kívülről érkező érdeklődőket is szeretettel várják.
Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nemzetközi hadgyakorlat Erdélyben
Saber Guardian-16 elnevezéssel, tíz ország mintegy 2700 katonájának részvételével kezdődött hadgyakorlat tegnap a Brassó megyei Nagysinken a NATO újonnan alakul Bukaresti hadosztály-parancsnoksága, integrációs egysége (NFIU) és a román szárazföldi haderő vezérkara szervezésében.
Az augusztus 7-ig tartó manőverekben öt NATO-ország – Bulgária, Kanada, Lengyelország, Románia és az Egyesült Államok –, valamint a Békepartnerség öt országa – Örményország, Azerbajdzsán, Grúzia, Moldova és Ukrajna – képviselteti magát. A hadgyakorlattal a részt vevő országok katonáinak együttműködési képességeit szeretnék fejleszteni, és a NATO-szabványok elsajátítását akarják segíteni. A nagysinki lőtéren lebonyolítandó éleslövészeti gyakorlatokon a románok több mint ezer katonával, az amerikaiak 1700 katonával, M1A2-es harckocsikkal és Bradley páncélozott harci járművekkel vesznek részt. A többi országból érkezett katonák a vezénylési, kiképzési és számítógépes szimulációs programokhoz csatlakoznak, amelyekbe egy bulgáriai és egy ukrajnai kiképzőközpont is bekapcsolódik számítógépes hálózaton keresztül. Romániában a Krím félsziget 2014-es orosz annektálása óta egymást érik a nemzetközi hadgyakorlatok. Tavaly szeptemberben integrációs egységet avattak Bukarestben a NATO gyorsreagálású erői számára, idén nyáron pedig az észak-atlanti szövetség új, délkeleti nemzetközi hadosztály-parancsnokságát. Májusban elérték az előzetes operatív készültséget az amerikai rakétavédelmi rendszer Romániába telepített elemei, amelyek azóta a NATO európai védelmi struktúrájának részévé váltak. A védelmi szövetség idei varsói csúcsértekezlete az Oroszországtól tartó tagállamok kezdeményezésére a NATO keleti és déli szárnyának megerősítéséről döntött: a tagországok – a Lengyelországba és a balti államokba telepítendő zászlóaljak mellett – Romániába is előirányoztak egy nemzetközi dandárt, amely leghamarabb jövő tavasszal alakulhat meg.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A párizsi nagynéni Kolozsváron (Egy megfigyelt család) (16.)
Mintha a régmúlt kelt volna életre... 1962. július 31-én szüleim meghívására feleségem, Sárika és anyósom felutaztak Kolozsvárra, hogy anyósom sógorasszonyával, Klein Friderikával találkozzanak. (Én ekkor még börtönéveimet morzsoltam Szamosújváron.)
A történet előzményéhez tartozik, hogy feleségem édesapja, Léb József nem sokkal leánya születése után elvált anyósomtól (Brassóban) és testvéreivel együtt – a fokozódó zsidóellenes hangulat elől – Franciaországban telepedett le. Azóta se jött se levél, se hír, még kevésbé személy egészen a jelzett napig tőlük. Sárika édesapja már nem élt. Friderika asszony – a szekusinformátor elmondása szerint – egy előkelő és „szuper intelligens, művelt” asszony, megismerve ideg- és lelki beteg feleségemet, megpróbálta rábeszélni anyósomat, hogy engedje ki lányát Franciaországba, ahol meggyógyulhat és megismerheti unokatestvéreit is. Ha nem most, jövő évben jön a nővére, és addig el lehet a formaságokat intézni. Anyósom élénken tiltakozott és a felajánlást elutasította, ekként – Sárika helyett is – kifejezve a gondolat megvalósíthatatlanságát.
Az otthonunkkal (Szentegyház utca 4. szám) szomszédos lakásban dr. Kontesweller orvos családja lakott. Édesanyámhoz gyakran átjött traccsolni Konteswellerné, nekünk Juci néni. Amikor Klein asszony nálunk időzött, az örökké kíváncsi tornatanárnő átjött, és beszédbe elegyedtek, majd a vendég meghívására átmentek a Continental Szállodába tovább beszélgetni a párizsi életről, az akkoriban vasfüggönnyel elzárt nyugati életformáról. Juci néni azonban a Securitate megbízását „Jordáki” (máshol Jordáki János) fedőnéven teljesítve, nagy részletességgel beszámolt a hallottakról. Sajnos, állandó volt jelenléte azután is, miután az akkor még működő Continental Szállóból visszajöttek. Így arról is beszámolt, hogy a búcsúzáskor édesapám megkérte Friderika asszonyt, számoljon be választott hazájában a romániai állapotokról, s amennyiben teheti, járjon közbe kiszabadulásunk érdekében. A jelentés eme részletét, mint számukra fontos jellemzését édesapám változatlan rendszerellenességének kiemelten jelölték meg a szövegben. Szemléltetésül az eredeti szövegrészből közlök, amelyekből világosan kitűnik, hogy édesapám a magyarság elnyomását, a román nacionalizmust vádolja.
Puskás Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Firtosmartonos ünnepelt
Kézimunkáival a szülőfaluban
Nagy ünnep volt július 16-án a Szentábrahámhoz tartozó kicsi faluban, amelynek lakossága már nem éri el a 200-at sem. A második falutalálkozó, ha csak egy-két napra is, megcáfolni látszott a fogyatkozást, hiszen minden hely megtelt a dombon álló, különlegesen szép unitárius templomban. Öröm volt számomra, hogy a munkáival a szülőfalujába hazatérő Szász Dénesné Sipos Márta agrármérnök egyre gazdagodó udvarhelyszéki varrottasait a helybeliek és a hazatérők figyelmébe ajánlhattam.
A fehér falaival, tornyaival messze ellátszó templom, amely 1906-ben épült a híres Pákei Lajos műépítész tervei alapján, a falu egykori lakóinak hitét, kitartását hirdeti. A múlt század kezdetén a negyedik nekigyürkőzésre sikerült időtálló, tágas épületet emelni azzal a meggyőződéssel, hogy száz év múlva annyi lakója lesz majd Firtosmartonosnak, hogy megtöltik a templomot. Bár a faluban négy-öt 30-40 év közötti család él, és rajtuk kívül jobbára idős emberek lakják, a második falunapon is tele volt a kör alakú, tágas templombelső. Az első falutalálkozót a száz- éves évfordulón, 2006-ban tartották, s akkor határozták el, hogy tízévenként újra megszervezik. Szász-Cserey Katalin unitárius lelkész és a helyi egyházközség presbitériuma tartotta is a szavát, s bár nem annyian, mint első alkalommal, az idén is sokan válaszoltak a hívó szóra. Az unitárius templomban Szász Tünde firtosmartonosi születésű, jelenleg Szőkefalván szolgálatot teljesítő lelkész hirdette az igét, s a faluban töltött évekre, élményeire emlékezett Dimény József unitárius lelkész is. Felnőttek és helybeli diákok (Csáki Eliza tanítónő irányításával) a szülőföldről szóló verses, zenés műsorukban azt erősítették meg, hogy mindannyiunk életében kell legyen egy hely, a béke, a nyugalom szigete, ahol megbolydult világunkban az ember szeretteire, gyermekkorára emlékezik.
Volt osztályát, ahol az ötvenes évek végén húszan tanultak egy évfolyamon, Szász Márta varázsolta át pazar szobabelsővé, ahol a kalotaszegi és torockói varrottasok mellett folyton gazdagodó udvarhelyszéki munkáit állította ki. A vetett ágyra felkerült a második ágyterítő, ahogy a módos lányok kelengyéjében szokás volt. Haáz Rezső könyve alapján újabb párnaminták öltöttek testet, piros, kék varrottas kötények készültek, kézi csipkével összevarrt szőttes abroszok. Semmihez sem hasonlítható jó érzés volt egy élet munkáját bemutatni ott, ahol az édesanyjától kisgyermekkorában az első öltéseket megtanulta. Sokan megcsodálták, sokan gratuláltak, régi osztálytársak köszöntötték egymást, számoltak be életükről. A találkozóra eljöttek az egyesült államokbeli testvértelepülés képviselői is, a művelődési házban pedig a jó zene mellett éjszakába nyúlóan tartott a mulatság. (b.gy.)
Népújság (Marosvásárhely)

Két szobrász, két nemzedék
Megnyílt a Budapesti Műcsarnok Szervátiusz-kiállítása
Először vizsgálja átfogó közös kiállítás Szervátiusz Jenő és fia, Szervátiusz Tibor szobrászművészetét: a Műcsarnok Két szobrász, két nemzedék című tárlata kedd délután nyílt meg az intézmény Ágak című kiállításegyüttesének részeként.
A két szobrász életművét még sosem tekintette át a mostanihoz hasonló mélységű, közös tárlat, és a Műcsarnokban találkoznak először nagyobb mennyiségben az Erdélyben mAradt és a Magyarországon őrzött Szervátiusz-munkák is – emlékeztetett a megnyitón Szegő György művészeti igazgató, aki személyesen is köszöntötte a 86. születésnapját ünneplő Szervátiusz Tibort.
Szabadság (Kolozsvár)

Létrehoznák a bor utcáját a Nagyenyedi kollégium jövőjéért
Megújult a Bethlen Gábor, Erdély „legamerikaibb” iskolája
Öt év után végre elmondható: a Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium restaurálási munkálatai véget értek. Kívül-belül teljesen megújult épület fogadott, csiszolt padló, mozgássérülteknek feljáró, új bútorzat a tantermekben, az utolsó részletig kidolgozott udvarkép kockakővel, rövidre nyírt üdezöld pázsittal, akárcsak Oxfordban járnánk.
De nemcsak külsőleg újult meg a kollégium, az oktatás módszertana és eszköztára is teljesen megváltozott: mind a 32 tanteremben interaktív táblát használnak már február óta, a diákok pedig a legújabb technológiákkal felszerelt laboratóriumokban tanulhatnak. Igen, úgy, mint Amerikában: óránként váltogatják a tantermeket, és közben alaposan megismerik iskolatársaikat – mondta Szőcs Ildikó igazgató. A tulajdonos Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Kató Béla a korszerű épület és a minőségi oktatás mellett a megélhetési stratégia fontosságáról is beszélt, hogy „megérje Erdélyben magyarnak lenni”.
KEREKES EDIT
Szabadság (Kolozsvár)

Vita a Vásárhelyi Forgatag támogatásáról
A Szabad Emberek Pártjának (POL) Marosvásárhelyi tanácsosai szerint átláthatatlanul, felületesen állították össze a költségvetés-kiegészítésről szóló tervezetet, amely végül lekerült a csütörtöki tanácsülés napirendjéről. Emiatt a Vásárhelyi Forgatag is támogatás nélkül mAradhat.
Átláthatatlanul, felületesen állította össze a Marosvásárhelyi városvezetés a költségvetés-kiegészítésről szóló határozattervezetet – hívta fel a figyelmet szerdai sajtótájékoztatóján a Szabad Emberek Pártjának (POL) háromtagú frakciója. A tanácsosok már a csütörtöki tanácsülést megelőző szakbizottsági ülésen sem szavazták meg a szerintük fércmunkának nevezhető dokumentumot, amely többek közt előírja, hogy az önkormányzat 150 000 lejjel támogatja az augusztus végén zajló Vásárhelyi Forgatagot. A tervezet egyébként már csak augusztusban kerülhet napirendre, épp amikor a magyar kulturális rendezvény zajlik, addig csak rendkívüli tanácsülésen szavazhatnak róla.
Pénzmosás vagy közösségmegtartó rendezvény?
Szerdán kiderült, a POL által kifogásolt határozattervezet lekerült a csütörtöki tanácsülés napirendjéről, annak tartalmáról azonban még a kis párton belül is megoszlanak a vélemények. Az alakulat elnöke, Dan Maşca Facebook-oldalán – több városházi rendezvénnyel együtt – pénzmosásnak nevezte a Vásárhelyi Forgatagot, s egyik bejegyzésében úgy fogalmazott: „Portik Vilmos és Soós Zoltán most már van miből megéljen, s így fizetik meg a választási kampányban végzett munkájukat”.
A párt tanácsosai ugyanakkor szerdai sajtótájékoztatójukon kiemelkedő közösségi rendezvényként jellemezték a Vásárhelyi Forgatagot, s kijelentették, mindenképpen megszavazzák a javasolt összeget. Mark Christian Hermann szerint a Forgatagnak közösségmegtartó ereje van, s mindenképp fontosnak tartják, hogy a városháza is támogassa.
„Személyesen érintett vagyok ebben a témában, hiszen az első Forgatag alkalmával a szervezői stáb tagja voltam, s az egyik jelenlegi főszervező, Portik Vilmos jó barátom. Egyetértünk azzal, hogy a városháza támogassa a rendezvényt, s ha ennek a tételnek a megszavazására sor kerül, akkor mi ezt támogatjuk. Megalázónak tartjuk ugyanakkor, hogy a városháza a Forgatag számára csak 150 ezert lejt tud biztosítani, ehhez képest egy ismeretlen, programmal és tervvel nem rendelkező ifjúsági rendezvényre 450 000 lejt akar megszavaztatni” – mutatott rá a POL tanácsosa.
Hermann egyébként hozzátette, azt szeretnék, hogy a városháza a jövőben szigorú pályázat alapján nyújtson támogatást minden rendezvénynek, vagy válasszon ki a városnapok mellett egy magyar rendezvényt, a Forgatagot és egy hasonló kaliberű román fesztivált, s ezeket kiemelten, egyenlő arányban támogassa.
Portik: inkább partnerség kell, mint pénz
Portik Vilmos, a Vásárhelyi Forgatag egyik főszervezője érdeklődésünkre elmondta: mint minden évben, idén is kérést nyújtottak be a polgármesteri hivatalhoz, amelyben helyszínek biztosítását és anyagi támogatást kértek, hogy bővíteni tudják a vegyes családok számára szervezett programokat. Erre a kettős kérésükre nem kaptak még hivatalos választ, holott 28 nap múlva kezdődik az idei Vásárhelyi Forgatag.
„Mi egy kiszámítható partnerséget akarunk a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatallal, olyat, amilyen a Kolozsvári, Nagyváradi vagy a Szatmárnémeti hasonló jellegű rendezvények esetében – mondta Portik Vilmos. – Ez a partnerség kiszámíthatóságot és biztonságot jelentene, s elsősorban a városi helyszínek biztosítását. Ez megtörténhet a pénzösszeg odaítélésétől függetlenül, s optimista vagyok, remélem, hogy ezt a partnerségi szerződést sikerül idén megkötni.” Portik egyébként a Dan Maşca Facebook-bejegyzését személyeskedésnek nevezte és egy olyan véleménynek, ami nem méltó egy felelősségteljes politikushoz. Ugyanakkor üdvözölte a POL-os tanácsosok támogatását.
„A városházának nem az a dolga, hogy szórakoztasson”
A POL szerdai sajtótájékoztatóján egyébként Radu Bălaş tanácsos a költségvetés-kiegészítésről szóló határozattervezet tartalmát kommentálva leszögezte: nem értenek egyet azoknak a népünnepélyeknek a megtartásával, amelyek őszi szimfóniák, borfesztivál vagy ifjúsági fesztivál néven futnak, s azon kívül, hogy a városháza több százezer lejt költ rájuk, azt sem lehet tudni, hogy ki szervezi azokat. „A polgármesteri hivatalnak nem az a feladata, hogy szórakoztassa a népet. Nem fogjuk megszavazni a nyugdíjasok szilveszteri mulatozásának fedezését sem, és a vendégtelepülések küldöttségeinek szállásköltségeit sem. Ez utóbbit azért, mert a város működtet vendégfogadó egységeket, ahol el lehet őket szállásolni” – mondta Radu Bălaş.
Mint leszögezte, az így megspórolt összegekből osztálytermeket lehetne kifesteni, informatikai laboratóriumokat lehetne felszerelni, és még sportpályák rendbetételére is jutna pénz. Mark Christian Hermann a korrupcióellenes ügyészség által is vizsgált sporttámogatások kapcsán rámutatott: az általa képviselt alakulat kérni fogja, hogy a városháza bontsa fel a partnerségi szerződést a város profi sportklubjaival, s helyettük a sportoló gyermekeket és az iskolai sportpályák rendbetételét támogassák.
Simon Virág
Krónika (Kolozsvár)

A nemzeti avantgárd szobrászóriásai – Megnyílt a Műcsarnok Szervátiusz-kiállítása
Megnyílt a Budapesti Műcsarnokban az eddigi legátfogóbb kiállítás Szervátiusz Jenő és fia, Szervátiusz Tibor életművéből.
Először vizsgálja átfogó közös kiállítás Szervátiusz Jenő és fia, Szervátiusz Tibor szobrászművészetét: a Budapesti Műcsarnok Két szobrász, két nemzedék című tárlata kedden nyílt meg az intézmény Ágak című kiállításegyüttesének részeként.
„A két szobrász életművét még sosem tekintette át a mostanihoz hasonló mélységű, közös tárlat, és a Műcsarnokban találkoznak először nagyobb mennyiségben az Erdélyben mAradt és a Magyarországon őrzött Szervátiusz-munkák is” – emlékeztetett a megnyitón Szegő György művészeti igazgató, aki Fekete Györggyel, a Magyar Művészeti Akadémia elnökével együtt személyesen is köszöntötte a 86. születésnapját ünneplő Szervátiusz Tibort.
Temesi Ferenc író nyitóbeszédében a „magyar szobrászat kettős templomtornyaiként” jellemezte a két Szervátiusznak, a „magyar nemzeti avantgárd szobrászóriásainak” művészetét. Szervátiusz Jenő egy oldal szalonnával vágott neki a Párizsba vezető útnak, „ez a két év volt az egyeteme” – idézte fel az író, hozzátéve: a szobrász Erdélybe „hazatérve magát Erdélyt hozta haza”, és olyanokkal tanult tovább, mint Koós Károly vagy Nagy Imre.
„Alkotott kőbe, fémbe is, de faszobraiban az erdélyi erdők mondanivalója is benne van” – méltatta Szervátiusz Jenő művészetét Temesi Ferenc. Mint fogalmazott: „Organikus szobrászat ez, amely megmutatja, hogy hagyomány nélkül nincs megújulás; csak egy régebbi, eddig figyelemre sem méltatott hagyományt kell felfedezni, miként Bartók tette a népzenével.”
Temesi Ferenc elmondása szerint Szervátiusz Tibor a legjobb helyre született, apja ugyanis mindenre megtanította, ami a szobrászatban tanulható. Más munkák mellett kiemelte Szervátiusz Tibor Tüzes trón című Dózsa-szobrát, Kolozsvári Krisztusát, illetve Ady-portréját is.
A Rockenbauer Zoltán által rendezett Szervátiusz-tárlat október 16-ig látogatható a Műcsarnokban, ahol kedden nyílt meg az Ágak című kiállításegyüttes másik két tárlata, a Természetművészet-változatok, amely az irányzat kiemelkedő kortárs magyar és nemzetközi alkotóinak munkáit mutatja be, valamint az Ázbej és Ázbej című, az építész Ázbej Sándor, illetve fia, a képzőművész Ázbej Kristóf életművét bemutató kiállítás is.
Krónika (Kolozsvár)

Nyugati magyarok Tusványoson
A vándormunkások nem keresik a kapcsolatot a nemzettársaikkal
Első alkalommal vettek részt a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor rendezvényén a diaszpóra magyarságának szervezetei. Nincs pontos számadat arról, hogy hány magyar él a nyugati országokban, de számukat mindenképpen százezrekben lehet mérni.
A Sepsiszentgyörgyi származású Kovásznay Ádám, a Svédországi Magyarok Országos Szövetségének titkára azt mondta, a Svédországba most érkezőknek sokkal lazább a kötődésük a magyarsághoz, az otthoniakkal a kapcsolattartásuk viszont igen szoros. Most már nem csak kutatók, magasan képzett mérnökök mennek, hanem asztalosok, szobafestők, kétkezi munkások. Ők annyiban tudnak segíteni, hogy „próbálják megfogni” az érkezőket magyarságukban, ennek megőrzését segíteni.
A titkár pozitívan értékelte a diaszpórában élő magyarok és az anyaország közötti kapcsolatot erősíteni hivatott Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjprogramot, és értékelte a kiutazók munkáját. Beszámolt a stockholmi magyar ház megvásárlásáról, amelynek árát a kinti magyarok gyűjtötték össze. Szavai szerint ezzel is megmutatták az összetartozás erejét. Amikor van egy közös cél, akkor van összefogás a magyarokban – fogalmazott.
Klement Kornél, a Németországi Magyar Szervezetek Szövetsége elnöke a Magyar Távirati Irodának arról beszélt, hogy ismeretei szerint jelenleg mintegy 300 ezer a kint élő magyarok száma, ebből 150–200 ezer az újonnan érkezőké. Minden családot más-más motivál, és eltérő adott esetben a munkavállalás időtartama is. A legtöbbjüknél megvan a hazatérés szándéka, de van, amikor ez húzódik, és az egyik visszatartó erőként a fizetéseket említette. „A rendszerváltás után elég sokan tértek haza, de a visszaáramlás nem olyan mértékű, mint a mAradás” – jegyezte meg.
Az elnök pozitívan nyilatkozott a Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjprogramról: ahol volt ösztöndíjas, ott szinte mindig van folytatás. Összegzése szerint az európai diaszpórában van lelkesedés, erő, látják saját megmAradásuk értelmét.
Dabizs Mercédesz, a Franciaországi Magyarok Szövetségének elnöke elmondta, hogy pozitívan látja a kint élő magyarok jövőjét. Fontosnak tartotta a Kőrösi Csoma Sándor-program ösztöndíjasainak munkáját. „Jól együtt tudnak működni a diaszpóra szervezeteivel” – mutatott rá.
Mint kiemelte: számos programmal igyekeznek segíteni a kapcsolattartást, arról viszont változóak, és inkább negatívak a tapasztalatai, hogy az újonnan dolgozni érkezők mennyire keresik a kapcsolatot a nemzettársaikkal. A tíz éve működő szervezetnek közel ezer tagja van, de a kint élő és dolgozók számát százezres nagyságrendűre becsülte.
Megjegyezte, hogy aki kizárólag pénzkereseti lehetőséget látva megy ki Franciaországba, csak rövid ideig tud talpon mAradni. Aki boldogulni akar, annak mindenképpen meg kell tanulnia a nyelvet; aki ezt nem vállalja, annak kínkeserves lehet.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Zágon nem hagyja magát
Úgy szeretem már Rodostót, hogy el nem felejthetem Zágont, írja Mikes Kelemen. A 255 éve elhunyt Mikes egykori faluja, Kovászna megye legnagyobb községe megpróbál méltó lenni nagy szülöttéhez: az ide látogatók megtekinthetik a Mikes-hagyatékot, sétálhatnak a Mikes család egykori kertjében, igaz, a Mikes-szülőház mAradványaihoz vezető út végén szomorú kép fogad. Az íródeák születésekor ültetett tölgyfák hat öl széles törzseit hangyák és szú rágja, a tölgypár egyik tagja teljesen kiszáradt. Merre tovább, Zágon?
„Háromszéknek és a hazának ez oldalról végső helysége” – írja Orbán Balázs néprajzi gyűjtő Zágonról. Ha Kézdivásárhelytől déli irányba egyenesen a csupa-zöld dombóriás-határ felé tartunk, a völgybe ágyazva, fenyvesekkel és tölgysorokkal körülölelve megpillantjuk a falut, ahol Mikes Kelemen született. Az első írásos emlékek késő középkoriak, bár Zágon neve később, a 17. század elején vált inkább ismertté, az I. Lipót király engedélyével tartott népes hetivásárai miatt. Ma 52 százalékban román, 48 százalékban pedig magyar ajkúak lakják a több mint 5000 főt számláló települést, amely területileg és népességét tekintve is Kovászna megye legnagyobb községe.
Mikesre a legbüszkébbek
A tatárjárásról ma a Kisvész és a Nagyvész domb, illetve a Tatárszeg utca elnevezése árulkodik. A vész ez esetben azonban nem a zágoniakra vonatkozik, hiszen néhány idősebb utcabeli még ismeri a legendát, miszerint a támadó csapatokat az említett, akkor még sűrű erdő borította kishegyekre felszorították a helyiek, ott pedig „mind egy lábig levágták”. Mivel a helység a keleti határvonal hegyi átjáróihoz a legközelebb esik, a 17. században Erdélyt a zágoni határvédőknek kellett megóvniuk, főként a Moldvából és Havasalföldről érkező támadóktól. Ennek ellenére a község lakói mégsem egykori hősiességükre, hanem híres szülötteikre a legbüszkébbek: többek közt az 1690-ben világra jött Mikes Kelemenre, II. Rákóczi Ferenc kamarására, az 1968-ban született olimpiai bajnok tornászukra, Szabó Katalinra, és büszkén emlegetik, hogy Kiss Manyi színésznő is Zágonban töltötte gyermekévei nagy részét.
A hadapród felmenői jelentős időszakon keresztül éltek és gazdálkodtak a faluban, bőkezűen támogatva a helyi református gyülekezetet és az iskolát, éppen ezért a Háromszéki községközpont általános iskolája, művelődési egyesülete és vegyes kórusa is a Mikes Kelemen nevet viseli. A Mikes-Szentkereszty-kúria múzeumában a Törökországi levelek közül néhányat eredeti példányban is őriznek Kiss Manyi zongorája, fényképei és az elemi iskolát Zágonban végzett Domokos Géza RMDSZ-alapító emlékszobája mellett.
„A kastély udvarán található egykori gabonás épülete és a bowlingtér feletti szobák szálláshelyül szolgálnak az idelátogatóknak, akik múzeumi tárlatvezetést is igényelhetnek” – ismerteti a község új kultúrigazgatója, Márton János, aki idén március 15-e óta tölti be az állást. Elmondja, Mikes szülőfalujában akad bőven látnivaló, de úgy véli, a község ismertségét nem alapozhatják csak a turizmusra.
Az igazgató elmagyarázta, hogy a múzeumot, Mikes Kelemen hagyatékát és a templomokat egy-két óra alatt megtekinthetik az érdeklődők, a Mikes család egykori házához, kertjéhez, illetve a tölgyekhez vezető séta után három ápolt, zöldellő parkban is megpihenhetnek a turisták, de szállást sokan nem igényelnek, hiszen ezek után már indulnak is tovább.
A megőrzött statisztikákból kiderült, a 2010-es évek eleje óta évről évre csökken a látogatók száma, idén júliusig nagyjából 1200 érdeklődő fordult meg a községben, bár szeptember elejéig több csoportra is számítanak, hiszen elsősorban a nyári időszakban nő a kirándulók száma. A kultúrigazgató kiemelte, a művelődési egyesület egyre elavuló adminisztrációs felületű honlapja helyett a közeljövőben igyekeznek olyat létrehozni, amelynek segítségével a közösségi hálókon is gyakrabban tudják népszerűsíteni Zágon megtekinthető értékeit.
Korhadó tölgyek mellett újraéledő kultúra
A Mikes Kelemen szülőházának mAradványaihoz vezető út végén szomorú kép fogad: az íródeák születésekor ültetett tölgyfák hat öl széles törzseit, amelyek már évekkel ezelőtt is a község jelképeiként díszelegtek a képeslapokon, most hangyák és szú rágja, a tölgypár egyik tagja mára teljesen kiszáradt.
„A két természeti kincsünk pusztulását valószínűleg már nem tudjuk meggátolni” – ismerteti Márton János, majd hozzáteszi, tudomása szerint az elmúlt időszakban szakemberek segítségével igyekeztek megoldani a problémát, szövetmintát is vettek a 326 éves törzsekről, de menthetetlennek látták a helyzetet. A művelődési vezető azonban megígérte, hogy a próbálkozást egyelőre nem hagyják abba.
Az érdeklődők útja a kúria után általában az 1782-ben épült, barokk–klasszicista stílusú református templomhoz vezet, amelynek három méter magas kőkertjét az utóbbi hónapokban restaurálták.
Székelyföldön nem csak a nemzetközi hírnevű rétyi fúvószenészek művelik a réz-és fafúvós hangszermuzsika régi műfaját, hiszen Zágon is fiatal művészekkel büszkélkedik. Az új kultúrigazgató hangsúlyozta, mindenáron igyekszik fenntartani az eddig működő zágoni vegyeskar és ifjúsági fúvószenekar működését. Utóbbi esetében a munkát kezdett és családot alapított tagokat nemrég új, kisiskoláskorú generáció váltotta fel, akik hétről-hétre tanulva igyekeznek elődeik nyomdokaiba lépni.
„A nagy álmom az, hogy ősszel színjátszócsoportot indítsak a feleségem segítségével” – közli fellelkesülten Márton János, és mutatja az eddig gyűjtött drámai alapanyagot, de hozzáteszi, azokat még 2016 nyelvi stílusára és vidéki színpadra kell formálni.
Retusált hagyományőrzés
Az igazgató leszögezte, a helyi ünnepi szokásokat semmiképpen sem hagynák feledésbe merülni, de szeretnék a már sablonossá, monotonná vált farsangi, szüreti bálokat is megújítani: „ne csak a már megszokott bevonulásról, két szőlőkoszorúról és évente ismétlődő tánclépésekről, tombolasorsolásról szóljanak az ünnepségek” – fogalmazott.
A farsangi mulatságot tudatosan tematizált jelenetekkel szeretnék színvonalasabbá tenni, de a néptánckedvelő helyiek lépéstudásán is gazdagítanának, finomítanának. A Háromszéki és csíkszéki táncok okításában Dezső Tibor-Attila helyi református lelkipásztor lesz majd a kultúrigazgató segítségére.
Papolc kultúrája, infrastuktúrája is újjáéled
„A községhez tartozó Papolcon fel kellett nőnie egy olyan lelkes, fiatal generációnak, amely értékeli a helyi kultúrát és igényt is tart annak gyümölcsöztetésére” – fogalmaz Márton János, majd hozzáteszi, a Láhó-domb takarásában fekvő kis faluban is elindult egy értékelhető szellemi folyamat, hiszen külön vegyeskórussal büszkélkednek, ráadásul a fiatalság már minimális segítséggel, önerőből szervez tradicionális ünnepségeket.
„Húsz éve nem tartottak hagyományos szüreti bált a papolciak, tavaly ősszel azonban sikerült megtörni a hosszú csendet” – teszi hozzá az igazgató, aki úgy látja, a közösség szokásainak, népi értékeinek újjáépítése már tavaly elkezdődött.
Hátrányba került gazdálkodás, fakitermelés
Bár a községet hosszan elnyúló termőföldek határolják, sokuk parlagon szárad. A helyi RMDSZ-szervezet elnöke, Dima Levente lapunknak elmondta, évről évre egyre több zágoni lakos hagy fel a mezőgazdálkodással és keres a szomszéd városok gyáraiban munkát.
„Sajnos már egyre kevesebben gazdálkodnak itthon a faluban. Aki még a vidékiek ősi mesterségét űzi, elsősorban kevés, saját használatra szánt mennyiséget termeszt, tenyészt” – teszi hozzá a tisztviselő.
Kis József polgármester kiemeli, hogy az állattenyésztés felhagyásáért nem a lakosság a felelős, ugyanis országos szinten igen alacsony árra zuhant a házi hentesáru előállítása. A feldolgozása veszteséges folyamat nemcsak a zágoniak, de minden vidéki számára.
„Amikor átlagosan 4 lej értékben vásárolnak fel egy kilogramm sertéshúst, érthető, hogy már csak saját használatra tenyésztenek” – közli, majd hozzáteszi: a gabonatermesztés esetében is hasonló a helyzet, ugyanis a búza-, rozs-, kukoricafélék ára jóval alacsonyabb a termőföldek és termés javítására felhasznált vegyszerek költségénél.
A széles ívben elterülő mezők után a környék erdeit pásztázva méretes puszta foltokat lát az ember, az egyre fogyó alapanyag miatt a fafeldolgozásból élők száma is csökken, pedig a zágoniak bevételének alapját több száz éven keresztül a fakitermelés jelentette. A polgármester a Holzindustrie Schweighofer 70 hektáron elterülő fűrészüzemét okolja.
„A korábbi években sokkal inkább egyensúlyban tudtuk tartani az erdőkitermelési folyamatot a községhez tartozó területeken, ám amióta tavaly az osztrák fafeldolgozók az egyik szomszéd falu, Réty határában üzemet létesítettek, a környékbeliek ezt a kenyérkeresési lehetőséget is elveszítik” – fogalmaz Kis József.
A közlekedési infrastuktúra fejlődése azonban pozitív irányba tart: a tervek szerint az idén korszerűsítenek minden régi utcát a községben. Az útjavításokhoz szükséges előkészületek már tavaly elkezdődtek, az ígéretek szerint idén már egyetlen zágoni lakosnak sem kell majd a sártenger miatt panaszkodnia.
„A 2016–17-es években mind a községközpont, mind a hozzá tartozó Papolc falu teljes aszfaltozását és utcavilágítását igyekszünk megoldani” – részletezi a polgármester, majd leszögezi, Papolcon elsősorban a teljes falu területét lefedő csatornahálózat kialakítása a cél, utána jöhet az útjavítás
Kádár Hanga
Erdélyi Napló (Kolozsvár)