Majláthfalván fejezi be turnéját a Bánsági Tanyaszínház
Lehúzta a függönyt a Bánsági Tanyaszínház. A vándortársulat háromhetes próbafolyamat után három hétig járta a Temes és Arad megyei településeket, mindennap más és más helyszínen mutatva be előadását.
A Vajdasági Tanyaszínház mintájára alapított alkalmi társulat tagjai belekóstolhattak a vándorszínész életmódjába: bár nem echós szekérrel közlekedtek, hanem kisbusszal, a színpadállítástól a díszletek és a kellékek szereléséig mindent maguknak kellett megcsinálniuk.
A néhány hivatásos, de jórészt főiskolás színészekből álló társulat Plautus ókori drámaíró Casina című darabját mutatta be Mátyás Zsolt Imre rendezésében, augusztus 12-én, ma este az Arad megyei Majláthfalván lesz a záró előadás, ami után szétszéled a társaság, de abban a reményben, hogy a Bánsági Közösségért Egyesület jövőre ismét megszervezi a Tanyaszínházat.
Pataky Lehel Zsolt az augusztus 11-i, hétfői aradi előadás után szólaltatta meg a vándortársulat néhány tagját.
aradihirek.ro, Erdély.ma

Közel 1000 fontot gyűjtött a londoni magyarság a csángó magyar gyermekekért
2014. augusztus 3-án a londoni Szent István Házban az Egy nap a csángókért jótékonysági nap keretében 960 ₤ adomány gyűlt össze a Lészpedi Oktatási Központ fenntartására, a moldvai csángó magyar nyelvoktatás megerősítésére. Az adománygyűjtő rendezvény a Londoni Magyar Főlelkészség, az Angliai Római Katolikus Magyarok Egyesülete, valamint a Magyarok Angliai Országos Szövetsége támogatásával, illetve a Kőrösi Csoma Sándor Program angliai munkatársainak szervezésével és közreműködésével valósult meg, több mint két hónapos előkészítő munka után.
A program délelőtt szentmisével indult, melynek perselypénzét Csicsó János főlelkész és a gyülekezet adományként ajánlotta fel. A misét finom, magyaros ebéd követte, ennek bevétele az ARKME jóvoltából szintén az adomány összegét gyarapította.
A rendezvény alapötlete az volt, hogy a londoni magyarság a minden korosztályt megmozgató színes programokon keresztül közelebb kerülhessen Csángóföldhöz, megismerhesse az ottani kultúrát, tradíciót és körülményeket, különös tekintettel Lészpedre. Ezért délután 13 órától, míg a gyermekek a kézműves sarokban mártottak gyertyát, írtak mézeskalácsot, addig a Moldvai Csángómagyar Oktatási Központ önkéntesei, Tanczár Gergely és Tremmel Ákos adtak elő a csángók eredetéről, mindennapjairól, nyelvállapotuk érdekességeiről, valamint a programon belüli munkájukról és gazdag élményeikről.
Bemutatták jelenlegi bázisuk, a Lészpedi Oktatási Központ működését, elmagyarázták annak stratégiai szerepét, fenntartásának elengedhetetlen fontosságát, személyes jelenlétükkel pedig hitelesítették, hogy az adomány biztos kézbe, jó helyre kerül.
Az előadást csángó guzsalyas követte, moldvai népdalok hangzottak el Csige Ildikó remek előadásában, majd Nagy Péterrel, a londoni magyar néptánccsoport egyik mozgatórugójával közösen mutatták be a moldvai és gyimesi népzene főbb hangszereit, különböző típusú furulyákat és az ütőgardont. A közönséget is megmozgatták, a Mindszenty-teremben összegyűlt gyermekek és felnőttek közösen fakadtak csángó népdalokra.
Természetesen a tánc sem maradt el, az éneklés után Herman Imre és Panka néptáncoktatók vezetésével élő zenére 3-tól 60 éves korig ropták a páros és körtáncokat. Az öves, a kecskés, a hoina, az ördög útja és a pálmácska közben a hangulat igazán a tetőfokára hágott.
A nemes célért összefogó, közel 80 fős londoni közönség rengeteg szép élménnyel és azzal a felemelő gondolattal távozhatott e vasárnapról, hogy a Lészpedi Oktatási Központ jóvoltukból legalább fél évig biztonságban van. Köszönünk minden egyes felajánlást!
Gyolcsos Mária
nemzetiregiszter.hu, Erdély.ma

Két jelölt, egy kockázat
Két államelnökjelöltje is lehet az erdélyi magyarságnak az őszi választásokon, úgy tűnik, az RMDSZ és az EMNP egyaránt beszáll a nagy téttel bíró román belpolitikai hadakozásba. Naiv, ki azt képzeli, hogy a sikerben bíznak a magyar pártok, sokkal inkább a lehetőséget kívánják kihasználni, hogy gondjainkat, bajainkat, vágyainkat megismertessék a többségi nemzettel.
Az RMDSZ már több ízben indított államfőjelöltet, hozta a magyarok százaléka okán becsült arányt. Legutóbb is Kelemen Hunor szövetségi elnök szállt versenybe, s őrá ruházták most is e feladatot. Csakhogy kényes helyzetben indul csatába, hisz a kormánykoalíció tagjaként partnerének, Victor Pontának közvetlen vetélytársa, érvrendszerét azzal szemben kell felépítenie, kire – mint nyilatkozta – maga is szívesen szavazna, s erre biztatja támogatóit is. Nagy kérdés, a hatalom részeseként miként tud majd szót emelni annak visszaélései ellen, hogyan beszél autonómiáról, a közösségi jogok bővítéséről, mikor ez ma államellenes cselekedetnek számít Romániában. Terítékre kerülhetnek-e az igazán fontos kérdések, hisz maga is azt mondta indulása bejelentésekor, hogy ez lenne a cél.
Az Erdélyi Magyar Néppárt korábban bejelentette szándékát, hétvégén nevesítette is jelöltjét, Szilágyi Zsoltot. Célja megjeleníteni, mit vár a magyar közösség a román államtól, de az is, hogy végre érdemi vita induljon el többség-kisebbség viszonyáról, és minden bizonnyal népszerűsíteni kívánja a pártja által kidolgozott, Románia regionális átszervezéséről, Székelyföld területi autonómiájáról szóló törvényeket. Ellenzékben lévén, nyíltabban, merészebben sorjázhatja bajainkat, ám kevésbé ismert, mint Kelemen Hunor, így kérdés, mily messzire hallatszik majd hangja. S bár a bejelentések szerint mindkét jelölt elsősorban a román közvélemény felé igyekszik majd kommunikálni, megtörténhet, mégis magyar versenyhelyzet alakul ki, s ugyan valós tétje nincs, de fontosabbá válik, melyikük hány magyar szavazatot szerez. Veszélyes helyzet jöhet létre, ha ez válik a romániai magyar kampány vezérmotívumává, ha nem egymást kiegészítve, akár egyeztetve próbálnak üzeneteket megfogalmazni, egyértelműsítve az erdélyi magyarság autonómiaigényének üzenetét. Megtörténhet, az egymással szembeforduló kétféle retorika nem erősíti, hanem kioltja egymást, és még zavarosabbá válik a románság számára, hogy mit is akarunk mi, magyarok. A belső háborúskodásban a jó szándékú, nemes célú jelöltállítás csúfos kudarccá válhat.
Farkas Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Johannist indítják az államfőválasztáson
Klaus Johannist, a Nemzeti Liberális Párt (NLP) elnökét indítja jelöltként az államfőválasztáson a két legnagyobb ellenzéki párt – az NLP és a jobbközép Demokrata Liberális Párt (DLP) – összefogásával létrejött Keresztény–liberális Szövetség (KLSZ).
A tegnap bejelentett döntést a két, fúzióra készülő párt közvélemény-kutatásokra alapozva hozta meg. A felmérések megerősítették, hogy Johannisnak nagyobb esélye van legyőzni a szociáldemokrata Victor Ponta kormányfőt, mint a DLP által javasolt Cătălin Predoiu volt igazságügyi miniszternek. Vasile Blaga, a DLP elnöke közölte, hogy Predoiu lesz a jobboldali összefogás miniszterelnök-jelöltje. Johannis szerint egy évtizednyi botrány és konfliktus után a románoknak azt kell eldönteniük, hogy a képmutatás és korrupció évtizedét óhajtják-e, vagy szívesebben élnének egy, az állampolgárait tisztelő, nyugati elkötelezettségű jogállamban. „Kevesebb lármát és több komolyságot akarok az államfői feladatok ellátásában” – szögezte le Johannis. Elmondta: feltett szándéka, hogy államfővé választása esetén megváltoztassa a politikai játékszabályokat Romániában, ugyanakkor folytonosságot ígért a nyugati irányultságú román külpolitikában és az igazságszolgáltatás függetlenségének garantálásában. „Nagyszeben polgármestereként bebizonyítottam, hogy botrány nélkül is lehet politizálni, lehet konszenzust építeni, munkahelyeket teremteni, befektetőket vonzani és fejlődni, igenis, lehetséges a szolidaritás és tolerancia a különbözőségben. És ha Nagyszebenben lehet, akkor Románia egészében is lehet” – jelentette ki Klaus Johannis, aki 2013-ban a Romániai Német Demokrata Fórum éléről igazolt át a Nemzeti Liberális Pártba. Kiemelte: először történik meg, hogy jelentős politikai erőt képviselő román pártszövetség etnikai kisebbséghez tartozó politikust jelöl a legmagasabb állami tisztségre. Úgy vélte, az államfői posztra való jelölése a román demokrácia érettségét bizonyítja és azt, hogy Románia „egy liberális társadalommá, polgári nemzetté” kezd válni.
Romániában november 2-án rendeznek elnökválasztást. Amennyiben senki sem szerzi meg a választók több mint felének támogatását, november 16-án második fordulót tartanak az első két helyen végzett jelölt részvételével. A közvélemény-kutatások szerint most Victor Ponta szociáldemokrata kormányfő a legesélyesebb, hogy Románia következő elnöke legyen. A felmérések júliusban 53–47 arányú győzelmet jósoltak Pontának, amennyiben Johannisszal kerül szembe a második fordulóban.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Erdélyi magyar könyvtár születik Budapesten (Levelet hozott a posta)
Régi kedves ismerősünk, B. Kis Béla, a magyarországi Erdélyi Magyarok Egyesületének (EME) vezetője keresett meg azzal a céllal, hogy már csírázó tervükről szólnánk: az Erdélyi Könyvtár létrehozásának, gyarapításának ügyében.
Kinek nincs otthon felajánlható erdélyi vonatkozású könyve, újságja vagy egyéb dokumentuma, amitől megválna, avagy több példánnyal is rendelkezik belőle? A Háromszék szerkesztősége készséggel segít az EME nemes törekvésében, szívesen átveszi és elraktározza olvasóink vagy bárki adományait, amíg az EME azokat budapesti székhelyére szállítja. Elsőként szerkesztőségünk és e sorok írója készít jelképes közös adománycsomagot, példát állítva arra, hogy Háromszék nem felejt, nyitott minden magyarságmegtartó felhívásra, készséggel szemmel tartja és közli az induló mozgalom fejleményeit.
„Ünnepélyes keretek között avattuk fel több tízezres könyv- és periodika-állományunk szakszerű tárolására szolgáló új polcrendszerünket, melynek elkészültét a Gyarapodó Magyarországért Alapítvány, a Jobbik pártalapítványa támogatta. A tágan vett Erdélyből Budapestre menekülteket, költözötteket tömörítő EME a rendszerváltás hajnalán, 1988 márciusában alakult, 1990-től pedig önálló székhellyel is rendelkezik a belváros szívében, az V. kerületben. Az egyesület legfőbb feladatának a Magyarországon élő erdélyiek érdekképviseletét és identitásának megőrzését tartja, ennek érdekében pedig évente mintegy 100–150 rendezvényt szervez, többek között felolvasóesteket, filmklubokat, író-olvasó találkozókat, bálokat, kirándulásokat, táborokat. A színes, közösség-összetartó, közösségkovácsoló rendezvényeken túl kiadói tevékenységet is folytat, többek között öt éven keresztül adta ki az Elszármazott Erdélyiek Névjegyzékét. Eddigi munkánk kiemelt részeként említhetjük azt a gyakorlatilag anyagi támogatás nélkül létrehozott könyvtárat, amely kb. 30 000 kötetet és több tízezer sajtóterméket, képi dokumentumokat, hangfelvételeket tartalmaz, amely célzottan, ilyen értelemben pedig egyedülállóan a határon túli magyar kiadványok gyűjtésével foglalkozik” – írta hozzánk címzett levelében B. Kis Béla, a szervezet elnöke, majd beszámolt arról: „A polcok minden jelenlévő számára túlmutatnak anyagi valójukon, hisz egy jövőbeni erdélyi magyar könyvtár alapjául szolgálnak azok számára, akik az erdélyi identitást Budapesten is megőrizni kívánják. Kívánom, hogy tartsák ezt a közösséget, leljék örömüket e polcok között egy-egy könyv vagy folyóirat után kutatva – zárta beszédét az avatóünnepségen felszólaló Szávay István, a Jobbik alelnöke.”
Kisgyörgy Zoltán, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Háborgó világban sziget a megnyugvásnak: Keresd
Megelevenedett, élettel telt meg vasárnap az erdélyi kastélyépítészet legszebb alkotásának tartott keresdi kastély udvara. Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője szentmiseáldozattal kezdte azt a nemes munkát, amelyet a nagy múltú Bethlen családtól 50 évre kapott ajándék felújítása és hasznosítása érdekében vállalt. Az örökösök nagylelkű ajándékát kissé félve, de nagy alázattal vették át – nyilatkozta Böjte Csaba, aki elmondta, hogy szeretnék úgy felújítani, mint a dévai kolostort, Marosillyén Bethlen Gábor szülőházát, s az épületet a béke házává, lelki otthonná, képzési központtá alakítani. A szentmisével kezdődő ünnepi összejövetelen a Bethlen családot Bethlen Anikó grófnő képviselte.
Dánosról letérve már maga a völgy is olyan szép, mintha a megnyugvás útjára térne az arra járó. A nyolc kilométerre levő egykori szász falu központjában a domboldalra épült kastély is a béke hangulatával fogad. A belépő először az öregtoronnyal néz szembe, amely a XV. század óta áll. Utolsó szintjén alabárdos vitézek őrzik az épületegyüttest, a keskeny csigalépcsőn elérhető kilátóból a környező erdős dombokra, s a kastélykertre látni, tetejét színes, mázas cserepek fedik. A torony első szintje adott helyet hajdan a Bethlenek könyvtárának és levéltárának. A toronyhoz kapcsolódik a XVII. században épült kőoszlopokra támaszkodó loggia, amely a sárospataki vár Lorántffy Zsuzsanna által építtetett oszlopos feljárójára emlékeztet. A Bethlen Márk által elkezdett munkát (I.) György, (II.) Mihály, (II.) Elek folytatta, s a reneszánsz elemek, faragott ablak- és ajtókeretek általuk gazdagodtak új elemekkel. Elődei munkáját (II.) Elek (1643–1696) fejezte be, aki a keleti szárnyat építtette az olasz bástyás védőövvel, s az ő idejében készült a "késő reneszánsz kastélykápolna", az erdélyi építészet gyöngyszeme. A kastély utolsó tulajdonosát, Bethlen Bálintot 1945-ben internálótáborba vitték, ahol súlyosan megbetegedett. A kastélyt első házasságából való fiára, Gáborra hagyta, akitől 1949-ban államosították, majd a rendszerváltást követően hosszas huzavona után három lányának: Anikónak, Ágnesnek és Évának szolgáltatták vissza az apai örökséget.
– Együtt imádkozzunk, hogy Isten áldását kérjük tervünkre – kezdte a szentmisét Böjte Csaba, aki annak fontosságát hangsúlyozta, hogy a múltat a jövő érdekében kell felvállalni. Aztán arról beszélt, hogy háborúk dúlnak körülöttünk, keresztény emberek ezreit ölik meg, templomokat égetnek fel, nagyvárosokat bombáznak, feszült, ideges, ellenséges a világ. Ilyen körülmények között vagy közömbös marad az ember, vagy fegyvert fog valamelyik fél oldalán, vagy Krisztus útját, a párbeszédet választja. Mivel a jóság evangéliuma hiányzik az emberekből, a gyönyörű keresdi kastélyt arra szeretnék felhasználni, hogy a katolikus egyház által vállalt szociális karitatív tevékenységek mellett egy újfajta szolgáltatást indítsanak be, abból kiindulva, hogy az ember életében minden a fejben kezdődik. Ez a tapasztalat erősödött meg benne húsz év alatt, amelyek során a Szent Ferenc Alapítvány 500 gyermek gondozását vállalta és látta el. Az alapítvány nevelési és képzési központját, a Béke Házát (Domus Pacis) tervezik Keresden berendezni, ahol az örömhírt szeretnék hirdetni, a lelki nyugalmat, a tisztánlátást, s a lélek dolgaiban való elmélyülést biztosítani azok számára, akik rászorulnak. Azokra a fiatalokra is gondoltak, akik egymás után végzik az egyetemeket, mégsem tudnak mit kezdeni magukkal, s a tervezett keresdi központban utat mutatnának számukra is.
Böjte Csaba köszönetet mondott Bethlen Anikónak, aki felmenői mindenkori jószándékát hangsúlyozva reményét fejezte ki, hogy az árva és nehéz helyzetben levő gyermekek gyámolítójának munkáját siker kíséri.
Sok szép dolgot gyűjtött össze élete során, s felajánlotta, hogy azokból egy kis múzeum nyíljon a kastélyban, majd azzal zárta szavait: hisz abban, hogy amit a történelem vihara széthordott, azt a szeretet és a jóság összefogja.
Kérdésemre, hogy miért gondolt a család Böjte Csaba ferences szerzetesre, egyszerű kérdéssel válaszolt: ki másra gondolhattak volna? Aztán egy régi élményt mesélt el, hogy miért hatotta meg Böjte Csaba neveltjeinek magatartása, miért zárta őket annyira a szívébe.
– Úgy éreztem, mintha a nyugalom völgyébe érkeztem volna, s ez csak fokozódott, amikor a kastély udvarára értem. Békességgel tölt el, jó érzés itt lenni – osztotta meg benyomásait a hallgatósággal Márton Judit, a gyulafehérvári főegyházmegye műépítész szakembere, aki a felújítási terveket készíti, s bemutatta a hallgatóságnak a kastélyt.
A már említett adatok mellett beszélt a kastélyegyüttes négy sarkán levő füles bástyákról, amelyek nagy vívmányt jelentettek olyan szempontból, hogy minden irányban lehetett látni és lőni, s a felső szinten levő szurokkiöntők is a védelmet szolgálták.
Az épület annyira szép volt, hogy a bukaresti műemlékvédelmi hivatal a hetvenes években nekifogott, hogy felújítsák, majd 1977-ben, amikor a hivatal megszűnt, az átadásra kész épületből szinte mindent széthordtak. Az 1990-es években visszatértek a tervre, és a ’90-es években luxusszállóvá akarták alakítani, de időközben a család visszaigényelte és -kapta az épületet.
– A kastélyon az 1667-es évszám olvasható, ami azt jelzi, hogy az 1661-es nagy tartárjárás után erősítették meg az épületet. Ebben a nehéz korban gyűjtötte össze Kájoni János Ferenc-rendi szerzetes a kor vallásos énekeit, amelyekből jó néhányat a csíkszeredai Role együttes dolgozott fel és szólaltatott meg az ünnepség alatt – ajánlotta az együttest a közönség figyelmébe Böjte Csaba. Majd elmondta: tudatában van annak, hogy nagy feladatra vállalkozott, ezért örömmel fogadnak minden tanácsot és főleg minden segítséget, önkénteseknek és tehetősebb embereknek a hozzájárulását ahhoz, hogy a központ felújítása elkezdődhessen, majd Isten áldását kérte az elkövetkező 50 évre vállalt munkára. Ha a téglákat elkezdjük egymásra rakni, én hiszem, hogy sok minden megvalósul – válaszolta kérdésünkre a mise végén, miután hosszú sorokban kanyarogtak a résztvevők, hogy áldozzanak, majd a szovátai Szent József Gyermekotthon vendégelte meg a közönséget.
Végül zárjuk a tudósítást Szőcs Bélának, a keresdi otthon jövendő munkatársának a szavaival, amelyek az épület elképzelt rendeltetéséről szólnak: Ha nem találod a helyed – akkor Keresd!/ Ha üresnek, céltlannak érzed életed – akkor Keresd!/ Ha megállnál, kiszállnál a mindennapok pörgéséből – akkor Keresd!/ Ha valós, értelmes, előrevivő célokra vágysz – akkor Keresd!/ Ha kipróbálnád magad – akkor Keresd!/ Ha csak elhúzódnál, hogy találkozz "vele" – akkor Keresd!
Remélhetőleg sokan megtalálják!
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Augusztus végén nyílik Katanga lakóinak „cigányfürdője”
Hosszú évekre nyúlik vissza Szilágynagyfalu holland partnersége
A környéken egyedülálló vállalkozásba fogott az elmúlt időszakban Szilágynagyfalu önkormányzata: hathatós holland segítséggel, a célközönség bevonása révén, zuhanyozókkal, vécékkel, öltözőkkel, mosó- és szárítógépekkel felszerelt tisztálkodási helyszínt alakítottak ki a helyi romák számára. A Katanga negyed lakói már most fürdenének, türelmetlenül várják, hogy elérkezzen augusztus 30-a, amikor birtokukba vehetik a maguk között cigányfürdőként emlegetett létesítményt. Új külsőt nyer addig az udvaron a játszótér, ahol fürdés után csúszdázhatnak, lipinkázhatnak majd a gyerekek. Az elöljárók reménykednek, hogy a közösség tagjai gondját viselik mindannak, amit ajándékba kaptak. Terepszemlénk során meglátogattuk a helyi baptista templomot – amelynek nagy szerepe volt abban, hogy mostanság jobb a közhangulat a tanyán és a faluban –, ugyanakkor a holland–román barátság történetét is feltérképeztük.
Szelektív hulladéktároló a háromezres faluban
Közel húszfős küldöttség látogatott június közepén Hollandiába, a polgármesteri hivatal képviselői mellett helyi állattenyésztők, mezőgazdászok, zöldövezettel foglalkozók ismerkedtek az ottani körülményekkel. Nem meglepő az ilyesmi a nagyfalusiak körében, a rendszerváltás óta eltelt huszonöt évben többször ellestek, eltanultak már ezt-azt a hollandoktól, hogy aztán hazatérve tovább építsék-szépítsék községüket. A különböző eszme- és tapasztalatcserék, no meg a jól működő kapcsolatból is származó támogatás révén modern, a környéken egyedülálló ravatalozót építettek, felújították az óvodát, szelektív hulladéktárolót hoztak létre, zöldövezetet alakítottak ki pompás rózsafélékkel. Sok szempontból fejlődött tehát a 3200 lelkes Szilágy megyei település. 2001-ben malmot nyitottak, közben pedig a Németi házaspár által alapított gombatermesztő telep is
A mostani vizit alkalmával különböző vállalatokat látogattak meg a résztvevők; az állattartó gazdák például a tehéntej értékesítése terén próbáltak új ismeretekre szert tenni, ha minden jól megy, hamarosan hűtőtárolót helyeznek üzembe a faluban – magyarázza régi barátunk, Katona-Farnas Sándor, aki viccesen megjegyzi: holland módszer szerint zajlott a program, vagyis reggeltől estig. A látottak alapján úgy tűnik, már csak az emberek hozzáállásán kell kicsit változtatni, hogy több bizalommal legyenek egymás és az összefogás iránt, úgy mindenki számára gyümölcsöző lehet az elképzelés. Mint ahogyan a cigányfürdő is, vetem közbe, mint aki tud már néhány részletet az új projektről, s Szilágynagyfaluban is járatos, de még mielőtt jövetelünk eredeti szándékára térnénk, a holland barátság kezdeteiről ejtünk szót.
Megérkezik közben Erzsike Zonnebeld, a Nijverdal és Szilágynagyfalu közötti kapcsolat egyik kulcsfigurája is, aki immár tizenhárom éve él Hollandiában. A bürgezdi születésű asszony szerint elkél még a segítség errefelé: a sírás környékezi, amikor végigmegy a falun, és látja, mennyire siralmas körülmények között élnek az idősek. Vannak, akik súlyos betegségük miatt kezelésre, műtétre szorulnának, viszont inkább sehova nem mennek, túl messze van, túl drága, mondják. Ezzel szemben a hollandiai idősek mintha a mennyországban élnének… De ne szaladjunk ennyire előre, lássuk csak szépen, sorjában a dolgokat!
Szabadság (Kolozsvár)

Megyezászló Lisznyónak
Megújultak a több száz éves harangok
Többszörösen ünnepeltek Lisznyóban vasárnap: a református műemlék templomban megtartott ünnepi istentisztelet keretében Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke megyezászlót adományozott az egyháznak, amely a közelmúltban kicserélte a templom csatornarendszerét, és felújította a harangokat, ugyanakkor a település ünnepén sportpályát és játszóteret is avattak.
Derzsi György lelkipásztor igehirdetésében az egymásra való odafigyelésre buzdította az egybegyűlteket: „utakat kell építeni egymás felé, a lélek és béke útját, alapot helyezve a jövő nemzedékének.”
Ezt követően Tamás Sándor, a zászlóátadáson kifejtette: „Évekkel ezelőtt néhányan úgy döntöttünk, hogy újjáépítjük Székelyföldet, amely nemcsak utak, kultúrotthonok, játszóterek építéséről szól, hanem az ember–ember közti kapcsolatok újraépítéséről is.” A 14. században épült lisznyói református műemlék templom Erdély-szerte egyedinek számít, amelynek tetején nem a betlehemi csillag, hanem a székely nemzeti szimbólum: a nap és a hold van.
Vasárnap sportpályát is avattak Lisznyóban, a 28 ezer lejes összértékű beruházásnak köszönhetően 50 év után ismét jól felszerelt pályán focizhatnak a helybéliek. Ráduly István, Uzon község polgármestere szerint nagy hasznára válik a helyi iskolásoknak és fiataloknak.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Ha vagyunk, legyünk! – Beszélgetés Berecz András énekes-mesemondóval
A Gyergyóremetén harmadik alkalommal megtartott és hétvégén zárult Gyergyói Tánc- és Zenetábor vendége volt Berecz András Kossuth-díjas magyarországi mesemondó, énekes. Nem csoda, hisz ő „kísérte haza” a gyergyói dalokat, ő késztette arra a táncosokat, hogy felidézzék a régi emlékeket. Budapestiként lelt rá a régi anyagokra, és hozta vissza oda, ahonnan ezek származnak. A harmadik tánctáborban előadóként, bábaként volt jelen. Ő beszél a gyergyói „újdonsült régiségekről”, a tánc fontosságáról és arról is, hogy ha vagyunk, legyünk.
– Ön „hozta vissza” a régi gyergyói dalokat, majd segített visszaidézni a gyergyói táncokat, és íme, már a harmadik gyergyói tánctáborban találkozunk. Milyen érzésekkel van most itt?
– Nagyon örvendek, és várom a fejleményeket. Sok ember azt hiszi, hogy büszke vagyok valamire. Nekem a büszkeség a világnézetembe nem fér bele.
A büszkeségnek a helyét az öröm foglalja el. Én végül is semmit nem csináltam, csak véletlenszerűen olyan helyekre kerültem, ahol az újdonsült régiségek az ölembe estek.
Például a gyergyói zenék. Mert fent volt a világhálón, de mások nem a gyergyói fonográffelvételeket hallgatták. Nekem megakadt a fülemben, s így kicsit közöm van ahhoz, hogy az öregek újra elővették, megmutatták a régi táncot annak a nemzedéknek, amelyik ezt elfelejteni hajlamos volt. A régi gyergyói dal egyszer csak egy széles úton találta magát, és ez lett belőle: megindult a hangszeres zene, a tánc.
Új történetek tapadnak ehhez a gyergyói hagyománykutatáshoz, mint például a bottal táncoló ember, akinek a túlsó domboldalról furulyáznak a talpa alá. Gyönyörű emberi sorsok villannak fel, és azt is tudom, hogy ez egy végtelen történet. A gyergyóremeteiek valamiért – mert jó hallásuk van, jó szervezők, vagy talán mert összetartanak az itteniek –, nem tudom, mi a titkuk, de ráharaptak a régi dalokra. Tény, megszervezték a népdal- és néptáncoktatást, és tanítják az iskolában is. Ha gyenge vagy is, de erőidet összegyűjtöd, még csatát nyerhetsz. Itt meg tudtuk nyerni: azt a kevés fellelhető gyűjtést, ami ma van, összesepertük, és íme, fel tudjuk mutatni.
– Sokan kétkedve teszik fel a kérdést: a ma emberének szüksége van-e egyáltalán ezekre a régi dalokra, táncokra. Ön szerint hogy van ez?
– A mesélő, éneklő és táncoló ember tulajdonképpen maga az ember. Amikor az embernek gondolatai, érzései támadnak, s már nem fér a fejében, elkezd beszélni. Amikor érzi, hogy kevés az emberi szó, előveszi a száraz fát, s amit érez, azzal mondatja el. Mikor már az is kevés, énekbe fogja. Aztán úgy érzi, elég volt az üldögélésből, kirúgja maga alól a széket, és mindezeket az érzéseket eltáncolja. Sőt még vegyíteni is tudja az énekkel.
Tehát maga az ember jelenik meg ezekben a régi dolgokban úgy, ahogy valamikor összerakták a gyergyói embert: a szerelmest, a bánatost, a jókedvűt, a tusakodót, a hazátlant, aki mégis tudja, hogy hazája van. Aki néha útra kel, néha hazatalál, teli van bánattal és reménnyel. Aztán a dalból barátságok, szerelmek születnek, újra vannak kérdéseink az öregekhez, akiket sokszor meg sem hallgattunk. Mert gyakran előfordul, hogy az idős embert még a rokonsága sem kérdezi meg semmiről. Most a régi dalok kapcsán itt van millió kérdés, meg lehet rohamozni az öregeket.
– Idős adatközlő csoportok váltották egymást Remete színpadán a tábor estéin. Öregek, akik minél tovább táncoltak, annál érdekesebb figurákat mutattak, egyre inkább mosolyogtak. Mintha fiatalodtak volna közben...
– Ez igaz. Meg is értem őket. Elővehették a legény- és leánykorukat. Ha csak le-föl jártak volna a színpadon, már azt is megköszönhetnénk, hogy velünk megosztották, de ők ráadásul gyönyörűen táncoltak. A tánc egy nagyon okos, nagyon emberséges vívmány. Régen táncba üldözték a szülők a gyermekeket. Amelyik nem akart táncolni, annak a fenekét jól elverték. Táncolni egy rendes közösségben kötelező. A legszebb alkalom arra, hogy egymást megismerjék a fiatalok. Törvényesen lehet tapogatni a leánykát: a húsát megkóstolgatni, megcsípni a „csípejit”. Lám, milyen szép a magyar nyelv, még segít is, ha nem tudnád, hol csípd meg a leányt, hát a csípőjénél. Oda talál be a kezed. A medencecsont nem könnyen engedi, hogy lejjebb csússzon. Ahhoz már erősebb akarat kell.
A tánc arra való, hogy megpróbáljátok, a ritmus milyen együtt. Aztán, amikor elkezdtek forogni, tiétek a világ. A forgásban elmosódik a háttér, csak ti ketten maradtok. Csak forogsz, és egyetlenegy személy arca marad ebből az árva világból élesen látható: akivel táncolsz. Olyanok lesztek, mint két égitest, melyek azzal, hogy elmozdulnak együtt, tulajdonképpen ők maradnak egy helyben, s a világ elkezd forogni körülöttük. S ha még tánc közben el is kezdenek énekelni – üzennek. Vagy annak, akivel táncolnak, vagy annak, aki három párral odébb van. Olyan gyönyörűen bonyolult ez az egész. És amelyik társaság ebben összegyúródik, az nagy reménnyel később is összetart, mert bőven van, mire emlékezni.
– A táborban tartott előadásán többször is idézett egy gondolatot, amit frissen jegyzett meg itt, Remetén egy idős embertől: „Ha vagyunk, legyünk!”
– A takarékos beszéd fogyatkozóban van. Az okoskodó emberek egyik címere, hogy értelmetlenül beszélnek és sokat. Ez egy korszerű betegség, így ebben a világban csoda, provokáció, ha egy ember okosat, szépet tömören tud mondani, és Isten bocsássa meg, érthetően is. Ma Madarász Gyuri bácsitól hallottam ezt a mondatot, ez cseng a fülemben.
Ez a mondat nekem olyan, mint gyámkő a kupolának: ez tartja össze ittlétemet. Ugyanezt más csak nagyon körülményesen tudja mondani: ne félig csinálj valamit, tedd oda magad, mert úgy éri meg! Mert ez az egész élet, s a félig élt életnek nincs értelme. Ha eléd került valami, állj belé! Ne légy félember, ne hümmögj, ne keresd a kibúvót! Ha belépsz a színházba, ne az utolsó sorba ülj, csak mert onnan könnyebb kimenni! Akkor be se ülj. Ha beszélsz egy emberrel, ne félig figyelj oda, ne edd közben a mogyorót, hanem nézz a szemébe! Ne nyomkodd a kütyüdet, emeld meg a fejedet, és amiben benne vagy, vedd tudomásul, hogy az a tiéd!
Minderre Gyuri bácsi csak annyit mond: ha vagyunk, legyünk! Én erre azt mondanám: ha vagy, légy! És akkor még takarékosabb a szótagszám, és még mélyebbre leszalad az emberben. Én ezt biztosan hazaviszem, és hánykolódok vele.
Balázs Katalin
Krónika (Kolozsvár)

Nevelőszülők kerestetnek
Csökkent az elmúlt évben a hivatásos nevelőszülők aránya egyes erdélyi városokban, az illetékesek szerint ez főként a felelősség mértékéhez képest alacsony állami bérezésnek tudható be. Holott az árvák pótszülőknél történő elhelyezéséhez lényegesen egyszerűbb és rövidebb ideig tartó eljárás szükséges, mint az örökbefogadás esetében, a nevelőszülői programon keresztül ugyanakkor közvetlenebb és családiasabb környezetet biztosíthatnak a szüleiket elveszített gyermekeknek, mint a családi típusú árvaházakban.
A gyermekvédelmi igazgatóság által kibocsátott tanúsítvánnyal rendelkező, hivatásos nevelőszülőként tevékenykedő magánszemélyeknek számos követelménynek eleget kell tenniük a kormány által 2001-ben összeállított stratégia, illetve az ennek kapcsán elfogadott határozatok alapján.
Számos követelménynek meg kell felelni
A pótszülőknek jelentkező magánszemélyeknek például olyan társadalmi pozícióval, illetve fizikai és pszichikai erőnléttel kell rendelkezniük, amivel biztosítani tudják, hogy teljes mértékben képesek ellátni a rájuk bízott gyermekek felneveléséhez, gondozásához és tanításához szükséges szülői feladatokat. Emellett egyebek mellett igazolniuk kell, hogy olyan ingatlannal rendelkeznek, amely megfelel a kiskorú mindennemű igényének kielégítésére.
A hatályos jogszabályok szerint nem lehetnek hivatásos pótszülők a büntetett előéletű és a fertőző betegségben szenvedő polgárok. A tanúsítvány megszerzéséhez a jelentkezőknek részt kell venniük az illetékes megyei gyermekvédelmi igazgatóság által szervezett felkészítőkön, a szakképzésen való részvétel ingyenes.
A nevelőszülőknek a kiskorú nevelésén és gondozásán kívül az is feladatuk lehet, hogy felkészítsék a gyermeket a biológiai családjába való visszatérésre, illetve az örökbe fogadó szülők közé történő beilleszkedésre. A pótszülők havi nettó bére 800–900 lejtől indul, emellett az állam többek között az étkezés, az üdülés, az iskolai felszerelések költségének egy részét is megtéríti – a pluszjuttatások arányát a nevelt gyermekek számától és korától függően számítják ki.
Népszerűsítik az állásokat
A szükségesnél kevesebb hivatásos pótszülőt tartanak nyilván Maros megyében, ahol az árva gyermekek száma alapján legalább 320 szakemberre lenne szükség, de a gyermekjogvédelmi igazgatósággal csak 250-en állnak munkaviszonyban.
Mint kiderült, 2007-ben még háromszázan vállalták, hogy hivatásos pótszülőként tevékenykednek, de számuk évről évre csökkent. Schmidt Loránd, az igazgatóság vezetője lapunknak elmondta: nagyon sokféleképpen népszerűsítették ezeket az állásokat, mégis egyre kevesebben jelentkeztek nevelőszülőnek.
Schmidt szerint ez elsősorban annak tudható be, hogy az állam mindössze havi 900 lejes juttatást biztosít a pótszülőknek, ez az összeg ugyan esetenként nőhet, de alig néhány százalékkal, ezért a pénzért pedig egyre kevesebb személynek éri meg elvállalni a munkát. Az intézményvezető hozzátette: emellett az is problémát jelent, hogy nagy a lemorzsolódás aránya a már munkaviszonyban álló pótszülők között is – egyesek nyugdíjba vonulnak, de az is előfordul, hogy valakiről kiderül, nem felel meg a követelményeknek.
„Szerencsére az elmúlt években jelentősen csökkent a kórházakban felejtett újszülöttek száma is. Míg nyolc évvel ezelőtt egy év alatt csaknem száz kisbabáról mondott le az anyja, a tavaly harminc kismama távozott csecsemője nélkül” – fejtette ki Schmidt Loránd. Az igazgató ugyanakkor rámutatott: negatívum, hogy egyre több magyar és román nemzetiségű anya hagyja a kórházban csecsemőjét – az igazgatóság által nyilvántartott 43 örökbe fogadható gyermek közül huszonheten roma származásúak.
Schmidt elmondása szerint nagyjából ugyanekkora az adoptálni kívánó szülők száma is, jelenleg 31-en szeretnének gyermeket örökbe fogadni, probléma viszont, hogy legtöbben néhány hónapos, legfeljebb egy- vagy kétéves kisbabát vinnének otthonukba.
„A legtöbb árva gyermekünk azonban már elmúlt háromesztendős, de akad köztük majdnem tizenkét éves is” – magyarázta az intézményvezető. Az örökbe fogadó szülőkhöz képest egyébként a hivatásos nevelőszülők előnyöket élveznek: esetükben például nem szükséges a három hónapos próbaidő, és amennyiben ugyanazt a gyermeket szeretnék felnevelni, mint az adoptáló pár, elsőbbséget élveznek.
Az örökbefogadás bonyolultabb
Bihar megyében közel négyszáz hivatásos nevelőszülő áll munkaviszonyban az illetékes intézménnyel, az elmúlt öt évben számuk nagyjából csökkent főként a nyugdíjazások, illetve az állami szektorban befagyasztott állások miatt. A Bihar megyében állami gondozásban élő kiskorúak közül 650-en vannak nevelőszülőknél elhelyezve.
Szarka Árpád, a megyei gyermekvédelmi igazgatóság vezetője lapunknak kifejtette: az általa vezetett intézménynek az is gondot okoz, hogy az örökbefogadási eljárás ennél jóval nehézkesebb és személytelenebb.
„Miután az érdeklődő családot egy első felmérés után megfelelőnek találják, bekerül az országos adatbázisba, amelyet összevetnek az örökbe fogadható gyermekek listájával. Ilyenkor az elméleti összeférhetőség alapján párosítanak, és ha a szülőjelölt nem lép vissza, akkor törvényszéki határozattal elindíthatják a 90 napos hitelesítési időszakot, amely során a gyakorlati összeférhetőséget elemzik. Az örökbefogadást ismételten törvényszéki határozat véglegesíti, ám ezt követően a gyermekvédelmi szakemberek még két évig figyelemmel követik a családot” – magyarázta Szarka.
Hozzátette: az elméleti összeférhetőség komplex felméréssel jár, és a gyermekek érdekeit szolgálja. Tapasztalata szerint nagyjából egy év szükséges a problémamentes örökbe adásokhoz, előfordul azonban, hogy a törvényszéki határozatokra várni kell, vagy éppen a biológiai szülő előkerülése gátolja a folyamatot.
Kolozs megyében 745 gyermek várja nevelőszüleit, év eleje óta pedig mindössze tizenkét árvát fogadtak örökbe. Daniel Tămaş, a Kolozs megyei gyerekvédelmi igazgatóság vezetője korábban a Monitorul de Cluj napilapnak úgy nyilatkozott: a tényleges örökbefogadások aránya rendkívül alacsony, ennek pedig számtalan oka van.
Egyrészt az örökbefogadási eljárás rendkívül bürokratikus, a jelentkező családoknak sokféle feltételnek kell eleget tenniük. „Érdeklődésben nincs hiány, több család fogadna örökbe gyermeket, mint ahány árva van a megyében, de sokan az eljárás közben feladják” – magyarázta Tămaş.
Szucher Ervin, Kiss Előd-Gergely, Kőrössy Andrea, Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Tőkés László felhívásban kérte államelnökjelölt támogatását
Tőkés László európai parlamenti képviselő felhívásban kérte Erdély magyar választópolgárait és a magyarság „transzilván felfogású román, német és más nemzetiségű szövetségeseit", hogy aláírásukkal támogassák az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) által jelölt Szilágyi Zsolt államelnök-jelöltségét. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöki tisztségét betöltő Tőkés László az MTI-hez eljuttatott szerdai nyilatkozatában abbéli meggyőződésének adott hangot, hogy „kellő elkötelezettséggel és mozgósítással" az „erdélyi magyar autonomista oldal" képes lesz összegyűjteni a 200 ezer aláírást, amely ahhoz szükséges, hogy Szilágyi Zsoltot benevezzék a választási versenybe. Arra emlékeztetett, hogy 2007-ben „a nemzeti oldalnak" szervezeti háttér nélkül sikerült közel 150 ezer aláírást összegyűjtenie az európai parlamenti választások előtt.
Tőkés László megjegyezte, ha nincs is valós esélye annak, hogy az erdélyi magyarság saját jelöltjét juttassa a román államfői székbe, a novemberi választáson való céltudatos részvétellel meghatározó szereplőjévé válhat a romániai belpolitikának, és új irányt szabhat a romániai magyar politikának.
Úgy vélte, a romániai Német Demokrata Fórumtól a román Nemzeti Liberális Párthoz (PNL) átigazolt Klaus Johannis, és „a román Szociáldemokrata Párt (PSD) kormánykoalíciójának a foglyaként Kelemen Hunor" a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke egyaránt alkalmatlanná váltak arra, hogy elnökjelöltként hitelesen képviseljék az erdélyi magyarok és németek érdekeit.
Kelemen Hunor közelmúltban tett nyilatkozatára hivatkozva – amely szerint a jelenlegi alkotmányos keretek között nincs realitása az RMDSZ által elkészített autonómia-statútumnak – megállapította, hogy az RMDSZ ismét csak „szavazatvadászatra kívánja használni az autonómiát".
Tőkés László szerint Szilágyi Zsolt választási részvétele azért indokolt, mert az EMNT, az EMNP és szövetségesei „továbbra is megalkuvás nélkül kiállnak Románia regionális önrendelkezésen alapuló átszervezése, az erdélyi magyarság több szintű autonómiája, ezen belül pedig Székelyföld és Partium területi önrendelkezése mellett".
Romániában novemberben tartják az elnökválasztást, amelyen az RMDSZ Kelemen Hunornak, a szövetség elnökének, az EMNP pedig Szilágyi Zsoltnak, a párt alelnökének az elindítását jelentette be. A román választójogi törvény értelmében a jelöltek akkor vehetnek részt a választási versenyben, ha szeptember 23-ig 200 ezer támogató aláírást gyűjtenek.
MTI, Erdély.ma

Megkezdődött a CSIT
„A hívők sokaságának egy volt a szíve–lelke” (ApCsel 4,32), ezzel a jelmondattal nyitotta meg kapuit a 2014-es Csíksomlyói Ifjúsági Találkozó, a CSIT, augusztus 12-én. A rendezvénynek a Szent István Kollégium és a hozzá tartozó Mária-kert ad otthont.
A 38-ik alkalommal megszervezett CSIT-re mintegy hétszáz fiatal érkezett. A 14-30 év közötti korosztálynak gazdag programot állítottak össze a szervezők. A Találkozó ideje alatt a fiatalok részt vehetnek előadásokon, csoportfoglalkozásokon és tanúságtételeken is. A programból az idén sem marad ki az imádságos együttlét, a sok játék és a több, mint 30 műhelyfoglalkozás.
A CSIT főszervezője a Gyulafehérvári Érsekség Ifjúsági Főlelkészsége. Tamás Barna ifjúsági lelkész elmondta, egy nagyszerű találkozót készítettek elő. Munkájukat egy húsz fős szervezőcsapat, és több mint száz önkéntes fiatal segíti. A szervezők nagyon fontosnak tartják, hogy a fiatalok felfedezzék, hogy a hit, a vallás egy járható út, hogy Isten létezik és megtapasztalható. Ugyanakkor a keresztények az öröm emberei, tudnak és szeretnek is szórakozni, idejüket tartalmasan eltölteni.
A regisztráció után mindenki elfoglalta a helyét a kollégium épületében, vagy felállították sátrukat a kollégiumhoz tartozó Mária-kertben. Az ünnepélyes megnyitón a szervezők nevében Tamás Barna és Veress Sándor ifjúsági lelkészek, házigazdaként Böjte Csaba ferences atya és a rendezvény egyik támogatójaként Hargita megye Tanácsának elnöke, Borboly Csaba köszöntötte a résztvevőket. Az előadók is bemutatkoztak, majd az első napot zenés program és képes beszámoló zárta.
A szervezők a következő napokban is várják azokat, akik csak egy napra tudnak eljönni a CSIT-re.
Részletes információk, illetve fényképek a www.csitinfo.ro oldalon és a CSIT Facebook oldalán találhatóak. Közlemény
Erdély.ma

Asztalos Csaba: nem történt hátrányos megkülönböztetés a fogyatékosok ügyében
A sepsiszentgyörgyi Diakónia Keresztyén Alapítvány év elején az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz (CNCD) fordult a fogyatékosok nevében, mert úgy vélte, hátrányos megkülönböztetés éri anyagilag azokat a személyeket, akiknek alapítványi, vagy más civil szerveződési intézményben biztosítanak szakszerű ellátást az állami intézményekkel szemben.
A sepsiszentgyörgyi fogyatékkal élők nappali központjában foglalkoztatott személyeknek havonta fejenként 65 lejt, az országban lévő bármelyik állami foglalkoztató központban 170 lejt jelent a kormánytámogatás – jelentette ki Makkai Péter, az Írisz Házat is működtető Diakónia Keresztyén Alapítvány vezetője, hozzátéve, hogy az Írisz Ház nappali központjában az ellátás havonta – fejenként – 300 lejbe kerül. Elmondta, ezért fordultak az Országos Diszkriminációellenes Tanácshoz. Szerinte az sem normális helyzet, hogy miközben csupán ekkora a támogatás mértéke, az állam évi 24 ezer eurót fizettet be egy alapítvánnyal adóként.
„Nem történt hátrányos megkülönböztetés, mert annak függvényében állapították meg a költségvetést, hogy milyen képzettségük van a szociális munkásoknak. Tehát ha középfokú végzettségük volt, ezt nem fogadta el az állam, és ezt előre is közölték velük is. Csak a felsőfokú végzettségű szociális munkásokat számították be a költségvetés-támogatás folyósításakor. Ami az alapítványnak továbbított válasz második felét illeti, abban javaslatot tettünk általánosan és az egész rendszerre vonatkozóan arra, hogy az állam dolgozzon ki egy másik rendszert, ahol állapítson meg egy alaptámogatást a fogyatékosok számára, függetlenül attól, hogy ezeket a szolgáltatásokat egy állami, vagy úgymond magánrendszer biztosítja” – közölte Asztalos Csaba. A CNCD elnöke arra vonatkozó kérdésünkre, hogy javaslataikat figyelembe veszik-e, azt válaszolta, hogy az esetek többségében igen.
Makkai Péter a CNCD határozatát elfogadja, hiszen valóban több a középfokú képzéssel rendelkező alkalmazottjuk, azonban azt mondta, nem érti, hogy a tavaly hogyan kaptak jóval nagyobb juttatásokat, mikor azóta nem változott a személyzet képzettsége. Az igazgató egyébként üdvözölte azt a javaslatot, amely a támogatások odaítélési szempontjainak változtatását célozza. Elmondása szerint sok civil szervezet már régóta kéri, hogy változzon meg a támogatási rendszer. Mindannyian úgy tartanák működőképesnek a rendszert, ha a civil szervezetek bevonásával döntenének a támogatás pontozási rendszerének kialakításakor.
A Diakónia Keresztyén Alapítvány vezetője elmondta, jelenleg Kovászna megyében mintegy 4000 fogyatékost tartanak nyilván, azonban csupán pár száz részesül közülük bizonyos intézmények általi szolgáltatásokból. A támogatások megvonása óta az Írisz Ház termelőegységeit úgy kellett átszervezni, hogy megduplázzák a profitot. Az eddig 5-6 ezer eurós jövedelmet hozó műhelyeknek és szolgáltatásoknak ezután 10-15 ezer eurót kell évente termelniük. A védett műhelyekben, kertészetben dolgozók, zöldövezet-karbantartók száma eléri a 19-20 főt. A nappali központban 35 fogyatékost látnak el. „Míg az állam így támogat, a fogyatékkal élők teremtik elő a nappali központ működtetéséhez szükséges pénzt” – mutatott rá az igazgató.
Szabó Enikő, Székelyhon.ro

Szent István-búcsú Ajnádon
A templomépítés 500. évfordulóján több mint egyhetes programmal várják az érdeklődőket Csíkajnádra. A Szent István Napok során falumonográfiát mutatnak be, emlékplakettet avatnak, vetélkedőket, koncerteket szerveznek, felújított templomot áldanak meg és átadják a negyedik Szent István-díjat is.
Csütörtökön kezdődnek a tizenharmadik alkalommal megszervezett Szent István Napok: délután hat órakor szabadtéri misére és a Bartis Márton-emlékplakett avatására várják az érdeklődőket a helyi iskola udvarára. Pénteken a kilenc órától kezdődő ünnepi szentmise után 10 órakor a templomban mutatják be a Csíkajnád 500 éve című falumonográfiát, amely ötéves gyűjtőmunka eredménye – tudtuk meg a szerzőtől, Bogos Róberttől.
Vetélkedők és előadások szombaton
A szervező Szent István Szervezet önkéntese elmondta, szombaton szabadtéri programok kapják a főszerepet: a nap folyamán minifoci-bajnokságon, főzőversenyen, sport- és ügyességi vetélkedőkön vehetnek részt a vállalkozó kedvűek. Ugyanakkor tűzoltó-bemutatót és menettáncos-előadást is megtekinthetnek az érdeklődők. Este nép- és könnyűzenei koncerteken kapcsolódhatnak ki a mulatni vágyók, majd tizenegy órakor tűzijátékkal és szabadtéri bulival folytatódik a program. Vasárnap este kilenc órától Szent István-bálba várják a táncoskedvűeket a helyi kultúrotthonba.
A templomépítés 500. évfordulóját ünneplik
Bogos kiemelte, a rendezvény egyházi csúcspontja a Szent István (augusztus 20.) napi ünnepi szentmise, amelyen a templomépítés 500. évfordulóját ünneplik. A szentmisén Jakubinyi György érsek lesz a főcelebráns és az ünnepi szónok, aki ezen alkalomból megáldja a felújított templomot és a templomban elhelyezésre kerülő emléktáblát is. Augusztus 24-én a kilenc órától kezdődő szentmise után a helyi kultúrotthonban negyedik alkalommal adják át a Csíkajnádi Szent István-díjat. A közösségben betöltött fontos szerepéért idén a 79 éves Bilibók Imre bácsi kapja az említett díjat.
Kömény Kamilla
Bogos Róbert: Csíkajnád 500 éve Ajnád történelmét, földrajzi adottságait, néprajzi és művelődési értékeit, a Csíkszentmihály-Ajnád egyházközség történetét, az itt született és itt szolgált papok névsorát, stb. tartalmazza 320 színes oldalon, valamint a könyvhöz tartozó közel 400 képet bemutató dvd-n.
Székelyhon.ro

Gyertyagyújtással emlékeztek a motorosok
Nagy tömeg gyűlt össze szerda kora este Kézdiszentléleken, ahol motorosok és „civilek” gyújtottak gyertyát a vasárnap este balesetben elhunyt Sebestyén Attila emlékére, valamint a segítségére siető, ám brutálisan megvert társa gyógyulásáért.
Az akciót a Csíkszeredában hétfő este, több motorosklub tagja részvételével tartott gyűlés után a Facebookon népszerűsítették, majd az esemény napján hangosbemondóval egy autó járt körbe Kézdiszentléleken, valamint Kézdivásárhelyen, békés, gyertyás részvételre kérve az embereket.
A motorosok Csíkszeredában, illetve Kézdivásárhelyen gyűltek össze, majd onnan indultak a hat órakor kezdett megemlékezésre. Szovátáról korábban mintegy huszonöten indultak el, Székelyudvarhelyen csatlakozott hozzájuk további huszonöt motoros. Fenyéden, a Székelyudvarhely utáni első községben a rendőrség a kétkerekűekből álló konvoj tagjait félreállíttatta, megmotozta és ellenőrizte. Hasonlóképpen jártak el a Sepsiszentgyörgyről érkező motorosokkal: őket Rétynél igazoltatták.
Végül a Katrosa felől 250 motor, míg Kézdivásárhely irányából 450 kétkerekű dübörgött be Kézdiszentlélekre, ahol hatalmas tömeg verődött össze a helybéliekből és környéken élőkből. A ház előtt, ahol a motoros életét veszítette, gyertyák tucatjait gyújtották meg, virágokat helyeztek el. A cigánysor egyébként kiürült: egyetlen sírdogáló idős néni jött ki a szomszédos házból, aki – mint megtudtuk – vízzel mosta le a balesetet szenvedett motoros arcát.
Érdekes információkat osztott meg a sajtóval egy csíkszeredai motoros, aki Csaba néven mutatkozott be. Állítása szerint kevéssel a lincselés után érkezett a baleset színhelyére. Elmondása alapján a bámészkodók azt mondták neki, hogy miután az idős néni lemosta a motoros arcát, több környékbeli bántalmazta Sebestyén Attilát, illetve a motor női utasát.
Végül a Katrosa felől 250 motor, míg Kézdivásárhely irányából 450 kétkerekű dübörgött be Kézdiszentlélekre, ahol hatalmas tömeg verődött össze a helybéliekből és környéken élőkből. A ház előtt, ahol a motoros életét veszítette, gyertyák tucatjait gyújtották meg, virágokat helyeztek el. A cigánysor egyébként kiürült: egyetlen sírdogáló idős néni jött ki a szomszédos házból, aki – mint megtudtuk – vízzel mosta le a balesetet szenvedett motoros arcát.
Érdekes információkat osztott meg a sajtóval egy csíkszeredai motoros, aki Csaba néven mutatkozott be. Állítása szerint kevéssel a lincselés után érkezett a baleset színhelyére. Elmondása alapján a bámészkodók azt mondták neki, hogy miután az idős néni lemosta a motoros arcát, több környékbeli bántalmazta Sebestyén Attilát, illetve a motor női utasát.
Bartos Lóránt
Székelyhon.ro

Ifjú fényírók tábora
Kilencedik éve, hogy a Tanulók Háza Alkotóműhelyének diákjai nyaranta egy Csík környéki településen táboroznak egy hetet. Idén Csíkszentsimonban és Csatószegen kapják lencsevégre az általuk érdekesnek vélt témákat.
A csíkszentsimoni polgármesteri hivatal emeletén ütötték fel főhadiszállásukat az ifjú fotósok, innen indulnak minden hajnalban és délután a két településre fotógépeikkel. „Reggel fényképezünk tíz óráig, a kora reggeli és a késő délutáni órákat használjuk ki. Ilyenkor vannak jó fények. Van már annyi gyakorlatuk a gyerekeknek, hogy ha nagyon erős a napsütés, inkább árnyékban keresik meg a modellt, a témát. Ezt meg kell tapasztalni, hogy milyen napszakban hol érdemes” – mutatott rá Kristó Róbert tábor- és műhelyvezető, aki a Csíki Hírlap fotósa is egyben.
Kedves fogadtatás
A falubeliek szívesen fogadják őket, több házba is beinvitálták őket, így személyes ismeretségeket kötve mélyebben belepillanthatnak a települések életébe. „Kedves emberek vannak itt, akik beengednek magukhoz. Először „lefagynak” a fényképezőgép láttán, de aztán felengednek, és jól lehet őket fotózni, szívesen engedik” – számolt be Oltean István, az egyik résztvevő, aki leginkább életképeket szeret fotózni.
„Találkoztam egy nénivel az üzletben, s kérdezte, mit csinálok a nagy fotófelszereléssel. Mondtam, megyek Afganisztánba. Ő meg mondta, ne menjen oda, inkább menjünk hozzá, mert mutat szép csipkéket. El is mentünk, elővette a több száz csipkéjét, amit ő készít, és minden gyereknek volt lehetősége lefényképezni őt bent a házban, kint az udvaron. Derítővásznakat is hoztunk, így megfelelően lehet dolgozni, és ritka jó képeket sikerült készíteni” – mesélte lelkesen a táborvezető. De más házakba is behívták, jártak egy kosárfonó cigánynál és kirándulni is.
Sokféle műfajjal ismerkednek
Kristó Róbert elmondta, a gyerekek kipróbálták a természetfotózást, a makrózást, a portréfotózást. „Fotóztunk motívumokat, díszítéseket a házakon, kapukon. Sikerült makrógyűrűt szerezni, így mindenki ki tudta próbálni a makrózást, mert a mostani tükörreflexes gépekkel nehéz makrózni. Tájképeket is próbáltunk készíteni, bár az idő nem volt kedvező az ilyenfajta fotózáshoz, mert nagyon sok napsütés volt, a por felszállt. Kellene egy jó eső ahhoz, hogy tájképet tudjunk készíteni” – magyarázta. A tábor programjában szerepelt még a képfeldolgozás is, de mivel a helyszínen nagyon sok jó téma van, inkább most fényképeznek.
„Nagyon jól telik a tábor, jók a fények, szép helyek vannak a faluban, szép a táj, a házak. Jó itt fotózni” – összegzett egy másik résztvevő, Pap Éva.
A táborozók remélik, hogy a községben készült fotókból a legsikerültebbek a polgármesteri hivatalban található emeletet fogják díszíteni. Korábbi táborok lenyomataként a kászoni, szentimrei és szépvízi polgármesteri hivatal falain is fellelhetők az alkotóműhelyesek munkái.
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Izsák Balázs levele Toró T. Tibornak, az EMNP elnökének
Tisztelt Elnök Úr!
Engedje meg, hogy megköszönjem megtisztelő felkérésüket: legyek pártjuk államelnök jelöltje. Úgy gondolom, fontos és hasznos, hogy egy olyan pillanatban, amikor a román közvélemény egésze az államelnökjelöltekre figyel, legyen közöttük olyan, aki az alkalmat arra használja, hogy a székely autonómia ügyét megértesse román nemzetiségű honfitársainkkal.
Szeretném ugyanakkor kifejezni azt a meggyőződésemet, hogy ezt a hivatást nem a Székely Nemzeti Tanács elnökének kell betöltenie. Ennek a meggyőződésnek az elvi alapja az a közismert tény, hogy a Székely Nemzeti Tanács célja a székelyek regionális hatalmának megteremtése és nem a beépülés a román hatalom központi intézményeibe. A politikai pragmatizmus ez utóbbit is indokolttá teheti, akár az autonómia érdekében is, de ezt nem a székely önrendelkezés jelképintézményének kell megtennie, amely a székelység akaratát, a székely hagyományoknak, szokásoknak megfelelően képviseli.
Személyes okom is van, hogy a megtisztelő felkérést elhárítsam. Egy évvel ezelőtt a Székely Nemzeti Tanács egyhangú szavazással választott újra elnökévé. Ez elegendő megtiszteltetés és feladat is ahhoz, hogy boldogabb, vagy szerencsésebb helyzetű népek hatalommal felruházott vezetőinek, vezető-jelöltjeinek helyére ne pályázzak, hiszen számomra magasabb, megtisztelőbb tisztséget legfeljebb az autonóm Székelyföld kínálhat. Maradok tehát, amíg a mandátumom tart, – s ameddig a Jóisten is úgy akarja – csak és kizárólag a Székely Nemzeti Tanács elnöke.
Bízom benne, hogy érveim megértésre találnak, és meg fogják találni a megfelelő embert, aki a választási kampányban megérteti: a globális gazdasági, társadalmi kihívásokon túl Romániának a székely kérdést is meg kell oldania. Rendeznie kell Székelyföld jogállását a jog és a méltányosság talaján állva és figyelembe véve a székely nép akaratát.
Szembe kell nézni a ténnyel: az elmúlt államelnök-választásokon ezt a kérdést egyik magyar jelölt sem vállalta fel. Ez az év áttörést hozhat: akár két magyar jelölt is esélyt kaphat, hogy egymás érveit erősítve a székelyek ügyének de az egész erdélyi magyarság háromlépcsős autonómia koncepciójának szószólója legyen a romániai elnökválasztási kampányban.
Kívánok Önöknek sikeres, eredményes munkát.
Marosvásárhely 2014-08-08
Izsák Balázs
A Székely Nemzeti Tanács
Erdély.ma

Magyar napok Kolozsvár értékeivel
Közel félezer programmal várják a látogatókat a szombaton kezdődő Kolozsvári Magyar Napokon – jelentették be tegnapi sajtótájékoztatójukon a szervezők.
Gergely Balázs, a szervező Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke elmondta, az ötödik alkalommal megtartandó rendezvény immár olyan hírnevet vívott ki magának, hogy Erdély-szerte sokan igazítják a szabadságukat a magyar napok programjához. Sikerként említette, hogy a rendezvény költségvetése negyedrészét immár romániai közpénzből sikerült biztosítani, és a kolozsvári vállalkozók minden korábbinál jelentősebb támogatást nyújtottak a szervezéshez. Célként említette, hogy a helyi közösség minél nagyobb részt vállaljon a rendezvény költségeiből. Idén először a közönség is támogathatja a rendezvényt, ha a hazai telefonhálózatok bármelyikéről 2 eurót érő SMS-t küld a 8842-es számra.
A főszervező elmondta, az augusztus 24-ig tartó fesztivál legfontosabb célja a kolozsvári magyar értékek felmutatása. A rendezvény szervezésében 60–70 kolozsvári intézménnyel működnek együtt. Úgy vélte, Kolozsvár és Erdély csupán a könnyűzenei koncertek területén van lemaradva, itt kell magyarországi fellépőket meghívni.
Horváth Anna, Kolozsvár alpolgármestere elmondta, Kolozsváron nem volt még olyan magyar rendezvény, amely a magyar napokhoz hasonló mértékben tudta volna megszólítani a helyi román közösséget. „A rendezvény falakat képes lebontani, hidakat képes építeni a két közösség között” – fogalmazott az alpolgármester. Hozzátette, elégtétellel tapasztalja, hogy a magyar napok referenciává vált a város román szervezésű rendezvényei számára. A román rendezvények szervezői általában azt a célt tűzik ki maguknak, hogy megközelítsék a magyar napok nézőszámát, sikerét. Az alpolgármester szerint a tavalyi magyar napokon bemutatott István, a király előadás olyan tömeget vonzott a város központjába, amilyen soha korábban nem gyűlt ott össze kulturális rendezvényre. Szabó Lilla programigazgató az újdonságok között a bővebb komolyzenei kínálatot, a sportprogramokat és a Kolozsvári Állami Magyar Színház miniévadját említette. Sánta Levente fesztiváligazgató elmondta, a Kolozsvár főterén felállítandó színpadot néptánc-, könnyűzene-, rock- és alternatívrock-csapatok foglalják el egy-egy estére. A magyar napokon Illés-emlékkoncerten áll a kolozsvári színpadra Szörényi Levente, Bródy János és Szörényi Szabolcs, valamint meghívottjaik, az utolsó este pedig az Experidance Ezeregyév látvány- és táncszínházi nagyprodukcióját láthatja a közönség.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Múltmentés Nagybaconban
Régi korok emlékeinek, tárgyainak, tudásának megörökítésére, továbbadására vállalkozott a nagybaconi Kusztos Vilmos és néhai Benedek József: előbbi egykoron használt tárgyakat, eszközöket gyűjtött össze, hogy a mai gyermekek, fiatalok is megismerjék azokat, utóbbi feljegyzésekben rögzítette a fontosabb eseményeket, történéseket, hogy ne merüljenek feledésbe. Régi szerszámok gyűjteménye
Kusztos Vilmost, a Köpeci Bányavállalat egykori alkalmazottját fiatal korától ismerem. Azóta nyugdíjas, de élénken őrzi minden emlékét, pontosan számon tartja az eseményeket, neveket. Nyugdíjazása után megpróbált visszakapott földjeiből hasznot csikarni, ám teltek az évek, a mezőművelés és a mintaállat tartása is immáron csak emlék számára. Régi, kedvenc foglalkozásával, a díszítő fafaragással, fémtárgyak öntésével, ötvözésével, régiségek gyűjtésével, restaurálásával azonban nem hagyott fel.
– Magángyűjteményem van olyan tárgyakból, amelyekről úgy véltem, hogy hamarosan pusztulni fog még az emlékük is. Arra gondoltam, hogy megmentem a jövő nemzedék számára – mondta. – Azt akarom, hogy a mai gyermekek, fiatalok ismerjék meg a legkülönlegesebb használati eszközöket, szerszámokat, s köztük olyan egyedi darabokat, emléktárgyakat, amelyekből talán éppen egyetlen példány készült, s azt az én gyűjteményem őrzi. Semmi után anyagi javakra nem számítok, hasznos látnivalót szeretnék mutatni erdővidéki, esetleg távolabbról érkező érdeklődőknek. Egyszóval a hagyományőrzés példaadása a célom.
A gyűjteménnyel tele két tágasabb szoba vagy terem, olyanok, hogy azokat bármely pillanatban lakás céljaira is fel lehet használni. Egy harmadik fedett helyiségben a fa- és vastengelyű, kockás-lajtorjás szekereknek, szánoknak, egészvágás ráfos szekereknek, fagerendélyes eketípusoknak, eketaligáknak teremtett helyet a gyűjtő, s a mennyezeti polcokon még ugyanannyi alkatrész vár a majdani esetleges összeszerelésre. Vilmoskának, akit jómagam most úgy szólítok meg, mint fiatal korában, van még egy különleges, szinte hihetetlen tulajdonsága: minden tárgya tiszta és fényes, gondozott, legtöbbje jelenleg is használható állapotban. Hiszi vagy nem hiszi az olvasó, nem engedi meg magának, hogy egy-egy lámpát, hutapoharat, avagy kerámiadarabot belepjen a por! – Jelen pillanatban például van egy működőképes nyomdám – kezdte –, olyan, amit sehol a környéken nem láthat senki, mert vagy már nem használják, vagy pedig ócskavasba került. Itt a nyomda teljes felszerelése, még mutatóban olyan helybeli lapok (Erdővidék, Székely Újság) is, amelyek ezen a gépen készültek. Itt egy 1943-ban gyártott és ma is működő precíz és finom vasesztergapad. Lehetne már teljesen felszerelt vízimalmom is, mert ingyen és bérmentesen felajánlották, de helyszűke miatt le kellett mondanom róla. Hasonlóan jártam egy cséplőgéppel is, mely maholnap valóságos érdekességszámba megy. Itt őrzöm Keresztes Márton bátyám egyik hegedűjét, amit a fia adott nekem megőrzésre. Baconi ezermester volt, kilenc hegedűt készített életében. Jó zenész volt, én még muzsikáltam vele. Még egy lemezlejátszót szeretnék beszerezni, hogy meghallgathassak egy-egy régi számot hanglemezeimről. Most éppen száz van belőlük. Mindenkinek köszönöm az adományokat, el kell mondanom, hogy számos tárgyat saját pénzemen vásároltam meg. Szinte lehetetlen felsorolni, mit őriz Kusztos Vilmos, fényképmellékleteink is csak ízelítőt adhatnak belőle. Glédában állnak a legkülönbözőbb szerszámok, a harcsafűrészek és azokhoz fűrészfogosztó, annyi fényes és kivikszelt kemény szárú csizma, hogy egy tánccsoport férfiembereinek is elegendő lenne, s ehhez egy sorozat suszterszerszám. Hol lehet most ilyent látni, melyik múzeumban? Viharlámpák, függőlámpák egész sora lóg a gerendáról, ezeket követik a különféle mérlegek. A sárgaréz-mérlegtányérok úgy csillognak, mintha teljesen újak lennének. De van ott osztrák–magyar kávépörkölő és korabeli cégtábla is. Műszaki érdeklődésű és néprajzkutató is talál magának itt érdekes tárgyat. Fonókerékből és csörlőből, bardoci bordatípusokból, vetélőből nagy a kínálat, egyik sem hasonlít a másikhoz. Sorakoznak a legkülönbözőbb vaskályhák, juhászfelszerelések, kicsi vékák, egész vékák, köztük egy fatörzsből faragott 1800-ból! Nem hiányoznak a teknők, a vasalók, a rézmozsarak egész sora, cigány kovácsok által készített díszített kézi bárdok, szebbnél szebb kerámiák, köztük nagybaconi és magyarhermányi készítésűek és egy olyan is, amelyen az Anno1795 felirat kandikál ki a fényes mázréteg alól. A baconi ipari kerámia is jelen van, ez helyi jellegzetesség. A XIX. és a XX. század fordulójáról való cserepeket és kupáscserepeket lehet itt látni, egyiken például 1866 az évszám.
Nem kell búsulni a gyűjtemény majdani sorsát. Kusztos Vilmos azt mondta „ha Attila és lányom, az én gyermekeim, megörökölik, értékelni fogják a gyűjtött kincset”. Attiláék jelenleg a tárgyak felcímkézésével, azok megnevezésével, esetleg az évszám és a gyűjtőhely felírásával segítenek. Édesapjuk augusztus 30-ra megnyitót tervezett mindazok számára, akik tanúi szeretnének lenni nagybaconi múltmentésének.
Irkákba rejtett emlékek
A nagybaconi, immár néhai Benedek Józsi bácsi – érdekes, nem gyűjtött tárgyakat, ő irkákba mentette emlékeit – egyszerű falusi ember volt, akit azonban minden érdekelt, és fontosnak tartotta a fontosabb helyi történéseket füzeteibe leírni. Részt vett minden helyi megemlékezésen-eseményen, s az ahhoz kapcsolódó emlékeit-véleményét hangosan is elmondta, felolvasta. Családja és a helyiek nagy részvéttel kísérték ki a temetőbe. Emlékét lányával, Benedek Évával elevenítettük fel. – Édesapám itt, Baconban született 1922-ben. A négy testvér közül ő volt a legnagyobb. A fiútestvére leventekatonaként 1944-ben 19 évesen odaveszett a háborúba. Apámat, aki 30 évig élt özvegyen, én gondoztam, mert testvérem, Ilona kint él Svédországban. Kisbaconi Benedekek vagyunk, de mivel népes a család, a mi megkülönböztető nevünk a „szabó”. Apám részt vett a világháborúban, három és fél évet töltött orosz fogságban. Nem tudom, hogy hol szenvedett, de nem is kell tudnom, mert ami vele történt és amit ő fontosnak tartott, mind-mind leírta irkáiba, amiket én őrzök. 1949 tavaszán jött haza a fogságból, még azután nősült, s én még azután születtem. Több füzetet írt tele: kettőt a kutatásairól és egyben leírta a helyi néphagyományokat. Az az irka, amelyben az életét és a fogsági szenvedéseit-emlékeit írta le, svédországi testvéremnél van. Rettenetesen szerette a régészetet. A kolozsvári Ferenczi Istvánnal és a székelyudvarhelyi Ferenczi Gézával együtt ástak sok-sok helyen, még Dénes Istvánnal is az Almási-barlangban és környékén. Hozzá küldték a budapesti egyetemistákat, akik a vidéket akarták bejárni. Idegenvezetője volt annak, aki a faluval akart ismerkedni. Nagy Balázzsal is ő beszélgetett, azzal, aki írt Háromszékről. Ő volt Janicsek Jenő tanár úr segítsége, amikor kutatta a vidék helyneveit. Apám arcképe Nagybaczoni Molnár Ferenc Tábornokok földje, Erdővidék című, 2008-ban Baróton megjelent kötetében látható, Sepsibaczoni Tókos Csaba barátjának társaságában Budapesten 1995-ben. Józsi bátyánk leányának engedélyével, Rebeka Dóra volt tanítványom többoldalnyi másolatot készített régészeti füzetéből, abból idézünk olvasóinknak: „Régészeti expedíció. Újból a kolozsváriak érkeztek. Ferenczi régész tanár egy csoporttal egypár napot töltött a Rika völgyében, ahol megásták a védelmi vonalnak tekintett Kakas-barázdát. Én egy éjet egy cserefa alatt töltöttem tűz nélkül. Ferencziéket vártam, akik egy traktorral érkeztek Almásról. Szállást csináltam nekik is egy elhagyott épület padlásán. A vékony gerendákra szénát hordtam. Nem mertem lenn az épületben helyet csinálni, féltem a viperakígyóktól, azok szeretik a mészköves meleg helyeket. Jó idő volt, örvendtünk egymásnak, mert voltak tavalyi ismerősök is. Folytattuk az ásatást a Pipások dombján, ott, ahol a tavaly abbahagytuk. Nagyon jól telt, de csak egy hétre tudtam felmenni. Kellett hazajöjjek szénacsinálni. Második utamon fenn találkoztunk a Völgyben. Megnéztük Kozma várát. Nem volt ott semmilyen vár. Nem más az, mint egy erdő borította völgykatlan, a hagyomány szerint ide hozták fel a vargyasi népek az ellenség elől a tatár időkben az állatokat, behajtották, elrejtették a katlanban. Itt, nem mesze egy 120 m hosszú vársánc is látszik. Meg is ástam az ősszel több helyen, de nem találtam edénydarabokat.”
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Harmonia Cordis nemzetközi klasszikusgitár-fesztivál
Hétfőtől a Kultúrpalotában!
Mint arról korábban beszámoltunk, hamarosan kezdődik a Marosvásárhely egyik igencsak rangos és hagyományos zeneszemléjévé vált Harmonia Cordis nemzetközi klasszikusgitár-fesztivál. Az idei szemlére augusztus 18-a és 24-e között kerül sor, a hagyományokhoz híven a Kultúrpalotában. Mint azt Beke István Ferenc gitárművész, a szemle főszervezője elmondta, a fesztivált a Harmonia Cordis Egyesület szervezi, lelkes támogatóik közé sorolható a Marosvásárhelyi Polgármesteri Hivatal és a Maros megyei tanács – ők társszervezőkként is feltűnnek –, valamint a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem.
– Az egyesület szervezi az ország két legnagyobb klasszikusgitár-fesztiválját: az augusztusi, marosvásárhelyi Harmonia Cordis nemzetközi klasszikusgitár-fesztivált és az áprilisi Terra Siculorum nemzetközi klasszikusgitár-fesztivált és versenyt (Székelyudvarhely, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Gyergyószentmiklós). Vásárhelyre számos meghívott előadó érkezik Franciaországból, Magyarországról, Ausztriából, Angliából, Németországból és itthonról egyaránt, a fellépések programja gazdag és változatos. Naponta két koncertre kerül sor, lesz szólógitárkoncert, gitár-fuvola koncert, gitárduó és -trió, valamint dzsesszkoncert is. Idén megpróbáljuk "kivinni" a klasszikusgitár-muzsikát a Kultúrpalotából, így lesz koncert a főtéri Zanza kávézóban és valószínűleg a Víkendtelepen is. Az esti koncertekre természetesen a Kultúrpalota nagytermében kerül sor, a marosvásárhelyi gitáriskola hallgatói a kisteremben lépnek fel, a mesterkurzusoknak pedig a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem ad otthont. Számos érdeklődő jelentkezett, e kurzusokon többen részt vesznek Bukarestből, Kolozsvárról, Székelyudvarhelyről, Sepsiszentgyörgyről. A koncertekre a belépés ez évben is ingyenes, a programot és egyes fellépők rövid bemutatását az alábbiakban olvashatják.
Knb.
Népújság (Marosvásárhely)

Bezárult a XII. Nagyzerindi nemzetközi képzőművészeti alkotótábor
Negyven éves a helyi képtár
Kettős eseményre telt meg vasárnap délután a nagyzerindi Olosz Lajos Művelődési Ház nagyterme: egyrészt ekkor került sor a tizenkettedik alkalommal megrendezett nemzetközi képzőművészeti alkotótábor záró kiállítására, másrészt ekkor emlékeztek meg ünnepélyesen a helyi képtár megalakulásának 40. évfordulójára is.
A két eseményt nemcsak a helybeliek tisztelték meg jelenlétükkel szép számban, hanem arra „ráharaptak” az írott sajtó és az elektronikus média képviselői is.
Siska-Szabó Hajnalka köszöntő szavai után előbb a helybeli Ibolya táncegyüttes szilágysági tánca teremtett ünnepi hangulatot, majd Simándi Sándor nagyzerindi polgármester jelezte: helyi önkormányzati erőforrásokból, megyei tanácsi támogatással, helybeli magáncégek és magánszemélyek bevonásával mind több támogatást kívánnak nyújtani a művelődési élet fellendítésére, a hagyományok megőrzésére. Bognár Levente megyei RMDSZ-elnök, aradi alpolgármester örömét fejezte ki, hogy Nagyzerinden mind több anyagi jut a szellemiségre, így lehet a mostani esemény is nemcsak a község, hanem a régió és a megye magyarságának az ünnepe is. Kiemelte, hogy még Aradon sincs hasonló, kortárs képzőművészeti gyűjtemény, ám arra is javaslatot tett, hogy érdemes lenne ennek egy különleges státust teremteni, amelynek révén hatékonyabban lehetne értékesíteni a község érdekében.
Ezt követően a képtár megalapítói – Fazekas József ötletgazda, Csanádi János, Csáky Barna, Bondár Ferenc és Szabó József – oklevelet vehettek át „A Nagyzerindi Képzőművészeti gyűjtemény létrehozásáért és a község kulturális életének gazdagításáért”.
A nagy „bölények” közül sorra Fazekas József, Csáky Barna és Csanádi János kapott szót, mindegyikűk más-más megközelítésben emlékezve a negyven évvel ezelőttiekre, illetve az azóta bekövetkezett eseményekre, amelyek közül a legfontosabb az alkotótábor újrateremtése és évenkénti megrendezése.
Fazekas József különben erre az alkalomra az otthonában megőrzött, a képtárral kapcsolatos valamennyi írásbeli dokumentum másolataiból állított össze egy igazi, gondolaébresztő válogatást. Csáky Barna arra hívta figyelmet, hogy – szabadok lévén – éljünk ezzel szellemi értékeink megőrzésében. Csanádi János nem is kevéssé meghatottan ajánlotta: rá kell érezni az élet apró szépségeire, amelyekre igazi ráadás a művészi szépség nyújtotta élmény.
Szekernyés János temesvári műkritikus értékelésében nem kerülhette meg a 40 éves évfordulót, ennek kapcsán viszont beszélt az alkotótáborok és a művésztelepek múltjáról, hagyományairól, a szükségességüket övező vitákról, kitérve ugyanakkor a jelenkori vizuális művészet követelményeire: szemmel és lélekkel látni, modern módszerekkel értelmezni a valóságot! Ami az alkotótáborban – a megadott, a Vissza a jövőbe témakörben – készült alkotásokat illeti, azokat változatos, jó minőségű, jól megkomponált munkáknak minősítette, amelyek kiemelik a dolgok lényegét, és különböző megoldásokkal keltenek feszültséget, sűrűn ihletődve a helyi élményekből.
A jól sikerült, már-már estébe nyúló rendezvényt Éder Enikő, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház művészének rövid zenés hangulatos összeállítása zárta, amelynek keretében néhány saját szerzeményt (szövegíró Nótáros Lajos) és nemzetközi slágert adott elő Borsos Pál akkordeon-kíséretével.
A vasárnapi események alkalmából a szervezők két kiadvány is megjelentettek: az egyik a hagyományos katalógus az éppen aktuális alkotótábor résztvevőiről, a másik – 40 éves a Zerindi Galéria címmel, 2014 – egy szép kivitelezésű album, amely nemcsak visszaemlékezéseket tartalmaz a négy évtizeddel ezelőtt történtekre, hanem elképzeléseket is megfogalmaz a jövőt illetően, sőt egy bő válogatást is tartalmaz a képtár gazdag anyagából.
Az ünnepi záró vacsorán, természetesen, nem hiányozhatott a jubileumi torta, s az ígéret a művészek részéről: bármikor örömmel térnek vissza Nagyzerindre!
Kiss Károly
Nyugati Jelen (Arad)

Falakat bont, hidakat épít a Kolozsvári Magyar Napok
Színház, koncertek, kiállítások, előadások, gyerekprogramok
Az augusztus 17. és 24. között már ötödik alkalommal sorra kerülő Kolozsvári Magyar Napok a városnapoknál sokkal nagyobb tömegeket képes megmozgatni, és programkínálata ösztönzőleg hat a kolozsvári önkormányzat szervezte eseményekre – ezt az önkormányzat is elismeri, így kiemelt fontosságúként kezeli a fesztivált, amely ma már a kezdetinél jelentősebb összeggel is támogatja a rendezvényt: a 2011-es két ezer lejhez képest az idén 130 ezret utalt ki a költségvetésből.
A KMN elérte a kezdetekkor megfogalmazott célt: összekovácsolja a kissé széthulló helyi magyarságot, a többségieknek pedig sikerült bemutatni a magyar kultúrát – mondta Gergely Balázs főszervező a tegnapi sajtóértekezleten. A KMN „falakat bont és hidakat épít a kolozsvári román és magyar közösség között” – fűzte hozzá Horváth Anna alpolgármester. Az idei rendezvény román díszvendége Mircea Dinescu költő lesz, a KMN számtalan újdonságot is kínál.
NAGY-HINTÓS DIANA
Szabadság (Kolozsvár)

Elhunyt Halasi Erzsébet színművész
Augusztus 12-én elhunyt Halasi Erzsébet színművész, a nagyváradi Szigligeti Színház társulatának nyugalmazott tagja. 1940. október 5-én született Szegeden, édesapja Halasi Gyula színművész a nagyváradi magyar színjátszás emblematikus alakja volt.
Halasi Erzsébet a marosvásárhelyi Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetben végzett 1961-ben, majd nagyváradi színház szerződtette. Lírai és karakterszerepek hosszú sorát játszotta el. „Azt mondják, hogy a színészmesterséghez szerencse is kell. Bizonyára így van, de csak a tehetséges színész válhat művésszé.
Szabadság (Kolozsvár)

Úz-völgyére emlékeztek
Filmvetítés és könyvbemutató Kovásznán
Hétfőn a kovásznai Városi Művelődési Házban, a Fábián Ernő Népfőiskola égisze alatt tartották meg a 70 éve történt című rendezvényt, ahol az Úz-völgyi eseményekre emlékezve filmet vetítettek, valamint Kisgyörgy Tamás, a Charta Kiadó igazgatója bemutatta az általa szerkesztett, T 1224 Úz völgye című könyvet.
A rendezvény megnyitóján Balogh Zoltán református esperes, a Fábián Ernő Népfőiskola programszervezője elégedettségét fejezte ki, amiért olyan sokan eljöttek az eseményre. Balogh kifejtette, bár a népfőiskola nyári szüneten van, fontosnak tartották, hogy megemlékezzenek az Úz-völgyében történt, 70 évvel ezelőtti ütközetre.
A délutáni esemény első felében filmvetítést tartottak, ahol a szegedi Szín-Tér-Kép stúdió Úz-völgyében készült filmjét tekinthették meg az érdeklődők. A közel negyvenperces filmben elsősorban az ottlakók szólaltak meg, elmondva, miként emlékeznek vissza az 1944-es ütközetre, ugyanakkor az interjúalanyok szót ejtettek a jelenlegi nehézségeikről is, s mindezek mellett az Úz-völgyében létesített vízerőműről is bemutattak néhány képsort a filmben, felhívva a figyelmet a környezetrombolásra, a természet veszélyes kiaknázására.
Ezt követően Kisgyörgy Tamás vette át a szót és mutatta be a T 1224 Úz völgye című könyvét. Elmondta, előtte már sokan foglalkoztak az Úz-völgyi csatákkal, azonban e tanulmányok többsége mindig hadászati szempontból közelítette meg a témát. Kisgyörgy könyve abban tér el másokétól, hogy a szerző sokkal inkább a csatában részt vevő civilek szemszögéből mutatja be az 1944 augusztusában történteket.
Kérdésünkre a szerző elmondta, a könyve egyfajta tisztelgés mindazon elesett civilek előtt, akik kaszát, kapát vagy bárminemű eszközt ragadva küzdöttek a szovjet betörők ellen, és életüket vesztették. A kötetben így nemcsak a történelmi adatok, hanem fényképek és naplóbejegyezések is olvashatóak a történtekről.
A rendezvényen meghívottként jelen voltak dr. Szőts Dániel és Páll Sámuel sepsiszentgyörgyi lakosok, akik részt vettek az 1944-es harcokban. A két Úz-völgyi veterán előadásából kiderült, nem sok esélye volt a magyar csapatoknak a szovjetekkel szemben, mert nem voltak annyira jól felszerelve, mint az előretörő, hatalmas számbeli fölényben lévő ellenség. Elmondták, leginkább első világháborús fegyvereik voltak a honvédeknek, ez pedig nem sokat ért a szovjet harci gépek ellen. Mint felidézték, az akkori reménytelenség láttán a menekülés lett volna a legjobb megoldás a honvédek részéről, de ők mégis kitartottak, mert annyira erős volt a hazaszeretetük, hogy a túlerővel szemben is tartani akarták az ezeréves határt.
Nagy Sz. Attila
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Az űrlap alja
Szemétdombra ítélt történelem
Furcsa „leletre” bukkantak a nagyváradi szeméttelep válogató munkásai pár nappal ezelőtt. A szelektív hulladéktárolók tartalmát vizsgálva ugyanis egy halom régi, zömmel az egykori magyar világból származó okmány bukkant elő egy szeméthalomból. Az 1800-as évek végétől egész az 1980-as évekig datált iratok között akadtak temetkezési engedélyek, születési bizonylatok, orvosi zárójelentések, de mint kiderült, monarchiabeli bírósági jegyzőkönyvek másolatai is lapultak a szemétdombon.
Mint megtudtuk, a szemetet szétválogató munkásoknak feltűnt a sok régi okmány, több ilyenen a magyar királyi pecsét, másokon püspöki pecsét volt látható. A munkások sejtették, talán mégsem a szemétbe való papírhalmazra bukkantak, ezért értesítették a feletteseiket.
Utánanéztünk a történetnek, hogyan lehetséges az, hogy levéltári okmányok a szemétdombon végezzék. A nagyváradi polgármesteri hivatal sajtóosztályán keresztül végül kaptunk is egy „hivatalos” álláspontot arról, hogyan kerülnek tájainkon az évszázados okmányok a kukába. Persze elhangzott az is, elképzelhető, hogy egy magángyűjtemény darabjai landoltak a szemétdombon, azonban ezt a verziót nem találtuk elfogadhatónak. Erre azt a választ kaptuk, az iratcsomó valóban a váradi önkormányzat archívumából került a szemétdombra, ugyanis a hivatal a törvények értelmében száz évig köteles megőrizni okmányokat. Száz esztendő elteltével jegyzőkönyv készül a megsemmisítésre ítélt dokumentumokról. Így történt ez most is, és a polgármesteri hivatal megbízott egy céget (ennek a nevét persze nem sikerült megtudnunk), amely vállalkozott arra, hogy az ilyenkor szokásos megsemmisítési procedúrát végrehajtja. Szabályosan az erre használatos irodai „papírlaskázó” géppel kell megsemmisíteni az erre ítélt okmányokat, azonban ez elmaradt. Mondhatjuk, akár szerencsés véletlen vagy a Gondviselés is szerepet játszott itt, nem csupán az illető titokzatos cég szerződésszegő hanyagsága, ugyanis mint kiderült, könnyen elképzelhető, hogy nem csupán haszontalan másolatok és okmány-mellékletek úszták meg a megsemmisítést. A szemétdombról kihalászott okmánycsomót ugyanis a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) vezetősége vette magához.
Tegnap Csűry István, a KREK püspöke lapunknak azt nyilatkozta, levéltárosokból álló csapattal nézetik át a szemétdombról megmenekített okmányokat. Akad köztük olyan is, mely nem fontos okmány, de sok olyan van, amit már csak kegyeletből sem lett volna szabad ilyen sorsra juttatni, hiszen a személyes adatvédelmet, a kegyeleti alapszabályokat is figyelembe kellett volna vegye az önkormányzat. A püspök elmondta, számtalan eset volt eddig, amikor a román hatóságok azzal érveltek, azért olyan nehéz az egyházaknak hozzájutniuk a – saját – régi okmányaikhoz (főleg, ha egy-egy restitúciós perről van szó), mert az állami levéltáron kívül senki, még az egyházak sem képesek szabályszerűen és biztonságosan megőrizni a sokszor perdöntő okiratokat.
Csűry püspök úgy véli, már csak azért is átvizsgáltatják és megőrzik a „szemétre ítélt” régi magyar okiratokat, hogy a kegyeleti tiszteletadáson túl demonstrálják a levéltári hatalmasságoknak, hogy a történelmi magyar egyházak képesek megőrizni saját dokumentumaikat. Amúgy külön érdekesség, hogy a kidobált dokumentumok között vannak olyan iratok, amelyek például a premontrei gimnázium tulajdonjogát igazolhatják. Ez azért is bizarr, mert a váradhegyfoki premontrei prépost évek óta (mióta a gimnázium visszaigénylési procedúrája folyik) rengeteg akadályba ütközött, hogy az állami levéltárból kikérhesse azokat a dokumentumokat, amelyekkel igazolni tudja, hogy a fehér szerzetesek híres gimnáziuma kié valójában. Ehhez képest a gimnázium tulajdonviszonyaira utaló dokumentumok a szemétdombon végezték volna, ha a sors másként nem dönt.
Szőke Mária
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Érdemes volt elvállalni
Jó két éven át nem volt magyar alprefektusa Szatmárnak, egy olyan megyének, ahol a lakosság közel 40 százaléka magyar. Hogy mennyire szükség lett volna erre, már csak a demokratikus elvek betartása miatt is, ez az alábbi beszélgetésből is kiderül. ALTFATTER TAMÁS FERENCET az RMDSZ kormányra kerülése után nevezték ki tavasszal, s az azóta eltelt rövid idő alatt is bebizonyosodott, hogy a kormánybiztosi hivatalban is fontos az arányos képviselet. Sike Lajos interjúja.
Mikor kinevezték, kvalitásai közt elsőnek említették szakmaiságát és jó kommunikációs készségét, ami ezen a poszton fölötte fontos. Honnan került a megye házába?
A helyi adók hivatalában dolgoztam, mint főtanácsadó. Ami önmagában is feltételezi, hogy nemcsak jogi, de közgazdasági ismeretekkel is rendelkezem. Szóval két egyetemet végeztem, mert úgy éreztem, hogy szükségem van rá, ha nem akarok egy szintem megrekedni. Kiderült, jól döntöttem, mert alprefektusként is mindkét végzettségem előnyömre válik, természetesen első helyen a jogi ismeretek.
Mi a hatásköre az alprefektusnak, milyen területeket bíztak Önre, egyáltalán meg van ez határozva?
Hogyne. Fontosabb feladataimat a törvény is meghatározza. Először is a megyei földvisszaadó bizottság titkára vagyok, ami a rendszerváltás után huszonöt évvel is elegendő munkát ad. Annyi más mellett az idősek problémája is rám tartozik. Én felelek az útlevél-ügyekért, felügyelem a járművek forgalomba íratását és a gépkocsivezetési engedélyek kiadását.
Nem hivatalos feladatom, de fontos része munkámnak a társadalmi párbeszéd, a különböző egyeztetések, az elvtelen viták és konfliktusok megelőzése. S akkor még nem is soroltam fel mindent, hisz az élet bőségesen ad témát. Például a lakossági meghallgatások, amelyeket hetente tartok. Ezek által hiteles képet kapok a problémákról. Ezért igyekszem mindig pontosan megtartani, s amennyiben lehet, kellő időt szakítani rá, hogy mindenkit meghallgassak. Kilencven százalékban olyan, főleg idősebb magyarok keresnek meg, akik már csak életkoruk és helyzetük miatt sem beszélnek jól románul. Például olyan nagyobb magyar közösségben élnek, ahol csak ritkán használják a román nyelvet. Van, aki meg is mondja, azért jött hozzám, mert velem jobban megérti magát, részletesebben kifejtheti véleményét, előadhatja problémáját. Méltánytalan, sőt megalázó lenne ezeket az idős embereket kioktatni, hogy miért nem tanultak meg románul. Olykor eszembe jut, vajon hányszor kerültek az életben olyan helyzetbe, amikor nem volt lehetőségük anyanyelvükön előadni gondjaikat és sérelmeiket. Ezért is fontos, hogy mindenütt legyen képviseltünk, s ne engedjük, hogy innen is, onnan is kiszorítsanak bennünket...
...miként a városvezetésből. Mert szégyen és gyalázat, hogy a negyvenezer magyart számláló Szatmárnémetinek most sincs magyar alpolgármestere, pedig még a „vatrás” időszakban is volt. De menjünk tovább. A helyi lapokban olvasom, a lakossági meghallgatásokon az egyik fő probléma továbbra is a föld.
Ennek oka elsősorban az, hogy egy évig gyakorlatilag állt az ilyen vitás ügyek rendezése. Ennyi időt kaptak az önkormányzatok, hogy a tényleges helyzet alapján pontos kimutatást és térképet készítsenek a hatáskörükben lévő földek tulajdonosi állapotáról, hogy aztán tisztán lássuk a valós helyzetet: hol van plusz, hol van mínusz. Ez a munka csak nemrég fejeződött be, minek nyomán újraindult a függőben lévő földügyek rendezése. Az elmúlt napokban néhány ügyet már megoldottunk, ami azt bizonyítja, helyes volt az egyéves moratórium. A meghallgatásokon másik gyakori téma ezekben a hetekben a nyugdíjjal kapcsolatos problémák. Pár éve egy törvény hibás értelmezése miatt sokan több nyugdíjat kaptak, mint amennyi járt volna. Most a különbözetet vissza kell fizetniük. Nálunk Szatmár megyében eddig több mint száz ilyen személlyel találkoztunk. Nincs hatáskörünk ahhoz, hogy ezt semmissé nyilvánítsuk, de ahhoz tanácsokat adhatunk hogyan tehetik könnyebbé a visszafizetést. Egyébként, mint tapasztaljuk a kormány is igyekszik elviselhetőbbé tenni az ilyen nyugdíjasok helyzetét. Az RMDSZ javaslatára törvénymódosítás jelent meg, hogy a kisnyugdíjú volt téesz-tagokat mentsék fel a visszatérítés alól.
A prefektúra az önkormányzatoktól is átvállal feladatokat. Mi másnak véljük azt, amikor az önök intézménye a sajtón át hívja fel a lakosság figyelmét, hogy szárazságban ne rakjanak tüzet a határban, a tarlót ne égessék le, mert ezzel károkat okoznak az állat- és növényvilágban. Vagy takarítsák ki az árkot, hogy ott folyjon a víz, ahol folynia kell, ne az úttesten, vagy a gazdák kertjében. Mindez az önkormányzatok feladata volna, amit egyébként szabályoznak a vonatkozó törvények. Nem arról van itt szó, hogy a helyhatóságok nem tesznek eleget az előírásoknak, holott elsősorban az ő érdekük volna, hogy ne legyen tűz vagy árvíz saját területükön?
Felvetése érdekes, de csak részben igaz. Az önkormányzatokkal kapcsolatos megjegyzései többé-kevésbé megfelelnek a valóságnak, vannak települések, melyek vezetői jól ellátják feladataikat, mások kevésbé. A mi esetünkben nem arról van szó, hogy rátelepszünk az önkormányzatokra és hatásköröket vennénk el tőlük. Inkább arról, hogy ezek a területek a prefektúra kompetenciáját is érintik, amennyiben a prefektus a megyei katasztrófavédelem elnöke. Ebből következik: érdekünk, hogy az említett területeken is jól menjek a dolgok, lehetőleg megelőzzük a bajt, ne legyen tűz, árvíz, más szerencsétlenség. Többek között ezt szolgálják a sajtóban közölt felhívásaink is. Próbálunk minden eszközzel hatni a lakosságra.
Meglepő, hogy ezekben a dolgokban milyen nehezen lépünk előre. Az Avasban jártam egy osztrák vendéggel, aki némi iróniával dicsérte, hogy a külföldön keresett pénzből milyen kacsalábon forgó palotákat építenek az itteniek, ám azt sem hagyta szó nélkül, hogy a legtöbb előtt az árkok gondozatlanok és tele vannak szeméttel. Egyszerűen nem értette: miként lehetséges ez? Nem találtunk rá mást választ, mint azt, hogy nyugaton szigorúan megbüntetik, ha nem a kijelölt helyre teszi, mi meg engedékenyek vagyunk. Ezért a derék avasiak külföldön az ottani szokásokhoz, hazájukban pedig az itthoniakhoz igazodnak.
Ez nálunk sem mindenütt így van, a Nagykároly környéki sváb falvakban mindig tiszták az árkok és virágok nyílnak a házak előtt. Úgy látszik, kell egy idő, amíg bizonyos jó szokások tartósan meggyökeresednek. Ám, ha arra gondol: a helyhatóságoknak megvannak a törvényes eszközeik, hogy ezt a folyamatot meggyorsítsák, akkor igaza van. Egyik feladatunk, hogy ezt számon kérjük a helyhatóságoktól. Elvégre a törvényesség minden területen kötelező.
Akkor hadd mondjak mást. Falun lévő szőlőmhöz, Muzsdalytól a rövidebb utat választva úgy szoktam kijárni, hogy a Tálna folyócska pallóján is át kell egyensúlyozzak. Nem ez okoz gondot, hanem az, hogy a Tálna medre gyakran olyan erőteljesen cefreszagú, hogy az ember szinte berúg, mire átér. Szigorú törvények védik az élővizeket mindenféle szennyezéstől, de itt a Tálna és Túr mentén még most sem tartja be minden pálinkafőzős!
A környezetvédelmi hatóság dolga ezt ellenőrizni és számon kérni, de szükség esetén mi is beavatkozhatunk. Ám eddig, tudomásom szerint egyetlen panasz sem érkezett amióta itt vagyok. Ez azzal is magyarázható, hogy a nyár a pálinkafőzésnél is szünet. A sajtón át is bátorítanám a lakosságot, ne legyen elnéző, ha a helyi szervek nem intézkednek, jelentse a prefektúrának az efféle szennyezéseket is, elvégre a folyóvizek tisztasága mindannyiunk érdeke. Az élővizek szándékos szennyezéséért kemény büntetések szabhatók ki. Ha elénk kerülnek ilyen ügyek, nem leszünk elnézőek. Egyébként mind jobban figyelünk a környezetvédelmi törvények betartására is, amit tényekkel is tudunk igazolni. Nem állunk azok mellé, akik elnézőek és engedékenyek, még kevésbé, akik tudatosan rombolják a természetet.
A tavaly súlyos támadások érték az egyik leghatékonyabb természetvédő szervezetet, az Erdélyi Kárpát Egyesületet, mely a megye legnagyobb természetvédelmi övezetének, a Túrmentének a felügyelője. Az ok az volt, hogy az EKE nem adott építési engedélyt védett területre, amit egy időben többen is kértek. A megyei tanács egyik vezetője, nem ismerve a természetvédők jogkörét és a vonatkozó törvényeket, a kérelmezők mellé állt, nyilvánosan elmarasztalva az egyesületet. A vitának a prefektúra vetett véget, amikor a természetvédők mellé állt.
Hallottam az ügyről, bár a részleteket nem ismerem. Ám azt tudom, hogy a természetvédelem területén az is sok vitát okoz, hogy az érintett gazdák nem teszik le időben a védettség kárpótlását igénylő kérvényeket. Mert az állam jelentős kárpótlás fizet azoknak, akiknek földjük van a védett területen és nem változtathatják meg annak rendeltetését. Mondjuk a legelőt vagy kaszálót nem szánthatják fel, hogy búzát vagy kukoricát termesszenek benne. Nem mondhatok mást, mint azt, hogy tessék igényelni a kárpótlást. Ha úgy tetszik, a törvényes utat választani, ne az akadékoskodást és a jelentgetést.
Pár hónap után van már valamilyen sikerélménye, ami nyomán azt mondhatja: ezzel érdemes volt foglalkozni!
Hogyne, jó érzéssel tölt el, hogy több idős embernek nem csak tanácsokat adhattam, de konkrétan is segíthettem régóta húzódó ügyének megoldásában. Legnagyobb elégtétel mégis az volt számomra, hogy felügyeletünk mellett, visszaélések nélkül, sikeresen lebonyolítottuk Szatmár megyében az EP-választásokat. Nekem külön öröm volt, hogy azok, akiknek bizalmából kormánybiztos lehetek, az átlagnál is nagyobb számban szavaztak. Ilyenkor csakugyan átérzem, hogy érdemes volt elvállalni ezt a feladatot.
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

– Az írótábor feladata és felelőssége nagy, mert továbbra is a valódi értékek mellett tör lándzsát, emlékezik és emlékezni tanít, úgy, hogy közben a megújhodás képességét is magában rejti - fogalmazott a Magyar Írószövetség elnöke az augusztus 15-ig tartó, 42. Tokaji Írótábor megnyitóján szerdán.
Szentmártoni János kiemelte: a Tokaji Írótábor "állja a sarat", mert amikor támadások érik vagy le akarják írni, megőrzi méltóságát, és rangjához méltón minden egyes alkalommal újjászervezi önmagát és munkához lát, immáron negyvenkét éve.
Rámutatott: a tábor 2012-ben hirdette meg az Eltiltva és elfelejtve – A hallgatás és elhallgattatás évei a magyar irodalomban című tanácskozását, amelynek idén érnek a végére, a 25. évfordulón stílusosan épp a rendszerváltozás időszakát vizsgálva.
A péntekig tartó tanácskozás kétszáznál több résztvevője azon folyamatokat, életműveket, műhelyeket vizsgálja, amelyeket hosszú évtizedekre - Szentmártoni János szavai szerint - a "hallgatás kövei közé falazott a kommunista hatalom."
Az írótábor ez évi címe: "Nagy jövő mögöttünk". "Vajon mit jelenthet esetünkben ez a Kalász László-verssor, amit Jánosi Zoltán kurátortársunk javaslatára az idei tanácskozás főcíméül adtunk? - tette fel a kérdést az írószövetség elnöke.
Szüleink nemzedékének egy olyan álmot, amelyben sokáig nem is mertek hinni, hogy a diktatúra fölött bizony eljár majd az idő, két vállra lehet fektetni, és el lehet kezdeni egy új világ alapjainak a lerakását - válaszolt rá.
"És mit jelenthet a verssor a mi nemzedékünknek, amely a fordulat éveiben csupán kiskamasz korát élte? Hogy ezt az új világot bizony idővel nekünk kellett és kell tovább építenünk, magunk mögött hagyva a jövőből mindazt, ami tévedés volt, abban viszont továbbra is hinni, ami nagy és nemes" - mondta, hozzátéve: 25 évvel a rendszerváltozás után mi sem lehetünk magunkkal maradéktalanul elégedettek, hiszen segédkeztünk számos káros folyamat kibontakozásában, mint például a kultúra szempontjainak kiszorításában a közéletből, az ideológiai lövészárkok tovább mélyítésében, a média globális agymosásában, a valódi értékek megkérdőjelezésében.
Az írótábor résztvevői 2012-ben a háború utáni két évtized jelenségeit elemezték, tavaly a 70-es és 80-as éveket, idén pedig azon szellemi mozgásokra, kulturális és közéleti eseményekre fókuszálnak, amelyek, Szentmártoni János szavai szerint "jelentősen hozzájárultak egy hazug és mérgező korszak felszámolásához, és egy +nagy jövő+ megteremtéséhez, amely akkor is a miénk volt, ha ma már számos hibáját is látjuk."
A Tokaji Írótábor kezdetektől fogva befogadta, hívta a különböző nézeteket valló írókat, közéleti szereplőket, fejtsék ki nézeteiket, ütköztessék őket.
Tokaj évről évre meghatározóan a nemzeti érzelmű és közéleti elkötelezettségű résztvevők gyülekezőhelye volt és az ma is. A hetvenes évektől itt vetődtek fel először olyan megoldatlan
társadalmi kérdések, mint a népességfogyás, a környezetvédelem, a kistelepülések helyzete, a lakótelepi elszigetelődés vagy a határon túli magyarság sorsa, és itt foglalkoztak először a magyar irodalom jelenlétével Európában.
Az írótábor elindítóinak szellemi hátterét a Tokajjal szomszédos Tiszaladány szolgáltatta, amelynek lakói ma is híven őrzik a népi írókkal - Sinka Istvánnal, Somogyi Imrével, Szabó Pállal, Móricz Zsigmonddal, Veres Péterrel - való kapcsolatuk emlékét, és ahová a mostani tábor résztvevői is elzarándokolnak.
MTI

KOLOZSVÁRI MAGYAR NAPOK A RENDSZERVÁLTÁS ÓTA ELŐSZÖR! (AUGUSZTUS 18-22.)
Magyar Napokat szerveznek augusztus 18-22-ig, a rendszerváltás óta először. A történet néhány hónappal ezelőtt kezdődött, amikor Kolozsvár polgármestere többször is közvitát szervezett a városnapokról és a városmárkázásról. Az első körökben sikerül
ét időpontot rögzíteni: májust és októbert.
Mivel sok magyar szemét szúrta az október, mert ekkor „ünneplik” a szovjet csapatok 1944-es bevonulását vagy a román egyetem 1919-es alapítását, külön tanácskozásra adták a fejüket. Ekkor pattant ki az ötlet, hogy legyen a kolozsvári magyaroknak külön városnapjuk, külön időponttal. És lehetőleg akkor, amikor van is mire pezsgőt bontani. A Kolozsvári Magyar Napokat Erdély éves kulturális seregszemléjének szánja a főszervező EMNT és RMDSZ. Az aratásba elképzelhető, hogy be fog zavarni az eseménysorozat jelenlegi időpontja: augusztusban nemcsak a diákok hiányoznak a városból, hanem két évad között ekkor pihenik ki fáradalmaikat a színészek, a filharmónia zenészei. A szervezők ezért nem zárkóztak el attól, hogy a későbbiekben módosítsák a Kolozsvári Magyar Napok dátumát. Gazdag program Az idei program kellemes meglepetéseket tartogat: bemutatkozik Pécs, Európa egyik jelenlegi kulturális fővárosa. Erdélyi és határon túli magyar könyvkiadók hozzák el legújabb köteteiket, filmeket vetítenek éjjel-nappal, múzeumi standokkal, képzőművészeti és plakátkiállításokkal csábítanak. Szintén ekkor szervezik meg a Szent István-napi Néptánctalálkozót. Esténként a Háromszék, a Hot Jazz Band, a Kaláka és a Beatrice húzza a talpalávalót. A koncertekre, kivéve a Beatricét, a Főtéren kerül sor. A rendezvénysorozat színfoltja, hogy augusztus 18-án éri el Kolozsvárt az a biciklitúra, amelyen a kísérők mellett 300 profi bringás teker Budapesttől Csíksomlyóig. A román-magyar kapcsolatokat ápoló szimbolikus túrán a résztvevők találkoznak az államelnökkel vagy az államelnök megbízottjával.
alfahir.hu

Emlék az utókornak: Egy honvéd visszaemlékezései
Családi dokumentumok rendezgetése közben került elő egyik székelyhídi olvasónk üknagyapjának az első világháborúról, illetve az azt követő évekről írt visszaemlékezése, melyet, mint kordokumentumot adunk közre.
Tatai István székelyhídi olvasónktól kaptuk az alább több részben olvasható, megszerkesztett kéziratot, melynek aktualitást ad, hogy nemrégiben volt az első világháború kitörésének 100. évfordulója. A szöveg szerzője olvasónk üknagyapja, Farkas Gábor (1877–1949) építőmester és kőműves, az első világégés részese volt, mint a debreceni 39. gyalogos ezred katonája, és ennek „köszönhetően” bejárta fél Európát, harcolt a piavei fronton, és Doberdónál is, majd szerencsésen hazatért. A visszaemlékezés régi fotók és családi dokumentumok rendezgetése közben került elő. Olvasónk joggal fogalmaz úgy, hogy igazi kincsre bukkant, hiszen a papírra vetett szöveg a hozzá tartozó fotókkal kiegészítve valóságos kordokumentumnak nevezhető: hogyan látta a háborút egy katona a lövészárokból, és hogyan a háború utáni éveket. Hogy valóban így van, arról most győződjenek meg olvasóink is, íme Farkas Gábor visszaemlékezése.
„Engem is besoroztak…”
Születtem 1877. hatódik hó 10-én, Székelyhídon. Édesapám Farkas Gábor (született Székelyhídon), édesanyám Nyéki Erzsébet (született Váncsodon, Magyarországon). Két és fél évig voltam nyomdász tanonc, de láttam, ez a szakma nem nekem való, ezért kőműves tanonc lettem 4 és fél évre. A segédi idő alatt dolgoztam többek közt Nagyváradon, Érkeserűben, Szatmáron, Nagykőrösön, Kecskeméten, Budapesten. Amikor hazatértem, apám látta, hogy megkomolyodtam, és mivel egyedül nem élhettem, hát megnősültem, Hatházi Julianna lett a hites feleségem. Kőműves iparosként építettem az Érmellékem többek között az asszonyvásári leányiskolát, a székelyhídi pala, később papírgyárat, a nagykágyai malmot. Miután kitört a háború, a Duna és a Tisza közét már elfoglalták a szerbek, az oroszok a Kárpátokat, engem is besoroztak, kiképzésre elvitek Jaromérba (Csehországba), 6 heti kiképzésre. Onnan kerültem Königgratzba (középkori magyar neve Királyvárad), ott volt a harctéri kiképzés, akkor voltam 37 éves. Később 4 hétig voltam, 1916. januárjában a doberdói fennsík lövészárkaiban, melyek közönséges árkok voltak, az ellenség felőli oldalon földdel megrakott zsákokkal egy méterrel megmagasítva.
Méterekre az ellenségtől
A zsákok között vaslemez volt, az azokon volt lyukakon dughatta ki a katona a puskája csövét. Az ároktól egy méterre volt a drótakadálynak nevezett tövises drót, de csupán 20 méterre volt az ellenség is. A tisztek pince alakú, kősziklába vájt üregben voltak, onnan osztották parancsaikat. A katonák az említett árkokban kellett legyenek 10 napig és 10 éjszakán át, az ennivalót éjszaka vitték nekik, már amikor lehetett. Csendesebb időben, amikor nem volt támadás, az 500 emberből 15 – 20 halt meg naponta. Éjszakánként, hogy az ellenséget meglessük, világító rakétát kellett kilőnünk, de sok volt a gránát és repesz, ami az emberek életét könnyen kioltotta. Az életüket vesztett bajtársakat a szanitécek hajnalonként szedték össze, és vitték 2 kilométernyi távolságra, ahol koporsó nélkül, saját ruháikban temették el őket. A sebesülteknek a szanitéc gyorssegélyt nyújtott.
Sok magyar nyugszik olasz földben
A 10 keserves nap eltelte után, hajnali időben érkezett el a váltás ideje, a mi, 39. számú ezredünket a 41. számú váltotta. Nagyjából 10 kilométeres távolságban voltak a deszkából épült pihenő barakkok, egybe 100 ember fért be. Ezeket az építményeket az ellenség, leginkább repülőről, rendszeresen szétverte. Ez a barakktábor egy kis falura hasonlított, a katonák még kis templomokat is építettek deszkából. Volt idő körülnézni a környéken. Doberdó éghajlata meleg, megterem a citrom, a narancs, a füge, a babér, a gesztenye, a rozmaring. A talaj köves egyik helyen, a másikon a burján akár 60 centisre is megnő, a kopárságban semmi nem terem. Egy idő után megbetegedtem, legyengültem, ezért kórházba vittek előbb San Daniele-be, ahonnan másfél hónap után Budapestre kerültem 2 hónapra. Átkértem magam Debrecenbe, ahol újabb 4 hónapig lábadoztam, majd áthelyeztek Érmihályfalvára újabb 5 hónapra. Ekkor már Románia is hadban állt, katonái bevonultak Kolozsvárra. nem sokáig voltak ott, a németek és a magyarok visszaverték őket Bukarestig.
Négy nap, négy éjjel
Ez idő tájt már Mihályfalván nem lehetett maradni, vissza kellet menni az ezredhez. Ott, ahol már korábban voltam, az üdülőbe (San Danielle – szerk.megj.) készítettem egy konyhát épülettel együtt, ahol 500 embernek főztek. Innen beosztottak a menetszázadba, 4 nap és 4 éjjel mentünk vonattal, míg az olasz tengerparthoz értünk, Doberdóhoz közel. Ekkor már az olaszokat Coneglián túl, a Piavé partjánál állították meg a magyar és német hadtestek. A tengerparton kiszálltunk, gyalog mentünk Conegliáig. Szép város volt nagyon, gyárak raktárak, vasúti nagy épületek. Az olaszok, mikor visszavonultak, felgyújtották, az állomást szétlőtték, ebben a nagy városban nem maradt 20 családnál több, a többiek elmenekültek. Mi egy kastélyban szálltunk meg, melynek a kertjéből lett az elhunytjaink temetője: a Piavénél meghalt embereinket ott temettük el. Engem, mint mesterembert, beosztottak a temetkezéshez, tiszteknek csináltan koporsót, közlegényeknek keresztet. Itt kevés ideig voltam, újra beteg lettem, kórházba szállítottak, de csak olasz területen, mivel senki beteget az országunkba vissza nem hoztak, ott volt az üdülőnk is, nagyon sok magyar nyugszik az olasz földön.
Nehéz helyzetben
Innen áthelyeztek a divíziós asztalos műhelybe itt már nagyon jó dolgom volt, 10 napra kaptunk 30 olasz lírát, az volt a lénungunk (fizetésünk). A magyarok1908. májusában átkeltek a Piavén, 14 nap és éjjel egyformán tűz alá voltunk véve. Zita királynénk, az olasz király leánya, árulást tett, a folyó vizét előbb elzáratta, majd, mikor felgyűlt, megengedtette – embereink közül sokan az ágyútűzben haltak meg, mások vízbe fúltak. A mieink kimerültek, nehéz helyzetükben feladták a frontot, a hátralevő emberek pedig fellázadtak: 1918. október 10-én reggel egy jeladásra mindenki felvette a holmiját, fegyverét azzal, hogy nem megy senki a frontra, e helyet védje meg a cseh, mi csak Magyarországot védjük, nem kell nekünk az olasz föld.
Következett Székelyhíd, hazaértem
A tisztek, nem bírván a legénységgel, arra hivatkoztak, hogy „fiúk, messze van Magyarország!” Nem baj, megyünk gyalog is, volt a válasz. A honvédek minden magyart összeszedtek, a fegyvert otthagyták, és elmentek. Október 20-án este jött a parancs, hogy a civilektől hozzunk szekeret, jószágot. Összeszedtünk 25 szekeret, megraktuk élelemmel, a szegény emberektől az utolsó jószágokat is elhoztuk, azok nem győzték siratni. Elindultunk, reggel hallottuk a robbanásokat: a mi embereink amit nem tudtak elhozni, azt felgyújtották. Az országútra érve láttuk, hogy mindenfelől jönnek az emberek a frontról, alig fértek, az égen olasz repülők szálltak. Az utolsó olaszországi falunál, a Plocken hágónál jártunk, amikor újabb parancs jött: fegyvert elégetni! Másnap reggelre elértük Ausztria első faluját, Kötschach-Mauthent. A parancs szerint semmihez nem volt szabad nyúlni, aki azt megszegi, egyből hadbíróság elé viszik. Ekkor már nagy hatalmuk volt a civileknek.
Ismét változás
Meneteltünk tovább, majd Maltambergben szálltunk vonatra, ahol 14 nap utazás után a csehek mindent elszedtek, élelmet, felesleg ruhákat. Pécsre érve jött a parancs: le a sapkát, rózsával. Vártak bennünket, húzták, hogy „Kossuth Lajos azt üzente…”, teával és kaláccsal kínáltak. Innen tovább utaztunk Budapestre, Debrecenbe, végül következett Székelyhíd. Hazaértem! Aztán jött ismét a változás, a kommunisták az egész országban Kun Béla és Lenin nevében kormányoztak. Ezek sok embert eltetettek láb alól, Pesten a Dunába lökték, akik ellenük voltak. Kezdett minden hivatal románná alakulni. 1930-ban elmentem Bukarestbe munkára, 3 hét után tovább Dömbovicára, ahol 6 hónapig voltam egy nagy cementgyárban, és 32 ezrest kerestem. Ó-Románia egy része, Brassótól Szinajáig nagyon sziklás sok erdőséggel, sok forrása van, aztán nagy síkság következik. Ugyanabban az évben, november elsején jöttem haza. Decemberben a székelyhídi papírgyárban robbanás történt, négyen meg is haltak.
„Román idő”
Szüleim sírkövét 1931. januárjában készítettem el, február 16-án meghalt feleségem, Hatházi Julianna. Április hónapban újra nősültem, Bóné Juliannát vettem el. Édes fiam, ifj. Farkas Gábor 1932. április 20-án született meg. A népnek 1939-ig tűrhető volt az élete. Ez ideig 2 minisztert is lelőttek, és most már sűrűsödnek a vészjelek: az olaszok elfoglalták Szicíliát, a németek Ausztriát, az oroszok Lengyelország egy részét, és Finnországot 1939. december 1-én. A “román idő” alatt a közigazgatás román volt, 1939-ben készült el Székelyhídon a katolikus kápolnából egy román templom, ami mostanig sincs bepucolva. E napig 21 éve a román uralomnak…
Rencz Csaba
erdon.ro

Aláírásokat gyűjt a Néppárt (Államfőválasztás)
Egyes lelkes néppártosok már a bejelentés után, vasárnap elkezdték gyűjteni a Szilágyi Zsolt államfőjelöltségéhez szükséges aláírásokat, a folyamatot azonban kedden indították el teljes erőbedobással, szerda reggelre pedig már Erdély-szerte több ezer, Háromszéken közel száz önkéntes járt házról házra, hogy meglegyen a szükséges 200 ezer kézjegy – jelentette be tegnap sepsiszentgyörgyi sajtótájékoztatóján Benedek Erika, az Erdélyi Magyar Néppárt háromszéki elnöke és Papp Előd országos alelnök. Szilágyi Zsolt reményét fejezte ki: a nemes verseny megmozgatja a magyarokat, és ha többen mennek el voksolni, a magyarságnak nagyobb lesz a beleszólása a döntésekbe.
Papp Előd felidézte: az EMNP már születésekor az autonómia képviseletét tűzte ki célul, azért indítanak jelöltet az államfőválasztáson, hogy ezt képviselje. Szilágyi Zsolt a legjobb jelölt, aki ezt az ügyet felvállalhatja – jelentette ki, hangsúlyozva: indulását támogatja az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács is. Felmerült az ötlet, hogy Izsák Balázs szálljon versenybe, fel is kérték erre az SZNT elnökét, aki köszönettel, de elutasította az ajánlatot – erről szóló levelét Papp Előd átadta a sajtó képviselőinek.
Az augusztus 8-án kelt levélben Izsák kifejti: fontos és hasznos, hogy egy olyan pillanatban, amikor a román közvélemény egésze az államelnökjelöltre figyel, legyen közöttünk olyan, aki az alkalmat arra használja, hogy a székely autonómia ügyét megértesse a románsággal. Ugyanakkor kifejti: ezt a hivatást nem a Székely Nemzeti Tanács elnökének kell betöltenie. Reményét fejezi ki, hogy megtalálják a megfelelő embert, aki a kampányban megérteti: a globális gazdasági, társadalmi kihívásokon túl Romániának a székely kérdést is meg kell oldania. Azt is felidézi: az elmúlt elnökválasztásokon ezt a kérdést egyik magyar jelölt sem vállalta fel, de az idei év áttörést hozhat, akár két magyar jelölt is esélyt kaphat, hogy egymás érveit erősítve a székelyek ügyének szószólója legyen a kampányban.
Benedek Erika arról számolt be: Háromszéken mindenütt elkezdték gyűjteni az aláírásokat, a fogadtatás kedvező, sokan örülnek annak, hogy az EMNP megteremtette a választás lehetőségét – több olyan visszajelzést is kaptak, hogy az EP-választásokon is indulniuk kellett volna –, Szilágyi Zsolt pedig hitelesen képviseli a székelyföldi autonómia ügyét. Háromszéken legalább 30 ezer aláírást szeretnének összegyűjteni, önkénteseik falvakon házról házra járnak, városokban a támogatók az EMNT-irodákban, a Demokrácia Központokban is aláírhatják a támogatóíveket, tervezik továbbá standok felállítását is, hogy eljussanak az emberekhez. Nagy kihívás a 200 ezer aláírás összegyűjtése, de nem számolnak azzal a lehetőséggel, hogy ez ne sikerülne – szögezte le újságírói kérdésre a Néppárt háromszéki vezetője. Arra is felhívta a figyelmet: egy személy csak egyetlen jelöltet támogathat aláírásával.
Szilágyi Zsolt megtiszteltetésnek nevezte, hogy Háromszéken jelentik be az aláírásgyűjtés indítását, hiszen a térség az elmúlt időszakban többször is színtere volt az autonómiaharc különböző mozzanatainak, többek között itt alakult az SZNT, itt tartották a székelyek nagy menetelését. Nemes versenyre számítunk, arra, hogy a magyarok legyőzik a közönyt – magyarázta. Reményét fejezte ki, hogy az erdélyi magyarság nyer abból, ha két magyar jelölt is versenybe száll – kettő, több mint egy, két magyar jelöltnek ugyanannyi esélye van bejutni a második fordulóba, mint egynek, jegyezte meg –, hiszen ha többen mennek el szavazni, a magyarság politikai súlya is nagyobb lehet. Ráadásul ezúttal nincs bejutási küszöb, nem lehet ezzel riogatni az embereket, s minthogy az ország egésze egyetlen választókörzet, olyan magyarokat is meg lehet szólítani, akiket önkormányzati vagy parlamenti választásokon kevésbé. Programja tulajdonképpen a Néppárt által 2012 decemberében elfogadott elveken alapszik: megoldásként Románia számára az autonómiát, az ország föderalizálását javasolják a történelmi régiók mentén, sikeres nyugati államok – Svájc, Németország stb. – mintájára. A kampányt arra használná ki, hogy ezeket az elképzeléseket ismertesse, illetve érdemi párbeszédet kezdeményezzen a román elittel, hiszen érdekeink ugyanazok, a központosított, korrupt államigazgatás pedig nem alkalmas az ország vezetésére. Erdélyiségünk nem veszély Romániára nézve, nem nemzetbiztonsági kockázat vagyunk, hanem éppenséggel gazdagítjuk Romániát – magyarázta Szilágyi. Azt is elmondta: az MPP több helyi vezetője jelezte, hogy támogatják, ez megtiszteltetés számára, és jóllehet a párt központi vezetése még nem hozott ilyen döntést, természetesnek veszi, hogy az MPP szavazói az autonomista erők mellé állnak. Azokra az újságírói kérdésekre, amelyek azt firtatták, kit támogathat az EMNP az elnökválasztás második fordulójában, illetve hogy az RMDSZ-szel közösen próbálnak-e majd tárgyalni, a Néppárt képviselői azt mondták, erről majd az első forduló után beszélnek, Szilágyi Zsolt azonban annyit megjegyzett: ők nem fogják Victor Pontát a Nyergestetőre hívni.
Kézdiszéken is gyűjtik az aláírásokat
Augusztus 12-én az Erdélyi Magyar Néppárt kézdivásárhelyi tagjai, önkéntesei és szimpatizánsai megkezdték az államelnökjelöltjük, Szilágyi Zsolt indulását támogató aláírások gyűjtését – jelentette be Balázs Attila, az EMNP helyi elnöke. A szükséges kétszázezer aláírásból a párt kézdiszéki szervezete tíz-tizenötezer összegyűjtését vállalta. A támogató ívet a megye városaiban a Demokrácia Központokban lehet aláírni, Kézdivásárhelyen a 44. Udvartér 1. szám alatt várják az érdeklődőket. Az elnök arra kéri a lakosságot, hogy bizalommal nyissanak ajtót a Néppárt ifjúsági szervezete, a Minta önkénteseinek, és támogassák aláírásukkal Szilágyi Zsolt indulását. A tervek szerint az aláírásgyűjtést szeptember 20-án fejezik be. (iochom)
Farcádi Botond
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)