Szent Anna-ház – otthon hatvan fiatalnak
A terv megvalósult – kevéssel iskolakezdés után teljesen elkészült a gyergyószentmiklósi Szent Anna bentlakó otthon épülete. Ha sikerül berendezni az új szárnyat is, a ház hatvan rászoruló fiatal számára nyújt majd otthont, biztonságot.
A Gyilkostó úton lévő ingatlant, az egykori szülészet épületét romjaiból újíttatta fel a Dévai Szent Ferenc Alapítvány, s bár a teljes renoválással csak mostanra készültek el, a ház első részét már egy éve lakják a környékbeli településekről érkezett középiskolások. Ők mindannyian a Böjte Csaba ferences szerzetes által alapított gyermekvédelmi hálózat valamely intézményéből „nőttek ki”. „Százhúsz kilométeres körzetből jöttek ide gyerekek. Többségük az alapítvány szárhegyi otthonából érkezett, a többiek távolabbi településekről, Csaba testvér napközis foglalkoztatóiból. Árvák vagy hátrányos szociális helyzetű családok gyermekei. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány a bentlakás biztosításával próbálja segíteni őket, hogy nyolcadik osztály befejeztével ne hagyják abba az iskolát, tudják folytatni tanulmányaikat” – tájékoztatott László Andrea, a Szent Anna otthon nevelőnője. Az életre nevelik a fiatalokat
Jelenleg tizennyolc fiatal lakik a bentlakásban, középiskolába, szakiskolába járnak. A kötelező tantárgyakon túl az életre is felkészülnek; az otthonban emberséget, szeretetet, egymásra figyelést tanulnak. „Esténként összeülünk, beszélgetünk, énekelünk. Felolvasunk a bibliából, megbeszéljük, hogy ki hogyan értelmezi. Célunk, hogy szeretetre, emberségre neveljük a fiatalokat. Önállósodásukat segítjük, és itt megtanulhatják a ház körüli munkák mibenlétét is. Arra is hangsúlyt fektetünk, hogy rájöjjenek: az adományba kapott dolgok többé, értékesebbé válnak, ha mi is hozzátesszük részünket” – magyarázta a nevelőnő. Mint mondta, ebben a szellemben veszi ki részét minden bentlakó azokból a munkákból, melyek elősegítik az otthon önellátóvá válását.
Többször volt példa arra, hogy termények betakarítására felajánlást kaptak. Nem csak a begyűjtést végzik el, de a télirevaló eltevéséből is kiveszik részüket a fiatalok. Idén a pityókát napszámos munkával szerezték be, almát, szilvát szüreteltek, fenyőtobozt gyűjtöttek és kukoricát is szedtek nemrég. A járulékként kapott gyümölcsből lekvárt, szirupot készítettek, a szemes pedig a gazdaság szárnyasainak szolgál táplálékként. „Száz csirkét, három sertést tartunk. Próbáljuk önellátóvá tenni a bentlakást, de még segítségre van szükségünk. Anyagi támogatást kapunk a Szent Ferenc Alapítványtól, állandó magyarországi és helyi támogatóink is vannak, de igyekszünk elérni, hogy megálljunk saját lábunkon” – szögezte le a házvezetést férjével és édesanyja segítségével ellátó nevelőnő. Elkészült a ház, bővülhet lakóinak száma
Iskolakezdés után nem sokkal fejeződött be a munkálat a bentlakás épületében, az új szárny földszintjén és emeleti részén összesen tizennégy szobát és tíz, zuhanyzófülkével felszerelt fürdőszobát alakítottak ki. A munkálatokat a németországi Renovabis Alapítvány pénzadományából sikerült kivitelezni – közölte László Andrea. Az új rész elkészültével hatvan személy befogadására vált alkalmassá az épület, a már várólistán lévő diákok fognak elsőkként beköltözni.
„Ez a ház a benne lakó gyerekeknek otthont jelent. Itt mindenkit olyannak fogadunk el, amilyen, mindannyian szeretetre, gondoskodásra találnak. Ha majd kikerülnek innen, az ajtók nem záródnak be mögöttük, nehézségeikkel, gondjaikkal, bánatukkal bármikor visszajöhetnek, de szívesen fogadjuk őket akkor is, ha örömüket, sikerélményeiket kívánják megosztani velünk” – tolmácsolja és osztja Csaba testvér gondolatait László Andrea.
Pethő Melánia
Székelyhon.ro

Szobrot kaphat Gyulán Andrei Şaguna ortodox püspök
Titus Corlățean román külügyminiszter hétfői budapesti tárgyalásai után a Mediafax román hírügynökségnek beszámolt arról, hogy kérésére a magyar fél elfogadta Andrei Şaguna román ortodox püspök régóta tervezett gyulai szobrának felállítását.
Şaguna püspököt a románok nemzeti hősként tisztelik 1848-49-ben játszott szerepéért, amikor az erdélyi románság szellemi vezéreként népét fegyveres ellenállásra mozgósította a magyar szabadságharccal szemben.
„Saguna püspök gyulai szobráról már évek óta tárgyalunk a magyar féllel. Örömmel tapasztaltam, hogy mind Orbán Viktor miniszterelnök, mind Martonyi János kollégám teljes nyitottságot tanúsítottak a kérdésben" - mondta a Mediafaxnak adott interjújában Corlăţean. A román diplomácia vezetője üdvözölte Budapest hozzáállását, amit egy "nagy előrelépésnek" minősített.
Corlăţean kiemelte, hogy egy Méhkeréken kialakítandó román kulturális központról is tárgyalt vendéglátóival és üdvözölte azt, hogy Magyarország történelmi egyházként ismerte el a Román Ortodox Egyházat. A külügyminiszter ugyanakkor jelezte, továbbra is vannak megoldásra váró problémák a magyarországi romáság anyanyelvű oktatása, a parlamenti képviselete és a kisebbségi önkormányzatokban jelentkező úgynevezett "etnobiznisz" felszámolása terén.
A romániai magyarság tekintetében Titus Corlăţean az interjúban azt hangsúlyozta, fontos, hogy nézetkülönbségeiket közvetlenül és ne a sajtón keresztül üzenve hozzák egymás tudomására. „Nem titkoljuk, hogy vannak véleménykülönbségek: ezeknél fontos a közvetlen párbeszéd és lehetőleg kerülnünk kell a sajtón keresztül való üzengetést, mert az többet árt, mint használ. Ilyen téma a kollektív jogok kérdése, amelyben bizonyos, hogy különbözik az álláspontunk. Románia alkotmánya és törvényei, de az európai szabványok is a mi olvasatunkban eléggé világosak és az egyéni jogokra helyezik a hangsúlyt, amikor a nemzeti identitás védelméről van szó" - magyarázta a Mediafaxnak adott interjújában Titus Corlăţean külügyminiszter.
Maszol.ro

Autonómia
Autonómiával kapcsolatos vitaanyagot készített a románság számára Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere. Kezdeményezése örvendetes, hiszen a románságnak fogalma sincs arról, mit is jelent az autonómia, a nagyméretű manipuláció és ignorancia ötvözésének eredményeként számára ez a szeparatizmussal ér fel.
Csakhogy magyar oldalon sem sokkal fényesebb a helyzet. Az autonómia ügye szinte a rendszerváltás óta terítéken van, de főleg az utóbbi 10 évben került előtérbe, amikor a magyar–magyar viszályban a székely autonómiából politikai tőkét kovácsoltak.
A lényegről azonban nem esett szó két évtized alatt a magyarság körében sem. Csakis Székelyföld autonómiája szükséges? Mi lesz Erdély többi részével? Kolozsvárral, Araddal, Nagyváraddal? A partiumi vegyes vidék, vagy a dél-erdélyi szórványmagyarságával? Hogyan viszonyul az autonómiához az erdélyi románság?
Hát Erdély autonómiája? Végül is a magyarság kb. fele él Székelyföldön, a másik fele – a tágabb értelemben vett – Erdély többi részén.
Székely autonómiáról konkrét elképzeléseket dolgoztak ki, népszavazás-féleség is volt, parlamenti szavazásig eljutott az ügy. Erdély autonómiájáról viszont az égvilágon semmi!
Holott lehet, hogy összességbe véve a magyarságnak sem fenékig tejfel a székely autonómia. Van már példa erre: a Bolyai egyetemet 1959-ben szüntették meg, a Magyar Autonóm Tartomány „fénykorában”. Vajon az ilyen többségi szemlélet teljesen kizárt az esetleges székely autonómia esetében? Vajon a legkevésbé veszélyeztetett Székelyföld megerősödése nem párosulna a mostohább helyzetű magyarság gyengítésével?
Arról nem is beszélve, hogy a románság ellenszenves az etnikai tényezőre alapozó székely autonómiával, miközben egyre nyitottabb Erdély multikulturális jellegű autonómiájával. Az utóbbi években számos erdélyi román ábrándult ki a mitikák balkanizmusából, a magyarsággal viszont jól együttműködn(én)ek. Egyre gyakrabban találkozni hasonló erdélyi román véleményekkel, sőt, még olyanokkal is, hogy határköveket kellene állítani a Kárpátok bérceire.
Jó lenne mérlegelni a két változat előnyeit és hátrányait, alaposan megfontolni az ügyet. Nemcsak az autonómia székelyföldi politikai szószólóinak, hanem az egész erdélyi társadalomnak.
Chirmiciu András
Nyugati Jelen (Arad)

Aradi Magyar Napok megnyitója
Akarnunk kell nemzetünk feltámadását!
Tegnap, az Aradi Magyar Napok rendezvénysorozatának a megnyitóját az evangélikus-lutheránus templomban 10 órakor kezdődött ökumenikus istentisztelet képezte, ahol a bevezető zsoltárt nt. Gyurkócza Aranka evangélikus börtönlelkész, illetve nt. Jakab István evangélikus helyettes lelkész olvasták fel. Igehirdetésében nt. Kovács Zsombor temesvári evangélikus lelkész Kosztolányi Dezső Még büszkén vallom, hogy magyar vagyok című költeményéből kiindulva, elmondta: az Aradi Magyar Napokra készülve, az elmúlt héten két olyan eseményben volt része, amelyek meghatározzák nem csak a maga, de az egész családjának a további életét. Ekkor tette le – feleségével és 3 gyermekével – a magyar állampolgársági esküt. A zászló mellett állva, a Himnusz alatt könnyekig meghatódott, amiért az anyaország végre valódi gyermekeiként öleli keblére az elszakítottakat. Két nappal ezelőtt részt vehetett Ópusztaszeren a Nemzeti Összetartozás Parkjának a felavatásán, ahol Orbán Viktor miniszterelnök kihangsúlyozta: minden magyar felelősséggel tartozik minden magyarért. Nem véletlenül történt mindez Szent Mihály ünnepén, az elszámolás napján, amikor mindnyájunknak el kell számolnunk a ránk bízott feladatok elvégzésével. Kiderül, ki volt megbízható, jó pásztor az elmúlt évben. Mert mi, magyarok hajlamosak vagyunk, hogy az elmúlt évek, évtizedek vagy évszázadok sikertelenségeiért, nemzeti tragédiánkért Istent hibáztassuk, noha Ő mindig is szeretett, a nyája közé hívott bennünket. Nem Isten hibás a kevés gyermekünkért, a megszűnő iskoláinkért, a templomainkat látogató egyre kevesebb hívőért, a magyarságukat feladó testvéreink tetteiért. Pedig hát, Aradon igazán vannak olyan dicső elődeink, akik példaként állhatnak előttünk a nemzetért való áldozatvállalásban, az ügyünkért tanúsított kitartásban. Az aradi 13 példát adott nekünk minderről, amikor nemzeti hovatartozástól függetlenül, a magyar szabadság oltárán áldozták életüket. Nem csak értük, de Istennek hálát kell adnunk a világ legszebb anyanyelvéért, amit nekünk adott, illetve minden olyan magyarért, akik a tudományokban, a zenében, a sportban vagy bármilyen téren hozzájárultak nemzetünk hírnevének, elismertségének a növeléséhez. Az Úristen nem pusztulásra, hanem megmaradásra teremtett bennünket. Az ellenünk ágáló erők sok akadályt gördítettek a boldogulásunk útjába, szították a testvérharcot eladdig, hogy ama szégyenteljes december 5-én, a nemzet nagyobbik része megtagadta elszakított testvéreit. Most viszont Isten mindnyájunkat munkára hív, a munkatársaivá akar tenni nemzetünk felvirágoztatásában, amit viszont magunknak is akarnunk kell. Ez tehát most a legnagyobb feladat, hogy a Szentlélek erejétől áthatva akarjuk a megújulást, a feltámadást, aminek az elkezdéséhez jó alkalom kínálkozik az Aradi Magyar Napokon – zárta igehirdetését nt. Kovács Zsombor. A szertartás ökumenikus jellegéhez híven, a református egyház részéről Komádi Sándor, a katolikusok nevében Matekovits Mihály olvasott fel az Evangéliumból.
Nt. Jakab István megköszönte nt. Kovács Zsombornak az igei szolgálatot, az elöljáróknak, illetve a híveknek a részvételt. Miután Konyelicska István felügyelő a gyülekezet nevében köszöntötte a résztvevőket, Faragó Péter parlamenti képviselő, Bognár Levente megyei RMDSZ-elnök, Király András oktatási államtitkár, Cziszter Kálmán, Kocsik József és Farkas Viktória elöljárók nevében Bognár Levente aradi alpolgármester, megyei RMDSZ-elnök kért szót. Amint hangsúlyozta, Aradon vagyunk, és a civilszervezetekkel, az egyházakkal összefogva továbbra is lenni akarunk, mert a 13 önfeláldozó magatartásának, kitartásának méltó örökösei kívánunk maradni. A továbbiakban Tapasztó Ernő, az Aradi Kamaraszínház igazgatója elszavalta Arany Jánostól Walesi Bárdokat majd a közös Miatyánk és áldás után Vörösmarty Mihály A vén cigány című költeményét. Az Aradi Magyar Napok nyitóünnepsége nemzeti imánk megszólaltatásával, majd a gyülekezeti teremben szeretetvendégséggel zárult. Nagy kár, hogy a lélekemelő szertartáson a vasárnap délelőtti időpont miatt alig 80-an vehettek részt.
Balta János
Nyugati Jelen (Arad)

Hatalmi arrogancia
Nincs, amit tárgyalni a magyarság autonómiaköveteléséről – újságírói kérdésre olyan határozottan utasította vissza a felvetést Codrin Munteanu prefektus, hogy szinte füstölt. Gúnyos kacaj követte első felháborodását: mutassanak nekem egy olyan román embert, aki leül erről egyeztetni.
Rövid megnyilatkozásában minden benne volt: hogy mit gondol rólunk, magyarokról, s hova kíván bennünket autonómiástul mindenestül. S mivel prefektusunk azért nem buta fiú, rájött, hogy kissé elragadtatta magát, és visszatáncolt: a kormány helyi képviselőjeként nem folytathat megbeszélést alkotmányellenes dologról – fejtegette. A többségi, a hatalmi arrogancia azonban sütött minden szavából. Nincs, amiről tárgyalnunk a kis magyar pártokkal – zengik az RMDSZ vezetői, s ki-ki vérmérséklete szerint próbálja becsomagolni az üzenetet. Van, aki majdhogynem (vagy tán egészen) árulónak tekinti azokat, akik indulni mernek az RMDSZ jelöltjeivel szemben, más igyekszik elhitetni, ők végig nyitottak voltak, mindent megtettek, hogy megszülessék az együttműködés, a körülményeken múlott, no meg az ellenzéken, hisz semmilyen ajánlott formával nem értettek egyet. S ahogy következik a kampány, egyre-másra elszabadulnak az indulatok, érlelődik a bűnbakkeresés. Nem lehet egyeztetni a magyarság fontos kérdéseiről, például a vásárhelyi orvosiról vagy akár az autonómiáról, nincs esély közös megoldáskeresésre, mert a nagy testvér lekezelő pökhendiséggel sepri félre a kicsik elképzeléseit: ők mindent tudnak, ismerik az utat, csak követni kell az általuk megjelölt irányt, s előbb – vagy inkább még utóbb sem – majd minden helyére kerül. A hatalom ilyen-olyan birtokosai, a többség képviselői számára lassan a tárgyalás, az egyeztetés is szitokszóvá válik. Valami távoli, másokra, a gyengékre jellemző dologgá. A székelyföldi románság hallani sem akar a területi autonómiáról, tulajdonképpen nem is érdekli a valós tartalom, tárgyalni sem hajlandóak, mert még a végén meggyőzi őket valaki, hogy ez talán mégsem egy sztálinista kommunista maradvány, hanem Európában ma is létjogosultságot élvező, fejlődést biztosító közigazgatási forma. Nem akarják érteni, éppen úgy, ahogy az RMDSZ sem hajlandó tudomásul venni, hogy már rég nem képvisel minden romániai magyart, lehet, egyelőre csak 10–15 százalék szavazott ellenük, de sokan el sem mentek-mennek voksolni, nyitottságra, szemléletváltásra lenne szükség, hogy újra teljesíthessék a hőn áhított, bűvös öt százalékot, s még inkább, hogy megvalósítsanak valamit a magyarság számára igazán fontos, megmaradását szavatoló célkitűzésekből. Sok jót nem várhatunk, amíg a hatalmon lévők csak az atyai pofonokat továbbosztogató nagy testvérként viselkednek. De jó tudniuk: a pofon néha visszacsattan, méghozzá onnan, ahonnan nem is számítanak rá.
Farkas Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy),

Itthon maradásra bírni a csángó fiatalokat
A Moldvai Csángómagyarok Szövetsége (MCSMSZ) nem mondhat le arról, hogy a magyar oktatási programban tanuló gyermekeket „úgy engedje el, hogy ne próbálta volna megtartani, tudatosabb közösségé formálni, ha lehet, itthon maradásra bírni. Erre pedig célt, perspektívát kell megfogalmazni. Olyat, amit magáénak érezhet a felnövő diák, szülő és nem utolsósorban a támogató.” A célok megvalósítására az MCSMSZ három programot hirdetett meg, ehhez kér támogatást mindazoktól, akik ebben szerepet tudnak és akarnak vállalni.
A tizenkét évvel ezelőtt elindított moldvai magyar oktatási program irányításából kiszorult MCSMSZ (a magyar állam mint a program egyik anyagi fenntartója februárban a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségét bízta meg a feladattal) hangsúlyozza: „általános jelenség Moldvában, hogy akár már elemi iskolai tanulmányaikat elvégezve a fiatalok tömegével hagyják itt szülőföldjüket, és indulnak Olaszországba, Spanyolországba munkát vállalni. Ez alól a csángó magyar fiatalok sem kivételek. Sok faluban már most aggódásra ad okot a kevés újszülött. Azok a tettre kész fiatalok mentek, mennek el, akik biztosítani tudnák annak a csángó nyelvnek, kultúrának a továbbadását, amelyről nyugodtan állíthatjuk, hogy egyedi, felbecsülhetetlen érték.” A Petrás Incze János Program egyfajta mentorprogram, a tehetségek tudatos végigkövetésére irányul különböző versenyeken, táborokban, szakmai rendezvényeken. A meglévő versenyeket, kulturális eseményeket olyan irányban szerveznék, bővítenék, hogy azok a célcsoport fejlődésének lehetőségét hordozzák magukban. Hangsúlyt fektetnek az összetartozás kialakítására a Bákóban és Csíkszeredában, Kolozsváron és Budapesten tovább tanuló diákok között, tudatosítják a különböző oktatási helyszíneken tanulók számára a magyarság Kárpát-medencei jelenlétét. A saját hagyományokhoz való tudatos és kreatív viszony kialakítására törekszenek, egy olyan igény kiművelésére, amely cselekvőleg hatna az életpályák megválasztásában. A Deákok öröksége program vallásos eseménynaptár összeállítását tűzte ki célul, amely követi a helyi és regionális sajátosságokat. Búcsúk, ünnepek csángó magyar hagyományát szeretnék a ma egyházának korszerűségével ötvözni, felerősíteni azt az évszázados hagyományt, amely Csángóföldet Csíksomlyóval, a székelyföldi ferencesekkel összekötötte. Úgy vélik, kölcsönös zarándoklatok, vallásos nyári táborok hozhatják egymáshoz közel a csángó és a magyar, székely fiatalokat. A harmadik program célja a csángó családok anyagi forrásainak bővítése, személyes kapcsolatok kiépítése és ápolása a Kárpát-medence minden, magyarok lakta területén. Folyamatban Csángóföld vendégforgalmi potenciáljának átfogó feltérképezése, a Lélegezz velünk program pedig segít annak felismerésében és felismertetésében, hogy Csángóföld nemcsak az ott lakó embereket jelenti, hanem a szép erdős, dombos tájat, a számtalan szőlőst, gyümölcsöst, erős, egészséges faluközösségeket. Folytatni kívánják az oktatásban elkezdett munkát, újabb falvak gyermekeihez szeretnék eljuttatni a magyar szót, a magyar kultúrát. Az új helyszíneken úgy szerveznék meg a tevékenységeket, hogy indulástól a meghirdetett programokhoz kapcsolódjanak.
Fekete Réka
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Sóvidék – Hegyalja Turisztikai Egyesület megalakulása
Augusztus végén tartotta az első alakuló közgyűlését a Sóvidék – Hegyalja Turisztikai Egyesület, és már benyújtotta első pályázatát a Sóvidék-Hegyalja helyi akciócsoporthoz (Leader).
Az egyesület már az 5. éve működő Sóvidéki Vendégfogadók Egyesületének és a Hegyaljai települések (Parajd, Korond, Farkaslaka, Fenyéd, Varság, Zetelaka, Máréfalva) turisztikai szervezeteinek összefogásával alakult meg.
Az egyesület fő célja a Sóvidék-Hegyalja településeinek a közös turisztikai tevékenységeinek összehangolása, integrált marketingjének a kialakítása, pályázatok lehívása, közös turisztikai adatbázis kialakítása, korszerű szállásfoglalási rendszer működtetése (TDM) és a települések turisztikai érdekképviselete.
A most beadott pályázat is a fenti célok elérését tűzte ki. A következő beruházások szerepelnek a pályázatban. 1. Turisztikai infóterminálok (touch-screenes infóterminálok) 3 db. 2. Szállásfoglaló rendszer – TDM 3. GIS turisztikai térképrendszer alkalmazás 4. A térség turisztikai tanulmányának (stratégiájának) elkészítése 5. A térség turisztikai kiadványa Az egyesület partnerségben a Csík, Gyergyó, Tusnád környéki turisztikai szervetekkel közösön elkészítette a mobiltelefonokra letölthető „Székelyföldi Virtuális Útlevél” megnevezésű turisztikai alkalmazást, ami kedvezménykártyaként is igénybe vehető. Az androidos programocskát, amely egy többcsatornás értékesítési hálózatot kiszolgáló központi adatbázishoz csatlakozik, már több mint 400 személy töltötte la a www.iranyszekelyfold.info honlapról.
A térség turisztikai szolgáltatói a következő weboldalakon tehetik közzé szolgáltatásaikat: www.sovidekiszallasok.hu és www.kapuinfo.ro. Az első Sóvidék, a második a Hegyalja térségek turisztikai kínálatát mutatja be.
Sóvidék-Hegyalja Turisztikai Egyesület vezetősége
Erdély.ma

Az önsajnálat ellen szólt Orbán Viktor Marosvásárhelyen
Orbán Viktor szerint az önsajnálat és „a lebeszélés" veszélyezteti annak a lehetőségét, hogy a kialakuló új világrendben Magyarország és a magyarság megtalálja a méltó helyét.
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem első tanévnyitójának 12. évfordulóján tartott előadásában a miniszterelnök kifejtette: érthető a sajnálkozás a magyar „szenvedéstörténet" miatt, de csak egy pillanatig. A következő pillanatban már a cselekvésre kell összpontosítani, és meg kell tanulni erőt meríteni a szenvedésekből a jövő számára. Azt is megjegyezte, nem szabad hagyni, hogy mások lebeszéljenek fontos dolgokról.
„Az önsajnálat és a lebeszélés együtt a magyar nemzet biztos pusztulásához vezet a következő néhány évtizedben" – fogalmazott a miniszterelnök.
Az egyetem diákjaihoz szólva Orbán Viktor felidézte, hogy a nyolcvanas évek második felében diáktársaival miként álmodoztak arról, hogy majd egyszer nagy dolgokat tesznek. Az azóta eltelt idő megtanította neki: „soha nem azon kell gondolkozni, hogy hogyan legyünk valakik, hanem csak arra szabad összpontosítani, hogy mit akarunk csinálni. A fontos és nagy dolgokhoz a Jóisten megadja az eszközöket" – fogalmazott a miniszterelnök.
Orbán Viktor „szívtudásuk" fejlesztésére biztatta a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem diákjait. Elmondta, a „szívtudás" a test tudásának és az ész tudásának az alapja, ezen múlik, hogy a fiatalok mire használják az erejüket, kinek adják el a tudományukat. „A szív tudásán áll vagy bukik magán- és közéletünk, hogy igazságosak vagyunk-e társainkhoz. Ezen múlik, hogy szeretjük-e felebarátainkat, mesterségünket, lakóhelyünket, a hazánkat" – fogalmazott a miniszterelnök.
Azt is fontosnak tartotta, hogy legyen kire felnézniük a fiatal nemzedékeknek. „Egy szolgaian gyáva emberrel, országgal, néppel és nemzettel senki sem hajlandó azonosulni" – jelentette ki. A Magyarországról szóló negatív hírekkel kapcsolatban elmondta, a korabeli sajtóból kiderül, hogy a Lánchíd és az Országház megépítése idején sem volt ez másképp. Kijelentette, a mai kor politikai vitái kevésbé viharosak, mint amilyenek a Lánchíd építése körüli viták voltak.
Orbán Viktor Bocskai István erdélyi fejedelem politikai végrendeletéből vett idézettel zárta előadását. A fejedelem arra intette az erdélyieket, hogy „Magyarországtól, ha más fejedelemség alatt lesznek is, el ne szakadjanak", a magyarországiakat pedig arra intette, hogy „az erdélyieket el ne taszítsák".
MTI
Erdély.ma

Nem akarnak diplomás munkanélkülieket képezni az egyetemek
Egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a magyar nyelven oktató romániai tudományegyetemek arra, hogy meghirdetett szakjaik összhangban legyenek a munkaerőpiac igényeivel. Mint a Babeş– Bolyai Tudományegyetem, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem, valamint a Partiumi Keresztény Egyetem illetékesei a Krónika megkeresésére elmondták, nem feltétlenül a megyei munkaerő-elhelyező ügynökségektől szerzik be a szükséges információkat, ám többféle módszert is alkalmaznak arra, hogy ne diplomás munkanélküliek kerüljenek ki padjaikból.
A nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem (PKE) például szakmai partnerségi kapcsolatban áll a Bihar megyei munkaerő-elhelyező ügynökséggel – tudtuk meg Flóra Gábortól, a felsőoktatási intézmény egyetemi kancellárjától. A szakember rámutatott, több olyan, határon átnyúló, Európai Uniós finanszírozású projektben is együttműködnek a megyei hivatallal, amelyek a szakemberképzés, a felnőttképzés struktúráinak, módozatainak javítását célozzák a határ menti régióban.
„Egyetemünkön ugyanakkor szociológia szak is működik, ez is hozzájárul ahhoz, hogy rendszeresen munkaerő-piaci felméréseket végzünk, illetve folyamatosan nyomon követjük hallgatóink szakmai életútját. Közösségi egyetemként határozzuk meg magunkat, ebből természetszerűen következik, hogy foglalkoztat volt hallgatóink sorsa, igyekszünk az egyetemi évek során kialakult kapcsolatokat fenntartani, hiszen ezen kapcsolati hálók számunkra jelentős erőforrást is jelentenek” – fogalmazott Flóra Gábor.
A PKE egyébként 2009 és 2012 között bekapcsolódott abba az EU-s alapokból finanszírozott országos kutatásba, amely a felsőoktatás végzettjeinek munkaerő-iaci esélyeit vizsgálta, a felmérésben minden romániai akkreditált állami és magánegyetem részt vett. „A felmérésnek köszönhetően lehetőség nyílt arra, hogy az országos mezőnyben is elhelyezzük a PKE-t. Elégtétellel állapíthattunk meg, hogy eredményeink számottevően jobbak az országos átlagnál mind az elhelyezkedési arányszámok, mind pedig a nemzetközi hallgatói mobilitási arányok tekintetében” – mondta el lapunknak a partiumi intézmény kancellárja.
Arra a kérdésre, hogy az egyetemen tervezik-e informatika szak beindítását a közeljövőben annak fényében, hogy az amerikai Emerson vállalat nemrég jelentette be, hogy Nagyváradon épít méretes üzemet, Flóra úgy nyilatkozott, túl korai lenne még erről beszélni. „Az Emerson által tervezett beruházásról szóló hírek még túl frissek ahhoz, hogy az egyetem vezetőinek lett volna lehetőségük rá reflektálni, azonban folyamatosan nyomon követjük a munkaerő-piaci mozgásokat, és törekszünk arra, hogy képzési kínálatunk a lehető legjobban megfeleljen a régió szakemberek iránti keresletének” – hangsúlyozta az illetékes.
Hozzátette, a PKE szakkínálata folyamatosan bővül, hosszú távú törekvésük pedig kialakítani a partiumi régión belüli anyanyelvű felsőfokú képzés lehetőségét egyre több olyan területen, ahol erre munkaerő-piaci igény és potenciális hallgatói érdeklődés mutatkozik.
Sapientia: folyamatosan résen
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem is több módon próbál felkészülni a munkaerőpiac kihívásaira. Az intézmény vezetősége elsősorban a végzettek és elhelyezkedettek tapasztalataira alapoz, akik egyébként szívesen megosztják munkahelyi tapasztalataikat. Másrészt négy éve figyelik azt az európai egyetemi felmérést, amelyben több mint félmillió hallgató vesz részt. Harmadsorban pedig a munkaerőpiacon végzett felméréseket is figyelembe veszik.
A munkaerőpiac követésének másik módozata a közvetlen kapcsolatteremtés az illető régió gazdasági szereplőivel. Az egyetem illetékesei megpróbálják figyelembe venni az alkalmazók követelményeit, észrevételeit. „Mindemellett össze szeretnénk hozni egy olyan grémiumot, mely közvetlen tanácsokkal látja el a karokat arról, hogy milyen irányba mozduljanak” – fejtette ki lapunknak a Sapientia rektora, Dávid László. Kérdésünkre, hogy az elmúlt évtized alatt voltak-e olyan szakok, amelyeket a valós piaci igényt szült, a professzor hármat is felsorolt.
Mint mondta, a marosvásárhelyi mérnöki szakok nagy részét a piac követeli. Az egyetem nyilvántartásai szerint a Sapientián végzettek Bukaresttől Nagyszebenen keresztül Temesvárig mindenütt ott vannak, és megállják a helyüket. Az uniós csatlakozás és az Európa felé nyitás eredményezte a szinkrontolmácsképzést is. Szintén a sokasodó igényeknek próbál eleget tenni a hosszas vajúdás után született tájépítészeti szak is. De a piac diktálja a fordított folyamatot is. Az EMTE kénytelen volt lemondani a Csíkszeredában indított környezetgazdaság szakról, illetve jegelte a pénzügyi előrejelzés és statisztika szakot. A Marosvásárhelyen indított és nagy népszerűségnek örvendő szociál-pedagógiát a törvény számolta fel.
BBTE: a vállalatokkal egyeztetnek
Soós Anna rektorhelyettes, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) magyar tagozatának vezetője is arról beszélt a Krónikának, hogy nincs kifejezett együttműködésük a megyei munkaerő-elhelyező ügynökséggel, a felsőoktatási intézmény ehelyett különböző vállalatokkal egyeztet folyamatosan a munkaadók igényeiről. „A magiszteri programokat például kifejezetten a munkáltatók, illetve vállalatvezetők igényei alapján alakítjuk vagy módosítjuk. Ez különösen lényeges például az informatika szak esetében, hiszen ez a terület folyamatosan változik, fejlődik. Így azáltal, hogy alkalmazkodunk a vállalatok elvárásaihoz, közelebb hozhatjuk egymáshoz a cégeket és hallgatóinkat” – magyarázta Soós Anna.
A magyar tagozat vezetője ugyanakkor hangsúlyozta, azt is nyomon követik, hogy a BBTE-n végzett diákok mely területeken milyen sikerrel helyezkednek el, az adatok alapján pedig szükség esetén bővítik az egyes szakokon kínált helyeket, esetleg újakat indítanak.
Van még tennivaló
A helyzet azonban úgy tűnik, hogy a munkaerőpiacon közel sem ennyire rózsaszín. Mint Tiberiu Pănescu, a Hargita megyei munkaerő-elhelyező ügynökség vezetője lapunk megkeresésére elmondta, az egyetemi képzés részben válaszol csak a keresletre, a gondok pedig szerinte már ott kezdődnek, hogy sokkal többen végeznek egyetemet, mint ahány felsőfokú végzettséggel rendelkező szakembert a piac fel tud szippantani, másrészt viszont még mindig vannak hiányszakmák.
A szakember hangsúlyozta, például túl sok közgazdász és jogász kerül ki az egyetemekről, ezekben az ágazatokban pedig csak azok a frissen végzettek reménykedhetnek abban, hogy munkahelyet találnak, akik kiváló minőségű képzésben részesültek. Mint megtudtuk, eközben a cégek egyre gyakrabban keresnek mérnököket, akár friss diplomásokat is alkalmaznának, de nem találnak jelentkezőt.
A munkaügyi szakember ugyanakkor arra is kitért, hogy Hargita megyében 15 évvel ezelőtt még több gyár működött, amelyek sok technikai szakembert foglalkoztattak, ám ezek a vállalatok időközben bezártak, a mérnökök saját vállalkozást indítottak, vagy más szakmában helyezkedtek el, ők már nem szívesen térnek vissza eredeti mesterségükhöz. „Ezt kellene kihasználniuk az egyetemeknek, és több gépészmérnököt és fafeldolgozó mérnököt kellene képezniük” – szögezte le Tiberiu Pănescu.
Kérdésünkre elmondta, néhány éve nincs kapcsolat a Sapientia egyetem csíkszeredai karai és a Hargita megyei munkaerő-elhelyező ügynökség között. Korábban állásbörzét próbáltak szervezni a végzősöknek, ám az nem járt a várt sikerrel, az egyetemisták ugyanis a közös börzéig még nem tették le a záróvizsgát, a munkaadók pedig elvárták ezt, de nem tartották a felkínált állást még néhány hónapig. Az igazgató ugyanakkor úgy látja, hogy nincs szükség hosszú egyeztetésekre az egyetemek képviselőivel arról, hogy milyen szakokra lenne szükség, szerinte az illetékesek rövid tájékozódás után, például az ügynökségek honlapján is felmérhetik a munkaerőpiac igényeit.
„Az egyetemek vezetősége ritkán egyeztet a munkaerő-elhelyező ügynökséggel” – fejtette ki érdeklődésünkre Reghina Fărcaş, az intézmény Maros megyei igazgatója is, aki egyúttal azt is beismerte, hogy az általa vezetett felügyelőség sem követi nyomon az egyetemek kínálatát. A laza kapcsolat Fărcaş szerint azonban nem sodorja hátrányos helyzetbe az egyetemekről elballagottakat, szerinte ugyanis a helyzet már csak azért sem vészes, mert a térségben a munkanélküliek közül alig 5-6 százalék kerül ki a diplomával rendelkezők közül.
Maricica Juca, a Bihar megyei AJOFM szóvivője közben kérdésünkre úgy nyilatkozott, a hivatal inkább a végzett hallgatók elhelyezkedését segíti, emellett pedig rendszeresen szerveznek beszélgetéseket, tanácsadói konferenciákat a diákok, illetve az egyetemi illetékesek számára. Bálint Eszter, Bíró Blanka, Kőrössy Andrea, Szucher Ervin
Krónika (Kolozsvár)

Ismét újratemetnék Nyírőt? – a román külügyminiszter beszólt a magyar kormánynak
A román külügyminisztériumnak tudomására jutott, hogy október folyamán ismét megkísérelnék újratemetni Székelyudvarhelyen Nyírő József író Madridból hazahozott hamvait, ezért hétfői budapesti látogatásán nyomatékosan felkérte Orbán Viktor magyar miniszterelnököt, hogy a magyar kormány ne támogassa ezt – közölte Titus Corlățean külügyminiszter. A román diplomácia vezetője a Digi 24 hírcsatornának nyilatkozva, kedden este beszélt arról, hogy tudomása szerint ezúttal a nyilvánosság kizárásával zajlanak előkészületek arra, hogy még ebben a hónapban eltemessék Nyírő hamvait.
„Ez elfogadhatatlan számunkra. Objektív okok miatt nem mondhatunk igent az újratemetésre” – mondta Corlăţean. A külügyminiszter szerint Nyírő újratemetése szimbolikus jelentőségű lehet, mivel Székelyudvarhely környékén született, és végrendeletében kérte, hogy ott temessék el. „Bizonyos szimbolikával bír egyes budapesti politikusok számára, nem mindegyikük számára, és egészen más szimbolikával rendelkezik Romániában, ahol érzékeny téma, mivel fasiszta, szélsőjobboldali és antiszemita magatartású íróról van szó, amit nem tudunk elfogadni. Az ügyre az ország zsidó közössége is reagált, és komoly reakciókat váltott ki a világ zsidó szervezetei részéről” – mondta a miniszter.
Mint arról beszámoltunk, idén májusban a Magyar Országgyűlés elnöke, Kövér László személyes támogatásával kívánták megadni a végtisztességet Székelyudvarhelyen az írónak, azonban a román hatóságok – arra hivatkozva, hogy Nyirő antiszemita volt, és tagja volt 1944-ben a nyilas parlamentnek – nemkívánatosnak nevezték az eseményt. A vasúttársaság megtiltotta, hogy az író hamvait a csíksomlyói búcsúra érkező zarándokvonaton vigyék el Székelyudvarhelyre, majd a hatóságok valóságos hajtóvadászatot indítottak a hamvak ellen: az esemény egyik szervezőjét, Lukács Csaba újságírót rendőrök állították meg útban a székely város felé, és átkutatták a csomagjait, hogy kiderítsék, nála vannak-e a maradványok. Victor Ponta román miniszterelnök közleményben ítélte el a kormánya által románellenesnek, antiszemitának és fasiszta-szimpatizánsnak tartott Nyírő József udvarhelyi újratemetésére irányuló kísérletet és aggodalmát fejezte ki az ezzel kapcsolatos „incidensek” miatt. Az újratemetés végül hivatalosan azért maradt el, mert a székelyudvarhelyi önkormányzat hibásan iktatta az újratemetésről szóló engedélyt, a szervezők pedig közölték, hogy csakis a hatályos román törvényeket betartva kívánják újratemetni Nyírőt. Az újratemetés helyett így csupán megemlékezést tartottak, amelyen többek között Kövér László és Szőcs Géza akkori magyar művelődési államtitkár is beszédet mondott. Akkor olyan vádak érték Kövért, hogy az újratemetés ürügyén politikai kampányt folytatott Szász Jenő pártja mellett a júniusi önkormányzati választások előtt.
Szász Jenő, a májusi újratemetést szervező Székelyudvarhelyért Alapítvány és a Magyar Polgári Párt (MPP) elnöke a Krónikának nyilatkozva nem erősítette meg, hogy valóban zajlanának az előkészületek. „Mi azt szeretnénk, ha a román kormány is olyan gesztusokat gyakorolna, amilyeneket a magyar, hiszen Corlăţean hétfői látogatása során felvetette, hogy Gyulán a román közösség felállíthassa Andrei Şaguna erdélyi ortodox román püspök szobrának, amit a magyar kormány elfogadott. Pedig Şaguna 1848-49-es magyarellenes szereplése nyomán komoly kifogások merülhetnének föl ellene, de a történelmi sérelmek állandó felhánytorgatása nem mutat előre. Mi azt szeretnénk, ha a román kormány is hasonló gesztust tenne az újratemetés ügyében” – mondta el a Krónikának Szász Jenő. Kifejtette: a Székelyudvarhelyért Alapítvány a Magyar Országgyűlés mellett társszervezője volt az újratemetésnek, az ügyről a két állam között a legfelsőbb szinten egyeztetnek, az újratemetés kezdeményezésére vonatkozó döntést pedig a budapesti fél, pontosabban az Országgyűlés elnöke hozza meg, nem ő. „A Székelyudvarhelyért Alapítvány készen áll arra, hogy amennyiben megkapja a jelzést, közreműködjön az újratemetés megszervezésében” – szögezte le Szász Jenő.
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

140 éves a magyar nyelvű egyetemi oktatás
A Babeş–Bolyai Tudományegyetem idei október 1-jei megnyitója ezennel nem csak az új tanév köszöntését, de az egyetemalapítás (1872) száznegyven éves jubileumára emlékező, hatnapos programsorozat kezdetét is jelentette egyben. Az egyetemtörténeti kutatásokat ismertető előadások a kedd délelőtti tudományos ülésszakon hangzottak el. A rangos kutatókat felvonultató konferencia előadásainak az egyetem főépületének díszterme, az Aula Magna biztosított otthont. A magyarországi és franciaországi szakemberek mellett a többségében „saját nevelésű”, azaz egyetemünk falai között nevelkedett előadókat hallgatva, azt hiszem távolról sem nevezhető fellengzőnek Molnár-Kovács Zsolt, az ülésszak elnökének zárógondolata, miszerint „a kiváló szakemberek képezik a jövő zálogát – mi tudjuk ezt, hiszen mi képezzük”.
Az előadások időben főleg az egyetemalapítást közvetlenül megelőző évekre és az azt követő félévszázados intézmény- és társadalomtörténetre helyezték a hangsúlyt. A kolozsvári magyar nyelvű egyetemi oktatás témája olyan nemzeti(ségi) problémák felvillantásának is helyet biztosított, mint a Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem (1872–1945) román nyelvet és irodalmat (magyar nyelven) oktató kezdeményezései. A prezentációk közül olyan elméletibb és tágabb perspektívájú kutatásokat lehetne kiemelni, mint a franciaországi magyar oktatásszociológus, Karády Viktor előadása az egyetem magyar intellektuális elitet kitermelő szerepéről, vagy a kolozsvári irodalomtörténész, T. Szabó Levente tudományos modernizációval foglalkozó társadalom- és szellemtörténeti kutatása. A magyar és román nyelvű előadásokat szinkrontolmácsok közbenjárásával tették mindenki számára érthetővé.
A konferencia elhangzott előadásai a következők voltak: Pál Judit: Erdély helyzete az 1867-es kiegyezés után és a kolozsvári egyetem megalapítása; Szögi László: A Kolozsvári Tudományegyetem alapításához vezető út; Lucian Năstasă Kovács: Egy kolozsvári magyar egyetem dilemmái; Karády Viktor: A kolozsvári egyetem szociális szerepe a magyar intellektuális elit kialakításában; Nicolae Bocsan: Dr. Grigore Silasi, az első román nyelv és irodalom tanár a Ferencz József Tudományegyetemen; Szenkovits Ferenc: Matematikai és természettudományi kar a Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetemen; Ana-Maria Stan: Kolozsvári román egyetemi tanárok, akik a Ferenc József Tudományegyetemen tanultak és T. Szabó Levente: Az egyetemtörténet mint a tudományos tudás társadalomtörténete. A kolozsvári Bölcsészkar példája (1872–1892) címmel.
Az előadások részletes bemutatására nem vállalkozom, ehelyett azokat a fontosnak tekintett mozzanatokat emelem ki, amelyek az egyetem korai történetét legjobban körvonalazzák.
Habár nem képezte a konferencia tárgyát, mégis néhány szóban említést tettek az 1872-ben alapított egyetem elődintézményeiről és kétszázkilencven éves (megpróbáltatásoktól sem mentes) „előtörténetéről”, amely köztudottan Báthory István erdélyi fejedelem 1581-es jezsuita kollégiumalapításával vette kezdetét – hangzott el Szögi László előadásában. Pál Judit vázolta fel azt a történeti-politikai kontextust, amely az 1867-es kiegyezést követően a régiót jellemezte, kiemelve a nemzetiségek közötti (bizonyos mértékben mindmáig ható) kölcsönös félelmet, amit a korabeli bécsi politika a nemzetiségek egymás közti kijátszására használt fel. A merev román elutasításra és szász ellenállásra adott magyar válasz – az épülő nemzetállamoknak megfelelő gyakorlat szerint – a későbbi egyetemi oktatásban is megnyilvánuló asszimiláló politika volt. Az iménti tendenciával párhuzamosan – mutatott rá Szögi László – a németesítő törekvések az 1860-as években megbuktak és a fokozatosan kiépülő magyar kulturális/politikai intézmények egy későbbi egyetemalapítás lehetőségét körvonalazták. Ekként lehet számolni az 1859-ben alapított Erdélyi Múzeum-Egyesülettel (EME) vagy az 1863-ban összehívott szebeni Magyar Országgyűléssel és ugyanabban az évben alapított kolozsvári magyar jogi akadémiával. Mind Karády Viktor, mind Nicolae Bocsan rámutatott a kolozsvári egyetem román nemzetiségű hallgatóinak elenyésző arányára. A századforduló környékén az intézmény túlnyomó többségét magyarok tették ki és az ekkor főként Bécsbe járó románok vagy német egyetemeket felkereső erdélyi szászok aránya elenyésző maradt. Karády Viktor széles bázisú adatokra támaszkodva, részleteiben vizsgálta a nemzetiségi és vallásfelekezeti megoszlás szerinti hallgatói részvételt. A karok közötti részvételi arányban (bölcsészeti, ezen belül nyelvészeti és természettudományi; orvosi és jogi kar) jelentős eltérések mutatkoznak a jogi kar javára. Az országos szinten is kimagasló arányszám – hangsúlyozta beszédében mind Lucian Năstasă Kovács, mind Karády Viktor – a könnyen megszerezhető vizsgáknak volt köszönhető. Az egyetem önálló matematikai és természettudományi karát Szenkovits Ferenc mutatta be, aki az önállósodó kar országos szinten is elsők között számon tartott kezdeményezésére hívta fel a figyelmet, minek élére a közismert erdélyi polihisztort, Brassai Sámuel professzort nevezték ki. Ana-Maria Stan már egy későbbi periódust szemügyre véve, alapvető változásról tudósít: a Ferenc József Tudományegyetem által képviselt német oktatási modellt követően a francia válik irányadóvá. A konferencia záróakkordjaként T. Szabó Levente igen mélyszántású előadása, az 1870-es, 1880-as évek tudományszemléletét vizsgálta és a tanszabadság elvének arra a kétarcúságára mutatott rá, ami egyrészről hihetetlen innovatív tudományos felfedezéseket tett lehetővé, másrészről a fogalom könnyen instrumentalizálhatósága révén, zsákutcákhoz is vezetett.
A konferencián nem tudott jelen lenni Cornel Sigmirean és T. Szabó Levente újonnan publikált munkájának társszerzője, Zabán Márta.
GYŐRI TAMÁS
Szabadság (Kolozsvár)

Mostohagyerek
A szakemberek azt mondják, Romániában egyre kisebb, egyre zsugorodik az a szelet, amit mezőgazdaságnak hívnak. Mind kevesebben látnak benne fantáziát, és a profik is évről évre nehezebben birkóznak meg azokkal a kihívásokkal, amit a költségek emelkedése, a felvevőpiac szűkülése, a hazai termékek felvásárlási árának alacsonyan tartása, a szélsőséges időjárási viszonyok jelentenek.
Legutóbb a Székelyvajában szervezett gazdanapon húzták meg a vészharangot: állami segítség nélkül csupán a közösség, a farmerek képtelenek hatékony mezőgazdálkodásra, állattenyésztésre. Az utóbbi két évtizedben gyakran volt úgy, hogy ez az ágazat húzta ki a sárból a gazdaságot, és mégis, a mezőgazdaság a "mostohagyerek".
Érdekes adatokat közölt a szakmai rendezvény egyik meghívottja: dr. Cornel Podar tudományos kutató szerint a mezőgazdasági területek egynegyede parlagon áll, az erdőfelület 10 százalékkal csökkent, az állattenyésztők EU- pénzfüggővé váltak. Huszonkét év alatt "sikerült" 8 millió egyedről 2,8 millióra csökkenteni a szarvasmarha-állományt, 19 milliós példányszámról 9 milliósra a juhállományt, 60 százalékkal esett vissza a sertésállomány és 80 százalékkal (!) a szárnyasok száma. Oda jutottunk, hogy egy kilogramm kombinált takarmány ára meghaladja egy liter tej árát, ami a szakemberek szerint teljességgel elfogadhatatlan.
Ha a kormány ezek ellenére is süket és vak, akkor ki lehet mondani: vagy teljességgel inkompetens, vagy gyanús érdekkörök kiszolgálója. Tervek, stratégiák hiányában cinkos semmittevéssel figyeli, amint "kimúlik" a mezőgazdaság, amint farmok ezreit számolják fel. A kormány uniós szabályokra hivatkozva nem támogatja kellőképpen az állattenyésztőket, akik képtelenek infrastrukturális beruházásokra költeni. Legutóbbi hírek szerint pályázni lehet ugyan öntözőrendszerekre, ám konkrétumokat erről sem tudni. Érdekes lehetne egy helyzetfelmérés, amelyből talán kiderülne, hogy nem az óriásfarmokon zajlik a hatékony, nyereséges, költségtakarékos mezőgazdálkodás, hanem az alacsonyabb energia-, takarmány-, infrastruktúra- korszerűsítési költségekkel működő közepes farmok sikeresek.
A lakosság még nem érzékeli az idei aszály következményeit, a termelők küszködését, hiszen a nagyáruházláncok telítettek spanyol, török gyümölccsel, zöldséggel, holland és dán tej- és hústermékkel. A hazai terméshozam csökkenését ideig-óráig ellensúlyozza az olcsóbb, külföldről beáramló termék, de az árak előbb-utóbb reagálnak a piaci viszonyok alakulására, ami azt eredményezheti, hogy a családi kassza 40 százaléka helyett 50 vagy 60 százalékot költenek majd élelemre...
Antalfi Imola
Népújság (Marosvásárhely)

Kossuth a nemzet és Arad emlékezetében
Már születése előtt megjósolták tündökletes pályafutását és bukását, mondja a romantikus történelemírás, még élt, amikor már legendássá vált, s az idő múlásával, mint ahogy az történni szokott nagy személyiségeknél, a legenda tovább terebélyesedett.
Ma ritka az olyan település az anyaországban, ahol „Kossuth apánknak” utca, tér ne viselné nevét – a Trianon után határokon túl esett területeken igyekeztek minél hamarabb felszámolni emlékét –, számos mondatát szállóigeként idézik a magyarok a világ minden táján, mintegy hatszáz Kossuth-nótában él emléke. A magyar történelem egyik legszebb és legdicsőségesebb, egyszersmind a bukás miatt legtragikusabb mozzanata, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc – amelyben rendkívüli szerepet játszott – nem is említhető neve nélkül.
Kossuth Lajos életének és munkásságának felidézésére születésének 210. évfordulója kapcsán került sor Aradon, a Jelen Ház nagytermében hétfő délután a Hagyományőrző Polgárok Egyesületének Tiszteld múltadat, s a jelent vele kösd a jövőhöz közösségépítő programjának keretében. (Társszervező a Pécskai Kálmány Lajos Közművelődési Egyesület, a rendezvényt az Erdélyi magyar Nemzeti Tanács aradi szervezete támogatta.) Nt. Baracsi Levente református tiszteletes, az est házigazdájának bevezetője után Olasz Angéla Márki Sándor-díjas ny. történelemtanár közel másfél órás, kitűnően dokumentált előadása teljes képet próbált felvázolni egy kivételes személyiségről, akiről az utóbbi másfél században könyvtárnyi anyagot írtak. Előadásában születésétől haláláig, sőt utóéletében is nyomon követte az Aradon kétszer járt Kossuth életútját és tevékenységét – beleértve ma is sokszor idézett mondatainak (Leborulok a nemzet nagysága előtt, Arad a magyar Golgota stb.) keletkezési helyét és idejét, az idős Kossuth, a „turini remete” hangját megörökítő egyetlen fonográf-felvétel megszületésének körülményeit, Aradot, ahol a temesvári vesztes csata után 1849. augusztus 10-én lemondott és átadta a fővezérséget Görgeinek. Nagy segítségére volt Murvai Róbert Dávid, a Csiky Gergely Főgimnázium végzős diákja, aki az előadás illusztrálásaként részleteket olvasott fel Kossuth beszédeiből, leveleiből, kortársak és későbbi történészek munkáiból, s egy kevéssé ismert Jámbor Pál-verset is elszavalt, valamint Murvai Miklós, aki hónapokig tartó aprólékos munkával összegyűjtötte az internetről a Kossuthtal kapcsolatos vizuális emlékeket – a családi képektől szobrokig, a kézzel írott Országgyűlési tudósítások, a Kossuth főszerkesztésével megjelent nagy hatású Pesti Hírlap, a Kossuth-bankók reprodukcióit, filmrészletet stb. stb. Röviden: hétfőn este egy több ember közreműködésével létrejött emlékezetes előadásnak voltunk részesei (szó esett, például, az 1909-ben felállított, 1925-ben lebontott aradi Kossuth-szoborcsoportról is), amelyet egyszer már hallhattak aradi fiatalok, de érdemes lenne máskor, máshol is megismételni arról a személyiségről, aki a washingtoni Capitoliumban egyetlen külföldiként kapott szobrot, s akinek szellemisége ma is velünk, bennünk él.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

Látványos változás nem várható (Magyar–román kapcsolatok)
A budapesti külügyminiszteri találkozó jelzi, hogy nem rossz a viszony a két ország között, de a decemberi választások előtt nem várható látványos változás a román–magyar kapcsolatokban – jelentette ki Borbély László, az RMDSZ politikai alelnöke és a képviselőház külügyi bizottságának elnöke, aki szerint az erdélyi magyarságnak természetes érdeke, hogy a két ország között jó kapcsolat legyen, és úgy kezeljék a kisebbségi kérdéseket, hogy az ne függjön attól, ki van kormányon.
Borbély úgy értékelte, jó volna folytatni a közös kormányülések hagyományát. „Ilyenkor mozdul meg az adminisztráció, ilyenkor kezdenek el foglalkozni olyan ügyekkel, amelyeket egyébként elfektetnek: ezt éreztük, amikor ezek a kormányülések még rendszeresek voltak. S ha nem is jönne létre együttes kormányülés, a miniszterelnök és néhány miniszter találkozhatna: ez segítene előrelépni olyan témákban, mint az energetikai stratégia vagy a kisebbségi kérdések” – mondotta. Az MTI kérdésére, hogy tudna-e segíteni Magyarország a kisebbségi törvény és a benne szereplő kollektív jogok elfogadtatása ügyében, Borbély a magyar–román viszony aktuális alaphangulatának szerepére utalt. „Bukarestnek például fontos volt Magyarország támogatása, amikor a magyar uniós elnökség idején teljes mellszélességgel támogatta Románia csatlakozását a schengeni övezethez, egy olyan időszakban, amikor még sokkal több volt az ellenzője. Ilyenkor nyilvánvalóan tud (Magyarország) segíteni. Vagy ha a Mikó-ügyre gondolok; jó, ha mi is és Magyarország is együttesen tudunk fellépni ezekben a kérdésekben. De vannak ügyek, amelyeket itt kell megoldanunk. Ezért fontos eredmény, hogy a magyar orvosképzés ügyében és más kérdésekben pozitív elmozdulásról beszélhetünk” – magyarázta. Borbély László úgy vélekedett: a hétfői külügyminiszteri találkozón látszott, hogy a magyar fél is várja a romániai választásokat. „Számunkra is és mindkét ország számára jó lenne, ha nem ismétlődne meg az, ami az önkormányzati kampányban felütötte a fejét, hogy Magyarországról fontos tisztségviselők idelátogattak és kampányoltak. Ez csak nyilatkozatháborúhoz vezethet, ami senkinek sem használ. Remélem, mindenki levonta a tanulságokat az önkormányzati választások kapcsán, és ötször is meggondolja, mielőtt átjönne kampányolni ilyen-olyan pártnak” – mondta. Végül leszögezte: nem mindegy, hogy az RMDSZ ott lesz-e a fontos döntéseknél. „Meg kell várni a választásokat, de választások után nagyon fontos, hogy ez a két ország összefogjon ebben a régióban.”
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Gazdasági helyzetünk szakemberszemmel (Romániai Magyar Üzleti Egyesület)
Az idei első fél év hazai gazdasági folyamatait foglalta össze Diósi László, az OTP Románia vezérigazgatója, a Romániai Magyar Üzleti Egyesület elnöke. A múlt hét végén Kolozsváron tartott konferencián Vass Attila, a Kárpáti Régió Üzleti Hálózat helyi képviselője a Románia és Magyarország közötti gazdasági kapcsolatok alakulását elemezte. A konferencián Bodó Barna a szociális gazdaságról és civil felelősségről, Ciotlaus Pál a márkanevek jelentőségéről értekezett.
Növekedés, mértékkel
Diósi László szerint bár a román gazdaságnak rossz éve van, Románia vonzó célpont lehet a befektetők számára. Abban a konjunktúrában, amikor világviszonylatban lassult a növekedés, az Európai Unió újból recesszióba csúszott, Kínában, sőt, az Egyesült Államokban is lassult a növekedés üteme, egyedül Japán mutat növekedést, a román gazdaság fundamentuma továbbra is vonzó célponttá teszi az országot a befektetők számára. Románia a válság első éveiben (2009 és 2010) gazdasági növekedés szempontjából a hátul kullogók sorában foglalt helyet, azonban 2011 közepétől a helyzet megfordult, és habár a növekedési ütem nem nevezhető erőteljesnek, az EU-s átlagnál így is jóval magasabb – szögezte le Diósi –, ám mindez úgy, hogy mind Romániában, mind pedig az EU-ban lassulás figyelhető meg. Románia egyébként a 27 tagállam között ebből a szempontból az előkelő hetedik helyen található, a három balti állam, Szlovákia, Lengyelország és Svédország mögött. Az adatok szerint 2012 első negyedévében a növekedés mindössze 0,3 százalékos volt, ami jóval elmarad az egy évvel korábbihoz képest. Szektoriálisan a mezőgazdaságban tapasztalható kiemelkedő bővülés (a 4 százalék azonban inkább a tavalyi jó évnek tudható be, idén sajnos, az aszálykárok miatt gyengébb termésre lehet számítani). A növekedés a második negyedévben gyorsult, ez elsősorban az építőiparban tapasztalt fellendülésnek tudható be.
Ami a számok mögött van
Diósi elemzésében kifejtette, „az Európai Unióban tapasztalt lassulás, illetve visszaesés hatására a külső kereslet csökkent, így az ipari szektor, amelynek jelentős része külföldre (is) termel, az elmúlt fél év során már nem tudott a növekedés motorja lenni. Keresleti oldalon kedvező fejlemény, hogy az állótőke-felhalmozás az elmúlt négy negyedév során folyamatosan pozitívan járult hozzá a növekedéshez (ebben fontos szerepet játszott az állami tőkeráfordítások emelkedése is, azonban az új módosított költségvetés alacsonyabb összegeket szán beruházásokra a deficitcél teljesítése érdekében), ezentúl a háztartások fogyasztási kiadásai is növekedtek.” A pozitív alapok ellenére így az első fél év a várakozások alatt alakult, az év elején a kegyetlen tél, a hó miatti bénultság, a hatalmas fűtésszámlák terhelték a gazdaságot. Később a szárazság, a mezőgazdaság rossz éve alakította kedvezőtlenül a számításokat. A helyzet összetettségét jelzi, hogy Románia a 2008-as szinthez képest még most is az egyik legmagasabb növekedést mondhatja magáénak a régióban, azonban abszolút értékben az export értéke továbbra is rendkívül alacsony olyan kisebb lakosságú országokhoz képest, mint Csehország, Magyarország vagy Szlovákia. Ami a behozatalt illeti, a 2008-as szinthez viszonyítva a romániai import mutatta a legnagyobb visszaesést a régióban, de ez egyrészt törvényszerű az export csökkenését tekintve, másrészt mivel Romániában az átlagnál jóval magasabb volt a kereskedelmi és ezen keresztül a folyó fizetési mérleg hiánya, a makrogazdasági egyensúly fenntartása érdekében jelentős korrekcióra volt szükség. A kereskedelmi kapcsolatokat illetően az adatok alapján megfigyelhető, hogy az adósságválság által nagyobb mértékben sújtott országok (Olaszország, Spanyolország) esetében csökkent lényegesen a román export volumene, miközben a krízissel szemben ellenállóbb államoknál (Németország) a kivitel továbbra is növekszik. Az infláció mértéke az elmúlt néhány hónap során jelentősen emelkedett. Ez Diósi szerint több okra is visszavezethető, például az élelmiszer-ipari termékeknél tapasztalt árnövekedésre.
A politikai bizonytalanság hatása
Az OTP Románia vezérigazgatója elmondta, a külső tényezők mellett a politikai bizonytalanság is rányomta bélyegét a román gazdaságra, hiszen az önkormányzati és parlamenti választások évében megannyi gazdasági döntést elhalasztottak. A monetáris politika területén a bankközi tranzakciókat is befolyásolta, hogy augusztus elejétől – feltehetően a lej árfolyamának védelmében – a Nemzeti Bank korlátozta a repo-ügyletek során a bankok számára nyújtott források volumenét, ennek következtében mind a bankközi kamatlábak, mind pedig az állampapírhozamok növekedésnek indultak. A politikai viharok elcsendesedését követően a jegybank eltörölte a korlátozást, újból a korábban megszokott mennyiségű forrást biztosítja a bankok számára. A lej alapú hitelek volumene továbbra is növekszik, elsősorban a vállalatoknak nyújtott kölcsönöknek köszönhetően, a magánszemélyeknél enyhe csökkenés figyelhető meg. Ami a költségvetés megvalósításait illeti, Diósi közölte: a hiány mértéke augusztus végén 1,2 százalék volt, a bevételek az év első nyolc hónapjában éves alapon 8 százalékkal emelkedtek (125,6 milliárd lejre), a kiadások ez idő alatt jóval alacsonyabb mértékben, 2,7 százalékkal (132,8 milliárdra). Diósi László előadásában a hazai üzletvitel gördülékenysége kapcsán is elemezte Románia helyzetét.
Román–magyar kapcsolatok
Vass Csaba előadásában Románia és Magyarország gazdasági viszonyrendszerét helyezte el a térségben. A Kárpáti Régió Üzleti Hálózat kolozsvári irodájának vezetője ismertette a két ország közötti kapcsolatok tavalyi számait. Eszerint Magyarország a valamivel több, mint 2,5 milliárd euróval Románia ötödik exportpartnere volt 2011-ben, Németország, Olaszország, Franciaország és Törökország után, a magyar kivitel tekintetében pedig több mint 4,8 milliárd eurós exporttal Románia a második helyen szerepel (Németország után). A behozatal vonatkozásában a román import 8,7 százaléka (közel 4,8 milliárd euró) származik Magyarországról, míg az anyaország ennek mintegy felét, 2,33 milliárdos importot könyvelt el Romániából (behozatala 3,9 százalékát). A külkereskedelmi mérleg tehát egyértelműen Magyarországnak kedvez, az egyenleg növekvőben, tavaly több mint 2,2 milliárd euróra volt tehető.
A befektetések vonatkozásában az idei év közepén az összberuházások alig több mint 2 százalékával Magyarország a 14. helyen áll a jegyzett tőkénél, a tizenegy és fél ezer magyar tőkével (is) működő vállalatszám viszont azt mutatja, hogy általában kisebb beruházások érkeznek hozzánk (ebben a tekintetben Magyarország az előkelő harmadik helyen áll az országok „versenyében”). Területi elosztásban mind a befektetett tőkét, mind a cégek számát tekintve Székelyföld vezet. Érdekes megfigyelni, hogy a befektetett tőke szerint második helyen Bukarest és vonzásköre áll, míg a határ menti megyékbe, ahol a magyar cégek harmada telepedett meg, a tőkearány jóval alacsonyabb (csupán 5 százalék).
Ferencz Csaba
Háromszék (Sepsiszentgyörgy)

Németh Zsolt a Sapientia egyetem román állami finanszírozásának kérdéséről
- A magyar kormány kezdeményezni fogja, hogy a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem román állami finanszírozásának kérdése kerüljön fel a román-magyar vegyes bizottság következő ülésének napirendjére - jelentette ki az MTI-nek Marosvásárhelyen Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára.
Az Orbán Viktor miniszterelnök kíséretében Marosvásárhelyen tartózkodó politikus emlékeztetett, hogy a Sapientia román állami finanszírozásának kérdése több román-magyar közös kormányülésen is felmerült.
"A román kormány kilátásba helyezte, hogy ha megtörténik a Sapientia akkreditációja, kész megállapodást kötni a magyar féllel a román állami finanszírozásról" - mondta az államtitkár.
Németh Zsolt úgy vélte: tekintettel arra, hogy egy romániai intézményről van szó, amelyben román állampolgárságú diákok tanulnak, indokolt, hogy újból napirendre tűzzék a kérdést. Ezt szerinte az is aktuálissá teszi, hogy az oktatási intézményt a közelmúltban akkreditálták, és az is, hogy a magyar állam is kiemelt fejlesztési támogatásban részesíti az egyetemet.
Marosvásárhely (MTI)

K Ö Z L E M É N Y
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem első tanévnyitójának tizenkettedik évfordulója alkalmából, 2012. október 3-án évnyitóval egybekötött Egyetemi Napot tartottak a marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Kar aulájában. Az ünnepség díszvendége Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke volt, aki – a magyar felsőoktatásban betöltött történelmi szerepéért – elsőként vehette át az egyetem szenátusa által alapított Bocskai István-díjat.
A Sapientia oktatói és diákjai mellett, több anyaországi és erdélyi közéleti szereplő is részt vett az ünnepélyen. Köszöntő beszédet mondottak: Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke, Tőkés László, a Partiumi Keresztény Egyetem elnöke, erdélyi EP-képviselő, Dávid László, a Sapientia EMTE rektora, illetve János-Szatmári Szabolcs, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora.
Tőkés László beszédében úgy fogalmazott: „a Ceauşescu-féle nacionál-kommunizmus továbbélése, valamint egészében véve kudarcos »hivatalos« politikánk miatt tartunk ott, ahol tartunk: Székelyvásárhelynek újbólcsak nem lehet székely/magyar polgármestere; az egykori magyar egyetemi városban, volt magyar egyetemünkön holmi magyar szekciókért küszködünk; a Kossuth utcán végigmenni nem lehet; Bernády György iskoláját tilos elnevezni az Ő nevéről”.
Visszaemlékezve a megtett útra, európai parlamenti képviselőnk rámutatott arra, hogy a magyar kormány, a Magyar Országgyűlés, és az Anyaország támogatása és segítsége nélkül nem lett volna lehetséges kiépíteni az önálló erdélyi magyar felsőoktatás rendszerét. Hiába vagyunk a román állam lojális adófizetői, ha az nem részesíti állami támogatásban egyetemeinket – tette hozzá Tőkés László. Azzal a gondolattal zárta beszédét, hogy a magyar felsőoktatás felemelését olimpiai bajnokainkhoz illő szívósággal, céltudatos kitartással lehet megvalósítani.
Orbán Viktor a Bocskai-díj átvétele után megtartott előadásában arra hívta fel a diákság figyelmét: „Soha nem azon kell gondolkozni, hogy hogyan legyünk valakik, hanem csak arra szabad összpontosítani, hogy mit akarunk csinálni. A fontos és nagy dolgokhoz a Jóisten megadja az eszközöket”. A miniszterelnök arra bíztatta a fiatalokat, hogy tudásukat szeretettel ötvözzék, hiszen: „a szív tudásán áll vagy bukik magán- és közéletünk, hogy igazságosak vagyunk-e társainkhoz”.
Az Egyetemi Nap keretében a magyar kormány, a Sapientia Alapítvány, a Sapientia EMTE és a Partiumi Magyar Keresztény Egyetem jelen lévő képviselői elvi megállapodást írtak alá az erdélyi magyar felsőoktatás fejlesztése érdekében.
Mellékeljük Tőkés László beszédét.
Tisztelt Ünneplők! Kedves Testvéreim!
A hálaadás szavával szólok ezen az évnyitón, nemzetünk és egyházaink közösségében visszatekintve az eltelt időre. Nagy utat tettünk meg 1989-től 2010 áprilisáig, 2004. december 5-től 2010. június 4-ig, Balatonőszödtől Ópusztaszerig, újabbkori nemzeti szövetségünk régi-új színteréig; Marosvásárhely Fekete Márciusától a Sapientia akkreditációjáig; a Petőfi–Schiller fantomegyetemtől a Partiumi Keresztény Egyetem és a Sapientia önálló magyar egyetemi rendszeréig. Partiumi egyetemünkön nemrégiben tartottuk az ünnepélyes tanévnyitót, 420 elsőéves hallgatót, valamint a 14 alap, illetve 7 mesteri szakon tanuló 1000 diákot köszöntve.
Egyetemünk elnökének minőségében köszöntöm az alapító történelmi egyházakat, Dávid László rektor urat, Kató Béla püspökhelyettes-elnök urat, ”Európa polgárát” és a lánglelkű Ifjúságot, a hallgatókat – nem utolsósorban pedig Orbán Viktor elnök urat, a Nemzet Miniszterelnökét és a többi magyarországi Barátunkat.
A Nemzeti Összetartozás Emlékművének ópusztaszeri felavatása nyomán Miniszterelnökünket idézve: „Az erősek egyesülnek, a gyengék széthullanak, vagyis az erős nemzetek tagjai összefognak…” – Akinek van füle, hallja…
A Ceauşescu-féle nacionál-kommunizmus továbbélése, valamint egészében véve kudarcos „hivatalos” politikánk miatt tartunk ott, ahol tartunk: Székelyvásárhelynek újbólcsak nem lehet székely/magyar polgármestere; az egykori magyar egyetemi városban, volt magyar egyetemünkön holmi magyar szekciókért küszködünk; a Kossuth utcán végigmenni nem lehet; Bernády György iskoláját tilos elnevezni az Ő nevéről – és akkor még a visszaállamosítás alatt álló Református Székely Mikó Kollégiumról nem is szóltam…
„Patrióta az, aki jogot véd, soviniszta az, aki jogot sért” – fogalmazta meg nemzeti Költőnk, Illyés Gyula.
Nagyváradon 1990-ben, a Sulyok István Református Főiskola és 1998-ban, a Partiumi Keresztény Egyetem létrehozásakor, majd pedig 1999-ben, a Sapientia Tudományegyetem megalakulásakor az opportunista, adaptív helyzetkövető/alkalmazkodó politika helyett kreatív szellemben folyamodtunk egy autonóm/helyzetteremtő politika eszközeihez, és így hoztuk létre a Sapientia Alapítvány égisze alatt erdélyi magyar egyetemi rendszerünket. Hála legyen érte az Istennek! Ez viszont nem lett volna lehetséges a Magyar kormány, a Magyar Országgyűlés, Orbán Viktor és az Anyaország támogatása és segítsége nélkül. Hivatalos országunknak, a román államnak még mindig mostohagyermekei – csak adófizetői – vagyunk, ezért csak anyaországi segítőinknek, az Ő nagylelkű költségvetési támogatásuknak köszönhetjük, hogy vagyunk! Illesse köszönet ezért külön-külön is a kis-Magyarország valamennyi adófizető polgárát. Külön is köszönjük, hogy most is stratégiai támogatásban részesíti egyetemeinket – Marosvásárhelyen, Csíkszeredán, Kolozsváron, Nagyváradon – a nemzeti kormány, és erről írnak alá megállapodást, amely felér a Nemzet jövőjének szóló jó befektetéssel!
Az akkreditáció egy akadályverseny, egy valóságos kálvária, egy nehéz út vége, ugyanakkor: egy még nehezebb út kezdetét is jelenti. Reményt keltő az a megállapodás, amelyet Miniszterelnökünk a Magyar Rektorok Konferenciájával való találkozóján kötött „a felsőoktatás minőségelvű fejlesztéséről”.
„Hosszú távon kell gondolkozni, és egy olyan rendszert kiépíteni, amely nemzeti közösségünk szükségleteihez mérten képez szakembereket” – hangsúlyozta Csíkszeredában Dávid László.
Egész oktatásügyünket, ez esetben pedig a magyar felsőoktatást (a Babeş–Bolyai Tudományegyetem, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem, a teológiai akadémiáink, a művészeti egyetemeinkkel karöltve) ilyenképpen kell felemelnünk, Gyurta Dániel olimpiai bajnokunkkal szólva: „átvinnünk a túlsó partra”, varázslatos olimpikonunk, Risztov Éva hosszú távra szükséges és elégséges, szívós és céltudatos kitartásával! Ebben segítsen minket az Isten!
Tőkés László
Tőkés László
EP-képviselő
Sajtóirodája

(MTI)
Nagyvárad

Negyven ösztöndíjat osztottak ki
Harminc megyebeli középiskolásnak és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem csíkszeredai karain tanuló tíz egyetemi hallgatónak adott át ösztöndíjakat szerdán Borboly Csaba és Birtalan József, a Hargita megyei tanács elnöke, illetve alelnöke.
A Hargita Megye Tanácsa, valamint a Hargita Megyéért Egyesület a tanulmányi eredmények, a szociális helyzet és a közösségi munka figyelembe vételével ítélte meg az ösztöndíjakat a középiskolás és egyetemista diákoknak. Az ösztöndíjakat oklevelek kíséretében a megyei önkormányzat márványtermében szerdán adták át a diákoknak. Ezt megelőzően bemutatták nekik a megyeháza intézményét.
Amint a jutalmak átadásán elhangzott, nagyon sok pályázatot kaptak, a középiskolás ösztöndíjakra 180, az egyetemista ösztöndíjakra 42 diák, illetve hallgató nyújtott be kérelmet. A szerdai rendezvényen Borboly Csaba, a megyei önkormányzat elnöke gratulált a sikeres pályázathoz az ösztöndíjak nyerteseinek, és mint mondta, a támogatás nem nagy összeg, de idén ennyire volt lehetőség. A középiskolások fejenként ötszáz lejt, az egyetemisták fejenként háromszáz lejt kaptak.
Az elnök felhívta a diákok figyelmét arra, hogy fontos a közösségi munkában való részvétel. Mint mondta, az ösztöndíjak odaítélésekor is odafigyeltek arra, hogy a pályázók milyen közösségi munkát végeztek és ezt a megyei önkormányzatnál meghirdetett állások betöltésénél is szem előtt tartják. Borboly Csaba rámutatott, a megyei önkormányzat intézményrendszere által a megye legnagyobb munkáltatója, és arra biztatta a fiatalokat, hogy majd pályázzák meg az itt megüresedő állásokat.
A fiatalok itthon maradását, illetve hazatérését kívánják elősegíteni azzal is, hogy gyakorlatozási lehetőséget fognak biztosítani az egyetemistáknak – mondta Borboly Csaba, hozzátéve, hogy erről már egyeztettek az önkormányzat intézményeivel és az egyetemi diákszervezetekkel ,és további megbeszéléseket tartanak ez ügyben.
Székelyhon.ro,

Nemzeti Könyvtár: Tormay Cécile műve az első kötet
Bethlen István és Esterházy János is szobrot kap, közteret is neveznek el róluk
Megjelent a Nemzeti Könyvtár első hét kötete, a legelső Tormay Cécile családregénye, A régi ház. A könyveket a magyarság és a haza szeretete köti össze. A program felelőse Kerényi Imre miniszterelnöki megbízott.
Köztereket újítanak fel és neveznek el a magyar történelem öt jeles alakja tiszteletére, a polgári kormány kezdeményezésére. Tiszteletükre televíziós műsorokat készít a közmédia, konferenciákat rendeznek, szobrokat emelnek, Trianon tanúinak tollából, életéről szóló könyvek is megjelennek a Nemzeti Könyvtár sorozatában, amelynek első hét kötete október 3-án látott napvilágot.− A Nemzeti Könyvtár a centrális politikai erőtér ajánlásával jelenik meg, 2013 karácsonyáig huszonnégy kötetben, könyvcsomagokban – mondta el parlamenti sajtótájékoztatón az alaptörvény terjesztésével kapcsolatos koncepció kidolgozásáért, végrehajtásának irányításáért felelős miniszterelnöki megbízott, Kerényi Imre
A könyvcsomagok a szoboravatások idején jelennek meg. Tormay Cécile író, Esterházy János és Bethlen István politikus, Kós Károly és Bánffy Miklós polihisztor kap szobrot. Igaz, a kormány szándékát a Nemzeti Értékvédő Egyesület megelőzte: Tormay Cécile szobrát (R. Törley Mária alkotását) március 31-én avatták fel a Szent Rókus Kórház előtti parkban. Kerényi Imre hangsúlyozta: a Nemzeti Könyvtár köteteit a magyarság és a haza szeretete köti össze, kultuszkönyvtár, amelynek kánonja nem támad senkit, más irodalmi kánonokat sem.
Az alaptörvény népszerűsítéséért is felelős miniszterelnöki megbízott úgy fogalmazott: Trianon tragédiája a múlt században kétféle reakciót váltott ki: kétségbeesést, vagy cselekvést. A kezdeményezés azokat állítja előtérbe – azokat a hősöket választották ki –, akik „nem csak lírai költeményeket írtak, hanem valamit tettek is annak érdekében, hogy Trianon után hogyan lehet felemelni a hazát".
Tematikus kultuszkönyvtár
A Nemzeti Könyvtár hét tematikába rendszerezi a könyveit: magyar írókat, hősöket, tájakat, meséket, ízeket, ritkaságokat és ünnepeket mutat be. E tematika alapján jelent most meg Tormay Cécile családregénye, A régi ház, amelyet tizenhét nyelvre fordítottak le, s amely esélyes volt az irodalmi Nobel-díjra is. (Kerényi Imre megnyugtatta az aggódó ellenzéki újságírókat: az írónő politikai szempontból vitatott műve, a Bujdosó könyv nem lesz a sorozat része.)
Most napvilágot látott Jókai Mór Benyovszky Móric élete című műve, Dornyai Béla és Vigyázó János régóta megjelenésre váró szép könyve, a Balaton környéke és részletes kalauza. Megjelent Gundel Károly és Gundel Imre tollából A vendéglátás művészete, valamint a Gasztronómiáról és Gundelekről, Herman Ottó polihisztor könyve, A madarak hasznáról és káráról, A csudaszarvas P. Ábrahám Ernőtől, továbbá Szigethy Gábor író szerkesztésében az Október 23. című kötet, amely a forradalom tiszteletére született irodalmi alkotásokból, korabeli dokumentumokból válogat.
Nem nyerészkedik az állam
Bencsik Gábor, Kerényi Imre és Szigethy Gábor szerkesztője a Nemzeti Könyvtár első huszonnégy kötetének, amelyek között lesz Karinthy Frigyes, Kós Károly, Móricz Zsigmond és Bánffy Miklós több műve is. (Ha lesznek további huszonnégyes könyvcsomagok, azok összeállításához Kerényi Imre értelmiségieket, akár ellenzéki érzelműeket is szeretne felkérni, hogy jelöljenek meg öt kötetet, amit szívesen látnának a sorozatban.)
A kultuszkönyvtár az állami tulajdonú Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó gondozásában lát napvilágot, egy-egy könyv tízezer példányban jelenik meg. Egy-egy mű mintegy ötezer tiszteletpéldánya kerül közkönyvtárakhoz, a középiskolai könyvtárakhoz és igazgatókhoz, a nagyobb települések polgármestereihez. A könyvekről a Nemzeti Könyvtár újonnan indult honlapján lehet további információkat találni. A könyvek ára 2500 forint.
Kerényi Imre arra az újságírói felvetésre, hogy az állam a Nemzeti Könyvtár megjelentetésével beavatkozik a könyvpiaci folyamatokba („ez mennyibe kerül az adófizetőknek” típusú kérdésekre) hangsúlyozta: a könyvsorozattal nem kíván az állam extraprofitot termelni, piacbefolyásoló szerepet sem szán neki: szellemi innovációt szeretnének megvalósítani. Ha a kötetek zömét megvásárolják, a Nemzeti Könyvtár programja nullszaldós lehet.
Bethlen István tér is lesz
Elhangzott az is: október 8-án emlékeznek meg Tormay Cécile születésének 137. évfordulójáról, e napon avatják fel a Józsefvárosi Önkormányzat és a kormány támogatásával felújított lakóházának homlokzatát a Kőfaragó utcában. Október 5-én a Magyar Művészeti Akadémia rendez konferenciát az írónő tiszteletére, 6-án és 7-én az MTVA jóvoltából a közszolgálati televízió több műsorral emlékezik. Esterházy János szobrát, Nagy János alkotását 2013 márciusában Budapesten, a Gesztenyéskertben, gróf Bethlen István szobrát – amely meghívásos pályázatra születik – jövő év októberében a budai Várban avatják. Kós Károly tiszteletére Melocco Miklós a Városmajorba, Bánffy Miklósról Párkányi Raab Péter Sopronba készít szobrot – mindkét alkotást 2013 decemberében avatják. A történelem jeleseiről jellemzően a szobrok környékén neveznek el majd teret.
Tölgyesi Gábor
MNO,

Oktatási államtitkárság: 42 millió forintos támogatás a határon túli pedagógus- továbbképzésekre - Az oktatási államtitkárság 42 millió forintos támogatást biztosít a határon túl megszervezendő évközi pedagógus-továbbképzésekre, valamint a határon túli magyar tankönyvírás, tankönyves műhelyek támogatására.
A tárca szerdán az MTI-hez eljuttatott közleményében kifejtették: a szülőföldi évközi továbbképzések megrendezésének támogatására kiírt 22 millió forintra a határon túli magyar pedagógus-szövetségek, egyesületek, módszertani központok pályázhattak az adott ország oktatási rendszerébe illő, hiánypótló, magyar nyelvű pedagógus-továbbképzések megszervezésére. A határon túli magyar tankönyvírás, valamint tankönyves műhelyek támogatására 20 millió forint állt rendelkezésre. Ebből a Kárpát-medencében és a nyugati szórványban a helyi igények szerint megírt tankönyvek, kiegészítő kiadványok, szakfolyóiratok, online folyóiratok, tantervek előkészítését, kiadását támogatják. Szintén ebből a keretből támogatják a tankönyves műhelyek működtetését, fejlesztését. A magyarországi tankönyvek, segédanyagok és taneszközök biztosítására kiírt pályázatra nyolc szervezet adhatta be igényét. A közleményben kitértek arra, hogy a kormány kiemelt feladatának tartja a külhoni magyarság nemzeti identitásának, anyanyelvének, kulturális örökségének megőrzését. Ennek egyik legfőbb eszköze a magas színvonalú anyanyelvű oktatás biztosítása - rögzítették.
Budapest, (MTI)

Támogatás külhoni oktatóknak
A magyar oktatási államtitkárság 42 millió forintos támogatást biztosít a határon túl megszervezendő évközi pedagógus-továbbképzésekre, valamint a határon túli magyar tankönyvírás, tankönyves műhelyek támogatására.
A szülőföldi évközi továbbképzések megrendezésének támogatására kiírt 22 millió forintra a határon túli magyar pedagógusszövetségek, egyesületek, módszertani központok pályázhattak az adott ország oktatási rendszerébe illő, hiánypótló, magyar nyelvű pedagógus-továbbképzések megszervezésére. A határon túli magyar tankönyvírás, valamint tankönyves műhelyek támogatására 20 millió forint állt rendelkezésre.
Krónika (Kolozsvár)

Kolozsvár, az elitképző
A múlt század elején Kolozsvár a Kárpát-medence második legnagyobb elitképzője volt. A Ferenc József Tudományegyetem, illetve a szakkollégiumok elsősorban Erdély értelmiségi utánpótlását biztosították, a diákok 55–65 százaléka a környékről került ki – hangzott el többek közt Karády Viktor, a budapesti Közép-Európai Egyetem tanárának tegnapi előadásában.
A kolozsvári magyar felsőoktatás 140. évfordulója alkalmából tartott rendezvénysorozat második napján a Ferenc József Tudományegyetem születéséről, a korabeli társadalomban betöltött szerepéről hallgathattak előadásokat az érdeklődők.
Karády Viktor előadásában kitért a korabeli diákok felekezeti megoszlására is, mint részletezte, a római katolikusok viszonylag kevesen voltak, és elsősorban a mezőgazdasági akadémián képviseltették magukat, legkevésbé az orvosi egyetemen lehetett velük találkozni. Ezzel szemben 9 százalékos arányukhoz képest felülreprezentáltak voltak az evangélikusok, a diákok 20 százaléka közülük került ki. A különböző karokon egyenlő mértékben voltak jelen, elsősorban a szász evangélikusoknak köszönhetően. De felülreprezentáltak voltak az unitáriusok is, akik a bölcsészkaron tanultak a legszívesebben.
A legtöbben a reformátusok voltak, így a kolozsvári egyetemnek erősen református és ennek következtében nacionalista jellege volt – mondta a professzor. Erdélyi számarányukhoz mérten jelentősen alulreprezentáltak voltak ugyanakkor a görög katolikusok, akik zömükben románok, szerbek vagy ruszinok voltak. Érdekesség, hogy a korabeli diákok 60 százaléka joghallgató volt. Karády szerint ennek oka, hogy az akkori fiatalok a jogász végzettség birtokában reméltek állami álláshoz jutni.
A Babeş–Bolyai Tudományegyetem főépületében megtartott tudományos ülésszak egyébként dr. Pál Judit előadásával vette kezdetét, amely a kiegyezés és az egyetem alapítása közötti időszak Erdélyéről nyújtott átfogó képet. Dr. Szögi László, az ELTE Egyetemi Könyvtárának és Levéltárának igazgatója a felsőoktatási intézmény alapításának közvetlen előzményeit mutatta be. Lucian Năstasă Kovács az egyetem kezdeti éveinek nehézségeiről értekezett, míg Nicolae Bocşan dr. Grigore Silaşinak, az egyetem első román nyelv és irodalom tanárának munkásságát ismertette.
Kiss Előd-Gergely
Krónika (Kolozsvár)

Súlyos EB-bírálat az igazságügyi miniszternek
Bírálja Mona Pivniceru román igazságügyi minisztert a legfőbb ügyész és az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) új vezetője kiválasztási folyamatának átláthatatlansága miatt Catherine Day, az Európai Bizottság (EB) főtitkára.
Az Európai Uniós illetékes levélben fordult a tárcavezetőhöz, amelyben emlékeztetett: szeptember 11-én már jelezte, milyen elvárásokat támaszt az Európai Bizottság a főügyészek kiválasztási folyamata kapcsán.
„Sajnos ezek közül szinte egyet sem láttunk viszont a nyilvánosságra került eljárásban” – állapítja meg a levél. Catherine Day ezért megismételte, milyen folyamatot tartanának korrektnek és átláthatónak. „A bizottság szerint a jelölési folyamatnak hitelesnek és teljesen átláthatónak kell lennie annak érdekében, hogy a lehető legjobb jelölteket ösztönözze a tisztségek megpályázására. Ez azt jelenti, hogy a kiválasztási folyamatnak teljes mértékben átláthatónak és nyilvánosnak kell lennie. Ez interjúkat jelent, világos kritériumok leszögezését, a jelölésekről döntő bizottságba a legfőbb ügyészség és a DNA képviselőit is meg kell hívni, és igény szerinti időt kell szánni a folyamatra” – áll Catherine Day levelében, amely azt is megjegyzi, hogy az EB javaslatai szerint mindennek hivatalossá tételére miniszteri rendeletben kellene rögzíteni a fent említett kritériumokat. Egyben azt is megállapítja, hogy kívánatos a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) aktív részvétele is a folyamatban.
Az Európai Bizottság főtitkárának levele azt követően érkezett meg Pivniceruhoz, hogy az általa meghirdetett eljárásban nyoma sincs a Brüsszel által javasolt kitételeknek. Így például a jelölési eljárásra csupán néhány napot hagyott jóvá, ami nem elegendő ahhoz, hogy a pályázók komoly menedzseri programot dolgozzanak ki. A Catherine Day által írt első, bírálatokat tartalmazó levél kézhez vétele és a CSM tagjaival való egyeztetést követően belement abba, hogy meghosszabbítsa a jelentkezési határidőt (ez tegnap járt le), azonban nem volt hajlandó nyilvános eljárást meghirdetni. Emellett azt az EB-ajánlást sem hajlandó megszívlelni, hogy a CSM tagjai részt vegyenek a jelöltek meghallgatásán, valamint hogy a meghallgatások nyilvánosak legyenek. Többek között ezen hiányosságok miatt jelezte Daniel Morar, a DNA korábbi vezetője, aki jelenleg a legfőbb ügyészség ideiglenes vezetője, hogy nem kívánja megpályázni a legfőbb ügyészi tisztséget.
Mona Pivniceru ugyanakkor még a levél nyilvánosságra kerülése előtt úgy vélte, a jelölési folyamat tiszteletben tartja az EB ajánlásait. A miniszter a tervek szerint ma egyeztet Brüsszelben Catherine Dayjel és Viviane Redinggel, az EB igazságügyi biztosával. Mint arról beszámoltunk, az EB elnöke, José Manuel Barroso júliusban, amikor jelezte, hogy a Traian Băsescu államfő leváltása érdekében hozott román kormányintézkedések – a házelnökök és az ombudsman leváltása, az alkotmánybíróság hatáskörének csökkentése – miatt megingott a bizalma a román kormány jogállamiság iránti elkötelezettségében, tizenegy pontos listát adott át Victor Ponta miniszterelnöknek, amelyek közül az egyik legfontosabb éppen a főügyészek kiválasztását szolgáló folyamat nyilvánosságát és átláthatóságát követeli meg. A România Liberă című napilap még augusztusban olyan ügyészségi lehallgatási jegyzőkönyveket közölt, amelyek azt bizonyítják, hogy Pivniceru – aki a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) tagja volt – közreműködött volna az igazságszolgáltatás politikai irányítás alá vonását célzó akcióban.
A Pivnicerut kompromittáló beszélgetés a George Bălan ügyész ügyében készült lehallgatási jegyzőkönyvben található. Bălant szintén az igazságszolgáltatás politikai befolyásolását célzó konspirációval gyanúsítják. Mint arról beszámoltunk, a július elején kirobbant botrányban Bălanon kívül egy másik ügyész, Marcel Sâmpetru is érintett – mindkettejüket azzal gyanúsítják, hogy egyeztetést folytattak Victor Ponta jelenlegi miniszterelnökkel, a Szociáldemokrata Párt (PSD) elnökével, a kormányzó Szociálliberális Unió (USL) pártszövetség társelnökével, illetve más USL-vezetőkkel arról, hogy az USL befolyása alá vonják az igazságszolgáltatást.
Ehhez az lett volna szükséges, hogy Bălant a legfőbb ügyészség, Sâmpetrut pedig az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) élére nevezzék ki a lejáró mandátumú Laura Codruţa Kövesi, illetve Daniel Morar helyére. Mindezek előfeltétele – amint a Bălan és Pivniveru közötti beszélgetésből kiderül – az volt, hogy Pivnicerut kinevezzék az igazságügyi tárca élére.
(Külügyi szolgálatban Kövesi
Három évre a külügyminisztérium alárendeltségébe osztották be Laura Codruţa Kövesit, akinek hétfőn járt le hatéves mandátuma a legfőbb ügyészség élén. A leköszönt legfőbb ügyész Románia brüsszeli képviseletén tevékenykedik majd az igazságügyi reformot és a korrupcióellenes küzdelmet érintő ügyekért felelős főképviselőként. Minderről kedden este döntött a Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) ügyészi részlege. Kövesi – aki leköszönte után hivatalosan a Szeben Megyei Terror- és Szervezettbűnözés-ellenes Főosztály (DIICOT) ügyésze – hétfői búcsú-sajtótájékoztatóján azt mondta, nem zárja ki, hogy megpályázza az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) vezetői tisztségét, de az is előfordulhat, hogy olyan beosztást tölt majd be, ami összefügg a román igazságügyi reform és a korrupcióellenes küzdelem megfigyelését szolgáló Európai Uniós programmal.)
Balogh Levente
Krónika (Kolozsvár)

Kolozsvári tv: tiltakozásból lemondott a főszerkesztő
Sem a civil társadalom, sem a sajtó nem hallatta a hangját és nem tiltakozott a román közszolgálati televíziónál kialakult helyzet és a hamarosan bekövetkezni látszó változások, leépítések miatt, holott ez a médium gyakorlatilag az ország egyik jelképe, amelynek ráadásul a szabályzata megszabja, hogy kötelező módon kell szolgáltatnia kisebbségi műsorokat – nyilatkozta lapunknak Orbán Katalin, aki október 1-jén benyújtotta lemondását a kolozsvári regionális tévéstúdió nemzetiségi adásának főszerkesztői tisztségéből.
A tévés szakember elmondta: alaposan átgondolt és mérlegelt döntésről van szó, amellyel az a célja, hogy tiltakozzon az átszervezések mikéntje ellen, és aláhúzza azon véleményét, amely szerint nem lenne szabad hozzányúlni a kisebbségi szerkesztőségekhez. – Éppen a regionális tévéstúdiókra kellene kiemelt figyelmet fordítani, hiszen folyamatosan azt halljuk, hogy a régiók Európájában élünk. Ehhez képest most ezzel a döntéssel és annak következményeivel megfosztjuk a nézőinket attól a joguktól, hogy az ország közszolgálati televíziójában számukra anyanyelvükön készített, szerkesztett műsorokat nézhessenek. Hajlandó vagyok elismerni, hogy szükség van átszervezésekre, de úgy gondolom, bármekkora leépítéssel ellehetetlenítik a munkánkat. Egy kisebbségi szerkesztőség azt is jelenti, hogy ukrán, zsidó, roma és német nyelvű műsort készít egy-egy szakember, anyanyelven. Amennyiben őket leépítik, mi embert veszítünk, műsort veszítünk, de a legnagyobb veszteség a nézőket éri, akiknek joguk van ezekhez a műsorokhoz. Tisztában vagyok azzal, hogy a televízió anyagi helyzete tarthatatlan, ezt azonban nem az itt dolgozók okozták, ellenben mi érezzük már jó ideje a következményeket, hiszen gyakorlatilag hétvégenként nem mehetünk ki terepre filmezni, mert nincs rá keret – ismertette Orbán Katalin.
A volt főszerkesztő azt is elmondta, különféle híresztelések láttak napvilágot arról, hogy az átszervezések nyomán megszűnnének olyan státusok, mint például: riporter, szerkesztő és főmunkatárs. – Ezek szerint az új személyzeti felépítésben kétféle státust különböztetnének meg, amelyeknek a magyar megfelelőjét még nem is tudhatjuk, de románul úgy hangzik: jurnalist tv és jurnalist tv senior. De erről egyelőre nem tudunk többet, mint ahogy arról sem, hogyan képzelik el a jövőben a kisebbségi adást.
Orbán Katalin közel egy éve, tavaly október óta töltötte be a kolozsvári területi tévéstúdió regionális adásának főszerkesztői tisztét, felmondását elfogadták, október 2-tól hatályba lépett, és visszakapta korábbi, riporteri posztját. Úgy gondolja, sokak véleményét hangoztatja azzal, hogy nem szabad hozzányúlni a kisebbségi szerkesztőségek emberállományához, és reméli, hogy tiltakozó lépése az utolsó pillanatban még hatással lehet a leépítések lefolyására. A főszerkesztői tisztségre a televízió elnök-vezérigazgatója fog kinevezni valakit ideiglenesen, amíg ki nem írják a versenyvizsgát.
S. B. Á.
Szabadság (Kolozsvár)

Orbán az önsajnálat ellen szólt Marosvásárhelyen
Orbán Viktor szerint az önsajnálat és „a lebeszélés” veszélyezteti annak a lehetőségét, hogy a kialakuló új világrendben Magyarország és a magyarság megtalálja a méltó helyét. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem első tanévnyitójának 12. évfordulóján tartott előadásában a magyar miniszterelnök kifejtette: érthető a sajnálkozás a magyar „szenvedéstörténet” miatt, de csak egy pillanatig. A következő pillanatban már a cselekvésre kell összpontosítani, és meg kell tanulni erőt meríteni a szenvedésekből a jövő számára. Azt is megjegyezte, nem szabad hagyni, hogy mások lebeszéljenek fontos dolgokról. „Az önsajnálat és a lebeszélés együtt a magyar nemzet biztos pusztulásához vezet a következő néhány évtizedben” – fogalmazott Orbán Viktor.
Az egyetem diákjaihoz szólva Orbán Viktor felidézte, hogy a nyolcvanas évek második felében diáktársaival miként álmodoztak arról, hogy majd egyszer nagy dolgokat tesznek. Az azóta eltelt idő megtanította neki: „soha nem azon kell gondolkozni, hogyan legyünk valakik, hanem csak arra szabad összpontosítani, hogy mit akarunk csinálni. A fontos és nagy dolgokhoz a Jóisten megadja az eszközöket” – szögezte le a miniszterelnök.
Orbán Viktor „szívtudásuk” fejlesztésére biztatta a Sapientia diákjait. Elmondta, a „szívtudás” a test tudásának és az ész tudásának az alapja, ezen múlik, hogy a fiatalok mire használják az erejüket, kinek adják el a tudományukat. „A szív tudásán áll vagy bukik magán- és közéletünk, hogy igazságosak vagyunk-e társainkhoz. Ezen múlik, hogy szeretjük-e felebarátainkat, mesterségünket, lakóhelyünket, a hazánkat” – hangsúlyozta.
Azt is fontosnak tartotta, hogy legyen kire felnézniük a fiatal nemzedékeknek. „Egy szolgaian gyáva emberrel, országgal, néppel és nemzettel senki sem hajlandó azonosulni” – jelentette ki. A Magyarországról szóló negatív hírekkel kapcsolatban elmondta, a korabeli sajtóból kiderül, hogy a Lánchíd és az Országház megépítése idején sem volt ez másképp. Kijelentette, a mai kor politikai vitái kevésbé viharosak, mint amilyenek a Lánchíd építése körüli viták voltak.
Orbán Viktor Bocskai István erdélyi fejedelem politikai végrendeletéből vett idézettel zárta előadását. A fejedelem arra intette az erdélyieket, hogy „Magyarországtól, ha más fejedelemség alatt lesznek is, el ne szakadjanak”, a magyarországiakat pedig arra intette: „az erdélyieket el ne taszítsák”.
Orbán Viktor elvi megállapodást írt alá a magyar kormány nevében a Sapientia Alapítvány, a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem vezetőivel az erdélyi magyar felsőoktatás fejlesztéséről. Elmondása szerint a megállapodás értelmében a magyar kormány 2014 végéig négymilliárd forintot bocsát az erdélyi magyar felsőoktatási intézmények rendelkezésére, hogy az összegből az elmaradt fejlesztéseket végre tudják hajtani.
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem egyébként Bocskai István Díjjal tüntette ki a magyar miniszterelnököt. Az egyetem által 2012 júliusában alapított díjat elsőként Orbán Viktor kapta meg, akinek az egyetem alapításában és fejlesztésében betöltött szerepét ismerte el a kitüntetéssel az oktatási intézmény szenátusa.
Kató Béla, a Sapientia Alapítvány kuratóriumi elnöke az MTI-nek elmondta: a felajánlott négymilliárd forintból négy oktatási helyszínen készülnek ingatlanfejlesztésre, Nagyváradon, Kolozsváron, Marosvásárhelyen és Csíkszeredában.
Németh Zsolt, a Külügyminisztérium parlamenti államtitkára közölte: kezdeményezni fogják, hogy a Sapientia román állami finanszírozásának kérdése kerüljön fel a román-magyar vegyes bizottság következő ülésének napirendjére. Tekintettel arra, hogy egy romániai intézményről van szó, amelyben román állampolgárságú diákok tanulnak, indokolt, hogy újból napirendre tűzzék a kérdést.
Orbán Viktor nem jelölteti magát újra az Európai Néppárt (EPP) alelnöki tisztségére – tájékoztatta a miniszterelnök sajtófőnöke szerdán az MTI-t. Havasi Bertalan közölte: a döntés fő oka, hogy a magyar miniszterelnököt nemrégiben ismét megválasztották a Kereszténydemokrata Internacionálé alelnökének, és a kormányfői munka mellett erre a megbízatására kíván az eddigieknél is jobban koncentrálni. A Fidesz 2002 óta teljes jogú tagja a szervezetnek, Orbán Viktor pedig az EPP 2002. októberi kongresszusa óta a szervezet egyik alelnöke. A Demokratikus Centrumpártok Internacionáléja (CDI) a világ keresztény, humanista nézeteket valló politikai pártjait és szervezeteit tömöríti. A szervezet európai szárnya az EPP. A Fideszt 2001-ben vették fel a CDI-be, Orbán Viktor azóta a szervezet alelnöke.Orbánt idén szeptember 21-én, Rómában választották meg újra a CDI alelnökének.
Szabadság (Kolozsvár)

Szó és tett
Bocskai Istvánnak az anyaországi és erdélyi magyarság összefogására buzdító intelme köszön vissza, pontosabban ölt testet a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem és a Partiumi Keresztény Egyetem létében, valamint a két intézmény létrehozásában és működtetésében szerepet vállalók által tegnap aláírt megállapodásban.
Ha ugyanis elfogadjuk, hogy minden nép és nemzet kulturális és akár politikai létezésének, fejlődésének hosszú távú és alapvető letéteményese az anyanyelvű templom és iskola, e keretben pedig a felsőfokú és szakszerű képzés, akkor nyugodtan kijelenthetjük, hogy a nemzetben gondolkodó és cselekvő, magyarországi és erdélyi politikai erőknek és szereplőknek (is) köszönhetően létrejött két erdélyi magyar felsőoktatási intézmény az erdélyi magyarság megmaradásának a bástyái.
A két intézmény létezése a példája annak, hogy lám, miként lehet és kell a nyolcvanas évek nagy és nemes tettekkel kapcsolatos álmodozásait valósággá tenni, hogyan lehet és kell a szót tettnek követnie ahhoz, hogy egyről a kettőre jussunk. Mert siránkozásból, (ön)sajnálkozásból, a tanuljunk meg kicsik lenni féle agymosásból valóban csak a semmit lehet „építeni”, esetleg önmagunk sírját ásni.
Kicsit ugyan sarkosnak tűnik Orbán Viktor magyar kormányfőnek a megfogalmazása, miszerint az önsajnálat és a lebeszélés együtt már a következő néhány évtizedben elvezet a magyar nemzet biztos pusztulásához – a helyzet talán mégsem ennyire borús –, ezzel együtt jól és mindig jókor jön az összefogásra, az önépítkező cselekvésre, az együtt és egymásért folytatott munkára s a pozitív, előre vivő, felhajtó erők, szavak és tettek mozgósítására való biztatás.
Miként helyénvaló néhai fejedelmünk, Bocskai István a nemzetben való gondolkodásra buzdító tanácsának felelevenítése, ezzel egyidejűleg az ifjúság szívében és agyában is a némelykori rendcsinálás. Aki ettől meggyőződésből vagy valaminő divatos, de romboló áramlat előtti megfelelési kényszerből, netán megrendelt szolgaiságból eredően viszket, hát vakarózzék. Vagy menjen allergológushoz.
Benkő Levente
Krónika (Kolozsvár)

Erdélyi fejedelmek nyomában
Orbán Viktor átvette a Bocskai István-díjat
A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Bocskai István-díjával tüntették ki tegnap Marosvásárhelyen Orbán Viktort, Magyarország miniszterelnökét, aki az első tanévnyitó (2001. október 3) tiszteletére az Egyetem Napjává nyilvánított évfordulós ünnepség díszvendége volt. A díj átadását követően elvi megállapodást írtak alá Magyarország Kormánya, a Sapientia EMTE és a Partiumi Keresztény Egyetem között az erdélyi magyar felsőoktatás érdekében, amely alapján a magyar kormány 2014-ig a fenntartási költségek mellett négymilliárd forinttal támogatja az intézmények elmaradt ingatlanfejlesztési terveit.
Orbán Viktort Kató Béla, a Sapientia Alapítvány elnöke, Tőkés László, a Partiumi Keresztény Egyetem Alapító Tanácsának elnöke valamint Dávid László, a Sapientia EMTE rektora és János-Szatmári Szabolcs, a Partiumi Keresztény Egyetem rektora köszöntötte.
A 2012-ben alapított Bocskai István-díjat a szenátus egyöntetű határozata alapján a SEMTE alapításában és fejlesztésében betöltött meghatározó szerepéért ítélték oda először a magyar kormányfőnek.
12 évvel ezelőtt a Bálványosi Nyári Szabadegyetemen fogalmazódott meg, hogy az erdélyi magyar közösségnek nincs mire várnia. Hiába könyörgött, hiába tett meg mindent azért, hogy az önálló magyar felsőoktatást létrehozza, nem sikerült. Így határoztuk el, hogy létrehozzuk a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet, s ma már amellett kell hitet tenni, hogy ez az intézmény mindannyiunk számára fontos – emlékezett Kató Béla, majd köszönetet mondott az "iskolaalapító erdélyi fejedelmek nyomdokába lépett" Orbán Viktornak a messzelátásért. A Székely Mikó Kollégium visszaállamosítására tett kísérlet kapcsán pedig azt az üzenetet fogalmazta meg, hogy vannak olyan közös ügyeink, mint például az oktatás, ami nem lehet alku kérdése, s az erdélyi magyarság akárcsak az elmúlt századokban, ma is kiáll iskoláiért.
Tőkés László szintén kiemelte a magyar kormány, a Magyar Országgyűlés, s személy szerint Orbán Viktor miniszterelnök szerepét a román kormány mostohagyermekének tekintett erdélyi magyar egyetemi rendszer létrehozásában.
Nagy kihívást és nagy felelősséget jelent egy új egyetem megálmodása, felépítése és beindítása, mert sok fiatal jövőjéről van szó és megmaradásunk zálogát jelenti – hangsúlyozta Dávid László, a 2000 hallgatóval és 200 főállású oktatóval működő Sapientia EMTE rektora.
Azzal, hogy az egyetemet fenntartó magyar állam és miniszterelnöke személyesen is nemzetstratégiai fontosságú intézményként tekint az erdélyi magyar egyetemi rendszerre, a nyugodt építkezés, az intézmények továbbfejlesztésének a garanciáját biztosítja – hangzott el János-Szatmári Szabolcs, az 1000 hallgatóval és 90 főállású tanárral működő Partiumi Keresztény Egyetem rektorának köszöntőjében.
Amikor vég nélküli viták folytak az önálló magyar felsőoktatás újraindítása körül, amikor kétségbeejtően nem láttuk a magyar egyetemi oktatás körüli iszapbirkózás végét, akkor Orbán Viktor volt az, aki az összes szakmai vitát, politikai zsákutcát felülíró határozottsággal jelentette ki, hogy ideje átvágni a gordiuszi csomót, itt az ideje megalapítani a magyar közösség által irányított, a magyar közösség szakmai és nemzeti céljait szolgáló tudományegyetemet. S ma, amikor a két egyetemen 3000 magyar fiatal és 300 főállású magyar oktató alkot egyetemi közösséget, jól látjuk a néhány esztendővel ezelőtti elkötelezett cselekvőkészség súlyát és jelentőségét, amely mögött meggyőződés és hit húzódik. Orbán Viktor valóban hitt a magyar nemzet életerejében, s jövőjével kapcsolatos célokban és eszmékben. Következetesen vallja, hogy Európa és a glóbusz attól lesz értékesebb, ha mi magunk nemzetként haladunk és értékes nemzet maradunk. Ez a hit fejeződik ki a Sapientia egyetem életre hívásában is, folyamatos támogatásában is – hangzott el Tonk Márton, a kolozsvári Természettudományi és Művészeti Kar dékánjának laudációjában.
A díj átadását követően Orbán Viktor a névadó fejedelem politikai végrendeletéből az erdélyi és magyarországi hívek közti szép egyezségre, atyafiúi szeretetre vonatkozó intést idézte, miszerint az erdélyiek, ha más fejedelemség alatt lesznek, akkor se szakadjanak el Magyarországtól, a magyarországiak pedig "az erdélyieket el ne taszítsák".
Nagy siker a mai nap, amely azt bizonyítja, hogy Magyarország képes volt a határain kívül egy erdélyi egyetemet alapítani, fenntartani, és képes a jövőben tovább fejleszteni – fogalmazott Orbán Viktor. A magyar miniszterelnök számba vette a megtett utat, a történelmi egyházak szerepét, s az 1998-ban végrehajtott politikai fordulatot, amellyel sikerült a magyarok többségét megnyerni egy új nemzetpolitika számára, amely lehetővé tette a nemzetnek a határokon átívelő újraegyesítését az erdélyi magyar egyetem által is. Ennek megalapítása szerencsés időpontban történt, illeszkedik az európai kultúrpolitikába, ami a kulturális sokszínűséget, a párbeszédet szorgalmazza. "Büszkék lehetünk arra, hogy olyan erő és elszántság volt nemzetünkben, hogy véghez tudtuk vinni" – mondta, majd a három tudás (test-, ész- és szívtudás) közül a magán- és közéletünket meghatározó szívtudás fejlesztésére biztatta az egyetemi hallgatókat. Beszélt a példaképek fontosságáról és arról is, hogy szolgailag gyáva országgal, néppel és nemzettel senki nem hajlandó azonosulni. Ahhoz, hogy a formálódó új világrendben a magyarság elfoglalhassa a történelméhez, tehetségéhez méltó helyét, két nagy ellenséggel, az önsajnálattal és a lebeszéléssel kell felvennie a harcot. A magyarság világnemzetté vált, de ahhoz, hogy valóban modern világnemzet legyen "újjá kell szervezni magunkat". Ezt szolgálja a kettős állampolgárság és a határokon kívül alakuló felsőoktatási intézmények is – hangsúlyozta Orbán Viktor.
Az aláírt megállapodásról a kormányfő elmondta, hogy nincsenek benne számok, de a célok hibátlanul megtalálhatók.
Az ünnepség végén Dávid László rektor és Kató Béla kuratóriumi elnök tájékoztatta a sajtót, hogy Nagyváradon a Partiumi Keresztény Egyetem új épületének a felépítésére fordítják a fejlesztésre szánt összeget, befejezik a kolozsvári egyetem épülő campusát, Csíkszeredában folytatják az egyetem épületének a hőszigetelését, s egy új szárnyat ragasztanak az épülethez, Marosvásárhelyen pedig elkezdődhet a 240 férőhelyes kollégium építése, amelynek alapkövét a magyar köztársasági elnök jelenlétében tették le.
Az ünnepségen részt vett Németh Zsolt külügyi államtitkár, Naszvadi György gazdasági államtitkár, Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős államtitkár, Füzes Oszkár Magyarország romániai nagykövete, Zsigmond Barna Pál főkonzul, Sándorné dr. Kriszt Éva, a Magyar Rektorok Konferenciájának társelnöke, egyetemi vezetők, politikusok, közéleti személyiségek és az egyetemi hallgatók.
Bodolai Gyöngyi
Népújság (Marosvásárhely)

Orbán: Magyarország sikere a Sapientia
Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor volt a díszvendége a Sapientián először megrendezett Egyetem Napja rendezvénynek. A szerdai ünnep kiemelkedő pontja volt a Bocskai István-díj átadása, az elismerést idén alapította az egyetem szenátusa, és most először adták át. A legelső díjat Magyarország miniszterelnöke kapta, aki nélkül nem létezne ma az Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE).
A legelső Bocskai-díjat Orbán Viktornak adták át
A Sapientia 2001. október 3-án tartotta első tanévnyitó ünnepségét, az évfordulót 2012-ben az Egyetem Napjává nyilvánították, szerdán pedig Marosvásárhelyen tartották meg az első központi ünnepséget, amelynek Magyarország miniszterelnöke, Orbán Viktor volt a díszvendége. A koronkai kampuszon a Sapientia oktatói és diákjai mellett több magyar kormányzati politikus, de az erdélyi magyar politikai pártok is mind képviseltették magukat.
A szülőföldön való megmaradás záloga az egyetem
Az ünnepi beszédek sorában a Sapientia Alapítvány kuratóriumi elnöke, Kató Béla megjegyezte, hogy Orbán Viktor „belépett azon erdélyi fejedelmek sorába, akik iskolát alapítottak”. A Partiumi Keresztény Egyetem elnöki minőségében Tőkés László is a magyar kormány és személyesen Orbán Viktor erdélyi magyar felsőoktatásban betöltött szerepét hangsúlyozta. „Romániának még mindig mostohagyermekei vagyunk, holott adófizetői vagyunk, mégis a magyar állam adófizetőinek pénzéből van egyetemünk. Köszönjük nekik” – jegyezte meg Tőkés.
A EMTE rektora, Dávid László azt hangsúlyozta, minden korban nagy kihívás egyetemet létrehozni, de ugyanakkor felelősség is, és a „szülőföldön való megmaradás záloga. A testvérintézménynek számító Partiumi Keresztény Egyetem rektora, János Szatmári Szabolcs arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyetem nemzetpolitikai szempontból is stratégiai fontosságú szerepet tölt be, amelyhez többpillérű és kiszámítható támogatásra van szükség.
Orbánnak történelmi szerepe van a Sapientia létrehozásában
Az egyetem szenátusa ez év júliusában döntött arról, hogy megalapítja a Bocskai István-díjat, amelyben majd az egyetem munkatársai részesülhetnek, valamint olyan egyetemen kívüli emberek, akik döntő módon járultak hozzá az egyetem fejlődéséhez. Az első elismerést Orbán Viktornak nyújtották át, mondván: Magyarország miniszterelnökének „történelmi szerepe volt az erdélyi magyar felsőoktatás intézményi visszaállításában”, a miniszterelnök ugyanis mindig hitt a Sapientiában. „A Sapientia megalakulását sok kétkedés, kishitűség övezte, azt gondolták, minek ide Sapientia, úgy sem lesznek tanárai, diákjai. Orbán Viktor közel tíz évvel ezelőtt Kolozsváron a Bocskai Ház avatásán – a kishitűeknek válaszolva – azt mondta: ahol tó van, ott előbb-utóbb lesznek békák is. És íme, lettek” – mondta laudációjában az EMTE kolozsvári karának dékánja, Tonk Márton, hozzátéve, hogy a cselekvő elkötelezettség és az ehhez kapcsolódó hit miatt kapja a miniszterelnök az elismerést.
Ne nagyok legyünk, inkább nagy dolgokat cselekedjünk!
Magyarország miniszterelnöke a díj átvétele után viccesen megjegyezte, úgy tűnik, van még egy kis ideje kiélvezni, hogy egyedüliként neki van Bocskai-díja. „Ha a szüleim itt lennének, édesapám büszke lenne rám, édesanyám pedig mindent elhitt volna, ami itt elhangzott rólam” – mondta a miniszterelnök, megnevettetve a hallgatóságot. Az egyetemistáknak elmondta, annak idején ők arról álmodoztak, hogy nagy dolgokat fognak véghez vinni. „Sosem azon kell gondolkodni, hogyan legyünk nagyok, hanem, hogy milyen nagy dolgokat vigyünk véghez. S mindezekhez a nagy dolgokhoz a Jóisten majd megadja a nagyságot is” – mondta a hallgatóknak Orbán.
Négy milliárd forint a Sapientiának
A beszédek után a felek megállapodást írtak alá, az elvi megállapodás a magyar kormány, a Sapientia Alapítvány, a Sapientia EMTE és a Partiumi Keresztény Egyetem között született az erdélyi magyar felsőoktatás fejlesztése érdekében.
Az aláírt dokumentumról Orbán Viktor elmondta, számokat nem tartalmaz, de világosan megfogalmazott célokat igen. „Az elvi megállapodás mellé kormányzati döntés van, hogy 2014-ig 4 milliárd forintot bocsát a magyar kormány a Sapientia rendelkezésére, hogy az elmaradt fejlesztéséket pótolni tudja” – mondta a miniszterelnök, bejelentését pedig vastapssal fogadta a koronkai kampuszon összegyűlt hallgatóság.
„Magyarország sikere a Sapientia. Magyarország képes volt a határain kívül egy magyar egyetemet alapítani, és képes továbbra is támogatni és fejleszteni” – tette hozzá Orbán, majd megköszönte mindenkinek, aki bármilyen erőfeszítést is tett ezért az egyetemért.
Szász Cs. Emese
Székelyhon.ro

A negyedik Kölcsey-antológia
bensőséges hangulatú találkozón mutatták be ma délután a Jelen Ház nagytermét megtöltő közönség előtt az Aradi Kölcsey Egyesület most megjelent antológiáját.
Az egyesület vezetői két neves vendéget is meghívtak az Aradi Magyar Napok keretében sorra került rendezvényre: dr. Bodó Barna írót, publicistát, szerkesztőt, kolozsvári egyetemi tanárt, a bánsági és a romániai magyarság szórvány sorsát kutató számos kötet munkatársát, szerkesztőjét és Luptovics László (egykor aradi) zongoraművészt, nyolc színpadi alkotás zeneszerzőjét, aki nagyszerű játékával örvendeztette meg a közönséget.
Jankó András, a Kölcsey Egyesület elnökének megnyitó szavai után Bodó Barna előadását azzal indította: itt, a végeken, ahol a nyelvért való küzdelem mindennapos, ha egy ilyen antológia bemutatója ekkora közönséget mozgósít, akkor nincs baj. Bár igaza volna… Egyébként elmondta, és teljes mértékben egyetértünk: egy ilyen antológiában nem azt kell nézni, hogy elér-e Kányádi- vagy Csoóri Sándor-magasságokat, hanem azt, hogy mennyire vannak benne azok, akik írták, mennyire hitelesen képviseli őket. A nyelvünket kell minden áron megőriznünk, s a műhely, amely a Kölcsey Egyesület körül kialakult, ezt teszi, ezzel az antológiával is.
Ruja Ildikó tanárnő „adatolónak” nevezte ismertetőjét, amelyben a Kölcsey Egyesület eddigi antológiáinak történetét elevenítette fel. Az első (az 1989 utáni időszakban) 1997-ben, a második 2003-ban, a harmadik 2005-ben jelent meg, valamennyi címmel ellátva. A negyediknek, a most bemutatottnak nincs külön címe, egyszerűen Antológia, amely a 2006–2012 között született, a Havi Szemlében megjelent írások javát mutatja be – aradi, de nem csak aradi szerzők tollából. A 283 oldalas kötetben negyedszáznál több költő, tíznél több prózaíró, húsznál több esszé- és tanulmány, emlékírás szerzője mutatkozik be.
A kötetbemutatón Pálfi Kinga, Veress Zsuzsanna, Becsi Anita, Kiss Zsuzsanna szavalók a kötetben megjelent versekből szavaltak.
Jámbor Gyula
Nyugati Jelen (Arad)

Elhunyt Matekovics János, Simonyifalva szülötte
Későn jutott el hozzám a szomorú hír, hogy „falusfelem” (ahogyan ő mondotta), Matekovics János újságíró, író, szerkesztő, műfordító, közösségszervező 2012. augusztus 26-án Szepsiszentgyörgyön hosszas betegség után elhunyt.
Simonyifalván született 1939. szeptember 3-án. Az általános iskolát szülőfalujában végezte, majd Nagyváradon érettségizett, Kolozsváron a Babeş–Bolyain magyar nyelv és irodalom szakos diplomát szerzett 1961-ben. De sohasem tanított iskolában… mintha József Attila gondolatait tette volna magáévá: „én egész népemet fogom / nem középiskolás fokon / taní- / tani”.
Pályáját riporterként kezdte, örökmozgóként a legeldugottabb falvakat is bejárta, hogy írjon a meghurcolt, megalázott kisemberekről. Mindig megtalálta a témát, amellyel felkeltette nemcsak hatalmas olvasótábora figyelmét, de a kommunista hatalomét is. Örök lázadó volt.
Már egyetemi évei alatt közölt cikkeket a kolozsvári Igazságban és a nagyváradi Fáklyában. 1961-től az Ifjúmunkás riportere, majd osztályvezetője. Megszervezte az Ifjúmunkás Matiné első sorozatát, melynek keretében számos egyfelvonásosát mutatták be. 22 fordulós Ifjúmunkás Műveltségi Versenyt vezetett. 1969–1972 között a bukaresti Petőfi Sándor Művelődési Ház igazgatója. A fáradhatatlan szervező tevékenységét egyre éberebben figyelték, zaklatások sora következett, és ő lemondott.
Visszakerült az Ifjúmunkáshoz szerkesztőként, majd csak mint tudósító dolgozott. Aztán letelepedett Sepsiszentgyörgyön, a Kovászna Megyei Mozivállalatnál szervezői beosztásban dolgozott, 30:30:30 címmel kétnyelvű filmkultúra-műveltségi versenyfüzetet szerkesztett.
A „Hófehérke és a tizennégy törpe” című brassói riportjából a Kolozsvári Állami Magyar Színház felkérésére dokumentumdrámát írt „A lány volt a tizenötödik” címmel. A darabot betiltották még a bemutató előtt. Ugyanez lett a sorsa „Áramütés” című televíziós játékának is.
A sok zaklatás, visszaminősítés és rendezvényeinek betiltása miatt visszavonult. Esztergályosként, segédmunkásként dolgozott különböző gyárakban, majd munkanélküli lett. De nem adta fel. Szabadúszó újságíróként állt őrhelyén, éberen figyelve az élet visszásságait a szocializmus, a diktatúra legsötétebb éveinek idején. Közben román szerzők darabjait és elbeszéléseit fordította magyarra. Az uralkodó osztály tagja című regényének néhány fejezetét közölte a Megyei Tükör és annak Fórum című időszaki melléklete.
Az 1989-es fordulat után a Háromszék napilap munkatársa lett, rendszeresen közölt az Erdélyi Riportban is.
Sepsiszentgyörgyön éveken át sajtóklubot szervezett. Az irodalom, a művészetek, a politikai és a gazdasági élet jeles képviselői voltak hetente a Holló Ernő Sajtópince meghívottai.
A Sepsiszentgyörgyi Televízió belső munkatársaként vezette a „Lapozgató” című sajtókommentár műsort, „Felkiáltójel” címmel nagy népszerűségnek örvendő nyelművelő vetélkedőt szervezett/vezetett Zsigmond Győző egyetemi tanárral közösen gyermekek számára, László Károly színművésszel megalapították az ország első magyar televíziós gyermekszínházát „Puki bácsi és a Mesekaláka” címmel, melynek ő volt a produkciós vezetője.
2002-ben nyugdíjba ment. Kötetbe szerkesztette a romániai privatizáció lehetetlen hétköznapjairól és a kreatív vállalkozók sorsáról szóló 60 riportot és interjút „Eljutni a tulsó partra” címmel (Lehel kiadó, Sepsiszentgyörgy 2002). 2005-ben ugyancsak a Lehel kiadónál látott napvilágot három novelláját tartalmazó kötete: „Mentünk az utcán és vittük a gyereket”.
Közben, amikor bírt, ameddig tehette, hazalátogatott. Nagyon ragaszkodott a szülőfalujához.
Emlékezzünk rá kegyelettel.
Brittich Erzsébet
Nyugati Jelen (Arad)