Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
2016. április 19.
Túl hangosak voltak, máshová kell menniük tüntetni
Véget kellett vetni a marosvásárhelyi utcai tiltakozásnak, így ismét Bukarestben tüntetnek a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) aktivistái. De miért éppen Vásárhelyen nem tüntethetnek? „Hangos” a magyarázat.
A Cotroceni-palota előtt kezdte, az amerikai nagykövetség előtt folytatta a tüntetéssorozatát az RMOGYKE, mely beadvánnyal fordult Klaus Johannis államfőhöz is. A szervezet aktivistái a héten isvisszatértek az említett két helyszínre, ráadásul az oktatásügyi minisztérium ablaka alatt is megjelentek.
Az RMOGYKE magyar és német nyelvű beadvánnyal fordult Klaus Johannishoz, akinek felvázolják a MOGYE-n kialakult helyzetet, valamint emlékeztetik az államelnököt a tanügyi törvény előírásaira. „A marosvásárhelyi orvosi egyetem román többségű szenátusa azonban mind ez idáig – az egyetemi autonómiára hivatkozva – megakadályozta a törvény megvalósítását. Sajnos az idősebb magyar professzorok belefáradtak a kilátástalannak tűnő küzdelembe, vagy az egyéni érdekek csapdáiban szenvednek” – írják, hozzátéve, hogy a törvény érvényesülésének akadályozása vezetett oda is, hogy a marosvásárhelyi egyetem jelenleg csak másodosztályú besorolást kapott.
Az RMOGYKE arra kéri az államfőt mint a törvényesség legfőbb őrét, hogy támogassa a törvényesség mielőbbi helyreállítását a vásárhelyi egyetemen, „hogy ne kelljen ezen ügy miatt még évekig tüntetnünk az elnöki palota előtt”. Petícióját az RMOGYKE eljuttatta az amerikai, kanadai, japán, orosz, valamint számos európai ország nagykövetségére.
A tüntetők ugyanakkor remélik, hogy a fővárosi hatóságok nem gáncsolják el tervükben úgy, mint a marosvásárhelyiek, ahol a helyi rendőrség parancsnoka, Valentin Bretfelean a múlt héten felszólította, azonnal hagyják el a megyeháza előtti parkot. A rendőrfőnök szerint a régi városháza előtt tüntető Ádám Valérián hangosbemondójával átvonult a Kultúrpalota elé, ahol az egyetemi hallgatók szövetsége éppen a Tudományos Diákkonferenciát, a hagyományos TDK-t szervezte. Minderről a környéken lévő térmegfigyelő kamerák is tanúskodnak.
„A Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség, az MMDSZ írásban benyújtott kérésére voltunk kénytelenek megtiltani Ádám Valériánnak, hogy tovább tüntessen. Ilyent nem tehetsz, hogy míg mások egy nemzetközi részvétel mellett tudományos konferenciát szerveznek, odamész az ablakuk alá, és szövegeddel óránként zavarni kezded” – érvelt Valentin Bretfelean, a helyi rendőrség igazgatója, miközben a Ladányi Emánuel diákszövetségi elnök által aláírt hivatalos átiratot mutatja.
A rendőrfőnök szerint az RMOGYKE vezetője nem csak a jóérzés határát lépte túl, de törvényt is szegett. Mint kifejtette: a tüntetés bejelentésekor Ádámék kizárólag a megyeháza előtti kis parkot jelölték meg, ehhez képest hol a főútra, hol a Kultúrpalota elé sétáltak. Ladányi szerint az RMOGYKE-sok „pofátlanul zavarták a konferencia munkálatait”. „Szervezetünk elleni nyílt támadásként értékeljük, hogy valakik óránként a Kultúrpalota ablakaihoz közelednek, és hangosbemondójukkal bojkottálni próbálják az MMDSZ legnagyobb rendezvényét, a tudományos konferenciát. Mi támogatjuk az RMOGYKE-t, továbbképzőit folytonosan hirdetjük, de nem értünk egyet az efféle megnyilvánulásaival” – szögezte le lapunknak Ladányi Emánuel.
Egyébként nem a magyar diákszervezet volt az egyetlen, amely az RMOGYKE utcai tiltakozásának betiltását kérte. Hasonló követeléssel állt elő Leonard Azamfirei, az egyetem rektora is.
Az RMOGYKE elnöke szerint a diákszervezet meghunyászkodott az egyetem magyarellenes vezetősége előtt. „Az az érzésem, hogy a néhány engedményt tevő rektor barátinak tűnő gesztusaival megvásárolta a magyar tanárok és diákok egy részét. Köztudott, hogy a TDK szervezésére az eddiginél jóval nagyobb összeget ajánlott fel, eljött és megnyitotta a konferenciát, az egyetemen tisztségbe juttatott néhány oktatót, újabban fogadja a magyarországi vendégelőadókat. Viszont a magyaroknak nem kellene beérniük efféle morzsákkal; azt kellene követelniük, ami nekik jár, és amit a törvény biztosít” – vélekedett Ádám. Példaként az arányos képviseletet említette a MOGYE vezetőtestületében, a fizetéses helyek és a titkársági alkalmazottak felét, a magyar nyelvű gyakorlat bevezetését sorolta.
Az RMOGYKE álláspontja szerint szükség van a párbeszédre, de mindaddig, amíg a másik fél a törvény betartása helyett csak részengedményeket hajlandó tenni, utcai megmozdulásokra is szükség van. „Én nem akartam megzavarni a diákokat, mindössze azt szerettem volna elérni, ha óránként, egy-egy öt percre csatlakoznak hozzánk, hisz a tömeg erőt tud felmutatni” – vélekedett Ádám Valérián.
Az elkövetkezendő időszakban Ádám meg szeretne győződni arról, hogy a fásultság általános jelenség a magyar hallgatók körében, vagy csupán néhány diákszövetségi vezérnek az érdeke, hogy ténykedésével ne zavarja az egyetem régi-új vezetőit. „Aláírásokat fogunk gyűjteni – amennyiben a diákság több mint fele szeretne csatlakozni a jogaikért való harchoz, jó, ha nem, akkor leteszünk róla, és az íveket is megsemmisítjük” – mondta Ádám, aki szerint az elkövetkezendő hetek vízválasztók lesznek.
Ezzel szemben az MMDSZ elnöke hangsúlyozni kívánta, hogy szükség esetén az önálló anyanyelvű oktatás megteremtése érdekében a hallgatók is készek komolyabb megmozdulások, tüntetések szervezésére, de nem az RMOGYKE módszereivel.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro
Véget kellett vetni a marosvásárhelyi utcai tiltakozásnak, így ismét Bukarestben tüntetnek a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) aktivistái. De miért éppen Vásárhelyen nem tüntethetnek? „Hangos” a magyarázat.
A Cotroceni-palota előtt kezdte, az amerikai nagykövetség előtt folytatta a tüntetéssorozatát az RMOGYKE, mely beadvánnyal fordult Klaus Johannis államfőhöz is. A szervezet aktivistái a héten isvisszatértek az említett két helyszínre, ráadásul az oktatásügyi minisztérium ablaka alatt is megjelentek.
Az RMOGYKE magyar és német nyelvű beadvánnyal fordult Klaus Johannishoz, akinek felvázolják a MOGYE-n kialakult helyzetet, valamint emlékeztetik az államelnököt a tanügyi törvény előírásaira. „A marosvásárhelyi orvosi egyetem román többségű szenátusa azonban mind ez idáig – az egyetemi autonómiára hivatkozva – megakadályozta a törvény megvalósítását. Sajnos az idősebb magyar professzorok belefáradtak a kilátástalannak tűnő küzdelembe, vagy az egyéni érdekek csapdáiban szenvednek” – írják, hozzátéve, hogy a törvény érvényesülésének akadályozása vezetett oda is, hogy a marosvásárhelyi egyetem jelenleg csak másodosztályú besorolást kapott.
Az RMOGYKE arra kéri az államfőt mint a törvényesség legfőbb őrét, hogy támogassa a törvényesség mielőbbi helyreállítását a vásárhelyi egyetemen, „hogy ne kelljen ezen ügy miatt még évekig tüntetnünk az elnöki palota előtt”. Petícióját az RMOGYKE eljuttatta az amerikai, kanadai, japán, orosz, valamint számos európai ország nagykövetségére.
A tüntetők ugyanakkor remélik, hogy a fővárosi hatóságok nem gáncsolják el tervükben úgy, mint a marosvásárhelyiek, ahol a helyi rendőrség parancsnoka, Valentin Bretfelean a múlt héten felszólította, azonnal hagyják el a megyeháza előtti parkot. A rendőrfőnök szerint a régi városháza előtt tüntető Ádám Valérián hangosbemondójával átvonult a Kultúrpalota elé, ahol az egyetemi hallgatók szövetsége éppen a Tudományos Diákkonferenciát, a hagyományos TDK-t szervezte. Minderről a környéken lévő térmegfigyelő kamerák is tanúskodnak.
„A Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség, az MMDSZ írásban benyújtott kérésére voltunk kénytelenek megtiltani Ádám Valériánnak, hogy tovább tüntessen. Ilyent nem tehetsz, hogy míg mások egy nemzetközi részvétel mellett tudományos konferenciát szerveznek, odamész az ablakuk alá, és szövegeddel óránként zavarni kezded” – érvelt Valentin Bretfelean, a helyi rendőrség igazgatója, miközben a Ladányi Emánuel diákszövetségi elnök által aláírt hivatalos átiratot mutatja.
A rendőrfőnök szerint az RMOGYKE vezetője nem csak a jóérzés határát lépte túl, de törvényt is szegett. Mint kifejtette: a tüntetés bejelentésekor Ádámék kizárólag a megyeháza előtti kis parkot jelölték meg, ehhez képest hol a főútra, hol a Kultúrpalota elé sétáltak. Ladányi szerint az RMOGYKE-sok „pofátlanul zavarták a konferencia munkálatait”. „Szervezetünk elleni nyílt támadásként értékeljük, hogy valakik óránként a Kultúrpalota ablakaihoz közelednek, és hangosbemondójukkal bojkottálni próbálják az MMDSZ legnagyobb rendezvényét, a tudományos konferenciát. Mi támogatjuk az RMOGYKE-t, továbbképzőit folytonosan hirdetjük, de nem értünk egyet az efféle megnyilvánulásaival” – szögezte le lapunknak Ladányi Emánuel.
Egyébként nem a magyar diákszervezet volt az egyetlen, amely az RMOGYKE utcai tiltakozásának betiltását kérte. Hasonló követeléssel állt elő Leonard Azamfirei, az egyetem rektora is.
Az RMOGYKE elnöke szerint a diákszervezet meghunyászkodott az egyetem magyarellenes vezetősége előtt. „Az az érzésem, hogy a néhány engedményt tevő rektor barátinak tűnő gesztusaival megvásárolta a magyar tanárok és diákok egy részét. Köztudott, hogy a TDK szervezésére az eddiginél jóval nagyobb összeget ajánlott fel, eljött és megnyitotta a konferenciát, az egyetemen tisztségbe juttatott néhány oktatót, újabban fogadja a magyarországi vendégelőadókat. Viszont a magyaroknak nem kellene beérniük efféle morzsákkal; azt kellene követelniük, ami nekik jár, és amit a törvény biztosít” – vélekedett Ádám. Példaként az arányos képviseletet említette a MOGYE vezetőtestületében, a fizetéses helyek és a titkársági alkalmazottak felét, a magyar nyelvű gyakorlat bevezetését sorolta.
Az RMOGYKE álláspontja szerint szükség van a párbeszédre, de mindaddig, amíg a másik fél a törvény betartása helyett csak részengedményeket hajlandó tenni, utcai megmozdulásokra is szükség van. „Én nem akartam megzavarni a diákokat, mindössze azt szerettem volna elérni, ha óránként, egy-egy öt percre csatlakoznak hozzánk, hisz a tömeg erőt tud felmutatni” – vélekedett Ádám Valérián.
Az elkövetkezendő időszakban Ádám meg szeretne győződni arról, hogy a fásultság általános jelenség a magyar hallgatók körében, vagy csupán néhány diákszövetségi vezérnek az érdeke, hogy ténykedésével ne zavarja az egyetem régi-új vezetőit. „Aláírásokat fogunk gyűjteni – amennyiben a diákság több mint fele szeretne csatlakozni a jogaikért való harchoz, jó, ha nem, akkor leteszünk róla, és az íveket is megsemmisítjük” – mondta Ádám, aki szerint az elkövetkezendő hetek vízválasztók lesznek.
Ezzel szemben az MMDSZ elnöke hangsúlyozni kívánta, hogy szükség esetén az önálló anyanyelvű oktatás megteremtése érdekében a hallgatók is készek komolyabb megmozdulások, tüntetések szervezésére, de nem az RMOGYKE módszereivel.
Szucher Ervin
Székelyhon.ro
2016. április 19.
Könyv a rendszer ellen lázadó diákokról
Csinta Samu Plakátballada – Mikós diákok 1975-ös „forradalma” című tényregényét mutatják be a Szent György Napok kulturális hetének keretében, pénteken 17 órától a Bod Péter megyei könyvtárban.
Csinta Samu újságíró a nagy sikerű Erdély újranemesítői című, erdélyi arisztokrata- sorsokat felelevenítő kötete után egy évvel rukkol elő újabb alkotással. A szerző megfogalmazása szerint a Plakátballada egy negyvenéves sepsiszentgyörgyi történetet elevenít fel. 1975 novemberében néhány mikós diák „Harcoljunk Erdélyért, míg nem késő!” szövegű plakátokat ragasztott ki a város forgalmas pontjain, hogy felrázzák a közvéleményt. A plakátokat néhány óra alatt leszedték a belbiztonságiak, ám a „mikós szellemiséget a ceaușescui időkbe is átörökítő diákok leckét adtak nemzetféltésből, áldozatvállalásból”, vallja a szerző.
Csinta Samu megkeresésünkre elmondta, a diákok tette csak azért nem járt súlyos börtönévekkel, mert éppen akkor kemény presztízsharc dúlt a frissen kinevezett megyei első titkár Nagy Ferdinánd, és Ioan Hanches szekusparancsnok között, végül a történetet a megyében tartották, diákcsínyként határozták meg. Bár ezzel a fiatalok „megúszták”, további sorsukat végigkísérte a megtorlás, meghatározatlan időre kizárták őket az ország valamennyi középiskolájából, viselték a „bélyeget”, többük élete sorstragédiába torkollt. A kötetben három főszereplő emlékeiből áll össze a történet, a beszélgetések során kirajzolódnak a szervezkedés mozzanatai, a családi hátterek.
„Ahogy beljebb haladtam a történetbe, egyre inkább szükségét éreztem, hogy felvázoljam az akkori Sepsiszentgyörgyöt, összerakjam a díszletet, hogy érthetővé váljanak a késztetések, melyek végül cselekvésbe torkolltak” – mondta Csinta Samu, aki abban bízik, sikerült ezt a nagyon szerteágazó, sok ecsetvonásból álló képet megrajzolnia, hiszen, mint mondta, nem talált két embert, akik egyformán emlékeztek a hetvenes évek Sepsiszentgyörgyére. „Úgy érzem, kerek lett a történet, nemcsak a sepsiszentgyörgyiek számára dekódolható, és értelmezhető, hanem a korrajz révén mindenki számára érthető és élvezhető.”
A könyvvel első ízben Sepsiszentgyörgyön találkozhatnak az olvasók, a bemutatón a főszereplők, megszólalók többsége is jelen lesz.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro
Csinta Samu Plakátballada – Mikós diákok 1975-ös „forradalma” című tényregényét mutatják be a Szent György Napok kulturális hetének keretében, pénteken 17 órától a Bod Péter megyei könyvtárban.
Csinta Samu újságíró a nagy sikerű Erdély újranemesítői című, erdélyi arisztokrata- sorsokat felelevenítő kötete után egy évvel rukkol elő újabb alkotással. A szerző megfogalmazása szerint a Plakátballada egy negyvenéves sepsiszentgyörgyi történetet elevenít fel. 1975 novemberében néhány mikós diák „Harcoljunk Erdélyért, míg nem késő!” szövegű plakátokat ragasztott ki a város forgalmas pontjain, hogy felrázzák a közvéleményt. A plakátokat néhány óra alatt leszedték a belbiztonságiak, ám a „mikós szellemiséget a ceaușescui időkbe is átörökítő diákok leckét adtak nemzetféltésből, áldozatvállalásból”, vallja a szerző.
Csinta Samu megkeresésünkre elmondta, a diákok tette csak azért nem járt súlyos börtönévekkel, mert éppen akkor kemény presztízsharc dúlt a frissen kinevezett megyei első titkár Nagy Ferdinánd, és Ioan Hanches szekusparancsnok között, végül a történetet a megyében tartották, diákcsínyként határozták meg. Bár ezzel a fiatalok „megúszták”, további sorsukat végigkísérte a megtorlás, meghatározatlan időre kizárták őket az ország valamennyi középiskolájából, viselték a „bélyeget”, többük élete sorstragédiába torkollt. A kötetben három főszereplő emlékeiből áll össze a történet, a beszélgetések során kirajzolódnak a szervezkedés mozzanatai, a családi hátterek.
„Ahogy beljebb haladtam a történetbe, egyre inkább szükségét éreztem, hogy felvázoljam az akkori Sepsiszentgyörgyöt, összerakjam a díszletet, hogy érthetővé váljanak a késztetések, melyek végül cselekvésbe torkolltak” – mondta Csinta Samu, aki abban bízik, sikerült ezt a nagyon szerteágazó, sok ecsetvonásból álló képet megrajzolnia, hiszen, mint mondta, nem talált két embert, akik egyformán emlékeztek a hetvenes évek Sepsiszentgyörgyére. „Úgy érzem, kerek lett a történet, nemcsak a sepsiszentgyörgyiek számára dekódolható, és értelmezhető, hanem a korrajz révén mindenki számára érthető és élvezhető.”
A könyvvel első ízben Sepsiszentgyörgyön találkozhatnak az olvasók, a bemutatón a főszereplők, megszólalók többsége is jelen lesz.
Bíró Blanka
Székelyhon.ro
2016. április 19.
Osztálymúzeumot nyitnak a hagyományőrző napon
A gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnáziumban XIII. Hagyományőrző Napra készül tanár és diák egyaránt. „A nagy időkhöz nagy nemzedék kell, s megéri, hogy szerepet vállaljunk, összefogjunk, mint még soha...” – Márton Áron püspök üzenetének szellemében április 21-re, csütörtökre szervezik az ünnepséget.
A korábbi évekhez hasonlóan idén is délelőtt 9 órától kezdődik az ünnepség megnyitója, ezt követi a Márton Áron-emléktábla és -terem avatója. 10 órától a gimnázium előtti téren körtánc lesz, az osztálymúzeumok megnyitójára 11 órára várják az érdeklődőket, szintén 11 órától a díszteremben népdallánc, illetve a kicsi tornateremben táncház veszi kezdetét. A települések vetélkedője délután 3 órától kezdődik a díszteremben. A gimnázium XIII. Hagyományőrző Napját 18 órától díjazással zárják.
Egykori salamonos diákok kezdeményezésének adott helyet Lakatos Mihály, a gimnázium igazgatója. A tavalyi ünnepségen felvetődött, hogy a hagyományőrző nap programjában, az osztálymúzeumok berendezésekor egy osztályt kapjanak azok, akik egykor a gimnázium diákjai voltak. Nos, a Véndiákok Osztálymúzeumának anyaga már gyűl. Van már 3 darab 80 esztendős pad, 1957–1958-as évből osztálynaplók, 1973–1974-es csoportképek, néhány régi tankönyv, batyuk és egy lemezjátszó.
Szerda délelőttig a városi könyvtárban várják azokat a dolgokat, amik a régi diákévek hangulatát idézik, a tolltartótól a diavetítőig, a floppytól a magnóig, a csoportképektől az oklevelekig és „puskákig” bármit szívesen fogadnak. Akinek pedig kedve van az osztálymúzeum berendezésére, várják szerdán délután.
Baricz Tamás Imola
Székelyhon.ro
A gyergyószentmiklósi Salamon Ernő Gimnáziumban XIII. Hagyományőrző Napra készül tanár és diák egyaránt. „A nagy időkhöz nagy nemzedék kell, s megéri, hogy szerepet vállaljunk, összefogjunk, mint még soha...” – Márton Áron püspök üzenetének szellemében április 21-re, csütörtökre szervezik az ünnepséget.
A korábbi évekhez hasonlóan idén is délelőtt 9 órától kezdődik az ünnepség megnyitója, ezt követi a Márton Áron-emléktábla és -terem avatója. 10 órától a gimnázium előtti téren körtánc lesz, az osztálymúzeumok megnyitójára 11 órára várják az érdeklődőket, szintén 11 órától a díszteremben népdallánc, illetve a kicsi tornateremben táncház veszi kezdetét. A települések vetélkedője délután 3 órától kezdődik a díszteremben. A gimnázium XIII. Hagyományőrző Napját 18 órától díjazással zárják.
Egykori salamonos diákok kezdeményezésének adott helyet Lakatos Mihály, a gimnázium igazgatója. A tavalyi ünnepségen felvetődött, hogy a hagyományőrző nap programjában, az osztálymúzeumok berendezésekor egy osztályt kapjanak azok, akik egykor a gimnázium diákjai voltak. Nos, a Véndiákok Osztálymúzeumának anyaga már gyűl. Van már 3 darab 80 esztendős pad, 1957–1958-as évből osztálynaplók, 1973–1974-es csoportképek, néhány régi tankönyv, batyuk és egy lemezjátszó.
Szerda délelőttig a városi könyvtárban várják azokat a dolgokat, amik a régi diákévek hangulatát idézik, a tolltartótól a diavetítőig, a floppytól a magnóig, a csoportképektől az oklevelekig és „puskákig” bármit szívesen fogadnak. Akinek pedig kedve van az osztálymúzeum berendezésére, várják szerdán délután.
Baricz Tamás Imola
Székelyhon.ro
2016. április 19.
Kilencezer jelöltet indít az RMDSZ
Kilencezer jelölttel indul az RMDSZ az önkormányzati választáson – derül ki a jelöltállítási folyamat lezárását követő összesítésekből.
A Szövetségnek mintegy 300 polgármesterjelöltje, több mint 500 településen helyi listája és 16 megyei tanácsosi listája van Erdély 15 megyéjében és Gorj megyében is – tájékoztat közleményben az RMDSZ.
„Az önkormányzati választáson induló személyek között a megújulás jegyében befutó helyen szerepel több nő és fiatal jelölt is. A marosvásárhelyi helyzet kapcsán Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke elmondta, a város lakói számra elsősorban nem az a fontos, hogy ki, hányadik helyen szerepel a listán, hanem, hogy ezek az új emberek akarnak-e és képesek-e ellátni – remélhetőleg Soós Zoltán polgármesterjelölt oldalán – a rájuk bízott feladatot.
„A Szövetség humánerőforrás-politikáját a magyar emberek írják, nem a hárombetűs ügynökségek, amelyek bárki ellen pillanatok alatt eljárást indítanak. Az RMDSZ önkormányzati listáján egyetlen egy olyan jelölt sem lesz, akit korrupció vádjával ítéltek el. Antal Árpád, Borboly Csaba és Ráduly Róbert tovább kell menjen, tovább kell folytassa a munkát” – hangsúlyozta a közelmúltban meghurcolt politikusok jelöltségével kapcsolatban.
Az új választási törvény ütemterve szerint április 26-ig lehet iktatni a választási listákat, május 6. a kampány kezdete, június 5. a választás napja – tájékoztatnak a közleményben.
Székelyhon.ro
Kilencezer jelölttel indul az RMDSZ az önkormányzati választáson – derül ki a jelöltállítási folyamat lezárását követő összesítésekből.
A Szövetségnek mintegy 300 polgármesterjelöltje, több mint 500 településen helyi listája és 16 megyei tanácsosi listája van Erdély 15 megyéjében és Gorj megyében is – tájékoztat közleményben az RMDSZ.
„Az önkormányzati választáson induló személyek között a megújulás jegyében befutó helyen szerepel több nő és fiatal jelölt is. A marosvásárhelyi helyzet kapcsán Kovács Péter, az RMDSZ ügyvezető elnöke elmondta, a város lakói számra elsősorban nem az a fontos, hogy ki, hányadik helyen szerepel a listán, hanem, hogy ezek az új emberek akarnak-e és képesek-e ellátni – remélhetőleg Soós Zoltán polgármesterjelölt oldalán – a rájuk bízott feladatot.
„A Szövetség humánerőforrás-politikáját a magyar emberek írják, nem a hárombetűs ügynökségek, amelyek bárki ellen pillanatok alatt eljárást indítanak. Az RMDSZ önkormányzati listáján egyetlen egy olyan jelölt sem lesz, akit korrupció vádjával ítéltek el. Antal Árpád, Borboly Csaba és Ráduly Róbert tovább kell menjen, tovább kell folytassa a munkát” – hangsúlyozta a közelmúltban meghurcolt politikusok jelöltségével kapcsolatban.
Az új választási törvény ütemterve szerint április 26-ig lehet iktatni a választási listákat, május 6. a kampány kezdete, június 5. a választás napja – tájékoztatnak a közleményben.
Székelyhon.ro
2016. április 19.
Tánczos: az állam bízzon a polgáraiban, ne büntesse őket
Az állam azáltal tudja kiérdemelni a szimbólumai iránti tisztelet, amennyiben bízik a saját polgáraiban, nem pedig törvény által előírt büntetések mentén” – fogalmazott Tánczos Barna, a Szövetség szenátusi frakcióvezetője azt követően, hogy aszenátusban hallgatólagosan átment az a törvénytervezet, amelyt 3 éves büntetéssel sújtaná az állam szimbólumai iránt nem megfelelőképpen viszonyulókat.
Az RMDSZ-es szenátor szerint a szociáldemokraták kezdeményezése legionárius-szellemben védené az állam szimbólumait. Mint ismert a javaslat 3 éves börtönbüntetést szabna ki azokra, akik érzelmileg nem viszonyulnak megfelelően ezen szimbólumokhoz. „Számunkra érthetetlen, hogy 2016-ban ilyen jellegű, sötét időkre emlékeztető kezdeményezések születnek egy európai Romániában. Az RMDSZ már az alapfokon megkeresett szakbizottság munkálatai során a törvény-tervezet elutasítását szorgalmazta” – fogalmazott Tánczos Barna, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője azt követően, hogy az említett módosító-javaslat hallgatólagosan ment át a Szenátusban.
„Románia Alkotmányában rendelkezik arról, hogy mit jelent a hallgatólagos eljárás: amennyiben a parlament illetékes első háza 45 napon belül nem szavaz a törvény-tervezetről az hallgatólagosan átmegy a döntő házba, ahol kötelezően szavaznia kell a plénumnak erről. Ez az eljárás a törvényhozást hivatott könnyíteni. Úgy gondolom, a hallgatólagos eljárásoknak meg kell találnunk azt a módját, amely nem akadályozza a törvényhozást, azonban kiküszöböljük azokat a kis kapukat, amelyek során az ilyen jellegű kezdeményezések érdembeli viták nélkül hagyják el az első házat”– taglalta Tánczos Barna Hargita megyei szenátor, majd hozzátette: a büntetőjogi törvénykönyv módosítását célzó javaslat hétszer szerepelt a szenátusi plénum napirendjén, azonban az RMDSZ folyamatosan visszaküldette a szakbizottságba újratárgyalás végett. Legutóbb március 21-én kérte a törvény-tervezetről készült jelentés újabb felülvizsgálatát. Az illetékes szakbizottság április 12-én szavazott a jelentésről, amikor az Alkotmány szerint előírt 45 nap is lejárt, így hallgatólagos eljárásokra érvényes procedúrák léptek érvénybe.
Tánczos reményét fejezte ki afelől, hogy a javaslatot a képviselőház elutasítja majd és a többségi parlamenti pártok is józan-ésszel tesznek eleget kötelességüknek akkor, amikor ennek a tervezetnek a vitája, illetve az erről szóló szavazás kerül napirendre.
maszol.ro
Az állam azáltal tudja kiérdemelni a szimbólumai iránti tisztelet, amennyiben bízik a saját polgáraiban, nem pedig törvény által előírt büntetések mentén” – fogalmazott Tánczos Barna, a Szövetség szenátusi frakcióvezetője azt követően, hogy aszenátusban hallgatólagosan átment az a törvénytervezet, amelyt 3 éves büntetéssel sújtaná az állam szimbólumai iránt nem megfelelőképpen viszonyulókat.
Az RMDSZ-es szenátor szerint a szociáldemokraták kezdeményezése legionárius-szellemben védené az állam szimbólumait. Mint ismert a javaslat 3 éves börtönbüntetést szabna ki azokra, akik érzelmileg nem viszonyulnak megfelelően ezen szimbólumokhoz. „Számunkra érthetetlen, hogy 2016-ban ilyen jellegű, sötét időkre emlékeztető kezdeményezések születnek egy európai Romániában. Az RMDSZ már az alapfokon megkeresett szakbizottság munkálatai során a törvény-tervezet elutasítását szorgalmazta” – fogalmazott Tánczos Barna, az RMDSZ szenátusi frakcióvezetője azt követően, hogy az említett módosító-javaslat hallgatólagosan ment át a Szenátusban.
„Románia Alkotmányában rendelkezik arról, hogy mit jelent a hallgatólagos eljárás: amennyiben a parlament illetékes első háza 45 napon belül nem szavaz a törvény-tervezetről az hallgatólagosan átmegy a döntő házba, ahol kötelezően szavaznia kell a plénumnak erről. Ez az eljárás a törvényhozást hivatott könnyíteni. Úgy gondolom, a hallgatólagos eljárásoknak meg kell találnunk azt a módját, amely nem akadályozza a törvényhozást, azonban kiküszöböljük azokat a kis kapukat, amelyek során az ilyen jellegű kezdeményezések érdembeli viták nélkül hagyják el az első házat”– taglalta Tánczos Barna Hargita megyei szenátor, majd hozzátette: a büntetőjogi törvénykönyv módosítását célzó javaslat hétszer szerepelt a szenátusi plénum napirendjén, azonban az RMDSZ folyamatosan visszaküldette a szakbizottságba újratárgyalás végett. Legutóbb március 21-én kérte a törvény-tervezetről készült jelentés újabb felülvizsgálatát. Az illetékes szakbizottság április 12-én szavazott a jelentésről, amikor az Alkotmány szerint előírt 45 nap is lejárt, így hallgatólagos eljárásokra érvényes procedúrák léptek érvénybe.
Tánczos reményét fejezte ki afelől, hogy a javaslatot a képviselőház elutasítja majd és a többségi parlamenti pártok is józan-ésszel tesznek eleget kötelességüknek akkor, amikor ennek a tervezetnek a vitája, illetve az erről szóló szavazás kerül napirendre.
maszol.ro
2016. április 19.
Magyari Tivadar: átlátható, biztonságos oktatási rendszerre van szükség
„Az RMDSZ támogatja a fővárosban tüntető pedagógusok álláspontját, annál is inkább, mert olyan követeléseket fogalmaznak meg, melyeket a romániai magyar pedagógusokkal egyeztetve a Szövetség évek óta újra és újra szóvá tesz” – fogalmazott kedden Magyari Tivadar oktatásért felelős ügyvezető alelnök.
Úgy véli, az iskolák alulfinanszírozása, az osztályok összevonása, a tanulókat túlterhelő tantervek, a nem gyermek-, hanem bürokrácia-központú oktatás többszörösen sújtja a kisebbségi iskolarendszert, veszélyeztetve annak biztonságát.
A most elfogadott közalkalmazotti bértábla megszeg minden olyan korábbi ígéretet, amely a kezdőtanárok méltányosabb bérezésére vonatkozott. Kiszámítható és biztonságos életpálya hiányában egyre kevesebben választanak tanári szakmát, és bizonyos szaktanárokból máris hiány van. „Azonnal újra kell gondolni az oktatási intézmények finanszírozását, a kezdőtanárok bérezését. Valódi változások szükségesek a kerettantervben, fel kell gyorsítani az oktatásnak azt az újratervezését, amit maga a tanügyi törvény előír, és abba kell végre hagyni a folytonos kísérletezést az újabb és újabb tanulói generációkkal” – nyomatékosított az oktatásért felelős ügyvezető alelnök, aki azt is kiemelte, bár az oktatásszervezés több része helyi szintre került, felháborító, hogy országos szinten gyermekközpontú, hatékony, minőségi oktatás elleni döntések születnek. „Egy átlátható, tervezhető, fenntartható – egyszóval: biztonságos oktatási rendszerre lenne végre szükség” – összegzett Magyari Tivadar.
maszol.ro
„Az RMDSZ támogatja a fővárosban tüntető pedagógusok álláspontját, annál is inkább, mert olyan követeléseket fogalmaznak meg, melyeket a romániai magyar pedagógusokkal egyeztetve a Szövetség évek óta újra és újra szóvá tesz” – fogalmazott kedden Magyari Tivadar oktatásért felelős ügyvezető alelnök.
Úgy véli, az iskolák alulfinanszírozása, az osztályok összevonása, a tanulókat túlterhelő tantervek, a nem gyermek-, hanem bürokrácia-központú oktatás többszörösen sújtja a kisebbségi iskolarendszert, veszélyeztetve annak biztonságát.
A most elfogadott közalkalmazotti bértábla megszeg minden olyan korábbi ígéretet, amely a kezdőtanárok méltányosabb bérezésére vonatkozott. Kiszámítható és biztonságos életpálya hiányában egyre kevesebben választanak tanári szakmát, és bizonyos szaktanárokból máris hiány van. „Azonnal újra kell gondolni az oktatási intézmények finanszírozását, a kezdőtanárok bérezését. Valódi változások szükségesek a kerettantervben, fel kell gyorsítani az oktatásnak azt az újratervezését, amit maga a tanügyi törvény előír, és abba kell végre hagyni a folytonos kísérletezést az újabb és újabb tanulói generációkkal” – nyomatékosított az oktatásért felelős ügyvezető alelnök, aki azt is kiemelte, bár az oktatásszervezés több része helyi szintre került, felháborító, hogy országos szinten gyermekközpontú, hatékony, minőségi oktatás elleni döntések születnek. „Egy átlátható, tervezhető, fenntartható – egyszóval: biztonságos oktatási rendszerre lenne végre szükség” – összegzett Magyari Tivadar.
maszol.ro
2016. április 20.
Vége, nyert a román nyelv a MOGYE-ügyben
Egy jogerős bírósági ítélet szerint a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) törvényesen tartják a magyar tagozaton tanuló hallgatók számára is román nyelven a gyakorlati oktatást, háttérbe szorítva a magyar anyanyelvű tanulók anyanyelvhasználatát. 2011 óta húzódott az ügy, amely még kormányt is tudott buktatni keleti szomszédunknál.
A román legfelsőbb bíróság kedden kimondott jogerős ítéletében megalapozatlannak tartotta és elutasította a Romániai Magyar Orvos és Gyógyszerész Képzésért Egyesület (RMOGYKE), a Marosvásárhelyi Magyar Diákszervezet, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) fellebbezését a hasonló tartalmú elsőfokú ítélet ellen.
Amint Kincses Előd, a felperesek ügyvédje az MTI-nek elmondta, keresetükben a – romániai egyetemeket akkreditáló – Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóság (ARACIS) egyik rendelkezésének a törvényességét vonták kétségbe, mely szerint az orvostanhallgatóknak a betegekkel románul kell kommunikálniuk. A MOGYE rektora és szenátusa erre a rendelkezésre hivatkozva fogadta el a magyar oktatást hátrányosan érintő egyetemi chartát.
Kincses Előd elmondta: álláspontjuk szerint ezt a rendelkezést a 2011-es tanügyi törvény is érvénytelenítette, de soha nem is lehetett volna érvényben, ugyanis ehhez a román kormány határozatára lett volna szükség. Ilyen kormányhatározat azonban nem született. A magyar szervezetek által indított per egy hatósági rendelkezés törvényességét vitatta, de a hatóság oldalán avatkozott be a perbe a MOGYE is.
„A legfelsőbb bíróság felháborító politikai döntést hozott, melynek semmi köze nincsen az igazságszolgáltatáshoz" – jelentette ki kedden este Kincses Előd, aki szerint a bírák arra sem tettek kísérletet, hogy megértsék a jogi helyzetet, különösebb mérlegelés nélkül ítélkeztek.
Üdvözölte viszont az ítéletet Leonard Azamfirei, a MOGYE rektora. Az Agerpres hírügynökségnek nyilatkozva a rektor kijelentette: a legfelsőbb bíróság ítélete az elmúlt négy évben indított perek egész sorát zárja le az intézmény számára kedvező módon.
Öt éve tart a nyelvügy
A MOGYE-n 2011-ben alakult ki éles konfliktus az egyetem román vezetése és magyar tagozata között amiatt, hogy az egyetem vezetése az intézményi autonómiára hivatkozva nem léptette életbe az új oktatási törvény magyar szempontból fontos előírásait.
A konfliktus rendezésére tett kísérlet 2012 májusában a jobboldali Ungureanu-kormány bukásához vezetett. A MOGYE kizárólag magyar tannyelvű intézményként alakult 1945-ben.
Az intézményben a kommunista pártvezetés szóbeli utasítására vezették be 1962-ben a román nyelvű oktatást is, amely fokozatosan háttérbe szorította a magyar orvosképzést. Ma az egyetem vezető testületei a román oktatók kétharmados többségével működnek, és sokak szerint a magyar tagozat elsorvasztására törekednek.
MTI
Erdély.ma
Egy jogerős bírósági ítélet szerint a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) törvényesen tartják a magyar tagozaton tanuló hallgatók számára is román nyelven a gyakorlati oktatást, háttérbe szorítva a magyar anyanyelvű tanulók anyanyelvhasználatát. 2011 óta húzódott az ügy, amely még kormányt is tudott buktatni keleti szomszédunknál.
A román legfelsőbb bíróság kedden kimondott jogerős ítéletében megalapozatlannak tartotta és elutasította a Romániai Magyar Orvos és Gyógyszerész Képzésért Egyesület (RMOGYKE), a Marosvásárhelyi Magyar Diákszervezet, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) fellebbezését a hasonló tartalmú elsőfokú ítélet ellen.
Amint Kincses Előd, a felperesek ügyvédje az MTI-nek elmondta, keresetükben a – romániai egyetemeket akkreditáló – Felsőoktatási Minőségbiztosítási Hatóság (ARACIS) egyik rendelkezésének a törvényességét vonták kétségbe, mely szerint az orvostanhallgatóknak a betegekkel románul kell kommunikálniuk. A MOGYE rektora és szenátusa erre a rendelkezésre hivatkozva fogadta el a magyar oktatást hátrányosan érintő egyetemi chartát.
Kincses Előd elmondta: álláspontjuk szerint ezt a rendelkezést a 2011-es tanügyi törvény is érvénytelenítette, de soha nem is lehetett volna érvényben, ugyanis ehhez a román kormány határozatára lett volna szükség. Ilyen kormányhatározat azonban nem született. A magyar szervezetek által indított per egy hatósági rendelkezés törvényességét vitatta, de a hatóság oldalán avatkozott be a perbe a MOGYE is.
„A legfelsőbb bíróság felháborító politikai döntést hozott, melynek semmi köze nincsen az igazságszolgáltatáshoz" – jelentette ki kedden este Kincses Előd, aki szerint a bírák arra sem tettek kísérletet, hogy megértsék a jogi helyzetet, különösebb mérlegelés nélkül ítélkeztek.
Üdvözölte viszont az ítéletet Leonard Azamfirei, a MOGYE rektora. Az Agerpres hírügynökségnek nyilatkozva a rektor kijelentette: a legfelsőbb bíróság ítélete az elmúlt négy évben indított perek egész sorát zárja le az intézmény számára kedvező módon.
Öt éve tart a nyelvügy
A MOGYE-n 2011-ben alakult ki éles konfliktus az egyetem román vezetése és magyar tagozata között amiatt, hogy az egyetem vezetése az intézményi autonómiára hivatkozva nem léptette életbe az új oktatási törvény magyar szempontból fontos előírásait.
A konfliktus rendezésére tett kísérlet 2012 májusában a jobboldali Ungureanu-kormány bukásához vezetett. A MOGYE kizárólag magyar tannyelvű intézményként alakult 1945-ben.
Az intézményben a kommunista pártvezetés szóbeli utasítására vezették be 1962-ben a román nyelvű oktatást is, amely fokozatosan háttérbe szorította a magyar orvosképzést. Ma az egyetem vezető testületei a román oktatók kétharmados többségével működnek, és sokak szerint a magyar tagozat elsorvasztására törekednek.
MTI
Erdély.ma
2016. április 20.
Mini diákkórus-fesztivál
Az általános iskolások számára tartott múlt hétvégi diákolimpia visszhangos sikere még el sem ült, s máris közönség elé lépett Sepsiszentgyörgy néhány diákegyüttese. Igaz, a Szent György Napi diákkórus-fesztiválon, amely sorrendben a hatodik kiadásához érkezett, elsősorban a középiskolás karok vettek részt, a tavaly még közel kétórás koncert is rövidebbre sikeredett a Krisztus Király-templomban.
Az iskola másként rendhagyó oktatási héten ugyanis a kórusokban szereplő diákok is különböző tanulmányi kirándulásokon vesznek részt, táboroznak. A fesztiválon végül a Székely Mikó Kollégium diákkórusa, a Református Kollégium énekkara, a Plugor Sándor Művészeti Líceum Eufónia ifjúsági vegyes kara és az első díjas Campanella méretkezett meg, karvezetők: Dombora Anna, Szilágyi Andrea, Sipos Zoltán és Lőfi Gellért, aki egyben a fesztivál kezdeményezője, szervezője is. A rendezvény célja továbbra is az ifjúság kóruskultúrájának fejlesztése, művelése, az erdélyi zenei élet népszerűsítése, továbbá fontos tudatosítani az együtt éneklés közösségformáló erejét – hangsúlyozta Lőfi Gellért. (ferencz)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Az általános iskolások számára tartott múlt hétvégi diákolimpia visszhangos sikere még el sem ült, s máris közönség elé lépett Sepsiszentgyörgy néhány diákegyüttese. Igaz, a Szent György Napi diákkórus-fesztiválon, amely sorrendben a hatodik kiadásához érkezett, elsősorban a középiskolás karok vettek részt, a tavaly még közel kétórás koncert is rövidebbre sikeredett a Krisztus Király-templomban.
Az iskola másként rendhagyó oktatási héten ugyanis a kórusokban szereplő diákok is különböző tanulmányi kirándulásokon vesznek részt, táboroznak. A fesztiválon végül a Székely Mikó Kollégium diákkórusa, a Református Kollégium énekkara, a Plugor Sándor Művészeti Líceum Eufónia ifjúsági vegyes kara és az első díjas Campanella méretkezett meg, karvezetők: Dombora Anna, Szilágyi Andrea, Sipos Zoltán és Lőfi Gellért, aki egyben a fesztivál kezdeményezője, szervezője is. A rendezvény célja továbbra is az ifjúság kóruskultúrájának fejlesztése, művelése, az erdélyi zenei élet népszerűsítése, továbbá fontos tudatosítani az együtt éneklés közösségformáló erejét – hangsúlyozta Lőfi Gellért. (ferencz)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. április 20.
Kettős jubileum Szentivánlaborfalván
Hét évtizedes évfordulóját ünnepelte a szentivánlaborfalvi kórusmozgalom az elmúlt hét végén. Kelemen Alpár mérnök, a dalkör jelenlegi vezetője emlékfüzetet jelentetett meg, kórustalálkozót hirdetett, s felelevenítették a Feketeügy menti település kórusmozgalmának, zenei életének rövid történetét.
Még harmatos volt a fű, amikor megszólalt a dalosok éneke az elhalt karnagyok – Székely István, Ferencz János és Kelemen Árpád – síremlékeinél a temetőkertben, felhangzott a Székely István által szerzett és megzenésített jelige: „Szívből jövő magyar nóta dalosoknak ajkán, / Zengjen-zengjen örök időn Feketeügy partján”. A Balázs Antal által faragott monumentális emlék-kopját ez alkalommal állíttatták a mindenkori dalosok emlékére a temetőben.
Nagy László Örs helybeli római katolikus lelkész az ének és a dal iránti tiszteletét és érzelmeit foglalta össze, érzékeltette a falu dalkultúrájának súlyát-értékét, és megáldotta a frissen állított emlékjelt. Balázs Antal faragóművész és nyugalmazott tanító – aki éppen Szentivánlaborfalván kezdte pedagógusi pályafutását – az összegyűltek előtt ismertette az emlékkopja motívumainak jelentéseit (képünk), erre egyedüliként csak az hivatott, aki azt elképzelte és fába mentette. Lobogóikkal-zászlóikkal a kezükben, rendezett sorokban vonultak az ünneplők a nemzetközi műúton, láthatták az ott száguldók, hogy a székely-magyarság ápolja-műveli megtartó hagyományait. Az unitárius templomban tiszteletes Buzogány-Csoma István lelkész énekre, dalra, egyházi dalkultúrára buzdító imádsággal nyitotta meg a jubileum templomi részét, felhangzott a vegyes felekezetű gyülekezet ajkán a „Szívemet hozzád emelem / És benned bízom, Uram...” Azok számára született az emlékkönyv – hangsúlyozta megnyitóbeszédében Kelemen Alpár –, akik részt vettek falunk művelődési életében, együtt énekeltek, zenéltek, táncoltak, hogy igazi közösségben érezhessék magukat, de azoknak is, akik nyomunkban jönnek, hogy emlékezhessenek, erőt és ihletet meríthessenek elődeik példájából. A XX. század elején – olvasható az emlékfüzetben – néhai Pál Ferenc malomtulajdonos sokoldalú támogatása révén olyan dal- és zenekultúra bontakozott ki ebben a faluban, amely még a diktatúra idején is megbirkózott az ide is belopakodó cenzúrával. 1946 őszén alakította meg Székely István római katolikus tanító mintegy hatvan taggal a négyszólamú vegyes kart. Repertoárjukkal kellett ugyan igazodni a fennálló időkhöz, de a szentivánlaborfalvi énekesek ott voltak minden rajoni és tartományi vetélkedőn, falvakban hirdették a dal erejével az összetartozást. Ezt a munkás hetven esztendőt ünnepelik ma. A karnagy kuláklistára került, ami csak részleges megszakítást eredményezett, mert 1959-ben Kelemen Árpád tanító hetvenkét taggal, a szomszédos uzoniakkal együtt alakított vegyes kart. Nagy létszámú iskolai zenekar és kórus is működött. A másodiknak nevezett 25 éves jubileum a 89-es fordulatnak köszönheti létét, amikor 1991-ben Ferencz János nyugalmazott tanító a volt dalkör jogutódaként elvállalta annak vezetését, amit 1999-től Kelemen Alpár folytatott. Vidéki kórustalálkozóknak része már a dalkör, repertoárjuk kuruc- és katonadalokkal, népdalokkal és népdalfeldolgozásokkal, sőt háromszólamú madrigálokkal is bővült. 2001-től tagja a Seprődi János Kórusszövetségnek, 2005-től felvette a Székely István Dalkör nevet. A II. Szentivánlaborfalvi Kórustalálkozó cégére alatt magas szintű, pergő és felette változatos ünnepi műsorban volt részünk, hét kórus, kamarakórus, dalárda, vegyes kar és dalkör mutatkozott be. A Laborfalvi Róza nevet viselő és 2012-ben alakult helybeli ökumenikus nőszövetségi kórus, zenei aláfestéssel mutatta be Áprily Lajos Március című Buzogány Dezső által megzenésített művét (Karnagy Buzogány-Csoma István). Fellépett a Miklós Árpád vezényelte Uzoni Református Dalárda, vastapsot kapott a Deák Kincső irányította Sepsibodoki Református Kamarakórus pezsgő-ropogós műsora, valamint a Sepsiszentgyörgyi Kriza János unitárius vegyes kar (Karvezető: Dénes Karácsony Gabriella). Új hangot, új színt jelentett a Sebestyén Lajos vezényelte és zenekísérettel fellépő sepsiszentgyörgyi Pitypang vegyeskar és a sokszorosan kitüntetett, a makedóniai kórusfesztiválon I. díjat nyert sepsiszentgyörgyi Pro Musica kamarakórus. A záró fellépő a vendégfogadók dalköre volt, amely erre az alkalomra, a nézők-hallgatók meglepetésére betanulta a rétyi Kováts András ifi fúvószenekar kvintettjének közreműködésével, négy szólamban, s a kórustalálkozó koronájaként sikerrel szólaltatta meg a Vadászok karát. Az ünnepi rendezvény szeretetvendégséggel zárult.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Hét évtizedes évfordulóját ünnepelte a szentivánlaborfalvi kórusmozgalom az elmúlt hét végén. Kelemen Alpár mérnök, a dalkör jelenlegi vezetője emlékfüzetet jelentetett meg, kórustalálkozót hirdetett, s felelevenítették a Feketeügy menti település kórusmozgalmának, zenei életének rövid történetét.
Még harmatos volt a fű, amikor megszólalt a dalosok éneke az elhalt karnagyok – Székely István, Ferencz János és Kelemen Árpád – síremlékeinél a temetőkertben, felhangzott a Székely István által szerzett és megzenésített jelige: „Szívből jövő magyar nóta dalosoknak ajkán, / Zengjen-zengjen örök időn Feketeügy partján”. A Balázs Antal által faragott monumentális emlék-kopját ez alkalommal állíttatták a mindenkori dalosok emlékére a temetőben.
Nagy László Örs helybeli római katolikus lelkész az ének és a dal iránti tiszteletét és érzelmeit foglalta össze, érzékeltette a falu dalkultúrájának súlyát-értékét, és megáldotta a frissen állított emlékjelt. Balázs Antal faragóművész és nyugalmazott tanító – aki éppen Szentivánlaborfalván kezdte pedagógusi pályafutását – az összegyűltek előtt ismertette az emlékkopja motívumainak jelentéseit (képünk), erre egyedüliként csak az hivatott, aki azt elképzelte és fába mentette. Lobogóikkal-zászlóikkal a kezükben, rendezett sorokban vonultak az ünneplők a nemzetközi műúton, láthatták az ott száguldók, hogy a székely-magyarság ápolja-műveli megtartó hagyományait. Az unitárius templomban tiszteletes Buzogány-Csoma István lelkész énekre, dalra, egyházi dalkultúrára buzdító imádsággal nyitotta meg a jubileum templomi részét, felhangzott a vegyes felekezetű gyülekezet ajkán a „Szívemet hozzád emelem / És benned bízom, Uram...” Azok számára született az emlékkönyv – hangsúlyozta megnyitóbeszédében Kelemen Alpár –, akik részt vettek falunk művelődési életében, együtt énekeltek, zenéltek, táncoltak, hogy igazi közösségben érezhessék magukat, de azoknak is, akik nyomunkban jönnek, hogy emlékezhessenek, erőt és ihletet meríthessenek elődeik példájából. A XX. század elején – olvasható az emlékfüzetben – néhai Pál Ferenc malomtulajdonos sokoldalú támogatása révén olyan dal- és zenekultúra bontakozott ki ebben a faluban, amely még a diktatúra idején is megbirkózott az ide is belopakodó cenzúrával. 1946 őszén alakította meg Székely István római katolikus tanító mintegy hatvan taggal a négyszólamú vegyes kart. Repertoárjukkal kellett ugyan igazodni a fennálló időkhöz, de a szentivánlaborfalvi énekesek ott voltak minden rajoni és tartományi vetélkedőn, falvakban hirdették a dal erejével az összetartozást. Ezt a munkás hetven esztendőt ünnepelik ma. A karnagy kuláklistára került, ami csak részleges megszakítást eredményezett, mert 1959-ben Kelemen Árpád tanító hetvenkét taggal, a szomszédos uzoniakkal együtt alakított vegyes kart. Nagy létszámú iskolai zenekar és kórus is működött. A másodiknak nevezett 25 éves jubileum a 89-es fordulatnak köszönheti létét, amikor 1991-ben Ferencz János nyugalmazott tanító a volt dalkör jogutódaként elvállalta annak vezetését, amit 1999-től Kelemen Alpár folytatott. Vidéki kórustalálkozóknak része már a dalkör, repertoárjuk kuruc- és katonadalokkal, népdalokkal és népdalfeldolgozásokkal, sőt háromszólamú madrigálokkal is bővült. 2001-től tagja a Seprődi János Kórusszövetségnek, 2005-től felvette a Székely István Dalkör nevet. A II. Szentivánlaborfalvi Kórustalálkozó cégére alatt magas szintű, pergő és felette változatos ünnepi műsorban volt részünk, hét kórus, kamarakórus, dalárda, vegyes kar és dalkör mutatkozott be. A Laborfalvi Róza nevet viselő és 2012-ben alakult helybeli ökumenikus nőszövetségi kórus, zenei aláfestéssel mutatta be Áprily Lajos Március című Buzogány Dezső által megzenésített művét (Karnagy Buzogány-Csoma István). Fellépett a Miklós Árpád vezényelte Uzoni Református Dalárda, vastapsot kapott a Deák Kincső irányította Sepsibodoki Református Kamarakórus pezsgő-ropogós műsora, valamint a Sepsiszentgyörgyi Kriza János unitárius vegyes kar (Karvezető: Dénes Karácsony Gabriella). Új hangot, új színt jelentett a Sebestyén Lajos vezényelte és zenekísérettel fellépő sepsiszentgyörgyi Pitypang vegyeskar és a sokszorosan kitüntetett, a makedóniai kórusfesztiválon I. díjat nyert sepsiszentgyörgyi Pro Musica kamarakórus. A záró fellépő a vendégfogadók dalköre volt, amely erre az alkalomra, a nézők-hallgatók meglepetésére betanulta a rétyi Kováts András ifi fúvószenekar kvintettjének közreműködésével, négy szólamban, s a kórustalálkozó koronájaként sikerrel szólaltatta meg a Vadászok karát. Az ünnepi rendezvény szeretetvendégséggel zárult.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. április 20.
Hetvenéves Fazakas Tibor grafikus
A művészet és közösség szolgálatában
Családias, meghitt hangulatú ünnepségen köszöntötte a helyi magyar közösség a hetvenedik születésnapját ünneplő Fazakas Tibor képzőművészt.
A vajdahunyadi Magyar Házban családtagok, barátok, kollégák mellett jelen voltak a helyi magyar civilszervezetek, RMDSZ, iskola egyházak és felekezetek tagjai és nem utolsó sorban Fazakas Tibor jó néhány hajdani tanítványa, szüleik. Mindannyian úgy érezték, hálával, köszönettel tartoznak a 70. születésnapját ünneplő művésznek, tanárnak. – Közel ötvenéves ismeretség, barátság fűz Fazakas Tiborhoz. Kolozsvári egyetemi hallgatóként ismerkedtünk meg a bentlakásban, majd 1987-től itt, Vajdahunyadon fűztük szorosra barátságunkat, a közösség szolgálatában. Fazakas Tibor tanárként, képzőművészként is kiemelkedő személyiség, aki számos nemzedéknek oltotta lelkébe a rajz, a festészet iránti érdeklődést, alkotásaival pedig nemzetközi elismerést szerzett. Templomba járó hívő ember, aki Istenbe vetett hittel él, alkot, és szolgálja a közösséget. Isten áldása legyen további életén is – köszöntötte az ünnepeltet Kun Árpád nyugalmazott református lelkipásztor.
Doboly Beatrice, vajdahunyadi EMKE-elnök szintén jó barátként, nagy-nagy tisztelettel és elismeréssel köszöntötte, méltatta Fazakas Tibort, akit 2013-ban, az Ezüstgyopár-díj átadásán elhangzó laudációban így méltatott: „Nemcsak díszpolgára, de meghatározó egyénisége Vajdahunyadnak és Hunyad megyének. Sokoldalú művészi tehetségén túl Fazakas Tiborban a jellemet, a nagybetűs Embert becsülöm. Legyen szó művészetről, iskoláról, templomról vagy közművelődésünkről, hivatástudata, rendszeres, kitartó, pontos munkája, igazi értékekre épülő világnézete, az átlagot meghaladó munkabíró képessége, a bonyolulttól a legkisebbig rábízott feladatnak is lelkiismeretes, tökéletes teljesítése, a megbízhatóság kivívta számára a kisebb és nagyobb közösség tiszteletét, szeretetét. ” – Számomra nagy megtiszteltetés volt 2013-ban is megírni Fazakas Tibor laudációját, és most is nagy öröm, hogy köszönthetem 70. születésnapján. Alkotó és pedagógusi munkája további elismeréseként javasolni fogom felvételét a Magyar értéktárba – mondta Doboly Beatrice.
Meleg, baráti szavakkal üdvözölte a művészt Winkler Gyula EP-képviselő, aki szintén fontosnak tartotta jelen lenni a születésnapi ünnepségen, és további egészséget, alkotókedvet, hosszú, gyümölcsöző életet kívánt Fazakas Tibornak.
Az ünnepelt meghatódva fogadta a sok-sok elismerést, baráti jókívánságot. – Ez a legszebb, legmeghittebb születésnapom. Jól eső érzéssel tölt el, hogy ilyen sokan eljöttek, barátok, ismerősök, tanítványok – szólalt fel Fazakas Tibor, külön köszönetet mondva mindazoknak, akik mellette álltak, állnak, támogatták pályáján. Jellemző módon ezúttal sem érte be az ünnepelt szerepével, hanem ő maga is ajándékkal lepte meg barátait: vadonatúj paszteleket, tusrajzokat, op-art alkotásokat állított ki a Magyar Ház nagytermében. Szülőfalujának, a Brassó közeli Barcaújfalu közösségének pedig ennél is nagyobb ajándékot készít. – Pünkösd után szeretnék hivatalosan átadni a szülőfalumnak 48 képet. Az evangélikus egyház visszakapta a művelődési otthont, amelyet közösségi házként kívánnak működtetni. Ide, illetve az evangélikus parókiára állítunk ki hamarosan több mint 45 alkotást, mely az egyház tulajdonában marad – közölte az ünnepi alkalmon Fazakas Tibor. Eddigi alkotói pályáját mérlegelve pedig elmondta: legfontosabb megvalósításának az op-art alkotásokat tartja. – Ez az én lételemem. Mikor op-artot rajzolok, festek, olyan számomra, mintha regényt írnék. A pasztellek, tusrajzok könnyedebb, napi alkotásként vannak jelen az életemben, mintha ilyenkor csak egy röpke hírt, tudósítást írnék. A kettő azonban kiegészíti egymást – fogalmazott Fazakas Tibor. Számtalan neves szakmai díj elnyerése, egyéni kiállítás, alkotótáborban, nemzetközi kiállításon való részvétel után is tele van ötletekkel, alkotói vággyal – idénre több kiállításon és táborban való részvételt tervez. Adja a jó Isten, hogy még hosszú ideig erőben, jó egészségben alkosson és gazdagítsa a Hunyad megyei magyar közösséget.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)
A művészet és közösség szolgálatában
Családias, meghitt hangulatú ünnepségen köszöntötte a helyi magyar közösség a hetvenedik születésnapját ünneplő Fazakas Tibor képzőművészt.
A vajdahunyadi Magyar Házban családtagok, barátok, kollégák mellett jelen voltak a helyi magyar civilszervezetek, RMDSZ, iskola egyházak és felekezetek tagjai és nem utolsó sorban Fazakas Tibor jó néhány hajdani tanítványa, szüleik. Mindannyian úgy érezték, hálával, köszönettel tartoznak a 70. születésnapját ünneplő művésznek, tanárnak. – Közel ötvenéves ismeretség, barátság fűz Fazakas Tiborhoz. Kolozsvári egyetemi hallgatóként ismerkedtünk meg a bentlakásban, majd 1987-től itt, Vajdahunyadon fűztük szorosra barátságunkat, a közösség szolgálatában. Fazakas Tibor tanárként, képzőművészként is kiemelkedő személyiség, aki számos nemzedéknek oltotta lelkébe a rajz, a festészet iránti érdeklődést, alkotásaival pedig nemzetközi elismerést szerzett. Templomba járó hívő ember, aki Istenbe vetett hittel él, alkot, és szolgálja a közösséget. Isten áldása legyen további életén is – köszöntötte az ünnepeltet Kun Árpád nyugalmazott református lelkipásztor.
Doboly Beatrice, vajdahunyadi EMKE-elnök szintén jó barátként, nagy-nagy tisztelettel és elismeréssel köszöntötte, méltatta Fazakas Tibort, akit 2013-ban, az Ezüstgyopár-díj átadásán elhangzó laudációban így méltatott: „Nemcsak díszpolgára, de meghatározó egyénisége Vajdahunyadnak és Hunyad megyének. Sokoldalú művészi tehetségén túl Fazakas Tiborban a jellemet, a nagybetűs Embert becsülöm. Legyen szó művészetről, iskoláról, templomról vagy közművelődésünkről, hivatástudata, rendszeres, kitartó, pontos munkája, igazi értékekre épülő világnézete, az átlagot meghaladó munkabíró képessége, a bonyolulttól a legkisebbig rábízott feladatnak is lelkiismeretes, tökéletes teljesítése, a megbízhatóság kivívta számára a kisebb és nagyobb közösség tiszteletét, szeretetét. ” – Számomra nagy megtiszteltetés volt 2013-ban is megírni Fazakas Tibor laudációját, és most is nagy öröm, hogy köszönthetem 70. születésnapján. Alkotó és pedagógusi munkája további elismeréseként javasolni fogom felvételét a Magyar értéktárba – mondta Doboly Beatrice.
Meleg, baráti szavakkal üdvözölte a művészt Winkler Gyula EP-képviselő, aki szintén fontosnak tartotta jelen lenni a születésnapi ünnepségen, és további egészséget, alkotókedvet, hosszú, gyümölcsöző életet kívánt Fazakas Tibornak.
Az ünnepelt meghatódva fogadta a sok-sok elismerést, baráti jókívánságot. – Ez a legszebb, legmeghittebb születésnapom. Jól eső érzéssel tölt el, hogy ilyen sokan eljöttek, barátok, ismerősök, tanítványok – szólalt fel Fazakas Tibor, külön köszönetet mondva mindazoknak, akik mellette álltak, állnak, támogatták pályáján. Jellemző módon ezúttal sem érte be az ünnepelt szerepével, hanem ő maga is ajándékkal lepte meg barátait: vadonatúj paszteleket, tusrajzokat, op-art alkotásokat állított ki a Magyar Ház nagytermében. Szülőfalujának, a Brassó közeli Barcaújfalu közösségének pedig ennél is nagyobb ajándékot készít. – Pünkösd után szeretnék hivatalosan átadni a szülőfalumnak 48 képet. Az evangélikus egyház visszakapta a művelődési otthont, amelyet közösségi házként kívánnak működtetni. Ide, illetve az evangélikus parókiára állítunk ki hamarosan több mint 45 alkotást, mely az egyház tulajdonában marad – közölte az ünnepi alkalmon Fazakas Tibor. Eddigi alkotói pályáját mérlegelve pedig elmondta: legfontosabb megvalósításának az op-art alkotásokat tartja. – Ez az én lételemem. Mikor op-artot rajzolok, festek, olyan számomra, mintha regényt írnék. A pasztellek, tusrajzok könnyedebb, napi alkotásként vannak jelen az életemben, mintha ilyenkor csak egy röpke hírt, tudósítást írnék. A kettő azonban kiegészíti egymást – fogalmazott Fazakas Tibor. Számtalan neves szakmai díj elnyerése, egyéni kiállítás, alkotótáborban, nemzetközi kiállításon való részvétel után is tele van ötletekkel, alkotói vággyal – idénre több kiállításon és táborban való részvételt tervez. Adja a jó Isten, hogy még hosszú ideig erőben, jó egészségben alkosson és gazdagítsa a Hunyad megyei magyar közösséget.
Gáspár-Barra Réka
Nyugati Jelen (Arad)
2016. április 20.
Beázott, omlik, romlik – a Teleki-palotától egy élhetőbb városig
Kolozsvár belvárosa folyamatosan szolgáltat témát az építészeknek
Minden évben kihívás elé állítja a Romániai Építészek Rendje erdélyi fiókját, hogy a legmegfelelőbb témával rukkoljon elő az építészeti és műemlékvédelmi nyári egyetemre.
Céljuk továbbra is az, hogy valós problémákkal szólítsák meg az egyetemistákat, akik megoldást kereshetnek az épített örökség helyzete által felvetett témákban. Nem kell messzire mennünk, Kolozsvár belvárosa kimeríthetetlen „kincsesbányának” minősül ebben a tekintetben: szinte nap mint nap történik valamiféle elmozdulás a műemlékek állapotában, az esetek többségében sajnos negatív irányba, hogy a rongálásokról ne is beszéljünk. A 18. század végi profán építészet legkiválóbb alkotásaként emlegetett Teleki-palota udvara és az első emeletén működő könyvtárrészleg beázott mennyezete mellett a Horea és Mócok úti épületek helyzete is megannyi kérdést vet fel mostanság a szakemberek körében. Guttmann Szabolcs építésszel beszélgettünk.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)
Kolozsvár belvárosa folyamatosan szolgáltat témát az építészeknek
Minden évben kihívás elé állítja a Romániai Építészek Rendje erdélyi fiókját, hogy a legmegfelelőbb témával rukkoljon elő az építészeti és műemlékvédelmi nyári egyetemre.
Céljuk továbbra is az, hogy valós problémákkal szólítsák meg az egyetemistákat, akik megoldást kereshetnek az épített örökség helyzete által felvetett témákban. Nem kell messzire mennünk, Kolozsvár belvárosa kimeríthetetlen „kincsesbányának” minősül ebben a tekintetben: szinte nap mint nap történik valamiféle elmozdulás a műemlékek állapotában, az esetek többségében sajnos negatív irányba, hogy a rongálásokról ne is beszéljünk. A 18. század végi profán építészet legkiválóbb alkotásaként emlegetett Teleki-palota udvara és az első emeletén működő könyvtárrészleg beázott mennyezete mellett a Horea és Mócok úti épületek helyzete is megannyi kérdést vet fel mostanság a szakemberek körében. Guttmann Szabolcs építésszel beszélgettünk.
FERENCZ ZSOLT
Szabadság (Kolozsvár)
2016. április 20.
A brüsszeli autonómiakonferenciáról
2016. április 19-én az Európai Parlament brüsszeli székhelyén Tőkés László, az Emberi Jogi Albizottság (DROI) alelnöke szervezésében Autonómia és stabilitás címmel konferenciára került sor.
A rendezvényt moderáló Szilágyi Zsolt, Tőkés László munkatársa az autonómiát az ebben érintett térségek stabilitása garanciájának nevezte, és azt emelte ki, hogy amint a néppárti és szocialista, az Európai Szabad Szövetséghez (EFA) tartozó és liberális előadók, valamint más részvevők együttes jelenléte is tanúsítja, itt egy pártok fölötti ügyről van szó, éppen ezért a demokráciát a különféle pártideológiákon felülemelkedve kell az autonómia irányába szélesíteni.
Megnyitó beszédében erdélyi képviselőnk rámutatott, hogy az őshonos nemzeti kisebbségek ügye méltánytalan módon szorul háttérbe az Unióban, hiszen a lélekszámuk a tagországok összlakosságának mintegy 9-10%-át teszi ki, ami körülbelül kétszeresét jelenti a mingránsok számának. Éppen ezért üdvözlésre méltó, hogy az Európai Néppárt a kisebbségek ügyét egyre határozottabban felvállalja, amint ezt tavaly áprilisban is tette egy kisebbségvédelmi szakmai konferencia megszervezése által. A mai rendezvény folytatása kíván lenni amannak, és „a kisebbségekhez tartozó személyek” egyéni jogaitól a kisebbségi kollektív jogok, a közösségi önrendelkezés irányába jelent továbblépést – hangsúlyozta Tőkés László.
Gál Kinga fideszes képviselő, az Európai Néppárt alelnöke előadásában „kettős mérce” alkalmazásának nevezte az EU azon eljárását, hogy miközben a csatlakozni kívánó országoktól megköveteli az Európa Tanács Kisebbségi Keretegyezményének és Nyelvi Chártájának a betartását, ezzel szemben saját tagállamaitól nem követeli meg ugyanezt. A helyes út az volna, hogyha az Unió teljes egészében átvenné az ET kisebbségvédelmi joganyagát – ezt azonban mind ez ideig nem sikerült elérni. „Az ajtó résnyire nyitva áll, s ha valódi változást akarunk, ezt a rést kell szélesebbre nyitnunk” – zárta beszédét az erdélyi származású képviselőnő.
Hannu Takkula finn liberális képviselő már előzőleg, a reggeli szeminárium keretében találkozott azzal azerdélyi/partiumi látogatócsoporttal, mely brüsszeli útja alkalmával az autonómiakonferencián is részt vett. Hozzászólásában az autonómiát a társadalmi jólét egyik fontos eszközének nevezte, személyes hangon szólítva meg a vendégeket: "Erdélyi magyarok, én magam is támogatom autonómitörekvéseiteket, mert hiszen mi, finnek saját országunkban az autonómia révén sikerrel biztosítottuk a svédek és a lappok számára a megmaradást, a fejlődést és a jólétet.
Andreas Gross, az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének egykori tagja s az autonómiák pozitív tapasztalatairól szóló, 2003-as ET-jelentés szerzője azon meggyőződését fejezte ki, hogy a legnagyobb stabilitást és biztonságot az jelenti, ha mindenki otthon érzi magát Európában. Ez viszont attól függ, hogy szabadnak érzik-e magukat az Unió polgárai. A szabadság azt is jelenti, hogy jogunk van dönteni, és részt veszünk a közösségünkről szóló döntések meghozatalában. A svájci politikus „a polgárok Európáját” szeretné megvalósítani, amelyben nem a tagállamok kormányai, hanem az Unió polgárai döntenek az EU alaptörvényeiről. Egy közös alkotmánnyal megerősített, föderális Európát kívánok – mondotta –, amely az egyéni jogok kiterjesztése által képes „demokratizálni a demokráciát”. Az erdélyi magyarok jogainak a kivívása a Románia összes polgárának kijáró jogok rendjébe illeszkedik, ilyen értelemben pedig az egész román társadalom közérdeke. „Nem kisebbségvédelemre van szükség, hanem a döntések meghozatalában való részvétel lehetőségére. Ez a hatalom pozitív értelmezése” – hangsúlyozta Andreas Gross.
A svájci ET-jelentéstévő előadását követően Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke rajzolt nyomasztó képet az erdélyi székely autonómiatörekvéseket övező ellenséges viszonyokról. Romániában még mindig működik a politikai rendőrség – indította előadását –, konkrét tényszerűséggel mutatva be, hogy a román hatóságok különféle adminisztratív eszközökkel, legutóbb pedig tömeges számban kirótt pénzbüntetéssekkel miként próbálják megfélemlíteni azokat, akik békés, demokratikus úton igyekeznek érvényt szerezni jogaiknak, és vállalják az autonómia melletti kiállást. A Székely Szabadság Napjának megünneplése miatt kiosztott több mint száz pénzbüntetés is azt bizonyítja, hogy míg a többségi románok számára a szabad tüntetés joga biztosított, addig a magyarokkal szemben az egykori Securitate tilalmi módszereit alkalmazzák. Ameddig szabadlábon vagyunk, alapvető jogainkért továbbra is kiállunk, és az asszimiláció ellen, saját jogainkért tüntetni fogunk – zárta beszédét az SZNT elnöke.
Kalmár Ferenc, a Magyarország szomszédságpolitikájáért felelős külügyminisztériumi megbízott – akkori ET-közgyűlési tagként – 2014-ben az európai őshonos nemzeti kisebbségekről írt nagy visszhangot kiváltó jelentést.Az erdélyi származású politikus beszédét a „kisebbségek” fogalom meghatározásának kérdéskörével kezdte. Integratív, befogadó jellegű definíciót fogadott el az Európa Tanács, ami a jogérvényesítés során alkalmazott hivatkozások szempontjából rendkívül fontos. A magyar politikus az utódállamok által előszeretettel használt kettős mércéről beszélt. Így például miközben Szlovákiában a kollektív bűnösség még mindig a jogrendszer szerves részét képezi, ugyanakkor a kollektív jogokról hallani sem akarnak. Románia egységes nemzetállami minőségében tagadja a magyarok jogait, ugyanakkor nyíltan Moldova bekebelezésére törekszik. A kettős mércének véget kell vetni – vonta le a következtetést Kalmár Ferenc.
Jordi Sebastia, az Európai Szabad Szövetség (EFA) képviselője, a Kisebbségi Frakcióközi Munkacsoport (Minority Intergroup) alelnöke saját politikai csoportjáról beszélve azt mondta, hogy az EFA elsőrendű értéke az önrendelkezés, éppen ezért ha békés és demokratikus módon valósul meg, a határok megváltoztatása sem tabu számukra. Az autonómia ugyanakkor egy megoldás arra, hogy tudomásul vegyül a valóságot. Az önrendelkezés csupán akkor lehet teljes, ha a kiharcolt döntési hatáskörök mellé anyagi alap is társul. Példaként Baszkföldet említette, ahol a saját adók és önálló pénzgazdálkodás képezi az önkormányzás alapját.
Katalán szövetségeséhez kapcsolódva, Günther Dauwen, az EFA flamand igazgatója, a legutóbbi Székely Szabadság Napjának jeles vendége szintén az erdélyi magyarság autonómiája mellett foglalt állást. A demokrácia korszerű értelmezése szerint, amennyiben a polgárok önrendelkezést, föderalizmust vagy éppenséggel függetlenséget akarnak – azt legitim törekvésként kell elfogadni.
Szili Katalin határon túli autonómiaügyekért felelős miniszterelnöki megbízott írásbeli üzenetét Mile Balázskabinetvezető tolmácsolta, a magyar kormány támogatásáról biztosítva a külhoni magyar közösségek önrendelkezési törekvéseit.
Ugyanezen a napon Gál Kinga képviselő meghívására egy magyarországi látogatócsoport is Brüsszelben tartózkodott, és eljött a konferenciára. A csoport vezetőjeként Csóti György, a budapesti Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója felszólalásában a Trianon által szétszabdalt magyarság megmaradásának alapvető feltételeként szólt az autonómiáról, a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács magvas brüsszeli nyilatkozatát idézve. „A Kárpát-medencei magyarság kérdése európai ügy, az Unió stabilitásának kérdése is egyben” – hangoztatta az Országgyűlés volt képviselője.
A kérdések rendjén Balogh János és Moldován Lajos Gellért, az Erdélyi Magyar Néppárt nagyszalontai, illetve nagyváradi elnökei kérték ki Andreas Gross véleményét arra nézve, hogy egy föderális Románia miként szolgálhatnáa magyar–román kérdés megoldását, illetve hogy a románok közt miként lehetne partnereket szerezni az autonómia megvalósításához. Az ET volt jelentéstévője azt tartotta fontosnak, hogy a román politikusok elutasító magatartása ellenére a többségi társadalom tagjaival kell párbeszédre törekedni, és velük együtt kell az egész romániai társadalom számára előnyös megoldásokat keresni. „A föderalizmus a döntésben való részvétel által integrálja a nemzeti és a regionális közösségeket, éppen ezért meggyőződéses föderalista vagyok, még akkor is, hogyha a centralizáció európai betegség” – jelentette ki a svájci politikus.
Zárszavában Tőkés László rámutatott, hogy a Gross-jelentés szellemében az általa vezetett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács partnerszervezetével, az SZNT-vel együtt a románokkal való egyetértésben és a velük való megegyezésalapján kívánja megvalósítani az erdélyi magyar közösség több szintű autonómiarendszerét. Mivel azonban Romániában túlnyomórészt még mindig a Ceauşescu-korzsak magyarellenes asszimilációs politikája dominál, és a román politikai életben alig lehetséges partnerekre találni – közösségi önrendelkezésünk ügyéneknemzetköziesítése útján próbálják elérni céljaikat. „Autonómiaharcunkhoz nemzetközi segítségre és szövetségesekre van szükségünk, éppen ezért továbbra is a nemzetközi fórumokon és itt, az Európai Parlamentben folytatjuk jogos ügyünk képviseletét” – zárta szavait és a tanácskozást erdélyi képviselőnk.
tokeslaszlo.eu
2016. április 19-én az Európai Parlament brüsszeli székhelyén Tőkés László, az Emberi Jogi Albizottság (DROI) alelnöke szervezésében Autonómia és stabilitás címmel konferenciára került sor.
A rendezvényt moderáló Szilágyi Zsolt, Tőkés László munkatársa az autonómiát az ebben érintett térségek stabilitása garanciájának nevezte, és azt emelte ki, hogy amint a néppárti és szocialista, az Európai Szabad Szövetséghez (EFA) tartozó és liberális előadók, valamint más részvevők együttes jelenléte is tanúsítja, itt egy pártok fölötti ügyről van szó, éppen ezért a demokráciát a különféle pártideológiákon felülemelkedve kell az autonómia irányába szélesíteni.
Megnyitó beszédében erdélyi képviselőnk rámutatott, hogy az őshonos nemzeti kisebbségek ügye méltánytalan módon szorul háttérbe az Unióban, hiszen a lélekszámuk a tagországok összlakosságának mintegy 9-10%-át teszi ki, ami körülbelül kétszeresét jelenti a mingránsok számának. Éppen ezért üdvözlésre méltó, hogy az Európai Néppárt a kisebbségek ügyét egyre határozottabban felvállalja, amint ezt tavaly áprilisban is tette egy kisebbségvédelmi szakmai konferencia megszervezése által. A mai rendezvény folytatása kíván lenni amannak, és „a kisebbségekhez tartozó személyek” egyéni jogaitól a kisebbségi kollektív jogok, a közösségi önrendelkezés irányába jelent továbblépést – hangsúlyozta Tőkés László.
Gál Kinga fideszes képviselő, az Európai Néppárt alelnöke előadásában „kettős mérce” alkalmazásának nevezte az EU azon eljárását, hogy miközben a csatlakozni kívánó országoktól megköveteli az Európa Tanács Kisebbségi Keretegyezményének és Nyelvi Chártájának a betartását, ezzel szemben saját tagállamaitól nem követeli meg ugyanezt. A helyes út az volna, hogyha az Unió teljes egészében átvenné az ET kisebbségvédelmi joganyagát – ezt azonban mind ez ideig nem sikerült elérni. „Az ajtó résnyire nyitva áll, s ha valódi változást akarunk, ezt a rést kell szélesebbre nyitnunk” – zárta beszédét az erdélyi származású képviselőnő.
Hannu Takkula finn liberális képviselő már előzőleg, a reggeli szeminárium keretében találkozott azzal azerdélyi/partiumi látogatócsoporttal, mely brüsszeli útja alkalmával az autonómiakonferencián is részt vett. Hozzászólásában az autonómiát a társadalmi jólét egyik fontos eszközének nevezte, személyes hangon szólítva meg a vendégeket: "Erdélyi magyarok, én magam is támogatom autonómitörekvéseiteket, mert hiszen mi, finnek saját országunkban az autonómia révén sikerrel biztosítottuk a svédek és a lappok számára a megmaradást, a fejlődést és a jólétet.
Andreas Gross, az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének egykori tagja s az autonómiák pozitív tapasztalatairól szóló, 2003-as ET-jelentés szerzője azon meggyőződését fejezte ki, hogy a legnagyobb stabilitást és biztonságot az jelenti, ha mindenki otthon érzi magát Európában. Ez viszont attól függ, hogy szabadnak érzik-e magukat az Unió polgárai. A szabadság azt is jelenti, hogy jogunk van dönteni, és részt veszünk a közösségünkről szóló döntések meghozatalában. A svájci politikus „a polgárok Európáját” szeretné megvalósítani, amelyben nem a tagállamok kormányai, hanem az Unió polgárai döntenek az EU alaptörvényeiről. Egy közös alkotmánnyal megerősített, föderális Európát kívánok – mondotta –, amely az egyéni jogok kiterjesztése által képes „demokratizálni a demokráciát”. Az erdélyi magyarok jogainak a kivívása a Románia összes polgárának kijáró jogok rendjébe illeszkedik, ilyen értelemben pedig az egész román társadalom közérdeke. „Nem kisebbségvédelemre van szükség, hanem a döntések meghozatalában való részvétel lehetőségére. Ez a hatalom pozitív értelmezése” – hangsúlyozta Andreas Gross.
A svájci ET-jelentéstévő előadását követően Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke rajzolt nyomasztó képet az erdélyi székely autonómiatörekvéseket övező ellenséges viszonyokról. Romániában még mindig működik a politikai rendőrség – indította előadását –, konkrét tényszerűséggel mutatva be, hogy a román hatóságok különféle adminisztratív eszközökkel, legutóbb pedig tömeges számban kirótt pénzbüntetéssekkel miként próbálják megfélemlíteni azokat, akik békés, demokratikus úton igyekeznek érvényt szerezni jogaiknak, és vállalják az autonómia melletti kiállást. A Székely Szabadság Napjának megünneplése miatt kiosztott több mint száz pénzbüntetés is azt bizonyítja, hogy míg a többségi románok számára a szabad tüntetés joga biztosított, addig a magyarokkal szemben az egykori Securitate tilalmi módszereit alkalmazzák. Ameddig szabadlábon vagyunk, alapvető jogainkért továbbra is kiállunk, és az asszimiláció ellen, saját jogainkért tüntetni fogunk – zárta beszédét az SZNT elnöke.
Kalmár Ferenc, a Magyarország szomszédságpolitikájáért felelős külügyminisztériumi megbízott – akkori ET-közgyűlési tagként – 2014-ben az európai őshonos nemzeti kisebbségekről írt nagy visszhangot kiváltó jelentést.Az erdélyi származású politikus beszédét a „kisebbségek” fogalom meghatározásának kérdéskörével kezdte. Integratív, befogadó jellegű definíciót fogadott el az Európa Tanács, ami a jogérvényesítés során alkalmazott hivatkozások szempontjából rendkívül fontos. A magyar politikus az utódállamok által előszeretettel használt kettős mércéről beszélt. Így például miközben Szlovákiában a kollektív bűnösség még mindig a jogrendszer szerves részét képezi, ugyanakkor a kollektív jogokról hallani sem akarnak. Románia egységes nemzetállami minőségében tagadja a magyarok jogait, ugyanakkor nyíltan Moldova bekebelezésére törekszik. A kettős mércének véget kell vetni – vonta le a következtetést Kalmár Ferenc.
Jordi Sebastia, az Európai Szabad Szövetség (EFA) képviselője, a Kisebbségi Frakcióközi Munkacsoport (Minority Intergroup) alelnöke saját politikai csoportjáról beszélve azt mondta, hogy az EFA elsőrendű értéke az önrendelkezés, éppen ezért ha békés és demokratikus módon valósul meg, a határok megváltoztatása sem tabu számukra. Az autonómia ugyanakkor egy megoldás arra, hogy tudomásul vegyül a valóságot. Az önrendelkezés csupán akkor lehet teljes, ha a kiharcolt döntési hatáskörök mellé anyagi alap is társul. Példaként Baszkföldet említette, ahol a saját adók és önálló pénzgazdálkodás képezi az önkormányzás alapját.
Katalán szövetségeséhez kapcsolódva, Günther Dauwen, az EFA flamand igazgatója, a legutóbbi Székely Szabadság Napjának jeles vendége szintén az erdélyi magyarság autonómiája mellett foglalt állást. A demokrácia korszerű értelmezése szerint, amennyiben a polgárok önrendelkezést, föderalizmust vagy éppenséggel függetlenséget akarnak – azt legitim törekvésként kell elfogadni.
Szili Katalin határon túli autonómiaügyekért felelős miniszterelnöki megbízott írásbeli üzenetét Mile Balázskabinetvezető tolmácsolta, a magyar kormány támogatásáról biztosítva a külhoni magyar közösségek önrendelkezési törekvéseit.
Ugyanezen a napon Gál Kinga képviselő meghívására egy magyarországi látogatócsoport is Brüsszelben tartózkodott, és eljött a konferenciára. A csoport vezetőjeként Csóti György, a budapesti Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója felszólalásában a Trianon által szétszabdalt magyarság megmaradásának alapvető feltételeként szólt az autonómiáról, a Kárpát-medencei Magyar Autonómiatanács magvas brüsszeli nyilatkozatát idézve. „A Kárpát-medencei magyarság kérdése európai ügy, az Unió stabilitásának kérdése is egyben” – hangoztatta az Országgyűlés volt képviselője.
A kérdések rendjén Balogh János és Moldován Lajos Gellért, az Erdélyi Magyar Néppárt nagyszalontai, illetve nagyváradi elnökei kérték ki Andreas Gross véleményét arra nézve, hogy egy föderális Románia miként szolgálhatnáa magyar–román kérdés megoldását, illetve hogy a románok közt miként lehetne partnereket szerezni az autonómia megvalósításához. Az ET volt jelentéstévője azt tartotta fontosnak, hogy a román politikusok elutasító magatartása ellenére a többségi társadalom tagjaival kell párbeszédre törekedni, és velük együtt kell az egész romániai társadalom számára előnyös megoldásokat keresni. „A föderalizmus a döntésben való részvétel által integrálja a nemzeti és a regionális közösségeket, éppen ezért meggyőződéses föderalista vagyok, még akkor is, hogyha a centralizáció európai betegség” – jelentette ki a svájci politikus.
Zárszavában Tőkés László rámutatott, hogy a Gross-jelentés szellemében az általa vezetett Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács partnerszervezetével, az SZNT-vel együtt a románokkal való egyetértésben és a velük való megegyezésalapján kívánja megvalósítani az erdélyi magyar közösség több szintű autonómiarendszerét. Mivel azonban Romániában túlnyomórészt még mindig a Ceauşescu-korzsak magyarellenes asszimilációs politikája dominál, és a román politikai életben alig lehetséges partnerekre találni – közösségi önrendelkezésünk ügyéneknemzetköziesítése útján próbálják elérni céljaikat. „Autonómiaharcunkhoz nemzetközi segítségre és szövetségesekre van szükségünk, éppen ezért továbbra is a nemzetközi fórumokon és itt, az Európai Parlamentben folytatjuk jogos ügyünk képviseletét” – zárta szavait és a tanácskozást erdélyi képviselőnk.
tokeslaszlo.eu
2016. április 20.
Összecsapott Ádám Valériánékkal a magyar diákszervezet
A múlt hét második felétől ismét Bukarestben tüntetnek a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) aktivistái. A civil szervezet tagjai kénytelenek voltak időnap előtt véget vetni a marosvásárhelyi utcai tiltakozásuknak, mivel a helyi rendőrség több rendellenességet talált a megnyilvánulásukban. Az RMOGYKE ellen a magyar diákszövetség emelt panaszt.
Az RMOGYKE a Cotroceni-palota előtt kezdte, az amerikai nagykövetség előtt folytatta tüntetéssorozatát, a héten pedig visszatértek a két helyszínre, és az oktatásügyi minisztérium ablaka alatt is megjelentek. Kedden az államelnökhöz is beadvánnyal fordultak. A Klaus Johannishoz intézett magyar és német nyelvű beadványban felvázolják a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) kialakult helyzetet, valamint emlékeztetik az államelnököt a tanügyi törvény előírásaira.
„A marosvásárhelyi orvosi egyetem román többségű szenátusa azonban mindezidáig – az egyetemi autonómiára hivatkozva – megakadályozta a törvény megvalósítását. Sajnos az idősebb magyar professzorok belefáradtak a kilátástalannak tűnő küzdelembe, vagy az egyéni érdekek csapdáiban szenvednek” – írják, hozzátéve, hogy a törvény gyakorlatba ültetésének akadályoztatása vezetett oda is, hogy a vásárhelyi egyetem csak másodosztályú besorolást kapott. Az RMOGYKE arra kéri az államfőt, támogassa a törvényesség mielőbbi helyreállítását a vásárhelyi egyetemen, „hogy ne kelljen ezen ügy miatt még évekig tüntetnünk az elnöki palota előtt”. Petíciójukat az amerikai, kanadai, japán, orosz és több európai ország nagykövetségére is eljuttatták.
A tüntetők remélik, hogy a fővárosi hatóságok nem gáncsolják el tervüket, ahogy a marosvásárhelyiek tették, ahol Valentin Bretfelean helyi rendőrparancsnok múlt héten felszólította őket: azonnal hagyják el a megyeháza előtti parkot. A rendőrfőnök szerint a régi városháza előtt tüntető Ádám Valérián hangosbemondójával átvonult a Kultúrpalota elé, ahol az egyetemi hallgatók szövetsége a Tudományos Diákkonferenciát, a hagyományos TDK-t szervezte. Erről a környék térfigyelő kamerái is tanúskodnak.
„A Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség, az MMDSZ írásban benyújtott kérésére voltunk kénytelenek megtiltani Ádám Valériánnak, hogy tovább tüntessen. Ilyet nem tehetsz, hogy míg mások egy nemzetközi részvétel mellett tudományos konferenciát szerveznek, odamész az ablakuk alá, és szövegeddel óránként zavarni kezded” – érvelt Bretfelean, miközben a Ladányi Emmánuel diákszövetségi elnök által aláírt hivatalos átiratot mutatta. A rendőrfőnök szerint az RMOGYKE vezetője nemcsak a jóérzés határát lépte át, törvényt is szegett. Kifejtette: a tüntetés bejelentésekor Ádámék a megyeháza előtti kis parkot jelölték meg, ehhez képest hol a főútra, hol a Kultúrpalota elé sétáltak.
Ladányi szerint az RMOGYKE-sek „pofátlanul zavarták a konferencia munkálatait”. „Szervezetünk elleni nyílt támadásként értékeljük, hogy valakik óránként a Kultúrpalota ablakaihoz közelednek, és hangosbemondójukkal bojkottálni próbálják az MMDSZ legnagyobb rendezvényét, a tudományos konferenciát. Mi támogatjuk az RMOGYKE-t, továbbképzőit folytonosan hirdetjük, de nem értünk egyet az efféle megnyilvánulásaival” – szögezte le lapunknak Ladányi Emmánuel. Egyébként nem a diákszervezet volt az egyetlen, amely az RMOGYKE tiltakozásának betiltását kérte. Hasonló követelménnyel állt elő Leonard Azamfirei, az egyetem rektora is.
Az RMOGYKE elnöke szerint a diákszervezet meghunyászkodott az egyetem magyarellenes vezetősége előtt. „Az az érzésem, hogy a néhány engedményt tevő rektor barátinak tűnő gesztusaival megvásárolta a magyar tanárok és diákok egy részét. Köztudott, hogy a TDK szervezésére az eddiginél jóval nagyobb összeget ajánlott fel, eljött, és megnyitotta a konferenciát, az egyetemen tisztségbe juttatott néhány oktatót, újabban fogadja a magyarországi vendégelőadókat. Viszont a magyaroknak nem kellene beérniük efféle morzsákkal; azt kellene követelniük, ami nekik jár, és amit a törvény biztosít” – vélekedett Ádám. Példaként az arányos képviseletet említette a vezetőtestületben, a fizetéses helyek és titkársági alkalmazottak felét, a magyar nyelvű gyakorlat bevezetését sorolta.
Ádám Valérián azt állítja, hogy az RMOGYKE korábbi, március végi bukaresti tüntetésére akár félezer vásárhelyi egyetemistának is tudtak volna szállítást biztosítani, de gyűlésükön a diákvezérek leszavazták a kezdeményezést. Az RMOGYKE álláspontja szerint szükség van a párbeszédre, de mindaddig, amíg a másik fél a törvény betartása helyett csak részengedményeket hajlandó tenni, utcai megmozdulásokra is szükség van. „Nem akartam megzavarni a diákokat, mindössze azt szerettem volna elérni, hogy óránként egy-egy öt percre csatlakozzanak hozzánk, hisz a tömeg erőt tud felmutatni” – mondta Ádám Valérián.
A hűvös viszony ellenére a rendőrségi feljelentés az RMOGYKE-t is meglepte, Ádám Valérián értetlenül áll a diákszervezet viszonyulása előtt. „Szerte a világon a diákok képesek kiállni, és ha kell, tüntetni a jogaikért. Huszonhat éve ez nálunk is így volt, most viszont nem értem, miért lettek ennyire közömbösek, hisz a sorsukról van szó!” – adott hangot elégedetlenségének az RMOGYKE elnöke.
A következő időszakban Ádám meg szeretne győződni arról, általános jelenség-e a fásultság a magyar hallgatók körében, vagy csupán néhány diákszövetségi vezérnek érdeke, hogy ne zavarják az egyetem régi-új vezetőit. „Aláírásokat fogunk gyűjteni – amennyiben a diákság több mint fele szeretne csatlakozni a jogaikért való harchoz, jó, ha nem, akkor leteszünk róla, és az íveket is megsemmisítjük” – mondta Ádám Valérián, aki szerint a következő hetek vízválasztónak bizonyulnak majd.
Ladányi Emmánuel ellenben hangsúlyozni kívánta: a hallgatók is készen állnak komolyabb megmozdulások, tüntetések szervezésére az önálló anyanyelvű oktatás megteremtése érdekében, azonban nem az RMOGYKE módszereivel.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)
A múlt hét második felétől ismét Bukarestben tüntetnek a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) aktivistái. A civil szervezet tagjai kénytelenek voltak időnap előtt véget vetni a marosvásárhelyi utcai tiltakozásuknak, mivel a helyi rendőrség több rendellenességet talált a megnyilvánulásukban. Az RMOGYKE ellen a magyar diákszövetség emelt panaszt.
Az RMOGYKE a Cotroceni-palota előtt kezdte, az amerikai nagykövetség előtt folytatta tüntetéssorozatát, a héten pedig visszatértek a két helyszínre, és az oktatásügyi minisztérium ablaka alatt is megjelentek. Kedden az államelnökhöz is beadvánnyal fordultak. A Klaus Johannishoz intézett magyar és német nyelvű beadványban felvázolják a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) kialakult helyzetet, valamint emlékeztetik az államelnököt a tanügyi törvény előírásaira.
„A marosvásárhelyi orvosi egyetem román többségű szenátusa azonban mindezidáig – az egyetemi autonómiára hivatkozva – megakadályozta a törvény megvalósítását. Sajnos az idősebb magyar professzorok belefáradtak a kilátástalannak tűnő küzdelembe, vagy az egyéni érdekek csapdáiban szenvednek” – írják, hozzátéve, hogy a törvény gyakorlatba ültetésének akadályoztatása vezetett oda is, hogy a vásárhelyi egyetem csak másodosztályú besorolást kapott. Az RMOGYKE arra kéri az államfőt, támogassa a törvényesség mielőbbi helyreállítását a vásárhelyi egyetemen, „hogy ne kelljen ezen ügy miatt még évekig tüntetnünk az elnöki palota előtt”. Petíciójukat az amerikai, kanadai, japán, orosz és több európai ország nagykövetségére is eljuttatták.
A tüntetők remélik, hogy a fővárosi hatóságok nem gáncsolják el tervüket, ahogy a marosvásárhelyiek tették, ahol Valentin Bretfelean helyi rendőrparancsnok múlt héten felszólította őket: azonnal hagyják el a megyeháza előtti parkot. A rendőrfőnök szerint a régi városháza előtt tüntető Ádám Valérián hangosbemondójával átvonult a Kultúrpalota elé, ahol az egyetemi hallgatók szövetsége a Tudományos Diákkonferenciát, a hagyományos TDK-t szervezte. Erről a környék térfigyelő kamerái is tanúskodnak.
„A Marosvásárhelyi Magyar Diákszövetség, az MMDSZ írásban benyújtott kérésére voltunk kénytelenek megtiltani Ádám Valériánnak, hogy tovább tüntessen. Ilyet nem tehetsz, hogy míg mások egy nemzetközi részvétel mellett tudományos konferenciát szerveznek, odamész az ablakuk alá, és szövegeddel óránként zavarni kezded” – érvelt Bretfelean, miközben a Ladányi Emmánuel diákszövetségi elnök által aláírt hivatalos átiratot mutatta. A rendőrfőnök szerint az RMOGYKE vezetője nemcsak a jóérzés határát lépte át, törvényt is szegett. Kifejtette: a tüntetés bejelentésekor Ádámék a megyeháza előtti kis parkot jelölték meg, ehhez képest hol a főútra, hol a Kultúrpalota elé sétáltak.
Ladányi szerint az RMOGYKE-sek „pofátlanul zavarták a konferencia munkálatait”. „Szervezetünk elleni nyílt támadásként értékeljük, hogy valakik óránként a Kultúrpalota ablakaihoz közelednek, és hangosbemondójukkal bojkottálni próbálják az MMDSZ legnagyobb rendezvényét, a tudományos konferenciát. Mi támogatjuk az RMOGYKE-t, továbbképzőit folytonosan hirdetjük, de nem értünk egyet az efféle megnyilvánulásaival” – szögezte le lapunknak Ladányi Emmánuel. Egyébként nem a diákszervezet volt az egyetlen, amely az RMOGYKE tiltakozásának betiltását kérte. Hasonló követelménnyel állt elő Leonard Azamfirei, az egyetem rektora is.
Az RMOGYKE elnöke szerint a diákszervezet meghunyászkodott az egyetem magyarellenes vezetősége előtt. „Az az érzésem, hogy a néhány engedményt tevő rektor barátinak tűnő gesztusaival megvásárolta a magyar tanárok és diákok egy részét. Köztudott, hogy a TDK szervezésére az eddiginél jóval nagyobb összeget ajánlott fel, eljött, és megnyitotta a konferenciát, az egyetemen tisztségbe juttatott néhány oktatót, újabban fogadja a magyarországi vendégelőadókat. Viszont a magyaroknak nem kellene beérniük efféle morzsákkal; azt kellene követelniük, ami nekik jár, és amit a törvény biztosít” – vélekedett Ádám. Példaként az arányos képviseletet említette a vezetőtestületben, a fizetéses helyek és titkársági alkalmazottak felét, a magyar nyelvű gyakorlat bevezetését sorolta.
Ádám Valérián azt állítja, hogy az RMOGYKE korábbi, március végi bukaresti tüntetésére akár félezer vásárhelyi egyetemistának is tudtak volna szállítást biztosítani, de gyűlésükön a diákvezérek leszavazták a kezdeményezést. Az RMOGYKE álláspontja szerint szükség van a párbeszédre, de mindaddig, amíg a másik fél a törvény betartása helyett csak részengedményeket hajlandó tenni, utcai megmozdulásokra is szükség van. „Nem akartam megzavarni a diákokat, mindössze azt szerettem volna elérni, hogy óránként egy-egy öt percre csatlakozzanak hozzánk, hisz a tömeg erőt tud felmutatni” – mondta Ádám Valérián.
A hűvös viszony ellenére a rendőrségi feljelentés az RMOGYKE-t is meglepte, Ádám Valérián értetlenül áll a diákszervezet viszonyulása előtt. „Szerte a világon a diákok képesek kiállni, és ha kell, tüntetni a jogaikért. Huszonhat éve ez nálunk is így volt, most viszont nem értem, miért lettek ennyire közömbösek, hisz a sorsukról van szó!” – adott hangot elégedetlenségének az RMOGYKE elnöke.
A következő időszakban Ádám meg szeretne győződni arról, általános jelenség-e a fásultság a magyar hallgatók körében, vagy csupán néhány diákszövetségi vezérnek érdeke, hogy ne zavarják az egyetem régi-új vezetőit. „Aláírásokat fogunk gyűjteni – amennyiben a diákság több mint fele szeretne csatlakozni a jogaikért való harchoz, jó, ha nem, akkor leteszünk róla, és az íveket is megsemmisítjük” – mondta Ádám Valérián, aki szerint a következő hetek vízválasztónak bizonyulnak majd.
Ladányi Emmánuel ellenben hangsúlyozni kívánta: a hallgatók is készen állnak komolyabb megmozdulások, tüntetések szervezésére az önálló anyanyelvű oktatás megteremtése érdekében, azonban nem az RMOGYKE módszereivel.
Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)
2016. április 20.
Nyílt napot tartanak a Partiumi Keresztény Egyetemen
A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) az előző évek hagyományához hasonlóan ismét megrendezi a főként középiskolás diákoknak szóló Nyílt Napot. Az eseményre idén is az Iskola Másképp program keretén belül kerül soráprilis 21-én, csütörtökön. Ezen a napon az egyetem interaktív foglalkozásokkal, szakbemutatókkal, ismeretbővítő előadásokkal és játékokkal várja az ide látogató fiatalokat.
Reggel 9 órától 14 óráig az egyetem főépületében szakbemutató standok üzemelnek majd, ahol az ide látogatók első kézből szerezhetnek információkat a tanároktól és hallgatóktól az egyetem nyújtotta képzési lehetőségekről. A nyílt nap hivatalos megnyitójára 10 órától lesz a PKE dísztermében.
A nyílt nap fő célja, hogy az érdeklődők ne csak szóróanyagokból és online felületekről tájékozódva ismerkedjenek meg a Partiumi Keresztény Egyetemen működő szakokkal, hanem személyesen is megtapasztalhassák milyen az egyetem hangulata.
Az eseményre nem csak középiskolás diákokat, hanem minden egyetemi képzés iránt érdeklődőt sok szeretettel várnak! Részletes program a www.partium.ro honlapon olvasható.
A PKE-n egyébként április 18–22. között tartják a Partiumi Egyetemi Napokat (PEN). Ennek programja a következő:
Szerda, április 20., képzőművészet-nap, 17 óra: A Wagner Nándor Díj Pályázat kiállításának megnyitója és a díjak átadása (Képzőművészet Tanszék Galériája); 20 óra PEN-Keringő bál (PKE Díszterme).
Csütörtök, április 21., képzőművészet-nap, 17 óra: Az Édentől az öko-artig című workshop kiállítása (Képzőművészet Tanszék), a kiállítást megnyitja Ferenczy Zsolt médiaművész, a workshop vezetője. Ugyanaznap van a nyílt nap, ennek megnyitója 10 órakor lesz, majd előadások stb. következnek.
Péntek, április 22., pedagógia-nap, 8–9 óra: séta az iskolától a Mesekavalkád helyszínéig; 9–12 óra: az állomások végigjárása (7 állomást látogatnak meg a csapatok és mindenik helyszínen különböző tevékenységeket végeznek); 12.30–13: A Mesekavalkád lezárásaképpen a gyerekek közösen kiraknak egy világtérképet a végigjárt állomások darabjainak összeillesztésével; 22 óra: zenés, táncos mulatság (Gekko).
Reggeli Újság (Nagyvárad)
A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) az előző évek hagyományához hasonlóan ismét megrendezi a főként középiskolás diákoknak szóló Nyílt Napot. Az eseményre idén is az Iskola Másképp program keretén belül kerül soráprilis 21-én, csütörtökön. Ezen a napon az egyetem interaktív foglalkozásokkal, szakbemutatókkal, ismeretbővítő előadásokkal és játékokkal várja az ide látogató fiatalokat.
Reggel 9 órától 14 óráig az egyetem főépületében szakbemutató standok üzemelnek majd, ahol az ide látogatók első kézből szerezhetnek információkat a tanároktól és hallgatóktól az egyetem nyújtotta képzési lehetőségekről. A nyílt nap hivatalos megnyitójára 10 órától lesz a PKE dísztermében.
A nyílt nap fő célja, hogy az érdeklődők ne csak szóróanyagokból és online felületekről tájékozódva ismerkedjenek meg a Partiumi Keresztény Egyetemen működő szakokkal, hanem személyesen is megtapasztalhassák milyen az egyetem hangulata.
Az eseményre nem csak középiskolás diákokat, hanem minden egyetemi képzés iránt érdeklődőt sok szeretettel várnak! Részletes program a www.partium.ro honlapon olvasható.
A PKE-n egyébként április 18–22. között tartják a Partiumi Egyetemi Napokat (PEN). Ennek programja a következő:
Szerda, április 20., képzőművészet-nap, 17 óra: A Wagner Nándor Díj Pályázat kiállításának megnyitója és a díjak átadása (Képzőművészet Tanszék Galériája); 20 óra PEN-Keringő bál (PKE Díszterme).
Csütörtök, április 21., képzőművészet-nap, 17 óra: Az Édentől az öko-artig című workshop kiállítása (Képzőművészet Tanszék), a kiállítást megnyitja Ferenczy Zsolt médiaművész, a workshop vezetője. Ugyanaznap van a nyílt nap, ennek megnyitója 10 órakor lesz, majd előadások stb. következnek.
Péntek, április 22., pedagógia-nap, 8–9 óra: séta az iskolától a Mesekavalkád helyszínéig; 9–12 óra: az állomások végigjárása (7 állomást látogatnak meg a csapatok és mindenik helyszínen különböző tevékenységeket végeznek); 12.30–13: A Mesekavalkád lezárásaképpen a gyerekek közösen kiraknak egy világtérképet a végigjárt állomások darabjainak összeillesztésével; 22 óra: zenés, táncos mulatság (Gekko).
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2016. április 20.
A bihari magyar iskolások harmada nem jut el kilencedikbe
Törzsolvasóink tudják, az utóbbi időben kiemelten foglalkozunk az érmelléki oktatás helyzetével, rendszeresen jelentkezünk Érseléndről, ahol az 1-4. osztályos magyar tagozat diákjai szinte valamennyien a helyi magyar cigány közösségből kerülnek ki, illetve legutóbb hosszan beszélgettünk Pásztor Ritával, a Partiumi Keresztény Egyetem adjunktusával, most készülő, témába vágó doktori disszertációjáról. Eddigi ismereteinket KÉRY HAJNAL Bihar megyei főtanfelügyelő-helyettessel bővítettük. Tasnádi-Sáhy Péter interjúja.
Nemrégiben Pásztor Rita adjunktussal beszélgettem, aki a kisebbségben illetve kettős kisebbségben élő érmelléki diákok pályaválasztását vizsgálja doktori disszertációjában. Ön miként látja ennek a magyar szempontból kiemelt fontosságú térségnek az állapotát oktatási szempontból?
Bizonyos jelenségeket külön kell tudjunk kezelni. Számunkra az elsődleges szempont az, hogy minél több gyereket és lehetőleg minél korábban emeljünk be az oktatási rendszerbe, lehetőleg már az óvodába, illetve az előkészítő osztályokba, az első osztályba pedig mindenképpen. A következő lépcső az alsó és a felső tagozat között mutatkozik, érzékeny pont, hogy az iskolát megkezdő gyerekek felső tagozatra kerülve ténylegesen elvégezzék a nyolc osztályt. A harmadik lépcső pedig nyolcadik után jön, ahol arra kell ösztönözni a diákokat, hogy megkezdjék a kilencedik osztályt, fontos lépést téve a felsőoktatás vagy minimum egy szakmai képzés irányába. Az első említett ponton sikerült hatékony lépéseket tenni, az utóbbi időben sok olyan projektünk volt, ami azt célozta, hogy minél több gyerek óvodába, iskolába kerüljön, bár nem állítom, hogy száz százaléknál tartunk, de érezhető a javulás. A délutáni oktatással, „after school”-lal, a meleg étkeztetés biztosításával bizonyos településeken a gyerekek felzárkóztatása, rendszerben tartása érdekében is tettünk jó irányba mutató lépéseket, de ez nem általánosan elterjedt, nem rendszerszintű gyakorlat még.
Kezdjük az elején! Tudomásom szerint sok gyereknek nincsenek rendben a papírjai, nincsenek rendesen anyakönyvezve. Ez akadályt jelent a beiskolázásnál?
Ilyen okból egy gyermek sem maradhat ki a rendszerből, nekünk kötelességünk minden gyermeket beiskolázni, ha a papírok nincsenek rendben, azt utólag rendbe tesszük, ez nem lehet akadály.
Pedagógusokkal beszélgetve sokszor hallom, hogy a gyerekek egy része egész egyszerűen nincs azon a fejlettségi szinten, hogy a rendszer kínálta információkat felszívja, magyarán tanuljon, fejlődjön, befogadja a tananyagot. A beiskolázáskor van valamiféle szintfelmérő?
Csak azoknál a gyerekeknél van szintfelmérés, akik az iskolakezdésig nem töltötték be a hatodik életévüket. Egyébként mindenki, aki adott év szeptember 1-ig betölti a hatodik életévét, iskolakötelessé válik, fejlettségtől függetlenül.
A rendszer nem ismer speciális helyzeteket olyan térségekkel kapcsolatban, amilyen az Érmellék is, ahol a lakosság iskolázottsága alacsony, a gazdasági mutatók rosszak, így feltételezhető, hogy az iskolarendszer különleges kihívásokkal néz szembe?
Nem, a rendszer ilyen speciális helyzeteket nem ismer, ezt külön, a már említett projektekkel lehet valamilyen szinten orvosolni, ez eddig csak pontszerűen történt meg, bizonyos településeken. Folyamatosan próbáljuk megszüntetni ezeket az egyenlőtlenségeket.
Megint pedagógust idéznék, aki azt mondja, a tanterv már önmagában sem alkalmas a hátránnyal a rendszerbe kerülő gyerekek fejlesztésére, illetve úgy tudom, a pedagógusokat nem is képezik ilyen irányba, sem a negatív, sem a pozitív szélsőségekre nincsenek felkészítve.
Mi is tapasztaljuk, hogy a pedagógusképzés valóban nem számol sem a gyengébb, sem a kiemelkedő képességű diákokkal, ez valóban hiányosság. A tantervvel kapcsolatban is igaz, hogy egy átlagos szintet figyelembe véve alakították ki, viszont bizonyos mértékben alakítható felfele is, lefele is az adott osztály színvonalához, a pedagógus megítélésétől függően. A délutáni tevékenységek abban hasznosak tudnak lenni, hogy a lemaradók hiányosságait pótolva segítenek emelni egy osztály átlagos színvonalát. Ennél is nagyobb segítség lehet, ha minél több gyereket már óvodás korban be tudunk hozni a rendszerbe, mert akkor korábban megkezdődhet a felzárkóztatás, szerencsés esetben az iskolakezdés előtt. Az óvoda viszont jelenleg nem kötelező oktatási forma, nincs napló, nem írják a hiányzást. Ezért került át az előkészítő az iskolarendszerbe, hogy kötelező oktatási formává váljon, és ez a szintkiegyenlítés legalább ott megkezdődhessen.
A fenti problémák hangsúlyosan érintik az Érmelléken – népszámlálási adatok alapján hozzávetőleg 6,5 százaléknyi, a valóságban ennél jelentősen magasabb arányú – a magyar cigányságot. Az ő szociológiai-oktatási szempontból rendkívül összetett helyzetükkel számol az oktatási rendszer? Már csak azért is kérdem, mert kimondva, kimondatlanul több településen magyar szempontból iskolafenntartókká váltak ezek a közösségek, vagy ez tabu téma?
Ezzel ebben a formában nem számol a rendszer, de tabunak sem mondanám. Bizonyos kérdőíveken megjelenik kérdésként a nemzetiség, viszont ezeket az adatokat csak bizonyos szintig szabad feldolgozni. Egyébként pedig települése válogatja, hogy a roma közösség mennyire jelent különleges helyzetet az iskola számára, hiszen sok helyen remek az együttműködés, a közösség számára teljesen egyértelmű, hogy óvodába, iskolába kell vinni a gyereket, legalább a negyedik osztályig. Vannak persze olyan települések, ahol már a beiskolázás is probléma.
Pásztor Rita kutatásából ismerek egy olyan számot, miszerint elsőtől nyolcadikig nagyjából a diákok 15 százaléka kikopik a rendszerből, iskolaelhagyóvá válik, jellemzően pont az ötödik, hatodik osztály környékén. Helyesnek ítéli ezt az adatot?
Igen, sajnos valahol ekkora lehet azok aránya, akik elvesznek a rendszerből az általános iskola ideje alatt.
Egy hatodikos, háromszorosan bukott gyerek 15 éves, amikor kikerül az oktatási rendszerből. Mik a lehetőségei?
Létezik az úgynevezett második esély program, ahol délutáni oktatás keretében lehetőségük van elvégezni a nyolc osztályt, ez is működik bizonyos településeken, viszont ebben az életkorban nehéz meggyőzni egy fiatalt, hogy ebbe bekapcsolódjon, jó esetben néhány év elteltével többen rászánják magukat.
Selénden megismerkedtem egy Alvaro nevű huszonéves fiatal apukával, aki negyedik után kopott ki a rendszerből, pedig jó tanuló volt, de nem tudott naponta eljutni a községközpontba a felső tagozatra.
Jelenleg majdnem minden településen iskolabusz üzemel, tehát ez szerencsére ma már nehezen történhet meg, a második esély program viszont kevesebb helyen működik, így az ebben részt venni szándékozóknak az utazás problémát jelenthet, és ennek megoldására jelenleg nincs is lehetőség.
Egyébként mi kell ahhoz, hogy egy iskola bekapcsolódjon a második esély programba?
Bihar megyében a program tanfelügyelőségi pályázatokkal indult, azok a települések, amelyek bekapcsolódtak az induláskor, azóta is folytatják a munkát. Ma is indíthat ilyet egy iskola, ha megszerzi az akkreditációt, de nem feltétlenül egyszerű, sok a papírmunka és anyagi vonzatai is vannak.
Milyen a nyolcadik végéig eljutó diákok felkészültsége. Vannak erről adataik? Egy OECD felmérés szerint a romániai 15 évesek körében a funkcionális analfabéták aránya 37 százalék. Ezt mennyire tartja reálisnak?
A nyolcadik végi felmérők erről hivatottak adatot gyűjteni, ezeken 40 és 50 százalék között van a bukási arány a megyében, ezzel országos szinten valahol a lista közepén vagyunk, tehát a méréseink nem mondanak ellent az ön által említett adatnak.
Én tudom, hogy a tanfelügyelőségnek korlátozottak a lehetőségei, de mégis, mi történik annak érdekében, hogy ez az ijesztő helyzet javuljon?
Folyamatosan napirenden vannak ezek az adatok, de messze vagyunk egy olyan átfogó rendszertől, ami minden diákot számon tart, mindenkinek fejlődési lehetőséget biztosít. A diákok egy szűk szegmense az, amire a rendszer hatékonyan tud reagálni. Statisztikailag ki tudjuk mutatni, hogy hol van probléma, és ahol a legnagyobb, ott igyekszünk beavatkozni, de sajnos ez még mindig nem elég.
Nézzük meg az eddig említett helyzetek fordítottját: egy hátrányos helyzetű településen felbukkan egy kiváló képességű diák, neki milyen lehetőségei vannak?
Megint a pedagóguson múlik, hogy mi lesz vele. A rendszer csak akkor érzékeli, ha látjuk az eredményeit, tehát képességeinek megfelelően teljesít. A környezetéből kiemelni természetesen akkor sem lehet, csak ha ezt a szülő is kifejezetten kéri.
Ezeknek a helyzeteknek a kezelése nem pedagógusi feladatkör. Mennyire működnek együtt a tanfelügyelőség, illetve az iskolák, szociológusokkal, pszichológusokkal, rokon területek szakembereivel, van egyáltalán lehetőségük erre?
Vannak olyan iskolák, ahol már most is dolgoznak mediátorok, akik az iskola és a családok között közvetítenek, a gond az, hogy nagyon kevesen vannak, és nincs is lehetőségünk pillanatnyilag többet alkalmazni.
Amióta bevezették a fejkvótát, mindent az határoz meg.
A megyének van egy keretszáma a betölthető állásokra a takarítótól az iskolaigazgatóig ömlesztve, és ezzel kell gazdálkodni. A jelenlegi keret arra is alig elég, hogy mindenhol pedagógus legyen az osztályban, nemhogy ezekre a feladatkörökre jutna elég betölthető állás.
Ez viszont ördögi kör: van elég pedagógus, viszont a gyerekek egy része „nincs abban az állapotban”, hogy profitáljon a vele való együttműködésből…
Hát igen, de fordítva is igaz, hiába van jobb minőségű osztályom, ha nincs, aki tanítson. Ez valós probléma, évek óta küzdünk vele. Az viszont látszik, hogy ahol dolgozik ilyen mediátor, például Székelyhídon, jól végzi a munkáját, utánajár, hogy a gyerek miért nem jön iskolába, vagy miért éhesen jön, vagy milyenek a higiénés körülményei.
Ezen kívül van iskolapszichológus hálózatunk is, amit szintén gúzsba köt a fejkvóta: jelenleg egy szakemberre 800-1000 diák jut, ami kezelhetetlen, ők is folyamatosan jelzik, hogy nincs kapacitásuk az összes problémás esettel foglalkozni.
És eddig még csak a problémás helyzetekre fókuszáltunk, a kiemelkedő tehetségek felismerése, gondozására egyáltalán nincs sem ember, sem keret. A tanügyben működő tantárgyversenyek nagy része sajnos csak a tehetség felismertetéséig jut el, de nem fordít kellő figyelmet és pénzt ezen gyerekek kiteljesítésére.
Idáig jobbára az általános iskolával foglalkoztunk, beszéljünk kicsit a továbbiakról, mi a helyzet nyolcadik után?
Ezen a ponton nagyon sok a gondunk, hiszen a kilencedik és tizedik osztály elvileg kötelező, minden egyes diák, aki elvégezte a nyolcadikat, tovább kellene tanuljon, szintfelmérőtől függetlenül. Ennek ellenére tavaly 1200 diák fejezte be a nyolcadikat Bihar megyében magyar tagozaton, ebből 200 nem jelent meg kilencedik osztályban a következő tanév szeptemberében, ők nagy valószínűséggel nem tanultak tovább.
Ez majd 17 százalék, tehát ha hozzáadom az általános iskola közbeni 15 százalékos lemorzsolódáshoz, akkor arra jutok, hogy az elsőt magyar tagozaton megkezdő diákok 32 százaléka, azaz egyharmada nem jut el a középiskolába. Az első 15 százalékról már beszéltünk, a nyolcadik és a kilencedik között mi képez szakadékot?
Sokszor a szülők, tudok olyan esetről, amikor még ösztöndíjas helyekre sem engedik el a gyereket. Az iskolai mediátorok az ilyen helyzetekben sokat tudnának segíteni, ha mindenhol lennének, és évek alatt szoros kapcsolatot építenének a családdal. Emellett sokszor a költség jelent problémát, hiszen az ösztöndíj, ha mindenki élne vele, akkor is kevés lenne, egyházak, magánszemélyek itt-ott segítenek, de ez messze nem elegendő, főleg ahhoz mérten, hány diáknak lenne szüksége arra, hogy az utazási, bentlakási, étkezési költségeit valaki fedezze, mert a család nem képes rá. A szakoktatás beindítása pozitívumot jelent, az ebben résztvevő fiatalok, ha nem hiányoznak, havi 200 lejt kapnak, ami komoly motiváció, de még mindig nem elegendő, hiszen sokszor az utazást sem fedezi. Sajnos a megyében még vannak régiók ahol nem sikerült a magyar szakmai oktatást beindítani.
A szakoktatásnál fontos kérdés, hogy mennyire piacképes a tudás, amit kínál. Hogy állnak ezek az iskolák?
Van ahol magasabb, van ahol alacsonyabb a színvonal. A képzést komolyabb előkészítés nélkül, egyik évről a másikra kellett beindítani, volt olyan iskola, amely természetesen nem volt felkészülve, de mindenki alkalmazkodik a helyzethez, és szép lassan megoldja a gondokat.
erdelyiriport.ro
Törzsolvasóink tudják, az utóbbi időben kiemelten foglalkozunk az érmelléki oktatás helyzetével, rendszeresen jelentkezünk Érseléndről, ahol az 1-4. osztályos magyar tagozat diákjai szinte valamennyien a helyi magyar cigány közösségből kerülnek ki, illetve legutóbb hosszan beszélgettünk Pásztor Ritával, a Partiumi Keresztény Egyetem adjunktusával, most készülő, témába vágó doktori disszertációjáról. Eddigi ismereteinket KÉRY HAJNAL Bihar megyei főtanfelügyelő-helyettessel bővítettük. Tasnádi-Sáhy Péter interjúja.
Nemrégiben Pásztor Rita adjunktussal beszélgettem, aki a kisebbségben illetve kettős kisebbségben élő érmelléki diákok pályaválasztását vizsgálja doktori disszertációjában. Ön miként látja ennek a magyar szempontból kiemelt fontosságú térségnek az állapotát oktatási szempontból?
Bizonyos jelenségeket külön kell tudjunk kezelni. Számunkra az elsődleges szempont az, hogy minél több gyereket és lehetőleg minél korábban emeljünk be az oktatási rendszerbe, lehetőleg már az óvodába, illetve az előkészítő osztályokba, az első osztályba pedig mindenképpen. A következő lépcső az alsó és a felső tagozat között mutatkozik, érzékeny pont, hogy az iskolát megkezdő gyerekek felső tagozatra kerülve ténylegesen elvégezzék a nyolc osztályt. A harmadik lépcső pedig nyolcadik után jön, ahol arra kell ösztönözni a diákokat, hogy megkezdjék a kilencedik osztályt, fontos lépést téve a felsőoktatás vagy minimum egy szakmai képzés irányába. Az első említett ponton sikerült hatékony lépéseket tenni, az utóbbi időben sok olyan projektünk volt, ami azt célozta, hogy minél több gyerek óvodába, iskolába kerüljön, bár nem állítom, hogy száz százaléknál tartunk, de érezhető a javulás. A délutáni oktatással, „after school”-lal, a meleg étkeztetés biztosításával bizonyos településeken a gyerekek felzárkóztatása, rendszerben tartása érdekében is tettünk jó irányba mutató lépéseket, de ez nem általánosan elterjedt, nem rendszerszintű gyakorlat még.
Kezdjük az elején! Tudomásom szerint sok gyereknek nincsenek rendben a papírjai, nincsenek rendesen anyakönyvezve. Ez akadályt jelent a beiskolázásnál?
Ilyen okból egy gyermek sem maradhat ki a rendszerből, nekünk kötelességünk minden gyermeket beiskolázni, ha a papírok nincsenek rendben, azt utólag rendbe tesszük, ez nem lehet akadály.
Pedagógusokkal beszélgetve sokszor hallom, hogy a gyerekek egy része egész egyszerűen nincs azon a fejlettségi szinten, hogy a rendszer kínálta információkat felszívja, magyarán tanuljon, fejlődjön, befogadja a tananyagot. A beiskolázáskor van valamiféle szintfelmérő?
Csak azoknál a gyerekeknél van szintfelmérés, akik az iskolakezdésig nem töltötték be a hatodik életévüket. Egyébként mindenki, aki adott év szeptember 1-ig betölti a hatodik életévét, iskolakötelessé válik, fejlettségtől függetlenül.
A rendszer nem ismer speciális helyzeteket olyan térségekkel kapcsolatban, amilyen az Érmellék is, ahol a lakosság iskolázottsága alacsony, a gazdasági mutatók rosszak, így feltételezhető, hogy az iskolarendszer különleges kihívásokkal néz szembe?
Nem, a rendszer ilyen speciális helyzeteket nem ismer, ezt külön, a már említett projektekkel lehet valamilyen szinten orvosolni, ez eddig csak pontszerűen történt meg, bizonyos településeken. Folyamatosan próbáljuk megszüntetni ezeket az egyenlőtlenségeket.
Megint pedagógust idéznék, aki azt mondja, a tanterv már önmagában sem alkalmas a hátránnyal a rendszerbe kerülő gyerekek fejlesztésére, illetve úgy tudom, a pedagógusokat nem is képezik ilyen irányba, sem a negatív, sem a pozitív szélsőségekre nincsenek felkészítve.
Mi is tapasztaljuk, hogy a pedagógusképzés valóban nem számol sem a gyengébb, sem a kiemelkedő képességű diákokkal, ez valóban hiányosság. A tantervvel kapcsolatban is igaz, hogy egy átlagos szintet figyelembe véve alakították ki, viszont bizonyos mértékben alakítható felfele is, lefele is az adott osztály színvonalához, a pedagógus megítélésétől függően. A délutáni tevékenységek abban hasznosak tudnak lenni, hogy a lemaradók hiányosságait pótolva segítenek emelni egy osztály átlagos színvonalát. Ennél is nagyobb segítség lehet, ha minél több gyereket már óvodás korban be tudunk hozni a rendszerbe, mert akkor korábban megkezdődhet a felzárkóztatás, szerencsés esetben az iskolakezdés előtt. Az óvoda viszont jelenleg nem kötelező oktatási forma, nincs napló, nem írják a hiányzást. Ezért került át az előkészítő az iskolarendszerbe, hogy kötelező oktatási formává váljon, és ez a szintkiegyenlítés legalább ott megkezdődhessen.
A fenti problémák hangsúlyosan érintik az Érmelléken – népszámlálási adatok alapján hozzávetőleg 6,5 százaléknyi, a valóságban ennél jelentősen magasabb arányú – a magyar cigányságot. Az ő szociológiai-oktatási szempontból rendkívül összetett helyzetükkel számol az oktatási rendszer? Már csak azért is kérdem, mert kimondva, kimondatlanul több településen magyar szempontból iskolafenntartókká váltak ezek a közösségek, vagy ez tabu téma?
Ezzel ebben a formában nem számol a rendszer, de tabunak sem mondanám. Bizonyos kérdőíveken megjelenik kérdésként a nemzetiség, viszont ezeket az adatokat csak bizonyos szintig szabad feldolgozni. Egyébként pedig települése válogatja, hogy a roma közösség mennyire jelent különleges helyzetet az iskola számára, hiszen sok helyen remek az együttműködés, a közösség számára teljesen egyértelmű, hogy óvodába, iskolába kell vinni a gyereket, legalább a negyedik osztályig. Vannak persze olyan települések, ahol már a beiskolázás is probléma.
Pásztor Rita kutatásából ismerek egy olyan számot, miszerint elsőtől nyolcadikig nagyjából a diákok 15 százaléka kikopik a rendszerből, iskolaelhagyóvá válik, jellemzően pont az ötödik, hatodik osztály környékén. Helyesnek ítéli ezt az adatot?
Igen, sajnos valahol ekkora lehet azok aránya, akik elvesznek a rendszerből az általános iskola ideje alatt.
Egy hatodikos, háromszorosan bukott gyerek 15 éves, amikor kikerül az oktatási rendszerből. Mik a lehetőségei?
Létezik az úgynevezett második esély program, ahol délutáni oktatás keretében lehetőségük van elvégezni a nyolc osztályt, ez is működik bizonyos településeken, viszont ebben az életkorban nehéz meggyőzni egy fiatalt, hogy ebbe bekapcsolódjon, jó esetben néhány év elteltével többen rászánják magukat.
Selénden megismerkedtem egy Alvaro nevű huszonéves fiatal apukával, aki negyedik után kopott ki a rendszerből, pedig jó tanuló volt, de nem tudott naponta eljutni a községközpontba a felső tagozatra.
Jelenleg majdnem minden településen iskolabusz üzemel, tehát ez szerencsére ma már nehezen történhet meg, a második esély program viszont kevesebb helyen működik, így az ebben részt venni szándékozóknak az utazás problémát jelenthet, és ennek megoldására jelenleg nincs is lehetőség.
Egyébként mi kell ahhoz, hogy egy iskola bekapcsolódjon a második esély programba?
Bihar megyében a program tanfelügyelőségi pályázatokkal indult, azok a települések, amelyek bekapcsolódtak az induláskor, azóta is folytatják a munkát. Ma is indíthat ilyet egy iskola, ha megszerzi az akkreditációt, de nem feltétlenül egyszerű, sok a papírmunka és anyagi vonzatai is vannak.
Milyen a nyolcadik végéig eljutó diákok felkészültsége. Vannak erről adataik? Egy OECD felmérés szerint a romániai 15 évesek körében a funkcionális analfabéták aránya 37 százalék. Ezt mennyire tartja reálisnak?
A nyolcadik végi felmérők erről hivatottak adatot gyűjteni, ezeken 40 és 50 százalék között van a bukási arány a megyében, ezzel országos szinten valahol a lista közepén vagyunk, tehát a méréseink nem mondanak ellent az ön által említett adatnak.
Én tudom, hogy a tanfelügyelőségnek korlátozottak a lehetőségei, de mégis, mi történik annak érdekében, hogy ez az ijesztő helyzet javuljon?
Folyamatosan napirenden vannak ezek az adatok, de messze vagyunk egy olyan átfogó rendszertől, ami minden diákot számon tart, mindenkinek fejlődési lehetőséget biztosít. A diákok egy szűk szegmense az, amire a rendszer hatékonyan tud reagálni. Statisztikailag ki tudjuk mutatni, hogy hol van probléma, és ahol a legnagyobb, ott igyekszünk beavatkozni, de sajnos ez még mindig nem elég.
Nézzük meg az eddig említett helyzetek fordítottját: egy hátrányos helyzetű településen felbukkan egy kiváló képességű diák, neki milyen lehetőségei vannak?
Megint a pedagóguson múlik, hogy mi lesz vele. A rendszer csak akkor érzékeli, ha látjuk az eredményeit, tehát képességeinek megfelelően teljesít. A környezetéből kiemelni természetesen akkor sem lehet, csak ha ezt a szülő is kifejezetten kéri.
Ezeknek a helyzeteknek a kezelése nem pedagógusi feladatkör. Mennyire működnek együtt a tanfelügyelőség, illetve az iskolák, szociológusokkal, pszichológusokkal, rokon területek szakembereivel, van egyáltalán lehetőségük erre?
Vannak olyan iskolák, ahol már most is dolgoznak mediátorok, akik az iskola és a családok között közvetítenek, a gond az, hogy nagyon kevesen vannak, és nincs is lehetőségünk pillanatnyilag többet alkalmazni.
Amióta bevezették a fejkvótát, mindent az határoz meg.
A megyének van egy keretszáma a betölthető állásokra a takarítótól az iskolaigazgatóig ömlesztve, és ezzel kell gazdálkodni. A jelenlegi keret arra is alig elég, hogy mindenhol pedagógus legyen az osztályban, nemhogy ezekre a feladatkörökre jutna elég betölthető állás.
Ez viszont ördögi kör: van elég pedagógus, viszont a gyerekek egy része „nincs abban az állapotban”, hogy profitáljon a vele való együttműködésből…
Hát igen, de fordítva is igaz, hiába van jobb minőségű osztályom, ha nincs, aki tanítson. Ez valós probléma, évek óta küzdünk vele. Az viszont látszik, hogy ahol dolgozik ilyen mediátor, például Székelyhídon, jól végzi a munkáját, utánajár, hogy a gyerek miért nem jön iskolába, vagy miért éhesen jön, vagy milyenek a higiénés körülményei.
Ezen kívül van iskolapszichológus hálózatunk is, amit szintén gúzsba köt a fejkvóta: jelenleg egy szakemberre 800-1000 diák jut, ami kezelhetetlen, ők is folyamatosan jelzik, hogy nincs kapacitásuk az összes problémás esettel foglalkozni.
És eddig még csak a problémás helyzetekre fókuszáltunk, a kiemelkedő tehetségek felismerése, gondozására egyáltalán nincs sem ember, sem keret. A tanügyben működő tantárgyversenyek nagy része sajnos csak a tehetség felismertetéséig jut el, de nem fordít kellő figyelmet és pénzt ezen gyerekek kiteljesítésére.
Idáig jobbára az általános iskolával foglalkoztunk, beszéljünk kicsit a továbbiakról, mi a helyzet nyolcadik után?
Ezen a ponton nagyon sok a gondunk, hiszen a kilencedik és tizedik osztály elvileg kötelező, minden egyes diák, aki elvégezte a nyolcadikat, tovább kellene tanuljon, szintfelmérőtől függetlenül. Ennek ellenére tavaly 1200 diák fejezte be a nyolcadikat Bihar megyében magyar tagozaton, ebből 200 nem jelent meg kilencedik osztályban a következő tanév szeptemberében, ők nagy valószínűséggel nem tanultak tovább.
Ez majd 17 százalék, tehát ha hozzáadom az általános iskola közbeni 15 százalékos lemorzsolódáshoz, akkor arra jutok, hogy az elsőt magyar tagozaton megkezdő diákok 32 százaléka, azaz egyharmada nem jut el a középiskolába. Az első 15 százalékról már beszéltünk, a nyolcadik és a kilencedik között mi képez szakadékot?
Sokszor a szülők, tudok olyan esetről, amikor még ösztöndíjas helyekre sem engedik el a gyereket. Az iskolai mediátorok az ilyen helyzetekben sokat tudnának segíteni, ha mindenhol lennének, és évek alatt szoros kapcsolatot építenének a családdal. Emellett sokszor a költség jelent problémát, hiszen az ösztöndíj, ha mindenki élne vele, akkor is kevés lenne, egyházak, magánszemélyek itt-ott segítenek, de ez messze nem elegendő, főleg ahhoz mérten, hány diáknak lenne szüksége arra, hogy az utazási, bentlakási, étkezési költségeit valaki fedezze, mert a család nem képes rá. A szakoktatás beindítása pozitívumot jelent, az ebben résztvevő fiatalok, ha nem hiányoznak, havi 200 lejt kapnak, ami komoly motiváció, de még mindig nem elegendő, hiszen sokszor az utazást sem fedezi. Sajnos a megyében még vannak régiók ahol nem sikerült a magyar szakmai oktatást beindítani.
A szakoktatásnál fontos kérdés, hogy mennyire piacképes a tudás, amit kínál. Hogy állnak ezek az iskolák?
Van ahol magasabb, van ahol alacsonyabb a színvonal. A képzést komolyabb előkészítés nélkül, egyik évről a másikra kellett beindítani, volt olyan iskola, amely természetesen nem volt felkészülve, de mindenki alkalmazkodik a helyzethez, és szép lassan megoldja a gondokat.
erdelyiriport.ro
2016. április 20.
Vívni a megmaradás háborúját
Kedd délután a XXV. Festum Varadinum keretében ünnepi istentiszteletet tartottak az evangélikus templomban. Igét hirdetett Kovács Zsombor temesvári lelkész és kulturális műsor is volt.
Mátyás Attila evangélikus-lutheránus lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket, azon meggyőződésének adva hangot: minden olyan alkalom, amikor a szellemi, lelki értékeink erősödnek, és identitásunk elengedhetetlen részei válnak, ünnep, illetve hívogató lehetőség lehet az öntudatos Krisztus-követők, a hitvalló keresztények és a nemzetépítő atyafiak számára. Ugyanakkor Semjén Zsolt magyarországi miniszterelnök-helyettest idézte, aki az evangélikus egyház legutóbbi kolozsvári zsinati ülésén az mondta: az embernek két hazája- egy földi és egy mennyei- van, és kötelességünk az előbbit megbecsülni.
Kovács Zsombor temesvári tiszteletes Pál apostol Timotheushoz írt II. levele egyik versére építette igei szolgálatát, négy fogalom- a félelem, az erő, a szeretetet és a józanság- köré csoportosítva szószéki beszédét. Arra hívta fel a figyelmet: a bizonytalanság, a féltés, a sötétség és a hitetlenség egyidős az emberiséggel, de az igazi kereszténynek nem kell félnie a haláltól, a magánytól, az öregedéstől, az anyagi és egyéb egzisztenciális létbizonytalanságoktól, hiszen Krisztus megváltott minket. Nem szabad tehát a félelem és a meghátrálás emberei legyünk, mert az Isten az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk, és ez hozzásegít ahhoz, hogy legyőzzünk minden nehézséget, gyengeséget, tunyaságot és közömbösséget. Lehetővé teszi, hogy sikerrel és egyenes gerinccel vívjuk meg mindennapi harcainkat az anyaföldünk, az anyanyelvünk és az anyaszentegyházunk védelmében, és a gyermekeinket, a jövő nemzedékek tagjait is erre neveljük, hiszen aki magyarul beszél, énekel vagy magyar néptáncokat jár, máris megnyert egy csatát. A szeretet lelke emellett képessé tesz bennünket arra, hogy a másik emberben meglássuk a felebarátot és a másik magyarban az édestestvért, a józanság lelke pedig abban segít, hogy reálisan fel tudjuk mérni az esélyeinket, és mindent megtenni azért, hogy megnyerjük a megmaradás háborúját- nyomatékosította a lelkész.
Ünnepi műsor
Kolozsvári fiatal művészek (Nagy Noémi Kriszta népdalénekes, Laczkó Vass Róbertszínművész, Szép András zongorista és Szép Gyula Bálint szólóhegedűs) a hit- és hiedelem-élmény Kárpát-medencei különlegességeit, a magyar szakrális népi költészet ismert és már-már elfeledett szerzeményeit gyűjtötték csokorba, Paraliturgia címmel. A felcsendülő dalok többsége egy-egy biblikus történetet beszéltek el, hol a kívánt komolysággal, hol pedig – a népi költészethez hűen – kellő humorral és játékossággal, a csángóföldtől egészen Vas megyéig.
Maczalik Alfréd zeneszerző, festőművész műveiből, aki Varsóban született és Bécsen keresztül érkezve egykor városunkba, szólaltatott meg a mélyhegedű elbűvölő hangjánThurzó Sándor József, nemzetközi szinten is népszerűségnek örvendő brácsaművész.Imre Kamilla, a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumkisdiákja, az Evangélikus Óvoda egykori növendéke gyönyörű, szívet melengető hangot kapott az Úr Istentől ajándékba. Ő (moldvai népdalokat énekelt) és egykorióvodás társaival voltak a legfiatalabb előadói az alkalomnak. Orgonán ugyanakkor Benczédi Hunor kántor játszott. Az ünnep a már hagyományossá vált szeretetvendégséggel zárult, amelyen a résztvevőknek lehetősége nyílt a személyes ismerkedésre is.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro
Kedd délután a XXV. Festum Varadinum keretében ünnepi istentiszteletet tartottak az evangélikus templomban. Igét hirdetett Kovács Zsombor temesvári lelkész és kulturális műsor is volt.
Mátyás Attila evangélikus-lutheránus lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket, azon meggyőződésének adva hangot: minden olyan alkalom, amikor a szellemi, lelki értékeink erősödnek, és identitásunk elengedhetetlen részei válnak, ünnep, illetve hívogató lehetőség lehet az öntudatos Krisztus-követők, a hitvalló keresztények és a nemzetépítő atyafiak számára. Ugyanakkor Semjén Zsolt magyarországi miniszterelnök-helyettest idézte, aki az evangélikus egyház legutóbbi kolozsvári zsinati ülésén az mondta: az embernek két hazája- egy földi és egy mennyei- van, és kötelességünk az előbbit megbecsülni.
Kovács Zsombor temesvári tiszteletes Pál apostol Timotheushoz írt II. levele egyik versére építette igei szolgálatát, négy fogalom- a félelem, az erő, a szeretetet és a józanság- köré csoportosítva szószéki beszédét. Arra hívta fel a figyelmet: a bizonytalanság, a féltés, a sötétség és a hitetlenség egyidős az emberiséggel, de az igazi kereszténynek nem kell félnie a haláltól, a magánytól, az öregedéstől, az anyagi és egyéb egzisztenciális létbizonytalanságoktól, hiszen Krisztus megváltott minket. Nem szabad tehát a félelem és a meghátrálás emberei legyünk, mert az Isten az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk, és ez hozzásegít ahhoz, hogy legyőzzünk minden nehézséget, gyengeséget, tunyaságot és közömbösséget. Lehetővé teszi, hogy sikerrel és egyenes gerinccel vívjuk meg mindennapi harcainkat az anyaföldünk, az anyanyelvünk és az anyaszentegyházunk védelmében, és a gyermekeinket, a jövő nemzedékek tagjait is erre neveljük, hiszen aki magyarul beszél, énekel vagy magyar néptáncokat jár, máris megnyert egy csatát. A szeretet lelke emellett képessé tesz bennünket arra, hogy a másik emberben meglássuk a felebarátot és a másik magyarban az édestestvért, a józanság lelke pedig abban segít, hogy reálisan fel tudjuk mérni az esélyeinket, és mindent megtenni azért, hogy megnyerjük a megmaradás háborúját- nyomatékosította a lelkész.
Ünnepi műsor
Kolozsvári fiatal művészek (Nagy Noémi Kriszta népdalénekes, Laczkó Vass Róbertszínművész, Szép András zongorista és Szép Gyula Bálint szólóhegedűs) a hit- és hiedelem-élmény Kárpát-medencei különlegességeit, a magyar szakrális népi költészet ismert és már-már elfeledett szerzeményeit gyűjtötték csokorba, Paraliturgia címmel. A felcsendülő dalok többsége egy-egy biblikus történetet beszéltek el, hol a kívánt komolysággal, hol pedig – a népi költészethez hűen – kellő humorral és játékossággal, a csángóföldtől egészen Vas megyéig.
Maczalik Alfréd zeneszerző, festőművész műveiből, aki Varsóban született és Bécsen keresztül érkezve egykor városunkba, szólaltatott meg a mélyhegedű elbűvölő hangjánThurzó Sándor József, nemzetközi szinten is népszerűségnek örvendő brácsaművész.Imre Kamilla, a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnáziumkisdiákja, az Evangélikus Óvoda egykori növendéke gyönyörű, szívet melengető hangot kapott az Úr Istentől ajándékba. Ő (moldvai népdalokat énekelt) és egykorióvodás társaival voltak a legfiatalabb előadói az alkalomnak. Orgonán ugyanakkor Benczédi Hunor kántor játszott. Az ünnep a már hagyományossá vált szeretetvendégséggel zárult, amelyen a résztvevőknek lehetősége nyílt a személyes ismerkedésre is.
Ciucur Losonczi Antonius
erdon.ro
2016. április 20.
Könyvbemutató és beszélgetés
Az Art Cafféban mutatják be Elek György, Aki nekem virágot álmodott című könyvét.
Az RMDSZ szatmárnémeti nőszervezetének szervezésében április 21-én, csütörtökön 17 órától, az ArtCafféban ( Szatmárnémeti, Ruha István-sétány, a Dinu Lipatti Filharmóniával szemben) kerül sor Elek György szatmárnémeti publicista, Aki nekem virágot álmodott című kötetének bemutatójára és az azt követő, Álmok, vágyak, érzelmek, párkapcsolatok című beszélgetésre.
A program szerint a rendezvényt megnyitja és moderálja Poszet Kinga, az RMDSZ szatmárnémeti nőszervezetének elnöke. Az Aki nekem virágot álmodott című kötetet Tóth Klára pszichológus fogja bemutatni, a kötetből részleteket olvasnak fel a Harag György Társulat színművészei: Laczkó Tekla, Bándi Johanna és Rappert-Vencz Gábor.
Az Álmok, vágyak, érzelmek, párkapcsolatok című beszélgetést Rácz Ervin református lelkész fogja moderálni, a rendezvényt pedig Cserey Csaba ütőhangszerművész koncertje teszi színesebbé.
szatmar.ro
Az Art Cafféban mutatják be Elek György, Aki nekem virágot álmodott című könyvét.
Az RMDSZ szatmárnémeti nőszervezetének szervezésében április 21-én, csütörtökön 17 órától, az ArtCafféban ( Szatmárnémeti, Ruha István-sétány, a Dinu Lipatti Filharmóniával szemben) kerül sor Elek György szatmárnémeti publicista, Aki nekem virágot álmodott című kötetének bemutatójára és az azt követő, Álmok, vágyak, érzelmek, párkapcsolatok című beszélgetésre.
A program szerint a rendezvényt megnyitja és moderálja Poszet Kinga, az RMDSZ szatmárnémeti nőszervezetének elnöke. Az Aki nekem virágot álmodott című kötetet Tóth Klára pszichológus fogja bemutatni, a kötetből részleteket olvasnak fel a Harag György Társulat színművészei: Laczkó Tekla, Bándi Johanna és Rappert-Vencz Gábor.
Az Álmok, vágyak, érzelmek, párkapcsolatok című beszélgetést Rácz Ervin református lelkész fogja moderálni, a rendezvényt pedig Cserey Csaba ütőhangszerművész koncertje teszi színesebbé.
szatmar.ro
2016. április 20.
Pincéket, termőföldeket öntött el a víz
A Nyikó és Nagy-Küküllő mentieknek egyaránt gondot okozott a nagy mennyiségű lehullott csapadék. Pincéket, nyári konyhákat öntött el a víz, a Nagy-Küküllő pedig ki is lépett medréből Décsfalva és Székelymagyarós környékén.
Elöntötte a víz szerdán reggel Nyikómalomfalva egy részét, a háztartásoknál a szivattyúzásban a község önkéntes tűzoltói nyújtottak segítséget. A károk jelentősek a pincékben és nyári konyhákban. Farkaslaka község polgármestere, Kovács Lehel lapunkkal tudatta, „szerencsére a patakok a helyükön vannak, az árvízvédelmi munkálatoknak köszönhetően nem lett nagyobb baj”. Hozzáfűzte, a falvakban most nem alakult ki pánikhangulat. A polgármester szerint az okozhatta a szerdai áradást, hogy a határsáncok és -árkok nem tudták levezetni az éjszakai nagy mennyiségű csapadékot.
Szerdán délután Farkaslakán értük utol a tűzoltókat, akik éppen a plébánia pincéjéből szívatták ki a vizet. Onnan Szentlélekre tartottak, ahol a felújítás alatt lévő művelődési ház pincéjéből kellett kiszivattyúzniuk a vizet. Malomfalván egyébként tíz portához hívták segítségül őket, Farkaslakán szintúgy.
Noha a Nyikó szintje megemelkedett, közel sem érte el a biztonsági határértéket – mondta el lapunknak Călin Fokt, a Maros Vízügyi Vezérigazgatóság szóvivője.
A Nagy-Küküllő mentén ázott fokhagyma- és hagymaültetvényben jártunk Székelymagyaróson. A föld vízzel, ágakkal, hordalékkal telt fel. Nagy Levente gazda éppen elvezető árkokkal igyekezett felgyorsítani a víz távozását. Kárát még nem tudta felbecsülni, majd ha megtisztul a területe. „Otthon is teli volt vízzel a talicska, én azt használom vízmértéknek” – hangoztatta.
A Nagy-Küküllő kilépett a medréből Décsfalva és Székelymagyarós környékén. Bögöz község polgármestere, Farkas Mózes érdeklődésünkre elmondta, tudomása szerint a zeteváraljai víztározónál megengedték a vizet, és az okozhatott vízszintnövekedést, de áradásról nincs tudomása. Călin Fokt viszont cáfolta, hogy nagyobb vízmennyiséget engedtek volna ki a víztározóból. Kollégája ott lakik a helyszínen, hívásunkkor azonnal ellenőriztette a kiengedett vízmennyiséget, ami jóval a megengedett értékek alatt volt. Szerinte egyébként a hidak, pallók környéke, valamint a vízmeder nem volt megfelelően kitakarítva, és a hordalék akadályozta a víz zavartalan lefolyását.
Egyébként Csíkszéken is gondot okozott a nagy mennyiségű csapadék, több helyszínen is kilépett medréből az Olt.
Dávid Anna Júlia
Székelyhon.ro
A Nyikó és Nagy-Küküllő mentieknek egyaránt gondot okozott a nagy mennyiségű lehullott csapadék. Pincéket, nyári konyhákat öntött el a víz, a Nagy-Küküllő pedig ki is lépett medréből Décsfalva és Székelymagyarós környékén.
Elöntötte a víz szerdán reggel Nyikómalomfalva egy részét, a háztartásoknál a szivattyúzásban a község önkéntes tűzoltói nyújtottak segítséget. A károk jelentősek a pincékben és nyári konyhákban. Farkaslaka község polgármestere, Kovács Lehel lapunkkal tudatta, „szerencsére a patakok a helyükön vannak, az árvízvédelmi munkálatoknak köszönhetően nem lett nagyobb baj”. Hozzáfűzte, a falvakban most nem alakult ki pánikhangulat. A polgármester szerint az okozhatta a szerdai áradást, hogy a határsáncok és -árkok nem tudták levezetni az éjszakai nagy mennyiségű csapadékot.
Szerdán délután Farkaslakán értük utol a tűzoltókat, akik éppen a plébánia pincéjéből szívatták ki a vizet. Onnan Szentlélekre tartottak, ahol a felújítás alatt lévő művelődési ház pincéjéből kellett kiszivattyúzniuk a vizet. Malomfalván egyébként tíz portához hívták segítségül őket, Farkaslakán szintúgy.
Noha a Nyikó szintje megemelkedett, közel sem érte el a biztonsági határértéket – mondta el lapunknak Călin Fokt, a Maros Vízügyi Vezérigazgatóság szóvivője.
A Nagy-Küküllő mentén ázott fokhagyma- és hagymaültetvényben jártunk Székelymagyaróson. A föld vízzel, ágakkal, hordalékkal telt fel. Nagy Levente gazda éppen elvezető árkokkal igyekezett felgyorsítani a víz távozását. Kárát még nem tudta felbecsülni, majd ha megtisztul a területe. „Otthon is teli volt vízzel a talicska, én azt használom vízmértéknek” – hangoztatta.
A Nagy-Küküllő kilépett a medréből Décsfalva és Székelymagyarós környékén. Bögöz község polgármestere, Farkas Mózes érdeklődésünkre elmondta, tudomása szerint a zeteváraljai víztározónál megengedték a vizet, és az okozhatott vízszintnövekedést, de áradásról nincs tudomása. Călin Fokt viszont cáfolta, hogy nagyobb vízmennyiséget engedtek volna ki a víztározóból. Kollégája ott lakik a helyszínen, hívásunkkor azonnal ellenőriztette a kiengedett vízmennyiséget, ami jóval a megengedett értékek alatt volt. Szerinte egyébként a hidak, pallók környéke, valamint a vízmeder nem volt megfelelően kitakarítva, és a hordalék akadályozta a víz zavartalan lefolyását.
Egyébként Csíkszéken is gondot okozott a nagy mennyiségű csapadék, több helyszínen is kilépett medréből az Olt.
Dávid Anna Júlia
Székelyhon.ro
2016. április 20.
Mikó-ügy – A restitúciós bizottság újra elbírálja a kollégium visszaszolgáltatási kérvényét
A restitúciós bizottság újra elbírálja az Erdélyi Református Egyházkerületnek a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatására vonatkozó kérését – jelentette be szerdán Kolozsváron Veress Emőd jogász, az egyház jogi képviselője.
Hozzátette, az egyház képviselőinek csütörtökön kell megjelenniük a bukaresti bizottság előtt, hogy alátámasszák a kérést. Az ügyvéd elmondta: a bizottság azt állapította meg, hogy a korábbi büntetőper nem rendezte az épület tulajdonjogát. 2014-ben a ploiești táblabíróság azt mondta ki, hogy szabálytalanul szolgáltatták vissza a Székely Mikó Kollégium épületeit, és felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a restitúciót elrendelő bizottsági tagokat.
„A restitúciós eljárás újra folyamatban van, és a bizottság érdemben fog dönteni. Ha úgy gondolják, hogy nem jár vissza, az is eredmény, mert megnyílik a pereskedés lehetősége” – jelentette ki Veress Emőd.
Kató Béla erdélyi református püspök azért tartotta fontosnak a fejleményt, mert – mint mondta – a Mikó-ügyben hozott ítélet olyan fordulópont volt a romániai restitúcióban, amilyen a New York-i ikertornyok elleni terrortámadás az Egyesült Államok életében. Azóta a restitúciós bizottság rendre ugyanazokat az érveket hozza fel egy-egy visszaszolgáltatási kérelem elutasítására, amelyeket a Mikó ügyben a bíróság megfogalmazott.
Veress Emőd elmagyarázta: a 19. század végi joggyakorlatnak felel meg az a tény, hogy számos egyházi ingatlan tulajdonosaként a telekkönyvbe nem az egyházat jegyezték be, hanem például azt, hogy „református papilak”, vagy a sepsiszentgyörgyi iskolaépület esetében „Ev. Ref. Székely Mikó Kollégium”. A jogász olyan Trianon előtti, és a két világháború közötti perek ítéleteit idézte, amelyek tisztázták, hogy az ilyen bejegyzések voltaképp az egyház tulajdonjogát fedik. Azt is megjegyezte: az egyházak saját statútumukban is tisztázták, hogy ha valamely egyházi szervezet megszűnik, annak a vagyona a fölöttes egyházi szervre száll. Azt is megemlítette, hogy az 1948-as államosításkor a román állam az egyházaktól vette el az ingatlanokat, most pedig vonakodik attól, hogy az egyházaknak szolgáltassa vissza.
A kolozsvári sajtótájékoztató keretében mutatták be a romániai egyházi restitúció fehér könyvét, melyet angol nyelven adott ki a református egyház, és amely valamennyi romániai történelmi magyar egyház egykor államosított ingatlanainak a helyzetét összefoglalja. Kató Béla püspök elmondta, azért angolul, hogy általa nemzetközi nyilvánosságot kaphasson a romániai restitúció állása.
A könyvben közölt összesítés szerint a református, római katolikus, evangélikus és unitárius egyház összesen 2147 államosított ingatlant igényelt vissza. Az illetékes bizottság 1167 kérést bírált el, 920 ingatlant szolgáltatott vissza, 53 ingatlan visszaszolgáltatását utasította el, és 194 ingatlan esetében szabott meg kártérítést az egykori tulajdonosnak.
Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök kijelentette, a román kommunista állam a közösséget forgatta ki a vagyonából, az egyházi elöljáróknak pedig a közösségük mellett e helyük a jogkövetelésben. Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök arra figyelmeztetett, hogy az egyház sokkal jobb gazdája a vagyonnak, mint az állam. Az egyházak nagy erőfeszítésekkel felújították a visszaszerzett ingatlanaikat, amelyek azonban az állam és az önkormányzatok tulajdonában maradtak, azok ma is leromlott állapotban vannak.
„Kérdés, hogy partnert lát-e bennünk a román állam vagy ellenséget. Ha partnert, akkor partnerként kell viszonyulnia hozzánk” – jelentette ki Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök.
MTI
Székelyhon.ro
A restitúciós bizottság újra elbírálja az Erdélyi Református Egyházkerületnek a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaszolgáltatására vonatkozó kérését – jelentette be szerdán Kolozsváron Veress Emőd jogász, az egyház jogi képviselője.
Hozzátette, az egyház képviselőinek csütörtökön kell megjelenniük a bukaresti bizottság előtt, hogy alátámasszák a kérést. Az ügyvéd elmondta: a bizottság azt állapította meg, hogy a korábbi büntetőper nem rendezte az épület tulajdonjogát. 2014-ben a ploiești táblabíróság azt mondta ki, hogy szabálytalanul szolgáltatták vissza a Székely Mikó Kollégium épületeit, és felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a restitúciót elrendelő bizottsági tagokat.
„A restitúciós eljárás újra folyamatban van, és a bizottság érdemben fog dönteni. Ha úgy gondolják, hogy nem jár vissza, az is eredmény, mert megnyílik a pereskedés lehetősége” – jelentette ki Veress Emőd.
Kató Béla erdélyi református püspök azért tartotta fontosnak a fejleményt, mert – mint mondta – a Mikó-ügyben hozott ítélet olyan fordulópont volt a romániai restitúcióban, amilyen a New York-i ikertornyok elleni terrortámadás az Egyesült Államok életében. Azóta a restitúciós bizottság rendre ugyanazokat az érveket hozza fel egy-egy visszaszolgáltatási kérelem elutasítására, amelyeket a Mikó ügyben a bíróság megfogalmazott.
Veress Emőd elmagyarázta: a 19. század végi joggyakorlatnak felel meg az a tény, hogy számos egyházi ingatlan tulajdonosaként a telekkönyvbe nem az egyházat jegyezték be, hanem például azt, hogy „református papilak”, vagy a sepsiszentgyörgyi iskolaépület esetében „Ev. Ref. Székely Mikó Kollégium”. A jogász olyan Trianon előtti, és a két világháború közötti perek ítéleteit idézte, amelyek tisztázták, hogy az ilyen bejegyzések voltaképp az egyház tulajdonjogát fedik. Azt is megjegyezte: az egyházak saját statútumukban is tisztázták, hogy ha valamely egyházi szervezet megszűnik, annak a vagyona a fölöttes egyházi szervre száll. Azt is megemlítette, hogy az 1948-as államosításkor a román állam az egyházaktól vette el az ingatlanokat, most pedig vonakodik attól, hogy az egyházaknak szolgáltassa vissza.
A kolozsvári sajtótájékoztató keretében mutatták be a romániai egyházi restitúció fehér könyvét, melyet angol nyelven adott ki a református egyház, és amely valamennyi romániai történelmi magyar egyház egykor államosított ingatlanainak a helyzetét összefoglalja. Kató Béla püspök elmondta, azért angolul, hogy általa nemzetközi nyilvánosságot kaphasson a romániai restitúció állása.
A könyvben közölt összesítés szerint a református, római katolikus, evangélikus és unitárius egyház összesen 2147 államosított ingatlant igényelt vissza. Az illetékes bizottság 1167 kérést bírált el, 920 ingatlant szolgáltatott vissza, 53 ingatlan visszaszolgáltatását utasította el, és 194 ingatlan esetében szabott meg kártérítést az egykori tulajdonosnak.
Bálint Benczédi Ferenc unitárius püspök kijelentette, a román kommunista állam a közösséget forgatta ki a vagyonából, az egyházi elöljáróknak pedig a közösségük mellett e helyük a jogkövetelésben. Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök arra figyelmeztetett, hogy az egyház sokkal jobb gazdája a vagyonnak, mint az állam. Az egyházak nagy erőfeszítésekkel felújították a visszaszerzett ingatlanaikat, amelyek azonban az állam és az önkormányzatok tulajdonában maradtak, azok ma is leromlott állapotban vannak.
„Kérdés, hogy partnert lát-e bennünk a román állam vagy ellenséget. Ha partnert, akkor partnerként kell viszonyulnia hozzánk” – jelentette ki Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök.
MTI
Székelyhon.ro
2016. április 20.
Kovács Péter: az egyfordulós választás 8-10 polgámesterrel többet jelenthet az RMDSZ-nek
A 9000 RMDSZ-jelöltről, a visszaszerezhető városokról, a szórványban indulókról és a nők politikai szerepvállalásáról kérdeztük az ügyvezető elnököt.
Lezárta az RMDSZ az önkormányzati választási jelöltlistákat: 9000 jelölt pályáz meg helyi vagy megyei tanácsosi, vagy polgármesteri mandátumot az RMDSZ részéről a június 5-i helyhatósági választásokon. Az egyfordulós polgármester-választás hatásáról, a szórványvidékeken induló esélyekről, és a női jelöltek számáról Kovács Pétert, az RMDSZ ügyvezető elnökét, kampánykoordinátort kérdeztük.
- A parlamenti herce-hurca ellenére idén is egyfordulós lesz a polgármester-választás. Ez elsősorban azokon a településeken lehet kedvező a magyar képviselet számára, ahol a magyarság jelentős arányban, de nem többségben van jelen. Milyen esélyei vannak az RMDSZ-nek a Partiumban polgármesteri tisztséget szerezni, hányat szerezhetnek vissza a meglévők közül? Kovács Péter: – 2012-ben végeztünk egy szimulálást a választásokkal kapcsolatosan, úgy, hogy összehasonlítottuk az azelőtt négy évvel lezajlott kétfordulós választások eredményét ezzel az első olyan választással, amely egyfordulós volt. A magyar képviselet szempontjából az egyfordulós választás nem állítja a feje tetejére a helyzetet, tehát az egyfordulós polgármester-választás további 8-10 polgármestert jelent az RMDSZ számára.
Egyértelmű, hogy egy olyan város, mint Szatmárnémeti, Marosvásárhely vagy Szászrégen esetében szinte egyedüli esély a győzelemre az, hogy egyfordulós a választás, mert a második fordulóban a román pártok, a román szavazók összezárnak és etnikai szavazással elviszik a választásokat. Nekünk elsősorban elvi kifogásaink voltak, amikor elleneztük a kétfordulós választás bevezetését, mert a választási törvényt egy évvel a választások előtt nem módosítjuk. Erre van egy Velencei Bizottsági ajánlás, van egy román alkotmánybírósági döntés, és nekünk elsősorban az elvvel, nem pedig a matematikával volt kifogásunk. A két fordulónak akár magyar szempontból is lehetne előnye, mert ha egy településen semmi esély nincs arra, hogy a magyar polgármesterjelölt nyerjen, akkor a második fordulóban annak a polgármester-jelöltnek a támogatására biztathat, akivel egy alpolgármesteri tisztségre vonatkozó, vagy más jellegű politikai egyezséget lehet kötni.
- Szatmárnémeti kapcsán megjegyzendő, hogy 2012-ben az RMDSZ jelöltje, Ilyés Gyula az USL-szimpátiahullám miatt nem nyerte el a polgármesteri tisztséget. Itt tehát most van reális esély arra, hogy a magyar jelölt nyerjen.
– Igen, Ilyés Gyula 2012-ben több szavazatot kapott, mint a korábbi két alkalommal, amikor elnyerte a polgármesteri tisztséget, azonban a magyar szavazatokat arányaiban felülmúlták a román szavazatok.
- Mi történik Marosvásárhelyen, ahol, ha a magyarok számarányát tekintjük, jobban állnak, mint Szatmárnémetiben, ennek ellenére a korábbi választások tapasztalata azt mutatja, hogy sokkal nehezebb feladat megszerezni a polgármesteri tisztséget?
– A politikában egy plusz egy nem mindig kettő. Nem elég csak a matematikát nézni. Azt láttuk, hogy jelentős arányú az átszavazás, tehát jelentős számú magyar szavaz Floreára. Így volt ez négy évvel ezelőtt, de nyolc évvel ezelőtt is. Az viszont nem tapasztalható, hogy a románok átszavaznak a magyar jelöltre, legalábbis nagyon-nagyon kis mértékben.
- Ha a választási részvételre vonatkozó statisztikákat megnézzük, azt láthatjuk, hogy minden egyes választáson kevesebb és kevesebb magyar ember ment el szavazni. Egy másik adatsor, a 2011-es népszámlálási adatok is csökkenést mutatnak, ez esetben a szórványmagyar településeken látszik a drasztikus fogyás. Ha ezeket az adatokat összevetjük, akkor a szórvány szórványában, például Beszterce-Naszód, Fehér, Hunyad, Szeben megyékben milyen esély van arra, hogy az RMDSZ megőrizze az önkormányzati szintű képviseletét?
– Ebben a négy megyében jelenleg nincs megyei tanácsi képviseletünk, egyedül Beszterce-Naszód megye az, ahol akár vissza is lehet szerezni a megyei tanácsi képviseletet. Emellett vannak települések, ahol eséllyel indulnak a magyar jelöltek, akár polgármesterségre is. Beszterce-Naszód megyében, illetve Fehér megyében van egy-egy magyar polgármester. Itt arra számítunk, hogy nagyon sok helyen, ahol 5% körüli a magyar közösség aránya, ott a részvétel segíthet, mert az RMDSZ-nek itt megvan a törzsbázisa, tehát, ha alacsony a részvétel, és a magyarság nagyobb arányban megy el szavazni, akkor elérhető az a bizonyos 5%-os küszöb.
- A Nőszervezet egy picit több jelöltre számított Erdély-szerte. Nem sok nő került listavezetői pozícióba, de befutó helyen sincs túl sok nő. Bár több kezdeményezés is volt a nők politikai szerepvállalásának elősegítése érdekében – például a Nőket az RMDSZ-be kampány, és persze, nagyon fontos fejlemény volt az is ilyen téren, hogy megalakult a Nőszervezet, ennek ellenére ebben a tekintetben nem látványos az előrelépés. Hogy értékeli ezt a helyzetet az RMDSZ?
– Ebben a pillanatban ezt így nem tudnám kijelenteni, és úgy gondolom, hogy a Nőszervezet minapi álláspontja is elhamarkodott volt. Április 26-ig kell iktatni a választási listákat, és jelenleg sem az ügyvezető elnökségen, sem a Nőszervezet országos központjában nincs egy teljes statisztika arról, hogy milyen arányban vannak képviselve a hölgyek a listákon. Tehát az, hogy felsorolunk egy-két települést, vagy felsorolunk néhány pro vagy kontra érvet, hogy a nők ott vannak, vagy nincsenek ott, attól még semmiképpen nem általánosítható. Tehát én azt mondom, hogy ne siessük el, várjuk meg a végleges adatokat. Én úgy gondolom, hogy a Nőszervezetünk munkájának nem egyik napról a másikra, vagy egyik évről a másikra jön meg az eredménye. Igen, az RMDSZ mulasztott akkor, amikor ilyen későre hozta létre a Nőszervezetet, hiszen látványos és jó munkát végeznek, de kár lenne elhamarkodottan kijelenteni azt, hogy nincsenek megfelelő arányban nők a listán akkor, amikor ezeket a számokat, adatokat nem ismerjük.
- Ön ügyvezető elnökként, a kampány koordinátoraként mit gondol, mi lenne a „megfelelő arány”?
– Nem is egy számot mondanék, hanem egy tendenciát. Az lenne számomra a megfelelő, ha évről évre, választásról választásra nőne ez a szám.
- A PNL például számszerűsítette a minimális női részvételt, amikor benyújtott egy törvénytervezetet, amely egy 30%-os kvótára vonatkozik.
– Ez az arány-kérdés is érdekes. Az RMDSZ második embere nő (Biró Rozália szenátor, SZKT-elnök, a Nőszervezet elnöke, szerk.) Most mi fontosabb: hogy tíz kicsi településen legyen tíz tanácsos, vagy az, hogy az RMDSZ második embere nő? Ezt nagyon nehéz matematikával értékelni, de én hangsúlyozom azt, hogy egy folyamatról kell beszélni. Azt kell látnunk, hogy, igenis, mulasztott az RMDSZ, és ezt belátjuk. Az a jó, hogy erről most már a nyilvánosság előtt is beszélünk. Egy párhuzamot vonnék: én azt láttam ifjúsági vezetőként, hogy nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni a rendszert. Az lehet sikeres, aki távlatokban gondolkodik és rengeteget dolgozik. A Nőszervezet elindult ezen az úton, ez biztató, minden támogatást meg kell kapjanak ebben a munkában. - Milyen mechanizmusok által támogatja az RMDSZ a Nőszervezetet? Biró Rozália arról beszélt, hogy sokszor nem engedik helyzetbe kerülni a nőket egy-egy megyei, vagy települési szintű szervezetben akkor, amikor az önkormányzati választási listákat összeállítják.
- Ezelőtt 10 évvel, amikor ifjúsági vezető voltam, azt mondtam társaimnak, hogy akkor leszünk a listán, amikor annyit dolgozunk, hogy megkerülhetetlenek leszünk. Megnézhetjük, hogy az akkori ifjúsági szervezetben tevékenykedők most vezetői tisztségeket töltenek be. - A két kategória között azért nem vonnék párhuzamot, mert az ifjúsággal szemben nem ugyanazok az előítéletek működnek társadalmi szinten, mint a nőkkel szemben.
– Semmiképpen sem hibáztatnám a társadalmat ebben a kérdésben.
- Az RMDSZ tart-e kampányindító rendezvényt?
– Szombaton 10 órától Szatmárnémetiben az SZKT ülésével egybekötött kampánynyitót tart az RMDSZ. Bemutatkoznak a szövetség kiemelt polgármester-, megyei és helyi tanácsosjelöltjei, és az eseményen díszmeghívottak is lesznek.
Kertész Melinda
Transindex.ro
A 9000 RMDSZ-jelöltről, a visszaszerezhető városokról, a szórványban indulókról és a nők politikai szerepvállalásáról kérdeztük az ügyvezető elnököt.
Lezárta az RMDSZ az önkormányzati választási jelöltlistákat: 9000 jelölt pályáz meg helyi vagy megyei tanácsosi, vagy polgármesteri mandátumot az RMDSZ részéről a június 5-i helyhatósági választásokon. Az egyfordulós polgármester-választás hatásáról, a szórványvidékeken induló esélyekről, és a női jelöltek számáról Kovács Pétert, az RMDSZ ügyvezető elnökét, kampánykoordinátort kérdeztük.
- A parlamenti herce-hurca ellenére idén is egyfordulós lesz a polgármester-választás. Ez elsősorban azokon a településeken lehet kedvező a magyar képviselet számára, ahol a magyarság jelentős arányban, de nem többségben van jelen. Milyen esélyei vannak az RMDSZ-nek a Partiumban polgármesteri tisztséget szerezni, hányat szerezhetnek vissza a meglévők közül? Kovács Péter: – 2012-ben végeztünk egy szimulálást a választásokkal kapcsolatosan, úgy, hogy összehasonlítottuk az azelőtt négy évvel lezajlott kétfordulós választások eredményét ezzel az első olyan választással, amely egyfordulós volt. A magyar képviselet szempontjából az egyfordulós választás nem állítja a feje tetejére a helyzetet, tehát az egyfordulós polgármester-választás további 8-10 polgármestert jelent az RMDSZ számára.
Egyértelmű, hogy egy olyan város, mint Szatmárnémeti, Marosvásárhely vagy Szászrégen esetében szinte egyedüli esély a győzelemre az, hogy egyfordulós a választás, mert a második fordulóban a román pártok, a román szavazók összezárnak és etnikai szavazással elviszik a választásokat. Nekünk elsősorban elvi kifogásaink voltak, amikor elleneztük a kétfordulós választás bevezetését, mert a választási törvényt egy évvel a választások előtt nem módosítjuk. Erre van egy Velencei Bizottsági ajánlás, van egy román alkotmánybírósági döntés, és nekünk elsősorban az elvvel, nem pedig a matematikával volt kifogásunk. A két fordulónak akár magyar szempontból is lehetne előnye, mert ha egy településen semmi esély nincs arra, hogy a magyar polgármesterjelölt nyerjen, akkor a második fordulóban annak a polgármester-jelöltnek a támogatására biztathat, akivel egy alpolgármesteri tisztségre vonatkozó, vagy más jellegű politikai egyezséget lehet kötni.
- Szatmárnémeti kapcsán megjegyzendő, hogy 2012-ben az RMDSZ jelöltje, Ilyés Gyula az USL-szimpátiahullám miatt nem nyerte el a polgármesteri tisztséget. Itt tehát most van reális esély arra, hogy a magyar jelölt nyerjen.
– Igen, Ilyés Gyula 2012-ben több szavazatot kapott, mint a korábbi két alkalommal, amikor elnyerte a polgármesteri tisztséget, azonban a magyar szavazatokat arányaiban felülmúlták a román szavazatok.
- Mi történik Marosvásárhelyen, ahol, ha a magyarok számarányát tekintjük, jobban állnak, mint Szatmárnémetiben, ennek ellenére a korábbi választások tapasztalata azt mutatja, hogy sokkal nehezebb feladat megszerezni a polgármesteri tisztséget?
– A politikában egy plusz egy nem mindig kettő. Nem elég csak a matematikát nézni. Azt láttuk, hogy jelentős arányú az átszavazás, tehát jelentős számú magyar szavaz Floreára. Így volt ez négy évvel ezelőtt, de nyolc évvel ezelőtt is. Az viszont nem tapasztalható, hogy a románok átszavaznak a magyar jelöltre, legalábbis nagyon-nagyon kis mértékben.
- Ha a választási részvételre vonatkozó statisztikákat megnézzük, azt láthatjuk, hogy minden egyes választáson kevesebb és kevesebb magyar ember ment el szavazni. Egy másik adatsor, a 2011-es népszámlálási adatok is csökkenést mutatnak, ez esetben a szórványmagyar településeken látszik a drasztikus fogyás. Ha ezeket az adatokat összevetjük, akkor a szórvány szórványában, például Beszterce-Naszód, Fehér, Hunyad, Szeben megyékben milyen esély van arra, hogy az RMDSZ megőrizze az önkormányzati szintű képviseletét?
– Ebben a négy megyében jelenleg nincs megyei tanácsi képviseletünk, egyedül Beszterce-Naszód megye az, ahol akár vissza is lehet szerezni a megyei tanácsi képviseletet. Emellett vannak települések, ahol eséllyel indulnak a magyar jelöltek, akár polgármesterségre is. Beszterce-Naszód megyében, illetve Fehér megyében van egy-egy magyar polgármester. Itt arra számítunk, hogy nagyon sok helyen, ahol 5% körüli a magyar közösség aránya, ott a részvétel segíthet, mert az RMDSZ-nek itt megvan a törzsbázisa, tehát, ha alacsony a részvétel, és a magyarság nagyobb arányban megy el szavazni, akkor elérhető az a bizonyos 5%-os küszöb.
- A Nőszervezet egy picit több jelöltre számított Erdély-szerte. Nem sok nő került listavezetői pozícióba, de befutó helyen sincs túl sok nő. Bár több kezdeményezés is volt a nők politikai szerepvállalásának elősegítése érdekében – például a Nőket az RMDSZ-be kampány, és persze, nagyon fontos fejlemény volt az is ilyen téren, hogy megalakult a Nőszervezet, ennek ellenére ebben a tekintetben nem látványos az előrelépés. Hogy értékeli ezt a helyzetet az RMDSZ?
– Ebben a pillanatban ezt így nem tudnám kijelenteni, és úgy gondolom, hogy a Nőszervezet minapi álláspontja is elhamarkodott volt. Április 26-ig kell iktatni a választási listákat, és jelenleg sem az ügyvezető elnökségen, sem a Nőszervezet országos központjában nincs egy teljes statisztika arról, hogy milyen arányban vannak képviselve a hölgyek a listákon. Tehát az, hogy felsorolunk egy-két települést, vagy felsorolunk néhány pro vagy kontra érvet, hogy a nők ott vannak, vagy nincsenek ott, attól még semmiképpen nem általánosítható. Tehát én azt mondom, hogy ne siessük el, várjuk meg a végleges adatokat. Én úgy gondolom, hogy a Nőszervezetünk munkájának nem egyik napról a másikra, vagy egyik évről a másikra jön meg az eredménye. Igen, az RMDSZ mulasztott akkor, amikor ilyen későre hozta létre a Nőszervezetet, hiszen látványos és jó munkát végeznek, de kár lenne elhamarkodottan kijelenteni azt, hogy nincsenek megfelelő arányban nők a listán akkor, amikor ezeket a számokat, adatokat nem ismerjük.
- Ön ügyvezető elnökként, a kampány koordinátoraként mit gondol, mi lenne a „megfelelő arány”?
– Nem is egy számot mondanék, hanem egy tendenciát. Az lenne számomra a megfelelő, ha évről évre, választásról választásra nőne ez a szám.
- A PNL például számszerűsítette a minimális női részvételt, amikor benyújtott egy törvénytervezetet, amely egy 30%-os kvótára vonatkozik.
– Ez az arány-kérdés is érdekes. Az RMDSZ második embere nő (Biró Rozália szenátor, SZKT-elnök, a Nőszervezet elnöke, szerk.) Most mi fontosabb: hogy tíz kicsi településen legyen tíz tanácsos, vagy az, hogy az RMDSZ második embere nő? Ezt nagyon nehéz matematikával értékelni, de én hangsúlyozom azt, hogy egy folyamatról kell beszélni. Azt kell látnunk, hogy, igenis, mulasztott az RMDSZ, és ezt belátjuk. Az a jó, hogy erről most már a nyilvánosság előtt is beszélünk. Egy párhuzamot vonnék: én azt láttam ifjúsági vezetőként, hogy nem lehet egyik napról a másikra megváltoztatni a rendszert. Az lehet sikeres, aki távlatokban gondolkodik és rengeteget dolgozik. A Nőszervezet elindult ezen az úton, ez biztató, minden támogatást meg kell kapjanak ebben a munkában. - Milyen mechanizmusok által támogatja az RMDSZ a Nőszervezetet? Biró Rozália arról beszélt, hogy sokszor nem engedik helyzetbe kerülni a nőket egy-egy megyei, vagy települési szintű szervezetben akkor, amikor az önkormányzati választási listákat összeállítják.
- Ezelőtt 10 évvel, amikor ifjúsági vezető voltam, azt mondtam társaimnak, hogy akkor leszünk a listán, amikor annyit dolgozunk, hogy megkerülhetetlenek leszünk. Megnézhetjük, hogy az akkori ifjúsági szervezetben tevékenykedők most vezetői tisztségeket töltenek be. - A két kategória között azért nem vonnék párhuzamot, mert az ifjúsággal szemben nem ugyanazok az előítéletek működnek társadalmi szinten, mint a nőkkel szemben.
– Semmiképpen sem hibáztatnám a társadalmat ebben a kérdésben.
- Az RMDSZ tart-e kampányindító rendezvényt?
– Szombaton 10 órától Szatmárnémetiben az SZKT ülésével egybekötött kampánynyitót tart az RMDSZ. Bemutatkoznak a szövetség kiemelt polgármester-, megyei és helyi tanácsosjelöltjei, és az eseményen díszmeghívottak is lesznek.
Kertész Melinda
Transindex.ro
2016. április 20.
Havazik Hargita megyében
Visszatért a tél április közepén, és havazik Hargita megyében. Az Erdély FM tudósítása szerint a 12A jelzésű országúton akadozik a közlekedés, továbbá fokozott figyelemre van szükség a havazás okozta útviszonyok miatt a 13 B jelzésű országúton Gyergyószentmiklós és Parajd között, a Bucsin tetőn, a 12 C jelzésű országúton Gyergyószentmiklós és Gyilkos-tó között, a 13A jelzésű országúton Csíkszereda és Székelyudvarhely között a Hargitán és a 12A országúton Csíkszereda és Comăneşti között.
Hargitafürdőn az erőteljes havazás következtében vastag hóréteg rakódott le. A hókotrókat már bevetették, de óvatosságra intik az autósokat, mivel a lecserélt téli gumik miatt nagyobb a balesetveszély.
(erdély fm)
Transindex.ro
Visszatért a tél április közepén, és havazik Hargita megyében. Az Erdély FM tudósítása szerint a 12A jelzésű országúton akadozik a közlekedés, továbbá fokozott figyelemre van szükség a havazás okozta útviszonyok miatt a 13 B jelzésű országúton Gyergyószentmiklós és Parajd között, a Bucsin tetőn, a 12 C jelzésű országúton Gyergyószentmiklós és Gyilkos-tó között, a 13A jelzésű országúton Csíkszereda és Székelyudvarhely között a Hargitán és a 12A országúton Csíkszereda és Comăneşti között.
Hargitafürdőn az erőteljes havazás következtében vastag hóréteg rakódott le. A hókotrókat már bevetették, de óvatosságra intik az autósokat, mivel a lecserélt téli gumik miatt nagyobb a balesetveszély.
(erdély fm)
Transindex.ro
2016. április 21.
Hanyatló magyar orvosképzés
A legfelsőbb bíróság újra vitatható jogerős ítéletet hirdetett: a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) a lehető legtörvényesebb, hogy a magyar tagozaton tanuló hallgatók számára román nyelven tartják a gyakorlati oktatást. Mindennek alapja, hogy egy – a felperesek által törvénytelennek tartott – felsőoktatási rendelet előírja, hogy az orvostanhallgatóknak a betegekkel románul kell kommunikálniuk.
És ebbe erőteljesen belekapaszkodott a MOGYE rektora és szenátusa, elfogadván a magyar oktatást hátrányosan érintő egyetemi chartát. Az egyetemi autonómiára hivatkoztak, természetesen. Az egykor híres vásárhelyi tanintézményben 2011-ben alakult ki feloldhatatlan konfliktus a román vezetés és a magyar tagozat között, mivel az egyetem vezérkara a már említett, intézményi autonómiára – alighanem az egyetlen helyeselt és működőképes autonómiamodell az országban! – hivatkozva nem léptette életbe a 2011-es oktatási törvény magyar szempontból fontos előírásait. Hogy azért nem lehet magyar nyelvű a gyakorlati képzés, mert az orvostanhallgatóknak a betegekkel román nyelven kell beszélniük, sántít. Egyrészt, mert nyilvánvalóan abban az esetben beszélnek az állam nyelvén a páciensekkel, amennyiben azok román anyanyelvűek, ha magyarok, talán beszélhetnek velük magyarul is. Talán. Másrészt, a mindenkori kényszerítés leginkább aggasztó, ugyanis sérül a teljes magyar nyelvű oktatáshoz való jogosultság elve. Miközben lehet azon vitatkozni, miként tanulhatja meg a magyar orvostanhallgató a román szaknyelvet, jó lenne, ha maguk az érintettek dönthetnék el, román avagy magyar nyelven hallgatnák a gyakorlati órákat, azaz, bár lehetőség szintjén Marosvásárhelyen léteznie kellene teljes magyar nyelvű orvosképzésnek. Ha meg nyelvismeret híján lennének egykoron érvényesülési gondjaik, legyen az ő problémájuk. A legszomorúbb az egészben, hogy évek, évtizedek alatt a MOGYE a román–magyar konfrontáció emblematikus, állandó helyszínévé vált, lassan, de biztosan ellehetetlenítik a magyar tagozatot, miközben az egykor híres tanintézmény színvonala süllyed. Magyar szempontból vesztésre állunk, s ha eddig nem sikerült, már elég nehéz változtatni ezen a helyzeten. És ha a marosvásárhelyi veszteséglistát tekintjük, fájdalommal az orvosi egyetemet is fel lehet tenni e dicstelen jegyzékre. Eközben a székelyföldi, az orvostudomány iránt érdeklődő magyar fiatalok pedig mérlegelhetik, az ország mely román nyelvű orvosi egyetemét célozzák meg. Persze, amennyiben lehetőségük van, mehetnek nyugatabbra is – de az biztos, hogy majdan nem ők gyarapítják a Székelyföldön magyarul gyógyítók soványka táborát.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
A legfelsőbb bíróság újra vitatható jogerős ítéletet hirdetett: a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) a lehető legtörvényesebb, hogy a magyar tagozaton tanuló hallgatók számára román nyelven tartják a gyakorlati oktatást. Mindennek alapja, hogy egy – a felperesek által törvénytelennek tartott – felsőoktatási rendelet előírja, hogy az orvostanhallgatóknak a betegekkel románul kell kommunikálniuk.
És ebbe erőteljesen belekapaszkodott a MOGYE rektora és szenátusa, elfogadván a magyar oktatást hátrányosan érintő egyetemi chartát. Az egyetemi autonómiára hivatkoztak, természetesen. Az egykor híres vásárhelyi tanintézményben 2011-ben alakult ki feloldhatatlan konfliktus a román vezetés és a magyar tagozat között, mivel az egyetem vezérkara a már említett, intézményi autonómiára – alighanem az egyetlen helyeselt és működőképes autonómiamodell az országban! – hivatkozva nem léptette életbe a 2011-es oktatási törvény magyar szempontból fontos előírásait. Hogy azért nem lehet magyar nyelvű a gyakorlati képzés, mert az orvostanhallgatóknak a betegekkel román nyelven kell beszélniük, sántít. Egyrészt, mert nyilvánvalóan abban az esetben beszélnek az állam nyelvén a páciensekkel, amennyiben azok román anyanyelvűek, ha magyarok, talán beszélhetnek velük magyarul is. Talán. Másrészt, a mindenkori kényszerítés leginkább aggasztó, ugyanis sérül a teljes magyar nyelvű oktatáshoz való jogosultság elve. Miközben lehet azon vitatkozni, miként tanulhatja meg a magyar orvostanhallgató a román szaknyelvet, jó lenne, ha maguk az érintettek dönthetnék el, román avagy magyar nyelven hallgatnák a gyakorlati órákat, azaz, bár lehetőség szintjén Marosvásárhelyen léteznie kellene teljes magyar nyelvű orvosképzésnek. Ha meg nyelvismeret híján lennének egykoron érvényesülési gondjaik, legyen az ő problémájuk. A legszomorúbb az egészben, hogy évek, évtizedek alatt a MOGYE a román–magyar konfrontáció emblematikus, állandó helyszínévé vált, lassan, de biztosan ellehetetlenítik a magyar tagozatot, miközben az egykor híres tanintézmény színvonala süllyed. Magyar szempontból vesztésre állunk, s ha eddig nem sikerült, már elég nehéz változtatni ezen a helyzeten. És ha a marosvásárhelyi veszteséglistát tekintjük, fájdalommal az orvosi egyetemet is fel lehet tenni e dicstelen jegyzékre. Eközben a székelyföldi, az orvostudomány iránt érdeklődő magyar fiatalok pedig mérlegelhetik, az ország mely román nyelvű orvosi egyetemét célozzák meg. Persze, amennyiben lehetőségük van, mehetnek nyugatabbra is – de az biztos, hogy majdan nem ők gyarapítják a Székelyföldön magyarul gyógyítók soványka táborát.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. április 21.
Tényregény a hetvenes évekről (Beszélgetés Csinta Samuval, A Plakátballada szerzőjével) (Szent György Napok)
Sepsiszentgyörgy a hetvenes évek közepén – villan fel Csinta Samu Plakátballada – Mikós diákok 1975-ös „forradalma” című, a Szent György Napok rendezvénysorozatán április 22-én, pénteken bemutatandó, emberi sorstragédiákat is felvonultató tényregényében.
– Honnan az ötlet, hogy egy elfelejtett, sőt, elhallgatott, sok sepsiszentgyörgyit érintő történetet megírjál? Csinta Samu: – Mint ahogy a legtöbb jó ötlet, ez is egy megterített asztal mellett pattant ki. A 2015-ös Tusványoson Kovásznai Ádám egykori mikós diákkal sörözgetve merült fel és izmosodott meg gyorsan a gondolat: körül kellene járni az 1975-ös mikós plakátragasztás történetét, hiszen egyre kevesebben vannak, akik még képesek felidézni az ötvenhatos koszorúzást követő, legnagyobb létszámú „rendszerellenes” megnyilvánulást.
Annál is inkább, mivel az agyonhallgatott hónapok, majd a következményekkel teli évek több emberi sorsot is hatalmas kanyarokra kényszerítettek, illetve végzetesen kisiklattak. Az anyaggyűjtés nagyjából 2015 végéig tartott, a kéziratot pedig hatalmas vajúdások után március végén adtam ki a kezemből. – A történelem egy szeletét általában dokumentumokkal, levéltári anyaggal alátámasztva szokták megírni. Te egy egészen más utat választottál. Miért?
– Elsősorban azért, mert nem vagyok történész, sem levéltárbúvár. Természetesen nem spóroltam meg, hogy átlapozzam a Megyei Tükör 1975–76-os lapszámait. De azt is azután, hogy kikristályosodott bennem: ha nem próbálom meg felvázolni a kor városát, iskoláját, hangulatát, nehezen lesz értelmezhető az amúgy is érthetetlen, már-már vakmerőséggel határos bátorság, amellyel a mikós fiatalok megpróbáltak segítségért kiáltani Erdélyért. A legtöbb muníciót nyilván a legfontosabb „akcióhősökkel”, Jakab Lehellel, Hervai Katalinnal és Serestély Évával folytatott többórányi beszélgetés szolgáltatta, de roppant érdekes emlékidézésekkel találkoztam azok részéről is, akik Sepsiszentgyörgy hetvenes éveinek és hangulatának felidézésében segítettek. Mondhatni, nem találkoztam két egyformán emlékező emberrel, holott történelmi léptékkel mérve csak a tegnapról esett szó. A beszélgetések során kénytelen voltam bizonyos elemeket demitizálni, mások meg felértékelődtek. Így kerekedett ki végül a történet, amely azzal a furcsa kettősséggel is szolgált, hogy a fiatalok úgy szenvedték meg kalandvágyuk következményeit, hogy közben igazából megúszták a végletesen súlyos büntetéseket.
– Mitől tényregény a Plakátballada, és miért érdemes mondjuk egy nem sepsiszentgyörgyinek kézbe venni a könyvet?
– A műfaji címke első felét az magyarázza, hogy a történet vezérfonalát képező cselekmény valós, megtörtént tényeken alapszik. Olyannyira, hogy a nevek is valósak, egyetlen élő szereplő identitását sem változtattam meg. A hatalmas arculati és identitásbeli változások előtt álló Sepsiszentgyörgy néhány fontos hangulati elemének megjelenítéséhez azonban fiktív szereplőket is segítségül hívtam, általuk regényes mozzanatok is helyet kaptak a történetben. Reményeim szerint az olvasó olyan lektűrt vehet a kezébe, amelyben szinte személyes érintettként barangolhat, idézhet fel helyzeteket és emlékeket. És annak ellenére, hogy a történetre a régi szentgyörgyiek közül is meglepően kevesen emlékeznek, a mikós szellemiséget a ceaușescui időkbe is átörökítő „felelőtlen” diákok nemzetféltésből, áldozatvállalásból adott leckéje mindenki számára elgondolkodtató.
Ferencz Csaba
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Sepsiszentgyörgy a hetvenes évek közepén – villan fel Csinta Samu Plakátballada – Mikós diákok 1975-ös „forradalma” című, a Szent György Napok rendezvénysorozatán április 22-én, pénteken bemutatandó, emberi sorstragédiákat is felvonultató tényregényében.
– Honnan az ötlet, hogy egy elfelejtett, sőt, elhallgatott, sok sepsiszentgyörgyit érintő történetet megírjál? Csinta Samu: – Mint ahogy a legtöbb jó ötlet, ez is egy megterített asztal mellett pattant ki. A 2015-ös Tusványoson Kovásznai Ádám egykori mikós diákkal sörözgetve merült fel és izmosodott meg gyorsan a gondolat: körül kellene járni az 1975-ös mikós plakátragasztás történetét, hiszen egyre kevesebben vannak, akik még képesek felidézni az ötvenhatos koszorúzást követő, legnagyobb létszámú „rendszerellenes” megnyilvánulást.
Annál is inkább, mivel az agyonhallgatott hónapok, majd a következményekkel teli évek több emberi sorsot is hatalmas kanyarokra kényszerítettek, illetve végzetesen kisiklattak. Az anyaggyűjtés nagyjából 2015 végéig tartott, a kéziratot pedig hatalmas vajúdások után március végén adtam ki a kezemből. – A történelem egy szeletét általában dokumentumokkal, levéltári anyaggal alátámasztva szokták megírni. Te egy egészen más utat választottál. Miért?
– Elsősorban azért, mert nem vagyok történész, sem levéltárbúvár. Természetesen nem spóroltam meg, hogy átlapozzam a Megyei Tükör 1975–76-os lapszámait. De azt is azután, hogy kikristályosodott bennem: ha nem próbálom meg felvázolni a kor városát, iskoláját, hangulatát, nehezen lesz értelmezhető az amúgy is érthetetlen, már-már vakmerőséggel határos bátorság, amellyel a mikós fiatalok megpróbáltak segítségért kiáltani Erdélyért. A legtöbb muníciót nyilván a legfontosabb „akcióhősökkel”, Jakab Lehellel, Hervai Katalinnal és Serestély Évával folytatott többórányi beszélgetés szolgáltatta, de roppant érdekes emlékidézésekkel találkoztam azok részéről is, akik Sepsiszentgyörgy hetvenes éveinek és hangulatának felidézésében segítettek. Mondhatni, nem találkoztam két egyformán emlékező emberrel, holott történelmi léptékkel mérve csak a tegnapról esett szó. A beszélgetések során kénytelen voltam bizonyos elemeket demitizálni, mások meg felértékelődtek. Így kerekedett ki végül a történet, amely azzal a furcsa kettősséggel is szolgált, hogy a fiatalok úgy szenvedték meg kalandvágyuk következményeit, hogy közben igazából megúszták a végletesen súlyos büntetéseket.
– Mitől tényregény a Plakátballada, és miért érdemes mondjuk egy nem sepsiszentgyörgyinek kézbe venni a könyvet?
– A műfaji címke első felét az magyarázza, hogy a történet vezérfonalát képező cselekmény valós, megtörtént tényeken alapszik. Olyannyira, hogy a nevek is valósak, egyetlen élő szereplő identitását sem változtattam meg. A hatalmas arculati és identitásbeli változások előtt álló Sepsiszentgyörgy néhány fontos hangulati elemének megjelenítéséhez azonban fiktív szereplőket is segítségül hívtam, általuk regényes mozzanatok is helyet kaptak a történetben. Reményeim szerint az olvasó olyan lektűrt vehet a kezébe, amelyben szinte személyes érintettként barangolhat, idézhet fel helyzeteket és emlékeket. És annak ellenére, hogy a történetre a régi szentgyörgyiek közül is meglepően kevesen emlékeznek, a mikós szellemiséget a ceaușescui időkbe is átörökítő „felelőtlen” diákok nemzetféltésből, áldozatvállalásból adott leckéje mindenki számára elgondolkodtató.
Ferencz Csaba
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. április 21.
Kortárs irodalom diákoknak
2013-ban indította útjára a pozsonyi Pagony Kiadó a Tilos az Á könyvek sorozatát, azzal a céllal, hogy minőségi kortárs irodalmat kínáljon olvasásra középiskolás korú („young adult”-nak nevezett) fiataloknak. Az idei Szent György Napok kulturális hetében sepsiszentgyörgyi líceumokban mutatkozott be a Tilos az Á.
Kedden a Mikes Kelemen Elméleti Líceumban Kemény Zsófi költővel, íróval találkozhattak a diákok; a művészeti líceumban Laboda Kornél író, dramaturg, rendező volt a vendég, tegnap Nényei Pál látogatott a Székely Mikó Kollégumban. A Magyarországról érkezett írókkal Péczely Dóra szerkesztő, kritikus, a Tilos az Á könyvek főszerkesztője beszélgetett. A keddi találkozókon a kortárs ifjúsági irodalom középiskolákban való népszerűsítésén túl sokat vitatott kérdések kerültek terítékre a diákokkal és tanáraikkal való beszélgetések során: milyen szerepük lehet ezeknek a műveknek a fiatalok életében; az egyre népszerűbb irodalom milyen viszonyban áll az iskolákban kötelező olvasmányként tanított klasszikus ifjúsági regényekkel; zavaró-e, szükséges-e, hozzáad vagy elvesz egy irodalmi alkotás értékéből a trágár nyelvezet; milyen kapcsolatban áll az irodalommal és miként tud akár hétköznapi kommunikációs eszközként is működni a slam poetry; fontos-e, hogy mit milyen korban olvas az ember; a tabutémák érintése, a szabályos, klasszikus irodalmi sémák felrúgása hogyan hat a fiatal olvasókra; mi módon lehet lépést tartani a gyors iramban bővülő kortárs ifjúsági irodalommal. A művészeti líceumban színházról is beszélgettek: a független és kőszínházi produkciók közötti alapvető különbségekről, a varieté műfajáról, a sepsiszentgyörgyi középiskolai drámaoktatás és a budapesti színművészeti egyetemen zajló drámaoktatás közötti alapvető különbségekről.
A résztvevő diákok a szerzőkkel és azok bemutatott regényeivel is megismerkedhettek a beszélgetések során, ezenkívül betekintést nyerhettek a kiadó tevékenységébe is. Megtudhatták, hogy a sorozat neve – melyben a szerkesztők egykor nagyon nehezen tudtak megállapodni – a Micimackóból származik, a Tilos az Á könyvek jó részét a kiadó felkérésére írták, s az ifjúsági regény legfontosabb ismérve, hogy szereplői kamaszok. A közönségtalálkozókon elhangzottak nyomán néhányan minden bizonnyal kedvet kaptunk kortárs ifjúsági regények olvasásához.
Nagy B. Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2013-ban indította útjára a pozsonyi Pagony Kiadó a Tilos az Á könyvek sorozatát, azzal a céllal, hogy minőségi kortárs irodalmat kínáljon olvasásra középiskolás korú („young adult”-nak nevezett) fiataloknak. Az idei Szent György Napok kulturális hetében sepsiszentgyörgyi líceumokban mutatkozott be a Tilos az Á.
Kedden a Mikes Kelemen Elméleti Líceumban Kemény Zsófi költővel, íróval találkozhattak a diákok; a művészeti líceumban Laboda Kornél író, dramaturg, rendező volt a vendég, tegnap Nényei Pál látogatott a Székely Mikó Kollégumban. A Magyarországról érkezett írókkal Péczely Dóra szerkesztő, kritikus, a Tilos az Á könyvek főszerkesztője beszélgetett. A keddi találkozókon a kortárs ifjúsági irodalom középiskolákban való népszerűsítésén túl sokat vitatott kérdések kerültek terítékre a diákokkal és tanáraikkal való beszélgetések során: milyen szerepük lehet ezeknek a műveknek a fiatalok életében; az egyre népszerűbb irodalom milyen viszonyban áll az iskolákban kötelező olvasmányként tanított klasszikus ifjúsági regényekkel; zavaró-e, szükséges-e, hozzáad vagy elvesz egy irodalmi alkotás értékéből a trágár nyelvezet; milyen kapcsolatban áll az irodalommal és miként tud akár hétköznapi kommunikációs eszközként is működni a slam poetry; fontos-e, hogy mit milyen korban olvas az ember; a tabutémák érintése, a szabályos, klasszikus irodalmi sémák felrúgása hogyan hat a fiatal olvasókra; mi módon lehet lépést tartani a gyors iramban bővülő kortárs ifjúsági irodalommal. A művészeti líceumban színházról is beszélgettek: a független és kőszínházi produkciók közötti alapvető különbségekről, a varieté műfajáról, a sepsiszentgyörgyi középiskolai drámaoktatás és a budapesti színművészeti egyetemen zajló drámaoktatás közötti alapvető különbségekről.
A résztvevő diákok a szerzőkkel és azok bemutatott regényeivel is megismerkedhettek a beszélgetések során, ezenkívül betekintést nyerhettek a kiadó tevékenységébe is. Megtudhatták, hogy a sorozat neve – melyben a szerkesztők egykor nagyon nehezen tudtak megállapodni – a Micimackóból származik, a Tilos az Á könyvek jó részét a kiadó felkérésére írták, s az ifjúsági regény legfontosabb ismérve, hogy szereplői kamaszok. A közönségtalálkozókon elhangzottak nyomán néhányan minden bizonnyal kedvet kaptunk kortárs ifjúsági regények olvasásához.
Nagy B. Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. április 21.
Internálni! (Egy megfigyelt család (2.))
Kolozsvár megmenekült attól a pusztítástól, amelyet Budapestnek el kellett szenvednie. A szovjet–román hadtestekkel szemben több hétig tartó tordai ellenállás az Erdélyben maradt német–magyar csapatok gyorsított kivonását szolgálta a nyugat felől már-már záródó zsákból. Október 11-én „felszabadult” Kolozsvár. A város viszonylagos nyugalmát a végig működő Tízes Szervezet és a gyáraknál munkásőrségek biztosították.
A sebtiben megalakult Országos Demokrata Arcvonal (FDN) Észak-erdélyi Központi Tanácsadó Testülete Teofil Vescan egyetemi tanár elnökletével és Jordáky Lajos társelnökletével, valamint a szovjet városparancsnokkal ügyelte fel a törvényes rendet. Miután a bevonuló román katonai és félkatonai szervezetek Észak-Erdélyben ártatlan magyarokat öltek meg kegyetlen módon, a szovjetek kitiltották innen a román közigazgatást. Ennek titkolt célja az volt, hogy a történelmi pártok uralta román politikai paletta átváltson kommunista irányításúvá. Azaz egyfajta zsarolásként is szolgált. Nem sokat késett a Kolozsváron maradt értelmiségiek számonkérése. Édesapámra a Tízes Szervezet – amelynek elnöke volt – kapcsán került sor, valamint egy könyvének kitételét rótták fel neki. (Salazar portugál diktátort idézte.) Persze, ez kevés volt, s akkor jöttek a meredek hazugságok. Íme: „A Magyar Revíziós Liga Bizottságának, valamint a fasiszta partizánok Wesselényi Lövész Egyletének tagja volt. Kitüntették a Nemzetvédelmi Kereszttel soviniszta magatartása miatt és a Vitézi Szék tagjaként tevékenykedett.” (Ezt a hazugságáradatot a Tanügyi Tisztogató Bizottság állította.) Ezzel szemben az igazság: 1944. március 19-i német megszállás után az Estilap március 20-i számában így fejezi be írását: „A legszebb tizedesi feladat ezekben a hisztériás, gyávák részére félelmetes napokban az, hogy felkészítsük tizedünk magyarságát lelkileg arra az elszánt, komoly elhatározásra, a belső ellenálló erő kifejlesztésére, amely habozás nélkül szembeszáll azzal, aki a nemzet szabadsága és függetlensége ellen tör.” Továbbá, miután a háborús segélyakciók során begyűjtött javakból a zsidóknak és a románoknak is osztottak a tizedesek, a Magyar Megújulás Pártja kolozsvári szervezetének körlevelében ez (is) áll: „amennyiben a »magyar a magyarért« tiszta vonaláról letért Tízes Szervezet munkása maradsz, pártunk tagjai sorából kénytelenek vagyunk törölni”. Puskás Lajost internálásra ítélték „bűneiért”, de a Tisztogató Bizottságtól Teofil Vescan által aláírt levél kitöltöttnek ítélte az internálást (néhány napig volt a Sziguránca fogdájában, innen egyenesen a Mátyás Mátyás Kórházába vitték). Ellenfelei nem nyugodtak bele ebbe, amint azt az FND levele alatti bejegyzés bizonyítja (fotó). Végül 1947. május 5-én letartóztatták, és október 3-áig a szamosújvári börtön rabja volt sokakkal együtt. Itt megírt börtönnaplóját megjelentettem Más jövőt álmodtam címmel (Charta Kiadó, 2008).
Puskás Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
Kolozsvár megmenekült attól a pusztítástól, amelyet Budapestnek el kellett szenvednie. A szovjet–román hadtestekkel szemben több hétig tartó tordai ellenállás az Erdélyben maradt német–magyar csapatok gyorsított kivonását szolgálta a nyugat felől már-már záródó zsákból. Október 11-én „felszabadult” Kolozsvár. A város viszonylagos nyugalmát a végig működő Tízes Szervezet és a gyáraknál munkásőrségek biztosították.
A sebtiben megalakult Országos Demokrata Arcvonal (FDN) Észak-erdélyi Központi Tanácsadó Testülete Teofil Vescan egyetemi tanár elnökletével és Jordáky Lajos társelnökletével, valamint a szovjet városparancsnokkal ügyelte fel a törvényes rendet. Miután a bevonuló román katonai és félkatonai szervezetek Észak-Erdélyben ártatlan magyarokat öltek meg kegyetlen módon, a szovjetek kitiltották innen a román közigazgatást. Ennek titkolt célja az volt, hogy a történelmi pártok uralta román politikai paletta átváltson kommunista irányításúvá. Azaz egyfajta zsarolásként is szolgált. Nem sokat késett a Kolozsváron maradt értelmiségiek számonkérése. Édesapámra a Tízes Szervezet – amelynek elnöke volt – kapcsán került sor, valamint egy könyvének kitételét rótták fel neki. (Salazar portugál diktátort idézte.) Persze, ez kevés volt, s akkor jöttek a meredek hazugságok. Íme: „A Magyar Revíziós Liga Bizottságának, valamint a fasiszta partizánok Wesselényi Lövész Egyletének tagja volt. Kitüntették a Nemzetvédelmi Kereszttel soviniszta magatartása miatt és a Vitézi Szék tagjaként tevékenykedett.” (Ezt a hazugságáradatot a Tanügyi Tisztogató Bizottság állította.) Ezzel szemben az igazság: 1944. március 19-i német megszállás után az Estilap március 20-i számában így fejezi be írását: „A legszebb tizedesi feladat ezekben a hisztériás, gyávák részére félelmetes napokban az, hogy felkészítsük tizedünk magyarságát lelkileg arra az elszánt, komoly elhatározásra, a belső ellenálló erő kifejlesztésére, amely habozás nélkül szembeszáll azzal, aki a nemzet szabadsága és függetlensége ellen tör.” Továbbá, miután a háborús segélyakciók során begyűjtött javakból a zsidóknak és a románoknak is osztottak a tizedesek, a Magyar Megújulás Pártja kolozsvári szervezetének körlevelében ez (is) áll: „amennyiben a »magyar a magyarért« tiszta vonaláról letért Tízes Szervezet munkása maradsz, pártunk tagjai sorából kénytelenek vagyunk törölni”. Puskás Lajost internálásra ítélték „bűneiért”, de a Tisztogató Bizottságtól Teofil Vescan által aláírt levél kitöltöttnek ítélte az internálást (néhány napig volt a Sziguránca fogdájában, innen egyenesen a Mátyás Mátyás Kórházába vitték). Ellenfelei nem nyugodtak bele ebbe, amint azt az FND levele alatti bejegyzés bizonyítja (fotó). Végül 1947. május 5-én letartóztatták, és október 3-áig a szamosújvári börtön rabja volt sokakkal együtt. Itt megírt börtönnaplóját megjelentettem Más jövőt álmodtam címmel (Charta Kiadó, 2008).
Puskás Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)
2016. április 21.
Korodi Strasbourgban: romlik a kisebbségi jogok helyzete
A magyar közösséggel szemben alkalmazott diszkriminációra, a kisebbségi jogok évről évre romló romániai helyzetére hívta fel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének figyelmét Korodi Attila. Az RMDSZ-es képviselő a közgyűlés plenáris ülésén vesz részt a héten Strasbourgban.
Keddi felszólalásában Korodi rámutatott, az elmúlt időszakban számos önkormányzatot kényszerítettek jogi úton az épületeikre kihelyezett, a magyar közösség számára történelmi és szimbolikus jelleggel bíró Községháza felirat levételére. Hangsúlyozta, hogy Romániában létezik kétnyelvűséget szabályozó törvény.
A parlamenti képviselő beszélt arról is, hogy a Hargita megyei törvényszék elutasította a Székelyföld turisztikai népszerűsítése érdekében létrehozott szövetség bejegyzését, arra hivatkozva, hogy Székelyföld hivatalosan nem létezik, ennek megfelelően turisztikai úti célként sem lehet népszerűsíteni.
„Kettős mérce áll fenn, illetve diszkrimináció a magyar közösség irányába, hiszen más hagyományos régiók nevét, például Barcaság, Bukovina, lehet használni turisztikai desztinációként" – mondta Korodi felszólalásában. Az ilyen jellegű turisztikai kezdeményezések ellehetetlenítése révén pedig az adott régió, jelen esetben a Székelyföld fejlődését akadályozzák.
Kiemelte azt is, hogy a román hatóságok a szabad gyülekezés jogát is akadályozzák, hiszen nemrég Marosvásárhelyen 1000 magyar embert büntettek meg azért, mert részt vett egy engedélyezett tüntetésen. Korodi kitért arra is, hogy Romániában nem volt nyilvános vita az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményének alkalmazására vonatkozó jelentésről. „Az Európa Tanács elé terjesztett jelentésbe foglaltak nem a valóságot fedik, hanem a hatóságok, illetve a nagyobb román pártok álláspontját foglalják össze" – összegezte a parlamenti képviselő.
Krónika (Kolozsvár)
A magyar közösséggel szemben alkalmazott diszkriminációra, a kisebbségi jogok évről évre romló romániai helyzetére hívta fel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének figyelmét Korodi Attila. Az RMDSZ-es képviselő a közgyűlés plenáris ülésén vesz részt a héten Strasbourgban.
Keddi felszólalásában Korodi rámutatott, az elmúlt időszakban számos önkormányzatot kényszerítettek jogi úton az épületeikre kihelyezett, a magyar közösség számára történelmi és szimbolikus jelleggel bíró Községháza felirat levételére. Hangsúlyozta, hogy Romániában létezik kétnyelvűséget szabályozó törvény.
A parlamenti képviselő beszélt arról is, hogy a Hargita megyei törvényszék elutasította a Székelyföld turisztikai népszerűsítése érdekében létrehozott szövetség bejegyzését, arra hivatkozva, hogy Székelyföld hivatalosan nem létezik, ennek megfelelően turisztikai úti célként sem lehet népszerűsíteni.
„Kettős mérce áll fenn, illetve diszkrimináció a magyar közösség irányába, hiszen más hagyományos régiók nevét, például Barcaság, Bukovina, lehet használni turisztikai desztinációként" – mondta Korodi felszólalásában. Az ilyen jellegű turisztikai kezdeményezések ellehetetlenítése révén pedig az adott régió, jelen esetben a Székelyföld fejlődését akadályozzák.
Kiemelte azt is, hogy a román hatóságok a szabad gyülekezés jogát is akadályozzák, hiszen nemrég Marosvásárhelyen 1000 magyar embert büntettek meg azért, mert részt vett egy engedélyezett tüntetésen. Korodi kitért arra is, hogy Romániában nem volt nyilvános vita az Európa Tanács nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményének alkalmazására vonatkozó jelentésről. „Az Európa Tanács elé terjesztett jelentésbe foglaltak nem a valóságot fedik, hanem a hatóságok, illetve a nagyobb román pártok álláspontját foglalják össze" – összegezte a parlamenti képviselő.
Krónika (Kolozsvár)
2016. április 21.
A helyzet változatlan
1981 júliusának egyik hajnalán a lábunknál fogva rángattak ki a Szent Anna-tónál felhúzott sátrunkból az oda kivezényelt milicisták, és még mielőtt felocsúdhattunk volna, már ránk is ripakodtak: azonnal adjuk oda nekik személyi igazolványainkat. Így jutott a mogorva hatóság tudtára, hogy ama emlékezetes Anna-napot megelőző éjszakán mi is azok között voltunk, akik hitet tettek magyarságuk mellett, és elítélték a kommunista rendszer elnyomó és jogainkat semmibe vevő politikáját. Ennek első következményeként augusztusban borsos pénzbüntetést róttak ki rám a tónál az említett időpontban elkövetett, úgymond, „csendháborítás” miatt. Folytatásaként Kolozsváron egy professzor előadásáról hurcoltak el a Securitate pribékjei, majd a megtörésemet célzó két, kihallgatásoktól terhes esztendő után, a diplomavizsga napján eltávolítottak a főiskoláról.
Azóta kis híján 35 esztendő múlt el fölöttünk, a diktátor 26 éve megbukott, de 2016 áprilisának egyik délutánján mégis az előbbivel azonos tartalmú csendőrségi jegyzőkönyvet találtam a postaládámban. Ismét megbüntettek, mert folyó év március 10-én 18 óra 30 perckor egy szerintük engedélyezetlen felvonulás résztvevőjeként a marosvásárhelyi Rózsák téren megzavartam az ott lakók nyugalmát. Állításukat egy videofelvételre alapozzák.
Döbbenten betűztem a hányaveti módon papírra firkantott sorokat, és habozás nélkül eldöntöttem, a rám kirótt bírságot nem fogom kifizetni, az ügyet pedig jogi útra terelem. Ugyanis a román alkotmány által biztosított gyülekezési jogom durva korlátozásán kívül több nyomós okom is akad erre. A hatóságok részéről irányunkba gyakorolt megfélemlítési kísérlettől, a jogtalanul készített és felhasznált videofelvételeken és zaklatáson át, a valótlan állításokra alapozott pénzbüntetésig.
A székelyeket titkosszolgálati eszközökkel elhallgattatni, elüldözni vagy megsemmisíteni akaró román hatalomnak pedig ezúton üzenem, továbbra sem félünk, és a minket megillető nemzeti jogaink követeléséről sem fogunk lemondani!
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
1981 júliusának egyik hajnalán a lábunknál fogva rángattak ki a Szent Anna-tónál felhúzott sátrunkból az oda kivezényelt milicisták, és még mielőtt felocsúdhattunk volna, már ránk is ripakodtak: azonnal adjuk oda nekik személyi igazolványainkat. Így jutott a mogorva hatóság tudtára, hogy ama emlékezetes Anna-napot megelőző éjszakán mi is azok között voltunk, akik hitet tettek magyarságuk mellett, és elítélték a kommunista rendszer elnyomó és jogainkat semmibe vevő politikáját. Ennek első következményeként augusztusban borsos pénzbüntetést róttak ki rám a tónál az említett időpontban elkövetett, úgymond, „csendháborítás” miatt. Folytatásaként Kolozsváron egy professzor előadásáról hurcoltak el a Securitate pribékjei, majd a megtörésemet célzó két, kihallgatásoktól terhes esztendő után, a diplomavizsga napján eltávolítottak a főiskoláról.
Azóta kis híján 35 esztendő múlt el fölöttünk, a diktátor 26 éve megbukott, de 2016 áprilisának egyik délutánján mégis az előbbivel azonos tartalmú csendőrségi jegyzőkönyvet találtam a postaládámban. Ismét megbüntettek, mert folyó év március 10-én 18 óra 30 perckor egy szerintük engedélyezetlen felvonulás résztvevőjeként a marosvásárhelyi Rózsák téren megzavartam az ott lakók nyugalmát. Állításukat egy videofelvételre alapozzák.
Döbbenten betűztem a hányaveti módon papírra firkantott sorokat, és habozás nélkül eldöntöttem, a rám kirótt bírságot nem fogom kifizetni, az ügyet pedig jogi útra terelem. Ugyanis a román alkotmány által biztosított gyülekezési jogom durva korlátozásán kívül több nyomós okom is akad erre. A hatóságok részéről irányunkba gyakorolt megfélemlítési kísérlettől, a jogtalanul készített és felhasznált videofelvételeken és zaklatáson át, a valótlan állításokra alapozott pénzbüntetésig.
A székelyeket titkosszolgálati eszközökkel elhallgattatni, elüldözni vagy megsemmisíteni akaró román hatalomnak pedig ezúton üzenem, továbbra sem félünk, és a minket megillető nemzeti jogaink követeléséről sem fogunk lemondani!
Bedő Zoltán
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)
2016. április 21.
Ne szégyelljük magyarságukat
A Festum Varadinum keretében tartottak ünnepi istentiszteletet Nagyvárad Körös-parti evangélikus templomában kedden délután. Az eseményen számos meghívott és érdeklődő vett részt, hogy meghallgassa kolozsvári fiatal művészek népdalokból álló előadását, és Kovács Zsombor temesvári evangélikus lelkész prédikációját.
Mátyás Attila evangélikus lelkipásztor nagy örömmel üdvözölte ismét Nagyváradon a Nagy Noémi Kriszta népdalénekesből, Laczkó Vass Róbert színművészből, Szép András zongoristából és Szép Gyula Bálint szólóhegedűsből álló négytagú zenekart, akik Paraliturgia címmel két részben adták elő az „erdélyi magyar szakrális népköltészet gyöngyszemeit” – mondta Laczkó bevezetőjében, egy-egy dallal idézvén meg a keresztény év jelentős ünnepnapjait.
Kovács Zsombor az alkalomra Pál apostol Timóteushoz írt második leveléből választott igét, „négy fogalom köré építve a prédikációt: a félelem, az erő, a szeretet és a józanság lelkére, melyeket Isten az embernek adományozott”, hogy megőrizze emberi és nemzeti integritását. A lelkész felhívta a hallgatóság figyelmét, hogy ne szégyelljék magyarságukat, ne féljenek vállalni azt: „mi sem félünk, de másnak sem kell félnie tőlünk.” – mondta.
A szentbeszédet Thurzó Sándor József brácsaművész játéka zárta, aki Maczalik Alfréd két munkáját, az Áriát és a Menuettót adta elő. Ezt követően óvodások mondtak verseket és Imre Kamilla énekelt népdalokat. A Paraliturgia második részének előadása után a Miatyánk közös elmondása, a testvéregyházak képviselőinek áldása és a Himnuszeléneklése zárta az ünnepi eseményt.
Szamos Marian
Reggeli Újság (Nagyvárad)
A Festum Varadinum keretében tartottak ünnepi istentiszteletet Nagyvárad Körös-parti evangélikus templomában kedden délután. Az eseményen számos meghívott és érdeklődő vett részt, hogy meghallgassa kolozsvári fiatal művészek népdalokból álló előadását, és Kovács Zsombor temesvári evangélikus lelkész prédikációját.
Mátyás Attila evangélikus lelkipásztor nagy örömmel üdvözölte ismét Nagyváradon a Nagy Noémi Kriszta népdalénekesből, Laczkó Vass Róbert színművészből, Szép András zongoristából és Szép Gyula Bálint szólóhegedűsből álló négytagú zenekart, akik Paraliturgia címmel két részben adták elő az „erdélyi magyar szakrális népköltészet gyöngyszemeit” – mondta Laczkó bevezetőjében, egy-egy dallal idézvén meg a keresztény év jelentős ünnepnapjait.
Kovács Zsombor az alkalomra Pál apostol Timóteushoz írt második leveléből választott igét, „négy fogalom köré építve a prédikációt: a félelem, az erő, a szeretet és a józanság lelkére, melyeket Isten az embernek adományozott”, hogy megőrizze emberi és nemzeti integritását. A lelkész felhívta a hallgatóság figyelmét, hogy ne szégyelljék magyarságukat, ne féljenek vállalni azt: „mi sem félünk, de másnak sem kell félnie tőlünk.” – mondta.
A szentbeszédet Thurzó Sándor József brácsaművész játéka zárta, aki Maczalik Alfréd két munkáját, az Áriát és a Menuettót adta elő. Ezt követően óvodások mondtak verseket és Imre Kamilla énekelt népdalokat. A Paraliturgia második részének előadása után a Miatyánk közös elmondása, a testvéregyházak képviselőinek áldása és a Himnuszeléneklése zárta az ünnepi eseményt.
Szamos Marian
Reggeli Újság (Nagyvárad)
2016. április 21.
Nyílt nap a BBTE-n
A Babeş- Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Kara Szatmárnémeti Kihelyezett Tagozatának nyílt napjára több iskolából érkeztek diákok.
Végh Balázs Béla, az intézmény oktatási igazgatója köszöntötte a nyílt napon részt vevő diákokat. Elmondta, nagyon sok gyerek vágya az, hogy tanító legyen, a hasonló alkalom pedig lehetőséget teremt arra, hogy az érdeklődők betekintést nyerjenek az intézmény életébe és megtapasztalják, hogyan zajlik Szatmárnémetiben a pedagógusok képzése és kedvet kapjanak a pedagógusi pályához. „Az óvónői és tanítói állás nem egyszerűen csak egy foglalkozás és egy kereseti lehetőség, hanem hivatás, ezért az első feltétel, hogy szeressük a gyerekeket. Gyerekszeretet nélkül nem lehet gyakorolni ezt a hivatást” — hívta fel a jelenlévők figyelmét Végh, rámutatva arra is, hogy akárcsak a szülőknek, a pedagógusok számára is a gyermek kell a középpontban legyen, formálni kell a jellemét, a fizikumát és a szellemi képességét edzeni, az erkölcsi és esztétikai érzékét fejleszteni kell.
„Az óvodában és az iskolában sok mindenre meg kell tanítani a gyerekeket. A mai gyerekek nagyon sok ismerettel rendelkeznek, de nincsenek tapasztalataik, ezért fontos, hogy az óvodában és az iskolában a pedagógus a saját tapasztalataiból adjon át minél többet tanítványainak” — magyarázta az oktatási igazgató.
A nyílt nap iránt érdeklődő diákok drámapedagógiai és kézműves foglalkozáson vehettek részt, játékosan tanultak matematikát és társasjátékokban is jeleskedhettek.
Elek György
frissujsag.ro
A Babeş- Bolyai Tudományegyetem Pszichológia és Neveléstudományok Kara Szatmárnémeti Kihelyezett Tagozatának nyílt napjára több iskolából érkeztek diákok.
Végh Balázs Béla, az intézmény oktatási igazgatója köszöntötte a nyílt napon részt vevő diákokat. Elmondta, nagyon sok gyerek vágya az, hogy tanító legyen, a hasonló alkalom pedig lehetőséget teremt arra, hogy az érdeklődők betekintést nyerjenek az intézmény életébe és megtapasztalják, hogyan zajlik Szatmárnémetiben a pedagógusok képzése és kedvet kapjanak a pedagógusi pályához. „Az óvónői és tanítói állás nem egyszerűen csak egy foglalkozás és egy kereseti lehetőség, hanem hivatás, ezért az első feltétel, hogy szeressük a gyerekeket. Gyerekszeretet nélkül nem lehet gyakorolni ezt a hivatást” — hívta fel a jelenlévők figyelmét Végh, rámutatva arra is, hogy akárcsak a szülőknek, a pedagógusok számára is a gyermek kell a középpontban legyen, formálni kell a jellemét, a fizikumát és a szellemi képességét edzeni, az erkölcsi és esztétikai érzékét fejleszteni kell.
„Az óvodában és az iskolában sok mindenre meg kell tanítani a gyerekeket. A mai gyerekek nagyon sok ismerettel rendelkeznek, de nincsenek tapasztalataik, ezért fontos, hogy az óvodában és az iskolában a pedagógus a saját tapasztalataiból adjon át minél többet tanítványainak” — magyarázta az oktatási igazgató.
A nyílt nap iránt érdeklődő diákok drámapedagógiai és kézműves foglalkozáson vehettek részt, játékosan tanultak matematikát és társasjátékokban is jeleskedhettek.
Elek György
frissujsag.ro
2016. április 21.
A magyar irodalom ünnepe volt Aradon
Vasárnaptól szerdáig Aradon zajlott a Mikes Kelemen Magyar Nyelv és Irodalom Tantárgyverseny idei országos döntője. A 144 általános és középiskolás diák valamennyi erdélyi, partiumi és bánsági megyét, de még a Kárpátokon túli régiókat is képviselte.
A négynapos rendezvény magán a versenyen kívül számos érdekes programot tartogatott a gyerekeknek és tanáraiknak: többek között világosi kiránduláson, lippai, solymosi és pécskai látogatáson ismerkedhettek meg Arad megye épített és természeti örökségével, felkeresték a máriaradnai kegytemplomot, a '48-as Ereklyemúzeumot, színházi előadáson és táncházban is szórakozhatott a népes mezőny.
„Az irodalom és magyar nyelv olimpiája, ünnepe ez” – mondta Király András RMDSZ-es oktatási államtitkár a döntőről, amelyet a Mikes-vetélkedő 1971 óta íródó történetében negyedik alkalommal rendeztek meg Aradon (a legtöbbet, hetet Kolozsváron szerveztek meg, Sepsiszentgyörgy pedig a második leggyakoribb házgazda öt vendéglátással). „De helyszíntől függetlenül mindig a legjobbak mérik össze tudásukat – folytatta az államtitkár. – A verseny népszerűségét jelzi, hogy a selejtezőkön 815 általános és 117 középiskola indul.”
A dolgozatok megírását hétfőn tartották az aradi Csiky Gergely Főgimnáziumban, az eredményeket pedig kedd este tették közzé. A jegyek kifüggesztése után évfolyamonként a diákok a javító tanárokkal együtt kiértékelték a dolgozatokat.
Berszán István versenybizottsági elnök, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar irodalomtudományi tanszékének vezetője a Maszolnak elmondta, igyekeztek úgy összeállítani a tételeket, hogy amennyire nehéz volt a kidolgozása, legalább olyan mértékben játékos is legyen. "Örvendtem annak, hogy minden osztályban voltak, akik megtalálták ezt a »játékteret«, és látszott a dolgozatukon, hogy élvezték azt, amit csináltak. Ez a legnagyobb haszon!” – jelentette ki.
Az ünnepélyes díjkiosztót szerdán tartották Aradon a Románia Magyar Pedagógusok Szövetsége országos vezetőségének, illetve helyi közéleti személyiségek jelenlétében, a díszvendég Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja volt.
Jövőre Beszterce ad otthont a Mikes Kelemen Magyar Nyelv és Irodalom Tantárgyverseny döntőjének.
Pataky Lehel Zsolt
maszol.ro
Vasárnaptól szerdáig Aradon zajlott a Mikes Kelemen Magyar Nyelv és Irodalom Tantárgyverseny idei országos döntője. A 144 általános és középiskolás diák valamennyi erdélyi, partiumi és bánsági megyét, de még a Kárpátokon túli régiókat is képviselte.
A négynapos rendezvény magán a versenyen kívül számos érdekes programot tartogatott a gyerekeknek és tanáraiknak: többek között világosi kiránduláson, lippai, solymosi és pécskai látogatáson ismerkedhettek meg Arad megye épített és természeti örökségével, felkeresték a máriaradnai kegytemplomot, a '48-as Ereklyemúzeumot, színházi előadáson és táncházban is szórakozhatott a népes mezőny.
„Az irodalom és magyar nyelv olimpiája, ünnepe ez” – mondta Király András RMDSZ-es oktatási államtitkár a döntőről, amelyet a Mikes-vetélkedő 1971 óta íródó történetében negyedik alkalommal rendeztek meg Aradon (a legtöbbet, hetet Kolozsváron szerveztek meg, Sepsiszentgyörgy pedig a második leggyakoribb házgazda öt vendéglátással). „De helyszíntől függetlenül mindig a legjobbak mérik össze tudásukat – folytatta az államtitkár. – A verseny népszerűségét jelzi, hogy a selejtezőkön 815 általános és 117 középiskola indul.”
A dolgozatok megírását hétfőn tartották az aradi Csiky Gergely Főgimnáziumban, az eredményeket pedig kedd este tették közzé. A jegyek kifüggesztése után évfolyamonként a diákok a javító tanárokkal együtt kiértékelték a dolgozatokat.
Berszán István versenybizottsági elnök, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem magyar irodalomtudományi tanszékének vezetője a Maszolnak elmondta, igyekeztek úgy összeállítani a tételeket, hogy amennyire nehéz volt a kidolgozása, legalább olyan mértékben játékos is legyen. "Örvendtem annak, hogy minden osztályban voltak, akik megtalálták ezt a »játékteret«, és látszott a dolgozatukon, hogy élvezték azt, amit csináltak. Ez a legnagyobb haszon!” – jelentette ki.
Az ünnepélyes díjkiosztót szerdán tartották Aradon a Románia Magyar Pedagógusok Szövetsége országos vezetőségének, illetve helyi közéleti személyiségek jelenlétében, a díszvendég Mile Lajos, Magyarország kolozsvári főkonzulja volt.
Jövőre Beszterce ad otthont a Mikes Kelemen Magyar Nyelv és Irodalom Tantárgyverseny döntőjének.
Pataky Lehel Zsolt
maszol.ro