Helyzetkép van, stratégia nincs (Veszélyeztetett iskolák a szórványban)
Évente átlag nyolc-tíz magyar iskolát zárnak be Romániában, egyes szórványvidékeken tízévente 30 százalékos a magyarság fogyása, néhol a belső sorvadás, máshol a vegyes házasság eredményezte asszimiláció nyomja rá bélyegét a nemzetiségi összetétel változására – ismertették szakemberek Tusványoson a Veszélyeztetett iskolák – veszélyeztetett oktatás Erdélyben című kerekasztal-beszélgetésen.
A bevezetőben Kapitány Balázs, a Budapesti Népességtudományi Intézet tudományos titkára ismertette a 2012–2014 közötti Iskolák veszélyben program eredményeit és az azokat összefoglaló kötetet. A szórványban nem a helyi román hatalom gátolja a magyar oktatást, sokkal inkább a belső szervezetlenség, az információ- és tudáshiány, a döntéshozatal felelősségétől való menekülés az oka, hogy még a meglévő lehetőségeket sem használják ki, habár sok esetben autonóm módon léphetnének a magyar oktatás fenntartása érdekében – ismertette Kapitány Balázs.
Az iskolák veszélyben programban azokat az oktatási helyszíneket, 0–VIII. osztályos iskolákat vizsgálták meg, ahol külső beavatkozásra van szükség ahhoz, hogy fennmAradjon a magyar oktatás. Legfőbb meghatározó a diáklétszám csökkenése, de az osztály- és iskolaösszevonások is veszélyeztetik a magyar oktatás létét, mert ha a közelben nincs magyar iskola, bekövetkezik a tannyelvváltás, a szülők román iskolába íratják gyermeküket – foglalta össze a kutatási tapasztalatokat Márton János, az Omnibus kutatócsoport ügyvezetője. Elmondta, 290 iskolát látogattak meg, ezek közül 130-ban veszélyeztetett a magyar oktatás, ami 3500 tanulót érint. Megvizsgálták a városi kisiskolák helyzetét is – tizenkét olyan városban végeztek kutatást, ahol az 1992-es és 2011-es népszámlálás között nagy volt a népveszteség, itt a beiskolázási mutatók továbbra is folyamatosan csökkennek. Következtetések: ilyen helyzetekben sok minden nem a román állam intézményein, nem a tanfelügyelőségen, a politikumon múlik, az esetek többségében tűzoltás folyik, hiányzik a stratégiai gondolkodás – ismertette Márton János.
Lenniük kellene megbízható iskolastatisztikáknak, amelyeket a jelenlegi online világban nem terepmunkával kellene gyűjteni, és lennie kellene valós oktatási rendszernek, mert csak a rendszer fejleszthető – véli Papp Z. Attila, a Magyar Tudományos Akadémia TK Kisebbségkutató Intézetének igazgatója. A világ legsikeresebb iskolai rendszerei teljesítményének hátterét vizsgáló 2007-es McKinsey-jelentésre hivatkozva az oktatáskutató leszögezte: a jelentésben vizsgált öt szint közül Románia a legalsó szintet képviseli, amire a javasolt beavatkozási módok között szerepel, hogy az oktatókat érdemben meg kell fizetni, és a külső értékelést, a vizsgaeredményeket hasznosítani kell a tervezésben. Papp Z. Attila megfoglamzott néhány szabályt és megállapítást: az oktatáspolitikában figyelembe kell venni a tömbmagyarság és a szórvány sajátosságait; egy kisebbségi társadalom nem engedheti meg magának, hogy az elitizmus jegyében önként lemondjon a lakótelepi iskolákról a városközpontiak javára; nem mindegy, hogy tanügyi káder szemléletű vagy menedzsertípus az iskolavezető – előbbi teljesíti a feladatokat, nem kezdeményez, utóbbi pályázik, van jövőképe. Temes megyeben három házasságból kettő nemzetiségi szempontból vegyes, az elemi osztályokban a diákok 30 százaléka kétnyelvű családból származik – tájékoztatott Erdei Ildikó, a Temesvári Bartók Béla Líceum igazgatója, akinek szívügye (és tesz is érte) a térség magyar oktatásának fenntartása.
Térségi rendszerben gondolkodik, mert szerinte csak így tudnak megerősödni a sorvadó kisiskolák, és Temes megyei pozitív példákat ismertetett: óvodák és elemi osztályok szerveznek közös programokat, bevonják a szülőket az iskolai tervezésbe, szélesítik az iskolabusz- és ösztöndíjprogramot, részt vesznek a tehetséggondozásban, délutáni gyakorlati szakoktatást tartanak egyfajta mesterségízelítőként, különböző módokat keresnek a magyar nyelv presztízsének növelésére, valamint a pedagógusok munkájának elismerésére.
Aáry-Tamás Lajos, a magyarországi oktatási jogok biztosa, a téma moderátora feltette a kérdést: vajon jól tesszük-e, ha a veszélyeztetett iskolákról beszélünk, van-e ennek pozitív üzenete? – a választ Kapitány Balázs adta meg, aki szerint sok gazdája van a romániai magyar oktatásnak, de hiányzik az alaphálózat, és valóban úgy tűnik, semmi nem tudja felrázni a felelősöket, de a Temesvárihoz hasonló pozitív példák felmutatására, átadására szükség van.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A migránsválság korában nehezebb lesz a kisebbségi érdekérvényesítés
Németh Zsolt szerint a migránsválság által megnyitott legújabb korszakban sokkal nehezebb lesz a kisebbségi érdekérvényesítés, mint korábban volt.
A magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke erről a Hitünkből értékek következnek című könyvének bemutatóján beszélt csütörtökön Tusnádfürdőn, a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) keretében. A kétkötetes mű Németh Zsolt 2002- 2014 közötti írásait, beszédeit tartalmazza, előszavában Orbán Viktor miniszterelnök méltatta Németh Zsolt hozzájárulását a magyar nemzetpolitikához.
A könyvbemutatón Németh Zsolt az "Európát maga alá temető migrációs őrület", az intolerancia európai megerősödése és az "erdélyi magyarság elnyomására felhasznált" terrorizmusellenes harcról említést téve állapította meg, hogy az új külpolitikai helyzetben nehezebb lesz a kisebbségi érdekérvényesítés.
A könyv címét magyarázva elmondta, lelkész édesapja magatartásmintája ma is mérce számára, és hozzátette: a könyvnek evangelizációs küldetést is szánt a politikán belül.
Martonyi János volt külügyminiszter arra a vitára utalva, hogy érték- vagy érdekelvűnek kell-e lennie a magyar külpolitikának, Németh Zsoltnak azt a gondolatát idézte, hogy az értékeknek koordinátarendszert kell adniuk az érdekek érvényesítéséhez. A volt miniszter elmondta: ha Magyarország gazdasági, katonai nagyhatalom lenne, akkor nem föltétlenül lenne szüksége az értékelvű külpolitikára, de a jelenlegi helyzetében csakis az értékekre hivatkozva tud érvelni a határon túli magyar közösségek autonómiaigénye mellett. Martonyi János szerint Németh Zsolt értékei nem változtak a hosszú együttműködésük során.
Népújság (Marosvásárhely)

Székelyföldi megyék együttműködése
Megalakult a Székelyföldi Értéktár Bizottság
Megalakult a Székelyföldi Értéktár Bizottság a 27. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban a három Székelyföldi megye – Hargita, Kovászna és Maros – együttműködésével. Az idei helyhatósági választások eredményeit a három megye sikeres találkozásának, a munka kezdetének nevezte Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke. Mint mondta: fontos az értékek feltárása, illetve a Székelyföldi megyéket összehangoló bizottság munkájának kezdete. A Székelyföldi Értéktár céljáról Tusnádfürdőn beszélgetett pénteken, július 22-én délután Borboly Csaba, Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, Péter Ferenc, Maros megye Tanácsának elnöke és Zalai Mihály, a magyarországi Békés Megye Önkormányzatának elnöke.
Tamás Sándor úgy fogalmazott: új fejezet kezdődik a Székelyföldi együttműködésben azáltal, hogy az Erdélyi Értéktár mintájára megalakult a Székelyföldi Értéktár Bizottság.
Borboly Csaba a beszélgetésen felelevenítette a Székely termék mozgalom 2009-es kezdeteit. Mint mondta, "Magyarországon azután született meg a hungarikumtörvény, amely a kérdés továbbgondolását generálta nálunk is". 2012-ben a megalakult Hungarikum Bizottságba az RMDSZ – a MÁÉRT tagjaként – delegálta Márton Istvánt, Hargita Megye Tanácsa Vidékfejlesztési Egyesületének elnökét.
2013-ban megalakult a Hargita Megyei Értéktár Bizottság 15 taggal, amely hat szakterületen kezdte el az értékek feltárását: agrártermék és élelmiszer, természeti és épített örökség, kulturális örökség, egészség és életmód, ipari és műszaki megoldások, illetve sport és turizmus. "Jelenleg egy Európai Uniós projektnek köszönhetően, amelyben partner Hargita megye, 210 ezer eurót tudnak az értéktár fejlesztésére fordítani" – ismertette Borboly Csaba.
Hargita Megye Tanácsának elnöke hangsúlyozta: fontosnak tartják a magyarországi testvérmegyékkel való együttműködést, amelyért köszönetet mondott, hiszen a Székelyföldi Értéktár Bizottság megalakulása része a Békés megyével való közös pályázatnak.
Péter Ferenc szintén a közös munka fontosságát hangsúlyozta, főként Maros megyere nézve, ahol, mint mondta: még erősebb az asszimiláció, mint a másik két Székelyföldi megyében.
Zalai Mihály a Békés Megyei Értéktárat mutatta be a jelenlevőknek, illetve az értékek kapcsán elinduló építő jellegű viták fontosságát és tanító jellegét hangsúlyozta. Továbbá az értéktárnak közösségépítő és gazdaságfejlesztő jellege is van – tette hozzá.
A Székelyföldi megyék javaslatokat is tettek a Székelyföldi Értéktárba, a Hargita megyeiek a székelyderzsi unitárius templomot és a Csíkszeredai Mikó-várat javasolták.
A három megye 4-4 személyt nevezett ki a megalakult bizottságba, amelynek elnöke Szőcs Zsuzsa lett.
Népújság (Marosvásárhely)

Táborozó – „Mi egy vérből valók vagyunk”
Nyolcadik alkalommal szervezték meg az Aranka-tábort Zsobokon
Immár nyolcadik alkalommal szervezték meg Zsobokon az Aranka György Ifjúsági Anyanyelvi Tábort, amelyben idén huszonnyolc diák vett részt. Az Erdély különböző pontjairól érkezett táborozók többsége a Kolozsvári vonatállomáson találkozott, ahonnan pár kézszorítást és ölelést követően nevetve indultak Zsobokra.
Az egyórás út után megérkeztünk a zsoboki Bethesda Gyermekotthonba, ahol gyorsan berendezkedtünk, majd a helyi műemlék templomba vonultunk át. Itt Kelemen Csongor Kolozsvári lelkipásztor tartott áhítatot, kitérve többek között a „mindannyian egy test tagjai vagyunk” gondolatra, amit egyhetes együttlétünk vezérigéjének is tekinthettünk. Később Péntek János Kolozsvári nyelvész, akadémikus tartott előadást a Moldvai magyar tájnyelvről és beszélőiről. Tisztázta ezáltal a csángó elnevezés etimológiáját, valamint közelebb hozta a hallgatókhoz a moldvai magyar tájnyelvet, dialektusokat. Játékos ismerkedéssel zárult az első nap, illetve a már hagyományossá vált angyalka-bárányka játékkal, ami még inkább fokozta együttlétünk pozitív hangulatát.
A második nap szakmai előadásai sorában Farmati Anna egyetemi oktató, a Georgius Aranka Társaság elnöke a versről, mint multimediális kommunikációs lehetőségről beszélt, majd Wacha Imre tanár úr jól strukturált gondolatmenetét hallgattuk a nyelvművelésről, a nyelv és a nyelvhasználók műveléséről. Juhász Judit, az Anyanyelvápolók Szövetségének elnöke Foci–média–morál című előadásában az aktuális Eb kapcsán hangzottak el vélemények a 21. századi labdarúgásról. Az ebédet követően betekintést nyerhettünk az Anyanyelvápolók Szövetsége Ifjúsági Szervezetének világába, majd kézműves foglalkozásokon vettünk részt. Ezúttal sem mAradt ki a kalotaszegi szoba és népviselet megtekintése, Zsobok népi értékeivel való megismerkedés. Vacsora után Bordi András játékos anyanyelvi foglalkozásokkal várt bennünket, a csodás esemény közös énekléssel kezdődött és zárult. Felcsendültek ismert dalok akkordjai, de tanultunk új énekeket is.
Szerdán Korzenszky Richárd perjellel ismerkedtünk meg, akivel együtt léptünk ismét a versek világába, majd Ősz Előd levéltáros, segédlelkész előadását hallottuk a zsoltárfordító Szenczi Molnár Albert életéről és munkásságáról. Az önismeret és hanghasználat közötti összefüggésekről Albert Júlia Kolozsvári színművész és egyetemi oktató tartott érdekes bemutatót, ezt követően pedig akadályversenyen vett részt hat kisebb csapat. Az idei akadályverseny tematikáját a honfoglalás képezte, több érdekes, a fantáziát és egyben a tudást tesztelő próbát teljesítettünk, amelyek által közelebb kerülhettünk egymáshoz. A napot Marosán Csaba színművész Dsida estje zárta.
A csütörtöki nap kirándulással telt: ellátogattunk Tordaszentlászlóra, ahol a helyi tájházban a kalotaszegi kulturális értékeket ismerhettük meg, majd a tordai sóbánya világa, illetve a Tordai- hasadék magasra törő bércei vártak bennünket. Este ketyeréztünk és liciteztünk Kerekes Barnabás tanár úrral, az anyanyelvi játékok véget nem érő sorozata elűzte a napi fáradtságot, ami a túrázással együtt járt.
Füstös Paul, a Kolozsvári Református Kollégium 11. osztályos tanulója
Szabadság (Kolozsvár)

Demográfiai katasztrófától tartanak Romániában
Szokatlanul kiterjedtnek és megállíthatatlannak tartja a Nemzetközi Valutaalap a Kelet-Európából Nyugat fele irányuló munkaerő-kivándorlást, amely leginkább Romániát érinti.
Demográfiai katasztrófától tartanak a szakértők annak nyomán, hogy egyre több, felsőfokú végzettséggel rendelkező fiatal emigrál Romániából Nyugat-Európába. A jelenségről a napokban a Nemzetközi Valutaalap (IMF) ijesztő statisztikát bocsátott ki, amely szerint nem elég, hogy az „agyelszívás” egyre nagyobb méreteket ölt, de az is egyértelmű, hogy a kivándorlóknak csak elenyésző mennyisége tér végül haza.
A helyzet súlyosságáról már az is hű képet ad, hogy az elmúlt években számottevően csökkent a sikeresen érettségiző végzősök, ennek nyomán pedig az egyetemre beiratkozott fiatalok száma. A Money.ro gazdasági hírportál az oktatási minisztérium adataira hivatkozva számolt be arról, hogy míg 2007 és 2009 között évente átlagosan 170 ezer diák érettségizett le, 2013 és 2016 között 96 ezerre mérséklődött az átmenő jegyet szerzők száma, mindez pedig a felsőoktatási intézményeket is egyre kilátástalanabb helyzetbe sodorja. A portál arra is rámutat: Románia népessége ugyan 15 százalékkal csökkent 1989 óta, a közép- és magas szintű képzéssel rendelkezők aránya viszont ennél jóval nagyobb arányban esett vissza. Mindez annak is betudható, hogy a több millió, külföldön munkát vállaló állampolgár számottevő része gyermekeit is magával viszi Nyugatra.
Megállíthatatlan a migráció
Szokatlanul kiterjedtnek és megállíthatatlannak tartja a Közép-Kelet-Európából nyugat fele irányuló migrációt a Nemzetközi Valutaalap, amely a héten nyilvánosságra hozott jelentésében ugyancsak arra mutat rá: az érintett országokból főként fiatal, jól képzett munkaerő áramlik Nyugat-Európába. Az Economica.net hírportál által bemutatott összeállítás szerint a kivándorlók és a befogadó államok ugyan sokat nyertek a jelenségen, amely ugyanakkor katasztrofális következményekkel járt Kelet-Európában, ahol többek között emiatt sem tud megfelelőképpen fejlődni a gazdaság és a magánszektor. Románia különösen érintett ebben, az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) adatai szerint ugyanis a külföldön élő román állampolgárok az ország összlakosságának immár 17 százalékát teszik ki. Az IMF arra is felhívta a figyelmet, hogy a hosszú távon visszatérő aránya elenyésző, statisztikailag ki sem mutatható.
A jelentésből kiderül: a kivándorlás negatív következményei főként a dél-keleti országokban – mint Románia és Bulgária –, valamint a balti államokban – Litvániában, Lettországban és Észtországban – észlelhetők számottevően. A valutaalap szakértői által is agyelszívásnak nevezett jelenség miatt ezekben az országokban gyorsuló ütemben öregszik a lakosság, emiatt pedig még jobban visszaesik a gazdasági termelékenység. Az IMF szerint a jelenség mentalitásváltáshoz is vezet, hiszen a magasan képzett, fiatal munkaerő elvándorlásával éppen azok távoznak az országból, akik képesek lennének tenni a pozitív változásokért, az állami intézmények hatékonyabbá tételéért.
Húszmillióan próbáltak már szerencsét Nyugaton
A Nemzetközi Valutaalap összeállítása szerint az elmúlt 25 évben közel 20 millió személy vándorolt Kelet-Európából Nyugatra egy jobb élet reményében, a legnagyobb veszteséget pedig Románia és Bulgária könyvelheti el – ahol egyébként az uniós csatlakozás óta még inkább felerősödött a jelenség. Átlagosan minden tíz kivándorlóból nyolcnak sikerül elhelyezkednie a választott államban, a legnépszerűbb célpont pedig Németország, Olaszország, Spanyolország, az Európai Unión kívül pedig az Amerikai Egyesült Államok.
Az IMF a Világbank statisztikáira hivatkozva közölte: 2010-ben a Kelet-Európából emigrált polgárok közel háromnegyede volt munkaerő-piaci szempontból aktív, azaz 15 és 64 év közötti – ez jócskán meghaladja az adott országok aktív lakosságának arányát. A Romániából kivándorolt személyek 80 százaléka volt 15 és 64 év közötti, ehhez képest az ország aktív lakosságának aránya akkor 70 százalék volt. Hasonló az eltérés a végzettség tekintetében is: a 2010-ben Romániából elvándoroltak 20 százaléka rendelkezett felsőfokú oklevéllel, míg az ország lakosságának alig 10 százaléka ért el ilyen végzettséget. „Romániában és Horvátországban, ahol a magasan képzettek aránya amúgy is alacsony, a munkaerő-elvándorlás súlyosan befolyásolta a termelékenységet” – figyelmeztet a valutaalap.
Az IMF ugyanakkor összefüggést fedezett fel az aktuális kormányzás minősége és aközött, hogy mennyien vándoroltak ki az adott kelet-európai országból: nem meglepő módon a korrupció elterjedése, valamint az állami intézmények közel sem hatékony működése még több fiatalt ösztönzött emigrációra.
Kőrössy Andrea
Krónika (Kolozsvár)

Tusványos – Tőkés: a konfliktust is vállalnunk kell
Az autonómia és Magyarország védhatalmi státusának a fontosságáról beszélt Tőkés László Európai Parlamenti képviselő a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) szombati, Orbán Viktor miniszterelnökkel közösen tartott fórumán.
Tőkés László néhány évvel ezelőtt épp Tusnádfürdőn javasolta, hogy Magyarország vállaljon védhatalmi státust az erdélyiek felett úgy, mint Ausztria Dél-Tirol felett, ami miatt megfosztották román állami kitüntetésétől – emlékeztet az MTI. A dél-tiroli EURAC Kisebbségi Jogok Intézetének a szakértőit idézve szombaton elmondta: Ausztria ma is védhatalmi státust gyakorol a dél-tiroli osztrákok fölött. Jelenleg zajlik a dél-tiroli autonómiastatútum felülvizsgálata, mely során ismét meghatározzák, hogy mi lesz Ausztria szerepe Dél-Tirol vonatkozásában – tette hozzá.
„Európai módra Románia és Magyarország is ezenképpen juthatna egyezségre a romániai, erdélyi, Székelyföldi magyarság önrendelkezése ügyében" – jelentette ki Tőkés László, aki megköszönte a védelmet és a támogatást Orbán Viktornak.Tőkés László a 120 éve született Márton Áron erdélyi római katolikus püspök példázatával mondta el, hogy miért tartja fontosnak az autonómiát és a védelmet, a védhatalmi státuszt és az önrendelkezést. Kifejtette: Áron püspök egyaránt védelmére kelt az üldözött zsidóknak, a fogságba hurcolt erdélyi németeknek, a betiltott román görögkatolikus egyház kiszolgáltatott híveinek és papjainak, akikkel együtt utóbb ő is rabsorsra jutott.
Márton Áront és társait idézte az autonómia alátámasztására is, akik a második világháború után létrejött erdélyi Magyar Népi Szövetség álláspontjával szembemenve memorandumot intéztek a párizsi békekonferenciához leszögezvén, hogy: „rólunk nélkülünk ne határozzanak, és ne akarják az erdélyi magyarságot keresztre feszíteni”. Hozzátette: a mostani változott körülmények között az erdélyi magyarság nem határkérdésről, hanem autonómiáról beszél.
„Nem területet, hanem közösségi jogokat kérünk és követelünk. A nemzetközi szerződéseket és Románia alkotmányát tiszteletben tartva politikai párbeszédet szorgalmazunk, hogy az ország törvényes rendjének megfelelően és a román politikai törvény- és döntéshozókkal egyetértésben, egy olyan, tényleges és teljes körű autonómiarendszert hozzunk létre a magyar nemzeti közösség számára, mely - meggyőződésünk szerint - egyedül képes biztosítani megmAradását, gyarapodását és szabad fejlődését” – fogalmazott Tőkés. Hozzátette: ezen törekvés teljes mértékben összhangban áll a nemzetközi normákkal, és megfelel azoknak a demokratikus autonómiaformáknak, melyek a világ és Európa számos országában közmegelégedésre működnek, és egyben a megbékélés és a stabilitás hordozói.
Bibliai idézettel jelentette ki: Ne féljetek! Harcoljatok! „A politikailag korrektnek aligha mondható felszólításra kell hallgatnunk, és amikor és amennyiben szükséges, a konfliktust is vállalnunk kell, hogyha bőrünkről, létünkről, sorsunkról testvéreinkről, fiainkról, leányainkról, feleségeinkről, házainkról van szó, amikor Európa és magyarságunk jövője a tét! Ámbátor a gonosszal szemben nem gyakorolhatunk konfliktuskerülő magatartást, és kompromisszumot sem köthetünk vele, hanem csak egyet mondhatunk: távozz tőlem, sátán!” – hangoztatta Tőkés László Tusnádfürdőn tartott előadásában.
Krónika (Kolozsvár)

Orbán Tusnádfürdői munkareggelin egyeztetett Tőkéssel
Többek között az erdélyi magyarság helyzetét, a Magyar Nemzet- és külpolitika legfőbb problémáit tekintette át Orbán Viktor miniszterelnök és Tőkés László EMNT-elnök egy Tusnádfürdői munkareggeli keretében.
A 27. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor Itthon Európában! Című, szombat délelőtti fórumát megelőzően Orbán Viktor miniszterelnök és Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke munkareggelin is találkozott. Az Európai Parlamenti képviselő vasárnapi közleményében úgy vélekedett, a Tusványosként ismert rendezvény jó alkalom arra, hogy közösségbe vonja a magyarországi és külhoni magyarság képviselőit.
Erre idén is sor került, Orbán Viktor kormányfő ugyanis július 22-én, pénteken este találkozott a külhoni magyarság főbb politikai pártjainak vezetőivel, Tőkést pedig másnap, szombaton reggel látta vendégül egy munkareggelin. Az EP-képviselő sajtóirodájának tájékoztatása szerint ezen részt vett Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke és Nagy János, a Miniszterelnöki Kabinetiroda államtitkára is.
„Áttekintettük az erdélyi magyarság helyzetét, a magyar nemzet- és külpolitika legfőbb problémáit. A megbeszélés során felvetődött az Európai Unió állapota, a migránsügy, a terrorveszély, mindazok a témák, amelyek manapság foglalkoztatják a magyarságot a Kárpát-medenceében és szerte a világban" – közölte Tőkés László. Hozzátette, megbeszélték az EMNT jelenére és jövőjére vonatkozó kérdéseket is, Orbán Viktor pedig elismeréssel nyugtázta a társadalmi szervezet által működtetett demokráciaközpontok munkáját, amely hozzájárult a határok fölötti nemzetegyesítés folyamatához, tételesen ahhoz, hogy jelenleg már nyolcszázezren felüli azoknak a száma, akik a könnyített honosítás révén el- és visszanyerhették magyar állampolgárságukat.
Az EP-képviselő közleménye szerint európai és nemzetpolitikai vonatkozásban Orbán Viktor és Tőkés László egyetértettek abban eszmecseréjük során, hogy a közelgő kvótareferendum alkalmával az erdélyi szervezetek – amelyeknek tagjai és szimpatizánsai immár nagyrészt magyar állampolgárok is – saját ügyüknek kell tekintsék a migránsok kényszerbetelepítése elleni véleménynyilvánítást és nemzeti összefogást.
Az RMDSZ által finanszírozott Maszol.ro hírportál a hétvégén arról írt, hogy az erdélyi magyar közösséget képviselő politikusok közül csak Kelemen Hunor szövetségi elnököt hívták meg arra a Tusnádfürdői vacsorára, amelyet Orbán Viktor miniszterelnök pénteken adott a Kárpát-medencei magyar szervezetek vezetőinek tiszteletére. A portál szerint Tőkés László „ezúttal is lemAradt a meghívottak listájáról".
Krónika (Kolozsvár)

Szenvedélyes nyelvszolgálat
Málnási Ferenc Kolozsvári nyugalmazott magyartanár, a nyelvtudományok doktora nem szobatudós. Nem búvárol sokak számára érdektelennek tűnő, apró nyelvi jelenségeket, nem húzódik vissza könyveinek, jegyzeteinek világába.
Pályakezdése óta összeforrt szenvedélye a hivatástudatával, ami nem is csoda, hisz mindkettőnek ugyanaz a forrása, tárgya és éltető ereje – az anyanyelvünk.
Már fiatal tanárként olyan konok szolgálatra szegődött, ahogyan a legkiválóbb mesterdetektívek beállnak az igazság kiderítésének szolgálatába: amikor még épp csak rebesgették, hogy vannak helyek, ahol úgynevezett munkafüzeteket használnak, Málnási neve már egyet jelentett az általános iskolai magyar rmunkafüzetekkel, amelyek segítségével könnyebben, érdekesebben sajátítja el a gyermek annak a nyelvnek a titkait, amit már az anyatejjel együtt szív magába. Munkafüzeteit folyamatosan újította, bővítette, nemzedékek egész sorát segítve át a nyelvtani szabályok huppanói közt kanyargó utakon. De ahogy nem lett szobatudós, úgy nem lett szakbarbár sem: széles körű érdeklődését, tudását változatos területeken kamatoztatja a mai napig. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a 2016-ban megjelent két kötete, A Székely Útkeresőtől a Nyelvünk és Kultúránkig, az erdélyi irodalomtól ünnepekig, nyelvhazáig, illetve a Beke Sándorral közösen kiadott Az álmodó bérceken című kötet. Mindkét könyv az idén 25 éves Székelyudvarhelyi Erdélyi Gondolat Könyvkiadó terméke, és mindkettőnek megvan a maga vonzó érdekessége.
Az először említett kiadvány alcíme Recenziónyi állomások könyveink birodalmában. Első ránézésre azt is mondhatnók, hogy mindez csak a negyedszázados kiadói évforduló ünnepléséért van, de elég csak a recenzeált szerzőket megnézni, hogy rájöjjünk: sokkal több ennél. Valójában egyfajta keresztmetszete, összefoglaló felmutatása az erdélyi kultúra értékeinek egy olyan korban, amikor ha valaki lepengeti a kiadási költségeket, bármi piacra kerülhet. A teljesség leghalványabb igénye nélkül – nem akarok a telefonkönyvszerű felsorolás csapdájába esni – csak néhány, Málnási által bemutatott, nagyrészt Erdélyi Gondolat kiadványt említenék: Komoróczy György Magyar szavaink nyomában, Murádin Lászlónak négy kötete, Brauch Magda Közös anyanyelvünkért, Beke Sándor A Székely Útkereső levelezés és dokumentumok tükrében, Eszteró István Nirvána gombostűje – és így tovább, összesen harminc kötet recenziója.
A másik kötet tulajdonképpen két könyv: az első rész Beke Sándor eddig megjelent verseiből álló reprezentatív válogatás, a második pedig ezeknek a verseknek stilisztikai elemzése Málnási Ferenc tollából. Szégyen ide, szégyen oda, Beke Sándornak eddig egy-egy versét olvastam, kötete nem került a kezembe. Lehet, hogy én vagyok a hibás, amiért nem jártam utána, de talán inkább az 1990 után összeomlott szervezett könyvterjesztés nem gondolt arra, hogy Nagyváradon is érdekelhet valakit egy Székelyudvarhelyi kiadvány. De hagyjuk az utólagos, meddő elmélkedést, a lényeg, hogy közvetve, Málnási Ferencnek köszönhetően megismerkedhettem Beke Sándor verseivel. A stilisztikai elemzések olyan tanerőknek, illetve diákoknak sietnek a segítségére, akik szívesebben veszik a „készételt", mintsem hogy maguk bajlódjanak az értelmezés elkészítésével.
Pedig megéri a belemélyedést, kedvcsinálóként két Beke-szöveget ajánlok hozzá: „Ha egyszerre lehullna mind, / ellepné az egész földet. / De látod, / nem hullámzik ott fent, / csak fehéres szürkén lebeg, / rétegesen és gomolyosan / a fejünk fölötti égi óceán." – mondja a Fejünk fölött az óceán című vers. A Melegítés pedig: „A kandalló-/ban ég a tűz. / A kéményen / füst száll a / csillagok fe- / lé. Mintha / az erdőből / kivágott cse- /refa melegí-/ tené az álmos / csillagokat..."
Molnár Judit |
Málnási Ferenc: A Székely Útkeresőtől a Nyelvünk és Kultúránkig, az erdélyi irodalomtól ünnepekig, nyelvhazáig. Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2016.
Beke Sándor – Málnási Ferenc: Az álmodó bérceken. Erdélyi Gondolat Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2016.
Krónika (Kolozsvár)

Feledésbe merülő arcok
Az erdélyi falvak szépségeit, a hagyományos kézműves mesterségeket és általánosan a népi lelket örökíti meg az a fotókiállítás, amelyet a térség legnagyobb hagyományokkal rendelkező szakegyesülete, a Marosvásárhelyi Marx József Fotóklub huszonhat tagjának alkotásaiból nyitottak július 22-én, pénteken, a Nagyváradi Euro Foto Art Galérában.A tárlatnyitón Tóth István, az Euro Foto Art Egyesület vezetője köszöntötte az egybegyűlteket. Beszédében visszatekintett a két fotóklub között 1977 óta fennálló együttműködési kapcsolatára. Mint elmondta, személyesen is ismerte és együtt dolgozott a Marosvásárhelyi klub névadójával, az azóta legendássá vált Marx Józseffel, aki alkotásaival, munkaelveivel több fotóművész-generációt is megihletett.
A tárlat anyagát méltató Ramona Novicov műkritikus arra mutatott rá, hogy a Marosvásárhelyi művészek fényképei olyan „feledésbe merülő arcokat”, olyan mesterembereket és egyszerű parasztembereket ábrázolnak, akiket egyre ritkábban lehet már látni a modern volágban. Drámaiság és érzékiség egyaránt jellemzi ezeket a felvételeket, amelyeken autentikus népi életképek köszönnek vissza – hangsúlyozta. A tárlatnyitón közreműködő Thurzó Sándor József brácsaművész jól válogatott és kiválóan előadott zenei momentumokkal teremtett a tematikához illő hangulatot.
Az esemény utolsó felszólalójaként Fülöp Jenő Marosvásárhelyi fotóművész idézte fel az ötvenes évek derekán alapított fotóklub történetét a Horváth testvérek által működtetett fényképészeti szaküzemtől Marx József munkásságán át a jelenkorig. Mint hozzátette, a vásárhelyi vár felújítását hamarosan befejezik, és amint a helyi fotósok birtokba vehetik galériájukat, szívesen fogadnák majd a váradi klub tagjainak vendégkiállítását is.
A vásárhelyi fotóművészek kiállítása augusztus 8-ig tekinthető meg a Nagyváradi Euro Foto Art Galériában.
Sz. G. T.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Partiumi Magyar Napok: Küldd a dadust szabadságra, 10 napig mi szórakoztatjuk a gyerekeket
A Partiumi Magyar Napok közönsége az elmúlt évek alatt már megszokhatta, hogy a szervezők különösen nagy hangsúlyt fektetnek évről évre a gyerekprogramokra, kicsiknek szóló koncertekre.
JIdén sincs ez másként, hiszen a 15. Partiumi Magyar Napok gyerekközönségét augusztus 22-én, hétfőn 17 órától várják a Tűzoltótoronyhoz, ahol a gyerekek kedvencei, Bogyó és Babóca barátai, a szuperkukák és a szülinapi dalok nagy ismerői, az Alma zenekar tagjai csapnak a húrok közé. Az egyedi stílusú etno zenét játszó együttes improvizatív módon kezeli a táncos-zenés együttlétet: a gyerekek, sőt a szülők is aktív részesei és formálói a sok vidámsággal fűszerezett műsornak. Sikerük kulcsa a gyermeklelket megérintő őszinteségben, a „nevető”,- és „tánc-izmokat” egyaránt megmozgató képességükben rejlik. A PMN szervezői pedig egy további meglepetéssel is várják a gyerkőcöket, amiről előljáróban talán csak annyit mondanánk: nagyon finom lesz
A koncertek mellett a bábszínházi előadások is kiemelt szerepet kapnak a jubiláló Partiumi Magyar Napokon, hiszen minden nap különböző bábelőadásokkal várjuk a kicsiket és nagyobbakat egyaránt.
Természetesen idén sem mAradnak el a nevelően szórakoztató programok: 10 napon át várják a kicsiket a gyermekutca programjai a Széchenyi utcában és a Kossuth kertben, kézműves foglalkozások, különböző vetélkedők és versenyek, népi játszókert és gólyalábas műsor, bohócok, szalmavár építés, térinbába labirintus és további sok sok érdekes és izgalmas program teszi még vibrálóbbá az év legszínesebb rendezvényét.
JA Partiumi Magyar Napok közönsége az elmúlt évek alatt már megszokhatta, hogy a szervezők különösen nagy hangsúlyt fektetnek évről évre a gyerekprogramokra, kicsiknek szóló koncertekre. Idén sincs ez másként, hiszen a 15. Partiumi Magyar Napok gyerekközönségét augusztus 22-én, hétfőn 17 órától várják a Tűzoltótoronyhoz, ahol a gyerekek kedvencei, Bogyó és Babóca barátai, a szuperkukák és a szülinapi dalok nagy ismerői, az Alma zenekar tagjai csapnak a húrok közé. Az egyedi stílusú etno zenét játszó együttes improvizatív módon kezeli a táncos-zenés együttlétet: a gyerekek, sőt a szülők is aktív részesei és formálói a sok vidámsággal fűszerezett műsornak. Sikerük kulcsa a gyermeklelket megérintő őszinteségben, a „nevető”,- és „tánc-izmokat” egyaránt megmozgató képességükben rejlik. A PMN szervezői pedig egy további meglepetéssel is várják a gyerkőcöket, amiről elöljáróban talán csak annyit mondanánk: nagyon finom lesz
A koncertek mellett a bábszínházi előadások is kiemelt szerepet kapnak a jubiláló Partiumi Magyar Napokon, hiszen minden nap különböző bábelőadásokkal várjuk a kicsiket és nagyobbakat egyaránt.
Természetesen idén sem mAradnak el a nevelően szórakoztató programok: 10 napon át várják a kicsiket a gyermekutca programjai a Széchenyi utcában és a Kossuth kertben, kézműves foglalkozások, különböző vetélkedők és versenyek, népi játszókert és gólyalábas műsor, bohócok, szalmavár építés, térinbába labirintus és további sok sok érdekes és izgalmas program teszi még vibrálóbbá az év legszínesebb rendezvényét.
erdon.ro

Álom az államban?
Magam is reménykedtem többször a Bálványosi, illetve a Tusnádfürdői Szabadegyetem hasznosságában. Ma is. Mire ezek a sorok megjelennek, talán már elhangzik sokadszor a felhívás és a kötelező reménytetés „az építő jellegű magyar–román barátságra”. Naponta föltehetném a kérdést, vajon fölkészültünk-e mi az újabb parlamenti választásokra, az azzal járó és már bejáratott totális, magyarság ellenes támadásokra minden fronton Romániában? Marosvásárhelyen ugyanis a román sajtó már napi adagokban küldözgeti mérgezett nyilait szanaszét. És hiszi, hiszi ám a vezérkar, hogy haszonnal. Most olvasom Gheorghe Giurgiu elvadult írását az autonómia gondolata, szerinte rémálma ellen (Cuvântul Liber, 2016. júl. 21.), melyben nem kisebbet állít, mint azt, hogy az autonómia a nemzeti államok ellen szól, Európában sehol nincs „állam az államban”, és az autonómia csak a magyar nacionalizmus álma a „szabad, független, egységes román nemzeti államban”, s mi több, alkotmányellenes. Nem sorolom.
Ám megütötte a fülünket az a mondat is, hogy „a 13 Aradi vértanúnak semmi köze a román történelemhez”. – Mondanám bizony az ötödik osztályos Déneskének, magyarázd meg, fiam, a bácsinak, mi köze… De inkább az Európai Unió belső törvényeire figyelmeztetném, na, nem Déneskét, mert ő tudja, mi közünk milliós rendekben nekünk a magyar autonómiákhoz szanaszét. Az se lenne közömbös hatású, ha a történelemgyurmázó, megélhetési, mezei történészecskéknek előadást tartana, mondjuk Sabin Gherman például vagy Lucian Boia.
Hát uraim és vezéreink, föl vagyunk-e készülve amúgy istenigazából a hasonló össztüzekre ezekben a Marosvásárhelyi, Tusnádfürdői Isonzókban? És Tusványoson és százfelé föl vagyunk-e készülve éjszakai mészárlásokra, olyanokra, amelyeknek elszenvedői és túlélői voltunk éppen száz évvel ezelőtt, 1916-ban? Vagy ahhoz a magyarmészárláshoz sincs semmi köze a román hatalomnak, oda és vissza? Van felelősség és fejetlenség. Van állítólag barátság és gyűlöletbeszéd. Utóbbinak már kortárs szobrai is vannak magyar tájakon, idegen anyagból összegyúrva. Nem rémítgetek, de jogom és kötelességem is bizony figyelmeztetni, számonkérőleg is akár. Küldetésem is.
Czegő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Jó pozíciókat szerzett az RMDSZ a Kolozs Megye Tanácsában
A múlt héten fogadta el a Kolozs Megye Tanácsa a szakbizottságok összetételét. A szakbizottságok megalakulása után Balla Ferenc és Lőrinczi Zoltán elnöki tisztséget tölt be, míg Szőcs Endre titkárként tevékenykedik.
Az RMDSZ frakció a Kolozs Megye Tanácsában a következő szakbizottságokban vesz részt: Deák Ferenc a jogi és az urbanisztika szakbizottság tagja, a gazdasági és pénzügyi szakbizottságban Szőcs Endre titkári minőségben fog tevékenykedni, Enyedi Tamás a vagyonkezelő szakbizottság érvényesülhet majd, Keizer Róbert az egészségügyi bizottság tagja, Balla Ferenc az oktatási szakbizottság elnökeként tevékenykedik, illetve Lőrinczi Zoltán a mezőgazdasági szakbizottság elnöke lett.
„Összességében elmondhatom, hogy elégedett lehetünk a szakbizottságokban betöltött tisztségekkel. Két elnöki és egy titkári funkciót is szereztünk, annak érdekében, hogy az elkövetkezendő négy évben minél többet tehessünk Kolozs megyeért, a Kolozs megyei magyar közösségért” - mondta Deák Ferenc, a Kolozs megyei RMDSZ ügyvezető elnöke.
maszol.ro

Nem zsidókat, hanem betegeket gyógyítunk
Az első világháború frontján kezdte pályáját, majd már nemzetközi hírű szívgyógyászként történelmi időkben állt helyt a Kolozsvári egyetemen, később a kommunista hatalom elől sem hátrált meg. Haynal Imrét karcos modora és meg nem alkuvó természete ellenére betegei és kollégái is nagyra becsülték, emberek ezreit mentette meg, ám végül ez sem segített rajta. Nyáry Krisztián a BBC Historyban olvasható portrésorozatában emlékezett meg róla.
Amikor 1944 augusztusában a szovjet hadsereg elérte Erdély határát, a magyar kormány elrendelte a Kolozsvári tudományegyetem nyugatra menekítését és az értékes felszerelés elszállítását. Az orvosi kar 52 éves dékánja, a Budapestről érkezett Haynal Imre professzor az egyetem rektorával együtt nyíltan megtagadta a kiürítési parancsot, és meghirdették a tanév megtartását.
Haynal Imre nem először mondott nemet a hivatalos kormányzati utasításokra, korábban nem volt hajlandó felmondani zsidó munkatársainak, és üldözöttek százainak nyújtott menedéket klinikáján. Az egyetem kapujában egyedül nézett farkasszemet a zsidó hallgatók kiűzésére érkező csőcselékkel, és sikerült megállítania őket. Ugyanígy állította meg a magyar csapatok kivonulása után a klinika átvételére érkező román küldöttséget is.
Régi nemesi családban született 1892-ben az erdélyi Beszterce városában. Apja a helyi kórház főorvosaként fontosnak tartotta, hogy a városban többségben lévő szászokkal és a környékbeli falvak román lakóival anyanyelvükön értsen szót. Négy gyermekét vallási és nemzetiségi türelemre nevelte, és ügyelt rá, hogy mindhárom erdélyi nyelvet magas fokon elsajátítsák. Imrét a német tannyelvű evangélikus gimnáziumba íratta be, aki innen jelentkezett a Kolozsvári egyetem orvoskarára. Haynal Imre később legendássá vált lobbanékony természete már kezdő medikus korában megmutatkozott: az egyetemi laborban szakmai vitába keveredett egy csoporttársával, a vita tettlegességig fajult, amiből az ellenfél sebesülésével záródó kardpárbaj keveredett. 1915-ben orvosi diplomájával együtt kapta meg a katonai behívóját. Katonaorvosként szolgált a montenegrói, az orosz és olasz frontokon, s közben szép lassan elfogytak a fölé rendelt orvosi elöljárók. Az isonzói csatában fiatal kora ellenére már egy gyalogezred főorvosaként vett részt. Egy robbanástól dobhártyaszakadást kapott, ami miatt egész későbbi életében rosszul hallott, de sebesülten is tovább mentette a betegeket.
A frontról hazatérve a III. sz. Belgyógyászati Klinikára került, Korányi Sándor professzor mellé, akit egész további pályafutása során példaképének tartott. Folyamatosan képezte magát, Kölnben, Bécsben, majd Londonban töltött hosszabb időt gyakorlaton. A szívgyógyászat legfrissebb nemzetközi eredményeit honosította meg idehaza, Magyarországon ő volt az EKG bevezetésének úttörője. Később a pajzsmirigy megbetegedéseknek is szakértőjévé vált, ő számított a modern endokrinológia első hazai képviselőjének. Már a Szent Rókus Kórház főorvosaként dolgozott, amikor egyetemi tanári címet kapott. Tanítványai lelkesedtek érte, feljebbvalói viszont nehezen szokták meg, hogy egyáltalán nem hajolt meg semmilyen tekintély előtt, az általa helyesnek ítélt diagnózist bárkivel szemben kész volt harcosan megvédeni. Karcos modorához különleges empátia is társult, a szívpanaszok miatt hozzá fordulók félelmeit mindig képes volt eloszlatni. Rátette a kezét a beteg szívére, és azt mondta: „Itt vagyok, nyugodjon meg, és a szíve is megnyugszik.” Feljegyezték róla, hogy nem egyszer ő adott pénzt a szegényebb betegeknek a drága szívgyógyszerekre.
Az „első református szent”
Sok kortársa írta le igazi angol úriemberként – örökké füstölgő szivarral a szájában, gőzölgő Earl Grey teával az asztalán, zsebórával a mellényzsebében. De a külsőségek mellett politikai ízlése is angolos volt, sokszor ismételgette, hogy briteket tartja „az egyetlen felnőtt nemzetnek”. Sokra becsülte az angolbarát Bethlen Istvánt, Horthy Miklóst viszont gyenge képességű politikusnak tartotta. Író barátai közé tartozott Szabó Lőrinc, Márai Sándor, Illyés Gyula és Tamási Áron. Mélyen hívő katolikus volt, de ez nem akadályozta meg abban, hogy református lányt vegyen feleségül. Feleségét, Nagy Margitot Tamási Áron az „első református szentnek” nevezte, s nem véletlenül. Haynal Imre nehezen tudott ellenállni a szép asszonyoknak, s kalandjai nem mindig mAradtak titokban. Az 1930-as évek végén a házaspár külön hálószobába költözött, de elválni nem akartak egymástól.
1940-ben, Észak-Erdély visszacsatolása után újraindult a magyar egyetem Kolozsváron. Haynal Imrét a kultuszminiszter Hóman Bálint kérte fel, hogy vegye át az egyetem belgyógyászati klinikájának vezetését, és felügyelje az erdélyi orvosképzést. Megismerkedett egy erdélyi örmény asszonnyal, aki egy angol népszövetségi diplomata felesége volt. Haynal Imre és Magdalena Butterworth – vagy Bibi, ahogy mindenki hívta – életük végéig meg-megújuló szerelmi viszonyt folytattak egymással. A kapcsolatról mindenki tudott, de az orvost nem érdekelte az úri társaság rosszallása.
1944-ben megtagadta az őt kinevező vallás- és közoktatásügyi miniszter kérését, hogy ne avassanak zsidókat doktorrá. A miniszternek nincs beleszólása az egyetem autonóm döntéseibe, tanácsra pedig nem szorulunk rá – üzente vissza. Amikor megválasztották az orvoskar dékánjának, nemcsak a zsidó diákokat elzavarni akaró tömeggel szállt szembe, hanem az embertelen törvényekkel is. Kollégáinak a magasabb erkölcsi törvényekre hivatkozott: „Ne féljetek hippokratészi eskütöktől, adjátok annak szellemében nyugodt lelkiismerettel a hamis orvosi bizonyítványokat az emberi tisztesség nevében, a könyörületesség nevében, az Isten nevében.” Több száz üldözöttet vett fel betegként a klinikára, amely egy idő után annyira zsúfolt volt, hogy a folyosón is emberek aludtak. Amikor a csendőrök megpróbáltak razziát tartani a kórházban, Haynal emelet hangon utasította ki őket: „Itt nem zsidókat, hanem betegeket gyógyítunk!”
Ha eltávolítják a Lenin-oltárt, leszedhetik a másikat is
Haynal Imre a háború után Miskolczy Dezső rektorral együtt még megmentette a magyar egyetemet a bezárástól, majd visszatért Budapestre. 1946. elején átvette a II. sz. Belgyógyászati Klinika vezetését. Kórháza ezúttal is nyitva állt az üldözöttek, köztük egykori katonatisztek és arisztokraták előtt.
Ahogy a kommunista diktatúra fokozatosan kiépült, úgy került Haynal egyre többször konfliktusba a hatalommal. Először azt vetették a szemére, hogy osztályidegeneket kezel a klinikáján, ő pedig ugyanazt kiabálta kritikusainak, mint Kolozsváron: „Én nem nézem senki származását, nálam betegek vannak csak, azokat gyógyítom!” Más módon sem volt hajlandó beállni a sorba. Amikor a párttitkár kihelyezte a kórház folyosójára az első Lenin-képet, Haynal egy Szűz Mária-oltárt rakott ki vele szemben. „Ha eltávolítják a Lenin-oltárt, leszedhetik a másikat is” – üzente, és meg is tették a kedvéért. Egy ízben maga Rákosi Mátyás hívta telefonon, és pártbeli riválisa, Gerő Ernő feleségének állapotáról érdeklődött. „Engem az orvosi titoktartás esküje köt, információt nem adhatok” – válaszolta a professzor és letette a telefont.
Szókimondása és érdes stílusa hihetetlenül népszerűvé tette hallgatói előtt is. Klinikája nemzetközi szinten is kiemelkedő színvonalúnak számított, mivel minden kollégájától megkövetelte a tudományos munkát. 1956-ban közvetlenül nem vett részt a forradalmi eseményekben, de másokkal együtt ő is szorgalmazta az alkalmatlannak bizonyult rektor leváltását. Munkatársait emberséges magatartásra szólította fel, így klinikáján egyetlen kommunista funkcionáriusnak sem esett bántódása. Bár fia és számos barátja mellett kedvese, Bibi is nyugatra menekült, Haynal Imre nem akarta elhagyni az országot.
Biztosan Nobel-díjas, ha nem Magyarországon él
A kádári hatalom más párton kívüli értelmiségiekkel együtt őt is megpróbálta magához édesgetni, 1957-ben a Kossuth-díjat is megkapta. Csalódniuk kellett: Haynal Imre semmilyen módon nem vált a rendszer kiszolgálójává. Egy egyetemi gyűlésen az újra kinevezett rektor addig szónokolt az ’56-os „ellenforradalmi eseményekről”, amíg Haynal dühösen félbe nem szakította: „Hogy mersz te a forradalomról beszélni? Hiszen te az egész idő alatt a budin ültél!” Ezután felállt, visszament az irodájába, és elkezdte a holmijait pakolni. Tudta, hogy a nyilvános nevetségessé tételt már nem fogják elnézni neki. Néhány nap múlva megkapta a határozatot a kényszernyugdíjazásáról.
Haynal Imre nem tudott betegei és tudományos kutatásai nélkül élni, ezért levélben fordult Kádár Jánoshoz, hogy továbbra is dolgozhasson. A pártfőtitkár személyesen írta meg neki az ítéletét: „Be kell látnia Önnek, hogy a húrt túlfeszítette és egy állam sem engedhet meg önmagával szemben olyan nyilvános arculcsapásokat, mint amelyeket Ön megengedett magának a mi munkás-paraszt államunkkal szemben.”
A mindig tettre kész orvos ezután 1972-ig, amíg egészsége megengedte, magánpraxist folytatott. Nehezen élte meg, hogy eltávolítása után klinikája lassan pusztulni kezdett, és a szeme láttára veszítette el nemzetközi presztízsét. Még 80 éves korában is publikált, számos külföldi akadémia és tudományos társaság választotta tiszteletbeli tagjává. Hosszú, aktív időskor után, 86 éves korában került kórházba. Szobája előtt két asszony vigyázta az álmát: a felesége és a betegség hírére külföldről hazatért Bibi. Elhívták a tanítványait is, hogy elbúcsúzhasson tőlük. – Hogy van professzor úr? – kérdezte egyikük. – Jól – válaszolt, és a fal felé fordult. Néhány perccel később már nem élt. „Biztosan Nobel-díjas, ha nem ezen a Magyarországon él és gyógyít” – mondta róla egy professzortársa. Így is minden idők legnagyobb magyar szívspecialistája volt, aki emberek ezreinek életét mentette meg orvosként és becsületes, bátor emberként.
NYÁRY KRISZTIÁN
index.hu

Féltucatnyi cég dolgozott a kultúrotthon felújításán
Felavatták a művelődés megújult hajlékát Erdőszentgyörgyön. Az épület belsejének egy része ezután lesz korszerűsítve.
Mintegy háromszáz érdeklődő volt jelen a vasárnapi esti avató ünnepségen, ahol Csibi Attila Zoltán polgármester elmondta: sikerült egy méltó termet átadni az erdőszentgyörgyieknek, és reményét fejezte ki, hogy a jövőben is ilyen sokan töltik meg azt.
A megnyitót a MaRó című jó hangulatú előadás követte, amely az erdélyi román–magyar együttélés furcsaságait, jellegzetességeit, az előítéleteket és megszokásokat pellengérezik ki magyar és román színészek előadásában, érzékeny kérdéseket érintve vagy épp hahotára késztetve a közönséget.
A szentgyörgyi művelődési otthon felújítását idén március végén kezdték el, erre a beruházásra 450 ezer lejt különített el a városvezetés a helyi költségvetésből. A munkálatokat féltucatnyinál több cég végezte, és úgy ütemezték be a fázisokat, hogy ne zavarják egymást. A polgármester szerint ez azért volt ésszerűbb megoldás, mert így jól haladtak, míg ha egyetlen cég vállalja, a kivitelezés elhúzódik.
Három hónap alatt megjavították a tetőzetet, amely új burkolóanyagot és esővízcsatornát kapott, nyílászárókat cseréltek, új világítótesteket és villanyvezetékeket szereltek, az otthon külseje teljesen, belseje részlegesen fel van javítva, ugyanígy a padlózat és a színpad is. Az épület nagytermét teljesen felújították, új székeket és függönyöket szereztek be, az erkélyen csupán a padlózatcsere mAradt hátra, itt rögzített színházi székeket helyeznek el. Természetesen az előteret, öltözőket és mosdókat is korszerűsítették.
Csibi Attila szerint egy ekkora beruházáshoz kevés pénzük és idejük volt, de egy jó csapat vitte végbe, és sok ember szíve-lelke van benne. A napokban a városháza összes alkalmazottja félretette a munkáját, és egy jó hangulatú akció során ők maguk végezték el az avatás előtti nagytakarítást az épületben.
Ezzel nincs vége a beruházásnak, hiszen az épület egy része csak ezután kerül sorra. A polgármestertől megtudtuk: a következő egy-két év alatt a volt mozitermet négyszáz férőhelyesre szeretnék bővíteni, hogy ott mindenféle rendezvény helyet kaphasson, a nagyterem pedig megmAradjon előadásokra, hisz a jövőben színházakat szeretnének meghívni.
Az épület konyháját is korszerűsítik, és ez nemcsak az itteni rendezvényeken lesz használható, hanem az iskolák, óvodák és kórház étkeztetési szükségleteit is ez oldja majd meg a jövőben, és a lakosság is napi menüt vásárolhat innen.
Gligor Róbert László |
Székelyhon.ro

Napközis csoport indul Felsőboldogfalván
A szülők kérésére napközis csoporttá alakul át a felsőboldogfalvi óvodás osztály, miután a község vezetősége felújíttatta a régi iskola épületét. Az alacsony gyereklétszám miatt megszűnik az óvoda Patakfalván.
Elkészültek a régi iskola épületének felújításával Boldogfalván, még az udvart is rendbe tették, így szeptemberben indulhat a napközis csoport – fejtette ki lapunknak Tamás Zoltán, a községben működő tanintézetek igazgatója. A napközi elindítása előtt közvéleménykutatást tartottak, amelyben arra voltak kíváncsiak, hogy a szülők igénylik-e az egész napos foglalkozások megszervezését. Bár voltak olyanok, akik szerint az óvoda működtetése elegendő, a többség másként vélekedett: az Udvarhelyen dolgozóknak kényelmesebb, ha nem a városba kell vinniük a gyerekeket.
Eddig az épület két termében működött az óvoda, idéntől egy napközis csoport és egy előkészítő osztály költözhet be. Az igazgató jó eredménynek ítélte meg, hogy többen Udvarhelyről is elhoznák gyerekeiket és Boldogfalván íratnák be a tanintézménybe. Hangsúlyozta, aki ragaszkodik ahhoz, hogy továbbra is óvodába járjon a gyereke, a község más településein megoldhatja ezt, hiszen vannak iskolabuszok. „A templom és az iskola meghatározza a falu életét. Fontos, hogy itthon mAradjanak a gyerekek, itt sajátítsák el a hagyományokat, illetve megismerjék a települést” – fogalmazott Tamás.
A napközi udvarán még el kell helyezni a játszótér elemeit – hinta, csúszda stb. –, illetve egy kisebb székely kaput szeretnének állítani a bejárathoz, a termekben pedig folyamatban van a takarítás. Noha az ételek melegítése megoldható lesz a korszerűsített épületben, főzni még nem lehet, ezért az étkeztetést udvarhelyi beszállítóval oldanák meg. A hátramAradt munkát elvégzik a szeptemberi kezdésig – tette hozzá Tamás Zoltán.
Jövő tanévben csak három óvodás korú gyerek lesz Patakfalván, ezért az ottani óvoda meg fog szűnni. Tamás Zoltán elmondta, az óvónő a boldogfalvi napköziben kap majd munkát, ahol amúgy is szükség van egy újabb alkalmazottra, a kicsiket pedig iskolabuszokkal fogják bevinni a községközpontban működő intézménybe. Hangsúlyozta, szeretnék, ha nem kellene bezárni a tanintézményeket, de ha nincs gyerek, nincs mit tenni. Örülnek, hogy legalább a tanítói állás nem szűnik meg.
A boldogfalvi napközibe augusztus 10-éig lehet beíratni a három évet betöltött gyermekeket. A jelentkezőket a Fülöp Áron Általános Iskolában várják hétköznapokon 10–13 óra között. Az oktatás szeptember 12-én kezdődik.
Fülöp-Székely Botond
Székelyhon.ro

Hadifoglyok emlékeit várják – a székelyekét is
A huszadik század egyik nagy csapása a magyarságra a világháborúkat követő hadifogság. Százezrek szenvedték el, katonák és civilek, de minden hadifogoly emléke egyedi. Ezek összegyűjtése a magyar Országút Társulat pályázatának célja.
Várják tehát minden magyar hadifogoly (beleértve a határon túli magyarok) visszaemlékezéseit, elsősorban az eddig még nem közölteket. A pályázat során külön hangsúlyt kapnak a nyugati (amerikai, francia, angol) hadifogságról szóló emlékezések, mert ezekről még kevesebbet lehet tudni – informál a pályázatról a kiíró.
Három kategóriában várják az emlékezéseket, egyrészt beküldhetők az eredeti feljegyzések, naplók, melyek a fogság alatt születtek és máig megőrződtek. Ide tartoznak az elhurcolások közben küldött (pl. vonatból kidobott) levelek. Pályázni lehet ugyanakkor a volt hadifogoly későbbi feljegyzéseivel, emlékirataival. Nagy értéket jelent, ha hangfelvétel vagy film őrzi a visszaemlékezését. Végül a pályázat harmadik kategóriájában a mások (pl. családtagok) által megőrzött történeteket várják, akik jó emlékezőtehetséggel az eredeti elbeszélést hűen leírták.
A visszaemlékezés eredeti kézirata akár fénymásolatban, akár elektronikus másolatban (fénykép, szkennelés), akár eredetiben is beküldhető. Hang- és filmfelvételt is szívesen fogad a kiíró, ugyanakkor kérik beküldeni a volt hadifogoly rövid életrajzát és lehetőleg róla közvetlen a fogság előtt vagy után készült fényképet.
A visszaemlékezéseket, melyek a kiírási feltételeknek megfelelnek, kötetben jelentetik meg, rövid életrajz kíséretében. A könyvből tiszteletpéldányt kapnak a beküldők, többet is. A visszaemlékezésekből továbbá színházi est készül, melyet a könyvbemutató alkalmával állítanak először színpadra. Leadási határidő 2016. november 30, bővebb informác
Székelyhon.ro

Tőkés József református lelkésznek állítottak szobrot Málnásfürdőn
Első okleveles településként való említésének 650. évfordulóját (1366–2016) gazdag műsorral ünnepelte Málnás: szobrot állítottak Tőkés Józsefnek (1884–1951), a falu egykori iskolaépítő református lelkészének, a Sepsi Református Egyházmegye korabeli esperesének. Alkalmat jelentett az ünnepre az is, hogy 160 évvel ezelőtt szentelték fel a gyülekezet templomát, kerek 100 évvel ezelőtt itt született dr. Tőkés István teológiai tanár, püspökhelyettes.
Négyes emlékezésre gyűlt össze a falu július 23-án, szombaton: a zsúfolásig telt kultúrotthonban Szotyori Angéla polgármester nyitotta meg a kétnapos ünnepet. Székely sors című zenés történelmi, irodalmi összeállítással léptek fel a Tőkés József nevét viselő iskola tanulói. Az előadást, valamint a betanító pedagógusokat (Mihály Emese Ágotát és Lukács Évát) vastapssal jutalmazta a közönség. A helybeli kultúrotthon falait a homoródszentpáli Hátszegi Csaba, a romániai és magyarországi fotóművészek szövetségének tagja megvásárolható művészfotói díszítették. Az ünnepségen részt vett Tőkés László Európai Parlamenti képviselő és a kiterjedt Tőkés család.
Üdvözlőbeszédet mondott Hebling Zsolt, Málnás Balaton menti testvértelepülése, Alsóörs polgármestere és a barcasági Négyfalu és Szilágysámson önkormányzatának képviselői, ugyanis településeik szintén ebben az évben ünneplik írásos említésük 650. esztendejét.
A Tőkés József által építtetett helybeli református papilak előterébe gyűltek össze szoboravatóra az ünneplők. Balla Barna málnási református lelkipásztor jeles elődjére emlékezett, akinek szobra jelenünkben is munkára és lelkesedésre sarkall, kitartásra buzdíthatja a ma élőket. Kifejezte meggyőződését, hogy a Málnáson 42 évig szolgáló lelkipásztor, Tőkés József nagytiszteletű esperes szellemi hagyatéka még sokáig élni fog jelenlegi hívei lelkében. Felidézett néhány, az esperes személyéhez kötődő rövid történetet, amelyeket jelenleg még élő egykori tanítványaitól gyűjtött össze. Tőkés József esperes-lelkész, egyházi író, szótárszerkesztő, Tőkés István édesapja, Tőkés László nagyapja volt. Marosvásárhelyen és Nagyenyeden tanult, a teológiai tanulmányok után a berlini tudományegyetemen hallgatott előadásokat. Segédlelkész volt Kolozsváron, majd haláláig a málnási gyülekezet lelkipásztora. A Sepsi Református Egyházmegye tanügyi előadója és zsinati tagja lett. A magyar felsőházban a Háromszéki nép jogaiért harcolt. Málnás községben fogyasztási és hitelszövetkezetet alapított, falujában két tanerős iskolát építtetett (1922), hogy a helybeli gyerekek anyanyelvükön sajátíthassák el a tudományt. Szerkesztette az Emlékkönyv a reformáció négyszázados évfordulójára című, Sepsiszentgyörgyön 1918-ban megjelent forrásértékű kötetet. Porai a málnási temetőben nyugszanak, ahová a helyi közösség és a család elhelyezte az emlékezés koszorúit.
Szoboravatás előtt az ünnepségen jelen lévő Gulyás Gergely, a magyar Országgyűlés alelnöke beszédében az egykori lelkész mAradandó üzenetét, a ma élő klérus munkájának hasznos és nélkülözhetetlen voltát, a tőkési példamutatás megtartó erejét emelte ki. Tőkés László köszönetét fejezte ki, hogy megörökítették nagyapja arcmását. Úgy emlékezett rá, mint aki, mint sokan mások – a költő Szabolcska Mihály Temesvári lelkipásztor, Márton Áron katolikus püspök –, az akkori Erdélyben megmAradt, hivatástudattal és kitartással végezte a szorongatott magyarság között lelkipásztori, papi feladatát. Köszöntőbeszédet mondott Tamás Sándor, Kovászna megye tanácsának elnöke, példaértékűnek nevezve az összefogás szükségességét mutató emlékezést, amely valóságos népünneppé nőtte ki magát. Balla Barna tiszteletes a közösség nevében megköszönte a megyei tanács anyagi támogatását, amellyel segítette a szoborbizottság munkáját.
A mellszobor az avatón is jelen lévő Petrovits István Sepsiszentgyörgyi szobrászművész alkotása, öntését Sánta Csaba szovátai mester műhelyében végezték. Az ünnepségen tiszteletét tette a Málnáson élő id. Szilágyi Zsolt egykori karmester és tenorista, fellépett a Sepsiszentgyörgyi Vox Humana kamarakórus (vezényelt ifj. Szilágyi Zsolt), a helybeli iskolások furulyacsoportja egyházi énekeket játszott Balla Enikő vezényletével. Avató után a református templomban bemutatták az alkalomra megjelent Málnás című ünnepi kiadványt, melynek öttagú szerzői gárdájából dr. Székely Zsolt régész a vidék múltjáról, e sorok írója pedig a község hasznosítható kincseiről, jövője javításának szükségességéről értekezett.
A vasárnapi ökumenikus istentiszteleten Balla Barna lelkipásztor emberi életünk istenes alapokra való helyezésére figyelmeztetett a Szentírás 5 Mózes 4:40 textusa alapján. Ekkor került sor a Tőkés Istvánról készült dokumentumfilm ősbemutatójára.
Később tartalmas népünnepéllyel folytatták a falunapot. Délután Sepsiszentgyörgyi Fenyőcske, a sepsikőröspataki Kőrös ifjúsági néptánccsoport, a sepsikőröspataki Zumba moderntánc-csoport, a Sepsiszentgyörgyi Canticorum női kar és a helybeli fiatalok műkedvelő színjátszó csoportja uralta a sportpálya szabadtéri színpadát. Az eszem-iszomot utcabál követte. A nagy évforduló esztendejét egy emlékkővel tették mAradandóvá a polgármesteri hivatal előterében. Készítője Urszuly Sámuel mikóújfalusi kőfaragóművész.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék
Erdély.ma

Elkészült a Nagyenyedi iskolacsoda
Kívülről–belülről impozáns látványt nyújt a frissen felújított Nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium, ahová kedden az Erdélyi Református Egyházkerület meghívására látogatott el Kiss Előd-Gergely, a kronika.ro munkatársa. A több száz éves kollégium épületegyüttesét uniós forrásokból, valamint az egyházkerület és helyi önkormányzat támogatása révén újították fel és szerelték fel korszerű, digitális oktatóeszközökkel. A beruházás értéke mintegy hatmillió euró.
Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke a helyszínen megtartott sajtótájékoztatón elmondta: a református egyház 2004-ben kapta vissza az épületegyüttest, a kollégiumnak régen azonban nemcsak az ingatlantömb volt a birtokában, tanári lakásokkal, erdővel, földekkel rendelkezett. Ez a vagyon tette lehetővé, hogy egykor gyakorlatilag önállóan tudott működni, mutatott rá a püspök. Mint részletezte, a visszaszolgáltatás után időbe került birtokba venni az ingatlanokat, mert az épületegyüttes ad otthont a dokumentációs könyvtárnak és a természetrajzi múzeumnak is.
A két közgyűjteménynek otthont adó épületrészt egyébként az egyházkerület újította fel, annak költségei ugyanis nem szerepeltek az uniós projektben. Szintén saját költségén újított fel az egyházkerület a konviktust, azaz a kollégiumi étkezdét is. A református egyház 3,5 millió lejt fektetett be az ingatlanegyüttes korszerűsítésébe. „Az egyház visszakérte az ingatlanjait azért, hogy álljon helyre az ősi rend, és nőjön az oktatás minősége, hiszen a mi gyerekeink tanulnak itt" – magyarázta Kató Béla.
Bér helyett pályázat
Az egyházfő elismerően szólt a Nagyenyedi önkormányzatról, amely partner volt abban, hogy uniós pályázatot nyújtson be a felújítás finanszírozására, amit az egyház magántulajdonosként nem tehetett volna meg. Az egyezség szerint az egyházkerület 25 évre elengedte a bérleti díjat cserébe azért, hogy az önkormányzat pályázati úton megszerezte a felújítás költségeit. „Pragmatikusan kiszámolták, hogy olcsóbban jönnek ki, ha segítenek uniós forrásokból felújítani az épületegyüttest ahelyett, hogy 25 évig fizessék a bérleti díjat" – dicsérte a városvezetést a püspök.
Mint kifejtette, erre már csak azért is rászolgált a Nagyenyedi önkormányzat, mert más városoknak hiába ajánlott fel az egyház hasonló együttműködést, nem voltak vevők rá. Kató Béla ugyanakkor kifejtette: annak ellenére, hogy jog szerint a Bethlen Gábor Kollégium állami intézmény, a református oktatás szerves részének tekintik. „A Nagyenyedi kollégium a »legreformátusabb«" – jelentette ki a püspök. Kató Béla a felújítás kapcsán elmondta: az épület tervét az egyházkerület fizette ki, ennek jogán az építkezést is felügyelhették, és nem mondhatják el, hogy zökkenőmentes volt az építkezés. „Csodának tekinthető, hogy a kollégium így áll" – mutatott rá a nehézségekre utalva a püspök. Hangsúlyozta: közös összefogás, együttműködés eredménye a felújítás. A munkálatok megcsúsztak, eredetileg 2016. január elsejéig be kellett volna fejezni a beruházást, ezért az idei munkálatokat már nem számolta el az Unió. Így az önkormányzat 800 ezer eurót költött rá pluszban.
Megnőtt az érdeklődés
Szőcs Ildikó, a kollégium igazgatója hozzáfűzte: a regionális fejlesztési iroda egy hete fejezte be az uniós pályázat ellenőrzését. Az iskolaigazgató elmondta: nemcsak kívül, belül is teljesen megújult a nagy múltú iskola. A korábban túlzsúfolt bentlakásban például immár minden szoba saját fürdőszobával rendelkezik. Erdély szinte minden vidékéről járnak ide gyerekek, de a beruházással még jobban megnőtt az érdeklődés az intézmény iránt, magyarázta az igazgató. Kifejtette, idén túljelentkezés volt, 8,05 volt a legkisebb jegy, amellyel be lehetett jutni, erre büszkék.
A modern felszerelés is része a projektnek, három számítógépes labor, illetve kémialabor áll az iskola diákjainak rendelkezésére, és minden osztályterem a legkorszerűbb berendezésekkel van ellátva. A bútorzatot is kicserélték, ezt a magyar kormány Bethlen Gábor Alapja támogatta. A tantermek felszereltségéről saját szemünkkel is meggyőződhettünk. Meglepetten tapasztaltuk, hogy minden osztályteremhez televízió, laptop, vetítő, sőt nyomtató is dukál. Kató Béla szerint minderre a hátrányosabb helyzetű régióból származó diákok felzárkóztatása miatt is szükség van. Szőcs Ildikó elmondta: a Nagyenyedi kollégiumban Erdélyben egyedülálló módon kabinetrendszerben működik az oktatás: a gyerekek óráról órára más terembe vándorolnak.
Újjáélesztenék a borászatot
Kató Béla bejelentette, hogy a felújítás befejeztének örömére szeptember 17-én nagy hálaadó rendezvényt tartanak Nagyenyeden, a kollégium ad majd otthont a Kárpát-medencei református iskolák találkozójának is. A rendezvényre Magyarország és Románia kormányának képviselőit is meghívják. A püspök újságírói kérdésre a jövőbeli tervekről is beszámolt. Elmondta, hosszú távon a szakoktatás alapját kell megteremteni az iskolában, ezért a térségben nagy hagyománnyal rendelkező borászat szak beindítása is szerepel a hosszú távú tervek között. A kollégium utcájában visszakapott épületek révén – melyek egykor tanári lakásokként szolgáltak – itt a bor utcáját szeretnék kialakítani, ami turisztikai szempontból is vonzóvá tenné a várost, ecsetelte az ambiciózus terveket a püspök – írja a kronika.ro.

Erdély.ma

Hol a világ jobbik része?
Döbbenetes, hogyan váltak mindennapi életünk részévé a rettenetek. Szinte rendszeres immár, hogy esti film helyett merénylet, ámokfutás vagy éppen puccs élő közvetítését nézzük a tévében, reggel pedig egy újabb tömeggyilkosságról, annak megkísérléséről szóló hír az első, amivel szembesülünk. És mindez nem a világ túlsó felében történik, hanem valahol a szomszédunkban, az elmúlt hetekben éppen Franciaországban, Németországban, Törökországban. Az áldozatok között gyakorta román, magyar állampolgárok – lehetnének akár barátaink, ismerőseink, lehetnénk mi magunk.
Begyűrűzik a félelem életünkbe itt, Európa nyugodtabb felén is. Ha nyaralnánk, kétszer is meggondoljuk, érdemes-e határon túlra utazni, ma már nem csak pénz kérdése, hogy nyakunkba tudjuk-e venni a világot. Bejárnánk a híres nyugati városokat? Lám, bárhol, bármikor robbanthatnak, lőhetnek, a görög tengerparttól a beáramló migránsok sokasága, Törökországtól a diktatúrába hajló, erőszaktól sem mentes belpolitikai helyzet riaszthat vissza. Sokakban felmerül a kérdés, kockáztassák összekuporgatott pénzüket, kevés szabadidejüket egy esetleg vérbe fúló vakációra? Le kell mondanunk a huszonöt éve még oly nagyon áhított szabad utazás öröméről? Szomorú két hetet tud maga mögött Európa. Nizzában egy őrült vezetett teherautót a tömegbe, Németországban egy másik késsel támadt utastársaira a vonaton. A péntek esti müncheni lövöldözés után már szinte megkönnyebbülten hajtogatta mindenki, hogy nem migráns az elkövető, egy borult elméjű gyermek állt bosszút kortársain, köztük több bevándorlón is. Tíz halott nehezíti ámokfutása mérlegének serpenyőjét. Majd újabb késelés, szintén Németországban, robbantás egy szabadtéri fesztivál bejáratánál. Az elmúlt időszak történése közül van, amelyik kapcsolódik Európa elhibázott bevándorláspolitikájához, van, amelyik nem. Akad olyan, amelynek hátterében az Iszlám Állam radikális tanai állnak, s olyan is, amelynek semmi köze ahhoz. Követni is nehéz, ki miért végzett másokkal, magával, minden jel szerint egymást ösztönzik akcióra a pszichésen sérültek, a valamilyen okból kitaszítottak, s ha ez így van, a sorozatnak nincs vége, hisz örök megváltásra, legalább egy nap hírnévre oly sokan áhítoznak még.
Évtizedek során gyakorta fogalmaztuk meg, nem jó helyen születtünk, sóvárogva tekintettünk a jóléti társadalmakra, „a világ szebbik felére”, s lám, most kiderül: nem érdemes elvágyódnunk, a békésebb, nyugodtabb világ immár nálunk van. Gazdagságunk, életszínvonalunk nem közelíti ugyan a nyugatit, de egyelőre nem kell életünket féltenünk, ha a Szent Anna-tóhoz, Szovátara vagy éppen a Fekete-tenger partjára kirándulunk. Rájöhetünk: nem rossz hely ez, élhető, szerethető, és nem kell eltévedt golyóktól, rejtett bombáktól rettegnünk. Márpedig a mai világban ez nem is kevés.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Könyvbemutató baráti körben
Barátok, ismerősök előtt, szűk körben mutatták be nemrég Czegő Zoltán két verseskötetét: a Tinta Kiadó gondozásában megjelent Szószék a Hargitán című új verseket tartalmazó kötetet és az ARTprinter Kiadónál megjelent Hetvenhét című bibliofil kiadványt, amely címét onnan kapta, hogy a szerző hetvenhét éves korában – pár nappal a hetvennyolcadik életéve betöltése előtt – adták ki, korábban megjelent kötetekből válogatott hetvenhét verset tartalmaz, és hetvenhét példányban jelent meg, amelyből az 1-es számú a szerzőé, a 77-es a kiadóé, a többi közül pedig sokat megvásároltak a könyvbemutatón.
Az esemény helyszínéül azért választották a Sugás vendéglőt – indította a szerző a könyvbemutatót –, hogy a könyvekből befolyó pénzt legyen ahol és amikor elkölteni. „Ez nem igaz, de ez a mAradék humorom” – fűzte hozzá Czegő, aki később azt is megjegyezte: azért az ovális asztalnál tartják az eseményt, mert a kerekasztalokból mindenkinek elege van már.
A téma kapcsán emlékeztetett: minden jelentősebb kultúrvárosban voltak valamikor kávéházi törzsasztalok, ilyen mellett dolgozott például Rejtő Jenő, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Ady Endre. Sepsiszentgyörgyön is volt a hatvanas években egy bizonyos törzsasztal a Sugás vendéglőben, amely Czegő szerint dr. Darkó Zsigmond, dr. Simó Ferenc, később pedig dr. Bálint Jenő ideérkezése után alakult, s amelyet a Megyei Tükör írói is előszeretettel látogattak, akkor is, ha emiatt időnként behívatták őket „a párthoz”.
A könyvbemutatón rögtönzött beszédében az író több témát is érintett, és néha személyesen is megszólította a résztvevőket. Elmondta, hogy az általános szemlélettől eltérően van, amit csak epikában, cselekményben lehet megírni, ezért őszre egy novelláskötete is megjelenik, s jelezte, hogy más jellegű írásokat is publikál, hisz szülővárosa, Bukarest naponta szolgáltat témát az íráshoz. Végezetül egy versét is felolvasta.
Ezt követően Kopacz Attila, az ARTprinter Kiadó vezetője is felszólalt, megosztva a hallgatósággal egy személyes élményét az egykori törzsasztallal kapcsolatosan, és elmesélte a kötet születésének körülményeit. A beszélgetés koccintások után még kötetlenebb hangnemben folytatódott, Albert Ernő és a szerző barátai közül mások is megszólaltak, szó esett a Czegő Zoltán által írt mikós himnuszról, más versekről, és röpke vita is kialakult a magyar e hang többféle kiejtéséről.
Nagy B. Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Párbeszédek időszaka következik? (Autonómiáink és a világpolitikai fejlemények)
Az elmúlt huszonöt esztendőt meghatározta az autonómiáért folyó küzdelem, és mára egyértelmű, ennél többet követelni esélytelen, kevesebbet pedig nem érdemes, bizonyossá vált, hogy autonómia nélkül drasztikus iramban fogyunk – ezekkel a szavakkal vezette fel Borbély Zsolt Attila politológus, az EMNT alelnöke azt a tusványosi beszélgetést, amely autonómiáink helyzetét vizsgálta a világpolitikai fejlemények tükrében. A meghívottak többsége valamilyen formában kapcsolódik az erdélyi autonómiamozgalomhoz, és bár igazán újat egyikük sem mondott, a vélemények megoszlottak arról, hogy kedvez vagy sem a jelenlegi időszak követeléseinknek.
Szász Jenő, a Nemzetstratégai Intézet igazgatója szerint Európa mély belső válságokkal küszködik, emiatt nincs energiája jó válaszokat adni a külső válságokra. Ilyen helyzetben nagy kérdés, hogy jut-e ideje, figyelme, s egyáltalán listáján hányadik helyen áll a Kárpát-medenceében élő nemzeti közösségek ügye. Szász Jenő véleménye szerint felértékelődőben vannak az őshonos közösségek, hisz az elmúlt egy-másfél esztendő megmutatta Nyugat-Európának, hogy míg a belső migráció többletforrást biztosított – munkaerőt, demográfiai növekedést –, a kívülről érkezők elsősorban kihívást jelentenek. Úgy látja, a párbeszéd időszaka következik, intézményesíteni kell azt az országok között és az országokon belül is. Európa komoly makrokihívások előtt áll, a nemzetek ügye egyre inkább háttérbe szorul, beszűkülnek a mozgásterek, de itt, a közép-európai térségben új párbeszédeljárások indulhatnak – vélekedett Szász Jenő.
Andrea Carteny Kelet-Európa-kutató szerint az EU egyik nagy hibája, hogy a kezdetektől belügynek tekintette a kisebbségi kérdést, pedig véleménye szerint az őshonos kisebbségeket meg kell védeni, pragmatikusnak kell lenni, folyamatosan nyomást gyakorolni, és a legfontosabb talán a tabuk nélküli nyitott viták folytatása.
Visszatérő vendége Tusványosnak Marc Gafarot I Monjó katalán politológus, publicista is, aki szerint nem kellene a kisebbség kifejezést használnunk, hisz ezzel önmagunkat kisebbítjük, a nemzeti közösség szóösszetétel sokkal kifejezőbb, helyesebb. Európában 50 millióan nem élnek többségben, sokan másodrangúnak tekintenek bennünket, pedig nemzetiségtől függetlenül mindenkit megillet az első osztályú állampolgárság. Meglátása szerint az itteni magyarok sokat vártak Ceauşescu bukása után, és nem igazságos, ami történt. Az autonómia a megoldás része, eszköz egy jobb társadalom megteremtésére, segít helyreállítani a párbeszédet különböző közösségek között, és eszköz a gazdaságfejlesztésre is, meglátása szerint ezért nem akarja Bukarest. Ha Európa egy polgáraihoz közel álló szövetség kíván lenni, akkor pozitívan kellene tekintenie „az olyanokra, mint mi”, és hűnek mAradnia a jelmondathoz: Egység a sokszínűségbe – vélekedett.
A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke, Izsák Balázs a közképviselet nemzetközi „ügyeiről” beszélt: július 28-ig beterjesztik fellebbezésüket a luxembourgi európai bíróság polgári kezdeményezésüket elutasító döntésével kapcsolatosan, véleménye szerint az alapfokú indoklás „elfogadhatatlan megállapításokat tartalmaz”. Kitért a Marosvásárhelyi bíróság székely szabadság napjához kapcsolódó ítéletére is, a csendőrség által kiszabott tízezer lejes büntetést részben törölték. Izsák szerint a közösség szempontjából ez nem rossz, azt a hatezer lejes bírságot helyezték hatályon kívül, amelyet a csendőrség azért szabott ki, mert úgy ítélte meg, hogy a székely vértanúk emlékművétől engedély nélkül vonultak a főtérre. Ez a döntés összhangban áll a másik ítélettel, lezárulni látszik a polgármesteri hivatallal, csendőrséggel, rendőrséggel folytatott jogvita, a jog győzött, nincs akadálya, hogy 2017. március 10-én több tízezer ember vonuljon fel Marosvásárhelyen. Izsák kiemelte, jövő év elején az új kormány ismét napirendre tűzi a regionális átszervezés kérdését, ezért szükség lesz arra, hogy nagy számban, közösen fellépve követeljük Székelyföld régió kialakítását.
Toró T. Tibor, az EMNP alelnöke elmondta, az elmúlt 25 évben túl sok sikerrel nem dicsekedhetnek, talán arra lehetnek büszkék, hogy sikerült a politika napirendjén tartani az autonómia kérdését. Meglátása szerint úgy kell cselekednünk, hogy magunk javára fordítsuk az ellenük mutató politikai törekvéseket, ehhez stratégiai partnereket keresnek, többek között a transzilvanista románok soraiban is. Szili Katalin miniszterelnöki megbízott „békemissziós” szerepéről beszélt, azt a feladatot kapta Orbán Viktortól, hogy próbálja egybefogni az erdélyi autonómiatörekvéseket, igyekezzen rávenni az együttműködésre, párbeszédre az itteni szervezeteket. Mint fogalmazott, ha két indián egymás skalpját követeli, annak a sápadtarcú örül, ezért fontosnak tartja feladatát. Ő is kiemelte a drasztikus népességfogyást, de beszélt arról is, hogy Európa „homokba dugja a fejét”, lakóinak 85 százaléka többségi társadalomhoz tartozik, tíz százalék nemzetiség, öt százalék pedig migráns, az öt százalék gondjaival hajlandó foglalkozni, de a tíz százalékról tudomást sem akar venni. Véleménye szerint a béke, a biztonság csak akkor teremthető meg Európában, ha új, szabályozott szolidaritást alakít ki, ha újradefiniálja önmagát, és nekünk készen kell állnunk, hogy „egyes nemzetrészeink egészséges versengésben megfogalmazott közös koncepcióval tudjanak előállni, vagy a sápadtarcúak győznek”. Répássy Róbert Fideszes képviselő leszögezte: Magyarországnak alkotmányos kötelessége támogatni a határon túli magyarok autonómiatörekvéseit.
Kalmár Ferenc Magyarország szomszédságpolitikájának fejlesztéséért felelős miniszteri biztos nincs meggyőződve arról, hogy a párbeszéd ideje következne Európában, elhatalmasodóban a félelem, és ez egyáltalán nem kedvez. A migrációs válság kapcsán sokszor összemossák az őshonos kisebbségek és migránsok ügyét, és sok állam kockázati tényezőként tekint a kisebbségekre, mára felfüggesztették azt a tézist, hogy a sokszínűség Európa gazdagsági forrása lehet. Az autonómia elérésének egyik előfeltétele, „hogy egyet akarjunk, akkor talán meghallgatnának”. Ugyanakkor úgy vélte „mi is ludasok vagyunk, hogy ilyen keveset tudnak rólunk”.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A kommunizmus áldozatai után kutatnak
Újabb ásatást indítottak a Kommunizmus Bűneit Vizsgáló és a Román Száműzöttek Emlékét Ápoló Intézet (IICCMER), valamint az Erdélyi Történeti Múzeum régészei tegnap a Duna-deltában, hogy felkutassák a kommunizmus idején az egykori peripravai kényszermunka-táborban megölt politikai foglyok földi mAradványait.
A peripravai munkatábort hivatalosan egy 16 kilométeres gát megépítése és a falu körüli mocsaras terület lecsapolása érdekében alakították ki az 1950-es évek elején, 1959 és 1964 között azonban politikai foglyok ezreit hozták ide. Peripraván főleg a rendszer által ellenforradalmároknak tartott elítélteket, közöttük erdélyi ötvenhatosokat tartottak fogva, például Páskándi Géza írót, Páll Lajos festőművészt, Dávid Gyula irodalomtörténészt.
Az embertelen fogva tartási körülmények, rendszeres verések, az ivóvíz, az élelem és az orvosi ellátás hiánya miatt legalább 124 (többségében politikai és néhány köztörvényes) fogoly halt meg Peripraván, akiket sikerült eddig azonosítani. Az állami intézet az őrök és parancsnokaik büntetőjogi felelősségén túl a politikai foglyok megsemmisítését elrendelő belügyminisztériumi vezetők elszámoltatása érdekében próbálja feltárni és azonosítani az áldozatok földi mAradványait. A jeltelen sírok felkutatásában a túlélők tanúvallomásaira támaszkodnak, a kihantolt holttestek azonosítása érdekében pedig az intézet júniusban felhívást intézett a munkatáborban eltűnt foglyok családtagjaihoz, hogy DNS-mintákkal segítsék a régészek munkáját. Mivel a tegnap kezdődött ásatás esetleges eredményét a még életben lévő vétkesek büntetőjogi felelősségre vonására akarják felhasználni, a feltárást a katonai ügyészség képviselőjének jelenlétében végzik. A korábbi két (2013-ban, illetve tavaly végzett) peripravai ásatás során 11 jeltelen sírt tártak fel, a benne talált csontokat pedig a tulceai igazságügyi orvostani intézetbe szállították azonosításra. Romániában 2013-ban kezdődött a sajtó által kommunista pribékeknek nevezett egykori börtönparancsnokok büntetőjogi elszámoltatása, eddig kettőnek az ügyében született ítélet. A hírhedt Râmnicu Sărat-i börtön egykori parancsnokát, Alexandru Vişinescut idén februárban jogerősen húsz év börtönbüntetésre ítélték, ő már megkezdte büntetése letöltését. Márciusban alapfokon ugyancsak húszéves szabadságvesztésre ítélték Ion Ficiort, a peripravai munkatábor egykori parancsnokát. Ügyészségi vizsgálat folyik a szamosújvári börtön egykori parancsnoka, Constatin Istrate, illetve George Homostean volt belügyminiszter ellen, akit a gyanú szerint felelősség terhel egy politikai fogoly, Gheorghe Ursu kínvallatások nyomán 1985-ben bekövetkezett haláláért. Júniusban az IICCMER Marian Petrescut, a galaci börtön egykori parancsnokát és helyettesét, Gheorghe Boştinát is feljelentette, előbbit 104, ez utóbbit száz politikai fogoly haláláért tartják felelősnek.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Sokszemszögből a menekültválságról
Tanácskozás Székelyhodoson
Európa nem volt felkészülve a kontinenst elárasztó tömeges menekültáradat fogadására, ami a jelek szerint egyhamar nem fog megállni – hangzott el azon a háromórás értekezleten és megbeszélésen, amelyet Ne bántsátok a feketerigót! címmel a székelyhodosi művelődési házban tartottak az Európa országait és az országokon belüli lakosságot is megosztó válsághelyzetről, amit a migráció okoz.
A megbeszélés annak a találkozónak a programjában szerepelt, amelyen a vendéglátó Székelyhodos község hivatalos képviselői mellett részt vettek a magyarországi testvértelepülések, a Bács-Kiskun megyei Géderlak, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Szegi és a dél-franciaországi Venerque küldöttségei. A megbeszélés meghívott előadója Smaranda Enache, a Pro Európa Liga elnöke, Szokoly Elek politológus, Szénégető István római katolikus lelkész volt. A tanácskozáson, amelyet Balássy András, az Európai Unió támogatását élvező projekt felelőse szervezett, Haller Béla tanár tolmácsolta magyar és francia nyelven az előadók és hozzászólók gondolatait.
Európa nem volt felkészülve a menekültáradat fogadására, ezért nehéz egyértelmű erkölcsi választ találni az új kihívásra – fogalmazta meg magyar és francia nyelven elmondott előadása kezdetén Smaranda Enache, aki bemutatta az általa vezetett Pro Európa Liga tevékenységét. Amikor Románia és Magyarország belépett az Európai Unióba, vállalta az európai értékeket. Ennek ellenére az országok között és az országokon belül kialakuló ellentétes vélemények olyan súlyos kérdéseket vetnek fel, amelyek megkérdőjelezik a kontinens jövőjét.
Nyugat-Európában sok évvel ezelőtt be kellett fogadni a gyarmatokról érkező és más kultúrát képviselő személyeket, ezért ezeknek az országoknak nagyobb gyakorlata van a másság elfogadásában. A jobbára diktatúrában élő kelet-európai országoknak nincsen tapasztalata ezen a téren, és a mobilitás kultúrája is más, hisz a diktatúra idején még a nagyvárosokban való letelepedést is lehetetlenné tették.
A válaszadást az is megnehezíti, hogy nem látunk tisztán a migránsválságban, nem lehet tudni, hogy mennyi a valódi menekült, hány terrorista érkezik a migránsokkal, mennyire veszélyes vagy sem a helyzet, s ebben sem a politika, sem a sajtó nem segít, mivel mindenik fél a saját érdekében próbálja bemutatni a történéseket.
Az igazság az, hogy félünk az iszlám vallás híveitől, akik másképpen gondolkoznak és viselkednek, mint a keresztények, de milyen kereszténység az, amely nem fogadja be a bajban levőket? – tette fel a kérdést az előadó, aki a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok, a másság elfogadása mellett foglalt állást.
Tavaly nyártól emberek tömege lepi el Európát. Mi és miért történik? Ennek így kell lennie, vagy egy veszélyes játék zajlik körülöttünk? – tette fel a kérdést és biztatott árnyalt gondolkodásra vitaindító szavaival Szénégető István római katolikus lelkész. Majd a Máté evangéliumából vett idézettel válaszolt is: "legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok". Aki bajban van, azzal együtt kell érezni, fel kell emelni, be kell fogadni, ahogy erre Ferenc pápa is példát mutatott, de az okosságot illetően Hunyadi Jánosra hivatkozott, aki az iszlám híveinek azt mondta, hogy gyertek be a kapun, de úgy, ahogy én mondom.
A nagyhatalmak bűnösek abban, ami a Közel-Keleten történt. Merkel asszony magatartásának mélyén a német bűntudat rejlik, ugyanakkor gazdasági megfontolások vezérelték, amikor utat nyitott a bevándorlóknak – mondta többek között Szokoly Elek. Bár az egyéni bevándorlást tudta kezelni, Európa nem volt felkészülve olyan tömegek érkezésére, amelyekben nehéz felfedezni, hogy ki a migráns és ki a menekült. A probléma az, hogy a tízparancsolaton alapuló értékrend a migránsok számára ismeretlen, ezért a nagy kérdés az, hogy Európa képes lesz-e őket integrálni. A menekültáradat ugyanis nem áll le, a nagy gazdasági, környezeti válságok újabb tömegeket fognak eredeti lakhelyükről kimozdítani. Feltevődik tehát a kérdés, hogy a humanitárius jellegen túl gazdasági, politikai szempontból hogyan lehet kezelni a nagy népvándorlást, amely a jövőben folytatódni fog. Szokoly Elek úgy ítélte meg, hogy a sokak által megmosolygott Huntington-elmélet, amely szerint a nyugati demokrácia elterjedése és térhódítása helyett a különböző kultúrák és civilizációk összecsapásaira kell számítanunk, működőképessé válik, és a történelemben megismétlődhet, ami a görög- római civilizációval a vandálok térfoglalása nyomán történt.
Hozzászólásában Jacques Breton nyugalmazott francia mérnök, a venerque-i küldöttség tagja azt hangsúlyozta, hogy országa mindig befogadta a különböző nemzetek, a spanyol köztársaságiak, az 56-os magyarok, a vietnami háború menekültjeit. Mivel a globális felmelegedés következtében feltehetően 80 millió lakost kell elköltöztetni ahhoz, hogy a hatmilliós Franciaország helyet adhasson a menekülteknek, hosszú távú politikai előkészítő akcióra van szükség.
Európa meg kell erősítse határait, ezért támogatni kell a határországokat, de a szolidaritásról nem lehet lemondani, a háborús menekülteken minden országnak a saját lehetőségei szerint segítenie kell, s egyéni felelősség, hogy a félretájékoztatás mögött meglássuk a valóságot – mondta többek között Hélene Breton, Venerque volt polgármestere.
Fontos a különböző kultúrák találkozása, ezért fogad rendszeresen fiatalokat a világ különböző országaiból Francoise Grebille, a Venerque–Hodos Baráti Társaság vezetője, aki szerint azok a fiatalok, akik megismerik egymást, nem fognak a másikra lőni.
Elhangzott, hogy különbséget kell tenni a gazdasági bevándorlók és a valós menekültek között, továbbá, hogy az utóbbi idő terrorakcióit elkövetők már Franciaországban születtek és nevelkedtek.
A magyar fél képviselői kritikusabban fogalmazva azt hangsúlyozták, hogy érvényes iratok nélkül nem kellene beengedni senkit az unió országaiba. Európában 150 évig török, 400 évig osztrák gyarmat volt Magyarország. Annak ellenére, hogy évszázadokon át védte Európa határait, Nyugat-Európa, amely sohasem támogatta, most azt várná el, hogy egy magyar lakos háromhavi keresetét, azaz 1.500 eurót költsenek azokra a migránsokra, akiket az országra akarnak kényszeríteni.
Elhangzott, hogy a belpolitika terén is ütköznek a vélemények, ugyanis a baloldal, amelynek képviselői a 2004-es népszavazást megelőzően a határon túli magyaroktól féltették a magyarországi munkahelyeket, most a más kultúrát képviselő migránsok befogadása mellett kardoskodnak.
Ami ma Európában történik, annak a világ különböző övezeteiben gerjesztett háborúk az okozói, ami jó üzletet jelent egyes országoknak. Azt kellene elérni, hogy a háborúk megszűnjenek, s a menekültek hazatérhessenek újra felépíteni a hazájukat – hangzott el két hozzászólásban is.
A rendezvényt szervező Balássy András egy 1992-es történettel zárta a vitát. Amikor hosszas és nehézkes utánajárás nyomán végre kijutott Franciaországba, az első éjszaka az állomáson ellopták a pénzét és iratait. A francia rendőrség pedig, amelyhez segítségért fordult, a menekültválság kapcsán sokat emlegetett segítőkészség helyett kiutasította az országból, iratok nélkül feltette az első vonatra, és hazaküldte. Ehhez képest jó tudni, hogy ma már sokkal nyitottabbá vált Európa.
A megbeszélés célja az volt, hogy kiderüljön, mennyire másképpen gondolkodunk. A különböző szempontokat megismerve tudunk közeledni, jobban megérteni egymást – fogalmazott Balássy András, amit Barabási Ottó polgármester azzal egészített ki, hogy akár a megoldást is meg lehetne találni.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

A Remény Kis Emberei
Az István, a király Csíkszeredában
Érdekesnek ígérkező előadásnak ad otthont augusztus 20-án Csíkszereda, ahol a nemzeti ünnep alkalmából ismét bemutatják az István, a király rockoperát – ezúttal a Remény Kis Emberei szervezésében.
A Budapesti székhelyű nonprofit szervezet – teljes nevén Egyesület a Remény Kis Emberei Közösségért – célja a Kárpát- medencei gyermekotthonokban, illetve mélyszegénységben élő fiatalok felemelése, a társadalomba való integrálása, értékeik megmutatása és megerősítése. Munkájukat 2005-ben kezdték, amikor szentendrei fiatalok közreműködésével előadták az István, a király rockoperát. A jótékonysági előadás bevételét a Kárpátaljai Ferences Misszió javára ajánlották fel, majd Majnek Antal munkácsi püspök atya biztatására bemutatták a darabot 2006-ban Beregszászon, ahol a bevételt az épülő ráti gyermekotthonnak adományozták.
2006 adventjében egy 50 fős erdélyi és moldvai csapatot fogadtak egy hétre családoknál, ekkor a fiatalok a saját karácsonyi és újévi szokásaikat mutatták be az érdeklődőknek.
2007 óta minden nyáron megtartják a Szövetség az életért elnevezésű táborukat, melynek keretében a Kárpát-medencei magyar nehéz sorsú és gyermekotthonos fiatalokat látják vendégül egy hétre. 2007-ben az első tábort még a zetelaki víztározó partján szervezték, ahol pázmányos egyetemisták táboroztattak székely gyerekotthonos gyerekeket. 2008-ban Csobánkára tették át a tábor helyszínét, és folyamatosan kibővítették a gyerekek körét Kárpátalja, Vajdaság, Felvidék és az anyaország felé, és a táboroztatók száma is lényegesen megnőtt. 2012-ben bővítették tevékenységi körüket egy fesztivállal, mely kiváló bemutatkozási lehetőséget nyújtott a gyerekeknek. Ezt a fesztivált 2013-ban is megszervezték. A színvonalas zsűri – Lackfi János, Harcsa Veronika, Malek Andrea és Baricz Gergő – építő kritikáival rengeteget emelt a gyerekeken. Az egységben nagy erő rejlik, ezért 2014-ben egy közös szereplésre hívták a rájuk bízottakat, és előadták az István, a király rockoperát a Petőfi Csarnokban 200 fiatal szereplésével. Az előadást 2015-ben a vajdasági Csantavéren is megismételték. Az évek során egyre tágították kapcsolatrendszerüket, így mára már várnak gyerekeket a Vajdaságból (Csantavér, Óbecse, Drea, Hajdújárás), Erdélyből (Csíkszereda, Csíksomlyó, Gyergyószentmiklós, Csíkszentsimon, Csíkszentkirály, Tusnádfürdő, Szentegyháza), a Gyimesekből (Gyimesfelsőlok, Gyimesközéplok, Gyimesbükk), Moldvából (Bákó, Lujzikalagor, Csíkfalu, Rekecsin, Lészped, Magyarfalu), Kárpátaljáról (Rát, Szürte, Téglás, Csap, Beregszász) és az anyaországból (Berettyóújfalu és térsége, Pilis, Budapest, Szentendre, Solymár, Pilisvörösvár és környéke). Mára éves szinten 9 rendezvényük van, közel 1000 rászoruló gyermekkel és fiatallal vannak folyamatosan kapcsolatban. Az évek során kb. 2000 önkéntes segítette munkájukat.
A híres magyar rockoperát Csíkszeredában idén is mintegy 200 nehéz sorsú amatőr gyermek adja elő profi módon, akik Kárpátaljáról, Csángóföldről, Erdélyből, Vajdaságból és az anyaországból fogtak össze, hogy egységet alkotva megmutathassák az értékeiket. A bemutatóra augusztus 20-án este fél kilenc órakor kerül sor, a részletekre visszatérünk.
(Knb.)
Népújság (Marosvásárhely)

Kiemelkedő művészeti esemény a régi Vármegyeházán
Fikl György és a bánsági barokk 300 éve
Óriási érdeklődés közepette került sor július 23-án, szombaton a régi Temesvári Vármegyeházán (Szépművészeti Múzeum) a Barokktól a neobarokkig című kiállítás megnyitójára. A Barokk/Urbánus projekt keretében megvalósult komplex művészeti esemény keretében, amelyet dr. Victor Neumann, a Szépművészeti Múzeum igazgatója nyitott meg, betekintést nyertünk a XVIII. századi Barokk Palota, a régi Vármegyeháza korhűen berendezett ebédlőjébe és teázójába, a falakon korabeli metszetekkel és Fikl György festőművész pazar barokk enteriőröket ábrázoló monumentális festményeivel. Aktuális üzeneteket hordozó, monumentális Fikl-festmények díszítik a Vármegyeháza Barokk Terme, az egykori díszterem falait is, végül a „sötét szobában” Josépha Blanchet francia alkotó vizuális metaforájával szembesülhet a néző, amely a brutális modern társadalom elvárásainak szorításában vergődő nőt ábrázolja.
„Fikl mívesen megfestett, pazar enteriőröket ábrázoló, elegáns alkotásai a XXI. század emberének vegyes kulturális kötődéseit illusztrálják, ugyanakkor erőteljes társadalmi üzeneteket fogalmaznak meg ember és vallás, illetve ember és kultúra ellentmondásos viszonyáról – mondta megnyitóbeszéde során Victor Neumann múzeumigazgató. – A kiállítás keretében összehasonlítjuk a barokk és a neobarokk művészetet, Fikl alkotásai pedig a korok között átívelő hídként kötik össze a két művészeti stílust és segítik elő a művészi alkotások jobb megértését. A Barokk/Urbánus projekt, a Temesvári Szépművészeti Múzeum és a Herczeg Alapítvány közös kezdeményezése betekintést nyújt egy adott kor kultúrájába és művészetébe, ugyanakkor megmutatja azokat a kötődéseket és átalakulásokat, amelyek a Temesi Bánság utóbbi 300 évét jellemezték, a török uralom alól való felszabadulástól napjainkig.”
Fikl György az egyik legjelentősebb Temesvári kortárs festőművész, akinek alkotásai bel- és külföldön egyaránt népszerűek. Fikl külföldön New York-i és luxemburgi galériák közvetítésével mutatja be alkotásait, amelyek közül kettőt Charles herceg magánkollekciója számára is megvásároltak. A Barokktól a neobarokkig című rendkívül látványos kiállítás 2016. szeptember 23-ig látogatható a Barokk Palota (Szépművészeti Múzeum) második emeleti termeiben.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

XV. Kisiratosi Falunapok
Régóta nem volt ilyen sikeres rendezvény
Amint azt előre jeleztük, a XV. Kisiratosi Falunapok pénteki programja a szokáshoz híven, ezúttal is könyvbemutatóval kezdődött, melynek során a kultúrotthon kistermében 18 órától két kiadvány került bemutatásra. A szépszámú egybegyűltet a prezídiumból Csányi Kálmán pusztaszabolcsi polgármester, az odavaló Czöndör Mihályné, Sarusi Mihály közíró és Szabó János író társaságában Korondi Erika polgármester köszöntötte. Örömének adott hangot, amiért a hagyományokhoz híven, a kisiratosi gyökerű Sarusi Mihály egy újabb kötettel ajándékozza meg olvasóit. Ugyanakkor elégedettséggel vegyes büszkeséggel beszélt a Pusztaszabolcs Önkormányzatának a támogatásával, a szakembereik közreműködésével készült Kisiratos kincsei címmel megjelent kötetről, amely a település értéktára. A továbbiakban felkérte Szabó János írót Sarusi Mihály Álompuszta című munkájának az értékelésére.
Álompuszta, Kisiratos kincsei
Szabó János előrebocsátotta: mivel már többször járt Kisiratoson, illetve betekintett a Kisiratosi Értéktárba, maga is kissé helybélinek érzi magát. A továbbiakban Sarusi Mihály Álompuszta (Színjáték két fölvonásban) című munkájáról kifejtette: ebbe egy háromfelvonásos dráma van belesűrítve. Témáját az 1950-es évek magyar életéből meríti, amelyben a polgár rájön arra a fontos dologra, hogy az irodalmat, a művészetet, de leginkább a színházművészetet a történelemhamisítás eszközévé tették. Ezt a kisiratosiak számára sem kell bővebben magyarázni, hiszen az idősebbek visszaemlékezhetnek az akkori idők mindenféle engedélyhez kötött, fokozott ellenőrzéssel nyomon követett, sorállással működött társadalmi életére, ami már magában is feszültségeket rejt. A címet – Álompuszta – egy létező magyarországi település, Állampuszta – büntetés-végrehajtási intézet helyszíne – adta. Ismertette a keresztnevekre, rokon megnevezésekre, foglalkozásnevekre, illetve rangjelzésnevekre hallgató szereplőket, akik az akkori társadalom jellegzetes figurái. A továbbiakban a szerzővel, Sarusi Mihállyal felváltva olvasott fel részleteket a párbeszédeken alapuló színműből, amelyet nemcsak szórakoztató, hanem igen tanulságos olvasmányként ajánlott hallgatósága figyelmébe Szabó János író. Sarusi Mihály a mű megírásának a motivációiról beszélt, ugyanis már az 1980-as években érezte: meg kell írnia a kisgazdák, a kulákok, a kertészek, sőt a nagygazdák, egyetlen gyűjtőszóval a parasztság drámáját. A felmenői között ugyanis majdnem mindenki földművelő volt. A velük az 1950-es években elkövetett parasztgazdaságok szétverésének a történetét, az 1956-es felemelkedésnek a lehetőségét a Kazal című dokumentumregényében írta meg. Az Új Magyarország napilap részletekben közölte. A szerkesztőkkel folytatott beszélgetéseken vetődött fel: mi lenne, ha a témát drámában is megírná? Nos, egy meghívásos, országos pályázati felhívásra megírta, csakhogy abban elvárás volt a kolbász témának a feldolgozása is. Azt úgy oldotta meg, hogy a mesebeli kolbászból font kerítést a gumibot támasztja meg. A közölt történetek valahol megestek, az akkori élet minden területéről meríti témakörét, szeretettel ajánlja a kisiratosi olvasóknak is.
Korondi Erika polgármester miután megköszönte a szerzőnek és Szabó Jánosnak az érdekfeszítő könyvbemutatót, annak a reményének adott hangot, hogy Sarusi Mihály még számos könyvét mutatja be Kisiratoson.
A továbbiakban a Pusztaszabolcs–Kisiratos közötti testvérkapcsolatok kiemelkedő eseményét, a pályázati támogatással, pusztaszabolcsi közreműködéssel elkészült Kisiratosi Értéktár fontosságát ecsetelte. A kiadványban Almási Gábor, Almási Vince, Németh Emese, Pataki Lehel Zsolt, Sarusi Mihály, Vajda Noémi, Vágner Szabó János és a jómaga írásai jelentek meg, sok fotóval. A szerkesztési, nyomtatási munkálatok olyan rövid idő alatt történtek meg, hogy maga sem hitte a Kisiratosi Falunapra történő elkészülését. A Kisiratos kincseicímű kiadvány előkészítő munkálatairól, a kisiratosi értékek számbavételéről, feldolgozásáról Czöndör Mihályné, a mű szerkesztője beszélt. Tekintve, hogy Czöndör Mihálynéval a kiadványról külön is elbeszélgettünk, a témára a közeljövőben visszatérünk. Csányi Kálmán pusztaszabolcsi polgármester ismertette a kiadvány elkészültének a feltételeit: 2012-ben az Országgyűlés a magyar nemzet egységétől vezérelve, törvénybe foglalta a magyar értékek összegyűjtését, megőrzését, általa összetartozásunk, nemzeti tudatunk erősödését. 2015-ben a külhoni települések is lehetőséget kaptak, hogy anyaországi partnertelepülésükkel együttműködve elkészítsék értéktárukat. A Földművelésügyi Minisztérium és a Hungarikum Bizottság támogatásával készült, Pusztaszabolcs Város Önkormányzatának külhoni, Kisiratosi Értéktár Projektjének nyertes HUNG-2015 pályázata. Fontosnak tartotta, hogy az együttműködés során pusztaszabolcsiak és kisiratosiak sokat tanultak egymástól értékeik felismerésében, azoknak megbecsülésében. Azokat egy kapcsos könyvbe gyűjtötték, hogy bármikor be lehessen kapcsolni újabb lapokat, amelyekből, ha összegyűlik még egy kiadványra való, újból könyv alakban jelentessék meg, hogy minél több emberhez eljuthasson. Ennek a pályázatnak a legnagyobb eredménye, hogy felismerjük, számba vegyük, jobban megbecsüljük a saját értékeinket. A Kisiratosi Értékbizottság elnöke, Almási Vince volt polgármester arról a lehetőségről beszélt, hogy a pályázat jóvoltából Kisiratos 200 kiadványt kapott, amelyeket igényre a lakosság között osztanak ki. Arad megye más települései, a Kisiratosi Értékbizottsággal együttműködve, anyaországi kormányzati támogatással elkészíthetik a maguk értéktárát, ami később bekerülhet az Erdélyi Értéktárba.
A könyvbemutatók Sarusi Mihály kötetének a dedikálásával, kellemes beszélgetéssel zárultak.
A pénteki program további részében, a kultúrotthon nagytermében Korondi Józsa Henrietta konferálásával előbb György Botond, majd András Előd humoristák szórakoztatták a nagyszámú közönséget. A humorest után a Rózsa Presszó udvarán késő éjszakáig tartott a retróbuli, amelyen sokan mulattak.
Szombati programok
Délután egy órakor indult a bográcsfőző verseny, majd valamivel 17 óra előtt a Kisiratos központjában lévő orvosi rendelőtől zenekísérettel indult a népviseletbe öltözött néptánccsoportok színes menete, amit a helybeli Kisgyöngyvirág vezetett. A központi útkereszteződésben, ugyancsak zeneszóra, körtáncot jártak, majd bevonultak a szabadtéri színpadhoz, amelynek a nézőterén egyre nőtt a tömeg.
Köszöntők
Korondi Józsa Henrietta műsorvezető köszöntötte a közönséget, majd a színpadra kérte Korondi Józsa Erika polgármestert és Péró Tamás RMDSZ-Arad megyei ügyvezető elnököt, megyei tanácsost. A polgármester szeretettel köszöntötte a helybeli és környékbeli nézőket, a fellépőket, kiemelten köszöntötte az anyaországi, illetve a megyebeli polgármestereket, alpolgármestereket és küldöttségük tagjait. Név szerint megemlítette a pusztaszabolcsi, a lőkösházi, a kevermesi és az Úri-beli küldöttségeket. Ezt követően a falunap értelmét ismertette, amit Szent Anna napjához kötöttek. 15 évvel ezelőtt dr. Almási Béla és Almási Vince kezdeményezte az I. Falunapot, amit azóta minden évben megszerveztek. Azok az itthoni és az elszármazott kisiratosiak újratalálkozásának az örömünnepeivé váltak. Majd ismertette az előző nap bemutatott két kiadvány címét és fontosságát. Szintén fontos, hogy a közösség tagjai higgyenek az összefogás erejében. Tudniuk kell, hogy mindazt, amit a faluért tesznek, azt a családokért, a gyermekeikért is teszik. A kultúra, a zene, a tánc, a hagyományok őrzése olyan lelki többletet ad, ami feltölt, elengedhetetlen a dolgos hétköznapokban. A falunapok rendezvénye kiváló alkalom a meglévő hazai és nemzetközi kapcsolatoknak az ápolására, a bővítésére. Szóljon ez a nap a vidámságról, emlékezzenek a résztvevők, hogy Kisiratos napján jól érezte magát a település apraja-nagyja, de a vendégeik is.
Miután megköszönte az önkéntes segítők, a szervezők munkáját, minden résztvevőnek jó szórakozást kívánt, majd átadta a szót Péró Tamásnak.
Az RMDSZ megyei ügyvezető elnöke köszöntőjét követően 3 gondolatának kívánt hangot adni: mindig szívesen érkezik a vendégszerető Kisiratosra, ahol köszönet jár a lakosságnak, amelynek nagy többsége a tulipánra voksolt az elmúlt önkormányzati választáson. 2016 választási év, vagyis önkormányzati mögöttünk, parlamenti választások előttünk, amelyeken a cél visszaszerezni az Arad megyei magyarság törvényhozási képviseletét. Arra kisiratosi is pályázik, ezért kéri a helybeliek támogatását. Ha sokan segítenek a falunap megszervezésében, bizonyára mindnyájan jól érzik magukat, ezért nekik is, a vendégeknek jó szórakozást, kellemes együttlétet kívánt.
Népzene- és néptáncgála
A műsorvezető a házigazdák nevében a kisiratosi Napraforgó citerazenekart szólította, amelynek tagjai Juhász Kálmán vezetésével először szerepeltek közönség előtt, gyermekdalokat adtak elő vastaps közepette. Utánuk a majláthfalvi Százszorszép néptánccsoport dél-alföldi és marosszéki táncokat adott elő Orbán László koreográfiájára, szokásukhoz híven, látványosan kiforgatva a lányokat. Ezt követően a nagyzerindi Ibolya tánccsoport igen fegyelmezett szilágysági és békési szlovák táncai következtek ifj. Szilágyi András koreográfiájára, Kiss Csilla vezetésével. Utánuk a kisiratosi Kisgyöngyvirág kalocsai táncai arattak kitörő sikert Verbóczky Kinga vezetésével.
Mint az utóbbi években rendszeresen, Pusztaszabolcs Város Önkormányzatának a jóvoltából idén is kiosztották a művelődési életben is tevékenykedő, legjobb tanulónak járó Arany László-díjat, amit a színpadon Csányi Kálmán polgármester ezúttal Pelle Patrik VIII. osztályos tanulónak adott át. Értékelőjében a polgármester a 2003-ban alapított díjról elmondta: a partnertelepülés végzős diákjának a jó tanulmányi eredményei mellett kiemelkedő közösségi munkát is végeznie kell. A díjra minden évben jelölteket kérnek, akik közül maguk választják ki a díjazottat. Idén az önkormányzat választása Patrikra esett, aki az emléklap mellett 100 ezer forintot is kapott, amit arra költ, amire akar. Miután sikeres továbbtanulást kívánt Patriknak, akit meghívott Pusztaszabolcsra, mindenkinek további jó szórakozást kívánt.
A néptáncműsor folytatásában a simonyifalvi Leveles, Farkas Tamás koreográfiájára szatmári, majd magyarpalatkai táncokat adott elő vastaps közepette.
A következő szünetben ugyancsak a színpadon átadták a bográcsfőző verseny díjait. Haraszti Imre, Úri község polgármestere, a zsűri elnöke a kollégáival, Marikával és Ottóval értékelték a csapatok által főzött pörkölteket. Szerintük a 7 csapatból a legjobb a Sóvári csapat főztje volt. Mivel a zsűri véleménye igen megoszlott, két csapatnak is II. díjat adtak. Ezek a kisiratosi AMISZ, illetve a Nagycsapat. III. díjra értékelték a Norbert nevű csapat pörköltjét, IV. a Laen nevű csapat lett.
Ezt követően a kisiratosi Dragon Klub karatebemutatója következett, ahol a legkisebbektől a felnőttekig minden fiatal megcsillogtatta cselgáncstudását, a szülők és a hozzátartozók nagy örömére.
Utánuk a kisperegi Napraforgó tánccsoport Molnár Csaba betanításával előadott marosszéki forgatós táncának tapsolt a közönség. Ezt követően a Páter Godó Mihály Általános Iskola VII. osztályának a modern tánca hozta lázba a nézőket. A pécskai Búzavirág tánccsoport Engi Márta vezetésével igen tetszetős Küküllő menti táncokkal aratott nagy sikert.
A népzene- és néptáncgálát a kisiratosi Kikelet citerazenekar zárta, amelynek tagjai Juhász Kálmán betanításával és vezetésével dunántúli, majd vajdasági dalokat játszottak, nagy sikerrel.
Operett, koncertek
A szombati programban stílusváltást jelentett a nagyváradi MM Pódiumszínház két tagjának az egyórás műsora, amelyen ismert operettslágereket adtak elő, vastaps közepette.
Valamivel 21 óra után kezdődött Delhusa Gjon közel kétórás koncertje, amelyen saját, illetve más szerzők régi és újabb slágereit szólaltatta meg, amelyekre csoportokban táncolt az egész teret megtöltő közönség. 23 órakor kezdődött a Kerozin együttes koncertje, amely ha lehet, még fokozta a hangulatot. Utána közel 25 fiatal égő fáklyákkal felvonult a színpadra, ahol elénekelték nemzeti imánkat, majd az éjfélkor megtartott parádés tűzijáték következett. Éjfél után a fiatalok számára a helybeli strandon szerveztek diszkót, míg az idősebbek a Rózsa Presszó udvarán mulattak élő zenére hajnali 4 óráig.
A XV. Kisiratosi Napok sikerének az érzékeltetésére csak annyit: amikor este későn hazaindultam, a községközpont minden mellékutcája, de a főutca is végig olyannyira meg volt telve parkoló autókkal, hogy újabbak már aligha találhattak helyet.
A rendezvény sikeréért köszönet jár minden támogatónak, de mindazoknak is, akik az önkéntes munkájukkal járultak hozzá a vendéglátás, illetve a szervezés zökkenőmentes működéséhez!
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Egy hasznosítható kastély vagy egy kiállítható szobor ér többet?
Szociálpedagógus: elhibázott a kulturális minisztérium politikája
A műemlék épületek helyreállításának háttérbe szorulására, a kulturális minisztérium erre vonatkozó elhibázott politikájára figyelmeztet Dacian Muntean szociálpedagógus, aki a felújításra váró szacsali Nopcsa-kastély kapcsán intézett nemrég nyílt levelet Corina Şuteu kulturális miniszterhez.
A Hátszeg térség szakértője a megyei önkormányzat tulajdonában álló ingatlan felújítását és hasznosítását célzó projektre hívta fel a figyelmet, amely a kulturális tárca várólistáján „rekedt”, és amely független szakértők pontozásával a 15. helyre került a 200-as listán. A nemzetközi hírű – több tudományos folyóiratban és filmben is szerepelt – kastély ma gazdátlanul, kifosztva áll, vakolata málladozik, ablakait kitörték, bútorzata hiányzik. A projekt megoldást jelenthetne a hasznosítására, de egyelőre úgy tűnik a kulturális tárca számára fontosabb egy Brâncuşi-szobor megvásárlása, mint épített örökségünk megőrzése.
Szabadság (Kolozsvár)

Két RMDSZ-es bizottsági elnök a megyei tanácsban
Megalakultak a szakbizottságok a Kolozs Megyei Tanácsban.
Az RMDSZ frakció a következő szakbizottságokban vesz részt: Deák Ferenc a jogi és az urbanisztika szakbizottság tagja, a gazdasági és pénzügyi szakbizottságban Szőcs Endre titkári minőségben fog tevékenykedni, Enyedi Tamás a vagyonkezelő szakbizottságban érvényesülhet majd, Keizer Róbert az egészségügyi bizottság tagja, Balla Ferenc az oktatási szakbizottság elnöki tisztségében tevékenykedik, Lőrinczi Zoltán pedig a mezőgazdasági szakbizottság elnöke lett.
Szabadság (Kolozsvár)

Új helyszínen a MIÉRT szervezte EU-tábor
A 2016-os helyhatósági választások lesz az egyik fő téma
A Magyar Ifjúsági Értekezlet, az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége és a Kós Károly Akadémia tizenharmadik alkalommal szervezi meg az EU Tábort. Idén július 27 és 31. között kerül megrendezésre és újult helyszínnel jelentkezik. A rendezvénynek a zeteváraljai Natur Air Park ad otthont. Az idei EU Tábor mottója „A fiatalok Európája” - olvasható a rendezvény honlapján.
Antal Lóránt, a MIÉRT elnöke elmondta „A minden évben többszáz fiatal számára találkozási pontot jelentő EU Táborban az eddigiekhez hasonlóan idén is a hangsúlyt az aktuális európai problémákra fektetjük. A fiatalok, ifjúsági szervezetek és az Európai Unió kapcsolatát szeretnénk taglalni. Úgy gondolom, nagyon fontos ezzel a témakörrel foglalkozni, hiszen ahogy a Brexit kapcsán is láthattuk a fiatalok nagy számban a EU mellett döntöttek, ami nem jelent mást, mint azt, hogy a fiatalok Európáját éljük.”
Az előadások során a 2016-os helyhatósági választások lesz az egyik fő téma, a választások során tisztséget elnyert fiatal polgármesterek, illetve olyan képviselők lesznek a tábor meghívottjai, akik az önkormányzati munka kihívásairól mesélnek majd. Ugyanakkor, a jelenleg Európában zajló események is fontos szerepet kapnak, hiszen például a Brexit is terítéken lesz.
A tábor weboldalán olvasható sajtóanyag szerint a tavalyi évben elindított nagy népszerűségnek örvendő tabu sarok idén is szerves része lesz a tábornak, a résztvevők kényes témákat boncolgató személyes történeteket hallgathatnak meg.A tábor meghívottja lesz Gombola András, akik évekig hajléktalan volt, ennek a létnek a viszontagságairól mesél majd, Juhász Anita, aki a napjainkban egyre jobban elterjedő virtuális zaklatás témakörét járja körül, valamint Szabó Zoltán, Kobra, aki az elkényelmesedett fiatalokat komfortzónájából próbálja meg kirázni az európai biciklitúrájának élménybeszámolójával.
Az öt napos tábor a színvonalas előadások mellett számos szórakozási lehetőséget is nyújt majd a résztvevőknek. Esténként erdélyi fiatal DJ-k szórakoztatják majd a fiatalokat, valamint a Kolozsvári Beerpong Egyesület által szervezett csapatjátékokon is részt vehetnek az érdeklődők.
A szervezők idén körülbelül 350 résztvevőre számítanak, a tábor programját a miert.ro/eu-tabor honlapon lehet megtekinteni. A legújabb hírek, fotók, érdekességek a honlap mellett a MIÉRT Facebook-oldalán (facebook.com/miert.ro) érhetőek el.
Szabadság (Kolozsvár)

Veszélyben a magyar iskolák
Nem a román hatalom, a szervezetlenség az ellenségünk
Évente 8–10 magyar tannyelvű iskolát zárnak be Romániában, és a szórvány egyes vidékein 30%-kal csökken tízévente a magyarság létszáma – hangzottak el a megdöbbentő adatok a 27. Bálványosi Diáktábor és Szabadegyetemen, a Veszélyeztetett iskolák – veszélyeztetett oktatás Erdélyben címet viselő kerekasztal-beszélgetésen.
Amint a 2012–2014 között elvégzett Iskolák veszélyben kutatási program eredményei is mutatják, a magyar iskolák köre folyamatosan szűkül. Történik mindez annak ellenére, hogy az erdélyi magyar oktatás önálló szereplői, vagyis a helyi közösségek vezetői, a magyar állam, a határon túli magyar politikai szervezetek részéről ebben az ügyben segítőkészség tapasztalható. A jelenség kiváltó okai – a népességfogyástól, a beolvadáson át, a vegyes házasságokig – több tényezőre vezethetők vissza. Ezekhez még hozzájárul a már felsorolt szereplők közötti kommunikáció hiánya, mely megakadályozza, hogy egymás ötleteit, tapasztalatait és esetleges eredményeit felhasználhassák. Éppen ezért a kutatás eredményeit és a belőlük levonható következtetéseket könyvbe foglalták és közreadták – jelentette ki bevezetőjében a moderátor szerepét ellátó dr. Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok Budapesti biztosa.
A frissen megjelent kötetbe foglaltakat a jelenlévő szerzők közül elsőként Kapitány Balázs demográfus, a Budapesti Népességtudományi Intézet tudományos titkára ismertette. Ennek során kiderült, hogy a szórványbeli magyar iskolák hosszabb–rövidebb távú megszűnésének okát a szakember nem a román állam gáncsoskodásában látja, hanem az általa is észlelt és megtapasztalt önsorsrontás különböző formáiban. Ezek közé sorolta a belső vitákat és konfliktusokat, valamint a minőségi problémákat, szervezetlenséget, információhiányt is. Nehezményezte továbbá, döntéshozóink hozzáállását is, akik bár megtehetnék, sok esetben mégis elmulasztják a beavatkozás lehetőségét. Az általuk azonosított 40 lemorzsolódási ok közül tételesen a nagyvárosok peremén elhelyezkedő kisiskolák mellőzését, illetve a tanintézményig fennálló távolságot említette.
Az Omnibus-kutatócsoport vezetője, Márton János konkrét számadatokkal támasztotta alá az eddig elhangzottakat. Így többek között megtudhattuk, hogy az általuk meglátogatott 290 szórványiskola közül 130-ban veszélyeztetett a magyar nyelvű oktatás, ami 3500 diákot érint.
Papp Z. Attila, a Magyar Tudományos Akadémia TK Kisebbségkutató Intézetének igazgatója leszögezte, a kisebbségi oktatásban minden egyes iskola számít, ezért megengedhetetlen, hogy az elitizmus nevében önként feladjuk a lakótelepi iskolákat. Ugyanakkor szerinte a megoldásra váró gondhalmaz részét képezi az oktatók megfelelő bérezése és a vezetőváltás is.
Az elhangzottak negatív kicsengését némiképp Erdei Ildikó, a Temesvári Bartók Béla Líceum igazgatónőjének a hozzászólásából kisugárzó tenni akarás enyhítette. Az általa elért eredmények ugyanakkor azt bizonyítják, hogy megfelelő hozzáállással és jó ötletekkel a legsúlyosabb gondok is megoldhatók.
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)