Mérleget vont a Bethlen Gábor Alap
Közel 15,5 milliárd forintból gazdálkodott tavaly a határon túli magyarokat támogató Bethlen Gábor Alap, amely az előző évivel azonos összegű, 11,57 milliárd forint költségvetési támogatásban részesült 2013-ban – derül ki az alap Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes által beterjesztett beszámolójából, amelyet hétfőn tettek közzé az Országgyűlés honlapján.
Az alapból folyósított támogatások 88,2 százalékát határon túli szervezeteknek, illetve magánszemélyeknek utalták ki. A 11,8 százalékos arányt képviselő belföldre folyósított támogatás döntően két fő programból állt: egy részét a Határtalanul! program keretében magyar iskoláknak nyújtott támogatás, másik részét pedig a Magyarság Háza program támogatása teszi ki.
A beszámoló alapján a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem fejlesztési támogatására 1,38 milliárd forintot fordítottak, a budapesti Magyarság Háza nemzetiidentitás-kiállítása, látogató- és oktatás-módszertani központja kialakítására, valamint felújításokra 723 milliót különítettek el.
Az erdélyi magyar középiskolai oktatási intézmények fejlesztési célú támogatásához 200 millió forinttal járultak hozzá. Oktatási-nevelési támogatásokra 4,42 milliárdot különítettek el, ebből Erdély 2,69 milliárd forinttal részesedett. A Határtalanul! tanulmányi kirándulási programra 473 millió jutott. Az összegzés szerint a tanulmányi kirándulások 61 százaléka Erdélybe irányult.
A tavalyi évben a Magyarság Háza programtámogatására 939 millió, míg a nemzeti jelentőségű intézmények támogatására 5,9 milliárd forint jutott. Utóbbin belül Erdély 3,64 milliárdot, Kárpátalja 1,23 milliárdot, Vajdaság 518 milliót, Felvidék 319,2 millió forintot kapott.
Az Országgyűlés a 2010-ben – a Szülőföld Alap jogutódjaként – hozta létre a Bethlen Gábor Alapot azzal a céllal, hogy támogassa a Magyarország határain kívül élő magyarság szülőföldjén való, egyéni és közösségi boldogulását. A támogatások nyilvános pályázat vagy egyedi kérelem benyújtása alapján nyerhetők el.
Krónika (Kolozsvár)

Érettségi sajtcédulák
Azt hihettük volna, hogy a nagy- és kisérettségi körüli bakik, rögtönzések, következetlenségek és az ezek által óhatatlanul kitermelt silány eredmények megemésztése után végre kicsit megnyugszanak a kedélyek az oktatás ügye körül. Tévedtünk.
A sikeres érettségiről tanúskodó okiratok körüli késlekedés most olyan helyzetet teremtett, amely több ezer fiatal sorsát is károsan befolyásolhatja.
Korrupciós cselekmények következtében ugyanis beláthatatlan ideig nem nyomtatnak érettségi oklevelet Romániában. Az ideiglenes megoldások országában ugyan nem okozott gondot az ideiglenes igazolások kibocsátása – azt is csak két szakaszban, javított kiadásban –, a többszöri titkársági sorban állások okozta kellemetlenségek és időveszteség beszámítása pedig nem tartozik az állampolgári méltóság iránti felelős viszonyulás tárgykörébe.
Az eggyel több pecséttel és egyéves szavatossággal ellátott igazolásokon bizonyára egyetlen hazai felsőoktatási intézményben sem akadnak fel – ugyanaz az akol –, a felvételt nyerő diákoknak azonban még részt kell venniük egy érettségioklevél-beszerző, majd -benyújtó túrán, de ez újra csak alig érdekel bárkit is.
A külföldi egyetemekre jelentkezők százainak azonban jócskán van miért izgulniuk. Az e tekintetben legnagyobb felvevőpiacnak számító Magyarország különböző tájékoztatási fórumain ugyanis hétfőn legfeljebb annyi biztatóval tudtak szolgálni, hogy az oktatási hivatal még nem nyilvánította elutasítandónak a romániai érettségi sajtcédulákat. Igaz, elfogadottnak sem.
Hogy a nemzetegyesítés folyamatának könnyített empátiája kiterjed-e a méltányos bánásmódra, nem tudni, de minimum értetlenséggel szemlélik világszerte a román szaktárca úgynevezett körlevelét, amelyben a különböző országok szakhatóságait értesítik az egyoldalú intézkedésről.
Így becsüli meg szép fiait-lányait az ország, amelynek sorsa nagy mértékben a szürkeállomány fejlesztésén és megtartásán múlik. Apró ötlet: az érettségi oklevelek visszatartása mellett hatékony korlátozó eszköz lehetne a személyazonossági igazolványok központi őrzése is.
Csinta Samu, Krónika (Kolozsvár)

Méltatlanul elfeledett életmű – Román Viktor szobrászati kiállítása
Július 17-én, csütörtökön 18 órakor nyílik meg Román Viktor (1937–1995) szobrász Homoródtól Párizsig című emlékkiállítása a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Tolerancia Termében.
A kiállítást Márton Árpád festőművész és Sántha Imre Géza művészettörténész, a kiállítás kurátora méltatja. A rendezvény házigazdája Vargha Mihály múzeumigazgató.
Román Viktor a 20. századi modern szobrászat kiemelkedő egyéniségei közé tartozik. Egy kis homoródmenti székely közösségből került a marosvásárhelyi Művészeti Iskolába, mint az agyagot nagy elszántsággal és érdeklődéssel modelláló ifjú – olvqasható a múzeum közleményében.
Szobrásztanára, Izsák Márton biztatására a bukaresti Képzőművészeti Főiskolán képezte tovább magát. Ugyan a klasszikus formaalkotás hullámával haladt az 1950-es évek szocreál elvárásainak, népi valóságábrázolásának vonalán, de törekvő ösztöneire hagyatkozva csakhamar a modernista irányzat követője lett.
Nemcsak formabontó-egyszerűsítő plasztikai kísérleteivel, de a szocreál elveket megtörő témaválasztásával is korán feltűnést keltett. Felismerve az elvonatkoztató, térrel játszó, absztraktizáló lehetőségeket, az 1960-as évek első felétől stilizált művészi „darabokat” hozott létre.
Pályázatokon való részvétele a nyugati világ műkritikusainak figyelmét is felkeltette. 1968-as nyugatra telepedése hozta meg számára az alkotói kibontakozást. Így előbb a londoni College of Art-ban dolgozott, majd végérvényesen a párizsi művészvilág megbecsült, már akkor ismert szobrásza lett.
Folyton kísérletező, alakzategyszerűsítő művei, hatásos köztéri szobrai a 20. század jelentős modern szobrászainak sorába emelték, olyan alkotók mellé, mint Henry Moore, Lynn Chadwick, Van Thienen, Augustin Canderas vagy Étienne Hajdu. Egész életében ragaszkodott erdélyi gyökereihez, büszkén vállalta azt. Motívumvilága, formai megoldásai is egyértelműen az erdélyiség vállalását tükrözik.
A mostani székelyföldi vándorkiállítás anyaga a művész testvérének, Román Elemérnek a tulajdona. „Ez egy hiánypótló tárlat, amely vissza kívánja hozni az erdélyi közönség számára ezt a méltatlanul elfeledett életművet” – áll a közleményben. A tárlat augusztus 25-ig lesz látogatható Sepsiszentgyörgyön.
Krónika (Kolozsvár)

Se kint, se bent…
Egészen eredeti megoldást talált az RMDSZ a román kormánnyal támadt vitájának megoldására: a kormánykoalícióban maradt, de a szövetségi elnök, Kelemen Hunor „kivonul” a kabinetből, s odahagyja mind a művelődési miniszteri tárcát, mind pedig a kormányfő-helyettesi posztot. Mert – úgymond – a luxemburgi bíróságra benyújtott kereset mégis az RMDSZ kezdeményezése, s a vezérnek inkább ezt kell felkarolnia, semmint hogy a kormányban vitézkedjen.
Hát igen, egy fenékkel nem lehet két lovat megülni. Az eredmény viszont egy olyan „se kint, se bent” állapot, amelynek gyönyörűsége egy párt számára csak ebben a tündöklően balkáni országban adatik meg. Az RMDSZ tehát kormányon marad, s bizonyosan találnak az említett tisztségek betöltésére vállalkozót, vállalkozókat, a kérdés csupán az, mit érünk el vele?
Szerény vélekedésem szerint az egész koalíciós cimborasággal semmit nem értünk el, csak arra volt jó, hogy újabb embereket és csoportokat fordítson el a politikától. Hogy ezt az újabb felemás megoldást ki ötlötte ki, nem tudom, de vélhetően azok támogatták lelkesen, akik a kormányzati részvételből valami hasznot húztak és húznak, stallumokhoz jutottak, s nem szeretnének túl gyorsan megválni azoktól. Pedig talán jobb lett volna.
Ebből a hazug és ravaszul sovénkedő Ponta-bagázsból mielőbb ki kellene lépni, mert részvételünkkel is legitimizáljuk az újkori romániai történelem alighanem legdilettánsabb, leghazugabb, népbutító és embernyúzó kormányzatát. Olyat, amely sürgősségi kormányrendeletekkel fölülír törvényeket, s ha porhintésként eltöröl egy adónemet, azonnal három más harácsot talál ki helyette. S míg pénzügyi egyensúlyról, makrogazdasági biztonságról nyelvelnek, kiderül, hogy az előző és a mostani kormányzatok jeles képviselői eurómilliárdokból forgatták ki az országot, s az ellopott holmi hűlt helyét mindig a lakosságra kivetett újabb adókból bezsebelt pénzekkel próbálták eltakarni.
Nem csoda hát, hogy az egész Unióban a leghitványabbul él Románia szerencsétlen lakossága, s az egyáltalán nem lehet vigasz számára, hogy áldozatokba kerül az új középosztály és felső tízezer megszületése, ha az áldozat maga az adófizető közrendű ember.
Az RMDSZ szerepéről szólva: oda kell hagyni ezt a kormányzást, amíg még nem késő! Sem nyerni, sem veszíteni nem fogunk rajta.
Magyari Lajos, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

A nemzet napszámosa
Minden megpróbáltatás, szerencsétlenség és nehézség ellenére elmondható, Isten szereti a magyar népet, hiszen mindig gondoskodott számára olyanokról, akik megtalálták a helyes utat, melyen indulni és haladni kell, akikben volt bátorság az élre állni, és akik szellemük lobogó tüzével képesek voltak lángra gyújtani a tanácstalanságtól és félelemtől zúzmarás lelkeket.
Közéjük tartozott id. Kelemen Antal, a rétyi Antos János-iskola igazgató-tanára, a Kováts András Fúvósegyesület zenekarának karnagya is. Hiszen nem csak a nebulókat lelkiismeretesen nevelő pedagógust, a tudását másokkal megosztó értelmiségit, a rábízott intézményt megtartó, fejlesztő és bővítő vezetőt, a fúvószenekart újraélesztő, és játékát magas szintre emelő karnagyot tisztelhettük benne, hanem a családjáért és népéért aggódó, kiálló, cselekvő és áldozatokat vállaló férjet, édesapát és vezetőt is. Egy olyan személyiséget, aki a fizikai és lelki terror legsötétebb évei alatt is képes volt a hagyományápolásra, értékteremtésre, és a szétzilált, megfélemlített tömeg közösséggé kovácsolására.
Ez pedig önmagában is óriási tett, mert az öntudatra ébresztett, hittel és tudással felfegyverzett, közös akarattal rendelkező népet már nem lehet a megsemmisülés felé terelgetni. És hogy Réty község lakossága öntudatra ébredt, azt a tanár úrnak emelt, július 12-én leleplezett szobor, a post mortem neki adományozott díszpolgári cím, valamint az emléke előtt tisztelgők nagy tömege is bizonyítja.
Néhai Kelemen Antal a zenei anyanyelv ápolásának, művelőinek és népszerűsítőinek vezéregyénisége volt. Éppen ezért az általa 1979-ben újjászervezett fúvószenekar egykori és jelenlegi tagjait, tisztelőit és követőit arra kérjük, hordozzák továbbra is lelkükben odaadással és felelősséggel az általa meggyújtott lángot itthon és szerte a hazában, s csempésszék be az utánuk jövő nemzedékek lelkébe is, hogy az idők végezetéig megmaradhassunk magyarnak a Kárpát-medencében.
A tanár úr megmutatta, hogyan lehet és kell ezt megcselekedni, a talapzatról népét vigyázó tekintete pedig a jövőben is segíteni fog a nemes szándék megvalósításában. Emléke legyen áldott és örök
A tanár úr megmutatta, hogyan lehet és kell ezt megcselekedni, a talapzatról népét vigyázó tekintete pedig a jövőben is segíteni fog a nemes szándék megvalósításában. Emléke legyen áldott és örök!
Bedő Zoltán, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Markó Béla: szinte káosz van a tanügyben
Sürgősségi rendelettel közel száz pontban módosította a kormány a tanügyi törvényt. A lépést több volt oktatási miniszter és a felsőoktatási intézmények is bírálták. Markó Béla RMDSZ-es szenátor, az oktatási szakbizottság tagja szerint szerint káosz van a tanügyben.
Az elmúlt napokban több volt oktatási miniszter és az egyetemek (köztük a kolozsvári BBTE) is bírálták a kormányt, amiért sürgősségi rendelettel "átírta" a tanügyi törvényt. A kifogásolt módosítások között szerepel, hogy ezentúl magánszemélyek is indíthatnak magánegyetemet és az intézmények bezárását is kezdeményezhetik, doktori képzést pedig távoktatáson is lehet tartani, növekszik ugyanakkor a beiskolázási szám mintegy tíz százalékkal.
Mint arról már írtunk, az érettségi eredmények javultak a tavalyihoz képest, a módosított oktatási törvény azonban jó hírrel kecsegteti a végzős diákokat, hiszen a jövőben sikertelenül érettségizők az állam által finanszírozott felkészítőkön vehetnek majd részt, sőt nem csak ősszel, hanem tavasszal is próbálkozhatnak újra a diploma megszerzésével. Ez utóbbi módosításnak a bírálói szerint kimondottan kampányíze van. Fontos újdonság az is, hogy alacsonyabb óraszámmal dolgoznak a tanárok, és az iskolatanácsok tagja lesz a polgármester is.
Markó Béla szenátor oktatásért is felelős miniszterelnök-helyettesként az új tanügyi törvény elfogadásának egyik fő szorgalmazója volt 2010-ben, a Boc-kormány idején. A jogszabály 2011. január elsején lépett életbe, azóta többször is módosult. A maszol.ro-nak elmondta: szerint ebben a pillanatban szinte káosz van a tanügyben, és ha a Boc-kormány alatt a törvény számos rendelkezését alkalmazták volna, akkor ma nem változtatnák meg ezeket.
Példaként említette: az RMDSZ a történelem és földrajz magyar nyelvű oktatását megoldotta az oktatási törvényben, kikényszerítették a kisebbségi, elsősorban magyar iskolák számára a román tantervek kidolgozását is, az életbe léptetésükre azonban még mindig várni kell – a maszol.ro által korábban megszólaltatott Király András szerint a 2015-2016-os tanévben van esély erre.
"Gyakorlatilag sürgősségi kormányrendeletről sürgősségi kormányrendeletre a volt tanügyi törvényt bontják le.Azzal pedig végképp nem értek egyet, hogy szakszervezeti befolyással történjen mindez, nekik a munkavállalók érdekeit kell képviselniük, de a tanügyi törvénnyel nincs dolguk" – fogalmazott Markó. Szerinte a parlamentnek meg kellene vizsgálnia, milyen lett a törvény a sürgősségi kormányrendeletekkel tűzdelve, és újra kellene gondolnia az egészet."De nem úgy, hogy lemondunk a korábban elindított reformról” – tette hozzá.
Remus Pricopie tanügyminiszter ugyan a 2011-ben elfogadott törvényt tartja hibásnak és védelmébe veszi a módosításokat, elődje, Mircea Miclea szerint újracentralizálták a rendszert, Daniel Funeriu szerint pedig a változások inkább fenyegetést jelentenek a diákok számára, mint támaszt. "A kormány csoportos nei erőszakot hajtott végre a törvényen" - jelentette ki Funeriu.
A politikus viszont üdvözölte azt a módosítást, hogy apolgármester az iskolatanács tagja lehet, mert ostobaságnak tartotta azt a korábbi sürgősségi rendeletet, amely ezt megtiltotta. "Míg az önkormányzatok adminisztrálják az iskolákat, és az önkormányzatok részéről jelen vannak képviselők is, miért volna jobb, ha a városvezető csak közvetetten értesülhetne a problémákról?" – magyarázta.
Az iskolák vezetőtanácsát érintő más módosításokkal nem ért egyet, mert ezek szerinte pontosan a vezetőtanácsok gyengítését eredményezik. Ilyen változtatás például az igazgatói kinevezések centralizálása.
Kustán Magyari Attila, maszol.ro

Negyedévszázados búcsú a gulyáskommunizmustól
Huszonöt éve, 1989. július 6-án halt meg Kádár János pártállami vezető, a múlt század egyik meghatározó magyar politikusa. A világ szemében – a kezdeti és az utolsó időszakot leszámítva – a Kádár vezette Magyarország volt a „gulyáskommunizmus” megtestesítője, a szocialista táborban pedig a „legvidámabb barakk volt”.
Kádár János programadó jelmondata ez volt: „Minden legyen az, ami. A krumplileves legyen krumplileves, elvtársak!”
Munkássága az illegalitásban
Kádár János 1912. május 26-án születettéban, a katolikus anyakönyvbe – anyja neve után –Czermanik János József néven jegyezték be. A könnyebb kiejtés miatt a család a későbbi magyar nyelvű dokumentumaiban már Csermanek néven szerepelt.
Édesanyja, Czermanik Borbála a Komárom vármegyei Ógyallán látta meg a napvilágot, apai ágon szlovák, anyai részről magyar földműves szülők gyermekeként. Magyar anyanyelve miatt családja nem sokáig iskoláztathatta, így az elemi iskola harmadik osztályának befejezése előtt cselédlánynak állt: pár év múlva már a horvát tengerpart kedvelt üdülőhelyén, Abbáziában kapott állást egy rangos villában. A városban ismerkedett meg a nagykanizsai honvéd gyalogezred katonájával, a pusztaszemesi kisbirtokos Krezinger Jánossal. Mivel nem házasodtak össze, az anya hajadonként szülte meg gyermekét, aki ezért anyja családnevét kapta.
Kádár János 1918-ig Kapolyon nevelőszülőknél nevelkedett. 1918-tól Budapesten élt. 1927-ben iparostanonc iskolát végzett, az írógépműszerész-szakmát választotta.
Hamar bekapcsolódott a munkásmozgalomba, tevékenysége miatt két év börtönbüntetésre ítélték, majd a rendszer által megtűrt Szociáldemokrata Pártban folytatta politikai tevékenységét. Mozgalmi fedőneve Barna János volt.
1944 áprilisában pártutasításra Jugoszláviába indult, de a határon lebukott. Személyazonosságát el tudta titkolni, így katonaszökevényként ítélték kétévi börtönre, a fogságból 1944 novemberében sikerült megszöknie.
Börtönből – harckocsira
1945 után vezető párttisztségeket töltött be, Rajk László halála után belügyminiszter lett, és jelentős szerepet játszott a koncepciós perekben, így a Rajk-per levezénylésében és a többpártrendszer felszámolásában.
1951 áprilisában Rákosiék őt is letartóztatták, minden tisztségétől megfosztották, és életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. 1954-ben, Nagy Imre első miniszterelnöksége idején szabadult. Rákosi Mátyás 1956. júliusi menesztése után Kádár János visszakerült a legfelső pártvezetésbe.
Október 30-tól államminiszterként tagja volt Nagy Imre koalíciós kormányának. 1956. november 1-jén a rádióban Kádár jelentette be a kommunista párt újjáalakítását Magyar Szocialista Munkáspárt néven, dicsőséges népfelkelésként értékelve Rákosi uralmának lerázását. A beszéd elhangzása idején azonban már a szovjet követségen tárgyalt, s még aznap éjjel Moszkvába vitték, ahol a szovjet intervenció „legalizálása” érdekében őt bízták meg az ellenkormány vezetésével. Mindebből arra lehet következtetni, hogy a beszéd felvételről hangozhatott el.
November 7-én harckocsival érkezett meg a fővárosba. Bántatlanságot ígért a felkelőknek és a jugoszláv nagykövetségre menekült Nagy Imrééknek – igaz, hogy az „ellenforradalmárok, ellenforradalmi uszítók” felelősségre vonását is meghirdette. A következő években 1956-os tetteik miatt százakat végeztek ki és tízezreket börtönöztek be, vagy internáltak, a megtorlások áldozata lett Nagy Imre is.
Decemberben az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottsága ellenforradalomnak nyilvánította az október-novemberi eseményeket.
Prágától Varsóig
1968 augusztusában jóváhagyta a „prágai tavasz” elfojtására küldött Varsói Szerződéscsapataiban való részvételt, de előtte mindent megtett, hogy a csehszlovákiai bevonulásra ne kerüljön sor. Azt csak abban az esetben tartotta megengedhetőnek, ha az „ellenforradalmi erők” felülkerekednek. Kádár János többször is tárgyalt Alexander Dubček csehszlovákiai vezetővel, hogy elkerüljék a Varsói Szerződés csapatainak bevonulását. Tárgyalásai azonban nem vezettek eredményre.
1968-ban hozzájárult az új gazdasági mechanizmus néven Nyers Rezső és társai által kidolgozott gazdasági terv bevezetéséhez, nagy reményeket ébresztett ez a terv Magyarországon, de sajnos a szovjetunióbeli sztálinista vonal megerősödése nem kedvezett a magyar gazdasági reformok megvalósításának, az új gazdasági mechanizmus bevezetése megtorpant. Ettől függetlenül azonban a gazdasási reformok eredményeként Magyarország sokkal jobb eredményeket ért el a „béketábor” országainál, állampolgárai jobban éltek, világútlevéllel rendelkeztek, voltaképpen szabadon mozoghattak.
1981-ben a szovjet pártvezetés amellett kardoskodott, hogy vonuljanak be Lengyelországba, hogy az ellenzéki mozgalmat '56 és '68 mintájára leverjék, de közölte, semmiféle katonai segítséget nem nyújt a Varsói Szerződés csapatainak a lerohanásra, így a szovjetek felszólították a lengyel kormányt a szükségállapot kihirdetésére.
Aki nincs ellenünk…
A Kádár-korszak az 1956-os forradalom leverésétől, a véres megtorlástól a sokaknak szerény gyarapodást hozó konszolidáció, a „puha diktatúra” évtizedein át a rendszer általános válságáig tartott.
Az „aki nincs ellenünk, az velünk van” jelmondat jegyében a rendszer hallgatólagos kompromisszumot kínált polgárainak: ha nem kérdőjelezik meg a politikai és az ideológiai alapokat, viszonylagos jólétet, szabadságot kapnak cserébe. E kiegyezés azonban csak addig volt fenntartható, amíg a gazdasági nehézségek, a velük érlelődő politikai elégedetlenség, valamint a szovjetunióbeli változások alá nem ásták a rendszer egészét.
Az 1980-as évek közepétől mindinkább elszigetelődő, romló egészségű Kádárt 1988 májusában felmentették főtitkári tisztéből, s bár pártelnök lett, hatalmát elvesztette. Utolsó beszédét az MSZMP KB 1989. április 12-i zárt ülésén mondta el. A több mint egyórás, sokszor zavaros, néhol alig hallható beszédben „az utolsó szó jogán” – mindenki számára váratlanul – az addig legmélyebbre temetett titkokról kezdett beszélni: 1956-os moszkvai tárgyalásairól, Nagy Imre elítéléséről, majd kivégzéséről, szavaiban harminc év történései kavarogtak. 1989 májusában felmentették pártelnöki tisztségéből is. 1989. július 6-án halt meg – azon a napon és abban az órában, amikor a Legfelsőbb Bíróság felmentő ítéletet hozott az 1958-ban kivégzett Nagy Imre miniszterelnök újratárgyalt perében.
Szimbolikus jelentőségű volt, hogy a bejelentés közben a teremben az emberek egymás kezébe adtak egy papírt, amire az volt írva, hogy „meghalt Kádár János”.
Németh Miklós volt kormányfő szerint Kádár halála előtt papot hívatott magához
Sírrablók
2007. május 2-ára virradóra a Fiumei úti sírkertben található sírját ismeretlen tettesek megrongálták. Kádár és felesége síremlékének márvány fedlapját leemelték, a földet kihányták, a koporsót felfeszítették és elvitték Kádár csontjainak a medencecsonttól felfelé eső részét a koponyájával együtt és felesége urnáját, mely Kádár János koporsóján volt elhelyezve.[17] Feltételezhető, hogy a tettesek többen voltak: először eltávolították a fedlapot, amire a „gyilkosok 56” feliratot fújták rá, utána majdnem 2 méter mélyen kiásták a sírt. A fémkoporsóba a lábhoz közeli részen egy 30×30 centis lyukat vágtak. A koporsó valószínűleg ekkor telt meg földdel, ami nehezítette a csontok keresését.
Az ugyanabban a temetőben található Munkásmozgalmi Pantheonra vélhetően ugyanebben az időben, vagy a környékén feketével a következő feliratot festették:„Gyilkos és áruló szent földben nem nyughat. 1956–2006” A felfestett sor idézet aKárpátia együttes Neveket akarok hallani c. számából. A sírrongálás és a felirat közti kapcsolatot a rendőrség vizsgálta. A parlamenti és parlamenten kívüli pártok elítélték a kegyeletsértést. A rendőrség tízfős nyomozócsoportot hozott létre az ügyben. A nyomozás azonban eredménytelennek bizonyult, 2007. november 29-én a tettes(ek) kilétének megállapítása nélkül zárták le az ügyet.[23] Az eset után Kádár sírjánál térfigyelő kamerákat szereltek fel.
A Medián és Hankiss Elemér 2007 végén végzett felmérése során a 3. legalkalmasabb államférfinak találtatott Kádár János személye a magyar történelmi alakok közül.
Bogdán Tibor, maszol.ro

A Minority SafePack kapcsán szólalt fel Sógor Strasbourgban
Ha az őshonos nemzeti kisebbségek védelméről szóló polgári kezdeményezés nem európai hatáskör, az azt jelenti, hogy Európa nem hallja meg több mint 40 millió polgárának hangját – érvelt Sógor Csaba hétfőn Strasbourgban, az Európai Parlament júliusi plenáris ülésén a Minority SafePack kapcsán kialakult vitákra reflektálva.
Az RMDSZ EP-képviselője egyperces felszólalása során elmondta, az európai polgári kezdeményezés jogintézményét azért vezette be a Lisszaboni Szerződés, hogy a polgárok közvetlenül részt vehessenek az európai szakpolitikák alakításában. "Nagyon nehéz azonban sikerről beszélni, ha a Bizottság sok esetben szűken értelmezi hatáskörét. Európa sokszínűsége érték. Ezt leszögezik a szerződések. A sokszínűség védelmében azonban ezek szerint nem léphetnek fel az európai intézmények" – mutatott rá.
Sógor Csaba arra is kitért, hogy sokan azért bírálják az Uniót, mert túl sok mindenbe beavatkozik, miközben az igazán fontos kérdésekben nem nyilvánul meg. "A romániai magyarok képviselőjeként az a feladatom, hogy közvetítsem közösségünk üzenetét: fontosnak tartjuk az Európai Uniót és támogatjuk a tagállamok, régiók és nemzetek közötti szolidaritást, ám elvárjuk, hogy Európa odafigyeljen a hagyományos nemzeti kisebbség problémáira is és válaszokat találjon rá”- zárta a képviselő. (közlemény)
Transindex.ro

Szocialista casting a tulipános kertbe
Pár nappal ezelőtt, július 10-én, a pénteki RMDSZ-csúcsot megelőzően jelent meg itt Kilépés, bennmaradás: kit-mit képvisel az RMDSZ? címmel egy jegyzetem, amelyben megelőlegeztem, hogy a nagy kirakatvívódások ellenére sem fog hátat fordítani a baloldali román kormánykoalíciónak az erdélyi magyarok bukaresti parlamenti képviselete.
Ezt a döntést amúgy már akkor meghozták szűk körben, amikor még szó sem volt semmilyen konzultációról a megyei vezetőkkel, vidéki kiskirályokkal. Utóbbiaknak utólag kellett rábólintaniuk egy, a közvéleménynek szóló formális vita után az RMDSZ tényleges vezetője, Verestóy Attila által elkottyantott határozatra: Kelemen Hunor mondhat és csinálhat, amit akar, az RMDSZ nem lép most ki semmiféle kormányból, majd akkor fog kilépni vagy belépni, amikor őszenátorsága, a román államhatalom és a titkosszolgálatok mindenkori partnere ezt megmondja. Punktum.
Amúgy a szövetség médiája már napokkal a „SZÁT-határozat” előtt megkezdte a közvélemény puhítását, utána pedig megindította minden csatornán a „bölcs döntés” melletti „súlyos érvek” sorjázását. Ez folyik most. Meg a kacsingatás a választópolgárok felé: lám, már mi is eltanultuk a huncut, simlis, smekker balkáni politizálást. Kelemen pártelnök kilép, de a párt bennmarad! Kint is vagyunk, bent is vagyunk, jaj de nagyon boldog... vagyunk! Nehogy már ezek a svihák bukarestiek ügyesebbek legyenek nálunk! Románia is belépett egy perbe ellenünk, emiatt megsértődtünk, mire a román állam nem lépett vissza, de megígérte, hogy nem jelenik meg a tárgyaláson. Vagy valami ilyesmit. Szóval mi, tulipánosok is ott maradtunk a kormányukban, de az elnökünk nem jár majd kormányülésre, mert mást küldünk helyette (akárkit, mindegy), ő inkább államfőnek jelölteti magát (esélytelenül, de legalább mutogatják majd a tévében).
Hogyan is fogalmaztam minap az RMDSZ-es magyarázkodások kapcsán? „Minden érv előkerült és elő fog kerülni. Mögöttük pedig felsejlik az igazi ok, de ez nem hangzik el. Tudniillik, hogy a tulipános pártapparátus és a klientúra, a rokonság, a pereputty, a haveri kör, az önkormányzati nómenklatúra stb. semmitől sem akar elesni. Semmilyen morzsától, ami a hatalom asztaláról lehull. Bukarestben vagy bárhol másutt. Emberileg talán érthető is ez, mert hát mindenki úgy próbál boldogulni, ahogy tud. Ám ebben az esetben nyilvánvaló, hogy a csoportérdekek nem esnek egybe a nemzeti érdekekkel.”
A Mensura Transylvanica politikai elemzőcsoport hasonlóképpen helyezi geopolitikai kontextusba a történteket Kormányon marad az RMDSZ: sikerpropaganda, kompromisszum és feszültségek című közleményében, és egybehangzóan állapítja meg: az oligarchák érdekei bizonyultak döntőnek. Majd ekként vonja meg a konklúziókat: „A kérdés most az, hogy a mindenkori román kormánynak immár sokadszor megelőlegezett bizalom indokolt-e. És hogy a magyar választópolgárokban hogyan csapódik le az újabb konfliktus utáni kompromisszum. Hogy az eddigi kudarcok ellenére – a mostani koalíciós partner nemcsak a polgári kezdeményezés ügyében tett keresztbe, de az RMDSZ-nek ígért prefektusi és alprefektusi tisztségek, a MOGYE magyar főtanszékei körül kialakult konfliktus rendezése, a kisebbségi jelképek használata, a magyarok arányos képviselete az állami intézmények helyi kirendeltségein mind-mind olyan problémák, amelyek rendezésével adós maradt – továbbra is elhiszik, hogy az RMDSZ-nek kormányon kell lennie, mert képes a kisebbségjogi érdekérvényesítésre. Vagy ellenkezőleg: az eddiginél is többen gondolják majd úgy, hogy a hangzatos szólamok ellenére a szövetség kormányszereplése nem alkalmas a problémák megoldására, és hogy az nem az egész romániai magyar közösség, csupán egy szűk elit érdekeit szolgálja.” Hát erről beszéltem. Nyilvánvaló, hogy az eddiginél is többen ábrándulnak ki az RMDSZ-ből, de vajon elegen ahhoz, hogy végre politikai fordulatot idézzenek elő az erdélyi magyar közéletben?
Amúgy a román államhatalom annyira semmibe veszi a szekértolóit, hogy még azt is megengedi magának, hogy holmi szocialista castingot javasoljon nekik, magyarországi baloldali mintára. Victor Ponta nevetgélve proponált kultuszminiszternek különféle arcokat a lemondott Kelemen Hunor helyett, mondván: lehetőleg halk szavú, filigrán, szőke nőket keressenek a magyarok maguk között, akik jól festenek majd a marcona barnákból álló bukaresti kormányban... És hogy, hogy nem, az RMDSZ-esek még ezt a kacagságos, sőt röhögséges viszonyulást is magukévá tették, s már el is kezdték ajánlgatni a szóba jöhető hölgyeket a szövetség másodvonalából – mert a frontemberek mind öltönyösök –, a Bíró Rozáliától Hegedüs Csilláig terjedő szűk skálán, aminek szépséghibája: olyanok sorjáznak rajta, akik már évek óta a feddhetetlenségi és korrupcióellenes hatóságok látókörében vannak.
[Dénes László] itthon.ma/szerintunk

Magyarellenességbe csapott át a palagáz elleni tiltakozás Aradon
Mintegy egy évvel ezelőtt váltott ki heves ellenkezést az Arad megyei, a román-magyar határ menti települések lakóiból a MOL vélt palagázkutatása. A kőolajipari cég romániai leányvállalata, illetve a tulajdonában lévő, a mintavételt végző vállalat állítja, hogy hagyományos szénhidrogént keresnek, de a titkolózás miatt az emberek palagázkutatásra gyanakodnak. A tiltakozó megmozdulásokon egyre gyakrabban Magyarország- és magyarellenes a hangulat, állítják a helybéli magyarok.
„Közel hárommillió hektár mezőgazdasági terület van magyar kézen, de nem egyik vagy másik személy, hanem a magyar kormány kezében. Vigyázat, kinek adják el a földjeiket!” A legutóbbi, aradi tüntetés szónoka ezekkel a szavakkal próbált hatni a többnyire román résztvevő nemzeti érzelmeire. Tavasztól kora nyárig hetente szerveztek hasonló tiltakozó felvonulásokat azokon a településeken, amelyeket érintenek a gázkutatások. A tiltakozásokon 2000-2500-an lehettek.
Almási Vince, a magyar határ menti Kisiratos polgármestere a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorában úgy fogalmazott, úgy érezte, a tiltakozás nacionalista tüntetésbe megy át.
Romániában a hivatalos adatok szerint is összesen csak 700 ezer hektár földet művelnek külföldiek, a magyar vállalkozók a határ mentén pedig csak bérlik a földeket.
A több mint 90 százalékban magyarok lakta Kisiratos polgármestere szerint a román kormány döntését kifogásolják, amellyel koncesszióba adták a mintavételt Arad megyében mintegy 55 ezer hektáron. Almási Vince elmondta: nem a külföldiek ellen, hanem a 2012. december 4-én hozott 1185-ös számú kormányrendelet ellen tiltakoznak, azt szeretnék, ha a román kormány azt visszavonná. A nem hagyományos energiának számító palagáz felszínre hozatala egyelőre beláthatatlan következményekkel járhat a régióra nézve. Almási Vince azt mondta: a palagáz kitermelése során körülbelül 3-6000 méter mélységbe talajvizet kell pumpálni, az segít felszínre hozni a gázt. Egy fúrásnál ez több millió liter, s a polgármester vélekedése szerint mindez azt jelenti, hogy elfogyasztják a felszíni vizet.
A mintavételt végző cég képviselője szerint azonban nincs ok aggodalomra. A Panfora Oil & Gas Kft. hatósági kapcsolattartója, Benkő Tibor elmondta: kutatásuk hagyományos szénhidrogén-kutatásra vonatkozik, és céljaik között nem szerepel palagázkutatás.
A helyiek mégis gyanakodnak, mert a koncessziós szerződést nem hozzák a közvélemény tudomására. Almási Vince hozzáfűzte: úgy tudják, az 1185-ös számú kormányrendeletnek van egy titkos része.
A román-magyar határ mentén nagyon jó minőségűek a termőföldek, a lakosság nagy része a mezőgazdaságból él. A helybelieket nem foglalkoztatja, hogy milyen nemzetiségű cég szeretne próbafúrásokat végezni a földjeiken, ők saját és gyermekeik jövője miatt aggódnak. hirado.hu / Kossuth Rádió/ Erdély.ma

Ft. Kóbor György visszaemlékezései
Hálaadás a sofronyai dolgos évekért
Vasárnap a sofronyai, zsúfolásig megtelt katolikus templomban 10 órakor kezdődött ft. Kóbor György nyugalmazott plébános, a Csákovai Caritas igazgatója papságának 50. évfordulója alkalmából tartott hálaadó szentmise. Prédikáció helyett visszapergette annak a 3 évnek a történéseit, amit ebben az egyházközségben töltött, egy évig itt is lakott. Azért kívánt a hívekkel találkozni, hogy méltóképpen megköszönhesse nekik életének egyik legszebb időszakát, a Sofronyán eltöltött éveket.
1967-ben ft. Oláh Ferenc főesperes behívta az irodába, mondván: „Fiam, eljött az ideje, hogy a sofronyai hívek templomot kapjanak, aminek a megépítésével téged bízlak meg”. Megijedt a nagy feladattól, hiszen alig pár éve szentelték pappá, de a főesperes megnyugtatta: fogjon hozzá, mert menni fog.
Hozzá is fogtak, 4600 lejjel és egy rakás kővel a templomépítéshez. Az összeg akkoriban 5-6 hónapi fizetésnek felelt meg. A templom helyén kis barakk állt, ahol a szertartásokat végezték, igen mostoha körülmények között. Amikor a szentmisén bejelentette, hogy másnaptól itt, a padlózatlan barakkban fog lakni a két kőművessel, Avram Bözsi néni hazament és elmondta a román férjének. Az rögtön visszaküldte, hogy mindhárman lakjanak a két üresen álló, bebútorozott szobájukban, ahol az egész építkezés alatt szívesen látták, miközben a házigazda három műszakban dolgozott.
Az aradi plébánia Trabantjával hozták a cementet, később a meszet, apránként. A faanyagot a kishegyi (Muntele Mic) erdészeti igazgatóságtól jutányosan sikerült beszerezni. Nagy szerencséje volt a sofronyai hívekkel, akik közül, ha 20-at hívott munkára, 40-en jöttek, miközben az asszonyok felváltva főztek a két kőművesnek, Vendele Jakobnak és Müller Hanznak. Derék emberek voltak, akik hajnaltól éjszakáig dolgoztak, hogy a húsvéti szentmisét tető alatt tarthassák meg.
Mindenképp ebben a közösségben akart visszaemlékezni, megköszönni a határtalan jóindulatukat, a szűnni nem akaró támogatásukat, hiszen az egyházmegyében itt alakították meg az első vegyes egyháztanácsot, amiben 4 férfi és 4 nő kapott helyet. Nem bánta meg, mert templomépítésre a nőtagok sokkal több pénzt gyűjtöttek, mint a férfiak. Könnybe lábadt szemmel, több olyan megható történetet elevenített fel a templomépítésre történt gyűjtéssel kapcsolatban, amelyekben szegény emberek a lehetőségeiket jóval túllépve adakoztak Isten házának a megépítésére. Ugyancsak meghatóan szép emléket mondott el az ortodox plébánossal kapcsolatban, aki a paradicsomföldről érkezett az épülőfélben lévő templomhoz. Mivel nem volt ünneplőbe öltözve, nem akart bemenni, hanem kihívatta a fiatal kollégát, vagyis őt magát az építőtelepről. A mikor a vendégpap meglátta, hogy a kollégája kopaszra nyírva, barnára sülve csak egy rövidnadrágban dolgozott, nagyon elérzékenyült, megbarátkoztak. Ennek eredményeként, amíg a katolikus templom el nem készült, az ortodoxban tartották a szertartásokat, még a rezsiköltségekre sem fogadtak el pénzt. A helybeli ortodox pap kedvességét 30 év múlva sikerült viszonoznia egy Temes megyei településen az ottani ortodox hívekkel szemben, akik a templomuknak a felújítása alatt, közel 3 évig a katolikus templomban tartották a szertartásaikat.
A szentmisén megemlékezett mindazokról, akik a templom tervezésében, építésében, a munkálatokhoz szükséges pénzgyűjtésben, illetve a munkában részt vettek, az akkori ortodox papnak a sírját is felkereste, mert az ő életszemlélete, a mássághoz való viszonya évtizedekkel megelőzte a közhangulatot.
Az építkezés befejezése után a főesperes magához hívatta, hogy elmondja: a Securitate figyeli, mert azt állítják róla, hogy az állam ellen izgatja az embereket. Éppen ezért, jobb lesz, ha elhelyezi innen, mielőtt koholt vádakkal letartóztatják.
Visszaemlékezését fohásszal zárta, amiben Isten gondviselését kérte a közösségre, amelynek tagjait megkérte: drága kincsként őrizzék a régi összefogás, az együvé tartozás szellemét.
Ft. Sándor Tivadar plébános köszönetet mondott ft. Kóbor György nyugalmazott plébánosnak, amiért felelevenítette a régi szép emlékeket, illetve a közösségből távozott emberek emlékeit. További imádkozásra kérte a fogyatkozó közösségért, de köszönetet mondott az egyházközség minden tagjának, akik a templom javára bármikor adakoztak. Ft. Kóbor György az adakozásban is élen jár, hiszen egy hónapi nyugdíját ajánlotta fel a templom javítására. A hívek nevében megígérte, hogy emlékét örökre megőrzik, a Jóistenhez imádkoznak érte, aki a Csákovai Caritast az egyházmegye legsikeresebb karitatív intézményévé fejlesztette. A hívekért, az elesettekért tett fáradozásait a Jóisten fizesse meg százszorosan.
A sofronyai hívek a templomról készült festményt adományoztak ft. Kóbor Györgynek, akinek Ódry Mária festőművész is ajándékozott egy művét.
A bensőséges szertartás után a templom előtt közös fényképen örökítették meg a kellemes együttlétet, ft. Kóbor György édességekkel kedveskedett a szeretett híveinek.
Balta János, Nyugati Jelen (Arad)

Kolozsváron kutat a Nemzeti Portrétár
A Nemzeti Portrétár munkatársai 2014. július 14. és 17. között helyszíni kutatómunka során dolgozzák fel a kolozsvári Unitárius Püspökségén található egyedülálló magyar arcképeket, hogy az érdekes és sajátos történelmi közeg személyei is széles körben ismertté váljanak – derül ki a civil kezdeményezésű Nemzeti Portrétár Alapítvány szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményéből.
A kutatás kiterjed az unitárius portrék leltárba vételére, a portrék ábrázoltjainak egyenkénti azonosítására, a festmények állapotleírására, a képek digitalizálására és a digitális képek hozzáférhetőségének biztosítására a széles nyilvánosság számára. „Úgy gondolom, közös érdekünk, hogy minél többen megismerjék az unitárius személyek képeit, és rajtuk keresztül történelmi szerepüket” – mondta a kutatás kapcsán Molnár Lehel, a Magyar Unitárius Egyház kolozsvári főlevéltárosa.
Szabadság (Kolozsvár)

Kelemen Hunor már nem bízik Verestóy Attilában
Azért nem tagja többé a Szociáldemokrata Párttal (PSD) heti rendszerességgel konzultáló RMDSZ-es tárgyalódelegációnak Verestóy Attila szenátor, mert kikerült Kelemen Hunor szövetségi elnök bizalmi köréből – tudta meg a maszol.ro.
Nem említette Verestóy Attila nevét Kelemen Hunor, amikor hétfőn a sajtónak nyilatkozva felsorolta azokat a politikusokat, akik az RMDSZ részéről részt vesznek a kormánykoalíció politikai egyeztetésein. A szövetségi elnök a Victor Pontával megtartott találkozója után közölte: rajta kívül Borbély László politikai alelnök, Markó Béla szenátusi és Máté András képviselőházi frakcióvezető tagja a tárgyalódelegációnak.
Verestóy Attila korábban „hivatalból” részt vett a kormányfővel és a koalíciós partner Szociáldemokrata Párt (PSD) vezetőivel heti rendszerességgel tartott konzultáción. Tudvalevő, hogy a székelyudvarhelyi szenátor mindig is jó kapcsolatokat ápolt a PSD politikusaival, akik könnyen elfogadták tárgyalópartnerüknek.
A maszol.ro megtudta: Verestóy Attila nem véletlenül maradt ki a küldöttségből. „A szenátor kikerült Kelemen Hunor bizalmi köréből amiatt, hogy a Szövetségi Állandó Tanács múlt heti ülése előtt, megelőlegezve a testület döntését, a román sajtónak azt nyilatkozta, hogy kormányon kell maradnunk. A szenátor előreszaladt, önfejűen járt el, és emiatt vitája is volt a szövetség elnökkel” – nyilatkozta lapunknak egy RMDSZ-es politikus.
Verestóy Attila múlt csütörtökön az Agerpresnek arról beszélt: nem tekinti megoldásnak az RMDSZ kormányból való kilépését. Azzal érvelt, hogy a szövetségnek olyan vállalt kötelezettségei vannak a választóival szemben, amelyeket csak kormányzati pozícióból lehet teljesíteni. Mint ismert, a Szövetségi Állandó Tanács végül az RMDSZ kormányon maradása mellett döntött, Kelemen Hunor azonban visszalépett a miniszterelnök-helyettesi és kulturális miniszteri tisztségéből.
Az RMDSZ udvarhelyszéki szenátorát egyelőre nem tudtuk elérni.
Cs. P. T., maszol.ro

Bartók-emlékév Jobbágytelkén
Az idei esztendőt Bartók-emlékévnek nyilvánították Jobbágytelkén, a település a nagy népzenegyűjtő faluban tett 1914-es látogatását több kulturális rendezvénnyel készül megünnepelni.
Bartók Béla népzenei gyűjtőmunkája során 1914-ben járt a Nyárádmentén, többek között Jobbágytelkén. Az Erdő, erdő, erdő, marosszéki kerek erdő című népdalt az egész magyar nyelvterületen ismerik, de nagyon kevesen tudják, hogy Bartók azt éppen Jobbágytelkén gyűjtötte a 16-17 éves Balog Teréz, Sebesi (más források szerit Berecky – szerk. megj.) Mária és Kiss Anna lányoktól. Itteni munkája során, 1914 áprilisában Bartók tizenkilenc dalt rögzített fonográffal, az eredeti felvételeket a budapesti Magyar Néprajzi múzeum őrzi.
A százéves évforduló nem múlhat el nyomtalanul Jobbágytelkén, a kultúraszerető emberek több rendezvénnyel is emlékeznek Bartók ittjártára.
Sűrű program lesz
A legjelentősebb ilyen jellegű rendezvényt idén a Kisboldogasszony napi nagybúcsúkor tartják a faluban. Ekkor Jobbágytelkére látogat a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) néprajz-népművészeti tagozatának mintegy negyven fős küldöttsége. A szeptember 6-án érkező vendégeket helyi zenével fogadnák a település bejáratánál, majd másnap a faluban tartaná meg kihelyezett ülését az MMA. Ezt követően a Falumúzeumba látogatnának, ahol megtekintenék a Bartók-kiállítást és felavatnák az emlékfalat. Délután lovas szekerezés, szalmafonó céh, maszkurások várnák a vendégeket, este pedig kulturális emlékműsort tartanának, amelynek keretében az Öves zenekar, a Bekecs néptáncegyüttes, magyarországi zenészek és jobbágytelki táncosok is színpadra lépnének, de szakmai előadást tartana a kolozsvári Almássi István zenekutató is.
Szeptember 8-án kerül sor a faluban a nagybúcsús ünnepre, szentmisére, majd felvonulnak a helyi fiatalok és este szüreti bált rendeznek. Napközben a faluban kézműves vásárt tartanának bemutató oktatással egybekötve, de a Maros Művészegyüttes is fellépne nyárádmenti táncműsorral, továbbá meg szeretnék hívni a Marosszéki Kodály Zoltán Gyermekkórust is – avatott bele az alakuló program részleteibe Ila Gábor, a jobbágytelki kulturális egyesület elnöke.
A helyi kultúrélet másik nagy mozgatója, a budapesti Stoller Antal tagja az MMA néprajzi és népművészeti tagozatának, amelyet élete munkásságának elismeréseként fog fel, ezért is örült annak, hogy sikerült egy kis pénzt szereznie tavaly, hogy Bartók jobbágytelki gyűjtését dokumentálja és a helyi falumúzeumban egy kis emléksarkot hozzon létre. „Hadd menjen híre Jobbágytelkének a magyar művészeti életben” – fogalmazott portálunknak a helyiek által Hubaként ismert egykori táncos.
Emlékjel Bartóknak
Bartók Béla 1898-tól kezdődően látott neki tudatosabban Marosszék népzenei kutatásához, és útjai során Szovátán, Kibéden, Nyárádremetén, Nyárádköszvényesen, Mikházán, Deményházán, Székelyhodoson, Jobbágytelkén, Ehedben, Ákosfalván, Kisgörgényben, Székelycsókában, Székelyvajában, Somosdon, Marosvásárhelyen és Mezőszabadon töltött el huzamosabb időt. Munkássága révén a magyar kamara- és komolyzene megújult és hangsúlyosabb nemzeti jelleget kapott. Ma Erdélyben és Magyarországon táncházak százai teszik újra élővé a népzenét. Mindezt tudatja az érdeklődőkkel az a kerámia emlékfal, amelyet a jobbágytelki falumúzeum udvarán állíttatott tavaly a székelyhodosi önkormányzat és a Marianum egyesület, és amelynek darabjait a sárszentlőrinci Nagy Zoltán fazekas készítette el. A népi motívumban gazdag kompozíción az Erdő, erdő, erdő című népdal kottás jegyzete is megjelenik.
Gligor Róbert László, Székelyhon.ro

Elkezdődött a Nemzetközi Drámatábor
Az Osonó Színházműhely már hagyományosnak számító nemzetközi drámatábora július 15. és 20. között zajlik Kökösben. Az alkotótábor mottóját Pina Bausch német koreográfus egyik gondolata adta: „Én abban hiszek, hogy közelebb kellene kerülnünk egymáshoz” – mondta a tizenhét országból verbuvált művészeket tömörítő wuppertali társulat vezetője.
„A tábor célja egy olyan helyzet megteremtése a színház ürügyén, amely egy intenzív létezés, a kommunikáció valamint a közös gondolkodás és alkotás megtapasztalására sarkallja a résztvevőket” – mutatott rá Fazakas Misi, a színházműhely vezetője. Hozzátette: a képzéseken ezúttal 30 erdélyi illetve magyarországi fiatal vesz részt. A tábor a Bethlen Gábor Alap, a Tiszta Formák Alapítvány és a Communitas Alapítvány támogatásával, valamint a kökösi Polgármesteri Hivatal és a Gábor Áron Általános Iskola összefogásával jött létre. Az idei táborba nyolcan érkeztek Magyarországról, és a táborlakók között vannak középiskolások, egyetemisták és fiatalokkal foglalkozó felnőttek is.
Az egy hetes szakmai program keretén belül, a résztvevők számára két csoportban folynak a foglalkozások: a színház-szakmai csoport tagjai Mucha Oszkár irányításával, míg a személyiségfejlesztő- önismereti csoportban résztvevők Fazakas Misi vezetésével ismerkedhetnek önmagukkal és a színházzal. A napi két műhelyfoglalkozás mellett, az intenzív tábor minden reggel a kitartást erősítő tornával és a lelki-szellemi bemelegítőként szolgáló napindítóval indul, este pedig színházi előadások vetítésére és beszélgetésekre kerül sor.
A 18 hazai és nemzetközi díjjal kitüntetett Osonó Színházműhely egy olyan független színház, amely szellemi műhelyként teret ad a fiatalok kortárs színházi kísérleteinek. Előadásainkat mind a világ nagyvárosaiban, Bangkoktól Hamburgig, mind Erdély számos településén bemutatták már.
Szabó Enikő, Székelyhon.ro

Sepsiszentgyörgyön a Homoródtól Párizsig című kiállítás
Román Viktor szobrász, Homoródtól Párizsig című hiánypótló emléktárlatának megnyitójára kerül sor csütörtökön 18 órától a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum Tolerancia Termében. A kiállítás augusztus 25-ig látogatható.
A Homoród-menti székely származású szobrászról Sántha Imre Géza művészettörténész, a kiállítás kurátora elmondta: köztéri szobrai főként Franciaországban és Párizsban találhatóak meg. Mielőtt azonban emigrált Franciaországba, elkészítette a Korcsolyázólányt, amely jelenleg a bukaresti Floreasca parkban tekinthető meg.
Román Viktor a huszadik századi modern szobrászat egyik kiemelkedő alakja, aki egész életében ragaszkodott erdélyi gyökereihez, büszkén vállalva azt. Műveiben használt motívumvilága, formai megoldásai is egyértelműen az erdélyiség vállalását tükrözik.
Eleinte a szocreál elveket vallotta, ám formabontó-egyszerűsítő plasztikai kísérleteivel korán feltűnést keltett és így a modernista irányzat követőjévé vált. Dolgozott a londoni College of Art-ban, ezt követően pedig a párizsi művészvilág megbecsült, már akkor ismert szobrásza lett.
A történész elmondta, hogy hiánypótló ez a kiállítás, ugyanis a művésznek 1968-ban emigrálnia kellett nyugatra. Ennek oka, hogy az akkori román rendszer a hozzá hasonló alkotókat mellőzte, katalógusokból, kiállításokról hagyták ki műveit, illetve próbálták a szakmából is kitörölni, tabutémává tenni művészetüket. Sánta hozzátette, hogy az 1989-es rendszerváltás után sem vették be az erdélyi művészeti körbe a munkásságát, így részben továbbra is mellőzve maradt.
Csak nemrégen sikerült kimozdítani ezt az életművet, hogy a szülőföldjének művészetszerető közönsége is jobban megismerhesse. Az idén nyíltak első egyéni emléktárlatai Erdélyben, így Székelyudvarhely és Székelykeresztúr után most Sepsiszentgyörgyön láthatja a közönség a munkáit, szobrait, grafikáit. A székelyföldi vándorkiállítás anyaga a művész bátyjának, a Marosvásárhelyen élő Román Elemérnek a tulajdona.
A megnyitón a kiállítást Márton Árpád csíkszeredai festőművész és Sántha Imre Géza méltatja, valamint a rendezvény házigazdája Vargha Mihály múzeumigazgató. A kiállítás augusztus 25-ig látogatható.
Bencze Melinda, Székelyhon.ro

Emlékművet állítottak Gábor Ferencnek
Egy kivételes nagyszalontai személyiség bronzmását avatták fel a közelmúltban szülővárosában. A hajdúváros Feri bácsija már fiatalon helytállt a munka mezején, s miközben napjai a megélhetésért folytatott harccal teltek, éjjeleit irodalmi alkotómunkával töltötte.
Gábor Ferenc első verseskötete, a Nyári nap 1967-ben jelent meg, majd közel két évtizedes hallgatás után, 1984-ben publikált ismét. Következő verseskötete 1992-ben Túrkevén készült el Vád és könyörgés címmel, majd ugrásszerűen megnőtt költői elismertsége, s ezután sorra jelentek meg kötetei, immár a szülőváros jóvoltából.
Gábor Ferenc szókimondó, egyenes ember volt, különleges személyiség, akinek az életműve jól megérdemelten került a nagyszalontai halhatatlanok közé. A költő bronzszobrát Túrkeve város polgármestere, dr. Szabó Zoltán adományozta Nagyszalontának, jeléül annak, hogy a túrkevei barátok, akik egykor elsőként segítették, bátorították a költőt, ma sem feledkeztek meg róla. Az emlékművet Fehérvári Tamás túrkevei szobrászművész készítette el.
A szoboravató ünnepségre a város szívében került sor, az égiek áldásával, ugyanis szép, napsütéses volt az idő. Számos vendég tisztelte meg jelenlétével az eseményt, köztük dr. Szabó Zoltán, a testvérváros Túrkeve polgármestere, Mudura Sándor vállalkozó, az Arany János Művelődési Egyesület elkötelezett segítője és az Arany-porta építésének a támogatója, Nagyszalonta másik testvérvárosának, Csepelnek a küldöttsége, a Romániai Magyar Nyugdíjas Szövetség tagsága és elnöke, Nagy Irma, akik évek óta ápolják Gábor Ferenc költői hagyatékát, valamint jelen volt a költő családja, a helyi önkormányzat vezetői, tanácsosai és a város civil szervezetei.
Gali Teréz előadóművész alkalomhoz illő dalai teremtettek bensőséges hangulatot, aztán Biró Rozália szenátor mondta el ünnepi gondolatait Nagyszalonta „sajátos hangú, kérdésekre választ kereső közéleti személyiségéről”, majd dr. Szabó Zoltán idézte fel a Gábor Ferencet Túrkevéhez fűző különleges kapcsolatot. Meleg Vilmos színművész Gábor Ferenc költészetéből nyújtott ízelítőt, Csanádi János pedig, a költő jó barátja és több kötetének szerkesztője, a legszebb közös emlékeket idézte fel.
Az esemény legmeghatóbb pillanata kétségkívül az volt, amikor Gábor Ferenc felesége lépett a mikrofonhoz és köszönte meg Túrkeve, illetve Nagyszalonta polgármesterének, hogy a férje emlékműve a református templom közelében kaphatott helyet, ugyanis mint mondta, Feri bácsi annak idején gyakran emlegette: „Meglásd, itt leszek én még egyszer a templom árnyékában”.
Gábor Ferenc (Nagyszalonta, 1923. május 13. – Nagyszalonta, 2006. szeptember 6.)
biharmegye.ro

Strasbourgnál a labda – Az Európai Unió Bírósága előtt a tervezet
Újságírók szeretnek feltételes módban írni: megtörténhet, bekövetkezhet, alakulhat. Bizonytalan ügyekben, kétséges kimenetelű helyzetekben, még meg nem hozott ítéletek esetében sokszor lehet ilyen megfogalmazásokba botlani. Az alábbi sorok is egy ilyen gondolat jegyében születtek.
Az elmúlt hónapok egyik nagy kérdése arról szólt, hogy melyik az az európai uniós intézmény, amely a kisebbségek helyzetéről hivatott dönteni. Egy székelyföldi beadvány kapcsán úgy tűnt, hogy az őshonos nemzeti kisebbségek ügye kellemetlenül érinti Brüsszelt. Az Európai Bizottság korábban úgy döntött, mossa kezeit, ebbe a bősz darazsakkal teli fészekbe pedig nyúljon csak bele más. Szép mondatokban, jogi bikkfanyelven közölték, hogy a kisebbségek, különösen az olyanok, mint a székelység, az valaki más reszortja.
Mi, székelyek persze ezt másképp gondoljuk. Nem azért, mert ilyen elszántak volnánk, nem azért, mert valakinek be akarjuk panaszolni a bennünket ért sérelmeket. Sokkal inkább az motivál bennünket, ha az Európai Unió alapelve az, hogy mindenki kulturális jogait tiszteletben illik tartani, akkor még sincs rendjén, hogy egy-két bukaresti mismásoló mondat után elkönyvelik, az erdélyi magyarságnak pedig már semmi kívánsága nem lehet, hiszen annyi joga van.
Ezt az utóbbi állítást egyébként a délutáni, román nyelvű politikai műsorokban bohóckodó tévés személyiségek is szeretik használni. „A magyaroknak több joga van, mint a románoknak” – mondják. Vesszük is észre: például Kolozsvár bejáratánál is a kizárólag magyar nyelvű feliratért kellett perelni? Aligha. Persze, van, akit a valóság kevésbé érdekel.
Amit a székelység szeretne, az biza semmi extra jog. Amit mi akarunk évtizedek óta, az olyasmi, ami normális körülmények közt senkit sem bánt: használni a nyelvünket, mindenütt, ahol épp lehet. Nem rosszindulattal, nem úgy, hogy román emberrel társalogva azért se szólalunk meg románul. Minden józan ember úgy gondolja, hogy egyforma jogokat érdemlünk: többség vagy kisebbség, nem számít.
Nyilván a fő cél az autonómia, amiről addig beszéltünk, hogy fokhagymaszagú lett. Hozzáteszem azt is, ez korántsem volt elég: lám, az Európai Bizottság (EB) sem foglalkozna velünk. Civilek a strasbourgi bíróságon támadták meg a bizottság döntését. Azt remélik, a bíróság kimondja: az EB-nek igenis foglalkoznia kell a kérdéssel, és mindennel, ami vele jár: magyar és román ember számára egyformán nyelvi jogok, pénzügyi alapok, autonómia. Ismételten: minden fél számára korrekt módon.
Az imént említett perhez csatlakozott a Tamás Sándor által vezetett megyei tanács is: iratcsomót küldtek Strasbourgba, amely az elnök Facebook-oldala szerint meg is érkezett az Európai Unió Bíróságához. A keresetnek az a célja, hogy az őshonos nyelvi kisebbségek jogait szavatoló tervezetet tárgyalja az Európai Bizottság, amely korábban úgy döntött, hogy a kérdés nem tartozik a hatáskörébe. Bízunk benne, ezúttal sikeresen meggyőzzük az EU-t arról, hogy a kisebbségekkel kötelességük foglalkozni. Nagy Béla
Székely Hírmondó, Erdély.ma

Balkáni káderpolitika magyarul
A kormányból való kilépési-maradási hercehurca, az ennek okán kialakult helyzet az RMDSZ régi-új arcát mutatta meg: minden eddiginél szembeötlőbben nyilvánulnak meg a belső harcok, elő-előbukkan a különböző erő- és érdekcsoportok közötti viszály.
Új kinevezésekről kell dönteni, hisz Kelemen Hunor távozásával megürült a művelődési minisztérium vezető állása, no meg a kormányfő-helyettesi tisztség is. Mozgolódnak a klikkek, hisz egy-egy megyei szervezet, platform erejét is bizonyítja, ha sikerül keresztülvinnie akaratát. A Bihar megyeiek szövetségen belüli rendkívüli befolyása eddig is ismert volt, s úgy tűnik, ez töretlen annak dacára, hogy a korrupciós vádak újra és újra utolérik a csoportosulás vezetőit: Kiss Sándor egykori megyeitanács-elnök, jelenlegi alelnök ellen nemrég csúszópénz elfogadása, pénzmosás és hatalommal való visszaélés gyanújával indult bűnvádi eljárás, de Bíró Rozália szenátor, SZKT-elnök és Szabó Ödön képviselő neve is gyakorta elhangzott a Mecénás Alapítvány és az érmindszenti Ady-központ körüli botrány kapcsán is, Tőkés László pár hónapja kérte számon 800 ezer eurónyi magyarországi támogatás sorsát. Egy szó, mint száz, lenne bőséggel tisztázni valójuk. Ennek ellenére most mégis úgy tűnik, Bíró Rozália lesz Kelemen Hunor utódja a művelődési tárca élén. Mint kiderült, remek gazdasági szakember mivolta, no meg egykori nagyváradi alpolgármesteri ténykedése predesztinálja e nemes feladatra. És bizonyára az is, hogy nevéhez fűződnek a botrányosra sikeredett váradi utcanévfordítások (Piros-tó utca, Galaktikon Gála utca stb.), vagy a Matica Slovenska szlovák soviniszta szervezet egykori elnöke, Kozacsek kanonok mellszobrának a város polgárai nevében való átvétele. Őt akarják miniszternek felkenni, pedig ott lenne Hegedűs Csilla, aki államtitkár jelenleg is e tárcánál, érti a dolgát és eligazodik a minisztérium ügyeiben is. Csak hát úgy tűnik, háttere nincs elegendő. Minden bizonnyal erős belviszályok tarkítják az RMDSZ vezetőinek életét mostanság. Kelemen Hunor Verestóy Attilát leültette ugyan – igaz, késve és halványan, hiszen csak a koalíciós tárgyalásokon nem tart igényt szolgálataira –, ám az erős csapat – Markó Béla, Borbély László, Máthé András –, mely ott áll a háta mögött, amikor egyeztetni ül le Pontáékkal, ugyancsak megkérdőjelezhető. Máthé András kolozsvári képviselőt nemrég ítélték el alapfokon összeférhetetlenségért, Borbély Lászlót pedig csak a parlament mentette meg a korrupciós vizsgálattól. Ismét bebizonyosodik hát, a magyar érdekvédelmi szövetség káderpolitikája egyre jobban idomul a bukaresti balkáni politizáláshoz: nem a tudás, a tehetség, a hozzáértés a döntő, hanem a pénz és az ezáltal biztosított hatalom.
Farkas Réka, Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kelemen Hunor szárnytörése
Sokan találgatják: mi lehet az oka, hogy Romániában még mindig a hatalomgyakorlásban egy korrupt, posztkommunista, szélsőségesen magyarellenes politikusokat is tömörítő, alapvetően nacionalista alakulat a legnépszerűbb? Ezt a pártot támogatja az RMDSZ még akkor is, ha Ponta bejelentette: Románia nem lép ki a Minority SafePack nevű európai polgári kezdeményezés visszautasítása miatt kezdeményezett perből. Emiatt mondott le Kelemen Hunor kormánytisztségeiről. Azóta sokan találgatják azt is: mi lehet Kelemen Hunor bukásának üzenete? Markó Béla utódaként nem az volt a feladata, hogy különösebb reformokat valósítson meg a szövetségen belül, hogy új irányba terelje a szervezetet, hanem az, hogy asszisztáljon a régi vezetői gárda céljainak elérésében. Az RMDSZ kormányon maradása akár a Kelemen Hunor szárnytörésének is nevezhető. Még mielőtt a Szövetségi Állandó Tanács döntést hozott volna, az „örök” Verestóy Attila már közölte: Kelemen mehet, mi maradunk. És maradnak. Ezzel nyilvánvalóvá vált az, amit eddig is tudtunk: az RMDSZ-ben sohasem a tagság akarata érvényesül, hanem a régiek, a hatalomhoz dörgölődzők, a kis lépések nagy mestereié. Ponta megígérte Kelemen Hunornak, hogy Románia, bár nem lép ki a luxemburgi bíróságon zajló perből, nem fog oda dokumentumokat küldeni, amíg ezt a problémát a parlamenti bizottságokban is meg nem vitatják. A mindenkori hatalomhoz dörgölődző RMDSZ-es lobbizók azt akarják megetetni a közvéleménnyel, hogy a Minority SafePack polgári kezdeményezéshez Kelemen Hunor csatlakozott, ő indított pert az Európai Bizottság ellen, holott ő ezt az RMDSZ nevében tette. Kelemen Hunort az RMDSZ magára hagyta, mert kiállt a magyarság érdekei mellett és nem az RMDSZ volt kommunista érdekembereinek az érdekeit tartotta fontosnak, akik eddig is csak a maguk hasznát helyezték előtérbe, ezt teszik most is. A Ponta-kormánynak a luxemburgi perben való részvétele a román állam nemzetiségi politikája ellen szól. Nem csak az 1,2 milliós magyarság ellen, hanem azok ellen a románok ellen is, akik Románia területén kívül élnek. De ez legyen a románok dolga. Nekünk azt kell eldöntenünk, hogy tovább toljuk Verestóy és bandája szekerét, vagy megtaláljuk a módját annak, hogy azon magyarok érdekeinek érvényesülését segítsük, akik választásokkor a tulipánra (amikor van a szavazólapon) teszik a pecsétjüket. Ennek feltétele, hogy ne pártba, hanem érdekvédelmi szervezetbe tömörüljünk. Ez pedig csak rajtunk múlik.
Elek György, Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti)

Tatarozzák Szászrégen lutheránus templomát
Tatarozzák Szászrégen lutheránus templomát, amelyet építésekor (1300-ban) Szűz Máriának ajánlottak. Többször leégett, felgyújtották, de az 1551-től evangélikus hitre tért hívek mindig újraépítették. Miután evangélikus alapítványi támogatással a tetőszerkezet s a templom belsejének egy része is megújult, az idén külső tatarozását, festését végzik – tájékoztatott Kiss Elemér, az egyházközség képviselője.
Népújság (Marosvásárhely)

Hol az igét elkiáltó vezér?
Itt, Székelyföldön bennünket ismét reményekkel gyanúsítanak. Mintha rajtunk és a reményen állna a magyarság egyetemes megmaradása. És hogy erőnkben és erényeinkben megmaradnánk, ide telepítettük szigorú sorsunk viselésére a szigorú reformátor Kálvin Jánost (1509–1564).
Na már most. Tizenkét püspök mondta az igét, az áldást, intett a jóra, hogy hitünkben bár legyünk gazdagok, és megsegít az Úr, aki magunkra sosem hagyott. Biztonságunkat biztosította sok-sok egyenruhás. Én magam is néztem ezt a ritka gyülekezetet. Itt voltak mind hótiszta ruhában a magyar emberek, reménykedők és reménytelenek. Néztem a zuhatagnyi népet, itt voltak a gyanakvók meg a gyanútlanok, itt a szegények és a maguk erejében bizakodó gazdagok, akik kimerészkedtek déli harangszó védelme alá, ahol árnyéktalan a tér, s a rettenetes hőség nem véd sem anyát, sem gyermeket.
Öregek sóhajtották el otthon, hogy na lám, én még egyszer neki, s lám, mire megyek? Mert örökké tudtam, hol a helyem. Ma se lehetek fenegyerek. Kisváros Sepsiszentgyörgy, de helyet ad a vendégnek, és helyet a kiáltó szónak is. Ismerősök közt szorongok, ismeretlenek köszöntenek. Itt valami nagy történhet szóban, imás fohászban.
A szélrózsa negyvennégy irányából gyülekeztek a meghívottak, s a szívünk megtelt önmagunkkal s áldozatainkkal. Este a nagy képernyőt nézem, népet közelebbről. Ahogy mások csak képernyőről ismerik ezt a megnyomorított nemzetet. Akkor nyilallott belém a felismerés: egek, azt tudjuk jól, mi végre vagyunk itt, de hiszen ennek a népnek nincs vezére!
Hisszük, hogy a hit megtart – halálig. Hogy az igazság győz, ahogy a fény. De az az igazság is egyidős a Bibliával, hogy fövenyre építeni nem lehet. És a világító csóvát is valakinek meg kell gyújtania! Jelet kell adni, az igét el kell kiáltani!
És egyre növekszik a gyülekezet, előttem növekszik önmaga magasságába a nép, amelynek nincs vezére.
Czegő Zoltán, Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Markovits Rodionra emlékeznek
Markovits Rodion születésének 130. évfordulóját ünneplik július 17-én, csütörtökön Kisgércén és Szatmárnémetiben. Tavaly augusztusban, a Szibériai garnizon szerzője halálának 65. évfordulója alkalmából megtartott és pozitív visszhangot kiváltott emlékezéssorozat alkalmával vetődött fel, hogy szükség lenne az író avasi vonatkozású elbeszéléskötetének – Reb Áncsli és más avasi zsidókról szóló széphistóriák – román nyelvű kiadására. A fordítást Felician Pop szatmári költő, műfordító készítette el, a kötet kétnyelvű kiadását pedig a Kriterion Könyvkiadó vállalta.
MUZSNAY ÁRPÁD, Szabadság (Kolozsvár)

Partiumi Magyar Napok: ünnepre készülnek a szatmáriak
Magyarország egyik legnépszerűbb előadója, Zorán lesz az augusztus 18–24. között zajló szatmárnémeti Partiumi Magyar Napok (PMN) sztárvendége – jelentették be szerdán a népszerű rendezvény szervezői.
A magyar napok keretében szervezett programok idén is 10 helyszínen zajlanak, a rendezvény összköltsége 300 ezer lej. A PMN főszervezői – az Identitas Alapítvány és az RMDSZ – közölték: a rendezvény leglényegesebb vonása, hogy közösségi, azaz korosztálytól és érdeklődési körtől függetlenül minden szatmári magyar a magáénak tartja. Mint elmondták, idén közel 50 civil szervezet segítette őket munkájukban.
Stier Péter főszervező elmondta, az első három nap során a tűzoltótorony melletti parkban zajlanak majd az események, ahol fellép a Budapesti Utcaszínház, a Hot Jazz Band, a Debreceni Csokonai Nemzeti Színház pedig operettgálát tart. Ugyanott lehet megtekinteni a Nagyvárad Táncegyüttes produkcióját, valamint Palya Bea előadását is.
A felsorolt eseményeket követően idén is lesznek klubkoncertek a városközpont közelében levő szórakozóhelyeken. A fő helyszín szokás szerint a Kossuth-kert lesz, ahol az állandó programok – kézműves vásár, lovagi torna, gyermekfoglalkozás – mellett szintén a koncerteké lesz esténként a főszerep: fellép többek között a Quimby, a Beatrice, Koós János és Aradszky László is.
A hagyománynak megfelelően a zárókoncertet most is az új főtéren tartják majd: augusztus 24-én este a szatmáriak körében igen népszerű Bikini lép majd színpadra. Mint elhangzott, a szervezők reményei szerint idén is sikerül megőrizni a PMN színvonalát, melynek programjain tavaly becsléseik szerint 44 ezren fordultak meg.
Ettől az évtől szeretnék egységesíteni a rendezvény arculatát, ennek érdekében saját házikókat készíttettek az árusoknak. A szervezéssel kapcsolatos költségeket a szatmárnémeti, illetve a Szatmár megyei önkormányzattól kapott támogatás, valamint pályázati pénzek és a magánszférából érkezett finanszírozás révén fedezik.
Babos Krisztina, Krónika (Kolozsvár)

Magyar értékek s PMN-en
Augusztus 18–24. között rendezik meg a XIII. Partiumi Magyar Napokat. Hét napon át tíz helyszínen több mint száz rendezvény várja a résztvevőket. A szervezők több ezer látogatóra számítanak.
Az Identitas Alapítvány augusztus 18–24. között tizenharmadik alkalommal szervezi meg a Partiumi Magyar Napokat — jelentette be tegnap az RMDSZ szatmárnémeti székházában tartott sajtótájékoztatón Szőcs Péter, az alapítvány elnöke. A rendezvény társszervezője az RMDSZ Szatmár megyei és szatmárnémeti szervezete, támogatója pedig számos civil szervezet és vállalkozó. Pataki Csaba, az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének elnöke elmondta, hogy az elmúlt tizenhárom év alatt a rendezvény fokozatosan bővült, egyre nagyobb tömegeket mozgatott meg. Sikere azzal magyarázható, hogy közösségre épül, közösséget tart össze. Kereskényi Gábor, az RMDSZ szatmárnémeti szervezetének elnöke arról beszélt, hogy amikor az első PMN-t megrendezték, az volt a cél, hogy bemutassák a magyar értékeket, hagyományokat, kultúrát és építsék a magyar közösséget. A szervezők évről évre magasabbra helyezték a mércét, a PMN mára a térség rendezvényévé nőtte ki magát.
Idei programok
Stier Péter, a PMN programszervezője nem árulta el a teljes programot, mivel még folynak az egyeztetések. Újdonság, hogy egységes formatervezésű sátrak és faházak lesznek, az árusok PMN-es pólóban lesznek, és csak olyan árusok kapnak helyet, akik beilleszkednek a rendezvény szellemiségébe. A programok és a koncertek úgy lesznek összeállítva, hogy minden korosztály megtalálja a maga kedvencét, de arra is odafigyelnek, hogy minél több családi programra kerüljön sor. Első alkalommal lép fel Zorán Szatmárnémetiben szabadtéren, saját zenekarral. A fiatalok körében biztos népszerű lesz a Quimby, de fellép a Beatrice, Koós János és Dékány Sarolta, valamint Aradszky László, a zárókoncertet a Bikini együttes adja. Lesz humor-sátor, melyben ismert humoristák mellett ott lesz Nagy Csongor, a Harag György Társulat volt tagja, a Tűzoltótoronynál fellép a budapesti Utcaszínház. A rendezvény részletes programját a szervezők később közlik.
Elek György, Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti)

Sikeresen pályáztak a marosvásárhelyi civilek, de késnek a támogatások
Bár sikeresebben pályáztak az idei második fél évre kiírt önkormányzati támogatásokra a marosvásárhelyi magyar civil szervezetek, továbbra is gondot okoz számukra, hogy a megítélt összegeket éves késéssel vagy egyáltalán nem kapják meg.
Míg az előző években a magyar civilek arra panaszkodtak, hogy egyáltalán vagy nagyon kevés összeget kaptak pályázataikra, idén a sikeresnek ítélt 30 pályázat közül 13 kizárólag magyar jelentőségű, és jó néhány mind a magyar, mind a román közösség tagjait megszólítja.
A Lorántffy Zsuzsanna Egyesület 2014 második felében hét programot szeretne megvalósítani, mindenikhez kért és kapott támogatást. Igaz, csak résztámogatásokat, de Náznán Olga elnök szerint ez is sokkal több, mint az előző években.
„A Marosvásárhelyi Napok során és most újra tapasztaltuk, hogy tanácsosaink jobban odafigyelnek és közbenjárnak, hogy a magyar civil szervezetek is támogatáshoz jussanak. A városnapok keretében megszervezett telt házas rendezvényeink mindenikét támogatták, most valamennyi pályázatunk résztámogatást kapott” – mesélte Náznán Olga.
Sipos Levente, az Alternatív Rövidfilmfesztivál főszervezője is elégedett az elbírálással, idén a legnagyobb pontszámot kapták, és mind a bizottság, mind a tanács rábólintott az általuk kért 18 400 lejes támogatásra.
Míg a pályáztatási rendszerben úgy tűnik, megoldottak a gondok, továbbra is nehézséget jelent a szervezetek számára, hogy csak késve kapják meg a megítélt pénzösszeget. Náznán elmondta, a tavalyi rendezvényeikre idén májusban, két részletben utalták át a pénzt.
„Mi 30 napon belül el kell hogy számoljuk, és a szerződés értelmében a városháza három napon belül kell utalja az összeget. De ez soha nem történik meg. A kis nyugdíjunkból kell összeadnunk a pénzt, tudva, hogy csak egy év múlva kapjuk meg. Ez elkedvetlenít, hátráltat minket, és minden évben elhatározzuk, ha nem lesz változás, többet nem szervezünk, nem pályázunk” – mondta az egyesület elnöke, hozzátéve, az idei városnapi eseményeikre megkapták a pénzt.
Ennél rosszabb helyzetben van a rövidfilmfesztivált szervező Madisz, hiszen, mint Sipos Levente elmondta, a tavalyi támogatást idén tavasszal kapták meg, de a 2012-re megítélt csaknem 13 ezer lejt még mindig várják. „Peti András alpolgármester megígérte, hogy utánajár és segít, hogy kifizessék az elmaradást, amit mi elszámolunk. De egyelőre semmi nem történt” – mesélte a főszervező.
A helyi tanácsosok már több ízben is felszólaltak annak érdekében, hogy a polgármesteri hivatal időben törlessze a civileknek, tanintézeteknek, egyházaknak megítélt összegeket, mindhiába. Dorin Florea polgármester többször az írószerét mutatta, a jól ismert szlogent ismételve: „Az írószer (az aláírási jog) az én kezemben van.”
Simon Virág, Krónika (Kolozsvár)

Egyre több a gyerekanya – Összehangolt fellépés Háromszéken
Egyre több 18 év alatti lány szül gyereket Kovászna megyében – hívta fel a figyelmet András-Nagy Róbert, a sepsiszentgyörgyi kórház menedzsere.
Az egészségügyi szakember (képünkön) aggasztónak nevezte, hogy a kiskorú anyák átlagéletkora is fokozatosan csökken. Elmondta, ebben az évben 44 kiskorú szült a kórházban, közülük heten nemrég töltötték be a 14 évet.
Az elmúlt években átlagban 80 fiatal korú lány szült a sepsiszentgyörgyi kórházban, idén az első fél évben már 44-en, közülük tizennyolcan 14 és 16 év közöttiek.
„Tizenhárom-tizennégy évesen ezek a kislányok sem testileg, sem szellemileg nem érettek az anyaságra” – jegyezte meg az igazgató. Rámutatott: a korai várandósság kockázati tényezői az alacsony iskolázottság, a visszamaradottság, a falusi származás és a szegénység. A gyerekanyák többsége egyébként a roma közösségekből kerül ki. A kórház vezetősége minden hasonló esetet jelent a rendőrségnek és a gyerekvédelmi igazgatóságnak, hiszen a büntető törvénykönyv szerint a kiskorúakkal létesített szexuális kapcsolat börtönnel büntethető.
Nicoleta Marin rendőrségi szóvivő szerint a rendőrök minden esetben összeállítják a nyomozati anyagot, ám a bíróságon a kislányok rendszerint azt vallják, hogy nem történt erőszak. Vass Mária, a gyerekvédelmi igazgatóság vezetője úgy véli, összehangolt fellépésre van szükség a helyi és az állami hatóságok részéről annak érdekében, hogy a fiatal lányok szexuális nevelésben részesüljenek, megelőzzék a nem kívánt terhességeket.
Bíró Blanka, Krónika (Kolozsvár)

Átadták a Karinthy-gyűrűt a Szomszédnéninek
Átadták a Karinthy-gyűrűt: a magyar humoristák elismerésére alapított díjat a Szomszédnéni Produkciós Iroda – Bálint Ferenc és Tóth Szabolcs – vehette át július 16-án, szerdán Budapesten.
A stand-up műfajt képviselő Bálint Ferenc és Tóth Szabolcs 2001-ben hozták létre a társulatot Kolozsváron. Tagjai a Dumaszínháznak, valamint ötletgazdái és szervezői az Erdélyi Humorfesztiválnak.
A Szomszédnéni Produkciós Iroda a Kossuth Rádióban hallható Rádiókabaré műsoraiban nyújtott kiemelkedő munkájáért részesült az elismerésben. A 40. alkalommal odaítélt díjat először vehették át külhoni magyar humoristák. A Szomszédnéni Produkciós Iroda két tagjának Jónás István, a Magyar Rádió Nonprofit Zrt. vezérigazgatója és Szabó László Zsolt, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap vezérigazgatója adta át a díjat.
Bálint Ferenc a díjátadón az MTI-nek elmondta: fontos számukra minden elismerés. Noha a humoristák minden este kapnak elismerést a közönségtől nevetésben kifejezve, a Karinthy-gyűrű a legnagyobb szakmai díj, és jó érzés, hogy munkásságukért a kollegák is értékelik őket.
Tóth Szabolcs is arról beszélt, hogy milyen fontos számukra a Karinthy-díj, hiszen minden humorista előtt ott van ez a cél is Magyarországon, ha szakmai elismerésre vágyik. Mint fogalmazott: a díj olyan, mint egy államvizsga, azt jelenti, hogy helye van a humoristák között, továbbra is dolgoznia kell, de ezután könnyebben ír majd, mert elismerték munkásságát.
MTI, Krónika (Kolozsvár)

Színház, színész...
A Krónika július 2-ai számában Egyeseket fáraszt Gáspárik tempója címmel cikkeztünk a Gáspárik Attila vezérigazgató irányította Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata frissen zárult évadának mérlegéről, a magyar tagozaton belüli nézeteltérésekről. Az alábbiakban közöljük a társulatnál felmondott László Zsuzsa színésznőnek az üggyel kapcsolatos, szerkesztőségünkhöz eljuttatott írását.
„A színész minden művészek között a legősibb, legkezdetlegesebb módon hosszabítja meg gyermekkorát. Tovább játszik. Fegyvere a költők szavai, eszméi, vértje a hit, pajzsa a szeretet, hangja a rend és a remény. Nem sérthetetlen. Tehát teljesen védtelen.’’ (Latinovits Zoltán)
Színész vagyok. Hogy több mint két évtized a pályán sok vagy kevés, nem tudom még megítélni. Minden valamihez képest az, ami és mindenki valamilyen rendszerben, összefüggésekben önmaga. Több mint két évtized: számottevő siker, kudarc, öröm, kétségbeesés, útkeresés, kíváncsiság, kitárulkozás és rejtőzködés, elbotlás és újrakezdés. Nagy találkozások és feledhető történetek.
Csalódások, elhomályosulás, kitisztulás, meglepetések, halálfélelemig elmenő szorongás és önfeledt szárnyalás. Elbizonytalanodás, aztán egy néző, aki megállít az utcán, hogy megköszönjön egy színházi élményt. Kétségek, amiket egy pillanatra ugyan, de eltörölnek a tapsnál elkapott tekintetek. Hivatás, szakma, életforma, áldozatok, lemondások és átkozottul sok munka. Állandó változás.
Színház: épület, falakkal. A falak közt emberek, sokfélék, szépek és csúnyák, jók és rosszak, ördögiek és angyaliak, változóak, kaméleonok. Valamilyen rendszerben és összefüggésekben önmaguk. Végzik a dolguk. Legjobb szándékuk és tudásuk szerint.
Színház: intézmény. Vezetőkkel. Színesek, változóak, valamilyen rendszerben, összefüggésekben önmaguk. Végzik a dolguk a legjobb szándékuk és tudásuk szerint.
Tettem én is, végeztem a dolgom legjobb szándékom és tudásom szerint. Két évtizeden át ugyanazon épület falai között, egy intézményben. Mígnem elkezdtem azt érezni, hogy nem vagyok a helyemen. Ha minden és mindenki valamilyen rendszerben és mások függvényében az, ami, önmaga, akkor itt most valami hibádzik.
Kiléptem ebből a rendszerből. Nehezen, gyötrelmesen, de lezártam valamit, és mire a végére jutottam, megbékéltem a hátrahagyott történet szereplőivel és magammal. Pályatársam, régi kedves kollégám, volt igazgatóm, aki szintén valamilyen rendszerben és függvényekben önmaga, a minap egy sebesen haladó hajó meglöttyent alkatrészeként említett. Igazán nem is értettem, rosszul is esett fél percig. Aztán elkezdtem tovább tervezni a napomat.
Újrakezdés. Semmi sem állandó. Minden és mindenki valamilyen rendszerben és összefüggésekben az, ami, önmaga. Őszintén kívánok minden pályatársamnak erőt, kitartást, sok sikert és kudarcokat is, mert erősebbé tesznek, egészséget és lelki békét. Természetesen magamnak is.
László Zsuzsa, Krónika (Kolozsvár)

Román állam kontra magyar beleszólás
A román állam nem szolgálja egyformán minden polgára érdekeit – ez szűrhető le Victor Ponta miniszterelnök kijelentéséből, amely az RMDSZ koalícióból való kilépésének eshetősége kapcsán hangzott el, és amely szerint a román állam politikája nem képezheti koalíciós alku tárgyát.
Ismeretes, a bukaresti koalíciós válság annak kapcsán tört ki, hogy a bukaresti külügyminisztérium Románia nevében belépett abba a perbe, amelyet az RMDSZ az Európai Kisebbségek Föderatív Uniójával (FUEN) közösen indított az Európai Bizottság (EB) ellen, miután az uniós testület illetékesség hiányára hivatkozva elutasította a Minority SafePack nevű közös polgári kezdeményezésüket, amelynek célja a kisebbségjogi ügyek uniós szintű rendezésének kivívása volt.
Bukarest az alperes EB mellett lépett be a perbe, ami miatt Kelemen Hunor RMDSZ-elnök keményen bírálta a külügyi tárcát, hiszen így az a kormány áll szemben az RMDSZ-szel az európai bíróságon, amelynek maga a szövetség is tagja, ez pedig tarthatatlan helyzet. Titus Corlăţean roman külügyminiszter erre reagálva azonban azt mondta: a külügy a román állam álláspontját képviseli, a hivatalos álláspont pedig az, hogy a kisebbségek jogainak ügye tagállami hatáskör.
Victor Ponta miniszterelnök is hasonló hangnemben nyilatkozott, amikor kijelentette: szeretné ugyan rendezni a konfilktust, és kormányon tartani az RMDSZ-t, a román állam politikája azonban nem képezheti alku tárgyát. Ez úgy értelmezhető, hogy hiába él több mint 1,2 millió magyar nemzetiségű román állampolgár az ország területén, a román kormány – amely a román állam hivatalos politikáját meghatározza, és azt képviseli – nem tekinti méltónak arra, hogy beleszólhasson ezen politika alakításába.
Még akkor sem, ha történetesen a magyar közösség egyik politikai szervezete jelenleg a kormánykoalíció tagja. Mindebből az szűrhető le, hogy a miniszterelnök tulajdonképpen beismerte: a magyar koalíciós partnerre csupán azért van szüksége, hogy a külső fórumok előtt elvehesse azon bírálatok élét, amelyek a román kormány kisebbségpolitikáját érik, hiszen folyamatosan azzal az ellenérvvel vághat vissza, hogy hiszen a magyarok kormányon vannak, tehát nem igaz, hogy rossz lenne a helyzetük.
A mostani helyzet viszont azt mutatja, hogy ez csupán kirakatszerep, és a magyarok véleménye az állam hivatalos politikájának kialakításában nem tényező. Még olyan kérdésekben sem, amelyek elsősorban őket érintik. Ezekben a kérdésekben – a kisebbségi ügyekben – ugyanis továbbra is az a doktrína érvényesül, miszerint Románia a többmilliós nem román közösségek jelenléte ellenére is nemzetállam, a románok állama.
Az pedig komoly léket ütne ezen, a valósággal semmilyen kapcsolatban nem álló doktrínán, ha megvalósulna a Minority SafePackben megfogalmazott cél, és uniós szinten szabályoznák a kisebbségi jogokat. Hiszen az azt jelentené, hogy Bukarestnek külső fórumok előtt kellene számot adnia a kisebbségpolitikájáról, és számon kérhető lenne, ha eltérne a hivatalosan megfogalmazott elvektől.
Mensura Transylvanica Politikaelemző Csoport, Krónika (Kolozsvár)