Tovább tolódhat a MOGYE magyar főtanszékeinek ügye
Nem biztos, hogy sor kerül a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) erre a hétre beharangozott miniszteri látogatásra – tudtuk meg Szilágyi Tibortól, a magyar tagozatért felelős rektorhelyettestől.
Mihnea Costoiu felsőoktatásért felelő tárca nélküli miniszter látogatása erre a hétre volt beharangozva, hogy az egyetem vezetőségével tárgyaljon az oktatási törvényben szereplő, multikulturális egyetemekre vonatkozó cikkelyének gyakorlatba ültetéséről, amely az önálló magyar főtanszékek létrehozásáról rendelkezik.
Az egyetem szenátusában fölényben levő román vezetőség a testület legutolsó gyűlésén ugyanis úgy döntött, hogy egy évvel halasztja el a magyar főtanszékek létrehozását.
Szilágyi elmondta, Constantin Copotoiu, a szenátus elnöke sem tartózkodik az országban, a találkozót viszont úgy kellene megszervezni, hogy az érintett döntéshozó felek azon részt tudjanak venni.
Április 1-jén a magyar tagozat oktatói és a magyar diákok képviselői a tagozati közgyűlésen úgy döntöttek, hogy amennyiben nem történik előrelépés az önálló magyar főtanszékek létrehozásának kérdésében ennek a hétnek a végéig, akkor tiltakozásképpen a magyar vezetők kivonulnak az egyetem döntéshozó testületéből.
Szilágyi Tibor ma azt nyilatkozta, hogy megvárnák a miniszter látogatását, és egy-két nappal kitolhatják a közgyűlésen hozott döntés gyakorlatba ültetését.
nagybanya.ro / transindex.ro. Erdély.ma

Kelemen Hunor szerint a román politikai elit a mai napig tart Románia feldarabolásától
Kelemen Hunor szerint a román politikai elit tagjai pártállástól függetlenül a mai napig attól tartanak, hogy Románia feldarabolható, egyes területei elcsatolhatók.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke – aki a miniszterelnök-helyettesi tisztséget is betölti Romániában – az Erdélyi Magyar Filozófiai Társaság 2014-es tanulmányi napjai keretében a Babes-Bolyai Tudományegyetemen (BBTE) tartott előadást a román politizálás hagyományairól, sémáiról.
„A mai napig nem hitték el, hogy ez az ország az övék, ezt megkapták. Úgy gondolnak az országukra, hogy az bármikor elveszíthető, szétdarabolható, elvihető" – ecsetelte a román politikai szemlélet jellemzőjét az RMDSZ elnöke. Hozzátette, ez a bizonytalanságérzet gerjeszt bizalmatlanságot a román politikusokban a kisebbségekkel és sajátosan a magyarsággal szemben.
Az ország egységének féltésével magyarázta a miniszterelnök-helyettes az erős központi kormányzáshoz való ragaszkodást is. „Mindig úgy érzik, ha kiengedik Bukarest kezéből a hatalmat, az ország szétesik" – mondta.
Kelemen Hunor szerint az ország nemzetállami jellegéhez való viszonyulás az utóbbi 25 évben alig változott, és arra sincsen remény, hogy ez hamar megváltozzon. „Tulajdonképpen a kisebbségek beolvasztásának az egyik módja, hogy folyamatosan emlegetik a nemzetállami jelleget, és mindent annak rendelnek alá, hogy ezt megerősítsék" – jelentette ki.
Hozzátette, érzékelhető változás a román mentalitásban, de ez sokkal lassúbb, mint amilyenre a magyarság vágyik. Úgy vélte, az Erdély Romániához való csatlakozását kimondó 1918-as gyulafehérvári nagygyűlés századik évfordulója vezethet el oda, hogy a román társadalom alaposan átgondolja a nemzeti kérdést, és levonja belőle a következtetéseket. Kelemen Hunor jó jelnek tartja, hogy egyre nagyobb odafigyelés övezi a román történészek egy szűk csoportjának munkáját, akik – elrugaszkodva a tabuktól – új megközelítésben láttatják Románia 20. századi történelmét.
MTI. Erdély.ma

A többség diktatúrája
Ami neked nem esnék jól, azt ne tedd felebarátodnak! – tanította Jézus kortársa, Hilél, az ókori talmudi mester. A Tóra alapgondolata nem ismerős a sepsiszentgyörgyi tanácsosok számára. Éppen azt teszik a románokkal, ami ellen évek óta felháborodottan tiltakozunk: ne mondja meg nekünk más, hogy mi a jó. Ne tudja helyettünk más, hogy mi jól élünk, hogy rengeteg jogunk van.
Ne ők döntsék el, hogy jobb lesz nekünk, ha vegyes iskolába járnak gyerekeink; ha úgy tanítjuk őket románul, mintha az lenne az anyanyelvük, hogy románul tanulják a szaknyelvet, mert másként nem tudnak majd elhelyezkedni. Ne oktassanak bennünket arra, hogy miként őrizzük hagyományainkat. Ne féltsenek attól, hogy éhen halunk, ha autonómiát adnak. Hagyják, mi magunk döntsünk saját dolgainkról, mi mondjuk meg, mi a jó és mi a rossz nekünk. Ne őrködjenek felettünk, nehogy kárt tegyünk magunkba, hagyják, hogy éljük az éle-tünket úgy, ahogy nekünk tetszik. Ha fölényes többségünkkel a látszatát is elvesszük a románoktól, hogy saját sorsukról döntsenek, nem tesz egyebet, mint megerősíti azt a félelmüket, miszerint ha itt egyszer autonómia lesz, akkor majd „törleszteni” fogunk azért, amit az elmúlt kilencven évben megtagadtak tőlünk. Mi értelme volt a sepsiszentgyörgyi tanács rendkívüli ülésen sürgősséggel átvinni azt, hogy ezentúl évente négy Pro Urbe-díj helyett csak egyet adjanak?
Eddig négyből egy jelöltet a román közösség nevesíthetett, ami nagyjából megfelelt a román lakosság számarányának. Az etnikai kvóta, a létszámarányos egyenlőség elve szó szerint benne foglaltatik az állandóan mintának felhozott dél-tiroli autonómiastatútumban is. Milyen autonómiát akarunk, mit értünk azalatt, hogy a kisebbségben élő románok majd dönthetnek az összes olyan kérdésben, ami őket illeti, ha máris megvonjuk tőlük még az ilyen szimbolikus döntési jogokat is? Álságos és hiteltelen az RMDSZ-frakció vezetőjének románokat „megnyugtató” kijelentése, miszerint a magyarok „gondoskodnak arról”, hogy „az arra méltó románok” is kitüntetésben részesüljenek. Ezt hívják a többség diktatúrájának.
Erdély András
Székely Hírmondó. Erdély.ma

Mire elég a kétharmad
Magyarországon például nagyjából mindenre, Romániában pedig jóformán semmire – első ránézésre ezt a következtetést vonhatnánk le, ha mérlegre állítanánk a két államban történteket, mialatt Budapesten és Bukarestben is kétharmados parlamenti többséggel rendelkező kormány volt hatalmon.
Igaz, Magyarországon már elsöprő győzelmet aratott a Fidesz–KDNP, Romániában pedig csak a 2012 decemberében lezajlott parlamenti választások után támaszkodhatott a honatyák több mint kétharmadának támogatására a Szociál-Liberális Szövetség, a különbség azonban az időeltérés ellenére is szembetűnő. Már csak abban is, hogy előbbi izgatottan várja a választások végeredményének kihirdetését, miközben minden esélye megvan az újrázásra, utóbbi pártszövetség pedig időközben felbomlott.
De igencsak eltérőek e szuperfegyvernek számító hatalmas többség segítségével elért eredmények is. Magyarországon például alapjaiban változtattak az államigazgatáson, alkotmányt módosítottak, új választási törvényt fogadtak el, közigazgatási átszervezést hajtottak végre, merőben más gazdaságpolitikát, új nemzetpolitikát honosítottak meg. Természetesen, nem ment minden gördülékenyen: igen sok támadás is érte a kormányt az időnként hektikus törvényhozási folyamat, a megfelelően elő nem készített jogszabályok miatt, balliberális körökben rendszerint demokráciaellenes törekvésekkel vádolták Orbán Viktor kormányát – az erőteljes felhatalmazás tudatában azonban a magyar államvezetés dacolt a belülről és külföldről érkező támadásokkal, és legtöbb kérdésben keresztülvitte akaratát. Lehet azon vitatkozni, hogy jó vagy kevésbé jó egynémely általuk hozott intézkedés – de azt aligha lehet elvitatni, hogy a csőd szélére sodródott országot új pályára állították.
Mindeközben Romániában az ugyancsak 70 százalékos támogatottsággal a Szociál-Liberális Szövetség mit tett? Folytatta az előző kormányok gazdaságpolitikáját – azaz szuverenitásából feladva elfogadta, hogy a Nemzetközi Valutaalap utasításai szerint jár el –, hozzálátott az alkotmányreformhoz, de már az út kezdetén elakadt, nagyívű decentralizációs program révén tervezték átszervezni a közigazgatást – a kezdeményezés azonban kudarcba fulladt, végül, a közelgő európai parlamenti és főként az év végén esedékes államfő-választási kampány oltárán feláldozták a választóktól nyert felhatalmazást, és szakítottak. Mindebből pedig kitetszik: a kétharmaddal sokféleképpen lehet élni. Lehet azt az ország átalakítására használni – vagy pártérdekek szerint visszaélni a választók bizalmával.
Farcádi Botond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Elfogadott magyar jelentés a nemzeti kisebbségekről
Az Európa Tanács (ET) Parlamenti Közgyűlése keddi strasbourgi ülésén elfogadta Kalmár Ferenc András magyar néppárti (KDNP-s) országgyűlési képviselő jelentését a nemzeti kisebbségek európai helyzetéről és jogairól. A dokumentum hangsúlyozza, hogy az Európa Tanács azon tagállamainak, amelyek ezt még nem tették meg, alá kell írniuk és ratifikálniuk kell a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményt, valamint a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartáját.
Az ET Parlamenti Közgyűlése felszólítja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a hagyományos nemzeti kisebbségek által lakott területen beszélt nyelv hivatalos használatát. A Közgyűlés szerint politikai prioritásként kell kezelni a nemzeti kisebbségek jogvédelmét, mert a „kisebbségvédelem a konfliktusok megelőzésének egyik eszköze”.
A jelentésről folytatott vitában Kalmár Ferenc András hangsúlyozta: egész Európát érintő ügy a hagyományos nemzeti kisebbségek békés együttélése a többséggel. A társadalom stabilitása függ a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesülésétől – tette hozzá. A KDNP politikusa elmondta, hogy Dél-Tirolban a következőképpen írták le neki az olasz és a német ajkú közösség második világháború utáni viszonyának alakulását: kezdetben szembenállás volt, majd azt az egymás mellett élés, utána pedig az együttélés követte. Jó lenne – tette hozzá –, ha idővel az „egymásért élés” időszaka is bekövetkezne, de ha Európa győzni akar a globális versenyben, akkor el kell jutnia legalább az együttélés fázisába a többség és kisebbség viszonyát illetően. A jelentéstervezet címében eredetileg az szerepelt, hogy a dokumentum a hagyományos, vagyis az őshonos nemzeti kisebbségekről szól. Szabó Vilmos szocialista országgyűlési képviselő a vitában hangsúlyozta is: a jelentés az őshonos kisebbségeket olyan kisebbségként határozza meg, amelyek évszázadok óta ugyanazon a területen élnek, és közös az identitásuk. Megjegyezte, hogy élénk vita folyik magáról az őshonos kisebbség fogalmáról. „Először nyilvánvalóan abban kell közös nevezőre jutnunk, hogy a valóságban léteznek-e ilyen kisebbségek? A válasz határozott igen. Azt gondolom, ezt senki nem tagadhatja le. Nem elméleti, spekulatív fogalomról van szó, hanem tényről. (...) Ha ez így van, nekünk az Európa Tanácsban foglalkozni kell velük, helyzetükkel és az abból következő sajátosságokkal. Ez nem irányul más kisebbségek, illetve egészében a nemzeti kisebbségek ellen. Jól szolgálja a többséggel való együttműködést, a békés együttélést” – mondta az MSZP-s politikus. A vita nyomán – mint arról Kalmár Ferenc András, Szabó Vilmos, valamint a Jobbik országgyűlési képviselője, Gaudi-Nagy Tamás közösen tájékoztatta telefonon Strasbourgból az MTI tudósítóját – végül egy módosító indítvány elfogadásával kivették a szövegből a „hagyományos” kifejezést, ám a tartalmi részek lényege nem változott. A „hagyományos kisebbségek” fordulattal szemben azzal a kifogással éltek – többek közt finn részről –, hogy az fogalmilag kirekeszti a romákat. Kalmár Ferenc András mindazonáltal elégedetten állapította meg, hogy az elfogadott okmány megfogalmazza a kisebbségek kollektív védelmének az igényét – nem csupán a kisebbségekhez tartozó egyének védelmének az igényét. Arra is felhívta a figyelmet, hogy az elfogadott szöveg a területi önkormányzatiság erősítésére ösztönzi az államokat. Szabó Vilmos hangsúlyozta, hogy a tervezet előkészítése magyar részről közös munka volt, párthovatartozásra való tekintet nélkül. Gaudi-Nagy Tamás hozzátette, hogy most már a magyar kormányzaton múlik, mennyire tudja majd betartatni az elfogadott dokumentumot a környező országokkal. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bemutatkozott a színitanoda
Tegnap délelőtt a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház előcsarnokában tartottak sajtótájékoztatót az Artecotur Egyesület képviselői. A civil szervezet tavaly októbertől diákszínjátszó csoportot működtet, most soron következő előadásaikról tájékoztatták az újságírókat. Jelen volt Vajda György, az egyesület elnöke, a diákszínjátszó csoport menedzsere, Koreck Mária, a József Attila-est kezdeményezője, Molnár Kinga zenepedagógus és Faragó Zénó csoportvezető, színművész, több diák.
Az elnök elmondta, az Artecotur Egyesületet 2012-ben hozta létre, többek között azzal a céllal, hogy felkarolja az ifjú tehetségeket és segítse karrierjük első lépéseiben. Így került sor 2012. július 18 – 21. között egy képzőművészeti alkotótábor megszervezésére Gernyeszegen. Az egyesület szervezett tárlatot az először kiállító Kovács Franciska Máriának, Kiss Borának. S voltak már olyan rendezvények is, amelyeket más szervezetekkel, egyesületekkel közösen az Artecotur rendezett, mint pl. a marosszéki lófuttatás, a Széllyes Sándor- népdalvetélkedő, a mikházi római fesztivál. Együttműködési szerződést kötött az Artecotur a Pro Cultura Subcarpathica beregszászi egyesülettel a Székelyföldi napok Kárpátalján – Kárpátaljai napok Székelyföldön ikerrendezvény megszervezésére.
Az említett célkitűzésnek megfelelően 2013. október 1-jén hozták létre a diákszínjátszó társulatot, amelybe számos középiskolából válogattak diákokat. Kezdetben Kovács Botond színművész irányította a csapatot, helyét Faragó Zénó vette át, akitől színészmesterséget tanulhatnak a diákok, ezenkívül Gyéresi Júlia beszédtechnikát, Molnár Kinga zeneoktatást tart. 25 taggal indult a csoport, jelenleg 22-en járnak rendszeresen a heti hat órára. A próbákat az RMDSZ megyei szervezetének gyűléstermében tartják, amelyet a szövetség készségesen felajánlott. Vajda György az intézményeknek megköszönve elmondta, hogy mindeddig készségesen segítette a tevékenységet a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, az Ariel Ifjúsági és Bábszínház, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem. Közös produkciók színpadra állítását is tervezik mind a színházakkal, mind az oktatási intézményekkel, az utóbbi diákjai pedig akár gyakorlatként is foglalkozhatnak a csoporttal. Volt már eset, hogy vizsgaelőadásban vendégszerepeltek az egyesület színitanodájának tagjai. Nyitott az együttműködésre a Spectrum színház és a Kulturális és Tudományegyetem is, és az Ifjúsági Ház is felajánlotta játéktérül az előadótermet.
– A célközönségünket megpróbáljuk bevezetni a színház, a kortárs színházművészet világába. És reméljük, hogy a diákok által a szülőket is megnyerjük majd a színházművészetnek – mondta az elnök, aki azt is elárulta, hogy előadásaikat nem szokványos helyszíneken, nem csak kőszínházakban szeretnék majd közönség elé vinni. A hosszú távú célok között szerepel egy V-VII. osztályos és egyetemistákból álló (ha van érdeklődés) kortárs táncszínházi csoport beindítása is.
Egyelőre pályázatokból próbálják fenntartani a kezdeményezést, de várják a jóakaró mecénásokat is. Az első, bemutatkozó előadást Koreck Mária, a Divers Egyesület vezetője, a városi RMDSZ vezetőségi tagja kezdeményezte. Az Elutazni önmagunkhoz – József Attila-verses, zenés est műsorát Gyéresi Júlia állította össze. "A versösszeállítást a költő életútjának alapos megismerése előzte meg. József Attila szeretetéhsége, hányatott sorsa, érzékenysége és intelligenciája ott tükröződik a verseiben. Izgalmas feladat a mai fiataloknak ezen életpálya végigkísérése, végigélése a verses, zenés est egyórányi időtartama alatt. Közös utazásra invitálunk hát mindenkit József Attila költészete mentén önmagunk felé" – mondta az előadásról a rendező tanár.
Ezenkívül a csoport hamarosan egy zenés produkcióval is bemutatkozik, amelyet Molnár Kinga állított össze. Ennek lényege, hogy több, diákok által írt dal is elhangzik majd. Június elsejére, gyereknapra Mátyás királyos történeteket mutatnak be, szintén Gyéresi Júlia gondozásában. Ezzel az összeállítással a meseterápia program keretében ellátogatnak majd kórházakba, gyerekotthonokba, óvodákba. A nagyszínházi produkcióról Faragó Zénó beszélt, elmondta: színre viszik Lewiss Caroll Alice Tükörországban című színművét, amelyet a tanár rendez, Fehér Csaba írja a zenét. Ennek a bemutatóját június 14-ére tervezik, és a Csűrszínházi Napokon is lesz előadás.
(erdélyi) Népújság (Marosvásárhely)

Választási lehetőség
Egy országos hetilapban a szerkesztő igyekszik magyarázni éppen nagykorúvá vált fia bizonyítványát, hogy miért nem akar élni az egyszerűsített honosítás nyújtotta választási lehetőséggel. Vagyis miért bojkottálja a választást.
Bevallom: már a koromnál fogva is a fiú (az írásban megemlített) nagyapjának érzéseit élem át. Az utódainkba vetett bizalom megrendülését, a kiábrándultságot.
Nem akarok felelőst keresni a jelenségre, de az a véleményem, hogy annak a fiatalnak (és sok hozzá hasonlónak) fogalma sincs a realitásokról. Hogy mit jelent egy ország, nép, nemzet számára már az a lehetőség, hogy egy fél évszázad kényszerű hallgatását követően véleményt mondhat valamiről, valakiről, hogy netán a nemzetisége számára a kisebb rosszat választhatja. Ez utóbbira példaként: ebben az országban néhány évvel ezelőtt több százezer magyar ment el a második fordulóban megszavazni államelnöknek egy közutálatnak örvendő, megrögzött bolsevikot. Lenyeltük a békát, nehogy egy szélsőnacionalista diktátor kerüljön az ország élére!
Nem vitatkozom arról, hogy az anyaországi pártok közül melyik a jobb vagy a rosszabb. Valószínűleg mindegyiknek vannak erényei és hibái. Ezt ezért, mást másért lehet elutasítani. De amikor akad közülük olyan, amely kiáll nemzetünk érdekeiért, a mi jogainkért is, akkor kötelességünk elmenni, s reá adni voksunkat. Még akkor is, ha nem tetszik a párt vezére, zászlajának színe, indulója, politikusgárdája.
Ha nem tesszük meg, akkor ne várjuk el, hogy odaátról anyagilag és erkölcsileg támogassák anyanyelvű iskoláink, egyetemünk, kulturális intézményeink működését. S ne csodálkozzunk, ha az anyaországban idegenként fogadnak bennünket.
Ezt kellett volna megmagyaráznia valakinek a választási lehetőségre csak rálegyintő, főleg fiatalabb polgártársainknak.
Ujj János. Nyugati Jelen (Arad)

Aradi személyiségek
Egy népszerű helytörténész
Immár évek óta hírt adunk az A. D. Xenopol megyei könyvtár egyik legsikeresebb rendezvénysorozatáról, amely az Aradi személyiségek elnevezéssel a városunkban a legkülönbözőbb tevékenységi területeken kimagasló eredményeket elérő embereket mutatnak be.
A szervezők dicséretére legyen mondva, ez alatt számos magyar nemzetiségű személyiséget is meghívtak, akik így a román fiatalság előtt is ismertebbé válhattak, ugyanis ezekre az alkalmakra egy-egy iskola tanulóit is „beszervezték”.
Szerdán kora délután Ujj János nyugalmazott történelemtanárra, helytörténészre, íróra, publicistára „került sor”, aki a könyvtár Concordia Termében találkozhatott egykori kollégáival, barátaival, tisztelőivel.
A termet megtöltő érdeklődőket Florin Didilescu könyvtárigazgató köszöntötte, aki a programot főhajtásként értékelte azon, még élő személyiségek előtt, akik valami maradandót alkottak Arad gazdasági-kulturális-társadalmi életében.
Lucia Bibarţ könyvtáros, a program főszervezője Ujj János életpályáját ismertette – sajnos számos tárgyi tévedéssel! –, ezekre azonban a vendég a későbbiekben elegánsan szinte egyáltalán nem reagált. Érdemes megjegyezni viszont, hogy egy felmérés szerint Ujj Jánost a legnépszerűbb aradi helytörténésznek tartják.
Szóhoz jutva, Ujj János elmondta: Kovách Géza karizmája hatására választotta a történelem szakot, s bár a fővárosban is maradhatott volna, inkább hazatért, még ha egy kis faluba is.
Főként a fiatalokhoz szólva jegyezte meg, hogy manapság elég nehéz elhinni, milyen nehezen lehetett annak idején hozzájutni a mindennapihoz, arról nem is beszélve, hogy a hivatalos vonaltól valamelyest eltérő kiadványok megjelentetéséről szinte szó sem lehetett. Ezért is kellett jó néhány év, amíg a rendszerváltás után rájöttek, most már megvan a lehetőség, lehet írni, és a könyvek meg is jelennek.
Mindezt szépen illusztrálta az a válogatás is, amit a szervezők állítottak össze Ujj János könyveiből.
A történelemtanár, újságíró, helytörténész, író, tévés szerkesztő – erről szó sem esett a találkozón! –, ma is aktív publicista Ujj János 2008-ban Arad városának Kiválósági díját kapta meg, míg 2013-ban a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete írott sajtó nívódíját.
A könyvtári találkozó egészen családias hangulatban zajlott, ugyanis Ujj Jánost a helyi román közösség is alaposan ismeri és tiszteli, talán ezért is ezúttal a részvevő iskolások a Csiky Gergely Főgimnázium VIII. osztályos tanulói voltak Corina Şerban romántanárnő kíséretében.
Kiss Károly. Nyugati Jelen (Arad)

A magyarság emlékjelei a Bánságban
A Temesvári Magyar Nőszövetség szeretettel hív meg minden könyvbarátot, nemzeti közösségünk történelme, kulturális öröksége iránt érdeklődő személyt április 15-én, kedden du. 5 órára a Gerhardinum Római Katolikus Líceum dísztermébe (Regina Maria / Horaţiu tér 1. sz.) Szekernyés János A magyarság emlékjelei a Bánságban / Semne evocatoare ale maghiarimii în Banat / Evidence of Hungarian Presence in the Banat című könyvének bemutatójára.
A kötet három nyelven (magyarul, románul, angolul), színes fotókkal illusztrálva valamint régi képeslapok felhasználásával mutatja be a történelmi Bánságban található, illetve valaha létezett magyar emlékjeleket és emlékhelyeket. A TMNSZ és a Hangart Kft. égisze alatt megjelent 708 oldalas kötetet Halász Ferenc főtanfelügyelő-helyettes ismerteti, közreműködnek a Csiky Gergely Állami Magyar Színház művészei. A rendezvényen román szinkrontolmácsolást biztosítunk.
Szász Enikő, TMNSZ-elnök, projektmenedzser. Nyugati Jelen (Arad)

Tanulságok
Más-más az aktuális tanulsága a vasárnapi magyarországi választások eredményének az anyaországi, erdélyi magyar, romániai román, közép-kelet-európai és az összességében vett Európa polgárai és politikusai számára.
Sőt, a bukaresti román politika is megosztott Orbán győzelme kapcsán: míg Băsescu elnök, akinek volt pártja Európában a néppárt családjához tartozik, akárcsak a Fidesz, vagy az RMDSZ, s nemrég alakított új pártja is a keresztény-demokratákhoz kíván csatlakozni, szívélyes gratulációt küldött Budapestre, miközben a szocialista miniszterelnöknek, de még a saját magukat nemzetinek nevező liberálisok Antonescu által vezetett pártjának is bizonyára fejfájása támadt az eredmények hallatán.
Az államelnök virágos diplomáciai gesztusa érthető: egy cipőben járnak Orbánnal nemcsak autoritás-törekvéseikben, de abban is, hogy mindketten számítanak a kettős állampolgárok szavazataira.
A romániai Jobbik, a Nagy-Románia Párt lehet a legkényelmetlenebb helyzetben: egyrészt politikája szerint támadnia kell Magyarországot, a mindenkori magyar kormányt is, másrészt a hozzá hasonlóan szélsőjobboldali és szélső-nacionalista párt igencsak előkelő szereplési eredményének sem örülhet, pedig ugyanazon EU-ellenes, antiszemita és idegengyűlölő családhoz tartoznak.
A magyarországi baloldal a sebeit nyalogatja, s úgy tűnik, nem tanult a vereségből, nem képes felfogni, hogy nem a populista sikerpropagandát folytató Orbán miatt nem lehetett kormányváltó, hanem azért, mert nincs egy karizmatikus vezéregyénisége. A széles néptömegek megszólítására alkalmas programja sincs. Megbocsáthatatlan hibának bizonyult a rezsicsökkentés elleni harca, és az is amint a határon túli nemzettársak kérdését kezelte, nem beszélve legújabb korrupciós botrányairól és középszerű vezetői kirívó hatalomvágyáról és egymás mocskolásáról.
Az Európai Unió országai a magyar szélsőjobb magasra nyúló görbéje miatt aggódik másfél hónappal az EP-választások előtt, Vona Gáborék pedig azért, mert csak pártként voltak sikeresek, a névre szóló voksoknál alul maradtak.
Érdekes és tanulmányozandó tanulságokat vonhatunk le a Magyarországon most részben kikísérletezett levélbeli szavazásról is, főleg az érvénytelen szavazatok hatalmas tömege miatt.
A külföldi megfigyelők némileg bírálták a magyarországi választási rendszert is, amely a legerősebb pártnak nyújt kétségtelen előnyöket, magáról a választás korrekt lebonyolításából azonban Románia sokat tanulhatna.
Arról, például, hogy miként lehet kizárni a kettős szavazást és a turistaszavazást, ami pofon egyszerű az informatika mai világában.
De hát, hogy ne legyenek választási csalások, ahhoz politikai és állami akarat is kellene, aminek Bukarestben még nem jött el az ideje.
Kilin Sándor. Nyugati Jelen (Arad)

Toró: az erdélyi magyarok is részesei a Fidesz-KDNP választási győzelmének
Az erdélyi magyarok is részesei voltak a Fidesz-KDNP elsöprő választási győzelmének, ezt mutatja a több mint 80 százalékos erdélyi részvétel a szavazáson, valamint az, hogy a szavazók több mint 95 százaléka a Fidesz-KDNP-re adta voksát, visszaigazolva ezzel az Orbán-kormány nemzetpolitikáját – jelentette ki Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke kedden sajtótájékoztatón, amelyet Soós Sándorral, a Néppárt Kolozs megyei szervezetének elnökével tartott Kolozsváron.
A 2011-ben kezdődött kedvezményes honosítás sikertörténetnek bizonyult, a világszinten benyújtott mintegy 610 ezer honosítási kérelem közül megközelítőleg 400 ezer Erdélyből érkezett, ebből pedig 370 ezren tették le eddig a magyar állampolgársági esküt – mondta Toró. Az országgyűlési választásokra regisztrált 195 ezer külhoni magyar állampolgár közül 135 ezren erdélyiek, az összesen mintegy 160 ezer levélben voksoló külhoni szavazópolgár közül pedig mintegy 110 ezer erdélyi – részletezte a Néppárt elnöke.
Toró elmondta: a Néppárt az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács 190 ezer embernek segített a honosításban, 85-90 ezer személynek pedig a választási regisztrációban.
„Közel 1200 önkéntesünk dolgozott azon az elmúlt hetekben, hogy mintegy 65 ezer erdélyi levélszavazatot begyűjtsön és eljuttasson a magyar külképviseletekre” – jelentette ki Toró, aki „a fegyelmezett és megfeszített munkáért” köszönetet mondott a Néppárt, és ifjúsági szervezete, a Minta önkénteseinek, az EMNT Demokráciaközpontjainak. Azt is méltatta, hogy a magyar történelmi egyházak is jelentős mértékben hozzájárultak a szavazási folyamat sikeréhez és a mozgósításhoz.
Az európai parlamenti választások kapcsán Toró T. Tibor úgy fogalmazott: egyik szeme sír, a másik meg nevet, mivel egyrészt nem sikerült teljes erdélyi magyar összefogást létrehozni. „A Néppárt három befutó EP-jelöltben gondolkodott, és ez valószínűleg be is jött volna, az RMDSZ azonban mereven elutasította a koalíció gondolatát, és eleve csak két lehetséges befutó jelölttel számol” – fejtette ki a Néppárt elnöke. Toró szerint azzal, hogy az RMDSZ elutasította a koalíciót, lemondott a Néppárt 60 ezer szavazójáról és csak saját törzsszavazóira számít. Örömre ad okot viszont az, hogy Tőkés László révén biztosan lesz brüsszeli képviselete az erdélyi magyarságnak, Orbán Viktor ugyanis felkérte Tőkést, hogy a Fidesz listáján induljon az EP-választáson. „Ez egy valódi összmagyar lista lesz, hiszen Tőkés László a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács elnökeként képviselni fogja a Magyarországon kívül élő magyar közösségek autonómiatörekvéseit” – tette hozzá Toró.
Soós Sándor ismertette a Néppárt szerepét közép-erdélyi és partiumi szavazatbegyűjtésben. Magyarország kolozsvári főkonzulátusára több mint 27 ezer levélszavazat érkezett, ebből mintegy 20 ezret a Néppárt és az EMNT gyűjtött be.
Soós arról is beszélt, hogy a Néppárt részt vett a választási kampányban, csapatai az elmúlt hét utolsó napjaiban Pécsen, Dabason, Szolnokon és Szigetszentmiklóson segítették a Fidesz-KDNP jelöltjeinek kampányát. „Pécsen talán a mi segítségünk is hozzájárult Hoppál Péter és Csizi Péter győzelméhez, mivel a verseny szoros volt” – mondta.
„Pécs különösen fontos, mivel az idén lesz 25 éve annak, hogy testvérvárosi kapcsolat jött létre Pécs és Kolozsvár között, most pedig ezt a kapcsolatot próbáljuk aktívabbá tenni” – mondta Soós, aki szerint a magyarországi város átadja majd hasznos tapasztalatait Kolozsvárnak, miután 2010-ben Európa kulturális fővárosa volt. Páva Zsolt polgármester megígérte, hogy a idei Kolozsvári Magyar Napok idején ellátogat Kolozsvárra, és hivatalos találkozók keretében is segíteni próbál majd a kulturális főváros címére pályázó Szamos-parti városnak.
Az Erdélyi Magyar Néppárt sajtóirodája. Nyugati Jelen (Arad)

Helytörténeti tárlat adományokból Csíkszeredában
Tavaly októbertől várja a Csíki Székely Múzeum azokat a csíkszeredai lakosokat, akik várostörténeti szempontból fontos tárgyakat tudnak felajánlani vagy eladni az intézménynek. Az összegyűlt anyagból a tervek szerint 2016-ban nyílik meg a várostörténeti kiállítás, amely a közgyűjtemény egyik legfontosabb projektje jelenleg.
Gyarmati Zsolt múzeumigazgatótól megtudtuk: személyesen is felkeresik a régi csíki családokat vagy azoknak a leszármazottait, akiknek tulajdonában még akadhatnak érdekességek.
„Első nagyobb adományunk Ajtony Gábor nyugalmazott gyógyszerésztől származott. Ő a városban egykor működő Fekete Sas Gyógyszertár hagyatékát bízta a múzeumra, aminek nagyon örültünk. Ezután meghirdettük a műtárgygyűjtési akciónkat, amelyre érkeztek ugyan felajánlások, de az általunk várt »roham« elmaradt, mi sokkal több adományozóra számítottunk. Rájöttünk, hogy személyes megszólítással többet érhetünk el, fel kell keresnünk minden olyan régi csíki családot, amely a város életében meghatározó szerepet játszott” – magyarázta ottjártunkkor az intézményvezető.
Gyarmati kezdeményezésére megalakult a gyűjtőcsoport, amelynek tagja a már említett Ajtony Gábor nyugdíjas gyógyszerész, Takács István nyugdíjas főmérnök és Gál Bence nyugdíjas faipari szakember. Az ő segítségükkel létrehoztak egy adatbázist, amelyben több mint száz csíki család szerepel. „Eddig egyharmadát már meg is látogattuk az említett családoknak, és így kezdett élénkebb lenni a műtárgygyűjtés” – számolt be az utóbbi hónapok tevékenységéről Gyarmati.
Egy kirakós darabjai
A személyes megkereséseknél a mesterségekre, szakmákra összpontosítanak. Egykori kereskedő, iparos családok, mesteremberek és sportolók hagyatékából érkeztek be eddig értékes műtárgyak. Például egyik régi szeredai kereskedőcsalád bútorait is megkapják, pontosabban egy régi hálószoba és ebédlő teljes bútorzatát ajánlották fel megvásárlásra.
Legutóbb Császár Ferenc egykori jégkorongozó kalapját és korcsolyáját kapták meg. Ugyanígy egykori politikusok, városvezetők hagyatékából is kaptak néhány érdekességet, ezek között van például a város kiürítési parancsa 1944 őszéről. A rendszerváltás előtt tanító tanárok hagyatékára is odafigyelnek. Minden tárgyat lefotóznak és kikérdezik a tulajdonosát a hozzá kötődő történetekről. Ezáltal sejlik fel a várostörténet egy-egy szelete.
„Nagyon szerteágazó ez a történet, persze a kiállításon főként azokat a részleteket mutatjuk be, amelyeket megfelelően tudunk érzékeltetni a tárgyak segítségével, illetve ha nincs ilyen anyag, megpróbáljuk ezt fotókkal vagy terepasztal segítségével bemutatni” – részletezte a múzeumigazgató. Sok minden gyűlt össze, de még várják az 1990 előtti időszakokból származó tárgyakat, iratokat, fotókat, hangfelvételeket, esetleg videókat.
Iparosok a színpadon
Eddig főként fotóanyag érkezett be, illetve igazolványok, plakátok, színházi belépők. Nagyon sok fénykép gyűlt össze például a két világháború közti műkedvelő színjátszásról. „Kiderült, hogy nagyon erős volt Csíkszeredában a műkedvelői élet. Pékek, iparosok is felléptek az amatőr színtársulatban. Hivatásos színház hiányában akkoriban az egyszerű emberek szórakoztatták egymást” – mutatott rá Gyarmati.
A kiállításra szánt műtárgyakkal minden hétfőn és kedden 11-14 óra között lehet jelentkezni, illetve a 0266-372024-es telefonszámon és az info@csikimuzeum.ro e-mail címen lehet bővebb felvilágosítást kérni a múzeum munkatársaitól.
Szőcs Lóránt. Krónika (Kolozsvár)

Az űrlap alja
A neheze még hátravan
A magyarországi választások másnapján a Fidesznek drukkoló barátaim sugárzó arccal szegezték nekem a kérdést, hogy mit szólók hozzá én, az örök szkeptikus, hogy mégiscsak meglett az általuk várt kétharmados többsége Orbán Viktornak. Várjuk meg a hivatalos végeredményt, ami majd a hónap végén lesz meg – mondtam elsőre, majd utaltam rá, hogy most valamivel kevesebben vettek részt a választáson, mint négy évvel ezelőtt, a Fidesz-KDNP-re pedig jó félmillióval kevesebben szavaztak, mint 2010-ben. Ez intő jele lehet annak, hogy még most is, negyedszázaddal a kommunista rendszer bukása és a szovjet csapatok kivonulása után erős a kádári szocializmus iránti nosztalgia Magyarországon. A szocialisták és csatlósaik még mindig besöpörték minden negyedik szavazó voksát, ráadásul a főváros fele a lábuknál hever.
A posztkommunista, kádárista világkép egyik lényeges eleme az internacionalizmus, a nagyhatalmaknak való megfelelési kényszer („merjünk kicsik lenni”) és ezzel párhuzamosan a nemzeti szempontok, a nemzeti identitás elhanyagolása; egy februári felmérés kimutatta, hogy a Magyar Szocialista Párt és a holdudvara az, amely még ma is fenn tudja és fenn akarja tartani ezt a szemléletmódot. Kihasználva a „gulyáskommunizmus” máig ható örökségét: a Kádár-rendszerben valóban voltak a diktatúrát enyhítő, elviselhetővé tévő elemek, volt látszatszabadság, látszatjólét, látszatpiac. A balliberálisok tudják, hogy a szocialista láger más polgáraival szemben a magyar emberek – különösen az idősebb generációk – nosztalgiát éreznek a nyugati hitelekből fenntartott kádárizmus látszatvilága iránt. „A szocialisták a kádárizmus e kártékony örökségének átemelésével 25 éven át ellehetetlenítették, hogy a demokrácia magva és veleje, a népszuverenitás letéteményese, a civil társadalom és vele az állampolgári öntudat létrejöjjön Magyarországon” – fogalmaz Fricz Tamás politológus, kiemelve: a baloldalon megmaradt az a politikaielit-magatartás is, amely lenézi és semmibe veszi a civil kezdeményezéseket, az állampolgári kontrollt. Majd így folytatja: „A szocialisták világos döntést hoztak a rendszerváltás hajnalán: azzal, hogy a kádárizmus és a kádári mentalitás fennmaradását segítették elő az elmúlt 25-27 évben, saját hatalmi, gazdasági és egzisztenciális érdekeiket a demokrácia érdekei elé helyezték. Az elmúlt huszonöt évben a szocialisták – karöltve a balliberálisokkal – a demokráciát nem működtették, hanem felhasználták, sőt feláldozták saját pénzügyi és hatalmi érdekeik oltárán. Így és ennek okán maradt és erősödött meg egy olyan korrupciós hálózat, amely átjárta az egész társadalmat, a politika, a gazdaság, a média és sajtó, a kultúra és az önkormányzatok világát.”
Ehhez képest elképesztő arcátlansággal jelentette ki az MSZP elnöke vasárnap az urnák zárása után, hogy Magyarországon nincs se demokrácia, se jogállam, se szabad sajtó. A magyar választók nagy többsége a jobboldalra szavazott, miközben a baloldal prominensei és a neoliberálisok éveken át szabadon áskálódtak kül- és belföldön az ország és a nemzet ellen. Mesterházy Attila szerint Magyarországon még sincs szabadság. Miközben épp az MSZP volt az – a már idézett politológus szerint –, amelyik „az elmúlt huszonöt évben átmentett a demokrácia keretei közé egy olyan posztkommunista rendszert, amely a kádárizmusra épült, amely gátolta a szabadságvágy kibontakozását, a felelős állampolgári-honpolgári magatartás elterjedését.”
A magyar választók vasárnap e posztkommunista rendszer végleges lebontására, a magyar demokrácia megerősítésére és stabilizálására, egy szabad, nemzeti öntudattal rendelkező, független, rendigényű ország építésére és irányítására adtak felhatalmazást a jobboldalnak. Gigászi feladat ez a várható vörös ellenszélben.
Dénes László. Reggeli Újság (Nagyvárad)

Szülőföldön és magyarul
Szülőföldön magyarul címet viselő program az évek során közismertté vált, de a külhoni magyar oktatást nem csak ezen a csatornán keresztül támogatja az anyaország: 2014 például a külhoni magyar felsősök éve. Összeállításunkban a programokkal kapcsolatos miértekre és hogyanokra keressük a választ.
Hogyan indult az idei felsősök éve előzménye, az úttörőnek számító óvodások éve? 2011. november 24-én a Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) elfogadta a Magyar Nemzetpolitika – A nemzetpolitikai stratégia kerete című dokumentumot. Ennek irányelvei alapján indult el 2012-ben a külhoni magyar óvodák éve, 2013-ban a külhoni magyar kisiskolások éve, idén pedig a harmadik lépcsőfokot képező külhoni magyar felsősök éve is. Az egykori elképzelésekről és a stratégiában megfogalmazott, majd részleteiben kidolgozott koncepcióról Kántor Zoltánt, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet (NPKI) igazgatóját kérdeztük. „A dokumentum megírásakor igyekeztük lokalizálni a főbb problémákat és meghatározni a csapásirányokat a külhoni magyarság tekintetében. Ennek során nyilvánvalóvá vált, hogy – többek között – az oktatásra kell koncentrálni”.
De miért épp az oktatásra? – adódik a kérdés. Az NPKI igazgatója szerint a népességfogyás megállítása érdekében. „A népességfogyás három magyarázata – a természetes negatív népességcsökkenés, a migráció, illetve az asszimiláció – közül az asszimiláció az a terület, ahol tehetünk valamit, s ezt elsősorban úgy, ha a magyar gyerekek magyar tanintézetekbe járnak. Ezért tematikus évekre építettük az elképzelést, kezdtük az iskola előtti korral, és így tovább” – vázolta Kántor Zoltán kiemelve, hogy az óvodáskor előtti korosztályt is megcélozták az úgynevezett ringató programmal.
Nemzetpolitikából szakpolitika
„Így próbáltunk a nemzetpolitikából szakpolitikát kovácsolni egy-egy problémára, oktatási ciklusra koncentrálva” – vallja a Nemzetpolitikai Kutatóintézet igazgatója. A kutatóintézet háttértanulmányokkal igyekezett feltárni az iskolaválasztás motivációit. S mivel az egyik legfontosabb tényező az oktatási intézmény minősége, ezért a pedagógusok továbbképzését és szakmai anyagokkal való ellátását helyezték előtérbe. Mindezt azért, hogy minél több magyar gyermeket írassanak magyar osztályokba, mert így nagyobb eséllyel tartja meg magyar identitását a gyerek. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy a többségi nyelven folytatott alapfokú tanulmányok után csekély az esély, hogy a gyermek felsőbb oktatási ciklusokban magyar nyelven tanuljon, így pedig nagyobb a lehetősége annak, hogy többségi nemzethez tartozóval házasodik össze, és utódaik is nagyobb eséllyel kerülnek majd többségi iskolába. „Úgy gondoljunk, hogy minél magasabb arányban sikerül beíratni és megtartani a magyar gyerekeket a magyar oktatási intézményekben, magyar tannyelvű osztályokban, annál valószínűbb, hogy ez hosszú távon érezhetően lelassíthatja a külhoni magyarság fogyását” – vallja Kántor Zoltán.
A Nemzetpolitikai Államtitkárság kiemelt programjai közt szerepelnek a tematikus külhoni oktatási évek. Az első két esztendőben száz-százmillió forintot szántak erre a célra, az idei évben ez az összeg 140 millió. Az NPKI tevékenységében is prioritásként jelenik meg a külhoni magyar közösségek anyanyelvi oktatásával kapcsolatos programok szakmai támogatása, a vonatkozó legfrissebb kutatási adatok összegyűjtése, saját kutatások megvalósítása és a politika számára a főbb cselekvési pontok beazonosítása.
Láncszemről láncszemre
Répás Zsuzsanna, a Nemzetpolitikai Államtitkárság helyettes államtitkára kérdéseinkre válaszolva kifejtette: azért tartották fontosnak a tematikus programok indítását a külhoni magyar óvodások, iskolások számára, mert a magyar oktatási intézmények kulcsszerepet játszanak abban, hogy a magyar közösségek megmaradjanak, gyarapodjanak, hiszen a felnövekvő generációk identitásának formálása a családok mellett itt dől el. „Az anyanyelvi oktatás garantálja ugyanis, hogy a felnövekvő gyermek az anyanyelvi közösség tagjává válik, a későbbiekben innen választ magyar társat magának, majd gyermekeit is magyarként neveli. Ezért határoztuk el, hogy az oktatási lánc minden láncszemére külön kiemelt figyelmet fordítunk, így szeretnénk megszólítani a külhoni magyar pedagógusokat, szülőket, diákokat” – érvelt Répás Zsuzsanna kiemelve azt is, hogy a külhoni magyar társadalmak több ezer tagjához jutottak el közvetlen módon programjaikkal, s ezeket mindenütt pozitívan fogadták. A folytatással kapcsolatban a helyettes államtitkár elmondta, hogy az oktatás egymást követő láncszemeivel való foglalkozás sejteti a folytatást, ám az éves tematikus programokról minden évben a MÁÉRT plenáris ülése dönt. Nem lesz ez másként az idén sem.
Mindenkihez eljutni
A tematikus évek konkrét eseményeiről és módszereiről Hajnal Virág programfelelőst kérdeztük. Tőle tudtuk meg például, hogy az alkalmazhatóságot a különböző határon túli oktatási rendszerekhez úgy valósították meg, hogy a programelemek régió-specifikusan és általános érvényűen is szólnak a külhoni magyarsághoz.
Több mint százötvenezer pályázat
Március közepén lejárt a Szülőföldön Magyarul pályázat leadásihatárideje. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségéhez (RMPSZ) több mint százezer pályázati csomag érkezett, mely összesen több mint százötvenezer gyermek és fiatal kérelmét tartalmazta a nevelési-oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatásra, illetve hallgatói támogatásra. Az RMPSZ negyedik éve bonyolítja a pályázat romániai kiírását, melynek finanszírozója a magyarországi Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. (BGA). Az idei kiírásban a feltételek megegyeztek az előző évek gyakorlatával, így az is, hogy a pályázónak magyar tannyelvű oktatási intézményben kell tanulnia, vagy – ha egynapi járásra nincs magyar iskola, mint például a csángóföld esetében – valamilyen magyar nyelvű oktatásban kell részesülnie. Az előző évekhez képest viszont korábban írták ki a pályázatot, így az RMPSZ már május elejére szeretné befejezni a beérkezett pályázatok feldolgozását, hogy a támogatásra javasoltak jegyzékét átadhassák a BGA-nak, melynek bizottsága dönt a pályázatokról. Ezek után az OTP Bank kezeli a kifizetéseket. A támogatások összege nem változott: 22400 forintnak illetve 2800 forintnak megfelelő lej (tavaly júniusban a kifizetések összegét a túlzott deficiteljárásra való tekintettel és gazdasági mutatókra való tekintettel valamelyest csökkentették, az összeg idén az eredeti). Lapunknak az RMPSZ elnöke, Burus Siklódi Botond számolt be a Szülőföldön magyarul romániai pályáztatásáról, őt kérdeztük arról is, milyen visszajelzések vannak a támogatással kapcsolatban. „Sokan szociális támogatásnak tekintik, mert tény, hogy sok a rászoruló család. Ugyanakkor ezt az összeget – amely Erdély esetében évente több mint 3 milliárd forint – a magyar nyelvű oktatásra és nevelésre kell használni, ezért megfontolandó, hogy más rendszerben is elképzelhető lenne a támogatás felhasználása. Szinte már alanyi jogon jár a kifizetés, talán motiválóbb jellege kellene, hogy legyen” – összegzett az RMPSZ elnöke.
A programok alkalmazása szempontjából azonban még ennél is fontosabb, hogy igyekeztek minden érintettet megszólítani, vagyis a gyerekeket, pedagógusokat és szülőket egyaránt. Ennek érdekében különböző programokat dolgoztak ki számukra. A pedagógusoknak továbbképzésekkel és módszertani csomagokkal segítettek, de minden oktatási intézménybe érkezett olyan könyvcsomag is, amelyben egy ajtómatrica szerepelt. Ez utóbbit kiragasztva már belépéskor nyilvánvalóvá válik, hogy az oktatási intézményben működik a program. A gyermekek számára szánt kínálatból Hajnal Virág a tavalyi Miénk a város című vetélkedőt emelte ki. A nyolc héten át zajló játék során a feladatokat megoldó diákok úgynevezett csodasarkot nyerhettek közösségüknek. Több mint kétezren versengtek a nyereményekért, amelyeket osztályuknak, iskolájuknak ajánlottak fel. Idén a felsősök éve keretében folytatódik a játék: a május 11-én záródó verseny során útvonalterveket kell készíteniük a határon túli diákcsapatoknak, mely által feltérképezhetik településeik kincseit és a számukra fontos helyeket, ezáltal a résztvevő diákok is megismerhetik egymást.
Hajnal Virág az elmúlt két év és az idei program tapasztalatairól szólva kiemelte: sok olyan helyszínre eljutottak, ahol előtte hasonló nem történt és az is lényeges, hogy sok pedagógus először pályázott életében. „Elindult egy folyamat, így a későbbiekben már bátrabban nyúlnak hasonló eszközökhöz” – véli a programfelelős.A gyermekekhez és pedagógusokhoz személyesen is eljutottak a programok egy Kárpát-medencei körút révén. Tavalyelőtt Fábián Éva meseszövő módszerét és Timár Böskével a Timár-módszert – vagyis azt, hogy hogyan lehet a táncház-módszert már egészen kicsi kortól átadni – vitték a határon túlra. Tavaly a Kolompos együttessel és kaposvári pedagógusokkal tették meg a körutat, idén pedig a Fáy András Alapítvány trénereivel látogatnak el iskolákba. Ebben az évben harmincöt településen járt a felsősök éve elnevezésű program, közülük tíz az erdélyi helyszín. „A személyes találkozás révén tudjuk tudatosítani, hogy a program értük van, és ők is személyesen érintettek” – vallja Hajnal Virág hozzátéve, hogy minden tematikus év végén módszertani csomagokat juttattak el minden magyar oktatási intézménybe és bár egy bizonyos naptári évben szólnak kiemelten egy-egy korosztályhoz, az új esztendőkben sem feledkeznek meg róluk. Ugyanígy folytatódik az óvodás kor előttiekhez és szüleikhez szóló ringató program is, mely már óvodaválasztás előtt közösséggé formálhatja a magyar szülőket. Az elképzelések szerint így abba az oktatási intézménybe írathatják gyerekeiket a szülők, amelyben a ringató alkalmakat szervező pedagógus is tanít.
A program célja, hogy a szülőket meggyőzzék: gyermekeiket anyanyelvükön taníttassák. Ennek eredményét nem hónapok alatt várják, de Hajnal Virág szerint már így is látszanak az első jelek. „Több körúthelyszínen jelezték, hogy egy-egy szülő a program miatt íratta be magyar óvodába gyermekét” – meséli a programfelelős. A tematikus rendezvények során a Nemzetpolitikai Államtitkárság olyan friss eszközöket és módszereket ad a külhoni magyar pedagógusoknak, melyek révén az oktatók próbára tehetik magukat, és újult örömmel foglalkozhatnak a gyermekekkel.
Dénes Ida. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Történelmi narancsszüret
„Kellő alázattal és méltósággal, ahogy illik hozzánk, mondjuk ki, minden kétely és bizonytalanság eloszlott: győztünk!” – jelentette be Orbán Viktor vasárnap késő este Budapesten, a Fidesz-KDNP eredményváró rendezvényén. Az előrejelzéseknek megfelelően a magyarországi parlamenti választások során egyetlen kérdés maradt nyitott: szerez-e újra a kormánykoalíció kétharmados legitimációt?
Békés tavaszi Budapesten sétálgathatott az ember az országgyűlési választások napján. Többnyire csak az MSZP és a DK aktivistái éltek a kampánycsendmentesség lehetőségével, és igyekeztek az utolsó pillanatban maguk, illetve jelöltjeik mellé állítani a „tévelygőket”. A szocialista jelölt, Oláh Lajos aktivistái engem is megszólítottak az Andrássy úton, de különösebb rosszallás nélkül tudomásul vették, hogy nem vagyok érdekelt az ügyben. Egy budai választóhelyiség előtt sem románoztak le, holott a bukaresti jelzésű szerkesztőségi autó akár alkalmat is kínálhatott volna rá, ám a gépkocsi Székelyhontól az Erdélyi Naplóig terjedő feliratozása inkább empátiát fakasztott az ott lévőkben. Az országos átlagot jóval meghaladó módon ott már 20 százaléknál tartott a részvétel, hiába, a polgári gyökerű budai hegyvidéki lakók a választást a vasárnapi kirándulás elé helyezték. Nagy tisztelet övezte a feleségével épp akkor megjelenő Jankovics Marcell Kossuth- és Balázs Béla-díjas rajzfilmrendező-kultúrtörténész-író-politikust, aki soha nem rejtette véka alá fideszes kötődését.
A belvárosi szálloda recepciósa kicsit másként viszonyult hozzám és a nap történéseihez. „Miért tartotta fontosnak éppen ma Budapestre érkezni?” – kérdezte alig leplezetten provokatív módon, az újságírói munkára hivatkozás azonban megtette a hatását. Már csak azt hallhattam, hogy valakinek a telefonba sírja el bánatát, miszerint a románok Pestig is képesek eljönni szavazni „ezekre”.
Hosszabb sor csak néhány helyen kígyózott: a Parlamentben kiállított Seuso-kincsekre várók, illetve az átjelentkezett szavazók tömörültek. Az egyik belvárosi választási kör irodájának munkatársa így kommentált: „Ha fél hét körül visszajön, meg fog lepődni, mennyien hagyják utolsó percre a voksolást.”
Öröm a Bálna gyomrában
Az esti órákat azonban inkább a Fidesz eredményvárójában töltöttem, amely előtt már hat után gyülekezni kezdtek a szimpatizánsok, s hiába húzódott váratlan sokáig az átjelentkezők voksolása, nem tágítottak. Ezért aztán amikor Orbán Viktor mikrofonhoz lépett, már győztes hangulatban fogadta a tömeg a régi-új miniszterelnököt. „Olyan átütő erejű győzelem ez, amely jelentőségét ma este még fel sem tudjuk mérni – fogalmazott. – Azt, hogy megérdemeltük-e, a jó Isten majd eldönti, de hogy megdolgoztunk érte, az egészen biztos.” Beszéde egyik első mondatában ugyanakkor a nap legfelemelőbb tényének nevezte, hogy a külhoni magyarok először szavazhattak, amit a tömeg hangos éljenzéssel helyeselt. „A Fidesz és a KDNP európai rekordot ért el azzal, hogy a legnagyobb arányú támogatást gyűjtötte be: Magyarország ma a legegységesebb nemzet Európában” – hangsúlyozta Orbán Viktor, aki szerint Magyarország „jól hallhatóan kimondta: érdemes itt élni, dolgozni és családot alapítani.” Döntésükkel két dologra mondtak nemet a választók, fogalmazott a Fidesz elnöke: a gyűlölködésre és az Európai Unióból való kilépésre. „Magyarországnak az EU-ban van a helye, de csak akkor, ha van erős nemzeti kormánya” – tette hozzá.
„Széles jövő előtt állunk, nagy korszak kapujában” – fogalmazott Orbán másnapi nemzetközi sajtótájékoztatóján, ahol kijelentette: Magyarország a régió éllovasa lesz. Az elmúlt egy év gazdasági eredményei nem átmenetiek, hangsúlyozta, a magyar gazdaság kiválóan fog teljesíteni a következő időszakban épp ama sokat vitatott gazdaságpolitika eredményeként, amit most a választók megerősítettek.
Kétharmados kérdőjelek
Két nappal az urnazárás, a voksok 98,98 százalékának feldolgozása után ugyanakkor még mindig 16 olyan körzet volt, ahol az átjelentkezők voksai és a külképviseleteken leadott szavazatok még megváltoztathatják az előzetes végeredményt. A legtöbb bizonytalan eredményű körzetet Budapesten találjuk, ám a Fidesz–KDNP még több helyen fordíthat. A 10280 szavazókör 106 urnáját zárták le vasárnap számolás nélkül, ezekbe várják a külképviseleteken, illetve átjelentkezéssel szavazók voksait. E szavazatokat április 11-én számolják meg, másnap, szombaton lehet biztosan tudni, hogy a Fidesz– KDNP-nek sikerül-e megszereznie a parlamenti mandátumok kétharmadát. A 16 körzetből nyolcban csak matematikai az esély a fordításra, a további nyolcból hat Budapesten található, négy körzetben a fideszes jelölt vezet, négyben pedig a balliberális koalíció jelöltje. A legszorosabb verseny az előzetes letartóztatásban lévő Simon Gábor, az MSZP korábbi elnökhelyettese körzetében, Budapest 18. kerületében van, ahol a fideszes Kucsák László 22 vokssal vezet a szocialista Kunhalmi Ágnes előtt, a megszámolásra váró szavazatok lehetséges maximuma pedig kétezer. A jogszabályok szerint nem lehet a voksok újraszámlálását kérni csak azért, mert a jelöltek között kicsi a különbség. Erre akkor kerülhet sor, ha az eredményt megállapító döntés elleni fellebbezésében a beadványozó bizonyítja, a szavazatszámláló bizottság törvénysértően állapította meg az eredményt, s matematikai lehetőség is van az eredmény megváltozására.
Ellenzéki jövőkép
Tudomásul vette a választási eredményt, de a választások tisztességtelen szabályok és nem egyenlő feltételek melletti lebonyolítására hivatkozva nem gratulált a Fidesznek a győzelemhez Mesterházy Attila, az MSZP elnöke. Bajnai Gordon, az Együtt-PM szövetség vezetője ugyanakkor súlyos kudarcnak minősítette a választási eredményt, Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke pedig azt mondta: a választók többsége olyan utat választott, amely történelmi értelemben tévedés.
Azt is bejelentették, hogy egyikük sem csábítgat el a másiktól senkit. A jelenlegi állás szerint ugyanis a szocialisták 29, az Együtt–PM Szövetség és a Demokratikus Koalíció jelöltjei 4-4 mandátumot szereztek, egyet pedig a liberális Fodor Gábor. A közös listán induló pártok esetében viszont öt képviselő szükséges a frakcióalakításhoz, így egyelőre kérdéses, ki állíthat fel képviselőcsoportot a baloldali ellenzéki szövetséget alkotó pártok közül a következő Országgyűlésben.
Mesterházy Attila szerint konstruktív, de kritikus ellenzéki szerepre kell készülniük. Arra számítanak, tette hozzá, hogy a politikai események centruma a parlamenten kívülre kerül, ezért nem feltétlenül a parlamenti frakcióra építik a szakmapolitikát, hanem „a párt irányába indulnak el”, ott hoznak létre műhelyeket, esetleg kabineteket. Azt is elmondta: nem fordult meg a fejében, hogy felajánlja lemondását, a három választást (májusban EP-, ősszel önkormányzati választás lesz) végig kell csinálni. Az MSZP elnöke szerint volt és van is kormányváltó hangulat, de az apátia és a közöny nagy ellenfele volt a „kormányváltó erőnek”. A közöny és az emberek beletörődése lefelé nyomta a részvételi arányokat – vélekedett.
Csinta Samu. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Folytassa, Fidesz!
Már-már mesébe illően szép eredményt hozott a magyarországi országgyűlési választás. Némi minimális kockázatvállalással mondhatnám azt is, hogy nekünk, mindannyiunknak, de tartsuk tiszteletben elsősorban azt az ötszázaléknyi romániai magyar állampolgárt, aki nem a jobboldali kormánykoalícióra adta élete első voksát. Másod-, de nem utolsósorban pedig azt a szűk egyharmadot, amely az anyaországban más pártot vagy koalíciót ruházott fel érdekei és nézetei parlamenti képviseletével.
Ha akarnám, már hallanám is azokat a – határon innen és túl egyaránt megszólaló – hangokat, amelyek a belorusz típusú egyszínűség veszélyétől görcsbe rándulva siratják most a magyarországi demokráciadeficitet. De nem akarom, mert kicsit olyannak érzem az egészet, mintha egy amúgy minden ízlelőbimbónkat kényeztető étel esetében azt mondanánk: finom, finom, de sótlanul egészségesebb lenne. Sokkal inkább úgy gondolom, hogy maradjon ilyenszerű ez a fogás, aki meg mást akar, hát kotyvasszon külön a saját reformkonyhájában. A baloldal négy éve amúgy már kapott lehetőséget az újrakezdésre, de a jelek szerint szükségük volt még egy kataklizmára, itt hát az újabb esély.
Az országot azonban újabb négy esztendőn keresztül a jobboldal kormányozza, így inkább a vele szembeni elvárásainkat érdemesebb megfogalmazni. Főleg, hogy immár némi alapunk is van rá, hiszen egy-másfél mandátum sorsába a külhoni magyarság is beleszólt, bár aligha szorul az én tippemre, aki itt keresi egy esetleges törékeny kétharmados többségben a gyenge láncszemet.
A folyamatosság ugyanis a romániai magyarság esetében különösen fontos, hiszen mi tagadás, abban bízunk, hogy az anyaországi körülmények konszolidálása közepette még több odafigyelés, ötlet és pénz jut azokra folyamatokra, amelyek részben már mifelénk is beindultak.
A nemzetpolitika kétségtelenül mindent meghatározó érzelmi vonzatain túl ugyanis a Monarchia hajdani régiós eszmeisége alapján működő gazdasági együttműködés felélesztése a mosolyokra is jótékonyan hatna. Annál inkább, mivel a hasonló kezdeményezések különösebb zökkenő nélkül összefésülhetők az uniós struktúrákkal, erősítendő az ezirányú elkötelezettséget is. Itt az idő, hogy a nemzetstratégiai iránytűkre a Kárpát-medence is felkerüljön ötödik égtájként, új fogyasztói és termelői piacokat nyitva meg a közös gazdasági kezdeményezésekhez.
Széles jövő előtt állunk, nagy korszak kapujában, fogalmazott Orbán Viktor a választás másnapján. Borzongató érzés belegondolni, talán még borzongatóbb lesz megélni. Folytassa hát, Fidesz!
Csinta Samu. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Ismét kétharmad?
Nem okozhattak nagy meglepetést a múlt hétvégén lezajlott magyarországi választások a közélet iránt érdeklődőknek, azoknak, akik figyelték a politika folyamatait és tisztában voltak a közvélemény-kutatások eredményeivel. Ami szinte természetes. Elvégre a közvélemény-kutató cégek létérdeke, hogy minél pontosabban becsüljék fel a közhangulatot, szakmai presztízskérdés számukra a valósághű adat. Vannak persze kivételek, de azok csak erősítik a szabályt. Örök mementó, amikor a Szonda Ipsos még a választás napján is a baloldali pártok győzelmét jósolta 1998-ban, komoly presztízsveszteséget szenvedve.
Egyetlen nagy kivétel a 2002-es választás volt, amikor minden felmérés a Fidesz győzelmét prognosztizálta, miközben az MSZP került többségbe. Ennek oka egyébként azóta tudható: az MSZP volt az egyetlen párt, amely a választás napján is erősen mozgósított. Azóta a Fidesz döntéshozói is rájöttek, hogy a győzelem egyik legbiztosabb módja, ha a saját tábort megszervezik és maguk mellett tartják. Ami csak egy jelentős létszámú tagsággal rendelkező, fegyelmezett, modern néppárti struktúrában képzelhető el. A sikerrecepthez szükséges még egy karizmatikus vezető, akiben a tábor megbízik, bármi is történjék, bármit hirdet is az ellenséges média belföldön és külföldön. Ez a Fidesz esetében ideáltipikusan adott.
Recept, kompenzáció
A recept pedig bevált, a Fidesz ismét elvitte a szavazatok durván két harmadát. Örömteli volt hallani, hogy Orbán Viktor győzelmet bejelentő beszédében a nemzeti és keresztény konzervatív gondolkodás három legfőbb pillérére támaszkodott, a konzervativizmus klasszikus hármas jelszavának – Isten, haza, család – mindhárom elemét érintette. Megköszönte a győzelmet többek között a politikusok családjainak, külön kiemelve a feleségét, „akinek a legtöbbet kellett kibírni”, megköszönte a győzelemért mondott imákat, és jelezte: Magyarország választópolgárai az ország EU-s részvételét csak erős nemzeti kormány mellett tudják elképzelni.
A balliberális sajtó persze fanyalog, azt olvashatjuk, hogy 600 ezer választó elhagyta a Fideszt, hogy 1998 óta nem szavaztak ilyen kevesen a Fideszre, kiemelik, hogy a párt 45 százalékkal elviheti a kétharmadot. Hogy 132 vagy 133 képviselője lesz-e a Fidesznek, szinte mindegy a szóban forgó kérdés szempontjából. Az egyéni választókerületek rendszere mindig is torzított, még akkor is, ha ellensúlyokat, fékeket építettek a kompenzációs mechanizmusokkal, amelyek hasznosítják a töredékszavazatokat. Idézhetjük a példák hosszú sorát: az MDF 1990-es listás 24 százalékát, amelyből 42 százalék lett az egyéni kerületek „premizáló” hatása révén, vagy az MSZP 1994-es 33 százalékát, amelyből 54 lett. A kétpártrendszer létrejöttét elősegítő tisztán egyéni kerületes brit választási rendszerben, még az is elképzelhető – ha három párt indul, a vesztes kieső valamennyi körzetben megszorítja a bejutó két nagy párt jelöltjeit –, hogy a legtöbb voksot összegyűjtő párt be sem kerül a törvényhozásba.
Súlyok és ellensúlyok
Akárhogy forgatjuk a dolgokat, ez a győzelem óriási teljesítmény, még akkor is, ha a kormány rendelkezik eszközökkel arra, hogy törvényesen népszerűsítse önmagát közpénzből, s akkor is, ha végre-valahára a közmédia már nem növeli a balliberális médiatúlsúlyt, inkább ellensúlyozza azt valamennyire. Mert a legegyszerűbb mindig minden problémáért a kormányt okolni, s az emberek ezt is szokták tenni.
Márpedig a fideszes retorikával szemben egyáltalán nem állnak olyan jól a dolgok Magyarországon, az ütött kopott járgány, amelyből versenyautó lett, egy jó hangulatú választási beszéd túlzása. A valóság az, hogy a globális válság még mindig tart, s nagy a valószínűsége annak, hogy mélyülni fog. Ez pedig érezteti a hatását Magyarországon is. Mindazonáltal annyi bizonyos, hogy minden külső és belső tényezőt figyelembe véve jobb kezekben aligha lehet a kormányrúd, s az is valószínűsíthető, hogy ha 2010-ben folytatódik a 2002 óta tartó globalista ámokfutás, a magyar állam totális szétzüllesztése, a térséget gyarmatosítók elvtelen kiszolgálása, akkor az ország sokkal rosszabb helyzetben lenne.
Mondom mindezt úgy, hogy közben látom a mulasztásokat is. A nemzet sorsalakulását minden más szempont elé helyezők csak reménykedhetnek abban, hogy a következő ciklusban a kormánynak a gazdasági szabadságharc mellett jut energiája megvívni a harcot a lelkek mételyezőivel is, hogy rendet tesz a kultúrpolitikában, könyvkiadásban, filmiparban, könyvterjesztésben, ahol még mindig balliberális túlsúly van.
S jó lenne, ha megkezdődne a középosztály tényleges támogatása, minél több értelmes alkotó egzisztencia teremtése. A közmunkaprogram hatalmas lépés volt a jó irányba, de a legfontosabb, hogy a szellemi és fizikai alkotóereje teljében levő átlag magyar ne külföldön keressen megélhetést, hogy minél kevesebben hajtsák a multinacionális nagyvállalatok rabigájába a fejüket, hogy ne a munkaerő olcsósága legyen a fő vonzerő a nagytőkések számára.
Hálaeffektus, magyarságszolgálat
Meglepetést okozhattak a határon túli szavazatok: e körben a Fidesznek 95 százalékos támogatottsága volt. De ez végső soron érthető. A határon kívüli szavazók – azok az emberek, akik elég fontosnak tartották, hogy magyar állampolgárságot szerezzenek, miközben ez már nem jár olyan előnyökkel, mint amikor Románia még nem volt az EU tagja, akik fontosnak tartották azt is, hogy regisztrálják magukat a választási listákra, s hogy kitöltsék a szavazólapot, majd azt postára is adják – elsősorban a nemzetben gondolkodók közül verbuválódtak. A belföldi gazdasági jellegű ügyek (trafikügy, földpályázatok) nem foglalkoztatják őket, szolidárisak az anyaországukkal, s annak kormányával, amelyet nemzetközi tényezők körkörös támadásnak tettek ki ismételten, egyébiránt sokszor mondvacsinált indokokra hivatkozva. Mindezen túl működött a hálaeffektus. Személyes élményem, hogy több ismerősöm, rokonom, akiknek gondolkodása egyébként a Jobbikhoz közelebb áll, a Fideszre adta voksát, mivel nekik köszönhető, hogy egyáltalán szavazhatunk. Mellesleg 62 ezer szavazatról van szó, ami kevés az állampolgárságot szerzettekhez képest, viszont elveszi az élét annak a balliberálisok által bármikor alkalmazható retorikai fegyvernek, miszerint a határon kívül élők – akik ugyebár nem adóznak Magyarországon – döntötték el a választást.
Végül, de nem utolsó sorban: ténykérdés, hogy a nemzeti erők ismét hatalmas győzelmet arattak: a Fideszre és a Jobbikra együtt a szavazók két harmada adta a voksát. Alig akad olyan a balliberális összefogás által elvitt körzetek között, ahol a Jobbik és a Fidesz együtt ne lett volna többségben. Ez pedig azt jelzi, hogy a választók többségének elege van a hitelképtelen chartásokból, a hivatásos rettegőkből, a mesterségesen felnagyított gyűlölet ellen szónokoló gyűlölködőkből, a megmondóemberekből, akiknek egyre kevesebb esélye van már arra, hogy önérdeküknek megfelelően szabhassák meg, miről és hogyan lehet beszélni Magyarországon, s mely keretek között képzelhető el egyáltalán a magyar jövő. Bízzunk abban, hogy ezt felismerve cselekszik majd a régi-új kormány a magyarság szolgálatában.
Borbély Zsolt Attila. Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Központ (Maros megyei hetilap)
A Fidesz és mi
A 2010-es földcsuszamlásszerű Fidesz-KDNP-győzelem után sokan felkapták a fejüket, ilyen arányú győzelmet még egyetlen erő sem aratott a második világháború utáni Európában. Egyöntetű volt a vélemény, hogy a kiütéses győzelemhez kellett az ellenfél katasztrofális nyolcéves kormányzása is, de az elemzők abban is megegyeztek, hogy az újrázásra, a hasonló arányú újabb győzelemre nem sok az esély. Aztán láss csodát, vasárnap megtörtént, amire kevesen számítottak: újra kétharmados (vagy ahhoz közeli) győzelmet aratott a polgári oldal!
A választások óta született kommentárok, elemzések szerzői szerint az újabb kategorikus jobboldali győzelemhez, a négyéves kormányzás sikeres teljesítménye mellett, a szétesett, s csak a kényszer által alkalmilag egybeterelt, de minduntalan egymásra acsarkodó balliberális oldal szánalmasan gyatra szereplése is jócskán hozzájárult. Úgy tűnik, hosszú időre állandósult a politikai mező, és az erőviszonyok is: a kétharmados többséggel bíró centrális erő, a Fidesz-KDNP két oldalán a magát összeszedni, újjászervezni nem tudó balliberális oldallal, illetve a folyamatosan erősödő nemzeti radikális jobboldallal.
A napokban leggyakrabban elhangzó kérdésre – mi várható a következő négy évben a kormánytól? – viszonylag egyszerű a válasz: a folytatás. Ilyen erős legitimitással, támogatással rendelkező kormánynak, mint amilyen hamarosan feláll nem lesz nehéz folytatnia, kiteljesítenie azt, amit elődje elkezdett: a globális hatalmi elvárásokkal szembemenő, a nemzeti érdekeket előtérbe helyező gazdaságpolitika folytatását. Ebből a szemszögből tekintve nő meg a kétharmados – vagy ahhoz közeli – támogatottság jelentősége.
És hogyan alakulhat majd Magyarország és a határon kívüli nemzetrészek, az új kormány és határon túli magyar pártok kapcsolata? Hát a Fidesz és az RMDSZ viszonya? Az állampolgárság könnyített felvétele lehetőségének megteremtése, s a választójog kiterjesztése által a magyar nemzet közjogi értelemben vett egyesítése jelzi a csapást, amerre a polgári, nemzeti, keresztény kormány haladni kíván. A cél továbbra is egy lehet: a Nemzeti Együttműködés Rendszerében foglaltak szellemében cselekedve erősíteni a nemzeti összetartozást a Kárpát-medencében és a világban szétszórtan élő magyarságban.
Ami pedig a Fidesz és az RMDSZ kapcsolatát illeti, azon bizony van mit javítani. Azt talán a „szövetség” legfelsőbb vezető köreiben is tudják, érzik, hogy a balliberális oldal iránti nyílt vonzalom, a Kádár-rendszer kulturális életében meghatározó szerepet játszó figurákkal ápolt barátság, a vadprivatizálás nyomán született posztkommunista kötődésű üzleti körökkel kialakított kapcsolatok nem a legjobb ajánlólevelek a Fidesz kulcsfontosságú vezetőihez.
Evidenciának számít, hogy az RMDSZ vezető köreire ráférne a generációváltás. És nem kizárólag azért, mert a Markó-Borbély-Frunda-Verestóy négyes fogat nem számít szalonképesnek a Fidesznél. Talán ezért tolják előtérbe a székelyföldieket – Tamást, Antalt, Borbolyt, Rádulyt –, a Fidesz-vezetőkkel való kapcsolattartáskor. Mindez nem több amolyan kényszer szülte reálpolitikai fogásnál. Az igazi az RMDSZ-en belüli teljes generációváltás lenne. Hogy a mentalitásváltás szükségességéről most szót se ejtsek.
Szentgyörgyi László. kozpont.ro

Tőkés László nyilatkozata az EP-választások kapcsán
A magyar nemzetegyesítés folyamata ma újabb fontos állomásához érkezett. A Fidesz–KDNP – folytatva a 2010-ben megalapozott nemzetpolitikai fordulatot – az Európai Parlamentbe valódi „nemzeti csapattal” készül, helyet biztosítva az elszakított nemzetrészeknek.
2007-ben, Románia EU-csatlakozásakor mi Erdélyben az „Unió, Erdéllyel!” kampányjelszóval indultunk neki az európai útnak. 2009-től az Európai Parlamentben három EU-tagország magyar néppárti képviselői alkottak egy erős magyar küldöttséget, számszerűségünkben is példázva, hogy a magyar nemzet Európa középnemzetei között foglalja el a méltó helyét. A nemzeti érdekérvényesítés az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Tizenkét pontját megidéző jelmondatunkon is módosított: európai politizálásunk a „magyar unió az Európai Unióban” jelmondat értelmében valósult meg. Ez a folyamat teljesedik ki a Fidesz–KDNP ma bejelentett nemzeti listájával. Örvendetes, hogy a Kárpát-medencei magyar nemzeti közösségek önrendelkezési törekvéseit – amelyeknek eleddig az idén tízéves Kárpát-Medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) adott keretet – immáron nem csupán erdélyi (romániai) és felvidéki (szlovákiai) magyar EP-képviselőkkel, hanem a szintén befutó helyeken szereplő kárpátaljai (Ukrajna) és vajdasági (Szerbia) testvéreinkkel tudjuk együtt képviselni. A nemzeti önrendelkezés azt jelenti, hogy egy erős Európában egy erős Magyarországra, erős magyar nemzetre van szükségünk. Nemzetünk viszont akkor válik erőssé, hogyha elszakított részei is dönteni tudnak saját sorsukról, vagyis hogyha sikerül kivívnunk az erdélyi és a székelyföldi magyarság, valamint Vajdaság, Felvidék, Kárpátalja magyar közösségeinek különböző formájú autonómiáit. Az autonómia élő és sikeres európai gyakorlat. Ez a célunk.
Budapest, 2014. április 10.
Tőkés László EP-képviselő. erdon.ro

Az Itthon vagyunk Egyesület nyílt levele Marosvásárhely RMDSZ-frakciójának és Borbély Lászlónak
2014 április 10-én ünnepeltük dr. Bernády György, Marosvásárhely egykori polgármesterének 150. születésnapját. Azaz ünnepeltük volna. Mint ahogy 2013-ban, a 100 éves Kultúrpalota tiszteletére szervezett rendezvénysorozat alkalmából, ezennel is „elfeledkeztek” a városépítőnkről!
„Nevéhez fűződik Marosvásárhely modern városközpontjának kialakítása, villany- és vízvezetékkel való ellátása, a közigazgatás újjászervezése, intézményhálózat létrehozása, középületek, gyárak (gázfejlesztő üzem, közüzemek épületei, téglagyárak korszerűsítése, közvágóhíd, kertészet és üvegházak) építése. Polgármestersége alatt épültek, mára már a város jelképévé vált Városházán és Közművelődési Palotán kívül többek között: öt elemi iskola, polgári iskola (ma műszaki egyetem), felsőkereskedelmi iskola (ma a műszaki egyetem másik épülete), leánygimnázium (ma Papiu Ilarian Főgimnázium), a közigazgatási tanfolyam épülete (ma Dimitrie Cantemir Egyetem), katonai alreál iskola (ma orvosi egyetem), kereskedelmi és iparkamara. Végrehajtják a Maros szabályozását: gátépítés, Műcsatorna és hidak építése, víztisztító üzem, víztárolók, szennyvíztelep. De ekkor épül a gyermekmenhely (ma TBC klinika), polgári sportlövölde (ma a somostetői vendéglő). Tervei között szerepelt egy vármegyeháza, színház, Képzőművészetek háza művészteleppel, iparművészeti iskola, kaszinó, TBC szanatórium a Somostetőn. „ (idézet a www.bernady.ro oldalról).
Igen, utánanéztünk, láttuk, hogy április 11-ére szervezett egy „házi” megemlékezést a marosvásárhelyi Bernády Alapítvány, mondhatnánk sötétben, lekapcsolt villannyal, csak csendben, meghunyászkodva. Miért ez a némaság a születésnapon? Miért volt a nagy csend 2013-ban, amikor a Kultúrpalota 100. évfordulóját ünnepelte a város? Ha civil emberek időt, fáradtságot, pénzt nem kímélve, nem szervezik meg novemberben Orbán Márton „Bernády” című monodrámáját, pár jóérzésű, szintén civil polgár, adományának jóvoltából fizetve a Kultúrpalota nagytermének mindenkori díját, maradt volna akkor is a némaság! Így nem merült teljesen feledésbe, hogy kinek is lehetünk hálásak a Kultúrpalotáért.
Felháborítónak tartjuk, hogy bár létezik Marosvásárhelyen Bernády alapítvány, és ott ülnek a tanácsban az RMDSZ képviselői, a megyei tanács által megszavazott igencsak tekintélyes összegből (a Megyei Tanács által finanszírozásra kerülő kulturális programok teljes költségvetése 1 millió 790 ezer lej), melyet ezen célokra lehetne fordítani, képtelenek voltak elérni, hogy nevéhez méltóan emlékezhessünk Bernády Györgyre, a város magyarságának eme jelentős személyiségére, születésének 150. évfordulóján! Meddig mehet ez így tovább? Meddig engedik meg maguknak az RMDSZ tanácsosai, hogy semmibe vegyék a marosvásárhelyi magyarság jogait, hogy olyan mulasztásokat kövessenek el, mint ennek az évfordulónak méltó megünneplésének elmaradása? Mi szükséges ahhoz, hogy tegyék a dolgukat, ne hagyják elsorvadni a magyar kultúrát városunkban, ne hagyják eltűnni a magyarság érdemeit, az anyanyelv használatát? Mikor tudják végre félretenni a személyes érdekeket, és egyenes gerinccel kiállni azért amiért megválasztattak?
Folytatjuk a kérdések sorát. Miért van az, hogy mindegyre emlékeztetni kell tanácsosainkat, hogy létezik a magyar közösség városunkban, hogy alkotmányos jogaink vannak, hogy a város vezetősége nem kegyet gyakorol amikor ezeket megadja, de törvénytelenséget követ el, amennyiben korlátoznak bennünket a gyakorlásában? Mikor mondhatjuk ki végre, hogy értékes polgárai vagyunk a szülőföldünknek, hogy nem csak kötelességeink vannak, hanem jogaink is, melyekkel élhetünk? Mennyi időnek kell még eltelnie, hogy a város közösségének fontos eseményeit magyarul is olvashassuk a plakátokon, molinókon, hogy ezen alkalmakkor teljes természetességgel mindkét nyelven felszólaljanak, megszólítsák a magyarságot is? Hiszen itthon vagyunk ebben a városban, itt születtünk, nem csak mi, hanem őseink is, akik közül az egyiknek éppen 2014 április 10-én volt a150. születésnapja, és aki nélkül egy kis vásáros hely lenne Marosvásárhely a mai napig! Ő doktor Bernády György, akiről a város és megye vezetősége nem képes méltóan megemlékezni, még akkor sem, ha a magyarság úgynevezett érdekképviseletének van a tanácsban a legnagyobb frakciója.
Lakó Péterfi Tünde, elnök
Itthon vagyunk Egyesület. Erdély.ma

Magyarok a kulcsfontosságú bukaresti minisztériumokban
Kulcsfontosságú minisztériumokban érvényesíthetik a magyarság érdekeit Bukarestben az RMDSZ új államtitkárai és intézményvezetői – állítják a párt újonnan kinevezett tisztségvezetői.
Az RMDSZ 14 kabinetposztot kapott. A pénzügyi, egészségügyi, mezőgazdasági és kulturális minisztériumnak hosszú idő után újból lesz magyar államtitkára.
Az RMDSZ-nek az ellenzéki politizálása idején is volt két államtitkára az oktatásban, és a kisebbségi hivatalban.
Márciusi kormányra lépésük után pedig nem csak a szövetség által vezettet szakminisztériumokban, hanem több szakpolitikai területen is érvényesíthetik a magyarság érdekeit Bukarestben – állítják az RMDSZ tisztségviselői.
Duna Tv. Erdély.ma

Méternyi szövetből bő öltöny
A nemzetiségi, származási, egyes pontokon a vallásbeli kártya mindent visz a politikában.
Erre is épített az ellenzék Magyarországon, a választási kampány idején, főként a választási héten.
Ugyanis újabban nem volt kampányszünet, kampánycsend, vagy amit akartok.
Naiv módon azt hitték sokszázezren, hogy a 2/3-os nemzeti győzelem után szélcsend lesz, kis csönd, hallgatás, vacogás a gyűlölet priccsén, hiszen az úgynevezett ellenzékiek olyan kicsik lettek, hogy egy méter szövetből öltöny készíthető számukra bő mellénnyel. Na, nem csitultak, most az Európai Parlamentben hallatja szavát a kommunista Magyar Bálint, esengve és vonítva menti a zsidókat „az antiszemita Fidesz és kormánya elől.” Mert akire rámondják, rányomják a bélyeget tüzes hévvel és vassal, annak annyi. Az már nem létezik, de jure (jogilag) az fordulhat bárhová, szavát nem hallani, mert szóhoz sem juthat Magyarországon. És a vádak, ocsmány káromlások lám, nem szűntek. Ha van gyűlöletkampány, akkor az volt itt.
Most a szelíden győztes, még nem kormányzó Fidesz–kereszténydemokrata csapat legkevesebb 13 nemzeti kisebbséget számlál, azokat mind számon tartja, pénzeli. Olyan horvátokat, szerbeket, szlovákokat stb., akik egy szót nem tudnak egykori anyanyelvükön, amellyel bemenekültek az ápoló és eltakaró magyar földekre. Képviseletük van az önkormányzatokban, emlékműveket állítanak múltjuknak, de az avatóünnepségre sem tudtak megtanulni egy szót sem egykori nyelvükön, például Ercsiben (Fejér megye), ami egy MSZP-s fészek.
Magyarország valósággal dédelgeti a nem létező nemzetiségeket, parolázik a győztes párt Fico szlovák soviniszta vezérrel. Ilyenkor eszünkbe jutnak azok, akiket kiutasítottak Romániából, mert a magyarság érdekében szóltak. Mi a teendő? – kérdezhetjük Lenin elvtárssal 90 évnyi távolságból. Hát küzdeni erőnk szerint a legnemesebbekért, magunkért, utódainkért, talán más eszközökkel is, erőteljesebben is. És ez nem is kevés. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Balra át, hátra arc!
Készülőben Orbán Viktor harmadik kormánya, mely 2018-ig bizonyosan igazítani fogja Magyarország dolgait – Gyurcsány sötét jövendölése ellenére, mely a leendő kabinet időnap előtti menesztésével riogat –, mert a sokszor ellendrukkerként viselkedő bizonyos külföldi körök is belátták: e nemzeti kormány a választók elsöprő többségének bizalmát élvezi. S nem diktatórikus, nem tekintélyelvű, hanem az ország, a nemzet, a lakosság valós érdekeit szem előtt tartó kormányzati csapat, amit nehéz kikezdeni légből kapott és hazug vádakkal.
Az új kormány megalakítása sem lesz valami világrendítő és -rengető bűvészmutatvány, a kabinet nagyrészt ugyanaz marad, ami volt. Egy dolog biztos: Martonyi János visszavonulása a külügy éléről, de ez is a korára való tekintettel történik.
A legfontosabb minisztériumok élén megmaradnak az ismert nevek: Balog, Varga, a tárca nélküli miniszterelnök-helyettes Semjén. Az egyéb tárcáknál történhetnek rosálások, de teljesen új arcokról nem nagyon esik szó, még találgatás szintjén sem.
Ez Orbán Viktor kormányzati folytonossági koncepcióját támasztja alá.
A „nagy kormányváltók” színes gyülekezetében most két izgalmas kérdés borzolja a kedélyeket: vajon a vakszerencse megóvhatja-e őket a kormánypártok kétharmados többségétől, s lehetne-e frakciót tákolni az Együtt–PM-nek, esetleg Gyurcsányék nagy koalíciójának? Az MSZP-n kívül frakciót csak úgy állíthat ki a gyülekezet, ha valakit „beszippantanak”.
Erre egyetlen atyafi mutatkozik alkalmasnak, a „liberális” Fodor Gábor, aki tálcán kapta képviselői mandátumát, s most egyszerre fontos személy lett. Liberális Párt, az ugyan nincs, de van elnöke, ez a tévelygő politikus, aki most egyszerre Joly Joker és Fekete Péter. Ha beáll Gyurcsányékhoz, lesz frakció, ha nem áll be, nem lesz. Akkor beállhat Bajnaiékhoz. Vélhetően valahová csak beáll, mert a múltja is erre predesztinálja: ő az első számú pártváltó Magyarországon.
Balosék azt ígérték korábban, az esetleges kudarc felelősségét nem hárítják egymásra, puszipajtásságuk szent lesz és örök. Hát ez egyáltalán nincs így: Mesterházyt már közösen kezdték szidni, s arra is célozgatnak, a következő választásokon külön-külön indulnának. Még Fodor Gábor is – egymaga! Előre, Gáborka, új, hatalmas SZDSZ-es vívmányok felé!
Magyari Lajos. Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Nemzeti válogatott
Ismét csak fellélegezhetnek az RMDSZ vezetői, hogy az európai szabályozások értelmében az EP-választásokon csak a magyarországi lakcímmel rendelkező magyar állampolgárok szavazhatnak anyaországi párt listájára – a Fidesz által tegnap bemutatott névsor ugyanis sokak számára meggyőzőbb lehet, mint a szövetség csapata.
Nem feltétlenül az RMDSZ-listán szereplő nevek miatt – sokkal inkább azért, mert a magyar kormánypárt képes volt arra, amire Kelemen Hunorék csapata nem: a nemzeti összetartozás jegyében igazi Kárpát-medencei válogatottal készülnek Brüsszelbe, a keretben helyet kapott Erdély, Kárpátalja, Vajdaság és Felvidék képviselője is.
Tőkés László Fidesz-listán indulása – bár elmarad az ideális forgatókönyvtől, az erdélyi magyar összefogás létrejöttétől – számos problémára megoldást jelent. Mindenekelőtt biztosra vehető, hogy ily módon legalább egy képviselője mindenképpen lesz Brüsszelben az erdélyi magyarságnak. Nemzeti ügyekben az erdélyi, felvidéki, anyaországi magyar EP-képviselők eddig is együttműködtek az európai testületben, álságos tehát az az érv, mely szerint magyarországi párt listáján indulva nem vállalhatná fel az erdélyi érdekek érvényesítését. Az RMDSZ számára ugyanvalóst óriási megkönnyebbülést jelent a Fidesz meghívása, az EMNP felkérése és Tőkés döntése: gyakorlatilag szabaddá vált a préri, sem függetlenként, sem néppárti színekben nincs ellenfelük, az erdélyi magyarság közönye az egyetlen legyőzendő ellenfél számukra. Maradva az erdélyi magyar politikai színtéren: e felállás legnagyobb vesztesének az EMNP tűnik, mely nem méretkezik meg a választásokon – stratégiai célját, Tőkés bejuttatását azonban eléri, és a magyarság megosztásának vádjával sem illethetik az alakulatot. Végül pedig a Fidesznek is jól jön a Tőkés nevével és a többi Kárpát-medencei magyar szervezet képviselőivel fémjelzett lista: mindamellett, hogy nemzeti elkötelezettségét ily módon is bizonyítja, saját választótáborának egységét erősítheti e gesztus. Mindemellett némi keserűség mégiscsak felszínre tör bennünk: ha Budapestről sikerül, itthon, Erdélyben vajon miért olyan nehéz összehozni azt a bizonyos nemzeti válogatottat? Farcádi Botond. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tőkés László harmadik a Fidesz–KDNP listáján (EP-választás)
Pelczné Gáll Ildikó, a Fidesz alelnöke a magyarországi kormánypártok listavezetője az Európai Parlamenti (EP-) választáson, Tőkés László erdélyi EP-képviselő harmadik a jegyzéken. A magyar nemzetegyesítés folyamata ma újabb fontos állomásához érkezett, a Fidesz–KDNP az Európai Parlamentbe valódi „nemzeti csapattal” készül, helyet biztosítva az elszakított nemzetrészeknek – hangsúlyozta tegnapi közleményében Tőkés.
A névsort ismertető Szájer József fideszes EP-képviselő a Fidesz országos választmányának tegnapi ülése után tartott sajtótájékoztatón elmondta: a 63 tagú listán Pelczné Gáll Ildikót – aki az elmúlt években is Brüsszelben politizált – ő követi a második helyen, majd Tőkés László, Deutsch Tamás, Gyürk András, Gál Kinga, Schöpflin György és Erdős Norbert következik. Őket követi Kárpátalja és Vajdaság képviselője, a Felvidék képviselője pedig a 21. helyen szerepel, előbbieket később nevezik meg.
Szájer József emlékeztetett, Magyarország 21 képviselőt delegál az EP-be. Mint mondta, számításaik szerint a jelenlegi 14 Fidesz–KDNP-s EP-képviselő fele befutó helyen szerepel a névsorban, amelyet a határon túl élő magyarságot is képviselő, a magyarság összetartozását jelképező nemzeti listának nevezett. Az EP-be delegált magyar kormánypárti politikusok feladataként határozta meg, hogy világossá tegyék: Magyarország nem egy gyarmat, hanem önálló ország, amely büszke saját cselekedeteire és hagyományaira, ugyanakkor teljesíti az EU-s együttműködésből fakadó kötelezettségeit. Pelczné Gáll Ildikó hangsúlyozta, semmilyen diktátumot nem fogadnak el az Európai Bizottságtól, „nem tekintjük az Európai Bizottságot Magyarország kormányának”. Örvendetes, hogy a Kárpát-medencei magyar nemzeti közösségek önrendelkezési törekvéseit immáron nem csupán erdélyi és felvidéki magyar EP-képviselőkkel, hanem a szintén befutó helyeken szereplő kárpátaljai és vajdasági testvéreinkkel tudjuk együtt képviselni – vélekedett Tőkés László. Közleményében kifejtette: „a nemzeti önrendelkezés azt jelenti, hogy egy erős Európában egy erős Magyarországra, erős magyar nemzetre van szükségünk. Nemzetünk viszont akkor válik erőssé, hogyha elszakított részei is dönteni tudnak saját sorsukról.” Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Belföldi hírek
A magyar kultúra többet érdemel
Új igazgatót kell kinevezni a Román Kulturális Alap (RKA) élére, hogy az új vezetőség és a kuratóriumok értékelvű, a kisebbségi kulturális programokat is támogató döntéseket hozzanak az elkövetkezőkben meghirdetett pályázatok elbírálása során – nyilatkozta Hegedüs Csilla, a kulturális tárca államtitkára annak kapcsán, hogy az RKA szerdán közzétett eredményei nagy felháborodást keltettek a kulturális civil szervezetek és intézmények körében.
Hegedüs Csilla szerint felháborodásuk jogos, hisz a magyar közösség számára fontos programok nem részesültek támogatásban. „Sajnos, ez nem meglepő, hiszen gyakorlattá vált az, hogy a minket érintő kérdésekben mások döntenek nélkülünk. Amikor a tárcát nem RMDSZ-es politikus vezette, jóformán kizárták a támogatottak köréből a kisebbségi kulturális szervezeteket, holott az erdélyi magyar kultúra ennél többet érdemel, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy a közösségünk számára fontos kulturális programokat a jövőben is támogassuk” – nyilatkozta az államtitkár. A pályázatok elbírálását március elején kinevezett elbírálóbizottságok végezték akkor, amikor az RMDSZ még ellenzékben volt. A döntések utólagos megváltoztatását a törvényes előírások nem engedik.
Diszkriminált kisvállalkozók
Nem minden szakbizottság véleményezte kedvezően a kormánynak az adótörvény változtatására benyújtott javaslatát, mely szerint az autójavító műhelyeket, a turisztikai vállalkozásokat, éttermeket és más vendéglátó-ipari egységeket nem jövedelmük szerint, hanem vállalkozásaik székhelyének nagysága függvényében stabil összegű értékkel adóztatnák. Moldován József, az RMDSZ parlamenti képviselője szerint a rendelkezés kisvállalkozások tucatját sodorhatná kilátástalan helyzetbe országszerte. Elmondta, a törvényjavaslatot még az előző kormány kezdeményezte, és az RMDSZ már akkor sem támogatta, a szövetség frakciója pedig (a törvényjavaslatról még nem szavazott a képviselőház) mindent megtesz annak érdekében, hogy a kormányrendelet jelenlegi formájában ne léphessen érvénybe. Hangsúlyozta, mindaddig, míg Székelyföld gazdasága épp a kisvállalkozások és a turizmus fellendítése kapcsán erősödhet, nem támogathatják az egyik vagy másik iparág diszkriminatív adóztatását, amely előreláthatóan csődbe vihetné azokat.
Még egy kis tél
Az országos meteorológiai szolgálat elsőfokú (sárga jelzésű) figyelmeztetést bocsátott ki tegnap Hargita, Kovászna és Maros megyére, valamint a Keleti-Kárpátok térségében levő megyékre, ahol ma hajnaltól szombat reggelig nagy mennyiségű csapadék várható. A figyelmeztetés szerint a Keleti-Kárpátok térségében elsősorban havazásra kell számítani, és arra, hogy a lerakódott hó nem olvad el azonnal. Tegnap már havazott Hargita megye magasan fekvő területein, Hargitafürdőt reggel vékony hóréteg borította, a Bucsin-tetőn áthaladó országúton csúszásgátló anyagot kellett elszórni. Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tanulmányi ösztöndíj csángó diákoknak
A moldvai csángómagyar oktatási programból kikerülő csángó diákok továbbtanulásának segítésére a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége a Pillangó Alapítvány támogatásával 2013-ban P. Jáki Sándor Teodóz-ösztöndíjat alapított. Az ösztöndíjra azok a moldvai csángó magyar diákok pályázhattak, akik tanulmányaikat romániai felsőoktatási intézményben magyar nyelven folytatják. Az egyetemi félévre elnyerhető ösztöndíjat idén második alkalommal osztják ki, és értéke függ az elért tanulmányi eredménytől. A beérkezett 11 pályázatból hat egyetemi hallgató részesül 2014. január–június között havi támogatásban. A posztliceális képzésben tanuló diákok közül öten kapnak két alkalommal folyósított tanulmányi ösztöndíjat a 2013/2014-es tanév első, illetve második félévének végén. Az ösztöndíjakat április 14-én, hétfőn 10 órától Csíkszeredában az RMPSZ Petőfi utcai székhelyén Borbáth Erzsébet, a moldvai csángómagyar oktatási program felügyelőbizottságának tagja, Kiss Imre RMPSZ-alelnök és Burus-Siklódi Botond elnök adja át. Népújság (Marosvásárhely)

A Mikes Kelemen magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny országos döntője
Temesvár harmadik alkalommal a magyar nyelv fellegvára”
Az április 9–12. időszakban a temesvári Bartók Béla Elméleti Líceum a Mikes Kelemen Magyar Nyelv és Irodalom Tantárgyverseny házigazdája.
Szerdán este a temesvári Diákházban tartották a legrangosabb országos magyar irodalmi verseny ünnepélyes megnyitóját, amelyiknek 1985 és 1998 után harmadszor ad otthont Temesvár. A tizenhét megyéből érkezett 144 diákot, a huszonegy kísérő tanárt, a Tantárgyverseny Országos Biztottságának huszonkét tagját az Oktatási Minisztérium nevében Király András államtitkár, a Prefektusi Hivatal nevében Marossy Zoltán alprefektus, a Temes megyei Tanfelügyelőség nevében Cornel Petroman főtanfelügyelő és helyettese, Halász Ferenc, a Tantárgyverseny Országos Biztottsága nevében dr. Egyed Emese elnök, a házigazda Bartók Béla Elméleti Líceum nevében dr. Erdei Ildikó igazgató köszöntötték.
Király András oktatási államtitkár felidézte a magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny 43 évének történetét, ahol az évek során összesen 500 000 versenydolgozat született. „Ez jelentős érték, hiszen azt jelenti, hogy félmillió diák anyanyelvén készült föl és írta meg a dolgozatát, a saját képességei szerint” – mondta Király András, aki szerint a tantárgyolimpia a “versenyek versenye”, mindenki, aki ide eljutott, az már győztes. Király a magyar nyelv és irodalom verseny őse, az 1929-ben az aradi Kuncz Aladár által elindított Él-e Arany János? című irodalmi vetélkedő alapgondolatát is felidézte, amely ma is legalább annyira aktuális, mint 85 esztendővel ezelőtt: mennyire ismerjük és használjuk ma a magyar irodalmi nyelvet?
Halász Ferenc helyettes főtanfelügyelő felidézte az 1998. évi országos magyar irodalmi tantárgyverseny eseményeit, amikor szintén Temesvár volt a rendezvény házigazdája. „Tizenhat esztendő alatt nagyot léptünk előre iskoláink, óvodáink felszereltsége területén – mondta Halász Ferenc –, de ma már európai színvonalú iskoláink gyermeklétszáma 1617-ről 830-ra fogyatkozott. Megfogytunk, de ez a kihívás erősít bennünket abban, hogy megmaradjunk magyarnak.”
Dr. Egyed Emese, a Tantárgyverseny Országos Bizottságának elnöke Tinódi Lantos Sebestyén Az vég Temesvárban című históriás énekét idézte fel, amely a vár védhetetlenségéről, a vár védőinek tömeges haláláról szól. Dr. Egyed Emese, aki az 1970-es évek elején maga is magyar „olimpikon” volt, azt kívánta a verseny résztvevőinek, hogy ez a rendezvény – Mikes Kelemen, Bartók Béla és Temesvár jegyében – egy új kezdetről, az ifjúság vidámságáról, a munkálkodásról, rengeteg olvasásról, jó találkozásokról és az igényességről szóljon.
A házigazda Bartók Béla Elméleti Líceum nevében dr. Erdei Ildikó köszöntötte az egybegyűlteket. „Ez a verseny lehetőség a találkozásra, az ismerkedésre, az építő jellegű versengésre, de lehetőség arra is, hogy megmutassunk valamit a sokszínű és szabadságszerető Temesvárból, felvillantsunk valamit a sokszínű és izgalmas iskolai életünkből, amire büszkék vagyunk. Mi itt Temesváron arra próbálunk választ keresni, hogy mit tehet kisebbségben, szórványhelyzetben az iskola azért, hogy tényleg jó legyen magyarnak lenni, érdemes legyen a nyelvet őrizni, magyarul tanulni és ezt gyermekeinknek, unokáinknak tovább adni. (…) Ottlik Gézával együtt vallom és hiszem, hogy a Mikes Kelemen Tantárgyverseny Országos Szakasza egy olyan alkalom, ahol hozzáadhatunk valamit a világhoz!” – mondta dr. Erdei Ildikó.
A magyar nyelv és irodalom tantárgyverseny megnyitója hangulatának ünnepélyességét a Bartók Béla Elméleti Líceum hagyományőrzőinek színvonalas műsora fokozta. Szabó Abigél és a Bokréta citerásainak népdalcsokra, Stan Krisztina, Szabó Anita és Oláh Júlia megzenésített verses összeállítása, az Eszterlánc néptáncegyüttes györgyfalvi legényes tánca tűzbe-lázba hozták a közönséget.
A közel 150 versenyzőt csütörtök reggel fél kilencre a vetélkedő színhelyére, a Bartók Béla Elméleti Líceumba invitálták a szervezők, ahol déli egy óráig megírták a versenydolgozatokat. Régiónkból Arad megyét 8, Temes megyét 7, Fehér megyét 6, Hunyad megyét 2, V-XII. osztályos diák képviseli az országos megmérettetésen. Eredményhirdetés április 11-én, pénteken este hét órakor, a díjkiosztó ünnepségre április 12-én, szombaton 10 órakor kerül sor a Diákházban.
Pataki Zoltán. Nyugati Jelen (Arad)

Tőkés harmadik a Fidesz EP-listáján
ÖSSZEFOGLALÓ – Tőkés László a magyar nemzetegyesítés folyamata újabb fontos állomásának nevezte, hogy a Fidesz színeiben indulhat a májusi EP-választáson. Az Orbán Viktor vezette kormánypárt csütörtökön jelentette be, hogy listája 3. helyét az EMNT elnöke foglalja el.
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke foglalja el a Fidesz európai parlamenti jelöltlistája harmadik helyét – jelentette be csütörtökön az Orbán Viktor vezette kormánypárt.
A vasárnapi országgyűlési választáson kétharmad-közeli eredményt elért alakulat listavezetője Pelczné Gáll Ildikó, a Fidesz alelnöke, második Szájer József, harmadik Tőkés László, negyedik Deutsch Tamás, ötödik pedig Gyürk András.
Vajdaság és Kárpátalja képviselője is befutó helyen
A listát az alakulat országos választmánya hagyta jóvá, amelynek ülése után Kövér László, az Országgyűlés elnöke elmondta, azért került Pelczné Gáll Ildikó a lista élére, mert a Fideszben hagyomány, hogy mindig az egyik alelnök vezeti a listát. Hozzátette, az első 10–12 – fideszes becslések szerint biztos befutónak számító – helyen a határon túli területek képviselői is helyet kapnak.
Szájer József EP-képviselő – aki csütörtökön nemzeti listának nevezte a Fidesz-névsort – továbbá bejelentette, az első öt jelöltet Gál Kinga, Schöpflin György – a nyugati magyarság képviselője – és Erdős Norbert követi. Utánuk Vajdaság és Kárpátalja képviselője következik – akiket később neveznek meg –, majd a 11. helyen Kósa Ádám, a 12-en pedig Hölvényi György szerepel. A lista 21. helyét egy felvidéki jelöltnek tartják fenn, akit szintén később nevesítenek. Szájer szerint Tőkés jelöltségéről egyeztettek az RMDSZ-szel is.
Tőkés: a nemzetegyesítési folyamat új állomása
Tőkés László a magyar nemzetegyesítés folyamata újabb fontos állomásának nevezte, hogy a Fidesz színeiben indulhat a májusi EP-választáson. A budapesti bejelentést követően kibocsátott nyilatkozatában az erdélyi EP-képviselő úgy értékelte, hogy a Fidesz–KDNP – folytatva a 2010-ben megalapozott nemzetpolitikai fordulatot – valódi „nemzeti csapattal” készül az Európai Parlamentbe, helyet biztosítva az elszakított nemzetrészeknek.
Az EMNT elnöke emlékeztet, hogy 2007-ben, Románia EU-csatlakozásakor az „Unió, Erdéllyel!” kampányjelszóval vágott neki az európai útnak. „2009-től az EP-ben három EU-tagország magyar néppárti képviselői alkottak egy erős magyar küldöttséget, számszerűségükben is példázva, hogy a magyar nemzet Európa középnemzetei között foglalja el a méltó helyét.
A nemzeti érdekérvényesítés az 1848–49-es forradalom és szabadságharc tizenkét pontját megidéző jelmondatunkon is módosított: európai politizálásunk a „magyar unió az Európai Unióban” jelmondat értelmében valósult meg. Ez a folyamat teljesedik ki a Fidesz–KDNP ma bejelentett nemzeti listájával” – állapította meg Tőkés.
Örvendetesnek nevezte, hogy a Kárpát-medencei magyar nemzeti közösségek önrendelkezési törekvéseit – amelyeknek eddig az idén tízéves Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) adott keretet – immár nem csupán erdélyi (romániai) és felvidéki (szlovákiai) magyar EP-képviselőkkel, hanem a szintén befutóhelyeken szereplő kárpátaljai (Ukrajna) és vajdasági (Szerbia) politikusokkal tudják együtt képviselni.
Tőkés szerint a nemzeti önrendelkezés azt jelenti, hogy egy erős Európában egy erős Magyarországra, erős magyar nemzetre van szükség. Hozzátette: nemzetünk viszont akkor válik erőssé, hogyha elszakított részei is dönteni tudnak saját sorsukról, vagyis ha sikerül kivívni az erdélyi és a székelyföldi magyarság, valamint Vajdaság, Felvidék, Kárpátalja magyar közösségeinek különböző formájú autonómiáit. „Az autonómia élő és sikeres európai gyakorlat. Ez a célunk” – szögezte le Tőkés László.
Toró: biztosított az erdélyi magyarság képviselete
Toró T. Tibor, az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) elnöke a Krónikának úgy nyilatkozott, bebizonyosodott, hogy a Fidesz és Orbán Viktor pártelnök nem csak választási jelmondatnak használta a nemzetegyesítést, és ezt a csütörtökön közzétett jelöltlistával is bizonyítja, melyen Tőkés mellett Vajdaság és Kárpátalja képviselője is helyet kapott.
„Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy Tőkés László amellett, hogy 2007 óta képviseli az erdélyi magyarságot az Európai Parlamentben, ő tölti be a Kárpát-medencei Magyar Autonómia Tanács (KMAT) elnöki tisztségét is, így továbbra is képviselni tudja az önrendelkezési törekvéseinket. Úgy gondolom, az erdélyi magyarok képviselete már biztosított az Európai Parlamentben, és ez örömmel tölt el” – mondta lapunknak a néppárt elnöke.
Biró Zsolt: érdemes lett volna elgondolkodni
Az április 6-án kiteljesedett nemzetegyesítési folyamat részeként értékeli Biró Zsolt, a Magyar Polgári Párt elnöke is Tőkés László Fidesz-listán való indulását. Szerinte azonban az illetékeseknek érdemes lett volna elgondolkodniuk azon, hogy amennyiben a volt püspök az erdélyi magyarok közös listájára kerül fel, akkor Románia esetleg eggyel több magyar és eggyel kevesebb román képviselőt jutathatott volna Brüsszelbe.
Biró sok sikert kívánt Tőkés Lászlónak, és abbéli reményének adott hangot, hogy a komoly brüsszeli tapasztalattal rendelkező politikus a továbbiakban is szívén viseli az erdélyi magyarság ügyét. Kérdésünkre, hogy az MPP kizárja-e annak a lehetőségét, hogy az általa támogatott RMDSZ-listáról hárman kerüljenek be az Európai Parlamentbe, Biró nemmel válaszolt. A pártelnök azonban elismerte, a jelenlegi közvélemény-kutatások szerint az RMDSZ-lista harmadik helye nem számít befutónak.
Kelemen Hunor RMDSZ-elnök a téma kapcsán korábban úgy nyilatkozott, Tőkés László Fidesz-listán való indulása a hatályos választási törvények szerint semmiképp sem tudja befolyásolni az RMDSZ szereplését a május 25-én zajló EP-választáson.
„Nem zavar Tőkés indulása, és ezt a lépést nem is kívánom kommentálni. A mi dolgunk az, hogy megfelelőképpen mozgósítsunk. Számításaink szerint amennyiben elérjük a 6 százalékot, az RMDSZ két képviselőt küldhet Brüsszelbe, 6,3 százalék körül már a harmadik jelöltünk is esélyes lehet” – nyilatkozta az Agerpres hírügynökségnek a szövetségi elnök.
Mint ismeretes, az erdélyi magyar pártok összefogására tett eredménytelen felhívásai nyomán az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) február végén úgy döntött: nem indít saját jelöltlistát a május 25-ei megmérettetésen, hogy a kialakult helyzetben ne kockáztassa az erdélyi magyarság EP-képviseletét. Ugyanakkor azt javasolta Tőkés Lászlónak, fogadja el a Fidesz felkérését, és induljon a Fidesz-listán újabb brüsszeli mandátumért.
Tőkés 2007-ben függetlenként szerzett brüsszeli mandátumot. Két évvel később, 2009-ben Magyar Összefogás néven az RMDSZ együttműködési megállapodást írt alá az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal (EMNT), és az RMDSZ jele alatt indított akkori közös EP-listát az EMNT elnöke vezette. Mivel Tőkés rendszeresen bírálta a szövetséget, és védnökségével színre lépett az EMNP, az RMDSZ idén már nem volt hajlandó tárgyalni a közös EP-lista lehetőségéről.
Az állandó lakcím az irányadó
Az európai parlamenti választásokon a szavazati jogot nem az állampolgársághoz, hanem az állandó lakcímhez kötik a jelenleg érvényben lévő szabályozások. Így akik állandó magyarországi lakcímmel rendelkeznek, akkor is szavazhatnak a magyar EP-listákra május 25-én, ha nem magyar állampolgárok. Ugyanakkor a frissen honosult kettős állampolgárok közül csak azok tehetik ezt meg, akik rendelkeznek állandó lakcímmel az anyaországban.
Bár az uniós tagállamok választási törvényei tiltásokat tartalmaznak erre nézve, a gyakorlatban nincs kizárva, hogy kettős állampolgárok mindkét ország EP-listáira szavazzanak. Ezt azok tehetik meg – ahogy megtehették korábban is –, akik bejelentett módon Magyarországon élnek, ugyanakkor romániai személyi igazolvánnyal is rendelkeznek: ők például a magyarországi EP-választásokon leadott voks előtt vagy után ellátogathatnak a román külképviseletekre, vagy akár átléphetik a határt, és Romániában is szavazhatnak. Krónika (Kolozsvár)

Lojalitást vár el a magyaroktól Corlățean
Románia többi polgárához hasonlóan szeretne jobb életet biztosítani a magyaroknak is, de lojalitást vár el tőlük – mondta Titus Corlățean külügyminiszter egy, a bukaresti közszolgálati televíziónak adott interjúban.
Corlățean a szerda esti interjúban nagy veszteségnek nevezte a kétoldalú kapcsolatok számára Martonyi János magyar külügyminiszter visszavonulását, és úgy vélekedett, hogy utódjának nem lesz könnyű dolga, mert ugyanolyan magas szinten kell majd tartania a két ország közötti „kiváltságos” párbeszédet.
Kifejtette, a magyar–román kapcsolatok jövője szerinte azon múlik, előnyben részesíti-e az Orbán-kormány a „pozitív" elemeket a Jobbik által megjelenített „kísértésekkel” szemben.
„Mi nyitottak vagyunk, de látva, mennyire megerősödött egy szélsőséges, euroszkeptikus párt – a Jobbikról beszélek – szeretném leszögezni: arra senki ne számítson, hogy a román hatóságok elfogadnak majd olyasmit, amit a Jobbik művelt a kampány idején. Szélsőséges megnyilvánulásokat nem tűrünk, és ezek ellen határozottan fellépünk" - jelentette ki Titus Corlățean.
Felidézte, hogy évekkel korábban, amikor mindkét országot baloldali kormány vezette, sikerült megkötni egy olyan alapszerződést, amely lehetővé tette a kereskedelmi kapcsolatok bővítését, kölcsönös beruházásokat, a határ menti infrastruktúra fejlesztését.
Arra a kérdésre, hogy mit kezdenek majd a román hatóságok az olyan vitás kérdésekkel, mint a székelyföldi autonómiatörekvés, amelyet Budapest is támogat, és amely „utcai zavargásokhoz” vezetett Marosvásárhelyen, Corlățean azt mondta: Marosvásárhelyen (a Székely Nemzeti Tanács március 10-i autonómiatüntetésén – szerk. megj.) provokátorok szították a kedélyeket, de ő azt tartja a legfontosabbnak, hogy most az RMDSZ is tagja a bukaresti kormánykoalíciónak.
„Az a fontos, hogy itthon, a koalíciós pártok szintjén beszéljük meg a dolgainkat, nem Budapesten. Nekünk kell eldöntenünk, milyen közigazgatási felosztás, decentralizációs képlet jobb a román állampolgároknak, az itt élő románoknak, magyaroknak, németeknek. Az etnikai alapú területi autonómiáról szóló mesékben még a Hargita és Kovászna megyei műveltebb magyarok, a politikusok sem hisznek, mert egy ilyen entitás gazdaságilag egy hónapig sem lenne életképes” – állította a román külügyminiszter.
Arra a műsorvezetői közbevetésre, hogy az RMDSZ-en kívül a magyarságot más pártok is képviselik, Corlățean azt mondta, más – adott esetben szélsőséges retorikájú – alakulatokkal ellentétben az RMDSZ-nek az kölcsönöz legitimitást, hogy minden ciklusban beválasztják a parlamentbe.
„Mi szeretnénk jobb életet biztosítani az ország minden lakosa számára, a magyarokat is beleértve, de úgy, hogy lojális polgárai legyenek Romániának” – szögezte le Titus Corlățean külügyminiszter.
Sajtóértesülések szerint egyébként Martonyi helyét mintegy fél évig Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, igazságügy-miniszter foglalhatja el, azt követően ugyanis EU-biztossá kívánják jelölni.
Markó Béla: aggasztó a Jobbik előretörése
Aggodalmának adott hangot Markó Béla RMDSZ-es szenátor, a szövetség korábbi elnöke a Jobbik térnyerése miatt a magyarországi választások nyomán. „Romániában is volt ilyen időszak, amikor a Nagy-Románia Párt (PRM) 2000-ben több mint 20 százalékos eredményt ért el. De jelenleg egy ilyen irányzat magyarországi jelenléte egyáltalán nem segít nekünk” – nyilatkozta a politikus csütörtökön az RFI rádiónak.
Szerinte a térségben nem egyedülálló a jelenség, Romániában és Ukrajnában is újjáéledőben van a nacionalizmus és az ultranacionalizmus. Rámutatott: ennek egyik oka az, hogy még az EU-ba belépett országok sem voltak képesek megoldani a nemzetiségi kérdéseket. Markó szerint Magyarországon olyan politikai erőkre van szükség, amelyek képesek a párbeszédre, és a jószomszédi viszonyt választják, a nemzetiségi kérdést pedig együttműködés és közeledés útján kívánják megoldani. Krónika (Kolozsvár)