A nemzeti összefogás ideje
A nemzetiségi kérdés nemzetközi kérdés, nem lehet egyetlen állam belügye sem. Románia szuverenitását a romániai magyarság csak addig tarthatja tiszteletben, amíg maga is részese ennek a szuverenitásnak. Máskülönben már nem Románia szuverenitásáról, hanem a román népnek a magyar nép felett gyakorolt szupremáciájáról van szó. E veretes sorokat Szabédi László vetette papírra Jordáky Lajosnak, a szociáldemokrata gondolkodású, balos kötődésű szociológusnak címzett levelében 1946. április 17-én, Sepsiszentgyörgyön.
Hogy mennyire igaza volt Szabédinak, azt a rendszerváltás óta eltelt közel negyed században számtalan kisebb-nagyobb többségi megnyilvánulás igazolta. Kezdve azzal, hogy még a saját templomkertjeinkben felállított szobrok is szúrják a románság szemét, folytatva az egyik elhunyt irodalmi nagyságunk hamvai ellen irányuló szabályos állami hajszával, elodáig, hogy Marosvásárhely polgármestere megengedheti magának, hogy miután hatalmával visszaélve megakadályozta város lakosságának még most is közel felét kitevő magyarság kulturális napjainak megrendezését a város központjában, még ő álljon neki vádaskodni, diverziót, szeparatizmust és uszítást emlegetve.
Érvelése egyenesen tragikomikus felhangot kapott, amikor azt fejtegette, hogy a helyi románságban „félelmet” kelt, ha egy rendezvényen csak magyar fellépők szerepelnek. Ez az arcpirító cinizmus, a nyilatkozatok arroganciája és minden konkrét alapot nélkülöző mivolta bizony a Szabédi által emlegetett román szupremácia közvetlen megjelenülése. Mögötte van a román államhatalom, a teljes erőszak-apparátusával, propagandájával, tudatbefolyásoló eszközrendszerével, gazdasági erejével. Ergo, Florea úgy vélheti, a legotrombább rágalmakat szórhatja a saját földjén lassan egy évszázada kisemmizett, magyar közösség prominenseire és sajtójára.
A multikultinak bealkonyult
Az esetből több síkon is érdemi következtetéseket lehet levonni. Ami a konkrét cselekvést illeti a legfontosabb, hogy szervezők ne hátráljanak meg, ne egyeznek bele semmiféle vegyes megoldásba, a magyar rendezvény maradjon meg magyarnak. A nemzeti kultúra megmaradásnak nem a multikulturalizmusnak mondott egyenkatyvasz, a vegyesítés az útja, hanem a sajátosság ápolása, a külön rendezvények, külön intézmények, minél elkülönültebb társadalom, s igen, ha úgy tetszik: a szeparatizmus. Nem a közösködés, az együttélés a lényeg, ha a magyar kulturális gazdasági és társadalmi fejlődés a célunk, hanem a békés egymás mellett élés, nem a kulturális interferencia, hanem a kulturális szeparálódás.
Egységes magyar fellépés kell
Megkerülhetetlen a kérdés az RMDSZ felelőssége. A marosvásárhelyi polgármesteri szék ismételt elvesztését nem lehet egyszerűen a magyarság számarányának csökkenésére fogni, mint próbálják tenni azt a magyar szavazatok többségét begyűjtő magát magyarnak, „demokratikusnak” és „szövetségnek” mondó szervezet vezetői. Ha 45 százaléknyian is vagyunk, megfelelő mobilizálással, egységes fellépéssel, mindenki által elfogadott hiteles jelölttel jó esélyünk lehet a győzelemre. Mint ahogy 2012-ben volt is, de az RMDSZ megtagadta, hogy EMNP–RMDSZ közös jelöltként indítsa Vass Leventét (az MPP, amely az utóbbi időben a nemzeti felelőtlenség pártja, eleve egy teljesen esélytelen külön jelöltet indított, aki csúfosan megbukott). S miután az érintett nem vállalta a kilencvenes évek „egypártjának” jelöltjekénti indulást, az egyik legvitatottabb, leginkább megosztó politikusukat, Frunda Györgyöt állították sorompóba, aki nem meglepő módon elvesztette a meccset, sorozatban Kelemen „Kempinsky” Atilla és a Frundához hasonlóan Neptunt megjárt Borbély László után.
Ugyanakkor bármilyen nehéz is, de most a küszöbön álló regionalizáció kapcsán a tüntetéstől meghátráló RMDSZ-szel mégis erkölcsi kötelessége kiegyezni a nemzeti oldalnak. Sánta Imrének teljes mértékben igaza van abban, hogy az RMDSZ által kezdeményezett, kéréseit illetően egyelőre még pontosan nem körvonalazott helyi népszavazásoknak az autonómiáról kellene szólni, de ha ez nem kivitelezhető, pontosabban megbukik az RMDSZ autonómia-ügyben már nem egyszer megtapasztalt ellenállásán, akkor is fontos az egységes magyar fellépés akár az RMDSZ által megfogalmazott minimum elvi talaján.
Ha Szabédi Lászlóval kezdtem, fejezzem is be az ő gondolataival. A már idézett levélben írja a következőket. „A Magyar Népi Szövetség politikai harcának eredménytelenségéért nem lehet felelőssé tenni sem a román reakciót, sem pedig a román demokráciát. Mi magunk vagyunk felelősek. Nevetséges dolog volna a románoktól várni és elvárni a magyar érdekekért folyó harcot.” A Magyar Népi Szövetség behelyettesíthető a ma működő érdekvédelmi szervezetek nevével, melyek közös felelőssége az erdélyi magyar jövő alakulása. Nemzeti létparancs, hogy minden eszközzel, minden fórumon, a lehető legnagyobb cselekvési egységben lépjünk fel a megsemmisítésünkre törő román hatalommal szemben.
Mert teljesen mindegy, hogy Ion Iliescunak hívják a román etnosovinizmus pillanatnyi megjelenítőjét vagy Dorin Floreának, Traian Băsescunak, Crin Antonescunak vagy Victor Pontának. Az eltüntetésünkre irányuló román igyekezet folyamatos Erdély 1918-19-es román megszállása óta. E létharc a regionalizálással egy új korszakba érkezett, az utolsó magyar, önmagában is megállni képes védőbástya, a Székelyföld került a célkeresztbe. Marosvásárhely sorsára akarják juttatni előbb Sepsiszentgyörgyöt, majd Csíkszeredát, s ha rajtuk múlik, nem lesz megállás Székelyudvarhelyig, amit a népszerű román rigmus már több mint húsz éve beígért nekünk. Itt és most nem számíthat semmiféle taktika, semmiféle pártérdek, közösségkénti megmaradásunk áll a hatalom útjában, minden magyar erőt össze kell fogni a támadás elhárítása érdekében.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Tragikus sorsforduló és neuralgikus pont
Nagyvárad- Szerdán este a második félév első előadásával folytatódott az RMDSZ Bihar megyei szervezete által indított Szacsvay Akadémia Erdély a magyar történelemben című modulja. Ezúttal dr. Szász Zoltán professzor, az MTA Történettudományi Intézetének ny. igazgatója tartott előadást.
Az egybegyűlteket köszöntő Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke bejelentette: a nagy sikerre való tekintettel a Szacsvay Akadémia immár „exportcikké” lett, hiszen a Kós Károly Akadémia Alapítvánnyal kötött megállapodás értelmében a Váradra eljövő meghívottak ezentúl Kolozsváron és Marosvásárhelyen is megtartják majd előadásaikat.
Bevezetőjében dr. Szász Zoltán egyetemi oktató arról beszélt: Trianon a tatárjárás utáni magyar történelem legtragikusabb sorsfordulója, és a mai napig a társadalmi-politikai közgondolkodás neuralgikus pontja maradt. Az alapképlete nagyjából mindenki előtt ismert, a háború utolsó évében a Központi Hatalmak egyre több verességet szenvedtek bizonyos hadszíntereken, és az Osztrák-Magyar Monarchia belülről is meggyengült, majd felbomlott. Nemzetiségi tanácsok alakultak, melyeknek tagjai más államszerkezetben képzelték el a jövőjüket. A történelmi Magyarország különböző részeit megszállták a szomszédok, a Versailles-i békerendszer pedig a saját íze szerint új állapotokat rögzített úgy, hogy a történelmi Magyarország megszűnt. De mi vezetett idáig? A szarajevói merénylet után a monarchia úgy döntött, hogy büntetőhadjáratot indít Szerbia ellen, a nyomozás szálai ugyanis Belgrádba vezettek. Ezt gróf Tisza István magyar miniszterelnök konzekvensen ellenezte, mert tisztában volt azzal, hogy fennáll az orosz beavatkozás veszélye, és nem lehetett tudni, mi lesz a szomszédos államok magatartása.
A későbbi viták során azonban német nyomásra feladta addigi álláspontját, és belenyugodott a történtekbe. Ez azért érdekes, mert az összeomláskor, amikor már az Antant szinte teljes győzelmet aratott, és felmerült a háborús felelősség kérdése, a győztes hatalmak kiemelten két személyiségre hárították ezt, II. Vilmos német császárra és Tiszára. A történész meglátásában a katonai verességek döntő oka a monarchia felbomlása volt, és minden más olyan nézet, mely kizárólag a nemzetiségi mozgalmakra helyezi a hangsúlyt, hamis vagy téves. Úgy fogalmazott: paradox módon a monarchia túl erős volt ahhoz, hogy az első csapások hatására összeomoljon. Német segítséggel egy ideig talpon maradt ugyan, de kivérzett. 1918 novemberében Padovában fegyverszüneti katonai megállapodás született, közben pedig forradalmak törtek ki, és az elszakadásban érdekelt nemzetiségi tanácsok alakultak, melyeknek előzménye az volt, hogy a birodalom osztrák felét föderalizálták, a magyar kormány azonban ebbe nem egyezett bele. Tisza elismerte: Károlyinak igaza volt, a háborút elveszítették, a cél a békekötés kell legyen. Szavainak nagy pszichológiai hatása volt a katonák körében. Szász Zoltán megítélésében tehát az őszi rózsás forradalom katonai forradalom volt, s vezetett Károlyi Mihály miniszterelnökségéhez. A frontról hazatérő katonák csinálták, ők lázadtak, vetettek véget a régi időknek.
Tanácsköztársaság
Az Antant-barát Károlyinak ezt a helyzetet kellett volna kezelnie, rendet, békét teremtenie, és ugyanakkor megőriznie az ország egységét, mert az emberek ebben reménykedtek. Idővel azonban megváltó helyett bűnbak lett belőle. Tisztességes volt, de nem politizált jól, mert mindenkinek próbált megfelelni. Külön fegyverszünetet kötött, ami demarkációs vonalakat határozott meg, melyeken túl a magyar közigazgatás megmaradt volna. Ugyanakkor előírta, hogy le kell szerelni a magyar katonákat, és az ország minden pontját megszállhatják a szövetségesek, ha a francia parancsnok úgy akarja. Közben Jászi Oszkár, a nemzetiségi ügyek minisztere kantonrendszert dolgozott ki Erdélynek, Károlyi pedig kétségbeesett hangú, túlzottan értelmiségi szövegű kiáltványt intézett az ország népeihez. Ekkor már túl voltak a két szakaszban zajlott aradi tárgyalásokon, melyen erdélyi román vezetők és magyar elöljárók vettek részt. Ezután a Román Nemzeti Tanács demagóg kiáltvánnyal fordult Európa népeihez, december 1-jére pedig nagygyűlést hívtak össze Gyulafehérvárra. Károlyinak nem volt elég serege a román előrenyomulás megakadályozására, és az országban különben is antimilitarista hangulat uralkodott. Egyetlen jelentős magyar haderő, a Székely Hadosztály létezett, viszont ettől az úri elit tagjai, később pedig a Tanácsköztársaság vezetői is féltek.
Egyes történészek szerint Párizsban a világtörténelem legszakszerűbb békekonferenciájára került sor, melyen több mint 5000 személy vett részt, akik a magyar legenda ellenére értettek a szakmájukhoz, magyarázta a professzor. A Partium hovatartozásának meghatározásánál érdekes módon jelentős szerepet játszott a stratégiai horderejűvé avanzsált vasút, ugyanis az Antant intervencióra készült Szovjet-Oroszország ellen. Károlyi lemondott, pozícióba került Kun Béla, és létrejött a Tanácsköztársaság, mellyel a győztes hatalmak először hajlandóak lettek volna tárgyalni, azonban a szélsőséges baloldali diktatúra ártott Magyarország hírnevének. A helyzetet bonyolította, hogy Szegeden ellenforradalmi erőként kezdett kibontakozni a Horthy-rendszer, Bécsben az emigráns magyar arisztokraták áskálódtak, és a szociáldemokraták is abban reménykedtek, hogy megbukik a Tanácsköztársaság.
Román-Magyar Unió
Dr. Szász Zoltán arra hívta fel a figyelmet: kevésbé ismert tény, hogy 1919 júniusában felmerült egy román-magyar unió terve, pedig a korabeli sajtó ezt még 1932-ben is felidézte. Ennek lényege az volt, hogy Magyarország és Románia lépjen valamilyen, pontosan meg nem határozott államszövetségbe, melynek értelme az lett volna, hogy a román hadsereg megdönti a Tanácsköztársaságot, Magyarország pedig gazdasági közösséget alakít ki Romániával, mely hitelt nyújt számára. Erről szerződéstervezet is készült, mely kiküszöbölte volna a területi vitát. A keverékállam a jövőbeli fejlődés lehetőségét villantotta fel, Románia számára pedig azért lett volna előnyös a megállapodás, mert elkérte volna Békéscsabát is Magyarországtól. Az elképzelésről sajnos kevés hivatalos irat maradt fenn, pedig a korabeli napi jelentésekben rengetegszer említették. Magyar részről Bethlen, román oldalról pedig Ioan Erdélyi román ügyvéd szorgalmazta ezt.
Bűnbakok és hősök
Az előadó szerint a háború kérdésében egyszerre bűnbak és hős a meggyilkolt Tisza István, ő a háború igazi politikai áldozata. Károlyi Mihály sok szerencsétlen lépést tett ugyan, de tisztességtelent egyetlent sem, peche viszont, hogy a történelem túllépett rajta. Bűnbak lehetne Kun Béla is, ha a nagyhatalmak komolyan vették volna, a Tanácsköztársaság viszont sok kárt okozott. Ugyanez elmondható Horthyról is, ha arra gondolunk, hogy a rezsimjének első évére úgy tekintett az Antant, mint egy pokolian konzervatív berendezkedésre, sötét reakciós időszakra.
Ciucur Losonczi Antonius
Erdon.ro

Borbély: nincs mit tárgyalnunk Tőkés Lászlóékkal
A 2014-es európai parlamenti választásokról, az alkotmánymódosításról, a régiósításról és az európai polgári kezdeményezésről kezdeményez tárgyalásokat az RMDSZ-szel az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP).
Pénteki közleményükben emlékeztetnek arra, hogy július elején levélben szorgalmazták a két politikai szervezet együttműködését ebben a négy kérdésben, ám nem kaptak választ Kelemen Hunor szövetségi elnöktől. Az EMNP Szilágyi Zsolt alelnököt bízta meg az RMDSZ-szel folytatott tárgyalások előkészítésével.
Szilágyi Zsolt a maszol.ro-nak elmondta, telefonon már megkereste ebben az ügyben az RMDSZ politikai alelnökét, Borbély Lászlót. „Várom, hogy visszahívjon. A tárgyalási szándékunk komoly” – fogalmazott. Szilágyi emlékeztetett arra, hogy a Kolozsvári Magyar Napok alkalmával tartott nyilvános, lazább beszélgetésen civilizáltan, „anyázások nélkül” tudtak tárgyalni az erdélyi magyar közösséget érintő kérdésekről. „Már akkor mondtam Borbély Lászlónak, hogy még fogom keresni” – tette hozzá.
Borbély László a maszol.ro-nak elmondta, valóban kereste már Szilágyi ebben az ügyben, ám az RMDSZ-en belül még nem tárgyalták meg az EMNP kezdeményezését. A politikai alelnök azonban személyes véleményként leszögezte: nem látja értelmét az egyeztetéseknek Szilágyi Zsoltékkal.
„Az EMNP az utóbbi két évben bebizonyította, hogy nem lehet megbízni a szavukban, többször ellenünk indultak a választásokon, amikor semmi értelme nem volt, és veszélyeztették a magyarság jelenlétét a parlamentben. Most persze nekik sürgős, hogy tárgyaljunk, mert Tőkés Lászlót fel akarják tenni az RMDSZ európai parlamenti választási listájára. Ennek rendelnek alá minden mást, a többi javaslatuk csak köret” – mondta Borbély.
A politikai alelnök emlékeztetett arra, hogy miután bejutott az Európai Parlamentbe, Tőkés László már másnap azon kezdett munkálkodni, hogy pártot hozzon létre az RMDSZ ellenében. „Úgy látom, hogy Tőkés Lászlónak azóta sem változott a magatartása” – fogalmazott. Hozzátette: amíg az EMNP-sek „nem szállnak magukba”, nem ismerik el, hogy tévedtek a magyarság megosztásával, addig érdembeni tárgyalás nem lesz a két szervezet között.
Borbély László felidézte: a kolozsvári pódiumbeszélgetésen is azt üzente Szilágyi Zsolton keresztül az EMNP politikusainak, térjenek vissza az RMDSZ-be. „Az RMDSZ-en belül bármit meg tudunk tárgyalni” – tette hozzá. Maszol.ro

Borbély László: a nemzetállamok ideje lejárt
Jól sikerült a 14-ik alkalommal megrendezett kisebbségi szeminárium – vonta le a következtetést Borbély László, a rendezvényszervező Dr. Bernády György Alapítvány elnöke, aki elmondta, a jelenlevő romániai nemzeti kisebbségek pozitívan fogadták az RMDSZ kezdeményezését az európai kisebbségi jogokra vonatkozóan, támogatásukról biztosították a szervezőket.
Premiernek nevezte Borbély László a napot, amikor mindenki anyanyelvén beszélhetett a Bernádyban, ahol magyar, román, német és angol nyelven szólt a sajtótájékoztató. Az újságíróknak Borbély arról beszélt, hogy most az útnak egy nagyon fontos állomásánál tartanak, órák kérdése és az Európai Bizottság választ ad a kezdeményezésre. Ezt követően lesz szükség az egy millió aláírás összegyűjtésére hét uniós tagállamban. Százmillió európai uniós állampolgárról van szó, akiknek külön identitásuk, külön anyanyelvük van, amellyel Európát színesítik. A Bernádyban jelenlevő kisebbségek képviselői megígérték, vállalják az aláírásgyűjtést saját közösségeiken belül, hiszen nem magyar, vagy nem roma kérdésről van szó, hanem ennek a száz milliónak a sorsáról saját hazájában. A tanácskozáson részt vett Görögországból a trákiai török kisebbség képviselője is, aki többek közt arról beszélt, hogy iszlám kisebbségnek nevezhetik magukat csupán, ugyanis Görögországban hivatalosan nem léteznek nemzeti kisebbségek.
Borbély elmondta, külön találkozót szeretne a határon túli román közösségekkel is, hiszen ők is kisebbségben élnek Magyarországon, Szerbiában, vagy Ukrajnában. A politikus ugyanakkor aggodalmának is hangot adott, az Európában manapság egyre gyakrabban tapasztalható koncepció miatt, amely a nemzetállamok megerősítését szorgalmazza és nem egy nagy, föderatív Európát, ahol mindenki egyenlő. „A nemzeti identitás nagyon fontos, de a nemzetállamok ideje lejárt” – hangsúlyozta Borbély László.
Vincze Lóránt a két napos szeminárium lényegét összefoglalva sikeresnek nevezte, hogy a romániai kisebbségek itt találkoztak Marosvásárhelyen és egyetértettek abban, hisz szükség van Európában a kisebbségvédelemre, a jogbiztonságra.
Hans Heinrich Hansen, a FUEN elnöke arról beszélt, hogy a nemzeti államok sikertelennek bizonyultak, ezért változtatni kell, a szubszidiaritás elvét gyakorolni, vagyis a döntéseket regionális szinten hozni és nem fent, az érintettek fölött. A dániai németek képviselőjének alkalma adódott a romániai magyar közösségekkel való ismerkedésre is, beletekintett a kétnyelvűség gyakorolásába, illetve annak csupán nyilatkozatokban történő tolerálására, a marosvásárhelyi magyar és román közösségek közötti feszült viszonyokba. „Egy nyelvet ismerni nem elégséges” – mondta, hangsúlyozva, hogy egyértelműen párbeszédre van szükség. Az első lépést a többségieknek kell megtenniük, de a kisebbségiekben is meg kell hogy legyen a nyitottság annak befogadására.
Maszol.ro

Markó: az EU gondolja újra a kisebbségpolitikáját
„Eljött az ideje annak, hogy az Európai Unió újragondolja a kisebbségi jogok védelmével kapcsolatos politikáját, és ne hárítsa át ezt a kérdést az Európa Tanácsra, hiszen ennek a szervezetnek nincs megfelelő ereje a kisebbségi normák érvényesítéséhez” – jelentette ki Markó Béla szenátor csütörtökön, Marosvásárhelyen. Az RMDSZ volt elnöke a Bernády György Kulturális Alapítvány által szervezett kisebbségi konferencián beszélt az erdélyi magyar közösség és az európai nemzeti kisebbségek helyzetéről, törekvéseiről, ezen belül az európai kisebbségek jogvédelmét szolgáló európai állampolgári kezdeményezésről, amelyet az RMDSZ indított el.
Markó Béla kifejtette: jelenleg az Európai Uniónak nincs egyértelmű és erős kisebbségvédelmi szabályrendszere, ami főként azzal magyarázható, hogy maguk az államszövetséget létrehozó nyugat-európai országok többsége sem rendelkezik olyan keretszabályozással, amelyek megfelelő módon rendezné saját kisebbségeik védelmét. Úgy látja, az unió az Európa Tanácsra hárítja a kisebbségvédelem kérdéskörét, holott ennek sem kellő ereje, sem eszközei nincsenek arra, hogy a kisebbségi jogokat betartassa a tagországokkal. Ezért, tette hozzá, függetlenül attól, mi lesz az RMDSZ által elindított európai állampolgári kezdeményezés sorsa, önmagában az, hogy az európai kisebbségek összefogtak egy közös kisebbségi keretszabályozás létrehozása érdekében, már jelentős siker.
Markó Béla elmondta, az elmúlt több mint két évtizedben lehetősége volt cselekvő módon részt venni a romániai és az európai kisebbségvédelmi szabályozások kialakításában. E tekintetben külön kiemelte a 20 évvel ezelőtt, 1993-ban benyújtott Memorandumot, amely tételesen tartalmazta az erdélyi magyarság jogbővítésére irányuló célkitűzéseket. Mint mondta, ez volt az RMDSZ első és máig legjelentősebb nemzetközi színtéren elért sikere: az Európa Tanács ugyanis az ország tagfelvételét szentesítő dokumentumába az RMDSZ által megfogalmazott összes közösségi célkitűzést beemelte, és feltételként szabta meg Románia számára többek között az anyanyelvű oktatás megteremtését, az anyanyelvhasználat intézményesítését és a közösségi javak visszaszolgáltatását.
A kétnapos marosvásárhelyi szemináriumon a romániai nemzeti kisebbségek számos képviselője vett részt, de jelen voltak az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) elnökségi tagjai, Hans Heinrich Hansen elnök, valamint Halit Hapiblogu, Dieter Paul Küssner és Vincze Lóránt alelnökök is.
Az elmúlt húsz év tapasztalata azonban azt mutatja, hogy a régió kisebbségi problémáinak rendezését, stabilizálását célzó kezdeti pozitív hozzáállás után az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok figyelme csökkent, és ennek nyomán ez a folyamat megszakadt. „Eljött az ideje annak, hogy az Európai Unió újragondolja ezt a kérdéskört és vállalja fel a kisebbségi kérdés rendezését Európában. Könnyű azt hinni, hogy az Európai Unió válsága a gazdasági válság megoldásával rendezhető: ez fontos, de hosszú távon az Unió jövője, sorsa a közösségek, a nemzetek, kultúrák együttélésének rendezésétől függ majd” – hangsúlyozta Markó Béla a konferencián.
Az eseményen Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke kifejtette: a hatékony kisebbségvédelem alapfeltétele a nemzeti közösségek közötti szolidaritás és egységes fellépés, amely remélhetőleg – immár európai mintára – a romániai kisebbségek között is erősödik majd.
Maszol.ro

Erdély elfeledett kastélyai
Erdély és Észak-Románia elfeledett kastélyairól készített látványos, könnyen böngészhető nyilvántartást egy román építészhallgatókból álló csapat.
Szerencsére Magyarország pont a legjobb helyen van ahhoz, hogy a kelet és nyugat felé utazás ugyanolyan egyszerű legyen. Mégis a legtöbben nyugat felé veszik az irányt, ha kastélyokat szeretnének látni, pedig Franciaországnál és Angliánál jóval közelebb is találni belőlük szebbnél szebb példákat. A titok talán a rendszerezettségben és az infrastruktúrában rejlik, amiben a Nyugat valóban jóval előbbre jár.
Ezt a hiányosságot ismerte fel dr. Anca Brătuleanu, a bukaresti Ion Mincu Építészeti és Urbanisztikai Egyetem professzora. Először 2008-ban buzdította arra harmadéves diákjait, hogy tanulmányutak során térképezzék fel és vizsgálják meg közelebbről Erdély, Bánát, Körösvidék és Máramaros eldugott kastélyait és elfeledett építészeti emlékeit.
A féléves tárgyból végül építészhallgatók több generációját foglalkoztató nagyszabású projekt lett, melynek eredménye egy négyszáz kastély részletes adatait tartalmazó dinamikus adatbázis és platform. 2011 áprilisa óta ez az adatbázis egy jól áttekinthető honlapon is elérhető, román és angol nyelven. Brătuleanu professzor továbbra is részt vesz a programban mentorként, a fő tisztségeket azonban már a diákok látják el. 2011-ben a csapat tagjai létrehozták az ARCHÉ Egyesületet, amelynek célja a kulturális örökség kutatása, megőrzése és értékesítése. Jelenleg a Monumente Uitate projektet az ARCHÉ Egyesület vezeti, amelyhez csatlakoztak különböző tanügyi, kutatási és kulturális intézmények, más egyesületek és alapítványok, illetve az üzleti szféra képviselői is.
A PROJEKT NEVE MONUMENTE UITATE,
AMI MAGYARUL ANNYIT TESZ: ELFELEDETT MŰEMLÉKEK.
A lelkes építészekből, műemlékesekből és diákokból álló csapattal az Építész Szakkollégium tagjai bukaresti látogatásuk során ismerkedtek meg, az eredetiség kedvéért egy vonatpályaudvaron tartott fesztiválon. A bukaresti fiatalok tömegeit megmozgató esemény remek alkalom volt arra, hogy a Monumente Uitate projektet koordináló Anca Raluca Majaru és társai bemutatkozzanak egy standdal és a kastélyokat bemutató tablókkal, melyeken itt-ott egy magyar név is felbukkant.
Anca, aki hamarosan megkezdi doktori tanulmányait Budapesten, személyes élményeiről mesélt: „Amikor a kutatást elkezdtük, számunkra is meglepetés volt, hogy mennyi feltérképezetlen építészeti érték van a tájainkon. Elkezdtük felmérni, lerajzolni, befotózni ezeket az épületeket, melyek közül sok már végső pusztulásra van ítélve.”
„Ahogyan haladtunk előre a munkával, úgy hatalmasodott el bennünk az érzés: ezt minél több embernek meg kell ismernie. ezért készítettünk egy térképet, hogy az országban utazók kastélytúrákat tervezhessenek.”
A monumenteuitate.org oldal célja, hogy a lehető legtudományosabban, de még közérthető formában adjon tájékoztatást az egyes épületekről. Minden kastély saját adatlapot kapott, melyen a csapat tagjai és más lelkes önkéntesek által készített fotókon kívül megtalálható az eredeti tulajdonos és az építész neve, az épület aktuális állapota és a látogathatósága. Ez utóbbi azért kérdéses, mert sok kastély már annyira rossz állapotban van, hogy a látogatása életveszélyes lehet, vagy éppen egy olyan funkció költözött bele, amely megkívánja a zártságot. Van olyan, amelyben pszichiátriai intézet, vagy éppen árvaház üzemel.
A Románia északi felében, főként a Kárpátoktól nyugatra található kastélyok a 16. és 19. század között épültek, és a Nyugat-Európában megfordult stílusirányzatok mindegyikére mutatnak példát. Találunk köztük reneszánsz, barokk, klasszicista, romantikus, neo-gótikus és eklektikus stílusban épült kastélyokat is, melyek mindegyike ugyanúgy magán hordozza a helyi divat kézjegyét is. Megjelenésük nagyban függött még a tulajdonos anyagi és társadalmi helyzetétől, valamint a régióra jellemző irányzatoktól is.
A kommunista rezsim alatt a hatalom nagy részüket lefoglalta, és iskolát, árvaházat, kórházat, vagy éppen városházát üzemeltetett bennük, de sok működött a régió mezőgazdaságának irányító központjaként is. 1989 után azonban nagy részük elhagyatottá vált, és pusztulásnak indult. Sok kastély azóta visszakerült eredeti tulajdonosához és műemléki védettséget kapott.
NÉHÁNYAT REHABILITÁLTAK, ÉS AZÓTA MÚZEUMKÉNT VAGY VENDÉGHÁZKÉNT ÜZEMELTETNEK, DE ERRE VAN A LEGKEVESEBB PÉLDA.
Romániában a műemlékek sorsa jellemzően kétféle lehet: az egyik a teljes pusztulás, melyre pénz és karbantartás hiányában számíthatnak, a másik pedig a látványos, ám sokszor teljesen környezetidegen felújítás vagy újjáépítés. Anca fiatal román építészként úgy látja, a kettő közötti átmenetet, vagy más, innovatív műemlékvédelmi módszereket támogató szakmabeliek ellen még mindig túl nagy súllyal szerepelnek a klasszikus elvet vallók a román építésztársadalomban, melyet erősen megoszt a műemlékek kérdése.
Legkevésbé sem invazív módszereket alkalmazó projektjükkel azt szeretnék elérni, hogy a szakmán kívüliek is szembesüljenek az ország területén található építészeti értékek jelentőségével, és véleményt alkossanak a műemlékvédelem aktuális kérdéseiben. Emellett szeretnék felhívni a figyelmet a kastélyok turisztikai jelentőségére, hogy hosszú távon megállítsák a pusztulásukat.
2013-ban a Monumente Uitate célja folytatni a bánsági nemesi lakok kutatását, és elindítani az első kutatási szakaszát a moldvai nemesi lakoknak. A projekt támogatói: Romániai Építészek Egyesülete, Romániai Építészek Rendje, Gevalco Industrial. Partnerek: „George Enescu” Művészeti Egyetem – Iași, temesvári Politehnikum, Örökségvédelmi Nemzeti Hivatal, Romániai Építészek Rendjének Temes megyei osztálya.
Tóth Katalin
Hvg.hu

Lötyög a kormány
Hatalmas mellénnyel kezdte országlását a Ponta-kormány, a hetvenszázalékos koalíciós többség elbizakodottá tette, s úgy nézett ki, a Băsescu-ellenes szövetség oly erősen láncolja egymáshoz a szociáldemokrata és liberális pártot, hogy megbontásuk szinte lehetetlen. Közben, természetesen kiderült, az ország pénztárcája túl lapos ahhoz, hogy minden központi és helyi vezetőcske igényeit ki tudják elégíteni, s az is: az esti tévéműsorokban remekül szereplő miniszterelnök teljesítménye a valóságban sokkal szerényebb, mint feltüntetni kívánja.
A választási kampányban tett 180 ígéretéből kormánya alig húszat teljesített, s minisztereinek arroganciája időnként túllépte a meglehetősen apatikussá vált lakosság tűrőképességét. Botrány botrányt követett, a korrupció inkább növekedett, mint csökkent, de a két kormányzó párt vezetője között megbonthatatlannak tűnő szövetség állta a próbát. Ponta különbékéje az államelnökkel kissé felkavarta a vizeket, Antonescu akkor is békétlenkedett, de csak halkan és rövid ideig. Közben a beindított reformok félszárnyúra sikeredtek, régiósítási tervük látványosan megbukott, félresikerültek magánosításaik, ráadásul a nyugdíjak, bérek, juttatások szinte jelentéktelen növelése okán megemelték az adókat és illetékeket. Hatalmas mellénnyel kezdte országlását a Ponta-kormány, a hetvenszázalékos koalíciós többség elbizakodottá tette, s úgy nézett ki, a Băsescu-ellenes szövetség oly erősen láncolja egymáshoz a szociáldemokrata és liberális pártot, hogy megbontásuk szinte lehetetlen. Közben, természetesen kiderült, az ország pénztárcája túl lapos ahhoz, hogy minden központi és helyi vezetőcske igényeit ki tudják elégíteni, s az is: az esti tévéműsorokban remekül szereplő miniszterelnök teljesítménye a valóságban sokkal szerényebb, mint feltüntetni kívánja.
Ez utóbbi intézkedés felhúzta az egykoron vállalkozók pártjának is tekinthető liberálisokat, de nem ugráltak, mert tudják, Ponta talonban tartja az RMDSZ-t, s ha minden kötél szakad, Antonescuék nélkül is kormányon marad. A hatalom megtartása okán a liberálisok lenyelték például, hogy a vállalkozók követelte társadalombiztosítási járulékok csökkentését a szocialisták elszabotálták, de most a verespataki beruházás körüli közfelháborodást meglovagolva Antonescu lándzsát rántott, alávaló, koszos játékkal vádolva társát a kormányzásban.
Tegnap délután, a gyerekes sárdobálást követően, s miután Dan Şova, a nagy tervek és álmok minisztere nyilvánosságra hozta az RMGC és a román állam közti szerződés némely elemeit, ismét leült a két vezér tárgyalni, beszélgetni. A jelek szerint, bár a barátság megingott, a liberálisok nem hagyják a húsosfazekat, de hogy az lássék, dolgoznak, amolyan jó román szokás szerint parlamenti különbizottságot hoznak létre aranyügyben. És vizsgálódnak, míg kedvük tartja. Végül is a kanadaiak vártak már tizenöt évet, várjanak még, van idejük. Simó Erzsébet
Háromszék
Erdély.ma

Százmillió európai kisebbségi ügye
Sajtótájékoztatón vonták le a következtetéseket Borbély László, a Bernády Alapítvány elnöke, Hans Heinrich Hansen, a FUEN elnöke, Vincze Lóránt és Halit Habiplogu, a FUEN alelnökei az alapítvány székhelyén tartott kétnapos kisebbségi konferencia végén.
Külön fejezet a határon túli románoknak
Borbély László hangsúlyozta, hogy a kétnapos szeminárium témája az európai polgári kezdeményezés volt. – Két évvel ezelőtt az RMDSZ elképzelte, tudatosan végigvitte, támogatókat keresett és talált. A FUEN pozitívan válaszolt a kezdeményezésre, akárcsak a Dél-tiroli Néppárt vezetősége.
Fontosnak nevezte a beadványt, amelyet százmillió, Európában kisebbségben élő európai állampolgár vállalhat. A két és fél hónapja beadott kezdeményezésre hétfőn kell választ adnia az Európai Bizottságnak, utána következik a neheze, amikor egymillió aláírást kell összegyűjteni legalább hét uniós tagországból.
Örült annak, hogy tizenegy romániai kisebbség vett részt a szemináriumon, akiktől pozitív visszajelzések érkeztek, és reméli, hogy szolidárisak lesznek, mert, mint mondta, ez nem magyar-, nem német-, de nem is szerb- vagy romakérdés, hanem százmillió európai kisebbségi ügye.
Elmondta, hogy külön fejezetet szentelnek a tervezett programban a határon túli románoknak, és reméli, hogy Románia is szolidáris lesz, mert felelősséget vállalt a határain kívül élő románokért. Ugyanakkor aggodalmának is hangot adott, mivel az Európai Unió szintjén egyre inkább felüti a fejét az a koncepció, hogy erősíteni kell a nemzetállamokat, és nem egy régiókon alapuló Európát kell elfogadni. Az RMDSZ ezt nem fogadja el, a nemzetállamok ideje lejárt, jelentette ki Borbély, ezért reméli, hogy minél többen csatlakoznak a kezdeményezéshez.
Jogérvényesítés és jogbiztonság
Vincze Lóránt elmondta, hogy az Európai Bizottság válaszára a végső határidő hétfő. Véleménye szerint sikeresen mutatták be, hogy a Romániában élő nemzeti kisebbségeknek az európai polgári kezdeményezést, és mindannyian értékelték, hogy az európai szolidaritás által, a FUEN ernyője alatt, az RMDSZ kezdeményezésére létrehozott javaslatba őket is be próbáljuk vonni.
Felsorolta azt a hat területet, amelyre a Minority SafePack csomag vonatkozik: az identitáshoz kapcsolódó terület az első és a legfontosabb a mi olvasatunkban, ez a kultúrára, nyelvre és oktatásra vonatkozó javaslat, a második a regionális politikánk, amelybe a kisebbségi és történelmi dimenziót szeretnénk bevonni a jövőben, a harmadik terület a közképviselet, tehát a nemzeti kisebbségek megfelelő képviselete az európai uniós intézmények mellett, a negyedik a diszkriminációmentesség és egyenlőség, amelyeknek hangsúlyosabban kellene védeniük a nemzeti és vallási kisebbségeket Európában, az ötödik terület az audiovizuális média és a digitális tartalom, amely tulajdonképpen az egységes európai szerzői jogi piac megteremtését célozza, a hatodik a kisebbségek állami és regionális támogatása.
A FUEN alelnöke elmondta, hogy ebben a kezdeményezésben egyesítették az európai nemzeti kisebbségek legfontosabb törekvéseit. A várakozások két csoportba oszthatók: a jogérvényesítés, vagyis olyan jogi eszközök, szabályozások biztosítása a nemzeti kisebbségek számára, amelyek előreviszik az ügyüket az adott országban, és az EU gyakorolna majd védelmet a továbbiakban. A másik a jogbiztonság, hogy a meglévő jogokból ne veszíthessenek az európai nemzeti kisebbségek a politikai széljárás függvényében. A párbeszéd a megoldás
Hans Heinrich Hansen szerint a FUEN szempontjából érdekes tapasztalat volt ez a szeminárium, sok mindent megtudott a romániai etnikai sokszínűségről, örült, hogy a romániai kisebbségek támogatják a kezdeményezést. Elmondta, hogy a FUEN jövőre lesz 56 éves, és már megalakulásakor a régiók Európájának tervét támogatta. Mint mondta, a szubszidiaritás elvét kell alkalmazni, a döntéseket minél közelebb kell vinni az állampolgárokhoz. A marosvásárhelyi feszültségekre utalva jelentette ki, hogy a FUEN egyetlen megoldásnak a párbeszédet tartja, de ehhez az első lépést a többségnek kellene megtennie.
Mózes Edith
e-nepujsag.ro
Erdély.ma

Ismét tárgyalást kezdeményez az RMDSZ-szel a Néppárt
Az Erdélyi Magyar Néppárt elnöksége a héten Kolozsváron tartott ülésének napirendjén egyebek mellett a lopakodó régiósítás, környezetvédelmi témák, illetve az európai parlamenti választások kérdése szerepelt.
Régiósítás, autonómiatörekvések
A Néppárt elnöksége kiértékelte a július 20-i tiltakozássorozat alkalmával elkezdett aláírásgyűjtés eddigi eredményeit. Az akció folytatódik, hogy összegyűljön a lehető legtöbb aláírás a román kormány által tervezett, a magyar közösség számára hátrányos régiósítási tervek ellen és a Székelyföld, valamint a Partium autonómiáját szorgalmazó helyi népszavazások kiírásáért. Noha jelenleg úgy tűnik, hogy a Ponta-kormány nagy lendülettel elindított közigazgatási reformja kifullad és most már nem a közigazgatási régiók kialakítását, hanem csupán a fejlesztési régiók átszervezését tervezi, a kormány területi hatóságainak átszervezésével javában zajlik az átláthatatlan politikai érdekek mentén történő „lopakodó régiósítás”. A referendumtörvény módosítása is aggodalomra ad okot ebben a viszonylatban, mint ahogyan az is, hogy a magyar parlamenti képviselet ellentmondásosan viselkedett ennek megszavazása során, pedig az eddigi országos referendumok eredménye egyértelműen megmutatta, hogy a magyar érdekérvényesítés számára előnytelen az érvényességi küszöb 30 százalékra való leszállítása.
Az elnökség megerősítette: a Néppárt továbbra is a tényleges, a történelmi régiók mentén történő közigazgatási átszervezés mellett száll síkra, mert ebben a kérdésben csakis az autonómia a megoldás, ezért mind a Székelyföldön, mind a Partiumban a helyi népszavazásoknak is az autonómiáról kell szólniuk. A Néppárt elnöksége sajnálattal vette tudomásul, hogy az RMDSZ meghatározatlan időre elhalasztotta az őszre tervezett tiltakozó tömegmegmozdulást – a nyáron azzal próbálta leszerelni a megmozdulások kezdeményezőit, hogy az ősz folyamán kell együtt, összefogva tüntetni, most azonban visszalépett, bebizonyítva, hogy akkor sem gondolta komolyan. Az Elnökség megerősítette: továbbra is támogatja a Székely Nemzeti Tanács által október 27-re tervezett Székelyek nagy menetelését, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanáccsal közösen aktívan veszi ki a részét a szervezésből is, és erre buzdítja az erdélyi közélet valamennyi szereplőjét.
Verespatak Az elnökségi ülésen megvitatták a Verespatakra tervezett aranykitermelés, illetve a tervezet ellen országszerte rendezett köztéri tiltakozások kérdését is. A Néppárt a közösségi tiltakozó akciók folytatása mellett foglalt állást, mindaddig, amíg a kérdés megnyugtató módon nem rendeződik. Az elnökség megállapította, hogy a Ponta-kormány visszakozása a határozott közösségi fellépés eredményeként bebizonyította: egy közösség képes politikai szereplőként, hatékonyan befolyásolni a döntéshozatalt. Az erdélyi magyar érdekérvényesítés folyamatos gyengülését tehát sikeresen ellensúlyozhatja közösségünk határozott politikai szereplőként történő fellépése a fontos kérdésekben.
EP-választások A 2014-ben esedékes európai parlamenti választások kérdésében a Néppárt elnökségének határozott álláspontja, hogy erős magyar képviseletet az erdélyi magyar politikai erők megállapodása eredményezhet. Sajnálatos, hogy az RMDSZ elnöke mindmáig nem méltatta válaszra a Néppárt elnökének július eleji levélét, amelyben négy, most is aktuális kérdésben („Románia alkotmányának számunkra előnytelen módosításának megakadályozása; a magyarságot hátrányosan érintő területi-közigazgatási átalakítás megakadályozása, az átszervezési folyamat számunkra kedvező megoldásainak kikényszerítése; együttműködés az európai polgári kezdeményezések sikerre vitelében; közös felkészülés az EP-választásokra”) szorgalmazta az együttműködést a két párt között. A Néppárt elnöksége ismételten egyeztetést kezdeményez ezekben a kérdésekben az RMDSZ vezetőivel, és a tárgyalások előkészítésével Szilágyi Zsolt alelnököt bízta meg.
Az Erdélyi Magyar Néppárt sajtóirodája
Erdély.ma

Központosít a hatalom
A parlamenti ülésszak kezdetén Victor Ponta miniszterelnökkel és a pénzügyminiszterrel találkozott az RMDSZ-frakció, elmondhatták a kormány rendelkezéseivel kapcsolatos kifogásaikat, és meghallgathatták Pontáék tájékoztatóját, magyarázkodásait – tájékoztatott Márton Árpád képviselő.
Márton Árpád a parlamentben, az első munkanapon napirend előtti felszólalásában kifogásolta: a kormány decentralizációról beszél ugyan, de központosít. Mivel jövő őszre kellett halasztaniuk az alkotmánymódosítást és a regionális átszervezést, nekifogtak kormányrendeletekkel átalakítani a közigazgatást, de nem a minisztériumok hatáskörét utalják regionális szintre, hanem a megyékét. Ez már megtörtént a pénzügynél, most készítik a mentőszolgálatoknál.
A háromszéki képviselő bízik benne, ez utóbbit sikerül megakadályozniuk, hiszen abszurd helyzetekhez vezethet, ha például Bodzafordulóról Marosvásárhelyre kell telefonálni mentőautóért. Az RMDSZ kifogásait, az egészségügy átszervezésének káros következményeit Cseke Attila volt egészségügyi miniszter sorolta fel a kormányfőnek, s elmondta azt is, ismeri jól az államtitkárt, akinek ez a vágyálma, annak idején neki sem könnyen sikerült megakadályoznia a megvalósítást. Az RMDSZ-es honatyák szóba hozták a mezőgazdaság áldatlan állapotát, a mezőgazdasági kamarák törvényének alkalmazhatatlanságát, az állattenyésztéssel kapcsolatos problémákat, és felvetették azt is, a búza és kenyér áfájának csökkentése után jó lenne a zöldségek, gyümölcsök, illetve a burgonya általános forgalmi adóját is 9 százalékra mérsékelni, ugyanis ezen ágazatokban a legnagyobb a fekete gazdaság. Kifejtették azt is, sokkal több európai pénzt lehetne mezőgazdasági célokra lehívni, ha végre tisztességesen rendeznék a tulajdonviszonyokat, és rögzítenék, telekkönyveznék a jelenlegi állapotot. Márton Árpád elmondta, szóvá tették, hogy baj van az állami beruházások egész rendszerével, és ismertették beruházási elvárásaikat, de előadták gazdaságélénkítő elképzeléseiket, észrevételeiket is.
A parlamenti ülésszak kezdetén Victor Ponta miniszterelnökkel és a pénzügyminiszterrel találkozott az RMDSZ-frakció, elmondhatták a kormány rendelkezéseivel kapcsolatos kifogásaikat, és meghallgathatták Pontáék tájékoztatóját, magyarázkodásait – tájékoztatott Márton Árpád képviselő.
Márton Árpád a parlamentben, az első munkanapon napirend előtti felszólalásában kifogásolta: a kormány decentralizációról beszél ugyan, de központosít. Mivel jövő őszre kellett halasztaniuk az alkotmánymódosítást és a regionális átszervezést, nekifogtak kormányrendeletekkel átalakítani a közigazgatást, de nem a minisztériumok hatáskörét utalják regionális szintre, hanem a megyékét. Ez már megtörtént a pénzügynél, most készítik a mentőszolgálatoknál. A háromszéki képviselő bízik benne, ez utóbbit sikerül megakadályozniuk, hiszen abszurd helyzetekhez vezethet, ha például Bodzafordulóról Marosvásárhelyre kell telefonálni mentőautóért. Az RMDSZ kifogásait, az egészségügy átszervezésének káros következményeit Cseke Attila volt egészségügyi miniszter sorolta fel a kormányfőnek, s elmondta azt is, ismeri jól az államtitkárt, akinek ez a vágyálma, annak idején neki sem könnyen sikerült megakadályoznia a megvalósítást. Az RMDSZ-es honatyák szóba hozták a mezőgazdaság áldatlan állapotát, a mezőgazdasági kamarák törvényének alkalmazhatatlanságát, az állattenyésztéssel kapcsolatos problémákat, és felvetették azt is, a búza és kenyér áfájának csökkentése után jó lenne a zöldségek, gyümölcsök, illetve a burgonya általános forgalmi adóját is 9 százalékra mérsékelni, ugyanis ezen ágazatokban a legnagyobb a fekete gazdaság. Kifejtették azt is, sokkal több európai pénzt lehetne mezőgazdasági célokra lehívni, ha végre tisztességesen rendeznék a tulajdonviszonyokat, és rögzítenék, telekkönyveznék a jelenlegi állapotot. Márton Árpád elmondta, szóvá tették, hogy baj van az állami beruházások egész rendszerével, és ismertették beruházási elvárásaikat, de előadták gazdaságélénkítő elképzeléseiket, észrevételeiket is.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az Európai Unió gondolja újra a kisebbségpolitikáját
– Eljött az ideje annak, hogy az Európai Unió újragondolja a kisebbségi jogok védelmével kapcsolatos politikáját, és ne hárítsa át ezt a kérdést az Európa Tanácsra, hiszen ennek a szervezetnek nincs megfelelő ereje a kisebbségi normák érvényesítéséhez – jelentette ki Markó Béla szenátor a kisebbségi konferencián. Beszélt az erdélyi magyar közösség és az európai nemzeti kisebbségek helyzetéről, törekvéseiről, ezen belül az európai kisebbségek jogvédelmét szolgáló európai állampolgári kezdeményezésről, amelyet az RMDSZ indított el.
Markó Béla kifejtette, jelenleg az Európai Uniónak nincs egyértelmű és erős kisebbségvédelmi szabályrendszere, ami főként azzal magyarázható, hogy maguk az államszövetséget létrehozó nyugat- európai országok többsége sem rendelkezik olyan keretszabályozással, amely megfelelő módon rendezné saját kisebbségeik védelmét.
Az unió gyakorlatilag az Európa Tanácsra hárítja a kisebbségvédelem kérdéskörét, holott ennek sem kellő ereje, sem eszközei nincsenek arra, hogy a kisebbségi jogokat betartassa a tagországokkal. Ezért, tette hozzá, függetlenül attól, mi lesz az RMDSZ által elindított európai állampolgári kezdeményezés sorsa, önmagában az, hogy az európai kisebbségek összefogtak egy közös kisebbségi keretszabályozás létrehozása érdekében, már jelentős siker. Az elmúlt húsz év tapasztalata azonban azt mutatja, hogy a régió kisebbségi problémáinak rendezését, stabilizálását célzó kezdeti pozitív hozzáállás után az Európai Unió és az Amerikai Egyesült Államok figyelme csökkent, és ennek nyomán ez a folyamat megszakadt. – Eljött az ideje annak, hogy az Európai Unió újragondolja ezt a kérdéskört, és vállalja fel a kisebbségi kérdés rendezését Európában. Könnyű azt hinni, hogy az Európai Unió válsága a gazdasági válság megoldásával rendezhető: ez fontos, de hosszú távon az unió jövője, sorsa a közösségek, a nemzetek, kultúrák együttélésének rendezésétől függ majd – hangsúlyozta Markó Béla a konferencián.
Csernik Attila
Népújság (Marosvásárhely)

Politikuséknál a bátorság hiánycikk
Ebben az országban minden lecseng egyszer. Elfelejtődnek a korrupciós botrányok, az elfecsérelt uniós pénzek, a cigaretta-ügy, a kiárusított flotta. Az amerikai Bechtel céggel kötött állami szerződéseket még keresik ugyan, de nem biztos, hogy megtalálják. És pont kerül a kóbor kutyák ügyére is. Még a verespataki beruházás jóváhagyását is elódázzák valahogy, mert a hatalom kénytelen lesz engedni a tömegek nyomásának, így kozmetikázva alaposan megcsappant népszerűségét.
Viszont következetes a hazai többségi politikusok állásfoglalása, beleértve az államfőt is, a magyar kisebbséggel szemben. Egyszóval: elutasító. Zászlóügyben, nyelvhasználat ügyében, a regionalizálás kérdésében. A magyarokkal kapcsolatos minden hírt megkülönböztetett figyelemmel kísér a hazai média is. (Hetek óta Tőkés László kitüntetésének visszavonása az egyik visszatérő téma.) Nem szeretnék visszatérni az ügyekre, azok számunkra lerágott csont, csak néhány példával felemlíteném, milyen más mércével mérnek ebben az országban, ha nemzetiségünkről van szó.
A hosszú időn keresztül tárgyalt zászlóügyben induljunk el a kályhától. Az 1990-es években Arad megye egyik községe zászlót készíttetett magának. Sokan emlékezünk: a településre, természetesen az akkori politikai hatalom megbízásából, kiszállt a rendőrség, titkosrendőrség, kihallgatta a polgármestert, a kezdeményezőket, lefoglalta a „bűnjelet”. Az egészből olyan kázust kreáltak, mintha államellenes összeesküvést lepleztek volna le, a médiában szellőztették a részleteket.
Az azóta eltel időszakban a legapróbb óromániai falu, a legkisebb civil szervezet is következmények nélkül készíthet magának zászlót, pecsétet. De kérdezhetnénk: valaki elnézést kért az Arad megyei település két évtizede kipellengérezett polgáraitól, vezetőitől? És visszaszolgáltatták-e az elkobozott zászlót? Avagy továbbra is megmaradt bűnjelnek?
A székely zászló ügyére sem térnék ki, volt idő, amikor a román (média)csapból is az folyt. Kormányfőnk, szenátus-elnökünk is kifejezte rosszallását. Csak az ügy általuk használt minősítésének egyetlen szavát emelném ki: alkotmányellenes. Ha az, akkor…
Időközben elhunyt a román roma király. Óriási temetési szertartás, a koporsójánál még a román államelnök is lerótta kegyeletét. Minden románok elnöke a kisebbségi király előtt! Aztán megválasztották az új királyt. Illetve mindjárt kettőt is: egyet belföldi használatra, egyet pedig nemzetközinek. S ne feledjük: a két király mellett létezik egy önjelölt császár is. Ország-világ tudtával. Az egész temetési, majd koronázási ceremónia alatt, után viszont egyetlen egyszer sem hangzott el román hivatalos körökből, hogy mindez alkotmányellenes. Pedig nyilvánvalóan az, mert egy államnak csak egy államformája lehet: vagy respublika, vagy monarchia.
Egy zászló alkotmányellenes, az államforma kérdése nem az! Furcsa. A helyzet valós minősítésére viszont bátorságra lenne szükség. Az pedig mifelénk, politikusi körökben hiánycikk.
Ujj János
Nyugati Jelen (Arad)

Idén már nulladik osztályban is kötelező az idegen nyelv
A kezdeti ellenszenv dacára bevált az előkészítő osztály
Tanácstalanság, sok vita, egyesek részéről pedig komoly ellenszenv közepette kezdődött el annak idején a 2012/2013-as tanév, amelyben bevezették a kötelező nulladik osztályt. Akkor a szülő még választhatott, hogy előkészítő vagy első osztályba íratja hatéves gyermekét, netán – amennyiben az illetékes pszichológus úgy ítélte meg – még egy évet óvodában hagyta. Most, az új tanév küszöbén arra voltunk kíváncsiak: mennyire vált be a vitatott előkészítő osztály, milyen tapasztalatokról számolnak be a pedagógusok, szülők. Kiderült, csupán a korán kelés okozott némi gondot, de egyébként minden jel arra mutat, hogy a nulladik elérte a célját: igazi hídként szolgál óvoda és iskola között, megkönnyítve a kicsik beilleszkedését, áthidalva az óvodai foglalkozás és az iskolai oktatás közötti jókora szakadékot. Tavalyhoz képest idén a nulladik egyetlen újdonsága, hogy kötelező „tantárgy” lett az idegen nyelv.
Szabadság (Kolozsvár)

Megmaradásukat ünnepelték a belényesiek
Bihar megye eddig legnagyobb és legsikeresebb szórványprogramjaként jellemezte a múlt hétvégén rendezett Fekete-Körös-völgyi Magyar Napokat Grim András, a megyei RMDSZ szórványért felelős alelnöke.
Felhívta a figyelmet, hogy minden szórványvidéknek, így a mintegy 4 ezer fős magyarságot számláló Belényesi-medencének is megvannak a maga sajátosságai, ők pedig azokat figyelembe véve alakították a három napos fesztivált. Ennek szellemében változatos programokat terveztek mindhárom helyszínen, népművészeti, vallási, valamint színes, szabadidős tevékenységek szerepeltek a programban. A zárónapon átadták az idei Zsiskú János szórványdíjat is, amellyel minden évben olyan személyt vagy szervezetet méltatnak, akinek a tevékenysége hozzájárul a szórványmagyarság megmaradásához. Az idén az a belényesi Miklós János képzőművész vehette át az elismerést, akinek festményei, grafikái Európa-szerte ismertek, munkái múzeumokban is helyet kaptak.
"Ezen a vidéken különösen fontos volt megerősíteni az emberekben a szolidaritást és az identitástudatot. Érezniük kellett, hogy nincsenek egyedül, hogy számíthatnak a Bihar megyei közösségre, és nem kell elhagyniuk a szórványtelepülést magyarságuk megőrzéséhez" – mondta el a Krónikának Grim, aki szerint ez a mostani esemény is alátámasztja azt, hogy a szórványban élőkben van kitartás. A fesztivál alkalmával megfogalmazódott az Együtt az összefogásért feliratú, megmaradást jelképező lobogó elkészítése is, amelyet a jövő évi programsorozatok helyszínein fognak majd kitűzni.
Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

Az űrlap alja
Váradon őrzik az írófejedelem emlékét
A közelgő Magyar Dráma Napjának tiszteletére Herczeg Ferenc-emlékestet tartottak kedden a nagyváradi Kiss Stúdió Színház termébenn, Az elfelejtett írófejedelem címmel. Az est keretében meghívott vendégként Molnár Judit magyartanár, közíró elevenítette fel és értékelte ki a 150 éve született Herczeg irodalmi munkásságát, míg a Kiss Stúdió Színház művészei, Kiss Törék Ildikó és Varga Vilmos, részleteket olvastak fel a második világháború előtt rendkívüli népszerűségnek örvendő, majd a negyvenes évektől hirtelen feledésbe merült író munkáiból.
Mint elhangzott, Herczeg a vajdasági Versecben született 1863-ban, jómódú, sváb, polgári családban. Eredeti neve Herzog volt, szülei híres patikusdinasztiából származtak, ő azonban más pályát választott. Az írófejedelem megnevezést sokrétű és nagymennyiségű írásaival, illetve irodalmi- és közéletben vállalt szerepével vívta ki magának – hangsúlyozta Molnár Judit, aki a szerző névváltoztatásainak történetét is megosztotta a szépszámú közönséggel. A magyartanárnő ugyanakkor érdekességként kiemelte azt a tényt is, hogy Herczeg a dualizmus korában – rengeteg svábhoz hasonlóan – magyarosodott, és Budapesten lett magyar író, holott eredete miatt kézenfekvőbb lett volna, hogy Bécsben munkálkodjon, németül írjon.
Mint Molnár Judit hangsúlyozta, Herczeg programszerűen lett a polgárság írója. Ez egy olyan személyes értékrendet feltételezett, amit a polgárok elvártak, s amely egyben meg is határozta írói feladatát. Herczeg Ferenc szinte minden műfajban alkotott. Eleinte elbeszélésekkel kezdte, majd regényekkel és drámákkal folytatta, de különböző tanulmányokat is írt. Művei első ízben sorozatban jelentek meg az általa szerkesztett Új időkben, amely a leghosszabb ideig megszakítás nélkül megjelent magyar irodalmi napilap volt. Az emlékest során a Kiss Stúdió Színház művészeinek előadásában részletek hangzottak el többek közt Herczeg Pro libertate! című regényéből, Árva László király című színművéből, Jókai Mórról írt tanulmányából, valamint Maniu és Titulescu páros jelenete című publicisztikai írásából.
Sz. G. T.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Megkezdődött a váradi bábos találkozó
A nagyváradi Árkádia bábszínházban tegnap délelőtt megtartott esemény nemcsak a Fux Feszt – I. Erdélyi Magyar Hivatásos Bábszínházak Fesztiválja elnevezésű rendezvény hivatalos nyitóünnepsége volt, hanem a Szigligeti Színház jubileumi évadának a megnyitója is. A köszöntőbeszédek és az első jubileumi emlékérem átadása után a Lilliput Társulat bemutatta A kis Szigligeti című mesejátékot, amelyet Urbán Gyula írt és rendezett. Vasárnap estig igazán mozgalmas napok lesznek Váradon a bábfesztivál miatt.
A nyírbátori Szárnyas Sárkányok interaktív gólyalábas előadása lett volna a bábfesztivál nyitómozzanata tegnap koradélelőtt. Ám a látványosnak ígérkező esemény, melyet a Holnaposok szoborcsoport mögötti téren tartottak volna meg, az eső miatt délutánra halasztódott. Aki az esős időben is odatévedt a szoborhoz, azt a Szöcskék, a színház önkéntesei értesítették az időpontváltozásról.
A bábszínházban megtartott nyitóünnepélyen Czvikker Katalin, a Szigligeti Színház főigazgatója elmondta: ebben az évadban tisztelegnek a teátrum névadója, Szigligeti Ede emléke előtt, hiszen jövőre lesz a nagyváradi születésű drámaíró születésének 200. évfordulója. Éppen ezért az új évadban minden hónapban kínálnak majd a nézőknek valamiféle különleges, az évfordulóhoz kapcsolódó rendezvényt. A bábfesztiválról szólván az igazgatónő hangsúlyozta: az önálló magyar színház léte lehetőséget biztosított a váradi Lilliput Társulatnak, hogy megszervezhessen egy ilyen nagylélegzetű seregszemlét és szakmai találkozót. Szárnyaló és lelkes társulat a Lilliput. És ennek a szárnyalásnak csak a csillagos ég lehet a határa. E fesztivál is e szárnyalás eredménye. Ezután Czvikker Katalin átadta az első jubileumi emlékérmet, Deák Árpád képzőművész alkotását Urbán Gyulának. Az író, költő, rendező visszatérő vendége a váradi bábtársulatnak. A kis Szigligeti című előadás (a darabnak Urbán a szerzője is) immár a tizenkettedik rendezése a truppnál. A művész a megnyitóra és premierre egyenest Indonéziából, egy ottani bábfesztiválról érkezett a Körös-parti városba. Urbán Gyula sem jött üres kézzel, indonéziai ajándékát örömmel adta át az igazgatónőnek és a társulatvezetőnek.
Ezután Szőke Kavinszki András, a Lilliput Társulat művészeti vezetője, a fesztivál ötletgazdája elmondta: évek óta foglalkoztatta őket a gondolat, hogy fölöttébb szükséges volna egy ilyen jellegű rendezvény. Az önálló magyar színház léte fontos volt ahhoz, hogy biztosíthassák mindehhez a hátteret. Kifejtette: a fesztivál három pillérre épül. Az első a tradíció, a múlt tisztelete. „Létezésünket ki kell érdemelni. Bőven van miből meríteni, mindig visszatérhetünk az elődeink által kitaposott ösvényre. Hatalmas az az örökség, amit reánk hagytak” – hangsúlyozta a társulatvezető. A következő pillér a szakmaiság és alázat. E régióban sajátos a helyzet, a nyelvezet, a kulturális élet, hiszen több nép él egymás mellett, és mindez egyediséget, sokszínűséget jelent. A harmadik pillér a nyitottság és progresszivitás. Fontos, hogy legyen értő közönsége a bábszínháznak, ezért tudatosan kell építkezniük. Nyitni szeretnének Bukarest és Budapest felé. Nem utolsósorban a jelentős bábos hagyományokkal rendelkező Kecskemét felé, ahol a magyarországi bábművészek találkozóját szokták megszervezni. Szőke Kavinszki András végezetül hozzáfűzte: „Őrizzük meg a hitet, hogy alkotni és a közösséget gazdagítani tudjuk.”
Ezután a jelenlévők megtekinthették a már említett A kis Szigligeti című produkciót, amelyet versenyen kívül mutatott be a Lilliput Társulat. A mesejáték, amint azt a cím is sejteti, arról szól, milyen is lehetett Szigligeti Ede gyermekként. A kerettörténetben egyúttal bábok segítségével fölelevenítik a drámaíró közkedvelt vígjátékát: a Liliomfit. A komédia jó néhány lényeges momentumát beemelték a történetbe.
A fesztivál idején megtekinthető a bábszínház előcsarnokában a Fux Pál képzőművész, díszlet- és bábtervező munkáiból összeállított tárlat.
Tóth Hajnal
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Még nem győztük le a kommunizmust
Az élő emlékezet fenntartásának igényével az arad-belvárosi templom közösségi termében szombaton szimpózium keretében emlékeztek meg a falurombolás elleni egyházi tiltakozásról annak huszonötödik évfordulóján. 1988. szeptember 6-án, az – akkori nevén – Nagyváradi Református Egyházkerület temesvári egyházmegyéjének aradi közigazgatási értekezletén Molnár János és Tőkés László kezdeményezésére a lelkészi kar szinte egyhangúsággal fogadott el egy felhívást, amelyben Ceauşescu ördögi terve, a falurombolás ellen tiltakoztak. A múlt század ’80-as éveiben az Arad központú Temesvári Református Egyházmegye lelkészeinek memoranduma volt az egyetlen helyi, szervezett, nyilvános és testületi fellépés a nemzetközi felháborodást kiváltó romániai, ún. területrendezési és -szisztematizálási tervvel szemben.
A teltházas konferencia előadóinak sorát Molnár János egyháztörténész, az Aradi Állásfoglalás ötletgazdája nyitotta meg, aki visszaemlékezésében kifejtette: a református lelkészek memorandumában a mikro- és makrotörténelmi események ötvöződtek. 1988-ban tizenöt lelkész írta alá az Aradi Állásfoglalást, ezáltal egy kis közösség kinyilvánította a többség akaratát a hatalmi gépezettel szemben. Makrotörténelmi vonatkozásban elmondható, hogy 1985-től olyan változás kezdődött a világtörténelemben, aminek a következményeként a kommunizmus összeomlott.
1988 márciusának elején egy konferencián Ceauşescu bejelentette falurombolási tervét. Az egész világ fel volt háborodva, rengetegen tiltakoztak ellene, köztük állami vezetők is. Budapesten ezért június 27-én fáklyás tüntetést szerveztek, százezren álltak ki az erdélyi magyarok mellett. Ezt követte a kolozsvári magyar konzulátus bezárása. Augusztus végén Ceauşescu Aradon találkozott Grósz Károllyal, a találkozó az erdélyi magyarok szempontjából sikertelennek számít.
Ekkortájt született Molnár kezdeményezésére az intézményes állásfoglalás ötlete, amelyet Tőkés Lászlóval ketten véglegesítettek, hiszen amint azt az egykori borossebesi lelkipásztor személyes élményként adalékolta, Tőkés Lászlóval évfolyamtársak voltak, és már akkor egyfajta „összeesküvési stílus” alakult ki köztük. Később, 1986-ban Aradon találkoztak újból, erről szekusjelentés is született.
A memorandum nyilvánosságra hozatala előtt a Securitate már tudott az Aradi Állásfoglalás készüléséről, eljutott hozzá a szövegtervezet is; minden formában meg akarták akadályozni. Ennek ellenére 1988. szeptember 6-án a szokásos közigazgatási értekezleten – éppen a szombati konferencia helyszínén – Molnár János felolvasta az állásfoglalást, melyet a jelenlévő 19 lelkészből 15 fogadott el és írt alá, a többiek tartózkodtak. Az aláírók fegyelmi intőt kaptak, ennyivel megúszták. Későbbi dokumentumokból lehet tudni, hogy a Securitate egy része a lelkészek megbüntetése mellett érvelt, a másik része viszont úgy gondolta, hogy nem kell belőlük mártírt faragni.
Bakk Miklós politológus, egyetemi oktató előadásában a kommunizmus elítélése sikertelenségének okait vázolta. Felvezetésképpen rámutatott: a kommunizmus mellett a nácizmus hasonlóképpen emberiség elleni bűncselekménynek bizonyult, ám utóbbi elítélése sikeresebb volt, pedig a kommunizmus áldozatainak száma felülmúlja a nácizmus áldozatainak számát. A kommunizmus legyőzésére tehát tulajdonképpen nem került sor, csak térvesztése miatt gyengült meg. A politológus szerint a kommunista diktatúrák ugyan eltűntek Európából, de a kommunizmus ideológiája nem diszkreditálódott, láthatók a manapság ismét teret nyerő neomarxista irányzatok, amelyek sikeressége abban áll, hogy állandóan támadni tudnak, kritikát formálnak meg a fennálló rendszerrel szemben, így divatideológiává váltak.
Bakk Miklós szerint a kommunizmus elítélésének sikertelensége tehát a következőkben határozható meg: 1. a szörnyű rendszer bagatellizálása, 2. csupán elfojtása és nem legyőzése, 3. divatideológiaként való továbbélése. Ugyanakkor azzal is számot kell vetni, mondta az egyetemi oktató, hogy manapság az antikommunizmus közhelyszerű, egyes politikusok a saját karrierjük építésére használják fel. A kommunizmus elítélésének sikertelensége ellenére mégis van értelme a harc folytatásának, mert ez a kitartás üzenet a jövőnek – vélte a politológus.
Harmadikként Borbély Zsolt Attila politológus, közíró tartott nagyívű politikatörténeti előadást, amelyben többek között rámutatott arra, hogy a mai Romániában tapasztalható magyarellenesség lényege: az a jó román, aki gyűlöli a magyart – ez a román nemzettudati anomália mélyen benne rejlik a közgondolkodásban. Ráadásul Románia történelme alapján állítható, hogy a román hatalom részéről a magyarok felé tett bárminemű engedmény csupán taktikai jellegű volt. A 21. században gyermekeink az iskolában a román felsőbbrendűségről kénytelenek tanulni, rendületlenül folyik a hagymakupolás honfoglalás, nem tartják be a gyulafehérvári ígéreteket, pedig 21 éve, a Kolozsvári Nyilatkozatban is ezt követeltük, az asszimiláció erőteljesen folyik, ezt mutatják a jelenlegi regionalizációs kísérletek is – sorolta a közíró az aktuális vonatkozásokat. Borbély Zsolt Attila arra is felhívta a figyelmet, hogy az autonómia mérsékelt eszköz céljaink elérésében, tehát nincs igazuk azoknak, akik emiatt szélsőségeseknek állítják be a magyarokat.
Az előadók sorát Tőkés László EP-képviselő, Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke zárta, aki a korábbi előadásokhoz kapcsolódva megemlítette, hogy többedmagával az Európai Parlamentben is kezdeményezte a kommunizmus elítélését, ám nagy ellenállásba ütköztek. Az egykori temesvári lelkipásztor ugyanakkor fontosnak tartotta kiemelni, hogy a rendszerváltoztatás kezdete nem egyetlen eseményhez köthető, hanem egy folyamat kulminált az 1989-es decemberi eseményekben, ennek egyik állomása volt az Aradi Állásfoglalás. Igaz, valójában akkor tört fölöttük pálcát a hatalom – tette hozzá. Az EMNT elnöke a kommunizmus bukása kapcsán az egyházak és a magyarság szerepvállalását méltatta. Rámutatott: Magyarországnak, a magyar közösségnek nagyon fontos szerepe volt az akkori sorsformáló eseményekben. Az egyházak elvitathatatlan érdemeket szereztek az ellenállásban és a kommunizmus bukásában, kivéve a Román Ortodox Egyházat, amelyről ugyanez nem mondható el.
Tőkés László felhívta a figyelmet arra is, hogy az Aradi Állásfoglalásnak időszerű politikai mondanivalója van, hiszen manapság a politikai visszarendeződés tanúi vagyunk. Szükség volna egy másik rendszerváltozásra – jelentette ki az EMNT elnöke. Az a magyarellenesség, amely most tombol, tulajdonképpen Temesvár szellemének tagadását jelenti – mutatott rá Tőkés. Ugyanígy vészjel számunkra a verespataki bányaterv, vagy a román kormány számára elsődleges fontosságúnak tűnő erőltetett regionalizáció, ami ha jelen formájában megvalósulna, tulajdonképpen egy békés, vértelen genocídiummal érne fel.
Tőkés László leszögezte: most is helye van egy olyanfajta ellenállásnak, mint annak idején, ’89-ben. Akkor is lehetetlennek tűnt a Kárpátok Géniuszának megállítása, mégis sikerült. Most sem szabad meghátrálnunk, mondta az EP-képviselő. A románsággal is megtalálhatnánk a közös hangot, ha a román politikum nem folytatná a magyarok ellen ezt a rettenetes uszító kampányt, hiszen itt Erdélyben, Partiumban és a Bánságban közösek az érdekeink, közös a jövőnk – tudósított Tőkés László EP-képviselő Sajtóirodája.
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Tragikus sorsforduló és neuralgikus pont
Nagyvárad. Szeptember 11-én, szerdán este a második félév első előadásával folytatódott az RMDSZ Bihar megyei szervezete által indított Szacsvay Akadémia Erdély a magyar történelemben című modulja. Ezúttal dr. Szász Zoltán professzor, az MTA Történettudományi Intézetének ny. igazgatója tartott előadást.
Az egybegyűlteket köszöntő Szabó Ödön, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke bejelentette: a nagy sikerre való tekintettel a Szacsvay Akadémia immár „exportcikké” lett, hiszen a Kós Károly Akadémia Alapítvánnyal kötött megállapodás értelmében a Váradra eljövő meghívottak ezentúl Kolozsváron és Marosvásárhelyen is megtartják majd előadásaikat.
Bevezetőjében dr. Szász Zoltán egyetemi oktató arról beszélt: Trianon a tatárjárás utáni magyar történelem legtragikusabb sorsfordulója, és a mai napig a társadalmi-politikai közgondolkodás neuralgikus pontja maradt. Az alapképlete nagyjából mindenki előtt ismert, a háború utolsó évében a Központi Hatalmak egyre több verességet szenvedtek bizonyos hadszíntereken, és az Osztrák-Magyar Monarchia belülről is meggyengült, majd felbomlott. Nemzetiségi tanácsok alakultak, melyeknek tagjai más államszerkezetben képzelték el a jövőjüket. A történelmi Magyarország különböző részeit megszállták a szomszédok, a Versailles-i békerendszer pedig a saját íze szerint új állapotokat rögzített úgy, hogy a történelmi Magyarország megszűnt. De mi vezetett idáig? A szarajevói merénylet után a monarchia úgy döntött, hogy bűntetőhadjáratot indít Szerbia ellen, a nyomozás szálai ugyanis Belgrádba vezettek. Ezt gróf Tisza István magyar miniszterelnök konzekvensen ellenezte, mert tisztában volt azzal, hogy fennáll az orosz beavatkozás veszélye, és nem lehetett tudni, mi lesz a szomszédos államok magatartása.
A későbbi viták során azonban német nyomásra feladta addigi álláspontját, és belenyugodott a történtekbe. Ez azért érdekes, mert az összeomláskor, amikor már az Antant szinte teljes győzelmet aratott, és felmerült a háborús felelősség kérdése, a győztes hatalmak kiemelten két személyiségre hárították ezt, II. Vilmos német császárra és Tiszára. A történész meglátásában a katonai vereségek döntő oka a monarchia felbomlása volt, és minden más olyan nézet, mely kizárólag a nemzetiségi mozgalmakra helyezi a hangsúlyt, hamis vagy téves. Úgy fogalmazott: paradox módon a monarchia túl erős volt ahhoz, hogy az első csapások hatására összeomoljon. Német segítséggel egy ideig talpon maradt ugyan, de kivérzett. 1918 novemberében Padovában fegyverszüneti katonai megállapodás született, közben pedig forradalmak törtek ki, és az elszakadásban érdekelt nemzetiségi tanácsok alakultak, melyeknek előzménye az volt, hogy a birodalom osztrák felét föderalizálták, a magyar kormány azonban ebbe nem egyezett bele. Tisza elismerte: Károlyinak igaza volt, a háborút elveszítették, a cél a békekötés kell legyen. Szavainak nagy pszichológiai hatása volt a katonák körében. Szász Zoltán megítélésében tehát az őszi rózsás forradalom katonai forradalom volt, s vezetett Károlyi Mihály miniszterelnökségéhez. A frontról hazatérő katonák csinálták, ők lázadtak, vetettek véget a régi időknek.
Tanácsköztársaság
Az Antant-barát Károlyinak ezt a helyzetet kellett volna kezelnie, rendet, békét teremtenie, és ugyanakkor megőriznie az ország egységét, mert az emberek ebben reménykedtek. Idővel azonban megváltó helyett bűnbak lett belőle. Tisztességes volt, de nem politizált jól, mert mindenkinek próbált megfelelni. Külön fegyverszünetet kötött, ami demarkációs vonalakat határozott meg, melyeken túl a magyar közigazgatás megmaradt volna. Ugyanakkor előírta, hogy le kell szerelni a magyar katonákat, és az ország minden pontját megszállhatják a szövetségesek, ha a francia parancsnok úgy akarja. Közben Jászi Oszkár, a nemzetiségi ügyek minisztere kantonrendszert dolgozott ki Erdélynek, Károlyi pedig kétségbeesett hangú, túlzottan értelmiségi szövegű kiáltványt intézett az ország népeihez. Ekkor már túl voltak a két szakaszban zajlott aradi tárgyalásokon, melyen erdélyi román vezetők és magyar elöljárók vettek részt. Ezután a Román Nemzeti Tanács demagóg kiáltvánnyal fordult Európa népeihez, december 1-jére pedig nagygyűlést hívtak össze Gyulafehérvárra. Károlyinak nem volt elég serege a román előrenyomulás megakadályozására, és az országban különben is antimilitarista hangulat uralkodott. Egyetlen jelentős magyar haderő, a Székely Hadosztály létezett, viszont ettől az úri elit tagjai, később pedig a Tanácsköztársaság vezetői is féltek.
Egyes történészek szerint Párizsban a világtörténelem legszakszerűbb békekonferenciájára került sor, melyen több mint 5000 személy vett részt, akik a magyar legenda ellenére értettek a szakmájukhoz, magyarázta a professzor. A Partium hovatartozásának meghatározásánál érdekes módon jelentős szerepet játszott a stratégiai horderejűvé avanzsált vasút, ugyanis az Antant intervencióra készült Szovjet-Oroszország ellen. Károlyi lemondott, pozícióba került Kun Béla, és létrejött a Tanácsköztársaság, mellyel a győztes hatalmak először hajlandóak lettek volna tárgyalni, azonban a szélsőséges baloldali diktatúra ártott Magyarország hírnevének. A helyzetet bonyolította, hogy Szegeden ellenforradalmi erőként kezdett kibontakozni a Horthy-rendszer, Bécsben az emigráns magyar arisztokraták áskálódtak, és a szociáldemokraták is abban reménykedtek, hogy megbukik a Tanácsköztársaság.
Román-Magyar Unió
Dr. Szász Zoltán arra hívta fel a figyelmet: kevésbé ismert tény, hogy 1919 júniusában felmerült egy román-magyar unió terve, pedig a korabeli sajtó ezt még 1932-ben is felidézte. Ennek lényege az volt, hogy Magyarország és Románia lépjen valamilyen, pontosan meg nem határozott államszövetségbe, melynek értelme az lett volna, hogy a román hadsereg megdönti a Tanácsköztársaságot, Magyarország pedig gazdasági közösséget alakít ki Romániával, mely hitelt nyújt számára. Erről szerződéstervezet is készült, mely kiküszöbölte volna a területi vitát. A keverékállam a jövőbeli fejlődés lehetőségét villantotta fel, Románia számára pedig azért lett volna előnyös a megállapodás, mert elkérte volna Békéscsabát is Magyarországtól. Az elképzelésről sajnos kevés hivatalos irat maradt fenn, pedig a korabeli napi jelentésekben rengetegszer említették. Magyar részről Bethlen, román oldalról pedig Ioan Erdélyi román ügyvéd szorgalmazta ezt.
Bűnbakok és hősök
Az előadó szerint a háború kérdésében egyszerre bűnbak és hős a meggyilkolt Tisza István, ő a háború igazi politikai áldozata. Károlyi Mihály sok szerencsétlen lépést tett ugyan, de tisztességtelent egyetlent sem, peche viszont, hogy a történelem túllépett rajta. Bűnbak lehetne Kun Béla is, ha a nagyhatalmak komolyan vették volna, a Tanácsköztársaság viszont sok kárt okozott. Ugyanez elmondható Horthyról is, ha arra gondolunk, hogy a rezsimjének első évére úgy tekintett az Antant, mint egy pokolian konzervatív berendezkedésre, sötét reakciós időszakra.
Ciucur Losonczi Antonius
Erdon.ro

Kilépett az RMDSZ-ből Asztalos Csaba, a CNCD elnöke
Nem tagja már az RMDSZ-nek az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) elnöke. Ezt Asztalos Csaba csütörtök este a Facebook-oldalán közölte.
Indoklása szerint azért tette meg ezt a lépést, hogy többé ne legyen alapjuk a pártatlanságát kifogásoló támadásoknak. „Azért, hogy formálisan is megfeleljek a függetlenség és a pártatlanság követelményének, ma (csütörtökön – szerk. megj.) kiléptem az RMDSZ-ből. Tartalmilag már akkor megfeleltem ezeknek a követelményeknek, amikor a CNCD tagja lettem” – fogalmaz Asztalos Csaba.
Mint írta, sokat tanult az RMDSZ-ben tevékenykedő értékes emberektől. „Segítségük nélkül sem én, sem a CNCD nem tudott volna helytállni (ott és ahol, szerényen, de helytállni tudott)” – magyarázta.
Asztalos szerint azért is sokan támadták, mert magyar. „Sajnálattal közlöm, de ezen nem tudok változtatni. Magyar nemzetiségű román állampolgár maradok, ebbe születtem bele” – üzente a CNCD elnöke.
Maszol.ro

Borbély: nincs mit tárgyalnunk Tőkés Lászlóékkal
A 2014-es Európai Parlamenti választásokról, az alkotmánymódosításról, a régiósításról és az európai polgári kezdeményezésről kezdeményez tárgyalásokat az RMDSZ-szel az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP).
Pénteki közleményükben emlékeztetnek arra, hogy július elején levélben szorgalmazták a két politikai szervezet együttműködését ebben a négy kérdésben, ám nem kaptak választ Kelemen Hunor szövetségi elnöktől. Az EMNP Szilágyi Zsolt alelnököt bízta meg az RMDSZ-szel folytatott tárgyalások előkészítésével.
Szilágyi Zsolt a maszol.ro-nak elmondta, telefonon már megkereste ebben az ügyben az RMDSZ politikai alelnökét, Borbély Lászlót. „Várom, hogy visszahívjon. A tárgyalási szándékunk komoly” – fogalmazott. Szilágyi emlékeztetett arra, hogy a Kolozsvári Magyar Napok alkalmával tartott nyilvános, lazább beszélgetésen civilizáltan, „anyázások nélkül” tudtak tárgyalni az erdélyi magyar közösséget érintő kérdésekről. „Már akkor mondtam Borbély Lászlónak, hogy még fogom keresni” – tette hozzá.
Borbély László a maszol.ro-nak elmondta, valóban kereste már Szilágyi ebben az ügyben, ám az RMDSZ-en belül még nem tárgyalták meg az EMNP kezdeményezését. A politikai alelnök azonban személyes véleményként leszögezte: nem látja értelmét az egyeztetéseknek Szilágyi Zsoltékkal.
„Az EMNP az utóbbi két évben bebizonyította, hogy nem lehet megbízni a szavukban, többször ellenünk indultak a választásokon, amikor semmi értelme nem volt, és veszélyeztették a magyarság jelenlétét a parlamentben. Most persze nekik sürgős, hogy tárgyaljunk, mert Tőkés Lászlót fel akarják tenni az RMDSZ európai parlamenti választási listájára. Ennek rendelnek alá minden mást, a többi javaslatuk csak köret” – mondta Borbély.
A politikai alelnök emlékeztetett arra, hogy miután bejutott az Európai Parlamentbe, Tőkés László már másnap azon kezdett munkálkodni, hogy pártot hozzon létre az RMDSZ ellenében. „Úgy látom, hogy Tőkés Lászlónak azóta sem változott a magatartása” – fogalmazott. Hozzátette: amíg az EMNP-sek „nem szállnak magukba”, nem ismerik el, hogy tévedtek a magyarság megosztásával, addig érdembeni tárgyalás nem lesz a két szervezet között.
Borbély László felidézte: a kolozsvári pódiumbeszélgetésen is azt üzente Szilágyi Zsolton keresztül az EMNP politikusainak, térjenek vissza az RMDSZ-be. „Az RMDSZ-en belül bármit meg tudunk tárgyalni” – tette hozzá.
Maszol.ro

Akadozik a nyelvi jogok alkalmazása
Románia 2007-ben ratifikálta a regionális és kisebbségi nyelvek chartáját, bár az erről szóló törvény egyértelmű, alkalmazása mai napig akadozik. Az Európa Tanács (ET) szakértői csoportja a nyáron tájékozódott a charta előírásainak betartásáról, a kormány és az érintett minisztériumok mellett a nemzeti kisebbségek szervezeteinek véleményére is kíváncsiak voltak.
Az RMDSZ felkérésére Márton Árpád képviselő az igazságszolgáltatásban tapasztalható helyzetet térképezte fel, és a tapasztaltak alapján törvénymódosítást is kezdeményezett: hat jogszabályt kell kisebb-nagyobb mértékben kijavítani, hogy egyértelműen és minden szinten érvényesíthető legyen az anyanyelv használatának joga.
Az ET szakértői csoportja kérdőívet küldött az érintett intézményeknek, szervezeteknek, melyben elsősorban a legutóbbi, három évvel ezelőtti ellenőrzés óta történt változásokról érdeklődnek. Az igazságszolgáltatásra vonatkozó fejezetben 13 kérdést tettek fel, s mint kiderült, csupán kettő esetében egyértelműen pozitív a válasz, a többinél csak részben vagy egyáltalán nem biztosított a charta előírásainak alkalmazása.
Az európai dokumentum előírja, hogy a kisebbségekhez tartozó személynek a büntető eljárásban, a polgári vagy közigazgatási eljárásban egyaránt joga van költségmentesen anyanyelvén felsorakoztatni érveit szóban és írásban. A büntető eljárás esetében ez a jog érvényesíthető, a másik két esetben azonban nem, nagyon sok helyen nem fogadják el a magyar kérést, dokumentumot, illetve fizetni kell a fordításért.
Márton Árpád módosító javaslata lehetővé tenné, hogy mindenhol biztosítsák a magyar nyelv használatát, ne az érintetteknek kelljen fizetniük a hitelesített fordításért, tolmácsért. Az indítvány azt is tartalmazza, hogy az állam köteles megfelelő személyzetet biztosítani ehhez, hisz legtöbbször erre hivatkozva utasítják el az ilyen jellegű kérést. Lehetővé kellene tenni, hogy a bírák záróvizsgájuk előtt nyelvvizsgát tegyenek valamelyik kisebbségi nyelvből – mondotta a képviselő. Érvelése szerint azokon a bíróságokon, amelyek körzetében 20 százaléknál nagyobb a magyarság aránya, kellene lennie legalább két, magyarul is tudó bírónak, ügyésznek, s a kisegítő személyzet soraiba is alkalmazni kellene magyar nyelvet ismerőket, ez tenné lehetővé a törvény zökkenőmentes alkalmazását. Számításai szerint ezt három táblabíróságon (Nagyváradon, Marosvásárhelyen, Brassóban), hat megyei törvényszéken és 16 helyi bíróságon kellene alkalmazni. Márton Árpád elmondta, nemcsak az igazságszolgáltatásban vannak gondok a charta alkalmazásával, de számos fennakadás tapasztalható a közigazgatásban és más ágazatokban. Ezekre mind felhívták a szakértők figyelmét. Azt nem tudta megmondani, hogy a vizsgálatnak milyen következtetései, következményei lesznek, elkészül egy jelentés, azt továbbítják az Európa Tanácsnak, amely eldönti, milyen intézkedést tart szükségesnek.
Farkas Réka
Háromszék
Erdély.ma

„Tiszta” Romániát! – (8). – Dél-Erdély magyarsága (1940–1944)
Erdély területén az 1941. januári népszámlálás után folytatódik a spontán jellegű „népességcsere”. Észak-Erdélyből a románok telepednek át Dél-Erdélybe, innen pedig a magyarok északra. A román hatóságok megszorító intézkedései nyomán 500 ezer dél-erdélyi magyar több mint egyharmada vállalja – a teljes kiszolgáltatottság, a szülőföldön maradás helyett – a hontalanság keserű kenyerét.
Míg az 1930-as népszámláláskor 473 ezren beszélik anyanyelvként a magyart, az 1941. áprilisi népszámláláskor már csupán 363 200-an. Bár az 1941-es román népszámlálás korrektnek tűnik, de a módszer szempontjából vitatható eljárást alkalmaz, és ez óvatosságra int. A számlálóbiztosok nem a nemzetiséget írják össze, hanem a fajelmélet fasiszta módszerével, az etnikai eredetet (originea etnică). Ez esetben nehéz elképzelni, hogy az 1930-as népszámláláskor használt manipulációkat ne alkalmaznák most is, hogy a statisztikákban kevesebb magyar szerepeljen. Az említett népszámláláskor az erdélyi zsidóság 40 százalékát, mindazokat, akik magyar anyanyelvűek és magukat magyarnak vallják – mintegy 60 ezer embert –, nem sorolják a magyarok közé, akárcsak a magyar anyanyelvű görög katolikusokat. A magyar cigányokat és csángókat is románnak írják. Bátran állítható, hogy 1941 áprilisában néhány tízezer magyarral több él Dél-Erdélyben. Számuk legkevesebb 400 ezerre becsülhető. Németek „Sajátos volt a németek helyzete és megítélése – írja Filep Tamás Gusztáv, a korszak egyik kutatója. – Ők a (német) szövetségi rendszer következtében külön jogokat élveztek, »népcsoport«-ként megszervezhették önmagukat, sőt, tagjaikat a német hadseregbe sorozták be.” Észak-Erdélyben a külön jogok ellenére az elmagyarosodott svábok körében a német kényszersorozások elégedetlenséghez vezetnek, és gyakran fordulnak védelemért a magyar államhoz. Ennek jogi alapja az 1942-es német–magyar megállapodás egyik előírása, amely szerint az SS-be való toborzás (elvileg) önkéntes jellegű. Úgy tűnik, hogy a „népi német” program Észak-Erdélyben nem vált ki osztatlan örömet, mert a svábok egy része inkább vállalja magyarságát, mint német származását. A magyar politikai elit is ellenzi a külön német „népcsoport” elismerését, mert úgy gondolják, hogy az gyengíti a magyar államot, és a Német Birodalom érdekeit szolgálja. Úgy vélik, hogy a törvény előtti egyenlőség mindenkire egyformán vonatkozik.
Összevetve az észak-erdélyi 45 ezer főnyi német lakosság külön jogkörét a dél-erdélyi német lakosságéval, megállapítható, hogy az Észak-Erdélyben élő németek korántsem kapnak olyan széles jogkört, mint a félmilliós lélekszámú dél-erdélyi társaik. Az 1940. novemberi német–román megállapodás lehetővé teszi számukra, hogy a Német Birodalom támogatásával külön népcsoportként szervezzék meg magukat, saját gazdasági, politikai jogokkal rendelkezzenek. Ők Romániában valóban úgy élnek, mint „állam az államban”. Az 1943-as újabb német–román megegyezés eredményeképp a dél-erdélyi németeket a német hadseregbe sorozzák be. Mintegy 60–70 ezer főre tehető az SS-be beálltak száma, míg a német hadigépezetben kb. 15 ezren dolgoznak.
Zsidók A zsidók Erdélybe nagyobbrészt Galíciából, Bukovinából és Moldvából érkeznek. Fő foglalkozásuk a kereskedés, de nagy számban dolgoznak az ipar területén is. Zsidók Erdélyben a történeti forrásokban először a kolozsvári 1578-as országgyűlés végzéseiben szerepelnek. Számukra Bethlen Gábor 1623-ban szabad vallásgyakorlást és kereskedést engedélyez, felmenti őket a zsidó jel viselése alól. A későbbi századokban egy részük elmagyarosodott.
A 20. század középső harmadában az Európa-szerte pusztító antiszemitizmus nem kerüli el Romániát és Magyarországot sem. A zsidóságot nem sorolják a nemzetiségek közé. A „faj”-nak minősített, „zömében magát magyarnak valló zsidóságot” jogfosztó törvényekkel és rendeletekkel sújtják.
Észak-Erdélyben az 1938-as XV. törvénycikk (az első magyar zsidótörvény) megszabja az üzleti és a kereskedelmi életben, a sajtó-, az orvosi, az ügyvédi, a mérnöki kamaránál dolgozó zsidók arányszámát, amely legtöbb 20 százalék lehet. Az 1939. évi törvény további korlátozásokat vezet be. Az előbb említett arányt 6 százalékra csökkenti. Az 1941-es XV. törvény megtiltja a zsidók és a nem zsidók közti házasságot. A zsidókat – bármilyen katonai rangfokozatuk volt – csak munkaszolgálatra lehet besorozni. Számuk az 1944. március 19-i német megszállás után 85 ezer fő.
A zsidók helyzete kilátástalan. A 6. életévet betöltők mellükön hatágú sárga csillagot viselnek, korlátozzák utazási szabadságukat. Április 26-án számukra gettókat jelölnek ki, és hozzáfognak az 1944. április 7-i 6163-as belügyminisztériumi rendelet gyakorlatba ültetéséhez. Már május derekán megkezdik Auschwitzba deportálásukat. A német koncentrációs táborokban mintegy 320 ezer zsidó pusztult el. Magyarország kormányzójának, Horthy Miklósnak a német megszállás ellenére sikerül a főváros 200 ezer zsidóját megmentenie, de a városon kívül élő, a város körzetéhez tartozó zsidók védelmére kiadott parancsát már nem veszik figyelembe.
Az Észak-Erdélyből elhurcolt 150 ezer zsidóból mintegy 90–100 ezren vesztik életüket. Tragédiájuk, hogy 1940 előtt a román állam magyarságuk és zsidó származásuk miatt diszkriminálja, 1940 után pedig a magyar zsidótörvények sújtják őket. Deportálásuk ellen tiltakoznak jeles magyar közéleti személyiségek, köztük Márton Áron püspök is. A Gestapo és a német Biztonsági Szolgálat (SD) fellép a magyar politikai elit tagjai ellen is, ha felmerül a német fasizmusellenesség gyanúja. Sokan kerülnek koncentrációs táborba és börtönbe. A korábbi időszak jeles magyar miniszterelnökeinek – Bethlen István és Kállay Miklós – is menekülniük kell.
A román uralom alatt maradt dél-erdélyi zsidóságot is keményen sújtják a diszkriminatív törvények. A román hadsereg német kényszer nélkül – Antonescu parancsára – még a háború első két évében lemészárolja a Dnyeszteren túli területeken, a Bukovinában, Moldvában és Besszarábiában élő ukrán és román zsidóság százezreit. A Nobel-békedíjas Elie Wiesel vezette bizottság (2003-ban) megállapítja, hogy a román hadsereg bestiális módon legkevesebb 270 ezer zsidót gyilkolt le. Antonescu 1943-ban, látva a szovjet hadsereg előnyomulását, leállítja a zsidóság likvidálását, és megkezdi kitelepítésüket. Románia mai területén is sokan esnek áldozatul a vasgárdisták által szervezett pogromoknak, de a dél-erdélyi zsidóság megússza a fizikai megsemmisülést.
Ipp és Ördögkút a köztudatban
Észak- és Dél-Erdély háború alatti története nem lenne teljes, ha nem ismertetnénk az 1940-es magyar bevonulás idején végrehajtott katonai megtorlásokat (Ördögkút, Ipp), valamint a Maniu-gárdák 1944. őszi véres pogromait (Szárazajta, Csíkszentdomokos). E történeti események megértését csak úgy segíthetjük elő, ha azokat szélesebb történeti keretben mutatjuk be.
A két erdélyi település, Ördögkút és Ipp neve hírhedten híres, közismert, de az ott történtekről a sok ködösítés, félrevezetés miatt egyoldalú kép alakult ki. A román kiadványok túlnyomórészt a magyarok kegyetlenkedéseit bizonygatják úgy, hogy közben egyetlen szót sem szólnak az előzményekről. Jellemző, hogy a magyarellenes vagy elfogult könyvek szerzői még jelzésszerűen sem említik a román hadsereg 1941–42-ben többszörösen nagyobb méretű, tudatos és előre megtervezett mészárlásait. Ők csak a horthysta-fasiszta hadsereg kegyetlen szadizmusát ecsetelik.
Természetesen, ha azt mondjuk, hogy a magyar hadsereg nem volt fasiszta, ezzel nem akarjuk felmenteni az ippi és az ördögkúti atrocitásokért felelős katonatiszteket, katonákat. Azonban állítható, hogy az itt történtek és a besszarábiai mészárlások közt alapvető különbség volt. Az észak-erdélyi két településen elkövetett túlzott mértékű megtorlásokra nem felsőbb utasításra, nem népirtás szándékával került sor, hanem mert a katonai egységek parancsnokai túlértékelték a vasgárdista veszélyt. Eljárásuk már akkor sem talált helyeslésre a magyarság körében, de a legfelsőbb katonai körökben sem. Az atrocitások kivizsgálását, a felelősség megállapítását a magyar hadbíróság is elrendelte.
Ezzel szemben a Jászvásártól Odesszáig terjedő területen végrehajtott többezres, sőt, tízezres méretű pogromok, amelyekre érvényes a népirtás fogalma, a legfelsőbb román államvezetés utasítására történtek. Ion Antonescu marsall, Románia vezetője, a talpig kemény katonatiszt az 1941. április 8-i kormányülésen őszintén, kertelés nélkül jelentette ki: „a románságot rá kell venni, hogy gyűlölje a nemzet ellenségeit. Én ebben nőttem fel: a törökök, a biboldók (kereszteletlenek, zsidók – a szerző megj.), a magyarok iránti gyűlöletben”. Mihai Antonescu – a marsall helyettese, Románia egykori miniszterelnöke – 1941. június 17-én a kormányülésen szintén nyíltan fogalmaz. Rámutat arra, hogy a küszöbön álló szovjetellenes háború során a meghódítandó területeket meg kell tisztítani az idegenektől. Kijelenti, hogy a történelemben ritkán adódik alkalom az ország idegenektől való megtisztítására.
Idézem szavait: „ami az etnikai lakosságot illeti, biztosíthatom önöket, hogy nem csupán a zsidókról, de az összes többi etnikai kisebbségről is szó van – az idegen elemek teljes és erőszakos eltávolításának politikáját fogjuk alkalmazni”. E sorok egyértelműen mutatják a román államvezetés programját (1941 júniusában) a nemzeti kisebbségek felszámolásával kapcsolatban. A teljes kép megrajzolása érdekében ismertetem a magyar álláspontot is. A Honvéd Vezérkar 1940. augusztus 31-én és szeptember 1-jén a magyar hadsereg észak-erdélyi bevonulásával kapcsolatos magatartására nézve, a következő utasításokat küldi: „A bevonuló csapatok fellépése és magatartása imponáló, tekintélyt kiváltó és tetszetős legyen. A csapatok a nagyobb helységeken rendezetten vonuljanak át. (…).
A felszabadító csapatok tagjai nem hivatottak arra, hogy a 22 éves múlt bűnöseivel szemben a megtorlást gyakorolják. (…) A román és egyéb nemzetiségűekkel való bánásmód minden esetben kimért, korrekt, és a magyar katonához méltó emberiesség jellemezze. Az »oláh« megjelölést előttük ne használjuk, mert ez őket sérti.” Magyarország kormányzója, Horthy Miklós 1940. szeptember 3-án a következőképp biztatja katonáit Észak-Erdély visszavételére: „Honvédek! A trianoni igazságtalanság egy újabb része jóvátételt nyert. Indulunk, hogy újból birtokba vegyük ezeresztendős jussunk egy újabb részét. Felszabadulást viszünk 22 év óta rabbilincsben élő erdélyi magyar testvéreinknek, és szeretetet a határainkon belül élő, hozzánk hű nemzetiségeknek! Ezt tartsátok szem előtt, amikor elindultok Isten és a haza nevében: Előre a keleti Kárpátok gerincéig!”
Az ippi és az ördögkúti tragédia nem a magyar államvezetés, különösképp nem a magyar nép bűne. Hasonlóképp a több százezer ember legyilkolása Románia keleti határain sem a román nép bűne, hanem azoké, akik a katonákat idegengyűlöletre nevelték, és azoké, akik a tömegmészárlásokra parancsot adtak. (folytatjuk) Kádár Gyula
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Oktatásügyi szaktanácsadó testület alakult
"Amikor átvettem a megyei RMDSZ vezetését, azt ígértem, hogy különböző szakterületeken konzultatív testületekbe hívok meg szakértőket azzal a céllal, hogy az érdekképviseleti munkánkat széles körű tanácskozás keretében tegyük hatékonnyá. Több szem többet lát alapon sokkal jobban át tudjuk gondolni döntéseinket. Jó döntést csak a szakmai vélemény meghallgatása révén lehet hozni" – mondta Brassai Zsombor megyei elnök az oktatásügyi szaktanácsadó testület alakuló gyűlésén.
A tizennégy tagú testületben képviselve van az óvodai, elméleti és középiskolás oktatás, a megye tömb és szórványvidéke, valamint a felekezeti oktatás. A havonta sorra kerülő tanácskozásokra meghívják a felsőoktatás képviselőit is.
"Fontos lépésnek tartom azt, hogy megalakult ez a szakmai fórum. Meggyőződésem, hogy ebben a körben sikerül megvitatni és megoldásokat találni az oktatásügyi kérdésekre. Legnagyobb kihívásnak egy megyei oktatásügyi stratégia kidolgozását tekintem, melyet meggyőződésem, hogy ennek a szakértőkből álló csoportnak sikerül majd kidolgoznia" – mondta Illés Ildikó főtanfelügyelő-helyettes, a megyei szervezet oktatásügyi alelnöke.
Az első tanácskozás alkalmával több téma is megvitatásra került. A tanácsadói testület átbeszélte a Marosvásárhelyen újjászervezett óvodai hálózat helyzetét, a vidéki oktatás és felekezeti oktatás kérdését.
A szaktanácsadó testület a Maros megyei anyanyelvű iskolahálózat és intézményrendszer megtartását, építését és megerősítését segíti. A testület véleményező, javaslattevő és előkészítő feladatokat végez. Fontos cél a Maros megyei anyanyelvű oktatás hosszú távú stratégiájának megfogalmazása.
Az újonnan alakult szakmai bizottság a vidékfejlesztési és mezőgazdasági szaktanácsadó testület után a második, amely az RMDSZ Maros megyei szervezete mellett működik. Az ősz folyamán további szaktanácsadó testületek alakulnak.
Népújság (Marosvásárhely)

Nem felejtjük..
Önéletrajzi emlékeket, változatos élményeket tartalmazó könyvének olvasása közben kaptam a mellbevágó hírt dr. Bartha István váratlan haláláról. Pár nappal előbb találkozhattam Vele utoljára – budapesti otthonában. Régi, igaz barátom volt Ő: annak idején osztálytársam a vásárhelyi Református Kollégiumban, majd – érettségi után – katonatársam az akkor létrehozott székely hadseregben. Minket ugyanis az érettségi után 1943-ban azonnal behívtak katonának, s a szászrégeni és besztercei kiképzés után mindjárt kivittek a frontra, a Kárpátokba, hogy később megismerhessük a fogolysors keserveit is. Bőséggel volt tehát felidéznivaló, megtárgyalandó témánk ezen az utolsó találkozáson...
Ekkor vehettem kézbe István utolsó, nekem dedikált könyvét, minek a címe: Ábel Svédországban. (Ábel itt nem más, mint maga a szerző.) Bartha István ezúttal részletesen, színesen emlékezik arra a harminc esztendőre, amit a svédek országában töltött – voltaképp kényszerűségből, ám megbecsült szakemberként. Miután elvégezte Budapesten a Műszaki Egyetemet, mint gépészmérnök rövid itteni tartózkodás után volt kénytelen elhagyni Magyarországot, s lényegében szülőföldjét, Erdélyt is. Azonban: emigrációja éveiben nem lett soha hűtlen ezekhez a tájakhoz, családjához, barátaihoz, akikhez mindenkor szoros szálakkal kötődött.
A katonai szolgálat és a szovjet hadifogság miatt négy évet veszített a tanulmányi időből, így csak 1951-ben szerezhette meg gépészmérnöki diplomáját. Rövid ideig Budapesten dolgozott – s 1955 májusában vallásos meggyőződése miatt (akkori felesége révén a jezsuiták körébe került) letartóztatták, börtönbe zárták, és amikor innen megszabadult, 1956 decemberében külföldre távozott. Itt a malmői hajógyárban kapott munkát. Figyelmét leginkább a rozsdaproblematika kötötte le: így lett belőle jeles korróziókutató.
Első feleségétől elválva 1974-ben házasságot kötött a marosvásárhelyi Székely Színház kiváló művésznőjével, Erdős Irmával, akivel közel három évtizeden át élt boldog együttlétben. 2002-ben meghalt Erdős Irma; itt nyugszik a vásárhelyi református temetőben, ahol mostantól fogva ismét együtt lehetnek. Bartha István svédországi évei után is mindvégig hűségesen őrizte-ápolta szeretett felesége, Irma emlékét; ennek az ékes bizonyítéka, hogy 2004-ben barátaival együttműködve létrehozta Vásárhelyt a színház keretei között az Erdős Irma Alapítványt és ösztöndíjat, s míg ezt be nem tiltották, minden esztendőben sorra került arra a rendezvényre, mely alkalommal néhány tehetséges fiatal színész részesült kitüntetésben, általa finanszírozott jutalomban. (Találkozásunk alkalmával elkeseredetten hozta szóba a színház jelenlegi vezetőségének nehezen érthető döntését...)
A Svédországban megélt évek alatt Bartha Istvánnak bőséggel volt része szakmai sikerekben. Sokoldalú tevékenységét rangos elismerés méltányolta. Tanári munkássága is jelentős volt. Előadásaival, szervező tevékenységével sok sikert aratott. Gyakran megfordult különböző országokban, konferenciákon vett részt – a szakma elismert jeleseként.
Szellemi arculatának, egyéniségének egész hosszú élete folyamán jellemző jegye volt a sokoldalúság. Az ökológia mezején való jártassága például komoly irodalmi érdeklődéssel párosult; ezt bizonyítják a különböző kiadóknál megjelent könyvei s a lapokban, folyóiratokban közölt cikkei. Mindemellett volt része megpróbáltatásokban, sőt kudarcokban is. Közvetlen s személyes tapasztalatok nyomán ismerhette meg a szovjet hadifogolytáborok belvilágát, a budapesti és bukaresti börtönök mindennapjait.
Utolsó könyvének epilógusában ígérte, hogy a sok kedves svéd, magyar, román ismerőst, barátot el nem felejti – amíg él. Most, amikor hamvai itt örökre helyet kapnak a szülőföldben, mi is azzal búcsúzunk szeretett barátunktól, dr. Bartha Istvántól, hogy soha el nem felejtjük őt.
Nagy Pál
Népújság (Marosvásárhely)

Megújult a belvárosi evangélikus-lutheránus műemlék templom
Hangversenyorgonájának restaurálása még várat magára Hangversenyorgonájának restaurálása még várat magára
Kilenc hónapos restaurálási munkálatokat követően részben megújult a kolozsvári evangélikus-lutheránus templom belső tere, de bőven maradt még tennivaló, hiszen hátra van a bútorok festése, a 20. század elején épített orgona restaurálása és a külső javítási munkálatok elvégzése – tudtuk meg Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspöktől, aki a tegnapi hálaadó istentiszteletet megelőzően nyilatkozott lapunknak az elmúlt időszak felújítási munkálatairól. Megtudtuk: utoljára 1967-ben végeztek átfogó belső javítási munkálatokat, és ötven év elteltével végre sor kerülhetett a gyökeres belső restaurálásra, így a falak lefestésére és a korszerű elektromos rendszer beszerelésére. Az előmunkálatok már tavaly elkezdődtek, amikor felújították a templom középkori sekrestyéjét és a hozzá kapcsolódó tereket istentiszteletre alkalmas termekké alakították, a műemlék templom tulajdonképpeni felújítása pedig januártól zajlott.
Szabadság (Kolozsvár)

Az egykori város: utcanevek az idő sodrásában
Hol volt a Lenin-út? Melyik a Köztársaság-negyed? Hogy hívták a Kossuth utcát régen? Utcanevekben továbbélő udvarhelyi kommunizmus.
Akárcsak a város szobrai és emlékművei esetében, az utcák neveiről is mindig az aktuális politikai rendszer emberei döntöttek. Az utcanevek is úgy változtak, ahogy az egykori köztéri szobrok dőltek vagy álltak: mindig az adott korszak hangulatának megfelelően neveztek el vagy át utcákat, tereket.
Az egykori Botos utcát a 19. század végén nevezték el Kossuth Lajos utcának – a kommunizmusban Május 1 sugárútra keresztelték át, majd a rendszerváltás után visszakapta a Kossuth nevét. A mai Bethlen Gábor utca évtizedekig a Köztársaság (Republicii) nevet viselte – a megszokás nagy úr, mert az utca neve fennmaradt: a kórházzal szemben levő tömbházakat (ezt nevezték Köztársaság, avagy "Républicsi-negyednek) egybefogó lakószövetség ma is a Köztársaság Lakószövetség nevet viseli. A Városháza teret Augusztus 23 térnek hívták, erre a Lenin út vezetett be Szombatfalváról.
A hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években felépített új lakótelepek (Tábor, Bethlen – ezek nagyobbak, a kisebb kiterjedésűek az egykori Szigetre, illetve a városi kórház körülötti területekre épültek) már eleve olyan utcaneveket is kaptak, mint a Függetlenség (sugárút), Győzelem, Béke. Az elvtársak igyekezetének hevét lehetett hűteni olyasmivel, hogy bizonyos mesterségekre és a város körüli földrajzi nevekre utaló elnevezést is kaptak az utcák: Szabók, Fazakasok, Cipészek, Céhek, Építők, Asztalosok utcája, illetve Morum, Tihadár, Gyepes, stb. Ha a rendszer tovább tartott volna néhány évvel, valószínűleg megértük volna, hogy a Strada Partidului felirat díszelegjen pl. a II. Rákóczi Ferenc utca házain vagy Aranykorszak térnek hívják a Bethlen-lakótelepi parkot.
Van néhány olyan utcanév is Udvarhelyen, ami egykori létesítményekről kapta a nevét: ilyenek például a Villanytelep és a Sport utca – utóbbi a városi piac bejáratával szemben van, a bútorgyár egykori területén ugyanis stadion volt a hatvanas években, innen a név.
A rendszerváltás utáni huszonhárom évben fokozatosan sikerült néhány utca nevét visszamagyarítani – például a vár körüli utcák a Horea, Cloșca és Crișan neveket viselték, ezeket vissza- illetve elkeresztelték Kornis Ferencre, Attilára és Eötvös Józsefre.
A kommunizmus ízét nagyon vastagon magában hordozó utcaneveket (ezek a város fő „ütőerei" – Lenin út, Május 1 sugárút, Köztársaság) elég hamar átkeresztelték, de több román történelmi vagy irodalmi személyiségről elenevezett utcanevet (Cuza, Vladimirescu, Alecsandri) csak később, fokozatosan lehetett megváltoztatni, ezen a kilencvenes évek elején készült térképen még megtalálhatók. Habár szintén a kommunizmusra és az erőszakos románosításra emlékeztetnek, több utcanév (pl. Függetlenség, Béke, Győzelem, Eminescu, Bălcescu, Creangă) érintetlen maradt, akárcsak a hétköznapi köznyelvben „Eggydecembernek" hívott 1918 December 1. utca, aminek a városközponthoz közelebb eső része visszakapta a Sziget utca elnevezést, de a Malom utcától a Rákócziig most is a "nevezetes" dátum az utca neve.
Utcák egykor és most
Május 1 sugárút – Kossuth Lajos utca
Lenin út – Tamási Áron utca
Köztársaság utca – Bethlen Gábor utca
November 7 utca – Szentimre utca
Cuza vajda utca – Wesselényi Miklós utca
Vasile Alecsandri utca – Szent János utca
Tudor Vladimirescu utca – Solymossy utca
Egyszer talán ezek az utcanevek is megváltoz(hat)nak, de a lépés elég nagy adminisztratív gonddal jár: a lakcímek megváltoztatása a személyi igazolványok, gépjárművezetői jogosítványok, stb. kicserélését is maga után vonja, egy névváltoztatásnál erre is gondolni kell. Igaz, a kommunizmus erőre kapásakor az egykori Udvarhelyen az akkori hatalomnak a probléma ez nem okozott gondot. De egy olyan udvarhelyi polgárnak, aki a Kossuth utca lakójából a Május 1 sugárút lakója lett, talán igen.
Katona Zoltán
Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely)

A kutató, a vezető és a kisebbségi sors
Idén tizedik alkalommal szerveztek társadalomtudományi tábort a Szentegyháza melletti Szeltersz-fürdőn. Bárdi Nándor (PhD) történész-kutatóval, egyetemi oktatóval, az MTA Társadalomtudományi Központjának Kisebbségkutató Intézetének munkatársával, a romániai magyarság múlt századi történetének egyik legavatottabb ismerőjével és az ezredvég óta zajló események értő szemlélőjével tudományról, társadalomról és magyarság helyzetéről beszélgettünk.
– Eltelt majdnem egy negyedszázad a rendszerváltozások óta Kelet-Európában. Nagy társadalmi változások következtek be. A társadalomtudományok képesek-e követni ezeket a jelenségeket?
– A társadalomtudományoknak az a dolga, hogy a valóság eseményeit vizsgálja. Persze a tudatlanság bátorsága volna egy ilyen nagy ívű kérdésre akár általános választ is adni. A kisebbségi magyar közösségekkel kapcsolatos kutatásokban jól látszik az, hogy míg 1989 előtt elsősorban a dokumentáláson, a leíráson volt a hangsúly, és külhoni műhelyek, szakemberek, kutatások hiányában irodalom-központú volt, addig a kilencvenes évek központi társadalomtudományos kérdése már az lett, hogy mi és hogyan szervezi és működteti ezeket a közösségeket? Milyen viszonylatok között szerveződnek nemzeti alapon ezek a közösségek: az anyaország, a többségi nemzetépítések között, az elitek mennyire hatékonyan tudják saját társadalmukat szervezni illetve milyenek a nemzetközi hatások. Eleve a „kisebbségi közösség” megnevezés azt jelenti, hogy nem pusztán pl. a magyarul beszélők társadalmi csoportjáról van szó, de nem is a vágyott „kisebbségi társadalomról”, hanem a kulturális-nemzeti azonosság alapján szerveződő közösségről. Ugyanakkor ez nem egy amorf entitás, hanem intézményi alrendszerekre (érdekvédelem, önkormányzati pozíciók vallási élet, nyilvánosság, oktatás, közművelődés, gazdaság) épül, amelyek annál hatékonyabbak, minél inkább a saját szakmai mezőny játékszabályai szerint működnek. (Pl. nem elég magyarul tanítani, hanem használható készségeket kell átadni és ennek megvannak a mérési és pedagógiai módszertani szabályai.) Érdemes erről a KAM, Biró A. Zoltán „klasszikus” értelmezése mellett Kiss Dénest olvasni. A kisebbségi közösség hatékonyságának (akinek jobban hangzik: modernségének) mutatóinak másik csoportja a kisebbségi kompetenciák hivószó alá sorolható be. Ide tartoznak a társadalmi rétegződésen belüli pozíciók (demográfiai adottságok, iskolai végzettség, foglalkozás, gazdasági aktivitás, településszerkezet), az oktatási intézményekben szerezett kompetenciák (szövegértés, logikai készség stb.), a kétnyelvűségből származó előnyök, illetve a megosztott kultúrájú társadalomban való érvényesülés tapasztalatai. Itt többek között Kontra Miklós nyelvészeti, Kiss Tamás demográfiai és Papp Z. Attila iskolai teljesítményekre vonatkozótanulmányai megkerülhetetlenek.
Az ezredforduló óta a kisebbségekre vonatkozó kutatásokat egyrészt a tagoltság, a tipologizálás és az összehasonlítás tematizálása jellemzi, lásd a Péntek János szerkesztette határtalanító nyelvtervezési összefoglalót, Kiss Tamás romániai rétegződési elemzését vagy a kisebbségjogi helyzetképeket. Másrészt a szaktudományokon belül a legfejlettebb módszertant és elméleti kereteket alkalmazzák a nemzeti-etnikai kutatásokban. Pl. Lőrincz D. József, Salat Levente, valamint. Így az élőnyelvi és a történeti-demográfiai kutatásokban, az etnográfiában és a földrajztudományban a kisebbségi tematika egyik központi kérdéssé vált, míg a magyar nyelvű szociológiában és a történettudományban az utóbbi évtizedben vált megkerülhetetlenné. Harmadrészt a magyar kutatási kérdés-hagyományok a somorjai Fórum Intézet, illetve a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet révén az adott országok nem magyar kisebbségeinek kutatásában is adaptálódtak. A magyarországi kisebbségkutatás sajátossága pedig az, hogy legalább öt markáns, egymástól különböző csoport kutatása folyik párhuzamosan (magyarországi nemzetiségek, külhoni magyarok, romák, zsidóság, migránsok) és ezen csoportok szerveződésének, a problémáik kezelésének összehasonlítása nemzetközileg is fontos tanulságokkal jár. A negyedik nagyon fontos dolog, hogy az ezredfordulón induló szakemberek nemzedékénél a kutatói szerep levált a társadalomépítői küldetéstudatról. Pontosabban az előbbi szakmai megfontolás vált a dominánsá, de úgy, hogy közben a kisebbségi közösségek aktuális problémáira is választ akarnak adni. Lásd például Szabó Á. Töhötöm vagy Székely István Gergő és kollégái munkáit. Milyen viszonylatok között szerveződnek nemzeti alapon ezek a közösség: az anyaország, a többségi nemzetépítések között, az elitek mennyire hatékonyan tudják saját társadalmukat szervezni, illetve milyenek a nemzetközi hatások. Eleve a „kisebbségi közösség” megnevezés azt jelenti, hogy nem pusztán a magyarul beszélők társadalmi csoportjáról van szó, de nem is a vágyott „kisebbségi társadalomról”, hanem a kulturális-nemzeti azonosság alapján szerveződő közösségről. A kisebbségi közösség hatékonyságának (akinek jobban hangzik: modernségének) mutatóinak másik csoportja a kisebbségi kompetenciák hívószó alá sorolható be.
– Tudnak-e a kutatók olyan következtetéseket levonni, amelyekkel akár valami stratégia-féleség készíthető a jövőre vonatkozóan?
– A társadalmi- vagy nemzetstratégiák nem szövegek, hanem egy intenzív közösségi szocializáció, reflektált önszemlélet, nemzedéki termékei. Az 1937-es Vásárhelyi Találkozó és annak határozatai, amelyek a maguk nemében egyedülállóak, egy tudatos új elitteremtés eredményei. A Budapesten „erdélyi”-ként szocializálódottak Reform Tömörülés szétesése, illetve a kolozsvári magyar központi könyvtár és a szakkollégiumi bentlakás programjának kudarca után nem hiszem, hogy a Bulgakov kocsma lenne az erre alkalmas szerkezet. De hasonló módon, más okokból az Sapientia Eredélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) sem tudja ezt betölteni. Amikor az EMTE egyik vezetőjétől megkérdeztem, hogy miért olyan amilyen a kommunikációs tanszék honlapja, – azaz miért nem az a központi tudásportál Erdélyben –, csak azt hajtogatta, hogy van honlapja, pont úgy, mint a többi tanszéknek stb.
A székelyföldi kisvárosokban létrejövő kezdeményezések pedig sok okból kifolyólag nem alkotnak hálózatot. Pl. az 1500 ottani RMDSZ tanácsosnak nem folyik a folyamatos képzése, nem szembesülnek a „jó példák” tapasztalatival sem (a teljesség igénye nélkül: a LAM Alpítvány, a Góbé termék, a CEMO, az Igen, tessék! mozgalom, a gyergyóremetei településfejlesztés, az Areopolisz és az Örökségünk egyesületek munkája stb.) A szerves, morálisan is megalapozott közösségi szocializáció nélkül a nemzetstratégia vagy épp az autonómia–szövegelés írott malaszt, pótcselekvés marad. Ez nem azt jelenti, hogy ne készülnének fontos anyagok a kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézetben, a Kvantum csoportnál, a Babes-Bolyai Tudományemetem (BBTE) Szociológia Tanszékén, a Kriza János Néprajzi Társaságnál, a csíkszeredai Regionális és Antropológiai Kutatások Központjánál, a KAM-nál, az Omnibusznál, a csíkszeredai volt Soros Központ közreműködésével a turizmus, a területfejlesztés, a népesség előszámítás, az agrárgazdálkodás és más kérdések tekintetében. A magyarságpolitikában a Nemzetpolitikai Kutatóintézet és a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumának dokumentumai vagy a régebbi külügyi stratégia mellett én a Sólyom László kezdeményezte 2010-es konferenciát és az A határon túli magyarság a 21. században című című kötetet tartom a legfontosabbnak. Mindezekkel nem csak az a baj, hogy a „szakértői okostojáskodás” eléri-e a politikusok ingerküszöbét, hanem, hogy van-e olyan szakapparátus, amely képes ezeket az eredményeket nap mint nap a nyilvánosság és a döntéshozók felé közvetíteni?
– Európa, az Unió segítette-e a nemzetiségeket az egymás felé közeledéshez? Biztosított-e a jog és a jogorvoslat?
– Az Unió alapszerződésében nincs kisebbségjogi elvárás, nincs külön kisebbségi panaszeljárás. Vizi Balázs tanulmányai világosan tisztázzák ezeket a kérdéseket. Ugyanakkor a kapcsolattartásban és az Uniós fejlesztési pénzek lehívásában, ma már természetesnek vett, de történelmileg óriási változások következtek be. A székelyföldi agrárvilágból a XX. században mindig csak elvittek, a termőföldalapú támogatás és a különböző uniós pályázatok révén az utóbbi évtizedben azonban ez megfordult.
A helyben élők készségein múlik, hogy miként tudják ezt felhasználni. A határ-menti fejlesztési programok hasznosulásából leginkább a partiumi és a bánsági magyar nyelvtudás felértékelődése látszik, de itt sem volt hálózati stratégia a forrásfelhasználás maximalizálására. Kívülről – igen bárki mondhatja marslakóként – úgy néz ki, hogy nem is érzékeli a romániai magyarság a léptékváltásokat legyen az például a vasúti névhasználat, a Homoród-mentén lezajló útépítések, a csatornázás, a földgáz bevezetése stb.
Nem csak a Székelyföldre leszűkítve érvényes, hanem általánosan kulcskérdés az erdélyi magyarságra vetítve is a készségek intézményes fejlesztésének problémája. Hányan tudnak jó eredménnyel leérettségizni? Megoldódik-e román nyelvtanulás körüli áldatlan tehetetlenség? Mikor lesz középfokú angol nyelvtudása a romániai magyar érettségizők döntő többségének? Ugyanígy az érettségizők informatikai tudása eljut-e egy alapprogramozásig, honlap-készítésig? Erre persze lehet hárító választ adni: nálunk nincs középfokú állami nyelvvizsga, a tantervek Bukarestből érkeznek, majdhogynem általános a számítógéphiány stb. Ez azonban a megnyílt szolgáltatói és munkaerőpiacon senkit nem érdekel. Székelyföld nagy kitörési pontja a múlt század eleji mezőgazdasági válságból, majd a két világháború közti túlnépesedésből, a szocialista iparosításban az írni-olvasni tudók magas aránya és a folyamatos családi stratégiaként működő képzési mobilitás volt. Ez úgy látszik, ma sincs másként, sőt az Uniós kihívások ezt még inkább megkövetelik. Volt-e valahol a Székelyföldön érettségi eredmények problémája városi, megyei tanácsülés témája? Erre is ismerem az önfelmentő választ: miért a románoknál volt? De akkor mi is az összehasonlítási alap, mi is a hagyományhoz való viszony?
– Tíz éves ebben a formában ez a tábor? Mit lát: hová fejlődött? Megvan a kellő látogatottsága? Létezik a Kárpát-medencei kisugárzás? Év közben is együtt dolgoznak ezek a szakemberek? Milyen a nemzetközi visszhang és a kapcsolatrendszer?
– Tízedik alkalommal rendeztük meg a szelterszi társadalomtudományi tábort, de két évben elmaradt, tehát 12 évről van szó. A tábor funkciója egyrészt az, hogy a különböző társadalomtudományi területek kutatói tudjanak egymás munkájáról, másrészt egyfajta találkozási pont, ahol ki lehet beszélni nyugodtan – akár nyilvánosan akár kisebb körben – a szakmai problémákat, harmadrészt a fiatal kutatók számára egyfajta bemutatkozási lehetőség. Évente 60-70 fő jön el. Az alapító szervezők nem akartak különösebben „terjeszkedni”, romániai magyar történészeken, irodalmárokon, politológusokon, szociológusokon, etnográfusokon túl még filozófusokat, nyelvészeket próbáltunk bevonni – az utóbbiakat nem sok sikerrel –, illetve egyetemi hallgatókat, középiskolai tanárokat és a székelyföldi kulturális, tudományos intézmények munkatársait invitáljuk. Fogalmam sincs a kisugárzásról, a rendszeresen megjelenő magyarországi szakemberek (régebb Benda Gyula, Juhász Pál, Hadas Miklós és mások) örömmel, okulva okítottak. Ebben az évben először voltak itt a szlovákiai Fórum Kisebbségkutató Intézet munkatársai, és nagyon érdekesek voltak egy a romániai magyarságtól eltérő pozíciókkal bíró kisebbségi közösség működéséről szóló beszámolóik és általánosabb kritikáik.
– Hogyan, kinek a segítségével valósult meg a mostani tábor?
– A tábornak immár hagyományosan a Szent Gellért Alapítvány menedékháza ad helyet. A napi egyszeri meleg ebédet és a sátorhelyeket finanszírozzák a támogatók a közös étkezéseket és a szállást a résztvevők finanszírozzák. Legfontosabb támogatónk a Hargita Megyei Kulturális Központ, valamint a fentiekben többször is emlegetett kolozsvári Nemzeti Kisebbségkutató Intézet és a Jakabffy Elemér Alapítvány.
Simó Márton
http://kulturhon.szhblog.ro

A magyar kormány támogatásával épül tornaterem Csángóföldön
A Miniszterelnökség 200 millió forinttal támogatja a gyimesfelsőloki Árpádházi Szent Erzsébet Római Katolikus Líceum tornatermének felépítését – jelentette be Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériuma szociális és családügyért felelős államtitkára vasárnap, a csángóföldi iskola ünnepélyes tanévnyitóján. „Akik itt tanulnak, katolikus keresztények és magukat csángó-magyarnak, székelynek, vagy magyarnak mondják, ezért nagyon fontos, hogy olyan iskolák működjenek, amelyek az életben való helytállásra és identitásuk megtartására neveli ezeket a gyerekeket" – magyarázta az MTI-nek Soltész Miklós.
Hozzátette: a Berszán Lajos gyimesfelsőloki plébános által két évtizede alapított iskola hatalmas jelentőségű intézménnyé nőtte ki magát azáltal, hogy magyarságuk és hitük megtartására neveli a gyimesi és moldvai csángó gyerekeket.
Az iskola és a kollégium közötti telken már megkezdődött a két évtizeden át nélkülözött tornaterem alapozása a Szeged-Csanádi Egyházmegye püspökségének ötven millió forintos adományából: ennek felépítéséhez nyújt támogatást a magyar kormány – számolt be az államtitkár.
A teológiai gimnáziumként 1994-ben alapított, 2001-ben pedig természettudományi osztályokkal, óvodával és elemi tagozattal bővült csángóföldi iskola a szegénységben élő, továbbtanulni vágyó gyermekek megsegítését tűzte ki célul. A keresztény szellemiségre nevelő tanintézmény moldvai csángó falvakból is fogad anyanyelvükön tanulni vágyó diákokat.
Az iskola adományokból, a debreceni Keresztény Értelmiségiek Szövetsége segítségével, majd a magyarországi közalapítványok támogatásával épült és bővült, az első évfolyam 15 éve ballagott. Idén hatvan végzőse volt az iskolának a nappali tagozaton. 2007-től esti tagozat is indult, azon idén 34-en végeztek. 15 ezer kötetes könyvtár, több korszerű laboratórium és jól felszerelt informatika-terem segíti az oktatást, egy különálló épületben pedig 120 férőhelyes kollégium szolgál a távolabbról érkezett diákok otthonául. MTI
Erdély.ma

Politikusi dosszié Rádulyról
Csíkszereda polgármesterét veszi górcső alá a bukaresti Realitatea.net hírportál Politikusi dossziék című sorozata legújabb kiadásában. Az összeállítás eléggé szubjektív képet rajzol Ráduly Róbert Kálmánról. Ráduly támogatja és vezeti nemhivatalosan a csíkszeredai hokicsapatot – állapítják meg rögtön a cikk elején a bukaresti újságírók, akik szerint a csíkszeredai jégkorongozók „azért élnek, hogy legyőzzék a bukaresti csapatokat”. E téma kapcsán következtetésként levonják, hogy akárhányszor megnyeri a csíki csapat az országos bajnokságot, a városban ünnepelnek. Visszautalnak a polgármester azon februári kijelentésére is, amelyben Ráduly kiemelte, hogy Csíkszeredában a magyar nyelv ismerete kötelező. Az elöljárót a Székelyföld elszakadásában tevékenykedők egyik fontos „sakkfigurájának” nevezik, ugyanakkor azt is megállapítják, hogy polgármestersége alatt az önkormányzat által fenntartott helyi közszállítási vállalat ügyintézője is volt. Az összeállítás végén felidézik a szekusügyként ismertté vált esetet is, amelyben Ráduly Róbert Kálmán elfogta és átadta a rendőrségnek azt a hírszerzőszolgálati alkalmazottat, aki szerinte hetek óta követi és fényképezi őt. Mint összeállításuk végén megjegyzik: a polgármester az eset után azt nyilatkozta, hogy ezzel az üggyel jelezni szeretett volna. „Világos jelzés, hogy a tizenmillió eurókból fizetett román állami intézmények alszanak. Világosan a hírszerző szolgálatokra gondolunk. Maholnap a székelyek regionális parlamentet hoznak létre Csíkban, a SRI (román hírszerzőszolgálat) és a SIE (Külügyi Hírszerző Szolgálat) erről a hírről pedig a Realitatea Televízióból értesül” – zárják cikkükben a bukaresti újságírók. Rádulyt kérdeztük A cikk kapcsán sms-ben válaszolt kérdéseinkre a polgármester. Felvetésünkre, hogy volt-e ügyvezetője az említett vállalatnak, Ráduly a következőt válaszolta: „Nem. Soha nem voltam egyetlen cégnek sem ügyvezetője vagy igazgatótanácsi tagja. Sem városi, sem magán, sem vegyes.” A hokival kapcsolatosan érdemes tudni, hogy a csíki csapat egyik legjelentősebb támogatója Csíkszereda Polgármesteri Hivatala, a klub elnöke pedig Hodos László. Ez ügyben azt írja Ráduly, hogy négyéves kora óta szívügye a szeredai hoki. A „szekus” eset ügyészségi vizsgálatáról a következőt írta a polgármester: „Soha semmilyen hivatalos tájékoztatással nem méltattak ez ügyben. Tény, hogy az incidens után többen jelezték, hogy minden ágyút felém fordítottak”.
Kozán István
Székelyhon.ro

A magyar kormány támogatásával épül tornaterem a csángóföldi Gyimesfelsőlokon
Baranyi László, az MTI tudósítója jelenti:
A Miniszterelnökség 200 millió forinttal támogatja a gyimesfelsőloki Árpádházi Szent Erzsébet Római Katolikus Líceum tornatermének felépítését – jelentette be Soltész Miklós, az Emberi Erőforrások Minisztériuma szociális és családügyért felelős államtitkára vasárnap, a csángóföldi iskola ünnepélyes tanévnyitóján.
"Akik itt tanulnak, katolikus keresztények és magukat csángó-magyarnak, székelynek, vagy magyarnak mondják, ezért nagyon fontos, hogy olyan iskolák működjenek, amelyek az életben való helytállásra és identitásuk megtartására neveli ezeket a gyerekeket" – magyarázta az MTI-nek Soltész Miklós.
Hozzátette: a Berszán Lajos gyimesfelsőloki plébános által két évtizede alapított iskola hatalmas jelentőségű intézménnyé nőtte ki magát azáltal, hogy magyarságuk és hitük megtartására neveli a gyimesi és moldvai csángó gyerekeket.
Az iskola és a kollégium közötti telken már megkezdődött a két évtizeden át nélkülözött tornaterem alapozása a Szeged-Csanádi Egyházmegye püspökségének ötven millió forintos adományából: ennek felépítéséhez nyújt támogatást a magyar kormány – számolt be az államtitkár.
A teológiai gimnáziumként 1994-ben alapított, 2001-ben pedig természettudományi osztályokkal, óvodával és elemi tagozattal bővült csángóföldi iskola a szegénységben élő, továbbtanulni vágyó gyermekek megsegítését tűzte ki célul. A keresztény szellemiségre nevelő tanintézmény moldvai csángó falvakból is fogad anyanyelvükön tanulni vágyó diákokat.
Az iskola adományokból, a debreceni Keresztény Értelmiségiek Szövetsége segítségével, majd a magyarországi közalapítványok támogatásával épült és bővült, az első évfolyam 15 éve ballagott. Idén hatvan végzőse volt az iskolának a nappali tagozaton. 2007-től esti tagozat is indult, azon idén 34-en végeztek. 15 ezer kötetes könyvtár, több korszerű laboratórium és jól felszerelt informatika-terem segíti az oktatást, egy különálló épületben pedig 120 férőhelyes kollégium szolgál a távolabbról érkezett diákok otthonául.
MTI, Gyimesfelsőlok/Bukarest