"Lantom s kardom tied!"
A Csak tiszta forrásból bartóki gondolat jegyében zajlott március 13-án Mezőkölpényben a 168 évvel ezelőtt kirobbant 1848–49-es forradalom és szabadságharcra való megemlékezés. A falu apraja és nagyja, illetve a vendégek ünneplőbe öltözve, szívből énekelték a zsúfolásig megtelt kultúrotthoban az ősi zsoltárt: térj magadhoz, drága Sion, van még néked Istened. Erről a szép hitvallásról szólt Imreh Jenő mezőkölpényi református lelkipásztor áhítata is, aki a zászlóra kitűzött jelszó fontosságáról és annak szóban, tettben történő megvallásáról szólt, felhíva a figyelmet a hitvalló üzenetre: mivel Isten velünk, ki ellenünk?!
Az áhítatot követően a Szabó Júlia karvezető által irányított szabédi unitárius vegyes kar előadása következett, hazafias dalok éneklésével ’48 hangulatát és üzenetét erősítették az ünnepelni vágyókban.
A korábbi hasonló jellegű rendezvényektől eltérően, ebben az esztendőben a márciusi eseményre és hős fiatalokra emlékező ünnepségen nem meghívott vendégek adtak elő, hanem a falu reménységét és jövőbe vetett hitét erősítő gyerek- és ifjúsereg. A gyerekek és fiatalok egy része a sajátos kölpényi tánccal rukkolt elő, amelyet A Tánc Mestere díjjal kitüntetett Szabó Teréztől, Teri nénitől tanultak. A református ifjúsági csoport tagjai a Lantom s kardom tied, óh szabadság című Petőfi-verses összeállítást adták elő, szerep- és korhű öltözetben. A verses összeállítás (Imreh Jenő lelkipásztor munkája) Petőfi vallomásokkal teljes útját és átélt élményeit fémjelzi az 1848. március 15. és 1849. július 31. közötti időszakban. S főként itt, Erdélyben átélt élményeit, megírt verseit és megfogalmazott hitvallását igyekszik bemutatni. A címadó verset éppen ’49-ben Marosvásárhelyen írta… Ezt az élménydús utat és az átélt élményeket helységekhez köthető jelképes ábrázolás tette színessé. Hiszen az előre elkészített térképen az utat és a helységeket megvilágító gyertyaszálak szinte lármafákká minősültek. Jó volt úgy átélni a ’48-ra való emlékezést, hogy közben saját erőforrásból, saját hamvából gyúlt újra ki a lármafa, s együtt örömmel és hálával nyugtázhattuk: nyelvében és hagyományaiban él a nemzet. S ez a forrás tisztasága, kiapadhatatlan volta és a jövőre nézve garanciát jelentő lehetősége áldássá válhatott.
Az ünnepség zárómozzanatában Szabó József Levente, Mezőcsávás község polgármestere emelte ki a rendezvény fontosságát, a közösség élni akarását és értékeinek képviselését megerősítő alkalmak szükségességét szorgalmazta. Mindenkinek megköszönte munkáját, és Isten vezetését, áldását kívánta az egész közösség életére.
Imreh Jenő lelkipásztor. Népújság (Marosvásárhely)

Sikeres II. Borosjenői Magyar Nap
Elindult a hagyományteremtés útján
Amint azt előzetesen hírül adtuk, vasárnap március 15-e tiszteletére a Brosjenőhöz tartozó apatelki Szerencsemalom Panzióban szervezték meg a II. Magyar Napot, amelynek a műsorvezetője, Mészáros Dávid magyarul és románul köszöntötte az egybegyűlt, mintegy 200 fős közönséget, köztük Péró Tamás RMDSZ-megyei ügyvezető elnököt és Călin Abrudan borosjenői polgármestert. Neki külön megköszönte, amiért a Magyar Ház – ahol a város magyar gyermekei jó feltételek között tanulhatják anyanyelvünket – központi fűtést kapott, ráadásul a fűtési költségeket is a város fedezi. Miután köszönetet mondott a rendezvénynek újra otthont biztosító Szerencsemalom Panzió igazgatójának, Ovidiu Ciocannak, kifejtette: március 15. a világ magyarságának az ünnepe, a szabadságszerető emberek vágyának a beteljesülése. Ennek a megünneplésével Borosjenőn is hagyományt kívánnak teremteni, ezért az idei, immár második rendezvény, illetve az itt megjelent környékbeli magyarság fokozott érdeklődése, reményt ad a hagyományalapításra.
Miután a polgármester magyarul köszöntötte az egybegyűlteket, az anyanyelvén adott hangot örömének, amiért második alkalommal vehet részt a magyarok ünnepén. Ugyanakkor gratulált a szervezőknek, Mészáros Dávidnak és Gulyás Ödönnek, amiért megpróbálják az utódoknak is átadni nemzeti hagyományaikat, kultúrájukat. A maga és a városi tanács nevében is elégedettséggel nyugtázta a borosjenői magyarság hozzájárulását a város kulturális értékeihez, a városi civilizáció fokának a növelését szolgáló, harmonikus együttélést. Abban a reményben zárta mondanivalóját, hogy még sokszor részt vehet a Magyar Napon.
Meglepetésként, a továbbiakban Kapus Elvira, a helybeli református gyülekezet kántora elénekelte az általa, románul komponált borosjenői himnuszt.
A továbbiakban Péró Tamás RMDSZ-megyei ügyvezető elnök előbb magyarul, majd románul köszöntötte az egybegyűlteket. Magyarul az 1848. március 15-én, Petőfi Sándor által elszavalt Nemzeti dalból, illetve az Irinyi József által megfogalmazott Mit kíván a magyar nemzetből, vagyis a 12 pontból idézett. Elődeinkhez hasonlóan, most, 170 év múltán, a bennünk is megérlelődött elvárásainknak adott hangot: békét, szabadságot, egyetértést, főként megértést a nemzetiségi kérdéseinkben. Nem csak az ünnepnapokon, hanem a hétköznapjainkban is, Borosjenőben vagy a nagyvilágban. Mert mi, magyarok sokszor voltunk már nehéz, szinte kilátástalan helyzetben, de az identitásunkat soha nem tudták elvenni. Reméljük, a Borosjenőn elindult hagyomány is ezt a célt szolgálja – zárta mondanivalóját Péró Tamás.
A továbbiakban a város szülöttje, Raluca Belean fuvolaművész szólaltatott meg néhány klasszikus zeneszámot nem csak a program elején, hanem a pankotai Dokopil Olga által betanított, vezetett Azur Dance tánckar által, magas színvonalon bemutatott keringő, görög tánc, rumba, tangó, illetve cigánytánc szüneteiben is. A végére hagyták a meglepetést, amikor is magyar táncot adtak elő, vastaps közepette.
Ezt követően, a Péter Dalma vezetésével érkezett simonyifalvi Leveles néptánccsoport szatmári, utána magyarpalatkai, végül kalotaszegire cserélve a ruhájukat, a hozzá illő tánccal zárták nagysikerű bemutatójukat.
A továbbiakban a nagyzerindi Ibolya néptánccsoport, Kiss Csilla vezetésével, a koreográfusuk, ifj. Szilágyi András közreműködésével békési szlovák tánccal kezdte, majd lendületes szilágysági tánccal zárta a repertoárját.
Közben Petru Simăndan betanításában, a borosjenői román néptánccsoport tagjai vadonatúj magyar ruhában mutatós magyar csárdást adtak elő, majd román tánccal zárták műsorukat.
A II. Borosjenői Magyar Napot Mészáros Dávid, Gulyás Ödön RMDSZ-elnökkel közösen szervezte. Előbbi köszönetet mondott az RMDSZ Arad megyei szervezetének, amiért a Communitas Alapítvány közreműködésével, hathatósan támogatta az idei rendezvényt. Ezt követően, örömének adott hangot, amiért idén a tavalyinál is több borosjenői, pankotai és borossebesi magyar vett részt a programon. Nagy előrelépésnek tekinti, amiért a fellépett együttesek, de a közönség is természetesnek tekintette a részvételt, ami reménykeltő a hagyománnyá válás útján. Éppen ezért, a további rendezvényeikre, illetve a Magyar Házban szervezett kulturális programokra is várják az anyanyelvű fakultatív oktatást látogató gyermekeket és fiatalokat. 
A sikeres vasárnapi program végén Mészáros Dávid virággal, ajándékokkal kedveskedett a fellépett együttesek vezetőinek, majd a fellépők és a szervezők közös tánca zárta az estet, amelyen, illetve az utána következett, 21 óráig eltartott mulatságon is a Gyarmat Band biztosította a talpalávalót. 
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)

Páratlan ünnepségsorozat Krassó-Szörény megyében
A resicabányai Templom és Iskola Szórvány Egyesület 2016-ban páratlan ünnepségsorozattal készült a nemzeti ünnepre.
Március 12-én, az ünnepet megelőző szombat délután Kovács Ágnes ösztöndíjas tartott rövid előadást a helyi fiataloknak az 1848–49-es eseményekről, a forradalom és szabadságharc jelentőségéről a magyar történelemben – hiszen ezek a gyerekek erről nem tanulnak a román közoktatásban. Az előadás utáni kézműves foglalkozáson a huszárokkal ismerkedtünk és huszárbábot készítettünk.
A következő három nap alatt öt Krassó megyei településen rendeztünk koszorúzással és szeretetvendégséggel egybekötött ünnepi műsort: március 13-án Oravicabányán és Újmoldován, 14-én Nándorhegyen (Vörösacélon), 15-én Boksánbányán és Resicabányán emlékeztünk meg a 48-as eseményekről. Az ünnepi műsor részeként elhangzott több szavalat, köztük a Nemzeti Dal, majd a resicabányai Hóvirág Daloskör vezetésével, a közönséggel együtt énekeltük el a Kossuth-nótát, a Klapka-indulót és más katonadalokat. Oravicabányán, Boksánbányán és Resicabányán Kovács Attila magyarországi vendég tartott rövid, de annál lelkesítőbb előadásokat március 15. aktuális üzenetéről és tétjéről a szórványban.
1990 előtt, a Ceauşescu-rendszerben szóba sem jöhetett a magyar nemzeti ünnepek megünneplése Krassó megyében, noha már akkor sokan követték a magyarországi megemlékezéseket a rádióban. Csak az 1989-es forradalom után tudtak a helyi magyar közösségek méltóképp megemlékezni március 15-ről.
Azonban Resicabányát és Boksánbányát leszámítva már évek óta nem volt március 15-i ünnepség Krassó-Szörény magyarlakta településein, sőt ilyen nagyságrendű, megyeszerte több száz családot megszólító szervezés eddig még egyáltalán nem volt. Ezért izgalommal, néhol félelemmel vegyes várakozással tekintettek az idei eseményekre: nem lesz-e ebből baj, kérdezték többen is, amikor átadtuk a meghívót…
Az öt helyszínen végül több mint 110-en vettek részt a megemlékezéseken, leszámítva a fellépő Hóvirág Daloskör tagjait, akiknek áldozatos munkáját ezúton is köszönjük. Reméljük, hogy mindazok, akik eljöttek és együtt ünnepeltek velünk, olyan élményekkel gazdagodtak, amely megerősíti identitásukat és a magyar közösséghez való tartozásukat.
Kovács Ágnes. Nyugati Jelen (Arad)

Játszani jó!
Játszani jó! – vallották azok a szamosújvári és környékbeli pedagógusok, akik pénteken délután izgalommal várták Benkő Éva és Prezsmer Boglárka Népi játékok című könyvének bemutatóját a Téka Alapítvány Lengyel Mária termében. Benkő Éva neve ismerős volt számunkra, hisz a tavaly szervezett IV. Játék és Népi Hagyomány nevet viselő játéktalálkozónkon ő véleményezte a produkciókat.
A Sepsiszentgyörgyről érkezett meghívottakat Egri Hajnal, a művelődési központ vezetője  köszöntötte, majd a hangulatos együttlét első felében megismerkedhettünk a könyv megírásának történetével, illetve ennek szerkezetével. Az elméleti megalapozás után 80 erdélyi játék leírását olvashatjuk, illetve audio és videó melléklet is emeli az oktatási segédjegyzet értékét. Szabadság (Kolozsvár)

Törökök nyeregben
 Igencsak kérdéses, mennyire váltja majd be a reményeket az Európai Unió és Törökország között a hétvégén megszületett, az Európába igyekvő migránsok számának csökkentését célzó megállapodás.
Első ránézésre úgy tűnhet, mindkét fél nyerhet vele, hiszen – amennyiben sikerül betartani – az Ankarának több részletben fizetendő, mintegy hatmilliárd eurós „harács” fejében visszaküldhetők az illegálisan érkezett bevándorlók. Igaz, cserében minden egyes visszazsuppolt személyért egy, Törökországban nyilvántartásba vett menedékkérőt kell befogadni, de ezzel egyrészt valóban ellenőrzötté és lassúbbá tehető a folyamat, másrészt adott az elvi lehetőség arra, hogy kiszűrjék, kik azok, akik valóban menekültek.
Csakhogy fölmerül a kérdés: ha eddig nem sikerült az uniós tagállamoknak megegyezniük arról, hogyan osszák szét a bevándorlókat, ez után mi a garancia arra, hogy ez megtörténik? A tagállamok zöme csakis azzal a feltétellel ment bele a megegyezésbe, hogy a befogadás önkéntesen történjék – többek között Magyarország és Románia is. Igaz, Bukarest ismét ügyesen játszik: mindezt azzal kompenzálja, hogy – saját képességeihez mérten – jelentős erőkkel készül részt venni a migránshullám visszaszorítását célzó, görögországi, uniós akcióban. Ebben az esetben nem ártana, ha Budapest is követné a román példát, hogy ne érhesse szó a ház elejét.
Szintén probléma, hogy a török vízummentesség és az európai uniós tagság perspektívája nyomán az EU cseberből vödörbe kerülhet, hiszen fennáll a veszélye, hogy azt követően maguk a törökök indulnának útnak az európai országokba szerencsét próbálni. Vagy, ami szintén nem életszerűtlen forgatókönyv, a nem török állampolgárságú migránsok hamis török útlevelek ezreivel próbálnak majd akadálytalanul bejutni. Vagyis továbbra is esélyes, hogy ellenőrizetlenül vagy alig ellenőrizhetően árasztják el a kontinenst muszlim kultúrájú tömegek.
De nem érdemes ennyire előrerohanni. Előbb lássuk, mennyire tudja, és mennyire akarja Ankara visszafogni a migránsáradatot. És milyen mértékben próbálja felhasználni a bevándorlás megfékezésében rá háruló kulcsszerepet újabb kedvezmények kizsarolására.
Balogh Levente. Krónika (Kolozsvár)

Csinosodó feredőink
Bálványosi fürdő(tér)kép 
Múlt év novemberének utolsó hétvégéjén szinte nyárias időben tettünk egy nagyobb sétát Bálványoson és környékén, felmérni, hogy miként zárult a fürdőfelújítási idény. Három helyen is látványos az átalakulás: megújult a Buffogó-tőzegláp, nem lehet ráismerni az Apor lányok feredőjére, és az egykori Csiszárfürdő is sokat csinosodott a múlt év folyamán. Azaz: elindult egy folyamat, természeti kincseink egyre tetszetősebb „csomagolásban” fogadják a környékünkre érkező vendégeket.
A természeti ritkaságnak számító Buffogó-tőzeglápot többek között a Bálványos és a Grand Hotel közötti négy kilométeres országút harmadik hajtűkanyaránál letérve lehet megközelíteni. Az út első fele könnyű sétának fogható fel, jobb kondícióra csak akkor van szükség, amikor rátérünk egy vízmosásokkal szabdalt, vizes ösvényre. Eltévedni még az sem tud, aki kenyere javát betondzsungelben fogyasztotta, lépten-nyomon jól látható turistajelzések (fehér keretes piros háromszög) kalauzolnak.
Vigyázzunk a Buffogó felé!
Van egyéb is: a vizenyős talajt hellyel-közzel dagonyák pettyezik, amikor arra jártunk, rengeteg friss vaddisznónyomot láttunk. Szerencsére nemhogy kannal, de kocákkal sem kellett farkasszemet néznünk, a terep sajátosságait szemügyre véve ugyanis lehet, hogy sutba dobhattuk volna a „szégyen a futás, de hasznos” szólásmondást, ugyanis a sáros talajon nehéz lett volna nyúlcipőt kötni.
A Buffogó környékét amúgy a Vinca Minor Egyesület tette rendbe a Csomád–Bálványos Natura 2000 terület fenntartható kezelése nevű program révén, 2013 és 2015 között. Az 1,6 millió lej összértékű munkálatot az Európai Regionális Fejlesztési Alap és a román kormány finanszírozta.
Az 1094 méteres Géczi-bérc alatt meghúzódó csendes, meseszép tájon mintegy hatezer hektár a védett terület, ritka növények és állatok élőhelye. A program keretében egy kb. 150 m hosszú, korláttal védett tölgyfapallót is építettek, így a lápot körbe lehet sétálni, anélkül hogy a növényeket összetapodnánk.
A számos mohafaj, a kereklevelű harmatfű (húsevőnek is becézik, mivel kisebb rovarokból is ki tudja nyerni a szükséges tápanyagokat) és tőzegrozmaring mellett nagy mennyiségben van vörös (vagy tőzeg) és fekete áfonya ezen a részen, a növényt szedik is, ugyanis a palló mellett jól láthatóak a „fésülésre” utaló nyomok. A láp bejáratánál információs tábla, valamint térkép is található, aminek tanúsága szerint több ösvényen is vissza lehet térni a civilizációba.
Az átalakult Apor-feredő
Egy másik nagy munkálat szintén a tavaly zajlott: az Ars Topia Alapítványnak és a Vinca Minor Egyesületnek köszönhetően, önkormányzati és civil összefogás révén teljesen átalakult az Apor lányok feredője, ami Európa-szerte híres különböző összetételű gyógyvizeiről. A mintegy száz önkéntes szűk kéthetes munkával példásan rendbe tette a kisebb-nagyobb forrásokat, öltöző, mellékhelyiség, de még napóra is fogadja a feredő környékén járókat, a talajeróziónak is megálljt szabtak ágakból font kis kerítésekkel.
A helyet érdemes felkeresni, hiszen a Büdöshegy weboldal szerint a kis területen nyolc különböző típusú ásványvizet találunk, melyek Ph-ja 1,82–4,28 között váltakozik, erős savas jellegük a bennük képződő szabad kénsav (vitriol) eredménye. Egyedi élményt nyújt például a völgy tengelyén levő üregből vett vízzel történő szájöblítés, ugyanis a savas víz rögtön kikezdi a fogzománc meszes kérgét. Az érzés kísértetiesen hasonlít a szénsavas üdítők fogyasztására. Ilyen forrásokat Európában sehol máshol nem találni.
Aki a hosszú sétákat nem szereti, az Bálványos szívében, a Transzilvánia fogadó mögötti mofettában szedetheti ki a csúzt a lábából: ottjártunkkor is többen üldögéltek a lábáztató melletti szárazfürdőben, és elmondásuk szerint nagyon elégedettek a mofettázási lehetőséggel.
Az újjáépülő Csiszárfürdő
Johann Taierling és családja pár évvel ezelőtt vásárolta meg nagyapja birtokát, ahol a bálványosi hidegfürdők találhatók. Ottjártunkkor Peter Taierling és pár önkéntes, illetve alkalmazott tevékenykedett a fürdők körül, a padokat mázolták, a Jordán-forrásra került tető. Johann Taierling érdeklődésünkre elmondta: azt a munkát fejezték be, amit múlt év augusztusában önkéntesek segítségével kezdtek meg, és a kedvező időjárásnak köszönhetően késő ősszel is tudtak még dolgozni. Taierling szerint körülbelül negyven önkéntes vett részt a Csiszárfürdőnél zajló munkálatokban. Tavaly jórészt elkészült a Csokoládé-medence, így az idén nyáron már a napozóval együtt használható lesz.
A nagy fürdő sorsa egyelőre kétséges, hiszen a kitakarítása óta a medencét addig tápláló forrás képtelen azt vízzel feltölteni. Ettől eltekintve biztosan állíthatjuk: tavaly nagy átalakuláson esett át Bálványos, reméljük, idén is folytatódik mind a kaláka, mind a természet védelme, hiszen ezek az értékek, folyamatos odafigyelés és gondozás után, bizton meghálálják a törődést. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Francia klasszikust mutat be a szatmárnémeti magyar társulat
Az évad harmadik stúdióelőadását mutatja be március 24-én, 18 órától az Északi Színház Harag György Társulata az Ács Alajos Játékszínben. Jean Genet Cselédek című klasszikus művét Frumen Gergő színész rendezte, szereplői pedig Bogár Barbara és Moldován Blanka. 
A Cselédek Genet második darabja, melyet 1947-ben, Párizsban mutattak be először Louis Jouvet rendezésében. Az előadás már akkor is megosztotta közönségét. Voltak, akiket egyszerűen megbotránkoztatott, voltak, akik a társadalmi ellentétek keresztmetszetét látták benne, mások pedig rajongva éltették. A darabot nagy valószínűséggel a Papin nővérek valós története ihlette, akik 1933-ban különös szenvedéllyel végeztek munkaadójukkal. Az elmúlt, több mint fél évszázadban Európa számtalan színpadán bemutatták már, hiszen újabb és újabb színházi alkotókat vonzott az általa felvetett kérdések megfejtésének kísérlete.
„Amikor bemutatták a darabot, egy színházi kritikus megjegyezte, hogy a valóságos cselédek nem úgy beszélnek, mint darabom cselédjei: - Honnan tudja? Az ellenkezőjét állítom. Mert ha én cseléd volnék, így beszélnék. Legalábbis bizonyos estéken (...) Akár szentek és átkozottak, akár nem, ez a két cseléd szörnyeteg, akárcsak mi magunk, amikor ezt vagy azt álmodjuk magunknak” – írta darabjáról Gean Genet.
Az előadás 14 éven aluli nézőinknek csak szülői felügyelet mellett ajánlott! - figyelmezteti a Maszol olvasóit a társulat. maszol.ro

Új óvoda, kevesebb gyerek Kenden
Nemsokára birtokba vehetik az új, korszerű épületet a kendi óvodások, de a tervezettnél kisebb számban. Az elkészült ingatlant a bürokrácia miatt eddig nem használhatták.
Egyházilag még különálló Kis- és Nagykend, közigazgatásilag viszont már egyetlen településként tartják nyilván. A falu óvodásai két egyházi ingatlanban tanulnak, de az önkormányzat megtette a szükséges lépéseket, hogy saját, korszerű intézménybe költöztesse az apróságokat. Tavaly építették újjá az óvodát, jelenleg folyamatban van az épület átvétele, és a működési engedélyek beszerzése – tudtuk meg Sagyebó Istvántól, Balavásár polgármesterétől, aki azt is elmondta: a 98 ezer eurós beruházást önerőből eszközölte Balavásár község.
Ottjártunkkor némi apró többletmunkát végzett a kivitelező cég. Az épület elkészült, benne három tanterem, orvosi és tanári szobák, mosdók. Vajda József községi iskolaigazgató kifejtette: régi és nem saját tulajdonban levő ingatlanokban működnek az óvodák, amelyeket a csökkenő gyereklétszám miatt nehéz fenntartani, ezért egy korszerű épület igencsak szükséges volt. Tervükben van ennek kibővítése a tetőtér beépítése révén, így hosszabbított programú óvodát is működtethetnének. Ugyancsak a bürokrácia számlájára írja azt is, hogy bár az épület készen áll, mégsem költözhettek bele eddig. Az udvart még rendezni kell, leválasztani a kisgyerekeknek egy területet, oda játszóteret kialakítani. Elméletileg a tavaszi szünet után az új óvodában kellene kezdeni a tanítást, de lehet, hogy csak az ősztől járnak majd ide a kis- és nagykendi óvodások. Az igazgató azt is elmondta: jelenleg három csoport működik a két óvodában 56 gyerekkel, de az ősszel tízzel kevesebb kisgyerekkel kell számolniuk, így valószínűleg már csak két tantermet fognak benépesíteni az új épületben.
A kiskendi óvoda egy egykori közösségi épületben működik, a salétrom eléggé tönkretette a falakat, a vakolat lehull – tette hozzá az igazgató. A polgármester is ezt igazolja: hiába költenek rá folyamatosan, az épület nem felel meg az elvárásoknak. A nagykendi óvoda a református egyház által épített felekezeti iskolában működik, ahonnan 1963-ban költöztek át az akkor épült „nagy” iskolába a felsőbb tagozatok. Ezt az épületet is javítani kell állandóan, nemrég a tetőzetet és az egyik termet tatarozták, s mihelyt az óvoda kiköltözik, a többit is feljavítják és közösségi rendeltetést kap: egy egyesület tájházat szeretne itt berendezni.
Az épületet a református egyház visszaigényelte az államtól, de a visszaszolgáltatás egyelőre elakadt. Ugyanis a 20. század elején épült iskolát nem telekkönyveztette az egyház, a korábbi telekkönyvben pedig az azelőtti, lebontott régi épület szerepel még mindig. Sagyebó István reméli, hogy végül mégiscsak sikerül az egyháznak visszaszereznie ezt az ingatlant.
Gligor Róbert László. Székelyhon.ro

Magyar Örökség díjas a Határok nélkül
Szombaton adták át a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében a Magyar Örökség Díjakat. Az erdélyi kitüntetettek nevét és munkásságát szükséges megismernie a hazai közönségnek is.
Mindenekelőtt a díjazottak nagyváradi vonatkozása tölti el megelégedéssel az olvasót. A Határok nélkülcímű közkedvelt rádióműsor és munkaközössége is részesült a kitüntető címben. Dr. Szili Katalin jogász, humánökológus, miniszterelnöki megbízott, az Országgyűlés volt elnöke méltatásában, laudációjában hangsúlyozta, hogy „az alkotó közösség napról-napra tudósít, hírt ad a magyar nemzetrészek életéről, törekvéseiről, összeköt, elhozza hangjukat Magyarország és a világ magyarsága számára. A hiteles tájékoztatásért Budapesten a szerkesztőségben, Lánczi Ágnes és Benkei Ildikó, valamint  Moszkovits János, illetve vendégszerkesztőként ifjabb Tóth György és Bereki Anikó felel, aki a kéthetente készít kulturális tartalmú Határok nélkült. Erdélyben, a Partiumban, és a Bánság romániai részén Oláh-Gál Elvira Csíkszeredáról, Erdei Edit Zsuzsánna Marosvásárhelyről, Szilágyi Szabolcs Kolozsvárról, Ionescu Nikolett Nagyváradról, Pataky Lehel Zsolt Aradról, Lehőcz László pedig Temesvárról jelentkezik. A Délvidéken, Vajdaságban, illetve a Bánság szerbiai részén, Újvidéken: Ternovácz István, Szabadkán: Németh Ernő, Nagybecskereken és Muzslyán: Kónya-Kovács Otília, Kárpátalján, Ungváron: Iváncsik Attila, Felvidéken, Pozsonyban: Haják-Szabó Mária tudósít napról-napra. Magyarországon Miskolcról segíti a felvidéki munkát Mács Ildikó, aki gyakran jár át Kassára, Rimaszombatba és a Gömöri térségbe. Salgótarjánból Tarnóczi László látogat el rendszeresen a Felvidékre, Mátészalkáról Zsoldos Barnabás Szatmárba, a Partiumba, Ungba, Ugocsába, Budapesten pedig Cservenka Judit a diaszpóra és a Kárpát-medence magyarságának hiteles, tapasztalt ismerője és megismertetője. Nélkülük nem szólalhatna meg napról-napra az este fél hétkor kezdődő Határok nélkül.”
Nemzetpolitika naprakészen
A műsor hitelesen tájékoztat a Kárpát-medence és a diszpóra magyarságát érintő politikai, kulturális, oktatási, identitás és társadalomszervezés aktuális kérdéseiről, nem megfeledkezve a történelmi hagyományokról, illetve az egyházak közösségszervező tevékenységének bemutatásáról sem. A legfrissebb hírek mellett a Határok nélkül kiemelt figyelmet fordít a Kárpát-medencei magyar nemzeti közösségek autonómia-törekvéseire és a számbeli kisebbségi léthelyzetből következő jogérvényesítésre és jogvédelemre egyaránt, feltárva a kisebbségekkel kapcsolatos állami politikai és a magyarságot érintő szakpolitikai hátteret is. „Mi tehát a határok nélkül? Nem csak hírforrás, hanem nemzetpolitika naprakészen. Hiszen az összetartozáshoz elengedhetetlen az egymásról való tudás, a magyarság képviseletéhez pedig a tájékozottság és a felkészültség, mivel magyarnak lenni nem csak születés és közjog, de minőség kérdése is, különösen a XXI. század gyorsan változó kihívásai közepette, amikor a tömegtársadalmak által kínált információs és identitásdömpingben az egyének és közösségek boldogulásának egyik legerősebb biztosítéka az önazonosság megőrzése. Ebben jelent tájékozódási pontot a Határok nélkül, melynek Márai Sándor gondolatával gratulálok a Magyar Örökség Díjhoz: „A tömegek világa csak mohó, de nem igényes. Te maradj mértéktartó és igényes.” – hangsúlyozta a laudátor.
Gratulálunk Ionescu Nikolettnek, városunk közkedvelt rádió és televízió riporterének, aki az itt lakó magyarságunk életének eseményeit hűen tolmácsolja, „felteszi” városunkat a magyarság egyetemes térképére. Mivel nem lehetett jelen a felemelő ünnepségen, ezért a díjat számára a Körös-parti templomban adjuk át Húsvét napján.
Veres-Kovács Attila, a Magyar Örökség és Európa Egyesület elnöke,
a Magyar Örökség Bíráló Bizottságának tagja. erdon.ro

Antal Árpád feltétellel indulna a választáson 
Bár az RMDSZ szerdán már elkezdte az aláírásgyűjtést, Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester a hatóságok további lépéseitől teszi függővé, hogy megméretkezik-e a júniusi önkormányzati választásokon – adja hírül Bíró Blanka a kronika.ro-n.
Az elöljáró, aki immár harmadik mandátumára pályázna, szerdán Facebook-bejegyzésében azt írta: „amennyiben a polgármesteri teendőktől való eltiltásomat feloldják, akkor boldogan folytatom a megkezdett munkát".
Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki területi elnöke szerdán sajtótájékoztatón jelentette be, hogy elkezdik az aláírásgyűjtést Antal Árpád indulásához. Emlékeztetett, hogy az új jogszabály szerint a választójogú lakosság egy százalékának kell támogatnia a jelölt indulását, Sepsiszentgyörgyön így 550 kézjegyre lenne szükség. Ám a területi elnök szerint a háromszéki városban a következő két hétben tízezer aláírást gyűjtenek össze, ezzel is bizonyítva, hogy „a lakosság értékeli Antal Árpád eddigi munkáját”.
„Sepsiszentgyörgy polgármestere most is Antal Árpád, az RMDSZ polgármesterjelöltje Antal Árpád. Egyértelmű, hogy egy mondvacsinált ügybe rángatták bele, és hamarosan kiderül, hogy tisztességgel végezte a munkáját. Ha mi nem védjük meg barátainkat, harcostársainkat, más nem áll ki mellettük. Ha nem mi alakítjuk a sorsunkat, mások megteszik helyettünk” – fogalmazott Tamás Sándor. A megyei elöljáró elmondta, konzultált az ügyben Antal Árpáddal, aki ugyan nem volt jelen a sajtótájékoztatón, ám néhány órával később a Facebook közösségi oldalon tette közzé álláspontját.
„Tudomásul vettem, és köszönöm, hogy az RMDSZ aláírásokat gyűjt azért, hogy indulhassak a júniusi önkormányzati választáson. Számunkra a polgármesteri munka egyenértékű Székelyföld modernizációjával, hiszen elsősorban az önkormányzatokban tudjuk megmutatni igazán azt, hogy mit tudunk elérni, ha engednek bennünket dolgozni a szülőföldünkért. Az elmúlt időszak megerősítette bennem és csapatomban a hitet, hogy dolgozni kell, egészen addig, ameddig lehet. Ezért amennyiben a polgármesteri teendőktől való eltiltásomat feloldják, akkor boldogan folytatom a megkezdett munkát” – írta a közösségi oldalon Antal Árpád.
A sepsiszentgyörgyi elöljáró egyébként hosszas vívódás után döntött az esetleges indulásról, mert mint rámutatott, a közösségi jogok terén kevés eredményt tudtak felmutatni. Mint ismeretes, februárban az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) hatósági felügyelet alá helyezte, és eltiltotta a polgármesteri teendők gyakorlásától.
A sepsiszentgyörgyi RMDSZ-frakció felsorakozik a polgármester mellett, minden jelenlegi tanácsos benyújtja a jelöltséghez szükséges dossziét a területi szervezethez, jelezve, hogy összetartó csapatként folytatják, közölte szerdán Miklós Zoltán frakcióvezető. A szövetség a város hét pontján felállított standoknál gyűjti a támogató aláírásokat, míg önkénteseik házról házra járnak, tette hozzá Tóth Birtan Csaba, az RMDSZ városi szervezetének ügyvezető elnöke. 
Egyébként Sepsiszentgyörgyön sokan úgy vélik, nem volt véletlen az Antal Árpád elleni DNA-akció: a hatóságok így próbálták megakadályozni az elöljárót abban, hogy elinduljon a választásokon. Jogilag azonban ezt megteheti, még abban az esetben is, ha meghosszabbítják a vele szemben foganatosított kényszerintézkedést. Ez esetben azonban újraválasztása esetén sem gyakorolhatná hivatalát – írja a kronika.ro. Erdély.ma

Civilek tiltakoznak Bukarestben (Magyar orvosképzés)
Fehér műtősruhában, narancssárga esernyővel demonstrál az oktatási minisztérium bukaresti épülete előtt a Romániai Magyar Orvos- és Gyógyszerészképzésért Egyesület (RMOGYKE) két aktivistája, hogy emlékeztessék a szaktárcát: továbbra sem érvényesülnek az oktatási törvény kisebbségvédelmi előírásai a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE).
Ádám Valérián, a RMOGYKE elnöke tegnap arról tájékoztatott levélben, hogy egy húsz négyzetméteres, angol és román nyelvű molinóval figyelmeztetnek a MOGYE megoldatlan helyzetére, és hangosbemondón óránként felolvassák az oktatási törvény „elszabotált” 135. cikkelyét, amely külön kisebbségi nyelvű főtanszékek megalakítását írja elő a többnyelvű egyetemeken. A RMOGYKE elnöke 2012-ben és 2013-ban több hasonló „partizánakciót” szervezett már a fővárosban, ez alkalommal Kürti Jenő fogtechnikus csatlakozott hozzá. Ádám Valérián az MTI-nek elmondta: a minisztérium több alkalmazottja azzal próbálta leszerelni, hogy követeléseit ne hangosbemondón, hanem egy írásos petíció keretében hozza tudomásukra. Az aktivista szerint azonban számtalan, a magyar orvosképzés miatt írt petíció került már a minisztériumba, amelyeket még csak válaszra sem méltattak. Miután a bukaresti hatóságok arra sem reagáltak, amikor az erdélyi magyarság tömegdemonstrációkkal követelte a magyar orvosképzés törvényes jogainak betartását, Ádám Valérián úgy véli, hatásosabb lehet, ha a minisztériumot folyamatosan figyelmeztetik a MOGYE megoldatlan helyzetére. A hivatalosan engedélyezett demonstrációt a hét végéig folytatják. Mint ismeretes, az egyetemen 2011-ben alakult ki éles konfliktus a román többségű vezetés és magyar tagozata között amiatt, hogy a szenátus az intézményi autonómiára hivatkozva nem tette lehetővé a magyar oktatás intézményen belüli önállósulását úgy, ahogy azt az új oktatási törvény előírja. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Hírsaláta
SZTRÁJK AZ EGÉSZSÉGÜGYBEN. Hétfőtől japánsztrájkot hirdetett a Romániai Hippokratész Szakszervezeti Szövetség és a Romániai Orvosi Szakszervezetek Szövetségi Kamarája az egészségügyben dolgozók bére miatt. Az érdekvédelmisek azt követően döntöttek így, hogy múlt héten eredménytelenül tárgyaltak Patriciu Achimaş Cadariu egészségügy-miniszterrel és Francisk Iulian Chiriac államtitkárral a fizetésemelésekről.
A szakszervezetek azt kifogásolták, hogy a szaktárca nem készítette el a béremelések ütemtervét. Az érdekvédelmisek az egységes bérezésre vonatkozó 2010/284-es törvény előírásait kérik számon a minisztériumon, mely szerint az egészségügyben dolgozók jövedelmét az 1250 lejes minimálbérhez kell igazítani, ami azt is jelenti, hogy a különböző pótlékok összege is módosul.
ROMÁN ÁLDOZAT IS VAN. Román halálos áldozata is van annak a vasárnapi, spanyolországi buszbalesetnek, amelyben összesen tizennégy egyetemista vesztette életét, többen – köztük egy magyar fiatalember – pedig megsérültek. A román külügyminisztérium közleménye szerint a román állampolgárságú áldozat egy diáklány. A barcelonai román konzulátus kapcsolatba lépett az áldozat családjával és a spanyol hatóságokkal, és biztosítja a szükséges konzuli támogatást. Az egyetemistákat szállító autóbusz Valenciából Barcelonába tartott, a barcelonai egyetemeken Erasmus-program keretében tanuló, különféle nemzetiségű hallgatók utaztak rajta. Reggel hat óra körül, nagyjából az út felénél, a Tarragona tartománybeli Freginals közelében a jármű balesetet szenvedett. (Főtér) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Ünnep a szórványban
Kőhalom magyar felekezetei ebben az évben az unitárius templomban a hétfőtől szombatig tartó hiterősítő hét részeként emlékeztek a magyar forradalom és szabadságharc évfordulójára, amely egybeesett a város jeles szülötte, a régész-akadémikus és grafikus László Gyula professzor születésének 106. évfordulójával.
Zsúfolásig telt a 120 férőhelyes templom, ahol Nagy-Veress Hajnal, a brassói református egyházmegye szórványlelkésze Jeremiás próféta textusa (29:6) alapján boncolgatta azokat az általános érvényű, de a mai embernek is szóló parancsokat, amelyek március idusán, felajzó kisebbségi létünk forgatagában többszörös és különleges erővel munkálnak. „Házasodjatok meg és neveljetek gyermekeket! Házasítsátok meg fiaitokat, és adjátok feleségül leányaitokat, hogy gyermekeket szüljenek! Szaporodjatok a száműzetésben, meg ne fogyatkozzatok!” A Kőhalom széki magyar hívek tárt lélekkel fogadták a bibliai üzenetet.
Az ünnep történelmi mondanivalóját, a valódi emlékezést e sorok írója közvetítette Lányok és asszonyok az erdélyi és háromszéki szabadságharcban című előadásában, felidézve azoknak a hős asszonyoknak az emlékét (Szotyori Nagy Tamásné, Benkő Rafaelné, Antos Józsefné, Haller Ágnes stb.), akiket korukban zaklattak, börtönbüntetést is szenvedtek a forradalomban kifejtett tevékenységük miatt. A székelyzsombori fiatal lányok Petőfi Sándor Még kér a nép című költeményét adták elő, Toró Zoltán, a vendégfogadó egyházközség gondnoka a Nemzeti dalt. Az ünnepi istentisztelet felejthetetlen része a nagymohai református férfi dalcsoport fellépése: korabeli katonadalokat és Kossuth-nótákat mutattak be (vezette: Nagy-Veress Csaba mohai lelkész). Az ünnepi istentiszteleten híveik társaságában részt vettek a magyar felekezetek lelkészei is: Szegedi László esperes, Bedő Boróka református segédlelkész, Faragó István plébános, Kunos Lajos evangélikus lelkész és a házigazda Márkos Ervin. Elhangzott nemzeti imánk, amit állófogadás és ünnepi vacsora követett. Látogatásunkkor megtekintettük a Kőhalom szék nemzetiségeinek és szórványmagyarságának népi kultúráját bemutató gazdag állandó kiállítást a helybeli néprajzi múzeumban, amelyet Ligia Fulga néprajzkutató, a Cenk alatti város néprajzi múzeuma igazgatójának tervei alapján rendeztek be. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Versünnep-elődöntő Marosvásárhelyen!
Az utóbbi esztendők egyik igen jelentős versenyévé nőtte ki magát a Versünnep Fesztivál. A magyarországi Versünnep Alapítvány által szervezett vetélkedőre többek között magyarországi és határon túli magyar színművészek, színművészetis hallgatók, előadóművészek nevezhetnek be, a legjobbak – több elődöntőt követően – az április 10-én esedékes döntőn méretkezhetnek meg egymással a budapesti Nemzeti Színházban.
A vers- és prózamondás, valamint énekelt vers, versmegzenésítés kategóriákkal rendelkező versenyt ez évben Tóth Árpád születésének 130. évfordulója, Pilinszky János születésének 95. és halálának 35. évfordulója, Babits Mihály halálának 75. évfordulója valamint az 1956-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója tiszteletére szervezi a Versünnep Alapítvány, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet és a Bánffy György Kulturális Szalon, a nevezéseket színművészek és előadóművé- szek, hivatásos zeneszerzők (komolyzenében felsőfokú végzettséggel, könnyűzenében szakirányú végzettséggel), valamint hivatásos hangszeres és énekes előadóművészek, zenekarok, művészeti egyetemek, szakirányú közép- és felsőoktatási, könnyűzenei képző intézmények hallgatói adhatták be.
Az első kategóriában három mű volt nevezhető, amely lehetett vers, próza, publicisztika, egy közülük Tóth Árpád vagy Pilinszky János vagy Babits Mihály által írt mű, egy az 1956-os forradalom és szabadságharc témájával foglalkozó, egy pedig kortárs magyar költő, illetve író verse vagy prózai műve kellett legyen. E kategóriában azok jelentkezését várták, akik magyarországi vagy határon túl élő, hivatalos minősítéssel rendelkező színművészek vagy előadóművészek, avagy színművészeti főiskola vagy egyetem hallgatói, továbbá hivatalosan bejegyzett művészeti intézmény színészhallgatói.
A második kategóriában két művel lehetett nevezni, komoly- vagy könnyűzenei stílusban: Tóth Árpád vagy Pilinszky János vagy Babits Mihály alkotásának megzenésített változata, egy az 1956-os forradalom és szabadságharc témájával, vagy egy kortárs magyar költő, író művének megzenésített változata. Ami a díjakat illeti, minden kategóriában több, nagy értékű pénzjutalom, képzőművészeti alkotás és ajándéktárgy kerül odaítélésre.
A versenynek marosvásárhelyi vonatkozása is van. Egyrészt két évvel ezelőtt a Versünnep döntőjébe került és igen szép eredményt ért el a marosvásárhelyi Csíki Hajnal színművésznő, másrészt idén vásárhelyi elődöntőre is sor kerül: az eseményt a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház látja vendégül, és március 24-én, csütörtökön 17 órától kerül rá sor a Nagyteremben. Az elődöntőn a közönség ingyen lehet jelen, a 0 lej értékű jegyeket a színház jegypénztáraiban lehet kiváltani. A megmérettetés idei erdélyi résztvevői: Albert Nagy Ákos, Bertóti Johanna, Buzogány Márta Gabriella, a Mácsafej zenekar és a Szent Cecília együttes. A zsűri tagjai: Kilyén Ilka, Tompa Klára és Bokor Barna, a Tompa Miklós Társulat művészei. Műsorvezető: B. Szabó Zsolt.
Kaáli Nagy Botond. Népújság (Marosvásárhely)

Botrány TVR-ügyben: legionáriusvédelmezés miatt nem szavazott az RMDSZ
Az RMDSZ-frakció kivonult a parlament keddi üléséről, tiltakozásul a második világháború előtt és idején tevékenykedő legionáriusmozgalom képviselőinek nyilvános védelmezése ellen.
A szenátus és a képviselőház keddi együttes ülésén választottak új igazgatótanácsot a köztelevízió (TVR) élére. A vita során Aurel Vainer, a zsidó kisebbség képviselője kifogást emelt a Nemzeti Liberális Párt (PNL) által javasolt Oana Stănciulescu televíziós újságíró beválasztása ellen, amiért műsoraiban legionáriusköltőket – többek között Radu Gyrt – magasztalt.
A román legionáriusmozgalom 1927 és 1941 között fejtette ki tevékenységét az országban egyebek mellett Vasgárda név alatt. Radu Gyr az Antonescu-rezsim alatt, 1940 végén, 1941 elején legionáriusparancsnokként és a színházak főigazgatójaként tevékenykedett. Miután a PNL két szenátora is azzal érvelt, hogy ne „politikai hibáik” alapján ítéljék meg a legionáriusok kulturális érdemeit, az RMDSZ szószólói bejelentették: nem vesznek részt a voksoláson.
Puiu Haşotti volt kulturális miniszter, a PNL szenátora a kifogásolt költő – a „latin vérrel öntözött” Erdélyről írt – egyik versszakát szavalta el a szószékről, azt szemléltetendő, hogy Radu Gyr költészetében „nincs semmi legionáriusjelleg”. A Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) szenátora, Cristiana Anghel azzal érvelt, hogy a román legionáriusmozgalom képviselőit nem ítélték el háborús bűnökért a második világháborút követő nürnbergi perben, és nem szabad feledésre ítélni az általuk létrehozott kulturális értékeket.
A szenátus és a képviselőház együttes ülésén egyébként az RMDSZ távollétében is megszavazták az új vezetőtanácsot, amely George Orbeant, a korábbi vezérigazgató, Stelian Tănase volt tanácsadóját jelölte a TVR elnök-vezérigazgatói posztjára. George Orbean a parlament együttes kulturális bizottságától negatív véleményezést kapott, kinevezését illetően azonban végleges döntést csak holnap délelőtt hoz a plénum.
Markó Béla szenátor, az RMDSZ volt elnöke felszólalásában kifejtette: a román parlamentben eltöltött 26 év alatt soha nem találkozott azzal, hogy valaki megpróbálta volna a legionáriusmozgalmat védeni, és ezért tisztelte is kollégáit, de ami a keddi ülésen történt, azt elfogadhatatlannak tartja. Az RMDSZ volt elnöke a legionáriusmozgalom védelmezőit bocsánatkérésre, a jelöltet pedig kifogásolt műsorai megmagyarázására szólította fel, de miután ez nem következett be, az RMDSZ-frakció úgy döntött, hogy nem vett részt a TVR igazgatótanácsáról rendezendő voksoláson.
A román parlamentben egyébként tavaly a PNL kezdeményezésére fogadtak el egy olyan törvénymódosítást, amely a legionárius- és vasgárdista-szimbólumokra is kiterjesztette a fasiszta, rasszista, idegengyűlölő szervezetek és jelképek használatának, a háborús bűnösök dicsőítésének tilalmát. A jogszabály megállapítja, hogy a román legionáriusmozgalom is fasiszta jellegű szervezetnek minősül. Krónika (Kolozsvár)

Újabb siralmas eredmények a próbaérettségin
Idén is drasztikusan alacsonyak a próbaérettségi eredményei: bár csak pár tized százalékkal maradnak el a tavalyi átlagtól, a tizenkettedikesek 38,39, míg a tizenegyedikesek 25,76 százalékának sikerült átmenő jegyet szerezni – derül ki az oktatási minisztérium összesítéséből. 
A Mediafax hírügynökség által ismertetett adatok szerint idén csupán a diákok kevesebb mint fele, 110 423 végzősből 42 386 jelent meg az érettségire való felkészülést elősegítő vizsgán, és eredményeik kicsivel alulmaradtak a tavalyi átlagnak, amikor a végzősök 38,77 százaléka szerzett átmenőt.
Ennek ellenére tantárgyakra lebontva jobban teljesítettek a diákok, román nyelv és irodalomból a megmérettetésen részt vevők 64,6 százaléka kapott 5-ösnél nagyobb jegyet, tavaly 61,36 százalékos volt ez az arány. Anyanyelvből még nagyobb javulás észlelhető, a diákok 80,8 százaléka teljesített 5-ösön felül (tavaly 75,49), de többen kaptak átmenőt a kötelező szaktantárgyból – matematikából vagy történelemből – is, 53,2 százalék a 2015-ös 52,49 százalékhoz képest.
A választott szaktantárgyból elért eredmények is jobbnak mondhatók, a próbatérettségizők 60,8 százaléka kapta meg az 5-öst, míg tavaly ez 60,3 százalékuknak sikerült. Ennek ellenére mivel a sikeres vizsgához el kellett érni a 6-os átlagot, az idei próbaérettségi végleges eredménye mégis alacsonyabb a tavalyinál.
A tizenegyedikesek végzős társaikat is alulmúlták a vizsgán, esetükben az átmenési arány 25,76 százalékos, pár tized százalékkal alacsonyabb a 2015-ös 28,51 százalékos eredménynél. Azaz a vizsgán részt vett 121 535 11-edikes diákból csupán  31 313-nak sikerült megszereznie az átmenéshez szükséges hatos átlagot. Bár román nyelvből, illetve anyanyelvből ők is jobban teljesítettek, mint elődeik, matematikából kisebb jegyeket kaptak. Az idei próbaérettségi valamennyi vizsgáján részt vett 231 958, 11. és 12. osztályos diák közül 13 ért el tízes átlagot.
A végzősök esetében a legjobb, 45 százalékos átlag fölötti eredmények Kolozs, Fehér, Galac és Iaşi megyében születtek, míg a legalacsonyabbak Giurgiu (24,7%) és Ilfov (18,4%) megyében, derül ki az oktatási tárca adataiból.
A próbaérettségi eredményeit egyébként csak a diákok írásbeli kérésére vezetik be a katalógusba, ellenben osztályfőnöki órán, szülőértekezleten és tantestületi gyűlésen is kielemzik azokat annak érdekében, hogy a már „élesben történő” nyár eleji megmérettetésre javuljon a végzősök teljesítménye. Ennek érdekében számos iskolában érettségi felkészítőket is szerveznek, illetve a szaktárca május elején egy újabb, ezúttal megyei szintű próbavizsga megszervezését is javasolja. Krónika (Kolozsvár)

Lőrincz György: a díjak hitében erősítik meg az embert
A Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozatával tüntette ki Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere március 15. alkalmából Lőrincz György székelyudvarhelyi írót, az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítvány elnökét, az Udvarhelyi Híradó publicistáját.
– Mit jelent önnek, hogy a Magyar Arany Érdemkereszt polgári tagozat kitüntetését vehette át?
– Megköszönöm azoknak, akik javasoltak, illetve akik elfogadták a javaslatot és megtiszteltek vele. Röviden azt mondhatom, hogy nagy örömet jelentett. Szerénytelen lennék, ha nem ezt mondanám, hisz minden figyelem, ami a munkánkat övezi, örömet jelent.
– Mit gondol a különböző díjakról, mit jelentenek ezek egy írónak?
– A díjak hitében erősítik meg az embert, hogy amit tesz, arra mások is figyelnek. Hitet adnak. És ez fontos. Az írás egyszemélyes tett, viszont az értelmezése annyiféle, ahány ember olvassa.
– Miért kezdett el írni, mi volt az, ami miatt tollat ragadott?
– Talán egyrészt a belső indíttatás, másrészt a társadalom kihívásai.
– Hogy talált időt az évek során az írásra? Másként ír valaki, aki nem „hivatásos” író?
– Mindenki a tehetsége szerint ír. De én nagyon mélyről indultam. Nem irodalmi körök, nem a baráti társaságok „dobtak föl”, hanem amit vagy ahogy leírtam. Engem mindig ugyanaz a téma érdekelt, azt is mondhatnám, kis eltéréssel ugyanazt írom, amióta az eszemet tudom. Azt, ami a közösségünk gondja.
– A rendszerváltás után, a szabadabb világban más volt írni?
– Más. Több okból is. Egyrészt azért, mert nagyobb lett a hangzavar, másrészt már nem figyeltek annyira az emberek az írott szóra. Részben azért, mert a megélhetési gondok elterelték a figyelmet, másrészt versenyhelyzet teremtődött, s már nem az olvasás, az önmegvalósítás jelentett kihívást – a gazdagodás. Amit soha nem pejoratív értelemben használok. Én örvendek, hogy vannak gazdag emberek a közösségünkben is. Ráadásul megszaporodtak a médiumok, megszaporodott a választás lehetősége is. Ezt többféleképpen is értem. És ez így van jól.
– Miként változott meg az irodalmi élet a rendszerváltás után? Más szerepet kapott az írás, az író?
– Nincs irodalmi élet. Talán senkinek sincs, de számomra sosem volt. Úgy tűnik, mintha lenne, de csak hangzavar van. Nincs könyvterjesztés, ráadásul annyifajta mű zúdul rá az olvasóra, hogy ember legyen a talpán, aki eligazodik. És itt még csak nem is arra célzok, hogy aki a nevét le tudja írni, az már ír, könyvet jelentet meg. Nem a Twitter, a Facebook lehetőségeire gondolok. A magyar irodalom mindig is naprakész volt a különböző irodalmak fordításában. Az irodalmi műfajok sokszínűsége csak árnyalja ezt. Megjelentek a celebek és a könyveik. Mondjam tovább? Egy államilag ötven-hatvan milliós reklámmal támogatott íróval lehet versenyezni? Udvarhelyről?! Arról már nem is beszélek, hogy ahol Móricz Zsigmondot vagy Németh Lászlót, Illyés Gyulát el lehet hallgatni, ott milyen lehet a helyzet?
– Miért volt szükség az Erdély Magyar Irodalmáért Alapítványra?
– Azt hittem, Székelyföld gazdasági ereje meghatározó lesz. Kiderült, hogy a régi központok sem akartak lemondani a hagyományos szerepről, és ez jó, de reméltem, sikerül egy újabb lehetőséget teremteni. S ha azt állítom, hogy nagyon sokan, akik ma az irodalmi életben a derékhadat képezik, itt kapták az első figyelmet mind díjakban, mind pályázati lehetőségben, akkor csak az igazat mondom. Gondoljon az olyan szerzőkre, mint például Szakáts István Péter, Zsidó Ferenc vagy Papp Sándor Zsigmond. Vagy a Debütdíjasokra, Máté Angira, Tompa Andreára, és sorolhatnám.
– Mi az író szerepe most, miként hat a mai ember életére az irodalom?
– Nagyon sok tehetséges fiatal van Udvarhelyen és a környéken, aminek nagyon örülök. Nekik kitartást kívánok, s azt, hogy ne csalódjanak a sorsválasztásban. De Udvarhely mindig is gazdag volt írástudókban, írókban. Már többen leírták, Csíkországot a festői tették híressé, Udvarhelyt az írói. De félreértés ne essék, itt nem a magam szerepéről beszélek.
– Hogyan változtak az írásai az évek során? Mi az, ami motiválta korábban, és mi motiválja most?
– Azt is mondhatnám, amióta élek, ugyanazt írom. Persze a műfaj korlátai vagy szabályai szerint. A kitüntetésben is, amit Áder János köztársasági elnök úr írt alá, egyebek között az áll: „a kortárs erdélyi és az egyetemes magyar irodalmat gazdagító, a magyarság sorskérdéseivel foglalkozó írásai elismeréseként”.
– Van-e esetleg olyan téma, gondolat, történés, amit még nem írt meg, de szeretne?
– Most egy újabb regénnyel próbálkozom: Bécs fölött a Hargitát címmel. Már több részlet is megjelent Magyarországon a Magyar Naplóban, a Hitelben, nemrég a Hargitában, s most utoljára a Kortárs márciusi számában. Ezt szeretném egyelőre befejezni. Meg akarom írni, hogy akik elmennek, sosem lesznek igazán boldogok. Nézze meg az emigráció magyar íróit! De az emigráció tagjait is. Ráadásul bárhogy is hitegetik magukat, gyermekeik, unokáik már nem lesznek magyarok. S lehet-e boldog valaki úgy, hogy gyermekei vagy unokái nem beszélik az ő nyelvét?
– Milyen tervei vannak a jövőre nézve?
– Az én koromban már nem nagyon tervez az ember. Él és reménykedik. Meg persze dolgozik.
Veres Réka. Krónika (Kolozsvár)

Kastélyok, kúriák jövője
Több pillérre kell alapozni hasznosításukat 
A hétvégén az olaszteleki kastélyszállóban több háromszéki kastély, kúria jövőjéről tartottak kerekasztal-beszélgetést azok tulajdonosai, illetve adminisztrátorai részvételével.
Henning László, a megyei tanács alelnöke a megye és Bodok község közös tulajdonában levő oltszemi Mikó-kastélyról beszélt. Kifejtette, a 19. század elején épült kastély (melyhez többek között angolpark, fűtött virágház, fürdőház is tartozik) hangulatát szeretnék továbbvinni, szándékuk többek között az, hogy ott nemzetközi fogathajtó-versenyeket szervezzenek.
– Lipicai lovasszemlét már rendeztünk a kastélyhoz tartozó telken, arra több száz ember volt kíváncsi, tehát az első lépéseket megtettük arra nézve, hogy ismét élettel teljen meg az egykori Mikó-birtok – részletezte. 
Mint mondta, évente legalább két nemzetközi versenyt szerveznének, de más jellegű eseményeknek is helyet adnának, kézműves műhelyeket is kialakítanának a kastélyban, aztán vendégszobákat, a pincében vendéglőt, borozót.
Magyarósi Imola művészettörténész a Kálnoky Alapítványt képviselte a megbeszélésen. Mint azt már lapunkban is hírül adtuk, jelenleg zajlik a miklósvári Kálnoky-kastély és az azt övező park felújítása, arra törekednek, hogy itt egy élő múzeumot alakítsanak ki, mely által Miklósvár is bekapcsolódhatna az erdélyi kulturális élet pezsgésébe. Magyarósi képekkel szemléltette a felújítás jelenlegi állását.
Bánffy Farkast, a fugadi (Fehér megye) Bánffy-kastély örökösét tavaly ősszel a vargyasi Daniel-kastély ügyeinek intézésével is megbízták, ám, mint kifejtette, annak jövőjéről egyelőre nem sokat tud mondani. Úgy fogalmazott, lehetőség a hasznosításra sok van, gondolkodnak azon, hogy ott rendezvényeknek adnának helyet, illetve panzióként is működtetnék egy részét az épületnek, ám más utakat is keresnek.
Incze Réka a felújított dálnoki Gál-kúriát mutatta be, mely jelenleg a Közösségért Alapítvány tulajdona. A távlati cél itt is az, hogy az 1844-ben épült kúria bekerüljön a turisztikai körforgásba, akár úgy is, hogy rendezvények szervezésével is összekapcsolnák az épület hasznosítását – hangsúlyozta.
Kolumbán Sándor bardoci alpolgármester a szintén felújítás alatt álló, önkormányzati tulajdonban levő erdőfülei Ferenczy–Boda-kúria jövőjéről szólt. Megemlítette, hogy az egykori Bardoc fiúszék legjelentősebb udvarházában felvetődött egy múzeum létesítésének a lehetősége, de még ők is gondolkodnak további ötleteken is. „Egyelőre az a fontos, hogy az épület meg van mentve” – hangsúlyozta.
Összegzésként Rácz Lilla, az olaszteleki kastélyszálló tulajdonosa arra hívta fel a megbeszélésen résztvevők figyelmét, hogy ne csak egyfajta gazdasági hasznosításra alapozzanak, hanem próbálják meg több pillérre építeni az épületek jövőjét, és azok révén segítsék a helyi közösségek fennmaradását is. Példának említette, hogy ahol vendéglátó egység működik vagy működne, ott lehet a helyi gazdáktól is vásárolni a konyhára, ők már nyitottak ebbe az irányba is.
Böjte Ferenc. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Károkat okoz a vizes hó Csíkszeredában
Betonoszlopok dőltek ki, faágak törtek le és több autó is megrongálódott szerdán este Csíkszeredában. A vizes hó súlyát nem bírják el az oszlopok és a vezetékek, az áramszolgáltató egyik szakembere szerint „ez csak a kezdet, reggelre sokkal rosszabb lehet”. A hóeltakarítással sem tudnak maradéktalanul megbirkózni a csúszásmentesítést végző járművek.
Kettétört egy betonoszlop, a kábelek pedig az úttestre zuhantak a csíkszeredai Müller László utca keleti végén, a Szentlélek utcai temető közelében. A hibaelhárítást végző Electrica szakembereinek elmondása szerint két, a temető közvetlen szomszédságában álló lakóház maradt villanyáram nélkül. A közúti közlekedés rendkívül nehézkes, megfigyeléseink szerint olyan autóvezető is útnak indult, akinek járművére már nyári gumiabroncs került.
A Kalász lakótelepen egy tömbházhoz közeli fa ágai törtek le a hó súlya alatt. A Tető utca forgalma egy időre leállt, míg az úttestet keresztben elfoglaló ágakat eltakarították. Itt egy Škoda, illetve egy Dacia haszongépjármű rongálódott meg.
Miután végeztek a Tudor lakótelepi temetőnél kidőlt oszlop vezetékeinek eltávolításával, az Electrica csapata a vasútállomáshoz vonult, ahol egy parkoló BMW tetejére zuhant egy villanypózna. A jármű tulajdonosa valószínűleg még nem is szerzett tudomást az esetről, a helyszínen ugyanis csak a járókelők, vonatra igyekvők figyelték az autót.
A BMW-t reggelig valószínűsíthetően nem mozdítják el a helyéről, az Electrica hibaelhárítóira ugyanis elmondásuk szerint hosszú éjszaka vár: a megye jelentős részét sújtotta a havazás. Csíkszereda után Maroshévízre távoznak. A megrongálódott autóról daru segítségével kell leemelni az oszlopot.
A város jelentős részében „kritikus állapotban lévő” oszlopok látványa fogad: ahol nem helyezték föld alá a vezetékeket, ott a levegőben lógó kábelek szinte földig ereszkedtek, magukkal húzva az oszlopokat. Különösen veszélyesen megdőlt a Kossuth Lajos utcában, a katolikus parókiával szemben álló, illetve a városi buszállomás melletti pózna.
Az áramszolgáltató szakemberei úgy tájékoztattak, reggelre sokkal rosszabb is lehet a helyzet – meglátásuk szerint az oszlopok kidőlésének fő oka, hogy azokra a villanyvezetékek mellett számos kábelt húztak fel jóváhagyás, engedély nélkül, például internet- és telefonszolgáltatók.
A forgalom lépésben haladt, a hóeltakarítást teljes kapacitáson végzik, azonban számos olyan utca maradt, amelyeket még láthatóan nem sikerült megközelíteni. Emellett előfordult olyan is, hogy egy-egy szűk utcába az úttest két oldalán parkoló autók miatt nem fért el a hókotró tehergépkocsi. Székelyhon.ro

Nyirő József törölve? Akkor legyen Wass Albert!
Az MTA állásfoglalása szerint nem viselheti közterület Nyirő József nevét. Kecskeméten is változtatni kell, a közgyűlés két lehetséges névadó közül készül dönteni. Nem fogják elhinni, ki az egyik jelölt: Wass Albert.
A Magyar Tudományos Akadémia minden diplomácia tudását összeszedte, hogy egy politikailag kényes ügyben ne sértse meg a kormány érzékenységét. Végül azonban arra jutott, a törvény szerint nem megengedhető, hogy közterületet nevezzenek el Nyirő Józsefről. Itt az akadémia korábbi állásfoglalása:
„Nyirő József (1889 – 1953) „jelentős irodalmi tehetség volt, különösen korai novellisztikája, valamint önéletrajzi regénye (Isten igájában) említésre méltó. A negyvenes évek elejéig, vagyis az életmű legfontosabb szakaszában, népi jellegű plebejus demokrata álláspontot képviselt, az erdélyi Helikon íróközösségébe tartozott.
Később a szélsőjobboldalra tolódott, Szálasi hívévé vált, a soproni nyilas országgyűlésen is részt vett, majd a nyilas vezetőkkel együtt hagyta el az országot. Több szélsőséges orgánumot szerkesztett, emigrációja után is politikailag aktív maradt, beállítottsága nem változott.
Nyirő József szépirodalmi munkásságában a szélsőséges politikai nézetek nem jelennek meg – az általa szerkesztett lapok szerkesztőségi cikkeiben azonban kétségtelenül igen. Alakjának árnyalt megítéléséhez tehát – az Országgyűlés elnökének szavaival egyetértve (sajtótájékoztató, Marosvásárhely, 2012. május 24.) – külön kellene választanunk politikai és írói munkásságát (így járt el a közoktatási kormányzat is, amikor Nyirő József prózáját a NAT részévé tette).
A közterületek elnevezésére vonatkozó, hivatkozott törvényi hely azonban nem tesz lehetővé ilyen elkülönítést, további mérlegelést. Nyirő József tagadhatatlanul tevékenyen részt vett az egyik XX. századi önkényuralmi rendszer fenntartásában, így nevének közterület-elnevezésként való felhasználása – kétségbevonhatatlan írói erényei ellenére – a törvény betűje szerint tilalom alá esik. Megjegyzendő, hogy Székelyudvarhelyen több mint egy évtizede utca viseli a nevét, nyilvánvalóan a román hatóságok tudtával és engedélyével."
A kecskeméti közgyűlés a napokban több közterület átnevezéséről is tárgyalni fog, közéjük tartozik a Nyirő József köz is. Két javaslat merült fel. Az egyik Jakab Antal (1909 – 1993) erdélyi katolikus püspök, aki Márton Áron püspök munkatársa volt. A másik: Wass Albert író.
A Tett és Védelem Alapítvány az ország több pontján kezdeményezte a Nyirő József nevét viselő utcák átnevezését. Pásztor Tibor, az alapítvány munkatársa a Jakab Antalról szóló javaslatot nem csupán elfogadhatónak, hanem kifejezetten támogatandónak tartja.
Wass Albert ellenben teljességgel elfogadhatatlan. Lehet – mondta az alapítvány munkatársa –, hogy Wass Albert a törvény szerint nem sorolható azok közé, akik részt vettek önkényuralmi rendszer megalapozásában vagy működtetésében, de köztudottan szélsőjobboldali és antiszemita volt.
Cz. G. nol.hu

Kortörténet hozománylevelekben
Háromszék XIX. századi társadalmának rétegződésére, a társadalmi folyamatokra, helyi és térségi jogi szabályozásokra és szokásokra, különböző életmintákra világítanak rá a Szőcsné Gazda Enikő néprajzkutató, muzeológus által összegyűjtött perefernumlevelek, amelyek rendszerbe foglalt tálalását és elemzését tartalmazza A háromszéki hozomány a 19. században című tanulmánykötet, amelyet kedd este mutattak be a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban. A kiadványért a szerzőt március elején Bátky Zsigmond-díjjal tüntette ki a Népi Hagyományok Alapítvány és a budapesti Néprajzi Múzeum.
A könyvbemutató házigazdája, Vargha Mihály múzeumigazgató kitért arra, hogy tudományos kutatásai mellett Szőcsné Gazda Enikő értékes muzeológusi munkát folytat, többek között kezeli az intézmény fotótékáját, majd Bereczki Ibolya, a kötet szerkesztője, a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum igazgatóhelyettese – aki a szerzőhöz hasonlóan Bátky Zsigmond-díjas néprajzkutató, az elismerést a díj első odaítélésekor, 2004-ben kapta meg – méltatta a kötetet. Szőcsné Gazda Enikő száztizenhét hozománylevelet tartalmazó és elemző könyve erős társadalmi rajz, mely tükrözi, hogyan születtek meg a hozománylevelek, időben hogyan változtak, milyen életmintákat közvetítenek, hogyan gondoskodott különböző korokban a szülő gyermeke biztos életkezdéséről a házasságban –  mondotta. A szakember kitért arra, a háromszéki korai polgárosodás kedvezett az írásbeliségnek, így dokumentálható a szóban forgó történelmi kor, ami a hozománykönyvben három időszakban jelenik meg: 1848-ig, 1849–1875 között és 1876 után, amikor megindul a modernizációs folyamat. 
A kötetben megjelenő társadalomtörténeti szempontokat értékelte Tóth-Bartos András történész, és kitért arra, a korábban megjelentetett vagyonleltárakkal ellentétben, amelyek feltárták, hogy milyen vagyonnal rendelkezett az az ember, aki ilyen inventáriumot készített, tehát egy helyzetről adtak képet, a hozományos levelek tudatosan és előremutató logikával megfogalmazott listák, amelyek követik a jogi környezet szabályait, a törvényeket, helyi szokásokat. A perefernumlevél nemesi körökben reprezentációs céllal is szolgált, de jogi szempontból vagyoni biztonságot jelentett, egyfajta szerződésként működött, amelyben rögzítették, hogy milyen vagyonnal rendelkezett a hölgy, aki férjhez készült menni, és mivel a XVII. századtól protestáns vidéken már engedélyezett volt a válás, ilyen esetben ez az inventárium volt a legerősebb bizonyíték arra, hogy milyen vagyonnal indult a nő a házasságba –  emelte ki a Székely Nemzeti Múzeum történész munkatársa. Végül a szerző megköszönte a nagy számú érdeklődőnek a jelenlétet, és dedikált.
Fekete Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Templomaink – Kökös (Református hírnök)
A sepsiszéki és környékbeli egyházaink reformáció kori átalakulása eléggé ismeretlen, így a kökösi református egyházközség keletkezéséről is keveset tudunk. Ennek két nyomós oka van: egyrészt a régi feljegyzések olvashatatlanok, másrészt 1953-ban az állami apparátus megfosztotta az egyházat levéltári irataitól, a múlt írott bizonyságaitól.
A református egyházközség életéről egészen bizonyosat az irattárban található Libellus című könyvből tudunk, amely 1745-tel kezdődik, s amelyben a református egyházmegye akkori főjegyzője, Vásárhelyi Sámuel vezette be a székelyföldi egyházakat érintő rendtartásokat és a kepefizetést illető rendszabályokat. A 18. század közepén, 1760-ban az egyházközség kilenc ősi székely családból állt, és e kilenc család utódai alkotják javarészt ma is a kökösi reformátusságot. E maroknyi közösség tagjai 1745–46 körül templomot építettek, amelynek hossza 6,5 öl, szélessége pedig 3 öl volt. E kis templom kőből készült. A hagyomány szerint ezt megelőzően a reformátusok egy fatemplomban dicsérték az Istent. 1798-ban azonban életveszélyes állapota miatt a kőtemplomot a polgári hatóság utasítására bezárták, mivel földrengés és villámcsapás következtében romokban állt.
Brassóból érkezik Kökösbe 1799 karácsony napján Újjvárossy István, aki a lelkészi lakáson közgyűlést tart, ekkor születik határozat egy új templom építéséről. Rövid idő alatt, 1799 és 1803 között felépül a 18,80 méter hosszú, 10 méter széles, kőből és téglából álló templom. Belső berendezését 1808–1810 között alakították ki: Újjvárossy István készítette a karzatot és a födött padot, az orgona pedig a hívek adománya. A padokat a kilyéni Székely Antal adományozza az egyházközségnek azzal a feltétellel, hogy szegény és gazdag egyenlő joggal használja. 1877-ben elkészül az új szószékkorona is, alkotója Kopcsay János, adományozója Kincses János lelkipásztor és felesége, Móritz Sára. Felirata: „Légy hív mindhalálig és néked adom az életnek koronáját.”  A toronyban két harang található: az 1792-es kisharang, amelyet Gyárfás Zsigmond lelkész és Tusnádi Györgyné saját költségén öntetett, valamint az 1955-ös, a hívek adományaiból készült 150 kg-os nagyharang. 1907. október 31-én, a reformáció ünnepén szólalt meg először az Einschenk Károly által épített szép kivitelezésű, a mai napig kellemes hangú orgona. A cinteremben található az 1848–49-es szabadságharcban és a II. világháborúban elesett hősi halottak kőbe vésett névsora. A kökösi református templom földrengések következtében többször is károsodást szenvedett, de a szolgáló lelkipásztorok és a gyülekezet tagjai mindig tudtak áldozni a népünk számára menedéket nyújtó szent helyre. Legutóbb 2013-ban sikerült a templom külső tatarozása, ekkor újult meg a hajlék tetőszerkezete, és sor került a falak külső felújítására is. A templomjavításban 123 községi lakos segédkezett közmunkával és 112 református család adománya biztosította a szükséges anyagi fedezetet. Ugyanebben az évben, október 6-án hálaadó istentiszteletre gyűlhetett össze a kökösi református közösség, hogy a templomjavítás befejeztével hálát adjon a gondviselő Isten megtartó kegyelméért.
Kovács Levente. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A szülőföld éltető ereje
Eleinkről szól a fáma
Az Arad megyei származású, s gyökereit soha meg nem tagadó, sőt büszkén valló Szabó István tanár úr múlt szombaton a Nyugati Jelenben megjelent cikke (Éltető emlékezés. Csanádi János új könyvéről) „lelőtte” a szemtanú-újságíró könyvbemutatóról szóló értékelését. Igaza van Nagy Istvánnak, aki a kedd délutáni (a Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében megtartott) bemutatón valahogy így fogalmazott: ennél szebben-jobban nem is lehetne a kötetet értékelni. A megállapítás annál „ütősebb”, hogy Szabó István személyesen nem is ismeri a szerzőt, elfogultsággal tehát nemigen lehet vádolni: csak a műre, s annak értékeire reagált.
Amit a szemtanú-krónikás – a szerzőt legalább négy évtizede ismerő, tehát akár elfogultsággal is vádolható alulírott – bevezetőként hozzátesz: pár évtizedes pályafutása során ritkán vett részt (talán soha, de soha ne mond, hogy soha) ilyen jókedvű, családias, baráti, jókedvű, családias hangulatú bemutatón. Hogy ennek van-e külön jelentősége, vagy sem, nem tudom: magam, és a jelek szerint a nagyszámú közönség is igazán élvezte a „műsort”: a bemutató tartalmas show-vá vált, és lehet, hogy manapság ez a forma vezet a közönség megnyerésére.
A sors (de sokkal inkább a könyvbemutatót szervezők jóvoltából) a bemutató pontosan egybeesett a szerző 75. születésnapjával. Isten éltessen, kedves tanár úr, legyen erőd és időd az életmű további részeinek közreadására is!
Berecz Gábor, az Aradi Kölcsey Egyesület titkára bevezetőjében Csanádi János nagyzerindi magyartanár legújabb könyve megjelenésének hátteréről beszélt. Kezdetben öt fejezetre – a Csanádi-életmű mintegy összefoglalásának – tervezték, de kiderült, hogy az túl terjedelmes lenne, így a kötet végül csak három fejezetre (kis híján 400 oldalra) korlátozódott. (Nagy István pécskai tanár, a tördelőszerkesztő később ismertette a kötet „műszaki” és egyéb paramétereit – több mint 800 ezer jel, 61 írás, azzal együtt, hogy közülük hány milyen újságban – többek közt egy egykori Vörös Lobogóban, majd a Nyugati Jelenben –, folyóiratban jelent meg, illetve hány első közlés.)
Csanádi János magyartanár 45 évi eredményes „szolgálat” után ment nyugdíjba Nagyzerindről. Ez idő alatt, mondta az ünnepelt, nebulók százait, talán ezreit bocsátotta szárnyra, és számára nagyon jó érzés, amikor egykori tanítványai irodalmi alkotásokkal, kötetekkel jelentkeznek. S egy igazi pedagógus számára mi lehet nagyobb elégtétel, mint az, hogy tanítványai elérik, sőt túlszárnyalják egykori mesterüket?
Csanádi Jánosnak, hosszú és eredményes tanári pályafutása alatt ebben is része volt. Az ünnepelt szemmel látható meghatódottsággal emlékezett azokra, akik verseskötettel, képzőművészeti alkotásaikkal szép, elismert pályát futottak be (most megjelent kötetét többek között egykori tanítványának, Siska-Szabó Hajnalka munkái illusztrálják).
De hogy ne maradjak adós azzal, miért volt különlegesen „hangulatos, jókedvű, családias, baráti” ez a bemutató. Egyrészt a könyv szerzőjének, Csanádi Jánosnak tulajdoníthatóan, aki nemcsak a tőle megszokott pallérozott magyarsággal (nem mellesleg a közönség által is nagyra értékelt humorral, önironikusan) beszélt pályafutásáról, könyvéről (elénekelt több, könyvével összefüggésben lévő dalt is), másrészt Réhon Józsefnek, aki (a maiakat lesöprő klasszika-filológusi műveltséggel, és ugyancsak nagyszerű humorral) beszélt a szerzőről, egykori tanítványáról.
Szép, estébe nyúló délután volt. A legszebb azonban az, hogy az aradi magyarság a Kölcsey Egyesület (Berecz Gábor, Nagy István, Haász Ágnes, Nagy Gabriella, Zehe István és mások, nem utolsósorban a pénzügyi hátteret kiharcoló Jankó András Kölcsey-elnök, valamint a pénzügyi támogatást biztosító Arad Megyei Kulturális Központ) jóvoltából egy értékes könyv megjelenését tette lehetővé. Hátha lesz folytatása is.
Jámbor Gyula
Csanádi János: Eleinkről szól a fáma /Kölcsey Egyesület, Arad, Fecskés könyvek/ Nyugati Jelen (Arad)

Regemondók a Vlaicu iskolában
Első ízben szervezték meg kedden az aradi Aurel Vlaicu Általános Iskola magyar tagozatán az Országos Regemondó Vetélkedő megyei fordulóját a III. osztályos diákok számára. A zsűri pontozásai alapján az országos szakaszra továbbjutott Hallai Mónika (Kisiratosi Páter Godó Mihály Általános Iskola, felkészítő: Németh Emese) és Bella Viktória Csenge (Pécskai 2-es számú Általános Iskola, felkészítő: Bella Hajnal Annamária).
A zsűri tagja volt Mikes Sarolta (ny. magyartanár), Ilyés Ibolya (Pedagógusok Háza, módszertani irányító), és Viszhányó Aranka (tanító, Aurel Vlaicu Ált. Isk.).
A monda- és regemondó verseny célja a magyar nyelvi és történelmi hagyományok őrzése, a regék, mondák megtartása, mesélése, anyanyelvünk ősi szavainak az újjáélesztése, a népi nyelv alkotó erejének a megismerése, továbbá a tiszta, értelmes, összefüggő beszéd szorgalmazása.
A döntőre Marosvásárhelyen kerül sor, április 22–23-án.     
Sólya Emília

Jogi görbék
Egy hónapja indította el a kormány honlapján a miniszterelnök azt a kezdeményezést, amely lehetőséget teremt az embereknek arra, hogy bürokráciacsökkentő javaslatokat tegyenek, feltüntetve a társadalmi élet melyik hivatalos ügyintézési területére gondolnak, és milyen módszerekkel lehetne könnyíteni az eljárásokat.
Még egy hónap sem telt el, és közel háromezer ötlettel szolgáltak, amelyek egyrészt a civil lakosság, másrészt a vállalkozások, cégek ügyintézéseit érintették. Amint erről többször is írtunk, még ugyan nem történt semmi ezen a téren, hiszen ilyen rövid idő alatt valószínűleg átnézni, átgondolni, elemezni sem sikerült a lakossági elképzeléseket, amelyek között bizonyára akadnak elrugaszkodottak meg kivitelezhetetlenek is. Annyi viszont bizonyos, hogy az ügyintézések bonyolultságán enyhíteni kell, ami feltételezi az iratok számának a csökkentését. (Egyébként a miniszterelnöki elképzelésnek is találóan a „papírvágó” elnevezést adták), a hivatalok közötti jobb együttműködést, bizonyos illetékek megszüntetését vagy kifizetésének leegyszerűsítését, rövidebb várakozási időt, az ügyfelek fölösleges jártatásának is a kiiktatását.
Bármilyen hétköznapinak tűnjön ez a kormányzati szinten felvetett ügy, igenis problémát jelenthet sokszor, a legegyszerűbbnek tűnő esetben is egy irat megszerzése, beadása, dosszié összeállítása, vagy éppenséggel valamilyen illeték kifizetése. Az tudja ezt a legjobban, akinek adódott hivatalos útja valamely közintézményben – és rendszerint mindegyikünk megfordul évente valamilyen ügyben a „hivatal útvesztőiben”.  Ezért nem mellékes vagy érdektelen, hogy mi lesz végül a sorsa a maisimplu.gov.ro honlapon felvetett ötleteknek, illetve, hogy komolyan gondolta és beváltja a miniszterelnök a bürokráciacsökkentő elképzelését, legalább részben.
Újvári Ildikó. Szabadság (Kolozsvár)

Díszpolgári cím Kallós Zoltán néprajzkutatónak
A Kolozs Megyei Tanács tegnapi ülésén az önkormányzati képviselők elfogadták azt a határozattervezetet, amelyet Vákár István, a tanács alelnöke nyújtott be, és amelynek értelmében Kolozs megye díszpolgárává avatják a napokban kilencvenedik életévét betöltő Kallós Zoltán néprajzkutatót.
– Kallós Zoltánt nem kell bemutatni: óriási munkájához képest ez parányi ajándék. Kallós Zoltánnak nincs szüksége titulusokra, hanem pont ellenkezőleg, nekünk, a Kolozs Megyei Tanácsnak van szükségünk arra, hogy a díszpolgári cím odaítélésével megtiszteljük – nyilatkozta a sajtónak a tanácsülést követően Vákár István.
A cím odaítélésére vonatkozó határozattervezetet egyöntetűen, 29 igen szavazattal fogadta el a megyei önkormányzat. A díszpolgári cím ünnepélyes átadására egy későbbi időpontban kerül sor. Érdekesség: a határozattervezet a huszadik napirendi pont volt, de az ülés elején a tanácselnök javaslatára elsőként vitatták meg.
N-H. D. Szabadság (Kolozsvár)

„Ez itt a város, a városod, Kolozsvár…”
Virág Erzsébet nyugalmazott tanár, Horváth Anna alpolgármester, Szabó Lilla fordító (a Kolozsvári Magyar Napok szervezői stábjának tagja) és Györgyjakab Enikő színművész megkapó őszinteséggel beszélt Egyed Emese egyetemi oktatónak, a moderátor és a népes hallgatóság előtt arról, hogy mit jelent számukra Kolozsvár, milyen emlékek kötik ehhez a városhoz, és hogyan látják jövőjét.
Kolozsvárhoz való kötödésem a kockaköves Rákóczi úthoz, a Széchenyi téri piachoz fűződő gyerekkori emlékeimmel kezdődik. Nem vagyok nosztalgiázó alkat, de családommal gyakran felkeressük a helyeket, ahol én gyerek voltam – kezdte az emlékezést Virág Erzsébet nyugdíjas magyartanár, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége egyik országos alelnöke.
– Nem adatott meg nekem, hogy Kolozsváron szülessek, hogy illatok, hangulatok,  gyermekkori emléke kössön ehhez a városhoz. Gyermekkoromban Kolozsvár elérhetetlen, álomszép, távoli, megfoghatatlan hely volt – vette át a szót Horváth Anna alpolgármester, akinek apai szépapja már beazonosítható kolozsvári léttel rendelkezett, dédapja pedig Szász Domokos református püspök feleségének unokaöccse volt. – Férjhezmenetelem után eldőlt, hogy Kolozsvárra költözöm, mert a férjem már itt dolgozott. Furcsa időszak volt: egyfajta „se veled, se nélküled érzés” kerített hatalmába a várossal kapcsolatosan. Akkor kezdtem a várost  „érezni”, amikor megszülettek  gyerekeim – mondta Horváth Anna.
NAGY-HINTÓS DIANA. Szabadság (Kolozsvár)

Tükörkép, összkép
A hazai oktatási rendszer újabb, de korántsem meglepő tükörképét villantják fel a próbaérettségi minap nyilvánosságra hozott eredményei.
A siralmasnak tekinthető összkép azt mutatja, négy tizenkettedikes diákból mindössze egy szerezne átmenő átlagot a tucatnyi, iskolapadban töltött évet lezáró, sok tekintetben fontosnak tartott megmérettetésen, a tizenegyedikesek közül pedig még ennél is kevesebben vennék sikeresen az akadályt.
Hogy messze van még az igazi nyári vizsga? Hogy csupán a diákok kevesebb mint fele jelent meg az érettségire való felkészülést elősegíteni hivatott megmérettetésen? Hogy nehezeknek bizonyulhattak a tételek? Mindez árnyalhatja az összképet, de nem mentesíti az immár megannyi generációnyi, sikertelenül érettségizőt kitermelő romániai oktatási rendszert.
A mostani eredmények a tanügyminisztériumi statisztikát nézve sem tekinthetők túl mellbevágónak, hiszen immár tendencia, hogy az utóbbi tíz évben folyamatosan csökken a sikeresen érettségizők száma. És a próbavizsgajegyek akkor sem meglepőek, ha azt nézzük, hogy a hazai oktatás – amelyben bár évek-évtizedek óta gyakoriak a formális változtatások – még mindig főként hatalmas információmennyiség lenyelésére és visszaböfögésére kényszeríti a diákokat.
Számos eredője lehet egyre növekvő érdektelenségüknek, a tanulás, ismeretszerzés iránti közönyüknek, annak, hogy egyre kevésbé ösztönzik őket a továbbtanulás perspektívái. Okolhatók a kíváncsiságot kiölő, túlnyomórészt a lexikális tudásra hangsúlyt fektető tantervek, a pedagógusok motiválatlansága, a fiatal generáció egyre nagyobb teret hódító képernyőfüggősége, és ezzel együtt az írott szöveg iránti közönye és így tovább.
Egy azonban bizonyos: amíg nem változik meg alapjaiban a tanügyi rendszer és az annak fogyatékosságait visszatükröző vizsgakövetelmények, addig aligha várható változás az eredményeket illetően. Vajon remélhetjük, hogy mire például a most előkészítőbe járó gyerekek érettségi elé állnak, megváltozik annyira az összkép, hogy az alma mater szárnyai alól a nagybetűs életbe kilépők valóban úgy érzik, igazi tudással – és nem mellékesen – tudásszomjjal tarisznyálta fel őket a tizenkét iskolai év?
Kiss Judit. Krónika (Kolozsvár)

Női szemmel a kincses város
„A Kolozsvárral való viszonyom olyan volt, mint a párválasztás” – mondta el a háromszéki származású Györgyjakab Enikő színművész az Erdélyi Múzeum-Egyesület székházában tartott, Kolozsvár női szemmel című kerekasztal-beszélgetésen. 
Az EME Bölcsészet- Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya által szervezett rendezvényen Egyed Emese költő, egyetemi tanár vendége volt Horváth Anna, a kincses város alpolgármestere, Szabó Lilla, a Kolozsvári Magyar Napok programigazgatója, Virág Erzsébet, a Romániai Magyar Pedagógusszövetség közép-erdélyi alelnöke és Györgyjakab Enikő színművész.
Virág Erzsébet elmondta, ötödikes korától lakója a kincses városnak, akkoriban a csatornázási munkálatokat javarészt a nagyapja vezette. Gyakran jártak a Széchenyi téri piacon, ami akkor a mostani szobor és örökmécses helyén volt. Végül Cs. Szabó László Város a Szamosnál című versét olvasta fel, szemléltetve Kolozsvárhoz való viszonyát.
Horváth Anna elmondta, neki nem adatott meg, hogy Kolozsváron szülessen, gyermekkorában a kincses város elérhetetlen, de álomszép helynek számított. Azt is elárulta, hogy egy tömbházban nőtt fel Csíkszeredában Bogdán Zsolttal, aki ma a kolozsvári magyar színház színművésze. Az alpolgármester elmondta, Kolozsvárra ment férjhez, a családalapítással kapcsolódott be a város magyar közösségének életébe.
Szabó Lilla tréfásan megjegyezte: a meghívottak közül három-egy arányban Székelyföld nyert, hiszen maga is onnan származik, a háromszéki Zabolán nőtt fel. Elmondta, első kolozsvári élménye az egyetemi felvételije volt, az egyetemi évek meghatározóak voltak számára, ekkor tett szert ugyanis baráti körére. Hozzáfűzte, 2008-ban költözött vissza Kolozsvárra és 2009-ben már elkezdett dolgozni a Kolozsvári Magyar Napok szervezőcsapatában.
Györgyjakab Enikő elmesélte, 16 éves volt, amikor először meglátta a kincses várost, és hogy sokáig kihívás volt számára, szentgyörgyi vagy pedig kolozsvári. „Aztán rájöttem, hogy én most már kolozsvári vagyok” – mondta a színésznő.
A közönség soraiból érkező kérdésre, hogy mennyire volt nehezebb nőként érvényesülni a szakmájukban, a meghívottak szinte egyhangúlag úgy nyilatkoztak, nem származott ebből hátrányuk. Virágh Erzsébet kifejtette, pedagógusként sosem volt baja abból, hogy nő, sőt az egyik iskolában, ahol férfikollegák voltak többségben, egyenesen a tenyerükön hordozták.
Horváth Anna úgy fogalmazott, nőként bizonyos dolgok sokkal könnyebben mennek, hiszen könyebb emberi kapcsolatokat teremteni. Szabó Lilla szerint a magyar napok szervezésében jól kiegészítik egymást a férfi, illetve női szempontok, csak kivételes esetben alakul ki vita emiatt.
Györgyjakab Enikő hozzátette, szembesült már a színésznőkkel szembeni előítéletekkel, ugyanakkor átalakulóban van, hogy mit gondol a társadalom a nőkről – ebben a tekintetben szerinte a Székelyföldön picivel rosszabb a helyzet, mint Kolozsváron.
Kiss Előd-Gergely. Krónika (Kolozsvár)

Máma vagyunk, holnap nincsünk
Románia nemzetiségeket eltüntető (lásd a szintén ajándékba kapott Dobrudzsa sok nemzetiségének sorsát), azokat számba és tudomásul sem vevő, elnyomó politikáját már nincs is mihez hasonlítani. Olyan ez a politika, mint a filozófia alapvető kategóriái: csak önmagával mérhető. Ezért minden lelkiismereti, belső szaggatás nélkül idézhetem Marx Károlyt, a kommunista vérdiktatúrák szellemi megalapozóját: „Nem lehet szabad az a nép, mely más népeket elnyom.”
Nagy igazság, ugyanis az a nép, amelynek nevében más népet megnyomorítanak, maga is szolgája, rabja a maga urainak. Marx főként a kapitalizmus 19. századi gyarmataira vonatkoztatta a megfogalmazást. Jelzem, hogy főként.
A mostani, szegénységben és elmaradottságban feszengő román hatalom, az egymást sűrűn követő kormányok legfőbb eszmei irányulása a nemzetiségek, legfőképpen a magyar nemzetiség teljes fölszámolása. A magyarlakta vidékeken éjt nappá téve tüsténkedő prefektusok (kormánymegbízottak) legfőbb vadászterülete Székelyföld, Erdély.
Itt, nálunk a szivárványt is átfestenék a maguk kedvére. Említem Ilie Gabra megyei párt-másodtitkár nevét és intézkedését. Sepsiszentgyörgyön, a ’80-as évek elején egy éjszaka átrendeztette a park virágágyásait, a pirosakat egy helyre, fehérektől messzire, hogy ne lenne magyaros színharmónia a zöldekkel. Nem mese ez. Ezt a politikát folytatja, viszi mindmáig ez a hatalom, az „egységes, nemzeti” államiság megszállottja. Nem én fedezem fel, itt is mindenki tudja. És mindez Európa tudtával. Tehát rábólintásával.
A magyarok kiirtására a történelem során többször adtak parancsot e földrészen, és nem mondhatom azt, hogy hiába! Igenis sikerrel, végig a Habsburg-uralom idején és errébb, máig... Ne vigasztaljuk magunkat azzal, hogy lám, még mindig vagyunk. Ám hol is vannak azok, akiket kiirtottak, kikergettek, kényszerű módon románokká váltak? Láthatunk 90 éves dohányost. De hol van a sok százezer, akit elvitt a pusztító kórság?! 
A tóttá vagy románná lett magyar pap prédikálja: Máma vagyunk, holnap nincsünk. Ha ma nem vigyázunk, bizony nekünk kell megélnünk az utolsó magyar eltemetését, a román hurrá mellett.
Czegő Zoltán. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)