Kisebbségkutató intézet: másfélszeresére nőtt a magyarországi nemzetiségek létszáma
- Tíz év alatt csaknem másfélszeresére nőtt a 13 magyarországi nemzetiség összlétszáma, 440 ezerről 640 ezerre - ismertette a népszámlálási adatokat Tóth Ágnes kutató az Akadémia kisebbségkutató intézetében tartott előadásán kedden Budapesten.
Egyes kis nemzetiségeknél, mint például a bolgár vagy örmény, még nagyobb arányú a növekedés, miközben a legnagyobb, az összes magyarországi nemzetiség felét kitevő cigányság létszáma is mintegy másfélszeresére, 206 ezerről 316 ezerre emelkedett - derült ki a 2001-es és a 2011-es népszámlálás adatainak egybevetéséből a kutató szerint.
Az arányok eltolódása részben azzal függ össze, hogy a magyarság létszáma évtizedek óta csökken, részben pedig azzal, hogy a korábbi népszámlálásoktól eltérően immár többféle nemzeti identitást is igyekeznek feltárni a kérdőívek, így például, hogy a kötődés anyanyelvi vagy a családi, baráti körben beszélt nyelv használatához kapcsolódik - mondta a szakember.
A románság több mint kétszeresére növekedése jelentős mértékben a bevándorlás következménye, a mintegy 36 ezer hazai románból több mint 10 ezer román állampolgárságú.
Az iskolázottságot tekintve elmondható, hogy a cigányság körében csökken a 8 általánossal sem rendelkezők száma, és nő a 8 általánost elvégző, valamint az érettségizettek és felsőfokú végzettségűek aránya. Ugyanakkor a szakember hozzátette, hogy az indulóértékek nagyon alacsonyak, ezért a kedvezőtlen arányok a jelenlegi ütemű javulás mellett még évtizedekig fennállhatnak.
Vékás János kutató szerint a nemzetiségek növekvő arányában megjelenik a disszimiláció - a többségi nemzettől megkülönböztetés - jelensége. Megfigyelhető, hogy azok körében is nőtt a valamilyen értelemben nemzetiséginek tekinthetők száma, akik tíz éve még egyértelműen magyarnak vallották magukat.
A szakember megjegyezte, mindennek hátterében meghúzódhat az is, hogy válságos helyzetekben megnő az igény a gyökerekhez visszatérésre egyéni és társadalmi szinten egyaránt.
Vékás János megjegyezte, ha azt kérdezik tőlük, mégis hányan vannak egyik vagy másik nemzetiségből Magyarországon, akkor erre ő azt kérdezi milyen vonatkozásban és milyen mértékig. A kizárólagos, fekete-fehér kategóriák egy olyan hatalmi megközelítést jeleznek, amely számára az a fontos, "mekkora a nyája".
A szakember szólt arról is, hogy nemzetközi összehasonlításban meglehetősen magasnak tekinthető a nemzetiségi kérdésekre a válaszadást megtagadók száma, 2011-ben mintegy másfél millióan voltak.
Vékás János a cigányság korfáját tragikusnak minősítette, mint mondta, alig vannak 50 évesnél idősebbek. Ez egyes afrikai népcsoportokra jellemző, és Európában katasztrofálisnak tekinthető. Ezt a megállapítást többen túlzónak tekintették az előadást követő szakmai vitában, ahol az is felvetődött, hogy a népszavazáson feltett kérdések jelentősen változtak az elmúlt évtizedekben, így nem biztos, hogy a statisztikai adatokból kiolvasható tendenciák valóságos társadalmi folyamatokat jeleznek.
Kiss Tamás kolozsvári kutató szerint tudományos szempontból meglehetősen problematikusak a két népszámlálás összehasonlításából levont következtetések. A többes kötődés lehet, hogy "trendi, pc" - azaz politikailag korrekt -, de kevés köze van a társadalmi valósághoz.
A szakember kifogásolta, hogy "megcsappant az eltökéltség a lakosság egymást kizáró népcsoportok szerinti kategorizálása iránt", ami igaz, hogy bizonyos mértékig homogenizáló volt, ugyanakkor a valósághoz közelebbi képet adott a nemzetiségi viszonyokról.
"Magyarország lényegében kulturálisan homogén" - szögezte le az erdélyi kutató a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpontjának Kisebbségkutató Intézetében.
Kapitány Balázs, a KSH kutatója szerint az újszerű megközelítések célja az lehetett, hogy közelítsenek az adatok a valóságos helyzethez, és minél több kisebbségit - elsősorban romát - "fogjon meg" a kutatás, de ez a törekvés bizonyos pontokon túllőtt a célon.
Voltak szakemberek, akik egyenesen azt fogalmazták meg, hogy több egymást követő népszámlálás adatai gyakorlatilag egybevethetetlenek, mert olyan jelentős az eltérés a kérdőívek között.
A népszámlálás részletes adatai a KSH honlapján bárki számára elérhetőek.
(MTI)

Lehetséges az erdélyi magyar pártok „továbbmenetelése"
A Székelyek nagy menetelése után nem elképzelhetetlen, hogy alkalmanként ezután is összefognak az erdélyi magyar politikai szervezetek – derült ki azon a kedd esti kolozsvári nyilvános vitán, amelyen a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ), az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és a Magyar Polgári Párt (MPP) vezető politikusai vettek részt.
A Járosi Andor Keresztyén Kulturális Műhely és az Erdélyi Napló hetilap által szervezett vitán – melynek a Továbbmenetelés címet adták – többek között azokat a területeket vették számba a résztvevők, amelyekben helye lehetne a pártok együttműködésének.
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára kijelentette, a párt olyan törvényt kíván benyújtani a Székelyföld területi autonómiájára vonatkozóan, „amely mindenki álláspontját tükrözi, és amely mögött össztársadalmi támogatás van". A főtitkár megígérte, hogy az RMDSZ közvitára bocsátja a törvénytervezetét, de kijelentette, nem szolgálná az eredményességet, ha a nyilvánosság előtt zajlana a törvénytervezet kidolgozása.
Kovács Péter szerint a Székelyek nagy menetelését nem kell a magyar pártok összefogásaként értelmezni. „Volt egy olyan ügy, amelyik mögé felsorakozott százötvenezer ember, az RMDSZ és a két párt (...) Nem összefogás történt, hanem egy fontos ügy egységes támogatása" – értékelte a politikus. Az RMDSZ főtitkára azt is megemlítette, az RMDSZ 23 éve menetel a romániai politikában, számára nem az a kérdés, hogy lesz-e összefogás, hanem az, hogy vannak-e eredmények összefogással vagy anélkül.
Zakariás Zoltán, az EMNP választmányának elnöke is úgy vélte, „nem muszáj a pártoknak egymás nyakába borulni", ha mindenki felismeri, hogy a fontos célok érdekében félre lehet tenni a pártpolitikai szempontokat. A nemzeti ügyek képviseletében „akcióegységek" kialakítását tartotta fontosnak. Zakariás Zoltán a román társadalom megszólítását tartotta kiemelt célnak.
Biró Zsolt, az MPP elnöke úgy vélte, az erdélyi magyar pártok abban működhetnének együtt, hogy a 153 székelyföldi önkormányzat írjon ki helyi népszavazást arról, hogy a település lakói milyen régióban kívánnak élni.
A pengeváltásoktól sem mentes, de jó hangulatú beszélgetésen a jövő évi európai parlamenti (EP-) választások kérdése is felmerült, mint az együttműködés lehetséges terepe. Zakariás Zoltán elmondta, nemzetpolitikai célnak tekinti, hogy az erdélyi magyarság minél több képviselőt juttathasson az EP-be, ez pedig összefogással lehetséges.
Kovács Péter kijelentette, az RMDSZ november 23-án véglegesíti jelöltállítási szabályzatát az EP-választásokra. Úgy vélte, azok akarnak az RMDSZ-szel összefogva tisztségekhez jutni, akik az RMDSZ-ben nem jutottak tisztséghez. Hozzátette: a szövetség nem felejti el a 2012-es önkormányzati választásokon a három magyar párt által elért eredményt, amely 8-1-1 arányban az RMDSZ javára billenti a mérleg nyelvét.
Izsák Balázs SZNT-elnök elmondta, a Székelyföld területi autonómiájának a kérdése a világ egyetlen magyarja számára sem lehet közömbös. Megállapította, Trianon óta először körvonalazódik olyan jóvátétel, amelyik a román-magyar közeledést is szolgálja. Izsák Balázs zárszóként azt a Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsektől kapott útravalót idézte, amely évszázadokkal ezelőtt a keresztény egyházak közötti békét is megteremtette: „a lényeges dolgokban az egységnek, egyebekben a szabadságnak, de minden esetben a szeretetnek kell érvényesülnie". MTI
Erdély.ma

Vizsgálnák az erdélyi visszaszolgáltatásokat
Parlamenti vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezi a Romániában kormányon lévő Szociáldemokrata Párt (PSD) az erdélyi ingatlan-visszaszolgáltatások ügyében – közölte szerdán Victor Ponta miniszterelnök a PSD képviselőházi és szenátusi frakcióinak együttes ülése után.
„Erdélyben mindenféle hamis dokumentumok és a különböző törvények félreértelmezése alapján oda jutottunk, hogy egész falvakat szolgáltattak vissza, földekkel, erdőkkel együtt" – indokolta a kezdeményezést a román kormányfő. Gheorghe Funar, a Nagy Románia Párt (PRM) elnöke pénteken bejelentette, hogy a kommunizmus idején államosított ingatlanok visszaszolgáltatásának leállítását kérte a miniszterelnöktől, mert Magyarország a magyar egyházak segítségével Erdély elcsatolására használja a román restitúciós törvényeket.
Marian Neacsu, a PSD képviselőházi frakcióvezetője az MTI érdeklődésére elmondta: a Kolozs megyei honatyák kezdeményezésére vették fel a párt közeljövőben esedékes akciói közé a restitúciós vizsgálóbizottság megalakítását. A frakcióvezető cáfolta, hogy ennek köze lenne a magyar egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásához. Mint mondta, olyan esetek kivizsgálásáról van szó, amelyekben magánszemélyek kétszer kaptak kártérítést.
Markó Attila, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) parlamenti képviselője, az egyházi restitúciós bizottság korábbi tagja szerint precedens nélküli, hogy az ingatlan-visszaszolgáltatást parlamenti bizottság vizsgálja, mert az esetleges törvénytelenségek vizsgálata az igazságszolgáltatásra tartozik.
„A kezdeményezés kolozsvári kötődése és a kormányfő hivatkozása gyanúsan egybecseng Funar véleményével: ő mondta mindig, hogy szétraboltuk Erdélyt, falvakat vettünk el visszaadás címén" – jegyezte meg a képviselő. A Sepsiszentgyörgyi Székely Mikó református kollégium visszaszolgáltatásáért első fokon letöltendő börtönbüntetésre ítélt Markó Attila szerint nincsenek véletlenek: szerinte politikai hangulatkeltés lehet a kezdeményezés hátterében.
„Amennyiben a PSD komolyan gondolja, hogy a parlamentnek kell kivizsgálnia a visszaszolgáltatásokat, az azt jelenti, hogy minden eszközzel meg akarják akadályozni, hogy a jogos tulajdonosok visszakapják az ingatlanaikat, főleg az egyházak, és amit visszakaptak, azt is valamilyen eszközzel megpróbálják visszaállamosítani" – vélekedett az RMDSZ politikusa.
A szövetség szerdai állásfoglalásban politikai hangulatkeltésnek minősíti a kezdeményezést, amellyel a PSD azt a látszatot kelti, hogy visszaállamosítás kezdődik, a jogos tulajdonuktól megfosztott magánszemélyeket és egyházakat pedig hirtelen meggazdagodni vágyó, pénzéhes szerepben tűntetik fel. A dokumentum azt is elfogadhatatlannak tartja, hogy diszkriminatív módon, csupán az erdélyi ingatlan-visszaszolgáltatásokat vizsgálják.
MTI
Erdély.ma

Önellátásra képtelen hozzátartozóval magára marad a család
Sem az állami, sem a civil szféra nem biztosít állandó gondozást a beteg otthonában
Nagyon sok család kerül abba a helyzetbe, hogy idős, beteg hozzátartozója mellé megbízható, állandó felügyeletre volna szüksége a beteg otthonában, ám megyénkben sem az állami, sem a civil szféra nem biztosít effajta szolgáltatást – mutattak rá a hiányosságra a szakmabeliek az elmúlt héten a marosvásárhelyi Bolyai Klubban megtartott tanácskozáson, amelyen a marosvásárhelyi szociális problémákról esett szó.
Bizonyára sokan találták már magukat abban a helyzetben, hogy hozzátartozójukat súlyos betegség érte, ágyhoz kötötté vált és állandó felügyeletre szorult, vagy pedig előrehaladott koránál fogva már nem tudja ellátni magát, így valakinek folyamatosan mellette kell lennie. Legtöbb esetben a családtagok dolgoznak, gyereket nevelnek és nem tudják biztosítani az állandó felügyeletet. Az újságokban akad ugyan néhány hirdetés, miszerint magánszemélyek beteggondozást vállalnak, ám ezt sem tudja mindenki megengedni magának. És nagyon sokan nem vállalják az éjszakai, valamint a hétvégi felügyeletet, még akkor sem, ha a család hajlandó lenne azt megfizetni. Ugyanakkor az sem mellékes, hogy minden család nyugodtabb lélekkel engedne be otthonába és bízná szerettét olyasvalakire, akiért egy szervezet úgymond felelősséget vállal, mint egy ezer idegent.
Két-három alkalmazott, két-három bér
Ludescher László, a Gyulafehérvári Caritas szociális ágazatának az igazgatója a tanácskozáson szóvá tette, hogy hetente két- három telefonhívás érkezik a Caritashoz olyan családok részéről, akik napi huszonnégy órás felügyeletet szeretnének magatehetetlen hozzátartozójuk mellé. Sajnos el kell utasítaniuk őket, és még máshová sem irányíthatják, mert sem a városban, sem pedig a megyében nem létezik ilyen jellegű szolgáltatás. Lapunk érdeklődésére, hogy ha ekkora igény mutatkozik egy ilyen jellegű szolgáltatás iránt, miért nem szerepel ez a szociális téren tevékenykedő civil szervezetek kínálatában, Ludescher László a finanszírozás hiányára hivatkozott. – Jelenleg az otthoni beteggondozói szolgálatunk keretében egy alkalmazott hat-hét személyt lát el, amennyiben több alkalmazottat egyetlen személy felügyelete foglalna le, azon idősek száma, akikhez bizonyos rendszerességgel eljutunk, egyhatodára csökkenne. Ha minimálbért is adnánk azon alkalmazottaknak, akik elvállalnák ezt, az számunkra személyenként minimum 1300 lejes költséget jelentene, és ekkor egyetlen személlyel csupán nyolcórás felügyeletet fedtünk le, tehát két alkalmazottal tudnánk csak legalább 16 órás felügyeletet biztosítani. És ez is abban az esetben lenne lehetséges, ha egy családtag a "harmadik váltást" fel tudná vállalni. Ilyen körülmények között tehát egyértelműen kijelenthetjük, hogy ez a megoldás jóval költségesebb, mint az intézményes ellátás. Valójában az a szelet nincsen lefedve, ahol nem elég a napi egy-két órás felügyelet, az, hogy egy szakember felkeresi az időst, besegít a házimunkába, kiváltja a gyógyszerét, vérnyomást mér – fejtette ki az igazgató, aki hozzátette, a hozzájuk forduló családok érdekében csupán annyit tehetnek, hogy kifaggatják őket, mi is a konkrét szükséglet, segítene-e rajtuk az egy-két órás ellátás, amit a Caritas alkalmazottai biztosítani tudnak. Emellett vannak telefonszámaik olyanoktól, akik magánszemélyként – jövedelem- kiegészítés végett idősek, betegek gondozását vállalják. Köztük akadnak olyanok, akik részt vettek a Caritas szakmai képzésein, ám az igazgató hangsúlyozta, ők az elérhetőségeket adják meg és ezt követően a családnak kell megegyeznie az illetővel, a Caritas, lévén, hogy nem saját munkatársaik, semmiféle felelősséget nem vállal ezeknek a személyeknek a munkájáért. Az állandó felügyeletre szoruló betegek kapcsán felmerült, hogy megyénkben nincsen például egy Alzheimer-kórban szenvedő idősekre szakosodott központ. Ludescher László megemlítette, hogy Gyergyószentmiklóson a Caritas Szent Erzsébet- idősotthona keretében van egy osztály, ahol 50-60 Alzheimer- kórban szenvedő időst látnak el. Az otthonban dolgozó szakemberek egy része kizárólag ezeket a betegeket gondozza, állandó felügyeletet biztosítanak számukra. Az ellátás egy részét állami támogatásból finanszírozzák, a fennmaradó részt a családok kell pótolják, de legalább mint lehetőség adott.
Az a tendencia, hogy a családtag legyen a gondozó
Végső megoldásként valóban szóba jöhet az intézményes ellátás, az idősotthon, ám az állami otthonokban általában nincsen hely, hosszú várólistára kell feliratkozni, a magánintézményekben megszabott árakat pedig nem mindenki tudja kifizetni. Ha a szóban forgó idősnek 400-500 lejes nyugdíja van, és a családnak nem áll módjában havonta pótolni a hiányzó összeget, akkor más lehetőség után kell nézni. És ezen a téren is talán a legnagyobb probléma, hogy az idősotthonokban nem szívesen fogadnak magatehetetlen betegeket. Dr. Schmidt Loránd, a Maros Megyei Szociális Ellátási és Gyermekjogvédelmi Igazgatóság vezetője elismerte, a hozzájuk tartozó intézetekben nincsen lehetőség arra, hogy minden beteg mellé egy gondozót biztosítsanak. – A délelőtti váltásban többen vannak, délutánra kevesebb személyzet marad, éjszakára pedig egy-két alkalmazott felügyeli az ellátottakat. Egy alkalmazott napi nyolc órát dolgozhat, így állandó felügyelet esetén négy személyt kötne le egyetlen ellátott gondozása. Például az idecsi idősotthonban is azzal a gonddal szembesülnek, hogy nem tudnak súlyos beteg időseket fogadni, mert nincsen megfelelő számú személyzet, aki ellássa őket. Emiatt a jelenlegi rendszerben az a tendencia, hogy gondozót alkalmazunk a súlyos sérültek, ellátásra szorulók mellé, aki általában családtagjuk, és állandó felügyeletet biztosít számára – fogalmazott dr. Schmidt Loránd.
Menyhárt Borbála
Népújság (Marosvásárhely)

Húszéves a marosszentgyörgyi Kolping család
Világi szerveződés és lelkiségi csoport – összetartozni egy közös gondolat mentén
Család és lelkiség, segíteni akarás, számos kulturális rendezvény kovácsolta össze az elmúlt két évtizedben a marosszentgyörgyi Kolping családot – erre emlékeztek és ezt ünnepelték szombaton a kolpingosok és meghívottaik. Alappillérek, amelyekre építhet egy közösség, amely összetartja a közösséget – mondotta a helyi kultúrotthonban megszervezett szép eseményen Sófalvi Szabolcs polgármester.
A hálaadó szentmisével kezdődött rendezvényen emléklapot vehetett át a Kolping egyesületet alapításkor és azt követően is támogató Oláh Dénes főesperes, Tóth Béla rádiós szerkesztő, Lokodi Edit, a megyei tanács alelnöke és Papp Antal zetelaki plébános. A templomi ünnepséget követően a Kolping család tagjai zászlókkal vonultak a kultúrotthon felé, ahol a köszöntőbeszédekre, könyv- és CD- bemutatóra, zenés műsorra került sor. Az ünneplőket Muresan Kilyén Emma tanárnő, községi tanácsos köszöntötte, aki az elmúlt 20 év összekovácsoló, embereket formáló, tartást adó eseményeiről beszélt, a közös célokról, közös gondolatokról. A maros-szentgyörgyi Kolping család lelki vezetője, Baricz Lajos plébános szonettel köszöntötte az egybegyűlteket, hangsúlyozva, jó érzés együtt lenni, egymás kezét fogni, és reményét fejezte ki, hogy ez a következő időkben is így marad.
"Ez a 20 év életem legszebb két évtizede, mialatt Marosszentgyörgyön, az egyházközségben és a Kolping családban tevékenykedtem. Sok-sok tervvel, elgondolással fogtunk hozzá a Kolping család megalakításához, barátsággal, templomi és közösségi szolgálatokkal. Baráti kapcsolatok alakultak ki, egy olyan közösség, ahol együtt örültünk, sírtunk, egymás családi eseményein részt vettünk. Civil, világi szerveződés és lelkiségi csoport a Kolping, nálunk a művészet, művelődés irányába indult el, szavalóesteket tartottunk meghívottakkal, színdarabokat tanultunk meg, minden évben megszerveztük a farsangi bált, szüreti bált, színjátszó vetélkedőkön vettünk részt. Énekkarunk, tánccsoportunk, zenészeink rendszeresen fellépnek, ifjúsági Kolping csoportunk is alakult, megszervezzük minden ősszel a Kolping-pingongversenyt, de mindemellett igyekszünk ráfigyelni a szegényekre, rászorulókra, akiknek egyházi ünnepeinkkor jelképes ajándékot viszünk. A húsz évvel ezelőtt 33 taggal megalakult Kolping családnak ma is – miután néhányan lemorzsolódtak, de új tagok jöttek – ugyanannyi tagja van. Számomra a plébániának nagyon aktív tagjai, az egyháztanács mellett a Kolping család a legfőbb segítségem" – mondta el lapunknak Baricz Lajos. Birtalan István alpolgármester, a Kolping család világi elnöke köszönetet mondott a támogatóknak, a kolpingosoknak, akik számára meglepetést is előkészített: Buta Árpád fellépését, aki énekkel köszöntötte az ünneplőket. Birtalan István hangsúlyozta, az elmúlt 20 év nem volt egyszerű, de a 30 tagú Kolping család jól működött mind kulturális, mind szociális téren. "Lelkesen álltak mellém a Kolping-tagok, színjátszó csoportot, tánccsoportot, kórust alakítottunk, rengeteg meghívásnak tettünk eleget, a sárpataki öregotthon, gyerekotthon gondozottjait segítettük, az árvízkárosultaknak vittünk segélyeket, ajándékokat. A jótékonysági bálokból begyűlt pénzt ezekre a célokra fordítottuk, illetve a koszovói háború áldozatait is támogattuk. A Kolping család napjainkban is megmozgat bármilyen eseményt Marosszentgyörgyön. Jó kolpingosnak lenni, érezni, hogy egy nagy családhoz tartozunk, márpedig ebben a szürke világban nagyon fontos valahova tartozni egy közös gondolat mentén, a rászorulókon segíteni, nekik kezet nyújtani" – tette hozzá kérdésünkre az alpolgármester. Sófalvi Szabolcs polgármester hangsúlyozta, a segíteni akarás nemes gondolata vezéreli a Kolping családot, olyan alappillér, amire egy közösség építhet. A 20 év gazdag tevékenységét méltatta, azt kívánva, hogy az elkövetkező évtizedekben is megmaradjon a Kolping család "a közösség, a község javára". A Kolpinghoz hűen! A 20 éves marosszentgyörgyi Kolping család krónikája című, Osváth Mária által a kolpingosok tevékenységéről gyűjtött írásokat, fotókat tartalmazó könyvet Nagy Miklós Kund író-újságíró mutatta be. Az Éden Kiadó gondozásában megjelent könyv logikus, szép felépítésű, gazdag képanyaggal eleveníti fel az egyesület tevékenységét. A megjelentetést a helyi polgármesteri hivatal, a tanács valamint Sófalvi Szabolcs polgármester és Birtalan István alpolgármester támogatta. Bemutatták a Kolping család hagyományőrző énekcsoportjának népdalokat tartalmazó, Kiöntött a Nyárád vize… séta a Nyárád mentén című CD-jét, majd művészi műsorral zárult az ünnepség. Osváth Zsolt a Kolping család elmúlt 20 évi tevékenységéről tartott vetítést, népdalokat adtak elő a kolpingosok, a helyi Jubilate Deo katolikus ificsoport dalait hallhattuk, a vendég Kolping családok (Bátaszékről, Kecskemétről, Zalaszentgyörgyről, Borzontról, Nagyernyéből, Medgyesről, Brassóból), a marosszentgyörgyi Táltos néptánccsoport bemutatta műsorát, majd emléklapok átadására került sor.
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

A város érdekei mindenekelőtt
A fenti címmel jelent meg Puskel Péter helytörténész újabb könyve, Salacz Gyula mikromonográfiája, ahogyan a szerző nevezi. A könyv az aradi városi tanács támogatásával jelent meg magyar és román nyelven, utóbbira Fekete Réka és Nótáros Lajos fordították.
Az egykori városvezető mikromonográfiájának hivatalos, román nyelvű bemutatójára hétfőn délután került sor a polgármesteri hivatal dísztermében, ahogyan Bognár Levente alpolgármester fogalmazott: családias hangulatban.
A 84 oldalas könyvről Nótáros Lajos beszélt a jelenlévőknek, de Bognár Levente is megköszönte a szerzőnek és a fordítóknak a szóban forgó kiadványt
Salacz Gyula 26 évig volt Arad polgármestere, a kötetben életét és munkásságát igyekszik összefoglalni a szerző magánéletét is érintve, habár Salacz Gyula civil életéről nem sok feljegyzést tartalmazott az akkori sajtó.
Puskel Péter elmondta, a kötet megjelenését egy hosszas és intenzív kutatómunka előzte meg, mely április elején elkezdődött.
„Feszes a szöveg, mert átnéztem monográfiákat, amiket „nagyobbak” írtak, és bizony minden monográfia elég szűkszavú. Nem eresztettem én sem hosszú lére, de a lényeg az mindenképp benne van és minden adat szigorúan a tárgyhoz kötődik, nincs mellébeszélés” – árulta el a szerző a könyv tartalmáról.
Ugyanakkor fontosnak tartotta kiemelni, hogy Salacz Gyula oly módon vitte véghez megvalósításait, hogy közben nem emelte a helyi adókat.
A jelenlévő dr. Corneliu Pădurean egyetemi tanár a kiadvánnyal kapcsolatos örömének adott hangot, elmondta, nagyon jó ötletnek tartja a román fordítást, hiszen vannak adatok Salacz Gyuláról, amiket eddig csupán magyar hírforrásból lehetett beszerezni, ezzel a fordítással azonban megmarad a városnak román nyelven is.
A kötetet a szerző, illetve Bagyinszki Zoltán fotográfus fényképei színesítik.
A könyvbemutató végén, miközben a szerző dedikált, elhangzott egy javaslat arra vonatkozóan, hogy a kötet megérne egy nemzetközi nyelvre való fordítást is.
A város érdekei mindenekelőtt című Salacz-mikromonográfia magyar nyelvű bemutatója november 18-án 18 órától lesz a városháza dísztermében.
Demény Ágnes
Nyugati Jelen (Arad)

A könyv, amelyről azt remélték, érdemi vitát kelt
„Azért kezdtem el írni ezt a könyvet, mert feltűnően szerény és nagyon csekély tapasztalatom, tudásom van arról, ami errefele történik, de az a benyomásom támadt, hogy az én hazám, és direkt mondom ilyen retorikusan, elkezdett építeni egy országot, amit viszont én itt soha nem láttam”, magyarázta György Péter esztéta, médiakutató, egyetemi tanár azon a hétfő esti könyvbemutatón, amelyre a Kolozsvári Állami Magyar Színház emeleti előcsarnokában került sor. A Magvető Kiadónál megjelent Állatkert Kolozsváron – Képzelt Erdély című kötet szerzőjével, valamint a kiadó, és egyben a könyv szerkesztőjével, Szegő Jánossal Visky András, a színház művészeti aligazgatója beszélgetett.
György Péter úgy vélte, a mai Magyarország nekiállt virtuálisan annektálni Erdélyt, anélkül, hogy erről megkérdezett volna bárkit. Kitalált földrészeket, határvonalakat, elkezdett egy székely–magyar határt fölépíteni és egyben lerombolni, ez pedig némi gondolkodással töltötte el, hogy jól van-e így? Nincs jól, jött a válasz, hiszen „általában a kulturális imperializmus sehol nem egy vidám dolog, érzékeny területeken pedig végképp nem”. – Nemcsak egy amolyan liberális normáról van szó, hogy semmit nem kell tenni másvalakivel annak megkérdezése nélkül, hanem, hogy azt láttam, egy kultúrtörténeti értelemben vett világ van elsüllyedőben Magyarországon, és – egy médiumváltással összekötve –, egy másik világ van felemelkedőben, amelyben a szövegeknek, azoknak a szövegeknek is, amelyekről szó van a könyvben, semmi szerepük nincsen. Kialakult egy, a populáris kultúra által teremtett „Erdély-kép”, ami tulajdonképpen nem más, mint egy restauratív, helyreállító jellegű, poszttraumatikus nosztalgia, hogy mégiscsak legyen egy virtuális helyreállítása ennek a veszteségnek – magyarázta a szerző.
Mint mondta, a restauratív nosztalgiának az a lényege, hogy „tulajdonképpen a trianoni traumától a mai napig eltelt években nem történt semmi, ezek az évek nem is voltak, nincsenek konkrétumai, nem voltak azok az emberek, akik ebben a könyvben eléggé világosan vannak, nem volt Szabédi, nem volt senki, aki a szocializmus alatt élt. Csak az emigránsok vannak, Nyirő, Wass Albert…”
Mire számított a szerkesztő, hogy éli meg a könyvnek a fogadtatását, mit tartana szükségesnek a továbbiakban, kérdezte Visky András a kötet szerkesztőjétől, Szegő Jánostól. – Vitában reménykedtem, egy jó vitában, amelyben több fél megszólal, akár Magyarországon belüli felek, akár a jelenlegi határokon kívüli felek, és érdemben vitatkoznak különböző pontok mellett. Amit tippeltem, az az volt, hogy ebből nem lesz semmi, esetleg kiragadnak egy-egy mondatot egy-egy szélsőjobboldali napilapban, megpróbálják picit pocskondiázni, és másnapra elfelejtik. Ez a könyv olyan konstruktív, és annyira önkritikus, annyira nyitott, hogy tényleg abban bíztam, és bízok most is, hogy kialakul egyfajta beszélgetés – válaszolta Szegő. Persze, amikor arról beszél, hogy jó vita, akkor rögtön meg kéne konstruálni, hogy ki az, aki erre alkalmas lenne az úgynevezett másik oldalon, fűzte hozzá. – Egyáltalán, mi az a másik oldal. Másik oldalnak azokat nevezném, akik úgy gondolták, hogy Péternek ez a vállalkozása eléggé furcsa a korábbi könyveihez képest. Abban bíztam, meglátják azt, hogy vannak nagyon is konkrét pontok, amelyek mentén el lehet indulni. A könyvet sokan szeretik, de az a fajta disputa, vita, amit én reméltem, nagyon nem született meg – magyarázta.
Ami a szerkesztői munkáját illeti, Szegő János elmondta: „megdöbbentő volt, hogy György Péter milyen rövid idő alatt jutott el egy középhaladó szintre az alapoktól, és mennyire be tudta ásni magát ebbe a nagyon szövevényes Erdély-kontextusba. Innentől kezdve az volt a dolgom, hogy esetleg egy kicsit tagoljam, strukturáljam, megtisztítsam a talált tárgyat, Tandorival szólva. Péter is pontosan tudta, hogy ennek a könyvnek a tétje sokkal nagyobb annál, minthogy aktuális kormányzati kritikák, politikai publicisztikák, és pamfletek vigyék el benne a prímet, és sokkal fontosabb, hogy Szabédi Lászlóról, Bretter Györgyről, Szilágyi Domokosról, hogy csak három kulcsnevet emeljek ki, érdemben legyen szó”.
A beszélgetés után felolvasószínházi ősbemutatóra került sor, Szabédi László nemrég előkerült Férj Karrier című darabját Hatházi András rendezésében hallgathattuk meg a színház stúdiójában. A Szabédi-ház kézirattárában, illetve a Kolozsvári Állami Magyar Színház könyvtárában gépiratos formában megtalált darabot Szabédi feltehetően 1934-ben írta, huszonhat éves korában, ám soha nem került színpadra.
KÖLLŐ KATALIN
Szabadság (Kolozsvár)

Vásárhely: folytatódik a harc a kétnyelvűségért
Engedélyt kapott a marosvásárhelyi Itthon vagyunk civil csoport, hogy az általuk megszerkesztett, a kétnyelvű piaci terméktáblák használatára vonatkozó kérvényeket nyilvános téren is terjesszék.
Mint ismeretes, az elmúlt hónapban Lakó Péterfi Tünde kérvényt írt a piacigazgatósághoz, amelyben kérte, hogy engedélyezzék a kétnyelvű táblák osztogatását. Az igazgatóságtól azonban azóta sem érkezett konkrét válasz, ezért a civil csoport kétnyelvű kérvényt szerkesztett. Ezt ki lehet nyomtatni a www.vanegypercem.com oldalról, majd személyes adatokkal kitöltve le lehet adni a piacigazgatóság székhelyén. Akinek ez nem áll módjában, szerdán és csütörtökön a civil csoport aktivistáit keresheti 10 és 16 óra között a Színház téren. A csoport tagjainál ki lehet tölteni az egyéni kérvényeket, ők pedig eljuttatják az illetékesekhez.
Akárcsak az egybanis akciónak, a kérvények leadásának is az a célja, hogy megmutassák, sokak szívügye a kétnyelvűség. Az aktivisták fontosnak tartják, hogy minél többen csatlakozzanak, ezért egy sajátos módszert találtak ki arra, hogy követni tudják, hányan csatlakoznak mostani akciójukhoz. Egy internetes térképen bejelölhetik magukat mindazok, akik csatlakoztak az akcióhoz azáltal, hogy beírják a nevüket – amelyet nem kötelező nyilvánosan vállalni –, illetve a leadás dátumát és az utcát, amelyben laknak. A térképen megjelent pontok jelképezik mindazokat, akik már leadták a kérvényt, ezt a www.vanegypercem.com című internetes oldalon lehet követni.
Becze Dalma
Krónika (Kolozsvár)

Répás: nemzeti fontosságú a szórvány megőrzése
A nemzetpolitikai helyettes budapesti államtitkár szerint az egész magyar nemzet számára fontos a szórvány közösségek megőrzése.
Répás Zsuzsanna a Kárpát-medencei magyar szórvány napján tartott konferencián, a fővárosi Magyarság Házában kedden arról is beszélt: a szórvány a Kárpát-medencei magyarság legnehezebb helyzetben lévő része, ők jelentik a "nemzet határát és végvárait".
Hozzátette: a nemzet számára azért fontos a szórvány közösségek megőrzése, mert ha ők lemorzsolódnak, akkor beljebb húzódik a nemzet határa és a tömb széléből lesznek az új szórványok. Mindannyiunk közös érdeke, hogy megadjuk a lehető legtöbb segítséget a szórványban élő magyarság számára - hangsúlyozta. Rámutatott: őket is ugyanúgy a magyar nemzet egészének tekintik, az ő problémáikkal is szolidaritást vállalnak, és ahol lehet, próbálnak segíteni. Az elmúlt években sok segítséget kaptak a szórvány közösségek - jelezte a helyettes államtitkár, aki kiemelte többek között, hogy támogatják az erdélyi szórványprogramot, konszolidálták a csángó oktatási programot, segítik a vajdasági szórvány beiskolázási programot, és valamennyi régióban az iskolabusz-programot.
Felidézte, hogy közel egy éve a Magyar Állandó Értekezlet szórvány szakbizottsága arról döntött, hogy november 15-e lesz Kárpát-medence szerte a magyar szórvány napja. Ez az első alkalom, hogy e napon minden régió ünnepel, és a keddi konferenciával, gálaműsorral a programsorozatot vezetik fel - jelezte. Bodó Barna, a Magyar Állandó Értekezlet szórvány szakbizottsága társelnöke kiemelte, a jelentősebb városokban Székelyföldön a magyarság száma nő, ugyanakkor például Temesváron több mint 30 százalékos a csökkenés. Arad, Máramaros megyében szintén csökkenés tapasztalható - jelezte. Hozzátette: a szórványprogramoknál a folyamatosság és kiszámíthatóság a meghatározó. Vetési László, az erdélyi Diaszpóra Alapítvány képviseletében, írásban kiosztott előadásában rámutatott: számolni kell "az erősödő önfelszámolódással", a természetes asszimilációval, az etnikai értékek átrendeződésével egyaránt.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Gyávák és bátrak
Most, hogy a Hargita megyei prefektus ismét – ezúttal a korábbinál borsosabb – pénzbírsággal sújtotta Csíkmadaras polgármesterét a magyar zászló kitűzése miatt, ideje lenne komolyan elgondolkodni a lehetséges válaszlépéseken.
A napnál világosabb ugyanis, hogy a román hatóságok tűzzel-vassal üldözik a magyar és a székely jelképeket, minden eszközt – állami, rendvédelmi szerveket, igazságszolgáltatást – bevetve annak érdekében, hogy az erdélyi magyarok ne érezzék otthon magukat szülőföldjükön. És ahogy lenni szokott, ezúttal is a fejétől büdösödik a hal. Victor Ponta áprilisban, az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének strasbourgi ülésszakán még azzal szédítette a Nyugatot, hogy kormánya kész rendeletben/törvényben szabályozni kisebbségek, helyi közösségek jelképeinek középületekre történő kitűzését. Aztán októberben a miniszterelnök már arról beszélt: ilyen jogszabályt legfeljebb Magyarország kormánya fogadhat el. Sőt Valeriu Zgonea, a képviselőház szociáldemokrata elnöke februárban még azzal „fenyegetőzött”, hogy Románia 41 megyéjének zászlajával együtt a székely lobogót is kitűzhetik a bukaresti parlament épületére. Aztán kiderült, az ígéret egyszerű szurkapiszka volt arra, hogy a magyar Országházra kikerült a kék-arany zászló.
Szóval érdemes lenne megfontolni egy újabb adománygyűjtési akciót a 9000 lejjel megbüntetett madarasi elöljáró javára. Még akkor is, ha egyes erdélyi magyar véleményformálók lefitymálták a kétnyelvű piaci feliratok osztogatásáért megbírságolt marosvásárhelyi Lakó Péterfi Tünde ügyében megnyilvánult hasonló szolidaritást. Természetesen az ilyen akciók csak tüneti kezelést jelentenek a kisebbségi közösség jogainak érvényesítése terén, viszont felmerül a kérdés: mi vezethet megnyugtató megoldáshoz? Elsősorban olyan körülmények között, amikor az erdélyi magyaroktól a törvénybe foglalt jogokat is elvitatják, másfelől pedig azt is megtiltanák nekik, amit a jogszabályok amúgy nem. Ha a jelenlegi román hatalom gyáva ahhoz, hogy nyíltan betiltsa a magyar vagy székely jelképek használatát, legalább a közösségnek és választott képviselőinek illene elég bátornak lenni határozottan követelni annak az állapotnak a meghonosítását, ami más európai országokban természetes.
Rostás Szabolcs |

Pályázatok határon túli magyaroknak
Két pályázatot is meghirdetett az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Balassi Intézet határon túli magyar hallgatók támogatására.
A Soós Kálmán ösztöndíj - mellyel a kormány a szülőföldi értelmiség továbbképzését és utánpótlását kívánja támogatni - a 2013/2014-es tanévben szülőföldi felsőoktatási mester vagy doktori képzésben részt vevő szlovák, román, ukrán, szerb és horvát állampolgárságú, magyar nemzetiségű személyek támogatását célozza. A pályázat lebonyolításában közreműködik a Szövetség a Közös Célokért komáromi irodája, a Diákhálózat, valamint a Balassi Intézet is.
Felvidékről az pályázhat az a magyar nemzetiségű személy, aki szlovák állampolgársággal és szlovákiai állandó lakcímmel rendelkezik, és - a 2013/2014-es tanévben szülőföldi (szlovákiai vagy csehországi) állami felsőoktatási intézményben mesterképzésben nappali vagy levelező tagozaton aktív hallgatói jogviszonnyal rendelkezik, - vagy szülőföldi állami felsőoktatási intézményben egységes, osztatlan (egyetemi szintű) képzésben nappali vagy levelező tagozaton a képzési idő utolsó vagy utolsó előtti tanévében aktív hallgatói jogviszonnyal rendelkezik - vagy szülőföldi állami felsőoktatási intézményben doktori (PhD/DLA) képzésben nappali vagy levelező tagozaton aktív hallgatói jogviszonnyal rendelkezik, illetve a doktori téma elfogadásáról szóló igazolással alátámaszthatóan a doktori cím megszerzésére irányuló tevékenységet folytat.
Pályázni két kategóriában lehetséges. A mester (MA/MSc) képzés támogatása a 2013/2014-es tanév 10 hónapjára szól. A támogatás havi összege személyenként 20.000 Ft/hó, azaz kétszázezer forint a tanév egészére. A doktori (PhD/DLA) képzés támogatása szintén a 2013/2014-es tanév 10 hónapjára szól. Ennek havi összege személyenként 40.000 Ft/hó, azaz négyszázezer forint a tanév egészére. A pályázatok beadásának és postai beérkezésének határideje: 2013. december 5., 12.00 óra. Fontos tudnivaló, hogy hiánypótlásra nincs lehetőség!
A pályázat iránt érdeklődők a Szövetség a Közös Célokért komáromi irodájában (Kossuth tér 3. Tel. +421-908-116-931, e-mail: komarom@szakc.sk), vagy a Diákhálózatnál tudnak (81103 Pozsony, Klarisszák u. 7. e-mail: oktatasugy@diakhalozat.sk) további információhoz jutni, valamint itt szerezhetők be a szükséges adatlapok is. A részletes pályázati kiírás - mely valamennyi tudnivalót tartalmazza - letölthető a magyar kormányportálról az alábbi címről: http://www.kormany.hu/download/8/d3/11000/So%C3%B3s.zip Szintén az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Balassi Intézet közös kiírásában jelent meg az a pályázat, amely a 2013/2014-es tanévben a magyarországi és szülőföldi felsőoktatási intézményekben tanulmányokat folytató határon túli magyar hallgatók és vezetőtanáraik (tutoraik) részére a Márton Áron Kutatói Szakkollégiumi Programban való részvételt támogatja. A pályázaton elnyerhető ösztöndíjjal a felsőoktatásban tanuló kiemelkedő tehetségű és szorgalmú külhoni magyar fiatalok tudományos-kutatói tevékenységét kívánják biztosítani, ezzel elősegíteni a külhoni magyar közösségek értelmiségi bázisának növelését, erősíteni a szülőföldi magyar nyelvű felsőoktatási és tudományos-kutatói szféra jövőbeni utánpótlását. Pályázhat minden olyan külföldi állampolgárságú, magát magyar nemzetiségűnek valló, Magyarország területén állandó lakcímmel nem rendelkező magyar nemzetiségű személy, aki a 2013/14-es tanévben valamely magyarországi vagy ausztriai, horvátországi, romániai, szerbiai, szlovákiai, szlovéniai vagy ukrajnai felsőoktatási intézményben alap-, mester/magiszteri/specialista vagy doktori képzésben folytat tanulmányokat; és aki pályázatában tutoraként olyan, a 2013/14-es tanévben valamely magyarországi vagy ausztriai, horvátországi, romániai, szerbiai, szlovákiai, szlovéniai vagy ukrajnai felsőoktatási intézményben vagy tudományos/kutató intézményben/szakmai műhelyben oktatóként és/vagy tudományos kutatóként tevékenykedő vezetőtanárt jelöl meg, aki ezt a pályázat mellékletét képező szakmai ajánláson aláírásával vállalja.
E pályázaton való részvételnek nem akadálya a magyar (vagy kettős) állampolgárság megléte, de a magyarországi állandó (bejelentett) lakóhely kizáró ok.
A hallgatói ösztöndíj a 2013/2014-es tanév10 hónapjára nyerhető el, mértéke 28.000,- Ft/hó/fő.
A tutori ösztöndíj mértéke 120.000,- Ft/tanév/fő, mely utólagos kifizetéssel, egy összegben kerül utalásra, amennyiben a tutor a szerződésben vállalt kötelezettségeinek maradéktalanul eleget tesz. A pályázaton 25 hallgató és ugyanennyi tutor részesíthető ösztöndíjban.
A pályázat benyújtási határideje 2013. december 5., 16.00 óra. Hiánypótlásra itt sincs lehetőség.
A pályázattal kapcsolatos részletes információk, a benyújtás pontos feltételei, valamint elérhetőségek megtalálhatók a kiírásban, mely elérhető itt:
http://www.kormany.hu/download/d/e3/11000/BIMASZ_kutatoi_paly_2013_14_ok.pdf
Felvidék.ma

Közel kétezer gyereket vizsgáltak meg
Összesítette októberi Hargita megyei vizsgálókörútja adatait a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat.
A szervezet közleménye szerint múlt hónapban 29 szakorvos és egészségügyi szakember – csecsemő- és gyermekgyógyászok, gyermek neurológus, radiológus, fül-orr-gégész, fogorvosok, szülész-nőgyógyász, kézsebész és szakápolók – végezte a szűrővizsgálatokat Csíkszentdomokoson, Csíkszeredában, Csíkszentmártonban, Szentegyházán, Csíkszentkirályon, Kosteleken és Székelyudvarhelyen, iskolákban, óvodákban és a csíkszeredai kórházban. Ötvenhat magyarfalvi és csíkfalvi moldvai csángó gyermek is eljutott az orvosokhoz.
Az összesítés szerint ittlétük egy hete alatt az orvosok közel kétezer gyermeket vizsgáltak meg. Tizennégy gyermek esetében javasoltak további magyarországi kivizsgálást, gyógykezelést vagy műtétet. A szakemberek ugyanakkor műtéti-konzultációkat is tartottak a székelyudvarhelyi és csíkszeredai kórházakban. A szemészeti szűrővizsgálatok alapján a szervezet 19 darab szemüveget készíttetett és juttatott el csíkszentkirályi, újtusnádi és lövétei rászoruló gyermekeknek.
Ezúttal is a csoporttal tartott a szervezet nőgyógyászati szűrőkamionja. Az ebben berendezett rendelőben 340 nőgyógyászati szűrést végeztek el egy hét alatt. A citológiai leletek eredményei Magyarországon november elejére készültek el, és 24 megvizsgált személy esetében derült fény súlyos elváltozásra vagy betegségre – szerepel a gyermekmentő szolgálat közleményében, amelyben ennek kapcsán is felhívják a figyelmet a megelőzés, a rendszeres nőgyógyászati vizsgálat elvégeztetésének fontosságára, szükségességére. A mobil fogorvosi rendelő is itt volt októberben, közel háromszáz csíkszentdomokosi gyereket kezeltek és tanítottak a helyes fogápolásra az ott dolgozók, köztük Fórizs Etelka fogorvos, aki már tizenkilencedik éve jár önkéntesként a szervezettel Erdélybe.
R. Kiss Edit
Székelyhon.ro

Mindenkit befogadó kapu
Székely kaput visznek ajándékba a csíkszéki és udvarhelyszéki lakodalmas gazdák Földesre, a hetedik Kárpát-medencei Vőfélytalálkozóra.
Több mint 120 vőfély idézi fel a magyar lakodalmi szokásokat a november 29-30-án sorra kerülő Kárpát-medencei Vőfélytalálkozón, amelyen Csíkból és Udvarhelyről közel harminc lakodalmas gazda vesz részt. A gondolat, hogy ajándékba vigyenek egy székely kaput, januárban született meg, amikor Csíkrákoson megtartották a lakodalmas gazdák találkozóját. „Úgy gondoltuk, hogy ha már minket ilyen szívesen fogadnak, megvendégelnek, elszállásolnak, akkor mi is tartozunk annyival nekik, hogy ajándékot vigyünk, amit nagy szeretettel készítettünk a magyarországi barátainknak” - mondta el Antal Tibor kapufaragó mester, aki maga is lakodalmas gazda. „Tibor jött az ötlettel, és mi támogattuk” – egészítette ki Balázs József lakodalmas gazda. „Megkérdeztük a csíki kollégákat, bevontuk az udvarhelyieket is, nagy lelkesedéssel fogadták, és mindenki hozzájárult. A kapu kivitelezése önerőből valósult meg, minden gazda állta a részét nagy szeretettel.”
Az elkészült székely kaput péntek hajnalban szállítja ki Földesre hat lakodalmas gazda, és a Milleniumi parkban fel is állítják.
„Már hagyománnyá vált, hogy minden vőfélytalálkozón ültetünk egy fát. Egy háromszéki kollégánk pár éve faragott egy kopjafát, amelyet szintén ott a parkban állítottak föl, és azt a célt szolgálja, hogy a minden második évben megtartott vőfélytalálkozón az elhunyt gazdákról ott emlékezünk meg. Ez a székely kapu a kopjafa mellé lesz felállítva, az élő gazdákra emlékezteti majd az arra járókat, bármikor át lehet menni alatta. Egy kapu, amelyiknek nincs nyílója, egy nyitott világot ábrázol. Ha van, a külvilágot elhatárolja a belső világtól. Ennek nincs, mindenkit befogad” – magyarázta a kapu készítője.
„Szétdaraboltak, de el nem választhatnak”
Antal Tibor elmondta, a kaput csíki jellegű minta díszíti. „Meg vannak különböztetve vidékenként a mintakincsek, például az udvarhelyi egy kicsit gazdagabb, dúsabb, mint a csíkszéki. Ez egy patkóíves kicsi kapu, virágindás díszítés van rajta, a kapuszegélyt, a patkóívet egy herelapis szegélyű inda díszíti. A felirat nagyon fontos, rövid és szívet melengető. Varga Karcsi tanáromat – Isten nyugtassa – említeném meg, aki mindig azt mondta, hogy a kapufelirat legyen rövid és tömött, sokatmondó és valakinek a szívéhez szóló. Tehát nem véletlen, hogy ez a felirat került rá: Szétdaraboltak, de el nem választhatnak. Mert mi egy helyre tartozunk!”
Az idei vőfélytalálkozó egyik fénypontja az ajándékba szánt kapu avatása lesz, melyet november 29-én 11 órától tartanak. „Ha a Jóisten velünk lesz, akkor ezt kivisszük. Azt hiszem, aki részt vesz a gazdatalálkozón – ahová minden magyar tájegység gazdái meghívást kaptak –, megnézi és magyar szíve van, megáll és kicsit elgondolkozik rajta” – véli Balázs József.
A kapu faragója még hozzátette: „Én nagy-nagy szeretettel faragtam ezt a kaput, a szívem-lelkem benne van. Minden kaput nagy szeretettel faragok, de ezt különösen, valami arra késztetett, hogy legyen benne minden, ami belőlem telik.”
Péter Beáta
Székelyhon.ro

Programsorozat a magyar értékek bemutatására
Egy éven át tartó kulturális, oktatási programsorozatot készít elő Nagyváradon a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KRE).
A programsorozat első rendezvénye egy kiállítás lesz, amely november 15-én délután hat órai kezdettel nyílik meg az egyházkerület és a Partiumi Keresztény Egyetem Teleki/Primariei utca 27. szám alatti székhelyének emeleti előcsarnokában. A kiállításról és a programsorozatról Forró László, az egyházkerületet előadótanácsosa számolt be tegnap a sajtó képviselőinek. Megtudtuk, hogy a Nádudvari Népi Kézműves Szakiskola és Kollégium szakembereinek a munkáit – faragványokat, fazekasmesterek munkáit, nemezelési munkákat, takácsok, bőrdíszművesek által készített kézműves tárgyakat – láthatja novemberben az érdeklődő közönség. Forró László elmondta, hogy a nádudvariak tárlata kezdetét képezi egy novembertől novemberig tartó programsorozatnak, melynek keretében a magyar kulturális értékeket kívánják bemutatni. Mint elmondta, olyan művész- és szakembergárdát szeretnének összegyűjteni, akik szaktanácsokkal is szolgálhatnak például abban az esetben, ha egy-egy közösség szobrot kíván állítani, köztéri emlékhelyet, kíván kialakítani, mert az ő segítségükkel elkerülhető lenne az, hogy minőségi, művészi szempontból kétes értékű alkotások kerüljenek köztérre. A tervezett programsorozatról szólva Forró László elmondta, hogy minden hónapban, általában egy-egy hagyománykörhöz (betlehemes, húsvét, stb.) kapcsolódva szerveznének egy kiállítást és egy előadást jeles képzőművészek munkáiból, illetve részvételével. A tervek között szerepel a magyar népi kézművesség oktatásának beindítása valamely partiumi szakiskolában. Forró László hozzátette, hogy a novemberi kiállítás megszervezését a Bihar megyei RMDSZ támogatta anyagilag, de a programsorozat egészének költségvetése még nincs rögzítve, valószinűleg pályázati úton fogják majd megvalósítani, tette hozzá.
Pap István
erdon.ro

Az RMDSZ elhatárolódik Édler rasszista kijelentéseitől
RMDSZ nevében elhatárolódott szerdán a szövetségi elnök Édler András György, a Kovászna megyei kereskedelmi- és iparkamara elnöke nagy nyilvánosság előtt tett romaellenes és homofób kijelentéseitől.
Kelemen Hunor közleményében Gáspárik Attila és Magyari Nándor László aznapi nyílt levelére reagált. Ebben a marosvásárhelyi színházigazgató és a kolozsvári egyetemi oktató arra kérik a politikust, foglaljon állást Édler kijelentéseivel kapcsolatban. Emlékeztetnek arra, hogy a volt parlamenti képviselő többek között a diszkriminációellenes tanács által rasszizmusért megbírságolt és elmarasztalt nemzeti-liberális önkormányzati képviselővel, Rareş Bugleával vállalt szolidaritást.
„A rasszizmus, a diszkrimináció az erdélyi magyar közösség számára rendkívüli veszélyt jelent, az ezzel szembeni fellépés elengedhetetlen egy érdekvédelmi szervezet esetében. Éppen ezért kérjük az RMDSZ tegyék egyértelművé: Édler András György rasszista, diszkriminatív álláspontja magán- vagy szövetségi szempontokat képvisel-e” – fogalmaznak a szövetségi elnökhöz és Tamás Sándor Kovászna megyei RMDSZ-elnökhöz címzett nyílt levél aláírói.
Válaszában Kelemen Hunor emlékeztet arra, hogy az RMDSZ az elmúlt 24 évben számtalan alkalommal kiállt az egyetemes emberi jogok tiszteletben tartása mellett, számtalan alkalommal ítélt el nyilvánosan diszkriminatív megnyilvánulásokat, vagy indított bírósági eljárást akkor, amikor ez indokolt volt. Rámutatott: ilyen meggondolásból alapította meg az RMDSZ a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálatot, amelynek intézkedései nyomán konkrét eredmények születtek, például legutóbb a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség pénzbírsággal sújtotta a Román Labdarúgó Szövetséget a Hollandia - Románia mérkőzésen kifüggesztett, sértő tartalmú transzparens miatt.
„A nyílt levélben nevesített Édler András György 2008 és 2012 között volt az RMDSZ háromszéki parlamenti képviselője, mandátuma lejárta után magánemberként folytatja tevékenységét, nem tagja az RMDSZ egyetlen országos vagy helyi struktúrájának sem. Értelemszerűen a különböző felületeken, fórumokon elhangzott véleménye nem tükrözi a Szövetség álláspontját. (Egyébként nem is értem, hogy a nyílt levél szerzői miből gondolták, hogy ez így lenne, hiszen az érintett sem állította soha sehol, hogy az RMDSZ véleményét tolmácsolja.)” – szögezi le az RMDSZ elnöke.
Amint a maszol.ro elsőként beszámolt róla, az RMDSZ volt háromszéki képviselője a közösségi oldalra kiposztolta a fiatal liberális politikus megbüntetéséről szóló hírt, és ezt a megjegyzést fűzte hozzá: „Gyertek gyűjtsünk ennek az embernek, hogy ki tudja fizetni a büntetését”. Édler ezzel azt sugallta: az erdélyi magyar közösségnek ugyanúgy szolidaritást kell vállalnia Rareș Bugleával, mint a kétnyelvű árcédulák osztogatásáért megbírságolt Lakó Péterfi Tündével
Cs. P. T.
Maszol.ro

Elfogadták Brüsszelben az anyanyelvi felsőoktatás tervezetét
Egyhangúlag elfogadta a Régiók Bizottságának (RB) Oktatás, ifjúság és kutatás (EDUC) szakbizottsága Az európai felsőoktatás a világban című véleménytervezetet november 13-i ülésén Brüsszelben. A Borboly Csaba, Hargita Megye Tanácsának elnöke, a bizottság jelentéstevője által előterjesztett dokumentum egyik legfontosabb megállapítása, hogy a soknyelvű és soknemzetiségű Európában kiemelt szerephez kell jutniuk azon felsőoktatási intézményeknek, amelyek valamely kisebbség nyelvén is képzést nyújtanak.
A véleménytervezet prioritásként kezeli a nemzetköziesítés feltételeit kevésbé teljesítő felsőoktatási intézmények felzárkóztatását az európai felsőoktatás versenyképességének növelése érdekében.
Borboly Csaba szerint a véleménytervezet elfogadása áttörést jelent, hiszen már többször visszautasították az RB-ben a nemzeti kisebbségekre vonatkozó javaslatait, így ez lehet azon kevés EU-s dokumentumok egyike, amelyben szerepel a nemzeti kisebbségek ügye.
A megyeelnök által felkért szakértő, Csák László szerint a Régiók Bizottságának véleménye, bár nem kötelező érvényű jogszabály, mégis nagyon fontos eredmény
„A vélemény kapcsán két kérdésben kompromisszumot sikerült elérni a néppárti és a szocialista csoportok között: egyrészt, hogy az európai felsőoktatási rendszerben fontos szerepük van a kisebbségi tannyelvű egyetemeknek, másrészt pedig, hogy a 2014–2020 közötti időszakra javasolja a Régiók Bizottsága, hogy a tagállamok, így Románia is, támogassa azokat a felsőoktatási beruházásokat, amelyeket a kisebb, regionális egyetemek igényelnek versenyképességük erősítése érdekében” – fejtette ki Csák László.
A szakbizottság elnöke, Anton Rombouts gratulált Borboly Csabának, de mint mondta, a dokumentumot még a 2014. januári plenáris ülésen is el kell fogadnia az RB-nek, tehát a csata igen, de a háború még nincs megnyerve, a helyzet azonban kedvező, mivel a szakbizottság egyhangúlag fogadta el a véleménytervezetet, így a plenáris ülés előtt már csak legkevesebb 32 aláírással lehet módosító javaslatokat tenni. Jean Francois Istasse alelnök szintén pozitívan véleményezte a dokumentumot, és elégedettségének adott hangot amiatt, hogy sikerült a módosításokban megegyezni.
Az ülésen felszólalt Dimitrios Kalogeropolous, a Uniós polgárság, kormányzás, intézményi és külügyek (CIVEX) szakbizottság raportőre is, aki kiválónak nevezte az előterjesztett véleménytervezetet, és kifejtette, hogy fontos előfeltétele az európai felsőoktatás nemzetköziesítésének, hogy foglalkozzanak ezzel a témával, és bevonzzák az új tehetségeket. Borboly Csaba hozzászólásában fontosnak nevezte a távoktatás biztosítását, hogy az oktatás az anyagilag hátrányos helyzetű diákokhoz is eljusson.
A véleménytervezet eredeti szövegéhez 13 módosító indítványt nyújtott be Jean Francois Istasse, az Európai Szocialista Párt (PES) frakciójának tagja, a szakbizottság alelnöke, amelyek közül négynél Borboly Csaba újabb módosításokat javasolt, ragaszkodva a regionális és kisebbségi nyelvek megemlítéséhez, mivel ezek a felsőoktatási intézmények regionális beágyazottságát segítik elő. Továbbá a következőket pontosította: a kohéziós és strukturális politika megtervezésében a tagállamoknak a felsőoktatásra vonatkozó keretprogramjait is figyelembe kell venniük; az RB véleménytervezete nagy hangsúlyt fektet a helyi és regionális önkormányzatok nemzetköziesítésben betöltött szerepére; nyomatékosítani kell annak fontosságát, hogy a tagállamok is létrehozzanak támogatási programokat, amelyek hozzájárulnak a felsőoktatás nemzetköziesítéséhez. A tervezetben a mobilitás kétirányú jellegének fontosságát hangsúlyozta a raportőr, hiszen a mobilitás mind a kibocsátó, mind pedig a befogadó térség érdekeinek meg kell feleljen, ellenkező esetben migrációs, demográfiai és versenyképességi problémák adódhatnak.
„ A szóban forgó dokumentum előzetes tervezetét idén október 17-én küldtük be az EDUC szakbizottságnak, és a véleménytervezet kidolgozását több egyeztetés előzte meg a témában érintett szakértőkkel. Konzultáltam regionális szinten a román felsőoktatási intézmények képviselőinek részvételével, egyeztettem európai uniós intézmények szakértőivel Brüsszelben, az EB felsőoktatási képviselőjével, valamint a litván elnökség oktatási attaséjával” – számolt be tevékenységéről Borboly Csaba. Az elöljáró megköszönte a székelyföldi egyetemek képviselőinek, valamint a Hargita Megye Tanácsánál dolgozó munkatársainak a véleménytervezet összeállításának szakmai megalapozásához nyújtott segítséget, hozzájárulást.
Az RB-vélemény legalapvetőbb szerepe az, hogy ajánlásokat tegyen az EU politikájának és jogszabályainak alakítására, tehát közvetítenie kell a helyi és regionális önkormányzatok aggályait, és azokat úgy kell bemutatnia, hogy a többi intézmény képes legyen könnyen megérteni a legfontosabb üzeneteket és követni az RB érvelését és indoklását, valamint szükség esetén módosítani az eredeti javaslatot.
Maszol.ro/közlemény

Tóta W.: A történelem vége
NER = lopás + hatalom + babona. Nincs már mit elemezni: nekik így jó, és úgy tűnik, nekünk is.
Hetven év fölött is maradhat alkotmánybíró az ember, még nincs odaírva, hogy csak ha fideszes, de majd a tizennegyedik gránitmódosításban benne lesz. Indoklás nem kell, nincs most sem. Lehetne erről is írni, kajánkodni azon, ahogy ezek a sima, püffedt, gondterhelt vagy pimasz pofák magyarázták a kamerának, de még az uniónak is, hogy azért kell elküldeni a bírákat, mert hatvankét év a korhatár mindenkinek, kivétel nélkül. És most ugyanezek nyomják a gombot, mintha nem volna tegnap. Csodálatos jellemű emberek mind. Bárcsak lenne pokol, legalább számukra, ha már azzal ijesztgetnek mindenki mást.
De a cikket már fölösleges tovább írni, ez ennyi és nem több, újdonság nincsen. Ugyanoda kellene levezetni, mint az előző százat.
A rendszer meg van fejtve.
Annyi a lényege, hogy Magyarországot elfoglalta egy érdekcsoport, kábé mint egy megszálló hadsereg, és két célja van csupán: a saját gazdagodása, meg hogy a hatalmat megtartsa. Ennél nagyobb szabású víziót csak hazudik, de úgy tűnik, ez elegendő a céljai megvalósításához.
Csak egy kicsit kártékonyabbak, mint a szovjetek, mert azoknak legalább tényleg voltak távlati terveik – főleg geopolitikaiak – és ezek miatt nem egyedül a kizsigerelésre hajtottak.
És hát az a rendszer is meg lett fejtve nagyjából. Nemcsak a geopolitika, hanem a helyben hatalmaskodó elvtársak, téeszelnöktől rektoron át az összes kitartott, kontraszelektált, pöffeszkedő bunkóig. A közpénzből, sorkatonákkal építtetett medencés villáig – de az bizony már a vége volt, és a rendszerváltás történelméhez tartozik. Viszont most megint, három év után a közmunkával művelt, lopott fával fűtött nagybirtoknál és a közpénzből épülő stadionos-kisvasutas palotánál tartunk, és a rendszerváltás előszele egyelőre műszeresen sem észlelhető.
Minden egyes intézkedés visszavezethető vagy a nettó nyúlásra, vagy arra, hogy a nyúlást továbbra is lehetővé tegyék, illetve megússzák. Az alkotmánybíróság ügye például a kettes csoportba tartozik, és ahhoz szükséges, nehogy a jövőben visszakérhesse valaki a zsákmányt. A trafikmutyi meg a Közgép az elsőbe, a többit helyezze el a kedves olvasó magának. De erről se publicisztikát kellene már írni, hanem csinálni hozzá flashjátékot vagy harcikártyát, esetleg egy új Gazdálkodj okosan! társasjátékot. Gratulálunk, a kesztyűbábod áthelyezte a büntetőügyedet a Salamon-szigetekre, még egyszer dobhatsz.
Ja, van még egy harmadik kategória: a hiedelmek, fóbiák és komplexusok alapján hozott rendelkezések, amelyeket összefoglalóan keresztény kurzusnak hívunk. Azok is károsak, de még nekik sem használnak, mert Semjén Zsoltnak attól még gond a nemi élet, hogy a másokét megpróbálja megkeseríteni.
NER = lopás + hatalom + babona.
Megcselekedtük, amit megkövetelt a haza. Ezt elmondhatja magáról az ellenzéki sajtó egésze: akinek kínos lenne szabadságharcos világmagyarázattal sorvasztani az agyát, annak rendelkezésére áll az alternatív megoldás. Nem titok, hogy mire megy ki ez a játék – a szabadságharcos mesével együtt.
Itt a nyakunkon a kisgömböc, nem fog jóllakni soha, és nem látszik a bicskás gyerek, aki széjjelhasítaná. Pedig már szinte csak ez maradt, hogy hátha valaki belülről nem bírja tovább, és borít. De hát megvolt az is, voltak bátor pártütők, milliárdos mutyikra hívták fel a figyelmet. Kínos is volt pár napig, aztán elsimult;. bedobtak gyorsan ezt-azt a fiúk, hogy más legyen a téma. És azóta is szedik a sápot, egyre nyugodtabban, amennyijük van, annyit érnek, és napról napra többet.
Megtanultunk vágyakozni az után, ami a miénk. Nincs már mit elemezni azon, hogy miért lehet életfogytiglan alkotmánybíró a kutyájuk kölyke, miért nehezebb szavazni a magyar állampolgárnak Angliából, mint Erdélyből, és miért nincs eljárás, ha bizonyított a korrupció. Nincs mit kérdezni, és nem maradt senki, akit meg kellene győzni.
Azért, mert nekik ez így jó. És azért, mert nekünk is jó ez így.
Hvg.hu

Új kiindulópont a székely honépítésben – Dél-Tirol és a székelyek (2.)
Mussolini által 1923 után szorgalmazott betelepítés – erőltetett iparosítás révén és a hivatalok elolaszosítása után Hitler és a Duce még egy olyan egyezséget is kötött, mely szerint a dél-tiroli németek átköltözhettek Németországba, és e lehetőséggel mintegy 80 ezren éltek az akkori 246 ezerből.
Az erdélyi magyarságnak ilyesmiben nem volt része, ámbátor több százezres kivándorlási vesztesége 1919 és 1940, illetve 1945 és 1989 között jórészt a kényszerű kivándorlásnak tulaj- donítható, s ez ma is tart. 1946-ban az ún. Párizsi Szerződésben, melyet Ausztria és Olaszország írt alá, a dél-tiroliaknak nemzetiségi egyenjogúságot ígértek, mi több, autonóm törvényhozói és végrehajtói hatalmat Bolzano/Bozen és Trentino tartományok (provinciák) számára, de a bevezetett gyakorlat nagy csalódást keltett, mivel az olaszok kijátszották az egyezményt. Érdemes odafigyelni, a mai román hatalom nem véletlenül kísérli meg Székelyföld és a román többségű megyék kényszerházasságának fenntartását, újbóli intézményesítését. Lássuk, mit ír erről a Wikipédia: „Az olaszok azonban úgy kerülték ki (az olasz–osztrák egyezmény) végrehajtását, hogy Bozent egyesítették az olasz nyelvű Trentino tartománnyal. Az így létrejött Trentino–Alto Adige régió ugyan szintén autonómiát kapott – viszont az egyesítéssel az etnikai arányok úgy megváltoztak, hogy az egyezmény gyakorlatilag értelmét vesztette. Ezután még több évtizedig folyt a Dél-Tirol-vita, mert a régió kisebbségi lakói és Ausztria nem nyugodtak bele az olaszok teremtette helyzetbe. Ausztria Dél-Tirol ügyében többször az ENSZ közgyűléséhez fordult panasszal. A nyomás alatt az olasz parlament végül 1971. november 10-én megszavazta a valódi kisebbségi területi autonómiát megteremtő Autonómia Statútumot.”
Az első autonómiaszabályt azóta többször módosították, és a joggyarapodás révén állt elő az a helyzet, hogy 2006-ban a Francesco Cossiga olasz szenátor által megfogalmazott népszavazási javaslatot – melyben arról kérdezték volna Dél-Tirol lakóit, hogy megmaradnak-e az olasz államban, teljes függetlenséget óhajtanak-e, vagy Ausztriához, esetleg Németországhoz kívánnak-e csatlakozni – még a szeparatisták is jobbnak látták elutasítani. Ennek és a módosításoknak a figyelembevételével ismertetjük a dél-tiroli autonómia mibenlétét és működését az alábbiakban.
A Bozen és Trient provinciákból álló Trentino–Dél-Tirol az egy és oszthatatlan Olasz Köztársaság öt különleges jogállású autonóm régióinak egyike, ezek mellett tizenöt rendes jogállású régióra oszlik az ország többi része. A régiók maguk is komoly autonómiával rendelkeznek, saját adókat vethetnek ki, pénzügyi önállósággal bírnak, részesülnek a központi költségvetés kiutalásaiból stb., az említett autonóm régiók pedig ezen felül többletjogokat is kaptak.
Dél-Tirol tehát rész a részben, egy autonóm régió autonóm provinciája, megyéje, az egymilliós nagyobb régió félmillió lakosú északi fele, területileg nagyjából azzal azonos, pontosabban 7 ezer négyzetkilométer. Az olasz nemzetállam a két provincia, Bolzano (Bozen) és Trentino (Trient) összekapcsolása által mintegy kettős biztosítékot kapott minden szecessziós törekvés ellensúlyozására. Ennek fejében azonban a dél-tiroli három népcsoport kiemelkedő belső önrendelkezésben részesül.
A régió önállósága nemcsak kulturális, hanem közigazgatási és gazdasági kérdésekre is kiterjed. Irányító szervei: regionális tanács, a regionális kormány és kormányelnök. A regionális tanács tulajdonképpen a két megye választott képviselőiből álló parlament, ezek mindegyike 35 képviselőt küld a törvényhozásba. A parlament az öt év első felében Bolzanoban/Bozenben, második felében Trentinoban/Trientben székel, ennek megfelelően elnöke felváltva olasz és német. A tartomány kormányát Végrehajtó Bizottságnak nevezik. Dél-Tirolnak külön törvényhozó Tartománygyűlése és kormánya van.
A szűken vett Dél-Tirol (Bozen vagy Bolzano) 116 közigazgatási településre oszlik, háromban a ladinok (egy újlatin nyelvű népcsoport), ötben az olaszok és 103-ban a németek alkotnak többséget, de úgy, hogy kb. 80-ban az a kilencven százalékot is elérik. A jogok gyakorlása a nyelvcsoportokhoz csatlakozás gesztusával kezdődik. Népszámláláskor mindenki kinyilvánítja, melyik csoporthoz tartozik, erre épül a közhivatalokban, a tisztviselői karban megvalósuló etnikai arányosság rendszere.
A három nyelv a közéletben egyenlő, azaz mindhárom hivatalos az összes állami és helyi közhivatalban, intézményben, leszámítva a hadsereget, melynek egyedüli nyelve az olasz. 1978-tól fokozatosan bevezették a két-, illetve háromnyelvűséget a hivatalokban, a közalkalmazottaknak nyelvvizsgán kell bizonyítaniuk, hogy mindkét vagy mindhárom nyelvet értik és beszélik. Az ügyfelekhez ugyanis annak nyelvén kötelesek fordulni mind írásban, mind szóban.
A nyelvet az ügyfél, a polgár választja meg. 1993-tól e többnyelvűséget a bíróságok előtt is bevezették. Az oktatási rendszerben a tannyelv olasz vagy német, mindenikben tanítják a másik nyelvet is. A kisszámú ladin közösség iskoláiban az órák egy része németül, a másik olaszul folyik, a ladin kisegítő nyelv, de óvodákkal is rendelkeznek, akárcsak a németek és az olaszok. A három iskolarendszert a Tartományi Gyűlés három iskolahivatala igazgatja, azaz külön tanfelügyelőségeik és „minisztériumuk” van. Sok a német sajtótermék, több állami és magán- tévé- és rádióadás e nyelven sugároz.
A két állam 1992-ben nyilatkozatban jelentette ki, hogy az államközi vitát lezárták. A németek mindamellett nem tekintik a kérdést véglegesen megoldottnak, annak kezelése folytonos törődést és igazítást igényel. Ausztria védhatalmi státusát a mai napig fenntartja, rendszeresen konzultál a dél-tiroli hatóságokkal, és közös parlamenti üléseket tartanak, a felsőoktatási igények kielégítéséről maga gondoskodik osztrák területen, azonfelül támogatja a dél-tiroli oktatási rendszert, ehhez pénzsegélyt is nyújt, diákotthonokat, színházakat, zenekarokat tart fenn, azaz Dél-Tirol a határok feletti osztrák kultúrközösség szerves része.
Olaszország különben nagyra értékeli a dél-tiroli autonómiát, mi több, modellként ajánlja hasonló helyzetekben található államok és népcsoportok viszonyának rendezésére. (Lásd: Dr. Csapó József: Autonómiák és autonómiatörekvések. 2003.)
(folytatjuk) B. Kovács András
(1. rész: nov. 12.)
Erdély.ma

Népszavazásgát
Előfordulhat, hogy a Maros megyei önkormányzat mai gyűlésén elbuktatják a többségiek a magyar tanácsosok népszavazási kezdeményezését. Annak ellenére, hogy elegendő támogató aláírás gyűlt össze a három székely megye jövőjét meghatározó állampolgári konzultációra. Pontosabban egy gazdasági-fejlesztési régió kialakításáról lenne szó. Csak hát a román pártok helyi vezetőivel nem lehetett megállapodni, pedig néhány hónapja még a marosvásárhelyi polgármester próbálta magához édesgetni a székelyeket. Azóta sok víz lefolyt a Maroson, és újból kiderült, hogy a nacionalista, élettérbirtokló indulatokkal szemben gyöngének bizonyulunk. Ráadásul szavazócsábítási lendületükben a feltörekvő magyar pártocskák képtelenek tűzszünetet kötni a nagy testvérrel. Összefogást szajkóznak, de közben saját – a tavalyi választásokon támogatottságot nem szerzett – elképzeléseiket kérik számon az RMDSZ-politikusokon. Ez utóbbiaknak viszont a mi mindent jobban tudunk arroganciáját kellene már levetniük. Jelzésértékű, hogy mostanában több párbeszéd zajlott a nyilvánosság előtt. Bár ezek csak médiaszereplések voltak, és nem történt előrelépés egy közös magyar minimálprogram elfogadása felé. A jövő évi EP-választások árnyékában ez nehezen elképzelhető. Ugyanis a tízszázalékos támogatottságot alig meghaladó kis pártok befutó helyet szeretnének kizsarolni abból a remélt két-három mandátumból. Azért keresik a rést a demokrata szövetség egységén. Próbálják magukhoz édesgetni a székelyföldi kis titánokat. De észnél kell lenni. A területi autonómiaharcban – amelynek én is híve vagyok – nehogy lemondjunk az erdélyi magyarság többségéről! Azokról, akik nem a Székelyföldön élnek. Ezért is érthető, hogy az RMDSZ vezetői óvatoskodnak. Hisz szavazóbázisuk nagy része nem a tömbmagyar területeken él. A néppárti vagy a polgári vezérek számára ez nem kérdés. Hisz Toró Tibor is a szórványból Háromszékre menekült szavazatvadászatra – tegyük hozzá, sikertelenül. Szász Jenő egykori polgári vezér egyenesen a szórvány áttelepítésének gondolatát fogalmazta meg. De a Székely Nemzeti Tanács minap megfogalmazott "sérthetetlen" autonómia-alapelveivel is baj van. Izsák Balázs a legnagyobb magyar közösséget, Marosvásárhelyt szakítaná le a Székelyföldről. Ugyanis elképzelése szerint a majdani határokat a városokban és községekben megtartott népszavazás véglegesítené. Mivel az egykori székely fővárosban román többség van, az eredmény borítékolható. Persze, mindez jelenleg még csak vágyálom. Talán jobb lenne összefogva és a józan román politikusokkal együtt első lépésben eltávolítani a három, székelyek lakta megye egy régióba való szerveződésének gátját. Több megértéssel és ultimátumok nélkül megvalósítható lenne.
Karácsonyi Zsigmond
Népújság (Marosvásárhely)

Állásfoglalás
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség határozottan elutasítja, hogy parlamenti vizsgálóbizottság felállítását tervezi a román kormányfő az Erdélyben lezajlott ingatlan- visszaszolgáltatásokról.
"Teljes mértékben elfogadhatatlan ez számunkra, hiszen egyrészt diszkriminatív csupán az erdélyi ingatlan-visszaszolgáltatásokról beszélni, másrészt 2013-ban Romániában arról kellene beszélnünk, hogy a kárpótlás, a visszaszolgáltatás folyamata befejeződött" – nyilatkozta Kelemen Hunor szövetségi elnök.
Egyébként precedens nélküli, hogy az ingatlan- vissza-szolgáltatást parlamenti bizottság vizsgálja, mert az esetleges törvénytelenségek vizsgálata az igazságszolgáltatásra tartozik.
Az RMDSZ véleménye szerint politikai hangulatkeltés a célja ennek a bejelentésnek.
"Nagyon veszélyes terep ez, ebbe az irányba nem kellene elindulni" – vélekedett az RMDSZ elnöke, mert szerinte megkérdőjelezi a visszaszolgáltatás jogosságát, lelassítja vagy akár teljes mértékben leállíthatja az elindított visszaszolgáltatási folyamatot. Azt a látszatot kelthetik ezzel az intézkedéssel, hogy gyakorlatilag visszaállamosítás kezdődik, azokat a magánszemélyeket illetve egyházakat pedig, akiket/ amelyeket jogos tulajdonuktól fosztottak meg 1989 előtt, ma hirtelen meggazdagodni vágyó, pénzéhes szerepben tüntetik fel, amely egyáltalán nem felel meg a valóságnak.
"A modern, huszonegyedik századi Románia nem engedheti meg magának, hogy visszaállamosítson, és hogy jogtalan módon kivizsgálásokat kezdeményezzen. Azt pedig végképp nem engedheti meg magának, hogy 24 évvel a rendszerváltás után sem képes leszámolni a kommunista múlttal, és nem tud jóvátételt adni sok százezer meghurcolt, vagyonától megfosztott embernek" – szögezte le az RMDSZ elnöke.
Népújság (Marosvásárhely)

„Isten tartsa meg az olvasók jó szokását!”
Ma kezdődik a 19. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár
Számos újdonsággal, érdekességgel várja látogatóit a ma kezdődő 19. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár, amely ezúttal is arra törekszik, hogy minél több kultúraszerető embert a könyvek közelébe vonzzon, és hogy a könyv ünnepét rangos kulturális eseménnyé emelje. A Romániai Magyar Könyves Céh és a Marosvásárhelyi Kulturális Központ által szervezett háromnapos programban minden korosztály megtalálhatja a számára legérdekesebb elfoglaltságot: a gyermekeket és fiatalokat vetélkedőkre, beszélgetésekre, író–olvasó találkozókra és különböző játékokra várják, de lesznek koncertek, színházi előadások, könyvbemutatók és irodalmi estek is, a felnőttek érdeklődésére is számot tartva. A könyvvásár 42 standján több mint 100 hazai és magyarországi kiadó könyvei közül válogathatnak a jelenlévők, félezer kötet először kerül a vásárlók elé. Az idei seregszemle apropóján Káli Király Istvánnal, Zágoni Balázzsal, H. Szabó Gyulával, Dávid Gyulával és Weghofer Ernával beszélgettünk.
– Tavaly magasra tettük a mércét, ezt a szintet pedig idén is tartani szeretnénk: a vásár keretében zajló valamennyi rendezvény a könyvhöz és az irodalomhoz kapcsolódik, minden a könyvért, a szellem hordozójáért és természetesen az olvasókért van – nyilatkozta lapunknak Káli Király István, a Romániai Magyar Könyves Céh vezetője, a Mentor Kiadó igazgatója. Utalt ugyanakkor arra is, hogy az előző évektől eltérően idén az utolsó napon, azaz szombaton adják át a Szép Könyv-díjakat, valamint az újonnan alapított Vásár könyve elismerést, amelyre bármely jelen lévő kiadó pályázhat az utóbbi három évben megjelent kiadványával. A vásár mellett a főszervező a járulékos programokra is kitért, amelyekre érdemes lesz betérni, többek között a Szilágyi Domokos verseiből összeállított Kényszerleszállás című előadást, valamint Páskándi Géza Kalauz nélkül című művének felolvasószínházi változatát említette.
– Isten tartsa meg a marosvásárhelyiek jó szokását, hogy nagyrészt ekkor vásárolják meg a karácsonyra szánt ajándékkönyveket, idén is számítunk rájuk – hangsúlyozta Zágoni Balázs, a Koinónia Kiadó igazgatója. Kifejtette: az emberek általában felkészülten, listával jönnek a vásárra, ahol aztán az eltervezett kiadványok mellett más kötetekre is rátalálnak. Örömét fejezte ki, hogy minden évben sokan érdeklődnek a Koinónia könyvbemutatói iránt, ezúttal szombat déli 12 órára várják a közönséget a Bernády György Közművelődési Központba, ahol Cseh Katalin Amit nem lehet megenni, Horváth Levente Két találkozás között, Horváth Zoltán: Nyelvtörő ABC, Lucian Boia Miért más Románia?, Sikó-Barabási Eszter Kabátvigasz, gombszomor és Tanith Carey Hova tűnt a kicsi lányom? című kötetét ismerhetik meg.
Zágoni Balázs bízik ugyanakkor abban is, hogy a délutáni dedikáláson – 5 órától Cseh Katalin, Horváth Zoltán és Sikó-Barabási Eszter várja a könyvbarátokat – is többen lesznek, mint az előző években, amikor inkább csak két-három személy „lézengett”, holott ezek az alkalmak is kiváló lehetőséget kínálnak a szerzőkkel való találkozásra, beszélgetésre. Érdekesnek ígérkezik továbbá a Bolyai Farkas Elméleti Líceum diákjainak műsora is, amelyben a Nyelvtörő ABC című kiadvány „elevenedik meg”, Pop Ágnes tanítónő vezetésével.
A Kincses Kolozsvár Kalendáriuma mellett Kristóf György Kritikai szempontok a magyar irodalomtörténetben című kötetét is magával viszi a Kriterion Könyvkiadó a péntek délutáni könyvbemutatóra (15 óra, Nemzeti Színház) – nyilatkozta H. Szabó Gyula igazgató, hozzáfűzve: utóbbi megjelentetése azért is bizonyult hasznosnak, mert legalább ötven éve nem jelent meg kötete Kristóf Györgynek, aki annak idején a kolozsvári Ferdinánd Egyetem magyar tanszékét vezette. A kiadványt Gaal György gondozta, aki a helyszínen az általa végzett munkáról is beszél az egybegyűlteknek.
S hogy milyen elvárásokkal megy a Kriterion a marosvásárhelyi könyvvásárra? – Reménykedem abban, hogy a tavaly óta megújult, igazi fesztiválos hangulatúvá alakított vásárra idén is minél többen ellátogatnak, és persze vásárolnak is a portékáink közül – mondta H. Szabó Gyula, boldogan nyugtázva, hogy a könyvpiac zsugorodása ellenére még mindig jó hangulat jellemzi a marosvásárhelyi seregszemlét. Ez pedig köszönhető a Marosvásárhelyi Kulturális Központ fiatal csapatának is, amelynek tagjai 2012-ben szegődtek először a Románia Magyar Könyves Céh mellé. A gyerekek és a fiatalok számára szervezett programok is jelentős mértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy a megújult vásárhelyi rendezvénysorozatnak a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéthez hasonló „fílingje” legyen mindenki számára. – Egyesek szerint az irodalomról kellene szólnia a könyvvásárnak, és én úgy érzem, erről is szól, jót tett viszont ez a fejlődés – összegezte a Kriterion vezetője.
Öt könyvet mutat be holnap délután 5 órától a Nemzeti Színházban a Polis Könyvkiadó: Bánffy Miklós Emlékezések, Sigmond István Egy ateista tanácsa: higgyetek Istenben, a Kuncz Aladár emlékezete, Sztranyiczki Gábor Bolyongásaim egy felemás világban, valamint a Keresztényi felelet – Hitviták a 16–17. századból című művet. – Nyilvánvalóan szükség van a vásárok keretében szervezett könyvbemutatókra, az utóbbi években tapasztalt szerény érdeklődés viszont némiképp elszomorít ebben a tekintetben – magyarázta Dávid Gyula, a Polis igazgatója. Mint mondta, mostanság sikeresebbnek tűnnek a helyi, kisebb volumenű könyvbemutatók – például az elmúlt időszakban a Minerva-házban és a Protestáns Teológiai Intézetben tartott programok –, hiszen ezek iránt jóval többen érdeklődnek, mint a fesztiválokon, amikor akár több hasonló esemény zajlik párhuzamosan. Ennek ellenére ott kell lenni a vásári alkalmakon, a kiadók mellett a közönség és a szerzők számára is különösen fontos a találkozás, az eszmecsere, amelyre alkalmat teremt a Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár.
Weghofer Erna, a kolozsvári Gaudeamus könyvesbolt vezetője szerint egyre inkább a kiadók vására lett a marosvásárhelyi seregszemle, ahol sok esetben akár 30-40 százalékos kedvezménnyel árusítják köteteiket a kiadók. Ez persze jó a vásárlók számára, sőt, a kiadók tekintetében is elengedhetetlen, hogy legalább egyszer egy évben találkozzanak az olvasókkal, a kereskedők viszont jelentős hátrányba kerülnek. – Hiányolom ugyanakkor azt is, hogy még mindig nem sikerült megszervezni egy olyan fórumot, ahol a kiadók és a kereskedők megbeszélhetnék közös dolgaikat – jegyezte meg Weghofer Erna, aki azt is elárulta, hogy a Gaudeamus ezúttal nem vesz részt a vásáron.
A Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár programja megtalálható a http://vasarhely.ro/konyvvasar/ oldalon, itt további részleteket találnak az érdeklődők a rendezvényekről.
Szabadság (Kolozsvár)

Merre és hogyan menetelünk tovább?
A Székelyek Nagy Menetelése csupán egy folyamat egyik állomása, amely során bebizonyosodott, hogy egy közös cél mögé fel tudnak sorakozni az erdélyi magyar pártok és civil szervezetek. A folytatásról ugyan különböznek a vélemények, de nem elképzelhetetlen, hogy az autonómia ügyében alkalmanként együttműködnek a politikai szervezetek – derült ki azon a kedd esti nyilvános vitán, amely a lutheránus püspökség Reményik Sándor Galériájában rendeztek a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, az Erdélyi Magyar Néppárt és a Magyar Polgári Párt vezető politikusai részvételével. A moderátor, Csinta Samu, az Erdélyi Napló főszerkesztője hatalmas bravúrnak nevezte, hogy az október 27-i meneteléskor a szervező SZNT-nek sikerült megnyernie mindhárom erdélyi magyar politikai párt támogatását.
Izsák Balázs, az SZNT elnöke ennek okát abban látta, hogy civil szervezetként – úgy, hogy egyik pártnak sem a riválisai –, sikerült az autonómiamozgalom hátterét megteremteni. Hangsúlyozta, hogy az SZNT nem rendezvényszervező, ezért céljuk nem a sikeres rendezvények lebonyolítása, hanem a székelyföldi autonómia megteremtése. A menetelés a rendszerváltás után a legnagyobb megmozdulás az erdélyi magyarság részéről – magyarázta Izsák Balázs. Ezzel – a szkeptikus vélemények ellenére – a román média távolságtartását is sikerült áttörni, a nemzetközi sajtó ingerküszöbét átlépni. A mintegy 30 városban zajló szimpátiatüntetések, a nemzetközi összefogás is szinte előzmény nélküli – mondta a civil szervezet elnöke. Sikerült megteremteni a politikai egységet mind az erdélyi magyar pártok, mind pedig a magyarországi pártok között – hangoztatta.
Kovács Péter, az RMDSZ főtitkára azonban túlzásnak tartja a menetelés utáni eufóriát, hiszen a menetelés oka, székelyföld autonómiájának kivívása az erdélyi magyarság felére sem vonatkozik. Kovács Péter kijelentette: nem történt meg az RMDSZ és a két párt összefogása, csupán egy ügy egységes támogatása.
Valóban nem kell euforikusan tárgyalni a menetelésről, annak ellenére, hogy megvalósult egy akcióegység – mondta Zakariás Zoltán, az EMNP országos választmányának elnöke. A közös nemzeti ügyek esetében a cél a fontos. Még akkor is, ha nem borulunk egymás nyakába, félre a pártpolitikai csatározásokkal – magyarázta.
Az MPP elnöke, Biró Zsolt kifejtette: pártja volt a legkényelmesebb helyzetben, hiszen tisztségviselőik egy része az SZNT-ben is fontos tisztségeket töltenek be, már az első pillanattól együttműködtek az SZNT-vel az autonómia statútum kidolgozásában. Az MPP elnöke úgy látta, mivel az idei nem választási év, remek alkalom volt a közös fellépésre, amelyet azonban higgadtan kell szemlélni.
A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy mindannyian megkéstek a román társadalommal való kommunikációban. Ennek „jóvátételére” az EMNT a hétvégén szervez konferenciát Sepsiszentgyörgyön az autonómiáról, az RMDSZ pedig igyekszik megteremteni egy ilyen jellegű párbeszéd intézményes keretét.
A jövőbeli tervekről, lehetőségekről Izsák Balázs elmondta: Székelyföld területi autonómiájának a kérdése a világ egyetlen magyarja számára sem lehet közömbös. Megállapította, Trianon óta először körvonalazódik olyan jóvátétel, amelyik a román–magyar közeledést is szolgálja, és ha ez sikerül, akkor gyerekjáték lesz megvalósítani a romániai magyarság személyi elvű autonómiáját is.
Kovács Péter kifejtette, az RMDSZ dolgozik az autonómia-törvénytervezeten, azonban hátráltatná a belső műhelymunkát a sajtó folyamatos érdeklődése. Ennek ellenére a párt olyan törvényt kíván benyújtani a Székelyföld területi autonómiájára vonatkozóan, amely mindenki álláspontját tükrözi, és amely mögött össztársadalmi támogatás van. A főtitkár megígérte, hogy decemberben „az angyal elhozza” a törvénytervezetet, amit közvitára bocsátanak.
A beszélgetés többi résztvevője azonban azt szorgalmazta, hogy őket is vonják be a törvénytervezet kidolgozásába, hiszen van már tapasztalatuk ilyen téren, vagy legalább a nyilvánosságra kerülése előtt kérjék ki a többi párt szakembereinek véleményét is. Izsák Balázs rávilágított: a törvénytervezet kidolgozásába be kell vonni az érintett közösséget, vagyis a székelyeket, az egyeztetésnek elsősorban az alapelvekről kell szólnia, hiszen enélkül aligha lesz sikeres egy kész tervezetről folytatott vita.
Biró Zsolt szerint a következő lépés az lehetne, hogy a 153 székelyföldi önkormányzat írjon ki helyi népszavazást arról, hogy a település lakói milyen régióban kívánnak élni. Az autonómia érdekében a polgári engedetlenség is elfogadható, még akkor is, ha törvénytelen, legyen szó Székelyföld határainak „félpályás” vagy akár teljes útlezárásáról.
Zakariás Zoltán elmondta, hogy a meneteléskor megfogalmazott kiáltványt a támogató pártok, szervezetek aláírásával együtt továbbítják a kormányhoz, megerősítve a márciusi kiáltványt, amelyre a román politika eddig nem válaszolt. Zakariás hozzátette, nem szabad enyhíteni a közakarat felmutatásán, és csak akcióegységgel lehet eredményt elérni.
A beszélgetés végén a 2014-es EP-választások is szóba kerültek: Kovács Péter kijelentette, az RMDSZ november 23-án véglegesíti jelöltállítási szabályzatát az EP-választásokra. Úgy vélte, azok akarnak az RMDSZ-szel összefogva tisztségekhez jutni, akik az RMDSZ-ben nem jutottak tisztséghez. Hozzátette: a szövetség nem felejti el a 2012-es önkormányzati választásokon a három magyar párt által elért eredményt, amely 8-1-1 arányban az RMDSZ javára billentette a mérleg nyelvét. Biró Zsolt úgy vélte az EP választás nem a versengés terepe, hanem az együttműködésé, különben nehéz lesz az 5 százalékos küszöböt teljesíteni. Zakariás Zoltán szerint az erős brüsszeli képviselet is nemzeti ügy, helye van tehát a tárgyalásnak.
Izsák Balázs zárszóként azt a Jakubinyi György gyulafehérvári római katolikus érsektől kapott „útravalót” idézte, amely évszázadokkal ezelőtt a keresztény egyházak közötti békét is megteremtette: „a lényeges dolgokban az egységnek, egyebekben a szabadságnak, de minden esetben a szeretetnek kell érvényesülnie”
HÁROMSZÉKI ESZTER
Szabadság (Kolozsvár)

Egymás kezén
Az autonómia ügyében való továbbmenetelés lehetőségeiről kedd este Kolozsváron lezajlott vitaest a klasszikus kérdés elé állított bennünket: félig tele vagy félig üres a pohár?
Ha onnan közelítjük a talányt, hogy az RMDSZ egymaga akarja kidolgozni az új autonómiatervet, miként a szövetség ellenzéke és a SZNT is egymagában alakította ki korábbi terveit, bizony félig üres. Ha viszont onnan nézzük a dolgokat, hogy a székelyek március 10-ei harmincezres nagygyűlése s főleg az október 27-ei több mint százezres nagy menetelése, valamint az e körül világszerte kialakult magyar összefogás tárgyalóasztalhoz kényszerítette a romániai magyar politikum minden alakulatát, akkor tagadhatatlan tény, hogy félig tele. Október 27-e óta ugyanis nem vitás: az autonómiák különféle formái Erdélyben kellenek! Ettől a ponttól a romániai magyar–magyar párbeszédnek már csak a részletekről szabad szólnia. Például arról, hogy az SZNT-nek a hagyományos székely székeket figyelembe vevő autonómiaelképzelése mennyire pászítható össze az RMDSZ-nek a jelenlegi megyerendszerre alapozó regionalizációs elképzelésével, előbbinek a látókörébe beletartozik-e a teljes romániai, ezen belül erdélyi magyarság valamilyen autonómiaformájának az ügye – mert ha igen, akkor jó szándékának legalább félmilliós nagyságrenddel lesz nagyobb a jogosítványa. S arról is, hogy az RMDSZ mellett az SZNT, az Erdélyi Magyar Néppárt, valamint a Magyar Polgári Párt is ott lesz-e a román politikummal és közvéleménnyel folytatandó – elkerülhetetlen és mellőzhetetlen! – tárgyalások asztalánál. Mert ez lesz az igazán nagy feladat, s bizony jó volna egy csűrben csépelni. Annál is inkább, mert az autonómia az összmagyarság körében eddig nem tapasztalt politikai egységet teremtett Erdélyben és az anyaországban egyaránt, törekvésünkre a nemzetközi sajtó is felfigyelt, s ugyanilyen fontos, hogy vágyainkról román elemzők is pozitív megközelítésből cikkeztek/-nek. Következésképpen hurráhangulat nélkül kijelenthető: kedvező a hátszél, amellyel tovább lehet és kell haladni. Leszállva a 8-1-1-es leosztású kisebb és nagyobb lovakról. Én nem bánom: még ne boruljunk egymás nyakába. De egymás nyaka helyett egymás kezét fogjuk!
Benkő Levente
Krónika (Kolozsvár)

„Gyanús” erdélyi restitúció
Parlamenti vizsgálóbizottságot hozna létre a Szociáldemokrata Párt (PSD), amelynek feladata kimondottan az erdélyi visszaszolgáltatások kivizsgálása lenne.
Victor Ponta miniszterelnök ezt szerdán jelentette be, azt követően, hogy egyéb témák mellett a Szociáldemokrata Párt (PSD) frakcióival egyeztetett a kérdésről. Markó Attila RMDSZ-es képviselő, aki korábban maga is tagja volt a restitúciós bizottságnak, lapunknak úgy vélekedett: ha a kezdeményezés megvalósul, annak célja a visszaszolgáltatási folyamat leállítása lehet.
„Különösen az erdélyi visszaszolgáltatásokat kell kivizsgálni, mivel mindenféle hamis okmány és egyes törvények hibás értelmezése oda vezetett, hogy egész falvakat szolgáltattak vissza, nem beszélve több ezer hektárnyi földterületről, erdőről és egyébről. A parlamentnek létre kell hoznia egy vizsgálóbizottságot, amely jelentést készít, amelynek nyomán mind a kormány, mind az igazságszolgáltatás intézkedhet” – hangoztatta Victor Ponta. A miniszterelnök már az új restitúciós törvény áprilisi, felelősségvállalással történő elfogadásakor is azt próbálta elhinteni a közvéleményben, hogy nem minden esetben zajlottak törvényesen a visszaszolgáltatások. „A restitúciós folyamatból ingatlanüzérek és korrupt hivatalnokok húztak hasznot, a valódi tulajdonosok pedig évek óta hiába várják a jóvátételt” – magyarázta akkor a kormányfő.
A magyar tulajdonú ingatlanok visszaszolgáltatása ellen több román sajtóorgánum és politikus is szót emelt, Gheorghe Funar, a Nagy Románia Párt (PRM) elnöke például pénteken bejelentette, hogy a kommunizmus idején államosított ingatlanok visszaszolgáltatásának leállítását kérte a miniszterelnöktől, mert Magyarország a magyar egyházak segítségével Erdély elcsatolására használja a román restitúciós törvényeket. Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere szeptemberben azzal érvelt, hogy a restitúcióval szemben neki „a város vagyonát” kell védenie, és azt állította, hogy a visszaszolgáltatási törvénynek köszönhetően a Felső-Maros mentén több ezer hektárnyi erdőt adtak oda olyanoknak, akiknek „semmilyen közük nem volt az eredeti tulajdonoshoz”. Marius Paşcan Maros megyei Demokrata-liberális párti (PDL) szenátor, volt prefektus júliusban a történelmi tényeket meghamisítva azzal vádolta meg a magyar államot, hogy az 1941-ben tulajdonképpen „elrabolta" román tulajdonosuktól a most a magyarok által visszaigényelt javakat, a román állam pedig az 1990 után hozott restitúciós törvényekkel szentesítette a „lopást." Bogdan Diaconu, a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) képviselője pedig olyan blogbejegyzést írt, amelyben egy gyanúsnak tűnő viszszaszolgáltatási ügy miatt azzal vádolja meg a magyarokat, hogy hamis bizonyítékok alapján a restitúció révén próbálják meg „visszarabolni" Erdélyt.
Marian Neacșu, a PSD képviselőházi frakcióvezetője ugyanakkor az MTI érdeklődésére tegnap elmondta: a Kolozs megyei honatyák kezdeményezésére vették fel a párt közeljövőben esedékes akciói közé a restitúciós vizsgálóbizottság megalakítását. A frakcióvezető cáfolta, hogy ennek köze lenne a magyar egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásához. Mint mondta, olyan esetek kivizsgálásáról van szó, amelyekben magánszemélyek kétszer kaptak kártérítést.
Markó Attila RMDSZ-es képviselő ugyanakkor nem így gondolja. „Sajnálom, hogy a PSD egy olyan közismerten magyarellenes politikus kijelentésére reagál, mint Gheorghe Funar, egyszerűen nem kellett volna tudomást venniük róla. Ha a bizottság létrehozásáról szóló bejelentés nem csupán politikai reakció Funar kijelentésére, hanem tényleg komolyan gondolják, akkor egyértelmű, hogy igazunk van, amikor azt mondjuk: a cél a visszaszolgáltatás leállítása, és a már visszaadott ingatlanok visszavétele” – fogalmazott a Krónikának nyilatkozva a politikus. „Mint a restitúciós bizottság egykori tagja, kijelenthetem: az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása során semmiféle hiba, tévedés vagy törvénytelenség nem történt. A magánszemélyek esetében ezt nem tudom egyértelműen kijelenteni, mivel több száz esetről kellett egyszerre dönteni” – tette hozzá Markó, akit a Sepsiszentgyörgyi Székely Mikó református kollégium visszaszolgáltatásáért első fokon letöltendő börtönbüntetésre ítéltek.
Elítélte a kezdeményezést Kelemen Hunor RMDSZ-elnök is. Teljes mértékben elfogadhatatlan ez számunkra, hiszen egyrészt diszkriminatív csupán az erdélyi ingatlan-visszaszolgáltatásokról beszélni, másrészt 2013-ban Romániában arról kellene beszélnünk, hogy a kárpótlás, a visszaszolgáltatás folyamata befejeződött” – nyilatkozta. „Egyébként precedens nélküli, hogy az ingatlan-visszaszolgáltatást parlamenti bizottság vizsgálja, mert az esetleges törvénytelenségek vizsgálata az igazságszolgáltatásra tartozik. Az RMDSZ véleménye szerint politikai hangulatkeltés a célja ennek a bejelentésnek” – szögezte le Kelemen.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Egyház és hatalom viszonyáról tanácskoznak
Nagyvárad
November 14-15-én Az egyház hatalma - a hatalom egyháza címmel zajlik kétnapos konferencia a nagyváradi Posticum Kulturális Központban. Neves történészek tartanak érdekes előadásokat.
A Bihar Megyei Tanács RMDSZ-frakciójának támogatásával zajló konferencia társszervezői a Posticum Egyesület, a budapesti Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, a Szacsvay Akadémia és a szegedi Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség. A csütörtök délután kezdődött rendezvényen a Posticum nevében Csernák Béla lelkipásztor köszöntötte az érdeklődőket. Hangsúlyozta: örül annak, hogy a Posticum helyet biztosít egy olyan szakmai iskolának, mely lehetőséget nyújt arra, hogy fészke alakuljon ki egy olyan műhelynek, ami a társadalomban végbemenő változások lakmuszszerű eredményeit mutatja fel. Múltunkkal, az eddig megtett úttal ugyanis egyénileg és közösségi szinten is szembesülnünk kell, ehhez pedig az szükséges, hogy szakemberek bevonásával, elfogulatlanul, szakszerűen és tárgyilagosan tudjunk beszélni a minket érintő problémákról.
Nagy Mihály Zoltán történész, levéltáros arra hívta fel a figyelmet, hogy míg tavaly arról tanácskoztak, hogy az állam miképpen próbálta a szocializmus évtizedeiben befolyásolni, felügyelete alá vonni az egyházakat, az idén mélyebbre ásnak, és azt vizsgálják, hogy az egyházi vezetők, a szerzetesrendek elöljárói és az egyházak vezető testületei hogyan reagáltak az állami egyházpolitika által támasztott kihívásokra, az egyházak milyen magatartást tanúsítottak az állammal szemben: nyílt szembenállást vagy konfrontációt, passzív rezisztenciát, netán kollaborálást. Milyen értékek védelmében vállalták az ellenállást és milyen érvekkel indokolták az együttműködést?
Rendszer-minták
Szabó Ödön történész, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke kiemelte, hogy Nagyváradon és másutt is a kommunista időszakban az egyházak és az állam kapcsolata sokrétegű volt, melyet aztán a rendszerváltozás után egyesek belső leszámolásra használtak fel, vagy nem foglalkoztak vele. Megjegyezte: bár a mostani szimpóziumnak nem az a célja, hogy egy népfőiskola jellegű mozgalmat indítson el, azért lényeges, hogy vitákat gerjesszen annak érdekében, hogy sokkal bátrabban nyúljanak a témához, magyar és román részről egyaránt.
A köszöntőbeszédeket követően a felszólalók a hírszerzésről és az egyházi diplomáciáról, valamint a „rendszer-mintákról” értekeztek, antropológiai és teológiai megközelítésben. Jánosi Csongor, a Babeş- Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző Karának doktorandusza arról beszélt, milyen volt a román-magyar belügyi és állambiztonsági együttműködés református egyházi ügyekben az 1950-es évek végén és a ’60-as évek elején. Bandi István történész-levéltáros a magyar hírszerzésnek a katolikus egyház vezetőinek az 1960/70-es évek fordulóján tett befolyásolási kísérleteire tért ki, Zombori István történész pedig A hatalom egyháza: Magyarország és a Szentszék az 1960-as években címmel tartott expozét. Bánkuti Gábor, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa arról szólt: milyen volt az egyház és a hatalom viszonya Romániában és Magyarországon az ötvenes években, Vörös Géza történész-levéltáros pedig Mindszenty emigrációs éveit ismertette a hírszerzés tükrében.
Ciucur Losonczi Antonius
Erdon.ro

Nagy Attila: a magyar ügyeknek keresztbe teszek
Környezete különcnek, notórius pereskedőnek ismeri, a lapunk által kérdezett politikusok pedig egyenesen „félnótásnak” nevezik a Kökösön élő Nagy Attila volt unitárius lelkészt, aki azzal vált ismertté Háromszéken, hogy sorra bepanaszolja a Kovászna megyei prefektúrán a székely zászlót kitűző önkormányzatokat.
A maszol.ro Dumitru Marinescu prefektustól értesült arról, hogy „egy Puli becenevű kökösi férfi” több e-mailt is küldött a kormányhivatalhoz. Nagy Attila egyik levelében arra hívja fel a prefektúra figyelmét, hogy Uzonban a kastélyudvar bejáratánál „alkotmány- és törvénysértő módon” ki van tűzve a székely zászló, a község ifjúsági házának épületén pedig csak magyarul szerepel az intézmény neve. Mit több, Gidófalván a polgármesteri hivatalon csak a „Községháza” felirat szerepel. „Levelemet tekintsék hivatalos panasznak” – zárul a lapunk birtokában lévő e-mail, melyhez feladója több fényképet is csatolt.

Nagy Attila egyik levele a prefektushoz
„Nagy Attila egy félnótás ember. Mindenkivel pereskedik, kezdve a szomszédjaival. Ez ellen a kökösiek már úgy védekeznek, hogy átnéznek rajta, nem veszik komolyan” – mondta a maszol.ro-nak egy nevét nem vállaló RMDSZ-es politikus. Mint mondta, névtelenséget is azért kért, mert attól tart, hogy őt is „meghurcolja majd a bíróságon” a kökösi férfi.
Nagy Attila az interneten is igen aktív: több blogot is vezet, a közösségi oldalakra is rendszeresen posztol. A férfiről azt beszélik, kilenc éve nem dolgozik, felesége nyugdíjából él. A Krónika korábban arról cikkezett: alkoholproblémái miatt az unitárius egyház megvonta a lelkész palástjogát, kizárták a papságból.
- See more at: http://www.maszol.ro/index.php/belfold/20826-nagy-attila-a-magyar-ugyeknek-keresztbe-teszek#sthash.eogVjCG7.dpuf
Környezete különcnek, notórius pereskedőnek ismeri, a lapunk által kérdezett politikusok pedig egyenesen „félnótásnak” nevezik a Kökösön élő Nagy Attila volt unitárius lelkészt, aki azzal vált ismertté Háromszéken, hogy sorra bepanaszolja a Kovászna megyei prefektúrán a székely zászlót kitűző önkormányzatokat.
Nagy Attila – saját bevallása szerint – legutóbb éppen ezen a héten, szerdán küldött újabb panaszt a prefektúrára. Ám nem kívánt válaszolni a maszol.ro-nak arra a kérdésére: miért érzi szükségét a székely zászlót és magyar feliratokat használó önkormányzatok „feljelentésének”? Kijelentette, indoklását részletesen megtaláljuk a blogjain (például itt). Annyit azonban megjegyzett: „A székely autonómiás nacionalizmussal nem értek egyet. A törvényesség határain belül az eszközökben nem fogok válogatni, amilyen magyar ügynek csak lehet, keresztbe teszek. A románság iránt komoly kulturális szimpátiát érzek”.
A volt lelkész elismerte, korábban valóban voltak alkoholproblémái. „Züllött iszákos voltam. Ám nyolc éve egy kortyot sem iszom” – jelentette ki. Ám a papságból szerinte nem kirúgták, hanem önként lépett ki. Mint mondta, a sajtóra is azért haragszik, mert ennek ellenkezőjét írták. Azt sem tagadja, hogy nem dolgozik, és felesége nyugdíjából él. „Nem kilenc, hanem tizenöt éve nem dolgozom. Túl drága az időm ahhoz, hogy dolgozzak. Hogy miből élek? Hát a feleségem nyugdíjából. De ez kérem magánügy, semmi közük az embereknek” – fogalmazott.
Arra a felvetésünkre, miszerint a háta mögött félnótásnak, beszámíthatatlannak nevezik, Nagy Attila úgy reagált: „Számomra a paraszt sem beszámítható. Én úgy nőttem fel, hogy méla undorom van a parasztoktól”. Arra a kérdésünkre, honnan származik büszkén vállalt beceneve, a Puli, egyetemista éveit idézte fel: "Teolológus diáktársaim neveztek el így, mert szavajárásom az volt, hogy bassza meg a puli."
Maszol.ro

szerk. ESZKÖZVITA? Markó szerint az RMDSZ téved, ha a Nagy menetelést alternatívának tekinti
Az a gyanúm, akik kibicként arról beszélnek, hogy „most vagy soha”, nem autonómiát akarnak, hanem politikai ellenőrzést egy még mindig erős magyar közösség fölött – összegzi Markó Béla.
A budapesti Élet és Irodalomban múlt héten megjelent írásában Markó Béla először tesz az RMDSZ szerepét árnyaló markáns aktuálpolitikai észrevételeket. Véleménye szerint a Nagy menetelés sokaknak egy “itt és most” pillanatot sugallt, ami nem csak megtévesztő, de az autonómia elérése szempontjából egyenesen kontraproduktív.
Nagyobb ostobaságot elképzelni sem tudok, mint visszamenőleg lenullázni, amit eddig elértünk, holott arról kellene vitatkoznunk, hogy sikerült-e tartalommal kitöltenünk a kiküzdött jogi kereteket, és hogy miképpen mehetünk tovább. Mehetünk, de menetelhetünk is természetesen, ha ezt nem az értelmes, mindennapi politikai munka helyett, hanem annak megerősítéseként tesszük.
A minapi „nagy menetelés” viszont nem éppen erről szólt. Nem akarom bántani a menetelő „közembereket”, akiknek igazuk van, ismétlem, ha úgy érzik, hogy végre közvetlenül is véleményt tudnak mondani egy számukra is fontos kérdésben, de őszintén aggaszt, sőt, mi tagadás, rossz előérzetet kelt bennem az a kizárólagosság, amely a halotti igazolványt emlegető férfiú szavaiból kiviláglik [utalás az SZNT elnökre, aki szerint csak az maradjon otthon, akinek hivatalos halotti bizonyítványa van (a szerk. megjegyzése)], és amihez sajnos, asszisztáltak mindazok, akik a társszervezői tisztet vállalták, köztük az RMDSZ is, a romániai magyar közösség érdekvédelmi szervezete, amely a bukaresti parlamentben ellenzéki szerepre kárhoztatva, kezd elbizonytalanodni, pedig tulajdonképpen semmi oka nem lenne rá! – írja Markó, aki fontosnak tartja kiemelni, nem a résztvevők élményét, hanem a szervezők politikai szándékát kérdőjelezi meg:
Akik ott voltak, megtapasztalhatták valóban a közvetlenül kinyilvánított közösségi akarat súlyát, az együttlét felemelő érzését. Joggal gondolhatták, hogy tettek ők is valamit a román kormány – egyébként éppen halódó, de ki tudja, mikor feltámadó – regionalizálási szándékai ellen, illetve Székelyföld autonómiája érdekében.
A következőkben tematikákra tagolva közöljük Markó Béla publicisztikájának erős bekezdéseit.
POZITÍV HELYZETÉRTÉKELÉS
Ha józanul elemzem mostani helyzetünket, azt kell látnom, hogy éppen Székelyföldön minden okunk meglenne az óvatos optimizmusra, hiszen a 2011-es népszámlálás szerint a magyarság aránya az azt megelőző tíz esztendőben végre nem csökkent, hanem stabilizálódott, miközben a szórványvidékeken, sajnos, nem mindenütt lehetünk ilyen bizakodóak, bár országosan szintén nem lett kisebb az arányunk. Az adatok nem olyan rosszak tehát.
MI A BAJ A NAGY MENETELÉSSEL?
Fényképen láttam egy plakátot a „nagy menetelésről”, kísértetiesen hasonlít a motívumrendszere az ötvenes évekre: „el a kezekkel Koreáról”, ha jól emlékszem, vagy valami ilyesmi. De mindez csupán hordalék, azt gondolom, mégsem ez volt a jellemző, talán a menetelők közérzetét sem ez határozta meg. Máshol van a gond, ismétlem: a kizárólagosságban. Abban, hogy ma sok erdélyi magyar hajlandó elhinni, mert sok politikai vezető ezt sugallja, hogy van igazi alternatíva az éppen gyengének ítélt parlamenti vagy netán kormányzati eszközökre. Hogy az elmúlt huszonvalahány esztendő magyar politikája tulajdonképpen nem vezetett sehova, és íme, itt volt mindvégig a kezünkben a lehetőség, hiszen tiltakozó tüntetésekkel kivívható az autonómia. Szó se róla, számos példa hozható fel a világból arra, hogy etnikai kérdésekben az erőszakos fellépés eredményre vezetett. De milyen áron? És milyen eredményre? És milyen politikai kontextusban? Szabad-e egyáltalán ilyesmit latolgatni? Szétnézett-e valaki Erdélyből vagy Magyarországról a Kárpát-medencében, és felmérte-e, mekkora befolyásunk van ma Európában, és mekkora befolyással bírunk itthon? Az a gyanúm, akik kibicként arról beszélnek, hogy „most vagy soha”, nem autonómiát akarnak, hanem politikai ellenőrzést egy még mindig erős magyar közösség fölött.
... Nagyon sokaknak rokonszenves, ha a „nagy menetelés” kiáltványa fellengzősen az annak idején az RMDSZ által nem támogatott, „Gyergyóditrói Nemzetgyűlésnek” nevezett rendezvényre hivatkozik, mert végre nekünk is van egy „nemzetgyűlésünk” vagy egy „népgyűlésünk”, mint a románoknak, és az is tetszik valószínűleg, hogy végre valaki odacsapni látszik: „A mai napot követően vagy érdemi párbeszéd kezdődik a székelység képviselőivel, a székely nép kinyilvánított akaratáról, Székelyföld jövőjéről, vagy sokasodni és erősödni fognak a tiltakozó megmozdulások, beleértve a polgári engedetlenséget is.” Tiszta beszéd, mondhatná valaki. Vége a totojázásnak, a toldozásnak-foldozásnak, vége a teszetosza RMDSZ-politikának. És? Hogyan tovább, kérdem én. A székely himnusz nem ad választ erre, csak annyit mond, hogy: Ki tudja, merre...”, meg azt, hogy: „...porlik mint a szikla...” Erdélyben ma az a magyar politikus igazán bátor, aki józanul mérlegel, és az a megalkuvó, aki lépten-nyomon saját közvéleményének a tetszését keresi, még rá is játszik arra, és amire észrevenné, forog a mókuskerék.
A SZÓRVÁNY ÉS A MENETELÉS
A szórványban élők most könnyen érezhetik úgy, hogy a parlamentben évek óta elfektetett kisebbségi törvénytervezet, tulajdonképpen a kulturális autonómia törvénye, amelynek egy-két elemét a 2011-ben elfogadott oktatási törvénybe már bevittük – többek közt azt is, hogy az iskolaigazgatókat csak az illető kisebbség parlamenti érdekképviseletének egyetértésével lehet kinevezni –, teljesen elsikkad, miközben mindenki tudja, hogy a területi autonómiáig még hosszú az út, ha annak is nem játsszuk el végképp az esélyét. Hamar megfogalmazódhat egyik-másik szórványban vagy kisebbségben élő magyarban is, hogy „vert viszen veretlent, kinek feje töretlen”, hiszen ők vannak igazán veszélyeztetett helyzetben, nekik nehezebb megtartani az identitásukat.
A MAGYAR KORMÁNY SZEREPÉRŐL
Kell az erődemonstráció is, amikor a román kormány prefektusai törvénytelenül megvétóznak törvényes nyelvhasználati jogokat, és megpróbálják betiltatni a saját nemzeti szimbólumok használatát, amit a törvény szavatol. És a bíróságok sorra nekik adnak igazat. Ezek szerint abszurd helyzetben vagyunk ma már: nálunk a törvényesség, de máshol az igazság. Hát ehhez kellene Budapest segítsége, a magyar kormány és a magyarországi politikai pártok egységes fellépése, ehhez kellenének a kétoldalú tárgyalások, amelyek akárhogy nézem, nincsenek.
AZ RMDSZ-RŐL
Tőlünk is függött, a kormánykoalícióval való folyamatos párbeszédünknek is köszönhető, hogy ebbőlaz elképzelésből semmi sem lett. Egyelőre. Mert nem tudni, ez a mindenféle vad jelzővel és vadregényes kiáltvánnyal – afféle: óva intjük Angliát – megspékelt tüntetés nem ad-e rossz irányt a dolgoknak. Ugyanis éppen azt tervezi a kormány, hogy az idén nem regionalizál, hanem decentralizál, több kormányzati alárendeltségű intézményt áthelyez a megyei és helyi önkormányzatokhoz, ami számunkra létkérdés, és már-már lélegzetvisszafojtva várom, hogy valóra is váltsák ezt a végre pozitív (és köztünk szólva, az azelőtti regionalizálási tervekkel ellentétes) elképzelést.
... Nem szívesen mondom, de az RMDSZ-ben sem mindenki vette észre, hogy egy olyan váltásról van most szó, az eddigi politikai eszközök olyan mértékű megkérdőjelezéséről, ami nemcsak egy másik pályára állíthatja ezt a szervezetet, hanem ezáltal fölöslegessé is teszi. Hiszen ki tagadná, hogy az RMDSZ erős Bukarestben, néha erős Brüsszelben is, de pragmatikus politikusai csak csetlenek-botlanak a székely zászlók erdejében. Néztem a tévéfelvételeken, miképpen kínlódnak volt miniszterek, államtitkárok, országvezetésre alkalmas politikusok, hogy hitelesen „meneteljenek”, és hogyan nyilatkoznak elérzékenyülten arról, hogy „itt és most”. Nem ment. Nem fog menni. A tüntetés és tiltakozás hasznos civil eszköz lehet, az önkormányzatokban vagy Bukarestben politizáló magyaroknak is szükségük lehet arra, hogy a mögöttük lévő tömeget láthatóvá tegyék. Bár erre a valóban komoly bizonyíték az volt, hogy a tavalyi parlamenti választásokon is megkapta az RMDSZ a magyar szavazatok kilencven százalékát, és azelőtt félévvel az önkormányzati választásokon is nagyjából ez volt a helyzet.
... Amióta ellenzékben vagyunk, persze azzal kell szembesülnünk, hogy az eddig kivívott jogokat is szívesen megcsonkítanák sokan, viszont még így is föl lehet mutatni olyan rendkívül fontos lehetőségeket, mint például az alkotmánymódosító bizottság által elfogadott javaslatcsomag, amely lényegesen bővítené a kisebbségi jogokat. Azért nevezem lehetőségnek, mert a bizottsági többség tárgyalta ugyan ezeket a javaslatokat, de most úgy tűnik, hogy talán még jövőben sem kerül sor az alkotmánymódosításra. Ennek ellenére már a bizottsági szavazás is példaértékű volt: nem halt el teljesen a szándék a magyarokkal való együttműködésre, és egyáltalán nem vált járhatatlanná az eddigi út.

Elfogadta a decentralizációs törvénytervezetet a kormány
Elfogadta a decentralizációs törvénytervezetet csütörtöki ülésén a kormány, amellyel újabb központi intézményeket készül önkormányzati hatáskörbe utalni.
Január elsejétől egyebek között a jelenleg minisztériumi alárendeltségében működő közegészségügyi intézetek, mezőgazdasági igazgatóságok, munkaügyi felügyelőségek, sportlétesítmények, kulturális igazgatóságok kerülnének megyei, illetve települési önkormányzatok hatáskörébe.
Victor Ponta miniszterelnök bejelentette, hogy kedden úgynevezett kormányzati felelősségvállalással fogja a parlament elé terjeszteni a decentralizációs törvényt, vagyis a jogszabályt nem vitatja meg a parlament, az néhány napon belül automatikusan hatályba lép, hacsak nem bizonyul alkotmányellenesnek, vagy az ellenzéknek nem sikerül a kormányt megbuktatnia egy bizalmatlansági indítvánnyal.
A kétharmados parlamenti támogatást élvező Ponta-kabinet eddig egyszer folyamodott ehhez a módszerhez, amikor áprilisban így fogadtatta el a kommunizmus idején államosított ingatlanokra vonatkozó új jogorvoslati törvényt. A ellenzéknek nem sikerült akkor összegyűjtenie a honatyák legalább egy negyedének támogatását, hogy bizalmatlansági indítványt terjeszthessen be a jogszabály ellen.
Az RMDSZ korábban jelezte: elvileg támogatja a kormánykoalíció által meghirdetett decentralizációt, ha a feladatok mellé költségvetési forrásokat is biztosítanak az önkormányzatoknak. Kelemen Hunor szövetségi elnök leszögezte: az RMDSZ támogat minden olyan kezdeményezést, amely a helyi autonómiát erősíti.
A székelyföldi román civil szervezetek fóruma ellenzi a decentralizációt, amely megítélése szerint kivonná a Székelyföldet a román állam fennhatósága alól. A szervezet aggodalmát Alin Tișe, a Demokrata Liberális Párt (PDL) Kolozs megyei szenátora is osztja, aki csütörtökön a román állam egysége elleni támadásként értékelte a decentralizációt. A PDL politikusa közölte: a párt alkotmányossági óvást emel a törvény ellen.
A szerzők és szerkesztők földrajzi szétszórtsága miatt a Játéktér egy „e-mailben megvalósuló”, háromhavonta megjelenő folyóirat, mondta Demény Péter, a tárca és recenzió rovat felelőse, aki bevállalósabb, bátrabb szövegeket szeretne olvasni a színházról, és abban bízik, hogy a lap on-line változata fogja élőbbé tenni a kiadványt a színházi világra jellemző frissesség és konfrontáció megjelenítésével.
A Játéktér őszi lapszáma megvásárolható többek közt a Gaudeamus könyvesboltban, részleteket itt lehet megtudni róla.

Elhunyt Vigh Károly, történész
A Rákóczi Szövetség mély fájdalommal tudatja, hogy a losonci születésű neves történész, Dr. Vigh Károly 95 éves korábban elhunyt. A Rákóczi Szövetségnek sok éven keresztül alelnöke volt, a szervezet saját halottjának tekinti. Temetése november 22-én lesz Budapesten a Farkasréti temetőben.
Az utóbbi években alig lehetett hallani róla, fokozatosan elmaradtak levelei, amelyben losonci és más barátainak küldte el, különböző lapokban megjelent írásait, azok másolatát. Budapesti házában csaknem teljes visszavonultságban élt.
Néhány hónappal jelent meg az alábbi rövid, vele kapcsolatos tudósítás: „Május 8-án, a MEASZ-Bajcsy-Zsilinszky Endre Emlékbizottság nevében Kerecsényi Zoltán ügyvezető otthonában köszöntötte a 95 esztendős Vigh Károlyt, a történettudományok doktorát, a kiváló történészt, Emlékbizottságunk elődjének, a néhai Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaságnak vezetőjét. Vigh Károly felmérhetetlenül gazdag életművével, tudományos alkotó tevékenységével, Bajcsy-Zsilinszky Endre antifasiszta mártír, politikus emlékének fenntartásával több évtizeden keresztül maradandót alkotott, példát adott!
Hosszú időn át munkálkodó tudós személyiségnek életútja elismeréseként, s a Bajcsy-Zsilinszky-kultusz őrzéséért, a tisztelet és köszönet jeleként, emléklapot nyújtott át a Bajcsy-Zsilinszky Endre Emlékbizottság ügyvezetője a nemrég napvilágot látott Bajcsy-Zsilinszky-emlékkötet tiszteletpéldánya kíséretében, - egyben köszönetét kifejezve azért, hogy az elkészült kiadványhoz forrásként közreadhatott, idézhetett a neves történész, Vigh Károly munkáiból."
Vigh Károly Losoncon született 1918. június 28-án. Édesapját id. Vigh Károlyt a két világháború között a legismertebb nyomdászaként ismerték.
Tanulmányait szülővárosában kezdte el, 1928 és 1936 között itt végezte el a gimnáziumot, majd a pozsonyi Komensky Egyetem történelem-magyar szakán folytatta 1936-38 között. 1939-41 között már a budapesti Pázmány Péter Egyetem hallgatója, bölcsészdoktori oklevelét is ugyanitt szerezte meg 1945-ben. Közben 1942 és 1949 között a Magyar Történelemtudományi intézet szlovák referense volt. 1950-től a Magyar Országos Levéltár, 1952-téol a Pest Megyei Levéltár, 1958-tól az Országgyűlési Könyvtár munkatársa. 1963-tól a Legújabbkori Történeti Múzeum csoportvezetője, 1967-1985 között a Magyar Nemzeti Múzeum főmunkatársa volt.
1986-tól volt a Bajcsy-Zsilinszky Endre Társaság elnöke, 1991-től a Rákóczi Szövetség alelnöke. Pozsonyban egyik alapítója volt az egyetemisták Eötvös József-körének és a Forrás c. folyóiratnak. Írásai az irodalmi Szemlében is megjelentek.
Kutatómunkájában főleg a legújabb kori történelemmel foglalkozott, Kiemelten Bajcsy-Zsilinszky Endre életével és a szlovákiai magyar kisebbség életével. Számtalan publikációja és könyve jelent meg. A 19. század szlovák hírlaptörténete (1945), Bajcsy-Zsilinszky Endre külpolitikai nézeteinek alakulása (1979), Ugrás a sötétbe (1984), a szlovákiai magyarság sorsa (1993), A szlovákiai magyarság kálváriája 1945-1948 (1998).
Életét és életútját Ladislav Takáč: Traumák és mítoszok c. könyvében foglalta össze, amelyben magyar-szlovák és szlovák-magyar kapcsolatokról beszélgettek, bőven kitérve a losonci gyökerekre, az indulás éveire, a szlovákiai magyarság 20. századi megpróbáltatásaira.
A könyv magyar változatának bemutatóján, 2009. március 7-én járt utoljára szülővárosában Losoncon. Idézzünk ebből egy néhány gondolatát a szülővárosáról:
„Losonc lakosai, tehát földijeim, akikkel a mai napig nagyon szívesen találkozom, öntudatos polgárok, akik büszkék városukra és annak gazdag történelmére. Én se hagynék ki egyetlen alkalmat sem, hogy hirdessem a losonciak gazdasági, kulturális és művelődési eredményeit. A városnak valóban jelentős múltja van, amire méltán büszkék lehetünk."
Puntigán József
maszol/MTI
Felvidék.ma

Elnyerte a bizalmat a Székely Termékek Webáruháza
Marosvásárhelyi Rádió Délutáni rádióújság című műsorában Szász Edit vendége Kovács Csaba P., a Székely Termékek Webáruháza tulajdonosa volt.
A beszélgetés során az áruház tulajdonosa elmondta, hogy ta- pasztalataik szerint többnyire fiatalok vásárolnak tőlük a saját, vagy idősebbek részére, vásárlóik jelentős része pedig külföldi, mivel banki átutalási lehetőségeik is vannak. Hozzátette, hogy a vásárlási kedv egyre inkább növekvő tendenciát mutat.
Kovács Csaba P. szerint az áruházukból legtöbben a székely ruhát, a faragott tárgyakat, és a bőrtermékeket igénylik, az árkülönbség pedig egy rendes üzlethez viszonyítva minimális, vagy éppen azonos áron kínálják a portékát.
A tulajdonos megelégedéssel számolt be arról, hogy nagyon sok a visszatérő ügyfelük, mert olyan kommunikációs eszközöket használnak, mint a Skype, vagy a Yahoo Messenger, amelyeken interaktív módon társalognak a vásárlókkal, akikkel sok esetben közvetlen kapcsolatot alakítanak ki. Felívelőben van a vásárlás ezen formája, mert sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy egy termékért távolabb utazzanak, az árkülönbség meg nagyon csekély, és a postaköltség sem sok – magyarázta Kovács.
A vásárlók körülbelül fele-fele arányban vannak Erdélyből és Magyarországról, és mintegy 20 százalékuk Nyugat-Európából vagy Amerikából – tájékoztatott a Székely Termékek Webáruházának (szekelytermekek.ro) alapítója.
A beszélgetés végén Kovács Csaba P. beszélt a megrendelt termékek kiszállítási idejéről, illetve az új termékekről, amelyekkel az áruház kínálatát szeretnék bővíteni.
marosvasarhelyiradio.ro
Erdély.ma