Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
1992. március 13.
Entz Géza államtitkár nyilatkozott a román-magyar szerződésről. A szerződésnek a kisebbség szempontjából előremutatónak kell lennie. Enélkül Magyarország alapszerződést nem írhat alá. A nemzetközi dokumentumok követelményrendszere csak minimumnak tekinthető. A kisebbségeknek az államrendszerbe illeszkedő autonómiákat szükséges kapniuk. Kiindulópont a személyi jellegű autonómia, a másik fontos tényező a helyi autonómiák rendszere. A román fél a kisebbségi kérdést az alapszerződés tekintetében szeretné megkerülni, vagy legalábbis bagatellizáni. /Meszleny Zoltán: Entz Géza államtitkár a magyar-román kapcsolatokról. = Új Magyarország, márc. 13./
1992. március 15.
Szőcs Géza szenátor a parlamentben elmondott beszédében összefoglalta márc. 15-e jelentőségét. Emlékeztetett arra, hogy a magyar forradalmi kormány mellett a végsőkig kitartott 19 román képviselő, köztük Eftimie Murgu, Aloisu Vlad, Sigismund Pop és Alexandru Buda. /Szőcs Géza RMDSZ-szenátor parlamenti beszéde. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 15./
1992. március 16.
"Többszöri halasztás után márc. 14-én hivatalosan beiktatták Kolozsvár megválasztott polgármesterét, Gheorghe Funart, a Nemzeti Egységpárt tagját. Eckstein-Kovács Péter parlament képviselő bejelentette, hogy lemond parlamenti mandátumáról, s a kolozsvári tanácsban fog tevékenykedni, ezt azonban a tanácsosok egy része kifogásolta. A teremben ülők magyarellenes bekiabálásai ellenséges hangulatot teremtettek. Alpolgármesternek a Nemzeti Egységpárt tagját, Liviu Medreát választották meg, /Gál Mária: Vatrás az alpolgármester is! = Szabadság (Kolozsvár), márc. 17./ Funar első felszólalásában közölte: ellensége minden szeparatizmusnak, továbbra is számít a Vatra Romanesca és pártja segítségére. Alpolgármesternek nem az egyensúlyt biztosító RMDSZ-tagot választottak, hanem a Vatra egyik alapító tagját, Liviu Medreát. /Túrós-Jakab László, Kolozsvár: "Nem tűrök semmiféle szeparatizmust". = Új Magyarország, márc. 16./"
1992. március 16.
Március 15-e megünneplése Erdélyben zavartalan volt. /Magyar Hírlap, márc. 16./
1992. március 17.
Szőcs Géza az RMDSZ külpolitikájáról nyilatkozott: az RMDSZ, illetve az erdélyi magyarság nem képviseltetheti érdekeit a modern társadalmakban megszokott módon, a román külügyi apparátusban például nincsenek magyar diplomaták. A közelmúltban az EDU, a konzervatív pártok uniója pozitívan reagált az RMDSZ felvételi kérelmére, a FUEV-hez pedig már csatlakozott az RMDSZ. Szőcs Géza Strasbourgban több alkalommal felszólalt az Európa Tanács ülésein. Legutóbbi, februári felszólalása után a román parlament külügyi bizottsága felvetette, hogy vonják meg tőle a strasbourgi küldöttségben való részvételi jogát, sőt szenátori mandátumát is. Az RMDSZ el akarja érni, hogy mielőtt Románia elnyeri az Európa Tanácsban a teljes jogú tagságot, adja meg a garanciákat, amelyek lehetővé teszik a romániai magyarság számára identitásának megőrzést. /Ring, márc. 17./
1992. március 18.
"Tőkés László püspök több példát hozott fel a közelmúltból annak bizonyítására, amit írásának címe így összegez: A diktátor és a Securitate szelleme kísért. Ceausescu bukása napján, dec. 22-én jelent meg Papp László nagyváradi református püspök nyilatkozata. A kollaboráns püspök maga denunciálta papját /Tőkés Lászlót/, Azután jött a szabadulás. - Ceausescu azonban tovább él - híveiben, a rendszer kiváltságosaiban, szerkezetében és szellemében. Példának okáért Vacaru szenátorban, aki az uralkodó párt, a Nemzeti Megmentési Front parlamenti frakcióvezetője, aki többszöri és legutóbb február 17-i szenátusi kirohanásában azt állította, hogy "magyar veszély" fenyegeti Erdélyt. Az állami hatóságoktól - ki tudja hányadszor - szigorú intézkedéseket követel Tőkés László és általában a magyarság képviselői ellen, akik "regionalizálni" akarják az országot. Ezzel párhuzamosan Ceausescu módszereire emlékeztető lépéseket tesz a román külpolitika. Febr. 21-én a román külügyminisztérium tiltakozó nyilatkozatot tett közzé a magyar kormányzat címére, amelyben "destabilizáló, revizionista" megnyilvánulásokban marasztalta el annak képviselőit. Dr. Ion M. Anghel hágai román nagykövet levelében azt állította Tőkés Lászlóról, hogy "Erdély autonómiájáért és Romániától való elszakításáért harcol", mint "vezető személyisége a magyar szélsőségesek és revizionisták élcsoportjainak". Romulus Vulpescu Vatra-szenátor pedig febr. 25-i parlament interpellációjában "sürgős intézkedéseket" követelt a "neo-horthysta" magyarok ellen, és sürgette a "közismert gyújtogatók internálását". Kérdése így hangzott: "Tudni akarom hogy egy hadiállapot esetére történtek-e intézkedések internáló táborok megszervezésére, a renitens romániai magyarok számára?" /Tőkés László: A diktátor és a Securitate szelleme kísért. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 18./"
1992. március 18.
"Iliescu elnök fogadta Moses Rosen főrabbit, majd - most először - nevén nevezve a Romania Mare, az Europa és a Gazeta de Vest című lapokat, elítélte a fenti lapokban megjelent zsidóellenes kirohanásokat. Az elnök "megdöbbenve tapasztalta", hogy bizonyos kiadványok a vasgárdistákat dicsőítik. Moses Rosen főrabbi súlyosnak mondotta a zsidók helyzetét. - A moldovai konfliktusról Iliescu közölte: állandó telefon-összeköttetésben áll Snegur moldovai elnökkel. Cáfolta, hogy Románia beavatkozna a konfliktusba. /Iliescu Moldováról. = Magyar Hírlap, márc. 18./"
1992. március 21.
Mircea Snegur moldvai elnök köztársasági fennhatóság alá vonta a Moldovában állomásozó összes katonai egységet. /ITAR-TASZSZ, Új Magyarország, márc. 21./
1992. március 21.
"A Spionaj, Contraspionaj román hetilap 25. száma Kémkedés Magyarország külügyminisztériumának "ernyője" alatt című cikke durván támadta Rudas Ernő nagykövetet, Oltványi Ottót, az MTI korábbi bukaresti tudósítóját és Aradi Sándor volt katonai attasét, mindhármukat kémkedéssel vádolva. Oltványi Ottó a Pesti Hírlapban visszautasította ezt a gyanúsítást. /Gulyás L. István: Oltványi Ottó nyilatkozata. = Pesti Hírlap, márc. 21./"
1992. március 23.
Tőkés László püspök felhívásában a maradásra, a helytállásra szólított fel. Majdnem ezerötszáz erdélyi magyar orvos kivándorolt. A magyar nyelvű oktatásban egyharmad a szakképzetlen oktatók aránya. Százezer romániai magyarra jut egy magyar nemzetiségű ügyvéd. A kivándorlók között sok a református pap is. A püspök hazatérésre szólította fel az erdélyieket. /Tőkés a kivándorlás ellen. = Népszabadság, márc. 17./ Tőkés László drámai hangú felhívásának teljes szövege: Erdély megingott földjén? = Magyar Nemzet, márc. 23./
1992. március 23.
Márc. 21-22-én kétnapos kisebbségi diákkonferenciát rendeztek Tahitótfaluban. Több mint 200 kárpát-medencei fiatal jött össze. A konferencia résztvevői felhívással fordultak Európa egyházaihoz, kérve, kormányaikon keresztül támogassák a magyar egészségügyet a Magyarországra érkező betegek gyógyszerellátásában. Ökumenikus összefogást sürgetnek a volt Jugoszlávia templomainak újjáépítésére és a most induló kisebbségi iskolák támogatására. /Magyar Nemzet, márc. 23./
1992. március 23.
Katona Ádám az autonómiáról vallott felfogása alapján nem szélsőséges, állapította meg Tőkés László püspök. Katona Ádám személye körül túl nagy volt a felhajtás, az egészet felfújták. Domokos Géza egészségügyi okokból lemond, ki lehet az utóda, kérdezte az újságíró. Tőkés László közölte: demokratikus választást tartanak. /Szondy Zoltán, Csíkszereda: Tőkés László sajtótájékoztatója. = Pesti Hírlap, márc. 23./
1992. március 23.
"Tőkés László ellen a legsötétebb balkáni jellegű román rágalomhadjárat és parlamenti uszítás zajlik állapította meg Sütő András. "Ami pedig engem illet: ugyanazok fenekednek ellenem is, akik Tőkés ellen." Az író elmondta, hogy uszító cikkeket közölnek ellene. Jelenleg a legfőbb veszély nem az asszimiláció, hanem a romániai magyarság teljes megsemmisülése, az elvándorlás. Erről nem készül statisztika. Az RMDSZ vezetésében pedig "doktriner jellegű platformok és személyi ambíciók vitatásával jelzi, hogy számos tagja a magyarországi politikai körökből ihletődik, nem pedig az itthoni valóság követelményeiből." Föltűntek Erdélyben a szalonpolitikusok arrogáns csoportjai is, akik nem mernek szembeszállni a román nacionalizmussal, mondván: "A nacionalizmus dolgában ki-ki seperjen a maga háza előtt." Sütő András reméli, hogy az RMDSZ félmilliós tagsága rájön az egységes fellépés szükségességére. /Frigyesy Ágnes: Találkozás Sütő Andrással. = Új Magyarország, márc. 23./ "
1992. március 24.
"Domokos Géza, az RMDSZ elnöke márc. 21-én írt és most közreadott nyilatkozatában nem értett egyet az RMDSZ Országos Elnöksége márc. 18-i üléséről kiadott közleménnyel, mivel az Elnökség 12 tagjából 9 volt jelen és 6 szavazott igennel. Domokos Gézának meggyőződése: az elnökség tagjainak is természetes joguk, hogy az elkövetkező kongresszuson egyik vagy másik platformhoz csatlakozzanak, De addig kötelesek az egész RMDSZ-tagságot képviselni". A platformok csak akkor adhatnak új értékeket, ha az általánosan elfogadott egységeszményből indulnak ki. /Nyilatkozat. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 24./"
1992. március 25.
"Romániában román politikusok, a kimondottan egyesüléspárti szervezetek egyre gyakrabban nyilatkoznak arról, hogy a Pruton túli testvéreikkel való egyesülés szükségszerű, sőt történelmi igazságtétel. Amikor a Moldváviai Köztársaság a Független Államok Közösségének tagja lett, Mircea Snegur köztársasági elnököt a román nemzet árulójának nevezték. Éltették viszont a moldáviai unionista erők vezéralakját, Mircea Druckot. A tansznisztriai fegyveres összetűzés hírére minden román párt felháborodott, Adrian Nastase külügyminiszter Moszkvába utazott, a konfliktus békés rendezése ügyében. A román pártok közötti nézetkülönbségek főként az egyesülés időpontjában különböznek. Iliescu elnök, akárcsak a kormánypárt, még nem tartja elérkezettnek az időt. /Kiss Zsuzsa, Bukarest: A "két Románia" egyesülése idő kérdése. = Magyar Nemzet, márc. 25./"
1992. március 26.
Gyulafehérvárt érseki rangra emelték, de minket nem csatoltak hozzá, állapította meg Tempfli József nagyváradi megyéspüspök. Ezért Reizer Pál szatmári megyéspüspökkel közösen kérték, hogy ne a bukaresti érsekséghez tartozzanak, hanem Gyulafehérvárhoz. A Szentszék még nem válaszolt, de a hívek és a papok véleménye szerint addig nem lesz itt békesség, amíg ezeket az egyházmegyéket nem csatolják Gyulafehérvárhoz. - Tempfli József elmondta, hogy Tőkés László püspökkel közösen szervezik meg Nagyvárad ünnepségeit, a Varadinum-ünnepségeket, máj. 10-17-e között. Ebből az alkalomból megjelenik a városról és Szent Lászlóról több könyv. - Fülöp Dénes marosvásárhelyi református püspök elmondta, hogy a betegek, a szegények gondozására diakóniai szolgálatot szerveztek. - Megalakították az EKLA Kft-t, az Erdélyi Keresztény Lelkigondozó Alapot. Ezen belül egyik tevékenységük a városba érkezett amerikai és angol misszionárius nyelvtanárok segítségével intenzív nyelvtanfolyam elindítása. A súlyos tanárhiány pótlására indították el a kántortanító-képzést. Törvényes engedélyt még nem kaptak, ennek ellenére elindították a főiskolai jellegű oktatási rendszerbe tartozó teológiai és egyházzenei intézményt. Ebben harminckét tanár egy éven át ingyenesen oktatott kilencven tanulót, a jövendő tanítókat. Ez a főiskola ökumenikus jellegű, hiszen római katolikusok és unitáriusok is készülnek ebben a főiskolában a tanítói pályára. Állami támogatást nem kapnak. /Egyházi élet Nagyváradon és Marosvásárhelyen. = Új Magyarország, márc. 26./
1992. március 27.
"Románia kormánynyilatkozatot adott ki, elítélve a néhány lapban megjelenő sovén és antiszemita jellegű álláspontot, továbbá azt, hogy "a romániai sajtó eszközeivel legionárius vagy fasiszta jellegű szélsőséges hangsúlyok jussanak érvényre." Ezek a kiadványok "megengedhetetlen, személyek elleni támadásokat indítanak, beleértve olyan országok diplomáciai képviselőit is, akikkel Románia baráti viszonyban van." /Románia kormányának nyilatkozata. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 28-29./ A nyilatkozatot egyelőre egyetlen román napilap, a Tineretul Liber közölte, a többi meg sem említette. /Cseke Gábor, Bukarest: Folytatódik a frontos párbaj. = Magyar Nemzet, márc. 27./"
1992. március 28.
Az Európai Protestáns Nagygyűlés Budapesten megtartott konferenciáján Tőkés László püspök indítványozta, hogy alakítsanak ki határozott álláspontot a kollektív kisebbségi jogok kérdésében. A sajtóértekezleten elmondta, hogy Tatu ortodox püspök a protestáns egyházak betiltására szólított fel, Vulpescu szenátor pedig lágerek felállítását indítványozta. Románia vezetőinek egy szavuk sincs az ilyen megnyilvánulásokkal szemben. /Tőkés a kisebbségi egyházakért. = Magyar Nemzet, márc. 28./ Tőkés László indítványát az Európai Protestáns Nagygyűlés egyhangúan elfogadta és csatolta a Nemzet, nacionalizmus és kisebbség bizottság záródokumentumához. /Közlöny (Nagyvárad), ápr./
1992. március folyamán
Mircea Snegur moldovai elnök Bukarestben tárgyalt Iliescu elnökkel a két ország közötti együttműködésről. /Román rádió, MTI/
1992. március folyamán
"Snegur elnök bejelentette a rendkívüli állapot kihirdetését egész Moldova területére. Snegur elnök és 15 tagú "Legfelsőbb Biztonsági Tanács" irányítja az országot, ugyanakkor bizottságokat hoznak létre a városokban és járásközpontokban. A törvénytelen formációkat lefegyverezik. /Román rádió, MTI/"
1992. március folyamán
Zilahon az 1989-es események után hetilapot indítottak Szilágysági Szó, majd 1991-től Szilágyság címen. A Szilágyságban sorra alakultak a magyar műkedvelő csoportok, így például Szilágypanitban néptánc- és színjátszó csoport. 1990. márc. 15-én Zilahon a Kálvineumban /Művelődési Ház, melyet a zilahi református egyházközség épített 1943-ban/ ünnepelt a város magyarsága. Másnap ugyanitt alakult meg a Vatra Romaneasca helyi szervezete. A helyi vatrások tüntettek a megalakult két magyar nyelvű líceumi osztály ellen. 1990. márc. 25-én Kraszna 50 tagú művészegyüttese lépett föl. 1990 áprilisában - 1945 óta először - Silvania néven magyar irodalmi és művészeti folyóirat indult. Ez a kiadvány azután megszűnt. Krasznahorváton Kacsó Erzsébet óvónő vezetésével megalakult a falu tánc- és színjátszó csoportja. Előadásukat néhány román fiatal megzavarta. 1990 júliusában Szilágysomlyón rendbehoztak egy épületet, ez lett az RMDSZ helyi székháza. Ugyanebben a hónapban Zilahon, a református templomban egyházzenei hangversenyt rendeztek. Szilágybagoson, Nagyfaluban és Zilahon lépett fel a Birtalan József vezette marosvásárhelyi Vártemplom leánykórusa. - Az 1991 október végi II. Zilahi Nemzetiségi Fesztivál nemzetközivé nőtte ki magát, Debrecenből jött egy énekkar, Kassáról pedig a Homolya Éva vezette Csengettyű leánykar lépett föl. - 1991 áprilisában Csíkszeredában rendezték meg a Mikes Kelemen magyar nyelv és irodalmi versenyt, melyen a szilágysági versenyzők dicséretben részesültek. - Zilahon a diákok diáklapot szerkesztettek Guguc címen. /Filep Béla: Művelődési élet a Szilágyságban. = Művelődés (Kolozsvár), márc./
1992. március folyamán
A református egyházzal az együttműködés a legszorosabb és legtestvéribb, nyilatkozott Tempfli József nagyváradi katolikus megyéspüspök. Váradhegyalján a katolikusok és reformátusok közös templomot építettek, melyet közösen, felváltva használnak. A püspök kitért a moldvai csángók helyzetére is. Robu bukaresti érsek tagadja a magyar szentmise szükségességét. Sok kérés befutott hozzájuk, de Robu ezt tagadja. Bogdán István csángó pap, Tempfli püspök szentelte fel. Bogdán István azt kérte, hogy első miséjét magyarul mondhassa el. Felháborodtak a román papok, végül Bogdán beleegyezett abba, hogy csak az evangéliumot mondja magyarul és egy rövid prédikációt. Amikor elkezdte magyarul olvasni az evangéliumot, két román pap a szentélyben ledobta miseruháját és tüntetően kivonult. Ez hallatlan dolog. Tempfli püspök egyházmegyéjében 15 ezer szlovák katolikus van, akiknek szlovák szentmisét tartanak, a románoknak pedig román nyelvűt. /A Tempfli Józseffel készült interjút a svájci Életünk, az európai magyar katolikusok lapjának 1992. évi februári száma közölte, átvette: Közlöny (A Királyhágómelléki Református Egyházkerület tájékoztatója), Nagyvárad, márc., II. évf. 3. sz./
1992. március folyamán
Egy-egy kisebb egyházi közösség összefogását jelzi, hogy saját értesítőben adnak hírt magukról, így például Gyertyafény címmel katolikus plébániai kiadvány indult. /Gyertyafény, a Szent Család plébánia értesítője (Szatmárnémeti), márc. - 1. sz./, Kisvirág címmel pedig a Szatmári Római Katolikus Egyházmegye ifjúsági lapja jelent meg.
1992. április 3.
Ápr. 4-én tartja második közgyűlését az Erdélyi Világszövetség Magyarországi Szervezete. Dr. Kreczinger István, a szervezet elnöke elmondta, hogy 1991. dec. 7-én tartották meg alakuló közgyűlésüket. Az Erdélyi Világszövetség Magyarországi Szervezetének megalakítását az tette szükségessé, hogy a már létező erdélyi szervezetek, egyesületek tevékenységét összehangolják. Magyarországon 1988 második felétől működtek különböző Erdéllyel foglalkozó közösségek, de munkájuk szétaprózódott. Mára fájdalmas tapasztalat, hogy soha nem látott méreteket öltött a kivándorlás. A szervezet igyekszik minden megoldást felkutatni az erdélyi magyarság helyzetének rendezésére. A szervezet kiinduló pontja a magyar kulturális és területi autonómiájának követelése. Az Erdélyi Világszövetség Magyarországi Szervezete hármas feladatrendszert dolgozott ki: a kivándorlási szándék csökkentése, a már átköltözöttek érdekképviselete, valamint a hazatérés, a repatriálás feltételeinek megteremtése. 1988 óta mintegy 100-120 ezren települtek át. /Botlik József: Kötelességünk segíteni az erdélyi magyarságot! = Magyar Nemzet, ápr. 3./
1992. április 4.
"Cs. Gyimesi Éva kiállt a platformok mellett, nem értett egyet az RMDSZ-képviselők egy részének /a huszonöt aláírónak/ egységre való felhívásával. Azok, "akik - mint legutóbb Sütő András - pusztulást emlegetnek, mintha elszakadtak volna a realitástól". "A helyzet dramatizálása talán személyes motivációkkal magyarázható". "Feltehetőleg saját becsapottságukért vagy bűntudatukért akarják magukat kompenzálni." Úgy látja, hogy "az anyaországiak Erdély-képe eléggé egyoldalú, nincsenek tisztában a jelenlegi valósággal és az ebből eredő, a jövőt determináló tényezőkkel. Inkább a múltra figyelnek, holott a politika a jövőben gondolkodás művészete." "Barátaim vannak az SZDSZ Kisebbségi Titkárságán és a Fidesz Külügyi Osztályán is." "... azokkal az ellenzéki pártokkal értek egyet, akik a kisebbségi törvénytervezet ügyében a Kisebbségi Kerekasztalt támogatják." /Beszélgetés Cs. Gyímesi Évával. = Beszélő, ápr. 4./"
1992. április 7.
Temesváron Demokrácia és a kollektív jogok címen rendeztek tanácskozást. A nemzeti kisebbségek képviselői megjelentek, a román pártok azonban távol maradtak. Elhangzott, hogy az 58 ezres németség nyelve Belgiumban éppúgy hivatalos, mint a flamand és a francia, hogy Katalóniában a kultúra felvirágzását hozta az autonómia. A jelenleg negyvenezres többnyire a bánságban élő szerbségről Milenko Lukin parlamenti képviselő elmondta, hogy üldöztetés volt az osztályrészük, amikor Titót láncos kutyának nevezték. Intézményrendszerüket felszámolták, sokukat elhurcolták. Egyetértenek a magyarokkal abban, hogy szükség van nemzetiségi minisztérium létrehozására. Karol-Matei Ivancsov bolgár parlamenti képviselő hasonlóan nyilatkozott. A bolgár nyelvű iskolákat a hatvanas évektől felszámolták, ma mindössze féltucat olyan iskola működik, ahol a bolgár nyelvet tantárgyként tanítják. Kéthetente megjelenő újságjuk anyagi gondokkal küszködik. A Bánságban mintegy tizenötezer román él. Anton Nicolae, a görög kisebbség képviselője szerint mintegy tizenhatezren vannak. Anton Linzmayer, a Suceava környékén élő mintegy tizenkét ezer lengyel képviselője megállapította, hogy a valamikor virágzó kisebbségi kultúra a kommunista diktatúra évtizedeiben úgyszólván megsemmisült. Iskoláikat 1953 után megszüntették, az erőszakos asszimiláció felgyorsult. Például Linzmayer falujából sok lengyel családot erőszakkal máshová költöztettek. Ivan Nepohoda, a Romániai Ukránok Szövetségének elnöke szerint mintegy 300 ezer ukrán él Romániában, szövetségüknek 120 ezer tagja van. Egyetlen ukrán nyelvű iskola működik, Máramarosszigeten. Az ukrán falvakba román pópákat telepítettek, az ukrán papokat pedig románlakta vidékekre telepítették át. A legnagyobb könyvtáraikat széthordták. /L. A. Gy.: Temesvári tanácskozás demokráciáról és a kollektív jogokról. = Magyar Hírlap, ápr. 7./
1992. április 7.
"Mégis... címmel aláíratlan cikk jelent meg az Azi hasábjain: "Április 1-jén tartott sajtóértekezletén az RMDSZ-elnök az egyes erdélyi magyar falvak magyar nemzetiségű állampolgárainak lakásain tartott ügyészségi és rendőrségi házkutatásokat hibás és politikailag veszélyes akcióknak értékelte. Mégis illegálisan tartott fegyvereket találtak." /Si totusi...= Azi (Bukarest). ápr. 7./ Valójában jegyzőkönyvben rögzítették, hogy nem találtak semmit!"
1992. április 8.
Chisinauban megkezdődött a moldovai rendezést célul kitűző négyes külügyminiszteri konzultáció a moldovai, az orosz, az ukrán és a román külügyminiszter részvételével. A külügyminiszterek tárgyaltak a Dnyeszteren túli hatóságok küldöttségével, megjelent Igor Szmirnov is, majd találkoztak Mircea Snegur elnökkel. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 8./
1992. április 9.
A Maros megyei Erdőcsinádon még 1990. márc. 20-án a helyi lakosok feltartóztattak két autót, tele volt ütő, vágószerszámokkal. Nem engedték tovább a kocsikat, mert az előző napon Marosvásárhelyen a városba tartó hodákiak mentek neki a magyar tüntetőknek. A kocsiban ülők egy részét megverték a falu lakói. A következő időben csak magyarok ellen indult eljárás. A két autó megvert utasai vádolták meg Füzesi Albertet, Füzesi Andrást és Papp Árpádot, hogy ők voltak a bántalmazók. Valójában éppen ők voltak azok, akik elsősegélyt próbáltak nyújtani. Több tárgyalás volt, végül a peres felek /a románok és magyarok/ kibékültek. Füzesi Albert, Füzesi András és Papp Árpád kifizették a bíróság által megállapított 91.500 lejt. A felek rögzítették, hogy semmilyen követelésük nincs egymás iránt és kérik az eljárás megszüntetését. Ezután jan. 8-ára behivatták a rendőrségre Füzesi Albertet, Füzesi Andrást és Papp Árpádot és letartóztatták őket. Tudomásukra hozták, hogy négy éves börtönbüntetést kell letölteniük. Azt mondták nekik, hogy a kibékülési nyilatkozaton szereplő aláírások nem hitelesek. /!?/ Ez az indoklás nem igaz, maguk a hodáki románok jelezték, hajlandók tanúskodni a bebörtönzöttek érdekében. Egy hónap eltelt, de családtagjaik még nem találkozhattak az elhurcoltakkal. /Tófalvi Zoltán: Csakis magyar lehet bűnös? Az erdőcsinádiak kálváriája. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), febr. 6./ Ugyanezt bővebben leírta Tófalvi, idézte kibékülés jegyzőkönyvének szövegét: Tófalvi Zoltán: Az erdőcsinádiak kálváriája. = Új Magyarország, ápr. 9./
1992. április 9.
Heveder színmagyar kicsi település, a román lakosságú Vasláb községhez tartozik. Márc. 24-én több hevederi családnál törvénytelenül, minden papír nélkül házkutatást tartottak. Az újságíró végigjárta az érintett családokat. Az egyik családnál ellopott mezőgazdasági tárgyakat, a másiknál lőszert, a harmadiknál vaddisznóbőrt kerestek a rendőrök. Sehol sem találtak semmit. A házkutatások törvénytelenek voltak, állapította meg Hajdú Gábor szenátor. /Komán János: Hevederi házkutatások Romániai Magyar Szó (Bukarest), ápr. 9./