Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2016. július 5.
Munka a faluban
Minden településen foglalkoztatni kellene legalább egy közösségi egészségügyi asszisztenst (románul asistent comunitar), akiknek feladata többek között a nehéz anyagi körülmények között élő betegek és idősek egészségügyi ellátása.
Már 2010 óta az önkormányzatok feladata lenne minden településen alkalmazni egy közösségi egészségügyi asszisztenst, de sok helyen nem tudják, mivel is kellene pontosan foglalkoznia a szakembernek. Ám egyéb félelmeik is vannak a polgármestereknek.
Tar Gyöngyi, a Hargita Megyei Közegészségügyi Igazgatóság vezetője megkeresésünkre elmondta, a közösségi asszisztensek munkaköre a helyi önkormányzat segítése köré épül, nem szociális jellegű, de azzal is összefügg, továbbá a hátrányos helyzetűek problémáit követi. Az önkormányzattal és a háziorvosokkal kell együttműködnie, munkájának fő célja, hogy a beteg minél gyorsabban ellátáshoz jusson. A szakember az önkormányzat alkalmazottja, de a fizetését az egészségügyi minisztérium biztosítja, így nem jelent anyagi terhet az önkormányzat számára. Ha jó az együttműködés közöttük, nagyon hasznos lehet a közösségi asszisztens munkája, főleg a kis közösségekben, ahol sokszor még háziorvos sincs, vagy csak alkalmanként jár ki.
Ismeretlen foglalkozás
Hargita megyében 2006-tól 2015-ig tizenkilenc közösségi egészségügyi asszisztens dolgozott, és sokak számára azért lehet ismeretlen ez a foglalkozás, mert a legtöbb polgármesteri hivatal múlt év novemberében kérelmezte az első ilyen jellegű alkalmazásokat.
Az igazgató elmondta, az a kívánalom, hogy a közösségi asszisztens lehetőleg helyi lakos legyen, ott éljen a közösségben, ismerje az embereket és a problémáikat, hogy könnyebben tudjon dolgozni, tájékozódni. Egyes polgármesterek gyakran tartanak attól, hogy amennyiben alkalmaznak egy közösségi asszisztenst, akkor ez a létszámkeretük róvására megy. Ennek kapcsán fontos tudni – emelte ki Tar Gyöngyi –, hogy ez a munkakör kivételt képez, és nem számít bele az önkormányzat létszámkeretébe.
„A közösségi asszisztens munkahelye a terep, tehát nem irodai munkát végez, járnia kell a családokat, a közösséget, vizitet tart, rákszűrésen és oltásprogramokban vesz részt, mindig munkát kell magának találnia, hasznos közösségi egészségvédő munkát, a kezelésekben is segítenie kell, például olyan családoknak kell beszereznie a gyógyszert, akiknek nincs lehetőségük erre, vagy a vizsgálatokra való eljutást kell megszerveznie” – tette hozzá az igazgatónő.
Iszlai Katalin |
Székelyhon.ro
Minden településen foglalkoztatni kellene legalább egy közösségi egészségügyi asszisztenst (románul asistent comunitar), akiknek feladata többek között a nehéz anyagi körülmények között élő betegek és idősek egészségügyi ellátása.
Már 2010 óta az önkormányzatok feladata lenne minden településen alkalmazni egy közösségi egészségügyi asszisztenst, de sok helyen nem tudják, mivel is kellene pontosan foglalkoznia a szakembernek. Ám egyéb félelmeik is vannak a polgármestereknek.
Tar Gyöngyi, a Hargita Megyei Közegészségügyi Igazgatóság vezetője megkeresésünkre elmondta, a közösségi asszisztensek munkaköre a helyi önkormányzat segítése köré épül, nem szociális jellegű, de azzal is összefügg, továbbá a hátrányos helyzetűek problémáit követi. Az önkormányzattal és a háziorvosokkal kell együttműködnie, munkájának fő célja, hogy a beteg minél gyorsabban ellátáshoz jusson. A szakember az önkormányzat alkalmazottja, de a fizetését az egészségügyi minisztérium biztosítja, így nem jelent anyagi terhet az önkormányzat számára. Ha jó az együttműködés közöttük, nagyon hasznos lehet a közösségi asszisztens munkája, főleg a kis közösségekben, ahol sokszor még háziorvos sincs, vagy csak alkalmanként jár ki.
Ismeretlen foglalkozás
Hargita megyében 2006-tól 2015-ig tizenkilenc közösségi egészségügyi asszisztens dolgozott, és sokak számára azért lehet ismeretlen ez a foglalkozás, mert a legtöbb polgármesteri hivatal múlt év novemberében kérelmezte az első ilyen jellegű alkalmazásokat.
Az igazgató elmondta, az a kívánalom, hogy a közösségi asszisztens lehetőleg helyi lakos legyen, ott éljen a közösségben, ismerje az embereket és a problémáikat, hogy könnyebben tudjon dolgozni, tájékozódni. Egyes polgármesterek gyakran tartanak attól, hogy amennyiben alkalmaznak egy közösségi asszisztenst, akkor ez a létszámkeretük róvására megy. Ennek kapcsán fontos tudni – emelte ki Tar Gyöngyi –, hogy ez a munkakör kivételt képez, és nem számít bele az önkormányzat létszámkeretébe.
„A közösségi asszisztens munkahelye a terep, tehát nem irodai munkát végez, járnia kell a családokat, a közösséget, vizitet tart, rákszűrésen és oltásprogramokban vesz részt, mindig munkát kell magának találnia, hasznos közösségi egészségvédő munkát, a kezelésekben is segítenie kell, például olyan családoknak kell beszereznie a gyógyszert, akiknek nincs lehetőségük erre, vagy a vizsgálatokra való eljutást kell megszerveznie” – tette hozzá az igazgatónő.
Iszlai Katalin |
Székelyhon.ro
2016. július 5.
Nem tilthatta volna be Florea a székely szabadság napi felvonulást
Marosvásárhely polgármestere, Dorin Florea nem tilthatta volna be a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által szervezett március 10-i utcai felvonulást – döntött jogerősen a Marosvásárhelyi táblabíróság.
A Maros megyei törvényszék után a Marosvásárhelyi táblabíróság is a Székely Nemzeti Tanácsnak adott igazat abban a perben, amelyet az Izsák Balázs által vezetett szervezet indított a helyi polgármesteri hivatal ellen. Az ítélet szerint Dorin Florea polgármester törvénytelenül járt el, amikor figyelmen kívül hagyva a gyülekezési jogra vonatkozó 1991/60-as törvény előírásait, nem láttamoztatta az SZNT által 2015-re, illetve 2016-ra bejelentett március 10-i utcai tüntetést. Az alkotmány, illetve a törvényes rendelkezés értelmében a polgármesternek csak jól megindokolt esetben, a bejelentést követő 48 órán belül lett volna joga kifogást emelni a tüntetés ellen. Ehhez képest a vásárhelyi elöljáró az önkormányzat láttamoztató bizottságának a véleményére támaszkodva, nem volt hajlandó tudomásul venni az SZNT akcióját. A Valentin Bretfelean helyi rendőrfőnök által vezetett testület álláspontja azonban csupán konzultatív jellegű.
„Végig erre a hazugságra építve, miszerint a Székely Szabadság Napján rendezett utcai megmozdulás nem egy engedélyezett tüntetés, írt a sajtó egy része, foglalt állást a prefektus és bírságolt a csendőrség. Holott sem a helyi rendőrfőnöknek, sem a polgármesternek nem kell engedélyeznie egy tüntetést; a törvény szerint a városatya tudomásul veheti vagy – ha nyomós oka van rá – negyvennyolc órán belül kifogást emelhet ellene” – mondta el az SZNT jogi képviselője, Kincses Előd.
A március 10-i esemény előtt Izsák Balázs és ügyvéd kollégája személyesen ismertették a gyülekezési törvény előírásait Iulius Cenan csendőrparancsnokkal, akinek bemutatták az akkor már létező alapfokú ítéletet. Mindezt figyelmen kívül hagyva a csendőrség több száz résztvevőt bírságolt – köztük olyanokat is, akik aznap nem tartózkodtak Marosvásárhelyen. Nem úszta meg büntetés nélkül az az ötven önkéntes segédkező sem, akinek a névsorát maga Izsák Balázs adta le a csendőrségre a menetelést megelőző héten.
„Ez a pofátlanság tetőfoka, amikor a csendőrség listát kér azokról, akik segédkezni fognak a rend fenntartásában, a rendbontás nélkül zajlott tüntetés után viszont megbírságolja őket, méghozzá szervezőkként” – mutatott rá Kincses. A Székely Nemzeti Tanács ügyvédje azt is hozzáfűzte, hogy a csendőrség még csak utána sem nézett, hogy a bejelentett ötven önkéntes közül mindenki ott volt-e a rendezvényen vagy sem. Kiderült, hogy különböző okok miatt hatan nem vettek részt a Székely Szabadság Napján szervezett postaréti megemlékezésen, majd utcai tiltakozáson.
A tüntetés jogosságát kimondó végleges és megfellebbezhetetlen ítélet nyomán az SZNT bizakodóan várja azokat a pereket, amelyeket a megbírságolt résztvevők indítottak a csendőrség ellen. A főszervező Izsák Balázs perének az első tárgyalását szetdára tűzték ki.
Lapunk a városháza álláspontjára is kíváncsi lett volna. Cosmina Paşcan sajtószóvivő időt kért, mondván, hogy majd akkor nyilatkoznak, amikor hozzájuk is eljut a hivatalosan kiküldött ítéletindoklás, ami egyelőre csak a táblabíróság honlapján olvasható.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro
Marosvásárhely polgármestere, Dorin Florea nem tilthatta volna be a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) által szervezett március 10-i utcai felvonulást – döntött jogerősen a Marosvásárhelyi táblabíróság.
A Maros megyei törvényszék után a Marosvásárhelyi táblabíróság is a Székely Nemzeti Tanácsnak adott igazat abban a perben, amelyet az Izsák Balázs által vezetett szervezet indított a helyi polgármesteri hivatal ellen. Az ítélet szerint Dorin Florea polgármester törvénytelenül járt el, amikor figyelmen kívül hagyva a gyülekezési jogra vonatkozó 1991/60-as törvény előírásait, nem láttamoztatta az SZNT által 2015-re, illetve 2016-ra bejelentett március 10-i utcai tüntetést. Az alkotmány, illetve a törvényes rendelkezés értelmében a polgármesternek csak jól megindokolt esetben, a bejelentést követő 48 órán belül lett volna joga kifogást emelni a tüntetés ellen. Ehhez képest a vásárhelyi elöljáró az önkormányzat láttamoztató bizottságának a véleményére támaszkodva, nem volt hajlandó tudomásul venni az SZNT akcióját. A Valentin Bretfelean helyi rendőrfőnök által vezetett testület álláspontja azonban csupán konzultatív jellegű.
„Végig erre a hazugságra építve, miszerint a Székely Szabadság Napján rendezett utcai megmozdulás nem egy engedélyezett tüntetés, írt a sajtó egy része, foglalt állást a prefektus és bírságolt a csendőrség. Holott sem a helyi rendőrfőnöknek, sem a polgármesternek nem kell engedélyeznie egy tüntetést; a törvény szerint a városatya tudomásul veheti vagy – ha nyomós oka van rá – negyvennyolc órán belül kifogást emelhet ellene” – mondta el az SZNT jogi képviselője, Kincses Előd.
A március 10-i esemény előtt Izsák Balázs és ügyvéd kollégája személyesen ismertették a gyülekezési törvény előírásait Iulius Cenan csendőrparancsnokkal, akinek bemutatták az akkor már létező alapfokú ítéletet. Mindezt figyelmen kívül hagyva a csendőrség több száz résztvevőt bírságolt – köztük olyanokat is, akik aznap nem tartózkodtak Marosvásárhelyen. Nem úszta meg büntetés nélkül az az ötven önkéntes segédkező sem, akinek a névsorát maga Izsák Balázs adta le a csendőrségre a menetelést megelőző héten.
„Ez a pofátlanság tetőfoka, amikor a csendőrség listát kér azokról, akik segédkezni fognak a rend fenntartásában, a rendbontás nélkül zajlott tüntetés után viszont megbírságolja őket, méghozzá szervezőkként” – mutatott rá Kincses. A Székely Nemzeti Tanács ügyvédje azt is hozzáfűzte, hogy a csendőrség még csak utána sem nézett, hogy a bejelentett ötven önkéntes közül mindenki ott volt-e a rendezvényen vagy sem. Kiderült, hogy különböző okok miatt hatan nem vettek részt a Székely Szabadság Napján szervezett postaréti megemlékezésen, majd utcai tiltakozáson.
A tüntetés jogosságát kimondó végleges és megfellebbezhetetlen ítélet nyomán az SZNT bizakodóan várja azokat a pereket, amelyeket a megbírságolt résztvevők indítottak a csendőrség ellen. A főszervező Izsák Balázs perének az első tárgyalását szetdára tűzték ki.
Lapunk a városháza álláspontjára is kíváncsi lett volna. Cosmina Paşcan sajtószóvivő időt kért, mondván, hogy majd akkor nyilatkoznak, amikor hozzájuk is eljut a hivatalosan kiküldött ítéletindoklás, ami egyelőre csak a táblabíróság honlapján olvasható.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro
2016. július 5.
Árus: panaszokat kell tenni az Európa Tanácsnál
Az összes Hargita megyei önkormányzat által elfogadott autonómia-határozatot érvénytelenítette a bíróság – közölte pénteken Adrian Jean Andrei, Hargita megye prefektusa. Árus Zsolt SZNT tisztségviselő szerint Bukarest célja, hogy az Európa Tanács ne is szerezzen tudomást a Székelyföldi törekvésekről.
A kormánymegbízott emlékeztetett, hogy Hargita megyében 42 település önkormányzata fogadta el a határozatot, amelyben kinyilvánították, hogy a Székelyföld nevű különálló közigazgatási egységbe akarnak tartozni, amely számára sarkalatos törvény szavatolná az autonómiát, és területén az állam nyelve mellett hivatalos nyelv lenne a magyar is. A határozatot a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kérésére fogadták el az önkormányzatok 2014-től kezdődően. A városok közül a gyergyószentmiklósi, Csíkszeredai, Székelyudvarhelyi, székelykeresztúri, Tusnádfürdői és szentegyházi önkormányzat tett eleget az SZNT felkérésének, a többi érintett önkormányzat községeket jelent. A prefektus a közigazgatási bíróságon támadta meg egyenként az önkormányzati döntéseket, arra hivatkozva, hogy azok alkotmányellenesek.
Az SZNT gyergyószéki szervezetének vezetője, Árus Zsolt szerint, ilyen bejelentés már korábban is elhangzott, a prefektus célja megüzenni a polgármestereknek meg önkormányzatoknak, hogy ne is próbálkozzanak, mert lám semmi értelme, a bíróságon úgyis mindig a prefektus nyer. Árus szerint ez összefüggésben van azzal, hogy június 28-án Strasbourgban az Európa Tanács egy testületének ülésén, négy Székelyföldi polgármester kérésére, napirenden szerepelt a romániai zászlótörvény.
A Nagy Zoltán gyergyószentmiklósi, Egyed József gyergyóújfalvi, Vass Imre makfalvi és Zoltáni Csaba székelyderzsi polgármesterek által megfogalmazott beadvány megtárgyalását végül októberre halasztották mert az összes romániai küldött testületileg távol mAradt. Árus Zsolt szerint ettől függetlenül, újból bizonyítást nyert, hogy van keresnivalója a Székelyföldi jogsértések miatt hangjukat hallatóknak az Európa Tanácsnál, mert ez a testület, a hozzá intézett kérésekkel érdemben foglalkozik.
„A Bukaresti hatalom éppen ezért azt szeretné elérni, hogy ilyen megkeresések ne is szülessenek, ennek a jegyében született a prefektusi »tájékoztatás« is” – szögezi le Árus. Szerinte a Bukaresti hatalom célja az, hogy több ilyen határozat ne érkezzen az Európa Tanácshoz Romániából.
Az SZNT tisztségviselője szerint az önkormányzatok le kell vonják a következtetést, hogy ez helyes, eredményekkel kecsegtető út, tovább kell hát menni rajta. „Bármilyen jogsértést követ el a központi hatalom, bármilyen módon korlátozza a helyi autonómiát és a közösségek jogait, igenis erről panaszt kell tenni az Európa Tanácsnál és kérni kell, hogy az lépjen közbe”. Árus megjegyzi: Székelyföldön több tíz magyar többségű önkormányzat van, amelyik még nem fogadta el a petíciós határozatot, Gyergyószéken is kettő. Azokat továbbra is arra buzdítják, hogy tegyék meg ezt a lépést.
Gergely Imre
Székelyhon.ro
Az összes Hargita megyei önkormányzat által elfogadott autonómia-határozatot érvénytelenítette a bíróság – közölte pénteken Adrian Jean Andrei, Hargita megye prefektusa. Árus Zsolt SZNT tisztségviselő szerint Bukarest célja, hogy az Európa Tanács ne is szerezzen tudomást a Székelyföldi törekvésekről.
A kormánymegbízott emlékeztetett, hogy Hargita megyében 42 település önkormányzata fogadta el a határozatot, amelyben kinyilvánították, hogy a Székelyföld nevű különálló közigazgatási egységbe akarnak tartozni, amely számára sarkalatos törvény szavatolná az autonómiát, és területén az állam nyelve mellett hivatalos nyelv lenne a magyar is. A határozatot a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) kérésére fogadták el az önkormányzatok 2014-től kezdődően. A városok közül a gyergyószentmiklósi, Csíkszeredai, Székelyudvarhelyi, székelykeresztúri, Tusnádfürdői és szentegyházi önkormányzat tett eleget az SZNT felkérésének, a többi érintett önkormányzat községeket jelent. A prefektus a közigazgatási bíróságon támadta meg egyenként az önkormányzati döntéseket, arra hivatkozva, hogy azok alkotmányellenesek.
Az SZNT gyergyószéki szervezetének vezetője, Árus Zsolt szerint, ilyen bejelentés már korábban is elhangzott, a prefektus célja megüzenni a polgármestereknek meg önkormányzatoknak, hogy ne is próbálkozzanak, mert lám semmi értelme, a bíróságon úgyis mindig a prefektus nyer. Árus szerint ez összefüggésben van azzal, hogy június 28-án Strasbourgban az Európa Tanács egy testületének ülésén, négy Székelyföldi polgármester kérésére, napirenden szerepelt a romániai zászlótörvény.
A Nagy Zoltán gyergyószentmiklósi, Egyed József gyergyóújfalvi, Vass Imre makfalvi és Zoltáni Csaba székelyderzsi polgármesterek által megfogalmazott beadvány megtárgyalását végül októberre halasztották mert az összes romániai küldött testületileg távol mAradt. Árus Zsolt szerint ettől függetlenül, újból bizonyítást nyert, hogy van keresnivalója a Székelyföldi jogsértések miatt hangjukat hallatóknak az Európa Tanácsnál, mert ez a testület, a hozzá intézett kérésekkel érdemben foglalkozik.
„A Bukaresti hatalom éppen ezért azt szeretné elérni, hogy ilyen megkeresések ne is szülessenek, ennek a jegyében született a prefektusi »tájékoztatás« is” – szögezi le Árus. Szerinte a Bukaresti hatalom célja az, hogy több ilyen határozat ne érkezzen az Európa Tanácshoz Romániából.
Az SZNT tisztségviselője szerint az önkormányzatok le kell vonják a következtetést, hogy ez helyes, eredményekkel kecsegtető út, tovább kell hát menni rajta. „Bármilyen jogsértést követ el a központi hatalom, bármilyen módon korlátozza a helyi autonómiát és a közösségek jogait, igenis erről panaszt kell tenni az Európa Tanácsnál és kérni kell, hogy az lépjen közbe”. Árus megjegyzi: Székelyföldön több tíz magyar többségű önkormányzat van, amelyik még nem fogadta el a petíciós határozatot, Gyergyószéken is kettő. Azokat továbbra is arra buzdítják, hogy tegyék meg ezt a lépést.
Gergely Imre
Székelyhon.ro
2016. július 5.
Árus Katalin lett a Figura megbízott igazgatója
Czegő Csongor távozását követően július elsejétől Árus Katalin látja el a vezetői teendőket a Figura Stúdió Színház élén. A megbízott igazgató 120 napig töltheti be e munkakört. Tovább nem is akarná igazgatni a színházat.
Czegő Csongor június 30-ig töltötte be a gyergyószentmiklósi színház igazgatói tisztségét. Távozását ideiglenes időszak követi, ez alatt megbízott igazgató vezeti az intézményt. A gyergyószentmiklósi önkormányzat, a színház fenntartója hamarosan kiírja a versenyvizsgát, melynek feltétele, hogy az elvárásokat megfogalmazzák, a megmérettetés módját meghatározzák, és ezt a döntéshozó testület jóváhagyja. A kiírást a jelentkezési időszak követi, majd az írásbeli és szóbeli megmérettetés, az eredményhirdetés és az óvási lehetőség megadása. A megbízást nyerő személy ezt követően veheti át a stafétát. Mindez nem lehet több 120 napnál, de addig Árus Katalin kell ellássa a menedzseri feladatokat.
Mi is a teendő nyáron egy színháznál? – kérdeztük a megbízott igazgatót, aki mostanáig referensi munkakört töltött be, a pályázásban vállalt jelentős szerepet. „Sokan nem tudják, hogy a Figura Stúdió Színház többféle tevékenységet végez, így például a művelődési ház gondnoka, ami napi tevékenységet jelent kezdve a takarítástól a rendezvények biztosításáig tűzvédelmi, műszaki szempontból. Ilyen rendezvényekből több is lesz a közeljövőben, tehát van napi feladat” – közölte a megbízott. Elmondta azt is, hogy bár elvileg szabadságol a társulat, de folyamatosan van ügyelet, naponta két-három személy dolgozik, és készülnek az új évadra is.
Idén szeptember elsején kezdődik a színházi új esztendő. Próbafolyamattal kezdenek a figurások egy, még Czegő Csongor által elkészített terv szerint. „Az én dolgom az, hogy a terveket úgy vigyem tovább, hogy az új igazgató egy folyamatba kapcsolódhasson bele. De ezek csak tervek, nincsenek szerződések kötve, így ha módosítani akar azokon, azt is megteheti. Nem kőbe vésett tennivalók, tartana az átmeneti időszak, mert akkor egy koncepció mentén, az új igazgató víziója szerint folytatódhatna a munka.
Azt is megkérdeztük Árus Katalintól, hogy megpályázza-e az igazgatói állást. „Szembenéztem magammal, és nem látom, hogy kívánnám ezt a munkakört. Így nem pályázom meg” – válaszolta kérdésünkre.
Balázs Katalin |
Székelyhon.ro
Czegő Csongor távozását követően július elsejétől Árus Katalin látja el a vezetői teendőket a Figura Stúdió Színház élén. A megbízott igazgató 120 napig töltheti be e munkakört. Tovább nem is akarná igazgatni a színházat.
Czegő Csongor június 30-ig töltötte be a gyergyószentmiklósi színház igazgatói tisztségét. Távozását ideiglenes időszak követi, ez alatt megbízott igazgató vezeti az intézményt. A gyergyószentmiklósi önkormányzat, a színház fenntartója hamarosan kiírja a versenyvizsgát, melynek feltétele, hogy az elvárásokat megfogalmazzák, a megmérettetés módját meghatározzák, és ezt a döntéshozó testület jóváhagyja. A kiírást a jelentkezési időszak követi, majd az írásbeli és szóbeli megmérettetés, az eredményhirdetés és az óvási lehetőség megadása. A megbízást nyerő személy ezt követően veheti át a stafétát. Mindez nem lehet több 120 napnál, de addig Árus Katalin kell ellássa a menedzseri feladatokat.
Mi is a teendő nyáron egy színháznál? – kérdeztük a megbízott igazgatót, aki mostanáig referensi munkakört töltött be, a pályázásban vállalt jelentős szerepet. „Sokan nem tudják, hogy a Figura Stúdió Színház többféle tevékenységet végez, így például a művelődési ház gondnoka, ami napi tevékenységet jelent kezdve a takarítástól a rendezvények biztosításáig tűzvédelmi, műszaki szempontból. Ilyen rendezvényekből több is lesz a közeljövőben, tehát van napi feladat” – közölte a megbízott. Elmondta azt is, hogy bár elvileg szabadságol a társulat, de folyamatosan van ügyelet, naponta két-három személy dolgozik, és készülnek az új évadra is.
Idén szeptember elsején kezdődik a színházi új esztendő. Próbafolyamattal kezdenek a figurások egy, még Czegő Csongor által elkészített terv szerint. „Az én dolgom az, hogy a terveket úgy vigyem tovább, hogy az új igazgató egy folyamatba kapcsolódhasson bele. De ezek csak tervek, nincsenek szerződések kötve, így ha módosítani akar azokon, azt is megteheti. Nem kőbe vésett tennivalók, tartana az átmeneti időszak, mert akkor egy koncepció mentén, az új igazgató víziója szerint folytatódhatna a munka.
Azt is megkérdeztük Árus Katalintól, hogy megpályázza-e az igazgatói állást. „Szembenéztem magammal, és nem látom, hogy kívánnám ezt a munkakört. Így nem pályázom meg” – válaszolta kérdésünkre.
Balázs Katalin |
Székelyhon.ro
2016. július 6.
Árvíz után Nagybaconban
Hivatalos jelentés készült a múlt heti nagybaconi árvíz által okozott kárról: a kiöntő patak hatvan gazdaságban okozott veszteséget, 3,5 hektár veteményes, hét hektár mezőgazdasági terület (főleg krumpli és búza), öt hektár kaszáló és tizennégy hektár legelő ment tönkre. A súgói erdő alatti utat 2,5 kilométeren, az aranyosi erdei utat 760 méteren, a Szárazajta felé vezető 44-es községi utat 1800 méteren rongálta meg a lezúduló víz, az Uzonkafürdőre vezető 47-es községi úton közlekedési-biztonsági felmérést végeztek, minek eredményeképp a nehézforgalmat felfüggesztették. Hét kilométer mezei út is megrongálódott. A gazdák kártérítésre csak akkor számíthatnak, ha biztosítással rendelkeznek, az önkormányzat viszont reménykedhet némi kormánytámogatásban – tudtuk meg Simon András polgármestertől.
A nagybaconiak emlékezetében négy árvíz, az 1959-es, 1960-as, 1975-ös és 1990-es mAradt meg igazán. A múlt heti a legnagyobb és legtöbb keserűséget hozó 1960-ashoz volt hasonlatos – emelte ki Bocskor Zoltán és neje, Sára, akikkel a polgármesteri hivataltól alig kődobásnyira található telkükön találkoztunk. A telket az önkormányzat béreli raktárnak és lerakatnak, de néhány áras részt továbbra is maguk művelnek, így érthető, hogy a múlt kedden este kilenc és tíz óra közt lezúduló esőt követően az idős gazda felszegi otthonából nyomban oda sietett menteni a menthetőt. Az egyórányi eső elég volt ahhoz, hogy jóformán semmi se mAradjon. A krumpli nagyon szép termést ígért, de oda az egész, a csűrben tárolt sárga rendszámú Aro terepjárót vagy két éve nem használták, de már valószínűleg nem is fogják, miután az iszap a motorterét is elöntötte. A kis ház sem úszta meg: az ajtó alatt befolyt a hordalékkal telített lé, a több centiméteres sarat alig lehetett eltávolítani. „Este vacsoráztunk, amikor hallottam, valami nagyon zúg odakint; kinéztem, s láttam, olyan ítéletidő kezdődött, amilyen rég nem volt, s a víz már a kertünkben. Az uram nyomban biciklire ült, s jött, hogy nézze meg, itt lent, a patak mellett milyen a helyzet. Hát már nem volt mit tennie, a víz pedig akkora volt, hogy itt is ragadt egész sokáig” – idézte fel azokat a pillanatokat az asszony.
Az idős házaspár a következő napokban-hetekben a kerítés helyreállításán és a kert rendezésén dolgozik. A kerítés ugyancsak szükséges, mert az állatok és nem jó szándékkal érkező emberek dolgát meg kell nehezíteni; de azt is ki kell találni, a leiszapolt krumpli helyére lehet-e valamit még vetni. Ejsze nem, de megpróbálják.
Két oldalról jött az ár
Az Iskola utcában a baptista templom melletti híd bal oldalán vastagabb és vékonyabb ágakból álló nagyobb kupac éktelenkedve jelzi, itt nemrég valami jelentősebb dolognak kellett történnie. A hídról lepillantva előbb a patakmeder fáin lógó zacskók tucatján akad meg szemünk, kicsit tovább egy jónak tűnő talicska markolata áll ki a vízből.
A hídon túl az első háznál két férfi javítja a kerítést. Nem valami beszédesek, inkább a munkára összpontosítanak, ám egyikük végül megszólal, s elmondja, a víz elöntötte a kertet, és valószínűleg, az állatállományban is kár esik, ha nem tudják idejében a szomszéd felé áthajtani.
Kicsivel odébb az úton termetes férfi magasnyomású vízpumpával mossa az iszapos ülőkét. A sarki ház udvarának vaskapuja nyitva, bent nagy a mozgás. Mihály Csilla azt mondja, nem voltak itthon, de ismerőseik jöttek, s mentettek helyettük. Őket két helyről, az utcáról és a patak felől érkező ár is érintette, jóformán minden, azaz az udvar, a csűr, a nyári konyha és a garázs is víz alá került. Egyedül a magasabban álló házat – bár az utolsó lépcsőfokot is ellepte a víz – nem érte a pusztítás. Több nap takarítás után még mindig vastagon áll az udvaron a szikkadó iszap, sőt, a nyári konyhába belépni is nehéz. Az asszony átvezet a csűrön, s mutatja: kertje a fákig tartott, ám annyi földet elmosott a víz, hogy legalább fél méterrel kurtább lett, s eltűnt a hosszan futó közkert is. „Amit lehetett, kivittünk, s igyekeztünk megmosni. A kutakat kiszivattyúztuk, most úgy-ahogy, tiszta a vizünk, az áradást a garázsban átvészelő autó szétszedve áll a műhelyben, az udvar, ahhoz képest, hogy mi volt, tisztának mondható, de még mindig távol állunk attól, hogy ismét olyan legyen, mint régen. Gondban vagyunk, mert nem tudjuk, mihez kezdjünk a rengeteg szeméttel: nem érkezett még hír arról, a polgármesteri hivatal segít-e legalább egy traktorral, hogy a több teherautóra is elég hulladékot elszállítsuk. Nagyon bízom benne, mellénk állnak” – mondotta Mihály Csilla.
Patakszabályozásra van szükség
A Bartha-szegletnél levő híd lábánál hordalékkal és gyökerestül kitépett vékonyabb fákkal van tele a hely, a szelektív hulladékgyűjtő oldala mintegy szűrőként működött, rácsozatán a félig száradt hulladék szinte méteresen áll. Nem jobb a helyzet tovább sem: a túlsó parton eldőlt öreg fa, a part két oldala hulladékkal tele.
A fűzfalvi hídnál Futató Györggyel találkozunk. Mint mondja, nagyobb kára nem esett, de kertjében szinte semmi sem mAradt, miután átvonult rajta az ár. A kerítés egy része nem tudott ellenállni a nyomásnak, s ledőlt, ám nem sodródott tovább, lábra tudta állítani. Az elmúlt napok a pucolással teltek, de még mindig nem értek a végére. Azt hiányolja, mindent a maguk erejéből kellett megoldaniuk, mert a polgármesteri hivatal bár egy pumpát nem adott, hogy kiszivattyúzzák a vizet. „Mi még megcsináltuk, de legalább az idősebbeket segíteniük kellett volna” – mondotta nem kevés feldúltsággal hangjában. Futató Györgynek véleménye van a patakszabályozásról is: mélyíteni, szélesíteni kell, falait meg kell erősíteni, mert ellenkező esetben ismét megismétlődhet a baj – sok fáradságos munkával megteremtett érték vesz el, ha az illetékesek nem lépnek időben.
Hecser László
Háromszék
Erdély.ma
Hivatalos jelentés készült a múlt heti nagybaconi árvíz által okozott kárról: a kiöntő patak hatvan gazdaságban okozott veszteséget, 3,5 hektár veteményes, hét hektár mezőgazdasági terület (főleg krumpli és búza), öt hektár kaszáló és tizennégy hektár legelő ment tönkre. A súgói erdő alatti utat 2,5 kilométeren, az aranyosi erdei utat 760 méteren, a Szárazajta felé vezető 44-es községi utat 1800 méteren rongálta meg a lezúduló víz, az Uzonkafürdőre vezető 47-es községi úton közlekedési-biztonsági felmérést végeztek, minek eredményeképp a nehézforgalmat felfüggesztették. Hét kilométer mezei út is megrongálódott. A gazdák kártérítésre csak akkor számíthatnak, ha biztosítással rendelkeznek, az önkormányzat viszont reménykedhet némi kormánytámogatásban – tudtuk meg Simon András polgármestertől.
A nagybaconiak emlékezetében négy árvíz, az 1959-es, 1960-as, 1975-ös és 1990-es mAradt meg igazán. A múlt heti a legnagyobb és legtöbb keserűséget hozó 1960-ashoz volt hasonlatos – emelte ki Bocskor Zoltán és neje, Sára, akikkel a polgármesteri hivataltól alig kődobásnyira található telkükön találkoztunk. A telket az önkormányzat béreli raktárnak és lerakatnak, de néhány áras részt továbbra is maguk művelnek, így érthető, hogy a múlt kedden este kilenc és tíz óra közt lezúduló esőt követően az idős gazda felszegi otthonából nyomban oda sietett menteni a menthetőt. Az egyórányi eső elég volt ahhoz, hogy jóformán semmi se mAradjon. A krumpli nagyon szép termést ígért, de oda az egész, a csűrben tárolt sárga rendszámú Aro terepjárót vagy két éve nem használták, de már valószínűleg nem is fogják, miután az iszap a motorterét is elöntötte. A kis ház sem úszta meg: az ajtó alatt befolyt a hordalékkal telített lé, a több centiméteres sarat alig lehetett eltávolítani. „Este vacsoráztunk, amikor hallottam, valami nagyon zúg odakint; kinéztem, s láttam, olyan ítéletidő kezdődött, amilyen rég nem volt, s a víz már a kertünkben. Az uram nyomban biciklire ült, s jött, hogy nézze meg, itt lent, a patak mellett milyen a helyzet. Hát már nem volt mit tennie, a víz pedig akkora volt, hogy itt is ragadt egész sokáig” – idézte fel azokat a pillanatokat az asszony.
Az idős házaspár a következő napokban-hetekben a kerítés helyreállításán és a kert rendezésén dolgozik. A kerítés ugyancsak szükséges, mert az állatok és nem jó szándékkal érkező emberek dolgát meg kell nehezíteni; de azt is ki kell találni, a leiszapolt krumpli helyére lehet-e valamit még vetni. Ejsze nem, de megpróbálják.
Két oldalról jött az ár
Az Iskola utcában a baptista templom melletti híd bal oldalán vastagabb és vékonyabb ágakból álló nagyobb kupac éktelenkedve jelzi, itt nemrég valami jelentősebb dolognak kellett történnie. A hídról lepillantva előbb a patakmeder fáin lógó zacskók tucatján akad meg szemünk, kicsit tovább egy jónak tűnő talicska markolata áll ki a vízből.
A hídon túl az első háznál két férfi javítja a kerítést. Nem valami beszédesek, inkább a munkára összpontosítanak, ám egyikük végül megszólal, s elmondja, a víz elöntötte a kertet, és valószínűleg, az állatállományban is kár esik, ha nem tudják idejében a szomszéd felé áthajtani.
Kicsivel odébb az úton termetes férfi magasnyomású vízpumpával mossa az iszapos ülőkét. A sarki ház udvarának vaskapuja nyitva, bent nagy a mozgás. Mihály Csilla azt mondja, nem voltak itthon, de ismerőseik jöttek, s mentettek helyettük. Őket két helyről, az utcáról és a patak felől érkező ár is érintette, jóformán minden, azaz az udvar, a csűr, a nyári konyha és a garázs is víz alá került. Egyedül a magasabban álló házat – bár az utolsó lépcsőfokot is ellepte a víz – nem érte a pusztítás. Több nap takarítás után még mindig vastagon áll az udvaron a szikkadó iszap, sőt, a nyári konyhába belépni is nehéz. Az asszony átvezet a csűrön, s mutatja: kertje a fákig tartott, ám annyi földet elmosott a víz, hogy legalább fél méterrel kurtább lett, s eltűnt a hosszan futó közkert is. „Amit lehetett, kivittünk, s igyekeztünk megmosni. A kutakat kiszivattyúztuk, most úgy-ahogy, tiszta a vizünk, az áradást a garázsban átvészelő autó szétszedve áll a műhelyben, az udvar, ahhoz képest, hogy mi volt, tisztának mondható, de még mindig távol állunk attól, hogy ismét olyan legyen, mint régen. Gondban vagyunk, mert nem tudjuk, mihez kezdjünk a rengeteg szeméttel: nem érkezett még hír arról, a polgármesteri hivatal segít-e legalább egy traktorral, hogy a több teherautóra is elég hulladékot elszállítsuk. Nagyon bízom benne, mellénk állnak” – mondotta Mihály Csilla.
Patakszabályozásra van szükség
A Bartha-szegletnél levő híd lábánál hordalékkal és gyökerestül kitépett vékonyabb fákkal van tele a hely, a szelektív hulladékgyűjtő oldala mintegy szűrőként működött, rácsozatán a félig száradt hulladék szinte méteresen áll. Nem jobb a helyzet tovább sem: a túlsó parton eldőlt öreg fa, a part két oldala hulladékkal tele.
A fűzfalvi hídnál Futató Györggyel találkozunk. Mint mondja, nagyobb kára nem esett, de kertjében szinte semmi sem mAradt, miután átvonult rajta az ár. A kerítés egy része nem tudott ellenállni a nyomásnak, s ledőlt, ám nem sodródott tovább, lábra tudta állítani. Az elmúlt napok a pucolással teltek, de még mindig nem értek a végére. Azt hiányolja, mindent a maguk erejéből kellett megoldaniuk, mert a polgármesteri hivatal bár egy pumpát nem adott, hogy kiszivattyúzzák a vizet. „Mi még megcsináltuk, de legalább az idősebbeket segíteniük kellett volna” – mondotta nem kevés feldúltsággal hangjában. Futató Györgynek véleménye van a patakszabályozásról is: mélyíteni, szélesíteni kell, falait meg kell erősíteni, mert ellenkező esetben ismét megismétlődhet a baj – sok fáradságos munkával megteremtett érték vesz el, ha az illetékesek nem lépnek időben.
Hecser László
Háromszék
Erdély.ma
2016. július 6.
Húsz év múlva
Ha már a parlamenti képviselők és szenátorok javában vakációznak, a kormány és az elnöki hivatal igyekszik kézbe venni az irányítást, s szinte naponta újabb és újabb tervekkel, projektekkel jelentkeznek.
Klaus Iohannis államelnök a brit kilépésről szóló népszavazás, a brexit utáni kialakult helyzet apropóján hívta tanácskozásra a jegybank, a kormány, illetve a parlamenti pártok vezetőit, azt hangsúlyozva: az európai uniós csatlakozás után tíz évvel új országprojektre van szükség, amely egységbe kovácsolná Románia lakosságát, és amelynek megvalósításáért minden parlamenti erő síkra szállna. Dacian Cioloş szakértői kormánya sem tétlenkedik: a bürokráciamentesítési csomag elfogadása után az önkormányzati vezetők fórumán a közigazgatási átszervezést tűzték újra napirendre, de sebtében kidolgoztak – tegnap pedig közvitára is bocsátottak – egy hosszú távú országfejlesztési tervet is, amelybe aztán mindent beleírtak, amiről csak álmodtunk, álmodunk: az országot keresztül-kasul szelő autópályák épülnek majd, gyorsvasutak könnyítik a közlekedést, környezetünk védelme céljából kerékpárutakat hoznak létre, hidakat építenek a Pruton, a Dunán. Néhány éven belül befejeznék az oly hosszú ideje épülő észak-erdélyi sztrádát, de az egyelőre csak tervbe vett Brassó–Comarnic szakaszt is, pálya kötné össze továbbá Erdélyt Moldvával is. Emellett regionális kórházak épülnének, felújítanák a falusi járóbeteg-rendelőket, jelentősen bővítenék és felújítanák az ivóvízhálózatot, sportkomplexumokat hoznának létre stb. – mintha csak valamiféle meséskönyvet olvasnánk, oly csodálatos világot képzeltek el Romániában húsz év múlva. De nem is azzal van a baj, hogy a stratégia finoman szólva is kissé merész, elvégre a nagy megvalósításokhoz szükség van arra, hogy nagyot álmodjunk. Nagyobbik gondnak tűnik, hogy nem nagyon látni, ki fogja mindezt megvalósítani: a politikai osztály ugyanis hitelét vesztette, de a hatalmat nem akarja kiengedni a kezéből, a jelenlegi szakértői kormányt sem igazán hagyja dolgozni, és nem sok esély mutatkozik arra, hogy belátható időn belül új, hozzáértő, tisztességes vezetők vegyék át a jelenlegi korrupt, inkompetens társaság helyét. Márpedig a választási csalásért jogerősen elítélt Liviu Dragneával, a plagizáló Victor Pontával és szocialista bandájukkal, de még kihívóikkal, a sóhajgyenge, lassan önmaguktól is vereséget szenvedő, ugyancsak lejárt szavatosságú politikusokból álló liberális párttal is lehetetlennek tűnik a kitűzött célok bár egy részének megvalósítása. FARCÁDI BOTOND
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Ha már a parlamenti képviselők és szenátorok javában vakációznak, a kormány és az elnöki hivatal igyekszik kézbe venni az irányítást, s szinte naponta újabb és újabb tervekkel, projektekkel jelentkeznek.
Klaus Iohannis államelnök a brit kilépésről szóló népszavazás, a brexit utáni kialakult helyzet apropóján hívta tanácskozásra a jegybank, a kormány, illetve a parlamenti pártok vezetőit, azt hangsúlyozva: az európai uniós csatlakozás után tíz évvel új országprojektre van szükség, amely egységbe kovácsolná Románia lakosságát, és amelynek megvalósításáért minden parlamenti erő síkra szállna. Dacian Cioloş szakértői kormánya sem tétlenkedik: a bürokráciamentesítési csomag elfogadása után az önkormányzati vezetők fórumán a közigazgatási átszervezést tűzték újra napirendre, de sebtében kidolgoztak – tegnap pedig közvitára is bocsátottak – egy hosszú távú országfejlesztési tervet is, amelybe aztán mindent beleírtak, amiről csak álmodtunk, álmodunk: az országot keresztül-kasul szelő autópályák épülnek majd, gyorsvasutak könnyítik a közlekedést, környezetünk védelme céljából kerékpárutakat hoznak létre, hidakat építenek a Pruton, a Dunán. Néhány éven belül befejeznék az oly hosszú ideje épülő észak-erdélyi sztrádát, de az egyelőre csak tervbe vett Brassó–Comarnic szakaszt is, pálya kötné össze továbbá Erdélyt Moldvával is. Emellett regionális kórházak épülnének, felújítanák a falusi járóbeteg-rendelőket, jelentősen bővítenék és felújítanák az ivóvízhálózatot, sportkomplexumokat hoznának létre stb. – mintha csak valamiféle meséskönyvet olvasnánk, oly csodálatos világot képzeltek el Romániában húsz év múlva. De nem is azzal van a baj, hogy a stratégia finoman szólva is kissé merész, elvégre a nagy megvalósításokhoz szükség van arra, hogy nagyot álmodjunk. Nagyobbik gondnak tűnik, hogy nem nagyon látni, ki fogja mindezt megvalósítani: a politikai osztály ugyanis hitelét vesztette, de a hatalmat nem akarja kiengedni a kezéből, a jelenlegi szakértői kormányt sem igazán hagyja dolgozni, és nem sok esély mutatkozik arra, hogy belátható időn belül új, hozzáértő, tisztességes vezetők vegyék át a jelenlegi korrupt, inkompetens társaság helyét. Márpedig a választási csalásért jogerősen elítélt Liviu Dragneával, a plagizáló Victor Pontával és szocialista bandájukkal, de még kihívóikkal, a sóhajgyenge, lassan önmaguktól is vereséget szenvedő, ugyancsak lejárt szavatosságú politikusokból álló liberális párttal is lehetetlennek tűnik a kitűzött célok bár egy részének megvalósítása. FARCÁDI BOTOND
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. július 6.
Magántáborban is büntetnek a fogyasztóvédők
A korábbi évekhez hasonlóan a vakációs időszakban a Kovászna Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal ellenőrzi a megyében szervezett táborokat. Június utolsó napján Csomakőrösön kutakodtak, és törvényellenes dolgokat fedeztek fel – közölte hírlevelében Mircea Diacon, a hivatal helyettes főfelügyelője.
Az ellenőrzött panziónak – ahol éppen tábort tartottak – nem volt engedélye vendégfogadásra és ételek elkészítésére, de ennél súlyosabb a gyerekekkel foglalkozó pedagógusok „bűne”. A táborszervezéshez nem rendelkeztek az iskola – Kőrösi Csoma Sándor Líceum – engedélyével. A gyerekeknek nem volt egészségügyi igazolásuk. Minden tíz gyerekre kellett volna felügyelőt biztosítani (33-an voltak a táborban, két tanítóval), és nem értesítették a táborozásról a rendőrséget, fogyasztóvédőket, a közegészségügyi, állategészségügyi és élelmiszer-biztonsági igazgatóságot. A fontos hivatalok sorát a stb. zárta a felügyelő tájékoztatójában.
Az érintett pedagógusoktól és a panziótulajdonostól is tájékozódtunk az ellenőrzésről. Elsőkként a gazdasági rendőrség felügyelői jártak a táborban, távozásuk után tíz perccel érkeztek a fogyasztóvédők – számolt be Thiesz Katalin tanítónő. Nem érdekelték őket a körülmények, nem néztek be a hűtőkbe, nem szagoltak bele a fazekakba, nem néztek szét a szobákban, csak a papírokra voltak kíváncsiak. Próbálták megmagyarázni: itt nem iskolai táborról van szó, szabadságukat töltik, a szülők felkérésére foglalkoznak a gyerekekkel. A tábort a szülők szervezték, ők fizetik a szállást, sőt, az élelem beszerzését, a főzést is felvállalták. Naponta 10–15 felnőtt volt a gyerekekkel, sokan éjszakára is a panzióban mAradtak. Az ellenőrök azonban hajthatatlanok voltak, nem akarták megérteni, hogy egy magánrendezvényről van szó, ahol szülők és gyerekeik vannak együtt – idézte fel a történteket Thiesz Katalin. Nyilatkozatot kellett írniuk, másnapra az iskola igazgatónőjét Sepsiszentgyörgyre rendelték a fogyasztóvédelmi hivatalhoz, ahol a tábor szervezéséhez szükséges iratokat kérték tőle. Egyebet nem tudott felmutatni, mint a két tanítónő szabadságos kérelmét. Szabadidejükben voltak, nem az iskola szervezte a tábort – ennyit mondhatott. Ennek ellenére tovább dagadt az abnormális botrány, a fogyasztóvédők feljelentést tettek a tanfelügyelőségnél, állítva, hogy a pedagógusok nem tartották be a 3060/2014-es rendelet előírásait, tettükért pedig felelni fognak. A „vádirat” még nem érkezett meg a tanítónők címére.
Debreczi Levente panziótulajdonos elmondta, rendelkezik a vendégfogadáshoz szükséges engedéllyel, de ételek készítéséhez valóban nincs jóváhagyása – azért nem kérte eddig, mert a vendégek maguk főztek, akárcsak az említett táborban. A felügyelők egy hónap határidőt szabtak az engedély beszerzésére, ezt már jövő héten megkapja, és ez a gond is kiküszöbölődik – mondta a turisztikai vállalkozó.
A csomakőrösi panzióban számos rendezvény zajlik nyaranta, például a nagyszabású SIC-Fest – de eddig semmi sem szúrta a fogyasztóvédők szemét. Augusztus végéig idén is folyamatosan foglalt a panzió – mondta a tulajdonos.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A korábbi évekhez hasonlóan a vakációs időszakban a Kovászna Megyei Fogyasztóvédelmi Hivatal ellenőrzi a megyében szervezett táborokat. Június utolsó napján Csomakőrösön kutakodtak, és törvényellenes dolgokat fedeztek fel – közölte hírlevelében Mircea Diacon, a hivatal helyettes főfelügyelője.
Az ellenőrzött panziónak – ahol éppen tábort tartottak – nem volt engedélye vendégfogadásra és ételek elkészítésére, de ennél súlyosabb a gyerekekkel foglalkozó pedagógusok „bűne”. A táborszervezéshez nem rendelkeztek az iskola – Kőrösi Csoma Sándor Líceum – engedélyével. A gyerekeknek nem volt egészségügyi igazolásuk. Minden tíz gyerekre kellett volna felügyelőt biztosítani (33-an voltak a táborban, két tanítóval), és nem értesítették a táborozásról a rendőrséget, fogyasztóvédőket, a közegészségügyi, állategészségügyi és élelmiszer-biztonsági igazgatóságot. A fontos hivatalok sorát a stb. zárta a felügyelő tájékoztatójában.
Az érintett pedagógusoktól és a panziótulajdonostól is tájékozódtunk az ellenőrzésről. Elsőkként a gazdasági rendőrség felügyelői jártak a táborban, távozásuk után tíz perccel érkeztek a fogyasztóvédők – számolt be Thiesz Katalin tanítónő. Nem érdekelték őket a körülmények, nem néztek be a hűtőkbe, nem szagoltak bele a fazekakba, nem néztek szét a szobákban, csak a papírokra voltak kíváncsiak. Próbálták megmagyarázni: itt nem iskolai táborról van szó, szabadságukat töltik, a szülők felkérésére foglalkoznak a gyerekekkel. A tábort a szülők szervezték, ők fizetik a szállást, sőt, az élelem beszerzését, a főzést is felvállalták. Naponta 10–15 felnőtt volt a gyerekekkel, sokan éjszakára is a panzióban mAradtak. Az ellenőrök azonban hajthatatlanok voltak, nem akarták megérteni, hogy egy magánrendezvényről van szó, ahol szülők és gyerekeik vannak együtt – idézte fel a történteket Thiesz Katalin. Nyilatkozatot kellett írniuk, másnapra az iskola igazgatónőjét Sepsiszentgyörgyre rendelték a fogyasztóvédelmi hivatalhoz, ahol a tábor szervezéséhez szükséges iratokat kérték tőle. Egyebet nem tudott felmutatni, mint a két tanítónő szabadságos kérelmét. Szabadidejükben voltak, nem az iskola szervezte a tábort – ennyit mondhatott. Ennek ellenére tovább dagadt az abnormális botrány, a fogyasztóvédők feljelentést tettek a tanfelügyelőségnél, állítva, hogy a pedagógusok nem tartották be a 3060/2014-es rendelet előírásait, tettükért pedig felelni fognak. A „vádirat” még nem érkezett meg a tanítónők címére.
Debreczi Levente panziótulajdonos elmondta, rendelkezik a vendégfogadáshoz szükséges engedéllyel, de ételek készítéséhez valóban nincs jóváhagyása – azért nem kérte eddig, mert a vendégek maguk főztek, akárcsak az említett táborban. A felügyelők egy hónap határidőt szabtak az engedély beszerzésére, ezt már jövő héten megkapja, és ez a gond is kiküszöbölődik – mondta a turisztikai vállalkozó.
A csomakőrösi panzióban számos rendezvény zajlik nyaranta, például a nagyszabású SIC-Fest – de eddig semmi sem szúrta a fogyasztóvédők szemét. Augusztus végéig idén is folyamatosan foglalt a panzió – mondta a tulajdonos.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. július 6.
Örökségvédelem és hagyományőrzés egy szórványközösségben (VII. Hungarikum napok Nagyszebenben)
Szebenben nem érezzük egyáltalán, hogy háttérbe szorulnánk, és azt sem, hogy másodrendű állampolgárok lennénk. Élhetünk kultúránknak, anyanyelvünknek, hagyományainknak, és ez senkit sem zavar – vallja Józsa Benjamin nyugalmazott nagyszebeni magyartanár, akivel a HÍD – Szebeni Magyarok Egyesülete által július 1–3. között szervezett VII. Hungarikum Napok szabadtéri programjain találkoztunk. A közel százhektáros Astra falumúzeumban tapasztalt nyüzsgés, a szebeni magyar napoknak is nevezett rendezvényen gyakran hallott román szó, a gulyásfőző verseny vegyes csapatai bizonyították a mondottakat – ebben a közegben anyanyelvétől függetlenül valóban egyenrangú mindenki.
A magyar kultúra értékeinek bemutatása, jelentőségének hangsúlyozása céljával szervezett Hungarikum Napok az Ars Hungarika fesztivál mellett a nagyszebeni magyar szórvány legkiemelkedőbb eseménye. Mindkettőnek a HÍD egyesület a szervezője, de a nagyszebeni önkormányzat és civil szervezetek, önkéntesek támogatása nélkül egyik sem lehetne sikeres. Serfőző Levente, a HÍD elnöke lapunknak elmondta, úgy állítják össze az évi kulturális programokat, hogy mindenki találjon benne magának valót, az is, aki a komoly, nehezebb műfajokat kedveli, és az is, aki pusztán találkozásra, kikapcsolódásra vágyik.
Ez a szemlélet a VII. Hungarikum Napok esetében is érvényesült: első nap a híres Szolnoki Gulyásfesztiválról szóló fotókiállításon fogadták az érdeklődőket a patinás Tanács Toronyban, a Thalia nagyteremben pedig a Magiszter Fényes Adolf Szolnoki Művészeti Szakközépiskola tánctagozatának évzáró műsorából látott részleteket a közönség, valamint nóta-, operett- és musical-összeállítással fellépett a Kolozsvári Operettisimo együttes. Második napra szervezték a szabadtéri programokat, amelyek vasárnap is folytatódtak, amikor a kulturális ínyencségek műsorfolyamát fotókiállítással és könyvbemutatóval gazdagították. A református templom galériájában báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola, az első világháború sebészeti különítményének ápolónője, a szegények pártolója, Bánffy Miklós múzsája pályaképét bemutató fényképkiállítást nyitottak meg. A Hungarikum Napok záróestéjén bemutatták Szucher Ervin Toronyba zárt anyanyelvünk című könyvét, amely a szerző szórványban készült riportjainak egy részét tartalmazza, és amelyet hídnak szánt az Erdélyben és az Erdélyen kívüli területeken élő szórványmagyarok között, akik még beszélik vagy már nem beszélik anyanyelvüket, de magyarságukhoz továbbra is ragaszkodnak.
Transylvanicum versus hungarikum
Az örökségvédelem érdekében történő összefogás volt a témája a Transylvanikum versus hungarikum című minikonferenciának, amelyen a magyarországi hungarikumtörvény alapján tavaly létrehozott Erdélyi Értéktár Bizottság és a Szeben, Maros és Brassó megyei örökségvédelmi civil szervezeteket tömörítő TransylvaNet Föderáció mutatkozott be. Az Astra – Erdélyi Népi Civilizáció Múzeuma alig egy hónapja átadott multikulturális pavilonjában tartott tanácskozáson Széman Péter, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) elnöke, az Erdélyi Értéktár Bizottság tagja ismertette a helyi, regionális és erdélyi értéktárak jelentőségét és az azokat kezelő bizottságok működését. Elmondta, kevesebb mint egy év alatt száznegyven javaslat érkezett felvételre az értéktárba, ebből kilencvenöt erdélyi, a többi helyi érdekeltségű.
Utóbbi közé tartozik a négy eddig regisztrált Háromszéki érték: a Jancsó-udvarház és a Szent Imre római katolikus műemlék templom Gelencéről, a Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum épületegyüttese és Kézdivásárhely történelmi központja (forrás: a Kriza János Néprajzi Társaság digitális értéktára,http://www.kjnt.ro/ertektar/erdelyi/kovászna).
Széman Péter lapunk kérdésére válaszolva elmondta, a Hungarikum Napok is nagy értékeink közé tartozik, hisz nagyon jó példája, hogy miképpen lehet szórványban is megőrizni a hagyományokat. Eugen Vaida, a húsz Szeben, Brassó és Maros megyei örökségvédelmi szervezetet tömörítő TransylvaNet Föderáció elnöke hangsúlyozta, feladatuknak tartják az értékőrzést, amelynek szabályozásához jó törvényre van szükség, a terepen végzett konzultációk, közmeghallgatások alapján kívánnak törvénykezdeményezéseket megfogalmazni. Úgy látja, az államnak segítenie kell az épített örökség tulajdonosait, hogy karbantarthassák, felújíthassák az értékes ingatlanokat, amelyek megőrzése közös felelősség. Vaida elmondta: együttműködést javasolt az örökségvédelmi szervezetek között, bővíteni szeretnék a TransylvaNetet, mert szerinte közös összefogással több eredményt lehet elérni. A magyar közösség szempontjából fontos jelentségre hívta fel a figyelmet Mirela Iancu, az Astra múzeum marketingfelelőse. Elmondta, a kommunista időkből úgy örökölték, hogy a falumúzeum több száz éves parasztházai, ipari létesítményei (szám szerint közel négyszáz – szerk. megj.) mind a román népi kultúra képviselői, holott ez nem igaz, és nekik az utóbbi években sikerült ezt a történelmi tévedést kiigazítaniuk, feltüntették a házak valós identitását, és létrehozták a nemzeti kisebbségek sétányát, ahová három szász házat is telepítettek, mert korábban egy sem volt. Az ország legnagyobb skanzene ma nyitott a rendezvények számára is, mesterségbemutatókat, múzeumi foglalkozásokat tartanak, hogy minél közelebb hozzák a népi kultúrát, a népi örökséget a mai emberhez – mondotta.
Gulyástól a kőlevesig
Készítsünk vajas pogácsatésztát, nyújtsuk ki, kenjük meg töpörtyű- és gulyáskrémmel, hajtogassuk össze, ismét nyújtsuk ki, daraboljuk pogácsaszaggatóval, kenjük be a tetejét gulyáskrémmel és süssük szép pirosra – így készül a Csányi Sándor-féle gulyáspogácsa. A magyar gulyáskirály saját találmányát mi is megkóstolhattuk a Hungarikum Napokon, a kemencében sült pogácsa nagyszerűen bevezet a gulyás ízvilágába, amiben bőségesen volt része a falumúzeum egyik szegletében megszervezett gulyásfőző verseny közönségének. A híres Szolnoki Gulyásfesztivál főszervezője lapunknak elmondta, a magyar éttermekből egy kicsit kiszorult a gulyás, viszont ez az étel a magyarságtudatunkat erősíti. Szerinte a gulyásfőző versenyeknek éppen az a célja, hogy ezt a tudatot és a magyar gasztrokultúrát erősítsék.
Míg közel húsz bográcsban rotyogott a főként marhahússal készített étel, a gyermekek a kőlevesről szóló bábjátékon mulattak, majd mindannyian megkóstolták a meséből szőtt kőlevest. Az üstök alatti tüzek füstjében észrevettük a Torja csapata feliratot, rögtön kérdeztük, hogy kerülnek a Háromszéki gulyásfőzők a Hungarikum Napokra. Kiderült, a torjaiak Nagyszebenben kaptak néhány évvel ezelőtt jól jövedelmező munkát egy régebb odatelepedett falustársuknál, most összeálltak, és bíznak abban, övék lesz a legfinomabb gulyás.
A kézművesek során is találkoztunk Háromszékiekkel: ott volt a bodosi mézeskalácsos, a Sepsiszentgyörgyi csontfaragó, a kovásznai fafaragó, a sepsiillyefalvi kovács. Standjuknál gyakran hallottunk román szót, alig sikerült elcsípni szebeni magyar embereket, akik elmondhatják, mit jelentenek számukra a Hungarikum Napok. A Balavásáron született, több évtizede nagyszebeni Borsai István szerint ilyenkor látszik meg, hogy ki vallja magát magyarnak, Páskuly Ibolya pedig azt mondta, ez a legjobb találkozóhelyük, ahová minden magyar eljön, mert a városban szaladnak az emberek a dolguk után, nincs idejük egymásra. Török-Szász Annát még a Németországban élő leánya is felhívta, nehogy kihagyja a Hungarikum Napokat, nem is mAradt otthon, láthatóan jól érezte magát a falumúzeumban tartott majálison.
Igaza van Józsa Benjaminnak, aki szerint a háromezer főnyi (kétszázaléknyi – szerk. megj.) szebeni magyar lakosság nagyon lelkes, „különösen, amióta két kultúrszervezetünk van, a Polgári Magyar Művelődési Egyesület és a HÍD, amelyet Serfőző Levente vezet, azóta megpezsdült a szellemi élet”.
Felzárkózni és megmAradni
Templomban, könyvesboltban, kiállító- és előadóteremben, multikulturális pavilonban, az ország legszebb és leggazdagabb falumúzeumában három nap alatt több ezren fordultak meg, magyarok és románok, hazaiak és külföldről hazaérkezettek.
Lapunk számára Sefőző Levente főszervező összegezte a Hungarikum Napok lényegét: „Szórványban minden műfajt meg kell mutatni, hisz a magyar kultúra egészéhez tartozunk, oda próbálunk felzárkózni és megmAradni a Kárpát-medencei körforgásban, és ahhoz, hogy ezt megtehessük, ébren kell tartanunk értékeinket, hagyományainkat. A nagyobb eseményekkel nem csupán a magyar közösséget kell megszólítani, hisz Nagyszebenben rengeteg a vegyes házasságban élő magyar ember, aki ilyenkor büszkén fogja meg a párját és gyermekeit, akiket lehet, hogy nem sikerült megtanítania magyar nyelvre, de most megmutathatja, ő milyen kultúrából származik. Egyesületünk neve nem véletlenül HÍD, eseményeinkkel próbálunk híd lenni kultúrák és nemzetiségek között.”
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Szebenben nem érezzük egyáltalán, hogy háttérbe szorulnánk, és azt sem, hogy másodrendű állampolgárok lennénk. Élhetünk kultúránknak, anyanyelvünknek, hagyományainknak, és ez senkit sem zavar – vallja Józsa Benjamin nyugalmazott nagyszebeni magyartanár, akivel a HÍD – Szebeni Magyarok Egyesülete által július 1–3. között szervezett VII. Hungarikum Napok szabadtéri programjain találkoztunk. A közel százhektáros Astra falumúzeumban tapasztalt nyüzsgés, a szebeni magyar napoknak is nevezett rendezvényen gyakran hallott román szó, a gulyásfőző verseny vegyes csapatai bizonyították a mondottakat – ebben a közegben anyanyelvétől függetlenül valóban egyenrangú mindenki.
A magyar kultúra értékeinek bemutatása, jelentőségének hangsúlyozása céljával szervezett Hungarikum Napok az Ars Hungarika fesztivál mellett a nagyszebeni magyar szórvány legkiemelkedőbb eseménye. Mindkettőnek a HÍD egyesület a szervezője, de a nagyszebeni önkormányzat és civil szervezetek, önkéntesek támogatása nélkül egyik sem lehetne sikeres. Serfőző Levente, a HÍD elnöke lapunknak elmondta, úgy állítják össze az évi kulturális programokat, hogy mindenki találjon benne magának valót, az is, aki a komoly, nehezebb műfajokat kedveli, és az is, aki pusztán találkozásra, kikapcsolódásra vágyik.
Ez a szemlélet a VII. Hungarikum Napok esetében is érvényesült: első nap a híres Szolnoki Gulyásfesztiválról szóló fotókiállításon fogadták az érdeklődőket a patinás Tanács Toronyban, a Thalia nagyteremben pedig a Magiszter Fényes Adolf Szolnoki Művészeti Szakközépiskola tánctagozatának évzáró műsorából látott részleteket a közönség, valamint nóta-, operett- és musical-összeállítással fellépett a Kolozsvári Operettisimo együttes. Második napra szervezték a szabadtéri programokat, amelyek vasárnap is folytatódtak, amikor a kulturális ínyencségek műsorfolyamát fotókiállítással és könyvbemutatóval gazdagították. A református templom galériájában báró Bornemissza Elemérné Szilvássy Carola, az első világháború sebészeti különítményének ápolónője, a szegények pártolója, Bánffy Miklós múzsája pályaképét bemutató fényképkiállítást nyitottak meg. A Hungarikum Napok záróestéjén bemutatták Szucher Ervin Toronyba zárt anyanyelvünk című könyvét, amely a szerző szórványban készült riportjainak egy részét tartalmazza, és amelyet hídnak szánt az Erdélyben és az Erdélyen kívüli területeken élő szórványmagyarok között, akik még beszélik vagy már nem beszélik anyanyelvüket, de magyarságukhoz továbbra is ragaszkodnak.
Transylvanicum versus hungarikum
Az örökségvédelem érdekében történő összefogás volt a témája a Transylvanikum versus hungarikum című minikonferenciának, amelyen a magyarországi hungarikumtörvény alapján tavaly létrehozott Erdélyi Értéktár Bizottság és a Szeben, Maros és Brassó megyei örökségvédelmi civil szervezeteket tömörítő TransylvaNet Föderáció mutatkozott be. Az Astra – Erdélyi Népi Civilizáció Múzeuma alig egy hónapja átadott multikulturális pavilonjában tartott tanácskozáson Széman Péter, az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) elnöke, az Erdélyi Értéktár Bizottság tagja ismertette a helyi, regionális és erdélyi értéktárak jelentőségét és az azokat kezelő bizottságok működését. Elmondta, kevesebb mint egy év alatt száznegyven javaslat érkezett felvételre az értéktárba, ebből kilencvenöt erdélyi, a többi helyi érdekeltségű.
Utóbbi közé tartozik a négy eddig regisztrált Háromszéki érték: a Jancsó-udvarház és a Szent Imre római katolikus műemlék templom Gelencéről, a Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum épületegyüttese és Kézdivásárhely történelmi központja (forrás: a Kriza János Néprajzi Társaság digitális értéktára,http://www.kjnt.ro/ertektar/erdelyi/kovászna).
Széman Péter lapunk kérdésére válaszolva elmondta, a Hungarikum Napok is nagy értékeink közé tartozik, hisz nagyon jó példája, hogy miképpen lehet szórványban is megőrizni a hagyományokat. Eugen Vaida, a húsz Szeben, Brassó és Maros megyei örökségvédelmi szervezetet tömörítő TransylvaNet Föderáció elnöke hangsúlyozta, feladatuknak tartják az értékőrzést, amelynek szabályozásához jó törvényre van szükség, a terepen végzett konzultációk, közmeghallgatások alapján kívánnak törvénykezdeményezéseket megfogalmazni. Úgy látja, az államnak segítenie kell az épített örökség tulajdonosait, hogy karbantarthassák, felújíthassák az értékes ingatlanokat, amelyek megőrzése közös felelősség. Vaida elmondta: együttműködést javasolt az örökségvédelmi szervezetek között, bővíteni szeretnék a TransylvaNetet, mert szerinte közös összefogással több eredményt lehet elérni. A magyar közösség szempontjából fontos jelentségre hívta fel a figyelmet Mirela Iancu, az Astra múzeum marketingfelelőse. Elmondta, a kommunista időkből úgy örökölték, hogy a falumúzeum több száz éves parasztházai, ipari létesítményei (szám szerint közel négyszáz – szerk. megj.) mind a román népi kultúra képviselői, holott ez nem igaz, és nekik az utóbbi években sikerült ezt a történelmi tévedést kiigazítaniuk, feltüntették a házak valós identitását, és létrehozták a nemzeti kisebbségek sétányát, ahová három szász házat is telepítettek, mert korábban egy sem volt. Az ország legnagyobb skanzene ma nyitott a rendezvények számára is, mesterségbemutatókat, múzeumi foglalkozásokat tartanak, hogy minél közelebb hozzák a népi kultúrát, a népi örökséget a mai emberhez – mondotta.
Gulyástól a kőlevesig
Készítsünk vajas pogácsatésztát, nyújtsuk ki, kenjük meg töpörtyű- és gulyáskrémmel, hajtogassuk össze, ismét nyújtsuk ki, daraboljuk pogácsaszaggatóval, kenjük be a tetejét gulyáskrémmel és süssük szép pirosra – így készül a Csányi Sándor-féle gulyáspogácsa. A magyar gulyáskirály saját találmányát mi is megkóstolhattuk a Hungarikum Napokon, a kemencében sült pogácsa nagyszerűen bevezet a gulyás ízvilágába, amiben bőségesen volt része a falumúzeum egyik szegletében megszervezett gulyásfőző verseny közönségének. A híres Szolnoki Gulyásfesztivál főszervezője lapunknak elmondta, a magyar éttermekből egy kicsit kiszorult a gulyás, viszont ez az étel a magyarságtudatunkat erősíti. Szerinte a gulyásfőző versenyeknek éppen az a célja, hogy ezt a tudatot és a magyar gasztrokultúrát erősítsék.
Míg közel húsz bográcsban rotyogott a főként marhahússal készített étel, a gyermekek a kőlevesről szóló bábjátékon mulattak, majd mindannyian megkóstolták a meséből szőtt kőlevest. Az üstök alatti tüzek füstjében észrevettük a Torja csapata feliratot, rögtön kérdeztük, hogy kerülnek a Háromszéki gulyásfőzők a Hungarikum Napokra. Kiderült, a torjaiak Nagyszebenben kaptak néhány évvel ezelőtt jól jövedelmező munkát egy régebb odatelepedett falustársuknál, most összeálltak, és bíznak abban, övék lesz a legfinomabb gulyás.
A kézművesek során is találkoztunk Háromszékiekkel: ott volt a bodosi mézeskalácsos, a Sepsiszentgyörgyi csontfaragó, a kovásznai fafaragó, a sepsiillyefalvi kovács. Standjuknál gyakran hallottunk román szót, alig sikerült elcsípni szebeni magyar embereket, akik elmondhatják, mit jelentenek számukra a Hungarikum Napok. A Balavásáron született, több évtizede nagyszebeni Borsai István szerint ilyenkor látszik meg, hogy ki vallja magát magyarnak, Páskuly Ibolya pedig azt mondta, ez a legjobb találkozóhelyük, ahová minden magyar eljön, mert a városban szaladnak az emberek a dolguk után, nincs idejük egymásra. Török-Szász Annát még a Németországban élő leánya is felhívta, nehogy kihagyja a Hungarikum Napokat, nem is mAradt otthon, láthatóan jól érezte magát a falumúzeumban tartott majálison.
Igaza van Józsa Benjaminnak, aki szerint a háromezer főnyi (kétszázaléknyi – szerk. megj.) szebeni magyar lakosság nagyon lelkes, „különösen, amióta két kultúrszervezetünk van, a Polgári Magyar Művelődési Egyesület és a HÍD, amelyet Serfőző Levente vezet, azóta megpezsdült a szellemi élet”.
Felzárkózni és megmAradni
Templomban, könyvesboltban, kiállító- és előadóteremben, multikulturális pavilonban, az ország legszebb és leggazdagabb falumúzeumában három nap alatt több ezren fordultak meg, magyarok és románok, hazaiak és külföldről hazaérkezettek.
Lapunk számára Sefőző Levente főszervező összegezte a Hungarikum Napok lényegét: „Szórványban minden műfajt meg kell mutatni, hisz a magyar kultúra egészéhez tartozunk, oda próbálunk felzárkózni és megmAradni a Kárpát-medencei körforgásban, és ahhoz, hogy ezt megtehessük, ébren kell tartanunk értékeinket, hagyományainkat. A nagyobb eseményekkel nem csupán a magyar közösséget kell megszólítani, hisz Nagyszebenben rengeteg a vegyes házasságban élő magyar ember, aki ilyenkor büszkén fogja meg a párját és gyermekeit, akiket lehet, hogy nem sikerült megtanítania magyar nyelvre, de most megmutathatja, ő milyen kultúrából származik. Egyesületünk neve nem véletlenül HÍD, eseményeinkkel próbálunk híd lenni kultúrák és nemzetiségek között.”
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. július 6.
Bocskai-szobrot adományozott Kövér László
Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke, a Magyarvistai Református Egyházközségnek adományozta azt a Bocskai István-szobrot, amely 1896-tól a Budapesti Országház 28-as homlokzatát díszítette, és amelyet rossz állapota miatt a legutóbbi felújítások során távolítottak el eredeti helyéről.
A Vasadi Ferenc által készített, az erdélyi fejedelmet ábrázoló szobrot a magyarvistai református templom bejáratánál lehet megtekinteni – tájékoztatott közösségi oldalán Magyarország Kolozsvári főkonzulátusa.
Szabadság (Kolozsvár)
Kövér László, a Magyar Országgyűlés elnöke, a Magyarvistai Református Egyházközségnek adományozta azt a Bocskai István-szobrot, amely 1896-tól a Budapesti Országház 28-as homlokzatát díszítette, és amelyet rossz állapota miatt a legutóbbi felújítások során távolítottak el eredeti helyéről.
A Vasadi Ferenc által készített, az erdélyi fejedelmet ábrázoló szobrot a magyarvistai református templom bejáratánál lehet megtekinteni – tájékoztatott közösségi oldalán Magyarország Kolozsvári főkonzulátusa.
Szabadság (Kolozsvár)
2016. július 6.
Mentor – „Szűnjünk már meg félni a mesterséges intelligenciától”
Csató Lehel informatikus, egyetemi tanár szerint távol van még a szingularitás
Nincs Facebookja, a közösségi oldal mégis a segítségemre volt, amikor a BBTE informatikus professzorával való beszélgetésre készültem. Csató Lehel szívélyesen fogadott irodájában, első perctől felkért a tegeződésre, a képernyőjén üldögélő plüssmaci pedig türelemmel hallgatta végig, amint önvezető autókról, mesterséges intelligenciáról, sakkozó gépekről folytattunk érdekfeszítő eszmecserét. Kiderül, hogy a kockának van másik oldala is.
– Az egyetemi honlapodon van egy felirat, miszerint „nem fogsz megtalálni Facebookon” (You won’t find me on Facebook). Miért tartod magad távol a legnagyobb közösségi oldaltól?
– Kinőttem, pontosabban nem nőttem bele abba a generációba, amelyik a Facebookot, korábban a messengert használta. A Yahoo messenger esetében munka közben felvillantak az üzenetek, amik nagyon zavartak, ezért távol mAradtam. A Facebookot úgy tekintettem, mint a messenger folytatását. Nem tetszett, hogy belemászik az életünkbe. A híreket kiválogatja nekünk, és nem mi választjuk ki azokat, nem mi döntünk, hanem hírfolyamot kapunk, ez rontja a gondolkodást. Nem tetszik a Facebook filozófiája.
– Ma már az egyik legfontosabb hírforrásként használják az emberek a közösségi oldalt. Hogyan pótolod ezt?
– Az, hogy a legfontosabb hírforrás, viszonylagos. Nagyon sok tanulmány született: kommunikációs és médiás szakemberek hívják fel a figyelmet annak a veszélyére, hogy információs buborékba kerülünk azáltal, hogy a Facebookon a híreket algoritmusok választják ki számunkra az ízlésünknek megfelelően. Az az érzésünk, hogy naprakészek vagyunk, azonban ez tévedés.
Ehelyett inkább a Kolozsvári Rádiót hallgatom reggel, előbb románul, utána magyarul. Napközben az Indexet, a BBC-t, a Maszolt, a Hotnews-t szoktam nézni, a klasszikusabb, ömlesztett típusú hírtartalmakat. Jobban preferálom ezt a hírfogyasztást, minthogy a Facebookra hagyatkozzam.
– Tudtad, hogyha a Facebookra beírjuk a nevedet, releváns találatokat ad ki a kereső? Egy izgalmas képet is láttam ezek között, amely kíváncsivá tett: négerek, talán afrikaiak társaságában vagy egyedüli fehérként. Mi ennek a története?
– Az egyetemi weboldalamon is írja, hogy intenzív előadásokat tartok Közép-Afrikában, Nigéria fővárosában, Abujában egy kis kutató egyetemen. Minden második évben egyszer vagy kétszer megyek oda. Egy alkalommal jelen voltam az ottani mesteris diákok végzésén, valószínű onnan származik a fotó.
Egy kaland számomra a különböző kultúrák, a különböző éghajlatok megismerése. A doktorimat Angliában végeztem, és számomra kedves, amikor volt angol felségterületeken lehetek. Ki akartam próbálni, hogy mennyire tudok angolul, hogy mennyire tudok alkalmazkodni az ottani kultúrához. A kultúra alatt értem azt is, hogy mit tanulnak elemi, középiskolában, hogy mennyire van meg az az alapképzés, amit mi természetesnek veszünk, hogy mennyire nyitottak az új informatikai kihívásokra. Ezáltal kitágult a látóköröm.
– Az egyik fő kutatási területed a mesterséges intelligencia (MI). Definiálnád a fogalmat?
– A mesterséges intelligencia alatt klasszikusan azt értjük, amikor gép végez el olyan feladatokat, amit korábban az emberek, illetve a különböző állatok végeztek el, olyan feladatokat, amelyek általában gondolkodást igényelnek. Az MI egyik meghatározása tehát az, amikor olyan gépeket próbálunk készíteni, amelyek egy adott feladatot legalább úgy, vagy jobban csinálnak, mint az emberek.
Az első és legnagyobb kihívása és egyben tesztje is az volt a mesterséges intelligenciának, hogy tudjon sakkozni. 1997-ben az IBM Deep Blue-ja megverte Kasparovot, az akkori sakkvilágbajnokot. Utána nem álltak ki sakkozók számítógéppel.
Pozitív példának mondanám a nagy raktárakban a csomagok összegyűjtését robotok által. A navigálás és a feladat elvégzése ezekben az előre definiált szűkített, úgynevezett restriktív környezetben jobban megy a gépeknek, mint az embereknek.
Egy másik meghatározás szerint a feladat az, hogy olyan adaptív programokat írjunk, amely a saját tapasztalataiból képes tanulni. Tanulás alatt azt értjük, hogy javul a programnak a képessége, és az adott feladatot egyre jobban végzi el. Ilyen feladat például a vezetés. A navigáció most az autonóm autók (pl. a Google önvezető autója vagy a Tesla) kapcsán vált fontossá. Nemrég volt hír, hogy bajt is okozhatnak ezek az automatizált vezérlésű autók.
Fontos mérföldkövet értünk el idén tavasszal az MI gépi tanulása terén, amikor a Google egy csapata olyan programot valósított meg, amely egy ötös sorozatban négyszer megverte a regnáló Go világbajnokot.
– Az önvezető autók kapcsán erkölcsi dilemmákat vetnek fel. Az MI programozása során milyen elveket kellene követni?
– Úgy érzem, hogy amikor a mesterséges intelligenciát az etika, a morális szabályok felől közelítjük meg, rossz úton járunk. A háttérben rejlő félelmeket az a hit alapozza meg, hogy a mesterséges intelligencia valamikor el fogja érni, majd túl fogja szárnyalni az emberi gondolkodást. Ez minimum kérdéses. Szerintem nem valószínű, hogy ez a közeljövőben megvalósul.
Azt hiszem, hogy amikor Elon Musk, a Tesla Motors megalapítója ezeket az erkölcsi kérdéseket feszegeti, inkább a cége imázsát, reputációját próbálja növelni. Nemcsak a Teslának vannak ilyen aggályai. Amikor a Google két éve megvette a Deepmindot, ők is azt mondták, hogy egy etikai bizottságot hoznak létre annak elbírálására, hogy milyen algoritmusokat etikus megvalósítani. Ez a felvásárlás pillanatában téma volt, utána senki nem hallott róla semmit. Valószínűsítem, hogy azért nem, mert közelről nézve, műszakilag, modellezés-technikai szinten, matematikailag nézve ezek nem valós kihívások.
Ha már etikáról beszélünk, az embrióklónozás, a laboratóriumban növesztett csirkeszárnyak ugyanúgy feszegetik annak határát. A matematikában és a mesterséges intelligenciában ez a határ még messzebb van.
Szűnjünk már meg félni a mesterséges intelligenciától.
Fogadjunk: mikor jön el a szingularitás?
– Van olyan diákod, aki fogadásokat köt arra vonatkozóan, hogy mikor következik be a technológiai szingularitás, vagyis amikor a mesterséges intelligencia robbanásszerű fejlődése miatt teljesen megváltozik az eddig ismert világunk. Ha jól értem, akkor ez szerinted egyelőre nem fog bekövetkezni.
– Belátható időn belül nem fog bekövetkezni. Én a diákjaim ellenében fogadtam annak ellenére, hogy mesterséges intelligenciát tanítok. Egy diákom van, aki nagyon kedvesen és szépen promoválja ezt és fogad. Szerinte 2030-ra élő mesterséges intelligencia lesz. A szingularitás szerintem fel van nagyítva, és nem biztos, hogy van valós alapja ennek a félelemnek.
– Szó volt a tanuló algoritmusokról. A Facebooknál algoritmusok válogatják ki a személyre szabott híreket, a Google jelzi, hogy az interjút követően hány perc alatt érek haza. Ezek folyamatosan figyelik, tanulják a viselkedésünket. A különböző számítógépes asszisztensek, pl. Siri, Cortana jelen vannak az életünkben és egyre jobban befolyásolják azt. Ez hogyan árnyalja az eddig mondottakat?
– Ha úgy hivatkozunk a mesterséges intelligenciára, mint ami ellenünk történik, én nem hiszek abban, hogy az be fog következni. Viszont kitűnő felvetés, amit mondtál. Amennyiben úgy gondolunk a mesterséges intelligenciára, mint olyan adaptív rendszerre, amit akarva-akaratlanul elfogadunk azáltal, hogy feliratkozunk a Facebookra, Google +-ra, és az kitölti azt a teret, amit mi kommunikációs, információs térnek nevezünk, akkor igen, ezek valósabb veszélyek. Jelzem, hogy ezt önszántunkból tesszük meg.
Amikor arra gondolunk, hogy az MI ellenünk és fölöttünk fog döntéseket hozni, végső soron beleegyezésünk nélkül, ezt nem látom a közeljövőben megvalósulónak, viszont az, hogy döntéseket hoz a nevünkben, a beleegyezésünkkel, testre szabottan, az ténylegesen itt van, és ez nagyobb gond. Ez valósabb veszély akár az egyénre, akár a közösségre nézve, mint a mesterséges intelligenciának az inkarnációja, megtestesülése.
A piac elszívja a jó informatikusokat
– Az egyik legjobban keresett szakember Kolozsváron az informatikus. Milyen a jelen és milyen jövő várható ezen a téren oktatási, kutatási, piaci szempontból?
– „Az informatikusok – ahogy a Transindexen is megjelent – az új rocksztárok”. Kétségtelen, hogy Kolozsvárra egyre több infós cég jön, most már az igazi nagyok is jönnek. Jelenleg negyvenen végeznek egy évfolyamon, ami azt jelenti, hogy ekkora kapacitása van a Kolozsvári magyar oktatásnak. Tudni kell, hogy a diákjaink már időközben elmennek nyári gyakorlatra, a legjobbakat pedig a cégek már ott tartják részmunkaidőben. Azokat, akik informatikára jönnek akár magyar, angol, német vagy román vonalon (összesen kb. évi 400-500 diák), nagyon gyorsan „felszippantják” a Kolozsvári informatikus cégek.
Mellettünk a Műszaki Egyetem az, amely szintén nevel informatikusokat: valószínűsítem, hogy ők három-négyszer annyian vannak, mint mi. De még mindig nagyobb az igény. Egyelőre kereslet van. Úgy néz ki, hogy az elkövetkező 2-3 évben ez a trend folytatódik. A piacnak emiatt nagyon nagy a vonzóereje, ami csökkenti a minőséget az oktatásnál és a kutatásnál.
– A facebookos keresésem során egy előadást, egy beszélgetést is találtam azzal a címmel, hogy A kocka másik oldala. Mit csinál az infós, amikor nem infós? Érvényes tehát a kérdés: hogyan kapcsolódsz ki?
– Nagyon szeretek olvasni, sportolni. Igyekszem a diákokat bevinni a tornaterembe, igyekszem hetente megszervezni egy kosarazást. A gyerekeimmel nagyon szeretek foglalkozni, ez kitölti az időmet. Színházba is szoktunk járni. Igyekszem kihasználni azokat a fix pontokat, amiket Kolozsvár ad: azt a kevés parkot, a színházat, a koncerteket. Most fesztiválszezon van: abból kevésbé veszem már ki a részem, de azt is szeretem.
Csató Lehel
• 1971-ben született Gyergyószentmiklóson
• a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Matematika és Informatika Karának professzora
• 1995-ben matematika–informatika szakot végzett a Kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen
• ugyanott 1996-ban elvégezte a mesterséges intelligencia mesteri szakot
• doktori tézisét a birminghami Aston University-n védte meg 2002-ben
• 2003–2005 között a tübingeni Max Planck Institute for Biological Cybernetics intézetben dolgozik
• kutatási területei: mesterséges intelligencia, azon belül gépi tanulás, adatelemzés, Gauss-folyamatok
SZÁSZ ISTVÁN SZILÁRD
Szabadság (Kolozsvár)
Csató Lehel informatikus, egyetemi tanár szerint távol van még a szingularitás
Nincs Facebookja, a közösségi oldal mégis a segítségemre volt, amikor a BBTE informatikus professzorával való beszélgetésre készültem. Csató Lehel szívélyesen fogadott irodájában, első perctől felkért a tegeződésre, a képernyőjén üldögélő plüssmaci pedig türelemmel hallgatta végig, amint önvezető autókról, mesterséges intelligenciáról, sakkozó gépekről folytattunk érdekfeszítő eszmecserét. Kiderül, hogy a kockának van másik oldala is.
– Az egyetemi honlapodon van egy felirat, miszerint „nem fogsz megtalálni Facebookon” (You won’t find me on Facebook). Miért tartod magad távol a legnagyobb közösségi oldaltól?
– Kinőttem, pontosabban nem nőttem bele abba a generációba, amelyik a Facebookot, korábban a messengert használta. A Yahoo messenger esetében munka közben felvillantak az üzenetek, amik nagyon zavartak, ezért távol mAradtam. A Facebookot úgy tekintettem, mint a messenger folytatását. Nem tetszett, hogy belemászik az életünkbe. A híreket kiválogatja nekünk, és nem mi választjuk ki azokat, nem mi döntünk, hanem hírfolyamot kapunk, ez rontja a gondolkodást. Nem tetszik a Facebook filozófiája.
– Ma már az egyik legfontosabb hírforrásként használják az emberek a közösségi oldalt. Hogyan pótolod ezt?
– Az, hogy a legfontosabb hírforrás, viszonylagos. Nagyon sok tanulmány született: kommunikációs és médiás szakemberek hívják fel a figyelmet annak a veszélyére, hogy információs buborékba kerülünk azáltal, hogy a Facebookon a híreket algoritmusok választják ki számunkra az ízlésünknek megfelelően. Az az érzésünk, hogy naprakészek vagyunk, azonban ez tévedés.
Ehelyett inkább a Kolozsvári Rádiót hallgatom reggel, előbb románul, utána magyarul. Napközben az Indexet, a BBC-t, a Maszolt, a Hotnews-t szoktam nézni, a klasszikusabb, ömlesztett típusú hírtartalmakat. Jobban preferálom ezt a hírfogyasztást, minthogy a Facebookra hagyatkozzam.
– Tudtad, hogyha a Facebookra beírjuk a nevedet, releváns találatokat ad ki a kereső? Egy izgalmas képet is láttam ezek között, amely kíváncsivá tett: négerek, talán afrikaiak társaságában vagy egyedüli fehérként. Mi ennek a története?
– Az egyetemi weboldalamon is írja, hogy intenzív előadásokat tartok Közép-Afrikában, Nigéria fővárosában, Abujában egy kis kutató egyetemen. Minden második évben egyszer vagy kétszer megyek oda. Egy alkalommal jelen voltam az ottani mesteris diákok végzésén, valószínű onnan származik a fotó.
Egy kaland számomra a különböző kultúrák, a különböző éghajlatok megismerése. A doktorimat Angliában végeztem, és számomra kedves, amikor volt angol felségterületeken lehetek. Ki akartam próbálni, hogy mennyire tudok angolul, hogy mennyire tudok alkalmazkodni az ottani kultúrához. A kultúra alatt értem azt is, hogy mit tanulnak elemi, középiskolában, hogy mennyire van meg az az alapképzés, amit mi természetesnek veszünk, hogy mennyire nyitottak az új informatikai kihívásokra. Ezáltal kitágult a látóköröm.
– Az egyik fő kutatási területed a mesterséges intelligencia (MI). Definiálnád a fogalmat?
– A mesterséges intelligencia alatt klasszikusan azt értjük, amikor gép végez el olyan feladatokat, amit korábban az emberek, illetve a különböző állatok végeztek el, olyan feladatokat, amelyek általában gondolkodást igényelnek. Az MI egyik meghatározása tehát az, amikor olyan gépeket próbálunk készíteni, amelyek egy adott feladatot legalább úgy, vagy jobban csinálnak, mint az emberek.
Az első és legnagyobb kihívása és egyben tesztje is az volt a mesterséges intelligenciának, hogy tudjon sakkozni. 1997-ben az IBM Deep Blue-ja megverte Kasparovot, az akkori sakkvilágbajnokot. Utána nem álltak ki sakkozók számítógéppel.
Pozitív példának mondanám a nagy raktárakban a csomagok összegyűjtését robotok által. A navigálás és a feladat elvégzése ezekben az előre definiált szűkített, úgynevezett restriktív környezetben jobban megy a gépeknek, mint az embereknek.
Egy másik meghatározás szerint a feladat az, hogy olyan adaptív programokat írjunk, amely a saját tapasztalataiból képes tanulni. Tanulás alatt azt értjük, hogy javul a programnak a képessége, és az adott feladatot egyre jobban végzi el. Ilyen feladat például a vezetés. A navigáció most az autonóm autók (pl. a Google önvezető autója vagy a Tesla) kapcsán vált fontossá. Nemrég volt hír, hogy bajt is okozhatnak ezek az automatizált vezérlésű autók.
Fontos mérföldkövet értünk el idén tavasszal az MI gépi tanulása terén, amikor a Google egy csapata olyan programot valósított meg, amely egy ötös sorozatban négyszer megverte a regnáló Go világbajnokot.
– Az önvezető autók kapcsán erkölcsi dilemmákat vetnek fel. Az MI programozása során milyen elveket kellene követni?
– Úgy érzem, hogy amikor a mesterséges intelligenciát az etika, a morális szabályok felől közelítjük meg, rossz úton járunk. A háttérben rejlő félelmeket az a hit alapozza meg, hogy a mesterséges intelligencia valamikor el fogja érni, majd túl fogja szárnyalni az emberi gondolkodást. Ez minimum kérdéses. Szerintem nem valószínű, hogy ez a közeljövőben megvalósul.
Azt hiszem, hogy amikor Elon Musk, a Tesla Motors megalapítója ezeket az erkölcsi kérdéseket feszegeti, inkább a cége imázsát, reputációját próbálja növelni. Nemcsak a Teslának vannak ilyen aggályai. Amikor a Google két éve megvette a Deepmindot, ők is azt mondták, hogy egy etikai bizottságot hoznak létre annak elbírálására, hogy milyen algoritmusokat etikus megvalósítani. Ez a felvásárlás pillanatában téma volt, utána senki nem hallott róla semmit. Valószínűsítem, hogy azért nem, mert közelről nézve, műszakilag, modellezés-technikai szinten, matematikailag nézve ezek nem valós kihívások.
Ha már etikáról beszélünk, az embrióklónozás, a laboratóriumban növesztett csirkeszárnyak ugyanúgy feszegetik annak határát. A matematikában és a mesterséges intelligenciában ez a határ még messzebb van.
Szűnjünk már meg félni a mesterséges intelligenciától.
Fogadjunk: mikor jön el a szingularitás?
– Van olyan diákod, aki fogadásokat köt arra vonatkozóan, hogy mikor következik be a technológiai szingularitás, vagyis amikor a mesterséges intelligencia robbanásszerű fejlődése miatt teljesen megváltozik az eddig ismert világunk. Ha jól értem, akkor ez szerinted egyelőre nem fog bekövetkezni.
– Belátható időn belül nem fog bekövetkezni. Én a diákjaim ellenében fogadtam annak ellenére, hogy mesterséges intelligenciát tanítok. Egy diákom van, aki nagyon kedvesen és szépen promoválja ezt és fogad. Szerinte 2030-ra élő mesterséges intelligencia lesz. A szingularitás szerintem fel van nagyítva, és nem biztos, hogy van valós alapja ennek a félelemnek.
– Szó volt a tanuló algoritmusokról. A Facebooknál algoritmusok válogatják ki a személyre szabott híreket, a Google jelzi, hogy az interjút követően hány perc alatt érek haza. Ezek folyamatosan figyelik, tanulják a viselkedésünket. A különböző számítógépes asszisztensek, pl. Siri, Cortana jelen vannak az életünkben és egyre jobban befolyásolják azt. Ez hogyan árnyalja az eddig mondottakat?
– Ha úgy hivatkozunk a mesterséges intelligenciára, mint ami ellenünk történik, én nem hiszek abban, hogy az be fog következni. Viszont kitűnő felvetés, amit mondtál. Amennyiben úgy gondolunk a mesterséges intelligenciára, mint olyan adaptív rendszerre, amit akarva-akaratlanul elfogadunk azáltal, hogy feliratkozunk a Facebookra, Google +-ra, és az kitölti azt a teret, amit mi kommunikációs, információs térnek nevezünk, akkor igen, ezek valósabb veszélyek. Jelzem, hogy ezt önszántunkból tesszük meg.
Amikor arra gondolunk, hogy az MI ellenünk és fölöttünk fog döntéseket hozni, végső soron beleegyezésünk nélkül, ezt nem látom a közeljövőben megvalósulónak, viszont az, hogy döntéseket hoz a nevünkben, a beleegyezésünkkel, testre szabottan, az ténylegesen itt van, és ez nagyobb gond. Ez valósabb veszély akár az egyénre, akár a közösségre nézve, mint a mesterséges intelligenciának az inkarnációja, megtestesülése.
A piac elszívja a jó informatikusokat
– Az egyik legjobban keresett szakember Kolozsváron az informatikus. Milyen a jelen és milyen jövő várható ezen a téren oktatási, kutatási, piaci szempontból?
– „Az informatikusok – ahogy a Transindexen is megjelent – az új rocksztárok”. Kétségtelen, hogy Kolozsvárra egyre több infós cég jön, most már az igazi nagyok is jönnek. Jelenleg negyvenen végeznek egy évfolyamon, ami azt jelenti, hogy ekkora kapacitása van a Kolozsvári magyar oktatásnak. Tudni kell, hogy a diákjaink már időközben elmennek nyári gyakorlatra, a legjobbakat pedig a cégek már ott tartják részmunkaidőben. Azokat, akik informatikára jönnek akár magyar, angol, német vagy román vonalon (összesen kb. évi 400-500 diák), nagyon gyorsan „felszippantják” a Kolozsvári informatikus cégek.
Mellettünk a Műszaki Egyetem az, amely szintén nevel informatikusokat: valószínűsítem, hogy ők három-négyszer annyian vannak, mint mi. De még mindig nagyobb az igény. Egyelőre kereslet van. Úgy néz ki, hogy az elkövetkező 2-3 évben ez a trend folytatódik. A piacnak emiatt nagyon nagy a vonzóereje, ami csökkenti a minőséget az oktatásnál és a kutatásnál.
– A facebookos keresésem során egy előadást, egy beszélgetést is találtam azzal a címmel, hogy A kocka másik oldala. Mit csinál az infós, amikor nem infós? Érvényes tehát a kérdés: hogyan kapcsolódsz ki?
– Nagyon szeretek olvasni, sportolni. Igyekszem a diákokat bevinni a tornaterembe, igyekszem hetente megszervezni egy kosarazást. A gyerekeimmel nagyon szeretek foglalkozni, ez kitölti az időmet. Színházba is szoktunk járni. Igyekszem kihasználni azokat a fix pontokat, amiket Kolozsvár ad: azt a kevés parkot, a színházat, a koncerteket. Most fesztiválszezon van: abból kevésbé veszem már ki a részem, de azt is szeretem.
Csató Lehel
• 1971-ben született Gyergyószentmiklóson
• a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Matematika és Informatika Karának professzora
• 1995-ben matematika–informatika szakot végzett a Kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen
• ugyanott 1996-ban elvégezte a mesterséges intelligencia mesteri szakot
• doktori tézisét a birminghami Aston University-n védte meg 2002-ben
• 2003–2005 között a tübingeni Max Planck Institute for Biological Cybernetics intézetben dolgozik
• kutatási területei: mesterséges intelligencia, azon belül gépi tanulás, adatelemzés, Gauss-folyamatok
SZÁSZ ISTVÁN SZILÁRD
Szabadság (Kolozsvár)
2016. július 6.
Nagy Zoltán: a fejlődéshez elengedhetetlen a békesség
Nagy Zoltán alpolgármesterből lett megbízott polgármester, júniustól pedig a Magyar Polgári Párt (MPP) és az RMDSZ együttműködése révén választott polgármester Gyergyószentmiklóson. Átszervezéssel, rendrakással kezdi a munkát.
– Választott polgármesterként dolgozik a júniusi helyhatósági választások óta. Melyek az első tennivalók?
– Ez az az időszak, amikor meglátásom szerint új alapokra kell helyezni a városháza működését. Már korábban is láttam, hogy egyes személyekre, irodákra túl nagy súly nehezedik, némelyek ennek nem tudnak úgy megfelelni, ahogy kellene. Az átszervezésnek már korábban meg kellett volna történnie, Mezei János volt polgármester is tervezte, de miután eltávolították, ez elmAradt, de most eljött az ideje.
– Hosszabb ideje napirenden szerepel a közszolgáltatások helyzete. A fűtésszolgáltató távozni akart, a közüzemek csődbe ment. Ezeknek a problémáknak a megoldása Önre hárul.
– Így van, és elmondhatom, hogy már a megoldásokat is tudom mindegyik kérdéses közszolgáltatás helyzetének rendezésére. A fűtés ügyében például november óta tárgyalások, egyeztetések folynak az E-Starral, de más érintettekkel is. A nyár végéig nagyon fontos döntéseket kell meghozni. Hogy konkrétan melyek ezek, egyelőre, míg a tárgyalások folynak, nem mondanék többet. A közüzemek, a víz- és csatornaszolgáltatás kapcsán is tudjuk, merre van a kivezető út. Közöltük, hogy kistérségi szolgáltató létrehozásán dolgozunk. Leszögezem: év végéig rendezni akarom ezeket a sok fejtörést okozó és a várost bizonytalanságban tartó közszolgáltatásokkal kapcsolatos ügyeket.
– Hogyan értékeli a választás eredményét, hogy a szavazatok 84 százalékát sikerült megszerezni?
– Természetesen jólesik, hogy ilyen nagy arányban támogattak szavazatukkal a választáson résztvevők, ugyanakkor hatalmas felelősség is ez. Az eredményből azt szűrtem le, hogy az embereknek nagy elvárásaik vannak irányomban, ennek meg kell felelnem.
– Miként látja az önkormányzati testületben kialakult erőviszonyokat?
– A szavazók távolmAradásának a következménye, hogy az erőviszonyok felaprózódnak. Ebben azonban jelen esetben nem látok problémát. Azáltal, hogy több szervezet is bejutott, több nézet megjelenik, színesebb lesz a testület. És ha ez a sokszínűség pozitívan jelentkezik, az csak hasznára lehet a városnak.
Az is hasznos lehet, hogy a román közösség is képviselve van a nemzeti liberális párti (PNL) Teodor-Constantin Dobrean úr révén. Ő már korábban is felajánlotta segítségét, kapcsolatrendszerét, politikai összeköttetéseit a város érdekében, biztos vagyok benne, hogy együttműködésünk, részvétele a testületben, eredményes lesz. Különösen fontos, hogy a választás előtti megegyezések jóvoltából az RMDSZ-szel közösen fogunk dolgozni. Ez az összefogás egy erős, stabil többséget jelent, ami – bízunk benne – nyugalmat hoz politikai szinten is.
– Gyergyószentmiklóson szokatlan az is, hogy a másik tábor, jelen esetben az RMDSZ jelöl alpolgármestert.
– Hosszú ideje hangoztatom, hogy a város fejlődéséhez elengedhetetlen a békesség. A választások előtt sikerült leülnünk egy asztalhoz az RMDSZ-szel. Korábban több kérdésben is radikálisan különböző állásponton voltunk, ellenséges volt a viszony. A választások előtt mégis tudtunk beszélni egymással az együttműködés érdekében. Ekkor jelezte az RMDSZ: függetlenül attól, hogy melyik párt hány képviselőt juttat az önkormányzati testületbe, alpolgármestert jelölnének. Mi ezt elfogadtuk.
– Jelöltjük, György István személyét viszont sokan ellenzik.
– Az RMDSZ-nek György István volt az egyedüli jelöltje. Elképzelésük szerint ő tudja legjobban képviselni értékrendjüket, felfogásukat a városvezetésben. Az együttműködés egy új helyzet. Volt tiszta RMDSZ-es vezetés, láttuk az MPP-s vezetést is. Úgy látjuk, közösen kell dolgoznunk, akkor lehetünk eredményesek. György Istvánt gyergyóalfalvi polgármestersége idején személyesen nem ismertem közelről, mondanak róla sok mindent, de amióta pár napja együtt dolgozunk, segítőkész, tenni akaró embernek látom. Ami viszont tény, és ez a legfontosabb: munkáját jellemzi, hogy Alfalu az első község volt a környéken, de talán egész Székelyföldön, ahol kiépült a víz- és csatornarendszer, megtörtént az aszfaltozás.
– Így, a mandátuma elején milyen célt tűzött ki a következő négy évre?
– Szerencsére nem a nulláról kell kezdenem, alpolgármester voltam, és egy éve meg kellett ismerkednem a polgármesteri munkával is. A látványos eredmények azonban csak egy-két év múlva várhatók, ugyanis most nyílnak meg a pályázati lehetőségek. Júliusban nyújtjuk be a tömbház-rehabilitációs pályázatot, közel 30 tömbház újul meg. Ezzel a város arculata is jelentősen javul, de a lakók is láthatják majd az előnyeit a csökkenő fűtésszámlán.
A felújításig azonban még idő kell. Az ősszel lesz lehetőség annak a pályázatnak a benyújtására, ami 14 utca – vagy több – teljes felújítását hozza. Az is látványos eredmény lesz, de szintén időbe telik a pályázat lebonyolítása. Ami viszont biztos, jövő évben megtörténik az úgynevezett teherforgalmi út – a Halászok–Békény–Dózsa György útvonal újjáépítése pályázat révén vagy megyei tanácsi segítséggel. Ha esetleg erre nem nyílik lehetőség, akkor hitelből újítjuk fel, további halasztást nem tűrhet.
Gergely Imre
Krónika (Kolozsvár)
Nagy Zoltán alpolgármesterből lett megbízott polgármester, júniustól pedig a Magyar Polgári Párt (MPP) és az RMDSZ együttműködése révén választott polgármester Gyergyószentmiklóson. Átszervezéssel, rendrakással kezdi a munkát.
– Választott polgármesterként dolgozik a júniusi helyhatósági választások óta. Melyek az első tennivalók?
– Ez az az időszak, amikor meglátásom szerint új alapokra kell helyezni a városháza működését. Már korábban is láttam, hogy egyes személyekre, irodákra túl nagy súly nehezedik, némelyek ennek nem tudnak úgy megfelelni, ahogy kellene. Az átszervezésnek már korábban meg kellett volna történnie, Mezei János volt polgármester is tervezte, de miután eltávolították, ez elmAradt, de most eljött az ideje.
– Hosszabb ideje napirenden szerepel a közszolgáltatások helyzete. A fűtésszolgáltató távozni akart, a közüzemek csődbe ment. Ezeknek a problémáknak a megoldása Önre hárul.
– Így van, és elmondhatom, hogy már a megoldásokat is tudom mindegyik kérdéses közszolgáltatás helyzetének rendezésére. A fűtés ügyében például november óta tárgyalások, egyeztetések folynak az E-Starral, de más érintettekkel is. A nyár végéig nagyon fontos döntéseket kell meghozni. Hogy konkrétan melyek ezek, egyelőre, míg a tárgyalások folynak, nem mondanék többet. A közüzemek, a víz- és csatornaszolgáltatás kapcsán is tudjuk, merre van a kivezető út. Közöltük, hogy kistérségi szolgáltató létrehozásán dolgozunk. Leszögezem: év végéig rendezni akarom ezeket a sok fejtörést okozó és a várost bizonytalanságban tartó közszolgáltatásokkal kapcsolatos ügyeket.
– Hogyan értékeli a választás eredményét, hogy a szavazatok 84 százalékát sikerült megszerezni?
– Természetesen jólesik, hogy ilyen nagy arányban támogattak szavazatukkal a választáson résztvevők, ugyanakkor hatalmas felelősség is ez. Az eredményből azt szűrtem le, hogy az embereknek nagy elvárásaik vannak irányomban, ennek meg kell felelnem.
– Miként látja az önkormányzati testületben kialakult erőviszonyokat?
– A szavazók távolmAradásának a következménye, hogy az erőviszonyok felaprózódnak. Ebben azonban jelen esetben nem látok problémát. Azáltal, hogy több szervezet is bejutott, több nézet megjelenik, színesebb lesz a testület. És ha ez a sokszínűség pozitívan jelentkezik, az csak hasznára lehet a városnak.
Az is hasznos lehet, hogy a román közösség is képviselve van a nemzeti liberális párti (PNL) Teodor-Constantin Dobrean úr révén. Ő már korábban is felajánlotta segítségét, kapcsolatrendszerét, politikai összeköttetéseit a város érdekében, biztos vagyok benne, hogy együttműködésünk, részvétele a testületben, eredményes lesz. Különösen fontos, hogy a választás előtti megegyezések jóvoltából az RMDSZ-szel közösen fogunk dolgozni. Ez az összefogás egy erős, stabil többséget jelent, ami – bízunk benne – nyugalmat hoz politikai szinten is.
– Gyergyószentmiklóson szokatlan az is, hogy a másik tábor, jelen esetben az RMDSZ jelöl alpolgármestert.
– Hosszú ideje hangoztatom, hogy a város fejlődéséhez elengedhetetlen a békesség. A választások előtt sikerült leülnünk egy asztalhoz az RMDSZ-szel. Korábban több kérdésben is radikálisan különböző állásponton voltunk, ellenséges volt a viszony. A választások előtt mégis tudtunk beszélni egymással az együttműködés érdekében. Ekkor jelezte az RMDSZ: függetlenül attól, hogy melyik párt hány képviselőt juttat az önkormányzati testületbe, alpolgármestert jelölnének. Mi ezt elfogadtuk.
– Jelöltjük, György István személyét viszont sokan ellenzik.
– Az RMDSZ-nek György István volt az egyedüli jelöltje. Elképzelésük szerint ő tudja legjobban képviselni értékrendjüket, felfogásukat a városvezetésben. Az együttműködés egy új helyzet. Volt tiszta RMDSZ-es vezetés, láttuk az MPP-s vezetést is. Úgy látjuk, közösen kell dolgoznunk, akkor lehetünk eredményesek. György Istvánt gyergyóalfalvi polgármestersége idején személyesen nem ismertem közelről, mondanak róla sok mindent, de amióta pár napja együtt dolgozunk, segítőkész, tenni akaró embernek látom. Ami viszont tény, és ez a legfontosabb: munkáját jellemzi, hogy Alfalu az első község volt a környéken, de talán egész Székelyföldön, ahol kiépült a víz- és csatornarendszer, megtörtént az aszfaltozás.
– Így, a mandátuma elején milyen célt tűzött ki a következő négy évre?
– Szerencsére nem a nulláról kell kezdenem, alpolgármester voltam, és egy éve meg kellett ismerkednem a polgármesteri munkával is. A látványos eredmények azonban csak egy-két év múlva várhatók, ugyanis most nyílnak meg a pályázati lehetőségek. Júliusban nyújtjuk be a tömbház-rehabilitációs pályázatot, közel 30 tömbház újul meg. Ezzel a város arculata is jelentősen javul, de a lakók is láthatják majd az előnyeit a csökkenő fűtésszámlán.
A felújításig azonban még idő kell. Az ősszel lesz lehetőség annak a pályázatnak a benyújtására, ami 14 utca – vagy több – teljes felújítását hozza. Az is látványos eredmény lesz, de szintén időbe telik a pályázat lebonyolítása. Ami viszont biztos, jövő évben megtörténik az úgynevezett teherforgalmi út – a Halászok–Békény–Dózsa György útvonal újjáépítése pályázat révén vagy megyei tanácsi segítséggel. Ha esetleg erre nem nyílik lehetőség, akkor hitelből újítjuk fel, további halasztást nem tűrhet.
Gergely Imre
Krónika (Kolozsvár)
2016. július 6.
Kreatív örökségvédelem Kalotaszentkirályon
MAradandó élményekkel és szakmai tudással gazdagodott közel száz fiatal értékmentő az RMDSZ ügyvezető elnökségének kulturális főosztálya által szervezett Örökségünk őrei program kalotaszentkirályi táborában június 30-a és július 3-a között.
A fiatalok meghívott szakemberek által vezetett kommunikációs képzésen, kreatív feladatok elvégzésével készülhettek örökségvédelmi munkájuk folytatására. Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke azt mondta, sikeresen zárták a tábor első kiadását, a diákok lelkesedéssel végezték a feladatokat, a terepmunka, a helyi értékekkel való közvetlen foglalkozás hatékonynak bizonyult, így újabb lépést tettek a kulturális örökség megőrzéséért.
„A tábort jutalomként szerveztük meg az Örökségünk őrei – Fogadj örökbe egy műemléket kezdeményezés résztvevőinek és az őket irányító pedagógusoknak. Munkájuknak, kitartásuknak köszönhetően az Örökségünk őrei mozgalommá nőtte ki magát, több mint 1000 érdeklődő kapcsolódott be a programba” – jelentette ki az ügyvezető alelnök. Hozzátette, biztató volt látni a fiatalok érdeklődését a történelmi, kulturális örökséghez kapcsolódó témák, a hagyományok iránt. „Rendkívül fontos, hogy bevonjuk a generációjukat az épített örökségünk, identitásunk megőrzéséért folytatott harcba, hiszen ezzel a magyar értékek fennmAradását is biztosítjuk” – mondta Hegedüs Csilla.
Kilenc iskolából összesen 89 diák és 11 kísérő tanár érkezett a táborba: Beszterce-Naszód, Hunyad és Fehér megye győztes csapatain kívül a Kolozsvári forduló öt iskolájának döntősei, valamint a kalotaszentkirályi iskola diákjai vettek részt. A táborozók kommunikációs képzésen sajátíthatták el a szakmai lépéseket, nyolc csoportban, szakértő mentoraik segítségével oldották meg a Kalotaszentkirály 100 év múlva elnevezésű feladatot. A fiatalok kreatívan oldották meg a feladatot, focilabdával kötöttek össze jövőt és múltat, bemutatták Pistika bácsi pincéjét, a Bánffy-házat, és több, a helyi hagyományhoz köthető értéket. A falu bejárása után minden csoport rövid videóval, rádiós anyaggal és online kommunikációs tervvel népszerűsítette a kiválasztott helyi elemeket, emellett a csapatok saját arculatukat is megtervezték, és élménybeszámolók is készültek a táborról.
„A tábor eszméletlenül jól telt, rengeteg embert ismertem meg, új barátokat szereztem. A feladatok, amelyeket meg kellett oldanunk, sok kreativitást és csapatmunkát igényeltek. Elképesztő, hogy ilyen sokféle ember, ennyi korosztályból, különböző helyekről mennyire jól együtt tudott dolgozni, és még az eső meg a sokszor égető nap sem állított meg minket” – mesélte Farkas Ágnes Anna, a Kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium tizedikes diákja. „Nagyon tetszett a tábor, főleg azért, mert Kalotaszentkirályon volt. Amellett, hogy jól éreztem magam, legfőképpen annak örültem, hogy megismerhettem ennyi új, kreatív személyiséget” – emlékezett vissza a táborra Bogdán Farkas, a János Zsigmond Unitárius Kollégium tizedikes diákja.
Kifejtette, nagyon jó ötlet volt csoportokra osztani a résztvevőket, hiszen mindenki teljesen ismeretlen társaságba került. „Kiderült, hogy a csapat összes tagja más-másfajta személyiség, ami hasznos volt a különböző feladatok elvégzésénél. A tábor az örökségeink és a hagyományok megőrzését célozta, ugyanakkor tökéletes esemény volt, hogy új baráti kapcsolatokra leljünk” – mondta Bogdán Farkas. A résztvevők által készített anyagok az Örökségünk őrei Facebook-oldalon tekinthetők meg.
Krónika (Kolozsvár)
MAradandó élményekkel és szakmai tudással gazdagodott közel száz fiatal értékmentő az RMDSZ ügyvezető elnökségének kulturális főosztálya által szervezett Örökségünk őrei program kalotaszentkirályi táborában június 30-a és július 3-a között.
A fiatalok meghívott szakemberek által vezetett kommunikációs képzésen, kreatív feladatok elvégzésével készülhettek örökségvédelmi munkájuk folytatására. Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke azt mondta, sikeresen zárták a tábor első kiadását, a diákok lelkesedéssel végezték a feladatokat, a terepmunka, a helyi értékekkel való közvetlen foglalkozás hatékonynak bizonyult, így újabb lépést tettek a kulturális örökség megőrzéséért.
„A tábort jutalomként szerveztük meg az Örökségünk őrei – Fogadj örökbe egy műemléket kezdeményezés résztvevőinek és az őket irányító pedagógusoknak. Munkájuknak, kitartásuknak köszönhetően az Örökségünk őrei mozgalommá nőtte ki magát, több mint 1000 érdeklődő kapcsolódott be a programba” – jelentette ki az ügyvezető alelnök. Hozzátette, biztató volt látni a fiatalok érdeklődését a történelmi, kulturális örökséghez kapcsolódó témák, a hagyományok iránt. „Rendkívül fontos, hogy bevonjuk a generációjukat az épített örökségünk, identitásunk megőrzéséért folytatott harcba, hiszen ezzel a magyar értékek fennmAradását is biztosítjuk” – mondta Hegedüs Csilla.
Kilenc iskolából összesen 89 diák és 11 kísérő tanár érkezett a táborba: Beszterce-Naszód, Hunyad és Fehér megye győztes csapatain kívül a Kolozsvári forduló öt iskolájának döntősei, valamint a kalotaszentkirályi iskola diákjai vettek részt. A táborozók kommunikációs képzésen sajátíthatták el a szakmai lépéseket, nyolc csoportban, szakértő mentoraik segítségével oldották meg a Kalotaszentkirály 100 év múlva elnevezésű feladatot. A fiatalok kreatívan oldották meg a feladatot, focilabdával kötöttek össze jövőt és múltat, bemutatták Pistika bácsi pincéjét, a Bánffy-házat, és több, a helyi hagyományhoz köthető értéket. A falu bejárása után minden csoport rövid videóval, rádiós anyaggal és online kommunikációs tervvel népszerűsítette a kiválasztott helyi elemeket, emellett a csapatok saját arculatukat is megtervezték, és élménybeszámolók is készültek a táborról.
„A tábor eszméletlenül jól telt, rengeteg embert ismertem meg, új barátokat szereztem. A feladatok, amelyeket meg kellett oldanunk, sok kreativitást és csapatmunkát igényeltek. Elképesztő, hogy ilyen sokféle ember, ennyi korosztályból, különböző helyekről mennyire jól együtt tudott dolgozni, és még az eső meg a sokszor égető nap sem állított meg minket” – mesélte Farkas Ágnes Anna, a Kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium tizedikes diákja. „Nagyon tetszett a tábor, főleg azért, mert Kalotaszentkirályon volt. Amellett, hogy jól éreztem magam, legfőképpen annak örültem, hogy megismerhettem ennyi új, kreatív személyiséget” – emlékezett vissza a táborra Bogdán Farkas, a János Zsigmond Unitárius Kollégium tizedikes diákja.
Kifejtette, nagyon jó ötlet volt csoportokra osztani a résztvevőket, hiszen mindenki teljesen ismeretlen társaságba került. „Kiderült, hogy a csapat összes tagja más-másfajta személyiség, ami hasznos volt a különböző feladatok elvégzésénél. A tábor az örökségeink és a hagyományok megőrzését célozta, ugyanakkor tökéletes esemény volt, hogy új baráti kapcsolatokra leljünk” – mondta Bogdán Farkas. A résztvevők által készített anyagok az Örökségünk őrei Facebook-oldalon tekinthetők meg.
Krónika (Kolozsvár)
2016. július 6.
Az RMDSZ továbbra is 16 régió létrehozását támogatja
"Az RMDSZ álláspontja nem változott, továbbra is azt mondjuk, a közigazgatási hatáskörű régiók létrehozása jelenleg alkotmányellenes, a megoldás pedig nem az, hogy egy újabb közigazgatási szintet állítunk fel a megye és az országos szint között, hanem a gazdasági- fejlesztési régiókat kell átalakítani. Törvényjavaslatunk szerint Románia 16 gazdasági-fejlesztési régióval kell működjön: ebből Hargita-Kovászna-Maros megyek Székelyföld különálló régióként, Szatmár-Szilágy-Bihar megyék Partium külön régióként. Ez nem csak pénzügyi, gazdasági megoldásból, hanem a magyar érdeket is figyelembe véve a legjobb megoldás" – nyilatkozta Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke kedden annak kapcsán, hogy a miniszterelnök bejelentette, a kormány hamarosan napirendre tűzi a régiókról szóló társadalmi vitát.
Az ügyvezető elnök szerint a mostani 8 régiós felosztás miatt az ország elesik az európai uniós forrásoktól, szétfejlődés tapasztalható régión belül, a gazdag megyék fejlődnek, a szegényebbek pedig lemAradnak. Kovács Péter elmondta, az őszi választás tétje az, hogy az új parlament alakulásakor ott tudnak-e lenni és jó irányba tudják-e befolyásolni a régióátszervezést, vagy csak külső szemlélői lesznek a döntésnek, amely Románia gazdasági fejlődését 10-20 évre jelentősen meghatározza.
"Bízunk abban, hogy megfelelő súllyal ott leszünk, és ha nem is tudjuk elfogadtatni teljes mértékben elképzelésünket, de fékezni fogunk, meg fogjuk akadályozni, hogy a szélsőséges változatok megvalósulhassanak. Sokszor már ez is nagy eredmény!" – hangsúlyozta.
Az RMDSZ nem tartja rossznak, hogy most kezdődik a régióátszervezésről szóló társadalmi vita, hiszen választási kampányban a pártok be tudják mutatni saját elképzeléseiket, kampányban pedig a közvélemény is jobban odafigyel a témára. A jelenlegi szakértői kormány nem határozhat az új régiók kialakításáról, ezért a döntés valószínűleg jövő év elején, a társadalmi vita és a parlamenti választás után várható.
Népújság (Marosvásárhely)
"Az RMDSZ álláspontja nem változott, továbbra is azt mondjuk, a közigazgatási hatáskörű régiók létrehozása jelenleg alkotmányellenes, a megoldás pedig nem az, hogy egy újabb közigazgatási szintet állítunk fel a megye és az országos szint között, hanem a gazdasági- fejlesztési régiókat kell átalakítani. Törvényjavaslatunk szerint Románia 16 gazdasági-fejlesztési régióval kell működjön: ebből Hargita-Kovászna-Maros megyek Székelyföld különálló régióként, Szatmár-Szilágy-Bihar megyék Partium külön régióként. Ez nem csak pénzügyi, gazdasági megoldásból, hanem a magyar érdeket is figyelembe véve a legjobb megoldás" – nyilatkozta Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke kedden annak kapcsán, hogy a miniszterelnök bejelentette, a kormány hamarosan napirendre tűzi a régiókról szóló társadalmi vitát.
Az ügyvezető elnök szerint a mostani 8 régiós felosztás miatt az ország elesik az európai uniós forrásoktól, szétfejlődés tapasztalható régión belül, a gazdag megyék fejlődnek, a szegényebbek pedig lemAradnak. Kovács Péter elmondta, az őszi választás tétje az, hogy az új parlament alakulásakor ott tudnak-e lenni és jó irányba tudják-e befolyásolni a régióátszervezést, vagy csak külső szemlélői lesznek a döntésnek, amely Románia gazdasági fejlődését 10-20 évre jelentősen meghatározza.
"Bízunk abban, hogy megfelelő súllyal ott leszünk, és ha nem is tudjuk elfogadtatni teljes mértékben elképzelésünket, de fékezni fogunk, meg fogjuk akadályozni, hogy a szélsőséges változatok megvalósulhassanak. Sokszor már ez is nagy eredmény!" – hangsúlyozta.
Az RMDSZ nem tartja rossznak, hogy most kezdődik a régióátszervezésről szóló társadalmi vita, hiszen választási kampányban a pártok be tudják mutatni saját elképzeléseiket, kampányban pedig a közvélemény is jobban odafigyel a témára. A jelenlegi szakértői kormány nem határozhat az új régiók kialakításáról, ezért a döntés valószínűleg jövő év elején, a társadalmi vita és a parlamenti választás után várható.
Népújság (Marosvásárhely)
2016. július 6.
Az államfő fél megvédeni a saját rendeletét?
Fontosnak tartom, hogy a közvélemény megtudja: Románia elnöke, miután meghozta azt a törvénytelen és alkotmánysértő határozatot, hogy elnöki rendelettel viszszavonta a Románia Csillaga lovagi fokozatát, amelyet Tőkés László 2009-ben, a Temesvári forradalomban játszott szerepéért kapott Traian Basescu államelnöktől, nem meri megvédeni a táblabíróság előtt a saját dekrétumát – jelentette ki keddi sajtótájékoztatóján Kincses Előd ügyvéd, Tőkés jogi képviselője.
Elmondta, hogy a rendeletet megtámadták, de mivel ez egy közigazgatási aktus, ahhoz, hogy az illetékes bírósághoz lehessen fordulni, előzetes panaszt kellett benyújtani, amit Kincses meg is tett, és felszólította az elnököt, vonja vissza a dekrétumot. Az államfő nem vonta vissza, ezért Kincses a Bukaresti táblabírósághoz fordult. A Bukaresti táblabíróság felszólította az államelnököt és a miniszterelnököt – akit Kincses szintén perbe hívott, mert ellenjegyezte az államfő rendeletét –, hogy tegyék le a válasziratot.
"A jelenleg érvényben levő román perrendtartás rendkívül szigorúan bünteti a válaszirat le nem tételét: amennyiben a válaszirat letételének a kötelezettségét nem teljesíti az alperes, nincs joga bizonyítási indítványt letenni és kifogásokkal élni. Ezek olyan védekezési lehetőségek, amelyekkel szívesen élnek a jogászok, mert ilyen esetben a bíróság nem is kell érdemben vizsgálja azt, hogy igaza van vagy nincs igaza. Ez a lehetőség nem adatik meg Románia elnökének, aki nem tett le válasziratot a felperes beadványára" – jelentette ki az ügyvéd, és feltette a szónoki kérdést: "az államfő talán fél a saját rendeletét megvédeni?".
Ezzel szemben, mondta el a továbbiakban, a miniszterelnök, aki csak ellenjegyzője volt az elnöki dekrétumnak, válaszolt, bár mondvacsinált kifogásokkal próbálta védeni az elnök igazát.
Ciolos szerint megalapozott az elnöki rendelet, mivel a Románia Csillaga Nemzeti Rendjel becsületbírósága (BB) megállapította, hogy Tőkés László méltatlanná vált erre a kitüntetésre, és a becsületbíróság határozatát nem jogosult felülbírálni az igazságszolgáltatás. Holott a becsületbíróság határozata csupán javaslat, és semmire sem kötelezi az elnököt – magyarázta Kincses.
Egyszerre voltak ügyészek és bírák
Az ügyvéd szerint maga a határozat is több szempontból semmis. "Amikor a BB határozatát megtámadtam a Bukaresti táblabíróságnál, és utána fellebbezéssel a Legfelsőbb Ítélőtáblához került, érdemben nem vizsgálta a román igazságszolgáltatás, mondván, hogy ez nem közigazgatási okirat, hanem csak javaslat. Viszont ebben a perben már, amikor ennek a javaslatnak jogi következményei lesznek, meg kell vizsgálja a közigazgatási bíróság azt is, hogy mennyire felel meg a törvényességnek ez a határozat. Ugyanis, a becsületbíróságot az Elnöki Hivatal keretében működő kitüntetések kancelláriája kell felkérje arra, hogy vizsgálja meg, hogy az illető kitüntetett méltánytalanná vált-e vagy sem a kitüntetésre. Ez nem történt meg, a PSD-s lovagok kérték, hogy üljön össze a BB, és vizsgálja meg, hogy Tőkés méltánytalanná vált a kitüntetésre amiatt, hogy annak idején, Tusnádon állítólag azt mondta, hogy Magyarország változtassa protektorátussá Erdélyt. Ez azonban félrefordítás volt, mert Tőkés László védhatalmi státusról beszélt, és a dél-tiroli példát hozta fel, ami kizárólag a területi autonómiára vonatkozik". Az ügyvéd szerint a BB az autonómiát is sajátosan értelmezte, és azt írta, hogy a területi autonómia követelése szélsőséges, veszélyes, etnikai feszültséget okoz, gyűlöletkeltő és a trianoni békeszerződés kétségbe vonását jelenti.
Azt is elmondta, hogy Gabriela Firea és Ecaterina Adronescu, akik a feljelentők voltak a Tőkésügyben, részt vettek a határozathozatalban is. Vagyis egyszerre voltak ügyészek és bírák, ami ugyancsak törvénysértő. Ezek mellett Tőkésnek a védelemhez való jogát sem tartották tiszteletben, bár az országos ügyvédi kamara is állást foglalt az ügyben. Felhívta a figyelmet, hogy a BB olyan komolyan veszi a munkáját, hogy bár 11 olyan kitüntetett személy van, akiket börtönre ítéltek, ezek esetében nem indítványozták a kitüntetés visszavonását.
A tárgyalást még nem tűzték ki, a fellebbezést a Legfelsőbb Ítélőtábla tárgyalja.
Az előzmények
Klaus Johannis államelnök március elején jelentette be, hogy viszszavonta a Románia Csillaga érdemrendet Tőkés Lászlótól. Mert "aki ilyen magas állami kitüntetést kap, annak tiszteletben kell tartania Romániát, az ország alkotmányát és alapvető értékeit".
Tőkést 2009-ben Traian Basescu akkori államfő tüntette ki a Románia Csillaga érdemrend lovagi fokozatával az 1989-es rendszerváltás elindításában játszott történelmi szerepéért. A kitüntetés visszavonását célzó kezdeményezés négy évvel később született amiatt, hogy az EP-képviselő a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen Ausztria és Dél- Tirol viszonyára hivatkozva azt javasolta: Magyarország vállaljon védhatalmi státust az erdélyi magyarság fölött.
Tőkés László kitüntetésének a visszavonását Victor Ponta akkori kormányfő kezdeményezte. Miután kiderült, hogy az érdemrend visszavonását csak azok kezdeményezhetik, akik maguk is birtokosai a kitüntetésnek, nyolc kitüntetett szociáldemokrata politikus elindította a folyamatot, majd egy héttagú becsületbíróság – amelynek négy tagja PSD-s volt – úgy döntött: az EP- képviselő méltatlan az érdemrendre.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)
Fontosnak tartom, hogy a közvélemény megtudja: Románia elnöke, miután meghozta azt a törvénytelen és alkotmánysértő határozatot, hogy elnöki rendelettel viszszavonta a Románia Csillaga lovagi fokozatát, amelyet Tőkés László 2009-ben, a Temesvári forradalomban játszott szerepéért kapott Traian Basescu államelnöktől, nem meri megvédeni a táblabíróság előtt a saját dekrétumát – jelentette ki keddi sajtótájékoztatóján Kincses Előd ügyvéd, Tőkés jogi képviselője.
Elmondta, hogy a rendeletet megtámadták, de mivel ez egy közigazgatási aktus, ahhoz, hogy az illetékes bírósághoz lehessen fordulni, előzetes panaszt kellett benyújtani, amit Kincses meg is tett, és felszólította az elnököt, vonja vissza a dekrétumot. Az államfő nem vonta vissza, ezért Kincses a Bukaresti táblabírósághoz fordult. A Bukaresti táblabíróság felszólította az államelnököt és a miniszterelnököt – akit Kincses szintén perbe hívott, mert ellenjegyezte az államfő rendeletét –, hogy tegyék le a válasziratot.
"A jelenleg érvényben levő román perrendtartás rendkívül szigorúan bünteti a válaszirat le nem tételét: amennyiben a válaszirat letételének a kötelezettségét nem teljesíti az alperes, nincs joga bizonyítási indítványt letenni és kifogásokkal élni. Ezek olyan védekezési lehetőségek, amelyekkel szívesen élnek a jogászok, mert ilyen esetben a bíróság nem is kell érdemben vizsgálja azt, hogy igaza van vagy nincs igaza. Ez a lehetőség nem adatik meg Románia elnökének, aki nem tett le válasziratot a felperes beadványára" – jelentette ki az ügyvéd, és feltette a szónoki kérdést: "az államfő talán fél a saját rendeletét megvédeni?".
Ezzel szemben, mondta el a továbbiakban, a miniszterelnök, aki csak ellenjegyzője volt az elnöki dekrétumnak, válaszolt, bár mondvacsinált kifogásokkal próbálta védeni az elnök igazát.
Ciolos szerint megalapozott az elnöki rendelet, mivel a Románia Csillaga Nemzeti Rendjel becsületbírósága (BB) megállapította, hogy Tőkés László méltatlanná vált erre a kitüntetésre, és a becsületbíróság határozatát nem jogosult felülbírálni az igazságszolgáltatás. Holott a becsületbíróság határozata csupán javaslat, és semmire sem kötelezi az elnököt – magyarázta Kincses.
Egyszerre voltak ügyészek és bírák
Az ügyvéd szerint maga a határozat is több szempontból semmis. "Amikor a BB határozatát megtámadtam a Bukaresti táblabíróságnál, és utána fellebbezéssel a Legfelsőbb Ítélőtáblához került, érdemben nem vizsgálta a román igazságszolgáltatás, mondván, hogy ez nem közigazgatási okirat, hanem csak javaslat. Viszont ebben a perben már, amikor ennek a javaslatnak jogi következményei lesznek, meg kell vizsgálja a közigazgatási bíróság azt is, hogy mennyire felel meg a törvényességnek ez a határozat. Ugyanis, a becsületbíróságot az Elnöki Hivatal keretében működő kitüntetések kancelláriája kell felkérje arra, hogy vizsgálja meg, hogy az illető kitüntetett méltánytalanná vált-e vagy sem a kitüntetésre. Ez nem történt meg, a PSD-s lovagok kérték, hogy üljön össze a BB, és vizsgálja meg, hogy Tőkés méltánytalanná vált a kitüntetésre amiatt, hogy annak idején, Tusnádon állítólag azt mondta, hogy Magyarország változtassa protektorátussá Erdélyt. Ez azonban félrefordítás volt, mert Tőkés László védhatalmi státusról beszélt, és a dél-tiroli példát hozta fel, ami kizárólag a területi autonómiára vonatkozik". Az ügyvéd szerint a BB az autonómiát is sajátosan értelmezte, és azt írta, hogy a területi autonómia követelése szélsőséges, veszélyes, etnikai feszültséget okoz, gyűlöletkeltő és a trianoni békeszerződés kétségbe vonását jelenti.
Azt is elmondta, hogy Gabriela Firea és Ecaterina Adronescu, akik a feljelentők voltak a Tőkésügyben, részt vettek a határozathozatalban is. Vagyis egyszerre voltak ügyészek és bírák, ami ugyancsak törvénysértő. Ezek mellett Tőkésnek a védelemhez való jogát sem tartották tiszteletben, bár az országos ügyvédi kamara is állást foglalt az ügyben. Felhívta a figyelmet, hogy a BB olyan komolyan veszi a munkáját, hogy bár 11 olyan kitüntetett személy van, akiket börtönre ítéltek, ezek esetében nem indítványozták a kitüntetés visszavonását.
A tárgyalást még nem tűzték ki, a fellebbezést a Legfelsőbb Ítélőtábla tárgyalja.
Az előzmények
Klaus Johannis államelnök március elején jelentette be, hogy viszszavonta a Románia Csillaga érdemrendet Tőkés Lászlótól. Mert "aki ilyen magas állami kitüntetést kap, annak tiszteletben kell tartania Romániát, az ország alkotmányát és alapvető értékeit".
Tőkést 2009-ben Traian Basescu akkori államfő tüntette ki a Románia Csillaga érdemrend lovagi fokozatával az 1989-es rendszerváltás elindításában játszott történelmi szerepéért. A kitüntetés visszavonását célzó kezdeményezés négy évvel később született amiatt, hogy az EP-képviselő a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen Ausztria és Dél- Tirol viszonyára hivatkozva azt javasolta: Magyarország vállaljon védhatalmi státust az erdélyi magyarság fölött.
Tőkés László kitüntetésének a visszavonását Victor Ponta akkori kormányfő kezdeményezte. Miután kiderült, hogy az érdemrend visszavonását csak azok kezdeményezhetik, akik maguk is birtokosai a kitüntetésnek, nyolc kitüntetett szociáldemokrata politikus elindította a folyamatot, majd egy héttagú becsületbíróság – amelynek négy tagja PSD-s volt – úgy döntött: az EP- képviselő méltatlan az érdemrendre.
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)
2016. július 6.
Korunk – 2016. július
Dalszövegek kultúrája
Ha arra keresünk szavakat, hogy épp mit érzünk vagy mit gondolunk a világról, eszünkbe juthatnak verssorok vagy dalszövegek – ezeket megosztva egymással akár közössé is tehetjük tapasztalatainkat. Zene és szöveg kapcsolatát járja körül a Korunk júliusi lapszáma, nagy hangsúlyt fektetve a populáris zenei irányzatok szövegvilágának elemzésére és kultúraképének leírására. A kiindulópont, hogy a dalszövegek részt vesznek és részt vettek világunk alakításában, a totalitárius rendszerekkel való ironikus szembefordulás, a felemás kelet- európai rendszerváltások torzképe vagy a fogyasztói társadalom uniformizáló értékrendjének kritikája egyaránt jelen van az utóbbi évtizedek dalszövegeiben. A lapszám írásai foglalkoznak a rendszerváltás előtti dalszövegek jellegzetességeivel (Cseh Tamás, Viszockij, Garabonciás együttes), de a közelmúlttal/jelennel is: az áttekintett műfaji paletta az alternatív rocktól (Kispál és a Borz, Tankcsapda), a country-rocktól és heavy metaltól a hiphopig terjed, és a kortárs erdélyi magyar zenekarokról is átfogó metszetet nyújt egy pályázat tapasztalatai alapján.
A lapszám Ada Milea, Kinde Annamária dalszövegeit, illetve Demény Péternek egy Lázár Ervin- mesejátékhoz írt dalbetéteit közli.
Népújság (Marosvásárhely),
Dalszövegek kultúrája
Ha arra keresünk szavakat, hogy épp mit érzünk vagy mit gondolunk a világról, eszünkbe juthatnak verssorok vagy dalszövegek – ezeket megosztva egymással akár közössé is tehetjük tapasztalatainkat. Zene és szöveg kapcsolatát járja körül a Korunk júliusi lapszáma, nagy hangsúlyt fektetve a populáris zenei irányzatok szövegvilágának elemzésére és kultúraképének leírására. A kiindulópont, hogy a dalszövegek részt vesznek és részt vettek világunk alakításában, a totalitárius rendszerekkel való ironikus szembefordulás, a felemás kelet- európai rendszerváltások torzképe vagy a fogyasztói társadalom uniformizáló értékrendjének kritikája egyaránt jelen van az utóbbi évtizedek dalszövegeiben. A lapszám írásai foglalkoznak a rendszerváltás előtti dalszövegek jellegzetességeivel (Cseh Tamás, Viszockij, Garabonciás együttes), de a közelmúlttal/jelennel is: az áttekintett műfaji paletta az alternatív rocktól (Kispál és a Borz, Tankcsapda), a country-rocktól és heavy metaltól a hiphopig terjed, és a kortárs erdélyi magyar zenekarokról is átfogó metszetet nyújt egy pályázat tapasztalatai alapján.
A lapszám Ada Milea, Kinde Annamária dalszövegeit, illetve Demény Péternek egy Lázár Ervin- mesejátékhoz írt dalbetéteit közli.
Népújság (Marosvásárhely),
2016. július 6.
Marossárpatak ismét bemutatta értékeit
Múlt hét végén kilencedik alkalommal tartottak tánc- és huszárfesztivált Marossárpatakon. A sikeres hagyományőrző rendezvény lovasprogramokkal indult pénteken délután, majd a helyi értékeket és termelőket bemutató kiállítással, néptáncfesztivállal és könnyűzene- koncertekkel folytatódott szombaton. A változatos és színvonalas programokra a helyiek mellett nagyon sokan érkeztek a környező falvakból és Marosvásárhelyről is.
A pénteki gyermek-lovasbemutató és ügyességi verseny a kakasdombi sportpályán zajlott, ahol a marossárpataki Nyereg klub 5-13 éves csemetéi mutatták be lovaglótudásukat, bizonyságot téve bátorságukról, lószeretetükről. A kezdők csoportjában a Marosvásárhelyi Moréh Beáta végzett az első helyen, a haladók csoportjában Hodos Nikolett nyerte a versenyt.
A szervezők különdíjat adtak a legfiatalabb versenyzőnek, a mindössze négyéves Mózes Dorkának. Marcus Gabriellának és férjének, Vajnár Józsefnek köszönhetően öt éve működik lovasklub Marossárpatakon, ahol gyerekeket oktatnak a lovaglás ismeretére. Jelenleg 15 gyerek jár rendszeresen, heti két alkalommal lovagolni a Vajnár családhoz. Marcus Gabriella elmondta, hogy lovascsapatukkal rendszerint részt vesznek a helyi ünnepi rendezvényeken, ahol teljes felszerelésben (kobak, lovaglónadrág, fehér ing, kabát, csizma, kendő, lovaglópálca) vonulnak fel. A felszerelést önerőből vásárolta a Vajnár házaspár, a lószerszámokat (nyereg, kantár, futószár, ostor, kikötőszár) úgyszintén.
Szekeres gazdák is versenyeztek…
Azok a gyerekek, akik a sátrak alatti "félárnyékot" választották, Cozma Erzsébet Andrea óvónő irányításával kézműves- foglalkozásokon vehettek részt. Magyaros mintájú kulcstartó, ceruzatartó készült, lovas vázát és fülbevalót is előállítottak, papírhuszár és huszáros képeslap is született. A lovasprogramokon tiszteletüket tették a Miholcsa József hagyományőrző alezredes vezette Mátyás- huszárok, akik lóháton, illetve kétlovas hintón érkeztek.
A Maros menti szekeres gazdák megmérettetésére a helyi lótartók mellett Gernyeszegről és Pókából érkeztek versenyzők. A verseny ideje alatt a közönség Vajnár József mérnöktől hallhatott érdekességeket, hasznos információkat a lótartásról, felidézve az egykori marossárpataki fogathajtó versenyeket. A bírák Miholcsa Júlia, Mózes Dalma és Tamás Ágnes voltak, a pályabíró Pető Attila. A szekeres gazdák versenyét Csurkuly János hajtó és Moldován Alex segédhajtó nyerte. A huszárok ügyességi versenyén a marossárpataki Benedekfi Levente bizonyult a legjobbnak. A díjak átadását követően közös szalonnasütésre került sor a tábortüzeknél, majd nótaest vette kezdetét, amely éjfél után ért véget.
Kiállítás régi fényképekből
Szombaton a híres mezőcsávási fúvószenekar és a Mátyás-huszárok ébresztették a későn kelőket, bejárva a települést széltében-hosszában. Az ünnepi istentiszteleten Stupár Károly lelkipásztor hirdette Isten igéjét, majd Csekme Attila kántor vezetésével a vallásórások kórusa énekelt. A templomból kijövet a Mátyás-huszárok megkoszorúzták a szoborparkban Miholcsa József Sebesült huszár című alkotását, majd a mezőcsávási fúvósok kíséretével felhangzott a magyar és a székely himnusz.
A régi fényképekből álló gyűjteményes kiállításra (amelynek az óvoda adott ideiglenes otthont) több mint 150 fényképet sikerült témakörök szerint csoportosítani, rendszerezni. A számos családi fotó mellett régi fényképeket láthattunk helyi tánccsoportokról, zenészekről, színjátszó csoportokról, dalárdákról. Jelentős számú világháborús fényképet sikerült összegyűjteni, az első világégésről több mint húsz, a másodikról közel hatvan felvétel tanúskodik. A kiállított fényképek közül a legrégebbiek az első világháború idején készült fotók: bajszos sárpataki honvéd feleségével, gyerekével, Adorjáni Károly igazgatótanító tizedesi egyenruhában, sárpataki foglyok és orosz őrök Szibériából (1914)… Külön érdekesség, hogy a Duna TV műsorvezetőjének, Csáky Zoltánnak a szüleiről is (akik sárpatakiak voltak) mAradt fenn fénykép. Nagyon értékes az a két fotó (1940-ből), amely az esküt tett székely vitézeknek állít emléket, akik között három első világháborút megjárt, kiszolgált marossárpataki katona is volt.
Az iskolaudvaron más helyi értékeket is bemutattak, helyi termelőket népszerűsítettek. Cozma Ildikó népi motívumokkal díszített tárgyakat, Nagy Emma, Peres Mária és Mátyás Erzsébet népi varrottasokat, hímzett ingeket állított ki. A Gálfi család (Kati és Tibor) asztalán vadásztrófeák, faragott tárgyak, népi motívumokkal díszített üvegek, üvegpoharak voltak. Szintén vadásztrófeákkal és faragott trófeákkal jelentkezett ifj. Vajda Péter. A Kali család (Zsuzska és Sanyika) akácmézet kínált, a Blondy Románia több fajta minőségi paprikát, az Antalfi család minőségi gyümölcspálinkákat hozott el a falunapra.
Néptáncfesztivál, Bekecs-előadás
A délutáni órákban, a perzselő meleg ellenére, az idén sem mAradt el a huszárok és néptáncosok ünnepélyes felvonulása a falu utcáin. A fesztivált Kozma Barna polgármester nyitotta meg, aki köszöntötte a megjelenteket, majd a hagyományőrzés fontosságáról beszélt. Ezt követően színpadra szólítottak két olyan házaspárt, akik idén ünneplik ötvenedik házassági évfordulójukat. Pásztor János és felesége, Anna, valamint Kulda Mihály és neje, Anna elismerő oklevelet és ajándékot vehettek át a faluvezetőtől. A megnyitóünnepségen egy sportolót is kitüntettek a triatlonozó Kovács Szabolcs személyében, aki számos hazai és külföldi megmérettetésen végzett dobogós helyeken.
A néptáncfesztiválon az egykori kiváló marossárpataki táncos, Székely János nevét viselő hagyományőrző csoport és a Virág roma táncegyüttes mellett bemutatták tánctudásukat a mezőbándiak (két csoporttal vettek részt), az erdőcsinádiak, a szabédiak, valamint a 15. Mátyás-huszárezred tagjai. Ezt követően a jelenlévők a nyárádszeredai Bekecs néptáncegyüttes színvonalas előadását tekinthették meg. A faluünnepség egyik érdekes színfoltja a két napig működő huszártábor volt, ahol a lovas hagyományőrzők hatalmas bográcsban főztek, lovakat gondoztak, nótáztak és a lópatkolást is bemutatták.
Bojtorján-koncert, pálinkafőzők versenye
A kora esti órákban az 1999-ben újjáalakult magyarországi Bojtorján együttes lépett színpadra, és ismert slágereket énekelt. A koncertet a helyi pálinkafőzők versenye követte. A pálinkafőzés nagymesterei: a marossárpataki Antalfi Zoltán és a szentsimoni Csipán Csaba kóstolgatták, majd rangsorolták a gyümölcspárlatokat. A fődíjat Buksa Mihály szilvapálinkája nyerte el, első díjat kapott Cozma Erzsébet Andrea körtepálinkája. Az eredményhirdetés után a magyarországi Vis Major együttes csapott fergeteges bulit, amely éjfél után ért véget.
A kétnapos rendezvényt, amelynek főtámogatója a helyi önkormányzat volt, a Marossárpatakért Egyesület szervezte.
Berekméri Edmond
Népújság (Marosvásárhely)
Múlt hét végén kilencedik alkalommal tartottak tánc- és huszárfesztivált Marossárpatakon. A sikeres hagyományőrző rendezvény lovasprogramokkal indult pénteken délután, majd a helyi értékeket és termelőket bemutató kiállítással, néptáncfesztivállal és könnyűzene- koncertekkel folytatódott szombaton. A változatos és színvonalas programokra a helyiek mellett nagyon sokan érkeztek a környező falvakból és Marosvásárhelyről is.
A pénteki gyermek-lovasbemutató és ügyességi verseny a kakasdombi sportpályán zajlott, ahol a marossárpataki Nyereg klub 5-13 éves csemetéi mutatták be lovaglótudásukat, bizonyságot téve bátorságukról, lószeretetükről. A kezdők csoportjában a Marosvásárhelyi Moréh Beáta végzett az első helyen, a haladók csoportjában Hodos Nikolett nyerte a versenyt.
A szervezők különdíjat adtak a legfiatalabb versenyzőnek, a mindössze négyéves Mózes Dorkának. Marcus Gabriellának és férjének, Vajnár Józsefnek köszönhetően öt éve működik lovasklub Marossárpatakon, ahol gyerekeket oktatnak a lovaglás ismeretére. Jelenleg 15 gyerek jár rendszeresen, heti két alkalommal lovagolni a Vajnár családhoz. Marcus Gabriella elmondta, hogy lovascsapatukkal rendszerint részt vesznek a helyi ünnepi rendezvényeken, ahol teljes felszerelésben (kobak, lovaglónadrág, fehér ing, kabát, csizma, kendő, lovaglópálca) vonulnak fel. A felszerelést önerőből vásárolta a Vajnár házaspár, a lószerszámokat (nyereg, kantár, futószár, ostor, kikötőszár) úgyszintén.
Szekeres gazdák is versenyeztek…
Azok a gyerekek, akik a sátrak alatti "félárnyékot" választották, Cozma Erzsébet Andrea óvónő irányításával kézműves- foglalkozásokon vehettek részt. Magyaros mintájú kulcstartó, ceruzatartó készült, lovas vázát és fülbevalót is előállítottak, papírhuszár és huszáros képeslap is született. A lovasprogramokon tiszteletüket tették a Miholcsa József hagyományőrző alezredes vezette Mátyás- huszárok, akik lóháton, illetve kétlovas hintón érkeztek.
A Maros menti szekeres gazdák megmérettetésére a helyi lótartók mellett Gernyeszegről és Pókából érkeztek versenyzők. A verseny ideje alatt a közönség Vajnár József mérnöktől hallhatott érdekességeket, hasznos információkat a lótartásról, felidézve az egykori marossárpataki fogathajtó versenyeket. A bírák Miholcsa Júlia, Mózes Dalma és Tamás Ágnes voltak, a pályabíró Pető Attila. A szekeres gazdák versenyét Csurkuly János hajtó és Moldován Alex segédhajtó nyerte. A huszárok ügyességi versenyén a marossárpataki Benedekfi Levente bizonyult a legjobbnak. A díjak átadását követően közös szalonnasütésre került sor a tábortüzeknél, majd nótaest vette kezdetét, amely éjfél után ért véget.
Kiállítás régi fényképekből
Szombaton a híres mezőcsávási fúvószenekar és a Mátyás-huszárok ébresztették a későn kelőket, bejárva a települést széltében-hosszában. Az ünnepi istentiszteleten Stupár Károly lelkipásztor hirdette Isten igéjét, majd Csekme Attila kántor vezetésével a vallásórások kórusa énekelt. A templomból kijövet a Mátyás-huszárok megkoszorúzták a szoborparkban Miholcsa József Sebesült huszár című alkotását, majd a mezőcsávási fúvósok kíséretével felhangzott a magyar és a székely himnusz.
A régi fényképekből álló gyűjteményes kiállításra (amelynek az óvoda adott ideiglenes otthont) több mint 150 fényképet sikerült témakörök szerint csoportosítani, rendszerezni. A számos családi fotó mellett régi fényképeket láthattunk helyi tánccsoportokról, zenészekről, színjátszó csoportokról, dalárdákról. Jelentős számú világháborús fényképet sikerült összegyűjteni, az első világégésről több mint húsz, a másodikról közel hatvan felvétel tanúskodik. A kiállított fényképek közül a legrégebbiek az első világháború idején készült fotók: bajszos sárpataki honvéd feleségével, gyerekével, Adorjáni Károly igazgatótanító tizedesi egyenruhában, sárpataki foglyok és orosz őrök Szibériából (1914)… Külön érdekesség, hogy a Duna TV műsorvezetőjének, Csáky Zoltánnak a szüleiről is (akik sárpatakiak voltak) mAradt fenn fénykép. Nagyon értékes az a két fotó (1940-ből), amely az esküt tett székely vitézeknek állít emléket, akik között három első világháborút megjárt, kiszolgált marossárpataki katona is volt.
Az iskolaudvaron más helyi értékeket is bemutattak, helyi termelőket népszerűsítettek. Cozma Ildikó népi motívumokkal díszített tárgyakat, Nagy Emma, Peres Mária és Mátyás Erzsébet népi varrottasokat, hímzett ingeket állított ki. A Gálfi család (Kati és Tibor) asztalán vadásztrófeák, faragott tárgyak, népi motívumokkal díszített üvegek, üvegpoharak voltak. Szintén vadásztrófeákkal és faragott trófeákkal jelentkezett ifj. Vajda Péter. A Kali család (Zsuzska és Sanyika) akácmézet kínált, a Blondy Románia több fajta minőségi paprikát, az Antalfi család minőségi gyümölcspálinkákat hozott el a falunapra.
Néptáncfesztivál, Bekecs-előadás
A délutáni órákban, a perzselő meleg ellenére, az idén sem mAradt el a huszárok és néptáncosok ünnepélyes felvonulása a falu utcáin. A fesztivált Kozma Barna polgármester nyitotta meg, aki köszöntötte a megjelenteket, majd a hagyományőrzés fontosságáról beszélt. Ezt követően színpadra szólítottak két olyan házaspárt, akik idén ünneplik ötvenedik házassági évfordulójukat. Pásztor János és felesége, Anna, valamint Kulda Mihály és neje, Anna elismerő oklevelet és ajándékot vehettek át a faluvezetőtől. A megnyitóünnepségen egy sportolót is kitüntettek a triatlonozó Kovács Szabolcs személyében, aki számos hazai és külföldi megmérettetésen végzett dobogós helyeken.
A néptáncfesztiválon az egykori kiváló marossárpataki táncos, Székely János nevét viselő hagyományőrző csoport és a Virág roma táncegyüttes mellett bemutatták tánctudásukat a mezőbándiak (két csoporttal vettek részt), az erdőcsinádiak, a szabédiak, valamint a 15. Mátyás-huszárezred tagjai. Ezt követően a jelenlévők a nyárádszeredai Bekecs néptáncegyüttes színvonalas előadását tekinthették meg. A faluünnepség egyik érdekes színfoltja a két napig működő huszártábor volt, ahol a lovas hagyományőrzők hatalmas bográcsban főztek, lovakat gondoztak, nótáztak és a lópatkolást is bemutatták.
Bojtorján-koncert, pálinkafőzők versenye
A kora esti órákban az 1999-ben újjáalakult magyarországi Bojtorján együttes lépett színpadra, és ismert slágereket énekelt. A koncertet a helyi pálinkafőzők versenye követte. A pálinkafőzés nagymesterei: a marossárpataki Antalfi Zoltán és a szentsimoni Csipán Csaba kóstolgatták, majd rangsorolták a gyümölcspárlatokat. A fődíjat Buksa Mihály szilvapálinkája nyerte el, első díjat kapott Cozma Erzsébet Andrea körtepálinkája. Az eredményhirdetés után a magyarországi Vis Major együttes csapott fergeteges bulit, amely éjfél után ért véget.
A kétnapos rendezvényt, amelynek főtámogatója a helyi önkormányzat volt, a Marossárpatakért Egyesület szervezte.
Berekméri Edmond
Népújság (Marosvásárhely)
2016. július 6.
XXVII. Szívek Fesztiválja
Ma rajtol a nemzetközi folklórünnep
A Temesvári Rózsapark színpadán immár XXVII. alkalommal szervezik meg a Szívek Fesztiválja nemzetközi folklórparádét. A Temesvári Polgármesteri Hivatal és a Városi kultúrház népszerű rendezvényével a Temesvári 1989-es forradalom ifjú áldozatainak emléke előtt tisztelegnek a szervezők.
A Szívek Fesztiváljának népszerűsége évről évre töretlen, a közönség nagy szeretettel fogadja világ minden tájáról érkezett folklór-együtteseket. Idén a hazaiak mellett bolgár, chilei, Costa-Rica-i, kolumbiai, magyarországi, moldovai, lengyel, Sri-Lanka-i, szerbiai, török és ukrán vendégegyüttesek lépnek fel a Rózsapark színpadán.
A fesztivál július 6-án, szerdán 19.30 órától a házigazda Timișul folklóregyüttes és népszerű népdalénekesek fellépésével rajtol. A szerdai műsor befejező részében a Nagyváradi Bihorul és a krajovai Maria Tănase folklóregyüttesek lépnek színpadra.
Július 7-én, csütörtökön 18.30 órától kerül sor az Opera téren az 1989-es Forradalom emlékművének megkoszorúzására, majd következik a fesztivál egyik legnépszerűbb eseménye: a népviseletbe öltözött résztvevő együttesek főtéri felvonulása. Csütörtökön 19.30 órától a dettai Edelweiss, a gyüregi Ghiocelul, az örményesi Armenișana, a karánsebesi Zestrea Gugulanilor, a Temesvári Mladost, a moldvai Barbu Lăutaru zenekar, a Temesvári Doina Timișului, a lengyel Przygoda, a dévai Drăgan Muntean, a török Hasad, a Marosvásárhelyi Mureșul és befejezésül a kolombiai Fundation Colombia Folklore együttesek fellépését tapsolhatja meg a közönség.
Július 8-án, pénteken 19.30 órától a Bănia-ból érkezett Cununița, a lugosi Lugojana, a pécskai és a sikulai Păstrătorii Tradiției együttesek, az Aradi Zarandul, a Temesvári Banatul, a szlovák Hont, a nagyszbenei Ceata Junilor, a chilei Banda Renacer, a Temesvári Timișul, a bolgár Zarya, a Costa-Rica-i Rey Curre és a szerbiai Branislav Nušić együttesek lépnek fel.
Július 9-én, szombaton 19.30 órától a Timișul ifjúsági csoportja és a Cununița fellépése indítja a programot, majd a szerbiai Kud Majdanpek és a teregovai Teregovana és Teregovița együttesek fellépése következik. A magyar hagyományőrző együttesek közül a Temesvári Eszterlánc és Bóbita, a végvári Szederinda és a velük együttműködő Szeged Táncegyüttes lépnek színpdra szombaton. Az est befejező részében az ukrán Grogany, a chilei Banda Renacer, a bolgár Zarya, a szlovák Hont, a kolumbiai Fundation Colombia Folklore, a szerbiai Branislav Nušić, a lengyel Przygoda, a török Hasad és a Costa-Rica-i Rey Curre lépnek fel.
Július 10-én, vasárnap 11 órától a Temesvári Falumúzeum színpadán, este 19.30 órától a Rózsapark színpadán nemzetközi folklórgálával zárul a XXVII. Szívek Fesztiválja.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)
Ma rajtol a nemzetközi folklórünnep
A Temesvári Rózsapark színpadán immár XXVII. alkalommal szervezik meg a Szívek Fesztiválja nemzetközi folklórparádét. A Temesvári Polgármesteri Hivatal és a Városi kultúrház népszerű rendezvényével a Temesvári 1989-es forradalom ifjú áldozatainak emléke előtt tisztelegnek a szervezők.
A Szívek Fesztiváljának népszerűsége évről évre töretlen, a közönség nagy szeretettel fogadja világ minden tájáról érkezett folklór-együtteseket. Idén a hazaiak mellett bolgár, chilei, Costa-Rica-i, kolumbiai, magyarországi, moldovai, lengyel, Sri-Lanka-i, szerbiai, török és ukrán vendégegyüttesek lépnek fel a Rózsapark színpadán.
A fesztivál július 6-án, szerdán 19.30 órától a házigazda Timișul folklóregyüttes és népszerű népdalénekesek fellépésével rajtol. A szerdai műsor befejező részében a Nagyváradi Bihorul és a krajovai Maria Tănase folklóregyüttesek lépnek színpadra.
Július 7-én, csütörtökön 18.30 órától kerül sor az Opera téren az 1989-es Forradalom emlékművének megkoszorúzására, majd következik a fesztivál egyik legnépszerűbb eseménye: a népviseletbe öltözött résztvevő együttesek főtéri felvonulása. Csütörtökön 19.30 órától a dettai Edelweiss, a gyüregi Ghiocelul, az örményesi Armenișana, a karánsebesi Zestrea Gugulanilor, a Temesvári Mladost, a moldvai Barbu Lăutaru zenekar, a Temesvári Doina Timișului, a lengyel Przygoda, a dévai Drăgan Muntean, a török Hasad, a Marosvásárhelyi Mureșul és befejezésül a kolombiai Fundation Colombia Folklore együttesek fellépését tapsolhatja meg a közönség.
Július 8-án, pénteken 19.30 órától a Bănia-ból érkezett Cununița, a lugosi Lugojana, a pécskai és a sikulai Păstrătorii Tradiției együttesek, az Aradi Zarandul, a Temesvári Banatul, a szlovák Hont, a nagyszbenei Ceata Junilor, a chilei Banda Renacer, a Temesvári Timișul, a bolgár Zarya, a Costa-Rica-i Rey Curre és a szerbiai Branislav Nušić együttesek lépnek fel.
Július 9-én, szombaton 19.30 órától a Timișul ifjúsági csoportja és a Cununița fellépése indítja a programot, majd a szerbiai Kud Majdanpek és a teregovai Teregovana és Teregovița együttesek fellépése következik. A magyar hagyományőrző együttesek közül a Temesvári Eszterlánc és Bóbita, a végvári Szederinda és a velük együttműködő Szeged Táncegyüttes lépnek színpdra szombaton. Az est befejező részében az ukrán Grogany, a chilei Banda Renacer, a bolgár Zarya, a szlovák Hont, a kolumbiai Fundation Colombia Folklore, a szerbiai Branislav Nušić, a lengyel Przygoda, a török Hasad és a Costa-Rica-i Rey Curre lépnek fel.
Július 10-én, vasárnap 11 órától a Temesvári Falumúzeum színpadán, este 19.30 órától a Rózsapark színpadán nemzetközi folklórgálával zárul a XXVII. Szívek Fesztiválja.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)
2016. július 6.
Nézőcsúcsot döntött a Temesvári magyar színház
A Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház 2015–2016-os évadának előadásaira több mint 125 000 néző volt kíváncsi, de a Kultcard-bérletek száma is nőtt az előző évekhez képest, így újabb nézőcsúcsot döntött a Temesvári magyar színház. A 2016-os Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozón (TESZT) bemutatott 19 előadást 2524 néző látta.
A közönség A néző élete és halála felszínes és ártatlan történetekben elmesélve című Radu Afrim-előadást választotta az évad legjobbjának. A társulat Simó Emesét és Csata Zsoltot választotta az évad legjobbjainak, az újságírók, a Kultcard-bérletesek és a közönség Borbély B. Emíliát és Aszalos Gézát választotta az évad legjobb színésznőjének, illetve színészének.
A 2015–2016-os évadban nyolc bemutató előadást láthatott a Temesvári magyar színház közönsége: Guppi (2015. október 2.), Hair (2015. november 29.), Húzd rá! (2015. december 20.), A néző élete és halála felszínes és ártatlan történetekben elmesélve (2016. február 12.), Béka Ithakában (2016. április 17.), Magyar (2016. május 22.), Vértestvérek (2016. június 8.) és Piroska (2016. június 14.). A magyar színház műsorán tartották az előző évadok 13 sikeres előadását, de ugyanennyi vendégelőadást is megtapsolhatott a Temesvári közönség.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)
A Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház 2015–2016-os évadának előadásaira több mint 125 000 néző volt kíváncsi, de a Kultcard-bérletek száma is nőtt az előző évekhez képest, így újabb nézőcsúcsot döntött a Temesvári magyar színház. A 2016-os Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozón (TESZT) bemutatott 19 előadást 2524 néző látta.
A közönség A néző élete és halála felszínes és ártatlan történetekben elmesélve című Radu Afrim-előadást választotta az évad legjobbjának. A társulat Simó Emesét és Csata Zsoltot választotta az évad legjobbjainak, az újságírók, a Kultcard-bérletesek és a közönség Borbély B. Emíliát és Aszalos Gézát választotta az évad legjobb színésznőjének, illetve színészének.
A 2015–2016-os évadban nyolc bemutató előadást láthatott a Temesvári magyar színház közönsége: Guppi (2015. október 2.), Hair (2015. november 29.), Húzd rá! (2015. december 20.), A néző élete és halála felszínes és ártatlan történetekben elmesélve (2016. február 12.), Béka Ithakában (2016. április 17.), Magyar (2016. május 22.), Vértestvérek (2016. június 8.) és Piroska (2016. június 14.). A magyar színház műsorán tartották az előző évadok 13 sikeres előadását, de ugyanennyi vendégelőadást is megtapsolhatott a Temesvári közönség.
Pataki Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)
2016. július 6.
dr. Bende Barna újra a vajdahunyadi kórház igazgatója
Három év után ismét dr. Bende Barna kerül a vajdahunyadi kórház élére. A magyar szakorvos azelőtt 8 évig volt a kórház igazgatója, s irányítása alatt az egészségügyi intézmény a megye legszínvonalasabb kórházává fejlődött. 2013-ban Viorel Arion akkori polgármester nyomásgyakorlására a vezetőség kénytelen volt félreállni, a városvezetés ugyanis megvonta a kórháztól az anyagi támogatást. Dr. Bende csapatát menesztették, Arion pedig saját embereit nevezte ki a kórház élére.
Júniusban azonban a PNL-s Arion elvesztette a választást a PSD-s Dab Bobouţanuval szemben. Ennek nyomán pedig Arion emberei – Nicuşor Ştefan menedzser és dr. Carolina Radu egészségügyi igazgató – jobbnak látták beadni felmondásukat, noha az új polgármester semmilyen nyomást sem gyakorolt rájuk. Egyszerűen felfogták volna, hogy a kórház színvonala lényegesen visszaesett amióta dr. Bende távozott az éléről?
Mindenesetre Vajdahunyad új polgármestere elfogadta lemondásukat és helyükre Ilie Tomát jelölte gazdasági igazgatónak, illetve dr. Bende Barnát egészségügyi igazgatónak. Utóbbi szabadon választhatja meg vezetőségi csapatát, szögezte le Dan Bobouţanu, aki mindenképpen el akarja kerülni a 2013-as precedenst, amikor a politikum beleszólt a szakmai ügyekbe. Az új polgármester éppen a kórház élén 8 éven keresztül nyújtott teljesítménye nyomán hívta vissza dr. Bendét az igazgatói tisztségbe.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)
Három év után ismét dr. Bende Barna kerül a vajdahunyadi kórház élére. A magyar szakorvos azelőtt 8 évig volt a kórház igazgatója, s irányítása alatt az egészségügyi intézmény a megye legszínvonalasabb kórházává fejlődött. 2013-ban Viorel Arion akkori polgármester nyomásgyakorlására a vezetőség kénytelen volt félreállni, a városvezetés ugyanis megvonta a kórháztól az anyagi támogatást. Dr. Bende csapatát menesztették, Arion pedig saját embereit nevezte ki a kórház élére.
Júniusban azonban a PNL-s Arion elvesztette a választást a PSD-s Dab Bobouţanuval szemben. Ennek nyomán pedig Arion emberei – Nicuşor Ştefan menedzser és dr. Carolina Radu egészségügyi igazgató – jobbnak látták beadni felmondásukat, noha az új polgármester semmilyen nyomást sem gyakorolt rájuk. Egyszerűen felfogták volna, hogy a kórház színvonala lényegesen visszaesett amióta dr. Bende távozott az éléről?
Mindenesetre Vajdahunyad új polgármestere elfogadta lemondásukat és helyükre Ilie Tomát jelölte gazdasági igazgatónak, illetve dr. Bende Barnát egészségügyi igazgatónak. Utóbbi szabadon választhatja meg vezetőségi csapatát, szögezte le Dan Bobouţanu, aki mindenképpen el akarja kerülni a 2013-as precedenst, amikor a politikum beleszólt a szakmai ügyekbe. Az új polgármester éppen a kórház élén 8 éven keresztül nyújtott teljesítménye nyomán hívta vissza dr. Bendét az igazgatói tisztségbe.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)
2016. július 6.
Kormányzati porhintés
Közigazgatási konferencia Bukarestben
Amíg egy megye élére kinevezett személy kétszer annyit keres, mint ugyanannak a megyének az élére az emberek által megválasztott vezető, addig az ilyen jellegű konferenciák nem egyebek egyszerű porhintésnél, és azt igazolják, hogy a hatalom semmibe veszi az állampolgárok akaratát – fogalmazta meg Antal Árpád. A Sepsiszentgyörgyi polgármestert a tegnap véget ért Bukaresti közigazgatási fórum után kérdeztük. Exkluzív.
– Nekem az a tapasztalatom, hogy minél többet beszélnek decentralizációról, annál erőteljesebb központosításra készülnek. Itt, Bukarestben két napja minden magas szintű vezető kezdi és végzi a decentralizációt, a helyi autonómia kiterjesztését. Ez rossz jel – véli Antal Árpád.
Az elöljáró szerint a legjobban úgy lehet lemérni a kormány szándékait, viszonyulását a választókhoz, hogy megnézzük, mekkora a fizetése egy prefektusnak, egy megyetanácselnöknek és egy megyeszékhelyi polgármesternek. Sőt, megnézhetjük azt is, hogy mennyit keres egy jogász, egy ugyanolyan végzettségű szakember a prefektúrán, a megyei tanácsnál vagy a polgármesteri hivatalban. Amíg egy kinevezett ember fizetése kétszer annyi, mint egy megválasztotté, addig nincs miről beszélni. Ezek olyan üres dumák, amit elmondanak nekünk, mert valószínűleg ezt akarjuk hallani, de utána nem történik semmi – állapította meg Sepsiszentgyörgy polgármestere.
Bár a régiósítás kérdését maga Dacian Cioloş miniszterelnök is felvetette, Antal Árpád szerint „nem életszerű” az, hogy a parlamenti választásokig bármi történjen. Úgy véli, „a konferencia komolyságának mértéke” az, hogy „olyan dolgokat erőltetnek”, amelyek megvalósítására gyakorlatilag nincs esély, hiszen a régió fogalmának bevezetését a törvénykezésbe alkotmánymódosítással kellene kezdeni, amit novemberig még politikai konszenzus esetén sem lehet megvalósítani. Bemutattak ugyan „23 ezer stratégiát, amivel rég el lehetett volna rekeszteni a Dâmboviţát, de konkrétum semmi nem hangzott el”.
A hozzászólások szűk keretében Antal Árpád azt javasolta, hogy hozzanak létre egy olyan központi intézményt, amely értelmezi a törvényeket.
– Azt kértem, hogyha egy polgármesteri hivatalnak vagy bármilyen önkormányzati intézménynek kételyei merülnek fel, hogy egy adott törvény adott paragrafusát miképpen kell értelmezni, akkor írásban fordulhasson ehhez az intézményhez. Az itt dolgozó szakembereknek legyen kötelességük 30 napon belül írásban választ adni, és ha a helyi hatóság eszerint jár el, akkor utólag egyetlen állami ellenőrző szerv se vonhassa őt felelősségre – összegezte a polgármester.
Antal Árpád szerint a munkaügyi miniszter fölöslegesnek ítélte egy külön intézmény létrehozását, de elismerte, „a felvetés jogos”, és hogy a jelenleg működő intézmények közül egyik sem látja el ezt a feladatot. A miniszter a polgármester fizetésekre vonatkozó felvetését is „jogosnak nevezte”, de semmiféle megoldásról nem esett szó.
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
Közigazgatási konferencia Bukarestben
Amíg egy megye élére kinevezett személy kétszer annyit keres, mint ugyanannak a megyének az élére az emberek által megválasztott vezető, addig az ilyen jellegű konferenciák nem egyebek egyszerű porhintésnél, és azt igazolják, hogy a hatalom semmibe veszi az állampolgárok akaratát – fogalmazta meg Antal Árpád. A Sepsiszentgyörgyi polgármestert a tegnap véget ért Bukaresti közigazgatási fórum után kérdeztük. Exkluzív.
– Nekem az a tapasztalatom, hogy minél többet beszélnek decentralizációról, annál erőteljesebb központosításra készülnek. Itt, Bukarestben két napja minden magas szintű vezető kezdi és végzi a decentralizációt, a helyi autonómia kiterjesztését. Ez rossz jel – véli Antal Árpád.
Az elöljáró szerint a legjobban úgy lehet lemérni a kormány szándékait, viszonyulását a választókhoz, hogy megnézzük, mekkora a fizetése egy prefektusnak, egy megyetanácselnöknek és egy megyeszékhelyi polgármesternek. Sőt, megnézhetjük azt is, hogy mennyit keres egy jogász, egy ugyanolyan végzettségű szakember a prefektúrán, a megyei tanácsnál vagy a polgármesteri hivatalban. Amíg egy kinevezett ember fizetése kétszer annyi, mint egy megválasztotté, addig nincs miről beszélni. Ezek olyan üres dumák, amit elmondanak nekünk, mert valószínűleg ezt akarjuk hallani, de utána nem történik semmi – állapította meg Sepsiszentgyörgy polgármestere.
Bár a régiósítás kérdését maga Dacian Cioloş miniszterelnök is felvetette, Antal Árpád szerint „nem életszerű” az, hogy a parlamenti választásokig bármi történjen. Úgy véli, „a konferencia komolyságának mértéke” az, hogy „olyan dolgokat erőltetnek”, amelyek megvalósítására gyakorlatilag nincs esély, hiszen a régió fogalmának bevezetését a törvénykezésbe alkotmánymódosítással kellene kezdeni, amit novemberig még politikai konszenzus esetén sem lehet megvalósítani. Bemutattak ugyan „23 ezer stratégiát, amivel rég el lehetett volna rekeszteni a Dâmboviţát, de konkrétum semmi nem hangzott el”.
A hozzászólások szűk keretében Antal Árpád azt javasolta, hogy hozzanak létre egy olyan központi intézményt, amely értelmezi a törvényeket.
– Azt kértem, hogyha egy polgármesteri hivatalnak vagy bármilyen önkormányzati intézménynek kételyei merülnek fel, hogy egy adott törvény adott paragrafusát miképpen kell értelmezni, akkor írásban fordulhasson ehhez az intézményhez. Az itt dolgozó szakembereknek legyen kötelességük 30 napon belül írásban választ adni, és ha a helyi hatóság eszerint jár el, akkor utólag egyetlen állami ellenőrző szerv se vonhassa őt felelősségre – összegezte a polgármester.
Antal Árpád szerint a munkaügyi miniszter fölöslegesnek ítélte egy külön intézmény létrehozását, de elismerte, „a felvetés jogos”, és hogy a jelenleg működő intézmények közül egyik sem látja el ezt a feladatot. A miniszter a polgármester fizetésekre vonatkozó felvetését is „jogosnak nevezte”, de semmiféle megoldásról nem esett szó.
Erdély András
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2016. július 6.
Jobbik részünk
A modern tömegdemokrácia belső logikája a bulvár mocskába rántaná le a politikát. Minden kelendő, ami szenzáció, mindennek hírértéke van, amire az emberek ugranak, és amivel ártani lehet egy másik tábor vezéralakjának. Ugyanakkor az is természetes, hogy a jobb érzésű emberek megpróbálnak ellenállni a mocsok-áradatnak, és vészharangot húznak, midőn a politika körüli bulvárkommunikáció újabb és újabb határokat lép át.
Emlékezetes G. Fodor Gábor esete az egykori modellel, akit lekurvázott, aktfotóit pedig pornófotóknak nevezte, pusztán azért, mert az illető az MSZP-ben vállalt közéleti szerepet. Félreértés ne legyen, az MSZP színeit felvállalni ép erkölcsi érzékkel és ép szellemi adottságokkal nem lehet. Ez egy dolog, ám pellengérre állítani valakit, és súlyosan a becsületébe gázolni, mert húsz évvel ezelőtt meztelen fotók jelentek meg róla, elfogadhatatlan. Örömteli, hogy akkor GFG-nek visszavonulót kellett fújni a szinte össztársadalmi felháborodás miatt.
A legújabb áldozat Volner János, a Jobbik új frakcióvezetője, aki Vona Gábort váltotta e poszton. „Bokros” esete egy hölggyel, akivel saját bevallása szerint is hosszabb ideje kapcsolatban áll, nemcsak a bulvármédiát járta meg, hanem a fősodor is foglalkozott vele, persze ki így, ki úgy.
Igen korrekt cikket közölt az ügyben érdekmentes Magyar Nemzet Gazda Albert tollából. (Érdekmentes, mondom, hacsak azoknak a híreszteléseknek nem adunk hitelt, miszerint a Jobbik és Simicska között titkos megállapodás köttetett, s Orbán volt szövetségese a zajos szakítás után beállt a Jobbik mögé. Feltéve, de meg nem engedve, hogy ez így lenne, sem tűnik valószerűnek, hogy ezért állna ki karakánul a tudatosan centrista pozíciót elfoglaló közíró a tiszta közélet mellett.) Gazda alapvető kérdéseket feszeget A Habony-titok című írásában. Hova vezet e negatív tendencia, van-e egyáltalán határ, van-e még tabu, vagy tényleg mindent lehet, s bármit lenyelnek a nagyobbik kormánypárt azon politikusai, akik jóérzése biztosan tiltakozik az ellen, ami történik.
Gazda szeretné hinni, hogy van Rubicon, s vele alighanem együtt rezdül a nemzet jobbik része, melyet nem fertőzött meg a „bármit lehet” gátlástalansága.
Borbély Zsolt Attila
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
A modern tömegdemokrácia belső logikája a bulvár mocskába rántaná le a politikát. Minden kelendő, ami szenzáció, mindennek hírértéke van, amire az emberek ugranak, és amivel ártani lehet egy másik tábor vezéralakjának. Ugyanakkor az is természetes, hogy a jobb érzésű emberek megpróbálnak ellenállni a mocsok-áradatnak, és vészharangot húznak, midőn a politika körüli bulvárkommunikáció újabb és újabb határokat lép át.
Emlékezetes G. Fodor Gábor esete az egykori modellel, akit lekurvázott, aktfotóit pedig pornófotóknak nevezte, pusztán azért, mert az illető az MSZP-ben vállalt közéleti szerepet. Félreértés ne legyen, az MSZP színeit felvállalni ép erkölcsi érzékkel és ép szellemi adottságokkal nem lehet. Ez egy dolog, ám pellengérre állítani valakit, és súlyosan a becsületébe gázolni, mert húsz évvel ezelőtt meztelen fotók jelentek meg róla, elfogadhatatlan. Örömteli, hogy akkor GFG-nek visszavonulót kellett fújni a szinte össztársadalmi felháborodás miatt.
A legújabb áldozat Volner János, a Jobbik új frakcióvezetője, aki Vona Gábort váltotta e poszton. „Bokros” esete egy hölggyel, akivel saját bevallása szerint is hosszabb ideje kapcsolatban áll, nemcsak a bulvármédiát járta meg, hanem a fősodor is foglalkozott vele, persze ki így, ki úgy.
Igen korrekt cikket közölt az ügyben érdekmentes Magyar Nemzet Gazda Albert tollából. (Érdekmentes, mondom, hacsak azoknak a híreszteléseknek nem adunk hitelt, miszerint a Jobbik és Simicska között titkos megállapodás köttetett, s Orbán volt szövetségese a zajos szakítás után beállt a Jobbik mögé. Feltéve, de meg nem engedve, hogy ez így lenne, sem tűnik valószerűnek, hogy ezért állna ki karakánul a tudatosan centrista pozíciót elfoglaló közíró a tiszta közélet mellett.) Gazda alapvető kérdéseket feszeget A Habony-titok című írásában. Hova vezet e negatív tendencia, van-e egyáltalán határ, van-e még tabu, vagy tényleg mindent lehet, s bármit lenyelnek a nagyobbik kormánypárt azon politikusai, akik jóérzése biztosan tiltakozik az ellen, ami történik.
Gazda szeretné hinni, hogy van Rubicon, s vele alighanem együtt rezdül a nemzet jobbik része, melyet nem fertőzött meg a „bármit lehet” gátlástalansága.
Borbély Zsolt Attila
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2016. július 6.
RMDSZ ügyvezető elnök: a magyarság erős képviselet nélkül külső szemlélője mAradhat a romániai régióátszervezésnek
Az őszi romániai választások tétje a magyarság számára az, hogy képes lesz-e jó irányba befolyásolni az ország régióátszervezését, mert erős képviselet nélkül külső szemlélője mAradhat csupán a folyamatnak – hangoztatta Kovács Péter, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) ügyvezető elnöke arra reagálva, hogy a Bukaresti kormány ismét napirendre tűzte a régiókról szóló társadalmi vitát.
A szövetség keddi hírlevele a politikust idézve arról írt, hogy az RMDSZ továbbra is 16 gazdasági-fejlesztési régió létrehozását támogatja. “A közigazgatási hatáskörű régiók létrehozása jelenleg alkotmányellenes, a megoldás pedig nem az, hogy egy újabb közigazgatási szintet állítunk fel a megye és az országos szint között, hanem a gazdasági- fejlesztési régiókat kell átalakítani” – mondta Kovács Péter.
Emlékeztetett: az RMDSZ törvényjavaslata 16 gazdasági-fejlesztési régiót javasol, köztük a Székelyföldi térséget magába foglaló Hargita, Kovászna, és Maros megye, illetve a partiumit tömörítő Szatmár, Szilágy és Bihar megye is különálló fejlesztési régiót alkotna. Az ügyvezető elnök szerint a mostani nyolc régiós felosztás miatt az ország elesik az Európai Uniós forrásoktól, régión belül a gazdag megyék fejlődnek, a szegényebbek pedig lemAradnak.
Az RMDSZ nem tartja rossznak, hogy a régióátszervezésről ismét társadalmi vitát kezdeményeztek, hiszen választási kampányban a pártok be tudják mutatni saját elképzeléseiket, kampányban pedig a közvélemény is jobban odafigyel a témára. Megjegyezte: a jelenlegi szakértői kormány nem határozhat az új régiók kialakításáról, ezért a döntés valószínűleg a jövő év elején, a társadalmi vita és a parlamenti választás után várható.
Kovács Péter szerint ez a társadalmi vita is az év végi parlamenti választások tétjét jelzi. “Bízunk abban, hogy megfelelő súllyal ott leszünk, és ha nem is tudjuk elfogadtatni teljes mértékben elképzelésünket, de fékezni fogunk, meg fogjuk akadályozni, hogy a szélsőséges változatok megvalósulhassanak. Sokszor már ez is nagy eredmény” – hangsúlyozta az RMDSZ ügyvezető elnöke.
Romániában főleg a kialakítandó régiók számától és méretétől függ az, hogy a magyarlakta térségek milyen súllyal vehetnek részt a regionális döntéshozatalban. 2013-ban a Ponta-kormány olyan (alkotmánymódosítással megvalósítható) regionális felosztást javasolt, amely a jelenlegi fejlesztési régiókat ruházta volna fel közigazgatási hatáskörrel. A tervet – amelynek megvalósulása esetén a legnagyobb magyar tömb, a székelység is kisebbségbe kerülne az úgynevezett Központi régióban – azért nem léptették életbe, mert a kormány időközben elvesztette az alkotmánymódosításhoz szükséges kétharmados többségét.
erdon.ro
Az őszi romániai választások tétje a magyarság számára az, hogy képes lesz-e jó irányba befolyásolni az ország régióátszervezését, mert erős képviselet nélkül külső szemlélője mAradhat csupán a folyamatnak – hangoztatta Kovács Péter, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) ügyvezető elnöke arra reagálva, hogy a Bukaresti kormány ismét napirendre tűzte a régiókról szóló társadalmi vitát.
A szövetség keddi hírlevele a politikust idézve arról írt, hogy az RMDSZ továbbra is 16 gazdasági-fejlesztési régió létrehozását támogatja. “A közigazgatási hatáskörű régiók létrehozása jelenleg alkotmányellenes, a megoldás pedig nem az, hogy egy újabb közigazgatási szintet állítunk fel a megye és az országos szint között, hanem a gazdasági- fejlesztési régiókat kell átalakítani” – mondta Kovács Péter.
Emlékeztetett: az RMDSZ törvényjavaslata 16 gazdasági-fejlesztési régiót javasol, köztük a Székelyföldi térséget magába foglaló Hargita, Kovászna, és Maros megye, illetve a partiumit tömörítő Szatmár, Szilágy és Bihar megye is különálló fejlesztési régiót alkotna. Az ügyvezető elnök szerint a mostani nyolc régiós felosztás miatt az ország elesik az Európai Uniós forrásoktól, régión belül a gazdag megyék fejlődnek, a szegényebbek pedig lemAradnak.
Az RMDSZ nem tartja rossznak, hogy a régióátszervezésről ismét társadalmi vitát kezdeményeztek, hiszen választási kampányban a pártok be tudják mutatni saját elképzeléseiket, kampányban pedig a közvélemény is jobban odafigyel a témára. Megjegyezte: a jelenlegi szakértői kormány nem határozhat az új régiók kialakításáról, ezért a döntés valószínűleg a jövő év elején, a társadalmi vita és a parlamenti választás után várható.
Kovács Péter szerint ez a társadalmi vita is az év végi parlamenti választások tétjét jelzi. “Bízunk abban, hogy megfelelő súllyal ott leszünk, és ha nem is tudjuk elfogadtatni teljes mértékben elképzelésünket, de fékezni fogunk, meg fogjuk akadályozni, hogy a szélsőséges változatok megvalósulhassanak. Sokszor már ez is nagy eredmény” – hangsúlyozta az RMDSZ ügyvezető elnöke.
Romániában főleg a kialakítandó régiók számától és méretétől függ az, hogy a magyarlakta térségek milyen súllyal vehetnek részt a regionális döntéshozatalban. 2013-ban a Ponta-kormány olyan (alkotmánymódosítással megvalósítható) regionális felosztást javasolt, amely a jelenlegi fejlesztési régiókat ruházta volna fel közigazgatási hatáskörrel. A tervet – amelynek megvalósulása esetén a legnagyobb magyar tömb, a székelység is kisebbségbe kerülne az úgynevezett Központi régióban – azért nem léptették életbe, mert a kormány időközben elvesztette az alkotmánymódosításhoz szükséges kétharmados többségét.
erdon.ro
2016. július 6.
Valaki, valami mellett
Ezúton felszólítjuk Tőkés Lászlót, hagyja abba közösségünknek ártó, felelőtlen megnyilvánulásait, a köztiszteletben álló közösségi vezetők rágalmazását, különös tekintettel a KREK tisztségviselőire.
Csűry István püspök megmutatta: van más út is. Igen, a folytonos viszálykeltésen kívül van másfajta egyházi és világi szolgálat. Lehet úgy egyházat, közösséget vezetni, hogy a békesség ne csak automatizált köszöntés legyen, hanem a mindennap elvégzett munkánk, gyakorlatba ültetett gondolataink eredménye.
Történelmi egyházainkkal több évtizedes együttműködés köti össze Szövetségünket, az RMDSZ-t. Helyi, megyei és országos közösségi szinteken, kölcsönösen egymás munkájának sikeréért dolgozunk. Egyházi vezetők, lelkészek alapítói, szervezői Szövetségünknek, mint ahogyan Szövetségünk tagjai aktív világi munkásai, tisztviselői egyházainknak. Nem viszályt kell folyton kelteni köztük, hanem együtt kell tudni szolgálni ugyanazt a magyar közösséget.
Csűry püspök türelemmel elkezdte visszabillenteni a dolgokat a helyes mederbe. A diakóniai szolgálatot egyházi közösségi üggyé tette. Ma százával vannak olyanok, akik az egyház és az RMDSZ-es polgármesterek által vezetett önkormányzatok együttműködésének köszönhetően érzik, mit jelent a szükségben a segítség. Ma nem a püspök politikai ambícióit kiszolgálandó épülnek intézmények, hanem mert szükség van rájuk. Ma nem pénzügyi eladósodás, hanem fenntartható intézményfejlesztés van. Ma nem a viszályt, veszekedést, szembefordulást bátorítja a püspök, hanem az összefogást. Nem az egymás iránti elhidegülést, elbizonytalanodást, hanem az egymás iránti felelős, bizalmat erősítő magatartást segíti a püspök.
Kedves Tőkés László! Értjük, látjuk, tapasztaljuk, mennyire zavarja önt, hogy ez a Csűry püspök által következetesen vállalt, a magyar emberek által támogatott út eredményes. Zavarja, mert az utód jó munkája mutat rá legtöbbször, legjobban az előd hibáira. Igen, hibásnak és eredménytelennek bizonyult többek között a politikai viszály, megosztottság megteremtése. Félszájjal elismerte ugyan legutóbb létrehozott pártja, az EMNP választási eredménytelenségét, de ahelyett, hogy belátná évek óta tartó közösségmegosztó aknamunkájának kudarcát, és azt abbahagyná, tovább is értelmetlenül vádaskodik.
A kudarcból, mint oly sokszor, most is előre próbál menekülni. Volt püspökhöz nem méltó módon alaptalanul rágalmazza a Királyhágómelléki Református Egyházkerület választott vezetőit. Ostorozza és bünteti azokat, akik egységteremtő munkásságban dolgoznak. Legutóbb a sikeres Kolozsvári összefogás egyik szereplőjét, unokaöccsét, Gergely Balázst is kizáratta a Néppártból. Szinte már beteges, kedves Tőkés úr, hogy önnek csak az állandó harc a fontos, nem az eredmények elérése.
Ezúton felszólítjuk Tőkés Lászlót, hagyja abba közösségünknek ártó, felelőtlen megnyilvánulásait, a köztiszteletben álló közösségi vezetők rágalmazását, különös tekintettel a Királyhágómelléki Református Egyházkerület tisztségviselőire. Anyaországi politikusként, ha tud, segítsen, de ha nem, akkor ne ártson sem egyházi, világi vagy civil közösségi ügyeink szolgálatának.
Az RMDSZ Bihar, Szatmár és Szilágy megyei szervezete
Reggeli Újság (Nagyvárad)
Ezúton felszólítjuk Tőkés Lászlót, hagyja abba közösségünknek ártó, felelőtlen megnyilvánulásait, a köztiszteletben álló közösségi vezetők rágalmazását, különös tekintettel a KREK tisztségviselőire.
Csűry István püspök megmutatta: van más út is. Igen, a folytonos viszálykeltésen kívül van másfajta egyházi és világi szolgálat. Lehet úgy egyházat, közösséget vezetni, hogy a békesség ne csak automatizált köszöntés legyen, hanem a mindennap elvégzett munkánk, gyakorlatba ültetett gondolataink eredménye.
Történelmi egyházainkkal több évtizedes együttműködés köti össze Szövetségünket, az RMDSZ-t. Helyi, megyei és országos közösségi szinteken, kölcsönösen egymás munkájának sikeréért dolgozunk. Egyházi vezetők, lelkészek alapítói, szervezői Szövetségünknek, mint ahogyan Szövetségünk tagjai aktív világi munkásai, tisztviselői egyházainknak. Nem viszályt kell folyton kelteni köztük, hanem együtt kell tudni szolgálni ugyanazt a magyar közösséget.
Csűry püspök türelemmel elkezdte visszabillenteni a dolgokat a helyes mederbe. A diakóniai szolgálatot egyházi közösségi üggyé tette. Ma százával vannak olyanok, akik az egyház és az RMDSZ-es polgármesterek által vezetett önkormányzatok együttműködésének köszönhetően érzik, mit jelent a szükségben a segítség. Ma nem a püspök politikai ambícióit kiszolgálandó épülnek intézmények, hanem mert szükség van rájuk. Ma nem pénzügyi eladósodás, hanem fenntartható intézményfejlesztés van. Ma nem a viszályt, veszekedést, szembefordulást bátorítja a püspök, hanem az összefogást. Nem az egymás iránti elhidegülést, elbizonytalanodást, hanem az egymás iránti felelős, bizalmat erősítő magatartást segíti a püspök.
Kedves Tőkés László! Értjük, látjuk, tapasztaljuk, mennyire zavarja önt, hogy ez a Csűry püspök által következetesen vállalt, a magyar emberek által támogatott út eredményes. Zavarja, mert az utód jó munkája mutat rá legtöbbször, legjobban az előd hibáira. Igen, hibásnak és eredménytelennek bizonyult többek között a politikai viszály, megosztottság megteremtése. Félszájjal elismerte ugyan legutóbb létrehozott pártja, az EMNP választási eredménytelenségét, de ahelyett, hogy belátná évek óta tartó közösségmegosztó aknamunkájának kudarcát, és azt abbahagyná, tovább is értelmetlenül vádaskodik.
A kudarcból, mint oly sokszor, most is előre próbál menekülni. Volt püspökhöz nem méltó módon alaptalanul rágalmazza a Királyhágómelléki Református Egyházkerület választott vezetőit. Ostorozza és bünteti azokat, akik egységteremtő munkásságban dolgoznak. Legutóbb a sikeres Kolozsvári összefogás egyik szereplőjét, unokaöccsét, Gergely Balázst is kizáratta a Néppártból. Szinte már beteges, kedves Tőkés úr, hogy önnek csak az állandó harc a fontos, nem az eredmények elérése.
Ezúton felszólítjuk Tőkés Lászlót, hagyja abba közösségünknek ártó, felelőtlen megnyilvánulásait, a köztiszteletben álló közösségi vezetők rágalmazását, különös tekintettel a Királyhágómelléki Református Egyházkerület tisztségviselőire. Anyaországi politikusként, ha tud, segítsen, de ha nem, akkor ne ártson sem egyházi, világi vagy civil közösségi ügyeink szolgálatának.
Az RMDSZ Bihar, Szatmár és Szilágy megyei szervezete
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2016. július 6.
Tehetséggondozási együttműködést írtak alá
Erdélyi, felvidéki, kárpátaljai és vajdasági felsőoktatási tehetséggondozást kifejtő oktatási intézmények és diákszervezetek képviselői írtak alá hétfőn együttműködési megállapodást.
Gödöllőn tartották meg július 4-én a II. Határtalan TDK Parlamentet, amelyen erdélyi, felvidéki, kárpátaljai és vajdasági felsőoktatási tehetséggondozást kifejtő oktatási intézmények és diákszervezetek képviselői vettek részt. A konferencián az elmúlt évek összegzése mellett aláírták azt az együttműködési megállapodást, amely a romániai felsőoktatásban tanuló magyar diákok tehetséggondozásának segítésére biztosít keretet. Ennek az együttműködési megállapodásnak az értelmében a diákok és az őket képviselő diákszervezetek újabb öt évig szervezik az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia szekcióit, melyekről a résztvevők továbbjuthatnak az OTDK ― Országos Tudományos Diákköri Konferencia szekcióiba ― áll az OTDK lapunkhoz eljuttatott közleményében. Az együttműködést András Szilárd, az Erdélyi Tehetségsegítő Tanács elnöke, Szénás Szabolcs, az Országos Magyar Diákszövetség elnöke, Bódis József, a Magyar Rektori Konferencia elnöke, Szendrő Péter, az Országos Tudományos Diákköri Tanács elnöke, Mezey Barna, a Magyar Rektori Konferencia tiszteletbeli elnöke és Weiszburg Tamás, az Országos Tudományos Diákköri Tanács általános alelnöke, a HTDK szakmai vezetője írták alá.
Szénás Szabolcs, az Országos Magyar Diákszövetség elnöke szerint ez nem jöhetett volna létre a diákszervezetek és a bennük tevékenykedő diákok munkája, valamint az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferenciákkal szemben tanúsított elkötelezettsége, valamint a diákszervezetek és oktatási intézmények közötti példaértékű együttműködés nélkül. „A számok magukért beszélnek, ugyanis az elmúlt 5 évet nézve a négy ETDK-n jelentősen megnőtt a tudományos munkát végző és ezeknek eredményeit publikáló hallgatók száma. Míg 2011-ben 433 tudományos munka született, ez a szám 2015-re a 630-at is meghaladta. Ezzel a növekedéssel természetesen az OTDK-ra kijutott diákok száma is növekedett. Az OTDK-n 2013-ban 91 erdélyi dolgozatból 32 díjat, míg 2015-ben 119 dolgozatból 37 díjat hoztak haza a hallgatók” ― magyarázta Szénás.
frissujsag.ro
Erdélyi, felvidéki, kárpátaljai és vajdasági felsőoktatási tehetséggondozást kifejtő oktatási intézmények és diákszervezetek képviselői írtak alá hétfőn együttműködési megállapodást.
Gödöllőn tartották meg július 4-én a II. Határtalan TDK Parlamentet, amelyen erdélyi, felvidéki, kárpátaljai és vajdasági felsőoktatási tehetséggondozást kifejtő oktatási intézmények és diákszervezetek képviselői vettek részt. A konferencián az elmúlt évek összegzése mellett aláírták azt az együttműködési megállapodást, amely a romániai felsőoktatásban tanuló magyar diákok tehetséggondozásának segítésére biztosít keretet. Ennek az együttműködési megállapodásnak az értelmében a diákok és az őket képviselő diákszervezetek újabb öt évig szervezik az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferencia szekcióit, melyekről a résztvevők továbbjuthatnak az OTDK ― Országos Tudományos Diákköri Konferencia szekcióiba ― áll az OTDK lapunkhoz eljuttatott közleményében. Az együttműködést András Szilárd, az Erdélyi Tehetségsegítő Tanács elnöke, Szénás Szabolcs, az Országos Magyar Diákszövetség elnöke, Bódis József, a Magyar Rektori Konferencia elnöke, Szendrő Péter, az Országos Tudományos Diákköri Tanács elnöke, Mezey Barna, a Magyar Rektori Konferencia tiszteletbeli elnöke és Weiszburg Tamás, az Országos Tudományos Diákköri Tanács általános alelnöke, a HTDK szakmai vezetője írták alá.
Szénás Szabolcs, az Országos Magyar Diákszövetség elnöke szerint ez nem jöhetett volna létre a diákszervezetek és a bennük tevékenykedő diákok munkája, valamint az Erdélyi Tudományos Diákköri Konferenciákkal szemben tanúsított elkötelezettsége, valamint a diákszervezetek és oktatási intézmények közötti példaértékű együttműködés nélkül. „A számok magukért beszélnek, ugyanis az elmúlt 5 évet nézve a négy ETDK-n jelentősen megnőtt a tudományos munkát végző és ezeknek eredményeit publikáló hallgatók száma. Míg 2011-ben 433 tudományos munka született, ez a szám 2015-re a 630-at is meghaladta. Ezzel a növekedéssel természetesen az OTDK-ra kijutott diákok száma is növekedett. Az OTDK-n 2013-ban 91 erdélyi dolgozatból 32 díjat, míg 2015-ben 119 dolgozatból 37 díjat hoztak haza a hallgatók” ― magyarázta Szénás.
frissujsag.ro
2016. július 6.
Beolvad a Felső-Maros-menti szórvány
Húsz év alatt ijesztően csökkent a ratosnya-Jódtelepi és a környező református gyülekezetek lélekszáma, s bár anyagiakban sikerült megerősödniük, a beolvadást megállítani nem, csak lassítani tudják. Nagy Ferenc református lelkipásztorral beszélgettünk.
– Még egyetemistaként került ide, huszonegy éve a ratosnya-jódtelepi református gyülekezet lelkipásztora. Hogyan emlékszik a kezdetekre?
– Harmadéves teológusként Székely József akkori esperes megkért, hogy vállaljam el a szolgálatokat vakációban. Vasárnap helyben, majd palotailván, dédán és dédabisztrán volt istentisztelet. A következő évben lehetőség nyílt arra, hogy negyedéves teológusként kihelyezzenek a gyülekezetbe, mert akkoriban nagy volt a lelkészhiány. A feleségemmel és a kisfiammal ide költöztünk. Feleségem közben tanult kántorizálni. Negyedév végén a presbitérium felkért, hogy mAradjak, ebbe a püspökség is beleegyezett, így ötödéven is itt szolgálhattam. Amikor ide kerültünk, csak úgy lehetett megközelíteni az építkezést, a parókiát, hogy a gondnok utat vágott a derékig érő fűben. Aztán elkészült két szoba és a konyha, hogy legyen, hol lakjunk. Én tanulmányi segélyt kaptam, így a gyülekezetet nem terhelte a lelkész fenntartása, a begyűlt egyházfenntartói alapból tudtunk építkezni. Fontosnak tartottam a beázó templom rendbetételét, erre is gyűjtöttünk pénzt. A falakig le kellett bontani az épületet, s 1997-ben sikerült a templomot szakszerűen felújítani.
– Modern vendégszobák is épültek. Mi adta az indítékot egy ilyen mérvű beruházásra?
– Az Erdélyi Kárpát Egyesületnek 1997-ben volt egy tábora ratosnyán, s szállást kértek tőlünk. Mi akkor már a parókia mellé elkezdtük építeni a gyülekezeti termet, amelynek a tetőterét is beépítettük, hogy szállást biztosíthassunk a túrázóknak. Egyre többen érdeklődtek a szállás iránt. Szükség volt a vendégszobákra azért is, mert sokszor jöttek holland ismerőseink. Holland tervező barátunk készítette el az építési tervet, de az is nagy előnyünk volt, hogy a hollandok az építkezést is támogatták. Akkoriban kaptunk vissza 35 hektárnyi erdőt, ahonnan gyakorlatilag ki tudtuk termelni a tetőtér elkészítéséhez szükséges faanyagot. Sokan ismerik manapság a szálláshelyünket, egymásnak adják a kilincset nyáridőben. Közben folyamatosan fejlesztettünk, kialakítottuk a focipályát és a játszóteret is.
– Mekkora ma a gyülekezet?
– Amikor ide kerültünk, mintegy háromszázötven hívünk volt Jódtelepen és Ratosnyán. Felső-Marosmentén, Disznajótól felfele szétszórt települések húzódnak. Vannak gyülekezeti tagjaink, akik 2,5 kilométerről jönnek templomba. A nyilvántartások szerint ma már csak 176-an vagyunk Jódtelepen és Ratosnyán. Sajnos, a fiatalok nagy része elment külföldre, de papírforma szerint hozzánk tartoznak. A kivándorlás mellett nagyon nagy a természetes apadás, kevés gyerek születik és magas az elhalálozás. Az is gondot jelent, hogy sok a vegyesházasság: tavaly ugyan négy fiatal párt eskettem (ami rendkívüli eset), de csak egyik tagjai voltak magyar reformátusok, és ők is Franciaországban élnek. A statisztikák szerint majdnem 180 tagja van a gyülekezetnek, de valójában alig 150-en élnek itt.
– A szórványban mennyire hangsúlyos jelenség a beolvadás?
– Vegyes családokban a gyermekek nemük szerint öröklik a szülő vallását. Ha az anya ortodox, akkor a leánygyermekek is azok lesznek. Hozzánk járnak vallásórára, részt vesznek istentiszteleten, de jövőjük attól függ, kihez mennek férjhez, kivel alapítanak családot. Arra, hogy magyarok mAradjanak, kevés az esély. Néhány éve megszűnt a magyar iskola és az óvoda is, így a gyermekek beolvadása még gyorsabb. Sajnos, nem a közösségi, hanem a személyes érdeke vezérelte a helyettesítő pedagógust, így nem figyelt oda, hogy meglegyen az óvoda indulásához szükséges gyermeklétszám. Kérte, hogy helyezzék el más településre. Ma már a magyar gyerekek is román tagozatra járnak óvodába és iskolába. A legközelebbi település a 18 km-re fekvő Magyaró, ahol magyar oktatás van, és felfele Maroshévíz. Amíg működött a magyar tagozat, a tehetségesebb gyermekeket V-VIII. osztályba minden hétfőn beszállítottam Szászrégenbe, a katolikus egyház által fenntartott bentlakásba. Ha meglenne a magyar tagozat, ötödiktől most is elmehetnének a jó képességű gyermekek tanulni a régeni szórványkollégiumba, ezt anyagilag támogatni is tudnánk. A beolvadást az anyanyelvi oktatás felvállalásával próbáljuk némiképp fékezni. A vallásórákkal egyidőben anyanyelvi oktatást is biztosítunk. A foglalkozásokat a feleségem tartja: van népdaléneklés, népmesehallgatás, ismerkedés a magyar ábécével, gyermekjátékokkal, s mindazzal, ami a magyar kultúrához tartozik. Sikerült elérnünk, hogy akik ezeken az anyanyelvi foglalkozásokon részt vesznek, megkapják a magyar kormány által biztosított Szülőföldön magyarul éves támogatást.
– Nincsenek hazatelepülő magyar fiatalok, akik otthon próbálnának szerencsét?
– Az volt a tervünk, hogy olyan fiatalokat taníttassunk, akik pedagógusként, egészségügyi asszisztensként hazatérnek és itt a közösségben dolgoznak. Ki is taníttattunk egy lányt asszisztensnőnek, de amikor férjhez ment, elköltözött a településről. Egy másik fiatalt is támogattunk holland barátaink révén, hogy pedagógusnak tanuljon, de ő is elköltözött, most Temesváron dolgozik, más szakmában. Az asszisztensnő kérdése közben megoldódott, mert egy egyesület révén beindult az otthoni beteggondozás: egy református magyar asszisztensnő nagyon lelkiismeretesen végzi a munkáját, és mi lehetőségeink szerint mindenben támogatjuk.
– Palotailvára is eljár, ahol a környék talán legnagyobb református temploma található. Hány híve él ott?
– A „legnagyobb” szórványgyülekezetem Palotailva, ahol valóban a Maros mente egyik legszebb református temploma található. A korabeli magyar kormánynak hatalmas tervei voltak Palotailvával 1940–1944 között: azt akarták, hogy az itteni erdőkből kitermelt fát helyben dolgozzák fel. A terv részeként egy hatalmas templomot is építtettek katonákkal és kényszermunkásokkal az ide érkező munkások számára. Kós Károly tanítványa, Debreceni László tervezte, akárcsak a ratosnyai templomot. Jöttek a változások, a templomot pedig sikerült befedni, és lassan befejezni, 1957-ben volt a felszentelési istentisztelet. A hatalmas templom elkészült, de mAradt a parányi gyülekezet. Húsz évvel ezelőtt Palotailván 158 református élt, ma 34-en vannak... Tulajdonképpen 21 ott lakó gyülekezeti tagunk van, akik közül 7-8 ember jár el az istentiszteletekre. Időközben megszűnt a fakitermelés, a munkalehetőség, így sokan elmentek a településről, közöttük a magyarok is. Palotailván tavaly újítottuk fel a templom tetőszerkezetét. A gondnokunk, egy ügyes fiatalember, a gyergyói erdészeti hivatalnál talált munkát, a feleségét is ott alkalmazták, így már áruba bocsátotta palotailvai lakását, ő is elköltözik...
– Mi fogadja Dédabisztrán?
– Két évtizeddel ezelőtt 16 református élt ott, ma vannak négyen. Egy ideig egy nagyobb szobát béreltünk, de ma már nincs közösségi istentisztelet. Ünnepekkor minden gyülekezeti tagot felkeresek és úrvacsorát osztok nekik, elbeszélgetek velük. Ez a beszélgetés felér egy istentiszteleti alkalommal. Dédán ötön voltak húsz évvel ezelőtt, ma már ketten vannak, az egyik gyülekezeti tag az idősgondozó központban él. Az öregotthonba néha bekerülnek idős reformátusok, őket is mindig felkeresem, úrvacsorát viszek nekik ünnepek alkalmával. A nőszövetségi tagok kis tésztás csomagot szoktak készíteni számukra. Karácsonykor a holland barátokkal is meg szoktuk látogatni a dédai gondozóközpontban levő reformátusokat kis ajándékokkal.
– Fenn tudna-e tartani külső támogatás nélkül egy lelkészt az egyházközség? És mi lesz húsz év múlva?
– Emberi számítások szerint nem biztos, hogy húsz év múlva lesz itt még református gyülekezet. Már majdnem eltemettem a dédai, a dédabisztrai és a palotailvai reformátusokat. Ugyanez a jövő vár a ratosnyaiakra és jódtelepiekre is. Missziós egyházközségként kis- és szórványgyülekezeti támogatást kapunk a püspökségtől, Disznajótól Gödemesterházáig összetartjuk a magyar reformátusokat. A magyar kormánytól is érkezik kis gyülekezeti támogatás. Ezekkel a pénzekkel a gyülekezetek egy kezdő lelkészt el tudnak tartani. Az is fontos háttér, hogy az egyház tulajdonában levő erdő nagyon jó állapotban van, az ütemterv szerint évente lehetne kitermelni belőle. Ezzel a lehetőséggel még nem élünk: csak akkor termelünk ki, ha nagyobb befektetésre van szükség, például a ravatalozó építésekor értékesítettünk. Óvjuk az erdőt. Az egyházi épületek fűtésére a tűzifát a vendégház bevételéből vásároljuk meg. Ha olyan személy lesz majd itt, aki szívügyének tekinti mindazt, ami elkezdődött, akkor amíg egy magyar él Jódon, fenntartható lesz a lelkészi állás és megmAradhat a református egyház. Szeretnénk hivatalossá tenni a vendégház működtetését: ha egy vendéglátóipari hely, egy panzió el tud tartani egy családot, akkor a vendégház itt is el tud tartani majd egy lelkészt. Sokan idegenkednek ettől az ötlettől. Azt mondják, hogy az egyháznak nem az a célja, feladata, hogy vendégházat működtessen. El kell fogadnunk azt a tényt is, hogy biztosítani kell a gyülekezet anyagi hátterét. Az idősebbek közül sokan a múltban élnek és azokat az időket emlegetik, amikor a gyülekezetben még háromszázan-négyszázan voltak. Akkor fenn tudták tartani lelkészüket, egyházukat. Ma már az egyháznak több mindennel kell foglalkoznia. Az anyanyelvi és vallási oktatás és az istentiszteleti alkalmak biztosítása mellett nagyon fontos az anyagi háttér megteremtése is. Mindehhez sok segítséget kapunk a gyülekezettől. Feleségemmel megszerettük itt, s bár hívtak több helyre is, mAradtunk, s nyugdíjig itt szeretnénk tovább szolgálni.
Simon Virág
Erdélyi Napló (Kolozsvár)
Húsz év alatt ijesztően csökkent a ratosnya-Jódtelepi és a környező református gyülekezetek lélekszáma, s bár anyagiakban sikerült megerősödniük, a beolvadást megállítani nem, csak lassítani tudják. Nagy Ferenc református lelkipásztorral beszélgettünk.
– Még egyetemistaként került ide, huszonegy éve a ratosnya-jódtelepi református gyülekezet lelkipásztora. Hogyan emlékszik a kezdetekre?
– Harmadéves teológusként Székely József akkori esperes megkért, hogy vállaljam el a szolgálatokat vakációban. Vasárnap helyben, majd palotailván, dédán és dédabisztrán volt istentisztelet. A következő évben lehetőség nyílt arra, hogy negyedéves teológusként kihelyezzenek a gyülekezetbe, mert akkoriban nagy volt a lelkészhiány. A feleségemmel és a kisfiammal ide költöztünk. Feleségem közben tanult kántorizálni. Negyedév végén a presbitérium felkért, hogy mAradjak, ebbe a püspökség is beleegyezett, így ötödéven is itt szolgálhattam. Amikor ide kerültünk, csak úgy lehetett megközelíteni az építkezést, a parókiát, hogy a gondnok utat vágott a derékig érő fűben. Aztán elkészült két szoba és a konyha, hogy legyen, hol lakjunk. Én tanulmányi segélyt kaptam, így a gyülekezetet nem terhelte a lelkész fenntartása, a begyűlt egyházfenntartói alapból tudtunk építkezni. Fontosnak tartottam a beázó templom rendbetételét, erre is gyűjtöttünk pénzt. A falakig le kellett bontani az épületet, s 1997-ben sikerült a templomot szakszerűen felújítani.
– Modern vendégszobák is épültek. Mi adta az indítékot egy ilyen mérvű beruházásra?
– Az Erdélyi Kárpát Egyesületnek 1997-ben volt egy tábora ratosnyán, s szállást kértek tőlünk. Mi akkor már a parókia mellé elkezdtük építeni a gyülekezeti termet, amelynek a tetőterét is beépítettük, hogy szállást biztosíthassunk a túrázóknak. Egyre többen érdeklődtek a szállás iránt. Szükség volt a vendégszobákra azért is, mert sokszor jöttek holland ismerőseink. Holland tervező barátunk készítette el az építési tervet, de az is nagy előnyünk volt, hogy a hollandok az építkezést is támogatták. Akkoriban kaptunk vissza 35 hektárnyi erdőt, ahonnan gyakorlatilag ki tudtuk termelni a tetőtér elkészítéséhez szükséges faanyagot. Sokan ismerik manapság a szálláshelyünket, egymásnak adják a kilincset nyáridőben. Közben folyamatosan fejlesztettünk, kialakítottuk a focipályát és a játszóteret is.
– Mekkora ma a gyülekezet?
– Amikor ide kerültünk, mintegy háromszázötven hívünk volt Jódtelepen és Ratosnyán. Felső-Marosmentén, Disznajótól felfele szétszórt települések húzódnak. Vannak gyülekezeti tagjaink, akik 2,5 kilométerről jönnek templomba. A nyilvántartások szerint ma már csak 176-an vagyunk Jódtelepen és Ratosnyán. Sajnos, a fiatalok nagy része elment külföldre, de papírforma szerint hozzánk tartoznak. A kivándorlás mellett nagyon nagy a természetes apadás, kevés gyerek születik és magas az elhalálozás. Az is gondot jelent, hogy sok a vegyesházasság: tavaly ugyan négy fiatal párt eskettem (ami rendkívüli eset), de csak egyik tagjai voltak magyar reformátusok, és ők is Franciaországban élnek. A statisztikák szerint majdnem 180 tagja van a gyülekezetnek, de valójában alig 150-en élnek itt.
– A szórványban mennyire hangsúlyos jelenség a beolvadás?
– Vegyes családokban a gyermekek nemük szerint öröklik a szülő vallását. Ha az anya ortodox, akkor a leánygyermekek is azok lesznek. Hozzánk járnak vallásórára, részt vesznek istentiszteleten, de jövőjük attól függ, kihez mennek férjhez, kivel alapítanak családot. Arra, hogy magyarok mAradjanak, kevés az esély. Néhány éve megszűnt a magyar iskola és az óvoda is, így a gyermekek beolvadása még gyorsabb. Sajnos, nem a közösségi, hanem a személyes érdeke vezérelte a helyettesítő pedagógust, így nem figyelt oda, hogy meglegyen az óvoda indulásához szükséges gyermeklétszám. Kérte, hogy helyezzék el más településre. Ma már a magyar gyerekek is román tagozatra járnak óvodába és iskolába. A legközelebbi település a 18 km-re fekvő Magyaró, ahol magyar oktatás van, és felfele Maroshévíz. Amíg működött a magyar tagozat, a tehetségesebb gyermekeket V-VIII. osztályba minden hétfőn beszállítottam Szászrégenbe, a katolikus egyház által fenntartott bentlakásba. Ha meglenne a magyar tagozat, ötödiktől most is elmehetnének a jó képességű gyermekek tanulni a régeni szórványkollégiumba, ezt anyagilag támogatni is tudnánk. A beolvadást az anyanyelvi oktatás felvállalásával próbáljuk némiképp fékezni. A vallásórákkal egyidőben anyanyelvi oktatást is biztosítunk. A foglalkozásokat a feleségem tartja: van népdaléneklés, népmesehallgatás, ismerkedés a magyar ábécével, gyermekjátékokkal, s mindazzal, ami a magyar kultúrához tartozik. Sikerült elérnünk, hogy akik ezeken az anyanyelvi foglalkozásokon részt vesznek, megkapják a magyar kormány által biztosított Szülőföldön magyarul éves támogatást.
– Nincsenek hazatelepülő magyar fiatalok, akik otthon próbálnának szerencsét?
– Az volt a tervünk, hogy olyan fiatalokat taníttassunk, akik pedagógusként, egészségügyi asszisztensként hazatérnek és itt a közösségben dolgoznak. Ki is taníttattunk egy lányt asszisztensnőnek, de amikor férjhez ment, elköltözött a településről. Egy másik fiatalt is támogattunk holland barátaink révén, hogy pedagógusnak tanuljon, de ő is elköltözött, most Temesváron dolgozik, más szakmában. Az asszisztensnő kérdése közben megoldódott, mert egy egyesület révén beindult az otthoni beteggondozás: egy református magyar asszisztensnő nagyon lelkiismeretesen végzi a munkáját, és mi lehetőségeink szerint mindenben támogatjuk.
– Palotailvára is eljár, ahol a környék talán legnagyobb református temploma található. Hány híve él ott?
– A „legnagyobb” szórványgyülekezetem Palotailva, ahol valóban a Maros mente egyik legszebb református temploma található. A korabeli magyar kormánynak hatalmas tervei voltak Palotailvával 1940–1944 között: azt akarták, hogy az itteni erdőkből kitermelt fát helyben dolgozzák fel. A terv részeként egy hatalmas templomot is építtettek katonákkal és kényszermunkásokkal az ide érkező munkások számára. Kós Károly tanítványa, Debreceni László tervezte, akárcsak a ratosnyai templomot. Jöttek a változások, a templomot pedig sikerült befedni, és lassan befejezni, 1957-ben volt a felszentelési istentisztelet. A hatalmas templom elkészült, de mAradt a parányi gyülekezet. Húsz évvel ezelőtt Palotailván 158 református élt, ma 34-en vannak... Tulajdonképpen 21 ott lakó gyülekezeti tagunk van, akik közül 7-8 ember jár el az istentiszteletekre. Időközben megszűnt a fakitermelés, a munkalehetőség, így sokan elmentek a településről, közöttük a magyarok is. Palotailván tavaly újítottuk fel a templom tetőszerkezetét. A gondnokunk, egy ügyes fiatalember, a gyergyói erdészeti hivatalnál talált munkát, a feleségét is ott alkalmazták, így már áruba bocsátotta palotailvai lakását, ő is elköltözik...
– Mi fogadja Dédabisztrán?
– Két évtizeddel ezelőtt 16 református élt ott, ma vannak négyen. Egy ideig egy nagyobb szobát béreltünk, de ma már nincs közösségi istentisztelet. Ünnepekkor minden gyülekezeti tagot felkeresek és úrvacsorát osztok nekik, elbeszélgetek velük. Ez a beszélgetés felér egy istentiszteleti alkalommal. Dédán ötön voltak húsz évvel ezelőtt, ma már ketten vannak, az egyik gyülekezeti tag az idősgondozó központban él. Az öregotthonba néha bekerülnek idős reformátusok, őket is mindig felkeresem, úrvacsorát viszek nekik ünnepek alkalmával. A nőszövetségi tagok kis tésztás csomagot szoktak készíteni számukra. Karácsonykor a holland barátokkal is meg szoktuk látogatni a dédai gondozóközpontban levő reformátusokat kis ajándékokkal.
– Fenn tudna-e tartani külső támogatás nélkül egy lelkészt az egyházközség? És mi lesz húsz év múlva?
– Emberi számítások szerint nem biztos, hogy húsz év múlva lesz itt még református gyülekezet. Már majdnem eltemettem a dédai, a dédabisztrai és a palotailvai reformátusokat. Ugyanez a jövő vár a ratosnyaiakra és jódtelepiekre is. Missziós egyházközségként kis- és szórványgyülekezeti támogatást kapunk a püspökségtől, Disznajótól Gödemesterházáig összetartjuk a magyar reformátusokat. A magyar kormánytól is érkezik kis gyülekezeti támogatás. Ezekkel a pénzekkel a gyülekezetek egy kezdő lelkészt el tudnak tartani. Az is fontos háttér, hogy az egyház tulajdonában levő erdő nagyon jó állapotban van, az ütemterv szerint évente lehetne kitermelni belőle. Ezzel a lehetőséggel még nem élünk: csak akkor termelünk ki, ha nagyobb befektetésre van szükség, például a ravatalozó építésekor értékesítettünk. Óvjuk az erdőt. Az egyházi épületek fűtésére a tűzifát a vendégház bevételéből vásároljuk meg. Ha olyan személy lesz majd itt, aki szívügyének tekinti mindazt, ami elkezdődött, akkor amíg egy magyar él Jódon, fenntartható lesz a lelkészi állás és megmAradhat a református egyház. Szeretnénk hivatalossá tenni a vendégház működtetését: ha egy vendéglátóipari hely, egy panzió el tud tartani egy családot, akkor a vendégház itt is el tud tartani majd egy lelkészt. Sokan idegenkednek ettől az ötlettől. Azt mondják, hogy az egyháznak nem az a célja, feladata, hogy vendégházat működtessen. El kell fogadnunk azt a tényt is, hogy biztosítani kell a gyülekezet anyagi hátterét. Az idősebbek közül sokan a múltban élnek és azokat az időket emlegetik, amikor a gyülekezetben még háromszázan-négyszázan voltak. Akkor fenn tudták tartani lelkészüket, egyházukat. Ma már az egyháznak több mindennel kell foglalkoznia. Az anyanyelvi és vallási oktatás és az istentiszteleti alkalmak biztosítása mellett nagyon fontos az anyagi háttér megteremtése is. Mindehhez sok segítséget kapunk a gyülekezettől. Feleségemmel megszerettük itt, s bár hívtak több helyre is, mAradtunk, s nyugdíjig itt szeretnénk tovább szolgálni.
Simon Virág
Erdélyi Napló (Kolozsvár)
2016. július 6.
Falunapokat tartanak Gyergyóremetén
A vidám szív orvosság – e mottóval szervezik a tizenhetedik falunapokat Gyergyóremetén. Július 9-10-én, szombaton és vasárnap tartják a programsorozatot..
A szombat délelőtti szemináriumon a humorról, annak társadalmi vonatkozásairól értekeznek a meghívott szakemberek. A délután 6 órától megnyíló karikatúrakiállításon Könczey Elemér grafikus-karikaturista, alkotásai révén, sajátos nézőpontból mutatja be a világot. Szintén szombaton este humorest, Nagyotmondó kaláka lesz. Nem mArad el az elismerések átadása, és minden korosztálynak szánnak élményt a szervezők. Sztárok teremtenek bulis légkört, a focidrukkerek pedig együtt, kivetítőn követhetik az Eb-döntőt.
A részletes program szerint szombaton 6 órakor horgászversennyel rajtol az ünnep a Bogárosi-tónál, 9 órától minden korosztálynak szól az Együtt két keréken kerékpározás, ekkortól várják a nagypályára a gyerekeket kézműves foglalkozásra a cseperedőbe, illetve kicsiket-nagyokat az egészségsátorba. A sportcsarnok ad helyet egész délelőtt a teremfocinak.
Hagyomány Remetén, hogy a falunapok részeként szimpóziont tartanak, a választott mottó témakörében meghívottal szólnak a közönséghez. 11 órától a művelődési házban A vidám szív orvosság gondolatot osztja Lung László Zsolt színész, humorista Ki a humorista? című előadásával, Balázs Lajos néprajzkutató, egyetemi docens A sorsforduló szokások humora és komikuma elnevezésű eszmefuttatásával, illetve Bíró A. Zoltán antropológus A humor társadalmi szerepeiről szólva.
Szintén szokásos, hogy a Biatorbággyal való testvértelepülési kapcsolatot ilyenkor megerősítik, ez most a 15 éves kapcsolatról fotók által szól. A kiállításmegnyitó 12 órakor a művelődési ház előcsarnokában lesz, amelyet követően a nagyteremben nézhetik meg a falu elismert orvosa, Asztalos László portréfilmjét.
A nagypályán 14 órakor lesz ebéd a férfiak főztjéből, 17 órától pedig tutajverseny indul a nyírszegi hídtól. Határidő címmel Könczey Elemér grafikus karikatúráiból nyílik kiállítás a községháza tanácstermében, majd a szórakoztatás humoresttel, moderntánc-előadással folytatódik a 20 órakor kezdődő nagyotmondó kalákáig. A napot az Intim Torna Illegál koncertje és retró buli zárja szintén a nagypályán.
Vasárnap 7 órakor a helyi fúvószenekar zenés toborzójával kezdődik a nap, 9 órakor lesz az ünnepi szentmise, 11-kor pedig a dísztanácsülés a Díszpolgár, a Pro Remete, a Tiszta udvar, rendes ház és a Pedagógus díjak átadásával a nagypályán.
Az asszonyok főztjéből lehet ebédelni e napon, melyet ügyességi csapatvetélkedők követnek a 15 órakor kezdődő Libavonat családi koncertjéig. Ezt követően sem szabad elhagyni a nagypályát, hiszen fellép a Karmazsin együttes, lesz néptáncelőadás, táncház, majd este 8 órakor a Bagossy Brothers Company kelt hangulatot az Európa-bajnokság döntőjét nagy kivetítőn követő szurkolóknak. Az ünnepség biztos, hogy valakinek a győzelmével zárul éjfélkor.
Balázs Katalin |
Székelyhon.ro
A vidám szív orvosság – e mottóval szervezik a tizenhetedik falunapokat Gyergyóremetén. Július 9-10-én, szombaton és vasárnap tartják a programsorozatot..
A szombat délelőtti szemináriumon a humorról, annak társadalmi vonatkozásairól értekeznek a meghívott szakemberek. A délután 6 órától megnyíló karikatúrakiállításon Könczey Elemér grafikus-karikaturista, alkotásai révén, sajátos nézőpontból mutatja be a világot. Szintén szombaton este humorest, Nagyotmondó kaláka lesz. Nem mArad el az elismerések átadása, és minden korosztálynak szánnak élményt a szervezők. Sztárok teremtenek bulis légkört, a focidrukkerek pedig együtt, kivetítőn követhetik az Eb-döntőt.
A részletes program szerint szombaton 6 órakor horgászversennyel rajtol az ünnep a Bogárosi-tónál, 9 órától minden korosztálynak szól az Együtt két keréken kerékpározás, ekkortól várják a nagypályára a gyerekeket kézműves foglalkozásra a cseperedőbe, illetve kicsiket-nagyokat az egészségsátorba. A sportcsarnok ad helyet egész délelőtt a teremfocinak.
Hagyomány Remetén, hogy a falunapok részeként szimpóziont tartanak, a választott mottó témakörében meghívottal szólnak a közönséghez. 11 órától a művelődési házban A vidám szív orvosság gondolatot osztja Lung László Zsolt színész, humorista Ki a humorista? című előadásával, Balázs Lajos néprajzkutató, egyetemi docens A sorsforduló szokások humora és komikuma elnevezésű eszmefuttatásával, illetve Bíró A. Zoltán antropológus A humor társadalmi szerepeiről szólva.
Szintén szokásos, hogy a Biatorbággyal való testvértelepülési kapcsolatot ilyenkor megerősítik, ez most a 15 éves kapcsolatról fotók által szól. A kiállításmegnyitó 12 órakor a művelődési ház előcsarnokában lesz, amelyet követően a nagyteremben nézhetik meg a falu elismert orvosa, Asztalos László portréfilmjét.
A nagypályán 14 órakor lesz ebéd a férfiak főztjéből, 17 órától pedig tutajverseny indul a nyírszegi hídtól. Határidő címmel Könczey Elemér grafikus karikatúráiból nyílik kiállítás a községháza tanácstermében, majd a szórakoztatás humoresttel, moderntánc-előadással folytatódik a 20 órakor kezdődő nagyotmondó kalákáig. A napot az Intim Torna Illegál koncertje és retró buli zárja szintén a nagypályán.
Vasárnap 7 órakor a helyi fúvószenekar zenés toborzójával kezdődik a nap, 9 órakor lesz az ünnepi szentmise, 11-kor pedig a dísztanácsülés a Díszpolgár, a Pro Remete, a Tiszta udvar, rendes ház és a Pedagógus díjak átadásával a nagypályán.
Az asszonyok főztjéből lehet ebédelni e napon, melyet ügyességi csapatvetélkedők követnek a 15 órakor kezdődő Libavonat családi koncertjéig. Ezt követően sem szabad elhagyni a nagypályát, hiszen fellép a Karmazsin együttes, lesz néptáncelőadás, táncház, majd este 8 órakor a Bagossy Brothers Company kelt hangulatot az Európa-bajnokság döntőjét nagy kivetítőn követő szurkolóknak. Az ünnepség biztos, hogy valakinek a győzelmével zárul éjfélkor.
Balázs Katalin |
Székelyhon.ro
2016. július 6.
Számítógép helyett véső, korongozó, szövőszék
Fafaragást, bútorfestést, hímzést, agyagozást, szőnyegszövést, gyöngyfűzést, mandalakészítést, néptáncot, sőt még quillinget is tanulhat az a 120 gyerek Csittszentivánban, aki részt vesz a héten a kézműves napokon.
Nemcsak a faluból járnak a foglalkozásokra, hanem a környező településekről, sőt még Marosvásárhelyről is érkeznek gyerekek Csittszentivánba, ahol az iskola és a művelődési ház ad otthont a kézműves tábornak, amelyet a Bandi Dezső Kulturális Egyesület 14. alkalommal szervezett meg.
Ahogy Székely Lajos, az egyesület elnöke kifejtette, ezek a gyerekek nem ülnek a számítógép előtt, inkább a kézműves tevékenységeket részesítik előnyben. A tábor végeztével elmesélik élményeiket barátaiknak, a híre továbbmegy, így aztán évről évre egyre többen és többen jelentkeznek. Vannak olyan gyerekek is, akik Magyarországról érkeznek a nagyszülőkhöz nyaralni, és élve a lehetőséggel beiratkoznak, és eljárnak a foglalkozásokra. Ott a népi motívumokkal ismerkednek, a fafaragás alapjait sajátítják el. Nem csupán szórakozást jelent a tevékenység, hanem a személyiségfejlődésükhöz is hozzájárul, készségeket fejleszt, a pályaválasztásban is segít – hangsúlyozza a pedagógus. A munkákat a tábor végeztével hazavihetik, otthon lakásdíszként használhatják.
A program úgy áll össze – ecsetelte Székely Erzsébet pedagógus, – hogy a gyerekek valamennyi foglalkozáson részt vehetnek, a fafaragástól, az agyagozáson át, a hímzést, szövést, gyöngyfűzést is kipróbálhatják. Ha valamelyik jobban megtetszik, akkor lehetőségük van arra, hogy a továbbiakban csak azzal foglalkozzanak. A tevékenységeket külön-külön más-más teremben tartják, egy-egy helyen 15-20 gyerek tartózkodik egyszerre, egy vagy két pedagógus irányításával. A pedagógusok önkéntesekként vállalják minden évben, hogy tanítják a gyerekeket varrni, hímezni, faragni, agyagozni – magyarázza a matematikatanárnő, aki év közben is kézimunkakört működtet, amely szintén népszerű a lányok körében.
Az ingyenes tábor pénteken egy nagy közös kiállítással zárul, ahová a szülőket is meghívják, minden gyerek bemutathatja, hogy mit készített, a tánccsoport pedig egy kis műsorral lép színpadra.
Antal Erika |
Székelyhon.ro
Fafaragást, bútorfestést, hímzést, agyagozást, szőnyegszövést, gyöngyfűzést, mandalakészítést, néptáncot, sőt még quillinget is tanulhat az a 120 gyerek Csittszentivánban, aki részt vesz a héten a kézműves napokon.
Nemcsak a faluból járnak a foglalkozásokra, hanem a környező településekről, sőt még Marosvásárhelyről is érkeznek gyerekek Csittszentivánba, ahol az iskola és a művelődési ház ad otthont a kézműves tábornak, amelyet a Bandi Dezső Kulturális Egyesület 14. alkalommal szervezett meg.
Ahogy Székely Lajos, az egyesület elnöke kifejtette, ezek a gyerekek nem ülnek a számítógép előtt, inkább a kézműves tevékenységeket részesítik előnyben. A tábor végeztével elmesélik élményeiket barátaiknak, a híre továbbmegy, így aztán évről évre egyre többen és többen jelentkeznek. Vannak olyan gyerekek is, akik Magyarországról érkeznek a nagyszülőkhöz nyaralni, és élve a lehetőséggel beiratkoznak, és eljárnak a foglalkozásokra. Ott a népi motívumokkal ismerkednek, a fafaragás alapjait sajátítják el. Nem csupán szórakozást jelent a tevékenység, hanem a személyiségfejlődésükhöz is hozzájárul, készségeket fejleszt, a pályaválasztásban is segít – hangsúlyozza a pedagógus. A munkákat a tábor végeztével hazavihetik, otthon lakásdíszként használhatják.
A program úgy áll össze – ecsetelte Székely Erzsébet pedagógus, – hogy a gyerekek valamennyi foglalkozáson részt vehetnek, a fafaragástól, az agyagozáson át, a hímzést, szövést, gyöngyfűzést is kipróbálhatják. Ha valamelyik jobban megtetszik, akkor lehetőségük van arra, hogy a továbbiakban csak azzal foglalkozzanak. A tevékenységeket külön-külön más-más teremben tartják, egy-egy helyen 15-20 gyerek tartózkodik egyszerre, egy vagy két pedagógus irányításával. A pedagógusok önkéntesekként vállalják minden évben, hogy tanítják a gyerekeket varrni, hímezni, faragni, agyagozni – magyarázza a matematikatanárnő, aki év közben is kézimunkakört működtet, amely szintén népszerű a lányok körében.
Az ingyenes tábor pénteken egy nagy közös kiállítással zárul, ahová a szülőket is meghívják, minden gyerek bemutathatja, hogy mit készített, a tánccsoport pedig egy kis műsorral lép színpadra.
Antal Erika |
Székelyhon.ro
2016. július 6.
Fiatal tehetségek alkotnak együtt Gyergyószárhegyen
Csángóföldi, magyarországi és erdélyi 10–14 éves gyerekek alkotnak egy hétig a ma kezdődő Kárpát-medencei Borsos Miklós Alkotótáborban, Gyergyószárhegyen.
Szerdán kezdődik és július 12-éig tart a Kárpát-medencei Borsos Miklós Alkotótábor, amelynek idén is Böjte Csaba Gyergyószárhegyi gyermekotthona a házigazdája. A gyergyócsomafalvi Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány immár 23. alkalommal szervez képzőművészeti alkotótábort tehetséges Kárpát-medencei gyerekeknek. A pályamunkák, amelyek alapján a jelentkezők meghívást nyertek az alkotótáborba ezúttal a Nagyszüleink vonzásában témakörben készültek.
„A tábor célja évente lehetőséget nyújtani a tehetségüket már bontogató 10–14 éves gyerekeknek, hogy szakemberek, művészek társaságában, a Gyergyói-havasok festői környezetében találkozhassanak egymással, élményanyagot gyűjtsenek, és kapcsolatokat teremtsenek. De ugyanakkor szeretnénk lehetőséget teremteni arra is, hogy a résztvevők megismerkedhessenek Borsos Miklós gyergyócsomafalvi származású szobrászművész szellemi és erkölcsi hagyatékával” – foglalta össze a tábor célját Bancsi Edit szervező.
A 23. tábor nem véletlenül a „Nagyszüleink vonzásában” mottót kapta, hiszen Borsos Miklós szobrászművész születésének 110. évfordulóját ünnepeljük 2016-ban. „A tábor programjának hangulati elemei is kapcsolódnak a témakörhöz. Úgy állítottuk össze a programot, hogy a Csángóföldről, Magyarországról és Erdély más régióiból érkező gyerekek minél többet megismerjenek a Székelyföldből, illetve a csomafalvi szülőktől származó Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászról” – mondta a táborszervező.
A Borsos Géza, a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány elnöke irányításával összeállított programnyitó ünnepségét követően a fiatalok a beérkezett pályamunkákat, azaz egymás alkotásait tekinthetik meg, amelyeket Balázs József alfalvi festőművész értékel. Az egyhetes tábor alatt, július 6–12-e között Főcze Alpár grafikus irányításával festészetet, grafikát tanulnak a fiatalok, Szabó Szilveszter, Borsos Júlia, Korpos Andrea és Dániel Margit pedagógusok vezetésével pedig kézműves foglalkozásokon vehetnek részt. Kirándulást és szórakoztató játékokat is terveznek a résztvevőknek, a hét során készült alkotásokat pedig a zárókiállításon teszik majd közszemlére.
Baricz Tamás Imola
Krónika (Kolozsvár)
Csángóföldi, magyarországi és erdélyi 10–14 éves gyerekek alkotnak egy hétig a ma kezdődő Kárpát-medencei Borsos Miklós Alkotótáborban, Gyergyószárhegyen.
Szerdán kezdődik és július 12-éig tart a Kárpát-medencei Borsos Miklós Alkotótábor, amelynek idén is Böjte Csaba Gyergyószárhegyi gyermekotthona a házigazdája. A gyergyócsomafalvi Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány immár 23. alkalommal szervez képzőművészeti alkotótábort tehetséges Kárpát-medencei gyerekeknek. A pályamunkák, amelyek alapján a jelentkezők meghívást nyertek az alkotótáborba ezúttal a Nagyszüleink vonzásában témakörben készültek.
„A tábor célja évente lehetőséget nyújtani a tehetségüket már bontogató 10–14 éves gyerekeknek, hogy szakemberek, művészek társaságában, a Gyergyói-havasok festői környezetében találkozhassanak egymással, élményanyagot gyűjtsenek, és kapcsolatokat teremtsenek. De ugyanakkor szeretnénk lehetőséget teremteni arra is, hogy a résztvevők megismerkedhessenek Borsos Miklós gyergyócsomafalvi származású szobrászművész szellemi és erkölcsi hagyatékával” – foglalta össze a tábor célját Bancsi Edit szervező.
A 23. tábor nem véletlenül a „Nagyszüleink vonzásában” mottót kapta, hiszen Borsos Miklós szobrászművész születésének 110. évfordulóját ünnepeljük 2016-ban. „A tábor programjának hangulati elemei is kapcsolódnak a témakörhöz. Úgy állítottuk össze a programot, hogy a Csángóföldről, Magyarországról és Erdély más régióiból érkező gyerekek minél többet megismerjenek a Székelyföldből, illetve a csomafalvi szülőktől származó Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászról” – mondta a táborszervező.
A Borsos Géza, a Borsos Miklós Művészetéért Alapítvány elnöke irányításával összeállított programnyitó ünnepségét követően a fiatalok a beérkezett pályamunkákat, azaz egymás alkotásait tekinthetik meg, amelyeket Balázs József alfalvi festőművész értékel. Az egyhetes tábor alatt, július 6–12-e között Főcze Alpár grafikus irányításával festészetet, grafikát tanulnak a fiatalok, Szabó Szilveszter, Borsos Júlia, Korpos Andrea és Dániel Margit pedagógusok vezetésével pedig kézműves foglalkozásokon vehetnek részt. Kirándulást és szórakoztató játékokat is terveznek a résztvevőknek, a hét során készült alkotásokat pedig a zárókiállításon teszik majd közszemlére.
Baricz Tamás Imola
Krónika (Kolozsvár)
2016. július 7.
Megtizedelte a magyar diákokat a románvizsga a kisérettségin
A román közeg hiányával és a sajátos románnyelv-oktatás bevezetésének további késésével indokolják az illetékesek a képességvizsgán részt vett magyar diákok román nyelv és irodalomból szerzett gyenge eredményeit. Az oktatási minisztérium által szerdán közzétett végleges – az óvások elbírálása után módosított – eredmények szerint az idei „kisérettségin" a nyolcadik osztályt végzett vizsgázók 75,1 százaléka, mintegy 111 ezer nyolcadikos szerzett átmenő jegyet. A szaktárca szerint a megmérettetésen az általános iskolát végzettek 96,7 százaléka jelent meg. Országos szinten román nyelv és irodalomból a vizsgázók 82,2 százaléka kapott átmenő jegyet, matematikából 67,4 százalékuknak, anyanyelvből pedig 90,8 százalékuknak sikerült ötösnél nagyobb jegyet szerezni. A román eredmények a zömében magyarok által lakott megyékben lettek a leggyengébbek, a lista legvégén a székely megyék kullognak: Hargita megyében a képességvizsgán részt vettek 48,4, Kovásznában 34,9 százaléka nem írta meg az ötös átmenőt. Nem sokkal jobb a helyzet a partiumi megyékben sem, Szatmár megyében a vizsgázók 31,2, Biharban 22,5, Szilágyban 22 százaléka bukott meg románból, Maros megyeben 26,7 százalék nem kapta meg az átmenőt.
Egyébként meglepő, hogy a székely megyékhez hasonló gyenge eredmények születtek románból más, zömében románok által lakott megyékben is, a bolgár határ melletti Giurgiuban például a vizsgázók 36,1 százaléka bukott meg. Igaz, a matematika eredmények sem lettek sokkal fényesebbek: Hargita megyében a képességvizsgán részt vettek 41,4, Kovásznában 30,1, Biharban 37,5, Szatmárban 36,4, Szilágyban 34,5, míg Marosban 39,7 százaléka bukott meg. Magyar nyelv és irodalomból ellenben sokkal jobban teljesítettek a tizenévesek, Hargita megyében 12, Kovásznában 5,8, Biharban 10,8, Szatmárban 14,6, Szilágyban 5,7, Marosban 9,7 százalékos az ötös átmenőt el nem ért diákok aránya.
Fontos lenne a román közeg
A magyar diákok többet kellene beszéljenek vagy olvassanak románul, akkor eredményesebbek lehetnek a vizsgákon – szögezte le a Krónikának Teodora Popescu, a Kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium romántanára. A Gyulafehérvári származású, román nemzetiségű pedagógus szerint Kolozsváron általában jobbak az eredmények, mint a többségben magyarlakta megyékben, és szerinte ez is azt bizonyítja, hogyha a gyerek használja a nyelvet, jobban elsajátítja azt. „Ha nem beszélnek románul, nincsenek román barátaik, akkor valójában heti három-négy alkalommal 45 percet hallják, beszélik a nyelvet. Ez nem elég ahhoz, hogy meg is tanulják" – hangsúlyozta lapunknak Teodora Popescu.
A romántanár tapasztalatai szerint erre az is bizonyíték, hogy a magyar gyerekeknek általában szegényes a román szókincsük, helytelenül írnak és sokszor a kiejtésük is hibás. Azoknak a diákoknak, akiknek nincs lehetőségük arra, hogy hétköznapi szinten használják a nyelvet, román gyerekekkel barátkozzanak, önszorgalomból kellene többet foglalkozniuk a románnal, például otthon sokat kellene románul olvasniuk, összegzett Teodora Popescu.
Hiányolják a sajátos románnyelv-oktatást
A román nemzetiségű kollégájukkal szemben a magyar pedagógusok másként látják a kérdést, szerintük ugyanis a román nyelv sajátos oktatása könnyítené meg a magyar diákok számára annak hatékony elsajátítását. Példaként felhozzák, hogy a Székelyföldi vagy más, többségében magyarlakta vidéken élő diákok gyakran jobban beszélnek angolul, illetve más idegen nyelven, mint románul.
Kiss Imre Kovászna megyei főtanfelügyelő a román nyelv oktatása kapcsán rámutatott: négy évvel ezelőtt nemcsak az előkészítő osztályban, hanem ötödik és kilencedik osztályban is el kellett volna kezdeni az oktatási reformot. A román nyelv oktatására minden szinten sajátos programot és tantervet kellett volna bevezetni, így minden életkorban eszerint tanulhatnának a más anyanyelvű diákok, és ennek köszönhetően eredményesebbek lehetnének a román vizsgákon – írja a kronika.ro.
Erdély.ma
A román közeg hiányával és a sajátos románnyelv-oktatás bevezetésének további késésével indokolják az illetékesek a képességvizsgán részt vett magyar diákok román nyelv és irodalomból szerzett gyenge eredményeit. Az oktatási minisztérium által szerdán közzétett végleges – az óvások elbírálása után módosított – eredmények szerint az idei „kisérettségin" a nyolcadik osztályt végzett vizsgázók 75,1 százaléka, mintegy 111 ezer nyolcadikos szerzett átmenő jegyet. A szaktárca szerint a megmérettetésen az általános iskolát végzettek 96,7 százaléka jelent meg. Országos szinten román nyelv és irodalomból a vizsgázók 82,2 százaléka kapott átmenő jegyet, matematikából 67,4 százalékuknak, anyanyelvből pedig 90,8 százalékuknak sikerült ötösnél nagyobb jegyet szerezni. A román eredmények a zömében magyarok által lakott megyékben lettek a leggyengébbek, a lista legvégén a székely megyék kullognak: Hargita megyében a képességvizsgán részt vettek 48,4, Kovásznában 34,9 százaléka nem írta meg az ötös átmenőt. Nem sokkal jobb a helyzet a partiumi megyékben sem, Szatmár megyében a vizsgázók 31,2, Biharban 22,5, Szilágyban 22 százaléka bukott meg románból, Maros megyeben 26,7 százalék nem kapta meg az átmenőt.
Egyébként meglepő, hogy a székely megyékhez hasonló gyenge eredmények születtek románból más, zömében románok által lakott megyékben is, a bolgár határ melletti Giurgiuban például a vizsgázók 36,1 százaléka bukott meg. Igaz, a matematika eredmények sem lettek sokkal fényesebbek: Hargita megyében a képességvizsgán részt vettek 41,4, Kovásznában 30,1, Biharban 37,5, Szatmárban 36,4, Szilágyban 34,5, míg Marosban 39,7 százaléka bukott meg. Magyar nyelv és irodalomból ellenben sokkal jobban teljesítettek a tizenévesek, Hargita megyében 12, Kovásznában 5,8, Biharban 10,8, Szatmárban 14,6, Szilágyban 5,7, Marosban 9,7 százalékos az ötös átmenőt el nem ért diákok aránya.
Fontos lenne a román közeg
A magyar diákok többet kellene beszéljenek vagy olvassanak románul, akkor eredményesebbek lehetnek a vizsgákon – szögezte le a Krónikának Teodora Popescu, a Kolozsvári János Zsigmond Unitárius Kollégium romántanára. A Gyulafehérvári származású, román nemzetiségű pedagógus szerint Kolozsváron általában jobbak az eredmények, mint a többségben magyarlakta megyékben, és szerinte ez is azt bizonyítja, hogyha a gyerek használja a nyelvet, jobban elsajátítja azt. „Ha nem beszélnek románul, nincsenek román barátaik, akkor valójában heti három-négy alkalommal 45 percet hallják, beszélik a nyelvet. Ez nem elég ahhoz, hogy meg is tanulják" – hangsúlyozta lapunknak Teodora Popescu.
A romántanár tapasztalatai szerint erre az is bizonyíték, hogy a magyar gyerekeknek általában szegényes a román szókincsük, helytelenül írnak és sokszor a kiejtésük is hibás. Azoknak a diákoknak, akiknek nincs lehetőségük arra, hogy hétköznapi szinten használják a nyelvet, román gyerekekkel barátkozzanak, önszorgalomból kellene többet foglalkozniuk a románnal, például otthon sokat kellene románul olvasniuk, összegzett Teodora Popescu.
Hiányolják a sajátos románnyelv-oktatást
A román nemzetiségű kollégájukkal szemben a magyar pedagógusok másként látják a kérdést, szerintük ugyanis a román nyelv sajátos oktatása könnyítené meg a magyar diákok számára annak hatékony elsajátítását. Példaként felhozzák, hogy a Székelyföldi vagy más, többségében magyarlakta vidéken élő diákok gyakran jobban beszélnek angolul, illetve más idegen nyelven, mint románul.
Kiss Imre Kovászna megyei főtanfelügyelő a román nyelv oktatása kapcsán rámutatott: négy évvel ezelőtt nemcsak az előkészítő osztályban, hanem ötödik és kilencedik osztályban is el kellett volna kezdeni az oktatási reformot. A román nyelv oktatására minden szinten sajátos programot és tantervet kellett volna bevezetni, így minden életkorban eszerint tanulhatnának a más anyanyelvű diákok, és ennek köszönhetően eredményesebbek lehetnének a román vizsgákon – írja a kronika.ro.
Erdély.ma
2016. július 7.
De ki hisz az igazságszolgáltatásnak?
Első látásra helyesnek tűnik az alkotmánybíróság tegnapi döntése, amely azt mondja ki, hogy a jogerősen elítélt polgármesterek, önkormányzati képviselők és megyeitanács-elnökök akkor is elveszítik mandátumukat, ha nem kerülnek rács mögé, csak felfüggesztett büntetést szab ki rájuk a bíróság. Efféle ítélet eleve enyhébb törvényszegésekért jár, és a parlament igen nagy számban bűnvádi gyanú alatt álló tagjai bizonyára úgy gondolták e törvény megszavazásakor, hogy a kis vétségek megbocsáthatóak, legalábbis nem befolyásolják az egyéni teljesítményt.
De mi számít kis vétségnek Romániában? A figyelmetlenségből balesetet okozó autóvezetőtől a népszavazást hamisító pártvezéren át a Székely Mikó Kollégiumot visszaszolgáltató bizottságig hosszú azoknak a sora, akiket felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek az elmúlt években, és ezekben az ügyekben jó sok kérdés mAradt megválaszolatlanul. Azt az egyszerű polgár aláírná, hogy ha választottjai görbe utakra tévednek, akkor a továbbiakban ne az ő adójából keresgéljék az egyenest. Jobb helyeken törvénysértés sem kell hozzá, egy hazugság, egy lopott doktori cím vagy akár egy meggondolatlan nyilatkozat is elég ahhoz, hogy az elkövető elveszítse tisztségét – pusztán azért, mert méltatlannak bizonyult rá, hiszen különösen a választott vezetőktől joggal várható el a példamutatás. Persze nem a rossz példáké, habár nálunk ezek gyakoribbak. A parlament megátalkodottan kitartott a felmentő tervezet mellett akkor is, amikor Klaus Iohannis államfő visszaküldte megfontolásra – így kötött ki végül az alkotmánybíróságnál. A taláros testület az elvileg leghelyesebb álláspontra helyezkedett, ami rendben is van, de ettől sajnos nem oldódik meg az állam másik súlyos gondja: az igazságszolgáltatás hiteltelensége. A korrupt, tolvaj, hazug politikusok, visszaéléseket elkövető tisztviselők megbüntetésével egyet lehet érteni, csakhogy a bíróságok is épp olyan zűrzavarosan működnek, mint minden más ebben az országban. A zászlóperek és más magyarellenes eljárások nagyon gyenge lábon állnak jogilag, az sem tiszta, hogy miképpen került börtönbe Nagy Zsolt egykori távközlési miniszter egy olyan szerződésért, amelyet nem ő írt alá, nem beszélve a Mikó visszaszolgáltatása miatt kirótt ítéletekről. Százával, ezrével lehetnek még olyan esetek, amelyek nem az igazság kiderítését, a jogállamot szolgálják, hanem a háttérben dolgozó sötét erőket. A parlament csak cinkos eszköz ebben a játszmában, amely egész egyszerűen lezárható lenne, hiszen a bíróságok kimondhatnák azt is, hogy a felfüggesztett börtönre ítélt személyt eltiltják bizonyos hatáskörök gyakorlásától – nyilván annak mérlegelése után, hogy az illető sikkasztott vagy zászlót hordozott. Talán ez segítene valamit – mert amíg a törvényszéki ítéletek is gyanúsak, a legjobb alkotmánybírósági határozat is hatástalan.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Első látásra helyesnek tűnik az alkotmánybíróság tegnapi döntése, amely azt mondja ki, hogy a jogerősen elítélt polgármesterek, önkormányzati képviselők és megyeitanács-elnökök akkor is elveszítik mandátumukat, ha nem kerülnek rács mögé, csak felfüggesztett büntetést szab ki rájuk a bíróság. Efféle ítélet eleve enyhébb törvényszegésekért jár, és a parlament igen nagy számban bűnvádi gyanú alatt álló tagjai bizonyára úgy gondolták e törvény megszavazásakor, hogy a kis vétségek megbocsáthatóak, legalábbis nem befolyásolják az egyéni teljesítményt.
De mi számít kis vétségnek Romániában? A figyelmetlenségből balesetet okozó autóvezetőtől a népszavazást hamisító pártvezéren át a Székely Mikó Kollégiumot visszaszolgáltató bizottságig hosszú azoknak a sora, akiket felfüggesztett börtönbüntetésre ítéltek az elmúlt években, és ezekben az ügyekben jó sok kérdés mAradt megválaszolatlanul. Azt az egyszerű polgár aláírná, hogy ha választottjai görbe utakra tévednek, akkor a továbbiakban ne az ő adójából keresgéljék az egyenest. Jobb helyeken törvénysértés sem kell hozzá, egy hazugság, egy lopott doktori cím vagy akár egy meggondolatlan nyilatkozat is elég ahhoz, hogy az elkövető elveszítse tisztségét – pusztán azért, mert méltatlannak bizonyult rá, hiszen különösen a választott vezetőktől joggal várható el a példamutatás. Persze nem a rossz példáké, habár nálunk ezek gyakoribbak. A parlament megátalkodottan kitartott a felmentő tervezet mellett akkor is, amikor Klaus Iohannis államfő visszaküldte megfontolásra – így kötött ki végül az alkotmánybíróságnál. A taláros testület az elvileg leghelyesebb álláspontra helyezkedett, ami rendben is van, de ettől sajnos nem oldódik meg az állam másik súlyos gondja: az igazságszolgáltatás hiteltelensége. A korrupt, tolvaj, hazug politikusok, visszaéléseket elkövető tisztviselők megbüntetésével egyet lehet érteni, csakhogy a bíróságok is épp olyan zűrzavarosan működnek, mint minden más ebben az országban. A zászlóperek és más magyarellenes eljárások nagyon gyenge lábon állnak jogilag, az sem tiszta, hogy miképpen került börtönbe Nagy Zsolt egykori távközlési miniszter egy olyan szerződésért, amelyet nem ő írt alá, nem beszélve a Mikó visszaszolgáltatása miatt kirótt ítéletekről. Százával, ezrével lehetnek még olyan esetek, amelyek nem az igazság kiderítését, a jogállamot szolgálják, hanem a háttérben dolgozó sötét erőket. A parlament csak cinkos eszköz ebben a játszmában, amely egész egyszerűen lezárható lenne, hiszen a bíróságok kimondhatnák azt is, hogy a felfüggesztett börtönre ítélt személyt eltiltják bizonyos hatáskörök gyakorlásától – nyilván annak mérlegelése után, hogy az illető sikkasztott vagy zászlót hordozott. Talán ez segítene valamit – mert amíg a törvényszéki ítéletek is gyanúsak, a legjobb alkotmánybírósági határozat is hatástalan.
Demeter J. Ildikó
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
