Csökken Romániában a magyarok száma, de az országos arány alig változik
Csökken Romániában a magyarok lélekszáma, de mivel ugyanilyen negatív trend érvényesül az ország összlakosságának számát illetően is, a magyarok részaránya alig változik – derült ki Veres Valér kolozsvári szociológus hétfő esti brüsszeli előadásából, amelyet az erdélyi magyarság asszimilációja témakörének szentelt.
A kutató Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti képviselő és a brüsszeli Balassi Intézet meghívására tartott előadást a Magyar Nemzeti Kisebbségek Európai Érdekképviseleti Irodájának, a HUNINEU-nak a székházában.
A 2011-es romániai népszámláláson az ország lakosságából 16 millió 870 ezren (88,6 százalék) vallották magukat románnak, 1 millió 238 ezren (6,5 százalék) magyarnak, 619 ezren pedig (3,2 százalék) romának, illetve cigánynak. Emellett számos más nemzetiség él Romániában, így például ukránok, németek, törökök.
Az előző, 2002-es népszámlálás óta a magyarok száma közel 197 ezer fővel csökkent. A magyarok részaránya azonban csak 0,1 százalékponttal volt alacsonyabb 2011-ben, mint közel egy évtizeddel korábban. 1992-ben a romániai magyarok részaránya még az ország lakosságának 7,1 százalékát tette ki, 2002-ben 6,6, 2011-ben pedig 6,5 százalékát.
A Veres Valér által ismertetett adatok szerint a román-magyar vegyes házasságok 27,5 százalékában lesz magyar az ilyen házasságból származó közös gyermek. A „normális", vagyis asszimilációmentes állapot az lenne, ha ezen családok 50 százalékában nevelnének magyar nemzeti identitású gyermekeket.
A kutató beszámolt az erdélyi magyarok identitáselemeinek változásairól, a regionalitás tudatának erősödéséről is. Míg 2007-ben a válaszadók 16,6 százaléka vallotta magát „erdélyinek", 27 százaléka „erdélyi magyarnak", 29 százaléka pedig „magyarnak", a 2010-es felmérés alapján 29,6 százalékra emelkedett a magukat „erdélyiként" meghatározók aránya, és eközben 24,4 százalékra csökkent mind az „erdélyi magyar" definíciót választók aránya, mind pedig azok aránya, akik „jelző nélküli" magyarnak vallották magukat. 2007-ben 7 százalék, 2010-ben 9 százalék mondta magát „székelynek". 2007-ben még a válaszadók 61 százaléka teljesen egyetértett azzal az állítással, hogy magyarnak született, és ez büszkeséggel tölti el, 2010-ben azonban már csak 39,1 százalék értett teljesen egyet ezzel a kijelentéssel.
A válaszadók közel 60 százaléka nem gondolja azt, hogy magyar származása hátrányt jelentene számára. 2007-ben a megkérdezettek 4,6 százaléka, 2010-ben már csak 3,3 százaléka értett egyet maradéktalanul azzal az állítással, hogy magyarsága hátrányt jelent.
A 2007-es adatfelvétel során a válaszadók 46,6 százaléka Romániát, 31 százaléka pedig Erdélyt tekintette hazájának, míg Magyarországot mindössze 3,7 százalék. 2010-ben a hazájukként Romániát megjelölők aránya 40 százalékra csökkent, ám lényegesen megemelkedett – 45,5 százalékra – az Erdélyt válaszolók aránya. Más, lényeges elmozdulás e tekintetben nem történt.
„Bár létezik az egységes kárpát-medencei magyar nemzettudat, (...) ez nem a Magyarországgal való azonosulás útján történik" – olvasható a kolozsvári szociológus által a rendezvény résztvevőinek kiosztott összegző tájékoztatóban.
MTI
Erdély.ma

Huszonkét év
Elég volt! – a sepsiszentgyörgyi autonómiapárti tüntetés e felkiáltásban összegezhető egyik tanulsága történelmi távlatba helyezi a ma küzdelmeit.
Gondoljuk meg, a korábbi diktátor 25 évig uralgott – mondotta nemrég egy szónok egy másik rendezvényen, és a kijelentés egybecseng a néphangulat egy mára kiérlelt felismerésével: korszakhatárhoz közeledünk, történelmi léptékkel is mérhető időszak telt el a rendszerváltás óta. Az eltelt két évtized kisebbségvédelmi eredményei nem annyira önmagukban véve jelentéktelenek, hanem pontosan a viszonylag nagy, szinte egy emberöltőnyi időszakkal mérve, „megszámolva” találtatnak könnyűeknek.
Mert mit is ért el az erdélyi magyarság e két viharos évtized hepehupás terepén, e sokszor kilátástalan bukdácsolásban a román belpolitika minduntalan zavarossá és viharossá váló vizein? A Székelyföldön a kisebbségi jogok vonatkozásában bizonyos értelemben még mindig alatta vagyunk annak, amit a korábbi totalitárius rendszer első korszakában nyújtott, amikor itt a bíróságtól a kormányhivatalig magyar szó járta, és még az autonómia egy, igaz, eleve gúzsba kötöttnek szánt változatával is kísérleteztek, betelepítésekről pedig szó sem volt. Azt nevezzük eredménynek, hogy még ott sem tartunk? Ma pedig pontosan a kisebbségvédelmi hozzáállás elégtelensége az, ami kiviláglik megfáradt és lendületet vesztett képviselőink tevékenységéből, hiszen ahogy telik életünk és erőnk apad, érezzük: ennél jóval többre lenne szükség, a teljes értékű emberi lét megélésére, normalitásra, a védelmi pozíciókból való kilépésre. Közösségi és egyéni létünk polgári kiteljesedésére vágyunk valamennyien, ahelyett, hogy a múlt folyton feltámadó démonaival, a többségi sovinizmussal, a jogokat kiskanállal mérő nemzetállammal kelljen a végkimerülésig hadakoznunk.
Logikus és történelmi léptékű javulását sorsunknak az elprédáltnak érzett két évtized után az önrendelkezés egy magasabb fokának birtokában remélhetjük. Ennek a felismerésnek adott hangot a sepsiszentgyörgyi sokaság, melynek erejét, lélekszámon innen vagy túl, pontosan a tiszta hang adja, ennek jogán jegyzi-jegyezheti fel a történelem.
B. Kovács András
Háromszék
Erdély.ma

Sepsiszentgyörgy: tüntetés az autonómiáért
Az autonómiát tartja az egyedüli megoldásnak a Székelyföld gondjaira az a közös nyilatkozat, amelyet a Sepsiszentgyörgyön szombaton rendezett tüntetés résztvevői háromszoros igen felkiáltással fogadtak el. A szervezők szerint mintegy 3 ezer résztvevő jelenlétében lezajlott tüntetésen Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke, európai parlamenti képviselő hangsúlyozta, azok vádolják őt megosztással, akik letértek az autonómia útjáról. Meggyőződése szerint az autonómia kérdésének nem megosztania, hanem összekapcsolnia kellene az erdélyi magyarságot. Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke úgy nyilatkozott, ilyen jellegű rendezvényeket nem választási kampány idején kell szervezni. Hozzátette, a tüntetést meghirdető Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) „szerencséje”, hogy a szövetség is mozgósította embereit.
A hatóságok nem engedélyezték, hogy felvonják a székely zászlót. A lobogót a tilalom miatt a tüntetés egész ideje alatt fiatalok tartották kézben a szónokok emelvénye előtt.
Szabadság (Kolozsvár)

Autonómiatüntetés: közös nyilatkozatot fogadtak el résztvevők
Az autonómiát tartja az egyedüli megoldásnak Székelyföld gondjaira az a közös nyilatkozat, amelyet a szombaton Sepsiszentgyörgyön rendezett tüntetés résztvevői fogadtak el, háromszoros igen felkiáltással. A Sepsiszentgyörgyi nyilatkozat címmel felolvasott dokumentumban leszögezték: a központosított bukaresti hatalom eddig több problémát okozott, mint ahányat megoldott. „Nincs további 22 évünk várni arra, hogy Bukarestben rendeződjenek közös dolgaink” - áll a dokumentumban.
Leszögezték: azt akarják, hogy saját dolgaikban maguk dönthessenek, és az autonómia követeléséből nem engednek. „Küzdelmünket békés, demokratikus eszközökkel mindaddig folytatjuk, míg célunkat el nem érjük” - áll a nyilatkozatban.
A szöveg arra szólítja fel az erdélyi magyar politikai pártokat, hogy dolgozzanak ki egy közös cselekvési tervet az autonómia elérése érdekében, és attól el ne térjenek. Partneri együttműködést ajánlottak ugyanakkor az Erdély méltóságát visszakérő románságnak.
A több ezer résztvevő jelenlétében lezajlott tüntetésen Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke arra figyelmeztetett, azok vádolják őt megosztással, akik letértek az autonómia útjáról. Hozzátette, meggyőződése szerint az autonómia kérdésének nem megosztania, hanem éppen összekapcsolnia kellene az erdélyi magyarságot.
A volt püspök kijelentette, az erdélyi magyarság megelégelte, hogy választottai elmennek Bukarestbe, majd hazajönnek, és elmagyarázzák, hogy mit miért nem lehet megcsinálni. Hozzátette, egy haláleset és egyes politikusok „felbuktatása” után jelenleg kevesebb magyar ül a bukaresti parlamentben, mint ahányan 2008-ban mandátumot szereztek. „Ki vette észre, hogy néggyel kevesebben vagyunk Bukarestben?!” - tette fel a kérdést. Azt a következtetést vonta le: „a mennyiség semmire sem garancia; minőségi képviseletre van szükség”.
Méltányolta ugyanakkor, hogy az RMDSZ képviselői is jelen vannak az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) által meghirdetett tüntetésen.
Toró T. Tibor, az EMNP elnöke egyebek között arról beszélt, hogy az erdélyi magyarság „parlamenti képviseletének a monopóliumát féltve őrző” RMDSZ aprópénzre váltotta az autonómia ügyét. Toró úgy vélte: bár az erdélyi magyarság parlamenti képviselői húsz évvel ezelőtt felesküdtek az autonómiára, „a jövőt adták el a jelen - szavazatra váltható – eredménymorzsáiért”.
Toró emlékeztetetett: a székely önkormányzás hagyományát sem a török, sem a Habsburg, sem a kommunizmus, sem a román nemzetállam nem tudta teljesen kiölni. Az elnök a Székelyföld belső önrendelkezésének határozott képviseletére buzdított. Hozzátette: elég volt a tétlen csodavárásból.
A tüntetésen Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács (SZNT) elnöke emlékeztetett arra, hogy októberben a román szenátus anélkül utasította el a Székelyföld autonómiastatútumának a törvénytervezetét, hogy az RMDSZ szenátorai felszólaltak volna a tervezet mellett, és a szövetség vezető politikusai részt sem vettek az ülésen. Hozzátette, téved, aki azt gondolja, hogy ezzel a témát lezárták. „A küzdelem csak most kezdődik!” - jelentette ki Izsák Balázs.
Az SZNT-elnök felszólítására a tömeg háromszoros igen kiáltással szavazta meg, hogy a decemberi választások után megalakuló új parlamentbe is beterjesszék a székelyföldi autonómiastatútum tervezetét, és azt is, hogy a székelyföldi önkormányzatok ismét határozatban tegyenek hitet az autonómia mellett.
A tüntetés résztvevőit a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása elleni két hónapos tüntetésével ismertté vált Sánta Imre lelkész, az EMNP sepsiszentgyörgyi képviselőjelöltje arról tájékoztatta: a román hatóságok nem engedélyezték, hogy egy zászlórúdra felvonják a székely zászlót.
A több négyzetméteres lobogót a tilalom miatt a tüntetés egész ideje alatt fiatalok tartották kézben a szónokok emelvénye előtt.
Krónika (Kolozsvár)

Erdélyi költősors – a visszatérés
Bár Bartis Ferenc (1936–2006) író, költő Gyergyószárhegyen született, Marosvásárhely joggal tartja a saját fiának, hiszen itt tanult és dolgozott éveken át, innen települt át 1984-ben Magyarországra a sok zaklatás elől, amit részben 1956-os szereplése, részben pedig későbbi tevékenysége, magatartása váltott ki a román kommunista hatóságok részéről.
Dénes László
Az egykori székely főváros legfiatalabb irodalmi körének alapítója, Bölöni Domokos ki is fejezte ama szándékát, hogy ha már Bartis Ferencről nevezték el körüket, minden egyes összeüléskor valaki olvassa fel a névadó legendás versét, az Utószó (És mégis élünk...) címűt, amit amaz 1956. november elsején a kolozsvári Házsongárdi temetőben mint egyetemi hallgató elszavalt az erdélyi szellemi nagyok, Brassai Sámuel, Dsida Jenő és Kriza János sírjánál. Egyebek mellett ez a felolvasás adott ürügyet a magyarországi forradalommal és szabadságharccal rokonszenvező erdélyi fiatalok későbbi tömeges letartóztatására. Bartis hét évi szigorított börtönbüntetést kapott, de a román titkosrendőrség szabadulása után, évek múlva is vegzálta az Összmagyar Testület későbbi elnökét. Nem véletlenül emlegetjük az akkor történteket, ugyanis a Bartis Kör csütörtöki ülésén az a Pethő László Árpád volt az íróvendég, aki maga is megjárta – Bartisék nyomában szinte – a román nemzetállami diktatúra bugyrait. A Kolozsváron született költő Marosvásárhelyen érettségizett 1967-ben, folyóiratokban és antológiákban publikált először, Forrás-kötete jelent meg a Kriterionnál Pethő László név alatt (Visszatérés, 1983), igaz, majdnem egy évtizedig feküdt a kézirat a kiadónál, mert közben a „szocialista államrend felforgatásának” vádjával három év börtönre ítélték a „szubverzív írásokat” produkáló költőt, amiből hét hónapot le is töltött. Megbélyegzettként ő is Magyarországra települt 1987-ben, ahol vidéki újságíróként élt és dolgozott, s azóta több kötete jelent meg. Ezek közül most a Bálban bál című versválogatást, valamint a Kinek kezében a lámpás? és Földreszálltan című, interjúkat és önvallomásokat tartalmazó kötetecskéket hozta el az unitárius egyház Bolyai téri tanácstermébe. A jó kéttucatnyi érdeklődőnek a körvezető Bölöni Domokos ajánlotta be a szerzőt és műveit, ezek közönség általi fogadtatásáról, kritikai recepciójáról is faggatva Pethő László Árpádot, aki pedig nemcsak örömének adott hangot e futólagos „hazatérés” fölött, de félelmeinek, aggodalmainak is népünk, nemzetünk és saját sorsának alakulását illetően, mert a múlt fenyegető árnyai ma is a nyomunkban koslatnak. De hogy az összejövetel emelkedett hangulatban ért véget, az elsősorban Seprődi József dicsőszentmártoni borásznak köszönhető, aki a Küküllő-menti pincék idei nedűiből hozott el ínyenceket is kielégítő kóstolni valót, nem is egyet. Beszélt is róluk, nem mulasztva el rámutatni: az irodalom és a bor édes testvérek a magyar kultúrában.
Krónika (Kolozsvár)

Megnyílt az Erdélyi Művészeti Központ bemutatkozó kiállítása
A sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum lovagtermében nyitotta meg első kiállítását szombaton az októberben létrehozott Erdélyi Művészeti Központ.
Kelemen Hunor, volt kulturális és örökségvédelmi miniszter, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke a megnyitón elmondta, az erdélyi magyarság elmúlt 23 éve az intézményépítésről szólt, de a kortárs képzőművészeti múzeum eddig hiányzott az intézmények közül. Korábban kolozsvári, marosvásárhelyi helyszínben is gondolkoztak, de kiderült, hogy csak olyan helyen lehet életre hívni az intézményt, ahol ehhez megvan az önkormányzat támogatása. Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója arról számolt be, hogy az intézményt létrehozó októberi adminisztratív döntés után a szakmát is meg kívánták nyerni a múzeumalapítás gondolatának. Ezért szervezték a kiállítást azokból az alkotásokból, amelyek máris az intézmény rendelkezésére állnak. Az igazgató hozzátette, a most kiállított anyagot kibővítik, elkészítenek egy katalógust, és a tárlatot Erdély más nagyvárosaiban is kiállítják.
Kántor Lajos irodalomtörténész, a Kolozsvár Társaság elnöke a kiállítás megnyitóján elmondta: a mostani válogatás rendezőelve az volt, hogy a már nem élő, vagy az elszármazott erdélyi magyar művészektől mutassanak be egy-két alkotást. „Sokkal gazdagabbak vagyunk, mint ahogy ez a köztudatban él” – vonta le a következtetést Kántor Lajos. A kiállítás az erdélyi alkotók közül mások mellett Nagy Albert, Mattis-Teutsch János, Baász Imre, Plugor Sándor, Gergely István, Jecza Péter, Nagy Pál, Sükösd Ferenc, Gazdáné Olosz Ella, Hervai Zoltán, Bocz Borbála, Kós András munkáit mutatja be.
Szabadság (Kolozsvár)

„Ahol a színpad csak ürügy a találkozásra”
Napkeltétől virradatig ünnepeltek a néptáncosok és népzenészek közönségükkel a Diákművelődési Házban és a Heltai Alapítvány székhelyén szombaton, a IX. Kolozsvári Népzene- és Néptánctalálkozón. A kilencedik alkalommal megrendezett találkozó hosszú utat járt be, míg egyszerű születésnapi mulatságból színvonalas rendezvénnyé nőtte ki magát. – Az Ördögtérgye Néptáncegyüttest 1999-ben alapítottuk feleségemmel, Zsuzsával. Az ötödik születésnapon arra gondoltunk, hogy ha már úgyis itt működünk Kolozsváron, meghívhatnánk a város és a környék együtteseit, hogy közösen ünnepeljünk. A lényeg ma is ugyanaz: hogy mulassunk, jól érezzük magunkat. A színpad csak eszköz, ürügy a találkozásra – magyarázta lapunknak Both József, a rendezvény házigazdája, a szervező csapat vezetője.
Évről évre több odafigyeléssel és fejfájással jár együtt a Kolozsvári Népzene- és Néptánctalálkozó megszervezése. A háttérben lelkes, fáradságot nem ismerő csapat áll, amelynek tagjai saját költségekből önként gondoskodnak arról, hogy az egynapos rendezvény minden évben zökkenőmentesen haladjon, és minden korosztály figyelmét felkeltsék.
Erről árulkodik az idei színes program is, amelynek első felében a legkisebbeket invitálták a Diákművelődési Házba. A kézműves-foglalkozásra, gyerektáncházra számos kíváncsiskodó ellátogatott, az örökmozgókat már kevesebb sikerrel tudta lekötni a Nagyvárad Táncegyüttes Bambuc Ördög című gyerekelőadása.
A délutáni órákban kiürült a gyerekzsivajtól hangos előtér, kerekasztal-beszélgetésre került sor táncházakról és arról, hogy vajon érdemes-e leragadni a ’60-as, ’70-es évekből ránk maradt, fejlődésükben megállt táncoknál, berögzült mozdulatoknál, avagy bátran lehet újítani, hozzátenni a sajátunkat. Hiszen ez nem csak dédapáink tánca, hanem ugyanúgy a miénk is, akik tovább örökítjük a néphagyományokat.
Both József elmondása szerint ez az igen aktuális és fontos téma megérdemelne egy külön rendezvényt. Továbblépésként a kosteleki Szellő Néptánccsoport táncosainak, a Zerkula zenekarnak és Ferencz András oktatónak adták át a terepet, valamint azoknak a felnőtteknek, akik ugyan csak egy rövid óra erejéig, de ízelítőt kaphattak a gyimesi táncokból, elsajátítva néhány lépést, mozdulatot.
A gálaest hagyományosan a rendezvény egyik fő mozzanatának számít, nem csoda, hogy ezúttal is telt ház fogadta a több mint tíz fellépő együttest. A kissé talán hosszúra nyújtott műsort a közönség nem csak türelemmel, de őszinte érdeklődéssel követte végig. A szervezők a műsort három részre tagolták, így az első részben a környékbeli ifjúsági tánccsopor- tok mutatkozhattak be: a kolozsvári Bogáncs, Zurboló, Kalotaszeg, Szarkaláb, Ördögtérgye, a szamosújvári Kaláka, valamint a Szegedről érkezett Cuháré és Délikert Napsugár.
– Minden alkalommal az adott évi tevékenységünk szolgáltatja a gála témáját. Mivel ez közös szervezés, az együttesből mindenki a magáénak érzi, sokszor a táncosok találják ki a témát. Idén a Ki mint veti táncát című előadásunk egyik jelenete szolgált alapként, amelyben bihari és gyimesi ritmusokat helyeztünk egymás mellé. Ezt a részletet vágtuk be a gálaműsor második részébe, és a két tájegységről hívtunk hagyományőrző táncosokat, Körösbánlakáról és Kostelekről – avatott be a házigazda a gála megszervezésének hátterébe, majd hozzátette: az amatőr táncegyüttesek és hagyományőrzők mellett fontosnak tartják, hogy minden évben egy-egy hivatásos együttes is színpadra lépjen. A délelőtti gyerekelőadás után a Nagyvárad Táncegyüttes a Fekete sáfrán című felnőttmesével állt közönség elé.
A gálán nem volt helye a fölösleges szócséplésnek, a szavak helyett inkább a tánc és zene beszélt. A közönség a gálát követően még utoljára körülnézhetett a kézművesvásáron, vagy hamar a Heltai Folk-kocsmába siettek, hogy időben kapjanak sört, zsíros kenyeret és a legjobb helyről hallgassák a Csereklye, a Harmadik, a Heveder és a Zerkula zenekar muzsikáját, s virradatig táncoljanak, mulassanak együtt.
SIMÓ HELGA
Szabadság (Kolozsvár)

Egy teljes napon át imádkoztak
Élő imalánc Marosvásárhelyen
Rózsafüzérrel a kezükben, hangosan imádkozó kis csoportra lettek figyelmesek szombaton Marosvásárhely utcáin a városlakók. A katolikus vallás szokásvilágát idéző rózsafüzér-zarándoklatra Marosvásárhelyen első alkalommal került sor, a Máltai Segélyszolgálat kezdeményezésére. A szombati zord, hideg időjárás ellenére a hívek élő imaláncot alkotva körbejárták a város katolikus plébániáit, és mindenhol imádkoztak.
A rózsafüzér-zarándoklat résztvevői szombaton reggel 8 órakor indultak el az Egyesülés negyedbeli nemrég felavatott Szent Család templomból, majd a Szt. Imre, a medgyesfalvi Szt. Erzsébet, a kövesdombi Szt. Miklós- templom, a Tudor negyedbeli Szt. Kozma és Damján, a Köteles utcai minoriták temploma következett, majd a főtéri Keresztelő Szent János-plébánia volt a zarándoklat végső állomása. Az ötven- hatvan fős csapat végigjárta a várost, mindenik templomban imádkoztak, és mindenik helyszínen újabb hívek csatlakoztak hozzájuk. Mindenütt szinte teljesen sikerült megtölteni Isten szent hajlékát, a főtéri plébánián is több mint százan vettek részt a szentmisén – tudtuk meg Tulit Viktóriától, a Máltai Segélyszolgálat marosvásárhelyi vezetőjétől, aki sikeresnek könyvelte el a szombati kezdeményezést, mint mondta, nem is gondolták, hogy ilyen sokan csatlakoznak hozzájuk. Tulit János, a segélyszolgálat illetékese hozzátette, jóleső érzés volt megtapasztalni, hogy az imádkozó kis csoportot látva sok járókelő kalapot emelt és keresztet vetett, valamint az, hogy a hét plébánia hívei között sikerült kapcsolatot teremteni a közös ima által. A máltaiak úgy érzik, elérték céljukat, hogy a plébániák hívei a várost körbejárva élő imaláncot alkossanak, és a Szűzanya oltalmába ajánlják a várost és lakóit.
– A célunk az volt, hogy az imádság hatására leomoljanak a város lakóit egymástól és Istentől elválasztó falak – fogalmazott Tulit János. A Máltai Segélyszervezet hagyományt szeretne teremteni a rózsafüzér-zarándoklat megszervezéséből Marosvásárhelyen is, így várhatóan jövő októberben ismét lehetőségük adódik a híveknek, hogy rózsafüzérrel a kezükben, imádkozva végigjárják a város utcáit és katolikus plébániáit.
(menyhárt)
Népújság (Marosvásárhely)

Romaháború tört ki Gyergyóban
Tizenöt személyt őrizetbe vett szombatról vasárnapra virradóra a gyergyószentmiklósi rendőrkapitányság, és összesen 24 személy ellen indult eljárás, miután szombaton délben a városban, a nyílt utcán csapott össze két romacsoport.
A konfliktus szombaton délben robbant ki, a rendőrség közlése szerint egy korábbi nézeteltérés miatt. Az előzetes nyomozás eredményei szerint az egyik csoport tagja felelősségre vont egy férfit a mások csoportból, amiért az ellopott tőle egy lovat. A két csapat tagjai furkósbotokkal, baltákkal és kaszákkal voltak felfegyverkezve, végül azonban személyi sérülés nem történt, tizenegy ház ablaka – ebből kettő romák tulajdonában állt, a többi más gyergyószentmiklósi polgárokéban – azonban betört.
Az összetűzés kirobbanását követően hamarosan a helyszínre érkeztek a rendőrség és a csendőrség különleges erői, és a konfliktusban részt vevő mind a 41 személyt előállították. A helyszínen egy ideig még a rendfenntartó egységek járőröztek.
Gheorghe Filip, a Hargita megyei rendőr-főkapitányság szóvivője elmondta, a kihallgatásra előállított 41 személy között nők és gyerekek is voltak. A rendőrség rendzavarás, rongálás és jogtalan hidegfegyver-birtoklás miatt indított eljárást. A 24 személy közül, aki ellen eljárás indult, tizenötöt azért vettek őrizetbe, mert agresszívak voltak vagy a többieknél jelentősebb szerepet játszottak a konfliktus kirobbantásában. Az őrizetbe vett személyek életkora 19 és 45 év közötti, és egy nő is van közöttük.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Avató engedély nélkül: megkoszorúzták a váradi honvédemlékművet
Civil átadást szervezett az RMDSZ Bihar megyei szervezete a Rulikowski köztemetőben felállított magyar honvédemlékműnek. Bár eredetileg nem akartak engedélyt kérni az ünnepségre, a rendezvény előtt mégis bejelentették, hogy megkapták a szükséges engedélyeket.
A helyszínen ezzel ellentétben mégis kiderült, hogy a polgármesteri hivatal nem hagyta jóvá ez irányú kérésüket, így a felszólalásokat egy, már korábban felállított világháborús emlékműnél tartották meg, s csak koszorúzni vonult át a mintegy 150 fős csapat az új emlékgúlához.
Ez a honvédemlékmű ugyanis magyar–román kormányközi megegyezés alapján lett felállítva, ezért hivatalos avatást csak a két ország védelmi minisztériuma szervezhet majd neki – erre azonban valószínűleg csak jövőre kerülhet majd sor. Az RMDSZ-es átadáson felszólalt Biró Rozália önkormányzati képviselő, Nagyvárad korábbi alpolgármestere, illetve Sárközi Zoltán önkormányzati képviselő, a gúla felállítását kezdeményező Pro Liberta Partium Egyesület alapítója. Köszöntötték az egybegyűlteket az egyesület magyarországi partnerei is, a Honvédség és Társadalom Baráti Kör delegációja.
Az emlékgúla annak a négy emlékműnek a pontos mása, amelyeket az első világháború után a váradi lakosság adakozásából állítottak fel a doberdói és isonzói véres csaták helyszínein.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Nagyváradon tartották meg a Délvidéki Szolidaritás Napját
A Délvidéki Szolidaritás Napját tartották tegnap Nagyváradon. A Várad-Újvárosi Református Templom délelőtti istentiszteletén Tőkés László európai parlamenti képviselő, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke hirdette az igét, majd délvidéki vendégek szólaltak fel.
Tőkés László igehirdetésében arra hívta fel a figyelmet, hogy bár Pál apostol kolossébeliekhez írt könyvének születésekor még igen elterjedt volt a rabszolgaság, és az emberek szigorú hierarchiákban éltek, ez mára ebben a formában nem jellemző, ugyanakkor az elnyomás és a kiszolgáltatottság a modern kori történelemben is valós jelenség.
Emlékeztetett: épp a Délvidéken, az 1944–1945-ös vérengzések idején, illetve a balkáni háborúban eshetett meg, hogy az elnyomó hatalom magyarok tízezreivel végzett, ám meglátása szerint ez ma már elképzelhetetlen volna. Sándor Lajos újvárosi lelkipásztor a gyülekezeti hirdetések után átadta a szót a délvidéki vendégeknek.
Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke köszöntötte a gyülekezetet, felidézve, mekkora vihart kavart a szerbiai politikában a bejelentés, hogy – mintegy válaszképpen a temesvári eseményekre – 1989. december 18-án megalakult a vajdasági magyarság Trianon utáni első érdekképviselete. Pál Károly, a Vajdasági Magyar Szövetség ügyvezető alelnöke szólalt fel, aki azt mondta, pártja készül Szerbia Európai Uniós csatlakozására, bár a romániai és a felvidéki példából világos, hogy a kisebbségi problémákra az sem nyújt megnyugtató megoldást, ám jelenleg jobb út nincs.
A templomi ünnepség után a meghívottak egy része sajtótájékoztatót tartott Tőkés László európai parlamenti irodájában. Az értekezleten Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke felidézte: Tőkés László közbenjárásával több petíciót is benyújtottak az Európai Parlamentnek, amelyek közül az egyikben a szlovákiai magyar állampolgárokkal szemben elkövetett, a szlovák alkotmánynak is ellentmondó visszaélésekre, a másikban pedig a mindmáig befejezetlen romániai restitúciós folyamat hiányosságaira hívják fel a figyelmet.
Lomnici elmondta: a legutóbbi magyar–szerb államelnöki találkozón azt kérték Tomiszlav Nikolics elnöktől, bírálja el pozitívan az igazságtalanul hosszú börtönbüntetésre ítélt temerini fiúk kegyelmi kérelmét. Lomnici Zoltán azt is kilátásba helyezte, hogy Magyarország és Szerbia kapcsolata megromolhat, amennyiben ez a kérdés nem rendeződik, másfelől szerinte Magyarország nem támogathat EU-s csatlakozási törekvéseiben olyan országot, amelyben nem érvényesül a jogbiztonság. Tőkés László azt mondta, hogy nem kifejezetten bizakodó az EP-nek benyújtott petíciók ügyében, de az igaz ügyért akkor is harcolni kell, ha azok megoldására nem mutatkozik valós esély.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Kétéves a könnyített honosítási eljárás
Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) és a Magyar Köztársaság Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériuma, valamint Külügyminisztériuma kereken két évvel ezelőtt kötötte meg megállapodását az egyszerűsített honosítási eljárással kapcsolatos ügyintézés lebonyolítására.
Ezt a történelminek nevezhető egyezséget ünnepelték szombat délután Érmihályfalván Wetzel Tamás miniszteri biztos, Nagyhaju Béla, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal igazgatója, valamint az érmellékiek honosításának intézésében élen járó személyek részvételével. Wetzel Tamás köszöntőbeszédében úgy fogalmazott: az állampolgársági törvény elfogadásával történelmet írt a magyar kormány, amelyre száz év múlva is emlékezni fognak.
A jogszabálynak köszönhetően mintegy 330 ezer külhoni magyar válhatott magyar állampolgárrá, tette hozzá a politikus. Nagyhaju Béla beszédében arra világított rá, hogy a honosítási eljárás miképpen szolgálja a nemzet fennmaradását. Fontosnak találta elmondani, hogy egyes, szárnyra kapott rémhírekkel ellentétben a magyar kormány nem szünteti meg az eljárást, sőt tovább egyszerűsíti, hogy még több külhoni magyar válhasson magyar állampolgárrá.
Szilágyi Zsolt, Tőkés László brüsszeli kabinetfőnöke, érmelléki szenátorjelölt kifejtette: kilencven éve keressük a megoldást arra, hogyan tudunk otthon lenni és megmaradni szülőföldünkön. Az ismert körülmények között fontos, hogy rendezzük viszonyunkat az anyaországgal, és rendezzük viszonyunkat annak az országnak a fővárosával, amelybe a történelem kényszerített bennünket – fogalmazott. Az egyszerűsített honosítási eljárás a nemzet összekapcsolásának eszköze, ezért is érthetetlen, miért támadják egyes választott vezetőink.
Zatykó Gyula néppárti alelnök, Nagyvárad szenátorjelöltje – aki annak idején a partiumi demokrácia-központok hálózatának kiépítését vezette – az eljárás beindításának első napjait idézte fel. Mint mondotta, élete meghatározó élménye volt, látni azt a nagyfokú érdeklődést, ami már az első napokra jellemző volt. Szilágyi Ferenc, a néppárt helyi vezetője bemutatta a Szülőföldünk: Bihari Érmellék című képes albumot, amelyet az EMNT azzal a szándékkal adott ki, hogy erősítse az érmellékiek öntudatát, és az egy közösséghez való tartozás érzését.
A könyvben nemcsak az érmelléki településeket mutatják be, hanem az itt élők múltját is felelevenítik korabeli családi fotók, világháborús tárgyi emlékek, katonai kitüntetések és okiratok stb. bemutatásával. A rendezvény keretében az EMNT a Helytállás díját osztotta ki azoknak, akik érdemben tettek az érmellékiek honosításáért. Díjban részesült Wetzel Tamás miniszteri biztos, Nagyhaju Béla főosztályvezető, Nyíri Béla, Nyírábrány polgármestere, Kiss Edit nyírábrányi anyakönyvvezető, Dezső Angéla létavértesi anyakönyvvezető, valamint Czeglédi Júlia, az érmelléki EMNT-iroda munkatársa. Wetzel Tamás és Nagyhaju Béla a szatmárnémeti EMNT-iroda vendégei voltak, ahol ünnepélyes keretek között zárták az iroda által összeállított tízezredik honosítási dossziét.
Krónika (Kolozsvár)

Huszonkét év
Elég volt! – a sepsiszentgyörgyi autonómiapárti tüntetés e felkiáltásban összegezhető egyik tanulsága történelmi távlatba helyezi a ma küzdelmeit.
Gondoljuk meg, a korábbi diktátor 25 évig uralgott – mondotta nemrég egy szónok egy másik rendezvényen, és a kijelentés egybecseng a néphangulat egy mára kiérlelt felismerésével: korszakhatárhoz közeledünk, történelmi léptékkel is mérhető időszak telt el a rendszerváltás óta. Az eltelt két évtized kisebbségvédelmi eredményei nem annyira önmagukban véve jelentéktelenek, hanem pontosan a viszonylag nagy, szinte egy emberöltőnyi időszakkal mérve, „megszámolva” találtatnak könnyűeknek.
Mert mit is ért el az erdélyi magyarság e két viharos évtized hepehupás terepén, e sokszor kilátástalan bukdácsolásban a román belpolitika minduntalan zavarossá és viharossá váló vizein? A Székelyföldön a kisebbségi jogok vonatkozásában bizonyos értelemben még mindig alatta vagyunk annak, amit a korábbi totalitárius rendszer első korszakában nyújtott, amikor itt a bíróságtól a kormányhivatalig magyar szó járta, és még az autonómia egy, igaz, eleve gúzsba kötöttnek szánt változatával is kísérleteztek, betelepítésekről pedig szó sem volt. Azt nevezzük eredménynek, hogy még ott sem tartunk?
Ma pedig pontosan a kisebbségvédelmi hozzáállás elégtelensége az, ami kiviláglik megfáradt és lendületet vesztett képviselőink tevékenységéből, hiszen ahogy telik életünk és erőnk apad, érezzük: ennél jóval többre lenne szükség, a teljes értékű emberi lét megélésére, normalitásra, a védelmi pozíciókból való kilépésre. Közösségi és egyéni létünk polgári kiteljesedésére vágyunk valamennyien, ahelyett, hogy a múlt folyton feltámadó démonaival, a többségi sovinizmussal, a jogokat kiskanállal mérő nemzetállammal kelljen a végkimerülésig hadakoznunk. Logikus és történelmi léptékű javulását sorsunknak az elprédáltnak érzett két évtized után az önrendelkezés egy magasabb fokának birtokában remélhetjük. Ennek a felismerésnek adott hangot a sepsiszentgyörgyi sokaság, melynek erejét, lélekszámon innen vagy túl, pontosan a tiszta hang adja, ennek jogán jegyzi-jegyezheti fel a történelem.
B. Kovács András
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az autonómia az egyetlen megoldás (Ezrek tüntettek Sepsiszentgyörgyön)
Az autonómia az egyetlen megoldás a székelyföldi magyarság számára – háromszoros igen kiáltással erről fogadtak el nyilatkozatot a szombati sepsiszentgyörgyi tüntetés résztvevői. Több ezren gyűltek össze, s a szónokok beszédeiben visszatérő motívum volt, hogy elérkezett az idő, cselekedni kell, mind többen és többen összegyűlni, világgá kiáltani akaratunkat, igényünket, ha azt akarjuk, ez a föld a miénk maradjon, és száz év múlva is magyarok lakják be.
A 11 órára meghirdetett TransylMania-koncert késve kezdődött, és lassan szivárogtak a Szabadság térre az ünneplőbe öltözött, székely zászlós tüntetők. 12 óra előtt tíz perccel még csak pár százan álldogáltak a színpad előtt, de aztán egyre többen és többen érkeztek. Bevonultak a lovasok – mintegy húszan öltöztek ünneplőbe, pattantak paripára –, majd megérkeztek a politikusok, a színpaddal szemben jobboldalt a Néppárt, baloldalt az RMDSZ elöljárói, jelöltjei kaptak helyet. Hatalmas székely zászlót feszítettek ki a színpad előtt – azt a lobogót, amelynek felvonására nem kaptak engedélyt a szervezők, előző este a zászlórúd felállítását megakadályozta a román hatalom.
Cél és eszköz
A székely himnusz eléneklése és Székely Kinga lelkész áldása után Sánta Imre, az EMNP sepsiszentgyörgyi képviselőjelöltje nyitotta a felszólalók sorát. „Szabadságot a székely népnek! Autonómiát Székelyföldnek!” – dörögte a bikfalvi református lelkész. Sokan megkérdőjelezték e tüntetés időszerűségét, ám véget kell vetni a folyamatos halogatásnak – mondotta. „Ugyanabban a posványban tocsogunk, amelybe belerántottak minket egy diktátum által. Míg szerte Európában az eltelt száz év alatt, de a közelmúltban is országhatárokat írtak át, autonómiák jöttek létre, addig mi csak tétlenül és tehetetlenül álltunk az idő múlásában” – hangsúlyozta. „A létünk a tét, honfitársaim! És megmaradásunk záloga az autonómia, amely még elérendő cél ugyan, de amelyet elérve eszközzé válik önazonosságunk megőrzésére” – emelte ki Sánta Imre, aki szerint hittel és kitartással el lehet érni, hogy mind többen és többen legyünk, hogy szavunk, kiáltásunk egyre erőteljesebb legyen.
A székely széki tanácsok nevében felszólaló Bíró Levente kitért arra, hogy Háromszék ezúttal az összefogásban is példát mutat, „pártpolitikai hovatartozástól függetlenül jelen vannak politikusaink, felekezeti egyházaink, civil szervezeteink és mindazok, akiknek szívügye a székelység jövője, a székelység felemelkedése” – mondotta. Ő is arról beszélt, hogy hitre van szükségünk, s kifejtette: a magyarság történelme során mindig lázadó volt, nem tűrte az elnyomást, és ebben a székelység meghatározó szerepet vállalt. Leszögezte: a mai autonómiatüntetés egy állomása az autonómiaküzdelemnek, folytatni kell a harcot december 9-e után is, „ki kell vinnünk küzdelmünket az utcára, és egyre többen kell csatlakoznunk, egészen addig, amíg kivívjuk Székelyföld területi autonómiáját” – zárta beszédét.
Pártpolitika fölé emelni a nemzetpolitikát
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke felidézte: 1989 decembere óta, 23 esztendeje mondják barátaival következetesen, hogy „autonómiára van szükség, mert ez a megoldás”, és huszonhárom éve támadják őt, őket emiatt. Az autonómia útjáról letért korábbi harcostársak megosztással vádolják őket, „márpedig az autonómia ügyének nem megosztania, hanem összekötnie kellene bennünket. Jó példa erre, hogy ma itt találjuk az RMDSZ megyei és helyi vezetőit” – hangsúlyozta. Tőkés László számba vette azt is, hogy ma a román parlamentben négy magyar honatyával – két képviselővel és két szenátorral – kevesebb ül, mint ahányan 2008-ban bejutottak, vannak, akiket felbuktattak más állásokba, egy képviselő elhunyt, Bokor Tibort pedig Kézdivásárhely polgármesterévé választották, és helyüket senki nem foglalta el. „Ki vette észre, hogy néggyel kevesebben vagyunk Bukarestben?!” – tette fel a kérdést, majd folytatta: „Lám, önmagában a mennyiség semmire sem garancia. Minőségi képviseletre van szükségünk. Olyan politikusokra, akik az autonómia ügyéből egy tapodtat sem engednek (...). Akik még akkor is felemelik szavukat érettünk, amikor ez értelmetlennek tűnik.” Tőkés László kitért arra is, hogy a baszk, katalán, dél-tiroli autonóm régiók nem szenvedték meg annyira a válságot, mint a központtól függő országrészek. „Ha összekapaszkodunk, hogyha egymásnak veti a hátát a tömbmagyarság és a szórvány, Székelyföld és a Részek, hogyha egységes magyar nemzetként lépünk fel, akkor lesz jövőnk” – hangsúlyozta. Új egység kell, amelyben a pártpolitikának fölébe emelkedik a nemzetpolitika. „Vannak közös ügyeink. Közös nyelvet beszélünk. Közös a célunk. És ez a célunk nem más, mint amit Kós Károly már kilencvenegy esztendővel ezelőtt tisztán és világosan megfogalmazott: a magyarság nemzeti autonómiája” – mondotta az EMNT elnöke,
Háromszoros igen a folytatásra
Izsák Balázs, a Székely Nemzeti Tanács elnöke felidézte: októberben a román szenátus anélkül utasította el a Székelyföld autonómiastatútumát, hogy az RMDSZ szenátorai felszólaltak volna a tervezet mellett, és a szövetség vezető politikusai részt sem vettek az ülésen. Hozzáfűzte: téved, aki azt gondolja, hogy ezzel a témát lezárták. „A küzdelem csak most kezdődik!” – jelentette ki. Felszólítására a tömeg háromszoros igen kiáltással szavazta meg, hogy a decemberi választások után megalakuló új parlament elé is beterjesszék a székelyföldi autonómiastatútum tervezetét, és azt is, hogy a székelyföldi önkormányzatok ismét határozatban tegyenek hitet az autonómia mellett. Toró T. Tibor, az EMNP elnöke, erdővidéki-sepsiszéki szenátorjelöltje arról beszélt, hogy „elég volt a tétlen csodavárásból”. Székelyföld és annak „régi, kemény népe” él és élni akar! „Nem engedhetünk tovább teret a romlásnak, a csüggedésnek, a beletörődésnek, a fásultságnak, a reménytelenségnek” – mondta. Szólt arról, hogy a „parlamenti képviselet monopóliumát féltve őrző” RMDSZ aprópénzre váltotta az autonómia ügyét, s bár húsz évvel ezelőtt felesküdtek az autonómiára, és 1996 óta majdnem folyamatosan hatalmon vannak, „a jövőt adták el a jelen – szavazatra váltható – eredménymorzsáiért”. Toró szerint az autonómia hatékony közigazgatási eszköz, amellyel okosan élve nemcsak nemzeti szimbólumaink szabad használatát és ünnepeink méltóságát tudjuk biztosítani, hanem megoldást kínál a dolgos mindennapok gondjaira-bajaira is. „Az autonómia nem egy megoldás a sokból, hanem a megoldás” – hangsúlyozta. „Jelenünk feladata és jövőnk felelőssége tehát egy föderális Románián belüli önálló európai Erdély, azon belül pedig a Székelyföld autonóm régió megteremtése. Harcunkat békésen, demokratikus eszközökkel vívjuk, de elszántan és kitartóan” – mondotta, és vázolta: a célhoz közelebb csak a politikum, a civil társadalom és az egyházak harmonikus együttműködése vihet.
Toró T. Tibor szavai után Sánta Imre olvasta fel a sepsiszentgyörgyi tüntetés nyilatkozatát. Egyebek mellett követelték anyanyelvünk, nemzeti szimbólumaink szabad használatát, önálló oktatási rendszert bölcsődétől az egyetemig, hogy adónkat itt költhessük el Székelyföld fejlesztésére, mi gazdálkodhassunk természeti kincseinkkel, hogy saját dolgainkban mi dönthessünk. A nyilatkozat megszólítja mindazokat, akikre szükség van az autonómiaküzdelemben: az egyházakat, civil szervezeteket, írástudókat, tudósokat, művészeket, az időseket, ifjakat, a politikai pártokat, hogy dolgozzanak ki egy közös cselekvési tervet az autonómia elérése érdekében. „Ha egymillió aláírást kell összegyűjteni, hogy Európa végre felfigyeljen ügyünkre, összegyűjtjük. Ha százezer aláírás kell ahhoz, hogy a Románia parlamentjébe választott képviselők számára nyomatékot adjunk jogos követeléseinknek, összegyűjtjük” – áll a szombaton közfelkiáltással elfogadott dokumentumban. A bő másfél órás tiltakozó nagygyűlés a magyar himnusszal zárult. A hideg miatt a tömeg már korábban oszladozni kezdett, a tüntetés végét körülbelül 1500-an várták meg.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Kegyelmet kérnek a temerini fiúk számára
Tőkés: A z ítélet jogosságához nem fér kétség, csak a súlyossága miatt tekinthető a magyar közösség megfélemlítését szolgáló diszkriminációnak – A délvidéki szolidaritás napja Nagyváradon
A magyarság lélekben, öntudatban, önazonosságban együvé tartozik, és hite segíti szembeszállni az igazságtalansággal, amikor alárendeltségbe próbálják kényszeríteni – jelentette ki Tőkés László európai parlamenti képviselő Nagyváradon, ahol vasárnap megtartották a Délvidéki Szolidaritás Napja rendezvényt.
A délvidéki magyarság emberi és kisebbségi jogai melletti kiállásként, a méltánytalanul súlyos – összesen 31 éves – börtönbüntetésre ítélt öt temerini magyar fiú ügyének felkarolásaként rendezett megmozdulást az EP-képviselő Lomnici Zoltánnal, az Emberi Méltóság Tanácsának elnökével közösen kezdeményezte. „Mi, magyarok csak azt kérjük, hogy tartsák tiszteletben jogainkat, emberi méltóságunkat” – mondta Lomnici Zoltán, hozzátéve: az Emberi Méltóság Tanácsa is kegyelmet kér a szerb államfőtől a temerini fiúk számára.
A délvidéki szolidaritás napjának szentelt, a nagyvárad-újvárosi református templomban tartott istentisztelet után tartott sajtóértekezleten Lomnici Zoltán hangsúlyozta: az Emberi Méltóság Tanácsa a jogbiztonságot kéri számon az EU-tag vagy az unióhoz csatlakozni kívánó szomszédos országoktól. Lomnici Zoltán szerint a temerini fiúk esetében tudomásul kell venni a bíróság döntését, de a nyilvánosság segíthet abban, hogy kegyelmi kérelmüket kedvezően bírálja el Tomislav Nikolić szerb államfő.
Kérdésre válaszolva Tőkés László úgy vélekedett: nem lehet a temerini fiúk kegyelmi kérelméhez kötni a magyar támogatást Szerbia uniós csatlakozását illetően, mert az ítélet jogosságához nem fér kétség, csak a súlyossága miatt tekinthető a magyar közösség megfélemlítését szolgáló diszkriminációnak. Azt viszont elképzelhetetlennek nevezte, hogy Szerbia az 1944–45-ös délvidéki atrocitásokat elismerése nélkül csatlakozzék az EU-hoz.
A Délvidéki Szolidaritás Napja rendezvényen részt vettek a vajdasági magyar pártok vezető tisztségviselői is: Ágoston András, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt elnöke, Pál Károly, a Vajdasági Magyar Szövetség ügyvezető alelnöke és Tari István, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének alelnöke. Ők nagy eredménynek nevezték a november 13-án Budapesten megszületett magyar–szerb államfői megállapodást. Akkor Áder János magyar és Tomislav Nikolić szerb államfő megegyezett abban, hogy közösen emlékeznek meg jövőre az 1944–45-ös titói megtorlások vajdasági áldozatairól. A magyar államfő felajánlotta Nikolićnak, hogy ezután – akár már másnap – egy másik helyszínen méltó módon megemlékeznek az 1942-es újvidéki „hideg napok” áldozatairól is.
magyarszo.rs/hu

Egy tüntetés hozadékai
Áltathatjuk magunkat ideig-óráig, de valós összefogás továbbra sincs az autonómia ügyében. A szombati tüntetésen még ennek ellenkezőjét látszott igazolni az RMDSZ-es felvonulás, az utóbbi nyilatkozatok, kiszivárgott hírek azonban bizonyították: sokan, nagyon sokan pártpolitikai propagandának tekintették és használták a székely önrendelkezési harc újabb állomását.
Kivonultak és első sorban álltak az RMDSZ-es elöljárók, jelöltek, de hiányoztak a szövetség kezdeményezte megmozdulásokon sűrűn jelen levő hivatalnokok, tisztségviselők – kiszivárgott hírek szerint egyenesen megtiltották részvételüket –, s bár kiállításmegnyitóra Sepsiszentgyörgyre érkezett Kelemen Hunor szövetségi elnök is, valahogy számára sem volt fontos, hogy megmutassa magát a székelyföldi autonómiát követelő tiltakozáson. Délután már azt nyilatkozta: legalább 700 embert ők mozgósítottak, de Borboly Csaba, a szomszéd és szintén székely megye tanácselnöke előbb elítélte a megmozdulást, amely szerinte lejáratja és hiteltelenné teszi az autonómia ügyét, aztán azt fejtegette: „csak a 250 néppárti jelöltnek sikerült megmozgatnia még 2–3 embert”. A háromszéki RMDSZ-esek halkan fanyalogtak, „fontos az autonómia, de azért mindennap dolgozni kell” – mondogatták, s lám, ők ezt teszik. Tamás Sándor megyei elnök vívmányokat emlegetett, például az elmúlt 23 év legnagyobb székelyföldi diadalát, a nemrég befejezett 220 kilométer aszfaltutat.
Ez volt a válasza arra, amit Tőkés László fogalmazott meg: „Székelyföld és az erdélyi magyarság önrendelkezése olyan ügy, amelyet sem tornatermekkel, sem 64 kilométer erdélyi autópályával nem lehet kiváltani.”
Kampányban szervezték a tüntetést, ennek minden előnyével és hátrányával. Nagyobb figyelmet irányított rá, és jelenlétre kötelezte a más politikai táborba tartozókat is – ugyanakkor élesítette az utólagos nyilatkozatokat, mindenki saját hasznára igyekszik fordítani a történteket. Parlamenti bársonyszékekért folyik a harc, s a majdani hatalomért, amelyhez az RMDSZ-esek nem titkoltan mind közelebb érzik magukat. Míg Sepsiszentgyörgyön az autonómiáért tüntetett majd négyezer ember, az RMDSZ vezetői már arról álmodoztak és nyilatkoztak, hogy december 9. után miként lépnek szövetségre az új román hatalommal.
Nincs egyetértés az autonómia ügyében, és ez jól tükröződik a most ismét egyértelművé váló, nagyon különböző politikai nézetekben. A néppártiak azt hirdetik, amit többen is megfogalmaztak a tüntetésen: az autonómia az egyetlen megoldás Székelyföld számára, és elérése érdekében haladéktalanul cselekedni kell. Az RMDSZ ezzel szemben szép lassan lépegetne nem is annyira az önrendelkezés, mint inkább a hatalom irányába.
Mi pedig választhatunk, s két hét múlva voksunknak értéke, értelme lesz.
Farkas Réka
Háromszék
Erdély.ma

Kulcsszerepük lehet helyi románoknak a székelyföldi régió megvalósításában
Konferenciát szerveztek Románia regionális átszervezéséről. A rendezvényen az egyik tisztázandó kérdés az volt, mennyire ellensúlyozható a magyarságot érő hátrány?
A legnagyobb erdélyi magyar szervezet, az RMDSZ kampányában a regionalizmus hangsúlyosan szerepel, benne a székelyföldi régió, illetve más, magyarok által is lakott térségek összekapcsolása. Pár napja Temesváron politikusok, önkormányzatok és civil szervezetek képviselői véleményét ütköztették Románia regionális átszervezésének kérdésében. Az Academia de Advocacy nevű szervezet kezdeményezése azért is válaszoltak sokan, mert a szomszédország 2007 óta a rendelkezésre álló uniós források alig tíz százalékát tudta lehívni, ennek pedig, a bürokrácia mellett, a mostani statisztikai régiók működésének alacsony hatékonysága a legfőbb oka. A temesvári vitafórumon Székelyföld képviselői is jelen voltak.
Sógor Csaba európai parlamenti képviselő a Kossuth Rádió Határok nélkül című műsorában azt mondta, az összejövetelen mindenki szembesült azzal, hogy Románia jelenlegi gazdasági régiói nem megfelelően lettek kialakítva, és jó volt hallani, hogy a konferencia sok román résztvevője is egyetértett ezzel. Többen a lengyel példát említették, a közép-európai országban akkor sikerült adminisztrációs reformot végrehajtani, amikor elfogadták az autonóm területek kartáját. „Én csak abban bízom, hogy más megyékben is ennyi civil, politikus és szakember eljut erre a felismerésre, és nem csak azokban a megyékben, ahol már elfogytak a magyarok, vagy ahol kevesen vannak” – mondta a politikus.
Borboly Csaba Hargita megyei önkormányzati elnök szerint az elmúlt huszonkét év bebizonyította, hogy ha bukaresti pártvezetőktől vagy egy-egy magát szakértőnek tartó szószólótól érkező közigazgatási javaslatok alapján születnek meg a döntések, akkor azok ellentétbe kerülnek a mindennapok valóságával. A döntéseket ezért a helyben élőkhöz minél közelebbi szinten kell meghozni. A régiókról is az egyes területek között történelmi kapcsolatok és a lakossági akart figyelembevételével kellene dönteni, és nem egy bukaresti irodában megrajzolni a térképeket – mondta Borboly Csaba. Az RMDSZ-es politikus hozzátette, szerinte Románia lakossága van annyira felnőtt, hogy akár térségi népszavazások révén nyilvánítsa ki az akaratát.
A magyarság által célul tűzött székelyföldi régiót – amely Hargita, Kovászna és Maros megyéket foglalná magába – a helyi románsággal partnerségben kell eltervezni, akikkel közösek a problémák, ezekre pedig Bukarestből nem jönnek megoldások. Ennek az együttműködésnek az első kísérlete, hogy Hargita megye megpróbálja a kisebbségben élő románoknak biztosítani a kulturális autonómiát – mondta Borboly Csaba, aki utalt rá,a székelyföldi régió megvalósítását is segítené, ha a románok rájönnek, hogy az számukra előnyös lehet, és abban otthon érzik magukat.
A Hargita megyei tanács elnöke a Határok nélkül-ben hozzátette, ha sikerül meggyőzni a helyi románságot arról, hogy a székelyföldi régióban nekik sokkal jobb élni, mint egy más kialakítású területi egységben, akkor változhat a helyzet, melyet jelenleg az országos román politika elutasító magatartása jellemez.
hirado.hu/Kossuth Rádió
Erdély.ma

Felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték az RMDSZ volt miniszterét
A román legfelsőbb bíróság három év hat hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte Nagy Zsolt volt távközlési minisztert. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) politikusát hanyag kezelésben találta vétkesnek a bíróság.
A háromtagú bírói tanács által kedden meghozott ítélet nem jogerős, a döntés ellen a legfelsőbb bíróság öttagú bírói tanácsánál lehet fellebbezni. A romániai korrupcióellenes ügyészség (DNA) hivatali visszaéléssel vádolta a volt minisztert.
A DNA a Román Posta egy bukaresti ingatlanának eladása miatt emelt vádat a Tariceanu-kormány két volt tagja – Nagy Zsolt és Tudor Chiuariu liberális igazságügy-miniszter -, valamint több postai vezető ellen. Az ügyészek szerint a vádlottak 2007-ben egy kormányhatározat kibocsátásával magántulajdonba játszották át egy – a piaci érték töredékére értékelt – telket, és ezzel 8,6 millió eurós kárt okoztak az államnak.
Chiuariut a bíróság felmentette, Mihai Toader, a Román Posta volt vezérigazgatója hat év letöltendő börtönbüntetést kapott. A posta másik két volt vezetőjét öt év börtönre ítélték. A vádlottak nem voltak jelen az ítélethirdetésen. Nagy Zsolt korábban azt mondta az MTI-nek, hogy nem kíván nyilatkozni az ügyről, álláspontját majd a jogerős ítélet kihirdetése után fejti ki.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke néhány napja kifejezte meggyőződését, hogy a volt távközlési miniszter ártatlan. „Ha Nagy Zsoltot elítélik, valamennyi minisztert be lehet börtönözni, hiszen százával írnak alá, hagynak jóvá hasonló kormányhatározatokat" – jelentette ki az RMDSZ elnöke.
A politikából időközben visszavonult Nagy Zsoltot 2007 júniusában függesztette fel miniszteri tisztségéből Traian Basescu államfő, miután privatizációs titkok kiszivárogtatása miatt kémkedéssel gyanúsították meg. 2009 márciusában ebben az ügyben is vádat emeltek ellene, a per folyamatban van, de ítélet még nem született.
MTI
Erdély.ma

Az autonómia fokozatai és értelme
Idestova huszonhárom esztendeje beszélünk nyíltan az autonómiáról, hiszen azelőtt olyan tabutémának számított, melynek emlegetése a szekuritáté vallatószobáiba vezette a vakmerőt, s ha ezen a címen nem is ítélték börtönbüntetésre (nem voltak hivatalosan politikai perek!), a végén mégis Szamosújváron találta magát a kiszemelt áldozat, s ráfogták például, hogy pedofil, homoszexuális, ki gyermekeket ront meg, szocialista ifjúságunk erkölcseit rombolja.
Ma nyíltan lehet beszélni az autonómiáról, bár eddig semmiféle eredményt nem lehetett elérni. Egyik autonómiaforma vonatkozásában sem. A személyi elvű autonómia fogalma a tömegek számára megfoghatatlan, elvont, alig értelmezhető, ezért ezt talán kár is emlegetni. A kulturális autonómia már komolyabb és tartalmakkal telíthető dolog, ami azt jelenthetné, hogy az erdélyi (romániai) magyarság teljes mértékben és jogkörrel dönthet művelődési és oktatási kérdéseiben, maga igazgatja intézményrendszerét, maga határozza meg új intézmények fölállításának szükségességét, de nem magyarországi adományokból, hanem a romániai költségvetés terhére. Hiszen mi is adófizetők lennénk, s hozzájárulásunk feljogosítana arra, hogy magunk döntsünk a dolgainkról, részarányosan részesülvén ugyanakkor az állami büdzsé támogatásaiból.
A legkényesebb kérdés természetesen a területi autonómia dolga, mely egyedül Székelyföldön képzelhető el, mely mind a lakosság nemzetiségi összetételét, mind a történelmi és kulturális hagyományokat tekintve ország az országban – igaz, a közepén! –, s ezt még nem sikerült mesterséges betelepítésekkel annyira fellazítani, hogy a nagy nemzeti homogenizálás elparentált áldozatává váljon. De a székelyföldi területi autonómia a legveresebb posztó a román nacionalisták, általában az egész román politikai osztály szemében. Legfőbb érvük ellene a hazai tákolt alkotmány hazug kitétele, mely szerint Románia egységes és oszthatatlan „nemzetállam”. E kitétel szajkózói maguk is tudják, mennyire hamis az állításuk, ahogyan az a nyakatekert és alaptalan elutasító érv is, miszerint „szegény Székelyföldet” a román állam tartaná el. Próbáljuk ki, hogy ne kelljen „eltartania”! Ezért tényleg érdemes tüntetni. Kampányban és azon kívül is.
Magyari Lajos
Székely Hírmondó
Erdély.ma

Szilágyi Zsolt: neurotikus az RMDSZ reakciója – Kovács Péter: a vádak csak mesék
Többek között az RMDSZ-t vádolja tisztességtelen ellenkampánnyal Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke. A politikus úgy véli, összehangolt akciósorozatról van szó, amelynek szerinte az a kiindulópontja, hogy a szövetség jelöltjei bármit megtesznek abbeli félelmükben, hogy a parlamentbe jutás elszalasztása nyomán nem kapnának a képviselőknek és szenátoroknak járó mentelmi jogot, és különböző bűncselekmények miatt rács mögé kerülnének.
Szilágyi felidézte: a Román Televízió választási műsorokért felelős producere önhatalmúlag eldöntötte, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt födralizmust népszerűsítő választási klipjét nem sugározza a köztelevízió, mert állítólag alkotmányellenes.
Szilágyi Zsolt szerint a köztévé döntése azért logikátlan, mert Crin Antonescu monarchiát népszerűsítő, illetve Victor Ponta alkotmánymódosítást szorgalmazó kampányklipjét gond nélkül sugározza. Egyébként az RTV tegnap közölte, az Országos Audiovizuális Tanács (CNA) egy novemberi határozata értelmében nem közölte az Erdélyi Magyar Néppártnak (EMNP) az autonóm régiókat és föderációs államberendezkedést hirdető, román nyelvű reklámklipjét. A közszolgálati televízió az EMNP panaszára válaszolva a CNA választási kampányt szabályozó határozatának arra a cikkelyére hivatkozik, amely szerint a választási klipek tartalma „nem veszélyeztetheti az alkotmányos rendet, a közrendet, a személyek és a javak biztonságát”.
Ugyanakkor vasárnap este egy, a közérdekű nyilvánosság szabadsága felett őrködő, román civil szervezet közleményben ítélte el a hirdetés sugárzásának megtagadását. A bukaresti székhelyű ActiveWatch Sajtófigyelő Ügynökség felszólította a televíziót, hogy vizsgálja felül döntését.
„A román nemzetállam tipikus neurotikus reakciójáról beszélhetünk, és pontosan ugyanilyeneket produkál az RMDSZ is” – jelentette ki tegnapi sajtótájékoztatóján Szilágyi Zsolt, majd felsorolta a szerintük az RMDSZ részéről őket ért igazságtalanságokat. Csíkszereda határában például úgy tűnt el nyom nélkül az EMNP két óriásplakátja, hogy közben az út túloldalán az RMDSZ hasonló méretű molinói érintetlenek.
A választási bizottság döntésével az EMNP szlogenjeit parodizáló plakátokat már le kellett szedni, de az ellenkampány mégis folytatódik – véli a politikus. Tudomása szerint Marosvásárhelyen Frunda György nevében korteskedők boltokban fenyegetik meg az üzletvezetőket, hogy pénzügyi ellenőrzést küldenek rájuk, amennyiben nem szedik le az EMNP-plakátokat a kirakatukból. Szilágyi Zsolt szerint ez a módszer az ukrán maffia védelmi pénzére hajaz.
Máramaros megyében osztályfőnökök próbálnak diákjaiktól információt szerezni arról, hogy a családok igényelték-e a magyar állampolgárságot, Biharban pedig állítólag állásukból való eltávolítással, az oktatási-nevelési támogatás vagy a szociális segély megvonásával fenyegetnek meg EMNP-szimpatizánsokat. Épp előző nap szerzett róla tudomást, hogy az EMNP-rendezvényekre leszerződtetett, érmihályfalvi amatőr színjátszócsoport tagjait egyenként hívták fel telefonon, és fenyegették meg RMDSZ-tagok – közölte Szilágyi, aki arra szólította fel a magyar szavazókat, ne engedjék magukat megfélemlíteni.
Megkeresésünkre Kovács Péter, az RMDSZ kampányfőnöke úgy nyilatkozott, Szilágyi Zsoltnak bizonyítékokat kellene keresnie vádjaira, amelyek szerinte mesék, és mindössze arra szolgálnak, hogy a párt bekerüljön a médiába. Eközben Szabó Ödön Bihar megyei RMDSZ-es képviselőjelölt, a szövetség megyei ügyvezető elnöke arról beszélt, hogy egyáltalán nem zavarja, hogy az EMNP ellenük kampányol, hiszen a kis pártnak szerinte esélye sincs a szövetséggel szemben.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Építkező tudomány
Kolozsváron az Erdélyi Múzeum Egyesület 11. alkalommal szervezte meg a Magyar Tudomány Napját Erdélyben. „ A felfedező tudomány 21. század eleji eredményei és távlatai Erdélyben” címmel tartott rangos esemény a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében zajlott le. A rendezvény fővédnöke Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke.
A MTA részéről, Paládi- Kovács Attila, a Magyar tudományosság külföldön elnöki bizottság kuratóriumi vezetője beszédében kiemelte, Európát súlyos válság sújtja. Ennek ellenére folyik az építkezés a tudomány szempontjából. Magyarországon a tudomány támogatására a GDP 1,1-1,2%-os részarányát biztosítják, ami a környező országokhoz képest jelentős. A mai magyar kormány értékeli az innováció, a tudományos kutatás fejlesztésének igényét. A tudományt húzó ágazatnak tekinti. Az EU tagországaiban, átlagban, a GDP 1,9-2,1%-át, költik a tudományos kutatás támogatására. Hivatkozik Móricz Zsigmond fiatal íróknak adott tanácsára, mely ma is érvényes: „Ne politizálj, építkezz”. Németh László szavait idézi, melyek nem vesztették el aktualitásukat „Kelet-Európa népeinek egymásra kell találni, ez a felemelkedés útja.” A tudomány egyre inkább nemzetközivé válik, emiatt a tudósok, kutatók közötti együttműködés szükséges.
Magdó János Magyarország kolozsvári főkonzulja a Fórumot üdvözlő beszédében kiemelte:” Mi magyarok azt szeretjük mondani magunkról, hogy tudós nemzet vagyunk.” Egy filmet tekintett meg, amely bemutatja, hogy a gyufa, a golyóstoll stb. a magyarokhoz kötődik. 10-12 Nobel díjas tudóst tudhat magáénak e nemzet. „Tudósok, felfedezések nevével büszkélkedhetünk. Azonban, mikor ezekről beszélünk, mindez természetesnek tűnik. Nem gondolunk arra, milyen sok munka testesül meg bennük. Kutató csoportokhoz, egyének nevéhez kötjük az eredményeket. De mögötte áll az egész nemzet.”
Az EME- nek komoly szerepe van abban, hogy Erdélyben fejlessze a tudományos életet. Jelenleg megteremtődött a lehetőség, hogy az erdélyi és kárpát-medencei tudományos hálózat egybekapcsolódjon.
Szakmai szempontból értékes előadások hangzottak el, melyek bizonyítják a tudomány világának sokszínűségét.
Dávid László „Az optimális irányítás, egy új innovatív szemlélet a globális felmelegedés gondjainak kezelésére” című értekezésében a modellezésnek különböző területeken levő alkalmazását mutatta be. A következtetése: a modellek azt mutatják, bármit meg lehet tenni, ha időben hosszú távra terveznek.
Imre Mihály „ A kulturális emlékezet forrásai, jellemzői, rétegzettsége Szenczi Molnár Albert munkásságában” című előadásában értékelte a nagy gondolkodó hozzájárulását a német protestáns kultúra magyarul történő ismertetésében. (Szencen született, 1574. augusztus 30.-án, Kolozsváron halt meg, 1634. január 17.-án. Református lelkész, nyelvtudós, filozófus, zsoltárköltő, egyházi író, műfordító.)
Imre Mihállyal beszélgetve, megtudtam, miért választotta a Szenczi műveinek kutatását. Mint fiatalember Hódmezővásárhelyen tanárkodott. Az iskola könyvtárában rátalált az 1544-es kiadású Bibliára, mely Szenczi Molnár Albert tulajdonában volt. Sűrű glosszákkal, bejegyzésekkel telt Biblia az ifjú tanárt magával ragadta. Kisdoktori értekezését e témából írta. Ez volt az, az ok, mely elindította kutatói pályáján. A nagy doktoriját is ebből írta. A bejegyzések tulajdonképpen Szenczi Molnár Albert nyugati vándorlásai alkalmával szerzett tapasztalatait, de az életének eseményeit is rögzítik. Mint például, 1622-ből származik az a bejegyzés, melyben rögzíti kislányának halálát. Ekkor határozta el Imre Mihály, hogy minél árnyaltabban, a maga teljességében szeretné megismerni Szenczi Molnár Albert életét és munkásságát. Kutatásai eredményeként két könyvet is írt. Ezekben részletesen ismerteti Szenczi Molnár Albert munkásságának sokszínűségét. Életképeket villant fel, amelyek közül egyesek a tudós fiatalkori érdeklődésére utalnak. Azt is jelzi, hogy jelen volt a Vizsolyi Biblia nyomtatásánál, mint 14 éves fiú. Lévén értelmes, rábízták a korrektura elvégzését. Fogalmazhatnánk úgyis tanítója Károlyi Gáspár volt. A magyar protestantizmus nagy teljesítménye a Vizsolyi Biblia.
Imre Mihálynak az élet megadta azt a lehetőséget, hogy minden olyan városban, melyben Szenczi Molnár Albert járt, (Wittenberg, Strasbourg, Heidelberg, Altdorf, Marburg, Oppenheim) maga is megfordulhatott. Szenczi Molnár Albert 60 évet élt. Életének felét külföldön töltötte, de soha, egy pillanatig sem felejtette el magyarságát, holott lehetett volna műveltsége révén akár német tudós is. A Vizsolyi Bibliát kétszer is kiadta Németországban, olyan nyomdában, ahol csak ő tudott magyarul. A Biblia magyar nyelvű korrektúráját ő végezte.
A hallgatóság részéről felvetett kérdésekre válaszolva, Imre Mihály kifejtette: a régi magyar irodalom egyik intenzíven művelt területe a Szenczi –kutatás. Az elmúlt 20 év alatt 3 Akadémiai fokozat született Szenczi műveinek a tanulmányozása kapcsán. A Bibliát több mint 80 alkalommal adták ki.
Néda Zoltán „ Szociálfizika”- fikció vagy valóság? című értekezésében felveti a kérdést, van-e értelme arról beszélni, hogy a szociális jelenségek tanulmányozására alkalmazhatók a fizika módszerei. Stewart szociálfizikának nevezte a „társadalmi jelenségek matematikai- statisztikai eszközökkel történő vizsgálatát”.
Néda Zoltán érveket és ellenérveket sorakoztatott fel a társadalmi jelenségek ily módon való tanulmányozására. A következtetése, a fizika alkalmazható a szociális jelenségek leírására. Különböző példák alapján érzékelteti – a 2000.-ben Londonban felavatott Milleniumi híd, a koalíciók, csoportok kialakulása a társadalomban, a vastaps – a térbeli, viselkedési kölcsönhatásokat fejeznek ki. A társadalmi jelenségek is univerzális törvények alapján alakulnak.
A szociálfizika egyre inkább valóság- mondja Néda Zoltán.
A Fórum a munkálatait szakosztályokban folytatta.
Csomafáy Ferenc
erdon.ro

Egy tüntetés hozadékai
Áltathatjuk magunkat ideig-óráig, de valós összefogás továbbra sincs az autonómia ügyében. A szombati tüntetésen még ennek ellenkezőjét látszott igazolni az RMDSZ-es felvonulás, az utóbbi nyilatkozatok, kiszivárgott hírek azonban bizonyították: sokan, nagyon sokan pártpolitikai propagandának tekintették és használták a székely önrendelkezési harc újabb állomását.
Kivonultak és első sorban álltak az RMDSZ-es elöljárók, jelöltek, de hiányoztak a szövetség kezdeményezte megmozdulásokon sűrűn jelen levő hivatalnokok, tisztségviselők – kiszivárgott hírek szerint egyenesen megtiltották részvételüket –, s bár kiállításmegnyitóra Sepsiszentgyörgyre érkezett Kelemen Hunor szövetségi elnök is, valahogy számára sem volt fontos, hogy megmutassa magát a székelyföldi autonómiát követelő tiltakozáson. Délután már azt nyilatkozta: legalább 700 embert ők mozgósítottak, de Borboly Csaba, a szomszéd és szintén székely megye tanácselnöke előbb elítélte a megmozdulást, amely szerinte lejáratja és hiteltelenné teszi az autonómia ügyét, aztán azt fejtegette: „csak a 250 néppárti jelöltnek sikerült megmozgatnia még 2–3 embert”. A háromszéki RMDSZ-esek halkan fanyalogtak, „fontos az autonómia, de azért mindennap dolgozni kell” – mondogatták, s lám, ők ezt teszik. Tamás Sándor megyei elnök vívmányokat emlegetett, például az elmúlt 23 év legnagyobb székelyföldi diadalát, a nemrég befejezett 220 kilométer aszfaltutat. Ez volt a válasza arra, amit Tőkés László fogalmazott meg: „Székelyföld és az erdélyi magyarság önrendelkezése olyan ügy, amelyet sem tornatermekkel, sem 64 kilométer erdélyi autópályával nem lehet kiváltani.”
Kampányban szervezték a tüntetést, ennek minden előnyével és hátrányával. Nagyobb figyelmet irányított rá, és jelenlétre kötelezte a más politikai táborba tartozókat is – ugyanakkor élesítette az utólagos nyilatkozatokat, mindenki saját hasznára igyekszik fordítani a történteket. Parlamenti bársonyszékekért folyik a harc, s a majdani hatalomért, amelyhez az RMDSZ-esek nem titkoltan mind közelebb érzik magukat. Míg Sepsiszentgyörgyön az autonómiáért tüntetett majd négyezer ember, az RMDSZ vezetői már arról álmodoztak és nyilatkoztak, hogy december 9. után miként lépnek szövetségre az új román hatalommal.
Nincs egyetértés az autonómia ügyében, és ez jól tükröződik a most ismét egyértelművé váló, nagyon különböző politikai nézetekben. A néppártiak azt hirdetik, amit többen is megfogalmaztak a tüntetésen: az autonómia az egyetlen megoldás Székelyföld számára, és elérése érdekében haladéktalanul cselekedni kell. Az RMDSZ ezzel szemben szép lassan lépegetne nem is annyira az önrendelkezés, mint inkább a hatalom irányába.
Mi pedig választhatunk, s két hét múlva voksunknak értéke, értelme lesz.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Az autonómia a megoldás! (Sepsiszentgyörgyi nyilatkozat)
Mi, Románia és az egyesülő Európa szabad polgárai, élve gyülekezési és szabad véleményformálási jogunkkal, az eljövendő nemzedékek iránti felelősségünk tudatában, közös akaratunk megerősítéseképpen ma, 2012. november 24-én Sepsiszentgyörgyön ismételten és elkötelezetten hitet teszünk az erdélyi magyar közösségünk és Székelyföld önrendelkezése mellett.
Nincs további huszonkét évünk várni arra, hogy Bukarestben rendeződjenek közös dolgaink. Mondjuk ki: az elmúlt évtizedek keserű tapasztalata az, hogy a központosított hatalom nekünk eddig több problémát okozott, mint ahányat megoldott! Elég volt a tétlen csodavárásból! Elegünk lett a fejünk fölött köttetett háttéralkukból! Elegünk lett abból, hogy korrupt politikusok elprédálják gyermekeink jövőjét! Elegünk van abból, hogy a mindenkori kormányok hibás döntéseinek árát mi fizetjük meg! Elegünk van abból, hogy belső anyaországunknak, Székelyföldnek még a puszta létét is tagadják! Székelyföld élt, él és élni akar. Ezért gyűltünk ma össze. Őseinktől örökül kapott szülőföldünkön otthon akarjuk érezni magunkat. Ez a mi jussunk. Ragaszkodunk hozzá. Szabadon akarjuk használni anyanyelvünket, nemzeti szimbólumainkat. Székelyföldön legyen a magyar is hivatalos nyelv. Jogunk van hozzá. Önálló oktatást akarunk a bölcsődétől az egyetemig. Legyen jogunk hozzá! Azt akarjuk, hogy a mi adónkat itt költsük el Székelyföld fejlesztésére, népének épülésére. Legyen jogunk hozzá! Azt akarjuk, hogy természeti kincseinkkel mi gazdálkodjunk, ne idegenek prédálják el, és nekünk csak a tájsebek gyógyítása maradjon. Legyen jogunk hozzá! Azt akarjuk, hogy dolgainkat nem ismerő kormányhelytartó ne akadályozhassa értékmegőrző és értékteremtő munkánkat. Azt akarjuk, hogy saját dolgainkban mi dönthessünk. Autonómiát akarunk. Mert az autonómia a megoldás. Szavatolja ünnepeink méltóságát, lehetővé teszi a dolgos hétköznapok eredményességét, és megmutatja a jövő biztonságát. Ebből nem engedünk. Küzdelmünket békés, demokratikus eszközökkel mindaddig folytatjuk, míg célunkat el nem érjük. Önmagunkban, egyenként nem fogunk sikert elérni. Mindenkire szükség van. Szólítjuk egyházainkat! Hitünk megtartó ereje, a keresztény értékvilág évezredes iránytűnk. Szólítjuk a mindennapjainkat otthonosabbá tevő civil szervezeteinket! Újra kell építenünk közösségeinket. Szólítjuk írástudóinkat, tudósainkat és művészeinket! Az erdélyi kultúra egyediségére méltán lehetünk büszkék. Szólítjuk politikusainkat! Az erdélyi magyarság egyértelmű akaratának eleget téve dolgozzanak ki egy közös cselekvési tervet az autonómia elérése érdekében. És attól el ne térjenek, jussanak akármelyik magyar párt színeiben képviselethez a törvényhozásban. Szólítjuk az időseket! Bölcsességükre és tapasztalatukra építhetünk. Szólítjuk ifjainkat! Alkotó lendületük előrevisz. Szólítjuk magyar szórványközösségeinket. Székelyföld – a belső anyaország – nem feledkezik meg róluk. Idézzük Erdély szellemiségét! Küzdelmünk saját autonómiánkért része annak, hogy Erdélyt Bukarest önkényeskedő beleszólása nélkül akarjuk. Ezért partneri együttműködést keresünk az Erdély méltóságát visszakérő románsággal! Ha egymillió aláírást kell összegyűjteni, hogy Európa végre felfigyeljen ügyünkre, összegyűjtjük. Ha százezer aláírás kell ahhoz, hogy a Románia parlamentjébe választott képviselők számára nyomatékot adjunk jogos követeléseinknek, összegyűjtjük. Ha tüntetéseken kell kiáltanunk ismét és ismét autonómiára hívó szavunkat, akkor újra és újra utcára vonulunk. Nem mások ellenében, hanem azért, mert igazunk van. A nemzeti autonómiánk apostolát, Kós Károlyt idézzük: „Dolgoznunk kell, ha élni akarunk, és akarunk élni, tehát dolgozni fogunk.” Hittel és alázattal, felelősséget vállalva, és az önrendelkezés iránt elkötelezetten fogunk dolgozni: örökségünk megóvása, jelenünk jobbítása és jövőnk biztosítása érdekében. Isten minket úgy segéljen! (Közfelkiáltással elfogadták a november 24-i sepsiszentgyörgyi autonómiatüntetésen)
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bemutatják dr. Bura László könyvét
Könyvbemutató és történelmi előadás Scheffler János és Bogdánffy Szilárd püspökök koncepciós peréről.
A Szent István Kör történelmi előadás keretében mutatja be dr. Bura László idén, Sakkfigurák címmel megjelent könyvét. A szerző a két boldoggá avatatott mártír püspök meghurcoltatásáról gyűjtötte össze a levéltárak hozzáférhető anyagát. Az egyházak megtörése az elnyomó kommunista államhatalom kiemelt célja volt és elérése érdekében minden eszközt felhasznált.
A könyvet bemutató dr. Nagy Mihály levéltáros előadásában mintegy keretként szól a korszak egyházi politikájáról és a koncepciós perek anatómiájáról. A szerző, dr. Bura László szerint, a könyvben bemutatott iratok pontosan bemutatják, „... hogy milyen is az, amikor a semmiből csinálnak valamit, színtiszta kitaláció volt minden. A könyv maga azért is érdekes, mert ez egy társadalomrajz, egy jogi ügynek a bemutatása, ami arra való, hogy az ember, ha elolvassa, látja, hogy tulajdonképpen mi is volt a háttérben. (...) A címet sokáig nem adtam meg, aztán ráakadtam egy részre, ahol teljesen világossá vált, hogy hogyan is néztek ki előre maguknak embereket, és hogyan is mozgatták őket, pont úgy, mint egy sakkjátszmában."
Az előadására és könyvbemutatóra 2012. november 29.-én, csütörtökön, 17.00 órakor kerül sor, a szatmárnémeti római katolikus püspökség konferencia termében.
szatmar.ro

Mit tekint hazájának az erdélyi magyar?
Csökken Romániában a magyarok lélekszáma, de mivel ugyanilyen negatív trend érvényesül az ország összlakosságának számát illetően is, a magyarok részaránya alig változik – derült ki Veres Valér kolozsvári szociológus hétfő esti brüsszeli előadásából, amelyet az erdélyi magyarság asszimilációja témakörének szentelt.
A kutató Sógor Csaba RMDSZ-es európai parlamenti képviselő és a brüsszeli Balassi Intézet meghívására tartott előadást a Magyar Nemzeti Kisebbségek Európai Érdekképviseleti Irodájának, a HUNINEU-nak a székházában. A 2011-es romániai népszámláláson az ország lakosságából 16 millió 870 ezren (88,6 százalék) vallották magukat románnak, 1 millió 238 ezren (6,5 százalék) magyarnak, 619 ezren pedig (3,2 százalék) romának, illetve cigánynak. Az előző, 2002-es népszámlálás óta a magyarok száma közel 197 ezer fővel csökkent. A magyarok részaránya azonban csak 0,1 százalékponttal volt alacsonyabb 2011-ben, mint közel egy évtizeddel korábban. 1992-ben a romániai magyarok részaránya még az ország lakosságának 7,1 százalékát tette ki, 2002-ben 6,6, 2011-ben pedig 6,5 százalékát.
A Veres Valér által ismertetett adatok szerint a román-magyar vegyes házasságok 27,5 százalékában lesz magyar az ilyen házasságból származó közös gyermek. A „normális”, vagyis asszimilációmentes állapot az lenne, ha ezen családok 50 százalékában nevelnének magyar nemzeti identitású gyermekeket. A kutató beszámolt az erdélyi magyarok identitáselemeinek változásairól, a regionalitás tudatának erősödéséről is. Míg 2007-ben a válaszadók 16,6 százaléka vallotta magát „erdélyinek”, 27 százaléka „erdélyi magyarnak”, 29 százaléka pedig „magyarnak”, a 2010-es felmérés alapján 29,6 százalékra emelkedett a magukat „erdélyiként” meghatározók aránya, és eközben 24,4 százalékra csökkent mind az „erdélyi magyar” definíciót választók aránya, mind pedig azok aránya, akik „jelző nélküli” magyarnak vallották magukat. 2007-ben 7 százalék, 2010-ben 9 százalék mondta magát székelynek. 2007-ben még a válaszadók 61 százaléka teljesen egyetértett azzal az állítással, hogy magyarnak született, és ez büszkeséggel tölti el, 2010-ben azonban már csak 39,1 százalék értett teljesen egyet ezzel a kijelentéssel.
A válaszadók közel 60 százaléka nem gondolja, hogy magyar származása hátrányt jelentene számára. 2007-ben a megkérdezettek 4,6 százaléka, 2010-ben már csak 3,3 százaléka értett egyet maradéktalanul azzal az állítással, hogy magyarsága hátrányt jelent. A 2007-es adatfelvétel során a válaszadók 46,6 százaléka Romániát, 31 százaléka pedig Erdélyt tekintette hazájának, míg Magyarországot mindössze 3,7 százalék. 2010-ben a hazájukként Romániát megjelölők aránya 40 százalékra csökkent, ám lényegesen megemelkedett – 45,5 százalékra – az Erdélyt válaszolók aránya. Más, lényeges elmozdulás e tekintetben nem történt. „Bár létezik az egységes kárpát-medencei magyar nemzettudat, ez nem a Magyarországgal való azonosulás útján történik” – olvasható a kolozsvári szociológus által a rendezvény résztvevőinek kiosztott összegző tájékoztatóban.
Székelyhon.ro

Kabarészínházat alapítottak Aradon
Erdélyi Broadway névvel kabarészínházat alapított az Aradi Kamaraszínház, amely első, Magyarország, szerellek című produkcióját több erdélyi településen is bemutatja.
Tapasztó Ernő, az aradi színház igazgatója kedden elmondta, hogy a november 28. és december 2. közötti tájolás Székelyföldön zajlik, többnyire olyan településeken, ahol már nagyon régóta nem volt magyar nyelvű színházi előadás, vagy ahová csak ritkán jutnak el magyar társulatok. Az erdélyi kabarészínház tagjai Maroshévizen, Korondon, Kovásznán, Gyergyószentmiklóson és Kézdivásárhelyen lépnek fel, majd december 3-án Aradon tartják a kabarészínház hivatalos ünnepi megnyitóját.
Tapasztó Ernő közlése szerint többnyire olyan ismert magyar humoristákat és kabarészerzőket foglalkoztatnak, akik korábban a Mikroszkóp Színpadon és a Rádiókabaréban is sokat játszottak.
Az alapítás ötlete azt követően merült fel, hogy a nyáron Aradi Tibor és az idei Karinthy-gyűrűs Varga Ferenc József kabarét játszottak Aradon, majd Aradi Tibor a Kamaraszínház VodkaPolka avagy hogyan ettem kutyát című produkciójában is fellépett. „Hosszú időt töltöttünk együtt, és ebben az időszakban merült fel egy erdélyi kabarészínház alapításának az ötlete" - idézte fel Tapasztó, aki emlékeztetett arra, hogy Erdélyben vannak már kabarétársulatok, de a piac csak kismértékben van lefedve.
Az első előadáshoz, a Magyarország, szerellekhez a jeleneteket Aradi Tibor és Varga Ferenc József írták, majd bevonták Nádas Györgyöt és Heller Tamást. A tervek szerint később Lung László Zsolt és Maksa Zoltán is csatlakozik a kabarészínházhoz, amely minél több előadást szeretne bemutatni, és magánszínházként kíván működni.
Az Erdélyi Broadwaynek nincsenek „határai", így minél több helyre szeretnének eljutni. „Bárhol fogunk játszani, ahova hívnak minket, ahol van néző, és ahol meg tudjuk szervezni az előadásokat" - jegyezte meg az igazgató.
Az első előadás új jelenetekből épül fel, amelyeket Magyarországon sem láthatott még a közönség. Inkább közéleti aktualitásokra reflektál a kabaré, de a politikát sem kerülheti meg. „Emellett szó van euróról, rendőrökről, politikusokról, hiszen ez klasszikus, zenés kabaré est" - mondta Tapasztó.
Az MTI kérdésére válaszolva kitért arra is, hogy Székelyföld nem kapcsolódik olyan szorosan a magyarországi médiatérhez, mint Partium, ezért nem tudják, hogyan csapódik le majd a pesti humor Székelyföldön, de a színészek tudnak alkalmazkodni a helyi körülményekhez. A kabaréműfaj egyik sajátossága az állandó változás, a színészek együtt lélegeznek a közönséggel, a jeleneteket pedig át lehet írni egyik napról a másikra a helyi sajátosságoknak megfelelően - húzta alá az igazgató.
Maszol.ro

Három és fél év felfüggesztett börtön Nagy Zsoltnak
Három és fél év felfüggesztett börtönre ítélte kedden alapfokon a legfelsőbb bíróság Nagy Zsolt volt távközlési minisztert. Tudor Chiuariu volt igazságügyi minisztert felmentették az úgynevezettPosta-dossziéban – közölték a hírtelevíziók.
Mihai Toader, a Román Posta volt vezérigazgatója hat év letöltendő börtönbüntetést kapott. A posta másik két volt vezetőjét öt év börtönre ítélték.
A két volt minisztert hivatali visszaéléssel vádolták. A vádirat szerint mandátumuk idején pozitívan véleményezték azt a kormányhatározatot, amellyel a Román Posta egyik nagy értékű bukaresti ingatlana – hamis okiratok alapján – magánkézbe került. Az ügyészek azt állítják, hogy vádlottak – köztük a posta akkori vezérigazgatója – 8,7 millió eurós kárt okoztak ezzel az államnak.
A vádlottak nem voltak jelen az ítélethirdetésen. Nagy Zsolt korábban azt mondta az MTI-nek, hogy nem kíván nyilatkozni az ügyről, álláspontját majd a jogerős ítélet kihirdetése után fejti ki.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke néhány napja kifejezte meggyőződését, hogy a volt távközlési miniszter ártatlan. "Ha Nagy Zsoltot elítélik, valamennyi minisztert be lehet börtönözni, hiszen százával írnak alá, hagynak jóvá hasonló kormányhatározatokat" - jelentette ki az RMDSZ elnöke.
A politikából időközben visszavonult Nagy Zsoltot 2007 júniusában függesztette fel miniszteri tisztségéből Traian Basescu államfő, miután privatizációs titkok kiszivárogtatása miatt kémkedéssel gyanúsították meg. 2009 márciusában ebben az ügyben is vádat emeltek ellene, a per folyamatban van, de ítélet még nem született.
Nagy Zsolt még két éve levélben fejtette ki, hogy szerinte egy kormányhatározat kezdeményezése nem lehet hivatali visszaélés. „Az európai joggyakorlatban példátlan, hogy egy minisztert egy kormányhatározat kezdeményezése miatt vádoljanak” – idézte fel a volt miniszter levelét. Hozzátette, a 2007-es határozatot a kormány elfogadta, ez pedig a kormány szolidáris felelősségét vonja maga után. Nagy Zsolt hangsúlyozta: a DNA „visszamenőleges hatályú kormányhatározat kezdeményezésével” vádolja, holott „a jog alapelve az, hogy nem lehet egyetlen jogszabály (…) sem visszamenőleges hatályú”. „A posta inkriminált társulása 2005-ben történt, az ominózus kormányhatározat 2007-ben született! Hogyan is lehetett volna visszamenőleges hatálya?! Ráadásul ez a kormányhatározat nem is vonatkozott a telek jogi státusára!” – írta a Krónika által idézett levelében Nagy Zsolt.
maszol.ro

Bemutatták az RMDSZ mezőgazdasági és vidékfejlesztési programját
Lázárfalván, a környék gazdáinak jelenlétében mutatta be Kelemen Hunor szövetségi elnök és Tánczos Barna szenátorjelölt az RMDSZ mezőgazdasági és vidékfejlesztési programját. Kelemen Hunor elmondta, természetesnek tartották, hogy egy csíkszeredai iroda helyett olyan helyszínt válasszanak a mezőgazdaságot és vidékfejlesztést érintő tervek bemutatására, ahol nem csak elméletben, hanem gyakorlatban, sokszor nehéz körülmények között folyik a gazdálkodás. A szövetségi elnök beszámolt arról is, hogy az elmúlt hetekben bemutatták a Szövetség gazdaságfejlesztési programját, az adó- és költségvetéspolitikáját, az oktatási, kisebbségvédelmi, illetve az alkotmánymódosítással és régióátszervezéssel kapcsolatos elképzeléseiket, november 26-án pedig a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés jövőjéről beszéltek, amely külön fejezetet képez az RMDSZ Erdély 2020 nevet viselő fejlesztési tervében. „A következő esztendőkben olyan lehetőségek nyílnak meg Románia számára, amelyek lehetővé teszik, hogy a mezőgazdasági termelőket, a feldolgozókat, az állattenyésztőket, földművelőket, a kisvágóhídakat, a tejfeldolgozókat az Európai Uniós és a hazai költségvetésből az elmúlt esztendőkhöz képest jelentősebben tudjuk támogatni. Föl kell zárkóztatni az erdélyi mezőgazdaságot, az erdélyi farmereket, termelőket és feldolgozókat az Európai Uniós színvonalhoz” – szögezte le a Szövetség elnöke. Az RMDSZ három pontba szedte a mezőgazdasági és vidékfejlesztési programját, így külön figyelmet szentel a munkahelyteremtésre, a termőföldek védelmére illetve a mezőgazdasági adórendszer megreformálására – mondta Tánczos Barna, volt mezőgazdasági államtitkár, szenátorjelölt. A családi gazdaságok támogatási rendszerét illetően hangsúlyozták, külön figyelmet szentelnének a gépesítés finanszírozására, a szövetkezeti vagy egyesületi rendszerben kialakított tárolási és feldolgozási felületek kiépítésére, a célirányos kiírások előkészítésére, a termelői csoportokon keresztül történő értékesítés ártámogatására, valamint a családi gazdaságot létrehozó fiatalok segítésére: szakképzésre, különböző beruházásokra. A termőföldek védelme kiemelt fontosságú, így ez esetben speciális intézkedések elindítására van szükség a Nemzeti Vidékfejlesztési Program keretében: a területek kataszteri felmérése, az öröklési procedúrák lefolytatása és a telekkönyvezés véglegesítése. Romániában is be kell vezetni az aranykoronás rendszert – hangsúlyozta Tánczos. Emellett törvényes keretet kell teremteni a regionális földalapok PPP rendszerben való működtetése érdekében, és új törvényes keretet kell kidolgozni a gyepterületek védelmére is. A mezőgazdaság adóreformját illetően Kelemen Hunor szövetségi elnök kihangsúlyozta, adókedvezményben kell részesíteni a háztáji és a családalapú mezőgazdasági termelőket. „Semmilyen formában ne kelljen adózniuk a családi gazdaságoknak, segítsük őket, hogy a tisztességes munkából szerzett jövedelem megmaradjon, és megélhetést biztosítson a családok számára” – szögezte le. A családi gazdaságok adómentességének biztosítása mellett szükség van az ipari méretű gazdaságok monitorizálására is, hogy ne természetes személyként, hanem vállalkozóként működjenek, és szemben a háztáji termelőkkel, adókötelesek legyenek. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy van kereslet a háztáji termékekre. „A hagyományos termékek megjelenése felhajtó erővel bírt Székelyföldön, egyre többen fognak bele a termékgazdálkodásba családilag, egyesületbe tömörülve vagy kis- és középvállalkozóként. Nemcsak a piacra érkeznek jó minőségű termékekkel, hanem a nagy kereskedelmi láncok boltjaiban is megjelentek. Ezt kívánjuk továbbra is támogatni” – mondta az RMDSZ elnöke, utalva arra, hogy az ország legkülönbözőbb pontjain élő gazdák mindegyike várja, hogy az új kormány hangsúlyosan támogassa a mezőgazdaságot és a vidékfejlesztést. „Számítunk mind az Európai Uniós, mind pedig a kormányzati forrásokra. Nem légből kapott tervekről kell beszélnünk, hanem valós pénzekről, valós lehetőségekről, és ezek valós, hatékony felhasználásáról. Az RMDSZ-nek van elképzelése, van ütemterve erre vonatkozóan!” – szögezte le.
(rmdsz tájékoztató)
Transindex.ro

Újabb közéleti személyiségekről derült ki, hogy együttműködtek a Szekuritátéval
Az erdélyi magyar közélet újabb neves szereplőiről tárta fel Könczei Csilla kolozsvári adjunktus, néprajzkutató, hogy együttműködtek a román kommunista titkosszolgálattal. Apja, Könczei Ádám néprajzkutató – az erdélyi táncházmozgalom megalapítója – megfigyelési dossziéját bemutató blogjában ezúttal Szőcs István, Varró János és Veress Zoltán íróról, valamint Balázs Péter festőművészről hozta nyilvánosságra, hogy fedőnéven jelentettek a Szekuritáténak.
Könczei valamennyiük esetében közzéteszi a Szekuritáte Irattárát Vizsgáló Tanács (CNSAS) dekonspiráló jelentését. A Könczei Csilla (képünkön) szekusblogján közzétett, az átvilágító bizottságtól származó dokumentumok szerint Szőcs István író, kritikus, műfordító Rusz Péter néven jelentett a Szekuritáténak. Varró János (Marosvécs, 1927 – Kecskemét, 2004) irodalomtörténész, regényíró, műfordító Vincze János és Vasilescu, az 1986-tól Svédországban élő Veress Zoltán költő, író, műfordító Ovidiu, míg Balázs Péter (Magyarfenes, 1919 – Kolozsvár, 2003) festő Balogh Iosif néven működött együtt a titkosszolgálattal.
Az érintettekről nem tudni, pontosan milyen jellegű jelentésekkel látták el a Szekuritátét. Könczei Csilla feltárja azt is, hogy a Szőcs Istvánnak tulajdonított jelentések fénymásolatával 2010-ben felkereste az írót – Szőcs Géza író, volt magyar kulturális államtitkár édesapját –, aki nem tagadta, hogy ő a jelentések szerzője, de közölte: a nyilvánosság előtt nem fogja felvállalni ügynöki múltját.
Szőcs Istvánról – akit tegnap lapunknak nem sikerült elérnie telefonon – egyébként Molnár János Szigorúan ellenőrzött evangélium című könyvének második, 2010-ben megjelent kötete is megállapítja, hogy Rusz Péter fedőnéven jelentett a Tőkés családról és a nemrég elhunyt Cs. Gyimesi Éva egyetemi tanárról. Különben a most leleplezett írók közül Veress Zoltánt 1952-ben Bodor Ádámmal együtt elítélték kommunistaellenes röplapok terjesztése miatt, 1954-ben szabadult a börtönből; Könczei Csilla róla megjegyzi, hogy ő írta és olvasta fel édesapja temetési búcsúztatóját. Varró Jánost az ’56-os forradalommal való szolidarizálásáért 16 év börtönre ítélték, 1964-ben általános kegyelmi rendelettel szabadult.
Könczei Csilla szekusblogja alapján korábban Xantus Gábor kolozsvári televíziós operatőr-rendezőről, az 1998-ban elhunyt Marosi Péter szerkesztőről, kritikusról és színházigazgatóról, valamint az 1981-ben elhunyt Márkos Albert zeneszerzőről, zeneakadémiai tanárról derült ki, hogy együttműködött a Szekuritátéval.
Krónika (Kolozsvár)

Támad a múlt
A romániai társadalom 1989 utáni fejezetének egyik legnagyobb tragédiája, hogy a mai napig nem sikerült alaposan feldolgozni a forradalomnak nevezett rendszerváltással lezárult kommunista korszakot.
Az ártatlan emberek százezreinek elnyomására, megfélemlítésére, likvidálására épülő rezsim bukása után több mint két évtizeddel is rengeteg a fehér folt, a hatalmat önként, mondhatni kéjjel kiszolgálók ezrei maradtak leleplezetlenül – és büntetlenül. Az okok sokrétűek.
De elsődleges, hogy a társadalom ingerküszöbét nem haladta meg az önmegtisztulás igénye, ugyanakkor a vörös uralom apparatcsikjainak sikerült átmenteniük hatalmukat ’89 után is, és oroszlánrészük van a múltfeltárás megakadályozásában. Ezért fordulhatott elő, hogy csak a kilencvenes évek végén született meg az átvilágítási törvény, a szekus dossziék folyóméterei pedig ennél is később kerültek a Szekuritáte irattárát átvizsgáló tanács, vagyis a nyilvánosság birtokába. A múlt alapos feltárása, az elkövetett gaztettekkel való őszinte szembenézés azonban még így is hiányos.
Lakmuszpapírnak tekinthető e téren, hogy a közelgő parlamenti választásokon többen is pályáznak (újabb) mandátumra olyan politikusok, akik nyíltan beismerik besúgói múltjukat, ennek ellenére minden bizonnyal újraválasztják őket. Másokról – közöttük erdélyi magyar közéleti személyiségekről, költőkről, írókról, lelkészekről – a mai napig nem tudni, mivel vette rá őket a kommunista titkosszolgálat a kollaborálásra: mert nem élnek már, mert a feltárt dokumentumok nem szolgáltatnak elegendő bizonyítékkal, vagy mert nem hajlandók beszélni róla.
Holott az akkori viszonyok megismeréséhez, a hibákból való okuláshoz is, de a megbocsátáshoz is elengedhetetlen lenne a múlttal való nyílt szembenézés, a teljes körű átvilágítás. Ez szolgálná maguknak a különböző okokból beszervezetteknek is az érdekét, hiszen nem lennének többé zsarolhatók. Hiszen sokan közülük áldozatai voltak egy olyan rendszernek, amelynek működtetőit – ahogy azt a teljes körű átvilágítást és múltfeltárást szorgalmazó Tőkés László Brüsszelben ismét felvetette – a nürnbergi perhez hasonlóan nemzetközi törvényszék előtt vonhatnák felelősségre. Ez a beszervezettek érdeke is.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)