Tisztújítás a református egyházban
Az Erdélyi Református Egyházkerület törvényei szerint hatévenként tartják az egyházmegyei tisztújító közgyűléseket. Az évek teltével új lelkészek nőnek fel az egyre nagyobb elvárások szintjére, s a tisztújítással együtt jár a nemzedékváltás is. Kovászna megyében három református egyházmegye működik: a sepsi, a kézdi-orbai és az erdővidéki.
– A fellebbezésekre előírt tizenöt nap letelt, az egyházkerületi igazgatótanács ülése is véget ért. Milyen hírrel szolgálhatunk olvasóinknak? – kérdeztük nt. Kató Béla egyházkerületi főjegyzőt. – A Sepsi Egyházmegyében lezajlott tisztújítás eredményeként Incze Zsolt György sepsiszentgyörgy-szemerjai lelkipásztort mint egyházmegyei esperest, Mátyás István angyalosi lelkipásztort mint főjegyzőt bízta meg a közgyűlés az egyházmegye vezetésével. Világi (presbiteri) főgondnoknak Dálnoki Lajost, gondnoknak pedig Fodor Imrét választották meg. A másik két egyházmegyében nem sikerült betölteni az üresen maradt esperesi tisztségeket, amit az elkövetkező időszakban pótolni fognak, de az egyházmegyék zökkenőmentesen működnek majd. Dálnoki Lajos, a Sepsi Egyházmegye új főgondnoka kérdésünkre elmondta: – Az egyházmegye gondnoka voltam, s a szeptemberben lezajlott közgyűlés fölös többséggel választott meg főgondnoknak. Véleményem szerint az egyházmegyei tanács régi vezetősége a legmesszebbmenően tiszteletben tartotta ez alkalommal is az igazságosság elvét, és mindenben az egyházi szabályok és előírások szerint zajlottak a közgyűlés munkálatai. Meggyőződésem, hogy az elkövetkező hat esztendőben a hívek legmagasabb elvárásainak szintjén végzi majd nemes munkáját az egyházmegye új tanácsa. Incze Zsolt lelkipásztor október elsejétől lelkipásztori feladatai mellett sepsi esperesként is teljes gőzzel és fiatalos erővel kezdte meg szolgálatát. – Véleményem szerint a tisztújítás eredményeként egy olyan közösség, olyan csapat került az egyházmegye élére, amely feladatainak maradéktalanul eleget tesz, s tagjai már a generációs váltás miatt is kissé másként gondolkodnak majd. Alapvető dolgunk lesz, hogy kiépítsünk egy jó lelkészi közösséget, jobban meg kell ismernünk egymás gondjait-bajait, egymás gyülekezeteit, fel kell építeni mindazt, ami az elmúlt időszakban nem működött az elvárások szintjén. Be fogjuk vezetni a havonkénti rendszeres találkozókat, hogy jobban megismerjük egymást, egyszóval ki kell építeni a mi kis belső lelki életünket. Főjegyző szolgatársam azt a gondolatát osztotta meg velem, hogy kéthavonta figyeljünk külön egy-egy gyülekezetre, életére, jövőképére, elképzeléseire, lelkiállapotára, mert ha megismerjük egymás örömét és bánatát is, könnyebben tudunk baráti kezet nyújtani. Valósuljon meg a tökéletes közösségépítés, legyen működő a kapcsolatteremtés, mert ha nem tudunk egymásról, nem vagyunk jó kollégák sem. Nem lehet most, a tisztújítás után világrengető dolgokra gondolni, hogy no most aztán megújul az egyház, zsúfolásig telnek majd templomaink, nem: magunkat kell először építeni az elvárások szintjén, közösségeinket és természetesen egyházmegyénket.
Kisgyörgy Zoltán
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Bécsben a Tiszta Szív
A bécsi Erdélyi Nap rendezvényeinek sorában lép fel ma a kovásznai Tiszta Szív kórus tizennyolc tagú csapata. Repertoárjuk alapja Tolcsvay László Magyar mise című rockoratóriuma. Délelőtt a magyar templomban, a nagymise alkalmával énekelnek, délután a bécsi magyar szövetség látja őket vendégül.
A Magyar mise előadása szakszerű hangosítást kíván meg. Cseh Béla karnagy elmondta, magukkal vihették a Kőrösi Csoma Sándor Líceum jó minőségű hangosítóberendezését. Bár féltik a műszereket, Simon István igazgató megértette, hogy a kórus számára nélkülözhetetlen a felszerelés, ezért beleegyezett a kölcsönadásba. A Tiszta Szív kórus tavaly másodszor turnézott az Amerikai Egyesült Államokban, ott is a Magyar misét adták elő több helyszínen. Úgy gondolták, ott nem lesz nehéz biztosítani a hangosítást – de tévedtek, sok problémájuk adódott a megfelelő hangzással – mesélte a karnagy. A bécsi két fellépés után Kovászna testvértelepülésein állomásozik a Tiszta Szív kórus. Két-két előadással lépnek fel Pécsen és Balatonfüreden. A mostani turné során az eredeti elképzelés szerint Svédországot és Németországot is kellett volna érinteniük, de gyakorlati megfontolásból törölték a programból e helyszíneket. Az utazás költségeit szinte teljes egészében a budapesti MVM Energiakereskedelmi Partner Zrt. vállalta – tudtuk meg a karnagytól. A Tiszta Szív kórus tavaly ünnepelte fennállásának huszadik évfordulóját. Tucatnyi nagy európai turnén vettek részt. Legjelentősebb közülük a ’95-ös római utazás, amikor találkozhattak a pápával, és énekelhettek is az egyházfő előtt. Két évvel később a strasbourgi Európai Parlamentben léptek fel. A leghosszabb turnéjuk a svédországi volt 1999-ben, akkor 28 napot tartott az utazás. Kétszer jutottak el az Amerikai Egyesült Államokba is. Idén tavasszal Brüsszelben, az EU-székházban léptek fel.
Bokor Gábor
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Tőkés: nem az RMDSZ tulajdona az erdélyi magyarok voksa
Az RMDSZ nem azonos az erdélyi magyarsággal, a közösség voksa nem az RMDSZ tulajdona – jelentette ki az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke egy marosvásárhelyi sajtótájékoztatón vasárnap. Tőkés László európai parlamenti képviselő közölte: „Egy jó ideje kiábrándultak a magyarok a politikából, kínálatot kell nyújtani nekik, hogy szabad lelkiismeretük szerint valóban érdemesnek lássák eljönni a választásra". Az EP-képviselő az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) védnökeként volt jelen a párt marosvásárhelyi tanácskozásán: ennek kapcsán fejtette ki álláspontját arról, hogy az EMNP indul a decemberi romániai parlamenti választásokon.
Tőkés László rámutatott: egy demokráciában nem lehet elvitatni a polgárok választási jogát.
A világon sok, az erdélyi magyarságunknál kisebb lélekszámú ország létezik, ahol a demokratikus pluralizmus jegyében határoznak. Nem lehet elvárni, hacsak nem a kommunizmusban, hogy a magyarok egyféleképpen gondolkozzanak" – érvelt az EMNP védnöke.
Szerinte az RMDSZ „kizárólagos" egysége helyett az EMNP plurális egységet szorgalmaz. Úgy vélekedett, miután az RMDSZ elutasította a magyar összefogást, a választási törvényben szereplő alternatív küszöb teremt lehetőséget arra, hogy azok a magyarok is bejuttassák képviselőiket a román törvényhozásba, akik elégedetlenek az RMDSZ politizálásával.
Az ötszázalékos parlamenti küszöb mellett szerepel a törvényben egy alternatív küszöb is: így azok a pártok is képviselethez juthatnak, amelyeknek a jelöltjei legalább hat képviselői és három szenátori választókerületben az első helyen végeznek. Tőkés László szerint az RMDSZ csak politikai monopóliumát félti, amikor azzal „riogatja" a magyarságot, hogy elúszik a képviselet, ha magyar versenytársra szavaznak, igazából az RMDSZ biztos bejutó.
„Ezt tették 2007-ben is, amikor független jelöltként indultam az európai parlamenti választásokon. Orbán Viktor akkor azt mondta: nem kell megijedni Tőkés Lászlótól, mert bejuthat ő is, és bejuthat az RMDSZ is. Tehát nem a vagy-vagy, hanem az is-is integratív szemlélete vezet bennünket, amikor azt mondjuk, hogy az RMDSZ mindenképpen bejut, nekünk pedig esélyünk van az alternatív küszöbbel a bejutásra" – magyarázta a politikus.
Az EMNP védnöke szerint a választóknak meg kell büntetni az olyan szenátorokat, mint Frunda György és Markó Béla, akik – állítása szerint – nem voltak jelen, amikor a román többség a leszavazta a székelyföldi autonómiastatútumot, holott negyedórával azelőtt még bent voltak a teremben. „Ilyen szenátorokra nincs szüksége a magyarságnak. És azokra sincs szükségünk, akik csak azért mennek oda, hogy a korrupciós eseteikben a mentelmi jog védje őket, különböző politikai háttéralkuk mentén" – mondta Tőkés László.
Arra a kérdésre, hogy ő indul-e a választásokon, Tőkés László azt mondta: felvetődött ennek lehetősége, és ha meggyőzik ennek szükségességéről, akkor vállalja is a megmérettetést, de a maga részéről azt az európai parlamenti mandátumot szeretné inkább hűségesen kitölteni, amelyet választóitól nyert 2009-ben.
MTI
Erdély.ma

November elsejére halasztották a Mikó-ügy fellebbviteli perének első tárgyalását
A másodfokon illetékes Ploieşti-i Táblabíróságon pénteken tárgyalták a Mikó-ügyet, a vádlottak pedig halasztást kértek a háromtagú bírói tanácstól, amely jóváhagyta ezt. Markó Attila még csütörtökön, a sepsiszentgyörgyi tüntetésen azt nyilatkozta: a tárgyalás halasztását kérik majd, hogy ügyvédet fogadhassanak, akinek elegendő ideje lehet átnézni a per iratait. Mint ismeretes, a Székely Mikó Kollégium ügyében a buzăui törvényszék június 29-én Marosán Tamást, Markó Attilát és Silviu Climet, a restitúciós bizottság egykori tagjait alapfokon elítélte. Markó és Marosán letöltendő börtönbüntetést kaptak, míg Silviu Climet, az igazságügyi minisztérium volt tanácsadóját 3 év felfüggesztett börtönre ítélték.
Burszan Zsuzsanna
voxfm.ro
Erdély.ma

Aradi vértanúk - megemlékezések, koszorúzások Erdély-szerte
Ünnepi rendezvények, koszorúzások, egyházi szertartások keretében emlékeztek meg októner 6-án, szombaton az aradi vértanú tábornokokról Erdély-szerte. Aradon az egykori vesztőhelynél rendezett koszorúzással kezdődött el az 1848-49-es szabadságharc 163 évvel ezelőtt kivégzett tizenhárom tábornokának tiszteletére rendezett megemlékezés, majd a Szabadság-szobornál hangzottak el az ünnepi beszédek. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) Zilahon, a Wesselényi-szobor előtt tartott közös megemlékezést.
Bár nekik a bitó vagy a golyó jutott, a történelem bebizonyította, a mártír tábornokok állnak a győztes oldalon - jelentette ki Rétvári Bence, a magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára.
A fegyvereket elsütő katonákra, a tűzparancsot kiadó elöljárókra ma már senki sem emlékezik, itt azonban a látszólagos legyőzöttek sírjától nem olyan messze száz számra gyűlünk össze - mondta a politikus az 1848-49-es szabadságharc 163 évvel ezelőtt kivégzett tizenhárom tábornokának tiszteletére rendezett megemlékezésen az aradi Szabadság-szobornál.
„A kivégzett tábornokok a győztes oldalon állnak, mert egy tiszta és szent eszmét követtek” – tette hozzá. Ezeknek az embereknek a sírja lehetett volna a magyarságé is, 163 év távlatából visszanézve azonban a nemzet védőfalaivá váltak. A magyarság sikeres, hiszen nincs sem besenyő, sem kun nemzet itt a Kárpát-medencében, magyar nemzet, Magyarország azonban van – hangsúlyozta a politikus. Hozzátéve: a magyar nemzet úgy is összetart, hogy a nemzet határai nem esnek mindenütt egybe az ország határaival.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke kifejtette, büszkék vagyunk a múltra, a magyar szabadságharcra, erőt és hitet merítünk belőle, hogy a mában élő és a jövőt tervező nemzedékünk ne tévesszen utat és célt.
A nemzet értékei szilárd múlton állnak, s nekünk kötelességünk gyarapítani ezeket az értékeket, nem elég megőriznünk, ápolnunk, hanem gazdagítani kell a mában és beépíteni a holnapban - mondta. A 21. század kihívásai csak részben különböznek a 19. század nemzetalkotó időszakáétól: ma is szabadságot, testvériséget és egyenlőséget akarunk. A szabadság iránti törekvésünk ma sem mások ellen irányul - fogalmazott a politikus. Azt akarjuk, amit 163 évvel ezelőtt elődeink, azt, hogy sorsunkat mi magunk irányíthassuk, hogy mi döntsünk azokról a kérdésekről, amelyek napjainkat és a holnapot alakítják – hangsúlyozta az elnök.
Az aradi megemlékezések az egykori vesztőhelynél rendezett koszorúzással kezdődtek el délelőtt, majd a belvárosi római-katolikus templomban folytatódtak, ahol Kondé Lajos, a szegedi Dóm plébánosa, esperes, pasztorális püspöki helynök, nagyprépost celebrált szentmisét.
Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) közös megemlékezést tartott Zilahon. A megemlékezést a Wesselényi-szobor előtt rendezték és azon felszólalt Toró T. Tibor, a EMNP elnöke.
Toró T. Tibor ünnepi beszédében az egyik aradi vértanú szavait idézve tette fel a kérdést: „Milyen világ az, amelyben a nemzet és a haza iránti hűségért bitó (jó esetben golyó) az árulásért pedig hatalom és zsarnoki megbecsülés jár?” Toró szerint 1956-ban és 1989-ben is majdnem úgy történt, mint 1848-ban. „Ne engedjünk a '48-ból, ne engedjünk az '56-ból és ne engedjünk '89-ből!” - jelentette ki az EMNP elnöke. Szerinte ma az erdélyi magyarságnak egy olyan nemzeti minimum kidolgozására volna szüksége, amelyből a közösség egyetlen helyi, országos vagy európai képviselőjének sem szabadna engednie.
Krónika (Kolozsvár)

Gazdag programkínálattal nyitotta meg új évadát a Partiumi Magyar Művelődési Céh
Gazdag programkínálattal nyitotta meg új évadát a Partiumi Magyar Művelődési Céh (PMMC) pénteken. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület képcsarnokában Barcsay mester és tanítványai címmel nyílt tárlat, majd az Erdélyi Magyar Hivatásos Táncegyüttesek Találkozójának keretében a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes Ördöngösök Füzesen című táncjátékát tekinthették meg az érdeklődők a Szigligeti Színházban.
Az előadást követően az egyházkerületi székház dísztermében a Fabatka népzenei együttes koncertezett, végül pedig táncház zárta az estét. A PMMC első őszi tárlata Barcsay Jenő (1900–1988) erdélyi születésű, Szentendrén alkotó Kossuth-díjas festőművész munkásságába nyújt betekintést oly módon, hogy közben a három legkiválóbb tanítvány – Balogh László, Deim Pál és Konok Tamás – művészetét is bemutatja.
Mint ahogyan Mostis Gergő, a PMMC igazgatója fogalmazott: manapság divat olyan képzőművészeti kiállításokat rendezni, amelyeken mesterek és tanítványaik együtt mutatják be munkáikat. Ez a jelenség azért is örvendetes, tette hozzá, mert napjainkban a művészeti egyetemet végzett fiatalok már nem tartják fontosnak, hogy ki is volt mesterük a tanulmányaik során.
Izsák Előd, a Partiumi Keresztény Egyetem reklámgrafika tanszékének oktatója Feledy Balázs művészettörténész ez alkalomra írt gondolatait olvasta fel a jelenlévőknek. A méltató felhívta a figyelmet arra, hogy a kiállított művek azért is különlegesek, mert a Szentendrén készült szitanyomatok eszszenciájukkal, attribútumaikkal, kompozíciójukkal, struktúrájukkal az alkotók művészetének lényegét hordozzák, ezáltal rálátást nyújtva a 20. század magyar képzőművészetének egy-egy kimagasló korszakára.
Tőkés László EP-képviselő, a PMMC elnöke ünnepi beszédében elmondta: a Partiumi Keresztény Egyetem képzőművészeti hallgatóit szoros kapcsolat fűzi a magyar művészeti élet kiemelt helyszínéhez, Szentendréhez, ahol Barcsay Jenő is alkotott. Idén ugyanis már negyedik alkalommal szervezték meg itt művészeti táborukat. A mester-tanítvány viszonnyal kapcsolatban Tőkés László rámutatott arra, hogy bár manapság nincs divatja a példaképek felvállalásának, a nemzedékek közötti folytonosság a kultúra meghatározó része.
Krónika (Kolozsvár)

Fanyalgók
Bírálatok kereszttüzében a díjátadás – számol be Orbán Viktornak a Sapientia egyetem 12. tanévnyitó ünnepségén átnyújtott elismerés kapcsán a Népszabadság.
Amelynek bukaresti tudósítója nagyítóval látott neki kifürkészni azokat az erdélyi magyar virtuális kommentárokat, amelyek gúnyolódással vegyes felháborodással fogadták, hogy a magyar kormányfőt „fejedelemhez méltóan” fogadták Marosvásárhelyen, megköszönve, hogy első kormányzása idején a magyar állam által finanszírozott magánegyetemet hozott létre Romániában.
A hivatásos fanyalgók egyike, Szigeti L. Péter – akit az anyaországi napilap mérvadó véleményként idéz a hasonlóképpen „hivatkozott” Manna.ro hírportálról – amiatt dohog, hogy a budapesti kormány nem restelli az erdélyi magyar felsőoktatás működtetésére költeni az anyaországi adófizetők pénzét, egyféleképpen „megrövidítve” a magyarországi egyetemeket és hallgatókat. Persze háborítatlanul lehet szórakozni Kató Béla szentenciáján, miszerint „Orbán Viktor belépett iskolaalapító erdélyi nagy fejedelmeink” sorába.
Szakmai vitát lehet – és kell – kezdeményezni arról, miként működhetnek együtt a magyar nyelvű képzést (is) nyújtó erdélyi felsőoktatási intézmények a például sehová sem vezető konkurencia, az egymást „kioltó” szakok működtetésének kiküszöbölése érdekében. Ellenben kétségbe vonni az első Orbán-kormány korszakos, az erdélyi magyar társadalom megmaradását szem előtt tartó döntésének helyességét, több mint szűklátó optika. Arról árulkodik, hogy sokan ma is beérik a Petőfi–Schiller-egyetem délibábjával, és természetesnek veszik, hogy a román állam nem hajlandó részt vállalni a kizárólag Budapestről finanszírozott erdélyi magyar felsőoktatás fenntartásában.
Közöttük találjuk az RMDSZ „Facebook-lovagként” feltűnő főtitkárát, aki természetesen Orbán vásárhelyi „megkoronázásán” göcög, de persze mélyen elhallgatja, hogy alakulata másfél évtizedes kormányzása alatt képtelen volt kikönyökölni Bukarestben bár egy fél romániai magyar állami egyetemet. A tények önmagukért beszélnek. Az egyik oldalon az egyetemfejlesztés iránti – forintmilliárdokban is mérhető – elkötelezettség, a másik oldalon a handabanda. Lehet választani.
Rostás Szabolcs
Krónika (Kolozsvár)

Kezes hiénák
Valami nagy sunyiság készülődik: az utóbbi időben egyre gyakoribbak a régi értékek, a hajdani európai hírű építmények málladozó homlokzatairól készített, ügyesen vágott felvételekkel aláfestett, sopánkodó tévériportok.
A birtokos ragok folytonos idézőjelezését elkerülendő máris pontosítok: a halmozott felsőfok erdélyi nemesi kastélyokra vonatkozik, innen a nyelvtörő beszéd is, hiszen a Bethlen és Rákóczy neveket még csak-csak kiejtik valahogy, de van, ami már gondot okoz. És hogy mi ebben a sunyiság?
A filmecskéket kísérő szöveg valahogy – félelmetesen?! – ugyanaz: a ki tudja hol élő jogos tulajdonosok visszakérték értékeiket, annak rendje és módja szerint vissza is kapták, vagyis az állam levette a kezét róluk, most viszont magukra hagyottan omladoznak, s a jó pénzért bámészkodni óhajtó turisták még a belépőjegy árát sincs akinek kifizethetnék, ha csak nem ragasztják oda a „Belépni tilos! Magántulajdon!” tábla sarkába-hátuljára, ahogy a mulató kedvű nábob nyálazza a bankót a prímás homlokára.
Na itt a sunyiság: csak arról beszélnek, hogy a visszaszolgáltatással az állam levette az említett épületekről a kezét, arról egyetlen szó sincs, hogy amikor viszont rátette, akkor még az is előfordult, hogy egy tollvonásra sem volt szükség, megtette azt egy köpettel nedvesített tintaceruza is. A nép nevében... szólt a verdiktum, s ha még ott találtak valakit a „kezeskedő” hiénák a családból, az készséggel ellenjegyezte a nevezetes okiratot, örvendve, hogy nem lövik agyon. Ezt követően pedig?! Tudok olyan kastélyról, amelynek egyik szárnyában izzadó „írnokok” gömbölygették szép kerekre az egyébként soványka terméseredményeket, a másik szárny márvány fürdőmedencéjéből a termelőszövetkezet malackái lefetyelték vígan a moslékot, hogy a téli ünnepekként emlegetett karácsonyi feketevásárra ugyanolyan gömbölyűek legyenek, mint az álombeli hektárhozamok.
Most már nincsenek téeszek, vannak viszont olyan semmiből érkezett nábobok, akiknek jobban esne a prímással a mulatozás egy-egy ilyen régi kastélyban – még azzal sem átallva megfejelni „nemzeti” értékmentő igyekezetüket, hogy a vételárként lepengetett jelképes euróapró mellett az eredeti tulajdonos nevét is megtanulnák leírni. Természetesen csak ha nem túl kacifántos, ékezetes-mellékjeles az a név, hisz akkor úgysem sikerülne minden mondatukba beleszőni – mint ősiségük bizonyítékát.
Molnár Judit
Krónika (Kolozsvár)

Nemzetpolitika a gyarapodás jegyében
Az Orbán-kormány megalakulása óta vallja és következetesen érvényesíti azt az egységes politikai akaratot, amit úgy hívunk: a magyar nemzeti közösségek határokon átívelő újraegyesítése. A világ magyarságának lelki közössége csak úgy állítható helyre, ha legfontosabb lépésnek a külhoni magyarság és az anyaországi magyarok közötti bizalom helyreállítását jelöljük meg.
Nemzetpolitikai elveinket, céljainkat, illetve az ezekre épülő programokat és intézkedéseket ennek a kiemelt feladatnak a szolgálatába állítottuk. Ha egységes nemzetről beszélünk, fontos tisztáznunk, hogy mi köti össze ennek a közösségnek a tagjait, őseinket és a még meg nem születetteket a világ bármely pontján. Minket az egymás iránt érzett szeretet és a közös akarat kell hogy összekössön, amely a világ valamennyi magyarját szolgálja.
Ez a közös akarat kizárólag az egymás iránt érzett felelősségre, odafigyelésre épülhet. A határokon átnyúló magyar–magyar kapcsolatok terén ezért a közös jövőbe tekintés és a kölcsönös felelősség az iránymutató: az új alaptörvény deklarálja a magyar nemzet összetartozását és Magyarország felelősségét a külhoni magyarság iránt. Az eddigi megfogalmazáshoz képest sokkal erősebben fejezi ki a külhoni magyarság iránti felelősségünket és a magyar nemzeti közösségek elválaszthatatlan egységét.
Ez az elválaszthatatlan egység a közjogi egység helyreállítása iránti felelősségünket is kijelölte. A bizalom helyreállításának legjelentősebb lépéseként a Magyar Országgyűlés 2010. május 26-án elfogadta a magyar állampolgárságról szóló törvény módosítását, bevezetve az egyszerűsített honosítási eljárást, lehetővé téve, hogy a külhoni magyarok lakóhelyük elhagyása nélkül felvehessék a magyar állampolgárságot. Mára a leadott honosítási kérelmek száma eléri a 320 ezret, míg az eskütételek száma meghaladta a 270 ezret.
A gördülékeny ügyintézés és az egyszerűsített honosítás sikere az igazságügyi, a belügyi, a külügyi és a nemzetpolitikai területek kiváló együttműködésének köszönhető. Nemzetpolitikai szempontból az egyszerűsített honosítás folyamata történelmi jelentőségű eredmény, egy olyan történelmi súlyú sikertörténet, amely hozzájárul a magyar nemzeti összetartozás és a magyar identitás megerősítéséhez. Bizonyosságul szolgál a magyarságra a múltban és jelenben egyaránt jellemző sajátosságra, hogy bármekkora is legyen a velünk szembeni nyomás, az ellenható erő, az nem tudja letörni a magyar identitás kifejezése iránti vágyat.
A nemzetpolitika eddigi eredményeit számba véve egy világos, tégláról téglára építkező folyamatot láthatunk. 2010 a gyökeres fordulat, az irányváltás, az új alapelvek lefektetésének éve volt. Ezt követően 2011 az építkezés évének bizonyult, a konkrét programok elindításáról szólt. Az év november hónapja jelentős változásokat eredményezett. 2011. november 17-én megalakult és megtartotta első ülését a Magyar Diaszpóra Tanács.
A testület a világon szétszórtságban élő magyarok szervezeteinek közös fóruma, amely megteremti a diaszpóra magyarságának önálló képviseletét. A magyar kormány kiemelt szándéka ugyanis a diaszpórával erősebb, szorosabb viszony kialakítása. A magyar diaszpóra szervezeteinek képviselői a világ legkülönbözőbb pontjairól érkeztek Budapestre, hogy megosszák velünk és egymással tapasztalataikat, problémáikat, javaslataikat. A tanács elnökségi tagjai folyamatos, operatív kapcsolatban állnak a magyar kormányzattal, illetve képviselik a diaszpóra magyarságát a Magyar Állandó Értekezleten (Máért), amely így mára nemcsak a Kárpát-medencei szervezeteknek, hanem valóban a világ valamennyi magyar szervezetének egyeztető fórumaként szolgál.
A Máért 2011. november 23–24-én megtartott X. ülése komoly sikerrel zárult. Megmutatkozott a magyar szervezetek közös akarata, egységes célja: a tanácskozás legnagyobb eredménye a Magyar nemzetpolitika – A nemzetpolitikai stratégia kerete című stratégiai dokumentum elfogadása volt, amely a kérdéskör egészét áttekintve szolgál iránymutatásul minden, a külhoni magyar társadalmak számára fontos problémában. Ebben kiemeltük, hogy átfogó célunk a külhoni magyar nemzeti közösségek gyarapodása, amelyet négy alapvető szempontból közelítünk meg: számbeli, szellemi, gazdasági és jogi gyarapodás. Kiemelkedő fontosságú a számbeli gyarapodás, azaz hogy a magyar közösségek létszáma nőjön, a magyarság ne asszimilálódjon.
A szellemileg gyarapodó közösség erős magyarságtudattal, versenyképes tudással bír, és kulturális értékeit őrzi, fejleszti. A gazdasági gyarapodás összehangolt fejlesztéssel, a határon átnyúló kapcsolatok és a rendelkezésre álló lehetőségek, források jobb kihasználásával valósulhat meg. A jogi értelemben vett gyarapodás pedig azt a célt foglalja magában, hogy az adott magyar közösség jogait magabiztosan használja, védi, és bővíteni kívánja. Az átfogó cél érdekében a dokumentum lépéseket fogalmaz meg a magyar közigazgatás, a magyarországi társadalom, a külpolitika, a támogatáspolitika, az oktatás, a gazdaságfejlesztés és számos egyéb területen.
Az idei év a cselekvés és a stratégiai dokumentum gyakorlati megvalósításának éve lett. 2012-ben három kiemelt programra fókuszáltunk. Az egyik a Határtalanul! osztálykirándulási program. Célja, hogy valamennyi, közoktatásban tanuló magyar fiatal tanulmányai során legalább egyszer a magyar állam támogatásával eljusson a szomszédos országok magyarlakta területeire. Reméljük, a személyes tapasztalatok, ismeretek és kapcsolatok révén átélt valósággá válik a program résztvevőiben az összetartozás érzése.
Azért is fontos ezt a munkát az iskoláskorban elkezdeni, mert ebben a korban a legfogékonyabbak a fiatalok a közösség érzésére, és a gyerekek élményei által szüleikhez, nagyszüleikhez, azaz egy szélesebb réteghez is eljutnak ezek a pozitív tapasztalatok. Ahogyan a stratégiai dokumentumban is megállapítottuk, az oktatás különböző szintjeinek megerősítése kulcstényező a magyar identitás továbbörökítésében. Az idén egy eddig elhanyagolt területet, az óvodákat választottuk legfontosabb témánkká: az óvodaválasztás és az óvodai-iskolai beiratkozások kérdése került fókuszba a nemzetpolitikában.
2012 kiemelkedő projektje lett a Külhoni magyar óvodák éve program. Az volt a célunk, hogy felhívjuk a külhoni magyarság figyelmét az anyanyelvi óvodai nevelés fontosságára. Terveink szerint az elkövetkező években az oktatási intézményrendszer további színtereit célozzuk meg. A harmadik fontos idei program a külhoni magyarok jogsegélyének biztosítása. Rendkívül fontos, hogy a magyarságuk miatt jogsérelmet szenvedett emberek azt érezzék, nincsenek magukra hagyva. Mögöttük áll a magyar kormány, és kész a szükséges segítséget megadni nekik.
A Kisebbségi Jogvédő Alapítvány és Intézet 2012 júniusában állt fel. Örülünk, hogy ebben a feladatban partnerre találtunk az egyetemi és tudományos szférában. Ezt a munkát ugyanis csak velük és a külhoni magyar jogsegélyt nyújtó szervezetekkel együtt tudjuk sikerrel végezni. A jogsértések feltárása és dokumentálása, a jogsérelmekkel kapcsolatos eljárások támogatása mellett a Kisebbségi Jogvédő Intézet nyári egyetemet is szervezett azzal a céllal, hogy elősegítsük a fiatal jogászok képzését, valamint egy hálózat kiépítését közöttük.
Jelenleg előttünk áll a Magyar Diaszpóra Tanács második, illetve a Máért tizenegyedik ülése. Az október 8-án és 9-én rendezendő tanácskozások tovább erősítik a Kárpát-medence, a diaszpóra magyar közösségei és Magyarország együttműködését, hogy közösen hozhassuk meg az újabb meghatározó döntéseket a nemzetpolitikai stratégiában kijelölt irányok mentén.
Pontosan tudjuk, hogy egy nemzet fennmaradása, gyarapodása folyamatos erőfeszítéseket igényel. Egy nemzeti közösség a rá jellemző sajátosságok összessége: emberek közös múlttal, hagyománnyal és kultúrával. Feladatunk van, amelyet csak összefogással, az egymásra való odafigyeléssel vihetünk sikerre. Ez az alapja gyarapodásunknak, amely a kiszámítható, versenyképes és büszkeségre okot adó közös magyar jövő záloga.
Répás Zsuzsanna
A szerző a magyar kormány nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkára
Krónika (Kolozsvár)

Közösség, egymásra figyelés, a hit megélése
Tegnap zárult az unitárius világtalálkozó
A Nemzetközi Nőtestvérek teljes csoportos ülésével zárult tegnap délben az unitárius, univerzalista és más felekezetű nők második világtalálkozója, amelynek utolsó két napján megtartották az Unitárius Nők Országos Szövetségének (UNOSZ) második közgyűlését. A 97 erdélyi unitárius nőszervezet 1700 tagját mintegy háromszázan képviselték a Kultúrpalotában szervezett közgyűlésen, ahova minden csoport a saját zászlójával vonult be és sokan az általuk képviselt tájegység szép népviseletét vették magukra. A színpompás sereg nem kis feltűnést keltett Marosvásárhely főterén, amikor a tízórai elfogyasztására felvonult a Bolyai Farkas középiskola udvarára és onnan visszatért a palotába.
A közgyűlésre összegyűlt nőszövetségek képviselőit az unitárius induló és áhítat után Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspöke, a külföldi egyházvezetők köszöntötték, és sor került a vándorabrosz bemutatására.
Mai felgyorsult életünkben, amikor folyton stresszesek vagyunk, nincs türelmünk meghallgatni egymást, elmaradunk feladataink teljesítésével, határidők szorítanak, nem érjük utol magunkat és kénytelenek vagyunk éjszakázni, amikor folyton időhiányra panaszkodunk és rangsorolni kell a tennivalókat, nagy örömet és meghatottságot jelent, hogy 600-an döntöttek úgy, hogy ezen a napon a legfontosabb jelen lenni ezen a találkozón – üdvözölte az egybegyűlteket Asztalos Klára, az országos nőszövetség elnöke. Beszédében bemutatta az erdélyi unitarizmus és az UNOSZ rövid történtét. Az unitárius nőmozgalom a XIX. század végén indult, a nőszövetség 1910-ben alakult meg, majd önállóvá válva tevékenységének csúcspontját 1933-48 között érte el. Az 1989-es változások után 1990-ben Segesváron szervezték az első világtalálkozót, s 1992-ben alakult meg az UNOSZ. A szervezetet 29 tagú választmány vezeti, évi két kihelyezett közgyűlést és különböző tanfolyamokat, tréningeket tartanak, önismereti, személyiségfejlesztő, vezetőképző és kézimunka-tanfolyamokat, médiatanácskozásokat. Szociális téren minden hónapban egy-egy nőszövetség látogat el és nyújt támogatást a Lókodi öregotthonnak, a Nők világa címen saját kiadványban illetve az egyház által kiadott Unitárius Közlöny című havilapban számolnak be tevékenységükről. Ennek legfontosabb célja a közösségek létrehozása és fenntartása, az egymásra figyelés, a szeretet gyakorlása és a hit megélése.
"Mi, nők, gyönyörűek vagyunk, arcunk egy nyitott könyv, amelyen minden mélyülő vonal egy-egy történet… A mi erős hitünk nélkül talán nem is lenne élet a földön, s ez a hit jelenti a hidat a múlt és a jelen között" – hangzott el a szervezőbizottság elnökének, Nagy Gizellának a beszédében, aki külön köszöntötte a világ különböző tájairól és az Erdélyből érkezett asszonyokat. A közgyűlést Molnár Tünde orgonajátéka és közös éneklés zárta.
A déli órákban érdekes és tanulságos kerekasztal-megbeszéléssel folytatódott a rendezvény, amelynek előadói dr. Lévai Anikó jogász, Bíró Rozália közgazdász, Nagyvárad volt alpolgármestere és Farkas Boglárka újságíró volt. A beszélgetést Sándor Krisztina politológus, újságíró vezette, az ott hallottakra részletesen is visszatérünk. A délelőtt a Kultúrák találkozása című szép, színvonalas műsorral zárult. Délután a nők nemzetközi csoportja ülésezett, majd Hol keressük Isten lelkét? témával került sor újabb kerekasztal megbeszélésre.
Azt már csak sajnálhatjuk, hogy a szinte egy időben folyó műhelyek tevékenységét nem követhettük, hisz rendkívül változatos témákat beszéltek meg a külföldről érkezett és az erdélyi munkacsoport-vezetők irányításával: a magyar népi gyógyászat, a hit és a rítusok szerepe a gyógyításban, családon belüli erőszak, konfliktushelyzet-megoldás, a művészet mint felszabadító erő, vezetőképzés, karrier és család, vállalkozók a fejlődő országokban stb., amelyek tanulságait és a kidolgozott elképzelések akciótervét vasárnap ismertették.
S ezzel zárult is a kettős marosvásárhelyi rendezvény, amelynek tiszteletére a 95 éves küküllősárdi lelkész, Nagy Ferenc éneket szerzett. Befejezésképpen ennek szövegéből idézünk: "A szép Marosvásárhelynek Kultúrpalotája,/ a nagy világ ügyét- baját most híven szolgálja./ Mert a négy táj szabadelvű lelkes asszonynépe/ Másodszorra követeit küldi, hogy békéjét védje." Valóban így volt a nagyon gazdag programot kínáló, színes, változatos világtalálkozón.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

"Van, amikor halni kell a hazáért, van, amikor élni kell érette"
Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke tegnap Marosvásárhelyen rendkívüli sajtótájékoztatón a magyar államfőt idézte annak kapcsán, hogy egy nappal korábban a Brassói Magyar Napok keretében emlékeztek az aradi vértanúkra.
– Nagy elődeink önfeláldozó példáját követve, megalkuvás nélkül, békés és törvényes eszközökkel tovább kell folytatnunk a küzdelmet s a munkát nemzeti szabadságunkért és önrendelkezésünkért – mondta.
A 2007-ben elkezdődött Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum, illetve a magyar összefogás folytatásának elmaradásáért az RMDSZ-t tette felelőssé. Véleménye szerint az egypárti kizárólagosságra törekvő RMDSZ a parlamenti választások előtt "újból meghiúsította a nemzeti minimumon alapuló erdélyi magyar összefogást", holott a demokrácia szabályai értelmében mindenkinek joga van megméretkezni. – Nem mondhatja azt az RMDSZ, mint az egykori francia király, XIV. Lajos, hogy az állam én vagyok, a magyarság én vagyok, mert a magyarság sokkal több és más, mint egyik vagy másik párt. Demokrácia és egység egymással nem kerülhet szembe, mi ezért azt mondjuk, hogy bejuthat az RMDSZ is és az EMNP is a parlamentbe az altenatív 6-3-as küszöb alapján, és eszerint szimbolikus értelemben a magyar közösség nyerne.
Korrupció ellen a legjobb védekezés az immunitás
Tőkés szerint "riadt az RMDSZ-nómenklatúra, már az osztályharc szintjére süllyedt", egypárti kizárólagosság jellemzi. – Hogyan juthatnának be újra a parlamentbe azok az RMDSZ-szenátorok, akik negyedórával az autonómiastatútumról szóló szavazás előtt eltávoznak a szenátusból? Tenni kell azért, hogy kiérdemeljük a választók bizalmát, és el kell számolnunk parlamenti tevékenységünkkel. Azt sem tartom helyénvalónak, hogy nyilvánvalóan korrupcióban részes embereket állítsanak az RMDSZ listájára, akik aztán mentelmi jogot fognak nyerni, ha bejutnak, és tovább folytatódik az a korrupció, amelyért már Schengen leállításával is bünteti Romániát az Európai Unió – mondta egyebek között az EMNT elnöke.
– A múlt heti zilahi SZKT-n elhangzott, hogy ön Marosvásárhelyen kíván szenátorként indulni, csak azért, hogy az RMDSZ jelöltjének esélyeit rontsa…
Tőkés László: Indulhatnék, hiszen jogom van hozzá, és nem is lennék egyedül. Viszont ilyen formában nem tevődött fel az indulásom, ezt csak az ellenségeink híresztelik rólam. Én a választóktól nyertem egy mandátumot az Európai Parlamentbe, és azt hűségesen ki akarom tölteni. De hogyha valaki meggyőz ennek az ellenkezőjéről vagy ha "hí a haza" és megköveteli, hogy vállalkozzam erre, akkor miért ne tenném meg?
Mózes Edith
Népújság (Marosvásárhely)

Egyetemtörténeti konferencia, de kinek és hogyan?
Véget ért a Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar nyelvű oktatásának 140. évfordulójáról megemlékező ünnepségsorozat. Holott a figyelem intézmény- és oktatástörténetre való ráirányítása példaértékű kezdeményezés volt, a konferencia-előadások megszervezése hagy még némi kívánnivalót maga után.
„A száznegyven éves évforduló a mi közös ünnepünk és egyetemtörténetünk” – húzta alá érvelését Ovidiu Ghitta, az egyetem Történelem és Filozófia Karának dékánja a humántudományok napjának csütörtöki megnyitóján, háláját fejezve ki az ünnepség nyitottá tételéért. Nemsokára sor került A Babeş–Bolyai Tudományegyetem története (Istoria Universităţii „Babeş–Bolyai”) című román–magyar társszerzők munkájaként született egyetemtörténeti kötet bemutatására is, ami a kar egyetemi kiadójának történetében előzmények nélküli. A gesztusok kétségtelenül derűre adnak okot, még ha a kötet megjelentetését eredetileg nem is 2012-re, az intézmény de facto megalapításának emlékére, hanem 2009-re, a román intézmény létrejöttének kilencven éves jubileumára tervezték.
De mit is jelentett az ünnepség nyitottá tétele? A nyitás kétségtelenül megrekedt valahol a formalitás vagy a megfeleléskényszer szintjén. Így történhetett, hogy míg a konferencia-előadások első napján (nem mellesleg a tévések jelenlétében) a fejhallgatókkal igénybe vehető szinkrontolmácsolás kifogástalanul zajlott, addig a rákövetkező napokon a helyi román és magyarországi kollégák már szomszédjaik „fülbe sutyorgó” és rögtönzött fordításaira voltak ráutalva – a szinkrontolmácsolást már nem biztosították.
Továbbá nem lehet elmenni azon tény mellett sem – kilépve az etnikai keretből, mintegy generációs problémát érintve –, hogy az előadók közül sokaknak (határozottan nem megérdemelten) az érdektelenséggel is szembesülniük kellett. Az talán könnyen belátható, hogy a román kollégák (értsd szakemberek és szakemberjelölt diákság) számára a magyar nyelvű egyetemi oktatás jubileuma nem is lehetett igazán hívó szó, de a magyar diákság involváltsága sem festett túl jó képet. Az időnként beözönlő fiatalság – mondjuk úgy – „nem-fakultatív jellege” elég könnyen szembe ötlött.
Tehát a „mi ünnepünk” jegyében elhangzó megnyitóbeszéd méltányolandó kísérlet, de inkább csak szóban maradt erős, a gyakorlatban nem nyert igazolást. A generációs kérdés pedig már egy komplex habituális és kulturális változás irányába vinne, ami nyilván a tömegoktatással is szoros összefüggésben van (hogy mégse rajzoljuk a „devalválódó ember” képét).
Ezzel szoros összefüggésben, Tóth Szilárd, a Történelem és Filozófia Kar oktatója előadásában (a programfüzetben hibásan közölt előadáscímtől eltekintve) a magyar nyelvű oktatás 1990 utáni helyzetét elemezte. A magyar felsőoktatási intézmények egyfajta túlpörgéséről is beszámolt, ami a példaként felhozott Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) és Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) színrelépésével – a demográfiai viszonyokat figyelembe véve – értelmetlen konkurenciahelyzetet teremtett. A nemzeti intézmények kiépülésének tehát kézzelfogható eredményei vannak, annak kultúrafenntartó szerepe is elvitathatatlan, mégis úgy tűnik: az intézményesülésnek is van egy optimális határa.
Az alábbiakban a Történelem és Filozófia Kar, majd a Magyar Filozófia Intézet csütörtöki konferencia-előadásait, továbbá a társadalomtudományok besorolás alá került, több kar részvételével zajló pénteki bemutatókat tekintem át. Az előadások számának sokasága miatt csupán a fontosabbnak ítélt bemutatókat érintem.
A fentebb is említett Babeş–Bolyai Tudományegyetem története című, újonnan megjelent kötetet Sipos Gábor, a Történelem és Filozófia Kar docense, az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) elnöke méltatta. A tudományterjesztő és -népszerűsítő műfajú kötet inkább az általánosan elfogadott vélemények mentén íródott, nem részletezi az egyes kérdések körül kialakult tudományos vitákat. A román nyelvű munka egyik előnyeként nevezte meg, hogy a 18–19. századi Erdély történetét jobban ismerő magyar szakemberek tudása ezáltal a román olvasóközönség számára is elérhetővé válik. A kötet legfőbb érdemének az objektivitás igyekezetét tartotta. A „kis magyar világból” származó (1940–1944), kritikusnak vélt archív felvételek is szép számmal kerültek a kötetbe, melyeknek történeti értéke hallatlanul nagy, de kötetben való publikálásukra sem került eddig sor – tette hozzá Csucsuja István, a kar egyetemi oktatója. Rüsz-Fogarasi Enikő, a kar dékánhelyettese Ovidiu Ghitta szavait idézve a közös egyetemtörténetet a „multikulturalitástól az interkulturalitás felé történő lépésként” értékelte. Kiegészítette továbbá azzal, hogy míg most egy román nyelvű könyvet magyar nyelven mutattak be, reményei szerint 2019-ben (a román intézmény száz éves jubileumán) majd egy magyar nyelvűt mutathatnak be román nyelven.
Bárdi Nándor, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) kutató történésze, a két világháború közötti erdélyi történelem egyik legjobb szakértője a korszak kolozsvári felsőoktatásának alternatív megoldásait vizsgálta. Az egyetem történetében igazi cezúraként 1920. augusztus 20-át nevezte meg, miután a nem kolozsvári születésű vagy Kolozsvárra 1914 után érkező professzoroknak el kellett hagyniuk a várost. Az impériumváltást követően kétezer Erdélyből menekült budapesti hallgatóval lehetett számolni, azonban a megélhetési gondok és történelmi szituáció következtében 1-2 fő óralátogató akadt csak köztük. Az erdélyi magyar tudományos elit kitermelésében és helyzetük javításában az előadó kiemelte az 1918-ban létrehozott Felekezetközi Tanácsot, az 1929-től működő Külföldiek Kollégiumát, amely rövid időszakú magyarországi látogatásokat szervezett, valamint a diákok különböző egyházi szervezetekbe való tömörülését. Az előadás végén egy eddig feldolgozatlan téma új kutatási eredményeire, Horváth Barnának a szegedi és kolozsvári egyetem történeti összehasonlítását végző munkájára is felhívta a hallgatóság figyelmét.
Győrfi Dénes, a kar doktorandusz hallgatója a mai nevén Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtár részletgazdag történetét tárta a hallgatóság elé. A működését 1874-ben megkezdett könyvtár életéből érdekes, a múlt századforduló korrajzának tekinthető fejezetet is megismerhettünk. Miután számos panasz érkezett arról, hogy az egyetem diákjai tudományos munkák helyett szerelmesregényeket olvasnak a könyvtárban, 1901-ben rendeletet hoztak arról, hogy a lektűrök olvasását csak komoly tudományos munkák felhasználása céljából engedélyezik. Továbbá a könyvtárba csak minden tizenhatodik életévét betöltött, „tisztességes öltözetű” személy léphetett be. Persze számos vita kiváltója volt, hogy mi is számít „tisztességes öltözetnek”.
Érdekes és egyben a jelen oktatási kérdéseit is érintő előadás hangzott el Tóth Szilárd, a kar egyetemi oktatójának prezentációjában. Az egyetem magyar nyelvű oktatásának utóbbi húsz évét górcső alá vevő kutató végigkísérte a rendszerváltást követő évek folyamatos intézményi újraépítkezését. Az 1989-es rendszerváltás erdélyi magyar oktatásban betöltött szerepéről megjegyezte, hogy a forradalom hiányában nem telt volna bele tíz év, és a romániai magyar oktatás teljesen felszámolódott volna. Az oktatástörténet egyik határkövének lehet tekinteni a 2011-es tanügyi törvényt, amely huszonegy karon tizenhét magyar intézetet állapított meg. Így olyan területeket kivéve, mint például a politológia, jog vagy torna, amelyeknek nincsen autonóm magyar intézményi keretük, a szakterületek jelentős része önállóságra tesz szert. Az önálló karok létrejöttében az előadó pozitívumként értékelte az „egymásra találást”, azonban negatívumként beszélt az egy intézményi keret alá tartozók heterogenitásáról, ami a közös kutatási projektek megvalósítását nehezíti. A magyar intézetek 2011-es helyzetét összegezve olyan hiányosságokra mutatott rá, mint a megfelelő számú oktatók hiánya, költségvetési bizonytalanság vagy az előbb említett heterogén összetétel.
A Magyar Filozófia Intézet három előadása közül Demeter Attiláét, a Történelem és Filozófia Kar docenséét emelném ki, amelyik elméletibb jellegénél fogva is kitűnt a másik két tudománytörténeti felolvasás közül. Az előadó azt a kérdést boncolgatta, hogy van-e a nemzeti kisebbségi kérdésnek jó liberális megoldása. Elméleti fejtegetéseihez Balogh Artúr jogászprofesszor és a kolozsvári egyetem korabeli rektorának munkásságát vette alapul, aki jelentős politikai gondolkodó, a kisebbségi jog nemzetközi szaktekintélye volt. Balogh Artúr, – párhuzamosan a mai angolszász szerzőkkel – azt mondta, hogy a kisebbségi kérdés elképzelhetetlen liberális szemlélet nélkül. A jogász vágya az volt, hogy megszűnjön a hatalom és a jog közötti ellentét. A kisebbségi jogokat az emberi jogokra, az emberi méltóságra vezette vissza. Az emberi szellem szabadságának kérdésére Immanuel Kant német filozófusnak volt a legnagyobb hatása, aki pusztán az emberi mivoltból indult ki – amely szellemiségnek Balogh Artúr is követője volt. Ezt az emberi mivoltig történő, folyamatos „elméleti lecsupaszítást” nevezik „az egyén szörnyű kanti elszemélytelenítésének”. Ez alapján az előadó azt a kérdést tette fel: vajon az emberi mivolt alapján vissza lehet-e adni a nemzeti kisebbségnek a jogát, amikor az éppen specifikus csoporttagságára hivatkozva próbálja kivívni érdekérvényesítéseit? A kérdésre adott válasz, hogy Balogh Artúr kisebbségi jogfilozófiája csak látszatra liberális, de valójában nem az. A professzor kisebbségi jogi kérdésre adott válasza jó, de nem liberális.
A pénteki napon Killyéni András sporttörténész, az egyetem Testnevelés és Sport Karának oktatója beszélt a testnevelésképzés kolozsvári múltjáról, kissé rendhagyó előadásában az intézmény jelentős személyiségeinek életébe is részletes betekintést nyújtott. A kötelező testnevelés oktatásról már a kiegyezés évében (1868) meghozott rendelet után nem sokkal, az 1870-es években létrehozták az egyetem első tornatermét, ami a Széchenyi téren (Piaţa Mihai Viteazul) kapott helyet. Az előadó kiemelte az 1884-ben alapított, később világhírnévre is szert tett Kolozsvári Egyetemi Atlétikai Clubot (KEAC), amely 1885–1894 között élte aranykorát. Az atlétika mellett a kolozsvári egyetemi sportágak között a vívóknak és korcsolyázóknak volt legkiemelkedőbb szerepük.
A jubileumi konferenciasorozat humántudományok területén elhangzott előadásairól összességében elmondható, hogy neves kutatók mutathatták be kutatási eredményeiket, mégis a személyes találkozások eredeti célját tekintve, hogy egy konferencia tényleges szakmai fórumot teremtsen, a fent leírt hiányosságok talán némileg megkoptatták az esemény ünnepélyességének fényét.
GYŐRI TAMÁS
Szabadság (Kolozsvár)

A SIE vezetője aggódik...
Teodor Meleşcanu, a Külföldi Hírszerző Szolgálat (SIE) vezetője aggódik Omar Bakri sejk csütörtöki, Romániára is kitérő kijelentései miatt. Szerinte a sejk nyilatkozatai jelzésértékűek, így már Romániáról is elmondható, hogy terrorista támadások potenciális célpontja.
Meleşcanu szerint Romániának fel kell készülnie a terrorizmus megelőzésére, noha Bakrit inkább ideológusnak tekinti, és nem a tettek emberének.
„Románia NATO- és EU-tagállam, részt veszünk az afganisztáni katonai beavatkozásokban, az Egyesült Államok az országunk területén levő katonai bázist használ, sok turista látogat ide, többek között Izraelből is szép számmal érkeznek. A két hírszerző szolgálat (a SRI és a SIE) arra összpontosít, hogy a lehetséges merényleteket megelőzze, azonban mindenkinek meg kell értenie, hogy Románia már nem az az ország, amelyben terrorista merényletek nem fordulhatnak elő. Sajnos, a valóság azt mutatja, hogy Románia sincs biztonságban, azonban fel kell készülnünk, és meg kell előznünk a merényleteket, és a terrorizmus okait fel kell számolnunk” – hangsúlyozta a SIE vezetője.
(Mediafax)
Nyugati Jelen (Arad)

Erdély legjobbjává válni
Akár Erdély legjobb egyetemévé is fejlesztené rektora a Sapientia EMTE-t minapi kijelentése szerint, s ebben, úgy érzem, nem csupán pillanatnyi eufóriájának adott hangot. Különben jó hangulata is teljesen indokoltnak tűnik, miután épp az idei évnyitóra nagyvonalú ajándékban részesült az intézmény, a Partiumi Keresztény Egyetemmel együtt két év alatt négymilliárd forintos támogatást kapnak a magyar kormánytól további fejlesztések érdekében.
E befektetések biztosan növelik a két egyetem versenyképességét, ámbátor korábbról elmaradt fejlesztésekről van szó. A mai magyar kormány – elődjétől eltérően – kiemelten törődik a saját alapítású két felsőoktatási intézménnyel, íme, gondoskodni kíván azok felszereltségének javításáról, Kolozsváron eléggé nem méltányolható módon nagyobb szabású és teljesen új oktatási épület létesül, Marosvásárhelyen évtizede hiányzó diákkollégiumot húznak fel, Csíkszeredában új szárnyat kap a meglévő ingatlan. Ami a rektori elképzelés realitását illeti, érdemes a hazai mezőnybe illesztve megítélni. Mint ismeretes, a shanghaji egyetem által évente elkészített legutóbbi, 2012-es rangsorolásban, az ún. ARWU-listán (Academic Ranking of World Universities) egyetlen romániai felsőoktatási intézmény sem szerepel, ott van viszont már évek óta két magyarországi, mégpedig a budapesti ELTE és a Szegedi Tudományegyetem is. A rangsorolás a felsőoktatási intézmények eredményességi és kiválósági paramétereire épít, így például a tudományos publikációk számát és azok idézettségét, az oktató-hallgató arányt vizsgálják, továbbá a külföldi oktatók és diákok aránya alapján hasonlítják össze őket. Első helyen újabban mindig a Harvard végez. Az SZTE és az ELTE egyaránt a 300–400 közötti helyek egyikét foglalja el. A magyar állami alapítású és a magyar felsőoktatási normákat is szem előtt tartó Sapientiának tehát van, mihez viszonyítania a maga színvonalát, és valóban kapcsolódhat egy eredményesnek nevezhető tradícióhoz. Sajnálatos, hogy ezt nem határokon belül találta meg. Viszont már ma is a legjobb hazai magánegyetemnek tartják, s például a politechnikai, művészeti és jogi képzés dolgában már most felveszi a versenyt akármelyik hazai intézettel, amióta a tavaly az akkreditációt is kiérdemelte, az itt zajló oktatás minőségét saját oklevél is tanúsíthatja. A rektori óhaj tehát, hogy az elitképzést és az erdélyi magyarság sajátos igényeit ötvözve példásan teljesítő egyetemet építsenek, egyáltalán nem tűnik légből kapottnak, mi több, a diákság és a tanári karok további erőfeszítései révén kimondottan elérhető céllá válhat. Azt pedig nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy egy tekintélyes felsőoktatási hálózat mennyire záloga az erdélyi magyarság jövőjének.
B. Kovács András
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Történelmi esély vagy kudarcpolitika? (EMNP–RMDSZ-vita az alternatív küszöbről)
Minden erdélyi megyében állít jelöltet az Erdélyi Magyar Néppárt a decemberi parlamenti választásokon – jelentették be az alakulat vezetői tegnap Marosvásárhelyen. Toró T. Tibor pártelnök hangsúlyozta: az alternatív küszöb biztossá teszi, hogy az erdélyi magyarságnak lesz képviselete, így történelmi esély nyílt arra, hogy két magyar párt jusson be a törvényhozásba. Tőkés László, az EMNP védnöke szerint a Néppárt indulásával megteremtődött az erdélyi magyarság számára a választás szabadságának joga. Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke viszont úgy véli: a szövetség versenypártjai eleve kudarcpolitikát folytatnak: a magyar közösség számára ugyanis nem az alternatív küszöb a megoldás. Az Erdélyi Magyar Néppárt Országos Választmányának tegnap Marosvásárhelyen lezajlott alakuló ülése után Toró T. Tibor pártelnök történelmi lehetőségnek nevezte, hogy a parlamenti választásokon két magyar párt is bejusson a parlamentbe az alternatív küszöb folytán. Mivel a magyarság 15 képviselői és 7 szenátori választókerületben többségben él, ezekben szinte biztos, hogy magyar jelölt lesz a győztes. Így az RMDSZ biztosan a parlament tagja lesz, de valós esély mutatkozik, hogy a Néppárt is bejusson. Éppen ezért az EMNP az összes erdélyi megyében (de nem minden választókerületben), valamint a csángó magyarok által lakott Bákó megyei körzetekben és Bukarestben is indít jelölteket. Szerinte az erdélyi magyarság csak nyerne azzal, ha két magyar pártot juttatna a törvényhozásba, mert a két politizálási stílus – az RMDSZ „kamarillapolitikája” és az EMNP „következetes autonómia-elkötelezettsége” – egymást kiegészítené. A Néppárt az MPP-vel való választási együttműködés lehetséges formáiról a polgáriak kongresszusát követően egyeztet. Tőkés László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács azt hangsúlyozta: az RMDSZ nem azonos az erdélyi magyarsággal, a közösség voksa nem az szövetség tulajdona. Leszögezte: egy demokráciában nem lehet elvitatni a polgárok választási jogát. Az EMNP védnöke szerint a választóknak meg kell büntetniük az olyan szenátorokat, mint Frunda György és Markó Béla, akik nem voltak jelen, amikor a román többség leszavazta a székelyföldi autonómiastatútumot, holott negyedórával azelőtt még bent voltak a teremben. „Ilyen szenátorokra nincs szüksége a magyarságnak. És azokra sincs szükségünk, akik csak azért mennek oda, hogy a korrupciós eseteikben a mentelmi jog védje őket, különböző politikai háttéralkuk mentén” – mondta Tőkés László. Gyökeresen eltér az RMDSZ álláspontja az alternatív küszöbről. Borbély László politikai alelnök szerint az RMDSZ-szel versenyző erdélyi magyar pártok csak megzavarják a magyar választókat az alternatív választási küszöb emlegetésével. Az RMDSZ politikai alelnöke arra figyelmeztetett, nem szabadna játszani az olyan fogalmakkal, mint a hat képviselői és három szenátori választókerület megnyerésével teljesíthető alternatív küszöb. A magyarságnak ugyanis nem az az érdeke, hogy elérje az alternatív küszöböt, hanem az, hogy 6–6,5 százalékos képviseletet biztosítson a parlamentben.
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Orbán: modern nemzetépítésre van szükség Magyarország sikeréhez - A miniszterelnök szerint kormánya arra kapott kétharmados felhatalmazást, hogy szerkezeti átalakításokat hajtson végre Magyarország sikeressége érdekében. Ehhez modern nemzetépítésre van szükség, amelynek pillérei az államadósság-csökkentés, a versenyképesség-növelés, a demográfiai hanyatlás megállítása és a világ magyarságának közösségként való újjáépítése - sorolta hétfőn a Magyar Diaszpóra Tanács II. ülésén Orbán Viktor, hangsúlyozva, hogy eközben meg kell őrizni a politikai stabilitást. Kitért arra is: a '68-as generáció gondolataira nem lehet jövőt építeni Európában.
Orbán Viktor a Parlamentben tartott negyvenöt perces beszédében azt fejtette ki, hogy álláspontja szerint "mivégre jött létre a kétharmad". Szerinte lezárult a történelem egyik európai fejezete, és azokkal az eszközökkel, amelyekkel eddig a világ vezető civilizációja volt a mienk, a továbbiakban már nem lehet versenyképesnek lenni. "Nem élhetünk tovább úgy, ahogy eddig éltünk" - jelentette ki, hozzátéve, hogy Nyugat-Európában ez nehezebb átalakulást jelent, mint Közép-Európában, mert itt valójában nem épült ki jóléti rendszer. Szorgalmazta egyúttal Közép-Európa és Németország együttműködését, amellyel kapcsolatban úgy vélekedett: ha Magyarország nem hibázik, jövőre együtt tud növekedni a német gazdasággal.
A miniszterelnök szerint egyébként Magyarországnak esélye van arra, hogy a következő két évben továbbra is egyszerre folytassa az államadósság-csökkentés és a versenyképesség-növelés politikáját úgy, hogy közben megőrizze a politikai stabilitást is. Mint fogalmazott, ez az, ami megvilágítja, miért is jött létre 2010-ben a kétharmad. Magyarországnak viszont van két nagy ellenfele - folytatta -, amelyet mindehhez le kell győznie, ez pedig az önsajnálat és ennek "unokatestvére", a lebeszélés kultúrája. Önsajnálat helyett a "csakazértis" kultúrájának kialakítására van szükség, amely nem a hurráoptimizmussal, hanem "a veszteség mélyen átélt élményéből kinövő életerővel" azonos - fogalmazott.
Rámutatott ugyanakkor arra is, "ha azt várjuk, hogy a most elvégzett munkáért holnap reggel a munka igazi értékét elismerő szavakat fogunk kapni (...), akkor félreértjük a magyarokat".
Orbán Viktor szerint az európai társadalomfejlődés következő szakasza a vallásból átvett, a tízparancsolat szellemében megfogalmazott tradicionális értékekre, a család megerősítésére és a nemzetek reneszánszára fog épülni. Ezt az elképzelést azonban a Magyarországgal szemben álló nyugat-európai politikai elit - amelynek tagjai jórészt a '68-as generációból kerültek ki - a legnagyobb hevességgel utasítja el - mondta. Szerinte viszont mivel lezárult a történelem egyik európai fejezete - utalt vissza beszéde korábbi részére -, ezen elit gondolkodásmódja is érvényességét vesztette: ezekre a gondolatokra nem lehet jövőt építeni Európában, ezek nem állják ki "a következő húsz év hullámverését".
Hozzátette, szerinte a Magyarországgal szembeni támadások is éppen ebből, az európai kultúra másfajta értelmezéséből adódnak, nem pedig az ország elleni összeesküvésekről van szó.
A kormányfő érintette a demográfiai problémákat is, kiemelve, hogy az a közösség, amely biológiailag nem képes fenntartani magát, az nem tudja fenntartani saját rendszerét sem.
Kormánya eddigi munkáját értékelve kijelentette: az a kép ma már nem igaz, hogy Magyarország ne tudna megállni a saját lábán. "Az IMF-fel ugyan meg akarunk egyezni, de most már mindenki elfogadja a világon, hogy ha nem lenne megegyezés, Magyarországnak akkor sem lennének finanszírozási gondjai. (...) Az a kérdés, hogy drágábban vagy olcsóbban finanszírozza magát" az ország - fejtette ki Orbán Viktor.
Véleménye szerint ugyanakkor elmaradásban is van a kabinet, ugyanis az alsóközéposztálynak egyelőre nem tudtak kitörési lehetőséget biztosítani, holott a politikai stabilitást csak egy széles középosztályra építve lehet megőrizni, "a nincstelenekre és a milliárdosokra építve" ezt nem lehet elérni - fogalmazott, hozzátéve: a következő időszak feladata, hogy a 100-210 ezer forint között kereső alsóközéposztály-belieknek biztosítsanak olyan család-, otthonteremtési és bér-, valamint munkaprogramokat, amelyekkel ezek az emberek szintén azt érezhetik, hogy ők is a nemzet fő erőihez tartoznak.
Orbán Viktor beszédét azzal összegezte, hogy kormánya olyan szerkezeti átalakításokra kapott kétharmados felhatalmazást, amelyek strukturálisan alkalmassá teszik Magyarországot a sikerességre. Ehhez négypilléres modern nemzetépítésre van szükség: ki kell szabadítani Magyarországot az adósságcsapdából, versenyképessé, azaz termelési központtá kell válni, meg kell állítani a demográfiai hanyatlást, a világ magyarságát pedig közösségként kell újjáépíteni, vagyis "a világban szétszórva élő magyarság jó részeit meg kell szólítanunk", és világhálózatba kell őket szervezni, hogy "meg tudjunk maradni" - sorolta fel, szavait pedig nagy taps fogadta a résztvevőktől.
Mindezzel Magyarország a mostani felfordulásból sikeres, erős országként fog felemelkedni - zárta beszédét a miniszterelnök.
A Magyar Diaszpóra Tanács tavaly novemberben alakult. Alapító okirata szerint a diaszpórában élő magyarságnak - húsz évvel a rendszerváltoztatás után - végre kellő figyelmet kell kapnia a nemzetpolitikában. A tanács a világon szétszórtságban élő magyarság szervezeteinek közös fóruma, amely a diaszpórában élők sajátos igényeit és érdekeit tartja szem előtt, valamint megteremti a diaszpóra magyarságának önálló képviseletét. (MTI)

Magyar Diaszpóra Tanács - Semjén Zsolt: a testület támogatja a külhoni magyarság levélben történő szavazását - A Magyar Diaszpóra Tanács (MDT) szervezetei támogatják a külhoni magyarság levélben történő szavazásának lehetőségét - mondta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes a tanács hétfői, budapesti ülésének szünetében.
A kormányfő nemzetpolitikáért felelős helyettese ennek menetéről kifejtette: először nyilatkozni kell majd arról, hogy az érintett regisztrálja magát, vagy sem, és ezt követően kapja meg postafordultával a pártlistákat tartalmazó borítékot. A diaszpóra magyarsága így minden bürokrácia nélkül, a lehető legkönnyebben leadhatja a szavazatait - tette hozzá.
Megjegyezte: a diaszpóra magyarságától nem várható el, hogy több száz, vagy ezer kilométert utazzon egy nagykövetségre szavazata leadása érdekében.
"A 2014-ben felálló parlament már valóban az egyetemes magyarság parlamentje lesz, minden magyarnak a szavazata benne lesz, éljen bárhol a világon" - fogalmazott a kormányfő helyettese.
Semjén Zsolt elmondta: a testület támogatta a Julianus-programot, amelynek célja, hogy feltérképezzék a magyarsággal kapcsolatos értékeket, tárgyi emlékeket, épületeket, könyvtárakat, sírokat, emléktáblákat. Azt kérték, a diaszpóra szervezetei az adott területen működjenek ebben közre - jelezte a miniszterelnök-helyettes.
Kiemelte, hogy ezekből az emlékekből kiállításokat szerveznek, az anyagi erőket pedig odaösszpontosítják, ahol élő közösség is van.
A kormányfő helyettese kitért arra, hogy a nyugati magyarság legnagyobb problémája az volt, hogy ha lejárt az útlevele valakinek, akkor az állampolgárság megállapításához az egész bürokratikus folyamatot le kellett folytatni. Ezért egészen a harmincas évekig visszamenőleg átnézték az állampolgárság lemondásával kapcsolatos aktákat, és jövő év elejétől egy gombnyomással kideríthető lesz, hogy akinek az okmánya lejárt, magyar állampolgár-e vagy sem. Ha időközben nem mondott le arról, akkor minden bürokráciát leépítve megkaphatja az állampolgársági papírokat, útlevelét. Így minden akadály elhárult az elől, hogy a nyugati magyarok is felvegyék a magyar állampolgárságot - jelezte.
Semjén Zsolt közölte, hogy a tanácskozáson a kormány köszönetet mondott a diaszpóra magyarságának a kiállásáért a Magyarországot ért támadások kapcsán. Szólt arról is, hogy pozitív visszhangja volt a nemzeti regiszternek, és mint mondta, támogatják, hogy a nagyobb szervezeteknél az emigráció többedik generációja számára angol nyelvű szekciót hozzanak létre.
Az emigráció harmadik-negyedik-ötödik nemzedékétől aligha várható el, hogy olyan szinten beszéljen magyarul, mint a magyar környezetben élők - jegyezte meg. Kiemelte: a magyar nemzet közösségében őket is meg akarják tartani.
Beszámolt arról a tervről, hogy egyetemet végzett, az adott ország nyelvét beszélő fiatalokat szeretnének a nyugati diaszpóra területeire küldeni, hogy ott magyarul tanítsanak, és a képzettségüknek, érdeklődésüknek megfelelő témát oktassanak. Ezek a fiatalok egyfajta "társadalmi konzulként" rövid képzés után az ottani magyaroknak segítenének űrlapok kitöltésében, állampolgársági ügyintézésben.
A tanács ülése a tervek szerint délután nyilatkozat elfogadásával zárul.
A Magyar Diaszpóra Tanács tavaly novemberben alakult. Alapító okirata szerint a diaszpórában élő magyarságnak - húsz évvel a rendszerváltoztatás után - végre kellő figyelmet kell kapnia a nemzetpolitikában.
A tanács a világon szétszórtságban élő magyarság szervezeteinek közös fóruma, amely a diaszpórában élők sajátos igényeit és érdekeit tartja szem előtt, valamint megteremti a diaszpóra magyarságának önálló képviseletét. (MTI)

Magyar Diaszpóra Tanács - Zárónyilatkozat: kiemelt hangsúly a magyar fiatalok identitásának erősítésén - A Magyar Diaszpóra Tanács tagjai a jövőben is kiemelt hangsúlyt fektetnek a magyar fiatalok identitásának erősítésére - olvasható a testület hétfői ülésén elfogadott, az MTI-hez eljuttatott zárónyilatkozatban.
A dokumentumban - amelyben üdvözölték a tanács új tagjait és kinyilvánították, hogy nyitottak a szélesebb és mélyebb együttműködésre -, rögzítették, hogy jó példának tartják a diaszpórában élő fiatalok esetében a ReConnect Hungary - Magyar Birthright Programot. Ennek célja, hogy a nyugati magyar fiatalok felmenőik származási országával kapcsolatba lépve családjuk múltját, illetve saját identitásukat jobban megértsék. A Kárpát-medencében hasonlóan jó példa a honismereti magyar mozgótábor - áll a nyilatkozatban.
Javasolják egy kataszter létrehozását is, amelynek segítségével egy helyen elérhetnék valamennyi ösztöndíj-lehetőséget a magyar fiatalok.
A résztvevők kitértek arra is: támogatják a Külföldi Magyar Cserkészszövetség együttműködését a Kárpát-medencei magyar cserkészszövetségekkel és a nyugati magyar ifjúsági szervezetekkel, hogy a jövő nemzedékének erkölcsi stabilitása és magyarságtudata erősödjön, valamint ösztönzik a kontinentális ernyőszervezeteket arra, hogy fordítsanak figyelmet azon országokra, ahová a közelmúltban sok magyar vándorolt ki.
A szervezetek kijelentik, hogy segítik azt az információs munkát, amelyet a konzulok folytatnak az állampolgársági lehetőségek népszerűsítésében, illetve az állampolgárság kérvényezésében. Rögzítik azt is, hogy elismerik és támogatják a diaszpórában szolgáló egyházak munkáját a magyar közösségek megerősítéséért.
Üdvözlik a felek továbbá a Julianus-program elindítását, amelynek célja, hogy részletes kataszter készüljön a magyar tárgyi örökségről - épületekről, műalkotásokról, emlékművekről, emléktáblákról, utcákról, könyvtárakról, levéltárakról és múzeumokról a magyar kultúra széles körű megismerhetőségéért. Egyetértenek abban, hogy az ilyen egységes ismeretanyagnak a korszerű rendszerezése, bemutatása és felhasználhatóvá tétele a magyarság értékteremtő képességét tárja a világ elé.
A zárónyilatkozat szerint a résztvevők fontosnak tartják, hogy a Magyarország elleni, sokszor politikai indíttatású támadásokat elhárítsák, tompítsák, és hozzájáruljanak az ország hiteles megítélésének helyreállításához.
Kinyilvánítják, hogy továbbra is figyelemmel kísérik a magyar közösségek helyzetét a Kárpát-medencében, és fontosnak tartják, hogy a kulturális kapcsolatok mellett a gazdasági kapcsolatok is megerősödjenek.
A dokumentum szerint a kormány hangsúlyozottan számít a diaszpórában élő magyar közösségekre, a befogadó államban felhalmozott szellemi potenciáljukra és kulturális örökségükre a világ magyarsága megbecsültségének és versenyképességének együttes megerősítéséért. (MTI)

Az EBESZ kisebbségi főbiztosával tárgyalt Répás Zsuzsanna - A szomszédos országokban élő magyar közösségek aktuális problémái, valamint a választási és a választási eljárásról szóló törvénnyel kapcsolatos fejlemények szerepeltek Knut Vollebaek, az EBESZ nemzeti kisebbségi főbiztosa és Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár hétfői budapesti tárgyalásának napirendjén. A találkozó alkalmával Répás Zsuzsanna a szlovák államnyelvtörvényről és kisebbségi nyelvtörvényről szóló részletes elemzést adott át a főbiztosnak.
A nemzetpolitikai államtitkárság az MTI-hez eljuttatott közleménye szerint a találkozó során Répás Zsuzsanna felhívta a főbiztos figyelmét a szomszédos országokban élő magyar közösségek nehézségeire a nyelvhasználat, az állampolgársági ügyek és a kisebbségi jogok biztosítása terén.
A megbeszélésen szó esett többek között Szlovákia kapcsán a Selye János Egyetem leminősítésének veszélyéről, az állampolgársági és a kisebbségi nyelvhasználati törvény módosítása körüli vitákról, Románia viszonylatában pedig a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen a magyar oktatás helyzetéről és az egyházi javak restitúciós folyamatának visszásságairól.
A találkozón az ukrajnai helyzet elemzésének középpontjában az új ukrán nyelvtörvény alkalmazása állt, míg Szerbia kapcsán Vajdaság tartomány hatásköreinek csökkenése, és így a Magyar Nemzeti Tanács kulturális autonómiájának csorbítása volt a fő téma. Répás Zsuzsanna megerősítette a magyar kormány álláspontját az állampolgársági törvény módosításáról és kijelentette, hogy Magyarország a konfliktusokat konstruktív párbeszéd útján kívánja megoldani - olvasható a kommünikében.
A nemzetpolitikai államtitkárság a tárgyalások kapcsán felidézte, hogy hasonló találkozóra legutóbb 2011. július 13-án került sor Hágában, ahol Répás Zsuzsanna a szlovák kisebbségi nyelvtörvény módosítását követő magyar aggodalmakról tájékoztatta Knut Vollebaeket (MTI)

A Máért zárónyilatkozata támogatja a külhoni magyar állampolgárok szavazati jogát
A Máért XI. ülésén elfogadott dokumentumot az MSZP és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség képviselője nem írta alá.
A Magyar Állandó Értekezlet (Máért) zárónyilatkozatának aláírói támogatják, hogy minden külhoni magyar állampolgár élhessen szavazati jogával. A Máért XI. ülésén elfogadott dokumentumot az MSZP és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség képviselője nem írta alá.
A dokumentumban kitérnek arra is, hogy 2013-ban a kiemelt programként az oktatási intézményrendszer következő színterére az alapfokú iskolákra, az óvoda-iskolai átmenetre, és az iskolai beiratkozásokra koncentrálnak.
Felkérik továbbá a Máért-tagszervezeteket, hogy aktualizálják a nemzeti jelentőségű intézmények és programok körét, ugyanakkor természetesnek tartják, hogy a határon túli támogatások jelentős részét a külhoni közösségek javaslatai alapján osszák szét.
A résztvevők üdvözölték a Kisebbségi Jogvédő Alapítvány és Intézet felállását is.
A felek továbbra is nemzetstratégiai célnak tekintik és támogatják a Kárpát-medencei magyar közösségek autonómia-törekvéseit, mint egyetlen valós közjogi megoldást a külhoni magyar közösségek és a többségi államok közötti viszony hosszú távú rendezésére.
Üdvözlik azt a rendeletmódosítást, amely egy régi méltánytalanságot orvosol, és a jövőben lehetővé teszi a külhoni diákok államnyelvi érettségijének magyarországi nyelvvizsga-bizonyítványként való elismerését, és beszámítását az itteni felvételi eljárásba, akkor is, ha magyar nyelvű középiskolában tanultak.
Bátorítják az unió tagállamaiban élő magyarokat, más uniós állampolgárokat, és civil szervezeteket, hogy támogassák az Európai Polgári Kezdeményezés jogintézményének keretében történő aláírásgyűjtést annak érdekében, hogy a nemzeti közösségek és kisebbségek jogainak bővítése az Európai Bizottság napirendjére kerüljön.
A dokumentum szerint egyetértenek: Magyarország számára egyformán fontos minden magyar, és hangot adtak azon meggyőződésüknek, hogy a magyar-magyar kapcsolatokban, és a szomszédságpolitikában károkat okoz a magyar belpolitika megosztottságának exportálása.
Rögzítették, hogy támogatják a külhoni magyar szervezetek szuverenitását, és döntéseinek önállóságát, öngondoskodás iránti képességének megerősítését.
Kiemelt fontosságúnak tartják a magyar-magyar kapcsolatokban a partnerséget, és a párbeszédet.
Az aláírók tiltakozásukat fejezték ki a református Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása kapcsán, ami ellentmond a nemzetközi jogi elveknek, és szolidaritást vállalnak a politikai nyomásra, igazságtalanul, első fokon három év börtönre ítélt Markó Attila államtitkárral és Marosán Tamás egyházügyi jogásszal, az ingatlan-visszaszolgáltatási bizottság tagjaival.
Nemzetpolitikai szempontból kiemelkedően fontosnak tartják a Sapientia és a Partiumi Keresztény Egyetem akkreditációját és a fejlesztésről szóló megállapodást.
Reményüket fejezték ki továbbá, hogy Ukrajnában megtörténnek a szükséges gyakorlati lépések az új nyelvtörvény végrehajtásához. Sajnálatosnak tartják ugyanakkor, hogy az ukrajnai parlamenti választókerületek kialakításánál nem vették figyelembe a kárpátaljai magyarság történelmi helyzetét. Az európai gyakorlattól idegennek ítélik azokat az ukrajnai törekvéseket, amelyek a büntetőjog körébe vonnák a kettős állampolgárság kérdését.
Aggodalmukat fejezték ki a szerb Alkotmánybíróság döntése miatt, amely a Vajdaság Autonóm Tartomány hatásköreit taglaló törvény 22 rendelkezését alkotmányellenesnek minősítette.
Előremutatónak tartották, hogy a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala, a Magyar Közösség Pártja, és a Híd-Most aláírta A szlovákiai magyarok megmaradásának és fejlődésének alapfeltételei című dokumentumot. Megállapodtak abban, hogy minden törvényes eszközzel támogatni fogják a révkomáromi Selye János Egyetem jelenlegi egyetemi rangjának megőrzését.
Üdvözölték azt is, hogy Horvátországban tiszteletben tartják a kisebbségek, köztük a magyar nemzeti közösség szerzett jogait, és elégedettségüket fejezték ki, hogy az év elején hivatalba lépő szlovén kormány is vállalta az általános nemzetiségi törvény elfogadását.
MTI; Erdély.ma

Orbán Viktor felkérte Szász Jenőt a Nemzetstratégiai Intézet megalapítására és vezetésére
Orbán Viktor miniszterelnök kedden hivatalában fogadta Szász Jenőt, a Magyar Polgári Párt elnökét és felkérte őt a Nemzetstratégiai Intézet megalapítására és vezetésére – tájékoztatta az MTI-t a miniszterelnök sajtófőnöke. Havasi Bertalan közleményében úgy fogalmaz: az intézet a kormány nemzetpolitikai döntéseit előkészítő háttérintézményként működik majd a magyar közigazgatásban.
A keddi találkozón Orbán Viktor és Szász Jenő áttekintették a nemzetpolitika aktuális, időszerű kérdéseit, és szót ejtettek a sorra kerülő romániai parlamenti választásokról is.
Egyetértettek abban, hogy a hatékony nemzetpolitikai cselekvéshez elengedhetetlenek a nemzetstratégiai alapkutatások és szükségesnek tartják a Magyarországon már újonnan átalakított, vagy átszervezés alatt álló, összefüggő gazdasági, közigazgatási, oktatási és egészségügyi rendszerek Kárpát-medencei kiterjesztését is.
Éppen ezért Orbán Viktor miniszterelnök „elismerve és méltányolva Szász Jenő Erdélyben eddig kifejtett tevékenységét" felkérte őt a Nemzetstratégiai Intézet megalapítására és vezetésére – áll a közleményben. MTI; Erdély.ma

Máért – Orbán aggódik az esetleges romániai nacionalista fordulat miatt
Aggodalmának adott hangot Orbán Viktor miniszterelnök azért, mert szerinte nem zárható ki, hogy Romániában nacionalista fordulat történik.
A kormányfő kedden a budapesti Magyar Állandó Értekezleten (Máért) azt mondta: a magyar kormány jó okkal aggódik a romániai fejlemények miatt, évek óta nem fordult elő ugyanis olyan politikai hangütés a román belpolitikában, mint amilyet mostanában hallani.
Kiemelte: a román kormánnyal való együttműködést Magyarország továbbra is stratégiai kérdésnek tekinti, de nem zárható ki, hogy Romániában nacionalista fordulat történik.
Közölte: a magyar kabinet azoknak a román patriótáknak szurkol, akik a hazafias elköteleződés mellett a magyar kisebbséggel, a Magyarországgal való együttműködést is fontosnak tartják. Remélik – mondta -, hogy a választások ebbe az irányba mutatnak majd.
Orbán Viktor a szlovák-magyar viszonnyal kapcsolatban arról tájékoztatott, hogy a magyar fél az év végéig az összes olyan ügyet szeretné megvitatni, amelyben eredmény érhető el, 2013-ban pedig a nehezebb, kisebbség- és nemzetiségközpontú kérdésekről is megkezdődhetnek a tárgyalások. Utóbbi metódusa megvan – folytatta a kormányfő, hangsúlyozva: a szlovák-magyar vegyes bizottság jól működik, és ha ez a továbbiakban is így folytatódik, akkor ez megkönnyíti a kormányzati kapcsolatokban a felvetődő kérdések kezelését.
Kedvezőnek ítélte, hogy Szlovákiának olyan vezetése van, amelyik szereti az egyenes beszédet. Magyarországnak is ilyen kormánya van – mondta, hozzátéve: ugyanakkor egyik fél sem kívánja elfedni azt a tényt, hogy megoldatlan problémák terhelik a két állam kapcsolatát.
A kormányfő – aki kitért a komáromi híd megépítéséről a közelmúltban született megállapodásra, és a 29 új határátkelőhely megnyitására – azt mondta: ebben az évben szlovák-magyar sikerektől lesz hangos a két ország kapcsolatrendszere, ami azonban nem jelenti azt, hogy a következő évben a nehéz ügyek elővételével ez a hangulat továbbra is fenn tud maradni.
MTI
Erdély.ma

Jön a levélben szavazás
A Magyar Diaszpóra Tanács (MDT) szervezetei támogatják a külhoni magyarság levélben történő szavazásának lehetőségét – mondta Semjén Zsolt magyar miniszterelnök-helyettes a tanács tegnapi, budapesti ülésének szünetében. A kormányfő nemzetpolitikáért felelős helyettese ennek menetéről kifejtette: először nyilatkozni kell majd arról, hogy az érintett regisztrálja magát, vagy sem, és ezt követően kapja meg postafordultával a pártlistákat tartalmazó borítékot.
Modern nemzetépítés. Répás Zsuzsanna, Orbán Viktor és Semjén Zsolt
A diaszpóra magyarsága így minden bürokrácia nélkül, a lehető legkönnyebben leadhatja a szavazatait – tette hozzá.
Megjegyezte: a diaszpóra magyarságától nem várható el, hogy több száz, vagy ezer kilométert utazzék egy nagykövetségre szavazata leadása érdekében. „A 2014-ben felálló parlament már valóban az egyetemes magyarság parlamentje lesz, minden magyarnak a szavazata benne lesz, éljen bárhol a világon” – fogalmazott a kormányfő helyettese.
Semjén Zsolt elmondta: a testület támogatta a Julianus-programot, amelynek célja, hogy feltérképezzék a magyarsággal kapcsolatos értékeket, tárgyi emlékeket, épületeket, könyvtárakat, sírokat, emléktáblákat. Azt kérték, a diaszpóra szervezetei az adott területen működjenek ebben közre – jelezte a miniszterelnök-helyettes. Kiemelte, hogy ezekből az emlékekből kiállításokat szerveznek, az anyagi erőket pedig oda összpontosítják, ahol élő közösség is van.
Társadalmi „konzulok”
Semjén beszámolt arról a tervről, hogy az adott ország nyelvét beszélő, egyetemet végzett fiatalokat szeretnének a nyugati diaszpóra területeire küldeni, hogy ott magyarul tanítsanak, és a képzettségüknek, érdeklődésüknek megfelelő témát oktassanak. Ezek a fiatalok egyfajta „társadalmi konzulként” rövid képzés után az ottani magyaroknak segítenének űrlapok kitöltésében, állampolgársági ügyintézésben.
Orbán: modern nemzetépítésre van szükség
A tanácskozás előtt beszédet mondott Orbán Viktor miniszterelnök is. A kormányfő szerint kabinete arra kapott kétharmados felhatalmazást, hogy szerkezeti átalakításokat hajtson végre Magyarország sikeressége érdekében. Ehhez modern nemzetépítésre van szükség, amelynek pillérei az államadósság-csökkentés, a versenyképesség-növelés, a demográfiai hanyatlás megállítása és a világ magyarságának közösségként való újjáépítése – sorolta, hangsúlyozva, hogy eközben meg kell őrizni a politikai stabilitást. Kitért arra is: a ‘68-as generáció gondolataira nem lehet jövőt építeni Európában.
Orbán Viktor a Parlamentben tartott negyvenöt perces beszédében azt fejtette ki, hogy álláspontja szerint „mi végre jött létre a kétharmad”. Szerinte lezárult a történelem egyik európai fejezete, és azokkal az eszközökkel, amelyekkel eddig a világ vezető civilizációja volt a mienk, a továbbiakban már nem lehet versenyképesnek lenni. „Nem élhetünk tovább úgy, ahogy eddig éltünk” – jelentette ki, hozzátéve, hogy Nyugat-Európában ez nehezebb átalakulást jelent, mint Közép-Európában, mert itt valójában nem épült ki jóléti rendszer. Szorgalmazta egyúttal Közép-Európa és Németország együttműködését, amelylyel kapcsolatban úgy vélekedett: ha Magyarország nem hibázik, jövőre együtt tud növekedni a német gazdasággal.
Orbán Viktor szerint az európai társadalomfejlődés következő szakasza a vallásból átvett, a tízparancsolat szellemében megfogalmazott tradicionális értékekre, a család megerősítésére és a nemzetek reneszánszára fog épülni. Ezt az elképzelést azonban a Magyarországgal szemben álló nyugat-európai politikai elit – amelynek tagjai jórészt a ‘68-as generációból kerültek ki – a legnagyobb hevességgel utasítja el – mondta.
Szerinte viszont mivel lezárult a történelem egyik európai fejezete – utalt vissza beszéde korábbi részére –, ezen elit gondolkodásmódja is érvényességét vesztette: ezekre a gondolatokra nem lehet jövőt építeni Európában, ezek nem állják ki „a következő húsz év hullámverését”. Hozzátette, szerinte a Magyarországgal szembeni támadások is éppen ebből, az európai kultúra másfajta értelmezéséből adódnak, nem pedig az ország elleni összeesküvésekről van szó. A kormányfő érintette a demográfiai problémákat is, kiemelve, hogy az a közösség, amely biológiailag nem képes fenntartani magát, az nem tudja fenntartani saját rendszerét sem. Krónika (Kolozsvár)

Adóhátralék miatt árverezik a magyar kormánypénzből megépített váradi Ady-központot
Árverésre bocsátotta a helyi önkormányzat a nagyváradi Ady Konferencia Központot. Az RMDSZ-közeli Mecénás Alapítvány által építtetett ingatlan körül fennállásának tíz éve alatt sok volt a vita, a központ ugyanis olyan magyarországi kormánytámogatásból jött létre, amelyet eredetileg nem az alapítvány, hanem a Királyhágómelléki Református Egyházközség (KRE) nyert el, ráadásul a teljes támogatási összeg sorsát ma is homály fedi. A váradi önkormányzat honlapján meghirdetett árverés tényét a városháza gazdasági osztálya is megerősítette lapunk érdeklődésére.
Kalapács alatt. A nagyváradi önkormányzat holnap árverezné a sokat vitatott Ady-központot
Mint elmondták, az ok az, hogy az alapítvány 2006 óta nem fizetett ingatlanadót a városnak sem a jelenleg konferencia-központként működő, befejezett épületre, sem a mellette részben felépült, majd félbehagyott másik ingatlanra, amely a tervek szerint szállodaként és termálfürdőként szolgált volna. A honlapon olvasható hirdetményben az áll, hogy a város telkén álló épületek kikiáltási ára 763 ezer lej a befejezett, illetve 128 ezer lej a befejezetlen épület esetében.
A konferencia-központ 787,5 négyzetméternyi beépített területen áll, amelyből 594 négyzetméter a hasznos felület, a félbehagyott termálhotel pedig nagyjából 1000 négyzetméteres területen fekszik. A termálhotel munkálatai évek óta állnak, jelenleg csak a tartóoszlopok vannak meg belőle. Amennyiben most nem sikerül vevőt találni az épületekre, az árverést újra meg kell hirdetni, ám akkor már csak az eredeti kikiáltási ár 75 százalékáért, majd, ha úgy sem lesz eredmény, a feléért.
Az elmaradt adók összege eléri a 200 ezer lejt. A végrehajtást meghirdető gazdasági osztály a Krónika kérdésére egyébként tegnap délután közölte, hogy egyelőre senki nem nyújtott be ajánlatot az épületek megvásárlására, ám erre a mai nap folyamán még sor kerülhet. Az árverés időpontja október 10., reggel fél kilenc. A jelentkezéshez a kikiáltási ár tíz százalékát kell letétbe helyezni. A honlapra felkerült dokumentáció szerint kényszervégrehajtásnál az illetékes szervnek nem kötelessége az érintettet, ez esetben a Mecénás Alapítványt kihallgatni.
Szabó: nem lesz árverés
Szabó Ödön, az alapítvány igazgatója és a Bihar megyei RMDSZ-szervezet ügyvezető elnöke mindezek ellenére biztos abban, hogy az árverésre egyáltalán nem kerül sor, a Mecénás ugyanis – amelyet a politikus szerint csak pénteken értesítettek a kényszervégrehajtásról – tegnap adóátütemezési kérelmet nyújtott be az önkormányzathoz. Szabó elmondása szerint a befejezetlen épületekre a tulajdonosnak becsült adóösszeget kell fizetnie, ennek újraszámolását kérik a várostól, amely szerinte addig nem viheti végbe az árverezési procedúrát, amíg az alapítvány kérésére nem válaszol.
Szabó Ödön egyébként állítása szerint nem tudja, pontosan mit és mennyit nem fizetett ki az alapítvány az épület után, ugyanis az adófizetés szerinte könyvelőségi ügy. A politikus szerint az újraszámolási kérelemre még a héten választ kell kapniuk, addig pedig az árverésre biztosan nem kerülhet sor. Az ügyvezető elnök emellett azt is megjegyezte: szerinte nem véletlen, hogy épp választási kampány előtt kerül terítékre az ügy.
Szilágyi: gyanús az ügy
Mi is többször írtunk arról, hogy a KRE korábbi püspöke, Tőkés László európai parlamenti képviselő rendszeresen felhívta a figyelmet az Ady-központ körüli problémákra, hiszen 2002-ben, még az ő püspöki szolgálata alatt veszítette el a komoly, 320 millió forintos támogatást az egyházkerület. A KRE egyébként nem váradi konferencia-központ építésére, hanem egy érmindszenti Ady-emlékhely és -zarándokhely létrehozására kapta volna a jelentős anyagi segítséget.
A képviselő brüsszeli irodavezetője, az Erdélyi Magyar Néppárt alelnöke, Szilágyi Zsolt tegnap lapunknak kijelentette: személyesen és a néppárt nevében is mélységesen elítéli az RMDSZ ténykedését, meggyőződése ugyanis, hogy a szövetség szándékosan játszik a központ árának leverésére, illetve az ingatlan magánkézbe vételére. „Rettentően gyanús ez az ügy. A magyarországi kormánytámogatás 320 millió forint volt, s most 55 millió forintnak megfelelő összegért bocsátották árverésre az ingatlant. Nem tudom, hogy szándékosan nem fizették rá az adókat vagy hanyagságból, de a jelek szerint a cél az, hogy a magyar adófizetők pénzéből épített ingatlant tíz év után magánkézbe játsszák át” – fogalmazott Szilágyi Zsolt.
Az EMNP-alelnök szerint egyébként ez pontosan beleillik a Bihar megyei RMDSZ eddigi ténykedésébe, meglátása szerint ugyanis a szövetség éppúgy prédálja most el annak a lehetőségét, hogy Ady Endre számára méltó emlékhely épüljön, mint ahogy máskor is elprédált egyéb magyar ügyeket. Szilágyi Zsolt azt ígéri, a továbbiakban is figyelemmel követi az ügy alakulását.
Már megpróbáltak túladni rajta?
Idén januárban egyébként – mint arról beszámoltunk – Tőkés László arra hívta fel a figyelmet, hogy értesülései szerint az RMDSZ már korábban túl szeretett volna adni a központon. Az EP-képviselő akkor azt mondta: „a Bihar megyei RMDSZ négyesfogata”, amely megegyezik a Mecénás Alapítvány vezetőségével – Kiss Sándor, Lakatos Péter, Biró Rozália, Szabó Ödön – egy Forró Tamás nevű, „kétes hírű üzletember” közvetítésével vált volna meg az Ady-központtól 75 millió forintért, a tranzakció azonban meghiúsult. Tőkés akkor rámutatott, a két összeg – tehát a támogatásra kapott pénz és az állítólagos eladási ár – közötti szembeötlő különbség okkal ébreszt gyanút a pályázati pénz felhasználása iránt. Szabó Ödön akkor hazugságnak nevezte Tőkés kijelentését, hozzátéve: semmiféle Forró Tamást nem ismer.
Vizsgálódik a magyar kormány
Tőkés ugyanakkor már többször is felhívta a mostani magyar kormány figyelmét arra, hogy az MSZP-kormányzás alatt Magyarországon elkövetett korrupciós ügyekkel párhuzamosan vegye górcső alá az erdélyi magyar politikum berkeiben ugyanazon időszakban végbement kétes ügyeket, amelyeknek szerinte egyik legjobb példája az Ady-központra kapott támogatás „elcsatornázása.” Lapunk még tavaly novemberben jutott egy olyan dokumentum birtokába, amelyből világosan kiderült, hogy az elszámolási folyamatot az Orbán-kormány valóban el is kezdte.
Forrásaink akkor azt feltételezték: a 2002. augusztus 1-jén bejegyzett Mecénás Alapítványt éppen azért hozták létre, hogy az átirányított 320 millió forintot (1,1 millió euró) a szervezet fogadni tudja. Noha alapító okirata szerint az alapítvány arra hivatott, hogy évente tíz magyar és tíz román diáknak nyújtson tíz hónapig havi 200 lejes ösztöndíjat, a Mecénás csak a nagyváradi önkormányzat 2003. január 30-ai ülésén megszavazott határozat alapján kapott – 49 évre ingyenes használatra – egyhektáros építési telket, amelynek fejében vállalta a fiatalok támogatását.
A telekre az Ady Konferencia Központ 320 millió forintos beruházásának elkezdése érdekében volt szükség. A Krónika birtokába jutott feljegyzés rávilágít, hogy miközben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma egy pályázat elbírálása nyomán irányozta elő a támogatási összeget a KRE-nek, a Medgyessy-kormány nem pályázat útján szerződött a Mecénással, sőt a megállapodásból kizárta a Tiszántúli Református Egyházkerületet, holott eredetileg a pénzfelhasználás szempontjából jelentős kitételként szerepelt, hogy a projekt csak a magyarországi egyház közreműködésével valósítható meg.
Nagy Orsolya
Krónika (Kolozsvár)

Fordítók tanácskozása
Nagyon sok hasznos elméleti és gyakorlati tudnivaló került terítékre a romániai magyar fordítók első konferenciáján, amelyet szombaton tartottak a marosvásárhelyi Deus Providebit Tanulmányi Házban. Mivel 1033 engedéllyel rendelkező magyar fordító és tolmács van Romániában, öt szakfordító megalakította a Romániai Magyar Fordítók Egyesületét (RMFE), amelyet az idén januárban jegyeztek be. Első tanácskozásukon közel 60 szakmabeli vett részt, s Ferencz Júlia-Krisztina, az egyesület elnöke úgy érzi, hogy elérték a céljukat. Egyrészt, mert tanulságosak voltak az előadások és a megbeszélések, másrészt sikerült újabb tagokat toborozni.
A konferencia az egyesület alapvető céljainak a megvalósításában kívánt segítséget nyújtani: összefogni a Romániában tevékenykedő magyar fordítókat, népszerűsíteni a szakmát, ismertetni a különböző fordítói programokat, s a jól működő szakmai közösség révén hozzájárulni ahhoz, hogy minőségi fordítások készüljenek.
Nyitóbeszédében Ferencz Júlia-Krisztina a fenti célokat ismertette és köszönetet mondott a támogatóknak.
Ami fordítás, az eleve rossz, illetve a magyar fordítás jobb, mint az eredeti – ennyire megoszlanak a vélemények a műfordításról – hangzott el dr. Fazakas Emese, a Babes-Bolyai Tudományegyetem docensének előadásában, aki a fordítás során felmerülő problémákról és azok megoldásáról beszélt. Bár a fordításnyelvhez negatív jelentéstartalmak társulnak, mint például az idegenszerűség vagy nehezen érthetőség, ami káros befolyással van a nyelvre, az előadó véleménye szerint a fordításnyelv valójában nem okoz nyelvi romlást. A nyelv állandó változásaival viszont (a jogi és az adminisztrációs területen például) számolniuk kell a fordítóknak. Megfeleljen az eredetinek, érthető és jó legyen – ezek az alapvető követelmények. Az eredetinek való megfelelés érdekében a sok feltétel közül az egyik legfontosabb: a fordítónak jól kell ismernie a célnyelvi követelményeket. Ennek ismeretében lehet eldönteni például, hogy a cserealkatrész vagy pótalkatrész, a kollégium vagy bentlakás, a meditáció vagy magánóra, az órarend vagy nyitvatartási idő, az ágazati minisztérium vagy szakminisztérium, az egyetem előtti oktatás vagy közoktatás stb. szavakat használja.
30 százalékkal lerövidíti az időt az SDL Trados Studio elnevezésű programcsomag, amely több mint negyven nyelven segít a fordításban. Ezt a Temesvárról érkezett Adrian Urban, a Professional Translations Kft. projektmenedzsere mutatta be a hallgatóságnak.
A fordítással, fordítókkal kapcsolatos jogszabályi háttér egymásnak ellentmondó, hiányos előírásokat tartalmaz – hangzott el többek között Gogolák Csongor előadásában (Fordítani csak pontosan és szépen, ahogy... a törvény előírja).
Van igény a tolmácsokra, képzésük Kolozsváron történik, s a tolmácsolásról mint szakmáról tartott előadást Sárosi- Márdirosz Krisztina, a Sapientia EMTE egyetemi adjunktusa.
A konferencia zárórendez-vényeként tartott kerekasztal-megbeszélésen a romániai fordítási piac helyzetéről vitáztak a résztvevők egy szabadúszó, egy cégnél alkalmazott fordító, egy bírósági tolmács valamint egy cégvezető részvételével. A megbeszélésen többek között az derült ki, hogy vannak területek (pl. az igazságügy), ahol sok a fordító, másutt viszont – például a műszaki vagy az orvosi szakterületen – kevés a hivatásos szakember.
A szervezők szerint sikeres volt a rendezvény, s remélik, hogy jó hírük elterjedésével egyre több fordító csatlakozik az egyesülethez.
(bodolai)
Népújság (Marosvásárhely)

Magyartalan kötőjelek a nevek írásánál
Számos magyar szülő kerül kínos helyzetbe az anyakönyvi hivatalban, amikor a gyermek nevét – két utónév (keresztnév) esetében – nem a magyar helyesírási szabályoknak megfelelően jegyzik be az anyakönyvbe, vagyis a két utónév közé kötőjelet biggyesztenek, ami a magyar nevek esetében helytelen. A szülők a magyar nevek megcsúfolásának érzik az eljárást, annál is inkább, mert a 2006/183-as törvény 5. cikkelyének 1. bekezdése értelmében a hivatalok a nemzeti kisebbségek esetében az adott nyelv helyesírási szabályait kell figyelembe vegyék.
Csíkszeredában is sok szülő nehezményezi, hogy a magyar gyermekek nevét az anyakönyvi hivatalban nem hajlandók a magyar nyelv szabályainak megfelelően beírni.
„Huszonkét évvel a rendszerváltást követően egy túlnyomórészt magyar lakosú városban még mindig nem lehet a magyar neveket becsületesen használni a hivatalos okmányokban, arról ne is beszéljünk, hogy a keresztlevél háromnyelvű – román, angol, francia –, de magyarul semmi sincs feltüntetve rajta” – fogalmazott az egyik felháborodott újdonsült apuka, akinek kérése ellenére sem írták be helyes magyarsággal gyermeke nevét.
Egy másik, neve elhallgatását kérő csíkszeredai apa, akinek nyáron született a kislánya, elmesélte: „két utónevet választottunk gyermekünknek, és az anyakönyvi hivatalban kifejezetten kértem, hogy a keresztnevek közé ne tegyenek kötőjelet, mert a magyar nyelv szabályai szerint nem kell. Erre azt a választ kaptam, hogy Romániában élünk, és a hatályos román törvények szerint kötelező kötőjelet tenni a nevek közé.”
A kötőjel használatáról a Csíkszeredai Anyakönyvi Hivatalban is hasonlóan nyilatkoztak az ott dolgozók. Mint mondták, nem tehetnek mást, hisz a törvény előírásainak megfelelően kell beírják a neveket, és a hatályos jogszabály kötelezi az említett írásjel használatát. Az 1996/119-es törvényről van szó, amit májusban módosítottak. Tulit Ilona és Farkas Erika anyakönyvvezetőktől megtudtuk, hogy 2011 márciusától idén májusig a törvény a kötőjel elhagyását írta elő, de idén májustól újra kötelezővé tették annak használatát, vagyis alig több mint egy esztendeig volt lehetőségük a magyar szülőknek az utónevek beírásakor a kötőjel elhagyására.
A 2012 tavaszán kiadott nyelvi jogok útmutatója így fogalmaz: „2011-ig a hatályos jogszabályok értelmében az összetett (két név kapcsolatából alakult családneveket, illetve a kettős keresztnevet) kötőjellel elválasztva jegyezték be. A keresztnevek esetében ez problémát okozott, mivel a magyar nyelvhelyesség és névhasználat szerint a keresztneveket nem kell kötőjellel elválasztani. Sok esetben a szülők kifejezetten kérték, hogy gyermekeik keresztneveit kötőjel nélkül jegyezzék be, arra hivatkozva, hogy a törvény is előírja, hogy a neveket anyanyelven (az anyanyelv helyesírási szabályai szerint) írják be. Az ilyen jellegű kéréseket visszautasították, azzal az érvvel, hogy a keresztneveket minden esetben kötelező kötőjellel elválasztani. Ezt az ellentmondást 2011-ben feloldották: az újonnan bevezetett rendelkezések értelmében a család-, illetve keresztneveket immár kötőjel nélkül jegyzik be.”
Sajnálatos módon a magyarellenességéről elhíresült Ponta-kormány ezt az ellentmondást újra visszaállította, ugyanis az 1996/119-es törvény 69. cikkelyének 2. bekezdését megváltoztatták, újra kötelezővé téve a kötőjel használatát a család-, illetve keresztnevekben.
„Ha a szülő nem hajlandó átvenni a keresztlevelet, akkor elküldjük a megyei lakossági nyilvántartóhoz, ahol ugyancsak elmagyarázzák a jelenleg hatályos törvényeket, ezt követően általában a szülők visszajönnek, és átveszik a keresztlevelet” – fogalmazott Tulit.
A hivatal alkalmazottai önhatalmúlag nem hagyhatják el a kötőjelet, mert mint mondták, rendszeresen ellenőrzik munkájukat, és ha nem tartják be a törvényeket, megbüntetik. Azt viszont nem sikerült tisztázni, hogy kötőjelelhagyás esetén milyen büntetés jár. A két anyakönyvvezető hangsúlyozta, hogy külföldiek esetében is – ha a gyermekeik itt születnek, és itt anyakönyveztetik őket – a román törvényeket kell alkalmazzák a nevek beírásakor.
A kisebbségi nyelvhasználatot biztosító és a nevek írását szabályozó törvény ellentmond egymásnak, ami sajnos nem egyedi eset Romániában – hangsúlyozta Veress Dávid, az Édes Anyanyelvünkért Szövetség elnöke. Kifejtette: „jelezni fogom a törvényhozóknak, hogy ellentmondás van a két törvény között, és kérni fogom az ellentmondás megszüntetését a kisebbségi nyelvhasználati jogszabályoknak megfelelően”.
Létai Tibor
Székelyhon.ro

Új templomot szenteltek Nyárádszereda főterén
Vasárnap délután ünnepélyes keretek között és több mint háromórás szertartás közepette immár hivatalosan is birtokba vette új templomát a nyárádszeredai unitárius közösség.
Szűknek bizonyult az új templom vasárnap, hiszen a szertartáson nemcsak a hívek, hanem más felekezetűek is megjelentek, továbbá a Nyárádszeredához és Csíkfalvához tartozó települések lelkészei, hívei és számos meghívott vendég is érkezett, így többen csak az utcáról hallgathatták az istentiszteletet.
Az úrvacsorai ágendában nt. Gyerő Dávid minden megfáradt és megterhelt ifjút, felnőttet és időst az Úr megterített asztalához hívott, mert itt le lehet tenni és fel lehet venni a terhet, keresztet, itt erőt, alkalmasságot lehet nyerni azok hordozására. Elsőként a lelkészek vették magukhoz a szent jegyeket, majd kiszolgáltatták azokat a híveknek is.
Van és itt van Isten!
A templom az a hely, ahol az ég és a föld összeér, ahol a jóság és szeretet kiteljesedik. Az utóbbi két évtizedben sok templom épült, hogy az ember találhasson olyan helyet, ahová nem jutnak el a mindennapok sikolyai, és ahol Istent keresheti, ahol lélekben és igazságban könyöröghet teremtőjéhez. Ez most az az alkalom, amikor a templomot ünnepélyesen átadjuk egy gyülekezetnek, egy város közösségének, az Istent kereső embernek, azzal a a szándékkal, hogy aki ide betér, meg tudja tapasztalni, hogy Isten létezik, és az az ember, aki a padban ülve elcsendesedik, lelkének húrjain megpendüljön az imádság, és megérezze, hogy itt van Isten – mondta prédikációjában ft. Bálint Benczédi Ferenc püspök. Ugyanakkor köszönetet mondott, amiért a más-más településről ideköltözött emberek egy akarattal tudtak hajékot építeni Istennek: hogy vágyukat tett követte, és ki-ki tehetsége, fizikai erje vagy pénzügyi lehetősége szerint támogatta a tervet. Köszönetet mondott az állami hivatalnokoknak is, akik ezt az ügyet felkarolták, és mindenki azon dolgozott, hogy mihamarabb megnyíljon ez a templomajtó, és a kereső ember megtalálja az ő Istenét. “Legyen ez a ház az a hely, ahol nemes gondolatokkal és tiszta lélekkel jövőt építünk családunknak, gyermekeinknek, nemzetünknek” – fejezte be a nyárádszeredaiaknak szóló buzdítását a püspök.
Köszöntések és köszönetek
Az ünnepség keretében többször is énekelt a gyülekezeti kórus és marosvásárhelyi Cantuale énekegyüttes, felolvasták Balázsi László, a magyarországi unitárius egyház püspökének levelét, köszöntőt mondott Nagy Zsigmond köri felügyelő gondok, Hadnagy Judith mérnök, a templom tervezője, Asztalos Klára, az országos nőszövetség elnöke, Mihály Bálint, a jobbágyfalvi társegyházközség gondnoka és Tóth Sándor nyárádszeredai polgármester. Kecskés Csaba, a Marosi Egyházkör esperese szerint az utóbbi időben a városi gyülekezetek sorban kezdtek templomokat építeni, így Erdőszentgyörgy, Marosvásárhely és Szováta után most Nyárádszereda is új hajlékot tudhat magáénak. Mindezért köszönetet mondott a lelkésznek és családjának, a gyülekezetnek és Istennek a bőségért és szeretetért, majd a templom mellett a gyülekezet épülését is kérte. Catherine Cullen lelkésznő a Duxbury Unitárius Univerzalista testvérgyülekezet, míg Greteke DeVries lelkésznő a hollandiai remonstráns egyház üdvözletét hozták, emellett pedig pénzadományt a helyi nőszövetségnek. Szén Sándor, a gyülekezet előző lelkésze a templomépítés ötletének megszületéséről és kiteljesedéséről mesélt, illetve arról, hogy miért a főtéren és nem egy közeli mellékutcában kezdték el az építkezést. A gyülekezet részéről Kocsis József mondott köszönetet a püspöknek és lelkészeknek, a vendégeknek és a híveknek, kiemelve: a születésnap egy család életében fontos pillanat, de a templomépítés egy gyülekezet életében sokkal fontosabb, annál is inkább, hogy egy emberélet alatt csupán egyszer, talán kétszer adatik ilyen alkalom.
A himnuszok eléneklése előtt Sándor Szilárd, a gyülekezet lelkésze mindenkinek köszönetet mondott, majd okleveleket osztott ki többek között a püspöknek, a testvérgyülekezetek képviselőinek, a pénzalapok megszerzésében közbenjáró Markó Béla, Borbély László és Szabó Árpád közméltóságoknak, a templom tervezőjének, az építő cég ügyvezetőjének, továbbá az építkezés elkezdésében nyújtott támogatásért az időközben elhunyt Adorjáni Domokos és Adorjáni Árpád családjainak.
Három évtizedes álom
A nyárádszeredai unitáriusok 1984-ben vásárolták meg a katolikusok volt kápolnáját, addig a szabad ég alatt vagy a református és katolikus templomban imádkoztak.1994-ben felvetődött a gondolat, hogy újjá kellene építeni a gyengülő épületet, de két év múlva már más telek után néznek, mert a meglévő szűkös. 2000-ben a helyi tanácstól területet igényelnek, amit meg is kapnak, a következő évben egy új helyszínt szemelnek ki a főtéren, és ezt is jóváhagyja az önkormányzat. 2002-ben szerződést kötnek a területre, 2003-ban elkészülnek a tervek a hívek és az amerikai testvérgyülekezet támogatásával. 2004 augusztusában leteszik az alapkövet, még ebben az évben el is készül az alapozás és a földalatti rész. 2005-ben adományokat gyűjtenek, 2006-ban elkezdik építeni a falakat, 2008-ban befedik az épületet, megépül a torony. Azóta a vakolás, meszelés, bútorzat beszerzése, fűtés, mosdók és tanácsterem kialakítása volt a feladat. Az első istentiszteletre a tavaly került sor az épületben. Amit nem tudtak a hívek önerőből fizetni, azt adományokból és pályázatokból gyűjtötték össze. A legtöbb támogatás az amerikai testvérgyülekezettől, a hazai kultuszminisztériumtól és a Maros megyei tanácstól érkezett – derült ki Csíki Zsolt gondnok beszámolójából.
Gligor Róbert László
Székelyhon.ro

A Népszabadság kivágta a biztosítékot a Krónikánál
Vezércikkben reagált hétfői számában az erdélyi Krónika lapunk egyik múlt heti írására. A lap főszerkesztője, Rostás Szabolcs Fanyalgók címmel veszi górcső alá azt a Népszabadság-cikket (Bírálatok kereszttüzében a díjátadás, október 5.), amelyben Orbán Viktor marosvásárhelyi látogatásának visszhangjait ismertettük.
A Krónika úgy értelmezi, hogy a Népszabadság kétségbe vonta „az első Orbán-kormány korszakos, az erdélyi magyar társadalom megmaradását szem előtt tartó döntését”, amellyel a Sapientia egyetemet létrehozta.
A vezércikk mindenekelőtt azt sugallja, hogy Erdélyben nagyítóval kell keresni azokat, akik „gúnyolódással vegyes felháborodással fogadták, hogy a magyar kormányfőt «fejedelemhez méltóan» fogadták Marosvásárhelyen”. (A szóismétlés a vezércikkíróé.)
Valójában olyan véleményt nehéz találni az erdélyi médiában, amely szerint az egyetem vezetői nem vetették el a sulykot a miniszterelnök fogadásakor. (Amúgy nemcsak a bírálatokat, hanem a Krónika helyeslő véleményét is idézte a Népszabadság kifogásolt cikke.)
A Népszabadság fanyalgására a Krónika csúsztatással válaszol. „(...) sokan ma is beérik a Petőfi–Schiller-egyetem délibábjával, és természetesnek veszik, hogy a román állam nem hajlandó részt vállalni a kizárólag Budapestről finanszírozott erdélyi magyar felsőoktatás fenntartásában” – írja Rostás Szabolcs. A valóságban szó sincs arról, hogy az erdélyi magyar felsőoktatást kizárólag Budapestről finanszíroznák. Csupán a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen kétszer több hallgató tanul magyar nyelven, mint a magyar állami pénzből finanszírozott Sapientián és a Partiumi Keresztény Egyetemen.
Népszabadság

Máért - Zárónyilatkozat: támogatás a külhoni magyar állampolgárok szavazati jogainak - A Magyar Állandó Értekezlet (Máért) zárónyilatkozatának aláírói támogatják, hogy minden külhoni magyar állampolgár élhessen szavazati jogával. A Máért XI. ülésén elfogadott dokumentumot az MSZP és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség képviselője nem írta alá.
A dokumentumban kitérnek arra is, hogy 2013-ban a kiemelt programként az oktatási intézményrendszer következő színterére, az alapfokú iskolákra, az óvoda-iskolai átmenetre, és az iskolai beiratkozásokra koncentrálnak. Az aláírók példaértékű sikerként értékelték a külhoni magyar óvodák éve programot.
Felkérik továbbá a Máért-tagszervezeteket, hogy aktualizálják a nemzeti jelentőségű intézmények és programok körét, ugyanakkor természetesnek tartják, hogy a határon túli támogatások jelentős részét a külhoni közösségek javaslatai alapján osszák szét.
A résztvevők üdvözölték a Kisebbségi Jogvédő Alapítvány és Intézet felállását is.
A felek továbbra is nemzetstratégiai célnak tekintik és támogatják a Kárpát-medencei magyar közösségek autonómia-törekvéseit, mint egyetlen valós közjogi megoldást a külhoni magyar közösségek és a többségi államok közötti viszony hosszú távú rendezésére.
Üdvözlik azt a rendeletmódosítást, amely egy régi méltánytalanságot orvosol, és a jövőben lehetővé teszi a külhoni diákok államnyelvi érettségijének magyarországi nyelvvizsga-bizonyítványként való elismerését, és beszámítását az itteni felvételi eljárásba, akkor is, ha magyar nyelvű középiskolában tanultak.
Bátorítják az unió tagállamaiban élő magyarokat, más uniós állampolgárokat, és civil szervezeteket, hogy támogassák az Európai Polgári Kezdeményezés jogintézményének keretében történő aláírásgyűjtést annak érdekében, hogy a nemzeti közösségek és kisebbségek jogainak bővítése az Európai Bizottság napirendjére kerüljön.
A dokumentum szerint egyetértenek: Magyarország számára egyformán fontos minden magyar, és hangot adtak azon meggyőződésüknek, hogy a magyar-magyar kapcsolatokban, és a szomszédságpolitikában károkat okoz a magyar belpolitika megosztottságának exportálása.
Rögzítették, hogy támogatják a külhoni magyar szervezetek szuverenitását, és döntéseinek önállóságát, öngondoskodás iránti képességének megerősítését.
Kiemelt fontosságúnak tartják a magyar-magyar kapcsolatokban a partnerséget, és a párbeszédet.
Az aláírók tiltakozásukat fejezték ki a református Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása kapcsán, ami ellentmond a nemzetközi jogi elveknek, és szolidaritást vállalnak a politikai nyomásra, igazságtalanul, első fokon három év börtönre ítélt Markó Attila államtitkárral és Marosán Tamás egyházügyi jogásszal, az ingatlan-visszaszolgáltatási bizottság tagjaival.
Nemzetpolitikai szempontból kiemelkedően fontosnak tartják a Sapientia és a Partiumi Keresztény Egyetem akkreditációját és a fejlesztésről szóló megállapodást.
Reményüket fejezték ki továbbá, hogy Ukrajnában megtörténnek a szükséges gyakorlati lépések az új nyelvtörvény végrehajtásához. Sajnálatosnak tartják ugyanakkor, hogy az ukrajnai parlamenti választókerületek kialakításánál nem vették figyelembe a kárpátaljai magyarság történelmi helyzetét. Az európai gyakorlattól idegennek ítélik azokat az ukrajnai törekvéseket, amelyek a büntetőjog körébe vonnák a kettős állampolgárság kérdését.
Aggodalmukat fejezték ki a szerb Alkotmánybíróság döntése miatt, amely a Vajdaság Autonóm Tartomány hatásköreit taglaló törvény 22 rendelkezését alkotmányellenesnek minősítette.
Előremutatónak tartották, hogy a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala, a Magyar Közösség Pártja, és a Híd-Most aláírta A szlovákiai magyarok megmaradásának és fejlődésének alapfeltételei című dokumentumot. Megállapodtak abban, hogy minden törvényes eszközzel támogatni fogják a révkomáromi Selye János Egyetem jelenlegi egyetemi rangjának megőrzését.
Üdvözölték azt is, hogy Horvátországban tiszteletben tartják a kisebbségek, köztük a magyar nemzeti közösség szerzett jogait, és elégedettségüket fejezték ki, hogy az év elején hivatalba lépő szlovén kormány is vállalta az általános nemzetiségi törvény elfogadását.
(MTI)

Külhoni magyar szervezetek: fontos az autonómia és az erős anyaország - Az autonómia és az erős anyaország fontosságát hangsúlyozták egyebek között a külhoni magyar szervezetek képviselői a Magyar Állandó Értekezlet XI. plenáris ülését értékelve kedden este a Parlamentben tartott sajtótájékoztatón.
Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke arról beszélt, hogy a Máért elérte célját, és a zárónyilatkozatot kiegyensúlyozottnak nevezte.
Ugyanakkor szerinte jó lenne, ha gyakrabban lennék szakpolitikai tanácskozások két Máért-ülés között. A közelgő választásokra kitérve hangsúlyozta: bíznak benne, hogy erős képviselete lesz az erdélyi magyarságnak.
A Református Székely Mikó Kollégium ügye precedenst jelenthet, ha nem sikerül megállítani - tért át egy másik témára, hozzátéve: az egyházi ingatlan-visszaszolgáltatás létkérdésnek tekinthető a magyar közösség jövője szempontjából.
Sándor Krisztina, az Erdélyi Magyar Néppárt ügyvezető elnöke üdvözölte a zárónyilatkozat azon pontját, hogy az egyetlen elfogadható megoldás az autonómia kivívása. Kitért az erdélyi magyar felsőoktatás fejlesztéséről szóló megállapodásra, és megjegyezte: elvárják a román kormánytól, hogy a vonatkozó megállapodás alapján biztosítsa az állami támogatást a Sapientia és a Partiumi egyetem számára.
Szász Jenő, a Magyar Polgári Párt elnöke szerint a közelgő választásoknak nem három magyar szervezet versenyének kell lennie, hanem összefogásra van szükség, egyfajta nemzeti válogatottra. Kitért arra, hogy összefüggő gazdasági-oktatási-egészségügyi rendszerben kell gondolkodni, és ezen a területen még nagyon sok a tennivaló.
Berényi József, a szlovákiai Magyar Közösség Pártjának elnöke az ottani magyarság számának csökkenésével kapcsolatban úgy fogalmazott: minden nap 16 magyarral kevesebb van a Felvidéken. Kijelentette: minden lépésüket ennek a tendenciának a megfordítására kell alárendelni.
Kitért arra is, hogy a magyar kormányzat visszaigazolta, hogy az uniós költségvetési tárgyalások után terítékre kerülnek a közösségeket érintő ügyek a kétoldalú megbeszéléseken. Példaként említette a Selye János Egyetem leminősítését, ami szerinte azt mutatja, a nemzetállam kiépítése Szlovákiában átgondolt koncepció alapján zajlik.
Jakab Sándor, a Horvátországi Magyarok Demokratikus Közössége képviseletében az erős anyaország fontosságáról beszélt, majd szóvá tette, hogy az MSZP nem írta alá a záródokumentumot, és azt mondta: a szocialisták által említett kifogásokat az elmúlt nyolc évben ömlesztve zúdították a határon túliak nyakába.
Horváth Ferenc, a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség Tanácsának képviselője örömének adott hangot, hogy nem csak eszmei, hanem anyagi támogatást is kapnak az anyaországtól.
(MTI)