Vári Attila – 70
Vári Attila (Sáromberke, 1946. március 3.) erdélyi magyar író, költő. Marosvásárhelyen érettségizett, a színművészeti főiskola, majd a kolozsvári egyetem hallgatója volt, végül a bukaresti színművészeti főiskolán szerzett filmrendezői diplomát. 1968-ban a Brassói Lapok munkatársa, majd a sepsiszentgyörgyi Megyei Tükör szerkesztője lett, 1970-től a Román Televízió magyar szerkesztőségében, 1973-tól Sütő András lapja, az Új Élet szerkesztőségében dolgozik, 1978-tól szabadfoglalkozású író, 1981-ben megfosztják közlési jogától, könyveit kivonják a könyvtárakból, majd bezúzzák őket.
1983-ban áttelepült Magyarországra, ahol a Mafilm rendezői irodájában dolgozott, később a Magyar Nemzet és a Film Színház Muzsika periodika főmunkatársa, rövid ideig a MKH Bank, majd a Magyar Televízió osztályvezetője, később főszerkesztője. 2000–2002 között a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium kabinetjében, majd 2002. január elsejétől nyugdíjazásáig kultúrdiplomata, a bukaresti Magyar Kulturális Központ intézeti titkára.
Költészetében az áttelepülés, az otthonteremtés gyötrelmei foglalkoztatják, prózájában a groteszk játékosság, az anekdotikus-humoros fikcióteremtés az uralkodó. Díjai, kitüntetései: 1977 és 1980 – a Romániai Írószövetség díja, 1986 – Artisjus-díj, 1989 – József Attila-díj, 1993 – rendezői nívódíj, 1997 – A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje. Hetvenedik születésnapjára a Mentor-könyvek kiadásában megjelent Széltörés című új verseskötetét március 3-án, csütörtökön 18 órakor mutatják be Sepsiszentgyörgyön a Park vendéglő emeleti termében (Di Stefano Terem). Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Vári Attila: A közeli. Távol
„A távolság megmérhetetlen, / csak a közelség mérhető”, írtam valaha, s most az öregedés arra kényszerít, hogy igazat adjak annak a kamasz-embernek, aki voltam. Első álmomból felébresztve meg tudnám mondani, természetesen, időjárásfüggő, hogy ha beülök az autóba, akkor esőben, fagyos úton, szikrázó napfényben hány óra alatt lehetek Lemhényben, Marosvásárhelyen vagy éppen Sepsiszentgyörgyön. Mert ezek az én közelségeim.
Emlékeim között lapozgatva, nem tudom pontosan, hány éves voltam akkor, amikor először jártam Háromszéken. Talán óvodás lehettem. Nagyapám katonatársát látogattuk meg akkor. A kertjének érett szilvaillata volt, tömtem magamba a szilvát, szinte kék árnyékuk volt a fáknak a hullott gyümölcstől. Katlanon, rézüstben fortyogott a lekvár, így hát nekem Háromszék (lett légyen szó buja tavaszról, burjánzó nyárról, élveteg őszről), máig azonos azzal az illatozó képpel. Következő emlékem is távolibb múltból való, kisgyermekkoromhoz jóval közelebbi, mint mai életkorom (lám-lám, a közel és a távol fogalma, milyen viszonylagos). 1963. Tizenhét éves vagyok, egyetemista a színiakadémián, s az éjszakai vacogtató utazás végcélja a fűtetlen vonaton Sepsiszentgyörgy. A kislány. Barátom, Visky Árpád vár, aki a Színház Kalauz, Opera Kalauz mintájára, szóbeli szerzője a Bodega Kalauznak, így hát, az állomási becsületsüllyesztővel kezdve a napot, a főtér környéki (ma már lebontott) Őrkőben folytatjuk tagjaim és kedélyem oldását.  – Kettőig van órája – mondta, aztán elmagyarázta, merre van a gimnázium, mert ő próbára sietett. Rengeteg idő, reménykedtem, hogy az órák közti szünetben meglátom az udvaron a Madonna-arcú kislányt, de nem, s felfedeztem a közeli melegedőt, a Múzeumot. Kályháiból a távoli múlt fagyot lehelt. Inkább kint sétáltam a zúzmarától recsegő hóban, aztán végre megláttam Őt. Kamaszkorú félszeg vagyok, egyáltalán nem tolakodó. Ő belém karol, egészen felnőttes, s már nem is érzem a csontomig ható hideget. A főtéri park fái között térdig ér a hó, aztán felkanyarodunk egy meredek utcán. A kapuban búcsúzkodnék, de behív, olyan természetesen, hogy szabadkozni is elfelejtek. A lakásban antik bútorok, rengeteg festmény a falakon. Édesapja végigmér.  – Te a Sanyi fia vagy? – kérdi, s a felesége rátromfol. – Hát persze, hogy a Sanyikáé, a szeme állása, az orra…
Megebédeltetnek, aztán magunkra maradunk. Elmondom a verset, amit neki írtam, Áprilyt olvasunk, Szabó Lőrincet, aztán amikor már annyira oldott a hangulat, hogy megcsókolnánk egymást, indiánüvöltéssel a húga vonalzóval támadja a fejemet, s a kamaszkorú cselédlány az ajtóban vihog.  – Vá-rri-kata – kiáltja minden suhintásnál, jól megnyomva az R-eket. – Ata –, javítja ki a nővére, de még több mint harminc évvel később is úgy szólít az édesanyja, hogy „várri-kata”. Este későn Őrkő, Zsoldos Árpi jön Viskyvel és Bíró Iván Géza is, a díszlettervező. Részegség hajnalig. A színházi portást nem lehet felkölteni, nem alhatok Zsoldos öltözőjében, s marad Visky. Földszintes kis utcákon támolygunk, az a gyanúm, már megkerültük a várost, aztán végre célhoz érünk. Hideg albérlet, talán hidegebb is, mint a kinti szibériai idő. Árpi kinyitja a csempekályhát, a tűztérben karvastagságú gyertya, meggyújtja, s csak a kályharostélyt csukja vissza, villanyt olt. Mintha tűz lobogna a kályhában. A falon reszkető tűztánc-vetület.
 – Az illúzió – mondja. Valahogy elalszunk.
Ugorjunk. 1968. február. 
Sepsiszentgyörgy. Tavaly megjelent az első könyvem, januárban Budapesten jártam, s könyveket küldtek Farkas Árpádnak, azokat hozom.
Készülőben az első száma a Megyei Tükörnek. Névsor, hogy Dali, a főszerkesztő, kiket akar még a laphoz. Harmadéves vagyok ekkor Kolozsváron, s irigykedve hallgatom a neveket. Szabályos kétségbeesés fog el. Egyedül maradok nélkülük az általam sosem szeretett egyetemen. Egy hét múlva újra Sepsi, a szerkesztők a Fogolyán-szanatórium épületében működő pártszállóban laknak, nekem is jut egy ágy. Már éppen a második lapszám érkezik a brassói nyomdából. Az ideiglenes szerkesztőségben mindenki röhögőgörcsöt kap az egyetlen apróhirdetéstől. „Csak kapitális szarvasagancsokat vásárolok magam és barátaim részére. Érdeklődni titkáromnál…”  Ez valójában a szarvas-klub, a felszarvazott férjek klubjának születésnapja, ahol minden férjnek kijár a megelőlegezett zászlósi rang, s fennebb léptetheti felesége vérmessége, de a legmagasabb rendfokozat örökre Simó Ferenc ideggyógyászé. Ő a vezérezredes.
Este Bíró Iván Géza műtermében, s ha a korábban említett sepsiszentgyörgyi utam egy Madonna-arcú barna kislány miatt esett, most találkozom azzal a szőke kislánnyal, akiért aztán tavasszal, nyáron, visszajárok. Kolozsvár. Mintha izzó parázson járnék. Király Laci még Felsőbányán tanít, s az egyetlen ember, aki megért, aki miatt mégis élhető a város, az Kányádi. Többes számban. Kányádiék. Magdi és Sándor. Hallani sem akarnak arról, hogy az egyetem befejezése előtt Brassóba szegődjek az Új Idő című hetilaphoz, ahová Balogh Edgár nagyvonalúan beajánlott.
Brassó. A főszerkesztő nem rossz ember, de nem érintette meg az 1968-as esztendő szele. Itt még az ötvenes évek parazsa szunnyad a hamu alatt. Alatta, mert valóban hamuszürke a lap. De arra jó, hogy átjárjak udvarolni Sepsire, s mert közben Farkas lakást kap, Erzsébet olyan természetességgel veti esténként az ágyamat (aztán még évekig), mint aki biztosan tudja, hogy megint itt maradok... A késő ősz hazarepít Vásárhelyre, de a Vörös Zászló főszerkesztője hintáztat. Sütő szerint nem mer felvenni. Éppen Andrásnál vagyok, amikor betoppan Komáromi Misi, ő Kovásznán kórházigazgató, együtt megyünk haza a szüleimhez, ebédre hívták, s az ebéd végén azt mondja: 
– Viszlek a Tükörhöz.
1968. december. Mikulás előtti hangulat a szerkesztőségben, Dali örömmel fogad, átküldenek a megyéhez, alá kell írnom valamit, s mert éppen fizetésnap van, kiderül, hogy már rajta vagyok a listán, megkapom a szerkesztőségtől a havi fizetésemet.
Maradok. Farkasné tavasszal beköltözik Brassóba, ott van a nyomda. Ő korrektor a lapnál, babát vár, megterhelő lenne az ide-oda utazgatás. Árpáddal bitoroljuk az új lakást. Főzünk, mindenen hajba kapunk. Előzőleg hűlni tettük a teraszra a palackokat, s azok a fagyban szilánkká törtek, ezért mindegyre ellenőrzés, hogy oda ne égjen az étel. Hol én, hol pedig Cini szakácskodik. Szárazborsó-főzelék sült-füstölt kolbásszal, de a végeredmény vaddisznó-ölő golyókeménységű csapágysörét lett. – Te öntöttél rá hideg vizet, attól edződött meg – vádoljuk egymást évekig, ha jobb dolgunk nem akad. Két és fél év a Tükörnél, s amikor elszegődök Bodor Pálhoz, a tévé magyar-adásához, már nős vagyok. A feleségem Marosvásárhelyen színész, de berecki születésű, hatalmas rokonsága itt él. Lemhényben, Szentkatolnán, Kézdivásárhelyen, Kovásznán is sok a rokon. Sok értelmiségivel barátkoztam össze csavargásaim közben a megyében, s egy írásom miatt a megyei pártbizottságnál azzal jelentenek fel, hogy „minden papnál, orvosnál van fogkeféje” (sic!). Munkahelyem Bukarest. Ingázom marosvásárhelyi lakásunk és a főváros között. Ez átlagban két út hetenként. Ha nem repülök, akkor marad a vonat, s emiatt születik a „megpihenős” találékonyságom. Munkám végeztével felülök (pontosan délben) a nagyváradi gyorsvonatra, Brassóban átszállok, irány Sepsi, a Sugás vendéglő. Itt, Szentgyörgyön, a Farkas családot boldogítva bevárom az éjfél után érkező, Vásárhely felé menő vonatot, s mert ezek között nincs tizenkét órás különbség, nem számít megszakításnak, így a tévénél nem is tudják, hogy havonta többször is Sepsin van a házam-hazám. Ideköt Bogdán Laci (szigorúan titkos társaságunk), neki is félelmetes a memóriája, s feleselő játékainkban olyanokon röhögünk többek között, hogy nem hiszik, hogy létező erdélyi magyar költőről beszélünk, idézve Széfeddin Sefket bey viselt dolgait. Aztán kirúgnak a tévétől, egyre több időt töltök Farkasnál s a Sugás törzsasztalánál. Aztán ismét négy év Bukarest, filmrendezőszakos egyetemistaként a hétvégeket rendszeresen újra itt töltöm. Aztán ’83-tól végleg Magyarország…
2001–2006. Öt év diplomáciai szolgálat Bukarestben, minden hétvége: Sepsiszentgyörgy.  Távolság? Közelség? Gyermekkoromban a nővérem lovagolt, s az edző odarakott, hogy járassak egy lovat, s amikor az kitépte kezemből a kötelet, az öreg rám rivallt. – Ne engedd el a pányvát – aztán később: – Ne csavard rá a csuklódra, mert magával ránt.
Barátommal hegymászó túrán, elmagyarázza, hogy soha ne használjak teljes kötélhosszt, kell tartalék, s ugyanezt mondja egy halász, a Deltából kihajózva a tengerre. Filmeznék, s azt szeretném, ha horgonyt vetnénk. – Nem lehet, a lánc teljes hosszát kellene használni, s ha hirtelen feltámadna a szél, megfeszülne, mint egy hegedűhúr, nem lehetne lazítani a csörlőzéshez. Ez az én Háromszékem. Pányva, hegymászókötél, horgonylánc, amely azt a biztonságot jelenti számomra, hogy kötve vagyok megkötözetlenül.
Sorsom  Élhettem volna  Korondon.  lehettem vón agyag  korongon,  égettek volna,  lennék váza,  magam,  kinek hittem,  vagyok csupán  váza. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A magyarellenes törvénytervezetről Brüsszelben
Az anyanyelv nemzetközi napját ünnepeltük február 21-én, emlékeztetett szerda esti európai parlamenti felszólalásában Winkler Gyula, kiemelve, hogy a romániai magyarok ünnepét beárnyékolta egy szélsőségesen nacionalista, magyar- és kisebbségellenes törvénytervezet hallgatólagos elfogadása Bukarestben, a képviselőházban. Az RMDSZ EP-képviselője az Európai Parlament Brüsszelben ülésező plénuma előtt beszélt erről, a politikai felszólalásoknak fenntartott időben.
"Ez a törvény megtiltaná a kisebbségek anyanyelvhasználatát a közigazgatásban. A tervezet magyarellenes, alkotmányellenes, és a teljes magyar közösség felháborodását váltotta ki, mivel kitételei Románia alkotmányába ütköznek, és az Európai Unió alapértékeivel ellentétesek" – számolt be képviselőtársainak Winkler Gyula a romániai törvényhozásban történtekről, ugyanakkor meggyőződésének is hangot adott, hogy az RMDSZ eléri, hogy a tervezetet a szenátus visszautasítsa. "Egy demokratikus jogállam érdekei ellen szól az, hogy egy alkotmányellenes, kirekesztő, szélsőségesen nacionalista törvényt elfogadjon. Országunk európai uniós tagságával összeegyeztethetetlen tervezet, amelynek helye a kukában van" – hangsúlyozta felszólalásában az RMDSZ európai parlamenti képviselője.
Winkler Gyula EP-képviselő sajtóirodája. Népújság (Marosvásárhely)

Líra kettős csendben
Rendhagyó könyv*, posztumusz kötet, apa és fia közös jelentkezése, fiatalon elhunyt költő versei és balesetben életét vesztett képzőművész édesapja szénrajzai. Kusztos Sz. Endre 33 évesen halt meg 1992-ben. A szíve vitte el. Biológus volt, és nem mellesleg a költészet elkötelezettje. Verseiből annak idején lapunk olvasói is megismerhettek néhányat. A korondi Firtos Művelődési Egylet a Hazanéző Könyvek sorozatában 37-et jelentetett meg az emberiség létkérdéseit és önmaga sorsát faggató lírikus verseiből. A kiadvány szerkesztője, Ambrus Lajos így ajánlja be a válogatást a kötet fülszövegében: "A ránk maradt, többnyire kéziratos, rövid, megvallottan szürrealista és neoavantgárd jegyeket is viselő lírai vallomásaiban – a szabad versre jellemzően – a gondolatok akadály nélkül áradnak. S ha tömörít, mert még »versprózában« is szembetűnően filmkockaként regisztrálja megfigyeléseit, azt a művészi hatás fokozásáért teszi. Korai távozása nemcsak a Sóvidék, hanem az egész erdélyi magyar irodalom vesztesége."
A kipárnázott csendben című verseskönyvet február 15-én mutatták be a költő szülővárosában, Szovátán, apja, a 90. életévében halálos autóbaleset áldozataként távozott Kusztos Endre elhunytának első évfordulóján. A versgyűjteményt a grafikus fekete-fehér "sorsmetaforái" illusztrálják. A 12 grafikai lap és a lírai megnyilatkozások szervesen egybefonódnak, egymást felerősítve ragadják meg a közönséget, és hagynak mély nyomot benne. Valahogy úgy, ahogy a szerkesztő A. L. is reméli: "Tűnhetnek itt túl komornak a versek és a rajzok, de együtt egy Áprily- féle márciusi diákkedv kitöréseként egy ős evoét egyszer majd csak a fénybe kiáltanak értünk ezeken a zenélő erdélyi tájakon".
*Kusztos Sz. Endre: A kipárnázott csendben. Versek. Szerkesztette Ambrus Lajos. Könyvterv és tipográfia: Siklódi Zsolt, Korond, 2016
(nk) Népújság (Marosvásárhely)

Búcsú Zolcsák Sándortól
Elhunyt Zolcsák Sándor, adta tudtul lakonikusan a hírügynökségi közlemény. A festőművészt hosszas betegség után egy ceglédi kórházban érte a halál. A súlyos kór miatt, amely megtámadta, évek óta visszavonult a közélettől, a képzőművészeti eseményektől is távol tartotta magát, festőként se hallatott magáról újabb művekkel. Pedig fél évszázadon keresztül Marosvásárhely művészeti életének jeles egyénisége volt, annak a vészesen fogyatkozó, kiváló nemzedéknek az egyik meghatározó képviselője, amely az ötvenes, hatvanas, hetvenes években felfuttatta a város képzőművészeti mozgalmát. Főként a portrézás terén csillogtatta meg tehetségét. Búcsúzva tőle, idézzünk fel egy részletet abból az interjúból, amelyet 1998-ban adott alulírottnak. A lelkünkben is rend teremtődik című beszélgetés a Műterem kötetben jelent meg. Az önvallomás Zolcsák egyik legjelentősebb alkotása, az egész alakos Bethlen Gábor-portré születését érinti. A festmény jelenleg a Vártemplom Gótikus termében látható.
– A műtermetek legnagyobb képe, mely valósággal vonzza a tekintetet, Bethlen Gábor portréja. Tudom, hogy számodra igen fontos ez a munka.
– Tényleg Bethlen Gábor figurája uralja a műtermet, pontosabban a szelleme. A képet legalább 8-9 éve kezdtem el, talán minden évben újrafestem, most is egy újrafestés kezdetén áll. Nem vagyok megelégedve azzal, ahogy én ezt képes voltam felfogni. Bethlen Gábor egy olyan kiindulópont számunkra, amit jelképesnek tartok, magamra értelmezve is. Követendő a Bethlen Gábor-i magatartás.
– Mikor kezdett vonzani a történelem, Bethlen Gábor alakja és szellemisége?
– Bethlen Gábor nem egy alak, hanem egy szimbólum, cselekvéseimnek mozgatórugója. Számomra ő egy kiindulási pont, a jellem és a tett szempontjából. Ugyanezért, amiért őt festem, készítettem portrét Imreh Istvánról, Gellért Sándorról, Horváth Imréről, Jakó Zsigmondról, Egyed Ákosról, Székely Jánosról, Szilágyi Domokosról. Én olyan alakokat kívánok festeni, akik támpontok számunkra a nagy éjszakában, mert hosszú ideig mi még csak kilábalóban vagyunk, szükségünk van néhány kiigazodási pontra. Bethlen Gábor világítótorony számunkra. Ezek a portrék kihívást jelentenek. Absztrakt és félabsztrakt képet rendkívül divatos festeni, bármit odaken valaki a vászonra, az már rendkívüli. Én inkább visszatérek a figurálishoz, mert az soha el nem múlik, az embert mindig a festő látja és mindig másképp. Tíz év múlva magam is másképpen látom. A festő lelke az, ami eldönti, hogy modern, időszerű-e a portré.
– Egy ilyen portré, ahol személyiségről van szó, nem köti meg a festő fantáziáját?
– Megköti, de a küzdelem lényege éppen ez. A kötöttségek ellenére át kell vágjuk magunkat azon a rengeteg kuszaságon, ami előttünk áll. Ezért, amikor felfedezem, hogy ez még mindig nem az, újrakezdem festeni.
Nincs több újrakezdés. Az életmű lezárult. Zolcsák Sándor festményeit magángyűjtemények, családi otthonok, intézmények, múzeumi kollekciók őrzik a továbbiakban. Reméljük, hogy mindaz, amit alkotott, nyomot hagy a köztudatban, emléke nem vész végleg a feledés homályába.  (N.M.K.) Népújság (Marosvásárhely)

Világnak világa Dávid Júlia festményein
Sámánok, varázslók, táltosok. Turán. Avarok, szkíták, hunok, ujgurok. Honfoglalás és az azt megelőző korszak. Népművészet, legendárium, mondavilág. Álom és valóság. Világmindenség és életfa. Népi motívumkincs. És még folytathatnók címszavakban mindazt, ami Dávid Júliát megihlette és amivel a tárlatlátogatókat Nyárádszeredában is elkápráztatja. A Marosvásárhelyen született, édesanyja révén a nyárádmenti településhez is szorosan kapcsolódó művésznő a XXIII. Bocskai Napok meghívottjaként mutatkozott be a helybeli közönségnek. Az ünnepélyes megnyitón a magyarországi testvérvárosok küldöttei is jelen voltak, a marosvásárhelyi, szovátai művészkollégák közül is részt vettek néhányan. Dávid Júlia három évtizede szerepelt először kiállításon, azóta számtalan helyen megfordult munkáival, Nyárádszeredába első alkalommal jött el kiállítani. Fontos számára ez a találkozás, ezért is gazdagította a legutóbb Erdőszentgyörgyön kiállított anyagát olyan művekkel is, amelyek tavaly ősszel az ankarai művészetkedvelők tetszését is elnyerték. Művészete mindenik vonulatából igyekezett elhozni valamit mutatóba, ezért sűrűn egymás mellett, felett sorakoznak a képek a falakon. Ne kerteljünk, az Örökségünk című kiállítás túlnőtte a művelődési otthon tárlatfelületeit. Így is mély benyomást kelt a nézőkben, persze még élvezhetőbb lenne, ha az alkotások nem zavarnák egymás erőterét.
A jelenleg Szeged közelében élő festőnő textilművészként kezdte pályáját, ragyogó üvegfestményeivel szerzett hírnevet magának, olaj- és akrilfestmények sokaságával gyarapítja a művészetét, munkásságát övező elismerést. Ebből is, abból is ízelítőt kapnak a látogatók. Őstörténeti, ázsiai eredetű egzotikumok, álmokból felsejlő, különös alakok, "észak-fok, titok, idegenség", képzeletizgató látomások kínálnak színpompás, máskor már- már monokróm látványt. Ősmotívumok ámítanak el dekorativitásukkal, aprólékosan kidolgozott mondajelenetek, absztrakttá bomló lebegő formák mozgatják meg a nézői fantáziát, és fényesen ragyognak a transzparens üvegkompozíciók. Ki-ki kedvére választhat kedvencet magának. Van miből. Áprilisban Marosvásárhelyen is látható lesz a kiállítás. (N.M.K.) Népújság (Marosvásárhely)

SZKT Marosvásárhelyen: kiállni, képviselni, kiharcolni
Kiállni, képviselni, kiharcolni – ezt ajánlotta Kelemen Hunor a közelgő választásokra készülődve a Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) szombaton Marosvásárhelyen tartott ülésén elmondott beszédében.
A szövetségi elnök szerint az RMDSZ valamennyi felelős politikusának úgy kell tekintenie a szervezetre, mint eszközre, és nem úgy, mint egy önmagáért való célra. „A mi szövetségünk a romániai magyarok szövetsége, erős eszköze a politikai és érdekképviseletnek. Hozzánőtt a szívünkhöz, az életünkhöz. Olyan értékes eszköz, amit nem szabad elengedni. Nekünk azt kell megmutatnunk, hogy a mostoha körülmények között is tudunk olyan jelölteket állítani, akikben megbízik a közösség, akik hiteles emberek és a közösség problémáira jó, eredményre vezető választ tudnak adni. Akik a politikát, a közösség képviseletét szolgálatnak tekintik, akiknek van elképzelésük a jövőről” – jelentette ki az RMDSZ elnöke az általa ideálisnak tartott jelöltről.
Politikai beszámolójában az Kelemen Hunor megállapította: megrendült az erdélyi magyar  közösség biztonságérzete, új köntösben erősödött fel a magyarellenesség, megkérdőjelezve az identitáshoz való jogot, a megszerzett jogok csonkítására az igazságszolgáltatás intézményeit felhasználva.
„Világosan látnunk kell, hogy mindez tervszerű. Bírósági döntések születtek, amelyek az anyanyelv korlátozására, a kétnyelvűség visszaszorítására vonatkoznak. Most éppen a katolikus státus jogait vizsgálják, időközben leállították a restitúciót, Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön pedig lefejezték a város vezetését” – sorolta, rámutatva arra is, hogy a büntetőjogi kivizsgálás alatt álló városvezetők esetében a hatóságok nem tesznek különbséget a gyanú és a korrupció vádja között. „Bírósági eszközöket vetnek be a nemzeti szimbólumaink használata ellen. Jogszabály írja elő a kétnyelvű utcanévtáblákat, de azt nem alkalmazzák. Négy éve nem hajlandóak a MOGYE-en alkalmazni a törvényt, amiért senkit nem vonnak felelősségre” – sorolta.
Megemlítette az is, hogy a parlamentben napirenden van az etnikai pártok betiltására vonatkozó törvénykezdeményezés valamint az anyanyelvhasználatnak a közigazgatásban való betiltását illető kezdeményezés. „Kérdés az, hogy lesz-e elég erőnk a parlamentben mindezt visszautasítani?” – tette fel a kérdést.
Elmondta: a magyar közösség olyan intézmények iránt veszítette el a bizalmát, amelyek a törvényességet kellene szolgálniuk. A politikus hangsúlyozta: az RMDSZ számára továbbra is prioritás magyar közösség védelme. Kijelentette: a szervezet meg tudja akadályozni a magyar közösség ellen irányuló törekvéseket.
Az SZKT ülésén elfogadták az RMDSZ szórvány cselekvési tervét is. Hegedüs Csilla kultúráért felelős ügyvezető alelnök felszólalásában hangsúlyozta: az RMDSZ-nek a „minden magyar számít” nemcsak egy lélekmelengető szép kifejezés, hanem a nap mint nap megélt valóság. „Emiatt teljesen természetes, hogy nemzetstratégiáról beszélünk a szórványban, hiszen az itt élő magyar emberek sokszor többet tesznek azért, hogy megtartsák nemzeti identitásukat, mint azok, akik számára magyarságuk megélése sokkal kevesebb akadályba ütközik, hisz kézügyben van számukra a magyar kultúra, a magyar oktatás, a magyar sajtó, és anyanyelvükön élik meg mindennapjaikat” – tette hozzá.
Nincs ahonnan visszavonulót fújni
A politikus úgy fogalmazott, az elmúlt időszak magyarellenes megnyilvánulásait és intézkedéseit követően sokan megkérdezik: van-e értelme vállalni a megméretkezést? Kérdését meg is válaszolva úgy fogalmazott: nincs ahonnan visszavonulót fújni, és úgy kell készülni, hogy minden pillanatban legyen, aki a helyünkbe tud lépni.
„Olyan jelölteket tudunk állítani, akikben megbízik a közösség, akik a politikát a közösség szolgálatának tekintik’ – magyarázta. A Magyar Polgári Párttal való összefogásra utalva mondta: nem egymás ellen kell harcolni, az MPP-vel kötött megállapodásról már 2014-ben is bebizonyosodott, hogy hasznos volt és remélhetőleg idén is így lesz.
Kiállni, képviselni, kiharcolni – Kelemen Hunor szerint ennek a hármas parancsnak, jelszónak kell vezérelnie a továbbiakban az RMDSZ munkáját. „Kiállni a magyarok mellett, nyilvánosságra hozni minden támadást, minden jogsértést. Képviselni ügyeiket minden fórumon a törvényhozástól a nemzetközi szervezetekig. Kiharcolni az igazunkat és visszakapni azt, amit egyszer már megszereztünk, megszerezni azt, amit már régóta meg kellett volna kapnunk” – sorolta a szövetségi elnök a következő időszak érdekképviseleti és érdekvédelmi teendőit.
Meghívottként szólt a tanácskozás résztvevőihez Böjte Csaba ferences szerzetes a dévai Szent Ferenc Alapítvány elnöke, aki a gyermekvédelmet nehezítő bürokrácia felszámolásához kérte az RMDSZ segítségét.
A tanácskozáson felszólaló Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester cselekvésre biztatta kollégáit. „Érdemes dolgozni, még ha mások döntik is el, hogy mikor ér véget az önkormányzati pályafutásunk” - jelentette ki a tisztségéből felfüggesztett polgármester.
Markó bírálta Szijjártót
Markó Béla szenátor, az RMDSZ volt elnöke felszólalásában bírálta Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminisztert, aki a január végi bukaresti látogatásán úgy vélekedett, hogy román-magyar sikertörténetek kellenek ahhoz, hogy a vitás kérdésekre, így a kisebbségi kérdésre is választ tudjanak találni. Kijelentette: „fokozza a nehéz helyzetet, ha Magyarországon nem ismerik föl, hogy most kell lépni és nem holnap vagy holnapután”.
Úgy vélte, hogy ha az Egyesült Államok befolyást akar gyakorolni a térség fölött, akkor bele kell szólnia az etnikai kérdésekbe is, és az Európai Unió sem kerülheti meg az ilyen tárgyú állásfoglalást, mert látható, hogy az etnikai kérdések megoldatlansága vezetett az ukrajnai tragédiához is.
Az SZKT megválasztotta állandó bizottságát, a szövetségi szabályzatfelügyelő bizottságot, az etikai és fegyelmi bizottságot valamint a szövetségi ellenőrző bizottságot, és a június 5-én tartandó önkormányzati választások kampányfőnökévé nevezte ki Kovács Pétert, a szövetség ügyvezető elnökét.
Antal Erika. maszol.ro

Átadták az Ezüstfenyő-díjakat Marosvásárhelyen
Huszonhárman részesültek Ezüstfenyő-díjban, amelyet 14. alkalommal adták át az RMDSZ Szövetségi Képviselők Tanácsának (SZKT) szombati ülését megelőzően Marosvásárhelyen a Kultúrpalota nagytermében.
A díjakat Kelemen Hunor adta át. A szövetségi elnök elmondta: 26 év telt el azóta, hogy megbukott a kommunista diktatúra. Olyan munkát kezdett el a magyarság, amely hosszú utat járt meg, míg a világ megváltozott körülöttünk és gyors változások fognak következni.
A politikus közölte: mindig olyanoknak mondanak köszönetet, akik az előző évben szolgálatot, önzetlen munkát végeztek, olyat, amire nagy szükség volt a legkisebb közösségtől a legnagyobbig. Ezen személyek tevékenységét hiánypótlónak és nélkülözhetetlennek nevezte a szövetségi elnök.
A mai világban ritkán történik meg, hogy megköszönjenek valamit, ritkábban, mint kellene – hangsúlyozta Kelemen. Az RMDSZ ezért díjazza ezeket az embereket, ugyanis az elvégzett munkáért hála jár. Hihetetlenül sok munkát kell még elvégezni, újrakezdeni, falakat újraépíteni – mondta a politikus.
A 2015-ös évben végzett munkásságukért Ezüstfenyő-díjat kaptak: Bogdán Zsolt, Borzási Gyula, Bréda Lajos, Buchwald Péter, dr. Búzás Antal Árpád, Capusan Edit Réka, Damokos Csaba, Gyerkó Levente, Haszmann Pál Péter, Ihász János, Kereskényi Sándor, Kovács Jenő, Kun László, Náznán B. Olga, Plesch Katalin, Puskel Péter, Somogyi Gyula, Szabó Kálmán, Imre, Szente László, Takács Ibolya, Tófalvi Éva, Vida Katalin, Vincze András. maszol.ro

Minden év február 25-én főhajtással adózunk a kommunista rendszer mártírjai és megnyomorítottjai előtt. Ennek jegyében Erdélyben és a Partiumban is emlékeztek azokra, akik ennek a gátlástalan, torz hatalomnak az áldozataivá váltak.
Azonban lehet-e manapság nyugodtan beszélni a kommunizmus emléknapjáról Erdélyben vagy a Partiumban, ahol még mindig ennek a förtelmes, szégyent nem ismerő, az emberi méltóságot lábbal tipró korszaknak a módszereivel tesznek tönkre emberéleteket, üldöznek el fiatalokat, bélyegeznek meg közösségbomlasztó jelzővel minden másképp gondolkodót, fosztanak meg idős embereket az utolsó talpalatnyi földecskéjüktől, következmények, felelősségre vonások nélkül? 
Sokan azt mondhatnák erre, az erdélyi magyarok elvándorlásának kifejezetten gazdasági okai vannak, ám ez a dolog egyáltalán nem ilyen egyértelmű. Nem mondok semmi újat, ha azt állítom, az elmúlt évtizedekben olyan többszázezres nagyságrendű erdélyi magyar munkaerő, köztük az értelmiségiek színe-java távozott el szülőföldjéről – minden bizonnyal véglegesen –, akiket egyszerűen ellehetetlenítettek azok az érdekhajhász klikkek, akiknek jelszava a „vagyunk mi és vagytok ti, akik nem tartoztok az egykori dogmában kinevelt új generációhoz, így már csak természetes, hogy a mieinket promoveáljuk”. 
A többieknek pedig jutott a legrosszabbul fizetett állás – az is jó esetben –, övék volt az ingázás, övék az örök kilincselés a megélhetést pótló talpalatnyi parcelláért, amelyet már az ötvenes években amúgy is megszenvedtek az ősök, gondolok itt a nagy román pusztára (Baragán), övék volt a verés a több ezer hektáron gazdálkodó klikkbéli újgazdagtól, majd a büntetések sorozata is az utóbbit védő karhatalomtól. Attól a nép nyakán ülő kommunista kövülettől, aki ezekért a kiváltságokért nem átall mind a mai napig fontos megyei vagy országos tisztséget betölteni a mindenkori román állami közigazgatásban. Sőt, egyesek odáig süllyedtek, hogy magas rangú tartalékos tisztjei lettek az államhatalomnak „pár dollárral többért”, na meg némi plusz befolyásért. Ők azok, akik a legújabb márkájú dzsippel, fegyverrel és harci kutyákkal grasszálnak a határban. Mert ugye, ami nem illeti meg az embert, azt őrizni kell...
Lehet-e beszélni Erdélyben és a Partiumban emléknapról, amikor nemzedékek élik meg ugyanannak az önmagát is pusztító eszmének minden átkát, mint ezelőtt ötven-hatvan esztendővel, amikor példának okáért a gondolkodó értelmiségi ember a rendszer ellensége volt, a legbugyutább pedig gyárigazgató?
Manapság a helyhatósági választások apropóján csak végig kell olvasni a partiumi településeken frissen összeállított RMDSZ-es tanácsosi listákat, illetve vissza kell nézni a választmányi tagok lajstromát, hogy lássuk: nem változott semmi. Ugyanazok a nímandok, ugyanazok a funkcionális analfabéták, erőszakos könyöklők hada követel magának vezetői szerepet, mint teszem azt hatvan esztendővel ezelőtt. A lista nyitott mindenki számára – mondják. Hát persze, hogy nyitott. Csakhogy ki lenne az a tisztes értelmiségi, aki lesüllyed ezeknek a semmiháziaknak a szintjére? Hiszen ezek még a többé-kevésbé demokratikus úton megszavazott listát is képesek felülírni, ha a klánról van szó, mint 2012-ben Érmihályfalván.
Az áldozati generációk egymásutánisága pedig egyre csak folytatódik. A kártékonyság örök korszakában, ahol „szép lehetsz, de okos nem, mert kötelező a hit / És ellenség lesz mindenki, aki kételkedik” – tolmácsolja Bródy János magyarországi popénekes a manapság nagy port kavaró Ezek ugyanazok című dalában. 
Summa summarum, Erdélyben és a Partiumban minden törekvés ellenére még mindig maradt egy olyan értelmiségi „rizikófaktor”, mely elévülhetetlen ellensége annak a magyarul beszélő román pártnak, amely a kommunizmus „bukása” után még huszonhat esztendő múltával is saját népével hadakozik. S hogy ebben a harcban már csak vesztesek lehetünk mindannyian, nem kétséges. Erdély és a Partium lassan kiürül, és egy koldus nép koldus királyai regnálnak majd a romokon, amelyet ők maguk teremtettek, hosszú, kártékony munkával.
Az igaznak viszont emlékezete áldott – áll a Példabeszédekből vett idézetben Sass Kálmán 56-os mártírnak, a meggyilkolt mihályfalvi református lelkésznek az emlékoszlopán. Február 25-én néhány helybéli presbiter fákkal övezte az obeliszket, mintegy jelképként, hogy 1956 után  is „lefejezték” az erdélyi, illetve az érmelléki értelmiséget, de új hajtások teremtek. Újra és újra, mint ahogyan a fák is ki fognak hajtani az emlékparkban. 
Sütő Éva 
itthon.ma//erdelyorszag

Kereskényi: Közösségünk módszeres lefejezése zajlik
"Nincs könnyű helyzetben napjainkban a romániai magyarság", jelentette ki beszédében az RMDSZ szövetségi képviselőinek tanácsán Marosvásárhelyen Kereskényi Gábor parlamenti képviselő.
"Jelenleg  közösségünk módszeres lefejezése zajlik.  Sorra veszik ki a pakliból helyi vezetőinket Hargitától Bihar megyéig, Csíkszeredától Sepsiszentgyörgyig - adminisztratív eszközökkel, illetve homályos büntetőeljárásokkal. És ki tudja, a sor hol folytatódik?", tette fel a kérdést Kereskényi.  "Mindenesetre, akik e mögött állnak nagyon jól tudják, hogy az erdélyi és partiumi magyarság legnagyobb ereje az önkormányzatokban van. Az sem véletlen, hogy ezek a tendenciák most, 2016-ban erősödnek fel leginkább, három hónappal a helyhatósági választások előtt", hívta fel a figyelmet.
A képviselő  a törvényhozásban és az önkormányzatokban is egyre gyakoribb nyílt magyarellenes jogszabály-tervezetek mellett sem ment el szó nélkül. "Továbbra is szúrják egyesek szemét nemzeti jelképeink: a himnusz és a zászló. Több városban  ma sem látják szívesen a magyar utcanévtáblákat és felitatokat,  megkérdőjelezik a restitúciót", jelentette ki.
Mindezek hatványozottan fontossá teszik a soron következő önkormányzati választásokat. "Ilyen körülmények között kell most jelölteket állítsunk a közelgő helyhatósági választásokra. Ilyen körülmények között kell vonzóvá tegyük a nők és a fiatalok számára, vagy a sikeres vállalkozók számára az önkormányzati szerepvállalást, a közképviseletet. Nem könnyű feladat!", hívta fel a figyelmet.
A helyzet azonban nem reménytelen. "Nem könnyű, de nem is lehetetlen. De ehhez vissza kell menjünk közösségeinkhez. 2016. június 5-én akkor fogunk jó eredményeket elérni, ha odafigyelünk helyi közösségeinkre, ha meghalljuk hangjukat. Mi is ezt tettük Szatmárnémetiben az elmúlt hónapokban, amikor a Városi Konzultáció keretében közel 5.000 szatmári véleményét kérdeztük meg arról, hogyan látják a város jelenlegi helyzetét, fejlődési perspektíváit, hogyan ítélik meg az RMDSZ munkáját, hogy látják esélyeinket a választásokon?", ismertette.
És hogy mi lett a felmérés eredménye: "A közösség hangja egyértelmű volt! A szatmáriak változást akarnak! Az egy helyben topogás helyett új irányt akarnak! A káosz helyett rendet akarnak! Az egyre erősödő balkanizálódás helyett egy élhető, polgári várost akarnak!".
A szatmárnémeti RMDSZ polgármester-jelöltje arról is beszélt, mi vezéreli, mi ad neki erőt az újabb és újabb harcokban. "Sokan mondják - egyes kollégáimtól is hallottam -, hogy aki ma, 2016-ban önkormányzati vezetői tisztségre pályázik, annak vagy nagyon erős közösségi küldetétstudata és hite van, vagy komoly egészségügyi problémája (...) Az elmúlt négy hónapban abban a szerencsés helyzetben voltam - az RMDSZ csapatával együtt -, hogy ismét megkaptam a szatmári magyar közösségtől a biztatást, a bizalmat és megerősítettek hitemben, hogy együtt visszanyerhetjük a várost, együtt visszaadhatjuk Szatmárnémeti méltóságát. És ez egy erőt adó érzés, hogy az utunkon nem vagyunk egyedül!", jelentette ki Kereskényi Gábor. szatmar.ro

Különutas lesz az EMNP Marosvásárhelyen?
Befejezettnek tekinti az RMDSZ-szel folytatott tárgyalást a közös marosvásárhelyi tanácsosi lista állításáról Portik Vilmos, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) Maros megyei szervezetének alelnöke, és már azt sem tartja kizártnak, hogy alakulata külön jelöltlistával méretkezik meg a helyhatósági választáson – számol be Szucher Ervin a kronika.ro-n.
A Facebook közösségi portálon egyébként már több alkalommal is felbukkant olyan bejegyzés, mely szerint biztosra vehető, hogy az EMNP önállóan méretkezik meg, a tanácsosi listáját pedig maga Portik Vilmos vezeti, az érintett azonban ezt csupán szóbeszédnek tekinti, melynek szerinte egyelőre nem kell hitelt adni.
Azt azonban hozzátette, már nem látja annak módját, miként tudnának kiegyezni az RMDSZ-szel. Kérdésünkre, hogy ezek szerint a néppárt nem éri be azzal az egyetlen befutóhellyel, amelyet az RMDSZ felkínált, a néppárt megyei alelnöke leszögezte, hogy nem is az zavarja a leginkább, hogy a szövetség csak egy helyet kínál fel, hanem az, hogy azt is megmondja, kit látna szívesen a saját listáján.
Amint arról beszámoltunk, az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete épp Portik Vilmosnak kínálta fel az elméletileg befutónak számító nyolcadik helyet az összefogás listáján. „Ezt az ajánlatot nem a néppártnak tették, hanem Portik Vilmosnak, holott én csapatban gondolkodom, hisz annak vagyok a tagja” – fogalmazott az érintett.
A magyar–magyar verseny lehetőségét egyébként korábban Peti András, az RMDSZ vásárhelyi elnöke is felvetette, aki szerint megtörténhet, hogy így több magyar bejuthat az önkormányzati testületbe. Ezzel nagyjából Portik is egyetért, mondván, nem tart attól, hogy az EMNP ne érné el az ötszázalékos küszöböt. Ha pedig azt sikerül teljesítenie, matematikailag két jelöltje tanácsosi mandátumhoz juthat. „Lehet, hogy így jobb is, hisz nem adjuk fel az identitásunkat és sokkal markánsabban tudjuk képviselni saját alakulatunkat” – fejtette ki Portik Vilmos.
Ezzel szemben Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei elnöke reméli, hogy végül mégiscsak sikerül közös listát indítani. A politikus – aki a tanácsosi helyek leosztásáért folytatott kétpárti tárgyalásokon eddig nem vett részt – lapunknak elmondta, hogy mielőbb kézbe szeretné venni az ügyet, és tisztázni azokat a félreértéseket, melyek az eddigi megbeszélések folyamán felmerültek.
Mint ismeretes, míg az Erdélyi Magyar Néppárt marosvásárhelyi szervezete két biztos befutóhelyet kért az alakulat jelöltjeinek, továbbá egyet a történelmi egyházaknak, az RMDSZ összefogás-ajánlatában egyetlen befutóhely szerepel – írja a kronika.ro. Erdély.ma

A román-magyar viszonyt próbálták elemezni
Nagyon jónak ítélte a magyarokkal való viszonyukat a Hargita megyében élő románok többsége – ez derült ki egy, mindössze 207 személy megkérdezésével történt telefonos felmérésből. Hargita Megye Tanácsa elemző csoportjának nem reprezentatív vizsgálatát hétfőn mutatták be.
Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke elmondása szerint 2013-ban is végeztek hasonló kutatást, amelyet most megismételtek. Arra voltak kíváncsiak, hogy a megyében élő románok hogyan ítélik meg a magyarokkal való együttélési viszonyukat. Ennek kapcsán hozzátette, kidolgoztak egy úgynevezett együttélési kódexet, amelyet a soros havi ülésükön hétfőn tűztek napirendre. Ennek a kódexnek a gyakorlatba ültetéséhez együttműködnek a román kormánnyal, a Nemzeti Kisebbségkutató Intézettel, valamint a Hargita Megyéért Egyesülettel.
Dobos Erika, az elemző csoport munkatársa mutatta be a február 12-25. között zajlott felmérésük eredményét. A vizsgálatuk nem reprezentatív, egy 1000-es telefonos adatbázisból elérhető alanyokra támaszkodó kutatást végeztek, összesen 207 román nemzetiségű személyt kérdeztek meg Hargita megyéből.
Mivel a bemutatón több újságíró megjegyezte, hogy kevés megkérdezett személy alapján vontak le következtetést, Borboly Csaba válaszában kifejtette, hogy az együttélési kódex keretében végezni fognak majd egy részletesebb szociológiai felmérést a témában.
Többek között megkérdezték azt, hogy hogyan ítélik meg a magyar-román viszonyt. Mint kiderült, a válaszadók 48,8 százaléka nagyon jónak, 45,9 százalékuk pedig jónak ítélte meg a magyarokkal való kapcsolatát. Mindössze 0,5 százalékuk gondolta, hogy feszült ez a viszony. A két nemzet viszonyának problémái közé sorolták többek között a kommunikációs és politikai problémákat, a kulturális, történelmi, vallási és etnikai eltérésekből adódó problémákat, valamint a hibás információkból, uszításokból fakadó problémákat. Arra a kérdésre, hogy ki szítja a feszültséget a két népcsoport között, legtöbbjük azt válaszolta, hogy a bukaresti, illetve a megyei politikusok, valamint a fővárosi sajtó.
Barabás Hajnal. Székelyhon.ro

Nyilatkozatok az előzetes letartóztatásban maradó vármegyésekért
A vármegyések előzetes letartóztatásban maradnak – döntött a Legfelső Ítélő- és Semmítőszék, elutasítva Beke István Attila és Szőcs Zoltán fellebbezését. Közben Kézdivásárhelyen folytatódott a szolidaritási megmozdulások sora a hétvégén: ezúttal azonban a felvonulás elmaradt, a tüntetők a Gábor Áron téren gyűltek össze.
Február 26-án, péntek délelőtt zárt ülésen tárgyalták le a Legfelső Ítélő- és Semmítőszéken a Beke István Attila és Szőcs Zoltán, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom (HVIM) kézdivásárhelyi, illetve erdélyi elnökének fellebbezési kérését, amelyet február 24-én iktattak, és az újabb harmincnapos előzetes letartóztatásuk ellen nyújtottak be a bukaresti táblabíróságon. A bírói testület továbbra is úgy értékelte, hogy Beke István Attila és Szőcs Zoltán szabadon bocsátása „közveszélyt jelentene”, ezért elutasította a fellebbezésüket. A két védőügyvéd ismét azt kérte, hogy a vizsgálati fogság helyett helyezzék őket házi őrizetbe vagy hatósági felügyelet alá. A szombaton kihirdetett ítélet végleges. Beke István Attila és Szőcs Zoltán újabb vizsgálati fogsága március 29-én jár le, addig mindenképpen a bukaresti rendőrség központi fogdájában maradnak.
Szombat délután Kézdivásárhelyen az ötvenfős tömeg már nem vonult végig a harminc alkalommal megtett útvonalon – a szervezők nem kértek engedélyt újabb utcai felvonulásra –, hanem a Gábor Áron-szobor mögött gyülekeztek a magukkal hozott jelmondatokkal. Tóth Bálint, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom erdélyi szóvivője elmondta: a legutóbbi bukaresti táblabírósági tárgyaláson jelen volt, és valamilyen csoda folytán az egész tárgyalás alatt bent maradhatott a teremben. 
Azt tapasztalta, hogy a tárgyaláson a fiatalokat védő ügyvédek olyan erős érveket hoztak elő, amelyek alapján szabadon kellett volna bocsátani ártatlanul fogva tartott bajtársaikat – ha ezek nem bizonyultak elegendőnek, azt kell mondania, hogy kommunista időket idéz az eljárás, a jogfolytonosság a múlt és a jelenlegi rendszer között nem szűnt meg. 
Azt is kijelentette: a két vármegyés szabadsága nem egy bíró vagy ügyész döntésén múlik, hanem mintha fentről, a kulisszák mögül üzennék: most ne, még ne, még hosszabbítsanak, még egy kicsit várjon a felesége, még ne adhassa át a csomagot, még ne vegye fel az ügyész a telefont. Mintha a háttérből valakik azt akarnák, hogy két ártatlan ember tovább sínylődjék előzetes vizsgálati fogságban. Mintha felmérést végeznének a székelység soraiban, hogy lássák, a székelyföldi emberek mennyire képesek küzdeni két meghurcolt társukért.
Hangsúlyozta: bár kezdetben ezres tömeg gyűlt össze, a tiltakozók száma hétről hétre csökkent, egy bizonyos mag viszont minden szombaton itt volt és itt van. A vármegyések szóvivője felhívta a figyelmet, hogy vonulás nem lesz, de akik hisznek Beke István Attila és Szőcs Zoltán ártatlanságában, kinyilváníthatják véleményüket a szobor közelében felállított asztalnál: pár sorban, kézírással román nyelven leírhatják, milyennek ismerik a két fogvatartottat. Ezen véleménynyilvánítással nagy segítséget nyújtanak mindkettejüknek a majdani tárgyalásokon. Azért szükséges románul megfogalmazni a véleményeket, hogy ne adjanak újabb időhúzási lehetőséget a bíráknak és ügyészeknek, ne hivatkozhassanak arra, hogy le kell fordítani a magyarul megírt nyilatkozatokat román nyelvre.
Minél több a vélemény, annál eredményesebb, meggyőzőbb lesz az akció – vélekedett. Szerinte azért is szükség van ezekre a véleményekre, mert a legutóbbi tárgyaláson is az fogalmazódott meg, hogy István és Zoltán a közösségre nézve veszélyes és ártalmas emberek. Ezt csak ők hiszik így, mi tudjuk, hogy ez nem igaz, hiszen minden tettükkel a közösségért és nem a közösség ellen próbáltak cselekedni – mondotta végezetül a szóvivő.
Az írásos vélemények gyűjtése ezen a héten is folytatódik, Beke Ernő, István édesapja hét közben délelőttönként is a szobor környékén lesz, és minden szombaton 16 órakor ismét találkoznak a tiltakozók, még ha felvonulás nem is lesz. Azt is megtudtuk, hogy március 15-én 11 órakor az egykori hadapródiskola előtti hősök emlékművéhez várják mindazokat, akik eddig is kiálltak a két vármegyés mellett. Iochom István
Háromszék. Székelyhon.ro

Ki védi meg az erdőket?
Károly brit trónörökös aggódik a nyaklótlan romániai erdőirtás, pontosabban Európa utolsó érintetlen erdőinek sorsa miatt. Az évente néhány napot Erdélyben nyaraló herceg a Greenpeace-nek adott nyilatkozatában adatokat és érveket sorolt fel véleményének alátámasztására, illetve a román hatóságok és természetvédők mozgósítására, és végül vitathatatlan királyi udvariassággal kijelentette: meggyőződése, hogy a románok képesek a hosszú távú erdőgazdálkodás kihívására méltóképpen megfelelni, hiszen ez mindannyiunk, gyermekeink és unokáink érdeke is.
Irigylésre méltó ez a jóindulat, amelynek címzettjei éppen azok, akik hagyták lekopasztani a Kárpátok lejtőit. Már nem csak eldugott helyeken irtanak, a Fogarasi-gerinc pár éve még összefüggő rengetegek által borított északi hegylábainak Brassó–Szeben országútról is ijesztő méretű fehér foltokat látni, még a papíron védett övezetek, nemzeti parkok területén is vágnak. Lentről, hazai polgári szintről nézve erdő nélkül maradt hegyeinket igen kevéssé lehetünk bizakodóak, inkább elkeseredésre és haragra van okunk. Mert van ennek az országnak minden megyéjében környezetvédelmi hivatal és őrség, állami erdőfelügyelőség, vízügyi hatóság, erdőtörvény, víz- és vadgazdálkodási törvény – és lehetne még folytatni a sort, de minek, ha mindezek mellett is úgy festünk, mint a senki földje, ahonnan csak az nem rabol, aki nem veszi magának a fáradtságot a favágáshoz? Hol az a korrupcióellenes szerv, amely ennek gátat vet? Nem elég a fatolvajokat elfogni, azzal még nem mentettük meg az erdőt, csak a tulajdonos szekérnyi fáját, no meg az állam részét (adóját, illetékét) belőle. Nálunk jóformán csak a civil szervezetek hangját hallani, bár ez sem elég erős: a zöld egyesületek még a takarítást sem győzik (mert még az amúgy szintén törvénytelen szemetelésnek sem képes gátat vetni semmi Romániában), s ha akad is néhánynak ereje törvényszegések feltárására, ezek a leleplezések következmények nélkül maradnak. Láthatjuk ezt a Schweighofernek szállított retyezáti rönkökkel, de van bőven más példa is. Maradjunk a Fogarasi-havasoknál: a sokkal nagyobb kiterjedésű déli oldalon a két világszép hegyi patakot már évekkel ezelőtt eltüntették, csövekbe zárták (teljesen törvénytelenül), és könnyű megjósolni, hogy a körülöttük kialakult élővilág – a pisztrángoktól a kőszáli sasig, a ritka virágoktól a százados fákig – halálra van ítélve. Most már nyugodtan (!) kivághatják az erdőt, ezzel csak lassú pusztulását, lábon való kiszáradását előzik meg. Felelősségre vonás nincs, és a módszer már Székelyföldet is elérte. A jövő láthatóan nem foglalkoztatja azokat, akik tehetnének is valamit az erdők és a benne élők védelmében. Igaz, a gyermekek és unokák igen nagy része hagyja itt ezt a földi édenkertet, amelynek értékei csak külföldről látszanak. Még néhány évig?
Demeter J. Ildikó. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Székelyföld Bukarestben
A húsvéti ajánlatok, szabadidős tevékenységek, lovasprogramok, wellness, gyógyturizmus, román vonatkozású látványosságok, városlátogatások iránt érdeklődtek leginkább a Székelyföld-standhoz látogatók a hétvégén Bukarestben megszervezett Országos Turisztikai Vásáron – adta hírül közleményében a Hargita és Kovászna megyei tanács.
Tájékoztatásuk szerint az eseményen a Kovászna Megye Turizmusáért Egyesület, Hargita Közösségi Fejlesztési Társulás, Kovászna város, a Csík Info, az Udvarhelyi Turinfo, a hargitafürdői Balu Park, a Gyimesvölgyi Turisztikai Egyesület és a csíkszeredai Hunguest Fenyő Hotel is népszerűsítette a térség látványosságait, programajánlatait. A Kovászna és Hargita megyei turisztikai szakemberek szerint a február 25–28. között megszervezett idegenforgalmi vásáron azért is volt kiemelten fontos a részvétel, mert a Lonely Planet 2015-ben Erdélyt a top 10 úti cél közé sorolta, így minden alkalmat meg kell ragadni a közös népszerűsítés érdekében. A bukaresti vásáron több tízezren fordulnak meg. Az idősebb korosztályt leginkább Kovászna és Tusnád gyógykezelési lehetőségei, a fiatalabb korosztályt a szabadidő aktív eltöltése, szabadidős programok érdekelték. A román utazási irodák szállodákkal való együttműködési kapcsolatok kialakítását szorgalmazták. Az érdeklődők pozitívan fogadták a székelyföldi részvételt a kiállításon, hiszen lehetőséget nyújt a belföldi, a székelyföldi ajánlatok megismerésére is, amelyek mostanában – a divatos külföldi úti célok miatt – hátrányba szorultak. Egy hét múlva, március 3–6. között Budapestre „utazik” Székelyföld, ahol az Utazás 2016 kiállítás szintén kiváló lehetőséget biztosít a térség népszerűsítésére és a turisták vonzására.
Farcádi Botond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Studiumos sikertörténet
Közel hatvanezer euró oktatói kutatásra
Kutatómunkára fordítható több ezer eurós támogatásban részesült a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) hét oktatói csoportja. Az egyetem magyar tagozatának oktatói számára a Studium-Prospero Alapítvány és a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) írt ki közös kutatási pályázatot a Bethlen Gábor Alap és a magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának támogatásával. A felhívásra 15 pályázat érkezett, ezekből választották ki a támogatásra érdemesnek talált hetet – összesen 30 oktató, doktorandusz, illetve diák munkáját – az MTA akadémikusai.
A nyertes csoportok vezetői péntek délután a Studium-Prospero Alapítvány Központi Hivatalában írták alá a 18 hónapig tartó kutatómunka finanszírozására vonatkozó szerződést. A pályázat részleteiről dr. Vass Levente, az alapítvány kuratóriumának alelnöke tájékoztatta a sajtó képviselőit.
A Studium-Prospero Alapítvány 2015 júliusában kötött három évre szóló együttműködési szerződést a Magyar Tudományos Akadémiával. Az ezen belül kiírt első pályázat összértéke eredetileg 50 ezer euró volt, ezt az összeget végül 59.333 euróra növelték. Vass Levente kiemelte, hogy a kutatócsoportok az igényelt támogatás egészét megkapták, ez az összeg csoportonként öt- és tízezer euró között mozog. A hét nyertesből ketten a gyógyszerészet, négyen az általános orvostudomány területén indítanak kutatást, egy csoport pedig a gyógyszerészet és az általános orvostudomány közötti köztes területen fog munkálkodni.
– Az akadémikusok nemcsak a beküldött pályázatokat, hanem összességében a MOGYE tudományos tevékenységét is nagyon pozitívan értékelték. Ami a pályázatokat illeti, az öttagú bizottság 75 értékelésből csak négy esetben találta nem támogathatónak a pályázatot. A nyerteseket pedig mind az öt elbíráló pozitívan értékelte – mondta a kuratóriumi alelnök, majd arra kérte az érintetteket, hogy vegyék nagyon komolyan az előttük álló munkát, ugyanis annak sikerességétől függhet a következő pályázat kiírása. Vass Levente arra is emlékeztette a jelenlevőket, hogy a Magyar Tudományos Akadémiával kötött együttműködési szerződés három évre szól, így a MOGYE 150 magyar oktatójának háromnegyede lehetőséget kaphat a kutatásra. Erre az is biztosíték, hogy pályázni legfeljebb kétszer lehet, és a kutatócsoportok tagjai közül egyesek máris két projektben szerepelnek.
Miután a csoportvezetők aláírták a szerződést, a Kolozsvári Akadémiai Bizottság orvosi tagozatának elnökeként dr. Szilágyi Tibor, a MOGYE volt rektorhelyettese szólt a jelenlevőkhöz. Reményét fejezte ki, hogy az elindított program precedens értékű lesz, és a jövőben fejlődni fog.
A sajtótájékoztatón az is elhangzott, hogy a kutatásban való részvétel nem jár szakmai előrelépéssel az egyetemen. Ennek kapcsán dr. Szilágyi Tibor az alábbiakat nyilatkozta a Népújságnak:
– Felcsillant a remény, hogy ezeket a kutatásokat az egyetemen is hivatalosítani lehet. A rektor úr szerette volna, hogy mind pénzügyi, mind kutatói szempontból bevigyük mindezt az egyetemre. A tárgyalások előrehaladtával azonban kiderült, hogy a pályázók számára teljesíthetetlenek a feltételek, így nem került sor szerződéskötésre. Ettől eltekintve ez mindenképpen egy sikertörténet. A kutatásokból cikkek születnek, amelyek mindenképpen az oktatók szakmai előmenetelét szolgálják.
A csoportok vezetői közül Varga Erzsébetet, a MOGYE Gyógyszerészeti Kara farmakológiai tanszékének tanárát kérdeztük a tervezett kutatásról. A gyógyszerész tanár elmondta, hogy az elkövetkező hónapokban az erdei gyümölcsök antioxidáns-hatását szeretnék meghatározni. A nyersanyag már megvan, a legnagyobb költséget az etalonok beszerzése jelenti. A kutatást, amelyben négy oktató, egy doktorandusz és egy diák vesz részt, itthon végzik, az eredményeket azonban külföldi fórumokon is közzéteszik majd – tudtuk meg az oktatótól.
A kutatócsoportok ma (hétfőn) a megnyert összeg 95 százalékát kapják meg, a hiányzó 5 százalék két hónapon belül lesz átutalva. A kutatás 18 hónapját március elsejétől számítják a pályáztatók.
Nagy Székely Ildikó. Népújság (Marosvásárhely)

Marosvásárhelyen ülésezett az SZKT
Vállalni kell a felelősséget!
– Az elmúlt tíz napban sokan megkérdezték, van-e még értelme ilyen körülmények között, mindazok után is, ami Sepsiszentgyörgyön történt, választott tisztségért hajtani, jelölést vállalni, indulni a választásokon? Tudom, ma nem könnyű meggyőző igent mondani. Tudom, hogy nem egyszerű meghozni a döntést. De meg kell hozni. Vállalni kell a felelősséget, és ami ezzel jár: a harcot. Vállalni kell a képviseletet, a közösség ügyét. Annak minden személyes kockázatával. Mert azt vállaltuk, hogy szolgálatot végzünk, a közösség szolgálatában állunk – adta meg a szombati Szövetségi Képviselők Tanácsa ülésének alaphangját Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke.
– Hosszú érdekképviseleti harcunk, majd közösségünk, településeink fejlődéséért kifejtett munkánk után ma ismét ott tartunk, hogy az RMDSZ legfőbb teendője a közösség védelme, a magyar emberek biztonságának megteremtése – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy az RMDSZ számára továbbra is a magyar érdek és a közösség biztonsága a legfontosabb. A szövetség határozottan kiáll igaza mellett, és világosan, erős hangon állást foglal az igazságtalanság ellen a nehéz időkben is, amikor újabb és újabb eszközöket vetnek be a magyar közösség ellen. Mint mondta, az utóbbi idők gyakran meglepő közéleti vagy társadalmi történései ellenére is vállalniuk kell azt a közösségi munkát, amelyre a szervezet huszonhat évvel ezelőtt is vállalkozott, és amelyet kitartóan végez mindmáig.
Bírósági eszközök a magyarság jogainak csorbítására
Kelemen Hunor szerint az RMDSZ valamennyi felelős politikusának eszközként kell tekintenie a szervezetre, nem úgy, mint egy önmagáért való célra.
– A mi szövetségünk a romániai magyarok szövetsége, erős eszköze a politikai és érdekképviseletnek. Olyan értékes eszköz, amit nem szabad elengedni. Azt kell megmutatnunk, hogy a mostoha körülmények között is tudunk olyan jelölteket állítani, akikben megbízik a közösség, akik hiteles emberek, és a közösség problémáira jó, eredményre vezető választ tudnak adni. Akik a politikát, a közösség képviseletét szolgálatnak tekintik, akiknek van elképzelésük a jövőről.
Felhívta a figyelmet azokra a veszélyekre, elfogadhatatlan helyzetekre, amelyekkel a magyar közösségnek szembesülnie kellett az utóbbi időben, és arra, hogy "ami ellenünk történik, az nem véletlen, hanem tervszerű és folyamatos. Hivatásos feljelentők, buzgón intézkedő hatóságok munkálkodnak azon, hogy megszerzett jogainkból visszavegyenek". Példaként az anyanyelvhasználat korlátozására, a kétnyelvű vagy magyar nyelvű feliratok eltüntetésére vonatkozó bírósági döntéseket, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium visszaállamosítását, a Katolikus Státus tulajdona körüli vizsgálódást, a leállított restitúciót említette, illetve azt, hogy Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson, legutóbb pedig Sepsiszentgyörgyön  "lefejezték" a város vezetését. – A korrupcióellenes harc ürügyén olyan embereket próbálnak eltávolítani a közösségek éléről, akik igazolták, hogy képesek építkezni, jövőt teremteni. Ha jobban belenézünk a vádiratba, korrupció sehol sem merül fel, de nem tesznek különbséget a közigazgatás során felmerülő tévedés és a korrupció között. Hangsúlyozta: Antal Árpádot, Sepsiszentgyörgy polgármesterét annak ellenére eltiltották a munkájától, hogy a vizsgálatnak már ebben a stádiumában is bizonyította ártatlanságát.
Az elnök szerint bírósági eszközöket használnak a közösség szimbólumainak, nyelvhasználati jogainak visszavonására, és bár van törvény erre, akadályozzák a kétnyelvű utcanévtáblák kifüggesztését, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen nem alkalmazzák az oktatási törvényt. Ezzel szemben viszont olyan törvénytervezeteket nyújtanak be egymás után, amelyek egyértelműen magyarellenesek: az anyanyelvhasználatot, a himnuszéneklést vagy az RMDSZ-t tiltanák be, a polgármestereket pedig a román zászló őreivé tennék. – Ezek a próbálkozások lassan olyan helyzetet teremtenek, amelyek miatt a magyar emberek még megmaradt, cseppnyi bizalma is elpárolog az olyan állami intézmények iránt, mint a bíróság vagy ügyészség – jelentette ki, és felhívta a figyelmet, hogy az Európai Bizottság Romániáról szóló országjelentése és az Európai Emberjogi Bíróságon megnyert perek, a több százezer eurós kártérítés kifizetésének kötelezettsége között hatalmas ellentmondás van. Ugyanebben az európai országban pedig megtörténhet az is, hogy az egészségügyben megalázzák a magyar betegeket.
– Az olaszteleki és a nagyváradi kislány esete is azt mutatja, hogy a diszkrimináció, a magyarellenes indulat már nincs tekintettel sem arra, hogy valaki beteg, sem arra, hogy hány éves. Az olaszteleki kislánnyal történteket mindenki ismeri, de kevesebb figyelmet kapott az, amikor Nagyváradon alig egy éve hasonló eset történt – jelentette ki az RMDSZ elnöke, aki szerint ilyen körülmények között igaza van annak, aki mindennek kapcsán azt kérdezi: mi folyik itt?
Kiállni, képviselni, kiharcolni
Kiállni, képviselni, kiharcolni – Kelemen Hunor szerint ez a hármas jelszó kell vezérelje a továbbiakban az RMDSZ munkáját.
– Kiállni a magyarok mellett, nyilvánosságra hozni minden támadást, minden jogsértést. Képviselni ügyeiket minden fórumon a törvényhozástól a nemzetközi szervezetekig. Kiharcolni az igazunkat és visszakapni azt, amit egyszer már megszereztünk, megszerezni azt, amit már régóta meg kellett volna kapnunk – jelentette ki a szövetségi elnök.
A szombati ülésen az SZKT megválasztotta az Állandó Bizottságot, a Szövetségi Szabályzatfelügyelő Bizottságot, a Szövetségi Etikai és Fegyelmi Bizottságot, illetve a Szövetségi Ellenőrző Bizottság tagjait. A szövetségi elnök Kovács Péter ügyvezető elnököt kampánykoordinátori, Nagy Zoltán Leventét kampánykoordinátor-helyettesi tisztségbe javasolta, javaslatát a Szövetségi Képviselők Tanácsa elfogadta.
A testület határozatot fogadott el a romániai magyar közösség szociális helyzetének javítását célzó intézkedésekről, elfogadta a szövetség szórványra vonatkozó cselekvési tervét, amelynek gyakorlatba ültetése az ügyvezető elnökség feladatkörébe tartozik.
Mózes Edith. Népújság (Marosvásárhely)

Ráduly-ügy: folytatás Marosvásárhelyen
A Maros megyei törvényszéken folytatódik a Ráduly Róbert Kálmán és Szőke Domokos ellen indult büntetőper tárgyalása, miután a marosvásárhelyi ítélőtábla elfogadta az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) peráthelyezésre vonatkozó kérését.
Az ítélőtábla pénteken tárgyalta a vádhatóság által egy hónappal ezelőtt benyújtott áthelyezési kérést, amelyet megalapozottnak talált, és a kérelmező javára döntött. Az erről megjelent rövid ismertető szerint a Hargita megyei törvényszéken eddig lefolytatott bírósági eljárást fenntartják. Csíkszereda volt polgármestere és tisztségének gyakorlásától bírói döntéssel eltiltott alpolgármestere perében így a Maros megyei törvényszék illetékes folytatni a büntetőeljárást, mivel csak ez a két törvényszék tartozik az ítélőtábla alárendeltségébe.
Szász Ferenc, Szőke Domokos ügyvédje kérdésünkre azt mondta, nincs különösebb jelentősége annak, hogy a továbbiakban hol tárgyalják a pert. „Várható volt egy ilyen jellegű kérelem megfogalmazása az ügyészség részéről, ha ezt a marosvásárhelyi ítélőtábla jóváhagyta, véleményem szerint sem pozitívan, sem negatívan nem befolyásolja az ügy előrehaladását” – vélekedett az ügyvéd.
A volt polgármestert háromrendbeli hivatali visszaéléssel és összeférhetetlenséggel, az alpolgármestert pedig négyrendbeli hivatali visszaéléssel és okirat-hamisításra való felbujtással vádolja a DNA. Mindketten hatósági felügyelet alatt állnak.
Kovács Attila. Krónika (Kolozsvár)

Orbán: politikai hadjárat folyik magyar politikusokkal szemben Romániában
Kemény hangon bírálta a bukaresti hatóságokat hétfőn Orbán Viktor miniszterelnök.
A kormányfő szerint Romániában politikai hadjárat folyik magyar politikusokkal szemben, háttérbe akarják szorítani a magyar kisebbség politikai vezetőit, amit szerinte megfelelő súllyal szóvá kell majd tenni.
A miniszterelnök a nagyköveti értekezleten értékelte Magyarország és a szomszédos államok viszonyát. Mint ismeretes, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a hétvégén arról beszélt, hogy az elmúlt időszakban megrendült az erdélyi magyar közösség biztonságérzete. A politikus a Szövetségi Képviselők Tanácsa (SZKT) szombati marosvásárhelyi ülésén úgy vélekedett: a korábban ismert, de kezelhetőnek gondolt magyarellenesség új köntösben jelent meg, és felerősödött.
„Mára az igazságszolgáltatást használják jogaink és javaink visszavonására, megcsonkítására, megkarcsúsítására" – jelentette ki az elnök. Úgy vélte, hogy hivatásos feljelentők keresetei alapján tervszerűen és folyamatosan születnek a jogcsorbító bírósági ítéletek. Kelemen közölte azt is, hogy Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson és Sepsiszentgyörgyön a korrupcióellenes harc jegyében „úgy fejezték le a közösséget" (függesztették fel tisztségükből a magyar polgármestereket) hogy sehol sem merült fel a korrupció gyanúja.
Egyébként a hétfői nagyköveti értekezleten Orbán Viktor az MTI tájékoztatása szerint a magyar-szlovák kapcsolatot rendezettnek, a magyar-szerbet kiegyensúlyozottnak nevezte, Horvátországról pedig úgy fogalmazott: „most próbáljuk rendezni a kapcsolatokat", ami szerinte nem egyszerű feladat, mert „a kapcsolat szövete roncsolt".
Szlovéniáról szólva Orbán Viktor arra hívta fel a figyelmet, hogy ez egy elhanyagolt relációja a magyar külpolitikának, de komoly remények fűzhetők az együttműködéshez. A kormányfő beszélt Ukrajnáról is, jelezve: nem látni, hogy az országból mikor lesz egy nyugatos gazdasági szerkezettel rendelkező jogállam. Azt azonban megerősítette: Magyarország érdeke az, hogy Oroszország és Magyarország között mindig legyen „valami", vagyis ne legyen közös határa Oroszországgal. Krónika (Kolozsvár)

Falurombolás után tájrombolás?!
Amilyen támadássorozat folyik ma Romániában – a törvényesség nevében! – bizonyos magyar kifejezések, földrajzi nevek és nemzeti szimbólumok használata ellen, feltételezhető, hogy nincs minden rendben a törvényhozás és igazságszolgáltatás körül, következésképpen nem lehet kizárni a politikai maffia működését.
Mert például ahol jogszabályokra vagy akár az alaptörvényre hivatkozva kimondhatja megyei törvényszék, sőt: ítélőtábla is (!), hogy a Székelyföld nem létezik, vagy hogy a román zászló mellől el kell távolítani a mi zászlóinkat, ott a demokrácia álruhában jár.
Üdvözlendő a reformokra és a korrupció felszámolására való törekvés (kormányváltás, prefektuscserék, jogerős ítéletek adócsalás, kenőpénz-elfogadás és hasonló ügyekben), csakhogy a kisebbségek hátrányos megkülönböztetésére alkalmas jogszabályokat jobbára az a baloldal hozta, amelyből még ma is sokan vannak a törvényhozásban. Azt sem szabad elhallgatnunk, hogy a rossz törvények meghozatalában érdekképviseletünk parlamenti frakciójának is van némi felelőssége.
A korrupciós ügyek – amint az közismert – a politikusokon kívül kiterjedtek például ügyészekre, bírákra, vezérigazgatókra. Ezért kérdőjelezi meg a közbeszéd a Székelyföld történelmi-földrajzi tájegységről hozott bírósági döntés igazság- és valóságtartalmát. A már sokszor hallott kijelentés, mely szerint hivatalosan Székelyföld nem létezik, a kommunista diktatúra gyakorlatát juttatja eszünkbe: egy az egyben hasonlít a diktátor falurombolási tervéhez. Akkor is kijelentették: ez és ez a falu nem létezik többé.
Úgy tűnik, most erdélyi ősi magyar tájegységet akar lerombolni, eltüntetni a sajátos romániai demokráciára nyomást gyakorló magyarellenes politika. Azt állítani a való igazról, a reálisról, hogy nem létező – a ’89-es fordulat előtti pártpolitikai gondolkodásmódot tükrözi. Ismeretes, hogy a román hivatali bürokráciának nem tetszik a Székelyföld mint kifejezés, de attól még létező valóság. Még akkor is így van ez, ha „a hatályos törvények értelmében ilyen területi szervezeti egység nincs, közigazgatási szempontból Romániát községek, városok és megyék alkotják”.
Szánalmas, sovány mellébeszélés ez, hisz román, német, angol nyelvű történelmi, földrajzi, nyelvészeti, turisztikai munkákban is előfordul a Székelyföld földrajzi név, történelmi régió megfelelője az említett nyelveken. De nincs az sehol előírva – és ha lenne, egetverő szamárságnak számítana –, hogy például egy turisztikai (magán)vállakozás (kft.) csak akkor jegyezhető be, ha valamelyik romániai megye vagy település nevét viseli...
Közben kibújt a szeg a zsákból: fellebezés alkalmával jogászok méltóztattak kibökni, hogy a Székelyföldnek még a latin nevével is – Terra Siculorum – az a baj, hogy etnikai színezetű, ezért nem lehet bejegyezni! Ebben az országban, saját szülőföldünkön, a Székelyföldön, már szemünkbe nyíltan ki merik mondani: amit szabad a románoknak, nem szabad a magyaroknak. Hogy igazán látványos legyen a diszkrimináció! Persze az etnikai színezet történelmi-földrajzi-nyelvészeti-néprajzi értelmezésben hamis, mert a tájegység a Székelyföld nevet – sok száz évvel ezelőtt – magyar–magyar viszonylatban kapta, amikor mai formájában Románia még nem létezett. Így tudja ezt számos román nyelvű tudományos munka is.
A Székelyföld román megfelelője a Ţinutul Secuiesc vagy a Secuimea, ţinut locuit de secui = székelyek lakta tájegység. A -föld utótag számos tájegység, régió nevében előfordul: Szászföld, Királyföld, Palócföld, Matyóföld, Mátyusföld, Havasalföld. Szóval nem az „ősi román föld” ellenében találták ki Trianon után, amint azt bizonyos politikai körök vélik.
Tudományos munka írja: „A székely történelem része a magyar és azon belül az erdélyi történelemnek, mint ahogyan az emberemlékezet óta magyarul beszélő székelység is szerves alkotó része a magyar népnek. (...) A Székelyföld földrajzi név azt a területet jelöli, amelyet évszázadok óta, és jelenleg is döntő többségben székelyek (azaz magyarok – K. Gy.) népesítenek be.” (A székelység története, tankönyv és kézikönyv diákoknak és felnőtteknek, Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont Kiadó, 2015). Tájegység jelentése lehet az -ország utótagnak is: Murokország, Somogyország, Székelyország (régebb használták = Székelyföld), Tótország.
Lássuk, mit ír az Oxfordban 1997-ben kiadott Cambridge lexikon a székelyekről: „Magyar nyelvű népcsoport a Székelyföldön (DK-Erdély, 1918 óta Románia). Összefüggő tömbben élnek és abszolút többséget alkotnak a mai Hargita és Kovászna megyében...” Nyugodtan kiegészíthetjük: és Maros megye egy – tekintélyes – részében. Írják az újságok, hogy a Székelyföld elnevezés és a tájegység területi autonómiája között magyar veszélyt, nemzetbiztonsági kockázatot sejtetnek szélsőséges, magyarellenes figurák. Főként olyanok, akik önkormányzati és parlamenti választási évben még mindig el tudják adni a témát elég széles tömegeknek.
Ugyan Bukarest és néhány nagyváros kikényszerítette a baloldali kormány menesztését, de a parlament nem változott. S még ráadásul van bátorsága hangadóinak a mostani szakértői kormány megbuktatásával fenyegetőzni. Nagyon indokolt és időszerű a Bukarestben kinyilvánított népakarat: a politikai osztály teljes megújulása. Különös tekintettel arra, hogy 25 éves késésben van.
Komoróczy György
A szerző székelyudvarhelyi nyelvművelő, közíró. Krónika (Kolozsvár)

Lélekenciklopédia nemcsak a szakmának
Budapesten mutatták be szerdán este a L’Harmattan Kiadó gondozásában megjelent Lélekenciklopédia I. – A világvallások lélekképzetei című könyvet, melynek főszerkesztője a marosvásárhelyi Simon-Székely Attila pszichológus, filozófus, nyelvész, tudományos kutató és egyetemi oktató. A kiadó Erdélyben is be szeretné mutatni és forgalmazni a négykötetesre tervezett munkát.
A Lélekenciklopédia egyedülálló munkának tekinthető a magyar és nemzetközi tudományos és kultúrtörténetben, valamint az enciklopédikus szakirodalomban – hangzott el a budapesti Párbeszéd Házában szervezett ünnepi eseményen.
A Lélekenciklopédia egyszerre tudományos referenciaanyag, monográfia, tanulmánykötet, tankönyv és ismeretterjesztő munka is. Célközönsége nemcsak a szakma, a közember is vígan megérti, ahogy Simon-Székely Attila fogalmazott. A vaskos munka betekintést nyújt a világ nagy mítoszaiban, vallásaiban, a filozófiában és a tudományos gondolkodásban jelen lévő, a lélekről alkotott felfogásokba. Sajátos tartalma miatt egyedülállónak tekinthető a magyar és nemzetközi tudományos és kultúrtörténetben, valamint az enciklopédikus szakirodalomban is. Az enciklopédia szócikkei az adott terület lélekábrázolásait, -értelmezéseit bemutató, több oldalt kitevő, érdekes, olvasmányos, a laikus olvasó számára is érthető tanulmányok.
Nem vallási vagy mitológiai lexikon – erre mutat rá A lélek szerepe az emberiség szellemi fejlődésében alcíme is –, hanem olyan tudástár, amely a lélekre vonatkozó összes képzetet ismerteti interdiszciplináris, sőt multidiszciplináris, azaz néprajzi, filozófiai, pszichológiai, pszichiátriai, teológiai, antropológiai, természettudományos és sok más szemszögből is – hangzott el a budapesti bemutatón, melyen a marosvásárhelyi főszerkesztő csupán videoüzenetben köszönthette az érdeklődőket.
Jelen volt viszont Sajgó Szabolcs, a Párbeszéd Háza vezetője, az esemény moderátora, Vassányi Miklós egyetemi docens, vallástudós, filozófus, filológus, a Károli Gáspár Református Egyetem tudományos dékánhelyettese, Bagdy Emőke professzor emerita, klinikai pszichológus, pszichoterapeuta, Voigt Vilmos professzor emeritus, néprajztudós, folklórkutató, szimbólumkutató, az ELTE tanára.
„Általános pedagógiai, népművelő jellege kiemelkedően fontos, mivel érdekes, olvasmányos, leíró volta miatt minden olvasó figyelmét leköti, ugyanakkor megragadó, szórakoztató stílusban oktat, közvetít új ismereteket, információt a szakember és a nem szakértő számára. Így az enciklopédia az egyetemek, kutatóintézetek, vallási felekezetek és közösségek, az emberiség egész kultúrája iránt érdeklődő, laikus olvasó érdeklődését is felkelti” – mondta el a szokatlanul népes szerzői csoportot irányító szerkesztő, dr. Simon-Székely Attila.
Az MTA Természettudományi Központja Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézetének vendégkutatója azt is kifejtette, hogy a Lélekenciklopédia-projekt közvetlen célja volt a lélek – melynek lényege a tudat – különböző leírásainak, megjelenítéseinek felkutatása, felleltározása és bemutatása az emberiség mítoszaiban, vallásaiban, a filozófiában és a tudományban, egyszóval az emberiség teljes kultúrtörténetében. A végső cél pedig enciklopédikus monográfia megjelentetése magyar, majd angol nyelven, nyomtatásban, E-könyv formában és CD-n.
A héten bemutatott első kötet a világ összes nagy vallásának a tára (5 világvallás, 5 nagy fejezet: kereszténység, judaizmus, iszlám, hinduizmus, buddhizmus), a második kötet 3 nagy fejezete az európai filozófiákat, a különböző természettudományokat és a paratudományokat tartalmazza. A harmadik rész 8 nagy fejezete a világ összes jelentős mítoszát (őskor, az összes ókori európai civilizáció, a magyar ősvallás, eurázsiai, északi, egyiptomi, mezopotámiai, ókori perzsiai), míg a negyedik kötet 4 nagy fejezete – Ázsia, Amerika, Afrika és az újvallások lélekvilága – a népvallások, keleti filozófiák és hitvilág irányzatainak lélekfelfogásait mutatja be.
A tervezett négy kötet mintegy háromezer oldal, és hétmillió leütést tartalmaz, amelyen tíz éven keresztül csaknem százhatvan szerző és lektor dolgozott egy ötvenkét tagú szerkesztőbizottság irányítása mellett. A sorozat második kötetének kiadása már folyamatban van.
Szucher Ervin. Krónika (Kolozsvár)

Czegő Zoltán szerzői estje
Visszatekintés az elmúlt ötven évre 
Első verse közlésének (1966. február) ötvenedik évfordulója alkalmából a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében családtagjai, barátai, ismerősei és olvasói Czegő Zoltán költő, író, publicista személye és életműve előtt tisztelegtek az elmúlt hétvégén. Az alkotóval Albert Ernő nyugalmazott tanár, népköltészet-kutató, valamint Kiss Jenő nyugalmazott könyvtárigazgató beszélgetett.
A bensőséges, mondhatni családias hangulatú, ugyanakkor Czegő sajátos humorával fűszerezett, de megható pillanatoktól sem mentes összejövetel Szabó Mihály zenetanár csodálatos fuvolajátékával kezdődött, majd Szonda Szabolcs intézményvezető köszöntötte az ünnepeltet, a meghívottakat és a szép számban megjelent közönséget. A másodikként szóra emelkedő szerző a múltra emlékező, de a jelent is szemlélő és jövőt fürkésző beszédében nem csak a számára kedves emlékeket idézte fel, hanem a kellemetlen pillanatokat is. Költővé válásának folyamatáról így vallott: „Én annál jobban tiszteltem a költészetet, Janus Pannoniustól egészen a kortársakig, mintsem arra gondoljak, hogy én is belevághatnék annak művelésébe. Éppen ezért teljesen váratlanul tört rám az íráskényszer, melyet egy kettős tragédia: egy NATO-tábornok és egy erdővidéki református lelkész ugyanazon a napon elkövetett öngyilkosságának döbbenete váltott ki belőlem.”
Így született meg 26 éves korában az Emlékezz az életre című első verse, melyet Székely János főszerkesztő a következő hónapban le is közölt az Igaz Szó nevet viselő, akkoriban egyetlen magyar nyelvű irodalmi folyóiratban. „A kő lehull, ám lent is kő marad –/ Te hulltodban megtagadtad magad” idézte az utolsó két sort azok megírója. Ez a költemény belefoglaltatott az 1970-ben Pogány liturgia cím alatt megjelent első kötetébe is. A továbbiakban pedig elárulta, hogy az első, Medrében él című regénye megírásának 1992-ben fogott neki Budapesten, s mivel azóta az önkifejezés eme formáját is gyakorolja, eddig megjelent 21 kötetének mintegy fele próza.
A Székely Mikó Kollégium igazgatói tisztségét egykor betöltő Albert Ernő konok, elszánt és egyenes tartású gyerekként emlékezett vissza az ötvenes évek elején ott diákoskodó Czegő Zoltánra. A tanár úr véleménye szerint Czegő íróként nem csak rendkívül termékeny – csak 2004 és 2014 között öt regénye jelent meg – hanem újszerű nyelvezetet használó, valamint mélyenszántó gondolatait olvasmányosan és gyönyörű nyelvezeten megfogalmazó szerző is egyúttal. Ennek alátámasztására a Néma lovagból idézte a következő sorokat: „Olyan szép volt a leány, mint búcsújáráskor az oltár, amelyet teleraktak virágokkal, s olyan illatos.” Egy másik helyen pedig így fogalmaz: „Akkorácska volt az a falu, hogy a védőszentje markában is elfért volna.”
Ha Czegő Zoltán életében, mint ahogy az est folyamán utaltak rá, voltak is törések, költői pályáján ez nem érzékelhető, versfaragóként egyenletesen és folyamatosan fejlődött, s az idő múlásával egyre árnyaltabban, szebben és veretesebben fejezte ki magát. És ez jellemző a beszédstílusára is, amiért az író-olvasó találkozók kedvence – állapította meg végezetül rövidre fogott, de tartalmas felszólalásában Kiss Jenő.
Bedő Zoltán. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Fiatal művészek operagálája
A Thurzó Zoltán által szervezett Múzeumi Hangversenyek sorozat keretében fiatal váradi művészek operagálája zajlott le vasárnap este a váradi Lorántffy-központban.
Ha nem is akkora mint legutóbb, de ismét igen nagy érdeklődés mellett zajlott le vasárnap este a nagyváradi Lorántffy-központban a Thurzó Zoltán zongoraművész által  szervezett Múzeum hangversenyek sorozat újabab komolyzenei koncertje. Felvezetőként maga a szervező mondott el néhány érdekességet az opera történetéből, majd az általa meghívott fiatal, tehetséges énekesek adtak elő ismert operaáriákat  zongorakíséret mellett. Antal Zsuzsanna, Cora Jecu Georgiana, Puşcaş Valentina (szopránok) és Florin Mircea Ganea (basszus) énekesek Mozart, Rossini, Puccini, Handel, Verdi, Mercadante, Paisiello operáiból vett részleteket tolmácsoltak a zenebarát hallgatóságnak. Az énekszámokat helyenként érdekes, hol sikerült, hol kevésbé sikerült közjátékokkal társították – szöktetés, rövid csevely a facebookról  – ezzel a műsor játékos show jellegét erősítve. A művészek előadása egyenletesen jó minőségű volt, és a Thurzó Zoltán biztosította zongorakíséret is az énekeskre odafigyelően rugalmas egyben pontos volt. A nagysikerű koncert végén az előadók közösen adták elő a közismert Verdi áriát, a Brindisit hangos sikert aratva a produkciót mindvégig élvezettel hallgató közönség körében.
Pap István. erdon.ro

Találkozás a régi, kedves barátokkal
A nagyváradi Lilliput Társulat  mutatta be pénteken délután Lázár Ervin  Négyszögletű Kerek Erdő című klasszikus meséjét Szabó Attila színpadra alkalmazásában.
Sokak gyermekkorának meghatározó élménye volt a Négyszögletű Kerek Erdő című Lázár Ervin mese, amelyből a Magyar Televízió készített tévéfilmsorozatot, és amit a határ közelségének köszönhetően a legszerencsétlenebb barakkban, vagyis a kommunista Romániában is lehetett látni. Péntek délután a nagyváradi Szigligeti Stúdióban a felnőtt nézők számára tehát régi, kedves ismerősökként köszöntek vissza a mese szereplői: Mikkamakka, Vacskamati, Szörnyeteg Lajos, Bruckner Szigfrid, Aromo, Ló Szerafin, Nagy Zoárd és persze Dömdödöm is. Annál is nagyobb lehett az ezekkel a figurákkal való találkozás öröme, hiszen az elnyomás idején a mesének, a tisztaságnak, az értéknek sokkal nagyobb becse és súlya volt, mint manapság, amikor bár sokkal könnyebben hozzáférhetőek az értékes alkotások, csak éppen a sok vacak közül kell kikotorászni azokat.
A másság érték
A Lázár Ervin alteregójaként megjelenő Erzár király a szomorúság elől a Négyszögletű Kerek Erdőbe jutva elhatározza, hogy megírja az ott lakók történetét. A Lilliput Társulat előadása lényegében ez: e furcsa, elvarázsolt hely lakói egyenként elmesélik élettörténetüket az írónak. A gyerekek és felnőttek által egyaránt élvezhető előadás minden korosztály számára nem pusztán szórakozást, de elmélkedésre ösztönző üzeneteket is kínál, amelyek a szereplők élettörténeteiből bonthatók ki. Mindannyian valamilyen formában az abból fakadó problémával kell megküzdjenek, hogy az a közösség, amelybe tartoztak, vagy amelybe beleszülettek, nem fogadja el a másságukat. Hogy a végén kezdjük, a szeretet szó két-, vagy annál is többértelműsége döbbenti rá Dömdödömöt a nyelv hiábavalóságára, és arra, hogy a szavak csak üres hangzatok, ha nem őszinte, tiszta szívvel mondjuk ki azokat, ezért ő nem is ejt ki más szót a száján, mint azt, hogy „dömdödöm”. Így azok, akiknek fülük van, de szívük nincs meghallani Dömdödöm szavát, nem is értik meg azt, amit mondani akar. Bruckner Szigrfriendnek, az oroszlánnak nem bocsátják meg azt, hogy megöregedett, és már nem tud senkit megijeszteni, Ló Szerafinnak, a kék lónak az a bűne, hogy kék, márpedgig a lónak legyen rendes színe, Aromot, a nyulat meg akarják tanítani rendesen szaladni, vagyis mássá akarják tenni, mint amilyen ő maga a legtermészetesebb valójában, Vacskamati mindent szinte azonnal elfelejt, amiből természetesen sok gondja adódik, Nagy Zoárdnak, a fenyőnek pedig az a hihetetlen gondolata támad, hogy nem maradna egyhelyben a földbe gyökerezve, hanem szívesen elmenne világot látni. Ezek a kitaszított különcök otthonra lelnek a Négyszögletű Kerek erdőben, ahol senkit nem érhet bántódás, és ahol nem csak az elvárások felől érzékelt másságuk kovácsolja összetartó közösséggé őket, hanem vágyaik, érzelmeik őszintesége és tisztasága is. Olyan lények ők, akikkel a gyerekek könnyen azonosulni tudnak, de persze nem csak ők, hanem azok a felnőttek is, akik megőriztek valamit saját gyeremkkoruk világából.
Szép előadás
Szabó Attila rendező és Györfi Csaba koreográfus nagyon kedves darabot készített a klasszikus mese-alapanyagból, a bábszínészek pedig ezúttal is azt bizonyították, hogy mára már teljesen eltűnt a határvonal színészet és bábszínészet között, hiszen a darabot bábok nélkül adták elő, a mese alakjait az előadók színészként elevenítették meg. A jelmezek cirkuszi tarkasága lekötötte a gyermekek figyelmét, és a Csernák Zoltán Samu alkotta zene is hozzájárult a történet bájos hangulatának megteremtéséhez és fenntartásához. Külön ki kell emelni Varga Imre muzsikus teljesítményét, aki a zenélés mellett sok humoros pillanatot szerzett azzal, ahogyan az előadás különböző hangeffektusait – légyzümmögést, puffanást, reccsenést stb.  – élőben előadta. Klasszikus mese, kedves darab, érdemes akár többször is megnézni.
Pap István. erdon.ro

Növekszik a háromszéki kórházakban hagyott csecsemők száma
Tavaly 45 újszülöttet hagytak a kórházakban, kielenccel többet, mint amennyit 2014-ben jegyeztek – közölte hétfőn Vass Mária, a Kovászna megyei Gyermekvédelmi Igazgatóság vezetője.
A háromszéki gyermekvédelmi igazgatóság vezetője szerint a tavaly kórházak újszülött osztályain „felejtett” csecsemők közül 22-en a gyermekvédelmi rendszerben nevelkednek, 17 csecsemőt sikerült hatósági közbejárásra a természetes családjuk körében elhelyezni, azaz visszafogadták őket szüleik vagy befogadták rokonaik. További 4 kórházban hagyott újszülöttről pedig kiderült, hogy fogyatékkal él, ezért őket a baróti fogyatékkal élők központjában helyezték el, illetve két elhagyott csecsemő sorsa még rendezetlen.
Vass Mária ugyanakkor rámutatott, hogy tavaly ugyan megugrott a kórházban hagyott újszülöttek száma Háromszéken, de a sokéves statisztikák azt mutatják, hogy csökken a szüleik által elhagyott gyerekek száma. A gyermekvédelmi szakember rámutatott: Kovászna megyében ugyan nagyszámú leányanyát jegyeztek, azaz olyan kiskorú lányokat, akik csecsemőnek adnak életet, de mégsem közülük kerülnek ki az újszülöttjeiket elhagyók. Vass Mária magyarázata szerint többnyire a szegény sorban, rendezetlen körülmények között élő, sokgyerekes szülők hagyják újszülöttjeiket a kórházakban.
A sepsiszentgyörgyi megyei sürgősségi kórház igazgatója, András Nagy Róbert szerint azt tapasztalják, hogy egyes anyák szülés után szó szerint elszaladnak a kórházból, maguk után hagyva csecsemőiket. A kórházigazgató szerint a helyi hatóságok és állami intézmények összehangolt tevékenységére lenne szükség, hogy a terhességmegelőzés módszereiről tájékoztassák azt a társadalmi csoportot, amelynek körében leginkább előfordulnak a nem-kívánt terhességek. maszol.ro

Közelmúltunk kacagtató tragikuma
Kacagásaink címmel adja közre emlékiratait Gálfalvi György író, szerkesztő. A Holnap Kulturális Egyesület és a Noran Libro közös gondozásában megjelent kötet bemutatója Marosvásárhelyen lesz, március 4-én, pénteken 17 órától a Bernády házban. A kötetet szerkesztő Szűcs László könyvajánlója.
Gálfalvi György több mint négyszáz oldalas műve tíz, különböző időben keletkezett, s különböző műfajú részben foglalkozik a szerző életének és több évtizedes szerkesztői pályájának legfontosabb mozzanataival. Társszerzőként akár a Szekuritáté egykori munkatársai közül is jónéhányan szerepelhetnének, hiszen a könyv végigköveti a hatvanas évektől 1989 decemberéig azokat az ügyeket, amelyeket a szerző megfigyelési dossziájának több ezer oldaláról sikerült rekonstruálni. Ismét szembesülhetünk azzal, hogy a diktatúra milyen erőfeszítéseket tett az ellenségesnek tekintett személyek megfigyelésére, olykor milyen kacagtatóan tragikus okok miatt folytattak alapos nyomozást. Ugyanakkor arról is képet kap az olvasó, hogyan működött egyféle belső szolidaritás, hogyan juthattak ki hírek, hogyan lehetett segíteni, néha az orránál fogva vezetni a titkosszolgálatot.
Részben klasszikus memoár, részben különböző kérdezőknek adott nagyinterjúk, életút beszélgetések alkotják a Kacagásainkat, olykor elkerülhetetlen átfedésekkel, ismétlődésekkel, amelyek viszont éppen az elmondottak, illetve az akkor történtek felidézésének a hitelességét erősítik.
„Nekünk nem szabad elkövetni azt, hogy méltánytalanok legyünk, éppen azért, mert annyi méltánytalanság ért minket.”
A hetvenes-nyolcvanas években az Igaz Szó szerkesztőségében megélt idők tanúsága mellett két, visszatérő, fontos epizódot jelent az 198.9 december 22-ét megelőző és követő napok történéseinek minden részletre kiterjedő tárgyalása, illetve az alig három hónap múltán bekövetkező vásárhelyi fekete napok fontos mozzanatainak, kiváltó okainak az összefoglalása. Rendkívül érdekes, akár a mai időkben is tanulsággal szolgál az a folyamat, ahogy a negyedszázada a politizálás mindennapjaiba csöppenő szerző egy idő múltán tudatosan eltávolodik, visszatér a politikum, számára idegen világától a dolgozószoba, az íróasztal, a lapszerkesztés otthonos közegébe. Szemléletes az adott korszakok helyi fontos szereplői portréjának megkapó őszinteségű megrajzolása is, legyen szó Hajdu Győzőről, Sütő Andrásról, Király Károlyról, Kincses Elődről, Markó Béláról, de akár Nagy Istvánról vagy Balogh Edgárról.
A kor megítélése szempontjából fontos volt az a maga idejében vitatott jóslata, miszerint 1989 után nem lesz igazán más a világ. Persze, ahogy a kötet borítólapján ajánló soraiban a barát, az egykori szerkesztőtárs, Markó Béla fogalmaz, talán lehetett volna, és még mindig lehetne.
Az alábbiakban egy, a hatvanas évekbe visszavezető epizód részleteit olvashatják, az egyetlen olyan esetet, amikor a Szekuritáté és Gálfalvi György találkozása – Kolozsvárott – tettlegességig fajult.
„Amikor 1964 novemberében a kolozsvári Szekuritátén a köpcös fenéken rúgott, nem a visszaütés bátorsága, hanem ösztöne indította el a kezem. Értek már ilyen alattomos támadások a grundon, amikor az utcák közötti focimeccseken kakaskodtunk, s én nem figyeltem a hátam mögé. Most sem figyeltem az ártalmatlannak tűnő köpcösre. Az adott pillanatban egyetlen célszerű riposztot választottam: könyökkel hátraütöttem, telibe találtam a köpcös orrát. Hallottam, hogy felnyögött, de csak a sasorrút láttam, aki két hosszú lépéssel megkerülte az asztalt és villámgyorsan az arcomba vágott. Ugyancsak reflexből visszaütöttem, de második ütésre már nem volt lehetőségem. A szembenálló férfi baromi erős, rutinos verő és verekedő volt, annyi esélyem sem volt vele szemben, mint hópehelynek a lerben. Engem az életben így nem vertek meg. Azt írják, a szakmabeliek értenek ahhoz, ne maradjon nyoma a veréseknek. Rajtam nyoma maradt, bár a sasorrú kétségtelenül vérprofi volt. Az egész jelenet egyébként inkább egy kocsmai verekedésre emlékeztetett. (Kocsmában kétszer verekedtem életemben: egyszer Szőcs Kálmán helyett, egyszer Majtényi Erik védelmében.) Két percig sem tartott az egész, kábán, kiütött bokszolóként roskadtam le, sajgott a szemem környéke, vastagodni kezdett a szám, mintha foghúzás előtt kaptam volna érzéstelenítőt. Amikor valamelyest magamhoz tértem, ketten voltunk a szobában a zömökkel, aki a kanapén ülve zsebkendőjével nyomogatta az orrát. Eszembe sem jutott, hogy számonkérjek tőle valamit; nem jutott eszembe semmi. Visszatért a sasorrú, ismét kifogástalanul elegáns volt. Leült velem szemben a székre, hosszú ideig figyelmesen nézett, mint aki munkája eredményét veszi számba. Egy idő után megszólalt, hibátlan, sőt választékos magyarsággal: – Idefigyeljen, Gyuri! (Gyuri! Ez volt az egyetlen alkalom, amikor a Szekuritátén keresztnevemen szólítottak. Amikor tíz év múlva kézhez vettek, a kihallgatásokon Gálfalvi elvtársnak, nagyritkán Gálfalvi úrnak neveztek, a lehallgatási jegyzőkönyvekben az általuk adott fedőneveken – Kelemen, Gál, Gherasim, Gheorghe – olykor vezetéknevemen emlegettek. Megfigyeltem: a jegyzőkönyvekben Hajdut, Jánosházyt, Nemess Lászlót fedőnevükön kívül sokszor keresztnevükön becézték, Székely Jánost, Markó Bélát és engem soha.) Tehát: – Idefigyeljen, Gyuri! Ami az előbb történt, köztünk marad, de nem felejtjük el. Nem érdekel, hogyan fogja megmagyarázni, mi történt az ábrázatával. Mondja, hogy legurult a Fellegváron vagy a Metró (szépemlékű pincekocsma) lépcsőin, mondja, hogy verekedett a Fásoknál (Karolina-téri táncterem), mondjon akármit. De ha csak egyszer – értsünk szót, csak egyszer – eljár a szája, nem ússza meg ennyivel.
Kábán és bambán hallgattam. Annyi azért átjött a kábaságon, hogy kihallgatóm összefogott beszédet tart és szabadulni akar tőlem. Nem készült nyilatkozat, nem készült jegyzőkönyv, nem kellett semmit aláírnom. Csak a kihallgatás kezdetén felvett személyi adataim tanúskodtak arról az asztalon, hogy ott jártam. És nagy valószínűséggel – későbbi tapasztalataim alapján – a magnóra vett beszélgetés, majd a dulakodás zajai. Bejött egy férfi – azt sem vettem észre, mikor hívták be – a sasorrú néhány szót mondott neki az ajtóban, az intett, hogy menjek vele. Kikísért a mosdóba, ott románul rám szólt, szedjem rendbe magam. Belenéztem a tükörbe: a szemfogam fölött felhasadt a szájam, a szemöldököm vérzett, szemem alja megduzzadt (délutánra sötétkék, másnapra fekete lett). Ittam néhány korty vizet a tenyeremből, megmostam az arcomat – ennyit tehettem a rend érdekében. Kísérőm karonfogva átvezetett egy néptelen folyosón, onnan az udvarra értünk, az autóbejárón léptem ki az egykori Új, akkori Karl Marx, mostani Decebal utcába. Nem akartam ezt az arcomat mutogatni, mellékutcákon lopóztam az állomásig. Sötétedés után érkeztem Marosvásárhelyre.” (...)
*
Gálfalvi György könyvét március 17-én Nagyváradon, majd 18-án a budapesti Örkény István könyvesboltban mutatják be. maszol.ro

Felmérés készült a román–magyar viszonyról
Hargita Megye Tanácsa három év után újabb felmérést készített a Hargita megyei magyar–román viszonyról. Az intézmény munkatársai ezúttal a román ajkúakat kérdezték meg telefonon, és a válaszadók többsége szerint a hétköznapokban nincsenek etnikai feszültségek, azt csak felülről gerjesztik, nagyrészt a bukaresti politikusok.
A Hargita megyei románok körében végzett felmérés eredményeit tegnap ismertette Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke és Dobos Erika, az intézmény elemzőcsoportjának vezetője. A tanácselnök elmondta, a legújabb kutatás is azt igazolja, hogy az emberek nemet mondanak a cirkuszokra és igent a munkára. A felülről gerjesztett cirkuszok az itt élő románságnak sem kedveznek, sőt, egy korábbi felmérés szerint a román ajkú fiatalok nagyobb arányban vándorolnak el a megyéből, mint a magyarok, és a megye románsága elöregedésének mértéke nagyobb a magyarokénál. A felmérésre azért volt szükség, mert a megyei tanács tegnapi soros ülésén egy, már évek óta tervezett jó együttélési kódex elkészítését célzó programra vonatkozó határozatot terjesztettek elő, amely jogi és pénzügyi keretet biztosítana a további kutatásokra. A tervek szerint Hargita Megye Tanácsa, a kolozsvári székhelyű Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, a kormány Etnikumközi Kapcsolatok Hivatala és a Hargita Megyéért Egyesület partnerségben fogja kivitelezni a kódexet. A megyeelnök reményét fejezte ki, hogy kormányzati szinten is felvállalják a kódexet, így az más megyék számára is mintául szolgálhat a békés együttélésre. Borboly Csaba elmondta, előzetes kutatásaik azt igazolják, hogy nincs valós jelképháború a térségben, a Hargita megyei románságot a trikolór mellett nem zavarja a székely zászló. Szerinte Izsák Balázs vagy Dan Tănasă tevékenysége „senkin sem segít”, mivel a mesterségesen keltett zászlóháború-érzettel fedik el a valós megélhetési gondokat. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Magyar hangért kiáltanak
Dan Costescu közlekedésügyi minisztertől kért magyarázatot Tánczos Barna RMDSZ-es szenátor arra vonatkozóan, hogy a csíkszeredai és más Hargita megyei vasútállomásokon a hangosbemondó még mindig nem tájékoztatja a román mellett magyar nyelven is az utasokat a szükséges tudnivalókról. Tánczos a szenátusban interpellált az ügyben, mint rámutatott, Csíkszeredában korábban kétnyelvű volt az utastájékoztatás, egy ideje azonban a bemondó „nem tud magyarul”.
Az RMDSZ-es politikus írásbeli panaszában úgy fogalmazott, nem kívánja felsorolni azokat a törvényes előírásokat, amelyek a nemzeti kisebbségek anyanyelvének használatára kötelezik a közintézményeket, de úgy gondolja, hogy a magyar nyelvű információközlés indokolatlan megszakítása elfogadhatatlan. A szenátor arra is kitért, hogy noha a helyi sajtó többször is foglalkozott az üggyel, a vasúttársaság nemhogy nem oldotta meg a problémát, de még válaszra sem méltatta az újságírókat és a lakosokat. (Krónika) ELFOGTÁK BIVOLARUT. Elfogták pénteken Franciaországban az Interpol által körözött szektavezért, Gregorian Bivolarut, akit 2013-ban hat év börtönre ítéltek kiskorúak megrontásáért és emberkereskedelemért. A Mozgalom a Szellemi Integrálásért az Abszolútumba (MISA) nevű mozgalom alapítójának és szellemi vezetőjének nevére 2013 júniusában adtak ki nemzetközi körözési parancsot, az Interpol honlapja szerint Bivolaru az egyik legkeresettebb szökésben lévő romániai bűnöző volt. Az ügyészség 2004-ben emelt vádat ellene, de ő Svédországba menekült, ahol 2005-ben politikai menedékjogot kapott, a svéd hatóságok megtagadták kiadását. A Gândul napilap információi szerint a francia ügyészség döntésének értelmében Bivolaru egyelőre letartóztatásban marad. A hírhedt szektavezető, akinél a letartóztatásnál hamis iratokat találtak, azt állította, hogy bolgár állampolgár, és nem azonos azzal a személlyel, aki ellen körözést adtak ki Romániában. Hírügynökségi információk szerint már megkezdődött a kiadatási procedúra. (Transindex) ETIKAI KÓDEX KELLENE. Adrian Curaj oktatási miniszter úgy látja, eljött az ideje egy iskolai etikai kódex kidolgozásának. Amikor újságírók arról faggatták, hogyan kommentálja a Temes megyében történteket, ahol hangfelvétel készült arról, hogy egy óvónő kiabált és sértegette a kicsiket, Curaj azt mondta, a Temes megyei tanfelügyelőség nagyon jól tudja, mit kell tennie, ő pedig bízik az intézmény képviselőinek szakértelmében. „Tovább kell fejlesztenünk, ami a törvényekben benne van, szükségünk van egy etikai kódexre, eljött az ideje, hogy kidolgozzuk” – magyarázta a miniszter, aki szerint a kódexnek vonatkoznia kell az iskola területére, a pedagógusokra, a diákokra és a családtagokra egyaránt. Közben tegnap felmondott az óvónő, aki a hangfelvételek tanúsága szerint kiabált a kicsikkel és csúfolta őket, így leállítják az ellene indított fegyelmi eljárást. (Mediafax) Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Miről ír a legújabb Szövétnek?
Megjelent az Aradi Kulturális Szemle XX. évfolyamának I., azaz 2016. februári száma. Mint megszokhattuk, ezúttal is kellemes és tanulságos, de akármelyik kategóriában színvonalas olvasmányokkal.
Szokás szerint az első oldalakon líra: a József Attila-díjas Böszörményi Zoltán, valamint Grosz László, Gál Z. Csaba, Szabó Péter, Ódry Mária, Andrényi Lajos versei. Fekete Réka a Salento… emlék c. nagyon szép és ugyancsak lírai kisprózával jelentkezik. (A város egyébként Olaszországban van – szerk.) Nótáros Lajos Arad marad nagyszerű sorozata immáron a hetedik résznél tart, az egykoron aradi Tatár Etelka magyartanár Chicagóból küldött (Énekeljünk együtt! címmel) tudósítást. Ha nem olvasnánk, nem is tudnánk, hogy „a világ túlsó szélén” még ápolják az odaszármazottak a magyar népdalt és kultúrát. Dr. Vajda Sándor cikke (Dr. Réthy László, tudós akadémikus, alias Lőwy Árpád pajzán költő II.) időben távolabbi, de térben közelebbi témáról ír. Aki olvasott bár 2-3 pajzán Lőwy-verset, annak aligha kell bizonygatni: a tudós akadémikus „disznólkodó” bár, de ötlettel teli, ragyogó humorú kiváló költő volt: Toldi c. (átírt), állítólag nevéhez fűződő alkotása (szerintem) remekmű a maga műfajában. Itt csak a cikk végszóját idézem: „Azért csak annyit mondok, ifjú népem / Disznólkodni szabad – de csakis szépen”.
Örömmel fedezem fel újra, hogy a Szövétnekben hosszú ideje „megátalkodott” volt (azóta elszármazott) aradiak publikálnak, közöttük Szabó István (most: Egy különleges nagyasszony sírja a körösháti temetőben), Piroska Katalin (Színlapi ritkaságok Aradon az 1920-as években) és Piroska István (Furcsa történetek az aradi háremek életéből), dr. Perneky-Simonits István (Milyen volt orvosnak lenni?), Kövér Péter (Gagarin gatyája… vagy mi a kő) – és a természetesen mostani aradiak: Juhász Béla főszerkesztő, Réhon József (őt kétlakisága miatt nem is tudom, hová soroljam), Ujj János, Puskel Péter, Piros Dénes, Móré-Sághi Annamária, Ilona János (aki kimaradt, attól elnézést kérek – egy-két névről magam se tudom, hova soroljam). Nélkülük nem állna össze ez a jövőnek is, dokumentumként is szolgáló kiadvány, amely minden számával néhány órányi tartalmas szórakozást szolgáltat a nem csak aradi olvasónak.
-r- a. Nyugati Jelen (Arad)

Beszélgetés Sipos György megyei tanácsossal
A magyaroknak mindenért meg kell harcolniuk!
Sipos Györggyel, az Arad Megyei Tanács Költségvetési Bizottságának a titkárával visszatekintünk a folyó mandátum közel négyéves munkájára, illetve érintjük az idei költségvetésnek az RMDSZ-es vezetőségű településekre vonatkozó kérdéseit is.
– Tanácsos úr, hogyan értékeli az elmúlt négy év megyei tanácsosi tevékenységét?
– Minden évben a legfontosabb a költségvetés összeállítása. Nehogy azt higgye valaki, hogy a pénz elosztása a költségvetési bizottságban vagy a tanácsülésen történik. Soha nem így van, hanem mindig egy hosszú, kemény alkunak az eredménye. Ennek során az elmúlt négy évből három alkalommal az RMDSZ-tanácsosok jól munkálkodtak, miközben a negyedikkel, a tavalyi költségvetéssel azért nem lehetett semmit kezdeni, mert nem volt mit elosztani, ugyanis azt kormányrendelettel tették meg. Szerintem a másik három év alatt elég jól sáfárkodtunk a két tanácsosi helyünkkel, mert sikerült részarányosan kiharcolnunk az RMDSZ vezetőségű településeknek járó pénzeket. Ehhez az is hozzájárult, hogy az eltelt három mandátum idején jó volt a kapcsolatunk a volt PDL megyei vezetőségével. Mindkét fél betartotta az ígéreteit, mert csak így lehet komoly együttműködésnek az alapjait lerakni.
– Ezek szerint szavatartók voltak?
– Valóban, mert Iosif Matula, Nicolae Ioţcu, de a jelenlegi, ideiglenes megyei tanácselnök, Adrian Țolea is rendszeresen betartotta az ígéreteit. Mivel Țolea csak a közelmúltban lépett hivatalba, az előző kettővel dolgoztunk együtt sokat, akik a megbeszélések során nyíltan megmondták, mit lehet és mit nem. Mi is ehhez tartottuk magunkat.
– Hogy történt az idei költségvetés elosztása?
– Szokás szerint az elfogadása előtt egy hónappal elkezdődtek a tárgyalások, amelyek során mi ismertettük, mit szeretnénk, amire ők is elmondták, mit tudnak adni. Végül az álláspontokat sikerült közel hoznunk egymáshoz, aminek eredményeként mind a polgármestereink, mind az alpolgármestereink települései is elég pénzforrást kaptak fejlesztésre. Ezen túlmenően, tekintve, hogy Majláthfalva Vinga községhez tartozik, oda is sikerült bizonyos, fejlesztésre szánt közpénzeket irányítanunk. Ezúttal is szeretném megköszönni a megértést a polgármestereinknek, amiért erre a célra egy-egy kicsit hajlandók voltak engedni a nekik járó pénzekből. Természetesen én is mindent megtettem, hogy minden elérhető pénzforrást a polgármestereink, illetve az alpolgármestereink települései felé tereljünk.
– Mit tekint a lassan végére járó legutóbbi mandátum legnagyobb sikerének?
– Ha őszinte akarok lenni, nagy sikerek nem voltak, de a kisebbeknek az elérésén Bölöni György tanácsos kollégámmal folytonosan dolgoztunk. Mindenképp sikernek tekintem, hogy történelmi egyházaink templomainak a felújítására, korszerűsítésére sikerült pénzforrásokat szereznünk, noha 12 évvel ezelőtt azt sem tudtuk, hogy ilyen források léteznek. Az első két évben nem tudtunk e forrásokról, de az utána következő tíz évben rendszeresen levadásztuk a pénzeket nemcsak a templomaink, hanem a megyebeli magyar kulturális események, a falunapok számára is, Bognár Levente aradi alpolgármester közreműködésével. Elégedettséggel tölt el, hogy segíteni tudtunk településeinken, mert egy polgármester csak akkor sikeres, ha eredményeket tud felmutatni, ami viszont pénz nélkül nem megy. Jut eszembe: akkor voltam a legboldogabb, amikor 2008-ban, a költségvetés leosztása után Iosif Matula megyei tanácselnök behívott az irodájába: közöljem az RMDSZ megyei vezetőségével, hogy a településeik között további 5,4 millió lejt osztottak le. Ilyen eset csak egyszer volt.
– Volt eredménytelenebb időszak is?
– Volt. A megyei tanácsban folytatott 12 évi munkámból talán a tavalyi volt a legeredménytelenebb, amikor egy olyan faramuci kormányrendeletet hoztak, melynek értelmében a költségvetési leosztás a kis településeken kívül senkinek nem kedvezett.
– A megyei tanácsosi mandátumban van-e tanulóidő?
– Erre nagyon jól rátapintott Bányai Mónika vingai tanácsos, aki a majláthfalvi értékelőn elmondta: az első két évben szinte semmit nem értett, de lassan beletanult. Én valamivel többet értettem, mert két mandátum alatt községi tanácsos voltam, tehát volt némi rálátásom az adminisztratív munkára. Ugyanakkor szerencsém is volt a megyei tanácskollégámmal, Csepella Jánossal, aki mögött már volt egy mandátum, ezért jobban értett a teendőkhöz és a lehetőségekhez.
– Ha jól értettem, nem jelölteti magát újabb mandátumra. Milyen érzéssel vonul vissza?
– Bevallom: nehéz szívvel válok meg e munkától, de mivel a 63. évemben járok, illetve 20 év tanácsosi szolgálat áll mögöttem, úgy érzem, megtettem a kötelességemet mind a majláthfalvi, mind a megyei magyarsággal szemben. Soha nem volt más célom, mint eleget tenni a magyarsággal szembeni kötelességemnek. Minden évben beszámolót kellett írnom a munkámról. Abba mindig azt írtam: elsődleges célom, hogy azokra vigyázzak, akik engem a szavazatukkal a tisztséghez juttattak. Természetesen a többi szavazónak is, de elsődlegesen az enyéimnek. Most viszont, itt az ideje a fiatalításnak, mert egy bizonyos kor elérése után az ember belátja: a szélmalmokkal egyre nehezebb harcolni. Éppen ezért fiatalabbaknak, ambíciózusabbaknak kell jönniük utánunk. Beletanulva talán a meglátásaik is kissé korszerűbbek, jobbak. Ha olyan fiatalok kerülnek tisztségbe, akik eredményeket is el akarnak érni, bizonyára sikerrel tudnak majd munkálkodni a magyarságért. Ehhez viszont az a legfontosabb, hogy a következő választásokon mindenkit megmozgassunk. Mert a politikában négyévente egyszer-kétszer van szükség a szavazásra. Nem úgy, mint egy megyei tanácsosnak, akit havonta 7-8-szor is behívhatnak gyűlésre. Ha viszont a szavazók e lehetőségeket nem használják ki a maguk és a közösségük javára, nem sokat várhatunk a jövőtől. Szavazni minden magyarnak kutya kötelessége önmagáért, a családjáért és a közösségéért. Ha ugyanis nem lett volna az érdekvédelmi szövetség, nem tudtuk volna megvédeni iskoláinkat, az egyetlen középiskolánkat, egyházainkat, a színházunkat és egy csomó olyan dolgot, amiről azt hihetjük, maguktól vannak. A magyaroknak ingyen semmit nem adnak, mindenért meg kell harcolniuk!  E harc viszont a választónak a szavazásban nyilvánul meg, amit elhanyagolni több, mint bűn: hiba.
– Köszönöm a beszélgetést, további jó egészséget kívánok!
– Én köszönöm a lehetőséget.
Balta János. Nyugati Jelen (Arad)