Izsák: diszkrimináció a magyar többségű régió elutasítása
A Diszkriminációellenes Tanácshoz (CNCD) fordult Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke amiatt, hogy több román vezető politikus is kijelentette: kizártnak tartják, hogy közigazgatási régiók kialakítása során magyar többségű régió jöjjön létre. Az SZNT-elnök szerint ez hátrányos megkülönböztetésnek tekinthető, mivel azt jelenti, hogy az összes régió román többségű lesz.
Izsák négy politikus kijelentése kapcsán fordult a CNCD-hez, ezek: Traian Băsescu államelnök, Crin Antonescu, a szenátus elnöke, Victor Ponta miniszterelnök és Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes.
A kereset szerint tekintettel arra, hogy Romániában jelentős számban élnek nem román nemzetiségű állampolgárok, a régiók átszervezése során sarkalatos kérdés, hogy ne sérüljenek ezen polgárok jogai, melyeket számos Románia által is ratifikált nemzetközi egyezmény szavatol. A székelység számára a régiósítás egy lehetőség, hogy ismét visszanyerje azon jogát, amelyet évszázadokon keresztül élvezett, s amelyet legutóbb az 1968-as közigazgatási reform során vettek el tőle, vagyis hogy az általa lakott terület egy közigazgatási egységet alkosson.
Amióta napirenden van a közigazgatási átszervezés, ezen igényt számos esetben megfogalmazták a székely nép képviselői, s azokra válaszképpen hangzik el újra és újra az ország meghatározó politikai vezetőinek a szájából, hogy ez nem lehetséges, magyar többségű régió márpedig nem lesz. Ez ellenben azt jelenti, hogy az szándékuk szerint az országban csupa román többségű régió lesz” – írja Izsák Balázs. Az SZNT elnöke szerint ez nem csak számos nemzetközi egyezményt sért, hanem nyilvánvalóan diszkriminatív is az ország magyar nemzetiségű polgáraival szemben. Úgy látja, ezek a politikusok néha próbálják gazdasági vagy más okokkal indokolni ezen álláspontjukat, de soha nem hoznak fel annak alátámasztására konkrét adatokat, számukra mindössze elfogadhatatlan, hogy valamely régióban a magyarok többségben legyenek.
„Azt a látszatot próbálják kelteni, hogy nemzetiség, illetve anyanyelv szempontjából semleges szempontok szerint szándékoznak végbevinni a közigazgatási reformot, ennek ellenére mindenki számára nyilvánvaló, hogy az általuk előre vetített felosztás hátrányos helyzetbe hozza az ország magyar nemzetiségű lakóit a románnal szemben” – vélekedik Izsák.
Az SZNT vezetője felkéri a CNCD-t: állapítsák meg, hogy a négy politikus etnikai alapon diszkriminált, tegyék meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy ilyen eset a jövőben ne következhessen be.
Izsák egyébként a petícióját magyar nyelven nyújtotta be a diszkriminációellenes tanácshoz, megjegyezve: amennyiben személyes meghallgatására is sor kerülne, anyanyelvén akarja előadni érvelését.
Maszol.ro

Rácz Tímea
VÁSÁRHELYI FORGATAG
Bárdi Nándor: 2004 decembere nem a külhoni magyarokról szólt
A magyarországi intézkedések többségének nincs köze a külhoni magyarokhoz, hanem mindig valamivel viszonylatban, metaforikusan beszélnek róluk – mondta a történész marosvásárhelyi előadásán.
A Transindex, Erdély Fm és a Jakabffy Elemér Alapítvány által szervezett kerekasztal témájára utalva indította Bárdi Nándor történész, kisebbségkutató a Vásárhelyi Forgatagon tartott előadását azzal, hogy nem csak a marosvásárhelyi közélet, hanem maga az egész magyar politikai élet hiszterizált. Ennek okát abban látja, hogy az emberek elveszítik a lényeglátó realizmusukat, és ennek szerkezetét mutatta meg Álságos állítások a magyar etnopolitikában című előadásában.
A külhoni magyarokról (Bárdi végig ezt a kifejezést használja, és nem a határon túliakat, amit előadása végén tisztázott is) való beszédmódra, akárcsak az identitáspolitikára a szimbolikus beszéd telepedett rá. Ez azt jelenti, hogy nem önmagukban beszélnek külhoni magyarokról, illetve nem feltétlen a valóságos problémákról beszélnek, hanem legtöbbször valamihez való viszonyukban (igazából a határon túli magyar is ezt fedi), metaforákkal tarkítva.
Erdélyben már két generáció nőtt fel a magyarországi médián, a magyarországi események, politika, stb. folytonos követésén, ennek értelmében már nem beszélhetünk nemzettudatról magyar politikai kultúra nélkül, ez szerves részévé vált – magyarázta Bárdi.
Az előadás címét adó álságos állítások a kettős állampolgársághoz kapcsolódnak, a
nemzeti egység, mint norma elvárásához, a rossz magyar – jó magyar kifejezések megjelenéséhez. A magyarországi politika a külhoni magyarok kérdésével valójában identitáspolitikai deficitet kompenzál, gyakorlatilag csak pártpolitikai szinten léteznek – mondta a történész.
Bárdi szerint a szakmának is önkritikát kell gyakorolnia, például amiatt, hogy a szakpolitikákba vetett hit illúziónak bizonyult; a várakozásokkal ellentétben nem jelent meg az a szakmai tudás a politikumban, amely a külhoni kérdést kezelni lenne képes. Probléma továbbá, hogy nem jöttek létre stratégiai programok ebben a témában – Bárdi azt is kiemelte, hogy a nemzetstratégia nem írott szöveg, hanem egy egész szocializációs folyamat kellene legyen.
Azok, akik valóban működő irányt kezdeményeztek, a nyelvészek voltak. Az úgynevezett határtalanítás arról szól, hogy a szótárakba bekerülnek a külhoni magyarok által használt szavak is, teljeskörű szinonimákként, pl. a hajtási a jogosítvány szinonimája, és nem valami „furcsa szó”. Bárdi szerint a határtalanítás elve az, aminek valóban működnie kellene.
Fontos kérdés a téma vizsgálatában, hogy egyáltalán hogyan lett a magyarságpolitikából nemzetpolitika? Bárdi kiemelt néhány nagyon is konkrét eseményt, amelyek közös pontja, hogy mindig valami mellé rendelődve, mintegy ürügyként foglalkoztak a külhoni ügyekkel. Például az 1988-as, a romániai falurombolás elleni tüntetés látszólag teljes szolidaritásból szerveződött, közben viszont ez volt az első olyan alkalom ’56 óta, amikor a magyarországi közösség szabadon tüntethetett; de még erősebb példa
a 2004-es népszavazás,
amely – bár talán sokakból felszisszenést válthat ki – nem a külhoni magyarságról szólt, hanem Gyurcsány Ferenc erőfitogtatásáról az általa demonizált Orbán Viktorral szemben. Az ominózus népszavazásról Bárdi azt is kiemelte, hogy míg a külhoni magyar sajtó a konkrét napig csak felületesen figyelt oda a témára, az eredmény után beindult a teljes hiszterizálódás, a táposozás; megjelent annak a vágya, hogy valamiféleképpen kompenzáljuk a szavazás kimenetelét.
A 2010-es kormányváltás utáni gesztusok – a kedvezményes honosítás, az utaztatások, az emléknapok kinevezése – pedig szintén nem a nemzettudatról szóltak, hanem arról, hogy ne ismétlődjön meg 2004. decembere – emelte ki Bárdi. És várhatóan a jövő évi választások, amikor már a külhoniak is szavazhatnak, szintén nem róluk szólnak, nemcsak amiatt, hogy a szavazatok sokat nem nyomnak majd a latban, hanem amiatt is, hogy az egyéb európai országokban, ahol még létezik ez a jog, erről konszenzus is van. Míg Magyarországon erről még az egyes pártszimpatizánsok között sincs, várhatóan a kampányban is előkerül ez a kártya – mondta a történész. A valódi közösségépítésnek több nehézsége is van Bárdi szerint. Egyik a diskurzusok kizáró jellege: egyfelől a „23 millió román”-típusú beszédmód,
másfelől a nemzeti beszédmód kiüresítése és lejáratása semmiképpen nem építő jellegűek. De történeti perspektívája is van: a posztszocialista államokban Magyarország kivételt képez abban, hogy a váltás után az antinacionalista beszédmód, politikusgárdában pedig a közgazdász-külpolitikus vonal vitte tovább az országot, és a jobboldal sajátjává vált a nemzeti legitimáció nyelve, míg a többi országban nincs ilyen éles ellentét a két oldal beszédmódja között.
A közösségépítésnek az aránytévesztések is kerékkötői: az autonómia, a nemzetegyesítés, az európai integráció és a szülőföldön maradás mind olyan témák, amelyekben aránytalanságok tapasztalhatók. Például az EU-tól minden probléma megoldását várták, míg nem gondoltak bele, hogy ennek milyen feltételei vannak, a szülőföldön maradás pedig források nélkül maradt. De ugyancsak aránytalanság tapasztalható például az oktatási támogatásokban: olyan helyekre mentek el a magyarul tanulást támogató pénzek, ahol amúgy is magyarul tanulnak (l. Székelyföld).
Bárdi a kisebbségi elit pozíciójáról is beszélt: legfőbb változás, hogy a korábbi kulturális szerepvállaláshoz képest a kormányra kerüléssel már a gazdasági szerep vált fontosabbá – az a „jó politikus/polgármester/képviselő”, aki forrásokat képes szerezni. A kettős állampolgárság megszerzésével azt is érzik, tapasztalják, hogy elveszett a külön társadalomépítés legitimációja, ezért párhuzamos társadalomépítés kezdődött,
és ez nem feltétlen jár pozitív hozadékokkal. (2013.9.3., 10:15: A mondatból egy, a magyar napokra vonatkozó közbevetést utólag kivettünk az előadó jelzése nyomán, pontosítása a hozzászólások között olvasható.)
Bárdi a magyarországi és a külhoni magyar nemzettudat közötti különbséget úgy fogalmazta meg, hogy előbbi diffúz (ő maga szabolcsi magyarként találkozott svábokkal, cigányokkal, de ez nem jelentett többet annál, hogy egy térben élnek), míg utóbbiban nagy szerepet játszik a többség vs. kisebbség, és a nemzettudat felértékelődik. Viszont ennek a helyzetnek pozitív hozadéka is van: „a kétnyelvű ember mindig tudja, hogy van egy másik igazság is” – mondta Bárdi.
A történész szerint a Fidesz különböző szereplőket versenyeztet a nemzetpolitika különböző területein. Így a jelenlegi felállásban Kövér László az, aki az egységet és a „fejünk fölötti” döntést képviseli, Németh Zsolt a stratéga, Gál András Levente – aki már nincs benne a kormányzatban – a hálózatépítő, Répás Zsuzsa a „villámhárító”, Matolcsy György és Varga Mihály pedig a munkaerőpiaci igények szempontjából viszonyul a külhoni magyarokhoz. Nincs tehát egységes koncepció, hanem különböző helyzetekben, különböző emberek segítségével egyes elemeit alkalmazzák egy tágabb elképzelésnek.
A külhoni magyar vs. határon túli magyar mellett Bárdi egyéb terminusok újragondolását is javasolja. Például nem jó értelemben használják a magyarságpolitikát, ez nem egyenlő a kisebbségpolitikával, mivel
mind Budapestnek, mind Bukarestnek van magyarságpolitikája,
és más-más viszonyulást jelent a magyarsághoz.
Bárdi nem ígéri, hogy biztos megoldást tud, viszont javaslatai vannak, és elmondása szerint mind olyanok, amelyek készen is állnak, csak alkalmazni kellene. Például a kompetenciaméréseket, amelyeket Magyarországról be lehetne szerezni, és egységesen mérni a külhoni magyarokat is, vagy olyan honlapokat, amelyekről a többségi társadalmak tájékozódhatnának a magyarságról – erre példának hozta fel a működő szlovákiai magyar, szlovákul írott oldalt, amelyet naponta 15 ezren látogatnak, és amelynek legolvasottabb anyaga a „Mit keresünk mi itt?” címet viseli, tehát érdeklődés lenne iránta.
Transindex.ro

Répás: Elsőrendű szempont az adatbiztonság
Biztonságosan voksolhatnak a külhoni magyarok – mondta az M1 Az Este című műsorában a nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár.
Kétszázezer külhoni szavazatra lehet számítani a jövő évi országgyűlési választásokon – egyes számítások szerint ez 2-3 mandátumot jelenthet majd a következő Országgyűlésben. Egy hónapja regisztrálhatnak a külhoni magyarok – eddig 7 ezren jelezték hivatalosan, hogy 2014-ben szavaznak majd.
Fontos, hogy minél hosszabb ideig regisztrálhassanak az emberek, így elkerülhető, hogy egyszerre nagyon sok dokumentumot kelljen feldolgozni – mondta az M1 Az Este című műsorában a nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár. Répás Zsuzsanna hozzátette: azok, akik most teszik le az állampolgársági esküt, már nem is postán, hanem kézhez kapják a regisztrációs lapot, így akár azonnal kitölthetik a dokumentumot.
Gulyás Gergely, a Fidesz frakcióvezető-helyettese korábban úgy fogalmazott: sikerként értékelné, ha a külhoni szavazásra jogosultak harmada leadná voksát. Répás Zsuzsanna erre reagálva kiemelte: azok, akik a közelmúltban kérték állampolgárságukat, „nagyon elkötelezett és lelkes emberek”, és úgy érzi, „körükben a szavazási hajlandóság is magasabb, mint általában Magyarországon.”
Arra is felhívta ugyanakkor a figyelmet, hogy a regisztráció és a levélben történő szavazás „új és idegen dolog”, sokan nehezen kezelik a hozzájuk kapcsolódó formanyomtatványokat, ezért is van szükség arra, hogy megfelelően tájékoztassák az embereket. Az alapos tájékoztatás érdekében kampányt is indítanak – jegyezte meg.
Az előzetes számítások szerint a külhoni voksok 2-3 mandátum sorsáról dönthetnek. A nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár szerint ez „se nem sok, se nem kevés.” Hangsúlyozta: ez az első alkalom, hogy külhoni magyarok is szavazhatnak a magyarországi választásokon, ezért ez „egy próbája is lesz a rendszernek”.
Kérdésre válaszolva kifejtette: az adatbiztonság mindig is elsőrendű szempont volt a választási folyamat kialakítása során. „Fontos, hogy az emberek tudják, sok olyan módja van a szavazásnak, ami teljesen biztonságos számukra” – mondta Répás Zsuzsanna Az Este című műsorban.
Hirado.hu

Háromszékről is „nekimentek” Tőkésnek
Az államfőhöz fordult nyílt levélben hétfőn Marius Obreja liberális párti politikus, Háromszék USL-s szenátora, a honatya Tőkés László állami kitüntetésének visszavonását kéri.
A Traian Băsescunak címzett nyílt levelében úgy véli, az erdélyi EP-képviselő megnyilvánulásai a román államot ártottak, illetve károsak az interetnikus kapcsolatok további alakulására nézve. A szenátor a Kovászna megyei románság nevében nyilatkozik – és állítása szerint minden jóérzésű, a szélsőséges és az együttélés ellen irányuló tetteket elítélő személy nevében is –, akiket ő maga is képvisel, és emlékezteti az államfőt arra, hogy egyike azon honatyáknak, akik a multikulturalitás terjesztése, illetve a kölcsönös tisztelet mellett „törnek lándzsát". Obreja nyilvánosan kéri az állami kitüntetés visszavonását, miután úgy véli, Tőkés László Orbán Viktornak, Magyarország kormányfőjéhez címzett kérése, amely szerint az anyaország vállaljon védhatalmi státuszt Erdély felett, az utolsó csepp volt a pohárban, szélsőséges, az ország törvényei elleni megnyilvánulásról lévén szó, amelyet az egész román politikai osztály elítélt, ideértve az RMDSZ-t is.
Obreja abbéli meggyőződésének is hangot ad, hogy maga az államfő sem érthet egyet Tőkés László kijelentéseivel, és felhívja Traian Băsescu figyelmét arra, hogy amennyiben nem jár el az általa kért módon, azzal a kitüntetés más birtokosait hozza több mint kellemetlen helyzetbe, hiszen „ezek a tiszteletreméltó polgárok" mélyen sértve érezhetik magukat. Obreja emellett úgy véli, hogy amennyiben a kitüntetés visszavonását az államfő valóban nem rendeli el, akkor egyedül ő lesz okolható azért, ha Erdélyben felborul az eddig jellemző viszonylagos egyensúly az etnikumok közötti viszony terén, illetve a hasonló revizionista, sovén megnyilvánulások megerősödéséért.
Nagy D. István
Székelyhon.ro

Nemsokára véget ér a Szülőföldön magyarul programra sikeresen pályázók kiértesítése
Már a vége felé közeledik a Szülőföldön magyarul programra pályázók kiértesítése. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége több mint 156 és félezer óvodás és iskolás, illetve 2095 hallgató támogatását terjesztette elő a programot irányító Bethlen Gábor AlaPKEzelő Zrt. döntéshozó bizottságához, akik minden javaslatukat elfogadták.
Az elutasításban részesültek többsége igazolatlan hiányzások miatt nem kapja meg a támogatást. A szervezéssel megbízott Pedagógusok Szövetsége előbb azokat értesítette ki a döntésről, akik pályázatát elutasították, ezt követően pedig ábécé sorrendben a nyertes pályázókat tájékoztatják arról, hogy megkapták a nevelési, oktatási, valamint tankönyv- és taneszköz-támogatást, illetve a hallgatói támogatást.
Legvégül azokat értesítik, akik új pályázók, és idén kell bankszámlát, illetve bankkártyát készítetniük.
prima-radio.ro
Erdély.ma

Dorin Florea: A Forgatag diverziókeltő és megosztó rendezvény volt
Szerdán délben sajtótájékoztatót tartott Dorin Florea polgármester, amelyen több témában fejtette ki markáns véleményét. A sajnálatos bukaresti eset kapcsán nem maradt el a kóbor kutyák ügye, Verespatak, de leginkább a Forgatagot vette célkeresztbe, diverziókeltő és megosztó rendezvénynek bélyegezve, amelyben nagy szerepe volt a megyei magyar sajtónak is, többek között a Népújságnak.
Florea többek között azt sérelmezte a Népújságnak, hogy nem közölte (második) replikáját Brassai Zsombor, az RMDSZ megyei szervezete elnökének nyílt levelére, ugyanakkor nem vállalta fel az Împreună–Együtt rendezvény reklámozását. Szerinte ez azt bizonyítja, hogy lapunk „politikai érdekcsoportok befolyása alatt áll”. A „magyar kultúra napjai” óriási diverzió volt, amelyet meggazdagodni vágyó politikusok szerveztek, az 1990-es évek szeparatista mentalitását helyezve előtérbe, s csak az volt a cél, hogy a város lakóit egymás ellen uszítsák – mondta Florea, majd hozzátette: rengetegszer találkozott a főszervezőkkel és felajánlotta, keressenek közösen „megoldást” arra, hogy ne osszák meg a várost, ugyanakkor minőségi rendezvényt szervezzenek. Ezért hívták meg az Eddát is, amelyet aztán azzal fenyegettek meg, hogy megdobálják őket kővel a színpadon, ezért lépett vissza a népszerű magyarországi együttes. Florea elismerte, a szervezők valóban kérték a főteret, de azért nem adott engedélyt erre, mert nem akartak román fellépőket is és ez „félelmet keltett volna a (sz. m.: román) lakosság egy részében”. Ezenkívül nem fogadtak el román kézműveseket és kereskedőket, előnybe helyeztek volna olyan vállalkozókat, mint a Petry család, melynek „amúgy is románok a felmenői”. Amikor ki akart egyezni a főszervezőkkel, Brassai Zsombor megyei RMDSZ-elnök azt válaszolta, hogy „nem akarják keverni az almát a körtével”…, ezért nem akarnak közös rendezvényt. Azt viszont elismerte, hogy rossz tanácsadói voltak, mert a hivatal által szervezett rendezvény címe utal egy korábbi hasonló – a két kulturát egybemosó –, a Hajdú Győző által szerkesztett Împreună–Együtt folyóiratra. Ez nem volt szerencsés névválasztás a magyarok szempontjából…
Hogy a polgármesteri hivatal által szervezett, diverziókeltő Împreună–Együtt ellenrendezvényre hányan voltak kíváncsiak, arra nem kaptunk választ.
A Népújság arra volt kíváncsi, hogy ha Kolozsváron lehetett kizárólag magyar fellépőkkel kolozsvári magyar napokat szervezni, akkor Marosvásárhelyen miért nem engedélyezte a Forgatagot, Florea azt válaszolta, hogy bárhol – Brassóban, Kolozsváron, Nagyszebenben – lehet kizárólagos rendezvényeket tartani, de ameddig ő Marosvásárhely polgármestere, addig nem engedélyezi ezt! Hogy miért? Erről nem nyilatkozott. – Arra kértem a szervezőket, készítsünk elő Őszi harmóniák címmel egy fesztivált, melyen román és magyar kulturális intézmények is részt vesznek, támogatta volna a nemzeti színház igazgatója is, azonban ezt nem akarták a Forgatag szervezői, ezzel szemben elfuserálták, és a marosvásárhelyi magyarokhoz nem méltó helyre, a sárba költöztették a rendezvényt. S a magyar sajtó is hozzájárult ehhez a szeparatista hisztériakeltéshez – hangsúlyozta többször is Florea, akit a sajtótájékoztató után sem lehetett jobb belátásra bírni azzal kapcsolatosan, hogy az adófizető marosvásárhelyi magyaroknak joguk van a városban önálló kulturális rendezvény(ek)hez. Ragaszkodott ahhoz, hogy ameddig ő a polgármester, ilyen nem lesz a városban! Vajda György
e-nepujsag.ro
Erdély.ma

Verespatak nemcsak ügy, de eszköz is
Verespatak ügye csorog a csapból is – ami az ügy súlyát tekintve mondjuk rendbe is van. Sőt még harsányabban kellene foglalkozni a tervezett ciántechnológiás beruházással, és a tőlünk nyugati világot is érdemes volna hatékonyabban bevonni a demonstrációba. A román kormány pálfordulása ugyanis nemcsak gusztustalan, hanem veszélyes is. Valahogy meg kellene ezeket az ámokfutókat állítani, ami csakis az európai közvélemény és az ezáltal gyakorolt nyomás révén lehetséges.
Miután a román kormány jóváhagyta a törvénytervezetet, amely gyakorlatilag zöld utat ad a verespataki felszíni bányák újranyitásának, és mint végső döntő testület, a Parlament elé bocsátotta a jogszabály-tervezetet, tüntetéssorozat kezdődött az egész országban. A média egy része valóban lelkiismeretesen beszámolt a civil megmozdulásokról, a hatalommal szimpatizáló vagy a közvetlen kontrolljuk alatt állók azonban éppen csak rövidhírben tudósítottak arról, hogy valakik, pár százan ellenzik a verespataki ezüst- és aranyérc cianidos kitermelését. Nagyváradon az átlagosnál többen gyűltek össze, de rossz volt látni és hallani az erőtlenségét, és azt, hogy a jelenlévők még a román himnusz éneklése közben sem emelik fel hangjukat.
A kormány is rájött arra, hogy a Verespatak ügye olyan vesszőparipa, amit meg kell lovagolni. Az államelnök is beszállt a buliba, egymásnak üzengetnek a miniszterelnökkel. A sajtó a tőle telhető, illetve elvárható módon foglalkozik a fejleményekkel, a romániai közvéleményt pedig teljesen lefoglalja az a helyzet, amit a Ponta-kormánynak sikerült a lehető legjobban felkorbácsolnia. Az sem mellékes, hogy a most kormányzó pártok (a Szociáldemokrata Párt és a Nemzeti Liberális Párt, és e kettőnek a konzervatívokkal együtt létrehozott Szociálliberális Szövetsége), amikor még ellenzékben voltak, vehemensen tiltakoztak az ellen, amit most éppen ők szándékoznak jóváhagyni. Mennyire változik a helyzet… Ellenzékben elég volt csak beszélni, hangoskodni. Ám akkor, amikor a szoclibek hatalomra kerültek, akik fűt-fát megígértek a „behülyített” népnek, már másképpen beszélnek, mert minden bizonnyal érzik a külföldi nagybefektetők kezének a súlyát vállonveregetés közben. Most Victor Ponta kormányfő mondhatná el azt, amit egy adott pillanatban Orbán Viktor magyar miniszterelnök mondott: ne azt nézzék, amit mondok, hanem azt, amit teszek. Mert a különbség a tettekben rejlik – idézhetjük fel a nagyváradi liberális polgármester kampányszövegét is. És ezeket a különbségeket nemcsak látjuk, hanem érezzük is.
Verespatakkal foglalkozni kell, mert ha nem tesszük, ezek mindent lenyomnak a torkunkon. Nézzük csak meg, mi történik körülöttünk regionalizáció címén!
De az aranybányanyitás körüli vita gerjesztése és felerősítése most jó még arra is, hogy az ország többi, húsbavágó problémájáról elterelje a figyelmet. A gazdaság a béka ülepe alatt teljesít, a mezőgazdaság annak ellenére haldoklik, hogy viszonylag jó évet zárnak a gazdák, a tanügyben és a közegészségügyben szinte leírhatatlan problémák tapasztalhatók, az infrastruktúra-fejlesztés gyakorlatilag leállt, elveszítjük fontos európai uniós pályázatok támogatását, mert az állam képtelen előteremteni az önrésznek megfelelő pénzt. Az országban a közhangulat katasztrofális. Meg kell említeni azt is, hogy rekordszintre nőtt a munkanélküliség, a bérek reálértéke pedig folyamatosan csökken. És még valami: javában zajlik a palagáz-kutatás. Ugye, ezekről milyen kevés szó esik?
Borsi Balázs
Reggeli Újság (Nagyvárad)

Szelterszi árnyékkövetők
A nyári táborok közt találni szerényebb összejöveteleket, költséges fesztiválokat, tömegeket megszólítókat, és olyanokat is, mint a szelterszfürdői társadalomtudományi tábor: néhány tucat szakember és egyetemista számára tervezettet. E négy napos együttlét szerénysége ellenére olyan értékeket mutat fel, amelyről nem érdemes lemaradi.
A tizenhárom éve Szelterszfürdőre kihelyezett találkozóra úgy járnak évente a szociológusok, történészek, néprajzosok, mint valami zarándokhelyre. A párhuzam nem teljes persze, a szlovákiai vendégek fehér- és vörösbora, a patakban hűtött sörök tucatjai, a tábortűzben körbeadott gyanús pálinkák nem épp a vallási visszafogottságot erősítik, a hangulatot azonban annál inkább. A beszélgetéseket szintén: ez a tábor reggeltől estig a társadalmunkról szól, a legkülönfélébb megközelítésekben, és a legszélesebb alkoholszint-skálán. Ahogy a Nap körbejárja az eget, és az árnyék a tábor közepén álló fát, úgy változnak az előadások helyszínei, de jó;val éjfél után, amikor már máshol jár a csillagunk, látni még, ahogy a kassai vendég hevesen magyaráz a budapesti szociológusnak, vagy két kolozsvári szakértő az RMDSZ helyzetét vitatja a menedékház ajtajánál, nem kevés álmossággal a szemében.
Érdekes megfigyelni néhány, a táborlakókra jellemző tulajdonságot: tudománytalan megfigyeléseim eredménye, hogy a Szelterszen összegyűlt kisgyerekes családok száma megduplázódott tavaly óta, a férfiak többsége arcszőrzettel bír, a hölgyek száz százaléka csinos. Míg a kicsik a fűben játszanak, vagy a felnőttek közt szaladgálnak egy-egy nagy legódarabkával, Salat Levente, a BBTE politikatudományi karának dékánhelyettese számol be az autonómiát illető új gondolatairól. Mindenekelőtt azt vázolja fel, hogy a tizenhat autonómiatervezet, ami mostanáig elkészült, kontraproduktív, és könnyű helyzetbe hozta a román felet. Az egymással rivalizáló koncepciókat nem tudták jól eladni, de maguk a tervezetek is csapnivalók voltak, a románok ügyével nem foglalkoztak, a többségi társadalom részéről pedig mindössze egy esetben hívtak szakértőt.
A helyzet mégsem olyan rossz, mint amennyire annak tűnik: az erdélyi magyarság esetében az autonómia bizonyos feltételei adottak, így például az önálló iskolarendszer, vagy az egyházak léte. Míg korábban úgy gondolta, hogy a politikai szereplők egy minimumban való megállapodása nélkül nem léphetünk előre az autonómia kérdésében, a szelterszi tábor előtt egy héttel Salat ennek ellenkezőjére is esélyt kezdett látni. Ma úgy gondolja, a küzdelem folyatásának négy, egymást kiegészítő eleme van. Az első a román féllel való kommunikáció a közvélemény és a politikum megcélzásával, amely során az autonómia jogosultságát és indokoltságát vehetjük célba, az intézményes alakzatok kérdésének elodázásával. A másik fontos elem, hogy ma az autonómia intézményeit nem volna képes működtetni a magyarság, a következő fontos szempont, hogy megfelelőképpen mozgósítsunk, a negyedik pedig a nemzetközi fórumokon való szerepeltetés.
Salat egy munkamegosztást dolgozott ki, amelyben az RMDSZ a román politikummal kommunikálna, az EMNT és az EMNP a magyarság teljesítőképességének javításában vállalhatna szerepet, míg az SZNT mozgósíthatna. A nemzetközi fórumokkal kapcsolatban, az utóbbi idők pozitív fejleményeit tekintetbe véve ismét az RMDSZ jeleskedhetne.
Párbeszéd az állatkertről
Esténként, amikor a táborlakók leváltják a rövidnadrágokat, és pulóvert húznak, a tábortűz viszont csak az éjszakai beszélgetésekre van tervezve, az előadások a Szent Gellért Alapítvány menedékházában folytatódnak. Itt zajlik a György Péter Állatkert Kolozsváron – képzelt Erdély című új könyvével kapcsolatos vita is, Szerbhorváth György, Nóvé Béla és Bárdi Nándor részvételével. Nóvé fontos műről beszél, amely a fantomizált Erdély- és Székelyföld-képet, a trianoni traumát igyekszik tisztázni, meglehetősen bőkezűen élve az intertextualitásokkal. Maga a cím is irodalmi utalás, Bodor Ádám egykori csínytevését idézi fel, aki név nélkül, naiv olvasóként levelet írt az Utunk folyóiratba, arról érdeklődve, miért nincs állatkert a kincses városban?
Ha egy mondatban összegezhetnénk a könyvet, akkor azt mondhatnánk, ez egy nemzetegyesítés állapotáról szól, arról, hogy miért nem sikerült megvalósítani az alkotmányos patriotizmust, és mi van a jelenlévő etnikai nacionalizmussal, – fogalmaz Bárdi, aki szerint a felvázolt témákban tévelyeg az író. Szerinte azért kell elolvasni Erdélyben ezt a könyvet, hogy a Magyarországon zajló zavart, a kettős állampolgársággal kapcsolatos elképzeléseket jobban megértsük, hiszen az utóbbi nem a külhoniakról, hanem a magyar politikai közösség traumatikus kínlódásáról.
Egy kalandos életmozi
Hogy Korunk-szerkesztőből miként lesz bostoni szoftverfejlesztő, majd információs szakkönyvtár-tervező Szaúd-Arábiában, hogyan kerül az első tíz ember közé, aki a mai böngészők ősét első ízben próbálhatja ki, arról maga az illetékes beszél egy este: Aradi József. Az őszes férfi ritka jelenségnek számít azelőtt is, hogy a felsoroltakat megtudnánk róla. Okostelefonját és annak töltőjét soha nem teszi le, a forróbb órákban igénybe vesz egy asztalt, és ott a laptopja képernyőjébe merülve ül. Egyik este aztán kiderül, olyan életúttal bír, amiből remek kalandfilmet forgathatna egy ügyes rendező.
Bárdi Nándor előzetes ismertetőjében úgy fogalmaz, az erdélyi magyar társadalomtudomány Aradi köpönyegéből bújt elő, riportjai, szociográfiái megerősítik ezt a mondatot, és a tény, hogy 1972 és 1982 között a Korunkszerkesztőségében dolgozott, az Echinoxban, azIgazságban, a Tettben publikált. 1983-ban intett búcsút az országnak, hogy aztán szoftvertervezőként folytassa pályáját, internetes adatbázis-kezelők kiépítésével, intelligens szövegfelismerő rendszerek fejlesztésével.
A maga életmozijában mindig fontos szerepet játszottak a beszédhelyzetek, – veszi át a szót Aradi. Mindig próbálta befolyásolni az emberek életpályáját, függetlenül attól, hogy ki milyen problémával kereste meg. Tanácsokat soha nem adott, csak rákérdezett, olvasták-e ezt vagy azt az írást, ami segíthet nekik. Hogy az ember évtizedekkel később milyen megítélés alá esik, az utólag konstruált legendákon múlik már, így például létezik olyan visszaemlékezés, amely szerint a társadalomnéprajzi kör Aradi nélkül talán meg sem született volna. Ő viszont emlékszik rá biztosan, hogy más ötlete volt a társaság alapítása, szervezőként sem vett benne részt. Aradi életében fontos volt a köztesség is, sváb, német, székely, szász származású, magyarul beszélő felmenőkkel bír, így az a kérdés számára, hogy ő micsoda, tudatosította benne hibrid mivoltát. Tánczos Vilmos lelkes beszédet tart arról, hogy diákként milyen kapcsolatot ápolhatott az est meghívottjával, visszaemlékezik a Korunk szerkesztőségében álló asztalra, amely körül mindig vendégek tolakodtak, és arra, hogy valóban, ha kérdés merült fel valaki részéről, Aradi mindig tudta, kinek milyen olvasmányt kell a kezébe nyomnia.
Sátorbontás Az idei tábor vasárnap déli kiértékelésekor még szóba kerülnek az elhangzott előadások és viták, az élesebb vélemények, a hosszú beszédek miatti csúszások. A tányérokat számláló házigazda jóvoltából kiderül, a tavalyinál több vendég tartózkodott a táborban, közel nyolcvan fő egy forgalmasabb napon, a cél persze sem a múltban, sem a jövőben nem a mennyiség növelése, hanem, a minőségé.
Kustán Magyari Attila
Erdélyi Riport (Nagyvárad)

Unió Moldovával?
Alig több, mint egy hónap leforgása alatt Traian Băsescu államfő és Victor Ponta is levizitelt Moldova Köztársaságban. Az államfői látogatás volt – természetesen – a visszhangosabb, miután az ország elnöke kilátásba helyezte, hogy megszerzi a moldvai állampolgárságot is. Hogy mi szüksége lenne rá, azt nem tudom, mert ugyancsak ő azt nyilatkozta, hogy a két ország egyesülésére – az Európai Unió keretei között – hamarabb sor fog kerülni, mint gondolnánk. Az államfő értelmezésében az egyesülés egyetlen feltétele az, hogy a moldovai lakosság kérje azt.
Az elnök stratégiai értékű megnyilatkozásával összhangban – ám annál, ha lehet, még egyértelműbben – beszélt az egyesülés megvalósíthatóságáról az egyik román napilapnak adott interjújában Stoica Cristinel Popa politológus, több külföldi egyetem ösztöndíjasa, aki a hazai közönség számára majdhogynem ismeretlen. A szakértő szerint Románia és Moldova Köztársaság egyesülésének a német modellt követve kellene megtörténnie, szerinte meg is fog történni, s ezt az ő generációja hajtja majd végre (az atyafit a fényképe alapján, olyan harmincasnak nézem, ami azt jelentheti, hogy az elkövetkezendő húsz-harminc évben valósulna meg az unió – ez egybecseng azzal, amit ugyancsak Traian Băsescu mondott három évvel ezelőtt, miszerint huszonöt év alatt egyesül a két ország (bár nem tudjuk, hogy ez sokkal hamarabb van-e annál, mint amennyinek gondoljuk). Popa fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy Románia az egyesülés után is nemzetállam marad.
Az első észrevételem Románia és Moldova egyesülésének megvalósíthatóságára vonatkozik, illetve arra, hogy az NSZK és az NDK egyesülésének modellje követhető-e Románia és Moldova vonatkozásában. E tekintetben sokkal szkeptikusabb vagyok, mint hivatkozott forrásaim. Mindenekelőtt azért, mert – bár a második világháborút követően kialakult határok megváltoztathatóságára több példa is volt Európában (Németországon kívül gondoljunk csak Csehszlovákia vagy a volt Jugoszlávia esetére) – Moldova Köztársaságot Oroszország a saját befolyási övezetének tekinti. Mint ismeretes, 1991-ben – amidőn a Szovjetunió épp szétesett, és Moszkva a jelenleginél gyöngébb volt – már történt egy kísérlet Moldova Romániával való egyesítésére, ami polgárháborúhoz és a Dnyeszteren túli terület de facto elszakadásához vezetett a szomszédos államban. Másfelől Románia – különösen a Nabucco gázvezeték tervének bedőlése után – rá van utalva az orosz energiahordozókra, mindenekelőtt a földgázra. Ami pedig a német modellt illeti, az már csak azért sem járható út, mert Románia nem rendelkezik sem olyan gazdasági, sem politikai potenciállal, mint Németország.
A második észrevételem: a valódi kérdés nem ez! Tegyük fel, hogy én tudom rosszul, az egyesülés kivitelezhető (hamarabb, mint ahogyan nem gondolnám), és ezt az Európai Unió és Oroszország is készséggel elfogadná, sőt üdvözölné. Ez azonban annak a bizonysága lenne, hogy mindaz, amit kiművelt emberfők itt több mint húsz éve üzengetnek, nevezetesen, hogy a történelmi sérelmekre nem a határok megváltoztatása, hanem azok légiesülése a helyes válasz, s hogy majdan úgyis egyek leszünk az Európai Unióban – egy nagy humbug. Az egyesülés a XIX. századi nacionalista, etnicista nemzetállami megoldás prioritását szentesítené a XX. század végének globalista, internacionalista megoldásával szemben.
Ez egyben azt is jelentené, hogy nemcsak Bukarest, de Brüsszel értelmezésében is megváltozott az az elvi referencia, amelyet mindeddig hirdettek. A történelmi igazság (valós vagy vélt) helyreállításának igénye felülírja a kialakult status quo elfogadását és egy közös értékrend alapján olyan nemzetközi szabványok kialakítását, amelyek garantálnák a nemzeti és nemzetiségi jogok betartását.
Egy ilyen unió ugyanakkor, ha nem is legitimálná, de mindenképpen erősítené azokat a törekvéseket, amelyek a kisebbségi kérdés megoldásának útját is a határok megváltoztatásában keresik.
Székely Ervin
Maszol.ro

BAYER, HA ODABASZ
Tőkéséknek ugrott Bayer. Feszültté válik a Fidesz-EMNP viszony?
Kérdés, hogy a fideszes publicista-botrányhős magánakciózik, vagy pedig az Orbán-közeli körök nemhivatalos álláspontját tolmácsolja.
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének simára csiszolt nyilvánosságában nehezen értelmezhető polémia vette kezdetét az utóbbi hetekben. A témában megjelent, helyenként bennfentes utalásokat is tartalmazó szövegek arra utalnak, hogy a Fidesz és a Tőkés László-vezette politikai erők közötti viszony nem egészen felhőtlen.
Az első, polémiát kiváltó szöveget a Fidesz-alapító, Kövér László-közeli publicista, Bayer Zsolt jegyezte augusztus 13-án. A Magyar Hírlapban megjelent, „Erő a motorban” című véleményanyag Tőkés László és Vona Gábor legutóbbi kijelentéseivel foglalkozik, melyek kiverték a biztosítékot a bukaresti politikai elitben, és melyek szokatlanul heves magyarellenes kijelentésekre késztették Traian Băsescut.
A Bayer-szöveg két olyan kijelentést tartalmaz,
amelyek válaszra késztették Tőkéséket. Az egyik, hogy a Tusványos és az EMI tábor „közötti kontinuitást legfeljebb a már minden segget megjárt Toró T. Tibor személye jelentheti”, a másik pedig, hogy Tőkés protektorátusra vonatkozó tusnádfürdői kijelentését „szerencsétlennek” nevezi.
A cikkre Tőkés László röviden válaszolt augusztus 30.-án közölt levelében, elégtételt kérve a Toró T. Tibort ért „minősíthetetlen minősítésért”, hozzátéve, hogy tusnádfürdői nyilatkozata „egyáltalán nem «szerencsétlen», hanem tudatos és helytálló volt”.
Ugyanaznap Borbély Zsolt Attilának, az EMNP elnökségi tagjának is publikálták egy szövegét a Magyar Hírlapban, melyben Bayer említett írásának lényegével egyetért, azonban hangsúlyozza, Vona Gábor Borzonton tett kijelentése
„minden, csak nem hülyeség”.
Az írás szerint „az sem kifogásolható, hogy értékelveink vállalását akkor sem mellőzhetjük, ha ez konfliktusokkal jár akár belpolitikai, akár külpolitikai síkon. A «konfliktus» háborús konfliktusként való értelmezése a román sajtó műve volt, ez sem róható fel Vonának” – írja.
Ami Tőkés kijelentését illeti, „nem az utólagos román reakció fényében kell egy magyar politikus kijelentéseit megítélni, azok ugyanis merőben taktikai jellegűek”, írja, majd emlékeztet arra, hogy Tőkés „az az ember, akinek soha nincs jelen időben igaza, hanem mindig csak «igaza volt».”
Borbély Zsolt Attila külön kitér Toróra is,
akiről így ír: „a Fennvaló nem mindenkinek adja meg, hogy családi szocializációból és az életút szerencsés alakulásából kifolyólag felnőttkori önmagára eszmélésétől akár életének végéig ugyanazon eszmék mozgassák, ugyanazon értékelvek vezéreljék. Toró T. Tibor e szerencsések egyike – hadd ne mondjam, kivel ellentétben.
Neki nincsenek anyagi botrányai, ma is ugyanabban a tömbházlakásban él, mint a rendszerváltás idején, politikai pályáján pedig nincs semmiféle törés. (…) Toró T. Tibor az önzetlen, ügyszolgáló, belülről mozgatott, programorientált politikus mintapéldája.”
Bayer azonban egy, még tőle is szokatlanul kemény hangú szöveggel reagált a lap hétfői számában: „2009-es pálfordulásotok óta
bántani nem akartalak benneteket,
ezért inkább nem írtam rólatok semmit. (…) A magyar kormány elleni fellépésében, a gyűlöletkeltésben és alpári demagógiában a Jobbik versenyt fut a magyarországi balliberális bandával. Ennek ellenére az Erdélyi Magyar Néppárt vezető tisztségviselői szószéket biztosítanak a Jobbiknak az EMI-táborban. Lelkük rajta.
Ám legutóbb az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke, Toró T. Tibor arról beszélt, hogy a Jobbik visszahozta a tiszta beszédet a magyar politikába. Elgondolkodtató. Különösen annak tükrében, hogy ezt megelőzően alig egy héttel Toró T. Tibor még Orbán Viktor mellett ült Tusnádon, a pulpituson, és úgy húzódott Orbán mellé, nehogy valahogy le találjon maradni egyetlen fényképről is. Akkor most hol a tiszta beszéd, Uraim?” Bayer szerint „lehet, hogy (…) Tibor rendes tömbházlakó, csak ahhoz, hogy jó politikus is legyen, kellene még néhány erény.” A publicista
szemére hányja Tőkésnek,
hogy 2009-ben RMDSZ-listán indult az EP-választásokon: „képzeld el, László, mi lett volna, ha Márton Áron vagy Mindszenty József «plurális egységre» lépett volna Ceausescuval vagy Rákosival, vagy mi lett volna, ha 2008-ban például Orbán Viktor «nemzeti összefogásra» lépett volna Gyurcsánnyal.”
Szóvá teszi a székelyföldi törpe vízerőműveket valamint a szejkefürdői biomassza-erőművet, amelyek nem jöhettek volna létre EMNP-s hátszél nélkül, majd rátér Tőkés tusnádfürdői nyilatkozatára.
„Ami pedig a védhatalom tusnádfürdői emlegetését illeti, kedves László, az bizony öncélú felelőtlenség volt a részedről. Én eddig azt hittem, a barátja akarsz lenni Orbán Viktornak, és nem az ellensége.
Te politikus vagy, pontosan tudod, milyen erők részéről milyen vesszőfutásnak van kitéve Magyarország,
milyen célkereszteket rajzoltak
már Orbán Viktor szívére és homlokára. Alig várják az ürügyet, hogy elmondhassák Orbán Viktorról, ő «a térség stabilitásának egyes számú veszélyeztetője», hogy «szélsőséges nacionalista, pánhungarista» stb. Erre Te Tusnádfürdőn – kilenc hónappal a magyarországi választások előtt – kedélyesen hozzá fordulsz, és mintha egy pohár pálinkát kérnél, úgy kérsz tőle védhatalmat.”
Majd hozzáteszi: „de értsétek meg, hogy kezdődik a kampány, kezdődik a harc, kezdődik az eddig talán soha nem látott aljasságok sorozata. Hát akkor legalább mi beszéljünk egyenesen és tisztán, egymás szemébe nézve, és ne tegyünk úgy, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.”
Bayernek először Demeter Szilárd, Tőkés irodavezetője válaszolt a Mandineren. A Bayer Zsolt meg nem írt levele Jenőhöz című, Bayer stílusában megírt pamflet így ér véget: „Mindenesetre
én csinálom neked a helyet, Jenő.
Ütöm-vágom Torót és Tőkést. Mondatokat emelek ki, szájam íze szerint forgatom, értelmezem át. Saját bőrömön tanultam meg, hogy ez milyen hatásos fegyver.
Mert a végén csak egy erdélyi maradhat talpon a Kárpát-medencében. És az te vagy, Jenő. Majd kihalászod magad. Ahogyan egész életedben tetted a zordon Kárpátok alatt, egymagadban küzdöttél magadért. Én mindig ott fogok állni mögötted. Meg a közös barátunk is, a kabinetfőnök.”
Borbély Zsolt Attila is válaszolt, mely választ a Magyar Hírlap nem közölte, így szövegét a Facebookon tette közzé.
„Tételesen hamis állítás, hogy a Jobbik tagja volnék. A kétezres évek közepén több évig vezettem a szervezet nemzetpolitikai kabinetjét és a 2009-es választásokon Vona Gábor kérésére elvállaltam a pártfüggetlen erdélyi közszereplőként a párt Európai Parlamenti listáján egy nem befutó helyet. Megjegyzem, 2010 előtt még nem kezdődött el a ma is zajló totális háború a két nemzeti párt között.”
Ezután a politikus hosszasan magyarázza az RMDSZ és az EMNP, valamint a Jobbik és a Fidesz közötti viszonyt, kitér a 2004-es népszavazásra, valamint ismét védelmébe veszi Tőkés tusnádfürdői kijelentését.

Visszalépés
Bár elutasította, egy fokkal jobbnak minősítette a magyar sajtó egy része a kormánykoalíció legújabb régiósítási javaslatát, melyben a két székely – Hargita és Kovászna – és a harmadik, vegyes(ebb) Maros megye Brassóval lenne összezárva.
A mai hatmegyés Középrégió valóban előnytelenebb arányokat jelent a magyarságra nézve – de az új változat sem sokkal jobb egyenjogúsításunk perspektívájában, különösen ha közigazgatási egységgé avatják. Mi több, nem is szolgálhat más célt, mint az esélyegyenlőtlenség fenntartását, az asszimilációs nyomás felszámolására pedig semmiképpen sem alkalmas.
A 2011-es népszámlálás adataiból következően a most javasolt változatban a négy megyéből álló régió népessége kb. 1,62 millió lakosból állana, ebből Kovásza megye 150 ezer, Hargita megye 257 ezer és Maros megye 201 ezer magyarja a Brassó megyei magyarsággal együtt nagyjából 648 ezer lélekszámú közösséget számlálna – melynek a javaslat végtelen nagylelkűsége folytán 814 ezer többségi lakossal kellene egy régióban élnie. Aki a román demokrácia mai mechanizmusait ismeri, az előtt nyilvánvaló: ilyen arányszámok mellett még a kérdések érdemi felvetéséről sem lehet szó, nemhogy a nemzeti egyenjogúság állapotának meghonosításáról vagy a mai diszkriminatív helyzet gyakorlati revideálásáról.
Magyarán, a javaslat nem szolgálhat más célt, mint a mai, cseppet sem kielégítő helyzet befagyasztását, minden székely önigazgatási törekvés kisiklatását. Eme összetétel legfeljebb a nemzeti konfliktusok kiélezésére alkalmas, semmiképp sem feloldásukra vagy a demokrácia továbbfejlesztésére találták ki. Kiszolgálná ugyanakkor a román nemzetállami törekvést, mely ama területi-közigazgatási egységek felszámolását tűzte ki célul, melyeken a kisebbségi népcsoportok helyileg többséget képeznek. Mi több, a tömbterületek felszámolása dolgában a mai megyerendszerhez képest az új javaslat nem kevésbé jelent visszalépést, mint a korábbi. A román polgári demokrácia tehát ismételten alulmúlta önmagát a diktatúra elitjéhez képest is.
És akkor a demográfiaihoz hasonló gazdasági hátrányokról még nem is szóltunk. Az egyértelműen román Brassó és a már román többségű Marosvásárhely elszippantaná a fejlesztési alapok oroszlánrészét. Mindez gazdaságilag a déli nagyvároshoz láncolná azokat a székely területeket, melyek annak gazdasági túlerejét amúgy is megszenvedik a dolgok mai rendje folytán, de melyet ellensúlyozni sem tudnának, ha a javaslatból valóság lesz.
A régió vezető elitjének várható összetétele, a székelység mesterséges kisebbségbe szorítása folytán a megfelelő politikai légkör is meghiúsulna, mely a kollektív önrendelkezés gyakorlati érvényesülése irányába szabad vagy szabadabb utat adna a székely népépítésnek és érdekérvényesítésnek. A javaslat hát e tekintetben szintén egyértelmű visszalépéshez vezetne a mai állapotokhoz képest is.
B. Kovács András
Háromszék
Erdély.ma

Könnygázt vetettek be magyar szurkolók ellen Bukarestben
Többször is összecsaptak a magyar drukkerek és a román csendőrök Bukarestben. Kora délután az óvárosban alakult ki összetűzés, délután pedig az Északi pályaudvaron, ahová a magyar szurkolók különvonata érkezett. Az itt összegyűlt kíváncsiskodó románok gyalázkodó, „bozgori", azaz hazátlan skandálással fogadták a magyarokat. A csendőrök végül könnygázzal és gumibotokkal tettek rendet.
Füstbe burkolva, petárdahanggal érkezett meg a magyar szurkolói vonat a bukaresti Északi pályaudvarra. A szeptember 6-i, pénteki román-magyar világbajnoki selejtezőmérkőzésre 1800 magyarországi és székelyföldi futballszurkolót több száz rendőr és csendőr várta.
A különvonatot magyarokat gyalázó, a hazátlant jelentő"bozgori” szót skandálva fogadták a pályaudvaron összegyűlt román kíváncsiskodók, amire a magyarok közül többen a helyi szurkolók szidalmazásával és sörösüvegek dobálásával válaszoltak. A pillanatokon belül kialakult dulakodás során a magyar szurkolók ellen gumibotokat és könnygázt vetett be a csendőrség, majd beterelte őket az odakészített buszokba.
Délután pedig román szurkolók kisebb csoportja a Maros megyei Százkézd környékén törte be egy magyar rendszámú mikrobusz szélvédőjét a Segesvár-Brassó országúton. Ellenük rongálás miatt tettek feljelentést a segesvári rendőrségen.
A bukaresti csendőrség szóvivője, Georgian Enache, azt mondta, felkészültek a helyzet kezelésére. „Nem fogjuk megnövelni a rendfenntartók számát, az utcákon levő csendőrök és rendőrök száma bőven elegendő ahhoz, hogy rendet tartsanak és közbelépjenek ott, ahol kell” – mondta a csendőrök szóvivője. Kora délután az óvárosban is összetűzés alakult ki a csendőrök és magyarok között. Hosszabb dulakodás után a rendfenntartók itt is könnygázt dobtak a szurkolók közé. Végül külön buszokba terelték a magyar drukkereket és a belvárosból a meccs helyszínére vitték őket.
A Duna TV Bukarestben tartózkodó tudósítója, Baranyi László azt mondta, egyelőre nem lehet tudni, pontosan hány magyar szurkolót állítottak elő a csendőrség, arról mindenesetre biztosították a közvéleményt, hogy ezek a személyek már nem lesznek ott a meccsen, a többiek viszont nyugodtan mehetnek szurkolni. A riporter szerint Bukarestben feszült a helyzet, a hatóság nagy erőkkel várta a magyar szurkolókat, és valószínű, a feszült hangulatban egy apró szikra is elég volt dulakodás kialakulásához. A magyar drukkerek ellen két esetben is könnygázt vetettek be, először Bukarest történelmi városközpontjában a déli órákban, később pedig az Északi pályaudvarra beérkező különvonatnál. A csendőrök aztán mindkét esetben az előkészített buszokba tuszkolták a magya szurkolókat, többeket közülük előállítottak – mondta Baranyi László tudósító.
Az egyik budapesti drukker a Duna TV hírműsorában azt mondta, kulturáltan fognak szurkolni. „ (…) a románok részéről nem tudom, mire várhatunk. Úgy tudjuk, hogy nagyjából teltház lesz, mert megkapják a jegyeket, amiket nem vásároltak meg a magyarok. Hát majd meglátjuk este, hogy milyen lesz a hangulat."
A magyar Külügyminisztérium elvárja minden Romániában tartózkodó magyar futballszurkolótól, hogy sportszerűen buzdítsa a magyar válogatottat és tartsa be Románia törvényeit – áll a külügyi tárca közleményében. A Külügyminisztérium a dokumentumban hozzátette, elvárják a Magyar Labdarúgó Szövetségtől is, hogy kísérje és védje meg a magyar szurkolókat, illetve azonosítsa azokat, akik rendbontást vagy törvénytelenséget követnek el. A Külügyminisztérium közleménye úgy fogalmaz, a román hatóságoktól pedig azt várja el, hogy törvényesen és csak azokkal szemben járjanak el, akik valóban kihágást követnek el. „Elvárjuk, hogy tartózkodjanak bármiféle nemzetiségi megkülönböztetéstől” – tartalmazza a külügyi tárca közleménye.
Erdély.ma

Mégsem fogadta el Bukarest a Verespatak-tervezetet?
Megkérdőjeleződött, hogy a román kormány elfogadta-e a verespataki ciános bányaprojektről szóló törvénytervezetet, miután Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes csütörtökön cáfolta a dokumentum elfogadását, román sajtóértesülések szerint pedig az igazságügyi minisztérium augusztus közepén ellenezte, hogy törvényt hozzanak a beruházóval kötendő egyedi megállapodásról.
Az augusztus 27-i – az MTI-hez is eljuttatott – kormányközlemény úgy fogalmazott, hogy a kabinet törvénytervezetet fogadott el az erdélyi Verespatak térségében megvalósítandó arany- és ezüstérc-kitermeléssel kapcsolatos intézkedésekről. Csütörtökön viszont Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes az Agerpres hírügynökségnek kijelentette: a kormány „nem fogadta el, vagy utasította el" a tervezetet, hanem a vitát és a döntést a parlamentre bízta.
„Úgy vélem, Victor Ponta kormányfő a legbölcsebb döntést hozta az ügyben, mégpedig azt, hogy a végső vitát civilizált keretek közt az ország legnagyobb legitimitású fóruma, Románia parlamentje bonyolítsa le (...) A verespataki döntéshez kevés egy miniszter, egy miniszterelnök, vagy akár maga a kormány" – magyarázta Dragnea.
A Revista 22 hetilap internetes oldalán szerdán egy, a román igazságügyi minisztériumnak tulajdonított, augusztus 13-án keltezett véleményezést közölt, amely rámutat, hogy a Verespatak-törvény tervezete több ponton alkotmányellenes. A dokumentum szerint Dan Sova nagyberuházásokért és külföldi befektetésekért felelős tárca nélküli miniszter hivatala egy egyedi megállapodást próbál törvényben szabályozni, holott az alkotmány szerint a törvényeknek általános hatályuk kell legyen.
A román igazságügyi tárca a Revista 22 által idézett véleményezésében még egy sor hivatal jóváhagyását kérte a tervezetre, amelyet módosításra visszaküldött az azt kezdeményező tárca nélküli miniszternek. A kormány két héttel később közölte, hogy elfogadott egy törvénytervezetet Verespatak ügyében, de a Revista 22 cikkéből nem derült ki, hogy ez azonos-e az igazságügyi minisztérium által augusztus 13-án kifogásolt tervezettel.
Bukarestben vasárnap óta minden este több ezren tiltakoztak a város központjában a verespataki ciános bányászat és a kormány ezzel kapcsolatos tervezete ellen. Közben a kétharmados többséggel kormányzó Szociáldemokrata Szövetség (USL) egyes vezető politikusai – köztük Victor Ponta miniszterelnök is – bejelentették, hogy a bányanyitás ellen szavaznak, ha majd a román parlament dönteni fog a törvénytervezetről. A kanadai többségi tulajdonban lévő Rosia Montana Gold Corporation 15 éve vár hatósági engedélyre, hogy Verespatakon megnyithassa Európa legnagyobb külszíni aranybányáját, ahol ciántechnológiás eljárással 300 tonna aranyat és 1600 tonna ezüstöt akar kitermelni.
MTI
Erdély.ma

Brüsszel lépjen végre Verespatak ügyében!
Felszólítást intéztek az EB-hez magyar néppárti EP-képviselők
Bánki Erik, Tőkés László és Sógor Csaba magyar néppárti európai parlamenti képviselők levélben fordultak Janez Potocnik környezetvédelemért felelős uniós biztoshoz, amelyben a cianidos bányászat uniós betiltását és a biztos határozott fellépését sürgették a verespataki aranybánya megnyitásáról szóló román törvénytervezet kapcsán – derül ki az EP-képviselők tegnapi közleményéből. Victor Ponta miniszterelnök a tegnapi kormányülés előtt közölte: különbizottság alakul a parlamentben Verespatak-ügyben.
A néppárti   politikusok a biztoshoz címzett kemény hangvételű levelükben emlékeztettek: Áder János és Tőkés László indítványára az Európai Parlament 2010. május 5-i határozatában elsöprő többséggel szólította fel az Európai Bizottságot (EB) arra, hogy kezdeményezze a cianidos bányászati technológiák teljes körű tilalmát az Európai Unióban. A levélírók egyben mély csalódottságuknak adtak hangot, amiért a bizottság a mai napig nem tett semmit azért, hogy a határozatnak érvényt szerezzen, s ennek okairól tájékoztatást kértek Janez Potocniktól.
A levél emellett felidézi a parlamenti határozat azon felhívását is, miszerint a tagállamok a tilalom életbe lépéséig ne támogassanak olyan projekteket, amelyek a környezet és emberi egészség szempontjából rendkívül kockázatos cianidos technológiát alkalmazzák. A képviselők ennek kapcsán felhívták a biztos figyelmét a román kormány múlt héten elfogadott törvénytervezetére, amelynek értelmében a parlament elé kerül a verespataki kitermelés megindításának kérdése.
A magyar néppárti képviselők a levélben kifejezték súlyos aggodalmukat az esetleges bányanyitás és annak súlyos környezeti kockázatai miatt. A törvény elfogadásával és az engedélyezés felgyorsításával ugyanis valósággá válhat egy, a tiszai ciánszennyezésnél is nagyobb méretű természeti katasztrófa veszélye, amelynek során 250 millió tonna mérgező cianidos zagy zúdulhatna a térség országaiban élőkre és a közép-európai vízgyűjtő medencére. Az EP-képviselők ezért arra szólítják fel az uniós biztost, minden befolyását latba vetve határozottan lépjen fel, és gyakoroljon nyomást, hogy Románia betartsa az Európai Parlament határozatában foglaltakat, és ne adjon zöld lámpát a verespataki beruházásnak.
Boc: vonják vissza a törvénytervezetet
A verespataki bányaberuházásra vonatkozó törvénytervezet visszavonását  kéri Emil Boc, amelyet a Ponta-kormány múlt héten terjesztett a parlament elé elfogadás végett. Kolozsvár polgármestere szerint a jogszabály alkotmányellenes, mégpedig azért, mert egy magánvállalkozás tervét nyilvánították közhasznúnak, a törvény hatálya alá pedig csak az állami, illetve az önkormányzati intézmények tartoznak. Példaként a Rompetrol esetét hozza fel, az Alkotmánybíróság a verespatakihoz hasonló törvénytervezetet annak idején negatívan véleményezte. Mindaddig, amíg a tervezetet nem tűzték a parlamentben napirendre, a kezdeményező visszavonhatja azt – magyarázta az alkotmányjogász-polgármester.
Boc a szerda délelőtt megtartott sajtóértekezleten kérdésre válaszolva elmondta: egyetért a népszavazás ötletével, egy demokráciában a minél szélesebb körű konzultáció a természetes.
Bár a polgármester nem vett részt sem a vasárnapi, sem a keddi tüntetésen, felesége a Kolozsvár főterén összegyűlt több száz tiltakozóval együtt követelte: ne tegyék lehetővé a Roşia Montană Gold Corporation számára a verespataki aranybánya megnyitását.
Szabadság (Kolozsvár)

Házi Trianonocska
Csendesen dörmögő
Na, eltelt az idei nyár is. Volt eső is, sár is. Hőség is. Lehetett unatkozni is, utazgatni is, nyaralni is. Ismét le lehetett mondani a Hebridákról, Teneriféről – messze vannak kies hazánktól. Különben is: mindenütt jó, de a legjobb itthon, ha már valahol mégis lennünk kell, ameddig el nem „utazunk” a nagy Semmibe és Seholba. Itthon azért is jó és megnyugtató „nyaralni” (is), mert bízvást elmondhatjuk: nem szórjuk a pénzt, spórolunk – a téli számlákra, mert – miként azt láng(oló)eszű elnökünk megmondta: a tél nem olyan, mint a nyár. Szóval, itthon sem olyan rossz „nyaralni”. Az ember ül az uborkafa árnyékában, s nézi, ki mindenki mászkál le s fel. Van, aki nyögve, izzadva mászik, mások, az uborkafamászás mesterei, csak úgy, hipp-hopp, egyből felrittyennek. Mint a Tusványos után államfőnk is. Felrittyent, aztán odarittyentett nekünk. Amolyan tengerészesen, kisantantosan. Majd megtanít ő móresre, ha nem ülünk veszteg! Legalább mi, romániai, erdélyi magyarok.
Bezony, efféléket mondikált (és -gat). Csak tudnók, mitől haragudott meg hirtelenében ránk, s főleg az eleddig szívecsücske székelyekre is? Miért mondja, hogy üljünk veszteg, mikor egyebet sem csinálunk – a nagy Rebellió után sem –, mint folyton-folyvást veszteg ülünk. Ezt nagyon tudjuk. Mármint a veszteget ülni. Elvégre lovas nemzetből vagyunk valók. S ha már nincs lovunk, amit megüljünk, jó nekünk a veszteg is. Ülni. Valahová csak eljutunk. Ki „magyarba”, ki „németbe”, ki pedig a nyugodalmas temetőbe. (Azért nem mondom a Házsongárdot, mert az nem igazán mondható nyugodalmasnak, őseink porladó csontjainak ugyanvalóst nem a folyamatos sírfoglalások közepette.)
Szóval, elment az idei nyár. Kiszáradt az uborkafa, s máris nyakunkon Verespatak ügye, a közigazgatási átszervezés, s kezdődik az EU-s parlamenti választások előkampánya, s újra előkerül az ún. „magyar kártya” is. A Tőkés-üggyel máris elkezdődött a ránk, magyarokra hangolódás, s nyilván „folyt. köv.” A folytatás pedig mi más is lehetne, mint – a közigazgatás átszervezése alkalmával, ürügyével egyszersmind a Székelyföldet is szétfarigcsálni, a Partiumot szintén. Szétdarabolni, s jutalomként szétosztani a kialakítandó régiók között. Pontosan úgy járni el, mint ahogy annak idején a győztes „kétharmados többségű” nagyhatalmak eljártak a történelmi Magyarországgal szemben. Igen bizony, feleim, amolyan kis házi Trianonocska van készülőben a honi „kismagyarországok”, vagyis a tömbmagyarság ellen. Nem véletlenül dörögte világgá újfent államelnökünk is, hogy márpedig a Székelyföld soha nem kap területi autonómiát, mi pedig üljünk veszteg. És Magyarország is üljön veszteg. És a gyulafehérvári nyilatkozat is üljön veszteg, s egyáltalán: a demokrácia, a jogállamiság, a honpolgári egyenlőség is üljön veszteg.
Veszteg ülni jó dolog. Ha van értelme. Olykor még hasznos is. Egy nagy baj van csak vele: ha mindig csak ezt „műveli” az ember, úgy belejön a veszteg ülésébe, hogy nem tudja abbahagyni – tán még akkor sem, amikor már a csontját éri a kés. A tömbmagyar területek szétdarabolására, ha netán sor kerülhetne, az már nem csak az inak, idegek elmetszését jelentené, de a csontok szétzúzását is. A romániai magyarság, mint nemzeti közösség kerülne kilátástalan helyzetbe. Ez ugyan patetikusan hangzik, de ettől még fájdalmas, földhözragadt valóság lenne. De hát végül is ez a cél, a pánromán törekvés: ne csak az alkotmányban, hanem a valóságban is váljék végre nemzetállammá Románia. A németeket, a zsidókat eladták – nem is voltak olyan sokan, mint mi, s a „vevőnek” volt pénze is. Mi sokan voltunk, bő kétmillióan – ennyi embert nem lehetett eladni, még ha lett is volna ránk vevő. Alig negyed század alatt mintegy félmillióval lettünk kevesebben. Pedig hát jószerével még egyben volt, van a Székelyföld is, a Partium is. Nem nehéz elképzelni, hogy e területek közigazgatási szétdarabolása, az új közigazgatási egységeken belüli kisebbségbe szorításunk milyen következményekkel járna – mindenféle szempontból!
Üljünk veszteg, mert veszteg ülni jó és kényelmes és „européer, globalizált szoclib trendi”?
A nyár véget ért, az uborkafa kiszáradt. De van egy „asztal”: a romániai magyar politikai szerveződések számára, az a neve, hogy egyeztető kerekasztal. Ha már ülni szeretnének a politikai vezetők, hát inkább üljenek eme asztal köré, mintsem veszteg!
Mondom még egyszer: a nyár véget ért, s az uborkafa kiszáradt. Ködös, szeles idők jönnek.
Szabadság (Kolozsvár)

Szellemi jogutódok
Azért kíváncsiak lennénk, hány román nemzetiségű állampolgár gondolja úgy: az ország jelenlegi legfőbb problémája az, hogy visszavegyék Tőkés Lászlótól az 1989-es forradalom kirobbantásában vállalt szerepéért kapott kitüntetést, vagy ne.
A legfőbb politikai vezetők viselkedéséből ítélve ugyanis olybá tűnhet, hogy nem az újabb adóemelések, és az országgal szembeni piaci bizalmatlanság miatti újabb valutaalapi készenléti hitel-megállapodás kényszere jelentik a legnagyobb gondot, hanem az, hogy Tőkés milyen érdemrendeket birtokol.
Egyértelmű, hogy a Tőkés körüli román politikai hisztéria valójában már a jövő évi európai parlamenti és államfőválasztások előtti kampány része. Miután Traian Băsescu államfő új pártja számára a román szélsőjobb szavazók voksait szeretné begyűjteni, és Tőkés kijelentése miatt, amelyben a védhatalmi státus vállalását kérte Magyarországtól az erdélyiek fölött, fölvetette, hogy az EP-képviselő nem érdemli meg a román állampolgárságot, Victor Ponta kormányfő leütötte a magas labdát.
Mivel Băsescu korábbi tusványosi szereplései miatt az a kép alakult ki róla, hogy a magyarok – és személyesen Tőkés – „jó barátja", Ponta azért bírálta az államfőt, mert az korábban a Románia Csillaga érdemrenddel tüntette ki Tőkést, és most a szociáldemokraták a kitüntetés visszavonását követelik. A kormány ezzel a jórészt saját maga által generált magyarellenes hisztéria közepette „hazafias" színben tetszelegne, és az elnökön is ütne egyet, amiért az egy „románellenes" személyt tüntetett ki.
Márpedig ez nagyon veszélyes kezdeményezés. Tőkés elmúlt két évtizedbeli politikai megnyilvánulásait bárki bírálhatja, de 1989-es, a Ceauşescu-rendszer megdöntésében vállalt szerepe elvitathatatlan. Ha nem csitulnak a támadások, kijelenthető, hogy román politikai elit kormányostul és államfőstül az ország polgárait nyomorba taszító, a magyarok ellen soviniszta asszimilációs politikát folytató ceauşescui rezsim szellemi (és nemcsak) jogutódjaként viselkedik. Erre pedig fel kell hívni a világ figyelmét – végső esetben akár úgy is, hogy a forradalom kirobbantójaként ismert Tőkés a magyarellenes propaganda elleni tiltakozásul önszántából küldi vissza a kitüntetést.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Ünneplő évad kezdődik Szatmáron
Megalapításának 60. évfordulóját ünnepli a 2013/2014-es évadban a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata. Az évadot azonban nemcsak a kerek évforduló teszi különlegessé, hanem a napokban elkezdett költözés is.
Mivel a színház épületén átfogó felújítási munkálatokba kezdtek, a társulat egy "szocreál" épületben, a szakszervezetek művelődési házában játszik majd a következő két évben. „Tudjuk, hogy a közönségünk nem szereti azt az épületet, de azt reméljük, hogy érzik a felelősséget a színházunk iránt, és továbbra is eljönnek az előadásainkra, hiszen a közönség éltet egy társulatot" – fejtette ki a szerdai évadnyitó sajtótájékoztatón Bessenyei István, a társulat művészeti igazgatója. Hozzátette: a költözés ugyan plusz terheket ró rájuk, de izgalmas lehetőség ugyanakkor, hisz az új helyzet még több munkára sarkallja őket: újabb és újabb élményekkel kell bombázniuk a közönséget ahhoz, hogy a nézőszámot megtartsák.
Az évadterv kapcsán az igazgató elmondta: nagyon sokszínű a kínálat, sok darabot visznek színre, továbbá számos csere- illetve vendégelőadást láthat majd a szatmári közönség. Az évfordulót egyébkén 2013. október 4. és 6. között ünnepi műsorral köszöntik, amelyen a közönség megtekintheti az évad első produkciójának díszelőadását, amely Móricz Zsigmond Rokonok című regényének színpadi adaptációja Babarczy László rendezésében.
A Rokonok mellett bérletben láthatják a nézők a Tasnádi testvérek által jegyzett Finitot. A Tasnádi István tollából származó színmű rendezője Tasnádi Csaba, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház igazgató-főrendezője. Azok számára, akik idén is a társulattal töltenék az év utolsó napjait, az Eisemann Mihály, Somogyi Gyula és Zágon István szerzőhármas által írt Fekete Péter című zenés darabot kínálja a szatmári színház Bessenyei István, a társulat igazgatója rendezésében.
Emellett a korábbi években megszokottakkal ellentétben több stúdióelőadást is láthat majd a közönség, amelyekből stúdióbérletet is hirdet a társulat. Mivel a több mint 120 éves színházépület felújítási munkálatai miatt ebben az évadban több helyszínen is lesznek előadások, fontos szerephez jutnak a stúdióprodukciók. Egy részük a nagyszínpadi előadásokhoz hasonlóan a szakszervezetek művelődési házában kerül bemutatásra, színpadi nézőtérrel. A megszokottól eltérően több produkciót készít ebben az évadban a társulat az Ács Alajos Stúdióban is.
Az évad műsorkínálatában szerepel még a Kányádi Szilárd és Bessenyei Gedő István szerzőpáros által jegyzett Bűneink árán című produkció, amelyet Kányádi Szilárd rendez majd, és amely felolvasó-színházi keretek között kerül színre. A már említett, háromnapos 60 éves évforduló ünnepi műsorában szerepel még a budapesti Nemzeti Színház legfrissebb produkciója is, amely Tamási Áron Vitéz lélek című művének alapján készült előadás Vidnyánszky Attila színiigazgató rendezésében.
Babos Krisztina
Krónika (Kolozsvár)

Gyermekmentés csak papíron?
Külföldi munkavállalás esetén a szülőknek negyven nappal elutazásuk előtt értesíteniük kell a hatóságokat arról, hogy kinek a felügyeletére bízzák itthon hagyott gyermekeiket – szavazta meg az erre vonatkozó törvénytervezetet döntő fórumként a képviselőház, azonban a jogszabály gyakorlati alkalmazásával kapcsolatban még sok a megválaszolatlan kérdés.
„Ez a törvény voltaképp megteremti a jogi keretet arra, hogy létre lehessen hozni egy biztonsági hálót a hátrahagyott gyermekek számára" – magyarázta a Krónikának Szabó Ödön, az RMDSZ képviselője. Rámutatott: a romániai társadalom egyik legnagyobb problémája az, hogy mostanáig jogilag senki nem felelt az itthon hagyott gyermekekért, holott gyakran hallani arról, hogy egyesek szüleik távollétében depressziósakká válnak, gyengén tanulnak vagy akár kimaradoztak az iskolából.
Az új törvény azonban lehetőséget teremt majd arra, hogy előzetesen felmérjék és elbírálják: az a személy, akire rá akarják bízni a kiskorút, valóban megfelelő körülményeket tud-e biztosítani számára. Ezután jogi aktus tanúsítja majd a felelősségvállalást, magyarázta a képviselő.
Nehézkes lehet a kivitelezés
A jogszabály gyakorlati alkalmazását azonban még csak ezután fogják kidolgozni, így nem tisztázott, hogy annak a személynek, akire a gyermeket rábízzák, milyen feltételeknek kell megfelelnie Tavaly, a jogszabállyal kapcsolatos egyeztetések során például felmerült az is, hogy a gyermeknél legalább tíz évvel idősebb, stabil jövedelemmel rendelkező, nevelésben tapasztalt személyt gondoskodhat a kiskorúról.
Ez Mona Cosma, a nagyváradi szociális ügyek hivatalának (ASCO) illetése szerint jó ötlet lenne, hiszen tapasztalata szerint sok családban a kisebbik gyereket gyakran az idősebb, alig 18 éves testvérre bízzák. Arra viszont még ő is keresi a választ, hogy gyakorlatban hogyan lehet betartatni az új törvényt, hogyan lehet elérni, hogy a szülők valóban bejelentsék, ha külföldön vállalnak munkát. Emlékeztetett, hogy már 2006 óta létezik egy rendelet, amely előírja számukra, hogy jelezzék a hatóságoknál, ki felügyel a gyermeküket távollétük alatt, amit a hatóságoknak háromhavonta ellenőrizniük kellene.
Csakhogy ez gyakran felületesen történik, különösen vidéken vannak hiányosságok – mutatott rá Cosma, aki a vámhivatallal való szorosabb együttműködésben látná a megoldást. Problémát jelenthet az is, hogy negyven nappal az elutazás előtt kell majd jelezni a külföldi munkavállalást. „A legtöbbször azzal fordulnak hozzánk a szülők, hogy a munkaadó már másnapra várja az igazolást arra vonatkozóan, hogy megoldották gyermekük felügyeletét" – magyarázta a gyermekvédelmi osztály illetékese. Elmondta, tapasztalatai szerint a legtöbb külföldön dolgozó szülő a nagyszülőkre bízza csemetéjét, akik a sajtóban megjelent rémhírekkel ellentétben általában jó tanulmányi eredményeket érnek el.
Tovább mélyülhet a szakadék
„Azzal, hogy orrvérzésig vizsgáljuk, teszteljük azt, aki az itthon hagyott gyermekre felügyelni fog, illetve büntetéssel fenyegetjük az amúgy is többnyire szegény szülőket, nem teremtjük meg a gyermek biztonságérzetét" – figyelmeztetett László Éva gyermekvédelmi szakember. Rámutatott, a törvény gyakorlatba ültetésekor arra kellene figyelmet fordítani, hogy a negyven napos időszak alatt a kiskorút is készítsék fel a szülő távozására, az eljárás ne csupán papírmunkából álljon.
A szakember azt is fontosnak tartaná, hogy a pedagógusokban is tudatosítsák: a gyermekvédelmi hatóság nem ellenség, partner lehet, ezért jelezniük kell, ha azt tapasztalják, hogy a gyermeket magára hagyták. Lázár Éva azonban attól tart, hogy az új törvény csak tovább mélyíti a szakadékot a család, a szociális hatóság és a nevelők között, holott úgy véli, a romániai társadalomnak sokkal inkább családsegítő tevékenységre lenne szüksége.
A szülők külföldi munkavállalása Romániában hivatalosan összesen több mint 80 ezer gyermeket érint, de szakemberek szerint a valós helyzet ennél jóval súlyosabb. Az Országos Gyermekvédelmi Hatóság idei adatai szerint 23 ezer kiskorúnak mindkét szüleje külföldön dolgozik. Az erdélyi térségben Máramaros és Beszterce-Naszód megye vezeti a listát, ahol 750 kiskorút hagytak itthon külföldön dolgozó szüleik, Szatmárban ez a szám 500 felett van, de Kolozs és Bihar megyében, illetve a Székelyföldön is 200 feletti nagyságrendet mutat a hivatalos statisztika.
A Mentsétek meg a gyerekeket (Salvaţi copiii) nevű civil szervezet azonban tavalyi jelentésében arra mutatott rá, hogy a hivatalos adatok távolról sem fedik a realitást, az egyesület utal a Soros Alapítványnak egy gimnázisták körébebn végzett szociális ankétjára, melyből kiderül: kétszer annyi gyereket hagyatak magukra külföldön munkát vállaló szüleik, mint amiről a hatóságok tudnak. A civil szervezet elsősorban a hatóságok érdektelenségében látják a probléma gyökerét, melynek megoldására helyi szintű stratégia kidolgozását javasolja. Ugyanakkor a szülők tudatosítását szolgáló kampányok szervezését ajánlja mind itthon, mind a célországokban élő román közösségek körében.
Gyermekvédelmi szakemberek több alkalommal is felhívták a figyelmet arra, hogy az itthon hagyott gyerekeket lelkileg nagyon megviseli szüleik távolléte, ami tanulmányi eredményeik romlásához, viselkedési zavarokhoz vagy akár tragédiákhoz vezethet. Tavaly Szatmár megyében egy ötödikes kisfiú, illetve nem sokkal előtte egy kamasz lány lett öngyilkos miután hiába várták, hogy szüleik magukkal vigyék külföldre, egy Arad megyei kislány pedig halálra éheztette magát ugyanezen okból. Egyébként a román állampolgárok által választott célországokban, Spanyolországban, Olaszországban stb. ingyenes a közoktatás, így ez nem akadályozná a szülőket abban, hogy magukkal neveljék és külföldön taníttassák gyermekeiket.
Pap Melinda, Vásárhelyi-Nyemec Réka
Krónika (Kolozsvár)

A MOGYE-ügy a Diszkriminációellenes Tanács előtt
Ma ismét tárgyalja az Országos Diszkriminációellenes Tanács (ODET) azt az ügyet, amelyben a Romániai Magyar Orvosképzésért Egyesület (RMOGYKE) és az RMDSZ azt kérte, hogy nyilvánítsák diszkriminatívnak a Romániai Felsőoktatás Minőségét Biztosító Hatóság (ARACIS) azon előírását, amely szerint a diák a pácienssel csak a román nyelvet használhatja. Erre a rendelkezésre hivatkozva az egyetemi charta szerint az orvosok és gyógyszerészek gyakorlati oktatása, az államvizsga-dolgozat megvédése csak román nyelven lehetséges.
A dr. Kincses Előd ügyvéd által képviselt egyesület kéri továbbá, hogy a tanács nyilvánítsa diszkriminatívnak a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem szenátusának azon döntését, amely elutasította a magyar oktatóknak a magyar tagozat külön akkreditációjára vonatkozó kérését, amire a tanügyi törvény alapján joguk lenne. A harmadik kérés az egyetem szervezési és működési szabályzatának azon kitételeire vonatkozik, amely szerint a gyakorlati oktatás stb. csak román nyelvű lehet.
Az ARACIS és a MOGYE által írt védekező beadványokra az RMOGYKE nevében megfogalmazott választ dr. Kincses Előd, az egyesület jogi képviselője ismertette.
A válasz szerint valótlan a közigazgatási törvényszék 2013. február 18-i határozata, hasonlóképpen a MOGYE beadványában megfogalmazott állítás is, miszerint az egyetem chartája lehetővé teszi a magyar hallgatók számára, hogy a magyarul hallgatott előadások mellett magyarul végezzék a gyakorlatot és államvizsgázzanak. Nemhogy lehetővé tenné, az egyetem szenátusa a charta révén megtiltja a magyar nyelv használatát a gyakorlati órákon és az államvizsgán, a Felsőoktatás Minőségét Biztosító Hatóság pedig az egyetemi hallgató és a beteg között. Az ARACIS 15 szakmai bizottsága közül csak az egészségügyi bizottság írja elő a román nyelv kizárólagos használatát! Az ARACIS átirata egy sor alkotmányos rendelkezés mellett sérti a betegjogi törvényt, amely leszögezi, hogy ahhoz a beteghez, aki nem ismeri a román nyelvet, az anyanyelvén kell szólni. Azon túl, hogy egy átirat nem helyezhető a törvény fölé, durván sérti az Európai Regionális Nyelvek Chartájának előírásait is, amelyeket Románia a 2007. évi 282-es törvénnyel is megerősített. Mindezt az Európa Tanács Emberjogi és Diszkriminációellenes Igazgatóságának átirata is igazolja, amit csatoltak a válaszhoz. A magyar nyelvű gyakorlati oktatás megtiltása ellentétes az Európa Tanács 2000. évi 43-as irányelvével, amely a gyakorlati tapasztalatszerzést is az anyanyelven biztosítandó tanulási formák közé sorolja. Az sem igaz, hogy a magyar nyelven megírt államvizsga- dolgozatokat meg lehet védeni magyarul.
Valótlan a MOGYE azon állítása is, hogy a magyar hallgatók oktatási és tudományos tevékenysége zömében magyarul folyik, a tanterv szerint ugyanis a gyakorlati tevékenység az oktatási folyamat kétharmadát teszi ki, amihez a 3-4 hetes nyári gyakorlatot is hozzá kell számítani. Ezzel szemben 1946–62 között az oktatás nyelve kizárólag a magyar volt. Köztudott, hogy 1956 után a végzősök többségét Moldvába helyezték, ahol a magyarul szerzett ismeretek ellenére kiválóan megállták a helyüket. Azt sem kell elfelejteni, hogy a hivatalos diagnosztikai dokumentumok kitöltése kizárólag román nyelven történik, ami megkönnyíti a szakkifejezések elsajátítását.
Az a táblázat, amellyel a MOGYE vezetősége azt kívánja bizonyítani, hogy nincs elég magyar oktató, a saját maga ellen megfogalmazott vádat jelenti egy olyan egyetemen, ahol a román tagozat megalakítása 1962-ben az RKP központi bürójából adott telefonhívásra történt. Látható rosszindulattal az egyetem vezetősége két éve mesterséges indokokat hoz fel annak bizonyítására, hogy miért nem lehet a tanügyi törvény 135-ös cikkelyét betartani, amely előírja a teljes körű anyanyelvi oktatást. Állításukhoz olyan statisztikai adatokat csatolnak, amelyek nem felelnek meg a valóságnak. Az 1-es számú sebészeti klinikán például, amelyet 23 éve a volt rektor, a szenátus jelenlegi elnöke vezet, 8 román egyetemi oktató mellett egy magyar sincsen. Az egyetem adatai szerint 29 tantárgynál a magyar tanárok az egyharmadát sem teszik ki az oktatószemélyzetnek, ami valójában hat esetben jogos. Az adatok rosszindulatú elferdítését igazolja, hogy a magyar hallgatók száma 37 százalék körül van, a magyar oktatóké pedig 30 százalék. Míg öt tantárgy esetében az egyetlen magyar oktató neve pirossal szerepel, ami azt jelenti, hogy nem elégséges a számuk, azon 20 tantárgynál, ahol a 63 százalékot kitevő román hallgatókra egy vagy két román oktató jut, nem használják ugyanazt a mércét. Ha nincs elegendő román oktató, akkor a rektor miért akarja román tanársegédekkel betölteni a magyar oktatási vonalon levő helyeket? Ez a magyarázat arra, hogy miért nem akarják a magyar nyelvű gyakorlati órákat bevezetni, és a magyar tagozatot külön akkreditálni. Egyébként egy sor tantárgyból, de összességében is elegendő magyar oktató van az egyetemen. A 3-as számú gyermekkardiológiai klinikán is pirossal jelölték be a magyar oktató hiányát. A válasz szerint ez az egyetlen ilyen szakos klinika az országban, és nem kötelező, hogy ott gyakorlatot végezzenek a hallgatók, mert ha kötelező lenne, akkor a többi orvosi egyetem akkreditációja lehetetlenné válna.
Az egyetem vezetősége által írt védekező beadvány következtetései számos ellentmondást tartalmaznak, ami a kétszínűségüket jelzi – fogalmaz a válaszlevél. A legújabb indokok szerint az a tény, hogy Hargita és Kovászna megyében sokan nem kaptak átmenő jegyet az ország nyelvéből az érettségin, a román nyelvű oktatás fontosságát bizonyítja. A rektor úr azonban csak azt felejti el, hogy a marosvásárhelyi egyetemre a két megye azon végzősei jöhetnek, akik az újabb követelmények szerint is átmenő jegyet kaptak romántudásukra is az érettségin.
Az ügyben ma kellene döntenie a Diszkriminációellenes Tanácsnak, amely meghallgatta a feleket, tanulmányozta azok beadványait. Ha a vitatott dokumentumokról megállapítják, hogy hátrányos megkülönböztetést tartalmaznak, akkor vissza kell vonni azokat, az egyetemi chartát pedig a szenátusnak kellene módosítania.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

Állandó kiállítás Marosillyén
A Szent Ferenc Alapítvány a 2013 nyarán hatodik alkalommal rendezte meg Marosillyén, Bethlen Gábor szülőházában a három hónapig tartó állandó kiállítást.
Az előző évek gyakorlata szerint idén is június 15-től szeptember 15-ig van nyitva az emlékház, így minden arra látogató megcsodálhatta belülről is az épületet.
Nyaranta egyre többen keresik fel dél-erdélyi nemzeti örökségünket, ami jele annak, hogy gazdag történelmi hagyatékunkat őrizni, ápolni és ismertetni kell.
Az alapítvány az elmúlt évek során a támogatásoknak köszönhetően az emlékházat a működéshez elengedhetetlen eszközökkel felszerelte.
A meglévő kiállítást továbbra is gyarapítani szeretnénk, hogy minél vonzóbbá és érdekesebbé tegyük a fejedelmi szülőházat. Ehhez szükség volt, olyan üveges tárolók beszerzésére, amelyekben biztonságosan őrizhetjük, illetve mutathatjuk be történelmi hagyatékunk tárgyait. Idén a Communitas Alapítvány a Magyar Házak támogatási programjának keretében 1400 lejt hagyott jóvá a marosillyei ház fejlesztésére. Ennek köszönhetően sikerült 3 db. tárolót készíteni, amelyek segítségével állandó kiállítást rendezhetünk Bethlen Gábor szülőházában.
Ezúton is köszönjük a Communitas Alapítvány támogatását, melynek révén továbbra is folytathatjuk értékmentő tevékenységünket.
Varga Csaba a marosillyei Bethlen Gábor-szülőház gondnoka
Népújság (Marosvásárhely)

Huszonöt éve a falurombolás ellen
Huszonöt esztendővel ezelőtt, 1988. szeptember 6-án, az – akkori nevén – Nagyváradi Református Egyházkerület temesvári egyházmegyéjének aradi közigazgatási értekezletén Molnár János és Tőkés László kezdeményezésére a lelkészi kar szinte teljes egyhangúsággal fogadott el egy felhívást, amelyben Ceauşescu ördögi terve, a falurombolás ellen tiltakoztak.
A múlt század ’80-as éveiben az Arad központú Temesvári Református Egyházmegye lelkészeinek memoranduma volt az egyetlen helyi, szervezett, nyilvános és testületi fellépés a nemzetközi felháborodást kiváltó romániai, ún. területrendezési és -szisztematizálási tervvel szemben.
Az esemény 25. évfordulóján méltó, hogy megemlékezzünk róla.
Szeretettel hívunk mindenkit az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által az arad-belvárosi református templom közösségi termébe szervezett évfordulói szimpóziumunkra.
Meghívottjaink:
Molnár János és Tőkés László, az Aradi Állásfoglalás kezdeményezői és szövegezői
Bakk Miklós politológus, egyetemi oktató
Borbély Zsolt Attila politológus, publicista
Időpont: 2013. szeptember 7., szombat du. 3 óra.
Helyszín: Arad, M. Eminescu (Deák Ferenc) u. 33. szám
Mindenkit szeretettel várunk!
Nyugati Jelen (Arad)

Művi vagy történelmi régiók?
Akárhogyan is törülközik a Ponta–Dragnea páros, regionalizálás valószínűleg nem lesz közelebbről. Idén biztosan nem – bár újabban ezt szeretnék – de lehet, hogy jövőre sem, mert nem csupán arról van szó, hogy az alkotmány újabb tákolgatása nélkül nem lehet ilyesmit csinálni, hanem sokkal inkább arról, hogy a lakosság döntő többsége gyanakvással, sőt, mélységes ellenszenvvel nézi Pontáék igyekezetét. S itt nem csupán arról van szó, hogy az emberek nem szeretnének bagatell ügyek intézéséért távoli régióközpontokba utazgatni (haj, te, haj, már régió fővárosokat kezdtek emlegetni!), inkább arról, hogy a lakosság él a gyanúperrel, ezután még több léhűtőt, közszolga tolvajt kell eltartania. S ebben van is valami.
A regionalizálás ellen nyilvánvalóan a székelység tiltakozik a leghevesebben, s hittel, joggal és megalapozottan állítja, neki van már régiója, s azt Székelyföldnek hívják. Ezt nem kellett és nem kell kitalálni, volt, van és lesz, s ha valós autonómiát szerezhetne, bizonyosan a gazdasági fellendülés útján is elindulhatna. Az autonómia nem csupán azt jelentené, hogy valamelyes gazdasági különállást szeretnénk, hanem jelentene valós önrendelkezést, a magyar nyelv hivatalossá tételét, s jelentené a sunyi, erőszakos etnikai fallazítás befejezését. Pontáék kitaláltak több változatot (egyetlenről hallani sem akarnak), csapnák Székelyföldet egy nagy „központi régióhoz”, talán Brassó központtal, de mintha „engedékenyebbek” is tudnának lenni, mondván, a nagyból legyen két kisebb, Szeben is kapjon egy régiót (Fehér és Hunyad megyékkel kiegészítve), s a két és fél székely megye egyesüljön Brassó fennhatósága alatt. Ha ezt kilencven évvel ezelőtt ajánlották volna fel, akár el is lehetett volna fogadni, tekintve, hogy e terület lakosságának többsége akkor magyar és szász volt. De az akkor volt.
Mi ebből az ajánlatból nem nagyon kérhetünk, megelégszünk a magunk „szegénységével”. De azt hagyják meg végre nekünk! Hát szóljon erről az október 27-én, Háromszéken tartandó szolidaritási menetoszlop, melynek súlya csak akkor lesz, ha mindannyian ott leszünk. Berecktől Kökösig, Gábor Áron születése napján.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Tisztelgés a hős védők előtt
A 24. Székely Határvadász Zászlóaljra emlékeztek
Augusztus 31-én, a Székely Nemzeti Tanács szervezésében megtartott eseményen leplezték le azt a keresztet, melyet a 24. Székely Határvadász Zászlóalj elesettjei tiszteletére állítottak. Az egykori erődrendszer északi részén, a valamikori laktanya századpontjának a helyén, a csodálatos szépségű Katrosában emlékeztek az egybegyűltek azokra a hősökre, akik a végsőkig küzdöttek az ellenséggel szemben.
A Szabó Ottó által faragott, több szimbólumot is tartalmazó fakeresztnél tartott ünnepségen András Zoltán kászonaltízi polgármester köszöntötte az egybegyűlteket, kifejtve, hogy a mai nap a megemlékezésről szól, felidézve a múltat, az elesett határvadászokat, akik életüket adták a haza védelméért. Az elöljáró beszédében párhuzamot vont az egykori katonák tettei és a mai ember feladata között, amely nem más, mint a székely nemzet megtartása. Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke elmondta: „Napra pontosan hetvenhárom évvel ezelőtt kezdődött itt el Székelyföldön egy új világ, a kis magyar világ, hiszen 1940. augusztus 30-án hozták meg a második bécsi döntést, és másnap már kezdték el újraszervezni Székelyföldön az életüket az emberek. Szeptember 5. és 13. között pedig egyenként tért vissza Magyarországhoz Székelyföld szinte minden települése. Új remény, jövőbe vetett hit, új élet kezdődött. Az akkor tapasztalt összefogás és egység erőt adott a következő nemzedéknek arra, hogy van remény egy saját szájunk íze szerint alakítható világ kivitelezésére. Ma már olyan utakat kell keresnünk, mely illeszkedik az Európai Unió 28 tagországának 11 államában gyakorolt területi és kulturális autonómia valamelyik formájához. Ki kell azt mondani, hogy mi itt, Székelyföldön azt akarjuk, ami az Európai Unió többi országában sok népcsoportnak jár: területi autonómiát.”
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke ünnepi gondolataiban kifejtette, ma fegyverek nélkül, de ugyanazzal az elszántsággal kell küzdeni, hadrendbe állni, mint egykor tették a katonák. Felhívta a figyelmet, és a jelenlévők tevékeny részvételét kérte az október 27-ei Nagy Menetelésen. Szima Csaba, a kézdivásárhelyi Székely Nemzeti Tanács alelnöke az egykori történelmi eseményeket ismertette. A keresztet a jelenlévő háromszéki és kászoni római katolikus plébánosok és esperesek áldották meg, amelyet rövid kulturális műsor követett, majd a magyar és székely himnusz eléneklésével ért véget az ünnepi esemény.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Mulatozás hétvégén
Falunapok Torján, Székelyszáldoboson, Bodoson
Torján tizedszer rendeznek falunapokat: az Árpád parkban felavatják a Miholcsa József szobrászművész alkotta lovasszobrot, de a hagyományos főzőverseny sem marad el. Két erdővidéki településen, Bodoson és Székelyszáldoboson is ünnepelnek, székely zászlót, színpadot avatnak.
Torján az eseménysorozat szeptember 7-én, szombaton 9.30-kor főzőversennyel indul. 10 órától, a polgármester nyitóbeszéde után átadják a felújított orvosi rendelőt, majd az újszülöttek megáldása, nagykorúsítás és a cserkészcsapat eskütétele következik.
12 órakor látnak hozzá a 60 m-es székely feltűrt túróspuliszka elkészítéséhez, 13 órakor a főzőverseny nyerteseit díjazzák. 14.30-kor a felújított sportpályát adják át, amelyet 14.45-kor a Torja–KSE labdarúgó-mérkőzéssel avatnak fel.
16 órakor az iskolások mutatják be műsorukat, ezt követően koncertek sorozatán vehetnek részt az érdeklődők: 17 órakor Majláth Attila nyitja a sort, 17.50-kor a Pittyes 2-es és Gyufa, 18.50-kor Fejér Lilla, 19.30-kor Vincze Lilla (Napoleon Boulevard) és Homonyik Sándor lép színpadra. 21.20-tól utcabált tartanak Tomy és zenekara közreműködésével, 22 órakor pedig fellobban a tábortűz.
Szeptember 8-án, vasárnap 10 órakor gyülekeznek az altorjai plébániánál, hogy 10.30-kor az Árpád parkban felavassák a Miholcsa József szobrászművész alkotta lovasszobrot. 11 órakor zenés-lovas felvonulás lesz a Mária kápolnához, ahol 12 órától az ünnepi szentmisén Böjte Csaba hirdet igét. 16 órakor kulturális programok kezdődnek, 18 órakor a magyarországi Kozmix zenél. A 18.40-kor esedékes tombolahúzást követően folytatódnak a koncertek, 19.40-kor Hangyaboy, 20.40-kor az Insect, 22 órakor a Betli Duó szórakoztatja a jelenlevőket. A falunapokat 23 órakor tűzijáték zárja.
Színpadavatás, favágóverseny
Bodoson szombaton 11 órától istentisztelettel kezdődik a rendezvény, 12 órától köszöntők hangzanak el, és felszentelik a kántori lakás mellett újonnan épített színpadot (itt lesz a falunap helyszíne is), amelyen aztán 12.30-tól a Csala kürtje fúvószenekar és a mazsorettek, 13 órától a bodosi iskolások lépnek fel.
13.30-kor erőpróba, 14.15-től favágóverseny, 15.45-től kötélhúzás gyerekeknek és felnőtteknek, 17 órától zsákbanfutás szerepel a programban, miközben a színpadon 14 órától a bodosi óvodások tengerésztáncát, 15 órától a baróti Syncron csoport műsorát, 16.15-től pedig a bodosi régi zenekar előadását láthatja a közönség. A falunap este szórakoztató zene mellett zárul.
Kiállítás, zászlóavatás
A székelyszáldobosi falunapok szombaton 11 órától mezőgazdászok, állattartók és vadászok kiállításával kezdődnek a sportpályán, az ünnepélyes megnyitót (12.30 óra) követően közebéd (14 óra), íjászbemutató (16 óra, Demeter Vilmos), hintalovazás és lovaglás (16 óra, Málnási Csaba) szerepel a programban, utóbbi kettőre vasárnap is várják az érdeklődőket. A színpadon 15 órától a Dobó és a Hajnalcsillag néptáncegyüttesek lépnek fel, őket követik a helybéli ifjak zenés műsorral (16 óra), majd előadásaikkal Kolumbán Sándor (17 óra), Nyikó Anetta (18 óra) és Szakács Tímea (19 óra). 20 órától a székelyudvarhelyi Syntia, 22 órától a magyarországi Fiesta koncertezik, közben tábortüzet is gyújtanak, végül 23 órától a baróti Marshall együttes és Boti zenéjére szórakozhatnak a fiatalok.
Vasárnap 10 órakor kezdődik az ünnepi istentisztelet, 11 órától székelyzászló-avatással folytatódik a nap, 12 órától a falu volt tanítóinak sírját koszorúzzák meg, a Csala Kürtje fúvósainak kíséretében vonulva a temetőig. 15 órától a sportpályán székelyszáldobosi, bardoci és vargyasi táncosok szerepelnek, 16.30-tól ismét a helybéli ifjak jelentkeznek zenés műsorral, 18 órától a Székely Góbék, 19 órától Szakács Tímea, 22 órától a Kozmix együttes lép színpadra. 20 órától karaoke show-ra jelentkezhetnek a bátrabbak, a délután folyamán vetélkedők, versenyek zajlanak.
Székely Hírmondó (Kézdivásárhely)

Megváltoztatni a változatlanság társadalmát
Az árkosi Európai Tanulmányok Központjában 2008 nyarán – másfél évvel az uniós csatlakozásunk után – arról beszéltünk, hogy „egy hathatós fejlesztési stratégiához politikai akaratra, szakmai megalapozottságra és társadalmi aktív részvételre van szükség.” Akkor Bíró A. Zoltán professzor, a Sapientia Társadalomtudományi Intézet dékánja így fogalmazott: „először látok nyitottságot a politikum részéről arra, hogy a politika partner akar lenni a szakmával az együtt munkálkodásban.”
Így igaz, a teremben egymást érték még akkor a politikusok. Sőt, 2008 januárjában Csutak István által közzétett vitairat megjelenése után (Székek földje – Székelyföld?, Hargita Népe, Háromszék, Szabadság 2008. január 8.) még politikusok is tollat ragadtak. Képviselők, szenátorok, Kovászna megye politikus tandemje, Antal és Tamás cikkezett a témáról, megszólalt Székely István, az RMDSZ orákuluma is. Salat Levente is jelezte Kolozsvárról: igenis, fontos a téma! Beleszóltak újságírók, és mások is, amiből kiderült: érdemes Székelyföld fejlesztési stratégiájáról vitázni.
Nem egypártos buli
Ezek után 2008. szeptemberében mintegy 120 érdeklődő vett részt a Hargita és Kovászna megye tanácsa, a Sapientia EMTE, a KAM – Antropológiai kutatások Központja valamint a Székelyföld Fejlesztési Intézet által szervezett Vidék és tudás konferencián. Azon a rendezvényen az akadémiai szféra mellett a politikum valamint a sajtó is jelentős arányban képviseltette magát.
2009 júliusában a Hargita és a Kovászna Megyei Tanács már a Sikeres Székelyföld című fórumsorozat első rendezvényére hívta meg az érdeklődőket Csíkszeredába. A vitaindító természetesen a Székelyföldi Fejlesztési Intézet berkeiből származott, de ahogyan haladtunk előre a sikerek fórumsorozatával, lassan gyakorlattá vált, hogy az első hozzászóló már a helyi illetékes párttitkár legyen, aki mintegy alapszervezeti beszámolóban eldicsekedte magát. S az is gyakorlattá vált, hogy a tényleges vitán a párttitkár már ne vegyen részt. Nota bene: az RMDSZ-es párttitkár. Mert azért akkoriban sem szerették különösebben egymás rendezvényeit magyar pártjaink, holott – ha figyelmesen elolvasták volna a korábban megjelent írásokat – tudhatták volna, hogy egy székelyföldi fejlesztési stratégia közel sem egypártos buli. Ha rosszindulatú lennék, azt írnám, hogy politikai akaratra igen, ilyen politikusokra azonban nincs szükség e stratégiák kidolgozásához.
Pedig a vitairatokban elhangzott elég sok nyugtalanító kijelentés. Elsősorban a diplomata módon fogalmazó Bíró A. Zoltán tollából, aki már 2008 januárjában leírja, hogy 2008-ig nem telepítettek a térségbe olyan intézményeket, amelyek autoritásukkal és pragmatikusságukkal megtörik az amúgy anakronisztikus „széki paradigmát”, nem indítottak be olyan, térségre szabott információs és egyéb szolgáltatásokat, amelyek lehetővé tették volna a sok-sok pontszerű fejlesztési modell mögött álló szakember egymáshoz kapcsolódását, hatékony projekt-elitté formálódását.
Hiányzó Székelyföld-stratégia
Már öt évvel ezelőtt megfogalmazódott, hogy – virtuális vagy valóban létező Székelyföldről légyen szó – a kifejezés egy védekező, a változásokat lassan elfogadó társadalmi szerkezetet takar. Egy olyan társadalomét, amelyik a változatlanságra játszva az elmúlt másfél évszázad folyamán következetesen megemésztette vagy csak megszelídítette a modernizációs törekvéseket, kikényszerítve valamiféle kiegyezést – még akkor is, ha ezeknek a kiegyezéseknek a számláját még nem is tisztáztuk eléggé.
Erre a hazai magyar politikának stratégiája nincs. Ha lett volna, nem elképzelhető, hogy mostanában is még rejtegetnék, tehát vissza kell kanyarodnunk az aktív társadalmi részvétel esélyeihez, leszűkítve a közösség szerepéhez, és fel kell kutatnunk, mit akar az erdélyi magyar, szűkebben a székelyföldi magyar közösség. Civilizált életfeltételeket, versenyképes gazdaságot, felzárkózást legalább a fejlettebb román vidékek szintjére?
Jó kérdések ezek, és aligha lehet őket kikerülni, ezért is volt fontos a Kárpát Régió Üzleti Hálózat sepsiszentgyörgyi irodája által szervezett árkosi konferencia, amelyikre ugyanott, az Európai Tanulmányok Központjában került sor a közelmúltban. Az ökoszemléletű közösségi vállalkozások lehetőségeiről Kilián Imre, a Gyűrűfű Egyesület elnöke és a Pécsi Tudományegyetem oktatója, T. Kovács Áron, a GEN Europe Romániai nagykövete és Kolumbán Gábor, az Élő Szövet Alapítvány és a Civitas elnöke (portrénkon) beszélt. Az utóbbi előadását azért is tartottuk különösen érdekesnek, mert alternatíváról beszélt, közösség alapú, szolidáris gazdaságról.
– Mindenki egyetért azzal, hogy közösség alapú életet kell élni, azzal, hogy a közösség fontos, ez gyűjtött bennünket ide – mondta az előadó. Éppen ezért fontos lenne tisztázni, hogy mit értünk közösségen, ugyanis a fogalom átalakulóban van.
A közösségi élet alapelve, a hűség
Kolumbán szerint a közösséget elsősorban egy minőség határozza meg, ez pedig a hűség. Ahol nincs hűség, ott nincs közösség – terítette axiómaként a hallgatóság elé. És két definíciót is említett. Egy etológusét, a közismert Csányi Vilmosét, miszerint a hűség „az, amikor a közösség érdekeit a tag egyéni érdekei elé hajlandó helyezni”. Egy racionálisabb, lexikoni meghatározással is előrukkolt a Pallas Nagylexikonból: a hűség „állandó, tudatos, szeretettel való ragaszkodás azokhoz, kikhez kötelezettségeink csatolnak bennünket.”
Kolumbán szerint, ha valaki tudni szeretné, tartozik-e valahova, egyszerű próbával megoldható. Fel kell tennie magának a kérdést: hű vagyok-e ahhoz a közösséghez? Hajlandó vagyok-e egyéni érdekeimet a közösség érdekei után helyezni? Ha e kérdésekre nemleges válaszokat adunk, akkor nem vagyunk tagjai a közösségnek vagy nincs közösség.
Ha száz évvel ezelőtt egy közösségi tag nem volt hű, akkor azt a személyt különböző módszerekkel megleckéztették: a kiharangozástól a házfelégetésig. A székely rendi társadalomban voltak morális-etikai törvények, amelyek segítségével a közösség gondoskodott az egyénről, aki cserében ezért hűséggel tartozott a közösségnek.
Ezt a gondolatmenetet tovább folytatva és levonva a mára érvényes következtetéseket Kolumbán arra szűkítette le a közösség meghatározását, hogy annak csupán az életet kell szolgálnia, mert az a legfontosabb. És ugyanennek a gondolatmenetnek az alapján ki is bontja a közösségnek, mint helyi, regionális és globális együttműködés önszerveződési rendszerének a jellemzőit is. Meglátása szerint a közösség nevű entitást, amelyik a remény forrása, csakis a hűség tartja egyben, és képes a gazdaságot és a természeti környezetet társadalmi ökológiai szerveződésbe integrálni. Képes kölcsönösségek komplex hálózatát működtetni – biztonságos és kiszámítható feltételek mellett –, s az erőforrások végességének tudatát átalakítja vagy lefordítja morális kényszerekre, amelyek az emberi magatartás és gazdálkodás számára motiváló erővel hatnak.
Így jut el a közösség alapú szolidáris gazdaság modelljének a megvillantásáig, amiről már eddig is kiderült, hogy aktív társadalmi részvételből épülhet ki. Csak önvizsgálatra van szükségünk.
Willmann Walter
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Méltatlanok a méltatásra
Sajátos koreográfiája volt az idei tusnádfürdői tábort követő magyarellenes román politikai operettnek, amit az ország vezetői előadtak – elsősorban saját választótáboruknak. Traian Băsescu államelnök a nemzetközi jogba ütköző otrombaságokkal hökkentette meg a polgárokat s magyarországi politikai szövetségeseit, miközben a sovinizmusáról elhíresült Antonescu-Ponta páros sietett a magyarellenes elnöki hisztériakeltéstől elhatárolódni. A közös platform e három vezérpolitikus között viszont a hiteles magyar érdekképviselet, Tőkés László és az általa fémjelzett két magyar érdekvédelmi szervezet, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Néppárt elítélése és szélsőséges jelzővel való illetése volt.
A román kommunista utódpárt képviselői nem kevesebbet követeltek, mint azt, hogy Tőkés Lászlótól vonják meg a román állampolgárságot, melyre úgymond „nem méltó”. Vonják vissza tőle a „Románia csillaga” érdemrendet, Vona Gábort pedig – aki szintén kiállt a Tőkés László által felvetett, s a román fél által botránykeltőnek ítélt gondolat, Magyarország védőhatalmi státusza mellett – tiltsák ki Romániából. (Nem lenne rossz társaságban, eddig Eva Maria Barki nemzetközi jogászt és emberjogi aktivistát tiltották ki az erdélyi magyarság ügyében tett nyilatkozatai miatt az országból, valamint Bayer Zsoltot, aki legutóbb otrombaságokat írt egy mondanivalójában egyébként kifogásolhatatlan eszmefuttatásban, de az erdélyi magyarsággal kapcsolatos eddigi munkássága magyar szempontból akkor is méltánylandó.)
Ami a magas rangú kitüntetés visszavonását illeti, ez nemcsak egy hirtelen ötlettől vezérelt retorikai fordulat volt Victor Ponta miniszterelnök részéről, a PSD hivatalosan is kérte ezt az elnöki hivataltól. A válasz az volt, hogy csak az kérheti a kitüntetés visszavonását, aki maga is megkapta azt. Nos, nem meglepő módon a kitüntetést eddig elnyert 1311 személy között akadtak olyanok (név szerint Ilie Sârbu, Dan Nica, Ioan Rus, Ecaterina Andronescu, Alexandru Athanasiu, Ioan Mircea Paşcu, Gabriela Firea, Miron Mitrea, Şerban Valeca, Eugen Bejinariu), akik a múlt hét végén csatlakoztak Corina Creţu Európai Parlamenti képviselő vonatkozó felhívásához. A labda most az elnöki hivatal térfelén pattog.
Tőkés László a Népszabadságnak adott interjújában („Csak a nyers politikai erő számít”, 2013. augusztus 30.) kifejtette, hogy nem különösebben foglalkoztatja a kitüntetés ügye. „Lehet, hogy a kitüntetést visszavonják, – mondta – ám ez az ő dolguk, őket minősíti. Mi a nyolcvanas években nem a majdani kitüntetések reményében szálltunk szembe a diktatúrával.” Abban is teljes mértékben igaza van a megkérdezettnek, hogy nem félti az állampolgárságát, hiszen annak megvonásával a román hatalom többet vesztene a külföldi presztízs terén, mint amennyit nyerne, ha nyerne egyáltalán valamit. Márpedig a román hatalmi elitnek kiváló taktikai érzéke volt mindig is, nem hagy ekkora támadási felületet.
Megítélésem szerint gesztus volt Tőkés László részéről, hogy e kitüntetést egyáltalán elfogadta, hiszen a Trianont követő, magyarellenességében politikai berendezkedéstől függetlenül kőkeményen következetes román politika fényében azt el is utasíthatta volna. Minden bizonnyal annak reményében fogadta el, hogy előbb-utóbb normalizálódik a magyar–román viszony, helyükre kerülnek az alapvető értékek. S talán azért is, mert az 1989-es kiállása ugyan a magyarság érdekében történt, de az abból kiinduló népi ellenállásnak, majd rendszerváltásnak „haszonélvezője” végső soron egész Románia.
Szaniszló Ferenc úgy fogalmazott a Táncsics-díj visszaadását indokló eszmefuttatásában, hogy visszaadja azt azoknak, akik méltatlannak találtattak arra, hogy őt méltónak találják. A megfogalmazás tökéletesen illik azokra is, akik most egy posztkommunista párt képviselőiként ágálnak az 1989-es temesvári népfelkelés központi figurája ellen. Ők biztosan méltatlanok arra, hogy Tőkés Lászlót elismerjék, hiszen amit képviselnek – a gátlástalan, önérdekű politikai nyomulás, az elvtelen hatalom-technokrácia, a globalista erőknek való teljes behódolás – éles ellentétben áll az EMNT elnökének eszmevilágával, a méltányosság, igazságosság, keresztényi szeretet értékrendszerével.
Tőkés László esetében is felmerülhet, hogy visszaadja a kitüntetést, ez viszont rossz üzenet lenne azon román polgártársak felé, akik – ha kevesen vannak is, de – ma is úgy tekintenek Temesvár hősére, mint a román rendszerváltás egyik meghatározó szabadságharcosára, aki az életét tette kockára, mikor szembefordult a diktatúrával egy demokratikusabb politikai berendezkedés elérésének érdekében. Rossz üzenet lenne a csekély erőt képviselő, de párbeszédképes, demokratikus gondolkodású román elit felé, melynek végső soron a megnyerése és nem elvadítása a cél.
Borbély Zsolt Attila
Erdélyi Napló (Kolozsvár)

Valami nagyon nincs rendben a Verespatak-törvénnyel
Törvénytelenséget követett el a Ponta-kabinet, ha úgy fogadta el a verespataki ciános bányaprojektről szóló törvénytervezetet, hogy azt nem véleményezte pozitívan valamennyi érintett minisztérium – közölte kérdésünkre csütörtökön Cseke Attila RMDSZ-es képviselő.
A politikust azért kerestük meg, mert korábban a kormány főtitkára, majd miniszter is volt, így jól ismeri a kormány törvénykezdeményezési procedúráit. A maszol.ro annak kapcsán kérdezte, hogy az igazságügyi minisztérium korábban negatívan, a gazdasági tárca pedig – Varujan Vosganian miniszter keddi bejelentése szerint – egyáltalán nem véleményezte a Verespatakról szóló tervezetet.
Cseke Attila tájékoztatása szerint a kormány asztalára törvénytervezeteket rendszerint valamelyik minisztérium kezdeményez, elfogadásához és a parlament elé terjesztéséhez azonban valamennyi érintett minisztérium vezetőjének aláírása szükséges. Az igazságügyi és a pénzügyi tárcának rendszerint szinte az összes tervezetet véleményeznie kell – magyarázta.
A politikus elmondta, a miniszterelnök jóváhagyásával kormányülésen megvitathatók azok a tervezetek is, amelyeket nem véleményezett még valamennyi minisztérium. „Elfogadásához azonban már valamennyi tárca hozzájárulása szükséges. Ha az igazságügyi miniszter nem írta alá a tervezetet, az törvényszegés” – fogalmazott.
Mint ismert, Liviu Dragnea miniszterelnök-helyettes a kormány korábbi közleményével ellentmondva csütörtökön már azt nyilatkozta, hogy a Ponta-kabinet „nem fogadta el, vagy utasította el” a tervezetet, hanem a vitát és a döntést a parlamentre bízta.
Cseke elmondta: ebben az esetben a parlamentnek egyszerűen nincs amiről tárgyalnia. „Ha igaz, amit a Dragnea mond, akkor a parlament nem is vitathat meg egy ilyen dokumentumot, mert ha a kormány nem fogadta el, akkor ez nem törvénytervezet. Véleményanyagokról nem szoktunk tárgyalni. A kormány részéről érkező törvénytervezeteket valamennyi érintett miniszternek alá kell írnia” – magyarázta.
Cs. P. T.
Maszol.ro

Újra beindul a színészképzés Nagyváradon
Októberben indul a nagyváradi Szigligeti Színház legújabb programja, a Szigligeti Tanoda, amelyre szeptember 9-től lehet jelentkezni. A színitanoda részleteiről a két alapítótaggal id. Kovács Levente rendezővel és Hajdú Géza színművésszel beszélgettünk.
A Szigligeti Tanoda (SZITA) ötletéről Czvikker Katalin, a Szigligeti Színház menedzserigazgatója beszélt. „Az első évaddal kezdődően a Szigligeti Színház beindította a ma már sikeresnek mondható iskolaprogramot, közvetlenül ezután pedig egy önkéntesi programot is. Gyakori vendégünk, id. Kovács Levente tanár úr ezt látva felvetette az ötletet, hogy indítsunk el egy amatőr színészképzést Váradon. Az ötletet nagyon jónak tartom, és nem véletlenül bízom a sikerében, hiszen Várad színházi történelmében nem ismeretlenek az ilyen jellegű színitanodák. Például Hajdú Géza színművész, aki a tanodát működtető Szigligeti Tanoda Egyesület egyik alapítója, annak idején a Kortárs Színpad munkálatait is irányította. Remélem, hogy ennek a szellemiségét valamilyen formában sikerül még az alapoktól beépíteni a tanodába”. A tanoda ötletét felvető id. Kovács Levente hozzáfűzte, hogy „már 1996-ban egyszeri alkalommal indítottunk egy kétéves képzést, ebből öt színészt is nyertünk. Váradon van a fiatalságban egy színház iránti érdeklődés, amit a Színház az iskolában, iskola a színházban program nagyon felerősített. Ezen kívül azt is el kell mondani, hogy a tanodának már sokkal régebbről is van hagyománya, hiszen a 20-as 30-as években is működött tanoda, és innen kerültek ki ismert színészek, ha jól tudom Dajka Margit is. Továbbá Kabos Gyulának is volt Váradon ilyen irányú kezdeményezése.”
Várják a jelentkezőket
Id. Kovács Levente továbbá aláhúzta, hogy a tanoda nagyon jó előszobája lehet a művészeti egyetemekre való felvételinek, a művészpálya kialakulásának, de olyan színházbarátokat, színházkedvelőket, jövőbeni közönségeket tudnak kinevelni, akik gerjesztik a színház iránti érdeklődést a maguk köreiben, így a tanoda a függöny mindkét oldalára képez embereket. A beszélgetés során konkrét adatokat is megtudtunk a SZITA-ról. Az érdeklődők kortól függetlenül szeptember 9-től kezdődően a hónap végéig jelentkezhetnek a Szigligeti Színháztitkárságán, vagy a 0359/805-000-ás telefonszámon. A jelentkezéskor egy űrlapot kell kitölteni, a felvételi beszélgetést pedig a beiratkozási időszak után tartják meg. A SZITA ünnepélyes megnyitójára október második hetében kerül sor. Eltérően a művészi profilú intézmények vizsgáitól, ez nem egy verseny jellegű felvételi lesz, hanem inkább ismerkedés, amelyen felmérik, hogy a jelentkezők a színészet, a bábművészet vagy inkább a tánc iránt érdeklődnek.
Képzés
Id. Kovács Levente felvetett egy dilemmát is, amit majd a jelentkezők száma fog eldönteni. „Ha lesz elég jelentkező, akkor háromféle osztályt lehetne indítani: egy színész, egy bábművészet és egy mozgásművészet osztályt, ha pedig másképp alakul, akkor egy egységes művészeti osztályt indítunk, melyben lesz színész, báb- és mozgásképzés is. Ez fogja befolyásolni majd a tantervet is”. Hangsúlyozta viszont, hogy a képzés nem produkció orientált lesz, hanem a mesterség alapfogalmainak, a színpad iránti alázat megismerését tűzi ki célul. Hajdú Géza színművész reményét fejezte ki, hogy minél több fiatal fog jelentkezni, hiszen ez egy kitűnő lehetőség arra, hogy a színházat minél közelebbről megismerjék. Elmondta, hogy a képzés során többek között színjátszást, mozgást, improvizációt, beszédtechnikát, zenei kultúrát tanulnak majd a résztvevők. „Nem az az elsődleges célunk, hogy színészeket neveljünk, hanem színházszerető és színházértő embereket.”- tette hozzá.
Támogatott helyek
Az órákat tartó színészek száma is a jelentkezők számától függ majd. A műhelymunkákvezetésére felkért művészek között van Szabó K. István, Dimény Levente, Szőke Kavinszki András, továbbá meghívott lesz többek között: Kovács Levente, Harsányi Zsolt, Szélyes Ferenc, Anca Bradu, Theodor Cristian Popescu, Baczó Tünde stb. Lesznek állandó tanárok, de a színház meghívott művészei, vendégszínészei és rendezői is tarthatnak 3-4 napos sűrített műhelymunkát, ami színesíti a programot. A SZITA jelentkezői az egyesület költségeihez havi 50 lejjel járulnak hozzá, de lesznek támogatott helyek is. „A jelentkezési lapon lesznek a jelentkező szociális hátterére rákérdező pontok, ami felhatalmazhatja majd az elbíráló bizottságot, hogy évi tíz támogatott helyet biztosítson, ennek költségeit az egyesület pályázati úton kívánja támogatni. A Szigligeti Tanoda Egyesületnek arra is lehetősége van, hogy különböző pályázati forrásokat célozzon meg, és ebből magas szintű képzések költségeit is támogassa. Ebben részesülhetnek majd a tanoda diákjai, de a Szigligeti Színház művészei is”- részletezte Czvikker Katalin.
Szöcske pályázat
Az órákat hétvégente tartanák: péntek délután, szombaton délelőtt és délután, valamint vasárnap délelőtt. Ez a négy alkalom körülbelül 16 órát jelentene. A beszélgetés résztvevői abban is egyet értettek, hogy a jelentkezők száma és opcióinak ismerete után kell meghozni azt a döntést, hogy milyen profilú lesz és hogy hogyan szervezik az órákat. A képzéseket az Ady Endre Elméleti Líceum termeiben, valamint a színház különböző tereiben tartják majd meg. A beszélgetést követően került sor a színház által meghirdetett Szöcske pályázatkiértékelésére, amely alkalmával az önkéntesek által beadott Szöcske kézikönyv pályamunkákat bírálták el. A pályázat eredményhirdetésére szintén októberben, a SZITA megnyitóünnepségén kerül sor.
Nagy Noémi
erdon.ro

Az RMDSZ is reagált Dorin Florea kijelentéseire
Az RMDSZ marosvásárhelyi szervezete határozottan elutasítja dr. Dorin Florea, Marosvásárhely polgármesterének azon kijelentéseit, amelyekkel egyrészt etnikailag megkülönbözteti a város lakosságát, másrészt figyelmen kívül hagyja a kisebbségekre vonatkozó nyelvi és kulturális jogok gyakorlását.
Az RMDSZ ismételten kihangsúlyozza, hogy a Vásárhelyi Forgatag egy színvonalas kulturális rendezvényt nyújtott Marosvásárhely minden lakosa számára. Öt nap alatt, kilenc helyszínen, 160 program zajlott le. A Vásárhelyi Forgatag felkeltette a marosvásárhelyiek érdeklődését. A rendezvények minden esetben telt ház előtt zajlottak (nem csak a Maros parton), hozzávetőleg 35.000 magyar és román anyanyelvű résztvevővel.
A szervezet felhívja a polgármester úr figyelmét arra, hogy a multikulturalitás adott tény térségünkben, ahol különböző nemzetiségű közösségek élnek együtt. E közösségek tagjai saját nyelvükön beszélnek és saját kulturális hagyományaikat ápolják, tiszteletbe tartva a többiek hasonló értékeit. A multikulturalitás éppen a kulturális sajátosságok, értékek elismeréséről szól és e sokszínűség megőrzését ösztönzi világszerte, nem pedig ezek önnön hatalmi érdekek alá helyezését.
„Pontosan ez történt a Vásárhelyi Forgatagon is, ahol a magyar kultúra értékei nyilvánultak meg és közben felcsillantak a román kultúra gyöngyszemei is, hiszen a Kultúrpalotában a megnyitó gálaműsor Ciprian Porumbescu „Balada pentru vioară” művével kezdődött, a Tiberius vonósnégyes előadásában, a Szentegyházi Gyermekfilharmónia az ismert Eminescu románcot „Pe lângă plopii fără soţ” is előadta. A Nemzeti Színház román és magyar társulata közösen mutatta be a Carmina Burana c. darabot, szintén a Forgatag keretén belül. Vasárnap este Koszika és a Hot Shots modern zenei feldolgozásban román népdalokat adtak elő. Ezen kívül minden helyszínen biztosítva volt a magyar-román nyelvű fordítás. A Forgatag programjának összevont ismertetőjét, a hasonló magyar nyelvű ismertetővel együtt, a román nyelvű sajtó a rendezvény kezdete előtt, sajtóközleményben román nyelvű fordításban is megkapta. Úgy véljük, a marosvásárhelyieket sokkal jobban megzavarta a polgármesteri hivatal támogatásával szervezett, kimondottan a Forgatag ellehetetlenítését megcélzó ellenrendezvény és a köré épített hamis vádaskodás.” – áll a szerkesztőségünkbe eljuttatott közleményben.
„A Vásárhelyi Forgatag egy, a marosvásárhelyi civilek által kezdeményezett kulturális rendezvény, amely köztéren kívánt megnyilvánulni és ebben jogtalanul megakadályozta az a bizottság, melynek elnöke maga a város polgármestere. Miközben a város polgármestere egy magyar jellegű kulturális rendezvényt igyekezett megakadályozni, folyamatosan rágalmazva a kezdeményezőket és magát a rendezvényt, jogi, erkölcsi és minden valószínűség szerint anyagi támogatásban részesített egy ad hoc megszervezett ellenrendezvényt. Ez a tény is világosan mutatja, hogy a polgármester úr önös érdekek alapján felállított kritériumok alapján megkülönbözteti a város lakosait. Ez és más típusú megkülönböztetések hosszú távon a város összes polgárait is negatívan érinthetik nemzetiségi hovatartozástól függetlenül, rányomva bélyegét a gazdasági fejlődésre is. Mindezt egy városvezetőhöz nem méltó viselkedésként értelmezzük, ami ellen, minden jogi és más rendelkezésünkre álló eszközt felhasználva, a továbbiakban határozottan fellépünk.” – áll az RMDSZ közleményében.
marosvasarhelyi.info
Erdély.ma

Labdarúgás – Magyar szurkolók csaptak össze román csendőrökkel –
Összecsapott a csendőrökkel pénteken Bukarest történelmi belvárosában az esti labdarúgó világbajnoki-selejtezőre érkezett magyar szurkolók egy csoportja, Szászkézd környékén egy magyar mikrobusz szélvédőjét törték be, a román fővárosban pedig megvertek egy magyar férfit.
A román hírtelevíziók élő közvetítéséből az látszott, hogy Magyarország feliratú, egyforma fekete pólóba öltözött férfiak dulakodnak az őket gumibotozó egyenruhásokkal Bukarest belvárosában.
A számos sörözőnek otthont adó városnegyed utcáin a drukkerek székeket dobáltak, a csendőrség pedig könnygázt vetett be ellenük. A szurkolói csoportot autóbuszokba terelték és elvitték a helyszínről. A csendőrség szóvivője szerint senki sem sérült meg, és sikerült helyreállítani a rendet.
A különvonaton érkezett szurkolók is összecsaptak a csendőrökkel
Megérkezett Bukarestbe péntek délután a magyar szurkolói különvonat: a rajta utazók egy csoportja szóváltásba keveredett, majd összecsapott a román csendőrséggel. A nagy erőkkel készültségben álló csendőrség rövid dulakodás után autóbuszokba terelte és elszállította a hangoskodó szurkolókat.
Betörték egy magyar rendszámú mikrobusz szélvédőjét
Román szurkolók egy csoportja betörte egy magyar rendszámú mikrobusz szélvédőjét a Segesvár-Brassó országúton a Maros megyei Szászkézd (Seschiz) környékén – közölte az MTI-vel a Maros megyei rendőrség. „Nem tudjuk miért álltak meg, és volt-e szóváltás közöttük. A román csoport néhány dobozt dobott a magyar rendszámú gépkocsi felé és betörték két ablakát. A rendőrséget egy órával később értesítették és rongálás miatt tettek feljelentést a segesvári rendőrségen" – mondta Gabriela Stoica rendőrségi szóvivő.
Megvertek egy magyar szurkolót
Bukarest központjában egy, a csoporttól leszakadt magyar szurkolót vertek meg ismeretlenek: a sértett kisebb sérülést szenvedett, amit a kihívott mentőautóban azonnal elláttak – közölte a Mediafax hírügynökség. MTI
Erdély.ma