Újraválasztották az RMPSZ operatív elnökségét
Szombaton, április 11-én Szovátán tartotta tisztújító küldöttgyűlését a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége. Az ülés programjában az elnök négyéves tevékenységi beszámolója és a szövetség 2016–2020-ig megtervezett programjának elfogadása, valamint tisztújítás szerepelt.
A küldöttgyűlés programját az elnöki beszámoló mellett a szövetség módszertani központjainak – partiumi, Gál Kelemen,Teleki és székelyföldi –, programjainak – Bolyai Nyári Akadémia, Erzsébet-tábor, Moldvai Csángómagyar Oktatási Program, Szülőföldön magyarul támogatási program –, valamint gazdasági vállalkozásainak – Ábel Kiadó és Tokimpex Kft. –, illetve az Erdélyi Tankönyvtanács, a 2014-es tevékenységi beszámolóik és a 2015-ös programterveik bemutatása és elfogadása képezte.
A testület elfogadta a négy oktatási és módszertani központ vezetői által összeállított 2015–2020-as továbbképzéseinek fő témaköreit is, melyek az előző időszak visszajelzései, igényfelmérései alapján készültek. Az elfogadott témakörök: Gyermekközpontú oktatás; A pedagógusi szerep a változó világban; Cselekvés alapú tanítási- tanulási módszerek; Tehetséggondozás–felzár- kóztatás–pályaorientáció és Online tanítási lehetőségek, formák.
A megyei és körzeti küldöttek egyhangúlag négy évre újraválasztották az Országos Elnökség által javasolt Burus-Siklódi Botondot elnöknek, továbbá Halász Ferenc partiumi, Kiss Imre székelyföldi és Virág Erzsébet közép-erdélyi alelnököket, illetve egybehangzóan elfogadták az újraválasztott operatív elnökség által bemutatott módosított programot.
Burus-Siklódi Botond újraválasztott RMPSZ-elnök a szervezet működési filozófiájának alapelvére építve – minőség, hitelesség és tisztesség –, a szövetség alapszabályzatában és programjában foglaltak szerint kívánja folytatni tevékenységét.
Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kuruttyolók az Európa Általános Iskolában
Szombaton délelőtt "kuruttyo-lók" zaja verte fel az Európa Általános Iskola épületének csendjét. Öt iskola (a nyárádszeredai Deák Farkas Általános Iskola, a Gernyeszegi Általános Iskola, a marosvásárhelyi Liviu Rebreanu Ált. Iskola, a Dacia Ált. Iskola, az Európa Ált. Iskola) elemi osztályosai mérték össze tudásukat a XVII. Kurutty általános műveltségi vetélkedő megyei szakaszán.
Egy újabb izgalmas játék résztvevői lehettek a csapatok. Ez alkalommal Csipike erdejében "kirándultak". Meglátogatták az Erdőt, és vendégeskedtek Csipikénél. Elbeszélgettek barátairól, közben elkísérték napi teendői során. Felidézték az erdő lakóinak a nevét, valamint Csipike kedvenc nótáit. Megfigyelték Csipike kedvenc növényeit, egy kicsit számoltak és elmélkedtek a fákról. Egy-egy idegen nyelvű jelenettel kedveskedtek Csipikének, végül meghallgatták álmodozásait a híres emberekről.
Nagy volt a lelkesedés, az izgalom, a munkaláz. Alig lehetett lecsendesíteni a csapatmunkába belelendült kis nebulókat. És nagy volt az izgalom a közönség részéről is. Hisz a játék szele magával ragadott kísérő szülőt, felkészítő pedagógust egyaránt. Pár hét óta mindannyian ennek a csapatmunkának a hevében élnek. Sokrétű, körültekintő, alapos felkészülést, felkészítést igényelt ez a verseny, hisz művészetekről, anyanyelvről, matematikáról, növény- és állatvilágról, gyakorlati ismeretekről, idegen nyelven, híres emberekről kellett "kuruttyolni".
Szoros volt a küzdelem. Végül a verseny eredménye ekképp alakult:
I. díj: Szemfülesek csapat, Dacia Ált. Iskola, ők fogják képviselni megyénket a vetélkedő országos szakaszán; II. díj: Szitakötő csapat; III. díj: Csöppike csapat.
Sok sikert kívánok a továbbjutóknak! Örülök, hogy újra együtt kuruttyolhattunk!
Vajda Gyöngyi tanítónő
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

23 éves az AMISZ
Az Aradi Magyar Ifjúsági Szervezet pénteken ünnepelte születésnapját a Grand Boulevardban. A 23 éves AMISZ nemrég kapott új elnököt is, Albert László után Pál Norbert vette át a stafétát.
A szórakozóhelyen eleinte nem sokan voltak, ami kicsit megijesztette a korán érkezőket, de még a szó szerinti buli előtt megtelt a terem. Az este meghívottja a Mustache Band volt, a megye egyetlen lányzenekara, amely 11 után kezdett, és körülbelül éjfélig játszott. Ezután a TEIS, a Temes Megyei Ifjúsági Egyeztető Tanács képviselői is felköszöntötték az AMISZ-t, és ha születésnap, akkor torta is: mindenki kapott egy szeletet.
Miután ezek a mondhatni formalitások lejártak, elkezdődött a szó szerinti buli: rövidesen megüresedtek a székek és kanapék, és megtelt a parkett.
Mi is boldog születésnapot kívánunk az AMISZ-nak, és amit szervezeteknek mondani szoktak, gördülékeny szervezést!
Gál Zoltán
Nyugati Jelen (Arad)

A megmaradás népe vagyunk
Véget értek a Kőrösi Csoma Sándor Napok 
A szerdától szombatig tartó (többek között kulturális eseményeket, könyvbemutatót, tárlatmegnyitót és tudományos előadásokat magába foglaló) 26. Kőrösi Csoma Sándor Napok legfontosabb mozzanata idén is Csomakőrösön zajlott, ahol szombaton koszorúzással egybekötött ünnepségen emlékeztek a falu nagy szülöttjére. Az eseménysorozat Zákonyi Botond, Magyarország bukaresti nagykövete védnöksége alatt zajlott.
 A Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület által szervezett kulturális rendezvény zárónapján a helyi református templomban ünnepi istentiszteletet tartottak, az igét Csűry István, a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület püspöke hirdette. A Csoma-szobornál egybegyűlteket Kosztándi Annamária csomakőrösi művelődési igazgató köszöntötte, majd a kicsik kerültek előtérbe, irodalmi műsorral tisztelegtek a nagy tudós emléke előtt.
Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke köszöntőjében a tudós példáját felhozva emelte ki, hogy akárcsak Kőrösi Csoma Sándor esetében, a székely nép jövője is az elhatározással kezdődik. A tanácselnök ezek után egy aktualitásra is kitért, a Dr. Benedek Géza Szívkórházat érintő Dr. Teculescu-Benedek névváltoztatásra, bejelentvén, hogy aláírásgyűjtést kezdeményeznek az eredeti elnevezés megtartása érdekében.
– Fontosnak tartom, hogy mindenki tudja: a névváltoztatással az a baj, hogy az intézmény nem Teculescu vajnafalvi orvos munkája révén jött létre, aki a kórház alapításakor már rég nem is volt a város lakója, egy napot sem dolgozott a szívkórházban. Hangsúlyozom: kell helyük legyen a román személyiségeknek is, de ott, ahol fontosat alkottak – szögezte le Tamás.
Ezt követően koszorúztak, majd az emlékháznál folytatták az ünnepséget. Dr. Somlai György, a Csoma-hagyaték egykori gondozója beszédében megköszönte, hogy itt lehetett, abban a faluban, ahonnan az egykori keletkutató pénz és taps nélkül útnak indult.
Mint minden évben, idén is kiosztották a Kőrösi Csoma Sándor-emlékérmet, amit ezúttal Bíró András Zsolt antropológus, a Magyar Turán Alapítvány elnöke, a Kurultáj főszervezője vehetett át Gazda Józseftől, a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési Egyesület elnökétől. Köszönő beszédében Bíró András Zsolt kiemelte: a magyarság a megmaradás népe, és bár Európában államot alapítottunk, és európaiak vagyunk, nem adhatjuk fel keleti múltunk hagyatékát sem.
Ezt követően Thiesz János, Kovászna város polgármestere mondott köszönetet az egyesületnek, amiért immár 26. éve megszervezi ezt a nemzetközi szintre nőtt eseményt, és ezáltal méltó módon tiszteleghetnek Kőrösi emléke előtt. Gazda József záróbeszédében megjegyezte, szeretné, ha a Csoma-napok hagyománya akkor is tovább élne, amikor a jelenlegi szervezők már nem lesznek itt, és akár száz év múlva is kerüljenek olyan emberek, akik Csomakőrösön egybegyűlve emlékeznek a nagy őshaza-kutatóra.
A rendezvény a magyar és a székely himnusz eléneklésével zárult. Az ünnep fennköltségét fokozta a Hozsánna kamarakórus éneke Gyerő Katalin irányításával, valamint a kovásznai ifjúsági fúvószenekar játéka Kertész Barna vezetésével. 
Nagy Sz. Attila
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Erőltetett névadás
 Mikó Imre Jogvédő Szolgálat háromszéki szervezete hírlevelében arra hívja fel a nemzetközi közvélemény figyelmét, hogy az egészségügyi minisztérium önkényesen, bárminemű konzultáció nélkül döntött, s közölte átiratban az intézmény vezetőségével, hogy az alapító dr. Benedek Gézáról elnevezett szívkórház nevét dr. Teculescu-Benedekre módosítja. 
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Jog a szülőföldhöz
Huszonöt esztendőkkel ezelőtt az elemi erővel feltörő szabadságvágy mellett talán legnagyobb óhajtásunk az volt, hogy végre visszakapjuk a szülőföldünkhöz való elidegeníthetetlen jogunkat. A földhöz, melyen születtünk, éltünk, s melyben annyi ősünk porhad, hogy nem véletlenül éreztük: legalább annyira alakítottuk az arcát, amennyire ő is a mi arcunkat alakította. Amelyen méltósággal élhetünk nyelvünkhöz, hagyományainkhoz, kultúránkhoz kötődve, s mindenekfelett ahhoz a közösséghez, melyhez elemi jogon tartozunk.
Nem így lett, s ezt igazi fájdalommal mondom: minket korán megtanítottak arra, hogy a ránk tört szabadságnak nem vagyunk egyenlő részesei, s ha magánemberekként szabadabbá váltunk is valamelyest, ezt nem élhettük meg igazán közösségként. Nem, mert ennek a feltétele, az alfája és ómegája a kollektív jog elismerése lenne, s ebben óriási hiányt látunk egész Európában.
A világban másutt is, de nekünk ez fáj, ez az önmagával meghonosodott földrész, melyre annyiszor tekintettünk vágyaink és óhajtásaink letéteményeseként, de mindannyiszor csalódnunk kellett benne. A szép szavak, az elhangzó ígéretek, a soha be nem tartott „ajánlások” mirajtunk aligha segítenek, hogy az anyaország hol lazább, hol határozottabb támogatásán kívül csak magunkra számíthatunk, ha el nem fogyunk közben a meddőnek látszó küzdelemben. Tudom, a küzdelem soha nem lehet egészen meddő, de a sok kudarc, mely törvénytisztelő harcunkban már a hátunk mögött van, ugyancsak lehangoló és tudatromboló. 
Ezerszer elmondjuk, hogy magunkat nem tartjuk senkinél különbnek, de alábbvalónak sem, de ennek az igazságát csak a közösségi létben élhetnénk meg igazán. Ez pedig sok-sok apró vereséget szenvedett már. Én naivnak és hiábavalónak tartom például, hogy jogos küzdelmeinkben rendre, szinte monomániásan hivatkozunk a hírhedett Gyulafehérvári Nyilatkozat mireánk vonatkozó pontjaira, mintha abban jogforrást lelnénk. Sajnos, nincs így. Lehet, hogy egy-két erdélyi román értelmiségi így gondolta, de nem így a bukaresti politikum és a nagy „békeszervezők”. A békétlenség elhintői.
Magyari Lajos 
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Szobrok csírátlan vetése
 Megfontolásoknak vagyunk alanyi tanúi emitt, a Kárpát-kanyarban, Európa könyökhajlatában. Főként akkor, amikor ez a túlméretezett, összeajándékozott ország a mindennapi betevő falat előtt is azt fontolgatja: a sovány vacsora szolgálja-e a román nacionalizmust? Azt mondja a magyar szólás, hogy éhgyomorra nem lehet himnuszt énekelni. Csak a románt.
Ez a mi országunk, Románia, hamarább akarja behinteni Erdélyországot román tömeggyilkosok szobraival, mint a szántóföldeket jó magokkal. Most ismét Avram Iancu van terítéken. Șaguna-szobrunk már van Székelyföldön. Ez a Șaguna intézte sürgetve az orosz csapatok bejövetelét 1849-ben, a magyar szabadságharc és forradalom leverésére… Megfontolt, nem egy borongós elme képzete volt ez, mint Avram Iancunál.
Ez az Avram, akinek szeretője–szerelme egy 14 éves magyar lány volt (a férfi életét is megmentette egyszer), magyar tömegeket gyilkoltatott le császári szolgaként (!) a magyar forradalom ellenében! Most nemzeti hőst akarnak csinálni belőle. Szobrát Vajnafalvára kéri a kovásznai Iustinian Teculescu Kulturális Keresztény Egyesület román szerveződés.
Valószínű, azért kell a Iancu-szobor, mert Kovásznán a dr. Benedek Géza által alapított és az ő nevét viselő szívkórházat Nicolae Teculescu nevével akarják el- és átkeresztelni. És azt Iancu Avram védené. Ahogy Kolozsváron a Ferenc József Tudományegyetemet Babeșre, majd a Bolyai Tudományegyetemet Babeș–Bolyaira. Ez a szóban levő, néhai Iustinian Teculescu ortodox román püspök – ő szervezte 1918-ban a gyulafehérvári román népgyűlést – most mint Avram Iancu szobrának a másvilágról ideidézője jelenik meg az említett egyesület révén. A kórház frontjára pedig az említett, titokzatos kuruzsló, Nicolae Teculescu neve kerül: Teculescu–Benedek.
Az Európai Bizottság autonómiakérésünket aljas módon elutasította. Ezzel a román hatalom szabad kezet kapott. Ez az egyetlen szabadság itt: a szabadrablás szabad kezei. Azt mondotta egy magyar nemes úr 1847-ben, a Nagyalföldön: Én nem Rúzsa Sándortúl félek, hanem attúl, hogy ennek a legénynek a hetvenkedése nehogy ragályossá váljék. Én nem söpredéktől, nem a haláltól félek; én a román fasizmustól, a népirtástól féltem népemet, utódaimat!
Czegő Zoltán 
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Szórványösztöndíjat szorgalmaz Szász Jenő
Szórványösztöndíj-programot szorgalmazott hétfőn Szász Jenő az Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának budapesti ülésén. A Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke ugyanakkor leszögezte, egységes oktatási és gazdasági térnek kell tekinteni a Kárpát-medencét. 
zász a szórványkollégiumokat alapvetően a tömbmagyarság által lakott területeken működtetné, és ugyanezt a receptet alkalmazná a diaszpórára is az asszimiláció ellen. 
Fontosnak tartaná továbbá a felsőoktatási háló kiterjesztését. Az oktatókat, a hiányzó tudást kell kivinni, nem a gyerekeket elhozni, mert akkor már nem térnek vissza a szülőföldjükre – hívta fel a figyelmet. 
Gazdasági téren a munkahelyteremtés fontosságát hangsúlyozta. Jelezte: kidolgozták a Kárpát-Haza fejlesztési koncepciót, 2030-ig tartó kitekintéssel, és megszervezték az ahhoz kapcsolódó fejlesztési hálózatot is, 365 szakértő és 110 szervezet közreműködésével. 
További jogi akadálymentesítést is szorgalmazott a külhoni magyarok egészségügyi ellátása területén. Bár szerinte a rendszer rendkívül empatikus, de lehetővé kellene tenni, hogy a külhoni magyarok lakcímváltás nélkül befizetők lehessenek a magyar társadalombiztosításba, és cserébe alanyi jogon ellátást kaphassanak.
Krónika (Kolozsvár)

Nagyon vallásos Románia
Románia továbbra is a világ egyik legvallásosabb országa – derül ki a WIN/Gallup International intézet 2014 végén készített felmérésből.
Romániában az ország lakosságának 77 százaléka vallotta magát vallásosnak, 16 százalékuk nem vallásosnak, 1 százalék pedig meggyőződéses ateistának. A megkérdezettek 6 százaléka nem tudott vagy nem akart válaszolni a kérdésre. Európában csupán Koszovóban, Macedóniában és Lengyelországban vallották magukat nagyobb arányban vallásosnak, mint Romániában. Igaz, a felmérésből kimaradt néhány ország, például Magyarország, Horvátország, Szlovénia, Norvégia, Fehéroroszország, Észtország és Litvánia.
Thaiföld az élen
Nyugat-Európán és Óceánián kívül a Föld minden régiójában 50 százalék fölött van a vallásosak aránya. A világ legvallásosabb országa Thaiföld, ahol az emberek 94 százaléka vallotta magát hívőnek, utána Örményország, Banglades, Grúzia és Marokkó következik, egyaránt 93 százalékkal. A lista végére Kína került, ahol az embereknek mindössze 6 százaléka nyilatkozott úgy, hogy vallásos, míg 61 százalékuk meggyőződéses ateistának gondolja magát. Kína után Japán következik 13 százalékkal, majd Svédország 19 százalékkal, Csehország 23 százalékkal, illetve Hollandia és Hongkong egyaránt 26 százalékkal. Jean-Marc Leger, a közvélemény-kutató intézet elnöke szerint globális átlagban az emberek kétharmada tekinti magát vallásosnak. Leger állítása szerint a vallás továbbra is uralja az emberek életét, még mindig viszonylag magas azoknak a száma, akik magukat vallásosnak vallják.
A kutatásban egyébként az is kiderül, hogy globálisan egyre vallásosabbak a fiatalok, amiből a szakember szerint azt feltételezhetjük, hogy a magukat vallásosnak mondó emberek száma tovább fog nőni.
erdon.ro,

Konferencia és ünnepség a legnagyobb székely tiszteletére
Orbán Balázs halálának 125. évfordulóján három helyszínen, Székelyudvarhelyen, Székelylengyelfalván és Szejkefürdőn rendez emlékkonferenciát, illetve -ünnepséget a Nemzetstratégiai Kutatóintézet (NSKI), partnerségben a lengyelfalvi Orbán Balázs Alapítvánnyal.
A rangosnak ígérkező, április 18–19-én megtartandó Orbán Balázs Emlékünnep és az azt kísérő tudományos konferencia fővédnöke Hoppál Péter magyarországi kultúráért felelős államtitkár és Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke, az esemény díszvendége pedig Závogyán Magdolna magyarországi kultúráért felelős helyettes államtitkár, Maruzsa Zoltán szintén anyaországi felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár, Szita Károly, Kaposvár polgármestere, Muraközi István, Berettyóújfalu polgármestere, valamint Darvainé dr. Kádár Katalin, Novaj község polgármestere. A székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium bentlakásának Nyirő József Termében tartandó emlékkonferencia három szekcióra oszlik, egyebek mellett bemutatva Orbán Balázs néprajzkutatói, heraldikusi, politikusi és fotográfusi életpályáját.
A konferenciát délelőtt tíz órakor Szász Jenő, Závogyán Magdolna, valamint Maruzsa Zoltán nyitják meg, az első szekció fél 11-kor kezdődik, melyet Fráter Olivér, az NSKI elnökhelyettese vezet majd. Az első rész témái között szerepel Székelyföld leírásának tudománytörténeti és néprajzi kontextusa, Orbán Balázs és az unitárius egyház viszonya, valamint Székelyföld kulturális tagolódása Orbán Balázs életműve, illetve a Magyar Néprajzi Atlasz alapján, előadnak Pozsony Ferenc (néprajzkutató, egyetemi professzor BBTE, az MTA külső tagja), Kovács Sándor (unitárius egyháztörténész, KPTI) és Borsos Balázs (igazgatóhelyettes, MTA BTK NTI). A kevéssel 12 óra előtt kezdődő második szekciót Bali János, az NSKI igazgatóhelyettese vezeti majd, itt szó lesz Orbán Balázsról, a heraldikusról, a legnagyobb székely politikai pályájáról, valamint mindennapjairól. Meghívott előadók lesznek Zepeczaner Jenő (történész, muzeológus), Sepsiszéki Nagy Balázs (néprajzkutató) és Fráter Olivér. A harmadik, egyben záró részt Marelyin-Kiss József (az NSKI tudományos munkatársa) vezeti majd, a kezdést délután 3 órára tűzték. A téma Orbán Balázs fotográfusi munkássága, valamint Erdély fényképművészete a 19. század második felében és a 20. század elején. Meghívottak Fekete Zsolt (fotográfus, vizuális alkotó), Farkas Zsuzsa (főmuzeológus, Magyar Nemzeti Galéria), Molnár Attila (fotótörténész, elnök, Erdélyi Fotográfiai Múzeumért Egyesület), Fogarasi Klára és Szécsényi Mihály (történész, NKE MTKK Jelenkutató Csoport).
Ünnep három helyszínen
A nap zárásaként este fél 7-től ünnepi hangverseny lesz a székelylengyelfalvi római katolikus plébániatemplomban Pálúr János orgonaművész közreműködésével, majd a szervezők állófogadást tartanak a helyi kultúrotthonban. Vasárnap, április 19-én a székelylengyelfali Orbán Balázs Emlékháznál emléktáblát avatnak a legnagyobb székely tiszteletére: a 11 órakor kezdődő ünnepségen beszédek hangzanak majd el, illetve koszorúzni fognak. Fél egykor a lengyelfalvi római katolikus plébániatemplomban ünnepi szentmisére kerül sor nm. és ft. Tamás József római katolikus püspök szolgálatával, ennek végeztével ft. Kovács István, a Magyar Unitárius Egyház közügyi igazgatója mond ünnepi beszédet. A részvevők ezek után átvonulnak Orbán Balázs szejkefürdői sírjához, ahol ismét koszorúzni fognak. Az emlékünnep zárásaként este 7 órakor ünnepi műsort tekinthetnek meg az érdeklődők a kaposvári Déryné Vándorszíntársulat előadásában, Udvarhely központjában, az Orbán Balázs-szobornál. A szabadtéri eseményt kedvezőtlen időjárás esetén a Tamási Áron Gimnázium bentlakásának Nyirő József Termében tartják meg.
Kovács Eszter
Székelyhon.ro

EMKE-oklevelek a Magyar Közművelődés Napján
Az Erdélyi Magyar Közművelődés Napja tiszteletére szervezett marosvásárhelyi rendezvényen, amelyen a 130 éves Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületet ünnepelték, négy szervezet kapott EMKE-oklevelet.
A  Bernády Házban tartott ünnepségen az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület országos elnöksége részéről oklevelet kaptak az alábbi egyesületek: Marosvásárhelyi Örmény-Magyar Kulturális Egyesület, a magyarörmény közösség identitása megőrzéséért szervezett rendszeres kulturális rendezvények lebonyolítása érdekében kifejtett áldozatos tevékenységéért, az Erdélyi Kárpát Egyesület marosvásárhelyi osztálya, az egyesület elöljárói és tagjai által elért sikerek méltatásaképpen, identitásmegőrző és kulturális értékeket közvetítő tevékenységük iránti elismerésül, a Bandi Dezső Kulturális Egyesület, az amatőr és hivatásos népművészet támogatása, a hagyományos értékek megőrzése, kiemelten a fafaragás oktatása területén elért eredményekért, a Mezősámsondi Dal- és Citeraegyüttes, a népzene iránti vonzódás, a citerázás élményének megtartása, a hagyományok ápolása terén kifejtett négy évtizedes tevékenységéért.
Ábrám Zoltán, a Maros Megyei EMKE alelnöke szerkesztőségünkbe hétfőn eljuttatott rövid beszámolójához az Erdélyi Kárpát Egyesület marosvásárhelyi osztályának laudációját is csatolta. „A rendszeres túrák szervezését, a természetvédelem és a honismeret fejlesztését felvállaló egyesület identitásmegőrző és kulturális értékeket közvetítő szerepe vitathatatlan. A marosi, marosszéki vagy hivatalosan: marosvásárhelyi osztály már 1947-es beszüntetése előtt nagy hangsúlyt fektetett a honismereti jellegű túrákra és kirándulásokra, a fürdők és gyógyhelyek megismertetésére, a fényképezés megszerettetésére, fontos személyiségek évfordulóinak a megünneplésére. Megjegyzendő és értékelendő: négy évtizednél hosszabb betiltása idején, a kommunista rendszer bukásáig sem állt le a többé-kevésbé szervezett természetjárás, a tagok nagy része továbbra is együtt túrázott, elsősorban a Szakszervezetek Háza turista körében Both Károly, Kiss Ernő, majd később Nagy Lajos vezetésével” – olvasható többek között az 1891-ben megalakult szervezetet méltató írásban.
Vass Gyopár
Székelyhon.ro

Bűn Mezeiért imádkozni? – Gyergyó, a vallási feljelentő(k) városa 
Templomban való politizálással és a korrupció pártolásával vádolják Portik-Hegyi Kelemen gyergyószentmiklósi főesperest egy huszonkét aláírással ellátott, a Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekséghez eljuttatott panaszlevélben – tudósít a Székelyhon.ro-n Balázs Katalin.
A levél egyik szerzője, Albin Mihály szerint Portik-Hegyi Kelemen „az utóbbi két hétben” arról is prédikált, hogy a híveknek hogyan kell imádkozniuk annak érdekében, hogy az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) által hivatali visszaéléssel és zsarolással gyanúsított „Mezei János polgármester feljelentőjének a lelke a pokolra kerüljön”. A levél alapján a főesperes azt is mondta, hogy a híveknek utcára kell vonulniuk az előzetes letartóztatásba helyezett Mezei bátorítása érdekében. „Sőt, csütörtökre már beiktatott egy szentmisét a bűnöző Mezeiért. Nem normális dolog, hogy az egyház embere ilyet hirdessen. A templom az a hely, ahol az emberek lelki óvást keresnek egy hét munka után, nem pedig a politika, a korrupció védelmének helye.”
Az érsektől a főespereshez továbbított panaszlevél mellé csatolva Potyó Ferenc érseki helynök a következőket írta: „Furcsa állításokat tartalmaz, hogy ne mondjam, súlyos vádakat az alábbi levél. Semmiképpen nincs szándékomban kommentálni tartalmát. Csupán tájékoztatás céljából továbbítom. Ismételten szeretném hangsúlyozni, hogy a politikának még a látszatát is távol kell tartani templomainktól.”
Amióta Mezeit előzetes letartóztatásba helyezték, minden csütörtökön 20 órakor legalább száz helybeli részvételével imaesteket szerveznek a hívek a város megújulásáért és a bajba került elöljárók családjáért. Legutóbb az örmény templomban, azelőtt az unitárius imaházban, korábban pedig a református templomban szerveztek hasonló rendezvényt. Portik-Hegyi Kelemen közölte, csak imádkozott a hívekkel, és ezt neki bűnként senki nem róhatja fel. Több gyergyószentmiklósi személytől is érdeklődött, hogy ismerik-e azokat, akiknek a neve szerepel a levélben. A válasz nemleges volt. Így vetődik fel annak gyanúja, hogy nem valós személyekről van szó. „Örvendenék, ha jönnének, megkeresnének, mert elbeszélgetnék velük” – mondta az egyházi elöljáró.
A főesperes nem tett feljelentést a rendőrségen. Megpróbált viszont a feladóval kapcsolatba lépni, de az a cím, melyről a levél az érsekségre ment, nem létezik. Gyergyószentmiklós egyébként ezzel elnyerte a legjelentgetősebb város címet, a mostani főesperest ugyanis az a Bartos Károly előzte meg hivatalában, akit két éve szintén feljelentettek, és mennie kellett. Ha úgy vesszük, ez Háromszéknek nagyon is jó: Bartos Károlyt Kézdisárfalva-Szászfaluba helyezték, ahol a köz legnagyobb megelégedésére fejti ki áldásos, templom- és közösségépítő munkáját. 
Székely Hírmondó
Erdély.ma

Ütő Gusztáv az utóvéd akcióművészetről
„A művészek doktorálnak, aminek én nem mindig örülök – indította Ütő Gusztáv Akcióművészet Székelyföldön című kötetének bemutatóját Vécsi-Nagy Zoltán művészettörténész, az Erdélyi Művészeti Központ vezetője – mert nem mindenki művész, aki elméleti szinten meg tudja védeni magát, de örülök, amikor azok a művészek, akik fogalmilag is alá tudják támasztani művészetüket, jelentős elméleti munkákat hoznak létre.”
A hétfő délután nagyszámú közönség előtt tartott sepsiszentgyörgyi könyvbemutatón fontos gondolatok hangzottak el az avantgárd művészetről, ezen belül az inkább utóvéd jellegű erdélyi és székelyföldi akcióművészetről és természetesen a kötet születéséről, mely Ütő Gusztáv doktori disszertációjának bővített változata, és a Sepsiszentgyörgy Könyvkiadó gondozásában jelent meg.   A szerző elmesélte, hogy a hetvenes évek végén Kolozsváron néhány diáktársával együtt úgy érezte, nem kielégítő számára az a helyzet, hogy festményeket készít, azokat kiállítja, mellyel mintegy meg is szűnt a művész szerepe. Elkezdtek tehát érdeklődni a festészettől, szobrászattól, grafikától eltérő, akkoriban tiltott műfajok iránt. Az installáció, a happening, a performansz, de akár az alternatív zene és a kísérleti színház is vonzó lehetőségnek tűnt számukra az önkifejezésre. A tiltás miatt, de talán azért is, mert a politikai rendszer burkolt leleplezése, kigúnyolása is célja volt ezeknek a művészeknek, nagyrészt titokban – erdőben, tömbházak tetején, magánlakásokban – szerveztek ilyen jellegű akciókat, megmozdulásaikról többnyire fénykép sem készült, csupán az oral history tartja számon ezeket. A szerző első olyan performance-e, amiről dokumentáció maradt fenn, 1980 februárjában volt a Sepsikőröspatak és Kálnok közötti Kápolna-dombon, műemlékvédelmi jellegű akcióként. A tiltott gyümölcs persze mindig édesebb, mint amit a kánon megkövetelt, de az akcióművészettel vagy cselekményművészettel – ahogy a szerző maga nevezi könyvében ezt a jelenséget – nem a festészet ellenében kezdett foglalkozni, hanem a festészet mellett. Mindig a téma jellege döntötte el, hogy melyik műfaj leginkább alkalmas ennek bemutatására. Az újítás és hagyományőrzés furcsa erdélyi összekapcsolódásáról is szó esett, Ütő saját bevallása szerint mindig arra törekedett, hogy ne utánozza a nyugati művészeket, hanem a helyi földrajzi, történelmi, kultúrtörténeti, zenei, és mozgáskultúrai hagyományokból próbáljon avantgárd értékeket létrehozni. „Érdekessége még a könyvnek – mondta Vécsi –, hogy személyes élményeken alapul, amitől az olvasót is személyesen érinti meg.” Beszélgettek még a Marosvásárhelyi Műhelyről, az AnnART fesztiválokról, melyek Ütő szerint úgy voltak újszerűek, előőrsök, hogy inkább utóvéd, védekező jellegű kezdeményezésekként indultak, ez általában jellemző az erdélyi kultúrára. A szerző hangsúlyozta, nem elmarasztalásnak szánta könyvét a témával foglalkozó korábbi foghíjas művészettörténeti kiadványokkal szemben, hanem hiánypótlásnak. A közönség részéről (Tamás Dénes, Vargha Mihály, Kispál Attila, Nagy-Kopeczky Kálmán és Berze Imre) érkezett kérdések, problémafelvetések, hozzászólások egyre kötetlenebbé tették a beszélgetést, melynek végén a Sepsiszentgyörgy Könyvkiadó nevében Barta Mónika megköszönte a jelenlétet, és kezdődhetett a szokásos dedikáció.
 Nagy B. Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kövesi: nem elég a büntetés
Románia számára a korrupció állandóan ismétlődő problémát jelentett, az idők során „kiépült egy kapcsolati rendszer a politikusok, üzletemberek és köztisztviselők között, akik összehangoltan tevékenykedtek a közforrások elsikkasztása érdekében” – jelentette ki Laura Codruţa Kövesi, az Országos Korrupcióellenes Ügyészség vezető ügyésze az Európai Parlament (EP) költségvetést ellenőrző bizottsága előtt. A testület tegnap meghallgatást szervezett a Romániát és Bulgáriát érintő Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmus (MCV) kapcsán, melyen Monica Macovei EP-képviselő volt a jelentéstevő.
A korrupt tisztviselők megbüntetése nem elég a jelenség gyökeres kiirtásához, azonosítani kell és el kell távolítani a kockázatokat, sebezhetőségeket, amelyek a korrupciós tettek elkövetéséhez vezetnek – szögezte le Codruţa Kövesi, aki szerint az ügyészek függetlensége és az intézményes stabilitás, a törvényes eszközök és az anyagi források biztosítása alapvető feltételei a korrupció elleni harc hatékonyságának. Fontos az is, hogy az igazságszolgáltatás tevékenységét ne gátolja azon személyek ellenreakciója, akiket a vizsgálatok érintenek.
A főügyész szerint a korrupcióellenes ügyészek által végzett vizsgálatok mozgósították a különböző politikai alakulatokhoz tartozó politikusok és üzletemberek hálózatát, akik fenyegetve érzik magukat, és megpróbálják megtartani a közpénzek fölötti ellenőrzést. „Ismételt próbálkozások történtek a vizsgálatok hatékonyságának korlátozására”: megpróbálták módosítani a korrupcióellenes törvényeket, csökkenteni az ügyészek által használt eszközök számát, javaslatot tettek bizonyos vezető pozícióban levő ügyészek menesztésére, vagy megtagadták a korrupcióval vádolt politikusok mentelmi jogának a felfüggesztését – sorolta Kövesi, majd hozzátette: a legtöbb próbálkozás meghiúsult a civil szféra és Románia külföldi partnerei, főként európai intézmények részéről érkezett reakcióknak köszönhetően.
Azt is elmondta: a korrupcióellenes ügyészség 2014-ben vizsgálta a legtöbb magas rangú tisztségviselőt, a parlamenttől kilenc képviselő letartóztatásának jóváhagyását kérték, miniszterek és volt miniszterek ellen indítandó bűnvádi eljárás jóváhagyására tizenkét kérést intéztek az illetékes hatóságokhoz, egyet az EP-hez is. 2006-hoz képest megháromszorozódott azoknak a száma, akiket intézménye perbe fogott, az elítélt személyek száma pedig több mint hétszerte nagyobb. 2007-től mostanáig a korrupcióellenes ügyészség 48 magas rangú tisztségviselőt állított bíróság elé: egy volt miniszterelnököt három ügyben, egy kormányfőhelyettest, nyolc minisztert, 29 képviselőt és hét szenátort. Ezek közül korrupció miatt jogerősen elítéltek már egy volt miniszterelnököt, hat minisztert, tizenöt képviselőt és öt szenátort, a többi ügy még folyamatban. Az EP bizottságának a meghallgatásán jelen van Catherine Day, az Európai Bizottság főtitkára, Robert Cazanciuc román igazságügyi miniszter, Hristo Ivanov bolgár igazságügyi miniszter, valamint román, bolgár és már uniós államokból érkezett szakértők.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kényszerű különút? (A rendszerváltás és a magyarok)
Miért kényszerült önszerveződésre, és ezáltal tulajdonképpen egyfajta különutas szerepre az erdélyi magyarság a negyedszázaddal ezelőtti romániai rendszerváltozás eseményei közepette, illetve azok folyományaként? Melyek voltak azok a tényezők, amelyek végül az RMDSZ létrejöttéhez, illetve a most is jellemző szembenállásos jogérvényesítési helyzethez vezettek? Mások mellett ezekre a kérdésekre is igyekezett választ adni csütörtök délután Novák Csaba Zoltán, valamint Nagy Botond kutató a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében.
Novák Csaba Zoltán történész, a Román Akadémia marosvásárhelyi Gheorghe Şincai kutatóintézetének tudományos munkatársa, nemrégiben a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet gondozásában megjelent Együtt és külön – Az erdélyi magyarok önszerveződése (1989–1990) című tanulmánykötet egyik társszerkesztője előadásában sűrítve igyekezett ismertetni azt a folyamatot, mely az 1990-es év közepéig tartott, és amely az erdélyi magyarság számára kijelölte a követendő utat az eljövendő évekre a jogérvényesítésben, megmaradásban. A tanulmánykötet tulajdonképpen ugyanezt az utat járja végig 12 erdélyi város forradalmi eseményeit ismertetve 12 tanulmány révén – szerzőik között ott találjuk Nagy Botond sepsiszentgyörgyi levéltáros kutatót is. Ennek a zavaros, sok szempontból máig feltáratlan időszaknak a bemutatása elképzelhetetlen a kelet-európai szocialista csatlósállamok, valamint a Szovjetunió által az 1970-es évektől kezdődően bejárt út ismerete nélkül. A hruscsovi ideológiai szürkeségtől az 1985-ben Mihail Szergejevics Gorbacsov szovjet főtitkár által meghirdetett glasznosztyban (átláthatóság), illetve a peresztrojkában (átalakítás) testet öltő reformkísérleten keresztül egészen a szocialista blokk egyre hangsúlyosabb, a Nyugattal szembeni műszaki és gazdasági lemaradás által is előidézett összeomlásáig. A kutató Lengyelország, Magyarország, valamint Bulgária példáját állította szembe Ceauşescu Romániájával. Így mutatta be azokat a folyamatokat, amelyek során a Securitate, valamint a kommunista párt sikeresen leépítette az előző évtizedben kialakult demokratikus ellenzéket, olyannyira, hogy a 80-as évek végére ez szinte teljesen felmorzsolódott, magyar oldalon is mindössze néhány képviselője maradt, köztük Sütő András vagy Domokos Géza. Az erőszakos betelepítési politika, a nagy erdélyi városok etnikai arányainak felborulása, az egyre erőteljesebb nacionalista hangvétel hatására az erdélyi magyarság helyzete kilátástalanná vált, ugyanakkor a lakosság egészét érintő – Ceauşescu modernizációs törekvéseinek bukását jelentő – gazdasági, megélhetési nehézségeknek ugyanúgy szenvedői voltak a magyarok, mint a románság. Mindez olyan körülmények között, hogy az akkori rendszert irányítók tökéletesen tisztában voltak a társadalom általános helyzetével, amint azt a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács birtokába került dokumentumok is bizonyítják. Novák szerint kutatásaik során arra is kétségbevonhatatlan választ kaptak, hogy miért nem volt esély sem arra, hogy a többi kelet-európai államhoz hasonlóan úgynevezett bársonyos forradalom révén történjék rendszerváltás Romániában. A demokratikus ellenzék hiánya, erőtlensége szinte sorsszerűen vezetett ahhoz a helyzethez, hogy az 1989 december végi euforikus állapotokat követően a rendszer másod-, harmadvonalas aktivistái ragadják magukhoz a hatalmat. Helyi szinten is a magyarság rovására kezdjék el építeni az új politikai szerkezetet olyan körülmények között, hogy sok településen a román–magyar viszony egyensúlyra alapozó struktúrát tett volna lehetővé. Novák kitért a Vatra Românească szerepére, amely Bukarest ellenében is oroszlánrészt vállalt a magyarság visszaszorításában, felborítva azt a természetes, a forradalmat követően kialakult állapotot, mely például Székelyföldet kiemelten jellemezte, azaz az etnikai arányoknak megfelelően álltak fel az új irányítószervek, például a megyei tanácsok. A székelyföldi városokban lezajlott forradalmi események – Székelyudvarhely, Kézdivásárhely – tökéletes propagandamuníciót jelentettek a Vatra számára, hiszen etnikai megtorlásként lehetett feltüntetni azokat. Az előadás és a tanulmánykötet igen pontos képet ad arról a folyamatról is, ahogyan a Nemzeti Megmentési Front átlényegülését követően az erdélyi megyékben különböző nevek alatt létrejött demokratikus szervezetek végül miként olvadtak eggyé, azaz mi vezetett az RMDSZ létrejöttéhez. A kép ugyanakkor nem lehet teljes az 1990. márciusi események elemzése nélkül. 
Nagy Botond a kötetbe foglalt tanulmányának kivonatát ismertetve a Sepsiszentgyörgyön 1990 májusáig tartó zavaros állapotokat mutatta be a gyárakból indult tüntetésektől egészen az enyhülésig, rámutatva mások mellett, hogy a diverzió itt is tökéletesen működött, illetve a nómenklaturisták hatalomátvétele hasonló volt más erdélyi városokhoz. 
A Háromszék érdeklődésére mindkét kutató megerősítette, hogy noha igen gazdag forrásanyaghoz volt lehetőségük hozzájutni, a korszak érdembeni tanulmányozását továbbra is nagymértékben akadályozza, hogy a belügyminisztérium, illetve a hadsereg dokumentumaihoz nincs hozzáférés. Az egykori káderek átmentésére, a rendszerváltozás eltérítésére vonatkozó bizonyítékok nagyrészt fellelhetőek, viszont az akkori események pontos láncolata, bizonyos összefüggések továbbra is homályosak maradnak – és ez igaz Marosvásárhely fekete márciusára is.
Nagy D. István
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Önigazolástól a végső bukásig
A napokban megjelent Höncz László József annak idején sikert aratott könyvének második, bővített kiadása. Aki kezébe veszi, mindjárt a címen fennakadhat: az első kiadás fő címe – Bűnösként is győztes – elmaradt, s az alcím lépett elő főcímmé: Ilyen a történelem kereke.   
Az eredeti már önmagában sejtetett valamit, amire aztán a könyv lapozása során jön rá az olvasó: amolyan önigazolás az egész, válaszkeresés arra, hogy ami történt, miért alakult úgy,  s aki az egész történetnek középpontjában áll, milyen szerepet vállalt és  töltött be az adott helyzetben. Mindezek megértéséhez azonban szükség van néhány életrajzi vonatkozás említésére is. A szerzőről tudni kell, hogy a megyeszékhelyen született félig szász családban, a középiskola után férfikészruha-gyártásból szerzett  technikusi  diplomát. Aránylag korán kezdett politizálni az akkori ifjúsági szervezetben, innen került a pártakadémiára, ahol pénzügyi és könyvelési szakot végzett. Ez lehetővé tette, hogy előbbre lépjen, két nagy község élére állították, s uzoni polgármestersége idején következett be a rendszerváltás, ami viszont az ő vezetői beosztását nem  semmisítette meg. Lehet, sokan nem tudják, hogy az 1989. decemberi események után Háromszéken mindössze két olyan községvezető maradt a helyén, akiket a település polgárai megtartottak, most már tényleg demokratikusan újraválasztottak. Egyikük Höncz László volt Uzonban, a másik  egy Bodza vidéki elöljáró... Akkor még nem lehetett tudni, minek is nevezik az új tisztségeket, annyi bizonyos viszont, hogy Uzonban erre a választásra már délután négy órakor sor került, elsőnek az országban. Máshol még bizonytalankodtak, a nagyközségben már határozat született, a közelgő ünnepekre való tekintettel élelmiszerrel, hússal és kenyérrel töltötték fel az üzletet. Ezzel a lépéssel a régi-új községvezető kétségtelenül megnyerte azt a csatát, amely biztosította számára, hogy az elkövetkező napokban emelt fővel, határozottsággal intézze a település ügyeit. S ehhez arra is szükség volt, hogy napokig ne hagyja el a tanácsépületet, a községet. Persze, mellette ott voltak a községben tekintélynek örvendő értelmiségiek, szakemberek, de egyszerű munkások, földművesek is, akik minden hívó szóra ugrottak, s ritka fegyelmezettséggel óvták a falut, egymást, s nem ültek fel a megyeszékhelyről, Brassóból, a szomszédos településekről érkező rémhíreknek. Ilyenből éppen elég volt, s minden bizonnyal egyedüli volt Uzon abból a szempontból is, hogy nem osztottak fegyvereket, pedig azok ott voltak a községi rendőrség épületében, mindenki elől elzárva.
Ha csak Uzonra és Bölönre szorítkoznék, ez az írás sok olvasó számára kevésbé lenne  érdekes. A szerző éppen ezért a második kiadásban elhagyja az erre az időszakra vonatkozó, elsősorban  személyesen róla szóló fejezetek egy részét, s próbálja  szélesebb mederbe terelni a romániai eseményeket, de ezeket is mélyen beleágyazva olyan eseménysorozatokba, amelyek a világ  sodrását idézik fel a XVIII. század végétől napjainkig. Igyekszik megtalálni a mozgatórugókat, amelyek az emberiséget a végső bukásba taszítják. Hihetetlen szálak bontakoznak ki, s amit érzünk, azt tulajdonképpen már évszázadokkal korábban  alapozták meg. Ma már nyilvánvaló, hogy olyan világkormány felállítása a cél, amely megfojt minden szembenállást, megfoszt minden akarattól, hadat üzen mindannak, ami nem előnyös számukra. A szerző olyan írott bizonyítékokat is közöl, amelyek a világuralomra törők terveiről, elképzeléseiről vallanak. Ugyanígy, a román nyelvű sajtóból, a decemberi eseményeket taglaló művekből idézett részek alapján megbizonyosodunk afelől, hogy az ország lakossága játékszer volt egy játszmában, amelynek a forradalom nevet adták.
Péter Sándor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nyílt levél az alkotmány módosítását előkészítő parlamenti bizottsághoz
Nyílt levélben fordult az alkotmány módosítását előkészítő parlamenti bizottsághoz Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács alelnöke, amelyben Gianni Buquicchio, a Velencei Bizottság elnöke két héttel korábbi strasbourgi, az ukrajnai alkotmányos reform kapcsán mondott beszédére hívja fel a figyelmet. Mindenekelőtt arra, hogy Gianni Buquicchio hangsúlyozta, Ukrajnában decentralizáció megy végbe és nem föderalizáció. Ezt pedig nem azért kell végrehajtani, mert az ország keleti részében konfliktus tört ki, hanem azért, mert a decentralizáció egy demokratikus folyamat, amely versenyképesebbé és európaibbá tesz egy országot.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy a decentralizáció olyan eszköz, ami megkönnyíti egy ország lakosságának, hogy azonosuljon a hazájával, s ellentétben egyes hiedelmekkel, nem vezet szeparatizmushoz, sőt, az alternatívája a szeparatizmusnak. Segítette Olaszországot abban, hogy integrálja Dél-Tirolt, megelőzte Spanyolország széthullását a Franco- rezsim bukása után, de vannak pozitív példák Kelet-Európában is, mint a gagauz autonóm régió Moldova Köztársaságban.
Figyelembe véve a minszki megállapodás előírásait, egy olyan alkotmány, amely tisztán szimmetrikus előírásokat tartalmaz, amelyeket egységesen alkalmaznak Ukrajna egész területén, nem elfogadható. Bár a lakosság egy része nehezen fogadja el ezt, az új alkotmány sajátos előírásokat kell tartalmazzon egyes régiók számára. Ez azonban összhangban van az Európa Tanács dokumentumaival és értékeivel, következésképpen nem jelent veszélyt Ukrajna egységére.
Árus Zsolt rámutatott: a Székely Nemzeti Tanács 11 éve küzd Székelyföld területi autonómiájáért, létezik tehát hasonlóság Románia és Ukrajna között, azzal a lényeges eltéréssel, hogy az SZNT kizárólag demokratikus és békés eszközöket használ. "Az Európa Tanács elvei, értékei és szabályai azonban mindkét ország esetében ugyanazok, s amit a Velencei Bizottság elnöke Ukrajna viszonylatában elmondott, az teljes mértékben érvényes Romániára is. Álláspontunk szerint az ország érvényben levő alkotmánya nem tiltja egy autonóm régió létrehozását, de az is igaz, hogy nem is kötelezi a hatóságokat arra, hogy létrehozzanak egy ilyent, ha valamely régió lakói kifejezik arra vonatkozó igényüket. Kérésünk tehát az, hogy tartsák szem előtt a Buquicchio úr által kifejtett elveket, s az alkotmány módosítására teendő javaslatok közé foglaljanak be olyan előírásokat, illetve garanciákat, amelyek megteremtik a feltételeit, hogy a parlament elfogadja Székelyföld autonómiastatútumát, azt a törvénytervezetet, amit a Székely Nemzeti Tanács dolgozott ki, s amelyet hamarosan újra be fog nyújtani. Konkrétan azt kérjük, hogy kerüljön be az alkotmányba a következő két elv:
1. Az ország területi-közigazgatási egységei azon települések szabadon kifejezett társulása révén jönnek létre, melyek egy közigazgatási egységbe akarnak tartozni.
2. Minden közigazgatási régió jogosult sajátos jogállást elnyerni egy, a parlament által elfogadott sarkalatos törvény révén, amennyiben a régió szintjén megszervezett helyi népszavazáson ennek lakói kinyilvánítják erre vonatkozó akaratukat" – olvasható végül a Gyergyószéki Székely Tanács alelnöke, Árus Zsolt által aláírt nyílt levélben.
Népújság (Marosvásárhely)

Kisiratoson beindult a kulturális program-sorozat
Tartós barátságok, termékeny kapcsolatok születnek
Kisiratoson komoly hagyománya van a kulturális programok folytonosságának, a sokszínűségének. A legközelebbi programok felől Almási Vince polgármesternél érdeklődtünk, aki elmondta: áprilisban újra beindult a közművelődési programok sorozata, ugyanis jelenleg a Pusztaszabolcsi Általános Iskola 44 tagú küldöttsége tartózkodik náluk. Tegnap Arad nevezetességeivel ismerkedtek, de a két iskola diákjainak és pedagógusainak nagyon sok szórakoztató programot szerveznek 4 napig, és megtekintik Vajdahunyad várát is. A vendégek közül az Ír Házban 32, míg a Szent Ferenc Alapítvány helybeli gyermekotthonában 12 személyt szállásolnak el, mindnyájan a Máltai Házban étkeznek.
Április 25-én kerül sor a III. Kárpát-medencei Nótaénekesek Találkozójára, ahol 5 országból lépnek fel magyarnóta énekesek, de helybeli, illetve nagyzerindi nótaénekes is színpadra lép. A Pro-Ki-Dor Kulturális Egyesület, illetve a Magyarnóta-szerzők és Énekesek Dél-magyarországi Egyesülete által szervezett nagyszabású rendezvényre a kultúrotthonban kerül sor. Ezt megelőzően, a vendégeket aradi látogatásra viszik, ahol a Szabadság-szobor mellett megtekintik a megyeközpont fontos, magyar vonatkozású műemlékeit, emlékhelyeit. Az esti műsorra az összes belépőjegy elkelt, igen nagy érdeklődés nyilvánul meg iránta.
Május 3-án harmadik alkalommal szervezik meg a nemzetközi fogathajtó versenyt, ahol hazai és anyaországi hajtók és fogataik mérik össze tudásukat. A látványos megmérettetésre szintén nagyon sok érdeklődőt várnak.
Május 9-én jótékonysági előadásra kerül sor, ahol kétsopronyi és békéscsabai néptáncosok, népzenészek és énekesek lépnek fel, az előadás bevételét a Szent Ferenc Alapítvány kisiratosi gyermekotthonának ajánlják fel.
Július 18–19-én szervezik meg a hagyományos Kisiratosi Falunapokat, de lesz kézműves tábor, kórustalálkozó, illetve népzenei fesztivál is. Mivel e programok megszervezése még távol van, a polgármester eltekintett részletes ismertetésüktől. Fontos azonban, hogy a testvértelepüléseik különböző kategóriába tartozó képviselőivel folyamatosan szerveznek közös programokat, amelyeken a két lakosság képviselői együtt vannak, a közös programokon jól érzik magukat, tartós barátságok, termékeny kapcsolatok alakulnak ki, ami talán a legfontosabb – mondta el érdeklődésünkre Almási Vince, kisiratosi polgármester. 
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Sün Balázs napja
Óvodások megyei szintű Kiskurutty Játéktanoda vetélkedőjére került sor szombaton, április 11-én a Ferenc József /Horea úti Kolozsvár-Hidelvei Református Egyházközség gyülekezeti otthonában.
A Lőrincz Lehel állandó jellegű szobor- és pasztell-emlékkiállítás „díszletei” közt zajló eseményen három csapat vetélkedett: a szamosújvári Tündérek Hideg Magda és Papp Enikő óvónők vezetésével, a kolozsvári Bambi Óvoda Hangyácskái Pálfi Boglárka és Bálint-Svella Éva irányításával, illetve a szintén kolozsvári Hársfaillat Napközi Óvoda Méhecskéi Farkas Andrea és Gergely Erika óvó nénik biztatásával állták ki a Csukás István Sün Balázs meséjéből ihletett próbákat. A játékot háromtagú zsűri: Muszka-Pál Anna, Osváth-Boros Jolán és Kanizsai Annamária óvónők bírálták.
Gergely Erika Magdolna óvónő
Szabadság (Kolozsvár)

Dáné Tibor: sok levél, kevés pénz
Kevesellte az EMKE pénzügyi támogatását a rá rótt feladatokhoz képest Dáné Tibor Kálmán volt EMKE-elnök, ugyanakkor kifogásolta magas rangú anyaországi állami képviselők távolmaradását a közgyűlésről, az egyesületi munkából.
A kolozsvári Guttman Mihály Pedagóguskórus fellépésével és Kötő József EMKE-főtanácsosra való néma emlékezéssel kezdődött az EMKE létesítésének 130. évfordulójára szervezett közgyűlés.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Meghalt Lászlóffy Csaba költő, író, műfordító
Életének 76. évében hosszú betegség után kedden elhunyt Lászlóffy Csaba József Attila-díjas kolozsvári költő, novellista, drámaíró, műfordító /Torda, 1939. május 21. – Kolozsvár, 2015. április 14./ , a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja – közölte szerdán internetes oldalán a Szabadság kolozsvári napilap.
Lászlóffy Csaba Tordán született 1939-ben, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetemen szerzett magyar nyelv és irodalom szakos diplomát 1960-ban. A kolozsvári Szabadság napilap, majd a Dolgozó nő, később a Családi tükör hetilapok szerkesztőségében dolgozott. Írói indulása a Forrás-nemzedékhez kötődik. Költőként és prózaíróként egyaránt jelentőset alkotott. Több mint negyven kötete jelent meg.
1964-ben a Román Írószövetség költészeti díját kapta, 1997-ben Berzsenyi-díjjal, 2005-ben József Attila-díjjal, 2009-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki.
„Műveire az erdélyi magyar sors tragikumát történelmi mélységekben és párhuzamokban érzékeltető veretesség, erkölcsi látásmód és a sokszínű (abszurd, groteszk) modernség egyaránt jellemző... Határozott történeti tudatosság, etikai ítélőképesség, példázatos sorsvállalás és magatartásvizsgálat adja műveinek szilárd erkölcsi karakterét, gondolati és hangulati erőteljességét” – méltatta Lászlóffy Csaba munkásságát Bertha Zoltán irodalomtörténész.
Krónika (Kolozsvár)

Molnár Zsolt veszélyesnek tartja Szász Jenő szórványterveit
Egész szórványközösségeket fenyegetnek Szász Jenőnek, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökének szórvánnyal kapcsolatos tervei – hívta fel a figyelmet kedden Molnár Zsolt, az RMDSZ Temes megyei képviselője.
„A szórványközösségek alappillérét, az oktatási rendszert kezdi ki az a kezdeményezés, amely szerint a tömbvidékeken kell szórványközpontokat létesíteni” – fogalmazott a honatya Szász Jenőnek újabb, szórvánnyal kapcsolatos elképzelésére reagálva.
Rámutatott, nem elég statisztikákból és felmérésekből tájékozódni a szórványközösségek problémáiról, és az sem elégséges, ha elméleti modellek mentén szabják meg egy közösség irányát.
„A szórványban az iskola több mint oktatási intézmény, a magyar anyanyelvű kisközösségek mindennapjainak mozgatórúgója, a magyar identitás megőrzésének alapja. Szórványban a hagyományőrzés, a civil szféra, a szakmai fejlesztés és a szabadidős programok nagy része az iskolákhoz kapcsolódnak, így az oktatási rendszer gyengítése nemcsak az iskolákra hat ki, hanem az egész közösség meggyengülését vonja maga után” – hangsúlyozta a képviselő.
A temesvári politikus úgy vélte, tájékozatlanságról tesz tanúságot az, aki a fiatalok szocializációs folyamatának kritikus pillanatában, a középiskolai évek alatt a szórványközösségtől való eltávolodást szorgalmazza. „A szülőföldön való boldogulás alapvető eleme a szülőföldhöz való kapcsolódás. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy elvonatkoztassunk a regionális identitásoktól, hogy homogén egészként kezeljük Románia magyarok lakta részét” – fogalmazott Molnár Zsolt.
Rámutatott, épp emiatt dolgozta ki az RMDSZ pedagógusok segítségével a megyei oktatási stratégiákat, melyek lényege, hogy helyi megoldásokat javasoljon a specifikusan helyi problémákra. „Szász Jenő burkoltan visszatér a gyöngyhalászat-gondolatához, és félő, hogy tervei visszafordíthatatlan kárt okoznak a szórványközösségek számára. A fiatalok elszívása a szórványközösségek létét veszélyezteti” – hangsúlyozta Molnár Zsolt.
Mint arról beszámoltunk, Szász Jenő a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnökeként a magyar Országgyűlés nemzeti összetartozás bizottságának hétfői budapesti ülésén kifejtette, hogy a Kárpát-medencét egységes oktatási és gazdasági térnek kell tekinteni.
Ugyanakkor rámutatott, hogy a szórványkollégiumokat alapvetően a tömbmagyarság által lakott területeken működtetné, és ugyanezt a receptet alkalmazná a diaszpórára is. A felsőoktatási hálót ellenben kiterjesztené, hiszen meglátása szerint a hiányzó tudást kell helybe vinni, nem a gyerekeket elhozni, mert akkor már nem térnek vissza a szülőföldjükre.
A Nemzetstratégiai Kutatóintézet székelyföldi elnökének szórvánnyal kapcsolatos elképzelései már korábban is vitát váltottak ki. Szász Jenő 2013 februárjában a Kárpát-medencei Képviselők Fórumának ülésén egyes jelenlévők szerint az erdélyi magyar szórvány kitelepítésének ötletét vetette fel. Szász akkor lapunknak úgy nyilatkozott, hogy szavait félremagyarázták.
„A szülőföldön való boldogulás – ami valójában egyes régiók esetében a szülőföldön való eltűnést jelentette – eddigi több évtizedes politikája mellett egyfajta gyöngyhalász-politikára van szükség: a magyar nyelvcsaládba és kultúrkörbe tartozó, Magyarország határain kívül élő minden magyart számba kell venni” – magyarázta lapunknak mondandója lényegét a kutatóintézet elnöke.
Kifejtette, a beszédében említett gyöngyhalászmódszer lényege, hogy minden egyes magyar embert számba kell venni, bárhol is éljen, aztán pedig törődni kell vele, adott esetben ki kell emelni az adott közegből.
Krónika (Kolozsvár)

Akinek van füle
Kiegyezés, paktumkötés, felsőbbrendű cél, szabad előválasztást követő összefogás – zene füleinknek, ami Marosvásárhely falain szűrődik át az erdélyi magyar közélet rendszerint meddő szócsatáktól visszhangzó éterébe. 
Talán az utolsó órában, de a Bolyaiak városában végre felismerték, hogy mindenkinek csak veszítenivalója van, ha külön utakon jár.
Az elmúlt évek történései láttán bizton állítható, hogy a közös polgármesterjelölt-állítás ötletét iszonyú nehéz volt megvalósítani. A döntő löketet az RMDSZ – újratervezés gondolatával játszadozó – felső vezetése adhatta meg, amely engedélyezte a baráti kéznyújtást az addig jelentéktelen tényezőként kezelt ellenzék felé.
Emellett a jelek szerint garantálta, nem veti be az elmúlt két önkormányzati választáson alkalmazott „taktikát”, amikor is a belső előválasztások eredményeinek fittyet hányva két öreg rókát, Borbély Lászlót, majd Frunda Györgyöt „vetette oda” a trónját diadalmenetben megvédő Dorin Florea lábai elé.
Láss csodát: a végeláthatatlan fenntartások, vélt vagy valós sérelmek ellenére példaértékű együttműködés alakulgat az erdélyi magyarság legnagyobb „frontvárosában”. A feladat egyértelmű, ám a tét több, mint a polgármesteri szék.
Kiderül ugyanis, hogy a sokak által megváltásként várt politikai összefogás valóban jelentősen mozgósít-e; hogy választott vezetőink lehető legpozitívabb üzenetére vevő-e közösségünk érdektelenségben szunnyadó jelentős rétege; hogy a hétköznapi magyar ember is úgy gondolja-e, az etnikai érdekképviseletre továbbra sincs alternatíva.
A 2012-es választáson Frunda csaknem 29 ezer szavazatot kapott, ami a voksok 37 százalékát jelentette, ehhez hozzáadódik az MPP jelöltjére és az EMNP támogatta Smaranda Enachéra leadott 3300 voks (4,3 százalék).
Vásárhely magyar lakossága a város 43 százalékát teszi ki – a győzelemhez ennél jóval több kell. A 43 százalék túlszárnyalását ugyanakkor már eleve sikerként lehetne elkönyvelni, ha azonban a közös magyar jelöltre szavazók aránya elmarad ettől, a baj a hiányzó százalékok száma szerint hatványozódik.
Most úgy tűnik, Marosvásárhelyen az erdélyi magyar politikum végre megteszi, ami tőle telik. Csak legyen, kinek.
Páva Adorján 
Krónika (Kolozsvár)

Ki kell-e adnia Magyarországnak Markó Attilát?
Újabb fejlemény Markó-ügyben: Robert Cazanciuc igazságügyi miniszter szerint nincs akadálya annak, hogy a mandátumáról lemondott, ügyvédje szerint Magyarországon letelepedett ex-képviselőt visszahozzák Romániába, hiszen letartóztatása elrendelése esetén európai elfogatóparancsot adhatnak ki ellene. Markó Attila hétvégén azt nyilatkozta a Kossuth Rádiónak, hogy Magyarország nem fogja őt kiadni. Kérdés, van-e erre jogi lehetőség.
Az Európai Igazságügyi portálon található információk szerint,
Az európai elfogatóparancs révén az Unió valamely tagállamának igazságügyi hatósága kérelmet nyújt be egy másik tagállamban tartózkodó személy elfogására, és kéri az adott személy átadását az előbbi tagállam számára büntetőeljárás alá vonás, illetve szabadságvesztés-büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából. Az eljárás a bírósági határozatok kölcsönös elismerésének elvén alapul, és feltételezi az igazságügyi hatóságok közötti közvetlen kapcsolattartást.
Az Európai Unió Tanácsának az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló 2002. június 13-ai kerethatározata értelmében
európai elfogatóparancs olyan cselekmények esetén bocsátható ki, amelyeknél a kibocsátó tagállam joga szerint a büntetési tétel felső határa legalább tizenkét havi szabadságvesztés (…), illetve ha a szabadságvesztést kiszabó ítéletet vagy a szabadságelvonással járó intézkedést már meghozták, ennek időtartama legalább négy hónap.
Bizonyos esetekben van mód, hogy a végrehajtó (adott esetben a magyar hatóságok) megtagadja az átadást a kettős büntethetőség mérlegelésére (az adott cselekmény nem számít az ő törvényei szerint bűncselekménynek) való hivatkozással, de a kerethatározat ennek lehetőségét számos esetben kizárja, ilyen többek között a korrupció is.
Persze akad néhány kiskapu is. A végrehajtó állam (ez esetben még mindig Magyarország) köteles megtagadni a végrehajtást, amennyiben
1. ha az európai elfogatóparancs alapjául szolgáló bűncselekmény a végrehajtó tagállamban közkegyelem alá esik, és ennek az államnak saját büntetőjoga szerint joghatósága van a bűncselekmény üldözésére;
2. ha a végrehajtó igazságügyi hatóság rendelkezésére álló információkból az derül ki, hogy a keresett személyt valamely tagállam ugyanazon cselekményért már jogerősen elítélte, feltéve hogy elítélése esetén a büntetést már végrehajtották, végrehajtása folyamatban van, vagy az ítélkező tagállam joga szerint az már nem hajtható végre;
3. ha az a személy, aki ellen az európai elfogatóparancsot kibocsátották, a végrehajtó állam joga szerint életkora miatt büntetőjogi felelősségre nem vonható az európai elfogatóparancs alapjául szolgáló cselekményért.
Ezen felül mérlegelheti a megtagadást, ha
1. ha a 2. cikk (4) bekezdésében említett esetek egyikében (tehát a fentebb már említett kiemelt eseteken kívüli ügyek)  az európai elfogatóparancs alapjául szolgáló cselekmény a végrehajtó tagállam joga szerint nem bűncselekmény; azonban nem tagadható meg az európai elfogatóparancs végrehajtása adókkal és illetékekkel, vámokkal és devizával kapcsolatos ügyekben azon az alapon, hogy a végrehajtó tagállam joga nem ír elő ugyanolyan adót vagy illetéket, vagy nem tartalmaz ugyanolyan típusú szabályokat az adó-, illeték-, valamint vám- és devizaszabályozás terén, mint a kibocsátó tagállam joga;
2. ha az európai elfogatóparancsban érintett személy ellen a végrehajtó tagállamban ugyanazon cselekmény miatt, amelyen az európai elfogatóparancs alapul, büntetőeljárás van folyamatban;
3. ha a végrehajtó tagállam igazságügyi hatóságai úgy határoztak, hogy nem indítanak büntetőeljárást vagy megszüntetik azt az európai elfogatóparancs alapjául szolgáló bűncselekmény tekintetében, vagy ha egy tagállamban a keresett személy ellen ugyanazon cselekmény miatt jogerős határozatot hoztak, ami a további büntetőeljárás akadályát képezi;
4. ha a végrehajtó tagállam joga szerint a büntethetőség vagy a büntetés elévült, és a cselekmények e tagállam büntetőjoga szerint saját joghatósága alá tartoznak;
5. ha a végrehajtó igazságügyi hatóság rendelkezésére álló információkból az derül ki, hogy a keresett személyt egy harmadik állam ugyanazon cselekmény miatt jogerősen elítélte, feltéve hogy elítélése esetén a büntetést már végrehajtották, végrehajtása folyamatban van, vagy az ítélkező állam joga szerint az már nem hajtható végre;
6. ha az európai elfogatóparancsot szabadságvesztés-büntetés vagy szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából bocsátották ki, amennyiben a keresett személy a végrehajtó tagállamban tartózkodik, amelynek állampolgára vagy lakosa, és ez az állam vállalja, hogy saját hazai joga szerint végrehajtja a büntetést vagy a szabadságelvonással járó intézkedést;
7. ha az európai elfogatóparancs olyan bűncselekményre vonatkozik, amelyet:
a) a végrehajtó tagállam joga szerint egészben vagy részben a végrehajtó tagállam területén vagy a végrehajtó tagállam területeként kezelt helyen követtek el; vagy
b) a kibocsátó tagállam területén kívül követtek el, és a végrehajtó tagállam joga nem teszi lehetővé a büntetőeljárás lefolytatását ilyenfajta bűncselekményekre nézve, ha azokat a területén kívül követték el.
T.S.P
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Cazanciuc: vissza fogjuk hozni Markó Attilát Romániába
Az igazságügyi miniszter szerint nincs akadálya annak, hogy a Magyarországon tartózkodó Markó Attilát visszahozzák Romániába.
„Csak idő kérdése jogi eljárással visszahozni az országban az Európai Unió területén tartózkodó személyeket” – jelentette ki a Mideiafax szerint Brüsszelben Robert Cazanciuc. A miniszter Markó Attila ügyvédjének kijelentésére reagált, miszerint a bíróság elé állított politikus letelepedett Magyarországon.
Mint ismert, Markó Attila lemondott képviselői mandátumáról, és elképzelhető, hogy még ezen a héten a bíróság elrendeli az előzetes letartóztatását.  Mivel a politikus nem tartózkodik az országban, ügyvédje szerint letartóztatásának elrendelése esetén európai elfogatási parancsot adhatnak ki ellene.
Markó Attila a Kossuth Rádiónak adott interjúban hétvégén azt nyilatkozta, hogy Magyarország nem fogja őt kiadni Romániának.
maszol.ro

Hol van Nicolae Teculescu orvosi oklevele?
Néhány nappal ezelőtt alig lehetett adatot találni a világhálón dr. Nicolae Teculescuról, akinek nevét legújabban a kovásznai szívkórház megnevezésében szeretnék megörökíteni. Aki viszont most keresgél, többoldalnyi adatot is talál az egyesek által felkent, mások szerint kétes hírű orvosról. A covasna-voinesti.blogspot.ro blogon jelent meg életrajza – amint látni lehet, ebben a hónapban töltötték fel. Különben az illető oldalon az orvos mellett egyedül Iustinian Teculescu püspökről írnak bővebben, más kovásznai személyiségről nem tesznek említést. Az életrajzi adatok forrásaként a Kovászna város személyiségei (Ioan Lăcătuşu, Luminiţa Cornea, Ioan Luca: Personalităţi ale oraşului Covasna, Eurocarpatica Kiadó, 2009) című kötetet jelölték meg.  Fellapoztuk a könyvet, ahol a 287. oldalon négy sort szentelnek dr. Teculescunak, erre alapozzák az interneten megjelent többoldalas életrajzot. Tovább kutattunk, és megtaláltuk a valódi forrást: Teculescék nemzedékről nemzedékre (Ioan Lăcătuşu, Luminiţa Cornea, Ioan Luca: Teculeştii din neam in neam, Angustia Kiadó, 2008, a Iustinian Teculescu Keresztény és Kulturális Egyesület és a Keleti-Kárpátok Nemzeti Múzeuma gondozásában). Ebben valóban oldalakon keresztül írnak Nicolae Teculescu orvosi és irodalmi tevékenységéről.
A közzétett adatok szerint Nicolae Teculescu 1921. november 28-án született Kovásznán. Az adat helyes, szüleit Alexe és Ana Teculescuként nevezik meg. A hivatalos iratokban viszont Teáka Elek kereskedőként (így, magyar betűkkel, ékezettel) – szül. 1884. május 12-én Kovásznán, meghalt 1965. április 28-án – és Koznyán Annaként – szül. 1896. június 5-én, halála pontos idejét mi nem ismerjük – említik. 1916. november 16-án kötöttek házasságot, négy gyermekük született. Elsőszülöttüket Teáka Jánosként jegyezték be, az őt követő Alexe már Teculescuként szerepel, ugyanúgy Anna, majd Nicolae is.
Nicolae Vajnafalván kezdte meg iskoláit, majd 1940-ben a brassói Andrei Şaguna Líceumban végzett évfolyamelsőként. Ezt követően a bukaresti Katonaorvosi Intézetben végzett. Érdekes módon főiskolai/egyetemi tanulmányainak időszakát, a végzés időpontját nem említi az életrajz. Egyesek szerint azért, mert ugyan megkezdte bukaresti tanulmányait, de soha nem fejezte be, nem diplomázott… Minden valószínűség szerint tárt karokkal várták a katonaorvosi intézetben, ugyanis apai nagybátyja nem volt más, mint a román hadsereg első püspöke, Iustinian Teculescu.
(Akinek jobbján a gyulafehárvári nagygyűlésen ott volt testvére, Alexe, aki később, mint állítják, 14 évig volt Kovászna polgármestere.)
Azt írják, 1952-ben került vissza Kovásznára, a katonaorvosi karriert azért kellett abbahagynia, mert egy síbalesetben elvesztette fél lábát – valóban, Kovásznán a falábú orvosként emlékeznek rá. (Hivatalos iratok szerint 1953-ban Ploieşti-en házasságot kötött Elena Sanda Radianuval, ennek ellenére nőtlenként ismerték Kovásznán.) 
Egy kis kitérőt azonban tett hazajövetele előtt, három évig volt a nagyenyedi és jilavai börtön lakója, állítólag hazafias érzelmei, liberális gondolkodása miatt… Börtönévei után Bukarestben elvégezte a Fizioterápiai és Balneológiai Intézet tanfolyamát, ezután lett orvos a kovásznai kórházban, áll a közölt életrajzban, melyben továbbá nagyon sok orvosi, balneológiai érdemét felsorolják – anélkül viszont, hogy egyetlen tudományos dolgozatát, előadását, könyvét tényekkel, adatokkal alátámasztva ismertetnék. Ennek ellenére nevét tucatnyi alkalommal hozzák kapcsolatba hazai és külföldi orvosok, kutatók munkájával, tudományos értekezletekkel. De konkrétum nélkül – a felületes olvasatban akár az ő érdemének is tűnhet a sok eredmény.
Ívelő karrierjét dr. Benedek Géza akkori kórházigazgató szakította meg – állítja az életrajz –, mivel Teculescu ötéves ténykedése után bezáratta a balneológiai részleget, mert az ottani tevékenység veszélyeztette a betegek egészségét, életét. A döntés igazságtalan volt – szögezik le. Ezt követően Teculescu Szaláncfürdőre költözik, karrierjének megtörése miatt 1972-ben 51 évesen halt meg – írják. Az életrajzban külön fejezetet szentelnek irodalmi tevékenységének, megállapítják magas szintű irodalmi műveltségét is.
Teculescu kovásznai távozásának más okai is voltak. 1961-ben kezdték meg a kovásznai kórház munkaközössége számára kiállítani a munkakönyveket. Ez azt jelentette, hogy az orvosoknak is be kellett mutatniuk a végzettségüket igazoló oklevelet. Mindenki megtette, kivéve Teculescut, ő semmi papírt nem tudott felmutatni. Ezért (is) kellett távoznia a kórházból, ahol ezek után orvosként nem tevékenykedhetett. Mindezt az intézmény akkori, személyzeti kérdésekkel foglalkozó alkalmazottjától tudjuk.
Feltételezhető – de ezek még igazolásra várnak –, hogy megkezdte ugyan orvosi tanulmányait, de lába elvesztése miatt nem diplomázhatott katonai intézményben. Elképzelhető, hogy nem liberalizmusa és nemzeti érzelmei miatt volt börtönben, hanem épp azért, mert diploma nélkül orvosnak adta ki magát, jogtalanul praktizált.
Ma is élők emlékezete szerint a hatvanas években még feltűnt Kovásznán ifjú hölggyel karján, aki folyamatosan azt csivitelte: visszatért a nagy Teculescu doktor, aki időközben a jászvásári orvosi egyetemen befejezte tanulmányait, és Szaláncfürdőn praktizál – ott várja régi és új pácienseit.
Gabriela Cuciureanu jogász, a jászvásári orvosi egyetem főtitkára hivatalos megkeresésre írásban adta (április 9-én): Nicolae Teculescu neve nem szerepel az intézmény nyilvántartásában.
Dr. Romulus C. Busnea, aki a szaláncfürdői kezelőközpont igazgatója volt 1966 és 1970 között, számos tanulmányt, szakkönyvet jelentetett meg a központ történetéről, értékeiről, az ott dolgozókról – de sehol nem említi dr. Teculescut. Felesége, Busnea Rozalia ma is él, de idős kora miatt nem lehet faggatni. Azonban fia, Dan Busnea nyilatkozott Benedek Zsolt megkeresésére: soha nem hallott dr. Teculescuról. A fiatal Busnea Szaláncfürdő – a mennyország egy sarkának története címmel (Slănic Moldova – istoria unui colţ de rai, Magic Print kiadó, Oneşti, 2013) helytörténeti kötetet is kiadott, joggal hihető, hogy ismeri a fürdőhely múltját – így bizonyára nem kerülte volna el figyelmét egy, a kezelőben dolgozó féllábú orvos.
A szaláncfürdői irattárat Aknavásáron őrzik. A nyugati húsvét másodnapján iktattak ott egy kérést, melyben adatokat igényelnek dr. Teculescuval kapcsolatosan. A beadványra eddig nem érkezett írásos válasz, de telefonon közölték: nincsenek adataik az állítólagos Teculescu doktorról – mondta el érdeklődésünkre Benedek Zsolt.
Az életrajza, az abban foglalt orvosi érdemei, eredményes kutatómunkája alapján akár azt is mondhatnánk: dr. Teculescu hozzájárult a kovásznai balneológia fejlődéséhez, a fürdőváros hírének öregbítéséhez. Hogy mindez hiteles legyen, és Teculescu életrajza ne hamisítványnak tűnjön – minden egyéb homályos, tisztázandó részlet, felvetődő kérdés mellett –, legfőképpen végzettségét kellene igazolniuk az őt tisztelőknek: mutassák be orvosi oklevelét. Hol, mikor, milyen tanulmányi eredményeket ért el, hol, mikor, milyen alapon tette le a hippokratészi esküt?
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kovásznai szívkórház – A minisztérium válaszolt
A szívkórház nevének megváltoztatásához nincs szükség a helyi közigazgatás láttamozására, mivel az egység az egészségügyi minisztérium alárendeltségébe tartozik – írta a tárca sajtóosztálya tegnap Benedek Csabának a Dr. Benedek Géza Szív- és Érrendszeri Rehabilitációs Kórház névváltoztatását firtató érdeklődésére küldött válaszában, melyet Benedek Zsolt továbbított szerkesztőségünknek.
A levélben közlik, a Iustinian Teculescu Keresztény Kulturális Egyesület beadvánnyal fordult az egészségügyi minisztériumhoz, s abban kérte, a szívkórház jelenlegi megnevezését bővítsék a dr. Nicolae Teculescu nevével. A szervezet a kovásznai származású dr. Nicolae Teculescu érdemeinek elismeréseként kérte a névváltoztatást.
A levélben idéznek a magasztaló kérvényből, továbbá közlik, az egyesület a prefektúrára is eljuttatta kérését, s az a maga rendjén támogatta az igénylést. Idéznek a prefektus felterjesztéséből, melyben többek között a jó együttélés érdekében teljesen jogosnak ítélik a névváltoztatást. Hozzáteszik, a tárca kikérte a szívkórház véleményét is, s annak vezetősége megalapozottnak és jogosnak ítélte a kérést. 
Ilyen összefüggésben a minisztérium, figyelembe véve a kérést és az álláspontokat, jóváhagyta a szívkórház nevének módosítását: Dr. Nicolae Teculescu – Benedek Geza Szív- és Érrendszeri Rehabilitációs Kórház az új megnevezés. A közleményben még leszögezik, az egészségügyi reformot kimondó 2006/95-ös törvény értelmében a minisztérium alárendeltségébe tartozó közkórházak névváltoztatása a kórházmenedzser javaslatára vagy az egészségügyi tárca kezdeményezésére miniszteri rendelettel történik. 
Bokor Gábor – Szekeres Attila
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

A Szeretet Misszionáriusai Sepsiszentgyörgyön
Idén 25 éve, hogy a szent életű, boldog Kalkuttai Teréz anya Sepsiszentgyörgyre jött felkarolni a legszegényebbeket, az őrkői roma telep lakóit. 1990 júliusában érkezett Bálint Lajos érsek, akkori egyházi elöljáró (a Gyulafehárvári egyházmegye első érseke) meghívására, majd néhány nap után hazautazott, de itt hagyott négy szerzetesnővért, hogy elkezdjék a munkát az őrkői telepen.
A városvezetés segítséget ígért a szerzetesi ház felépítésében, így 1990–92-ben a Szeretet Misszionáriusai, Teréz anya leányai rendházat és templomot építettek az Őrkő negyedben, melyet Mária, Világ királynője tiszteletére ajánlottak... Ferenc pápa az idei évet a szerzetesek évének nyilvánította. Ebből az alkalomból megkerestük a Szeretet Misszionáriusait, Teréz anya leányait. Bár rendszerint elzárkóznak a nyilvánosságtól, most mégis megengedték, hogy bepillantást nyerjünk életükbe. Szerzetes nővérek az Őrkőn
Sepsiszentgyörgyön jelenleg hat nővér lakik az őrkői szerzetesi házban. Lehet látni, amint kettesével gyalogolnak a városban vagy a telepen, fehér alapon kék szegélyű szárijukban, közben derűsen beszélgetnek valamilyen idegen nyelven. Leginkább az őrkői szegény roma családok ismerik őket, akikhez naponta eljárnak látogatóba. A ház vezetőjével, Ifsita nővérrel (aki a kezdetektől itt van) és egy másik kedves nővérrel beszélgetünk szerzetesi hivatásukról, munkájukról.  – India különböző országaiból és Lengyelországból jöttünk 1990-ben Teréz anyával Sepsiszentgyörgyre. Azóta itt dolgozunk a rendházban. A nővérek cserélődnek. A mi rendünk különleges. Míg más szerzetesek a tisztaságra, engedelmességre és szegénységre tesznek fogadalmat, mi még megtoldjuk azzal: szolgálni a legszegényebbeket. Az értük végzett munkával csillapítjuk Krisztus szomját (amikor a keresztfán függött, akkor kiáltotta: „Szomjazom”).
Megvan a napi programunk. Reggel 5-től 6 óráig ima, elmélkedés, zsolozsma. A szentmise a legfontosabb része a napnak, amit rendszerint itt, a kis kápolnánkban – ahol Teréz anya-ereklyét őrzünk – Márkus András plébános atya vagy Hajdú János főesperes mutat be. Néha elmegyünk a város más katolikus templomába is. Fél tízkor indulunk családlátogatni az őrkői szegényekhez, egészen tizenkettőig. Ebben mindenfajta munka benne van, figyelünk, hogy miben tudunk segíteni. Nem szociális munkások vagyunk, hogy adakozzunk, hanem inkább az evangéliumi örömhírt visszük. Délben rövid közösségi imát tartunk, délután három és négy között oltáriszentség ima, zsolozsma, majd jönnek a gyermekek tanulni. Felkészítjük őket elsőáldozásra, bérmálkozásra. Délután öttől hétig a roma gyermekek hitéletével foglalkozunk, utána közösségi program következik. Kalkuttában van a fő rendházunk, Európában pedig Lengyelországban működik a központunk. Oda mennek a fiatalok tanulni. Mivel a világ különböző országaiból vagyunk, közös nyelvünk az angol. Van két erdélyi rendtársunk is: Sepsiszentgyörgyről Kinga, aki Eszter nővérként Magyarországon dolgozik és Szentegyházáról Margit, aki Elisabet nővérként Albániában tevékenykedik. A jelöltek lengyelországi  tanulás után fogadalmat tesznek, majd oda mennek, ahol szükség van rájuk, megtanulják az ország nyelvét. Missziós munkát végeznek.
25 éve járt Teréz anya Sepsiszentgyörgyön
– Teréz Anya két alkalommal is járt Sepsiszentgyörgyön. Először 1990 júliusában, majd 1992 augusztusában. Albert Levente, lapunk fotóriportere megörökítette ezeket az egyedi pillanatokat... Önök hogyan emlékeznek, milyen volt 25 évvel ezelőtt a rendalapítás?
– Mi együtt laktunk három évet a rendalapító Teréz anyával Indiában. Romániai látogatásunk előtt előbb Rómába mentünk, majd Bukarestbe érkezett a repülőgépünk. Babota Tibor káplán jött értünk, ő hozott Sepsiszentgyörgyre. Amikor megérkeztünk, itt volt Bálint Lajos érsek atya, Csató Béla plébános és a polgármester. Szeretettel fogadtak a  sepsiszentgyörgyi Szent József-plébánián. Teréz anya rövid kis emlékezést tartott, ebédeltünk, majd kivittek megnézni a roma telepet. Teréz anyának nem tetszett a ház, amit felajánlottak rendháznak, mert csak a falai álltak. A polgármester úr megígérte, segíti gyors megépítését. Addig másfél évet az állomási plébánián laktunk. Az ottani egyházközségnél volt egy kis kápolna és egy kis ház... Jöttek a nénik különböző ajándékokkal... Mi meg kerestük a helyet, hol is lakjunk. Két nővér megkezdte az ismerkedést a családokkal Tibor atya segítségével, aki angolul misézett nekünk. Majd kaptunk két tömbházlakást. Fél napot tanultunk, fél napot ismerkedtünk a családokkal.... Teréz Anya két-három napot maradt velünk.
– Milyen volt a nyolcvanéves Teréz Anya? Hogyan emlékszik rá?
– Nekem az maradt meg, hogy amikor csoportban voltunk, ő mindig kiválasztott egy személyt, és hozzá beszélt. A teljes figyelmét rá irányította. Így tanított, hogy nyitott szívűek legyünk. Teréz Anyától azt kérte Jézus, hogy fényt vigyen a sötétségben élő embereknek. Volt idő, hogy minden családnak adtunk Bibliát. Mi azért vagyunk itt, hogy elhintsük a hit és szeretet magvait. Isten adja a kegyelmet, hogy foglalkozzunk velük. Teréz anya tanítását éljük: „Tartsd tisztán a szívedet, hogy Jézus szerethessen a te szíveddel.”
Hittel és szeretettel
A Háromszék napilap 1990. június 9-i számában írta, hogy egy nappal korábban, pénteken a városba érkezett a Nobel-díjas szerzetes. Majd június 12-én Torma Sándor összeállításában egész oldalas beszámolóban olvashattak részleteket a látogatásról Valami nagyon szépet tenni Istenért címmel. Márkus András plébánost, aki idén februárban töltötte be hatvanadik évét, 1991-ben azzal nevezték ki a Csíki utcai plébániára, hogy gondozza a nővéreket és templomukat, valamint az Őrkő negyedi cigányokat. A templomot 1992. augusztus 15-én szentelte fel Bálint Lajos érsek. 1993-tól kezdték el egy lelkipásztori központ megszervezését a cigányok részére. Iskolát építettek, valamint lakásról gondoskodtak a lelkipásztor számára, aki az 1996-ban jóváhagyott őrkői plébánia lelkésze lett. Márkus András szentszéki tanácsos így emlékszik vissza Teréz anyára, akinek nagy tisztelője, a sírjánál is járt Kalkuttában: 
– Mivel kevés idő állt rendelkezésre, nem mindenkivel tudott beszélgetni. Nekem elmenőben ezt hagyta hátra: „Hittel és szeretettel gondozza a nővéreket, és lelki gondjaikban legyen mellettük.” Szabó Lajos kanonok emlékezetében is örökre megmaradt a látogatás:
– Helikopterrel érkezett a Szemerja negyedi focipályára. A megyei tanács elnöke, Orbán Árpád és a papság fogadta, rajtuk kívül csak az apácákat engedték oda. Autóval hoztuk be a Szent József-plébániára, ahol köszöntöttük, szép fogadásban részesítettük. Teréz anya találkozott a papsággal, majd az apácákat elküldte dolgozni, és velünk egy órát beszélgetett. Amikor búcsúzott, érdekes dologra kért meg: imádkozzunk azért, hogy az ő szülőhazájában, Albániában is tudjon kolostor épülni. Azóta már kettő is van, vágya valóra vált. Arra biztatott, hogy higgyünk a gondviselő Istenben.
Elmondott egy példát. Indiában volt egy kisgyermek, akinek olyan különleges gyógyszert kellett volna adniuk, amit ott nem lehetett megkapni, ráadásul hatósági tiltás alatt is volt. Azon a héten csomagot kapott Európából. A legtetején az a gyógyszer állt, amelyre a kisgyermeknek szüksége volt...
Még mesélt egy másik történetet is, hogy miért a Szeretet Misszionáriusai ők. Egy többtagú családnak készítettek nagyobb csomagot, amit elvittek nekik. Megérkeztek, beszélgetni kezdtek a családtagokkal. Egyszer csak eltűnt a háziasszony, majd kis idő múlva visszajött. Hol volt? – kérdezte tőle Teréz anya. Csak itt, a szomszédban, mert ott is van egy nagy család, nekik is vittem belőle, mert szükségük van rá... Amikor vége volt a fogadásnak, kértem a főnővért, szeretném, ha egy szentképet dedikálna nekem. Nem lehet, mert sietnek – mondta. Teréz anya látta, hogy valamin vitatkozunk. Megkérdezte, mi a gond? Hozd ide, gyorsan – intett, és négy szentképet dedikált angolul. Ez volt ráírva: Imádkozzál értem! Kinek kellene megváltoznia?
Teréz anyával kapcsolatban nagyon sok történet maradt fenn a nagyvilágban, idézetei sokaságát ismételgetik. Sok ember szívét megérintette életével, hitével, munkásságával. Sepsiszentgyörgyön László Károly színművész szokta felidézni az élettel kapcsolatos elmélkedését, buzdítását templomokban, kórházakban, különböző rendezvényeken.
Dr. Vencser László, az Ausztriai Idegennyelvű Pasztoráció országos igazgatójának és a Linzi Egyházmegye Idegennyelvű Pasztoráció vezetőjének könyvében, a Felelős szabadságban van egy elgondolkodtató kis történet, melynek aktualitása mindenkor időszerű. A Nobel-díjas Teréz anyát megkérdezte egy francia újságíró: 
– Mondja, kedves Nővér, ebben a nyomorúságos, válságokkal teli, embertelen világban kinek kellene megváltoznia, hogy egy boldogabb és szebb jövő is fennmaradhasson számunkra?
 Rövid csend után Teréz anya így válaszolt: 
– Tudja, kedves, nekem kell megváltoznom. És magának.
Agnes Gonxha Bojaxhiu, a későbbi Teréz anya 1910. augusztus 27-én született albán szülőktől. Két testvérével együtt katolikus nevelésben részesült. Könyvelőnő volt. Ágnes az Indiában működő jugoszláviai misszionárius jezsuiták hívására jelentkezett bengáliai misszióba. Felvételét kérte az írországi Loreto-nővérek közösségébe, akik novíciátusa elvégzésére Indiába küldték. 1931-ben tette le szerzetesi fogadalmát; Lisieux-i Kis Szent Teréz tiszteletére a Teréz szerzetesi nevet vette fel. 1929–1948 között földrajzot tanított Kalkuttában. Egy 1946-os lelkigyakorlatos elhatározás után 1948-ban levetette a Loreto-nővérek ruháját, és felöltötte a kék szegélyű szárit; ez lett az általa alapított és 1955-ben Róma által is jóváhagyott Szeretet Misszionáriusai egyenruhája. Kalkuttai Teréz anya szegénygondozó tevékenysége ezentúl már ismert; nővérei elterjedtek az egész világon. Teréz anya 1997. szeptember 15-én halt meg szentség hírében. Boldoggá avatási eljárása rendkívül rövid ideig tartott.
2003. október 19-én, a missziós világnapon II. János Pál pápa a vatikáni Szent Péter téren összegyűlt mintegy 200 000 zarándok jelenlétében boldoggá avatta Kalkuttai Teréz anyát, a Szeretet Misszionáriusai rend alapítóját. A szentatya megválasztásának 25. évfordulójára rendezett ünnepségsorozat része volt ez a szentmise, melyre 27 országból érkeztek diplomaták. De a sokaságban megtalálhatók voltak ortodoxok, muzulmánok, misszionáriusok és szegények képviselői is. (...) Teréz anya élete tanúságtételével mindnyájunkat emlékeztet arra, hogy az Egyház evangelizáló missziója a szeretet gyakorlásán keresztül valósul meg, amelyet az imádság és Isten igéjének hallgatásával táplálnak. Példás módon jelzi ezt a misszionáló stílust az új boldogról készült kép, amint az egyik kezében szorongat egy gyermeket, a másikkal pedig a rózsafüzér szemeit morzsolja.
(Részlet Gyorgyovich Miklós Tisztelgés Teréz anya előtt boldoggá avatása kapcsán című írásából, mely a Távlatok – Világnézet. Lelkiség. Kultúra című jezsuita lap 2003 karácsonyi számában jelent meg.)
Józsa Zsuzsanna
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Értékmentés Zalánpatakon
Nem csak a táji és épített örökséget mérték fel Zalánpatakon, a Kálnoky Alapítvány által 2014-ben kezdeményezett kutatással azt is megvizsgálták, hogy az elszigetelt, elöregedő erdővidéki zsákfaluban milyen gondokkal, illetve lehetőségekkel számolnak – hangzott el tegnap a szakemberek sepsiszentgyörgyi beszámolóján.
Építészek, gazdaságfejlesztők úgy vélik, Zalánpatak egy kis csoda, ám a települést, illetve közösségét csak úgy lehet éltetni, ha sikerül helyben tartani a fiatalokat, ha az ott élők javukra tudják fordítani a rendkívüli természeti adottságokat. Tudatosítani kell a helyi közösségben, hogy legnagyobb erőforrásuk a táj – nyomatékosították –, sőt, esetükben még a zártság, a térerő hiánya is értéket jelent.  Gróf Kálnoky Tibor bevezetőjében elmondta: alapítványuk kezdeményezte, nézzék meg közelről Zalánpatak valódi arcát, olyan felméréséket készíttettek, amelyek megmutatják a pici település igazi értékeit, a szakemberek megvizsgálták a tájat és az épített örökséget, illetve a szociális, közösségfejlesztési lehetőségeket is. Ezt a folyamatot Károly herceg kezdeményezte azért, hogy a Zalánpatakon élők helyben maradhassanak, találjanak megélhetési lehetőséget. Magyarósi Imola, a Kálnoky Alapítvány ügyvezető igazgatója leszögezte, nagyon fontos, hogy projektjüket a zalánpataki közösség sajátjának érezze. Már István, a Székelygyümölcs Egyesület elnöke a helybéli vidékfejlesztési lehetőségeket részletezte, megjegyezve, minden erdélyi falu egy sajátosság, ugyanakkor számukra nagyon fontos, hogy megismerjék, hogyan gondolkodnak a helyi emberek. Miként mindenhol Erdélyben, itt is nagy gond a kilátástalanság, de Lázár Lászlóval házról házra járva azt is felismerték, a zalánpatakiak nyitottak a változtatásra, a közösség gazdasági értelemben is fejleszthető. A székelyföldi térségfejlesztési és kalákaszervező munkáiról jól ismert Herczeg Ágnes budapesti tájépítész leszögezte: ennek a régiónak legnagyobb erőforrása a táj, ám az erőteljesen erodálódik, ez a tájban élő közösség lelkiállapotával függ össze. A zalánpatakiak tájművelés és tájhasználat terén olyan ősi tudással rendelkeznek, ami igen ritka, és európai értéknek számít. A táji örökségvédelmi tanulmány célja, hogy segítsen a zalánpatakiaknak a boldogulásban, miközben kérdéses, ki élteti tovább a jövőben ezt a tájat? Egyelőre még lehet a helyiek nagy tudására támaszkodni, ám a település demográfiai képe öregedő népességet, elvándorló fiatalokat és betelepedő nyugdíjasokat mutat – magyarázta. Nagyon szép, erdőterületekkel, csodálatos természeti értékekkel övezett faluról van szó, ahol fellelhetőek a „turizmus nyomai”, de az idegenforgalom egészségesen, nagyon ökologikusan tovább fejleszthető. Herczeg Ágnes egyetért a rendezvényen felszólaló Tamás Sándor megyeitanács-elnökkel abban, hogy aszfaltozott útra nincs szükség, viszont annál fontosabb az utak közösségi karbantartása. Nagy baj lenne – vélekedett a tájépítész –, ha bezárna az óvoda és az iskola, ugyanakkor az is probléma, hogy a falu közösségének nincs „vezetettsége”, ez a hiányosság különösen fájdalmas lelki, hitbéli téren. Szembesültek ugyanakkor a közösség kultúrára való igényével is. Közös jövőkép megalkotása a feladat, egyetlen szereplő sem hagyható ki, alapvető kérdés a fiatalok megtartása. A táj a közösség tükre – hangoztatta –, a közösség, a székely ember műveli, élteti a tájat. Jövőre vonatkozó cél, hogy Zalánpatak élő faluként maradjon meg, „most a határon vagyunk” – hangsúlyozta Herczeg Ágnes. A zalánpataki faluképvédelem tekintetében az utolsó órában vagyunk – nyomatékosította a település építészeti értékeit bemutató Fekete Márta. A sepsiszentgyörgyi építész elmondta, minden épületről adatlapot készítettek, majd negatív példákra, olyan megváltoztatott épületekre hívta fel a figyelmet, amelyeket „normális esetben” le kellene bontatni. Példa értékűnek tartja a Kálnoky Tibor által helyreállított épületegyüttest, ugyanakkor úgy véli, legfontosabb a tudatosítás. A falukép akkor védhető meg, ha azt a helyi közösség is akarja – összegezett. A zalánpataki huszonkét esztendős Préda Barna helytörténeti monográfiáját ismertette, majd Kálnoky Tibor zárszavában kifejtette, tanulmányaik akkor hatásosak, ha következtetéseiket a zalánpatakiak elfogadják, belátják, ezáltal javíthatnak életükön. Hozzátette: lejárt a felmérés ideje, következik a cselekvés ideje.
Mózes László
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Nem helyezik vissza a Hargita megyei aligazgatókat
Elutasító válasz érkezett Sorin Câmpean oktatási minisztertől a Hargita megyei elöljárók beadványára, melyben a megyebeli tanintézetekben februárban megszüntetett igazgatóhelyettesi tisztségek visszaállítását kérték – közölte szerdán Jean Adrian Andrei prefektus.
A kormánymegbízott és Borboly Csaba, a megyei önkormányzat elnöke márciusban közös beadványban kérte Sorin Câmpean oktatási minisztert: módosítsa döntését, amelynek nyomán februárban 13 Hargita megyei iskolában szüntették meg az igazgatóhelyettesi tisztségeket.
A tanfelügyelőség vezetőtanácsa az óvodák, iskolák szervezésére és működésére vonatkozó, januárban életbe lépett szabályzat előírásait alkalmazva állapította meg, hogy 13 iskola nem felel meg az aligazgatói állás fenntartásához szükséges feltételeknek, és ennek nyomán szüntette meg az állásokat.
Az érintett iskolák vezetői – köztük a csíkszeredai Márton Áron és Segítő Mária gimnáziumok, a Venczel József Szakközépiskola és a dánfalvi Petőfi Sándor Szakközépiskola – tiltakoztak a döntés ellen, rámutatva: az igazgatóhelyettesek munkája nélkül ellehetetlenül a tevékenységük.
Jean Adrian Andrei prefektus szerdán érdeklődésünkre közölte, azon gondolkodik, hogy továbblépjen az ügyben, és magához a kormányfőhöz forduljon az igazgatóhelyettesek tisztségeinek visszaállítása érdekében. „Nem maradhat ez így, mert nem jó a kialakult helyzet. Nagy iskolákról van szó, amelyek kiemelkedő eredményekkel rendelkeznek" – szögezte le a kormánymegbízott.
Varga László, a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium igazgatója elmondta, továbbra is elfogadhatatlannak és igazságtalannak tartják az igazgatóhelyettesi tisztség megszüntetésére vonatkozó döntést, ugyanis szükség van az aligazgató munkájára, a gimnázium mérete és eredményei szerint is megérdemli ezt. Az iskola arra számít, a tanfelügyelőség belátja, hogy szükség van a megszüntetett tisztségekre, és párbeszéd kezdődhet a témában, melynek nyomán vissza lehet majd állítani a megszüntetett tisztségeket.
R. Kiss Edit 
Krónika (Kolozsvár)