Udvardy Frigyes
A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája 1990–2017
év
1997. október 29.
Az RMDSZ Szociáldemokrata Tömörülése állásfoglalásában határozottan síkra szállt a Kolozsváron létrehozandó magyar egyetem mellett. Emlékeztettek arra, hogy az RMDSZ kongresszusa is egyhangúlag megszavazta: az önálló tudományegyetemet Kolozsváron kell felállítani. Horn Gyula miniszterelnök kijelentette, hogy az RMDSZ vezetőivel konzultálva kérte azt, hogy más városban létesüljön magyar egyetem. A tömörülés állásfoglalásban felszólította Markó Bélát és Takács Csabát, nyilatkozzanak erről a kijelentéstől. - Ettől függetlenül a tömörülés kiáll amellett, hogy Kolozsvár nem a "legalkalmasabb" az egyetem szempontjából, hanem az egyetem kizárólagos helyszíne. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./
1997. október 29.
Okt. 29-én Bukarestben fél éves szünet után ismét összeültek a Vallásügyi Államtitkárságon a romániai egyházak vezetői, hogy szakértőik bevonásával véglegesítsék a kilencvenes évek elejétől kész, de újabb módosításokkal kiegészült kultusztörvény-tervezetet. Ez a tervezet - politikai akarat híján - még nem jutott a parlament elé. A tanácskozás után az RMDSZ székházában a történelmi magyar egyházak sajtóértekezletet tartottak. Az új, demokratikus kormányzatnak a történelmi magyar egyházakhoz való viszonya nem sokban különbözik Iliescu idejétől, minden maradt a régiben, így lehet összefoglalni Tőkés László püspöknek, az RMDSZ tiszteletbeli elnökének az értékelését. Az államtitkárság a kommunista idők "szellemét" konzerválja. Tőkés László szólt a diszkriminációról is: amíg az ortodox és görög katolikus egyházat milliárdokkal dotálják, addig például a Királyhágómelléki Református Egyházkerület legnagyobb összegű állami céltámogatása 10 millió lej volt. Tőkés László sajnálatát fejezte ki, hogy akitől a legtöbbet vártak, a Kisebbségügyi Hivatal, Tokay György miniszter még egyszer sem kereste meg őket. Az egyházak vezetői nov. 11-én ülnek össze újra. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), 31./
1997. október 29.
Bartolomeu Anania, Kolozsvár, Révkolostor és Felek ortodox érseke kikérte magának, hogy az RMDSZ beavatkozzék a hadsereg és a klérus dolgaiba. Előzőleg ugyanis Szabó Károly szenátor kijelentette: az egyháznak semmi keresnivalója nincs katonai eseményeken. Legújabban ugyanis katonai ünnepségek elképzelhetetlenek ortodox papok csoportos jelenléte nélkül. /Szabadság (Kolozsvár), okt. 29./
1997. október 30.
Cseke Gábor feltette a kérdést /kiemelten szedve/: kell-e nekünk egyáltalán egyetem? Senki sem vitatja, hogy kell magyar egyetem és annak optimális helye Kolozsváron van. De Cseke hozzáteszi: egy dolog az elképzelés, és más a mindennapok lehetőségeiből felismerni azokat, melyek a gondolat alá játszhatnának. Nem az a döntő kérdés, kik a nagymagyarok, hanem azt, kik az okos-magyarok. Cseke megérti, hogy sokan aláírják, az egyetemnek Kolozsváron van a helye, de - szerinte - "ezzel csak ámítjuk magunkat". /Cseke Gábor: Kié az egyetem, kié a gondolata. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./
1997. október 30.
Okt. 30-án Böndi Gyöngyike, az RMDSZ parlamenti képviselője a következő felhívást intézte a romániai magyar nőszövetségekhez és nőegyletekhez: Felkérem a romániai magyar nők összes szervezetét, hogy minél előbb nyílt levélben tiltakozzon az Adrian Nastase által vezetett, 20 ellenzéki politikusból és számos újságíróból álló csoport okt. 24-én és 25-én Kovászna és Hargita megyében eszközölt, az emberi jogokat és ezen belül a gyermekek jogait sértő kiszállása ellen. Nem tűrhetjük, hogy egy politikusokból és újságírókból álló csoport kénye-kedve szerint etnikai zavargások szítására használja fel gyermekeinket. Semmivel sem igazolható az az eljárás, amely során 8-10 éves kisiskolásokat videokamerák "tűzében" durva provokatív hangon, megfélemlítő fellépéssel kérdőre vonnak olyan oktatási kérdésekről, amelyekre még a náluk idősebbek sem felelhettek volna kielégítően. - Nem tűrhetjük, hogy gyerekeinket politikai kampány céljaira használják fel! Nem tűrhetjük azt sem, hogy az iskolát politikai célokra használják fel, hiszen gyermekeink azért járnak oda, hogy tanuljanak és nem azért, hogy súlyos lelki megrázkódtatást szenvedve segítsenek egyes felelőtlen ellenzéki pártoknak politikai tőkét gyűjteni. - Felkérem a pedagógusokat, hogy minden esetben, személyektől és ezek minőségétől függetlenül tartsák tiszteletben a törvényes előírásokat és leghatározottabban tiltsák meg minden politikai célzatú tevékenység lebonyolítását az iskolákban. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), okt. 30., 1144. sz./
1997. október 30.
Király István geológust 1989 decemberében Gelu Voican-Voiculescu miniszterelnök-helyettes hívta Bukarestbe. Király először a miniszterelnök-helyettes tanácsadója volt, 1990 júniusától 1991 augusztusáig államtitkár-helyettesként, később a miniszter tanácsadójaként dolgozott, majd nyugdíjba vonult. Nyugdíjasként egy angol geológiai kutatócég romániai képviselője volt. 1995-ben letartóztatták Király Istvánt. A perével nem siettek. Első fokon 1996 novemberében hirdettek ítéletet. A vád: gazdasági kémkedés. Hét évre ítélték. A vádlott felmentésért fellebbezett. Nemrég volt az újabb tárgyalás, a Legfelsőbb Bíróság 16 év börtönre súlyosbította az ítéletet. Király István geológust azért ítélték el, mert magyar, és mert egy ilyen példára valakiknek szükségük volt, állította Gelu Voican-Voiculescu, az Ultima Ora című lapnak nyilatkozva. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 30./
1997. október 30.
A Magyarok Világszövetsége Nemzeti Együttműködési Bizottsága azt kérte a civil szervezeteket, hogy vitassák meg, majd állítsák össze azok névsorát, akik bizalmat szereztek a magyar társadalom előtt és magatartásukkal megőrizték erkölcsi tisztaságukat. Mintegy 120 szervezet 2500 személyt jelölt. A bizottság közülük választotta ki azt a száz főt, akiknek a neve az egymástól független jelölésekben a legjobban összecsengett. A pártok vezetői, funkcionáriusai nem szerepelhettek a listán. Az Új Magyarország hozta névsorukat. Köztük van Albert Gábor, dr. Andrásfalvy Bertalan, Balczó András, Bíró Zoltán, dr. Bolberitz Pál, Csete György, Csoóri Sándor, Czakó Gábor, Czine Mihály, Dénes János, Fekete Gyula, dr. Fekete Gyula, dr. Gidai Erzsébet, Görömbei András, dr. Gyulay Endre püspök, Halász Péter, dr. Hegedűs Lóránt püspök, Jankovich Marcell, dr. Jobbágyi Gábor, Kádár Béla, Kiss Dénes, Kocsis István, Kósa Ferenc, Kozma Imre, Kunszabó Ferenc, László Gyula, Lovas István, Macskássy Izolda, Makovecz Imre, Medvigy Endre, Nagy Gáspár, Nemeskürthy István, dr. Papp Lajos,. Pokol Béla, Pongrácz Gergely, Pozsgay Imre, dr. Pungor Ernő, Püski Sándor, Rácz Sándor, dr. Raffay Ernő, Sánta Ferenc, Sára Sándor, Sinkovits Imre, Somogyi Győző, Szentmihályi Szabó Péter, Szervátiusz Tibor, Szokolay Sándor, Szörényi Levente, Tőkéczki László, Varga Domokos, Zacsek Gyula, dr. Zétényi Zsolt. /Új Magyarország, okt. 31./ Ez a száz ember először okt. 30-án ült össze. Elhatározták, hogy a jövőben Százak Tanácsaként működnek és teszik meg észrevételeiket az ország jövője szempontjából legfontosabb kérdésekben. Dr. Csáth Magdolna, a "százak" egyike a tömegtájékoztatás antidemokratikus voltát elemezte, mondván, az írott és elektronikus sajtó - kevés kivételtől eltekintve - nem a valós helyzetet fogalmazta meg. /Új Magyarország, nov. 1./
1997. október 31.
Megnyílt a Reménység Központ Szatmárnémetiben, a helyi Caritas 31. szociális intézménye. Shupek Tibor atya, a Caritas igazgatója mutatta be az intézményt, amely az idős embereknek nyújt segítséget, kezdve az egészségügyi tanácsadástól a házi betegápolásig. A jól felszerelt klubban az idős emberek olvashatnak, sakkozhatnak, tévét nézhetnek. Az építkezés költségeihez hozzájárult a PHARE Sezam-programja is. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 31./
1997. november 1.
Az RMDSZ kolozsvári kongresszusán az egyik küldött feltette a kérdést, van-e programja az RMDSZ-nek a moldvai csángók aggasztó helyzetének megoldására. Tokay György kisebbségügyi miniszter válaszolt: nem kell külön csángó-program, mert a moldvai csángómagyarok is a romániai magyarság részei, az ő problémáikat az erdélyi magyarokéval együtt kell orvosolni. Tokay válaszát nagy hibának ítéli meg Csicsó Antal, a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének /MCSMSZ/ ügyvezető elnöke. A moldvai csángóknak külön történelmi, földrajzi és gondolkodásbeli jellegzetességei vannak, ezt figyelembe kell venni. A moldvai csángómagyarok joggal érezhetik, hogy az RMDSZ mostohagyermekei. A MCSMSZ az RMDSZ V. kongresszusára előterjesztett egy rövid dokumentumot. Eszerint a MCSMSZ nem tekinti érvényesnek a legutóbbi népszámlálás eredményét Bákó, Neamt és Iasi megyékben, mert a népszámlálásnál számos törvénytelenség történt. A iasi-i római katolikus püspök az 1800-as években megkérdezésük nélkül szüntette meg a magyar nyelvű szentmiséket, most ugyanúgy - késrés nélkül - állítsa azt vissza. Az MCSMSZ követeli, hogy a történelem tankönyvekben szerepeljen a moldvai csángómagyarok történelme. A mindennapi zaklatások miatt speciális jogintézmény felállítása szükséges Bákóban. - Az MCSMSZ-nek székházra van szüksége, de hiányoznak a megfelelő anyagiak, ezért támogatásra szólítanak fel mindenkit. Az MCSMSZ örömmel fogad minden kapcsolatteremtő intézkedést. /Botos László: Az RMDSZ mostohagyermekei. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 1./
1997. november 3.
A Hargita és Kovászna megyében élő románság felfegyverzését szorgalmazza Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt vezetője arra az esetre, "ha a két megyében nem változik a helyzet". Tudor így reagált sajtóértekezletén az ellenzéki politikusok székelyföldi látogatására. Ők ugyanis "elképzelhetetlen helyzetben találták a helyi román kisebbséget": a románokat elmagyarosítják, stb. Azért kell az ottani románokat felfegyverezni, hogy megvédjék magukat a térségben létrehozott magyar "félkatonai alakulatoktól". Az Evenimentul Zilei a magyar cserkészeket nevezte félkatonai alakulatoknak. A képviselőházban az RMDSZ képviselői már megcáfolták ezt az állítást. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 3./
1997. november 4.
Vida Gyula Szilágy megyei képviselő, a képviselőház privatizációs bizottságának elnöke arra hívta fel a választók, különösen a falusi gazdák figyelmét, hogy az államfő által kihirdetett módosított földtörvény igen rövid határidőt – mindössze 90 napot – szab arra, hogy a volt tulajdonosok visszaigényeljék a 10 hektárt meghaladó földbirtokaikat, amire az új törvény lehetőséget ad. A jogosultaknak igyekezniük kell, hogy beszerezzék a tulajdonjogukat bizonyító dokumentumokat, amelyek alapján visszaigényelhetik a 10 hektárt meghaladó földjeiket is. Vida Gyula ezzel kapcsolatban felhívta az RMDSZ-szervezetek vezetőit, az egyházak lelkészeit, hogy emlékeztessék az érdekelteket a jogok érvényesítésére adott rövid határidőre. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), nov. 4., 1147. sz./
1997. november 5.
Budapesten a rendőrség erőszakkal szétverte a gazdák tüntetését, amelyet a földkérdésben tartottak, azon a címen, hogy nem engedélyezett tüntetésről volt szó. Hatalmas rendőri erő vonult fel a kevés tüntető ellen. Őrizetbe vették, megbilincselve elszállították Pongrácz Gergelyt, az 1956-os forradalom hősét, rajta kívül Zacsek Gyulát. A rendőrök gumibotot is használtak. /Új Magyarország, Magyar Nemzet, nov. 4./ Nyolc értelmiségi Nem engedjük többé megverni magunkat! címmel közös közleményben ítélte el a tüntetés szétverését. "A legsötétebb időket hozta közénk a főváros rendőrségének alakulata. Megalázni, letegezni, megverni! Azután a médiumok közismert szolgáival rágalmazni, mocskolni klozetszinten." "...újra lelepleződtek Göncz, Horn, Kuncze és társaik céljai." Ez pedig: provokációval elterelni a figyelmet a legfontosabb kérdésekről: a Dunáról, a földről és a NATO-ról. Az aláírók: Balogh János akadémikus, Balogh Gyula, Vaja polgármestere, Gyurkovics Tibor író, Makovecz Gyula építész, Nemeskürthy István író, dr. Papp Lajos szívsebész, Schmidt Mária történész, Zelnik József néprajzkutató. /Új Magyarország, nov. 6./ Pongrácz Gergelyt olyan durván bilincselték meg, hogy megsérült, véres lett a keze. Ezért írta Lovas István: "Ismét piros a vér a pesti utcán. És ismét Pongrácz Gergely vére. /Lovas István: Ismét piros a vér... = Új Magyarország, nov. 5./ Kecskés Ferencet 12 óra tájban vitték el a rendőrök a Dózsa György útról, mert meglökött egy rendőrt. A rendőrségen nyolc rendőr rátámadt és gumibottal össze-vissza verték, közben "ordítoztak, hogy ellenforradalmár vagyok, mocsok csavargó, a Maczó Ágnes egy nagy kurva, és engem eltesznek láb alól, mert én csak egy csöves vagyok, a kutya sem figyel rám. Ezután a verés után írtam alá, hogy kaptam kétezer forintot és egy deci konyakot. A saját halálos ítéletemet is aláírtam volna, annyira féltem" - számolt be a rendőrségen történtekről. Ahhoz, hogy fogdába vigyék, szükségük volt orvosi igazolásra, elvitték a Fiumei úti klinikára, ahonnan a Péterfy utcai kórházba utalták. A kórházban Baranyi doktor elkészítette a látleletet és Kecskés Ferencet azonnal kórházba utalta. A kórházban a rendőrök odabilincselték az ágyhoz. Ott egy gépelt papírt az orra alá nyomtak, vagy aláírja, vagy elviszik. Aláírta, mert ekkor még az ágyhoz volt bilincselve. A dokumentumok szerint a Fiumei úti rendelőintézet az orvosi vizsgálatról 42 580 forintos számlát állított ki. Kecskés Ferenc munkanélküli. A Népszabadság nov. 5-i száma a címlapon az szerepelt, hogy az Országgyűlés nov. 4-i ülésén az ellenzéki képviselőknek a tüntetésre vonatkozó kérdéseire válaszolva Kuncze Gábor belügyminiszter idézte azt az őrizetbe vett személyt aki azt vallotta, hogy egy számára ismeretlen személy, kétezer forintot és egy deci konyakot adott a rendőrök provokálásáért. /Akit összevertek. = Magyar Demokrata (Budapest), nov. 13., Konyak, pénz a rendőrök provokálásáért? = Népszabadság, nov. 5./
1997. november 5.
Nov. 5-én a koalíció tanácsa többórás vita után sem tudott megállapodni az anyanyelvi oktatással kapcsolatos kérdésekben. A koalíciós pártok vezetőiből és Ciorbea miniszterelnökből álló tanács a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt és az RMDSZ által létrehozott vegyes bizottság munkáját vitatta meg. A bizottságban még mindig nem alakult ki egyetértés az oktatási törvény módosítását illetően. Az éjfélbe nyúló ülést követően a koalíciós vezetők nem nyilatkoztak a vita részleteiről. A koalíciós partnerek szerint az lenne a kompromisszumos megoldás, hogy az RMDSZ mondjon le a történelem és a földrajz anyanyelven való tanításáról. Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke szerint a sürgősségi kormányrendelet maga is kompromisszum, ezért nem lát okot arra, hogy a történelmet és a földrajzot román nyelven oktassák. A Rompress szerint Markó Béla nem cáfolta, hogy van egy olyan változat, amely szerint a magyar történelem és a földrajzkönyvek román összefoglaló leckéket tartalmaznának. A Szabadság arról kérdezte Verestóy Attilát, a vegyes bizottság tagját, lát-e esélyt arra, hogy a parasztpártiak elfogadják az RMDSZ javaslatát. Verestóy szenátor szerint a parasztpárt ragaszkodik ahhoz, hogy a két tantárgyat románul oktassák. Elképzelhető, hogy az RMDSZ belemegy abba, hogy a két tantárgyat románul tanulják? - tette fel a kérdést Székely Kriszta. Verestóy kifejtette: jó volna Kolozsváron is tudomásul venni, hogy a választásokat nem az RMDSZ nyerte meg. Verestóy szerint "néhány álértelmiségi"-t kivéve, minden józan ember a dolgok ésszerű mérlegelése mellett foglal állást. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 7./ Dr. Balázs Sándor egyetemi tanár reagált Verestóy Attila minősítésére. "Ön, szenátor úr, nem írta alá azt az állásfoglalást, amelyben kérjük a romániai magyar egyetem megteremtését Kolozsváron. Lelke rajta. De aláírták a magyar történelmi egyházak nagyra becsült élenjárói, akadémikusok, egyetemi tanárok, kutatók, a civil szervezetek és számos megyei RMDSZ-szervezet vezetői s annyian mások. Az aláírások most is özönlenek hozzánk. Ez lenne az a »néhány álértelmiségi«...? Ezek szerint az RMDSZ lemond az önálló magyar felsőfokú oktatási intézmények létrehozásáról? - tette fel a kérdést Balázs Sándor. Az RMDSZ legutóbbi kongresszusának elfogadott programjában a kiemelt célok között szerepel a kolozsvári magyar egyetem visszaállítása. / Dr. Balázs Sándor: Ki az álértelmiségi? = Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./
1997. november 5.
A Magyar Kisebbség (Kolozsvár) idei 3-4-es összevont lapszámát az erdélyi magyar felsőoktatásnak szentelte, ismertette folyóiratukat T. Tibor. A következő szám központi tematikáját előrevetítő vitaindító tanulmányt /Molnár Gusztáv: Az erdélyi kérdés/ is közölték. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 5./
1997. november 5.
A hétezer lelkes Klézse moldvai csángó faluban Duma András, a Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége aktív helyi tagja munkásember, marós, naponta Bákóba jár dolgozni, lakásán gyűjtött össze klézsei gyermekeket, hogy magyarul tanítsa őket írni-olvasni. Két gyermeke Csíkszeredában, kollégiumban tanul, amerikai magyarok biztosítják a tanulási költségeket. Klézséről és más csángó falvakból is sokan járnak Magyarországra dolgozni. Duma Andrásék, Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége kérvényt továbbítottak Tokay Györgyhöz, a nemzetiségügyi miniszterhez, ebben azt kérték, hogy a magyar nyelvet, a történelmet és a hagyományokat tanulhassák a gyermekek, fakultatív órákban. Kértek továbbá magyar nyelvű misét és a szövetség számára irodát Bákóban, valamint hogy ügyvédi jogvédő iroda vegye pártfogásba az állandó hatósági és egyházi üldözésnek kitett moldvai magyar kisebbséget. Ösztöndíjat kérnek a tovább tanulni kívánóknak, fizetést a leendő magyar tanároknak, az 1992-es hamis népszámlálási adat korrigálását és egy folyóirat anyagi támogatását. - Duma András személyesen még nem ismertette kérvényét az Desteptarea nevű helyi román lappal, ennek ellenére a lap szept. 23-i száma gúnyosan reagált Duma Andrásék kérvényére. A román lap hangsúlyozza, hogy az 1992-es népszámlálási adatok tények, azokat csak fogadják el. az 1992-es adatok szerint ugyanis Luizikalagorban 5277 lélekből egy volt magyar és 27 csángó, Külsőrekecsinben 1913 lélekből öt magyar és 37 csángó, Klézsén a 6207 lakosból 11 a magyar és 305 a csángó, Forrófalván 5353 lakosból 8 magyar és 43 csángó. Klézsén Istók József elmondta, hogy a népszámlálást a helyi tanári kar végezte, a vallásra és a nemzetiségre sehol rá sem kérdeztek, hanem automatikusan beírták, hogy katolikus és román. Nagyon kevesen merték megtenni, hogy tiltakozzanak. - Tokay György kijelentette, hogy ez nem csupán tanügyi, hanem emberjogi kérdés is. A hivatali huzavona folytatódik: Béres András oktatási államtitkár hivatalosan felkérte a bákói tanfelügyelőséget, tegye lehetővé a kérvényezett magyarórák megtartását. A tanfelügyelőség válasza: készségesen eleget tesz ennek de nem kapott hivatalos megkeresést. A miniszter erre ismét elküldte nekik a huszonkilenc szülő kérvényének másolatát. /B. Kovács András: Moldvában valami megmozdult. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 5., 6./
1997. november 6.
A Román Nemzeti Egységpárt bukaresti vezetősége nov. 4-én kizárta tagjai sorából Gheorghe Funart, a párt volt elnökét. A Valeriu Tabara elnök vezetésével ülésező elnökség azt rótta fel Funarnak, hogy nem tett eleget a párt korábbi felszólításának, hogy szüntesse be az általa különböző személyek /prefektus, az RMDSZ vezetői, lapszerkesztők/ ellen indított pereket, amelyekkel csillagászati összegű kártérítést követelt. Funar számára korábban főtitkári posztot ajánlott fel Corneliu Vadim Tudor, a Nagy-Románia Párt elnöke, valamint Ion Iliescu pártjának Kolozs megyei szervezete. - Funar kijelentette: nem fogadja el a pártból való kizárását. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 6./
1997. november 6.
Bodó Barna folytatásokban közölte a Bánságról szóló, felméréseken alapuló tanulmányát. Temes megye falvai túlnyomó részében élnek magyarok, a megyében a magyarok részaránya 9 százalék. A megye falusi lakossága folyamatosan fogy. A megye lélekszámának növekedése a migrációs többletből származik /az évek során 276 ezren költöztek a megyébe/. A gazdasági mutatók alapján rangsort készítettek, ennek alapján Varjas és Újszentes áll az élen. A diktatúra idején elsorvasztásra ítélt települések /Bodófalva, Ötvösd, mindkettő magyar többségű/ vitalitását nem sikerült feléleszteni. A térség alapmagatartása befogadó, ezért toleránsabb. Az oktatás visszaszorulóban van, mind kisebb az iskola vonzása. A vállalkozói szférában a magyar elem demográfiai súlyának megfelelően jelen van. Az anyanyelvi kultúra használata beszűkül, visszaszorul az anyanyelvi kultúra. Hiányoznak a helyi vezéregyéniségek, akik vonzást gyakorolnának. /Bodó Barna: Azonosulás, elitek, peremlét. = A Hét (Bukarest), okt. 23., okt. 30., nov. 6./
1997. november 7.
Az Országgyűlés külügyi bizottságának meghívására november 4-7-e között hattagú román parlamenti küldöttség látogatott Budapestre. A delegációt Victor Bostinaru /DP/, a képviselőház külügyi bizottságának elnöke vezette, tagjai között volt Szilágyi Zsolt (RMDSZ) képviselő is. - A háromnapos látogatás során a román parlamenti delegáció megbeszéléseket folytatott Kovács László külügyminiszterrel, az Országgyűlés külügyi bizottságának tagjaival, a Honvédelmi Minisztérium államtitkárával, a Kárpátok Eurorégió képviselőivel, az Országgyűlés honvédelmi bizottságával, valamint a gyulai románok képviselőivel. Megállapodás született arról, hogy a külügyi bizottságok találkozzanak évente kétszer - Budapesten, illetve Bukarestben. Az RMDSZ képviselője szorgalmazta a Bukarest-Budapest autópálya tervének mihamarabbi véglegesítését a szakminisztériumok tárcavezetői által, továbbá az erdélyi magyar felsőoktatás kérdéseinek megtárgyalását a két ország tanügy- és külügyminisztereinek szintjén. Kérte ugyanakkor a magyar országgyűlési képviselőket, hogy segítsék Románia integrációs törekvéseit, hogy 1999-ben országunk is a NATO tagjává válhasson. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), nov. 10., 1151. sz./
1997. november 8.
Nov. 7-én Budapesten, a Magyarok Világszövetsége székházában Veszélyben a magyar nyelvű felsőoktatás Kárpátalján címmel közös sajtótájékoztatót tartott Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusok Szövetségének elnöke és Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke. Amennyiben megvalósul az ukrán oktatási minisztérium aug. 4-én kiadott koncepcióterve, akkor a kárpátaljai magyar iskolák elsorvadnak és veszélybe kerül a értelmiségi utánpótlás, hangsúlyozta Orosz Ildikó. A tervezet ugyanis a kisebbségi anyanyelvű oktatást az elemi iskolákra akarja korlátozni. A tervezet ellen számos nemzetiségi szövetség tiltakozott. Kovács Miklós arra hívta fel a figyelmet, hogy az oktatási koncepció ellentmond az alkotmánynak, az ukrán-magyar alapszerződéshez csatolt kisebbségi nyilatkozatnak és a kisebbségi nyelvek európai chartájának. /Magyar Nemzet, nov. 8./
1997. november 8.
Új folyóirat első száma jelent meg októberben Csíkszeredán, Ferenczes István szerkesztésében, a Székelyföld. Az első számban Tamási Áronra emlékeznek. A folyóirat nemcsak szépirodalommal foglalkozik, hanem közli Tánczos Vilmos hosszú interjúját Imreh István történész professzorral, a professzor tanulmányát és válogatott műveinek bibliográfiáját. A folyóirat bemutatta Kusztos Endre festőművészt, továbbá egész Székelyföld problémáit fogja elemezni. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 8./ Megjegyzés: Ugyancsak Székelyföld címen indult Csíkszeredában folyóirat 1997. júniusában, főszerkesztője Murgu Pál Antal volt.
1997. november 8-9.
Kolozs megye magyar nemzetiségű történelem- és földrajztanárai tanácskoztak tantárgyuk oktatásáról és A magyarság története és hagyományai tantárgy vezetéséről. - Az egyetemi központtal rendelkező megyében a magyarul tanítók fele képesítés nélküli. A tanácskozáson leszögezték, hogy Románia földrajzát és történelmét magyarul oktatják, az érvényes román nyelvű tankönyvek alapján. A tankönyvek fordítása és kiadása folyamatban van. Az új tantárgyat /A magyarság története és hagyományai/ a szülők kérésére a VI. és VII. osztályban lehet tanítani, tantervét a bukaresti Közoktatás folyóirat augusztusi száma közölte. A tankönyv elkészüléséig az itt közölt tanterv szerint lehet haladni a tananyagban. - Több iskolában a szülők, a gyermekek túlterheltségére hivatkozva, idegenkedve fogadták az új tantárgyat. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 8-9./
1997. november 10.
A Kovászna megyei tanács állandó bizottsága Emil Constantinescu román államfőhöz, a szenátus és a képviselőház elnökeihez, illetve Victor Ciorbea miniszterelnökhöz intézett nyílt levélben tiltakozott a Kovászna és Hargita megyében élő magyarság elleni sajtókampány, politikusi nyilatkozatok ellen. A Rompres által nov. 8-án ismertetett nyílt levél statisztikai adatokkal cáfolja azokat a vádakat, amelyek szerint a románságot elüldözik a két székelyföldi megyéből. A legutóbbi nyolc esztendőben a Kovászna megyében élő románság aránya 23,4 százalékról 25 százalékra nőtt. /Szabadság (Kolozsvár), nov. 10./
1997. november 10.
A kolozsvári Magyar Királyi. Ferencz József Tudományegyetem alapításának 125. évfordulója alkalmából emlékülést tartott a Szent László Akadémia és a Bolyai Egyetem Barátainak Egyesülete nov. 8-án Budapesten, a Magyarok Házában. Faragó József kolozsvári néprajztudós előadásában kifejtette: a Ferencz József Tudományegyetem 1872. október 19-én, 258 diákkal kezdte meg működését. Megszüntetéséig, 1919-ig falai között összesen csaknem 60 ezer hallgató fejezte be tanulmányait. Az egyetemen 1940-ben ismét megindulhatott az oktatás. Néhány esztendővel később, az 1944-45-ös tanévben az intézmény nevét Kolozsvári Magyar Tudományegyetemre változtatták, ám még abban az évben meg is szüntették és utódjaként megalapították a kolozsvári Bolyai Tudományegyetemet. Ez az önálló magyar intézmény 1959-ig működött, abban az évben azonban erőszakkal egyesítették a kolozsvári román egyetemmel. Pozsgay Imre egyetemi tanár, a Szent László Akadémia rektora a fórumon hangsúlyozta: a romániai magyar közösségnek elvitathatatlan és jogos igénye, hogy a Bolyai Egyetemet helyreállítsák, mégpedig egykori városában, Kolozsvárott. Azzal, hogy az egyetem ügyével kapcsolatosan Romániában a "multikulturalizmus álnok jelszavát" hangoztatják, a magyarok identitásának felszámolását célozzák, önazonosságukat kérdőjelezik meg, állapította meg. Hozzátette: a Bolyai Egyetem újraindítása az egyetemes magyarság jussa, és érdeke is. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 10./
1997. november 10.
Az FKGP Kávássy Sándort jelölte a távozó G. Nagyné Maczó Ágnes helyére. A Népszava készített vele interjút. Kávássy G. Nagyné Maczó Ágnesről elmondta, hogy mindig tisztelte, becsülte bátorságáért. "Az ukrán-magyar alapszerződésről például azt is ki merte mondani: hogy nemcsak a miniszterelnököt tartja hazaárulónak, hanem mindazokat, akik megszavazták. Leváltását mindenképpen fájdalmasnak tartom, és bizonyos értelemben kudarcnak is tekintem. Jean d'Arc típusú küldetéstudattal bíró naiv politikus. Amióta azonban a NATO ellen agitál, számomra követhetetlenné vált." - Az újságíró megjegyezte, Toller László, az MSZP frakcióvezető-helyettese jelezte, hogy Kávássy többször tett irredenta kijelentést. Kávássy kifejtette: "Nem hiszem ugyanis, hogy a trianoni határok megváltoztathatatlanságát tagadó álláspontom revizionizmus vagy irredentizmus lenne." "Azt, hogy a trianoni határok nem igazságosak, mindenki tudja." Kávássy szerint az "etnikai határokat és a politikai határokat előbb-utóbb mindenképpen összhangba kell hozni", továbbá a nagyhatalmak ellenőrzésével népszavazást kellene rendezni a határ mentén lakó magyar, illetve magyar többségű városokban, falvakban. /Népszava, nov. 10./
1997. november 11.
A Kovászna megyei tanács állandó bizottsága Emil Constantinescu román államfőhöz, a szenátus és a képviselőház elnökeihez, illetve Victor Ciorbea miniszterelnökhöz intézett nyílt levélben tiltakozott a Kovászna és Hargita megyében élő magyarság elleni sajtókampány, politikusi nyilatkozatok ellen. A nyílt levél statisztikai adatokkal cáfolja azokat a vádakat, amelyek szerint a románságot elüldözik a két székelyföldi megyéből. Rámutat például, hogy a legutóbbi nyolc esztendőben a Kovászna megyében élő románság aránya 23,4 százalékról 25 százalékra nőtt. Egyes, a jelenlegi kormánykoalíció megbontásában érdekelt erők azonban irreális adatokat terjesztenek, mutat rá a Kovászna megyei vezető testület, hangsúlyozva: egyáltalán nem olyan a megyei románság helyzete, hogy a Legfelsőbb Védelmi Tanácsban kellene megvitatni és kiemelt országos programot kellene kidolgozni támogatására. - A hazai és a nemzetközi közvélemény félrevezetése merénylet Románia nemzeti érdekei ellen, és hamis képet fest az ország más megyéiben élő román lakosság szemében a magyarságról - mutat rá a megyei tanács, kifejezve reményét, hogy az állam vezetői véget vetnek a szélsőséges, nemzeti gyűlölködésre való, a román alkotmányban is tiltott uszításnak. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 11./
1997. november 12.
Nov. 8-án Gyergyószentmiklóson, a Salamon Ernő Líceumban rendezték meg a szavalóversenyt, melyre Budapestről, Nyíregyházáról, Székelykeresztúrról, Gyergyóditróból, Csíkszeredából, Maroshévízről is érkeztek versmondók. A résztvevők megtekintették a helyi Figura Stúdiószínház előadását. /Gyergyói Kis Újság (Gyergyószentmiklós), nov. 12./
1997. november 12.
A parasztpártok győzelemre segítő nacionalista tömegek ma tanácstalanul kutatnak más alternatíva után. Jól érzékelik ezt az ellenzéki pártok, amelyek mind radikálisabb propagandával igyekeznek maguk mellé állítani a hajdani parasztpárti voksolókat, írta Ara Kovács Attila. Az ellenzék akciót akaratlanul is bátorítani látszik Emil Constantinescu államelnök, aki mind gyakrabban hangoztatja kifogásait a reformlépésekkel kapcsolatban. A reformok jegyében sorra bezárnak Erdélyben olyan nagyvállalatokat is, amelyek alkalmazottait - a magyarság demográfiai összetételének megváltoztatására - hajdan az Ókirályságból telepítettek be. Az elbocsátott alkalmazottak most, évtizedek után, visszatérnek óromániai szülőföldjükre, így egyes vidékeken ismét megnő a magyar lakosok számaránya. /Ara Kovács Attila: Román elvonási tünetek. = Népszava, nov. 12./
1997. november 13.
Tőkés László püspök, az RMDSZ tiszteletbeli elnöke nyilatkozatot adott ki az RMDSZ Operatív Tanácsán felmerült kérdésekről. Az ülésre készülve jeles személyiségeknek, egyházaknak, szervezeteknek körlevelet küldött, amiben állásfoglalásukat kérte. A válaszok alapján a közös mondanivaló az volt, hogy az RMDSZ-nek már nincs hova hátrálnia, és sarkalatos kérdésekben nem tehet engedményeket. A kormánykoalícióban való részvétel nem jelentett előnyt. Jelenleg "a jogfeladás kérdésének a határára jutottunk." Például az anyanyelven való tanulás joga nem lehet kompromisszum kérdése. Tőkés László megelégedéssel olvasta a Kolozs megyei RMDSZ Megyei Képviselő Tanácsának nyilatkozatában, hogy feltétel nélkül ragaszkodnak a történelem és a földrajz anyanyelven való tanításához. Ugyancsak alapvető fontosságú a magyar egyetem kérdése. Tőkés László az Operatív Tanács ülésén kérte a Szövetségi Képviselők Tanácsa /SZKT/ rendkívüli összehívását, kérését azonban nem fogadták el. Tőkés László rendkívüli SZKT összehívására hívott fel, felkérve az SZKT tagjait, hogy huszonnégy órán belül faxon jelezzék, amennyiben az SZKT nov. 15-re Marosvásárhelyre való összehívását támogatják. Kezdeményezését a tanügyi kérdés fontossága teszi szükségessé. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 13./
1997. november 14.
Nov. 12-én megkezdődött Bukarestben a Nemzeti Kisebbségi Tanács /NKT/ plenáris ülése. A tanácskozáson az RMDSZ képviseletében többek között jelen van Markó Béla szövetségi elnök, Takács Csaba ügyvezető elnök és Kötő József ügyvezető alelnök. Az NKT plénumán a Nemzeti Kisebbségvédelmi Hivatalt Tokay György kisebbségvédelmi miniszter és Klaus Fabritius államtitkár képviselte. A plénum vitát folyatott és állást foglalt a Romániában élő nemzeti kisebbségeket, etnikai közösségeket foglalkoztató időszerű kérdésekről: az anyanyelvű oktatásról, a szabad nyelvhasználatról, az elkobozott közösségi javak visszaszolgáltatásáról, a hazai sajtóban felerősödött nacionalista, idegengyűlölő és antiszemita megnyilvánulásokról. A tanügyi törvényt módosító sürgősségi kormányrendelettel kapcsolatos nyilatkozatban az NKT támogatja az anyanyelvű oktatás korlátozását megszüntető rendelkezéseket, és sajnálkozását fejezi ki amiatt, hogy a kérdést az utóbbi időben túlpolitizálták. Hasonlóképpen jelentős állásfoglalás született a helyhatósági törvényt módosító sürgősségi kormányrendelet alkalmazásának kérdésében. Az ezzel kapcsolatos nyilatkozatban az NKT sajnálattal állapítja meg, hogy a hatályos rendelkezéseket egyes helységekben továbbra sem alkalmazzák, és síkraszáll a kormányrendelet mielőbbi alkalmazásáért, a parlamentben való megvitatásáért és elfogadásáért, mivel ezek a rendelkezések összhangban vannak mind a nemzeti kisebbségek, mind pedig az egész társadalom érdekeivel. A nyilatkozat ugyanakkor kéri azok megbüntetését, akik akadályozzák a sürgősségi kormányrendelet alkalmazását. Az utóbbi időben a sajtóban felerősödött ultranacionalista, xenofób, antiszemita és nemzeti gyűlölködést szító retorikát elítélő nyilatkozat rámutat arra, hogy ezek a megnyilvánulások mélységesen károsak a demokratikus Romániára nézve, és sokkal határozottabb hozzáállást követel a hatalom részéről e káros jelenség megfékezéséért és felszámolásáért, beleértve az uszítók törvényes felelősségre vonását is.Végül a közösségi javak visszaszolgáltatásának kérdésében elfogadott nyilatkozat Románia nemzetközi fórumok előtt vállalt kötelezettségeire, az ET 176. számú ajánlására utalva határozottan sürgeti a Nemzeti Kisebbségvédelmi Hivatal által kidolgozott, a közösségi ingatlanok visszaszolgáltatására vonatkozó kormányrendelet pénzügyminisztériumi ellenjegyzését és jóváhagyását, valamint a nemzeti kisebbségek közösségi javainak visszaszolgáltatására vonatkozó törvénytervezet mihamarabbi - legkésőbb hat hónapon belül történő - kidolgozását és elfogadását. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), nov. 12., 1153. sz., folyt.: nov. 14., 1154. sz./
1997. november 14.
A Román Helsinki Bizottságnak a Cserehát ügyben folytatott vizsgálatának eredményét közölte a 22 című bukaresti hetilap nov. 4-i száma A székelyudvarhelyi események címen. A jelentést Renate Weber és Gabriel Andreescu ismert demokraták készítették. Aprólékosan közölték az évek óta tartó ügy fejleményeit, még azt is, hogy Cyrill Berger 1997. ápr. 24-én Ciorba miniszterelnökhöz írt levelében panaszkodott a székelyudvarhelyi hatóságok intoleranciája miatt, akik néhány román állampolgárt el akarnak űzni a városból, mert "országukban románul beszélnek". A szerzők szerint a bukaresti apácarend megtelepedési jogának kétségbe vonása az emberi jogok semmibe vétele, szerintük itt nincs szó az etnikai összetétel erőszakos megváltoztatásáról. Székelyudvarhely elszigetelt az ország többi részétől, írták, nyitottabbá kell tenni. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 14./